2004. január 14.
(XVI. évfolyam, 9. szám)

A legalább egy évtizede tartó krónikus kolozsvári lakáshiány eredeti megoldásokra kényszerítette a polgárokat: egyesek kölcsönöket vettek fel, és magán tömbházakat építettek a városban. A lakás eladásából származó nyereségbôl pedig saját maguknak is nyugati stílusú apartmant rendeztek be. Mások még mindig arra várnak, hogy az Országos Lakásügynökség (ANL) állami pénzbôl építsen lakásokat, a fiatal házasok pedig reménykednek, hogy díjmentesen telekhez jutnak, amelyre Isten tudja, milyen pénzbôl több százmillió lejbe, netán több milliárdba kerülô házat építenek.

A kolozsvári polgármesteri hivatal városrendezési osztályának kimutatása szerint tavaly a helyi tanács nem kevesebb mint 37 (!) építkezési engedélyt bocsátott ki cégeknek és magánszemélyeknek annak érdekében, hogy tömbházakat építsenek. Nos, nem minden esetben van szó a klasszikus értelemben vett tömbházakról, a vállalatok és egyének inkább kisebb méretû, 8-10 lakrészes panelházakat építettek.

Sajtóértesülések szerint talán a megyei tanács elnökének fia volt az, aki a legjobb helyet választotta a több tízmilliárd lejes befektetés megvalósítására: az Andrei Muresanu negyedet. Szakértôk szerint az alacsonyabb, 8 lakrészes tömbházak tökéletesen beilleszkednek a Vulcan utca hangulatába, és hatalmas nyereséget hoztak a vállalkozó szellemû fiatal vezette Contur Kft.-nek, amely körülbelül 6 milliárd lejt fektetett be.

Nagyvonalú magánszemélyek és cégek
Szintén a városháza kimutatása szerint tavaly városrendészeti bizonylatot kapott például Szecsvai László annak érdekében, hogy a Frunzisului utcában 3 emeletes manzárdos tömbházat építsen. Ugyanazon forrás szerint ezenkívül például a Suerom Kft. irodaházat és lakásokat épít a Fagului utca 80. szám alatt, a Salprest köztisztasági vállalat a Dorobantilor (Budai Nagy Antal) utca 112. szám alatt, az Exclusiv Media Kft. pedig a Xenopol utca 8. számot választotta tömbházépítésre. Moldovan Vasile a Gheorghe Dima utcában épít szintén háromemeletes, manzárdos, kisebb tömbházat, a Motorland Kft. pedig alkalmazottai számára hoz tetô alá szolgálati lakásokat a Beiusului utca 72. szám alatt.

A városháza által a sajtó rendelkezésére bocsátott jegyzéken szerepel Gombos Julianna neve is, aki a Fagului utca 1A szám alatt épít tömbházat. Az idôs hölgy a Szabadságnak úgy nyilatkozott, a 14 lakrészes tömbházat Ausztriában élô fia finanszírozza. — Olyan szép lakások sehol sem lesznek Kolozsváron, mint ezek. A fiam rengeteg energiát áldoz, és sok pénzt fektet be — mondta Gombos Julianna. Megtudtuk: a nyugati stílusú tömbházban két 3 szobás lakás van, a többi luxusgarzon. — A fiam jelenleg a víz, gáz és villany bevezetésével van elfoglalva. Annak ellenére, hogy a tömbházat még nem fejezték be, többen jelentkeztek a lakások megvásárlására. A földet 50 évvel ezelôtt vettem, a kommunisták elkobozták, az elmúlt években csupán 7 ezer négyzetmétert kaptam vissza a 28 ezerbôl. Itt építkezik a fiam — tette hozzá Gombos Julianna, aki nem tudta megmondani, hogy a lakások mennyibe kerülnek.

Ezenkívül tömbházat épített az Eurocontact Kft. és a Tempus Invest Kft. is. Utóbbi a Bunã Ziua negyedben 10 panelház felépítésére kapott engedélyt a polgármesteri hivataltól. Liviu Macea, a városháza urbanisztikai osztályának vezetôje lapunknak arról számolt be, hogy az ingatlanoknak az engedélyben szereplô értéke meghaladja a 3 millió amerikai dollárt.

A városháza hivatalos kimutatásában az ilyen jellegû építmények kollektív lakásként szerepelnek, tehát nem mindegyik tömbház. Érdekes megjegyezni, hogy egyes magánszemélyek cégükre írják a tömbházakat, vagy saját nevükön építenek lakásokat a vállalatnak. Némelyek szerint ezt többek között azért teszik, hogy vagyonnyilatkozatukban kevés ingatlan szerepeljen.

A tehetôsebb magánszemélyek a város elôkelô részeiben vagy a belvárosban építenek tömbházakat. Ilyen hely például a Fagului utca, a Tordai út vagy akár a magyar színház mellôl induló Emil Isac utca.

A városháza illetékesei úgy vélik, a befektetôk szép összegeket keresnek a lakásokból, lévén, hogy ezen a téren Kolozsváron hihetetlenül nagy a kereslet. Adott pillanatban a városban az ingatlanok ára meghaladta hasonló nagyságú és helyen lévô bukaresti lakások értékét. A városban mûködô állami és magánegyetemek hozzávetôlegesen 50 ezer diákot vonzanak a városba, amely még inkább növeli a bérbe adható lakások iránti keresletet.

Hatalmas a kereslet a lakások iránt
Mint ismeretes, az Országos La-kásügynökség (ANL) több lakást épített a Monostor negyedi Mehedinti utcában. A városháza bejelentette: egy lakásra több száz jelentkezô volt, döntô többségben fiatal házaspár. Ezenkívül a néhány évvel ezelôtt több botrányt keltô Casarom Kft. nagyszabású lakásépítési befektetésbe kezdett, de a terv rövid idôn belül megfeneklett. A cég a helyhatóságot azzal vádolta, nem hajlandó közmûvesített telket rendelkezésre bocsátani. Ezután a két fél közötti tárgyalás a telek tulajdonjogának megváltoztatása miatt akadt el: a Casarom ugyanis kifejtette abbéli szándékát, hogy megvásárolja a városháza által koncesszionált Békás telepi földterületet. A városi tanács viszont nem egyezett bele a telek eladásába. Végül a Casarom épített ugyan néhány tömbházat a Monostor negyedben, a református templom közvetlen közelében, de a tervezett nagy befektetés egyelôre elmaradt.

Az ingyen telkek meséje és a háborús veteránok
Érdemes azt is megjegyezni, hogy a városi tanács immár több éve szinte ingyenes telkeket biztosít a fiatalok és fiatal házasok számára. Eredetileg a Békás telepen és a kajántói úton adtak volna földet, viszont nincs közmûvesítés, a városnak pedig nincs annyi pénze, hogy bevezesse a gázt, villanyt, vizet, és felépítse a csatornarendszert. Tudomásunk szerint erre a célra az idei költségvetésben sem különítettek el pénzösszeget.

Egy másik lehetôség az elônyös árú telekszerzésre a háborús veteránoktól történô vásárlás. A városháza tájékoztatása szerint az 1994-ben elfogadott 44-es, illetve a 2002-ben hozott 167-es számú törvény kimondja, hogy a háborús veteránok maximum 500 négyzetméteres telekre jogosultak. A polgármesteri hivatal határozattervezetet tett le a városi tanács asztalára, amelynek értelmében a veteránok a Monostor negyed déli részén, a Negoiu utca közelében mintegy 3,1 hektáros telekhez jutnak, amelyet 370-390 négyzetméteres parcellákra osztanak. A városháza illetékesei lapunknak úgy nyilatkoztak: a háborús veteránok eladhatják a helyi tanács által számukra rendelkezésre bocsátott telkeket.

Többen magánúton vágnak neki a lakásépítésnek. Az E. házaspárnak például nem volt türelme kivárni, amíg az állam lakást épít nekik és tervezett gyermekeiknek, hanem több mint 300 négyzetméteres telket vásároltak, és körülbelül 50 ezer euró értékben villát építettek maguknak. Honnan a pénz? Mindketten sikeres magyar vállalkozók, a nulláról indultak, most két nyugati típusú személygépkocsival, telekkel és saját villával rendelkeznek. Igaz, a történethez hozzátartozik a telekspekuláció is, amely nem kis összeget hozott a házaspár számára. Saját telküket is olcsón vásárolták, most ennek ára a háromszorosára növekedett. — Amennyiben valaki jó áron megvásárolja a kész villát, eladjuk. Sebaj, újat építünk — mondja a családfô.

A kevés pénzzel rendelkezô fiatalok számára lehetetlen lakást szerezni. Az utolsó reményt a Szászfenes belterületén, a Leányvár közelében építendô ANL-lakások jelentik. Városházi források szerint ezekre is hatalmas a túljelentkezés. Elônyt élveznek a 35. életévüket még be nem töltött, felsôfokú végzettséggel rendelkezô fiatal házaspárok, akik jelen pillanatban albérletben laknak, és korábban egyikük sem birtokolt tömbházlakást vagy házat. Amennyiben valaki nem engedheti meg magának, hogy a gazdagok által felépített tömbházakban lakást vásároljon, nem jut ANL-lakáshoz, és saját pénzen képtelen házat vagy villát építeni, nos akkor csak egyetlen megoldás marad: e-mailt írni az amerikai nagybácsinak.

Kiss Olivér

Korainak bizonyult az öröm mindazok számára, akik a Mediafax hírügynökség egyik híre nyomán elhitték, hogy a gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség visszakapta a Batthyáneumot. Bár a hírügynökség államtitkári forrásokra hivatkozva kész tényként említi az intézmény restitúcióját, és az Adevãrul országos napilap már el is siratta a mindeddig a Román Nemzeti Könyvtár egyik fiókjaként mûködô Batthyáneum és az abban található értékek elvesztését, a helyzet korántsem ennyire egyértelmû.

A hír azt állítja: Ioan Opris, a mûvelôdésügyi szaktárca államtitkára szerint a Mûvelôdésügyi és Kultuszminisztérium, valamint a Római Katolikus Érsekség megállapodást írnak alá arról, hogy a Batthyáneum továbbra is a gyulafehérvári székházban mûködjön, megmaradjon azonban az állami tulajdonjog.

A hír meglepetést váltott ki Gyulafehérváron: Komáromi Attila, az érsekség jogtanácsosa lapunktól értesült a fordulatról. Véleménye egybecsengett azzal, amit Markó Attila a Tájlkoztatási Minisztérium Kisebbségvédelmi Hivatalának helyettes államtitkára, illetve Potyó Ferenc érseki helynök is megerôsített. Eszerint az érsekséget senki sem értesítette hivatalosan semmilyen döntésrôl, az ingatlannak az egyház tulajdonába való átíratása nem történt meg, szerepel azonban a potenciálisan visszaszolgáltatható épületek jegyzékén, az 1998-as törvény 13-as mellékletének értelmében. Egy tavaly nyári döntés szerint a könyvtárat közösen birtokolja a román állam és a katolikus egyház, Batthyány Ignác püspök végrendeletének értelmében (eszerint a könyvtár tulajdonosa a római katolikus egyház és az Erdélyi Fejedelemség).

Az érseki helynök úgy vélte: az állam kompromisszumként kívánja felkínálni a jelenlegi döntést, amely szerint a könyvtár maradjon meg eddig a helyén, a gyulafehérvári székházban, de állami használatban. Potyó szerint ez egyértelmûen azt jelenti, hogy az állam nem akarja és nem is fogja soha ténylegesen visszaszolgáltatni a könyvtárat. — Igaz ugyan, hogy a Batthyáneum eddig is az épületben mûködött, de nekünk még csak belépési jogunk sem volt hozzá. Ha vendég érkezett, Bukarestbôl kellett engedélyt kérnünk ahhoz, hogy bevihessük — mondta lapunknak az érseki helynök.

Az érsekség fellebbezett a tavaly nyári döntés ellen, az ügy jelenleg Strasbourgban vár ítéletre. Potyó Ferenc elmondta még: semmilyen közös tulajdonlási formába nem egyeznek bele, hiszen Batthyány püspök elképzelése szerint a könyvtárnak nyitottnak és a szélesebb közönség számára is hozzáférhetônek kell lennie, míg a mostani helyzet ezt nem teszi lehetôvé.

A Batthyáneum könyvtár szellemi és anyagi értelemben egyaránt hatalmas értéket képvisel, és korántsem közömbös a gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és az erdélyi magyar közösség számára, hogy a gyakorlatban is birtokba veheti-e azt.

Batthyány Ignác erdélyi római katolikus püspök 1798-ban az utókorra, a magyarság jövendô nemzedékeire gondolva hagyta örökül a gyulafehérvári püspökségnek a világhírûvé vált gyûjteményt. Ennek részét képezi több mint 1200 történelmi értékû kézirat, 600 ôsnyomtatvány, a 16., 17. és 18. században nyomtatott 50 ezer kötet, mintegy 19 ezer történelmi dokumentum. A számos könyvtári ritkaság között szerepel egy 12. századi Dávid-zsoltár, egy a 13. században napvilágot látott biblia, több román nyelvû egyházi ôsnyomtatvány, valamint a 15. századi Codex Burgundus.

A könyvtár legnagyobb értékû kincse a híres Codex Aureus. A korábbi évtizedekben — a könyvtárat elkobzó kommunista rendszer idején — ez a kódex volt Románia nemzetközi kölcsöneinek fedezete. A hatalom ugyanis teljes egészében magáénak tekintette a gyûjteményt, amelyet a hatvanas évektôl a román akadémia, majd a nemzeti könyvtár részlegének nyilvánított.

A gyûjteményt — beleértve az épületet és a benne lévô értékeket — a román kormány 1998-ban rendelettel visszaadta eredeti tulajdonosának. Csakhogy az akkor még ellenzékben lévô, jelenleg kormányzó Szociáldemokrata Párt Fehér megyei szervezete bíróságon támadta meg az intézkedést, de minden szinten elvesztette a pert. Az SZDP kormányra jutását követôen a kulturális minisztérium is bekapcsolódott a pereskedésbe. Rãzvan Theodorescu kulturális miniszter például kijelentette: Románia számára elfogadhatatlan, hogy egy kisebbségi magyar egyházé legyen az a könyvtár, amelyet külföldön eddig a román állam tulajdonaként tartottak számon.

A gyulafehérvári fellebbviteli bíróság egy évvel ezelôtt kimondta ugyan, hogy a perben sem az SZDP megyei szervezete, sem a kulturális minisztérium nem illetékes, ítéletében csak az SZDP helyi szervezetének keresetét utasította el, a minisztériumét nem. A SZDP erre hivatkozva megtámadta az ítéletet, és a gyulafehérvári bíróság — korábbi ítéletét módosítva — társtulajdonossá tette a román államot.

A késôbbiekben azonban törvényerôre emelkedett az említett kormányrendelet, s vele együtt hatályát vesztette az ügyre vonatkozó minden korábbi bírósági döntés. Jogilag tehát a Batthyáneum hiánytalanul, vagyis épületével és könyvállományával együtt illeti meg a gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséget.

(sbá)

A zilahi Református Kollégium épületének visszaigénylése borzolta a Szilágy megyei napilapok szélsôségeseinek tollát, amikor az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását elemzô bizottság átiratban kérte a Zilahi Polgármesteri Hivataltól a kollégium épületének tulajdonjogi tisztázását. A jelenleg "Colegiu National SILVANIA" névre hallgató fôgimnáziumban a közel tíz román tannyelvû párhuzamos osztály mellett évfolyamonként két magyar tannyelvû osztály mûködik, ezenkívül itt tartja óráit a Vasile Goldis magánegyetem néhány tagozata is. Az egyik román nyelven megjelenô helyi napilap azonnal a kormánypárt árulását emlegette, mert szerinte az SZDP-nek az RMDSZ-szel kötött helyi megállapodása szerint az RMDSZ az egyházon keresztül kérte vissza a kollégium épületét.

A napokban az egyházi javak visszaszolgáltatását elemzô bizottság átiratot küldött a Zilahi Polgármesteri Hivatalhoz, amelyben nyolc pontban összefoglalt pontosítást kértek a Királyhágómelléki Református Egyházkerületnek az épületre igényt tartó kérésére. Ez azonnal a napilapok tudomására jutott, és a "nemzeti kollégium" magyarosításáról kezdtek cikkezni. A lapok hangvételével szemben Marc Tiberiu prefektus azonnali sajtóközleménnyel reagált. Kijelentette: tiszteletben kell tartani az ország törvényeit, és számára a magánvagyon szent, bárkié is legyen az, de nem tudja támogatni a diákok elkülönítésének gondolatát.

Az ügyrôl kedden délelôtt a város polgármestere is sajtótájékoztatót tartott, és részletesen ismertette a restitúciós bizottság nyolc pontban megfogalmazott kérését, illetve a polgármesteri hivatal válaszát.

A válasz szerint a polgármesteri hivatal számára hozzáférhetô okiratok (telekkönyv, birtoklap) és nyilvántartások alapján az igényelt ingatlan tulajdonosa a román állam általi átvétel pillanatáig a Wesselényi Kollégium volt — mint önálló, és a Királyhágómelléki Református Egyházkerülettôl különálló jogi személy. Az említett 2000/94-es kormányrendelet 1. szakaszában leírt feltételek szerint nem lehet tehát jogosnak tekinteni az egyházkerület által megfogalmazott igényt, hiszen közjogilag nem bizonyított volt tulajdonosi minôsége. Sôt, a Wesselényi Kollégium épülete soha nem volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vagy valamely református egyház-község joghatósága alatt. A polgármesteri hivatal számára hozzáférhetô iratokból csak az derül ki, hogy a zilahi Wesselényi Kollégium az egyháztól jól elkülöníthetô jogi személyként szerepelt. Iuliu Nosa polgármester külön hangsúlyozta, hogy az általuk hozzáférhetô iratok alapján, hiszen nem tudhatja, mi található az egyházi levéltárakban. Szerinte az önkényesen elkobzott ingatlanok kategóriájába sem sorolható az épület, mert az az impériumváltás után a román igazságügyi minisztérium kolozsvári igazgatóságának 1922/30 644-es rendelete alapján került az állam tulajdonába. Tehát még 1922-ben, nem 1945 után. Legalábbis ez derül ki a telekkönyvi birtoklapból.

Az egyházkerület által megfogalmazott igényt a fenti indokok alapján elfogadhatatlannak tartja. A polgármester ugyanakkor jelzi, hogy páratlan az eset, mert a törvény szerint az igénylônek kell bizonyítania követelésének jogosságát, és nem annak, akitôl igénylik. Ugyanakkor kéri a bizottságot, hogy az igénylés dokumentációjának másolatát juttassa el a polgármesteri hivatalhoz, hogy pontosabb képet alkothassanak az ügyrôl. Lehet, hogy olyan okiratokról van szó, amihez a hivatalnak nem lehet hozzáférése.

A polgármester szerint a tulajdonjog szent és sérthetetlen, amennyiben az igény törvényes.

Újságírói kérdésre válaszolva a polgármester tagadta, hogy a kormánypárt és az RMDSZ közötti egyezmények tárgya lett volna a Wesselényi Kollégium.

— A restitúciós törvényt a szövetség mindig támogatta, és a számunkra lehetô legjobb módosításokat igyekezett elérni az ide vonatkozó törvényekben és rendeletekben — mondta Seres Dénes szenátor. — Ez az egyházi javak visszaszolgáltatására is vonatkozik, és erre jó példa az a tény, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület által jogosan visszakapott ingatlanok döntô többsége a Szilágy megyei egyházközségekhez került vissza. A törvény szerint a volt tulajdonosnak kell kérnie a visszaszolgáltatást, ezt helyette senki sem teheti meg. A jogos igénylést igazoló okiratokat is neki kell benyújtania, tehát csak támogatni lehet a törvényes követeléseket, de senki sem léphet a volt tulajdonos helyett. Mindez csak a törvényes keretek között történhet — szögezte le a szenátor.

— Az iskola évkönyvei nemcsak a Wesselényi Kollégium szellemiségét, hanem tulajdonjogát is egyértelmûen igazolják, a korabeli évnyitó, évzáró beszédekbôl is egyaránt ez derül ki — mondta Molnár Kálmán, a zilahi egyházmegye esperese.

— A Wesselényi Kollégium esete nem egyedülálló, ugyanez a helyzet a többi egyházi iskola esetében — mondta Máté Edit, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület jogásza. — Igazolni tudjuk, hogy ezeket az iskolákat az egyház hozta létre; akkoriban nem is hozhatott létre bárki iskolát. A visszaigénylési eljárás során azzal a kéréssel fordultunk a Zilahi Polgármesteri Hivatalhoz, állítson ki egy bizonylatot arról, hogy a Wesselényi Kollégium címén milyen telek és ingatlan található. Akkor a hivatal megtagadta ennek az okmánynak a kibocsátását. Ezt jeleztük a restitúciós bizottságnak, amely most ismét a polgármesteri hivatalhoz fordult a bizonylat kibocsátásáért. Erre azért van szükség, mert az államosítás óta eltelt idôszakban alapvetô módosulások történtek sok visszaigényelt ingatlan esetében, például adott épületet azóta lebontottak, így az arra vonatkozó visszaszolgáltatási kérést másként kell rendezni. A polgármesternek és hivatalának nem áll módjában eldönteni a tulajdonviszonyt, ugyanis nincs birtokában a szükséges iratoknak, az elbírálás a restitúciós bizottság feladata. Az 1948/176-os törvényben egyértelmûen az szerepel, hogy az ingatlant a református egyháztól vették át — mondta a jogász, aki arra is emlékeztetett: ugyanez volt a helyzet és ugyanezt az eljárást követték a Kalvineum esetében is, amelyet azóta visszaszolgáltattak az egyháznak.

J. L., K. E.

Egyezményt írtak alá kedden délután az egészségügyi felszereléseket és gyógyszereket gyártó és forgalmazó cégek az egészségügyi hatóságokkal. Több órás tárgyalás után sikerült aláírni a kórházak 2002-es év folyamán felgyûlt adósságainak megoldását kínáló protokollumot — jelenti a Mediafax.

— Az adósságokat kifizetik, a kórházak kapnak gyógyszereket — jelentette ki Ovidiu Brînzan egészségügyi miniszter a protokollum aláírása után.

A másik aláíró fél, Cristian Celea, az Országos Egészségügyi Biztosítópénztár igazgatója elmagyarázta, hogyan történik az adósságok kifizetése. A gyógyszer-adósságokat szeptemberig, az egészségügyi felszereléseket pedig augusztusig kell kifizetni. A forgalmazók beleegyeztek abba, hogy csak februárban kezdôdjön el az összegek visszafizetése, míg januárban az OEB ellenôrzi a 2002-es szállítási számlákat.

Cristian Hotoboc, az Egészségügyi Felszerelések Forgalmazóinak Egyesülete elnöke elmondta, hogy csak részben elégedett a tárgyalások eredményével. A több mint másfél milliárd lejre rúgó összeget hét egyenlô részletben fogják folyósítani februártól augusztusig. Amennyiben a másik fél nem tartja be a protokollumban foglaltakat, a forgalmazók nem szállítanak több egészségügyi felszerelést a kórházaknak és más egészségügyi egységeknek.

Ovidiu Buluc, a Gyógyszerforgalmazók Egyesületének elnöke a Mediafaxnak elmondta: az egyesület tagjainak két milliárd lejt kell visszakapniuk szeptemberig.

Hozzátette: ezután a kórházaknak 180 napon belül kell kifizetniük a szállított gyógyszereket, a gyógyszertáraknak pedig 90 napon belül.

Az egyezmény megoldotta a gyógyszertárak tavalyi adósságainak ügyét is, mivel a hatóságok képviselôi beleegyeztek ezek kifizetésébe.

A Demokrata Párt (DP) kebelébe fogadták tegnap, egyhangú szavazat alapján, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) exfôtitkárát, Cosmin Gusãt. A DP Országos Állandó Bizottságának (OÁB) döntése nyomán Gusã a bizottság megbízottjaként fog tevékenykedni, ugyanezt a funkciót tölti majd be az általa vezetett alakulat, a Kezdeményezés 2003 másik frontembere, Aurelian Pavelescu is.

Mint ismeretes, Cosmin Gusã 2003. július 7-én távozott a kormánypártból, a közte és az SZDP idôsebb generációja — Hrebenciuc, Cosmâncã és Mitrea — közötti nézetkülönbségekre hivatkozva. Rövid politikai tapogatozás után létrehozta a Kezdeményezés 2003 elnevezésû alakulatot.

Az OÁB ugyanakkor, egyetlen tartózkodással, megszavazta a DP és a Kezdeményezés 2003 közötti együttmûködési egyezmény megkötését is, amelynek alapján ennek minden tagja egyúttal a DP tagjává is válik.

Bár a két politikus között nemrég még valóságos háború dúlt, hiszen Gusã, mint az SZDP akkori fôtitkára és szóvivôje "korcs polgármesternek" nevezte Bãsescut, az pedig a "fiatal generáció selejtjének" titulálta ellenfelét, tegnapi nyilatkozataik szerint túl tudják tenni magukat a kölcsönös támadásokon és készek elfelejteni a történteket, mondván, hogy egyikük sem bosszúvágyó. A fôpolgármester kijelentése szerint mindig is szerette volna, hogy a DP-ben olyan "kaliberû" fiatal politikus is helyet kapjon, mint Cosmin Gusã.

Bãsescu ugyanakkor tagadta azokat a spekulációkat, amelyek szerint a Gusã befogadása a DP-be tulajdonképpen az Adrian Nãstasénak szánt bosszú lenne. "Nincs miért bosszút álljak Nãstasén. Rajta bosszút áll az élet", jelentette ki a pártvezér. Bãsescu ugyancsak tagadta azokat az információkat, amelyek szerint Gusã lesz a most létrejött politikai szövetkezés fôpolgármester jelöltje.

Cosmin Gusã rámutatott: az Adrian Nãstaséval való kapcsolata kiengesztelhetetlen ebben a pillanatban.

A volt fôtitkár DP-be való felvételénél a demokraták nem egyeztettek a Nemzeti Liberális Párttal (NLP), ennek ellenére a liberálisok pozitívnak tartják ezt a lépést és azt állítják, hogy Gusãnak a DP-be való belépése nyeremény a DP–NLP szövetség számára.

Viorel Hrebenciuc, az SZDP alelnöke sok sikert kívánt az ex-párttagnak és arra bíztatta: csak nyugodtan használja fel mindazokat az információkat, amelyek SZDP-tagként tudomására jutottak. Az alelnök arra a hírre utalt, amely szerint Gusã birtokában számos titkos információ lenne az SZDP belsô dolgairól.

Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke úgy véli: a volt fôtitkár DP-taggá válása tulajdonképpen Nãstase "politikai elterelô hadmozdulatának" számít.

(köllô)

A parlamenti pártok kedden megállapodtak abban, hogy ne a kormány határozza meg az idei választások idôpontját, hanem a parlament jóváhagyását bíró törvény szabályozza azt. Egyetértés született arról, hogy november 28. legyen a parlamenti és az elnökválasztás elsô fordulójának dátuma, a második fordulóra pedig két hétre rá, december 12-én kerüljön sor. A helyhatósági választások idôpontja: június 6.

Törvény által kellene szabályozni az idei helyhatósági, parlamenti és elnökválasztások idôpontját — jelentette be hétfô este Adrian Nãstase a Ion Iliescuval folytatott tárgyalásokat követôen. A kormányfô szerint ezúttal ne a kormány, hanem a parlament döntsön arról, mikor kerüljön sor a helyhatósági, a parlamenti, illetve az elnökválasztásokra. Közismert: az Alkotmány szerint a kormány hatáskörébe tartozik az idôpontok leszögezése. Tekintettel azonban arra, hogy az idei parlamenti és elnökválasztások idôpontjával alkotmányos aggályok merülnek fel, félô, hogy a választások után valamelyik párt óvást nyújt be az Alkotmánybírósághoz, és könnyen elôfordulhat, hogy érvénytelenítik a választási eredményeket. Az Alkotmány szerint ugyanis nem lehet a parlament mandátumának lejárta elôtt választásokat kiírni. A képviselôháznak és a szenátusnak idén december 10-én ér véget megbízatása, a kormány eredetileg ezért javasolta a december 12, illetve 19-i dátumot. Ez a javaslat nemtetszést váltott ki az ellenzéki pártok körében, többek szerint ünneprontó a választásokat karácsony környékére idôzíteni. Ezért a liberálisok és a demokraták a novembert 28-i dátumot javasolták, az RMDSZ is ezt támogatta. Végül a kormány is elfogadta a javaslatot, de csak azzal a feltétellel, ha maguk a javaslattevô pártok is vállalják a felelôsséget. Ezért tartották szükségesnek azt, hogy a parlamenti pártok jóváhagyásával kerüljön nyugvópontra az idôpont-vita. Azoknak, akiknek mégis kifogásaik támadnak a menetrenddel kapcsolatban, a törvény elfogadásától számított öt napon belül óvást nyújthatnak be az Alkotmánybíróságra, így elhárul az egész választás érvénytelenítésének veszélye. Nãstase szerint az Alkotmánynak ily sajátos értelmezését csakis a parlament teheti meg, hiszen ez a testület az illetékes az Alkotmány módosításában is.

A Nemzeti Liberális Párt (NLP) egyetért a kormányfô javaslatával — nyilatkozta Paul Pãcuraru alelnök, aki szerint Nãstasénak teljesen igaza van akkor, amikor attól fél, hogy a választások után valamely politikai párt az Alkotmánybírósághoz fordul, mert az könnyen elérte volna a választási eredmények megsemmisítését. Meglátása szerint az Alkotmány módosításakor gondolni kellett volna azoknak a passzusoknak is a megváltoztatására, amelyek túl mereven szabályozzák a parlament és az elnök mandátumának idôtartamát.

Markó Béla szövetségi elnök úgy vélekedik, nincs akadálya annak, hogy az RMDSZ támogassa a törvénytervezetet. — Nem örülök neki, de elképzelhetô, hogy törvény szabályozza a választások menetrendjét, még akkor is, ha egy kicsit erôltetett megoldás — mondotta Markó, aki szerint ezzel a kormány ki akarja erôszakolni az Alkotmánybíróság interpretációját.

A Nagy-Románia Párt (NRP) szerint ezzel a javaslattal az SZDP át akarja hárítani a felelôsséget a parlamentre, jóllehet a kormány dolga a választások idejének meghatározása. — Nem az elsô eset, amikor egy kényes kérdésben Nãstase miniszterelnök így cselekszik — véli Ioan Bolcas, aki szerint elég lett volna az Alkotmánybírósággal konzultálni. Az NRP a törvénytervezet tartalmának függvényében dönt arról, hogy támogatja-e, vagy sem a kezdeményezést.

Tegnapi ülésén a választási törvényekhez benyújtott módosító indítványokat véleményezô bizottság, amelynek összetétele a pártok parlamenti arányait képezi le, egyetértett abban, hogy a 2004-es választások idôpontját törvény szabályozza, illetve hogy a helyhatósági választások június 6-án, a parlamenti választás és az elnökválasztás elsô fordulója pedig november 28-án, a második forduló pedig két hétre rá, december 12-én legyen. Márton Árpád képviselô, a bizottság tagja lapunknak elmondta: a többi vitatott kérdés, mindenekelôtt az egyéni választókerületeken alapuló választási rendszer bevezetésének megtárgyalása még hátra van. Tervek szerint a bizottság ma a helyhatósági törvénnyel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik, ezen belül többek közt azzal, hogy marad két forduló a polgármester-választásokon, vagy érvényesül az RMDSZ javaslata az egyfordulós választásra vonatkozóan. (Ismeretes, az RMDSZ számára több polgármesteri mandátumot biztosító indítványt az ellenzéki pártok hevesen ellenzik, a kormánypárt, amely kezdetben támogatta, most alku tárgyává teszi a kérdést.)

Nãstase: Mindenki számára elônyös függetlenek indítása pártlistákon
Egy másik kényes kérdés a függetleneknek a pártlistákon való indulása, amelyet a kormány azért javasolt, hogy megoldást találjon egy másik dilemmára, nevezetesen Ion Iliescu indítására az SZDP szenátori listáján. Az Alkotmány szerint ugyanis az államfô pártsemleges kell hogy legyen, ami kizárja, hogy Iliescu, akinek elnöki mandátuma december végén jár le, egy parlamenti párt listájára kerüljön fel, és hogy a kampányban is részt vegyen. Nãstase szerint a többi pártnak is támogatnia kellene az ötletet, hiszen maguk is szívesen látnának listáikon olyan független személyiségeket, akik különben nem szívesen iratkoznának be egy pártba.

Az Iliescuval tartott találkozó után az államfô demagógiával vádolta a liberálisokat és a demokratákat, véleménye szerint ezek nem is akarják igazán az egyéni választókerületek bevezetését. Nãstase ugyanakkor tagadta, hogy bármiféle szövetség alakulhatna ki pártja, és az NRP között. Kérdésre, miszerint C. V. Tudor helyett inkább Bãsescut látná koalíciós partnernek, a kormányfô kifejtette: bármi lehet, a DP elnökén mostanában nem lehet eligazodni, amilyen köpönyegforgató, az is elképzelhetô, hogy legközelebb a pátriárka székét fogja megpályázni — vélekedett.

Sz. K.

Könyvbemutatóval kezdte az új évet a Röser Antikvárium: január 13-án, kedden délután a hangulatos kis könyvesbolt Veress Károly: Az értelem értelmérôl (Hermeneutikai vizsgálódások) címû esszékötete bemutatójának adott otthont.

A marosvásárhelyi Mentor Kiadónál megjelent kötet bemutatóján Röser Ferenc üdvözölte a szép számban egybegyûlt érdeklôdôket. A kiadó képviselôjének távollétében az antikvárium tulajdonosa elmondta: a 89-es események után jelentôsen megugrott az erdélyi magyar könyvkiadók és nyomdák száma. Az eltelt több mint egy évtized után azonban mára már elindult a kikristályosodás, letisztulás folyamata, amelynek során világosan látszik, hogy bizonyos kiadók nagyobb súllyal vannak jelen a könyvtermelésben. A tulajdonos ugyanakkor azt is elmondta: boltjában éppen tíz esztendôvel ezelôtt tartották az elsô könyvbemutatót. Bár az üzlet kicsiny, a könyvbarátok mégis elférnek benne.

Az olvasó szempontjából közelített a szóban forgó kötethez Rigán Loránd egyetemi tanársegéd, aki a bemutatás tisztjét vállalta magához. Elmondta: Kolozsváron az utóbbi idôben egy határozottan körvonalazódó, hermeneutikai irányultságú filozófiai iskola kezdôdött, amely nagy mértékben dr. Veress Károly egyetemi docens élénkítô hatású és termékeny beszélgetéseinek köszönheti létét. Ezeket a beszélgetéseket a szerzô diákjaival, illetve kollégáival folytatja, együttgondolkodásra késztetve ezáltal. Rigán Loránd részletesen ismertette a kötetben szereplô tizenöt tanulmányt, kiemelve, hogy ezek többsége konferenciákon, táborokban, szabadegyetemeken elhangzott, élôben bemutatott szöveg. A méltató felhívta a figyelmet ugyanakkor a kötet friss, önmagát olvastató hangvételére, illetve következetességére, szisztematikus mivoltára.

A szerzô hozzászólásában Hans Georg Gadamert idézte, aki egy interjúban kifejtette: a hermeneutika szót a legtöbb ember nem fogja megismerni, ennek megtapasztalása azonban mindenkit érinteni fog.

Rávilágított: jelen kötete középpontjában a hermeneutika alkalmazásának teoretikus vetülete áll, míg következô kötete (amelynek bemutatóját január 19-én, hétfôn délután tartják a Gaudeamus könyvesboltban) inkább a gyakorlati részt állítja elôtérbe.

(sbá)

NÉGY ÉVTIZED A ZONGORAPEDAGÓGIA SZOLGÁLATÁBAN címmel Buzás Pál dokumentum-kiállítással egybekötött hangversenyének ad otthont január 15-én, csütörtökön a Kolozsvári Magyar Opera. Fellépnek a régi és jelenlegi tanítványok. A kiállítást Banner Zoltán nyitja meg 18 órakor. A hangverseny 18.30 órakor kezdôdik.

GECSE GÉZA történész, a Magyar Rádió közismert riportere Állam és nemzet a rendszerváltás után címmel jelentette meg könyv alakban is riportjait. A kötetet január 15-én du. 6 órakor mutatják be Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban, a szerzô jelenlétében. A bemutatót vita követi. Résztvevôi: Kötô József mûvelôdéstörténész, Bakk Miklós politológus, Cseke Péter, a BBTE Politikatudományok és Közigazgatás Karának dékánja. Közremûködik Tolcsvay Béla énekmondó.

MAGYAR EGYHÁZZENEI KOMPOZÍCIÓK A ZSINAT UTÁN címmel Tardy László, a Mátyás-templom karnagya tart elôadást a Liturgikus Szabadegyetem negyedik elôadásán, január 15-én, csütörtökön este 7 órától, a BBTE Római Katolikus Hittudományi Fakultásának dísztermében (Szentegyház/I. Maniu utca 5., II. emelet).

AZ RMDSZ ALSÓVÁROSI KERÜLETÉNEK meghívottja dr. Vekov Károly parlamenti képviselô. Az összejövetelt január 15-én, csütörtökön du. 4 órától tartják a Párizs utca 17. szám alatti kerületi székházban.

KISMAMAKLUB lesz január 15-én, csütörtökön du. 6 órától. Házigazda az Unitárius Óvoda (Brassai-líceum, templom melletti bejárat). A Bolyhos zeneóvódát László Bakk Anikó és Maczalik Abigél vezeti, utána baba-játszóház. A felnôttek "óvódájába" dr. Kálmán Erzsébet orvosnôt hívták meg, aki a bélférgek által okozott megbetegedésekrôl beszélget a szülôkkel. Az összejövetel után a rászorulókat ruhasegélyben részesítik. Ezúttal is kérik a kismamákat, hogy maguk és gyermekeik részére hozzanak váltócipôt.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Gyûrûk ura — A király visszatér — amerikai. — Vetítések idôpontja: 11, 15, 19, 23; kedvezménnyel: naponta 23 órától és hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Kegyetlen bánásmód — amerikai. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezményesen pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, kedden egész nap.

GYÔZELEM — Amerikai pite 3 — Az esküvô — amerikai. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel: szerdán egész nap.

FAVORIT — Halálosabb iramban — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — Lara Croft — Tomb Raider: Az élet bölcsôje — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától, hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — Hulk — amerikai. — Vetítések idôpontja: 16, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órakor; kedvezménnyel. naponta 16 órától és szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — A hetedik mennyország — Vetítések idôpontja: 17, 19; kedvezménnyel. pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; csütörtökön zárva.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, január 14-én, szerdán este 8 órakor: Ionesco: Jaques vagy a behódolás — stúdióelô-adás. Rendezô: Tompa Gábor. — CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Január 17-én, szombaton este 7 órakor: Görgey Gábor: Örömállam.

Magyar Opera

Január 19-én, hétfôn este 7 órakor: Sodrásban — A Maros Mûvészegyüttes vendégjátéka.

MAGYAR OPERA

Január 15-én, csütörtökön du. 6 órakor: BUZÁS PÁL — NÉGY ÉVTIZED A ZONGORAPEDAGÓGIA SZOLGÁLATÁBAN — dokumentumkiállítással egybekötött hangverseny.

Január 18-án, vasárnap du. 5 órakor: Vajda János: Leonce és Léna. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendezô: Selmeczi György m. v.

ROMÁN OPERA

Január 19-én, hétfôn este 7 órakor: Gounod: Faust.

DIÁKMÛVELÔDÉSI HÁZ

Január 16-án, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Jean Paul Penin (Franciaország). Közremûködik: Alina Elena Bercu. Mûsoron: Berlioz: Rómeó és Júlia (részletek); Rahmanyinov: Rapszódia egy Paganini témára; Sztravinszky: Tûzmadár — szvitt.

Ismét Kolozsváron vendégszerepel a Maros Mûvészegyüttes. A Sodrásban címû mûsort jövô héten mutatják be.

A mûvészeti vezetô-koreográfus, Könczei Árpád szavait idézve, az elôadás címe "szimbolikus, egyrészt az embertelen, száguldó, számunkra, magyarok számára tragikusan kegyetlen huszadik század sodrását, másrészt a tánc sodró lendületét is szimbolizálja. A katonákról szóló táncos történettel szeretnék emléket állítani mindazon honvédeknek, akik az 1848–49-es szabadságharcban, majd Galíciában, Fiuménél, az Isonzónál, a Kárpát-kanyarban, vagy a Don-kanyarban elestek az elsô- és második világháború alatt." A "katonásdi" ma sem játék, hiszen a fegyverek ma is ropognak, tôlünk nem is oly távoli országokban. Ezért aztán szívesebben választjuk ennek tréfás-játékos formáját a színpadon remek táncosok elôadásában.

A táncjáték két részbôl áll. Az elsô a bemelegítô, amelyben Nyárádselyébôl és Nyárádmagyarósról, Marossárpatakról, Válaszútról és Köménytelkérôl származó táncokat mutatnak be az együttes tagjai Varga János koreográfiájában. Ez a "táncról szól, a parasztember táncáról, amelyben éreznünk kell élete valóságát, szépségét és gyötrelmeit, valamint szellemi és lelki együvé tartozásunk közös ritmusát" — vallja Varga János, aki Zalaegerszegrôl jött, a Zalai Táncegyüttes mûvészeti vezetôje. Lassacskán húsz éve már, hogy a két tánegyüttes között kialakult a jóbaráti viszony. Ennek köszönhetôen, meg annak, hogy az erdélyi falvak lenyûgözô világa azóta is fogva tartja, nem idegenként koreografálta ezeket a táncokat.

A második rész a tulajdonképpeni "történet a katonákról". A "Katona vagyok én" prológust a verbuválás követi. Czuczor Gergely írta 1843-ban a toborzós táncról: Legelül deli katonás feszeséggel a férfiabb komolyságban az ôrmester lépdegél. Ô nem lejt, nem ugrik, nem veri össze bokáját, nem ujjongat, de minden lépte kinyomja a zene ritmusát... Nyomában három-négy lépésnyire a toborzó csapat jô, kik közül a káplár, ha mogyorófa pálcájára s csákója paszomántjára nem néznénk is, tartásából legott elôtûnik. Ô az ôrmesternél kevésbé komoly, a legénységnél mérsékeltebb vidorságú, hegyesen rakja lábait, s mintegy mutató gyanánt áll a közlegénységnek, mert rendesen ô a tánckarigazgatómester, ezért is egyeszerûek, de felette jellegzetesek minden mozdulati, míg a mellette és utánna lépdelô legények lenge nyalkasággal, bokaverve s tapsolva cikornyázzák s hegyezgetik lépteiket..." A verbunk a tizennyolcadik–tizenkilencedik század fordulóján új zenei és táncstílust teremtetett, amely a néphagyományban is fontos és kiemelt szerephez jutott. Az udvarlás és párválasztás kora egybeesett a férfivá, hadkötelessé érés korával, s a táncjáték ezt is bemutatja a Menyegzôben.

Könczei Árpád zenei összeállítása és koreográfiája szavatolja az elôadás sikerét. A Sodrásbant január 19-én, hétfôn este 7 órától nézhetik–hallgathatják meg a Kolozsvári Magyar Opera színpadán.

(béva)

Hetvennyolc éves hagyományához híven, de folyamatosan a megújulást keresve, szolgálva — Kolozsvárról az egész magyarságot kívánva megszólítani —, a Korunk a 2004. esztendôvel kezdôdôen, farsangi idôben kiemelten jutalmazni kívánja egy-egy munkatársát, aki fontos szerepet vállal a folyóirat szemlélettágító, tudatalakító munkájában. A jelképes kulcsot, Korunk Kulcsát a szerkesztôség elsô alkalommal Tettamanti Béla Budapesten élô grafikusnak ítélte. Tettamanti 1991 januárja óta közel kétszáz rajzával volt és van jelen a lapban, sokat tett korunk — és a Korunk — képi értelmezéséért olyan lapszámokat közelített az olvasóhoz, amelyek a szegénységrôl, a versenyhelyzetrôl, a hatalom természetrajzáról, a korrupcióról, a kisebbségi létrôl, a nôk helyzetérôl, a határokról, az európai integrációról szóltak. Munkái szerepeltek a Korunk Galériában (Kolozsvár, 1996) és a Mûcsarnokban szervezett Korunk-esten (Budapest, 1998). — A Kulcs átadására 2004 februárjában, a Korunk szerkesztôségében kerül sor.

"Ez a sorozatban a negyedik kiadvány. Az eddigiekben nem csalódtunk, és remélhetôleg ez is tartalmas" — mondta megnyitójában dr. Egyed Ákos elnök és házigazda, az EME zsúfolásig megtelt tanácstermében hétfôn este, amikor a Romániai Magyar Évkönyv 2003-at mutatták be.

Dr. Szabó Zsolt egyetemi docens, a Mûvelôdés fôszerkesztôje a kiadvány rugalmasságát dicsérte, és azt, hogy sok fiatal szerzô kapott helyet benne. Ugyanakkor nem hallgatta el a szerinte hiányosságként jelentkezô szempontokat. Pozitív példaként megnevezett néhány tanulmányt a vaskos kötetbôl, amely egyébként öt fejezetre tagolódik: A demokrácia útján; Adatok és folyamatok; Magyar nyelvû oktatás és mûvelôdés; Tanulmányok; Kronológiák, dokumentumok.

Dr. Péntek János professzor, az egyik fontos tanulmány (A többpólusú magyar felsôoktatás) szerzôje kijózanító szándékúnak nevezte ezt a nem klasszikus értelemben kalendáriumnak tekinthetô munkát, mivel az szakszerû, tárgyilagos és felelôsségteljes módon tár fel nemzeti közösségünk jelene és jövôje számára fontos témákat. A kor követelménye az egyetemi reform és az integráció, mindkét kihívásra illik idejében felkészülnünk. Dr. Bodó Barna felelôs szerkesztô emlékeztetett arra, hogy amikor 1999-ben megtervezték a Romániai Magyar Évkönyv sorozatos kiadását, három szakkiadványt tekintettek példának: Magyarország Politikai Évkönyvét, a Magyarországi Társadalmi Riportot és a Tények Könyvét. Mivel a legfrissebb kötet szerzôinek több mint fele kolozsvári szakember és diák, az elsô bemutatót városunkban tartották. Örvendetes, hogy a megjelentetés legfontosabb támogatói, a Határontúli Magyarok Hivatala, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Új Kézfogás Közalapítvány mellett hazai szponzor, a Communitas Alapítvány is segítô szándékkal jelentkezett. Hiszen az évkönyv rólunk, értünk szól!

Ö. I. B.

A kulturális folyóirat 2003. decemberi számának szépirodalmi rovatában verset Bella István, Cseh Katalin, Karácsonyi Zsolt és Málnási Levente, prózát Sigmond István, Prágai Tamás és Kiss László közöl. Kósa Csaba Deák és Kossuth címû írásában a kiegyezést közvetlenül megelôzô történelmi eseményeket eleveníti fel, Gyarmati Zsolt a Ferenc József Tudományegyetem méltánytalanul elfeledett tanárára, a 150 éve született Márki Sándor történészprofesszorra emlékezik. "Egyetlen olyan társadalmat ismerünk a világtörténelemben, amelyet száz százalékban értelmiségiek, "alkimisták, költôk, festôk, drámaírók", no meg marxisták vezettek, és sikerült létrehozniuk az eddig ismert legostobább diktatúrát, a kommunista Albániát" — olvassuk Demeter M. Attila Az írástudók végzetes politikai alkalmatlansága címû, a Vox Populi rovatban megjelent cikkében. Bálint Ferenc dr. Zsidó Ferenc matematikussal beszélget. További címek a lapból: Keresztszülô, keresztszülôség, komaság Csíkszentdomokoson, Politikai harcok a két világháború között, Székelyföld-díjak, 2003.

Moldvai Magyarság
A csángómagyar folyóirat tavalyi legutolsó lapszámából: Petrás Incze János-emlékünnepség Egerben (Mirk Szidónia Kata); A tér szelleme, avagy a zárt tér biztonsága (Tánczos Vilmos gondolata a Korunk csángó számának csíki bemutatójára); Csomafalvi Csángó Nap (Oláh-Gál Elvira); Csángó Nap Csíkszeredában (Ambrus Lujza); Gyímesvölgyi népi gyógyászat (Farkas Irén méltatja Antalné Tankó Mária könyvét); Csángó reneszánsz? (Iancu Laura); Egyházi élet a moldvai magyar közösségekben (Pozsony Ferenc); Az onesti-i Betlehemes-játék (Preszekár György elmondása szerint); A csíki karácsony (Halász Péter); Csángó Cimbora.

Erdélyi Napló
A lap legfrissebb, idei 2. számában Böjte Csaba ferences szerzetessel a dévai kolostor visszafoglalásáról, a magyarság integráló képességérôl, az ott élô gyermekek sorsáról, életérôl készült beszélgetés, az Amerikában élô Várdy Béla történészprofesszor a Wass Alberthez fûzôdô emlékeirôl, ismeretségükrôl nyilatkozik. A bonchidai Bánffy-kastély parkjának siralmas, egyre romló állapotát Szakács János ismerteti, az Érmellék önrendelkezésének fontosságát Kovács Zoltán ecseteli. A továbbiakban a madéfalvi veszedelem évfordulós ünnepségén lezajlott politikai mesterkedésekrôl, a Székely Nemzeti Tanács munkájáról, a megélhetési magyarokról olvashatunk, de arról is, hogy lesz-e Marosvásárhelyen közös magyar polgármesterjelölt. Publicisztikával Szász István Tas, Nits Árpád, Gazda József, Gurzó K. Enikô van jelen, a vezércikket Miért fáj Markónak Szerbia? címmel Dénes László jegyzi.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

A két választási forduló között érkeztem a lányhoz. Furcsa pezsgés zakatolt bennem és vibrált a levegôben. Ölelése közben a Kossuth térre gondoltam, majd félve bár, de kinyögtem, hogy nem maradhatok: ott a helyem. Furcsán nézett rám, de nem lett ideges. Nem szektás vagyok, csak fideszes — mondtam nyugtatólag, de láttam rajta: nem érti, mi a kettô között a különbség. Aztán kibökte, hogy ô semleges, nem tart egyik versenypárttal sem, egyszóval: ahogy esik, úgy puffan. Elôször csak kerekre nyílt szemmel bámultam két szép semleges szemébe, majd pár perces meggyôzô munkába kezdtem, kidomborítva Viktor érdemeit.

Este már nem politizáltunk. És azután sem. Csendes rezignáltsággal vette tudomásul, mikor másnap dél tájban közöltem, hogy indulok a Kossuth térre, beállok a regimentbe.

Elmentem és éreztem, hogy éket vert közénk a politika. De nem tehettem róla. Józsi bácsi óta tudtam a helyes sorrendet: Isten, Haza, Család.

Teltek a napok, és írt egy villámlevelet. Ebben az állt, hogy követi a választási mûsorokat és drukkol a Fidesznek. S mindezt az én meggyôzô munkámnak köszönhetôen. Kényelmetlenül éreztem magam, s ez csak fokozódott, amikor butuska választási versikét is küldött. Tudtam, ha szakítok, azontúl vad indulattal fogja az utcai Fidesz-plakátokat tépdesni, és elsô dolga lesz, hogy bosszúból beáll az Ifjú Baloldalba.

Éreztem, hogy engedelmesen bólogató, meggyôzôdés nélküli pártkatonát kreáltam belôle, amikor narancsot adtam a kezébe…

Fábián Tibor

Az ország elsô két embere nem is olyan rég még tûzbe tette volna a kezét Mircea Beuranért. Aztán lassacskán a napnál is világosabbá vált, hogy a beteg román egészségügy meggyógyítása érdekében radikális tisztogatási akcióba kezdett és saját embereit felelôs pozíciókba juttató egészségügyi miniszter — valamennyi elôdje ezt a módszert alkalmazta — közönséges csaló. A szellemi javak eltulajdonítása ugyanis legalább annyira elítélendô, mintha valaki ellop egy kenyeret. Sôt, még inkább. Márpedig Beuran, amint ismeretes, saját kézjegyével látott el két olyan orvosi szakkönyvet, amelyhez egy sort sem tett hozzá, csupán franciából és angolból másokkal lefordíttatta azokat. Amikor az ellenzék és a sajtó jóvoltából már az egész ország elôtt nyilvánvalóvá vált a plágium, azaz az intellektuális tolvajlás, a miniszterelnök és az államelnök jobbnak látta nem játszani tovább a tûzzel. Mindez pedig miniszteri székébe került az ügyeskedônek. De még annak elôtte, a botrány kellôs közepén, a bukást megelôzô órákban Beuran szégyenében nemhogy eltûnt volna a nyilvánosság elôl, hanem ellenkezôleg, Kolozsváron az egyetemi év kezdetekor, kiállt a diákság elé, és megnyitóbeszédében orvosi etikáról, viselkedési normákról és hasonlókról szónokolt. De ez volt miniszteri hattyúdala. Utána aztán rohamos gyorsasággal egyetemi kollégái is — az intézmény vezetôsége döntô többségének határozata alapján — azonnali hatállyal menesztették docensi állásából. Feltehetôen saját és az egész tudományos élet hitelét is féltve az ország-világ elôtt egyértelmûen bebizonyosodott csalás miatt. A nagyhirtelen meghozott intézkedésbe azonban munkaügyi szempontból egy aprócska hiba csúszott, a procedurális mulasztás miatt pedig a a bíróság a határozatot semmisnek nyilvánította, így Beuran tovább folytathatja tanári tevékenységét az egyetemen. A volt miniszter pedig, rá jellemzô módon jogi felelôsségre vonásának elmaradását és lefokozásának semmissé nyilvánítását igyekszik gyôzelemként feltüntetni.

Ami késik, nem múlik — az állásából való felmentés folyamata a formai hibák kiküszöbölésével újra indítható, munkajogilag immártámadhatatlan módon. A kérdés csupán az: követik-e majd a tények is ezt a logikailag természetesnek tekinthetô utat.

A plágium — az utóbbi idôben sajtónyilvánosságra került kommentárok tanúsága szerint — csupán akkor tekinthetô jogi esetnek, azaz sújtható akár több-éves börtönbüntetéssel, ha a sértett fél, a szerzôi jog birtokosa, él feljelentési jogával. Ezek szerint elhunyt, jogutóddal nem rendelkezô írónak, tudósnak bármelyik mûve akár szó szerint büntetlenül lemásolható. A törvényalkotás logikája az átlagember számára nehezen átlátható, hiszen a józan ész szabályai szerint a tolvajlás ténye nem függvénye annak: tetten érik-e vagy sem az elkövetôt, s ha igen, a károsult tesz-e feljelentést vagy sem. Hiszen a törvény a büntetést nem annyira megtorlás, hanem elrettentés céljából rója ki, a társadalom számára veszélyes cselekedeteket hivatott kiküszöbölni. Ebbôl a szempontból a cselekedet ténye, nem pedig kísérô fejleményei lényegesek.

A plágiumbotrány — amint ezt politikailag meglehetôsen semleges ismerôsöm állítja — eddig is sok pénzébe kerülhetett a kormánypártnak. Kemény valutában mérhetô a sértett felek — az amerikai és a francia kiadó — hallgatásának a díja. Ehhez képest a bukaresti orvostudományi felsôfokú intézmény vezetôségének jobb belátásra bírása akár semmiségnek is tûnhetne. Hiszen a költségvetési támogatások sorsáról ugyanaz a kormány dönt, amely a plágiumbotrány kárvallottja.

A dolog pikantériáján túl nem árt kissé elidôznünk a jelenségnél magánál. Mert ha a csalás leleplezése nem is történhetett volna meg a politikai indíték hiányában, azon ritka esetek egyikével szembesülünk, amikor a politika az, amely a morális igazságtételt elôsegítette. Mircea Beuran "becsületes" docensként, vagy azóta akár professzorként élhetné világát, ha nincsenek politikai ambíciói. Lopásának tényeugyanis szûk szakkörben jóval minisztersége elôtt ismert volt. S hogy mindennek dacára a tudós társadalom nem vetette ki magából, az talán annak is tulajdonítható, hogy egy-két hangadó személyisége is vele azonos vagy legalábbishasonló cipôben jár. Az ilyen vagy olyan politikai védôernyô alatt született meg az az immáron száznál is több romániai magánegyetem és fôiskola, amelynek fontos célja a felkapaszkodott politikai elit akadémiai rendfokozatokhoz, docensi és professzori címhez juttatása. S a cél, ugye, néha szentesíti az eszközt, a politikához szokottak viszont ritkán válogatnak az eszközökben.

Németh Júlia

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

"A jóérzés és az igazságosság megköveteli, hogy úgy változtassunk bevándorlási törvényeinken, hogy azok a külföldiek, akik az Egyesült Államokban szeretnének dolgozni, és hajlandók elfoglalni azokat a munkahelyeket, amelyeket az amerikai polgárok visszautasítanak, megtehessék. Azért van szükség erre a változtatásra, mert a jelenlegi bevándorlási politikánk nem mûködôképes" — jelentette be George W. Bush amerikai elnök.

A demokrata ellenzék kampányfogásként értékelte a republikánus adminisztráció lépését, és tény, hogy a mintegy 40 millióra tehetô spanyol anyanyelvû közösség súlya sokat nyomott a latban, amikor Bush elnök meghirdette ezt a kezdeményezést. Kimutatták ugyanis, hogy a hivatalosan 8 millió (egyes források 12–13 milliót említenek) illegális munkavállalók többsége hispán származású. Bush "flörtölése" a latino közösséggel nem új keletû, köztudott: minden adandó alkalmat kihasznál, hogy fitogtassa spanyoltudását, és a texasi ranchoján is mexikói származásúakat alkalmaz. Amennyiben bevándorlási reformterve megvalósul, majdnem biztosra vehetô a jelenlegi államfô gyôzelme a 2004 novemberében esedékes elnökválasztásokon.

Az illegális munkavállalók legalizálásának más elônyei is lesznek. Nyolcmillióval növeli az adófizetô polgárok számát, ami az amerikai gazdaság jelenlegi állapotában felér egy tisztességes vérátömlesztéssel. Emellett szorosabbra fûzi a viszonyt az illegális bevándorlók kétharmadát adó közvetlen szomszédjával, Mexikóval, a mely az iraki válság alatt nem állt ki feltételek nélkül Washington mellett.

Mit is kínál a Bush-csomag?

Elôször is hivatalosan elismeri az illegális munkavállalók létét, és ha meghatározott idôszakra is, de megpróbálja rendezni ezek státusát. Ez-idáig az INS (Bevándorlási Hivatal) egyik legfontosabb feladata volt felkutatni a papírok nélkül dolgozókat, és kitoloncolni ôket az Egyesült Államok területérôl. Ám a helyzet a bevándorlási reform életbelépése után megváltozik, a terv szerint ugyanis ezek a — legtöbb esetben minimálbérért, 7 dollár/óra dolgozó — illegális munkavállalók hároméves munkavízumot kapnak, amennyiben munkáltatójuk bizonyítani tudja, hogy az állásra nem jelentkezett amerikai állampolgár. Hasonló ez a konstrukció a számos nyugat-európai országban több évtizede sikeresen mûködô vendégmunkás-rendszerhez, amelynek köszönhetôen a kisebb bérezést biztosító vagy a helyi lakosságban szégyenérzetet kiváltó munkahelyekre külföldieket alkalmaznak.

A Bush-tervnek természetesen vannak ellenzôi is. A "kötelezô" demokrata felhördülés mellett hallatták hangjukat a munkanélküliek jogvédelmével foglalkozó szervezetek és az egyetemi önkormányzatok is. Az elsô esetben az idôszakos munkából élô kiskeresetûek, a másodikban pedig a vakációban dolgozó amerikai egyetemisták munkához jutását féltik. Ugyancsak elégedetlenséget váltott ki a bevándorlók jogvédelmét biztosító szervezeteknél az a kitétel, hogy csak korlátolt idôre rendezi a külföldi munkavállalók státusát, és nem nyújt automatikusan lehetôséget az állampolgárság elnyerésére, az amerikai társadalomba való integrálódásra.

Ez a terv azonban jelentôsen megkönnyíti a ’90-es években illegálisan Amerikában maradt több tízezer magyar amerikai gyökéreresztését, ugyanis az életbe lépô bevándorlási rendelkezések értelmében a zöld kártya megszerzéséhez szükséges öt évhez "indulásból" három évre jogi fedezetet kapnak. És akkor majd nem fordulhat elô az, ami a New Yorkban és környékén élô fiatal magyarok kéthetente szervezett koncertbulijain rendszeresen megtörténik: az ismeretlen, hivatalos szervnek kinézô egyének megjelenésekor kiürül a fél terem.

Moldován Árpád Zsolt

Az amerikai kormányzat személyes adatok alapján megpróbálja osztályozni az Egyesült Államokba repülôgéppel utazó valamennyi személyt, hogy kiszûrje a légi közlekedés biztonságát esetleg veszélyeztetô utasokat.

Mark Hatfield, az amerikai Közlekedésbiztonsági Igazgatóság (TSA) szóvivôje megerôsítette, hogy a tervek szerint a repülôjegy lefoglalásakor kérni fogják az utazni szándékozó nevét,lakcímét, telefonszámát, születési idôpontját és utazási célállomását. E személyes adatokat összevetik a bûnügyi nyilvántartási adatokkal és a hírszerzési értesülésekkel — a körözött bûnözôk és a feltételezett terroristák nevét tartalmazó listákkal —, majd az utast besorolják a három kategória valamelyikébe.

A zöld kategóriás utasok rutin-ellenôrzésre, a sárgák pedig szigorúbb ellenôrzésre számíthatnak a határon. A piros kategóriába esô utasok fel sem szállhatnak az Egyesült Államokba induló járatra, ôket a rendfenntartó erôk képviselôi, pontosabban az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) ügynökei fogják várni — közölte Hatfield.

Ha valaki valamilyen hiba vagy félreértés folytán kerül a piros kategóriába, lehetôséget kap ártatlanságának tisztázására. Addig azonban nem utazhat az Egyesült Államokba, és hiba esetén sem kapja vissza a repülôjegy árát az amerikai hatóságoktól.

A légi utasok elôzetes számítógépes szûrésének rendszerét (CAAPS II) az amerikai kongresszus döntése alapján dolgozták ki, és a 2001. szeptember 11-i Amerika-ellenes merényletek után kidolgozott, illetve tervezett biztonsági intézkedések keretébe illeszkedik. A TSA szeretné a rendszert kiterjeszteni a belföldi járatokra is, errôl tárgyalnak az amerikai légitársaságokkal.

A magánélet sérthetetlenségét védô emberjogi szervezetek aggodalmaira reagálva Hatfield leszögezte, hogy a személyazonosság ellenôrzését célzó CAAPS II rendszert addig nem vezetik be, amíg a magánélet tiszteletben tartását biztosító rendszabályokat meg nem határozzák. A CAAPS II rendszert a következô két hónapban kezdik el tesztelni egy vagy néhány amerikai repülôtéren, a próbaüzem nyárig tart majd.

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta számos biztonsági intézkedést hoztak, egyebek között megerôsítették a pilótafülkék ajtaját, pilóták százai viselnek fegyvert, valamint növelték az utasok közé elvegyülô civil ruhás biztonságiak számát az Egyesült Államokban.

Lelôtték az amerikai hadsereg egyik támadó helikopterét kedd reggel a nyugat-iraki Habbáníja közelében, de az Apache típusú gép kétfôs legénysége nem sebesült meg.

"Nyilvánvalóan ellenséges tûz miatt zuhant le. Tudomásom szerint senki sem sebesült meg" — közölte a megszálló erôk egyik szóvivôje, William Darley ezredes, hozzátéve, hogy a le-génység tagjait az egyik gyorsreagálású alakulat mentette ki a támadás helyszínérôl.

A lelôtt helikopter a szárazföldi haderô 3. könnyû páncélos felderítô ezredéhez tartozik, amely a várostól északra lévô volt iraki légitámaszponton állomásozik.

A Bagdadtól nyugatra fekvô térség, benne Habbáníja városával az egyik melegágya az amerikai megszállók elleni gerillatevékenységnek, s a térségben két héten belül immár a harmadik amerikai helikoptert lôtték le.

Soros György szerint a terrorizmus elleni háború ürügyén George Bush amerikai elnök az amerikai felsôbbrendûség megvalósíthatatlan és káros ábrándját kergeti.

A magyar származású üzletember hétfôn a Carnegie Endowment for International Peace kutatóintézetben mondott beszédében hangsúlyozta, hogy bírálatában nem pártpolitika vagy személyes ellenszenv vezérli ôt, hanem sorsdöntônek tartja, hogy az ôszi választáson a szavazók elvessék a Bush-kormány politikáját.

Soros beszédében Az amerikai felsôbbrendûség buborékja címû legújabb könyvébôl adott ízelítôt. Az ismert üzletember hangsúlyozta, hogy a 2001. szeptember 11-i terrortámadások után az egész világ rokonszenvvel viseltetett az Egyesült Államok iránt, most viszont neheztelnek rá és félnek tôle. Szavai szerint nehéz a történelemben még egy olyan idôszakot találni, amikor Amerikának ennyire és ilyen gyorsan megromlott volna a híre a világon.

A Bush-kormány a terrorfenyegetést kihasználva az Egyesült Államokat és a világot teljesen rossz irányba vitte. Soros György a jelenlegi helyzetet a tôzsdei buborékhoz hasonlította, amikor elrugaszkodnak a létezô valóságtól. Amerika hatalmát a kormány tévesen úgy értelmezi, hogy az jog is egyben arra, hogy rákényszerítse akaratát a világra. Az iraki invázió mutatja Soros szerint, hogy hova is vezethet ez a téveszme. A Bush-doktrína, amely szerint az Egyesült Államok a nemzetközi jog felett áll, Soros Györgyöt a brit író, George Orwell híres könyvére, az Állatfarmra emlékezteti, amelyben minden állat egyenlô, de egyes állatok egyenlôbbek a többinél.

Soros szerint a Bush-kormány politikája saját célkitûzéseit tekintve is szánalmas kudarc, és nemhogy biztonságosabbá, hanem sebezhetôbbé teszi az országot, és Irak megszállásával csorbította azt a képességét, hogy hatalmát éreztesse az egész világon.

A magyar származású üzletember 12,5 millió dollárt helyezett kilátásba a George Bush újraválasztásának meg-akadályozásáért kampányoló mozgalmaknak. Soros és üzlettársa, Peter Lewiss 5 millió dollár adományt ígért a MoveOn.org internetes csoportnak — egy dollárral megtoldva minden, a mozgalom által elôteremtett két dollárt — egy 15 millió dolláros hirdetési kampányhoz, amely Bush elnök választási vereségét szeretné elôsegíteni.

Izraeli katonák elfogtak egy öngyilkos merényletre készülô palesztint a ciszjordániai Túl-Karm közelében.

Az izraeli tömegtájékoztatás keddi jelentése szerint a férfi éppen útban volt a kitervelt merénylet színhelyére, amikor egy úttorlasznál feltartóztatták. Az izraeli katonák Ciszjordániában összesen húsz, izraeli érdekeltségek elleni támadásokban érintett palesztint vettek ôrizetbe keddre virradóra.

Az izraeli hadsereg egységei — több hónap után elôször — ismét bevonultak a túl-karmi menekülttáborba. A katonák tûzharcba keveredtek palesztin fegyveresekkel. Utóbbiak közül hárman megsebesültek.

Palesztinok beszámolói szerint az izraeliek szögesdróttal kerítették körbe a tábort, és felszólították az ott lakókat arra, hogy gyûljenek össze az egyik központi téren. A katonák ezt követôen mindenkinek ellenôrizték a személyazonosságát, és parancsba adták: a következô néhány napban senki sem hagyhatja el a tábor területét.

Az izraeli hadsereg szóvivôje elmondta: az akció a menekülttáboron belüli terrorista infrastruktúra felszámolását célozta.

A megdöntött és közelmúltban elfogott iraki diktátor saját elhatározásából döntött úgy, hogy meghatározott feltételek ellenében feladja magát az amerikaiaknak — állítja egy iraki újságíró beszámolója alapján a párizsi Le Monde bagdadi különtudósítója.

A mértékadó liberális lap keddi számában közölt írás szerint az Az-Zaman címû bagdadi lap munkatársa a vereséget szenvedett, nyolc hónapig rejtôzködô volt iraki elnök egyik közeli rokonától értesült arról, hogy Szaddám Huszein elfogását, amelyet a különleges egységek fényes fegyvertényének állított be az amerikai média, valójában a viszont depressziótól, fáradtságtól gyötört ex-elnök maga kezdeményezte.

Abdul-Hamid Al-Szaih iraki újságíró tudomása szerint Huszein tikríti szülôfalujából származó bizalmi embereinek egyikét bízta meg azzal, hogy Irakon kívüli helyszínen lépjen kapcsolatba az amerikaiakkal, és tárgyaljon a megadás feltételeirôl.

Állítólag négy kikötése volt: ne öljék meg letartóztatásakor, biztosítsák számára a hadifogoly státust, ne ítéljék halálra, és ne adják át az iraki ideiglenes kormányzótanácsnak, illetve semmilyen más iraki hatóságnak. Úgy tûnik, hogy a feltételeket a Bush-kormányzat elfogadta, az nem egyértelmû, hogy volt-e alkudozás.

Al-Szaih közlése szerint Szaddám elfogásakor "elôvigyázatosságból" és az amerikai erôk támogatásával jelen volt az egykori zsarnok szomszédja, aki azonban az "arab erkölcs" parancsaival összhangban nem adta ki a titkot.

Az idézett forgatókönyv alátámasztásául az iraki hírlapíró fel-idézte Szaddám elfogásának körülményeit: feltartott kezekkel jött elô rejtekhelyérôl, szót váltott az akciót vezénylô amerikai katonatiszttel, üdvözletét küldte George Bush elnöknek, és jelezte, hogy tárgyalni kíván.

Mindezek az elemek al-Szaih szerint azt igazolják, hogy Szaddám önként adta meg magát, szándékosan tett eleget az orvosi vizsgálat követelményeinek, amelyeknek "kezesen és passzívan" engedelmeskedett. Kiemeli viszont, milyen megdöbbenéssel fogadta, hogy az iraki ideiglenes kormányzótanács négy tagja elé vezették, noha feltételei között ennek kizárása szerepelt.

A Szaddámnak biztosított hadifogoly státus igazolni látszik az elôre egyeztetett forgatókönyvet, az meg végképp, hogy a diktátor fejére kitûzött 25 millió dolláros jutalmat végül nem fizették ki az állítólagos feljelentônek.

Minden valószínûség szerint márciustól újabb párttal gazdagodik a román politikai élet: Demokratikus Front elnevezéssel Petre Roman készül bejegyeztetni az általa alakítandó pártot, bár végleges döntés még nem született errôl. Megfigyelôk szerint a Demokrata Párt (DP) volt frontembere hivatalosan is szakítani készül a Bãsescu vezette politikai alakulattal. Roman az újonnan létrehozandó párttal kapcsolatban a következôket nyilatkozta: nem szándékszik holmi üzletemberek szolgálatába állítani az alakulatot. Hozzáfûzte: a pártnak nem lesz jól meghatározott ideológiája, ugyanis némely alapvetô probléma megoldása, mint az igazságszolgáltatás, az egészségügy vagy a tanügy nem függ a politikai doktrinától. "Személy szerint szociáldemokrata-közép profilú maradok továbbra is", nyilatkozta Petre Roman. Az ex pártvezérhez közelállók szerint Petre Roman azért halasztotta el a politikai kezdeményezés bejelentését, hogy ne tekintsék Gigi Becali "konkurrensének", aki szombaton vált az Új Generáció Párt elnökévé.

Indulni kíván az év végén esedékes romániai elnökválasztásokon Lia Roberts, az amerikai republikánus Párt nevadai szervezetének elnöke, aki ezt maga jelentette be keddi bukaresti sajtóértekezletén.

A román származású amerikai politikus független jelöltként kíván ringbe szállni a legfôbb román közméltósági tisztség elnyeréséért. Bukaresti sajtóértekezletén azonban kijelentette: kész elfogadni bármelyik romániai párt támogatását, beleértve a szélsôségesen nacionalista Nagy- Románia Pártét (NRP) is, feltéve, ha e politikai erô törekvései egybeesnek a jelölt választási programjával.

Lia Roberts végleges döntésének bejelentését február 15-re tûzte ki. Mint mondta, most csak azért jött Romániába — ahonnan 1979-ben vándorolt ki —, hogy tájékozódjék, milyen esélyei lehetnek az elnökjelöltségre. A republikánus politikus mindenesetre már közölte: ha indul, Dick Morris, a híres amerikai kampányszervezô vezeti majd választási hadjáratát. Az Amerikában nagy vagyonra szert tett Lia Roberts nem rejtette véka alá, hogy az elnöki szék megszerzésére hajlandó akár 15 millió dollárt is áldozni.

A tengerentúli vendég Bukarestben már hétfôn találkozott Ion Iliescu államfôvel, kedden pedig Adrian Nãstase miniszterelnökkel, aki a legesélyesebb arra, hogy az SZDP elnökjelöltje legyen.

Lia Roberts jelezte, hogy a hatalom csúcsán álló személyeken kívül szóba akar állni más potenciális jelöltekkel is. Közölte: találkozni fog Corneliu Vadim Tudorral, az NRP vezérével, Theodor Stolojannal, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) és Traian Bãsescuval, a Demokrata Párt (DP) elnökével. Ugyancsak véleményt akar cserélni az RMDSZ vezetôivel.

Románia Csillaga (Steaua României) érdemrend tiszti fokozatával tüntette ki 2004. január 13-án szerdán Ion Iliescu államfô Domokos Gézát, volt RMDSZ elnököt (1990–1993) irodalmi munkásságáért és közéleti tevékenységéért. A kitüntetés átadása alkalmából rendezett ünnepségen részt vett az RMDSZ elnöke, ugyanakkor jelen voltak a szövetség más vezetô politikusai, illetve Domokos Géza barátai.

A jelenlegi búzatartalékok, az állami tartalékalapból kölcsönvett mennyiségekkel és leszerzôdött behozatallal együtt elégségesek a városi lakosság fogyasztásának biztosítására az új termésig, tájékoztat a Földmûvelésügyi, Erdôgazdálkodási és Környezetvédelmi Minisztérium.

Január elején 300 000 tonna búza volt a raktárakban és a feldolgozó üzemekben, az állami tartalékalapból 150 000 tonna búza kerül ki, az eddig leszerzôdött importok további

150 000 tonna búzát eredményeznek.

Az állam tartalékalapja január második felében utalja ki az említett búzakölcsönt, amelyet szeptember elsejéig kell visszaszolgáltatni.

Az 1-es, 4-es és 5-ös oldalt szerkesztette: Papp Annamária

Nadia Pop Oprea, a Beszterce-Naszód megyei munkaügyi hivatal igazgatója szerint a munkanélkülieknek kevesebb mint fele részesül valamilyen segélyben. A 9462 regisztrált munkanélkülibôl csupán csak 3688 jogosult a pénzsegélyre.

Az elmúlt év során a 2002/76-os törvény értelmében 14 407 személyt alkalmaztak; ebbôl 3943-en jogosultak munkanélküli segélyre.

A munkaerô mozgósítása érdekében 191 személyt alkalmaztak; 163-at 50 km-es távolságra a lakóhelyétôl, 28-at pedig lakhelyváltoztatásának feltételével.

A tavaly végzettek tanügyben való elhelyezésének támogatása érdekében felvettek 296 fiatalt, a hátrányos helyzetû személyek segítése érdekében tíz személyt, új munkahelyek létrehozásával foglalkozó szakembert 111-et, és különbözô független vagy üzleti tevékenységek kezdeményezésére alkalmaztak 30 személyt. Az utolsó kategória a közjót szolgáló ideiglenes munka, ahová 890 személyt alkalmaztak.

A 10 464 személybôl 8354-at vettek fel betöltetlen munkahelyre, meghatározatlan idôre, 2110-et pedig meghatározott idôtartamra.

A Beszterce-Naszód megyei mezôgazdászok még mindig nem kapták kézhez a 2003-ra megígért állami tej- és hústámogatásokat. Az összeg mintegy 30 milliárd lejre rúg — jelentette ki Petrica Popsor, a Mezôgazdasági Vidéki Fejlesztési Igazgatóság vezetôje. Leginkább a szarvasmarhatenyésztôk érintettek az ügyben: nekik 27 milliárd lejjel tartozik az állam. Az eset elégedetlenséget gerjesztett az állattenyésztôk körében, hiszen nemcsak a tej-, hanem egyben a húsbeszolgáltatások mozgatórugója is volt az állami támogatás.

Kocsis András Beszterce Naszód megyei tanácsos a Szabadságnak elmondta: tegnap ez volt a Szarvasmarhatenyésztôk Egyesülete tanácskozásának fô témája. — Magam is tagja vagyok ennek, így teljes felelôsséggel állítom, hogy ezen összegek január 15-ig meg fognak érkezni az állattenyésztôkhöz. Véleményem szerint a késlekedés nem érinti súlyosan sem a tej-, sem a húsbeszolgáltatások ütemét.

Több száz tanár nem kapta még meg decemberi fizetését Beszterce-Naszód megyében. Titus Rauca, a Közoktatási Szakszervezetek Szövetségének elnöke elmondta, hogy 20 iskolából érkeztek panaszok ez ügyben.

A tekei Constantin Romanu Vivu Líceumban például a tanárok — elôzetes megegyezések értelmében — felvették fizetésük negyven százalékát, utólag azonban nem kapták meg annak hiányzó részét. A polgármesterek szerint a 2003-as költségvetésben nem maradt több pénz erre a célra, a 2004-es évben pedig még nem került sor a jóváhagyására.

A kialakult helyzet a tanárok számára a legkellemetlenebb, mert nagy részüknek bankkölcsön részleteit kellene visszafizetni, és a törlesztés késése esetén büntetést rónak ki rájuk.

— Felvettük a kapcsolatot Gheorghe Marinescuval, a megyei tanács elnökével, aki biztosított arról, hogy a tanárok megkapják fizetésüket — mondta Rauca, hozzátéve, hogy remélhetôleg január 15-ig elsimítják az ügyet.

Január 10-én, szombaton este 8 órai kezdettel az almásmálomi kultúrotthonban tartották a hagyományos farsangi mulatságot. A helyi Almavirág Hagyományôrzô Csoport elôadásával indult a rendezvény. A mûsor három vidám jelenetet tartalmazott, amelyek azonnal feloldották a hangulatot, majd mezôségi táncokkal tették színvonalassá az elôadást. Meg kell említenünk, hogy az Almavirág Hagyományôrzô Csoport 2001-ben kezdte tevékenységét, és hivatásos táncoktatók segítségével sajátította el a hagyományos mezôségi táncelemeket. A hagyományôrzô csoport lelkes tagjai, Krizbai Rózsika óvónô irányításával a mezôségi népdalok és néptáncok megôrzését és továbbadását próbálja megvalósítani a szórvány ezen falujában. Mindenki számára feledhetetlen szombat este volt.

Székely Emese

Több mint hatvan milliárd lejes adóssággal kezdte az idei évet a Fehér megyei kórház.

Dr. Cristian Barbonta igazgató elmondta: a hatvan milliárdból harminc-öt még a 2002-es évrôl maradt, az összeg nagyrészével pedig a gyógyszergyártóknak tartoznak. Ezzel szemben a víz-, elektromos energia és gázszolgáltatóknak igyekeztek kifizetni a számlákat.

Mintegy százötvenen vettek részt vasárnap Nagyenyeden azon a megemlékezésen, amelyen az 1849. évi Axente Sever-féle vérengzés több száz magyar áldozatára emlékeztek. A fekete vízkeresztként ismert tragikus események felidézésére — akárcsak 1998 óta minden alkalommal — nem a várfal tövében, a mintegy nyolcszáz áldozatot magába fogadó tömegsír fölött, hanem falak között, nevezetesen a helyi római katolikus templomban került sor. 11 óra tájban itt találkoztak mindazok, akik a magyar történelmi egyházak 10 órára meghirdetett, hagyományos istentiszteletein vettek részt. Popa Tibor református lelkész áhítata után Sándor Botond unitárius lelkipásztor imája következett. A Bálint Emil tisztelendô által celebrált mise keretében nagyhatású beszédet mondott Rácz Levente, Fehér megyei RMDSZ-elnök. Ezt követôen az egyházak, a városi és megyei RMDSZ, valamint a Bethlen-kollégium képviselôi koszorúztak a várfal mellett.

Az elnök a Szabadság kérdésére megjegyezte: bízik abban, hogy eljön annak is az ideje, amikor majd a templomfalakon kívül lehet beszélni e szomorú eseményekrôl Nagyenyeden.

— Persze hogy gondoltunk erre — mondta —, de egyelôre még nem érett meg Nagyenyed arra, hogy szembenézzen ezekkel a dolgokkal. Ôszintén reménykedem viszont abban, hogy az EU-s csatlakozás után a fekete vízkeresztrôl is lehet majd kint, a falak elôtt beszélni.

Sz. Cs.

1849. január 8. szomorú eseményeket juttat eszünkbe. Százötvenötödik évfordulója Nagyenyed szörnyû pusztulásának. Emberi mértékkel számolva, a múlt homályába vész, hiszen ma már nagyon kevés enyedi család tartja számon, hogy netán valamelyik ôse átélte azokat az embertpróbáló idôket.

De hogyan is kerülhetett sor ilyen szörnyûségre?

Az 1848. szeptember 16-i balázsfalvi gyûlésen a románság képviselôi — miután a császár megengedte fegyverkezésüket — külön nemzetôrség állítása mellett voksoltak. Ezt követôen sorra végigpusztították Alsófehért, az akkor legtöbbet szenvedett vármegyét, és ezen belül Hegyalja magyar lakossággal rendelkezô számos települését: Zalatnát, Magyarcsesztvét, Magyarigent, Búzásbocsárdot, Borosbocsárdot, Sárdot, Krakkót, Benedeket, Borbándot, Koslárt, Harit, Asszonynépét, Forrót, Nagylakot, Ma-rosújvárt és Felvincet. Axente Sever parancsnoksága alatt — a magyar nemzetôrségek lefegyverzése ürügyén — ezen települések nagy részében bekövetkezett a magyar közösségek majdnem teljes kiirtása.

1848 végén már Nagyenyed, Alsófehér vármegye akkori székhelye körül is egyre több felkelô román csapat gyülekezett. Lélekszámuk elérte a 16 000-et. Több tábort ütöttek: a Maros bal partján, Csombordon, Szentkirályon, Bagóban és Magyarlapádon Axente Sever prefektus vezetése alatt, míg a Maros jobb partján, Muzsinán, Felenyeden és környékén Prodan Simion muzsinai görög katolikus pap vezetése alatt. Eldöntetett Nagyenyed elpusztítása.

A környékbeli magyar birtokosok már az ôsz folyamán bemenekültek a hegyaljai vérengzések elôl Enyedre, ahol sokuknak ismerôsei vagy rokonai voltak. Az enyediek jelentôs része nem tartózkodott a városban: a férfiak jelentôs része a honvédségnél szolgált, a nôk egy része elmenekült Kolozsvárra — a kollégiumban az oktatás szünetelt. Becslések szerint mégis kb. 4000 fegyvertelen ember maradt a városban, többnyire öregek, nôk és gyermekek. A helyôrség a tragédiát meg-elôzô napokban vonult ki Enyedrôl. Megtapasztalván a polgárháborús viszonyokat, az 1848 ôszén bekövetkezett hegyaljai vérengzéseket és pusztításokat, a magyar hatóságoknak nem lett volna szabad a megyeszékhelyt védtelenül, a lázadók prédájául hagyni. Pedig Nagyenyed nagyon rászorult volna a hivatásos katonaság védelmére. A magyar lakosság egy része is indokolatlanul túlzott bizakodást mutatott, mert nem hitték, hogy a szelíd román emberek, akikkel addig együtt éltek, kereskedtek, dolgoztak, képesek legyenek ôket lemészárolni és kirabolni. Néhány becstelen, hatalom- és pénzsóvár ember elhitette a tudatlan tömeggel, hogy ölni kell. De úgy, hogy közben fel kell kelteni a félelmet az áldozatokban, és gyûlölni kell ôket.

1849. január 8-a a görögkeleti karácsony, a megszületett szeretet második napjára esett. Este 11 órakor Axente Sever Csombordnál, a befagyott Maros jegén feleskette embereit, hogy kô kövön nem marad Enyeden. Miután Prodan több ízben is biztosította a város elöljáróit, hogy nincs szándékukban bejönni a városba, a polgárok maradjanak nyugodtan házaikban, és térjenek nyugovóra.

Ezt követôen elszabadult a pokol. Axente Sever Csombordról figyelte, hogyan csapnak fel a lángok a városban. Egyetlen tûztengerré változott minden, ahonnan a menekülôk jajkiáltása hallatszott a mínusz 24 fokos fagyos éjszakában. Minden ok nélkül nôk, gyerekek és öregek estek áldozatul az elszabadult kegyetlenkedésnek. Szilágyi Farkas, a késôbbi enyedi református pap, az események egyik fontos krónikása gyermekként élte meg a pusztítást. Minekutána anyjától elszakadt, a fagyos éjszakában menekült úttalan utakon Torda irányába. Hiányos öltözete miatt végtagjai lefagytak. A menekülésbe belefáradt és fagyhalált szenvedett nagyanyját a vadállatok falták fel valahol Aranyosmohács és Kercsed környékén.

A város magyarságának egy része — kb. 300–400-an — a minorita rendházban és a katolikus templomban húzták meg magukat, ahol védtelenül estek áldozatul a részeg felkelôknek. Viskóczy Henrik minorita házfônököt nyolc golyótalálat érte, de szerencséjére mégis túlélte a rettenetes megpróbáltatást.

Megmagyarázhatatlan, hogy a lakosok miért nem szervezték meg védelmüket a vártemplomban, ahogyan azt elôdeik tették a várost ért korábbi támadások alkalmával. Bizonyára kitarthattak volna egy-két napig, amíg a felmentô csapatok kiszabadíthatták volna ôket.

A kálvária és pusztítás január 11-ig tartott.

Az áldozatok száma kb. 800-ra emelkedett. A legyilkolt áldozatoknak mindössze a fele nyugszik a vár melletti sírban, amelyet korábban, amíg a kollégium déli szárnya felépült, mész-égetô gödörként használták. A többit a jelenlegi magyar óvoda udvarán létezô kútban és az Ebhát sáncaiban helyezték örök nyugalomra.

Megdöbbentô történet.

A 19. sz. ötvenes éveiben, miután a felperzselt Enyed polgárai visszatérhettek tönkretett házaikba, ünnepélyes istentisztelettel emlékeztek meg minden év január 8-án azon nagy csapásról, amely a virágzó kis magyar várost 1849-ben romokba döntötte. Alig volt olyan magyar ember, aki a harangok hívó szavára ne vett volna részt a megemlékezéseken. A kollégiumban nem volt tanítás. Az ún. sírkertet, vagyis a legyilkoltak sírját a fôtéren és az átellenben lévô kollégium ablakait este kivilágították, s a diákok e fénynél tartottak ünnepélyt. Ahogy aztán teltek az évek, mind gyérebbé vált a részvétel a megemlékezô istentiszteleteken. Lassanként kihalt a szenvedéseket átélt generáció. A szomorú idôk emléke egyre inkább homályba borult. 1899-ben, az 50. évfordulón a nagyenyedi városi közgyûlés hivatalosan helyi ünneppé nyilvánította január 8-át. A szocializmus évei alatt nyilvánosan nem lehetett errôl beszélni.

De minek is kell újra elôhozni ezt a borzalmas és rettenetes történetet?

Meggyôzôdéssel vallom, hogy az igazságot nem lehet megkerülni, nem szabad kozmetikázni a múltat, ha a szívekben az igazi békét keressük. Hazudtak már eleget a "megértés" jegyében. Egyszer, legalább egyszer, oda kell állnunk azok elé, akiket hallgatásunk eredményeként leírtak történelmünkbôl, és bocsánatot kell kérnünk tôlük, amiért nem mondtuk elelégszer és mindig, hogy valójában mi és hogyan történt.

Rácz Levente

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

Municípiumi kórházzá készül átalakulni az Aranyosgyéresi Városi Kórház. Ehhez azonban pénzre van szükség, a követelmények és elvárások teljesítésének érdekében. Georgeta Turcu, az aranyosgyéresi kórház igazgatója tanácsülésen tárta fel a támogatás szükségességét. A municípiumi kórházi státus megszerzését a Köz-egészségügyi Igazgatóság bizonyos feltételekhez köti. Ezek közül a legjelentôsebb és legköltségesebb a mûtôosztály kialakítása, amelynek munkálatai egy hónappal ezelôtt kezdôdtek el. Eddig két mûtôtermet és az intenzív kórtermet hozták létre, május elsejéig tervezik további öt helyiség munkálatainak befejezését. A helyi tanács 1,2 milliárd lejt különített el az egészségügyi intézmény részére, ám a kórházigazgató szerint ez az összeg nem elég. A tanács ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy szem elôtt tartja a kórház szükségleteit, és igyekszik újabb pénzforrásokat felkutatni.

(rtt)

Rendezetlen pénzügyi helyzettel és már-már a lakhatatlanságig megrongált állapotban kezdik az új esztendôt a tordai szociális lakástömbök. A polgármesteri hivatal elvetette az ingatlankezelôség javaslatát, amelyben egymilliárd lej kiutalását kérték a tömbházak felújítására.

Eddig semmiféle jelzés nem érkezett a központi hatóságok részérôl a szociális tömbházakban lakó családok által felhalmozott adósságok rendezésének ügyében, tájékoztatott Didinel Presecan, a Tordai Ingatlankezelôség vezetôje. Novemberben a Kolozs Megyei Prefektúra bizottsága szociális ankétot kért minden adós család esetében, s akkor arra engedtek következtetni, hogy pénzt vagy megoldást találnak majd a kifizetetlen közköltségek és bérleti díjak fedezésére. A Rapsodiei utcai szociális tömbháznak sincs esélye a felújításra, ugyanis eddig egyetlen tervre sem érkezett válasz. A H tömb rehabilitációjára az ingatlankezelôség egymillliárd lej kiutalását kérte a helyi költségvetésbôl, ám a polgármesteri hivatal gazdasági igazgatósága elutasította a kérelmet. December végén a H tömbben további rongálások történtek: betörték a decemberben a polgármesteri hivatal költségén beüvegezett ablakokat, ellopták és eltüzelték a közös illemhely ajtaját. Egyértelmûvé vált: a részmegoldások, fokozatos javítgatások nem válnak be.

R. T. T.

Szilágy megye ad otthont a magyar nyelv és irodalom, illetve a biológia tantárgyversenyek országos szakaszának, jelentette be a megyei tanfel-ügyelôség kedd reggeli sajtótájékoztatóján Ioan Driha fôtanfelügyelô, aki elégedetten jelezte, hogy a szervezés jogának megítélése a megye oktatási eredményeinek köszönhetô. Nem csak az országos, hanem a nemzetközi tantárgyversenyeken is kimagasló teljesítményekkel büszkélkedhetnek a Szilágy megyei diákok — és természetesen az oktatás is. A döntést a megye diákjainak kimagasló teljesítménye mellett a szilágysági oktatás anyagi lehetôségei is indokolták. Biológiából például kitûnô laboratóriumi lehetôségeket biztosít a világhírû zsibói botanikus kert felszerelése.

A magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszának lebonyolításával Rozs Rita kisebbségi tanfelügyelôt bízták meg. A szervezés minden gondja az ô vállán nyugszik, még a szponzorok felkutatása is az ô feladata. Természetesen minden felelôs tanfelügyelô kialakítja a maga csapatát, hiszen ezt a munkát nem lehet egyedül végezni.

A tanügyminisztérium legutóbbi pontosításai alapján mindkét országos tantárgyversenyt április elején tartják. Biológiából április 2–8. között, magyar nyelv és irodalomból pedig április 4-tôl 8-ig tart majd az országos megmérettetés. Addig le kell bonyolítani a tantárgyversenyek iskolai, illetve megyei szakaszait is. Erre mindössze két hónap áll rendelkezésre.

J. L.

Sikkasztás és okirat-hamisítás vádjával indult nyomozás a 29 éves, kolozsvári Incze Irene ellen. A vád szerint a nô 2002 áprilisa és novembere között egy galaci cég kolozsvári fiókjának elárusítója és árukezelôjeként 451 millió lejt vágott zsebre, és hogy a hiányt ne vegyék észre, párhuzamosan használt nyugta- és számlatömböket, valamint raktári iratokat hamisított meg, amelyekre a valóstól eltérô adatokat vezetett be. Lebukása után a nô megpróbált elbújni a törvény elôl, de a búvóhelyén megszervezett rajtaütés során elfogták.

Elhunyt az éjjeliôr
Január 12-én reggel 7 órakor a kolozsvári Tim Rt.-nél holtan találták a 47 éves Marin Nemest, a cég ôrét. Gyilkosság gyanúja nem merült fel, felboncolják.

Összeszedték a kéregetôket
Tegnapelôtt a közrendészetiek nagyszabású akció keretében összeszedték a belvárosban kéregetô személyeket. Összesen 17 kéregetô és 5 utcagyerek bukott le, ez utóbbiakat hazavitték szüleikhez, akiket meg is büntettek, amiért nem vigyáztak csemetéikre. 22 büntetést róttak ki 25 millió lej értékben, míg a huszonharmadik személy, a 23 éves, Vrancea megyei Ciubotaru Petruta Floricica ellen nyomozás indult: bár munkaképes, a köz sajnálatából élt, és városunkban már nem egyszer rendôrkézre került emiatt.

Lebukott a csaló
A nagybányai rendôrségnek sikerült elfognia az ugyancsak nagybányai Sorin Tucát, aki ellen korábban csalás vádja miatt indult nyomozás, de megpróbált elbújni a hatóságok elôl. A 37 éves férfi tavaly fedezetlen csekkel fizetve 432 millió lejjel károsította meg az aranyosgyéresi Sodronyipart.

(balázs)

Közel 70 ezer eurós projekt keretében, közösségi központok létrehozásával, a társadalomban való aktív jelenlétre próbálják nevelni a hátrányosan megkülönböztetett szociális rétegek tagjait Szilágy és Maros megyében. 65–70 kémeri, ippi és oláhbaksai (Szilágy megye), galambodi, marosugrai és kerelôszentpáli (Maros megye) családot vonnak be a projektbe. A közösségi házak létrehozása által a gyermekek sikeres nevelését-oktatását próbálják elérni, a családon és közösségen belüli jobb kommunikációt igyekeznek elôsegíteni, saját problémáik megoldásában való aktív törekvésre buzdítani a program résztvevôit. A projekt célja ugyanakkor fejleszteni a helyi közösségeket, az iskolák-óvodák anyagi gondjainak vállalására ösztökélni a helybelieket stb. A projekt kezdeményezôje az Etnokulturális Diverzitásért Forrásközpont, a Soros Open Network tagja.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Január 5–22. között választják meg a Babes–Bolyai Tudományegyetem kari tanácsaiba a diákok képviselôit — tájékoztatta lapunkat Csibi Magor, az egyetem diákszervezetének (OSUBB) vezetô tagja. Ezt követôen 22–31. között választják meg a diákszenátorokat és kancellárokat. Összesen 31 szenátor van, aki az egyetem szenátusában a 20 kart képviseli. Emellett 6 magyar, 2 német, 1 a bentlakásban lakó diákokat és 2, az OSUBB-t képviselô diák is tagja a szenátusnak. A szenátorok mellett 20 kancellár is van, akiknek joguk van mind a szûkített, mind a bôvített kari tanácsokban részt venni. A diákképviselôk választása február 24-én csúcsosodik, amikor a szenátorok megválasztják a diákprefektust. Újdonságnak számít, hogy idéntôl a szenátori és a kancellári tisztséget nem töltheti be ugyanaz a személy. Januártól március 1-jéig az egyetem vezetôségének megválasztására is sor kerül. A rektorválasztást március 1-jén tartják, ezen Andrei Marga, a jelenlegi rektor már nem vehet részt.

A múlt héten nem jelent meg a KMDSZ másik diáklapja, a Perspektíva. Újjászervezés miatt egészen márciusig nem is találkozunk majd vele, benne T. Sz. karikatúráival, kismalacos viccekkel, a Szubjektív vélemény alcímû irományokkal, BéFé filmszösszeneteivel stb. Sôt, Molnár Zsolt, a legutóbbi fôszerkesztô is átadja a koordinálást.

— Elsôsorban személyes okai voltak, hogy otthagytam a Perspektívát. Úgy érzem, a tanulmányi eredményeim nem megfelelôk, s ha valaki egyetemista, akkor azért csak kellene erre törekednie. És úgy gondoltam, hogy túl sok idôt, túl sok energiát vesz el attól, amit én szeretnék csinálni. Megcsömörlésrôl nem beszélhetek, a lap továbbra is szívügyem marad, bármikor bármit megteszek érte ezután is.

— Ki lesz ezentúl a szerkesztôség vezetôje?

— Úgy gondoltam, hogy a szerkesztôség elsôéves tagjai lehetnének azok, akik továbbvihetnék az újságot, mivel ôk azok a fiatalok, akikben megvan a lendület. Hárman vannak; én mindnyájukban megláttam a szervezôi és lapszerkesztôi készséget, ami a Perspektívának csakis hasznos lehet. Nem szerettem volna azt, hogy én nevezzek ki utódot, arra gondoltam, inkább ôk hárman beszéljék meg, hogyan szeretnék csinálni. Azt javasoltam, hogy hármuk — Adorjáni Anna, Vass Lehel és Veres Viktória — közül vagy legyen egy, vagy legyenek mind a hárman, ahogy nekik megfelel.

— Igaz az, hogy a Perspektíva a feltüntetett 1500-nál kevesebb példányszámban jelenik meg?

— Hát, a KMDSZ anyagi helyzete nem engedte meg nekünk, hogy 1500 példányban jelenjünk meg. Jelenleg nem 1500 példányban jelenik meg, de reméljük, hogy a példányszám nôni fog.

— A KMDSZ beleszólt-e más téren is a lap szerkesztésébe?

— A vezetôség tavaly júniusban kezdeményezte, hogy legyen egy felület, ahol elmondhatják, mivel foglalkozik a szervezet. Ezt mi biztosítottuk számukra, azzal a feltétellel, hogy a szöveg feleljen meg a publicisztikai elvárásoknak. Ezenkívül beleszólása nem volt. A cikkekbe még nekem sem volt beleszólásom, csupán a nyelvi helyesbítéseket és a csillaggal írandó szavakat próbáltam a helyzetnek megfelelôen kijavítani, de stilisztikailag nem másztam bele semmibe. Amikor átvettem, kijelentettem, hogy nem fogok meghúzni egyetlen cikket sem, mindenki vállalja a saját írását úgy, ahogyan megírta.

Lôrincz Edina

A teljes médialefedettséget tûzte ki célul a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE), amely miután lapot indított, most rádió- és tévéstúdió létrehozását tervezi. Az elképzelések közül a rádióstúdiót könnyebb megvalósítani, hiszen az sokkal kevesebb pénzt igényel, mint egy tévéstúdió, ezért a sugárzást már április elején elkezdenék. A stúdióval megfelelô gyakorlati képzést szeretnének nyújtani az újságíró szakos diákoknak, ennek ellenére minden karról szívesen fogadják azokat, akik részt akarnak venni az adások készítésében.

Andrei Marga rektor évértékelô beszédében az egyik legfontosabb tervként említette a két stúdió létrehozását, ami jelzi, hogy az egyetem az amúgy is remek PR-munka mellett hathatósabb módon jelen kíván lenni a közéletben. Érthetô az intézmény iparkodása, hiszen a negatív demográfiai tendenciák és az egyre inkább szaporodó egyetemek tükrében nehéz növelni, esetleg szinten tartani a diákok létszámát.

A rádióstúdió a nemrég felújított Egyetemiek Házának legfelsô emeletén kapna helyet. A rádiót nem hagyományos adóként kell elképzelni, mivel a BBTE-sek nem kívánnak frekvenciát vásárolni. Cãtãlin Baba, az egyetem szóvivôje a Campusnak elmondta, hogy tudomása szerint a városnak biztosított frekvenciák közül már csak egy szabad, és erre tôkeerôs cégek is pályáznak. Az egyetem jó viszonyban van a helyi kereskedelmi rádiókkal, a CD Rádión például vasárnap este nyolc órakor román nyelvû adást készítenek a diákok. Ilyen alapon az egyetem a többi adóval is meg szeretne egyezni abban, hogy kész, az egyetem diákjai által az új stúdióban készített anyagokat sugározzanak. — Nem kívánunk ebbôl üzletet csinálni, ezért hajlandók lennénk minden anyagi juttatás nélkül átadni a rádióknak adásainkat. Úgy gondolom, hogy ez nekik is megérné, hiszen minimális munkaerô-ráfordítással kész mûsorszámokat kapnának — mondta a szóvivô.

Az egyetem becslései szerint a felszerelés többezer euróba kerül. A mikrofonok, fülhallgatók és egyéb szükséges felszerelések egy része már az egyetem birtokában van, ez azonban még kiegészítésre szorul. A BBTE nem az egyetem költségvetésébôl fedezi a költségeket. Cãtãlin Baba szerint a rádió három nyelvû — román, magyar és német — adásokat készít majd. Hozzátette: az egyetemnek fel kell vennie a kapcsolatot a kolozsvári rádió magyar szerkesztôségével, és elôször is meg kell állapítaniuk, hogy van-e igény ilyen adásra. A diákokat fôként az újságíró szakon oktató tanárok irányítják majd, a magyar adásokért felelôs személyt még nem jelölték ki.

B. T.

A nyájas olvasó biztosan felteszi a kérdést, hogy mi közük a kolozsváriaknak a budapesti Tilos Rádióhoz? Nos, a karácsonykor kirobbantott botrány nemcsak a jó ízlés, hanem az ország határait is rég átlépte, sajtóetikai kérdéseket feszeget, betiltásokról, zászlóégetésrôl, és ki tudja még, mikrôl van szó, éppen ezért tartjuk szükségesnek, hogy mi se maradjunk szárazon.

Mint ismeretes, a Tilos Rádióban december huszonnegyedikén elhangzott egy csomó érdekes dolog. Assisi Szent Ferenc nemi élete az enyhébbek közé tartozott, innen már egyenes út vezetett a katolikus egyház és a szex kapcsolatához, a hangulat kezdett a tetôfokára hágni, megbeszélték, hogy miképpen is kell viszonyulni az olyan vallásokhoz, amelyek az ember ösztönei ellen szólnak, amikor az egyik mûsorvezetô — a Barangó mûvésznevû — kipottyantotta a száján azt az azóta szinte szállóigévé vált mondatot, hogy "kiirtanám az összes keresztényt". Utána azonnal a szájára ütött ("Húúúú, ez kemény"), sôt, a többi mûsorvezetô is megérezte, hogy ezúttal talán túl messzire mentek ("Ettôl most elhatárolódunk azt hiszem, hogy Krizsóval együtt"; "Ja, igen, 100 százalékig"), de ezzel már nem lehetett meg nem történtté, ki nem mondottá tenni az egészet.

A Tilos kirúgta a részegen renitenskedô rádióst. Persze, a jópolgárok és az egyház azonnal felhördült. Erdô Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek Szent István példáját követve imádkozott is a szerkesztô lelkéért. Az úgynevezett jobboldali újságírók szívükhöz kaptak és felkiáltottak a karácsony szellemiségét eltemetôk ellen. Gyorsan, betiltani mindent és mindenkit. Mások, a Népszabadságban, szobrot akarnak állítani neki. A pártok (Fidesz, MSZP, MDF), a szervezetek (MÚOSZ — Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Jobbik, polgári körök, egy Honfoglalás 2000 nevû szervezet) elhatárolódnak, elítélik Barangót és tettét. A polgárok ki akarnak állni a szeretet ünnepéért. És itt történt valami még súlyosabb, mint egy részeg rádiós karácsonyi hadoválása.

A polgári körök által meghirdetett tüntetésre vasárnap délután ötezer ember vonult a Tilos Rádió stúdiója elé. A szervezôk és a demonstrálók azt követelték, hogy az ORTT (Országos Rádió- és Televízió Testület, a CNA magyarországi megfelelôje) azonnali hatállyal semmisítse meg az adó mûsorszolgáltatási szerzôdését. A szónoklatok után a tömeg elvonult, de mintegy 500 ember 5 óra után is maradt, és tovább hisztizett, a rádiósokat fenyegetve ("Gyertek ki!"). Egy kisebb csoport a kordonozott bejárat elôtt elégetett egy izraeli zászlót, és összetörte az MTI fotóriporterének fényképezôgépét. Lovas István úgynevezett jobboldali újságíró az index.hu szerint meghirdette a nulla tolerancia elvét.

Az ORTT még nem hozott döntést az ügyben, de az egész eset döntésüktôl függetlenül szomorú, és úgyse lehet megnyugtató vége. Itt még kisebbik rossz sincs, hogy azt keressük. Itt csak egy nagy büdös rossz van, amit kezelni kell. Adott egy civil rádió, amely hiánypótlóként, nonprofit független közösségi rádióként, progresszív, demokráciafejlesztô, interaktív, hozzáférhetô, közönségbarát médiumként határozza meg magát, ezen hangzatos definícióbokor mögött egy részeg tulok mûsorvezetô pedig a kereszténységet a legsérthetôbb pontján támadja, éppen karácsony este, amelybôl mindenki a "maximumot akarja kihozni", a kereskedôk és papok egyaránt, nem is beszélve a kereskedelmi rádiókról. És ott van egy közösség, egy manipulálható juhnyáj (világi és egyházi értelemben egyaránt), amely a kereszténység — állítólag az ezerszáz éves Magyarország Európába való integrációjának alappillére — védelmének leple alatt antiszemitizmusra és a már Kossuth apánk óta nyögött, oly nehezen megszerzett és még nehezebben megtartható sajtószabadság megerôszakolására buzdító szavakat skandál.

A szomorú az, hogy ebbôl is egy újabb focimeccs lesz/lett, amelyben az úgynevezett "bal"- és "jobboldalak" szapulják egymást, a taccsbíró rég a kispadon, a játékvezetô pedig füttyét lenyelve védi a saját bôrét. A labda pedig a jóérzés, a magyar nemzeti jóérzés, a szabadelvû jóérzés, a magyar jóérzés, a keresztény jóérzés, a zsidó jóérzés, a sajtószabadság jóérzése, mind ugyanaz a labda, és egyre kevesebb a szusz benne, annyit rúgták már. Egyes politikatudományi eszmerendszerek szerint a közösségek lételeme az együvé tartozás mellett a különbözôség, a másik közösséggel való szembehelyezkedés, a konfliktus, amibôl a verseny által a fejlôdés is ered. Úgy néz ki, egyre inkább két csaholó ellenfélrôl beszélhetünk, mint kreatívan vitázó közösségekrôl.

S ami még elkeserítôbb, hogy ezen undorító fújolás hullámai mind távolabb kerülnek epicentrumuktól, s kies kicsi Svájcunkban (haha!) is éreztetik hatásukat. Reménykedjünk, hogy nem fogunk mi is hamarosan kizárólag a "jobb"–"bal" diskurzus kereteiben gondolkodni és beszélgetni. A szókimondást és a karácsonyt pedig hagyjuk meg annak, aminek szánták. Polgárpukkasztó, de kreatív tevékenységnek, a szabad kifejezés eszközének, illetve a szeretet csomagosztó- és ajándékozó ünnepének, amely amúgy a kereszténységnél sokkal régebbre nyúlik vissza az idôbe, a pogány napéjegyenlôség-ünnepekig.

Jakab-Benke Nándor, benke_nandor@hotmail.com

Továbbra is szorgalmazza a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) a kolozsvári megaegyetem létrehozását. Az egyetemen mûködô UNESCO katedra erre vonatkozó tanulmányt bocsátott a sajtó rendelkezésére, amelyben tudományos érvekkel próbálja alátámasztani az egybevont egyetemek szükségességét. A tanulmány a megaegyetem létrehozása mellett a pénzügyi társulások lehetôségét is megemlíti, de ideálisnak a hat kolozsvári egyetem egybeolvadását tartja. Úgy vélik, hogy ennek a lépésnek elsôsorban a diákok lennének a nyertesei, mert az új intézmény a szélesebb áthallgatási lehetôségek mellett jobban felszerelt laboratóriumokkal állhatna a fiatalok rendelkezésére, akik tanulmányaikat olyan tantárgyakkal párosíthatnák a magiszteri vagy doktori képzés során, amelyre jelenleg nincs lehetôségük.

A tanulmány készítôje Mircea Miclea oktató, aki az amerikai kutatók feltételezésébôl indult ki, miszerint a 21. században vagy radikálisan megváltoznak, vagy megszûnnek létezni a felsôoktatási intézmények. Az amerikai és magyarországi példát említik pozitívumként: ezekben az országokban sikerült összefogni az egyetemeket. A tanulmány emlékeztet arra, hogy 2002 ôszén hozták nyilvánosságra a kolozsvári egyetemek egyesítésének tervét, amit a többi felsôoktatási intézmény meglehetôs ellenszenvvel fogadott. Az elutasítók egyik legfôbb érve az volt, hogy amúgy is létezik a kolozsvári egyetemek egyesülete. A tanulmány szerint nevetséges ez az érv, hiszen az egyesületnek nincsenek anyagi eszközei, és semmilyen befolyása nincs az oktatásra vagy a kutatásra.

Romániában az utóbbi években az erôforrások példátlan szétforgácsolódásának lehettünk szemtanúi. Tavaly az öreg kontinensen Romániában tartották számon a legtöbb, a parlament által is jóváhagyott egyetemet, szám szerint 110-et. Ezzel szemben Németországban 70, Olaszországban 74, Nagy-Britanniában pedig 71 létezik. Kolozsváron jelenleg hat állami egyetem (BBTE, orvosi és gyógyszerészeti, mûegyetem, konzervatórium, képzômûvészeti egyetem, agronómia) és három magánegyetem (Bogdan Vodã, Avram Iancu, Dimitrie Cantemir) mûködik. A dokumentum példaként említi, hogy ha a román állam az információ technológiáját szeretné fejleszteni, nehezen tudná eldönteni, hová irányítsa a pénzt, hiszen ezzel a területtel a BBTE Matematika és Informatika Kara, illetve a Mûegyetem Automatizálás Kara is foglalkozik. A tanulmány készítôje úgy vélte, hogy az erôforrások szétforgácsolódása a versenyképesség kialakulását akadályozza. Az egyetemek a kommunista hatalom által 1948-ban meghatározott egyetemi rendszerre vetítik vissza a szétválasztások problémáját.

Az intézményeknek a jövôben egyre élesebb harcot kell vívniuk a diákokért, hiszen a születési és az elhalálozási tendenciák azt mutatják: 2010-ben a diáklakosság száma 25 százalékkal alacsonyabb lesz 2000-hez képest. A diákok létszáma 2006-ig 82 ezerrel csökken 2002-höz képest. Az adatok ellenére egyelôre csak a BBTE, a jászvásári Al. I. Cuza és a Bukarest Egyetem vezetôsége ért egyet az egyetemek szövetkezésével. A tanulmány szerint, ha létrejönne a megaegyetem, akkor megvalósulna a felsôoktatási intézmények decentralizációja, a diákoknak jobban felszerelt kutatási központokat, következésképpen tanulási feltételeket biztosítanának. A megaegyetem karai és tanszékei a jelenleginél is hatványozottabb függetlenséget élveznének. A tanulmány szerint az egyesült államokbeli példára hivatkozva, amennyiben nálunk is létrejönne a megaegyetem, a nyertesek elsôsorban a diákok lennének, mivel a kurzusok megszaporodásával egyenes arányban megnône az áthallgatási lehetôségek száma is. Például egy orvostanhallgató menedzsment- vagy marketingképzést is szerezhetne. A magiszteri és a doktori diplomák kölcsönös elismertetése terén is behatároltak a kisegyetemek lehetôségei, hiszen nem rendelkezhetnek azzal az anyagi erôvel és oktatói állománnyal, ami megfelelne az együttmûködéshez szükséges nyugat-európai és egyesült államokbeli szigorú követelményeknek. A tanulmány szerzôje felrója, hogy miközben a kolozsvári egyetemekrôl körülbelül 3600 diák vett részt külföldi képzéseken, addig a kolozsvári egyetemek között nem létezik semmilyen együttmûködés az áthallgatást illetôen.

A tanulmány hosszasan részletezi azokat az elônyöket, amelyek a diákok elhelyezkedéséhez fûzôdnek. Úgy véli, hogy a megaegyetemeken tanuló diákok sokkal versenyképesebbek lesznek, mint azok, akik hagyományos egyetemen végzik tanulmányaikat. A megaegyetem létrehozása mellett szól az is, hogy ma már nincsenek olyan piacok, ahol kizárólag a régióból származó cégek fejtenék ki tevékenységüket. Ezért a diákoknak olyan ismeretekre van szükségük, amelyek megfelelnek a világpiac mûködési szabályainak. Az egyetemek csak akkor biztosíthatják ezt a széleskörû oktatási skálát, ha megaegyetemet alkotnak, vagy pénzügyi társulásként képviselik közösen érdekeiket. A közös fellépés során kedvezményes áron szerezhetnek meg a mûködéshez alapvetôen szükséges szolgáltatásokat. Az ugyanabban a városban lévô egyetemek egybeolvadásáig az intézmények pénzügyi társulásként határozhatnák meg magukat ideiglenesen. Ezt a társulást egy elnök vezetné. Emellett közös célokat tûzhetnének ki, mint például tévé- és rádióstúdió létrehozása, a diákáthallgatások növelése.

A BBTE szem elôtt tartja a kolozsvári megaegyetem létrehozásának esélyét, de nem mond le a pénzügyi társulás lehetôségérôl sem. A megaegyetem létrehozását tartja a optimálisnak, de tisztában van azzal, hogy ez valósítható meg a legnehezebben.

B. T.

Azt hiszem, nem én vagyok az elsô, akivel megesik, hogy késik a villamos. Következménye a tömegnyomor, ami a szuszt belefojtja is az emberbe, és hát az összes lehetséges illemszabály áthágásására készteti.

Az egyik az, hogy ne taposd agyon a másikat, ha lehet, de ez nem is annyira "fájdalmas", mint a "ne hallgatózz!" szabályé. Ezen törvény megszegését egyes országokban szigorúan büntetik, de erre az országra, sajnos, nem érvényes, s ezért nem szidhatunk senkit. Nem is ez a lényeg most. Térjünk vissza a villamosra! Történet történet hátán hallható, különbözô hangerôvel és különbözô hangmagasságban. Az egyik bácsi jó hangosan szidja az államot és vezetôit a csekélyke nyugdíj miatt, és visszahozná az egyik régebbi — meg nem említhetô — rendszert, öreg néni a szomszédjának meséli a kedvenc levesének receptjét, két diáklány a szessziót és a vizsgáztatókat szidja, másik kettô a legújabb sampon hatásait meséli, két legényecske a maroktelefon elônyeit és hátrányait vitatja… közben megpróbálok én is bennebb fészkelôdni a tömegben, hogy elhárítsam az újabb oldalbavágásokat, és mi a következô történet, ami megüti a fülemet? Hát egy öt év körüli kisfiú meséje a nagyijának. Hogy mirôl szólt ez a mese, azt inkább nem részletezném, elég tudni annyit, hogy szerepelt benne anyuka, apuka, titkárnô, és xxx-es filmekbe illô részletek… Azt hiszem, fontos lenne odafigyelni arra, hogy mi az, amit a gyerekünk láthat, és mi az, ami zárt ajtók mögötti titok, és arra is vigyázzunk, hogy tömegszállító eszközökön ne teregessük ki a magánéletünket, mert valoszínû, hogy senkit sem érdekel…

Barabási Enikô

Örök fegyverekben,
a megfakult tér gyepén
…most…
a magány és idô
a legnagyobb ellenfél.
Hallgatom, mint kábult karmester
dalfojtó zenéit,
rákattintod az idôre
a magány bilincsét.
Megtorpant mánusokban az idô
a magány és én —
valahol egy daltalan táncterem
bilincszörej ritmusa keringôzünk
ha nem vagy itt velem.

És megint egy nap
ketyegô népdal,
a holnap mámorába olvad.
A reggel ecsete lódítja karját
munkája percnyi éjszaka, majd
lefestve virít a kékülô ég
— de most — csöndbe vész a sötétség.

…az a néhány perc álma
monoton ketyegésbe
valóra válna…
De, önmaga epigonja az idô,
s ritmusra várja
azt, aki újra lefesti
kopott önmagába.

Kapaél csattog ereimbe
polgári paradicsomág,
gyökérfojtó szárnyatverô
bizonytalanság.
Világosság tavaszán
belémszántja magvetését
az utcafény, jóllakott
agybombázó… árengedmény.
Barázdái felszakítják
termô-váró sejtjeim,
lomhán mozgó ingerülten
terelgeti érzéseim.
De bôszült nyájként szétrohanok
a ködölt rendszer tenyerén
és rügyetverô gyökérre kap
az örök-vándor remény.

Kocsis Lóránt

Tény: közeleg a vizsgaidôszak. Ezt tudja diák is, tanár is. Namármost. A hazai oktatási rendszerben a félévenkénti harminc kredit legfeljebb hat tárgy között oszlik szét, persze pl. a történelem szak elsô félévében összesen három tárgy van, két tizenegy és egy nyolc kredites. Hadd fizessen a lurkó, ha elmarad valamelyikkel. (Hogy is számítják? 400 euró osztva 60 — na, ennyi egy kredit.)

És miért ne maradna el a vizsgákkal a lurkó, legyen az tizenegy vagy öt kredites? Nem nehéz, hiszen ki akar és tud megfelelni az elvárásoknak?

Például olyannak, hogy még a szesszió megkezdése elôtt vizsgázzon. Ami jó dolog, mert kevesebb vizsga lesz az erre megjelölt idôszakban, viszont jelentôsen megnôhet a leadandók, bemutatandók és egyéb, stresszel járó és jegyet maga után vonó megmérettetések száma az utolsó héten. Vagyis: a szessziót már egy héttel hamarabb megkezdjük. Jobb esetben tárgyanként csak egy idôponttal (aki elfelejtette volna: hivatalból kettô jár).

Továbbá olyan elvárásnak, hogy bár az elsô órán a tanár jól artikulálva kijelenti, hogy nem érti, miért szerepel a mi tanrendünkben az ô tárgya, a nebuló maradjon lelkes, készüljön az órára, mutasson be szakemberként könyveket (az emberi megközelítés nem elég!), majd a vizsgára készüljön olyan fénymásolatokból, amelyeken minden sor elejérôl vagy végérôl hiányzik öt-hat karakter.

Harmadsorban olyan elvárásnak, hogy tizenhat-húsz ember laborvizsgázzék olyan számítógépteremben, ahol eleve kilenc gép van, amelyekbôl jó esetben három mûködôképes is, legfeljebb az egér golyója hiányzik, vagy a billentyûzet van tele uzsonnamorzsával, vagy a monitor van összetaperolva, vagy…

Nekünk nem lehetnek elvárásaink? Legalább azért a 400 euróért, amit fizetünk! Legalább egy fia elvárásunk! Hogy ébredjen fel a pedagógus a barlang mélyi maciálomból, és változtasson azokon a dolgokon, amelyeket elvállalt, vagy legalább viselkedjék emberként, és szóljon elôre, ha nem jön órát tartani, avagy ne folyékony lélekmelegítôt vegyen magához reggel, hanem inkább lelkibb táplálékot, vagy tartson kurzust, és ne egy egész féléven át beszéljünk olyasmirôl, amit már elôzô évben leadott.

Nem, az elvárásokról lemondhatunk. Egyetlen feladatunk a szemellenzôt felvenni, és lelkesen tanulni azzal a naiv reménnyel, hogy a holnapot biza mi fogjuk megváltoztatni.

Lôrincz Edina

Szesszióban lévô, kikapcsolódásra vágyó diákok! Figyelem, módosult a KMDSZ-bulik helyszíne! Ha meg akartok szabadulni a vizsgák stressze alól, és egy kis "józanodásra" vágytok, szerdánként ne a régi jó, öreg White Horse-ba menjetek. Ezentúl minden szerdán este 10 órakor a Flash-ben, a Fôtéren rúghattok ki a hámból!

A viszonylag kevesek által ismert Juhász Ferenc életmûvéhez közelít a kritikus Vasy Géza Szarvas-ének címû kötete, amely a Széphalom Könyvmûhely gondozásában jelent meg 2003-ban, Budapesten.

A gyûjtemény számára a kritikus néhány kiemelkedô jelentôségû Juhász Ferenc mûvet választ, amelyek bemutatása és értelmezése által a nemismeretbôl származó elutasítást szándékszik megelôzni. Elsôként Juhász Dózsa-eposzáról van szó, A tékozló ország címû nagy terjedelmû költôi alkotásról, amely szinte egy idôben, ugyanabban a folyóiratban — a Csillagban — jelent meg Illyés Gyula Dózsa György címû drámájával. A kritikus összehasonlító képet vázol a két munka alapján a két költô életmûvérôl és történelemszemléletérôl, valamint a legendás Dózsa György alakjának mûvészi ábrázolási lehetôségeirôl.

Egy "Vidám elbeszélô költemény kilenc énekben!", A jégvirág kakasa apropóján az olvasó megismerheti a költôt körülvevô, az ötvenes évek "hivatalos" irodalomkritikája részérôl származó ellenségességet, a kritikus ugyanakkor felhívja a figyelmet a magyar kultúrában elsôsorban Bartók által ismertté vált szarvassá vált fiúk történet újabb feldolgozására.

Valójában költôk közti barátságról beszél a Fekete páva címû, helyenként népdalszerû portrévers: Juhász Ferenc és Kormos "Pista", két kortárs mûvész olykor versben feleselô kapcsolata bontakozik ki az olvasó elôtt.

A kötet következô elemzései — a "babonák napja csütörtök"-rôl szóló vers, a megható Ady Endre utolsó fényképe és a Krisztus levétele a keresztrôl címû költemények értelmezései — szintén "közelítések". Nem erôszakosan nézôpontot az olvasóra kényszerítô írások, egyszerûen segítséget nyújtanak egy életmû megismeréséhez és megértéséhez, a róla szóló egyéni vélemények kialakításához. Vasy Géza szerint ugyanis "kell a segítség, amikor olvasóvá nevelôdünk, ám egy bizonyos szinten túl magunknak is meg kell küzdenünk minden alkotással". A Szarvas-ének ugyanakkor tisztelegni kíván a tavaly augusztusban hetvenötödik életévét betöltött Juhász Ferenc elôtt. Tiszteletünket a kritikus szerint azzal fejezhetjük ki a legszebben, ha "olvassuk és újraolvassuk költeményeit".

Kónya Klára

(Folytatás 2004. január 7-i számunkból)

Alsó-Szén utca. A Széna, Szén (Jókai, Napoca) utca folytatásában, a Szén utcai kapun kívül, nyugat felé, a Hegyvölgy utca elejének érintésével a Külsô-Monostor utcáig vezetô utca. — Külsô-Alsó-Szén utca, 4. Külsô-Szén utca, 1. Múzeum utca, Széna utca, Belsô-Szén utca.

1790: Alsó Szin Utza [Kvtel 28.]; 1838: Alsó- és felsôszén utcza [Kvtel 28.]; 1845-ben így határozzák meg a város X. tizedét: "Külsô szénutsza, ebbe foglaltatik: a’ Barátok kertje szegeletinél kezdve alsó szénutsza, felsô szénutsza egész házsongárdig" [Kvtel 31.]; 1865: Külsô alsó Szén utcza [Páncz]; 1869: Alsó Szén ut[za] [Bodányi]; 1876: Muzeum utcza [Kvtel 28.]; 1888: Alsó szén utcza [Kv88]; 1894: Alsó szén utcza [Mach]; 1899: Alsó-Szén utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Mikó utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1916: Mikó utcza [Kv16RÁ]; 1923: Str. Mico (a Mikó románosított változata) [Br 89., 100.]; 1933: Str. Mico [OF 37.]; 1937: Str. Mico [Br37]; 1941: Mikó utca [Kvát41]; 1945: Str. Mikó utca [Kvut]; 1964: Str. Mikó utca; Str. Clinicilor (clinicã ’klinika’).

Nevének eredetét lásd a Széna utcánál. Külsô- elôtagját a Belsô-Szén, -Szén utcától, Alsó- elôtagját a Külsô-Felsô-, késôbb csak Felsô-Szén utcától való megkülönböztetésként kapta, ez ugyanis a hegyre kapaszkodó utca lévén, fennebb volt. Minthogy Mikó Imre gróf ebben az utcában lévô telkét és házát az 1859-ben megalakult Erdélyi Múzeum-Egyletnek adományozta, egy idô után Múzeum utcának nevezték. A Pánczél Ferenc könyvéhez csatolt térképen már így szerepel. 1899. április 17-én dr. Bartha János fôorvos és az EMKE igazgató választmányának kérésére a városi tanács az addig Alsó-Szénnek mondott utca nevét Mikóra változtatta. — Mikó-kert.

Alsóváros. A város Külsô-Magyar és Külsô-Közép utca környékén lévô keleti, a belvárosnál valamelyest alacsonyabban fekvô része.

Alsó-Zug utca. A Kijáró (Székely, Delta) utca végén bal oldalt nyíló második, a Szamossal párhuzamos utca. A Felsô-Zug utcával való közös folytatása az akkor zsákutca Zug utca. — Felsô-Zug utca, Zug utca.

1869: Also Zug utza [Bodányi]; 1894: Alsó-Zug utcza [Mach]; 1899: Alsó-Zug utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Halász utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1914: Halász utca [Cim14 168.]; 1916: Halász utcza [Kv16RÁ]; 1923: Str. Pescarilor (pescar ’halász’, pescarilor ’halászoknak az [utcája]’) [Br 90., 98.]; 1933: Str. Pescarilor [OF 36.]; 1937: Str. Pescarilor [Br37]; 1941: Halász utca [Kvát41]; 1945: Str. Pescarilor — Halász utca [Kvut]; 1964: Str. Pescarilor — Halász utca; Str. Pescarilor;

A Hidelvi, másképp Külsô-Király utca végén lévô, eldugott ’sarok, szöglet, bemélyedés, beugró’ jelentésû zugban alakult ki, innét a neve. Alsó- elôtagját a Felsô-Zugtól való megkülönböztetésként kapta.

Alverna. A Békásban a Ferenc-rendi klastrom 1929-ben jó három holdas kertet vásárolt, elsôsorban azért, hogy a Szent Bonaventura nyomdában ólommal dolgozó szerzetesek szabad idejükben tiszta levegôn lehessenek. A rendház fônöke kolostort és templomot építtetett itt, hogy ezt a helyet a toscanai Alvernához hasonló elmélkedô, búcsújáró hellyé tegye. 1929. november 28-án a rendház fônöke, a rendház tagjai és a világi meghívottak jelenlétében elhelyezte a Jézus Szent Szívének tiszteletére épülô templom alapkövét. A megépült templom és a körülötte elterülô kert így lett elôbb a ferencesek, majd a búcsújáró hívek és a kiránduló kolozsváriak nyelvhasználatában Alverna.

A második világháború után, 1949-ben a kommunista hatalom a szerzetesrendeket, köztük a ferencesekét is, feloszlatta. Az alvernai templomban egy ideig még szertartást tarthattak, késôbb azonban bekebelezte a Növényvédelmi Kutatóállomás [Mur]. Az épületbôl Agronómusok Háza lett, négy harangját 1949-ben az Endre király (Jobbágy) utcai katolikus templom tornyába vitték [Tatár Zoltán közlése].

Az Alverna nevének eredete a következô: Assisi Szent Ferenc, a Ferenc-rend alapítója, 1213-ban Montefeltro várában részt vett egy lovaggá avatási ünnepségen. Itt Orlando del Cattani gróf, a Cosentino völgybéli várúr így szólt a szôrcsuhás Ferenchez: "Atyám, van itt Toscanában egy hegyem. La Verna a neve. Magányos, vadregényes, elmélyedésre, imádkozásra alkalmas hely." "Ferenc — amint Pap Jánossy Béla dr. az Alverna Erdélyben címû írásában említi —, elfogadta az ajándékot, és e pillanattól La Verna hegye, vagy ahogyan általánosan nevezni szokás, Alverna hegye, belépett a világtörténelembe, részese lett Szent Ferenc további csodálatos életének, szellemi kincse, ajándéka az egész nagy franciskánus rendnek — és ma az elmélyedés, az elgondolkodás, a magába vonulás szent szimbóluma az egész világnak." [Mur].

1937: Alverna [Br37];

Alverna utca. A Fráter György (Popa Fãrcas, Martinuzzi) utca bal oldalán délkeletre nyíló, a Györgyfalvi és a Békási út közötti, ezekkel párhuzamos utca. Az 1930-as évek elején alakult ki. › Alverna.

1933: Str. Alverna [OF 25.]; 1937: Str. Alverna [Br37]; 1941: Barátok utcája [Kvát41]; 1945: Str. Alvernei — Alverna utca [Kvut]; 1964: Str. Alvernei — Alverna utca; Str. Alvernei;

Nevét a hatóság a Moll Elemér terve szerint az utca végéhez közel épült, Alverna nevû, 1930-ban fölszentelt ferencrendi kolostorról és templomról adta.

Anastasiu I., General. A Kerekdomb alatt, a Szanatórium (Wass Ottilia) és az Erdô (Codrului) utcát összekötô utca. Az 1930-as évek elején kezdett kialakulni.

1933: Gen. I. Anastasiu [OF 25.]; 1937: General I. Anastasiu [Br37]; 1941: Badacsony utca [Kvát41]; 1945: Str. Gen. Anastasiu utca [Kvut]; 1964: Str. Gen. Anastasiu utca; Str. Visinilor;

Nevét a hatóság adta.

Anca, Iustin, dr. Az Aranybulla (Doinei) utcából a Kócsag (Teclu) utcába ereszkedô utca. Az 1930-as évek végén alakult ki.

1940: Str. Dr. Iustin Anca [Kvutjegyz 6.]; 1941: Daru utca [Kvát41]; 1945: Str. Cocorilor — Daru utca (cocor ’daru’) [Kvut]; 1964: Str. Cocorilor — Daru utca; Str. Cocorilor;

Nevét a hatóság adta.

Andornokmál. A Kardosfalva mellett a Nádasba torkolló Aszúpatak völgyében, a Túzokmáltól nyugatra magasló hegy. A filoxéra által az 1800-as évek végén bekövetkezett szôlôpusztulásig századokig szôlôs. — Bakamál, Bornyúmál, Kányamál, Kômál, Túzokmál.

Az Andornok és a mál összetétele. A málról a Kômálnál. Az Andornok az András (régi egyházi személynév) Andorjás változatának rövidülésébôl lett Andorral függ össze (Andor + -nok).

Angol királynô szálló. A Híd utca jobb oldalán, a Szép és a Kôfal (Szappany) utca között, talán a ma is létezô — elôbb Transilvania, jelenleg Vlãdeasa (Vlegyásza) — szálloda helyén álló épület.

1894: Angol királynô szálló [Mach];

Angyal drogéria. Neves illatszertár a Wesselényi (Híd, Dózsa Gy.) utcában 1910-tôl az 1940-es évek közepéig.

1943: Angyal drogéria. Cégtulajdonos: Leitersdorfer Sándor. [Lak 36.].

Apafi utca. Egy 1903. évi térkép [Kvk903] tervbe vett utcaként, szaggatott vonallal, a Közvágóhíd tér és a Téglás utca közti teljes hosszában jelzi. Az utcát korábban tervezhették, mert a Pap utca vége felé, a késôbbi Apafi utca sarkán a Millenniumi Nép-iskola építését 1898 nyarán befejezték. 1913-ig csak a Pap és a Csermalom utca közti szakasza alakult ki [Cs13]. Késôbb a Közvágóhíd tér és a Pap utca, majd a Bethlenkert és a Téglás utca között. A Csermalom és a Bethlenkert közti része a második világháború után, az 1950-es évek végén is kezdetleges állapotban volt, a Kisszamos keskeny hídja, az utca rendezetlensége és az útburkolat hiánya miatt itt csak gyalog lehetett közlekedni. — Buci-kert.

1904: Apafi utcza [Stief]; 1916: Apafy utcza [Kv16RÁ]; 1923: Str. Bucuresti [Br 84., 94.]; 1933: Str. Bucuresti [OF 34.]; 1941: Apafi utca [Kvát41]; 1945: Str. Móricz Zsigmond utca [Kvut]; 1964: Str. Móricz Zsigmond utca; Str. Móricz Zsigmond; 1987: Str. Móricz Zsigmond; Str. Bucuresti.

Nevét a hatóság adta. 1964 után, a házakra kitett új számtáblákon, késôbb a telefonkönyvben, térképeken Móricz Zsigmond nevét helytelenül M. Zsigmondként rövidítették, románul ugyanis elôl írják a keresztnevet.

Apáczai-ház. A Farkas utca és a Kovács Dezsô utca sarkán álló földszintes házat a hagyomány Apáczai Csere János házának tartotta. Az 1970-es évek elején, a hagyomány ismerôinek megdöbbenésére hozzáláttak a külsôleg jellegtelennek tûnô ház lebontásához. Amint kiderült, a hagyománynak volt alapja. A bontás során ugyanis a vakolat alól reneszánsz ablakszemöldökök kerültek elô, az épület alatt gyönyörû, késôgótikus pince tárult föl [BNM 131.], ahol ódon ládában Apáczai egyik kollégiumbeli tanártársának jegyzetei lapultak. A mûemlék ház helyébe az Akadémiai Könyvtár épült. — Akadémiai Könyvtár.

Apei (apã ’víz’). Az Apafi utca jobb oldalán, a Kisszamos mellett délnek nyíló, hatodik utca. Bal oldalán, a Kisszamos partján, nem álltak házak. Hóstátiak által lakott rövid zsákutca volt. Az 1930-as évek elején alakult ki. Az 1980-as évek elején, az Apafi utcai építkezések során felszámolták.

1933: Str. Apei[OF 25]; 1937: Str. Apei [Br37]; 1941: Herepei utca [Kvát41]; 1945: Str. Apei — Víz utca [Kvut]; 1964: Str. Apei — Víz utca; Str. Apei.

Nevét a hatóság adta.

Apolló mozgóképszínház. Két mozi:

1. Az Udvari András tulajdonában lévô mozi 1908-ban, a Ferenc József (Nagy utca, Horthy Miklós, Horea) út elején nyílt meg [GKv 226.]. Az Uránia mozgó elôzménye. — Uránia-palota.

2. A Fôtér 26. szám alatt, az egykori Kemény-házban mûködô mozi (az épület 1914-ben gróf Zichy Istvánné tulajdona).

1914: Apolló mozgó-színház (Mátyás király tér 26.). Tulajdonos Rózsa Sándor. [Cim14 52.]; 1923: Apollo [Br 142.].

Késôbb megszûnt.

Apor utca. Két utca:

1. A Lázár utca végén balra — az Eperjes utca folytatásaként — nyíló, a Krizbai utcáig tartó utca. Elsô említésekor a város szélén volt. Késôbb a kiépülô Apafi (Móricz Zsigmond, Bukarest) utca kettôbe vágta. Az 1763 és 1787 között készült térképen sikátorként látható.

1865: Apor utcza [Kvtel 28.]; 1869: Apor ut[za] [Bodányi]; 1876: Apor utcza [Páncz1876]; 1888: Apor utcza [Kv88]; 1894: Apor utcza [Mach]; 1899: "Pap- és Apor utcza között nyitandó új utcza [Apafi] czéljaira szükséges telkek megvétele" [KvKözgyJk 1899. 393.]; 1900: "Pap- és Apor utcza között nyitandó új utcza [Apafi]" [KvKözgyJk 1900. 65.]; 1916: Apor utcza [Kv16RÁ]; 1923: Str. Miron Costin [Br 89., 94.]; 1933: Str. Miron Costin [OF 34.]; 1937: Str. Miron Costin [Br37]; 1941: Apor utca [Kvát41]; 1945: Str. I. C. Frimu utca [Kvut]; 1964: Str. I. C. Frimu utca; Str. I. C. Frimu;

Nevét az Apor család itteni kertjérôl kapta. — Apor-kert.

2. — Cristea, Nicolae.

Apor-kert. Kelemen Lajos szóbeli közlése szerint a báró Apor családnak még a XIX. század utolsó éveiben is majorja és kertje volt a kétvízközi Apor utca tájékán [Kvtel 28.]. A név Magyarországon — Opor — 1220 körül, Erdélyben — Opour — 1283 körül tûnik fel [Pallas I.]. A család legnevesebb tagja Apor Péter (1676–1752). Kolozsvárt, a jezsuiták iskolájában, majd a nagyszombati egyetemen tanult. Metamorphosis Transsylvaniae címû, 1736-ban megjelent munkájában a korabeli Erdély, s ezen belül Kolozsvár hétköznapjairól számol be. Tôle tudjuk, honnan származik a Kismester utca neve. — Kismester utca.

Apród utca. A Berek utca elején, jobb oldalt nyíló, a Kisszamosig (Malomárok) vezetô rövid utca. Az 1930-as években a román hatóság Colonel Paulian néven összevonta az utca bal oldalán nyíló Földész utcával. 1940-tôl Apród néven ismét külön utca lett.

1914: Apród utca [Cim14 167.]; 1916: Apród u. [Kv16RÁ]; 1923: Aprodului [Br 83., 94.]; 1933: Str. Colonel Paulian (colonel ’ezredes’) [OF 34., 35.]; 1937: Str. Colonel Paulian [Br37]; 1941: Apród utca [Kvát41]; 1945: Str. Bem utca [Kvut]; 1957: Str. Bem utca [Kv]; 1964: Str. Bem utca; Str. Bem; 1999: Str. Bogdan Vodã.

Nevét a hatóság adta.

Aquarium. A Mikó-kertben lévô medence.

1888: Aquarium [Kv88];

Arany Sas. Az 1894-ben kiadott Kolozsvári Kalauz szerint a "szerényebb igényeknek" megfelelô Nagy utcai vendégfogadó. A mai Uránia épületénél kissé lennebb, a Kômálalja utcával szemközt nyíló, csak gyalogos forgalom számára való kis, a Nagy-Híd (Teleki, Einstein) utcába vezetô Szûk utca sarkán állt, cégtáblájára arany sas volt festve [Kvtel 29.]. Az 1930-as évek elején, a ma ott álló Bauhaus-ízlésû emeletes ház építése elôtt bontották le. — Szûk utca.

1914: "Aranysas-szálloda (Bodai Mihály), Ferenc József út 12. [Cím14 78.]; 1923: "Vulturul de aur (vultur ’sas’, aur ’arany’), Calea Regele Ferdinand 45." [Br 179.]; 1928: "Vulturul de aur, Calea Reg. Ferdinand 45." [Cím28 209.].

Aranybika-fogadó. Széchenyi téri fogadó az 1860-as években. A városi tanács "a tér tágasbítása végett" a tér e részét kisajátítani szándékozott. A fogadó valószínûleg e kisajátítás utáni bontás során tûnt el [Kvtel 28–29.]. — Széchenyi utca.

Aranykakas. Egy Medgyesi nevû, másképp Kakasnak mondott kis örmény kereskedô Kakas nevû boltja a XIX. század vége felé. Mivel a bolt cégére egy arany kakas volt, ez lett az üzlet közkeletû neve, s errôl a tulajdonost Kakas Medgyesiként emlegették. Elôbb a Külsô-Monostor és a Sétatér utca sarkán, utóbb a Sétatér utca szemközti oldalán, a késôbbi Osztrák–Magyar Bank telkén volt (jelenleg Eurom Bank). A boltról és tulajdonosáról számtalan költött és igaz, mulatságos történet járta [Nagy 12.].

Aranymívesek tornya. Az Ötvösök tornya, Puskaporos bástya névváltozata. — Ötvösök tornya.

1564: Aranymívesek tornya [Kvtel 29.].

Aranysas. Szálloda és étterem a Horthy út 89. szám alatt az 1940-es évek elsô felében.

1943: "Olcsó, tiszta szobák, étterem és nyári kerthelyiség az Aranysas szállodában és étteremben." [Lak 80.].

Arató utca. A Pata utca jobb oldalán, délre nyíló, az Alkony utcáig vezetô elsô utca.

1914: Arató utca [Cim14 167.]; 1916: Arató utcza [Kv16RÁ]; 1923: Str. Secerãtorilor (secerãtor ’arató’) [Br 91., 94.]; 1933: Str. Secerãtorilor [OF 34.]; 1937: Str. Secerãtorilor [Br37]; 1941: Arató utca [Kvát41]; 1945: Str. Secerãtorilor — Arató utca [Kvut]; 1964: Str. Secerãtorilor — Arató utca; Str. Secerãtorilor;

Nevét a hatóság adta.

Arhanghelilor (arhanghel ’arkangyal’). A Gépész utca jobb oldalán északnyugatra nyíló, harmadik, az Új (Kôváry) utcáig vezetô, a Vas utcát keresztezô utca. Az 1930-as évek elején alakult ki.

1933: Str. Arhanghelilor [OF 25.]; 1937: Str. Arhanghelilor [Br37]; 1941: Angyal utca [Kvát41]; 1942: Böhm Károly utca [Kvát]; 1945: Str. Martinovics utca [Kvut]; 1957: Str. Martinovich utca [Kv 187.]; 1964: Str. Martinovich utca; Str. Buhusi;

Nevét a hatóság adta.

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

A Pallas-Akadémia Könyvkiadó Mûterem sorozatának új kötete Kosztándi Jenô festômûvész munkásságából kínál ízelítôt, az albumot decemberben a mûvész szülôvárosában, Kézdivásárhelyen mutatták be.

A kötet a mûvész életrajzának ismertetése mellett kiállításainak, televíziós szerepléseinek krónikáját is tartalmazza, gerince mégis a 31 színes reprodukció, melyekrôl Jánó Mihály így ír az elôszóban: "a mûvész több száz festményt és rajzot felölelô, eddigi életmûvébôl csak kiragadni lehetett néhány alkotást, amelyekkel egy alkotói korszakot véltem bemutathatónak."

Kosztándi Kézdivásárhelyen született 1930 május 26-án, mûvészetet szeretô tisztviselô családban, elsô éveit Brassóban töltötte. Az itt tapasztaltak, lakókörnyezete, a vasútállomás és a repülôtér közelsége meghatározták élményvilágát, így a város és technika mint állandó ihletforrás végigkíséri alkotó pályáján.

A bécsi döntés után a család a háromszéki Lemhénybe költözött, így megismerkedik a falu, a természet világával is. Középiskolai tanulmányait a kézdivásárhelyi római katolikus gimnáziumban kezdi el, azonban a II. világháború eseményei a családot menekülésre kényszerítik, ezért csak a háború befejeztével folytatja a középiskolát. Amikor a gimnáziumot szakközépiskolává alakítják, a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium diákja lesz, ott fejezi be középiskolai tanulmányait.

Tudatosan készült a mûvészi pályára, tehetsége korán megmutatkozott. 1949-ben sikeresen felvételizett a kolozsvári Magyar Mûvészeti Intézet képzômûvészeti szakára. Tanárai voltak Kádár Tibor, Abodi Nagy Béla, Kovács Zoltán, 1955-ben végzett Miklóssy Gábor tanítványként festészeti szakon.

Kézdivásárhelyen telepedett le, 1962-ben kapcsolatba kerül a Brassó tartomány Mûvészeti Egyesületének élére választott Mattis-Teutsch Jánossal, ez a találkozás meghatározta szemléletét, irányt szabott festészetének.

Kézdivásárhelyen festészeti szakot indított, amely 1968-ig, a megyésítésig mûködött, ugyanebben az évben megalakítják Sepsiszentgyörgyön a Kovászna megyei képzômûvészek megyei fiókját, ennek keretében tevékenykedett 1989-ig. Ugyanebben az idôszakban tagja a Képzômûvészek Szövetsége Országos Tanácsának.

1971-ben a kézdivásárhelyi Elméleti Líceum, ma Nagy Mózes Elméleti Gimnázium keretében létrehozott, ma is mûködô képzômûvészeti tagozat szervezôje, ahol nyugdíjazásáig, 1991-ig tanít festészetet.

Munkásságának értékérôl Márton Árpád így fogalmaz: "Úgy mész, hogy lássál és másokat is látásra bírjál. A letapintható valóság ábrázolása csak bizonyság arról, hogy céhlegénnyé üttettél. A felhalmozódott élmények sokasága, amit tarisznyádban hordasz az anyaméhtôl a sírig, az egyszerûtôl az elvontig, egyszer kiröppen a végtelenbe, a tér és idô álomvilágába. De hogyan? Az addig féltve ôrzött és hordozott ragaszkodás a lélek kincseihez, közösségi érzéshez és értékekhez, hol leheletfinoman, hol mennydörögve visszaválaszol a képeken.

Céhzászlódon az lobogott és lobog ma is, hogy meg kell maradni és meg lehet maradni a végeken is a szellem, a kultúra napszámosaként is. Bizonyságul szolgál a képírók, a szoborcsinálók, fát és fémet metszôk udvartere. A céhláda kulcsát évtizedek óta Te ôrzöd, a benne összegyûjtött alkotásaiddal kisnéped kelengyéjeként. Ôrt állsz a hegyek ölelte felsôháromszéki síkságon, lobogó hajad a Nemere szelében a nagy fehér képen kitörölhetetlen foltként ott van a céhváros élettablóján."

F. I.

Nem csak a helytörténészek számára jelent igazi csemegét Tatár Zoltán Kincses külvárosom címmel a Kalauz Kiadónál tavaly megjelent kötete. Akik szeretik az ódon hangulatot árasztó történetek, a boldog békeidôk szereplôit, a jellegzetes tereket, illetve akik kíváncsiak arra, mi is történt ebben a városban ezelôtt mintegy nyolcvan esztendôvel, bizonyára szívesen lapozgatják majd a könyvet. A szerzôvel többek között a külvárosok szépségérôl beszélgettünk.

— Mitôl kincses egy külváros?

— A külváros egyik negyedében nôttem föl, nekem tehát mindig kincses volt a házaival, utcáival, embereivel együtt. Sokat gondolkodtam azon, milyen címet adjak a könyvnek, végül arra az elhatározásra jutottam: mivel nekem kincses, és egyben külváros is, legyen ez a cím, mert kifejezi azt, amit én érzek nem csak ezen városrész, hanem a többi iránt is. Akkoriban a város sokkal kisebb és kevésbé zsúfolt volt, mindenki ismert mindenkit, nem voltak titkok a külvárosokban sem, mert mindent bebarangoltunk.

— Pontosan meddig terjed ez a rész?

— Ha Kolozsvárt egy körnek tekintjük, akkor ez egy körcikk, amelynek az egyik szára az Attila út vagy a Györgyfalvi úttól kelet-északkeleti irányban egészen a Magyar utcáig terjed. Ebben benne van Oncsa-telep, a Kazinczy utca, a Taksony vezér utca, a Pata utca, az Endre király utca, a Zápolya utca és Porondbánya egészen a Kossuth Lajos utcáig.

— Miben rejlett ennek a városrésznek a varázsa?

— Ez egyéni elbírálás kérdése, hiszen másutt sem voltak másféle emberek. Abban az idôben, bô fél évszázaddal ezelôtt Kolozsvár jelentôs iparos réteggel rendelkezô város volt, jóllehet egyes részeiben (Lupsa, a Magyar utca vége vagy Porondbánya környéke, a Gyárfás Jenô utca környéke, Hidelve) a gazdálkodók éltek, viszont a lakosok zöme iparosokból állt, és volt egy úgynevezett tisztviselôi réteg is, amely kötôdött a város közigazgatásához. Nagyon nagy különbség nem is létezett ebbôl a szempontból. Én jobban ismertem az ottani embereket, mint például az Irisz-telepieket, és maga az a tény, hogy nap mint nap megfordultunk több utcában is, onnan kerültek ki a barátok, ismerôsök: számomra ez tette valamivel emlékezetesebbé, mint a város többi részét.

— Hány évet töltött ott?

— 1938-ban születtem Tordán, és 1940-ben, még a bécsi döntés elôtt jöttünk Kolozsvárra. A Kazinczy utcában laktam egészen 1960-ig, amikor is megházasodtam. Akkor a Pata utcába költöztem, ami szintén ehhez a részhez tartozott, közlekedési szempontból a fô ütôere volt, hol jobb, hol rosszabb hírrel. Mondhatnám, hogy 1986-ig, a nagy rombolásig ott laktam. Minket is letaroltak a többi lakóval együtt, a Szentpéteri templom melletti Csertörô utcába kerültünk. Ez szintén gyerekkori játszóhelyem, mert valamikor sokat fürödtünk a malom zsilipkamrája elôtt, és a sors különös játéka, hogy most a Liliom utca szomszédságában lakunk, egy kôhajításnyira attól az utcától, ahol a feleségem is született. Tehát mondhatom, hogy szinte megszakítás nélkül éltem ebben a külvárosban, ami most már inkább belterületnek minôsül, sôt, a Csertörô utca már elit központnak is nevezhetô.

— Kik a könyv szereplôi?

— Legrégebbi emlékeim a gyerekkorom szereplôit, játszótársaimat, azoknak a szüleit vonultatják fel: azokat a becsületes munkásembereket, akik ezt a negyedet lakták. Szerepelnek továbbá olyan közismert figurák is, akikhez különösebb kötôdésem nem volt azon kívül, hogy hallottam róluk, láttam ôket. Mivel visszaemlékezésrôl van szó, és az ember emlékezôtehetsége lassan megfakul vagy bizonytalanná válik, nagyon sok idôs személyt, régi barátot is megszólaltatok, mert ezekkel a beszélgetésekkel ellenôrizhetem a történeteket, és más szemszögbôl is ábrázolhatom azokat. Szereplôim nagyon széles skálát ölelnek fel, különbözô felfogású és lelkületû embertípusok, akár esettanulmánynak is nevezhetném ôket. Elôttem azonban mind olyan emberként jelennek meg, akiknek fô jellemzôje a becsületesség, barátság, szeretet, és ha itt-ott vannak olyan események, amelyek kötôdnek egy-egy személyhez: gyarlóság mindig is létezett, ezért én az ilyen eseteket is elnézôen kezelem.

— Elsôsorban kiknek szánja ezt a könyvet?

— Fogas kérdés. Nyilvánvaló, hogy fôként az idôsebb generációhoz szólok, mert kinek ne esne jól emlékezni a fiatalabb éveire, a történésekre, arra a korszakra, amikor nem fájt semmi, bennünk volt a fiatalság lendülete, és mindent szépnek láttunk még akkor is, ha súlyos problémák is voltak körülöttünk. De az én titkos szándékom szerint, amit már többször is kifejeztem: valahogy a fiatalsághoz is el kellene juttatni ezeket az emlékeket. Óriási hiányosságnak tartom azt, hogy a fiatalok nem ismerik eléggé a város történetét, amely az utóbbi ötven év alatt annyira megváltoztatta minôségét, hogy ma már a felnövekvô nemzedék szinte el sem tudja képzelni, milyen lehetett ezelôtt ötven-hatvan, vagy akár nyolcvan évvel. Tehát amikor én rögzítem egy idôs ember vallomását, vagy leírom a saját élményeimet, mindig arra gondolok: hogyan juthatna ez el a fiatalokhoz. Nem öncélú a visszaemlékezés, mert akkor talán nem is volna értelme megírni, hanem azt szeretném, ha a fiatalok másként is látnák ezt a várost, nem csak jelenlegi rútságában. Nagy örömömre szolgált, hogy az egyik ismerôsöm nemrég arra kért, mondjam meg, a Szabadság melyik számában jelent meg az az írásom, amely szintén az egyik külvárosról szól, mert a fia idézni szeretne belôle a szakdolgozatában. Ez volt az egyik legnagyobb elismerés számomra.

— Jelentek-e meg hasonló témájú könyvek az utóbbi idôben?

— Visszaemlékezések elég szép számban jelentek meg, talán kevesebbet írtak regényes formában. Említhetjük Gaal György tanár urat, akinek a Magyarok utcájáról meg a Farkas utcai egyetemrôl jelent meg kötete, vagy Vincze Zoltántól a Farkas utca leírását. De számos hasonló jellegû írást fedezhetünk fel a Szabadság hasábjain is. Mindenki kiegészíti a képet, én pedig örvendek ennek, mert így járulunk hozzá egy nagy tabló kialakításához. De visszanyúlhatunk a régebbi idôkbe: feledhetetlen tanárom, Mikó Imre A csendes Petôfi utca címû regényes leírása nagyon értékes mû. Tehát hagyománynak is nevezhetjük, amelynek van keletje, és remélhetôleg lesz is. A könyvem mottójául szolgáló Wass Albert idézetben is benne van: az emlékek nagyon fontosak nekünk. De ha mi nem leszünk, akkor kinek? Remélem, hogy valakinek mindig fontos lesz.

— Lesz-e folytatás?

— Érdekes módon sok visszajelzést kaptam még a könyv megjelenése elôtt, mivel a kötet írásai megjelentek a Szabadságban, amelynek internetes változatát lényegében a világ bármely részén olvashatják. Kaptam visszajelzést többek között Floridából, Düsseldorfból, Stockholmból, Budapestrôl, Kanadából. Részint olyan emberektôl, régi barátoktól, akik elkerültek a városból, és szerepelnek a könyvben is, de vannak olyanok is, akik csak azért jelentkeztek, mert valamikor ôk is ebben a negyedben laktak. Az em-lékírásnak azonban van egy hátulütôje: az emlékek elôbb-utóbb elfogynak. De amíg vannak idôs emberek, akik szívesen megosztják velem a gondolataikat és az emlékeiket, addig lehet folytatni. Nagyon sokan hívnak, felkérnek, hogy írjam meg egyes utcáknak, városrészeknek a történetét. Most például a Lupsával foglalkozom, amely ugyan elég távol esett tôlünk, viszont idôs emberek kértek, hogy menjek el hozzájuk egy kis tereferére, mert szeretnék, ha megörökíteném azokat a történeteket, amelyek ott zajlottak valamikor. Nagyon szívesen teszek eleget az ilyen felkéréseknek. Gyakran tapasztaltam: csak egy aprócska szikra kell, amely elindítja az emlékezés zsilipeit, és érdekes, humoros, néha kesernyés történetek kerülnek elô. Most tehát folytatom a szûkebb pátriám körüli forgolódást, de van még egy szándékom: bemutatni olyan meghatározó egyéniségeket, akiket ismert Kolozsvár. Rengeteg felgyûlt anyagom van például hajdani gyárigazgatókról, a kulturális élet személyiségeirôl, mûvészekrôl vagy egyszerû emberekrôl is, akik valamilyen formában hozzájárultak a város hírnevének öregbítéséhez. Ez viszont roppant kényes és alapos munkát igényel, mivel megsérteni senkit nem szabad, de a sallangokat le kell hámozni, és úgy kell beállítani, hogy ha ezen személyek formailag meg is dicsôülnek, az alapigazság és az emberek jelleme olyan maradjon, amilyen a valóságban volt.

Sándor Boglárka Ágnes

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Lassan véget ér az amerikai körutamról szóló sorozat. Nem másért, de rájöttem, hogy közben évet váltottunk. Igaz, lenne még mirôl írni bôven, de semmi sem tart a végtelenségig. Röviden emlékeztetni szeretném a kedves olvasót, hogy a 2003. július–november idôszakban a világ négy kontinensének kilenc orszgából (Kamerun, Kína, Németország, Argentína, Finnország, Zimbabwe, India, Románia és Törökország) érkezett újságírója összesen kilenc amerikai államot járt be. A cél: belátást nyerni az amerikai társadalom minden szintjébe, jobban megérteni az egyetlen világhatalom intézményeinek, szórakoztató iparának, hadseregének, gazdaságának mûködését, megismerni az amerikai életsílust és gondolkodásmódot. Az újságírói ösztöndíj fontosabb állomásai: Minneapolis és Saint Paul (Minnesota állam), Rio és Madison (Wisconsin), San Francisco, Los Angeles, Hollywood, Santa Monica, Beverly Hills, Malibu Beach, San Diego (Kalifornia), Detroit, Ann Arbor és Dearborn (Michigan), New York City (New York), Washington, D.C., Austin és San Antonio (Texas), Atlanta (Georgia), Gainesville, Orlando, Miami, Miami Beach és South Beach (Florida), illetve Chicago (Illinois).

Szent Péter esete George W. Bush elnökke
A sorozat utolsó elôtti részében a washingtoni hurrikánról, Izabelláról, legutolsó, pontosabban december 20-án megjelent írásban pedig George W. Bush amerikai elnök személyiségérôl, illetve a Kolozs megye területével vetekedô katonai bázisról, a texasi Fort Hoodról számoltam be. Most a Georgia és Florida állambeli élményekrôl írok. De még mielôtt elhagynánk Texast, hadd meséljek el egy viccet, amelyet egy megrögzött demokrata pártitól hallottam, és amely igen sarkítva ugyan, de valamilyen mértékben tükrözi a valóságot. Íme, a vicc: Eljön a világ vége, s ugye, mindenki Szent Péterhez megy. Megjelenik Albert Einstein. Szent Péter ferdén néz rá, és odaszól neki: Ki vagy? — De hát Szent Péter, nem ismer meg? Én vagyok: Einstein. — Persze-persze, hagyjuk az olcsó szöveget, Albertkám, ez nem megy ilyen könnyen, hallod-e! Bizonyítanod is kell, hogy valóban Eisntein vagy! A világhírû fizikus papírra veti a relativitás elméletét, és megmutatja Szent Péternek. A Paradicsom kapujának ôre felkiállt: Úristen, te tényleg Ein-stein vagy, kérlek ne haragudj, nem vettem észre, fáradj be a Paradicsomba! Kis idô múlva megjelenik Rembrandt. Megismétlôdik az eljárás, a festô végül bejut a Paradicsomba. Megjelenik George W. Bush. — Ki vagy? — kérdi tôle Péter. Bush mondja. — Jó-jó, sok a szöveg, ezt bizonyítanod kell ugyanúgy, ahogy azt Ein-stein és Rembrandt tette, OK? — Rendben, Péter, megfelel, de.. pillanat: ki az az Ejnyestein fickó? No meg, izé, Rembadarant? Mire Péter: Na, te tényleg George W. Bush vagy, a Paradicsom kapuja nyitva áll elôtted!

Texas a legtitánabb
Még mindig ne menjünk el Texasból. Senkit sem szeretnék megsérteni, de az itt élôk azt képzelik, az államuk nem más, mint a világ kellôs közepe. Amikor a finn újságíróval a tipikus texasi kalapokat vásároljuk és elmondjuk, honnan származunk, az eladó hegykén azt mondja nekünk: Srácok, odahaza senkinek se mondjátok el, hogy voltatok az Egyesült Államokban, mert arról nem hallott senki. Mondjátok el nekik, hogy jártatok Texasban, errôl minden bizonnyal mindenki hallott még nálatok is! Nagyvonalúsága bizonyításaként elengedett 50 centet (körülbelül 15 ezer lejt) a texasi kalap árából. Mielôtt elhagynánk az üzletet még odaszól nekünk: Srácok, ne feledjétek, Texas elnököket ad és elnököket vesz el Amerikától. (Utóbbi kijelentésével a John F. Kennedy ellen elkövetett merényletre utalt.)

Újabb bizonyíték a texasi büszkeségrôl a következô felirat az egyik múzeumban: "A kôolaj megváltozatta Texast, Texas pedig megváltoztatta az egész világot!" No comment.

Még mielôtt elhagytuk volna azt az államot, ahol a jelenlegi amerikai elnök született, buliztunk egyet. Az Austin City Limits fesztivál szinte ugyanolyan, mint a budapesti Pepsi Sziget, csak sokkal jobban szervezett. Hiába, immár több alkalommal meggyôzôdtem arról, hogy az amerikaiakat két dologban sohasem fogjuk utolérni, netán megelôzni: üzletelés (biznisz) és szórakoztatóipar, azaz show-business (só-biznisz). Lehet, hogy földrajzból és történelembôl középiskolásaink sokkal többet tudnak, de a fent említett két téren sohasem elôzzük meg az Atlanti-óceánon túliakat.

Megszoktuk az egymást követô háborúkat?
Austinból továbbrepülünk Georgia állam fôvárosába, Atlantába. Még elsô este részt vettünk Jimmy Carter volt amerikai elnöknek az Emory Universityn tartott elôadásán. Az egyik diák olyat kérdezett, ami a Fehér Ház volt lakóját is komolyan elgondolkodtatta, és csupán egyperces gondolkodás után válaszolt: Elnök úr, nem gondolja, hogy az amerikai közvélemény ézéketlenné vált a háborúra, lévén, hogy az Egyesült Államok egyre több katonai konfliktus részese? Arra emlékszem, hogy a volt elnök azt mondta: az amerikaiak akkor figyelnek fel a világ valamely részén zajló konfliktusra, amikor kezdenek hazaérkezni az elsô halottaszsákok.

Atlantában ellátogatunk a CNN tévétársaság központjához, egy szövetségi börtönbe (beszélgettünk is a szabadságvesztésre ítéltekkel), a kizárólag nônemûek számára tanulási lehetôséget nyújtó egyetemre, a Spelman College-hoz, illetve a felsôfokú oktatási intézményhez tartozó újsághoz, a Spelman Spotligh-hoz. A lapnál dolgozó diákok körülbelül ötször annyit keresnek, mint én 9 év újság-írói "karrier" után. Igaz, hatszor, hétszer, netán nyolcszor annyiba kerül a lakbér, mint Kolozsváron...

Tavaly október másodikán kerestem a legtöbbet és a leggyorsabban életemben. Meggyôzôdésem, hogy az akkori teljesítményt sohasem fogom megismételni. Sajnos, a pénzt nem jómagam, hanem a 4 hónapos amerikai program szervezôi (mindent fedeztek, és ezenkívül zsebpénzt is adtak, tehát megérdemelték, de mégis) zsebelték be. Arról van szó, hogy a floridai egyetem újságírói és kommunikációs szakán a World Press Institute ösztöndíjas újságíróinak elôadást kellett tartaniuk különbözô témákban: sajtószabadság, sajtótechnikák, határokon átívelô hírközlés, háborús tudosítás. Egyenként tíz percet kellett beszélnünk, a floridai egyetem ezért 1000 (ezer) dollárt fizetett, így a szervezôk kereken 9 ezer dollárt kaptak elôadásainkat követôen. Jó húzás: tíz perc egyenlô ezer dollár. Floridában egy perc alatt többet kerestem, mint itthon egy hónap alatt... Errôl jut eszembe egy történet: valahol elmeséltem, hogy 90 dollár körüli a havi nettó fizetésem. Erre az amerikai csak mereszti a szemét. Diplomatikusan megkérdezi, hogy tudok-e angolul. Megnyugtatom, hogy feltalálom magam. Megint kérdez: ott, ahonnan én jövök, milyen naptárt használnak az emberek? Ez lökött, gondolom, de mosolyogva válaszolok, hogy amilyet ti itt Amerikában. Kérdôjel az egész arca. Ez azt jelenti, hogy egy hónap 30 napból áll? Ja, mondom. Egy hét pedig 7 nap? Naná. És 90 dollár egyenlô 30 nappal? Pontosan. — Te, az nem lehet, majdnem megvicceltél, haver —, nevet fel mintha tájékoztattam volna, hogy rejtett kamerás játékot játszunk. Szerintem neked 90 dolláros az órabéred, szép összeg, nem mondom — viháncol. Hiába mondanék ellent neki.

Félig az ûrben... a boldogságtól
A National Aeronautics and Space Administration-hoz (NASA) hatáskörébe tartozó Cape Canaveral Air Force Station, ezen belül pedig az Orlando városához közel lévô Kennedy Space Center meggyôzött arról, hogy sürgôsen beszélnem kell kercsedi nagymamámmal, aki mind a mai napig nem hiszi, hogy az amerikaiak embert küldtek az ûrbe. Vilma néni ráadásul teljesen felháborodik, ha valaki azt mondja neki, a NASA asztronautái a Holdon is jártak. A Kennedy Space Centernél tett egésznapos látogatás engem legalábbis végképp meggyôzött arról, hogy ezeknek az embereknek valóban módjukban állt embert küldeni az ûrbe, sôt a Holdra is. Megtekintettük az ûrrakétákat, az üzemanyagtartályokat összeállító berendezéseket, a kilövôállomásokat, olyan helyekre vittek el, amelyekrôl még írnom sem szabad, nemhogy a turistákat beengednék. Bizonyos helyeken fényképeznünk sem volt szabad. De azért megkérdezték: legközelebb minket is az ûrbe küldhetnek. Természetesen elôre be kell jelentkeznünk...

Megható volt látni, hogy ez az a hely, ahonnan embereket küldenek az ûrbe. Sok rosszat lehet mondani Amerikáról, de ez a hely többek között az Amerikai Egyesült Állammok felmérhetetlen gazdasági erejét és politikai hatalmát bizonyította számomra. A Kennedy Space Center azt sugallta nekem, hogy az álmok valóra válhatnak, nincs lehetetlen. Erôt adott, és boldoggá tett. Annak ellenére, hogy már több hónapja távol voltam az otthonomtól, egyetlen nap során megfeledkeztem Kolozsvárról. Nos, ez nem teljesen igaz, ugyanis a következô nap, amikor 12 órát a világhírû Disney Worldban szórakoztunk, akkor sem jutott eszembe Erdély. De egyéb napokon állandóan. Komolyan!

A következô részben többek között ellátogatunk Miami Beach-re, kiugrunk az amerikai parti ôrséggel (Miami — U.S. Coast Guard) kábítószer-csempészeket halászni, és a chicagoi rendôrök megmutatják a város lerobbant részeit a West Side-ban.

A Szabadság riporterének négyhónapos amerikai körútját a szervezôkön és lapunkon kívül Mátyásfalvi János budapesti üzletember és a kolozsvári Kopiernicus Kft. (www.kopiernicus.ro) támogatta. A World Press Institute honlapja: www.worldpressinstitute.org

(Folytatjuk)

Kiss Olivér

Leegyszerûsítve úgy is lehetne mondani, hogy a Meszes hegység két oldalán ôsi idôk óta nem csak jó szomszédság, hanem szoros gazdasági, kereskedelmi kapcsolat is jellemezte e szép természeti tájon élô embereket. Termeltek és kereskedtek, találkoztak és barátságok születtek, sôt házasságok is, de ezek közül csak egyet ragadnék ki — azt is csak röviden — a szilágysági Ady család történetét.

Az Adyak családi fészke a belsô-szilágysági Diósad és Lompért község volt, ahonnan apai ágon Ady Endre is származik.

Ismert tény az is, hogy Ady Endre nagyapja — Ady Dániel — Lompértról jött Kalotaszegre feleséget választani. A nyárszói református pap — Viski Dániel — legkisebbik lányát, Juliannát (Lillát) vitte "a hepehupás vén Szilágyba". Így nagyanyai ágon a költôt rokoni szálak fûzik Kalotaszeghez.

Ezt a rokoni kapcsolatot mutatja be Kós Károly az általa összeállított családfában, amely az Erdélyi Helikon 1928 júniusi számában jelent meg. Ugyanezt lehet látni az érmindszenti Ady Endre Múzeumban is.

Kós Károly a családfát az akkor még Kalotaszegen élô atyafiság tagjainak tudása és emlékezése alapján állította össze. Ezzel az utókor számára nagy szolgálatot tett, mivel egyértelmûvé tette Ady Endre szoros rokoni kötôdését Kalotaszeghez. Sajnos a családfa összeállításánál "az atyafiság tagjainak tudása" és emlékezése nem minden esetben volt helyes, a valóságnak megfelelô.

A meglévô írásbeli bizonyítékok — a Czucza család naplója, családi Biblia lapjaira történt feljegyzések, a sírkövek stb. — alapján pontosítani szeretném a családfát, hogy Kós Károly nemes céllal összeállított munkája teljes egészében tükrözze a valóságot. Megfelelô és pontos dokumentáció maradjon az utókor számára:

Ady Endre kötôdése Kalotaszeghez világosan kitûnik a fentebb vázolt családfa alapján. Ezt a rokoni kapcsolatot ápolta látogatásaival és levelezéseivel is. Kalotaszeg Ady Endrét éppen úgy sajátjának tekinti, mint Szilágyság. Kalotaszentkirály minden évben Ady-ünnepséget rendez, a Kiszely kertben — az öreg hársfa árnyékában áll Ady Endre obeliszkje, ott született A Kalota partján címû verse.

Tavaly — 2003-ban — az általános iskola felvette Ady Endre nevét, szép nagy ünnepség keretében, ezzel is tisztelegve a költô nagysága elôtt, aki mindig szeretettel látogatott Kalotaszegre.

Mint kalotaszegi utolsó Ady-rokon, soraimmal én is hódolok nagy költônk emléke elôtt:

Czucza István, ny. tanár, Bánffyhunyad

A kolozsvári tanács 1990 utáni mûködése óta talán elsô ízben fordult elô az, ami kedden történt: az ugyanarra a napra összehívott két tanácsülésbôl választottjaink egyet sem tartottak meg.

Amint arról lapunk már beszámolt, hétfôn a városi tanácsosok nem voltak hajlandók megtartani a polgármester által összehívott tanácsülést, mivel szerintük a városvezetô jelentéktelen tervezeteket tûzött napirendre. Azt követôen, hogy a törvényszék kötelezte Gheorghe Funart a helyi döntéshozó szerv elismerésére, mintegy bosszúból a polgármester a múlt év végén naponta hívott össze rendkívüli tanácsüléseket. Január elejére már kifogyott a napirendi pontokból, és csak heccbôl hívta össze újra és újra az önkormányzati képviselôket.

Kedden egyedi eseménynek voltak szemtanúi azok, akik a városháza üvegtermében jártak: mivel a tanácsosok elnapolták a hétfôi ülést, Funar kedd déli egy órára azonnali hatállyal tanácsülést hívott össze. Ugyanakkor a múlt hét végén kedden 3 órára a szokásos napi ülésre hívta választottjainkat. Mintegy válaszként a tanácsosok szintén elnapolták az egyórai azonnali tanácsülést, de a háromórai rendkívüli tanácskozás napirendjét sem szavazták meg, ezért azt sem lehetett megtartani.

— Az azonnali tanácsüléseket rendkívüli esetekben, forradalmi helyzetekben, katasztrófa esetén szokták összehívni — nyilatkozta lapunknak Máté András RMDSZ-es tanácsos. — A polgármester más világon él. A háromórai rendkívüli tanácsülés napirendjérôl titkos szavazást tartottunk és csak 9-en voksoltak amellett, hogy tárgyaljuk meg a polgármester által napirendre tûzött határozat-tervezeteket. Ez azt jelenti, hogy még a nagy-romániások sem járultak hozzá a tanácsülés megtartásához — mondta Máté.

Az RMDSZ-es tanácsos emlékeztetett: hétfôn a polgármester többek között azt szerette volna elérni, hogy a helyi költségvetésbôl több mint 300 millió lejjel finanszírozza a román fejedelemségek egyesülése alkalmából a városháza által szervezett ünnepségeket. Máté András kilátásba helyezte: egészen más lesz a helyzet csütörtökön, amikor a városvezetô a költségvetés-tervezetet tûzte napirendre. — Ez valóban nagyon fontos és sürgôs kérdés, ezt megvitatjuk — tette hozzá Máté.

Kiss Olivér

A privatizációs hatóság (APAPS) idei elsô teljes munkahetében beindította a privatizációs portfoliójában szereplô, mintegy hatezer alkalmazottat foglalkoztató nyolc nagyvállalat magánosításának folyamatát.

Az állami vagyonrészesedéseket menedzselô és a privatizációs folyamatot adminisztráló APAPS számára a két legnagyobb feladat a még döntô hányadában állami tulajdonban levô legnagyobb kereskedelmi bank, a Román Kereskedelmi Bank (BCR) és a nemzeti kôolajipari vállalat, a Petrom eladása. Ez utóbbinak az ügye azonban csikorogva halad elôre, úgy tûnik, halasztódik a privatizáció határideje.

Az APAPS mindenesetre valóságos "privatizációs hajrával" vágott neki az új évnek. Az év elsô munkahetének elején nyilvánosságra hozott közleményében a hatóság bejelentette: a világbanki pénzeken futtatott PSAL 1 és a PSAL 2 nevû szerkezet-átalakítási programban szereplô valamennyi gazdasági társaság privatizálása az év elsô felében befejezôdik.

A privatizációs ajánlatok begyûjtésének, az ajánlattevôkkel folyó tárgyalásoknak a szakaszában van például a vasúti gördülôanyag-gyártásra és -javításra, valamint a hatalmas ipari kazánok és tartályok elôállítására szakosodott GRIRO részvénytársaság — az egykori Grivita Rosie vagyonának java részét felölelô nagyvállalat — magánosítása. Ugyanitt tart az elsô sikertelen privatizáció után kényszerûségbôl visszaállamosított resicabányai kohászati mûvek (CSR), illetve a nemzeti dohányipari társaság (SNTR) újbóli kiárusítása. Adásvételi tárgyalások folynak ugyanakkor a legnagyobb bukaresti elektronikai ipari részvénytársaság, néhány gépgyár és vegyipari vállalat, mezôgazdasági gépállomás magánosítása érdekében is.

Bonyolultabb feladatnak ígérkezik további 385, jóval kisebb gazdasági társaság "kiházasítása". Java részük az "önkéntes felszámolás", a csôdeljárás vagy a bírósági felügyelet alatt történô átszervezés állapotában van, sok esetben hatalmas adóssághátralékkal. Bukaresti elemzôk szerint ezek legfeljebb feldarabolt állapotban tényleges ellenértékük 15-20 százalékáért kelhetnek el.

Az APAPS egyébként ezt az utóbbi csôdtömeget ajánlotta fel kárpótlásképpen azoknak a volt tulajdonosoknak, akik ingatlanjaikat természetben nem akarják vagy már nem tudják visszaadni.

A jelen évtizedben tovább emelkedik a világ dohányfogyasztása, úgy, hogy az ipari országokban csökken, a fejlôdô országokban pedig nô a dohányzók száma — áll az ENSZ Mezôgazdasági és Élelmezési Szervezete (FAO) most közzétett tanulmányában. Eszerint 2010-ben világszerte 1,3 milliárd lesz a dohányosok száma. 1998-ban 1,1 milliárd volt.

A dohányzásellenes kampányok nyomán az ipari államokban csökkenôben a dohányzók száma, míg a fejlôdô államokban egyre többen dohányoznak. A következô években a világ dohányfogyasztása az eddigiekhez képest lassabban nô, és a világ népességének növekedése miatt az egy fôre jutó dohányfogyasztás a mostani évi 1,6 kilogrammról 1,4 kilogrammra csökken. A dohányzás elleni küzdelem további erôsítése az egy fôre jutó dohányfogyasztást tovább csökkentheti — a FAO tanulmánya szerint.

Dohányt több mint száz országban termesztnek. A fô dohánytermelô országok Kína, India, Brazília, az Egyesült Államok, Törökország, Zimbabwe és Malawi — a világ dohánytermelésének több mint 80 százalékával. A termelés 35 százalékát Kína adja, amely 320 millió dohányossal egyszersmind a világ legnagyobb dohányfogyasztója is.

A francia Renault konszern még az idén bevezet egy 5000 eurós árú autót a kelet-európai piacra a Dacia gyár közremûködésével — közölte a francia cég.

A Románia mellett még Oroszországban és Iránban is gyártandó típus legfôbb piacának Romániát, Lengyelországot, Magyarországot, Csehországot és Horvátországot szánják.

Az X90 típusnév alatt futó autó nyugat-európai értékesítését nem tervezik, mivel az ehhez szükséges módosítások aránytalanul megemelnék az árát.

A Dacia 68 801 gépkocsit adott el 2003-ban, ami 19,2 százalékos növekedés az elôzô évhez képest, áll a francia Renault csoport, a Dacia tulajdonosának közleményében.

A legkeresettebb modell a Solenza volt, amely 44,5 százalékkal járult hozzá az összeladásokhoz.

A kisteherjármûvek eladása 19 204 egységgel közel 50 százalékkal haladta meg a 2002-es eredményeket. Az exportok az összeladás 16 százalékát képviselik 10 927 egységgel.

Az X90 néven ismert, 5000 eurós új modell idei év végére várt bemutatásától a cég a külföldi eladások növekedését reméli.

Január 14., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 41 352 lej, 1 USD = 32 448, 1 magyar forint = 153 lej.

Központi fodrásszalon alkalmaz fodrásznôt, borbélynôt és manikûröst. Telefon: 0724-240559 vagy 442-506.

A labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó szervezet, az IFFHS szerint 2003-ban a Bajnokok Ligája-gyôztes AC Milan volt a legjobb csapat.

Az olasz elitalakulat másodszor végzett az élen, s elôször fordult elô, hogy 300 pont alatti eredménnyel lehetett nyerni. A milánóiak csupán két ponttal elôzték meg a spanyol bajnok Real Madridot. A harmadik a brazil Santos lett.

Legjobb magyar együttesként a Ferencváros a 93. helyen végzett. Tizenegy hellyel elôtte van a 82. pozíciót a FC Schalke 04 Gelsenkirchennel megosztva elfoglaló legjobb román csapat, a Bukaresti Dinamó.

Klub-világranglista 2003: 1. (2.) AC Milan (olasz) 295,0 pont, 2. (1.) Real Madrid (spanyol) 293,0, 3. (3.) FC Santos (brazil) 284,0, 4. (4.) Boca Juniors (argentin) 270,0, 5. (5.) FC Porto (portugál) 262,5, 6. (7.) Arsenal (angol) 256,0, 7. (6.) Celtic Glasgow (skót) 250,5, 8. (9.) Manchester United (angol) 243,0, 9. (8.) Deportivo La Coruña (spanyol) 242,0, 10. (9.) Torinói Juventus (olasz) 239,0, 11. (11.) SS Lazio (olasz) 232,0, 12. (14.) Cruzeiro (brazil) és

(12.) River Plate (argentin) 228,0–228,0, 14. (20.) Bayern München (német) 221,0, 15. (18.) AS Róma (olasz) 212,0, 16. (19.) Chelsea (angol) 207,0, 17. (24.) Sao Paulo (brazil) 206,0, 18. (15.) RSC Anderlecht (belga) 204,5, 19. (16.) AJ Auxerre (francia) és (21.) Milánói Internazionale (olasz) 202,0–202,0, ..., 82. (71.) Bukaresti Dinamó 124,0, ..., 93. (92.) Ferencvárosi TC 119,0, ..., 104. (85.) Debreceni VSC-MegaForce 113,0, 168. (171.) Bukaresti Steaua 87,0, ..., 210. (187.) MTK Hungária FC 75,0.

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) a saját internetes honlapján (http://www.uefa.com) kiírt szavazás alapján kihirdette az év álomcsapatát.

A közel másfél millió leadott voks alapján a szurkolók Jose Mourinhót, az FC Porto szakvezetôjét választották a "Dream Team" élére, amelybe a Real Madridból négyen kerültek be.

Az év csapata: Gianluigi Buffon (olasz, Torinói Juventus) — Paulo Ferreira (portugál, FC Porto), Alessandro Nesta (olasz, AC Milan), Paolo Maldini (olasz, AC Milan), Roberto Carlos (brazil, Real Madrid) — Luis Figo (portugál, Real Madrid), David Beckham (angol, Real Madrid), Zinédine Zidane (francia, Real Madrid), Pavel Nedved (cseh, Juventus) — Thierry Henry (francia, FC Arsenal), Ruud van Nistelrooy (holland, Manchester United).

Az Olaszországban játszó labdarúgók szervezetének szavazásán Pavel Nedved, a bajnok Torinói Juventus cseh középpályása és Francesco Totti, az AS Róma támadója kapta a 2002–2003-as idény legjobb játékosának járó címet.

A díj hétéves történetében elôször fordul elô, hogy két játékos osztozik az elismerésen.

A római gálán az Aranylabdás Nedved a legjobb külföldinek, míg Totti a szezon olasz futballistájának járó elismerést is átvehette.

A voksoláson a torinói Bajnokok Ligája-döntôs együttes tarolt, ugyanis Gianluigi Buffon lett a legjobb kapus, Marcello Lippi pedig a legjobb edzô.

Az idény legjobb fiatal játékosa Francesco Totti csapattársa, Antonio Cassano, legjobb játékvezetôje pedig Pierluigi Collina volt a labdarúgók szerint.

Bemutatták a Maradonáról (képünkön) készült musicalt. A hétvégi ôsbemutató Buenos Airesben volt.

A legendás argentin labdarúgó, Diego Armando Maradona népszerûsége mit sem csökken hazájában drog- és súlyproblémái ellenére sem, így a róla készült musicalt is teltház elôtt adták elô.

Mivel Maradona a 10-es számú mezt viselte, ez a darab címébe is belekerült, amely: A 10-es menny és pokol között. A musical három felvonásban mutatja be a bajnokot, aki a Buenos Aires-i nyomornegyedekbôl indult, és 1986-ban az argentin válogatottal együtt megszerezte hazájának a Világkupát.

— Az alapötlet szerint a színmûvet a filmtôl kölcsönzött vágástechnikával készítettük: a játékidô 1 óra 50 perc, ezalatt 32 jelenet követi egymást szédítô iramban — mondta a rendezô, Hector Berra, aki egyébként a darab szövegkönyvének is társzerzôje Daniel Datola mellett.

A Buenos Aires-i "Broadway", a Corrientes sugárút egyik színházában bemutatott elôadáson 45 színész játszik. Az idôrendet felrúgó történetben az egyik szereplô folyton ismétli a kérdést (elsôsorban Maradona kábítószer-élvezô múltjára utalva): "Diego, miért követtél el annyi marhaságot?"

Tíz dal hangzik el a darabban, zenei világuk a tangótól a karneváli muzsikáig ível. A szerzô, Javier Zetner hangsúlyozta: "A sokarcú Maradonát akartam bemutatni... Ott van az ártatlan Diego, aki imádja a labdát, a szeszélyes zsarnok, végül a személyes problémáit megoldani képtelen, elesett ember."

A címszerepet a 41 éves Emilio Bardi játssza, aki annyira hasonlít a híres futballistára, hogy képes teljesen illúziókeltô Maradonává válni.

Az új esztendô egyik legelsô fociszenzációjának ígérkezik az érintettek aláírásával várhatóan e hét végére szentesülô megállapodás, amelynek értelmében a Manchester United játékosa lesz egy 18 éves kínai labdarúgó, bizonyos Tung Fang-csou.

A Talien bajnokcsapatának támadója a januári átigazolási piac alighanem legmeghökkentôbb adásvételi szerzôdésének alanyaként mintegy 3,5 millió angol fontért cserél gazdát, s pályafutását az egész világ egyik leghíresebb és legjobb futballcsapatában folytatja.

A szenzáció értékébôl mit sem von le az a tény, hogy Kína, az ázsiai, s egyáltalán a nemzetközi labdarúgásban eleddig jobbára törpe szerepet vivô országóriás azért már korábban is adott (el) játékosokat az öreg kontinensnek, elsôsorban Angliának. Nem túl régóta és nem is túl sokat, ám a minden kezdet nehéz közhelyigazsága erre a relációra is igaz. Tudniillik elôször magának Kínának kellett felzárkóznia a világélvonal közelébe, s ez bizony csak több évtizedes kísérletezés nyomán sikerült neki. Azzal összefüggésben is, hogy a (sport)piaci gazdálkodás tétova elsô lépéseinek sorában fogadott külföldi szakembereket és futballistákat is — köztük például a magyar válogatott volt szövetségi kapitányát, Bicskei Bertalant, tavaly pedig a nemzeti csapatban is megfordult Kenesei Krisztiánt —, miközben ezzel párhuzamosan a hazai legkiválóbbak közül többet is elengedett, igent mondva a szaporodó nyugati kérôknek.

Utóbbiak elsôsorban angliai klubok voltak, s a 2002-es dél-koreai-japán közös rendezésû világbajnokságra kijutott kínai válogatott tagjai közül például Li Tien az Everton, Szun Dzsi-haj a Manchester City, Jang Pu a Southampton, Csü Po pedig a Blackburn szerzôdtetett játékosaként bizonyította, hogy a legkiválóbb európai együttesek is bátran meríthetnek a kínai futballpiac kínálatából. Amely azután tudott egyre versenyképesebb ajánlatokkal kirukkolni, hogy a labdarúgás történetében elôször — hat világbajnoki selejtezôsorozat kudarcát követôen — a férficsapat 2002-ben végre ott tudott lenni a sportág négyévenként esedékes csúcstalálkozóján.

A vb-részvétel hatalmas lökést adott a kínai foci fejlôdésének.

Megszámlálhatatlanul sokan kezdték el a gyerekek közül utánozni a nagyokat, s a sok milliós játékosállományból kiválogatható nemzeti tizenegy nem is nagyon sokára egyfelôl a legjobbaknak is méltó ellenfele lehet, másfelôl a világ legerôsebb nemzeti bajnokságaiban is egyre több kínai labdarúgó felbukkanása várható, mert meg fogja érni szerzôdtetni ôket. Akár — miként Tung Fang-csu esetében — már 18 esztendôsen is.

Egy 14 éves tehetség lesz a következô idény legjobban keresô labdarúgója az Egyesült Államok profi bajnokságában (MLS).

Freddy Adunak a fôvárosi D.C. United prémiumokkal együtt mintegy félmillió dollárt fizet a 2004-es szezonban.

A kereseti lista második helyén Josh Wolff (418,5 ezer), a harmadikon pedig Landon Donovan (367,5 ezer) áll.

A szupertini a nyáron már aláírt egy egymillió dolláros szerzôdést a Nike sportszergyártó céggel.

Csakúgy, mint a múlt év végi, a 2004-es elsô nôi világranglistán is három magyar teniszezô található az elsô százban. A legelôkelôbb helyen Mandula Petra áll, ô a 39. A legjobb romániai teniszezônô, Gallovits Edina a 173. pozíciót foglalja el.

WTA-világranglista:

Egyes: 1. (1.) Justine Henin-Hardenne (belga) 6603 pont, 2. (2.) Kim Clijsters (belga) 6373, 3. (3.) Serena Williams (amerikai) 3916, 4. (4.) Amelie Mauresmo (francia) 3194, 5. (5.) Lindsay Davenport (amerikai) 2770, 6. (6.) Jennifer Capriati (amerikai) 2766, 7. (7.) Ansztaszija Miszkina (orosz) 2581, 8. (8.) Jelena Gyementyjeva (orosz) 2383, 9. (10.) Ai Szugijama (japán) 2369, 10. (9.) Chanda Rubin (amerikai) 2235, ..., 39. (40.) Mandula Petra 798,75, ..., 76. (77.) Czink Melinda 467, ..., 78. (90.) Kapros Anikó 445,75, ..., 173. (176.) Gallovits Edina 171,25.

Páros: 1. (1.) Paola Suarez (argentin) 4281, 2. (2.) Virginia Ruano Pascual (spanyol) 4281, 3. (3.) Ai Szugijama (japán) 4086, ..., 15. (16.) Mandula Petra 1451, ..., 117. (118.) Andreea Vanc 276,5.

Férfi világranglista
Az év nyitótornái mindössze minimális változást hoztak a férfiak hagyományos világranglistájának élcosportjában, amelyet továbbra is az amerikai Andy Roddick vezet.

Két román játékos található a legjobb 100. között, szomszédos helyeket foglalnak el: Andrei Pavel a 67., Victor Hãnescu pedig a 67. A legjobb magyar, Sávolt Attila jelenleg a 177. helyen áll.

Hagyományos világranglista, egyes (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Andy Roddick (amerikai) 4535 pont, 2. (2.) Roger Federer (svájci) 4375, 3. (3.) Juan Carlos Ferrero (spanyol) 4145, 4. (4.) Andre Agassi (amerikai) 3425, 5. (5.) Guillermo Coria (argentin) 3330, 6. (6.) Rainer Schüttler (német) 3205, 7. (7.) Carlos Moyá (spanyol) 2380, 8. (8.) David Nalbandian (argentin) 2060, 9. (10.) Sebastian Grosjean (francia) 1630, 10. (9.) Mark Philippoussis (ausztrál) 1605, ..., 67. (69.) Andrei Pavel 519, 68. (70.) Victor Hãnescu 515, ..., 177. (175.) Sávolt Attila 201.

Páros: 1. Makszim Mirnyij (fehérorosz) 4775, 2. Bob Bryan és Mike Bryan (amerikai) 4575–4575.

Az ATP Race élén: 1. Nicolas Escudé (francia) 50, 2. Dominik Hrbaty (szlovák), Ivan Ljubicsics (horvát), Carlos Moyá (spanyol) 35–35, 5. Michael Llodra (francia) 25, 6. Paradorn Srichaphan (thaiföldi) 24, 7. Augustin Calleri (argentin) és Tim Henman (brit) 22–22, 9. Taylor Dent (amerikai), Jarkko Nieminen (finn), Tommy Robredo (spanyol) és Sjeng Schalken (holland) 15–15, ..., 57. Victor Hãnescu 1.

Navratilová éremkollekciója
Martina Navratilová, a tenisz nagyasszonya azt tervezi, hogy párosban rajthoz áll az athéni olimpián, bár tudja: csak akkor van esélye bekerülni az amerikai válogatottba, ha a Williams-nôvérek, Serena és Venus nem akarnak részt venni a játékokon.

A 47 éves élô legenda idén honfitársával, Lisa Raymonddal szerepel a viadalokon. Pályafutása során eddig — az ötkarikás aranyon kívül — már mindent megnyert, ami megnyerhetô.

— Az olimpia számomra olyan, mint az ötödik Grand Slam. Soha nem vettem részt rajta, egy Athénban szerzett elsôség teljessé tenné a karrieremet — mondta Navratilová.

Elmarad a Williams-házidöntô Ausztráliában
Idén biztosan nem lesz Williams-házidöntô nôi egyesben az ausztrál nyílt teniszbajnokságon, a címvédô Serena ugyanis visszalépett a január 19-én kezdôdô Grand Slam-versenytôl.

A korábbi világelsô augusztusban térdmûtéten esett át, s most "biztonsági okokból" halasztotta el a visszatérést.

A 22 éves Serena Williams eredetileg a szombaton amerikai sikerrel befejezôdött perthi Hopman Kupán akart visszatérni, de ez elmaradt.

A tavalyi döntôs Venus Williams lábsérülés miatt — húgához hasonlóan — a júliusi wimbledoni bajnokság óta maródi volt, de ezen a héten már teniszezett a hongkongi bemutatótornán, s egyelôre úgy tûnik, hogy Melbourne-ben is láthatják ôt a szurkolók.

A hosszú kihagyás miatt a világranglista 11. helyére esett vissza, de az ausztráliai GS-versenyen harmadikként emelik ki. A sportágban régóta szokás, hogy sérülés miatti többhónapos kihagyást követôen a versenyzôk sikeres visszatérését segítve a korábban elfoglalt helyezésükkel megegyezô pozíciót, úgynevezett "védett besorolást" kapnak. Venus Williams a wimbledoni bajnokságot követôen 4. volt a ranglistán, Serena visszalépésével kerül Melbourne-ben a kiemelés 3. helyére.

Élesen bírálta a kiemelési rangsort Amelie Mauresmo.

— Venus Williams sérülése miatt visszaesett a világranglista 11. helyére, itt mégis a 3. kiemelt lett. Mintha engem büntettek volna meg azért, mert ô sokat kihagyott — mondta a francia kiválóság, miután kiderült, hogy a visszalépett Serena Williams 3. pozícióját nem ô kapja.

Paul McNamee tornaigazgató magyarázatul csak annyit mondott, hogy rendszerint a világranglista alapján történik a kiemelés, de ezúttal a nôi játékosokat tömörítô WTA ajánlására kivételt tett.

A rangsorban éllovas Justine Henin-Hardenne-t viszont nem zavarja a különleges bánásmód:

— Venus annyit letett már az asztalra, hogy ennyi igazán jár neki — jelentette ki a belga klasszis.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -