2004. január 17.
(XVI. évfolyam, 12. szám)

Pénteken átfogó programmal emlékeztek a román közigazgatás bevezetésének 85. évfordulójára Kolozsváron. Ez alkalomból a kormány helyi képviselôi háromnapos rendezvénysorozatot szerveztek, amelynek keretében kiállítás megnyitására, tudományos tanácskozásra, oklevelek átadására és színházi elôadásra került sor. A Prefektúra Napjait idén második alkalommal szervezik meg, az elsô ilyen rendezvényt tavaly tartották. Az esemény kapcsán nem lehet viszont eltekinteni attól, hogy az 1918–1919-es impériumváltás során az erdélyi magyarság kisebbségi státusba került. (Részletek az 5. oldalon)

A Kolozsvári Rádió immár nemcsak az éterben, hanem a világhálón is megtalálható. Az intézmény vezetôsége tegnap mutatta be a www.radiocluj.ro címû weboldalt, amelynek egyebek között magyar változata is olvasható.

A honlap tervezôi elsôsorban a városuktól távol élô kolozsváriakra gondoltak, akik nem hallgathatják rádiókészülékeken keresztül a közszolgálati rádió adásait. Éppen ezért a számítógép felszerelését kiegészítô hangfalakkal rendelkezôk hallgathatják az adást, de a naponta elhangzó híreket írott változatban is elolvashatják. A tervezôk a szórakozásra is gondoltak, ezért zenés üzeneteket és különbözô toplistákat közölnek a szájton, amelyek alakulásába a hallgatók is beavatkozhatnak. A rádiósok így terveznek interaktív jellegû viszonyt teremteni hallgatóikkal.

Orbán Katalin, a magyar adás fôszerkesztôje lapunknak elmondta, hogy a magyar nyelvû oldal is a román változat mintájára készült. A honlap — amellyel új kommunikációs lehetôséget teremtenek a hallgatókkal — ugyan már elérhetô, azonban még dolgoznak rajta, mivel a magyar karakterek nem minden esetben találhatók meg a szövegben. A szerkesztôk és a tervezôk más hasonló apró hiányosságot igyekeznek pótolni az utolsó száz méteren, azt remélve, hogy minél szélesebb közönséghez juthat el a rádió adásainak tartalma.

B. T.

Az internet megjelenése számos új lehetôséget nyitott azok számára, akik valamelyest értenek a számítógépekhez. A világhálóról gyakorlatilag bármit le lehet tölteni, és ez a tény megélhetést biztosít számos kolozsvári fiatalnak is, akik így szerzik meg a legújabb hollywoodi filmeket, legfrissebb zenei albumokat, vagy éppenséggel játékokat, majd eladják az érdeklôdôknek. A vállalkozás mindenki számára nyereséges, mivel egy új játék ára, valamint az új filmek (videókazetta vagy DVD formátumban) meghaladhatják az 1 millió lejt, egy könnyûzenét tartalmazó CD pedig néhány száz ezer lejért vásárolható meg az üzletbôl. Mindezzel ellentétben 30–50 ezer lejért a fentebb említett kalózoktól meg lehet kapni ugyanazt a minôséget, ráadásul a hollywoodi filmeket jóval a hivatalos bemutató elôtt, az otthon nyugalmában élvezheti az, aki egy átlagos számítógéppel rendelkezik. Kárt csak a szóban forgó termék szerzôjének okoznak, neki viszont óriásit. Természetesen a szerzôi jogok megsértése törvénybe ütközik, de úgy tûnik, ez nem akadályozza a jelenség terjedését. A Szabadság Adrian Marian fôfelügyelôt kérdezte az ilyen jellegû bûncselekményekrôl:

— Sajnos nem rendelkezünk elég emberrel ahhoz, hogy külön osztályt alakítsunk ki az ilyen jellegû bûntények felkutatására. Nem én határozom meg, hogy melyik bûntény a súlyosabb, az emberöléseket és egyéb erôszakos bûntényeket azonban kötelesek vagyunk prioritásként kezelni. Ha valakire rábizonyítják, hogy lopott terméket adott el, akkor természetesen bûnvádi iratcsomót állítunk össze a nevére, és akár börtönbüntetést is kaphat. Ugyanakkor nagyon nehéz bebizonyítani ezen bûncselekményeket: a legegyszerûbb az lenne, ha egy civil ruhás rendôr jelentkezne vásárlóként, és rajtakapná a bûncselekményen a kalózt. Ez viszont nem járható út, mert a törvényszék elutasítaná, mondván, hogy a rendôr provokálta a törvénysértést — véli a szóvivô.

Ugyanakkor az egyik helyi újságban több oldalt is kitesz a kalózok felhozatalát reklámozó kínálat. Így akadtunk rá egy fiatalemberre, aki Ionelként mutatkozott be, és hajlandó volt megosztani velünk a mesterség titkait. — Nem vagyok nagymenô a szakmában…— szerénykedik. — Nem én töltöm le a filmeket az internetrôl, én is csak kapom azokat az ismerôsöktôl. Személyesen öt fickót ismerek, akik ebbôl élnek, az egyik lakásában szinte 5000 CD-t láttam: filmek, zene, játékok… Tudom, hogy törvényellenes, amit csinálunk, éppen ezért nem is adom el a filmeket ipari mennyiségben. Félünk a rendôrségtôl, ha jól tudom, egyikünket nemrég elkapták. Mindennek ellenére, szerintem a jövôben a jelenség terjedni fog Romániában — mondotta.

A szerény fiatalemberrel ellentétben mások igenis nagy mennyiségben adják el a lopott filmeket, sôt a kínálatból a pornófilmek sem maradnak ki, ezeket leginkább kiskorúaknak adják el. Köztudott továbbá, hogy Romániában a magánszemélyek nem veszik meg a licenceket a szoftver használatára, ellentétben a nyugati országokkal, ahol szinte elképzelhetetlen használni egy programot anélkül, hogy megvásárolnák. Teszik mindezt annak ellenére, hogy a szóban forgó programok ára megütheti a néhány száz eurót is, ez az összeg pedig számunkra kifizethetetlen.

G. A.

Elhelyezték a kétnyelvû helységnévtáblát a 21–22 százalékában magyarok lakta Aranyosgerend határában is. A település két bejáratánál elhelyezett négy tábla 69 millió lejbe került.

— Másfél évvel ezelôtt rendeltük meg a kétnyelvû helységnévtáblákat Aranyosgerendre, ám a készítésére kijelölt bukaresti cég hol táblahiányra, hol festékhiányra panaszkodva csak most készítette el azokat — mondta Popa Ioan polgármester. — Korábban elhelyeztünk már kétnyelvû helységnévtáblát Aranyosgerenden, ám azok nem feleltek meg a szabványoknak, ezért az útigazgatóság felkért: távolítsuk el ôket. Bízom abban, hogy semmiféle incidens nem születik az elhelyezés miatt, ebben a hitemben a helyi románok és magyarok között fennálló jó viszony is megerôsít — mondta.

A többnyelvû helységnévtáblák elelhelyezésérôl rendelkezô közigazgatási törvény már évek óta érvényes. Sok helyen a település román elnevezésének tükörfordítását próbálták magyar elnevezésként ráerôltetni a helyi közösségekre és a helységnévtáblákra. A Román Akadémia végül jóváhagyta a településnevek jegyzékét, amelyhez képest további módosításokat sikerült eszközölni azon elnevezések esetében, amelyek nem feleltek meg a valóságnak, illetve nem követték a magyar helyesírás szabályait.

(ke)

Felvinc — sokak számára Unirea-ként ismert község — Torda és Tövis között elhelyezkedô kis Fehér megyei település. Valamikor teljes egészében magyarok lakták, akárcsak a hozzátartozó öt falut. Sajnos ezek a települések mára szinte egészen elvesztették magyar jellegüket — sok helyen még hírmondó sem maradt a régiekbôl. Jelenleg Felvincen a magyarok arányszáma húsz százalék körül van. Nemigen olvasni errôl a településrôl: csend van itt. Az idei tanévkezdésnek is csendes jellege volt — döbbenettel sötétítve.

Az Avram Iancu nevét viselô iskolában, a könyvtár csendjében, Péter Tünde matematika, Kiss Ferenc magyar-román-angol és Szalontai Róbert fizika-informatika szakos tanárokkal beszélgettem. Elmondták: az iskola több mint 200 tanulójából kevesebb mint két tucat jár a magyar tagozatra: az összevont I–IV. osztályban tizenhárman, ötödikben öten, hatodikban négyen vannak míg a hetedik osztályban mindössze egyetlen gyermek van. Magyar nyolcadik osztály nincs. Ennek sajátos története van.

Az iskolában nemrég még minden osztály mûködött, szeptember 15-én még öt nyolcadikosuk is volt. Tizennyolcadikára ezek a diákok szülôi kezdeményezésre mind átiratkoztak anagyenyedi kollégiumba.

Mindez azonban nagy titokban zajlott, a tanárok, de az iskola vezetôi sem tudtak semmirôl. Csak egészen késôn, a tanévkezdés után közölték szándékukat, nagy meglepetést szerezve mindenkinek. Az igazgató és a tanárok is megpróbálták jobb belátásra bírni a gyerekeket. A szülôkkel is beszéltek, akik azonban elmondták, hogy gyermekeik nem tudnak kellôképpen felkészülni az év végi megmérettetésre, mert összevont osztályban tanulnak. A magyar tagozaton valóban összevont osztályok mûködnek az alacsony létszám miatt: az ötödiket a hetedikkel, a hatodikat pedig a nyolcadikkal vonták össze. De a fô tantárgyakat mindannyian külön tanulták, és a tanárok is mind szakképzettek. Minden tantárgyat magyar anyanyelvû tanár tanít. — Mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy a gyerekeknek minél jobb legyen — mondják. — A tavalyi képességvizsgán elért eredmények is ezt bizonyítják. Mind a hat nyolcadikos sikeresen vizsgázott. Hárman elméleti líceumba mentek, egy sport líceumba, egy tanítóképzôbe ment, egy pedig református szeminarista lett. Képzetlen, nem megfelelôen oktatott tanulók ilyen teljesítményre képtelenek lennének, ezt mindenki tudja. Az is nagy elôny volt például, hogy kevesen voltak. Mindenkire jutott elegendô idô. Mindenkivel külön foglalkoztunk. Minden sorukat, minden mondatukat ellenôrízhettük. Jobban odafigyelhettünk rájuk. Ez jó is volt nekik. De úgy látszik nem eléggé… — teszik hozzá keserûen.

— Hány felvinci gyerek tanul most Nagyenyeden?

— Egy elsôs, egy negyedikes, két hatodikos, egy hetedikes, és hat nyolcadikos, akikrôl meséltem… Ez összesen 11, ami rengeteget számítana iskolánk magyar tagozatának.

— A gyerekeknek nem nehéz az, hogy naponta ingázzanak?

- De igen, nagyon. Reggel hat órakor kelnek, másfél kilométert gyalogolnak a vonatállomásig, utaznak, majd Nagyenyeden ismét másfél kilométer gyaloglás következik. Délben, órák után ugyanez. Fél 6, mire hazakerülnek. Ekkor már holtfáradtak, és a másnapi lecke még hátra van. Ez szerintem nemcsak egy gyermeknek, de még egy felnôttnek is komoly nehézséget jelent. Mi fôleg azért vagyunk szomorúak, mert semmirôl nem tudtunk semmit. Nem ültünk le, és beszéltük meg együtt, szülôk, tanárok, diákok a gondokat, bajokat, problémákat, elônyöket, hátrányokat. Szomorú, de igaz. És ezen sajnos nem tudunk változtatni.

Mindannyiunkban ott van ugyanaz a kérdés és sehogy sem találunk rá választ: amíg a magyar tagozat nem szûnik meg magától, miért szüntessük meg éppen mi…

Ladányi Emese Kinga

Egy dél-afrikai hírügynökség jelentette: "2004. február 30-án Kolozsvár polgármestere a város népparkjában felavatja az általa mélyen tisztelt és nagyrabecsült Nagy Imre szobrát. Az avató ünnepségre meghívta Orbán Viktor volt magyar miniszterelnököt és Csurka István párt-elnököt. Másnap Tôkés László püspököt látja vendégül, s a baráti légkörben lezajló ebéd után meglátogatják a Botanikus kertet, ahol a polgármester legújabb, piros-fehér-zöld szirmú kedvenc tulipánjait csodálhatják meg a vendégek." — Hogyan? Mármint, hogy ez hülyeség? — Miért, tavaly talán elhittük volna, hogy Vadim Tudor kipás férfiakkal karöltve, tiltakozások ellenére is felavat egy zsidó államférfi-szobrot?!

B. É.

A MEGYEI GRAFIKAI ÉS IPARMÛVÉSZETI SZALON január 20-án, kedden 13 órakor nyílik meg a Romániai Képzômûvészek Szövetsége kolozsvári fiókjának Szentegyház utcai galériájában (Iuliu Maniu utca 2–4.).

A KOLOZSVÁRI NÉPFÔISKOLÁN dr. Vekov Ildikó általános fôorvos Mindennapi életünk és a stressz címmel tart elôadást január 20-án, kedden du. 5 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii utca 5.).

VERESS KÁROLY: EGY LÉTPARADOXON SZÍNE ÉS VISSZÁJA (Hermeneutikai kísérlet a nem lehet–probléma megnyitására) címû könyvét mutatják be január 19-én, hétfôn du. 6 órakor a Gaudeamus könyvesboltban. A Pro Philosophia Kiadónál megjelent kötetet Dávid István méltatja.

PIROSKA-NAPOT TARTANAK a Nyugdíjasklub zenés–táncos összejövetelén január 18-án, vasárnap du. 5 órától, a Heltai-alapítvány Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti klubtermében.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Gothika — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától, hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Igazából szerelem — angol–amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30-tôl és kedden egész nap; január 19-én, hétfôn este 8 órától a francia filmtéka keretében: Jeanne et le garcon formidable.

GYÔZELEM — Hóhatár — A félelem felpörget — angol bemutató. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel szerdán egész nap.

FAVORIT — Csaó, Lizzie! — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — Amerikai pite 3 — Az esküvô — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától és hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — Lara Croft: Az élet bölcsôje — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; kedvezménnyel naponta 15 órától és szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — New York bandái — amerikai. — Vetítések idôpontja: 16, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; csütörtökön zárva.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Január 21-én, szerdán este 8 órakor: Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája — stúdióelôadás. Rendezô: Mihai Mãniutiu m. v. — CSAK 16 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Január 23-án, pénteken este 8 órakor: Ionesco: Jaques vagy a behódolás — stúdióelôadás. Rendezô: Tompa Gábor. — CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Ma, január 17-én, szombaton este 7 órakor: Görgey Gábor: Örömállam.

Január 20-án, kedden este 7 órakor: Shakespeare: Hamlet. Rendezô: Vlad Mugur.

Magyar Opera

Január 19-én, hétfôn este 7 órakor: Sodrásban — A Maros Mûvészegyüttes vendégjátéka.

MAGYAR OPERA

Január 18-án, vasárnap du. 5 órakor: Vajda János: Leonce és Léna. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendezô: Selmeczi György m. v.

Január 22-én, csütörtökön este fél 7 órakor, a Magyar Kultúra Világnapja alkalmával: Erkel Ferenc: István király. Vezényel: Hary Béla. Rendezô: Dehel Gábor.

ROMÁN OPERA

Január 19-én, hétfôn este 7 órakor: Gounod: Faust.

DIÁKMÛVELÔDÉSI HÁZ

Ma, január 17-én, szombaton este fél 7 órától a hangversenyteremben: Brahms-hangverseny a III–V. évesek szimfonikus zenekarának elôadásában.

PUCK BÁBSZÍNHÁZ

Január 18-án, vasárnap de. 10 órakor: Vasilache és Mãrioara — román tagozat; déli 12 órakor: Plüm-plüm — magyar tagozat.

Gecse Géza történész, a Magyar Rádió riportere Állam és nemzet a rendszerváltás után címû kötetét mutatták be január 15-én, csütörtökön a Gaudeamus könyvesboltban, a szerzô jelenlétében. Az esemény a szerzô személyisége és a téma súlya miatt nagyszámú érdeklôdôt vonzott, a bolt alig tudta befogadni a közönséget.

A riportkötetet Kötô József mûvelôdéstörténész, Bakk Miklós politológus és Cseke Péter professzor méltatta, az ünnepi hangulatot fokozták Tolcsvay Béla gitárkísérettel elôadott énekei.

A szerzô elmondta: a kötet immár a harmadik kiadásához érkezett, az anyagot számos városban, már Erdély-szerte is bemutatták. Kolozsvár fontos számára az értékei miatt.

Kötô József szakszerû elôadásban elemezte a kötetet, kiemelve: riportkötetrôl lévén szó, legfôbb értéke az, amit és akitôl kérdez a szerzô.

Nemzeti történelmünk legalapvetôbb, legkínzóbb kérdéseit teszi fel "korunk hôseinek", a ma történelem formálóinak. Kötô bevallotta, számára katartikus olvasmány volt a könyv: szembesítette történelmével, s ezáltal önmagával is.

A kötet alapkérdéseket vet fel: be tudjuk-e tartani a sikeres nemzetek politikáját, a valamit-valamiért valóságát? A történelem során nemzetünk erkölcsös, helyes döntéseket hozott olyankor is, amikor talán célszerûbb lett volna egyezkedni. A gesztusok politikáját alkalmaztuk a bizantinus iskolával szemben, a szomszédainkkal való kapcsolatokban is. Szintén alapvetô kérdések: van-e magyar koncepció a határon túli magyarok helyzetének rendezésére; figyelembe vesszük-e geopolitikai meghatározottságunkat; a forradalom után született alapszerzôdések sorának volt-e gyakorlati politikai haszna. Ugyanígy a státustörvény, az önrendelkezés témája is terítékre kerül.

Ezekre az alapkérdésekre próbáltak válaszolni az interjúalanyok, ám a kötet rendkívüli értékét bizonyítja, hogy Gecse Géza kérdéseinek önmagukban is tartalma, értéke van — mondta Kötô. Felzaklató, cselekvésre késztetô mû a könyv, hiszen kiderül, hogy végsô soron az elmúlt több mint egy évtized alatt nem sok problémát sikerült kielégítôen rendezni. 2004-ben feltehetôk ugyanazok az alapkérdések, amelyek 1990-ben aktuálisak voltak. Hozzá kell fognunk, hogy ne csupán a tetôt foltozgassuk újra meg újra, ha alapjaitól kell újjáépíteni a házat — zárta beszédét Kötô József.

Bakk Miklós nemzetpolitikai kérdezônek nevezi Gecse Gézát, elismerve: a jól feltett kérdések a probléma fél megoldását jelentik; a jelen gondjait visszavetíti a történelemre, abból építkezik. A riportkötet szövege (így például a Habsburg Ottóval, Diószegi Istvánnal, Jeszenszky Gézával, Kovács Lászlóval, Méray Tiborral, Orbán Viktorral, Csoóri Sándorral, Medgyessy Péterrel stb. készült interjúk) ingyenesen letölthetôk a www.gecse.com internet oldalról, hogy a világ minden táján élô magyarok hozzájuthassanak, illetve azok is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy könyvet vásároljanak. Sajnos, ez egyre gyakoribb jelenség, és a magyarországi kiadók tisztában vannak azzal, hogy áraik sok erdélyi olvasó számára elérhetetlenek.

Farkas Imola

A British Council által indított projekt lebonyolításában az Octavian Goga Megyei Könyvtár vállalt partnerséget; a november 27-én, angol könyvillusztrátorok munkáiból nyílt kiállítás következô állomása Temesvár lesz.

A gyerekek rajzversenyének díjkiosztóját január 16-án délelôtt tartották. A döntés nem volt könnyû, hiszen 379 rajz közül kellett a zsûrinek a 25 legjobbat kiválasztania. Ezek részt vesznek majd a verseny bukaresti országos szakaszán.

A rendezvényt a szervezôk rendkívül sikeresnek tartják: a két- hetes programban 26 osztályból összesen 436 tanuló vett részt, a kolozsváriak mellett apahidaiak is. Most már csak a tanárokon múlik, hogy az alternatív nevelésrôl tanultakat a gyakorlatban is alkalmazzák, továbbadják.

F. I.

Buzás Pál zongoramûvész-pedagógus negyven éve tanít a kolozsvári zenelíceumban. Sikerekben és elismerésekben gazdag tanári múltjára és jelenére vetett fényt a január 15-én a Magyar Operában megtartott, dokumentum-kiállítással egybekötött hangverseny, amelyen a régi és új tanítványok léptek fel.

A plakátokból, fényképekbôl, krónikákból, mûsorokból, oklevelekbôl összeállított dokumentum-kiállítást a magyar opera felsô csarnokában nyitotta meg Banner Zoltán, aki régi barátként látogatott haza erre az eseményre. Ünnepi beszédében meleg szavakkal üdvözölte Buzás Pált, akivel a diktatúra "sötét évtizedeiben" zenés-irodalmi esték sorozatával próbáltak Erdély-szerte fényt gyújtani a meggyötört emberek szívébe. De Buzás Pál nem csupán elôadóként hirdette a bartóki állhatatos, kitartó, magas mércéjû mûvészi munka szépségét, hanem a zongorapedagógiában fedezte fel azt az utat, amellyel mûvészi tudását, elképzeléseit átörökíthette a fiatalabb zenésznemzedékek számára. Buzás Pál tanári pályájának negyedik évtizedében nyugodt lelkiismerettel, emelt fôvel állhat meg régi és új tanítványai elôtt.

Banner Zoltán örömfalnak nevezte a dokumentum-kiállítást, amely a 40 év sikereit mutatta be, de ki tudná megmondani Buzás Pál zongoratanáron kívül — talán pályatársai —, hogy mennyi idegességgel, kételyekkel, szorongással eltöltött fáradságos munkát rejt ez az örömünnep?! Ettôl szép a zenepedagógus munkája, hogy igazából a "végterméket", a mûvek mûvészi értékét csillogtatja meg a hallgató elôtt anélkül, hogy a közönség ismerné a "kulisszatitkokat."

A csütörtök esti hangversenyen régi és új Buzás-növendékek nyújtottak színvonalas elôadást a népes hallgatóságnak.

A mûsort a legifjabb tanítvány, Eckstein-Kovács Ráhel nyitotta meg, aki Bartók Mikrokozmoszából adott elô két részletet. A mûsorvezetô Marton Melinda, a magyar opera magánénekesének szavait idézzük: "Reméljük, csillag lesz a kislányból!" Szôcs Kristóf és Szép András nem elôször lépett fel a nagyközönség elôtt, Haydn Magyar rondó négykezes átiratával az együttmuzsikálás örömét hirdették, Grieg Két lírai darabját és Kabalev-szkij Op. 40-es Változatok címû mûvét egyénileg is muzikálisan szólaltatták meg.

Demény Attila zeneszerzô, a volt Buzás-tanítvány Három zongoradarabját fia, Demény Balázs adta elô, aki jelenleg a zenelíceum többszörösen díjazott diákja. A három végzôs növendék: Boldizsár Katalin, Mare Andrada és Demeter András Rahmanyinov ritkán hallott Románcát adták elô hat kézre, nagy sikerrel.

Az est további részében a régi növendékek léptek fel, akik közül egyesek megmaradtak a zongora szerelmeseinek, mások váltottak ugyan, de a zenei pályán maradtak énekesként, zeneszerzôként, oboistaként, muzikológusként, karmesterként.

Sz. Veress Ildikó, a magyar opera énekesnôje Pergolesi Se tu m’ami címû áriáját szólaltatta meg Nagy Ibolya zongorakíséretével, aki az opera korrepetitora, az Agnus Rádió munkatársa. Lászlóffy Zsolt zeneszerzô, pedagógus, karmester saját Zongoradarabját játszotta ôsbemutatóként. Hary Noémi, a Transilvania Filharmónia oboistája Schumann Románcát szólaltatta meg, meglepetésként Marton Melinda énekesnô kíváló zongorakíséretével, majd szerepet cserélve, Hary Noémi biztoskezû zongorakíséretével Marton Melinda Erkel István király címû operájából Crescimira áriáját énekelte bensôségesen Könczei Árpád zeneszerzô, koreográfus és testvére, Kön-czei Csilla néprajz szakos fôiskolai tanár — mindketten a táncházmozgalom elkötelezettjei —, Könczei Árpád Tanulmány 2. címû, háromkézre komponált mûvét adta elô. Vermesy András bécsi zongoramûvész, néhai Vermesy Péter zeneszerzô fia Szkrjábin Prélude és Nocturne Op. 9-es, csak balkézre írt mûvét tolmácsolta, érzékeny hangszínekkel. Az est befejezô száma Mendelssohn II. d-moll Zongoraversenye volt, megszólaltatója a több hazai és külföldi díjat nyert, végzôs Mare Andrada volt, a Magyar Opera Zenekarát Szeghô Péter szerzô, muzikológus vezényelte.

Buzás Pál tanári pályájának negyvenedik születésnapját régi és új tanítványok, idôsek és fiatalok zenével ünnepelték, mert ahogy Guttman

Mihály köszöntô beszédében mondta: "zenével ünnepelni jobb!"

Kulcsár Gabriella

Erdélyi örmény gyökerek
A folyóirat múlt év decemberi számában az örmények történetérôl szóló írás befejezô részében többek között a magyar–örmény kapcsolatokról, az örmény nyelvrôl és írásbeliségrôl, valamint az örmény kereszténységrôl és egyházszervezetrôl olvashatunk. Karácsony Jánost, a gyergyói táj festôjét Murádin Jenô mutatja be. Beszámol a lap a szamosújvári örmény katolikus székesegyház közvetlen közelében történt törvénytelen építkezésrôl, az engedély nélkül felállított világháborús emlékmûrôl, valamint a gyergyói örmény konferenciáról.

Mûvelôdés
A folyóirat novemberi számából megtudhatjuk, hogy a nagyszalontai Arany János Mûvelôdési Egyesület visszakapta az Arany-portát, s ha elkészül a "bogárhátú ház" mása, a földes szobákban az egyesület múzeumot kíván berendezni. Tudósít a lap a gálospetriben megtartott honismereti táborról, az erdôcsanádiak szervezte Gyöngykoszorú-találkozóról, Nagybánya híres fôterének szakszerûtlen beépítésérôl, a kalotaszegi fotó és videótáborról és Csibi Orbán Zsófia textilmûvész tevékenységérôl. Az évforduló kapcsán pedig "a haza bölcse", Deák Ferenc kerül az érdeklôdés középpontjába. A decemberi lapszám immár hagyományosan az EMKE-díjasokkal foglalkozik. De olvashatunk a lapban a 21. század képzômûvészetérôl, a bánsági Szônyi István festômûvészrôl és Siklódi Piroska textilmûvészrôl, valamint a lakodalom eszmeiségében tetten érhetô erotikáról is.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

A 2002-es esztendôben hatvanezer, 2003-ban "csak" ötvennyolc-ezer! Dicsekedhetünk: javult a kimutatás, mehetünk neki az új évnek. Ötvennyolcezer magyar gyermek nem született meg Magyarországon, mert már az anyaméhben lemészároltatott. Nincs életszínvonal, nincs szociális háló, mondják a kézmosósdik. Nem az nincs, uraim és hölgyeim, hanem erkölcsi tartás nincs, egészséges emberi és nemzeti identitástudat nincs, az élet respektusa nincs, egymás megbecsülése nincs, önmagunk megbecsülése nincs, nincs... nincs.... nincs. Milyen nôi (magyar nôi) társadalom az, amely ekkora pusztítást megenged magának, milyen férfi-társadalom az, amely nem fogja kézen a nôt, bátorítván: vállalja fel a leendô pici emberkét. Ha a kéjnek, mámornak volt keletje, akkor legyen a vállalásnak is. De milyen orvostársadalom az, amely ezt a héroszi méretû mészárlást véghez vitte? Milyen emberek ezek, minek a nevében cselekszenek, s züllenek le orvosi magaslatukról "kápókká"? Mert ötvennyolcezer csemetét kapartak ki, ez már nem emberi jog-kritérium, ez fékevesztett bûnözés. Képzeljük csak el, ha a 2002-es hatvanezer gyermek megszületik, s a 2003-as ötvennyolcezer is, benépesítvén, szaladgálnak utcáinkon, tereinken, udvarainkon, s a magyar nôk igen sokának savanyú, bezárkózott életét bearanyoznák, s nem múlna ki tevékenységük a kutya pisiltetésén. Milyen más lenne ennek a népnek, országnak a légköre, életvitele, hangulata. Mert a kisgyermek olyan, mint a Napsugár, nyíltszívû és szemû, s nem látnánk lesütött szemû nôket, férfiakat a metrón, utcákon, összehúzódva, mint a perzselt szalonnabôr.

Tudom, hogy van eset, amikor egészségi okok szólnak bele a magzat felvállalásába, vannak meggyötört lelkû nôk, de van az ellenkezôje is: a könnyelmûség, a legyintéses nemtörôdömség, férfi erôszakosság, alacsony szintû szexuális kultúra. De mindez nem mentesíti azokat, akik ezt a Mohi-pusztai méretû veszteséget összehozták.

Hiszem, hogy mindezekért egyszer ki-ki felelni fog, mert aki az alig elindult, leendô életnek útját állja, kétszeres bûnözô és egyszer a lelkiismeret számon kéri. Hiszem azt is, hogy lesz egy felelôs törvényhozás, amely tisztázza, hogy az emberi jog kérdéskörében meddig terjednek a szabadság határai, s hol torzulnak zagyva szabadossággá. Hiszem, hogy talpra állnak az egyházak, s mint hajdan, kiközösítô megbélyegzést alkalmaznak a bûnözés szekértolóival, önkéntes halál-táncosaival szemben. S szeretném hinni, hogy a magyar nôi és férfitársadalom tagjai embernek számítják magukat, anyai magaslatra, apai méltóságra képesek, s nem illeti meg ôket a jövô címkézése: kéjelgô "senkisincsek" voltak.

Ami engem illet, ha nôgyógyász lennék, s lenne a számlámom jó pár kaparás általi gyilkosság, szembeköpném magam a tükör elôtt, és letenném a kaparót. De így is szégyel-em, mert olyanok életére törtünk, akik nem tudtak védekezni. S ráadásul — úgy hírlik — világelsôként, megint.

László György

Elôbb utca, késôbb városrész neve Kolozsvárt.

1. A XIX. század második felében, amint Jakab Elek Kolozsvár története címû terjedelmes munkája elsô kötetében írja (37.), a Hidelvi tized egyik utcájának a neve.

1852–1857: "a kül király-ucza három sikátorával, ú. m. dézmacsûri sikátor, Lupsa és sziget nevû".

Minthogy a felsorolás elsô utcája (Dézmacsûri sikátor) a késôbbi Szeszgyár, a harmadik (sziget) a késôbbi Kis-Bretyó (Csóka) utca, a Lupsa a Nagy-Bretyó, a késôbbi Veréb utca neve volt.

2. A XX. században a Lupsa már nem utcára, hanem a Szamos jobb partján, a közvágóhídtól keletre, nagyjából a Kisszamos (Malomárok) nyugati ágáig terjedô területre, egyesek szerint a Kisszamoson túl, a két Kisszamos közötti területre is vonatkozott. Déli határa az Apafi (Móricz Zsigmond, Bukarest) utca, északi a vasútvonal volt, írja Szabó T. Attila Kolozsvár települése a XIX. század végéig címû munkájában (79.). Nagy István szerint a "hírhedt Lupsa" a Berek utca környéke (Külváros 90.). Mások szerint, amint Tatár Zoltán …de a Lupsára se! címû írásában erre hivatkozik (Szabadság, 2003.X.30., 3.), újabban a Pap és a Fecske utcától keletre lévô, ismét mások szerint az Állatvásártér, vasútvonal, Cukorgyár, illetôleg a Pacsirta, Csertörô és a Lázár utca közti városrész neve.

Szabó T. Attila szerint román családnévbôl származhat [Kvtel 79.]. A Lupsai családnév a XVI. elején bukkan föl (1505, Lupsay, Kolozsmonostor [Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára. XIV–XVII. század, 689.]. Kolozsvári adatunk 1585-bôl: Lupsay Menyhart, akasztó-ispán [Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár (EMSzT), I. 168.], a városi tanács akasztással megbízott tisztségviselôje. A Torockószentgyörgyi Thoroczkay család levéltárában egy 1572. évi iratban "Lupsay Janos felseo Jaray nemes" neve szerepel [EMSzT III. 828.].

E név a Lupsa nevû településsel függ össze (1366: villa Lwpsa; 1370: possessio Lwpsa (’birtok’); 1437: Lupsa; 1441: Naghlwpsa et Kyslwpsa [Suciu C.: Dictionar istoric al localitãtilor din Transilvania I. 370.]. Ez viszont puszta személynévbôl keletkezhetett magyar névadással. Az alap személynévhez figyelembe veendô a szerb-horvát Ljubiša, a lengyel Lubsza [lubsa] és a román Lupsa személynév. Az Aranyos jobb oldali mellékvizének (Lupsa-patak, 1437: Lwpsapathaka) neve alapján szláv víznévi eredetre is gondolhatunk (ukrán Ëtáøà [ljubsa]) [Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. 199.]. Kôhalom közelében is van egy azonos nevû település (1539: Lwpsa; 1589: Lupsa [Suciu I., 370.]). Nevének eredete fönnebb említettével azonos.

Asztalos Lajos

Bevallom, engem például nem zavar még az sem, hogy a székelyudvarhelyi polgármester, MPSZ-elnök Szász Jenô úr azt hiszi, hogy ô, illetve az általa vezetett polgári egyletnek kell megváltania Kolozsvár és Kolozs megye magyarságát, ha egyébtôl nem is, hát az RMDSZ (amelybe beleértendô a Kolozs megyei szervezet is!) ármánykodásaitól, magyartalan aklától (hogy ne mondjam: fertôjétôl). Istenem, hát valakinek már miket is meg kell váltania, ha erre mi önerôbôl képtelenek vagyunk. Egyébként is romániai magyarságunk megváltása most ismét fellendült, amin nem lehet csodálkozni, választások közelednek, nemsokára kiteszik a nagy kondért, iparkodni kell! Engem továbbá az sem zavar, ha Szász úr Udvarhelyen azt hiszi, Kolozsvár, Kolozs megye magyarsága kimondottan róla és az MPSZ-rôl álmodozik (mint kanveréb szokott a bájos holdvilágon). Lehet, hogy más "keretrôl" álmodozik, lehet, hogy nem. Lehet, hogy azt hiszi, neki mégis jobb, hasznosabb, célravezetôbb az egységes, megosztatlan fellépés; lehet viszont az is, hogy mindenféleképpen szaporodni akar, osztódással (ha már másként egyre csak fogy). Az az igazság, hogy nehéz az olyan — Szász úr nem is nagyon régen elhangzott minôsítésével élve! — szarványmagyarokon eligazodni, mint amilyen a lassacskán Kolozsváron, Kolozs megyében is szórvánnyá váló magyarság. Engem még az sem zavar, hogy egyelôre nem tudható az MPSZ kolozsvári, Kolozs megyei — elképzelt választási listáira kiszemeltek mitôl derekabb, becsületesebb magyarok, s hozzáértôbbek, szakmailag felkészültebbek, mint például a megyei RMDSZ leendô listáin szereplôk?! Talán a nagyotmondásban, demagógiában? Na, az könnyen meglehet. Vagy például abban, hogy sokunkénál nagyobb a kokárdájuk, amit illô alkalmakkor ki (kívülre) lehet tûzni, hogy látva láttassék? Valószínûleg ez is. Engem mindössze egyetlen apróság zavar, igaz, meglehetôsen, mindazon eszmefuttatásból, amelyben Szász úr Udvarhelyrôl kifejti, hogy ideje jött Kolozsvár, Kolozs megye magyarságának a "keretbe szervezésére", mármint MPSZ-keretbe. Újságírói kérdésre válaszolva, Szász úr elárulja, hogy azért nem árulják el, nem fedik fel leendô jelöltjeik nevét, mert attól tartanak, megfélemlítik ôket ("nehogy megfélemlítsék ôket"). Na, és kik, ki félemlítheti meg ôket? — kérdezhetjük. Hát ki más — válaszolhatjuk —, mint az RMDSZ megyei szervezete, illetve annak vezetôsége, lévén, hogy az ô "kiválasztottjainak" lesznek az ellenjelöltjei a még titkosított leendôk. Azért logikus ez a következtetés, mert csak azoknak szokás, ugyebár, megfélemlíteni másokat, akik ellen ezek a mások szervezkednek, fel akarnak lépni.

Kemény vád ez? Hangulatkeltés, választási kampány-demagógia? Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének belsô életét, történéseit, vallott és vállalt elveit, vagy akár listázási gyakorlatát is élôben ismervén — és nem Udvarhelyen elképzelegve! —, szerintem ez az egész megfélemlítési akármi nem egyéb mindközönséges rágalomnál, bemocskolási szándéknál.

Mellékesen megjegyezve: az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, vezetôsége, MKT-ja stb. soha nem minôsítette sem Szász urat, sem az MPSZ-t!

Nos, egyelôre ennyit a karakánságról, egymás kölcsönös tiszteletérôl (vagy legalább megtûrésérôl, tudomásul vételérôl).

Millió puszival Udvarhelyre, diákkorom boldog városába, maradok továbbra is a Drágajó Mindannyiunknak kijáró kiváló tisztelettel:

Molnos Lajos

Tudósok, tudományos megfigyelések szerint egy élôlény 1–10 millió évet él a Földön, mielôtt a különféle környezeti módosulások miatt végleg kihalna. Az ember félmillió éve lakja a kék bolygót, és máris veszélyesen befolyásolta azt. Nem véletlen, hogy egyre többen és egyre hangosabban foglalkoznak a környezetvédelem kérdéskörével már Romániában is. Hatalmas munka ez, hiszen elsôsorban a környezetét többnyire tudatlanságból pusztító lakosságot kellene tájékoztatni, felvilágosítani cselekedeteinek káros voltáról, alternatívákat kínálni. És ez politikailag korántsem hálás feladat. Rövid távon, még négyéves mandátumokban gondolkodva sem kifizetôdô, nem látványos. Bár szerencsére az Európai Unióhoz való csatlakozás hajszájában kötelezôvé válik.

A szokatlan nyári forróság, szárazság miatt csupán a panaszkodás és kártérítések követelése a divat, hasonlóképpen — a laikusok számára a szá-razsággal furcsamód egybeesô — áradások esetén. Az egyszerû emberek szintjén ez természetes is, mint ahogy minálunk az is természetes, hogy eldobálják a mûanyag palackokat és mindenféle más szemetet az erdôben-mezôn, hogy elégetik a száraz füvet ôsszel, az összegyûjtött hulladékot a kert végében, a szemetet is meggyújtják, gyakran a tömbháznegyedekben is (pedig nem véletlenül, nem szórakozásból találták ki a hulladékfeldolgozást). Globálisan tekinteni a problémát csak keveseknek nyílik lehetôségük. Globálisan kezelni a problémát csak keveseknek nyílik ki a pénztárcájuk. Igen nehéz elszakadni a saját, mindennapi problémáktól, és perspektivikusan gondolni arra a jövôre, amelyben már gyermekeink, unokáink, ükunokáink élnek és nevelik utódaikat.

A tudósok, kutatók természetesen nem üldögélnek tétlenül. Állandóan keresik a megoldásokat, az idôjárás befolyásolhatóságát igyekeznek lehetôvé tenni, életre alkalmas újabb bolygókat, újabb naprendszereket felfedezni. Ez eddig nem sikerült. Nagyon közel állunk viszont az "örökélet" titkához. Genetikusoknak köszönhetôen már a meddô házaspároknak is gyermekeik születnek, alig néhány évtized alatt a Föld lakossága megduplázódott. Igen, a demográfiai robbanás is komoly terhet ró a bolygónkra. Becslések szerint nem is olyan sokára eljön az idô, amikor nem lesz elég ivóvíz, amikor a megmûvelhetô területek már nem látják el elegendô élelemmel a Föld lakosságát. Talán sikerül majd a genetikusoknak megoldásokat találniuk arra, hogy egy krumpliföld például mamutnagyságú burgonyákat teremjen, egy almafán kétszer annyi gyümölcs érjen be, mint normálisan. Igen, labda nagyságú szôlôszemeket fognak majd borrá taposni boldog utódaink itt a Földön, amennyiben a jelen nemzedéknek lesz annyi bölcsessége, hogy tudatosítsa: inkább biciklivel közlekedem, minthogy káros gázokat kibocsátó gépkocsit vásároljak. Már ha tehetem. Mert hiába léteznek hidrogénnel mûködô jármûvek, ha azok ára — legalábbis egyelôre — elérhetetlenül magas. Csak ide jutunk hát vissza, a pénz, a gazdasági fejlôdés kérdésköréhez. Hollandiában — és hol van tôlünk ez az álomország! — csak idén jutottak el arra a szintre, hogy kísérleti jelleggel két darab, hidrogénmeghajtású autóbuszt helyezzenek forgalomba.

A meddôség kezelése sem olcsó mulatság, bár bizonyos szintig nemcsak a dúsgazdagok által elérhetô. A technika csúcsát jelentô klónozás viszont már csak a társadalom krémjének jelenthet megoldást. Ôk, a gazdagok választhatják majd meg gyermekeik genetikai adottságait is, így a jövô társadalma gyakorlatilag két rétegre válik: a genetikailag "tiszta", tökéletes lények, és az elmaradott, hagyományos genetikai örökséggel születettek osztályára. Addig már nem is olyan hosszú az út. De a túléléshez a "felsôbbrendû" embereknek is szükségük van a Földre. Az éltetô Napra, ózonlyuk és káros sugárzás nélkül. Az aranyat érô esôre, havazásra. Melegre, és ott, ahol kell, hidegre. És ez igenis ott kezdôdik, hogy én, a földkerekség apró lakója, kidobom-e az ablakon a kiürült fogpasztás tubust.

Kerekes Edit

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

Izrael arra készül, hogy felújítja célzott támadásait a Hamász vezetôi ellen, és leplezetlen figyelmeztetést intézett a szélsôséges palesztin szervezet idôs szellemi vezetôjéhez, Ahmed Jaszin sejkhez, jelezve: ô az elsô számú célpont, akivel végezni készül.

"Jaszin sejk halálra van ítélve, s jobb lesz, ha elrejtôzik mélyen a föld alá. De meg fogjuk ôt találni az alagutakban, és likvidálni fogjuk ôt" — mondta Zeév Boim védelmi miniszterhelyettes csütörtök éjjel az izraeli hadsereg rádiójának.

A figyelmeztetés azután hangzott el, hogy a Hamász szerdán öngyilkos merényletet hajtott végre az Izraelt és a Gázai övezetet összekötô erezi átkelônél, s az öldöklés érdekében elsô ízben egy nôt — egy kétgyermekes fiatalasszonyt — küldött a halálba.

Egy neve elhallgatását kérô izraeli biztonsági tisztségviselô elmondta: a Hamász szellemi vezetôje maga adta ki azt a "vallási rendeletet", amely megengedte, hogy most már nôk is elkövethessenek öngyilkos robbantásokat, amit a szervezet korábban elvetett, sôt Jaszin személyesen hagyta jóvá a szerdai támadást.

Jaszin sejk maga szerdán nyíltan méltatta, hogy az elsô nôi öngyilkos merénylô bevetése minôségi változást jelent a szervezet fegyveres szárnya, az Ezeddin el-Kasszám Brigádok tevékenységében, s kijelentette, hogy a dzsihád, a szent háború valamennyi muzulmánnak, férfiaknak és nôknek egyaránt kötelessége.

Dan Haluc vezérôrnagy, az izraeli légierô parancsnoka egy nyilatkozatban megerôsítette: a szerdai öngyilkos robbantás véget vetett "az úgynevezett nyugalmi idôszaknak", ami a célzott támadásokat illeti.

Izrael rendszerint a légierô helikoptereirôl indított rakétákkal hajtja végre a szélsôséges palesztin vezetôk és aktivisták elleni célzott támadásokat. Maga Ahmed Jaszin sejk tavaly szeptemberben jelentéktelen kézsérüléssel élt túl egy ellene irányuló izraeli bombatámadást.

A katolikus egyház és az izraeli rabbinátusok közötti párbeszéd jelentôségét méltatta pénteken II. János Pál pápa, amikor magánkihallgatáson fogadta a Vatikánban Izrael askenázi és szefárd fôrabbiját.

Az egyházfô emlékeztetett arra, hogy pápaságának több mint negyedszázada alatt igyekezett elômozdítani a zsidók és a katolikusok közötti párbeszédet. Jona Mecger askenázi (a német és közép-európai eredetû zsidókat tömörítô áramlat) és Slómo Amran szefárd (a spanyolországi eredetû, majd a Balkánon és Kis-Ázsiában letelepedett zsidók közössége) fôrabbit fogadva arról beszélt, hogy pápaságának ideje alatt folyamatosan erôfeszítéseket tett ezen együttmûködés elômozdításáért. A Szentföldön (2000 tavaszán) tett zarándoklata egyebek között ezt a célt is szolgálta.

A katolikus egyház és az izraeli fôrabbinátusok között kialakított hivatalos kapcsolat nagy reményekre jogosít — jegyezte meg a pápa, aki szerint nem szabad sajnálni az erôt az igazságosabb világ, a béke és a megbékélés kialakítása érdekében a világon.

II. János Pál viszonylagos rendszerességgel találkozik más egyházak, így a zsidó vallás képviselôivel is: legutóbb tavaly februárban együtt imádkozott a békéért a Vatikánban Riccardo di Segni római fôrabbival.

A pápai kihallgatás után a két fôrabbi izraeli lapértesülések szerint fölkeresi a Vatikán pincéjét is. Azt remélik — írta a vatikáni pincelátogatást beharangozva a jeruzsálemi Maariv —, hogy több évszázados régi iratok megtekintése mellett rábukkannak arra az arany menórára is, amelyet a Krisztus után 70-ben lerombolt jeruzsálemi szentélybôl hurcoltak el Titus fôvezér római katonái. Amennyiben megtalálnák a 60 kilogramm tömegû menórát, a vallási vezetôk olyan vevôt tudnának állítólag ajánlani a Vatikánnak, aki kész lenne akár százmillió dollárt adni a hétkarú mécstartóért — írta a Maariv.

A gyûlölettörvény hatálya alá tartozó kijelentések miatt a Fôvárosi Bírósághoz fordul a Jobbik Magyarországért Mozgalom (Jobbik), miután az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) meghozza döntését a Tilos Rádió ügyében — jelentette be a szervezet pénteki, budapesti sajtótájékoztatóján Papp Dániel médiapolitikai kabinetvezetô.

A Jobbik álláspontja szerint a Tilos Rádió mûsorszolgáltatási szerzôdésének felbontása mellett kellene döntenie a médiahatóságnak, ami után az adó az interneten tovább terjeszthetné mûsorát. "Mi nem próbáljuk elhallgattatni a Tilos Rádiót, véleményünk szerint csak közfrekvencián ne legyen mûsora" — mondta.

A tavaly decemberi — a médiahatóság által most vizsgált — esetek nem precedens nélküliek a rádió történetében, jegyezte meg a szervezet médiapolitikai kabinetvezetôje, emiatt is értetlenségének adva hangot azzal kapcsolatban, hogy "az akkor még jobboldali többségû" ORTT miért szavazott meg frekvenciát a Tilos Rádiónak 2002-ben.

A médiahatóság az elmúlt másfél hétben három ülésén is tárgyalta a Tilos Rádió egyes tavaly decemberi mûsorainak ügyét, ám döntést nem hozott a témában. Az adó egyik mûsorvezetôje szenteste azt mondta: "kiirtanám az összes keresztényt", míg december 9-én a karácsonyi köztéri keresztekrôl szólva a rádióban az hangzott el: "mennyivel keresztényibb cselekedet lett volna ezeket a fákat fölaprítani, fölhasogatni, és szétosztani a szegény emberek között". Tíz nappal késôbb, tavaly december 19-én a Honthy és Hanna címû mûsorban Jézus születésérôl beszélgettek a Tilos Rádióban, amelynek adásában azt mondták: "... mert hát akárhogy is vesszük, magyarázzuk, Krisztus egy fattyú".

Hideg zuhanyként ért két családot is Romániában az elmúlt napokban a hír, hogy több hónappal ezelôtt világra jött — a kórház által halottnak nyilvánított — koraszülött csecsemôjük mégiscsak életben van. Az illetékes ügyészség vizsgálatot indított a ploiesti-i kórházban történt példátlan eset kapcsán. A kérdés az, hogy szándékos csalásról, bûncselekményrôl — esetleg gyermek-kereskedelemrôl —, avagy "csak" hanyagságról, hivatali mulasztásról van-e szó.

A szülészet igazgatója, Ileana Roman kijelentette: a felelôsök ellen vizsgálatot indítanak, hogy kiderítsék, a munka törvénykönyve elôírásainak megfelelôen jártak-e el. "Tévesen jegyezték fel a kórlapra, hogy a két gyermek halott. Nehéz volt meggyôznünk a szüleiket arról, hogy tulajdonképpen élnek" — mondta az orvosnô, aki a személyzet alacsony létszámának tulajdonítja a történteket. Szerinte, mivel kevesen vannak, az alkalmazottaknak roppant sok a munkájuk, ezért fordulhatott elô ez a "figyelmetlenség".

"El nem tudtam volna képzelni, hogy Romániában 2004-ben ilyesmi elôfordulhat. Ha hivatalosan nem erôsítik meg a hírt, azt hittem volna, hogy egy paranoiás által írt forgatókönyvrôl van szó" — mondta a sajtónak Vasile Cepoi egészségügyi államtitkár.

Az Adevãrul címû lap pénteki számában emlékeztet: 1990 elôtt az egy kilogrammnál kisebb súlyú koraszülötteket még nem jegyezték be újszülöttként, vártak tíz-tizennégy napot, s csak ezután állították ki a csecsemô papírjait, ha a gyerek életben maradt. Ha viszont ez idô alatt az újszülött meghalt, elvetélésnek nyilvánították az "eseményt".

Az európai normák szerint változott a törvény 1996-ban. Azóta akkor is be kell jegyezni újszülöttként a csecsemôt, ha csupán fél kilogrammot nyom, de lélegzik, még ha csak néhány óráig él is. A lap szerint azonban az ország több kórházában nem tartják tiszteletben a törvényi elôírásokat, a ploiesti-i egészségügyi intézményben pedig állítólag mindennaposak a szabálytalanságok.

Erre látszik utalni az is, hogy az elmúlt hetekben tizenhat csecsemô halt meg ugyanebben a kórházban állítólag a nem megfelelô higiénés viszonyok miatt. A rendôrségi nyomozás ez ügyben is megindult, mert felmerült a gyanú, hogy a ploiesti-i szülészeten merô spórolásból fertôtlenítôszerek helyett egyszerû tisztítószereket használnak.

Víz alá került péntek hajnalban Velence történelmi belvárosának egy része. Szerencsére a vízszintemelkedés — amelynek magyarázatát a szakértôk egyelôre nem tudják — mindössze néhány órán át tartott.

Januárban eddig csak nagyobb esôzések, erôs szél és olvadások után fordult elô, hogy víz alá került a Szent Márk tér, s pallókat kellett felállítani. Most hajnali öt óráig 98 centiméterre emelkedett a víz, s csaknem két órán át ezen a szinten maradt, majd gyorsan visszahúzódott. A szakemberek csak találgatják a váratlan áradás okát; leginkább az nyugtalanítja ôket, hogy a vízszint ilyen komoly emelkedését nem tudták elôre jelezni.

A magas vízállás nem különösebben meglepô jelenség a velenceiek számára, akiknek mindig kéznél van a gumicsizmájuk, míg a turisták reklámszatyorba szokták ilyenkor burkolni lábukat. Tavaly a kiadós esôzések nyomán januárban a dózsék városának ötöde került víz alá, 2002 novemberében pedig 147 centiméterrel haladta meg a tengervíz szintje a normálist.

Az olasz kormány tavaly májusban látott neki az úgynevezett Mózes-terv kivitelezésének. Ennek célja megóvni Velencét a nagyobb áradásoktól. Az elgondolás szerint nagy fémtartályokból 78 gátat építenének a szigetekre épült város védelmében.

Negyvenegyezer halálos áldozata volt az iráni Bám városát december 26-án sújtó földrengésnek Ali Hamenei legfôbb iráni politikai és vallási vezetô irodájának vezetôje szerint.

Mohammad Mohammadi-Golpejgáni hozzátette, hogy folyamatosan újabb holttesteket találnak a romok alatt, és az áldozatok végsô száma a 45 ezret is elérheti. A hivatalvezetô pénteken már másodszor látogatott Bámba a földrengés óta.

A korábbi hivatalos bejelentés még arról szólt, hogy a Richter-skála alapján 6,3-as erôsségû rengésnek 30–35 ezer halálos áldozata volt.

Kínában megtalálták az atípusos tüdôgyulladást (SARS) okozó, úgynevezett coronavírust olyan a ketrecekben, amelyekben más állatok mellett cibetmacskát tartottak egy kantoni (Guangzhou) étteremben, ahol egy felszolgáló feltehetôen megkapta ezt a betegséget — közölte pénteken az Egészségügyi Világszervezet (WHO).

Robert Breiman, a világszervezetnek a Kuangtung (Guangdong) tartománybeli vizsgálócsoportjának vezetôje elmondta, hogy nagyon jó bizonyítékokat találtak, amelyek alapján kimutatható az állatok szerepe a SARS terjesztésében.

Hozzátette: nemcsak cibetmacskák voltak azokban a ketrecekben, de egy ponton ezek az állatok közvetítették a coronavírust. A vírus nyomait egyébként megtalálták azokban a nyálkamintákban is, amelyeket a város élôállatpiacán vettek.

A rutin és a reakció hiánya továbbra is tapasztalható egyes köztisztviselôknél, ez pedig alaposan fékezi a közigazgatás reformját — jelentette ki pénteken a prefektusokkal tartott távkonferencián Gabriel Oprea tárca nélküli közigazgatási miniszter. Szerinte az állam egyes alkalmazottai ellustultak, és nem észlelik a megfelelô lehetôségeket arra, hogy változtassanak a közigazgatás menetén. — Nem maradhatunk közömbösek az ilyen jellegû attitûddel szemben. Önöknek azonnal közbe kell lépniük, ha ilyen jelegû eseteket tapasztanak — utasította erélyes hangon Oprea a prefektusokat.

A tárca nélküli miniszter elismerte, hogy a bürokrácia még mindig komoly gondot okoz a polgároknak. Tapasztalata szerint a polgárok több kérvényét nem oldják meg helyi szinten, így ezek felkerülnek Bukarestbe. — Sajnos még mindig nagy azon kérvényeknek, panaszoknak a száma, amellyel a polgárok a minisztériumokhoz vagy akár az államelnökhöz fordulnak — mondta Oprea, megjegyezve, hogy ezt a belügyminisztérium nemrég tartott értékelô ülésén vetették fel az illetékesek. — A helyi jellegû gondokat helyi szinten kell megoldani, és nem más irányba terelni. Figyelmeztetem önöket, hogy nem minden esetben kell megvárnunk, amíg a polgárok panasszal fordulnak a helyhatósághoz vagy a prefektúrához -- tette hozzá Oprea. Ugyanakkor "sokkal nagyobb komolyságot" kért a prefektusoktól a helyi közösségek gondjainak megoldásában. — A polgárt nem kell ide-oda sétáltatni annak érdekében, hogy a birtoklevéllel kapcsolatos problémája megoldásra találjon. Az ilyen jellegû dolgoknak nem kell felkerülniük Bukarestbe. Az önök kötelessége, hogy segítsenek megoldani ezeket a problémákat, nem pedig még jobban megzavarni azt, aki valamilyen üggyel megkeresi a hivatalt — utasította Oprea a kormány helyi képviselôit.

Hozzátette, hogy a prefektúráknak serkenteniük kell a gazdasági életet, nem csupán elkölteni az adófizetô polgárok pénzét. — A 2004-es évet a prefektúrák tevékenységének hatékonyabbá tételére kell hogy szánjuk. Ezenkívül lényegesen javítani kell az intézmény vezetôjének, vagyis a prefektusnak a munkáján is — jegyezte meg Oprea.

A miniszter emlékeztette a prefektusokat: azért kapják a fizetésüket, hogy megoldják a polgárok problémáit. Valamennyi köztisztviselônek meg kell végre értenie, hogy a közigazgatás és az általa rendelkezésre bocsátott szolgáltatások a közösség szolgálatában kell állniuk, és nem fordítva — szögezte le a tárca nélküli közigazgatási miniszter.

Ugyanakkor Eugen Bejenariu kormányfôtitkár arról tájékoztatta a prefektusokat, hogy a következô kormányülésig az egészségügyi tárcának tervezetet kell bemutatnia arra vonatkozóan, hogy az elkövetkezô idôszakban elektronikus úton vásárolják az orvosságokat és orvosi berendezéseket. Az intézkedést a csütörtöki kormányülésen hozták. Ez az egészségügyben is kötelezôvé tenné az elektronikus közbeszerzést.

— Nem érdemelnek kommentárt Tôkés László és Csapó József abszurd kijelentései, miszerint Románia EU-csatlakozását Székelyföld autonómiájának feltételéhez kellene kötni — kommentálta az EMNT, illetve az SZNT elnökének kijelentéseit Vasile Puscas, Románia EU-fôtárgyalója, Kolozs megyei SZDP-képviselô. — Hangsúlyozni szeretném, hogy az EU-hoz Románia egésze csatlakozik majd, nem egy kisebbség, egy megye, vagy egy tartomány. Az EU tagja lesz az egész ország valamennyi állampolgárával együtt, függetlenül vallási, etnikai vagy politikai hovatartozásától. Ez a bôvítési folyamat egyik alapelve, és csak csodálkozni tudok, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács képviselôi nem tudják ezt, és abszurdabbnál abszurdabb kijelentéseket tesznek, amellyel nem érnek el mást, mint az etnikumközi kapcsolatok megmérgezését, a jogállam aláásását.

A pénteken 14 órakor az állami levéltár segítségével megnyitott kiállításon a prefektúra román adminisztráció alatti tevékenysége során kiadott különbözô iratokat mutatták be. A dokumentumok a prefektúra épületében tekinthetôk meg. Ugyanakkor a közigazgatási palotában egyházi szertartással emlékeztek meg mindazokról, akik az elmúlt 85 év során az intézmény keretén belül dolgoztak. Ezenkívül a prefektúra nagytermében Múlt, jelen jövô a helyi közigazgatásban címmel tudományos értekezletet tartottak, amelyen több helyi történész és politológus tartott elôadást. A délutáni órákban emlékdiplomákat adtak át, este pedig a román operában Johann Strauss Denevér címû operettjét mutatták be.

Ma délben a Tiszti Házban tartják a Kolozs megyei Konzultatív Tanács soron következô ülését, amelyen Vasile Soporan prefektus az általa vezetett intézmény tavalyi tevékenységének fôbb pontjait vázolja. A nagyszabású értekezletre a megye polgármestereit, alpolgármestereit és tanácsosait hívták meg. Az ülést követôen a prefektúra új köztisztviselôi teszik le az esküt. Hétfôn, január 19-én a Nyitott Kapuk Napját tartják a prefektúrán. Az érdeklôdôk meglátogathatják az épületet, és belátást nyerhetnek az intézmény tevékenységébe.

Azt követôen, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia vesztesként került ki az elsô világháborúból, az erdélyi románok 1918. december 1-jén nemzetgyûlésre sereglettek össze Gyulafehérváron, ahol kimondták Magyarország románlakta megyéinek feltétel nélküli egyesítését Romániával. Ugyanakkor ideiglenes autonómiát és teljes nemzeti szabadságot ígértek az együttlakó népeknek, s kétszáztizenkét tagból álló Román Nagy Nemzeti Tanácsot hoztak létre, amely Iuliu Maniu elnöksége alatt megalakította a tizenöttagú Kormányzótanácsot. Az utóbbi megbízásából négytagú küldöttség a gyulafehérvári határozatokkal Bukarestbe utazott, hogy hivatalosan is átadják a gyulafehérvári rezolúciókat. Az Erdélyt Romániához csatoló dekrétum december 30-án a Hivatalos Közlönyben is megjelent, úgyszintén az a királyi rendelet is, amely a Kormányzótanácsot megbízta az ideiglenesen csatolt területek igazgatásával, valamint a választójogi és az agrárreform-tervezet kidolgozásával, a külügy, hadsereg, vámügy, állambiztonság, bankjegykibocsátás, állami kölcsönök stb. intézését viszont a királyi kormány irányítása alatt hagyta.

Ebben a reménytelen helyzetben a budapesti kormány megpróbálta menteni a menthetôt, és 1918. december 8-án dr. Apáthy István neves professzort nevezte ki Kelet-Magyarország fôkormánybiztosává. Idôközben megkezdôdött a román elôrenyomulás: a román csapatok december 18-án átlépték a fegyverszüneti szerzôdésben megállapított demarkációs vonalat, Mosoiu tábornok, az Erdélybe bevonuló román csapatok parancsnoka megüzente Apáthynak, hogy az antant felhatalmazása alapján megszállja Kolozsvárt, s ha ellenállás lesz, lövetni fogja a várost. Apáthy azt válaszolta: Kolozsvár nem áll ellen. December 22-re Kolozsvárra összehívták az erdélyi magyarság önrendelkezô nemzetgyûlését, ahol a résztvevôk a Wilson által meghirdetett elvek értelmében kijelentették: Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni, s az egységes és csonkíthatatlan Magyarország keretén belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlôséget, szabadságot és önkormányzatot.

Két nappal késôbb, december 24-én a román királyi csapatok megszállták Kolozsvárt, ahol dr. Haller Gusztáv utolsó magyar polgármester fogadta ôket. Kolozsvár megszállását követôen Neculcea tábornok tizenkilenc pontos rendeletet tett közzé, többek között minden hivatal mellé tiszteket rendelt, a fegyvereket három nap alatt be kellett szolgáltatni, estétôl hajnalig tilos volt az utcán járni, háromnál többen nappal sem járhattak együtt, a színházak folytathatták mûködésüket, továbbá Budapest felé utazni csak katonai engedéllyel lehetett, minden sajtótermék cenzúra alá esett, a sorozásra vonatkozó híreket alaptalannak tekintették, akik pedig nem rendelkeztek Kolozsváron állandó lakhellyel, azok három nap után kötelesek voltak elhagyni a várost. Erdély fôvárosának megszállása után a román hadsereg fokozatosan nyomult elôre, és a szövetséges hatalmak tétlensége miatt egész Erdély román megszállás alá került.

A román közigazgatás közben gyorsított menetben kezdett berendezkedni Erdélyben: a Kormányzótanács egymás után bocsátotta ki a magyarság nemzeti létét aláásó rendeleteket. Ez a helyzet sok erdélyi magyart, fôként a köztisztviselôi réteget Erdély elhagyására késztette: az Országos Menekültügyi Hivatal szerint hét év (1918–1924) alatt közel kétszázezer magyar repatriált Erdélybôl a csonka hazába. Jóllehet a trianoni békeszerzôdést csak 1920. június 4-én kötötték meg, s azt Románia csak 1921. július 26-án ratifikálta, tehát még nem létezett jogi alap Erdély elcsatolásához, a román hatalom már ezt megelôzôen véglegesen berendezkedett. Ezzel nem tartották tiszteletben a belgrádi fegyverszüneti egyezmény azon elôírását sem, miszerint a békekötésig a megszállt területeken a magyar közigazgatás marad érvényben.

Nagyhatalmi ultimátum nyomán Románia végül 1919. december 9-én Párizsban megkötötte az új országhatárok közé kerülô nemzeti kisebbségek jogainak nemzetközi védelmét biztosító kisebbségi egyezményt a szövetséges és a társult hatalmakkal. Alig néhány hónap múlva, 1920. június 4-én Trianonban aláírták az ezeréves ország szétdarabolását kimondó békeszerzôdést is, amely Erdélyt mint többségében románok lakta területet Romániának ítélte. A döntés nyomán a történelmi Magyarország területének kétharmada, népességének pedig egyharmada az utódállamok fennhatósága alá került.

Dr. Csucsuja István történészprofesszor a Szabadságnak elmondta: a prefektúra által szervezett ünnepséggel a folytonosságot akarják hangsúlyozni, hogy a román közigazgatásnak hagyománya és múltja van Erdélyben, és a jelenlegi hatalom a követôjének tekinti magát. "Az idôszak legdrámaibb eseménye éppen az, hogy a magyar közigazgatásban tevékenykedô magyar tisztségviselôk tízezrei távoztak el Erdélybôl. E nagy kivándorló hullám csúcsa, amely ezekben az években következett be, a román közigazgatás berendezkedésének tulajdonítható. Hiszen itt a magyar tisztségviselôknek csak akkor lett volna helyük, ha leteszik a hûségesküt, amit viszont megtagadtak, hiszen korábban azt már letették a magyar államnak" — fogalmazott a történészprofesszor.

K. O. , P. A. M.

A Román Kereskedelmi Bank (BCR) az elsô hazai pénzintézet, amely használja az elektronikus aláírást, úgy, ahogyan azt a 455/2001. számú Törvény elôírja. A BCR úgy véli, ezáltal egyszerûbbé válik azadatfeldolgozás és gyorsabbá az ügyfelek kiszolgálása.

Corneliu Cojocaru, a bank szóvivôje közölte: az elektronikus aláírás bevezetésének köszönhetôen sokkal gyorsabbá válik az ügyfelekkel folytatott kommunikáció. A rendszer rendkívül biztos, szavatolja a továbbított adatok bizalmas jellegének megôrzését, s lerövidíti a különbözô dokumentumok banki feldolgozása által megkívánt idôt. Gyorsabbá válik ugyanakkor a bank egyes fiókjai közötti kommunikáció is.

Nicolae Dãnilã, a BCR elnöke úgy vélte, az elektronikus aláírás bevezetésével bankja nemzetközi standardokra emeli ügyfélszolgálatának minôségét. Hozzátette: az eljárás csökkenti ugyan-akkor a költségeket, hiszen sok adat kinyomtatása immár fölöslegessé válik.

Az elektronikus aláírási szolgáltatást a BCR esetében a Trans Sped biztosítja, amely az elektronikus hitelesítések területén elsôként felhatalmazott E-Sign Romania bizalmas partnere.

Romániában a 2002-es bruttó nemzeti össztermék egy fôre esô értéke a tizenöt EU-tagállam átlagának27 százaléka volt, derül ki az Eurostat egyik jelentésébôl.

Az EU statisztikai hivatalának adatai szerint a tagjelöltek között e tekintetben Ciprus áll az elsô helyen, ahol az egy fôre esô GDP értéke az uniós átlag 76 százaléka. Ciprus ezáltal olyan tagállamokat is megelôz, mint Portugália és Görögország (71%).

A tagjelöltek között Ciprus után Málta és Szlovénia következik 69 százalékkal, Csehország 62 százalékkal, Magyarország 53 százalékkal, Szlovákia (47%), Lengyelország (41%), Észt-ország (40%), Litvánia (39%) és Lett-ország (35%). Az utolsó három helyen Románia (27%), Bulgária (26%) és Törökország (25%) áll.

A kormányzat eddig öt nemzetközi cégtôl összesen kilenc szándéklevelet kapott az ország két vezetô gázszolgáltatójának privatizációjára, amelyet júniusra szeretne véglegesen nyélbe ütni.

A Distrigaz Nord és Distrigaz Sud megvásárlására jelezte szándékát többek között az orosz Gazprom, a francia Gaz de France, a német Ruhrgas és az olasz Enel is.

A kormány a gázszolgáltatók 30 százalékát kínálja megvételre, de azt is elôírja, hogy a gyôztes pályázónak tôkeemelést kell végrehajtania, hogy végül részesedése elérje az 51 százalékot. A szolgáltatók éves forgalma 380, illetve 450 millió dollárnak felel meg, ügyfeleik száma együtt 3,8 millió.

A német Henkell & Söhnlein pezsgôgyár tovább terjeszkedik Kelet-Európában: október 1-jei visszamenôleges hatállyal megvette a hazai Astese pezsgôgyártót.

Az Astese 9,7 millió eurós forgalommal (ez 2002-es adat) piacvezetô Romániában. A Henkell & Söhnlein a kilencvenes években már vásárolt céget Lengyelországban, Csehországban és Szlovákiában. 2002-ben 262 millió üveg pezsgôt gyártott és 623,9 millió euró volt az árbevétele.

Magyarországon, Csehországban, Bulgáriában és Romániában folytat tárgyalásokat vállalatfelvásárlásról az osztrák posta nemzetközi ügyekkel foglalkozó cége.

A 2003 márciusában létrehozott Post International Beteiligungs GmbH expressz küldeményszállításával jelenleg három dél-európai országban, Szlovákiában, Szlovéniában és Hor-vátországban van jelen.

Szlovákiában az osztrák posta 2002 óta 100 százalékos tulajdonosa a Slovak Parcel Service és az In Time vállalatoknak, a saját adatai szerint a szlovák posta után a második Szlovákiában.

Szlovéniában 2001-ben alapította az osztrák posta a Yellogistics céget. Horvátországban 2003-ban vette meg az Overseas Express vállalatot, s a második a horvát csomagszállításban.

Az osztrákok nem közölték, hogy cégük Romániában melyik céget szemelte ki.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 41 204 lej, 1 USD = 32 547, 1 magyar forint = 155 lej.

Az 1., 4., 5. oldalakat szerkesztette: Papp Annamária

A Beszterce-Naszód megyei RMDSZ megtartotta idei elsô elnökségi gyûlését. Az MKT (Megyei Képviselôk Tanácsa) ülését február 14-re rögzítették, és leszögezték a fô napirendi pontokat. Fontos témakör lesz többek között a választási kampánystáb elfogadtatása is. Borsos K. László MKT-elnök a Szabadságnak elmondta: három javaslat is elhangzott a kampánystáb összetételével kapcsolatban, de a neveket egyelôre nem hozzák nyilvánosságra.

150 méteres jégtorlasz van a Rebra völgyében — jelentette Doru Hãsmãsan, a megyei Vízgazdálkodási Igazgatóság szóvivôje.

Rámutatott: a legtöbb lehullott csapadék 20 liter volt egy köbméternyi területen, a legkevesebb pedig 1,6 liter. A lehullt hó vastagsága 12 és 14 centiméter között ingadozik.

Az egész megyében érzékelhetô az általános felmelegedés, a legalacsonyabb hômérséklet -5 Celsius fok, a legmagasabb pedig +5 Celsius fok. A megyei folyók legtöbbjén van jégtakaró, de csak a Rebrán keletkezett torlasz okozhat nagyobb problémákat.

Viorel Pupezã prefektus azt kérte a Beszterce-Naszód megyei iskola-igazgatóktól: javasolják a fiataloknak a szociáldemokrata politikát, mert csak ez vezethet Románia Európai Unióba való csatlakozásához — jelenti a Mediafax.

A Beszterce-Naszód megyei tanügyi tevékenységek elsô félévének kiértékelésén — amelyen mintegy háromszáz igazgató volt jelen — Viorel Pupezã a Szociáldemokrata Párt megyei elnöke elégedetlenségét fejezte ki az oktatási módszerekkel szemben, és kijelentette: szerinte hiányzik a diákokból a munka iránti tisztelet.

Egy ideje elfelejtették "a munka nemesít" kifejezés használatát. Újabban a business szót tekintik megfelelônek — tette hozzá —, pedig a businesshez is keményen kell dolgozni. Ezért lenne szükséges már a diákokba "beoltani" azt a gondolatot, hogy a szociálpolitika a jövôben hozzásegíthet a társadalom modernizálásához és az Európai Unióba való integrálódáshoz — mondta Pupezã.

A prefektus arra is felhívta az igazgatók figyelmét, hogy ezután nagyobb hangsúlyt fektessenek a diákok polgári nevelésére, fôleg azokéra, akiknek 2004-ben szavazati joguk van.

A megyei tanács elnöke, Gheor-ghe Marinescu véleménye szerint az iskolaigazgatóknak is részt kell venniük a választási kampányban ahhoz, hogy a leendô helyi tanács támogassa az iskolák tevékenységét.

Deák János nyugdíjas felvinci agrármérnök arról panaszkodott nemrégiben, hogy az elmúlt évtizedben a hazai mezôgazdaság ötven évet lépett vissza. Gondolom nemcsak bennünket érdekel, mire alapozta ezt a kijelentést, most, amikor — úgymond — az EU kapujában állunk.

— Kilátástalanság, bizonytalanság, esztelen agrárpolitika, a támogatások esetlegessége — sorolja. — A bajok gyökerét viszont nem a változások utáni butaságokban kell keresni, hanem a kollektivizálásban. A magántulajdon szerepének alábecsülése ugyanis óriási károkat okozott az emberek gondolkozásmódjában. Úgy mondták akkor, hogy ami a téeszé, az a minndekié, köztulajdon, azaz közpréda… Ergo: onnnan lehet lopni, hiszen "a sajátomból" veszek… Ennél sokkal lényegesebb azonban az, hogy a falusi fiatalság — a felvinciek is —, már több mint 30 évvel ezelôtt rászoktak az új életformára — a városi munkáséletre —, és végleg elköltzöztek. Mikor visszatértek, már nem ugyanazok az emberek jöttek. A város "megmérgezte" ôket… A másik dolog: nemcsak az a baj, hogy nincsenek gépeik, hanem az: nem is tudják az emberek, hogyan kell mûvelni a földet. Pedig a Maros menti földek jók, és viszonylag könnyen mûvelehetôk. A kollektivizáláskor elvették nemcsak a földet, de az igavonókat és a mezôgazdasági gépeket is. Ezzel szemben 89 után meg kellett elégedniük a földdel, ugyanis az senkinek nem jutott eszébe, hogy a traktorállomások gépeit kötelezô módon el kellene osztani az emberek között, vagy eladni nekik — minimális vagy jelképes összegekért. A gépállomény — sajnos — illetéktelenek kezébe került, mert így akarták egyesek…Más szóval: a régi gépállomásokat egymás közt osztották el azok, akiknek lehetôségük volt erre. S mivel a változások után kvázianar-chia ülte meg a vidéket, a talpraesettek — deszkurkarecek — kihasználták a nép szájtátiságát és potom áron jutottak gépekhez…

Többek között ezek okozták azt, hogy visszalépés történt a gazdálkodás terén. Az talán túlzás, hogy ötven évvel, de az biztos, hogy egy helyben topogunk.

— Mindeuek után: van-e remény arra, hogy kilépjünk ebbôl az ördögi körbôl?

— Jól átgondolt gépesítéssel, okosan végzett vegyszerezéssel, öntözéssel, kitûnô fajták termesztésével — viszonylag kevés emberi munkával — ismét fel lehetne lendíteni a terméshozamot. Viszont mindezeket már az EU-elvárások tükrében kell megvalósítani — tehát nem jóindulat, illetve lelkesedés kérdése… Politikai akarat viszont egyelôre nincs…

— Valahol azért el kellene kezdeni, nem?

Igen. Az elsô lépés az lenne, hogy a traktorokhoz és mezôgépekhez segítsék hozzá azokat, akik termelni akarnak, és akik bizonyítottan ebbôl próbálnak megélni. Igazából az lenne a jó, ha a gazdák részletre, de terményben fizethetnének, mint például Franciaországban. Meg kell azt is érteni: a kézi kapálás ideje lejárt… Gépeket viszont már csak olyanokat érdemes beszerezni, amelyek eukonformok. Itt van példának a kedvezményes traktorvásárlás ügye: Felvincen például nem tolonganak a jelentkezôk…Hogy miért? Egyrészt azért, mert nagyon drágák, másrészt azért, mert csak azok jelentkezhetnek, akik a gép árának 55 százalékát lepengették. És köztudott: a hazai gépek — mert a kedvezmény csak ezekre vonatkozik — nem a legjobb minôségûek…

Barazsuly Emil

A Szilágyságról annak idején Beke György sem tudott találóbbat írni Adynál, ô is a hepehupás jelzôvel illette a tájat. Azonban mára talán inkább elmondható, amit Beke ugyan másokról írt: itt (is) egymásra találtak az emberek. A hepehupás vén Szilágy hepehupáit nemsokára aszfalt lapítja egyenesre, ugyanis keresztül fut majd rajta az észak-erdélyi autópálya, amely Szilágykrasznát is érinteni fogja. Halló fülekre talált Európa!

Kraszna a helységet kettészelô folyóról kapta a nevét. Szláv eredetû szó, jelentése: szép. A településrôl már az 1200-as évekbôl is vannak feljegyzések. Valaha vármegye, város volt. A Meszes hegységbôl eredô folyó mesébe illô. A helység végén létrehozott mesterséges tó, vízgyûjtô mára egy érdekes ökoszisztémát hívott életre. A tó partját koszorúzó füzesben a vízimadaraktól a siklókon át a vaddisznóig rengeteg állatfaj lelt otthonra. Halállomány is van, ám a mértéktelen halászat és a vízszennyezés az utóbbi idôben megtizedelte. Gyönyörû hely — szokták mondani, akik akár egy napra is vendégségbe jönnek. Van tó, folyó, mezô, erdô, domb és tiszta levegô. Egyszóval: minden, ami az élethez kell.

***

Sose volt úgy, hogy valahogy ne lett volna — tartja a szólás, és ez Szilágykrasznára fokozottan érvényes. Nehéz szelek fújnak, a kommunizmus nagyot harapott Krasznába is, ma is látszik a nyoma. Bár egyesek szerint nagy fejlôdésnek néz elébe a község, az autópálya nagy lehetôség a fellendülésre, szerintem azonban Krasznát nem maga az autópálya teszi gazdaságilag fejletté, hanem az emberek. A néhány ezer lelket számláló szilágysági község sokat megélt, azonban "sose volt úgy, hogy valahogy ne lett volna". Az embereket a munkaszeretet jellemzi, nemcsak a mai értelemben, hanem a régi értelmet tekintve is. Kétkezi munkájukból élnek, s bár valamelyest növekedett az iram, a minôségi munka szeretete megmaradt. A krasznai emberrôl az hírlik, hogy a jég hátán is megél. Büszkék munkájuk eredményére, az évente egyszer megrendezésre kerülô falunapokon — egyebek mellett — terménykiállítást, terményvetélkedôt is szerveznek.

A bortermelés is meghatározója a községnek, a szôlôhegy és a több mint ezer borospince arra utal, hogy nem csak passzió a borászat. Ennek is múltja van, s jelene is, ugyanis szintén évente egyszer, december 30-án, a "krasznai férfiak" napján borversenyt szerveznek. A Mitruly pince a leghíresebb, Mitruly Miklós mérnököt dicséri. Nem véletlen a siker, hiszen a mérnök bortermelésbôl él.

***

A hagyományôrzésre is odafigyel a község. Bár nem rendszeresen, de Bokréta nevû hagyományôrzô együttese néha színre lép, fôleg a falunapokon. Idéntôl e mellett az európai értékekre is nagy hangsúlyt fektetnek. A falunapokon a nagyrészt szilágysági fiatalokból álló, Kolozsváron bejegyzett Zöld Erdély Egyesület végzett környezetvédelmi, környezettudatosító tevékenységet. Úgy gondolják, hogy az értékeket nem szabad veszni hagyni. A polgármester és az iskola aligazgatója által nyújtott segítség, valamint az egyesület példamutatása meghozta a sikert. Az emberekrôl kiderült, hogy nem érdektelenek, sôt, már felfigyeltek a problémákra, "de nem volt kinek elmondani azokat". E tevékenység hatására a polgármesteri hivatal fákkal ültette be a folyó partját, emellett épül egy vízlépcsô, amely segíti a folyó oxigénellátását. Szemeteskukákat helyeztek el — egyelôre — a központban. Hamarosan környezetvédelmi nevelés is beindul gyerekek és fiatalok számára, bár ez attól is függ, hogy az egyesület milyen sikereket ér el a pályázatírás terén — mesélte el Bóné András krasznai egyetemista, a Zöld Erdély Egyesület önkéntese.

***

Talán itt is megvalósul az Európában terjedô faluturizmus, ugyanis vendégszeretetben nincs hiány. Nyáron egy zilahi barátom "üzleti ügyben" keresett egy családot. Megkért, hogy segítsek neki megkeresni a házat. Estére elindultunk, s egy kis keresés után meg is találtuk. A ház, báreléggé eldugott helyen volt, átlagos krasznai háznak tûnt. Az udvarán a munkához szükséges eszközök pihentek: kapa, kasza, gereblye, s az elengedhetetlen kisszekér. Gyerekek szaladgáltak, mint kiderült: unokák és szomszédok. A "fiatalok" dolgoznak, így a gyerekek a nagyszülôk gondjaira maradnak. A ház üres volt, a már jó néhány éve nyugdíjas pár az állatokat látta el. Az istállóban találtunk rájuk. Behívtak a házba, hellyel kínáltak, majd beszélgetni kezdtünk.

— Az öreg nagyon beteg, s én sem vagyok jól — mondta a néni, majd rászólt az "öregre", hogy hozza azt a bort a "fiatalembereknek". Az "üzleti tárgyalás" nem volt egyéb, mint barátságos beszélgetés, hiszen talán nem is az volt a fontos az öregek számára, hogy pénzhez jutnak, hanem örültek, hogy a nyugdíjas, de rohanó hétköznapokban egy pillanatra megállnak, és felidézik a "szép múltat". Az "öreg" egy ideig hallgatott, majd megkérdezte, hogy szeretjük-e a focit. Mondtuk, hogy igen, mire nagy kínok között keresgélni kezdett az egyik fiókban. A néni többször is rászólt, hogy hagyja abba, az a "diploma" már régen nincsen meg. Aztán mégis meglett, megkerült. Nagy focista volt, de hat osztálynál nem tudott többet végezni, mert nem volt lehetôség rá, így elszállt a karrier. Mégis felnevelte gyerekeit, unokái vannak, szép házban lakik, s bár nem húzza temérdek pénz a zsebét, nyugdíjas napjaiban is örül a vendégnek — az ismeretlennek is —, és hellyel, borral kínálja. Ilyenek a krasznai öregek, ilyen a krasznai vendégszeretet.

***

A polgármesteri hivatal udvara példamutató a falu számára. Nyáron igazán szép, bár télen is jól mutatnak az égig kapaszkodó fenyôk és a formára vágott sövény. Igazi európai udvar, amelyrôl az ötágú zászlótartó sem hiányozhat. Ünnepnapokon egyet Kraszna zászlaja, a másik kettôt a román és magyar zászlók, újabb kettôt a testvértelepülések zászlói díszítenek.

Pop Imre polgármester nagy reményeket fûz Krasznához. Mindent megtesz, hogy a fiatalság ne menjen el, itthon valósíthassa meg álmai, amennyire lehetséges. Fedett sportpálya épül az iskola udvarán, nem kell ezután télen sem leállnia az oktatásnak, sportolásnak — mondta Oláh Miklós, az iskola aligazgatója. A polgármesterhez hasonlóan ô is arra törekszik, hogy otthonmaradásra buzdítsa a fiatalságot. Az iskolai oktatást vissza szeretnék emelni a hetvenes évek virágzó színvonalára. Van remény, hiszen sokan kerültek egyetemre az utóbbi idôben végzettek közül.

***

Jó úton halad a község Európa felé. Ha valaki Zilah vagy Csucsa fele jár, tekintse meg e helységet és látványosságait: középkori kazettás mennyezetû templomát, emlékmûveit, borospincéit és természeti értékeit. Megéri, hiszen Zilahról mindössze húsz kilométer, Csucsáról valamivel több. Az élmények garantáltan kárpótolják a kerülôt. Itt tényleg láthat egy Európa felé hajló zöldágat.

Oláh Levente

Az oldalakat szerkesztette: Szabó Csaba

Az elmúlt napok esôzései gondot okoztak a szamosújvári városgazdáknak is. A nagy mennyiségû csapadék elárasztotta a kisváros utcáit és tereit, de a külvárosban is befolyásolta a zökkenômentes közlekedést. A helyi önkormányzat azonban idejében gondoskodott az esetleges óvintézkedésekrôl. A tavaly például összesen 100 tervrajzot készítettek a szennyvíz-csatornázási hálózat felújítására. Többek között a Vasile Alecsandri, Avram Iancu és Forrás utcákban, valamint a Dési úton cserélték ki a megrongálódott csöveket, de kisebb méretû munkálatokat végeztek a Stefan cel Mare, Gesztenye és a Romanã utcákban is. Emellett 27 szennyvízcsatornát takarítottak ki az elmúlt idôszakban. A legutóbbi esôzések folytán keletkezett árvíz következményeit nem érezte meg a lakosság, a városi hálózatnak sikerült elnyelnie nagy mennyiségû vizet.

Szamosújvár határában a lakosság hozzájárulásával kitakarították a vízelvezetô sáncokat. Ezen a téren különösen a városhoz tartozó Hesdát és Kérô falvak gazdái tettek ki magukért, de a Közterület-fenntartó Vállalat gépeit is ott láthattuk a munkálatoknál.

E. Cs.

Örömhír az Egeres területén lakó kistermelôknek: a községi tanács csütörtökön úgy döntött: 100 ezer lejjel olcsóbban bocsátja ki a termelôi igazolványokat. Eddig 400 ezer lejt kellett fizetni ennek az iratnak a beszerzéséért, idén ugyanezért már csak 300 ezer lejt kérnek. Bár így sem túlságosan olcsó mulatság az igazolvány kiváltása, amelyet sokan ma is úgy értékelnek, hogy a gazdák nyakába rótt felesleges plusz kiadás, teher. A tanács így kíván valamelyest segíteni a gazdákon.

Új, egyforma házszámtáblák kerülnek majd a község 11 településén lévô házak falaira. Az újítás egyrészt az elavult, sok helyen már olvashatatlanná kopott, rongálódott házszámtáblák kicserélése miatt szükséges, másrészt a polgármesteri hivataígy próbálja a nyilvántartások adatai szerint rendezni az ingatlanok számozását: a legutóbbi számozás óta ugyanis sok új ingatlan épült, telkeket szolgáltattak vissza. Egy számtábla 20-22 ezer lejbe kerül, a költségeket a polgárok fizetik, de a helyi tanács megelôlegezi — mondta Fekete P. P. János polgármester, aki azt is hozzátette, a számtáblákat helybeli szakemberek készítik el.

(ke)

"Az embert az ôt körülvevô teremtmények iránti rokonszenv teszi igazán emberré."
Albert Schweizer

Ha találsz magadnak egy kis idôt, és körülnézel a városodban, több állatfajt is megfigyelhetsz, amelyek a városi környezet nyújtotta lehetôségeket választották, és együtt élnek velünk a város szívében. Többé-kevésbé rejtett életmódot folytatnak a közeli parkban, a tömbházak körüli zöldövezetekben vagy éppen a te kertedben.

Nappal az öreg fák ágain serény teremtményt láthatsz kapaszkodni: hihetetlen ügyességgel és magabiztossággal ugrál egyik fáról a másikra. Éjszaka pedig egy tüskés, tömzsi állatkát fedezhetsz fel, amely táplálék után kutat a lehullott levelek között. Ôk, akik úgy döntöttek, hogy szomszédaink lesznek, a te barátaid is lehetnek.

A mókus, az akrobata, azon kevés emlôsállatok egyike, amelyek csak nappal aktívak. Neki fényre van szüksége ahhoz, hogy éles látásával biztonságban és pontosan ugrálhasson egyik fáról a másikra, és persze nappal a táplálék is könnyebben beszerezhetô. Kíváncsi természetû, ezért annyira közel merészkedik, hogy megsimogathatod vöröses bundáját, és a feléje nyújtott táplálékot is elfogadja. Ha a kertedben vannak mókusok, helyezz el egy asztalkán fenyômagvakat, mogyorót és egyéb finomságokat, és meglátod, hogy rövid idôn belül a mókusok megjelennek az új terített asztalnál. Ha néhány nap elteltével az asztalkát átteszed a házad elé, látni fogod, hogy a mókusok követni fogják, és ott lakmároznak még akkor is, ha te is az asztalnál dolgozol. Az új barátaid a tél folyamán sem hagynak majd el (a mókus nem alszik téli álmot), és segíthetsz nekik, hogy könnyebben átvészeljék a nehéz telet.

Ezeken az enyhébb januári napokon városunk mókusai nagyon aktívak, párokban szaladgálnak a fákon, és készülnek az új nemzedék születésére.

Fákon ugráló szomszédjával ellentétben, a sün ebben az idôszakban mély álomba merülve rejtôzködik. Ô csak tavasszal, április tájékán jön majd elô téli szálláshelyérôl. Annak ellenére, hogy tüskés pajzsa védi minden természetes ellenségtôl, a sün mégis szürkület után jön elô, mert az éjszaka tele van bogarakkal. A sün továbbá csigákkal, hernyókkal és egerekkel táplálkozik. Mivel nagy mennyiségû gerinctelen állatot és rágcsálót fogyaszt, jelenléte kertünkben igazi áldás.

Hasznos mivolta ellenére a legnagyobb veszélyt mégis az ember jelenti számára. Évente ezrével pusztulnak el az autók kerekei alatt vagy vízbe fulladva, amikor az emberi beavatkozások által módosított folyópartok már nem teszik lehetôvé, hogy kimásszanak a vízbôl. A téli álom is veszélyt jelent számukra. Te is segítheted a kertedben telelô sünit, ha néhány kupac levelet helyezel el a raktár, lomtár mellett vagy az élô sövénykerítés alatt, ahol fészket tud majd építeni magának. A száraz falevél a legjobb hôszigetelô anyag a sün számára. Ô majd elszállítja a leveleket a fészkéhez, addig dolgozik, amíg ügyesen kibéleli a téli szálláshelyét.

Az ôszi hónapokban kihelyezett táplálék segít neki, hogy elegendô energiát gyûjtsön a télre. A tejbôl és kenyérbôl gyúrt táplálékgolyó és a megfelelô menedékhely nagy távolságról odacsalogatja a sünöket. A mókushoz hasonlóan a sün is könnyedén megbarátkozik az emberrel, és kertünk állandó lakója lehet.

Az állatok jelenléte a városunkban még fellelhetô természet-szigeteken kellemesebbé teszi mindennapjainkat. A szobánk ablakából megfigyelt mókusok akrobatamutatványai vagy a kert sarkában felfedezô útra indult süncsaláddal való találkozás mindenképpen mosolyt csal mindannyiunk arcára.

Ha netalán nemkívánatos vendég egy sün az ön számára, kérjük, értesítsen bennünket, és mi elhozzuk kertjébôl, új környezetet biztosítunk majd számára.

Ha találkozott már sünökkel a házatáján, vagy éppenséggel szeretné, ha az ön kertjében is megtelepedne egy süncsalád, kérjük, értesítse szervezetünket, és mi ingyenesen kihelyezünk speciális menedékhelyet számukra.

Köszönjük, és reméljük, hogy hozzánk fordul: A Biodiverzitás Monitorizálását és Konzervációját végzô Központ (CFMCB), Dorobantilor út 93. szám, 67-es ajtó, 400609, Kolozsvár, Tel/Fax: 0264/411-230, cfmcb@personal.ro, email: www.biodiv.ro

Január második hetében, 8–13. között éjszakánként nagyszabású ellenôrzést foganatosítottak a kolozsvári vasútállomáson. Ellenôrizték a gyanús személyeket, az utcagyerekeket, az otthontalanokat pedig elvezették a menhelyre. Összesen 79 személytôl vettek ujjlenyomatot és 15 bírságot róttak ki. Azonosítottak és ôrizetbe vettek egy háromtagú bandát, amely csomaglopásokra "szakosodott". Lebukott az aranyosgyéresi 42 esztendôs Ioan Radu, aki egy vasúti sínt lopott el a raktárból, és ócskavasként akarta értékesíteni.

A kolozsvári hármas rendôrôrs razziája
A napokban az ellenôrzés során 22 büntetést róttak ki (mintegy 21 millió lej értékben). Összesen 29 kéregetôt azonosítottak, köztük a 21 esztendôs B. F.-t, aki tolószékben közlekedve igényelte a gépkocsivezetôk sajnálatát, annak ellenére, hogy nem rokkant. Rendôrkézre került a kiskorú Moldovan C., a 13 éves fiú alaposan gyanúsítható hatrendbéli lopással.

Csúszópénz ócskavasért
Megvesztegetés, illetve megvesztegetés elfogadása miatt indítanak vizsgálatot az aranyosgyéresi N. Harna és a Powerpack cég tordai ôre, I. Pârvu ellen. Harna közel másfél millió lejt adott Pârvunak, hogy 25 darab, összesen 300 kg súlyú acélcsövet tudjon elvinni és ócskavasként értékesíteni.

Sikkasztás a pénztárból
Többmillió lejes kárt okozott az aranyosgyéresi M. Duca, az egyik helyi cég pénztárosa. A 30 éves férfi tavaly júniusban mintegy 80 millió lejt vett ki a kasszából. A kár megtérült.

Hattagú rablóbanda bukott le
Újévkor értesítette a tordai rendôrséget a Siguranta Kft. ôrszolgálatot biztosító cég, hogy két alkalmazottját bántalmazták. A két ügynöknek a tordai Potaissát kellett ellenôriznie, december 31-én egyikük, név szerint N. Sabo az ôrjárat során észrevette, hogy hat személy átmászott a kerítésen és ócskavasat akar eltulajdonítani. A felszólításra, hogy hagyják abba, a hat rabló ütlegelni kezdte az ôrt, akinek késôbb hiába sietett a segítségére társa, C. Sãlãgean, ôt is el-agyabugyálták. A rendôrség azonosította és ôrizetbe vette a rablással és hatósági közeg megsértésével alaposan gyanúsítható személyeket, a névsor: a tordai V. Mocean (29 éves), A. Riza A. (26), Antal N. (18), P. Crisan (24), a mezôszentjakabi (Iacobeni) A. Dondoti (25) és F. Dondoti (20). Mindegyikük munkanélküli, Antalt leszámítva büntetett elôélettel rendelkeznek. Az ügyészség 30 napra szóló elôzetes letartóztatásba helyezte ôket.

(póka)

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Adalbert, a hegedûs molnár visszafojtott lélegzettel hajolt a nyírfa törzsekbôl eszkábált asztal felé, még a nyelve hegye is kinézett ajkai közül, amint a vékony nyírfapálcikát megpróbálta a sáros agyagból gyúrt, tenyerei között gömbölyített sárgolyó közepébe szúrni. Nagy igyekezetében hangosan szuszogott, nyögött az öreg, és amikor mellészúrt, vagy ügyetlen mozdulattal letört egy-egy darabot a sárszoborról, bosszúsan felkiáltott, aztán hangosan vigasztalva magát, szalmából készült ülôalkalmatosságával együtt a hevenyészett kunyhó bejáratához vonszolta magát, és félrehúzta a bôrfüggönyt.

Amerre a szem ellátott, a fehér volt az úr. A kilenc nyírfakunyhó fekete kéregcsíkjai és a befagyott, végtelen hosszúnak és szélesnek tûnô jégmezô fölé emelkedô dombok didergô fagyalbokrai sikertelenül próbáltak színt vinni a tájba. Egy hónappal ezelôtt, amikor Konstantin vezetésével megérkeztek ide, még piroslott a domboldalon a kányabangita, borsónyi vörös bogyói jókedvûen bújtak meg a lilásba játszó levelek között. Úgy látszik, idén túlságosan is jól sikerült a bújócska — a kányabangita skarlátpiros csontár termései iránt nem nagyon érdeklôdött a visszavonulási gondok miatt fejfájós Ôsz —, így addig játszották az indián nyártól bódult terméskék a hunyó szerepét, mígnem egy rosszkedvû reggelen arra ébredtek, hogy eltûntek körülük a színek, s fehér, bolyhos pokrócot húzott magára a tóvidék.

Ameddig csak ellátott a hegedûs molnár, minden fehér volt. Amikor egy hónapja váratlanul beállt ez a hirtelen fagy, még meg lehetett különböztetni az egymáshoz kapcsolódó tavakat a szolgalelkû mocsaraktól meg a domboldalak felé futó mezôktôl, de másnap reggelre már mindent egyformára fújt be festékszóró pisztolyával a Tél. Csak ott árválkodott egy-egy hajszálnyi szín, ahol az újratöltött festékszóró ügyetlenkedett: a nyírfatörzsekbôl eszkábált kunyhók falán és az emberek arcán.

A hegedûs molnár helyére engedte a bejáratot védô bôrt, és újra az asztalhoz vonszolta magát. Két lábát elôrenyújtva, tenyerét a földhöz feszítve nyomta magát hátrafelé; a szalmapárna — amit szalmatrónnak csúfoltak Konstantin csapatának legfiatalabbjai — nehezen csúszott a döngölt földön: Adalbertnek lúdbôrös lett a háta a súrlódó szalma hangjától. Ez egyszer rosszul számította ki a bejárat és az asztal közötti távolságot, és az eggyel több feszítô mozdulatnak kellemetlen következményei voltak: felborult a rozoga asztal, és a sárból gyúrt öklömnyi figura odapuffant az öreg mellé a földre. Amaz felszisszent, és olyan gyorsan kapta fel a kis szobrot, mint ahogyan az elbukott kisgyermeket szokták a szülôk, akik szentül meg vannak gyôzôdve arról, hogy ez az utólagos mozdulattól majd csökkenni fog a fájdalom.

A félig kész sárfigura nevetséges látványt nyújtott: levált a bal karja — a felkarcsont szerepét betöltô pálcika sárgán villant elô, a hastájékot megtestesítô sárgolyót pedig ellapította az esés, így az egész sárember egy fejnélküli pocakhoz hasonlított, amelybôl egy kar és két eltorzult láb állt ki.

Adalbert, a hegedûs molnár elpityeredett. — Szédmett a sádemberem... szédment a nagy mûvem... -- kesergett a nyírfaasztal darabjai között.

Az öregnek hirtelen eszébe jutottak életnagyságú sáremberei is, amelyeket a kis bugyuta Betlehemmel cipeltetett ki és szereltetett össze nagy titokban a környezô dombokon. — Befújja ôket a hó, le fog esni a fejük, magva szakad a karjuknak... Szegény sárembereim — halálfehérre meszel titeket is ez a kegyetlen Tél.

Amikor nagy késôre abbahagyta az óbégatást, odakinn szürkére festette már festékszórójával a Tóvidéket a Tél. A tó jegére eszkábált kilenc kunyhóban lassan kigyúltak a petróleumlámpák.

Konstantin éppen a nyírfasátrak fölötti domboldalon hallgatta a hátsó lábukra állt hófelhôk fenyegetô morajfoszlányait, amikor Kuntárkánynak egyszerre csak sikerült levetnie magáról a veszett farkasként hátára kapaszkodó láthatár ködzsákját. A fiú gyorsan közeledett, a fekete pont lassan vesszôvé nyúlt és amikor egy dombhajlat mögül újra elôbukkant, már hóbafúló lépteinek neszezését is hallani lehetett.

Kucsmáját vastagon megülte a hó, orra alatt és szája sarkában jéggé fagyott lehelet verte vissza a hótakaróról felcsapódó fénycsíkokat.

Bal kezében görbe nyírfabot, jobbjában jégcsákány. Öltözéke egyszerû, mint a menekülteké: bélelt nadrág, báránybunda, kucsma. Lábán bôrcsizma — oly vastagon belerágta magát a csonttá fagyott hópehelymillió, hogy messzirôl úgy látszott, mintha vastaglábú, emberalakú hószörnyeteg közeledett volna. Konstantin csak akkor vette észre a lihegô Kuntárkányt, amikor az csupán kôhajtásnyira volt tôle.

Nagy hírem van — dobta le magát a fiú Konstantin mellé. — Emberre bukkantunk... Ott állt a másik dombon, ott ni — mutatott bizonytalanul a sebzett láthatár felé, amelynek függönyeit még mindig nem tudta teljesen összehúzni az egyre sötétebb rejtôszíneket magára rángató, fölöttébb hiú hófelhô — Pálzsombor is velem volt, ô is látta. Úgy állt, mintha kiterjesztené karját a sátrak fölé. Mintha áldást osztana... Mintha imát mormolt volna!

— Hallottad is, amit mondott? — kérdezte gyorsan Konstantin, és izgalmát palástolandó, a csizmájára fagyott havat kezdte tisztogatni a sarka élivel.

— Azt hiszem, igen... Szinte biztos vagyok benne, hogy elôre nyújtott karokkal imádkozott. Talán azt is mondta — váltott bizonytalanra az hangja —, hogy ez az én népem, akiért én kegyelemért kiáltok az Úrhoz.

És azt is mondta, segíteni jöttem nektek, de hát magam sem tudom, merre menjek... Hó van mindenütt, és jég, és nekem sem válaszol már senki az égbôl. Engem is magamra hagytak, engem is elárultak, ahogy titeket...

Konstantin tûnôdve figyelte, hogyan szépíti meg a fagyott, duzzadt férfiarcot a találkozás élménye. Odalenn a jégen fekete pontok gyülekeztek: a táborban maradottak — Demeter, a sóréti ereklyeôr és gyermekei, Gedeon, Rebeka és Eszter, valamint Lélgyárfás, a sóréti menekülôkhöz útközben odacsapódott sóvári jégvágó fiaival, Simeonnal, Nándorral és Fülöppel fôzéshez készülôdtek. A fekete pontok mozgásából Konstantin kikövetkeztette, hogy ma este nem a Sórétrôl hozott tartalékból eszik a tábor, hanem halat, amit természetesen Lélgyárfás, a jégvágó leleményessége varázsolt a menekülôk szegényes asztalára.

— Nem vagyok biztos benne, de azt hiszem, énekelt is az az ember — folytatta Kuntárkány, aki még mindig a földön feküdt, és csücsörített szájjal úgy szívta magába a tóvidék fagyos levegôjét, mintha a gyermekkor ködtejét szürcsölné. — Azt énekelte, hogy siralmas énnekem e világon, hová elküldtek engem a mennybôl, aztán amikor segítségért kiáltottam, hogy ne hagyjanak el engemet, akkor visszaüzenték: felejtsd el, hogy ember vagy. Légy erôs, emberfeletti — tehát embertelen.

— Elég volt — emelte fel hirtelen fejét Konstantin, és abbahagyva csizmája tisztogatását, Kuntárkány mellé lépett. — Te beteg vagy — puhult meg a hangja, és kesztyûjét lehúzva megérintette barátja fagysebes arcát. — Túl sokat jársz kinn a dombokon. Mondtam már neked többször, hogy hunyorogva járj, amíg ezt az átkozott havas vidéket elhagyjuk. Vigyázz, a sok fehértôl lassan elborul az ember agya, és már azt sem tudja, hogy szorongásai mikor öltenek valójában testet: álmaiban, vagy ébredés után. Tudom én, milyen ez — hajtotta le fejét Konstantin, és elnézett Kuntárkány válla fölött. — Amióta ideérkeztünk ebbe a végtelen fehér pusztaságba, sokkal többet alszom, mint odahaza, Sóréten. Ha jól meggondolom, csak a déli órákban ébredünk fel teljesen Adalberttel, és néhány óra múlva már készülünk is az újabb álomra. Alig sötétedik be, már bújunk is össze... Egyszer meg is jegyezte az öreg: mi az álomban élünk igazán, az ébrenlét csak azért van, hogy testünk szusszanjon az újabb merülés elôtt. Hidd el, amióta a nap háromnegyed részét átalszom, komolyan elgondolkodom Adalbert szavain.

A láthatár függönyeibe mintha belekapott volna az esteledés szele — úgy hullámzott, mint a szürkére kopott száradó lepedô odahaza az udvaron, de a mozdulat hamar elhalt, és a négy lábra ereszkedett hófelhô magasba emelt fejjel figyelte, hogyan sikerül betörnie a Tóvidékre a másik sóréti dombjárónak, Kolosnak. Konstantin és Kuntárkány felugrott, amikor észrevették a közeledôt, és sietve megindultak feléje. Kolos messzirôl integetett, néha megállt, ordított valamit, de Konstantinék hiába álltak meg és füleltek lélegzetvisszafojtva: az egyre vastagodó sötétség mintha leharapta volna a hangok lábát. A dombhajlat egy darabig elrejtette ôket egymás szeme elôl — Konstantin már aggódni kezdett, hogy nem történt-e valami baj a fiúval —, de aztán a tábor fölötti dombtetôn találkoztak.

— Megmenekültünk! — ordította kezét széttárva Kolos. — Adjatok hálát a Fennvalónak, hogy megsegített! Konstantin! Kuntárkány! Testvéreim!

Megmenekültünk! Embereket láttam odaát! Ketten voltak, fehér hóköpenyben, és a táborunkat figyelték! Megmenekültünk! Vége a vándorlásnak ebben az átkozott pusztaságban...

A három férfi egymásra borulva örvendezett: ölelték, szorították, szorongatták egymás kezét, simogatták ujjbegyükkel fagysebes arcukat. Soha nem látták még egymást elérzékenyülni, így sírásba sûrített végtelen megkönnyebbülésük különös hatással volt rájuk: csak akkor csendesedtek végre el, és indultak meg a tábor felé, amikor az Éjszaka már hasra feküdt nyögve a Tóvidék szürke hólepedôjén.

Ezen az estén Adalbert és Konstantin sátrába gyûltek össze a menekülôk. A hegedûs molnár nem fogadta valami nagy lelkesedéssel Konstantin ötletét, de nem akarta fiatal barátja kedvét venni. A sárszobrocskákat egymás mellé állította a sarokba, melléjük hordta a nyírfapálcikákat meg a tucatnyi félig kifaragott vonót (ezek inkább vállfához hasonlítottak így, húr nélkül, mint csodás hangokat elôcsalogató eszközökhöz), és az egészet letakarta szalmatrónjával. A vonók bogos vége itt-ott kilátszott a trón alól, de az öregnek nem volt ideje javítani a dolgon, mert már meg is érkeztek az elsô meghívottak. A kis Betlehem szülei nélkül érkezett: a sórétiek kicsit ütôdöttnek tartották Betlehemet, de jaj volt annak, aki ezt testvérei füle hallatára jegyezte meg: Simeon és Fülöp ökle ugyanis gyorsan járt.

A nyírfasátor bejáratáról közben újra ellebbent a bôr — újabb vendégek érkeztek: Kuntárkány, Pálzsombor, majd Lélgyárfás. A két fiatalember a Demeter-lányok közelében cövekelt le, Lélgyárfás viszont az öregek mellé húzódott: a trónja nélkül kínos látványt nyújtó, a keményre taposott földön kinyújtott, érzéketlen lábakkal gubbasztó Adalbert hálás pillantást vetett sorstársára, amikor az összehajtott lópokrócot csúsztatott háta és a szalmatrónnal letakart sárszobrocskák kupaca közé. Amikor megérkezett Konstantin is, a menekülôk felálltak, és tiszteletük jeléül meghajtották magukat a fiatalember elôtt.

— Az Úr nékem pásztorom, ínséget nem kell látnom — kezdett rá az énekre Konstantin, és két karját könnyedén megemelte, hogy a két öreg ministráns, Lélgyárfás és Demeter könnyebben ráadhassa a menekülôk szentmiséjének celebrálásához szükséges palástot.

— Testvéreim! — prédikálta Konstantin — Mivel különösen örömteljes eseményekben volt részünk ezen a napon, kérlek benneteket, hogy vállaljátok mindnyájan a ministránsi szolgálatot. Lélgyárfás és Demeter! Adjátok rá testvéreimre a szolgálati ruhát!

Amíg a meglepett öregek elôszedték a molyrágta ministránsruhákat — ki tudja, mióta nem érintette ezeket sóréti kéz —, Konstantin sietôsen el is kezdte a misét.

— Testvéreim! Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, és bánjuk meg bûneinket, hogy méltóképpen ünnepeljük az Úr szent titkait!

— Gyónom a mindenható Istennek és nektek, testvéreim, hogy sokszor és sokat vétkeztem, gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással...

Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem...

A szentlecke olvasása helyett Konstantin Kuntárkányt és Pálzsombort szólította, és ünnepélyesen megkérte ôket, számoljanak be az örömhírrôl.

Kuntárkány lassan, minden szót meggondolva adta elô, miként bukkant rá kora délután a hóköpenyes emberalakra, aki a tábor felé nyújtott karokkal, mozdulatlanná meredve imádkozott. A hunyorgó sórétiek lélegzetvisszafojtva hallgatták a fiút, csak Konstantin szeme húzódott össze még jobban, hiszen ô azonnal észrevette, hogy Kuntárkány története estére lényegesen megváltozott. Délután még egyáltalán nem volt biztos a dombjáró fiú abban, hogy valóban hallotta-e beszélni a titokzatos embert, most viszont olyan biztonsággal idézte fel a hallottakat, hogy Konstantin majdnem félbeszakította, hogy megkérdezze: ha ennyit, és ilyen színesen beszélt az idegen imádkozás közben, akkor miért nem fordította arcát a fiú felé?

Pálzsombor lassan, ünnepélyesen emelkedett szólásra. — Testvérek! — nézett végig a hunyorgó hallgatóságon. — Nagy pillanatnak vagyunk most tanúi! Most, amikor már úgy éreztük, semmi remény nincs a menekülésre, íme, segítségünkre siet az Úr!

Kint feltámadt a szél, és hallani lehetett, mint rázza meg elôbb kíváncsiságból, majd öröklött pusztító hajlamainak engedve egyre vadabbul a jég hátára eszkábált nyírfakunyhókat.

— Két embert láttam — mesélte átszellemült arccal Pálzsombor. — Az egyikhez olyan közel kerültem, hogy még azt is láttam, hátán megszakadt a fehér köpeny, és kilátszik sáros ruhája. Biztosan a mocsarakon jött át, azért volt gúnyája olyan sáros. -- Mozdulatlanul állt — folytatta volna Pálzsombor, de akkor robaj hallatszott: Adalbert, a hegedûs molnár borult hirtelen társai lába elé. — Bocsássatok meg — nyögte az öreg. — Bocsássatok meg...

A sátorban akkor már mindenki ujjongott. A szószélviharban senki nem hallotta, mit motyog a földön a hegedûs molnár.

Egyedül Konstantin lelkében vert fészket az irtózatos gyanú. Tekintetével Betlehemet kereste. A kis bugyuta lehajtott fejjel állt, mozdulni se mert. A vezér lassan megfordult, és elhúzta a bôrfüggönyt.

Tekintete végigfutott a befagyott tóvidék keleti dombsorán, de azon a helyen sem látott semmi színt, ahol az egymással állandóan bakalódó som-testvérek vitatkoztak egykoron naphosszat, és mindkettejük halotti leplét szövögetô ellenségükkel, a bölcs iszalaggal: sem a húsos som, sem a veresgyûrû nem jelzett vissza az emberi szemnek; a som megsárgult leveleit és a nagyobbik testvér, a veresgyûrû csonthéjas termésének gyászos feketéjét egyaránt torkon ragadta a fehér.

Szabó Csaba

Az 514. törvény a jogtanácsosi szakmáról a december 5-i 867. Hivatalos Közlönyben jelent meg románul, magyarul pedig a december 17-i 227. Közlönyben. A törvény egy régi hiányt pótol, hiszen csak most, az új jogszabály megjelenésével és hatályba lépésével szüntették meg az 1955. évi törvényerejû rendeletet, amely a jogi hivatalok szervezésérôl és mûködésérôl szólt. A rövid, alig 27. szakaszos törvény a közzétételének idôpontjától számított 3. nap elteltével lépett hatályba.

A törvény hatályba lépésétôl számított 60 napos határidôn belül a közhatóságoknak, intézményeknek és az összes többi közjogi vagy magánjogi személynek el kell végeznie a jelen törvény által elôírt módosításokat azon jogtanácsosok besorolásában és jogállásuk, jogaik valamint kötelezettségeik meghatározásában, akik szolgálatukban ki vannak nevezve vagy alkalmazotti minôségük van. A törvény hatályba lépésétôl számított 90 napos határidôn belül alakulnak meg a szakmai egyesületek és fogadják el alapszabályzatukat. A törvény hatályba lépése idôpontjában létezô jogtudósi és jogtanácsosi szakmai egyesületek tevékenysége megszûnik.

A jogtanácsosok nyilvántartását és az állandó aktualizálást a szakmai egyesületek végzik minden év végén, és a jegyzéket közlik a megye prefektúrájával, megyei tanácsával, bírói hatóságaival, bûnüldözô szerveivel és ügyvédi kamarájával.

Általános rendelkezések
A jogtanácsos biztosítja az állam, a központi és helyi közigazgatási hatóságok, a közintézmények és közérdekû intézmények, a többi közjogi személy, valamint a magánjogi jogi személyek jogainak és törvényes érdekeinek védelmét, amelyek szolgálatában van, az Alkotmánynak és az ország törvényeinek megfelelôen. A jogtanácsost kinevezhetik a tisztségbe, vagy munkába sorolhatják a törvény feltételei között. A tisztségbe kinevezett jogtanácsosnak köztisztviselô státusa van, tisztségének és tisztsége kategóriájának megfelelôen. A munkába sorolt jogtanácsosnak alkalmazotti státusa van.

Tevékenységében a jogtanácsos azon hatóság vagy közintézmény, illetve jogi személy részére nyújt tanácsadást, amelynek szolgálatában van, illetve amellyel munkaviszonyban van, és biztosítja annak képviseletét, védi jogait és törvényes érdekeit a közintézményekkel vagy bármely más természetû intézménnyel, valamint bármely román vagy idegen jogi vagy természetes személlyel szembeni kapcsolatban; véleményezi és ellenjegyzi a jogi jellegû iratokat, a törvény és az egység saját szabályzatának feltételei között.

A jogtanácsosok szakmai egyesületeket alapíthatnak szakmai érdekük védelme és elômozdítása érdekében, a társulásról és a jogi személyek alapításáról szóló törvény feltételei között. A jogtanácsosok a törvény által elôírt jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek szakmai státusuknak és azon jogi személyre vonatkozó törvényes szabályozásoknak megfelelôen, amelynek szolgálatában állnak, vagy amellyel munkaviszonyuk van. A jogtanácsosi tevékenységet a magisztrátusi, ügyvédi, közjegyzôi vagy más jogi tisztségben jogi munkaterületen letöltött szolgálati idônek tekintik, e szakmákra sajátos törvényes rendelkezéseknek megfelelôen.

A jogtanácsosi minôség megszerzése és annak megszûnése
Jogtanácsos lehet az, aki teljesíti a következô feltételeket:

a) román állampolgár és romániai lakhellyel rendelkezik;

b) polgári és politikai jogok gyakorlásával rendelkezik;

c) jogi karon szerzett oklevelet;

d) egészségügyi szempontból alkalmas a szakma gyakorlására; ezt a kitételt a törvény feltételei között kiállított egészségi bizonyítvánnyal tanúsítják;

e) nincs a jelen törvény által említett méltatlansági helyzetek valamelyikében.

Méltatlan jogtanácsosnak lenni:

a) az, akit a jogtanácsosi szakmát csorbító bûncselekményért jogerôsen elítéltek;

b) az, aki a jogtanácsosi szakma gyakorlása során az alapvetô emberi jogokat és szabadságokat sértô visszaélést követett el, amelyet visszavonhatatlan bírói határozattal állapítottak meg;

c) az, akit méltatlannak nyilvánítanak egyéb törvényes okok miatt.

A jogtanácsosi szakma gyakorlása összeférhetetlen:

a) az ügyvédi minôséggel;

b) a jogtanácsosi szakma méltóságát és függetlenségét vagy az erkölcsöt sértô tevékenységgel;

c) az országban vagy külföldön engedélyezett vagy bérezett bármely más szakmával;

d) a jogi átszervezési és felszámolási eljárásokban gyakorolt ügyvezetôi vagy felszámolói tisztséggel és tevékenységgel;

e) bérezett publicisztikai tevékenységgel;

f) a törvény által elôírt vagy az érdekkonfliktusból eredô egyéb összeférhetetlenség, a törvény feltételei között.

A jogtanácsosi szakma összefér:

a) az egyetemi oktatási és jogi kutatási tevékenységgel, az irodalmi kulturális és nem bérezett publicisztikai tevékenységgel;

b) a döntôbíró, mediátor vagy szakértô tisztséggel, a törvény feltételei között és az érdekkonfliktusra vonatkozó törvényes elôírások betartásával;

c) a tanulmányi és jogi szabályozási tervezeteket kidolgozó bizottságokban való részvétellel.

A szakma gyakorlásának kezdetén a jogtanácsos kötelezô módon 2 éves szakmai felkészítô gyakorlaton vesz részt, amely idô alatt gyakornok jogtanácsosi minôséggel rendelkezik. A gyakorlati idôszak lebonyolítási feltételeit, a vezetô jogtanácsos biztosítását, a véglegesítést és a gyakornoki idôszakra vonatkozó többi feltételt az ügyvédi foglalkozás gyakorlására és e szakmai státusára vonatkozó, megfelelôképpen alkalmazandó törvény írja elô. Úgyszintén a jogtanácsosi tisztségben, a többi jogi szakmában letöltött szolgálati idô alapján történô véglegesítés tekintetében, megfelelôképpen alkalmazzák az ügyvédi foglalkozás megszervezésérôl és gyakorlásáról szóló 1995/51 számú törvény elôírásait. A gyakornok jogtanácsos jogait és kötelezettségeit a kinevezési irat vagy a munkaszerzôdés írja elô, ideértve a tisztséggel járó összes többi jogot a gyakornokság ideje alatt.

A gyakornok jogtanácsos záró indítványt tehet a bíróságnál és a törvényszéknél, mint elsôfokú bírói hatóságnál, a bûnüldözô szerveknél, valamint a jogszolgáltatási illetékességû többi közigazgatási szervnél. A végleges jogtanácsos záró indítványt tehet bármilyen fokú bírói hatóságnál, a bûnüldözô szerveknél, valamint a jogszolgáltatási illetékességû többi közigazgatási szervnél. A jogtanácsos köteles szóbeli vagy írásos záró indítványaiban méltón és szakavatottsággal támogatni azon hatóság vagy jogi személy jogait és törvényes érdekeit, amelyet képvisel, és betartani az ügyvédi foglalkozás gyakorlásáról és megszervezésérôl szóló törvényben foglalt szakmai deontológiai szabályokat és a szakma alapszabályát. A jogtanácsosi tevékenység nyilvántartásait, az iratokat és a dokumentumokat a jogtanácsos azon jogi személy tevékenységére vonatkozó szabályozások szerint tartja, amelynek szolgálatában áll. A jogtanácsos köteles betartani a törvényes rendelkezéseket az egyazon ügyben vagy az összefüggô ügyekben felmerülô ellentétes érdekekre, vagy az általa képviselt jogi személy esetében felmerülô érdekkonfliktusra vonatkozóan; továbbá köteles betartani tevékenységének titkos és bizalmas jellegét a törvény feltételei között.

A jogtanácsos jogi felelôsséggel tartozik szakmai kötelezettségeinek megszegéséért a törvénynek és azon jogi személy tevékenységi területére sajátos szabályozásoknak megfelelôen, amelynek szolgálatában áll. A hatóságok és a közjogi vagy magánjogi jogi személyek, amelyek kezdô jogtanácsosokat alkalmaznak, a törvény által elôírt kedvezô pénzügyi szabályozásokban részesülnek. A megyei és a helyi közigazgatási struktúrák jogtanácsosai kötelesek kérésre jogsegédletet és tanácsadást nyújtani a községi tanácsoknak és a polgármesteri hivataloknak, amelyek képviselete a polgármester által kiállított megbízás alapján történik.

A jogtanácsosi foglalkozás megszervezése és védelmezése
Mint említettük, a jogtanácsosok szakmai egyesületeket alapíthatnak szakmai érdekük védelme és elômozdítása érdekében, a társulásról és a jogi személyek alapításáról szóló törvény feltételei között. Ennek alapján a jogtanácsosok ágazatok vagy tevékenységi területek szerint megyei vagy, az esetnek megfelelôen országos struktúrákba társulhatnak, szakmai érdekeiknek megfelelôen, betartva az egyesületekre és alapítványokra vonatkozó törvényt. A megyei és országos szintû társulási és szervezési formákat a törvény által megkövetelt, az egyesülés alapszabályában állapítják meg. A szakmai egyesületek létrehozásának alapját az egyesülési jog alkotmányos elve és a társulásra és a jogi személyek létesítésére vonatkozó törvényes szabályozások képezik.

A jogtanácsosok szakmai egyesülete a jogtanácsosok nyilvántartását az ügyvédi kamarák nyilvántartásához hasonló feltételek között vezeti. A jogtanácsos fegyelmi felelôsséggel tartozik a jelen törvény elôírásai, illetve azon jogi személy tevékenységére vonatkozó törvényes szabályok megszegéséért, amelynek szolgálatában áll. A fegyelmi vétség megállapítását, a vizsgálati eljárást, az ítélkezési eljárást és a fegyelmi büntetéseket azon jogi személyre sajátos szabályozás írja elô, amelynek szolgálatában áll a jogtanácsos. A fegyelmi hatóságot megkeresheti a sértett fél vagy, az esetnek megfelelôen a szakmai egyesület. Szakmai tevékenységében a jogtanácsos a törvény védelmének örvend, az ügyvédi foglalkozás gyakorlásáról és szervezésérôl szóló törvény által elôírt feltételek között.

Az adóügyi — pénzügyi — törvénykönyv, az 517. törvény a 2003. december 23-i 927. Hivatalos Közlönyben jelent meg, és január elsejétôl lépett hatályba. Vannak azonban elôírásai, amelyek életbe lépésének dátumát késôbbre határozza meg a törvénykönyv, ezeket az eseteket külön szakaszban tüntetik fel. Példaként lehet itt megemlíteni a helyi adókat és illetékeket: a törvénykönyv értelmében a helyi adók és illetékek szintje 2004. december 31-ig az marad, amelyet a helyi önkormányzatok még 2003-ban megállapítottak és elfogadtak a 2004-es esztendôre, a törvénynek megfelelôen. Szintén példaként említhetô, hogy az összjövedelmi adó esetében is csupán jövô évben érezteti majd hatását az adóügyi törvénykönyv, hiszen az idén megvalósított jövedelmek után jövôre, 2005-ben állapítják meg és fizetik a megilletô adót.

A 298 szakaszt tartalmazó törvénykönyv 10 címbôl áll, a címeken belül pedig 14 fejezetbôl. Az I. cím általános rendelkezéseket foglal magába, meghatározva az adóügyi törvénykönyv lényegét, szabályozási és alkalmazási területét. Eszerint, az adóügyi törvénykönyv megállapítja az állami és helyi költségvetés jövedelmét képezô adók és illetékek törvényes keretét; meghatározza az adófizetôket, akik az említett adókat és illetékeket kötelesek fizetni; megszabja továbbá az adók és illetékek kiszámítási és fizetési módját. A törvénykönyv tartalmazza az illetékek és adók módosításának eljárását is. Felhatalmazza ugyanakkor a Pénzügyi Minisztériumot, hogy kibocsássa a törvénykönyv alkalmazásához szükséges módszertani szabályozásokat, utasításokat és rendeleteket, továbbá a kettôs adózás megelôzéséhez szükséges egyezményeket.

Adóügyi téren a törvénykönyv rendelkezései érvényesülnek bármilyen más jogszabály elôtt, az elôírások közötti konfliktus esetében pedig a törvénykönyv rendelkezéseit alkalmazzák. Amennyiben a törvénykönyv valamely elôírása ellentmondana egy olyan egyezménynek, amelyben Románia félként vesz részt, a szóban forgó egyezményt alkalmazzák.

A törvénykönyvben az adók és illetékek szabályozása a következô elvekre épül: a) az adóügyi intézkedések semlegessége a különbözô beruházókkal és tôkével, tulajdonformával szemben, biztosítva a beruházók, román és külföldi tôke közötti egyenlôségét; b) biztosan meghatározott adók, amelyeket ne lehessen félreértelmezni, és az érintettek követhessék, megállapíthassák adózási kötelezettségüket; c) adózási méltányosság; d) az adózás hatékonysága a törvénykönyv elôírásainak hosszú távú meghatározásával. A törvénykönyvet kizárólag más törvénnyel lehet módosítani vagy kiegészíteni, amelyet 6 hónappal elôtte dolgoznak ki, és amely az elkövetkezô évtôl lép hatályba.

Az adóügyi törvénykönyv tehát egy helyen foglalja össze és szabályozza az adókkal, illetékekkel kapcsolatos, eddig külön jogszabályokban elôírt rendelkezéseket. A következôkben felsoroljuk a címeket és fejezeteket: I. cím — általános rendelkezések (az adóügyi törvénykönyv célja és alkalmazási területe; a törvénykönyv értelmezése és módosítása; meghatározások; általános alkalmazási szabályok); II. cím — a nyereségadó (általános rendelkezések; az adózandó nyereség kiszámítása; nemzetközi adóügyi vonatkozások; az ingatlan javak és értékpapírok eladása-átruházása esetén alkalmazott sajátos szabályok; az adófizetés és adónyilatkozat benyújtása; az osztalékra számított adó visszatartása; záró rendelkezések); III. cím — a jövedelemadó (meghatározások; független tevékenységbôl származó jövedelmek; keresetbôl származó jövedelmek; a javak használatának átengedésébôl származó jövedelmek; beruházás utáni jövedelmek; nyugdíjból eredô jövedelmek; mezôgazdasági tevékenységbôl származó jövedelmek; prémiumból és szerencsejátékból származó jövedelmek; egyéb kategóriájú jövedelmek; az évi összjövedelem; a közös tulajdon és a jogi személy minôség nélküli társulások; nemzetközi adóügyi vonatkozások; az adóvisszatartás utáni jövedelmet fizetôk nyilatkozattevési kötelezettsége); IV. cím — a mikrovállalkozások jövedelmére alkalmazott adó; V. cím — a lakhellyel, székhellyel Romániában nem rendelkezôk által megvalósított jövedelem adója és a Romániában külföldi cégek által létesített képviseletekre alkalmazott adó (a székhellyel, lakhellyel nem rendelkezôk romániai jövedelemadója; a képviseletekre alkalmazott adó); VI. cím — áruforgalmi adó (általános rendelkezések és alkalmazási terület; adóköteles személyek; adóköteles ügyletek; adóköteles ügyletek helye; az áruforgalmi adó feltételei és esedékessége; az adóalap; áfa hányadok; mentesített ügyletek; a levonhatóságok rendszere; áfa fizetôk; sajátos mentesítési rendszerek; az áfa fizetôk kötelezettségei; közös és átmeneti rendelkezések) VII. cím — különleges fogyasztási (luxus) adó (termékek, amelyekre alkalmazzák az adót; a termékek szállítása és átvétele; az adófizetôk kötelezettségei; mentességek; dohány- és szeszesital termékek megjelölése, bélyegzése; egyéb adóköteles termékek; a belsô termelésbôl származó kôolaj és földgáz adózása; közös és átmeneti rendelkezések); VIII. cím — a különleges fogyasztási adóval ellátott egyes termékek elôállításának, behozatalának és forgalmának felügyeletére vonatkozó rendkívüli intézkedések (a metilalkohol elôállításának és forgalmazásának felügyeleti rendszere; a gyümölcspálinkák felügyelete; az alkohol és szeszesital behozatalának felügyeleti rendszere; az alkohol és szeszesital elôállításánál és behozatalánál alkalmazott közös rendelkezések; az ásványi olajok termelésére, behozatalára és forgalmazására vonatkozó sajátos intézkedések; egyéb rendkívüli intézkedések; büntetések) IX. cím — helyi adók és illetékek (általános rendelkezések; az épületadó; telekadó; jármûvek illetéke; reklámozási eszközök használatának illetéke; az elôadásokra kirótt adó; szálloda illeték; különleges illetékek; egyéb helyi illetékek; közös felmentések és kedvezmények; egyéb közös rendelkezések és büntetések); X. cím — záró rendelkezések.

Az oldalt szerkesztette: Újvári T. Ildikó

Január 15-én rendhagyó kiállítás és hangverseny színhelye volt a Kolozsvári Magyar Opera: Buzás Pál negyvenéves tanári tevékenységét méltató esemény elsô "felvonása" a dokumentumkiállítás megnyitása volt, amelyet a Kolozsvárról elszármazott Banner Zoltán mûvészettörténész tartott. Banner közel tizenöt éve telepedett át Magyarországra, de most is élénk figyelemmel követi a mai erdélyi mûvészet alakulását.

— Az idôben mérhetô távolság miatt ma már nem azokat az alkotási terveket követem, mint fiatal koromban: eljutottam a "betakarítás" korába. Azért járok haza dolgozni, mert most jutottak életmûvük csúcsára azok a mûvészek, akikkel együtt indultam. Ennek az idôszaknak a tanújaként roppant következetesen foglalkoztam a kortárs erdélyi mûvészettel, szinte mindenkit ismerek személy szerint is. A monográfia- és tanulmányírás mellett vannak mûvésztáborok, ahol egyéb dolgok foglalkoztatnak: a gyûjtemények "születése" és gondozása, a nyilvánosság elé tárás biztosítása. Rendszeres látogatója vagyok a homoródszentmártoni, gyergyószárhegyi, a Kézdivásárhely melletti és a zsoboki tábornak. Ezeket az alkalmakat rendkívüli fontosságúnak tartom, mert az erdélyi magyar mûvészetnek — értem itt az utolsó száz évet — nincs múzeuma, és egyelôre nem úgy néz ki, hogy lesz, mert nem látom azt a politikai akaratot, amely elôsegítené ezt. Következésképpen megnô a kisebb gyûjtemények jelentôsége, amelyek ezekben a táborokban születnek. Malonyai Dezsô és Kós Károly példáját követve bejárják Kalotaszeget, s az elszegényedett, lassan pusztuló kalotaszegi falut, az épített- és a természeti környezetet, a népmûvészetet, ezt a csodálatos világot ebben az állapotában megint rögzítik, és üzenetet küldenek a jövônek. Szárhegyen nagyobb a kör: a teljes erdélyi magyar mûvészetbôl tudunk bemutatni egy szeletet, a több mint harminc év alatt már komoly gyûjtemény készült.

— Szerinted az elmúlt tizenöt év milyen változásokat hozott az erdélyi magyar képzômûvészeti élet számára?

— Óriásiakat. Elôször is kihalt a klasszikusok nemzedéke: Nagy Albert, Szervátiusz Jenô, Erdôs Imre Pál, Bordy András. Ez már a rendszerváltozás elôtt elkezdôdött. Mások a diktatúrától megrettenve eltávoztak, úgy mint Tóth László, a képzômûvészeti fôiskola utolsó magyar tanszékvezetôje, vagy Pallós Jutta. Akik itthon maradtak, azoknak is immár nem csak az ôket támogató közönség felé kell fordulni, hanem a világ felé. Vége annak az állami dotációnak, aminek azonban nagyon nagy ára volt: ideológiai, szellemi, erkölcsi kompromisszum. Ez megszûnt ugyan, de a közönség, amely hû maradt a mûvészethez szegény, és a mûvész számára elkezdôdnek a dilemmák: kivándorol, vagy elkezd olcsó képeket festeni, lemondva saját stílusáról, eddigi életmûve gondolatiságáról, vagy pályamódosításra adja a fejét. A másik változás az, hogy a komoly mûvészek most próbálták behozni azt az elmaradást, amelyet a szocializmus évtizedeiben szükségszerûen el kellett szenvednünk: kilépnek saját medrükbôl, és keresik az új irányzatokat. Ez jó, de ennek a következménye a közönségtôl való eltávolodás lehet. A képzômûvészetben is megindul ugyanaz a polarizáció: a szûk hozzáértôk, az elit köre és az alacsony mûveltségû nagy tömeg. A mûvész ebben a helyzetben meg kell hogy találja a modus vivendit, az egyensúlyt. Ötven éve vagyok a mûvészet krónikása Erdélyben — 1953-ban jelent meg elsô mûvészettörténeti írásom —, mindig igyekeztem összképet alkotni a kortárs erdélyi mûvészetrôl, és mindig sikerült kimutatni az összefüggéseket. Az utóbbi tíz évben gyakran írtam olyan tanulmányokat, amelyekben az erdélyi mûvészetet, ezen belül a különbözô ágak fejlôdési vonalát, a stílusirányzatokat, a nagy személyiségeknek egy stílusvonalhoz való hozzájárulását tanulmányoztam. Most, amikor ilyen monográfiákat írok, felteszem önmagamnak a kérdést, hogy ez vagy az a mûvész melyik vonulathoz tartozik? Van még ilyen vonulat? Egyáltalán vannak vonulatok vagy már csak személyiségek? A változás óriási, és ez után még jobban fogja éreztetni a hatását, tekintettel arra, hogy az egész világon válságban van a képzômûvészet. A képzômûvészeti ábrázolások, a képzômûvészet társadalmi funkciójának, a stíluselemek és egyáltalán a kifejezés eszközeinek a semmibe vétele alapjaiban változtatja meg a mûvészet funkcióját. A mûvésztôl többé nem várják el, hogy a szépséggel megváltsa a világot, mert nem akarják magukat a szépség által megváltani. A pénz és a siker számít. Mivel leépül a mûvészeti oktatás is, amely a közönséget új rétegekkel pótolja, a közönség és a mûvészet között még mélyebb szakadék alakul ki. A legfiatalabb mûvészek munkáit tanulmányozva úgy érzem, a mûvész-személyiség, az autonóm szerep sokkal fontosabb számukra, mint a mûvészet közösségi funkciója, amihez nagyon hozzászoktunk, éppen kisebbségi helyzetünk miatt. Sehol a világon nem tapasztaltam azt a fajta kapcsolatot a mûvészet és közönség között, ami nálunk volt a rendszerváltásig: a kiállítás megnyitása amolyan összetett ünnep, ahol szavaltak, zenéltek, együtt voltunk, beszélgettünk. Kölcsönösen tartottuk egymásban a lelket: a közönség a mûvészben, a mûvész a közönségben, nem olcsó, hanem a legmagasabb mûvészi eszközökkel.

— Mivel biztatnád az erdélyi magyar képzômûvészeket?

— A legbiztatóbb az, hogy ebben az elmúlt 50 esztendôben 5–6 évente fölbukkant egy nagy tehetség. Bízom abban, hogy a racionalitás, a pragmatizmus, a mai napnak való élés szûk látóköre még nem fojtja meg járványszerûen a tehetséget: ezek jelentkezése folyamatos. A Nyugatra került mûvészek befutottak: nem úgy, hogy gazdag emberek lettek, de megbecsülték a tehetségüket.

— Lehet párhuzamot vonni az erdélyi magyar mûvészet és az anyaországi között?

— A legnagyobbak szintjén igen. A legjobb erdélyi mûvészek az anyaországban is kivívják az ôket megilletô elsô helyeket. Nehéz betörni, de vannak már olyan erdélyi mûvészek, akiknek munkáit nagyon megbecsülik. Ma összmagyar mûvészetben kell gondolkodni, ám én nem tudok ebbe belépni: azt vallom, hogy Erdély mûvészei mutassák meg legalább a magyar világnak, hogy éppen olyan eredményeket tudtak elérni, mint ôk.

— Többnyire erdélyi képzômûvészettel foglalkoztál az elmúlt másfél évtized alatt?

— Békéscsabára költözve megismertem az ottani mûvészeket, de a távolabbi vidékekrôl is szép számmal kaptam meghívást tárlatnyitásra. Nyugdíjazásomig a Munkácsy Múzeum mûvészeti osztályának vezetôje voltam, a fôiskolán is tanítottam, de azóta csak az erdélyi mûvészettel foglalkozom, mivel ez érdekel, és igény is van rá. Ôsszel a Békés megyei önkormányzat megbízott egy Békés megyei útikönyv megírásával. Ez nem csak azt jelenti, hogy befogadtak, hanem hogy értékelnek, megbecsülnek és ezt ki is fejezik. A Körös Irodalmi Társaság alelnöke és a Bárka irodalmi folyóirat munkatársa vagyok, ahol kedves, fiatal mûvészekkel dolgozom együtt.

— Mennyire fogékony a modern mûvészetre a mostani közönség itt és az anyaországban?

— Igazából nem a mûértô közönség gyarapodott, hanem azoknak a száma, akik úgy érzik: társadalmi helyzetük folytán megjelennek egy kiállítás-megnyitón vagy egy hangversenyen, s idôvel esetleg megszeretik. Ez a réteg a mûkereskedelemre is kihatott. Magyarországon ma sokan fektetik a pénzüket mûalkotásokba, de nem a kortárs alkotásokat veszik, hanem az idôtálló klasszikusokat. Gyûjtôkör van itt is, ott is.

— Milyen irányelvek érvényesülnek most a mûvészetben?

— A mûvészetben nem egyértelmû folyamatok zajlanak. A jó mûvészetnek soha nem volt nagy közönsége. A legjobb mûvészet távol áll a közgondolkozástól. A legnagyobb mûvészek olyan szférákban járnak képzeletükkel, lelkükkel, tudatukkal, ahová a földhözragadt emberek nem tudják követni ôket. De amit alkotnak, az megmarad, és késôbb is hat. A mûvészet olyan kiváltságos adottság, ajándéka a Teremtônek, hogy azt az erôt is megadja, hogy csak ennek a szûk körnek dolgozzon, és ezt el tudja viselni.

— Erdélyi szellemi fôvárosából, Kolozsvárról kerültél Békéscsabára. Tehát megtaláltad a helyed, mert ott is van egy olyan mûvészi közeg, amely éltet és munkára sarkall?

— Nem. Békéscsaba számomra menedék: igazi kisváros, szülôvárosomra, Szatmárnémetire emlékeztet zöldövezeteivel, parkjaival, kedves kis házaival. Hálás vagyok, hogy oda hívtak, mert azóta többet dolgozom, mint itt. Az ottani mûvészeti élet soha nem helyettesítheti számomra az erdélyi mûvészeti életet, még ebben a kusza, megcsappant, ellentmondásos állapotában sem. Ötvenhat éves voltam, amikor elmentem, és erômbôl arra tellett, hogy ne omoljak össze, el tudjam viselni, hogy elhagyom a szülôföldemet. Hittem abban, hogy nekem még vannak teendôim a szülôföldemmel kapcsolatban. Megtaláltam a munkakörülményeimet, a megértô értelmiségi közeget, akik között vannak kitûnôek, de nem pótolják az ittenieket. A kitelepedés fôleg gyerekeim elindításában segített: örülök, hogy gyermekeim azzal foglalkozhatnak, amit tudnak és szeretnek.

Hintós Diana

A palacsinta azon kevés számú román eredetû szavaknak egyike, amely a magyarban irodalmi szintre emelkedett. A szóra az Értelmezô Szótár Mikszáthot idézi: "A kocsmárosné önkéntes fia ... be-bekukkintott a konyhába, ha éhesen hazajött, egy kis palacsintát lopni azon melegében a sütôvasról." Az 1577-tôl kimutatható magyar szó román eredetije (plãcintã) a ’lepény’ jelentésû latin placenta szóra vezethetô vissza. A román plãcintã a magyarban a szókezdô mássalhangzó-torlódás feloldásával kapta a mai palacsinta alakját. A román szó ’béles, rétes, lepény, lángos, palacsinta’ jelentésben ma is él az erdélyi nyelvjárásokban, de az irodalmi nyelvben a palacsinta: liszt, tojás, tej, cukor híg keverékébôl erôs tûzön zsírban kisütött lapos, vékony, kerek (ízesített és összegöngyölt) tésztaféle. Azokban a helyi nyelvjárásokban, ahol a palacsinta szónak van ’lepény’ jelentése is, ott — megkülönböztetésül — olykor jelzôs elôtaggal látják el a szót: hígpalacsinta, illetôleg kôtes palacsinta, vastagpalacsinta. Az irodalmi nyelvben ez utóbbi neve lepény, táji megfelelôje lapótya.

A kelt tésztából készült, palacsinta alakú lepény mint szó írásban sokkal korábban, már a 14. század végétôl kimutatható. Eredete vitatott, egyesek a szót szláv eredetûnek tartják, mások a lapos melléknév szócsaládjába tartozónak vélik, melyhez a lapótya tájszavunk is tartozik.

A kenyértésztából sütött lepény alakú tészta neve: lángos. Persze ma már zsírban vagy olajban süti, majd árulja az erre szakosodott lángossütô, de eredetileg ezt a tésztafélét a sütôkemence szájában sütötték (s faluhelyen néhol, ma is sütik), akkor, amikor a kemencében még lángol a kenyérsütéshez gyújtott tûz. A lángos ugyanis a láng fônév -s képzôs származéka; ráértéssel fônevesült a lángos melléknévbôl. A mezôségi nyelvjárásban a tésztaféle neve: langaló (eredetét tekintve: lángoló). A Székelyföld egy részén a lángost lepény-nek is nevezik, olykor a jelentéskülönbséget az elôtag biztosítja: leblepény, langlepény, lángoslepény. Elôfordul, hogy a lángos neve egynémely helyi nyelvjárásban lapótya vagy pánkó is.

A pánkó egyébként a Királyhágótól keletre esô magyar nyelvjárásokban ’fánk’ jelentésû. A fánk rendszerint pohárral kiszaggatott, gömbölyûre formált, bô zsírban kisütött tésztaféle. Mindkét szó a német Pfankuchen szónak erdélyi szász nyelvjárásbeli pankox, fonkox változatából ered. A pankox szóból a magyarban szabályszerûen lett pánkó. Ennek szókezdô f-es alakjából keletkezett a fánk, mégpedig oly módon, hogy a kicsinyítô képzôs származékszónak fánkó alakból a nyelvérzék a fánk formát vonta el. A fánk az irodalmi és a köznyelv szava lett, a pánkó viszont megmaradt tájnyelvi szinten. Minthogy azonban a pánkó szónak helyenként van ’lepény, kôtes palacsinta’ jelentése is, a ’fánk’ jelentésû pánkó esetenként megkülönböztetô elôtagot kap: körtepánkó, poharas pánkó. Néhány más helyi nyelvjárásban a fánkot más tájszóval is jelölik; a neve Torockón puf, Jobbágytelkén zsírbarotty, a szilágysági Bogdándon, Kárásztelkén kukoró.

A fánk szónak összetétele a forgácsfánk, jelentése azonos a csöröge szóéval. A csöröge vagy forgácsfánk forgács alakúra csavart, zsírban kisütött omlós tésztaféle. A csöröge a csörög igének fônevestül melléknévi igeneve, tulajdonképp csörgôfánk. A csöröge olyan alakulás, mint a pengô mellett a penge, a szülô mellett a szüle. Az elnevezés alapja a zsírban kisütött, majd megszáradt tésztadarabok zörgô, csörgô hangja lehetett.

Murádin László

A Nagybánya-kultusz legújabb bizonyítéka s a témában megjelent kötetek méltó társa a Thorma János Múzeum és a Halasi Múzeum Alapítvány gondozásában 2003-ban, Kiskunhalason napvilágot látott Thorma János-kötet (szerkesztette Szakál Aurél, együttmûködô munkatársak, Boros Judit és Szûcs György). A színes reprodukciókkal és fényképekkel gazdagon illusztrált tanulmánygyûjtemény a festô születésének 130. évfordulójára, 2000-ben, a szülôvárosában rendezett tudományos konferencia anyagát tartalmazza. Thorma János életének mindössze elsô tizennégy évét töltötte Kiskunhalason, a város azonban kegyelettel ôrzi nagy szülöttjének, a nagybányai festôtelep egyik alapítójának emlékét.

Dr. Bay Miklós, Boros Judit és Murádin Jenô 1997-ben jelentette meg az elsô összefoglaló Thorma-albumot, 1998-ban pedig Murádin Jenô az Aradi vértanúk és a Talpra magyar! címû, két legismertebb Thorma-mû történetét tette közzé a Thorma János Múzeum gondozásában napvilágot látott kiadványban, a festô életmûvének feldolgozásában azonban még jócskán akadnak fehér foltok. Ezek eltüntetéséhez járult hozzá a jeles mûvészettörténészeknek, a téma legjobb ismerôinek szakdolgozatait tartalmazó, nemrég megjelent tanulmánygyûjtemény. A kötet változatos anyaga több irányból és különféle megközelítésekben világítja meg a festô és mûvészpedagógus életét és munkásságát, s ilyenformán jelentôs mértékben hozzájárulhat a viszonylag kevéssé feldolgozott Thorma életmû kiteljesítéséhez. Ugyanakkor fontos láncszemét képezheti egy majdani nagyszabású Thorma-monográfiának. A tanulmányok nyomán a 19–20. század fordulója és a századelô mûvészeti-társadalmi-politikai hátterének sajátosságaira, valamint a korabeli mûvésztársadalomban uralkodó viszonyokra is fény derül.

A nemes csopaki Thorma családnak az 1600-as évekig visszanyúló, a halasi református anyakönyvekben írásos bejegyzésekkel igazolható családfáját Ferró Róza állította össze. Szakál Aurél Thorma János életének és munkásságának legfontosabb mozzanatait villantja fel, korabeli fényképek segítségével. A 110 fotó nyomán nemcsak a mûvész 67 éves életútja, a családi vonatkozások, rokoni kapcsolatok elevenednek meg, hanem a nagybányai festôtelep életébe is betekinthetünk.

"A nagybányai mûvésztelep személyes ellentétekkel, viszályokkal tarkított történetében Réti István és Thorma János kezdetben napi kapcsolatokban megnyilvánuló, késôbb, Réti Budapestre költözésével meleg hangú levélváltásokkal megpecsételt barátsága — közvetlenül és áttételesen is — a mûvésztelep és a nagybányai mozgalom folyamatosságának fenntartását biztosította" — írja Bohémek Nagybányán címû, a bohemizmus jelenségének nagybányai vonatkozásait felvillantó tanulmányában Szûcs György.

Nagy Ildikó Thorma János korai arcképeirôl elmélkedve azt állítja: "A sokalakos, elbeszélô mûvek háttérbe szorították Thorma egyéb munkáit, de mindenekelôtt festôi erényeit és mûveinek stiláris finomságait. Az életmû újra értelmezéséhez friss szemmel kell megnéznünk a mûveket, külön figyelmet fordítva az eddig mellôzött képekre, képtípusokra." A szerzô egyetért Bernáth Mária merész kijelentésével, miszerint Biltz Irénrôl készített portréjával Thorma 22 évesen megfestette életmûve legsikerültebb darabját.

Mariana Vida a Thorma János munkáiban fellelhetô francia hatásokat elemzi. Írásának végkövetkeztetése: "Hisszük, hogy életmûvének megújuló olvasatai egyre tisztábban tárják elénk mûvészetének örökifjú szellemét." Boros Judit az 1907-es budapesti Gauguin-kiállítás meglehetôsen eltérô fogadtatásáról és visszhangjáról, valamint Thorma Jánosra gyakorolt erôteljes hatásáról ír. Egyik levelében a festô többek között így fogalmaz: "Tisztán, meztelen áll elôttünk a mûvész és mûvészete. Nincs rajtuk semmi cafrang, semmi idegen. Ami csúnyának látszik, talán született hiba. Egy szôrös lábú, vézna Krisztus, aki megmutatta az örökkévalóság útját a mûvészeknek. Ôrültséggel határos fanatizmus kellett ehhez. Tûrni az emberek hahotáját, mégsem húzni magára idegen gúnyát. Meghalt, de eljött az ideje és feltámadott. Az a végtelen undor, amelyet minden mûvész érzett a mûvészet elfajulása fölött, támasztotta fel. Csak magunkon csodálkozhatunk, hogy mi nem tudtuk megtenni ugyanazt, amit ez a börziáner is kötelességének tartott. (...) Ez az ember lett a mûvészet választó vize, a tehetségtelen népség szétolvasztója." "Thorma János festészetét alapjaiban rendítette meg a Gauguin- kiállítás" — véli Boros Judit.

Majoros Valéria Vanília Thorma és a Nyolcak kapcsolatát taglalja. A festô nyitottságának, új iránti fogékonyságának bizonyságát látja abban, hogy bár mûvészetszemléletén nem változtatott, de érdeklôdéssel és bizonyos idô elteltével már megértéssel is fordult az újító törekvések gyakorlói, a fiatalok felé. Sôt addig is eljutott, hogy Czóbelt még tanárnak is el tudta volna képzelni Nagybányán. Murádin Jenô Thorma János mûvészpedagógusi portréjának megrajzolásához szolgáltat értékes adatokat. A mûvészettörténésznek a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben még sikerült begyûjtenie a kortársak vallomásait, s az írott vagy szóbeli emlékezésekbôl, az olykor ellentétes véleményekbôl kiszûrnie a lényeget, valós képet kialakítania a festôrôl. Thorma mûvészpedagógusi és szervezôi képességének köszönhetôen a kolónia az impériumváltás után is fennmaradt. Sôt, a mûvész megfelelô diplomáciai érzékkel olyan jó kapcsolatot tartott fenn román diákjaival és a fôvárosi festôkollégákkal, hogy még a bukaresti országos szalon zsûrijébe is beválasztották, és növendékei nagy ovációval fogadták a fôvárosban. Thorma bukaresti kapcsolatairól rászletesebben Vida György tanulmányában olvashatunk, amely hiteles képet fest a román fôváros múlt század eleji képzômûvészeti életérôl.

Valódi kutatói csemegének számít az a még teljesen szûz terület, amelyhez Sümegi György nyúl. A Magyar Képzômûvészeti Egyetemen tanuló mûvésztanár-jelölteknek államvizsga elôtt záródolgozatot kellett írniuk. 1932 és 1942 között például 298 szakdolgozat született. "Tudomásom szerint mûvészettörténeti irodalmunk még egyáltalán nem vette számba ezen dolgozatkollekciót, pedig érdemleges, helyenként forrásértékû eredeti feldolgozásokat, puszta bibliográfiai töltelék-adatnál fontosabb interpretációkat is föllelhetünk közöttük" — véli Sümegi, aki az írások között olyanokra is akadt, amelyek Thorma János munkásságának elemzésével foglalkoznak. S ha Fölföldy Mihály dolgozatát a mûvészettörténész vázlatosnak is találta, annál értékesebbnek tûnt számára Horváth Olivér Thorma-recepciója, aki, szerinte, 1939-ben már új elemekkel gazdagította a mûvészrôl kialakult képet, többek között azáltal, hogy "a Talpra magyar! hatalmas vásznának festésével parallel festett kisebb méretû képekben «stílusváltozást, fejlôdést» érzékel."

"Egy elfogult Thorma-gyûjtô vallomása" is olvasható a kötetben. Szerzôje, Bay Miklós házassága révén került szorosabb kapcsolatba Nagybányával, ahol 1969-tôl kezdôdôen tizenkét évig élt és dolgozott. Még alkalma nyílt személyesen is megismerni Ziffer Sándort, Nagy Oszkárt, Balla Józsefet. "Aki, mint jómagam is, külön is érdeklôdött a mûvészet iránt, elôbb-utóbb szembetalálkozott Thorma János festészetével, nemcsak azért, mert alapító tagja, majd hosszú ideig vezetôje volt a festôiskolának, hanem mert példamutató magatartásával a nagybányai magyarság egyik élô legendájává is vált. (...) Kisebbségben, távol az anyaország lüktetô mûvészeti közéletétôl, magára maradva küzdött mûve belsô értékállóságáért. Az évek folyamán, sok-sok beszélgetés, olvasás, kutatás alapján úgy érzem, sikerült megismernem ôt, úgy is mint embert és úgy is mint festôt" — vallja a szenvedélyes gyûjtô, Bay Miklós.

A több mint kétszáz oldalas, küllemében is tetszetôs kötet Thorma húsz festményének ismertetésével zárul.

Németh Júlia

E heti színházi rovatunkban Görgey Gábor Örömállam címû darabjának bemutatójáról olvashatnak, amelyet a Román Színházban láthatott a kolozsvári közönség. Az összeállítás másik részében Luigi Pirandello életérôl tudhatnak meg részleteket Hegedûs Géza Irodalmi arcképcsarnok címû kötetébôl, abból az alkalomból, hogy január végén Pirandello-bemutatóra készülnek az Állami Magyar Színházban.

Nehéz az élet Örömállam határain belül, s még nehezebb a sorsa állampolgárainak, függetlenül attól, hogy alávetik-e magukat az Állami Ôsatya és helytartója akaratának, vagy "lázadóként" a Piroslámpás Rezervátumban élnek, ahová viszont nem mindenki juthat be. Mert ugyan ki irigyelné mindazok életét, akiknek naponta meg kell szerezni a maguk gyönyörét, meg kell harcolni a napi "orgazmus-adagért", hogy — az eszmerendszer értelmében — a vágyak elfojtása ne okozzon robbanásveszélyt, hogy az államban a helyzet stabil maradhasson. Csakhogy ami kötelezô, legyen szó akár a sze- xuális gyönyörrôl, az elôbb-utóbb robbanás-veszélyes állapotot idéz elô. Hiszen a kötelezettségek teljesítését biztonsági szervek ellenôrzik, bármilyen eltérés, kihágás súlyos büntetéssel jár, a lázadókat pedig lépten-nyomon üldözik. Röviden összefoglalva ez lenne az "eszmei mondanivalója" Görgey Gábor Örömállam címû darabjának, amelyet Vadas László rendezésében mutattak be január 10-én a Kolozsvári Román Színházban.

Bárhogyan közelítünk Görgey darabjához, annak valós üzenete napjainkban már nem mûködôképes. Nem mintha nem élne bennünk elég mélyen a diktatórikus rendszer emléke, az állampolgárok életét közvetlen közelrôl megfigyelô apparátus tevékenysége sokunkban még mindig tapintható nyomokat hagyott. Az Örömállamban vázolt politikai szatírának mára már nincs robbanó hatása. A nyolcvanas években szenzációsan mûködött volna ez a darab, a parabola-drámák kategóriában elvitte volna a pálmát. Meglehet, hogy a színmû ötlete jóval korábban megszületett a szerzô gondolatában, megírására, illetve megjelentetésére azonban mégis csak az 1990-es évek közepén került sor, így "utánlövésnek" lehetne inkább nevezni, mint társadalmi-politikai szatírának. Vagy inkább egyszerû kis komédiának, amivé valóságosan is vált, hiszen mi mást lehetne vele kezdeni. Nem is igazán tud másként közelíteni a darabhoz Vadas László sem. "Ez a bolondosan malac komédia azt szeretné sok humorral a nézô orra alá dörgölni, hogy vegye már észre, mennyire képtelen és feje tetejére fordított világban él", mondja a szerzô saját darabjáról. Ennyi és nem is több az Örömállam: bolondosan malac komédia, bármennyire is szeretnénk belesûríteni, belemagyarázni bármilyen eszmei mondanivalót. Néha még ezen is túltesz az elôadás, hiszen idônként óhatatlanul átcsap ripacskodásba, s talán nem is lehet csupán a színészeket és a rendezôt vádolni emiatt. Hiszen a nemzetbiztonsági feladatokat ellátó ostoba rendôrpár láttán a nézônek mi más juthatna eszébe, mint a híres-hírhedt burleszk-páros, Stan és Pan, de átfut agyunkon a rajzfilmbeli utánzatuk is, Tom és Jerry, vagy kabarébeli magyar megfelelôjük, Hacsek és Sajó.

Ismét kénytelen vagyok egy Görgey Gábor-idézettel élni, amelyet egy interjúból ollóztam ki: "A közönség nem olyan hülye, mint amilyennek sokan tartják. Természetesen hagyja magát elcsábítani az olcsóbb, túl könnyen emészthetô kulináris élvezetekre, miért ne hagyná. De ha a közönséget felnôttnek tekinti a drámaíró, és a maga kommunikációs eszközeit komolyan veszi (azaz nem blöfföl, ha még oly lila csomagolásban is), és igényesen, de világosan fejezi ki magát: a közönség majdnem mindig hálás partner, arra az estére nem követeli vissza a maga szappanoperáját". Úgy tûnik, ez alkalommal nemcsak a közönség hagyta magát elcsábítani azok által a bizonyos könnyen emészthetô kulináris élvezetek által, hanem az alkotók is. Természetesen nincs ebben semmi rossz, a közönség így is hálás partner volt, s miért ne örülnénk az Örömállam örömteli bemutatójának.

Köllô Katalin

Sokan mondották — igazi szakértôk is —, hogy ô a XX. század legnagyobb és legnagyobb hatású drámaírója, de csak 31 éves korában jutott eszébe drámát is írni, és 49 éves, amikor elsô színpadi sikerét aratja. Életérôl nemcsak lélektani regényt, de még inkább lélektani tanulmányt lehetne írni. Filozófiai elmélete, amely megkülönbözteti az ösztönökbôl kialakult egyéniséget a társadalmi befolyások alakította személyiségtôl, új útra indította a társadalomlélektani kutatásokat. Esztétikai hitvallása, amely a humort az egyszerre komikusnak és tragikusnak látott tapasztalatból vezette le, lelkes hívôket és indulatos ellenfeleket állított szembe egymással. Mindez olyan irodalomtörténeti újdonságot jelentett, amely nemcsak a drámairodalomban, hanem a szépprózában is nem egy modern törekvés szellemi ösztönzôje volt. A szimbolisták, az expresszionisták, a pszichoanalitikus írók ugyanúgy a magukénak képzelték vagy vallották, mint a szórakoztató vígjátékok szerzôi. Bertolt Brecht és Molnár Ferenc együtt vallotta, hogy sokat tanult tôle. Élete pedig olyan volt, mintha ô írta volna.

Szicíliai volt. Örökölte a dél-itáliainál is dél-itáliabb nép nyelvét is, szenvedélyességét is. Korai verseit, regényeit és novelláit késôbb, amikor már világhíres volt, le kellett fordítani irodalmi olaszra, hogy megértsék. Az otthoni egyetemrôl kicsapták, mert lázító hangon ellentmondott a professzoroknak. Családja kétszer is kitagadta, mert olyan nôvel jegyezte el magát, akit a szülôk nem kívántak menyükül: az egyik idôsebb volt nála, a másik német volt. Miután otthon kitagadták, ô mind a két menyasszonyt otthagyta. Változatos szerelmi élete hamarabb lett közismert a szicíliai jobb körökben, mint írói tevékenysége. Hiszen a nagyon gazdagok felsô köreibôl származott, családja a legnagyobb kénbánya és kénnagykereskedés birtokosa volt. Családja meghökkenésére azonban nem akart részt venni sem a nagyipari, sem a kereskedelmi tevékenységekben. Ugyanúgy idegenkedett a polgárságtól és eszméitôl, mint késôbb a szocializmustól és még késôbb a fasizmustól. A nyelvtudományok és a filozófia izgatta már sihederkorában. Anyagi nehézségei egy pillanatig sem voltak, családja akkor is fedezte költségeit, amikor idôlegesen kitagadta, születésétôl fogva részese volt a családi jövedelemnek. Nyelvésznek is indult elôbb a palermói, majd onnét eltanácsolva a római egyetemen. Ott sem viselték el indulatosan kritikai hangját. Erre Németországba ment, és a bonni egyetemen szerezte meg a doktorátust. Nyelvtudósi szinten tanult meg németül, mellette otthonos volt a klasszikus és néhány modern nyelvben. És ahol volt, ott lett szerelmes, amíg az éppen lángoló szerelmet el nem unta. Ez idôben és otthon is a nyelvek mellett a filozófiával viaskodott. Schopenhauer pesszimizmusa ugyanúgy izgatta, mint Spencer pozitivizmusa. A német bölcs komorsága ugyanolyan tartósan hatott rá, mint az angol gondolkodó rendszeressége és elemzô szelleme. Írni azonban fôleg verseket írt. Eredeti költô nem lett belôle, de stílusának tisztasága, és fôleg a jelenségek egyszerre tárgyilagos és jelképes együtt látása némiképp jellemzô lesz késôbbi elbeszélô prózájára, és még inkább a még késôbbi drámaíró módszereire, amely világhírre emelte. Amikor azután visszatért Szicíliába, megismerkedett a naturalizmus olasz változatával, amelyet verizmusnak neveztek. Ennek meghirdetôje és példaadó mestere Luigi Capuana volt, Szicíliában pedig irodalmi vezére Giovanni Verga, a paraszti mindennapok nagy hatású ábrázolója. (Az ô "Parasztbecsület" címû novellájából készült Mascagni remek operája.) A verizmus jegyében írta Pirandello "A kitaszított" címû elsô regényét, amely 1901-ben jelent meg, és íróját legalább Szicíliában közismertté és elismertté tette. Ez már igazi Pirandello-téma volt. Egy asszonyról szól, aki hûséges a férjéhez, mégis mindenki csapodárnak tartja. Mikor azután titokban sorozatosan csalja meg a férjét, egyszerre mindenki tisztességes, hûséges nônek gondolja és mondja. Az igazság és hazugság felcserélése, a tragikus és komikus hatások egysége jellemzô lesz az író életmûvének nagy részére. Ô a tragikum és komikum egységét nevezi "humor"-nak.

Ez idôre már kibékült családjával. Az történt ugyanis, hogy hazakerülve szülôvárosába megismerkedett apja üzlettársának leányával, és beleszeretett. Ennek végre a szülôk is örültek, nyughatatlan fiukat újra magukhoz ölelték. Hiszen a házassággal a kénbánya és kénnagykereskedés tulajdonjoga egyesült. Házasságukkal a két család Szicília leggazdagabbjai közé emelkedett. Pirandellónak és feleségének semmi kedve se volt az üzleti élethez. Ez ellen a családoknak már nem volt kifogásuk. Megegyeztek, hogy távol is maradhatnak a gazdasági ügyektôl és teendôktôl, tulajdonjogilag ôk is beletartoztak a családi cégbe, és a jövedelem ôket illetô százalékát megkapják. Ez olyan életet biztosított a számukra, hogy Pirandello gondtalanul élhetett az irodalomnak. Ettôl kezdve nem írt több verset. Regények és novellák keletkeztek. A sikert azonban sokáig gátolta, hogy regényeit és novelláit szicíliai nyelvjárásban írta, mint a tisztelt Verga, akivel személyes barátságba is került. A szicíliai idiómát pedig Nápolyban is alig-alig értették, Rómában, Milánóban, Firenzében pedig még a nápolyi nyelv is furcsán hangzott, a szicíliai merôben idegen nyelvnek hatott. Majd amikor késôbb kelt drámái már világhírûek voltak, kénytelen volt irodalmi olaszra, vagyis a Firenzében otthonos toszkán nyelvjárásra fordítani prózai mûveit. Németre is maga fordította írásait, miközben korai idôktôl kezdve német verseket fordított hol szicíliai, hol irodalmi olaszra. Már Rómában éltek, a feleség három gyermeket is szült férjének. Igazi szerelmes házasság volt. Egyszer azután bekövetkezett a tragédia. Egy földcsuszamlás következtében az óriási kénbánya beomlott. Úgy elpusztult, hogy nem lehetett kiásni. A nagyvállalkozás egyik percrôl a másikra tönkrement. A gondtalanságot biztosító jövedelem semmivé vált. Pirandello felesége elôbb búskomorságba esett, majd hamarosan kitört rajta az elmebaj. Kényszerképzetei keletkeztek, tudathasadás zavarta elméjét, nem tudta megkülönböztetni a tényeket és képzeletét. Pirandello azonban már annyira szerelmes volt megzavarodott feleségébe, hogy nem engedte ôrültekházába. Vállalta, hogy otthon ô maga ápolja. Ettôl kezdve, hogy megmaradjon a lelki összhang, beleélte magát az asszony kényszerképzeteibe, berendezkedett a tudathasadásba. Csak így érthetô igazán legnagyobb drámáinak jellemábrázolása: a tudat állandó kettôsségének reális színrevitele. Így éltek közel húsz évig, az asszony haláláig. A normális nôk mellett hûtlen volt, az elmebeteghez szerelmesen hû maradt. Majd az özveggyé vált férfi, túl ötvenedik évén mindhaláláig hajszolta és váltogatta a nôket, fôleg a szerepeit sikerrel játszó színésznôket, akik hamar lángoltak a világhíres, akkor már megint gazdag, nagyon kedves és szellemes íróért.

De az ínséges idôkben is meg kellett élni, jóltartani a családot. Tanár lévén elment hát tanítani. Tanult szakmája a német nyelv és irodalom volt. Fôleg ezt tanította sok órában egy tanítóképzô iskolában. Ez azonban nem volt elegendô. Ezért lektori munkákat vállalt könyvkiadóknál, fordított fôleg németbôl, de ha kellett, más nyelvekbôl is. És végre irodalmi olaszul írt regényeket és novellákat, hogy a római kiadók ki is adják. Két regényével már valamelyes sikere is volt. Késôbb ezek is klasszikus mûvekké értékelôdtek. Az egyik a "Mattia Pascal két élete", a tudathasadás mesteri ábrázolása. A másik a "Forog a film", egy filmoperatôr története, aki tudatában összekeveri a filmre felvett valóságot a filmen megjelenô látszattal. — Már ez idôben, mielôtt eljutott volna a drámaíráshoz, kialakult benne lélektani elmélete, hogy más az egyéniség és a személyiség. Az egyéniséget az ösztönök határozzák meg. Ezt azonban a külsô hatások, a társadalom kényszere személyiséggé torzítja. Az ember a saját egyéniségét csak a bûnök kiélésében vagy elmebetegen élheti. A társadalomban élô és cselekvô személyiség szakadatlanul hazugságra kényszerül. Már legjobb regényeiben is ez nyilvánul meg. Legnagyobb, a mûfajban új útra mutató drámái errôl szólnak.

Aligha vitatható, hogy még igen jó és új hangú regényeinek és novelláinak jelentôsége eltörpül drámái fô mûveinek újszerûsége, jelentôsége, nyomon követhetô hatása mellett. A hazai verista hatások mellé a legjobb mûvek esetében befogadta Zola és Flaubert szemléletfejlesztô erejét is. De az is érezhetô, hogy a végsô és legjobb regényekben már sok a színpadra kívánkozó mozzanat. És felesége halála után, amikor gyásza mellett a felszabadultságát is érezte, következetesen fordult a színiirodalom felé. És amint elsô drámai mûvének valamelyes sikere is volt, egyszerre úgy hagyta abba végérvényesen a regény- és novellaírást, mint ahogy annak idején a prózai mûvek korszakának kezdetével végképp elfordult a versírástól.

Akkor azután egyszerre minden megváltozott. A két fô mû — a "Hat szerep keres egy szerzôt" és a "IV. Henrik" — világsikere után egyszerre megint nagyjövedelmû ember, színházat alapít saját drámái számára, ez nemcsak otthon, hanem világszerte érdeklôdést kelt, zsúfolt házakkal játsszák drámáit számos fôvárosban (minálunk is). A nagy siker és az újragazdagság mellett a lankadatlan szenvedély szerelmi gyönyörûségek szakadatlanságát hozza. Egy szép és okos színésznô évekig tartó boldogságot képes adni. És egymás után írja színpadi mûveit, bohózatot és tragédiát vegyesen, egyfelvonásost és egész estét betöltôt. Szemlélete már végérvényes: komikuma tragikus, tragikuma komikus, a személyiség és egyéniség kettôssége csaknem valamennyi jellemábrázolására jellemzô. Máig is sok mûvét játsszák sokfelé. Az azonban semmiképpen sem vitatható, hogy egész életmûvének legmagasabb csúcsa a gyors egymásutánban létrejött "Hat szerep keres egy szerzôt" és a "IV. Henrik".

Az elsô mindenestül szimbolista, miközben expresszionista mozzanatai maradandó hatással voltak és vannak minden avantgardista irányzatra. A "IV. Henrik" pedig a lélekbeli kettôsség, az egyéniség és személyiség közötti tudathasadás eddig utol nem ért példája.

A "Hat szerep keres egy szerzôt" jelképes alakjai nem tudják, mit cselekedjenek, hiszen csak jelmezek, csak szerepek, akiket még nem írt meg senki. De amikor bármelyiket megírják, akkor ô már nem ô: egyéniségbôl hazug személyiségek lettek. Egyszerre szorongató és bohózatos játék ez. — A "IV. Henrik" pedig az egész drámatörténet egyik legkiválóbb darabja. Egy gazdag ember lovasbaleset következtében megôrül, magához térve az álarcos játékban viselt jelmezét valóságnak képzeli, középkori német császárnak képzeli magát. Úgy is él, mint a képzelt történelmi alak. Minthogy nagyon gazdag, környezete beleilleszkedik kényszerképzetébe. Otthonában berendezkedik tévképzete tévotthonába. A többiek alkalmazkodnak ehhez, mert ez elônyösebb a számukra. Az elmebeteg azonban meggyógyul. Ezt azonban nem közli senkivel, játssza tovább a hajdani császárt, mert így élheti valódi egyéniségét, nem kell alkalmazkodnia a torzító társadalomhoz. Egyszer azonban meglátogatja egykori szerelme, aki elhagyta ôt és feleségül ment az álôrült egykori hûtlen barátjához. A találkozásnál jelen van a férj is. Ez olyan indulatot kelt a meggyógyult ôrültben, hogy indulatában megöli a sikeres vetélytársat. Ezzel pedig az ôrület jelmezét kell mindörökre vállalnia, hiszen, ha meggyógyult, akkor gyilkos, akit el kell ítélni, ámde ha megmaradt szegény ôrültnek, akkor nem felelôs, akkor sérthetetlen. Most már az ôrületet kell személyiségként, azaz szerepként vállalnia.

Lehetséges, hogy mindenki így van saját elfogadott személyiségével?

Az oldalt szerkesztette: Köllô Katalin

Központi fodrászszalon alkalmaz fodrásznôt, borbélynôt és manikûröst. Telefon: 0724-240559 vagy 442-506.

Örök szeretettel és hálával emlékezünk az öt éve elhunyt, drága jó férjre, édesapára, nagyapára,
id. SZABÓ ISTVÁNRA,
a Pata utcai imaház egykori fôgondnokára. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Ôt soha el nem felejtô, SZERETÔ CSALÁDJA. (0004)

Horea Demian Sportcsarnok, 900 nézô. Vezette Gheorghe Cândea–Nicolae Tâlvâc (Nagyszeben).

Gólszerzôk: U-Jolidon: Petrache (7), Urcan (7), Márton (6), Senocico (4), Vârtic (3), Deac (1), Tutunaru (1), Vlad (1); edzô: Liviu Jurcã, illetve Treistaru (12), Gheorghe (6), Rosu (6), Manea (5), Timaru (1), Ignat (1); edzô: Petre Berbecaru.

Hétméteresek: 4/4, illetve 10/7; kiállítás: 4, illetve 4 perc.

Döntetlen született a nyolcadik forduló elhalasztott rangadóján csütörtökön délután, a Horia Demian Sportcsarnokban ahol az U-Jolidon az enyhén esélyesebbnek tartott Oltchimet fogadta.

A mérkôzés színvonala nem ütötte meg a nemzetközi porond nívóját, de a találkozó mindvégig izgalmas maradt, nagyrészt Petre Berbecaru zseniális húzásának köszönhetôen: már a harmadik percben a diákok sztárjára külön ôrt állított, így a válogatottat is megjárt Senocico csak négy gólt volt képes lôni, ebbôl hármat büntetôbôl. A két csapat fej-fej mellett haladt az elsô félidôben mindkét fél számos egyéni hibát és szabálytalanságot követett el, az adok-kapokból mégis a kolozsváriak jöttek ki jobban, hiszen egygólos elônnyel zárták a játékrészt.

A második félidôben sem válatozott sokat a játék képe, maradt a tehetetlen, Maneától megszabadulni nem tudó Senocico, és maradt a gyenge védekezôjáték mindkét csapatnál. Tíz perccel a lefújás elôtt sikerült a hazaiaknak két gólra meglépniük, viszont Treistaru nagyszerû játékának köszönhetôen az Oltchim mindvégig tartotta az iramot, és 30 másodperccel a vége elôtt egyenlített is. Így megszületett az igazságosnak mondható döntetlen.

Gálffy Attila

• Marco Di Vaio 89. percben szerzett góljával a Torinói Juventus idegenben 2–1 arányban gyôzte le a Perugiát az Olasz Kupa negyeddöntôjének elsô mérkôzésén.

• Kiesett a Deportivo La Coruña a spanyol Király Kupa harmadik fordulójában, miután hazai pályán csupán 1–1-es döntetlent játszott az Atlético Madriddal. A fôvárosi együttes idegenben lôtt góllal jutott a legjobb nyolc közé.

Eredmények: Király Kupa, 3. forduló, a negyeddöntôbe jutásért (zárójelben az összesítés), visszavágók: Deportivo La Coruña–Atlético Madrid 1–1 (1–1, idegenben lôtt góllal továbbjutott az Atlético) és FC Sevilla–Villarreal 0–2 (3–3, idegenben lôtt több góllal továbbjutott a Sevilla).

A Baumgartner-ügy idei fejleményei:

Január 7.: a magyar állam az idei költségvetés tartalékából 844 millió forintot fektet abba a cégbe, amely a Baumgartner Zsolt Forma–1-es versenyzéséhez kapcsolódó jogokat birtokolja — közölte a kormányszóvivôi tájékoztatón Gál J. Zoltán.

Január 9.: a MOL Rt. jelezte, újra kívánja tárgyalni Baumgartner Zsolt Forma–1-es pilóta szponzori támogatásának feltételeit. Lukács Bea szóvivô elmondta, hogy a cég nem szándékozik kivonulni a fiatal versenyzô mögül, továbbra is segíteni szeretné ôt.

Január 14.: a MOL Rt. megtette "immáron visszavonhatatlan" szponzorációs szándéknyilatkozatát arra az esetre, ha a kért garanciákat a többségében állami irányítású kft. biztosítani tudja. Ezt azonban a menedzsment nem fogadta el.

A magyar Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium sajnálattal értesült arról, hogy Baumgartner Zsolt menedzsmentje nem tudott megállapodni a Mollal, így veszélybe került a pilóta Forma–1-es szereplése. A szakminisztérium bizakodik a megoldás lehetôségében.

A MOL Rt. február 29-ig fenntartja szponzorációs szándéknyilatkozatát. A cég sajtótájékoztatóján Szórád József ügyvezetô igazgató elmondta, hogy 150 millió forintot érne, ha a versenyzô legalább tíz Forma–1-es futamon célba érkezne. A MOL számára reklám szempontjából leginkább az idei világbajnokság elsô négy, valamint a késôbbi európai — köztük a hungaroringi — viadalok élveznek elsôbbséget. További pénzügyi támogatást jelentene, ha a pilóta pontot, vagy pontokat szerezne.

A cég január elején azért kért részletes tájékoztatást a menedzsmenttôl, mert úgy vélte, hogy a korábban felmerült Jordan-lehetôség után mást ért volna a Minardival történô megegyezés. Az ügyvezetô igazgató kiemelte, hogy az elmúlt három évben az ír csapat 41, míg az olasz-ausztrál istálló mindössze 2 pontot szerzett a futamokon. Szórád szerint a Jordant tavaly már jól megismerték, betekinthettek az elképzelésekbe, s ugyanezt várták a Minardi esetében is.

Szórád József elmondta, hogy Baumgartner Zsolt menedzsmentje tévesen értékelte úgy a novemberi elôszerzôdést, hogy az 380 millió forintot biztosítana. Ebbôl ugyanis 80 millió nem támogatás, hanem a felmerülô technikai költségek biztosítása lett volna.

— A jelenlegi szponzorációs szándéknyilatkozatunk rendkívül precíz konstrukció. Sajnáljuk, hogy nem sikerült még megállapodnunk. Fôleg amiatt, hogy cégünk emblémája régóta szerepelt a versenyzô overálján. Úgy terveztük, hogy együttmûködésünk hosszú távú lesz, most sem lépünk vissza. A mostani tervezettel világszínvonalú szponzoráció lépne életbe, amellyel a MOL lehetôségeinek határáig jutnánk — szögezte le az ügyvezetô igazgató.

"A MOL Rt. számunkra váratlan és kedvezôtlen döntése után minimális esély maradt arra, hogy Baumgartner Zsolt idén Forma–1-es versenyzô legyen, de a menedzsment természetesen az utolsó pillanatig bízik abban, hogy sikerül olyan partnereket találni, akiknek segítségével elôteremthetô a hiányzó összeg" — többek között ez áll a pilóta menedzsmentjének közleményben.

A Baumgartner Teamnek elvileg csütörtökön már 2 millió dollárt kellett volna átutalnia a Minardi számlájára, igaz, a 2003. december 23-án megkötött szerzôdés egyhetes "csúszást" még megenged. Hírügynökségi források szerint a menedzsment az összeget csütörtökön nem küldte el a Forma–1-es istállónak.

A francia Luc Alphand (BMW) gyôzött az autósok között a Dakar-rali 15. versenynapján.

Az Ajun-el-Atrúsz és Tidzsikdzsa közötti 551 km-es távot — amelybôl 547 km volt a mért gyorsasági szakasz — az összetettben vezetô Stéphane Peterhansel harmadikként teljesítette, de elônyét így is tovább növelte, miután a második helyen álló japán Hirosi Maszuoka csak az ötödik lett.

A motorosok közül a francia David Frétigné bizonyult a leggyorsabbnak, összesítésben továbbra is a spanyol Nani Roma vezet.

A kamionosok küzdelmeiben a Kabirov, Beljajev, Kamalov (Kamaz) trió végzett az élen, míg az összetettben Csaguin, Jakubov, Szavosztyin (Kamaz) hármas tovább növelte elônyét.

A csütörtöki hírekkel ellentétben a Szalay Balázs–Bunkoczi László kettôs nem adta fel a ralit, igaz a 14. szakasz utolsó két ellenôrzôpontjának kihagyása miatt 8 órás büntetést kapott. A csapat tájékoztatása szerint az Opel Fronterával szereplô páros a gyorsasági szakasz 95. kilométerénél a 24. helyre jött fel, de ekkor kiesett a bal elsô lengôkar csavarja. Emiatt meg kellett várni a szervizkamiont, ez több, mint 3 órás kényszerpihenôt jelentett. Ezután Szalayék folytatták a viadalt, igaz a 200. km-nél letértek a verseny útvonaláról, de a limit idôn belül, 12:50 óra alatt beértek a célba.

A Darázsi Zsolt–Hajnal Károly–Tagai Róbert (MAN) kamionos trió pénteken reggel 6-ra beért a táborba, és folytatja a versenyt.

Eredmények:

Ajun-el-Atrúsz–Tidzsikdzsa 551 km (mért szakasz: 547 km):

Autósok: 1. Alphand, Magne (francia, BMW) 6:51:07 óra, 2. McRae, Thorner (brit, svéd, Nissan) 14:20 perc hátrány, 3. Peterhansel, Cottret (francia, Mitsubishi) 18:30 p. h.;

összetettben: 1. Peterhansel, Cottret 36:36:26 óra, 2. Maszuoka, Picard (japán, francia, Mitsubishi) 1:05:04 óra hátrány, 3. Schlesser, Lurquin (francia, belga, Schlesser-Ford) 2:31:44 ó. h.

Motorosok: 1. Després (francia, KTM) 6:55:10 óra, 2. Cox (dél-afrikai, KTM) 1:23 perc hátrány, 3. Roma (spanyol, KTM) 4:14 p. h.;

összetettben: 1. Roma 46:16:24 óra, 2. Sainct (francia, KTM) 9:40 p. h., 3. Després 41:25 p. h.

Kamionosok: 1. Kabirov, Beljajev, Kamalov (orosz, Kamaz) 8:57:36 óra, 2. De Rooy, Colsoul, Slaats (holland, belga, holland, DAF) 1:11 perc hátrány, 3. Csaguin, Jakubov, Szavosztyin (orosz, Kamaz) 31:44 p.h.;

összetettben: 1. Csaguin, Jakubov, Szavosztyin 55:52:29 óra, 2. De Azevedo, Tomecek, Martinec (brazil, cseh, Tatra) 1:06:21 óra hátrány, 3. Kabirov, Belyaev, Kamalov 1:31:10 ó.h.

Pénteken a Tidzsikdzsa és Nouakchott közötti 651 km-es szakasz várt a mezônyre.

Pénteken eldôlt, hogy Mandula Petra, Czink Melinda és Kapros Anikó mellett nem lesz újabb magyar játékos az ausztrál nyílt teniszbajnokság 128-as fôtábláján, mert a selejtezô 2. fordulójában Marosi Katalin és Nagy Kyra is vereséget szenvedett.

Nôi egyes, selejtezô, 2. forduló: Lenka Nemecková (cseh)–Nagy Kyra 7:5, 6:2 és Mashona Washington (amerikai)–Marosi Katalin 5:7, 6:4, 7:5.

Melbourne-ben elkészítették az ausztrál nyílt teniszbajnokság 128-as egyéni fôtábláinak párosítását, amely alapján a magyar versenyzôk közül Kaprosra nagyon nehéz, míg Mandulára és Czinkre könnyebbnek tûnô feladat vár.

Szinte reménytelen helyzetben van a nôi fôtábla egyetlen román résztvevôje, Ruxandra Dragomir-Ilie. A hosszú kihagyás után ismét teniszezô román versenyzônek a végsô gyôzelemre is esélyes Lindsay Davenporttal kell megmérkôznie az elsô körben.

Nôi egyes, 1. forduló: Mandula Petra–Gala Leon Garcia (spanyol), Czink Melinda–Maria Vento-Kabchi (venezuelai), Kapros Anikó–Nagyezsda Petrova (orosz, 10. kiemelt), Ruxandra Dragomir-Ilie–Lindsay Davenport (amerikai, 5.).

A kiemeltek mérkôzései a besorolás alapján:

Justine Henin-Hardenne (belga, 1.)–Olivia Lukaszewicz (ausztrál), selejtezôbôl érkezô játékos–Szvetlána Kuznyecova (orosz, 30.), Eleni Daniilidou (görög, 19.)–selejtezôbôl érkezô játékos, selejtezôbôl érkezô játékos–Magui Serna (spanyol, 16.), Vera Zvonarjova (orosz, 11.)–Zuzana Ondrasková (cseh), Nicole Pratt (ausztrál)–Meghann Shaughnessy (amerikai, 17.), Tamarine Tanasugarn (thaiföldi, 31.)–Laura Granville (amerikai), Amelie Mauresmo (francia, 4.)–Csuang Csia-csüng (tajvani), selejtezôbôl érkezô játékos–Tina Pisnik (szlovén, 26.), Jelena Bovina (orosz, 21.)–Sandra Kleinová (cseh), Adriana Serra Zanetti (olasz)–Daniela Hantuchová (szlovák, 15.), Samantha Reeves (amerikai)–Magdalena Maleeva (bolgár, 24.), Fabiola Zuluaga (kolumbiai, 32.)–Sinobu Aszagoe (japán), Jelena Jankovics (szerb-montenegrói)–Jelena Gyementyjeva (orosz, 7.), Ai Szugijama (japán, 8.)–Tatjána Panova (orosz), Jelena Kosztanics (horvát)–Nathalie Dechy (francia, 29.), Patty Schnyder (svájci, 22.)–Angelique Widjaja (indonéz), selejtezôbôl érkezô játékos–Paola Suarez (argentin, 12.), Ana Szmasnova-Pistolesi (izraeli, 14.)–Klra Kukalová (cseh), Karolina Sprem (horvát)–Lina Krasznoruckaja (orosz, 23.), Lisa Raymond (amerikai, 25.)–Maria Sanchez Lorenzo (spanyol), Ashley Harkleroad (amerikai)–Venus Williams (amerikai, 3.), Anasztaszija Miszkina (orosz, 6.)–Sofia Arvidsson (svéd), Conchita Martinez Granados (spanyol)–Maria Sarapova (orosz, 28.), Francesca Schiavone (olasz, 18.)–Cristina Torrens Valero (spanyol), Asa Svensson (svéd)–Chanda Rubin (amerikai, 9.), Conchita Martinez (spanyol, 13.)–Kristina Brandi (Puerto Rico-i), Henrieta Nagyová (szlovák)–Silvia Farina Elia (olasz, 20.), Amanda Coetzer (dél-afrikai, 27.)–Tara Snyder (amerikai), Marlene Weingärtner (német)–Kim Clijsters (belga, 2.).

*

Mindkét fôtáblás román férfi teniszezôre kiemelt ellenfél vár, de szerencséjükre mindkettô ellen eséllyel lépnek pályára az elsô fordulóban.

Férfi egyes, 1. forduló: Andrei Pavel–Makszim Mirnyij (fehérorosz, 24.) és Victor Hãnescu–Wayne Ferreira (dél-afrikai, 31.).

A kiemeltek mérkôzései: Andy Roddick (amerikai, 1.)–Fernando Gonzalez (chilei), Paul-Henri Mathieu (francia)–Taylor Dent (amerikai, 27.), Junesz el-Ajnaui (marokkói, 18.)–Galo Blanco (spanyol), selejtezôbôl érkezô játékos–Sjeng Schalken (holland, 16.), Nicolas Massu (chilei, 12.)–Jarkko Nieminen (finn), Ivo Karlovics (horvát)–Mardy Fish (amerikai, 21.), Arnaud Clément (francia, 30.)–Nyikolaj Davigyenko (orosz), James Blake (amerikai)–Carlos Moyá (spanyol, 7.), Andre Agassi (amerikai, 4.)–Todd Larkham (ausztrál), Thomas Enqvist (svéd)–Vincent Spadea (amerikai, 29.), Gustavo Kuerten (brazil, 19.)–John van Lottum (holland), Jose Acasuso (argentin)–Paradorn Srichaphan (thaiföldi, 13.), Sebastien Grosjean (francia, 9.)–Mihail Juzsnyij (orosz), Gaston Gaudio (argentin)–Tommy Robredo (spanyol, 20.), Robby Ginepri (amerikai, 32.)–Luis Horna (perui), Robin Söderling (svéd)–Rainer Schüttler (német, 6.), Guillermo Coria (argentin, 5.)–Cyril Saulnier (francia), Greg Rusedski (brit)–Alberto Costa (spanyol, 26.), Martin Verkerk (holland, 17.)–Alex Corretja (spanyol), Thomas Johansson (svéd)–Mark Philippoussis (ausztrál, 10.), Jiri Novak (cseh, 14.)–Olivier Rochus (belga), Feliciano Lopez (spanyol, 28.)–Alberto Martin (spanyol), Albert Montanes (spanyol)–Juan Carlos Ferrero (spanyol, 3.), David Nalbandian (argentin, 8.)–selejtezôbôl érkezô játékos, Augustin Calleri (argentin, 22.)–Christophe Rochus (belga), Jean-Rene Lisnard (francia)–Tim Henman (brit, 11.), Lleyton Hewitt (ausztrál, 15.)–selejtezôbôl érkezô játékos, Thierry Ascione (francia)–Felix Mantilla (spanyol, 23.), Jonas Björkman (svéd, 25.)–Szargisz Szargszjan (örmény), selejtezôbôl érkezô játékos–Roger Federer (svájci, 2.).

Lékó Péter a világos bábukat vezetve döntetlent játszott az angol Michael Adamsszel a hollandiai Wijk aan Zee-ben zajló sakk szupertorna 5. fordulójában, s ezzel holtversenyben továbbra is az élen áll. A két játékos hatalmas csata után, a 101. lépést követôen egyezett meg a remiben.

Az állás: Anand, Lékó, Kramnyik, Adams, Topalov 3–3 pont, Szvidler, Barejev, Akopjan, Van Wely 2,5–2,5, Szokolov, Csong, Szirov, Bologan, Timman 2–2.

Pénteken szünnap volt, Lékó szombaton Vlagyimir Akopjan ellen ül asztalhoz.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -