2004. január 21.
(XVI. évfolyam, 15. szám)

Továbbra is megoldatlan a kolozsvári kóbor kutyák helyzete. Igaz, hogy 1998-ban a városi tanács határozatot hozott a Közterület-fenntartó Vállalat (RADP) fennhatósága alatt mûködô menhely létrehozásáról, az ebek ivartalanítására és eutanáziájára, de ez továbbra sem oldotta meg a helyzetet. Sokak szerint kevesebb Kolozsvár utcáin a kóbor kutya, de azt nem mindenki tudja, hogy ez mivel járt: az állatokat 14 napig éheztették, majd megölték ôket. Az Ebtenyésztôk Egyesületének képviselôje szerint tavaly hetente 25-30 kutya tetemét szállították a krematóriumba. A Bobâlna utcai kutyamenhelyen uralkodó tavalyi állapotokat ismerô személy szerint a patkányok több kutyakölyköt összerágtak vagy egyszerûen megettek.

Hosszú ideig nem lehetett hallani Kolozsváron a sintérekrôl és a kutyamenhelyrôl. A polgármesteri hivatal hétfôi sajtóértekezletén viszont megtört a jég: Radu Pâslaru, a tiszteletbeli olasz konzulátus vezetôje, az Il Caffé cég tulajdonosa elégedetlenségét fejezte ki a központban tapasztalt áldatlan állapotok miatt. Bejelentette, hogy sikerült meggyôznie az osztrák érdekeltségû Vier Pfoten (Négy Lábacska) kutyavédô egyesületet arról, hogy vállalja át a menhely idôleges mûködtetését és biztosítson megfelelô körülményeket az itt fogva tartott ebek számára. Olaszország tiszteletbeli konzulja többek között azt szeretné elérni, hogy az érdekeltek díjmentesen fogadják örökbe a kóbor kutyákat, jelenleg ugyanis a jószívû polgároknak másfél millió lejt kell lepengetniük, amennyiben haza akarnak innen vinni egy kutyát.

Az üzletember mindenki számára megható módon mesélte el, hogyan került kapcsolatba a RADP mûködtette menhellyel: olasz állampolgárok a segítségét kérték, ugyanis elvesztették kutyájukat és támogatásra volt szükségük. — Akkoriban rémfilmbe illô állapotok uralkodtak a menhelyen, az ott látottak miatt napokig álmatlan éjszakáim voltak, rémálmok gyötörtek. A kutyákat 14 napig éheztették, majd kivégezték ôket. A hullákat a krematóriumba szállították. A törvény elôírja, hogy a hatóságoknak 7 napig várniuk kell, hogy esetleges gazdája visszakérje a kutyát. Amennyiben senki sem jelentkezik, további 7 napot várnak, hátha örökbe fogadja ôket valaki. A 14 nap eltelte után az állatot megölhetik, de a törvény ezt nem teszi kötelezôvé. — Azt szeretném, ha a Vier Pfoten egyesület segítségével korszerû kutyaközponttá alakítanánk át a Bobâlna utcai menhelyet — mondja Pâslaru, majd hozzáteszi, hogy az elképzelés szerint az osztrákok díjmentesen foglalkoznának a kutyák emberséges módszerekkel történô elfogásával, kezelésével és gondozásával. Ugyanakkor lehetôvé tennék, hogy az érdekeltek ingyen fogadhassák örökbe a gazdátlan ebeket. Ezenkívül kutyaszállodát hoznának létre, ahova a városból történô elutazás esetén az ebtulajdonosok pár napig bevihetnék kedvenceiket.

A tervre a városi tanácsnak is rá kell bólintania
Kíváncsi voltam, jelenleg milyenek a körülmények a kutyamenhelyen. Kedden reggel Udvar Mária, az Il Caffé cég munkatársa szívesen elvisz szolgálati kocsijával, ugyanis immár fél éve minden reggel enni visz a sanyarú sorsra jutott kutyáknak. — Január elsején reggel is náluk voltam — meséli, miközben a sûrû forgalomban araszolunk. — Pâslaru úr jóvoltából eddig négy kutyát fogadtunk örökbe a kért összeg kifizetésével, az igazgató saját pénzébôl fedezi a kutyaeledelt is. Egy zsák étel majdnem 300 ezer lejbe kerül. Megengedheti magának, de fontos az is, hogy érdekli a dolog, szívügyének tekinti — meséli Mária, miközben leparkolunk a cég Anatol France utcai székháza elôtt. Beszalad a zsák kutyaeledelért és máris továbbmegyünk a gyárnegyedbe, ahol a kutyamenhely található. Hirtelen ott vagyunk a központnál. Az itt dolgozó állatorvos hölgy nem meri megadni a nevét, mert több fanatikus állatkedvelô megfenyegette a kutyák eutanáziálása miatt. Elmondja, hogy jelenleg 33 kutyát tartanak el, az utolsó eb tavaly novemberben talált gazdára. — Nem jönnek, mert másfél millió lej nagy összeg, sokan nem engedhetik meg maguknak. Amíg Pâslaru úr nem érdeklôdött a központ felôl, addig a kutyavédô egyesület hozott néha ételt nekik — mondja a fiatal hölgy, aki bizonyos értelemben — akárcsak Mária az étel elszállításával — szintén önkéntes munkát végez, hiszen a fizetése nem haladja meg a 3 millió lejt. Elmondja, hogy amennyiben valakit érdekel egy gazdátlan eb, a következô telefonszámon kell érdeklôdnie: 415-788.

A kutyák félig-meddig megfelelô körülmények között élnek. Megtudom, hogy korábban sokkal rosszabb volt a helyzet, a négylábúakat valóban nagyon rossz körülmények között tartották. Valaki hihetetlen dolgot közöl velem: tavaly annyi volt a patkány, hogy még a kutyakölyköket is összerágták, vagy megették ôket. Megborzongok. Végignézem, amint a központ segítôje kiosztja a Mária által hozott eledelt, és pár kutyát lefényképezek. Sajnálom a védtelen állatokat.

Pâslaru úr irodájában fogad, és elmeséli: nagy álma az, hogy javíthasson a gazdátlan kutyák életkörülményein. A cégvezetônek két saját kutyája van, Carina és Grizu, az ebek fényképei, akár a családtagoké, ott vannak a falon, íróasztala fölött. Imádja az állatokat, utálja a vadászokat. Igazi állatbarát. Pénzen kívül azt áldoz, ami az üzletembereknél nagyon kevés: az idôt.

Remélhetôleg neki is köszönhetôen Kolozsváron más életük lesz a számkivetett ebeknek.

Kiss Olivér

— Biztosan jönnek, mert értesítettek bennünket, hogy Bukarestbôl már felszállt a repülôgép — mondja könnybe lábadt szemmel az egyik hivatásos katona édesanyja hétfôn este, a kolozsvári nemzetközi reptéren. Ugyanott, ahonnan tavaly július végén elbúcsúztatta szeme fényét és 64 társát. A huszonéves dési illetôségû fiatal vállalta, hogy Irakba megy, társulni az országot valamelyest stabilizálni próbáló multinacionális koalícióhoz. A román zászlóalj a dél-iraki Al-Nassyriah városában teljesített szolgálatot.

A jobb kezében zsebkendôt szorongató édesanya fél éve csak kisfia hangját hallotta, minden Irakkal kapcsolatos hírre felkapta a fejét, és aggódva nézte a televízió rideg képernyôjét, amelyen nem egy esetben holttesteket, sebesült katonákat vagy az öngyilkos merénylôk végezte pusztítást mutatták.

— Lelkileg, idegileg teljesen kikészített ez a fél év, nem vagyok jó semmire, annyit aggódtam a fiam miatt. Mára valahogy összeszedtem magam és kijöttem a reptérre, de érzem, hogy rogyok össze, alig állok a lábamon — mondja halkan V. Victoria. Néhány percre meg is áll, képtelen folytatni a beszélgetést, a férje Viorel szólal meg: — Telefonon beszéltünk, az elején másfél hónap leforgása alatt csak egyszer, az utóbbi idôben szerencsére javult a kommunikáció, és hetente sikerült kapcsolatba kerülni vele. Levelet nem írt, a telefonbeszélgetések is rövidek voltak, maximum öt percbe mindent bele kellett sûríteni. Minket végül is az érdekelt, hogy egészséges legyen, és ne essen baja — meséli az édesapa. Victoria félbeszakítja: — Állandóan bátorítottam a 26 éves kisfiamat, kérdeztem tôle, hogyan bírja lelkileg, nem fél-e, milyen a morálja. Aggódtam, nehogy esetleg bánatában butaságot kövessen el — ismét könnybe lábad a szeme, és elfordul.

Próbálom átérezni az édesanya aggódását, fájdalmát, és bátorítom — Ioan szerintem nagyon sok pénzt hoz haza, azt hallottam, hogy a tisztek napi 80, az altisztek és a többiek pedig 70 amerikai dollárt kapnak. — Azért fél év alatt összegyûjtött egy kis zsebpénzt — mondom félszegen, mert nem tudom pontosan, hogy az édesanya számára ez számít-e egyáltalán. Alaposan leégek, Victoria nem is válaszol. Inkább elmeséli, hogy a legjobban akkor aggódott fia életéért, amikor Al-Nassyriahban pokolgép robbant, és több tucat olasz hivatásos katona meghalt. Szerencsére abban a pillanatban egyetlen romániai sem tartózkodott az épületben.

Este kilenc órakor a családok és a barátok az érkezési ponthoz tódulnak, holott a különjáratnak nyoma sincs a leszállópályán. Már többen sírnak és aggódnak, nehogy a repülôgépet Nagyváradra irányítsák át, ahogy a tavaly történt, amikor a dési hivatásos katonák többórás késéssel éreztek haza.

Idôközben Dragos Iacob, a IV. Erdélyi Hadtest szóvivôje rögtönzött sajtóértekezleten arról tájékoztatja a média képviselôit, hogy a román katonák számára tengeri úton szállították a berendezéseket és felszereléseket. — Állandó orvosi ellátásban részesültek, a küldetés elôtt kétnapos pszichológiai ellenôrzésen kellett átesniük. Hazaérkeztüket követôen családjukkal együtt kéthetes gyógyfürdôzésre mennek — mondaná tovább, de jelzik neki, hogy megérkezett a repülôgép. Háromnegyed tíz van. Ekkor kezdôdik igazán a lökdösôdés. Van, aki tapsol, mások itatják az egereket, szinte általános káosz lesz úrrá a reptér érkezési terminálján. Dragostól annyit még megtudok, hogy csupán az egyik hivatásos katonának volt gondja Irakban. — A forróság miatt az egyik katona dehidratálódott, de hamar rendbe jött — mondja, miközben az emeletrôl levezetô lépcsôkön tolja félre a tömeget.

Közel megyek ahhoz a ponthoz, ahonnan a katonák érkeznek, de hamar megbánom, valósággal felfal a tömeg. Sodrás közben odaszól az egyik kolléganôm: ott egy magyar katona. — Könnyen alkalmazkodtam — meséli a dési illetôségû Szíjgyártó Lóránd, aki négy éve hivatásos katona, már megjárta Koszovót, négy hónapot töltött a véráztatta tartományban, tehát van tapasztalata a konfliktusos övezetekben. Lakonikusan beszél, és meg is értem: a család az elsô:

— Felkészültünk mindenre, de a hômérsékletet azért nehéz volt megszokni. A családomat hetente kétszer sikerült felhívni telefonon. Irak szinte kizárólag hômérsékletben különbözött Koszovótól — mondja, majd sokat sejtetve megjegyzi: az ellenség ugyanúgy leselkedik itthon, mint Irakban. Lóránd nem árulta el, hogy mennyit keresett, de bevallja, hogy legjobban a család hiányzott. Érdekes módon azt mondja: reméli, hogy megy még Irakba.

A tisztek és altisztek hamar szétszélednek, lassan már kiürült a reptér terminálja. Fotók készülnek, az egyik kisfiú például vidáman pózol édesapja Kalasnyikov típusú gépfegyverével. Hosszú puszilkodás és csók, attól függ, kit üdvözöl a hatalmas hátizsákkal érkezô katona. — Irak a harmadik világ országa, hatalmas a szegénység, a kosz, a rendetlenség — mondja az egyik a családnak. — Olasz dandárhoz tartoztunk, de nem volt nehéz kommunikálni velük. A házakon nincs tetô — teszi hozzá.

Utolsóként a dési 811-es zászlóalj parancsnoka, Simu Alexandru hagyja el a repteret. De elôbb a sajtónak nyilatkozva elmondja: kezdetben a helyi lakosság bizalmatlanul fogadta ôket, de ezt természetesnek ítéli, lévén, hogy idegennek számítottak az országban. — Részt vettünk a segélyszállítmányok biztonságának szavatolásában és szétosztásában, az Irak déli részét látogató külföldi politikusok, magas rangú köztisztviselôk védelmét biztosítottuk. Ugyanakkor ôriztük a magasfeszültségû vezetékeket, a kôolajkutakat, forgalmi ellenôrzô pontokat hoztunk létre. Idôvel sikerült megnyernünk a bizalmukat, sôt, hazautazásunkkor egyesek nehéz szívvel váltak meg tôlünk. Több házkutatást is végeztünk, amelyek során fegyverek, elsôsorban AK47-es gépfegyver került elô. Irak tele van fegyverekkel, éppen ezért minden nap veszélyben voltunk. Az irakiak állandóan a levegôbe lônek: ha örvendenek, ha gyászolnak, ha a gyerekük négyest kap matematikából. Hihetetlen! Az elején nehéz volt, amíg ezt megszoktuk. Amikor ôrjáratot végeztünk, nem tudtuk, hogy valaki megtámadott bennünket, vagy csak kedvtelésbôl lôttek a levegôbe — nyilatkozza. A Szabadság kérdésére, hogy melyik volt a hat hónap legnehezebb pillanata, azt válaszolja: — Az eleje volt a legnehezebb, a zöldmezôs befektetésekhez hasonlóan mindent nekünk kellett felépítenünk, s mindezt 55–60 fokos hôségben. A katonai sátrakban nem volt légkondicionáló, így a hômérséklet adott esetben elérte a 80 Celsius fokot is, a vaságyra rá sem tudtuk tenni a kezünket. Érkezésünk után tíz nappal máris ôrjáratban voltunk — teszi hozzá Simu Alexandru ôrnagy, a román zászlóalj parancsnoka.

A dési zászlójat a krajovai hivatásos katonák váltják fel Irakban.

K. O.

Románia számára az igazi kihívás a már lezárt tágyalási fejezetek elôírásainak gyakorlatba ültetése, jelentette ki kedden Jonathan Scheele, az Európai Bizottság bukaresti delegációjának vezetôje, aki Romániában tevékenykedô brit üzletemberekkel találkozott.

Scheele hozzátette: nem "tragédia", inkább "politikai sokk" lesz, ha Románia az idén nem zárja le a hátralevô tárgyalási fejezeteket. "Románia az idén nem készül fel a csatlakozásra, de ezt senki nem is kéri tôle, csak azt, hogy 2007-ben készen álljon az EU-tagságra", tette hozzá.

A találkozón jelen levô brit nagykövet, Quinton Quayle elmondta: a Romániáról idén, Brüsszelben készülô felmérés azt elemzi majd, hogy Bukarest képes-e gyakorlatba ültetni az eddig vállaltakat.

"Az idén csatlakozó államok közül egyik sincs teljes mértékben felkészülve a csatlakozásra, mert ha így lenne, ezek már az EU tagállamai lennének", mondta Quayle.

Románia harminc fejezetrôl tárgyalt az EU-val, ebbôl huszonkettôt le is zárt.

Az elmúlt két év alatt négyszázezer magyarigazolványt bocsátottak ki, nyilatkozta Székely István, a státustörvény végrehajtásáért felelôs Központi Tájékoztatási Iroda vezetôje. A mintegy 423 ezer benyújtott kérelemnek körülbelül 96 százalékát bírálták el eddig pozitívan, fejtette ki az irodavezetô a Mediafaxnak adott keddi nyilatkozatában. Amint Székely István fogalmazott: a magyar- igazolványt kérelmezôk száma a kedvezménytörvény életbeléptetésének elsô szakaszában magas volt, elérte a heti 15 ezres nagyságot, majd ezt követôen 2–3 ezerre csökkent. A legtöbb kérelmet Csíkszereda környékérôl, a legkevesebbet pedig Moldova, Olténia és Bukarest környékérôl regisztrálták. Csíkszeredából a lakosság 43,4 százaléka, Fehér megyében 40,3, Kézdivásárhelyrôl pedig a lakosság 40 százaléka folyamodott magyarigazolványért. Többen kérelmeztek Temes és Szeben megyébôl is. Kolozs megyében 32 ezer személy kapott igazolványt, ez a megye magyar lakosságának a 26 százalékát teszi ki, mondotta Székely István. Kolozsváron a magyarigazolvány kibocsátására vonatkozó kérelmeket elfogadó tájékoztató iroda 2000. január 21-én nyílt meg. Az országban további 21 területi iroda mûködik.

Továbbra is a román politikusok össztüze alatt áll a szombaton Sepsiszentgyörgyön elfogadott székelyföldi autonómiatervezet. Ion Iliescu államfô is megszólalt az ügyben, aki közölte, hogy a Legfelsôbb Védelmi Tanács mai ülésén hivatalosan kivizsgálják az ügyet. A bírálók közé pártszínezet nélkül minden román politikai párt felsorakozott.

— A Legfelsôbb Nemzetvédelmi Tanács mai ülésén hivatalból kivizsgálja a Székelyföld Autonómia Statútumát, mert az ellentétben áll a demokráciával és az európai értékekkel — jelentette ki Ion Iliescu. — Bizonyára foglalkozunk a mai ülésen a kérdéssel, és jelentéseket hallgatunk meg arról, hogy mit jelent ez a kezdeményezés. Az elnök hozzátette: megvizsgálják, milyen intézkedéseket kell foganatosítani, anélkül, hogy brutális eszközökhöz folyamodnának, mivel ezek nem jelentenek járható utat.

Iliescu úgy vélte, hogy Románia a legmeggyôzôbb példa a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesülése terén. — Románia kivételével nem létezik Európában olyan állam, amely parlamenti képviseletet biztosítana a kisebbségeknek. Mi több, a magyarok nemcsak a parlamentben, hanem helyi közigazgatásban is érvényt szerezhetnek jogaiknak, anyanyelvükön tanulhatnak, használhatják nyelvüket a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban. Természetes és normális párbeszédet szeretnénk megteremteni, és mellôzni kell minden túlfûtött nacionalizmust, mert az nem szolgálja az ország határain belül élôk közös érdekeit — tette hozzá.

— A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómiatervezete agresszív és ellentétben áll az európai szellemmel — vélte az államfôhöz hasonlóan egyik nyilatkozatában Mircea Geoanã román külügyminiszter. Mircea Geoanã kifejtette: szerinte a székelyföldiek e javaslata agresszív, ellenkezik az európai szellemmel. A kezdeményezôk olyan kérdést erôltetnek a közvéleményre, amely a miniszter szerint már nem idôszerû a XXI. század Európájában.

Hasonlóképpen vélekedik a román ellenzék is. Emil Boc, a Demokrata Párt (DP) ügyvezetô elnöke, a képviselôház jogi bizottságának elnöke leszögezte: a Székelyföldet autonóm tartománnyá alakítani kívánó törvényjavaslat sohasem fog átmenni a román parlamentben. A DP és a Nemzeti Liberális Párt által alkotott ellenzéki tömörülés szóvivôje, Cãlin Popescu Tãriceanu úgy fogalmazott: az SZNT tevékenységének alapjául szolgáló szeparatizmus és az etnikai alapú diszkrimináció veszélyes, visszalépést jelent a nemzet fogalmának korszerû értelmezéséhez képest. "Felszólítjuk a hatóságokat, akadályozzák meg a román államhatalmi szervekkel párhuzamosan mûködô intézmények létrehozására irányuló kísérletet" — mondta a szóvivô. Titus Corlãteanu, a Határon Túli Románok Hivatalának vezetôje úgy fogalmazott: elvileg nem szabad akadályokat gördíteni egy olyan törvénytervezet elé, amelyet a kezdeményezôk a demokrácia eszközeivel próbálnak érvényre juttatni. Hozzáfûzte azonban, hogy az SZNT indítványának célkitûzései szerinte alkotmányellenesek.

A szélsôségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (NRP) azzal a kéréssel fordult Ion Iliescu államfôhöz: azonnal hívja össze a Legfelsôbb Védelmi Tanácsot, hogy a testület hozza meg a szükséges intézkedéseket "az ország területi épségét veszélyeztetô alkotmányellenes kezdeményezés" ellen. A NRP úgy véli, a székelyföldiek kezdeményezése "merénylet Románia szuverenitása és területi épsége ellen". Gheorghe Funar kolozsvári polgármester Valer Dorneanuhoz, a képviselôház elnökéhez fordult levélben. Az elöljáró azt kérte az alsóház elnökétôl: hívja össze rendkívüli ülésre a képviselôházat, és helyezzék törvényen kívül az SZNT-t és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot.

Adrian Cãsunean Vlad kormánypárti képviselô, az SZDP Kovászna megyei elnöke úgy nyilatkozott: az etnikai alapú autonómia kezdeményezôi, akik saját kormányt, elnököt, rendôrséget, parlamentet akarnak, próbálkozzanak egy kicsit nyugatabbra (Magyarországon), ott területeket is kaphatnak elképzeléseik valóra váltásához. Meglátása szerint az SZNT kezdeményezése a legsötétebb középkort, a XIII. századot idézi, és egyetlen európai állam sem fogadhatja el a székelyföldi autonómia jogosságát.

Pusztai Péter kanadai képzômûvész fotókiállításának megnyitóját 2004. január 23-án, pénteken 13 órakor tartják a Korunk szerkesztôségében. Bevezetôt Kántor Lajos mond. Balázs Imre József verseibôl olvas fel. A kiállítás munkanapokon de. 11–14 óra között tekinthetô meg.

EGY NEMZETSÉG BECSÜLETE címmel dr. Sándor László tart elôadást 2004. január 22-én, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi kerületének Párizs utca 17. szám alatti székházában.

KISMAMAKLUBOT rendeznek január 22-én, csütörtökön du. 6 órától az Unitárius óvodában (Brassai-líceum, bejárat a templom és az iskola épülete közötti kapun). A Bolyhos zeneóvodát László Bakk Anikó és Maczalik Abigél tartja a kicsiknek, utána baba-játszóház Pintyucza Andrea segítségével. A felnôtt-óvoda meghívottja Román Mónika pszichológus, aki Az elég jó szülô címmel indít beszélgetéses tanácsadást. A program után ruhasegélyt osztanak. A szervezôk kérik a résztvevôket, maguk és kisbabáik számára hozzanak váltócipôt!

A beiratkozáshoz szükséges ûrlapok felvehetôk pénteken, január 23-án, délelôtt 9–12 és délután 5–6 óra között.

A tanítónôvel szintén pénteken du. 5–6 óra között lehet találkozni.

Beiratkozás: február 2–3-án du. 5–7 óra között, február 4–5-én du. 2–6 óra között.

Az érdeklôdôk további információkért a kollégium titkárságához fordulhatnak az 598-043-as telefonszámon (délelôtt 8–12 között).

— Miért nincsenek Kolozsváron hóakadályok?

— Mert itt több a hóhányó, mint a hó.

(öbé)

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Gothika — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától, hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Igazából szerelem — angol–amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30-tól és kedden egész nap; január 19-én, hétfôn este 8 órától a francia filmtéka keretében: Jeanne et le garcon formidable.

GYÔZELEM — Hóhatár — A félelem felpörget — angol bemutató. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel szerdán egész nap.

FAVORIT — Csaó, Lizzie! — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — Amerikai pite 3 — Az esküvô — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától és hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — Lara Croft: Az élet bölcsôje — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; kedvezménnyel naponta 15 órától és szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — New York bandái — amerikai. — Vetítések idôpontja: 16, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; csütörtökön zárva.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, január 21-én, szerdán este 8 órakor: Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája — stúdióelôadás. Rendezô: Mihai Mãniutiu m. v. — CSAK 16 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Január 23-án, pénteken este 8 órakor: Ionesco: Jaques vagy a behódolás — stúdióelôadás. Rendezô: Tompa Gábor. — CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Január 22-én, csütörtökön este 7 órakor: Ubucuresti.

MAGYAR OPERA

Január 22-én, csütörtökön este fél 7 órakor, a Magyar Kultúra Napja alkalmával: Erkel Ferenc: István király. Vezényel: Hary Béla. Rendezô: Dehel Gábor.

ROMÁN OPERA

Ma, január 21-én, szerdán este 7 órakor: Verdi: Álarcosbál.

ZENEAKADÉMIA

Ma, január 21-én, szerdán este fél 7 órakor a hangversenyteremben: Petre Baciu (gordonka) és Valentin Ivanof (zongora) elôadóestje. Mûsoron: Boccherini-, Haydn- és Saint-Saens-mûvek.

A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Magyar Opera társulata Erkel Ferenc István király címû operájával ünnepli az eseményt 2004. január 22-én, csütörtökön este fél 7 órától.

Az elôadás szünetében az emeleti elôcsarnokban a Magyar Opera Igazgatóságának szervezésében az Erdélyi Híradó Kiadó bemutatja Laskay Adrienne: A Kolozsvári Állami Magyar Opera 50 éve címû 572 oldalas intézménytörténetét. Laskay Adrienne könyve eseménytörténet a sajtóvisszhang tükrében, 142 fehér-fekete és 55 színes fényképpel, valamint 33 jelmez- és díszlettervvel illusztrálva, mintegy tükröt tartva az olvasó elé a Magyar Opera 1948. december 11. és 2002. december 31. közötti mûködése során színpadra állított 313 bemutató, felújítás, új betanulás felidézésével.

Mivel a monográfia nyomdai kivitelezése támogatók hiányában évekig húzódott, a szerzônek lehetôsége nyílt még négy és fél évad feldolgozására.

A színháztörténeti alapossággal, de olvasmányosan megírt monográfia gondosan szerkesztett függelékében idôrendi sorrendben megtaláljuk a bemutatók adatait évadonként, valamint az opera alkalmazottainak névsorát is 1948–2003 között.

"A Kolozsvári Magyar Opera 50 éve az erdélyi magyar színháznak is bámulatra méltó fejezete, de érdekes, tanulságos epizódja az egész magyar mûvelôdéstörténetnek is" — írja Szôcs István, a kézirat lektora.

Az Erdélyi Híradó Kiadó részérôl a könyv szerkesztôje, Gáll Attila, a Magyar Opera részérôl Simon Gábor igazgató osztja meg gondolatait a megjelentekkel.

Az elôadásra és a könyvbemutatóra szeretettel hívunk minden érdeklôdôt.

Turánitz J. Lajos

Rövid idôn belül a második kötetével jelentkezett Veress Károly, a BBTE Történelem és Filozófia Karának docense. Múlt héten a Röser antikváriumban bemutatott esszégyûjteménye a hermeneutika alkalmazásának elméleti vetületeit tárgyalta, legújabb kötete pedig ennek gyakorlati részével foglalkozik.

Az Egy létparadoxon színe és visszája (Hermeneutikai kísérlet a nem lehet probléma megnyitására) címû, a Pro Philisophia Kiadó égisze alatt megjelent kötetet január 19-én délután mutatták be a Gaudeamus könyvesboltban. A kiadóról elhangzott: filozófiai tárgyú munkák megjelentetésére szakosodott. Bár több erdélyi kiadó is jelentkezik ilyen jellegû könyvekkel, mégis a Pro Philosophia az egyetlen szakkiadó, amely ráadásul sorozatba is rendezi a munkákat. Jelenleg három ilyen sorozatuk van: a magyar nyelvû filozófiai irodalom forrásainak mindezidáig kilenc kötete jelent meg, készülnek az egyetemi jegyzetek, és folytatódik a Mûhely-sorozat, amelynek Veress Károly új kötete, a kilencedik darabja.

A kiadó munkatársa, Dávid István méltatásában elmondta: 1937-ben jelent meg Makkai Sándor egykori református püspök Nem lehet címû cikke, amely az eltelt több mint fél évszázad ellenére sem veszített jelentôségébôl, aktualitásából. Az elmúlt fél évben legalább négy kötet foglalkozott a témával, ezekhez csatlakozik most Veress Károly, aki a kisebbségi létparadoxon vetületeit feszegeti könyvében, Makkai élettörténetének, valamint szövegének mûfaji-tartalmi elemzésével, a peremszövegek vizsgálatával kiegészítve.

Veress Károly elmondta: könyvét három irány mentén állította össze. Elsôként azt vizsgálta, van-e a filozófiának lényegi feladata a kisebbségi sorskérdésekkel kapcsolatban. Továbbá: mi lenne a mai filozófiai paradigma a feladat megvalósításához. Végezetül: ki kell mozdítani a kisebbségi értelmiségi tudatot a berögzült, megállapodott szellemi helyzetbôl.

S. B. Á.

Minden jegy elkelt! — írja a jegypénztár ablakában. Ennek örvendek, hiszen azt jelenti: még vannak népzene- és néptánckedvelôk. Elsötétül a nézôtér, felhangzik a muzsika, kezdôdik az elôadás. Szép, szívet melengetô látvány, ahogyan ropják a táncot a különbözô vidékek népviseletébe öltözött énekes-táncosok. Pörögnek-forognak, énekelnek, kurjongatnak. A viselet és a ritmus többször is változik. Majd következik a táncjáték elsô részének megrázó fináléja. Román népviseletben román néptáncot járnak. Majd elhallgat a zene, elsötétül a színpad, és felhangzik az énekesnô hangja: "Már minálunk a magyar szó/ Ritka, mint a fehér holló." Nem tudom, ki hogyan értette, de engem nagyon megrázott. Mert benne éreztem azt a tragédiát, ami a "kívülrekedteket" sújtotta-sújtja nyolcvanöt esztendeje. De aztán felgyúlt a villany a nézôtéren, megindult a nagyrészt fiatalokból, iskolásokból álló nézôk zsibongása, ami megnyugtatott: azért van még jövô, hiszen ezek a fiatalok körülöttem mind-mind magyarul beszélnek. És helyreállt lelkivilágomat már a nagyszerûen beállított, megrendezett és elôadott második rész egyik tragikus jelenete sem tudta elrontani. Az, amikor az ifjú katonák dobpergés kíséretében indulnak a harcba, és sorra elhullnak a golyók kereszttüzében. Igen, elhulltak a "szép magyar legények" a csatatéren. Akkor és a közelmúltban is. És bár még érezni lehet a tôlünk nem is olyan messze kilôtt lövedékek puskaporszagát, azért én bízom a Megoldásban, a békés Megoldásban, abban, hogy "elhulló legényeket" csak színpadon fogunk látni. Akik a tapsra felugorva, nagyapáink-dédapáink fotóalbumában látható fényképekhez hasonló pózba állva köszönnek el a nézôktôl. Mint a Maros Mûvészegyüttes Sodrásban címû hétfô esti elôadásán.

B. É.

Népes közönség elôtt nyílt meg tegnap kora délután a megyei grafikai és iparmûvészeti tárlat a Romániai Képzômûvészek Szövetsége kolozsvári fiókjának Szentegyház utcai galériájában. A minden évben, így most is nagy érdeklôdéssel várt esemény résztvevôit Ioan Horváth-Bugnariu grafikusmûvész, egyetemi tanár, a szövetség alelnöke köszöntötte, majd Cãlin Stegerean muzeológus, Németh Júlia és Ioan Sbârciu rektor, a szövetség elnöke mondott bevezetôt.

Cãlin Stegerean hangsúlyozta a minden évben megismétlôdô esemény jelentôségét, Kolozsvár mûvészeti életében betöltött különleges szerepét. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra a nem mindennapi érdeklôdésre, amellyel a mûvészek és a közönség viseltetik az egész régiót megmozgató mûvészeti seregszemle iránt. Szólt ugyanakkor a mûvészek közötti szolidaritás, az összefogás jelentôségérôl, amelynek ékes bizonyítéka a most megnyílt grafikai és iparmûvészeti tárlat.

Németh Júlia megnyitóbeszédébentöbbek között elmondta: a minden évben megrendezett értékfelmérô, -bemutató megyei tárlatok évtizedek óta képzômûvészeti életünk ünnepi eseményeinek számítanak. Ilyen szempontból az idei sem kivétel. Alkalom a találkozásra és alkalom a meditációra. A látottak alapján merült fel benne a kérdés: Mit üzen a mûvészeti forradalmaktól hemzsegô 20. század a 21.-nek? Vannak-e feltáratlan mélységei a látványnak, vannak-e tartalékai az eljövendô avantgárdnak? Szerinte a válasz részben a jelenlegi tárlat anyagában is fellelhetô. "Korát tekintve az a mûvészgeneráció, amelynek mûvei megtöltik a galéria termeit, a huszadik század terméke. Munkáik révén ôk e század üzenethordozói. S a látható munkák részét képezik annak, amivel a múlt a jövônek üzen" — mondta. Majd azokról a megváltozott körülményekrôl szólt, amelyek az évtizedek óta rendszeresen megrendezett megyei seregszemléket is részben megváltoztatták. A bel- és külföldi kiállítási lehetôségek megnövekedésével az immár téli szalonnak nevezett éves seregszemlék nem lépnek fel a teljesség igényével, ennek ellenére a régió képzômûvészeti életének beszédes keresztmetszetét nyújtják. A létszámában jelentôsen megnövekedett Képzômûvészeti Egyetem pedig gondoskodik az állandó mûvészutánpótlásról. A szervezôk, akik egyben az egyetem tanárai is minden évben lehetôséget biztosítanak a tehetséges fiataloknak a bemutatkozásra, a közönségnek pedig alkalmat arra, hogy felmérje azt a gárdát, amelynek nevével feltehetôen egyre gyakrabban fog találkozni.

Ioan Sbârciu festômûvész, a Képzômûvészeti Szövetség kolozsvári fiókjának elnöke utalt arra az elôkelô szerepre, amelyet Kolozsvár mind a grafika, mind pedig az iparmûvészet terén országos viszonylatban betölt. Az alkotók számát illetôen a második helyen áll, az alkotások minôsége pedig a fôvárosi szinttel vetekszik. A rektor ugyanakkor nagyon fontosnak tartotta, hogy az ismert és elismert alkotók mellett a tárlaton a mindenkori mûvészi avantgárdot képviselô fiatal mûvészek is szerepelnek alkotásaikkal.

(h)

A Bretter György Irodalmi Kör és Mûhely január 19-én, hétfôn este tartotta szokásos találkozóját. A résztvevôk száma — a megszokottal ellentétben — viszonylag alacsony volt, úgy tûnik, a szesszió mégiscsak nagy úr. Ennek ellenére a meghívott, Schiau Andrea értékes hozzászólásokat, véleményeket hallhatott a jelenlévôktôl.

A kör elnökének hiányában Muszka Sándor vállalta az est megnyitását, vitaindítót Bréda Ferenc írt, és ô mutatta be Andreát: Brassói illetôségû, az Áprily Lajos-líceumban érettségizett, jelenleg másodéves a BBTE-n, informatika szakon.

Nyilvánvaló, hogy választott szakmája nem kifejezetten mûvészetközeli, de azzal, hogy vállalta a Bretter Kör megmérettetését, már megtette az elsô lépést a professzionális irodalom felé.

Talán a vitaindító szöveg fejezi ki legjobban a legtöbb hallgató véleményét: a szerzô tehetsége nem vitatható, jól ismeri a nyelv veszélyes instrumentumát, fegyverét, szeret is vele lövöldözni, de nem mindig talál célba. Néhol csak a játék, a rím csengésének kedvéért íródnak le sorok, amelyek aztán nem épülnek be a versbe.

Több téma került még terítékre Andrea verseinek kapcsán, így például a kommersz mûvészetek térhódítása, a nôi lírára jellemzô homályszázalék nem épp áldásos hatása.

Eltértek a vélemények arról is, megállapítható-e, illetve milyen könnyedén fedezhetô fel, hogy nôi vagy férfi kéz vetette papírra a verseket. Elhangzott: ha szöveg szintjén nem is (kevés a csöpögôs érzelgôsség), de szavak szintjén érzôdik, hogy a szerzô "nôbôl van". Becsületes, magára valamit is adó férfi költô inkább kerékbe törettetne, mintsem hogy papírra vessen ilyen és hasonló szavakat: picurka, színeske stb.

A közönség egyik tagja, aki mellesleg "színházi ember", fontos jelenségre hívta fel a figyelmet: a fiatal költôk rettenetesen rossz elôadók, pedig aki költô, vagyis dalnok, bárd, annak figyelmet kellene fordítania arra, hogy élvezhetô legyen versfelolvasása.

F. I.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Mind többen kapcsolódnak be — kérve, kéretlenül — az RMDSZ szülte ellentétek harcába, szelídebben szólva vitájába. Azonnal fel lehet ismerni, ki melyik oldalon áll, honnan indult. A módszer elárulja, ki milyen közegben sajátította el a vitamorált. Senki sem mentes a szónoki, olykor demagóg felhangoktól, ám a ködösítés, összezagyválás mindig egy irányból jön. Onnan, ahol félelmetesnek tartják a sokszínûséget, a nem felülrôl vezényelt kezdeményezéseket, az emberek tenniakarását. Így aztán össze lehet mosni az építést a megmentéssel, bár az ilyen frontot egészen mások hozták létre. Meg lehet csípni a Lászlókat, egész Szent Lászlóig, sôt a szenteket Krisztusig. Bár Krisztus valóban megmentette a világot, ezért Ô a megváltó, de hát Ô nem e világból való, s ahhoz a világhoz nincs mindenkinek érkezése. A furcsa az, hogy közelebb álló k- betûs sikeres, vagy sikertelen megmentôk, társaságok szóba sem kerülnek — mondjuk például a kommunisták.

Felbukkan "vezetônk" kedvenc példálózása is a tégláról. Azt a féltéglát kérni számon, amellyel a mellét veri az, aki azzal dicsekszik, hogy egyet már felrakott, nem ildomos. Mi történne, ha valaki kivenné kezébôl azt.

Helyzetünk furaságából, természetellenességébôl adódik, hogy bármennyire különbözôen, akár ellentétesen gondolkozzunk, sorsunkban egyek vagyunk, legalábbis a sorsunkat meghatározó körülményeket tekintve. Azt kellene sürgôsen összegyûjteni, ami összeköt. Ez vált szerintem lehetetlenné azáltal, hogy az RMDSZ mindinkább kormányzati szerepecskéket vállalt, eltávolodva a megalakulását indokló alaptételektôl, megrészegedve "virtuális" hatalmától.

Ma már csaknem teljesen mindegy, hogy belül, vagy kívül (mármint a parlamenten) politizálunk. Bizonyosságot nyert, hogy eszközként kezelnek minket a hatalmi harcban, s miként az eszközöket elôveszik vagy elcsomagolják, úgy problémáinkat, s azokkal együtt minket is örökre elcsomagolnának. Ideje viszont nekünk is minden eszközt megragadni, élni a pluralitás lehetôségével. Mert amíg, "egy párt — egy vezetô" eszméjét ültetjük át a kommunista eszmékbôl, ez a megélt kommunista morált is magával hozza. Mert mily könnyedén tagadták meg maguk, átváltván az úgymond szociáldemokrácia vonalára, annak érdekében, hogy hatalomközelben maradhassanak. Mint ahogy a kommunista eszmékben is hazugnak bizonyultak, úgy hazugok ôk ebben az új szerepben is. Viszont a technikákat jól kitanulták. Csupán egyet említek: ennek az álszociáldemokráciának szüksége van szegényekre. Szegények sajnos vannak, de hogy lehet ôket látványossá tenni és hálájukat is kicsikarni. A nagy állampatronált közmûvek árait odáig emelni, amíg az a lakosság egy része által megfizethetetlen, majd e réteget "kompenzálni". Ez a képlet már évek óta mûködik nálunk, s ma már "baráti szomszédunk" is bevezette.

Ezzel párhuzamosan folyik a valódi, természetes identitás, az önazonosság tudatának tompítása, zavarása, kialakulásának, megerôsödésének lehetetlenné tétele. Tôlünk nem is olyan távoli régiókban ezek az atribútumok természetes módon alakultak, váltak tudatossá. Nálunk egy, másfél emberöltô esett ki a természetes fejlôdés rendjébôl, ezért kell ezekkel a dolgokkal hangsúlyozottabban foglalkozni. De elvárható-e attól a vezetôtôl, aki egy magyar városból egy másik magyar városba való költözést kitelepedésnek nevez, s erre szimmetriában a másik a munkahelyek elfoglalásától tart. Elvárható-e gondjaink orvoslása attól, aki a nemzet siratóasszonyának titulálja azt, aki e kérdéseket feszegeti, miközben ô maga viselkedik úgy, mint rikácsoló csujogatóasszony, viszolygást váltva ki már puszta megjelenésével. Megírhatjuk, hogy mi zavar kitépett irkalapok törmelékén, de nem vitathatjuk el magunktól a sóhajt: "anyám, én nem ilyen lovat akartam".

Igen, kell nekünk az autonómia, a kettôs állampolgárság, a százalékok által nem korlátozott többszínû képviselet. S csak, ha mi is úgy gondoljuk, s úgy is teszünk, leszünk valóban egyek határoktól és pártoktól függetlenül.

Y. Szabó Gyula

Idôs apókák, akik valamikor naphosszat üldögéltek pipázgatva a kapualj mellé épített fedeles padkán, úgy alkonyatkor, amikor már a nap is lebukóban volt, megállapították: mindenik nap egyformán telik egymás után. A hétköznapok úgy hasonlítanak egymásra, mint két borsószem, csak a vasárnapok hoznak valami változatosságot.

Pedig ez a megállapítás is csak részben fedte a valóságot, még az olyan külvárosokban is, amilyen a Lupsa fertálya volt.

Hogy mi minden történt a város központjában, a belvárosban, annak is eljutott a híre a külsô negyedekbe az újság segítségével, vagy a csepûtelefonon, azaz csak úgy, szájról szájra alapon. De fennmaradt dokumentumok, írásos emlékek is utalnak arra, hogy kincses városunkban mindig akadt említésre, megbotránkozásra, vagy csodálatra méltó szenzáció, anélkül, hogy ebben különösebb módon különbözött volna más településtárstól. Adódtak események, jó vagy rossz hírköntösben, amelyek szinte az egész várost megrázták, vagy ébren tartották a közvélemény figyelmét napokig, hetekig. Ezeket tárgyalta a forgós fodrászszékben a beszappanozott arcú vendég, a piaci kofa, meg a zöldségárus, de ugyanez volt terítéken, mint beszédtéma, a kávéházi asztaloknál, vagy elôkelô, zártkörû összejöveteleken egyaránt.

Valahogy ilyeténképpen válhatott köztémává az a ma hihetetlennek tûnô hír, amely egy 1582-ben (!), Kolozsváron feljegyzett közlekedési balesetrôl szól. (Kiss András, Források és értelmezések, Kriterion, 1994) Ezt, a ma kuriózumnak tûnô esetet, a kihallgatást rögzítô városi jegyzô vetette papírra. Ezek szerint Szép János kocsisa egy lovat ült meg, amely halálra rúgta Szakács Simon uram feleségét, aki vélhetôleg nem tartotta be a "követési távolságot" a makrancos lótól. (Vagy talán az azt megülô ifjú lovastól?!…)

Valószínû, hogy a hír annak idején is túlterjedt a tárgyaló-, vagy kihallgatási terem falain, és bár ma megmosolyogjuk ezt a balesetet, akkor bizonyára megtalálta a maga súlyát és helyét az események rangsorában.

Ki tudná egy csokorba kötni azt a számtalan eseményvirágot, amely oly színessé, változatossá tette a város mindennapját? Hasztalan vállalkozásnak bizonyulna, vagy talán éppenséggel lehetetlennek. S ha a város annyira bôvelkedett nagy port fölkavaró eseményekben, a külváros is kitermelte a maga hétköznapjait, így vagy úgy, örvendetesen vagy szomorúan emlékezetessé, mozgalmasabbá, érdekessé tevô történéseit.

Az olyanfajta "hallotta-e komámasszony, mi történt a hatodik (vagy akárhányadik) szomszédban?" kisstílû pletykák váltakoztak, teszem azt egy baleset, betörés, tûzvész vagy árvíz szomorú hírével. De felváltották ezeket örömteli hírek is, amilyen egy templomavatás vagy harangszentelés, nemzeti ünnepek megtartása, nagy tetszést arató színielôadás, farsangi beszámoló, vagy egyéb, derût és jó közérzetet keltô híradás.

Mint jól körülhatárolt külvárosi fertály, a Lupsa sem szûkölködött ilyen, vagy olyan, a hétköznapokat fûszerezô történetekben.

Menegotti Jánossal, régi lupsaival tallózunk ezek között, és rögtön elôbukkannak mindmáig fennmaradó esemény-emlékek, amilyenek a Czink-tanyai kirándulások voltak. A háborús években ide bújtak el a nagyobb fiúk puskaport, gránátot vagy talált aknákat robbantani. Tették ezt nagy izgalommal, de persze óvatos elôvigyázatossággal, idejében fedezékbe rejtôzve, így elôzve meg az esetleges sérüléseket. A Czink-tanya a Szent György-hegy keleti végén, a Jósika-domb völgyében húzódott meg. Itt, annak idején a városszerte ismert Czink György kelmefestô és vegytisztító tartotta jószágait. A hely elég messzi volt, de a fiúk "kisded" játékának híre a városban is hírülment.

Lényegében ugyancsak a háború mementójaként, utórezgéseként könyvelhetô el az 1952. április 11-én, déltájt történt eset. A színhely a Malomárkon, a Csertörô utcát a Pacsirta utcával összekötô közúti híd. A híd mellett álló Kalmár házzal tûzfalra szomszédos Téglás ház udvarán játszott a két Téglás testvér, János és Ferenc.

— Szép tavasz eleji nap volt — meséli a ma hatvan év körüli Ferenc, a nagyobbik fiú. Szüleink dolgozni voltak, a kapu bezárva.

— Gyertek halászni! Lezárták a Malomárkot! — kiáltott a testvéreknek Sipos Öcsi, akit Kuláknak neveztek, meg Báthori Pityu, belesve az udvarra a kerítés deszkái között. Rövid tanakodás után a két Téglás fiú már együtt figyelte Pityuval, a híd karfájáról Öcsit, amint halak után kutat a meder tocsogóiban.

— Ide nézzetek! — kiáltott fel. — Egy igazi gránát! — és feldobta Ferinek, aki röptében elkapta a gyilkos szerkentyût. Ô megnézegette, majd néhányszor eldobta a gránátot. Ezt megismételte azután is, hogy egy harapófogóval kioldotta a biztosítékot és újra elhajította azt.

A robbanás úgy 60-70 centiméteres magasságban következett be, mondja Feri. Csak egy tûzgolyó villant, óriási dörrenés kíséretében. Aztán nem láttam semmit. Az arcomon melegséget éreztem, ömlött a vér a szemeimbôl, de az apró tûszúrásokból is, amelyeket testemen éreztem. Ezek a repeszdarabok és a szilánkok helyei voltak. Aztán hosszúnak tûnô csend. Majd a szomszédok jajveszékelése. Valaki bepólyált. Autó. Kórház. Orvosok hangja. Arcukat nem láttam. Szüleim halk zokogása. Operáció, operáció és újra operáció.

Hosszas lábadozás után épültem fel, de látni már csak egyik szememmel, azzal is csak halványan láttam. A szemem világát kioltották a szilánkok. Százhatvan darabot szedtek ki belôlem. De piszkáltak ki a lerombolt kerítésekbôl, a ledöntött hídkarfából is. A robbanás alapos pusztítást vitt végbe a környezô házak ablakaiban, a villanyvezetékekben, de sajnos bennem is. Testvérem, s barátaim kisebb-nagyobb sérülésekkel megúszták. Számomra csak a világosság és a sötétség, a fény és az árnyék érzékelése maradt.

Érdekes módon, a mesélô hangján mintha valami bújkáló derût fedeznék fel. A történetet úgy meséli el, mintha csak valami turpisságot követett volna el, és ezen még talán mosolyogni is kellene. Ez lenne a sorsával megbékélt ember életigenlése? Talán. Bizonyára!

A súlyos baleset híre hamar szárnyra kelt és bejárta az egész várost, de a szörnyülködést tüstént felváltotta az emberek együttérzése.

Tatár Zoltán

Nemzettörténeti évforduló január 22-e: 1823-ban ezen a (szerdai) napon alkotta meg Himnuszunkat Kölcsey Ferenc (1790–1838), a reformkor irodalmának egyik vezéralakja. És százhatvanesztendeje annak, hogy a pályáját Kolozsváron elkezdô karmester-zeneszerzô Erkel Ferenc (1810–1893) elnyerte a nemzeti imánk megzenésítésére kiírt pályázatot.

Kölcsey ekkor már nyilvános politikai szerepet is vállal, és kiáll a magyar nyelv hivatalossá tétele mellett. De egész lényére rányomja bélyegét a fájdalmas közösségi önbírálat. Hit és csüggedés között hánykódó lélekkel, a világirodalom történetét áttekintve vonja le a következtetést: "a való nemzeti poézis eredeti szikráját a köznépi dalokban kell nyomozni", azaz a nemzeti költészetet a népi hagyományokra kell építeni. Számára nem adatott meg a forradalom mámora és az azt követô sokkos-traumás idôszak átélése, mégis a történelmi korszak tanújának tekinthetô, aki idôtállóan hirdette, hogy egy nemzetté érett népet már nem lehet leradírozni a földgolyóbisról.

Közel két évszázad távlatából csak találgatni lehet, miként viselkedne Kölcsey napjainkban. Tagadhatatlan, hogy a jelenlegi reformkorszak egészen más, mint amilyen az ô idejében volt, jóval bonyolultabb kihívások elé állítja nemzetünket.

Most nem az osztrák önkényuralomtól, hanem fôként a globalizációnak nevezett veszélytôl, a jenki receptre írt egyetemes rágógumi-kultúrától kell félteni a magyar nyelvet, irodalmat és általában a mûvelôdési életet. Ráadásul Kölcsey Szôdemetere és birtokainak helyszíne, Csenger között ma országhatár húzódik, ami egészen más látásmódot kényszerít napjaink itt ragadt magyarjaira. A nyolcvannégy éves vonalon innen sajátos veszélyekkel kell még szembenéznie, amelyekkel eredményesen megbirkózni csak sajátos stratégiával és hozzáállással van esély.

Megváltoztak a feltételek, a világ kíméletlenül keményebbé, de ugyanakkor az emberi értékek megóvása szempontjából érzékenyebbé vált. A Föld értelmesebb lakossága kezdi felismerni, hogy a biodiverzitás mellett a népdiverzitás is közös érték, melyet védelmezni kell. Kérdés, hogy Kölcsey Ferenc a mai világban milyen üzenettel fordulna nemzetéhez, miként látná jelenünket és kilátásainkat. El tudná-e viselni, hogy a darabokra szabdalt magyarság önként atomizálódik tovább, lemond, beolvad, emészti és pusztítja magát? Meg tudná-e érteni, hogy a közös veszélyek ellenére sorainkban gyengülôben az összetartás ösztöne és növekszik az egyéni birtoklásvágy, a gátlástalan önérvényesülés, a mindenek feletti taposás hajlama?

És kérdés, persze, hogy mai sorstársaink egyáltalán miként reagálnának az ô szavaira. Szerencsére Himnuszunk immár száznyolcvanegy éve hirdeti, és ma legalább olyan aktualitással, mint Kölcsey idejében, az indoklással aláhúzott fohászt: "Szánd meg isten a magyart / Kit vészek hányának, / Nyújts feléje védô kart / Tengerén kínjának. / Balsors akit régen tép, / Hozz rá víg esztendôt, / Megbûnhödte már e nép / A múltat s jövendôt."

Ördög I. Béla

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

Két tengerész meghalt, tizenhat eltûnt matróz után pedig még kedden délelôtt is folytatták a kutatást a délnyugat-norvégiai Bergen kikötôjében, ahol elôzô nap másodpercek alatt borult fel egy norvég teherhajó.

A Rocknes nevû, Németországba követ szállító norvég teherhajó alig száz méterre volt a parttól a baleset pillanatában, hétfôn délután. A harminc fôs legénységbôl tizenkettôt — nyolc Fülöp-szigeteki, három holland és egy német állampolgárt — élve mentettek ki még hétfôn a jeges vízbôl, s állapotuk kielégítô.

A mindössze hároméves teherhajó S.O.S. jelzést adott le röviddel az után, hogy hétfôn délután elhagyta a bergeni kikötôt. Aztán szemtanúk látták, amint a nyugodt tengeren és jó idôjárási viszonyok mellett pillanatok alatt felborult. A hajón 24 Fülöp-szigeteki, 3 holland, 2 norvég és 1 német állampolgár tartózkodott.

A kimentett tengerészekre hivatkozva a Bergens Tidende címû novég újság kedden internetes honlapján azt állította, hogy felborulása elôtt a Rocknes a tengerfenéknek vagy egy zátonynak ütközött, és ennek következtében hosszan felhasadt a hajótest. Szakértôk szerint egy ütközés valóban kimozdíthatta helyérôl a rakományt és így felborulhatott a hajó.

A felborult hajót még este a part közvetlen közelében a tengerfenékre helyezték, hogy megakadályozzák a hajótestben lévô emberek vízbefulladását. A mentôalakulatok sietve lyukakat vágtak a hajótest vízfelszín fölött lévô részén, és így sikerült három, a gépházban csapdába került matrózt kiszabadítani.

A mentôalakulatok elismerték, hogy gyakorlatilag már nincs esély további túlélôk megmentésére, ugyanis a hajótestben rekedt oxigén már valószínûleg elfogyott. A feltételezést alátámasztja, hogy hétfô éjjel fél tizenkettô óta semmilyen életjelet nem fognak a hajóból. A kutatást mindazonáltal több mint két tucat hajó és négy helikopter segítségével folytatják a tengeren és a hajótestben is mindaddig, amíg rá nem bukkannak a hiányzó tengerészekre.

A felborult Rocknes körül nagy kiterjedésû olajfolt úszik, és több hajó a környezetszennyezés megelôzésén dolgozik.

A Jebsen Management norvég társaság tulajdonában lévô teherhajót 2001-ben gyártották, vízkiszorítása 28 ezer bruttóregiszter-tonna.

A társaság egyik legkorszerûbb hajójaként nyilvántartott Rocknes feladata általában a tengerfenéken húzódó olajvezetékek rögzítése volt.

Kiválasztották a SARS elleni oltóanyag tesztelésében részt vevô önkénteseket Kínában, így az embereken való kipróbálással megkezdôdhet a kísérletek újabb fázisa.

A harminc, 20–50 év közötti önkéntest olyan területek lakosai közül választották ki, ahol még nem jelent meg a vírus, és ôk maguk korábban nem szenvedtek semmilyen krónikus megbetegedésben — hangzott el a kínai állami televízióban (CCTV) kedden. A tesztek során várhatóan mellékhatások is jelentkeznek, errôl a résztvevôket tájékoztatták.

A kísérletek új szakaszát a kínai sajtó hétfôi beszámolói szerint azt követôen hagyta jóvá az illetékes egészségügyi hatóság, hogy a szert állatokon, köztük majmokon már sikerrel kipróbálták. Az embereken való kipróbálás elsô szakaszában a kutatók arról akarnak meggyôzôdni, hogy az oltóanyag biztonságosan és hatékonyan alkalmazható emberi szervezetben.

Az elsô szakasz sikeres lezárása után kerülhet sor egy hosszabb, második szakaszra. A terv szerint a harmadik fázisban olyan területeken próbálják majd ki a hatóanyagot, ahol korábban már felütötte a fejét a SARS-megbetegedés. A kínai állami élelmiszer- és gyógyszerügyi hivatal vezetôje, Cseng Hsziao-jü (Zheng Xiaoyu) úgy nyilatkozott, hogy a gyógyszer kifejlesztése sok munkát igényel még.

A döntéshez hozzájárult, hogy az utóbbi idôben három új SARS-esetet azonosítottak a déli Kuangtung (Guangdong) tartományban, ahol a halálos vírus 2002 végén elôször jelentkezett.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) pekingi szóvivôje szerint minden tudományos haladás üdvözlendô, a szervezet álláspontja szerint ugyanakkor legalább két év szükséges egy hatásos gyógyszer kifejlesztéséhez. A WHO emellett felhívja Kínát, hogy törekedjék nemzetközi tudományos együttmûködésre a SARS-szal kapcsolatos kutatások terén, és közöljön minél több adatot a kísérletekrôl.

A svéd rendôrség elképzelhetônek tartja azt a feltételezést, hogy Mijailo Mijailovic, Anna Lindh külügyminiszter gyilkosa a tettese egy 2002-ben Stockholmban elkövetett másik gyilkosságnak is.

A Dagens Nyheter címû svéd napilap keddi számában megírta, hogy 2002-ben a fôváros egyik külkerületében, nem messze Mijailovic barátainak lakásától leszúrtak egy 77 éves férfit. A bûntett elkövetôjét azóta sem fogták el és nem találták meg a gyilkos fegyvert sem.

A Mijailovicot feljelentô házaspár a rendôrségen történt kihallgatásán elmondta: a férfi gyakran azt hitte, hogy követik. Egy alkalommal ôk vettek el tôle egy konyhakést. Az ügyrôl nyilatkozó rendôrfelügyelô egyelôre nem tekinti gyanúsítottnak a szerb férfit, de a feltételezést kivizsgálják a hatóságok.

A stockholmi bíróság hétfôn elrendelte Mijailovic pszichiátriai kivizsgálását, hogy megállapítsák: beszámítható lehetett-e a svéd külügyminiszter-asszony meggyilkolásakor. A vád szándékos emberölésért életfogytiglani börtönbüntetést kért, ha azonban bebizonyosodik, hogy Mijailovic elmebeteg, pszichiátriai intézetbe zárják. Mijailovic ugyanis azt vallotta, hogy "hangokat hallott", amelyek Anna Lindh megölésére ösztönözték tavaly szeptember 10-én egy stockholmi nagyáruházban.

Az Egyesült Államok demokratikus berendezkedésének egyik legsajátosabb procedúrája az elnökválasztást megelôzô elôválasztás. Tekintettel arra, hogy a tengerentúlon nem léteznek az Európában meghonosodott pártok, a jelölt kiválasztása sem a megszokott módon történik. Hagyományos párttagság híján — a Republikánus és a Demokrata Párt is úgynevezett választási párt — a két politikai alakulat regisztrált szavazói döntenek a jelöltekrôl, államonként tartott hagyományos szavazáson. Az amerikai választók a helyi választási irodánál adhatják le — republikánus, demokrata vagy független — regisztrációjukat. Az államok ezután az eredmények függvényében delegálnak küldötteket a jelöltállító konvencióra. Az 50 állam szinte mindegyikében többségi elven alapul a küldöttek kiválasztása, azaz az elôválasztás nyertese jelöli az állam összes küldöttjét.

Lévén, hogy George W. Bush elnöknek az elôrejelzések szerint nem lesz kihívója az augusztus 30–szeptember 2. között New Yorkban megtartandó Republikánus Nemzeti Gyûlésen, igazán nagy tétje a demokrata elôválasztásoknak van, ugyanis ezeken derül ki, hogy a kilenc induló közül ki hívhatja ki a november 2-i elnökválasztáson a jelenlegi államfôt.

Az elsô ilyen elôválasztást hétfôn tartották meg a kukoricaföldjeirôl híres Iowa államban — a lakosság 90 százaléka földmûvelésbôl él —, ahol óriási presztízscsata folyt a demokrata elnökjelöltek között a minél jobb helyezésért. Ketten — a Clinton házaspár által támogatott Wesley Clark tábornok és Joe Lieberman kaliforniai szenátor — kihagyták Iowát, s a soron következô New Hampshire államban kampányoltak. A maradék hét jelölt nem mellôzte a mifelénk is dívó övön aluli ütéseket, amelyek látványos áldozata éppenséggel a közvélemény-kutatások szerint élen álló vermonti kormányzó, Howard Dean lett. Így hát senkit sem lepett meg az iowai eredmény, miszerint a 60 éves John Kerry szenátor 38 százalékkal nyert John Edwards észak-karolinai szenátor elôtt, aki 32 százalékkal a megméretés erôs második helyezettje lett, míg az utóbbi két hétben egyre inkább kifulladó Howard Dean 18 százalékkal a harmadik helyre szorult vissza.

A következôkben bemutatjuk a négy esélyesebb demokrata jelöltet.

Howard Dean a demokraták meglepetésembere az ismeretlenségbôl lett hetek alatt a legismertebb jelöltjük, ezt pedig leginkább alternatív kampányának köszönheti. A blogfor-america.com címen weblogot mûködtetô jelölt a kampányfinanszírozásban is újított. Szakítva a hagyományos demokrata pénzgyûjtéssel, a nagyvállalatok pumpolásával, inkább közvetlenül a választókhoz fordult. Sikere megdöbbentô volt, fél év alatt több pénz gyûlt be a számlájára, mint az összes többi jelöltre együttvéve. Dean menetelése nem kis riadalmat keltett pártjában. Bár a választási küzdelmet nem a jelöltek közti egyetértés jellemzi, Dean támadása közös platformot jelentett mind a nyolc demokrata jelölt számára. Bush kampányguruja, Karl Rove is a vermonti kormányzót tekinti fônöke fô ellenfelének.

Wesley Clark, a NATO egykori fôparancsnoka váratlanul lett a demokraták jelöltje. A párt szavazótáborát meggyôzheti a háta mögött álló clintoni csapat. Hacsak vissza nem lép Hillary Clinton javára, akár meg is nyerheti a jelöltséget.

Clark hivatalos bejelentéséig John Kerry az elôválasztások egyik esélyesének számított. A függetlenségérôl híres massachusettsi szenátor azonban nagyjából ugyanazt a spektrumot fedi le, mint a Clintonék által támogatott tábornok, így jelentôsen gyengülnek az esélyei.

John Edwards, a multimilliomos ügyvéd már 2003 legelején bejelentette indulási szándékát. Bár a kongresszusban csak az elsô mandátumát tölti Észak-Karolina szenátoraként, neve már felbukkant a nagypolitikában — 2000-ben jó esélye volt rá, hogy Al Gore alelnökjelöltje legyen. Egyetlen igazi elônye déli származása. A korábban hagyományosan demokrata bázisnak számító déli államok a nyolcvanas-kilencvenes években a republikánusokat kezdték támogatni, egy déli jelölt azonban komoly elônnyel bírhat akár még a szintén déli, texasi Bush-sal szemben is.

Jövô hétfôn, január 27-én várja a jelölteket minden elôválasztások leghíresebbike, a barométernek is tekintett New Hampshire-i. Dean itt is defenzívába szorult az elmúlt egy hónapban. Decemberben a regisztrált demokrata szavazók 42 százaléka támogatta, 23 százalékponttal elôzte meg az iowai erôfelmérôt kihagyó Wesley Clarkot. A tábornok szorgalmas kampányolása és a Dean elleni hadjárat azonban itt is éreztette hatását. Bár a szomszédos Vermont kormányzóját még mindig a New Hampshire-iak 67 százaléka tartja szimpatikusnak, támogatottsága 32 százalékra, elônye 9 százalékpontra zsugorodott Clinton kedvenc elnökjelöltje elôtt. Clark igazi sikere, hogy maga mögé utasította az új iowai favoritot, John Kerry massachusettsi szenátort.

A New Hampshire-ieket Clark terrorellenes fellépésével gyôzte meg leginkább. Dean legtámadhatóbb pontja erôs háborúellenessége, amit Bush propagandája könnyedén hazafiatlannak nyilváníthat. Ezt használta ki a volt tábornok, a NATO egykori európai fôparancsnoka is — a felmérés adatai szerint a választók 47 százaléka, még Dean támogatóinak 43 százaléka is ôt tartja a terror ellen leginkább tenni tudó jelöltnek.

Dean elôtt két lehetôség van: tovább viszi esélytelennek indult, ám feltûnôen sikeres, az utóbbi idôben azonban lendületét vesztô baloldali kampányát, vagy behúzódik középre, enged adóreform-ellenességébôl, és a háború elleni kirohanásait is visszafogja. Igaz, ezzel karakteres elvhûségét is elveszíti.

Elnökválasztási menetrend:

Január 19. Iowa (pártválasztmányi szavazás)

Január 27. New Hampshire

Február 3. Dél-Karolina, Arizona, Missouri

Március 2. Kalifornia, Colorado, Connecticut, Georgia, Massachusetts, Ohio, Texas, Vermont

Március 16. Illinois

Április 6. Wisconsin

Április 27. Pennsylvania

Május 4. Észak-Karolina

Május 18. Oregon, Kentucky

Május 25. Arkansas, Washington

Május 28–31. A Libertárius Nemzeti Gyûlés, Atlanta, Georgia (A republikánusokkal együttmûködô párt jelöltállító kongresszusa)

Június 1. Alabama, Mississippi, Dél-Dakota

Június 3. New Jersey

Június 8. Montana

Július 26–29. Demokrata Nemzeti Gyûlés, Boston, Massachussets

Augusztus 17. Wyoming

Augusztus 24. Alaszka

Augusztus 30.–szeptember 2. Republikánus Nemzeti Gyûlés, New York

Szeptember 11. Delaware

November 2. Az elnökválasztás napja.

Moldován Árpád Zsolt

Birtalan Ákos RMDSZ-képviselô kéri szövetségbeli kollégáit, nevezetesen Kónya-Hamar Sándort, Vekov Károlyt, Kovács Zoltánt, Szilágyi Zsoltot és Tóró T. Tibort, hogy nyújtsák be helyette a parlamentben Székelyföld autonómiatervezetét. Birtalan 2001-ben bekövetkezett agyvérzésére hivatkozik, amelybôl még nem épült fel teljesen. A képviselôt az SZNT szombati ülésén részt vevô küldöttek bízták meg az autonómiatervezet beterjesztésével — jelenti a Mediafax

Birtalan elmondta, nem szeretné, ha a székelyek a csángók sorsára jutnának, és "gyökértelenek lennének szülôföldjükön".

— Véleményem szerint az SZNT kezdeményezése Székelyföld lakóinak érdekét szolgálja, az autonómiatervezet európai modell, nem az elkülönülésre, hanem a szubszidiaritás elvére, a kölcsönös tiszteletre és megértésre épül — áll a képviselô közleményében, amelyet kedden juttatott el a hírügynökséghez.

Kónya-Hamar Sándor képviselô, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke lapunknak elmondta: nehezményezi, amiért úgy említették nevét, hogy elôzetesen nem konzultáltak vele. — Rám se hárul nagyobb vagy kisebb felelôsség, csak annyi, mint a többi RMDSZ-képviselôre, valamennyiünk kötelessége minden olyan kezdeményezés felvállalása, amely az RMDSZ programjában is megtalálható — mondotta.

Vekov Károly képviselô a Szabadságnak úgy nyilatkozott: eleget tesz Birtalan felkérésének, vállalja Székelyföld autonómiatervezetének benyújtását a román parlamentbe.

Sz.K.

Ha a Szociáldemokrata Párt (SZDP) azt a megoldást találja a legjobbnak, hogy én legyek a párt államfôjelöltje, akkor elfogadom a döntést, jelentette be hétfôn este a Marius Tucã Show címû televíziós mûsorban Adrian Nãstase miniszterelnök. Ugyanakkor Nãstase beszélt a februárban esedékes kormányátalakításról is.

A kormánypárt vezére ugyanakkor kerülte a választ arra a kérdésre, hogy kormányfô lenne-e szívesebben, vagy inkább az államelnöki tisztséget választaná, megjegyezve, hogy az évek során elfogadott minden kihívást, de külügyminiszterként és a Képviselôház elnökeként szerzett tapasztalata lehetôvé tenné számára, hogy megértse az államfô kiegyensúlyozó szerepét.

Az SZDP elnöke kifejtette: a kormánypárt jelenleg azon dolgozik, hogy a legmegfelelôbb jelölteket válassza ki a helyhatósági választásokra. Véleménye szerint értelmetlen a miniszterelnök- és államfôjelöltet már most megnevezni, mivel a kormányfôt a parlamenti konfiguráció függvényében nevezik majd ki.

A kormányátalakításról szólva Nãstase elmondta: a február elején esedékes kormányátalakítás két miniszterelnök-helyettes kinevezését eredményezheti, akiket a kabinet jelenlegi tagjai neveznének ki. A két kormányfôhelyettes a gazdasági, illetve szociális szférát irányítaná, míg a miniszterelnök közvetlenül ellenôrizné néhány szaktárca fôként európai integrációval és honvédelemmel kapcsolatos tevékenységét.

"A két tisztség bevezetésének célja a kormányon belüli tevékenység hatékonyabb megszervezése", jelentette ki a miniszterelnök. Nãstase elmondta: még folyamatban van az új kormányképlet kidolgozása a kabinet uniós követelményekhez igazítása érdekében. Hozzáfûzte: a kormányátalakítás nyomán létrejön a Környezetvédelmi Minisztérium, és várhatóan egy idegenforgalmi kérdésekkel foglalkozó kormányügynökség is.

Azzal a hírrel kapcsolatosan, miszerint Cosmin Gusã, az SZDP volt fôtitkára a napokban átigazolt a Demokrata Pártba, Nãstase megjegyezte: Gusából politikus válhatott volna, ám ô azt választotta, hogy politikai zsoldos legyen.

Ami a napokban felröppent hírt illeti, miszerint Lia Roberts, az amerikai republikánus párt nevadai szervezetének elnöke független jelöltként indulni kíván a romániai elnökválasztásokon, a miniszterelnök kifejtette: furcsának találja azt a nézetet, hogy Románia 22 milliós lakosságából ne akadna egyetlen egy államfôjelölt sem.

A romániai magyar kisebbség parlamenti képviseletének megfelelô szintû szavatolása önmagában nem oldja meg a kisebbségi problémákat, mivel a román politikai elit egész szemléletén kellene változtatni — írja a Ziua keddi számában Adrian Severin volt külügyminiszter.

Severin az EBESZ parlamenti közgyûlésének tiszteletbeli elnöke, valamint a Szociáldemokrata Párt (SZDP) élvonalbeli politikusa. Írásában utal arra: az RMDSZ ellenzi, hogy a jelenlegi arányos választási rendszerrôl áttérjenek az egyéni választókörzeti rendszerre, attól tartva, hogy a romániai magyar közösség a jövôben valódi súlyánál kisebb arányú parlamenti képviseletet tud csak elérni.

Severin jogosnak tartja e félelmeket, egyetértve Markó Bélával, az RMDSZ elnökével abban, hogy a fent említett esetben csorbulna az etnikumközi párbeszéd. A politikus ezért is tekinti veszélyesnek az RMDSZ kebelén belüli versengéseket, hiszen — mint írja — annak eredményeként az etnikumközi párbeszéd könnyen áthelyezôdhet a parlament padsoraiból az utcára, annak pedig mindenki csak a kárát látná.

Az SZDP politikusa szerint azonban a hiba a politikai rendszer egészében, a román politikai elit berkeiben keresendô. Egy román politikus ugyanis sokkal inkább függ pártjának vezérétôl, az ô jóindulatát — és nem a választókét — igyekszik megnyerni. Ez feudális viszonyokat teremt, a politikai elit törzsközösségekre oszlik.

Ilyen körülmények között a romániai magyarok még parlamenti "túlképviseletük" esetén sem lehetnének elégedettek, hiszen csak olyan demokráciának élvezhetnék igazán a gyümölcseit, amely az ország minden állampolgára érdekében, azonos módon mûködne. Egy igazi demokráciában például a magyar kisebbség érdekeit nemcsak az RMDSZ-nek, hanem minden román pártnak egyaránt kellene képviselnie, mégpedig egységes látásmód keretében, mint ahogy az RMDSZ sem csak a magyarok ügyeivel, hanem az egész ország gondjaival is foglalkozik.

Csakhogy Severin szerint a politikai rendszer fogyatékosságai miatt ez a szemlélet nem képes érvényesülni. A román pártok merô kényelmességbôl kizárólag az "etnikai pártokra" hagyják a kisebbségek gondjainak kezelését, ezekkel a politikai alakulatokkal "alkudoznak" a kisebbségi jogokról. A román pártok ugyanis nem rendelkeznek meggyôzô kisebbségi programokkal, mert a kisebbségieket "megtûrt idegenekként" kezelik — írja Severin.

Az 1., 4., 5. oldalt szerkesztette: Papp Annamária

Kocsis András állatorvos 12 éve rendszeresen oltja körzetében — Rettegen és a környékbeli falvakban — a kutyákat, így ebbôl a térségbôl igen ritkán kerülnek a besztercei megyei kórházba veszettség-gyanús személyek.

— Idén mintegy 600 kutyát oltok be — mondta —, de meg vagyok gyôzôdve arról, hogy a roma lakossággal továbbra is fenn tudom tartani azt a szívélyes viszonyt, amelynek segítségével elérem a "rekordokat". Különben nem olyan nagy dolog az egész. A titok nyitja az, hogy házról házra kell járni, és minden emberrel a saját nyelvén kell beszélni. A románnal románul, a magyarral magyarul, a cigánnyal cigányul… Az egyszerû emberrel egyszerûen, a tanulttal tanultabban… Én például nemcsak hogy nem ódzkodom a romák portáitól, de egyenesen kedvelem ôket, hiszen egy pohár pálinkáért bármelyik kóbor kutyát elkapják… Nem könnyû munka ez, de megéri a fáradtságot. Tavaly hat harapás volt a környéken, de mind a hat oltott eset volt, így a kórházak jónéhány lejt megspóroltak…

Sz. Cs.

Az óradnai bányászok mintegy 90 százaléka szenved szakmai betegségekben — nyilatkozta Simion Frunzã, a helyi szakszervezet elnöke.

Frunzã szerint több mint 100 bányász napjait keseríti meg az ún. Reno-szindróma, amely fôleg azok körében terjed, akik fúrógéppel dolgoznak: elfehéredik a kezük, finom remegés fut át ujjaikon. A radioaktív környezet is szedi áldozatait, akárcsak a szilikózis: ez utóbbi is nagyon gyakori Óradnán.

Jelenleg 664 bányász dolgozik az egyetlen mûködésben maradt bányában — ahonnan aranyat, ezüstüt, ólmot és ónt termelnek ki —, illetve az ércmosóban. (1990-ben, amikor Bauer Antal volt a bányaigazgató, 2500-an keresték kenyerüket a három bányában és két tisztítóberendezésnél).

A szakszervezeti elnök bejelentette: ilyen körülmények között a bányászok nem hajlandók tovább dolgozni, és sztrájkba akarnak lépni.

Bauer Ilona — aki jól ismeri a helyi bányászok életét — a Szabadságnak elmondta: véleménye szerint a munkások azért követelik most olyan vehemensen a jobb munkakörülmények megteremtését, mert azt beszélik Nagybányán, a Remin vállalat székhelyén —, hogy újabb elbocsátások következnek. — A szegény bányászok most mindenbe belekapaszkodnak abban a reményben: az államot rá tudják majd venni arra, hogy "emberséges" körülmények között bocsássák el ôket, és ne havi ötmilliós segéllyel szúrják ki a szemüket — jegyezte meg a tanárnô. Hozzátette: Óradna szociális helyzete egyre sötétebb. Mintegy 100 cég hozott létre vállalkozást itt — kihasználva a hátrányos helyzetûnek nyilvánított régiókra vonatkozó elônyöket —, viszont az önkormányzat már 50-et "kerestet", zömüket azzal a gondolattal, hogy nem is léteznek már…

d. i., sz. cs.

Mintegy ezer magyardécsei, árpástói, illetve maluci család követeli vissza azt a pénzt, amit a földgázbevezetésre fizetett ki — jelenti a Mediafax. A hír szerint maga a gázvezeték Felôr és Alsóoroszfalu határában húzódik, innen kellett volna egy erre szakosodott cégnek bekötnie Malucot, Árpástót és Magyardécsét. A feliratkozók 2000-ben családonként félmillió lejt fizettek be a helyi gázbizottsághoz. A megegyezés értelmében 2002-ig havonta 100 000 lejt fizettek a családok, hogy a mintegy 650 000 dolláros munkálatsorozat költségeit fedezzék. 2002-ben a pénz egy részét a gázbizottság bankba helyezte letétbe, másik részébôl pedig kifizette a terveket, valamint más, a munkálatok megkezdéséhez szükséges költségeket. A gázbevezetést végzô cég 400, majd 800 000 millió lejt vett át, és a munkálatok mintegy 40–50 százalékát el is végezték.

A gondok akkor kezdôdtek, amikor kiderült: a cég elôleget kér annak fejében, hogy folytassa a munkálatokat.

Joó János, Árpástó polgármestere a Szabadságnak elmondta: a három település gázbizottságai autonóm módon végzik munkájukat (az anyagiak begyûjtését, ütemezését például), de a céggel kötött szerzôdésen a polgármester aláírása is ott áll. — Úgy tudom — jegyezte meg —, hogy a három bizottság nyílt levelet intézett a megyei tanácshoz, amelyben a munkálatokkal kapcsolatos megjegyzéseiket közölték. A beadványban — a polgármester szerint — nincs szó arról, hogy a három falu visszakérné a pénzét. — Vannak olyan családok, akik már 5–6 millió lejnél tartanak, annak ellenére, hogy Magyardécsében például alig tud még felmutatni valami eredményt a cég. Árpástó és Maluc jobban áll: itt körülbelül fele a munkálatoknak tekinthetô befejezettnek. 1998 óta fizetik a gázpénzt a családok; a teljes bekötés portánként kb. 25 millió lejre rúg.

Bálint Sándor gázbizottsági tag lapunknak elmondta: a beadványt valójában nem a megyei tanácshoz, hanem egy magánújsághoz nyújtották be, de abban nincs szó arról, hogy a községbeliek visszakérik a pénzüket.

— Azért folyamodtunk a beadványhoz, mert már nagyon megunta a három falu a hintáztatását… Még abban sem vagyunk biztosak, hogy a fôvezeték elkészült. Tény viszont: ezt a gázbevezetési dolgot sürgôsen el kell intézni, mert az emberek türelme vészesen fogy.

Kocsis András megyei tanácsos rámutatott: szerinte jelenségrôl van szó, hiszen Retteg már karácsony elôtt visszavette pénzét (a tervért kifizetett 298 milliónak örökre búcsút mondtak), Felôrben egy 3 milliárd lejes ügy sorsa "nyugszik a föld alatt", Köbölkúton 1994 óta várják a csöveket, Vicében sem sült el igazán jól a dolog. A tanácsos szerint a magyarázat egyszerû: amikor a szerzôdéseket megkötik a falusi gázbizottságokkal, nem veszik figyelembe azt, hogy létezik pénzromlás is a világon.

Megfigyelôk szerint a megye gázbekötési problémái azért váltak a 2003-as év végére, illetve 2004 elejére sürgetôvé, mert az emberek tudják, hogy választási év van, és abban reménykednek, ez az idôszak a legjobb alkalom arra, hogy sérelmeik orvoslását kérjék.

Szabó Csaba

Torockó és környékének ismerôi évek óta találgatják, mi lesz a rendeltetése annak a jobb sorsra érdemes torockószentgyörgyi udvarháznak, amelyet a mûvészettörténeti jegyzékek az egyik legjellegzetesebb erdélyi klasszicista kúriaként tartanak számon. A falu közepén, a környék egyik legregényesebb, ma már csak romjaiban élô vár aljában épült Rudnyánszky-lak 2001-ben került az unitárius püspökség tulajdonába, az egyház pedig nemrég pályázatot írt ki a ház rendbetételére.

A kúria — a várhoz, illetve a falu templomaihoz hasonlóan — a Thorotzkay-család történetéhez kapcsolódik. Az idevonatkozó tanulmányok szerint a várat feltehetôleg I. Ehellôs építette a XIII. században, amely az évszázadok alatt újabb és újabb falakkal, bástyákkal egészült ki. Az egyik leszármazott Mátyás király ellen indított erdélyi lázadásba keveredett, ekkor elvesztették a várat és az uradalmat is, amit alig fél száz év után sikerült visszaszerezni. A több ágra oszlott, vallási és vagyoni viták háborgatta család végül rendre a váron kívül, a völgyben telepedett le. Torockószentgyörgyön, a vár aljában három kastély is emelkedett a Thoroczkayak grófi, bárói és nemesi ágának birtokán. Az egyiket a bárói ág 1660-as években építette, ennek maradványai a két világháború között még látszodtak. A XVIII század végén épült grófi udvarház a Horea-lázadásban megsérült, majd a szabadságharc idején pusztult el. Ma már csak a nemesi udvarház maradt meg, viszonylag jó állapotban. Ezt id.Thorockay Sándor egy régebbi épület felhasználásával építtette 1836-ban. Klára nevezetû unokája férjhez ment a Magyarországról Erdélybe áttelepült Rudnyánszky Lajoshoz, azóta az udvarházat az ô nevéhez kötik.

Az erdélyi kastélyokat bemutató Bíró József szerint a Rudnyánszky-lak az oszlopos-oromzatos homlokzatú kúriák egyik legszebb példánya. "A palladianizmusnak Anglián át magyar földön szerte elterjedt s nemzetivé hasonult stílusa Erdélyt is meghódítja a XIX. század elsô tizedeiben; sajátszerû jellegük azonban gyakran megmutatkozik; a manzárdtetô, a barokkból örökölt szalagfonatos mellvéd fogja egybe a toszkán vagy ion fejezetû oszlopokat s ami fontos: a háromszögû oromzat Erdélyben meredeken magasodik föl" — foglalja össze az épület stílusjegyeit a szakember.

A házat 1949-ben államosították, a Rudnyánszky családnak el kellett hagyni a kúriát. Egy ideig az épület az aranyosgyéresi sodronyiparnak volt az üdülôhelye, majd a kollektív gazdaság tulajdonába került, utoljára árvaház költözött bele, amely a ’90-es évek elejéig volt a fogyatékos gyerekek szállása. Az intézménynek végül alkalmasabb helyet kerestek, így az örökösöknek minden esélyük megvolt arra, hogy a kiürült ingatlant visszakapják, ami 1993-ban, pereskedés útján végül meg is történt. A ma Tordán élô Rudnyánszky-testvérek 2001-ben adták el az udvarházat az unitárius püspökségnek.

Koppándi Botond, torockószentgyörgyi unitárius lelkész szerint még nem körvonalazódott teljes mértékben az épület rendeltetése, az elképzelések szerint az unitárius egyház mindenekelôtt különbözô ifjúsági rendezvények, lelkész-továbbképzések, nôszövetségi találkozók, táborok megrendezésére szeretné alkalmassá tenni az egykori udvarházat. A tetôteret be lehet építeni, a pincét csodálatosan ki lehet használni, az udvaron vannak a melléképületek, ezekben is ifjúsági szállást lehet létesíteni — mutat körbe a lelkész, aki szerint ha a szükség úgy kívánja, visszaállítják az épület-együttes régi formáját, a mára már lebontott egykori cselédszobákat, ahol további vendégszállást lehet kialakítani. A cél azonban nem csak egy belterjes egyházi létesítmény megteremtése, hanem egyben nyitás a világ felé. Olyan központ létrehozása, amely — kihasználva a környék csodálatos természeti adottságait — alkalmas különbözô konferenciák, mûvészeti táborok megrendezésére.

A helyiek remélik, a hosszú ideje üresen álló épület olyan tulajdonosra talált, aki nem csak rendbe teszi és gondját viseli a mûvészi értékét tekintve is megbecsülendô épületnek, hanem sikerül visszacsennie valamit az egykori udvarháznak — ma már csak a nagyon idôsek emlékében élô — pezsgô hétköznapjaibôl. A Rudnyánszky-Thorotzkay ház ugyanis nem csak elhelyezését tekintve jelentette a falu központját, hanem jelképesen is az volt. Nem csak a történelmi tények bizonyítják, hanem mondák is keringenek arról, ahogy a család hosszú évszázadokon át rányomta bélyegét a falu életére. Ténykedésüket az épített örökség is igazolja, többek közt az unitárius, a református templomok, a dombon ma is látható Ferenc-rendi zárda. Hajdani otthonuk újranépesítése tehát nem csak arra kínál lehetôséget, hogy a vidékre látogatók tovább lássanak a valamikor városi ranggal rendelkezô büszke Torockón, és felfedezzék az "árnyékában" meghúzódó egykori jobbágyfalut és annak rejtett kincseit, hanem sajátos jelleget, identitást kölcsönözzön a településnek. Esély ez arra is, hogy Torockószentgyörgy apraját-nagyját ne a környezô városok sanyarú munkalehetôségei, a szükség tartsa földjeiken, hanem a beinduló turizmus által otthonra, jövôre leljenek saját falujukban.

Sz. K.

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

Létrehozták a Tordai Testvértelepülési Bizottságot. A január 9-i találkozón 15 tagú igazgatótanácsot választottak. A bizottság elnöke Mariana Zaiu. A havi tagsági díjat 200 ezer lejben állapították meg, a pénzösszeget különféle programok szervezésére használják fel. Tordának jelenleg három testvértelepülése van: egy-egy magyarországi, lengyel, illetve francia. A továbbiakban a bizottság oroszországi településsel tervez testvérkapcsolatot létrehozni. A társaság elsô tevékenysége az anguolême-i román hét lesz, amelyre április 14–21. között kerül sor.

R. T. T.

A tordai Harcana negyed lakói számára évek óta gondot jelent bejutni a városba. Erre ugyanis két lehetôségük van: átcsónakáznak az Aranyoson, vagy 15 kilométeres kerülôt tesznek.

A hétvégén betelt a pohár. Pénteken a helybeli lakosok egy csoportja a Tordai Polgármesteri Hivatalban ismételten kérte egy híd megépítését. Az emberek azt követôen vesztették el türelmüket, hogy péntekre virradóra az Aranyoson zajló jégtorlaszok, illetve a nagy víz miatt nem lehetett csónakban átkelni a folyón. Ez fôként esôs, havas, ôszi-téli idôszakban jelent fokozottan gondot. A Tordán dolgozók és a gyerekek csónakon, vagy 15 kilométeres gyaloglás után juthatnak el munkahelyükre vagy az iskolába. A híd megépítésére már évek óta igyekeznek elôteremteni a pénzt, ám ez eddig nem sikerült. Az idei költségvetésbôl a Tordai Helyi Tanács 750 millió lejt irányzott elô az új híd megépítésére.

(rtt)

Belgium importtilalmat készül bevezetni a kutya-, macska- és fókaszôrmék esetében, ugyanakkor ezek kereskedelmét is tilalom alá vonná.

Bármilyen ruházati cikk címkéjén kötelezôen fel kell tüntetni, hogy az tartalmaz-e valamilyen szôrmét. A kutya- és macskabunda fôként Kínából érkezik, a fókabôr Kanadából. Belgiumban a fókatermékek piacának éves forgalma közel 600 ezer euró, tájékoztat az Expatica Newsra hivatkozva az euro.hu. Ennél sokkal hiányosabbak a kutya és macska esetében rendelkezésre álló adatok, ám becslések szerint az iparág évente mintegy kétmillió állatot érint.

Üdvözölte a kezdeményezést a GAIA állatvédô szervezet, amelynek tagjai már több ízben felhívták a figyelmet a feláldozott állatok halálának kegyetlen körülményeire: szerintük sok esetben elevenen nyúzzák meg az állatokat, felakasztják vagy vízbe fojtják ôket. A kutya- és macskaszôrmét néha kesztyûk bélésének készítésére használják, ugyanakkor bizonyos kiegészítôk, illetve kisállatok játékszereinek gyártásában is.

A szamosújvári vadászegyesület három csoportjának bôven akad tennivalója ebben az idôszakban. A vadállomány etetése mellett természetesen a szokásos hétvégi kiruccanások sem maradnak el. Csupán a szamosújvári csoport az elmúlt idôszakban 16 vaddisznót lôtt, de emellett más teljesítménnyel is dicsekedhetnek. Rendbetették többek között a vadászkerület keretében mûködô fácántenyészetet, amelyet a tavasz beálltával telepítenek be. A legsürgôsebb foglalatosság ebben az idôszakban a város környéki erdôk vadállományának etetése. Tavaly ôsszel vadászegyesületi szinten több mint 5 tonna szénát és kukoricát tároltak, de nagy mennyiségû só is található az erdôk etetôiben.

Erkedi Csaba

Tudja-e Ön, hogy

— bolygónkon évente 6 milliárd alumíniumdobozt használnak el hûsítô, sör stb. gyártására, ami egymás mellé téve fedezné a Föld–Hold oda-vissza távolságot?

— 1 tonna alumínium gyártásához 4 tonna bauxitásvány szükséges?

— egyetlen ilyen Al-doboz elôállításához annyi energia szükséges, amennyi 20 hasonló újrahasznosításához elegendô?

— egyetlen doboz újrahasznosítása árán egy televíziókészülék megállás nélkül három órán keresztül üzemelhet?

— 1 tonna újrahasznosított papír 17 fát ment meg?

— egyetlen fa évente 27 kg levegôszennyezô anyagot szûrhet meg?

— 700 papírzacskó egy 15 éves fa anyagával egyenértékû?

— másodpercenként 630 acéldobozt hasznosítanak újra?

— ezeket több mint 1500 féle élelmiszerkonzerv, továbbá dezodorok és festékek csomagolására használják?

— évente 2 milliárd (naponta 7 millió) acéldobozt fordítanak vissza a termelési ciklusba?

— az elsô mûanyagpalackot 1977-ben hasznosították újra?

— 10 mûanyagpalack újrahasznosításával egy trikó gyártható?

— 70 mûanyagpalack újrahasznosításával egy hálózsákhoz elegendô fonál anyaga nyerhetô?

— 10 mûanyagpalack elegendô 1 négyzetméternyi szônyeg gyártásához?

— az elsô üvegtárgy Kr.e. 3000-bôl származik?

— az üvegnek 1 000 000 évre van szüksége, hogy kis darabokra bomoljon?

— 1 tonnányi üveg újrafelhasználásával 1,2 tonna nyersanyag takarítható meg?

(Román Csomagolóanyag- és Környezetvédô Egyesület)

A vasúti rendôrség lopás alapos gyanújával vizsgálja a dési Teodor Georgiut. A 44 esztendôs, foglalkozás nélküli, büntetlen elôéletû férfi januárban 17 talpfát tulajdonított el a dési vasútállomás környékén. A minôsített lopás a btk. szerint akár 15 év börtönnel sújtható.

Ötös koccanás
Kisebb baleset történt január 19-én, hétfôn délben a Fenesi úton: a 31 éves Codrin Vasile Cenan a CJ–77–SAI rendszámú Daciával Nagyvárad irányából jött, nem adott elônyt egy Volkswagennek, nekiütközött, átsodródott a másik sávba, és három parkoló gépkocsiba rohant. A férfi könnyebb sérülést szenvedett.

Erdôvétség
Két szelecsei (Sãlicea) fiatalembert, a 19 esztendôs Vasile Moldovant és egy évvel idôsebb társát, Dan Fenesant erdôvétség miatt vizsgálja a csürülyei (Ciurila) rendôrség. A kolozsvári erdészethez tartozó erdôbôl tavaly december 27. és 2004. január 5. között 57 fát (tölgy, bükk, nyír) vágtak ki. A kár értéke mintegy 16 millió lej, 40%-ban megtérült.

Többmilliós adócsalás
Mintegy 176 millió lejes kár okozása, adócsalás, csalás és közokirat-hamisítás alapos gyanújával vizsgálja a csürülyei rendôrség a kolozsvári, de Magyarszilváson (Prunis) lakó A. I.-t, a York Plast Kft. ügyvezetôjét. A 33 éves férfit helyi szinten körözte a rendôrség, 2000–2001 között fedezetlen csekkel fizetett különbözô áruk vásárlása során. Cége számláját régebben zárolta a bank.

A korrupt vasutas
Jegy nélkül utazókat fedezett fel Onisor Bente mozdonyvezetô tavaly december 15-én, de a négy utast nem szállította le a vonatról. A 31 éves kisilvai (Ilva Micã) vasutas a Jászvásár–Temesvár vonalon volt szolgálatban, pénzt fogadott el a szemhunyásért. Szolgálati visszaélés alapos gyanúja miatt indítottak vizsgálatot ellene, a büntetôtörvénykönyv szerint legtöbb három év börtönre ítélhetik.

(póka)

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Alakuló ülését tartotta az Ifjú Európai Föderalisták (JEF) helyi szervezete múlt héten, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Politikatudományi és Közigazgatási Karának épületében.

A JEF szerkezetét és tevékenységét Kovács Richárd mutatta be az érdeklôdôknek. Elmondása szerint az ifjúsági szervezet több mint 25 országban mûködik: az EU-tagállamokban, valamint azokban az országokban, amelyek a jövôben csatlakoznak, illetve csatlakozni kívánnak az Európai Unióhoz.

Elsôdleges célja, hogy ismertesse a fiatalokkal az EU jogrendszerét, szabályait, rámutatva azok elônyeire és hátrányaira, és ezáltal felkészítsen a tudatos európai állampolgárságra.

A JEF nevében szereplô föderalisták szó nyilván nem véletlen: a szervezet a nemzeti identitás, a nemzetállamok jellegzetességeinek megôrzése mellett kötelezte el magát, szemben a globalizációval.

Romániában a szervezet 1992 óta létezik, elsôként Nagyváradon jegyezték be. Mûködött Csíkszeredában is, kisebb-nagyobb megszakításokkal, most pedig a kolozsvári fiataloknak is lehetôségük nyílik bekapcsolódni a szervezet programjaiba.

Mindenki számára jó lehetôség ez, hogy egy nemzetközi, befolyásos ifjúsági szervezet tagjaként dolgozhasson, konferenciákon, szemináriumokon vehessen részt. További információkat a rik27@xnet.ro e-mail címen kaphatnak az érdeklôdôk.

F. I.

A jövô tanévtôl kezdôdôen az állami egyetemeken is bevezethetik a kimagasló teljesítményt nyújtó diákoknak folyósított magánösztöndíjas rendszert. Az oktatási minisztérium tervezete még csak az elôkészítés fázisában van, de jó jelnek számít, hogy mivel Nyugaton is létezik ez a modell, egyelôre nincsenek ellenzôi az alternatív ösztöndíjaknak.

Alexandru Athanasiu román oktatási miniszter a múlt héten közölte, hogy az általa vezetett szaktárcának az Üzletemberek Egyesületével és a Pénzügyminisztériummal is tárgyalnia kell arról, hogy milyen kritériumok alapján folyósítják majd az ösztöndíjakat. Az üzletemberek január végén a diákok képviselôivel is megbeszélést folytatnak.

Az elképzelések szerint a magánösztöndíjban részesülô diákoknak alá kell írniuk egy szerzôdést, amelyben vállalják majd, hogy az egyetem elvégzése után néhány évig a privát támogatást biztosító cégnél dolgoznak. A tervet a diákok is felkarolják. — Ez nagyon jó dolog, és a fejlett nyugati országokban is bevett gyakorlat — jelentette ki román hírforrásoknak Nicolae Bãnicioiu, a Romániai Diákok Egyesületének elnöke. A romániai egyetemek egy része jelenleg is saját erôforrásaiból fordít pénzt az ösztöndíj-költségvetésük növelésére.

A kiválasztottak listáját kizárólag a cégek vagy a magánszemélyek kritériumai alapján állíthatják össze. Az oktatási miniszter közölte: a magánösztöndíjak megjelenése nem jelenti azt, hogy a román állam igyekszik megszüntetni a hagyományos ösztöndíjak rendszerét, tehát a jó eredményeket elérô diákok mindkét ösztöndíjban részesülhetnek. Ez nem elhanyagolandó, hiszen amint az alábbi példa is tükrözi, nem kis összegrôl van szó. A Bukarest Egyetem Kémia Karán tanuló, tantárgyolimpiákon díjazott diákok a Sindan gyógyszergyártó és forgalmazó cégtôl havonta 4–5 millió lej értékû magánösztöndíjakat kapnak. Aurel Tudose, a cég igazgatója elmondta: azért segítik a diákokat, hogy ne hagyják el az országot. A szaktárca adókedvezménnyel igyekszik majd meggyôzni a cégeket, hogy érdemes pénzt fektetni a fiatalokba.

B. T.

Gondolom, senkinek sem mondok újat azzal, hogy itt a szesszió. Ezt mindenki látja a mappákkal és egyéb "érdekességgel" rohangáló diákokon. Ja, és abból is, hogy a fénymásolóknál a sor hosszabb, mint vasárnap a Lottó-árusnál, és még nem láttuk a könyvtárak elôtt levô tömegnyomort, ahol minden diák azért imádkozik, hogy a beadott kéréseknek legalább a felét ne dobják vissza azzal a felirattal, hogy már kölcsönözve, vagy nem kölcsönözhetô. Ez még a jobbik eset. De vannak diákok, akik valamilyen személyes okból valamelyik kurzusra nem tudtak elmenni, és a jegyzeteket kérik a társuktól. Itt is van jobbik eset, amikor az a "társ" kölcsön adja. A második változat: kölcsönzi, de azt a fizikai fájdalmat, amit az arcán ilyenkor látni lehet, hogy tíz percig meg kell válnia a jegyzetektôl, hát azt tényleg látni kell! A harmadik eset, amikor görcsösen magához szorítja papírjait, és összepréselt fogai közül kedvesen kinyögi: bár ô már valószínû, hogy túl van a vizsgán, a lapjait nem kölcsönözheti, mert: a) épp át akarja nézni, mit nem mondott jól a vizsgán, b) most épp nem jó az idôzítés, mert valaki már kölcsön kérte (ami vagy igaz, vagy nem), c) egyszerûen nem szimpatikus az illetô, d) neki sikerült a vizsgája, másnak minek sikerüljön, vagy ha épp neki nem sikerült, akkor másnak fôleg ne, e) nem adja és kész!

Tulajdonképpen hogyan is jut oda a diák, hogy utolsó pillanatban úgymond, "hegy alatt abrakoljon" ? A válasz egyszerû: 1. dolgozik az egyetem mellett, hogy kikerüljön a tandíj, amit valószínû, hogy a szülei nem tudnak a markába nyomni. 2. két egyetemet végez egyszerre, és köztudott: egyszerre két helyen senki sem lehet. 3. túl sokat kérnek. 4. egyszerûen lusta következetesen tanulni.

Ezért van az, hogy ilyenkor a legtöbbet emlegetett szó: szesszió, a leggyakrabban elhangzó mondat pedig: nem tudok semmit!

Nem tudom, hogy ilyenkor mit szokás kívánni, hát mindenki kívánjon magának valamit, és reménykedjék, hogy teljesül!

Barabási Enikô

A Babes–Bolyai Tudományegyetem 2003-ban 448,5 milliárd lejt költött a személyzet bérezésére, amibôl 386,8 milliárd lejt az országos költségvetésbôl, míg 61,7 milliárd lej saját erôforrásokból származik. A BBTE oktatóit differenciáltan fizette. Tavaly a Földrajz, a Pszichológia és Neveléstudományok, Európai Tanulmányok, Szociológia és Szociális munkás, Közgazdaságtan, Történelem és Filozófia, valamint Környezettudomány Karon oktató tanárok kerestek legjobban. Idén új rendelkezések léptek életbe az oktatók bérezésére vonatkozóan. Január 1-jétôl és október 1-jétôl 6 százalékkal emelik az oktatók fizetését, emellett szintén január 1-jétôl megduplázódik a professzorok alapfizetése. A dolog szépséghibája csak az, hogy az oktatási minisztérium nem biztosította a szükséges pénzt. Kása Zoltán, a BBTE rektorhelyettese lapunknak elmondta, hogy amennyiben végrehajtaná az új rendelkezéseket, nem maradna elég pénz a karoknak.

B. T.

A Magyar Ifjúsági Értekezlet és az Iskola Alapítvány által a 2003–2004-es tanévre meghirdetett szociális ösztöndíjra 2004. január 30-ig lehet pályázni. Az Illyés Közalapítvány, valamint a magyar oktatási minisztérium támogatásával kiírt pályázatra vonatkozó információk, illetve adatlapok az elmúlt évekhez hasonlóan az Országos Magyar Diákszövetség tagszervezeteinek irodáiban is igényelhetôk. Kolozsváron a KMDSZ-hez kell fordulni. Az egyetemi hallgatók pályázatai leadhatók a brassói, nagyváradi, marosvásárhelyi és temesvári diákszövetség irodáiban, valamint az Iskola Alapítvány székhelyén.

Románia Európai Uniós csatlakozásával együtt új lehetôségek nyílnak a diákok elôtt. A Nyugaton már alkalmazott magánösztöndíjak bevezetése az aprópénzen tengôdô egyetemistáknak valóságos megváltást jelentene. Bizonyára mindenkinek felcsillant a szeme, amikor a bukaresti éltanulók 4–5 millió lejes ösztöndíjáról olvasott. Képzeljük csak el, hogy a jó tanulók ezentúl saját lábra állhatnának, nem kellene otthonról fogvacogva várniuk az 1–2 millió lejt, megengedhetnék maguknak, hogy a könyvesboltokba ne csak nézelôdôként, hanem vásárlóként lépjenek be, nem kellene a hónap végén zsíros kenyéren, vagy szalmakrumplin tengôdni, minden kínos utánaszámolás nélkül elfogyaszthatnának egy-egy üdítôt vagy sört hétvégenként a baráti körben. Valóságos "mennybéli" állapotban élhetne a szorgalmas diák.

Elkeserítô viszont az, hogy a normális átlagélethez tartozó fenti igények nem az élet örömének csúcsát jelentik, mi mégis valahányszor megénekeljük azokat, és álmodozunk róluk. Az alternatív ösztöndíjak ebben a helyzetben csak kis mértékben jelentenének gyógyírt, de legalább elmondhatnánk, hogy erkölcsi elismerés mellett anyagilag is ösztönöznék a munkát, ami a diákoknak a munkához való pozitív hozzáállását eredményezné. Így gyakorlatilag is bebizonyosodna, hogy a munkát, de fôleg a jól végzett munkát pénzben is értékelik. Kételyeim azonban a támogatási források kapcsán fogalmazódtak meg. Még nem tudni, hogy milyen kritériumok alapján támogatnák a cégek az éltanulókat, az sem ismeretes, hogy a nemzetiségi hovatartozás mennyit számít majd a kiválasztásnál, de vélhetôen magyar vállalkozóknak is be kellene kapcsolódniuk majd ebbe a rendszerbe, hiszen fôleg a humán tudomány szakokon a kiválasztásnál fontos szerepet játszhat a képzési nyelv, ami a magyarul tanuló diákokat háttérbe szoríthatná a megmérettetésben.

De mégsem a negatív diszkriminációtól való félelem kellene hogy ösztönözze vállalkozóinkat arra, hogy lépjenek be a rendszerbe, és támogassák a magyar diákokat, hanem egy sokkal egészségesebb kényszer: közösségünk minél jobban felkészült értelmiségi elitjének a kitermelése, és fôleg a fiatalok itthon marasztalása. Manapság mindenki irtózik a kötöttségtôl, az évekkel elôre szóló elígérkezéstôl. Ezért bizonyára sokan latolgatják majd, hogy érdemes-e aláírni a papírost, ha az egyetem elvégzése után legalább öt évig az illetô cégnél kell dolgozni, de a mai akut munkahelyhiány mégis azt vetíti elôre, hogy a többség a túlteszi magát vállalás rizikóján.

A magyar vállalkozók áldozatkészségével kapcsolatban azonban továbbra is kételyeim vannak. Eddig számos negatív példa tükrözi azt, hogy a közösség érdekében az itthoniak rendszerint a nehéz gazdasági helyzet, és a szegény rokon leple alá bújnak. Kirívó példa a Sapientia-Erdélyi Tudományegyetem (EMTE) esete, amely kizárólag a magyar állam pénzén jött létre. Hasonló negatív példaként említhetô az EMTE marosvásárhelyi campusának megépítése. A diákváros építési munkálatainak elkezdésekor az intézmény csupán az építési költség egy részével rendelkezett, ezért Hollanda Dénes dékán gyûjtést szervezett. A legnagyobb remények azonban "természetesen" a diaszpórában élô magyarokhoz fûzôdtek, akik készségesen jelezték, hogy hajlandók összeadni a költségek egy részét.

Nincs semmi kifogásom a külföldrôl érkezô támogatások ellen. De tisztában vagyok azzal is, hogy stratégiai fontosságú beruházásokat és intézményeket nem valósíthatunk meg örökké kizárólag a külföldi magyarok könyöradományából. Fôleg nem akkor, amikor Erdélyszerte gombamód szaporodnak a villanegyedek. Igaz, hogy csak két dollármilliomosunk van, de a rendszerváltás után kétségkívül megerôsödött a közepes vállalkozói réteg, amely a költségek egy részét jól szervezett keretben igazán magára vállalhatná.

Borbély Tamás,
borbelytamas@freemail.hu

Csak lassan. Ilyenkor még azzal is lehet energiát spórolni, hogy nem emelem fel a szemhéjaimat. Talán csak az egyiket.

Istenem, nem látok. Kinyitom mindkettôt. Nem látok. Egy utolsó erôfeszítéssel meghajlítom a karomat és megpróbálom letörölni a vért. Biztosan vér, egyéb mi legyen?

Az bizony. Ettôl nem láttam. Még mindig jó bôven folyik, de már valamit mintha… Este van, majd holnap reggel megpróbálom. Majd holnap…

Mennyit heverhettem itt? Nem merem kiszámolni. Nem mintha ki tudnám... Jó lenne valamit enni. De ahhoz meg kéne mozdulnom. Nem fog menni. Ma nem. Majd holnap, talán megmozdulhatok. Ezek az orosz bombák jól megcsúfoltak. Lehet, hogy többet nem kelek fel innen. Ne mondj ilyent, Karcsi, nem mondhatsz ilyent, persze, hogy megmozdulunk, felkelünk innen, és eszünk, egy hét után eszünk, ha bogarakat is, érted, majd holnap, csak gyûjtsünk erôt…

Már napok óta nem folyik a vér, megszáradt, vagy nincs, ami folyjon. Nem tudom. Hogy nézhetek ki fentrôl? Lehet, hogy nincs is lábam. Hát nem érzem. Jó lenne megtudni, hogy van-e még lábam. Mindjárt megmozdulok. Még egy kicsit.

Az ott egy orosz katona. Karcsika, az egy orosz katona. Biztos van nála valami. Legalább egy darab száraz kenyér. Vagy… ôk is olyan ágrólszakadtak, mint mi.

Milyen mi? Egyedül vagyok. Lehet… hogy az egyedüli vagyok itt, aki él. De lehet, hogy még vannak olyanok, akik úgy, mint én, még szuszognak, csak nem mernek beszélni. Nem mernek? Nem tudnak.

Lehet, hogy tudnék beszélni. Meg kéne próbálni. Hátha még valaki…

Hátha még él valaki. Hogyhogy még él valaki? Honnan tudom, hogy én élek? Lehet, hogy ez már a mennyország, amirôl a tiszteletes úr beszélt.

De lehet, hogy nem a mennyország, hanem más. Végül is embert öltem, hogy kerülnék mennyországba? Igaz, háború van, itt embereket ölnek, felsôbb parancsra tettem… Ez húzzon ki a szarból a mennyországban? Ez az érvem? Melyik volt az, hogy a cél szentesíti… tán Machiavelli, akirôl Elek úr beszélt, Elek úr, az egy okos ember volt, három évet kijárt az egyetemen. Én is járhattam volna egyetemre, azt mondták, megvan az intelligenciám hozzá, talán még most is járhatnék. De azt se tudom, élek-e.

Meg kéne tudni, hogy élek-e vagy… Ki se mondom. Fel kéne emelnem a szemhéjamat még egyszer. Csak bár az egyiket.

Az az orosz katona. Rám fog büdösödni, még szerencse, hogy hideg van, nem oszlanak, addig jó lenne…

Én nem fogok oszlani? Biztos, hogy élek? Úgy elkapott az a… már egy hete? Jézusmárja, már egy hete fekszem itt, vagy mióta? Nem lehet olyan rég, nem bírtam volna ki. De hát kibírtam? Nem csak a lelkem beszél? A lélek hülyeség, Elek úr is mondta, neki igaza volt mindig, azt mondta, hogy semmi sem írja alá a háború borzalmait, nem a cél szentesíti az eszközt elv alapján kell harcolni, hanem ahogy a mi magyarjaink egyike mondta, jót s jól! De ki mondta, erre sem emlékszem. Pontosan úgy mondta Elek úr is. Talán ô sem él már, biztos egy pár kilométerrel arrébb fekszik, s egy orosz katona most szedi ki a száraz kenyeret a hátizsákjából. Hogyhogy ô sem él? Még ki nem él? Én? Én élek.

Ahhoz bizonyíték kell, fiam, mondaná Elek úr, ha élne. Lehet, hogy él. Bizonyíték kell. Egyszer ahhoz kéne, hogy én élek. Mert semmit sem szabad csak úgy elhinni, mint a papoknak, a szemeddel lásd mindig. Elek úr szokott ilyeneket mondani. Filozófus volt. Vagyis azt mondta, egyetemre is járt…

Ô tudna segíteni rajtam. De hát nem kell, meghaltam, az ilyenen nincs amit segíteni.

De hogyhogy még mindig gondolkozom, például pont ezen most? Akkor még élek. De a mennyországban is lehet gondolkozni. A mennyországba úgyse kerülök. Vagy kerültem volna? Talán, ha megcsípném magamat, akkor…

Nem éreztem semmit. De lehet, hogy csak elzsibbadtam, vagy annyi erô sincs a karomban, hogy megcsípjem magam. De az elôbb még volt, emlékszem, letörültem a vért a homlokomról!

Az egy pár napja volt. Oda kéne menni az oroszhoz, hátha… Menni? Esetleg csúszni. De jó volna megszólalni elôtte, hogy biztos élek-e, megéri-e csúszni. Tiszta röhej.

— Karcsi!

Ki volt az, a keservit? Istenem, én voltam, megszólaltam, élek. Olyan volt, mintha messzirôl jönne, pedig én… a zaj miatt, a fülem zúg, azért. Vagy csak suttogni van erôm? De én voltam! Most már mehetek ételért.

Az én hangom volt, nincs mese. Úgyse él itt már senki, fôleg, aki ismerne. Nem él senki? Honnan veszem a bátorságot, hogy elhiggyem, hogy én élek? Nem vagyok egy kicsit szemtelen? Lehet, hogy csak a képzeletem járt az elébb.

Nem lehet, az én voltam, én mondtam a nevemet!

Ha még egyszer megcsinálod, elhiszem.

— Karcsi!

Látod, milyen egyszerû? Kész, megvan a bizonyíték! Menjünk, élsz.

Éppen én élnék, amikor mindenki meghalt? De hátha nem halt meg mindenki? Ha egy túlélte… Túlélte, bizonyítékom van, élek! És megyek, elmondom, az orosznak, hogy elcseszted, koma, élek! Jó lenne sietni. Nem tudom, meddig bírom még étlen. Most elfáradtam a sok ordibálástól. Még a szememet sem tudom nyitva tartani. Majd holnap. Egy kis energia kéne csak.

Huhh. Istenem, mióta fekszem itt? Nincs Isten, Elek úr megmondta. Kell lennie, valaki megmentett. Én voltam, én mentettem meg saját magamat! Én üvöltöttem a saját nevemet. Suttogtam. Ebbôl nem lesz megmentés, oda kell kúszni az oroszhoz, koma. Éhen fogok halni.

Karcsi, éhen fogsz halni. Ez is az Elek úr hülyesége, hogy magával beszél, tôle tanultam. Igaz, tôle lehet, három évet járt egyetemre.

Az orosz már zöldül, már látok, tisztán látok, nem véres a szemem, már zöldül, jajistenem. De muszáj lesz. Oda kell menni.

Hé, Szergej! Megszólítsam? Vagy Szása, drága barátom, szükségem lenne a kenyeredre. Ha te már úgyis elpatkoltál, legalább én éljek. Igen, magyar vagyok és ellenség. De…

Nem azért vagyok ellenség, mert magyar vagyok, hanem mert azok a hülyék… kellett nekünk Erdély, a sok románnal! Mert kiszakadt a haza szent testébôl… Egy francot. Elek úr, ô okos volt, megmondta, hogy csak bajunk lesz, mert azok az oláhok s a tótok, úgy szaporodnak, hogy… egyszer ismertem egy románt, de azt mondták, hogy ne barátkozzak vele. Aztán megvertük, Kovácsik Feri úgy megrúgta ott, hogy az biztos nem fog szaporodni.

Csak tudnám, én mit keresek itt, soha oroszt sem láttam eddig, most meg több ezret kéne megöljek. De ez is a németek miatt van, s a bolondériájuk miatt. Nem tudom, mi van azokkal a zsidókkal. A tiszteletes azt mondta, hogy betegségeket hordoznak, azért kell elpusztítani az egészet. Svarcék, a szomszédok, hogy menekültek… Azt hiszem, eljutottak Amerikába.

Elek úr is volt Amerikában, azt mondta, hogy semmi sem olyan, mint itt.

Ezt nem hiszem el, pedig Elek úr mindig igazat mond. Az emberek ugyanolyanok kell hogy legyenek. Elek úr azt mondta, hogy vannak olyanok, hogy tiszta feketék, ezt sem hiszem el. Egyszer mutatott egy fényképet, de tudom, hogy csak rajz volt. National Georgraphic, azt írta rajta, megjegyeztem betû szerint. A graphic, az rajz, tudom, mondta a múzeumigazgató. Ô tudott latinul is, talán Elek úrnál is okosabb.

Lehet, hogy meghalt Elek úr is. Még az okosak is meghalnak. Akkor én miért élek? Miért pont egy buta magyar közlegény él? A tábornokok az elsôk, a múltkor pedig mégis meghalt egy, mondta Kovácsik. Vagy a halálban is elsôk kell hogy legyenek?

Lehet, hogy nem is tábornok volt, hanem csak egy káplár, és ellopta a ruháit. Vagy közlegény, mint Kovácsik Feri. Lehet, hogy ô is meghalt, itt kell lennie mögöttem valahol. S akkor én tábornok kéne legyek, hogy élek? Úgy látszik, tényleg nincs isteni gondviselés meg igazság. Elek úrnak mégis igaza volt.

Három évet járt… És még Amerikában is… igaz, a háború elôtt.

Kezd sötétedni. Holnapra már rettenetes büdösség lesz ezektôl az oroszoktól. De a mieink is pont úgy oszladoznak, ilyenkor nem lehet különbség. Itt egyformán szétmállunk. Röhej, lehet, hogy én is zöldülök, meg kéne néznem magam.

Itt a kezem, még jó színe van, csak véres és földes. Ez nem is az én földem. Bár az anyaföld lenne… a Kerepesi. Nem jutok el odáig. Itt fogok elrothadni. Holnap megpróbálom az oroszt… de csak holnap. Ma túl sokat gondolkoztam. Nincs erôm.

Hányadika lehet ma? Mit nem adnék egy naptárért, istenem. Szeptember volt utoljára, azt hiszem.

Mennyi idôm lehet még hátra? Nem sok, ha nem jutok el az oroszig. Biztos van kenyere. Megeszem a penészt is, istenem. Megenném. Még abba a zöldülô húsba is beléharapnék, tán. S mi van, ha orosz hús?

Miket beszélek, istenem. Ha a tiszteletes hallaná…, de mindegy, Elek úr mondta, hogy nem kell figyelni a tiszteletesekre. Csak bajt csinálnak a hülye fércelt elveikkel. Így mondta Elek úr, fércelt. Én úgy tudtam, hogy anyám szokta fércelni a zoknikat. Furcsa. Mindig így beszélt Elek úr.

Talán az a darab kenyér se lenne elég hogy felkeljek, és menjek. De meg kéne próbálni. Mennyi van még?

Annyi mindent elszalasztottam ebben az életben. Melyikben? Aminek vége van? Nincs vége. Még. De lehet, hogy holnap vége lesz. El kell jutnom az oroszig.

Katinka, a Svarcék lánya akarta volna, de én nem mertem. Idôsebb volt, ki tudja, lehet szétkenték a németek eddig. Féltem, hogy nem fog felállni. S most itt vagyok, meghalok a hazáért tizenhét évesen, s még meg se próbáltam, milyen egy nôvel… vagy egy kislánnyal legalább. Katinka még kislány volt, vagyis azt hiszem. Gondolom. Kislány kellett hogy legyen, hisz én is még kisfiú voltam.

Kisfiú vagyok most is. A puskától nem lettem férfi. Még a szakállam se nô. Majd kinô a föld alatt. Egészen hosszú hajam lesz, azt mondta Elek úr. Olyan édes kislány volt már régebb is, néztem, hogy domborodik ott és amikor megfogtam, felsikoltott és elmondta anyámnak. Lehet, azért féltem. Most már mindegy, nem fogom megtudni. Valószínûleg már kihûltek, mint ez az orosz itt elôttem. Csak tudnék elkapaszkodni odáig…

Szegény édesanyám, ha látná, mibe veszett az a sok pénz, amit az iskolaigazgatónak adott. Bezzeg akkor biztattak, hogy tehetséges a gyerek, tovább kell tanulni. Amikor szûkösebb év volt, akkor olyan voltam, mint Kovácsik Feri vagy a többi lurkó. Egyedül Elek úr kedvelt, mert végighallgattam, amiket mondott. Azt mondta, szereti az érdeklôdô szemeimet, olyanok, mintha kérdeznének. Pedig én nem értettem sokszor semmit az egészbôl. Elek úr szeretett engem.

Hány napja fekszem itt? Nincs még egy hete, ugye, Karcsika? Megint magammal beszélek, ezt is Elek úrtól tanultam, meglestem, ahogy járt a szobában körbe, és beszélt magával. Volt, amikor verset mondott, volt, amikor szidta magát, hogy milyen rossz vásárt csinált.

Egyszer meglestem, hogy mit csinál a nôkkel. Édesanyámmal volt. Lefektette a díványra, a mi házunkban, és simogatta. Édesanyám elôször ellenkezett, igaz, csak szóban, hogy Elek úr, mégis, micsoda dolog ez, nem lehet ilyent, igaz, hogy szegény Gábor a fronton…, de én becsületes özvegy vagyok. Aztán még nem is ellenkezett. És elhatároztam, hogy megcsinálom ugyanazt Katinkával, a Svarcék lányával. De sikoltozott, amikor megpróbáltam megfogni.

Apám nem tudta megmutatni, hogy kell csinálni, mert meghalt, ugyancsak a hazáért, tizenhétben. Elek úr kellett hogy megmutassa, aki papírokat pecsételgetett, és megúszta a háborút. De lehet, hogy nem halt meg, csak elment Amerikába. Lehet, hogy én is elmentem volna… Ott minden más, legalábbis ezt mondta Elek úr. De bár csak az oroszig tudnék elvergôdni. Mert ha nem, nem megyek sehova. Itt esznek meg a nyüvek. Nem is ismertem apámat. Teri néni azt mondta, hogy nem is volt az apám, mert én még csak most lettem tizenhét éves, ô pedig meghalt akkor, a Monarchia idején. Vagy csak rosszul számoltak, nem tudom, Teri néni szenilis, azt mondta anyám, nem szabad rá hallgatni.

Ki tudja, talán Elek úr az apám. Mert a gyermeket is úgy csinálják, ezt Katinka mondta, igaz, késôbb, de akkor már én nem mertem. Lehet, hogy én is sikoltoztam volna. De ha Elek úr az apám, akkor én is okos ember kéne hogy legyek. Lehet, hogy azért is élek most, mert okos ember vagyok, és valami küldetésem van a világon. Valamit feltalálok majd, valami bombát, amivel az oroszokat is meg lehet ölni. Azért maradtam életben, hogy ölni tudjak… De hát ki tudja, lábam sincs. Még most sem érzem igazán.

Akkor is el kell vergôdni az oroszig, megint estefelé van. Istenem.

Lehet, hogy Elek úr a saját szemeit látta az enyémben. És ha ô zsidó, akkor én is zsidó vagyok. Mert nem tudom a családnevét. A tiszteletes azt mondta, hogy meg kell kérdezni a családnevét, mert ha Svarc, akkor zsidó. De nem lehet zsidó, mert akkor elvitték volna.

Már nehéz a szemhéjamat is fenntartani, és egyre erôsebb a bûz. Hajnal van, félek, hogy délre a büdösségtôl halok meg, nem éhen. Gyerünk, Karcsika.

Nem bírom. Ha olyan volnék, mint a kígyó, hogy magamtól kússzak.

Egyszer láttam egy vízisiklót, aztán Kovácsik Ferikével megfogtuk. Édesanyám rosszul lett, Elek úr egy üvegecskét szagoltatott vele, amitôl helyrejött. El kellett dobni a siklót, pedig az szelíd kígyó, ha jól bánsz vele. Elek úr sokat volt nálunk, elôfordult, hogy már reggel korán ott volt. És sok okos dolgot mesélt.

Arrébb kúszok. Kell hogy sikerüljön. Nem akarok itt gebedni, legalább egy sír kell nekem. Apámat sem találtuk meg, de szép sírkövet csináltatott neki Elek úr, igaz csak egy pár év múlva, amikor már biztos volt, hogy nem jön haza. Elek úrnak mindig volt pénze, pedig sohasem dolgozott, mindig nálunk volt. Akkor még nagyon kicsi voltam.

Gyere, te, Aljosa, oszd meg velem a kenyeredet. Nem hall, már egészen zöld, istenem, hogy veszem el tôle a kenyeret? Összehányom magamat. De az sincs, amit kirókázzam. Kéne…

A kenyér… Anélkül halott vagyok. Oda kell kúsznom. Egy kicsi erô kell. Nincs erôm. A szemhéjamat se tudom felemelni. Majd holnap megpróbálom megint. Hajnalban, amikor nem lesz ilyen büdösség.

Majd holnap...

Jakab-Benke Nándor

(Folytatás január 14-i lapszámunkból)

Ariesului (’Aranyos’) — Iuliu Cezar.

Arinilor — Istvánffy utca (Kolozsmonostor).

Armatei Rosii — Külsô-Magyar utca.

Aron — Csermalom utca.

Aron Densusianu — Bajza utca.

Aron Florian — 1. Holdvilág-újtelep; 2. Florian, Aron.

Aron Pumnul — Pumnul, Aron.

Arta — Egyetem mozgó.

Artelor (artã ’mûvészet’, artelor ’mûvészeteknek az [utcája]’). A kövespadi, Pillangó-telepi Kövespad utca bal oldalán keletre nyíló (jelenleg) harmadik (Szemenik, Kalevala) utcából a jobb oldali elsô, a Gyárfás Jenô (Beszterce) utcáig vezetô utca. Az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején alakult ki.

1933: Str. Artelor [OF 25.]; 1937: Str. Artelor [Br37]; 1941: Bod Péter utca [Kvát41]; 1945: Str. Artelor — Mûvész utca [Kvut]; 1957: Str. Artelor — Mûvész utca [Kv 188., 192.]; 1964: Str. Artelor; 1968: Str. Artelor [Cj68]; 1980: Str. Artelor [Cj80]; 2000: Str. Artelor [Kv00].

Nevét a hatóság adta.

Asachi, Gheorghe. A Kajántói út jobb oldalán, az Irisz-telepen, a Nádas hídja után kelet-északkeletre nyíló második utca. Az 1930-as évek elején alakult ki.

1933: Str. Gheorghe Asachi [OF 25.]; 1937: Str. Gheorghe Asachi [Br37]; 1941: Bánkbán utca [Kvát41]; 1945: Str. Gh. Asachi utca [Kvut]; 1964: Str. Gh. Asachi utca; Str. Gh. Asachi.

Nevét a hatóság adta.

Astoria. A Ferenc József út (Nagy utca, Regele Ferdinand u., Horthy Miklós, Horea út) elején, bal oldalt, a 3. szám alatt, a Fellegvári és az Erzsébet út eleje között, az 1910-es évek elején szecessziós ízlésben épült, száz szobás [Lak] szálloda. Az 1990-es évek elején a szálloda bezárt, s minthogy az 1990-ben újjáalakult Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara nem kapta vissza eredeti székházát, a jelenlegi megyefônökség (prefektúra) épületét, a volt szálló átalakított épületében rendezkedett be.

1923: "Astoria, str. Elisabeta 1." [Br 179.].

Asztalosok tornya. A déli városfal nyugati felében, a Vargák tornyától keletre álló elsô torony. Az asztalos céh gondozta és védelmezte. Innen a neve. 1644-ben a városfal tornyaiban található lôpor számbavételekor a lôporral kevésbé ellátott, kisebb tornyok közé tartozott. 1701-ben a városfalak és tornyok szemléjekor rossz állapotban lévônek említik [Kvtel 29.]. Buzás-bástyának is mondták. Lebontása óta a Kis-Búza (Vár) utca a Külsô-Torda (Petôfi, A. Iancu) utcáig nyúlik. — Buzás-bástya.

1649: Az Asztalosok [...] Tornia [Khelyn 39.].

Aszúpatak.

1. A várostól északnyugatra, a Lombtól nyugatra, Papfalva közelében eredô, Kardosfalva nyugati szélén végigfolyó, a Nádasba torkolló patak.

Nevét az év nagy részében száraz Aszúvölgytôl kapta.

2. Az Aszúpatak völgyében elterülô határrész.

1568: "in promonthorio azzupatak" [KvLtTörJk 158—241.]; 1570: "Assw patakbely zeoleyet vetette zalogba" [KvLtTörJk III/2. 7—200.]; 1621: Aszszu patakban [Khelyn 40.]; 1665: "Hosszú Tamás uramtól jutott egy szántóföld, [...] négyköblös föld, az mely vagyon az Aszú-pataki szôlôk felett, az mely nyúl az papfalvi útra" [Kveml 200.]; 1676: "...Nagy Keresztezet fak, az Pap falui hatar felôl az Karako alat megh keresztezet fak, onnet fordul az Patak melet az hatar Colosuar fele az aszupataki szôlôk alliara" [Khelyn 40.]; 1865: Aszupatak [Páncz]; 1870: Asszupatak [JEv70.I]; 1892: Aszupatak [Hely892 1277.]; 1898: Aszupatak [Hely898 366.]; 1957: Aszú-patak [Kv, térkép].

A név elôtagjából, a ’száraz’ jelentésû aszúból arra következtethetünk, hogy a völgyben folyó, a Nádasba torkolló kis patak vize nyáron többnyire kiszárad vagy legalábbis jelentôsen elapad. A völgy délnyugat-nyugatra nézô, a címszóval illetett oldala valóban száraz.

Atelierele C.F.R. — Vasúti gyár.

Atelierului (atelier ’mûhely’). A Bánság út (Banatului, Nagy Lajos király, Maxim Gorkij, C. Coposu utca) bal oldalán nyíló, egykor második, jelenleg harmadik utca. Az 1930-as évek elején alakult ki.

1933: Str. Atelierului [OF 25.]; 1937: Str. Atelierului [Br37]; 1941: Szentiványi utca [Kvát41]; 1945: Str. Atelierului — Mûhely utca [Kvut]; 1964: Str. Atelierului — Mûhely utca; Str. Atelierului.

Nevét a közeli vasúti mûhelyek alapján a hatóság adta.

Attila út. A Szénatér (Heltai, Cipariu) utca folytatásában a Vörösmarty (Brassó) utcáig kaptató tisztviselôtelepi utca. Az 1900-es évek elején kezdett kialakulni. Erre utal a 20. szám alatti ház délre nézô oldalán, az elsô emeleten látható felirat: "Épült / 1911". Az 1920-as, 1930-as években a Vörösmarty utcával való találkozása után kialakuló utcát az Attila út folytatásának tekintették, a késôbbi Hárompüspök tér után, a Békási utat is. Így mindez Andrei Muresan lett. 1940-tôl az Attila út csak a Vörösmarty utcáig terjed, ettôl kinnebbi része Vörösmarty, a Hárompüspök tértôl pedig Majláth utca. Azóta valamennyi külön utca, s a Hárompüspök tér sem az Attila út része. Bár hivatalosan mindig utca volt, a lakosság útnak mondja. Talán azért, mert eleinte a Hárompüspök térig vezetett, majd 1940-ig a Békási út eleje is az Attila út része. — Tisztviselôtelep, Vörösmarty utca, Hárompüspök tér, Majláth utca, Békási út.

1914: Attila utca [Cim14 167.]; 1916: Attila utca [Kv16RÁ]; 1923: Str. Andreiu Muresan [Br 89., 94.]; 1933: Str. Andrei Muresan [OF 34.]; 1937: Str. Andrei Muresanu [Br37]; 1941: Attila utca [Kvát41]; 1945: Str. Andrei Muresanu utca [Kvut]; 1964: Str. Andrei Muresanu utca; Str. Andrei Muresanu.

Nevét a hatóság adta.

August, 23 — Király utca.

August, 23 — Uránia mozi, Uránia-palota.

Augusztus 23 — Király utca.

Augusztus 23 — Uránia mozi, Uránia-palota.

Auguszteum. A Külsô-Monostor és a Nép (Bem, Cosbuc) utca bal oldali sarkán álló római katolikus iskola. Ennek része a Haller-kápolna. Az 1800-as évek elején a Bem utcán túl puszta telkek voltak. Az utca bal oldali, nyugati saroktelkét báró Jósika Jánosné vásárolta meg, tôle a gróf Nemes családra szállt [Gaal 53.]. 1817. évi kolozsvári látogatásakor Karolina Auguszta császárné is fölkereste a Nemes-kertet [OF 55.]. Késôbb Augusteum néven óvoda és elemi iskola létesült itt, de 1907-ben mindkettô csôdbe jutott. Ekkor Hirschler József plébános átvette gondozásukat és az intézet vezetésére a Notre-Dame-apácákat (’Miasszonyunk’) kérte föl. Ebbôl az intézetbôl nôtt ki azután a neves Marianum leánygimnázium [Gaal 53.]. Az itt maradt elemi iskolát ma is Auguszteumnak mondják. — 1. Dolgozóház, Haller-kert.

1869: Augusteum [Bodányi]; 1888: Augusteum [Kv88]; 1916: Augusteum [Kv16RÁ];

Aurel Ciortea, Prof. — Ciortea, Aurel, Prof.

Aurel Isacu — Isacu, Aurel — Gyárfás Jenô utca.

Aurel Popovici, Popoviciu — Popovici, Aurel.

Aurel Suciu — Kövespad utca.

Aurel Vlaicu — Sáros utca.

Aurorei — Penes, aviator (utca).

Autóbusz vonalak — Közszállítás.

Autóbusz-pályaudvar. Az elsô kolozsvári távolsági autóbusz-pályaudvar helyét 1930. július 30-án az óvári klastrommal szemközti sarkon jelölték ki [GKv 233.]. Itt, a Báthori utca 9. szám [Tel41 2.] alatt épült fel. 1940 és 1945 között Autóbusz állomás a neve. 1948-ig, az államosításig innen indultak, ide érkeztek a távolsági társasgépkocsik. Ezután a megnövekedett forgalom lebonyolítására áthelyezték a Bocskai (Malinovszkij, Gyôzelem, A. Iancu) tér 2. szám alá (jelenleg a Vakok Intézetéhez tartozó üzlethelyiség). Rövid idô múlva ez nem bizonyult megfelelônek, s a pályaudvart a Honvéd (Budai Nagy Antal, Dorobantilor) utca jobb oldalára, a Tótfalusi Kis Miklós (Bacãu) utca sarka közelébe költöztették. Az utca növekvô forgalma miatt az 1970-es években külön pályaudvart építettek a Szamosfalvi út bal oldalán lévô, úgynevezett gödörben. Minthogy ez sem volt elegendô, hamarosan felépült a vasútállomás közelében, a Mozdony utca bal oldalán, a Nádas mellett a 2. számú is. Az 1990-es évek második felében viszont a csökkent utasforgalom miatt az 1. számút bezárták, az épületben kiállítási csarnokot rendeztek be. Ma csak a Nádas partján lévô mûködik.

Avar utca — Kolozsmonostor.

Aventurioasã (a Kalandos téves fordítása) — Kalandos utca, Kalandos temetô.

Aviator Bãdescu — Bãdescu, cãp. av.

Aviator Penes — Penes, aviator (utca).

Aviatorilor (aviator ’repülôs’; utca) — Szamosfalva.

Avram Iancu — Külsô-Torda utca.

Avram Iancu-szobor. A Bocskai tér közepén, a görögkeleti székesegyház elôtt, 1993-ban állított szobor. 1848-ban Avram Iancu vezetésével az Érchegység és részben a Szigethegység románsága, osztrák érdekek szolgálatában, szembefordult a magyar forradalommal, majd az osztrák támadás megindulása után, abban a reményben, hogy a császári hitegetések alapján nemzeti követelései teljesülnek, hátba támadta a magyar szabadságharcot. Az osztrák gyôzelem után az ígéretekbôl semmi sem lett, s ennek hatására Avram Iancu elméje megzavarodott. A mûvészi szempontból sikeresnek egyáltalán nem mondható szobrot Ilie Berindei készítette.

A második világháború után, 1945-ben ugyanitt, a Kolozsvár környéki harcokban elesett szovjet tisztek és katonák emlékoszlopát állították fel. 1990 decemberében ezt lebontották és a Hôsök temetôjében helyezték el.

Axente Sever — Kisfaludy utca.

Azilul de copii — Gyermekmenhely.

Ábrahám-kert. 1845-ben említik. A tímár-céh tagjainak felsorolásában ifj. Frank Sámuelt a kert mellett lakónak mondják. A tímárok többsége a Kétvízközt és Hidelvén, a Szamos mellett lakott, így föltehetôen a címszóbeli kert is itt volt. A név elôtagja alapján a tulajdonos zsidó, esetleg örmény lehetett [Kvtel 27.].

Áchim András utca — Kölesföldi út.

Ács utca. A Szabók tornyától délkeletre, a városfalakon kívül elterülô egykori cigánynegyed egyik, a Szénatér — késôbb Heltai — utcából nyíló, de a Tordai utat el nem érô, az Agyagdomb alatti (Cimbalom) utcával párhuzamos utcája. A kis negyed az 1763–1787 között készült térképen látható. Föltehetôn ekkor az Ács utca is létezett. Az 1980-as évek elején a kis negyeddel együtt lebontották. 1990 után a puszta helyet templomépítés végett a város az ismét létrejött görög katolikus egyháznak adományozta. A püspöki székesegyháznak lassan épülô templomot azóta sem fejezték be. — Lovag utca, Hangész utca, Kovács utca.

1869: Ács utza [Bodányi]; 1894: Ács u. [Mach]; 1916: Ács u. [Kv16RÁ]; 1923: Str. Tâmplarilor (tâmplar ’asztalos’) [Br 92., 94.]; 1933: Str. Tâmplarilor [OF 34.]; 1937: Str. Tâmplarilor [Br37]; 1941: Ács utca [Kv41]; 1945: Str. Tâmplarilor — Ács utca [Kvut]; 1964: Str. Tîmplarilor — Ács utca; Str. Tîmplarilor.

Lehet, hogy mesterségnévbôl való, de személynévi eredete sem kizárt.

Ádám utca — Cotorea Gheronte.

Ádám-kocsma. A Tordai út és az Üstökös utca déli sarkán álló házban lévô kocsma az 1940-es évek elsô felében. Az elôzô tulajdonos, Cãrãian távozása után nyílt meg és ennek visszatértéig ez a neve. A cégtáblán akkoriban ez állt: Bor, sör, pálinka, / Ádám János árulja. [Mezei Gyula közlése]. — Cãrãian-kocsma.

Ágostai hitvallású templom — Evangélikus templom.

1894: Ág. hitv. templom [Mach].

Ágoston utca. A Krizbai utcából északra nyíló, a mai Fecske utcával nagyjából párhuzamos, a Csaba utcáig vezetô utca.

1852—1857: Ágoston-utcza [Jakab I., 37.]; 1869: Ágoston ut[za] [Bodányi]; 1888: Ágoston utcza [Kv88]; 1894: Ágoston utcza [Mach]; 1916: Ágoston u. [Kv16RÁ]; 1923: Str. Turcului (turc ’török’) [Br 92., 94.]; 1933: Str. Turcului [OF 34.]; 1937: Str. Prof. I. Scriban [Br37]; 1941: Ágoston utca [Kvát41]; 1945: Str. Prof. I. Scriban utca [Kvut]; 1964: Str. Prof. I. Scriban utca; Str. Oituz.

Neve személynévi eredetû [Khelyn 33.].

Ájváj. Az 1892 és 1902 közötti városi vasút köznapi neve. — Közúti vasút.

A név a csak magyarul tudó számára nehezen kiejthetô angol tramway helyi, tréfás változata.

Ájváj fûtôház. A Kôváry utca 59. szám alatti ház 1892 és 1902 között a városi vasút fûtôháza, éjszakai szállása [Pill 47.]. — Közúti vasút.

Állami Gépipari Középiskola — Gépipari.

Állami Gépipari Iskola — Gépipari.

Állami Gyermekmenhely, m. kir. — Gyermekmenhely.

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

Szônyi István Kossuth-díjas festômûvész 1894. január 17-én született Újpesten.

A budapesti Képzômûvészeti Fôiskolán és Nagybányán Ferenczy Károly és Réti István tanítványa volt, de Czóbel Béla is hatott rá. Az elsô világháború alatt Kassák Ma címû folyóiratának köréhez csatlakozott, majd kivitték a frontra, ahol tüdôlövést kapott.

1920-ban volt elôször kiállítása az Ernst Múzeumban, ugyanebben az évben tagja lett a Szinyei Társaságnak. Elsô képei — Kettôs arckép, 1917 — a gödöllôi iskola szecessziójának hatását mutatják, késôbb egyes mûveiben az expresszionizmus nyomai érzékelhetôk: Önarckép (1921), Hegytetôn (1925). Kemény és rajzos stílusa Rembrandt és Cézanne hatására kezdett oldódni nagyméretû aktkompozícióin (Fürdés után, Bethsabe). Ezek a képek jelentôsen hatottak ifjabb kortársaira: Aba Novák Vilmosra, Patkó Károlyra, Korb Erzsébetre.

1924-tôl elôször nyaranta, késôbb minden szabad idejében Zebegényben dolgozott. Érettebb korszakában egyfajta mûvészi passzív rezisztenciával fordult el a társadalmi kérdésektôl, a politikával szemben humanista értékôrzésre rendezkedik be. Visszavonult Zebegénybe, fô témája a falu festôi környezete, a Dunakanyar, a zebegényi parasztok élete volt. Több nagyméretû alakos kompozíciót festett, némi reneszánsz ihletéssel: Gyümölcsszedôk, Átkelés a Dunán, Vízparti jelenet (1928). A Zebegényi temetés fekete-fehér komorsága, a Zebegényi est falusi békéje a falu más-más megközelítését adta. 1929-ben elnyerte a Római-ösztöndíjat, Itáliában megismerte Pierro della Francesca arezzói freskóit, s van der Boes Portinari-oltárát az Uffiziben, ezek meghatározták késôbbi komponálási módszerét. Tanulmányútja után színei élénkebbé váltak, ugyanakkor eltávolodott a plenair szemlélettôl, az éles árnyékoktól, inkább folthatásokkal operál: Este (1934) — a kép végtelen nyugalma és pasztellszínei valami történelmen túli harmóniát, a magyar paraszt évszázados erejét, túlélô-képességét érzékeltetik. Az Eladó a borjú (1933) egyik mellékalakja Derkovits Gyula, akivel, bár nem volt könnyû ember, jó kapcsolatot tartott.

A Gresham-kör tagja volt, Bernáth Auréllal, Berény Róberttel, Egri Józseffel és Márffy Ödönnel — e festôket poszt-nagybányainak mondták, de inkább voltak asztaltársaság, mint alkotómûhely. Szônyi a harmincas évek közepétôl temperával festett, ezt idôtállóbbnak tartotta az olajfestéknél. A Szürke a Duna (1935) a folyóról készített legszebb képei közé tartozik, a Hazafelé is falusi életkép, a szokatlan nézôpontú Esernyôket (1939) legkifinomultabban artisztikus képének tartják. Anyaság, Család címû vásznai is egyéni meghittséggel ábrázolják a falusi életet, s képes egy tócsában tükrözôdô kerítésrészletbôl is mûvészetet teremteni. Kerti pad (1943) címû mûve a magány és valami erkölcsi fensôbbség jelképe a világháború éveiben.

1937-tôl tanított a Képzômûvészeti Fôiskolán, az 1940-es évektôl szabadiskolát vezetett Zebegényben. Ô szerkesztette és részben írta is A képzômûvészet iskolája és a Kép címû könyveket. A német megszállás alatt menekülteket rejtegetett, s fiával hamis igazolványokat gyártottak.

1952-ben ô készítette a moszkvai mezôgazdasági kiállítás magyar pavilonjának monumentális pannóit, majd a csepeli postapalota seccóit, de a kommunisták sem tudták szellemi függetlenségét megtörni, a kitelepítetteken is segített, ahogy tudott. Vissza merte utasítani Sztálin portréjának megfestését, illetve azon feltétellel vállalta, ha elintézik, hogy a diktátor eljöjjön a mûtermébe. 1954-ben nagy kiállítást rendezett mûveibôl az Ernst Múzeum. 1956-nak két tragikus hangulatú rézkarccal állított emléket.

Haláláig Zebegényben élt, ott is halt meg 1960. augusztus 3-án. 1963-ban a Nemzeti Galéria rendezett emlékkiállítást a tiszteletére, 1984-ben a Vígadó Galéria tárlata emlékezett mûvészetére. 1994-es centenáriumán a Szentendrei Képtár gyûjtötte össze mûveit. A pleinair irányzat kiemelkedô magyar képviselôje volt, képeihez a látványon kívül valamilyen sajátos emberséget, líraiságot tudott hozzáadni. Mûvészete minden gesztusában jellegzetesen magyar, képei vizuális meditációk, némi rokonságot mutatva Bernáth Aurél piktúrájával. Jelentôs értékûek grafikái és rézkarcai, guache-technikával is dolgozott, így készítette szabadtéri vázlatait.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el: 1949-ben Kossuth-díjat kapott, 1952-ben érdemes mûvész, 1956-ban kiváló mûvész lett. Zebegényi mûterme ma emlékmúzeum, ahol nyaranta szabadiskolát rendeznek.

A mûvészetet nem lehet feltalálni, csak folytatni — mondta egyszer. Másik jellemzô kijelentése: Lennék én modern, de nem tudok.

Fábri Ferenc,
(MTI-Sajtóadatbank)

Nemzedékem túl késôn született ahhoz, hogy megismerhesse a polgári világ szabadságát, de túl korán ahhoz, hogy megkímélje a sors a totalitarista "örömöktôl". Személyiség-formálódásunk idôszaka egy fajta "köztes állapotra" esett. Miközben az "átkos múlt" és a "boldog jövô" ideológiái ádáz harcukat vívták lelkeinkért, addig mi még hozzájuthattunk olyan "tiszta forrásokhoz", amelyek, ha külsô szabadságunkat nem, de gondolkodásunk alakításának belsô szabadságát biztosíthatták.

Hozzám a sors különösen kegyes volt.

Két olyan élményt tartogatott számomra, amelyek, Vörösmartyt parafrazálva, hozzásegítettek, az "igazi út" megleléséhez, s ha a rajta való járás olykor rögös is volt, vagy egyenesen lehetetlen, a nemzet és mûvelôdés fogalomkörében mindig elválaszthattam az ocsút a tiszta búzától.

Gyermekkoromat Tordán töltöttem, az 1568-as erdélyi országgyûlés városában, s egyik elsô önismeretre tanító képzômûvészeti élményem éppen a városi múzeum bejáratával szemben függô Körösfôi Kriesch Aladár festmény volt, amelynek központi alakja Dávid Ferenc, s azt a pillanatot örökíti meg, amikor a nagy reformátor lánglelkû szónoklatának hatására is, a testület a világon elôször elfogadja a lelkiismereti szabadságról szóló törvényt, miközben Európában még csak ezután következett a Szent Bertalan éjszakája. Büszke voltam, hogy ilyen nemzethez tartozhatom. A nemzet tehát nekem sajátos lelkiséget jelent (késôbb, érett fôvel értettem meg, hogy ez a transzszilván tolerancia, illetve a Szent István-i befogadó nemzet gondolata). Nemzetemhez tartozik mindenki, aki ennek a sajátos lelkiségnek az értôje és gyakorlója, akinek elegendô néhány történelmi hívó szó kimondása az egymásra találáshoz. Tehát nemcsak a történelmi kényszer mondhatja velem, hogy nemzettársam határtól függetlenül minden velem egylelkû ember.

Másik meghatározó élményem a Bethlen Kollégium szelleme. Középiskolás korom napi zarándoklatai a labancverô kuruc tógátus diákok emlékmûvéhez létem alapparancsává tették, hogy sorsfordulóimon csakis Vak Bottyán talpasainak módján dönthettem. Természetes tehát, hogy az iskola-alapító Bethlen Gábor tanításai szentírásként hangzottak, akinek vigyázó tekintete azt sugallta, hogy a nemzetkarakterológiánkban nem is teljesen alaptalanul jelen lévô tragikus félelemnek, miszerint eltûnünk a föld színérôl van egy másik alternatívája is: "egy népnél sem vagyunk alábbvalóak". Miközben a tragikus létérzés állandóan valóban ott kísértett, hisz a táj története naponta felvillantotta a nemzethalál vízióját. Kelet és Nyugat határán, hegemóniára törô hatalmak ütközôpontján kellett e vidék népének ország pusztulás és otthontalanság közepette élni. De ott rejtôzött a nagy felismerés is: mindezeket túl lehet élni, tovább lehet élni, egyéniséget, anyanyelvet, kultúrát meg lehet ôrizni, csak országépítô politikánk középpontjába a mûvelôdés országmegtartó ererjének hasznosítását kell helyeznünk.

Az országmegtartó erô alaprétege a tanulás, a mûveltség. Erdélyben például régi szokásjog — melyet Bethlen Gábor törvényben is szentesített — a tanulási szabadság. A XVI–XVII. században viszonylag sûrû iskolahálózat volt, s 4500 név szerint is ismert külföldön tanult erdélyi diákokról van tudomásunk, Apáczai Csere János Magyar encyclopediája pedig a XVII. század Európájában tett versenyképessé bennünket.

Nálunk tehát a mûvelôdés és a nemzeti lét közé egyenlôségjel iktatódik. De nem csak az erdélyi lét parancsa ez, hanem az egyetemes magyar modus vivendinek is parancsoló szükségszerûsége. Lehetett volna Magyarország az európai modernizáció egyik szellemi mûhelye, ha nem fogadjuk meg a bethleni szellemen is alapuló Széchenyi intést: kimûvelt fôk sokasága gyarapíthatja a nemzetet? A trianoni békediktátum által kifosztott és térdre kényszerített országban az önösszeszedés egyetlen járható útját Klébersberg Kúnó így látta: "Nincs fegyverünk, kevés a kenyerünk, annál inkább akarnunk kell a mûveltséget, mert az kellô idôben meg tudja szerezni nekünk a fegyvert is, meg a kenyeret is".

A történelemnek ez az okítása ma is érvényes: A (poszt)modern korban is a létért való küzdelemben igazán csak az a nemzet boldogulhat, amely a gazdasági harcot a korszerû technika és tudás fegyvereivel vívja meg. Ma egy nemzet erejét nem (csak) szárazföldi hadserege sorkatonáinak, hanem Nobel-díjasadainak számával (is) mérik.

A tudásközpontú társadalomban a szellemi önépítkezés intézményesített, a globalizálódó világban nemzetköziesített. A mûvelôdés mégsem lehet meg saját lelkûség nélkül. Ahogyan a nemzeti színjátszás hôskorában a színpadjainkon ugyanúgy az éneklô-síró, pátoszos játékstílus uralkodott, mint a pesti német színházakban, mégis a magyar színészek játéka szuggesztívebb volt, mert küldetést is teljesített, anyanyelv mûvelést és erkölcsnemesítést szolgált. Korunkban a mûvelôdés határok nélkül egyszerre magyar és egyetemes. Nemzet és mûvelôdés tehát egymást feltételezô és nem egymást kizáró fogalmak.,

Persze addig még hosszú az út. Amikor érték és az egyetemes nemzeti kultúra fogalmai közé egyenlôségjel kerül; amikor a nemzet köre nem azt jelenti, hogy hányan csipegetjük a karéj kenyeret, hanem a kenyér minôsége lesz a közérdek; amikor a babitsi értelemben a nemzet erkölcsi vállalást fog jelenteni, amikor pártérdekek, érvényesülési szempontok feletti struktúrákat építünk ki, — akkor elmondhatjuk: közeledik a Kánaán.

Kötô József

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Az Egyetem utcában lakom feleségemmel és két kislányommal, és egy szerintünk igazságtalan bírósági döntés miatt a kilakoltatás veszélye fenyeget bennünket és még 17 lakót az udvarban. Mindent, amit leírok, hivatalos iratokkal tudok bizonyítani.

A helyzet röviden a következô. A házat, ahol jelenleg lakunk, a 30157-es Bérleti szerzôdéssel utalta ki számunkra a polgármesteri hivatal a néhai ICRAL-on keresztül 1991 áprilisában, állami lakásalapból, mivel 1990-ben hazatelepedtünk Magyarországról. 1997 márciusában a Constructardeal részvénytársaság, amely akkoriban jogosult volt eladni az állami lakásokat a bérlôknek, jóváhagyta a 6005. számú lakásvételi kérvényünket és a 112. Törvény alapján, 1997 áprilisában eladta nekünk az addig általunk bérelt lakást az Egyetem utcából. Azóta elég sok pénzt fektettünk a lakásunkba, hogy a szükséges átalakításokat kivitelezzük, ugyanis csak egy szobánk volt, a fürdô középen, és a lakás amúgy is általános felújításra szorult. Elég nehezen sikerült bankkölcsönökkel összeszedni az átalakításhoz szükséges pénzt, de végül is sikerült minden nehézséget leküzdeni és elvégezni a munkálatokat.

Az örömünk nem tartott sokáig, mivel 2002 augusztusában egy Degenfeld Pál nevû úriember beperelt bennünket és az összes lakót, mondván, hogy az Egyetem utcai ház az ô szüleinek a tulajdona volt, és mint egyedüli örökös jogosult az egész házra, amelyet az állam jogtalanul kobozott el annak idején, mi, lakók pedig jogtalanul vettük meg az államtól, mivel tudtuk, hogy ô már 1996-ban visszaigényelte.

Elkezdtem a nyomozást, és a következôket sikerült kiderítenem. Degenfeld Pál szülei Degenfeld Miksa és Teleky Erzsébet voltak, akik a ház háromnegyed részét birtokolták. Volt még házuk Kolozsváron az Arany János utcában, valamint Nagybányán és a Szatmár megyei Hadad falván. Minden házukat bérbe adták, még az Egyetem utcai házuk nagy részét is, mint ahogy kiderül az 1948-as nép- és lakásszámlálási adatokból, amelyet a kolozsvári irattár bocsátott a rendelkezésemre. Így például az Egyetem utcai házban mûködött egy Fodor nevû étterem, zöldséges üzlet, több mûhely, és számos család bérelt tôlük lakást. Az állam 1950-ben államosította házukat a 92-es határozat alapján, az államosítási iratokat mindketten aláírták. 1996-ban tényleg beadott egy kérvényt a Kolozs megyei ispánnál Degenfeld Pál úr, amelyben akkor elismerte, hogy az Egyetem utcai házukat a 92-es határozattal államosították, és akkor kártérítésért folyamodott. Nem nevezett meg egyetlen megyeszékhelyet sem, amely foglalkozzék az ügyével, mivel lakásügye volt még Máramaros és Szatmár megyében is. Nem tudtak válaszolni neki. A polgármesteri hivatal sem tudott megoldást találni a kérésére, mivel hiányos volt a dossziéja. Így került sor 2002-ben a beperelésünkre.

Bennünket semmilyen formában nem értesített létezésérôl és lakásvisszaigénylési szándékáról. Ezt utólag írásban be is ismerte. Azt is felrótta nekünk, hogy az államnak nem volt joga eladni az Egyetem utcai házat már csak azért sem, mivel ez történelmi mûemléknek van nyilvánítva. Ez az állítás hamis, mivel a 632-es kormányhatározat értelmében a mi Egyetem utcai lakásunk az úgynevezett közös kulturális javak kategóriába lett besorolva, amely szerint el lehetett adni a 112-es törvény alapján bizonyos feltételekkel, mint például a külalak, a történelmi jelleg megôrzése. Minden bizonyítékunk ellenére a bíróság ítélete számunkra kedvezôtlen volt, mivel megsemmisítette az állammal kötött lakásvételi szerzôdésünket, helyben hagyta, hogy az állam jogtalanul vette el és adta el a lakást, és mi, a vevôk is rosszhiszemûen jártunk el, mivel kötelességünk lett volna kinyomozni a lakásunk jogi helyzetét. Degenfeld úr sem kapta vissza a házát, ô egy külön pert kell hogy lefolytasson az ügyben a polgármesteri hivatallal.

Természetesen megfellebbeztük a bíróság ítéletét, és azóta kiderült, hogy Degenfeld úrnak van még 2 testvére, tehát nem egyedüli örökös, és a 92-es rendelet szerinti államosítási listán a Degenfeld család elôtti lakástulajdonos neve szerepel, aki 1924 elôtt hunyt el, és ezt a tévedést az akkori városi tanács kijavította 1955-ben.

Jelenleg a törvényszéken folytatódik a tárgyalás, a dossziénk száma 2003/8334, de ahogy a bírónôk viselkedésébôl kitûnik, nincs sok esélyünk megnyerni az ügyet. A polgármesteri hivatal képviselôje újabban meg sem jelenik a tárgyalásokon, sôt, még egy egyszerû iratot sem voltak képesek a bíróság kérésére eljuttatni, amelybôl kitûnjön az Egyetem utca régebbi elnevezése, Puskin, majd I.C. Duca. Eléggé hanyagul kezelik az ügyet, és minden jel arra mutat, hogy az állam visszavonul az egészbôl, és hagyja, hogy a jóhiszemû vevôk pereskedjenek a volt tulajdonossal, és majd a végén a házat visszaadja neki, bennünket meg kirak az utcára. A pénzt, amellyel kifizettük a lakásunk árát, a polgármesteri hivatal nem tudja visszaadni, mivel már rég a pénzügyminisztérium számlájára utalta át, és azért a pénzért egy külön pert kellene lefolytatni a pénzügyminisztériummal. Máskülönben, ha sikerülne is visszaszerezni a vételárat, azzal az összeggel semmit sem lehetne kezdeni, hiszen az infláció után ítélve körülbelül 60 millió lej lenne. Állami lakásalapból semmi esélyünk lakáshoz jutni, mivel nagyon sokan igényelnek szociális lakást. A mi helyzetünk csak egy pár plusz pontszámot jelentene, amivel valamivel elôbbre kerülnénk a várakozási listán. A volt tulajdonost kártérítenie az államnak szintén lehetetlen, mivel erre nincs pénz az államkasszában. Eddig csak veszteséges vállalatok részvényeivel próbálkoztak, ez az elképzelés érthetô módon nem váltott ki túlzott lelkesedést.

Mindezeket figyelembe véve eléggé kilátástalan a helyzetünk, és országszerte sok más család helyzete is.

Kerekes Imre

A napokban a Sétatéren vezetett át az utam, és egy pillanatra gyerekkorom Sétatere villant elô emlékezetemben. Azok az idôk, amikor ôzek legelésztek a szigeten, és hattyúk úsztak a tóban, s amikor Wesselényi büszke nyárfái magányosan gyönyörködtek a víz tükrében. Asztalos Lajos helytörténésztôl megtudhattuk, hogy a Sétatér története a Szamos és Malomárok által közrezárt, Hangyásberek néven ismert bogáncsos közterület rendbetételével kezdôdött el 1812-ben. Egy szûcsmester, Meleg János engedély kapott, hogy itt "sert, bort és pálinkát" árulhasson. De ennek az engedélynek környezetvédô jellege is volt, amely elôírta, hogy a bérlô a füzest és az eperfákat nem bánthatja. Késôbb, 1827-tôl az Asszonyi Jótékonysági Egylet fennhatósága alá került, amelyet báró Jósika Jánosné, gróf Csáky Rozália vezetett. Ez a nôegylet tíz év alatt mindent megtett, hogy a Hangyászberek szép sétálóhellyé váljon. 1837-ben megalakult a Sétahely bizottság, amely átvette a Sétatér további gondozásának gondjait. Szabályozták a Szamos medrét, talajjavítási munkálatokat végeztek, és gróf Bánffy József birtokáról fenyôket küldött. Idôsebb Pákei Lajos, az Erdélyi Fôkormányszék titkára egy már meglévô pénzalapot sétahely alapítására fordított. 1865-ben jött létre a Sétatér-Egylet, amelynek kitartó munkájának köszönhetôen közadakozásból kiépítették a Kagerbauer Antal által tervezett 2 holdas tavat. Ferenc József császár ezüstlakodalma alkalmával birodalom szerte faültetô mozgalom kezdôdött. A Sétatér akkori kertésze, Zobátz Ferenc egy kis halmot emelt, amelyre gróf Esterházy fôispán két fát ültetett. Ezt a helyet egy szerény kôvel jelölték, amelyen még nem is olyan régen még az 1879 ápril. 24 állt.

Az 1890-es években Pákei Lajos tervei szerint elkészült a tó nyugati részén lévô szigetre a korcsolya pavilon, (a mai Kioszk). Ugyancsak Pákei Lajos tervei alapján Reményik Károly építészmérnök (a költô Reményik Sándor édesapja, aki a Szentlélek utcában lakott) vezetésével felépült a Kaszinó, az elôtte lévô tér rendezését ugyancsak Pákei Lajos vállalta magára, hogy átalakítsa a szép, nyolc szoborral díszített szökôkút részére, amelyet a Kosch és Sólyom Gépgyár készített 1897-ben Kolozsváron. Ez a felirat még ma is olvasható a szökôkút tartó oszlopának felsô peremén. A baloldali fôút elején a hét vezér — Álmos, Elôd, Huba, Kund, Ond, Tas, Töhötöm szobra állt.

S mindebbôl mi maradt? A tündöklô múltat felcserélte a színes padok korszaka, az erejükkel nem bíró vagányok a szökôkút kentaurjaival mérik össze erejüket, a kis szerény kôrôl az ápril. 24-et vandál kezek kitörölték, a kis bronz korsót a forrástól valaki hazavitte, hogy ügyeljen rá, nehogy ellopják. A hét vezért kevesen ismerik, és még kevesebben vannak, akik látták ott szobraikat. A Kaszinó ablakai befalazva, s a környéket betöltô istállószag magáért beszél. S jelenleg olyan személyiségek szobrai díszítik a sétányt, hogy a megkérdezettek töredéke tudná csak, ki volt Antonin Ciolan, és a nagy többség a magyar nyelv használata ellen szavazna.

De azért bízunk egy közös Európában.

Máthé János

Egy alkalommal szóvá tették az újságban, hogy a gázszámlán a kifizetési határidô nincs összhangban a kézbesítés idôpontjával. Ezt én is tapasztaltam, hiszen például az október 15-én kézbesített számlán ugyanazt a napot jelölték meg a kifizetés dátumának is. Na, de nem vettük komolyan, máskor is elôfordult, és valóban, másnap is elfogadták a díjat késedelmi kamat felszámítása nélkül. De nem is ezt a pontatlanságot akarom szóvá tenni. A gázfogyasztás ugyanis arra az idôszakra esett, amikor utcánkban általános gázfogyasztásmérô csere volt. A vállalat személyzete a csere alkalmával jegyzôkönyvet állított ki, feltüntetve benne mind a régi, mind pedig az új óra állását. Ez utóbbi a mi esetünkben 3 köbméter volt, a számlázást azonban mégis 1 köbmétertôl kezdték, ami 2 köbméter többletfogyasztást eredményezett, csekély 7500 lej értékben. Ha ilyen csúsztatást másoknál is alkalmaznak, akkor a gázmûvek jogtalanul, érdemtelenül gyûjt össze szép kis összegeket.

A számlán 205 042 lejt is feltüntettek, ami a két hónappal korábbi gázcsapellenôrzô munka ellenértéke. Ez a vállalat által felszámított összeg felháborító, és az elvégzett munkához viszonyítva méltánytalan. Mindenki tudja, hogy ez a munka abból áll, hogy a kiküldött szerelô egy kis szappanos lével bekeni a csapot, és ha valamilyen rendellenességet tapasztal, akkor igazít valamit rajta. Ezért a mûveletért csaponként több mint 50 ezer lejt számítottak fel. Ha minden csapot rendben talált a szerelô, akkor néhány perc alatt végez, és 4 csap esetén az említett 200 ezer lejes összeggel terheli meg a családot. Ily módon egy nap alatt a szerelô több milliós hasznot gyûjt a vállalat kasszájába. Becsületes eljárás ez a gázmûvek részérôl? Miért nem csak akkor számítanak fel ilyen díjat, amikor tényleges javítás történik?

Szintén a gázmûvekhez és az alkalmazott eljárásukhoz kapcsolódik a következô eset is. A legutóbbi gázszámla kézhezvételekor ismét kellemetlen meglepetésben, bosszúságban volt részünk. A számla kiegyenlítésénél történt ugyan haladás, mivel most már 7 napot hagytak a fogyasztás kifizetésére. Ezzel szemben a bosszúságot az okozta, hogy a várt és tényleges fogyasztás helyett 147 köbméterrel több szerepelt a számlán, mint amennyit elhasználtunk. Pénzben számolva ez körülbelül 700 ezer lej pluszt jelentett!

Gondoltam, veszem a fáradtságot, és elmegyek szóvá tenni az esetet a gázmûveknél. Hosszú sort álltam ki a tájékoztató jelzésû ablaknál, ahová panaszommal irányítottak. Hozzávetôleg 25 személy állt elôttem a sorban, többen is a gázóra hibás leolvasása miatt panaszkodtak. Több mint két óra sorban állás után jutottam a tisztviselônô elé. Itt kiderült, hogy a szomszéd fogyasztását nekünk, a miénket pedig a szomszédnak számlázták, innen származik a nálunk feltüntetett nagy többletfogyasztás. A tisztviselônô véleménye az volt, hogy ez csekélység, mert a következô hónapban úgyis túlhaladjuk a korábbi leolvasást, a szomszéd pedig gyûjtse a pénzét, mert körülbelül 3 millió lejt fog fizetni legközelebb.

Ez alkalommal szereztem tudomást arról is, hogy a névátírásért a szerzôdésben, ami még 5 percet sem vesz igénybe, csekély 110 ezer lejt kell fizetni. Nem túlzás mindez? Igaz, nem ez az egyetlen ilyen eset országunkban. Amikor végeztem a sorban állással, utánam még körülbelül húszan várakoztak, legtöbbjük idôs ember. Ezeknek az ideje és egészsége a gázmûvek vezetôségénél nem jön számításba, hiszen semmit nem tettek azért, hogy meggyorsítsák az ügyintézést, csökkentsék a várakozási idôt.

Makkay Ferenc

Túlságosan drágának tartom a Magyar Államvasutaknak a határon túli magyar területekkel történô vasúti összeköttetéseiben alkalmazott jegyárait. Nem tudom kire tartozik a kérdés, de akik utaznak, azoknak sokat kell fizetniük.

Egy példa: Budapestrôl Kolozsváron át Marosvásárhelyre, Brassóba és onnan vissza közlekedô napi 2 vonatpár, az Ady Endre és a Korona kocsijait a MÁV állítja össze. A kocsik lestrapáltak, és télen vagy túlfûtik a kocsikat, vagy egyáltalán nem fûtik azokat. Budapest–Kolozsvár távolsága 401 km. Másodosztályon a 401 km távolságon a jegy ára 5660 forint magyar belföldi áron, 4200 forint román belföldi áron, Budapest–Kolozsvár ár 10500 Ft. Nemzetközi forgalomban a jegy jóval drágább, mint itthon. A nemzetközi gyors a trianoni Magyarország területén a határig személyvonatként vánszorog, minden állomáson és megállóhelyen megáll, és belföldi utazásra is igénybe vehetô. A határt átlépve viszont alig áll meg, sôt, megszüntettek két megállót Élesden és Bánffyhunyadon, pedig mindkét településen sok magyar él.

Ugyanezen a vonaton a belföldi utasok a trianoni határig a belföldi díjszabás szerinti áron utazhatnak, és a kedvezményre jogosító igazolványokat igénybe vehetik. Aki Erdélybe, azaz "külföldre" utazik, az a teljes szakaszra nemzetközi jegyet köteles venni a MÁV szabályzata szerint. A helyzet azért is visszás, mert jóval olcsóbba kerül az utazás, ha az utas egy másik vonattal leutazik Biharkeresztesig, és ott száll át a nemzetközi vonatra, és akkor a neki járó kedvezményeket is igénybe veheti.

Javaslatom az lenne, hogy a MÁV alkalmazza a belföldi díjszabást legalább a határ és Budapest közötti szakaszon, azokon a vonalakon, ami a határon túli, nálunk szegényebb területeken élô magyarság és az anyaország összeköttetését biztosítja.

Dr. Nagy János

Fischer Fodor Károly, Válaszút: Olvasónk a helyi postán fizetett elô az újságra, és elpanaszolta, hogy rendszertelenül kézbesítik a lapot, általában a szombati újságot nem viszik ki, vagy az ünnepnapi lapokat. A szerkesztôség több terjesztô céggel áll szerzôdéses viszonyban, amelyek terjesztik a Szabadságot. Ezek közé tartozik a posta is. Az elôfizetôkhöz hasonlóan, panasz esetén sokszor reklamálunk, tartjuk a kapcsolatot a terjesztô cégekkel, hogy lehetôleg ne merüljenek fel problémák. Azonban mindenki, személy szerint is felelôsséggel tartozik saját munkájáért, így a lapkihordó vagy postás is. Olvasónk panaszára telefonon beszéltünk a válaszúti postahivatallal, ahol azt válaszolták, hogy rendszeresen kézbesítik a lapot.

Kiss Mihály, Kolozsvár: A nyugdíjkiigazítás ötödik részére januárban kerül sor, és azok a személyek — öregségi teljes és utódlási nyugdíjasok — részesülnek benne, akiknek a nyugdíjhoz való jogosultságuk 1999. január elsejéig megnyílt, és nyugdíjuk nem haladja meg a 3 nyugdíjpontszám összegét.

Az oldalt szerkesztette: Újvári T. Ildikó

Magyarlétát elkerülik a hírközlô szervek. Ebben több tényezô is közrejátszik. Kissé talán el van zárva a világtól, pedig nincs is túl messze Kolozsvártól, s az útviszonyokra sem panaszkodhatunk. Lehet, hogy ott nem peregnek olyan gyors ütemben a kisebb-nagyobb jelentôségû események, mint más településeken. Nem tudni, mi okból lassú az információáramlás. Bár itt is szinte naponta történnek érdekes események.

Bárdos Csaba Tordaszentlászló községi alpolgármestertôl kérdeztem, kivel beszélgethetnénk Magyarlétán a helyi mezôgazdaságról. Kômûves Márton 70 éves gazdálkodót említette, s azt is felajánlotta: elkísér bennünket Marci bácsihoz, aki László Gyulával együtt községi tanácsos. Ketten képviselik falujuk érdekeit Tordaszentlászlón. A Kômûves család rendszeresen elôfizet a Szabadságra, de sajnos a településre csupán négy Szabadság jár. Vendéglátónk elmondta, hogy az utóbbi idôben a helyi postás rendszertelenül hordja ki a lapot, s emiatt az elôfizetôk elégedetlenek. Marci bácsiéknak 1 hektár szántóföldjük van: búzát, kukoricát, árpát és burgonyát termesztenek. A falu szántóterületének mintegy 55%-át vetik be, a többi parlagon marad. Ennél azonban sokkal nagyobb az állattenyésztés problémája. Az utóbbi években eltûntek Létáról a juhok és a kecskék. De a szarvasmarhák száma is egyre apad, már alig van 40.

–Hány ház van Magyarlétán? — kérdeztük az alpolgármestert.

–194 házban 480 lakos él. A juhászattal kapcsolatban tudni kell, hogy a szomszédos Hesdát faluban községi viszonylatban a legmagasabb a juhok száma, itt pedig egyetlen juhot sem tartanak. A létai ember úgy ítéli meg, nem érdemes juhokkal foglalkozni, míg a szomszéd falusiak éppen az ellenkezôjét állítják, és senki sem tudná lebeszélni ôket errôl. Persze nem is vállalkozna erre senki sem. De nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ott a nôk még feldolgozzák a gyapjút, szônek-fonnak, posztóruha lesz belôle, paplan és meleg cserge takaró. Az itteni asszonyok hetente többször Kolozsvárra járnak, háztartási alkalmazottak. 250–300 ezer lejt kapnak egy napra. Igaz, hogy kevés a jószág, de a tejcsarnok még mûködik, naponta jön a Napolact-kocsi a tejért. Létán van egy asztalos és több autójavító mûhely is. Kevés azonban a munkalehetôség a faluban. Volt pékség is, de ez nemrég Járába költözött. Érdemes lenne kideríteni, miért emelkedett az özvegyasszonyok száma. Több mint nyolcvanan vannak már. Különösen azok a férfiak haltak meg idejekorán — az utóbbi években —, akik a rendszerváltás után kedvezményes módon kerültek nyugdíjba.

— Most tudtuk meg, hogy Balla Lenke 50 éves özvegyasszony háza az elmúlt ôsszel elkezdett repedezni, maholnap a vakolat is lehull a mély repedések miatt. Ezt valószínûleg a nehéz tehergépkocsi-forgalom okozza. Hasonló helyzetbe került Szakács Mihályék háza is. Az errôl készült felvételeket bemutatjuk az elsô tan-ácsülésen, és megtárgyaljuk, hogyan segíthetünk fôleg a szegény öz-

vegyasszonyon, még mielôtt összeomlik a háza. Az ivóvízhálózat javítására 700 méter csövet vásároltunk önkormányzati pénzbôl, több mint 50 millió lejbe került — mondja az alpolgármester.

Máté István helyi református lelkészt is felkerestük. Hat éve szolgál, elôbb Sütô András író szülôfalujában, Pusztakamaráson, három éve pedig Létán. Nyilvántartásában 421 református keresztény szerepel. A faluból ötvenen jehovisták. 2002-ben 12 temetés és 3 keresztelés volt, míg tavaly 6 embert temettek és egyet kereszteltek. Házasságkötés nem nagyon van. Nem szeretnek nôsülni a fiúk. Közel 10 legény van, aki már régen családot alapíthatott volna. — Nem nôsülhetünk helyettük — mondta mókásan a falu papja, aki két apró gyermekére vigyázott, amíg felesége hazaérkezett Magyarfenesrôl.

— Tiszteletes úr, igaz-e, hogy a V.–VIII. osztályos iskolások nagy része Kisbányán tanul románul, ahelyett hogy a tordaszentlászlói iskolába járnának, ahol anyanyelvükön folytathatnák tanulmányukat?

— Nagyon nehéz meggyôzni az itteni szülôket és gyermekeket, hogy sokkal hasznosabb lenne, ha anyanyelvükön végeznék az iskolát. De ez nem jelenti azt, hogy feladjuk a harcot a már évek óta rögzült rossz szokások ellen. Mert egyáltalán nem helyes álláspont, miszerint azért kell román iskolába íratni a gyermekeket, mert így sokkal jobban érvényesülnek az életben.

Ezzel Marci bácsi is egyetért. Értelmetlennek látja a létaiak ellenkezését, annál is inkább, mert pénzbeli támogatást kapnak azok a szülôk, akik magyar iskolába járatják gyermekeiket. Aki nem veszi ezt igénybe, az nem jól gondolkozik — vélte vendéglátónk, Kômûves Márton.

Mielôtt elváltunk volna, azt is elmondta: javasolta Bárdos Csaba alpolgármesternek, hogy a Nyírbércen 7 hektárra csemetét kellene ültetni, erdôt telepíteni, még mielôtt teljesen lemossa a talajt a nyári zápor s a felhôszakadást követôen lezúduló esôvíz. Erre biztosan adnának elegendô csemetét az Erdészeti Igazgatóságtól — zárta Marci bácsi gondolatát az alpolgármester.

Barazsuly Emil

Románia történelmi jelentôségû esemény elôtt áll: ha idén sikeresen lezárulnak a tárgyalások, 2007-ben az Európai Unió tagja leszünk, ez pedig minden idôk legsikeresebb integrációját jelenti számunkra. Jó tudni azonban ezzel kapcsolatban, hogy a felkészülés jelentôs kötelezettséget ró nem csupán a kormányra, hanem a gazdálkodásra is, hiszen a sikeres csatlakozás egyik alapvetô feltétele szerint minél több hasznos információval kell hogy rendelkezzenek: a földmûvesek és állattenyésztôk. Tisztában kell lenniük azzal, mit várhatnak a csatlakozás után, arra törekedve, hogy minél fájdalom mentesebb legyen ez a mélyreható társadalmi átalakulás a kisebb-nagyobb vidéki településeken és különbözô régiók kialakulásában. A korrekt partneri viszony kialakítása elengedhetetlen, mert uniós támogatásra 1–2 hektáros gazda vagy 1–2 tehénnel rendelkezô ember nem számíthat.

Tekintsük át röviden, mit is jelent az EU-s csatlakozás gazdálkodóink számára. Földmûvelôink, akik még talpon maradnak, olyan támogatási körülmények között mûködhetnek majd az EU egységes piacán, amelyek tisztességes versenyfeltételeket biztosítanak valamennyiük számára. A hazai agrárgazdaság bekerül egy 450–500 millió fôt számláló egységes belsô piacra, amely jelentôs vásárlôerôvel, óriási kereslettel rendelkezik. Ugyan-azokra a termékekre azonos mértékû exporttámogatást kapnak, mint a francia, dán vagy holland gazdák és exportôrök.

Továbbá várható elôny az is, hogy Románia bejut egy olyan közösségbe, amely már hosszabb ideje stabil gazdasági hátteret — kiegyensúlyozott gazdasági növekedés, pénzügyi helyzet és tôkeerô —, és ezáltal növekvô életszínvonalat eredményez a lakosságnak, ezen belül pedig az agrárnépességnek is.

A csatlakozás után a hazai agrártermékek harmadik országbeli elhelyezésének lehetôségei javulni fognak, mivel a termékegységre jutó exporttámogatási kulcsok mindig nagyobbak lesznek, mint a jelenlegi hazai összegek. További elôny az is, hogy mind a piacszabályozás, mind a vidékfejlesztés az eddiginél nagyobb forrást, támogatást biztosít majd a hazai mezôgazdaságnak. A csatlakozás forrásbôvítést jelent: nemcsak a jövedelemkiegészítô támogatásokat, magasabb exporttámogatást, biztonságosabb piaci értékesítést, magasabb árakat, hanem kedvezôbb beruházási körülményeket és az olcsóbb hitelhez jutás lehetôségét is.

Az EU agrárpolitikai és piacszabályozási rendszere olyan stabilitási tényezôt épít be a román mezôgazdaságba, amely önmagában is javítja termékeink versenyképességét.

Kérdés például, hogyan alakul a hazai tejtermelôk helyzete a csatlakozást követôen? Fontos feltétel, hogy kizárólag extra minôségû tej kerülhet emberi fogyasztásra. Konkrét adatokat szabtak meg: egységnyi tejben hány csíra és testi sejt lehet jelen. Ha ennél többet mutat ki a laboratóriumi vizsgálat, azt már nem veszi át a feldolgozó üzem. Ez a momentum nálunk is várható, pontos idôpontot azonban még nem tudunk. Itt van továbbá a

mindössze néhány tehenet tartó gazdálkodó bukásának vagy fennmaradásának kérdése. Képes-e megvásárolni a fejôgépet és hûtôberendezést, hogy higiéniai szempontból kifogástalan minôségû tejet kínálhasson a felvásárlónak? Érdemes azt is megjegyezni, hogy az EU-tagországokban csak 0,5, 1,5 és 3,5 százalékos zsírtartalmú tejet forgalmaznak. Azok a gazdák, akik nem képesek kifogástalan minôségû tejtermelésre, kezdjenek borjú-hizlalásba — javasolták a szakminisztériumból. Erre van kereslet, és az értékesítés sem jelent különösebb gondot.

A következô hónapokban folyamatosan közlünk EU-s csatlakozással foglalkozó írásokat, amelyeket a gazdálkodók figyelmébe ajánlunk.

B. E.

Abszolút értékben 3 százalékkal nôtt az ipari termelés a 2003 január–november idôszakban, míg a viszonylagos növekedés 3,2 százalékos volt, fôként a feldolgozó iparban tapasztalt pozitív tendenciáknak köszönhetôen.

Az Országos Statisztikai Intézet adatai szerint a feldolgozó ipar 2,9 százalékkal növekedett az elôzô év azonos idôszakához képest a munkanapok számát figyelembe véve. Abszolút értékben 3,6 százalékos volt az iparág növekedése.

Az energetikai ágazatban 1,7 százalékos abszolút és relatív növekedést regisztráltak.

Tavaly novemberben az ipari termelés 3,5 százalékos viszonylagos növekedést produkált 2002 azonos idôszakához képest, az abszolút növekedés megközelítôleg ugyanolyan szintû.

Megtartotta kiemelkedô romániai piacvezetô helyét a Dacia. Az autóból 57,8 ezret szállítottak a hazai piacra, ahol a márka 44,6 százalékos autópiaci részesedéssel büszkélkedhet. Az eladások 9,7 százalékkal növekedtek.

A Dacia hazai és külföldi eladásainak együttes növekedése azonban 19,9 százalékos volt, a teljes eladott mennyiség pedig csaknem 69,2 ezer autó. Külföldön 11,3 ezer talált gazdára, a több mint kétszeres exportértékesítés fô felvevôpiacai a szomszédos államok mellett Törökország, Szíria, továbbá Csehország, Horvátország és Szlovákia.

Tavaly áprilisban jött ki új modellel, a Solenzával a részben francia tulajdonban lévô romániai autógyár. Az öt különbözô felszereltséggel árusított újdonságra 30,8 ezer vevô akadt.

Január 21., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 41 040 lej, 1 USD = 32 976, 1 magyar forint = 155 lej.

Kiadó egyszobás lakás a Grigorescu negyedben. Bére havi 90 euró. Telefon: 0722-846721. (0017)

Nem született különösebb meglepetés a Melbourne-ben zajló ausztrál nyílt teniszbajnokság második napján.

Sikerrel vette az elsô akadályt Andrei Pavel, a 24. helyen kiemelt fehérorosz Makszim Mirnyijt búcsúztatta. Végeredmény: Pavel–Mirnyij 6:7 (2), 6:3, 6:2, 7:6 (2), az összecsapás 3 óra 7 percet tartott... Pavel következô ellenfele az amerikai Glenn Weiner lesz, aki az elsô fordulóban maratoni küzdelemben, ötjátszmás mérkôzésen 7:6 (1), 4:6, 6:3, 3:6, 6:4 arányban verte honfitársát Jeff Salzensteint.

Túl nehéz diónak bizonyult a fiatal Victor Hãnescunak a veterán dél-afrikai Wayne Ferreira, a 31. kiemelt szôke játékos 6:4, 3:6, 7:6 (3), 6:1 arányban gyôzte le.

A wimbledoni bajnok, s második helyen kiemelt svájci Roger Federer könnyedén, három sima játszmában nyert az elsô fordulóban az amerikai Alex Bogomolov ellen, míg a nôk között a szintén amerikai tavalyi döntôs Venus Williams (3.) mindössze 3 játékot "engedélyezett" honfitársának Ashley Harkleroadnek.

Kiesett Greg Rusedski: a doppingbotrányba keveredett a brit szervakirályt a spanyol Alberto Costa búcsúztatta.

Az 5. helyen kiemelt, s a világranglistán ugyancsak ötödik, a múlt hét óta hasfalhúzódással bajlódó Guillermo Coria kiesett az elsô körben: az argentin klasszist a francia Cyril Saulnier gyôzte le három játszmában. A szintén argentin David Nalbandian (8.) viszont könnyedén jutott a 2. körbe, miután 88 perc alatt legyôzte a brazil Ricardo Mellót, míg a tavalyi Roland Garros-gyôztes spanyol Juan Carlos Ferrero (3.) csupán két játékot engedélyezett honfitársának, Albert Montanesnek.

További eredmények az 1. fordulóból:

Férfi egyes:

Roger Federer (svájci, 2.)–Alex Bogomolov (amerikai) 6:3, 6:4, 6:0, Jiri Novak (cseh, 14.)–Olivier Rochus (belga) 6:3, 6:3, 7:5, Thierry Ascione (francia)–Felix Mantilla (spanyol, 23.) 7:5, 6:1, 7:6 (3), Szargisz Szargszjan (örmény)–Jonas Björkman (svéd, 25.) 6:2, 6:3, 6:1, Alberto Costa (spanyol, 26.)–Greg Rusedski (brit) 6:4, 6:3, 6:4, Alberto Martin (spanyol)–Feliciano Lopez (spanyol, 28.) 3:6, 4:6, 7:6 (3), 6:4, 6:2, Juan Carlos Ferrero (spanyol, 3.)–Albert Montanes (spanyol) 6:0, 6:1, 6:1, Cyril Saulnier (francia)–Guillermo Coria (argentin, 5.) 7:6 (7), 6:2, 6:4, David Nalbandian (argentin, 8.)–Ricardo Mello (brazil) 6:2, 6:1, 6:4, Lleyton Hewitt (ausztrál, 15.)–Cecil Mamiit (amerikai) 6:2, 6:4, 0:1-nél Mamiit feladta, Alex Corretja (spanyol)–Martin Verkerk (holland, 17.) 6:4, 1:6, 6:3, 6:4, Augustin Calleri (argentin, 22.)–Christophe Rochus (belga) 6:1, 3:6, 6:3, 7:5, Tim Henman (brit, 11.)–Jean-René Lisnard (francia) 6:2, 6:4, 6:2.

Nôi egyes: Venus Williams (amerikai, 3.)–Ashley Harkleroad (amerikai) 6:2, 6:1, Anasztaszija Miszkina (orosz, 6.)–Sofia Arvidsson (svéd) 6:2, 7:5, Ai Szugijama (japán, 8.)–Tatjána Panova (orosz) 6:4, 6:2, Paola Suarez (argentin, 12.)–Gisela Dulko (argentin) 6:2, 6:2, Anna Smashnova-Pistolesi (izraeli, 14.)–Klara Koukalova (cseh) 6:3, 6:3, Francesca Schiavone (olasz, 18.)–Cristina Torrens Valero (spanyol) 7:5, 6:1, Patty Schnyder (svájci, 22.)–Angelique Widjaja (indonéziai) 6:3, 5:7, 6:3, Lina Krasznoruckaja (orosz, 23.)–Karolina Sprem (horvát) 6:3, 6:4, Amanda Coetzer (dél-afrikai, 27.)–Tara Snyder (amerikai) 6:3, 6:1, Chanda Rubin (amerikai, 9.)–Asa Svensson (svéd) 6:3, 4:6, 6:3, Marija Sarapova (orosz, 28.)–Conchita Martinez Granados (spanyol) 6:4, 6:3, Lisa Raymond (amerikai, 25.)–Maria Sanchez Lorenzo 5:7, 6:3, 6:4, Kristina Brandi (Puerto Rico-i)–Conchita Martinez (spanyol, 13.) 7:6 (7), 6:1, Silvia Farina Elia (olasz, 20.)–Henrietta Nagyová (szlovák) 6:3, 6:3, Kim Clijsters (belga, 2.)–Marlene Weingärtner (német) 6:3, 6:2.

Egy kis történelem, pénzdíjak
A férfiak 1905, míg a nôk 1922 óta vesznek részt az Australian Openen.

Melbourne 47, Sydney 17, Adelaide 14, Brisbane 8, Perth 3 alkalommal lehetett házigazda, míg 1906-ban és 1912-ben Új-Zélandon rendezték a tornát.

A szervezôk 1972-ben határoztak úgy, hogy a legnagyobb teniszstadiont biztosító városban, Melbourne-ben lesz a végleges otthona az ausztrál nemzetközi bajnokságnak. A Kooyong Tennis Club füves pályáin 1987-ig versengtek a legjobbak, majd a következô évtôl a nagy érdeklôdésre való tekintettel a Flinders Parkban (1996-tól Melbourne Park) rendezték a mérkôzéseket.

A Grand Slam-viadal történetének legfiatalabb férfi egyéni bajnoka az ausztrál Ken Rosewall, aki 1953-ban 18 évesen és 2 hónaposan diadalmaskodott. A legidôsebb gyôztesként is ôt jegyzik: 1972-ben 37 évesen és 2 hónaposan szerezte meg az elsôséget. A nôknél a svájci Martina Hingis számít a legifjabb bajnoknak, mivel 1997-ben 16 évesen és 3 hónaposan Melbourne-ben érte el élete elsô egyéni Grand Slam-sikerét. A legidôsebb bajnok az ausztrál Thelma Long: 1954-ben 35 évesen és 8 hónaposan diadalmaskodott.

Az egyéni versenyekben eddig az ausztrálok voltak a legsikeresebbek, ugyanis a férfiaknál 50, míg a nôknél 43 alkalommal avattak hazai bajnokot. Az Egyesült Államok játékosai 38 (17 férfi, 21 nôi), a svéd teniszezôk 6 (valamennyi férfi) elsôséggel következnek a sorban.

A legutóbbi két kiíráshoz hasonlóan a nôi és a férfi indulók ismét azonos pénzdíjért játszanak.

Pénzdíjak:

Férfi és nôi egyes: gyôztes: 1 200 000 ausztrál dollár (tavaly: 1 127 850 ausztrál dollár), döntôs: 600 000 (563 925), elôdöntôsök:

300 000 (281 962), negyeddöntôsök: 150 000 (140 981), nyolcaddöntôsök: 75 000 (70 491), 3. forduló: 46 000 (43 309), 2. forduló: 28 000 (26 392), 1. forduló: 18 000 (16 897), összesen: 12 768 000 (12 004 900).

Férfi és nôi páros: gyôztesek (összesen): 437 230 (tavaly: 419 715 ausztrál dollár), döntôsök: 218 615 (209 857), elôdöntôsök: 108 610 (104 261), negyeddöntôsök: 54 305 (52 130), nyolcaddöntôsök: 30 633 (29 405), 2. forduló: 16 708 (16 040), 1. forduló: 9400 (9023), összesen: 3 806 958 (3 654 456).

Vegyes páros: gyôztesek (összesen): 131 798 (tavaly: 124 080 ausztrál dollár), döntôsök: 65 899 (62 040), elôdöntôsök: 32 949 (31 020), negyeddöntôsök: 15 189 (14 300), nyolcaddöntôsök: 7595 (7150), 1. forduló: 3681 (3465), összesen: 444 000 (418 000).

Nôi világranglista
Nem sok változás történt a nôi teniszezôk világranglistájának élcsoportjában, míg az elsô százban változatlanul három magyar található.

A WTA-világranglista:

1. (1.) Justine Henin-Hardenne (belga) 6830 pont, 2. (2.) Kim Clijsters (belga) 6373, 3. (3.) Serena Williams (amerikai) 3916, 4. (4.) Amelie Mauresmo (francia) 3419, 5. (5.) Lindsay Davenport (amerikai) 2936, 6. (6.) Jennifer Capriati (amerikai) 2766, 7. (7.) Ansztaszija Miszkina (orosz) 2629, 8. (8.) Jelena Gyementyijeva (orosz) 2417, 9. (9.) Ai Szugijama (japán) 2369, 10. (10.) Chanda Rubin (amerikai) 2297, ..., 39. (39.) Mandula Petra 798,75, ..., 77. (76.) Czink Melinda 467, ..., 80. (78.) Kapros Anikó 445,75.

Férfi világranglista
A férfiak hagyományos világranglistájának élcsoportjában nem történt változás, továbbra is az amerikai Andy Roddick vezet.

A hagyományos világranglistán (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Andy Roddick (amerikai) 4535 pont, 2. ( 2.) Roger Federer (svájci) 4375, 3. ( 3.) Juan Carlos Ferrero (spanyol) 4145, 4. ( 4.) Andre Agassi (amerikai) 3425, 5. ( 5.) Guillermo Coria (argentin) 3330, 6. ( 6.) Rainer Schüttler (német) 3205, 7. ( 7.) Carlos Moyá (spanyol) 2380, 8. ( 8.) David Nalbandian (argentin) 2060, 9. (10.) Mark Philippoussis (ausztrál) 1640, 10. ( 9.) Sebastian Grosjean (francia) 1630.

Az ATP Race állása (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (2.) Dominik Hrbaty (szlovák) 70 pont, 2. ( 2.) Moyá 59, 3. (1.) Nicolas Escude (francia) 50, 4. (–) Lleyton Hewitt (ausztrál) 35 és (2.) Ivan Ljubicsics (horvát) 35, 6. (5.) Llorda (francia) 28, 7. (6.) Paradorn Srichaphan 27, 8. (57.) Nadal (izraeli) 25, 9. (7.) Augustin Calleri (argentin) 23 és (–) Tommy Robredo (spanyol) 23.

A sors úgy hozta, hogy a hetvenes évek elején szüleimmel együtt költöztünk Kisbácsba. Gyerekként hamar összebarátkoztam a körülöttünk lakó fiatalokkal, és a hétköznapi Nádas-parti hancúrozások mellett bevett szokássá vált, hogy vasárnap elôbb templomba kellett menni, majd onnan gyorsan a faluvégi sportpályára, futballmeccset nézni.

Éveken keresztül gyönyörködtem abban a csapatban, amely többször is városi és megyei bajnok lett, felnôtt bajnokságokat nyert, csak pénzhiány miatt nem tudott továbblépni. De ki ne hallott volna akkoriban a Bácsi Partizánról. A sok ifjú rajongó közül 1974–1976 között tagja lehettem ennek a kitûnô csapatnak. Kiváló személyiségek játszottak benne, de mindenki cserélhetô volt, egyetlen kivétellel: a 7-es számot viselô "császárral". Becsületes nevén Balázs István, közismertebben Culi, több megyei klubcsapatnál megfordult, sôt, a Kolozsvári CFR ifi csapatából eljutott az országos ifi válogatott keretig. Mindenhol ismerték, mindenhol szerették, minden klub magának akarta volna, mert gyorsasága, finom cselei és bôdületes lövései páratlanok voltak a környéken. De ô mégis a Partizánt választotta, ahol ontotta a gólokat, és ahol annyi örömet szerzett a kisbácsi rajongóknak. Jó labdaérzéke volt, amikor már lövésre lendült a lába, azt kiáltotta: "hadd ott" — csak azután került a laszti a hálóba; majd röviden legyintett a kezével, és félhangosan odakiáltott a közönségnek: "a császár, az én vagyok". És nemcsak a pályán volt ô a császár, hanem a játéktéren kívül is. Mérkôzés után, honoráriumként egy-egy sört kaptunk, mindenki elvette a maga üvegét, majd a császár a többit ládástól maga elé húzta, és ha véletlenül valaki sandán nézett rá, ismét megemlítette: "a császár, az én vagyok!".

Igen, a császár ô volt és ô is maradt mindig. De Culi már a múlté, január 13-án, 57 évesen itt hagyott minket. Családját, unokáját, ismerôseit és rajongóit. Szívinfarktus okozta hirtelen és váratlan halálát. A "császár" elment, de emléke örökké megmarad.

Culi! Elmentél, oda, ahol edzôink és néhány csapattársunk pihen, oda, ahol majd egyszer találkozunk, ahol majd az emlékek felidézése közben ismét elmondhatod: "a császár, az én vagyok". Nyugodjál békében!

Csapattársaid nevében:
Deák Ferenc

Az egyik lába rövidebb a másiknál David Beckhamnek, a Real Madrid angol válogatott labdarúgójának.

Az orvosok erre már akkor felhívták a klasszis figyelmét, amikor a Manchester Unitedtôl a spanyol sztárcsapathoz igazolt.

— Megmondták, hogy a bal lábam rövidebb — mondta Beckham a News of the World címû angol lapnak. — Hozzátették, hogy ez egyébként gyakori az embereknél, az én esetem egy kicsit eltér a többitôl. Egyébként egészen az átigazolásomig fogalmam sem volt errôl, nem éreztem semmi különöset.

Az orvosok szerint ez az apró rendellenesség az egyik oka, hogy Beckham gyakran bajlódik kisebb sérülésekkel. A középpályás a mindennapok során cipôbetétet használ, de a futballcipôbe nem tesz ilyet.

— Nem viselek cipôbetétet játék közben. Nem szeretem, mert éreznem kell a cipôt, legfôképp a szabadrúgások során — tette hozzá Beckham.

Sima Newcastle siker
A Newcastle United hazai pályán magabiztos, 3–1 arányú gyôzelmet aratott a Fulham ellen az angol labdarúgó Premier League 22. fordulójának zárómérkôzésén.

Az állás: 1. Arsenal 52 pont, 2. Manchester United 50, 3. Chelsea 46, 4. Charlton Athletic 37, 5. Newcastle United 33, 6. FC Liverpool 32, 7. Fulham 31.

Több európai futam bojkottját helyezték kilátásba a Forma–1-ben szereplô csapatok.

Az istállók vezetôi azért fontolgatják ezt a lépést, mert az Európai Unióban érvényes szabályozás szerint ôrizetbe vehetik ôket, amennyiben a hozzájuk tartozó pilóta esetleg életét veszti a pályán.

A törvény Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Belgiumban már él, Németországban, Franciaországban és Olaszországban pedig márciusban lép életbe.

A csapatok nevében a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) arra kérte az érintett országokat, adjanak garanciát, hogy egy tragédia esetén nem vonják felelôsségre az érintetteket.

Folytatódnak a tárgyalások a Baumgartner-ügyben
A Minardi-csapat tudtával tovább folyik az egyeztetés azért, hogy Baumgartner Zsolt 2004-ben a Forma-1-ben szerepelhessen.

A Baumgartner Team arról tájékoztatott, hogy — az emberek hihetetlen mértékû segítôkészségét tapasztalva — nem kívánja feladni a reményt, és igyekszik biztosítani a pénzügyi feltételeket.

Megszakította a döntetlensorozatot Lékó Péter: világossal legyôzte a moldovai Viorel Bologant a hollandiai Wijk aan Zee-ben zajló sakk szupertorna nyolcadik fordulójában, s öt pontjával — egy ponttal lemaradva az éllovas Viswanathan Anandtól — jelenleg a harmadik helyen áll. A magyar nagymester a 30. lépés után késztette feladásra ellenfelét.

Lékó kedden az orosz Peter Szvidler ellen ült asztalhoz, és a sötét bábukat vezette.

Az állás: Anand 6 pont, Adams 5,5, Lékó 5, Kramnyik, Topalov, Szvidler 4,5–4,5, Akopjan, Van Wely 4–4, Shirov 3,5, Barejev, Bologan, Szokolov, Csong 3–3, Timman 2,5.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -