 |
 |
|
| [Vissza
az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2004. január 10.
(XVI. évfolyam, 6. szám)
Tôkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke párbeszédet kezdeményezett Markó Béla RMDSZ-elnökkel. A szövetségi elnökhöz intézett, az EMNT Állandó Bizottsága által jóváhagyott nyílt levelet Tôkés elnöki minôségében írta alá. Markó Béla lapunknak elmondta, hogy Tôkés Lászlóval bármikor szívesen szóba áll püspökként vagy RMDSZ-tagként. Az EMNT Állandó Bizottságának tegnapi ülése után szervezett sajtótájékoztatón a tanács vezetôi bejelentették, hogy tavasszal nemzetközi konferenciát terveznek tartani az autonómia kérdésérôl.
— Közös gyökereinkbôl, illetve valamennyiünket kötelezô fogadalomtételeink eszmei alapjairól kiindulva, megkeressük Markó Bélát, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökét, hogy a lehetô legrövidebb idôn belül tegye lehetôvé az EMNT és az RMDSZ közötti magas szintû párbeszéd beindítását — áll a nyílt levélben.
A bizottság a pénteken szervezett kolozsvári ülésén Tôkés László református püspök, az EMNT elnöke javaslatára fogadta el a nyílt levelet, amelyet a gyûlés kapcsán szervezett sajtótájékoztatón hoztak nyilvánosságra. A párbeszéd elkezdésének lehetséges idôpontjaiként január 19, 20, 21 és 24-ét javasolták. A kezdeményezôk helyszínként a kolozsvári Szent Mihály plébánia vagy az Unitárius Püspökség épületére gondoltak. A dokumentum megfogalmazói felhívták Markó Béla figyelmét az 1992-ben a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomban letett eskü és az EMNT önkormányzati célkitûzései között létezô szellemiségi értelemben vett szoros kapcsolatra.
— Úgy ítéljük meg, hogy a romániai magyarság közös ügye, az autonómia szolgálatában szót kell értenünk egymással. Ezt várja el tôlünk egész elnyomott magyar nemzeti közösségünk. Magyarságunk érdekében készek vagyunk bármely elôfeltétel nélkül elkezdeni a párbeszédet — áll a levélben. Az EMNT hasonló megkereséssel fordult az erdélyi polgári körökhöz is, amelyektôl kedvezô választ kaptak. A szerzôk úgy vélik, hogy az új esztendônek minden bizonnyal egyik legszebb eredménye volna, ha nyitottságuk és jó szándékuk az RMDSZ hivatalos vezetôsége részérôl is hasonló fogadtatásra találna.
— Tôkés Lászlóval püspökként, RMDSZ-tagként, illetve az általa vezetett csoportosulás képviselôivel szintén szövetségi tagként, bármikor szívesen szóba állok, és meghallgatom a véleményüket — jelentette ki a Szabadságnak Markó Béla szövetségi elnök. — Ami az EMNT-t illeti, elégtétellel látom nyílt levelükben az RMDSZ célkitûzéseit, ha pedig ez így van, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy a szövetségen belül tevékenykedjenek. Tisztázniuk kell, hogy politikai csoportosulásnak tekintik-e magukat, s akkor helyük lehet az RMDSZ platformjai között. Ezt ezúton fel is ajánlom nekik. Ha pedig civil szervezetnek tekintik magukat, akkor a Szövetségi Egyeztetô Tanácsban (SZET) szintén helyük lehet. Annak idején, amikor megalakult a SZET, felkértem Tôkés Lászlót, hogy vállaljon tagságot benne, de ô azóta is csak elodázó választ adott. Az RMDSZ-en belül bármikor leülünk, s meghallgatjuk a véleményüket, szövetségen kívüli politikai partnert azonban nem akarunk felhatalmazni, mert az erdélyi magyarság nem hatalmazott fel minket arra, hogy megosszuk a közösséget, és egységes politikai alakulat helyett több politikai szervezetet mûködtessünk Erdélyben — összegezett Markó Béla.
A kolozsvári ülésen elhangzottakra még visszatérünk.
Kolozsvár azon romániai nagyvárosok közé tartozik, amely tavaly a legkevesebb európai uniós projektet valósította meg — jelentette ki Vasile Puscas, Románia fôtárgyalója tegnap. Puscas szerint a városháza által lebonyolított projektek nem kielégítôek, mivel azok csekély pénzösszeget vesznek igénybe az uniós alapokból. — A város vezetése csupán olyan nagyszabású terveket támogatott, amelyek nem valósultak meg — mondta. A politikus a kincses várossal szemben pozitív példaként említette Temesvárt és Nagyszebent, amelyek ilyen szempontból sokkal jobban állnak. Figyelmeztetett, hogy 2007 után Kolozsvárnak nemcsak a romániai városokkal, hanem az unió összes helységével versenybe kell szállnia.
A városházával szemben a megyei tanács sokkal eredményesebb volt. Kiemelte, hogy az utóbbi két év alatt a tanácsnak sikerült olyan nagyszabású beruházásokat megvalósítania, amelyek láthatóan befolyásolják a megye életét.
Tegnap délelôtt a városháza üvegtermében kötetlen beszélgetést folytattak többek között a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal közlekedésbiztonsági osztályának képviselôi. A találkozón, amelyen az általános közlekedési tervet vitatták meg, meghívottként jelen volt több útépítô mérnök, illetve a Search Corporation munkatársai. A cég a híres IPTANA-ból vált ki, és szakértôk szerint a vállalat komoly tapasztalattal rendelkezik az útépítés, a forgalom folyamatosabbá tétele, a terelôutak megtervezése terén.
Boros János alpolgármester szerint Kolozsvár számára rendkívül fontos kérdést jelent a terelôút mihamarabbi megépítése. Ezenkívül a szakértôknek elemezniük kell az országos fôutaknak a város közelében történô elhaladása okozta forgalmi gondokat, illetve azt, hogy a jelenlegi úthálózat feltételei közepette milyen megoldások kínálkoznak a közlekedés folyamatosabbá tételére. Megoldás lenne például a polgármesteri hivatal által immár huzamosabb ideje tervezett "zöld út" megvalósítása, amely elsôsorban a villanyrendôrök összehangolásától függ.
A magas rangú köztisztviselô úgy vélekedik, ideje lenne mélyrehatóbban elemezni, hogy a megyeszékhely közelében elhaladó autópálya milyen hatást gyakorol majd a belváros és a lakónegyedek közúti forgalmára.
— Gyorsforgalmi utak megépítésére lenne szükség. Az elképzelés szerint ezek többek között megoldanák az autópálya és a város közötti forgalom megfelelô irányítását. Szerintem amennyiben a jelenlegi helyzet nem változik, az autósztráda felépítését követôen Kolozsváron még jobban megnô a gépkocsiforgalom, lévén, hogy Dés és a Mezôség irányából az autópálya fele irányuló forgalom megbénítja a megyeszékhelyt. Éppen ezért feltétlenül szükséges az Apahida–Gyalu kerülôút megépítése — véli Boros János.
Ezenkívül, véli az alpolgármester, a Máramaros utcát az ipari negyeddel összekötô út nagy mértékben hozzásegítene ahhoz, hogy a kelet–nyugati irányban zajló gépkocsiforgalom egy része elkerülje a város központját. Boros emlékeztetett arra, hogy nemrégi kolozsvári látogatása során Miron Mitrea közlekedési miniszter azt ígérte: a kormány annyi pénzzel járul hozzá az ilyen jellegû tervek kivitelezéséhez, amennyit a helyhatóság áldoz erre. — Számításaink szerint körülbelül 100 milliárd lejt tudnánk elkülöníteni erre a célra. Amennyiben Bukarest tartja a szavát terveink kivitelezésére 200 milliárd lej állna rendelkezésünkre — tette hozzá Boros.
A polgármesteri hivatal vezetôségének tagja arról tájékoztatott, hogy javaslatára az idei költségvetésben hozzávetôlegesen 10 milliárd lejt különítenének el a városrendészeti tanulmányok elkészítésére. — Eddig mindig az volt a baj, hogy nincs pénz, nos, most külön összeget szentelnénk kizárólag erre a célra — jegyezte meg Boros. Akadályként említette, hogy a polgármestert nem érdeklik a közlekedéssel kapcsolatos kérdések. — Mit is várhatnánk tôle: ô közgazdász, nem ért az ilyesmihez és nem is érdeklôdik a téma iránt — mondta az alpolgármester.
A polgármester által a sajtónak tegnap bemutatott költségvetés-tervezetbôl kiderül: idén legalább két új szobor állítását tervezi a városháza vezetôsége. Gheorghe Funar elképzelése szerint Kolozsvár belvárosában helyet kellene találni Stefan cel Mare emlékmûvének. A városháza képviselôi nem tudtak felvilágosítást adni arra vonatkozóan, hol helyeznék el a szobrot. — Egyelôre nem tudni, hol lesz a nagy román fejedelem szobra. Mindenképpen a központban gondolkozunk — mondta Horatiu Crisan, a városháza szóvivôje.
Ezenkívül szintén helyet keresnek a volt politikai foglyok emlékmûvének. A szobrot Virgil Salvanu tervezte, és nem tudni, hol helyeznék el.
A polgármester által pénteken bemutatott költségvetés-tervezet — elméletileg tökéletes egyensúlyt alakít ki a bevételek és kiadások között. A nyilvánosságra hozott dokumentum szerint a polgármesteri hivatal 3142 milliárd lejes bevétellel számol. A kiadások pontosan ezt az összeget teszik ki.
A tervezet szerint 235 milliárd lejt fordítanának a környezetvédelemre, 96 milliárdot a közvilágításra, 200 milliárdot a közoktatásra. Ezenkívül 62 milliárd lej jut a Távfûtési Vállalatnak, az egészségügyre 23 milliárdot, lakásépítésre pedig 109 milliárd lejt fordítanak.
CSOKONAI-VASÁRNAP. Ismét mûsorra tûzik a Csokonai Vitéz Mihály születésnapján bemutatott zenés diákszínpadi produkciót, a Tempe 23 címût — bölcsész, jogász, néprajzos, vallástanár szakos- és zeneakadémiai hallgatók munkáját (január11-én, vasárnap délután 6 órakor, a Horea út 31. szám alatti Bölcsészkar Eminescu termében).
KÖNYVBEMUTATÓ lesz a Röser Antikváriumban (Mátyás király utca), január 13-án, kedden du. 2 órától. A marosvásárhelyi Mentor Kiadónál megjelent Veress Károly: Az értelem értelmérôl (Hermeneutikai vizsgálódások) címû esszékötetét Riga Lóránd egyetemi tanársegéd mutatja be.
A ROMÁNIAI MAGYAR ÉVKÖNYV 2003 címû kötetet mutatja be dr. Szabó Zsolt egyetemi docens, a Mûvelôdés fôszerkesztôje, január 12-én, hétfôn este 6 órától az EME Jókai utca 2. szám alatti székházában. Tájékoztatót tart dr. Bodó Barna felelôs szerkesztô és dr. Péntek János professzor.
EVOLÚCIÓS ÖKOLÓGIA címmel elôadás-sorozatot tart
dr. Lengyel Szabolcs, a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani Tanszékének tudományos munkatársa a BBTE Biológia–Geológia Karán (Mikó kert, AFA elôadóterem). Az elôadások idôpontja január 9., péntek 11–13 és 15–17 óra; január 10., szombat 10–12 és 14–16 óra között.
ÚJRA TALÁLKOZNAK A KUCKÓSOK december 10-én, szombaton du. 3 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Közeledik a farsang, készülni kell rá! Szívesen látják nem csupán a tagokat, de az újonnan jelentkezôket is.
TERÉNYI EDE mûveibôl ad elô Carmen Vasile szopránénekesnô január 10-én, szombaton du. 6 órakor Tordán, a Potaissa szálloda szalonjában. Zongorán kísér Silvia Sbârciu.
Nem tudom, Kálmán Imrének vagy a Marica grófnô librettója írójának támadt az a zseniális ötlete, hogy Zsupán Kálmánt Kolozsvárra "telepítse", hiszen nem tudhatták — fôként száz évvel ezelôtt — , hogy milyen szép város (volt) Kolozsvár. Ám a január 8-i Marica grófnô fergeteges sikerû, teltházas elôadásán nekem is határozottan ez volt a véleményem.
Bár nem piros-fehér-zöldben, hanem piros-sárga-kékben járunk, de háromórányi idôre ezt is sikerült elfeledtetni. Igazi, szívet-lelket gyönyörködtetô, jókedvvel telített elôadással ajándékozta meg a közönséget a Kolozsvári Magyar Opera társulata. Ajándék volt ez a javából, amely fe-ledtetni tudta a félházas elôadások szomorú hangulatát. A közönség meg is érdemelte ezt a produkciót a társulat legjobbjaitól, és ezúttal valószínûleg az elôadók is megtapasztalták az "adni öröm" felemelô érzését. Korra, nemre, mûveltségre — és más efféle tényezôkre — való tekintet nélkül, egyemberként, lélegzet visszafojtva, színpadra szegezett tekintettel élveztük az elôadás sziporkáit.
A Bor József rendezte elôadás mára sem veszített fényébôl, eredetiségébôl, sôt, mintha új színnel, vitalitással gazdagodott volna. (Azt már csak Gy. Tatár Éva, a rendezô munkatársa tudná megmondani, hogy mennyi munkával "keltette életre" a darabot — ám messze elégedett lehet az eredménnyel.) A gyönyôrû Kálmán-melódiákat szerintem a kolozsvári harmincon túliak még most is "fütyülik". Az elôadás másik hatalmas pozitívumát a szereplôk — mind a régiek, mind a most debütálók — jelentették. A legizgalmasabbnak persze a címszerepben debütáló Borsos Edith tûnt. Akárcsak a tavalyi Carmen-elôadáson, most is feltûnt szép énekhangja, temperamentumos színpadi játéka, amely mindvégig ízléses és mértéktartó maradt. Mozdulatai, gesztusai annyira elôkelôek, hogy tényleg el tudja hitetni velünk: a bécsi úri manírok szerint nevelkedett. A jóság és lelki finomság dominálta az általa életrekeltett figurát, még akkor is, amikor "szeszélyeskedett", átsütött kiegyensúlyozott egyénisége. Az elsô felvonásban, a belépôje éneklésekor érzett lámpalázán úrrá tudott lenni: néha úgy tûnt, túl nagy hangerôvel énekel — teljesen feleslegesen erôlködött, hiszen nagyon szép és nagy volumenû hangját mindvégig hallani lehetett. Viszont a szöveg nem volt mindig érthetô. Tánctudása megfelelônek bizonyult, hajviselete és sminkje azonban öregítette a széparcú, huszonéves énekesnôt.
Fülöp Mártont, ha lehet egyáltalán ilyet tenni, "receptre kellene fel-íratni". Elsô színrelépésétôl az elô-adás végéig kézzelfogható, tapintható volt a közönség szimpátiája, hálája a jó kiállású, kiváló hangi- és színészi teljesítményt nyújtó mûvésznek. Kitûnô partnere volt a debütáló Maricának és (a nem debütáló) Lizának, valamint a teljes szereplôgárdának. Talán nem csalódom, ha azt állítom: mûvészünket örömmel töltötte el, hogy újra ezen a színpadon énekel, és ismét hallhatja a Kolozsvári Magyar Opera színpadán, hogy "Szép város Kolozsvár…"
Hary Judit Lizája a hangi megfelelés mellett kedvességével és temperamentumával hódította meg a közönséget. Ádám János Zsupán Kálmánként megérdemelten aratta le a tapsokat. Olyan szerep ez, amelyben teljességgel otthonosan mozog: tehetségének minden árnyalata érvényesült. Madarász Lóránt Dobesitch Móricz szerepében a humor, a komikum megannyi szegmensét hozza elénk, akárcsak Gombár Annamária, aki Ilka baronesz szerepében debütált: az ôt jellemzô komikusi véna most teljességében pompázott anélkül, hogy túllépje a jó ízlés határát, és vaskossá vált volna. Ôróla is elhihetjük, hogy a lehetô legjobb bécsi nevelést kapta, és emellett nôiessége még most, "ántik leány" korában sem hagyta el. A jósnô szerepében Molnár Mária debütált, aki rövid szerepét hatásosan adta elô. Kisebb szerepekben fellépett Venczel Péter, Sipos László, Szabó József és Varga Attila — ez utóbbi Józsi szerepében debütált.
Az Incze G. Katalin által dirigált zenekarnak sikerült Kálmán Imre zenei világát hûen tolmácsolni, ám a zenekar és a színpad közötti ingadozások rontották az összképet. Az ének- és balettkar is dicséretet érdemel. Tudom, hogy a tenor- és a bonviván-hiány aggasztó méreteket ölt — nemcsak itt, máshol is —, de ha a Kolozsvári Magyar Opera meg akar gyôzni közönségbarát álláspontjáról, akkor minél gyakrabban kellene hogy mûsorra tûzzön ilyen, biztos sikert arató operetteket. Erre (is) van igény, és közönség is.
2004. január 11-én és 12-én este 8 órakor a párizsi Théâtre du Lucernaire-ben mutatja be a Kolozsvári Állami Magyar Színház a budapesti Thália Színházzal közösen létrehozott produkciót, Samuel Beckett Játék címû darabját, Tompa Gábor rendezésében. A vendégjáték a Román Kulturális és Vallásügyi Minisztérium, a bukaresti Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) UNESCO Tanszéke, a Párizsi Magyar Kulturális Központ és a Párizsi Román Kulturális Központ közös vállalkozása.
A kopasz énekesnô 1995-ös vendégszereplése óta eltelt nyolc év után a 2003-as esztendô egyik sikerprodukciója mutatkozik be a francia fôvárosban. Az elôadással a kolozsvári Magyar Színház részt vett a szebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon, a nagyváradi Rövid Dráma Fesztiválján, valamint a bukaresti I.L. Caragiale Nemzeti Színházi Fesztiválon. Tompa Gábor rendezô neve a már említett A kopasz énekesnô Athénée Théâtre Luis Jouvet-ben, valamint a Tartuffe-nek a Théâtre de l’Unionban való való színrevitelével vált ismertté és elismertté Franciaországban.
Beckett egyfelvonásosa egy szerelmi háromszög szereplôinek gondolat- és érzelemvilágába vezet el, a színház egyik alapvetô konvencióteremtô eszköze, a fény segítségével: a szereplôk csak akkor szólalhatnak meg, ha rájuk vetül a reflektor fénye.
Az elôadást magyar nyelven mutatják be, francia szinkronfordítással.
Látó/december
A szépirodalmi folyóirat tavalyi utolsó számából: Szepesi Attila, Alberto Porlan, Zakariás István, Bá-thori Csaba, Káli István, Gyurics Gábor, Caius Licinius Calvus versei; Hutera Béla utolsó utazása (Bogdán László regényrészlete); A négerek (Gulyás Miklós esszéje); Mily világ lészen? (Lászlóffy Csaba drámája); A Páskándi-életmû tû-fokairól (Széles Klára); Szárnycsapások színháza (Czirják Árpád); Lexikonok, adatok, pontosság (Kuszálik Péter); Három magyarok és egy svéd a XIX. századból (Sebestyén Mihály); Költôi álarcok (Ungvári László Zsolt).
Kis Tükör/január
A református missziós lap legfrissebb számának tartalmából: Ortodox hitvallás (Nicolae Steinhardt); Ortodoxia — a titkok vallása (Visky István); Fából vaskarika — gyorsfénykép-napló (Kiss Etele és Kissné Budai Rita); Isten a mesterrel van, vele együtt fest (Kálmán Enikô festô az ikonokról); Az ikonok teológiai háttere (Visky István); Titkokat is megoszthatok... (A Philotea gyerekklubjába járó elemista gyerekek a barátságról); Dumáljunk arról, hogy hogyan is éljünk! (Szappanos Regina, 8. rész); Elválni hat gyerekkel (Antalfi Gizella beszélgetése barátaival); Nemzedékek harca (Halmen Krisztina magyarországi helyzetképe).
Üzenet/január 1.
Az erdélyi Református Egyházkerület gyülekezeti lapjában Fodor Sándor kíván boldog új évet az olvasóknak. Petô Máriával, a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium új igazgatójával Benkô Levente készített interjút. Somogyi Botond arról tájékoztat, hogy keresztyén internet-konferenciát rendez az egyházkerület. További címek a lapból: Zászlószentelés és kórustalálkozó Kovásznán (Izsán Antal), Örömmondás Napja (Lôrincz István), Jó testvér Kolozsváron — Egyházkerületi diakóniai napok (Somogyi Botond), Bibliaismereti vetélkedô döntô szakasza (Tamási Adél), Munkatársképzô tanfolyam a Maros vidékén (Gyéresi Blanka), Örömmondó — gyermekrovat, Hírek — Események.
Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia
Ólomszürke lábakon, észrevétlenül lopakodik az alkony. A kis konyhában megnyúlnak a bútorárnyak. A kredencé már álnokul rátelepedik a falon függô Rákóczi búcsújára, s az ósdi, cirádás faragású ruhásszekrény mellett, alig olvasható már egy színehagyott falvédôn a fenyegetés: "Aki ételt kritizál, repül fejébe a tál!" Az írás, meg a horgolásos rajz megfakult, a mosástól itt-ott kibomlott a piros cérna. Így lett az asztal háromlábú, a ház ura pedig csak enne, de kezében nincsen már kanál.
A homály lassan úrrá lesz mindenen, az apró ablakon még belesne a hóvilágosság, de immár csak kémlel, nemigen lát be, pedig négy szeme van az ablaknak. A kályhában halkan duruzsol a tûz, a rugós öreg diványon hóstáti asszony ül, ruházata ugyan már rég nem árulja el igazi mivoltát, hunyorgó szemekkel bámul a félhomályba, mintha kutakodni szándékozna: múltban? jövôben? Ki tudja? Az asztal két végén másik két asszony ül. Mindhárman testvérek, mindhárman az Albert nôvérek. Hallgatnak. Sûrû a csend. Aztán egyikük megszólal.
— Ennek az évnek is befellegzik hamarosan.
— Ez sem hozott semmi jót, pedig hát boldogabbat kívántunk magunknak és egymásnak is tavaly az aranycsikótól — jön a felelet.
Magukban számolgatják az éveket. Amolyan visszafelé számlálás, összehasonlításféle zajlik a megfáradt agyakban, villanásnyi képek jelennek meg elôttük, aztán lassan-halkan szövôdni kezd a beszélgetés.
— Elmegy ez a kevés hó is, úgy néz ki, fekete karácsonyunk lesz — mondja Borika. Kis szünet után, mintegy magának, folytatja. — Legalább nem romlik meg a hús, nem lágyul a szalonna a padláson — és gúnyosan felnevet. — A kolbászt sem kell túlfüstölni, hogy megálljon kakukknótáig.
— Hajaj! Hol vannak azok a régi disznóvágások? — veszi a végszót Mária, a másik nôvér. — Emlékszem, hajnalban, még pirkadat elôtt, innen is, onnan is, hol közelrôl, hol távolabbról hasított a sötétbe a disznók segélykérô, de hiábavaló visítása. Aztán egy kis csend után, fellobbant a szalma, lángnyelvei magasba röpítették a szikrákat. A lángtenger alatt, immár megbékélve sorsával, hasrafektetve perzselôdött a röfi. Hol vannak a tûz körül ugrabugráló, égô szalmaszálakat lobogtató gyerkôcök?
Csend. A kredenc lábában egykedvûen perceg egy szú. Végzi aprólékos, romboló munkáját. Neki nem hiányzik a disznóvágás szertartása. A három nôvér már csak magában emlékezik. Mindannyian egyre gondolnak, a karácsonyra. Ez volt a legszebb ünnep. A család egyben volt, szentestén együtt állták körül a karácsonyfát, együtt ünnepeltek. Ez volt a szokás a hóstáti családoknál is, lett légyen a Lupsán, a Kölesen, a Magyar vagy a Honvéd utcában, Hidelvén, vagy a Porondbánya tetején.
Illendô szokás volt, ünnep szombatján, az Istvánokat felköszönteni. Ilyenkor a szomszédok, rokonok, barátok rigmusokkal lepték meg az elsô magyar király nevét viselôket. "E napodon megjelentünk, tiszteljük a nevedet..." s következtek a rímelô jókívánságok, majd a kínálás s a koccintás az ünnepelttel. Távozásuk után nem sokkal zörgettek az ajtón a betlehemesek. Szívesen fogadták ôket, s a gyerekek tágranyílt, csillogó szemekkel kísérték figyelemmel a rövidke színjátékot. Megajándékozásuk után távoztak, s az ünnepi est betetôzéseként következett a családi vacsora. A hófehér asztalterítôn, hófehér foszlós kalács, Kolozsvár pékmesterei ugyancsak serénykedtek ezekben a napokban. Az asszonyok, egymással versengve említik a környéken üzemelô pékségeket. Jaksics Pál a Csermalom utcából, Rosenberger Ernô a Csertörô utcából, Spilka Károly a Liliom utca sarkáról. Becsületes és jólelkû zsidó emberek voltak, emlékeznek vissza mindhárman. Rosenberger sokszor hitelben is adott kenyeret, hogy aztán a hó végén sok szegénynek eltörölje a tartozást. Ünnepeken, és így karácsonykor is a nélkülözôknek ajándék kalácsot juttatott.
De ilyenkor, karácsony táján a foszlós fehér, mazsolás kalács egyaránt sült, napjában többször is, Bertha Mihály, Burkhárdt István, Prezenszky Béla, Prezenszky Pál, Szántai Gyula, Váradi Lajos, Végh Árpád és még számos sütôiparosnál a város különbözô pontjain.
Karácsony elsô napján az ünneplôbe öltözött hóstátiak a Magyar utcából, a Honvéd utcából, de a Lupsáról, a Bulgária teleprôl és a Gyárfás Jenô utca és a Pillangó telep környékérôl is vonultak szívükben reménységgel, az Úrban való bizakodásuk megerôsítéséért, a Megváltó megszületésének tisztelegni a Magyar utcai, kétágú református templomba.
Az ünnepi istentisztelet után, ha a család asztalhoz ült, amíg az asszonyok a kemence körül sürögtek-forogtak, a férfiak elbeszélgettek egy pohár köményes mellett, földrôl, az idôjárásról, mérlegelték, találgatták a jövô évi termést. Beszéltek a szép csillagos homlokú kistinóról, vagy az ugrabugráló kiscsikóról, amelyik csak néhány napja látta meg a napvilágot. Tették ezt valami nagy-nagy bizakodással, a hóstáti gazda büszke önérzetességével, a jövôbe vetett hittel, amit a csillagszórós és gyertyalángtól megvilágított karácsonyfa megerôsített és ünnepélyesebbé tett.
Aztán az asztali fohász után következett az ünnepi ebéd. Hagyomány volt ilyenkor a finom, orjából fôtt húsleves, sok-sok finom hóstáti züldséggel és kockára, vagy zabszemre vágott laskával. Aztán másodiknak tálalták a ropogós-pirosra sült tyúk, kakas, vagy rucasültet, a hagyományos rántott pityókával és a párolt, tejfeles piroskáposztával. Mintha most is érezném a levegôben úszó, fenséges illatokat. Aztán az elmaradhatatlan diós és mákospatkó, meg egy-egy pohár bor, amelyet a ház körül futó szôlô levébôl érlelt a hûvös pince...
Pillanatra abbamarad az emlékszál bogozása. Mintha kifogytak volna belôlük. De nem. A legidôsebb nôvérnek, Zsuzsának jutott eszébe, hogy ünnep elsô napján a hóstátiak testületileg a színházba mentek. Innen aztán, mintegy varázspálca beintésre, elszakad a zsilip, az emlékek áradata hömpölyögni kezd, akár a Malomárok kiöntésekor. Egymás után sorolják színházi élményeiket, és az a hév, az a lendület és lekesedés, ahogy pergetik színházi emlékkönyvük lapjait, elbûvöl, és egy picit engem is visszahelyez a félévszázad elôtti, sétatéri színházba.
— A "Matyólakodalom"! — szól egyikük — az volt ám a szép! Minden este behozták a színpadra a Kölesrôl Butyka Jóska két gyönyörû, tarka bornyúját. Aranyos, szép, kövér jószág volt mindkettô. Tombolt a hóstáti közönség. A karzaton úgy dübörögtek a csizmák, akár az ágyúdörgés.
— Hát az "Erdészlány" címû darabban! Gyönyörû sárgára festett szekeret húzott a színpadra, minden elôadáson, egy még gyönyörûbb, barna ló. A Lusztigé volt, mondja Borika. Ô nem volt hóstáti, de imádta a lovakat, többet is tartott belôlük.
A felsorolás nem áll meg. Senkálszky Endrét idézik, a "Sárga liliomból": "Sárga liliomnak, sárga a virága / Az én galambomnak nincs e földön párja"... Aztán következnek, valami igézô összevisszaságban, más darabok. "Gyímesi vadvirág", "Leányvásár", "Túl a nagy Krivánon". Aztán az "Obsitosból" dúdolnak, megfakult hangon: "Száll a fekete éjben egy sötét madár / Bánat az útitársa, gyász, s ezer halál..." Színészek nevei röpködnek, Orosz Lujza, Márton János, Kocsis Ilona, még régebbi idôkbôl, Krémer Manci, Sugár Jolán, Berki Lili... szédületes és lenyûgözô az az elragadtatás, ahogy a színházról és színészeirôl beszélnek. Magamban keresem a magyarázatot erre a csodálatos ragaszkodásra, s a legfiatalabb nôvér, mintha ráérezne tûnôdésem okára, válaszol:
— Olyan darabokat játszottak — mondja —, amelyek a mi világunkkal is foglalkoztak. A díszletek, a ruhák olyanok voltak, hogy még álmainkban is elôttünk lebegtek. Ma? Ez már ritkaság. Még a régi darabokat is megcsúfolják. A színészek rohangálnak a színpadon és ordibálnak. A díszletekrôl ne is beszéljünk. A szövegek teli trágársággal. Ez nem kell nekünk. Ezt látjuk körülöttünk az utcán. Ez nem a mi színházunk. Ezért maradnak el a hóstátiak a színházból, még ha fáj is nekik!
Döbbenten hallgatom a kemény kritikát, de kénytelen vagyok elismerni, hogy, ha kissé sarkított is a vélemény, van igazság benne. Bármennyire is sommásak az állítások, mielôtt valaki is, nagy bölcsen, elmosolyodna rajta, jobban tenné, ha elgondolkozna ezen. A hóstátiak kivonulásával, a színház egy komoly tömegbázist veszített el. És ez nagy kár, ennek is, annak is.
Ki tudja meddig kalandoztunk volna el az emlékek szárnyain, ha közben vak sötétség nem borult volna a világra. Lassan csak hümmögés és egy-két sóhaj hallatszik. A beszélôk talán már restellik is egy kicsit, hogy lelkük megnyílt, s a régi, színházi emlékek felelevenítésével, maguknak egy kis örömöt okoztak, így ünnepnap elôtt-után, egy egyszerû lupsai hétköznapon.
A piacgazdaságra való áttérés az értékrendzavarok beállásának idôszaka is egyben. A polarizálódás során — az utca nyomására — átértékelôdik minden, ami a történelem során valódi értékké formálódott. A jelenség legjobban a karácsonytáji ünnepségsorozatok ütemes színeváltozásában érhetô tetten. Eddig ugyanis a Mikulás-kultusz és a Betlehem-ünnep között létezett egy halvány határvonal: az Öreg püspökpirosban jelentkezett — amerikaias változatban coca-colásan — , és a kéményen ereszkedett be. Európai változatban rénszarvasok húzták szánját, Amerikában már számítógépek segítségével követték útját szemfüles vállalkozók.
Jézust viszont meghagyták Betlehemben, a háromkirályokkal, a jászollal, és mindennel, amit Szent Ferenc 1223-ban megtervezett. A Mikulás- és Jézus-kör nemigen érintkezett, és ha egymásra is vetítette ezeket egy-egy ostoba, a társadalom gúnyos mosolya hamar rendet teremtett.
A nagy összemosás akkor kezdôdött, amikor a szerencsétlen "voltszocialista" tábor en gros-módra kezdte átvenni az amerikai kultúrértékeket: lassan megjelent a Mikulás is a jászol mellett, Szent Péter Boldizsár mellett, Jézus a rénszarvasok mellett. A mézeskalácson rénjuhok díszelegtek, a csokifestményeken pedig Jézusmikulások. Kiderült, hogy Karácsony Bácsi is van a világon, aki az Északi Sarkról jön (azt nem tudni, hogy a földrajziról vagy a mágnesesrôl), és Karácsony Néni, aki amolyan Szûz Mary, aki a leghátsó rénszamáron üldögél, félve attól, hogy a Nagyszakállú Szentpétermikulás meglátja, hogy várandós, és ez a látvány felbosszantja. Az európai változat — a Lappföldrôl érkezô pirosruhás — egy darabig tartotta a frontot, de hát Amerikával még a harmadik német birodalom sem bírt.
Lassan maga a Legszebb Történet is "átértékelôdött": a jászol mûbarlangba került — cseppkövek néznek le rá —, Szent József Brad Pitt-pofájú lett, Mária meg Demi Moore 2. A kolozsvári kisgyerek már nemigen érti, kicsoda Szent Miklós, ki a Jézus apja, mit keres a Mãrãsti-téri körforgalomnál egymás mellett a Puttonyos a bárányokkal és a Glóriás a rénszarvasokkal.
Vegyes világ ez, egyre vegyesebb. Már csak idô kérdése, mikor jelenti majd be nagy komolyan az általános mûveltségi szintjérôl oly híres Dábljú Bush, hogy a CIA megtalálta a Nagy Titok nyitját: a Mikulás — Santa Claus — a Kisjézus apja, a rénjuhokat pedig amerikai génlaboratóriumokban tenyésztették ki.
Persze az is egyértelmû: ez ellen semmit sem lehet tenni. A tudatlanság, a mûveletlenség, a középszerûség diktatúrája alatt nemigen lesz ajánlatos megszólalni.
Írni azért még lehet.
Karácsony közeledtével mindenki nagylelkûbbé válik. Honatyáink keblét is elkezdte dagasztani ez az érzés, és megszületetett az elhatározás. Na, de az elhatározás és a tett között hosszú az út, s mire a zsebükbe kellett nyúlniuk, már lelohadt a nagylelkûség, így aztán a nyugdíjasokat segítô kölcsönpénztár számára gyûjtött összeg apróra zsugorodott. "Elég ez a koldus nyugdíjasoknak" — gondolhatták. Az akció valóban koldusoknak való. Csakhogy nyugdíjasaink, noha sokszor az éhenhalás köszöbén vannak, azért még sem koldusok! Hogy egy élet munkája utáni nyugdíjukból nem tudnak emberi módon megélni, nem az ô hibájuk. Ôk becsülettel végigdolgozták azokat a nyomorúságos idôket, amikor szombaton, sôt nagyon sokszor vasárnap is hajnalban felcsörögte ôket az óra, és menni kellett, mert folyt a "szocialista munkaverseny". Majd a munka után órákat álltak sorba, fagyban vagy hôségben, hogy meg tudják vásárolni a jegyre kiutalt havi fél tábla vajat, fél kiló húst, fél liter olajat. Azért sem hibásak, hogy számukra már túl késôn "adott engedélyt a történelem" a váltásra. És mert a "volt világban" is havi fizetésbôl éltek, gyûjteni nem lehetett, erejük már nem volt az "átállásra". Hát maradt a kevéske nyugdíj, amitizenegynéhány év alatt, minden kiegészítés ellenére, nagyon "összezsugorodott". Honatyáinknak pedig nem "koldusbotot" kellene ajándékozniuk nekik! Hanem gazdasági növekedést biztosító törvényeket kellene megszavazni, amelyek révén a nyugdíjakat is olyan szintre tudnák emelni, amibôl emberi módon lehetne élni.
B. É.
Az oldalt szerkesztette: Makkay József
Robbantás egy bakui mecsetben
Hat ember meghalt, harminchét megsebesült pénteken Bakuban egy mecsetben történt robbanás következtében. A Bagdadtól 60 kilométerre északra lévô város központjában lévô síita mecsetben a heti muzulmán ima után történt a robbanás, amikor a hívôk távozóban voltak — közölték kórházi források. Tájékoztatásuk szerint a sebesültek közül kettônek súlyos az állapota.
Rakétatámadás szálloda ellen
Két rakétagránát talált el egy Bagdad központjában lévô, külföldiek által lakott szállodát, de senkinek nem esett bántódása. A szálloda dolgozói és szemtanúk elmondták: a péntek hajnali támadás során a Bagdad belvárosában lévô Burdzs al-Hajat hotel elsô, negyedik és ötödik emeletét érte találat. Nagy robbanást lehetett hallani az épület felôl, amelyben rendszerint fôként külföldi üzletemberek szállnak meg. A közelben automata kézifegyverek is megszólaltak. Egy szemtanú több embert látott a szálló elôtt gépkocsiból kiugrani és lövöldözni.
Könnyítések a palesztinoknak
Az izraeli hadsereg könnyíteni kívánja a palesztinok számára az átjutást a katonai ellenôrzô pontokon — jelentette ki pénteken Zeév Boim izraeli védelmi miniszterhelyettes. Az izraeli rádiónak adott nyilatkozat az izraeli biztonsági vezetôk csütörtöki ülését követôen hangzott el. Ezen a tanácskozáson, amelyen részt vett Saul Mofaz védelmi miniszter és Móse Jaalon, a hadsereg fôparancsnoka is, megvitatták a palesztin lakosság életkörülményeit Ciszjordániában és a Gázai övezetben. A következô napokban a palesztinokkal kapcsolatos újabb könnyítô lépések várhatók. Az átkelôhelyeken egy arabul beszélô tisztnek és katonának kell tartózkodnia a súrlódások elkerülése érdekében. Az átkelôhelyeken tartózkodó tisztek több felhatalmazást kapnak, hogy átengedjenek palesztinokat. A palesztin területekrôl Jordániába és Egyiptomba vezetô átkelôk hosszabb ideig tartanak majd nyitva.
Izraeli csapatok Dzsenínbe
Izraeli csapatok hatoltak be péntekre virradóra a ciszjordániai Dzsenínbe és a város melletti menekülttáborba. Mint palesztin biztonsági források beszámoltak róla, az izraeli katonák több tucat páncélozott jármûvel és dzsippel érkeztek a Ciszjordánia északi részén lévô Dzsenín nyugati részébe, majd kijárási tilalmat rendeltek el. Izraeli katonai források is megerôsítették a palesztin bejelentést. A hadsereg szóvivôje közölte: a pénteken reggeli órákban is tartó akció célja az Izrael ellenes támadásokban résztvevô, illetve az azokat elôkészítô személyek ôrizetbe vétele. Izraeli katonák ugyancsak pénteken egy ciszjordániai településen a letartóztatták az Iszlám Dzsihád két aktivistáját.
Kárpótlás az UTA-gép lelövéséért
Egymillió dollár kiegészítô kártérítést kap az 1989-ben felrobbantott francia utasszállító gép minden egyes áldozatának családja Líbiától az arab ország és Franciaország pénteki megállapodása szerint. Ezt Guillaume Denoix de Saint-Marc, az érintett családok érdekközösségének szóvivôje jelentette be Párizsban a megállapodás aláírása elôtt. Az összeget négy részletben fizeti ki Líbia.
Kisebbségik problémák Szerbiában
A nemzetközi színtérre kívánja vinni a szerbiai kisebbségeket érintô problémákat a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) — közölte a NIN címû belgrádi hetilappal Kasza József, a VMSZ elnöke. A politikai hetilap legfrissebb számában megjelent interjújában Kasza elmondta, hogy eddig kötelessége volt a kormányon és az állami intézményrendszeren belül törekedni a kisebbségeket érintô gondok megoldására. "Miután azonban a pártot kiszorították a parlamentbôl, nem marad más hátra, a nemzetközi színtérre kell vinnünk ezt a problémát" — mondta Kasza, aki már kapcsolatba is lépett a nemzetközi közösség képviselôivel
Nem "jegelnék" az EU-alkotmány ügyét
Sürgôsnek minôsítette az EU soros elnöki tisztségét betöltô Írország miniszterelnöke a tárgyalások újrakezdését a bôvítéshez kidolgozott alkotmány ügyében, jelezve, hogy Dublin erôteljes kampányba kezd ennek érdekében. Bertie Ahern a pénteki Financial Timesnak azt mondta: attól tart, hogy az uniós alkotmány — amelyet az olasz elnökséget záró decemberi brüsszeli csúcson nem sikerült elfogadtatni — "szétmorzsolódik", ha nem folytatódnak róla az egyeztetések. Ahern elvetette azokat a korábbi vélekedéseket, amelyek szerint az év második felében kezdôdô holland, vagy a 2005 elejétôl induló luxemburgi elnökség idejéig "jegelni kell" az alkotmány ügyét. Szavai szerint "minél tovább fekszenek el az ilyen ügyek ... annál nehezebbé válnak".
A romániai magyarság képviselôinek közös stratégiát kell követniük, ellenkezô esetben a közösség a szerbiai magyarok sorsára jut, jelentette ki Puskás Bálint Kovászna megyei RMDSZ-szenátor pénteken.
Puskás szerint tárgyalóasztalhoz kell ülniük azoknak, akik a magyarság érdekében tevékenykednek. Javasolta, hogy a megyében mûködô összes RMDSZ-platform, illetve a választásokon részt venni szándékozó polgári mozgalmak képviselôi a jövô héten megbeszéléseket folytassanak.
"Mi, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom platform elkezdtük a jövô héten sorra kerülô találkozó megrendezését. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy konszenzusra jutunk, de a párbeszédre szükség van", mondta Puskás, aki nem látja értelmét egy újabb SZDP–RMDSZ protokollum aláírásának, mert szerinte a tavalyi több pontja sem valósult meg.
A prefektusokkal tartott pénteki távértekezletén Mihai Tãnãsescu pénzügyminiszter kijelentette: magánszemélyek is támogathatják jövedelemadójuk egy részével a 2000-ben elfogadott 26-os számú rendelet alapján mûködô alapítványokat vagy nonprofit egyesületeket
Ugyanakkor a tárcavezetô azt is közölte, hogy az új adótörvénykönyv elôírásai alapján a jövedelemadót fizetô magánszemélyek adójuk egy részét felajánlhatják szponzorálási célokra. Az önalkalmazottak vagy egyéni iparengedéllyel rendelkezôk jövedelmük és ki-adásaik különbségének 5 százalékát, a többi adófizetô jövedelemadójának 1 százalékát fordíthatja ilyen célokra.
A távértekezleten az is elhangzott, hogy amennyiben az árak nem csökkennek, a kormány visszaállíthatja a 19 százalékos áfát a gyógyszerek esetében. Eugen Bejinariu kormányfôtitkár kijelentette: ne lepôdjenek meg azok a gyógyszerészek, akik a 9 százalékos áfa bevezetése után nem csökkentik a gyógyszerek árát. Kilátásba helyezte, hogy ezek a cégek nem kapnak többé mûködési engedélyt az Egészségügyi Minisztériumtól, és szerinte az elkövetkezô idôszakban az Országos Egészségbiztosító Pénztár sem köt velük szerzôdést. A kormányfôtitkár kifejtette, az áfa-csökkentés célja az árcsökkenés, ez azonban egyelôre "nem nagyon érzékelhetô".
Ezenkívül Gabirel Oprea tárca nélküli közigazgatási miniszter bejelentette, hogy a megyei tanácsok több mint fele elfogadta az idei költségvetést. Figyelmeztetett, hogy az elkövetkezô napokban valamennyi megyének el kell fogadnia a büdzsét, ellenkezô esetben a központi költségvetésbôl nem utalhatók át a különbözô célokra fordítandó pénzek.
Oprea arról is beszámolt: az országban létezô több mint 3 ezer helyi tanács közül 1788 már elfogadta az idei költségvetést. Emlékeztette a prefektusokat, hogy január 31-ig véglegesíteni kell a befektetési projektekre vonatkozó dokumentációt annak érdekében, hogy hatékonyabban felhasználhassák az Európai Unió által rendelkezésre bocsátott pénzeket. Számításai szerint ebben az évben a helyi tanácsok költségvetése 174 ezer milliárd lejt tesz ki, ami a tavalyi évhez képest mintegy 20 százalékos növekedést jelent. Ezenkívül a központi büdzsébôl 120 ezer milliárd lejjel járulnak hozzá a községek és városok kiadásainak fedezéséhez. Ezek elsôsorban a közoktatásra és gyermekvédelemre vonatkoznak.
Romániában a 2002-es bruttó nemzeti össztermék egy fôre esô értéke a tizenöt EU-tagállam átlagának 27 százaléka volt, derül ki az Eurostat jelentésébôl.
Az EU statisztikai hivatalának adatai szerint a tagjelöltek között e tekintetben Ciprus áll az elsô helyen, ahol az egy fôre esô GDP értéke az uniós átlag 76 százaléka. Ciprus ezáltal olyan tagállamokat is megelôz, mint Portugália és Görögország (71%).
A tagjelöltek között Ciprus után Málta és Szlovénia következik 69 százalékkal, Csehország 62 százalékkal, Magyarország 53 százalékkal. Az utolsó három helyen Románia (27%), Bulgária (26%) és Törökország (25%) áll.
A januártól alkalmazott új elôírások okozta felfordulástól az igazságügy sem menekült meg. Ebben az esetben az okozott bonyodalmat, hogy a 2003/160. törvény értelmében a tárgyalás során hangszalagra kell rögzíteni mindent, ami a perrel kapcsolatosan elhangzik a bírók, ügyészek, ügyvédek, vádlottak és tanúk részérôl. A büntetô perrendtartás ilyenszerû módosításával kötelezôvé vált a megfelelô mûszaki felszerelés, ami azonban nem történt meg. Az érintettek egymást hibáztatják érte.
Országos szintû az a felfordulás, amelyet a törvény által megkövetelt hangrögzítô készülékek hiánya váltott ki a bíróságokon. A jogszabály szerint ugyanis egy tárgyalás törvényességének feltétele januártól kezdôdôen az, hogy a pereskedés során elhangzott összes felszólalást rögzíteni kell, az írott szöveget pedig az írnokok utólag készítik el. Az ügyben érintettek kötelezôen kapnak majd egy példányt a nyilatkozatukról, és ha ezt valamely fél hiányosnak ítéli meg, kérheti a hangszalag lejátszását, meghallgatását. Ezt az újítást azonban a bíróságok nem vezették be, ami miatt törvénytelen lenne a tárgyalás. Ezért sok helyen vagy elhalasztották az éppen soron következô tárgyalásokat, vagy a bíróságok magánúton próbáltak beszerezni ilyen-olyan hangrögzítôket. Szerintük az igazságügyi minisztérium súlyos mulasztást követett el, amikor nem értesítette a bíróságokat azokról az elsôsorban anyagi lehetôségekrôl, amelyek révén nem csak hogy idejében felszerelhették volna a szükséges készülékeket, de egyáltalán a tudomásukra jutott volna, hogy kérhetnek pénzt erre a célra a minisztériumtól. Az igaz-ságügyi minisztérium azt állította ugyanis, hogy a területi bíróságok a felelôsek a kialakult helyzetért, hiszen csupán kérniük kellett volna a szükséges pénzt, amelyet a minisztérium átutalt volna. A minisztérium hivatalos állásfoglalása szerint, amelyet Alina Tonigaru szóvivô közölt a sajtóval, a mûszaki felszerelésreigenis rendelkezésre áll a pénz, és csak azért nem költötték el, mert senki nem kérte.
Más véleményen vannak azonban a bíróságok elnökei. Az országos sajtóban megjelent nyilatkozatok szerint a minisztérium át akarja hárítani a fe-lelôsséget, hiszen a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy tavaly a legtöbb pénzügyi kérésüket — javításra, felújításra, számítógép-vásárlásra — elutasították, éppen anyagi gondokra hivatkozva. Azok a bíróságok, amelyek költségvetésükben megtalálták rá a kellô pénzösszeget, napokon belül intézkednek az új eljárás alkalmazásáért. A szegényebbek egyelôre a régi, írásos módszernél maradnak, ez azonban törvénytelen.
A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) Kolozs megyében is jelölteket szándékszik állítani az önkormányzati választásokon. Még nem tisztázott, hogy külön vagy közös listán szerepelnek-e majd az RMDSZ és az MPSZ jelöltjei — derül ki a Szász Jenô székelyudvarhelyi polgármesterrel, az MPSZ elnökével készített interjúból, amelyben választási stratégiájukról faggattuk.
— Az MPSZ szándéka az, hogy helyi és megyei tanácsosai, valamint polgármester-jelöltjei legyenek Székelyföld valamennyi településén, mert a kényelmes magyar többség lehetôvé teszi a versenyhelyzetet. Ezáltal nem veszélyeztetjük a magyar jelenlétet a helyi testületekben. Rengeteg igénylés érkezik Erdély más területein élô magyar emberek, szervezetek, csoportosulások és értelmiségiek részérôl is, ami azt bizonyítja, hogy az RMDSZ-szel szembeni elégedetlenség nemcsak Székelyföldön létezik. A Partiumon kívül Kolozs és Szilágy megyébôl is megkerestek már. Ezekre az igényekre választ kell adni, mert az is magyar ember, aki kiábrándult az RMDSZ-bôl, de éppen Kolozsváron lakik. Az MPSZ elképzelései szerint Székelyföldön, az 50 százalék fölötti magyar lakosságú településeken nyugodtan lehet versenyezni. A többi területen, ahol 15-20 százalék fölött van a magyarság aránya, szintén lehet tanácsosi listákat állítani az RMDSZ mellett. A polgármester-jelöléseknél viszont az 50 százalék alatti magyar lakosságú településeken azt javasoljuk, amit a Maros Megyei Polgári Körök: legyen elôválasztás, amelyen a magyar jelöltek megmérkôzhetnek egymással.
— Milyen formában képzelik el a megmérettetést?
— Lehet egy sportcsarnokban szervezett fórumon is, ahol 3–4–5 ezer ember összegyûlhet, és nyílt vita után általános, titkos szavazással választanák meg a közös jelöltet.
— Ha oda bárki bemehet, hogyan biztosítják a választások legitimitását?
— Igen, bárki bemehet, de mégis hitelesebb annak az 5 ezer embernek a szavazata, mint az RMDSZ szûk csúcsvezetôségének, akik esetleg öten, tízen vagy százan eldöntötték, hogy Kelemen Attila parlamenti képviselôt jelölik Marosvásárhelyen. A másik lehetôség az önkormányzati választások elôtt tartott állóurnás elôválasztás megszervezése lenne, amelynek során több szavazóhelyiségben járulhatnak az urnák elé a magyarok. Több lehetôség van, de semmiképpen sem tudom elfogadni azt, hogy az RMDSZ eleve olyan jelöltet indít, akinek nincs esélye megnyerni a választásokat Marosvásárhelyen.
— Ezt mibôl gondolja?
— A vásárhelyi kollégák beszámolóira hivatkozom, akik elmondták, hogy Kelemen Attilára fôleg azóta nem szavaznak a helybeli magyarok, amióta a Kempinskiben pezsgôzött. Meggyôzôdésem, hogy nem szavaznak rá az emberek, mert az ottani magyarok döntô többsége kiábrándult belôle. Ez azt jelenti, hogy az RMDSZ föladta a küzdelmet, eleve vesztes jelöltet nevesített annak érdekében, hogy a mostani román városvezetô megnyerje a választásokat. Ehhez képest teljesen a magyarság érdekében történô lépésnek tartom azt, hogy az MPSZ is indít jelöltet, de mi nyitottak vagyunk a megmérettetésre. Ez a modell Nagyváradra és Szatmárnémetire is érvényes.
— November elején nyilvánosan közölte: Kolozs megyében is igényelték, hogy az MPSZ is állítson magyar jelölteket. Azóta szaporodott a megkeresôk száma?
— Mindenképpen. Kolozsvár esetében, ahol a magyarság aránya 18 százalék, még nem lehet tudni pontosan, mi lesz, mert az MPSZ még nem döntötte el, hogy 15 vagy 20 százalék az a határ, amely fölött lehet külön listát indítani az önkormányzati választásokon. Kolozsvár esetében lehet, önálló tanácsosi listát indítunk, mert így a kiábrándultakat is mozgósítanánk, vagy arra törekszünk majd, hogy közös listát és polgármester-jelöltet állítsunk, természetesen, ha az RMDSZ is így látja.
— Milyen helyi szervezet végzi majd a jelölést?
— Az MPSZ az erdélyi magyarság országos kisebbségvédelmi szervezete. Jogilag bejegyzett külön szervezetre nincs szükség. Az országban több helyen is megalakultak helyi szervezeteink, és úgy volna illendô, hogy Kolozs megyét is keretbe szervezzük.
— De helyi kezdeményezôkre csak szükség lesz...
— Mindenképpen. Ezek a személyek megvannak, nevüket azonban nem kívánjuk nyilvánosságra hozni mindaddig, amíg le nem folytattuk a tárgyalásokat, nehogy megfélemlítsék ôket.
A magyar kormány minden jel szerint nem fogja meghívni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot (EMNT) a tervek szerint februárban sorra kerülô Magyar Állandó Értekezletre (MÁÉRT). — A romániai magyarság körében jelenleg egyedüli legitim partnernek az RMDSZ-t tekintjük. Ezért nem tervezzük az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselôinek meghívását — mondta tegnap lapunk kérdésére Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarok ügyeivel foglalkozó politikai államtitkára.
A szocialista politikus emlékeztetett rá, hogy az idén sem változtatnak azon az elven, amely alapján Budapest meghívja a MÁÉRT-re a határon túli magyarok vezetôit. A magyar–magyar csúcson a parlamenti képviselettel rendelkezô pártok mellett azok a határon túli pártok és szervezetek számíthatnak a részvételre, amelyek élvezik a magyar közösségek támogatását. Szabó szerint idôre van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, az erdélyi magyarság milyen mértékben támogatja az EMNT-t.
Jichák Rabin egykori izraeli kormányfô gyermekei tiltakoznak az ellen, hogy a Nagy-Románia Párt (NRP) elnöke politikai céljaira használja fel édesapjuk emlékét, szobrot állítva neki Brassóban.
Izrael bukaresti nagykövetségének csütörtöki közleménye szerint Dalia Rabin-Peloszof volt védelmi miniszterhelyettes és Juval Rabin, Jichák Rabin egykori izraeli kormányfô lánya, illetve fia, valamint Simon Sevesz, a Rabin-kabinet volt fôigazgatója egybehangzóan kijelentették: semmiféle meghívást nem kaptak a néhai izraeli miniszterelnök brassói szobrának a Nagy-Románia Párt által bejelentett január 15-i fel-avatására.
"De még ha kaptunk volna is ilyen meghívást, eszünk ágában sincs részt venni olyan eseményen, amelyet jobboldali beállítottságú személy szervez, akinek semmi köze Jichák Rabin volt kormányfô emlékéhez" — jelentette ki a három izraeli személyiség, azokra a román sajtóhíresztelésekre reagálva, melyek szerint Corneliu Vadim Tudornak, az NRP elnökének meghívására részt vesznek az általa pártpénzekbôl emelt brassói szobor felavatásán.
A brassói Rabin-szobor felállítása is része annak a "politikai pálfordulási bohózatnak", amelyet a közismerten Antonescu-csodáló Tudor a román sajtó szerint zsidóellenességének feledtetésére indított, izraeli tanácsosok bevonásával.
A Rabin-szobor felállításának ötletét megelôzôen másik Vadim-terv váltotta ki nem csak a zsidó közösségek, hanem több román közéleti személyiség felháborodását. Amint arról korábban tudósítottunk, a Nagy-Románia Párt elnöke felkérte Ejal Aradot, az Arad Communications cég tulajdonosát, hogy irányítsa kampányát, a tárgyalások jelenleg is folynak. Válaszul Radu F. Alexandru szenátor levélben fordult az ügyben Móse Kacav izraeli államfôhöz, Reuben Rivlinhez, az izraeli parlament elnökéhez, valamint Ejal Aradhoz. A szenátor arra kérte az izraeli méltóságokat és az Arad Communications cég tulajdonosát, hogy ne vegyenek részt Tudor választási kampányában. A romániai származású Colette Avital izraeli képviselô, az izraeli munkapárt közismert személyisége is eltanácsolta Ejal Aradot a Tudorral való együttmûködéstôl. Avital szerint a kilátásba helyezett busás céghaszonnál súlyosabban esik a latba az "az erkölcsi és politikai kár", amit Izrael szenvedne el abban az esetben, ha izraeliek segédkeznének "egy közismert antiszemitának" elérni választási célját — írták a román lapok.
Az 1., 4. és 5. oldalakat szerkesztette: Papp Annamária
A Beszterce mindkét magyar tannyelvû csoportjának otthont adó 6-os számú óvodában kellemetlen meglepetés érte a félévkezdés napján a kicsinyeket, szülôket és pedagógusokat, hiszen kiderült, hogy késik a törpehôközpont beszerelése. Így amolyan átmeneti idôszak következik az intézmény életében, amikor is az állami fûtésnek már nyoma sincs, viszont az új rendszer beszerelése csak küszöbön áll. Eleinte olajkályhával próbálkoztak — amolyan nagykabátos lelkesedéssel — , de az szinte felgyúlt, aztán villanyrezsóval, ami viszont kicsapta a biztosítékot. Már-már pánikhangulat tört ki a hideg miatt, és vészesen csökkenni kezdett az óvodába járó magyar gyermekek száma is, amikor megérkeztek a szerelôk. Jelenleg félig felfüggesztett rendszerben folyik az oktatás, de Márton Szidónia, Mezei Rácz Tímea és Mayla Júlia óvónôk — és nem utolsó sorban az igazgatónô — kitartása meghozta gyümölcsét: mind-annyian abban reménykednek, hogy hétfôtôl ismét trikóban lehet majd ülni az oviban.
Deák János 64 éves felvinci nyugdíjas agrármérnök húsz évig volt a helybeli téesz fôagronómusa. Megkérdeztük tôle: mennyit hoz havonta a pénzespostás? Elsôsorban azért érdeklôdtem nála efelôl, mert tudom: mindmáig sem a téesz-tagok, sem az agrárszakemberek nyugdíjgondjait nem rendezte a kormány.
— Elég keveset — válaszolja kérdésünkre. — 37 év után három és fél millió körül mozog az összeg… És itt azt is el kell mondanom, hogy azok a kollégák, akik mostanában mennek nyugdíjba, milliókkal többet kapnak. Ilyenkor óhatatlanul eszembe jut, hogy mennyit kínlódtunk mi a múlt rendszerben, és mennyivel könnyebb a mai szakembereknek. Ne feledjük: nekünk nem volt szabad szombatunk, sem vasárnapunk, de ünnepnapjaink sem, hiszen kint kellett hogy legyünk a mezôn a traktorosokkal. Ily módon nemcsak az egyházi ünnepek váltak számunkra munkanappá, de az ún. hivatalosak is. Emlékszem, hogy augusztus 23-án évrôl évre a kombájnok mellett voltunk. És ez így ment kora tavasztól késô ôszig. Volt olyan év is, hogy a behavazott mezôn bandukoltunk a traktorok után. Manapság a szakembereknek szinte semmi felelôssége sincs. Sôt: van, aki jóformán azt sem tudja, mi a feladata.
— Mivel magyarázható ez?
— A válasz egyszerû. Hiába az egyetemi képzés, hiába a kitûnô szak-ismeret, ha nem találják helyüket a falu életében. Sokan egyszerûen feleslegesnek érzik magukat a polgármesteri hivatalokban: nem tudják, mitévôk legyenek. A lelkesebbek a lakosság ellenállásába ütköznek, hiszen a falu lélektanát is kell ismernie annak, aki ott akar élni, és fôleg tanácsot adni. Mi, öreg szakik már jól tudjuk, hogy idôsebb gazdának nehéz tanácsot adni, ugyanis büszkeségbôl nehezen fogadja el. Elôször is: falun még mindig számít a kor: az öreg soha nem fog egykönnyen tanácsot elfogadni fiataltól. Túlzás lenne viszont azt állítani, hogy ez általános jelenség. Több példát is tudnék most mondani olyan "párosokról", ahol a fiatal agrármérnök tudása, lelkesedése szerencsésen ötvözôdik az idôsebb gazdák tapasztalataival. Mert ne feledjük: a népi bölcsesség az népi bölcsesség: többezer éves.
— Felvincen mennyire esett vissza a gazdálkodásszint a rendszerváltás után?
— Sajnos azt kell mondanom, hogy az országos szinten tapasztalt rendetlenség, esetlegesség Felvincen hatványozottan érzôdik. Itt az történt, hogy a helyi téeszt — ami különben nem is mûködött olyan rosszul — széthordták. Nem rosszindulatból, nem is butaságból, hanem azért, mert akkoriban olyan volt a légkör. Jobb lett volna, ha a gazdák összefognak, és mûködôképes magánszövetkezetet hoznak létre. Az akkori "lelkesedésnek" csak most isszuk a levét: ilyen zilált gazdálkodási rendszereket igen nehéz lesz eurokonformmá tenni. Persze ezt nem tudhatták a felvinciek 1989 decemberében… A magyarországi példa ékesen bizonyítja, hogy ezen a téren téves útra tértünk. Mifelénk is kormányok jöttek-mentek, de maga a gazdálkodás témaköre még soha nem volt ennyire válságos helyzetben. Legalább ötven évet léptünk vissza az esztelen agrárpolitika miatt — mondja szigorúan, de aztán elmosolyodik. — Persze a nyugdíjam értékét sem kellene évtizedes távlatokból elôhozni. A jelenlegi három és fél millió lejem inkább nyögdíjnak nevezhetô…
A Gyulafehérvári Polgármesteri Hivatal kötvényei csütörtöktôl a bukaresti értéktôzsde elektronikus rendszere révén forgalmazhatók, jelentette be a város polgármestere, Mircea Hava. Értékelés szerint az újdonság az intézmény és ügyfelei komolyságát bizonyítja.
A gyulafehérvári városháza kötvényeit tavaly októberben bocsátották ki, összesen 24 milliárd lej értékben. A kamatot évnegyedenként rögzített értékû szelvény formájában fizetik ki. Az elsô szelvény után járó kamat 19 százalékos.
A gyulafehérvári hatóságok hadat üzentek a helyi koldusoknak: a polgármesteri hivatal és a rendôrség képviselôibôl álló csoport fogja felkutatni és lebuktatni a "gonosztevôket".
Mircea Hava polgármester elmondta, hogy az akciót csütörtökön kezdik, és minden eszközt bevetnek a koldulás ellen. Azokat, akik közsajnálatra áhítoznak, a továbbiakban lefényképezik, ujjlenyomatokat vesznek tôlük, majd vonatra teszik és elküldik ôket egy — ugyancsak a megyéhez tartozó — másik helységbe. Az elfogott kolduló gyerekek a gyulafehérvári javítóintézetbe kerülnek, a gyermekek jogait védô törvény értelmében.
A polgármester azt is elmondta, hogy a "lebuktatócsoportok" igazi csapdákat állítanak a koldusoknak. A rendôrök például álruhában dolgoznak, hogy "munka" közben kaphassák el a koldusokat. — Ezeket a szigorú intézkedéseket azért vezettük be — mondta Mircea Hava — mert nagyon sok panasz érkezett a lakosság részérôl a koldusok agresszivitásával kapcsolatosan: ha vásárolni mennek, mindenhol koldusba "botlanak bele".
A tordai Jósika Miklós Kör évtizedekig meghatározta a kisváros magyarságának kulturális életét. A templomokon kívül ez volt az a hely, ahol összegyûlhetett a megfáradt Torda magyarsága. A kört elôször Ceausescu oszlatta fel, majd a forradalom után az apátia rengette meg alapjait. A volt-nincs kör végül a Petôfi Társaság keretében újult meg. Feltámasztásában fontos szerepet vállalt Suba László, aki jelenleg a képzômûvészeti galériát vezeti. Ôt kérdeztük életútjáról, tordai kötôdéseirôl.
— A Maros megyei Makfalván születtem 1941-ben — meséli. — Akkoriban még állt a faluban a Wesselényi-kollégium, ahol a környékbeli parasztifjak tanultak. Makfalva — és ez kevésbé ismert — fejlett fazekassággal rendelkezett. Itt éltek többek között Molnár Dániel és Vas Áron állatszobrászok. Hogy mit jelent ez? Amatôr, naiv mûvészekrôl van szó, akik agyagból mintáznak meg állatokat, jórészt háziállatokat. Ez volt a háttér, ami már igen korán ráirányította figyelmemet a rajzra, és általában a mûvészetre. Középiskolai tanulmányaimat Marosvásárhelyen folytattam a mûvészetiben. Szobrászatra Izsák Márton tanított, aki akkoriban jó néhány köztéri alkotással hívta fel magára a figyelmet. (Azóta is csodálom Deportáltak címû szobrát). Innen a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolára kerültem Kolozsvárra, és itt történt meg a minôségi ugrás: ekkor kezdtem más dimenziókban látni nemcsak a világot, de magát a mûvészetet is. Nem csoda, hiszen olyan tanárokkal készültem, mint Mohy Sándor, Szervátiusz Jenô vagy Romulus Ladea. Lényegében ekkor találkoztam magával a mûvészeti élettel; rájöttem, hogy mennyire más az iskola és mennyire más az élet. Az egyetem után Tordára kerültem rajztanárként, és ott is maradtam. Amikor a kihelyezésrôl tudomást szereztem, nemigen hittem volna, hogy meg fogok gyökerezni. Amikor viszont a helyi Gyermekklubban lehetôséget kaptam arra, hogy mûvészeti elképzeléseimet megvalósítsam, egészen más helyzet állt elô. Meglepôdve tapasztaltam, hogy Torda milyen gyorsan befogadott, sôt otthont is nyújtott nekem. Átéltem itt olyan pillanatokat is, amelyek évtizedekre meghatározták Torda közmûvelôdési életét: akkoriban alapította ugyanis Lászlóffy Aladár, Vásárhelyi Géza, Bágyoni Szabó István és társai a Jósika Miklós Mûvelôdési Kört, amely különben napjainkig mûködött, és valójában még most is él a Petôfi Társaság keretében. Ôk kértek fel a hetvenes években arra, hogy a tordai fazekasság történetével foglalkozzam. Csodálatos világ tárult elém: ez a munka megváltoztatta az életemet, hiszen kinyílt elôttem a népmûvészet nagy kapuja. Kerámiasorozatokat kezdtem készíteni balladákra, mesékre, népi tréfákra. Kiállításokat is szerveztem ezekbôl Makfalván, Kibéden, Szovátán, Gyergyószentmiklóson. Kerámiákkal és szobrokkal nagyvárosokban is bemutatkoztam.
Megismerkedtem közben Nagy Olgával, Ráduly Jánossal, Keszeg Vilmossal, ôk nagy hatással voltak rám. Lassan kialakult a mûvészeti csapásom: ez az etnoart.
— Ez mit jelent valójában?
— Nagyjából azt, amit Bartók és Kodály is követett: a népi tárgyvilág megjelenítése a mûvészetben. Például: a Táncos, a Körtánc, a Védôk címû szobrok egyértelmûen ezt sugallják. A Ballada és az Ó- illetve Újszövetség-sorozat talán még tovább megy az implantációban. Mindenesetre sokat köszönhetek a Jósika Miklós Körnek, és fájó szívvel vettem tudomásul ún. megszûntét, de most, amikor látom, hogy a Petôfi Kör keretében feltámadóban van, ôszinte öröm tölt el. Én lettem a galériaszervezô: 1999 óta leg-alább 25 kiállítás volt itt. Idén nemzetközi gyermekrajzversenyt is szerveztünk, és nem titok, hogy az ötletet a Tordán kihirdetett 1568. évi vallásszabadság-proklamáció adta. Most, hogy már nem tanítok, könnyebb segédkezni a régi kör feltámasztásán. Valahol én is felelek azért, hogy a hetvenes évek pezsgô kulturális élete visszatérjen Tordára. Nem lehet hagyni ugyanis, hogy az egykori híres város, Torda mennyezetét csak úgy egyszerûen befedje a cementtel keveredô feledés. Nem olyan öreg még Torda, hogy leírják a magyar kultúra térképérôl.
— Milyen terveid vannak?
— A "magánéletben" intenzívebb alkotómunka, a közösségszervezés terén pedig az eddigi tevékenységeim kiteljesítése. Szeretném kiadatni Torda és környékének fazekassága címû kötetemet, amely a régi Tordának állít emléket.
Több civil szervezet és a Kolozs megyei RMDSZ összefogásának köszönhetôen mintegy hatvan, szórványban élô magyar gyerek kapott karácsonyi ajándékot az év végén. Az akció sikerén felbuzdulva a szervezôk idén könyv-, ruhanemû- és tanszergyûjtést rendeznek a szórványban élô kiskorúak számára.
A Kolozs megyei ifjúsági szervezetek között régóta létezik együttmûködés, de talán soha nem volt ennyire sikeres, mint karácsony elôtt — mondták el lapunknak Ferencz Zoltán Gábor és Varga Zoltán szervezôk. Az ifjúsági vezetôk már régóta gondolkodtak azon, hogy összehangolják a szervezetek munkáját, és kijelöljék azokat a terveket, amelyek prioritást élveznek. Decemberben úgy gondolták: leginkább a szórványban élô magyar gyerekek szorulnak rá a segítségükre, és karácsonyi ajándékokkal lepték meg a kiskorúakat.
A választás Farkas Sándor református lelkipásztor körzetére esett. Ezen a karácsonyon a kidei, bádoki, kolozsborsai és kolozsgyulai magyar gyerekek kaptak ajándékot. A szervezôk hatvan édességcsomagot juttattak el a szórványban élô gyerekekhez. Az ajándékok összeállításában több civil szervezet vett részt: a Szabó Dezsô Egyesület, az Areopagos Alapítvány, az Ifjúsági Keresztény Egyesület (IKE) és a Diaszpóra Alapítvány. Ugyanakkor a gyûjtést az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, a Donát negyedi, alsóvárosi, külmonostori, belmonostori és Hajnal negyedi RMDSZ kerületek, valamint a Perfetti van Melle vállalat is támogatta.
Mivel a karácsonyi gyûjtés sikeresnek bizonyult, a szervezôk úgy döntöttek: továbbra is megpróbálják segíteni a szórványban élôket. A közeljövôben könyv-, ruha- és tanszergyûjtést rendeznek szórványgyülekezetek és iskolák számára. A civil szervezetek bevonása mellett a lakosság segítségére is számítanak. Akik támogatni szeretnék a szórványban élô gyerekeket, hogy szülôföldjükön megmaradhassanak magyarnak, a megyei RMDSZ Fürdô utcai székházában tehetik le adományaikat. A szervezôk fôleg gyermek- és ifjúsági szépirodalmi könyveket, valamint tanszereket, gyerekruhákat várnak.
P. M.
Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba
Több mint 1400 üdülési kérést jegyeztek tavaly a Tordai Nyugdíjpénztárnál. Havonta átlagosan 120 ilyen kérés érkezett be hozzájuk, ezekbôl összesen 1250-et bíráltak el kedvezôen, tájékoztatott Ioan Cordi, a nyugdíjpénztár egyik irodavezetôje. A környékbeli nyugdíjasok többsége a Tordai Sósfürdôre, valamint az ország további 14 üdülôhelyére kért jegyet. A nyugdíjpénztár révén beszerzett üdülôjegyek igen nagy elônyt jelentenek, ugyanis a kérelmezôk nem a reális árat fizetik, hanem a nyugdíjukkal arányosan járulnak hozzá üdültetésükhöz. Tavaly ingyenes üdülôjegyeket kaptak a tordai, aranyosgyéresi és Torda környéki háborús veteránok, politikai elítéltek, a nyugdíjas menekültek. A legtöbb kérés június 15— szeptember 15. között érkezett.
Tavaly a születések száma jóval meghaladta az elhalálozásokét Tordán. Minden halálesetre két születés jutott 2003-ban, tájékoztatott Denisa Napau, a Tordai Polgármesteri Hivatal adminisztrációs irodájának vezetôje. Az elmúlt évben 1634 gyermek született és 709 halálesetet jegyeztek. A házasságkötések száma viszont csökkent az egy évvel korábbi helyzethez képest. 2003 elsô felében alig 248 házasságot kötöttek, az év második felében valamivel többen, összesen 336 pár járult az anyakönyvvezetô elé.
Félbentlakásos rendszert hoznának létre Tordán a VII–VIII. osztályos roma diákok részére, a 2000-es Civiltársadalom Fejlesztési Programja keretében. Cél a kulturális öntudat kifejezésének támogatása, az oktatási szint fejlesztése a sikeres képességvizsga érdekében. A kezdeményezés egyelôre 30 roma gyermekre terjedne ki, a félbentlakást a helybeli Vegyipari Iskolacsoport keretén belül létesítenék. A projekt összértéke 41 ezer euró, ebbôl több mint 33 ezer eurót uniós alapokból fedeznek. A Tordai Polgármesteri Hivatal fizeti az ebéd elkészítésével megbízott szakácsot, és fedezi a diákok étkeztetési költségeit a 2003–2004-es tanévben. A program célja tudatosítani a roma fiatalokban a felsôfokú képzés jelentôségét és a roma közösség felemelkedésében, fejlesztésében játszott szerepét. A célcsoport kiválasztása azzal az indoklással történt, hogy a képességvizsgán a roma diákok körében tapasztalható a legalacsonyabb sikerarány. Másik ok a nemzetiségi hovatartozás miatt kialakult alsóbbrendûségi komplexus, a korosztályhoz tartozó fiatalok pozitív fejlôdési potenciálja, megfelelô társadalmi magatartás kialakítására való hajlandóság, fogékonyság. A félbentlakásos rendszer bizonyos programokat tartalmaz, a diákok elkészítik a házi feladatokat, ebédet kapnak, elsajátítják az elemi iskolai higiéniai szabályokat, orvosi ellátásban részesülnek. A projektvezetô Codruta Bungãrdean, valamint Augustin Pintea és Ovidiu Nistea tanárok abban bíznak, hogy a program eredményeként sikerül 57 százalékos sikerarányt elérni a képességvizsgán.
Parcellákra osztották a fiataloknak lakásépítésre szánt földterületeket Tordán. A parcellázás során összesen 130 házhely született. Az építkezések megkezdéséig viszont még hosszú az út, hiszen a legtöbb telek esetében részletes városrendezési terv kidolgozása szükséges, a Livezilor utca számozás nélküli részében a jelenleg érvényes bérleti szerzôdések felszámolását is végre kell hajtani. Tudor Stefanie alpolgármester elmondta: a parcellázást a helyi tanács elé kell terjeszteni jóváhagyás végett. Erre várhatóan a januári tanácsülésen kerül sor. Az említett intézkedéseket követôen összeállítják a 2003/15-ös törvény értelmében bejegyzett 38 lakásépítési kérelem prioritásjegyzékét.
Az ismerethiány és a középkori gondolkodásmód öröklése miatt téves felfogás alakult ki a denevérekrôl. Ez abból is ered, hogy a denevérek éjszakai állatok, nappal pedig a legváratlanabb és legeldugottabb helyeken találkozhatunk velük. Azonban léteznek olyan tévhitek is, amelyek szerint a denevérek beleakaszkodnak az ember hajába, és vérrel táplálkoznak. Ha ehhez hozzávesszük a látszólag nagyon csúf kinézetüket, teljessé válik a róluk kialakított elôítéletes kép. Mindezekbôl viszont semmi sem igaz.
A denevéreknek csodálatos tájékozódási képességük van, az éjszaka sötétjében fejlett hallószervük segítségével találják meg a helyes irányt. Repülés közben ultrahangokat bocsátanak ki, és sajátosan fejlett füleik segítségével a visszhang révén tájékozódnak. Ilyen módon a denevérek minden pillanatban "látják" annak a területnek a sajátosságait, ahol éppen repülnek, és ugyanolyan élesen észlelik az apró rovarokat is, amelyekkel táplálkoznak.
Európában 35 denevérfaj él, hazánkban harminc. Ezek mindegyike rovarokkal, néha kártékony rovarokkal táplálkozik, ezért akár hasznos állatnak is tekinthetjük ôket. Igaz, hogy létezik három denevérfajta, amely vérrel táplálkozik, ezek azonban nagyon távol élnek tôlünk, pontosabban Dél-Amerikában.
Az utóbbi évtizedekben a denevérek száma drasztikusan csökkent, fôleg Európa nyugati országaiban. Ez a mezôgazdaságban használt mûtrágyák egyre szélesebb körû elterjedésének következménye. A mûtrágyák a denevérek szervezetébe a rovarokkal való táplálkozás révén kerülnek be, amelyek a termesztett növényektôl fertôzôdnek meg. A mûtrágyák befolyásolják a denevérek szaporodását, élettartamukat, viselkedésüket és végül az életüket is. Ennek következtében jelenleg a denevérek védelmére irányuló kezdeményezés alakult ki, amely a hazai és nemzetközi törvényekben körvonalazódik. Ilyen a berni egyezmény, melyet Románia 1992-ben fogadott el, vagy a londoni egyezmény, amelyet hazánkban a 90-es törvény tartalmaz. Ezek különleges védelemben részesítik az ember közelében, falvakban és fôleg városokban élô denevéreket. Ezek az állatok a lakásokat, hidakat, pincéket használják hajlékul, és emiatt sokszor életükkel fizetnek az ember közelségért. Egyesek akarattal, mentalitásuk következtében pusztítják ôket, más esetekben az átrendezések, felújítások eredményeként halnak ki. Ezért a Biodiverzitás Monitorizálását és Konzervációját végzô központ a kolozsvári Biológia Karral együtt a városi környezetben élô denevérek megmentésére irányuló programot dolgozott ki. Ezzel kapcsolatos információk a www.biodiv.ro honlapon olvashatók.
Átkelôn gázolt
Súlyos közlekedési baleset történt tegnapelôtt délután háromnegyed hatkor a Traian utcában. Az 53 éves Liviu Rãcãsan 1310-es Daciáját vezette, és nem adott elsôbbséget az 51 éves Bodocan N.-nek, aki szabályosan, a gyalogátjárón kelt át. Kórházba szállították.
25 milliós falopás
Erdôvétségek és lopás vádjával indult nyomozás két szelicsei lakos ellen. A 28 éves Dan Simion F. és a 19 éves Moldovan V. december 27— január 5. között 57 fát — nyárfát, bükkfát és kocsánytalan tölgyet — vágott ki a falu erdejébôl, 25 millió lejes kárt okozva. A kivágott fákat a két gyanúsított a falu lakosai között értékesítette.
Halálos baleset Pusztaszentgyörgy határában
Csütörtökön Pusztaszentgyörgy és Bujdos között a tordai, 33 éves Horatiu Vasile P. vezette, spanyol rendszámú Ford borult fel egy veszélyes kanyarban, miután a gépkocsivezetô elvesztette irányítását a gépkocsi fölött, s az egy hídfôvel ütközött. A balesetben a hátul ülô, 42 éves tordai Zai V. súlyos sérüléseket szenvedett, majd kórházba szállítása, illetve megmûtése után életét vesztette.
Néma áldozat
Baleset sebesültjének azonosításában kéri a lakosság segítségét a rendôrség. Az ismeretlen személyazonosságú férfit tavaly október 23-án ütötte el egy gépkocsi a Traian Vuia utcában. Jelenleg az ortopédián kezelik, de bizonyos pszichikai bántalmak miatt nem lehet vele kommunikálni: nem válaszol semmilyen ingerre. Ismertetô jelei: 1,70 magas, sovány, kb. 50 kilós, szeme szürke. Aki segíteni tud, hívja a rendôrséget.
A Szociáldemokrata Roma Párt (SZDRP) kolozsvári szervezete határozottan elutasítja a város roma kisebbséghez tartozó lakosainak a "gettósítását" — jelentette ki Ludvic Francisc, a párt városi szervezetének elnöke tegnapi sajtótájékoztatóján. A kisebbség társadalmi beilleszkedéséért a telepeken történô közösségben élés helyett a szociális lakások kiutalását tartják megfelelônek, ahol legtöbb 2–3 család lakna együtt.
Kolozsváron körülbelül öt vagy hat aktív roma szervezet létezik, amelyek azonban mindeddig képtelenek voltak összefogni, és egységesen megjeleníteni a roma lakosság érdekeit a helyi hatóságokkal szemben. Az SZDRP az elmúlt években többször is megkísérelte összefogni a szervezeteket, de a próbálkozásuk rendszerint eredménytelen maradt, mivel — az SZDRP szerint — a többi szervezet vezetôi túlságosan ragaszkodnak tisztségükhöz. Az összefogásra pedig nagy szükség lenne, ha csak a helyhatósági választások közelségét vesszük figyelembe. A megyei szinten 18 ezer és városi szinten 6 ezer szavazatra számító párt egyezséget szeretne kötni más politikai erôkkel, hogy legalább két helyi tanácsost juttassanak be a kolozsvári városi testületbe. A szociáldemokrata romák elégedettek a prefektúra és a romák közötti együttmûködéssel, amelynek során számos közös európai uniós programot bonyolítottak le. A gyümölcsözô kapcsolat létrehozásában oroszlánrészt vállaltak azok a fiatal, egyetemet végzett romák, akik a prefektus tanácsadóiként dolgoznak a megyeházán.
A polgármesteri hivatal és a helyi tanács kevésbé fogékony a kolozsvári roma közösség problémái iránt — vélik a párt vezetôi. A 2001-ben elfogadott, helyi közigazgatást szabályozó 215-ös törvény értelmében a roma közösségnek joga van hivatalból egy saját képviselôt kinevezni a városházára, aki képviselné a kisebbség érdekeit. A törvény elôírásának azonban a Gheorghe Funar kolozsvári polgármester vezette városháza mind a mai napig sem szerzett érvényt.
A romák számos gondját úgy lehetne orvosolni, ha megszûnnének a pataréti nyomortelephez hasonló "gettók", és a családok kettesével-hármasával szociális lakásokba költöznének. — Gyerekeink csak abban az esetben illeszkedhetnek be a társadalomba, ha a városban megszüntetjük a "roma enklávékat". Jómagam és kollégáim egyetemet végeztünk, gyermekeink is felsôoktatási intézményekben tanulnak, és rendezett családi körülmények között élünk. Ez csak azért sikerült, mert nem éltünk ezeken a nyomortelepeken — mondta Ludvic Francisc.
B. T.
Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit
Óvodás korunk óta álmodozunk felnôttkori mesterségünkrôl. Az évek telnek, álmaink változnak, ambícióink fokozódnak, és kezdünk megdolgozni céljaink eléréséért. Elvégzünk egy iskolát, beiratkozunk egyetemre vagy munkát vállalunk, adott pillanatban az életünkben szemtôl szembe kerülünk a mindennapi anyagi nehézségekkel. Az egyetem vagy líceum elvégzése után rögtön, ha munkát akarunk vállalni, bármilyen téren vannak elvárások. A 2002–2003-as tanévben az Onisifor Ghibu Elméleti Líceumban indult egy program, Akarok egy karriert címmel.
Kezdetben egyik tanárnônk Bukarestben vett részt egy ismertetô, illetve kiképzô kurzuson, majd hazatérése után kiválasztotta a csapatát a "vállalkozók" közül. Így kezdôdött: egy tanárnô és egy kíváncsi, ugyanakkor elszánt csapat.
A nyári vakáció elsô napjaiban tartottak kurzust a diákoknak. Bukarestbôl jött két kiképzett pszichológus, aki végigvezetett a hét fejezetre osztott tanterven. A tárgykörök a következôk voltak: önismeret és önbecsület, kommunikáció és ennek különbözô formái, csapatmunka, döntések, munkavállalásnál és sikeres üzlet létrehozásánál szükséges ismeretek.
A következô lépés az volt, hogy mindazt, amit tanultunk, tovább kellett adnunk a nálunk egy évvel fiatalabbaknak, a tizedikeseknek. Talán ez volt a legizgalmasabb rész.
Megismertük egymást és a program tartalmát, megtanultuk mindazt, amire szükségünk volt, és ekkor következett a bizonyságtétel. Az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum dísztermében megrendeztünk a Lucian Blaga Líceummal közösen egy munkahelybörzét. Különbözô cégeket próbáltunk meghívni, hogy bemutassák munkaterületüket és munkaajánlatukat fiatalok számára. Tizenegy cég jelent meg rendezvényünkön.
Hogy mi az elônye ennek a programnak? A válasz egyszerû: megismered önmagadat és tulajdonságaidat; bízol önmagadban és képességeidben, érvényesíteni tudod ezeket; megtanulsz döntéseket hozni, és fôként megtanulod, mi az ajánlólevél, szándéknyilatkozat, önéletrajz (curriculum vitae), hogyan kell ezeket megszerkeszteni; hogyan kell viselkedni egy állásinterjún, hogy a megfelelô véleményt alakítsd ki másokban önmagadról.
A program célja a fiatalok segítése a döntéshozásban, céljaik elérésében, egy olyan világban, amelyben nem igazán találják a helyüket.
Amikor rám nézett, tekintetébôl melegség áradt…Felém nyújtotta kezét, megérintett, megsimogatott…Hozzám szólt nyájasan, s lassan egész szívemet kiöntöttem neki. Ô volt az én kicsi, gyenge és görnyedt…Ô volt az én dédnagymamám.
Idôvel egyre erôtlenebbé vált, bottal járkált, sok mindenre nem volt képes, de próbáltam segíteni rajta. Vizet hordtam neki, sepertem a házban, megtettem mindent, amit kis kezei már nem tudtak. Életében nagyon sokat szenvedett és dolgozott, igazán megviselte a sors…De amit ô nyújtott nekem, az különleges volt, azt úgy csak tôle kaptam meg: erô, biztonság, bátorság és sok, nagyon sok szeretet.
Amikor elveszítettem, az én világom teljesen megváltozott. Akkor kilencvenhárom éves volt ô…
Négy éve történt az eset. Egy ôszi esôs délután a szobában ültem, s egy folyóiratot lapozgattam. Már kezdett unalmassá válni, s gondoltam, átmegyek dédnagymamámhoz, úgyis rég volt, amikor utoljára elbeszélgettünk. Benyitottam, s mély csend volt, sehol senki. Szokatlan volt…Vajon hol lehet? — gondoltam. Aztán megpillantottam: egy kis padon ült, és elgondolkodva a földet nézte. "Furcsaság!" — gondoltam magamban. Szólítottam, folyton szólítgattam, de semmi válasz. Rám se nézett…Igazán kezdtem aggódni. Megrázogattam, de nem figyelt rám. Akkor a falnak dôlt, sápadt lett, szemeit lehunyta és szája habzani kezdett. Tétlenül néztem, nem tudtam, mit tegyek. Leesett a padról, próbáltam megtartani, de nem volt elegendô erôm ehhez. Nagyon megijedtem, és rohantam haza, kezembe vettem a telefonkagylót és mentôt hívtam. Pillanatok alatt megérkezett a kocsi. Egy kopasz kis ember lépett elém fehér köpenyben, és türelmetlenül figyelt engem. Eleinte dadogtam, majd sikerült nagy vonalakban elmesélni a történteket. Remegtem…Ô nagyot sóhajtott, és sebes léptekkel sietett be a házba. Két személy kísérte. Szaladtam utána, de mielôtt beléptem volna, a szoba ajtajában az orvos rám nézett, és azt mondta: "Kislány, jobb lesz, ha kinn maradsz!" — így hát nem mentem be, hanem leültem a padra… Arra a padra, ahol ô is ült. Ô az én jóságos dédmamám…ott bent, ágyban, betegen, ki tudja, milyen állapotban. Nem lehet igaz! Vajon hogy van, mit tehetnék én? Számtalan kérdés, millió gondolat, s egyetlen vágy: ôt, az én drága dédmamámat jól, egészségesen látni. Kezemet összekulcsoltam és imádkoztam… Szóltam az Úrhoz, akihez ô is számtalanszor szólt élete során, mert hittem és tudtam: Ô erôt ad és megsegít! Sóhaj sóhaj után, s lassacskán könny könny után. Mint vízesés, mint kis hegyi patak vize, úgy csorogtak könnyeim. "Segíts meg, Uram!" Félelem, bánat és egy nagyon erôs belsô gyengeség…
Felugrottam a padról, kirohantam a házból, ki akapun és szaladtam. Hogy hová, merre? Azt nem tudtam pontosan. Ismeretlen utak, millió ember, kocsik, idegen tájak jelentek meg elôttem. Elôre, folyton elôre, ahogy csak bírtam, rohantam talán a végtelenbe… Könnyeim nem apadtak. Lassacskán a táj is ruhát cserélt: az ég lilás ruhába öltözött, a nap már narancsszínû palástjában búcsúzni készült. Nézett, mintha sajnálna, együtt érezne velem, de magában gondolná: "Te kislány, én nem tehetek semmit érted!" És távozott.
Lassan lehûlt az idô. Vékony kis ingemben fázni kezdtem. Gondoltam, csak jobb lesz hazatérni.
Amint egy kis utcán haladtam keresztül, a sarkon egy nénike fagyoskodott. Elôtte egy kis vederrel, benne egy csokor mezei virág szomorkodott. Talán ô is fázott… A néni rongyos ruhában, vékonyan öltözve és egy kopott kendôvel a fején várt valakit… Valakit, aki meglepne valakit egy kis csokor színes virággal. A néni rám nézett, sokáig bámult, majd elmosolyodott. Nem tudom, mennyi idôs lehetett, de egyidôs lehetett az én dédnagymamámmal. S az a melegség a tekintetében! Mintha ôt láttam volna…
Sajnos nem volt nálam pénz megvásárolni a virágot. A néni folyton nézett, majd rekedt hangon megszólított: "Kislány, gyere csak!" Odaléptem kissé ijedten, és kíváncsian néztem ôt. Kivette a csokrot a vederbôl, és a kezembe nyomta. "Tessék, ezt vidd annak, akit nagyon szeretsz!" Megragadtam a csokrot, és fogalmam sincs miért, de megöleltem a nénit, és azt mondtam neki: "Köszönöm szépen!" Majd szintén oly gyorsan, mint ahogyan elszaladtam otthonról, száguldottam az utcákon hazafelé. A csokor virág a kezemben, s szorítottam, nehogy elveszítsem. Ezt neki, a nagyinak viszem! — gondoltam. Örömöt akartam szerezni neki.
Már teljesen besötétedett, csak néhány csillag világított az égen. Bámultak engem, én pedig néha-néha felpillantottam rájuk, s gyönyörködtem bennük. Olyan szépen fénylettek!
Nem telt el sok idô, és betértem az utcánkba. Amikor a ház ajtajához értem, megláttam egy kis papírt a lábtörlôn: A kórházban vagyunk a nagyinál! Nem tehettem meg azt, hogy éppen én ne menjek el… Így hát tíz perc múlva a kórházban voltam. A folyosó végén megláttam apukámat, amint egy újságot lapozgatott türelmetlenül.
Nyakába szöktem, majd megkérdeztem: "Apu, hol van a nagyi? Ugye, meggyógyul?" Akkor az édesapám nagyot sóhajtott, megfogta a kezem s ezt mondta: "A nagyit elvitték, elvitték messze az angyalok." Hirtelen nem tudtam, mit is mondott, mintha nem értettem volna beszédét. Csak az csengett fülemben: "Elvitték az angyalok." Könnyeim hirtelen megeredtek, térdre borultam, s az a szép kis csokor virág kiesett a kezembôl. A szirmok szerteszét hullottak. Homályos lett elôttem minden…Zokogtam, és folyton azt kérdezgettem: "Miért?" El sem búcsúztam tôle…És a virág?!
Pontosan már nem emlékszem az azután történtekre, csak arra a napra, amikor dédnagymamámat eltemették. Szörnyû volt ôt elveszíteni… Tudtam, hogy ez meg kell hogy történjen, de nem így, nem itt és nem most. Ô, aki mindig mellettem volt, mindig megértett, soha-soha nem hagyott egyedül. Tudom, s hiszem, hogy még láthatom ôt…Még érinthetem jóságos arcát, még megfoghatom gyönge kis kezeit, még elárulhatom neki, mennyire szeretem.
S majd egyszer elmondhatom neki, hogy ô számomra a leggyönyörûbb csokor virág.
A kolozsvári Báthory Szülôi Szövetség 2002 januárjában kapta meg jogi személyiségét, hogy törvényes formában támogathassa a kolozsvári Báthory István Elméleti Líceumot. A szövetség tagjai a mindenkori I–XII.osztályos diákok szülei, beleértve az iskolában mûködô Katolikus Gimnáziumot is. A Báthory Szülôi Szövetség célkitûzései: a líceum erkölcsi és anyagi érdekeinek támogatása a társadalomban; segíteni az iskolán belüli és kívüli tevékenységek kedvezô lefolyását; a kultúra, mûvészet, sport területén kapcsolatfenntartás és tapasztalatcsere más tanintézményekkel határokon innen és túl; megteremteni a kapcsolatot az iskola vezetôsége és tanári kara, valamint a szülôk között, ami elôsegíti a tanulók szellemi, erkölcsi elômenetelét; terveket, pályázatokat készíteni szervezeteknek és alapítványoknak a szükségletek támogatására; lehetôséget biztosítani mindazon tanulók számára, akik szociális helyzetük vagy tanulmányi eredményeik alapján ösztöndíjra vagy segélyre jogosultak; támogatókat szerezni versenyek díjazására, iskolán kívüli tevékenységeket végzô tanárok számára; befektetni ingatlanokba, amelyekben szabadidô-központokat, bentlakást lehetne mûködtetni.
A Báthory Szülôi Szövetség független jogi személy, apolitikus, nonprofit szervezet. A szövetség pénzalapja a szülôk által minden hónapban begyûjtött tagsági díj.
Cím: Báthory Szülôi Szövetség, Egyetem/Universitãti utca 10.
A Bonifácz feltámadóban van, és örömmel venné, ha Ti, Kolozs, Szilágy, Fehér, Beszterce-Naszód és Szeben megyei fiatalok is láthatnátok saját szemetekkel, hogyan próbáljuk újraépíteni önmagunkat. Szeretettel várunk minden kedden, szerdán és pénteken 9–10 óra között tizenéves szerkesztôjelölteket, riportereket, kibiceket.
Ha szeretnéd iskoládat, osztályodat, tanáraidat kiemelni a szürkeségbôl — köztünk a helyed!
Várunk benneteket,
Kolléganômmel, Á. Csillával olvassuk a Bonifácz 2003. december 6-i számában megjelent aprócska cikket. Címe: Református Kollégium — már megjött a Mikulás, szerzô Dézsi Ildikó. Az anyaghoz mellékelt fényképrôl, amelyen négy régi tanítványunk látható, azonnal kiderül, hogy a cikkben iskolánkról van szó, amelyben több mint három évtizedet oktattunk és neveltünk.
Én magam éveken keresztül kutattam az iskola történetét. Összegyûjtöttem azokat a levéltári dokumentumokat, amelyek leírják az iskola keletkezésének történetét és a kezdeti két évtized fejlôdését. Az iskola alapításának századik évfordulóján, 2000-ben közzé is tettem kutatásaim rövid összefoglalóját. Mindezeket csak azért bocsátom elôre, hogy leszögezzem: nem kívülállóként szólok a cikkhez.
A következôkben betû szerint idézem az írásból a téves vagy hamis közléseket, utána pedig közlöm a helyes és pontos adatokat: 1."…Eddig ôk látogattak el a vakok és gyengénlátók középiskolájába". A jelzett tanintézet pontos és helyes neve: Liceul pentru Deficienti de Vedere, Cluj-Napoca. Ennek lehetséges magyar megfelelôje: A Látássérültek Kolozsvári Líceuma. Az iskola százéves története alatt a következô megnevezéseket alkalmazták:
• A Vakok Kolozsvári — Államilag Segélyezett Országos Intézete. Ennek a megnevezésnek a napi használatban a rövid változatát alkalmazták: A Vakok Intézete. Ezt a megnevezést 1900-tól, az iskola alapításától egészen 1920-ig használták.
• 1925 és 1940 között az iskola neve: Institutul de Orbi din Cluj.
• Majd 1940 és 1944 között: A Vakok Kolozsvári Intézete.
• A háború után, 1948 és 1957 között Scoala Generalã Specialã pentru Orbi din Cluj.
• Újabb névváltoztatás, 1957 és 1977 között, Scoala Medie Specialã pentru Orbi din Cluj.
• Az iskola neve 1977 és 1990 között Scoala Generalã Specialã pentru Nevãzãtori din Cluj.
• 1990-tôl napjainkig a már említett Liceul pentru Deficienti de Vedere Cluj-Napoca.
2. "A diákok Horváth Gabriella magyartanárnô kíséretében érkeztek. Elmesélte, hogy az iskolában tulajdonképpen román nyelvû tanítás folyik, de sikerült kiharcolniuk, hogy a magyar gyerekek délután opcionálisan tanulhassanak magyarul is:" A Látássérültek Kolozsvári Líceumában a hetvenes évek elejétôl tanítanak délutáni oktatásban, fakultatív módon magyart az intézetben tanuló magyar gyerekek számára. Fel lehetne sorolni azon magyar tanárok nevét — voltak vagy hatan —, akik több-kevesebb küzdelemmel és sikerrel vállalták ezt a munkát. 3. "A kétszázhatvan gyerekkel száznegyven tanár foglalkozik, a tanárok nagy része is vak." Mivel éveken keresztül az intézet pedagógiai körének vezetôje voltam, a kör tevékenységeinek alkalmából jelenléti listán kellett ellenôrizni a tanárok jelenlétét. Ezért pontosan tudom a tanárok számát, amely 70 és 75 között mozog. Tehát a tanárok száma egyáltalán nem 140. Az intézetben tanítanak vak vagy látássérült tanárok, de ezek száma soha meg nem haladta a 15-öt. Jelenleg nyolc látássérült tanár tanít az intézetben. Abszurd és félrevezetô kijelentés az, hogy "a tanárok nagy része is vak".
4. "A tanárnô azt is elmondta, hogy a diákok nagyon receptívek és majdnem mindannyian éltanulók." Évtizedek naplófüzeteit ôrzöm, tanítványaim nevével és érdemjegyeivel. Ennek alapján állíthatom, hogy jó az, ha legalább osztályonként akad egy éltanuló. Ezt a kijelentést, hogy "majdnem mindannyian éltanulók", érthetetlen túlzásnak értékelem.
5. "Humán osztályokban tanulhatnak, mert fogyatékosságuk miatt nem lehet nekik reál tantárgyakat tanítani." Az állítás egyenesen elképesztô. Á. Csilla kolléganôm harminc esztendôn keresztül tanított fizikát VI. osztálytól XII. osztályig. A fizika ugyebár, mégiscsak reáltárgy. Romániában az összes, látássérültek számára létesített iskolában ugyanaz a tanterv érvényes, mint a nyilvános iskolákban. Vagyis a Látássérültek Kolozsvári Líceumában is tanítottak és tanítanak reáltárgyakat.
1.
1215. A vidám Anglia a Magna Charta bûvkörében él. 1215. Magyarország. Világraszóló esküvôre készül az ország: II. Endre királyunk a meggyilkolt hitves, Gertrudis által okozott ûrt azzal próbálja betölteni, hogy a latin császársággá lett Bizáncból hozott Jolánta hercegnô személyében új feleséget vezet oltárhoz.
Játsszunk: ott állunk mi is a tömegben, valahol hátul, nehogy idegenként szemet szúrjunk a testôröknek.
A templomban elôkelô helyen ül a Bár-Kalán nembéli Bánk pozsonyi ispán — az egykori bán és nádor —, akinek nevét Gertrud királyné meggyilkolásával kapcsolatban szokták emlegetni. Ô vajon min tûnôdik? Hogy két évvel ezelôtt jobb lett volna másképpen "elbánni" Gertruddal? Hogy legalább a meráni királyné gyerekeit — Bélát meg Kálmán királyfit — el kellett volna távolítani anyjuk közelébôl, amikor Petur meg Simon halálos csapásra emelte kardját?
Mögötte ott áll lánya; két évvel ezelôtt férjének, Simonnak kardja csapott le Gertrudisra, a magyarok királynéjára. Meg akarták-e valóban gyilkolni azon a szeptemberi napon Gertrudot, vagy csak egyszerûen az összeesküvôk-pártoskodók egyike elvesztette a fejét, és így torkollt az ügy véres leszámolásba?
2.
A püspökök hiánytalanul itt vannak — és ez megnyugtatja a királyt. Amióta királyi bátyjának köszönhetôen belekóstolt a valódi kormányzásba ott lenn, a magyar Tengermelléken, bizony kénytelen volt megtanulni: hiába a tehetség, a kitartás, a fegyelem, ha az egyház bizalmát nem élvezi, fabatkát sem ér az egész. Elôször rendkívüli tisztelettel viseltetett azon egyház szolgálói iránt, amelynek jómaga is hû jobbágya volt — ezért ígérte meg apja, III. Béla halálos ágyánál, hogy a rábízott javakat kereszteshadjárat indítására használja majd fel (persze jobban örvendett volna annak, ha kevesebb kincset örököl, de övé a szegényebbik változat: a magyar korona, ám Imre bátyó jogait nem volt ajánlatos akkor még kétségbe vonni), de késôbb, amikor látta, hogy milyen könnyen lehet hercegi udvarába átcsábítani egy tál lencséért bátyja országrészébôl olyan kaliberû püspököket, mint Boleszló, a váci, Elvin, a váradi, vagy János, a veszprémi, megtanulta: pénz nélkül semmit nem lehet elérni annak, aki a legfelsôbb hatalmat akarja megszerezni. Valójában ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat — pontosabban azon a napon, amikor Imre mérgében megverte Boleszló püspököt, mert az nem akarta kinyitni neki a kincstárt, ahol az árulás bizonyítékait vélte megtalálni —, hogy másképpen fog majd kormányozni, mint Imre. Átalakítja, megújítja majd az országot... A pénznek új szerepet talál — békésebbet, okosabbat. A püspök — az átcsábítás után, jó tizenöt évvel ezelôtt — kezdett behatóbban érdeklôdni a szomszédos Német Birodalom, a franciák országa és Anglia gazdasági szervezôdése iránt; kiváltképp Anglia keltette fel az érdeklôdését, hiszen az ottani történések sok esetben tükörképét adták a magyarországi eseményeknek: Oroszlánszívû Richárd kontra Földnélküli János, keresztes lovagok, ciszterciták, palotaforradalmárok... Akkor még nem lehetett tudni, hová vezet a nemesi mozgolódás a ködös országban, de Endre már akkor megérezte, hogy komoly dologba fog torkollni. Most, az esküvôn — amikor a Magna Charta híre kezdte bejárni Európát —, elégedetten gondolt arra, hogy nem bizonyult rossz jósnak. Önzetlen hívei — mert elvétve ilyenek is voltak körülötte — ôszinte csodálattal figyelték, hogyan tisztulnak le és kristályosodnak ki az Endre-féle — eleinte megmosolygott — pénzgazdálkodás-elméletek. Jónéhány álmatlan éjszakájába került, amíg sikerült az elmélet gyakorlatba ültetésének módozatait is kidolgoznia: birtokadományok... Az államháztartáson múlik minden... Ha sikerül a pénzjövedelmekre, és nem a várszervezetbôl származó, fôleg természetben szedett adókra alapozó államháztartás bevezetése...
Édes Istenem — sóhajtott fel —, ha akkor tudtam volna, hogy milyen fába vágom a fejszémet...
Az esküvôi szertartás folytatódik. Egyszerre mindenki Endrére néz. A király rajtakapottan próbál bekapcsolódni, de hosszú másodperceknek kell eltelniük ahhoz, hogy mimikai izmai elernyedjenek: ja, megint a kereszteshadjáratot veszik elô... Lassan meggyôzôdik, hogy nincs éle a dolognak, és a témafelvetésnek nincs politikai háttere — nem a szolgálatos ellenzék-liga próbálja elrontani az ünnepet —, de régi gondolataihoz már nem tud visszatérni. Igen, a kereszteshadjárat. Igen, megígérte. Megígérte már nagyon régen. Igen, szavát adta... De nem ment el. Igen, ez így volt, mondjon bárki, amit akar... De hát azzal a földrengéssel a hátában, amit a reformja idézett elô, hová menjen? Mintha megbolondult volna az ország: a bárók, az egyháziak, a többé kevésbé alávetett tömegek. Mozgolódni kezdtek még a királyi szerviensek is: nincs nap, amikor ne érkeznének hírek ilyen-olyan véd- és dacszövetségek alakulásáról. És mindez csak azért, mert nem lehet az égvilágon mindenkinek juttatni a királyi birtokból, és hát — édes jó Istenem! -- soha nem volt még olyan világ, ahol mindenkinek egyformán jól ment volna a dolga.
Mindig voltak sikeresek, ügyeskedôk, és mindig voltak irigyek...
Jolántát nézi a tömeg. Endre most nyugodtabban summázza a dolgot. -- Bámuljátok csak — gondolja magában —, ez most már nem német–meráni, hanem latin-bizánci. Remélem, ôt nem fogjátok eltenni láb alól — önti el hirtelen a düh. Hát nincs itt senki, aki megértené, hogy olyan világot élünk most, amelyben Magyarországot csak az ész meg a pénz tarthatja meg a nagyhatalmak táborában? Jolántát a latin császársággá lett Bizáncból hoztam... Apja, Péter talán bizánci császár lesz, ha Henrik császár meghal. Milyen jó lesz majd egy bizánci császár-apóst tudni magad mögött... Vagy ki tudja: ha igaz, amit a kémek jelentenek, akkor engem akarnak majd a birodalom élére... És akkor Magyarország szinte a Szentföldig terjed majd — füstölög magában. — De hát ki ért itt a nagypolitikához? Bánk, aki most nagy ájtatosan hallgatja annak a János érseknek a beszédét, akivel együtt reménykedtek két évvel ezelôtt Gertrud és testvérei halálában? Ugyan már... Akkor inkább a merániak, akik itt maradtak mellettem — a Gertrudis-öccsök: Ottó, Eckbert püspök... S ha eljön, Lipót osztrák herceg meg Bajor Lajos is... És ott vannak a magyar fôpapok is, akik mostanság újra meghajtják fejüket az uralkodó elôtt: Péter gyôri, Tamás egri, Róbert veszprémi püspök. Ôk — ha csak nem éri valami sérelem ôket — biztos eljönnek majd...
Endre már unja az esztergomi érsek beszédét, és fészkelôdni kezd. Dénes tárnokmester azonnal felfigyel a mozdulatra: úgy néz királyára, mint ahogy a kutya szokott szeretett gazdájára. És ez érthetô is: Endre finoman értésére adta, hogy a rövidesen megindítandó kereszteshadjáratában fontos szerepet szán neki. Örömét legfeljebb az lohasztotta, hogy a seregben ellenségei, a királynál jobban befutott kollégái, Lôrinc pohárnokmester, Dömötör asztalnokmester, László lovászmester is ott lesznek. És ott lesz persze Uriás pannonhalmi apát is — aki most átvette a szót János érsektôl —, meg a többi egyházi méltóság...
Most már Ugrin prépost celebrál: lassan végéhez közeledik az ünnepi szertartás. Ô is a Szent sírról beszél, és Endre kellemes meglepetéssel tapasztalja, milyen tájékozott a kancellárja: csak úgy sorolja azokat, akik felvették a keresztet, és létrehozták a keresztes államokat a szultán orra elôtt. Idegen hangzású nevek egész sorát említi a prépost-kancellár — franciákat, németeket, angolokat. Aztán a bátor keresztesállamokat: Edesszai és Tripoliszi grófság, Antiochiai fejedelemség, Jeruzsálemi királyság... A tömegen a tetszés zaja fut át: okos ember a prépost. Ugrin az ispánokra sandít, akikrôl sejti, hogy Endre hívó szava titokban már eljutott hozzájuk. Azok gúnyos mosolyt küldenek felé: Ugyan már, Ugrin — eképp szól az üzenet —, mi, Miklós soproni és Smaragd pozsonyi ispánok, Lesták fia Gyula, Sák Barcsfia Miklós és Tamásházi Hontpázmány Sebes fôurak biztosan ott leszünk a csatában, és karddal a kezünkben fogjuk öregbíteni Endre királyunk hírét. De te, Ugrin, mit keresel majd ott? Déli imára hívsz majd bennünket, amikor mi csatába mennénk?
3.
A meráni fiúk — a kilencéves Béla, a hétéves Kálmán és az ötéves Endre — vegyes érzelmekkel figyelik a nagyokat. Endre és Kálmán kézenfogva álldogálnak apjuk mögött, de Béla, a báty, már felnôttesen viselkedik. Kiskoronája egy kicsit csúszdogál a fején, de a szagos ispánok elôtt — akik percenként rásandítanak — nem mer igazítani rajta. Tavaly koronázták meg, de a családban nem volt örömünnep ez. Apja hosszasan magyarázta neki, hogy mit jelent ez a fontos pillanat. — Vége a gyermekkornak — mondta a király, és megfogta mindkét kezét. — Akaratom ellenére történik ez. Már amikor anyádat megölték, tudtam, hogy legközelebb téged fognak kijátszani ellenem. Most már te is király vagy, mint én, csak éppen ifjabb — amikor ezt mondta, akkor akaratlanul elmosolyodott —, de arra ne számíts, hogy területi hatalommal is felruházlak. Adja Isten — mondta végül —, hogy sokszor fogjuk majd a továbbiakban egymás kezét így, mint most, hiszen az Árpádok között alig volt még olyan királyi apa, akinek ne kellett volna trónkövetelô fiával a csatatéren is farkasszemet néznie. (Amikor Endre látta, hogy koronás kisfia értetlenül mered rá, hozzátette: én az egyik seregben leszek, te pedig a szembenállóban, aztán egymásra rontunk...)
A szertartás folytatódik. A kiskorona már olyannyira elcsúszott, hogy a legénynek választania kellett: vagy jobboldalra hajtott fejjel figyeli a beszédeket, vagy megigazítja. Az utóbbi mellett döntött. Megnyugodva tapasztalta, hogy hercegöccsein kívül — akik felvihogtak a mozdulatra — csak az a magas ispán figyelt fel a jelenetre, akinek nem jegyezte meg a nevét, és aki mindig úgy hajlong elôtte, mintha igazi király lenne. (Akkor még nem tudhatta ifjabb Béla király, hogyan szervezôdik körülötte a tartalékkirályi udvar, és hogy már meg is fogalmazódtak az Endre eleibe vivendô követelések: a legénykirálynak adjon II. Endre királyságot is; eleinte tegye meg ôt a magyar Tengermellék királyának, aztán Erdély hercegének. A meráni fiú az elôbbi tervrôl hallott valamit, de kézzel lábbal tiltakozott ellene. — Ahányszor kinéznék a tengerre, a szomszédos Merániát látnám, ahonnan édesanyám oly boldogan — és persze: gyanútlanul — indult Magyarországra 15 évvel ezelôtt.)
4.
Kálmán herceg még sokáig kuncog a királyi bátyó suta koronaigazító mozdulatán — egy adott pillanatban már szinte kirobbant belôle a kacagás —, de a templom jobb oldali részében beindult mozgás lehervasztotta a mosolyt az arcáról. Félni kezdett — hétéves szíve úgy el kezdett verni, hogy szétnyíltak ajkai. Pedig nem történt a jobb oldalt semmi, csak a három lovagrend küldöttei jöttek elôbbre. Nyolcan voltak — fehér ruhájukon a fekete, illetve piros kereszt egyszerre volt gyönyörû és hátborzongató. Legelôl a két teuton állt szétvetett lábakkal. Marcona alakok voltak; a fehér köpenyükre varrt négyágú, széles talpú fekete kereszt szinte megszürkítette arcukat. — Német lovagok — gondolta magában a kis herceg. — Sokat vitatkozott egykoron édesanyám meg édesapám róluk, hogy telepítsék-e ôket az erdélyi Barcaságba, vagy sem... Akkortájt vonultak oda le ünnepélyesen, amikor Endre, a kisöcsém megszületett — emlékezett a kis herceg, akit nevelôje már arra is megtanított, hogy különbséget tegyen a német lovagrend, a johanniták és a templomosok keresztjelei között.
A teutonok mögött négy johannita állt. Kálmánban oldódott a feszültség; felismerte rangjaikat, és ez a sikerélmény kicsit megnyugtatta. — Nézd — súgta oda a kis Endrének —, azok a páncélinges, vörös köpenyes, nyolchegyû fehér keresztet viselôk az ispotályosok... Nagyapánk ôket kérte meg, hogy házat vegyenek neki Jeruzsálemben...
Amikor a johanniták mögött álló, szelídarcú templomosokra esett a tekintete, újra összeszorult a torka. Félt. Rettenetesen félt a fehérköpenyes, piros keresztet viselô férfiaktól. Hogy figyelmét elterelje, megpróbálta rangjaik alapján azonosítani ôket: az egyik fratres milites, a másik capellani... Amikor idáig jut II. Endre középsô fia, elsötétedik elôtte a világ. Újra elôjön a látomás, az a rémes álom, amitôl nem tud szabadulni. Lovon ül, véres kardjáról csuklójára, majd könyökére folyik a vér, és ordítja torka szakadtából: erre, Ugrin, erre, templomosok, gyorsan, gyorsan... Üzenjetek a királynak, hogy átúsztattak a tatárok... Aztán sötét hajók jönnek, majd ôrült vágta: a templomosok utolsó szálig elesnek — a fekete éjszakában világítanak a fehér köpenyeken a véres keresztek —, Ugrin szakálla véresen borul az öreg élettelen arcára... Folytatódik az újraátélt rémálom: valahonnan megjön Béla menekülô csapata is — néhány másodpercig megfogja egymás kezét a két meráni fiú —, aztán menekülnek, rohannak Muhi házai felé, és onnan a sötét éjszakába, amelyben csak a fehérköpenyes templomosok holttestei világítanak... Most már egészen elszakad a látomásfilm...
— Vizet, vizet — morajlik a királyi fertály. — Kálmán herceg megint álmot látott... Hívjátok Julianus barátot, ô ért a füvekhez...
Julianus már rég figyelte az egyre sápadtabb Kálmánt, így gyógyfüveivel már indul is felé. Erélyesen tör utat, csak Bánk, egykori bán és Tiborc ispán mellett elhaladva lassít és hajt fejet. Bánk is látta már, hogy baj van Kálmánnal, így amikor melléért Julianus, tétova léptekkel nyomába akart szegôdni, mert azért látott ô is már egyet-mást a csatatereken.
Hirtelen acélos marok szorítását érzi — szinte fáj. A sebhelyes arcú Tiborc ispán percekig szorítja, csak aztán kezdi el a suttogást: — Meg vagy ôrülve, Bánk? Pont te akarod meggyógyítani a meráni királyfit? Ha közelébe érsz, lekaszabolnak... Nem 1213-at, hanem 1215-öt írunk, ispántársam.
Az esküvôi szertartás folytatódik.
Számomra a történelem mindig nagy-nagy misztériumot jelentett. Olyan tudományágat, amelyrôl soha nem lehet eleget tudni, mert bármennyit is olvas az ember, bármennyit is kutakodik, mindig lesznek fehér foltok. Felnôttebb fejjel esetleg már el is felejtette az iskolában tanultakat, és kénytelen mindig újra meg újra felfrissíteni ismereteit. Fokozottan igaz ez Erdély történelmével kapcsolatban, mert errôl azért már illik is tudni néhány dolgot. Ezért is örültem meg annyira a Mûvelôdés könyvmûhely tavaly megjelent kiadványának, amelynek már a címe is sokat ígér: Az erdélyi fejedelmek arcképcsarnoka. Se több, se kevesebb, de amire utal, az maradéktalanul meg is található a tetszetôs, karcsú kis kötetben.
Két kitûnô alkotó ember vállalkozott arra, hogy emberközelbe hozza Erdélyország egykori legnagyobbjait, és ez a vállalkozás két város összefogásának is iskolapéldája lehet. Csetri Elek történész-akadémikust nem kell bemutatni a kolozsvári olvasóknak. Szabó Béla soproni festôt talán igen, de eláruljuk róla, hogy ô is erdélyi gyökerekkel rendelkezik, Mikóújfaluban született, Kolozsváron végezte el a Képzômûvészeti Fôiskola grafika szakát. És miért is ne lenne a leghûségesebb város szókapcsolattal illetett Sopronban Erdélyi Kör, amelynek elnöke, dr. Úry Elôd sokat tett a könyv megjelenésének érdekében. Tavaly tehát már karácsonyra megjelent az arcképcsarnok, de aki lemaradt volna róla, az újévi olvasmányként még mindig beszerezheti, hiszen mindenképpen gazdagszik általa.
Elöljáróban rövid összefoglalót olvashatunk az erdélyi fejedelemségrôl, kialakulásától a végpontjáig. Az elsô dátum, amikortól önálló fejedelemségrôl beszélhetünk, 1541: ebben az évben került a törökök kezébe Buda, és szakadt három részre Magyarország, amikor is az Erdélyi Fejedelemség élére János Zsigmond került. Vele kezdôdik tehát Erdély hôskora, amely tart egészen az 1690-es esztendôig, amikor I. Apafi Mihály került a trónra. Ô volt az utolsó fejedelem, aki valóban uralkodott, az ôt követô Thököly Imre, majd annak mostohafia, II. Rákóczi Ferenc választott fejedelemként sem tartózkodott túl sokat birodalmában. A könyv mégis említi nevüket és uralkodásuk korszakát, hiszen beletartoznak Erdély történelmébe.
Ami pedig magát az arcképcsarnokot illeti: egymás mellé helyezett portrék teszik ki a könyv gerincét, szóban és képben kifejezve, szerves egységet alkotva. Szabó Béla festô korabeli metszetek, képek, adatok alapján jelenítette meg a fejedelmek arcmását, míg Csetri Elek röviden összefoglalja az illetô uralkodó életrajzát, uralkodásának fontosabb mozzanatait, évszámokkal, adatokkal, kiegészítô adalékokkal ellátva.
Afféle kedvcsinálónak is nevezhetjük a kötetet. Akár egyszuszra is átolvashatjuk, böngészhetjük, tallózhatunk belôle, és biztos, hogy sok lényeges tudnivaló ragadja majd meg figyelmünket. És ha egy-egy korszak felkelti érdeklôdésünket, akkor jöhet a további kutakodás, a témában való elmélyülés. Mert Erdély történetét ismernünk kell, legalább ilyen mértékben, ahogyan ez a kiadvány kínálja, és ráadásul könnyed, tetszetôs, képes formában. Mindenképpen helye van az iskolások könyvespolcán, de minden érdeklôdô olvasó kellemes és hasznos perceket szerezhet magának, ha kézbe veszi.
Sokáig nem nyitottam ki a könyvet. Valahogy nem láttam elérkezettnek az idôt, hogy átlapozzam, ismerkedjem vele. Úgy éreztem, csak akkor szabad megtennem, amikor nem hajszolnak agyon a mindennapi teendôk, amikor behúzódhatom a szoba legmeghittebb sarkába, és zavartalanul böngészhetem. Addig csak a borítójával "kacérkodtam". Bíró-Kálmán Enikô festménye van rajta. Megfoghatatlan érzés kerít hatalmába, amikor ránézek. S a címe, mintha az is megfejtésre várna: Ha megH , alatta a szerzô neve — Visky András. A kötet rendkívül tetszetôs, mint általában a Koinónia Kiadó könyvei. Jólesô érzéssel fogja kézbe ôket az ember. Valamiféle idôtlenség sugárzik belôlük, mintha azt sugallnák: az örökkévalóságnak készültek.
A festmény. Furcsa keveréke Shakespeare arcmásának, Hamletnek, Hamlet atyja szellemének, a bolondot játszó Hamletnek, a "nem bírtok játszani rajtam" kijelentésnek. Ha a címet nézem, természetes módon asszociálok a Hamlet-jelenségre. Aztán elolvasva a kötetcímadó verset, megerôsödik bennem a feltevés: Hamletrôl is szólhat, Visky-féle felfogásban. Elsô könyv — Második könyv — Harmadik könyv. A szentek életébôl — Kolozsvári Anziksz — Ha hinni lehet. Ilyen felosztásban tálalja a szerzô a különbözô mûfajokhoz sorolható még különbözôbb hangulatú írásait. Szándékosan nem mondtam: verseit, vagy prózai szövegeit. Hiszen egyik sem kifejezetten vers vagy prózai szöveg. Valami furcsa keveréke a kettônek, talán. Vagy csak aprócska szösszenetek, egy-egy futó gondolat továbbgondolása, majd abbahagyva, szinte bátorítva az olvasót, hogy még továbbgondolja. Két — látszólag szigorúan elkülöníthetô, de minduntalan egymásbafolyó — világ ihlette a kötet írásait. A hit és a mûvészet, közelebbrôl a színház világa. E két világ Viskynél minden kétséget kizáróan egymásból táplálkozik. S ha jól belegondolunk, nem is lehetnek meg egymás nélkül.
Végül még csak annyit: a kötet tartalmazza a Farkas utca címû verset is. 2002-ben Visky András ezzel a versével nyerte el a Salvatore Quasimodo-díjat. Ezt az olasz–magyar költészeti díjat minden évben a legjobbnak tartott versnek ítéli oda a bizottság, számos neves költô tudhatja magáénak a kitüntetést. Az 1956 utáni büntetô-kitelepítések, "transzportok" emlékét idézi a vers, a kolozsvári Farkas utcába helyezve a történetet, dialógusként tálalva. Talán ez az alkotás bizonyítja a leghitelesebben a már említett két világ egybefonódását.
Emlékszel? Emlékszem Tökéletesen
emlékszem mindenre A Fôreál Gimnáziumra
is? Emlékszel? Farkas utca hogyne Kolozsvár
Farkas utca Akkor már utcáról utcára
gyûjtötték össze a családokat És akkor lett egy
szó ami kiszorította a neveket és a nevek
kiszorításával elfedték külön-külön
az arcokat Transzport Igen igen Transzport És
emlékszel a Mester nemzetségi táblázatára
Szent Máté szerint? Minden egyes névre
emlékszem betéve tudom most is "Dávid fiának
Ábrahám fiának nemzetségérôl
szóló könyv Ábrahám nemzé Izsákot Izsák
nemzé Jákobot Jákob nemzé Júdát és
testvéreit" És a végére? Emlékszel a végére is? A
Mester nemzetségi táblázatának a végére Szent
Máté szerint? Betéve tudom: "Az összes
nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig
tizennégy nemzetség és Dávidtól a babiloni
fogságra vitelig tizennégy nemzetség és a
babiloni fogságra viteltôl Krisztusig
tizennégy nemzetség" És ekkor összeszámoltuk a
neveket a Mester nemzetségi táblázatában
felsorolt neveket Szent Máté szerint és arra
jutottunk hogy hiányzik egy név Emlékszem
tökéletesen emlékszem Háromszor tizennégy
Az összesen negyvenkét név De mi csak
negyvenegy nevet találtunk a Mester
nemzetségi táblázatában Emlékszem Akkor
egymásra néztünk és azt mondtuk:
bizony egy név hiányzik a nemzetségi
táblázatból Kimaradt egy név a táblázatból
Megkérdeztük egymástól kinek a neve
hiányozhat? Az enyém válaszoltam én Az
enyém válaszoltam én is És megértettük
hogy mi következünk És úgy lett Törvény született
és hamarosan értünk jöttek
Kolozsvár Farkas utca Új nevet kaptunk mi is
transzport így hívtak bennünket Szia
Transzport! Szia Transzport! Az utca végén
Szent György megöli a Sárkányt Az utca végén
emlékszem De minket nem
arra vittek hanem az ellenkezô irányba a Béke térre
A Mennyei Béke tere emlékszel? Emlékszem
hogyne Az utca végén Szent György megöli a
Sárkányt Az utca végén emlékszem De minket
nem arra vittek hanem az ellenkezô irányba a
Mennyei Béke terére Szia Transzport! Szia
Transzport!
A cím két különbözô dolgot jelöl, de a mellérendelô és kötôszó bizonyára már jelzi, hogy a költôi képekben, hasonlatokban gyakorta felidézik egymást. Kétségtelen, hogy van abban némi irónia, ha valakinek egy "ennivalóan" szép nôrôl elfogyasztható, elfogyasztandó ételféleség jut eszébe. Ezzel szemben talán csak a szépítô hangulatfestés szolgálatában állnak azok a többnyire szépirodalmi hasonlatok, amelyek az étkezést, a sütés-fôzés kellékeit a szerelem tárgykörébôl vett kifejezésekkel jelenítik meg, érzékeltetik, fokozzák. Kemény Gábor, a jeles stiliszta például az ilyenszerû összefüggéseket többnyire Krúdy Gyula mûveibôl vett idézetekkel példázza. Érdemes szemelgetnünk ezekbôl .
Szépítô jellegûek azok a hasonlatok, amelyek a leányokat vagy csinos fiatalasszonyokat érett gyümölcsökkel állítják párhuzamba: (Laubernénak) "Olyan illata volt, mint a fahéjnak."; (Gyöngyvirág) "Korán érett, mint a szilva délszakon."; "Az ifjú gazdasszony görögdinnye-ajkába távolról magam is szerelmes voltam." Egyik novellájának fôszereplôjérôl írja Krúdy: "Kámforillata volt a lábának, és narancs térdének az íze." Gunyoros-ironikus hangvételûek az ilyen hasonlatok: "Csakugyan szôlôfürtök azok a nôk, akikrôl mindenkinek szabad csípni egy szemet." Ez az ironikus hatás már enyhül ebben a képben: "A fiatal nô a szôlôhegyen cseresznyévé, barackká vagy szôlôfürtté válik, midôn beköszönt a nyár a kalendáriumba". De nemcsak gúnyos, hanem már-már riasztó, elidegenítô, távoltartó az ilyen hasonlat: (A kövér asszonyok) "lehûtik magukat, mint a boros palackot, amelyet férjüknek készen tartanak reggeltôl estig". A felhevülô kövér asszonyokat még megvetôbben ezzel a hasonlattal jellemzi: "Rózsaszínû bôrükbôl, nevetô kézfogásukból, nyitott szájukból, barátságos dörgölôdésükbôl árad a nôiesség, mint nyitott mészárszékból a friss hús illata".
A fentiekkel ellentétben az étkezésre szánt gyümölcsök, zöldségek, húsok jellemzôi a szerelem tárgykörébôl vett hasonlatokkal dúsíthatók. A káposzta? "Zöld friss, ropogós levelei szûziesnek látszanak, mintha az esô lágy ujjain kívül más kéz nem érintette volna a leveleket". A szôlôszemek? "... vágytelien duzzadnak ..., mint a hajadonok keblei". Az egyéves tokaji bor? "... még olyan gyengéd és izgalommentes, mint a szûz lány szerelme. Az ô íze az elsô csók íze". A retkek? "A retkek vöröslettek, mint a falusi kisasszonyok". A vöröshagyma? "... tud magából árasztani olyan illatokat, mint bizonyos nôk, amikor szerelmeseikkel találkoznak". A húsok? "A húsok piroslanak, mint a vágyak". A vajak? "A vajak olvadoznak, mint a csókok". A narancsok? "... úgy ontották levelüket, mint szerelmesek mondanivalójukat". Olykor a kedveskedô, a gúnyos, humoros funkció nemegyszer teljesen összeolvad: "... a tészták, ha lecsüngtek a kanálból, minden megerôltetés nélkül felhörpintettek a száj, az ajak nyalogatása után. Csókolózás volt ez a levessel, ártatlan ifjonti csókváltogatás, amelyet majd érettebb szerelem követ".
Úgy tûnik, a szerelem és a gasztronómia összefügg. Aki szereti a nôket, szereti a hasát is. Vagy aki szereti a hasát, szereti a nôket is? Bizonyára nem lehet általánosítani. Ám a nôk számára közismert; minden férfit a hasán keresztül lehet megfogni.
Január 15-én a Kolozsvári Magyar Operában hangversennyel egybekötött dokumentumkiállítás lesz látható-hallható. Ennek keretében zongoratanári pályafutásának 40. évfordulóját ünnepli Buzás Pál zongoratanár, volt és jelenlegi növendékei, valamint a koncerten résztvevôk (reméljük) népes táborával. Negyven év nagy idô egy ember életében, s mindezt egyazon tevékenységi körben kifejtve úgy, hogy a pálya egyetlen pillanatra sem tört meg, hanem felívelt… napjainkban ritka jelenség. A tanár úrnak érdemei elismeréséül 2003 novemberében az EMKE-DÍJ-KURATÓRIUM Nagy István-díjat adományozott "a magyar zeneirodalom értékeinek népszerûsítése szolgálatába állított több évtizedes zongoramûvészi és zongorapedagógiai munkásságáért". Gratulálunk, és további sikert kívánunk!
— Az elemi tagozaton Kolozsváron, katolikus iskolába jártam — meséli Buzás Pál. — Péter Loránd tanított, aki a kolozsvári Szent Mihály-templom karnagya is volt. A misékre többször elvitte az osztályt, és ott "Napkelet és Napnyugat gyôzelmérôl" énekeltünk. Elsô zongoratanárom Gajzágó Anna volt. Amellett, hogy családi döntés alapján zongoráztam, ilyen jellegû ösztönzést, bátorítást Péter Loránd részérôl is kaptam. A sors iróniája, hogy késôbb az elsô fokozati vizsgát egyszerre tettük le. Ez után következett egy hároméves idôszak, amikor szüleim hazavittek Bánffyhunyadra, ahol kedvenc oktatóm Morvay Pál magyar irodalomtanár volt. Közben havonta bejártam Kolozsvárra zongoraórára. Akkor Zsembery Elvira volt a tanárom, aki behozott a kolozsvári zeneiskolába, ahol VIII. osztálytól folytattam tanulmányaimat, majd itt érettségiztem Zsembery Elvira növendékeként. Akkori tanáraim közül megemlíteném Guttman Mihályt, Jakó Barabás Margit osztályfônököt, Demény Piroska zenetörténet és folklórtanárt (akkor még volt magyar folklór-oktatás), ôk nagy hatással voltak rám. Az iskolában karvezetést is tanultam a zongora fôszak mellett, tehát kettôs végzettségem volt. A konzervatóriumban egy évet jártam zeneszerzésen, két évet pedagógián, utána átmentem zongora fôszakra. Kedvenc tanáraim közé sorolom Jagamas Jánost, Nagy Istvánt, Eliza Ciolan zongoratanárt és Szabó Géza partitúraolvasás-tanárt.
— Említetted a családi ösztönzést is.
— Édesanyámat a régi polgári családi hagyomány szerint zongorázni taníttatták, tehát a hangszer szeretetét és a tehetséget is tôle örököltem.
— Lehet-e korszakolni negyven év tanárságát?
— Nem nagyon. Az elején volt egy útkeresési idôszak: a Magyar Operába helyeztek korrepetitornak, de ezt a helyet sohasem foglaltam el — ellenben bekerültem a Filharmóniára zenekari zongoristának nagybôgô helyre. Szinte ezzel egy idôben a kolozsvári zeneiskola tanára lettem. Eleinte csak félállásban, 1964-tôl pedig teljes munkaidôben. Filharmóniai tagságom eredményeképpen eljutottam Olaszországba, a volt Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Jugoszláviába, Magyarországra. Az iskolai órarendet nem tudtam összehangolni a filharmóniai próbákkal, így egy idô után lemondtam errôl az állásról. Elmondhatom, hogy "tôsgyökeres kolozsvári zeneiskolás" vagyok: itt végeztem, ugyanitt voltam tanár, és innen mentem nyugdíjba. Elsôsorban zongora fôszakot, másrészt kamarazenét és zongora mellékszakot is tanítottam.
— A zongorapedagógia roppant tág fogalom. Beszéljünk a tanári módszerekrôl és ezek hatékonyságáról.
— Többfajta zongoratanítási stílus keveredésébôl "születtem": egyrészt a középiskolai zongoratanárom, Zsembery Elvira a magyar és a német zongorapedagógia szerint tanított. A fôiskolán Eliza Ciolan növendéke voltam, aki ugyan Németországban is tanult, de Párizsban fejezte be tanulmányait, ezért ô Alfred Cortot francia módszere szerint tanított. E módszer szerint elölrôl kezdte a legalapvetôbb dolgokkal, ameddig sikerült ezt teljesen elsajátítanom. Kovács Sándor XX. század eleji zongorapedagógus könyvét (Hogyan gyakoroljunk?) is tudtam alkalmazni tanári pályám során. Ebben a könyvben olvastam azt, hogy : "a zenetanulás célja különb emberré válni." Ezt örökérvényû megfogalmazásnak tartom, bármely zenetanár megszívlelheti.
— Kedvenceid a XX. századi "modern" zeneszerzôk. Tanítványaidba is beoltod a kortárs zene szeretetét és megértését?
— Részben. Ugyanis, bár nekem tényleg kedvenceim a XX. századi zeneszerzôk, ezen belül a magyarok: Bartók és Kodály (Kodálynak eljátszottam minden zongorára írt mûvét), emellett a romantikusok is érdekelnek, például Liszt, akinek többek közt a monodrámáit is eljátszottam színészekkel. Senkálszky Endre volt a rendezô, Katona Éva és Bogdán István az elôadók: A romantika vonzásában címû produkciónkat 1988 áprilisában hatszor játszottunk a Béke téri diákmûvelôdési házban. Brahms a másik kedvencem. Külön Brahms-hangversenyen is részt vettem. A tanítványokkal kapcsolatban más a helyzet: mindenkinek tanítottam modern zenét is, de a tanterv elôírta, hogy mit kell tanítanom: különbözô etüdök, Bach-darabok minden évben, klasszikus szonáta, romantikus darabok, modern vagy román darab. Hangversenyeik alkalmával növendékeim a zenetörténet különbözô korszakaiból adtak elô: Haendel-, Bach-, Schröter, Haydn-, Mozart-, Beethoven-, Mendelssohn-Bartholdy-, Saint-Saëns, R.Korszakov-, Honegger-, Gershwin-, Prokofjev-zongoravesenyeket. Osztályhangversenyeink is adott tematikájúak, úgy mint: magyar szerzôk mûvei, emlékhangversenyek, bemutató hangversenyek, kolozsvári szerzôk estje, a Bach-család zongoramuzsikája, 1-2-3-4 kezes darabok, gyermeknapi köszöntôk, a szabadegyetem keretében tartott elôadóestek stb. Volt ezelôtt jó pár évvel egy különleges elôadóest, ahol az irodalmat is érintettük: Arany János népdalgyûjteményébôl adtunk elô, melyet Kodály Zoltán rendezett sajtó alá.
— Kortárs zene… miért is kell ezt megmagyarázni?
— Erre csak néhány példát hoznék. Szabó Csaba több szerzeményét játszottam: volt olyan, hogy a húrokon is kellett játszani, tehát messze eltért a hagyományos elôadásmódtól. Az ember leült, felállt, a húrok között különbözô szerkentyûket használt: gumikat, kulcsokat, faékeket (ezt nevezzük szaknyelven preparált zongorának — szerk. megj.). Ilyenkor a zeneszerzô elhozta a darabok hangfelvételeit a saját elôadásában. Megbeszéltük a darabok koreográfiáját: ez azért volt nagyon fontos, hogy tudjam, mikor kell felállni, visszaülni és mindezeket összehangoltan tenni. Közben jobb lábbal a pedált kellett nyomni, a kottatartó sem lehetett a rendes helyén, azt is ki kellett venni. Ezzel azt illusztrálnám, hogy milyen újdonságok, nehézségek vannak. Hencz Józsefnek is játszottam egy mûvét, amelyet más elôadóknak is odaadott: elôfordult, hogy a hangfürtöknek az idôbeni megszólaltatása váltakozott, tehát ezek sorrendjét is lehetett módosítani. Improvizációhoz közeli elôadásmódot igényelt, az elôadónak szabad kezet adott. Megkérdeztem a szerzôt: melyik a legmegfelelôbb elôadásmód? Mindegyik jó, hangzott a válasz.
— A tanári pályához az elôadómûvészet is társult?
— Eredetileg nem zongorapedagógiai pályára készültem. Naivságomra jellemzô, hogy elôadómûvész szerettem volna lenni. Ez csak részben teljesült, mivel elég nehezen tudtam magam adminisztrálni ilyen tekintetben, de azért próbálkoztam. Kezdetben voltak zenekari koncertjeim is, végül a nekem jobban megfelelô szólóestekre, azon túl pedig a kamarazenére álltam át: négykezes és kétzongorás elôadóestekre, a mai napig is ezt mûvelem. Nem hagytam fel a szólóestekkel sem.
— Látsz-e valamilyen különbséget a húsz, harminc évvel ezelôtti generáció és mostani növendékeid között?
— Talán ez lehet az egyik célom a mostani operaházi kiállítással és hangversennyel: külföldön élô növendékeimet is értesítettem, várom: akkor alkalmam lesz meggyôzôdni a különbségekrôl vagy hasonlóságokról.
— Mi a véleményed a versenyszellemrôl, a szubjektivizmusról, a sztár-palántákról?
— Van ilyen, létezik, akarva-akaratlanul az ember kénytelen ezt csinálni, megmérettetések, zenei versenyek vannak, ahol egyre nagyobbak a követelmények. Kételyeim is vannak ezirányban, bár van jó oldala is: ösztönzi ugyan a növendékeket, de megszakítja a folyamatos fejlôdést, mivel a zenei versenyek megszabta repertoárhoz kell alkalmazkodniuk, amely néha az osztályszínvonalhoz képest túlméretezett. Ezért a növendékek bizonyos fokozatokon "átugranak", ami nem biztos hogy késôbb jó, s csak keveseknek sikerül ezt ledolgozni, bepótolni. Példa rá, hogy középiskolában rengeteg "csodagyermekünk" van országos szinten is, akik, mire elvégzik a fôiskolát, szólistaként "kiégnek". Például a magyarországi zongorairodalom nem irányoz elô ilyen csúcsokat, könnyebb darabokat ír elô a programanalitika, mint nálunk. Könnyebbet, de mennyiségileg többet.
— "Sztártanárnak" tartanak. Rangot jelent a növendékeid közé kerülni. Hogyan választod ki növendékeidet, elutasítottál-e valaha valakit?
— Idegenkedem ettôl a minôsítéstôl. Csak akkor utasítottam el tanítványokat, ha nem volt hely az osztályomban, vagy nem találtam kellô tehetségûnek a jelentkezôt. A tanítványaim között természetesen voltak nagyon jók, jók, közepesek és gyengék. A gyengék esetében megpróbáltam oly módon vezetni ôket, hogy akár a szülôk, akár a gyermek rájöjjön magától: talán máshol a helye.
— Azt mondják: a tehetség és a szorgalom aránya 1:99-hez. Igaznak tartod ezt az állítást?
— A tehetség tág fogalom. Olyasmi is történt, hogy egyazon osztályban lévôk között a kevésbé tehetséges diák behozta a lemaradást.
— Hogyan vélekedsz a zongoráról mint hangszerrôl?
— A zongorát univerzális hangszerként kezelem. Eltekintve az általánosságoktól (a legkedveltebb, legismertebb, legkomplexebb hangszer), a teljes zenét szolgáltatja, nem szükséges mellé kísérô hangszer. Alaphangszer a zene elsajátításában, és éppen ezért zökkenômentesen át lehet állni más hangszerre is. Sôt, bölcsészetre is, a kimûvelt fül ugyanis segíti az idegen nyelvek kiejtési problémáinak helyes elsajátítását. Éppen az univerzalitás miatt egyáltalán nem haragszom azokra a tanítványaimra, akik menet közben hangszert váltanak, vagy elméleti szakon folytatják tanulmányaikat. Éppen ezért a zeneakadémián nagyon sok zeneszerzô volt eredetileg zongorista: Demény Attila, Irányi Gábor, Könczei Árpád, Lászlóffy Zsolt, Szalay Zoltán, Szegô Péter. De nagyon sok orgonistám is volt és van, valamint zenetudományi vagy zenepedagógiai végzettek. Ehhez jönnek még az énekesek és a más hangszeren játszók. Olyanok is akadnak, akik nem folytatták felsôfokon zenei tanulmányaikat: biológusi, képzômûvészi, színi stb. pályára léptek.
— Mit tartasz tanári, mûvészi hitvallásodnak?
— A szavak helyett a tetteket részesítem elônyben. Ezek a tettek lehetnek jók vagy rosszak, vállalnom kell értük a felelôsséget. Erich Bergeltôl tanultam, aki szerint a zene elôadásához két dolog szükséges: összpontosítani és lazítani. Ezt igyekeztem én is hasznosítani.
— Mi a véleményed a könnyûzene-irányzatokról?
— A most divatos könnyûzene-irányzatok, amelyek esetében "nélkülözhetetlen" a nagy hangerô, nem felelnek meg az elvárásaimnak, de azt a dzsessz-zenét, amelyet Gershwin neve fémjelez, kimondottan szeretem. Én is játszottam a zongoraversenyét, ez volt az általam legtöbbet játszott zongoraverseny, amit több helyen is elôadtam: Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen, Nagybányán és Kolozsváron. De játszom és tanítom Gershwin 3 prelûdjét is. Van néhány tanítványom, aki erre "szakosodott": Ágoston Géza, Ghita Gabriel, Kósa F. Krisztián, Tunaru Eugen.
— Szerénységed közismert, de azért megkérdezem: sikeres embernek tartod magad?
— Ha azt mondom, hogy pódiumzongorisa szerettem volna lenni, akkor ez csak részben vált be, ugyanakkor viszont zongorapedagógus lettem, ami egészen bevált…
— Negyvenéves folyamatos tanári tevékenységeddel a helybenmaradás élô példája lehetnél. Nem vonzott soha az anyaországi karrier? Többet, jobban, avagy jobb körülmények között tenni?
— Nem. Soha.
— Szerinted van a kolozsvári zeneiskolának különleges vonzereje?
— Volt, és részben most is van. Ezt fôleg a kisvárosokból érkezô diákok bizonyítják: jelenlegi hét tanítványom közül kettô nem helybeli.
— Van-e más, a zongorához nem kimondottan kötôdô elfoglaltságod?
— Rengeteg. Például az Arpeggione kiadónál kiadtuk Márkos Albert egyik zongora- és kamarazene-darabját. Ez utóbbi színházi kísérôzene volt, amit átírtam két zongorára. Falusi énekkarokat irányítottam Kalotaszegen, Magyarbikalon, Magyarlónán, Bánffyhunyadon 1990 elôtt és után is. Kalotaszegi lévén, amennyiben tudom, segítem ezt a tájegységet. Alapító tagja és két évig elnöke is voltam a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesületnek. Ehhez kapcsolódik az 1990 óta megjelenô Kalotaszeg címû kéthavi sajtótermék. Elôször cikkeket írtam, külsô munkatárs voltam, utána szerkesztôségi tag, jelenleg fôszerkesztô-helyettes vagyok. Több mint száz cikket tudhatok magaménak. Tavaly az én kezdeményezésemre ünnepeltük meg elôször Kolozsváron (az unitárius egyház keretében) a Magyar Kultúra Napját: öt növendékem tíz magyar szerzôtôl játszott darabokat.
— Hogyan született meg a mostani operaházi hangverseny gondolata?
— Egyrészt "megirigyeltem" a képzômûvészeket, hogy ôk kiállításokat rendezhetnek. Másrészt évek óta gyûjtöttem a tárgyi bizonyítékokat, a dokumentációt, amelyek a tanítványaim hangversenyeivel kapcsolatosak: mûsorok, plakátok, fényképek, krónikák. Elôször albumba rendeztem ezeket, de ez a keret hamarosan szûknek bizonyult, az anyag folyton folyvást gyûlt. Akkor feltettem a kérdést: mi lenne, ha kiállítást rendeznék a felgyûlt anyagból? Vonzott a dolog újszerûsége, mert ilyesmire még nem volt példa. Barátaim biztatására elkezdtem foglalkozni ezzel a témával: rendszereztem és kiválogattam az arra érdemes anyagot. A kiállítás a következô szempontokat követi: általában az iskoláról, zenekari-, osztály- és egyéni hangversenyek, bel- és külföldi vendégszereplések, zenei kollokviumok, megmérettetések, rádió és tv-felvételek. Eredetileg szerényebb keretek között képzeltem el, de aztán mindenki tett hozzá valamit, ebbôl lett a húsz pannóból és két albumból álló kiállítás. Banner Zoltán fogja megnyitni, akihez régi emlékek fûznek. Mindez folytatódik hangversennyel, amelynek keretében jelenlegi és volt tanítványaim lépnek fel, a mûsort én állítottam össze. A végén Andrada Mare az opera zenekarával elôadja F. Mendelssohn-Bartholdy II., d-moll zongoraversenyét. A karmester Szegô Péter lesz, aki szintén tanítványom volt. Fellépnek azok a tanítványaim is, akik nem zongoraszakot végeztek, de még nem felejtették el a hangszert: Marton Melinda, Hary Noémi stb. A jelenlegiek Rachmanyinov hatkezesét játsszák. Nem véletlen a hangverseny helyszíne, több tanítványom kötôdik a Kolozsvári Állami Magyar Operához: Szegô Péter, Marton Melinda, Sz.Veress Ildikó, Nagy Ibolya korrepetitor, Lászlóffy Zsolt, Demény Attila és sorolhatnám. Köszönettel tartozom ezért az opera vezetôségének, elsôsorban Simon Gábor igazgatónak, Katona Zs. József mûvészeti titkárnak és Nagy Endrének, aki a pannókat összeállította, valamint mindazoknak, akik segítettek, bátorítottak.
(Itt jegyezném meg, hogy a plakát szerint hirdetett elôadás kezdési idôpontja módosult: a dokumentum-kiállítás 18 órakor kezdôdik, ezt követi 18.30-kor a hangverseny.)
Az Európai Bizottság csaknem valamennyi tagja ellenzi azt a javaslatot, amely szerint 2007-tôl az EU költségvetésének összegét az uniós bruttó hazai termék (GDP) 1 százalékára kellene korlátozni — közölték bizottsági források.
Az unió végrehajtó testülete a napokban folytatott úgynevezett helyzetfelmérô vitát a 2007–2013 közötti idôszakra vonatkozó pénzügyi tervrôl, amely a közösségi költségvetés legfontosabb elôirányzatait és kiadási kereteit fogja tartalmazni.
Az uniós eljárásrend szerint a középtávú költségvetési programra a bizottságnak kell javaslatot tennie, s a tagállamok ennek alapján folytatják majd le a — minden valószínûség szerint kemény és hosszúra nyúló — vitákat.
Pedro Solbes gazdasági és pénz-ügyi kérdésekért felelôs biztos szóvivôjének közlése szerint a bizottság január 25-én tartandó rendkívüli ülésén fogadja el a javaslatait tartalmazó közleményt.
A viták egyik központi kérdése várhatóan a közösségi költségvetés átfogó keretének a meghatározása lesz. Hat tagállam (Ausztria, Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország és Svédország) ugyanis december közepén azt javasolta, hogy 2007-tôl a költségvetés fôösszege ne haladja meg az összesített uniós GDP 1 százalékát.
A 2006 végéig tartó jelenlegi középtávú tervezési idôszakban, amelynek sarokszámait az Agenda 2000 címû, 1999 márciusában jóváhagyott programcsomag határozta meg, a közösségi költségvetés összege elvben az uniós GDP 1,27 százalékáig nôhet. A gyakorlatban azonban eddig még csak meg sem közelítette ezt az arányt.
A korlátozást szorgalmazó hat ország mindegyike az uniós költségvetés nettó befizetôje. Javaslatuk megvalósítása a kiadások jelenlegi szinten történô befagyasztását jelentené, noha május 1-jén az unió tíz új tagállammal bôvül.
Emellett a bizottság már azt is értésre adta, hogy a költségvetés legnagyobb tételét, csaknem a felét kitevô mezôgazdasági kiadások 2007 utáni elôirányzatait — a tagállamok eddigi megállapodásai alapján — adottnak tekinti. Ez viszont azt jelenti, hogy az esetleges csökkentések elsôsorban a második legnagyobb tételt, a strukturális és kohéziós alapokat érintenék, ami minden bizonnyal a jelenlegi és jövôbeli kedvezményezettek kemény ellen-állásába ütközne.
Ugyanakkor a jelek szerint a bizottság kompromisszumos javaslatot készít elô, amelyben igyekszik tekintetbe venni a kiadások elszaladásától tartó nettó befizetôk szempontjait is. Uniós források szerint a testületben meglehetôsen széles körû egyetértés alakult ki egy olyan általánosított visszatérítési rendszer bevezetésérôl, amellyel ezeknek az országoknak a terheit csökkentenék.
Eszerint a nettó befizetôk hozzájárulásuk egy részét valamilyen formában visszakapnák, hasonlóan ahhoz a mechanizmushoz, amelyet Nagy-Britannia esetében már a 70-es évek végétôl — intézményesített formában pedig 1984-tôl — alkalmaznak.
A Petrom olajvállalat privatizációját nem csupán a cég által használt földterületek tulajdonlási problémái késleltetik, hanem az is, hogy a Petromnak nagy összegû, behajtásra váró kintlévôségei vannak — közölte Dan Ioan Popescu.
A gazdasági és kereskedelmi miniszter jelezte: az olajvállalat privatizációs folyamatának lezárása — amelyet eredetileg még tavaly év végére terveztek, majd március 31-re toltak ki — újabb három hónapos halasztást szenvedhet.
A miniszter elsôsorban arra a problémára hivatkozott, miszerint tisztázatlan még a cég létesítményei által elfoglalt, 80–90 ezer hektár kiterjedésû földterület tulajdonlásának a kérdése, legalábbis csak e terület felének rendezett a jogi helyzete. A tárcavezetô ezenkívül hivatkozott egyéb, másodlagos problémákra is, így a környezetvédelemmel kapcsolatos beruházások és az uniós normákkal kapcsolatos jogszabályi változások bizonytalanságaira.
Popescu nemrég maga erôsítette meg, hogy a Petromnak jelentôs összegû, 15 ezer milliárd lejt kitevô követelése van tizennyolc céggel szemben, a legnagyobb adósok között van a moldvai Rafo és a Dãrmãnesti kô-olaj-finomító cég.
Egyébként maguk a pályázók is óvatosak, hajlandóak kivárni, hogy a fent említett kérdések tisztázódjanak. A miniszter sem akar pontos dátumot kijelölni a magánosítási folyamat lezárására, a többször is módosított határidôk nem tekinthetôk "szentírásnak". Tárgyalásokról van szó csupán, ha ugyanis túl korán rögzítenék a privatizáció véglegesítésének idôpontját, egy tranzakció értéke akár 30–40 százalékkal is csökkenhet — mondta a gazdasági miniszter.
A Petrom-pályázaton heten vesznek részt, egyelôre nem kötelezô ajánlattal: a magyar Mol Rt., a lengyel PKN Orlen, az osztrák OMV, az amerikai Occidental Oil and Gas Corp., az orosz OAO Gazprom, a görög Hellenic Petroleum SA és a svájci Glencore.
A Petrom 93 százaléka a kormány tulajdonában van, az elsô lépcsôben 33,34 százalékát adnák magánkézbe, a nyertesnek a késôbbiekben 51 százalékra kell növelnie részesedését.
A Romániai Szakvizsgázott Könyvelôk és Könyvvizsgáló Szakértôk Testületének (CECCAR) Kolozs megyei fiókja közli az érdekeltekkel, hogy január 22. és 24. között tanfolyamot és újrahitelesítô vizsgát rendez a független külsô könyvvizsgáló minôsítés elnyerésére. Beiratkozás a CECCAR székhelyén, Kolozsvár, Deák Ferenc (Eroilor) utca 2. szám. Részletes tájékoztatást a 430 373-as kolozsvári, a 314 5268-as bukaresti, továbbá a 0744 979793-as mobil telefonszámon nyújtanak.
A legek múlt év végén közölt számtalan listája után az új esztendô is hasonló összeállításokkal kezdôdött, s várhatóan lesz elegendô belôlük a következô hetekben is. Az Arrowfm nevû Los Angeles-i rádió "kereken" 93 klasszikus rock-albumot rangsorolt a minap, és listája érdekes összehasonlításra ad lehetôséget a Rolling Stone magazin nemrégiben közölt ötszázas listájával.
Akik a tavalyi teljesítményekre kíváncsiak, azokat a Rolling Stone rockmagazin elégítheti ki, ennek megjelenésére még várniuk kell a rajongóknak, de a kérdôív a lap hasábjain már eljutott az olvasókhoz, akik nyilván körmüket rágva dolgoznak a nekik tetszô sorrenden.
Az Arrowfm internetes honlapján is fellelhetô listájának összeállítói nem a közönség igényei, és nem lemezeladások alapján dolgoztak, így némi szakszerûség is felfedezhetô a rangsorban, bár kétségtelen, hogy az aligha tükrözi a fiatalok zenei ízlését.
Az elsô helyre a Led Zeppelin gyönyörû szép IV. albuma került, megelôzve a Rolling Stone múlt év végi listáját vezetô Beatles-albumot, a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Bandet. A Los Angeles-iek szerint a harmadik legjobb a Rolling Stones Exile On Main Streetje.
A kilencvenhármas lista összeállítóinál rokonszenves vonás, hogy amerikai létükre csöppet sem elfogultak a hazai elôadókat illetôen. Ékes bizonyítéka ennek, hogy az elsô tíz lemez készítôje közül csak két amerikai akadt: az Eagles együttes lesöpörhetetlen Hotel Californiája és Bruce Springsteen Born to Run címû korongja jutott az élbolyba, bár amerikainak számíthatjuk az Angliában alakult Fleetwood Mac együttest is, amelyben mára az új világ zenészei jutottak döntô szerephez.
Az amerikai zenészek a második tíz között is erôsen alulmaradtak a britekkel szemben: a ZZ Top és a Doors lemezei a brit kedvencek után kullogva a 19. illetve a 20. helyet kapták a rádiósoktól. Az amerikaiak egyébként is elvesznek a rengeteg brit rivális között.
Az elsô tíz lemez sorrendje egyébként a következô az Arrowfm szerint: 1. Led Zeppelin IV, 2. Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band (Beatles), 3. Exile on Main Street (Rolling Stones), 4. Hotel California (Eagles), 5. Rumours (Fleetwood Mac), 6. Dark Side of the Moon (Pink Floyd), 7. A Night at the Opera (Queen), 8. Born to Run (Bruce Springsteen), 9. Rubber Soul (Beatles), 10. Led Zeppelin I.
Most aztán moroghatnak a Who együttes, Jimi Hendrix, Bob Dylan, Santana és mások hívei, amiért kedvenceik valamelyik lemezét nem méltatták a szakírók az elsô tíz hely valamelyikére.
A moszkvai állatkertben fokhagymát és erdei bogyókból préselt italt adnak a majmoknak, hogy megelôzzék a megfázásos megbetegedéseket.
Amint arról a "7" elnevezésû moszkvai rádióadó beszámolt, a fôemlôsök szívesen fogyasztják e gyógyhatású termékeket.
A német hírügynökség a tény közléséhez nem tette hozzá, hogy a volt Szovjetunió területén ma is nagyon népszerûek a gyógyítás hagyományos, természetes módszerei az emberek körében is. Télen nagyon sok hagymát és fokhagymát fogyasztanak az emberek. A megfázásos, lázas megbetegedések kezelésére már nyáron sokan sok cukorral ledarált, nagy vitamintartalmú bogyós gyümölcsöt, benne különösen sok málnát tesznek el, s a cukros gyümölcspépet megfázás esetén este forró teában fogyasztják. Ha ez nem vinné le a beteg lázát, jöhet a kissé viszketô, de nagyon hatásos — és minden patikában kapható — mustártapasz a mellre és a hátra. A csöpögô orrokba pedig nem gyógyszertári készítményeket csepegtetnek, hanem vékony textilbe — például zsebkendôbe — kötött, apróra vágott hagymát szagolgatnak vele, s a hatás nem maradhat el.
Döntô többségben elégedettek házasságon belüli szexuális életükkel az osztrákok — állapította meg az Emnid osztrák közvélemény-kutató intézet, amely 500 — házasságban élô — nô és férfi kikérdezésének az eredményeit a napokban tette közzé Bécsben.
Az összesítések szerint az osztrák házasok 94 százaléka mondta azt, hogy boldog a partnerével, jóllehet a válások száma továbbra is magas. A válaszadók 78 százaléka elégedett a házasságon belüli szexuális életével is.
A kutatók szerint a házasságon belüli elégedettég szempontjából nagyon fontos szerepet játszik a szex, mindenekelôtt a fiatalabbak körében. Az összesítések azt mutatják, hogy a 29. életév alattiak körében 94 százalék, az 50. és 59. életév közöttieknél 79 százalék, a 60. életévnél idôsebbek körében pedig 56 százalékos arányt mutatna ki a "szexográf", ha létezne ilyen mûszer a szexuális élettel való elégedettség fokozatainak a mérésére.
A Reader’s Digest szemlefolyó-irat osztrák kiadásának megbízásából készített reprezentatív felmérés résztvevôinek a 63 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szerelmi életében még mindig valami újat szeretne felfedezni házastársával együtt. A kutatóintézet felhívta a figyelmet arra, hogy a németek körében csak 39 százalékos az ilyen állásponton levôk aránya.
Az ausztriai felmérésben összefüggést véltek felfedezni a jövedelmi szint és a házasságon belüli szerelmi élettel való megelégedettség mértéke között. Az Ausztriában nem magasnak számító, havi 1000 és 1500 euró bevétellel rendelkezôknek ugyanis "csak" a 62 százaléka elégedett a házasságon belüli szexuális életével, míg a havi 2500 eurónál nagyobb jövedelemmel rendelkezôk körében 85 százalékos ez az arány.
A francia feleségek a legelégedettebb nôk Európában, a legkevésbé pedig a brit asszonyok élvezik a házastársi kapcsolatot — derült ki egy hat európai országban készült felmérésbôl, amelyet csütörtökön hoztak nyilvánosságra Londonban.
A megkérdezett francia hölgyek 89 százaléka elégedett, vagy rendkívül elégedett a házasságával, míg a nagy-britanniai asszonyoknak csak 74 százaléka vallotta ugyanezt egy felmérés tanúsága szerint, amelyet 2003 októberében végeztek 1500 18–40 éves nô részvételével Nagy-Britanniában, Hollandiában, Német-országban, Franciaországban, Norvégiában és Svédországban.
Szintén a francia asszonyok a legelégedettebbek egészségi állapotukkal (81 százalék), a svéd hölgyek a legelégedetlenebbek (38,7), miközben a megkérdezetteknek átlagban csak 25,2 százaléka vallotta magát elégedetlennek ezen a téren a holland Blauw Research intézet vizsgálatai szerint.
A felmérésbôl az is kiderül, hogy a legnagyobb gondot a pénzügyi befektetések jelentik az európai nôknek (átlagban 54,6 százalékuk fejezte ki elégedetlenségét).
A holland asszonyok ítélik legjobbnak pénzügyi helyzetüket (58 százalék), a németek látják a legkevésbé kedvezônek, a franciák 47 százalékkal a nagy átlagot képviselik.
A karrier-kilátások tekintetében megint a hollandok a legbizakodóbbak, 71 százalékuk elégedett, vagy nagyon elégedett, a legcsalódottabbnak pedig a svéd nôk bizonyultak, csupán 50 százalékuk ítéli jónak a lehetôségeit. A francia hölgyek ebbôl a szempontból is az átlagba tartoznak: 61 százalékuk elégedett a karrierjével.
A Food and Wine nevû, tekintélyes amerikai gasztronómiai magazin összeállította a világ tíz legegészségesebb ételét.
Képzeljünk el egy globális svéd-asztalt, amely roskad a legegészségesebb ételektôl. Egy ilyen nemzetközi lakomából állította össze Anya von Bremzen, a Food and Wine címû amerikai gasztronómiai folyóirat szakírója azt a menüsort, amelyet garantáltan ehetünk, legalábbis a tudomány mai állása szerint.
Az elsô helyen rögtön egy kínai fogás áll: gyömbéres, gôzben párolt lazacszelet, amely gazdag a jótékony omega-3 zsírsavakban és csökkenti a koleszterinszintet. A gôzölés ráadásul sokkal egészségesebb, mint a sütés, hiszen nem keletkeznek káros égéstermékek. A japánok a második helyet egy könnyû elôétellel foglalják el: shiitake gomba és enyhén füstölt tofu, zöldségekkel és szójaszószos mártásban. A törökök egy különleges borsós-diós salátával szerepelnek, amelyet szárított és olajban marinált paradicsommal, kaporral, mentalevéllel, borssal és gránátalmával ízesítenek és díszítenek.
A levest az oroszok adják, még hozzá a klasszikus borscsot, amelyet tejföllel és kaporral tálalnak. A céklát sok országban nem becsülik meg, pedig nagyon egészséges zöldség, rákmegelôzô hatást tulajdonítanak neki az élelmiszerkutatók és az orvosok.
A meleg halételt a spanyolok zsír nélkül sütik és friss koktélparadicsomot kínálnak mellé, amely gazdag antioxidánsokban. A franciák készítik a desszertet, méghozzá egy barackos-mandulás szuflét, amely nem túl édes. A vietnami konyha a közismert kínai tavaszi tekercs csirkés-rákos változatával büszkélkedhet a listán, míg a marokkóiak a kuszkusszal, amelyet több arab ország is magáénak mond, de ôk hétféle zöldséggel rakják meg. India egy sárga lencsés curryt tálal, mellé pedig a legfinomabb basmati rizst.
Dél-Amerikát Ecuador képviseli, egy csípôs-narancsos rákos fogással, amely azért találtatott különösen egészségesnek, mert a tenger gyümölcsei és a citrusfélék jól kiegészítik egymást. A rák alig tartalmaz zsírt, a citrom, a narancs pedig gazdag vitaminban.
A fûszeres mártás — amelyet a fahéj, a kömény, az oregano és az édes paradicsomszósz, valamint a lilahagyma tesz különlegessé — elôsegíti az emésztést, a tálaláshoz felhasznált belga endívia salátalevélkék pedig a szemnek is kívánatossá teszik a fogást.
Sajnos, a magyar konyhából nem merített Anya von Bremzen, pedig kevés országnak van ekkora leves- és fôzelékválasztéka.
|
Váltóiroda |
Euró (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
Forint (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup(Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.) |
41 200/41 600 |
32 300/32 650 |
151/157 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 41 196 lej, 1 USD = 32 342, 1 magyar forint = 153 lej.
Tervezték, hogy a bajnoki idény végén búcsúmérkôzésen vonul vissza. Tizenhét év kosárlabda-játékosi pályafutás után, a diákcsapat kapitányaként megérdemelte volna.
Simona Musat pénteken sajtótájékoztatót hívott össze a Testnevelési Fôiskola Iuliu Hatieganu (Egyetemi) Sportparkban lévô épületében, ahol közölte: idejekorán és a körülmények által kényszerítve visszavonul mint játékos. A részletekrôl annyit mondott el: az ünnepek elôtt Nicolae Ienac közölte vele, hogy a csapatnak nincs többé szüksége a munkájára. Ezek után telefonon kérdezte meg az együttes edzôjét, Jerebie Páll Magdolnát, aki mindezt nyomdafestéket nem tûrô szavakkal erôsítette meg. Simona Musat szerint másodszor vonják meg tôle a lehetôséget, az elsô eset 2000-ben volt, amikor visszatért Magyarországról. Musat már rendelkezik edzôi képesítéssel, az elkövetkezôkben ezt egészíti ki, és a jövôben sem válik meg a kosárlabdától, hanem edzôként folytatja pályafutását. Könnyei csak a végén törtek elô, amikor köszönetet mondott mindenkinek, aki sportpályafutásában segítette: Horea Pop és Nicolae Martin edzôknek, szüleinek és családjának.
Musat azt nyilatkozta, hogy nem létezett konfliktus közte és a vezetôség között, nem táplál haragot senki iránt, távozásra késztetô egyéb okokat pedig nem volt hajlandó megnevezni.
A Kolozs megyei sporthivataltól az ügyben Nicolae Ienac titkárt kérdeztük meg. Hivatalos nyilatkozata szerint a diákcsapat a fiatalítás érdekében vált meg kapitányától.
A legfrissebb hírek szerint a Kolozsvári U ACSA Terapia leigazolt egy színes bôrû amerikai játékost. Aja Brown 190 cm magas, az amerikai egyetemi ligában, a Columbus State Universityben, valamint Portugáliában és Izraelben játszott.
Született: 1968. október 30.
Születési hely: Kolozsvár.
Magasság: 178 cm.
A 2002–2003-as bajnokságon ezüstérmes Kolozsvári U ACSA Terapia csapatkapitánya, szélsô.
1999 elôtt 5 bajnoki címet és 3 ezüstérmet szerzett a kolozsvári diákcsapattal.
Játszott még: Ferencvárosi TC (1999–2000, 3. hely), Târgovistei Livas (2000–2001, edzô, 3. hely), Râmnicu Vâlcea-i CET Govora (2001–2002, 6. hely).
Még a ’60-as években Szamosújvárnak jégkorongcsapata is volt, nem is beszélve a korcsolyás sikerekrôl. Néhány éve azonban jégpályája sem volt a Kis-Szamos menti városnak. Ez év elején a városatyák rendbetették a sétatéri tavat, és ha nem is a régi szinten, de alkalmassá tették a téli sportok ûzésére. A közterület-fenntartó vállalat dolgozói naponta seprik a jeget, de ennek minôsége sok kívánnivalót hagy maga után.
A gyermekek nagy örömére újra lehet korcsolyázni Szamosújvárott. Az idôjárástól függ a sportrendezvények lebonyolítása, a szervezôk ugyanis gyorskorcsolyaversenyt szeretnének kiírni az elkövetkezô idôszakban.
Az új szövetségi kapitány, Lothar Matthäus irányításával a magyar labdarúgó-válogatott február 18-án Örményország ellen játssza elsô mérkôzését a ciprusi tornán, majd a lett–kazah összecsapás egyik résztvevôje következik.
Magyarország még nem találkozott a kaukázusi ország gárdájával, amely így a piros-fehér-zöld csapat történetének 78. ellenfele lesz.
A labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó szervezet, az IFFHS adatai szerint José Luis Chilavert minden idôk legeredményesebb kapusa.
A paraguayi hálóôr pályafutása során összesen 62-szer talált az ellenfelek kapujába, s ebbôl csak 45 volt büntetôbôl szerzett gól.
A mezônygólokat tekintve a visszavonulását csütörtökön bejelentô mexikói Jorge Campos végzett az élen 31 találattal. A közép-amerikai futballistára a válogatottban mindig kapusként számítottak, de klubjaiban gyakran csatárt játszott, így egyszer például gólkirály lett a mexikói pontvadászatban.
A legeredményesebb kapusok: 1. José Luis Chilavert (paraguayi) 62 gól (45 büntetôbôl/17 mezônybôl), 2. René Higuita (kolumbiai) 41 (37/4), 3. Jorge Campos (mexikói) 40 (9/31), 4. Rogério Ceni (brazil) 26 (3/23), 5. Dimitar Ivankov (bolgár) 25 (25/0), 6. Marco Antonio Cornez (chilei) 24 (24/0), 7. Hans-Jörg Butt (német) 23 (23/0).
Újabb kínos vereséget szenvedett az FC Barcelona labdarúgó-csapata a Spanyol Király Kupa nyolcaddöntôjének elsô mérkôzésén.
Ráadásul a tabellán csak 12. helyen álló katalán elitklub ezúttal a másodosztályú Levante együttesétôl kapott ki 1–0-ra. A másik találkozón a Sevilla idegenben megnyugtató, 3–1 arányú gyôzelmet harcolt ki a Villarreal ellen.
• A rali hivatalos honlapja (http://www.dakar.com) a Liszi László–Rack György (Mitsubishi Pajero) kettôst is rangsorolta a szerdai, 7. szakaszon.
A magyar kettôs idôtúllépés miatt 17 órás büntetést kapott, a szakaszt a 84. helyen fejezte be. Ezzel összetettben a 97. helyen áll. A http://www.nemzetisport.hu oldal úgy tudja, hogy a 7. szakaszon Lisziéket bevontatták a célba, így maradtak versenyben.
• Kellemetlen közjáték zavarta meg még szerdán a rali versenyzôit a mauritániai határon, ahol fegyveres katonák áthaladási díjat követeltek tôlük.
— Leállítottam a motort, és feltettem a kezem. Jármûvenként 50 dollárt kértek minden autóstól, motorostól és kamionostól. Még sosem voltam ilyen helyzetben, így szó nélkül fizettem — mesélte a kétszeres gyôztes japán Hirosi Maszuoka.
Roger Kalmanovitznak, a viadal szóvivôjének a tájékoztatása szerint a döntés hátterében az ország központi vámhivatala áll.
— Korábban megbeszéltük a vezetôséggel, hogy a rali résztvevôire nem vonatkozik a sarc, de a távolabbi határátkelôhelyeken nem mindenütt értesültek errôl — tette hozzá.
A fôvárosban, Nouakchottban egy magas rangú tisztségviselô csak annyit mondott az AP hírügynökségnek: nem örül a közjátéknak.
• Hatalmas változásokat hozott a motorosok élcsoportjában a 26. Dakar-rali 8. szakasza: a spanyol Nani Roma nyert, s átvette a vezetést a 7. helyre visszaesô francia Cyril Després-tôl.
Az autósoknál is változott a sorrend az élen: a francia Stéphane Peterhansel–Jean-Paul Cottret duó nyert, és ezzel átvette a vezetést az összetettben.
A 2001-ben gyôztes német Jutta Kleinschmidtet a kizárás veszélye fenyegeti, mivel állítólag szerda éjjel motort cserélt Volkswagenjében, ami a versenyszabályzat szerint tilos.
A csütörtöki, 8. szakaszt elkezdô három magyar egység közül egyelôre csak a Szalay Balázs–Bunkoczi László kettôs szerepel a rali hivatalos eredménylistáján, a Liszi László–Rack György páros és a Darázsi Zsolt–Hajnal Károly–Tagai Róbert (MAN) kamionos trió viszont nem. Lisziék nem indultak a 9. szakaszon, tehát ôk is kiestek.
Az Opel Fronterával versenyzô duó 59 célba érkezett autóból az 58. helyen zárt.
A cseh Karel Loprais nyert a kamionosok között, a második helyen beérkezô Vlagyimir Csaguin azonban tovább növelte elônyét az összetettben.
A mezôny a mauritániai Atar és Tidzsikdzsa közötti 389 km-en versenyzett, ebbôl 355 km volt a gyorsasági rész.
Eredmények:
Autósok: 1. Peterhansel, Cotrett (francia, Mitsubishi) 5:01:25 ó, 2. Kleinschmidt, Pons (német, olasz, Volkswagen) 28:55 perc hátrány, 3. De Mevius, Guehennec (belga, BMW) 32:21 p h., ..., 58. Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera) 7:56:58 óra h.;
összetett: 1. Peterhansel, Cotrett 18:54:05 ó, 2. De Mevius, Guehennec 1:04:38 ó hátrány, 3. Maszuoka, Picard (japán, francia, Mitsubishi) 1:22:32 ó h., ..., 55. Szalay, Bunkoczi 20:38:45 ó h.
Motorosok: 1. Roma (spanyol, KTM) 5:38:07 óra, 2. Brucy (francia, KTM) 6:02 p hátrány, 3. Sainct (francia, KTM) 7:58 p. h., ..., 24. Després (francia, 1:14:19 óra h.;
összetett: 1. Roma 21:04:40 ó, 2. Sainct 8:16 p. h., 3. Brucy 14:25 p. h.
Kamionosok: 1. Loprais, Kalina, Gilar (cseh, Tatra) 6:42:32, 2. Csaguin, Jakubov, Szavosztyin (orosz, Kamaz) 2:54 perc hátrány, 3. De Azevedo, Tomecek, Martinec (brazil, cseh, Tatra) 6:03 p.h.;
összetettben: 1. Csaguin, Jakubov, Szavosztyin 23:51:36 óra, 2. De Azevedo, Tomecek, Martinec 43:30 per hátrány, 3. Loprais, Kalina, Gilar 1:43:42 óra hátrány.
• Az AP hírügynökség jelentése alapján pontalanul közöltük Sávolt Attila eredményét a Magyarország–Kanada mérkôzésrôl. A helyes eredmény: Sávolt Attila–Frank Dancevic 4:6, 7:5, a szuperrövidítésben: 10–6.
• Egyesült Államok–Szlovákia döntôt rendeznek szombaton a Perth-ben zajló 16. Hopman Kupán, a teniszezôk nemhivatalos csapat-világbajnokságán, miután a házigazdák Alicia Molik sérülése miatt visszaléptek a viadaltól, így a B-csoportban mögöttük második helyen végzett európai együttes léphet pályára a végjátékban.
Az utolsó csoportkörben a címvédô amerikaiak magabiztosan verték az oroszokat, míg a franciák a cseheket múlták felül 2–1-re.
Eredmények: A-csoport: Egyesült Államok–Oroszország 3–0 (Lindsay Davenport–Ansztaszja Miszkina 6:4, 6:4; James Blake–Marat Szafin 6:7, 7:6, 6:4; Davenport, Blake–Miszkina, Szafin 7:5, 6:4) és Franciaország–Csehország 2–1 (Amelie Mauresmo–Barbora Strycová 6:3, 6:4; Fabrice Santoro–Jiri Novak 1:6, 6:4, 2:6; Mauresmo, Santoro–Strycova, Novak 6:3, 6:4).
A csoport végeredménye: 1. Egyesült Államok, 2. Franciaország, 3. Oroszország, 4. Csehország.
Doppingvétségen érték Greg Rusedskit. A brit teniszezô szervezetében a tiltott szerek listáján szereplô nandrolon nyomaira bukkantak.
— Nem élek, és soha nem is éltem doppingszerrel. Ez egy nagyon bonyolult helyzet, de biztosan tisztázni fogom magam — mondta az adogatás gyorsasági világcsúcstartója (239,7 km/h), akinek tavaly júliusban Indianapolisban lett pozitív a tesztje.
Az eset miatt a 30 éves, kanadai születésû klasszisnak február 9-én kell megjelennie egy montreali vizsgálaton. Addig részt vehet a tornákon, így a január 19-én kezdôdô Australian Openen is.
Korábbi edzôje, a wimbledoni bajnok Pat Cash azonban kételkedik volt tanítványának ôszinteségében.
— Greg igazi törtetô típus, aki bármire képes karrierjének elômozdítására. Az utóbbi idôben sokat volt sérült, így elôfordulhat, hogy megkísértették a tiltott készítmények. Persze, lehet, hogy véletlenül vett be valamit — mondta a korábbi ausztrál kitûnôség, aki 2001-ben irányította Rusedski felkészülését.
Eddig két ismert teniszezô bukott le nandrolonhasználat miatt: a már visszavonult cseh Petr Korda 1998-ban egyéves eltiltást kapott. Honfitársát, Bohdan Ulihrachot 2002 októberében kétéves eltiltással sújtották, de tavaly júliusban felmentették, miután kitudódott, hogy nem szándékosan vette be a doppingszert.
A Nemzetközi Tenisz-szövetség (ITF) jövôre késôbbi idôpontra tûzte ki a Davis-kupa elsô és második fordulóját.
A nyitó kört február helyett márciusban, míg a következôt április helyett júliusban rendezik meg. Az elôdöntô továbbra is szeptemberben, a finálé pedig decemberben lesz.
— A férfi tornákat szervezô ATP kérésének engedtünk, mivel két Masters-sorozatba tartozó viadalt nem tudtak beütemezni — mondta Francesco Ricci Bitti, az ITF elnöke, hozzátéve: 2006-tól minden visszakerül a "régi kerékvágásba".
A Szabadság
Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette
Copyright © Szabadság - 2004 - All
rights reserved -