2004. január 28.
(XVI. évfolyam, 21. szám)

Az elmúlt idôszakban a magyar történelmi egyházak jelentôs mennyiségben kaptak vissza telkeket és erdôket — tudtuk meg a megyei földosztó bizottság illetékeseitôl. Több forrásból is megerôsített hírek szerint például a római katolikus egyház 140 (!) hektáros telket kapott a Csillaghegy (Steluta) közvetlen közelében, az ipari övezet határában.

Ugyanakkor megtudtuk: a megyei földosztó bizottság január 22-i ülésén például Mérában a református egyház 24 hektárt, a kolozsvári római katolikus státus 30 hektárt, a kajántói, kisbácsi, bonchidai, jegenyei és mocsi római katolikus egyházközség 30-30 hektárt, a református egyházközség pedig 5,2 hektár erdôt kapott vissza. Ezenkívül Aranyosgyéresen a református egyházközség 2 hektár, a református esperesi hivatal pedig 3 hektár földhöz jutott.

A Kataszteri Hivatal illetékesei szerint a kormány nyárig az összes visszaadható szántóföld és erdô helyzetét meg szeretné oldani. A szakértôk úgy vélik: a magyar történelmi egyházak által visszakapott földterületek és erdôk még mindig nem felelnek meg a visszaigénylési kéréseknek.

Az unitárius egyház külön személyt bízott meg annak érdekében, hogy a lehetô legtöbb telket és erdôt szerezzen vissza. Mikó Lôrinc tanácsos több alkalommal esôben, szélben is járta a sáros erdôket, kiméretni a tulajdon határát. A felekezet jogtanácsosa a Szabadságot arról tájékoztatta, hogy erôfeszítései sikerrel jártak, az unitáriusoknak sikerült az erdôk 95 százalékát visszaszerezniük. — Tordatúron sajnos a polgármester nem mozdul, a komjátszegi egyházközségnek még vissza kell adniuk 22 hektárt, a tordainak pedig 8-at. Mezônagycsánon volt 21 hektár erdônk, de sajnos ez már nem létezik, valahol máshol kérünk annak ellenére, hogy erre vonatkozóan ellentétes jogszabályok vannak — jegyezte meg Mikó Lôrinc.

A jogtanácsos hozzátette: az érvényben lévô törvények értelmében az egyházközségek 10, az esperesi hivatalok 50, a püspökségek pedig 100 hektár szántóföldet igényelhetnek vissza. — Kolozs megyében az unitárius egyháznak 601 hektár földterülete volt, ebbôl jelen pillanatig 78 hektárt kaptunk vissza. Az elkövetkezô idôszakban még 271-et adnak, a többire sajnos nincs törvény. Általában 2–3 vagy 4 hektárokat szolgáltatnak vissza az egyházközségeknek, kivételt képez Magyarszovát, ahol 10 hektár szántóföldet sikerült visszaszerezni — mondta Mikó.

Marosán Tamás, a református püspökség jogtanácsosa lapunknak elmondta: ô csak a földterületek és erdôk visszaigénylésének elsô szakaszában, a szükséges iratok bírósági benyújtásánál vett inkább részt, az utóbbi idôben nem volt ideje foglalkozni az üggyel.

Kovács István, a református püspökség ügyintézôje a Szabadságtól értesült a január 22-én tartott földosztó bizottsági ülésen a felekezetnek visszaadott erdôkrôl. Adatai szerint a püspökség hozzávetôlegesen 373 hektár erdôt kért, és körülbelül 60 hektárt kapott vissza. — A prefektúrán még vannak iratok visszakapott erdôkrôl, de ezeket még nem sikerült ellenôriznem — jegyezte meg az ügyintézô. Egyházi forrásokból megtudtuk, hogy a püspökváltás miatt nemigen foglalkoztak az erdôvisszaigénylési kérdésekkel.

Kiss Tibor, a Szent Mihály plébánia gondnoka lapunknak arról számolt be, hogy a katolikus egyház a Csillaghegyen valóban visszakapta a szóban forgó 140 hektárt. — A kimérés és a telekkönyvezés, illetve a tulajdonlevél kibocsátása még hátravan — mondta. Tudomása szerint a piarista rendnek vissza kell kapnia telket a kajántói úton, a ferences rendnek pedig körülbelül 1 hektárt a Békás telepen. Kiss Tibor szerint a föld körülbelül 70 százalékát kapták vissza. Ami az erdôket illeti: Kolozsvár környékén a 12 plébánia mintegy 360 hektár visszaszolgáltatására vár, elsôsorban a Bükk és a Hója erdô környékén.

Kiss Olivér

Idei elsô ülését tartotta Kolozs megye konzultatív bizottsága. Az ülés a munkaerô-hivatal elmúlt évi tevékenységének beszámolójával kezdôdött. Daniel Don aligazgató szerint a figyelmet a továbbiakban is a foglalkoztatás növelésére kell fordítani.

Megyénk országos viszonylatban az elsôk között helyezkedik el a romák alkalmazását tekintve. A hivatal fontosnak nevezte ezt az intézkedést, többek között azért is, mivel a romák társadalmi beilleszkedése európai uniós csatlakozási feltétel, hangsúlyozta az aligazgató. Az országos programnak számító foglalkoztatás növelése, az alkalmazások ösztönzése és a munkanélküliség csökkentése leginkább az úgynevezett aktív intézkedések változatossá tétele révén valósulhat meg, természetesen az erre a célra szánt pénzösszegek növelésével. Elmúlt évben a foglalkoztatás ösztönzésére az országos munkaerô- hivatal 105 milliárd lejt utalt ki, a munkanélküliségi pénzalap 35%-át. A kolozsvári hivatal beszámolójából kiderült, hogy az évi átlag munkanélküliségi rátát sikerült 11,05%-on tartani, csökkent a megyei munkanélküliségi arány, és az alkalmazást ösztönzô tevékenységek révén (állásbörzék, az alkalmazásnál nyújtott különféle pénzügyi kedvezmény, a munkaadót megilletô kedvezményes kölcsön állásteremtésnél) 28 550 személyt alkalmaztak.

Az állásbörzéket idén is megszervezik, a következô idôpontokban: március 5-én a nôknek, április 2. az általános állásbörze dátuma, 23-án a romáknak, május 7-én egyetemistáknak, 14-én a fogyatékkal élôknek, szeptember 24-én a végzôsöknek, október 15-én pedig a 45 év feletti álláskeresôknek. Január 15-tôl folytatja adatbázisának kiegészítését a munkaerô kivándorlási hivatal, és a következô szakmákra jelentkezôket iktatja: kômûves, ács, mészáros, hegesztô, favágó, gépkocsivezetô (nemzetközi szállítási tapasztalat és idegen- angol, francia, spanyol, német — nyelvismeret), pincér és szakács (angol, spanyol, német nyelvismeret, 18–35 év közötti életkor). A jelentkezôk dossziéjának a következô iratokat kell tartalmaznia: személyi igazolvány másolata (legalább még 6 hónapig érvényesnek kell lennie); útlevélmásolat (szintén legkevesebb 6 hónap érvényességi idô); büntetlenségi igazolás; 3 útlevél típusú fénykép; a szakképesítést igazoló okirat másolata; a naprakészen kitöltött munkakönyv másolata; háziorvosi igazolás a munkaképességrôl és arról, hogy az illetô nem szerepel az idült betegek nyilvántartásában; önéletrajz és egyéni jelentkezôlap (modellje megtalálható a hivatal székhelyén); ajánlás az utolsó munkahelyrôl. Az érdeklôdôk kedden, szerdán és csütörtökön iratkozhatnak fel telefonon (021/315.91.55) 9–14 óra között, vagy a hivatal székhelyén (Oficiul pentru Migratia Fortei de Muncã, Bukarest, Walter Maracineanu utca 1–3 szám, 4. emelet, 310. iroda, 6-os körzet).

(i)

Keddre virradó éjjel mínusz 30 Celsius fokra süllyedt a hômérô higanyszála a háromszéki (Kovászna megyei) Bodzafordulón. Meteorológusok keddi értékelése szerint a mostani télnek eddig ez volt a legalacsonyabb hômérséklete Romániában. A "kis Szibériának" is nevezett Bodzafordulón és környékén, a Kárpátok délkeleti "belsô kanyarjában", ahol többnyire öt-hat hónapig is eltart a tél, nem ritkák a 30 fokos hidegek. 2002 decemberében például hetekig tartó 25–30 fokos éjszakai fagyok után karácsonyra állt be a hidegrekord, amikor mínusz 34,1 Celsius fokot mutattak a hômérôk. De az elmúlt évtizedben mégsem ez volt a vidéken mért legalacsonyabb hômérséklet. Még ennél is hidegebb volt 1998 decembere, amikor karácsony éjszakáján minusz 34,5 fokot mértek.

A Székelyföld másik hideg pólusán, Csíkszeredában a hétfôi "csupán" 23 fokos fagyos éjszaka után kedd hajnalban már mínusz 27 Celsius fokot mértek. Ezzel egyidejûleg a Gyergyói medencében, a Románia abszolút hidegpólusának számító Gyergyóalfaluban mínusz 24 fokos volt a fagy. Székelyudvarhelyen és környékén mínusz húsz fokot mértek.

Helyszíni jelentések szerint a kemény fagyokhoz, a hidegebb éghajlathoz hozzáedzôdött lakosság soraiban a mostani fagyok nem okoztak különösebb orvosi-egészségügyi gondokat, leszámítva a magas fûtési számlákat, s a reggelenként nehezen induló autókat.

Ilyen szigorú télben az erdôk vadállománya is megsínyli a nagy fagyokat. Ezért a székelyföldi erdészek és vadôrök gondoskodnak a vadak pótlólagos takarmányozásáról-etetésérôl, hogy jól vészelhessék át a telet — közölték a Hargita megyei erdészeti hivatal illetékesei.

Hatmillió fôvel csökkenhet Románia lakossága 2050-ig, ha a jelenlegi demográfiai tendenciák folytatódnak. Vasile Ghetãu, a Román Akadémia Gazdasági Kutatóintézete Demográfiai Központjának igazgatója szerint Románia lakossága 16 millió fôre csökkenhet 2050-re, ha a születési mutatók a jelenlegi szinten maradnak. A legfrissebb népszámlálási adatok szerint az ország lakosságának száma közel 5 százalékkal, 21,7 millió fôre csökkent az utóbbi tíz évben.

Ghetãu a Románia fenntartható fejlôdését célzó stratégia kidolgozásának munkálatain kifejtette, a népességcsökkenés megállításának egyetlen útja a születési ráta növekedése. Az ENSZ demográfiai hivatala által 2002-ben kidolgozott, Ghetãu által kedden ismertetett elôrejelzései szerint a jelenlegi születési mutatók állandósulása nyomán Románia lakossága 20 millió fôre csökkenne 2025-re, és 16 millióra 2050-re.

Növekedés maximális születési rátával (2,4 gyerek minden nôre) számolva sem jelezhetô elôre, a század közepére ilyen feltételek mellett is 20 millió fôre csökkenne az ország lakosságának száma.

A demográfiai központ igazgatója által ismertetett más becslések szerint az 59 évnél idôsebb lakosság aránya a jelenlegi 16 százalékról következô években közel 40 százalékra növekedik. A halandóság folyamatosan csökken, 2025-re 76 év lesz a várható életkor a férfiak esetében, illetve 79 év a nôk esetében. "Románia egy demográfiailag beteg, elöregedett Európa része. A demográfiai mutatók riasztó romlása lényegi változtatásokat követel a születési és elhalálozási, illetve kivándorlási mutatók alakulása tekintetében", mondta Vasile Ghetãu.

Románia halandósági mutatója (11 elhalálozás/1000 lakos) megközelíti a Dániában, Németországban, Svédországban és az Egyesült Királyságban regisztrált adatokat.

Vasile Ghetãu elmondta, az 1990-tôl regisztrált demográfiai romlásnak gazdasági okai vannak, és rámutatott: a születési mutatók pozitív tendenciáját az életszínvonal növelésével és az egészségügyi ellátás minôségének javításával lehet elôidézni.

Júliusban válságos helyzetbe kerülhet az országos mentôszolgálat, mivel nincs elég pénz üzemanyagra és a bérek kifizetésére, közölte kedden Sorin Stegãrescu, a Romániai Orvosok Szakszervezetének elnöke.

Stegãrescu elmondta: az orvosszakszervezet, az Orvosi Kamara és a fôvárosi mentôszolgálat képviselôi január 13-án találkoztak Ovidiu Brînzan egészségügyi miniszterrel, akivel ismertették a sürgôsségi betegellátás és -szállítás gondjait.

"Tájékoztattuk a tárcavezetôt, hogy a mentôkocsikban történô orvosi ellátás nehézségekkel küszködik pénzhiány miatt. Azt is elmondtuk, hogy kevés a pénz a dialízisre szoruló betegek szállításának biztosítására is", mondta a szakszervezeti vezetô.

A mentô kiszállásának maximális tarifája a sürgôsségi orvosi ellátásról és betegszállításról szóló keretszerzôdés alkalmazási normái szerint 565 000 lej. Stegãrescu szerint ez az összeg nem elegendô a sürgôsségi betegellátás és -szállítás fenntartására.

"Egy ilyen összegû maximális tarifa mellett a sürgôsségi szolgálat júliusban válságos helyzetbe kerülhet, mivel képtelen lesz a gyógyszerek és az üzemanyag árának fedezésére", szögezte le a szakszervezeti vezetô.

HOZZ RÁ VÍG ESZTENDÔT címmel tartja az Unitárius Nôszövetség ez évi elsô találkozóját január 29-én, csütörtökön du. 4 órától, a Brassai utca 6. szám alatti tanácsteremben. Az összejövetelen Zsakó Erzsébet Hinni és tenni címû, nemrég megjelent könyve kapcsán az elôdök tevékenységérôl beszél. Ezek után nemzeti imánk keletkezésére emlékeznek az egybegyûltek.

AZ E HETI KISMAMAKLUB január 29-én, csütörtökön, a szokásostól eltérôen délután 5 órakor kezdôdik. Házigazda az Unitárius óvoda. A klub meghívottja, dr. Alãmoreanu Ildikó orvosnô a terhességrôl beszélget a kismamákkal. A zeneóvodát és baba-játszóházat Macalik Abigél, illetve Pintyucza Andrea vezeti. Ezúttal is kérik a szülôket, hozzanak maguk és kicsinyeik számára váltócipôt.

ÚJSÁGOLVASÁS ÉS POLITIZÁLÁS címmel Csomafáy Ferenc, a Romániai Magyar Szó fômunkatársa tart elôadást az RMDSZ alsóvárosi kerületének összejövetelén, 2004. január 29-én, csütörtökön du. 4 órától, a Párizs utca 17. szám alatti székházban. Az elôadás után a Brassai-líceum diákjai dalokkal szórakoztatják a hallgatókat.

KONCERT A THE KINGBEN. Két népszerû elôadó, a Directia 5 együttes és Anna Lesko koncertezik csütörtökön este a Mátyás király szülôháza melletti klubban. Várhatóan a régi és új slágereik egyvelegét hallhatja a nagyérdemû közönség. Anna Lesko nemrégiben új albumot adott ki, amelynek címe Inseparabilii (Elválaszthatatlanok).

A JÁNOS ZSIGMOND UNITÁRIUS KOLLÉGIUM elsô osztályába január 28-án és 29-én között lehet beiratkozni. Érdeklôdni a 598-043-as telefonszámon.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Volt egyszer egy Mexikó — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ EURIMAGES — Good bye, Lenin! — német bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától és kedden egész nap.

GYÔZELEM — A buliszerviz — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel: szerdán egész nap.

FAVORIT — Már megint a rosszfiúk — amerikai. — Vetítések idôpontja: 13, 16, 19; kedvezménnyel: csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — Nem férek a bôrödbe — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától, hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — New York bandái — amerikai. — Vetítések idôpontja: 16, 19; pénteken, szombaton, vasárnap: 21.30; kedvezménnyel: naponta 16 órától és szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Amerikai pite — Az esküvô — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap: 21 órától; csütörtökön zárva.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, január 28-án, szerdán este 7 órakor: Pirandello: Öltöztessük fel a mezteleneket — stúdió-elôadás — bemutató elôadás. Rendezô: Bocsárdi László m. v.

Január 30-án, pénteken este 8 órakor: Ionesco: Jaques vagy a behódolás — stúdióelôadás. Rendezô: Tompa Gábor. — CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Január 29-én, csütörtökön este 7 órakor: Molière: Képzelt beteg.

Január 31-én, szombaton este 7 órakor: Dale Wassermann: Száll a kakukk fészkére.

MAGYAR OPERA

Január 29-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Prokofjev: Hamupipôke — balett. Vezényel: Hary Béla. Rendezô koreográfus: Áment István m. v.

Február 1-jén, vasárnap du. 4 órakor: Illés Lajos: Betlehem csillaga — rockopera. Zenei vezetô: Venczel Péter. Rendezô: Vadas László m. v. — IFJÚSÁGI bérlet.

ROMÁN OPERA

Ma, január 28-án, szerdán este 7 órakor: Loewe: My Fair Lady.

Január 30-án, pénteken este 7 órától: Csajkovszkij: Anyegin — hangversenyopera.

MAGYAR OPERA

Január 31-én, szombaton este fél 8 órától: A só útja — a Nagyváradi Állami Filharmónia Magyar Néptánc Együttesének vendégjátéka.

Itt a sokak által várt pillanat: a Szabadság idei elsô negyedévi elôfizetôi nyereménysorsolására január 29-én, csütörtökön du. fél 6 órakor kerül sor támogatónk, az Apáczai Csere János Líceum (Király/Brãtianu u. 26.) második emeleti dísztermében. Itt dôl el, hogy kié lesz nagydíjunk, a Vitacom Electronics adományozta 10 MILLIÓ LEJES VÁSÁRLÁSI UTALVÁNY, amellyel távirányítók, háztartási gépek hozzávalói és alkatrészei, elemek, akkumulátorok, töltôk, audio-, video- és számítógépkábelek, kézi szerszámok és multiméterek gazdag választékából lehet válogatni fôszponzorunk üzletében. Azok között, akik szintén elôfizettek a Szabadságra a január-márciusi hónapokra, kisorsoljuk még a Provitam magán poliklinka 500 000 lejes szakorvosi vagy laboratóriumi vizsgálati lehetôségét és Fodor András képeslapos falinaptárát.

Örömöt jelenthet a Szabadság januári egyhavi elôfizetôi számára, hogy értékes nyeremények jutnak számukra is. Közöttük is fôhelyen áll egy 500 000 lejes szakorvosi vagy laboratóriumi vizsgálat, a Provitam magán rendelôház felajánlása. További jutalmaink: 2. képeslapos falinaptár, Fodor András képeslapgyûjtô adománya, 3–12. gyógynövény alapú kozmetikumcsomag a Cosmetic Plant termékeibôl és 13–14. gyógyászati termékek, a Fantastik (Scholl-képviselet) felajánlása.

Ugyancsak az Apáczai-líceumban és a fenti idôpontban keressük meg Fortuna istennô segítségével a Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin decemberi rejtvénypályázatának nyerteseit. A következô díjakért lehetett versenybe szállni: a Szabadságban és a Rejtvényturmixban megjelent összesen 4 rejtvény megfejtôinek: 1. videokazetta, 2-5. ajándékkönyv; a csak a Szabadságban megjelent 3 rejtvény megfejtôi számára pedig: 1–2. Szabadság-elôfizetés, 3–10. könyvjutalom.

Farsangváró Szabadság-estünk külön meghívottja Incze G. Katalin zeneszerzô és Laczkó Vass Róbert színmûvész, akik közönségünk szórakoztatásáról gondoskodnak!

Csütörtök esti programjához fenti ajánlatát figyelmébe ajánlja, és mindenkit szeretettel vár a sorshúzásra

a szerkesztôség

Folytatja országos körútját a Nagyváradi Állami Filharmónia Magyar Néptánc Együttese. A Nagyváradon bérletes elôadásként nyolc alkalommal is nagy sikerrel játszott színpadi mûvet január 31-én este fél 8 órától a Kolozsvári Magyar Operában láthatja a közönség. Jegyek az Opera pénztárában kaphatók.

A Nagyvárad Táncegyüttes elsô egész estét betöltô, kétrészes, A só útja címû táncjátéka a sót mint értéket, mint szimbólumot állítja párhuzamba a régi értelemben vett falu értékrendjével.

A történelem során bebizonyosodott, hogy a hagyományos társadalmak egyik alapvetô értéke a só volt. Életet jelentett — hiszen a szólás is így forog közszájon: az élet sava-borsa... A mesebeli legkisebb királykisasszony apja iránt érzett szeretete is a sóban nyilvánul meg. Túlzás nélkül állítható tehát, hogy a só értékszimbólum. A két esztendeje alakult hivatásos néptáncegyüttesnek a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatával közösen kivitelezett produkcióját László Csaba rendezte és koreografálta, zenéjét a vajdasági Csalóka zenekar állította össze. A magyar, román és cigány táncosokkal jól "megsózott" elôadást állandóan pergô vidámság, népi, helyenként modern, groteszk humor színezi.

Miklós János

Tegnap este nyílt meg a Budapest Kongresszusi Központban az idei Magyar Filmszemle. A gálán elsô alkalommal adják át a Magyar Mozgókép Mestere díjat tíz kiemelkedô filmes alkotónak.

A díjat Illés György, Szécsényi Ferenc és Tóth János operatôr, valamint Jancsó Miklós, Böszörményi Géza, Kovács András, Makk Károly, Bacsó Péter, Mészáros Márta és Gyarmathy Lívia rendezô veheti át.

A Magyar Mozgókép Mestere díjat — amellyel havi 500 ezer forintos juttatás jár — 2005-tôl évente egy-egy Kossuth-díjas, 65. életévét betöltött alkotónak adományozzák.

A filmszemle hivatalos díjai mellett a február 3-i zárónapon adják át az életmûdíjakat Dimény Tibor gyártásvezetônek, Gere Mara dramaturgnak és Lénárt István gyártásvezetô-gyártásszervezônek. A szemlét Jancsó Miklós: A mohácsi vész címû alkotásának vetítése zárja.

Nagyálmos Ildikó volt a Bretter György Irodalmi Kör és Mûhely január 26-i meghívottja, vitaindítót Karácsonyi Zsolt írt.

Ildikó Székelyudvarhelyen született, jelenleg Aradon él (Karácsonyi Zsolthoz hasonlóan ôs is a Nyugati Jelen munkatársa), de Nagyváradon, Temesváron is töltött néhány évet.

Ez a változatosság, a tény, hogy több városnak tapasztalta a hangulatát, érzôdik a verseken is. A város minden költeményben jelen van valamilyen szinten, meghatározó eleme költészetének.

A vitaindító szerint személyes hangvételû versei a legsikeresebbek.

Néhol hétköznapi egyszerûséggel fogalmaz meg súlyos gondolatokat, viszont egyes szabadvers-szerû szövegek túlbonyolódnak, érthetetlenné válnak.

Jellegzetessége a "Nagyálmos Ildikói Lírai Lénynek", hogy a teremtés koronáit(?) általában finom humorral, iróniával kezeli.

A versek szinte mindegyike elôbb-utóbb visszatér a feltételes módhoz, a ha, mi lenne, ha állandóan jelen van a szövegekben: a lehetôség versei ezek. Semmi sem mondható ki teljes bizonyossággal, ezért töredezett olykor a versbeszéd és a versben beszélt nyelv.

A közönség hozzászólásai természetesen nem minden ponton egyeztek a vitaindító, vagy egymás véleményével, lévén a Bretter Kör olyan fórum, ahol mindenki — szakember, költôaspiráns, mûkedvelô, laikus — szót kérhet, elmondhatja saját véleményét.

Általános megállapítás, hogy

Nagyálmos Ildikónál több, egymástól elkülöníthetô vonal, stílus fedezhetô fel. Ilyenformán 2–3 vers beilleszkedik a poszt-transzközép irányvonalba, amely most van kialakulóban, fejlôdôben, és a Bretter Irodalmi Mûhelyre jellemzô. A másik vonalat "tiszteletreméltó stílusgyakorlatként" jellemezte a közönség egy értô tagja... Olyan versek ezek, amilyeneket valószínûleg minden költô írt — kezdetben.

Elhangzott még, hogy a jelzôi nem túlságosan eredetiek, közhelyes, a köznyelvbôl átvett szókapcsolatokat is használ. Különféle nyelvi rétegeket ütköztet a szerzô, és ez nem mindig szerencsés vállalkozás.

Mások szerint éppen ez az ellenpontozó, ellentétezô írásmód, a versdallam megfoghatatlan, zsongító hatása a versek erôssége, nem is oszthatók írásai határozottan két csoportba, egyszerûen több stílusban ír.

Lehetne ezek közül valamelyiket "erôsíteni", "rádolgozni", és így a bátortalan-bátor kísérletekbôl határozott irányvonal alakulna ki. Nyilván a bemutatott 12 verset idôben évek választják el, más-más városban, a szerzô életének más-más szakaszában születtek, így nem is lehetnek egynemûek.

A vitaindító következtetése: a képességek és lehetôségek adottak, most már csak használni kell azokat.

Végsô jó tanácsként az egyértelmûen tehetséges költônônek azt javasolták, legyen több bátorsága, ne befolyásolja költészettel (sem mással) kapcsolatos döntéseiben az, hogy "mit mondtak volna az emberek".

F. I.

Ismét magyar filmnek örvendezhetünk a Mûvész moziban, ráadásul olyannak, amelytôl már hónapok óta hangos a magyar filmvilág. Legutóbb Koltai Róberttel együtt kiabálhattuk, hogy éljen május elseje, ezúttal azonban semmi nosztalgia: ez itt a kôkemény magyar valóság. Persze, nyakon öntve némi humorral, ahogy az már lenni szokott. Címe: Tesó.

Adva van a békásmegyeri lakótelep, ami elég jellegzetes helyszínnek számít Budapesten. És hozzá két nagyon mai figura, akik ráadásul testvérek, és most kénytelenek megküzdeni a hirtelen jött önállósággal, szabadsággal. Artin és Nate ugyanis azon kapja magát, hogy anyjuk vidékre költözik, és már meglévô négyszobás lakásuk mellé így kapnak még egyet. Más már a felének is örülne, ôk azonban inkább ezen is összebalhéznak, jön a klasszikus ki hová költözzék probléma. Ráadásul megjelennek mellettük a nôk is. Artin eléggé visszahúzódó és frusztrált, ezzel szemben bátyja, Nate, aki bulvárújságíróként keresi a kenyerét, valódi nôcsábász. Ilyen báty öccsének lenni nyilván nem könnyû, fôleg, ha közben a szerelem is meglegyinti az embert.

A kritikusok szerint tulajdonképpen ez a film legértékelendôbb tulajdonsága: bár kôkemény szocreál környezetbe ágyazták a sztorit, az mégis a romantika, a kissé késve érkezô elsô szerelem dicsôítô éneke maradt. Persze, ehhez ma már elengedhetetlenül szükséges néhány jól bevált filmes eszköz. A verbális humor ellen valószínûleg nem lehet semmi kifogásunk, hiszen ékes magyar nyelven poénkodnak a szereplôk, s ráadásul még a környezet is ismerôsnek tûnik, bár csak egy határral járunk odébb. És tanúi lehetünk a küzdelmeknek, ahogyan a fé-lénk srác mindent bedob, hogy megnyerje tûzrôl pattant szerelmét, a szôke futárlányt.

Szóval, van itt minden, ami sikerfilmhez kell: ármány, szerelem, zene, humor, színházi produkciókon ért színészek, biztos kezû rendezô. Már csak közönség kell ahhoz, hogy itt Kolozsváron is népszerû legyen Dyga Zsombor filmje, a jó érzékkel Pig Brother cím alatt futtatott produkció. Január 30-tól lehet lesni a Mûvész moziban.

Sándor Boglárka Ágnes

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Az elmúlt tizennégy esztendôben Romániában mintegy tucatnyi szó bûvszóvá fejlôdött. Olyan szavakról van szó, amelyek bármikor elôkaphatók — mint megfellebbezhetetlen érvek és fényes szablyák (de akár rozsdás bunkók is). Ilyen univerzális (mindig, mindenre használható) szó például a szeparatizmus, enklávé, alkotmányellenes, alkotmánysértô, irredenta, revizionista, elavult, nosztalgia stb. Ezek a szavak egyszersmind minôsítô jelzôként is használhatók, használatosak — és leginkább (már-már kizárólagosan!) a romániai magyarság törekvéseit, elvárásait "illeti" velük a román politikum. E bûvszavakról még azt is tudnunk kell, hogy azért megfellebbezhetetlen "érvek" (és taglók), mert, úgymond, a román nép lelkületi érzékenységébôl, nemzeti önérzetébôl sarjadnak, táplálkoznak. Kétségbe vonni igazságtartalmukat, vagy akárcsak vitatkozni is "velük" több mint orcátlanság, de illojalitás, románellenesség, országveszély forrása lehet, s nyomban össze kell kürtölni a nemzetet és a hont védô tanácsot.

Mostanában — a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a polgári egyesületek létrejötte, s fôleg a Székelyföld Autonómia Statútum-tervezetének szerkesztése óta — a leggyakrabban használt, a valósággal felkapott, divatba hozott bûvszó az alkotmánysértô, alkotmányellenes (miként volt például annak idején, az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsának létrehozásakor is!).

Törvénytisztelô polgár lévén, aki nem akar az alkotmánysértés és alkotmányellenesség fertelmes bûnébe esni, rögvest alkotmányunk studírozásába mélyedtem, kutakodva; s azzal a reménnyel, hátha találok egy fél mondatot, néhány szót, cikkelytöredéket "mentségünkre" a "szent" szövegben. Mármint autonómiatörekvéseinket illetôen. Így találtam rá arra a "kitételre" is, hogy Románia jogállam; szabad "benne" a szólás és a véleménymondás. Nem találtam viszont semmiféle cikkelyt például arra nézve sem, hogy tiltott volna, törvénybe és alkotmányba ütközôség, ha valaki, valakik javaslatot tesznek, törvénytervezetet szerkesztenek akár az ország közigazgatási átszervezésére, gazdasági vagy társadalmi struktúrájának módosítására. Már-már kezdtem megnyugodni, hogy mégsem estünk (ismét) az alkotmánysértés vétkébe, amikor a brosúrácska "visszalapozott" az elsô oldalra, amelybôl újfent nekem ugrott a "kánon-szentencia": márpedig Románia nem többnemzetiségû, hanem egységes, szent és sérthetetlen nemzetállam; magyarabbul olyan ország, amelyben egy nemzet lakik és él, s ez a román; következésképp ebben a honban mindenki román, aki pedig ezt kétségbe vonja, ronda alkotmánysértést követ el. Mint felhôs égbôl a szárazvillám, csapott belém a felismerés, rádöbbenés, felfedezés és lórúgás: De hiszen mi, romániai magyarok (ajándékba adott nemzetrész) nem vagyunk románok, vagyis a nemzethez tartozók; s nem is akarunk azok lenni; és ezt még fennen hangoztatjuk, nyíltan törekedjük is — következésképpen mi mind egy szálig, szôröstôl-bôröstôl, cakompakk az egész, mi vagyunk a megtestesült, két lábon járó alkotmányellenesség, alkotmánysértés! A "szent" cikkely értelme szerint már a puszta létünk, létezésünk is egy nagy, ocsmány és felháborító pofátlanság, kihívás. Az bizony! Mi hát a teendô ebben a Nagy Malôrös Áldatlanságban, nemzetvédelmileg? Alighanem újra meg kell alakítani, össze kell hívni a Végképp Megoldó Nemzeti Bölcsek Nagytanácsát, s intézkedni kell — elvégre nem gyermekjátékról van szó, uraim és elvtársaim, hanem arról, hogy: csak "magyar kiadásban" is több mint másfél millió alkotmánysértés, alkotmányellenesség lófrál keresztül-kasul mioritikus hazánkban, vígan, derûsen, fütyörészve és — szabadon! … Nahát! Dehát? Hogyhogy?!…

Molnos Lajos

Figyelemmel kísérve a jelenlegi, nem éppen rózsás erdélyi és vajdasági helyzetet, Markó Béla, Tôkés László és Kasza József nyilatkozatait, egyértelmûen kitûnik, hogy nemzeti létünk számára hiányzik az a hosszú távú stratégia, amelyre az egyetemes magyarság megmaradása érdekében elengedhetetlenül szükség lenne.

Ezzel kapcsolatban tavaly, az ausztráliai Magyar Élet hasábjain, három folytatásos közleményben közzétettem egy összeállítást: "Új stratégia megteremtése" címen. Ebben kifejtettem, hogy Magyarország EU-csatlakozása után megváltozhat a magyar külpolitikában az euroatlanti integrációt, a szomszédsági politikát és a határon túli magyarok ügyét magába foglaló ún. hármas prioritás, illetôleg új stratégiai gondolkodás megteremtésére lenne szükség. Az október 16-i számban a státustörvény útját vázoltam fel: a határok megváltoztatása nélküli egyesítés gondolatának nagy reményû indítását, alapos megcibálását, és végül eredeti céljától való eltérítését, kiürítését. Az október 30-i számban a Kárpát-medencéhez tartozó utódállamokban élô magyarság kettôs állampolgárságának és autonómiaigényeinek lehetôségeit vázoltam fel, míg a november 20-i számban az európai uniós csatlakozással kapcsolatos kérdésekrôl, a közös kül- és biztonságpolitikáról, az Egyesült Államok új doktrínája folytán elôállt helyzetrôl, s ezekbôl adódóan új magyar stratégia kialakításának lehetôségeirôl értekeztem.

Kimondottan a határon túli és a külföldi magyarság stratégiai kérdéseivel foglalkozva, a 2000 májusában megtartott Magyarország 2000 tanácskozásról megjelent kiadvány: "A magyarság lehetôségei a világban, az ezredfordulón" közreadta a "Tíz-, vagy húszmilliós magyarság?" címû írásomban kifejtett gondolataimat. Ennek bevezetôjében a következôk olvashatók: "Amíg az anyaországban élôk öntudatában nem kristályosodik ki a nemzeti összetartozás, az egy nemzet tudatának a fogalma, addig nehéz nemzetpolitikáról beszélni és a határon túl, sôt a tengeren túl élô magyar diaszpóra túlélésére stratégiát kidolgozni. A magyarság nemzeti összetartozásának eszméjét elôször Magyarországon kell tudatosítani, feléleszteni. Ha létrejön ez a kohézió, akkor könnyûszerrel megoldhatók a ránk váró nemzetpolitikai feladatok."

A Markó Béláéhoz hasonló tanulmányt tudnék írni arról, hogy a külföldi, tengeren túli magyarság megmaradási gondjai milyen "mostoha", meg nem értô bánásmódban részesültek a rendszerváltozást követô kormányok részérôl. Most nem ez a célom. Inkább arra szeretném az illetékesek figyelmét irányítani, hogy a magyar stratégia legfontosabb alkotóelemei: a magyarság integrálása, gazdasági felemelése, a külföld helyes tájékoztatása és a magyarságkép javítása kellene hogy legyen.

Elgondolkodhatunk azon, hogy egy nemzetnek, amelyiknek több mint egyharmada az ország határain kívül él, nincs olyan szervezete, amelyik összefogná az anyanyelv, a kultúra, a hagyományok és az érdekképviselet szempontjából. Amelyik törvény által meghatározott és támogatott feladatokat látna el a konszenzussal létrehozott magyar stratégiai elgondolások értelmében. A rendszerváltozás óta az elmúlt 13 esztendôben képtelenek voltunk olyan jól mûködô, független, nem kormányzati szervezetet (NGO-t) mûködtetni, amelyik tárgyilagosan rámutatna az abnormális trianoni békeszerzôdés óta az elhatárolt területeken élô ôshonos magyarságot ért emberi és kisebbségjogi sérelmekre. Ugyanakkor az 1975-ös Helsinki Zárónyilatkozat óta a nemzetközi szervezetek által hozott határozatok és ajánlások szellemében elnyerje azok támogatását a törvénytelenségek felszámolására és kompenzálására, az alapvetô emberi jogokból fakadó önkormányzatiság megvalósítására.

Hadakozunk egymással, külön-külön az utódállamok nacionalista kormányaival, koalícióban vagy ellenzékben, holott elsôként a nemzetközi szervezeteket: az EBESZ-t, az Egyesült Nemzeteket, az Európai Parlamentet stb. kellene stratégiai céljaink érdekében megnyerni, s máris sokkal könnyebben oldódnának meg az utódállamok soviniszta magatartása folytán elôállt gondjaink, s nem kellene a kudarcok nyomán egymásra mutogatni.

Valahogy sem a magyar kormányzat, sem a határon túli magyarok legitim vezetôi nem érzékelik eléggé, hogy a nyugati demokráciában milyen fontos szerepe van a NGO-knak, a civil szervezeteknek, az általuk végzett lobby-munkának. Az MVSZ külügyi titkárságát felügyelô, és késôbb azt irányító elnökségi tagként, erre a fontos lobby-munkára igyekeztem irányítani az érintettek figyelmét. 1995 és 2000 között a Csoóri Sándor elnöksége alatt mûködô Magyarok Világszövetsége szerény keretek közt folytatott is ilyen tevékenységet a nemzetközi fórumokon. A szûkös ellátmány miatt elért eredmények nagy egyéni erôfeszítéssel jöttek létre, és a felkínálkozó lehetôségeket nem tudtuk megragadni az anyagiak hiánya miatt. Ezt a nemzetpolitikai szempontból fontos munkát minden alkalommal egyeztettük a határon túli legitim szervezetekkel és a magyar kormányzattal.

A nemzetközi szervezetekben, az MVSZ nevében, felszólaltunk többek között a román, szlovák, ukrán és jugoszláv oktatási törvények magyarságra nézve hátrányosan megkülönböztetô intézkedései miatt. Kifogásoltuk Szlovákia közigazgatási határainak észak–déli felosztását, mert ezzel teljes mértékben feldarabolják a Duna mentén kelet–nyugati irányban elhelyezkedô magyar közösségeket, ott is, ahol még nemzeti többséget alkotnak; az 1945-ben alkotott és ma is érvényben lévô benesi dekrétumokat, melyek a magyarságot kollektíven háborús bûnösnek deklarálják, és megfosztották ôket állampolgári jogaik teljesmérvû gyakorlásától, e dekrétumok eltörlését szorgalmaztuk több alkalommal; a szlovák felsôoktatási törvény módosítását, ami a magyar önkormányzatok által létesített városi egyetemek: Komárom, Királyhelmec és Kassa létjogosultságát kérdôjelezte meg; az alternatív iskolarendszert, ami a magyar iskolákban a magyar nyelv mellett/helyett a szlovák nyelven való oktatás bevezetését szorgalmazta; a magyar nemzeti közösség kulturális és társadalmi igényei anyagi támogatásának teljes mérvû befagyasztását; a komáromi Jókai és a kassai Thália Színházak önálló jogi helyzetének megszüntetését és állami felügyelet alá helyezését; az államnyelvvel kapcsolatos törvényt, amely 600 ezer magyarnak tiltja meg az anyanyelv használatát a közigazgatásban és a nyilvános helyeken; a Büntetô Törvénykönyv módosítását, miszerint börtönbüntetést szab mindazokra, akik állami érdeket sértô kijelentéseket tesznek külföldön, vagyis, akik nemzetközi fórumokon felszólalnak a nemzeti kisebbségekre káros intézkedések miatt.

Felszólaltunk az erdélyi magyarság sérelmei ügyében is: a kommunisták által elkobzott magyar egyházi és társadalmi intézmények és a polgári lakosság ingatlanjainak visszaszármaztatása, ill. kártalanítása érdekében; a magyar egyetem, a magyar konzulátus visszaállításának ügyében; a magyar többségû megyék önkormányzatának kérdéseiben, és ismertettük a moldvai csángók elrománosítási kísérleteit is. Felhívtuk a figyelmet a kézdivásárhelyi magyarokkal szemben folytatott koncepciós perre, amit még az 1989-es forradalom kapcsán az amnesztia rendelet figyelmen kívül hagyásával tárgyaltak.

Kárpátalja ügyében megtámadtuk a tervezett új oktatási koncepciót, ami nem garantálja a középfokú és felsôoktatásban a magyar nyelven tanulás lehetôségét; a 98-ban hatályba lépett vámrendelkezést, ami útjába áll a határmenti kiskereskedelemnek, és 30%-os vámot vet ki a magyar lapok és könyvek bevitelére; szorgalmaztuk az 1991-ben tartott népszavazás eredményének végrehajtását, miszerint a lakosság 78%-a Kárpátalja területi autonómiájára szavazott, míg a beregszászi járás lakosainak 91%-a magyar önkormányzat létesítésére voksolt.

A délvidéki magyarok ügyét is napirenden tartottuk. Kifogásoltuk az erôszakos szerb betelepítéseket, amik megváltoztatják a térség etnikai összetételét; a nyelvtörvényt, ami jelentôsen korlátozza a kisebbségi nyelvek használatát a közigazgatási és bírósági eljárásokban; erôs kritika tárgyává tettük a magyar központú Szabadkáról a szórványvidékre, Zomborba helyezett magyar tanárképzô fôiskola helyzetét; szorgalmaztuk Délkelet-Európa stabilitása megteremtése érdekében Vajdaság autonómiájának visszaállítását, ebben a vajdasági magyar közösség által kidolgozott háromszintû autonómia-koncepció bevezetését. 1999 novemberében az EBESZ isztambuli csúcsértekezletén ennek támogatására komoly igéretet kaptunk Max van der Stoel kisebbségi fôbiztostól.

A felvilágosító és tájékoztató munkát együttmûködôen segítették az MVSZ Kárpát-medencei referatúrái, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a legtöbb határon túli legitím szervezet, és a Federal Union of European Nationalities. Az Egyesült Államokból az Amerikai Magyar Koalíció, a Hungarian Human Rights Fundation és az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége.

1995 és 2000 között az MVSZ külügyi munkája, a nemzetközi fórumokon végzett tevékenysége osztatlan elismerést érdemelt ki, mind a magyar kormányzat, mind a határon túli legitím magyar szervezetek részérôl. Pedig ezt igen szerény, korlátozott keretek közt végeztük. Ez az elismerés fôleg annak köszönhetô, hogy a felmerült problémákat és sérelmeket mindig egyeztettük az érintettekkel, és igyekeztünk mindig közös nevezôre jutni a kényes kérdésekben, mind a magyar kormányzattal, mind a határon túli magyar szervezetek legitim vezetôivel. Ennek köszönhetô, hogy számos kérdésben sikerült eredményt elérni, ami a közös, együttes munka sikereként könyvelhetô el.

(Folytatjuk)

Kardos Béla (Ausztrália)

A múlt év november 13-án bizakodva szóltam lapunkban a Székely és a Magyar Nemzeti Tanácsokról, amelyek akkoriban még csak alakulóban voltak. Bizakodva, mert ha jól értettem a vezetôk nyilatkozatait, nem szándékoztak a parlamenti választásokon az RMDSZ jelöltjeivel szemben önálló jelölteket állítani. Azóta azonban ezek a Tanácsok megalakultak és a román kormánypárt, valamint az ellenzéki pártok egyemberként háborodtak fel emiatt. Ám engem elsôsorban nem ez foglalkoztat, nem is aggaszt. Inkább attól tartok, hogy egyre világosabbá kezd válni: az említett, Székely, illetôleg Magyar Nemzeti Tanácsok elôbb-utóbb párttá — pártokká szervezôdnek, hogy a választásokon az RMDSZ ellen induljanak. És ha lármás, himnuszokban bôvelkedô, zászlódíszes akcióikkal sikerül megszédíteniük az ön- és egymást jelölô vezéreknek a hazai magyar tömegeket, akkor választóink megoszlanak és a román parlamentben egyetlen szem képviselônek kell majd helytállnia nevünkben (mint a hazai görögöknek, örményeknek, bolgároknak vagy horvátoknak) — ami magyarán azt is jelenti, hogy elveszítjük jelentôségünket az ország törvényhozó testületeiben.

Amennyiben azonosulnék egyik-másik önjelölt "vezérünkkel", és mindenkiben, aki nem osztja a véleményemet valamiben, rögtön "áruló"-t fedeznék fel, akkor most azt mondanám, hogy a választásokon (a parlamentiekre gondolok), tájainkon még az elsô világháborút követôen, azok hozzák létre, sôt pénzelik is az "alternatív" magyar politikai pártokat, akiknek érdekük, hogy a hazai magyarságnak ne legyen számarányához illô képviselete a bukaresti parlamentben, annak mindkét házában. Amint az elsô világháború és a második között, a Román Kommunista Párt szervezésében megjelent a MAKOSZ –1989 után, valahonnan a semmibôl mindig elôbukkant a választások elôtt egy-egy "magyar" párt, amelyik aztán sorra meg is bukott, mint hajdanán a MADOSZ is. És "eloszlott, mint a buborék." Csakhogy Istennek hála, bennem nem vert gyökeret holmi, kétségkívül "bolsevik" indíttatású gyanakvás. Mindössze attól tartok, hogy mi magyarok, túlságosan is "vezérek népe" vagyunk és sok — olykor kifejezetten fülbemászó képtelenségeket is hangoztató — vezérember nem fér bele kivétel nélkül érdekvédelmi szervezetünk, az RMDSZ (ha politikai pártnak nevezné magát, akkor nem lennék tagja) többé-kevésbé jól fizetett vagy (mint egyik-másik esetben) pusztán személyes hiúságokat legyezgetô pozicióiba, tisztségeibe, állásaiba. Elnézést, ha túlságosan leegyszerûsítettem a dolgot, de nagyjából errôl van szó.

Csak megjegyzem: az én kenyeremet egyetlen hazai magyar politikus sem eszi. Soha nem pályáztam politikai vezérkedésre — tisztségre. Erre — sajnos — alkatilag alkalmatlan vagyok, meg most már — öreg is. Írásaimban, mint minden ember egyébként, természetesen tévedhetek. Mindenkinek szíve joga vitába szállni véleményemmel, felhívni a figyelmemet, és ha írásban fejtettem ki álláspontomat, akkor az Olvasóét is — tévedéseimre. A magam részérôl azonban tisztelettel megkérném vezetô politikusainkat, mind Markó Béla szövetségi elnök, mind pedig Tôkés László fôtiszteletû urat, hogy most, a rendszerváltás után 15 évvel nyugdíjazzák közeli munkatársaik közül azokat (ha egyáltalán vannak ilyenek, mert tudtommal mindkét táborban vannak, de lehet, ebben is tévedek), akik már a diktatúra terített asztalánál lakmároztak, vagy akár morzsákért is kuncsorogtak azokon a tájakon. Nem kívánom én semmi módon sem a felelôsségre vonását sem a Nagy Vegyésznô egykori munkatársának, se a Kárpátok Géniusza egyik (azóta alkotmányjogásszá nemesült) mezôgazdasági szakértôjének, hiszen nem gyilkoltak, nem raboltak, nem vétettek személy szerint senki ellen, ôk is a piacról éltek — még ha nem is egyazon a piacon vásároltunk be, ugye. És hála a Fennvalónak, a diktatúra bukása után szépen magukra találtak, egyik-másikuk meg is szedte magát — becsülettel. Itt az ideje hát, hogy tisztességgel visszavonuljanak. Éljenek fáradságos munkájukkal, tehetségükkel és tudásukkal szerzett vagyonukból, nyugdíjukból — amibôl tetszik, de közéletünkbôl vonuljanak vissza. Az elmúlt tizenöt év alatt ugyanis felnôttek olyan — ma már 30–35 éves — fiatalok, akik nem égették el piros könyvecskéjüket a rendszerváltás lázas napjaiban (mint államelnökünk tette saját bevallása szerint) — mert nekik nem is volt, ugye.

Ha a Fennvaló még éltet, és keserûen kell majd tapasztalnom, hogy a romániai magyarság kiesik a parlamentbôl, tudom: lesznek fiatalok és kevésbé fiatalok, akik ujjal mutatnak majd az egységbontókra, azokra, akiknek — esetleg — sikerül megzavarniuk választóinkat. Hogy is írta volt zseniális barátom, a boldog emlékezetû Bajor Andor, Harun al Rasidról szóló, még az 50-es években papírra vetett versében?

"Jaj lesz annak, kit kobzosom jövô idôk szájára ad!"

No de ugye, ilyesmire sohasem kerül sor a mi portánkon?!

Fodor Sándor

Hétfôn este a tévében, a rádióban, mindenfelé arról folyt a vita: jó volt-e a Ceausescu-rendszer vagy nem, és hogy most mennyivel jobb vagy rosszabb. Mindez annak kapcsán, hogy annak idején január 26. mint a "nagy kondukátor" születésnapja "pirosbetûs" ünneppé lett "avanzsálva". A nosztalgiázók évrôl évre ezen a napon felkeresik a sírját és emlegetik a "régi szép idôket". A mai fiatalok közül valószínûleg már nem sokan emlékeznek valamire is abból a korból, hiszen 15 évvel ezelôtt még gyermekek voltak a mai 20–30 év közöttiek. Az ennél idôsebbek azonban igen. Hogy mi volt jó, és mi volt rossz akkor, arról rengeteget lehetne vitatkozni. Mert az tagadhatatlan, hogy annak a kornak is voltak pozitívumai. És hogy most mi jó és mi rossz, arról is rengeteget lehetne beszélni, újságoldalakat betölteni. A múltból csak azokat a végeláthatatlan sorokat kell felidéznem magamban, amelyeket ki kellett állnunk, sokszor éjszakákon keresztül, hogy hozzájussunk a "tudományosan megállapított" élelmiszeradagunkhoz. Vagy az átfagyoskodott, talpig melegítôbe öltözött téli éjszakákra kell gondolnom, amit nem a sorban, hanem otthon, az ágyban töltöttünk reszketve a hidegtôl, mert a "gázkvóta", amit szintén tudományosan szabtak meg, még a fôzésre sem volt elég. Ennyi nekem máris elég ahhoz, hogy azt mondjam: hála a fennvalónak, hogy vége. Viszont ma, amikor azon gondolkodom, hogyan fogok megélni a nyugdíjamból, mikor eljön az ideje, akkor bizony azon a véleményen vagyok: valahogy ebben a rendszerben sem stimmel valami. Na, de hát mit is akarnánk: a kormányrúd mellett még nagyon sok az "ismerôs" arc. És talán még több az "ismerôs" gondolkodásmód!

B. É.

Az oldalt szerkesztette: Papp Annamária

Hétéves kormányzásának legnagyobb próbatétele elé nézett tegnap Tony Blair brit kormányfô. Az ügy végkimenetelét még nem ismerjük, ugyanis romániai idô szerint este kilenc órakor került sor a londoni alsóházban arra a bizalmi szavazásként is értékelhetô felsôoktatási tandíjrendszer reformról szóló voksolásra, amely komoly meghasonlást váltott ki a kormányzó Munkáspártban. A brit politikai konfiguráció érdekessége, hogy az iraki válságot és a csatolmányaként keletkezett úgynevezett Kelly-ügyet egyelôre sikeresen átvészelô miniszterelnököt éppenséggel egy belpolitikai, sôt mi több: oktatási, sokat nem ígérô reformcsomag kerítette kutyaszorítóba.

Brit elemzôk szerint elôreláthatólag Blair saját pártjának képviselôi közül nyolcvanan szavaznak majd a kabinet ellen, harmincan tartózkodnak, míg a teljes ellenzék a kormány megbuktatása mellett szavaz. A parlamenti matematika szerint — ha ezek az elôrejelzések beválnak, és nem sikerül utolsó pillanatban egyezségre jutni a rebellis képviselôkkel — Tony Blairnek búcsúznia kell Downing Street 10 szám alatti rezidenciájától. Blair szava a lázadozó baloldali képviselôk elôtt annyira megcsappant, hogy az oldalán állók nem "merik" a rebellisek közé engedni az utolsó egyeztetések lefolytatása végett, így John Prescott miniszterelnök-helyettes vezeti a tárgyalásokat. Legutóbbi próbálkozása csupán 45 percet tartott, amikor is a lázadók elhagyták a termet, és "elpanaszolták" a sajtónak, hogy Prescott meg akarta zsarolni ôket.

A Labour-kabinet január elején terjesztette be a felsôoktatási tandíjreformról szóló — Blair eddigi hat és fél éves országlásának kezdete óta a legkétesebb sikerû — törvénytervezetet, amelynek alapján az állami egyetemek 2006-tól tanévenként 3 ezer fontig (170 millió lej) terjedô, a diplomaszerzés utáni jövedelmekbôl, utólag fizetendô tandíjat szedhetnének be a hallgatóktól. A rendkívül népszerûtlen tandíjügyben a munkáspárti kormány ellen fordult saját alsóházi frakciójának harmada is: 160 munkáspárti képviselô írta alá a tervet ellenzô petíciót. Ennek a fele is elegendô lenne a tervezet — és sokuk reménye szerint a kormányfô — megbuktatásához. Az egyik tisztség nélküli Labour-képviselô — a lázadók egyike — elmondta, hogy az utóbbi két hétben hat vacsorameghívást kapott a kormány politikai kijáróitól, jóllehet az elôzô hat és fél évben egyszer sem csörrent meg az irodáját a Downing Streettel összekötô telefon.

Ha Blair a mögötte álló jelentôs parlamenti többség ellenére — miniszterelnöki karrierjének kezdete óta elôször — alulmaradna, azt bizonyosan bizalmi szavazás követné. A kormányfô ettôl függetlenül is többször tett egyértelmû utalást arra, hogy vereség esetén távozni lenne kénytelen. Tony Blair szóvivôje arra az újságírói kérdésre, hogy a kormány megnyeri-e a tegnap esti voksolást, hétfôn csak annyit mondott: "reméljük, de nem tudjuk".

Kormányzati tárgyalók azzal érvelnek, hogy a lázadó munkáspárti képviselôk öngólt rúgnak, ugyanis a Blair-kormány megbuktatásával átadják a hatalmat a konzervatívoknak és azok vezetôjének, Michael Howardnak.

Moldován Árpád Zsolt

Feltehetôen 14 ember halt meg, 36 pedig megsebesült a Kairóban történt házomlás következtében.

A Mediner Naszr lakónegyedben egy 12 emeletes lakóház omlott össze hétfôn este, néhány órával azt követôen, hogy heves tûz ütött ki az épület alsó emeletein. Miután a lakók nagy része a tûz keletkezésekor elhagyta otthonát, az áldozatok döntô többsége a tûzoltók és a polgári védelemnek a mentésben segíteni próbáló tagjai közül került ki. A halálos áldozatok között van két bolti eladó is, ôk az épület magasföldszintjén kialakított háztartási boltban dolgoztak.

Az egyiptomi illetékesek idôközben elismerték, hogy a most összeomlott épületet már több mint tíz éve le kellett volna bontani. A házat 1979-ben emelték, a jóváhagyott tervek szerint ötemeletes lett volna, ám a tulajdonosok a nagyobb bevétel érdekében engedély nélkül további hét emelettel bôvítették.

A nyilvánvaló szabálytalanság miatt 1992-ben elrendelték az egész épület lebontását, de ennek a határozatnak azóta sem szerzett érvényt senki. Sôt, az elmúlt napokban a helyi mûszaki illetékesek helyszíni szemlét végeztek, s megállapították, hogy az épület statikai szempontokból nem kifogásolható.

Legutóbb tavaly május negyedikén történt hasonló katasztrófa Kairóban. Akkor egy hétemeletes lakóépület omlott össze, aminek következtében legalább hét ember életét vesztette.

Madárinfluenza-vírust találtak kacsákban egy dél-kínai tenyésztôtelepen, de a pekingi kormány szerint emberek még nem fertôzôdtek meg.

Az Új Kína hírügynökség által ismertetett keddi bejelentés az elsô hivatalos megerôsítése annak, hogy az Ázsia más részein már nyolc halálos áldozattal járó kór felütötte a fejét Kínában is. A déli, Vietnammal határos Kuanghszi (Guangxi) tartomány Tingtung (Dingdong) településén lévô farm három kilométeres körzetében mintegy 14 ezer szárnyast leöltek, és öt kilométeres körzetben azonnal karanténba zárták az összes baromfit.

A laboratóriumi vizsgálatok eredményei szerint a tingtungi kacsatelepen H5N1 típusú vírust találtak. Két közép-kínai tartományban, Hupejben (Hubei) és Hunanban szintén gyanús esetekre bukkantak, így ott is meghozták a szükséges karantén intézkedéseket.

Kínai karanténügyi illetékesek közölték azt is, hogy leállítják a baromfibehozatalt Pakisztánból és Indonéziából. Korábban a Kambodzsából, Thaiföldrôl, Japánból, Dél-Koreából és Vietnamból érkezô baromfiszállítmányokat tiltották ki Ázsia legnagyobb piacáról, így próbálván gátat vetni a betegség behurcolásának. A kínai hatóságok fokozták a határellenôrzéseket a fertôzött madarak kiszûrésére, s ellenôrök vizsgálják a belsô baromfiszállítmányokat is.

Visszaállt a sorba kedden — alig néhány órával a sorsdöntôvé elôlépett felsôoktatási tandíjreform-tervezet alsóházi végszavazása elôtt — a brit kormányt elsô parlamenti vereségével fenyegetô munkáspárti frak- ciólázadás vezére, javítva a munkáspárti kabinet gyôzelmének és Tony Blair miniszterelnök hatalmon maradásának esélyeit.

A népszerûtlen tandíjreform-tervezet ellen — amely tanévenként 3 ezer fontig terjedô, diplomázás után, utólag behajtandó tandíj kirovását tenné lehetôvé az állami egyetemeknek — a véglegesnek tûnô adatok szerint 155 munkáspárti képviselô, az alsóházi kormányoldal létszámának több mint harmada lázadt fel. A parlamenti matematika alapján ennek alig több mint a fele, 81 is elég lenne a beterjesztés — és valószínûleg Blair — megbuktatásához, ha az összes ellenzéki képviselô nemmel szavaz.

Kedden délben azonban Nick Brown, a Labour-frakció lázadóinak fôvezére bejelentette: a kormányt fogja támogatni az esti voksoláson, mert a tervben eszközölt, vele kedden ismertetett könnyítéseket elégségesnek találja.

Londoni kommentárok szerint valószínûsíthetô, hogy Brown — aki korábban chief whip, vagyis a képviselôcsoport szavazási fegyelméért felelôs frakciótisztség viselôje volt — sok lázadót visszavisz magával a kormányoldalra, de továbbra sem volt világos, hogy azok száma elég lesz-e a kabinet gyôzelméhez.

Nem hivatalos becslések szerint Brown "megtérése" elôtt a kormány — a Downing Street-i miniszterelnöki hivatal példátlan meggyôzô kampánya ellenére — még mindig 20 szavazatnyira volt a biztos gyôzelemtôl.

Blair a közép-európai idô szerint 20 órakor esedékes alsóházi voksolás idején már ismerni fogja annak a jelentésnek a rá vonatkozó megállapításait, amelyet Lord Hutton felsôházi lordbíró állított össze több havi vizsgálat után David Kelly néhai védelmi minisztériumi fegyverzeti fôtanácsadó tavaly júliusi öngyilkosságának körülményeirôl.

A miniszterelnök már korábban egyértelmûvé tette, hogy lemond, ha a jelentés megállapítja az ô személyes és közvetlen felelôsségét a tragédiához vezetô eseményláncolatban.

A Hutton-jelentést szerda délután ismertetik a nyilvánossággal. A kedd esti voksolás és a jelentés közzététele közötti idôszak egyértelmû londoni vélemények szerint Tony Blair eddigi, hat és fél éves kormányfôi pályafutásának legveszélyesebb napja.

Három amerikai katona vesztette életét és egy társuk megsebesült kedden az iraki Haldíja városban elkövetett nagy erejû robbantásos merényletben.

Az amerikai hadsereg egyik szóvivôje névtelenül nyilatkozva erôsítette meg a hírt, szavai szerint az amerikai konvoj két jármûvét érte a támadás. A szóvivô egy iraki halálos áldozatról és több civil sebesültrôl is beszámolt. Kórházi források két iraki haláláról tudnak — egyikük életét haslövés oltotta ki.

Szemtanúk szerint két robbanás történt: az amerikai katonai oszlop elhaladásakor egy Humvee terepjárót talált el, míg a második valamivel késôbb, a többi jármû érkezésekor lépett mûködésbe. A robbanásokat követôen több személygépkocsi kigyulladt.

A szemtanúk arról számoltak be, hogy a katonák bennégtek a harci jármûben, de nem látták a merénylet közvetlen történéseit, mert a robbanást követôen az amerikai katonák válogatás nélkül, azonnal tüzelni kezdtek.

A Bagdadtól 70 kilométerre nyugatra, a hírhedt szunnita háromszögben fekvô Haldíja településen legutóbb szombaton követtek el robbantásos merényletet, akkor szintén három amerikai katona vesztette életét.

Nagy szükség lenne arra, hogy az Európa Tanács dolgozzon ki egy európai autonómia chartát, amely egyebek mellett egyértelmûen leszögezné: az autonómiatörekvések nem az elszakadás, hanem a feszültségek kezelése, a stabilitás felé hatnak — jelentette ki Németh Zsolt, a magyar Országgyûlés külügyi bizottságának vezetôje.

Németh Strasbourgban, az emberi jogok érvényesülését és a demokratikus intézményrendszer mûködését vizsgáló Európa Tanács parlamenti közgyûlésének hétfôn kezdôdött ülésszakán szólalt fel, abban a vitában, amelyet az ET emberi jogi biztosának éves beszámolójáról tartottak. Beszédében leszögezte: Romániában alapvetô szemléleti változásra lenne szükség az emberi jogok, s ezen belül a kisebbségi jogok kezelése terén. Ennek példájaként említette az autonómiatörekvésekre adott román választ: azt, hogy — mint rámutatott — a hatóságok a Székely Nemzeti Tanács létrehozásában részt vevô aktivistákat tartóztattak le, röplapokat koboztak el tôlük, megsértették alapvetô emberi jogaikat.

A kidolgozandó autonómia charta kapcsán az MTI kérdésére úgy vélekedett, hogy egy ilyen dokumentumban meg kellene határozni azt a közös minimumot, amely segítené a már meglévô autonómiák mûködését, s újak létrehozását.

Az emberi jogi biztos beszámolója kapcsán Németh Zsolt még két fontos kérdést vetett fel hozzászólásában: egyrészt sürgette, hogy a biztos a jelenleginél jobb pénzügyi feltételek mellett dolgozhasson, azaz több pénzt kapjon munkájához, illetve javasolta, hogy jogsértést tapasztalva a biztos eljárást indíthasson az európai emberi jogi bíróság elôtt.

— Azzal, hogy a parlamenti pártok egyetértettek a nemzeti kisebbségi szervezetek választási részvételének korlátozásában, Románia visszasüllyedt az Európa Tanács által monitorizálható országok sorába — kommentálta Szilágyi Zsolt Bihar megyei képviselô, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) alelnöke a választási törvények módosításával foglalkozó bizottság döntését, miszerint a választásokon induló kisebbségi szervezetek az általuk képviselt közösség 15 százalékát kitevô tagsággal, vagy legkevesebb 25 000 taggal kell hogy rendelkezzenek. — Nagyon szomorú volna, ha kiderülne, hogy az RMDSZ csúcsvezetése részese e döntés elôkészítésének, s hogy a szövetség törvényi eszközzel, nem pedig a választások nyújtotta versenylehetôséggel élve kíván leszámolni esetleges ellenfeleivel — nyilatkozta a Szabadságnak a képviselô. Hozzátette: ezzel a döntéssel Románia valahol Oroszország és Kazahsztán között foglal helyet, hiszen az oroszoknál 10 000 aláírás kell egy párt bejegyzéséhez, Kazahsztánban pedig 50 000. — A 25 000 aláírás összegyûjtésének kötelezettsége eleve kiirtja a választási kampányból a regionális pártok megjelenését, és a kisebbségi szervezetek körében gyakorlatilag megszünteti a verseny lehetôségét — mondotta.

A választási törvény új rendelkezései szerint a különbözô regionális szinten mûködô polgári szervezôdéseknek külön-külön kell 25 000 tagot felmutatniuk az ország 15 megyéjébôl úgy, hogy egy-egy megyében legkevesebb 300 tagot regisztrálnak. Az említett megszorító intézkedések hatására elképzelhetô, hogy a szóban forgó polgári szervezôdések egyesítik erôiket, és egyetlen szervezet színeiben jelentkeznek a választásokon. Néhány hónappal korábban már született egy nyilatkozat, amelyben az erdélyi magyar polgári erôk összefogását, az együttmûködés intézményesítésének szükségességét kezdeményezik.

Nem zárható ki egy másik megoldás sem: ha például jelöltjeik függetlenként, esetleg más pártok listáin indulnak. Erre is volt már precedens négy évvel korábban Gyergyószentmiklóson, ahol az RMDSZ-ellenzék a Nemzeti Liberális Párt (NLP) listáin indult és jutott be az önkormányzatba, liberális párttagságukról pedig hamarosan lemondtak. (Ez a lehetôség továbbra is fennáll, a választási bizottság éppen tegnap utasította vissza azt az NLP–DP javaslatot, hogy az önkormányzati képviselôk, akik kilépnek abból a pártból, amelynek listáin bejutottak a különbözô tanácsokba, veszítsék el mandátumukat.)

Székely Kriszta

Februárra marad a parlamenti választásokat szabályozó törvény módosítása, noha a tervek szerint a bizottságnak ma el kellett volna kezdenie a jogszabály vitáját (többek közt az egyéni választókerületek bevezetésének, függetlenek pártlistákon való indításának lehetôségérôl stb.). Seres Dénes Szilágy megyei szenátortól, a választási bizottság tagjától megtudtuk: tegnap és ma is tart még a helyhatósági, illetve az elnökválasztásokat szabályozó törvényekkel kapcsolatos módosítások véglegesítése, egyelôre ez a két jogszabály kerül a februárban kezdôdô ülésszakon a parlament asztalára.

Romániában immár másfél évtized óta húzódik az átmeneti idôszak, nem valósultak meg a szükséges gazdasági reformok, az ország lakossága rendkívüli mértékben elszegényedett — mondta hétfôn Bukarestben Ion Iliescu államfô.

Az elnök a politikatudományi és közigazgatási nemzeti iskolában (SNSPA) mondott beszédet abból az alkalomból, hogy a felsôfokú tanintézet díszdoktorává avatták. Kifejtette, miként vélekedik a nemzetállamról a globalizálódás korában, és beszélt a román politikai, gazdasági és társadalmi élet idôszerû kérdéseirôl.

Romániában le kell mondani a korábbi történelmi korszakok restaurációjáról — hangoztatta az elnök, aki szerint az ország mai gondjaira a válasz nem található sem a két világháború közötti korszakban, sem a kommunista idôszakban.

Elmarasztalóan szólt a román történelmi pártokról (a liberális és a parasztpártról), amelyek konzervatív programjukban a "restitutio in integrum" (a javak és az állapotok teljes mértékû visszaszolgáltatása) elve alapján akarták visszaállítani a második világháború elôtti gazdasági és politikai struktúrákat. De az elnök bírálta "a fundamentalista jegyeket" magán viselô romániai liberalizmust is, amely istenítette a szabadpiacot, és mellôzte volna az állam gazdasági szerepvállalását.

Iliescu az elmúlt másfél évtized harmadik romániai társadalmi-politikai áramlatának a szociáldemokráciát jelölte meg. Ez utóbbi — mint mondta — arra törekszik, hogy összehangolja az állam szabályozó szerepét a korszerû gazdasági struktúrákkal és törvényszerûségekkel.

Ion Mihai Pacepa kártérítési igényérôl nyilatkozva Iliescu újságírók elôtt elmondta: csak Nicolae Ceausescu adhatná vissza Pacepa tábornoki rangját. Pacepát jogilag már rehabilitálták az illetékes igazságügyi szervek, furcsának nevezve a tábornoki rangjának visszaadására vonatkozó kérését. — Hiszen Pacepa már régen kilépett azokból a szervekbôl, amelyek tábornoki rangot adtak neki, és amelyekkel annak idején szembe is fordult. Legfeljebb Ceausescu adhatná vissza neki a rendfokozatát — jelentette ki Iliescu.

Az államfô szerint Pacepa rehabilitálása nem politikai, hanem jogi kérdés, s ugyanez vonatkozik kártérítési igényére is. Ez ügyben is a szabályoknak, törvényeknek megfelelôen kell eljárni, személy szerint senki más nem avatkozhat bele ebbe az ügybe — magyarázta az államfô, aki ugyanakkor értésre adta, hogy szerinte Pacepa kártérítésre vonatkozó igénye nem jogos.

Ugyancsak hétfôn, a közszolgálati tv-adónak nyilatkozva Iliescu kifejtette: bár az államelnök jogi helyzete nem engedi meg, hogy a pártok jelöltjeinek kiválasztásába beleszóljon, mégis azt ajánlja minden politikai alakulatnak és elsôsorban a kormánypártnak, hogy a lista összeállításánál az erkölcsiség legyen a fô kritérium. Iliescu hozzáfûzte, nem a jelöltek pénzügyi erôssége kell hogy legyen a szempont, sôt mindazoknak, akiknek anyagi hatalom van a kezükben, azt tanácsolja, mellôzzék a politikát, és inkább azzal foglalkozzanak, amihez értenek: a pénzcsinálással és az üzleti élettel.

Ami az örökbefogadás kérdését illeti, az államelnök szerint Románia két malomkô között ôrlôdik, vagyis egyesek nyomást gyakorolnak a bukaresti kormányra a moratórium felfüggesztéséért, mások pedig ellene vannak. — Egyetértek Nicholson asszonnyal: nekünk nem kellene engedélyeznünk a nemzetközi örökbefogadásokat, hanem képesnek kell lennünk arra, hogy itthon tartsuk az árvagyerekeket — fejtette ki Iliescu.

Pacepa tábornok, az egykori Szekuritáté külföldi hírszerzésének volt helyettes vezetôje és személyes tanácsadója Nicolae Ceausescunak. Egyik hivatalos útja alkalmával, 1978 nyarán Nyugat-Németországban maradt, majd onnan az Egyesült Államokba szállították, ahol politikai menedékjogot kapott. Három héttel külföldre szökése után a Ceausescu-rendszer halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Pacepa azóta is Amerikában él, a helyi hatóságok segédletével még mindig rejtôzködik, mert amerikai vélemények szerint román bérgyilkosok keresik még ma is. A román legfelsôbb bíróság 1999-ben határozatban semmisítette meg a korábbi ítéletet, és döntött a tábornok vagyonának visszaadásáról. Abban az idôszakban Emil Constantinescu volt az államelnök, és a Demokratikus Konvenció volt hatalmon. A bíróság döntésének végrehajtását azonban három év óta késlelteti a mostani államelnöki hivatal.

Az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt (SZDP) további együttmûködését jelentôsen befolyásolja majd, hogy az aradi Szabadság-emlékmû és a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) létrehozandó két önálló magyar kar ügyében milyen megoldás körvonalazódik a következô hetekben — mondta hétfôn, lapzártánk után Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

E napon ülésezett Bukarestben a képviselôházban a két szervezet együttmûködését szabályozó egyeztetô bizottság. Amint arról Markó Béla az MTI-nek beszámolt, áttekintették a 2003-as együttmûködési megállapodás mérlegét. Egészében véve kedvezô a kép — mondta —, de megoldatlan maradt két nagyon fontos kérdés, mégpedig az aradi Szabadság-emlékmû helyzete, illetve a BBTE-en létrehozandó két önálló magyar kar sorsa.

A résztvevôk megegyeztek abban, hogy február 10. körül találkozik egymással az RMDSZ és az SZDP vezetôsége, s az ülésen jelen lesz Adrian Nãstase pártelnök és miniszterelnök is. Akkor készítik el a végsô mérleget, és döntenek a további közös cselekvés lehetôségeirôl. Markó hangsúlyozta: hogy lesz-e idén is valamilyen együttmûködés, s ha igen, milyen formában, az nagymértékben függ attól, hogy az említett két kérdésben milyen megoldás körvonalazódik a következô hetekben.

A magyar fél azt szeretné, ha a két egyetemi karral kapcsolatosan mielôbb megszületne egy kormányhatározat — mondta Markó Béla. Ami az aradi Szabadság-emlékmûvet illeti, az RMDSZ továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az 1848-as szabadságharc tizenhárom kivégzett magyar tábornokának emlékét idézô szoborcsoportot a Tûzoltó-téren állítsák fel, nem pedig a román fél által javasolt aradi várban.

Az aradi szoborcsoportot 1925-ben eltávolították a helyérôl, újbóli felállítása csak az elmúlt években került napirendre, az RMDSZ és az SZDP között született megállapodás értelmében. Tavaly szeptemberben a helyi építési felügyelôség felfüggesztette az elôkészítô munkálatokat. Több román politikus szerint az emlékmû sérti a román nemzeti érzéseket.

Az idei parlamenti választások után is szövetségesként számít az RMDSZ-re a Szociáldemokrata Párt (SZDP) — hangoztatta kedden a párt egyik alelnöke. Serban Mihãilescu alelnök az idei romániai választások utáni politikai képleteket és kilátásokat latolgató véleményekrôl szólva kijelentette: az SZDP munkahipotézisként abból indul ki, hogy a választások után a remélhetôleg ismét kormányalakítási helyzetbe kerülô SZDP-nek "a leghatározottabban szólva: az RMDSZ kell hogy legyen a szövetségese". Hiszen — tette hozzá — az SZDP-nek és a magyar közösség pártjának már "közös történelme is van" az együttmûködés terén. Mihãilescu a Curentulnak nyilatkozva az SZDP számára "szerencsének" mondotta, hogy az eddigi közvélemény-kutatások eredményei is "ezt a változatot mutatják a leghitelesebbnek". Mindenesetre — szögezte le a román kormánypárt vezetô politikusa — egy dolog biztos: az SZDP "semmiféle szövetségre nem léphet" a Nagy-Románia Párttal.

Az 1., 4. és 5. oldalt szerkesztette: Papp Annamária

A vasárnapi RMDSZ tisztújító közgyûléseken Bacában, Rettegen és Felôrben egyaránt meglepôen sokan vettek részt — számolt be a Szabadságnak Borsos K. László MKT-elnök.

Bacában és Rettegen — ahol a magyarság arányszáma 45, illetve 15 százalék — újraválasztották a régi elnököt, Felôrben viszont, ahol még mindig magyar többséggel lehet számolni — Kertész Csaba személyében — új vezetôt választottak. Mindhárom településen ismertették egyúttal az önkormányzati jelöltlista-állítás szabályait is.

Magyardécsében a diákok — mielôtt elindulnának az iskola kapuja felé — betérnek a templomba egy rövid áhítatra. Táskájukat kint hagyják a portikusban. Aki látta már a hátitáskasort — amolyan gyerekkatonás rendben —, bizony eltûnôdik afelett, milyen sajátos rituáléi lehetnek manapság magának az oktatásnak. Jó néhány kilométerrel odébb, Cegôtelkén nem hátitáskák, hanem szánkók sorakoznak végtelen sorokban: az udvaron, a folyosókon, osztályok elôtt… A magyarázat itt is egyszerû: Cegôtelke valójában egy domboldalt foglal el, így a legalkalmasabb diák-közlekedési eszköz télen — a szánkó.

Az iskola modern építmény — harminc éve épült —, így hangulatát/arculatát nem a környék történelmi mélységei határozzák meg. Három osztály mûködik itt: két tanítónô foglalkozik a páronként (1–3, 2–4) összevont magyar osztályokkal, egy pedig a kis létszámú román tannyelvûvel (ahol különben mindenki tud magyarul is). Az óvodában 27 gyerek irigykedik a "nagyokra", akiknek — ugye — már többet szabad.

— Sajnos csökkenôben van a gyerekek száma — mondja Takács Aranka igazgató —, félô, hogy jövôre csak egy tanerô marad a magyar tagozaton. A negyediket végzettek fôleg Szentmátéra járnak be: mindennap iskolabusz viszi-hozza ôket. A magyar tagozaton való továbbtanulás a rendszerváltás után vált igazán megszokottá Cegôtelkén: akkor gyôzôdtek meg végleg a helybéliek arról, hogy bizony magyar nyelven végzett tanulmányokkal is lehet érvényesülni. Járnak innen Besztercére és Tekére is — általában magyar tagozatra. Jövô-menô gyerekek… Mindenki dicséri, ugye, a maga portékáját, de azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy az ún. papírkerámiának a mi iskolánkban nagyobb hagyománya van, mint sok más, nagyobb iskolában. Papír, víz, kötôanyag — és máris készen állnak a maszkok, vázák, tányérok.

(A folyosókon tucatjával csüngenek az ötletesebbnél ötletesebb "papírkerámiák". Ha nem hívják fel a figyelmet arra, hogy ezeket papírból készítették a gyerekek, bizony senki nem gyanakodna a "turpisságra". A román tannyelvû elemiben pedig egyenesen "horrorkép" fogad: éppen egy kisdiák arcára kenik a papírmasszát a többiek — szegény kölyök egészen pánikba esett, amikor semmit nem látva a körülötte történtekbôl, nemigen tudta kikövetkeztetni, kik lehetnek a váratlan vendégek, akiknek oly nagyot köszön mindenki. Tanfelügyelôk? "Nagyemberek"?)

A munkaláz olyannyira meglep, hogy megkérdezem: nem lehet-e ezeket oly módon értékesíteni, hogy a "papírkerámia" több legyen itt Cegôtelkén, mint tantárgy, azaz diák-kézimunka?

Nem kapok egyértelmû választ, de hamar kiderül az: van — más — jövôje Cegôtelkének.

— Az biztos, hogy szorgos nép lakja, ilyen pedig nemigen vész el… — mondja az igazgatónô. Szászok laktak itt elôttünk, talán szász vér is keveredik bennünk — meglehet innen a rendszeretet, a szorgalom. Az elnéptelenedés veszélye valahogy elkerülte az utóbbi évtizedekben a falut: közel van Beszterce, közel van Szászlekence, így ingázni lehetett a gyárakba, illetve állami gazdaságokba. Nem kényszerültek beköltözésre az emberek. A cegôtelkiek nagy piacjárók is egyben… Jövô-menô emberek. Vannak különben szép számmal olyan gazdák is itt, akiknek már gyerekeik is úgy döntöttek, hogy helyben maradnak, és állattenyésztéssel foglalkoznak majd. Ez a jövô minálunk.

Vége az iskolanapnak, a gyerekek rohannak a szánkókhoz: kettesével, hármasával ugranak fel a talpas vascsikókra. Mindenki vidám — hull a hó, csattannak ki az egészségtôl. Két lányka búsul csak a sarokban. Kérdem: mi baj? Nagy nehezen beismerik: az élet igazságtalanságai fölött tûnôdtek el úgy sebtében. Ôk ugyanis éppen középen laknak a domboldalra nôtt faluban, így nem tudnak szánkóval jönni…

Szabó Csaba

A Fehér megyei Kudzsírban öt-millió lejes jutalmat ajánlottak fel mindazoknak, akik kézre kerítik a városban garázdálkodó csatornafedô tolvajokat. "Zsákmányuk" nagy részét a mûfaj kedvelôi vasgyûjtô központokban értékesítik.

Aurel Voicu helyi polgármester szerint az utóbbi idôben Kudzsírban feltûnôen megnôtt az ilyen jellegû lopások száma. Ezért a polgármesteri hivatal úgy döntött, hogy jutalmat ajánl fel: ötmillió lejt kaphat az, aki bármilyen információt szolgáltat a tolvajok elfogásához — mondta a polgármester. Rögtön a szokatlan jutalom bevezetése után a polgármesteri hivatal alkalmazottai plakátokat nyomtattak, hogy a lakosság tudomására hozzák a "legfrissebb" határozatot. A legújabb módszer még "nem hozott gyümölcsöt", de a csatornafedôk lopásának hírére több tömbházlakó is panaszt tett a bejárati lábtörlôk folyamatos eltûnése miatt.

Az erdélyi magyar nyelvhatár lassú vonulásával stratégiai jelentôséget kap minden olyan dél-erdélyi kisváros, amely a környék magyar ifjúsága számára nemcsak anyanyelvû oktatást, de bentlakást is biztosít. A nagyenyedi Bethlen-kollégium lassan egyedül maradt e végvársorban, így sorsa már nemcsak szûkebb környezete, hanem egész Erdély számára fontossá vált. Nem mindegy, tehát hogy csökken vagy nôvekszik az idejárók száma, és azt sem lehet vállvonogatva hallgatni, hogy indul-e itt ilyen vagy olyan osztály, vagy hogy a BBTE továbbra is reális partnernek tekinti az intézményt, vagy amolyan támogatásra méltó, múltjába kapaszkodó kistestvért lát benne, akit — ugye — néha vállon kell veregetni. Simon János igazgatót arról kérdeztük, hogyan látja a kollégium jövôjét.

— Iskolánk szakmailag és pedagógiailag egyaránt jó ismeretekkel rendelkezô tanárokkal mûködik — mondja. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy tanáraink 80 százaléka lelkiismeretesen és hivatástudattal végzi munkáját. Ennek köszönhetôen nagyon jó eredményeket értünk el az elmúlt iskolai években a képességvizsgák, érettségi és felvételi vizsgák alkalmával. Így sikerült a beütemezett négy kilencedik osztályt teljes létszámmal beindítani a 2003–2004-es tanévben is. Remélem, hogy a következô iskolai évben tartjuk a jó eredményeket, és javítani tudunk a tanulmányi versenyek területén is. Akárcsak az elmúlt iskolai években, nyáron német intenzív nyelvtanulási tábort szervezünk. Tartani és bôvíteni fogjuk a külföldi iskolákkal meglévô kapcsolatainkat, s a már hagyománynak számító rendszeres színházlátogatás, a nyári táborok valamint hegyi túrák szervezése idén is terveink között szerepel.

Az iskolai rendezvények között a már megszokott ünnepélyek: Bethlen-bál, szalagavató ünnepség, diáknapok, végzôsök ballagási ünnepsége, ünnepi mûsorok mellett különleges helyet foglal ez évben a Bethlen-napok keretében április 24-re tervezett I.György-szoboravatás, megemlékezés a 300 évvel ezelôtti kollégiumi pusztulásról, hálaadás az istennek, és tisztelet azoknak az embereknek, akiknek a jóvoltából a kollégium újjászületett — felépülhettek a rombadôlt épületek helyett az új épületek, és 300 évig a kollégium a magyar egyetemes kultúra egyik fellegváraként mûködhetett.

— Beindul-e a felekezeti oktatás?

— Az alkotmánymódosítás következtében lehetôség nyílik a felekezeti oktatás beindítására. Reméljük, hogy a kollégium ismét nemcsak formailag, hanem tartalmában is valódi református kollégiummá válik. Ez abban az esetben valósulhat meg teljesen, ha a református egyházkerület visszakapja a kollégium épületeit. Nagyon jó lenne számunkra, ha nemcsak az épületek, hanem a Dokumentációs Könyvtár és a Természetrajzi Múzeum is visszakerülne jogos tulajdonosához. A múzeum és a könyvtár minden könyvéhez a kollégium tanárainak és jótevôinek verejtéke társul, és így talán a hajdani nagyon gazdag kollégium ismét felvirágozhatna anyagiakban és szellemiségében egyaránt.

— Hogyan áll hozzá mindehhez az RMDSZ?

— Értesüléseink szerint az RMDSZ ügyvezetô elnöksége is támogatja kollégiumunkat abban a tekintetben, hogy az iskola rehabilitációs világbanki programból a közeljövôben tudjuk újjáépíteni a nagyon rossz állapotban lévô éttermet — a fôépület belsô részének újravakolása és a kollégium többi, mûemléknek számító épületének felújítása is egyre égetôbb gondnak számít. Az RMDSZ csúcsvezetésének köszönhetôen 1 milliárd lejt kapott iskolánk központi fûtési hálózat fôcsöveinek a kicserélésére. E területen a javítási munkálatokat, valamint a polgármesteri hivataltól kapott új fûtôkazánt még ez év elsô felében befejezzük. Ezáltal reméljük, hogy iskolánk minden osztályában kisebb költségek mellett kellemes hômérsékletet tudunk biztosítani a tanulóknak a leghidegebb téli hónapokban is. Nem utolsósorban szeretném megemlíteni azt a kellemes meglepetést, amit az anyaországi Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztériumtól kapott levél jelentett a mûemlék tornacsarnok javításával kapcsolatban. Idézek a levélbôl: "Figyelemmel az intézmény múltjára és a mûemléképület megmentésére, a közeljövôben áttekintjük annak lehetôségét, hogy milyen módon tudunk segítséget nyújtani a kollégium részére."

— A Bethlen Gábor Kollégium az elmúlt évben megkapta a Magyar Örökség Díjat…

— Úgy gondoljuk, hogy ez a megtiszteltetés nemcsak a múltnak, hanem a jelennek és a jövônek is szól. Reméljük, hogy Sütô András jóslata a hajdani és majdani Bethlen Gábor Református Kollégiumról valóra válik. Tudatában vagyunk annak, hogy ez nagymértékben rajtunk — tanárokon, diákokon, véndiákokon, polgárokon — "tûzfelelôsökön" múlik.

Szabó Csaba

Besztercén öröm a téli hétvége.A Beszterce-Naszód megyeiek tudják, mivel jár a tél. Ha Erdély földrajzi térképére nézünk, meg is érthetjük, miért: fölöttük a Cibles, a Radnai havasok… Nem lepôdik meg senki: hó van, és hideg. Az elôbbit természetesen el kell takarítani, hogy ne gátolja se a közúti, se a vasúti közlekedést. Eddig jól ment minden: a vasúti tájékoztató iroda dolgozói szerint a megyében egyetlen vonatot sem állítottak le a havazás miatt — pedig hullt az itt is két álló napig —, és hideg sem volt a rövidjáratú vonatokon. A hosszú távú vonatokkal más a helyzet: ezek már eleve késve érkeznek Moldvából. A legnagyobb késés 85 perces volt, a többi ment menetrend szerint. Nálunk nyáron is késnek 5–15 percet a vonatok ilyen-olyan javítás miatt, így az emberek nemigen zúgolódnak.Beszterce és Budak község között, a Budaki tetônek nevezett dombon legalább 2000 személy szánkózott a hétvégén — volt, aki sízett, hódeszkázott, de voltak szalmazsákon lecsúszók is… A leleményes kiskereskedôk, kukoricapattogtatók is kihasználták az alkalmat: kitelepedtek a dombtetôre, itallal, étellel, miccsel, édességekkel. Sok apró gyerek sírt egy-egy ilyen kirakodós mellett, mert nem elôrelátó szülei csak szánkót hoztak magukkal, nem gondolván, hogy még a hegytetôn is árulják a Coca-Colát. Legalább 200 autó sorakozott a tetô felé vezetô út két oldalán, és mint búcsújáráskor, nagy tömegben jöttek vagy mentek a vastagon felöltözött emberek. A fényes napsütés, a havas erdô látványa, a talp alatt csikorgó hó, a furábbnál furább csúszószerkentyûk, gyerekricsaj, eggyé vált a dombtól a völgyig.

Bencze Anna

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

Három éve 50 házhelyet biztosított a szamosújvári polgármesteri hivatal a fiatal házasoknak, idén pedig újabb 100 parcellával igyekeznek megoldani a lakáskrízist. Ezúttal a Hesdáti úton jelölnek ki további földterületeket az építkezni vágyó ifjaknak. A házhelyeket teljesen ingyen biztosítják, a közmûvesítési munkálatokat azonban a lakóknak kell elvégezniük. A víz, földgáz és szennyvízcsatornázás helyzetét már megoldották környéken, de további beruházásokra van szükség. A városatyák kezdeményezése iránt nagy az érdeklôdés, a fiatal családok több kérvényt is benyújtottak már.

Szamosújváron, a Cãlãrasi utcában már felhúztak húsz új lakóházat , és elôre láthatóan, a Hesdáti úton is gomba módra fognak szaporodni az épületek.

Erkedi Csaba

Az RMDSZ tordaszentlászlói szervezetének választmánya tisztújító választási közgyûlésre hívja a falu RMDSZ tagjait. A közgyûlésre január 30-án, pénteken délután 6 órai kezdettel kerül sor a Pap utcai gyülekezeti teremben.

Ugyanakkor az RMDSZ magyarlétai szervezetének választmánya is tisztújító választási közgyûlést tart, amelyre január 30-án, pénteken délután 4 órai kezdettel kerül sor a magyarlétai iskolában.

Nagy érdeklôdés közepette tartották meg Mészkôn az RMDSZ tisztújító közgyûlését 2004. január 25-én. A megyei szervezet részérôl Kónya-Hamar Sándor megyei elnök, a tordai szervezet részérôl Ádámossy Klára elnö és Székely István megyei tanácsos, valamint Zeng János szentmihályi tanácsos vett részt.

A szép számban megjelent tagok Székely Vince elnököt választották újra a mészkôi RMDSZ elnöki tisztségébe. Munkáját öttagú választmány és háromtagú pénzügyi ellenôrzô bizottság segíti.

A gyûlés további részében helybeli panaszok (gáz, víz, híd, helységnévtábla stb.) vetôdtek fel, amelyekre a továbbiakban a helyi és megyei tanáccsal együtt kell megtalálni a megoldásokat.

Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei RMDSZ elnök és Máté András MKT-elnök összehívja 2004. január 31. (szombat) 10 órára a Fürdô (Pavlov) utca 21 szám alatti megyei RMDSZ székházba a Megyei Képviselôk Tanácsát.

Napirenden: elnöki beszámoló; a 2003-as költségvetési beszámoló megvitatása és a 2004-es költségvetés-tervezet elfogadása; megyei szintû igazgatótanácsokban elnyert helyek betöltése; az EMNT és a Kolozs megyei RMDSZ viszonya; a 2004-es helyhatósági választások Kolozs megyei kritériumrendszere; különfélék.

A civil önszervezôdés kistelepülési esélyei témakörben rendezett szakmai tanácskozást az aranyosgerendi Bánffy István Kulturális Egyesület. A konferenciára hétfôn, az árva gyermekek szociális központjának tanácstermében került sor.

A tanácskozás egyik meghívott vendége Pillich László, a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány elnöke volt, aki az Aranyosegerbegyrôl, Székelykocsárdról, Detrehemteleprôl, Aranyosgyéresrôl és Aranyosgerendrôl szép számban egybegyûlt hallgatóságnak a polgári önszervezôdésrôl, ennek lehetôségeirôl, az egyesületek megszervezésérôl, legitimitásról, pályázati kiírások lehetôségeirôl, a szórványban élô kisebbségek közösségi életének fellendítésérôl tartott elôadást. Beszédében felidézte, miként alakult a közösségi élet a kilencvenes évek elôtt: mindig "fölülrôl" kaptuk a parancsot, mi csak vártunk. Ha valami nem sikerült, ôket szidtuk. Hozzá voltunk szokva ahhoz, hogy nem nekünk kell dönteni. Amikor a kilátástalanságból kikerültünk a "napvilágra", megízleltük a korlátlan lehetôségeket, vártuk a csodát, de az nem jött. Nem számoltunk azzal, hogy legnagyobb ellenségünk a mi belsô tehetetlenségünk. Sok évtizeden keresztül nem hárult ránk a szabad döntés felelôssége. A változás után így nem nagyon volt mit kezdenünk magunkkal, továbbra is lestük, hogy a "nagyok" hogyan határoznak felôlünk, vártuk, hogy mások döntsenek, hiszen ôk a felelôsök érettünk. Nem vettük észre, mekkora buktató volt ez. Sok helyen most is hiányzik a cselekvési keret, a cselekvôképesség, a felelôsség.

Véleménye szerint, ha valamit létrehozunk, ne azért tegyük, hogy büszkék lehessünk rá, hanem azért, hogy mûködjünk. Segítséget kérni is csak akkor lehet, ha már van egy alap, hiszen a pályázatokat sem lehet a semmire építeni. Az emberek hozzájárulását is számon lehet kérni mindaddig, ameddig érzik, hogy ez nekik nem teher, hanem ekképp válik a sajátjukká.

Az elôadás után kialakult baráti eszmecsere keretén belül kiderült, hogy a jelenlévô települések közül több is mûködtet kulturális egyesületeket, sor kerül különbözô rendezvényekre, de ami az építkezést-szervezkedést illeti, még gyermekcipôben járnak. Görög Júlia, az aranyosgerendi árva gyermekek szociális egyesületének elnöke, a tanácskozás kezdeményezôje-szervezôje beszámolt alakulásuk nehézségeirôl. Szervezetük jelenleg a Bánffy-kastély udvarán lévô árva gyerekek szociális központjának egyik termében mûködik, de remélik, hogy március 15-én felavathatják a Bánffy-kastélyban számukra odaígért két termet. Itt egy kis könyvtárat szeretnének létrehozni, erre már beszerezték a könyvespolcokat, íróasztalokat, könyvadományokat kaptak a Heltai-alapítványtól, az RMDSZ-tôl, magánszemélyektôl, és ígéretet arra, hogy az életben lévô Bánffy-családtagok is segíteni fogják e kezdeményezéseket. Megtudtuk: tervezik egy tájház, illetve egy Bánffy-emlékszoba létrehozását. Mint mondta, a falubeliek részérôl sajnos eddig nem kapták túl támogatást, de remélik, hogy most majd melléjük állnak.

A tanácskozáson szintén jelen lévô Böjte Dániel megyei tanácsostól megtudtuk: Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács alelnöke a Kolozs és a magyarországi Fejér testvérmegyei kapcsolat további kiépítésén gondolkodik. A testvértelepülések mindig egy virágzó kapcsolatnak a kezdetét jelentik, ezért tartja fontosnak a két megye közti kapcsolat gyümölcsöztetését. Kerekes kezdeményezésére olyanok jelentkezését várják, akiknek lehetôségük van Fejér megyei településekrôl családokat otthonukba fogadni, a kialakult testvérmegyei kapcsolat kötelékeinek erôsítése, a barátság elmélyítése érdekében. Elmondta: településeinknek nagy szükségük van az ilyenszerû kapcsolatokra, és a meglévô esélyt nem szabad elszalasztani.

Ladányi Emese Kinga

Az Asztmaklub január 26-i összejövetelén dr. Labancz László tartott elôadást a pneumococcusos megbetegedésekrôl. Ez a betegség nem eléggé ismert még a köztudatban, holott számos súlyos szövôdmény megelôzhetô lenne a már hazánkban is kapható oltás alkalmazásával.

Alapvetô dologra, a megelôzés fontosságára hívták fel a figyelmet a találkozón: könnyebb a bajt megelôzni a rendelkezésre álló eszközök megismerésével, alkalmazásával, mint késôbb kezelni azt, esetleges szövôdményeivel együtt.

Dr. Labancz László, a Pasteur intézet munkatársa elmondta, összesen 30-40 típusú oltás létezik világszerte — az egzotikus betegségek ellenieket is beleértve —, így az ismert tetanusz-, hepatitisz-, grippe- — oltásokhoz hasonlóan ismernünk kellene a pneumococcusos megbetegedéseket megelôzôt is.

Az elsô ilyen oltást 1977-ben állították elô, bár maga a kórokozó már 1881-tôl ismert. Az Amerikai Egyesült Államokban 1990-tôl már minden veszélyeztetett csoportba tartozó személynek (idôsek, krónikus betegségekben szenvedôk) kötelezô az oltás.

Romániában mindössze 5-6 éve jegyezték be, azóta hozzáférhetô, ez az idô azonban sajnos nem volt elég arra, hogy elterjedjen, ismertté váljon.

Ez a kórokozó, tudományos nevén streptococus pneumoniae okozza a tüdôgyulladások egyharmadát, valamint az agyhártyagyulladások felét. Ha a fertôzést belégzéssel kapja meg a beteg, akkor tüdôgyulladást okoz, ha azonban a véráramba kerül, sokkal súlyosabb: az agyhártyagyulladáselôidézése mellett bármilyen szervet megbetegíthet, a krónikus betegségekben szenvedôk problémáit rendkívül súlyosbítja.

A betegek 5-7%-a az antibiotikumos kezelés ellenére is elhalálozik.

Fokozott a fertôzésveszély a népesség bizonyos csoportjainál: 60-65 év felettiek, kisgyerekek, krónikus betegségekben szenvedôk (szív, tüdô krónikus megbetegedései, cukorbetegség, veseelégtelenség, HIV-fertôzés, valamint a rákos megbetegedések egyes fajtái).

Azoknak tehát, akik a felsorolt csoportokhoz tartoznak, ajánlatos beadatni a gyógyszertárakban megvásárolható oltást.

A találkozón jelenlévôk a grippével, grippe-oltással kapcsolatos kérdéseikre is választ kaptak.

Kiderült, hogy azok, akik eddig nem kapták meg a grippe elleni oltást (amely idôseknek ingyen járna), már szinte hiába is adatnák be most. Jó hír azonban, hogy idén a járvány korán kezdôdött, és mostanra már enyhülni látszik.

Érdekesség, amit talán nem mindenki tud, hogy az oltás tojás-allergiában szenvedôknek ellenjavalt, hiszen a legyengített grippe-vírust, az oltás tulajdonképpeni hatóanyagát tojáson tenyésztik ki.

F. I.

Asztalosmunkát végzett a Bolintineanu utcában Vasile Rotund, az 59 éves mester váratlanul kiszenvedett. A halál okainak kiderítése végett holttestét felboncolják.

Ittas gyalogos balesete
Nem a kijelölt helyen, figyelmetlenül kelt át az úttesten a 46 esztendôs N. M. a Plevnei utcában, és elgázolta a szabályosan közlekedô S. F. J. vezette 1310-es Dacia. A baleset január 26-án, hétfôn este 7 óra körül történt, az áldozat ittas volt.

Varrótûvel a telefondrótba
Különleges rongálási ügyben indított vizsgálatot az aranyosgyéresi rendôrség: a 23 éves S. D. tavaly december 12-én az Obor piac bejáratánál felmászott egy utánfutó tetejére, a bódé fölött húzott optikai szálas telefondrótba szúrt egy varrótûvel. S. D. azt hitte, hogy a drót az Astral Telecom tulajdonát képezi, de tévedett, mert a Romtelecom zsinórja volt. Az anyagi kár értéke mintegy 30 millió lej, nem térült meg.

Hatástalan gombaölô szer
Az áru minôségére vonatkozó csalás alapos gyanúja miatt indítottak vizsgálatot Angela Varga ellen. A 43 éves nô ellen az a vád, hogy 2003 nyarán, július 30-án Ridomilt és rézszulfátot forgalmazott, de a gombaölô, penészirtó szerek hatástalannak bizonyultak. A kémiai intézet megvizsgálta a szereket, és kimutatták, hogy azok nem felelnek meg a minôségi normáknak.

Körözött személyt fogtak el
Az egeresi rendôrôrs alkalmazottai elfogták Petru Samir Burát, az 1969. május 1-jén született férfit minôsített lopásért másfél évre ítélte tavaly október 8-án a bánffyhunyadi bíróság.

Tûz Hágótanyán
Hatmillió lejes kár keletkezett Hágótanyán (Hagãu) egy tûzvész során. Maria Voivod otthonában kigyúlt néhány kazal, 800 kg széna a lángok martaléka lett. A rendôrség nyomozást folytat a tûz okainak kiderítése végett.

(póka)

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

mint a szegek, úgy meredtek ki a
ködfoltok a tóból
bús mosolyú fenyvesek álltak a
dombokkal szemben,
amelyek mögött talán városok
ringatóztak
hosszú ideig féltem
de aztán kortyoltam a békébôl
amit még te csomagoltál az útra
s elaludtam a felkelô nap
szônyegén

*

árnyszagúak a reggeleim.
két fehér fa egymásba hajol
s nem tudom a felkelô napot
hogyan is köszöntsem:
leborulás helyett a földre esem

Fülöp Orsolya

kinéztem az ablakon,
magamból rád néztem
volna ha eljössz

jó ideje már nem
beszélgettünk
félsz?

(táncolni, hallgatni,
sétálni, nevetni,
meghalni)

Tél Kata

Az utóbbi hónapokban fokozódott magyar–magyar ellentét nyomán a választási kampány a jelek szerint az ifjúsági szervezetek szintjén is zajlik majd. A múlt héten gúnyos feliratú plakátok jelentek meg Szatmárnémeti belvárosi épületeinek falán. A tettesek célpontjában az RMDSZ-szel együttmûködô Magyar Ifjúsági Értekezlet tagszervezeteként mûködô Magyar Ifjúsági Kezdeményezés (MIK) állt. A történtek rövid idôn belül kétszer is megismétlôdtek. A támadott fél feljelentést tett a rendôrségen.

A plakátokon egyebek között a szervezet bulijait akarták lejáratni. Azt terjesztették, hogy a mulatságokon a fô cél a lerészegedés. A plakátszerzôk a MIK nevét Magyar Ifjú Kommunistákra változtatva lekommunistázták a szervezet tagjait, és szándékosan helyesírási hibákkal tûzdelték tele a falragszokat. A szerzôk arra a rendezvénysorozatra utaltak, amelyet az RMDSZ Ifjúsági Fôosztálya Nem akarok somer lenni cím alatt futtat. A jelentôs érdeklôdésre számot tartó rendezvény célja a diákok és a vállalkozók közötti találkozás megteremtésének lehetôsége. Tavaly már két találkozót szerveztek, amelynek késôbb módosították a nevét, mivel ifjúsági berkekben nagy vitát váltott ki az idegen szóhasználat.

A rossz viccnek tartott elsô plakátolással ellentétben a második esetet már komolyan vette a szatmári ifjúsági szervezet, és feljelentést tett a rendôrségen. A fiatalok zokon vették, hogy a támadások ezúttal az RMDSZ ellen irányulnak. Ilyennek tartják a "Magyar Ingyenélôk Közössége — Jut neked is, de ha csak pitizel!" szlogent. A MIK vezetôi zokon vették, hogy a gunyoros plakáton egy Markó Béla-karikatúra is megjelent, azzal a felirattal, hogy "Gyertek, röffenjünk össze".

Kovács Jácint, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés elnöke a Transindexnek elmondta, a plakátokat alattomos megnyilvánulásoknak tartják, de nem készülnek ellenlépésre. Hozzátette: egy plakátháborúba nem mennek bele. A MIK vezetôi sejtik, kik készíthették és ragaszthatták ki a gúnyplakátokat, de mivel bizonyítékuk nincs, neveket nem árultak el.

Sándor Krisztina, az RMDSZ-szel szemben álló legtekintélyesebb ifjúsági szervezet, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke a Campusnak nyilatkozva elítélte a plakátolást, és közölte: teljesen elhatárolódnak az ilyenfajta megnyilvánulásoktól. — Nem hiszem, hogy jóra vezet az ilyesmi az ifjúsági életben — mondta. A MIT-nek nincsenek információi arra vonatkozóan, hogy kik ragasztották fel a plakátokat.

Kovács Péter, az RMDSZ-szel együttmûködô Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke szerint a plakátügy egyértelmûen azt jelenti, hogy megkezdôdött a választási kampány. — Azt tartom nevetségesnek, hogy 22–23 éves fiatalokat, akik még talán pionírok sem voltak, lekommunistáznak. Kovács szerint az is nevetséges, hogy azokat támadják ingyenélô jelzôvel, akik a semmibôl hoztak létre egy szervezetet. Az elnök emlékeztetett, hogy ezelôtt három évvel, amikor csak a rivális városi MADISZ kapott támogatást, a MIK-esek össze tudták fogni a megye fiataljait, és létrehozták a jelenlegi szervezetet. Kovács úgy véli, hogy a közvélemény megvetôen fogadta ezt a megnyilvánulást.

Arra a kérdésre, hogy a MIÉRT mit tehet a választások közeledtével azért, hogy ne szaporodjanak el a hasonló akciók, két dolgot nevezett meg: dolgozik, és nem válaszol az ilyen jelegû támadásokra. Nem akarnak negatív kampányt folytatni. — Dolgozni és bizonyítani akarunk, mert nem az ilyen mocskolódásra, hanem a munkánkra fognak szavazni az emberek.

B. T.

Az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Ifjúsági Fôosztálya tanácskozást kezdeményez, amelyre a romániai magyar testnevelési tanárokat hívják meg. A megbeszélés célja a szövetség sportstratégiájának kidolgozása, és az ezzel kapcsolatos teendôk megbeszélése.

Az Ifjúsági Fôosztály kezdeményezésérôl Kovács Péter ügyvezetô alelnök és Bodor László, a fôosztály munkatársa megbeszélést folytatott Lászlófy Pállal, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnökével, illetve Borbáth Istvánnal, a Testnevelés Sport Tanítás Társulás elnökével. Kovács ismertette a Fôosztály elképzelését, amelynek szerves része a szabadidôsport és a versenysport fejlesztése. Külön hangsúlyt fektetnek a helyi szintû sportrendezvények felkarolására, illetve ezek régiós és országos szintûvé emelésére. A stratégia alapján feltérképezik a romániai és magyarországi sportra fordítható támogatásokat is. Tekintettel arra, hogy az Európai Parlament és az Európai Tanács a sport általi nevelés évének nyilvánította 2004-et, a fôosztály megpróbál uniós forrásokat is bevonni a sportprogramok megvalósításába. A megbeszélésen Kovács hangsúlyozta, hogy külön figyelmet kell fordítani az árvaházban élôk és a hátrányos helyzetû fiatalok sportolási lehetôségeinek megteremtésére is. A Hargita megyei önkormányzat példájára szükség van más megyékben is a sportrendezvények pályázati úton való támogatására és a különbözô infrastrukturális fejlesztések elvégzésére.

A március folyamán sorra kerülô tanácskozáson mintegy 70 testnevelô tanár vesz majd részt, akiknek lehetôségük lesz elmondani gondjaikat, elvárásaikat, kilátásaikat.

indít a Heltai Alapítvány. A 2003 novemberében megkezdett Könyvtárinformatika és közösségépítés címû képzési program keretében a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány Képzési Központja újabb hétvégi elôadássorozatot indít útjára. A képzések haladó és kezdô csoportokban szervezôdnek, az alapítvány új érdeklôdôk jelentkezésére is számít. A 8 hónapra tervezett, 160 órás tanfolyam keretében a résztvevôk hétvégeken szervezett tanmenetben könyvtárszervezési, informatikai, intézménymûködtetési és pályázati alapismeretekre tehetnek szert, és az elôadásokat követô záróvizsga alapján a Heltai-alapítvány minôsítô oklevelét szerezhetik meg.

Az idei elsô elôadássorozat dátuma: 2004. január 30–31.

Program: 01. 30. (péntek): 9.00–11.00 Bevezetés a könyvtártudományba; 11.00–12.30 Könyv- és könyvtártörténet; 12.30–14.00 Könyvtári katalogizálás; 14.00 — 15.00 Ebédszünet; 15.00–17.00 Könyvtárinformatika; 17.00–20.00 Civil intézményépítés.

01. 31. (szombat): 9.00–11.00 Könyvtári tájékoztatás; 11.00–13.00 Könyvtárinformatika; 13.00–14.00 Ebéd; 14.00–16.00 Könyvtárinformatika; 16.00–20.00 Könyvtári gyakorlat.

Helyszín: Heltai-alapítvány, Kolozsvár, Clinicilor-Mikó utca 18 szám. Jelentkezési határidô: 2004. január 28. Elérhetôség: Fundatia Heltai, 400006 Cluj-Kolozsvár, str. Clinicilor-Mikó 18., tel./fax: 0264/590-096, 590-811, e-mail: heltai@pcnet.ro

Az oktatás és a tananyag ingyenes — a szervezôk bejelentett igénylésre kedvezményes étkezési és szálláslehetôséget biztosítanak.

Az ifjúsági egyeztetô tanácsot elôkészítô megbeszélés során egy dolog világos lett: nagyon nagy szükség van a megyei ifjúsági szervezeteket tömörítô testületre, amely akár formális, akár informális jelleget öltve megvalósíthatja azt az összefogást, amelyre leginkább szükségük van a megyében mûködô ifjúsági szervezeteknek. A szervezetek képviselôinek zöme hangsúlyozta, hogy a megalakulásnak a szorosabb együttmûködést kellene szolgálnia, amibôl egyértelmûen arra lehet következtetni, hogy a szervezeteknek fogalmuk sincs egymás munkájáról, legjobb esetben is csak elvétve néhány akcióról és programról ismerik a társszervezeteket. A diák érdekvédelemmel, pályázatokkal, szórványproblémákkal, települések ifjúsági életével, karitatív tevékenységgel, kismamákkal foglalkozó szervezetek, cserkészcsapatok, diáktanácsok egyetlen szövetségbe kerülhetnek, és partnerszervezetként viselkedve közösen képviselhetik és jeleníthetik meg érdekeiket. Annak ellenére, hogy szinte mindegyik szervezet az ifjúsági életnek csak egy szegmentumával foglalkozik, meg kell tanulniuk közös nyelven beszélni, hiszen a változatos tevékenység ellenére mindnyájan hasonló gondokkal küszködnek.

Kolozsvárt Erdély fôvárosaként emlegetik, azonban az ifjúsági szervezetek gondolkodása is azt bizonyítja, hogy a fôvárosi jelzô csupán egy tetszetôs címke, amelyet elôszeretettel használunk, de valós tartalom nincs mögötte. Köztudott, hogy a kimagasló teljesítményeket Nyugaton is általában a nagyvárosokban érik el. Nem mintha a kisvárosokban lustábbak vagy butábbak lennének az emberek, de a nagyvárosokban olyan gazdasági és pénzügyi csoportosulások alakultak ki, amelyekben megfelelô munkamegosztással, egy jól meghatározott célnak alárendelve dolgoznak együtt az emberek. A közösen, csapatba szervezôdve végzett munkát nem azért teszik, mert jó barátok lennének, az is lehetséges, hogy éppen utálják egymást, de megértettek egy nagyon fontos dolgot: közösen, egy cél érdekében dolgozva sokkal nagyobb a hatékonyságuk, mint azoknak, akik külön céhekbe, klikkekbe, szûk érdekcsoportokba tömörülve fejtik ki tevékenységüket.

A Kolozs megyében mûködô ifjúsági szervezetek egy tanácsba szövetkezve olyan tekintélyes szervezôdést hozhatnak létre, amelynek véleményét a politikum minden szereplôjének figyelembe kell vennie. Ezáltal valamennyire megkönnyíthetnék anyagi gondjaikat is, hiszen az egyeztetô tanács jelöli ki majd azt az öt szavazati joggal bíró személyt, akik tagjai lesznek a megyei szinten az RMDSZ parlamentjeként mûködô képviselôk tanácsának. A szavazatokat némi csalafintasággal könnyen pénzre konvertálhatják, amelyben annyira szûkölködnek a jelen pillanatban.

Sem a politikában, sem a civil szférában nem valósítható meg nagyszabású terv minimális összefogás nélkül. Minél több szervezet fog össze egy projekt megvalósításáért, a terv annál nagyobb hatást gyakorol majd az ifjúság életére. Azt is el kell fogadni — és itt ütközik ki leginkább az, hogy ki végzi a közhaszon érdekében munkáját, és ki cselekszik önös érdekekbôl —, hogy az összefogás esetében felére csökken, netalán háromnegyede is eltûnik a tetszetôs címeknek és rangoknak, és az összefogás után már nem lehet kvázi mindenki igazgató-igazgatóhelyettes, elnök-alelnök, menedzser-menedzserhelyettes vagy projektmenedzser. "Szálljunk le büszkeségünk szemétdombjáról" — hangoztatta nemrégiben egy egyházi személyiség egy politikai összejövetelen. Az ifjúsági szervezeteknek is meg kellene szívlelniük ezt a mondatot, hiszen az ifjúsági szervezetek struktúrája egyre kevésbé méltó a fôvárosi jelzôhöz. Minél hamarabb kellene a közös malomra hajtani a vizet, ellentétben az elszigetelt cselekvéssel, amely oda vezetett, hogy a saját malmok, a provincializmus megtestesítôi csak cseppekhez jutottak.

Borbély Tamás,
borbelytamas@freemail.hu

Levelek Zsolthoz — akár ez is lehetne a címe a több mint hatvan kis írásból álló gyûjteménynek, s jobban tükrözné a tartalmukat is. Isten majd megbocsát: az a mestersége, mondja, s publikálja Varnus Xaver, a ’84-ben, a húszévesen Kanadába emigrált orgonamûvész.

Hogy miért bocsát meg, avagy miért ez a mestersége, nem derül ki. A ’93-tól ’97-ig idôrendbe szedett bölcselkedések témája sokkal szélesebb körû, mintsem hogy csak a vallást érintenék. Kulcstémák a demokrácia, a felvilágosultság, a civilizáció, mindezek, persze, párhuzamban tárgyalva. Olyan problémákat járnak körül a hosszabb-rövidebb anyagok, amelyek mindennaposak, már-már túltárgyaltak, ezeket mégis olyan fény veszi körül, annyira meggyôzô vélemény hatja át, hogy szinte minden kis írás egy-egy vezércikk lehetne valamelyik napilapban: Xaver kemény kritikát fogalmaz meg a magyar állammal szemben. Bírálja az emberi viselkedést, az attitûdöket, párhuzamba állítja a kanadai helyzetet a magyarral, mindezt hitelesen, hiszen mindkettôben van egyformán otthon, illetve vendégként. Az ember áll minden középpontjában, az emberi viselkedés a mérce, még azokban a fejezetekben is, amelyekben például az ufók létezésérôl folytatott könyvtári "elôadásnak álcázott, vég nélküli szájtépés"-t meséli el. Elmélkedései kiterjednek úgyszintén társadalmi problémákra (homoszexualitás, mûvészet mint életforma, politikai elkötelezettség stb.), mint kulináris fogásokra (lásd a fûszeres olajban pácolt sült padlizsán vagy a rigatoni receptjét), hirdetôtáblák feliratainak kommentálására vagy kortárs költôk "kivesézésére".

Maga a szerzô így láttatja kötetét, amely 2003-ban az Alexandra Kiadónál jelent meg: "Sznobok, prûdök, szemforgatók és szentjelöltek kezükbe se vegyék e könyvet — úgysem tudnának mit kezdeni véle. Csak azok a vidám cimborák, az élet szerelmesei, akik vonzódnak a lét borzalmas mélységeihez és szédítô magasságaihoz, akik vágyódnak megtapasztalni az utca mocskát és a királyi csillogást, s akiket lenyûgöz az a különös bábjáték, amelyet a bolygók, a titokzatosan áramló energiák, a nagyon is evilági elôítéletek és a nagyon is másvilágból származó megérzések és emlékképek mûvelnek velünk."

Lôrincz Edina

(Folytatás január 21-i lapszámunkból)

Állami Leánygimnázium. 1940–41-ben a Sétatér utca 3. szám alatti leánygimnázium. Ô Felsôbb Leányiskola.

Állami Líceum és Tanítóképzô Ô Tanítóképzô.

Állami Millenniumi Népiskola Ô Millenniumi Népiskola.

Állami Polgári Leányiskola Ô Polgári Leányiskola.

Állami Tanoncotthon Ô Tanonciskola.

Állami Tanítóképzô Intézet Ô Tanítóképzô.

Állami Tanítónôképzô Ô Magyar Királyi Állami Tanítónôképezde.

Államvasutak mûhelye. A vasútállomástól északnyugatra, a Nádas jobb partján, a vasúti gördülôanyag javítására létesített mûhely. Az 1944. június 2-i légitámadás idején lebombázták [KvSz III., 2., 153.]. A háború után teljesen helyreállították. 1948-ban, az államosítás után az 1933. évi grivicai véres sztrájk emlékére Február 16. (Atelierele 16 Februarie) lett a neve.

Államvasutak üzletvezetôsége. A Magyar utca 2. szám alatt. Ô EMKE-palota.

Állatkiállítás. A Sétatér végén, a fôsétánytól északnyugatra létesített kiállítás. Sem korábbi, sem késôbbi adat nem említi. Ô Sétatér.

1888: Állat kiállitás [Kv88].

Állattani Intézet. Az egyetemnek a Mikó-kertben lévô intézete.

1888: Állattani Intézet [Kv88].

Állatvásár tér. A vágóhíd mögötti puszta tér a XIX. század vége felé. Az 1950-es, 1960-as években itt ütötték föl sátrukat a városba látogató cirkuszok. Az 1960-as évek elején Vasutas Park néven sétatérré alakították. A gyermekek részére kisvasutat is létesítettek. Az 1980-as évektôl elhanyagolták, tönkrement. Ô Baromvásártér, Széna tér, Szénavásár tér.

1894: Állat vásár tér [Mach]; 1916: Baromvásártér [Kv16RÁ]; 1923: Piata Târgul de vite (piatã ’tér’, târg ’vásár’, vitã ’barom’, ’marha’) [Br 92., 94.]; 1933: Târgul de Vite [OF 34.]; 1937: Piata Târgul de Vite [Br37]; 1941: Állatvásár tér [Kvát41]; 1942: Baromvásártér [Kvát]; 1945: Piata Târgul de Vite — Állatvásár tér [Kvut]; 1957: Piata Târgul de Vite — Állatvásár tér [Kv 192., 199.]; 1964: Parcul Feroviarilor — Vasutas Park (feroviar ’vasutas’); Parcul Feroviarilor.

Nevét az itt tartott állatvásárokról kapta.

Állomás Ô Vasútállomás.

Állomás tér Ô Vasúti állomás tér, 1. Állomás utca.

Állomás utca. Két utca viselte ezt a nevet:

1. A vasútállomás elôtti széles, a Mozdony utcáig tartó utca. Késôbb Baross tér lett Ô Vasúti állomás tér.

1903: Állomás utcza [Stein].

2. A vasútállomás mögötti, vele párhuzamos, a Gyufagyár utcától a Kajántói útig vezetô utca.

1914: Állomás utca [Cim14 167.]; 1923: Str. Gãrii, Str. Gãrei (garã ’állomás’, ’vasútállomás’) [Br 87., 94.]; 1933: Str. Gãrii [OF 34.]; 1937: Str. Gãrii [Br37]; 1941: Állomás utca [Kvát41]; 1945: Str. Gãrii — Állomás utca [Kvut]; 1964: Str. Gãrii — Állomás utca; Str. Gãrii.

Nevét a hatóság adta.

Álmos vezér út. A Vasvári Pál (Józsa Béla) utca folytatása a Hétvezér tértôl az út enyhe balra térô részéig. Ô Vasvári Pál utca.

1941: Álmos vezér út [Kvát41]; 1945: Al. Vlahuta utca [Kvut]; 1964: Al. Vlahutã utca; Al. Vlahutã.

Nevét a hatóság adta.

Ándréj Murésán.

1. Az Attila út neve az alacsony szintû köznapi beszédben. Ô Attila út.

2. A Tisztviselô-telep neve az alacsony szintû köznapi beszédben. A hatóság által az 1960-as évek közepén adott román negyed-név szolgai átvétele. Ô Tisztviselô-telep.

Árnyas utca. Két utca:

1. A Majális utca jobb oldalán, a Füvészkert (Botanikus kert) bejárata fölött nyugatra nyíló — majd délnek forduló, a Majálissal párhuzamos — második mellékutca.

1914: Árnyas utca [Cim14 167.]; 1923: Str. Umbroasã (’árnyas’) [Br 92., 94.]; 1933: Str. Umbroasã [OF 34.]; 1937: Str. Umbroasã [Br37]; 1941: Árnyas utca [Kvát41]; 1945: Str. Umbroasã — Árnyas utca [Kvut]; 1964: Str. Umbroasã — Árnyas utca; Str. Umbroasã; 1990: Str. Alexandru Borza [Kmth 90/56].

Nevét a hatóság adta. Szerencsés névadás, mert a kertek — jobboldalt a Füvészkert, baloldalt magánkertek — közt vezetô utca valóban árnyas.

2. Ô Szamosfalva.

Árok utca. A Szent Péter utca folytatásában, a Kisszamostól a Csertörôig tartó rövid utca. Az 1914. évi címtár a Toldi Miklós tér részeként említi [Cim14 167.]. Ekkor a tér nyugati oldala. Az 1930-as évek közepétôl a Fûzfa és a Kurta utcával Scurtã néven szerepel. 1940 elôtt keleti sorát a Fûzfa és a Kurta utcával együtt lebontották, az így kialakult tér a Toldi tér. Ô Toldi Miklós tér, Fûzfa utca, Kurta utca.

1869: Árok utza [Bodányi]; 1894: Árok u. [Mach]; 1904: Árok utcza [Stief]; 1914: Árok utca (l.[ásd]. Toldi Miklós tér) [Cim14 167.]; 1923: Str. Pãrâului (pãrâu ’patak’) [Br 90., 94.]; 1933: Str. Pârâului [OF 34.]; 1937: Str. Scurtã [Br37];

Nevét arról kaphatta, hogy az utcában a Kisszamosba (Malomárok) vezetô vizesárok volt.

Árpa utca Ô Orzului (Kardosfalva).

Árpád mozgóképszínház Ô Uránia mozgóképszínház.

Árpád út Ô Külsô-Király utca.

Árpád úti híd. A Széchenyi térrôl a Szamos jobb partjáig vezetô Kádár utca és a Szamos bal partján lévô Árpád út (Traian), illetôleg a Rudolf út közötti vasbetonhíd. 1930–1931-ben épült [GKv 234.]. A jobb parti hídfôhöz, s egyben az Új utca (Rudolf, Szent István út, Karl Marx, Decebal u.) felé vezetô Kádár utca ugyan már a XIX. században kialakult, de ez volt az elsô híd, amelyik a két partot itt összekötötte. 1944. október 10-én éjfél tájban a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A háború után elôbb fahidat, majd az 1940-es évek végén új vasbetonhidat építettek itt. Ezt az 1960-as évek elején kiszélesítették.

Árva utca. A Györgyfalvi út elején, baloldalt, a Felsô-Kövespadra kaptató második sikátor. 1986-ban, a szomszédos sikátorokkal együtt lebontották.

1899: Árva utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1916: Árva u. [Kv16RÁ]; 1923: Str. Orfanilor (orfan ’árva’) [Br 90., 94.]; 1933: Str. Orfanilor [OF 34.]; 1937: Str. Orfanilor [Br37]; 1941: Árva utca [Kvát41]; 1945: Str. Orfanilor — Árva utca [Kvut]; 1957: Str. Orfanilor — Árva utca [Kv 182., 198.]; 1964: Str. Orfanilor — Árva utca; Str. Viorii.

Nevét a hatóság adta.

Árvaház. A Külsô-Közép és a Kövespad utca sarkán álló épületben mûködô intézet, a Mária Valéria árvaház. 2003 tavaszán lebontották, helyébe MOL-benzinkút épült. — Mária Valéria Árvaház.

1888: Árvaház [Kv88]; 1941: Mária Valéria árvaház [Tel41 17.].

Ásó utca. A Csákány utcától az Alkony utcáig tartó, a Pata utcát keresztezô utca, a Pata utca harmadik jobb és bal oldali mellékutcája. Az 1980-as évek elején, a Pata utcai lakótelep építésekor két részre tagolódott: a Csákány és a Pata utca közti rövid része megmaradt, de a Pata utca jobb oldalán nyíló egykori bejáratát tömbház zárja el. E mögött, a Szántó és az Alkony utca közti része megmaradt.

1899: Ásó utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1916: Ásó utcza [Kv16RÁ]; 1923: Str. Hârletului (hârlet ’ásó’) [Br 87., 94.]; 1933: Str. Hârletului [OF 34.]; 1937: Str. Hârletului [Br37]; 1941: Ásó utca [Kvát41]; 1945: Str. Hârletului — Ásó utca [Kvut]; 1964: Str. Hârletului — Ásó utca; Str. Hârletului.

Nevét a hatóság adta.

Átjáró utca. A hidelvi Új utca jobb oldalán nyíló elsô, a Külsô-Király (Árpád út, Traian) utcába vezetô utca. Az 1763—1787. évi térképen rajta van. Ô Bejáró utca, Kijáró utca.

1869: Átjáro ut[za]. [Bodányi]; 1894: Átjáró utcza [Mach]; 1916: Átjáró utcza [Kv16RÁ]; 1923: Str. Trecãtoare (kb. ’átjáró’) [Br 92., 94.]; 1933: Str. Trecãtoare [OF 34.]; 1937: Str. Trecãtoare [Br37]; 1941: Átjáró utca [Kvát41]; 1945: Str. Trecãtoarei — Átjáró utca [Kvut]; 1964: Str. Trecãtoarei — Átjáró utca; Str. Trecãtoarei; 1970: Str. Emil Petrovici.

Nevét a két jelentôsebb utca, az Új és a Külsô-Király közti átjáró jellege miatt kapta.

Baba Novac. Utca és tér neve:

1. Ô Bethlen utca, Boszorkány sor, Csillag utca, Csörgô utca, Rejtek utca.

2. A második világháború után a Szabók tornya elôtt addig is létezô kis térnek (a Petôfi utca vége, a Tordai út eleje és a Vajda utca) külön nevet adtak. Ô Vajda utca.

1945: Piata Baba Novac tér [Kvut]; 1964: Piata Baba Novac tér; Piata Baba Novac; 2000: Piata Baba Novac [Kv00].

Nevét a hatóság adta.

Baba Novac szobra. A Szabók tornya elôtt 1975-ben felállított szobor. Virgil Fulicea alkotása [GKv 246.].

Babes, Victor Ô 1. Felsô-Szén utca, Külsô-Felsô-Szén utca, Garas-köz; 2. Csikós-kert (Kolozsmonostor).

Babeuff Ô Eperjes utca.

Babos-palota. A Szamos jobb partján, a Széchenyi tér és a Híd (Dózsa György) utca sarkán álló, az 1890-es évek elején épült kétemeletes bérház. Második emeletén mûködött 1944-ig az Erdélyi Szépmíves Céh irodája. Ô Széki-palota.

1914: Babos Sándor házbirt[okos]. Széchenyi tér 40. [Cim14 177.].

Nevét az építtetô tulajdonosról, Babos Sándorról kapta. Az I. világháború elôtt a Széchenyi tér számozása a Wesselényi Miklós utca végén, a tér déli során kezdôdött, majd az északi soron folytatódott. Így a mostani 1. szám akkor 40 volt.

Baciu Ô 2. Bácsi út, Kardosfalvi út.

Baciului Ô Kardosfalvi út.

Bacãu Ô Tótfalusi Kis Miklós utca.

Badacsony utca Ô Anastasiu I., General.

Badea Cârtan Ô Cârtan, Badea (utca).

Bagoly utca Ô Cosma, Ion.

Bagoly-telep. A Kajántó-patak, a Szamos, a Kályhás és a Komjáti utca által határolt telep. Az 1930-as években alakult ki. Az itt lakók, közöttük sok cigány, ugyan szegény, de tisztességes ember volt, a közelben lakó hóstátiak soha nem panaszkodtak rájuk. Az 1960-as évek elején barakkokat építettek az itt lakók számára. Néhány év múlva azonban, nem sokkal 1970 elôtt, legnagyobb bánatukra, kitelepítették ôket, a barakkokat lebontották. A felszámolt telep helyébe vállalatok települtek. Román neve Bufnita (’bagoly’) volt. [Lupné Gáll Anna közlése].

A név föltehetôen a Bagoly utca nevébôl való. Bár az is lehet, hogy az utcát nevezték el a teleprôl. Ez esetben a névadás oka ismeretlen.

Bagolyvár. Neves étterem a Rózsa (S. Micu) utca 8. számú házban az elsô világháború után, az 1948. évi államosításig. Tulajdonosa Bólya Dénes volt [Tel41 2.]. Azóta cukrászmûhely, innét látják el cukrásztermékekkel a város cukrászdáit. Bejárata az utóbbi években a Hegedüs Sándor (Sincai) utca 15. szám alatt. Egyik nevezetessége volt, hogy 1938-ban, feleségével együtt, itt ebédelt Charles Lindbergh ezredes, a világhírû repülô, aki 1927-ben elsônek repülte át az Atlanti-óceánt. Emlékükre a helyiséget Lindbergh-szobának nevezték el [TZKk 182.].

1943: "Bagolyvár étterem. Siessen a Bagolyvárba, Kitûnô jó konyha várja. Zamatos bort ihat rája, A zenét cigány szolgálja" [Cím43].

Baia Elisabeta Ô Erzsébet fürdô.

Baia Mare Ô Macavei, A. (utca).

Bajkó. Pékség a Göncöl utca 3. szám alatt az 1930-as, 1940-es években. Nevét a tulajdonos Bajkó Pálról kapta [Lak 184.].

Bajza utca. A Györgyfalvi út bal oldalán nyíló Alsó-Bejáró (Alkony) utca jobb oldalán, délre nyíló elsô, a Györgyfalvi útig vezetô utca. Az 1900-as évek elején alakult ki.

1914: Bajza utca [Cim14 167.]; 1923: Str. Aron Densusianu [Br 86., 94.]; 1933: Str. Aron Densuseanu [OF 34.]; 1937: Str. Aron Densusianu [Br37]; 1941: Bajza utca [Kvát41]; 1945: Str. A. Densusianu utca [Kvut]; 1964: Str. A. Densusianu utca; Str. A. Densusianu; 2000: Str. A. Densusianu [Kv00].

Nevét a hatóság adta.

Bakamál. A város északkeleti határában, a Sóspatak völgyében, a Szénafû alatt lévô, délre nézô oldal. Ô Andornokmál, Bornyúmál, Kányamál, Kômál. Túzokmál.

1870: Bakamál [JEv70.I].

Eddigi ismereteink szerint nevének eredete ismeretlen. A -mál jelentését ÔKômál.

Bakamál utca Ô Mircea.

Baladei Ô Popovici, Aurel.

Balassa utca Ô Bãdescu, cãp. av.

Balaton utca Ô Nistrului.

Balázsfalvi utca Ô Blajului (Szamosfalva).

Balhás mozi. A Hosszú utca végén, a Pap utca sarkán levô Edison, 1948 után Vörös Csillag mozi neve a második világháború utáni években. Bolhás, Tetves mozinak is mondták. Ô Edison mozgó.

Balika utca. A kialakuló Galamb utca neve 1913-ban [Cs13]. Ô Galamb utca.

Balint, Simion. A Máramaros (Zsigmond király) utca jobb oldalán délre nyíló, eredetileg elsô, jelenleg második utca. Az 1920-as évek végétôl kezdett kialakulni. Derékszögben jobbra kanyarodó rövid szakasza 1940-tôl Buzogány néven külön utca lett. "Most két éve [az 1930-as évek közepén] a páros oldalon bolgár kertészek mûvelték ezt a nagy földdarabot. Zajos és lompos népek voltak, cigányosan felütött deszkasátrakkal, s a földeken dolgozva, naphosszat szólongatták egymást. Kora tavasszal nyolc méter magas öntözôállványt ácsoltak a Nádas patak partján. Ócska gázmotorral szivattyúzták fel a patak vizét a 150 méter hosszú deszkacsatornába, amely fokozatosan lejtôsödô alkotmányán futott le a táblák közé ásott földcsatornákba. Egy évi fáradságos munkával teljesen átalakították ezt a földdarabot s egypár év alatt bizonyára kihozta volna a beléfektetett kis tôkét, de egy napon a bolgároknak kormányrendeletre takarodni kellett." [NIK 82–83.]. Ô Buzogány utca.

1933: Str. Simion Balint [OF 26.]; 1937: Str. Simion Balint [Br37]; 1941: Pálffy János utca; Buzogány utca [Kvát41]; 1945: Str. Jean Jaurès utca [Kvut]; 1964: Str. Jean Jaurès utca; Str. Jean Jaurès; 2000: Str. Jean Jaurès [Kv00].

Nevét a hatóság adta.

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

Huszonkét beszélgetés Erdélybôl elszármazott mûvészekkel. Az elôszó címe: A kör bezárul. Tulajdonképpen a szerzô három azonos címû kötetére történik utalás, s ez a mostani azt a kört hivatott kiteljesíteni, amely marosvásárhelyi mûterem-látogatással indul, majd az Erdély-szerte munkálkodó mûvészekkel készített interjúkkal folytatódik, s úgy tér vissza a forrásokhoz, hogy külföldre telepedett hazai képzômûvészeket szólaltat meg. A visszatérés, a bezáruló kör ugyan képletes, de az interjúsorozat elolvasásakor nyilvánvalóvá válik: jóval több egyszerû stílusalakzatnál. Hiszen a legtöbb beszélgetés lényeges mozzanata az indulás s a visszatérés. Visszatérés lélekben, s a szülôföld adta útravaló. A múltat nem lehet véglegesen eltörölni. Ha akarjuk, akkor sem. Ha tagadni szándékozzuk, e tagadás révén van jelen az életünkben. A mûvész számára pedig az átlagembernél is erôsebb a kötôdés a gyökerekhez. Lehetséges, hogy az érzelmi többlet ugyanabból a lelki forrásból fakad, mint maga a mûvészet.

A kötetben megszólaltatottak kitelepedésük elôtt is komoly mûvészi múlttal rendelkezô, ismert és elismert alkotóknak számítottak. Legtöbbjüket az erdélyi tárlatlátogatók középgenerációja jól ismeri és további, külhoni pályáját is számon tartja. Sorsuk, életük, mûvészetük alakulása ezért különösképpen érdekes olvasmány. De a kevésbé tájékozott, sôt a mûvészet iránt kevésbé érdeklôdô olvasó figyelmét is megragadhatják a gördülékenyen pergô, ôszinte vallomásokat, sajátos véleményeket megelevenítô interjúk, amelyek a szokványos mûtermi beszélgetéseken felülemelkedve életpályákat elevenítenek meg, emberi sorsok titkait tárják fel.

Nem egyértelmûen sikertörténetek. Az alkalmazkodás, az érvényesülés, a küzdelem dokumentumai. Talán a sajátos helyzet, a kivándorlás és a múlthoz való kötôdés kényszerébôl szinte minden beszélgetés teljes életpályát, emberi sorsot tár elénk. A riporteri szándéktól függetlenül kerül szóba a gyökerekhez való viszonyulás, gyer-mekkorhoz, iskolai, egyetemi évekhez, tanárokhoz való kötôdés. "Ahogy lehunyom a szemem, Marosvásárhelyrôl álmodom" — vallja az egyik interjú-alany, "a mai napig az otthoni élményeimbôl táplálkozom" — nyilatkozza a másik.

Amikor az ember hosszú idôre elutazik, hazatértekor mindig kissé másnak látja a jól ismert helyeket. Ha elköltözik, ez a sajátos rálátás fokozódik. Az idô és a távollét átlényegíti a múltat. Olyasmit is láttat, amit belülrôl, közelrôl, a másság, a viszonyítási alap hiányában képtelenek vagyunk észrevenni. Ebben a vonatkozásban az elhangzottak akár egy kor — a huszadik század második fele — erdélyi mûvészetének elemzéséhez is jó fogódzót nyújthatnak. S bár a külsô, szenvtelen szemlélô lehet ugyan objektívebb is, a helyismeret, a sajátos viszonyok, összefüggések ismeretének hiányában sokszor részleges, esetleg hibás következtetéseket is levonhat. Távolba szakadt mûvészeink olyan tapasztalatokkal rendelkeznek, amelyeket saját régi és újabb munkásságuk elemzése során szereztek, vetettek össze más tájak más jelenségeivel, történéseivel, és talán ezért is érdemes fokozottan odafigyelni rájuk. És nem csupán mûvészeti vonatkozásban.

A Székelyföld egyik eldugott falujából származó jeles hazai mûvészünk mondja ki egy interjúban, mekkora jelentôsége volt a hazai kultúrában annak a tehetségkutatásnak, amely a múlt század közepén idehaza folyt. A gondolattal, mondhatni, sarkítottabban találkozunk a kötetben is. "Nálunk abban az idôben a legkisebb faluban is épült egy kultúrház, ahol jelentôs mûvészek ismerkedtek a közönséggel, terjesztették a kultúrát... olyan közeg alakult ki, amihez foghatót itt, a nyugati társadalomban nem tapasztaltam" — mondja a több évtizede Németországban élô festô.

A hazai mûvésztársak, mûvészetkedvelôk az interjúk olvasásakor saját problémáikhoz mérhetik a világot más szemmel is megtapasztalt társaikét. Hiszen a hagyomány és modernség, a figurativitás és az absztrakt, a maradiság és korszerûség kérdése elkerülhetetlen téma egy képzômûvész önvallomásában.

Nagy Miklós Kund úgy szólaltatja meg interjúalanyait, úgy kérdez, hogy igyekszik stílusukhoz, temperamentumukhoz, mûvészi beállítottságukhoz igazodni. A beszélt szövegnek — bármilyen fegyelmezett és mûvelt legyen, bármekkora nyelvi kultúrával rendelkezzék is a beszélô — szükséges változásokon kell átesnie ahhoz, hogy nyomdakész állapotba kerüljön. A riporter mûvészete abból áll, hogy minél többet mentsen át riportalanya egyéniségébôl, sajátos beszédstílusából, jellemzô fordulataiból. A kötetben közreadott interjúk jó például szolgálnak arra, hogyan lehet mindezt úgy megoldani, hogy élvezetes, nyelvileg kifogástalan eredményhez jussunk.

A huszonkét mûvésszel készített beszélgetés egyenkénti ismertetése sem lenne érdektelen, de terjedelmi okok miatt csupán a kötet általános jellemzôinek bemutatására szorítkoztunk. Az interjúalanyok nevének közlése azonban valamelyest önmagáért is beszél. Íme, a névsor: Árkossy István festômûvész (Budapest), Balázs Imre festômûvész (Vác), Bardocz Barna ötvösmûvész (Gyôr), Benedek József szobrászmûvész (Budapest), Borgó György Csaba festômûvész (Százhalombatta), Damó István grafikusmûvész (Kecskemét), Deák Ferenc grafikusmûvész (Szeged), Deák Beke Éva textilmûvész (Szeged), Diénes Attila szobrászmûvész (Magyarpolány), Elekes Károly grafikusmûvész (Budapest), Katona Szabó Erzsébet textilmûvész (Gödöllô), Kiss Miklós üvegmûvész (Ajka), Kopacz Mária festômûvész (Szentendre), Krizbai Sándor festômûvész (Szentendre), Márkos András festômûvész (Loeneberg), Paulovics László festômûvész (Iserlohn-Barendorf), Péterfy László szobrászmûvész (Budapest), Szervátiusz Tibor szobrászmûvész (Budapest), Székely János Jenô szobrászmûvész (Székesfehérvár), Szilágyi Varga Zoltán grafikusmûvész (Kecskemét), Tamás Anna textilmûvész (New York), Tóth László festômûvész (München).

A marosvásárhelyi Impress Könyvkiadónál 2003-ban megjelent interjú-kötetet a mûvészek életrajzi adatait tartalmazó fejezet és egy-egy illusztráció egészíti ki.

Az olvasmányként és dokumentációs anyagként egyaránt érdekes és értékes könyvben azonban szívesen láttunk volna több és minôségileg is jobb illusztrációt. Ennek hiánya azonban már nem a szerzôn múlott.

N. J.

1919. január 27-én halt meg Budapesten Ady Endre.

1877. november 22-én született Érmindszenten, a "hepehupás vén Szilágyban, hét szilvafa árnyékában". Apja kisbirtokos, anyja református papok utóda, ô kuruc-kálvinista öntudatot s deákos irodalmi érzéket örökölt. Nagykárolyban és Zilahon járt középiskolába, elsô versét 1892-ben tanára, Kincs Gyula adta ki. Debrecenben és Pesten jogot hallgatott, a temesvári királyi tábla díjnoka, 1898-tól debreceni, majd nagyváradi újságíró volt, ez hozta közel kora valóságához.

1903-ban került közelebbi kapcsolatba Diósy Ödönné Brüll Adéllal, Léda ébresztette rá elhivatottságára. 1904-ben Budapestre, majd Léda hívására Párizsba ment, ez volt számára a nagyváros: ember-sûrûs, gigászi vadon. Hazai lapokat tudósított, összebarátkozott Bölöny Györggyel, majd 1908-ban Hatvany Lajossal, a Nyugat mecénásával is. A Budapesti Napló munkatársa lett, felváltva Pesten, Párizsban és Érmindszenten élt. A Nyugat-mozgalom s a nagyváradi Holnap Társaság vezetôjeként kapcsolatba került a Galilei-körrel, a magyar baloldal szellemi vezére volt.

Vérbaja miatt sokat élt szanatóriumokban, felfokozott életmódja is emésztette erejét. 1912-ben az Elbocsátó, szép üzenettel szakított Lédával, alkalmi múzsái után 1913-ban ismerte meg Dénes Zsófiát. Boncza Bertával, Csinszkával 1914-ben találkozott, 1915-ben házasodtak össze, egy ideig Csucsán éltek. Az 1917-ben Budapestre költözött Adyt háborúellenes versei miatt támadták, de 1918-ban a Nemzeti Tanács küldöttsége a forradalom költôjeként köszöntötte. Már nagyon betegen lett a Vörösmarty Akadémia elnöke 1918. december 1-jén, beszédét már Hatvanynak kellett felolvasnia. 1919. január 27-én halt meg, a Nemzeti Múzeum elôcsarnokában felállított ravatalánál Móricz, Babits, Jászi Oszkár búcsúztatta.

Indulására a századvég nemzeti és városi lírája hatott. Újságíróként feltûnt szellemi és társadalmi érzékenysége, de költôként csak 1906-ban tört be a köztudatba, új idôknek új dalaival. Kötetei — Új versek, Vér és arany, Az Illés szekerén — a polgári életmód válságát, a mûvészi alkotás lehetôségeit, a társadalmi és egyéni erkölcs kérdéseit, az egyén, a nemzet, az emberiség egyetemes gondjait vetik fel. Késôbb személyes válságait, a hazai politika s az európai haladás viszonyát, szociális kérdéseket, a forradalom elôjeleit érzékeltette. Háború elleni kiállása emberi és szellemi nagyságát mutatta, ember maradt az embertelenségben, magyar az ûzött magyarságban, a viharban nemzetét féltette.

Ady elhivatott költônek tartotta magát: "Én nem bûvésznek, de mindennek jöttem" — írta. A magyarok s más népek nevében szólt: "Dunának, Oltnak egy a hangja". Gondolatait, álláspontját szimbólumok és metaforák révén fejezi ki, képeit látomásokká növeli, új mitológiát teremt: hazáját magyar ugarnak látja, magát a Hortobágy poétájának. Magyarságversei a történelem tragédiáival szembeállítják a megújulás, a modernizáció esélyeit. Jelképei (Az ôs Kaján, Az eltévedt lovas) a nemzet jövôjét elemzik, miként más versei is: A hôkölés népe, Szép magyar sors, A fajtám sorsa, Az idô rostájában. Kuruc versei kora visszásságai miatti reménytelenségét fejezik ki. Elôször írt verset az anyagiakról, idézte fel a Mi urunk, a pénz mitikus hatalmát (Harc a Nagyúrral). A parasztságot, a munkásságot is forradalmi erônek tartotta, s várta, hirdette a nagy megújulást (A Tûz csiholója, Dózsa György unokája, Csák Máté földjén, Rohanunk a forradalomba).

Állandó témái a halál, a mûvészsors, a magányosság (Jó Csönd-herceg elôtt, Kocsi-út az éjszakában, Özvegy legények tánca). Minden Egész eltörött — hirdeti. Istenképét hívô, ateista, keresztény és pogány szemlélet alakította (Álmom: az Isten, Menekülés az Úrhoz, Rendben van, Úristen, A nagy Cethalhoz,). Szerelmi lírája önpusztító életét, érzékiségét vetíti ki, Léda-versei a férfi–nô viszony elhallgatott titkait tárják fel (Héja-nász az avaron, A Hágár oltára). Csinszka-versei meghittebbek: Vallomás a szerelemrôl, Ôrizem a szemed.

Kötetei átgondolt kompozíciók, ciklustagolása, háromszavas címei, a nagybetûs szimbólumok szerepe tudatos. Nyelve egyénien eredeti, régies, bibliás, saját leleményû kifejezésekkel, szófûzésekkel. Gyakran halmoz igét, fônevet, jelzôt, ritmusa az idômértékes és magyaros vers elegye, félrímekkel, bonyolult strófákkal. Stílusa késôbb egyszerûbb, kompozíciója lazább, hangja rezignáltabb lett.

Novelláit is lírai hang jellemzi, míg cikkei költôi hevülettel szárnyalnak. A demokrácia és humanizmus eszméi vezérelték, a részvét a szegények iránt tette a polgári radikálisok s a szocialisták hívévé. Liberalizmusa zsidó-polgári körökben alakult ki, de látta a polgári lét ellentéteit is. Magyarságát gôgös-dacosan vállalta, büszkén nemesi ôseire, de megvetette Hunnia úri trágyadombját. Jelentôs kritikai munkássága, Petôfi-portréja önvallomás is. "Ô volt az, akiben teljes lett az idô, akinek elébe futottak az elôfutárok, aki kimondta a szót, amit ki kellett mondani. Az egész nemzedék köréje csoportosult, így Ady Endre koráról kellene beszélni" — írta Szerb Antal. Ady líránk korszakos alakja, eszmei-esztétikai forradalma vitákat váltott ki évtizedekig. Neve ma is a költô-prófétát, a váteszt idézi.

Fábri Ferenc

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

(Folytatás a január 26-i lapszámunkból)
59. szakasz

A Széki Bizottság megegyezéseket köthet más önkormányzati közösségekkel, részt vehet más közületekre, régiókra kiterjedô kulturális, gazdasági, társadalmi együttmûködésben.

60. szakasz

A Széki Bizottság saját igazgatási apparátussal rendelkezik., saját maga határozza meg az állományi állásokat, ezek megoszlását, nevezi ki a tisztségviselôket.

61. szakasz

A Széki Bizottság a Széki Tanácsnak tartozik felelôsséggel, anélkül, hogy ez csökkentené a bizottság tagjainak közvetlen hivatali felelôsségét.

XIII. Fejezet

A Széki Elnök

62. szakasz

(1)A Széki Elnök képviseli a székely Széket.

(2)A Széki Elnököt általános, titkos és közvetlen szavazással, a Székely Szék választópolgárai négy évre választják meg a jelen autonómia-statútum 20. szakaszában foglalt rendelkezéseknek megfelelôen.

63. szakasz

(1)A Széki Tanács kétharmados szavazattöbbséggel indítványozhatja a Széki Elnök hivatali felmentését.

(2)E bizalmatlansági indítvány elfogadása után, Románia Kormánya a Széki Tanács határozatától számított 30 napon belül kiírja a széki elnökválasztást.

(3)Megüresedés esetén a megválasztott új elnök megbízatása teljes idôszakra szól.

64. szakasz

A megválasztott Széki Elnököt a Széki Tanács ülésén, a leköszönô elnök megbízatásának utolsó napján, a megüresedés miatt kiírt választások esetén, az eredmény kihirdetését követô tizedik napon iktatják be hivatalába.

65. szakasz

Beiktatáskor a megválasztott Széki Elnök a következô esküt teszi:

"Esküszöm a becsületemre, a rámruházott tisztséget legjobb tudásom szerint ellátom, a Szék népének érdekeit képviselem és védelmezem, a régió, az ország törvényeit tiszteletben tartom, Románia Alkotmányát betartom. Isten engem úgy segéljen!"

66. szakasz

(1)A Széki Elnök a Széki Tanácshoz benyújtott nyilatkozatban lemondhat megbízatásáról.

(2)A lemondás akkor válik ténylegessé, ha a nyilatkozatot a Széki Tanács tudomásul veszi.

67. szakasz

A Széki Elnök ideiglenes akadályoztatása esetén, továbbá megüresedés esetén, amíg az újonnan választott elnök nem foglalja el hivatalát, az elnöki teendôket a Széki Tanács elnöke, annak akadályoztatásakor, helyettese látja el.

68. szakasz

A Széki Elnök hatáskörébe tartozik:

a) indítványozni a Szék területén a rendes és rendkívüli választásokat és azok idôpontját;

b) összehívni a Széki Tanács rendkívüli ülését;

c) kinevezni a Széki Bizottság elnökét;

d) kinevezni, illetve felmenteni a Széki Tanács által kijelölt vagy visszahívott széki bizottsági tagokat;

e) elnökölni a Széki Bizottság elnökének felkérésére, a bizottság ülésein;

f) aláírni és kihirdetni, húsz napon belül, a Széki Tanács rendeleteit, amelyek a Szék területén kötelezô érvényûek; az aláírás vagy kihirdetés hiánya a rendeletek érvénytelenségét vonja maga után;

g) a Széki Tanáccsal való véleménycsere eredményeként a széket érintô sarkalatos kérdésekrôl referendumot kezdeményezni;

h) belföldi kapcsolatokban a Széket képviselni.

XIV. Fejezet

Települési Önkormányzatok

69. szakasz

A Községi Tanács, a Városi Tanács intézményi rendszerét, a helyi tanács és a polgármester mûködését, általános hatáskörét a 2001/215. számú, módosított, Helyi Közigazgatási Törvény és a Helyi Autonómia Európai Chartája szabályozza.

70. szakasz

Székelyföld települési önkormányzatainak sajátos státusát és az ezzel járó sajátos hatásköröket jelen autonómia-statútum határozza meg.

XV. Fejezet

A települési önkormányzatok sajátos jogállása és hatásköre

71. szakasz

Székelyföld települési önkormányzatai — a községi, városi, municípiumi önkormányzatok — 2001/215. számú, módosított, Helyi Közigazgatási Törvény és a jelen Autonómia-statútum, valamint a Helyi Autonómia Európai Chartája rendelkezései szerint szervezôdnek és mûködnek.

72. szakasz

Székelyföld települési önkormányzatai, a történelmi, területi jellegzetességeknek és a helyi közösségek igényeinek megfelelôen, sajátos jogállásúak. E sajátos státus a 2001/215. számú Törvényben feltüntetett rendelkezéseket kiegészítô többlethatáskörökben jelenik meg, ezek akadálytalan gyakorlásával érvényesül.

73. szakasz

(1)A települési önkormányzat, a helyi autonómiajog alapján, a törvény és a jelen autonómia-statútum által meghatározott jogkörben, az állam által delegált helyi döntéshozó és végrehajtó hatalom birtokosa.

(2)Tevékenységét az állam befolyásának kizárásával végzi.

74. szakasz

A települési önkormányzatban a magyar nemzeti közösség, valamint a jelen autonómia-statútum 10. szakaszában meghatározott feltételek közepette a számbeli kisebbségben levô többi nemzeti, etnikai, nyelvi közösség nyelve egyenrangú az állam hivatalos nyelvével.

75. szakasz

A települési önkormányzat alapelvei:

a) a helyi hatóságok az átruházott hatáskörökben teljes körû diszkrecionális jogosítványokkal rendelkeznek;

b) a közfeladatokat az állampolgárokhoz legközelebb álló igazgatási szervek valósítják meg;

c) hatáskörök teljessége és kizárólagossága, amelyeket központi vagy regionális szerv csak jogszabály ilyen értelmû rendelkezéseivel korlátozhat;

d) központi vagy regionális szerv által átruházott hatáskör önkormányzati hatóság által helyi körülményekhez igazítása;

e) a helyi hatóságokat közvetlenül érintô tervezési és döntéshozatali folyamatban a megfelelô idôben és formában részt venni.

76. szakasz

A települési önkormányzat sajátos jogállását megjelenítô hatáskörök kiterjednek:

1) a közösségek anyanyelvû oktatására, az oktatási intézmények létesítésére, védelmére, mûködtetésére és fejlesztésére;

2) a közösségek anyanyelvi kultúrájára, a mûvelôdési intézmények létesítésére, védelmére, mûködtetésére és fejlesztésére;

3) a közösségek anyanyelvén történô tömegtájékoztatásra, a tömegtájékoztatás szabadságának szavatolására;

4) a közösségek anyanyelvének korlátozások nélküli használatára a magán- és a közéletben, a közintézményekben, a bíróságon;

5) a szociális kérdésekre;

6) a terület- és településfejlesztésre;

7) a gazdasági fejlesztésre;

8) a közösségi és állami köz- és magánvagyon kezelésére;

9) a kommunális intézmények kiépítésére és mûködtetésére,

10) az általános emberi jogok és szabadságok érvényre juttatására;

11) a települések nemzetiségi-etnikai összetételének erôszakos megváltoztatására irányuló törekvések megakadályozására;

12) a települések határvonalainak erôszakos megváltoztatására vonatkozó törekvések megakadályozására;

13) új községek létesítésének kezdeményezésére;

14) a közrend és a közbiztonság önkormányzati alárendeltségû rendôrséggel szavatolására;

15) a helyi költségvetésre, zárszámadásra, a saját anyagi és pénzforrások felhasználasára;

16) a település nevének, jelképeinek, kitüntetéseinek meghatározására és használatára;

17) a települési közösségek nemzeti ünnepeinek kijelölésére és megrendezésére;

18) mûemlékek és emlékhelyek gondozására és védelmére;

19) pályázatok kiírására;

20) ösztöndíjak alapítására;

21) intézmények, gazdasági, kereskedelmi, turisztikai és szolgáltató vállalatok, bankok, biztosító társaságok, más gazdasági szervezetek alapítására, mûködtetésére;

22) közérdekbôl, a törvény és a jelen autonómia-statútum szerint, kisajátítások végrehajtására;

23) a közösségek anyanyelvi értékeit ôrzô könyvtárak, lemeztárak, levéltárak, múzeumok, hasonló rendeltetésû egyéb intézmények létesítésére és mûködtetésére;

24) az ifjúsági- és felnôttképzés valamennyi formájára;

25) az erdô- és vízgazdálkodásra;

26) a községi erdôk felügyeletére, gondozására, hasznosítására;

27) a községi rétlegelôk felügyeletére, gondozására, kihasználására;

28) a településhez tartozó területek ásvány- és hévizeinek, gyógyfürdôinek, természeti kincseinek védelmére, gondozására és hasznosítására;

29) a településhez tartozó területek vadállományának megôrzésére, fejlesztésére, hasznosítására;

30) a települési önkormányzat területére törvény által megállapított jövedelemadó évi összegének 90 százalékára;

31) a települési önkormányzat területére törvény által megállapított évi adó- és illetékösszeg 80 százalékára;

32) az állam által visszaszolgáltatott közösségi vagyonokra.

77. szakasz

A települési önkormányzat, a helyi érdekû közügyek intézése során garantálja a területén élô román nemzetiségû lakosok, valamint a más nemzeti, etnikai, nyelvi közösséghez tartozók teljes és tényleges egyenlôségét.

78. szakasz

A település határait nem lehet megváltoztatni az érintett közösségek közképviseletének egyetértése, illetve népszavazás nélkül. A település etnikai összetételének megváltoztatása tilos.

79. szakasz

(1)A települési önkormányzat hatóságai, a szükségleteknek megfelelôen és a hatékonyság biztosítása céljából, maguk határozzák meg belsô igazgatási struktúrájukat.

(2)A települési önkormányzat szerveinek felügyelete csak tevékenységük jogszerûségének vizsgálatára irányulhat.

80. szakasz

A települési önkormányzat hatásköre gyakorlása és feladatai megvalósítása során együttmûködhet és közös érdekeltségû feladatok ellátására egyesülhet más önkormányzati közösségekkel.

81. szakasz

A települési önkormányzat és annak szervei közös érdekek védelme és elôsegítése érdekében régióra kiterjedô hazai vagy nemzetközi szövetség tagjai lehetnek.

82. szakasz

A települési önkormányzat, illetve annak szervei, jogszabály által elôírt feltételek mellett, más államok helyi önkormányzataival, illetve önkormányzati szerveivel együttmûködhetnek.

83. szakasz

A települési önkormányzat jogszolgáltatást vehet igénybe hatásköre szabad gyakorlásának és a helyi autonómia védelmében.

XVI. Fejezet

Anyanyelvhasználat az oktatásban

84. szakasz

(1)Székelyföld polgárainak joguk van anyanyelvükön tanulni, anyanyelvû állami és magánintézményekben, az oktatás valamennyi szintjén, típusán, formájában és szakán.

(2)A természetes személyeknek, egyházaknak, szervezeteknek és társaságoknak joguk van a közösségek nyelvén mûködô felekezeti és magánintézményeket létesíteni.

85. szakasz

Az anyanyelvû állami és felekezeti oktatást az állam és részarányosan az illetékes települési önkormányzat finanszírozza, a magán tanintézményeket pedig támogatja.

86. szakasz

A kiskorú tanuló iskoláztatási nyelvérôl a szülô, illetve a törvényes gyám határoz.

87. szakasz

Az igényeknek és a szükségleteknek megfelelôen különálló oktatási rendszer mûködik a polgárok anyanyelvén:

a) igények szerint önálló óvodákban, óvodai csoportokban;

b) elemi oktatásban, igények szerint önálló iskolákban, iskolai tagozatokon, osztályokban vagy csoportokban;

c) középfokú oktatásban — gimnáziumokban, líceumokban, szakiskolákban —, igények szerint önálló iskolákban, tagozatokon, osztályokban és csoportokban;

d) szakoktatásban, igények szerint önálló iskolákban, iskolai tagozatokon, osztályokban és csoportokban;

e) egyetemi, fôiskolai, kollégiumi oktatásban, igények szerint önálló egyetemen, fôiskolákon, szakkollégiumokban, egyetemi karokon, tagozatokon, évfolyamokon, felsôoktatási csoportokban;

f) posztgraduális oktatásban.

88. szakasz

Székelyföld polgárainak anyanyelvén mûködô oktatási-nevelési intézményekben biztosítani kell a nemzeti, etnikai, nyelvi közösségek, valamint az anyanemzet történelmének, földrajzának és néprajzának tanítását, kulturális hagyományainak, értékeinek megismerését.

89. szakasz

(1) A magyar nyelvû oktatási-nevelési intézményekben biztosítani kell a román nyelv elsajátításának lehetôségét.

(2)A magyar nyelvû elemi, gimnáziumi, líceumi oktatásban a román nyelvet és irodalmat sajátos szempontok szerint összeállított oktatási program és tankönyv alapján tanítják.

90. szakasz

Az állam hivatalos nyelvétôl eltérô anyanyelvû szakoktatásban biztosítani kell a szakkifejezések román nyelvû elsajátítását.

91. szakasz

Székelyföld iskoláiban, egyetemén, fôiskoláin, továbbképzô intézményeiben garantált az anyanyelven való felvételi vizsga.

92. szakasz

Az óvodai, iskolai, egyetemi, fôiskolai oktatáshoz szükséges pedagógusok képzési feltételeinek megteremtése az állam, illetve Székelyföld önkormányzatainak feladata.

93. szakasz

Garantált az anyanyelvû oktatásban részt vevô külföldi vendégtanárok alkalmazása.

94. szakasz

A régió fôtanfelügyelôségén és a széki tanfelügyelôségeken külön igazgatóságokat és tanfelügyelô testületeket hoznak létre a különbözô identitásúak anyanyelvû oktatásának felügyeletére. Székelyföldön a fôtanfelügyelô és a széki tanfelügyelôség vezetôje magyar nemzetiségû. A tanfelügyelôségek alkalmazottainak nemzetiségi összetétele megfelel a népszámlálási adatok által kimutatott nemzetiségi aránynak.

95. szakasz

A felekezeti oktatásban az egyházi autonómia, a felsôfokú oktatásban az egyetemi autonómia érvényesül.

96. szakasz

(1)Jelen autonómia-statútum rendelkezése alapján hatályát veszti a Hivatalos Közlöny 1948. évi 177. számában megjelent Rendelet, amely állami tulajdonba juttatta azokat az egyházi-, kongregációs-, közösségi- és magánjavakat, amelyek az oktatási intézmények fenntartására és mûködtetésére szolgáltak.

(2)Az elsô bekezdésben feltüntetett javakra az egyházak, kongregációk, közösségek és ezek jogutódainak, valamint a természetes személyek tulajdonjogát visszaállítják, a javakat jogos tulajdonosainak természetben, s amely esetben ez nem lehetséges, napi piaci értékben visszaszolgáltatják.

XVII. Fejezet

Anyanyelvhasználat a közmûvelôdésben

97. szakasz

Székelyföld területén az anyanyelv használata akadálytalan:

a) a közmûvelôdésben;

b) a mûvészeti alkotások, mûbírálat, kutatás és szakirodalom területén;

c) a fordítás, szinkronizálás, feliratozás területén;

d) a sajátos nemzeti kultúrák megismertetése terén;

e) minden jellegû és szintû ismeretterjesztésben.

98. szakasz

A nemzeti-, etnikai-, nyelvi közösségek szervezetei, anyanyelven, tudományos és közmûvelôdési tevékenységet is folytathatnak és e célból intézményeket hozhatnak létre, amelyek nemzetközi kapcsolatokat tarthatnak fenn.

99. szakasz

Székelyföld önkormányzata támogatja:

a) a nemzeti kultúrák tárgyi emlékeinek feltárását, gyûjtését, közgyûjtemények alapítását, gyarapítását;

b) nemzeti-, etnikai-, nyelvi közösségek könyvkiadását, idôszaki kiadványainak megjelentetését;

c) anyanyelven mûködö színházak és más mûvelôdési inyézmények fenntartását;

d) közérdekû közlemények különbözô identitású közösségek nyelvén történô ismertetését.

XVIII. Fejezet

Anyanyelvhasználat a közigazgatásban és a közéletben

100. szakasz

Az állampolgár anyanyelvének a helyi és a regionális közigazgatásban való akadálytalan használatáért a hivatalokban a régió területén élô nemzeti-, etnikai-, nyelvi közösségek nyelvét ismerô, e közösségekhez tartozó személyeket kell kinevezni, illetve alkalmazni, a népszámláláskor kimutatott nemzetiségi arányoknak megfelelôen.

101. szakasz

Székelyföld hatóságai kötelesek:

a)a helységek, utcák, terek, intézmények és közületek nevét az állam hivatalos nyelvén, a régió helységeiben többségben levô közösség nyelvén, s ha igény van rá, az ott élô bármely más, számbeli kisebbségben levô közösség nyelvén feltüntetni;

b)a törvényerejû rendeleteket, egyéb rendeleteket, közleményeket az állam hivatalos nyelvén, magyar nyelven és a 10. szakasz 3. bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelôen más nemzeti-, etnikai-, nyelvi identitású közösségek nyelvén is kiadni;

c)a közigazgatási eljárás során használt nyomtatványokat a b. betûben foglalt feltételeknek megfelelôen, több nyelven kell kiadni.

A költségek az illetô hatóságokat terhelik.

102. szakasz

Székelyföld közigazgatási egységeiben

a)a közigazgatási hatóságok a román és a magyar nyelvet, valamint a 10. szakasz 3. bekezdésében feltüntetett közösségek nyelvét egyenrangú nyelvként használják;

b)a közigazgatási és a jogi dokumentumokat az a. betûben feltüntetett nyelveken terjesztik.

103. szakasz

A Székelyföldön élô, különbözô nemzeti identitású közösségek nyelvének akadálytalan használata a tömegtájékoztatásban, a társadalmi-, gazdasági élet bármely területén, jelen autonómia-ststútum által garantált.

XIX. Fejezet

Anyanyelvhasználat az igazságszolgáltatásban

104. szakasz

Székelyföld polgárai jogosultak anyanyelvük szabad használatára az igazságügyi szervek elôtt.

105. szakasz

(1)Székelyföld polgárai szabadon használhatják anyanyelvüket a büntetô-, polgári- és közigazgatási eljárás során.

(2)Az eljárást a polgár anyanyelvén folytatják, az eljárás iratait az érintett személy anyanyelvén, valamint az állam hivatalos nyelvén rögzítik.

XX. Fejezet

Pénzügyek

106. szakasz

Székelyföld regionális, széki és települési önkormányzatai, belsô fejlôdésük biztosítása és hatáskörük ellátása érdekében pénzügyi autonómiával bírnak, amelynek gyakorlása során betartják az állami pénzügyek összehangolásának elvét.

1.A régió pénzügyi rendszerének szavatolnia kell az illetékességgel arányos, elôirányozható összbevétel megvalósítását, lehetôvé téve az önálló politikát.

2.A régió finanszírozási forrásainak kellôen változatosnak és fejlôdônek kell lennie, hogy amennyiben lehetséges, követhessék az általános gazdasági fejlôdéssel, valamint az illetékesség teljesítésével járó költségeket.

3.A hatáskörök gyakorlásához szükséges pénzeszközök nagy részét a régiónak saját pénzforrásokból kell létrehoznia, amelyekkel szabadon rendelkezik.

4.A szolidaritás alapelve elfogadottá teszi az államon belüli pénzügyi kárpótlási mechanizmus létrehozását, tekintetbe véve a potenciális forrásokat, valamint a régiók költségeit, s azt a célt, hogy a különbözö régiók polgárainak életszinvonalát egymáshoz közelítsék.

5.Az állami költségvetésbôl való átutalásokat és a támogatást, elvben, olyképpen kell eszközölni, hogy tiszteletben tartsák a sértetlenség elvét. A régiónak szánt utalásoknak és az adók elosztásának elôre megállapított szabályok szerint, tárgyilagos feltételek alapján kell történnie, a régiók valóságos igényeinek megfelelôen.

6.A régiónak, a törvényes keretek közepette, lehetôséget kell biztosítani a tôkepiacon való részvételre a beruházási költségek kölcsönökbôl való finanszírozásáért, azzal a feltétellel, hogy bizonyítja képességét az adósság garanciáira, a törlesztés teljes idôtartamára, saját bevételei alapján.

7.Egyes költségvetési szabályok vagy szabványosított könyvelési rendszer alkalmazásának törvény általi kötelezettsége nem tekinthetô a régió pénzügyi autonómiája megsértésének.

107. szakasz

Székelyföld önkormányzatai ellátják az állami és a helyi adók beszedését és ilyen jellegû adóügyi intézkedéseket tesznek.

108. szakasz

Az adókat és illetékeket a törvény, illetve az önkormányzati rendelet szabályozza.

109. szakasz

Az önkormányzatok saját pénzügyi forrásokra jogosultak, amelyeket rendeletekkel szabályoznak és önálló költségvetés alapján hasznosítanak.

110. szakasz

Az önkormányzatok pénzeszközeinek forrásai:

a)az állam által teljesen vagy részben átengedett adók;

b)az állami adók után járó illetékek;

c)állami bevételbôl való részesedések;

d)saját adók, illetékek, különadók;

e)saját vagyonból származó jövedékek:

f)magánvagyonból származó jövedelmek:

g)adományok:

h)az államtól átvállalt szolgáltatások és feladatok arányában állami költsévetésbôl átutalt pénzeszközök.

111. szakasz

A 110. szakaszban feltüntetett pénzügyi hatáskörök ellátásának rendjét szerves törvény szabályozza.

112. szakasz

Az önkormányzatok pénügyi forrásaiból származó eszközök mértéke a jelen autonómia-statútumban és a 2001/215. számú, módosított, Helyi Közigazgatási Törvényben meghatározott hatáskörök és feladatok mértékével arányos.

113. szakasz

(1)Az önkormányzatok mûködésének szavatolásáért az állami költségvetés arányos pénzügyi kiegyenlítést irányoz elô, melynek célja a potenciális pénzügyi források egyenlôtlen elosztásából fakadó hatások, valamint az így keletkezô pénzügyi terhek korrekciója.

(2)Az ilyen jellegû intézkedések nem csökkenthetik a helyi hatóságok választási szabadságát a saját felelôsségük alá tartozó területeken.

114. szakasz

Az állami költségvetésbôl önkormányzatoknak átutalt pénzeszközök felhasználásáról a települési-, a széki-, a régió önkormányzata határoz.

115. szakasz

Az állami költségvetésbôl önkormányzatoknak átutalt pénzeszköz nem fordítható speciális tervek finanszírozására.

116. szakasz

A települési önkormányzat területére törvény által megállapított jövedelemadó összegének 90 százaléka az önkormányzati költségvetés bevételének része.

117. szakasz

A települési önkormányzat területére törvény által megállapított adók és illetékek összegének 80 százaléka az önkormányzati költségvetés bevételének része.

118. szakasz

A széki önkormányzat költségvetési jövedelmét képezi:

a)a települési önkormányzatoktól átutalt arányos költségvetési kiegyenlítés,

b)a régió önkormányzata által átutalt állami költségvetési kiegyenlítés;

c)saját jövedelem,

d)adományok,

e)egyéb törvényes pénzeszköz.

119. szakasz

A régió önkormányzatának költségvetési jövedelmét képezi:

a)a települési önkormányzatoktól átutalt arányos költségvetési kiegyenlítés,

b)az állami költségvetésbôl átutalt arányos költségvetési kiegyenlítés,

c)saját jövedelem,

d)adományok,

e)egyéb törvényes pénzeszköz.

XXI. Fejezet

Közvagyon és kezelés

120. szakasz

(1)Székelyföld közvagyoni helyzetét a 2001/215. számú, módosított, Helyi Közigazgatási Törvény közigazgatási egységek vagyonhelyzetére vonatkozó rendelkezései szabályozzák, a közvagyon kezelésérôl pedig a törvény, valamint az önkormányzatok mûködési szabályzata rendelkezik.

(2)Székelyföld vagyonát ingó és ingatlan javak alkotják, melyek a régió köz- vagy magántulajdonában vannak.

(3)A régió közvagyonát olyan vagyontárgyak alkotják, melyek a törvény szerint és természetüknél, vagy rendeltetésüknél fogva regionális közérdeket szolgálnak, e régió területén találhatók, nem alkotják valamely települési, városi vagy széki önkormányzat tulajdonát.

(4)A régió természeti kincsei és erôforrásai — az altalaji kincsek, az energetikai potenciált jelentô folyó- és termálvizek, ásványvizek —, valamint a vízi és szárazföldi közlekedési utak a régió köztulajdonát alkotják.

(5)A Székelyföld közvagyonát alkotó javak elidegeníthetetlenek, a tulajdonjog fölöttük elévülhetetlen.

(6)Az elsô bekezdésben foglalt rendelkezések alkalmazásakor a régó- és a székek önkormányzatai a megyei közigazgatási hatóságokkal azonos jogállásúak.

121. szakasz

(1)Székelyföld önkormányzati hatóságainak megelakulásától számított 60 napon belül a Kormány határozattal jelöli ki a nemzeti érdekeltségû állami köz- és magánvagyonokat.

(2)A regionális-, széki- és települési állami köz- és magánvagyonok hovatartozásáról, kezelésérôl, a területi érdekeltséget figyelembe véve, az illetékes önkormányzatok döntenek.

122. szakasz

Székelyföld nemzeti közösségei intézményeitôl, szervezeteitôl, egyesületeitôl vagy ezek jogelôdjeitôl 1945 után magántulajdont megsértô törvények, rendelkezések révén, illetve erôszakkal állami vagy szövetkezeti tulajdonba juttatott ingatlanokat, mûkincseket, könyvtárakat, levéltárakat és egyéb vagyonokat természetben, s amennyiben ez nem lehetséges, ellenértéküket napi piaci értékben, pénzben visszajuttatják a jogos tulajdonosoknak vagy a jogutódoknak.

XXII. Fejezet

Az állam és a régió kapcsolata

123. szakasz

(1)A régióban kormánybiztos látja el a törvényességi felügyeletet.

(2)A Régió és a Kormány közötti vitás kérdésekben a kormánybiztos közvetít.

(3)A Románia Parlamentje és Románia Kormánya által Székelyföldre is hatályos törvényeket, rendeleteket Székelyföld Önkormányzati Tanácsa a régió adottságainak megfelelôen alkalmazhatja, illetve az Önkormányzati Tanács 2/3-os többségû határozatával megvétózhatja.

124. szakasz

Székelyföld törvényerejû rendeletei mentesülnek az adminisztratív fellebbezéstôl és azokat alkotmányossági szempontból csakis az Alkotmánybíróság ellenôrizheti.

125. szakasz

A végrehajtó és az ügyviteli hatóságok és hivatalok által kibocsátott okiratok és megállapodások ellen fellebezni lehet a illetékes adminisztratív joghatóságnál.

126. szakasz

A régióban az igazságszolgáltatást a törvény által létrehozott joghatóságok látják el.

127. szakasz

A régió önkormányzati szervei feletti ellenôrzésre jogosult:

a)az Alkotmánybíróság, a normatív rendelkezések alkotmányosságát illetôen;

b)a Kormány, az országos érdekeltségû hatáskörök gyakorlását illetôen;

c)a Közigazgatási Bíróság, az önkormányzatok közigazgatási szerveinek tevékenységét és szabályrendeleteit illetôen;

d)a Számvevôszék, az országos érdekeltségû gazdálkodást és az állami költségvetésbôl átutalt pénzeszközök felhasználását illetôen.

128. szakasz

Székelyföld Elnöke, illetve a Széki Elnök, az Önkormányzati Tanács, illetve a Széki Tanács döntése alapján, megtámadhatja a törvényeket a jelen autonómia-statútum, a magyar nyelv, illetve a régióban hagyományosan használt más nyelv védelmére vonatkozó elôírások megsértése esetén.

XXIII. Fejezet

Zárórendelkezések

129. szakasz

Jelen autonómia-statútum módosítása a következô eljárás szerint történik:

a)az Önkormányzati Tanács tagjainak egyötöde módosítást kezdeményezhet;

b)a módosítást az Önkormányzati Tanács kétharmados szavazati többséggel hagyja jóvá;

c)az Önkormányzati Tanács által jóváhagyott módisítást Románia Parlamentje emeli jogerôre;

d)a parlamenti döntés idôpontjától számított 60 napon belül az autonómia-statútum módosítását a választópolgárok népszavazással hagyják jóvá; a jóváhagyás abban az esetben is érvényes, ha a Parlament elôzôleg a módosító javaslat törvényre emelését elutasítja, ám ilyen feltételek közepette a módosító rendelkezés nem törvényerejû, csakis belsô szabályzati eljárással érvényesíthetô,

e)amennyiben a javasolt módosítást az Önkormányzati Tanács, vagy a népszavazás elutasítja, hasonló módosítást csak egy év elteltével lehet kezdeményezni.

130. szakasz

Jelen autonómia-statútum rendelkezései kiegészítik az állam törvényes rendelkezéseit.

131. szakasz

Jelen autonómia-statútum érvénybe lépesekor minden ezzel ellentétes rendelkezés hatályát veszti.

Sepsiszentgyörgy,

2004. január 17.

Elfogadta: A SZÉKELY NEMZETI TANÁCS

Január 28., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 40 810 lej, 1 USD = 32 700, 1 magyar forint = 155 lej.

A bankaktívumok értékesítéséért felelôs hivatal döntése értelmében zárolták a Kolozsvári U FC labdarúgó-csapat bankszámláját, mert 2,5 milliárd lejjel tartozik az egészségügyi pénztáralapnak.

Marius Bojitã elnök szerint az ilyen jellegû felgyülemlett adósságokat el kellene törölni, a vezetôség megoldást keres a helyzetre.

• A városi tanács 10 milliárd lejt ítélt meg a másik B-osztályos csapatnak, a Kolozsvári CFR-Ecomaxnak.

(póka)

Az Egyesülés serleggel díjazott teremfoci tornára került sor január 23–24-én Aranyosgyéresen: 12 ifjúsági és gyermekcsapat vett részt a helyi tanács által támogatott vetélkedôn. Külön ki kell emelni a háromtagú szervezôbizottság (Cornel Popovici, egyetemi tanár, helyi tanácsos, Ioan Zamblãu, a városi labdarúgó bizottság elnöke és Mircea Santei, sporttanár) kitûnô munkáját.

Korcsoportonként a következô sorrend alakult ki:

1986-os születésûek: 1. Aranyosgyéresi Sodronyipar, 2. Medgyesi Gázmetán, 3. Kolozsvári U I., 4. Kolozsvári U II.

1988-as születésûek: 1. Sodronyipar I., 2. Sodronyipar II., 3. Gázmetán, 4. Kolozsvári CFR.

1993-as születésûek: 1. Kolozsvári Ivánszuk Futballiskola, 2. Sodronyipar, 3. Gázmetán, 4. Tordai Üveg.

A gólkirályok: Flaviu Pop (Sodronyipar, ’86-osak, 6 gól), Vlad Baba (Sodornyipar, ’88-asok, 10 gól), Sergiu Negrut (Ivánszuk Futballiskola, ’93-asok, 10 gól).

A gyôztes csapatok egy-egy, több mint 2 millió lej értékû hivatalos FIFA-labdát kaptak. Ezenkívül pénzjutalomban részesültek az együttesek.

Schmidt Jenô

Kedden a késô délutáni órákban Szlovéniában a két középdöntô csoport elsô fordulójának találkozóival folytatódott a férfi kézilabda kontinensbajnokság. A magyar válogatott Celjérôl átköltözött Ljubjanába, ahol újabb erôpróbák elôtt áll. Már a tegnapi nap sem jelentett kivételt, Skalicki László legénysége a tavalyi vb-n bronzérmes, négy évvel ezelôtt elsô helyezett Franciaország gárdája volt. A másik két ellenfél sem könnyebb dió, hiszen a szerb-montenegrói csapat a hagyományos jugoszláv kézilabda iskolát képviseli, s a német játékosok is hasonló szinten ûzik e sportot. Németország az utóbbi években ezüstérmes helyen végzett mind a világvetélkedôn, mind pedig az Európa-bajnokságon. S mivel sem a szerbek, sem a szlovének (akik a magyarok vasárnapi ellenfelei voltak) nem szereztek olimpiai kvótát, ez a játékukon is meglátszott, és várhatóan fokozott becsvággyal küzdenek a továbbiakban az egyetlen ötkarikás helyért.

A magyar válogatott jó pozícióból rajtolt a középdöntôben, hiszen három pontot hozott magával a csoportküzdelmekbôl. Éppen ezért várható, hogy jó helyezést harcol ki a kontinensvetélkedôn.

Íme a középdöntô két csoportjának részletes mûsora:

I. csoport: kedden (a mérkôzések lapzárta után fejezôdtek be): Magyarország–Franciaország, Csehország–Németország, Szlovénia–Szerbia-Montenegró; szerdán: Csehország–Franciaország, Magyarország–Szerbia-Montenegró, Szlovénia–Németország; csütörtökön: Csehország–Szerbia-Montenegró, Magyarország–Németország, Szlovénia–Franciaország.

II. csoport: kedden: Svájc–Spanyolország, Svédország–Horvátország, Oroszország–Dánia; szerdán: Oroszország–Spanyolország, Svájc–Horvátország, Svédország–Dánia; csütörtökön: Svájc–Dánia, Svédország–Spanyolország, Oroszország–Horvátország.

A találkozók kezdési idôpontja sorrendben: este fél 6, fél 8, fél 10.

A középdöntôk után a csoportonkénti elsô két helyezett keresztbe játszik az elôdöntôben, a vesztesek a bronz-, a gyôztesek az aranyéremért találkoznak.

LAPZÁRTAKOR: Franciaország–Magyarország 29–21 (14–8)

(radványi)

A múlt hét végén elkezdôdtek az ifi csapatbajnokság küzdelmei is. A Szamosújvári SOMVETRA együttese Marosvásárhelyen szerepelt a helybeli Romgaz Elektromaros, a Medgyesi Gázmetán és a Székelyudvarhelyi Akarat Elevan ellen. Szoros küzdelem után az elsô helyen a házigazdák végeztek, 24 fával elôzték meg a SOMVETRA-t (2794, illetve 2770 fa).

Nagy József tanítványai közül a legjobban Laura Lungu (553 fa) és Romina Muresan (490 fa) szerepelt. A marosvásárhelyiek legeredményesebb játékosai az éppen Szamosújvárról eltávozott Laura Oltean (540 fa) és Ioana Vãidãhãzean (530 fa) voltak. Velük együtt bizonyára bajnokságot nyernének az üveggyáriak, de még így is esélyesek a címre.

A második fordulót e hét végén, ugyancsak a Maros menti város tekecsarnokban bonyolítják le.

(erkedi)

A fiúk hasonló vetélkedôjének elsô tornáját Aranyosgyéresen bonyolították le a hét végén. A több mint ötórás küzdelem után szinte minden újabb párosítás után változott az elsô három helyezett sorrendje.

A végsô sorrend: 1. Vajdahunyadi Kohász 2793 fa, 2. Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR 2755, 3. Petrillai Inter 2739, 4. Szatmárnémeti Unió 2603. Az elsô helyezett 4, a második 3, a harmadik 2, a negyedik 1 pontot kapott.

A bajnokság állása: 1. Inter 15 pont, 2. Sodronyipar-CFR 13, 3. Kohász 11, 4. Unió 10.

A torna legjobb eredményét a Kolozs megyei csapat válogatott játékosa, Kirizsán Albert érte el 560 fával,ôt a vajdahunyadi Fehér Zoltán 556 fával, a szatmárnémeti Adrian Osan 550 fával és a Sodronyipartól a régebbi csapatához, a Petrillához visszaigazolt Marius Codarcea 541 fával követte.

A következô tornát január 31-én, Vajdahunyadon rendezik.

(schmidt)

Mali kétgólos gyôzelmet aratott Kenya ellen, a 2002-es világbajnokságon negyeddöntôs Szenegál meglepetésre csak gólnélküli döntetlent ért el Burkina Faso ellen a Tunéziában zajló labdarúgó Afrikai Nemzetek Kupája B-csoportjában.

A Mali–Kenya mérkôzést Frederic Kanoute döntötte el. A csatárt klubja, az angol Tottenham Hotspur nem akarta elengedni a kontinensviadalra, mivel a csapat a kiesés ellen küzd a Premier League-ben. A 26 éves klasszis végül a nemzetközi szövetség (FIFA) nyomásának köszönhetôen vehet részt a tornán.

Eredmények:

B-csoport, 1. forduló: Mali–Kenya 3–1 (gól: Sissoko — 28., valamint Kanoute 63. és 81. perc, illetve Mulama — 58. perc) és Szenegál–Burkina Faso 0–0.

A labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó szervezet, az IFFHS által kiírt választáson a francia válogatottat irányító Jacques Santini lett 2003 legjobb szövetségi kapitánya.

A 51 éves tréner az elmúlt hat évet alapul véve a harmadik francia, aki az élen végzett a 84 ország szakemberei és újságírói körében végzett voksoláson: 1998-ban a világbajnok csapat mestere, Aimé Jacquet, 2000-ben pedig az Eb-gyôztes együttes kispadján ülô Roger Lemerre nyert.

A 2003-as versenyben Karel Brückner, a portugáliai kontinenstorna selejtezôjét veretlenül nyerô cseh válogatott kapitánya végzett a második, míg Sven-Göran Eriksson, az angol csapat svéd szakvezetôje a harmadik helyen.

Az 1996-ban életre hívott szavazáson ezúttal 21 edzô kapott voksot.

A szövetségi kapitányok 2003-as rangsora az IFFHS-nél: 1. Jacques Santini (Franciaország) 150 pont, 2. Karel Brückner (Csehország) 133, 3. Sven-Göran Eriksson (Anglia) 74, 4. Carlos Alberto Parreira (Brazília) 52, 5. Marcelo Bielsa (Argentína) és Giovanni Trapattoni (Olaszország) 43–43, 7. Winfried Schäfer (Kamerun) 42, 8. Aleksandrs Starkovs (Lettország) 33, 9. Morten Olsen (Dánia) és Luiz Felipe Scolari (Portugália) 31–31.

Zinédine Zidane, a Real Madrid és a francia válogatott labdarúgója egy torinói bíróság elôtt elismerte, hogy kreatint szedett, amikor a Torinói Juventus játékosa volt.

A kiváló futballista a volt klubja ellen doppingügyben folyó eljárás részeként tett vallomást. A szer, ami közvetve elôsegíti az izomtömeg növelését, az AFP szerint nem szerepel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tiltólistáján.

A torinói perben a Juventus vezetô orvosát, valamint az egyik elöljárót azzal gyanúsítják, hogy 1994 júliusa és 1998 szeptembere között rendszeresen doppingszerrel látták el a csapat játékosait.

Zidane 1996-tól 2001-ig állt a torinói klub alkalmazásában.

Szurkolók, játékostársak virrasztották át Fehér Miklós koporsója mellett az éjszakát a Benfica stadionjában emelt, kivilágított ravatalozóban.

A koporsót a lisszaboni Luz futballstadion fôbejáratánál emelt alkalmi búcsúhelyen a megrendült csapattársak egy csoportja helyezte el: Hélder, Argel, Nuno Gomes, Zahovics, Miguel és Simao — írta keddi beszámolójában az EFE spanyol hírügynökség.

Már eddig is ezrek vettek végsô búcsút a vasárnap elhunyt magyar labdarúgótól, akinek emlékét azzal is szeretné méltóképpen megörökíteni a portugál elitklub, hogy — amint azt Luis Filipe Vieira, a Benfica elnöke bejelentette: visszavonultatják Fehér 29-es mezét, ilyen számot többé senki sem visel a csapat játékosai közül.

A hétfôi, négy és fél órás boncolás során nem sikerült meghatározni, pontosan mi okozta Fehér halálát. Az AFP francia hírügynökség a portugál legfôbb ügyész tájékoztatására hivatkozva arról számolt be, hogy az orvosok semmilyen sérülésnek, károsodásnak nem találták nyomát. A végleges diagnózis várhatóan a szövettani vizsgálatok eredményének ismeretében születik majd meg.

Egy portugál törvényszéki orvosszakértô kételyeit fejezte ki azzal a feltevéssel kapcsolatban, hogy szívproblémák okozták Fehér Miklós vasárnapi tragédiáját Guimaraesben.

— Bármilyen szívrendellenesség a boncolás során szabad szemmel is észrevehetô lett volna. Valami más lehet a dolog mögött — jelentette ki Pinto da Costa, hozzátéve: a tavaly szintén a pályán elhunyt kameruni Marc-Vivien Foénál azonnal megállapították, hogy szívmegnagyobbodás okozta a halálát.

A nyári Európa-bajnokságnak otthont adó országban tovább borzolja a kedélyeket, hogy Fehér Miklós beszállítása elôtt néhány órával áramszünet volt a guimaraesi kórházban, a tartalékgenerátor pedig nem mûködött.

— Szerencsére akkor éppen nem kellett senkit mesterségesen lélegeztetni — mondta az egyik orvos.

Fehér Miklós névjegykártyája
Született: Tatabánya, 1979. július 20.

Magasság/súly: 186 cm/84 kg.

Végzettsége: érettségi.

Poszt: középcsatár (jobb lábas).

Elsô NB I-es mérkôzése: 1995/1996-os szezonban a Gyôr–Debrecen (1–3), 12 percet játszott

Utánpótlás válogatottak: 48 mérkôzés/18 gól.

A-válogatott: 25/7.

Csapatai: Rába ETO, FC Porto, SC Salgueiros, SC Braga, Benfica Lisszabon.

Sikerei:

— 1997 legjobb ifjúsági játékosa;

— Bragával 4. helyezés és házi gólkirályi cím;

— Salgueirosszal 5. helyezés és házi gólkirályi cím;

— mesterhármas a válogatottban (Litvánia–Magyarország 1–6, 2000. október 11.);

— 2001-ben legjobb utánpótlás játékos, Puskás Ferenc-díj

— portugál bajnoki cím

— kétszeres Portugál Szuperkupa-gyôztes.

Kilencvenéves korában elhunyt Leónidas da Silva, a brazilok legendás labdarúgója, aki az 1938-as világbajnokságon gólkirály lett.

Az Alzheimer-kórban szenvedô egykori csatár életének utolsó tíz évét egy Sao Pauló-i kórházban töltötte.

A brazil csapattal bronzérmes Leónidas a 66 évvel ezelôtti világbajnokságon 7 gólt szerezve elôzte meg az egyformán öt gólos Sárosi Györgyöt és Zsengellér Gyulát, illetve a magyarok ellen világbajnoki címet szerzett olasz válogatott legjobbját, Silvio Piolát.

A címvédô Andre Agassi és a világelsô Justine Henin-Hardenne bejutott a Melbourne-ben zajló ausztrál nyílt bajnokság elôdöntôjébe.

A 4. helyen kiemelt amerikai sztár rendkívül magabiztosan nyerte az elsô játszmát a francia Sebastien Grosjean (9.) ellen, s a másodikban is 2:0-s vezetésre tett szert, amikor ellenfele ágyéksérülés miatt feladta a találkozót.

A Kapros Anikót a nyolcaddöntôben búcsúztató kolumbiai Fabiola Zuluagának még ennyi idôt sem kellett töltenie a pályán, ugyanis a 4. helyen rangsorolt Amelie Mauresmo hátizom-sérülés miatt nem állt ki a találkozóra.

Az amerikai Lindsay Davenport az elsô játszmában már 4:0-ra és 5:2-re is vezetett az elsô helyen kiemelt Henin-Hardenne ellen, de a belga játékos kiegyenlített. Ezután Davenportnak három szettlabdája volt, de egyik lehetôséggel sem élt, alapvonalról biztosnak tûnô helyzeteket sem tudott értékesíteni. A második játszmában már biztosan nyert a végsô sikerre is esélyes Henin-Hardenne.

A tavaly elôdöntôs Andy Roddick számára ezúttal a negyeddöntô jelentette a végállomást. Az elsô helyen kiemelt amerikai csillagot — aki eddig még játszmát sem vesztett Melbourne-ben — a csuklósérülés miatt nyolc hónapot kihagyó Marat Szafin búcsúztatta ötjátszmás, 3 óra 23 perces csatában. A 2002-ben finalista orosz klasszis ezzel méltóan ünnepelte 24. születésnapját, s a legjobb négy között Agassival találkozik.

Eredmények, negyeddöntôk:

Férfi egyes:

Agassi (amerikai, 4.)–Grosjean (francia, 9.) 6:2, 2:0-nál Grosjean feladta és Szafin (orosz)–Roddick (amerikai, 1.) 2:6, 6:3, 7:5, 6:7 (0), 6:4; a további mûsor: Roger Federer (svájci, 2.)–David Nalbandian (argentin, 8.), Hisam Arazi (marokkói)–Juan Carlos Ferrero (spanyol, 3.).

Nôi egyes: Henin-Hardenne (belga, 1.)–Davenport (amerikai, 5.) 7:5, 6:3 és Zuluaga (kolumbiai, 32.)–Mauresmo (francia, 4.) — játék nélkül; a további mûsor: Kim Clijsters (belga, 2.)–Anasztaszija Miszkina (orosz, 6.) és Patty Schnyder (svájci, 22.)–Lisa Raymond (amerikai, 25.).

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -