2004. január 24.
(XVI. évfolyam, 18. szám)

Kolozsváron — és nem csak ott — a lakáshelyzet évek óta változatlan. Változatlanul rossz, nehéz, kilátástalan, fôleg amióta nem történnek látványos (tömbház)építkezések, sok többlakásos épületet visszaszolgáltattak a jogos tulajdonosoknak, felduzzasztották a város lakosságát, és mivel felnôtt egy fiatal generáció, amely családot alapítva külön és önállóan élne, ha lenne hol. Lakásra lenne szükségük a fiataloknak, és sok olyan családnak, személynek, akiket kilakoltattak, vagy ennek veszélye fenyegeti ôket az államosított lakások visszaadása nyomán. Mi a valós helyzet, és mi rá a megoldás? — errôl kérdeztük Boros János kolozsvári alpolgármestert.

Vannak ügyesek, akik rendelkeznek elegendô pénzzel lakás vásárlására vagy építkezésre. Mások szerencsések, mert kényelmesen elférnek a szülôk lakásában, örököltek valamilyen ingatlant, vagy idejében és olcsón megvásárolták állami (és nem államosított), illetve vissza nem igényelt lakásukat. De nagyon sokan kínlódnak, nyomorognak szûk lakáskörülményeik miatt, és ami még rosszabb, a tulajdonosok által visszakért és természetben visszaadott lakások lakóit (bérlôket vagy újdonsült tulajdonosokat) cserelakás ellenszolgáltatása nélkül utcára tehetnek és tesznek. A helyi hatóságok segítségében nem bíznak, hiszen az annyira távlati, hogy nem oldja meg azonnal problémájukat, a lakáshiányt. Már csak ezért sem teljesen mérvadó, de még így is megdöbbentô, hogy több mint kétezren várnak lakásra a városháza elôjegyzési lakáslistáján.

1992-ben még 14 000 állami lakás szerepelt a polgármesteri hivatal lakásállományában, mondta Boros János alpolgármester. Ez a szám egyre csökkent, és amióta 1996-tól megkezdték a lakáseladásokat a 112-es törvény alapján, már csak 2 200 az állami lakások száma. Az eladást a 10-es törvény felfüggesztette, majd újraindították ezt a tevékenységet, de már egyre kevesebbet adnak el: aki tehette, már megvásárolta lakását, sok idôs, egyedülálló ember pedig nem tudja megvenni. A visszaigénylés során legtöbb esetben a tulajdonosok visszakapták ingatlanjukat, ami miatt egyre többen lesznek ismét "lehetséges" lakásbérlôk, hiszen a tulajdonosnak nem érdeke, és nem minden esetben köteles szerzôdést kötni az ott lakókkal. A helyi önkormányzatok ebbe nem szólhatnak bele, az érintettek helyzete pedig valóban elônytelen, állapította meg Boros János. Számukra telket lakásépítésre legfeljebb egy-két év múlva utalhat ki a hivatal, lakást azonban nem tudnak biztosítani.

Körvonalazódik viszont egy lehetséges megoldás, de ez is távlati, mondta az alpolgármester. Lakásépítési programot indítanak, amelyre el is különítettek pénzösszeget a helyi költségvetésben. Szociális tömbházat építenének, ahol fôként azoknak biztosítanának lakást, akiket kilakoltatnak, és semmi esélyük lakáshoz jutni vagy építkezésbe kezdeni. Kizárólag városházi beruházásról van szó, amellyel gyakorlatilag az állami lakásalapot növelnék. Hiszen az említett 2200 állami lakás is inkább csak papíron létezik, mivel ezekbôl évente legtöbb 45–50 szabadul fel az utolsó bérlô elhalálozása miatt (99%-ban) vagy a lakbér ki nem fizetéséért (az esetek 1%-a). A megüresedett lakásokkal (amelyek sokszor 1 szobából állnak, mellékhelyiségek nélkül) nem tudják megoldani a több mint kétezer igénylô helyzetét. Amennyiben felépül a szociális tömbházlakás, 100–120 lakásigénylési kérésnek tudnának csak eleget tenni.

A lakásépítési programot évek óta el kellett volna kezdeni, de erre hiányzott az akarat a városházán. Azóta emelkedtek az árak, és többfelé kellett osztani a helyi költségvetést is. Idén újabb "kiadási lehetôség" jelent meg a büdzsében. Körülbelül 20 milliárd lejt különített el a helyi tanács kártérítések kifizetésére azokban az esetekben, amikor a visszaigényelt ingatlant nem lehet természetben visszaszolgáltatni, magyarázta az alpolgármester. Mivel a központi költségvetés ilyen célra semmit nem irányoz elô, végsô soron ez is az önkormányzatokat terheli majd. A lakás visszaszolgáltatás nehézkesen halad — a 3 200 felszólításból eddig 600 esetet tárgyaltak —, a kártérítés felbecsülése azonban pontos jogszabály híján még ennél is bonyolultabb, mondta Boros János. Egyelôre nem lehet tudni, kit, mikor, milyen formában kártérítenének, és ráadásul óriási összegekrôl van szó. A városközpontban például, egy nagy ingatlan esetében, akár néhány tízezer milliárd lejt is ki kellene fizetni a jogosultaknak.

Ú. I.

Megegyezés született a pártok között arról, hogy a helyhatósági választásokon — a parlamenti választásokhoz hasonlóan — bevezetik az 5 százalékos bejutási küszöböt. Eszerint a pártok akkor szerezhetnek mandátumokat az önkormányzatokban, ha a megyei, illetve tanácsosi listájukra leadott szavazatok száma eléri az érvényes szavazatok 5 százalékát. Ez — a számítások szerint — azokban a megyékben, településeken okozhat gondot az RMDSZ-nek, ahol a tanácsok 20-nál több tagúak, a magyarok aránya pedig 5 százalék körül mozog. Körképünkbôl kiderül: négy megyébôl álló kis térségünkben Fehér megye mindenképpen felkerül a veszteséglistára. (Részletek az 5. oldalon)

Adrian Nãstase kormányfôhöz fordult levélben a verespataki aranybánya-projektet ellenzô Alburnus Maior Egyesület. A mintegy 350 helyi családot képviselô civil társadalmi szervezet azt nehezményezi, hogy a mûvelôdési tárca — rendkívül homályos eljárások nyomán — az egész Cârnic-hegységet kivonta a régészeti szempontból védett zónák közül, s csupán egy kis részt, a hegység keleti részén tartott meg kutatás céljára.

Az Alburnus Maior kérésére a tárca megtagadta a döntés alapjául szolgáló tanulmányok kiadását, bár azok nem titkosítottak. Emiatt a verespataki egyesület azt kéri a miniszterelnöktôl, hogy — akár a Román Akadémia bevonásával — indítson vizsgálatot az ügyben.

"Holt lelkek" tízezrei szerepelnek páciensként a román fôváros háziorvosainak nyilvántartásaiban — derítette ki Bukarest városi egészségbiztosítási hatósága.

Miután az említett hatóság összevetette a bukaresti háziorvosok gondozottainak névjegyzékét a rendôrség lakosság-nyilvántartási adataival, megállapíthatta, hogy nem kevesebb mint 40 ezer elhunyt személyt továbbra is élô páciensként tartanak nyilván a háziorvosok.

Az egészségbiztosítás bukaresti illetékesei ugyanakkor siettek leszögezni: ez a rendellenesség nem a háziorvosok vétke. A baj gyökere, hogy nincs összhang a sokszor amúgy is hibás lakossági nyilvántartásnak, az elhalálozások regisztrálási rendszerének, valamint az egészségügyi ellátás intézményeinek az adatai között. A kórházakban elhalálozottak nevét és számát vagy a mentôszolgálatok által kiállított halotti bizonyítványok adatait senki sem közli a háziorvosokkal, akiket a legtöbbször az elhunytak hozzátartozói sem értesítenek. Gyakori eset, ugyanakkor az is, hogy egy-egy személy két-három háziorvos nyilvántartásában is szerepel.

Cozmin Gusã lehetne a Demokrata Párt polgármesterjelöltje Kolozsváron, jelentette be pénteki sajtóértekezletén Emil Boc, a párt ügyvezetô elnöke, majd pontosított: az lesz a párt jelöltje a polgármesteri székre, aki február végén a legnépszerûbbnek bizonyul a választópolgárok körében. Emil Boc azt sem tartja kizártnak, hogy ô maga induljon a polgármesteri székért folyó versengésben, amennyiben ô bizonyul a legnépszerûbb demokratának. Ôt ajánlja a Demokrata Párt elnöke, Traian Bãsescu is. A mérlegelésen a helyhatósági választások elôkészítésével megbízott demokrata párti csapat egyik tagja, Gusã mellett más nevek is szóba jönnek majd, a cél a legmegfelelôbb személy kiválasztása. A DP konzultálni fog a liberálisokkal is arról, állítsanak-e közös jelöltet júniusban.

A kistelepülési önszervezôdés esélyei

Rendhagyó képzési program színhelye lesz hétfôn, január 26-án az árvagyerekek aranyosgerendi szociális központjának tanácsterme.

Görög Júlia, a helyi Bánffy István Kulturális Egyesület vezetôje a civil önszervezôdés kistelepülési esélyeirôl szóló szakmai tanácskozásra hívta egybe a kistérség magyar közösségeinek képviselôit, 16 órára.

A képzést Pillich László, a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány vezetôje tartja az autonóm közösségépítô egyesületek alapításának fontosságáról, az anyagi forrásképzés, mindenekelôtt az aktuális pályázati kiírások lehetôségeirôl, valamint a civil szervezeti együttmûködés elônyeirôl, közösségmegtartó szerepérôl.

A szervezôk a már bejelentkezett aranyosegerbegyi, aranyosgyéresi, detrehemtelepi, felvinci, hadrévi, harasztosi, marosludasi (Andrássy-telepi), marosújvári, székelykocsárdi, tordai résztvevôk mellett valamennyi további érdeklôdôt szívesen látnak.

BALASSA PÉTER JUTALOM. A Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszéke egykori magyarországi vendégprofesszora, dr. Balassa Péter egyetemi tanár, esztéta emlékére emlékdíjat alapított, amelynek elsô kiosztására hétfôn, 2004. január 26-án 10 órakor kerül sor a Bölcsészkar Ottlik-termében.

A BRETTER GYÖRGY IRODALMI KÖR január 26-án, 19 órakor tartja következô összejövetelét a Bulgakov Kávéház (Virág utca 17. ) pincéjében. Meghívott Nagyálmos Ildikó. Vitaindító: Karácsonyi Zsolt.

SÁRÁKAT, ÁGNESEKET KÖSZÖNTENEK A NYUGDÍJASKLUB ÖSSZEJÖVETELÉN. Sok szeretettel várják a szórakozni vágyókat január 25-én, vasárnap du. 5 órától a Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti Heltai-alapítvány klubtermében.

Újabb keletû ünnepeink közé tartozik a Magyar Kultúra Napja, amelyet alig másfél évtizede tartanak számon az anyaországban. Erdélyben, azaz Kolozsváron idén elôször adóztak operaelôadással e nap — Kölcsey Himnuszának befejezése — emlékének.

Az elôadás kezdete elôtt Simon Gábor igazgató és Cseh Áron, a Magyar Köztársaság kolozsvári fôkonzulja köszöntötte a közönséget. Utóbbi elmondta, hogy ez az ünnep nem mérhetô ugyan történelmi esemény évfordulójához, mégis fontos. Ilyenkor rendezvények sorozata emlékeztet múltunkra, hagyományainkra, amelyeknek sajátos jegyeit ápolni és ôrizni kell. A fôkonzul beszédében kitért arra is, hogy a magyar himnusz — más országok himnuszával ellentétben — nem a nemzeti gôg és büszkeség kifejezôdése, hanem alázatos ima, könyörgés. Tamási Áron szavai szerint mindannyian szerves egységet alkotunk: földünk, történelmünk, irodalmunk, halottaink és élô népünk van, amelyek összekovácsolnak. Bár a Himnusz megírása óta több mint másfél évszázad telt el, ez a költemény — amelyet Erkel Ferenc zenésített meg —, átívelt az 1848-as honvédek harcán, az önkényuralmon. (Joggal tehetjük hozzá: túlélt olyan történelmi katasztrófákat is, mint a huszadik század világháborúi és ezek tragikus következményei, az impériumváltozások, valamint a fél évszázados kommunista diktatúra.) A fôkonzul tudomásunkra hozta, hogy Magyarország kolozsvári konzulátusának három diplomatája 250 kolozsvári gimnáziumi tanulót hívott meg erre az elôadásra — magyarán: átvállalta a jegyek térítését —, és ezt a tevékenységet negyedévenkénti rendszerességgel folytatni kívánják. Egyrészt azért, hogy a Kolozsvári Magyar Operát — mint a régióban egyedülálló nemzetiségi mûvelôdési intézményt — támogassák, másrészt megismertessék és megszerettessék ezzel a korosztállyal az opera mûfaját.

Az ünnepi elôadás (Erkel Ferenc: István király) szünetében Laskay Adrienne A Kolozsvári Magyar Opera 50 éve címû könyvének bemutatójára került sor. A kötet az Erdélyi Híradó Kiadó gondozásában jelent meg. A kiadó képviselôjének rövid beszéde után a szerzônek adták át a szót, aki kifejtette: arra törekedett, hogy objektív munka szülessen. Gyerekkora óta figyelemmel kísérte az intézmény életét, és 1984-tôl nyugdíjazásáig az intézmény alkalmazásában állt — mint karmester és karigazgató —, ezért tartotta fontosnak a sajtóvisszhangok, a kritikák tükrében bemutatni az elmúlt ötven évet. Ugyanez az elv érvényesült a kötet felépítésénél is. A könyv elsôsorban intézménytörténeti alkotás, másrészt kultúrtörténeti munka, amelynek jelentôs szociográfiai vetülete is van, de a szerzô az értékelés és önértékelés közötti egyensúly megtartására törekedett. Egyúttal felrótta a Kolozsvári Gh. Dima Zeneakadémiának a szakemberhiányt — azaz, hogy az elmúlt idôszakban nem "nevelt ki" magyar muzikológust, aki az opera mûködését zenekritikusként méltassa. A könyv "kiáltó szó" az intézményért, amely a leépülés útján jár, ezért azonban a teljes magyar közösségnek vállalnia kell a felelôsséget. Köszönetét fejezte ki az Erdélyi Híradó Kiadónak, amely a munka anyagi feltételeit biztosította. A bemutató záróbeszédében Simon Gábor igazgató mondott köszönetet a könyv szerzôjének, majd optimizmusának adott hangot: szerinte a társulat nem áll szétbomlás elôtt, hiszen a jelenleg közel 300 tagú intézmény él, és továbbra is a kolozsvári operalátogató közönségért létezik. Visszakanyarodott az 1792-es színházalapítás évéig és tényéig, majd azokra emlékezett, akik az elmúlt fél évszázadban a társulatért való önfeláldozó tevékenységükkel kivívták az utókor tiszteletét, s akiknek fényképei — számuk már meghaladta a százat — a bal oldali páholysortól kijövet láthatók.

Ami az elôadást illeti, inkább az igyekezetet emelném ki: az elôadók igyekeztek jó színvonalon teljesíteni, a közönség pedig udvarias tetszésnyilvánításának adott hangot: a Magyar Kultúra Napján nemzeti operaszerzônk eme kevésbé népszerû operáját is megtapsolták.

Hintós Diana

Weöres Sándor költôi munkásságára emlékeztek január 22-én délután a Római Katolikus Nôszövetség székhelyén, a Szent Gábor Ifjúsági Fórum szervezésében, az Arany kés forog címû elôadással. Amint azt Schuller Hajnal, a fórum igazgatója is kifejtette: a mai Erdélyben méltatlanul keveset emlegetjük Weöres Sándort, pedig irodalmunkban maradandót alkotott.

Az elôadók, a Római Katolikus Gimnázium Szép magyar beszéd körének diákjai, huszonkilenc Weöres-verset, versrészletet tolmácsoltak a közönségnek. Zenei kísérettel (Sturzán Krisztina — furulya, Nagy Tímea Szende — gitár, Varga Borbála — dob) hangszerelt produkciójukat Varga Borbála XII. osztályos diák állította össze. A szavalók névsora: Fátyol Róbert, Muntean Adél, Teleki Zsolt (IX. oszt.); Adorjáni Tünde, Jancsó Noémi, Tóth Kinga, Nagy Tímea Szende (X.); Gáll Emese, Gáll Tünde, Sturzán Krisztina (XI.); Lukács Katalin, Tordai Réka, Szabó István, Varga Borbála (XII.). Az est végén az elôadók köszönetet mondtak Gáspár Mária tanárnônek és Majó Júlia zenésznek a felkészülésükhöz nyújtott segítségükért, valamint a házigazdáknak, akik lehetôvé tették, hogy mûsorukkal a magyar kultúra kolozsvári ünnepnapját gazdagítsák.

Ö. I. B.

Tegnap este a Phoenix könyvesboltban Szilágyi Domokos és Plugor Sándor közös munkáját, az Öregek könyve címû verses-rajzos reprint kötetet (a veszprémi Kollázs Kiadó gondozásában) Kántor Lajos irodalom-kritikus mutatta be. Annak idején mindkét szerzô a magyar kultúra sok jelentôs képviselôjét dolgozta fel a maga idôtálló mûvészi eszközeivel, ezért szerencsés a könyv újbóli megjelentetése éppen a magyar kultúra ünnepén. A kötet alapgondolata, amelyet lapunk már bemutatott olvasóinak, Plugor Sándor már elôzôleg elkészült, idôs embereket ábrázoló portrérajzaiból született meg, ehhez járult hozzá Szilágyi Domokos a maga nehéz sorsot és játékosságot, öniróniát ötvözô motívumokban bôvelkedô verseivel, amelyeket még kórházi ágyán is írt.

Az eseményen Sebesi Karen Attila olvasott fel a kötetbôl, amelyhez Sebesi Hripszimé Tündér népdal-ízelítôje társult.

Ördög I. Béla

A Korunk Galéria másodszorra adott otthont Pusztai Péter grafikus-fotómûvész tárlatának, az elsôt 25 éve nyitották meg.

Az alkotó Szárazajtán született, de Kanadában él, ezért nem lehetett jelen a megnyitón, 20 kiállított munkája azonban közel hozta a mûvészt közönségéhez.

Nem egyszerû, lefényképezett valóságot tár elénk: minden darab izgalmas képzômûvészeti munka — mutatott rá méltatásában Kántor Lajos.

A megnyitó mûsorában Balázs Imre József saját verseibôl olvasott fel, végül a Hollandus Zoltán, Nucu Pandrea páros rendkívüli zenei élménnyel ajándékozta meg a jelenlévôket.

F. I.

Bizony már évtizede is annak, hogy utoljára megfordultam a Kolozsvár alsóvárosi RMDSZ-székházban. Akkoriban még csupán egy itt-ott füstölgô vaskályha keltette a téli fûtés illúzióját a nem is olyan aprócska pinceteremben. Ma már tekintélyes csempekályha ontja duruzsoló melegét, a falakon varrottasok, a sarokban már szinte letûnt korok hangulatát idézô sok-sok bakelitlemez és régi nagy rádió, de tôle alig egy méterre modern tévé- és videokészülék. A falon térképek.

Január 22-én délután arra számítunk, hogy a januári fagyban féltucat embernél több nem jön el a meghirdetett elôadásra. Kellemesen csalódunk — 4 óra körül szinte percenként cseng a kaputelefon. Lassan már közel kéttucatnyian melegszünk a pincében, kortyolgatjuk a háziak finom kávéját. Többnyire idôs emberek, fôként nagymama korabeli nénikék ülik körül a hosszú asztalt. Ábrahám Emese elnök bemutatja az est elôadóját, dr. Sándor László Dezsôt, aki Kolozsváron már lassan közismertté és közkedveltté válik érdekes részletekkel fûszerezett történelmi elôadásaival, egyszerû, természetes, pontos, tartalmas, csemegeízû elôadásmódjával. Ezúttal a Zrínyiekrôl szól az elôadás. Európa térképe nagy segítséget jelent, egészen pontosan felviláglik a török birodalom, az osztrák császárság, a horvát Zrínyiek felségterülete. Szinte észrevétlenül röpül el az egy óra. Búcsúzik, szedelôzködik a társaság. Egy hölgy beiratkozik a szervezetbe. A Párizs utcai RMDSZ-székházban. Amely korántsem elsôsorban és kizárólag a politika helye, sôt. Sokkal inkább amolyan kulturális központ, klubhelyiség, további néhány lakótelepi székházhoz hasonlóan. Jó volt ott lenni. Jövô héten Csomafáy Ferencet várják, a Romániai Magyar Szó kolozsvári tudósítóját. És természetesen sok-sok érdeklôdôt, nem csak a kerületbôl, hanem a város minden sarkából.

(ke)

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Volt egyszer egy Mexikó — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ EURIMAGES — Good bye, Lenin! — német bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától és kedden egész nap.

GYÔZELEM — A buliszerviz — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel: szerdán egész nap.

FAVORIT — Már megint a rosszfiúk — amerikai. — Vetítések idôpontja: 13, 16, 19; kedvezménnyel: csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — Nem férek a bôrödbe — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától, hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — New York bandái — amerikai. — Vetítések idôpontja: 16, 19; pénteken, szombaton, vasárnap: 21.30; kedvezménnyel: naponta 16 órától és szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Amerikai pite — Az esküvô — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap: 21 órától; csütörtökön zárva.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Január 25-én, vasárnap este 7 órakor: Pirandello: Öltöztessük fel a mezteleneket — stúdióelôadás — nyilvános fôpróba. Rendezô: Bocsárdi László m. v.

Január 26-án, hétfôn este 7 órakor: Pirandello: Öltöztessük fel a mezteleneket — stúdió-elôadás — elôbemutató. Rendezô: Bocsárdi László m.v.

Január 28-án, szerdán este 7 órakor: Pirandello: Öltöztessük fel a mezteleneket — stúdió-elôadás — bemutató elôadás. Rendezô: Bocsárdi László m. v.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Január 25-én, vasárnap este 7 órakor: Carlo Goldoni: Két úr szolgája.

Január 27-én, kedden este 7 órakor: Gellu Naum: Exact în acelasi timp.

MAGYAR OPERA

Január 25-én, vasárnap de. 11 órakor: Kacsoh Pongrác: János vitéz. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendezô: Dehel Gábor.

Január 29-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Prokofjev: Hamupipôke — balett. Vezényel: Hary Béla. Rendezô koreográfus: Áment István m. v.

ROMÁN OPERA

Január 26-án, hétfôn este 7 órakor: Verdi: Requiem. Vezényel: Marco Valerio Marletta (Olaszország).

Január 25-én, vasárnap de. 10 órakor: Betlehembe menjünk el — magyar tagozat; déli 12 órakor: Hamupipôke — román tagozat.

AGNUS RÁDIÓ

Ma, január 24-én, szombaton 13.05 órától: Erdélyi Sajtóklub. Meghívottak: Tibori Szabó Zoltán (Szabadság), Rostás Szabolcs (Krónika), Somogyi Botond (Üzenet).

Szerkesztô-mûsorvezetô: Fábián Tibor.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Sehogysem jött, hogy elfogadjuk a hihetetlent. Jutka, akivel valamikor együtt játszottunk a homokban, akivel hátunkon a karton iskolatáskával együtt koptattuk a Bulgária-telep macskaköveit, akivel együtt izgultunk át annyi vérfagyasztó latinórát a líceumban, s hajnalig tartó iskolabálokat táncoltunk át, egymás kezébôl kapkodva ki nádszál derekát, elárulta szerény, de meghitt közösségünket.

Amióta híre ment, hogy egy külföld felé kacsingató papnövendék csapja neki a szelet, megfagyott körülötte a világ. A régi barátnôk tisztes távolságból, irigykedve néztek fel rá, mi fiúk, akik a csillagokat is lehoztuk volna érte az égrôl, sértôdötten fordultunk el tôle, magunkban elátkozva az összes szenteket, akik közénk küldték azt az Isten szolgájának szegôdött selyemfiút, hogy elrabolja tôlünk féltve ôrzött ideálunkat.

Mert, ha van zsiványbecsület a világon, Szôke Jutka minket illetne meg!

Ha kicsengetés után az iskolakapu elé húzott a fekete Volga, s Jutka tüntetô eleganciával elfoglalta a helyét a bôrrel kárpitozott ülésen, úgy éreztük, kisemmizett senkik vagyunk, akik annyit sem érdemlünk meg, hogy beszippantsuk az utca kavargó porát, amit a csikorgó kerekekek hagytak maguk után.

A világ nem akart tudomást venni sértett önérzetünkrôl. Ha Jutkát a táblához hívták felelni, vadonatúj mohair szvetterét végigsimítva állt fel a padból, s fittyet hányva sóvárgó pillantásunkra illegette formás gömbölyûjét a katedráig. A tudományokban legkevesebb egy lóhosszal elôttünk járt. De hiába fújta hibátlanul Cicero híres vádbeszédjét, a latintanárnô miután végighallgatta, váratlan kérdéssel fordult hozzá:

— Honnan szerezted ezt a szép szvettert, Jutka?

— Egy barátunk hozta külföldrôl — válaszolt kényeskedve, miközben fölényes pillantást vetett az osztályra.

Ebben a pillanatban mindannyian éreztük, hogy óriási szakadék választja el tôlünk.

Az elkövetkezô hetek nem voltak alkalmasak sértett önérzetünkön töprengeni. A nagy megpróbáltatás közeledte fegyverszünetet diktált az érzelmi hadtereken. Aztán, amikor végleg lehullott diákéveink színpadán a függöny, s ki tragikus hôsként, ki babérkoszorúval a fején hagyta el a szép illúziókat jelentô deszkákat, már nem maradt idônk titkolt sérelmeinken tépelôdni. Megkezdôdött a várva várt színdarab, amit úgy neveznek, hogy "Az élet komédiája".

A Nagy Rendezô pillanatok alatt átrendezte a színpadot. Az új szereposztás a feje tetejére állította a megszokott értékrendet. Miközben ünnepelt fôkolomposok tûntek el a forgószínpad süllyesztôjében, szürke statisztikából lett váratlanul elismert bonviván.

Közben, mint megkergült juhnyáj futottak az esztendôk. Alig fordultunk kettôt-hármat a világban, már a tízéves számvetésre hívott az iskolacsengô.

Visszatértünk számot adni viselt dolgainkról, jót s rosszat, mi elmúlt egybevetve. Voltak, akik könnyes szemmel számoltak be reménytelen szerelmükrôl, s voltak akik örömkönnyekkel a szemükben szóltak az új jövevényrôl családjukban, aki napsugarat hozott a szürke hétköznapok viharfelhôi közé. A családi gondok-örömök, s a szakmai érvényesülés útvesztôi kerültek terítékre.

Szôke Jutka, egykor ideálunkelegáns estélyi ruháját megigazítva emelkedett szólásra. Nyakában csillogó arany ékszer, ujjain sziporkázó köves gyûrûk emelték érett szépségét. Szokatlanul halk szavakkal sorolta sikerélményeit.

A szerencsés párválasztás hamar meghozta gyümölcsét. A gazdag kisvárosi parókia, a hívôk bôkezû hálája rövid idôn belül igazi mennyországot teremtett életében. Halvány bizonytalanság remegett hangjában, amikor megemlítette, hogy sajnos a tisztelendô úr vallása tíltja, hogy házasságra lépjen vele, de az anyagi jólét mindent pótol. Még a továbbtanulást is elhanyagolhatta, mert hát mire is jó a sok tudomány, ha csak egy szavába kerül, s a tisztelendô úr mindent elôteremt.

Amikor befejezte mondókáját, félénken körülnézett, mint aki azon csodálkozik, hogy elmarad a taps.

Aztán koccíntottunk az eljövendô szebb jövôre, s újra ezer felé szaladtunk a rövid élet beláthatatlan útjain. Ha néha kettônket-hármunkat összehozott a véletlen sors, igyekeztünk felleltárzoni sorainkat, örömmel állapítva meg, hogy a létszám teljes.

Évek jöttek, évek mentek, s az elkerülhetetlen bekövetkezett. De ki hitte volna, hogy Szôke Jutka lesz az elsô, aki örökre az igazolt hiányzók listájára iratkozik?

Utolsó útjára kevesen kísértük el a régi meghitt barátok közül. Megkerestük egymást a szomorú gyülekezetben, s a gyönyörû sorsban megrendült hittel bámúltunk egymásra:

— Mi okozhatta a váratlan tragédiát?

— Sokat verte az ura, a gyermek-áldás is azért kerülte el — szólt meg mellettünk egy fekete kendôs öregasszony. — Nem volt már semmi öröme az életben. Adjon az Isten nyugalmat szegénynek, mert itt a földön kevés része volt belôle.

Versánszky Ernô

Kolozsváron testvérharc folyik. Kultúrszinten. Az egyetem, mármint a Babes-Bolyain, miután évekig hiába próbálkozott kisebb testvérei, a Képzômûvészeti Egyetem, a Zeneakadémia, a Mûegyetem és a többiek bekebelezésével, taktikát változtatott, és az új idôk új szeleinek szárnyán röpdösve igyekszik minden alkalmat kihasználni arra, hogy vagyonát gyarapítsa. A maga szempontjából akár igaza is lehetne. A filharmóniát például felújítás miatt évekig megfosztotta hagyományos koncerttermétôl, s amikor a helyzet végre megoldódni látszott, adott pillanatban önkényesen felbontotta a szerzôdést. Az ok: késedelmes számlakiegyenlítés. Még ez is rendben lenne. De hogy ezek után, állítólag, az összeg tízszeresének kifizetését igényli a tulajdonát képezô terem használatáért, amely mellesleg évtizedek óta szolgál a filharmónia otthonául, az már enyhén szólva túlzás. Hiszen az intézmény, amely a megyei tanács védnökségét élvezi ugyan, ilyen körülmények között képtelen a megszokott helyén mûködni. A világjárt, rangos zenei rendezvényeken sikerrel szerepelt kolozsvári filharmonikusok pedig hontalanná váltak saját hazájukban. Hol vannak már a világklasszisokat városunkba vonzó Kolozsvári Zenei Ôszök? S egyáltalán hol van az a barátságos, intim hangulat, amely olyannyira jellemezte a hétvégi koncerteket? És persze hol van az a terem, amely akusztikai szempontból esetleg helyettesíthetné az Egyetemi Ház nagytermét? Az eddigi próbálkozások kudarcba fulladtak, de gyôzött az egyetemi autonómia: s bár, gondolom, nem ez volt a célja, de sikerült ellehetetlenítenie Kolozsvár messze földön híres zenei életét.

De ez még csak az elsô felvonás. Az egyetem figyelme a mûvészetek más területére is kiterjedt. Az újabb célpont: a szintén nemzetközi hírnévnek örvendô Mûvészeti Múzeum. A világ legrangosabb testvérintézményeivel kapcsolatban álló és a hazaiakon kívül világhírû mûvészeket városunkba vonzó, dr. Livia Drãgoi szakszerû irányításával példásan igazgatott intézményt az elsô csapás akkor érte, amikor meg kellett válnia az általa rendbetett és virágzó intézményként mûködô, Király utcai Adományok Részlegétôl. Az egyetem visszaigényelte tulajdonát. Megkapta. A mûvészek és mûvészetkedvelôk szegényebbek, az egyetem gazdagabb lett. S közben fura urainak eszükbe jutott, hogy még gazdagabbak lehetnének, ha a múzeumtól elvehetnék a Virgil Cioflec-gyûjteményt is, amelyet a mûgyûjtô és mûvészeti író, egykori ügyvéd 1928-ban, állítólag, a Ferdinánd Egyetemnek adományozott. Közben az 1950-es évek elején Ditrói Ervin irányításával megalakult a Mûvészeti Múzeum, amelynek alapját éppen e híres gyûjtemény képezte. A jelenleg Izraelben élô jeles mûvészettörténész nemrég Maksay Ágnes mikrofonja elôtt emlékezett a hôskorra, s arra, mint hordta ô maga diákjai segítségével a képeket az akkortájt meglehetôsen lerobbant állapotban lévô Bánffy-palotába. A több mint 300 mûtárgyból álló gyûjtemény értéke dollármilliókban fejezhetô ki. Az egyetem három évvel ezelôtt már megkísérelte visszaszerezni a képeket, a pert azonban az adományozó irat hiányában elvesztette. Jogorvoslatért nem fordult a Legfelsô Bírósághoz, hanem újra beperelte a múzeumot, de most már csak a gyûjtemény magvát képezô, mintegy hatvan legértékesebb alkotást, köztük többek között egy Luchian-önarcképet akar visszaszerezni. Hogy mihez kezdene majd a festményekkel, nem tudni, csupán azt, hogy igényt tart rájuk. S ezek után az lenne az érdekes, ha a Ferdinánd Egyetem keretében hajdan mûködô felsôfokú oktatási intézmények, amelyek utólag kiváltak, most szintén jussukat követelnék a vagyonból, sôt esetleg mások is: jutna vagy másfél tucatnyi festmény az orvosi és gyógyszerészeti egyetemnek, egy tucat az agronómiának, az állatorvosinak, és így tovább. Utóbbi akár ki is állíthatná ôket valamelyik használaton kívüli istállójában.

Németh Júlia

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

A spanyol kormány kész a kompromisszumra az európai alkotmány ügyében — jelentette ki a spanyol külügyminiszter. Ana Palacio, a spanyol diplomácia vezetôje csütörtökön este Dublinban találkozott az Európai Unió soros elnöki tisztét ellátó Írország külügyminiszterével. A találkozót követôen Ana Palacio azt hangsúlyozta, hogy a spanyol kormány kész a kompromisszumra az európai alkotmány ügyében, de az alkotmányos szerzôdésrôl a 25 tagú uniónak kell döntenie. Tavaly decemberben Spanyolország és Lengyelország hiúsította meg a leendô európai alkotmányról szóló megegyezést az EU brüsszeli csúcs-értekezletén.

Kasza egyetért Markóval
Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke egyetért azzal a felvetéssel, hogy magyar–magyar egyetértésre lenne szükség a határon túli magyarság megmaradását szolgáló össznemzeti konszenzus kialakításához. Markó Béla, az RMDSZ elnöke múlt vasárnap tett javaslatot egy magyar–magyar paktumra, mert szerinte nemzeti összefogásra van szükség a határon túli magyarok megmaradását szolgáló nemzetstratégia kialakításához. Kasza egyetért Markó felvetésével, tart azonban attól, hogy az összefogás írott malaszt maradna.

Ha már szó van ilyesmirôl, akkor azt nagyon komolyan kell venni, és nem elég csak papírra fektetni az elképzeléseket.

Vízjég jelenléte a Marson
A Mars Express európai ûrszonda vízjég jelenlétét mutatta ki a Mars bolygó déli sarkvidékének a felszínén — jelentették be pénteken a németországi Darmstadtban lévô irányítóközpontban. Az Európai Ûrügynökség (ESA) munkatársai sajtóértekezletükön elmondták: valószínûleg ez az elsô egyértelmû jelzés arra, hogy víz létezik a Marson. A Mars körül keringô mûholdak eddig csak közvetve mutatták ki a víz jelenlétét.

Halálos esküvô Indiában
Ellentmondó jelentések érkeznek a péntek reggel a dél-indiai Szrirangam házasságkötô termében kitört tûzvész halálos áldozatainak a számáról, a rendôrség 45, míg a helyi hatóságok legalább ötven halottról tudnak. Annyi bizonyos: a 38 éves vôlegény a lángok martaléka lett, a 35 esztendôs menyasszony túlélte a tragédiát. Egyelôre nem tudni, hogy mi okozta a tüzet. A hatóságok arra gyanakszanak, hogy a helyiségben rövidzárlat keletkezett. Az is lehetséges, hogy a lángokat az a hindu esküvôi szokások szerint használatos szent tûz lobbanthatta fel, amelyet az ifjú pár frigyük megpecsételése jeleként hétszer körbejár. A tûz gyorsan elharapódzott a száraz pálmaágakkal díszített, zsúfolásig megtelt zsúpfedeles helyiségben. A meghívottak mintegy 500 fôs tömege pánikba esve próbált kimenekülni.

Az erdélyi magyarság autonómiaigényekor hivatkozási alap a baszkok és katalánok széles körû önállósága. A két spanyol tartomány hangadói szeretnének továbblépni a függetlenedés útján. Madrid ellenáll, s a jelek szerint az Európai Unió sem támogatja a nemzeti határokat feszegetô törekvést.

Egy hónapja, hogy I. János Károly király részvételével ünnepélyes ceremónián emlékeztek meg Madridban a spanyol alkotmány 25. évfordulójáról. Franco diktátor halála után három évvel, az alkotmány a világ egyik legcentralizáltabb rendszerébôl 17 autonóm tartomány államává változtatta Spanyolországot. Katalónia és Baszkföld idôközben tovább erôsítette önállóságát. E két tartomány saját nyelve és zászlaja használata mellett önkormányzati hatáskörben intézheti az egészségügyet, a köz-oktatást, a közlekedést, sôt a rendvédelmi, tehát rendôrségi feladatokat. Mindehhez a legutóbb, 2002-ben elfogadott költségvetési szabályozás értelmében a helyi személyi jövedelmi adók 36, az áfa-bevételek 35, a dohány-, alkohol- és kôolajszármazékok utáni adóbevételek 40 százalékát közvetlenül használhatják fel.

"Stabil és szélsôségektôl mentes" kormányzást, egyúttal "Spanyolországgal új viszonyt" ígért az elkövetkezô négy évre Pasquall Maragall, Katalónia új szocialista párti elnöke, amikor elôször ült össze új felállásban a tartomány törvényhozása a novemberi választások eredményeként. A Barcelona központú Katalóniában — amely Spanyolország legfejlettebb és leggazdagabb tartománya — hatalomváltás történt: a Jordi Pujol nacionalista konzervatív pártja (CiU) által fémjelzett 23 évi kormányzás után most három baloldali párt — a szocialisták, a radikális köztársaságpártiak (ERC) és a kommunista jelzôvel illetett zöldek — koalíciója került hatalomra. A választási eredményt az ERC billentette a baloldal javára, cserében a párt vezetôje, az 51 éves Josep Lluis Carod-Rovira "fôtanácsosi", amolyan kormányfôi tisztet kapott. Ô nyíltan rokonszenvezik a baszk szeparatista törekvésekkel, s Katalónia számára is az önállósodás célját tûzi ki.

A katalán fordulat érdekes elôzmény a Spanyolországban márciusban esedékes általános választásokhoz. José María Aznar miniszterelnök már bejelentette, hogy két kormányzati ciklus után nem jelölteti magát újra, sôt a Néppártban átadta a fôtitkári tisztet a 49 éves Mariano Rajoynak. Spanyol új-ságírókörökben az eddigi miniszterelnök-helyettes és kormányszóvivô Rajoy közvetlenségével, anekdotázó stílusával népszerûbb a "fôkönyvelôi" szigorú és modorú Aznarnál. A közvélemény-kutatások szerint továbbra is a Néppárt az esélyes a szocialistákkal szemben. Ám, ha a Néppárt nem tud abszolút többséget szerezni, akkor állhat a zászló a José Luis Rodriguez Zapatero vezette szocialistáknak is, ha összefognak a tartományok nacionalista pártjaival. (Jelenleg a madridi törvényhozásban képviselt 12 párt közül 9 regionális erô.) Egy ilyen kormánykoalíció létrejötte viszont elôrevetítené a központi hatalom és a tartományok viszonyának újratárgyalását.

Mariano Rajoy, a Néppárt miniszterelnök-jelöltje szerint a spanyol tartományok a törvényhozási, adminisztratív feladatok, továbbá a költségvetési bevételek, illetve kiadások tekintetében is sokkal nagyobb önállóságot élveznek a német, a holland vagy az osztrák föderális modellben biztosított jogoknál. A spanyol alkotmányos berendezkedés egy negyedszázadon át kellô stabilitást nyújtott az ország fejlôdéséhez, az elmaradottabb régiók felzárkózásához. "Nem engedjük meg az alkotmány olyan módosítását, amely meggyengítené Spanyolország egységét" — mondja Aznar kormányfô.

Márpedig tavaly szeptemberben Juan Jose Ibarretxe, Baszkföld tartományi miniszterelnöke olyan tervet terjesztett elô, amely új fogalmat illesztene az alkotmányba: a tartományok "szabad társulását". Szerinte az ilyen értelmû önrendelkezési jog megadásával lehetne leszerelni az ETA-t, a baszkok függetlenségét fegyveres úton is szorgalmazó gerillamozgalmat. (Az ETA mûködésének kezdete, a hetvenes évek eleje óta majd ezer ember vesztette életét gyilkosságokban, robbantásokban.) Madrid szerint viszont a "szabad társulás" kimondása egyet jelentene a kiválás lehetôségével, tehát a szeparatizmussal. Sôt nem titok, hogy a baszkok, amikor Baszkföldrôl beszélnek, számításba veszik Navarrát és Franciaországnak a baszkok által is lakott határkörzetét, a Pyrenees Atlantiques-ot. (Baszkföld mintegy hárommillió lakosából 650 ezren beszélnek baszk nyelven, közülük 70 ezren a francia oldalon.)

Josep Lluis Carod-Rovira, a függetlenségpárti új katalán "fôtanácsos" szintén Spanyolország föderatív állami berendezkedésében gondolkodik, ugyancsak a tartományok "szabad társulásának" formáját pedzegeti, s a baszk elképzelésekhez hasonlóan távlatban felveti egy 17 millió lakosú katalán eurorégió gondolatát, amelybe Katalónia mellett Aragónia, Valencia, a Baleári-szigetek és a francia Languedoc-Roussillon, valamint a Midi-Pyrenées is beletartozna.

A baszk és a katalán nacionalisták egyik fô érve, hogy amennyiben a madridi központi kormány, tehát Spanyolország hajlandó szuverenitásának egy részérôl lemondani az Európai Unió javára, miért ne tehetné meg ugyanezt a saját tartományaival, saját határain belül. Fenyegetôznek: ha követeléseik süket fülekre találnak Madridban, akkor Brüszszelhez fordulnak. Ám ezek a kijelentések veszítettek nyomatékukból: az EU-nak a régiók fejlesztésére életre hívott bizottsága immár óvatosan kezel minden olyan kezdeményezést, amely a nemzeti határokat politikai vonatkozásban megkérdôjelezhetné, s így a központi kormány vagy kormányok ellenállásába ütközhetne — írta a közelmúltban a Panorama olasz hetilap. Elég nagy a kiábrándultság, mivel a jelenleg kidolgozás alatt álló EU-alkotmány részben becsapja az ajtót számos önállósodni vágyó európai régió elôtt. "Az európai alkotmány a jelenlegi tervezetében nemcsak hogy nem könnyíti meg, hanem lehetetlenné teszi az olyan szeparatista ambíciókat, mint az Ibarretxe-terv" — nyilatkozta Gregorio Peces-Barba, a spanyol alkotmány egyik atyja a Reutersnek.

Brüsszel segítségének hiányában marad a baszkoknak és katalánoknak, hogy otthon, Spanyolországban érjék el az alkotmány módosítását. Mint említettük, a kormányzó Néppárt ez elôl elzárkózik. A másik nagy országos párt, a szocialisták sem lelkesednek az ötletért, ám az általános választásokra készülve diplomatikusan elismerik — mint az említett Peces-Barba —, hogy "az alkotmány néhány eleme valóban változásra szorul". Ám hozzáteszi: ehhez Spanyol-ország választópolgárai többségének politikai akarata kell. Ugyanis egy dolog, hogy a spanyolok nagy része valóban szívesen hivatkozik az etnikai, esetenként régiós megkülönböztetésre, tehát, hogy katalán, baszk, galíciai vagy andalúziai éppen. Más irányban hat az érdek: a kevésbé fejlett tartományok lakosai aligha adnák áldásukat arra, hogy a központi kassza olyan fontos befizetôje, mint Katalónia, függetlenné váljon.

Ortutay L. Gyula ,
(Népszabadság)

A minap ismeretlen elkövetôk behatoltak a zombori református templomkertbe, és elvetemült vandalizmussal jelentôs károkat okoztak az épületen és környékén.

A vélhetôen fiatal károkozók az egy hónappal ezelôtt kaviccsal betört, magasan fekvô udvari kisablakon kíséreltek meg bemászni a templomba, ám miután ez nem sikerült nekik, az ablakon át benyúlva elkapták az ajtónyitáskor használt vasszerszámot, amit a belsô bejárati ajtónak hajítottak, betörve így annak nagyméretû üvegeit. E garázdasággal sem érték be, hanem az udvart körbejárva megkeresték a vízelosztót, a pincébôl felhozták a kertöntözésre használt csövet, megengedték a télire elzárt csapot és a csövet a pincébe irányították, majd távoztak.

Mire Békássy Andor lelkipásztor a helyszínre ért, a pincében már ember-magasan állt a víz, úsztak az ott tartott tárgyak és az udvart is elöntötte a feltörô áradat. A rendôrség a bejelentést követôen azonnal a helyszínre érkezett, s a lelkész elmondása szerint a három rend-ôr nagyon készségesen végezte munkáját, majd másnap reggel, a nappali fény mellett folytatták a nyomkeresést. A mintegy 20 köbméternyi vizet kiszivattyúzó tûzoltók is látható igyekezettel iparkodtak segíteni.

Az udvarban nyomok után kutató rendôröket egyszer csak az utcáról behallatszó lárma zavarta meg. Néhány tizenéves fiatal, mint sem sejtve, civilizált emberhez méltatlan hangzavar közepette rugdosta a templomfalat, téglákat bontva ki az utcai kerítésbôl. Némelyikük megdöbbentô módon nem igazán jött zavarba a rendôrök megjelenésétôl sem, akik adataikat felvették, majd mintegy másfél órás kihallgatás után azzal engedték el a randalírozókat, hogy feljelentést tesznek ellenük.

Békássy Andor ismeretlen elkövetôk ellen tett följelentést, vallási türelmetlenség vádjával.

Nem ez az elsô eset, hogy ilyen sérelem éri a zombori református gyülekezetet. A körút oldali kerítés megbontását és a kerítésvas kigörbítését követôen, tavaly nyáron valaki nagy betûkkel felírta a templomajtóra, hogy "Szerbia pravoszláv ország" (Srbija je pravoslavna zemlja), majd következett az udvari kis-ablak kaviccsal való betörése és a mostani rombolás, amelynek az üvegezés és a víz kiszivattyúzása után is nyoma maradt, hiszen a falak mintegy másfél méter magasan átáztak.

Nem kétséges, e falak a nyár folyamán majd kiszáradnak, a betört üvegeket is pótolni lehet, ám sokkal nehezebben orvosolhatók a minduntalan felszaggatott hegek a lelki sebeken. Ezek csak akkor gyógyulhatnak be, ha nem lesz ilyen durva folytatás, a helybeliek azonban úgy vélekednek, sajnos, okuk van félni attól, hogy az igazi békeidôkre még jó ideig várniuk kell.

F. C. Zs.

Kolozsváron az RMDSZ-t ez a veszély nem fenyegeti sem a megyei, sem a városi tanácsban. Az utolsó népszámlálási adatok szerint a megye lakossága 17,4 százalék. Ha ez az arány visszatükrözôdik a leadott érvényes szavazatokban, az RMDSZ megkaphatja a 9 mandátumot a 45 tagú megyei, illetve a 7 mandátumot a 31 tagú városi tanácsban. A Kolozsvárnál kisebb városokban, Désen (a magyar lakosság aránya 14,1 százalék), Tordán, (10,1 százalék), Bánffyhunyadon (33 százalék), Aranyosgyéresen (8,2 százalék), és Szamosújváron (17 százalék) a kötelezô öt százalék szintén nem csorbítja a képviseletet.

Ami a környezô megyéket illeti, Vida Gyula képviselô szerint a bejutási küszöb bevezetése csak nagyon kis mértékben érinti a Szilágy megyei magyarságot is. A megyei tanács jelenleg 37 tagú, eddig az RMDSZ a megyei önkormányzati helyek 25 százalékát szerezte meg, összesen 9 mandátumot, terveik a tanácsosok számának növelését célozzák — mondotta a képviselô. Ami pedig a kisebb helységeket illeti: a demográfiai adatok szerint a magyarok lakta települések több mint 90 százalékában szám-arányunk kényelmesen meghaladja az öt százalékot.

Beszterce-Naszód megyében a 36 tagú megyei tanácsot a lakosság számának csökkenésével arányosan 31 tagúra faragták. Eddig 2 tanácsosa volt a megye 5,8 százalékos magyarságának. Szilágyi János RMDSZ elnök szerint, ha a magyarok körében a részvétel több mint 60 százalékos, akár 3 mandátumot is megkaphatnak. Ami Beszterce tanácsát illeti — a városban a magyarok 6,4 százalékban vannak jelen — a 2000-es helyhatósági választásokon egyetlen RMDSZ-es tanácsos sem nyert mandátumot. Szilágyi ezt azzal magyarázza, hogy 2 független képviselô is indult, a magyarság szavazata pedig felaprózódott. A megyei elnök csupán 2 községet, Komlódot és Orosfáját említette a bejutási küszöb biztos vesztesei között.

Fehér megyében a magyar lakosság számaránya 5,4 százalék, 2000-ben 2 RMDSZ-es megyei tanácsos nyert mandátumot. Amint azt Rácz Levente megyei elnöktôl megtudtuk, akkor az érvényes szavazatok 4,5 százalékával érték el ezt az eredményt. Rácz elmondta: különben kimagaslóan sok volt az érvénytelen szavazat, amennyiben viszont ezeket is beszámolták volna, a Fehér megyei RMDSZ-lista még kevesebb, alig 4 százalékot kapott volna, mivel a román pártokra leadott szavazatok körébôl kerültek ki a hasznavehetetlen voksok. Az 5 százalékos bejutási küszöb bevezetésével Fehér megye magyarsága mindenképpen búcsút vehet két megyei tanácsosi helyétôl. Ami a városokat illeti: Gyulafehérváron és Tövisen már 2000-ben sem sikerült mandátumot szerezni a helyi tanácsban, Nagyenyeden, ahol a magyarok számaránya 16,5 százalék, a jelek szerint megmaradhat a 4 mandátum a helyi tanácsban. Fehér megyének azért is nehéz a helyzete, mivel a magyarság szétszórtan él, s mint ilyen, nehezebb mozgósítani a választókat.

Székely Kriszta

Traian Bãsescu, a Demokrata Párt (DP) elnöke bejelentette: a fôpolgármester-jelölés elvállalása mellett döntött. Elmondta: alaposan meghányták-vetették a dolgot, és mind pártja, mind a szövetséges liberálisok egyetértenek ezzel. Bukarest jelenlegi fôpolgármesterét ugyanis ígéret kötelezi a választókkal szemben: négy évvel ezelôtt azt mondta, hogy megszerez egy újabb mandátumot is. Bãsescu leszögezte: ha a 2004-es választásokon gyôz a liberális-demokrata szövetség, és Theodor Stolojan lesz az államfô, akkor sem mond le a fôpolgármesteri tisztségrôl egy esetleges miniszterelnöki pozícióért. Ismét megerôsítette: a fôpolgármesteri tisztség számára sokkal fontosabb a miniszterelnökségnél, és afelôl sem hagyott kétséget, hogy a választási gyôzelem esetén az NLP–DP szövetség kormányfôjelöltje a DP soraiból kell hogy kikerüljön. (A két párt közti protokollum értelmében ez különben nem ennyire egyértelmû.)

A pártelnök kijelentette: felhívást intéz a bukaresti választókhoz, hogy ne csak ôt ruházzák fel bizalmukkal, hanem "adjanak mellé" egy olyan városi tanácsot is, amely segíti ôt elképzeléseinek megvalósításában. Ismét megerôsítette, lemond a pártelnöki funkcióról. Véleménye szerint a közigazgatási struktúrák vezetése jobban illik hozzá, mint egy párt menedzselése. Elmondta azt is: a DP ismert politikusait arra ösztönzi, hogy népszerûségüket a helyhatósági választásokon is kamatoztassák, ilyen meggondolásból Emil Boc Kolozs megyei DP-képviselôjének, a párt ügyvezetô alelnökének is vállalnia kell a megmérettetést a kolozsvári polgármester-választásokon.

Az utóbbi napokban ismét a romániai árva gyermekekre irányult Európa figyelme, hiszen Arie Oostlander konzervatív európai képviselô, az Európai Parlament (EP) külügyi bizottságának ülésén a "riasztó korrupció" mellett az árva gyermekek "katasztrofális helyzetével" indokolta azon megállapítását, miszerint Románia nem tekinthetô jogállamnak, kérve, hogy az EU függessze fel az országgal folyó csatlakozási tárgyalásokat.

Mindezek, amint azt már tegnapi lapszámunkban közöltük, az EP szerdai ülésén hangzottak el, ahol Emma Nicholson de Winterbourne bárónô Romániáról szóló jelentését vitatták meg az európai képviselôk. A jelentés szerzôje a vita befejezésekor kijelentette: Arie Oostlander rátapintott a lényegre, ugyanis rámutatott Románia egyik fontos problémájára. Akülügyi bizottság ülésének végén Emma Nicholson de Winterbourne bárónô keményen bírálta Romániát, mivel "megszegte a nemzetközi örökbefogadások moratóriumát és az Egyesült Nemzetek Gyermekjogi Egyezményét". A bárónô, aki egyébként az EP külügyi bizottságának alelnöke, elmondta: tudomására jutott, hogy Silvio Berlusconi olasz kormányfô romániai látogatása után a román hatóságok úgy döntöttek, hogy 105 árva gyereket küldenek Olaszországba, örökbefogadásra.

Emma Nicholson elítéli ezt a lépést, "amelynek nyomán megkérdôjelezhetô Románia és az EP gyümölcsözô együttmûködése ebben a kérdésben". A bárónô figyelmeztetett, hogy Románia csatlakozása az Európai Unióhoz a koppenhágai feltételek teljesítésétôl függ, az Olaszországgal kötött megállapodás pedig "aggodalomra ad okot" e tekintetben.

Nicholson asszony "azonnali és teljes magyarázatot" kért a román kormánytól és az olasz miniszterelnöktôl, ugyanakkor kéri az Európai Bizottságot a helyzet azonnali kivizsgálására.

Gabriela Coman gyermekvédelmi államtitkár megerôsítette: Románia decemberben jóváhagyta, hogy olasz családok 105 romániai árva gyereket fogadjanak örökbe, a 2001 júniusától érvényes moratórium ellenére. "A döntés minden egyes eset figyelmes elemzése után született. Rendkívüli esetekrôl van szó, amelyeket különleges procedúra szerint hagytunk jóvá, és tévedés lenne a nemzetközi örökbefogadásokkal kapcsolatos moratórium megszegésérôl beszélni", mondta az államtitkár.

Silvio Berlusconi olasz kormányfô december elején román kollégájának írt levelében kérte "a moratórium mielôbbi megszüntetését", egy olasz parlamenti küldöttség pedig Bukarestben kérte a hatóságok jóváhagyását, hogy olasz családok "sürgôsen" örökbe fogadhassanak száz gyereket.

Gabriela Coman leszögezte, az adoptációk kapcsán nem lehet "olasz nyomásról" beszélni.

A moratórium életbe lépését követôen 800 gyereket fogadtak örökbe külföldi családok, az esetek többségében már folyamatban volt a procedúra.

Jelenleg több mint 1500 spanyol, amerikai, olasz és francia család van várakozólistán a mintegy 5000 örökbefogadásra alkalmas romániai gyerek adoptációjára.

Adrian Nãstase is megszólalt az ügy kapcsán. A miniszterelnök kifejtette: Románia várja, hogy a nemzetközi szakértôk egyeztessenek az örökbefogadás szabályozásával kapcsolatosan, hogy minél hamarabb megszülethessen egy, az európai standardoknak megfelelô törvény, és ne kelljen minduntalan "felelnie" ebbôl a témából.

Távoznak tisztségeikbôl azok, akik nem értik meg, hogy az európai integrációhoz szükséges jogszabályok gyors alkalmazása lényegbevágóan fontos, közölte Adrian Nãstase kormányfô a pénteki videokonferencián. — A következô idôszakban, a kormány átszervezése keretében nagy hangsúlyt kap a döntések alkalmazása és gyakorlatba ültetésük figyelemmel követése — mondta a miniszterelnök.

Hozzátette: több száz, az európai uniós integrációval kapcsolatos jogszabályt fogadtak el, de a hatóságok néha megfeledkeznek ezek maradéktalan alkalmazásáról. A kormánynak idén nem lesz ideje a nyomásgyakorlásra a törvények alkalmazása érdekében. — Akik ezt nem értik meg, azokat leváltjuk — fenyegetôzött a minisz-terelnök.

A kormányfô hozzátette: az egészségügyi közbeszerzési pályázatokat ezentúl az egészségügyi szaktárca központi szinten szervezi meg, és megszûnik a jelenlegi rendszer, amelyben minden kórház közvetlenül vásárolta meg a gyógyszereket és egyéb termékeket. A miniszterelnök úgy fogalmazott: ez a kormány egyik "meglepetése" az egészségügyben. A hazai termelôi rendszer leépítése után a gyógy-szerimportok jutnak meghatározó szerephez.

— Magánmonopóliumok jöttek létre, amelyeknek kedveztek az egyes kórházakkal kialakított közvetlen kapcsolatok. Akik nagy fejôstehénnek tartják a gyógyszerágazatot, azok keressenek más területet — szögezte le Nãstase. A miniszterelnök reméli, hogy az egészségügyi szaktárca által központilag rendezett beszerzési pályázatok nagy árcsökkenéshez vezetnek, mivel a vásárlás nagy tételekben történik majd.

Nãstase kérte, hogy a rendôrség, az ügyészség és az Országos Ellenôrzô Hatóság "tartsa szemmel az egészségügyet". Felkérte az illetékes intézményeket, hogy a Román Hírszerzô Szolgálattal együtt elôzzék meg az országos elektronikus pályázati rendszer elleni esetleges hacker-támadásokat.

A kabinet fônöke ismét bírálta a gyógyszergyártókat. Elmondta: noha a kormány csökkentette a gyógyszerek áfáját, azok változatlanok maradtak. Hozzátette, a kormány támogatni kívánja a romániai megfelelôvel nem rendelkezô gyógyszerek vámmentességét is.

Jelentôs fellendülés figyelhetô meg a szállodapiacon Temesváron annak nyomán, hogy az utóbbi években külföldi és hazai nagyvállalatok kezdtek el mûködni a nyugat-romániai városban. A temesvári szállodák a tranzit-turizmusra és a konferencia-szervezésre összpontosítanak.

Az utóbbi ötéves idôszakot tekintve a szállodaállomány 35 új egységgel, összesen 650 szállodai szobával bôvült. Az új egységek többségükben háromcsillagos hotelek, amelyekben a szobák száma 20 és 60 között változik. 2004 végére elkészül az Athénée hotel is, amelynek felépítése 2 millió euróba kerül.

1995-ben még csak hat szálloda mûködött Temesváron, mindegyik 1989 elôtt épült. A temesvári szálloda-ipari építkezések összértéke az utóbbi öt évben elérte a 15–20 millió eurót.

Január 26., hétfô

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 41 079 lej, 1 USD = 32 203, 1 magyar forint = 156 lej.

Több mint háromszáz diák választotta a külföldi tanulmányokat, "visszautasítva" a román tanügyi rendszer "elônyeit" — mondta Ioan Costea nevelési kérdésekkel foglalkozó Beszterce-Naszód megyei tanfelügyelô.

A legtöbb diák a 2003–2004-es tanévben szüleivel együtt utazott Spanyolországba és Olaszországba. Száz gyerek ment el az elemikbôl, százötven az általános iskolákból, hatvanöt pedig a líceumokból. Késôbb a diákok vállalták azt is, hogy egyedül mennek külföldre dolgozni a nyár folyamán, ezeknek egy része még nem tért vissza.

— A tanulók helyzete nagyon furcsa — mondta Ioan Costea —, mi beírtuk ôket a nyilvántartásba abban a reményben, hogy visszatérnek. Vannak olyanok, akik idegen földön folytatják tanulmányaikat, de némelyek egy idô után hazatérnek. Errôl azonban pontos adatot csak az iskolai év végén tudunk mondani, vagy még akkor sem.

A diákok nagy része a falusi környezettôl akart "megszabadulni", hiszen Földra és Várorja lakosságának több mint fele dolgozik külföldön. Százhuszonnégy tanuló utasította vissza az iskola nyújtotta lehetôségeket, mert a szülôk inkább otthon tartják ôket azzal a céllal, hogy tevékenyebben vegyenek részt az otthoni földmûves munkákban.

Megdöbbentô az a jelenség is, hogy ötszázötven fölötti azoknak a száma, akiknek az elsô félévben levonták a magaviseleti jegyét. Costea szerint 363 diáknak volt hetes magaviseleti jegye, 209-nek pedig ennél kisebb. A hetes magaviseleti jegyet az "érdemelheti ki", aki nem tudja igazolni hiányzásait, míg a kisebb magaviseleti jegyeket különbözô kihágások, fegyelmezetlenségek miatt kapják.

A legtöbb kihágás miatt levont magaviseleti jegy az általános iskolákban észlelhetô, ahol 113 a hetes alatti általánossal bírók száma. Líceumi szinten csak 90 diáknak vonták le a magaviseleti jegyét; az elemi iskolában viszont 29 olyan tanuló volt, akinek hetes a tanulmányi átlaga, 6 pedig, akinek hetes alatti.

Az RMDSZ Fehér megyei szervezete az érdekeltek tudomására hozza, hogy beindította a jelöltállítás folyamatát a helyi tanácsosi, megyei tanácsosi és a polgármesteri tisztségekre. Jelölési ûrlapok 2004. január 23-tól igényelhetôk a helyi RMDSZ-szervezetek elnökeinél vagy a nagyenyedi RMDSZ-székházban. A jelöltek dossziéja a 2004. január 23. és február 8. közötti idôszakban adható le a helyi RMDSZ-elnököknél, vagy a nagyenyedi RMDSZ-székházban (megyei tanácsosi tisztségre pályázók esetén). További információk: a nagyenyedi RMDSZ-székházban (tel: 861-258) vagy a helyi RMDSZ-elnököknél.

Rácz Levente, elnök

Szepesi Jenô, a 48 éves felvinci mérnök nem agrárszakember, ahogy én gondoltam, hiszen — mint megtudtam — a kolozsvári Mûegyetemen végezte tanulmányait. Üzemi munkás volt, amíg mûködött a gyár. Mit tehet ilyenkor az ember? Magába roskad? Feladja? Újrakezdi? Ezekkel a kérdésekkel léptem be a mérnök felvinci otthonába.

— A szomorú, de elkerülhetetlen pályamódosítás teljesen új, számomra ismeretlen irányba terelte életünket — mondja. — Az az igazság, hogy nem könnyû új szakmát tanulni. Vissza a földhöz — nem volt más megoldás. A volt családi birtokra jöttünk vissza. Valamibôl meg kell élni. A nagyokosok azt mondják: a focihoz és a mezôgazdasághoz mindenki ért. Persze, ez nem így van. Én ezt saját bôrömön is tapasztalom, amióta valóban a földbôl élek meg.

— Miért éppen gyümölcstermesztéshez fogott? Az tûnt a legegyszerûbbnek?

— Nem éppen. Az elején talán azt hittem, hogy ez így van, de hamar meggyôzôdtem: bizony könnyebb búzát vagy kukoricát termeszteni, mint virág-, illetve gyümölcstermesztéssel foglalkozni. Alapos szakismeretekkel kell hogy rendelkezzen az, aki erre adja a fejét. Faiskolával kezdtem, virágtermesztéssel folytattam. Három éve jegyezték be a faiskolámat. 1993 óta tucatnyi továbbképzô tanfolyamon vettem részt Nagyenyeden; a tavalyi virágtermesztési elô-adások után most gyümölcskertészetit szerveznek. Arra is beiratkoztam. Már egész kis szakkönyvtáram van.

— Gondolt-e a gyárban valaha arra, hogy gyümölcskertész lesz?

— Dehogy! Mérnökként viszonylag jól kerestem. Nem is álmodtam arról, hogy egyszer ott kell hagynom a gyárat. Hogy most mibôl élek? Gyümölcsfacsemetéket, rózsatöveket és dísznövényeket termesztek, szaporítok és forgalmazok. Jelenleg egyhektáros a faiskolám, van almám, körtém, szilvám, kajszim. Ki veszi meg ezeket? Nem is olyan egyszerû ez a dolog. Az elején nagyon nehezen ment az értékesítés. Nemigen tudtak rólunk. Reklámhiány, tapasztalatlanság — tudjuk, hogy van ez. Lassan aztán odahagytam a gyerekcipôt, és ma már ott áll a családi vállalkozás: házhoz jönnek a vevôk, és innen viszik a csemetéket. Persze, a sikerhez az is hozzájárult, hogy mindig becsületes üzleteket kötöttem: sohasem csaptam be senkit. Megbíznak bennem. Jönnek régiek és újak. Most már odáig fejlôdött a vállalkozásom, hogy sikerült pozitívra beállítani a termelés rendelés mérleget. Ez azt jelenti, hogy nem marad semmi a nyakamon — ennél többet pedig kereskedô nem kívánhat.

Barazsuly Emil

1068-ban Moldvából rabló besenyôsereg rontott Erdélyre. Az Osul nevet viselô besenyôvezér (más krónikákban: kun törzsfô) martalócai végigdúlták Észak-Erdélyt, és három szárnyra szakadva próbáltak elérni minden olyan települést, ahol rabolni lehetett. Nem akartak nagyon messze elkalandozni a Kárpátok hágóitól, így viszonylag hamar kitakarodtak az országból. Kivonulásuk nem volt diadalút: Salamon király és a két herceg — Géza és László — serege utolérte és csépelte ôket becsületesen Kerlésig. Ott Osuléknak már szusszanni kellett: a magyar sereg csak erre várt.

A tönkrevert besenyô sereg hanyatt-homlok menekült Moldva felé, és már-már úgy látszott, hogy a kerlési csata egy lesz a sok közül, amikor megtörtént a csoda: legenda született. A megszabadított kun leányról minden iskolában tanulnak, de a peches Osul vezér átkáról nemigen. Kár. Hiszen ki tudja: ha László herceg futni hagyta volna Osult a magyar lánnyal, nem lenne oly fogyóban a mai Beszterce-Naszód megyében a magyar.

Az országút menti Kerlésen nem élnek már magyarok, de a közeli domboldalra épült Cegôtelkérôl már jó néhány kilométerrel elébb tudni vélik a román atyafiak, hogy "nagyon magyar". Valóban: a mintegy 500 lelkes falut kis túlzással a színtiszta magyar települések közé lehetne sorolni, hiszen az itt élô kb. 80 román is jól beszéli a helyi többség nyelvét.

Hirtelen emelkedik a falu: a jeges fôutcán kerékre szerelhetô lánc nélkül nemigen lehet felmenni — ezt, ugye, minden cegôtelki tudja — persze mi született tamáskodók meztelen kerekekkel futunk neki. A közepén aztán nagy fesztivál: keresztben áll az autó, bámul a falu — mi történt? Kik ezek? Honnan kerültek ide ezek a zajos emberek?

Ahogy kiszállunk, behúzódnak. Ropog a hó, amint baktatunk a papilak felé: ilyen telet még nem láttunk idén Kolozsváron. A papilak mindkét bejárata elôtt szûzhó. Kutyák jönnek jobbról, balról — szemükön látom, hogy bizony nem a legjobb szándékkal közelítenek. (Késôbb Pásztor Loránd tiszteletes úr rá is bólint megérzéseimre: este ô is úgy közelít a házhoz, hogy zsebében kenyérdarabok mosolyognak.)

Sehol egy lélek — a fákon vastagon, mesébe tetszôen nyújtózik a hótakaró. Megindulok a fák között — nyakamba finoman lehel hideget a porhó —, és már-már feladom a reményt, amikor megjelenik valaki az ablakban — tessék, tessék, erre kell jönni…

— Kemény telek vannak itt Cegôtelkén — bátorít a tiszteletes úr, amint zihálásom hallja -, egy éjszaka alatt befedi a falut. Azért nincsen nyom sehol a kertben. Aztán a falu fekvése is kedvez a télnek: domboldal az egész. Innen fentrôl végig lehet szánkázni rajta.

A beszélgetés — persze — a kerlési csatával kezdôdik. A papilak fölött a dombon a Kolozsi Tibor által készített emlékmû messze ellátszik a völgyben — oda lihegünk fel, hogy az egykori eseményeket úgy láthassuk, mint ahogyan 1068-ban a magyar vezérkar: Salamon, Géza és László.

Amíg Pásztor Loránd távolba mutatva magyarázza a dombhajlatok, árkok, hegyhátak titkait — ki tudja, hány generáció színezô képzelete kel most életre —, én azon tûnôdöm, amit felfelé jövet mondott: itt Cegôtelkén, amióta világ a világ, a magyar gyerekek nem indiánosdit vagy rablópandúrt játszottak, hanem Szent László-csatát. Én vagyok László, te Géza, ô Salamon, és hát te lennél Osul. A rossz Osul. (Persze ez a szerep egyáltalán nem volt kényelmetlen vagy népszerûtlen: egy lányt kellett ölben tartani. Volt, aki mindig Osul akart lenni…) A történet tehát szinte ezer éve él ezen a vidéken.

— Ott, a házaknál érték utol a magyarok a kunokat — mondja. — A leányrablás helyszíne ez a mezô. Itt küzdött meg László herceg Osullal. Azt beszélik, hogy szántás közben még mindig fordulnak ki kardok a földbôl. Az egyik bácsi egy pajzsot is talált elásva. Maga a történet ismerôs mindenki számára: Osul felkap egy magyar lányt, László a nyomába ered. Utoléri, de oly fáradt már, hogy nem-igen bír a kemény kunnal. Akkor jön a lány segítsége: odavág a törzsfô horgasinához, és így Lászlónak sikerül kihasználnia a pillanatot arra, hogy leszámoljon a lányrablóval.

Nézzük a völgyet — fehérbe fagy a táj —, hallgatjuk a süvítô szelet. Az emlékmûvön ott vannak a csata, illetve a legenda alapelemei: kardmarkolat, a lány könnye — a dombormûn hógolyónyomok alatt a lovasjelenet.

Félek, hogy ünneprontó leszek, ha Osul átkáról kérdezem a lelkészt, egyrészt azért, mert az átok nem köz-ismert — abban sem vagyok biztos, hogy ehhez a csatához kötôdik, és nem egy késôbbihez —, de végül úgy döntök, hogy belefogok. — Nekem rémlik valahonnan, hogy Osul megátkozta a környéket a lányvisszavevés miatt. Talán azt is mondta, hogy megbánják majd a magyarok, hogy nem hagyták a kun férfiakra a magyar szaporulat ügyét. Mi a helyzet most Cegôtelkén?

Pásztor Loránd elgondolkozik, aztán ô is belefog: baj van — a fiúk nem nôsülnek. Ha körülnézünk, 15-20 öregfiút találunk. Hogy mi ennek a magyarázata? Az elszigeteltség. A cegôtelki férfiak feltétlenül magyar lányt szeretnének feleségnek. Ilyen meg nemigen van a környéken. És akkor inkább nem nôsülnek. Sajnos, ez a valóság. Bár a papírforma tükrében nem olyan vészes a helyzet: az anyakönyv szerint a református gyülekezetben azonos a születési és elhalálozási szám.

Úgy fúj a szél fenn az emlékmûnél, hogy könnyek szöknek a szemembe. — A magyar lányt sajnálom — viccelôdöm. 68 lépcsôfok visz lefelé az emlékmûtôl — 68 adakozónak is emléket állítva. Igen: 1068. Van idôm tûnôdni Osul besenyô-kun vezér átkán. Tényleg, mi lett volna, ha a kun vitéz elviszi a lányt? Vagy a mai cegôtelki öregfiúknak kellene "visszaszokni" a lányrabláshoz?

Szabó Csaba

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

Mintegy 90 fiatal család tett le ANL-lakást igénylô kérelmet a Tordai Polgármesteri Hivatalnál, bár az Országos Lakásügynökség kedvezményes programjában létrehozandó tömbház építése még el sem kezdôdött. Tavaly az információs központtól összesen 300 kérvénycsomagot igényelt a lakosság, ebbôl csupán 146-ot nyújtottak be. Ezek közül csak 85 vonatkozik ANL-lakásokra, a többi szociális, illetve a város saját ingatlanállományában lévô szabad lakások kiutalására. Idén két család jelezte, hogy lakást bérelne a városházától. Virgil Blasiu, Torda polgármestere korábban bejelentette, hogy idén tavasszal kezdôdnek a második ANL-tömbház építési munkálatai, valószínûleg a Zambilelor utcában. Ezeket a lakásokat bérbe adják majd. ANL-lakáshoz juthatnak a 35 évesnél fiatalabb, állandó tordai lakhellyel rendelkezô személyek, akik meghatározatlan idôre szóló munkaszerzôdéssel rendelkeznek, és igazolják, hogy jövedelmük lehetôvé teszi a havi bér kifizetését.

(rtt)

Amint arról lapunk pénteki számában már beszámoltunk, a Közszállítási Vállalat (RATUC) kérésére csütörtökön este a kolozsvári városi tanács átlagban tizenhat százalékkal emelte a vonaljegyek, napi, heti és havi bérletek árát.

A tanácsülésen jelen volt a vállalat gazdasági igazgatója is, aki a villamosenergia (10,2%), a benzin és gázolaj (5%) árának emelését indítványozta. Ugyanakkor a személyzet fizetését is megemelték — 4,6%. A városi tanács 75 milliárd lejt áldoz a költségvetésbôl az ingyenes béreltek és más ilyen jellegû kiadások fedezésére.

A városi tanács döntése során február elsejétôl a következôk a tarifák: vonaljegy — 9 ezer lej, két utazás ára 18 ezer lej. Kolozsvárt a környezô településekkel, illetve a bevásárlóközponttal öszekötô jegyek ára egy utazás esetében: Kisbács 19 ezer, Gyalu 22 ezer, Magyarlóna 20 ezer, Szászfenes 18 ezer, Metro 13 ezer, Apahida 20 ezer, Dezmér 18 ezer, Szamosszentmiklós 18 ezer, Kajántó 22 ezer. Ugyanakkor Szamosszentmiklós–Apahida és Metro–Szászfenes 13 ezer, Gyalu-Szászfenes 18 ezer lej.

A jármûvön kibocsátott jegy ára 200 ezer lej, a büntetés 600 ezertôl 800 ezer lejig terjed.

Az egy vonalra érvényes havi bérlet ára 264 ezer, két vonlra 418 ezer lej. Ugyanakkor február elsejétôl a napi bérlet 60 ezer lejbe kerül. A minden vonalra érvényes nevesített bérlet 550 ezer lej, a név nélküli, pontosabban több személy által használható pedig 755 ezer lej.

A heti bérletek ára: egy vonalra 78 ezer lej, két vonalra 143 ezer lej, A minden vonalra érvényes nevesített 183 ezer. A heti bérletek esetében nem bocsátanak ki név nélküli, pontosabban több személy által használható útiokmányt.

A Kolozsvár a környezô településekkel, illetve a bevásárlóközponttal öszekötô havi bérletek ára a következô: Kisbács, Dezmér, Szászfenes és Szamosszentmiklós 450 ezer, Apahida és Kajántó 500 ezer. Ugyanakkor Szamosszentmiklós–Apahida, Metro–Szászfenes 300 ezer, Kolozsvár–Metro bevásárlóközpont 350 ezer, Kolozsvár–Gyalu 650 ezer, Gyalu–Szászfenes 500 ezer, Kolozsvár–Magyarlóna pedig 530 ezer lej.

(k. o.)

Bonchida község elöljárói idejében gondoskodtak a tanintézetek tûzifával való ellátásáról. A községközpont és Válaszút iskoláiban biztosított a tûzelôanyag, a gyermekek nem fáznak, az osztálytermeket mind a két faluban fûtik. Amint azt lapunknak Bodocan Vasile polgármester elmondta, még a tavaly ôsszel 150 köbméter tûzifát szereztek be, és azt el is szállították az iskolákba. Mindaddig míg a gázt bevezetik a Kis-Szamos völgyi nagyközségbe, fával tüzelnek a tantermekben. Ha szükség lesz rá, az Erdészeti Hivatallal közösen kiegészítik a jelenlegi készletet, és az igényeknek megfelelôen melegítik a tantermeket.

Az utóbbi idôben Bonchida község iskoláiban nincs gond a tanulók jelenlétével, ez pedig a téli idôszakkal járó problémák idejében való megoldásával is magyarázható.

Erkedi Csaba

Az alacsonyabb rendû állatok pete, lárva, báb vagy kifejlett állat formájában diapauzának nevezett, a hibernáláshoz hasonló inaktív állapotban vészelik át a nehéz teleket. Egyes fajok akár 10 évig is diapauzában maradnak mindaddig, amíg a környezeti feltételek ismét megfelelôek lesznek életciklusuk folytatásához.

A kétéltûek és a hüllôk hidegvérû állatok, vagyis a testhômérsékletük a környezet hômérsékletétôl függôen állandóan változik, nem úgy, mint a madarak és az emlôsök esetében. Télen tehát a metabolizmusuk jóval alacsonyabb, mint a nyári aktív idôszakban. A békák a szárazföldön vagy a víz alatt hibernálnak. A vizek aljzatán található iszapba fúródnak, ahol a vastag jégtakaró védi ôket az alacsony hômérsékletektôl, és csak a bôrükön keresztül lélegeznek, minimálisra csökkentve az anyagcseréjüket. Szennyezett folyóvizekben gyakran megtörténik, hogy a jég alatt található oxigén a szennyezô anyagokkal reagálva elhasználódik, ezután toxikus gázok szabadulnak fel, és a békák pusztulását okozzák. Errôl az olvadás után a folyók felszínén úszó békatetemek tanúskodnak. A szárazföldön telelô békák üregeket ásnak mélyen a talajban, vagy a hidegtôl védett menedékhelyeken húzódnak meg. A békák szervezete hihetetlenül alkalmazkodott a hideg évszak átvészelésére: a máj glukóztartalma hatszorosára növekszik, a test víztartalmának fele jéggé változhat anélkül, hogy az állat pusztulását okozná, a vérkeringés, a szívverés és a tüdôlégzés teljesen leáll.

A kígyók hidegtôl és nedvességtôl védett menedékekben hibernálnak. Az ember számára teljesen veszélytelen siklók gyakran a raktárakban, istállókban telelnek, szervesanyag kupacok, komposzthalmok alatt, amelyek megfelelô hômérsékletet biztosítanak számukra.

Az emberi környezetekben található (antropofil) madárfajok nagyrésze rovarevô. Óriási mennyiségû rovart fogyasztanak, fôleg fiókáik nevelése idején. Ôsszel csapatokba verôdve indulnak útnak melegebb tájak felé. Csak azok a fajok maradnak itt, amelyek a hideg tél alatt is képesek táplálékot szerezni: cinege, veréb, rigó, varjú, csuszka, tengelic. Télen különbözô növények magvait fogyasztják, de a háztartásból származó maradékokat sem vetik meg.

Az emlôsöknek nehéz a hideg tél alatt is megtartani állandó testhômérsékletüket, és a megfelelô táplálék is nehezen szerezhetô meg. A sün számára lehetetlen a fagyott talajban rovarok után áskálni, ezért száraz levelekkel kibélelt meleg üregekben hibernál. A sünhöz hasonlóan a denevérek is rovarokkal táplálkoznak. A hideg hónapokban régi épületek padlásán, templomtornyokban, pincékben, barlangokban hibernálnak. Kisebb-nagyobb csoportokat alkotva, fejjel lefelé lógva találhatjuk ôket. Városunk többi emlôsfaja télen is aktív életmódot folytat, táplálék után kutat. Ha az idôjárás nagyon kedvezôtlen, egyes fajok — mint például a mókus — néhány napra álomba merülnek, utána újra táplálék keresésére indulnak.

Mit tehetünk, ha véletlenül egy hibernáló állatot fedezünk fel a környezetünkben? A legmegfelelôbb, ha úgy hagyjuk, ahogy találtuk, ne zavarjuk meg az "álmát". Ha elmozdítjuk rejtekhelyérôl, vagy az otthonunk melegében próbáljuk feléleszteni a hibernáló állatot, bizonyára elpusztul, ugyanis szervezete nem tud alkalmazkodni a hirtelen megváltozott környezethez!

További információkért forduljon szervezetünkhöz: A Biodiverzitás Monitorizálását és Konzervációját végzô Központ (CFMCB), Dorobantilor út 93. szám, 67-es ajtó, 400609 Kolozsvár, Tel/Fax: 0264/411230 cfmcb@personal.ro www.biodiv.ro

Különleges eset kapcsán értesítette C. D. a kiskalotai (Cãlãtele) rendôrôrsöt január 22-én, csütörtökön: tetten ért egy személyt, aki 100 ezer lejt akart ellopni a lakásából. Miután igazoltatta, következett a meglepetés: fiúruhába öltözve egy lány próbálta kifosztani! Elôször azt állította, hogy Monicának, majd azt, hogy Savetának hívják, késôbb azonosították: neve Maria Sunita R., 19 éves, Rettegrôl (Reteag, Beszterce-Naszód megye) származik. Nyakába egy táblát akasztott, amelyen nagybetûkkel írta, hogy marosvásárhelyi süketnéma, és adományokat kér a megélhetéshez. A kéregetés és minôsített lopás alapos gyanúja ellen szabadlábon védekezhet.

Nyári tolvaj bukott le
Országosan körözött személyt fogtak el tegnapelôtt Egeres-Gipszgyár rendôrei: a 29 esztendôs C. Róbert Gyulát kolozsvári és tordai lopások alapos gyanúja miatt tavaly nyár óta keresték.

Gázolás a zebrán
Baleset történt január 22-én, csütörtökön délután 3 órakor a Monostori úton, az agronómiai intézet elôtti gyalogátkelôhelyen. A Fordot vezetô 31 esztendôs moldovai Igor P. a központ felé haladt a gépkocsival, a zebrán nem adott elônyt a gyalogosoknak, és elgázolta Anastasia U.-t. Az 52 éves nô könnyebb sérülést szenvedett, a zúzódások és véraláfutások miatt nem kellett kórházba szállítani.

A zsákmány: autóalkatrészek
Minôsített lopás alapos gyanúja miatt három apahidai férfi ellen indítanak eljárást. Ionut T. (19 éves), Alexandru S. (16) és Cristian C. (27) ellen az a vád, hogy néhány nappal ezelôtt átmásztak az Agromec Rt.-t övezô kerítésen, és 10 millió lej értékû gépkocsialkatrészeket tulajdonítottak el. A kár megtérült, a gyanúsítottakat szabadlábon vizsgálják.

(póka)

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Amint arról beszámoltunk, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) január 17-én Sepsiszentgyörgyön tartott ülésén elfogadta a Székelyföld Autonómia Statútumának tervezetét. A küldöttek felhatalmazták az SZNT Állandó Bizottságát, hogy még februárban terjessze Románia Parlamentje elé a tervezetet. Mint ismeretes, a Statútum alapja az a tervezet, amelyet Csapó József, az SZNT elnöke dolgozott ki még 1995-ben, és azt most különbözô módosító javaslatokkal egészítették ki. Ebben Székelyföld területi autonómiájának biztosítását kérik, a nemzetközi dokumentumok elôírásai szerint. A cél az, hogy a történelmi szülôföldjén élô többségi közösség jogosan vehesse át a helyi közérdekû problémák jelentôs részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelôen. Leszögezik azonban, hogy Székelyföld területi autonómiájának biztosítása nem sérti Románia területi épségét és szuverenitását. A statútum tartalmának ismertetése céljából, teljes terjedelmében közöljük a tervezet szövegét.

Preambulum
Tekintetbe véve, hogy az állampolgárok joga részt venni a közügyek kezelésében, s ez összetevôje azon demokratikus alapelveknek, amelyeket az Európa Tanács tagállamai magukénak vallanak, s amely jog gyakorlását a régió elôsegíti, meggyôzôdve arról, hogy az általános szavazással megválasztottak és tényleges hatáskörrel felruházottak által közigazgatott régió léte lehetôvé teszi a hatékony és az állampolgárhoz közel álló közigazgatást, meggyôzôdve arról, hogy a szubszidiaritás elve Európában meghatározó jelentôségû a demokrácia építésében, tudatában annak, hogy a régió a szubszidiaritás tényleges megvalósításának megfelelô hatalmi szintjét jelenti, melyet az európai integráció során, valamint e folyamatban részt vevô országoknak sajátos belsô szervezôdésükben mint alapvetô elvet tiszteletben kell tartaniuk, kijelentve, hogy a régiók kialakulása nem sértheti a helyi kollektivitások autonómiáját, ellenkezôleg, olyan intézkedésekkel kell társulnia, amelyek a Helyi Autonómia Európai Chartája révén megszerzett jogok védelmét szavatolják, kinyilvánítva, hogy a regionális autonómia elismerése magába foglalja az állam iránti lojalitást, amelynek régiói a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartásával fejlôdnek, figyelembe véve, hogy a régió, mint az állam lényeges összetevôje, saját önazonossága révén Európa sokféleségének tanúbizonysága, s a régió történelmi hagyományai tiszteletben tartásával hozzájárul ennek kulturális gazdagodásához, tudatában annak, hogy a régiók közötti és a határokat túllépô kapcsolatok értékes és nélkülözhetetlen hozzájárulást jelentenek Európa építéséhez, elismerve, hogy a megfelelô európai intézmények szervezésének az Európa szintjén alkalmazott politika kidolgozásakor és alkalmazásakor figyelembe kell vennie a régiók jelenlétét az európai államokban, és serkentenie kell a régiók részvételét ezen intézményekben, kijelentve, hogy ezen alapelvek feltételezik egy regionális szintû hatalom létezését, amelyet demokratikusan létrehozott döntéshozó szervezettel látnak el, amely széleskörû autonómiával rendelkezik a hatáskörök, ezek demokratikus gyakorlása terén, s birtokában van a feladatok teljesítéséhez szükséges eszközöknek, a székelység, Székelyföld ôshonos magyar nemzetiségû lakossága, Székelyföld számára, a nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott és az Európai Unió államaiban gyakorlattá vált területi autonómiát igényli.

Székelyföld (Terra Siculorum) autonómiája nem sérti Románia területi integritását és nemzeti szuverenitását, a terület önkormányzása a közösségek államon belüli önrendelkezésének jogára, a szubszidiaritás, az önigazgatás elvére épül.

A történelmi Székelyföldön meghonosult autonómiát a székely székek szervezettsége és hatásköre testesítette meg, amelyek létezésére már az 1200-as évek írott dokumentumaiban utalás található. A székely székek autonómiája — a szász székekhez hasonlóan — területi önkormányzásként mûködött, saját közigazgatással, sajátos társadalmi és közigazgatási felépítéssel, sajátos jogokkal és különleges státussal.

A székek mai polgárai, választott közképviseletei révén, kinyilatkozták a területi autonómia iránti igényüket, megfogalmazták követelésüket az önkormányzás törvényes kereteinek Székelyföld autonómia-statútuma általi szavatolására. Az autonómia gyakorlása, illetve a többlethatáskörök elismerése és az autonóm régióra, ennek hatóságaira való átruházása a polgárok közötti teljes és tényleges egyenlôség feltételeit szavatolja. A történelem, valamint az európai jog-államok gyakorlata bebizonyította és bizonyítja, hogy a többségtôl eltérô nemzeti identitású közösségek védelme az államot sajátos intézkedésekre készteti.

Az Európai Együttmûködési és Biztonsági Értekezlet (EBEÉ) koppenhágai dokumentumának (1990) 35. pontja értelmében az aláíró államok, közöttük Románia is, erôfeszítéseket tesznek a történelmi és területi körülményeknek megfelelô közigazgatási vagy helyi autonómia alkalmazására a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kifejezéséért.

Az EBEÉ genfi dokumentumában (1991), amelyet Románia is aláírt, a részt vevô államok elismerik azon intézkedések fontosságát, amelyeket a nemzeti kisebbségek történelmi és területi feltételeinek megfelelôen azon országoknak ajánlatos meghozniuk, ahol a problémák megoldása különleges figyelmet igényel. Az aláíró államok érdeklôdéssel vették tudomásul a demokratikus megoldásokkal elért pozitív eredményeket, mely megoldások közé tartozik: a közigazgatási vagy helyi autonómia, valamint a területi autonómia, amely a szabad és idôszaki választások révén létrehozott tanácsadó, törvényhozó és végrehajtó testületeket-intézményeket is magába foglalja.

Az Európa Tanács 1993/1201. számú Ajánlása 11. szakaszában elôírja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon jogát, hogy azokban a régiókban, ahol ezen személyek a lakosság számához viszonyítva többségben vannak, autonóm vagy helyi hatóságokkal, vagy saját történelmi és területi feltételeknek megfelelôen sajátos státussal rendelkezzenek.

Az Európai Parlament az unió állampolgárságára vonatkozó, 1991. november 21. Határozata 3. szakaszában kinyilatkozza, hogy az unió és a tagországok bátorítják a területükön történelmileg jelen lévô etnikai és nyelvi közösségek identitásának kifejezését és együttélésük elôsegítését, garanciát vállalva az állampolgárok tényleges egyenlôségének biztosítására, a sajátos helyi, regionális, vagy csoport önkormányzási formák szavatolására, a régiók közötti együttmûködés, a határokat túllépô kooperáció elôsegítésére.

A Regionális Autonómia Európai Chartája (European Charter of Regional Self-Government, adopted by the CLRAE, Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 1997/1118. sz. Határozata) többek között a következô alapelveket fogalmazza meg:

— a regionális autonómia elismerése magába foglalja az állam iránti lojalitást, amelynek régiói a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartásával fejlôdnek,

— a megfelelô európai intézmények szervezésének az Európa szintjén alkalmazott politika kidolgozásakor és alkalmazásakor figyelembe kell vennie a régiók jelenlétét az európai államokban,

— a régió, mint az állam lényeges összetevôje, saját önazonossága révén Európa sokféleségének tanúbizonysága, s a régió történelmi hagyományai tiszteletben tartásával hozzájárul ennek kulturális gazdagodásához;

A Regionális Autonómia Európai Chartájának megfelelôen a regionális autonómia azt jelenti, hogy a tagországokban lévô legnagyobb kiterjedésû területi kollektivitások joga és tényleges képessége saját felelôsségükre és az illetô népesség érdekében átvenni a közérdekû problémák jelentôs részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelôen, és amelyek az állam és kollektivitások között elhelyezkedô választott testülettel rendelkeznek, az önigazgatás hatásköreit gyakorolják, illetve államhatósági jogosítványokkal is bírnak.

Az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 2003/1334. sz. Határozata az autonóm régiók pozitív tapasztalatairól, mint konfliktusmegoldó ihletforrásról Európában (2003. június 24), többek között, a következôket állapítja meg:

— Európában megújult feszültségek részben azoknak a területi változásoknak és új államok keletkezésének tulajdoníthatók, amelyek a két világháború és a korábbi kommunista rendszer 90-es években bekövetkezô összeomlása nyomán jelentek meg,

— Ezek a feszültségek tükrözik azt az elkerülhetetlen fejlôdést, amelyen a nemzetállam fogalma átment, s amely a nemzeti szuverenitást és a kulturális homogenitást mint lényegi kérdést tekintette. Napjainkban, a demokrácia gyakorlatának valamint a nemzetközi jognak a fejlôdését tekintve, az államoknak új elvárásokkal kell szembenézniük,

— az államoknak a feszültséget meg kell elôzniük olyan rugalmas alkotmányi vagy törvényhozási szintû egyezségekkel, amelyek elébe mennek ezen elvárásoknak. Hatalmat, illetve hatásköröket adván a kisebbségeknek önnön ügyeikre nézve, akár átruházván azt a központi kormányzattól, akár azzal megosztva, az államok néha összeegyeztethetik a területi egység elvét a kulturális sokszínûség elvéve.,

— sok európai ország már megoldotta belsô feszültségeit, illetve azok feloldása folyamatban van a területi és a kulturális autonómia különbözô formáinak bevezetésével, melyek az elvek és a konkrét intézkedések azon széles skáláját foglalják magukban, amelyek segíthetnek a belsô konfliktusok feloldásában,

— az autonómia, ahogy azt azokban az országokban alkalmazzák, amelyek tiszteletben tartják nemzetiségeik alapvetô jogait és szabadságát, jórészt úgy tekinthetô, mint egy "államon belüli megoldás", mely lehetôvé teszi a kisebbség számára, hogy gyakorolja jogait és megôrizze kulturális önazonosságát, miközben bizonyos garanciákat nyújt az állam egységére, szuverenitására és területi integritására nézve,

— a "területi autonómia" kifejezést olyan, általában szuverén államokon belül kialakított berendezkedésre értik, ami által egy bizonyos régió lakosai tágabb hatalmi jogosítványokat kapnak, amelyek tükrözik sajátos földrajzi helyzetüket, és amely oltalmazza és elômozdítja kulturális és vallási hagyományaikat,

— a politikai berendezkedések változatos formái felruházhatók autonóm státussal, az egységes államokon belüli egyszerû decentralizációtól a hatalom valódi megosztásáig, illetve akár szimmetrikus, vagy aszimmetrikus módon, a regionális vagy föderatív államokban.

Székelyföld — Terra Siculorum — autonómia statútuma tartalmazza a területi önkormányzásra vonatkozó rendelkezéseket, amely statútum Románia Parlamentje által törvényerôre emelve, jogi garanciákat és megfelelô jogi keretet teremt az autonóm régió gazdagodásához, polgárai nemzeti identitásának védelméhez, a közösségek sajátos érdekeinek érvényesítéséhez.

A fent említett elveket figyelembe véve, Románia Parlamentje törvény által elfogadja Székelyföld Autonómia Statútumát.

I. Fejezet
Általános rendelkezések
1. szakasz

(1)Székelyföld, történelmi azonosságának kifejezéseként, polgárai esélyegyenlôségének biztosítása érdekében, a magyar nemzeti önazonosság védelmében, önkormányzati közösséggé alakul.

(2)Székelyföld politikai-közigazgatási rendje a földrajzi, gazdasági, társadalmi és kulturális körülményekre, lakosságának arra a történelmi óhajára épül, hogy autonómiát biztosítsanakszámára.

(3)A régió autonómiára törekvése az állampolgárnak a társadalom életében való demokratikus részvételét, a gazdasági-társadalmi fejlôdést, a területi érdekek érvényesülésének elôsegítését és védelmét célozza.

(4)A régió autonómiája azt jelenti, hogy a történelmi szülôföldjén levô többségi kollektivitás joga és tényleges képessége saját felelôsségére és az illetô népesség érdekében átvenni a közérdekû problémák jelentôs részének megoldását, a szubszidiaritás elvének megfelelôen, és amely az állam és kollektivitás között elhelyezkedô választott testülettel rendelkezik, az önigazgatás hatásköreit gyakorolja, illetve államhatósági jogosítványokkal is bír.

2. szakasz

Székelyföld Románia Köztársaságon belül jogi személyiséggel rendelkezô autonóm régió.

1.A régió illetékességét a régió statútuma, törvény és a nemzetközi jog határozza meg.

2.A régió sajátos illetékességét csakis törvény vagy nemzetközi jog révén lehet vita tárgyává tenni, illetve korlátozni.

3.A régió döntéshozó és ügyviteli joggal rendelkezik a sajátos illetékességi területeken. E jognak szavatolnia kell a régió számára saját politika kidolgozását és alkalmazását.

4.A törvény határai között, szükségszerû az országos hatáskörök némelyikéhez kapcsolódó feladatok átruházása is. A régiónak rendelkeznie kell e cél eléréséhez nélkülözhetetlen eszközökkel.

3. szakasz

A régió politikai-közigazgatási autonómiája nem sérti Románia területi integritását és szuverenitását.

1. Az illetékesség, jelen statútum keretei között, egyéb közigazgatási szintrôl átruházható a régiónak.

2. Az illetékesség átruházása, legyen világosan megfogalmazva. A felhatalmazás alkalmazása során figyelembe kell venni a megfelelô anyagi és pénzeszközök létrehozását, amelyek lehetôvé teszik a többlethatáskörök tényleges gyakorlását.

3. Ezen illetékesség végrehajtásaval megbízott szerveknek, a lehetôségek és a törvényes szabályozások szerint, rendelkezniük kell saját szervezeti felépítésükben a régió sajátos adottságaihoz való alkalmazás szabadságával, kiemelt figyelmet szentelve a hatékonyságnak és a régió lakosai igényének.

4. szakasz

(1)Az autonóm régió területe a jelenlegi Kovászna és Hargita megyék területét, valamint a Maros megyéhez tartozó történelmi Maros szék területét foglalja magába. Az 1. sz. Melléklet tartalmazza Székelyföld autonóm terület határait és településeit.

(2)A székek, hagyományos közigazgatási területek.

1. Kézdiszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Kézdivásárhely;

2. Orbaiszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Kovászna;

3. Sepsiszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Sepsiszentgyörgy;

4. Csíkszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Csíkszereda;

5. Udvarhelyszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Székelyudvarhely;

6. Gyergyószék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Gyergyószentmiklós;

7. Marosszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Marosvásárhely;

8. Miklósvár- és Bardocszék, amelynek területe a hozzá tartozó településeket foglalja magába; székhelye Barót.

5. szakasz

Székelyföld intézményeinek székhelyét az autonóm régió választott önkormányzata jelöli ki.

6. szakasz

Az autonóm régió közhatalmát a négy évre választott Önkormányzati Tanács és az általa kijelölt Önkormányzati Bizottság gyakorolja.

7. szakasz

(1)Az Önkormányzati Tanács az intézmény, amellyel Székelyföld önkormányzata politikailag létrejön.

(2)Az Önkormányzati Tanács hatáskörét a jelen autonómia-statútum és Székelyföld választópolgárai határozzák meg.

8. szakasz

(1)Jelen autonómia-statútumnak megfelelôen, az állam általános törvényeivel összhangban, a székelyföldi politikai státus megillet minden olyan román állampolgárt, aki Székelyföld bármely helységében állandó lakhellyel rendelkezik.

(2)Azok a székelyföldi születésûek, akik román állampolgárok és külföldön laknak, szintén rendelkeznek a jelen autonómia-statútumban meghatározott jogokkal, amennyiben utolsó törvényes lakhelyük a Székelyföldhöz tartozó település volt.

9. szakasz

(1)Az autonóm régióban minden állampolgár számára biztosított a teljes és tényleges egyenlôség.

(2)Az Önkormányzati Tanácsnak, mint közhatóságnak, hatáskörébe tartozik azoknak a feltételeknek a kialakítása, amelyek biztosítják az egyének és az általuk alkotott közösségek teljes és tényleges egyenlôségét és szabadságát, elhárítanak minden olyan akadályt, amely meghiúsíthatja vagy gátolhatja ezek teljes körû kibontakozását, s megkönnyítik minden állampolgár számára a politikai, gazdasági, mûvelôdési és társadalmi életben való részvételt.

10. szakasz

(1)Székelyföldön a magyar nyelv egyenrangú az állam hivatalos nyelvével.

(2)Az autonóm régió és a hozzá tartozó székely székek és közületi helységek önkormányzatai biztosítják mindkét nyelv természetes és hivatalos használatát, elfogadva minden olyan rendszabályt, amelyre szükség van megismerésük érdekében, megteremtve minden olyan feltételt, amely garantálja teljes egyenlôségüket.

(3)Az autonóm régió azon helységeiben, ahol az állandó lakhelyû, számbeli kisebbségben levô, más nemzeti, etnikai, nyelvi identitású közösségekhez tartozó állampolgárok száma községben meghaladja a százat, városban az ezret, municípiumban az ötezret, szék területén a tízezret, ezen közösségek nyelve ugyancsak egyenrangú az állam hivatalos nyelvével.

11.szakasz

(1)Székelyföld zászlajának le-írása.

(2)Székelyföld jelvényének le-írása.

(3)Jelen autonómia-statútum elismeri a székely székek zászlaja és jelvénye szabad használatának jogát.

(4)A magyar nemzeti szimbólumok és más, számbeli kisebbségben levô közösség nemzeti szimbólumainak Székelyföldön való szabad használatát jelen autonómia-statútum garantálja.

(5)Az állami szimbólumok használatára a törvényes szabályozások érvényesek.

II. Fejezet
Az autonóm régió megalakulása és megszûnése

12. szakasz

Az autonómiafolyamat kezdeményezôje lehet a régióhoz tartozó minden területi közület, illetve demokratikus közképviselete.

13. szakasz

A régió autonómia-statútumának tervezetét a székelyföldi települések állampolgári gyûlései, a Székely Nemzeti Tanács küldöttei vitatják meg, véglegesítik és 2/3-os többséggel hagyják jóvá, s a közképviselettel felruházott testületek a Képviselôház és a Szenátus Szabályzatának megfelelôen terjesztik törvénybe iktatás végett Románia Parlamentje elé.

14. szakasz

(1)Jelen autonómia-statútumot a Parlament emeli törvényre.

(2)A törvényre emelés eljárása az autonómia-statútum törvényességére, nem pedig célszerûségére vonatkozik.

(3)Az Alkotmány 117. szakasza 3. bekezdésének értelmében, jelen autonómia-statútum jogszabály érvényét a Szenátus és a Képviselôház szerves törvény formájában ismeri el.

(4)A törvény által elfogadott Székelyföld Autonómia Statútumát a régió polgárai népszavazással hagyják jóvá.

(5)Parlamenti elutasítás esetén a régió demokratikus közképviselete jogorvoslásért az illetékes nemzetközi intézményekhez fordulhat.

15. szakasz

A 129. szakaszban meghatározott eljárás követendô az autonómia-statútum módosítása esetén.

16. szakasz

Az autonóm régió területén állandó lakhellyel rendelkezô, szavazati jogú állampolgárok által általános, titkos, és közvetlen szavazással megválasztott Önkormányzati Tanács révén létrejön Székelyföld Önkormányzata.

17. szakasz

Székelyföld Önkormányzata és Autonómia-statútuma csakis a Székelyföldön kiírt népszavazással szüntethetô meg.

III. Fejezet
Székelyföld Önkormányzati Intézményei

18. szakasz

a) Az autonóm régió intézményei:

— Önkormányzati Tanács;

— Önkormányzati Bizottság;

— Székelyföld Elnöke;

b) A székek intézményei:

— Széki Tanács;

— Széki Bizottság;

— Széki Elnök;

c) A települési önkormányzatok intézményei:

— Községi Tanács;

— Városi Tanács;

— Municípiumi Tanács;

— Polgármester.

IV. Fejezet
Székelyföld Önkormányzati Tanácsa

19. szakasz

Az Önkormányzati Tanács az autonóm régió közhatalmát gyakorolja.

20. szakasz

(1)Az Önkormányzati Tanács az arányos választási rendszerben szabad, általános, titkos és közvetlen szavazással négy évre megválasztott tanácsosokból tevôdik össze.

(2)A régió önkormányzati tanácsosainak száma hetvenhét. A választókerületekre jutó helyek számát a régió lakosainak legutóbbi népszámlálási adataiból számítják ki.

(3)Az önkormányzati tanácsosok megválasztásával egy idôben szervezik meg Székelyföld elnökének, a széki elnököknek, a széki, városi, községi tanácsosoknak, a polgármestereknek megválasztását.

(4)A régió elnöke és a széki elnökök, valamint a polgármesterek, tanácsosok megválasztásakor a helyi választásokra vonatkozó 1991/70. számú, módosított Törvény rendelkezései érvényesek.

(5)A régió elnökének és a széki elnököknek megválasztása a polgármesterre érvényes elôírásoknak megfelelôen történik.

21. szakasz

Az Önkormányzati Tanács mûködésének alapelvei:

a) a Tanács Székelyföld polgárainak érdekvédelmét, közképviseletét, a régió közigazgatását látja el;

b) Alkalmazza a hatáskörök decentralizálását;

c) Szavatolja a tanácsülések nyilvánosságát;

d) Garantálja a régió költségvetésének nyilvánossá tételét;

e) Érvényesíti és megôrzi a törvényességet.

V. Fejezet
Székelyföld Önkormányzati Tanácsának hatásköre

22. szakasz

Az Önkormányzati Tanács illetékességéhez tartozik:

1) saját önkormányzati intézményeinek megszervezése;

2) Székelyföld sajátos jogállásából fakadó, a régióban érvényes törvényerejû rendeletek meghozatala;

3) a mûvelôdés;

4) az oktatás;

5) az anyanyelvhasználat;

6) a történelmi, mûvészeti, régészeti és tudományos örökség;

7) a szociális kérdések;

8) a tájékoztatás;

9) a régió édekeltségû állami vagyon kezelése és vállalatok mûködtetése;

10) Székelyföld gazdasági irányítása;

11) helyi adók és illetékek bevezetése;

12) Székelyföld önálló pénzgazdálkodása;

13) Székelyföld képviselete.

23. szakasz

Az Önkormányzati Tanács, saját hatáskörében, az állam jogrendjével összhangban és a régió jogállásának megfelelôen, a következô területeken bocsát ki a régió területén érvényes törvényerejû rendeleteket:

a) a régió hivatalaira és azok személyzetére vonatkozó rendtartás;

b) a székely székek testületeire vonatkozó rendtartás;

c) a helyi települési határok meghatározása, új községek alapítása;

d) a közérdekû kisajátítások, amelyek közvetlenül nem az állam terhére történnek és nem érintik a székek hatáskörét;

e) telekkönyvek létesítése;

f) tûzvédelem;

g) egészségügy;

h) kereskedelmi kamara rendtartása;

i) gazdasági társaságok létesítése és felügyelete;

j) hitelszövetkezetek; vagyonbiztosítás;

k) régió érdekeltségû közszolgáltatás;

l) rendfenntartás és a rendôrséggel való együttmûködés;

m) bányászat, energiatermelés;

n) helyi érdekeltségû energiafejlesztés és hasznosítás;

o) mezôgazdálkodás;

p) erdôgazdálkodás; vadgazdálkodás,

q) környezetvédelem;

r) helyi érdekû személyforgalom és áruszállítás;

s) tömegtájékoztatás.

24. szakasz

Az Önkormányzati Tanács hatásköre kiterjed a társadalmi gondozásra és a társadalombiztosításra, mely területeken törvényerejû rendeleteket bocsáthat ki és saját autonóm intézményeket létesíthet.

25. szakasz

Az Önkormányzati Tanács saját hatáskörében rendôrséget állíthat fel, a törvényes rendelkezéseknek megfelelôen, az Alkotmányban nem szabályozott esetekben.

26. szakasz

Az Önkormányzati Tanács felelôssége a rádió- és televízióállomások adására vonatkozó törvényes rendelkezések sajátos elôírásokkal kiegészítése és érvényesítése.

27. szakasz

(1)Az Önkormányzati Tanács hatáskörébe tartozó területeken Székelyföld törvényerejû rendeletei a régió területén elsôbbséget élveznek.

(2) Olyan esetekben, amelyekrôl az Önkormányzati Tanács saját hatáskörében nem rendelkezik, az állam törvényeit alkalmazzák.

28. szakasz

Az Önkormányzati Tanács igényelheti, hogy a Kormány ráruházzon vagy rábízzon olyan hatásköröket, amelyeket a jelen autonómia-statútum nem szabályoz.

29. szakasz

Az Önkormányzati Tanács, meg-alakulásától számított 30 napon belül, kidolgozza és jóváhagyja mûködési szabályzatát. Ezen idôtartam alatt a tanács munkálatait Székelyföld elnöke vezeti.

VI. Fejezet
Székelyföld Önkormányzati Bizottsága

30. szakasz

(1)Az Önkormányzati Bizottság Székelyföld autonóm régió közhatalmát saját hatáskörében gyakorló, végrehajtó testület.

(2)Az Önkormányzati Bizottság elnökét Székelyföld elnöke nevezi ki.

(3)Az Önkormányzati Bizottság tagjait, a bizottság elnökének javaslatára, a kinevezésétôl számított harminc napon belül, az Önkormányzati Tanács titkos szavazással négy év idôtartamra jelöli ki. Ezen idôtartam alatt, érvényes bizalmatlansági szavazás esetén, a bizottsági tag, a mûködési szabályzatban foglalt feltételeknek megfelelôen, a régió elnöke által hivatalából felmenthetô.

(4)Az Önkormányzati Bizottság tagjait Székelyföld elnöke nevezi ki.

31. szakasz

Az Önkormányzati Bizottság szervezeti felépítését és mûködési szabályzatát az Önkormányzati Tanács dolgozza ki és a Bizottság tagjait kijelölô szavazással egy idôben fogadja el.

VII. Fejezet
Székelyföld Önkormányzati Bizottságának hatásköre

32. szakasz

Az Önkormányzati Bizottság végrehajtói hatásköre kiterjed:

l) az Önkormányzati Tanács által hozott törvényerejû rendeletek érvényesítésére, felügyeletére, végrehajtására;

2) saját önkormányzati testületeinek mûködtetésére;

3) törvények, törvényerejû rendeletek kezdeményezésére;

4) a hivatali besorolásra és elôléptetésre;

5) a régió érdekeltségû közszolgáltatások, közintézmények, állami tulajdonú gazdasági társaságok felügyeletére;

6) a régió köz- és magánvagyonának kezelésére,

7) a régió érdekeltségû állami köz- és magánvagyon kezelésére;

8) saját gazdasági társaságok létrehozására és mûködtetésére;

9) adóhatósági hatáskörök gyakorlására;

10) a régió önálló költségvetésének kidolgozására és végrehajtására;

11) a régió gazdasági fejlesztésének tervezésére és elôsegítésére;

12) a régió adóügyi, pénzügyi, kereskedelmi politikájának végrehajtására;

13) a régió hatósági intézményeinek létrehozására, illetve megszüntetésére;

14) a közbiztonság védelmére, a rendôrséggel való együttmûködésre, illetve ennek ellenôrzésére;

15) a helyi hatóságok önállóságának védelmezésére;

16) a régióra vonatkozó nemzetközi szerzôdések és egyezmények megkötésére, a régiók közötti együttmûködés létrehozására, érvényesítésére;

17) a régióban egyenrangú nyelvek szabad használatának szavatolására;

18) az állami iskolahálózat, ezen belül a magyar nyelvû oktatási hálózat mûködtetésére;

19) a régió közösségét érintô egyéb területekre;

20) az állam törvényeinek alkalmazására.

(Folytatjuk)

Ez a novelláskötet a szerzô kedves, baráti ajándéka számomra, 2001-ben jelent meg a Neptun Impex Rt. kiadásában. Csak sajnálni tudom, hogy ez a remek, alig százharminc oldalas kis könyv sem juthatott el maradéktalanul a címzettekhez, közöttük a kolozsvári olvasókhoz. Feltehetôen azért, mert a romániai magyar irodalom és a könyvkiadás is annyira regionalizálódott, miközben a terjesztés is kezdetleges maradt, hogy emiatt szétszórt, egyfajta városi, megyei irodalmi körökként létezik csak, s a kiadók hatóköre a lehetô legszûkebb területre zsugorodott. Tény, hogy egészen más képet mutatnak a könyvkereskedések, ahol a bôség zavarát érezni — nyilván azért, mert itt is fôként a külföldi behozatal duzzadt föl. Akár úgy is értékelhetnénk, hogy a könyvkínálat meghaladja a keresletet. A hazai szerzôk mûveibôl pedig nem azért van kevesebb, mintha a fölösen sok kiadó nem állítana elô könyveket, hanem azért, mert kiadványaik kis példányszáma mellett még mindig méltánytalanul hátrányos helyzetben vannak a külföldi minôséggel szemben, és bizonyára a terjesztés költségeit sem bírnák el. Ezek alapján egyáltalán nem túlzás attól tartani, hogy mint Lôrincz György kötetében, ahol az emberek már csak "volt egyszer"-ként emlékeznek szigetükre, az erdélyi irodalom-sziget is elveszôben...

Lôrincz György kötete mégsem csak ezzel a figyelmeztetéssel váltja ki érdeklôdésünket. Ô úgy lép tovább e kötetben is az ábrázolás, a léleklátás elmélyítésében, hogy közben hûséges marad saját világához és szülôföldje embereihez, az egyszerûségben megtalált szépséghez. Már elôzô, általam ismert köteteiben is (Amíg csak él az ember, 1980; A harmadik házig, 1987) nagyon szívem szerint beszélt, de mostani könyve már a továbblépés irányát is sejteti. S bár ôt is meglegyinthette volna a modernkedés olcsó divatja, sokszor öncélú játéka, megmaradt saját útján, az ôszinte, nyílt, felelôsségteljes hangnál, rendkívül színesen-ízesen mesélônek, aki nagyon pontosan látja és láttatja a lényeget és az összefüggéseket. Az elveszített sziget novelláiban is jól felismerhetô mindaz, ami eddig is sajátja volt: a célirányos tudatosság, az ábrázolás líraisága és gazdagsága, a táj és ember mélységes összetartozásának precíz érzékeltetése, és ezirányú ismereteinek sokrétûsége. (Nem véletlenül legyint meg a lelkiismeret-furdalás amiatt, hogy annak idején, amikor fölfedeztem magamnak írásait, sajátos világát, elmulasztottam közhírré kiabálni, s így csak remélhetem, hogy most sem túl késô és nem fölösleges erôlködés új könyvét ajánlani az olvasóknak — még ha azt már nem is mondhatom el, hol, hogyan juthatnak hozzá kötetéhez!) Hadd idézzem, hogyan vall Lôrincz György emlékké fakuló szigetünkrôl: "Gyönyörû sziget, amihez hasonló nem volt több a világon". "A szigetet kétoldalról — keletrôl és északról — hatalmas hegyek vették körül, a tiszta hegyi patak csillámló, kéklô vizében csak úgy fénylettek, cikáztak a márnák, pisztrángok". Egy pillanatig sem kétséges, mit szimbolizál ez a sziget, amely valamikor volt, de valamiért elveszett, s már csak az emlékezés fakuló mozijában "szépül egyre". "Az öregek emlékezete — írja — rubinttal, gyémánttal ékesítette", ahol "mind egy álom bûvöletében haltak meg a férfiak". Stílusa, mesélôkedve férfias és mégis szelíd, pontos és szûkszavú. Legtragikusabb történeteit is valami sajátos belsô erô és nyugalom hitelesíti, s ha hagyjuk, hogy magával ragadjon a történet, hallani véljük meleg mesélô hangját is. Nem véletlen, hogy a kötet hátsó borítójának ajánló soraiban György Attila ezeket írja: "legszívesebben csak leülnénk és hallgatnánk, úgy ahogy nagyapáink meséit hallgattuk; ámulnánk és tanulnánk belôle; nevetnénk és összeszorulna a torkunk; és rácsodálkoznánk újra a sárkányokkal telt Tündérkertre, és mindannyian újra királyfiak szeretnénk lenni..." E kötet novellái mégsem mesék, egytôl egyig mai vagy tegnapi világunkból ihletôdtek, szereplôi élô, küszködô, hús-vér emberek, akiket azért keltett életre az író, hogy továbbadhassa fájó vagy gyönyörûséges példázatukat. Hôsei közülünk valók, s ezért érezzük úgy, hogy mindegyik történetében — még ha szó sem esik róla — ott sajog az elveszített sziget, a Tündérkert iránti szeretet és nosztalgia.

Sajnos, a sziget nincs már, és nagyon messzire sodródott tôlünk a gyermekkor is, amikor még bátorságot provokáló próbákkal kísértettük önmagunkat, s amikor irigyen, megszégyenülve, magunkra maradva követtük tekintetünkkel azt, aki mégis vállalta a kihívást (Csóka). De hát bôvebben illene szólnunk Krammer és Epdike csütörtökökre szabdalt szép szerelmi idilljérôl (Ébredés), egy háborúvégi, mindent lezáró és feltáró géppisztoly-sorozatról (A titok), a farkasok megcsúfolta szarvas miatti bonyodalomról, s benne a hatalmaskodók és kiszolgáltatottak megalázó viszonyáról (A szarvas), de fölvillanthatnánk egy-két jellegzetes arcot kisvárosi figuráiból, és szólhatnánk a többiekrôl is, akiket annyi szeretettel és együttérzô mosollyal rajzol meg...

Bár tudom, hogy kötete városunkban (már?, még?) nem nagyon vásárolható meg, abban a reményben ajánlom mégis, hogy az olvasó bizonyára sokszor találkozhat még Lôrincz György nevével könyvek címlapján, s akkor talán nem szalasztja el a lehetôséget, hogy közelebbrôl is megismerkedhessen írásaival.

Kiss János

Gál Kelement (1869–1945) talán nem kell bemutatni a kolozsvári olvasóknak: neve összeforrott az Unitárius Kollégiummal, annak 1892-tôl 1932-ig némettanára, majd felügyelôgondnoka, s a századfordulótól 25 éven át igazgatója is. Leánya, s néhányan tanítványai sorából közöttünk élnek. Az 1920-as években a kisebbségi helyzetbe került magyarság tanügyi küzdelmeinek egyik vezetôje, krónikása volt, nyugdíjazása után két tekintélyes kötetben írta meg iskolája történetét (1935), Ferencz József unitárius püspök (1936), valamint Jakab Elek (1938) életrajzát. Méltán vette fel nevét az RMPSZ Kolozs megyei oktatási központja. Kevesen tudták róla, hogy egy befejezett életrajzi könyve kéziratban maradt.

A 2001-ben megindított Az Erdélyi Unitárius Egyház Gyûjtôlevéltárának és Nagykönyvtárának kiadványai sorozat 3. köteteként most Kovács Sándor és Molnár B. Lehel gondozásában sajtó alá került e kézirat, Káli Nagy Elek élet- és jellemrajza (Kolozsvár, 2003) címmel. A mintegy másfélszáz nyomtatott lapot kitevô mûvet már csak azért is érdemes volt közzétenni, mert közéletünk egy mára teljesen elfeledett szereplôjének állít emléket. Az apáról, Káli Nagy Lázárról (1772–1837) a színháztörténészek még számon tartják, hogy 1811-tôl a kolozsvári nemzeti színház építkezési biztosa volt, lényegében az ô érdeme az 1821-ben megnyitott épület befejezése, s ráadásul meg is írta az építéstörténetet. Munkáját Az erdélyi magyar színészet hôskora (1792–1821) címmel Jancsó Elemér rendezte sajtó alá 1939-ben. A fiúról, Káli Nagy Elekrôl (1816–1878) eddig legfeljebb mint unitárius fôgondnokról esett szó.

Gál Kelemen könyve is elsôsorban az egyházát mentô, és évekig szinte egyedül irányító fôkurátort idézi meg, de emellett kiderül, hogy az 1840-es évektôl a kiegyezésig jóformán valamennyi politikai-mûvelôdési mozgalomban szerepet vállalt, talán azt is mondhatnók, hogy ô volt az unitáriusok gróf Mikó Imréje.

Nagy Elek Kolozsvárt született, az Unitárius Kollégium neveltje, a Királyi Líceumban végezte a kétéves jogi tanfolyamot 1834-ben. Felesküdött a kormányszékhez és Kolozs megyéhez is. Az utóbbi aljegyzôi tisztségét nyeri el. 1845-ben már fôjegyzô és a közgyûlések jegyzôje, elismert jogi szakember. Egyháza 1838-ban választja tanácsossá, 1842-ben a nevelésügyi bizottság elôadójává, 1845-ben pedig a tordai gimnázium felügyelôgondnokává. 1841-ben még Abrudbányán, 1846-ban és 1848-ban már Kolozs megye részérôl választják országgyûlési követül. 1848 áprilisában kormányszéki titkárrá is kinevezik, de e tisztséget nem fogadja el. Bár a forradalomban tevôlegesen nem vesz részt, kivizsgálást indítanak ellene, s hogy a gyanútól meneküljön, 1850-ben elvállalja a Kolozs kerületi biztosi (járásbírói) állást. Errôl való lemondását 1854 januárjában fogadják el. Ugyanebben az évben egyháza fôgondnokául választják. Itt nyílik széles tér jogi ismeretei és összeköttetései gyümölcsöztetésére. Az elôzô fôgondnok 1848-ban, Aranyosrákosi Székely Sándor püspök pedig 1853-ban elhunyt. Az önkényuralom nem engedélyezte a püspökválasztást, így Székely Mózes püspökhelyettes-fôjegyzô mellé szükség volt egy vezetô férfiúra. Úgyhogy Kriza János 1861-ben történt püspökké választásáig az egyháznak és iskoláinak a bécsi önkénnyel szemben, a megmaradésért folytatott küzdelme jórészt az ô irányításával folyik. Az Erdélyi Gazdasági Egyesületnek már 1844-ben alapító tagja, az 1854-es újjáalakulástól pedig szakosztályi elnöke. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapszabály-kidolgozó bizottságának is tagja, majd igazgatótagsággal tisztelik meg.

A politikai nyomás enyhülésével kapcsolódik be újra a politikába, 1860-tól fôkormányszéki tanácsos. 1866-ban pedig Kolozsvár képviselôjéül választják a magyar országgyûlésbe. Amikor a magyar kormány a fôkormányszéknek az unió nyomán történô felszámolását és az átmeneti idôszakot irányító kormánybiztosul gróf Péchy Manót nevezi ki Kolozsvárra, az erdélyi sajátos jogi-politikai viszonyokat jól ismerô segítségül miniszteri tanácsosi rangban Nagy Eleket nevezik ki melléje. Minthogy 1871-ben szélhûdés éri, a következô évben kéri nyugdíjaztatását, 1874-ben az egyház vezetésétôl is visszavonul, tiszteletbeli fôgondnokul választják.

Jó gazdálkodó volt, vagyonát egyre gyarapította, így rendszeresen adakozott, fôleg egyháza intézményei javára, de közmûvelôdési célokra is. Apja nyomába lépve támogatta a színházat, a színházi bizottság választmányi tagjaként irányította az 1863-as átépítési munkálatokat, majd 1864-ben gróf Lázár Miklóssal együtt színházi biztosul választották.

Gál Kelemen munkája 33 fejezetbôl áll. Alig egyoldalas fejezetek váltakoznak 20 oldalasokkal. Az egyházi- és különösen az iskolatörténeti vonatkozásokat elaprózza benne. Néhol ismétlések is elôfordulnak. Közzététel elôtt a szerzô bizonyára még átfésülte volna szövegét. A kötetbôl kiváltképpen az 1850-es, 1860-as évek Erdélyének világa, hangulata ismerhetô meg. Részletesen tárgyalja Kriza János püspökké választásának körülményeit és az unitáriusok angolszász kapcsolatait, valamint a politikai közélet vonatkozásait. A könyv forráskénti használatát Személynévmutató és külön Helynévmutató segíti.

Gaal György

Mondom az unokámnak: a következô félévben lehetnének jobbak is a jegyeid! Oké — válaszolja huncut mosollyal.

Az utóbbi évtizedekben a fiatalabb nemzedék nyelvhasználatában nálunk is terjedni kezd az amerikai angolság e szava: oké. Néha már nyomtatásban is találkozunk vele könnyebb mûfajú novellákban, bûnügyi történetekben, sport tárgyú riportokban. Vessünk egy pillantást arra, hogyan keletkezhetett a szó, és mikor kerülhetett nyelvünkbe.

Az idegen szó jelentése: ’igen, rendben van, jól van, helyes, egyetértek veled’. Ez a jelentés pontos megfelelôje annak az angol szónak, amelyet diákkoromban az angol nyelvterületen játszódó detektívregényekbôl ismertem meg: all right! Fiatal, hogy ne mondjam, gyermekismerôseim nemzedéke már nem ezt a brit kifejezést használja, hanem az amerikai oké-t.

Az oké a 19. század harmincas éveinek legvégén indult el világhódító útjára. Eredeti betûalakja O.K., majd OK. volt, ma okay változatban is feltûnik. A 19. század közepén az Egyesült Államokban is fellobbant a betûszók divatja; ezek fôleg a hírlapok, egyesületek, italok, ruhák kezdôbetûibôl alakultak. Így született meg az O. K. a bostoni Morning Post napilapban az all correct rövidítésére, amely a kijelentésben oll korrekt-nek hangzik. A szleng hangulatú jelentéseket amúgy is kedvelô fiatalok hamarosan felkapták. Az "ou kei" ejtésû betûszó az 1840. évi amerikai elnökválasztás kortes-hadjáratában lett igazán népszerû. A brit nyelvterületen az elsô világháború után terjedt el, jórészt amerikai filmek közvetítésével — a brit puristák minden tiltakozása ellenére.

A magyarban is felbukkanó szót elsôként Szécsi Ferencnek 1936-ban megjelenô Idegen szavak szótára közli: "O. K. (ejtsd: ó ké): rendben van!". E dátumtól minden hasonló szótár felveszi címszavai közé. Elterjedése a magyarban is az amerikai filmek, táncdalszövegek nyelvi hatásának tulajdonítható. Míg az angolban a kifejezés minden tagja külön hangsúlyt kap, a magyarban törvényszerûen olyan szó lett, amelynek egyetlen hangsúlya az elsô szótagra esik.

Kérdés természetesen az: az oké megmarad-e az ifjúsági szóhasználat szintjén? Szeretném remélni, hogy igen, de az anglicizmusok, angolosságok rohamos terjedése a hot-dog-tól a second hand-ig rosszat sejtet. Egy iskolástól ma már elfogadom az oké-t, de megdöbbenek, ha a hetvenéves szomszédom az ünnepi invitálásra válaszként azt feleli: oké, benézek hozzátok.

Murádin László

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Sok tanár, pedagógus, szülô, és barát nem is tudja, hogy mit kezdjen a diák depressziós tüneteivel, a hirtelen felbukkanó negatív érzelmeivel, esetleg személyes problémáival. Néhányan nagyon ódzkodnak attól, hogy segítôként vagy tanácsadóként lépjenek fel. A legtöbb tanár azt hangoztatja, hogy a diáknak otthon kell hagynia a gondokat, mert azok nem az iskolába tartoznak. Az így gondolkodó tanárok figyelmen kívül hagyják azt, hogy ezek a problémák bekerülnek az iskolába, sôt néha lehetetlenné teszik a tanulást.

Ha a diák súlyos családi probléma miatt lehangolt vagy szomorú, akkor az iskolában már nem lesz olyan mértékben aktív, mint addig volt, inkább zaklatottá, figyelmetlenné, érzéketlenné válik. A tanulókat akadályozzák feladataik elvégzésében, ha erôs indulatokat vagy érzelmi megrázkódtatásokat élnek át, mert úgy érzik, valami fenyegeti biztonságukat, gyakran értéktelennek, szeretetre méltatlannak vélik magukat. Ilyenkor a tanár tanításra irányuló kísérletei legtöbbször frusztrációt okoznak, sôt egyenesen hiábavalónak bizonyulhatnak. A tanárok zöme szívesen segítene a gondokkal küszködô diákoknak, de nagyon kevés rendelkezik — saját élettapasztalatán kívül — más, jól alkalmazható képzettséggel. A saját életünkben alkalmazott minták ösztönösek, és "segítôeszközként" általában eredménytelenek.

Mit tegyenek a tanárok, ha a diákok félelmeivel, frusztrációjával és haragjával szembesülnek? Nagyon fontos, hogy információkat szolgáltassanak mindazokról a szociális és társadalmi jellegû problémákról, amelyek a mostani tinédzsereket foglalkoztatják.

Az aktuális román tanügy célkitûzéseinek megfelelôen szükséges tudatosan és aktív módon hozzájárulni az emberi individuum harmonikus, egységes és szabad fejlôdéséhez, és az individuum személyiségének autonóm és kreatív neveléséhez.

Románia nem képes újjászületni, csakis az iskolai újranevelésen keresztül, mégpedig úgy, hogy egymás mellé kell csatolni a családot, az egyházat, szociális szervezeteket és különbözô intézményeket, mert csak így tud hozzájárulni határozott módon a tinédzserek személyiségfejlôdéséhez.

A 14–16 éves korig terjedô korosztály esetében a depresszió sok beilleszkedési gondot okoz.

Hipotézisek:
• A depresszió elôfordulási gyakorisága nem változik különösképpen az évszakoknak megfelelôen. Nem állítható, hogy télen több a depressziós, mint nyáron vagy fordítva. Az elôfordulási gyakoriság a tinédzserek között mindkét évszak esetében ugyanaz.

• A lányok depressziószintje ugyanakkor nagyobb, mint a fiúké.

• A IX.-esek depressziósabbak, mint a X.-esek. A X.-esek toleránsabbak, fejlettebb az énképük, magasabb a szociabilitás iránti igényük.

• Jelentôs összefüggés áll fenn a depresszió és az énkép, valamint a depresszió és a pszichoszomatikus tünetek megnyilvánulásai között. Minél nagyobb depressziószinttel rendelkezik az egyén, annál alacsonyabb, kisebb az énképe. És minél súlyosabb depresszióban szenved valaki, annál gyakoribbak nála annak testi tünetei.

• A depresszió súlyossági fokának növekedése maga után vonja az önbizalom csökkenését.

A depressziós tünetek megoszlása nemek szerint nagyon különbözô:

• A tinédzserek nagy százaléka szenved fizikai fáradtságban, jellemzô rájuk az ingerlékenység, az önvád nagy mértéke.

• A lányok negatív önértékelése, önvádaskodása jóval gyakoribb arányban jelentkezik, mint fiúk esetében.

• Lányoknál a sírás, mint stresszoldó módszer jelentkezik, és az ez iránti igényük kisebb, mint a fiúknál.

• Az öngyilkossági gondolatok gyakorisága, a reménytelenség, az étvágytalanság nagyobb százalékban jelentkezik a lányok esetében, mint a fiúknál.

Tény, hogy a fiatalt több kellemetlenség érheti. Gátlásossága, zavara miatt beszéde tagolatlanná válhat, ami azonnal maga után vonhatja a másokkal való kapcsolatok félreértését, esetleg megromlását, adott környezetben megnehezíti a helyzetet, kapcsolatainak folytatását, folyamatosságát, új kapcsolatrendszerbe való beilleszkedését. Ha a depresszió miatt keletkezô negatív érzelmek napokig, esetleg hetekig tartanak, akkor az egyén önbizalma csökken, és állandó kudarcérzés uralkodik el rajta. Ha azonban a fiatalnak sikerélményei vannak, akkor ezek emelik önbizalmát és élményszintjét is.

A pszichológia szerint minden magatartászavar, minden deviáns viselkedés mögött megtalálható a személyiség valamilyen mûködési zavara.

A magyar fiatalok depresszió-súlyossági fokának megállapítására összesen 123 diák vett részt a felmérésben (három kilencedikes és két tizedikes osztály tanulói).

A kitûzött cél elérése érdekében több kérdôív felhasználására is szükség volt:

§Az ún. Beck-depresszió kérdôíve valószínûleg a legjobban kialakított és legtágabb körben felhasznált, önbeszámolón alapuló depressziómérés. Tartalmazza az attitûdök 21 kategóriáját: diszfória, reménytelenség, kudarcérzés, a tárgyi kapcsolatok zavara, bûntudat, bûnhôdési kényszer, öngyûlölet, önvád, öngyilkosság, sírás, ingerlékenység, kapcsolatzavar, döntésképtelenség, negatív önértékelés, munkaképtelenség, alvászavar, fáradékonyság, étvágytalanság, súlyveszteség, hipochondria, szexuális vágy elvesztése.

A kérdôív nem a súlyos, pszichiátriai betegségként megjelenô depressziót vizsgálja, hanem azt a tünet-együttest, érzelmileg, hangulatilag negatív állapotot, amely mindennapi teljesítôképességünket, életminôségünket már jelentôsen befolyásolja anélkül, hogy ezt az állapotot betegségnek tekintenénk.

§ Az énkép-teszt összesen 58 kérdést foglal magába: az egyénnel, a tanulással —, a kortárscsoporttal —, a szülôkkel — kapcsolatos érzelmeket. Ugyanakkor a külsô, fizikai testtel kapcsolatos elégedettségi szintre, különbözô érzelmi hangulatokra is utal.

§Az FPI-teszt (Freiburger Personality Inventory) 114 kérdést foglal magába. E felmérés során csak a pszichoszomatikus zavarral, agresszivitással, szociabilitással, önbizalommal, dominanciával, a befelé forduló és a külvilág felé nyitott személyiségtípusokkal, az érzelmi stabilitásssal és labilitással, valamint a nemi hovatartozással kapcsolatos kérdések a meghatározóak.

§Egyéni kérdôív segítségével a diákok szabadon elmondhatták véleményüket a családjukról, az iskoláról, az osztálytársaikról; beszámolhattak szabadidejükrôl, érdeklôdési körükrôl, esetleg arról is, hogy diákként milyennek látják önmagukat, illetve tanáraikat.

Eredmények:
a) A Beck depresszióinventárium kérdôív eredményei:

A kérdôíveket kitöltô fiatalok 45%-a valamilyen mértékben depressziós: 31%-uk enyhén, míg összesen 14%-uk mérsékelten, illetve súlyosan depressziós. A lányok 20%-a, míg a fiúk 8%-a mérsékelten, illetve súlyosan depressziós. Innen is kitûnik, hogy a lányok inkább hajlamosak a depressziós állapotra, mint a fiúk, hiszen ôk nagyobb arányt képviselnek.

Különbség van az enyhén depressziósok kategóriájába tartozó lányok és fiúk között is: a lányok 33%-a, a fiúk 27%-a enyhén depressziós. Ebben az esetben is nagyobb arányt képviselnek a lányok.

b) Az FPI-teszt adatai:

A tinédzserek szinte fele közepes, illetve magas pontszámot ért el az agrasszivitás terén. Ez azt jelenti, hogy szinte ugyanolyan arányban vannak azok, akik agresszíven, határozott módon képesek kiállni saját véleményük mellett, mint azok, akik visszafogottabban viselkednek. Ez elfogadható, ha arra gondolunk, hogy a legtöbb tinédzser megpróbál lázadni. A fiatalok nagy része érzelmi szempontból labilis. Általában jellemzô rájuk az állandó érzelmi izgatottság és a gyakori kedélyhullámzás: egyik pillanatban nevetnek, míg a másikban elszomorodnak. A tinédzserek 29,27%-a magába zárkózó, legtöbbjük azonban nyílt személyiséggel rendelkezik. Az alacsony önbizalommal rendelkezôk száma azért olyan magas, mert még nincsenek tisztában saját képességeikkel. A szociabilitás a mások társasága iránti igényt, valamint a magányosság kerülését foglalja magába. Csak a diákok 14,63%-ának jelent nehézséget a barátkozás, a társaságban való feloldódás.

c) Az énképteszt eredményei:

A legtöbb fiatal a közepes énképpel rendelkezôk kategóriájába sorolta magát: még nem alakult ki a stabil énképük. Az egyén tudja, hogy milyen észlelések, attitûdök, értékek és érzelmek tartoznak hozzá, de ezek még nem interiorizálódtak teljes mértékben.

Éppen ezért természetes, hogy a konformitás iránti igény a legtöbb esetben az átlagosnál erôsebb, mert az egyén nagyon igyekszik megfelelni a környezete elvárásainak.

Balogh Andrea-Mária
írása nyomán,
(Hepehupa, II. évf. 4-szám)

Ebben az iskolai évben a XI. A osztály volt a kirándulássorozat elindítója, azon meggondolásból, hogy jobb kikapcsolódni, még mielôtt felüti fejét a tanulóláz, jobban mondva a tanárok kiapadhatatlan követelményeinek áradata.

Zakatoló személyvonat állt meg néhány másodpercnyi idôre egy kis állomásnál: Válaszút. Szomorú, hogy olyan értékeink lappangnak és sorvadnak el mindenütt, mint a válaszúti kastély, amely a Bánffyak bárói ágának öröksége (a hétágú koronás címer bizonyítja, hogy bárók, nem pedig grófok, akiknek kilencágú koronás címerük volt). Az összeroskadástól a benne mûködô speciális iskola mentette meg, bár nem képes rendbe tenni a raktárnak használt gyönyörû gyûléstermet, és nem nyitja meg kapuit a látogatók elôtt.

A bonchidai kastély, amelyet már a gróf Bánffyak birtokoltak, és régen Erdély Versailles-ának hívtak, bizony megirigyelhetné a közeli válaszúti szomszédját. Fenségét megcsorbították a tolvaj kezek, amelyek kíméletlenül elharácsolták a sok kincset, még a cserepeket is, mások pedig nem sajnálták felrobbantani az egyik szárnyát, filmforgatás ürügyén. Az eredmény? Egy rakás hordalék alól feltörô, omladozó falak, amelyeket szerencsére most újítanak fel, természetesen a szükséges pénzösszegnek csak mintegy felébôl.

A valamikori virágos parkban vert tábort a mi osztályunk. Kajálás után mit is lehet csinálni egy napsütéses délután? Hát játszani! Szórakoztunk bôven: maffiáztunk, métáztunk és hülyéskedtünk, igazi szabad diák módjára. A tanárok megirigyelhetnék az oszinkat, aki kivette részét minden játékból, és nem szégyellt egy kis ideig újra gyerek lenni. Ez példaképül is szolgálhatna másoknak; erôsíti a csapatszellemet, javítja a tanár–diák kapcsolatokat, a kirándulások jó alkalmak barátságok kialakulására is. Hencidától Bonchidáig folyt, nem a jó bor, hanem a jókedv.

Élménydús napot zártunk, amikor "Már a nap is lemenôben tüzet rakott az erdôben" (népdal). Zakatol a személyvonat, Kolozsvárott áll meg. Zajos város, mi mégis csendben vagyunk: örömünkben megnyugodtunk.

Ha mi már megtörtük a jeget, jöhet a jég árja!

Jári Zsolt, XI.A

,,Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant." I Kor 9,25

Néhány éve megalakult a Református Kollégium kosárlabda-csapata.

Aki szereti a sportot és szeret mozogni, az a csapat tagja lehet. Szinte minden osztályból kerülnek ki vállalkozó szellemû diákok, akik elfogadják a kihívást. A lányok Killyéni András, a fiúk pedig Killyéni Péter tanár úrral tartanak hetente két óra edzést. Az edzések bemelegítôvel kezdôdnek, majd kosárlabda vezetéssel, kosárra dobással és mérkôzéssel folytatódnak. A csapatban jó a hangulat, ami kellemessé és szórakoztatóvá teszi az edzést.

Kosárlabda-versenyekre is benevezünk. Az elôzô iskolai évben több bajnokságon vettünk részt: tavaly novemberben két, egy fiú- és egy lánycsapattal mentünk Marosvásárhelyre, ahonnan mindkét csapat elhozta az aranyérmet. Ezután nemsokára a kollégium megrendezte a kolozsvári magyar líceumokbajnokságát, amelyen a lányok harmadik, a fiúk második helyezést értek el. Végül a felekezeti iskolák közötti bajnokságon a lánycsapat elsô, a fiúcsapat pedig második helyen végzett.

Szerintem szép a sport, egészséges, és rengeteg feledhetetlen élményben részesít.

Szabó Dorottya, X.B

Tél van. A monostori végállomáson gyülekeznek a kirándulók, akikkel rendszeresen járok az erdôbe.

Velünk van két kóbor kutya is. Minden vasárnap és szerdán fél kilenckor ott állnak és várnak ránk.

Az úton, ha idegenekkel találkozunk, megugatják és nem engedik közel hozzánk ôket. Mi kenyér-, keksz- és tésztadarabokkal viszonozzuk hálájukat.

Elindulunk… A fák csupaszok, a föld fehér… csend van… Süpped a hó a lábunk alatt, lassan ballagunk. A kóbor kutyák le-lemaradnak, de tíz perc sem telik el, s visszajönnek…

Madarat hallok csipogni. Felnézek, de nem látok semmit. Ekkor rettenetesen hangosan folytatja a csipogást ugyanaz a hang. Oldalra nézek, de ott sem látok semmit. Ahogy lépkedek elôre, egyre hangosabban hallom a hangot. "Itt lehet valahol." — gondoltam, és egy szórakozott lépéssel majdnem ráléptem a madárra…

Felvettem. A szárnya el volt törve. Kivettem a táskámból egy sapkát és beletettem. Úgy vittem fel a csúcsra… Leültünk. A madár nagyon fázott. A sálammal még jobban betakartam.

Enni adtam neki, de nem kért. Vizet is adtam, de azt sem kért. Végül úgy döntöttem, hazaviszem.

Visszaindultunk. A madár egyre rosszabbul érezte magát. Lehajtotta fejét a kezemre és lecsukta a szemét. Hirtelen észrevettem, hogy nem csak a szárnya van eltörve, hanem az oldalán négy fog nyoma látszik.

Tíz perc kellett volna még, hogy kiérjünk az erdôbôl, onnan hazáig még öt perc — autóval.

Tíz perc kellett volna még, amikor a madár hálásan felnézett rám, aztán letette a fejét a sapkára és lehunyta a szemét: örökre.

Azt hiszem, most elôször találkoztam azzal a fogalommal, amirôl néha a szüleim beszélnek. És amit úgy neveznek: halál.

Jancsó Hajnal

Tájainkon unikumnak számító szakma képviselôje a kolozsvári Lôrinczi Gábor. Családjában három nemzedék mûvelt és mûvel egy régi népi gyökerekre épülô szakmát: szaru ajándéktárgyak készítését. Ifjabb Lôrinczi Gábor a vezetôje a Pádmá Kft.-nek, de a vállalkozás lelke tagadhatatlanul az édesapja, aki pályafutása során körülbelül negyven elismerô oklevelet vehetett át. 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron díjazták munkáit, mint rendkívüli iparmûvészeti alkotásokat, de talán ennél is többet ér az a testközeli fokozott érdeklôdés, amivel a vásárok közönsége reagál a marhaszarvakból és szarvasagancsokból készült, korabeli rajzokkal és fémelemekkel díszített vadászkürtök, ivószarvak, puskaportartók, pipák stb. múltból elôtûnô sejtelmes hangulatára. Az alábbiakban a még most is reggeltôl estig fáradhatatlanul alkotó mester szólal meg.

— Mikorra kell visszakanyarodnunk a történelemben az iparmûvészkedési induláshoz?

— 1944-ig. Én 1939 decemberében születtem, gyerekként kezdtem ismerkedni a szakmával. Édesapám iparmûvészként fa és porcelán megmunkálásával, magyar népi motívumok rajzolásával kereste a kenyerét. Székelyudvarhelyi születésû fúró-faragó emberként (édesanyám is székely, háromszéki származású volt) egyik alapító tagja volt Kolozsváron a Népmûvészeti Szövetkezetnek. Kicsi korom óta besegítettem neki, néztem, mit és miért csinál. Meg volt elégedve a munkámmal, állandóan tanított engem és az öcsémet is. A Brassai-líceumban érettségiztem, aztán 1956-ban beiratkoztam a jogra. Elvégeztem, de közben a vakációkban állandóan segítettem édesapámnak. Az egyetem után sokáig közgazdászként dolgoztam, mert nem akartam friss végzôsként a dobrudzsai Babadagba költözni, ahová a kihelyezésem szólt, és mert akkoriban jogászként ezt a szakosodást is elismerték. Otthon, hobbiként elkezdtem iparmûvészeti cikkeket készíteni, sikerrel. Hívtak az Arta Decorativã Szövetkezethez, ahol különféle osztályokon dolgoztam. De nagyon vágytam valami igazi iparmûvészet után, és az akkori elnök elhelyezett a fa-csontkonfekcióhoz. Ott Imrei volt a fônököm, érdekes munkám volt. Közben elvégeztem az iparmûvészetit, ahol nagyon megszerettem az ötvösmunkát. Kolozsvár két híres ötvösmûvésze, Fuhrmann Károly és Röser Ferenc édesapámnak voltak kollégái. Tôlük megtanultam a zománcozást, aminek késôbb nagy hasznát vettem. A díszmû osztályon így a munkám és a kedvenc hobbim találkozott egymással. Belemerültem a szarumunkába, ami újdonságnak számított. Kiválogattam a legügyesebbeket, és azokat is visszacsábítottam, akik azelôtt már elmentek: Bencze Andrást, Hajós Istvánt, Domokos Sándort. Ôk mindvégig testi-lelki segítséget adtak a régi pásztorok kiegészítô mesterségéhez, amit a múzeumokban található rajzok alapján támasztottunk fel. Az egykori pásztorok, ha találtak egy-egy szarudarabot, unalmukban — és használati tárgyként — sótartót, lôportartót, kaszakôtartót készítettek belôle.

— Kik nyújtottak támogatást a szakma tudományos alapú megtanulásában?

— Nagy segítséget kaptam a visegrádi múzeumtól, ottani barátaim mutatták meg a régi és új technika alkalmazását. Elkezdtem dolgozni szarvasaganccsal. 1997-ben mentem nyugdíjba. Közben 1994-re Gábor fiam is odakerült, vele alapítottuk mai cégünket, a Pádmá Kft.-t, amit ô vezet.

— A szaru természetes anyag. Nem hatott zavaróan, hogy idôközben a legrafináltabb mûanyagok jelentek meg?

— Nem, mert a szarut nem lehet utánozni. Hozzáértô ember elsô látásra tudja, hogy ez nem mûanyag. Ha a bivalyszarvat elkészíted és felfényezed, mindenki azt mondja, hogy mûanyag. De próbának lehet alávetni: ha a belsô részének egy darabját levágják és tûzbe teszik, a szaru olyan rettenetesen büdös, hogy nem téveszthetô össze mással.Soha sincs két egyforma alakú és nagyságú szarv vagy agancs. Éppen ezért szerettünk úgy dolgozni, hogy ajándéktárgy-párokat alakítottunk ki. Nagyon régi motívumokra vagy egészen új dolgokra törekedtünk. Nem hamisítottunk, pedig azt is lehet. Sok éven keresztül állítottunk ki a bukaresti TIBCO-n, és a szövetkezet részérôl mindig a mi részlegünk volt a legeredményesebb. Miután eljöttem nyugdíjba, rá három hónapra bezárták a részleget, és azóta is üresen áll.

— De magánvállalkozóként új fogódzó került...

— Óriási segítséget kaptam a Rajka Péter Vállalkozók Szövetségétôl, Farkas Mária elnöktôl, aki sokat tesz az erdélyi magyar vállalkozói élet fellendítéséért. Tôle, miután beiratkoztam, folytonosan információkhoz jutottam, majd kimehettünk a Budapesti Nemzetközi Vásárra, annak a Magyar Világ elnevezésû, a határon túli magyar cégek termékeit bemutató kiállítására, ahol nagyon nagy érdeklôdéssel fogadtak bennünket. Nekem eddig csak Magyarországon és Olaszországban voltak kiállításaim.

— Honnan származnak a felhasznált díszítôelemek?

— Motívumaink 1989 elôtt népi jellegû faragásokból álltak. Utána viszont a múzeumi tárgyakon látottak alapján mi is elkezdtük a legendás jelenetek bemutatását: Csaba királyfit, a Tejút legendáját, az Aranyszarvas meséjét, a lóáldozatot, a napkorongot, mint ôsmagyar motívumot stb., no meg a vadászjeleneteket, és valamennyi nagy sikert aratott. A BNV-n nálunk a stand állandóan tele volt érdeklôdô gyermekekkel. Sokszor tanárok hozták el ôket, hogy abban a látványos "csomagolásban" tartsanak számukra történelemórákat. Amikor elkezdtük rajzolni a régi lovasokat, korabeli öltözéküket és lószerszámaikat nagy utánajárással derítettük fel.

— Ha jól tudom, Erdélyben nincs más ilyen vállalkozás, és Magyarországon is kevés akad belôle. Miért olyan ritka ez a szakma?

— Mert nagyon idôigényes, és még több türelmet követel meg. A kedvéért nagyon kell szeretni a szépet, és nem lehet sorozatban gyártani a darabokat. És jól kell ismerni az anyagot. A felszerelés viszonylag egyszerû: sok smirglipapír, marók, vésôk, nagyítók szükségesek hozzá. A nyersanyagot a vágóhidakról általában abszolút tisztán kapjuk meg. Ha kell, esetleg még egyszer fertôtlenítjük. Itt van például ez a kürt, ami unikum: a hortobágyi szittya marha szarvából készült.

Nézem a hihetetlen részletességgel kidolgozott régi magyar motívumokat a bô hatvan centiméter hosszú remekmûvön, és elképzelem, amint ennek hangjára terelték valamikor az ôsi, a téli faggyal a szabadban dacoló állatcsordát. Akár a Feszty-körképen.

— Mennyire kényes a kidolgozása? Mert nekem errôl óhatatlanul a hímes tojás jut eszembe...

— Nagyon vékony a fala, elôfordul, hogy kidolgozás közben letörik belôle egy darab. Akkor levágjuk, és kisebbként munkáljuk tovább. A tömör részét kifúrjuk. Vagy elfúrjuk... Egyes részei törékenyek, de van olyan kemény rész, amit fejszével sem lehet eltörni. A bivalyszarv vége, körülbelül harminc százaléknyi része, tömör. Hogy azt is hasznosíthassuk, elkezdtük gyártani a pipákat.

— Mennyi idôbe telik egy átlagos nagyságú és nehézségû kürt elkészítése?

— Négy napba, vagyis körülbelül harminc munkaórába.

— És milyen élettartamú lehet egy ilyen szarutárgy?

— Elméletileg nincs határ. Mert az ásatások alkalmával ilyen kürtöt már találtak épen, majdnem foszladozó emberi csontok társaságában. A ma használt rajzok ezekrôl a leletekrôl származnak. Sírokban még találtak szaruból készült hajtûket, gombokat.

— Jelentkeztek-e generációs problémák a családi szakmán belül?

— A fiam tizenhat éves kora óta dolgozik, és közöttünk állandóan egészséges versengés volt. Én minél többet akartam tanítani, ô pedig minél jobban, de könnyebben akart dolgozni. Most azonban örömmel mondhatom, hogy a fiam sokkal szebben dolgozik, mint én.

— Hogyan történik az anyagbeszerzés, milyen a kereslet a kész áruk iránt? Érezhetô-e, hogy az utóbbi években világszerte felértékelôdtek a természetes anyagok?

— Igen, és ugyanakkor jobban értékelik az iparmûvészeti tárgyakba fektetett emberi munkát is. Egyszer egy olasz cég akkora mennyiségû árut szeretett volna megrendelni tôlünk, hogy nem tudtuk elôteremteni a szükséges nyersanyagot, és le kellett mondani a nagyon jónak ígérkezô üzletet. Sajnos, a privatizált vágóhidak eldobják a szaruanyagot. Nem éri meg nekik, hogy egy embert csak ezzel a munkával foglalkoztassanak, pedig könnyû mûveletrôl van szó. A fémdíszítést, a rézvereteket, a tölcséreket teljes egészében mi dolgozzuk ki. A néha szükséges bôrrészeket elég nehéz beszerezni.

— Hányan dolgoznak a vállalkozásban?

— Négyen, és valamennyien értjük a dolgunkat: Arany Tünde, Ioan Moga, a fiam és én. Mûhelyünk az Andrei Muresanu negyedben található.

— Jó vagy rossz a káeftének a hazai konkurrencia hiánya?

— Nehéz erre válaszolni. Konkurrencia volt, de nem bírta türelemmel ezt a munkát, és inkább átpártolt oda, ahol nem kell ilyen sokat dolgozni. Nagyon figyelmesen kell mozogni ebben a szakmában. Én a harminc év alatt összesen talán három darabot kaptam vissza a kereskedôktôl, mert az üzletben valakinek a hibájából eltörött. Megértettem ôket, és új árura cseréltem a pórul jártakat, de különben is jó a viszonyunk minden forgalmazónkkal.

— Mennyire széleskörû a hazai piac?

— Szállítunk Bukarestbe, Szinajába, Galacba, Brassóba, Temesvárra, Marosvásárhelyre, Székelyudvarhelyre és persze Kolozsvárra, három cégnek, de idén lesz még másik három. Sokan úgy jönnek áruért, hogy látták valahol a szarutárgyainkat. És ami ritkaság a mai Romániában: ügyfeleink pontosan fizetnek nekünk a hónap végén.

Objektív okokból id. Lôrinczi Gábornak nem adatott meg, hogy valaha egy jóval drágább és világszinten elismertebb szaruanyagból, az elefántcsontból dolgozhasson. De az erdélyi tehén- és bivalyszarvak, meg a szarvasagancsok megmunkálásából adódó öröm kárpótolja ôt.

Ezekkel régi népmûvészetünknek a modern idôkbe való átmentését szolgálja. Számára az általa mesterien megmunkált emléktárgyak sajátos ajándékok, amelyek az emberi alkotóerô és a szülôföld unikumát, egységét hirdetik.

Ördög I. Béla

Eladó központban háromszobás házrész. Telefon: 597-365. (0018)

Elképesztôen szoros, és drámai végjáték után a világranglistán 80. Kapros Anikó gyôzött a 39. helyen álló Mandula Petra ellen az ausztrál nyílt teniszbajnokság 3. fordulójában, s ezzel bejutott a legjobb 16 közé.

A melbourne-i Grand Slam-verseny junior versenyének négy évvel ezelôtti egyéni és páros bajnoka a döntô játszmát 12:10-re nyerte. Kapros ellenfele a következô körben a 32. helyen kiemelt kolumbiai Fabiola Zuluaga lesz.

A mérkôzés részleteibôl: maratoni, 3 órás találkozón gyôzött Kapros a harmadik forduló magyar–magyar összecsapásán Mandula ellen úgy, hogy a harmadik játszmában két meccslabdát hárított. Az esélyesebb Mandula az elsô, 31 perces szettben háromszor vette el ellenfele adogatását, ezzel jutott lépéselônyhöz. Az 52 perces másodikban Kapros brékelt ugyanennyi alkalommal, s ez elég volt a második játszma megnyeréséhez. Már ekkor is feltûnô volt, hogy Mandula sokkal több önhibát követett el (1. szettben: 14–13, a 2. szettben 23–12 volt az arány). Az izgalmak a döntô játszmában fokozódtak, Mandula 5:4-nél két meccslabdát hibázott, majd 10:10-nél elveszítette adogatását, s 11:10 után hiába hárította Kapros két meccslabdáját, már nem tudott fordítani.

• Vereséggel zárult a korábbi világelsô Patrick Rafter visszatérése az ausztrál nyílt teniszbajnokságra: Joshua Eagle oldalán már az 1. fordulóban kikapott párosban. A US Open kétszeres gyôztese ezek után kijelentette: 99 százalék, hogy profi tornán már nem láthatják ôt játékosként a szurkolók.

— Sohase mondd, hogy soha, de szinte biztos, hogy búcsúzom. Már nem hiányzik a korábbi életforma, az állandó edzés, erônlétfejlesztés és a diéta. Ezek nélkül azonban nem lehetek profi sportoló. Szép lett volna, ha gyôzünk, de másként alakult. Örülök, hogy sokan voltak kíváncsiak rám, hiszen így játékkal is elköszönhettem tôlük. De már alig várom, hogy ismét a családomnak szentelhessem az idômet — mondta a csillag.

A tudósítások szerint Rafter játékán látszott a több mint kétéves kihagyás, röptéi nem voltak "élesek", adogatásai sem voltak olyan veszélyesek, mint amikor az élvonalba tartozott.

A 31 éves sztár az ausztrál válogatott 2001-ben elveszített Davis-kupa döntôjét követôen két héttel ezelôtt — szintén Eagle oldalán — Adelaide-ben szerepelt ismét a profik között. Akkor is az elsô forduló jelentett végállomást számukra.

Eredmények (a 16 közé jutásért):

Nôi egyes: Kapros Anikó–Mandula Petra 3:6, 6:3, 12:10, Amelie Mauresmo (francia, 4.)–Anabel Medina Garrigues (spanyol) 6:1, 6:2, Vera Zvonarjova (orosz, 11.)–Nicole Pratt (ausztrál) 7:5, 2:6, 6:1, Fabiola Zuluaga (kolumbiai, 32.)–Jill Craybas (amerikai) 7:6, (5), 4:6, 6:2, Alicia Molik (ausztrál)–Claudine Schaul (luxemburgi) 6:7 (4), 6:1, 6:2, Justine Henin-Hardenne (belga, 1.)–Szvetlána Kuznyecova (orosz, 30.) 6:2, 7:5, Lindsay Davenport (amerikai, 5.)–Laura Granville (amerikai) 6:4, 6:0, Mara Santangelo (olasz)–Eleni Daniliidu (görög, 19.) 6:4, 5:7, 6:3.

Férfi egyes: Paradorn Srichaphan (thaiföldi, 13.)–Gustavo Kuerten (brazil, 19.) 6:3, 7:5, 6:4, James Blake (amerikai)–Olivier Patience (francia) 6:1, 6:3, 6:2, Marat Szafin (orosz)–Todd Martin (amerikai) 7:5, 1:6, 4:6, 6:0, 7:5, Sjeng Schalken (holland, 16.)–Jürgen Melzer (osztrák) 7:6 (1), 6:4, 6:1, Robby Ginepri (amerikai, 32.)–Nicolas Escudé (francia) 6:2, 6:3, 6:4, Andy Roddick (amerikai, 1.)–Taylor Dent (amerikai, 27.) 6:2, 6:0, 6:2, Andre Agassi (amerikai, 4.)–Thomas Enquist (svéd) 6:0, 6:3, 6:3, Sebastian Grosjean (francia, 9.)–Dominik Hrbaty (cseh) 2:6, 6:4, 6:1, 6:3.

• Az idény során harmadszor is 2–1-re gyôzött az AC Milan az AS Róma ellen. Ezúttal az Olasz Kupa negyeddöntôjének visszavágóján — a tavalyi finálé ismétlôdött meg — nyert a milánói csapat, és jutott 4–2-es összesítéssel az elôdöntôbe.

• Nagy csalódást okozott szurkolóinak az FC Barcelona labdarúgócsapata. Az idényben rendkívül rossz játékot produkáló katalán együttes hazai pályán 1–0-ra kikapott a Real Zaragozától a Spanyol Király Kupa negyeddöntôjében, a párharc elsô mérkôzésén.

Eredmények: FC Barcelona–Real Zaragoza 0–1 és Deportivo Alavés (II. osztályú)–Celta Vigo 4–2.

• Két, népszerû internetes szakoldal is — ugyanazt a cikket közreadva — foglalkozik Baumgartner Zsolt helyzetével. Az írás szerint a magyar pilóta négy Forma–1-es futamon biztosan elindulhat a Minardi-Coswortnak átutalt 8 millió dolláros szerzôdéskötési összeg egynegyedének folyosításával.

A http://www.f1-live.com és a http://www.f1racing.net címében felteszi a kérdést: "A patriotizmus megakadályozza Zsolt debütálását?" Ezután röviden elemzi a MOL Rt.-vel megszakadt tárgyalásokat, s leszögezi: egy osztrák cég vállalta volna át az olajipari társaság 1,5 millió dolláros támogatását, de cserébe Baumgartner Zsoltnak le kellett volna mondania magyar licencérôl. Ezek után következik a cikkben a 23 éves versenyzô válasza, amely gyakorlatilag megegyezik az MTI-nek szerdán adott nyilatkozatával:

— Érkezett a menedzsmenthez egy külföldi ajánlat, amely egy csapásra megoldotta volna a gondunkat. Szüleimmel is egyeztetve viszont úgy döntöttem, hogy csak magyar színekben akarok a Forma–1-ben szerepelni, így elutasítottuk azt az érdeklôdést.

Zárásként a cikk megemlíti, hogy a kétmilliós átutalás révén a versenyzô az idei Forma–1-es világbajnokság elsô négy futamán biztosan rajthoz állhat, még akkor is, ha a következô hetekben kiderül, hogy "nem jön össze" a 8 milliós anyagi háttér.

A menedzsment szerdán kora este jelentette be: az elmúlt napok tárgyalásai ellenére még mindig kérdéses, hogy milyen szponzori háttérrel, de biztos, hogy Baumgartner Zsolt a 2004-es Forma–1-es világbajnokság résztvevôje lesz.

• Baumgartner csütörtökön részt vett elsô hivatalos megbeszélésén, s a Minardi-Cosworth székhelyén elkészítették számára azt az ülést, amelyet a március 7-én Melbourne-ben kezdôdô Forma–1-es világbajnokság futamain használ majd.

A találkozón szó esett a következô napok programjáról is, és kiderült: elôször kedden Valenciában tesztelheti "igazi körülmények között" az ausztrál–olasz istálló autóját.

— Fárasztó, de nagyon eredményes napon vagyok túl. Nagy örömömre végre megismerkedhettem a csapat valamennyi tagjával — mondta a 23 éves magyar versenyzô. — Kora délelôtt kezdtük a munkát, amelynek során az ülés elkészítése volt a legfontosabb fázis. Elôször a testméreteimet vették le, majd overállba öltöztem s többször ki- és beszálltam az autóba. A megfelelô távolságok beállítását követôen az erre speciálisan használt habbal kiöntötték azt az ülést, amelyet használok majd az év során. Ez különösen érdekes, hiszen az anyag megkötés elôtt felveszi az emberi test formáját, de rendkívül nagy hôt ad le, és emiatt szinte elviselhetetlen a forróság. Kicsit kényelmetlen volt a dolog, de nem tartott 15 percnél tovább. Késôbb a megszilárdult anyagot lereszelték és átvizsgálták, hogy nincs-e rajta gyûrôdés. Ezt követôen már az így elkészített ülésbe ültem bele, és következett a biztonsági övek beállítása, a biztonsági zónákhoz való igazítása — ecsetelte az üléspróba folyamatát Baumgartner.

Hozzátette: valószínûleg sikerült tökéletesen eltalálni az ülés legjobb beállítását, de nem elképzelhetetlen, hogy a tesztek során még apróbb korrekciókra szükség lesz. Ugyanis gyakran elôfordul, hogy egy-egy ponton nyom az ülés.

— Eldôlt az is, hogy elôször jövô héten próbálhatom majd ki az autót, amikor három napon át Valenciában tesztelek. Keddtôl csütörtökig lesz arra lehetôségem, hogy elkezdjem az ismerkedést a kocsival — jegyezte meg Baumgartner Zsolt.

Az üléspróba egyben azt jelenti: immár bizonyos, hogy ebben a kocsiban Baumgartner Zsolt, és nem más fog ülni.

• Leszokott a dohányzásról az elsô magyar Forma–1-es pilóta, Baumgartner Zsolt édesanyja.

"Már régóta foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy többé nem gyújtok rá, s megfogadtam, ha rendezôdik Zsolt ügye, s biztosan indulhat a világbajnokságon, végképp felhagyok a káros szenvedélyemmel. Szerdán szívtam el az utolsó szálat, több nem lesz, s tartom a szavam" — mondta el az MTI-nek Katalin asszony, a 23 éves tehetség édesanyja, akit rendkívül meghatott a fia felé irányuló szeretet és segíteni akarás.

Lékó Péter világossal döntetlent ért el a spanyol Alekszej Szirov ellen a hollandiai Wijk aan Zee-ben zajló sakk szupertorna 10. fordulójában, s holtversenyben továbbra is a második helyen áll. A felek a 25. lépést követôen egyeztek meg a remiben.

A magyar nagymester pénteken, a 13 körös torna 11. fordulójában a kínai Csang Csung ellen ült asztalhoz, a sötét bábukat vezette. A parti lapzárta után ért véget.

Az állás: Anand 7 pont, Adams, Lékó 6–6, Kramnyik 5,5, Topalov, Szvidler, Van Wely, Akopjan, Bologan, Shirov 5–5, Csong, Timman, Barejev 4–4, Szokolov 3,5.

Gólszerzôk: Pásztor 8, Buday 6/3, Nagy 3, Diaz 3, Mocsai 3/1, Kertész 2, Iváncsik 2, Mezei 1, Császár 1, Rosta 1, illetve Juricek 7/2, Radcenko 4, Kubes 4, Filip 3, Jícha 3, Hruby 2/1, Zemánek 1, Bruna 1.

Hétméteresek: 6/4, illetve 4/3, kiállítások: 10, illetve 12 perc.

Fontos, minden bizonnyal középdöntôt érô gyôzelmet aratott az 50 percig remeklô magyar férfi kézilabda-válogatott Csehország ellen a szlovéniai Európa-bajnokság nyitó fordulójában.

Ideges légkörben, kimaradt helyzetekkel kezdôdött a csoport elsô mérkôzése, aztán Buday szakította meg a kapusok hibátlan sorozatát. Rövid ideig a magyarok vezettek, majd emberelônyben a csehek fordítottak, de Nagy sem maradt adós a válasszal. Felváltva estek a találatok, s felváltva szereztek elônyt a csapatok.

Negyedóra elteltével nyugodott meg a már biztos olimpiai résztvevô magyar együttes, s a gyors támadások révén 9–6-ra, majd 11–7-re elhúzott. Aztán kis megtorpanást követôen visszaállt a korábbi különbség, ekkor — 13–9-nél — a cseh szövetségi kapitány idôt kért, de a lendület így sem tört meg.

Fokozatosan nôtt a magyarok elônye, miután a védekezésük is jelentôsen feljavult, Szathmári pedig remekelt a kapuban, de az igazsághoz tartozik, hogy a csehek nagyon pontatlanul lôttek (26. perc: 16–9).

A szünet után agresszív védekezésre tért át a rivális, és ez ellen nehezen találták az ellenszert a magyarok, azonban a különbség így sem csökkent (37. p: 22–14). A biztos elôny tudatában egyre több lett a könnyelmû, látványos megoldás, de ez sem ment a teljesítmény rovására.

A csehek képtelenek voltak átütô támadásokra, s ha nagy nehezen helyzetbe kerültek, akkor Szathmári állta a labda útját. Amikor már-már úgy tûnt, hogy sikerül kétszámjegyû elônyt kicsikarni, akkor hibák csúsztak be, csökkent az elôny a sorozatban bekapott három gól miatt (50. p: 27–21), Skaliczki László kapitány idôt kért.

A hátralévô idôben lépésrôl lépésre zárkózott fel a cseh válogatott, az 54. percben újabb két elrontott támadás miatt 28–24-re módosult az állás. Amire senki sem számított az elôzmények után, izgalmas lett a végjáték, ráadásul a cseh kapus, Galia parádézott, Kertészt pedig kiállították.

Azonban a riválisnak megremegett a keze, és Szathmári kétszer is a legjobb pillanatban avatkozott közbe sikerrel.

A Skaliczki-csapat ötven percig nagyon jól játszott, aztán a biztos vezetés és a sok csere kis híján megbosszulta magát.

A C-csoport másik mérkôzésén: Szlovénia–Izland 34–28 (13–13).

További eredmények az 1. fordulóból:

A-csoport, Velenje: Oroszország-Svájc 28–20 (17–10) és Svédország–Ukrajna 31–25 (14–13).

B-csoport, Ljubljana: Horvátország–Spanyolország 30–29 (14–17) — a világbajnok gyôztes gólját Balics szerezte a lefújás pillanatában; a spanyoloknál Belaustegui 11-szer volt eredményes —, Dánia–Portugália 36–32 (20–15).

D-csoport, Koper: Franciaország–Lengyelország 29–25 (14–16) és Szerbia-Montenegró–Németország 28–26 (12–10).

Az oldalt szerkesztette: Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -