 |
 |
|
| [Vissza
az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2004. január 12.
(XVI. évfolyam, 7. szám)
Spekulációk özönének nevezte Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke Szász Jenônek, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) elnökének kijelentését, miszerint lehet, hogy Kolozsváron önálló tanácsosi listát indítanak. Kónya-Hamar elutasította azt a vádat, hogy az emberek ki lennének ábrándulva az RMDSZ-bôl. Úgy vélte: az elégedetlenség csupán a szövetség kö z ponti vezetôségével szemben fogalmazódott meg. A megyei szervezet azonban kész tárgyalni a közösségi képviselet megoldásáról.
Kónya-Hamar Sándor értetlenségének adott hangot annak kapcsán, hogy kiábrándultságot említenek, hiszen az általa vezetett szervezet az RMDSZ keretében mindig a nemzeti vonalat képviselte, ezért — mint mondta — a csalódottság többnyire a csúcsvezetôséggel szemben fogalmazódott meg. A megyei szervezet támogatottságát tükrözi az is, hogy tavalyhoz képest idén háromszor annyi pé n zt sikerült összegyûjteni a tagdíjbevételekbôl. Az elnök hangsúlyozta: eddig nem tárgyalt az MPSZ képviselôivel, ezért "nevetséges olyasmirôl beszélni, ami még nem létezik."
— Nem hiszem, hogy lesznek külön listák, mert a módosítás elôtt álló helyhatósági törvény értelmében a listák elfogadására egy bizonyos mértékû támogatottságot kell felmutatni. Igyekeztem átlátni a helyzetet, és kideríteni, hogy mi igaz az elôször novemberben felvetettekbôl. Úgy veszem észre, hogy azóta tompult a hetykeség, és most nem önálló fellépésre, hanem közös listák összeállítására törekszenek. Ha mégis az az igény, hogy a közösségi képviseletet közösen kell megoldani, akkor nyitottak vagyunk a tárgyalásra. De oda kellene figyelni, hogy mennyire komoly vagy komolytalan a szándék, mert mi is csak azokhoz az ötletekhez viszonyulhatunk komolyan, amelyek hasonló jellegû elképzelésként születtek. Minden komolytalan ötlettôl határozottan elhatárolódunk — mondta.
A szombati számunkban Szász Jenôvel közölt beszélgetésbôl kiderült, hogy az MPSZ azokon a településeken is benevezne külön tanácsosi listával az önkormányzati választásokon, ahol 15-20 százalék fölött van a magyarság aránya. Az alternatív politikai szervezet még nem döntötte el, hogy a 15 vagy a 20 százalékot tekinti szabálynak. A székelyudvarhelyi polgármester legutóbb november elején nyilatkozott az MPSZ szándékáról. Közölte: Kolozs megyei politikusok is csatlakozni kívánnak a Székelyföldrôl irányított szervezethez, és önálló jelölteket terveznek indítani a helyhatósági választásokon. Szintén a polgármester szavaira reagálva Kónya-Hamar novemberben elmondta: elképzelhetônek tartja, hogy az MPSZ tárgyalni szeretne az RMDSZ-szel, "de az nem biztos, hogy mi is tárgyalni akarunk velük." Hozzátette: " Hogy Szász Jenô mit képzel, az egy dolog. Hogy Kolozsváron mi van, az egy másik".
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének választási stratégiájáról Kónya-Hamar elmondta, hogy egyelôre a választási törvény módosítására várnak, és csak azután döntenek konkrét lépésekrôl, amelyek mindenképpen Funar leváltása felé irányulnak. Arra a kérdésünkre, hogy amennyiben egyfordulós választásra kerül sor, lemondana-e az RMDSZ saját polgármesterjelölt-állításról, kifejtette: igen, megtennék, de azt a lehetôséget is szem elôtt tartják, hogy a magyarok mellett a román szavazók egy részének mozgósításával új lehetôség nyílik. Arra a kérdésre, hogy megfelelônek tartja-e a szövetség Vasile Soporant, a Szociáldemokrata Párt polgármesterjelöltjét, elmondta, hogy az RMDSZ kategorikusabb fellépést várt volna el a helységnévtáblák ügyében és törvények végrehajtásában. — Soporan a szerény kiegyensúlyozottság megtestesítôje. Amennyiben ilyen személyre van szükség, tudnánk támogatni, de pillanatnyilag úgy érzem, hogy Kolozsvárnak jóval többre van szüksége — mondta.
A Kolozs megyei szervezet azt javasolja, hogy a választási törvénybe iktassák bele a polgármesterek közvetett módon való megválasztását. Úgy vélik, így elkerülhetô lenne, hogy a tanácsi döntéshozói hatáskör és a polgármesteri végrehajtói szándék egymásnak feszüljön. Hozzátette, hogy a jelek szerint azonban a szövetség vezetôsége nem támogatja ezt a lehetôséget.
A romániai önálló magyar iskolai hálózat kiépítése alapvetô feltétele annak, hogy a romániai magyar fiatalság versenyképes maradhasson — hangzott el szombaton Marosvárhelyen, az erdélyi magyar középiskolai igazgatók elsô tanácskozásán.
Az RMDSZ Oktatási Fôosztálya által szervezett eseményen az anyanyelvû középiskolai oktatás helyzetérôl, fejlôdési irányáról folytattak szakmai vitát. A rendezvényen többek között jelen volt és beszédet mondott Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Kötô József ügyvezetô elnök, Asztalos Ferenc képviselô, dr. Murvai László, a Nevelési, Kutatási és Ifjúsági Minisztérium fôigazgatója, valamint Bálint István, a rendezvénynek helyet adó marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum igazgatója. A magyar kormányt Sagyebó László, a Határon Túli Magyarok Hivatalának osztályvezetôje és Szatmári Ildikó, a Magyar Oktatási Minisztérium tanácsosa képviselte.
Az erdélyi magyar iskoláknak nemcsak anyanyelvi oktatást, hanem erkölcsi útravalót és korszerû, minôségi tudást is nyújtaniuk kell, a magyar fiatalok ugyanis ezáltal válhatnak a közelgô európai uniós csatlakozás nyerteseivé — mutattak rá a tanácskozás során a felszólalók. Az elmúlt évek küzdelmei nyomán mára kialakult a magyar oktatás fejlesztésének és intézményi önállóságának jogi kerete, amelyet a magyar közösségnek a következô idôszakban maximálisan ki kell használnia — hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Ezáltal válik ugyanis lehetôvé az, hogy a magyar értelmiség önmaga döntsön a közösséget érintô kérdésekben.
A szövetségi elnök beszédében rámutatott: a sikeres európai felzárkózás érdekében a következô években nemcsak a politikum, hanem a társadalom és ezen belül az oktatási rendszer is jelentôs erôfeszítéseket kell hogy tegyen. — Az európai csatlakozási versenyben nem a részvétel, hanem fôként a gyôzelem a fontos, és ennek elérésében jelentôs szerep hárul a magyar oktatási intézményekre is — jelentette ki Markó Béla, majd felhívta a figyelmet arra, hogy az elmúlt években nemcsak középiskolák egész sorát hozták létre Erdély városaiban, hanem elôrelépés történt az egyetemi oktatás bôvítésében és az anyanyelvi oktatás megteremtésében a Csángóföldön. A középiskolai oktatás fejlesztése tekintetében még számos kiaknázatlan terület van, ezért a következô idôszakban az RMDSZ-nek és az oktatói társadalomnak élnie kell a jogszabályok által jelenleg biztosított lehetôségekkel. Mindemellett az önálló magyar oktatás kiteljesítése érdekében az oktatási törvény további módosítására van szükség — szögezte le.
A tanácskozáson kimondták: az intézményhálózat csupán egységes politikai érdekképviselet segítségével tartható fenn. Asztalos Ferenc beszédében a magyar oktatás korszerû alapokra helyezésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Márton Áron szavait idézve úgy vélte, a magyarságnak létkérdése, hogy az általa megszerzett tisztségekbe a közösségi ügy iránt elkötelezett, szilárd jellemû és szakmailag jól felkészült embereket helyezzen, és ezt csupán egy, a korral haladó, modern oktatási rendszer képes biztosítani.
Kötô József ügyvezetô alelnök elmondta: míg 1990 elôtt egyetlen magyar tannyelvû iskola sem volt Erdélyben, jelenleg már 133 középiskola mûködik, amelybôl 58 teljesen magyar intézmény. Ezt a hálózatot az RMDSZ további kistérségi iskolaközpontok létrehozásával kívánja bôvíteni. — A fôként szórványvidékeken létrehozandó kisiskolák nagy feladata lesz, hogy minden magyar gyermek számára szûkebb környezetében biztosítsa a korszerû tudáshoz való hozzáférést — mutatott rá.
Dr. Murvai László szerint a középiskolai hálózat az elmúlt években folyamatosan bôvülô tendenciát mutatott, az intézmények száma pedig már majdnem megfelel a jelenlegi igényeknek. Az oktatás korszerûsödése szempontjából jelentôs elôrelépésnek tekinti azt, hogy míg a 90-es évek elején az ipari iskolák voltak többségben, ma már a humán, fôként idegen nyelvet, informatikai ismereteket nyújtó intézmények állnak vezetô helyen. További biztató jelzésnek számít az, hogy a magyar iskolákban folyamatosan növekszik a szakképzett pedagógusok aránya is.
Az egésznapos konferencián elôadást tartott még Gászpor Réka, a román oktatási tárca tanácsosa, Girbea Péter, Hargita megyei fôtanfelügyelô, Dáné Károly, az RMDSZ Maros megyei szervezetének oktatási alelnöke, valamint Szatmári Ildikó, a Magyar Oktatási Minisztérium tanácsosa is.
Hazai civil szervezetek és közéleti személyiségek levélben fordulnak az amerikai törvényhozáshoz, amelyben arra kérik, álljon el a Szabad Európa Rádió (SZER) román nyelvû adásának megszüntetését célzó szándékától. Az Emberi Jogok Védelméért Egyesület — Helsinki Bizottság (APADOR-CH) kezdeményezésére született levél indoklása szerint Romániában továbbra is szükség van a SZER szellemiségére és mûsoraira a még mindig gyenge demokrácia erôsítése érdekében.
Amint arról többször is beszámoltunk, az Amerikai Egyesült Államok kormánya január 31-tôl összesen hét kelet-európai nyelven készülô mûsorát szüntetné meg a SZER-nek, köztük a román adást is. Átmenetileg már december 31-étôl kezdôdôen a korábbi szinte háromórás adás helyett csak napi fél óra mûsort sugároznak románul január végéig. A SZER román adása most még naponta du. 6 órától hallható azon a 40 ultrarövid hullámú kereskedelmi helyi adón, amelyek átveszik mûsorát. Közéjük tartozik például a kolozsvári Mix FM és a tordai Transilvania Rádió is.
Az Emberi Jogok Védelméért Egyesület — Helsinki Bizottság a múlt hét végén levelet fogalmazott meg az ügyben, és ebben arra kéri az amerikai Kongresszust, hogy ne tekintse a kérdést pusztán gazdasági takarékossági lépésnek, és a román nyelvû adást ne szüntesse meg. A civil szervezetek, parlamenti tagok és jeles közéleti személyiségek által aláírt levél indoklása szerint Románia távol áll még attól, hogy szilárd jogállam legyen. A román adás megszüntetésének csak a kormánypárt lenne meg nem érdemelt haszonélvezôje egy olyan idôszakban, amikor a Szociáldemokrata Párt amúgy is lépten-nyomon uralma alá akarja vonni a médiát, újságírókat bántalmaznak, vagy félemlítenek meg, ráadásul 2004 a választások éve, és az alkotmányt módosító legutóbbi népszavazás során rendellenességek sorát jelezték. A levélírók emlékeztetnek arra is, hogy mekkora szerepet játszott a SZER a kommunizmus idején a korrekt tájékoztatásban, a forradalomról szóló hírek eljutásában a lakossághoz, jelenleg pedig az igazi független újságírás példájával jár elöl, hozzájárul a román média egyensúlyának a fenntartásához.
Az aláírás szakaszában található, még el nem küldött levelet kézjegyével látta el többek közt Eckstein-Kovács Péter szenátor és alulírott is.
A Csapó József által kidolgozott székelyföldi autonómiastatútumot terjeszti a román törvényhozás elé a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), miután az Erdélyi Nemzeti Tanács (EMNT) Állandó Bizottsága elfogadta a székelyeket képviselô csoport forgatókönyvét — derült ki Toró T. Tibor parlamenti képviselô, az EMNT alelnöke lapunknak adott nyilatkozatából.
Az EMNT Állandó Bizottsága pénteki kolozsvári gyûlésén napirendre tûzte a Bakk Miklós politológus és Csapó József által készített autonómiatervezetek egyeztetését. — A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) rendelkezésére bocsátottuk az általam felkért, és Bakk Miklós politológus szakértôi csoportja kidolgozta autonómiastatútumot, amelybôl azSZNT-sek átvették a jónak tartott elemeket. Ezt a véglegesített dokumentumot a január 17-re tervezett ülésen az SZNT minden bizonnyal elfogadja — mondta.
A kivitelezés kapcsán azonban maradtak még kérdôjelek. A terv elkészítôi nem döntöttek, kik fogják azt a parlament elé terjeszteni. Toró szerint feltételezhetôen az RMDSZ polgári szárnya vállalkozik majd erre a lépésre, de még meg kell találniuk az indokokat. Toró úgy vélte, hogy a régiók autonómiájáról szóló Bakk Miklós-féle tervezet nem veszíti érvényét, mert a törvénycsomag elkészítése is hozzájárult ahhoz, hogy vitát gerjesszenek a román társadalomban az autonómia kérdésérôl.
A személyi elvû autonómiáról szóló dokumentumot még nem véglegesítették. A szintén Csapó József által készített statútumot kiindulópontnak tekintik a szakértôk, akik a hónap végéig megvitatják azt.
A Vatra Româneascã felhívására szombaton 150–200-an tiltakoztak a Szabadság-emlékmû visszaállítása ellen Aradon, a Tûzoltó-téren.
A magát "kulturális szövetségként" meghatározó Vatra Româneascã csütörtökön jelezte, hogy "békés tiltakozást" szervez, azután, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vezetôi aradi megbeszélésükön ismét elhalasztották a döntést a Szabadság-emlékmû visszaállításáról. A felek egyetértenek abban, hogy az emlékmûvet köztérre kell helyezni, a helyszínt illetôen azonban nem született még egyezség. Az RMDSZ ragaszkodik a Tûzoltó-térhez, ezért tiltakozott a románok nacionalista csoportja éppen ezen a helyen. Szemtanúk szerint a téren mintegy százötven-kétszáz ember gyûlt össze. A rendôrség a tér négy sarkán vigyázta a rendet, egyenruhás rendôrök a tömegben is elvegyültek.
A megmozdulás incidens nélkül zajlott. Három szónok beszélt a tüntetôkhöz, ellenezve, hogy a Szabadság-emlékmûvet Aradon állítsák fel. Kifejtették: a szoborcsoportot Magyarországnak kellene ajándékozni, magyar területen kellene felállítani. Egy fiatal tüntetô felmászott az emlékmû üres talapzatára, és román nemzeti zászlót lengetve kiáltotta: "Nem adjuk Erdélyt!". A Vatra Româneascã bejelentette, hogy hasonló akciót tervez ugyanezen a helyen január 24-én is.
Görgey Gábor Örömállam címû darabját mutatták be szombaton este a kolozsvári Román Színházban, Vadas László rendezésében. A beharangozott szerzôi jelenlét elmaradt, a volt mûvelôdési miniszter betegség miatt nem tudott eljönni a hivatalos bemutatóra. A színháznak küldött táviratában elmondta: "Végtelenül sajnálom, hogy nem lehetek veletek a bemutatónkon, de súlyos egészségügyi problémával küszködöm. Amint felépülök a betegségembôl, ígérem, hogy ott leszek valamelyik elôadáson. Nagyon örülök, hogy az Örömállam címû darabomat bemutatják Kolozsváron, a Nemzeti Színházban, román nyelven, és ez alkalmat jelent a román és magyar fiatal alkotóknak, hogy együttmûködjenek.
Kívánok sok sikert, és szeretettel ölellek benneteket.
Köszönetemet nyilvánítom ki mindazoknak, akik lehetôvé tették az elôadás létrejöttét. Görgey Gábor"
A bemutatón jelen volt a kolozsvári magyar kulturális és közélet számos jeles személyisége, valamint Cseh Áron fôkonzul.
Az elôadás díszlettervezôje T. Th. Ciupe; színpadi mozgás: Mona Chirilã;kosztümtervezô: Eugenia Tãrãsescu-Jianu; zene: Venczel Péter; fordította: Csûrös Réka.
Az elôadásra hét végi színházi rovatunkban visszatérünk.
Megyei fórumot kezdeményez az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Ifjúsági Fôosztálya Kolozsváron. A rendezvényre meghívták a megyében mûködô Kolozs megyei ifjúsági szervezeteket és alapítványokat. A január 23-i tanácskozáson feltérképezik az ifjúsági szervezetek helyzetét, illetve kidolgoznak egy közös tevékenységi tervet. A résztvevôk megvizsgálják a megyei ifjúsági egyeztetô tanács megalakításának lehetôségét is. Az elképzelések szerint a tanács jelöli majd ki azokat a személyeket, akik a Megyei Képviselôk Tanácsában (MKT) az ifjúság részére fenntartott öt helyre választanak képviselôt. (További részletek az 5. oldalon)
A buszon utazók már megszokták, hogy a jegyellenôrök általában modortalanok. S ha elkapnak egy-egy potyautast, eléggé durván bánnak vele. Ezért aztán pénteken délelôtt nagyon elcsodálkoztam, amikor egy roppant udvarias, kellemes modorú ellenôrt láttam a buszon. Hajtókájára kitûzött igazolványát felmutatva, minden utast külön köszöntött, és kedvesen kérte a jegyet vagy bérletet. Kevés utas volt, ezért jól "nyomon lehetett követni" az ellenôr mûködését. Azt is jól láttam, amint "horgára akadt" egy potyautas. Tizenhárom-tizennégy év körüli kislány volt az "áldozat". Eléggé ijedt arcot vághatott, mert az ellenôr akarva-akaratlanul megsimogatta a fejét, majd miután végigjárta a buszt, leült mellé. A szokásos "hogy hívnak, hány éves vagy, hová jársz iskolába, hol laksz" kérdések után atyai módon kezdett vele beszélgetni. — Nézd — mondta —, ha most megbüntetnélek, mert azt érdemelnéd, annak a szüleid látnák a kárát. Ezért arra kérlek, gondolkodj el egy kicsit, mit jelent az, ha valamilyen szolgáltatásért nem fizetsz. Mert a buszozás, az egy szolgáltatás. Mit gondolsz — folytatatta az észérvek sorolását a férfi —, ha senki nem fizetné meg a jegyét, akkor mi lenne? Nem járnának a buszok, s neked gyalog kéne járni, kopna a cipôd, és állandóan új cipôt kellene hogy vásároljanak a szüleid. Ugye, azt sem adják ingyen az üzletben? — És így, szépen, türelmesen magyarázott a kislánynak, amíg a megállóba nem értünk. Ott aztán felállt, még egyszer megsimogatta a gyerek buksiját, és leszállt. Hát, így is lehet!
KULCSCSOMÓT találtak a Voltaire utcában. Tulajdonosa az 597-416-os telefonszámon érdeklôdhet.
MAGYAR EGYHÁZZENEI KOMPOZÍCIÓK A ZSINAT UTÁN címmel Tardy László, a budapesti Mátyás-templom karnagya tart elôadást a Liturgikus Szabadegyetem negyedik elôadásán, január 15-én, csütörtökön este 7 órától a BBTE Római Katolikus Hittudományi Fakultásának dísztermében (Szentegyház/I. Maniu utca 5. szám, II. em.). Az elôadás kevésbé a liturgikus zenére, mint inkább a magyar kortárs egyházzenére irányítja a figyelmet.
— Milyen lesz a tervezett Erdélyi Magyar Televízió?
— MarKós.
Nagy érdeklôdés övezte az orvosok hagyományos téli tárlatát, amelyet január 10-én délben nyitottak meg a Mûvészeti Múzeumban. A sokszínû és sokrétû alkotások szemet gyönyörködtetô látványt nyújtottak, egy kis melegséget csempészve a kinti hóeséstôl zorddá változott idôbe.
A zsúfolásig telt termekben dr. Alexandra Rus mûvészettörténész köszöntötte a látogatókat. Felhívta a figyelmet a gyógyító emberek sokoldalúságára, kifejtve: rengeteg olyan személyiséget tart számon a világ mûvelôdéstörténete, akik egészségügyi tanulmányokat folytattak, de emellett elismert mûvészek, írók, zenészek, festôk lettek. Az orvoslás magában hordozza ezt a kettôsséget, ugyanakkor pedig az értékteremtés és a harmónia iránti vágyat is. Az alkotások változatosságára tért ki bevezetôjében dr. Livia Drãgoi, a múzeum igazgatója, majd Aurel Rãu költô, a Steaua címû kulturális folyóirat szerkesztôje a kiállítások folytonosságának fontosságát emelte ki, megköszönve az igazgatónak, hogy ebben az évben is helyet adott az orvosok alkotásainak. A megnyitón elhangzott: az idei tél sem múlhatott volna el anélkül, hogy bemutassák a nyilvánosságnak mindazokat a munkákat, amelyeket a gyógyító tevékenységükrôl inkább ismert mûvészek készítettek. A kolozsvári Iuliu Hatieganu Gyógyszerészeti és Orvosi Egyetem rektorhelyettese, Andrei Achimas elmondta: az intézmény számára mindig is fontos volt, hogy jelen legyen a szellemi, kulturális és mûvészeti életben.
A változatos technikákkal készült kisplasztikai alkotások, portrék, csendéletek, tájképek tanúbizonyságot tesznek arról: a doktorok az önkifejezés számos formáját ismerik és mûvelik. Dr. Milena Körösi Coros csodálatos pasztellszínekben pompázó, festett ruhái, blúzai, kendôi azonnal felhívták magukra a figyelmet, de ezenkívül még jó néhány alkotás hirdette az orvosok érzékeny világlátását, szín- és témakezelését.
A tárlat január 25-ig látogatható.
Harmadik alkalommal szervezték meg a nagyszülôk szilveszterét Szamosújváron az elmúlt hétvégén, a helyi Nyugdíjasok Egyesülete szervezésében. Mindazon nagymamák és nagypapák, akik a szülôk távollétében unokájukkal töltötték a szilveszter éjszakát, ezúttal együtt szórakoztak igen sajátos módon, ahogyan csak az ô korosztályuk tud "bulizni". A kulturális estnek is beillô rendezvényen mintegy 25 pár vett részt. A mûsoron az ilyenkor szokásos népdalok és keringôk szerepeltek, de nem maradhattak el a hangulatot fokozó vidám percek sem. Szinte mindenki fellépett, a zene és a vidámság valósággal betöltötte a hajnalig tartó mulatságot.
A Fiesta étteremben megrendezett sajátos szilvesztert ugyan az idôsebbeknek szervezték, ám a fellépô mûvészek fiatalos lendülete inkább a huszonévesekre utaló hangulatot teremtett a népes vendégsereg körében.
A szamosújvári Nyugdíjasok Egyesülete egyéb mûvelôdési rendezvényeket is tervez az idénre. Többek között a nyugdíjasok világnapja, a jelentôsebb történelmi és kulturális események, valamint a nôk nemzetközi napja alkalmából gyûlnek össze szervezett keretek között a kisváros ôsz hajú lakosai.
Gecse Géza, az ismert rádióriporter és történész Állam és nemzet a rendszerváltás után címmel jelentette meg az általa készített riportokat. Habsburg Ottótól két miniszterelnökön és más politikusokon át média- és egyéb szakemberekig igen sokan szólaltak meg a Magyar Rádióban, illetve a különbözô vitaesteken, ahol a jelenlévôk is feltehették kérdéseiket. Elsôsorban a határokon túl élô magyarokról esik szó ezekben a beszélgetésekben, de nemegyszer elôkerül 1956, vagy éppen a magyar belpolitika néhány aktuális kérdése, sôt — Görgeyvel kezdve a sort — az "árulószindróma" is. Sokféle nézet kapott hangot, Gecse Géza nemegyszer tiszteletlen, de nagyon is pontos és érdemi kérdései tartották keretben az egyes riportokat — értékeli a kötetet Niederhauser Emil akadémikus.
Dr. Cseke Péter sajtótörténész véleménye szerint: "Nemzedékek sora úgy nôtt fel a kommunista diktatúra évtizedei alatt az egész Kárpát-medencében, hogy tabutéma volt számára a magyar történelem megannyi sorsfordító és nemzetformáló küzdelme. E skizofrén történelmi tudatállapot nem kedvezett az evidencia erejével ható felismerések kinyilvánításának, a latens módon élô kérdések megválaszolásának. Ezért aztán elsô pillanatra kissé meglepôdünk, amikor ma azt halljuk vagy olvassuk, hogy amennyiben nem lett volna magyar ’48 és ’49, akkor olyan kiegyezést sem lehetett volna kötni 1867-ben, amely a társadalmi fejlôdés fáziskülönbségeinek felszámolására/kiegyenlítésére törekvô, az Európához felzárkóztató polgári berendezkedés nyugalmi állapotát biztosította fél évszázadon át. Ha ezt az algoritmust folytatjuk, akkor törvényszerûen eljutunk annak a kényszerû tudomásulvételéhez is, miszerint mindazt, amit akkor a Deák Ferenc nevéhez fûzôdô polgári fejlôdésben elértünk, rendre elveszítettük a világháborúkban, az igazságtalan békekötésekben, a diktatúrákban és áldemokráciákban. Vagyis: a Kárpát-medencei magyarság európai történetébôl kiesett csaknem egy évszázad. Ezt a történelmi igazságtalanságot próbálta megszüntetni az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc, amelynek világtörténelmi jelentôsége ma nyilvánvalóbb, mint a maga idejében. Az újabb európai felzárkózást lehetôvé tevô politikai rendszerváltásnak tehát már 1956-ban megfizettük az árát. Következésképpen az európai integráció újabban megnyílt távlata sem valamiféle ajándék a számunkra, hanem a történelmi folytonosság helyreállításának és a nemzet újraegyesítésének véráldozatokkal megváltott esélye. Mindezt egy felzaklató, a "velünk élô történelem" elevenbe vágó kérdéseit megszólaltató, paradigmaváltó történelemszemléletet elôkészítô, hetedfélszáz oldalas kötet üzenete mondatja ki velünk."
A kötetet január 15-én, du. 6 órakor mutatják be Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban. Ennek keretében vitaestet tartnak, amelynek résztvevôi: Gecse Géza, Kötô József mûvelôdéstörténész, Bakk Miklós politológus és Cseke Péter sajtótörténész. Muzsikál Tolcsvay Béla énekmondó.
KOLOZSVÁR
KÖZTÁRSASÁG — Gyûrûk ura — A király visszatér — amerikai. — Vetítések idôpontja: 11, 15, 19, 23; kedvezménnyel: naponta 23 órától és hétfôn egész nap.
MÛVÉSZ EURIMAGES — Kegyetlen bánásmód — amerikai. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezményesen pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, kedden egész nap.
GYÔZELEM — Amerikai pite 3 — Az esküvô — amerikai. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel: szerdán egész nap.
FAVORIT — Halálosabb iramban — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: csütörtökön egész nap.
DÉS
MÛVÉSZ — Lara Croft — Tomb Raider: Az élet bölcsôje — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától, hétfôn egész nap.
TORDA
FOX — Hulk — amerikai. — Vetítések idôpontja: 16, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órakor; kedvezménnyel. naponta 16 órától és szerdán egész nap.
BÉKE — A hetedik mennyország — Vetítések idôpontja: 17, 19; kedvezménnyel. pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; csütörtökön zárva.
MAGYAR SZÍNHÁZ
Ma, január 12-én, hétfôn este 8 órakor: Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája — stúdióelôadás. Rendezô: Mihai Mãniutiu m. v. — CSAK 16 ÉVEN FELÜLIEKNEK!
Január 14-én, szerdán este 8 órakor: Ionesco: Jaques vagy a behódolás — stúdióelô-adás. Rendezô: Tompa Gábor. — CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!
ROMÁN SZÍNHÁZ
Január 13-án, kedden este 7 órakor: Ionesco: Scaunele.
MAGYAR OPERA
Január 13-án, kedden este fél 7 órakor: Huszka Jenô: Bob herceg. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendezô: Gy. Tatár Éva.
Január 15-én, csütörtökön du. 6 órakor: BUZÁS PÁL — NÉGY ÉVTIZED A ZONGORAPEDAGÓGIA SZOLGÁLATÁBAN — dokumentumkiállítással egybekötött hangverseny.
ROMÁN OPERA
Ma, január 12-én, hétfôn este 7 órakor: Puccini: Tosca.
DIÁKMÛVELÔDÉSI HÁZ
Január 16-án, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Jean Paul Penin (Franciaország). Közremûködik: Alina Elena Bercu. Mûsoron: Berlioz: Rómeó és Júlia (részletek); Rahmanyinov: Rapszódia egy Paganini témára; Sztravinszky: Tûzmadár — szvitt.
Az oldalt szerkesztette: Sándor Boglárka Ágnes
A szerelem nemcsak a tinédzserek kiváltsága!
Ezt már akkor kezdtem sejteni, amikor kisiskolás koromban édesanyám rosszallóan figyelmeztetett, hogy féltve ôrzött csokimat osszam meg Borikával, akivel a fejem fölött már össze is házasítottak:
— Milyen gavallér vagy fiacskám? Vigyázz, ha így viselkedsz, nem fog feleségül menni hozzád Borika!
Nem volt akinek elpanaszoljam, mennyire gyûlölöm ezt a nyávogó macskakölyköt, aki ha tehette, a szekrény mögött mindig összekarmolta a képemet, mégis örökké engem szidtak, amiért nem hagyok békét neki. Csak szorítottam dühömben az öklömet, és gyûlölködô pillantásokkal próbáltam elhárítani a belügyeimbe való önkényes beavatkozást. Ennek persze csak annyi eredménye lett, hogy a csokoládé megolvadt a tenyeremben, s mint a szilvaíz kibuggyant az ujjaim között, a szomszédok Katicája pedig várhatta, amíg újra csokoládét hoz nekem a Mikulás. Mert, férfiasan be kell vallanom, nagyon fontos személyiség volt számomra Katica. Titokban mindig megkerestük egymást, pedig apám ezerszer megfenyegetett, hogy hátraköti a sarkamat, ha még egyszer meglát vele játszani.
Abban az idôben még hírbôl sem hallottam az osztályellentétekrôl. Honnan is tudhattam volna, hogy Katicáék perzsaszônyege, ami ott lógott örökké a porolón, halálos ellensége szükséglakásunk tarka rongyszônyegének? Nyílt háborúra sohasem került sor, de a felgyûlt indulatoknak mindig mi, gyerekek ittuk meg a levét. Az árulóknak sohasem bocsátott meg a világtörténelem.
Amennyire tôlünk tellett, igyekeztünk túljárni közös ellenségeink eszén. Egyszerû volt a stratégia, ha történetesen egydül maradtam odahaza, kivártam, amíg Katica apjának sikerült a kurblival beindítania Pobedáját. Édesanyja, egy terebélyes, nagyszájú asszonyság, ilyenkor ott állt az autó mellett, és szidta a Groza-kormányt, mintha minden rossznak az lenne az okozója. Amikor végre kitöfögött a kapun a technika legújabb vívmánya, felálltam a kisszékre, s a konyhaablakból egyenesen a Katicáék második emeleti ablakára láttam. Ritkán történt meg, hogy a muskátlik között ne találjam meg szívem választottját. Ott ült, és pisze orrát az ablaküveghez nyomva várta álmai tündérlovagjának színre lépését, ami nem is késlekedhetett sokáig, mert a legszigorúbb számításaink szerint is, legtöbbször csak egy órácskát ha élvezhettük kettesben a boldog magányt.
Elhagyott fáskamrát szemeltünk ki találkozásunk helyszínéül. Ha behúztuk magunk mögött a nyikorgó deszkaajtót, úgy éreztük, nem létezik barátságosabb hely széles e világon, mint az a millió kacattal zsúfolt kóceráj.
A kamra egyik sarkában szúrágta asztalból, kartondarabokból csinos kis házikót fabrikáltunk. Nem hiányzott abból semmi az égvilágon, ami egy minimális komfortú lakásban szükséges. Volt abban fôzôkályha, ebédlôszekrény, asztal, szék, sôt még festmények is a falon, amelyeket színes folyóiratból vágtunk ki. A földet tarka rongyokból válogatott "perzsaszônyeg" fedte.
Legkedvesebb szórakozásunk a fôzicskélés volt. Az "éléskamránkban" mindent megtalálhattál, ami egy fejedelmi lakomához feltétlenül szükséges. Fôzött is Katica olyan ebédet, hogy a kedvéért, az ujjaimat is végignyaltam, pedig elég feketék voltak a sok négykézláb mászkálástól. De hát mit meg nem tesz egy jó "férj" a családi békéért?
Csak akkor hagytuk abba ezt a szórakozást, amikor egy nap férfiasan ráförmedtem:
— Azt sem bánom, ha visszamész anyádhoz, mert meguntam a kozmás fôztödet, s ezt a kurva házaséletet! — s úgy odavágtam a csirkepaprikást, hogy a téglából készült pirospaprikától egy fél órán keresztül prüszköltünk.
Hiába magyaráztam, hogy ez is benne van a forgatókönyvben, ô keservesen sírva fakadt, és azt mondta, hogy beadja a válópert, s ha a törvény kimondja a válást, magával viszi a gyereket is.
Erre a szörnyû fenyegetésre alaposan berezeltem, s meghunyászkodva könyörögtem, hogy ne hagyjon el, mert ezentúl még a spenótot is megeszem. De ô csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy de bizony itthagy, ha nem puszilom meg.
— Veszett több is Mohácsnál! — adtam be a derekamat, s cuppanós puszit nyomtam könnyáztatta arcára.
Egy pillanatig megszeppenve nézett rám, aztán letörölte tenyerével a könnyeit, s durcás hangon figyelmeztetett:
— Még mindig haragszom!
Istenem, milyen korán hozzá kell szoknia egy férfinak a nôi szeszélyekhez!
Aztán, a mebocsátás reményében, még rengeteg puszit adtam. Végül annyira megbékültünk, hogy nedves orrát az arcomhoz nyomva, még vissza is kaptam a fölöslegbôl.
Az elkövetkezô napokban közkívánatra többször is megismételtük a jelenetet. A békesség kedvéért hôsiesen tûrtem a papucshôs szerepét, amit Katica nagy elôszeretettel kiosztott nekem.
"Házasságunk" akkor mondott váratlanul csôdöt, amikor egy délután a megszokott jelenetet újítással próbáltuk fûszerezni. Amikor a legjobban iparkodtunk, váratlanul nagyanyám feje jelent meg az ajtónyílásban:
— Megállj, úrfi, kapsz te majd apádtól! — ripakodott rám, mintha Katicának semmi köze sem lenne a nagyjelenethez.
A következmények ismertetésére most igazán nincs értelme idôt fecsérelni. Annyit azonban megemlítek, hogy a mai napig is csak az vigasztal, hogy újításunkat, amit állva, puszilozás közben próbáltunk nyélbe ütni, azóta sem sikerült senkinek tökéletesítenie.
Talán igaza is volt a Katica mamájának, rengeteg megoldatlan problémát hagyott ránk a Groza-kormány!
A minap, némi kis politikai csevely közben, azt kérdezte tôlem egy tél-túl ismerôsöm, hogy ugyan bizony kinek vagyok (természetesen: itt és most!) a bérence, a Markó-féléknek-e vagy pedig a Tôkés-féléknek? Hirtelenében — ahogy mondani szokás — se nyelni, se köpni nem tudtam. Nem a kérdés hangütésének a ,,hômérséklete" vágott mellbe, hanem a bérenc szó. Ha történetesen azt kérdezi, hogy, úgye, se Markó-, se Tôkés-, hanem Ben Laden-párti vagyok, nos, arra még tudtam volna válaszolni, de — a pártoskodással ellentétben — a bérenckedés valahogy soha nem volt benne a "paklimban". Zavaromban mi mást tehettem, jobb híján visszakérdeztem: "Hát ön, atyámfia, a gyalogmagyarságban? Ha elárulja, én is dettó". ,,Egyiké sem!" — mondta dacosan és nagyon magyar karakánul. "Ön felettébb huncut — mondottam, némi levegôhöz jutván. — Titkolódzik, legitt: miközben legott ki akar ugratni engem a bokorból. Nemdebár? Nos, nincs ugrabugra szólóban! Jó, mi?!" Mire ô: se szó, se szavak, csak egy nagyon megvetô pillantás (olyan, mint amikor az ember hétfejû csörgôbékát lát), s azzal: fakép. Nél. Hagyván.
Nem tagadom, mert ha tagadnám, akkor is megvolt (maradva) az a meglehetôsen émelyítô szájíz, amellyel egymagamban, hagyottan, faképnél, a januári hideg (lelés)ben. Szemtôl szemben az újdonsült skatulyacímkével, amely a (köz)beszéd mély árkában, árok mélyén lám, szép sunyin besündörgött-szivárgott közös tudatunkba; s kezünk közös ügyébe, közös ügyünk kezébe csusszantotta magát. Kezdôdhet a ragasztgatás, az újcímkézés, ha máris el nem kezdôdött. Alighanem: már. De bizony: már. Folyik. Hiszen a fentebbi kérdés velejével egyre gyakrabban "fut össze" manapság az ember, jóllehet sminkeltebben, mázosabban adja elô magát a kérdés "ártatlan" lényege. Miszerint mindenki bérenc, s ha még nem, hát lesz. Bérenclabanc, bérenckuruc, románbérenc, bérencmagyar, önbérenc, bérencbérenc... Fog ez menni! Azaz: már megy is. (Ki a búsba, ki pedig "Magyarba".) Csodálkozni akarok: hogyan fajultunk idáig? Hogyan "sokszínesedtünk", "pluralizálódtunk" ilyen monotonszürke bérencszínûvé, saját fejûleg, enfejünkben? Nem tudok már csodálkozni. Sem. Csak tudomásul veszem: fejlôdôképesek vagyunk, önbecsülésünk felsô határa pedig valahol a csillagos ég fölötti ég fölött. Talán.
Mindazonáltal örvendezek: ugyanis, ha mindenki bérenc (s aki még nem az, hát lesz) nos, akkor minden a legnagyobb rendben, és ne tessenek engem megosztásommal riogatni, mert lám, sokszínûsödés ide, pluralizálódás oda, táborozás, falkázás meg amoda, mégiscsak gyôzött, gyôzôben az egység: romániai magyar közösségünk bérenci egysége! Áldásunk ránk!
A napokban ismét összeül a választási törvényekre vonatkozó módosító indítványok véleményezésére felkért parlamenti bizottság, amely még a hónap végéig átnyújtja a T. Háznak a további vitára érdemesnek tartott javaslatokat. Köztudott, az egyik legnagyobb vitát kiváltó indítvány az egyéni választókörzetek bevezetését helyezi kilátásba, amely alapjaiban módosítaná az eddigi választási rendszert.
Ismeretes, az egyéni választókerületek bevezetésének ötlete a Pro Democratia civil szervezettôl származik. Célja — amint az már többször elhangzott a hónapok óta tartó vita során — megoldást találni arra, hogy a jelöltek ne pártlistán, hanem egyéni megméretkezés során kerüljenek be a parlamentbe. A több — egyébként mûködô — nyugati példára hivatkozó indítványtól a civil társadalom azt reméli, hogy választó és választott között közvetlenebb kapcsolat alakul ki, a jelölt elsôsorban nem pártja, hanem többnyire saját, egyszemélyes népszerûségére van utalva, és ha mandátumot akar, minden szavazatért meg kell dolgoznia. Ezáltal — vélik — megszûnnek a bukaresti pártközpontokban, a politikai klientúra adok-kapok elve alapján összeállt listák, a megvásárolt helyek, a választók számára teljesen idegen jelöltek tömege, a törvényhozás többé nem egy karizmatikus vezér mögé búvó no-name elemekbôl, hanem tetteiért felelôs, számon kértetô, a választók bizalmát megbecsülô, érdekképvisletetét következetesen felvállaló személyiségekbôl állna. Az igény különben messzemenôen jogos, a közvéleménykutatások is azt bizonyítják, hogy a parlamentbe vetett bizalom egyre kisebb, a törvényhozás munkájáról szóló napi parlamenti tudósítások pedig olyan politikai analfabetizmust, erkölcsi züllöttséget láttatnak, aminek szankcionálása nem kerülhetô el.
A bátor civil javaslatra az ellenzék reflexbôl, mondhatni gondolkodás nélkül ideje korán lecsapott. "Lám, mi vagyunk az évek óta szavazógépekké degradált választópolgárok öntudatra ébredésének letéteményesei. Mi nem félünk az egyéni megméretkezéstôl, számunkra a választó érdekei mindennél fontosabbak" — féle refrénekkel tele volt a napi sajtó. Az ellenzék arra számított, hogy a változásokban legkevésbé érdekelt SZDP hevesen ellenezni fogja az ügyet. Már csak azért is, mert egyre szemet szúróbb a lakosság körében a különbözô helyi kiskirályok önkénye, a megyét saját feudumának tekintô helyi SZDP-hatalmasságok minden intézményt maguk alá gyûrô dinasztiája, és e mafiából vétetett jelölteket egyéni választókörzetekbe bedobni több helyen igen kockázatos volna. A civilakarattal szembehelyezkedô kormánypárt pedig jól illik a csakis saját klientúrájának kiszolgálásában érdekelt SZDP-imázsba, amelynek "népszerûsítésétôl" a kormánypártba vetett bizalom további néhány százalékának lefaragását remélték. Nagy volt azonban a meglepetés, amikor az SZDP — egy-két gyorsszámítást végezve — szintén zászlajára tûzte az ügyet. Ez idô tájt ugyanis kiderült: az egyéni körzetek bevezetése — elméletileg! — a várható 45 helyett több mint 60 százalékos többséget biztosíthatna a kormánypártnak, az ellenzék pedig súlyát tekintve másodlagossá válna. Így állt elô az az abszurd helyzet, hogy a javaslatot végül az ellenzék fogja elvetni, ha csak nem akarja megtizedelve látni mandátumait (amit természetesen nem akar!). A kormánypárt pedig — megkönnyebülten az új rendszer jelentette többletfeladatoktól — sajnálja az esetet, és az ügyet megakadályozó ellenzékre mutogat. A szavazathajsza, a demagógia fegyvere könnyen visszafelé sülhet el, legalább olyan kényes "pörköt" ejtve az ellenzéken, mint Sârbu miniszter hetedhét országban elhíresült vadászbalesete.
Ennek a bohózatnak a végjátéka várható a bizottság következô ülésein. Decemberben a politikusok ugyanis zúgó fejjel mentek vakációzni, és azt a feladatot kapták a bizottság elnökétôl, Viorel Hrebenciuctól, a kormánypárt minden hájjal megkent fôstratégájától, hogy a szünidô alatt tárgyalják újra saját pártjukban az egész egyéni választókerületesdit. A bizottság legutóbbi ülésére ugyanis meghívták a Pro Democratiát képviselô Cristian Pârvulescut és a Román Akadémia Társaság részérôl a legalább akkora szaktekintélynek számító Alina Mungiu Pippidit, akik szögesen ellentétes véleményüknek adtak hangot. Pârvulescuék állítják, hogy a romániai választóknak alig 14 százaléka támogatja a jelenlegi választási rendszer megtartását. Nehezményezik, hogy azok, akik személyes, illetve pártérdekekbôl nem hajlandók a választási rendszer reformjára, tudatosan félretájékoztatják az egyéni választókerületek szerinti szavazás elônyeirôl és hátrányairól a közvéleményt. A Pro Democratia által javasolt változat szerint — amely a 2000-es választási eredményeket vette alapul — az SZDP alig két mandátummal kapna többet, az NLP, DP és RMDSZ pedig csak egy-egy mandátumot vesztene, a személyi állomány "minôsége" viszont érezhetôen javulna, kiválasztásuk sokkal demokratikusabban történne. Ezt cáfolja a Román Akadámia Társaság, Alina Mungiu Pippidiék "szimulációja" szerint viszont az egyéni választókerületeken alapuló rendszer bevezetése mintegy kétharmados többséget biztosítana a kormánypárt számára.
Az egyéni választókerületeket valószínûleg elvetik, aminek egyaránt lesz negatív (a szavazók kevésbé tudják befolyásolni a parlament személyi összetételét) és pozitív következménye (a megszerzett mandátumok száma arányos a leadott szavazatok számával). A 2004-es választásoknak azonban más a tétje: van-e jobb csapat, program egy jobb lét felé vezetô útszakasz lerövidésére, vagy nincs. Mert választási gyôzelmet lehet "szimulálni", gazdasági csodát viszont nem.
Székely Kriszta
Az oldalt szerkesztette: Makkay József
A szervezôk mintegy 35, a megyében tevékenykedô ifjúsági szervezetet hívtak meg a találkozóra azzal a céllal, hogy összegezzék a régió jellegzetes ifjúsági vonatkozású problémáit, illetve megoldási lehetôséget keressenek ezekre. Meghívót kap az RMDSZ megyei szervezetének vezetôsége is, illetve mindazon intézmények képviselôi, akiknek hatáskörébe tartozik az ifjúság és az ifjúsági szervezetek tevékenységének segítése. A rendezvényt az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Majális/Republicii utca 60. szám alatti székházának tanácstermében tartják, délután 6 órai kezdettel.
A szervezôk által javasolt napirenden az ifjúsági szervezetek és a Kolozs megyei önkormányzatok kapcsolatának megismerése is szerepel. A tervek szerint a résztvevôk egységes megyei ifjúsági stratégia kidolgozásáról beszélgetnek, emellett feltérképezik a közös pályázati lehetôségeket is. A megyei szintû együttmûködés fellendítése érdekében terítékre kerül közös rendezvények megszervezésének lehetôsége, valamint megvizsgálják a szervezetek szakmaiságának megerôsítését célzó képzési program elindítását. A Kolozs megyei ifjúsági egyeztetô tanács megalakítása is a beszélgetés témái között szerepel. A tanács hatáskörébe tartozik megválasztani azokat a személyeket, akik az MKT-ban elfoglalhatják az ifjúság részére fenntartott helyeket. A megyei szervezet parlamentjeként mûködô testület tavalyi megalakulása óta nem töltötték be az említett helyeket.
A kezdeményezés alapjául szolgál Erdély 14 megyéjének helyzete: ezen megyékben az ifjúsági szervezetek már kialakították a megyei szintû együttmûködést, létrehozták az ifjúsági egyeztetô tanácsokat. Így megkönnyítették a közös munkát, a pályázati forrásokhoz való hozzáférést, és sikerült bekapcsolódniuk az országos körforgásba.
1849. január 8-án az Axente Sever vezette sereg késô este megrohanta a védtelenül hagyott Nagyenyedet, és mintegy 800 magyar lakost mészárolt le. A vérfürdô áldozatainak tömegsírja a várfal tövében található, az akkori események sokáig tabunak számítottak. Még a kilencvenes évek elsô felében sem volt lelkileg felkészülve a kisváros arra, hogy e borzalmas eseményeket hivatalos keretek között idézze fel. Az elsô ilyen jellegû megemlékezést 1998-ban tartották, és azóta a nagyenyedi magyarság január 8-án mindig fejet hajt az áldozatok emléke elôtt. Az idei megemlékezés ünnepi istentisztelet-sorozattal kezdôdött: vasárnap 10 órakor a helyi református, római katolikus és unitárius templomban egyaránt e gyászos nap került elôtérbe. Bár mindeddig a református templom nyújtott otthont az ökumenikus istentiszteletnek, idén a római katolikus istenháza vette át ezt a szerepkört. A 11 órakor kezdôdô egyházi/közösségi ünnep résztvevôi testületileg átvonultak a várfal-tömegsírhoz, ahol az egyházak, a városi és megyei RMDSZ, valamint a Bethlen-kollégium koszorúzott.
(A részletekre szerdai lapszámunkban visszatérünk)
A gazdasági nyitottságot illetôen Románia 155-ös rangsorolásban a 129. helyet foglalja el, olyan afrikai országok társaságában, mint például Kamerun, áll a hírneves gazdasági elemzô, a washingtoni Heritage Alapítvány, valamint a világ egyik legnagyobb gazdasági magazinja, a Wall Street Journal által közzétett jelentésben.
Az osztályozás jól meghatározott gazdasági jellemzôk elemzése alapján történt. Románia a központi bank pénzügyi politikája miatt, a magas vámilletékek, a korrupció miatt csúszott az utolsó helyek egyikére, valamint a befektetések hiánya, a bürokrácia, a pártoskodó igazságszolgáltatás, a munkaerôpiacot terhelô adósokaság miatt, illetve ezért, mert hazánkban a feketepiac ugyanolyan szépen virul, mint egy évvel ezelôtt.
Bulgária 78., Moldova Köztársaság 79., Albánia 80. a sorban. Az európai országok közül csupán Fehéroroszország áll rosszabbul.
Adrian Nãstase szakmailag elmarasztalta a jelentést, azt mondta, annak elkészítésekor 1992-es adatokat, és sajtóanyagokat használtak fel.
Az 1-es, 5-ös oldalt szerkesztette: Kerekes Edit
Úgy kezdôdött, hogy Új Zélandra készültünk menni Ferivel októberben. Ott tartják idén a hematológiai kongresszust.
Aztán meghívó jött egy gyógyszercégtôl Tasmániába. Egyik terméküket mutatták be, ezért szervezték ezt a konferenciát ausztrál hematológusoknak. Úgy döntöttünk, inkább ezt választjuk, mert már rég készülünk rá, hogy megnézzük. Nem bántuk meg. Azt viszont nem állítanám: nem bánom, hogy Új Zélandra nem megyünk.
Az idei tél szokatlanul esôs és hideg volt. Találgattuk, vajon milyen idônk lesz. Mindenesetre felkészültünk esôkabáttal, jó meleg ruhával, sapkával. Szerencsére nem sokat használtuk ezeket. Éjjel esett, nappal sütött a nap — kivéve, amikor az esôerdôben sétáltunk. De milyen lett volna az esôerdô esô nélkül, nem igaz?
Tasmániát kétféleképpen lehet megközelíteni: saját autó + komphajó vagy repülô. A komphajó Melbourneból indul minden este 9-kor, és reggel 7-re ér Devonportba (északi rész, lásd a térképet a számítógépen). Az autónkat ingyen szállították volna, mert éppen kedvezményes ajánlat volt érvényben. Hogy inkább mégis a repülôt választottuk, annak az az oka, hogy mindössze kétszer egy órát repültünk: Adelaide–Melbourne és Merbourne–Launceston, de lehetett volna akár Hobart is. Ha a kompot választjuk, egy napot kellet volna utazni autóval Melbourne-be (720 km), meg egy éjszakát egy székben a háborgó tengeren. Ez a szoros híres a viharairól. Kaptunk belôle így is ízelítôt: 20 percen át mielôtt leszálltunk volna Launcestonban — a szél csakúgy rázta a repülôt! Ezenkívül rendkívül kedvezô áron bérelhettünk autót, mivel ugyanazzal a kempingláncolattal foglaltunk szállást Tasmánia-szerte. Kis faházakban laktunk: két hálószoba, fürdôszoba, konyha mindennel ellátva (még mikrohullámú sütô és kenyérpirító is volt benne) és természetesen fûtés is. Sôt, mire este megérkeztünk, jó meleg volt, mert elôre bekapcsolták a fûtôtesteket, Feri pedig rövid felderítés után fülig érô szájjal közölte, hogy még villanypárna is van az ágyakban.
Ez volt a legolcsóbb szálláslehetôség, és nagyon meg voltunk vele elégedve. Ezenkívül a kemping területén volt közös mosókonyha, automata mosógéppel és ruhaszárítógéppel — fél óra alatt megszárítja a ruhát, még vasalni sem kell.
Launcestonban a reptéren jelentkeztünk a társaság képviselôjénél, akitôl az autót béreltük, és már indulhattunk is. Még jó kétórás út várt ránk a szállodáig, amely az egyetlen a Freycinet Nemzeti Parkban. Erdôs, dimbes-dombos tájakon vezetett utunk. Mire megérkeztünk, sötét este lett. Nem láttuk, milyen a táj.
A luxusszálloda, amelyet a gyógyszercég foglalt le, faházikókból áll, lakkozott, vöröses fából készült fapadlóval, hasonló színû bútorokkal és egy akkora ággyal, hogy hárman kényelmesen aludtunk benne. Tudniillik hideg volt, és összebújtunk. Itt nem gondoltak arra, hogy a vendégnek jólesne egy kis meleg a hosszú út után, és elektromos párna sem volt.
Annál jobban örvendünk a közös fogadó-vendéglônek, ahol kandallókban égtek a farönkök. Kimondhatatlanul finom illat kerengett a levegôben. Hasonló, mint amikor az öreg Erzsi néni vagy Icu néni begyújtottak a búboskemencébe. És a díszítés is fokozta a hangulatot fagerendás mennyezetével, fenyôvel körbe vett kandallóival.
Mikor megérkeztünk, már tartott az állófogadás, felszolgálták az italokat és az elôételt — körözött és hasonló krémek, amelybe pászkaszerû kis kerek kekszeket mártogattunk, és egybôl bekaptuk. Közben hôszigetelô mellényeket és sapkákat osztogattak — családtagoknak is — ami késôbb jól jött, Feri le se vette magáról egész úton.
A vacsora svédasztalos volt, mindenki válaszhatott magának, ami jól esett a tálalóasztalra felhalmozott finomságok közül: zöldsaláták, krumplisaláta, párolt lazac és egyéb halféle, füstölt lazac, kagylók, garnélarákok, osztriga, friss gyümölcsök és sütemények. A megterített asztalokról nem hiányoztak a kis citromleves vízzel töltött tálkák kézmosáshoz, a különféle tengeri herkentyûk elfogyasztása után. Amint helyet foglaltunk, már hozták is a forró zsemlyéket, amelyek elengedhetetlenek ilyen alkalmakkor, és vajjal megkenve fogyasztják a többi finomság mellé. Meglepôdve vettem észre, hogy Feri tányérján ott lapul egy osztriga. Nemcsak hogy lapult, hanem hamarosan el is tûnt, pedig még annyira se kedveli a tenger gyümölcseit, mint én. Eddig valahogy úgy éreztem, hogy nem kóstolnék meg egy osztrigát, de hogy Feri lenyelte, úgy gondoltam, én is nekibátorodom, annál is inkább, mivel ennél frissebbet aligha eszem majd — az osztrigafarm 20 km-re volt a szállodától. A felnyitásával nem kellett bajlódni, elôre felnyitották nekünk. Nem bántam meg, hogy bekaptam, mindössze egy csepp citromlével. Mintha a tenger illatát és ízét kaptam volna be egy falatban! És utolsó nap ebédre ott lapult még egy a tányérunkon. Ez alkalommal már megörvendtem neki, és bizonyosan nem fogom otthagyni, ha legközelebb elém teszik.
Másnap reggel svédasztalos reggelivel kezdtük a napot. És mivel amikor megérkeztünk, már vaksötét volt, most lepôdtünk csak meg igazán, hogy hol is vagyunk. A vendéglô egy sziklára épült, amelynek lábát az óceán nyaldosta. A reggelizôasztaltól úgy látszott, mintha az óceánon lennénk. De a svédasztal sem volt akármilyen látvány! Volt ott minden, amit szemünk-szánk kívánt: fehér kenyér, korpakenyér, mazsoláskenyér, futószalagos pirítón pirítva, kifli, zsemle, müzli, lekvár, friss gyümölcs, gyümölcslé, péksütemény, tea, kávé és különleges Tasmán méz, amely nagyon ízlett, és vettünk is belôle egy kis üveggel — késôbb az esôerdôben a fát is láttuk, amelynek virágából készül.
Míg Feri elôadást hallgatott, Bencével lementünk egy közeli kis öbölbe, ötpercnyi séta a házunktól. Kissé szemerkélt az esô, de nem bántuk, rajtunk volt az esôköpeny. Nem voltunk egyedül az öbölben, néhány sirállyal osztoztunk rajta. Kb. fél méter nagyságúak, fekete-fehér tollakkal, narancssárga a lábuk és piros a csôrük. Elô is kaptam a fényképezôgépem, amikor egyikük a tôlem kb. 6 méterre lévô rozsdás kôre szállt, gondoltam — No, most megvagy! — de az állam leesett, amikor a kamera nem sült el, és azóta sem, mert elromlott. Ez volt a jobbik kameránk.
Mire vége lett az elôadásnak, és kicsit körülnézhettünk a környéken, zuhogott az esô. Azért mégiscsak autóba ültünk, és elindultunk legalább autózni egyet. Felmentünk egy hegytetôre, egy világítótoronyhoz, gondoltuk, körbe sétáljuk, mert gyönyörû kilátás nyílt az óceánra és a környezô hegyekre. De elkapott egy jó kis havasesô, ráadásul a szél szembôl fújt, úgyhogy alig bírtuk nyitva tartani a szemünket. Mire leértünk a völgybe, elállt az esô, és sétálhattunk a gyönyörû zöld vizû, kavicsos, partos kis öbölbe. Itt eltöltöttünk egy kis idôt, míg Bence kavicsokat dobált az óceánba folyó kis patakba. Igazán szép délutánunk volt.
(Folytatjuk)
A Bukaresti Rapid, a Râmnicu Vâlcea-i Oltchim és a Kolozsvári U-Jolidon nemzetközi kupatalálkozói miatt a Nemzeti Liga elit csoportjának elsô fordulójából csak két mérkôzést bonyolítottak le. Az elôrehozott Silcotub–Nagybányai Selmont játék a zilahi lányok 37–27-es sikerével zárult, a szombati Dévai U-Remin–Brassói Rulmentul összecsapás ugyancsak várható gyôzelemmel ért véget, a vendéglátók 34–28 (18–12) arányban nyertek. A nyitó forduló másik két találkozója: U-Jolidon–Oltchim és Rapid–Dévai Cetate, a kolozsvári mérkôzést csütörtökön délután 5 órától játsszák. A táblázaton:
1. Rapid 7 5 1 1 227–197 11
2. U-Remin 8 5 1 2 237–219 11
3. Silcotub 8 5 0 3 242–218 10
4. U-Jolidon 7 3 1 3 203–199 7
5. Oltchim 7 3 1 3 194–190 7
6. Selmont 8 3 0 5 202–233 6
7. Rulmentul 8 2 1 5 216–244 5
8. Cetate7 1 1 5 155–176 3
A folytatás párosítása: Selmont–U-Jolidon, Rulmentul–Silcotub, Cetate–Oltchim és Rapid–Oltchim.
A visszavágóra nézve biztató sikert aratott vasárnap délelôtt Gheorghe Tadici csapata a nôi Kupagyôztesek Kupájának nyolcaddöntôjében a német Bundesliga listavezetôje, a Frankfurter HC ellen. A tízgólos elôny két találattal több, mint amit a zilahi szakember óhajtott. Reméljük, a németországi visszavágón nem ismétlôdik meg a két évvel ezelôtti fiaskó, amikor hasonló nemzetközi találkozón a Silcotub kilencgólos elônyt nem tudott megôrizni az ukrán Zaporozsje otthonában.
Tegnap zsúfolásig megtelt a zilahi sportcsarnok, sôt, a lelátó újra kicsinek bizonyult. A Silcotub játékosai kitûnô játékkal jutalmazták a szurkolókat.
A zilahi hálóôr, Tamás Teréz bizonyult csapata legjobbjának, kitûnô hárításai, amit a végén két hetes kivédésével is megtetézett, döntônek bizonyult a mérkôzés sorsának alakulására. Remélhetôleg a találkozót megtekintette Cornel Otelea, a válogatott szövetségi kapitánya, s legalább sajnálja, hogy a közelmúltban lebonyolított horvátországi világbajnokságon olyan keveset, csak egyetlen mérkôzésen használta a Silcotub kapuvédôjét. Hasonló érzéssel kellett volna fogadnia Ramona Farcãu szereplését és góljait, akit még arra sem tartott érdemesnek, hogy meghívja a válogatott keretbe. Rajtuk kívül a veterán Jula (7 gólt dobott, ebbôl 5-öt büntetôbôl), valamint Roxana Gatzel és Anamaria Lazer tüntek ki.
A vendégek titkon pontszerzésben reménykedtek, a végén el kellett ismerniük, hogy a román lányok minden tekintetben felülmúlták ôket. Hiába védett az elsô játékrészben remekül a francia válogatott harmadik kapusa, a színes bôrû Stella Mathieu, szünet után ô sem tudta megakadályozni a fölényes zilahi sikert.
Bár a mérkôzésnek voltak olyan pillanatai, amikor úgy tûnt, hogy a vendégek tisztes vereséggel zárnak (23–15 után zsinórban három gólt dobtak, és 24–20-ra is szépítettek), az utolsó 10 perc óriási zilahi fölényben zajlott, hiszen a Silcotub hét góljára a németek csak egyetlen találattal tudtak válaszolni.
Még csak azt tesszük hozzá, hogy a német csapat valóságos nemzetközi válogatottnak is beillik, hiszen a már említett francia játékos mellett svéd, fehérorosz, litván, dán és magyar (Szrnka Hortenzia) is helyet kap a gárdában.
Radványi Pál
LAPZÁRTAKOR: A Horia Demian Sportcsarnokban nôi nemzetközi kézilabda-mérkôzésen: Kolozsvári U-Jolidon–Latsia Nicosia (ciprusi) 42–25 (22–12).
Több román és magyar nôi kézilabda csapat kontinentális kupatalálkozón szerepelt. A magyar együttesek Bajnokok Ligája mérkôzése csak lapzárta után fejezôdött be, a Larvik (norvég)–Ferencvárosi TC és Dunaferr SE–L’Eliana Valencia (spanyol)összecsapások eredményeirôl csak holnapi lapszámunkban számolunk be. A D-csoportban szereplô ferencvárosiak másik két ellenfele már szombaton pályára lépett — Elda Prestigio (spanyol)–Bystrzyca Lublin (lengyel) 31–20 (15–10) —, csakúgy mint az A-csoportban a dunaújvárosiakkal együtt szereplô együttesek: Lada Togliatti (orosz)–Trier (német) 31–24 (16–12).
Az állás:
A-csoport: 1. Lada Togliatti 4 pont/2 mérkôzés, 2. Dunaferr SE 1/1 (24–24), 3. Trier 1/2 (48–55), 4. L’Eliana Valencia (spanyol) 0/1.
D-csoport: 1. Elda Prestigio 2 pont/2 mérkôzés (57–50), 2. Larvik 2/1 (32–25), 3. Ferencvárosi TC 2/1 (30–26), 4. Lublin 0.
Akárcsak egy évvel ezelôtt a Gyôri ETO KC-nak ismét román ellenfél jutott (2003-ban a Silcotubot búcsúztatta). Most az EHF-kupában valószínûleg hasonló sors vár az Oltchimra is, szombaton Râmnicu Vâlceán ugyanis 25–21 (14–9) arányú vendéggyôzelem született. A magyar együttesben olyanok szerepelnek, mint a válogatott Görbicz Anita, Mehlmann Ibolya, valamint Carmen Nitescu. A vendégeknél még a kapus Irina Sirina is gólt dobott.
Értékes kettôs sikert aratott a KEK-ben szereplô Vác, a múlt hét végén a Byasen együttesével találkoztak, ugyanis a norvégok beleegyeztek, hogy mindkét mérkôzésre Magyarországon kerüljön sor. Két szoros összecsapáson 23–17 (11–10) és 32–31 (15–16) arányban nyert a magyar gárda.
A román csapatok közül továbbjutásban reménykedhet a Bukaresti Rapid, amely szombaton este 34–29 arányban legyôzte a Bécsújhelyi/Wiener Neustadt-i McDonald’s együttesét.
Az amerikai válogatott megvédte címét a Perth-ben rendezett 16. Hopman Kupán, a teniszezôk nemhivatalos csapat-világbajnokságán.
A Lindsay Davenport–James Blake összeállítású együttes a döntôben 2–1-re gyôzött a végjátékban az ausztrálok visszalépése miatt szereplô, Daniela Hantuchová és Karol Kucera alkotta szlovák gárda ellen. A házigazdák Alicia Molik sérülése után mondták le a finálét.
Davenport gyorsan, mindössze 51 perc alatt elônyt szerzett az amerikaiaknak, Kucera azonban három játszmás mérkôzésen egyenlített, így következhetett a mindent eldöntô páros csata. Itt a tengerentúliak esélyt sem hagytak riválisuknak a gyôzelemre, csupán öt játékot vesztettek, és két játszmában bebiztosították diadalukat.
Az Egyesült Államok 1997 és 2003 után harmadszor nyerte meg a Hopman Kupát, James Blake az elsô férfi játékos, akinek kétszer is sikerült gyôznie (tavaly Serena Williamsszel alkotott párt).
Eredmény, döntô:
Egyesült Államok–Szlovákia 2–1 (Davenport–Hantuchová 6:3, 6:1; Blake–Kucera 6:4, 4:6, 6:7; Blake, Davenport–Kucera, Hantuchová 6:2, 6:3).
• Bebizonyosodott, hogy a Liszi László–Rack György (Mitsubishi Pajero) páros is feladta mûszaki hibák miatt a 26. Dakar-ralit, így az autósoknál a magyarok közül már csak a Szalay Balázs–Bunkoczi László (Opel Frontera) kettôs maradt versenyben.
• A motorosoknál a francia Cyril Despres, az autósok között a japán Hirosi Maszuoka nyerte a rali 9. szakaszát, a Tidzsikdzsa és Nema közötti 739 km-es távon lebonyolított versenyt. A motorosok mezônyét összetettben továbbra is vezetô spanyol Nani Roma hetedik lett.
Maszuoka 18:32 perccel elôzte meg Stéphane Peterhanselt, de a japán pilótának továbbra is több mint egy óra a hátránya francia riválisával szemben.
A Szalay–Bunkoczi kettôs sikeresen befejezte a szakaszt, a verseny hivatalos eredménylistája szerint 47. lett 50 célba ért autó között. Az Opel Fronterával szereplô duó szombaton reggel érkezett a táborhelyre, s 11 másik egységgel együtt 10:56:17 órás hátránnyal rangsorolták. Összetettben a 43. helyen áll a páros.
A szervezôk biztonsági okok miatt törölték a 10. és a 11. szakaszt, vagyis nem került sor a Nema (Mauritánia) és Mopti (Mali), valamint a Mopti és Bobo-Diulasszo (Burkina Faso) közötti szombati és vasárnapi versenyre. A döntés azután született meg, hogy nyilvánvalóvá vált: Maliban "ellenôrizhetetlen bandák garázdálkodnak", így nem lehet garantálni a résztvevôk biztonságát. Hétfôn az eredetileg tervezett szünnapra kerül sor, vagyis Szalayék pihenhetnek, s autójukon is elvégezhetik a szükséges javításokat.
Eredmények:
Motorosok:
1. Despres (francia, KTM) 9:34:33 óra, 2. Cox (dél-afrikai, KTM) 3:24 perc hátrány, 3. Sainct (francia, KTM) 21:39 p.h.;
az összetettben:
1. Roma (spanyol, KTM) 31:05:35 óra, 2. Sainct 3:33 perc hátrány, 3. Cox 28:21 p.h.
Autósok: 1. Maszuoka, Picard (japán, francia, Mitsubishi) 9:03:43 óra, 2. Peterhansel, Cotrett (francia, Mitsubishi) 18:32 perc hátrány, 3. Kleinschmidt, Pons (német, olasz, Volkswagen) 45:07 p. h., ..., 47. Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Frontera) 10:56:17 óra hátrány;
az összetettben: 1. Peterhansel, Cotrett 28:16:20 óra, 2. Maszuoka, Picard 1:04:00 ó. hátrány, 3. Schlesser, Lurquin (francia, belga, Schlesser-Ford) 2:22:28 ó. h., ..., 43. Szalay, Bunkoczi 30:18:07 ó h.
Kamionosok: 1. Kabirov, Beljajev, Kamalov (orosz, Kamaz) 12:01:38 óra, 2. Csaguin, Jakubov, Szavosztyin (orosz, Kamaz) 4:06 perc hátrány, 3. G. De Rooy, Colsoul, Slaats (belga, holland, belga, DAF) 5:17 p. h., ..., 32. Darázsi Zsolt, Hajnal Károly, Tagai Róbert (MAN) 7:58:22 ó h.;
összetteben: 1. Csaguin, Jakubov, Szavosztyin 35:57:20 óra, 2. De Azevedo, Tomecek, Martinec (brazil, cseh, Tatra) 58:41 p h., 3. G. De Rooy, Colsoul, Slaats 1:53:10 ó h., ..., 31. Darázsi, Hajnal, Tagai 24:44:25 ó h.
Több mint egy évtizede kezdtük meg számba venni, milyen nevesebb, ismertebb sportolók távoztak el végleg az elôzô esztendôben. Ahogy a legtöbbjüket ismertük, a mennyek országában sincs pihenôjük, ott is kergetik a labdát, ostromolják a csúcsokat. Szurkolóként pedig ôk is várják az augusztus 13-án az ôsi hellének földjén, az Akropolisz lábánál, a játékok szülôhazájában gyökeret vert olimpia megnyitását. (Amelynek az újkori sorozat 1896-os beindulásának százéves jubileumát a vastagabb pénzkötegek a tengerentúli Atlantának juttatták... Most viszont, ha megkésve is, de igazság tétetett, a XIX. századi nyitány után idén ismét a görögök, az ókori példamutató versenyek hôseinek utódai várhatják a földkerekség legjobbjait.)
Emlékezzünk néhány jeles sportolóra, aki az olimpiát megelôzô éveben köszönt el végleg. A kimaradtakról és hozzátartozóiktól gondolatban elnézést kérünk...
Több mint fél évszázada Budapesten letelepedett, a múlt század 30-as éveiben az elsô kolozsvári vitorlázórepülôt összeállító fiatalokkal együtt dolgozott piarista diák, Ilyés Sándor 86 éves csepeli gépészmérnök közvetlenül szilveszter után nyitotta meg a tavaly elhunytak sorát. Követte korábban eltávozott társait, többek között Hye György mérnököt, a vitorlázógép tervezôjét, Bartha Béla bácsit, a jeles oktatót, valamint volt osztálytársát, Xántus Jánost.
Az év elsô hónapjában hunyt el Ioan Bânda, az egyetemisták kiváló röplabdázója, a késôbbi edzô, aki súlyos mûtétje után még hosszú évekig bizonyította, hogy fél lábbal is teljes értékû lehet az ember. Ha van hozzá akarata, nem engedi el magát, és vannak akik támogatják. Január végén a legidôsebb, 97 éves magyar olimpiai érmes, az 1932-es Lake Placid-i, majd az 1936-os garmisch-partenkircheni téli olimpián társával Szollár Lászlóval bronzérmet szerzett Rotter Emília távozott (1931–1935 között négyszer világ-, egyszer Európa-bajnoki címet szereztek). Késôbb az olimpiai bajnok vízilabdázó Lemhényi Dezsô, mint legidôsebb férfi aranyérmes, egyben a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke vett búcsút a földi léttôl. Azért hangsúlyoztam ki, hogy a legidôsebb férfi bajnokról lett légyen szó, mert az úgynevezett gyengébbik nemhez tartozó Csák Ibolya, berlini magasugró bajnok, a maga 89 évével abszolút korelnök a gyôztesek között. Adja az ég, hogy még sokáig töltse be ezt a tisztet!
Fájdalmasan értesültünk a kolozsvári csapatokban — a HSK-ban és a Tudományban — szívvel-lélekkel hajtó Székely József, a népszerû Zsozsó, Jakab György, kolozsvári súlyemelôedzô, Gáll József budapesti világbajnok, majd Gál István kolozsvári országos bajnok birkózó haláláról. Az öregfiúk szerdai baráti társaságából nem kevesebb, mint négy lelkes ügybuzgó és fáradhatatlan szervezô sportember: Reisinger László — lapunknak, különösen sportrovatunknak évtizedeken át volt munkatársa, Miklós Árpád, a Vasas, majd a Dermata kapusa, a sakkozó Drohobetzky Attila és a marosvásárhelyi hasonló baráti társasággal összekötô társ, Zsigmond Zoltán távozott búcsúszó nélkül. A legendás hokis "hármasikrek" utolsó két tagjával, a valóságban is ikertestvérét, Szabó Gézát követô Szabó Gyulával, és a hármashoz elválaszthatatlanul kötödô, az ország-világ szerte csak Janikának becézett Ferencz Jánossal lett szegényebb a nemcsak szûkebb pátriájában nagyra becsült csíki jégkorong. Hasonlóképpen a sors kegyetlen csapásaként fogadtuk a hírt rádiós kollégánk Molnár Dániel és a tévés Knézy Jenô értelmetlen haláláról. A szakma két jeles, a maga nemében utolérhetetlen személyiségével lett szegényebb a magyar sportriporterek nagy családja. És, bár a felejthetetlen ’54-es berni labdarúgó vb-döntôn lôtt két góljával nagymértékben hozzájárult az NSZK gyôzelméhez, mint remek sportembert, remek vetélytársat búcsúztattuk a 74 éves Helmuth Rahnt, Puskásék késôbbi igaz barátját. Gondolatban kísértük utolsó útjára Andrei Folbertet, a román kosárlabda egyik legjobb játékosát és Krisán Zoltánt, a krajovai diákok és a válogatott nagyváradi születésû labdarúgó csatárát.
Az egész év talán legszomorúbb és legfájdalmasabb búcsúját vettük a Székelykeresztúr mellôli Rugonfalváról származó, Puskás Öcsi és Balczó Bandi mellett a XX. század legjobb sportolójának tartott, mindeddig a legtöbb örömet szerzett Papp Lászlótól. Úgy érzem, illetlen és méltatlan volna, ha most azt kezdeném leírni ki is volt Ô. Hisz úgy maradt meg mindenkinek, mint PAPPLACI! Nyugosztalja a Jó Isten valamennyi tavaly eltávozottal együtt békében!
László Ferenc
Az oldalt szerkesztette: Póka János András
A Szabadság
Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette
Copyright © Szabadság - 2004 - All
rights reserved -