2004. január 31.
(XVI. évfolyam, 24. szám)

Markó Bélával, az RMDSZ elnökével találkozott elsôként Bukarestben Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, aki a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság esetleges közös megrendezésérôl kezd tárgyalásokat a román fôvárosban. A magyar miniszter megbeszélést folytatott Adrian Nãstase román miniszterelnökkel, Octavian Morariuval, a Román Nemzeti Sportügynökség elnökével és Mircea Sanduval, a Román Labdarugó-szövetség vezetôjével.

Az RMDSZ székházában a magyar sajtó képviselôi elôtt, kérdésre válaszolva, Gyurcsány Ferenc megismételte: a kormány segíteni szándékozik a magyar közösséget az európai integrációra való felkészülésben. A romániai magyarok csak akkor lesznek képesek megmaradni szülôföldjükön, ha ott sikert érnek el, ha úgy látják, hogy életük biztonságban van. Ehhez képzésre, támogatásra van szükségük — mondta.

A miniszter tájékoztatta partnerét: Magyarországnak az idén lesznek forrásai arra, hogy különösen a fiatal korosztályok számára képzést tartsanak a vállalkozások és az üzleti élet területén. A miniszter világossá tette a magyar kormány álláspontját: a magyar közösségnek az az érdeke, hogy továbbra is erôs és egységes politikai képviselete legyen. Hiszen ennek köszönhetôen volt képes arra, hogy a közösség számára fontos szabályok, törvények szülessenek Romániában.

Markó Béla a sajtónak kifejtette: jelképes jelentôségû, hogy a magyar ifjúsági és sportminiszter most

Bukarestben közös sportrendezvényrôl tárgyal. Hiszen nem elegendô, ha csak a politikai érdekek kötik össze a két országot, ennél talán fontosabb, ha a kultúrában, a közéletben és a sportban is együttmûködnek. Ha Magyarországot és Romániát e területeken közelíteni lehet egymáshoz, az a romániai magyarság javát is szolgálja.

Markó fontosnak nevezte, hogy a magyar gyermek-, ifjúsági és sporttárcának minél szorosabb kapcsolata legyen az RMDSZ-szel. A miniszter korábbi látogatása alkalmával már megegyeztek abban, hogy néhány területen szorosan együttmûködnek. Pénteken elsôsorban az európai integrációs felkészülésrôl beszéltek. Markó szerint a megfelelô szintû képzés versenyképessé, nyertessé teheti a romániai magyar fiatalságot az európai uniós felkészülés során.

Adrian Nãstase Szinaján fogadta a magyar minisztert
A román miniszterelnök pénteken Szinaján találkozott Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszterrel és kijelentette: reméli, hogy megoldják az aradi Szabadság-szobor helyzetét.

A magyar politikussal a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság esetleges közös — román–magyar — megrendezésérôl folytattak tárgyalásokat.

A szûk körû, közvetlen és nyílt hangvételû megbeszélésen jelen volt Füleki András helyettes államtitkár, Keszthelyi András, a magyar miniszter kabinetfônöke és Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete is.

Gyurcsány Ferenc elmondta: látogatását felhasználta arra, hogy néhány politikai kérdést is áttekintsen a román féllel. Nãstase felvázolta vendége elôtt országa belpolitikai helyzetét. Kedvezôen értékelte a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti jelenlétét, sikeresnek ítélte azt az együttmûködést, amelyet a román kormánypárt az elmúlt három esztendôben alakított ki a romániai magyarok érdekképviseleti szervezetével.

A magyar miniszter elmondta Nãstasénak: miközben a két ország kapcsolataiban sok területen elôrelépés tapasztalható, alapvetôen rendezett a viszony, vannak megoldatlan kérdések is, mint amilyen az aradi Szabadság-szobor ügye. Gyurcsány elmondta: Magyarország számára csalódást és keserûséget jelent, hogy tavaly ôsszel felfüggesztették az aradi vértanúk emlékét idézô szoborcsoport felállításának elôkészítô munkálatait.

Nãstase ezt tudomásul vette, és elmondta, hogy reménykedik a probléma megoldásában.

Ami a labdarúgó Európa-bajnokság megrendezésének esetleges közös megpályázását illeti, Nãstase hangsúlyozta: a magyar javaslat megfontolásra és további vizsgálatra érdemes, a román kormány mindenesetre megadja hozzá a szükséges politikai támogatást.

Gyurcsány errôl Octavian Morariuval, a Román Nemzeti Sportügynökség elnökével is tárgyalt a pénteki nap folyamán.

A tárgyalások során egyetértés volt abban, hogy a következô hónapokban szakértôknek kell megvizsgálniuk, megvannak-e a szükséges feltételek a közös pályázathoz.

A tavalyinál kisebb költségvetésbôl gazdálkodhat idén a Kolozs Megyei Egészségügyi Biztosító Pénztár, derült ki az intézmény tegnapi sajtóértekezletén ismertetett adatokból. A háziorvosokhoz feliratkozott páciensek listájával kapcsolatos, országos szintû probléma miatt tovább folytatják ezeknek a névjegyzékeknek az ellenôrzését, az ismétlôdések kiszûrése és elkerülése végett, mondta Daniel Horvath sajtószóvivô.

A 2004. évi társadalombiztosítási törvény elfogadása után jóváhagyták a kolozsvári biztosítópénztár jövô évi költségvetését is, amely sajnos szegényebbnek bizonyult az elmúlt évinél. Míg 2003-ban az orvosi szolgáltatásokra és gyógyszerellátásra 2595 milliárd lejjel rendelkeztek, 2004-ben már csak 2312 milliárd lej lesz a pénztár évi költségvetése. Ennek oka nem annyira az egyszerû pénzmegvonás, inkább a pénz ésszerûbb elosztása eredményezte a "látszólagos" csökkenést, derül ki a hivatal tájékoztatóanyagából. A gyógyszerellátásnál ugyanis figyelembe vették az áfa 9%-os csökkentését, és emiatt az erre a fejezetre szánt pénzt is megfelelôképpen csökkentették, az elmúlt évi 285,9 milliárd lejrôl 280,9 milliárd lejre. Az egészségügyi programokra ezentúl országos szinten kell versenytárgyalást folytatni, és nem a megyei pénztárak finanszírozzák ezt a fejezetet. Ezért szerepel ennél a fejezetnél 36,4 milliárd lej a tavalyi 109 milliárd lej helyett. Emelték azonban a fogászati ellátásra és az otthoni egészségügyi gondozásra szánt pénzösszeget: elôbbit 25 milliárdról 26 milliárdra, utóbbit pedig 67 millióról 2,3 milliárdra.

A pénztár folytatja a háziorvosi listákra feliratkozott páciensek névsorának ellenôrzését, amelynek során sikerült kiküszöbölni az ismétlôdéseket. Sok esetben az okozta a problémát, hogy egy biztosított személy két háziorvoshoz iratkozott, akik viszont különbözô pénztárral kötöttek szerzôdést. A minden biztosítási pénztár szintjén végzett ellenôrzés 429 875 ismétlôdést mutatott ki ilyen okokból, ebbôl 244 629 esetben a biztosított személyek két megyében is feliratkoztak egy-egy háziorvoshoz. A biztosított minôség, tehát a biztosítási járulék fizetésének folytatódó ellenôrzése kapcsán a pénztár hangsúlyozta, hogy nem a páciensek kizárása, hanem csupán ellenôrzése volt a cél, azzal a szándékkal, hogy az érintettekben tudatosuljon a biztosított minôség jelentôsége.

(i)

Nagy port vert fel a napokban az Audiovizuális Tanács (AT) azon határozata, miszerint ez évtôl kezdve a honatyák nem vezethetnek sem információs, sem talk show-jellegû mûsorokat az elektronikus sajtóban. Adrian Pãunescu SZDP-szenátor, aki a Realitatea TV egyik mûsorát vezeti — és aki egyben a szenátus kulturális bizottságának elnöke is — olyannyira felháborodott ezen, hogy beperelte az AT-t, valamint ennek elnökét, Ralu Filipet. Pãunescu szimbolikus értékû kártérítést: két lejt követel az intézménytôl. Az AT viszont nem enged a 48-ból: amennyiben elvesztik a pert, testületileg lemondanak — nyilatkozta a Szabadságnak Gáspárik Attila alelnök. (Részletek a 4. oldalon)

Két aprócska teremben, csöpp asztaloknál, kicsi székeken tizenegynéhány apróság lesi az óvónéniket. A fele van jelen a csemetéknek, mert az influenzajárvány miatt sokan otthon sóhajtoznak az óvoda után. Éppen tízóraihoz készülôdnek, a kiflik, almák már ott sorakoznak az asztalkákon. Elôtte azonban közösen énekelnek, imádkoznak, és kis kacsóikat összefonva kívánnak egymásnak jó étvágyat. Mindez a Csemete Református Óvodában történik, ahol hitben nevelik a kicsinyeket.

Dr. Lészai Lehel lelkipásztor, az intézmény igazgatója bízvást állíthatja, hogy Isten kegyelmébôl indult az óvoda. Az elején semmi sem volt a szükség és igény felismerésén túl, de mára már kinôtte magát az óvoda, és ha minden a tervek szerint halad, akkor hamarosan napközis program szerint mûködhet. Hosszú út vezetett idáig.

— Egy mezôségi faluban szolgáltam 93-ban, ahol az óvoda összeomlott, illetve beszakadt a tetôszerkezete — meséli a lelkész. — Akkor holland segítséggel a templom mellé építtettünk egy európai színvonalú református óvodát. Aztán visszaköltöztünk Kolozsvárra, és azt tapasztaltuk, hogy itt még nagyobb szükség van református óvodára, hiszen jóllehet a középiskolában volt vallásoktatás, óvodai szinten azonban nem mûködött. Feleségem a tanügyben dolgozott, és gyakran nehézségei adódtak, amikor vallásórát szeretett volna tartani, ezért úgy gondoltuk: létre kellene hoznunk egy református óvodát. Ez hosszú idôbe telt, hiszen nem volt hová, kivel, mibôl felépíteni. Végül 97-ben sikerült bérelni egy termet, vásároltunk felszerelést, így indult Kolozsváron és Erdélyben az elsô református óvoda. Már az elsô napon azt láttam, hogy összegyûlt tizennyolc gyermek, akik azelôtt nem ismerték egymást és az óvónôket sem, de amikor délben jöttek utánuk a szülôk, nem akartak hazamenni. Úgy gondoltuk, ez jó kezdet, igény mutatkozik a református nevelésre. Innen léptünk tovább, megépítettük, berendeztük ezt a két termet, ahol most is vagyunk. Hat éve itt folyik az oktatás. Tartunk vallásórákat, a gyermekek közösen imádkoznak étkezés elôtt és után. Ugyanakkor nem hanyagoljuk el a többi foglalkozást sem, mindent tanítunk, amit más óvodák. Van idegen nyelv, zeneoktatás, hangszeroktatás és számítógépes alapismeretek elsajátítása. Nálunk azonban nagyon fontos a minôségi nevelés. Mi úgy tanítjuk ezeket a gyermekeket, hogy akárhová is kerüljenek, megállják a helyüket a társadalomban és az egyházban.

— Hogyan alakult a gyermekek létszáma az évek során?

— Évrôl évre növekedett a létszám. Most huszonhatan vannak, és még többen is lehetnének. Ezt a két termet azonban már kinôttük, többen itt nem férnének el. Két csoportban folyik az oktatás, két óvónôvel. Egyikük a feleségem, Lészai Emôke, a másik Ruzsa Enikô. Ô nemrég végezte a tanítóképzôt. Mindketten nagyon lelkesen és hozzáértéssel végzik a munkájukat, amely hivatásuk is. Úgy gondoltuk, nem szabad a csoportokon belül a gyermekek számát túlságosan megnövelni, mert az a minôségi oktatás kárára menne. Nagyon fontos, hogy a csoportokban megfelelô számú gyermek legyen, hiszen mindegyikük különbözô adottságokkal bír, amelyekre oda kell figyelni, és személyre lebontva fejleszteni.

— Mi a lényegi különbség a Csemete, illetve egyéb óvodák programja között?

— Már az ötlet is úgy született meg, hogy több óvodában is jártunk, és nagyon sokszor azt láttuk: megvan ugyan a jóindulat az óvónôkben, de az anyagiak hiánya miatt sok mindent nem tudtak megvalósítani. Vagy nem megfelelô képesítéssel végezték a munkát, illetve olyan rendszerben szereztek óvónôi oklevelet, amikor teljesen másként gondolkodtak a gyermeknevelésrôl. Sokfelé jártunk tanulmányúton, különbözô országokból hoztuk haza a jó ötleteket, a gyermekorientált pedagógiát. Ez gyakran feszültséget keltett, ha állami óvodában valami újat próbáltunk megvalósítani. Ezért is éreztük úgy, hogy talán új óvodát kellene indítani. A különbség szerintem a hozzáállás kérdése. Mi úgy látjuk, hogy ez jövôépítés. Olyan embereket szeretnénk nevelni, akik tíz-húsz év múlva átveszik majd a helyünket, és nem mindegy, hogy milyenek lesznek, milyen nemzedék fog felnôni. Ahhoz, hogy minôségi emberek legyenek, nem elég az elemiben vagy középiskolában nekifogni a nevelésnek, hanem az óvodában kell elkezdeni. Sôt, a nevelés a családban kezdôdik, és csak utána folytatódik az óvodában. A mostani gazdasági helyzet miatt azonban egyre több családban nincs idô foglalkozni a gyermekekkel, ezért az óvoda, iskola sokkal többet át kell hogy vállaljon ebbôl a szerepbôl. Úgy gondoljuk: ha azt akarjuk, hogy egy jobb társadalom jöjjön létre, akkor a hozzáállásunkon, az oktatás minôségén kell változtatni. Szerintem akkor lesz jobb életben részünk, ha megváltozik a mentalitásunk. Igaz, hogy mindennek csak egy kis szelete az óvodánk, de az elmúlt évek alatt mégiscsak több mint száz gyermek került innen elemibe, és reméljük, hogy ezek a gyermekek olyan egészséges keresztyén hittel fognak felnôni, amellyel meg tudják majd állni a helyüket az élet bármely területén. Így talán tudunk változtatni a jövôn.

— Figyelemmel követik azt, hogy az innen kikerült gyermekek hogyan boldogulnak késôbb?

— Az egyik nagy gond az, hogy még nem indult be a tavaly beharangozott református elemi. Szó volt arról, hogy indul, végül állami támogatás hiányában elmaradt, pedig fontos lenne, hogy ezek a gyermekek ilyen iskolában folytassák tanulmányaikat. Az egyedüli kivételt a tóközi Montessori elemi iskola jelenti, de ott csak egy-egy osztály mûködik kislétszámmal. Mindannyian nem tanulhatnak ott tovább. Sokan kerülnek be az Apáczai-, Báthory- vagy Brassai-líceum elemijébe, a pedagógusok nagyon elégedettek velük.

— Milyen szakaszban van most az óvoda?

— Négyórás oktatással mûködünk, fél kilenctôl egy óráig. Tovább kell lépnünk azonban, hogy megfeleljünk a mostani követelményeknek. A szülôkkel beszélgetve ugyanis azt tapasztaljuk, hogy változott a munkaidejük. Az utóbbi idôben egyre több fiatal szülô dolgozik kilenc órától délután ötig, tehát sokszor gondot jelent a gyermekek hazavitele. Ezért sokan felvetették, hogy jó lenne nyolcórás óvodát, napközit létesíteni. Ennek azonban jelentôs akadályai vannak, hiszen ebben az esetben étkeztetni kell a gyermekeket (ehhez az egészségügyi rendôrség három külön konyhát követel), altatni kell ôket, ami szintén külön termet igényel, tehát új struktúrában kell dolgoznunk. Úgy éreztük, meg kell felelnünk ennek a kihívásnak: napközit építünk nagyobb termekkel, nyolcórás oktatással, több gyermek számára.

— Ez nyilván hatalmas anyagi megterhelést jelent.

— Évek óta gyûjtjük a pénzt erre, most azonban a tényleges elhatározással együtt több úton is igyekszünk pénzt szerezni. Elôször a szülôkkel beszéltünk errôl, majd az Erdélyi Református Egyházkerülethez fordultunk segítségért. A külföldi támogatók közül sokan úgy vélekednek: akkor lennének készek támogatni, ha látnák, hogy van itt egy erôs bázis, helyi vállalkozók, akik segítenek, ezért szerveztünk egy jótékonysági estet. Meghívtuk a szülôket, üzletembereket, mûvészeket, politikusokat, akikrôl úgy éreztük, szívügyük a református óvodai oktatás, és felkértük ôket, lehetôségeikhez mérten támogassák ezt az ügyet. Meglepôen sokan válaszoltak meghívásunkra, és elképzeléseinket túlszárnyalóan karolták fel ügyünket. Isten nem sejtett kapukat nyitott meg, mert az ô keze most sem rövidült meg. A helyi támogatókon kívül Hollandiában, Svájcban is vannak gyülekezetek, amelyek készek anyagilag mellénk állni. A tervezôiroda elsô becslései szerint mintegy 75 ezer euróból lehetne tetô alá hozni egy korszerû épületet. Jelenleg az összegnek több mint a fele megvan, továbbra is várjuk tehát a támogatásokat. Ígéretek vannak, hogy egyre többen bekapcsolódnak majd a munkába. Ha meglenne a teljes összeg, akkor a nyár folyamán el is készülhetne az épület, és ôsszel már ott kezdhetnénk a napközi oktatást. Ha nem sikerül összegyûjteni idén a teljes összeget, akkor is felépítjük az óvodát, és megpróbáljuk legalább a földszintet berendezni, hogy egy csoportot indíthassunk ott napközis programmal, itt pedig megmaradna a négyórás csoport.

— A segítô szándékú emberek hová fordulhatnak?

— Közvetlenül az óvodába, a Párizs utca 13. szám alá, vagy el lehet érni minket a csemete@pcnet.ro e-mail címen is, esetleg az 594 928-as, 0745 518041-es telefonszámokon. Sokféleképpen lehet segíteni, akár pénzzel, akár önkéntes munkával. A kérdés csak az, megvan-e bennünk a jóindulat, elindít-e Isten, és engedünk-e ennek az indításnak, hogy segítsünk egy olyan ügyet, amely véleményem szerint közügy.

Lészai Emôke óvónénit nehezen nélkülözik az éppen gyurmázó csöppségek, néhány dalocska után mégis sikerül beszélgetnünk. Megtudom, hogy a napi programot akár a gyerekek maguk is alakíthatják, ha valamilyen elôre nem tervezett esemény következik be. Amikor arról érdeklôdöm, hogy a gyermekek részérôl milyen visszajelzéseket kap, az óvónéni elmeséli: az egyik hétéves kisfiút határozott kérésére a szülei a Hajnal negyedbôl egyedül engedték el az óvodába. Amikor a gyermek megérkezett, azt mondta az óvónéninek — Kicsit féltem, de imádkoztam az úton, hogy ideérjek.

Látva az elégedetten csillogó és a fotós kolléga készüléke láttán tágra nyíló szempárokat, hallgatva a mosolygós énekszót, biztosak lehetünk benne: a csemetéknek jó ide megérkezni.

Sándor Boglárka Ágnes

Egyik fô támogatónk, az Apáczai Csere János Líceum díszterme adott otthont a Szabadság jutalomsorsolásának, amelyen negyedévi és egyhavi hûséges elôfizetôinket, valamint rejtvényfejtô olvasóinkat díjaztuk.

Amint már tegnapi lapszámunkban közöltük, az idei elsô negyedévi elôfizetôi nyereménysorsolás fôdíját, a 10 millió lejes vásárlási utalványt Somogyi Gyula (Kolozsvár, Fântânele 57/5.) nyerte, jutalma az, hogy a Vitacom Electronics szaküzleteiben a fent említett összegre vásárolhat távirányítók, háztartási gépek hozzávalói és alkatrészei, elemek, akkumulátorok, töltôk, audio-, video- és számítógépkábelek, kézi szerszámok és multiméterek gazdag választékából. A negyedévi jutalomsorsoláson továbbá Nagy János (Ploiesti 27.) 500 ezer lejes szakorvosi vagy laboratóriumi vizsgálatot, Fábián Kurkó Andrea (Kisbács 1.) pedig képeslapos falinaptárt nyert.

Támogatónkról megtudtuk, hogy a Vitacom nemsokára a központban is üzletet nyit, olvasói bemondás szerint a Szentegyház utca 4. szám alatt. A helyszínen megjelent másik szponzorunk, a falinaptár készítôje, Fodor András elmondta magáról, hogy foglalkozása képeslapgyûjtô, 43 éve ûzi ezt a hobbit, két könyvet adott ki eddig. Jövôre is szándékszik falinaptárt készíteni, háromnyelvût, és az utolsó oldalakon kibôvíti a kivágható és felhasználható képeslapkészletet. Mostani képeslapos naptára drágább és olcsó változatban a Rôser-könyvesboltban és a Kriterion-galériában kapható.

Egyhavi elôfizetési pályázatunk sorsolásának fôdíját, 500 ezer lejes szakorvosi vagy laboratóriumi vizsgálatot Horváth Anna (Kolozsvár, Fântânele 63–65/64.) nyerte. A további sorrend: 2. Kiss Margaréta (Györgyfalvi/Brâncusi 202/13.) — képeslapos falinaptár; 3–12. Szôcs Judit (Decebal 72.), Kiss József (Detunata 13/22.), Socaciu Lendvai Krisztina (Postakert / Cuza Vodã 8.), Jászfalvy Károly (Godeanu 10/31.), Király Ernô (Partizanilor 86.), Major Ferenc (Bãita sétány 6/19.), Benedek Julianna (Kossuth 37/34.), Finta Adalbert (Torda, Simion Bãrnutiu 27.), Márton Csaba (Kalotadámos 14.) és Ferencz Árpád (Rosiori 14.) — gyógynövény alapú kozmetikumcsomag; 13. Szôke Gyula (Bizusa sétány 4/5.) — gyógyászati termékek (Scholl-csomag); 14. Pál Irén (Békás 17.) — gyógyászati termékek.

Az említetteken kívül támogatónk volt még a Provitam magán rendelôház és laboratórium, a Cosmetic Plant és a Fantastik (Scholl-képviselet). Mindannyiuknak köszönjük!

Ugyancsak az Apáczai-líceumban sorsoltuk ki decemberi rejtvénypályázataink díjait. A Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazinnal közösen megszervezett versenyre a Szabadságban hetente megjelenô feladványokat, két hagyományos keresztrejtvényt és egy Plusz egy vicc típusú rejtvényt kellett megfejteni, amit — lehetôségek szerint — ki lehetett egészíteni a Corvina által támogatott Rejtvényturmix címû kiadványban megjelenttel.

Összesen 162 pályázat érkezett be, 21-en fejtették meg helyesen mind a négy, 88-an pedig csak a Szabadságban megjelent három rejtvényt, 53-at kellett kizárni különbözô hibák miatt.

A Szabadságban megjelent rejtvények helyes megfejtései: 1. forduló: ...a pirosító kedvû oda már / Oly váratlanul, ahogy érkezett. 2. forduló: Azt az ösztönt, amely hazánkhoz köt, akkor érezzük a legerôsebben, amikor távol vagyunk tôle! 3. forduló: És mikor fogja megtudni?

A nyertesek névsora:

Négy rejtvény: 1. Levey Ferenc (Árpád/Traian 91/11.) — videokazetta; 2–5. Bajka Pál (Horea 18–20.), kétszer Kiss Ildikó (Fôtér 5.) és Levey Ferenc (Árpád 91/11.) — ajándékkönyv.

Három rejtvény: 1–2. Zsakó Erzsébet (Mãcinului 6.) és Pál Irén (Békás 17.) — Szabadság-elôfizetés; 3–10. Barta Márton (Bucium 11/28.), Knobloch Enikô (Jugoszlávia 22.), Kalányos Albert (Fântânele 63–65/251.), Szarka Ilona (Mãrãsesti 53.), Zsakó Magdolna (Indepentei 1/6.), Eszes Andrea (Kalányos 2/265.), Okos Erzsébet (Piersicului 34.) és Kardos Rozália (Padin 28/11.) — ajándékkönyv.

NYEREMÉNYEINK TÁRGYAK VAGY SZOLGÁLTATÁSOK, ELLENÉRTÉKÜKRE VISSZA NEM VÁLTHATÓK!

A díjak átvehetôk a szerkesztôségben a könyvelôségen hétfôtôl kezdve naponta 10–16 óra között.

Hagyományos módon cukorkával jutalmaztuk a sorsolásban segítô gyerekeket.

Tombolasorsolásunkon a teremben lévôknek is adtunk díjakat, két képeslapos naptár és Szabadság-évkönyvek leltek gazdára. Fodor András meglepetést tartogatott a végére: senki sem távozott jutalom nélkül, mindenki kapott egy hat darabból álló képeslapcsomagot.

Izgalmakat oldandó, mûsor is kiegészítette a sorsolás közötti idôszakokat: Laczkó Vass Róbert énekelt, Incze G. Katalin zongorán kísérte. A mûvészi elôadás elsô részében Laczkó debütált Papagenó áriájával Wolfgang Amadeus Mozart: Varázsfuvola címû mûvébôl, a második részben a Koldusoperából hangzott el Bicska Maxi nevezetes belépôje, míg zárásként "monoperettek", Incze G. Katalin szerezte slágerek hangzottak el, mégpedig a Nem sikerült címû és a János Vitéz alapján a király dalának felújított változata. A közönség nagy tetszéssel fogadta az eredeti és magas színvonalon tálalt mûvészi produkciót.

A jutalomzuhatag mellett nagyon jól szórakozott a mintegy félszáz jelenlevô. Ehhez hozzájárultak a szervezésben és a szórakoztató lebonyolításban elöljáró munkatársaink is, akik még egy önkéntes érdeklôdô egyetemi hallgató segítségét is élvezhették. Mindannyiuknak köszönhetôen hangulatos délutánt zárhattunk az Apáczai-líceum dísztermében.

P. J. A.

Február elejétôl kezdôdôen március végéig tanárok és diákok egyaránt négyféle támogatást pályázhatnak meg a magyar állam folyósította alapokból. A támogatások egy része a magyarigazolványhoz, illetve az oktatói kártyához, pedagógusi, valamint diákigazolványhoz kötött, de a legjelentôsebb, fejenkénti 20 ezer forint értékû oktatási-nevelési támogatásban minden olyan 18. évét be nem töltött iskolás részesülhet, aki magyarul tanul.

— A körülbelül 150 ezer személyt érintô támogatásokhoz pályázás útján lehet hozzájutni — tájékoztatta a Szabadságot Székely István, a státustörvény végrehajtásáért felelôs központi tájékoztatási iroda vezetôje. A 20 ezer forintnak megfelelô oktatási-nevelési támogatás az általános vagy középfokú oktatási intézményben magyarul tanuló diákokat illeti, meg akik nem töltötték be a 18. életévet. A segítséget azok a moldvai csángómagyar gyerekek is megkaphatják, akik vállalták, hogy a magyar nyelvet is tanulják. A fenti feltételeknek eleget tevô diákok emellett 2400 forint értékben tankönyv- és taneszköz-támogatást is kaphatnak. Tekintettel arra, hogy a törvény felsô határként a 18 évet szabja meg, a támogatástól elesnek a 13. osztályosok, a posztliceális oktatásban részt vevôk, azok az utolsó éves gimnazisták is, akik csak hétéves koruktól mentek iskolába, mert ôk már nagy valószínûséggel betöltötték a 18 évet, valamint azok a 6 évtôl iskolát elkezdô diákok, akik február 2-ig nagykorúvá válnak.

A harmadik támogatástípus az egyetemi hallgatókat érinti, akik 2800 forint értékû támogatásban részesülhetnek. A törvényes elôírások szerint az egyetemistáknak ahhoz, hogy megkaphassák a hallgatói tankönyv- és jegyzettámogatást, a következô feltételeknek kell eleget tenniük: romániai felsôfokú oktatási intézményben, részlegesen magyarul, vagy teljesen magyar nyelven kell tanulniuk. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb kolozsvári egyetemista megkaphatja a támogatást. Kimaradnak viszont azok, akik például az agronómián, a konzervatóriumban, vagy Bukarestben végzik tanulmányaikat. Az adatlapok beszerezhetôk a kolozsvári székhelyû Iskola Alapítványnál, az RMDSZ helyi szervezeteinél, illetve az RMDSZ tájékoztató irodáiban. Az alap- és középfokú iskolások esetében a szülôknek kell pályázniuk, ezért a pályázati ûrlapot saját településén kell keresniük, míg az egyetemistáknak ott, ahol tanulnak. Az egyetemisták a Kolozsvári Magyar Diákszövetség Petôfi (Avram Iancu) utcai székházában is hozzájuthatnak az ûrlapokhoz. A pályázás idôszakát február 2. és március 30. közötti idôszakra tûzték ki.

A negyedik pályázati típus a pedagógusokra vonatkozik, akik évenként kötött felhasználású támogatásként évi 14 ezer forint értékben vásárolhatnak szakirodalmat. A törvény szakirodalomként könyvet, tankönyvet, jegyzetet, folyóiratot és elektronikus ismerethordozókat jelölt meg. A szakkönyvvásárlási kedvezmény azon kedvezménytörvény hatálya alá tartozó személyekre vonatkozik, akik a magyar igazolvánnyal és idén felújított pedagógus igazolvánnyal és oktatói kártyával rendelkeznek. Ezért nem kell pályázni, de a kérelmezôknek továbbítaniuk kell Magyarországra egy adatvédelmi nyilatkozatot, amivel hozzájárulnak, hogy személyes adataikat a magyar Könyvtárellátó Közhasznú Társasághoz irányítsák. A január 30-tól küldhetô adatvédelmi nyilatkozatot külön formanyomtatványon töltik ki és írják alá, majd azt az Országos Közoktatási Értékelési- és Vizsgaközpont címére (1054 Budapest, Báthory utca 10.), vagy a 36-1-474-7030 faxszámra. A hozzájárulást a nyilatkozat beérkezésétôl számított 2-3 hét után lehet igénybe venni. Az adatvédelmi nyilatkozat letölthetô a magyar oktatási minisztérium honlapjáról (www.om.hu) is.

A 14 ezer forint értékû támogatást az igénylôk nem pénzben kapják, hanem ekkora értékben vásárolhatják le a támogatást. A kedvezményt nem muszáj személyesen felvenni, de egy meghatalmazott legfeljebb két személynek veheti át a kedvezményét. A jogosultak dolgát kissé megnehezíti az, hogy a pénzt kizárólag két helyen: Budapesten, a földalatti Kossuth téri megállójánál lévô Kódex Könyváruházban, illetve a szegedi Kazinczy Ferenc Könyvesboltban lehet csak elkölteni. A szakkönyvvásárlást is el lehet intézni meghatalmazott révén. A meghatalmazás formanyomtatványa is letölthetô az oktatási minisztérium honlapjáról.

A támogatások többségérôl lapunkban hétfôtôl kezdôdôen további részletek olvashatók.

B. T.

A BRETTER GYÖRGY IRODALMI KÖR február 2-i, hétfôi összejövetelének meghívottja Boros Loránd. A Beszélgetés a cigányzenérôl vitaindítóját Bréda Ferenc tartja. A rendezvény este 7 órakor kezdôdik a Virág utca 17. szám alatti Bulgakov Kávéház pincéjében.

AZ ARANYOSGYÉRESI TÉLI NÉPFÔIKOLA elôadásait február 2–6. között hallgathatják meg az érdeklôdôk, naponta du. 5 órától az aranyosgyéresi református templomban. A szervezôk, az aranyosgyéresi RMDSZ, az Aranyosgyéresi Református Egyházközség és a Romániai Magyar Népfôiskolai Társaság, valamint a rendezvény támogatói, az EMKE és az RMDSZ Kolozs megyei szervezete sok szeretettel várják a hallgatókat.

A TORDAI GYERMEKKLUB TANULÓINAK ALKOTÁSAIBÓL szervezett kiállítást a tordai Petôfi Társaság az ótordai református egyházközség IKE-termében. A kiállítás február 29-ig, naponta 10–13 óra között tekinthetô meg.

— Miért nem akar a bukaresti hatalom Székelyföld autonómiájáról hallani?

–Jólneveltség hiánya miatt: fiatal létére rátelepedett a székely székekre, és nem akarja azokat átadni a helybeli öregeknek.

(öbé)

Boér Ferenc színmûvész elôadóestjét hallgathatták meg mindazok, akik január 29-én este eleget tettek a Római Katolikus Szent Gábor Ifjúsági Fórum meghívásának. Ady Endrérôl sokan sok mindent elmondtak, leírtak már, ismerjük munkásságát, életét. Halálának 85. évfordulóján nehéz méltóbb megemlékezést tartani, mint amilyennek Boér Ferenc elôa dása bizonyult. A költô verseibôl, vallomásaiból, levelezésébôl összeállított több mint egy órás monológ amellett, hogy valódi színházi élményt nyújtott, híven idézte a "nyugtalanság hozójának", Ady Endrének mindig lázadó, izzó szellemiségét. Bemutatta a forra dalom elhivatott szerelmesét, a reményvesztett, csüggedô, kétségbeesett, a szerelem tüzében égô, a csalódott, mindenbôl kiábrándult embert, az élet értelmetlenségétôl, a fizikai valóság béklyójától szenvedô, majd megbékélt, az élet csodáját minden más erô , érték fölé helyezô költôt.

Felkavaró, néhol megrendítô élményben volt része a közönségnek, bizonyította ezt a szívbôl jövô taps is.

(farkas)

Alkalomhoz illô az Unitárius Nôszövetség január 29-i találkozójának mottója, hiszen idén ez az elsô alkalom, hogy tagjai összegyûltek a szokásos hónap végi együttlétre. Ezért valóban a legillendôbb kívánság a fent idézett sor. Azonban csak egyik oka ez a mottó kiválasztásának, fontosabb a másik: a Himnusz születésnapjára való emlékezés.

A nemzeti költemény történetérôl Péterffy Enikô mesélt: hogyan született a szöveg, majd évekkel késôbb a mindannyiunk számára ismerôs dallam, hogyan foglalta el helyét a nemzet szívében, a Szózat mellett — mindezt korabeli anekdotákkal tarkítva. Az elôadó felvázolta: Kölcsey 1823-ban írta meg a Hymnust, Erkel 1844-ben, pályázati felhívásra komponálta meg a dallamot, tehát 160 éve, hogy mai formájában létezik nemzeti imánk. Kiemelendô, hogy minden más nép himnuszától különbözik, hiszen nem rendelésre született, nem császárt, királyi házat dicsôítô szöveg, hanem fohász, amelyet mindenki magáénak érezhet.

Az együttlét során mindazoknak, akik elmulasztották Zsakó Erzsébet Hinni és tenni — Az Unitárius Nôszövetség története címû könyvének elsô bemutatóját, alkalmuk nyílt megismerkedni a kötettel. A szerzô beszélt a könyvrôl — tartalmáról, megszületésének nehézségeirôl. Az unitárius nôk mindig, minden idôben felismerték az adott kor legégetôbb kérdéseit, gondjait, ami azonban ennél is fontosabb: nem maradtak passzív szemlélôk, hanem tenni is tudtak a megoldásért. A Nôszövetség százéves múltra tekint vissza. Azóta nagyot változott a világ, talán ma már nem is érezzük át az akkori nôk gondjait. Munkájuk nélkül azonban ma más volna a nôk helyzete. Ôk voltak azok, akik a nôk helyzetét próbálták tisztázni a társadalomban: felemelték hangjukat az elnyomás ellen.

Legfontosabb volt a kereset-képesség elérése, ezáltal családjuktól, férjüktôl való függetlenségük kivívása, a kiszolgáltatottság megszüntetése. Ugyanakkor a mûvelôdésre is hangsúlyt fektettek: közös munkavégzéskor (fonókban, kalákákon) verseket szavaltak, énekeltek, felolvastak. Az elsô világháborút követô idôszak: Trianon traumája, a gazdasági válság más valóságot hozott. Felismerték, hogy felelôs részt kell vállalniuk a társadalmi életben. A nemzeti, vallási öntudat megerôsítése mellett legfontosabb célkitûzésük a szociális gondok enyhítése: gyerekek számára napköziotthonok létesítése, leányotthon mûködtetése Kolozsváron a tanulni vágyó vidéki lányok számára, az árvák, özvegyek felkarolása, a szegények támogatása.

Tettek a csecsemôhalandóság csökkentéséért, szövôtanfolyamokat tartottak fiatal lányoknak, így saját keresethez juttatva ôket, népfôiskolákat indítottak. Majd kényszerszünet következett, 1948–1989 között a Nôszövetség nem mûködhetett, de amint erre lehetôség nyílt, azonnal újraalakult.

A jelen problémái, az általános szegénység, az elöregedett társadalom következményeként sok a rászoruló, magányos ember. Tennivaló tehát van, ki kell tûzni az új célokat, be kell vonni a fiatalabbakat is a munkába.

Nem könnyû a feladat, de százéves tevékenység után megengedhetetlen, hogy megszûnjön a Nôszövetség, annál is inkább, mivel szükség van a segítségére, a munkájára.

Végezetül mit mondhatnánk mást, mint hogy megismételjük: hozz rá(nk) víg esztendôt!

F. I.

Amint azt lapunkban folyamatosan jeleztük, a Szabadság Évkönyv 2004-ben meghirdetett keresztrejtvény-pályázatunk beküldési határideje január 30-án járt le. De az sem maradhat le, aki most vásárolja meg eddigi legtartalmasabb kiadványunkat, és fejti meg belôle a hat nem túlságosan nehéz fejtörôt. Ugyanis február második felére tervezve nagyszabású farsangi sorshúzásunkat, a beküldési határidôt 2004. február 15-re módosítottuk. Mindössze 40 ezer lej és kellemes sikerélménnyel társuló idôtöltés ellenében ön is a következô díjak valamelyikének birtokába juthat: permetezôgép, porszívó, hajszárító, elektrokonvektor, mûvészi üvegtálak, édességcsomagok, nôi fehérnemû, színes filmek, fotóalbum (összértékük megközelíti a 30 millió lejt!).

Várdai D. Levente fotó-kiállítása nyílt meg a Német Kulturális Központ Egyetem utcai székházában január 30-án délben, Terra Incognita címmel.

A fiatal alkotó tavaly végzett fotó-video-képfeldolgozás szakon, tanára, Feleki Károly méltatta a kiállított munkákat. Elhangzott: míg ma a kortárs mûvészek többsége disszonáns, felkavaró, sokkoló képanyaggal dolgozik, hiszen szándéka a felrázás, feszültségteljes világunk tükrözése, addig Várdai Levente vallja, hogy a harmónia létezik, csak meg kell találnunk, fel kell fedeznünk. A mûvész szerepe szerinte éppen ez: megtalálni és megmutatni a békét, a harmóniát. Különbözô fotó-technikai eljárásokkal, megoldásokkal kísérletezik az alkotó, munkái nem egyszerû tájképek: kiragadott, gyönyörû, misztifikált részletei földünknek. A képeken a valóság ötvözôdik az álomszerûséggel, a terra incognita felfedezhetôvé válik az alkotó közvetítésével. Ezen a földön azonban nem élnek emberek — a harmónia megrontói (?). Nélkülük teljes, békés az összhatás.

A huszonhat kiállított munkán (amelyeknek egy része Levente diploma-munkájából való), központi elem a víz. Köd, pára, de leginkább zuhatagos vízesések álomszerû képével találkozunk, bár békés tófelszín, titkos barlangtó is "megmutatkozik". Akár azt is mondhatjuk: amelyik fotón nincs jelen a vízelem, az is vizet ábrázol, hiszen az erdôrészlet képén valósággal mindent elborító virág-tengerbôl emelkednek ki a fák. Nemcsak szerkezeti funkciója, hanem szimbolikus értéke is van: pozitív energia, megtisztító erô a víz — az élet mindenkori forrása, és Levente mûvészetében a belsô harmóniáé, egyensúlyé is.

A képeknek nem adott egyenként címet az alkotó. Valószínûleg az ô meglátásában így teljes a sorozat: a huszonhat alkotás együtt a terra incognita.

Farkas Imola

2004. januárjában jelentôs szakmai és közönségsiker kísérte a Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégszereplését a párizsi Théâtre du Lucernaire-ben, ahol Samuel Beckett Játék címû elôadását mutatták be Tompa Gábor rendezésében. Az elôadást követôen, a Játék színrevitelérôl a rendezôvel George Banu román származású színházelméleti szakíró beszélgetett. A nagyszebeni Nemzetközi Színházi Fesztiválon, a nagyváradi Rövid Dráma Fesztiválján, valamint a bukaresti "I. L. Caragiale" Nemzeti Színházi Fesztiválon nagy sikernek örvendô tavalyi bemutatkozások, illetve a párizsi vendégszereplés után az elôadás ismét Kolozsváron látható: kedden, február 3-án este 8 órakor a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán felépített stúdiótérben.

A párizsi elôadásról Mireille Patureau színházkritikus és kutató, a párizsi Nemzeti Színházkutató Intézet Központja és a Les Voies de la Création Théatrales rádió munkatársa így írt: "Tompa Gábor Beckett: Játék címû elôadása egy furcsa, messzirôl jött objektum, amelynek párizsi pályafutása rövid, de igen értékes folt volt az eltérô színházi anyagok amalgámjában. […] A három szereplô (Szilágyi Enikô, Buza Tímea és Keresztes Sándor) elôadásmódja kifogástalan. A Both András tervezte díszlet egy képzeletbeli, szürrealista univerzumot sugall, Dalitól Chirico-ig. Különös árnyképek, tárgyakká vált testek, ékszerdobozok, amelyekbôl fiókok nyílnak ki, intim és fájdalmas titkokkal. Az elôadás rövid, de tartalmas, hangok, képek, színek idomulnak egymáshoz egy zseniális szövevényben, megvilágítva e különleges rezonanciájú szöveget. Kifinomult és pontos kidolgozású, ugyanakkor költôi színpadi nyelv, amely tökéletesen illik a Tompa Gábor által nyomatékkal fölvállalt repertoárhoz."

Tompa Gábornak különleges érzéke van Beckett és Ionesco világának megjelenítéséhez — írják elôadásainak méltatói. Közel fél év után újra meggyôzôdhetnek minderrôl, ha kedden este megtekintik a Játék címû elôadást.

Lôrincz Ildikó

A kolozsvári BBTE Magyar Irodalomtudományi Tanszéke pályázatot hirdet romániai általános- és középiskolai magyartanárok számára, Az irodalomtanítás öröméért címmel.

A pályázat célja, hogy az irodalomtanítás egyik lényeges elemét jelentô mûértelmezô munka és a tanítás gyakorlatára történô reflexió írott szövegekké formálódjék, és minél szélesebb körben hozzáférhetôvé váljék.

Pályázni két kategóriában lehet:

1) Mûértelmezés: Móricz Zsigmond Árvácska címû kisregényének vagy a mû egy részletének értelmezése, szabadon választott/kidolgozott stratégia/szempontok szerint.

2) Tanári napló: Legalább két hónapnyi irodalomtanítási tapasztalat rögzítése, a felmerülô mûértelmezési, módszertani, pedagógiai stb. problémák megmutatásával. A napló nyomon követheti néhány tanulási egység folyamatát egy osztály vagy egy tanulócsoport tevékenységében.

A pályamû javasolt terjedelme: 10–20 oldal.

Díjak (kategóriánként):

I. díj:100 euró

II. díj: 75 euró

III. díj: 50 euró

Beküldési határidô: 2004. június 15.

A pályamunkákat küldjék el postán és lehetôleg elektronikus formában is. A borítékra írják rá: Az irodalomtanítás öröméért. Kérjük, nevezzék meg az iskolát, amelyben tanítanak.

Postacím: Orbán Gyöngyi programvezetô, Facultatea de Litere, Catedra de Literatura Maghiarã, 400038 Cluj, str. Horea nr. 31.

E-mail: arvacska2004@yahoo.com

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Kill Bill — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától, hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ EURIMAGES — Tesó — magyar bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, kedden egész nap.

GYÔZELEM — Niki Ardelean, tartalékos ezredes — román bemutató. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel szerdán egész nap.

FAVORIT — Lara Croft — Az élet bölcsôje — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — A medál — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától, hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — Chicago — amerikai (jan. 30–febr. 1.: 15, 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától, kedvezménnyel naponta 15 órától); Mindörökké Callas — olasz–francia–spanyol–angol–román (febr. 2–3.: 15, 17, 19; kedvezménnyel naponta 15 órától); Frida — amerikai (febr. 4–5.: 15, 17, 19; kedvezménnyel naponta 15 órától, szerdán egész nap).

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Nem férek a bôrödbe — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; csütörtökön zárva.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Február 1-jén, vasárnap de. 11 órakor: Együgyû Misó — stúdióelôadás gyermekeknek.

Február 3-án, kedden este 8 órakor: Samuel Beckett: Játék — stúdióelôadás. Rendezô: Tompa Gábor.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Ma, január 31-én, szombaton este 7 órakor: Dale Wassermann: Száll a kakukk fészkére.

Január 3-án, kedden este 7 órakor: Yasmina Reza: Artã.

MAGYAR OPERA

Február 1-jén, vasárnap du. 4 órakor: Illés Lajos: Betlehem csillaga — rockopera. Zenei vezetô: Venczel Péter. Rendezô: Vadas László m. v. — IFJÚSÁGI bérlet.

Február 2-án, hétfôn este fél 7 órakor: Illés Lajos: Betlehem csillaga — rockopera. Zenei vezetô: Venczel Péter. Rendezô: Vadas László m. v. — EGYETEMI bérlet.

Február 5-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Kálmán Imre: Marica grófnô. Vezényel: Incze G. Katalin. Rendezô: Bor József m. v.

ROMÁN OPERA

Február 1-jén, vasárnap este fél 7 órakor: Puccini: Pillangókisasszony — Lya Hubic emlékest.

Február 6-án, pénteken este 7 órakor: Puccini: Turandot.

MAGYAR OPERA

Január 31-én, szombaton este fél 8 órától: A só útja — a Nagyváradi Állami Filharmónia Magyar Néptánc Együttesének vendégjátéka.

PUCK BÁBSZÍNHÁZ

Február 1-jén, vasárnap de. 10 órakor: Hófehérke — román tagozat; déli 12 órakor: Jancsi és Juliska — magyar tagozat.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Mostanában, újabb nagy összevisszaságunk közepette, egyre gyakrabban gondolok arra, hogy nem ártana nekem sem, ha egy-két esztendeig, vizek tisztultáig, harcos zajok elültéig, mondjuk, holland lennék, finn, esetleg svájci német, s ne folyton az kellene lennem, ami/aki egyébként is vagyok: magyar — ki ráadásul: kisebbségi is, erdélyi is, romániai is, "határainkon túli" is, és a lét malmának garatja is, amelybe minduntalan bele-belezúdítja önmagát, mint egy zsák gabonát (merthogy épp puliszkára támadott kedve, zablepényre, árpaciberére).

Igen, igen, lehetnék most már derûs holland is, boldog finn vagy önbízó, nyugodt svájci német; esetleg fóka, s ne mindig csak eszkimó; de akár még becsületes is lehetek, vagy becstelen egyvégtiben — hiszen ma már, az új évezred kezdetén, miként azt mondják, mondjuk: alapvetô emberi joga a világon már mindenkinek, hogy az legyen, aki/ami akar; ezt írják, mondják a nemesebbnél nemesebb újdonsült törvények is; s azt is, hogy hazánk Európa, hazánk a Nagyvilág, hazánk a magasban, hazánk a Pénzben, hazánk a Globálisban, és nemzetünk az alanyi Ego, a szent Én, s igéink nagy része mûveltetô és segédige: a pótcselekvéseké.

Szóval, szeretnék is, és már lehetnék is hollandus, finn, fóka, eszkimó, hazákban, nemzetekben légiesülô világpolgár, repdesô lepkékben a vágy, de lám, milyen lehangoló, milyen szomorú még mindig az én-állapotom, ez a megrögzött állapot, hiába kecsegtet megannyi virgonc, ki-, fel- és elszabadító lehetôsége, alternatívája az én-centrikus, egyed-központú boldog létnek, nem tudok már (avagy még?) más egyéb és másként, csak átkozott s áldott, csökönyös zsigereim foglya maradni — lenni: önfeledten önveszélyes magyar — a magam és felmenôim (nyilván) alanyi jogán.

Ha még szeretsz cseppet is, megváltásomról mondjál le, Uram; s örvendj a szerencsédnek, hogy nem vagy magyar; sem határainkon "belül", sem pedig az önvédô ösztön, józan ész "határain" kívül...

Molnos Lajos

— Te szereted a rendet? — kérdezte Galambos, miközben kétségbeesetten igyekezett helyet találni a zsúfolt asztalon a kisebbik hamutálcának, nehogy jó szokásom szerint az ágyába hamuzzak.

— Természetesen — bólintottam komoly képpel, miközben magamban arra gondoltam, hogy ugyanolyan eredménnyel tehetné a padlóra vagy akárhová, nem volt abban a szobában talpalatnyi üres hely.

— Próbáld meg a csillárra — ajánlottam kajánul. — Oda még soha nem hamuztam.

— Kérlek, ne viccelj — nézett rám könyörögve. — A dolog nagyon is komoly.

— Veszem észre. Akkor az ajtó elé, a küszöbre.

— Oda se lehet, ott alszik a macska, és rosszul lesz a bagószagtól.

Nagyot sóhajtva lesepert egy halom könyvet az egyik székrôl, és rövid gondolkodás után végül engem kínált hellyel.

— Ülj, és figyelj!

Éreztem, hogy súlyos a helyzet, tehát ültem, és figyeltem.

— Drága barátom — állt elém könnyes szemmel —, negyvenéves vagyok, és életem nagy szerelme, Andi kiadta az utamat.

— No, vajon mit vétettél, hiszen régóta együtt vagytok!

— Az égvilágon semmit!

— Az nem lehet — háborodtam fel, szememet farizeus módra a plafon felé forgatva. — Andi komoly leány, nem hagy el csak úgy!

— De azt mondta, már nem bírja ezt a cigányvásárt, és ha három napon belül nincs rend a házban, többet nem akar látni! Mondd, hát nincs itt minden a helyén?

— Mondhatjuk úgy is — feleltem félszájjal —, de lehetne jobb is. Ezzel itt például — emeltem fel egy poros könyvet a szônyegrôl — mit csinálsz?

— Két hete sincs, hogy belelapoztam, nagyon jó könyv, odaadom, olvasd el.

— Jó, de addig is tegyük vissza a könyvespolcra.

— Igen, tovább!

— Mindent, amit nem használsz, rakjál a helyére!

— Én innen mindent használok, mivel kezdjem?

Ez tényleg nehéz kérdés, de mivel számomra nem létezik áthághatatlan akadály, azt ajánlottam, hozzon a sarki boltból két-három kartondobozt, utána meglátjuk. Amíg, láthatóan megvidámodva és új reményekkel a szívében elrohant, unalmamban összeszedegettem a szanaszét heverô inget, zakót, egyebet. Nekem világéletemben az volt a benyomásom, hogy Galambosnak rengeteg a ruhája, de — miután mindent a helyére aggattam — a fél szekrény üres maradt.

— Látod — mondtam lihegve érkezô barátomnak — ide, a kalapod helyére tíz könyv is elfér, közben meg arra gondoltam, hogy ki a fene ezen a gömbölyû világon tartaná a kalapját a könyvei helyén.

Az asztalról az egész kócerájt besepertem egy skatulyába, nagy halom újság alól kiástuk a számítógépet, ami házigazdám nagy ámulatára ki tudja, mióta állt bekapcsolva, még a nagy szônyeget is kirántottuk az asztal alól, és ráztunk egyet rajta az udvaron.

Rövid órácska múltán, egy-egy kávéscsészét melengetve, csendesen beszélgettünk, és épp arra gondoltam — na, fiacskám, most mondom a rosszabbik felét a dolognak —, hogy fogadni mernék, amit legközelebb keresni fogsz, az biztosan egy azonosíthatatlan láda legfenekén lesz, s percek alatt repül újra minden a négy égtáj felé, de nem volt rá idôm, mert betoppant Andi, vödörrel, seprûvel felfegyverkezve, és a nyakába borult.

— Látod, meg tudtad csinálni, Rosszcsont, gyere adjak puszit!

Majd egy perc múlva: hát, azt a csúf pókhálót kinek hagytad, ott, ott, nem ott, balra fent a sarokban.

Éreztem, itt az idô, amikor a harmadik más elfoglaltságot kellene hogy keressen magának, és csendesen kislisszoltam. Mire a kapuhoz értem, bent már nem égett a villany.

Otthon öt percbe telt, amíg helyet találtam a kalapomnak, és egy pillanatra az villant az eszembe, még nyitva a sarki bolt, jól jönne nekem is néhány doboz. De mi lesz, ha nálam kerül minden a láda aljára? Mehetek a pusztaságba, mert a végén még kérlelnem kell Andit, jöjjön el hozzám is vödörrel, seprûvel.

Kovaltsik Simon

Nem Illés Béla regényérôl van szó, hanem mai csapongó állapotunkról a természetes védôfalként emelkedô Kárpátok vonulatának innensô oldalán.

A Székelyföld Autonómia Statútumának tervezete utal az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének 2003/1334-es számú határozatára, amely az autonóm régiók pozitív megítélésére vonatkozóan, többek között kimondja: "...az államoknak a feszültséget meg kell elôzniük olyan rugalmas alkotmányi vagy törvényhozási szintû egyezségekkel, amelyek elébe mennek ezen elvárásoknak. Hatalmat, illetve hatásköröket adván a kisebbségeknek önnön ügyeikre nézve, akár átruházván azt a központi kormányzattól, akár azzal megosztva, az államok néha összeegyeztethetik a területi egység elvét a kulturális sokszínûség elvével."

Apropó, kulturális sokszínûség elvének elismertetése, éppen ez az, ami rátapint a lényegre, amikor a bukaresti hatalom kétségbeesett toporzékolásának okait keressük. Az "egy ország, egy nemzet, egy vallás, egy szempont" típusú, még a Ceausescu által kiagyalt olvasztókaptafa alapján erôltetik az erdélyi honfoglalás beteljesedését. A balkáni szellemiséget már sikerült a Kárpátokon keresztül átexportálniuk Erdélybe, de a kulturális színvonalbeli különbség megmaradt. Amit már nyugatiasabb nívón nevelkedett erdélyi románok is tudatosan hangoztatnak. Nem a Sabin Gherman-féle excentrikus módon, hanem csak úgy, félszájjal, de teljes átéléssel kimondva. Erdély és Regát erôszakos szellemi egybemosásával kapcsolatban nekünk jogos a féltenivalónk. Nemcsak a jól ismert tétel miatt, miszerint a Nyugat odáig tart, ameddig még gótikus templomtornyok nyúlánkoznak az égnek, hanem, mert egyszerûen a mi önazonosságunk megôrzése a tét.

Kolozsvár nem része ugyan a Terra Siculorumnak, mégis ehhez a kulturális különbözôségi témához kívánkozik egy itteni székhelyû, jól menô vállalat esete. Amelyik részleget nyitott Bukarestben, és természetesen helybelieket alkalmazott érdekei képviseletéhez. Akiknek a megbízhatóságáról csupán annyit, hogy rövid idôn belül meg kellett válnia tôlük, és nem is talált náluk jobb munkaerôt. Mígnem a kényszerhelyzetben egy fiatal bánffyhunyadi állástalan zenetanárnôt szerzôdtetett, barátostul, a fôvárosi kereskedelmi teendôk elvégzésére — és azóta nincs gond az üzlettel. Két erdélyi fiatal magyar jutott jó fizetéshez Mitikaországban, ahol pedig a munkanélküliség fokozottabb, mint nálunk. De ahol a munkához való általános viszonyulás meredeken eltér a nálunk és tôlünk nyugatabbra uralkodótól.

Kulturális fölényt élveznénk? Ha erre igen a válasz, akkor ezt nem azért kell tudnunk, hogy bô mellényben tetszelegve nézzünk át (és le) a hegyeken, hiszen amióta világ a világ, az oktalan melldöngetés csak ártott a magyarságnak. Hanem mert ez az az erô, ami számunkra túlmutat a Kárpátokon és az autonómián.

Ördög I. Béla

A múlt utáni nosztalgia egy olyan dolog; nem lehet egy erdôt kivágni,

de a visszhangot állva hagyni.

(Richard Schröder, teológus és filozófus)

Januárban itt-ott nosztalgiával emlékeztek meg a diktátor, hajdan országosan méltatott születésnapjáról. Lehetett volna egyféle félig ünnepi megemlékezés is, például így: ... ezen a januári napon született az, akitôl bizony csak negyedszázad után sikerült megválni egy decemberi napon. Egyik-másik, ezen alkalomból végzett egyféle számvetés azonban sokak gondját-baját inkább csak felborzolhatta.

Ezzel kapcsolatosan a legélesebben felmerülô kérdés a szabadság kérdése, hiszen most van szabadság. Korlátlan szabadság. Sokkal több, mint amennyire a becsületes, dolgos embernek egyáltalán szüksége is lehetne. Nemcsak azt mondhat bárki, amit akar, hanem egyre inkább azt is tehet, amit éppen akar. Legalábbis egyesek.

A korlátlan szabadság fogalma 1989 után reimportálódott Nyugatról, ahol a nyugati kultúrkörben az egyéni szabadság — szemben a keleti világ közösségével — központi helyet és magas értéket képvisel. Keleten elôször is fonákjával mutatkozhatott azért, mivel egy kábult köztudat nyakába zúdult, ahol a diktatúra után nem léteztek erre a célra védô-szabályozó berendezések egyrészt, másrészt pedig a "szabadság áradata" elsôsorban a szemetet hömpölygetve maga elôtt, elsöpörte a gyámoltalan tömegek addigelé létezô relatív biztonságérzetét.

Ez a viszonylagos, de kétségtelenül létezô biztonságérzet azonban jobban szemügyre véve csereüzlet eredménye volt.

A Nyugat gyakori szállóigéje: "...ahhoz, hogy valóban szabadok legyünk, oroszlánnak kellene születnünk" látszólag az amerikaiak "mindig az erôsebbnek van igaza" életviteli elvévé tétetett, holott az oroszlán irigyelt szabadsága súlyos félreértésen és hiányos ismereteken alapul; tudniillik az oroszlán korlátlan szabadságának látszata abból származik, hogy az emberen kívül nincs ellensége. Itt azonban elsikkadó tény, hogy az oroszláncsaládon belül az utódok 60–70%-a éhen szokott halni. Ez azonban maga az amerikanizálódás fonákja is, amit figyelmen kívül szokás hagyni.

Bizonyos, hogy a nap legnagyobb részében a ketrecben szunnyadó oroszlánnak nincsenek étkezési gondjai. És ez képezi az elnyomás princípiumát: a hatalomnak az alattvalókról való bizonyos méretû gondoskodás révén nyújtott biztonságérzet fejében, illetve ezért cserében, a teljes alázat, szófogadás, egészen a ketrecig.

Ezt a függôségi állapotot váltotta fel tehát 1989-ben a szavannai oroszlán korlátlan szabadsága.

Tudjuk azonban azt is, hogy a ketrecbôl a vadonba szabadon bocsátott oroszlán, egy idô után, éspedig amikor a mindennapi ennivalóért folytatott harcban mind gyakrabban alulmaradva éhes lesz, önként szokott visszatérni hajdani "fogsága" színhelyére, és besomfordál a régi ketrecébe. Az éhség legyôzte a szabadságot.

Netán a nosztalgia is hatalmába kerítette?

Dr. Szôcs Károly

Az oldalt szerkesztette: Balló Áron

Mintegy 270 politikus, közéleti személyiség, párt, világi és egyházi szervezet, vállalat neve szerepel a világ 51 országából azon a listán, amelyet az iraki al-Mada címû napilap tett közzé a megbuktatott Szaddám-rezsim külföldi megvesztegetettjeirôl.

A lap által közzétett listát a jelenlegi iraki vezetés hitelesnek minôsítette, ugyanakkor a listán szereplôk jelentôs része azonnal cáfolta, hogy részese lett volna az olajat élelmiszerért ENSZ-program árnyékában kibontakozott "olajat támogatásért" korrupciós ügyletnek.

Az egész világra kiterjedô megvesztegetés az al-Mada szerint az ENSZ-program utolsó, harmadik szakaszában vált lehetségessé. Az elsô két szakaszban csak olyan cégek vehettek olajat Iraktól, amelyek finomítóval is rendelkeztek, a harmadik szakaszban viszont ezt a korlátozást feloldották.

Az 51 ország között szerepel az Egyesült Államok és Kanada is, igaz a listán csak egy Kanadában és két, az Egyesült Államokban mûködô cég szerepel viszonylag kis mennyiségû olajjal.

Az európai lista már jóval hosszabb: Ausztria, Bulgária, Ciprus, Fehéroroszország, Franciaország, Hollandia, Írország, Jugoszlávia, Magyarország, Nagy-Britannia, Olaszország, Oroszország, Románia, Spanyolország, Svájc, Szlovákia, Törökország és Ukrajna neve olvasható rajta.

Szaddám Huszein olajkorrupciójának elsô számú haszonélvezôje Oroszország volt, több mint 1,33 milliárd hordó olajjal. Oroszországban összesen 45 politikus, szervezet, vállalat volt az iraki diktátor fizetési listáján. Az iraki lap összeállítása szerint a legnagyobb mennyiségû iraki olaj — közel 160 millió hordó — "forgalmazója" az orosz külügyminisztérium volt. Az orosz kommunisták 137 millió, Vlagyimir Zsirinovszkij szélsôségesen nacionalista politikus 79,8 millió hordóval részesedett, de jutott 5–5 millió hordó az orosz elnöki hivatal meg nem nevezett vezetôjének és az orosz ortodox egyháznak is.

Oroszország mellett Franciaország, Törökország, Olaszország és Jugoszlávia részesedett leginkább Szaddám hálájából. Az iraki diktátor 10 francia politikusnak, illetve franciaországi társaságnak fejezte ki olajban háláját. A politikusok között a legismertebb Charles Pasqua, aki 1986–1995 között két kormányban is belügyminiszteri tisztet töltött be.

Törökországban elsôsorban különbözô társaságok részesedtek az iraki olajból, Olaszországban viszont Roberto Formigoni, a lombard tartomány elnöke 24,5 millió hordó iraki olaj hasznát kapta. Formigoni tagja a jelenleg kormányon lévô Hajrá Olaszország! (Forza Italia!) párt országos vezetôségének. Szaddám azonban nem csak a Silvio Berlusconi vezette olasz jobboldalra gondolt: 6,5 millió hordó olaj jutott Gian Guido Folloni szenátornak is, aki a balközép D’Alema-kormány tárca nélküli minisztere volt.

Jugoszláviában összesen 4 párt osztozott 53,5 millió hordó iraki olajon, a legtöbb — 22 millió — Slobodan Milosevic szocialistáinak, a legkevesebb — 6 millió — Vojislav Kostunica pártjának jutott.

Az al-Mada szerint Magyarországon a Király B. Izabella által létrehozott Magyar Érdek Pártja Irak-barátságát ismerte el az iraki diktátor 4,7 millió hordó olajjal. A térségben ennél kevesebb iraki olajat csak az osztrák és a szlovák támogatók kaptak, valamivel többet — összesen 6,5 millió hordót — a román Szaddám-barátok, míg a Bolgár Szocialista Párt egymaga 12 millió hordót. A bolgár párt ezt ugyan tagadta, de az üzletet lebonyolító személy nem.

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) a szavazatok 47,8 százalékát szerezné meg a parlamenti választásokon, az NLP-DP 27,3 százalékra számíthat, derül ki az IMAS felmérésébôl, amelyet a kormánypárt juttatott el pénteken a Mediafaxhoz. A harmadik helyen a Nagy-Románia Párt (NRP) áll 14,8 százalékkal, majd következik az RMDSZ (6%), a Román Humanista Párt (RHP) 2,7%-kal, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) 0,7%-kal, valamint egyéb pártok (0,8%).

A legnépszerûbb politikusok Adrian Nãstase és Mircea Geoanã 52,3, illetve 49,8 százalékkal, ôket követi Ion Iliescu (49,3%), Theodor Stolojan (37,8%), Traian Bãsescu (36,7%), C.V. Tudor (21,5%), Petre Roman (21,3%), Miron Mitrea (16,7%), Markó Béla (11,6%), Dan Voiculescu (11,5%) és Emil Constantinescu (11,4%).

A közvélemény-kutatás 2004. január 16. és 26. között készült 1252 személy megkérdezésével, 2,9 százalékos hibalehetôséggel.

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) Kovászna megyei szervezete úgy döntött, hogy a polgármester-választáson magyar jelölteket támogat a megye öt városában, mivel a szervezet tagságának tíz százaléka magyar.

Adrian Vlad Cãsunean, a megyei szervezet elnöke pénteken sajtótájékoztatón közölte, hogy az SZDP szinajai tanácskozásán kifejtette: Kovászna megyében több településen csak magyarok szerepelnek a kormánypárt helyhatósági listáin. Cãsunean szerint nyolc Kovászna megyei településen magyar jelöltekkel egészítik ki a választási listákat, az öt városban pedig magyar polgármester-jelölteket állítanak.

"Tagságunk 10 százaléka magyar, így a jelölések elsôsorban nem nemzetiségi kritériumok, hanem a pártdoktrína alapján történnek", mondta.

Adrian Vlad Cãsunean szerint a Kovászna megyei SZDP-nek több mint hétezer tagja van.

— Határozatunk vitatható, hiszen nehéz meghúzni a határt, mikor válik gyakorló politikussá — szenátorrá, képviselôvé, pártelnökké — az újságíró, pontosabban: olyan profi politikussá, akinek politikai elkötelezettségei lehetetlenné teszik már számára azt, hogy objektíven állítsa össze, illetve vezesse le mûsorát — mondta a Szabadságnak Gáspárik Attila. — Ez tehát vitatható, és vitatkozhatunk is rajta. Viszont amikor azt vettük észre, hogy választási kampány közeledtével kezdett érezhetôvé válni a televíziókra gyakorolt nyomás, és egyes politikusok valósággal rátelepednek egy-egy tévéadóra, úgy éreztük, hogy ez nem természetes. Az elsô dolog az volt, hogy megnéztük, mi történik e téren külföldön, fôleg Nyugaton. Rájöttünk: sehol nem vezet(het)nek honatyák mûsorokat az elektronikus sajtóban. Sôt, jó néhány helyen ránk is mosolyogtak, amikor kérdésünket meghallották… Mi ezen elgondolkoztunk, és vártuk, hogy maga a szakma hívja fel erre a figyelmet, maga a szakma hozzon határozatot az ügyben. Mivel erre hiába vártunk, hát léptünk. A mi határozatunk tehát nem tesz egyebet, mint azt, hogy síkraszáll a tárgyilagos tudósításhoz való jogért. Úgy gondoltuk: ha valaki elkötelezte magát egy ideológia mellett, ha eljegyezte magát egy bizonyos politikai gondolkodásmóddal, akkor az már nem vezethet objektív módon sem tévé-, sem rádiómûsort, hiszen a pártérdekeket nem tudja a háttérbe szorítani, talán még akkor sem, ha akarná.

— Pãunescu — tetszik, nem tetszik — szines egyénisége a közéletnek, sajtónak egyaránt. Maga a szakma, maga a média nem veszít-e azzal, hogy a mûsora eltûnik?

— A határozatot nem Pãunescu ellen hoztuk, azaz nem egyetlen személy ellen. Sôt, még "ellen" sem, hanem valami mellett. Különben a szenátor mûsorának nézettsége rendkívül gyenge volt, nevezetesen 1,3 százalék… Ez bizony nem jelent népszerûségi rekordot. Másrészt pedig figyelembe kell vennünk egy másik dolgot is: havi 5000 dollárt kapott a mûsoráért. Ne feledjük: ô a szenátus kulturális bizottságának az elnöke, szegrôl- végrôl még az AT is neki tartozik elszámolással. 5000 dollár — legalábbis ennyi áll a szerzôdésében! Képzeljük el, mondjuk az ország egyetlen, monopólium helyzetben levô papírgyárának az igazgatóját, amint mûsort vezet a tévében, és azt mondja, gyertek beszélgessünk a papír áráról… Becsületes dolog lenne ez? Ismétlem: nem a szenátor ellen hoztuk a határozatot. Abba sem egyeznénk bele, hogy például Frunda Györgynek legyen valamilyen médiában saját mûsora…

— Pãunescu azt hozza fel "védelmében", hogy Eminescu is talk show-t vezetett volna, sôt, szenátor is lett volna, ha olyan világban él. Ôt is választásra kényszerítette volna az "akkori CNA"?

— Pãunescu egyszerûen zsarolja a tévéadókat… Harmadik tévéjénél tart: volt az Antena 1-nél, Pro TV-nél és most a Realitatea TV-nél tart… Nagy pénzekrôl van tehát itt szó. Egyértelmû, hogy a határozatunk körül kirobbant botrány szoros kapcsolatban van a választási törvényt elôkészítô parlamenti bizottságnak a választási klipek idôtartamával illetve képernyôre vitelével kapcsolatos "javaslatával", miszerint a választási klipeket közérdekûnek kell tekinteni, és ingyen kell sugározni. Amennyiben ez így lesz, mi az alkotmánybizottsághoz fogunk fordulni, hiszen ilyen sehol a világon nincs.

Fizessék csak meg a pártok a klipeket. Különben mi ellene vagyunk a 30 másodperces klipeknek is, hiszen ennyi idô alatt nem lehet reális információkat közölni — rendkívül nagy ily módon a manipulálási lehetôség.

— Mit javasol akkor az AT?

— Ha ragaszkodnak a pártok a klipekhez, akkor azokat fizessék meg, mégpedig "Coca Cola-áron" az ismert szabályoknak megfelelôen: óránként maximum 8 percben a közszolgálati médiában, 12-ben a kereskedelmiben. De mi egészen mást javasolunk: azt, hogy választási mûsorok és show-k által hirdessék magukat a pártok. Ily módon teljes szabadságot kapnának mind az idôtartam, mind az árak szempontjából, és a nézôk stratégiákat, programokat ismernének meg. De megjegyzem: ezeket a dolgokat a szakma kellene hogy szabályozza. Jómagam nemcsak a Román Sajtóklub, de a MÚRE állásfoglalását is hiányoltam az ügyben.

Szabó Csaba

A prefektusokkal tartott pénteki távértekezleten Gabriel Oprea tárca nélküli közigazgatási miniszter figyelmeztette a kormány helyi képviselôit, hogy erôteljes havazás esetén továbbra is hatékonyan kell közbelépniük.

Ugyanakkor a kormány tagja azt javasolta a sofôröknek, hogy kerüljék a hosszú utakat, a dialízisre járó betegek és a várandós nôk pedig idôben jelentkezzenek a kórházban.

Oprea emlékeztette a megyefônököket, hogy a téli idôszakban feladatuk többek között a közlekedésben elakadt személyek kimentése, az orvosi sürgôsségek megoldása, a zökkenômentes gépkocsiforgalom biztosítása országutakon, illetve a megyei és községi utakon.

A tárca nélküli miniszterhez eljutott elôrejelzések szerint tavasszal áradásokra lehet számítani. — Alaposan fel kell készülnünk, hogy elkerüljük az áradások hátrányos következményeit — jegyezte meg Oprea. Szerinte az elkövetkezô idôszakban a megyei és a helyi hatóságoknak az áradások és a veszélyes idôjárási jelenségek esetleges következményeinek hatékony kezelésével kell foglalkozniuk.

A Meteorológiai és Hidrológiai Intézet elôrejelzése szerint február-márciusban a hideg idôszakokat (akár mínusz 12 fokra zuhanhat a hômérô higanyszála) az évszakra nem jellemzô rendkívül meleg napok (+16 Celsius fok) váltják fel.

Eyal Arad izraeli választási tanácsadó pénteken találkozott a romániai zsidó közösség képviselôivel, akik négy órán át arról próbálták meggyôzni, hogy ne mûködjön együtt Corneliu V. Tudorral.

A fôvárosi Coral zsinagógában megrendezett találkozón többek között részt vett Osy Lazãr, a bukaresti zsidó közösség elnöke, Dorel Dorian, a közösség parlamenti képviselôje, valamint Radu F. Alexandru liberális szenátor.

A találkozó végén Eyal Arad nem kívánt nyilatkozni az elhangzottakról, ám Radu F. Alexandru elmondta: Arad végighallgatta a Corneliu V. Tudor választási támogatását ellenzôk érveit, de semmit nem mondott arról, hogy aláírja-e vagy sem a szerzôdést az Nagy-Románia Párt (NRP) elnökével.

A liberális szenátor szerint Arad elmondta, hasonló kéréseket kapott Izraelbôl és más országok zsidó közösségeitôl is. Arra a kérdésre, hogy lenne-e például Jean Marie Le Pen tanácsadója, Eyal Arad kifejtette, nem menne bele egy ilyen együttmûködésbe, tekintettel arra, amit tud a francia politikusról.

"Ebbôl mi arra következtetünk, hogy nem sokat tud Corneliu V. Tudorról", mondta Alexandru.

Dorel Dorian képviselô elmondta, a pénteki találkozó konzultatív jellegû volt, amelyen a felek ismertették álláspontjukat, de döntés nem született.

Mint ismeretes, Corneliu V. Tudor, az NRP elnöke néhány nappal korábban bejelentette, hogy pénteken találkozik Eyal Araddal, akit bemutat a párt sajtótájékoztatóján.

Ismét a politikusok figyelmének középpontjába került a kötelezô katonai szolgálat. A kérdés Norica Nicolai szenátor pénteki sajtóértekezletének napirendjén is szerepelt. A Nemzeti Liberális Párt (NLP) képviselôje olyan törvénytervezetet ismertetett, amely hivatásos katonák alkalmazásáról szól. Úgy véli, az országnak professzionális hadseregre és fizetett katonákra van szüksége. A szenátus védelmi bizottságának tagja felszámolná a sorkatonai szolgálatot, és helyette nyugati típusút vezetne be.

— A helyzet alapvetôen megváltozott, ugyanis az új Alkotmány nem írja elô többé a kötelezô sorkatonai szolgálatot — jelentette ki Norica Nicolai. Szerinte az általa képviselt politikai alakulat által benyújtandó törvénytervezetre ezért is szükség van. A szenátor úgy véli: elôször a közigazgatási és belügyminisztérium foglalkoztatta sorkatonákat kellene profikra cserélni. Kijelentette: a besorozott katonáknak legtöbb esetben egészségügyi problémáik vannak, de a hadsereget ez nem érdekli.

Norica Nicolai arról számolt be, hogy a hivatásos katonák alkalmazásáról és a sorkatonai szolgálat megszüntetésérôl szóló törvénytervezetet elôreláthatóan áprilisban nyújtják be az NLP parlamenti képviselôi és szenátorai. Ugyanakkor az NLP ifjúsági szervezete közvélemény-kutatást végez az ország összes megyéjében annak érdekében, hogy felmérjék: a fiatalok miként vélekednek a kötelezô katonai szolgálat megszüntetésérôl és a hivatásos katonák alkalmazásáról.

A szenátor pontosan tudni akarja, hogy a honvédelmi minisztérium milyen körülmények között vásárolt meg két fregattot Nagy-Britanniától. — Pontos részletekre van szükségünk, hogy megállapítsuk: a két fregatt megfelel-e a Észak-Atlanti Szövetség elôírásainak vagy sem. A szenátor úgy tudja, hogy ezeket más paraméterek szerint építették és régiek.

Kijelentette: szerinte teljesen természetes, hogy az Ortodox Egyház képviselôi aktívan részt vesznek a politikai életben, a helyi közösségek életében. — Az új alaptörvény mindenki számára lehetôvé teszi, hogy jelöljék vagy jelöltesse magát.

(k. o.)

Grigore Pop, a legjelentôsebb szakszervezeteket magában tömörítô Alfa Kartell helyi vezetôje független jelöltként indul a 2004-es polgármester-választásokon Kolozsváron. Lapértesülések szerint a szakszervezeti vezetô egyetlen párt támogatását, vagy valamely helyi érdekszövetség anyagi segítségét sem hajlandó elfogadni, még akkor sem, ha a kampány költségeit a független jelölteknek járó szûkös állami "könyöradományból" kell állnia. Pop nem számít a szakszervezetre sem, a Kolozsváron 15 000 tagot számláló szindikátus ugyanis képtelen anyagilag megfinanszírozni egy polgármesterjelölt kampányát, szavazataikkal azonban vezetôjüket támogatják

Ami Gheorghe Funar további ellenjelöltjeit illeti, az ellenzék köreiben továbbra is tanácstalanság uralkodik. A helyi lapok értesülései szerint a liberálisok által megnevezett jelöltek közül (Octavian Buzoianu, sörgyár-igazgató, Andrei Marga, a BBTE rektora, Marius Nicoarã, a helyi NLP elnöke, Horea Uioreanu, városi tanácsos ) egyiknek sincs ínyére versenybe szállni Funarral. Egyes kommentárok megjegyzik: a liberálisok lényegében nem is érdekeltek a polgármesteri hivatalban, inkább a megyei tanács elnöki tisztségében, hiszen "ott a pénz, ott lehet osztogatni". A liberálisok különben februárra ígérték jelöltjük megnevezését, elképzelhetô ugyanakkor, hogy a demokraták jelöltjét támogatják, jóllehet világos döntés van arról, hogy a két szövetséges párt a helyhatósági választásokon külön listákon indul, külön polgármesterjelöltekkel — még Kolozsváron is.

Tovább tart a bizonytalanság a Demokrata Párt (DP) helyi szervezetében is: az elmúlt napokban Emil Boc, Kolozs megyei DP-képviselô, a párt országos ügyvezetô elnöke többször is kifejtette, különösebben nem vonzza a kolozsvári polgármesteri szék. Olyannyira nem, hogy kijelentette: legszívesebben a friss DP-tagot, Cosmin Gusát látná Funarral mérkôzni. Erre azonban nagyot csattant a pártközpontból Traian Bãsescu, aki határozottan cáfolta, hogy pártja Gusát jelölné Kolozsváron. Nyomatékosan felkérte mind Bocot, mind a párt többi ismert politikusát, hogy vállalják a jelöléseket a különbözô önkormányzati tisztségekre. Bãsescu arra számít, hogy Boc vagy Radu Berceanu jelenléte a helyi listákon olyan "húzóerôt" jelentene, ami megsokszorozná a DP-re leadott szavazatokat, több önkormányzati mandátumhoz juttatva a pártot. A helyhatósági választásokon megnyert mandátumok száma ugyanis erôsítheti, vagy gyengítheti a demokraták erejét a DP–NLP pártszövetségben is. A két párt közti protokollum szerint ugyanis az önkormányzati választásokon elért erdeményeknek nagy szerepük van abban, hogy a liberálisok és a demokraták milyen arányban szólnak majd bele a miniszterelnök személyének kijelölésébe. Az ugyanis csak Bãsescu számára "nyilvánvaló", hogy ha a liberálisok "adták" az államfôjelöltet, gyôzelem esetén a demokratáké a kormányfô kijelölésének joga. A jelek szerint tehát Boc nem tehet mást, mint alávetni magát a párt érdekeinek, és feláldozni imidzsét a helyhatósági választások oltárán. A bukás a polgármester-választásokon ugyanis lényegesen csökkentheti esélyeit a pártelnöki, vagy épp a miniszterelnöki tisztség elnyerése érdekében. A politikus azzal vigasztalja magát, hogy (errôl a Ziarul de Clujnak nyilatkozott) Jacques Chirac is elvesztette néhányszor Párizs polgármesteri székéért vívott küzdelmet, és lám, államfô lett belôle. Hogy Ioan Rusról ne is beszéljünk, aki alig szerzett 1996-ban 5 százalékot Kolozsváron, s most belügyminiszter.

Sz. K.

Az 1-es, 4-es és 5-ös oldalt szerkesztette: Papp Annamária

A Fehér megyei tanfelügyelôség eljárást indított az egyik marosújvári líceum négy diákja ellen. A tanulókat több napló ellopásával és elégetésével gyanúsították.

Az incidens a Petru Maior Líceumban történt, de a tizennégy, illetve tizenöt éves gyanúsítottakat egy rendôrségi vizsgálat során buktatták le. Dorin Sandea tanfelügyelô sajtótájékoztatóján elmondta, hogy a szóban forgó naplók már a múlt hét végén eltûntek, de a lopást csak nemrég vették észre.

A Fehér megyei tanfelügyelôségen megállapították, hogy amikor az eset történt, az iskolát nem ôrizte senki, és ezért az intézet vezetôségét tartják felelôsnek.

A négy gyanúsított diák végül beismerô vallomást tett. A rendôröknek elmondták: a mezôn égették el a naplókat, és borítóikat egy közeli folyóba dobták. Tettüket azzal magyarázták, hogy az elsô félévben nagyon sok hiányzásuk volt, és megbuktatták ôket jó néhány tantárgyból. A megyei tanfelügyelôség vizsgálóbizottsága kiderítette, hogy a négy diák a hét végén hatolt be az iskolába az egyik bejárati ajtó betört üvegén keresztül. Majd felfeszítették a tanári szekrényt, és elloptak négy naplót, köztük a "sajátjukat" is.

A rendôrség szerint a diákok könnyen hozzáférhettek a szekrény kulcsához, mivel az szabadon hevert egy kis dobozban a tanári asztalán. Dorin Sandea véleménye szerint a történtekért csakis az intézmény vezetôsége okolható, és ezért Maria Romitan igazgató leváltását tervezik, a négy diák ügyét pedig a tanári fegyelmi bizottság elé terjesztik. — Komoly intézkedéseket kell bevezetnünk ahhoz, hogy megakadályozzuk az ilyen eseteket. Az igazgatónôt pedig felfüggesztjük hatáskörébôl — mondta Dorin Sandea.

Liviu Mugurel Sîrbu megyei prefektus megbocsátható "bûnnek" titulálta az ügyet, javasolva, hogy a Fehér megyei tanfelügyelôség vizsgálja felül az iskolák és az ezeket ôrzô csendôrök közötti együttmûködési formákat.

A Fehér megyei prefektus megjegyzése Kolozs megyében is érdeklôdést váltott ki, hiszen a hír, miszerint Fehér megyében a 695 tanintézmény közül csak tizenegynek biztosított a csendôri felügyelete, sok igazgatót és tanfelügyelôt megdöbbentett. Kolozs megye mintegy 700 tanintézménye közül ugyanis kb. 300 rendelkezik valamilyen ôrzô-védô intézménnyel kötött szerzôdéssel A különbség tehát számottevô.

Megfigyelôk szerint magának a naplólopásnak/égetésnek a gyermeklélektani mozgatórugói sem eléggé közismertek: sok pszichológus ugyanis azt vallja, hogy ebben a korban fôleg a diákhecc, a lányok elôtti vagánykodás témakörét kellene jobban boncolgatni, és nem kellene rögtön arra gyanakodni, hogy ezek a fiatalok tisztában vannak-e az okirathamisítás súlyosságával, tudatosan követik-e el ezeket a bûntényeket.

Mint ismeretes, Kolozs megyében tavaly volt egy naplóeltüntetési eset a David Prodan Iskolában. Az ügyet a rendôrség vette át, de a kutatás eredményeirôl a Kolozs megyei tanfelügyelôség még nem tud.

D. I., Sz. Cs.

Szepesi Jenô gyümölcskertész jól ismeri az erdélyi hagyományos gyümölcsfajtákat: nagy elôszeretettel szaporítja a régi, klasszikus fajtákat, a ponyikot, batult, sóvárit. Mivel a diktatúra utolsó évtizedében szinte feledésbe merültek ezek a fajták, és helyüket újabbak foglalták el — amelyek hamarabb fordultak termôre —, egy ideig úgy tûnt, hogy ezek végleg eltûnnek a gyümölcsösökbôl.

— Valóban, volt egy idôszak, amikor olyannyira erôs volt az érdeklôdés a hamarabb termô, viszont kevésbé ellenálló fajták iránt, hogy úgy látszott: vége a régi erdélyi fajtáknak — mondja a gyümölcskertész. — Hogy melyik "generáció" volt jobb, azt nehéz most megállapítani, ugyanis ne feledjük: az új fajtákat évente 16-szor is permetezték a betegségek és kártevôk ellen. Hogy ily módon mennyi vegyszermaradvány jutott az emberi szervezetbe, azt nemigen mérték. A régiekkel viszont az volt a baj, hogy óriásira nôttek, így leszedésük is körülményes volt. Ismerjük be: az öregebbek már nemigen szeretnek fára mászni, még akkor sem, ha nagyon zamatosak ezek a fajták.

— Honnan szerzik be az oltógallyakat?

— Nem könnyû beszerezni ezeket, mert lassan már ritkaságszámba mennek. A magyarázat egyszerû: ezek a fák kiöregedtek, lassan kihalnak. Nekem szerencsém van, mert öreg kertünk törzsállományában vannak még oltóvesszônek alkalmas hajtások. Ezeket az augusztusi szemzésnél használjuk fel. A mûveletet nem én végzem: csombordi szakembereket szoktam hívni. Ez az oltócsapat már több éve jár hozzánk, az is igaz viszont, hogy jobban megfizetem ôket, mint a nagyenyediek.

— Milyen a fogamzási sikerarány?

— Számításaim szerint ezer alany beszemzése után kb. 600 elsôosztályú csemetét nyerünk. Menet közben derül ki, hogy valójában mennyire is volt sikeres a szemzés. Sok minden befolyásolhatja negatívan a sikerarányt. Itt van például a nyúlrágás, az éghajlati tényezôk. Tudom, hogy régebben az erdôbôl hozták a vadalmát, vackort — de ez manapság már nemigen megy. Alanytermesztéssel is kell foglalkozni: klónalanyt állítunk elô, és gyökérnyakba oltunk.

— Szilágyzoványban Bíró István nyugalmazott bányamérnök olyan szuperintenzív alma-farmot hozott létre (a Debreceni Agrártudományi Egyetemmel karöltve), amely Erdély-szerte párját ritkítja. Hallott errôl?

— Igen, de még nem tudtam eljutni oda. Kíváncsi vagyok ezekre az új, ún. szuperfajtákra, amelyek már a második évben termôre fordulnak. Itt is jól jönne a szilágyzoványi tapasztalat. De a virágtermesztéssel kapcsolatban is szívesen fogadnék "mintaötleteket", mert a jó vállalkozó mindenkitôl tanul.

Barazsuly Emil

Szamosújváron két éve nem mûködik a távfûtés. A kisváros négy lakónegyedében a családok 60 százaléka a törpehôközponttal fûti lakását, a központi fûtést nem is veszik már igénybe. Az öt hôközpontból jelenleg csak kettô mûködik, az 5-ös és a 6-os számúak, az 1-es számú Mikrorajonban, illetve a Kétvízköz-negyedben. Ezek is csak meleg vizet szolgáltatnak, méghozzá 700 családnak. A többiek saját hôközponttal oldják meg mind a fûtést, mind a meleg vizet. A Lakás- és Közgazdálkodási Vállalat hatáskörébe tartozó többi központot felszámolták, az épületek hamarosan más rendeltetést kapnak.

A lakónegyedekben tehát már nincs szükség a nagyobb kapacitású hôközpontokra, az 1-es számú I–VIII. osztályos iskolában azonban már a tervrajz is elkészült korszerû fûtôberendezés felszerelésére. A munkálatokat az elkövetkezô idôszakban kezdik el a helyi tanács pénzügyi támogatásával.

Erkedi Csaba

Szamosújváron hónapról hónapra rendszeresen megkapják a tápszert a kismamák. A polgármesteri hivatal jóvoltából januárban 800 doboz tejport juttattak az igénylôknek, tavaly pedig 1 millió doboznyi babatápot osztottak szét a kisvárosban. Jelenleg több mint száz fiatal anya részesül az anyagi támogatásban, de számuk hónapról hónapra változik. Szamosújváron eddig nem volt fennakadás ezen a téren, így a helyi önkormányzat már a hónap elején benyújtja igénylését.

Szamosújváron a szociális segélyre jogosult kismamákat is segítik különféle ruhanemûvel és játékokkal, valamint más gyermekholmikkal támogatják a városatyák a szegényebb sorsú szülôket.

E. Cs.

A társadalmi egészségbiztosítási rendszerben segít eligazodni az a füzet, amelyet több ezer példányban jelentetett meg az Egészségügyi Szolgáltatás Központ Alapítvány, az Európai Unió Civil társadalom fejlesztése — 2000 elnevezésû Phare programjának keretében. A kiadványt a kolozsvári egészségügyi pénztár tegnapi sajtótájékoztatóján mutatták be.

Az Egészségügyi Szolgáltatási Központ Alapítvány elnöke, dr. Mihaela Beuran elmondta: a brosúra megtervezésében és elkészítésében több intézmény vett részt — az alapítvány mellett a városháza, a megyei egészségügyi igazgatóság, az egészségbiztosító pénztár, a háziorvosok egyesülete és a roma nôk emancipációjáért egyesület —, amely teljes mértékben igazolja ezáltal a program megnevezését is: szakterületek közötti együttmûködési modell. A kiadás célja, hogy segítsék eligazodni a biztosítás sokszor nagyon zavaros, érthetetlen és bonyolult rendszerében a legérintettebb személyeket, a biztosítottakat, és könnyítsék egyúttal a biztosítást végzô, abban részt vevô orvosok, egészségügyi intézmények munkáját. Az összeállítás során szem elôtt tartották, hogy mindenképpen azt írják le, az kerüljön majd nyomtatásba, ami a valóságban is létezik, és nem csak elméletben vagy elgondolásban, magyarázta Mihaela Beuran.

A tájékoztató füzeteket — amelyekben megmagyarázzák, mit jelent az egészségbiztosítás, a biztosított minôség, melyek az ebbôl eredô jogok és kötelezettségek, milyen szolgáltatást biztosít a pénztár, hogyan lehet biztosítási szerzôdést kötni — olyan helyen helyezik majd el, ahol gyakran és sokan megfordulnak, mint például a különbözô intézmények (városháza, munkaügyi igazgatóságok, nyugdíjosztályok, rendôrség), kórházak, háziorvosi rendelôk, egyházak, de olvasni lehet majd a biztosító pénztár honlapján is. A füzet mellé egy másik, sokkal bôvebb és átfogóbb tájékoztatót is kiadnak majd, szintén az egészségbiztosítási rendszerrôl. Ennek ünnepélyes bemutatójára és a (egyébként 43 ezer euró összköltségvetésû) program befejezésére tíz nap múlva kerül sor, mondta az alapítvány elnöknôje.

(i)

Pénteken Adrian Nãstase kormányfô magabiztosan nyilatkozott Románia európai uniós csatlakozási esélyeirôl. A miniszterelnök kijelentette, hogy nem aggódik Arie Oostlandernek, az Európai Parlament holland képviselôjének kijelentései miatt.

Mint ismeretes, Arie Oostlander Románia csatlakozási tárgyalásainak felfüggesztésére tett javaslatot. Azzal érvelt, hogy a félelmetes korrupció és az árva gyermekek katasztrofális helyzete miatt Románia nem tekinthetô jogállamnak. — A csatlakozási tárgyalások felfüggesztését fogom kérni annak érdekében, hogy ezeket a politikai kérdéseket megoldják — mondta Arie Oostlander.

A képviselô Emma Nicholson bárónônek, az Európai Parlament külügyi bizottsága elnökének jelentését egészítette ki.

Nãsase szerint Oostlander hamis információkra alapozta kritikus megjegyzéseit, és a kormány olyan adatokat közöl majd a megfelelô szervekkel, amelyek kiegyensúlyozzák a holland képviselô kijelentéseit. Ugyanakkor a miniszterelnök meghívta Romániába az Európai Parlament holland képviselôjét, hogy elemezze a valóságot.

Rövidzárlat okozott tüzet Ana Pepenar tordai lakásán: meggyúlt a kárpit, leégett a lakás. A szomszédok értesítették a tûzoltóságot, amely végül elfojtotta a lángokat. Sajnos, nem tudták megakadályozni a tulajdonos halálát, a 92 éves nô szénmonoxid- mérgezés következtében kiszenvedett. Az anyagi kár több mint 100 millió lej.

Gyalui tûzeset
Rossz kémény okozta a tüzet Viski Zoltán gyalui (Gilãu) lakásán. Leégett 30 négyzetméternyi felület a tetôbôl, lángok martalékává váltak a bútorok, televízió, kazettás magnó, ruhák és 20 kg szalonna. A kár összértéke mintegy 100 millió lej.

Megölte a szobatársát
Gyilkossági ügyben nyomoz a besztercei ügyészség: szerdáról csütörtökre virradóra az 50 éves bukaresti Laurentiu Tãrmure, a bethleni (Beclean, Beszterce-Naszód megye) kórház pszichiátriai osztályának betege elverte szobatársát, a 36 esztendôs Sorin Baciut. Az epilepsziában szenvedô áldozat belehalt az ökölcsapásokba és rúgásokba. Tãrmurét tavaly augusztusban utalták be a kórházba, szkizofréniában szenved, négy nappal korábban már összeverekedett egy beteggel, ezért zártabb helyre vitték. Ott viszont 15 éve kezelték már Baciut.

A halált okozó ütések vádja alól valószínûleg felmentik a gyanúsítottat. Elôbb pszichiátriai vizsgálatnak vetik alá, de várhatóan azt fogják megállapítani, hogy nem volt ítélôképessége, és csak biztonságosabb kórházba utalják át. A kórház is vizsgálatot indít, az ellenôrzés egyelôre azt állapította meg, hogy kevés a személyzet, éjszakánként mindössze két ápoló jut a 140 betegre.

(póka)

Az éjjeli ragadozó madarak vagyis a bagolyfélék ôsidôk óta felkeltették az ember érdeklôdését. Sokat beszéltek róluk, különbözô vélemények és feltételezések láttak napvilágot, és rengeteg legenda meg hiedelem kapcsolódik hozzájuk.

Az éjjeli életmódhoz való alkalmazkodásuk hosszú evolúciós folyamatok eredménye. Ahhoz, hogy a sötétségben is tájékozódhassanak, a baglyok évmilliókkal az ember elôtt "felfedezték a radart" és képesek olyan hullámhosszú fénysugarakat felfogni, melyeket az ember nem érzékel. Tollazatuk rendkívül puha, ezért repülésük zajtalan.

Köztudott, hogy a baglyok nagy része az erdôkben él. Egyes fajok azonban a falusi vagy városi környezethez alkalmazkodtak, és öreg házak padlásán, templomtornyokban, odvas fákon vagy varjak elhagyott fészkeiben költenek.

Az éjjeli ragadozókat illetôen Kolozsvár jó helyen áll, mivel optimális szállást és táplálékot nyújt néhány bagolyfajnak. A nyári estéken még hallható Kolozsvár fôterén a gyöngybagoly. A központi parkban a gesztenyefák üregeiben költ a macskabagoly, a Babes-parkban pedig a füleskuvik. Városunkban az erdei fülesbagoly esete nagyon különleges. Nálunk az erdei fülesbagoly egész évben megtalálható, állandó faj. Ôsszel azonban tömegesen érkeznek városunkba Eurázsiából a téli szálláshelyet keresô példányok. A többi bagolyfajjal ellentétben az erdei fülesbagoly ôsszel és télen csapatokba verôdve kertekben, parkokban városokban vagy falvakban tölti a nappalokat. Így történt, hogy a Sperantei utcában is megtelepedett egy kolónia. Itt, a 12. szám alatt található hat életfán (tujafa) talált menedéket az egyik legnagyobb erdei fülesbagoly kolónia, melynek nagysága azonban évrôl évre változik a tél keménysége és a hótakaró vastagságának a függvényében.

2000 decemberében nem kevesebb mint 158 példányt számoltak meg, 2003 decemberében azonban csak 48 egyedbôl állott a kolónia. A januári havazások után 89-re nôtt a számuk, és ha tovább tart a havazás, a kolónia bizonyára újabb vendégekkel fog gyarapodni. A tél vége fele a kolónia feloszlik, és az erdei fülesbagoly visszatér magányosan vadászó monogám életmódjához. Madarunk sosem rak fészket, hanem varjak, szarkák fészkét foglalja el.

Az erdei fülesbagoly és ragadozó társai felbecsülhetetlen értéket képviselnek városunkban, mivel rengeteg kártevôt és betegségeket terjesztô egyéb rágcsálót fogyasztanak. Sugárzó tekintetük értelmes lény benyomását kelti bennünk; mintha ôk is éreznék a feléjük irányuló rokonszenvünket és csodálatunkat. Hasznos mivoltuk, elbûvölô formájuk, rejtélyes életmódjuk mind-mind ok arra, hogy óvjuk és védjük ôket.

További információkért forduljon szervezetünkhöz: A Biodiverzitás Monitorizálását és Konzervációját végzô Központ (CFMCB), Calea Dorobantilor nr. 93, ap. 67, 400609 Kolozsvár, Tel/Fax: 0264 / 411230cfmcb@personal.rowww.biodiv.ro

Csütörtökön Budapesten dr. Detrekôi Ákos, a Budapesti Mûszaki Egyetem rektora és dr. Gyenge Csaba, az Erdélyi Múzeum-Egyesület alelnöke, együttmûködési megállapodást írt alá a két intézmény között. Az eseményen részt vett dr. Ádám Antal, a budapesti egyetem rektori hivatala tudományos és nemzetközi igazgatóságának vezetôje, Fonyó Istvánné, az Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár fôigazgatója, Szôts László, a nemzetközi kapcsolatok irodájának programfelelôse, valamint dr. Bitay Enikô, az EME mûszaki tudományok szakosztályának elnöke.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Igaz ugyan, hogy a négy hónapos amerikai körutamról szóló sorozat legutóbbi része a hónap elején jelent meg lapunk hasábjain, de remélem, hogy a kedves olvasó még emlékszik, mirôl volt szó benne. Ha nem másra, akkor a cikk elején a Bush-viccre, amely azt gúnyolja ki, hogy az amerikai elnök mennyit tud a fizika és a festészet nagyjairól. Ezenkívül szó esett arról is, milyennek látják magukat Texas állam egyes lakósai, milyen elôadást tartott Jimmy Carter volt amerikai elnök az atlantai (Georgia állam) Emory Egyetem diákjai elôtt, milyen sajátosságai vannak az újságíró-csoport által egy nap alatt meglátogatott Kennedy ûrkutató állomásnak, illetve a világhírû Disney Worldnak. Ma ellátogatunk Miami Beachre, kiugrunk az amerikai parti ôrséggel (Miami — U. S. Coast Guard) kábítószer-csempészeket halászni, a chicagoi rendôrök pedig megmutatják a város lerobbant részeit a West Side-ban.

Amint azt a sorozat korábbi részeiben jeleztem, 2003 július-novemberében a világ négy földrészének kilenc országából (Kamerun, Kína, Németország, Argentína, Finnország, Zimbabwe, India, Románia és Törökország) érkezett újságírója összesen kilenc amerikai államot járt be. A cél: betekintést nyerni az amerikai társadalom különbözô szintjeibe, jobban megérteni az egyetlen világhatalom intézményeinek, szórakoztató iparának, hadseregének, gazdaságának mûködését, megismerni az amerikai életsílust és gondolkodásmódot. Az újságírói ösztöndíj fontosabb állomásai: Minneapolis és Saint Paul (Minnesota állam), Rio és Madison (Wisconsin), San Francisco, Los Angeles, Hollywood, Santa Monica, Beverly Hills, Malibu Beach, San Diego (Kalifornia), Detroit, Ann Arbor és Dearborn (Michigan), New York City (New York), Washington, D.C., Austin és San Antonio (Texas), Atlanta (Georgia), Gainesville, Orlando, Miami, Miami Beach és South Beach (Florida), illetve Chicago (Illinois).

Ma nem vagyok muzulmán
Floridai látogatásunknak három fontos állomása volt: Gainesville, Orlando és Miami. A Kennedy Space Center (innen lövik az ûrbe a rakétákat) megtekintését követôen Florida déli, napsütötte részére, Miamiba, Miami Beachre és South Beachre rándultunk le. Szerencsénkre az utóbbi álomtelepülés egyik legpatinásabb szállodájában foglaltak helyet számunkra a szervezôk: a Parc Centralban, a tengerparttól alig 200 méterre, az Ocean Drive-on. Így az elôadások után azonnal kimehettünk napfürdôzni. Októberben. Míg idehaza már eléggé hûvös lehetett az idô, mi október közepén nyugodtan napoztunk a homokon. Mindenhol gyönyörû nôk, amilyeneket csak New Yorkban láttam. A kontinensnyi ország többi részében többnyire nem hozzám illô, eléggé testes, adott esetben rettenetesen túlsúlyos hölgyek mosolyogtak rám. Nem itt, South Beachen. Lazán sétáltak melltartó nélkül, tenyérnyi kis fürdôbugyikájukkal. Shujaat, a kasmíri muzulmán újságíró kollégám rendkívül nehezen viselte a számára hihetetlen látványt: — Mit flangálnak ezek a nôk itt meztelenül? Micsoda könnyelmûség és szenvtelenség! — mondta kissé lenézôen, de ugyanakkor kacér hangon. Néhány nap múlva már korántsem volt olyan radikális: — Ma nem vagyok muzulmán — jelentette ki, majd tizenhárom percen keresztül ecsetelte, hogy milyen csodálatos annak a nônek a kerek feneke. Sôt többet annál. Shujaat, az adott esetben konzervatív muzulmán szabadjára engedte képzelôerejét, amit csak a bátrabb olvasókkal osztok meg négyszemközt...

Bevándorlási politika: vizes láb, száraz láb
A U. S. Coast Guard (Parti Ôrség) Miamiban található fôhadiszállására egy hétfôi napon látogatunk el. A szeptember 11-i terrortámadások az ô feladatkörüket is módosították: külön biztonsági övezeteket hoztak létre, ahol nem csupán a törvénytelen bevándorlók partraszállásának meghiúsításával, hanem az esetleges terrorcselekmények megakadályozásával is foglalkoznak. A Homeland Security (az amerikai belügyminisztériumnak felel meg) anyagi alapjaival vásárolt csúcstechnológia segítségével rendszeresen végeznek ellenôrzéseket azokon a vízi jármûveken, amelyekrôl azt gyanítják, hogy kábítószert vagy esetleg terrorcselekményekre használható berendezéseket, anyagokat szállítanak. — Miami térségében, de fôleg Miami Beach környékén kerül sor a legtöbb embermentési akcióra — jelenti ki büszkén az alig huszonéves parti ôr. Ô maga is részt vett már néhány ilyen mentésben, jóllehet alig fél éve szolgál itt. Megtudjuk, hogy a legtöbb kábítószert Kolumbiából próbálják becsempészni az Egyesült Államokba, de a szeptember 11-i tragikus eseményeket követôen lényegesen növelték az ellenôrzések számát, ezért a csempészet csökkent, növekedett viszont a törvénytelen úton bevándorolni próbáló kubaiak, haitiak száma. — A kubaiak kivételével mindenkit visszafordítunk. Amennyiben Fidel Castro országából származó személyt fülelünk le, a bevándorlási tiszt ott helyben, a csónakban eldönti, hogy az egyén amerikai földre teheti-e a lábát, vagy sem — meséli az egyik tiszt. Kiderül, hogy amennyiben a jobb életre vágyók partot érnek, az Egyesült Államokban maradhatnak, ha viszont a csónakban csípi nyakon ôket a parti ôrség, azonnal visszafordíthatják ôket. Elôbbieket feet dry-nak (száraz láb), az utóbbiakat pedig feet wet-nek (vizes/nedves lábnak) nevezik. Érdekes és minden bizonnyal egyedi bevándorlási politika ez.

Ilyen körülmények között az illegális úton bevándorolni próbálók mindent kitalálnak annak érdekében, hogy lábukkal földet érhessenek: egyesek elvágják magukat vagy mérget vesznek be, hogy a partôrség számára kötelezôvé váljon a kórházba szállítás. S így elérték céljukat: amennyiben földet értek, Amerikában maradhatnak.

A hajléktalan gazdag mozgássérült lenne, utóbbi inkább koldus
A floridai kubaiak képviselôivel is találkozunk. Dr. Jaime Suchlicki hevesen Castro-ellenes, nyomdafestéket nem tûrô szavakkal beszél a kommunista ország diktátoráról. Szerinte a kubai gazdaság 60 százalékát a katonaság ellenôrzi, halálát követôen pedig Castro testvérét akarja látni az állam élén. Adatai szerint az Egyesült Államokban élô kubaiak évente 800 millió dollárt küldenek haza. — Bármennyire is furán hangzik, ez tartja életben a kommunista rendszert — mondja keserû szájízzel.

Miami Beachet leginkább egy hosszú lábú, szôke, göndör hajú, tengerkék szemû fotómodellhez hasonlíthatnám: káprázatos és egyszerûen ellenállhatatlan. Az egyik estén viszont South Beach (Miami Beach közelében fekvô parti település) alaposan meglepett. Nyugodtan sétáltam a Washington Avenue-n, amikor látom, hogy egy rendkívül jól öltözött tolószékben közlekedô mozgássérült odamegy egy hajléktalan kéregetôhöz. — Mizu, haver? — Minden laza — jön a kissé meglepôdött koldus válasza. — Szeretnék a helyedben lenni, szeretnék járni. — A látszólag igen gazdag mozgássérült kijelentése minden jel szerint alaposan meglephette a kéregetôt, hiszen emberünk egy ideig semmit sem mondott. — Ez érdekes, hiszen én inkább elfogadnám, hogy ne járhassak, csak ne kelljen nyomorognom — jött a teljesen váratlan válasz. Szünet következett. Mindketten rám néztek, mit ácsorog itt ez a szájtátott turista? — Te mit szeretnél? — kérdezte egyikük, de nem emlékszem, hogy melyik, annyira meglepett a kérdés. Nyeltem egy szárazat, majd azt feleltem, hogy szerencsére egészséges vagyok, de odahaza annyi jövedelmem van, amennyit egy itteni kéregetô pár nanéhányalatt megkap. Mindkettôjüket sokkoltam válaszommal. Sokat kellett mesélnem, míg mindkettôjüknek elmagyaráztam a romániai helyzetet. Végül mindenki elégedetten távozott: a kéregetô kapott 100 dollárt, és örvendett, hogy ez havi fizetésnek felel meg egy ismeretlen európai országban, a tolókocsis elképzelte, hogy amennyiben az épkézláb alkalmazottak ennyit keresnek, vajon milyen lehet a mozgássérültek helyzete, és boldog volt, hogy nem Romániában él. Jómagam pedig annak örvendtem, hogy pillanatnyilag nem kell otthoni fizetésemre gondolnom, és igen jól megvagyok az Egyesült Államok egyik legszebb helyén, ahová sokan álmodnak eljutni.

A sorozat következô (utolsó) részében ellátogatunk Chicagóba, egy délutánt és egy estét töltünk az itteni rendôrökkel, és elôkerül egy fegyver. Ugyanakkor a négy hónapos körútról, Amerikáról kialakított véleményemet szeretném megosztani az olvasóval.

(Folytatjuk)

Kiss Olivér

A Szabadság riporterének négyhónapos amerikai körútját a szervezôkön és lapunkon kívül Mátyásfalvi János budapesti üzletember és a kolozsvári Kopiernicus Kft. (www.kopiernicus.ro) támogatta. A World Press Institute honlapja: www.worldpressinstitute.org

A Duna tv 2003. december 14-tôl vetítette Selyemút címmel azt a nyolcrészes filmsorozatot, amelyet a múlt év augusztus közepétôl október közepéig tartó Selyemút Expedíció munkatársai készítettek. Az expedíció tagjai ezzel a kutatóúttal egyben Stein Aurél mintegy száz évvel ezelôtti expedícióinak is szakmai emlékmûvet igyekeztek állítani. Ebbôl az alkalomból az expedíció szakmai vezetôjét és tanácsadóját, dr. Bárdi Lászlót faggattuk a kutatóút érdekesebb vonatkozásairól. Bárdi László egyébként a Pécsi Tudományegyetem Ázsia Központjának igazgatója, akinek kutatásai a lovas nomád népek eredetére és vándorlásaira irányulnak. Az expedíció útjáról írott Az ôsi Selyemút világa címû könyve már decemberben kapható volt a magyarországi könyvesboltokban.

Dr. Bárdi Lászlóról azt is el kell mondanunk, hogy 1940–1944. között Szamosújváron élt és diákoskodott. Kötôdését a városhoz mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy erdélyi útjai során, amikor csak tehette, felkereste Szamosújvárt, gyermekkori emlékeinek színhelyét.

— Mi volt a célja a Selyemút Expedíciónak, és kik vettek részt benne?

— Sokszor leírtam már, de nem lehet elégszer: Kelet másoknak csupán egy világtáj, de nekünk magyaroknak, a népünk bölcsôje. A Keletrôl jött magyarság számára éppen ezért a Kelet-kutatás nem egyszerûen egy elvont társadalomtudományi ágazat, hanem a nemzetségmegtartó eredettudat fontos része. Ezért számít Kôrösi Csoma Sándor óta egyfajta nemzeti örökségnek, tudományos kötelezettségnek keleti gyökereink kutatása. Keresni az egyetemes értékeket, s abban rátalálni a magyarra, avagy kutatni a magyar vonatkozásokat, s abban figyelemmel lenni az egyetemesre — ez volt, s lehet minden idôben az egyik legfontosabb nézôpontja a magyar kutatóknak. Így lehet kilépni a sokat emlegetett provincializmus vádjából. Így dolgoztak legjobbjaink korábban is, s így próbálkoztunk mi is.

Ugyanakkor nem szabad lebecsülni azokat a közvetett nyomokat sem, amelyek ugyan nem adnak egyértelmû, közvetlen bizonyítékokat, de figyelmeztetô háttérismeretet igen. Ezt és így tette Kôrösi Csoma világhírnévre jutott követôje, Stein Aurél is, aki a belsô-ázsiai Selyemutat vizsgálta, teljesen új korszakot nyitva a hazai, sôt a nemzetközi Kelet-kutatásban.

Stein Aurél három nagy kutatóútja (1900–1901; 1906–1909; 1913–1916) emlékét ápolására és hasonló kutatások támogatására jött létre a Magyar Kelet-kutatási Alapítvány, s másfél éves elôkészítô szervezés után került sor az elsô magyar Selyemút Expedícióra. Az expedíció tagja volt rajtam kívül Szabó Zoltán, a Pécsi Egyetem doktorándusza, a Kelet-kutatási Alapítvány létrehozója, Reiner György informatikus, Wonke Rezsô, a Duna tv riportere és kínai munkatársaink: Liu Peng és rövidebb idôre Bi Yan Yong.

Mostani kutatóutunkon alapvetô vizsgálati terepnek tekintettük a világcivilizáció legendás útvonalát, a Belsô-Ázsiából Rómáig és Bizáncig elvezetô híres Selyemutat, s ezen belül — vagy ezzel együtt — a Belsô-Ázsiából a Kárpát-medencéig (is) elvezetô Nagy Népvándorlás útvonalát, amely a különbözô népek találkozásának, együttélésének, a kölcsönhatások eleven világának is történelemformáló nagy színhelye volt.

Ami a kutatóút statisztikai adatait illeti: a 62 napig tartó expedíció Budapesttôl Budapestig 35 450 km távolságot tett meg, ezen belül Kínában 15 578 km volt a bejárt útvonal hossza. A magassági végletek — 154 m (a Turfáni-mélyföld, Kína legmélyebb pontja) és 4400 m között ingadoztak, bár megfordultunk 7715 és 7546 m-es hegycsúcsok közvetlen közelében is.

A megélt meteorológiai szélsôségek 41⁰C és a fagypont körül jártak, de Dzsungáriában és a Takla-Makán keleti térségében a napi hôingadozás 36–38⁰C között volt. Nem volt kellemes elviselni a fagypont alatti hômérsékletet a szabadban éjszakázva a Tien San-hegységben, de a Góbi sivatag és a Takla-Makán hallatlan forróságánál jobb körülményeket is könnyen el lehetne képzelni. Az izzó sivatagi homokvihartól a Tien-san és a Pamír dermesztô hóeséséig mindent volt alkalmunk túlélni. Amikor terepjárónkkal nem tudtunk közlekedni, a homokviharban, úttalan utakon teveháton vagy szamárháton közelítettük meg célpontjainkat.

— Hányszor jártál Ázsiában, és milyen területekre jutottál el?

— Ázsiában 24 ízben voltam, ebbôl Kínában 20 alkalommal: egyéni kutatóutakon háromszor a Brit Akadémia ösztöndíjával, kétszer a Magyar Nemzeti Ösztöndíjalap támogatásával, külön meghívásokkal, de többségében saját szervezésben; néhányszor nemzetközi konferenciákon vettem részt, és volt, amikor a kínai tv dokumentumfilmekhez hívott meg szakértônek. A szomszédos területek közül Mongólia, Nepál, Sikkim, India területén is megfordultam, ezek az utak a térbeli összefüggések, az egykor egymásra gyakorolt hatások miatt voltak fontosak.

— Hogyan sikerült a kínai vezetôk rokonszenvét megnyerned, és eljutni olyan területekre is, ahová elôtted fehér ember nem tehette be a lábát?

— 16–18 év óta vannak kínai barátaim, ôk (volt követségi vezetôk, rangos kínai szereplôk) és volt kínai tanítványaim (négy félévet tanítottam a pekingi Idegen Nyelvek és Civilizációk Egyetemén, rövidebb ideig pedig a pekingi Állami Tudományegyetem és a nacsangi Tartományi Tudományegyetemen) mindig segítettek-segítenek, ha különleges engedélyre van szükség, mert tudják, tapasztalták, hogy nem ellenük, hanem a tudomány, a közös cél érdekében tevékenykedem, folytatom kutatásaimat. Ezért vált lehetôvé számomra az, hogy Kína szinte minden szegletében voltam már, a teljes térképet nem is tudnám kapásból felvázolni.

— Kutatásaid során mi volt a legizgalmasabb élményed?

— Különleges élményt jelentett Dzsungária területén barangolni. Ha van világvége térség, akkor ezt a hatalmas hegyekkel szegélyezett sivatagos medencét bízvást annak tekintem. Az Ili-völgyben jelenleg is számos olyan nemzetiség él, amelyik az altáji nyelvcsaládba tartozik. E nyelvcsaládon belül a türk népcsoport tagjai: az ujgur, a jugur, a salar, az üzbég, a kazah, a tatár és a kirgiz népek.

Az Ili folyó forrásvidéke irányában haladtunkban szemünk már megszokta a sok sárgásbarna agyagház, lapos tetejû vályogépületek állandóan visszatérô látványát. Aztán a folyó közvetlen közelében, Yamat falucskában szokatlan meglepetésben volt részünk: téglaházak tárultak elénk. Az egyiknél meg is álltunk. Tornáca volt faragott oszlopokkal, közöttük piros paprikafüzérek lógtak. Az ablakon nem lepedô fogta fel a napsugarak erejét, hanem falécekbôl készült zsalugáter, elôttük piros muskátli virított a cserepekben. Az udvaron libák csipegették a zsenge gyepet. Mintha csak egy alföldi magyar tanyán lettünk volna. A háziak érdeklôdve jöttek ki az udvarra, megnézni, kik ezek az ismeretlen emberek, akik mindenféle kérés és engedély nélkül állítottak be hozzájuk. A feszült légkör akkor kezdett enyhülni, amikor kiderült, hogy "women shi cóng ouzhou, cóng xiongyáli le", azaz "Európából, Magyarországról jöttünk". Amikor a házigazda az akadozó kínairól a pergô ujgur nyelvre váltott, elsôsorban a kulcsszóra figyeltünk fel, amikor az egyik asszonytól almát kért, hogy azzal kínáljon meg bennünket. Felvillanyozva közöltük, hogy ezt mi is ugyanúgy mondjuk, sôt a bicsakot is ugyanúgy kérjük, amit az alma felvágásához vettek elô. Sorban kerültek elô az azonos hangalakú és azonos jelentésû — közös, türk eredetû — szavaink, így az ôket is, minket is díszítô szakáll és társai.

Mindez egybevágott egy késôbbi kashgari élményünkkel. Egy péntek délután a mecsetbôl kijövô tömegbôl egyszerû ember fordult hozzánk, látva, hogy nem igazán vagyunk ujgur igazhívôk. Megszokott kérdéseire: "Kik? Honnan? Miért?", magam is egyszerûen válaszoltam. Az ô válasza viszont nem volt rutinszerû: "Nézd ezt a két ujjamat — mutatta a jobb kezén mutató- és középsô ujját —, látod, ezek vagyunk mi, az egyik a magyar, a másik meg az ujgur, együtt nôttünk fel, összetartozunk." Azután a tenyerembe kezdett számokat rajzolni: "Látod, kétezer éve mentetek el innen nyugatra!" Még most is töprengek: vajon a hazai utcákon hány ember tudna így találomra beszélni az ujgurokról, a keleti történelmi kapcsolatokról? A történelembôl ismert "népi emlékezet" élô példája éppúgy megrázott, mint késôbb a quarkili ujgur párttitkár, aki megerôsítette, hogy ha idehaza valami gondunk lenne, csak bátran menjünk vissza hozzájuk, majd ôk adnak menedékjogot, s telepedjünk csak vissza.

Még egy élményem kívánkozik ide, amikor a Kirgiz Autonóm Körzetben Tashkurgán fôterén felállított hatalmas emlékoszlopon megpillantottam az ott trónoló, kiterjesztett szárnyú turulmadarat, amelyet ugyanilyen pózban eddig csupán Belsô- és Külsô-Mongóliában, valamint a Kárpát-medence hagyományôrzô emlékmûvein láttam.

S hadd tegyem még azt is hozzá az elmondottakhoz, hogy Mongóliában és a Kínához tartozó Belsô-Mongóliában elôkerült hun régészeti leletek, a sírok szerkezete, a bennük talált rituális üstök, fegyverek, övdíszek, lószerszámok stb., a temetkezési szokások nemcsak az ázsiainál jóval szórványosabb európai hun leletekkel és emlékekkel mutatnak párhuzamot, hanem a felsô-magyarországi (pl. a Felsô-Tisza vidéki) ôsmagyar leletekkel. Sôt a hun származástudattal rendelkezô mai népek, pl. az ujgurok születéssel, esküvôvel és temetéssel kapcsolatos néprajzi hagyományai, népmese- és népzenemotívumai is feltûnôen hasonlítanak a magyarokéra. Ez akkor is elgondolkoztató, ha nem sok bizonyosat tudunk arról, mi minden történt több mint 2000 évvel ezelôtt.

— Mennyire élnek benned szamosújvári gyermekkori éveid emlékei?

— Azt kell mondanom, hogy ezek az emlékek kitörölhetetlenek: a szamosújvári református elemi iskolai és gimnáziumi tanévek ezernyi emléke; Baktay Ervin elôadása a gimnáziumban (ô járta végig elôször Kôrösi Csoma Sándor indiai útját és kolostorait); a focimeccsek és a húsvéti locsolások; Gabányi tanár úr órái, és diáktársaim, mindenekelôtt a három Sztranyiczki fiú örökké tartó testvéri barátsága, állandó segítsége. Az egykori szamosújvári gimnáziumi évkönyveket kívülrôl tudom, annyit lapoztam rongyosra. Idén is el szeretnék jutni Szamosújvárra, túlzsúfolt programom ellenére talán tudok erre is idôt szakítani.

Sztranyiczki Mihály

Az oldalt szerkesztette Ördög I. Béla

A múlt év mûvészi termésébôl nyújt ízelítôt az idei elsô nagyszabású képzômûvészeti esemény: a Romániai Képzômûvészek Szövetsége kolozsvári fiókjának Szentegyház utcai galériájában múlt héten megnyílt grafikai és iparmûvészeti tárlat. A megnyitó népes közönsége és a kiállítás további látogatottsága igazolta: a közönség igényli a hasonló értékfelmérô, -bemutató rendezvényeket, s a több évtizedes hagyomány új köntösben ugyan, de tovább él. A grafika és az iparmûvészet kettôse pedig a két mûvészeti ág békés egymásmellettiségének, sôt átjárhatóságuknak is bizonyítékául szolgál.

Mit üzen a huszadik század a huszonegyediknek? A kérdés feltehetô ugyan, de számíthatunk-e válaszra? A mûvészettörténet közhelye, hogy egy kor soha nem képes meghatározni önmagát, még akkor sem, ha ezt célul tûzi ki. A történelem s azon belül a mûvészet folyton-folyvást átíródik. Megoldhatatlan talány tehát számunkra, hogy milyen korszak képviselôi vagyunk, vagy pontosabban: leszünk. S bár az idônek nincsen kora, csupán az emberi értelem rendteremtô szándéka próbál eligazodni benne, az évek hömpölygésének az a része, amelyet huszadik századnak nevezhetünk, a mûvészet szempontjából meglehetôsen jól körülhatárolható korszak. Számunkra, a kor tanúi számára a képteremtés elemekre bomlását, az önmagával való meghasonlást, a teljes tagadásig terjedô végletességet jelenti. Azt a kort, amikor mostani értékítéletünk szerint mintha már mindent kipróbáltak volna.

Vannak-e feltáratlan mélységei a látványnak? Vannak-e tartalékai az eljövendô avantgárdnak, lesznek-e még a huszadik század mûvészeti forradalmaihoz fogható változások?

Szûkebb környezetünkre vetítve ezeket a korproblémákat, talán egyet kell értenünk azokkal az újítókkal, türelmetlen mást akarókkal, akik alapjaiban szeretnék megváltoztatni a vizuális mûvészi produktum, az alkotás eszköztárának, folyamatának és végtermékének mibenlétét, akik alapjaiban szeretnék megrengetni a mûvészet világát. Ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk, hogy mûvésztársadalmunk, a nagy divatáramlások peremén, zömében a látványfeldolgozás és maradandó látványteremtés következetes híve maradt. Lehetne ezt akár maradiságnak nevezni, sôt, egyenesen megbélyegezni, ha az utóbbi évek mûvészetfelfogásában nem találkoznánk a látvány s ezáltal az emberközpontúság igenlésével. Természetesen másként, mint ahogyan az eddig történt, hiszen a lehetôségek, az új technikák és az általuk teremtett új világ is merôben más, mint az évekkel, évtizedekkel ezelôtti. A vizuális mûvészet örökös átalakulásában — a fejlôdés fogalma ugyanis vitatható — most mintha ismét fordulóponthoz érkeztünk volna. Amely bizonyos mértékig akár visszafordulásnak is tûnhet. A visszakozás, a visszafordulás azonban már merôben más alapokról indul. S a lényege is ebben rejlik. Hiszen a mûvészet évezredes történetében csupán egy dolog változatlanul állandó: a változás.

Korát tekintve az a mûvészgeneráció, amelynek mûveit a falakon láthatjuk, a huszadik század terméke. Munkáik révén ôk e század üzenethordozói. S a bemutatott alkotások részét képezik annak, amivel a múlt a jövônek üzen.

Az évtizedek óta rendszeresen megrendezett megyei tárlatok mind a festészeti-szobrászati, mind pedig a grafikai és iparmûvészeti, jellegüket tekintve nagyon sokat változtak, de persze változott a kor is. S ha ’89 elôtt a hasonló seregszemlék majdhogynem a teljesség igényével léptek fel, mintegy arra voltak hivatottak, hogy felmérjék és összegezzék egy régió mûvésztársadalmának egyéves tevékenységét, manapság ilyen elvárásokat már nemigen támaszthatunk a változást nevükben is hordozó szalonokkal szemben. Elszaporodtak a különféle kamara-kiállítások megrendezésére szolgáló galériák, s a külföldi megmérettetés lehetôsége is egyre inkább valósággá válik mûvészeink számára. A nagyobb szabadság pedig érthetôen nagyobb változatossággal is együtt jár. Nem beszélve a létszámában ugyancsak megnövekedett képzômûvészeti egyetem tevékenységérôl, amelynek mûvészutánpótlása kimeríthetetlennek tûnik. Így aztán a téli szalonok a generációk találkozóhelyévé váltak, ahol jól ismert, befutott mûvészek mellett minden évben újabb és újabb neveket fedezhetünk fel. S ezért a szervezôket, akik egyben az egyetem tanárai is, csak dicséret illetheti. Hiszen egy pályakezdô számára az ilyen rangos társaságban való részvétel akár döntô jelentôségû is lehet. A közönség pedig felmérheti azt a gárdát, amelynek nevével feltehetôen egyre gyakrabban találkozik majd.

Mindent összevetve: a megyei tárlatokat lehet szeretni vagy nem szeretni, sôt, "a múltat végképp eltörölni" alapon akár egy az egyben elvetni magát a rendezvényt — az utóbbi idôben ugyanis ilyen megnyilvánulásokról is tudunk, fôként azok részérôl, akik munkáikkal nem szerepeltek, vagy különbözô okok miatt nem szerepelhettek a megmérettetésen —, Kolozsvár és környéke mûvelôdési életében betöltött szerepét tagadni viszont szûklátókörûségre vagy egyértelmû rosszindulatra vallana. A téli szalonok ugyanis minden, olykor már egyenesen rapszodikus változatosságuk ellenére, vagy bizonyos mértékben éppen ezért is, keresztmetszetét nyújtják a romániai képzômûvészeti életben elôkelô helyet elfoglaló Kolozsvár egyéves mûvészi termésének. A tárlatnak tehát olyan értékmérô szerepe is lehet, amelynek jelentôsége korántsem elhanyagolható.

Amit a grafikában általános következtetésként megállapíthatunk: egyre színesebb, egyre változatosabb, bizonyos megnyilvánulási formái azonban kegyvesztettekké váltak. A klasszikus értelemben vett rajz például szinte teljesen eltûnt, s jobbára csak a vegyes technikával készült munkákban fedezhetô fel itt-ott. Talán nem véletlenül, hiszen a mûvésznek is meg kell élnie valamibôl, s a festészethez közelebb álló, látványosabb munkák kelendôbbek a vásárlók körében. Annál is inkább, hogy a mûkereskedelem — az általános gazdasági helyzetnek s a potenciális vásárlóközönség kétes mûveltségi szintjének köszönhetôen — nálunk még ugyancsak gyerekcipôben jár. Ugyanakkor pedig az utóbbi évtizedek világméretû technikai forradalma a mûvészetet sem hagyta érintetlenül. Itt most nem elsôsorban a számítógépes grafikára gondolok, amely új mûfajként hódít és szerez híveket Kolozsváron is, hanem azokra az új eszközökre, nyersanyagokra, amelyek eddig nem tapasztalt távlatokat villantanak fel mûvészeink elôtt, akik élnek is a lehetôséggel. A formai bravúrokon túl pedig ott vannak az intellektuálisak, s ha valamire, hát a grafikára ugyancsak jellemzô, hogy a látványon túlmenôen olyan gondolati szférába vezet, amely olykor a jelenség filozófiai mélységeit is képes felvillantani. Ez jól nyomon követhetô többek között például Petre Malutan, Egyed Tibor, Károly Zöld Gyöngyi, Székely Géza, Maria Mãrginean Matean, Starmüller Katalin, Liliana Oltean, Tompos Opra Ágota, Paul Eugen, Gally Katalin, Viorica és Alexandru Cristea, Elena Basso Stãnescu munkáin. Mindezt pedig nagyon aktuális, napjainkra ugyancsak jellemzô, eredeti ötlettel is megtoldva tárja a nézô elé Ioan Horváth Bugnariu és Radu Solovãstru. A karikaturista Octavian Bournak pedig egyenesen lételeme az ötlet. Testvéreink a fák — vallja Kusztos Endre, s ugyancsak a természetbôl ihletôdik érzékletesen kifejezô, látványos, vagy éppenséggel visszafogottságával tüntetô munkáiban Valovits László, Szabó Vilmos, Monica Popoviciu, Lãcrimioara és Adrian Aramã, valamint a pasztell adta lehetôségeket maximálisan kiaknázó Lészai Bordy Margit és Lôrincz Lehel. A lassan pusztuló környezô világ jajkiáltását fordította kifejezô képi nyelvre Nagy Endre, installációja pedig évmilliók üzenethordozója. Deleanu Márta Családfája megfakult régi fényképek és lehullott levelek visszafogottan is kifejezô, sajátos kombinációjára épül, míg Dana Solovãstru rajzkészségével tüntet. A legmodernebb technika híveként, a számítógépben rejlô lehetôségeket aknázza ki sikerrel Mircea Baciu és Daniela Chiorean. A vonalak játékára és a dekorativitásra épít Maria Salvanu, Orbán István, Moritz Emil, a látványra és az abból adódó asszociációs lehetôségekre Erdôs Zsigmond, Gheorghe Negulescu, és a kollográfiában Elena Câmpian. Soó Zöld Margitot pedig csupán azért hagytam a felsorolás végére, mert munkái mûvészi üzenetével gondolatilag mintha ô nyújtaná a legtöbbet: az immár csak emlékezetünkben élô Petôfi utcai mûemlék-épület, a nemrég végképp lebontott Gilovics-ház alakváltozásainak mûvészi rögzítésével olyan fájó pontot érint, amely az idô múlásával sajnos egyre aktuálisabbá válik.

Ami az iparmûvészeti rész felhozatalát illeti, mintha feleselni látszanék az elnevezésében foglaltakkal. Többéves tapasztalat, hogy mifelénk az éves megmérettetések erôvonalai egyre jobban eltávolodnak az alkalmazott mûvészetektôl, mindattól, ami egyáltalán rokonítható lehetne a funkcionalitással, és egyre inkább a "tiszta" mûvészet, a látvány és a gondolatiság, a szimbolikus képi-térbeli beszéd irányába tolódnak el. Egyrészt a hangsúlyosabb differenciálódás, másrészt viszont éppen ellenkezôleg: a mûfaji határok elmosódása, egybeolvadása következtében. A két irányulás kölcsönhatásának eredményeként a textilmûvészetnek, kerámiának, üvegmûvességnek, de magának a grafikának is olyan irányzata fejlôdött ki, amely a szobrászattal, festészettel rokonítható, vagy éppenséggel installációnak minôsül. S ha Mariana Gheorghiu ötletes gyapjúfonalkonstrukciója és György Iringó térbe fogalmazott mûvészi gondolatai esetében a hagyományos értelemben vett mûfaji elhatárolás még nyomon követhetô, Novák Ildikó már egyértelmûen installációban gondolkozik. A fôvárosban is nagy sikert aratott, tavalyi rendkívüli teljesítményét azonban nehéz lett volna felülmúlnia. A jövôben talán múltkori "textilfestményéhez" hasonló alkotással is megörvendeztet. Rendkívül hatásos Manuela Botis térbe is kitüremlô, a különbözô anyagok és technikák vegyítésével készült geo-biomorf munkája, a találóan Bôségnek nevezett mûvészi megnyilatkozás. A hazai textilmûvészet elismert képviselôinek, Adriana Dobrának és Corina Horváth-Bugnariunak az alkotásai ezúttal sem okoztak csalódást. Elôbbi sejtelmesen lírai, visszafogottságában megkapó, a színek sajátos játékára épített Eufóriájában vall érzelmeirôl, míg utóbbi konkrétabb témához nyúl. A klasszikus gobelintechnikát sajátos egyéni megoldásokkal fûszerezve hív kerti sétára. A Mon jardin textilbe szôtt színes vallomás mindarról, amit kertje, a kiapadhatatlan ihletforrás jelent számára. Geometrikus alakzatokba fogalmazza korunk mûvészi üzenetét Liliana Moraru. Idôigényessége miatt egyre kevesebben nyúlnak a gobelinhez. A klasszikus technika alkalmazásának sikerült példáját nyújtja faliszônyegével Anca Bratu és Geta Visan, s a nemrég végzett, tehetséges Mihaela Tãtulescu is teljes mértékben beváltotta a hozzá fûzött reményeket. Jel címû alkotása, akárcsak eddigi munkái. túlmutat a korántsem elhanyagolható dekorativitáson. A díszítô funkció Laura Dumitrescu, Livia Petrescu és Camelia Ghemes munkáinál is fontos szerephez jut. A hímzés mûvészetének elismert mûvelôje Dávid Ilona. A Szerencse útjára lépve csak azt mondhatjuk: szerencsés kézzel nyúlt a témához.

Számbeli hátrányukat — a grafikusokhoz és textilesekhez képest kevesebben szerepelnek a tárlaton — minôségi teljesítménnyel igyekeztek pótolni keramikusaink. A mûfaj elismert szaktekintélyei, Szabó Bokor Márta és Palkó Ernô mellett a grafikusként ismertebb Forró Ágnes is visszatért eredeti mûfajához, a kerámiához. Szabó Bokor Márta sajátos hangulatú ikonjaival valamelyest mintha lelkivilágába is betekintést nyújtana, Forró Ágnes az eredetekhez nyúl vissza az ôsi kultúrák termékenyítô hatását jelzô maszkjaival, míg Palkó Ernô Három gráciája akár határkônek is minôsíthetô a mûvész munkásságában. Mindhárman Jakobovits Márta nagyváradi keramikus szervezésének köszönhetôen heteket töltöttek a nemzetközi hírû kecskeméti kerámiaközpontban, amelynek áldásos hatása nem maradt következmények nélkül.

Azt is mondhatnám, hogy mûfajilag is önmagát képviseli Labancz Cismasiu Ágnes. Az üvegmûvészet, az installáció és a mûvészi jelbeszéd olyan komplex alkotásával szerepel a kiállításon, amely a látvány és az azon túlmutató mûvészi üzenet együttesével hat.

Németh Júlia

Az okos asszony, a feleség az otthoni nagytakarítás felfordulással járó tevékenységébôl kirekeszti a férjét. (A férj még okosabb, ha ezt el tudja érni!) A férj ilyenkor csak téblábol, lézeng, ténfereg, de e szavak rokon értelmû társai között említhetjük még: teng-leng, ôgyeleg, ôdöng, cselleng, a házon kívül kószál, kódorog, bolyong, tekereg, csavarog, csatangol esetleg bóklászik, lófrál. Mennyi szó! Rokon értelmû szavakban, kifejezésekben gazdag a nyelv. De vegyük sorra az említettek egyikét-másikát.

Az ember olykor láb alatt van, lábatlankodik, valakit munkájában akadályozva tétován, céltalanul ide-oda jár, csak téblábol. Ha alakját vizsgáljuk a téblábol szónak, nyilvánvalónak tûnik, hogy származékszó, a tébláb szónak -l igeképzôs alakja. A tébláb nyelvjárási összetett szó, de elôfordul Vörösmartynál és Arany Jánosnál is. Elôtagja, a téb-, a tébolyog, tébolyodik, tévelyeg szavak tövével azonos; utótagja, a -láb, ôsi igenévszó, esetünkben benne az ’úszik, ingadozik, lebeg, vízben gázol’ jelentésû láb — lább igét kell keresnünk, amely egyébként a kilábol, lábadozik igének is alaptagja.

A lézeng szó eredetét máig sem sikerült megfejteni. Írásban 1562-ben tûnik fel Heltai Gáspár egyik mûvében: "Kezdének némelyek a lézengô ördögûzô zsidók közül az úr Jézus nevét hívniok." A ténfereg szó is ’ide-oda járkál, cél nélkül kószál’ jelentésû. A szónak elsôdlegesen ’fetreng’ volt a jelentése. Madách mûvének egyik alakja is "… megvetetten a sárban ténfereg" (azaz fetreng). Az imbolygó mozgást jelentô ótörök ten igéhez idôvel nyomatékként, pluszként hozzátapad az egyhelyben való mozgást jelentô forog ige, és a tén + forog összetétel hangrendi kiegyenlítôdésével keletkezett a mai közismert ténfereg igealak.

Az ôdöng és az ôgyeleg szónak történeti szempontból közös jegye a bizonytalan, ingó mozgás, de a mai nyelvben kialakult a ’céltalanul ide-oda járkál’ jelentés is, így lett rokon értelmû a ténfereg, lézeng szóval. Mindkét szó eredetét homály fedi. Az azonban bizonyosra vehetô, hogy az ôdöng és az ôgyeleg töve azonos, a tôhöz más-más képzô, illetôleg képzôbokor járult. Elsô írásbeli feljegyzésük között azonban csaknem két évszázad tátong: az ôgyeleg elsô írásos említése 1626-ból, az ôdöng szóé csak 1803-ból való.

Történetileg a cselleng is többjelentésû szó, de a mai nyelvben szintén azt jelenti: ’céltalanul, unottan járkál, ténfereg’. A cselleng a 16. század közepén felbukkanó hangfestô szócsalád tagja. Hangfestô eredetû a mai nyelvben ’céltalanul járkál’ kószál, kódorog szavunk is. Mindkettôben eredetileg a görbülés, tekeredés, elhajlás értelme rejtôzik. Aki céltalanul járkál, le-letér az ösvényrôl, az útról, nem egyenesen a cél irányába halad. Hangfestô eredetû a bóklászik szavunk is, amely elsôsorban az állatra vonatkozik, arra, amely lassan, legelészve ide-oda bolyong, de bóklászik az a személy is, aki meg-megállva, keresgélve, ide-oda járkál. Aki pedig a napot lopva az után sétifikál, kószál, az lófrál. A szó talán a latinból, a házról házra járó betlehemesek révén kerülhetett nyelvünkbe.

Az itt felsorakoztatott szavak mindegyikének az alapjelentésen túl van egy bizonyos sajátos mellékjegye, többlete, hangulata. Hogy mikor melyiket használjuk, azt megszabja a beszédhelyzet, a mondanivaló árnyaltsága, a beszélô anyanyelvismerete.

Murádin László

A 10. és 11. oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Lehet, hogy ha Shakespeare ma élne, Joe Eszterhasnak hívnák — írta egyszer a Time magazin a világhírû, magyar származású forgatókönyvíróról, Hollywood egyik legellentmondásosabb személyiségérôl, aki most — újabb film helyett — ezúttal emlékiratokkal lepte meg a közönséget.

Joe Eszterhas most megjelent memoárkötete, a Hollywoodi állat azonnal kiváltotta ugyanazokat a szélsôséges indulatokat, amelyeket a nagyhatalmú forgatókönyíró-sztár immár sok éve kever maga körül.

Eszterhas bonyolult és ellentmondásokkal teli figura: a törvényen kívüli outsider jól megfér személyiségében a romantikus moralistával — írja róla a memoárkötet borítójának fülszövege.

Joe Eszterhas 1944-ben született Magyarországon, és néhány hónapos volt, amikor szüleivel együtt elhagyta az országot, hogy különbözô menekülttáborokban töltött kisgyermekévei után amerikai földön, Cleveland szegénynegyedében nôjön fel. Autólopással, markecolással, verekedéssel töltötte ifjúkorát, majdnem börtönbe is zárták.

Aztán forgatókönyvíró lett, mégpedig az amerikai filmipar legkeresettebb, legjobban fizetett, leghíresebb-hírhedtebb forgatókönyv-írója. Nevéhez fûzôdnek olyan sikerek, mint a milliárdos bevételt

besöprô Elemi ösztön, vagy aFlashdance, de megengedhetett magának olyan katasztrofális fiaskókat is, mint a Showgirls, vagy a Jade.

Nem egyszer mondták róla, hogy maga az ördög, miközben filmjei ontották a pénzt. A lázadás azonban soha nem ért véget. Gyakran vádolják ôt nôgyûlölettel, a durva szexualitás túlhajtásával, feleségét, Naomit azonban mindmáig legjobb barátjának és egyenrangú partnerének tekinti. Egyesek szerint a szex és az erôszak apostola, ô maga azonban bevallja, hogy buzgó templomjáró, és hisz az ima erejében — írja legújabb könyvének fülszövege.

Ô, akit a hollywoodi szélsôségek szimbólumának tekintenek, egyszer csak úgy döntött, hogy "kivonul" és feleségével, gyermekeivel együtt Ohióba költözött, hogy elmerüljön gyermekkorát idézô közép-nyugati életformában.

A kiemelkedô tehetségû, rettenthetetlen, de totálisan kiszámíthatatlan mûvész, aki korábban olyan, ugyancsak rendhagyó könyvekkel jelentkezett, mint a bestsellerré vált Amerikai rapszódia, vagy az amerikai Nemzeti Könyvdíjra is jelölt Charlie Simpson apokalipszise, emlékirataiban sem tagadta meg önmagát. A "Hollywoodi állat" azonban a mûfajban csak önmagával mérhetô.

A kötet megrázó és gyilkos leképezését nyújtja a filmipar belvilágának, bizalmasan feltárja a hírnév fogalmát, és soha nem látott mélységû betekintést ad a hírességek világába. Felfedi az ott zajló harcokat, alkukat, zsarolásokat, hátbatámadásokat, de ugyanúgy a szex, a kábítószer és a rock and roll világát is — egyszóval mindazt, amit úgy nevezünk, hogy Hollywood.

Egy másik szinten — mert hisz a könyvnek megannyi rétege van — viszont valami egészen másféle élményt nyújt a "Hollywood állata." Bemutatja egy utcagyerek történetét, aki rendre túléli az elôtte tornyosuló összes akadályt és fájdalmat... körüljárja egy érzéki, dicsôséges és véget nem érô szerelem történetét, és gyötrôen részletekbe menô képest fest a férfiról, aki fittyet hány a legnagyobb ellenfélnek, amivel valaha letében szembekerült: a ráknak. A könyvnek talán legmegrázóbb vonulata az apa fiával való szívbemarkoló kapcsolatának a szeretet és árulás fogalmát tisztázó története.

Megnevettet, feldühít és könnyekre fakaszt a kötet, amelyben a szerzô csakis önmagát, az emberi lélek durva és hátborzongató dicsôségét hirdeti — írja Joe Eszterhas memoárkötetének ismertetôje.

Nagy László Felsôiszkázon született, 1925. július 17-én, költô, mûfordító, szerkesztô. Ágh István bátyja, felesége Szécsi Margit. 1948-ban a budapesti egyetem magyar irodalom-szociológia-filozófia, a második szemesztertôl orosz szakos hallgatója. 1949–52-ben írói ösztöndíjjal Bulgáriában járt. 1953–56-ban a Kisdobos szerkesztôségi munkatársa. 1959-tôl az Élet és irodalom képszerkesztôje, majd fômunkatársa. Díjai: József Attila-díj (1950, 1953, 1955), Kossuth-díj (1966), Botev-díj (1976). 1968-ban megkapta a Sztrugai Nemzetközi Költôfesztivál aranykoszorúját. Gyermekkori élménye a zárt paraszti világ szokásrendje, természet és ember bensôséges kapcsolata, a pogánykori elemeket is megôrzô népi kultúra, az élet minden mozzanatát a természet és közösség rendjének alárendelô szemlélet. Hatott rá a keresztény kultúra, a katolikus liturgia. Elsô kötetei (Tûnj el fájás, 1949; A tüzér és a rozs, 1951) túlnyomórészt a népi kollégiumokban szerzett élményei hatására keletkeztek, a felszabadultság örömét éneklô verseket tartalmaznak (Tavaszi dal, Májusfák). 1952-ben rádöbbent politikai megtévesztettségére, költôi karaktere drámaivá alakult; a korábbi daloló versvilág helyén a dér, fagy, hideg, némaság motívumai alkottak összefüggô rendszert. A nap jegyese (1954) és A vasárnap gyönyöre (1956) már azt a költôt mutatják be, aki megcsalatottságában élet és halál küzdelmeként éli át a humánus értékek veszélyeztetettségét. Költészetének jellegzetes esztétikai minôsége a tragikus és a fenséges, de pályája nem csak ezeknek összetettebbé válását mutatja, hanem kiegészülésüket is a groteszk, az irónia és a játékosság elemeivel. Önálló ciklusokat épített képverseibôl, betûképeibôl és vidám üzeneteibôl is. Utolsó éveiben a "lehetetlen képviseletében" érezte magát: a tisztaságot, szépséget, tehetséget veszendônek és kiszolgáltatottnak látta a világban az ô normái szerint. Ezek védelmében alakította ki krónikás, nomád, stigmatizációs és haramia szerepeit (Krónika-töredék, Seb a cédruson, Medvezsoltár, Versben bujdosó). (Új magyar irodalmi lexikon)ú

Romanek Inka festômûvész kitapintható, vakírással feliratozott képeibôl nyílt kiállítás csütörtökön a budapesti Almássy Téri Szabadidôközpontban, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával.

"Kérem, próbálják meg csukott szemmel nézni a képeket, ahogyan a látássérültek: ne a szemükkel, a szívükkel lássák" — ajánlotta a különleges tárlat megnyitóján Váczi András, a szabadidôközpont igazgatója. Romanek Inka festômûvész kiállítását a tárlatot támogató NKÖM politikai államtitkára, Vass Lajos nyitotta meg. Különleges élményt jelentett Érdi Tamás vak zongoramûvész játéka és a vers, amelyet Adél, a képek egyik fôszereplôje, Romanek Inka vak kislánya mondott el a megnyitón.

A festônô maga is megtapasztalta, milyen a világtalanok világa. Adél, a szívének legkedvesebb ember ugyancsak sötétbe zárva él. A képeket, amelyeket vastag, plasztikusan felhordott festékrétegekkel fest, a kislány ujjai "látják" elôször.

Adél egy gyors kézmozdulattal azonnal felismeri édesanyja bármelyik képét. Volt köztük, amelyet annyira szeretett, hogy a malacperselyébe gyûjtött öt-hatszáz forintját öntötte oda Inka kezébe: "Ez az én képem, megveszem!" — mondta el a Harangjáték címû festményt simogatva, "nézve".

A kitapintható, Braille-írással feliratozott festmények vad színekben tobzódnak, világuk szélsôséges érzelmi skálán mozog a bensôséges, csendes szeretettôl az élet és halál végsô kérdéseit firtató szimbólumokig.

A tárlatot nemcsak vak és látássérült embereknek szánták, hanem a látóknak is, akik egy ilyen kiállítás segítségével talán könnyebben megértik a fénytôl elzárt világ ismeretlen dimenzióit.

(MTI)

Göllében, szülôfalujában helyeznék másodszor örök nyugalomra az egyik legnépszerûbb magyar író hamvait.

Annyi népszerû ifjúsági- és állattörténet írója, Fekete István a budai, farkasréti sírkertben lelt 34 évvel ezelôtti halála után örök megnyugvást.

Tüskevár, Téli berek, Bogáncs, Kele, Vuk, Ballagó idô — s még számos, szívhez szóló ismert regény és novella alkotja Fekete István gazdag életmûvét. Jó néhányból film is készült, Vuk, a kis róka története pedig a rajzfilm mûfajában is bekerült a gyerekek örök kedvencei közé. A göllei születésû író soraiért fiatalok és idôsek ma is rajonganak. Könyvei háromszáz kiadásban jelentek meg; tizenhétmillió példányban adták ki magyarul és több mint hárommillió példányban másik huszonkét országban. Jókait kivéve megközelítôen sincs ilyen sikeres magyar szerzô. Az irodalomtörténészek mesemondóként, amolyan Pósa bácsiként kezelték azt az írót, akit néhány éves irodalmi pályafutás után a Kisfaludy Társaság a 15 legsikeresebb magyar író közé sorolt. Azért írt inkább állatokról, mert nem hódolt be a rendszernek, s nem volt hajlandó "vonalas" könyveket letenni az asztalra. Kitalált egy olyan írásformát, amelyben ember-, természet- és istenszeretetre tanított, nemzeti büszkeségre, humánumra nevelt generációkat.

Amerikában élô fia szerint is politikai okok miatt nem kapta meg apja megérdemelt helyét az irodalomban. — Apám írásait csak szívvel lehet olvasni: nem is annyira érteni, inkább érezni kell — vallja ifjabb Fekete István. — Arra, aki megmutatja a szívét, azt sütik rá: szentimentális, pedig a szívnél nincs értékesebb. Egy népnek, egy országnak, egy családnak a sorsa áll vagy bukik rajta. Apám nem akart senkit tanítani, csak árnyaltan szerette volna bemutatni a jó és a rossz közötti különbségeket.

Fekete István, feleségével, Edith asszonnyal együtt a Farkasréti temetôben nyugszik, s e sírba helyezték Bogáncs kutyájuk földi maradványait is. Az író leánya és fia, dr. Fekete Edith osztrák kormánytanácsos, és az író fia: ifj. Fekete István, a Chicagóban élô író-újságíró a közelmúltban érdekes elhatározásra szánta el magát. A testvérpár levéllel fordult a Nemzeti Kegyeleti Bizottsághoz, hogy engedélyezzék szüleik sírjának áttelepítését Göllébe. Abba a kis somogyi faluba, ahol apjuk meglátta a napvilágot, s ahol a mai napig áll emlékmúzeumként mûködô szülôháza.

Az író ott töltötte élete legboldogabb idôszakát. Mûveiben gyakran írt a gölleiekrôl. A Ballagó idô címû életrajzi regényében ez áll: "Ha mélyen magamba nézek, szeretetem határtalan határát egyetlen szó fejezi ki. Egyetlen régi-régi szó, amiben élôk és holtak benne voltak, s ez az érthetetlen, de nekem mindent jelentô szó mondta ki, hogy: Gölle". A Fekete-testvérek ezt az idézetet szeretnék majd rávésetni a sírkôre, ha a hamvakat újratemethetik.

S hogy miért kezdeményezik az exhumálást, s az újratemetést? Egyrészt azért, mert a somogyi település eddig is sokat tett a Fekete-emlékek megôrzéséért, népszerûsítéséért. Az emlékházon kívül szobrot állíttattak, róla nevezték el a község könyvtárát, az iskola könyvtárát és a mûvelôdési házat is. A göllei temetôben nyugszik az író két, korán meghalt kistestvére, Antal és Erzsébet. A falubeliek ma is nagy szeretettel gondozzák e két sírt, és a hazalátogató Fekete gyerekek szíve is mindig elszorul a százéves, gondozott sírok láttán.

A fô indok azonban az, hogy az író végsô nyugvóhelyének szülôfaluját választotta. Errôl leánya és fia is tudott, anyjuk azonban másként rendelkezett. A budapesti temetést követôen azonban többször is hangoztatta az özvegy: nagy hibát követett el, amikor Farkasrét, nem pedig Gölle mellett döntött. Mentségére annyit hozott fel: nem akarta vidékre kényszeríteni a temetésen búcsúbeszédet mondókat. S hogy ezt valóban megbánta, egyebek mellett az a levél is bizonyítja, amit Edith asszony Bodó Imrének, a Fekete István Kulturális Egyesület elnökének küldött, akivel csaknem két évtizeden át levelezett. "Imrécske, már bánom, hogy Pista bácsit nem Göllében temettük el. Te is tudod, hogy a világon Gölle volt számára az egyetlen hely, ahol igazán otthon érezte magát" — olvashatjuk a levélben.

Kovács Ernô, Gölle polgármestere múlt év novemberében vitte testület elé az újratemetés gondolatát, amit a képviselôtestület egyhangúlag elfogadott. A terv mellé állt dr. Gyenesei István, a megyei közgyûlés elnöke is, aki támogatásáról biztosította a települést. A nyárra tervezett újratemetés elôkészítése azonban csak a Nemzeti Kegyeleti Bizottság pozitív döntése után kezdôdhet meg.

Az elképzelések szerint egyszerû parasztemberek közé, a kistestvérek mellé, a Szent Vendel kápolna közelében jelölik ki a Fekete-házaspár végsô nyugvóhelyét, s itt kap helyet Bogáncs kutya is, akirôl filmet is forgattak. Augusztus közepére tervezik a temetést, ám ehhez a bizottságnak idôben meg kell hoznia döntését. Várhatóan február végén ül össze legközelebb a tizenegy tagú grémium, s mivel nem védett a Fekete-sír a Farkasréti temetôben, bizonyára teljesülhet a testvérpár kérése. Hazatalálnak tehát a hamvak Göllébe, amely az író örök szerelme volt: lakóival, templomával, iskolájával, mezei virágaival, a Kácsaljával, Cöndével.

Lôrincz Sándor

Február 2., hétfô

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 40 630 lej, 1 USD = 32 760, 1 magyar forint = 153 lej.

Eladó központban háromszobás házrész. Telefon: 597-365. (0018)

Külföldi család keres egyedülálló, vagy férjezett, egészséges, lelkiismeretes nôt gyermeke kihordására mesterséges megtermékenyítés útján, kétszobás magánlakás ellenében. Kolozsvár, OP 1, CP 1356. (0018)

Budapest 1895, 1909, 1955, 1963 és 1984 után hétfôtôl vasárnapig immár hatodszor ad otthont mûkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokságnak, amelyen a hazai szurkolók Sebestyén Júlia éremszerzésében bízhatnak.

A tavalyi Eb-n bronzérmes klasszis esélyeit növeli, hogy a címvédô Irina Szluckája nem indul a magyar fôvárosban, ugyanis szinte az egész elôzô idényt végigbetegeskedte, így kimaradt az orosz csapatból. Az egyszeres világ- és ötszörös Európa-bajnok távollétében Jelena Szokolova számít a legnagyobb favoritnak.

Sebestyén Júlia akár az ezüstérmet is megszerezheti, ha a pénteki rövidprogramban és a szombati kûrben sem hibázik. Az élete elsô felnôtt világversenyén induló Pavuk Viktória számára viszont egyelôre a tisztes helytállás a cél. Egy román versenyzôt is beneveztek, Simona Pungãtól nem várható "világmegváltás".

Szluckáján kívül a jégtáncban címvédô szintén orosz Irina Lobacseva–Ilja Averbuh kettôs sem indul, a duó az elôzô idény végén visszavonult. Ebben a számban a Tatjána Navka–Roman Kosztomarov és a bolgár Albena Denkova–Makszim Sztavijszki páros pályázik a megüresedett trónra. A magyar színeket a tavalyi junior világbajnokságon ezüstérmes Hoffmann Nóra–Elek Attila kettôs képviseli majd. A nagy tehetségnek tartott, s még mindig junior korú duó elsôdleges célja, hogy belopja magát a pontozóbírók és a hazai közönség szívébe, s mindketten azt remélik, sikerül az elsô tízben végezniük. Román páros nincs a vetélkedôn.

Az Eb vitathatatlanul legnagyobb sztárja a férfiaknál címvédô, kétszeres világ- és háromszoros Európa-bajnok Jevgenyij Pljuscsenko lesz, akinek gyôzelméhez szinte kétség sem férhet. Az olimpiai ezüstérmes klasszis kisebb térdsérüléssel bajlódik — az idény végén meg is operálják majd —, ám esetleges kudarca így is hatalmas meglepetésnek számítana. Tóth Zoltántól nem lehet kiemelkedô eredményt várni, mivel lágyéksérülése még mindig nem jött teljesen rendbe. Igaz — mint mondta — már megszokta a fájdalmat. A 24 éves versenyzô az elsô húszban szeretne végezni. Két román férfi versenyzô indul: Gheorghe Chiper a tavalyi Eb-n szenzációs helytállással a 9. helyen végzett, tulajdonképpen ennek köszönhetô, hogy az ifi korosztályú Adrian Matei is részt vehet a budapesti vetélkedôn.

Párosban szintén egy orosz duó, a címvédô Tatjana Totmjanyina–Makszim Marinyin kettôs a legesélyesebb. Legnagyobb riválisa pedig a szintén orosz Marija Petrova–Alekszej Tyihonov páros lesz. Ebben a számban nincs sem magyar, sem román induló.

Az eddigi öt hazai rendezésû Eb-n mindössze kétszer nyert érmet magyar versenyzô, igaz 1895-ben Földváry Tibor és 1955-ben a Nagy Mariann–Nagy László páros is a dobogó legfelsô fokára állhatott fel.

Szombaton és vasárnap szabadfogású birkózásban és cselgáncsban több kolozsvári sportoló szerepel nagy jelentôségû nemzetközi vetélkedôkön, ahol olimpiai kvótaszerzés a tét.

Szlovákia fôvárosában, Pozsonyban szabadfogású birkózásban súlycsoportonként 5–5 hely kiadó Athénba. Ezen a versenyen részt vesz a Kolozsvári ISK-KMSC két képviselôje, a 120 kg-osok küzdelmében Rares Chintoan, valamint csapattársa, László Szabolcs a 66 kg-osoknál. Mindekettôtôl jó teljesítményt várunk, ugyanis a tavaly szeptemberi New York-i vb-n nem sok hiányzott, hogy egyenes ágon jussanak ki az ötkarikás játékokra. Akkor Chintoan a 13. lett, László a 16. helyen zárt. Mivel Pozsonyban már nem indul a vb elsô 10 helyezettje (ôk már megváltották az athéni repülôjegyet), reméljük, ez után a megmérettetés után lesz kolozsvári képviselôje a birkózásnak. Sikertelenség esetén két hét múlva Szófiában még lesz alkalma a két fiúnak a cél elérésére, ahol súlycsoportonként újabb 5–5 hely lel gazdára.

A cselgáncsra térve, itt kissé bonyolultabb a helyzet, ugyanis ebben a sportágban több rangos nemzetközi versenyen kell a versenyzôknek az élcsoportban végezniük, és pontokat gyûjteniük az olimpiai küldetés eléréséhez. Az elsô ilyen lehetôség Szófiában lesz e hét végén, ahol a kolozsváriakat Ioana Dinea-Aluas (U-KMSC) képviseli az 52 kg-os súlycsoportban.

A folytatás Párizsban (február 7–8.), Hamburgban (február 21–22.), Varsóban (március 13–14.), Rómában (március 20–21.) és Tallinnban (március 27–28.) lesz.

Remélhetôleg Florin Berceanu kolozsvári mester tanítványai közül 2–3 is jelen lesz Athénban (Dinea-Aluason kívül esélye van még Alina Dumitrunak — 48 kg, Alina Croitorunak — 78 kg és Nicoleta Mihalceának — +78 kg), és Sydney után folytatódik a kincses város olimpiai hagyománya (akkor Simona Richter bronzérmes lett, Ioana Dinea pedig az 5. helyen végzett).

Radványi Pál

A veterán Patrick Mboma három góljának is köszönhetôen a címvédô Kamerun gólzáporos mérkôzésen legyôzte Zimbabwe együttesét, Algéria pedig, bár az 59. perctôl emberhátrányban játszott, mégis le tudta gyôzni Egyiptomot az Afrikai Nemzetek Kupájának C-csoportjában.

Eredmények:

C-csoport: Kamerun–Zimbabwe 5–3 (gólszerzôk: Mboma 3 — 31., 44. és 65. perc, valamint Mbami 2 — 39. és 67. perc, illetve Ndlovu 2 — 8. és 47., utóbbi 11 m, továbbá Nyandoro — 89. perc) és Algéria–Egyiptom 2–1 (Mamouni — 13. és Achiou — 86. perc, illetve Belal — 25. perc).

Az állás: 1. Kamerun 4 pont (6–4), 2. Algéria 4 (3–2), 3. Egyiptom 3, 4. Zimbabwe 0.

Az FC Barcelona nem jutott a labdarúgó spanyol Király Kupa elôdöntôjébe, miután a legjobb nyolc között a hazai 1–0-s vereséget követôen, csak 1–1-es döntetlent ért el a Real Zaragoza otthonában.

Csütörtökön este befejezôdtek a középdöntô összecsapásai a szlovéniai férfi kézilabda Eb-n. Most már mindössze 6 mérkôzés lesz a hét végén, szombaton és vasárnap (pénteken ugyanis ismét szünnap következett).

A két középdöntô csoport elsô két helyezettje, Németország és Szlovénia, illetve Horvátország és Dánia jutott az elôdöntôbe. Érdekes módon mindkét csoportban az utolsó összecsapásig nyílt volt a küzdelem: a szlovének csak a franciák legyôzésével szerezhettek jogot a folytatásra, míg a másik ágon a horvát–orosz összecsapás döntetlenül végzôdött, s ez kiküszöbölte a hármas holtversenyt. Így viszont Oroszország elbúcsúzott az elittôl.

Ami a magyar válogatottat illeti, az utolsó fordulóban újabb sima vereséget szenvedett, ezúttal a német gárdától kaptak ki. Az utolsó három napi mérsékelt teljesítmény (egy döntetlen és két vereség) után Skaliczki László legénysége kénytelen volt beérni a csoportbeli 5. hellyel, s ez a végsô sorrend 9. pozíciójához elegendô. A német–magyar találkozón Fazekas hiába helyettesítette jól Szatmárit a kapuban, 50 százalékos teljesítménye kevés volt a sikerhez. A túlsó oldalon a német hálóôr, Fritz remekelt, de a mezônyjátékosok is gördülékenyebben és eredményesebben építették fel a támadásokat.

A magyaroknál Ivo Diaz volt a legeredményesebb játékos, 6-szor talált be a kapuba.

A mérkôzést a Toma Plesa–Alin Cârligeanu román bírópáros vezette — megfelelôen, a magyar balsikert nem lehet a játékvezetôk számlájára írni.

Eredmények:

Középdöntô, 3. forduló:

I-es csoport, Celje: Dánia–Svájc 34–20 (18–9), Svédország–Spanyolország 29–28 (10–12), Oroszország–Horvátország 24–24 (13–12).

A csoport végeredménye: 1. Horvátország 9 pont, 2. Dánia 8, 3. Oroszország 7, 4. Svédország 4, 5. Spanyolország 2, 6. Svájc 0.

II-es csoport, Ljubljana: Szerbia-Montenegró–Csehország 37–30 (21–16), Németország–Magyarország 28–23 (16–12), Szlovénia–Franciaország 27–22 (12–9).

A csoport végeredménye: 1. Németország 7 pont, 2. Szlovénia 7, 3. Franciaország 5, 4. Szerbia-Montenegró 5, 5. Magyarország 4, 6. Csehország 2.

Azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött (német–szlovén 31–24, francia–szerb-montenegrói 23–20).

Mindkét csoportban az elsô két csapat az elôdöntôben, a harmadik az 5., a negyedik pedig a 7. helyért folytatja.

Magyarország a 9., Spanyolország a 10., Csehország a 11., Svájc pedig a 12. helyen zárta az Eb-t.

Az Eb további mûsora, szombat: a 7. helyért: Svédország–Szerbia-Montenegró, 1. elôdöntô: Horvátország–Szlovénia, 2. elôdöntô: Németország–Dánia; vasárnap: az 5. helyért: Franciaország–Oroszország, mérkôzés a 3. helyért, és a döntô.

(radványi)

A második helyen kiemelt, jövô héttôl világelsô svájci Roger Federer magabiztos játékkal verte a harmadikként rangsorolt spanyol Juan Carlos Ferrerót az ausztrál nyílt teniszbajnokság férfi egyesének elôdöntôjében, így készülhet az orosz Marat Szafin elleni vasárnapi fináléra. A találkozó mindössze 1 óra 29 percig tartott.

Eredmények:

Férfi egyes, elôdöntô: Federer (svájci, 2.)–Ferrero (spanyol, 3.) 6:4, 6:1, 6:4.

Férfi páros, elôdöntô: Bob Bryan, Mike Bryan (amerikai, 1.)–Jonas Björkman, Todd Woodbridge (svéd, ausztrál, 3.) 6:1, 6:2 és Michael Llodra, Fabrice Santoro (francia, 5.)–Gaston Etlis, Martin Rodriguez (argentin, 9.) 6:2, 5:7.

Nôi páros, elôdöntô: Virginia Ruano Pascual, Paola Suarez (spanyol, argentin, 1.)–Liezel Huber, Ai Szugijama (dél-afrikai, japán, 3.) 6:4, 7:6 (5) és Szvetlána Kuznyecova, Jelena Lihovceva (orosz, 4.)–Maret Ani, Libuse Pusová (észt, cseh) 6:2, 6:4; döntô: Ruano Pascual, Paola Suarez–Kuznyecova, Lihovceva 6:4, 6:3.

Vegyes páros, elôdöntô: Nenad Zimonjics, Jelena Bovina (szerb-montenegrói, orosz)–Rodriguez, Rita Grande (argentin, olasz) 6:3, 7:6 és Leander Paes, Martina Navratilová (indiai, amerikai, 4.)–Jonathan Erlich, Huber (izraeli, dél-afrikai) 6:4, 6:4.

Vasárnap, február elsô napján fejezôdik be Szlovéniában az olimpiai selejtezônek megfelelô férfi kézilabda Európa-bajnokság, a brazíliai Rio de Janeiróban zajló utolsó olimpiai selejtezô férfi vízilabda-torna végére kerül pont. Ezek mellett az év legrövidebb — szökôév lévén, 29 napos! — hónapja többek közt még a következô jelentôsebb nemzetközi eseményeket tartogatja a sportvilág számára (idôrendi sorrendben):

1-jén: Fedettpályás atlétikai viadal Moszkvában.

2-án: Tokióban kezdôdik az esztendô elsô pontgyûjtô jellegû, WTA nôi teniszversenye; mûkorcsolya Eb, Budapesten.

6-án: Hagyományos Millrose-játékok atlétáknak, a New York-i fedettpályán; bob Világkupa nôknek a lettországi Siguldában; nôi tôr Világkupa, Torinóban; FINA Világkupa úszóverseny Rio de Janeiróban; Románia–Svájc, Davis-kupa osztályozó a Világcsoportban maradásért, illetve oda jutásért.

7-én: Többpróba, más néven összetett gyorskorcsolya világbajnokság, a norvégiai Hamarban; alpesisí Világkupa a németországi Oberstdorfban; sílôvô vb Oberhofban; férfi tôr egyéni Világkupa Zalaegerszegen.

9-én: Teniszversenyek, nôknek (WTA): Párizsban; férfiaknak (ATP): Milánóban, a kaliforniai San Joséban és a chilei Vina del Marban.

12-én: Nemzetközi atlétikai találkozó Stockholmban; vitorlázó világbajnokság finn-dingi hajóosztályban, Rio de Janeiróban.

13-án: Szánkó Világkupa, a japán Naganóban; vívó Világkupa férfi tôrözôknek, a spanyolországi La Coruñában.

14-én: Bob Világkupa, férfiaknak és nôknek, az ausztriai Iglsben; vívó Világkupa, nôi párbajtôrben Ipswitch Townban, férfi párbajtôrben Pozsonyban és férfi kardban Bonnban; síugró Világkupa (K–130) a németországi Willingenben; alpesisí Világkupa az ausztriai St. Antonban.

15-én: Nôi tenisz WTA-verseny az egyesült államokbeli Memphisben; atlétikai találkozó a németországi Karlsruhe fedettpályáján.

16-án: Teniszversenyek: WTA: a belgiumi Antwerpenben, az indiai Hyderabadban; ATP: a hollandiai Rotterdamban, az amerikai Memphisben és Argentína fôvárosában, Buenos Airesben; sílövô Eb Minszkben.

18-án: Mûugró világbajnokság Athénban.

19-án: Ökölvívó Eb Polában.

20-án: Férfi és nôi cselgáncs Világkupa a németországi Hamburgban; sírepülô vb a szlovéniai Planicán.

21-én: Tokaj Express férfi párbajtôr egyéni Világkupa Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban.

22-én Fedettpályás atlétikai verseny Athénban; az utolsó nôi vízilabda olimpiai selejtezô torna (Magyarország részvételével) az olaszországi Imperiában.

23-án: Teniszversenyek: WTA: egyesült arab emírségi Dubaiban és a kolumbiai Bogotában; ATP: a franciaországi Marseille-ben és a brazíliai Costa do Sauipe-i sportközpontban.

24-én: A labdarúgó Bajnokok Ligája nyolcaddöntôinek elsô mérkôzései.

26-án: A labdarúgó UEFA-kupa 3. fordulójának elsô mérkôzései.

27-én: Fedettpályás atlétikai verseny a németországi Chemnitzben és a Massachusetts állambeli Bostonban (ez utóbbi egyben az államok hivatalos téli bajnoksága); nôi kardcsapat Világkupa Nagykanizsán.

28-án: Négyes bob Világkupa, a németoszági Königsseeben; vívó Világkupa versenyek: nôi párbajtôrben a lengyelországi Katovicében, nôi kardban Budapesten, férfi párbajtôrben Londonban; nôi kard egyéni Világkupa, Budapesten, a Nemzeti Sportcsarnokban.

29-én: Fedettpályás atlétikai verseny Lipcsében; nemzetközi maratoni futóverseny a spanyolországi Andalúzia tartomány székhelyén, Sevillában; nôi kerékpár Világkupa-viadal, az ausztriai Geelongban.

László Ferenc

LAPZÁRTAKOR: Férfi kosárlabda-mérkôzésen a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári BU Poli Carbochim–Brassói Romradiatoare 79:67.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -