2004. február 18.
(XVI. évfolyam, 39. szám)

Emlékek és élmények tükrében a püspök
Kolozsvárra érkezett a Márton Áron vándorkiállítás

(1., 2. old.)

Márton Áron püspök emléke elôtt tiszteleg az a vándorkiállítás, amely a budapesti Terror Háza Múzeum és az egri Segít a Város Alapítvány együttmûködése révén most Kolozsvárra, a Szent Mihály plébánia hittantermébe is megérkezett. Február 17-én délután a megnyitó sokakat vonzott abba a terembe, ahol a püspök egykor maga is tanított, üzenetet közvetített a fiatalok felé.

Az ünnepi délután házigazdai tisztét Müller Tamás hitoktató vállalta, a programot pedig a Szent Mihály plébánia kamarakórusának éneke és Varga Borbála szavalata gazdagította.

Vízi Zakariás plébános köszöntô beszédében felidézte az 1896-ban Csíkszentdomokoson született püspök alakját, kifejtve: Márton Áron nem halt meg, és nem fog meghalni mindaddig, amíg Erdélyben magyar szó hangzik. Püspökké szentelésének 65. évfordulóján különösen fontos felmérni a hihetetlenül gazdag szellemi és erkölcsi hagyatékát annak a rendíthetetlen embernek, aki egész életében a nagyszerû egyszerûséget hirdette. Márton Ágoston és Kurkó Julianna harmadik gyermeke nevét az ószövetségi aranyszavú Áron után kapta. Iskolái elvégzése után katonai szolgálatra hívták, a fronton háromszor sebesült meg. Miután leszerelt, 1920–24 között teológiai tanulmányokat folytatott a gyulafehérvári papnevelô intézetben, ahol 1924. július 6-án szentelte ôt pappá gróf Majláth Gusztáv Károly püspök. A következô években a legváltozatosabb munkaköröket bízták rá, és ô mindenütt megállta a helyét, sosem elégedetlenkedett, nem zúgolódott, mindent kért, és mindent megköszönt. Ô fogalmazta meg: a kicsiny népek létjoga épp olyan erôs, mint a nagyoké, az élni akaró nép nem áldozhatja fel magát a többség önzése miatt. Márton Áront 1936-ban helyezték Kolozsvárra, két évvel késôbb pedig az Apostoli Szentszék XI. Pius pápa által Gyulafehérvár püspökének nevezte ki. Családfôje volt egyházának és Erdély nagy családjának egyaránt, felemelte a szavát minden visszaélés, visszásság ellen. Az 1940-es szétszakadást követôen Gyulafehérváron maradt, majd az egyházi iskolák és szerzetesrendek feloszlatása után éveket töltött börtönben. A szenvedés idôszakában is a krisztusi szeretetet hirdette, szabadulása után pedig megkezdte diadalmas bérmaútjait, amelyek során minden beszédével a kommunizmus ellen lázadt. Halála napján sokan úgy érezték: egy korszak zárult le az erdélyi magyarság életében. A méltató felhívta a figyelmet arra: Márton Áron-féle magyarnak lenni nem politikai, hanem szellemi és erkölcsi értékjelzô, Márton Áron-féle magyar az, aki többet tud szenvedni, többet dolgozik, mélyebben imádkozik önmagáért, a körülötte élôkért, a jövôért. Jelmondata pedig — Nem utasítom vissza a munkát — példaértékû kell hogy legyen minden nemzedék számára.

A kiállítást dr. Czirják Árpád érseki helynök, pápai prelátus nyitotta meg, kifejtve: az emlékek és az élmények teszik lélekben egyre gazdagabbá az embert, hiszen az évek múlásával csak ezek maradnak meg. Elmondta: a püspök másokra figyelô ember volt, aki az egyszerû kispaptól is tanulni akart. Emléke arra tanít: figyeljünk egymásra, és közösen teremtsünk új világot.

A korabeli fényképfelvételekbôl és ismertetô szövegekbôl összeállított kiállítás két héten át, naponta 9–15 óra között várja a látogatókat a Szent Mihály plébánia hittantermében.

Sándor Boglárka Ágnes

A román választók megszólítására is figyelnek

(1. old.)

Az RMDSZ 10–20 százalékkal szeretné növelni azoknak a polgármestereknek a számát, akiket román többségû településeken választottak meg — jelentette ki tegnap Kolozsváron Nagy Zsolt az RMDSZ ügyvezetô alelnöke.

A sajtótájékoztatón részt vett Kaba Gábor zsombolyai polgármester is, akinek sikerült elnyernie a városvezetôi széket, noha a város magyarsága mindössze 14,9 százalék. Kaba elmondta: sikerének titka elsôsorban abban rejlik, hogy nem tett különbséget sem a román, sem a magyar lakosok között.

Nagy Zsolt közölte: az RMDSZ-nek jelenleg 2456 tisztségviselôje van a helyi és a megyei tanácsokban, ezen kívül 146 polgármesterrel és 158 alpolgármesterrel rendelkezik. Pozitívumként értékelte, hogy Székelyudvarhely, Kézdivásárhely és Korond környékén a korábban nem az RMDSZ színeiben szereplô tisztségviselôk úgy döntöttek, részt vesznek az önkormányzati munka folyamatban lévô kiértékelésén és az RMDSZ kötelékeiben mérettetnek meg. Nagy Zsolt szerint körülbelül 20 ilyen esetet regisztráltak, ami a szövetség által a választások elôtt meghirdetett nyitásnak tulajdonítható.

B. T.

Továbbra is a város fôjegyzôje marad Jorj

(1. old.)

Kolozsvár polgármestere ismét nyilvánosan megvádolta Mircea Jorjot, hogy törvénytelenül tölti be város fôjegyzôi tisztségét, de ezúttal is emberére talált: az érintett a sajtó jelenlétében megalázta felettesét. Kijelentette: a polgármester rosszindulatú, és a város komoly gondjainak orvoslása helyett személyes hadjáratot folytat ellene. Jorj erélyes válasza a városvezetôt is igen meglepte.

Hétfôn a polgármester Jorj magánlakására levelet küldött, amelyben értesíti, hogy a prefektus által eldöntött kiküldetése január 15-i hatállyal lejárt, és el kell hagynia irodáját. Sôt, mivel — a polgármester szerint — Jorj illegálisan foglalja el fôjegyzôi irodáját, február 13-ig 10,3 millió lejt kell fizetnie. A fôjegyzô elmondta: a Köztisztviselôk Országos Ügynöksége június 14-ig meghosszabbította kiküldetését. — A polgármester, a benne rejtôzô rosszindulat és bosszúvágy miatt ezt nem hajlandó figyelembe venni. Szerintem nincs mivel foglalkoznia, s ezért állandóan engem zaklat — mondta Jorj.

Mint ismeretes, pár héttel ezelôtt a városvezetô szintén nyilvános támadást indított a város fôjegyzôje ellen. Akkor azzal vádolta meg Jorjot, hogy rossz helyre irányított egy belsô iratot.

A fôjegyzôi állás megüresedését követôen heves vita alakult ki a prefektúra és a városháza között. A polgármester saját emberét, Vasile Ghermant, az anyakönyvi hivatal vezetôjét szerette volna fôjegyzônek, de a versenyvizsgát nem a törvényes elôírások betartásával szervezték meg. Ezért a prefektúra ideiglenesen Mircea Jorjot nevezte ki a tisztségbe.

K. O.

Összeférhetetlenségi vita a városi tanácsban

(1. old.)

A kedd délutáni rendkívüli tanácsülésen ismét nevetségessé tette magát Kolozsvár polgármestere: szemetes zacskót helyezett az önkormányzati tanácsosok asztalára. A gusztustalan meglepetést kísérô irományban az áll, hogy a Gheorghe Funar szerint összeférhetetlenségi állapotban található négy tanácsosnak ebbe kellene gyûjtenie a különbözô közintézményektôl kapott pénzt.

Mint ismeretes, nemrég Adrian Nãstas e miniszterelnök arról rendelkezett, hogy a prefektusok elemezzék a városi és megyei tanácsosok esetében felmerülô összeférhetetlenségi eseteket.

A polgármester szerint a városi tanácsban négy ilyen személy van. Az egyik érintett, Pop Virgil szociáldemokrata önkormányzati képviselô, aki a megyei tanács hatáskörébe tartozó közterület-fenntartó vállalat vezetôtanácsának a tagja, a sajtónak elmondta: az esetleges összeférhetetlenségi esetekrôl a prefektusnak kell döntenie. Úgy véli, ô nincs ilyen helyzetben. — A vállalatot két hónapja hozták létre, egyszer kaptam fizetést. Gyerekesnek találom a polgármester akcióját — mondta Pop Virgil. Hozzátette: a vezetôtanácsi tagságért 2,3 millió lejt kapott.

Az ellenzéki önkormányzati képviselôk egyértelmûen elítélték a városvezetô akcióját. Somogyi Gyula RMDSZ-tanácsos úgy nyilatkozott: a gesztus a polgármesterre jellemzô hecckampány szerves része. — Jómagam el sem fogadtam volna, hogy egy megyei alárendeltségû vállalat vezetôtanácsának tagja legyek — mondta Somogyi. Kollégája, Molnos Lajos, is egyetért: ezekrôl az esetekrôl a prefektusnak kell döntenie.

Kiss Olivér

Jól fejlôdtek a magyar–román gazdasági kapcsolatok

(1., 14. old.)

Magyarország egyike Románia elsô tíz kereskedelmi partnereinek. Kétoldalú kereskedelmünk 2003-ban 1,5 milliárd dolláros rekordot ért el, ami 3,2-szer nagyobb a CEFTA-tagságunk elôtti 1996-os szintnél — véli Mircea Geoanã.

A külügyminiszter szerint a CEFTA-államokkal folytatott külkereskedelmünk csaknem 40 százalékát Magyarországgal bonyolítjuk le. A kereskedelmi mérleg a magyar félnek kedvez, bár ezt a Románia számára fontos termékek magyarországi importjára kivetett védôvámok is befolyásolták.

— Országaink nemsokára az egységes európai piac részévé válnak, s akkor a román–magyar kereskedelem útjából is valamennyi akadály elhárul. A fô nyertesek a fogyasztók lesznek, akik az egész uniós piac legjobb termékeihez és szolgáltatásaihoz juthatnak hozzá — vélekedett a bukaresti diplomácia vezetôje.

Jó gazdasági kapcsolatainkat tükrözi a Romániában eszközölt magyar befektetések volumene. December végéig 264 millió dollár értékû közvetlen befektetést hajtottak végre a magyar cégek Romániában, ami a külföldi befektetôk rangsorában Magyarországot a 13. helyre helyezi.

Halász János, az ITD Hungary bukaresti irodájának vezetôje úgy véli, a 264 millió dollár csupán a bejegyzett alaptôkét jelenti, az állóalapokba történt befektetések jelentôs részét azonban nem, mert ezeket sok cég nem foglalta bele alaptôkéjébe. Ha viszont ezeket a befektetéseket is figyelembe vesszük, a magyarországi cégek romániai befektetése akár a 600 millió dollárt is elérheti.

Halász szerint az EU-tagság nyomán Magyarországról keleti irányba tartó cégeket jó lenne Romániába csalogatni, ehhez azonban Romániának komolyabban kell foglalkoznia az infrastruktúra-fejlesztéssel. Az ITDH vezetôje szerint a magyar-román gazdasági kapcsolatok tovább fejleszthetôk, ennek érdekében azonban Bukarestnek végérvényesen le kellene mondania arról, hogy a gazdasági kapcsolatokat a politikai szempontokkal vegyítse.

Geoanã szerint a magyar EU-tagság új lehetôségeket jelent, amelyek a magyar cégeket az eddiginél is nagyobb befektetésekre sarkallhatják, s arra, hogy legyenek jelen a teljes romániai piacon. Ezt az üzleti környezet javítását és az infláció visszaszorítását célzó hazai intézkedések is ösztönzik. Bukarest azt szeretné, ha a román-magyar stratégiai partnerség deklaratív szintjén a felek túllépnének. Az autópálya-építések európai és regionális stratégiai következményekkel járó projektek, s a román kormány abban reménykedik, hogy e terv hasznosságáról sikerül az Európai Uniót is meggyôznie. Erre alapozva pedig abban bízik, hogy az infrastruktúra-projektek beindítása, például a Brassó-Bors autópálya megépítése, növelik majd a külföldi cégek romániai üzletfejlesztési készségét.

T. Sz. Z.

Bejegyezték a Romániai Magyar Szabadelvû Szövetséget

(1. old.)

A Maros megyei bíróságon bejegyezték tegnap kisebbségi szervezetként a Kiss Kálmán által vezetett Romániai Magyar Szabadelvû Szövetséget, amelynek választási jelvénye a stilizált madár által összekapcsolt két piros tulipán. Kiss Kálmán szerint a szövetség azért jegyeztette be magát kisebbségi szervezetként és nem politikai pártként, mert az elôbbi státust kevesebb támogató aláírással is meg lehetett szerezni. Az elnök szerint az újonnan bejegyzett szövetségen belül más pártok tagjai is tevékenykedhetnek, viszont a helyhatósági választásokon nem szándékoznak sem az RMDSZ-szel, sem ennek "radikálisaival" választási szövetséget kötni. A Mediafaxnak adott villáminterjújában Kiss elmondta: az ôszi országos választásokon román politikai pártokkal is szeretnének szorosabb kapcsolatokat kialakítani, viszont kizártnak tart mindenfajta együttmûködést az RMDSZ-szel, a Nagy-Románia Párttal és az SZDP-vel.

Március elejére várható az RMDSZ–SZDP-megállapodás

(1. old.)

Az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt közötti idei együttmûködési megállapodást várhatóan március elején írják alá — jelentette ki tegnap Bogdan Niculescu Duvãz, a kormánypárt szóvivôje. Duvãz úgy vélte, hogy a megállapodás tartalma a választási évre vonatkozik majd, és pontokba szedett kitételeket fog tartalmazni a két politikai erô parlementi együttmûködésérôl.

KRÓNIKA

KISHIREK

(2. old.)

HOGYAN LEHET VÁLLALKOZÁSBA KEZDENI A MAI ROMÁNIÁBAN témával tart összejövetelt az RMDSZ belmonostori választmánya február 19-én, csütörtökön du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Péter Pál, a Kolozsvári Kereskedelmi Kamara alelnöke, az Energobit tulajdonosa beszélget meghívottaival Irsay Miklóssal, a Kopiernicus tulajdonosával és Kónya Zoltánnal, az Amic tulajdonosával errôl az idôszerû és érdekesnek ígérkezô témáról. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak a szervezôk.

ZONGORADÉLUTÁN A ZENEMÛVÉSZETI LÍCEUM DIÁKJAINAK RÉSZVÉTELÉVEL ma, február 18-án, szerdán du. 5 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Elôadók: Veress Gáspár (VI. oszt.), Starmüller Péter (VIII. oszt.), Dinea Oana (X. oszt.), Felseghi Alexandra (X. oszt.), Gagiu Ciprian (X. oszt.) — Papp Tibor és Ráncz Franciska tanárok növendékei.

KISMAMAKLUB összejövetel lesz február 19-én, csütörtökön du. 6 órától az Unitárius óvodában. A zeneóvodát Nisztor Krisztina és László Bakk Anikó vezeti, a felnôtt óvoda meghívottja Ilyés Irén pszichológus. A szervezôk a szokásos kérést intézik a szülôkhöz: maguknak és kicsinyeiknek hozzanak váltócipôt. Az összejövetel végén ruhasegélyt osztanak a rászorulóknak.

LÉTFORMÁK címmel mutatja be alkotásait Viorel Nimigeanu kolozsvári festômûvész a Donát út 160. szám alatti Rádió Galériában. A tárlat február 18-án, du. 5 órakor nyílik meg.

A HELYI ADÓK ÉS ILLETÉKEK kifizetésének programja magánszemélyek számára (Fôtér 1., elsô emelet, 15-ös terem): hétfôtôl csütörtökig minden délelôtt 8–11.30, pénteken 12–13.30 óra között, délutánonként pedig hétfôn és szerdán 12–14, kedden és csütörtökön 12–18. óra között.

MOZI

(2. old.)

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Túl közeli rokon — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Válás francia módra — amerikai–francia bemutató.— Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 23 órától, kedden egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Francia filmtéka: Bord de Mer — február 16-án, hétfôn 17.30 órakor.

GYÔZELEM — Dulcea sauna a mortii — román bemutató. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel: szerdán egész nap.

FAVORIT — Bulletprof Nonk — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — Kegyetlen bánásmód — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától, hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — A buliszervíz — amerikai. — vetítések idôpontja: 15, 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; kedvezménnyel naponta 15 órától.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — A Gyûrûk Ura — A Király visszatér — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 18.30; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától; csütörtökön zárva.

SZÍNHÁZ

(2. old.)

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, február 18-án, szerdán este 8 órakor: Ionesco: Jaques vagy a behódolás — stúdió-elôadás. Rendezô: Tompa Gábor. — CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Február 22-én, vasárnap este 8 órakor: Fehér tûz, fekete tûz (Dybbuk) — stúdióelôadás. Rendezô: David Zinder m. v. (Izrael).

ROMÁN SZÍNHÁZ

Február 21-én, szombaton este 7 órakor: Goldoni: Két úr szolgája.

OPERA

(2. old.)

MAGYAR OPERA

Február 19-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Kríza Ágnes gálahangverseny — Egyetemi-bérlet.

Február 20-án, pénteken este 7 órakor: Farsangi operabál — szórakoztató mûsorral egybekötött vacsora.

Február 22-én, vasárnap de. 11 órakor: Szirmai Albert: Mágnás Miska. Vezényel Incze G. Katalin. Rendezô: Gy. Tatár Éva. Pixi gróf szerepében Kardos M. Róbert m. v.

ROMÁN OPERA

Február 20-án, pénteken este 7 órakor: Bizet: Carmen — rendkívüli elôadás Alfonso Saura spanyol karmester közremûködésével.

ZENE

(2. old.)

DIÁKMÛVELÔDÉSI HÁZ

Február 20-án, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Shinya Ozaki (Japán). Közremûködik: Dana Borsan.

Tettamanti Béla a Korunk Galériában

(2. old.)

A kortárs magyar grafika, a karikaturisztikus rajz egyik legeredetibb képviselôjének munkáival ismerkedhet február 20-tól a Korunk Galéria látogatója. Tettamanti humora sosem öncélú, világunk abszurditását mutatja fel grafikai lapjain. Egyik méltatója szerint nem a harsogót, "a direktben röhögtetôt" ábrázolja, egy-egy részletet emel ki, ettôl lesz más a nála megjelenô világ. "Az is lehet, hogy nézed, föl se fogod elsôre, hanem csak öt perc múlva jössz rá, hogy mit láttál."

Tettamanti rajzait érdemes tartósabban is szemlélni, elemezni. Napi- és hetilapok, folyóiratok hasábjain, könyvekben is találkozhatunk velünk. 1975 óta folyamatosan jelen van a magyar sajtóban (1981 és 1990 között az Új Tükör illusztrátor-szerkesztôje volt). Rangos helyeken állított ki, Budapesttôl Varsóig és Berlinig, karikatúráit látni lehetett a Goethe Intézetben és a Kempinski Szállodában csakúgy, mint a sárvári Nádasdy-várban, az Ernst Múzeumban és a Dorottya Galériában. Munkácsy-díjas (1991), 2002-ben Pulitzer-emlékdíjjal tüntették ki. Millenniumi szakmai díjat is kapott.

Február 20-i, kolozsvári kiállításának megnyitóján veszi át Tettamanti Béla a Korunk Kulcsát — amelyet elsô ízben osztanak ki a folyóirat egy külsô munkatársának, aki különösen sokat tett a Korunkért. Tettamanti a korunkat (a XX. század végét és a XXI. század kezdetét) faggató, közel kétszáz grafikájával volt jelen a Korunkban, 1991 óta, így egyik meghatározója lehetett a lap új szellemiségének, új arculatának.

A pénteken 13 órakor kezdôdô tárlatmegnyitón Kántor Lajos mond bevezetôt. Székely Csaba paródiáiból olvas fel. A zenei mûsorban közremûködik a Concordia vonósnégyes.

Hangverseny Kriza Ágnes emlékére

(2. old.)

Kriza Ágnes magánénekesnô, Kolozsvár két operaházának kiemelkedô mûvésze, a dalirodalom ihletett megszólaltatója, kiváló pedagógus, rendhagyó személyiség volt. Azon kevesek közé tartozott, akik úgyszólván a zenében éltek — lélegeztek, hangjukkal, szerepformálásukkal hiteles, hús-vér alakokat állítottak színpadra. Kriza Ágnes hitt a zene varázserejében, abban a misztikus erôben, amely emberformáló, amely a jót a rossz fölé helyezi. Hittel és meggyôzôdéssel áldozott a pedagógia oltárán is, vallva, hogy kitartó, szívós munkával, a hivatás szeretetével olyan értékek születhetnek, amelyek beteljesítik az énekmûvész fogalmát.

Személyiségére, mûvészetére méltán büszke a magyar opera tagsága, amely a róla elnevezett díjjal tiszteleg emléke elôtt. A díj Kriza szellemiségének jegyében fogant, és évente egy arra érdemes fiatal mûvész tevékenységét jutalmazza (a korhatár 35 év). Minden év februárjában, halála hónapjában a díjazást emlékhangverseny elôzi meg, amelyen elsôsorban az arra érdemes, kiemelkedni vágyó fiatal mûvészek lépnek fel, természetesen az opera "derékhadának" társaságában, olyan mûveket tûzve mûsorra, amelyek a mûvésznô repertoárján is szerepeltek, vagy ritkán fordulnak elô a magyar opera mûsorrendjében.

Emlékhangversenyünkre február 19-én, csütörtök este fél 7 órai kezdettel kerül sor. Szeretettel várjuk Kriza Ágnes egykori közönségét, de az új operakedvelô nemzedéket is.

Turánitz J. Lajos

Népzenei vetélkedô

(2. old.)

A Kallós Zoltán Alapítvány országos népzenei vetélkedôt szervez Kolozsváron, 2004. március 6–7-én, 15–24 éves népdalénekesek és népi hangszereken játszók számára. Jelentkezni 2004. február 25-ig (postai bélyegzô dátuma) lehet a következô címen: Fundatia Kallós Zoltán Alapítvány, 400105 Cluj-Napoca, B-dul 21 Decembrie 1989 nr. 16., fax/tel.: 0264-598813, vagy e-mail: zoltan@cluj.astral.ro

Minden jelentkezônek mellékelnie kell szakmai ajánlást saját régiójában elért eredményeirôl, illetve 20 népdalból álló címlistát saját repertoárjából. Az alapítvány február 29-ig Írásban értesíti azokat, akiknek a jelentkezését elfogadta. Az ellátási költségeket (szállás és étkezés) az alapítvány fedezi, a szállítási költségekhez való hozzájárulást a versenyen való részvételi jogot tartalmazó értesítôben közöljük.

Mindkét kategória elsô három helyezettje pénzjutalomban is részesül. A jelentkezési levélben tüntessék fel a pontos címet, telefonszámot, faxszámot, e-mail címet.

Kemál és Amál — Sántha Attila új verseskötete

(2. old.)

A szado-mánia alcímet viselô verseket a budapesti Ulpius-ház kiadó jelentette meg tízezer példányban, és a modern idôk szavát követve, intenzív reklámkampány mellett dobta piacra. Kiderült: ahhoz, hogy a tollforgató valóban megélhessen munkájából, és ne kényszerüljön arra, hogy nappal kishivatalnok, éjjel pedig költô legyen, szükséges az erôteljes beharangozó.

Manapság (de így volt ez régebben is) az "értô közönség" felkapja a fejét, ha nagy a csinnadratta valami körül, és az már félsiker.

Budapesten lépten-nyomon ilyen és ehhez hasonló szlogenekbe botlott az ember városszerte: Irodalom örömszerzés céljából, Ismerjen meg idegen nyelveket, Kicsorbul tôle a nyálad stb., így a bemutatóig már sokakat érdekelt: ki az a Sántha Attila, s még inkább, ki az a Kemál?

A bemutatóra a következô szöveggel "csalogatták" a közönséget: Az Ulpius-ház kiadó multikulturális Sántha Attila-estje nacionalistáknak és antinacionalistáknak, individualistáknak és kollektivistáknak, lúzereknek és piackonformaknak s mindazoknak, akik unják "a hagyományos irodalomtudomány szarkeverését".

Sikeres volt az esemény, több százan megjelentek az esten.

Ehhez hasonlóan, Kolozsváron is szép számú közönséget vonzott a Bretter György Irodalmi Kör keretében megtartott bemutatkozó. A legtöbb megjelent irodalomfogyasztónak máris határozott véleménye volt a kötetrôl.

Orbán János Dénes, a könyv szerkesztôje elmondta, a stratégia a következô volt: a botrányosabb, populáris, polgárpukkasztóbb versek jelenjenek meg a kötet elején, a hagyományos irodalomhoz sorolhatók pedig ezek után következzenek. Eszerint öt ciklusba szervezôdnek a versek: A szegény kismalac panaszai, Székely Árti és Kovács Rozi, Gajdó Máris történetei (székely rémcirkák), Lírai és gyakorlati útmutató a fölizgatáshoz, Összekuszálódott világ, a fokozatosság elvét követve.

Soha jobb vitaindítót: a populáris és a "legitim" irodalomról, a kettô közötti kapcsolatról, besorolhatóságról sokan véleményt nyilvánítottak.

Sántha Attila szerint nem lett volna szabad szétválasztani a kettôt, hiba volt ez az irodalom "szakértôinek" részérôl.

Az interneten töretlenül zajlik a vita Amál és Kemál ügyben: némelyek a nagy székely összeesküvés fejét sejtik a szerzôben, mások szerint nem érdemli ki a költô minôsítést (finoman fogalmazva), sokaknak tetszik, és várják a folytatást. Mindenképpen, divatos "topik" a világhálón, tehát egyre növekszik a szerzô ismertsége, ami várhatóan az eladások számában is tükrözôdni fog. Sántha Attila úgy véli, az Elôretolt Helyôrség indulása óta eltelt több mint tíz év alatt a befogadók nem sokat változtak. Ahogyan felháborodást keltettek akkori írásai(k), ugyanúgy a most megjelenteket sem hagyja szó nélkül a közvélemény — és éppen ez a jó.

Ne mondja senki, hogy a polgárpukkasztásnak lejárt!

Mi lehetne a következtetés? Mindenki fedezze fel magának a verseket, saját meglátása szerint ítélkezzék a kötetrôl, amely: "a prûdnek Brutális, a tétovának Kérdés, a szépléleknek Lecke, az elitnek Pofon, a kritikusnak Kihívás, az értônek Kacsintás, a bulvárnak Botrány, a szabadnak Igézet.

A jelek szerint hallunk még róla.

Farkas Imola

Erdélyi Múzeum

(2. old.)

Megjelent az Erdélyi Múzeum 2003/3–4. füzete. A tudományos folyóirat legfrissebb számának tartalmából:

Jakó Zsigmond: Az erdélyi magyar tudományosság fordulóponton; Faragó József: A virágének a népköltészetben; Kántor Lajos: Reményik-olvasat helikoni tükörben; Sztáncsúj Sándor József: Erôsdi leletek a Magyar Nemzeti Múzeumban; Bogdándi Zsolt: A mezôpaniti udvarház; Bartha Katalin Ágnes: Kövesdi Boér Sándor: a világi színjátszás erdélyi mindenese; Kabdebó Tamás: Könyvtár a magasban; Kovács Klára: Bethlen Gábor váradi emléktáblája.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

VÉLEMÉNY

Tulajdonképpen…

(3. old.)

kire is voksolok? Ki mellett szólok, kit szeretnék a romániai magyarság élén látni? Az RMDSZ jelenlegi vezetôségére szavazok-e, vagy inkább a "radikálisokra"? Markó Béla híve vagyok-e, vagy Tôkés László fôtiszteletû úré?

Bevallom: egyik táborhoz sem tartozom. A magyam részérôl a romániai magyarság megmaradásához ragaszkodom mindössze. Azt szeretném, ha ez, minden politikai sokszínûsége mellett (amit egyébként igen fontosnak tartok) lehetôleg egységesen lépne fel mind a helyhatósági, mind pedig az ennél sokkal nagyobb jelentôségû parlamenti választásokon is. Hogy az építô, egymást ellenôrzô, egymással nem a koncon marakodó — hanem a jó ügyében vitatkozó "sokszínûség" valójában mit jelent, azt talán elég, ha a diktatúra "egyszólamú" politizálásával, tehát a sokszínûség ellentétével illusztráljuk, amely — hiszen tanúi voltunk — katasztrófába vezetett. A mindenáron való, a fejetlen "sokszínûség" is rossz eredménnyel járhat azonban — gondoljunk a legutóbbi helyhatósági választások eredményére Marosvásárhelyen, ahol igaz, az RMDSZ jelöltjével szemben csak néhány száz szavazatot "vitt el" a magyar ellenjelölt — de ez elég volt ahhoz, hogy Marosvásárhelynek ne legyen magyar fôpolgármestere. Ha túlozni szeretnék, azt mondanám, mennél "sokszínûbben" szavaznának a következô helyhatósági választáson a vásárhelyi magyarok — talán azt is sikerülne elérniök, hogy magyar alpolgármestere se legyen a Székely Fôvárosnak. No, de ez már agyrém, igaz?

Következményeit tekintve talán még ennél is súlyosabb lehet a "mérsékeltek" és a "radikálisok" esetlegesen bekövetkezô végleges szakítása — a parlamenti választásokra való készülôdésben. Mindjárt valóra válnék az, amit a legutóbbi három parlamenti választás elôtt nem sikerült elérniük a "valahonnan" felbukkanó, nem tudom kicsoda által pénzelt "magyar" vagy "székely" pártoknak — amelyeket — ismétlem: nem tudom kicsoda hozott létre — de hogy a romániai magyarság nem — az biztos. A választások után el is oszlottak, "mint a buborék".

A mostani RMDSZ-bôl fakadt két szembefeszülô erôt, a "radikálisokat" és a "mérsékelteket" — egészen biztos, hogy nem külsô erôk hozták létre. Így megosztani bennünket egyetlen — mondjuk ki — egyetlen "külsô" — román politikai erônek sem sikerült volna. Amennyiben tehát — legkésôbb — a parlamenti választásokig nem fognak össze, úgy szinte biztos, hogy Románia parlamentjében már csak egyetlen szem magyar képviselôvel maradunk, mint a derék hazai horvátok, vagy görögök. Más szóval a romániai magyarság megszûnik politikai tényezônek maradni az országban — ahol pedig minden fogyatkozás-elvándorlás ellenére, még mindig másfél milliónyian élünk.

Személy szerint egyik csoportosuláshoz se csatlakozom, amint ezt már említettem — a kettô közül. (Sôt, egy — elképzelhetô — harmadikhoz sem). A parlamentbôl kibukott (egyébként magánemberekként minden bizonnyal tisztességes) honatyákra se szívesen hallgatok, akik a Magyarok Világszövetsége irányító testületébe se fértek be — és akik nem hajlandók belátni, hogy valami okból politikusokként elégtelenre vizsgáztak. (Azóta — mondom — kis részük a Magyarok Világszövetségét bomlasztja). Azoknak se vagyok híve, akik parlamenti státusukat saját meggazdagodásukra használták fel, akár pl. a Csíki TV megvásárlása — majd ennek idegen kézre juttatása árán is, egyébként pedig a közéletben nem sokat tettek, hanem más, névtelen politikusunkkal együtt, akik nyugdíjas állásnak tekintik honatyai státusukat, egyes vezetô személyiségek uszályába kapaszkodva sodortatták — sodortatják magukat az árral. Mindkét csoportosulásban vannak azonban tehetséges politikusok is, akiknek mégis szót kellene érteniük — nem Bólogató Jánosaikkal, hanem egymással.

A két csoportosulás tagjait egy bibliai történetre emlékeztetném tisztelettel:

Salamon király idejében két, együtt lakó asszonynak nagyjából egy idôben kisfia született. Az egyik asszony — álmában — ráfordult csecsemôjére, és az meghalt. Amint az asszony észrevette, fölkelt és halott kisfiát a másik, az alvó asszonytárs mellé tette — és maga mellé vette annak élô kicsijét. Amint a mélyen alvó asszony felébredt, látta, hogy a halott gyermek nem az övé. Az ô csecsemôjét most a másik asszony szoptatja, dédelgeti, sajátjaként. Nem tudván megegyezni — a Király elé járultak igazságtételre, mindkettô azt hangoztatván, hogy az élô csecsemô — az övé. A király kardot hozatott és megparancsolta: vágják ketté az eleven gyermeket. Az egyik fele legyen az egyik — a másik pedig a másik asszonyé. Az álanyának tetszett volna a megoldás — de a királyi döntésre az igazi édesanya feljajdult: Inkább adják a gyermeket élve a másik asszonynak, de ne vágják ketté. Ebbôl látta a bölcs király, hogy kié a gyermek, és visszaadta édesanyjának.

Ugye Tisztelt Uraim — nem vágatjátok ketté a gyermeket merô becsvágyból?

Mert ha a romániai magyarságot egyszer sikerül kibuktatni az ország parlamentjébôl, akkor az egyhamar nem kerül oda ismét vissza. Utána pedig jajveszékelhetünk majd együtt azért, hogy a fiatalságunk elvándorol. Igaz?

Fodor Sándor

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

NAPIRENDEN

Krikett-diplomácia

(4. old.)

Vannak a Földnek olyan krízisgócai, ahol bármilyen aprócska pozitív lépés nagynak számít. Felkapja fejét a világ, a sajtó címlapon hozza az eseményeket, és naiv módon reménykedünk, hogy hátha, hátha a mostani tárgyalássorozat lesz az eredményes. Izrael és a palesztinok, Kína és Tajvan, India és Pakisztán.

A héten ez utóbbi esetben történtek olyan fejlemények, amelyek az indiai szubkontinensre irányítják figyelmünket. Hétfôn Pakisztán fôvárosában, Iszlámábádban két és fél év után háromnapos tárgyalássorozat kezdôdött indiai és pakisztáni külügyi szakértôk között. A két atomhatalom attól sem zárkózott el, hogy napirendre tegye a sokat vitatott Kasmír kérdését, amely immár fél évszázada állandósított hadiállapotot tart fenn a két szomszédos ország között.

A brit uralom 1947-es megszûnése óta India és Pakisztán két "formális" háborút is megvívott az Indiához tartozó, de többségében muszlimok által lakott Kasmír fennhatóságáért, jelenleg békeszüneti állapot van. A feszültség magas hôfokon tartásáról fanatikus muszlim és hindu mozgalmak "gondoskodnak", amelyek állandó terrorakcióikkal provokálják a másik felet.

Megfigyelôk szerint a mostani "felmelegedés" annak köszönhetô, hogy a két fél belátta, a Kasmír-ügyet nem lehet eldönteni katonai eszközökkel. Az elmúlt nyolc hónapban bizalomnövelô lépéseket is tett a két ország, újraindították a vasúti és közúti forgalmat, kölcsönösen megerôsítették egymás diplomáciai jelenlétét. A nemzetközi közvélemény részére azonban sokkal jelentôsebb az a fejlemény, hogy várhatóan a nukleáris fegyverkezési verseny megállítását is napirendre tûzik.

A két ország együttesen több mint 1 milliárdos lakossága számára sokatmondóbb részlet, hogy a brit örökségként kapott, és mindkét országban nemzeti sporttá vált krikett ad alkalmat a megbékélésre. A nemzeti válogatottak hamarosan megmérkôznek egymással, amikor a jövô hónapban 15 éves szünet után az indiaiak pakisztáni turnéra indulnak. A kolkatai The Telegraph címû angol nyelvû lapnak nyilatkozó Atal Behari Vajpayee indiai miniszterelnök szerint a mérkôzések kimenetelétôl függetlenül mindenki nyertesként kerül ki ebbôl az összecsapásból. "Ganguly (az indiai válogatott csapatkapitánya — szerz. megj.) és társai abban a ritka élményben, mondhatni dicsôségben részesülnek, hogy többet tehetnek a békéért, mint a politikusok. A krikettpálya, a labda és az ütô eredményes lehet ott, ahol a diplomácia csôdöt mondott" — fogalmazott Vajpayee.

A szeptemberi 11-i terrorcselekmények után megváltozott nemzetközi konfigurációban az indiai és a pakisztáni vezetésnek rá kellett jönnie, hogy a világpolitikát meghatározó országok és nemzetközi szervezetek egyre csökkenô toleranciával figyelik a néha gerillaháborúra emlékeztetô kasmíri "csatateret". Amit korábban "szabadságharcos akcióként", "szuverenitást védelmezô hadmûveletként" lehetett prezentálni, manapság egyszerûen terrorakciónak bélyegeznek, és az elkövetôket szankcionálják, kizárják a nemzetközi testületekbôl. India és Pakisztán megindulhat a béke felé vezetô hosszú úton, aminek elsô szakaszát a krikettpálya jelenti.

Moldován Árpád Zsolt

Mrs. Roberts titokzatos küldetése

(4. old.)

Hiába jelent meg több kötetnyi kommentár az elmúlt néhány hétben Lia Robertsrôl, eddig egyetlen politikai elemzô sem kerül közelebb a "titokhoz": mit keres a román elnökjelöltek közt az amerikai Nevada állam republikánus pártjának román származású vezetôje, aki ráadásul nô is. Titokzatos érdekcsoportok állnak-e mögötte, komolyan lát-e esélyt az elnöki székért vívott harcban, vagy unatkozó hölgy szeszélyérôl van szó? — folynak a találgatások.

Egyesek szerint Lia Roberts mögött eddig még le nem leplezett, de jól behatárolható amerikai vagy román érdekcsoportok állnak. Mások szerint a román valóságtól elszakadt álmodozóval van dolgunk, aki azt hiszi, hogy a bolgár és a litván példa Romániában is megismétlôdik. (Ismeretes, Bulgáriában a volt uralkodó család sarja gyûjtötte össze a bizonytalanok nagy táborának szavazatait és nyert, a balti országban pedig egy Amerikából hazaérkezô litván nyerte meg az elnökválasztásokat.) Vannak olyanok is, akik egyszerû nôi szeszélynek minôsítik feltûnését, madam Roberts megunhatta a Las Vegas-i kaszinókat, s most a "román-ruletten" kockáztat 15 millió dollárt pusztán a játék kedvéért. Az elemzések annyiban megegyeznek: Roberts asszonynak igen kevés az esélye arra, hogy megnyerje a választásokat, részvétele a kampányban csak arra jó, hogy az esélyes jelöltek, Adrian Nãstase, Theodor Stolojan és Corneliu Vadim Tudor számításait megkavarja.

A CURS által nemrég végzett felmérés szerint, amelyet Roberts asszony bátorítója és tanácsadója, a közismert választási kampányszakértô, Dick Morris rendelt, 10 százalékra értékeli a független jelöltként induló amerikai politikust. A felmérés eredményeit sokan megkérdôjelezték. Azt viszont kevesen vitatják, hogy ha jelenleg nem is tudja maga mögött a választók 10 százalékának a bizalmát, minden lehetôsége meg van arra, hogy elérje, sôt meghaladja ezt a népszerûségi mutatót, mégpedig sokkal rövidebb idô alatt, mint amennyi a többi elnökjelöltnek szükséges lenne egy ilyen teljesítményre.

Magát a román politikai pártoktól, és politikusoktól függetlennek, ezek fölött állónak meghatározó jelölt az újdonság erejével hat a román politikai életben. A választók megunták, kiábrándultak a kampányok hosszú sora óta mit sem változó, elsôsorban egymás lejáratásával foglalkozó politikusokból álló kínálatot, egy új, friss jelenség tehát mindenképpen magára hívja a választók figyelmét. (Erre alapoz különben kampányfônöke is, aki úgy ajánlja a jelöltet: nem volt kommunista, nem ôrült és nem ábrándított ki senkit — három leggyakrabban elôforduló román politikus-típus.) Ha pedig ez az elôny a nyugati választásokon tökéletesre fejlesztett kampányfogásokkal, és nem utolsó sorban megfelelô anyagi forrásokkal társul, Lia Roberts nem csak egy színfolt lesz az elnökválasztási kampányban, hanem olyan jelölt, akivel ellenfeleinek igenis számolniuk kell.

Az ô esetében az is bebizonyosodhat: nem feltétlenül hátrány az, ha a politikus történetesen nô. Roberts asszony is elsôsorban a bizonytalanok nagyszámú táborát célozza meg, ezeknek többsége pedig a gyengébbik nemhez tartozik — igazolják a szociológusok. Megfelelô kampánystratégiával Roberts asszony szép számú szavazatokra tehet szert a nôk körébôl, akik hiteles szószólójukat láthatják benne.

Egyesek szerint Lia Roberts diskurzusa a megtévesztésig emlékeztet Corneliu Vadim Tudornak a 2000-es választásokon elhangzott beszédeihez, amelyben a Nagy-Románia Párt elnöke szintén afféle Messiásként ajánlotta szolgálatait, azt ígérve, hogy megszabadítja a népet attól a rákfenétôl, amit a korrupt politikusok jelentenek. Mások úgy látják, politikai kínálata inkább hasonlít az egykori elnökjelölt, Iliescu demagóg szövegeihez. Megjegyzik: azzal, hogy a jelenlegi államelnök nem indulhat a választásokon, a szavazótábornak nagy hányada válik "becserkészhetôvé", hiszen egyáltalán nem biztos, hogy Iliescu szavazótábora száz százalékban "átigazol" Adrian Nãstaséhoz. Megfigyelôk szerint veszélyben a magukat jobb-közép orientációjú pártszövetségnek deklaráló Stolojanék tábora is: az SZDP-vel folytatott egyre elszántabb harcban az NLP–DP szövetség egyre inkább "balról" igyekszik megelôzni a kormánypártot. A baloldali szavazók kegyeinek keresése közben viszont egyre inkább magára hagyják saját, jobboldali beállítottságú szavazóbázisukat, amelyekhez Lia Roberts könnyen hozzáférhet.

Azzal viszont, hogy a Dan Voiculescu vezette Román Humanista Párt támogatásáról biztosította Roberts asszonyt, a játék kezd komolyra fordulni — figyelmeztetnek. A korlátlan anyagi eszközökkel, az Antenna 1 tévéadóval, számos kiadvánnyal rendelkezô Voiculescu segítségével Roberts asszony — nem remélt? — elônyre tehet szert, mint ahogy Voiculescu pártja is nyerhet a Lia Roberts-szel való azonosulással.

Székely Kriszta

Családban marad a sikeres vállalkozás

(4. old.)

Aki eddig nyugat felôl Kolozsvárra érkezett, a város Monostor lakónegyedi bejárata elôtt elôbb a Metro és a Praktiker nagyáruházba botlott. Hétfôtôl azonban méretében és építészeti stílusában méltó társuk akadt, hiszen felavatták a városhoz még közelebb esô, hatalmas és tetszetôs külsejû épületet, amely a Volkswagen gépkocsik szerelmeseinek jelent örömet. A bemutatóterem minden tekintetben megfelel a VW elképzeléseinek, ezeknek az elveknek az alapjait a müncheni Schmidhuber és Zeeh Bahls mûépítészek dolgozták ki.

Minden építészeti elem egyaránt szép és funkcionális: a bejárat sárga színe felkelti a figyelmet, alatta pedig ott a közismert, elmaradhatatlan embléma, amely már felvilágosítást ad a hely jellegérôl, jelzi, hogy a jelenlegi vagy jövendôbeli Volkswagen-tulajdonosok jó helyen járnak.

Bent egyetlen fô tartóoszlop áll középen, amely esernyôszerûen támasztja alá a tekintélyes méretû csarnok tetejét. A kiállítóterem szélén ugyancsak sárga színû cölöpök oldják a fémszürke összhangot. Az üvegfalak fölé nyúló rácsozat nemcsak esztétikai célokat szolgál, hanem a napsugarak ellen is védelmet nyújt.

Egyébként az egész épület az átláthatóság és világosság jegyében készült, a természetes fényt, ha szükséges, mesterséges fény is kiegészíti.

A bemutatóterem azonban csak egy része az épületkomplexumnak. A legkorszerûbb felszerelésekkel ellátott javító-, bádogos- és festômûhely, valamint cserealkatrész-raktár is rendelkezésre áll. Az Autoworld cég Volkswagen kirendeltsége 10 956 négyzetméter felületet foglal el, ebbôl közel 2 négyzetméternyit parkolónak képeztek ki. A befektetés összesen 2,8 millió euróba került, kilenc hónap alatt készült el, helyi és magyarországi cégek összefogásának eredményeképpen. Jelenleg 70 alkalmazottat foglalkoztatnak.

A VW Showroom tulajdonképpen egy családi sikertörténet újabb fejezete. Id. Mezei János 1989-ben még a nehézgépgyárnál dolgozott, 1990 után kis magán autószerelô mûhelyt nyitott. Egy évre rá megalapította a Mezei Import Export Kft.-t, amelynek fô célja a gépkocsik javítása és cserealkatrészek forgalmazása volt. Komolyságával bizonyított az ügyfelek szemében, egy raktárost és két inast is alkalmazott, ebben az idôszakban felesége vette át az ügyvezetôi-könyvelôi szerepkört. Idôvel a hely túl szûknek bizonyult, id. Mezei János ekkor újabb lépésre szánta el magát: telket vásárolt, és egy új mûhelyt épített fel.

Számos gépkocsimárka-képviselet kezdett érdeklôdni a cég iránt, végül a Volkswagen–Audi mellett döntöttek. Hamarosan a névváltoztatásra is sor került, immár Autoworldként folyatódott a sikertörténet. Rövidesen fellendült a német gépkocsik árusítása, 1999-ben még csak 9-et értékesítettek, ez a szám 2003-ra 363-ra nôtt. Ennek köszönhetôen született meg most a VW-szalon, amelyet várhatóan az Audi-szalon követ a közeljövôben.

A bemutatóterem szenzációjaként kolozsvári útjára bocsátották a Volkswagen Golf család legújabb tagját. A minden szempontból vadonatúj autó dinamikus és erôs külsôvel rendelkezik, vonzereje sportosságában is rejlik. De nemcsak kívülrôl tetszetôs, hanem belülrôl is megfelel minden kényelmi és biztonsági igénynek. Korszerû és tágas — csomagterében több nagy méretû tárgy is elfér. Az új gépkocsitípus forgalmazója pedig a Porsche Romania.

A hétfôi ünnepélyes megnyitót számos nemzetközi és helyi híresség tisztelte meg jelenlétével, Boros János alpolgármestertôl Teodor Pop Puscas megyei rendôrparancsnokig. Beszédet mondott Ilie Nãstase világhírû egykori teniszezô és üzletember, id. Mezei János, Brent Valmar, a Porsche Romania vezérigazgatója, Franz Fruehwirth, a Porsche Romania vezetôségi tagja, Serban Gratian, a megyei tanács alelnöke, majd késôbb a kolozsvári polgármester, illetôleg Nicolae Beurean tanácsos, a Kolozsvári Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke, aki díszoklevelet nyújtott át a Mezei családnak. Közben elhangzott egy ima, továbbá Bancsov Károly bariton elôadásában román és magyar nyelven egy szintén vallásos ária (szintetizátoron kísérte Horváth József karmester). Levetítettek egy rövid filmet is, amely a Mezei család sikertörténetét foglalta össze dióhéjban.

Nem feledkezhetünk meg a VW és Audi jelképek ünnepélyes átadásáról sem, meg arról, hogy a Mezei házaspárnak sikerült meglepniük gyerekeiket: szimbolikusan átnyújtották nekik a bemutatóterem kulcsát.

A szalagelvágást és a tûzpiros Volkswagen Golf leleplezését könnyûzenei minikoncert — az Amadeus nôi zenekar szórakoztatta a nagyérdemû közönséget — és divatbemutató is kiegészítette.

Póka János András

NAPIRENDEN

Ciuvicã és Bãsescu pereskedik

(5. old.)

Mugur Ciuvicã, a Népi Cselekvés (NCS) szóvivôje rágalmazás vádjával beperelte Traian Bãsescut, a Demokrata Párt (DP) elnökét, áll az NCS tegnapi közleményében. A felperes bûnvádi panaszt nyújtott be a demokrata vezér ellen, ugyanis ez hétfôi sajtóértekezletén "rágalmazó nyilatkozatot" tett, s ezért Ciuvicã 500 millió lej kártérítést igényel.

A szóvivô kérte a bíróságot, hogy "rágalmazás bûncselekményéért" bûnvádi ítéletet hozzon Bãsescu ellen, a Büntetôtörvénykönyv 206. cikkelyének megfelelôen, és 500 millió lej kártérítés kifizetésére kényszerítse.

A közlemény szerint, habár Bãsescu megerôsítette az NCS által vasárnap bemutatott dokumentum hitelességét, mégis megpróbálta besúgói tevékenységét a szóvivô ellen intézett sértô szavak és rágalmak mögé bújtatni.

Mint ismeretes, Mugur Ciuvicã vasárnap mutatta be azt a dokumentumot, nevezetesen a Román Kommunista Párt konstancai iktatókönyvét, amelyben Traian Bãsescu neve azon párttagok között szerepel, "akik megbízatást kaptak a Szekuritáté munkáját támogatni", mint "forrás", azaz besúgó. A demokrata pártvezér neve, a dokumentumnak megfelelôen, a 19. helyen áll a listán.

Bãsescu hétfôn újabb kivizsgálást kért az üggyel kapcsolatban a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságtól, és bûnvádi panaszt emelt a NCS szóvivôje, Mugur Ciuvicã ellen.

Ne legyen bûncselekmény a becsületsértés

(5. old.)

A képviselôház jogi bizottsága hétfôn több órán át tárgyalta a büntetô törvénykönyv tervezetének becsületsértésre és rágalmazásra vonatkozó elôírásait, és végül a következôket döntötték el: elfogadták a kormány által elôterjesztett tervezetnek azon elôírását, miszerint töröljék a bûncselekmények közül a sértegetést, a rágalmazást pedig napi bírsággal büntetnék. A sértegetés tekintetében a kormánypárti Cornel Bãdoiu a bûncselekménynek minôsítés mellett szavazott, azzal az indoklással, hogy csak alig néhány európai országban nem minôsül ez a tett bûncselekménynek. Szintén az említett képviselô szerint sértegetésért pénzbírságot vagy közösségi érdekû munkavégzést kellene elôírni büntetésként. A tervezetet támogatók arra hivatkoztak, hogy Románia már elkötelezte magát ilyen értelemben a nemzetközi intézmények elôtt, emellett pedig követni kell a többi európai ország gyakorlatát hasonló téren.

Ami a rágalmazást illeti, a törvénytervezet megfogalmazása szerint ez egy "meghatározott cselekménynek a nyilvános bejelentése vagy felrovása valakire nézve, aki amennyiben a cselekmény igaz lenne, emiatt büntetôjogilag, közigazgatásilag vagy fegyelmileg büntethetô lenne, vagy a közösség megvetné". Az igazságügyi minisztérium képviselôje, Cristina Tarcea államtitkár elmondta, hogy a rágalmazást 20-tól 120 napig terjedô pénzbírsággal büntetik majd, ami azt jelenti, hogy a fizetendô összeg 2–120 millió lej között alakulna. Jelenleg ennek a cselekménynek a büntetése 5–300 millió lej, az új Btk. azonban csökkentené a bírság összegét. Egyes képviselôk még a rágalmazást is kivették volna a bûncselekmények közül, mondván, hogy a régi szabályozással korlátozzák a véleményszabadságot. Székely Ervin azzal érvelt, hogy a rágalmazás sokkal súlyosabb a sértegetésnél, ezért kell továbbra is bûncselekményként kezelni, a vélemény szabadságát pedig nem szabad összetéveszteni a rágalmazás szabadságával. Cornel Bãdoiu SZDP-s képviselô javaslatát, amely szigorítást követelt, 15 naptól 6 hónapig terjedô börtönbüntetés bevezetésével, elutasították. A képviselôház jogi bizottsága a héten folytatja a Btk. tervezetének további vitáját, ezúttal a bigámiáról.

Együttmûködne az NCS Maros megyében

(5. old.)

A Népi Cselekvés (NCS) Maros megyei szervezete nyitott a választási együttmûködésre az RMDSZ-szel, és nem zárja ki a megállapodást a Nagy-Románia Párttal (NRP) sem, közölte hétfôn este Nicolae Havrilet, az NCS megyei elnöke.

Havrilet elmondta: szükséges a szövetségre lépô alakulatok között a "doktrináris közelség" — hangsúlyozva. "Nagyon jól kormányoztunk: az RMDSZ adta a legjobb egészségügyi minisztert, Bárányi Ferencet, aki létrehozta az Egészségbiztosítási Pénztárat, és akinek mandátuma idején nem történtek bénulások az ágazatban, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt pedig a legjobb oktatásügyi minisztert adta, Andrei Marga urat", fogalmazott.

Hamarosan Budapestre megy Geoanã

(5. old.)

Rövid idôn belül sor kerül Mircea Geoanã román külügyminiszter múlt héten elmaradt budapesti látogatására, az új idôpontról még folyik az egyeztetés — mondta a külügyi szóvivô keddi tájékoztatóján az MTI kérdésére válaszolva. "A látogatás elmaradásának semmi köze nincs a kétoldalú kapcsolatokhoz, hiszen azok jók, Kovács László külügyminiszter és román partnere között gyakoriak a találkozók a különbözô nemzetközi fórumokon" — hangsúlyozta Tóth Tamás.

NATO-radarállomás Romániában?

(5. old.)

Magyarország Romániának akarja "átpasszolni" a környezetet veszélyeztetô mecseki NATO-radarállomás megépítését — írja keddi számában a Curentul.

A lap a környezetvédôkre hivatkozva, a Zengô-hegyi környezetvédelmi megmozdulásról szóló beszámolójában azt írta: a néhány hónapon belül ténylegesen NATO-taggá váló Románia, mint helyszín megvalósítható alternatíva lehet az eredetileg kiszemelt Dél-Magyarországgal szemben a lokátorállomás megépítésére.

A lap részletesen beszámol a Pécs környéki Zengô-hegyre tervezett létesítmény ellen tiltakozó magyar környezetvédôk akciójáról és nemzetközi támogatottságáról. Megállapítja: a szóban forgó radarállomás egyike annak a három katonai objektumnak, amelynek megépítésére Budapest 2006 szeptemberéig vállalkozott a NATO keretében.

Olcsó információ-technológiai munkaerô

(5. old.)

Az információ-technológiai munkaerô költsége Romániában háromszor alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban és Európában, jelentette ki kedden Dan Nica távközlési miniszter.

Nica elmondta, az ezer lakosra jutó számítástechnikai diplomások aránya Romániában magasabb, mint az Egyesült Államokban, ötször nagyobb, mint Oroszországban, és hétszer magasabb, mint Indiában.

A miniszter azt is közölte, hogy az információ-technológiai és távközlési ágazat idén több mint 10 százalékkal járul hozzá a GDP-hez.

Kettôs állampolgárság: nem jutnak egyrôl kettôre

(5. old.)

A kettôs állampolgárság ügyében egyhamar aligha lesz döntés, erre utal, hogy határozatlan idôre elnapolták a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ülését, amelynek áldását kellene adnia a kormány tervezetére, írja a Népszabadság.

A lap úgy értesült, hogy februárban — az eredeti tervekkel ellentétben — már biztosan nem hívják össze a tanácskozást. Március 15-e után pedig kezdôdik az európai parlamenti választási kampány, amely alatt szinte kizárt, hogy a kormány megkockáztassa a téma körüli vita kiújulását. Az állampolgárság ügyén túl ráadásul a kormány kitenné magát a határon túliak kritikáinak azért is, amiért csökken az Illyés Közalapítvány támogatásának reálértéke. A Vajdasági Magyar Szövetségnél érdeklôdésükre közölték: nem kaptak tájékoztatást a MÁÉRT idôpontját vagy napirendjét illetôen.

A kettôs állampolgárságról nincs hivatalos kormányvélemény. A magyarországi szakértôi háttérmunka pedig húzódik, ha egyáltalán elindult. Szent-Iványi István, aki a Dávid Ibolya (MDF) által kezdeményezett négypárti egyeztetésen képviselte az SZDSZ-t, elmondta: pártja januárban kijelölte delegáltját a szakértôi bizottságba, az azonban még egyszer sem ült össze. Szent-Iványi arról sem tud, hogy a Külügyminisztériumban készülne hatástanulmány a kettôs állampolgárságról, mint ahogy azt korábban bejelentették.

A fenti kérdésekre Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke adhat választ, amikor tájékoztatja az Ország-gyûlés külügyi bizottságát a kormány határon túli magyarsággal kapcsolatos politikájáról.

Vita a határon túli magyarok támogatásáról

(5. old.)

A kettôs állampolgárság ügyében elôrelépés történt, ezzel kapcsolatban készülnek a hatástanulmányok, a közeljövôben tervezik a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) összehívását — mondta Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke kedden Budapesten, a parlament külügyi bizottságának ülésén. A testület ülésén a HTMH és az Illyés Közalapítvány vezetôje számolt be szervezetük tevékenységérôl.

Bálint-Pataki József, a HTMH elnöke kiemelte: a kormányzati munka, a magyar–magyar kapcsolattartás és az oktatási támogatások területén sikeresnek nevezhetô a hivatal 2003. évi munkája. Mint mondta, fontos probléma a határon túli magyarság népességcsökkenése. Kitért arra, hogy Horvátországban tíz év alatt 25 százalékkal, Szlovéniában 27 százalékkal csökkent a magyarok száma.

Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány kuratóriumának elnöke arra kérte a bizottság tagjait, hogy "pártra való tekintet nélkül támogassák az Illyés Közalapítvány megôrzésére irányuló szándékot". Az elnök kifejtette: még nincsenek pontos információi arról, hogy a "restrikciós politika" milyen mértékben érinti az alapítványt. Hozzáfûzte: a "Draskovics-csomaggal" kapcsolatban hallott már 30, 20 és 5 százalékos forráselvonásról is.

Pomogáts Béla megjegyezte, hogy a közalapítvány költségvetése 2001-tôl változatlanul egymilliárd 21 millió forint, emellett kevesellte a határon túli magyarságra jutó összköltségvetést is. "A 6100 milliárd forintos állami költségvetésbôl 12 milliárd jut a határon túli magyarok támogatására, ami nem hatékony jele a szolidaritásnak" — fogalmazott Pomogáts Béla.

Németh Zsolt, a külügyi bizottság fideszes elnöke kiemelte: a határon túli magyarság részérôl bizalomcsökkenés tapasztalható a kormánnyal szemben. Szerinte ez azért következett be, mert a "diplomácia agyonhallgatja az autonómia ügyét".

A Magyar Nemzet címû napilapra hivatkozva a bizottsági elnök azt mondta: a "Draskovics-csomag" összevonja a HTMH-t és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt, megszüntet határon túli magyarok segítésével foglalkozó alapítványokat, illetve összevonja az Illyés Közalapítványt és az Apáczai Alapítványt, valamint csökkenti az oktatási-nevelési támogatásokat is. Németh Zsolt úgy vélte: a kormány "nemzetpolitikájának hiányáról lassan lehullik a lepel", és pártpolitikai játszmák színhelyévé válik a határon túli magyarság helyzete.

Bálint-Pataki József erre reagálva elmondta: a megvonás minden bizonnyal nem érinti a határon túli magyar támogatásokat.

"Szándékaink szerint azokat a programokat, amelyek a határon túli magyarsággal kapcsolatosak, nem fogja érinteni a költségvetés kiadásainak csökkentése, de ez természetesen a kormány döntésén múlik" — fogalmazott a HTMH elnöke.

Kapufa, politika és nacionalista érzelmek

(5. old.)

Számos rossz emlékû román–magyar labdarúgó-mérkôzést idéz fel egy most készült dokumentumfilm, amelynek alkotója, Varga Andrea történész a nacionalista érzelmek természetrajzát próbálja érzékeltetni a kortársak beszámolói által.

A film forgatásának befejezése nagyjából egybeesett Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter néhány héttel ezelôtti bukaresti látogatásával, amelynek napirendjén egy jövôbeni labdarúgó Európa-bajnokság esetleges közös, román–magyar megrendezése szerepelt. A két ország magas rangú politikai vezetôi nem titkolták, hogy részben a történelmi megbékélés folyamatának egyik fontos elemét látnák egy ilyen együttes rendezvényben.

Erre a politikai szándékra kitûnôen rímel a most készült film, amelybôl kiderül, hogy az 1954-es, 1958-as, 1972-es és 1981-es román–magyar meccsek a legkevésbé sem a sportról szóltak, hanem a két ország társadalmában egyaránt mélyen gyökerezô történelmi indulatokról. Mint a történész az MTI-nek kifejtette, a második világháború után a román politika elsôdleges célja a megszerzett területek megtartása volt. A magyar levéltárakban feltárt dokumentumokból egyértelmûen kiderül, hogy az államszocializmus idôszakában a hivatalos román politikai vezetés a magyar–román labdarúgó-mérkôzéseket mindig is a hétköznapi sovinizmus szolgálatába állította.

Az ötvenes és a hatvanas években több botrányba fulladt mérkôzés is azt mutatta, hogy a román "dolgozó tömegekben" igen mély magyarellenes indulatok lappanganak. A történész felhívja a figyelmet, hogy közvetlenül a Trianon utáni évtizedekben furcsa módon nem volt ilyen feszült a viszony, az 1936-ban és 1939-ben lezajlott román–magyar mérkôzéseken nem volt "balhé". Csak 1945 után törtek fel ilyen erôvel az indulatok.

Érzékletes példaként mutatja be a kutató-rendezô az 1958 októberében lezajlott magyar–román válogatott mérkôzés eseményeit. A hangulat akkor igen felfokozott volt, a százezres közönség elôtt zajló "barátságos" mérkôzést szovjet játékvezetô irányította. A román szurkolók végig fütyültek, inzultálták a magyarokat, megpróbálták megzavarni a játékot, amikor a románok számára hátrányos döntést hozott a bíró.

Az akkori bukaresti magyar nagykövet külön jelentést írt haza az eseményrôl. "Szerencsésebb lesz, ha válogatott mérkôzésre hosszabb idôn keresztül lehetôleg nem kerül sor" — javasolta akkor a magyarországi pártvezetésnek a diplomata, hozzáfûzve, hogy "az események kellemetlen kihatással vannak a románok és az erdélyi magyarság viszonyára is".

Az 1958-as meccs után még számos más sporttalálkozón történtek hasonló megnyilvánulások, amelyekrôl a lapokban nem lehetett olvasni. A magyarországi történeti kutatások mindeddig elsôsorban a párt- és államközi kapcsolatokkal, a magyar kisebbség helyzetével foglalkoztak, a "népi kapcsolatok" vizsgálata azonban háttérbe szorult — mondta Varga Andrea. Ezt a célt szolgálja a most forgatott film: a "nagy történetek" helyett "kis történeteket" mutat be.

A filmben azonban az egyik interjúalany kifejti: nem lehet csupán az egyik felet hibáztatni. Egy rossz viszonyért általában minden érintett felelôs. Valaki emlékeztet a filmben arra is, hogy Budapesten a román játékosokat is kifütyülték az utolsó két meccsen a magyar szurkolók.

SZÓRVÁNY — RIPORT

"Romok között is lehet élni"
MKT-gyûlés Beszterce-Naszód megyében

(6. old.)

A Beszterce-Naszód megyei RMDSZ-küldöttek február 14-én, szombaton megrendezett tanácskozásának napirendi pontjai között a megyei RMDSZ alapszabályzatának módosítása, a megyei tanácsosok beszámolója, a 2003-as gazdasági év ismertetése, a 2004-es költségvetés megszavazása, a megyei kampánystáb kijelölése és a helyi szervezetek elnökeinek beszámolói szerepeltek. Az ülésen jelen volt Porcsalmi Bálint, az RMDSZ szórványügyi és ifjúsági ügyvezetô alelnöke is.

Az ülést Szilágyi János megyei RMDSZ-elnök nyitotta meg. Borsos K. László MKT-elnök, Wass Albertet idézte, miszerint a "romok közt is meg lehet élni". Kifejtette, hogy a Beszterce megyei RMDSZ és ezen belül a magyarság csak is az egység jegyében maradhat meg.

Sor került Szántó Árpádnak, a megyei tanács alelnökének és Kocsis András megyei tanácsosnak a beszámolójára az elmúlt négy évben kifejtett tevékenységükrôl. Szántó retro-projektoros elôadása — a statisztikák, rendezvénylisták, fényképek kivetítése — premiernek számított Beszterce megyei szinten, amelyet Porcsalmi Bálint is elismerôen profizmusnak nevezett. Szántó kiemelte: a megyében sokat jelentett a tanács-szintû RMDSZ-képviselet, ennek köszönhetôen ugyanis számos magyarlakta településre sikerült bevezetni a gázt és vizet, több helyen útjavításra is sor került. Az alelnök lapunknak elmondta: — E négy év alatt mindig szem elôtt tartottam a besztercei magyarok érdekeit. Ennek az elvnek köszönhetôk azok a jelentôs eredmények, amelyekrôl a mai MKT-gyûlésen beszámolhatok.

Kocsis András tanácsos beszámolója után megjegyezte: — Mindent megtettünk, ami tôlünk telt, talán egy kicsivel többet is. Besztercei viszonylatban, ahol csak mi ketten voltunk a tanácsban, nem volt a legkönnyebb a harc érdekeink képviseletéért — hangoztatta. Ezt követôen a megye helyi szervezetei beszámoltak a kis és nagyobb településeik gondjairól.

Porcsalmi Bálint a gyûlés során elmondta: az RMDSZ a nyitottság, esélyegyenlôség, fiatalítás és szakmaiság jegyében indul az idei helyhatósági választásokon. Nyitott jelöltállítási rendszer révén választják majd ki a helyhatósági választásokon induló jelölteket, ezáltal a Szövetség lehetôséget ad mindenkinek a jelöltetésre. Erôs és egységes képviselet nélkül az erdélyi magyarság nem tud szembenézni a következô évek kihívásaival. Azt is elmondta: általános igény fogalmazódott meg arra, hogy az RMDSZ választási programja konkrét célokat és megoldásokat fogalmazzon meg az erdélyi régiók, a szórványok sajátos, többek között szociális és gazdasági vonatkozású gondjaira.

A testület kijelölte a kampánystábot, amelynek vezetôje Décsei Attila megyei ügyvezetô alelnök lett. A megyei tanács gyûlésterme ez alkalommal teljesen megtelt, ami azt bizonyítja, hogy a besztercei RMDSZ-tanácsosok, civil szervezetek és általában a magyarság számára nem közömbös a jövô.

Bencze Anna

Képzômûvészeti tárlat Besztercén

(6. old.)

Idén február 15-én elsô alkalommal rendeztek képzômûvészeti tárlatot a besztercei Magyar Házban. Az Erdélyi Magyar Mûvészpedagógusok Egyesülete (EMME) az EMKE besztercei szervezete meghívásának tett eleget. A tárlat megynyitóján vasárnap 13 órától az EMME Kolozs megyei szervezete és a besztercei magyar mûvészetkedvelôk vettek részt.

Az eseményt Antal Attila besztercei EMKE-elnök nyitotta meg, majd Székely Géza grafikusmûvész, az EMME Kolozs megyei elnöke ismertette az Erdélyi Magyar Mûvészpedagógusok Egyesületének célkitûzéseit. Hangsúlyozta a mûvészet emberformáló erejét, eredeti és elsôrendû funkcióját: az ember bekapcsolódását az istenarcú örök szellem áramkörébe. Többek között azt is elmondta: egy alkotás elôl nem lehet elzárkózni, hanem nyitottan kell fogadni minden újat. A tárlaton harminc mûvész munkáiból "szemelgethetnek" az érdeklôdôk. Szeretnénk ha az ilyen jellegû rendezvényeinknek folytatása is lenne, hisz Besztercén ilyenre magyar körökben még nem volt példa — mondta Antal Attila. A két hét alatt, amíg a tárlatot meg lehet tekinteni Besztercén, idôt szakítunk arra is, hogy diákjainkat is elhozzuk a kiállításra — mondta az EMKE helyi elnöke.

A számos résztvevô között ott volt Ft. Geréd Péter besztercei fôesperes és András Péter református lelkész is. A rendezvény programfelelôse és egyik fô szervezôje Szabó Gabriella, az EMKE vezetôségi tagja volt.

Bencze Anna

A "száz-kétszáz magyar"-szindróma
Vérkörkeresôben Nagyszeben

(6. old.)

Ha manapság Dél-erdélyi magyarlakta megyérôl vagy városról beszélnek olyan vidéken, ahol a magyarság számaránya számottevô, gyakran megkérdezik: hát ott még élnek magyarok? Sajnos az utóbbi idôben már olyan régiókkal kapcsolatban is feltevôdik a kérdés, mint Szeben megye. — Az a száz-kétszáz magyar szavazata valójában esôvíz — hallottam nemrégiben politikai berkekben. A térség magyar jövôjérôl és persze a borúlátó mítoszról Szombatfalvi Török Ferencet, a nagyszebeni RMDSZ elnökét kérdeztük.

— Valóban érzékelhetô manapság egy ilyen "negatív mítosz" — mondta —, de bevallom, még ez is jobb annál, mintha teljesen leírtak volna bennünket a térképrôl. Persze, bizonyos fokú keserûséggel mondom ezt, mert hát mi, nagyszebeni magyarok azért csak hozzájárultunk az erdélyi magyarság hírnevének öregbítéséhez. De ha már a demográfiai adatoknál tartunk:Nagyszeben 155 045 lakost számlál, ebbôl 3196 (2,06%) magyar, 2471 (1,6%) német. 1992-ben 4126-an vallották magukat magyarnak. A megye lakossága 422 224, ebbôl magyarajkú

15 476 (3,66%), német 6087 (1,44%). A "magyar arány" a következôképpen oszlik meg: Nagyszeben és vidéke 5429 (35,1%), Medgyes és vidéke 10 038 (64,9%).

A megye magyar lakossága 1992 és 2002 között 20%-kal csökkent, a város lakossága pedig 23,3%-kal. Különben azt sem igazán tudják, hogy Nagyszebenben mintegy 200 értelmiségi él, köztük lelkészek, egyetemi oktatók, tanárok, mûvészek, orvosok, mérnökök. Itt él köztük a Kós Károly-díjas Guttmann Szabolcs, Nagyszeben fôépítésze, Benedek Zakariás, a Concefa cég mûszaki igazgatója (a cég 16 millió euró forgalmú!), Demeter István dandártábornok, egyetemi oktató, a Magyar Tudományos Akadémia külsô tagja, Kiss Lórant sebészprofesszor, klinikavezetô, Orth István grafikusmûvész, Kovács Géza dékán, Veress Levente ítélôbíró, Fazekas András élsportoló, edzô. Aztán a vállalkozóink: Sarkadi Pál, Puskás István, Barabás Ferenc. Hogy vegyem a "száz-kétszáz magyaros" alapot: bizony többen vagyunk. Sajnos azonban a fogyás egyértelmû: csak 2002–2003-ban 50 temetés és 5 keresztelô volt. Évente mintegy öt házasságot kötnek, amibôl 4 vegyes.

Szászföldön általában más dimenziókat ölt az elvándorlás, mint a szegényebb vidékeken. Nagyszebenben mivel magyarázzák a fogyást?

— Ennek egyik forrása a Magyarországra történô kivándorlás. A nagyszebeniek általában nem szegény emberek, így a jóléti társadalom iránti igényük is hatványozottabban jelentkezik. Ez persze a fiatalok körében mutatható ki a legkönnyebben: az 1986-87-ben végzett líceumi diákság 80%-a kivándorolt. Nem rózsás az iskolai helyzetünk sem: az elemiben 18, az V–VIII. osztályban 32, a líceumban pedig 33 tanulónk van. Megjegyzem: 20 évvel ezelôtt még egyetlen osztályban 36 tanuló volt. A gyerekhiány okai az elvándorlás, vegyes házasságok, házasságkötés-hiány (partnerkapcsolat-hiány), társas mulatságok elmaradása (nincs hol ismerkedni), több a lány, mint a fiú. A férfiak kezdeményezô készsége egyre csökken, és a párválasztásban nem a magyar fél választ. Minden csökken, így tehát a cselekvô fiatalok száma is: önbizalmi szintjük szabadesésben van. Hajlandóság a családalapításra: szinte nulla.

Mennyire magányosodik a nagyszebeni magyarság?

— 2000-ben végzett részleges felmérés szerint sok magányosan élô, elhanyagolt magyar sínylôdik a város különbözô részén, olyanok, akik féléve-éve nem jártak ki a házból. Kicsi a nyugdíjuk, segélyt nem kapnak. Kénytelenek lakásukat, javaikat zálogba adni, aztán mások teszik rá kezüket a vagyonukra. Persze rajtunk, az RMDSZ-en is sok múlik. Azt hiszem, nem vallunk szégyent sikerlistánkkal: óvodaalapítás Küküllôalmáson (2000-ben), Mihályfalván (2001-ben); óvodaalapítás és modernizálás Nagyszebenben (1999-ben); magyar tagozat alapítása Bürkösön (2000-ben) a bürkösi és szentágotai gyerekek számára; pályázati támogatás megnyerése iskolabusz vásárlására (1998-ban), és annak üzemeltetése Vízakna és Nagyszeben között; árvaház indítása Vízaknán magyar nyelven egyházi támogatással, "gyerekpótlás" céllal; a vízaknai óvoda felszerelése; helyzetfelmérô akciók Nagyszebenben szociális célokból és iskolástoborozás céljából; a profi színtársulatok látogatásának el-elmaradozása miatt hiánypótló és önképzô színtársulat megalakítása Nagyszebenben; elôadások szervezése vidéken, Nagyszeben és Mihályfalva amatôr színtársulataival; önbizalomgerjesztô magyar nyomjelölések, Bolyai szobor Bolyán, Bilinszky emlékmû és Petôfi park Nagyszebenben; vállalkozói szellem-ösztönzés Nagyszebenben és gazdakör szervezés Vízaknán stb.

Tervek?

— Hát, azok vannak. Bentlakás alapítás a református egyháznál,nyelvápoló szórványtábor szervezéseVízaknán és Bolyán, özvegyek találkozóinak megszervezése Nagyszebenben, segítségre szoruló idôsek felkutatása és egyetemisták általi segítése legalább hétvégeken, párválasztás elôsegítése és irányítása közösségi cselekvés által, a természetszeretet ápolása gyerekek körében (faültetések, természetbúvár akciók, növény és állatismertetôk stb.), magyar vonatkozású mûemlékek felkutatása, bizalomgerjesztô hatásuk érvényesítése, emlékmûvek nagyszebeni és vízaknai telepítése, magyar siratófal a Petôfi parkban és az 1848-as emlékmû újraállítása Vízaknán, magyar érdekeltségû vállalkozások telepítése Nagyszebenbe; magyar tulajdonú ingó és ingatlanok közösségi kezelése és közösségben maradásának ösztönzése; magyarországi testvérvárosi kapcsolatok bôvítése, magyar érdekeltségû mintafarm Szeben környéki telepítése, egyházi-polgári-politikai összefogás serkentése és érvényesítése.

Ez lenne a "száz-kétszáz magyar" negatív mítosz?

— Gondolom, a megvalósítások és tervek sora mindenkit meggyôz arról, hogy Nagyszeben még él, sôt: nem is fog egyhamar — "száz-kétszáz éven belül"— kihalni. Persze ehhez az is kell, hogy legyen vége ennek a negatív mítosznak, és Nagyszeben kerüljön vissza abba a magyar vérkörbe, amelynek nem kell feltétlenül a tömbmagyarságból kiindulnia.

Szabó Csaba

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

KÖRKÉP

Fogorvosa van Vajdakamarásnak
100 milliárd lej kell a földgázra

(7. old.)

Mentesülnek az éjjeli ôrjárat teljesítése alól az önkéntes tûzoltók, és mától fogorvosa is van Vajdakamarásnak — tájékoztatott Farkas Ferenc, Magyarkályán község alpolgármestere.

Ismét átszervezték a helyi önkéntes tûzoltó-alakulatokat, ahogy minden év elején szokták Magyarkályánban. Ilyenkor töltik be a megüresedett helyeket. Az önkéntes tûzoltóknak idén kedvezményt is adtak: a helyi tûzoltócsapatok tagjai mentesülnek a kötelezô éjszakai faluôrség kötelezettsége alól.

Magyarkályánban családonként 200 ezer lejt gyûjtenek a helyi orvosi rendelô épületének tatarozására, az ingatlan jelenlegi állapota miatt ugyanis idén már nem kapnák meg a mûködéshez szükséges egészségügyi engedélyt. Az épület tatarozására mintegy 97 millió lejre lenne szükség.

Vajdakamaráson nincs probléma a rendelô körül, tavaly teljesen felújították: külsô-belsô tatarozására 127 millió lejt költöttek. Akkor fogorvosi rendelôt is kialakítottak, s mától már fogorvos is van a faluban. Az egyelôre hetente egy alkalommal rendelô fogorvos okleveles, képzett szakember. Farkas Ferenc alpolgármester elmondta, a községben még Magyarkályánban van fogorvos, ám minden jel arra utal, hogy szolgáltatását rövidesen megszünteti.

A községi tanács beleegyezett abba, hogy ingyen rendelkezésre bocsássa a gázhálózat kiépítése során az építkezô által használt területeket. Az alpolgármester tájékoztatott, hogy Mócs és Magyarkályán földgázhálózatának kiépítésére mintegy 100 milliárd lejre van szükség. A Concordia vállalta a munkálatokat azzal a feltétellel, hogy a költségek felét más forrásból biztosítják: a Kolozs megyei tanács fizetné a hiányzó tetemes összeget.

Bôvül a Magyarkályáni Polgármesteri Hivatal személyzete. Február 27-re írták ki a pénzügyi felügyelôi állás versenyvizsgáját. Az új alkalmazott fôként az adóhelyzet megfigyelését látja majd el.

(ke)

Szociális "diagnosztika" Sárréten

(7. old.)

Pontos lakossági nyilvántartás összeállításán dolgozik az Aranyosgyéresi Társadalomvédelmi Szolgálat. A társadalmi "diagnózis" célja a súlyos szociális esetek feltérképezése, ahol az állam közbeléphet és segítséget nyújthat. A szociális munkások eddig két lakótelepen — Sárréten és az ipari övezetben — dolgoztak. A sürgôs megoldást igénylô eseteket helyben vagy rövid idôn belül megoldották. Gyakoriak voltak a családon belüli konfliktusos helyzetek, a szülôi erôszak alkalmazása. A "diagnosztizált" családok egy része anyagi problémákkal küszködik. Sürgôs segítséget nyújtottak a szükséges egészségügyi problémák esetén, amikor az érintett családoknak nem állt módjukban vállalni a gyógyítás költségeit. Eddig az idôsebb lakosságra vonatkozó adatokat dolgozták fel. A két lakótelepen 1418 nyugdíjas és idôs személy él.

R. T. T.

Válogatják az idôsközpont személyzetét

(7. old.)

Az Aranyosgyéresi Polgármesteri Hivatal már elkezdte a szakemberek kiválogatását az idôsek nappali központja részére. Az idén létrehozandó központ részére 25 személyt képeznek ki, ôk 6 hónapos tanfolyamon vesznek részt. Kiképzést szerveznek azok számára is, akik majd otthon gondozzák az idôseket. Erre eddig már harmincan jelentkeztek, ôk másfél hónapos tanfolyamon vesznek majd részt.

(rtt)

Aranyospolyán község akar lenni

(7. old.)

Torda egyik lakótelepének, Aranyospolyánnak a várostól való leválására és önálló községként való megszervezésére vonatkozó kérelmet nyújtanak be a Kolozs Megyei Tanácshoz még ezen a héten. Az egyik kezdeményezô, Simion Hãdãrean a Tordai Transilvania Rádiónak elmondta, a napokban szándékszik Kolozsváron a megyei tanács támogatását kérni annak érdekében, hogy Aranyospolyán község még a helyhatósági választásokat megelôzôen létrejöhessen. A helyi lakosságnak 80 százaléka írásban adta hozzájárulását. A lakótelep községgé válása kisebb adókat jelent, községként a település a falusi közösségeknek kiírt SAPARD és Phare-programokba is bekapcsolódhat, a vidéki övezetek részére elkülönített támogatásokban részesülhet.

Ádámossy Klára, Torda város helyi tanácsának tagja, a tordai RMDSZ elnöke elmondta, nincs tudomása ilyen kérésrôl, de célszerûnek tartja azt. Aranyospolyán a hatvanas évek végéig önálló közigazgatási területet képezett, akkor olvasztották be a városba. Az Aranyospolyáni Iskola hajdani igazgatójaként Ádámossy Klára arról is tájékoztatott: Aranyospolyán lakosságának 30-40 százaléka magyar, 10 százalékban pedig romák lakják. A lakótelepen I–VIII. osztályos iskola mûködik, a magyar tagozat tavaly megszûnt. Aki teheti, inkább Tordán járatja iskolába gyermekét. A tanácsos szerint Aranyospolyán fejlôdése szempontjából elônyösebb lenne, ha önállósulhatna.

K. E.

Öregotthont és szociális étkezdét terveznek

(7. old.)

A tavaszi nagytakarítást szervezték meg legutóbbi ülésük alkalmával Szék helyi tanácsosai, ugyanakkor szociális otthon kialakításáról is döntöttek.

Minden helyi lakosnak rendet kell teremtenie házatáján, beleértve a kapu elôtti utcai részt is. A sánctakarítás elmulasztása komoly pénzbírsággal büntethetô, 500 ezertôl akár 5 millió lejig terjedô büntetést is kiróhatnak, ám amint azt Sallai János polgármester elmondta, a nagyközségben ehhez nemigen folyamodnak, ugyanis a székiek ügyes, szorgalmas emberek, nem ódzkodnak ettôl a munkától sem. A közterületek takarítását az önkormányzat biztosítja. Négy személyt és egy traktort alkalmaztak a szemét összegyûjtésére és elszállítására. Egy-két évig egy erre a célra kialakított területre szállítják a szemetet, ahol betemetik. A Kolozs Megyei Tanács korszerû szeméttelepet tervez Szamosújvárra, annak megépítése után oda szállítják majd a széki hulladékot is.

Szociális otthont terveznek létrehozni az egyik egyházi ingatlanban. Az önkormányzat Phare-támogatásra pályázna, 100 millió lejes önrésszel öregotthont és szociális étkezdét szeretnének létrehozni. Sallai János elmondta, a pályázatot kétmilliárd lejre állítják össze. Ily módon a romos állapotú ingatlant is megmentenék, és hasznos rendeltetést is adnának annak.

(ke)

Hétvégi tisztújítások

(7. old.)

Magyarbikalon a bánffyhunyadi RMDSZ elnöke, Szentandrási István, Lakatos András megyei tanácsos, Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács alelnöke és Bitay Levente megyei ügyvezetô elnök jelenlétében tartották a helyi szervezet kiértékelô és tisztújító gyûlését. A gyûlésen részt vett Török Ferenc megyei fôtanfelügyelô-helyettes, a városi tanács tagja. Az új választmány 5 tagú, elnöke Kiss József, alelnöke Kovács István. A tisztújítás után sorra kerültek a helyi közösség problémái, valamint a helyhatósági választásokkal kapcsolatos kérdések.

Melegföldváron a tisztújítás eredményeként Tóbiás József Katona községi tanácsost választották elnöknek. A megyei szervezet részérôl jelen volt Dániel Márton megyei alelnök, Pálffy Zoltán megyei tanácsos és Boros János, Kolozsvár alpolgármestere.

Délután Magyarlónán találkoztak az RMDSZ megyei tisztségviselôi a helyi szervezet tagjaival. Jelen volt Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök, Bitay Levente megyei ügyvezetô elnök, Máté András MKT-elnök és Molnos Lajos városi tanácsos. A jelenlévôk 13 tagú választmányt szavaztak meg, amelyet Albert Tibor régi-új elnök vezet. Munkájában négy alelnök, Jakab Judit, Albert Márton, Barazsuly Gyöngyi és Krasznai István segíti. Az ellenôrzô bizottság 3 tagú, Albert Attila, Német Anna és Jakab Ferenc személyében. Amint az várható volt, a gyûlés második felét a helyi problémák megbeszélése és a választásokkal kapcsolatos problémák tisztázása töltötte ki.

Hatszázan kértek tanácsot tavaly

(7. old.)

A lakossággal való kapcsolatteremtés fontos helyet foglal el a szamosújvári városatyák mindennapi tevékenyéségben. A rendszeresen megtartott heti fogadónapokon sokan jelentkeznek a polgármesteri hivatalnál különféle ügyek rendezése végett. Csupán tavaly közel 600 személyt fogadott a Kis-Szamos menti kisváros polgármestere. Legtöbben munkahely és lakáskérdés miatt folyamodtak az önkormányzat képviselôihez, de számos szociális problémát is felvetettek. Az összes közügyi kérdést megtárgyalták, a városháza illetékes osztályán pedig az eredményt írásban közölték az érdekeltekkel. Minden hét keddjén átlagban 20–30 lakos jelentkezett a polgármesteri hivatalban, de volt olyan alkalom, mikor negyvenen is voltak.

A szamosújvári városgazdák rendszeresen végeznek helyszíni terepszemlét, az állampolgárokkal állandó kapcsolatot tartanak fenn. A tevékenységbe a tanácsosok is bekapcsolódnak.

E. Cs.

A rendôrség hírei
Az elsikkasztott adó-vevô

(7. old.)

A SAK Sonimpex Kft. tulajdonát képezô adó-vevô, mintegy 12 millió lej értékû berendezést zálogosította el január 11-én a 42 esztendôs munkanélküli kolozsvári Viorel Traian V. A kár nem térült meg, sikkasztás alapos gyanúja miatt indítottak vizsgálatot ellene.

Tûzesetek a megyében
Két helységben mintegy 1 milliárd lejes kár keletkezett, a harmadikban "csak" 50 millió lejes a kár. Sárvásáron (Saula) tegnapelôtt három csûr égett le, Sz. S., T. T. és M. A. tulajdona — a tüzet rövidzárlat okozta, a kár körülbelül egymilliárd lej. Komjátszegen (Comsesti) a kolozsvári Zaharia L. tulajdonát képezô házban az ôrizetlenül hagyott kazán kéménye miatt törtek ki a lángok, egyebek között villamos berendezés, plakátok és ruhák égtek el — ez esetben is mintegy milliárdos kár keletkezett. A túlfûtött kályha mellé száradni tett fa okozott tüzet Viorica P. kecsedi (Alunis) lakásán, a mennyezet egy része és más javak váltak a lángok martalékává.

Keret helyett a kép
Képkeretek vásárlása ürügyén két nô jelentkezett február 14-én, szombaton délben Ecaterina P. lakásán. Együtt mentek fel a padlásra, késôbb távoztak, az áldozat csak ekkor vette észre, hogy meglopták: hiányzik az egyik, mintegy 20 millió lej értékû festmény. A nyomozás folytatódik, a gyanúsítottak még nem kerültek rendôrkézre.

Gázolás a zebrán
Hátratolatás közben ütött el 1300-as Daciájával a 27 éves C. Lãcãtus egy idôs nôt, aki szabályosan akart átkelni az úttesten. A baleset február 15-én, vasárnap délelôtt történt, a CJ–08–NAB rendszámú gépkocsival figyelmetlenül manôverezô sofôr a 65 éves, a Mócok úti gyalogátkelôhelyen átkelni akaró Tamara Gloria Daniela B.-t gázolta el, az áldozatot kórházba vitték.

Szarkák a diákotthonban
Két hasonló lopási eset vizsgál a rendôrség, mindkettôben diákotthon lakói a károsultak. A 19 éves munkanélküli, székelyjói (Sãcuieu) Ioan Gheorghe G. és az egy esztendôvel idôsebb Andor Róbert E. (utóbbi a Transilvania Szállítási Szakkollégium tanulója) ellen az a vád, hogy február 6-án feltörték a szakkollégium 312-es szobáját, és eltulajdonítottak két rádiókazettofont. A mintegy 5,5 millió lejes kár megtérült. Hosszabb idôszakra tevôdik a 23 éves Ioan Olaru "tevékenysége": a moldovai fiatalember tavaly október–december között több szobába is betört, és mintegy 80 millió lejes kárt okozott. A kár fele térült meg.

(póka)

DIÁKLAP
CAMPUS

XV. évfolyam, 7. szám

Rájöttem, hogyan csaphatom be a diplomatákat: az igazat mondom, s ôk nem hiszik el.

(Benso di Cavour)

AJÁNLÓ

(8. old.)

Mit várhat az ember egy mozitól, amelynek neve egyformán cseng vészjóslóan, játékosan és butuskán? Mit várhat az ember attól a rendezôtôl, akinek mindössze három filmjét láthatta eddig, de azokkal saját magát mítoszi magasságokba emelte? Mit várhat az ember egy szôke amerikai csajtól japán katonával?

Egy olyan filmet, amely szemtelenül ügyesen egyensúlyoz a gusztustalanság és zsenialitás között meghúzódó vékony sárga csíkon. Egy újabb Tarantino-filmet, amely hozza is a formáját, de alaposan fel is forgatja azt. Majdnem két órányi spriccelô japán vért, repülô végtagokat, szétszabdalt narratívát és még szétszabdaltabb mellékszereplôket.

A Kill Bill, amelynek második része állítólag nemsokára forgalmazásba kerül, be is váltja a hozzá fûzött reményeket és nem is. Aki niggerekre, hadarós, jópofa dumákra számít, az csalódhat. Aki egyszerû, de kifacsart sztorira és tömény aggresszióra vár, annak viszont nagyon is bejöhet a Kill Bill. Vigyázat, nem Charlie’s Angels-paródia!

A történet egy bosszúálló nô meséje, aki szôkesége és kaukázusi mivolta ellenére igencsak jártas a harcmûvészetekben, mivel egy speciális, "Bill" által vezetett kivégzôcsoport tagja volt, egész addig, amíg esküvôje közben, terhesen meg nem ölték régi társai — sikertelenül. Négy évig fekszik kómában, aztán egy szúnyogcsípéstôl felébred és beindítja a bosszúgépet. Lenyûgözô harcmûvészeti jelenetek, gyomorforgatóan véres snittek, a giccses felé kacsintgató zene (többek között Gheorghe Zamfir Magányos juhász címû alapmûve), manga-rajzfilmbetét és megannyi fekete humorú poén közt jut el oda, hogy az ötös listából két ellenfelével végezzen az elsô rész végéig.

Mi visszafojtott lélegzettel várjuk a másodikat, amiben hátha meglátjuk magát Billt is, aki eddig csak hangjával és karizma villogtatásával járult hozzá a produkcióhoz, a még nagyon is élô, de már kultikusan legendás Quentin Tarantino negyedik filmjéhez.

-N-

Hangulatképek egy tanulmányútról

(8. old.)

Tizenöt fok. Mínuszban. A kis kék mikrobusz késôn érkezi a megállóba. Közelebb szuszogunk hozzá a csomagokkal. Nem nyílik a hátsó ajtó: befagyott a zár. De azért idejében elindulunk — a félóra késés meg az üzemanyag sikeres kiolvadása után. Sôt, a Királyhágó felé már melegecske is kezd lenni a járgányban, le lehet venni a sapkákat, kesztyûket.

*

Zötyögés. Határ. Valószínûleg sofôrünket pszichopata emberrablónak nézik a szomszéd Volkswagen németképû "lakói", hetünket pedig bedrogozott áldozatnak (mi nevetnivaló lehet ugyanis egy útlevélképen?). A vámos nem kíváncsi, milyen biológiai fegyverek vagy levélben szétküldendô porok rejtôznek a táskáink mélyén: kijönni sem hajlandó a kuckójából. A hideg gyôz.

*

Repülôtér. Fradi-stadion. Egy liba a rádióban: "Jaaaj, de izgi! Minygyárt elájulok!!" ismét tizenöt fok. Pluszban! A mikrobusz eltéved. A kollégiumban tudnak rólunk. Kedves kapusnô. Három ágy egy szobában. Bent kagyló. Tiszta mosdó. Ennyi csodát egy napra…

*

Húsz fok. Télikabát. Magasnyakúk. Csizma. Más nincs. Pofavizit. Szerkesztôségi látogatások. Érdekes sztorik érdekes emberektôl. Kimerítô beszámolók a munkáról. Valódi és becsületet mentô kérdések a beszélôkhöz intézve. Egy kis bevásárlás: Rudi nélkül Budapest sem elég pöttyös.

*

Napsütés. Vivaldi Tavasza, odébb bajszos magyar népzene, élô elôadásban. Lobogók a szélben: igazi piros-fehér-zöld. Az elnöki palota elôtt karddal hadonászó, sorfalat állni gyakoroló, majdan délceg díszmagyaros alakok — egyelôre farmerben. Szembôl három kínai meg egy olasz–román vegyes csapat. Talán ma mégsem megyünk a könyvtárba…

*

Kommunikációs fôiskola. Kicsit más, mint a tavaly megismert médiaintézet — és más, mint ami otthon van. Itt a marketing, az üzlet, a nyugati kapcsolatok a lényeg. Életre képeznek, nem csak újságírásra.

*

Pénz nincs. Amíg nincs hivatalos lista a csapatról, addig nem kap senki ösztöndíjat. Pedig megpályáztuk, megadták nekünk, otthon a leghivatalosabb listára hivataloskodták fel a nevünket. Na, de mégis, mikor érdeklôdhetünk újra? Holnap. Az öregasszony és a halál meséje. Hangulatot teremt hozzá a budapesti bürokrácia véget nem érô zenéje. Bosszúból elkeseredett zabálás a Mekiben.

*

Széchenyi könyvtár. Ha már államvizsgázni akarunk, meg szakdolgozatot írni, hát itt kell megkezdenünk a kutakodást. A beiratkozás ingyenes az erdélyieknek. A belépôkártyát pedig mindig fordítva tesszük be a leolvasó izémizébe, mert hát a pech meg Murphy. Aztán fel a lépcsôkön pontosan két emeletet, s máris ott a hetedik emeleti kartoték és olvasók. Illendô módon egy kis bénáskodás a kérôcédula leadásáig — aztán maga a böngészhetô paradicsom.

*

Hét idétlen vezér, honfoglalás elôtti kábult ébredés. A magyarok sehol. Rengeteg kaland, a történelem folyamán hosszan elnyúló keresés. Olykor erôltetett poénok, többnyire igazi, ôszinte, hatalmas röhögések. A nyilvánvalóan sikerfilmnek szánt Magyar vándor az Uránia moziban. Szerencsére volt tiszteletjegyünk, de különben is megérte volna.

*

Pénz még mindig nincs. Látogatás Gödöllôn a kastély-egyetemen, állítólag sorstársi alapon ingyen és bérmentve. Állítólag. Az amúgy is elkeseredett és lassan vajas kenyeret fômenünek tervezô, a pesti rokonokat potyaebéd reményében számba vevô társaság nem tartja a legjobb ötletnek. Meg aztán akad egyéb program is…

*

Séta: koronázási templom, Lánchíd (végeláthatatlan motorossor dönget végig rajta, bizonyára találkozóra igyekezve), parlament, Hôsök tere, Vajdahunyad vára (röpke szevasszmester Anonymusnak), állatkert (de kár, hogy visszajött a hideg, s nem láthatjuk a zsiráfot). Ráadásnak egy bevásárlóközpont — múzeumi viszonyulással a részünkrôl —, egy jókora havasesô, majd egy enyhe hóvihar.

*

Lesz pénz! Megvan a papír, az ösztöndíjasok listája! És kiderült, honnan lehet seprût kérni. Felfedeztünk egy rendesebb edény nélkül is megmelegíthetô konzervfajtát. Mindjárt nyugodtabban ül az ember gyermeke a könyvtárban, nemdeugyebár?

*

Vidám találkozások pesti vagy itt tanuló barátokkal. Pantomimezés hajnalig a szobában. Séták a környéken. És mégis lesz államvizsga-dolgozat: megvannak a szükséges könyvek — lesz elméleti megalapozás, hangzatos szakszavak, kôkemény elmélet az úgyis májusban összehajítandó gyakorlati rész mellé. De hát a könyvtárak sok egyebet is rejtegetnek — ki állná meg csak a témájához tartozó könyveket átlapozni?! Ritka például otthon az átfogó médiaelméleti szakkönyv, a testbeszédet értelmezô könyv vagy mondjuk a pornófilmeket szakmailag megközelítô írás.

*

Mégsem lesz szombaton utazás: már pénteken. Egy kis zûr támadt a busszal… Következésképpen a kollégiumi kijelentkezés túlbonyolított szertartását gyorsítani kell. Különösen örvendetes, hogy öt-hat irodából kell pecsétet szerezni, s ezek "váltják" egymást: mindegyik a másik zárása után nyit, s a nyitási sorrend sehogy sem megfelelô. Az összekuporgatott, maradék pénzbôl néhány könyvet és apró ajándékot összevásárolni már alig marad idô. A papíradogatás mértéke viszont az otthonin is túltesz.

*

Két hét után egyedül Budapesten: kicsi ember nagy városban. Szabadság. Egy hónapig, amíg az ösztöndíj érvényes. Utána… Utána? VISSZASZOKNI az otthoni menetbe? Buszra várni, ami nem jön? Kész, kitöltött papírokkal ácsorogni, mert nem veszik el ôket, vagy örülni, ha valaki rámordul az emberre, s mégis elveszi? Nyugis könyvtári munka helyett újra suli és a szokásos pótrohangálás? Újra MEGSZOKNI mindent? — Majd két hét múlva ezt is eldöntöm: menni fog.

Kónya Klára

Fejet fejért!

(8. old.)

A konyhának gúnyolt konyhában voltam. Éppen jóllaktam tükörtojással, zsíroskenyérrel, szalonnával és töpörtyûvel, s megittam az olajos kávét is, hangosan felböfögtem, hagyva a kis ételdarabkákat, hogy a hang- és légörvénytôl vezérelve szétrepüljenek borostámról. Összemarkoltam két kezemmel a valószínûtlen mintázatú abroszt (hol kockásnak tûnt, hol pöttyösnek), s mezítláb kitotyogtam vele a februári hideg teraszra, kirázni azt.

Bumm, szólt az abrosz, s repült a sok morzsa, ki tudja, hol áll meg? Bumm, szólt még egyet az abrosz, s egy újabb morzsahullám libbent ki belôle, a fizika törvényeivel semmit sem törôdve nyeste a levegôt vidáman. Bumm, szólt utoljára — mert szürrealizmus ide vagy oda, már az én sok lábam is fázni kezdett — az abrosz valószínûtlen mintázata (most mintha virágok lettek volna rajta), s az utolsó, legkisebb és legnagyobb morzsafelhô hagyta el. Mint májusi csillagesô, mint ezer szûzlány könnyei, mint tûzijáték a lebontott berlini falnál, mint forgószéltôl felkapott és aztán ledobott megannyi varangyos béka, repültek mit sem sejtve. Le, a blokk elé.

Már berohantam volna, vissza a konyhának becézett konyhába, amikor kikristályosodott bennem, hogy rosszat csináltam: az alsószomszédok nyakába szórtam a morzsát! És tényleg — visított fel bennem az immár kikristályosodott gondolat.

(Lent két alsószomszéd vakarta seprûvel és kapával és hanglemeztûvel és piszkepapírral a havas-jeges autóját. Az egyik egy Mazda volt, a másik még mazdább. Az autók pedig Dácsiák, mindketten. A két szomszéd fejetlenül dolgozott. Két hallgatag csonk bújt csak ki a tréningfelsôbôl — tudom, hogy groteszk és undorító kéne legyen, de nem volt az! Inkább fenséges volt a két fejnélküli ember néma munkatánca: vakarták, súrolták, nyögtek melléje, hogy munkaszerûbb legyen a munka, vakarták, súrolták, lihegtek melléje, hogy élvezetesebb legyen az erôfeszítés, vakarták, súrolták, izzadtak melléje, hogy látszatja is legyen, amikor felmennek a blokkba, és az asszonyok megszagolják a hónuk alját, hogy hadd lám, dolgoztak-e?)

Dolgozott a két alsószomszéd, fejetlenül dolgoztak, nyakukba hullt a morzsa. Gyorsan bekaptam volna a fejem a teraszon, hogy ne lássák, honnan jött a temérdek finom morzsa (ha galamb lenne a két szomszéd, hej, be szeretnének engem), de nem jött velem. Így testemmel beestem a konyhának kikiáltott konyhába, a fejem egy darabig szomorúan vacogva (kis testét nézték a csillagok) lebegett a levegôben, ahol az imént még morzsák miriádja lebegte párzási balettjét (mint megannyi béka), aztán, némán engedelmeskedve (de nem teljesen bedôlve, mint holmi naiv szamár) a lerántó gravitációnak, szép lassan ereszkedni kezdett.

És landolt, szép lassan landolt, pontosan a két piros Dácsia közé. Halkan neszezve hullott fejem a hóba, ami még mindig sokkal szebb dolog, mintha porba hullna (nem is beszélve a fehér szín által sugallt konnotációk halmazáról). A két alsó szomszéd morzsás fejével megállt autója vakarásában és súrolásában. Eldobták a seprût, kapát, és piszkepapírt, s úgy, fejetlenül, ahogy voltak, a fejem felé iramodtak. Most már nyilvánvalóvá vált, hogy a fejem kell nekik. Addig hangtalan apátiában meredezô testem felpattant, és úgy, ahogy volt, pucéron, bugyiban, spanyolcsizmában, meztelenül, kertészgatyában, ádámkosztümben, mellvértben, csórén, adidászban, semmivel sem törôdve, mint maláj tigris rohant lefelé az emeleteken. Lihegésre képtelenül, a gazella ijedt szökellésével, hármasával, négyesével szedtem lábaimat s a lépcsôfokokat. Mire vacogva, kipirulva, kizöldülve, belilulva és kimelegedve kiugrott a blokkajtón, letéve sok lábát az olvasóban karácsonyt, ajándékot és szenteket elôidézô hóba, a két fejetlen alsó szomszéd már holtan feküdt fejem körül. Mint ahogy a félreértelmezhetetlen jelek sugallták, a hanglemeztût nem dobták el a seprûvel, kapával és piszkepapírral együtt, hanem egymás gyászosan meredezô pocakjába mélyesztették, mint két kicsinyeit védelmezô csörgôkígyó. Már csak lábujjaik utolsó rugdalózását kaptam el.

Kevéssé büszke, de azért örömteli hadarással illesztettem vissza fejemet jól megérdemelt testemre. Sóhajtottam — most már lehetett, mivel tüdôm és szájam újra egy és elválaszthatatlan volt —, felindultan felindultam az emeletre, a konyhának emlegetett konyhába, elmosogatni a már oly messzinek tûnô reggeli során tükörtojással, zsíroskenyérrel, szalonnával, töpörtyûvel és olajos kávéval összepiszkolt edényeket.

Jakab-Benke Nándor

HELYTÖRTÉNET

Kolozsvár helynevei

(9. old.)

(Folytatás a február 11-i lapszámunkból)

BãiiFürdô utca.

Bãlcescu, Nicolae3. Wesselényi utca.

BãltiiGârlei (utca).

Bãncilã, OctavHorea (utca, Szamosfalva).

Bãrbat, Virgil. A Bánság út (Banatului, Nagy Lajos király, Maxim Gorkij, C. Coposu utca) jobb oldalán, észak-északnyugatra nyíló tizedik, az Imre király (Partizán) utcáig vezetô utca. Az 1930-as években alakult ki.

1937: Str. Virgil Bãrbat [Br37]; 1941: Szebeni utca [Kvát41]; 1945: Str. SibiuluiSzebeni utca [Kvut]; 1964: Str. SibiuluiSzebeni utca; Str. Sibiului.

Nevét a hatóság adta.

Bãrnutului, GrãdinaSétatér.

BãtrâneanuBotond utca.

Bârsanu, Andrei. A Pata utca végén északra nyíló Gyárfás Jenô (Aurel Isacu) utca bal oldalán a harmadik, nyugatra nyíló Pillangó-telepi utca. Az 1920-as évek végén, az 1930-as évek elején alakult ki.

1933: Str. Andrei Bârsanu [OF 26.]; 1937: Str. Andrei Bârsanu [Br37]; 1941: Sibelius utca [Kvát41]; 1945: Str. Beethoven utca [Kvut]; 1957: Str. Beethoven utca [Kv 183., 193.]; 1964: Str. Beethoven; 1968: Str. Beethoven [Cj68]; 1980: Str. Beethoven [Cj80]; 2000: Str. Beethoven [Kv00].

Nevét a hatóság adta.

Bebel utcaSzamosbejáró utca.

BecasuluiBékási út.

Beethoven utcaBârsanu, Andrei.

BegaTisei (utca).

BeiusuluiSzamosfalva.

Bejáró utca. A hidelvi Új utca jobb oldalán nyíló második, a Külsô-Király utcába vezetô utca. — Átjáró utca, Kijáró utca.

1869: Bejáro ut[za] [Bodányi]; 1894: Bejáró utcza [Mach]; 1899: Bejáró utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Hajdu utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1916: Hajdu u. [Kv16RÁ]; 1923: Str. Haiducului [Br 87., 97.]; 1933: [OF 29., 36.]; 1937: Str. Haiduc (ezen a térképen így, csak a Bejáró utca neve) [Br37]; 1941: Hajdu utca [Kvát41]; 1945: Str. Haiducului — Hajdu utca [Kvut]; 1964: Str. Haiducului — Hajdu utca; Str. Haiducului.

Neve összefügg a Kijáró és az Átjáró utca nevével. Valószínûleg legkorábban az Átjáró alakult ki, s mivel ez az Új és a Külsô-Király között valóban átjáró kis utca volt, ez lett a neve. Az Új és a Külsô-Király megnyúlásával létrejött újabb két kis átjárónak már nem lehetett ugyanez. De mintájára a Hidelve szélétôl bennebb lévô Bejáró, a kinnebb lévô Kijáró lett. Annál is inkább, mert ez utóbbi, amint az 1763–1787. évi térképen látható, a határba vezetô, kijáró volt.

Belaiu, Martirii (’vértanúk’). A Dónát negyedben, a Hétvezér (Július 14.) tér délnyugati sarkából délnyugatra nyíló, a Szamossal nagyjából párhuzamosan haladó utca. Az 1920-as évek végétôl kezdett kialakulni.

1933: Str. Martirii Belaiu [OF 26.]; 1937: Str. Martirii Belaiu [Br37]; 1941: Tas vezér utca [Kvát41]; 1945: Str. Kodály Zoltán utca [Kvut]; 1964: Str. Kodály Zoltán utca; Str. Sinaia.

Nevét a hatóság adta.

Belényesi utcaBeiusului (Szamosfalva).

Bel-Farkas utca. A Belsô-Farkas elôtagjának megrövidülésével a XIX. század második felében kialakult változat. — Belsô-Farkas utca, Farkas utca, Külsô-Farkas utca.

1852–1857: bel farkasutcza [Jakab I., 37.]; 1899: Belfarkas utcza [KvKózgyJk 1899. 111.]; Farkas ut-cza [KvKózgyJk 1899. 111.]; 1900: "Belfarkas és Kültorda utczák között új utcza nyitása" [KvKözgyJk 1900. 243.].

Az 1899-ben Farkasra rövidített új név után hivatalosan is használták.

Bel-Király utca. A Belsô-Király elôtagjának megrövidülésével a XIX. század második felében kialakult változat. — Belsô-Király utca, Király utca, Külsô-Király utca.

1852–1857: bel királyutcza [Jakab I., 37.]; 1899: Belkirály utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Király utcza [KvKözgyJk 1899. 111.].

Bel-Közép utca. A Belsô-Közép elôtagjának megrövidülésével a XIX. század második felében kialakult változat. — Belsô-Közép utca, Közép utca, Külsô-Közép utca.

1852–1857: bel közép utcza [Jakab I., 37.]; 1899: Belközép utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Deák Ferencz utcza [KvKözgyJk 1899. 111.].

Bel-Közép utcai tized. Belvárosi tized, a XIX. század közepén a városban az egykori öt fertály és 111 tized helyett létezô 12 tized egyike. Idetartozott a Bel-Király, a Csillag és a Bel-Közép utca [Jakab I., 37.]. Jakab Elek nem említi, de idetartozott a Nagypiac déli sora is.

1852¯1857: Bel középutczai tized [Jakab I., 37.].

Bel-Magyar utca. A Belsô-Magyar elôtagjának megrövidülésével a XIX. század második felében kialakult változat. — Belsô-Magyar utca, Magyar utca, Külsô-Magyar utca.

1852–1857: bel magyarutcza [Jakab I., 37.]; 1899: Belmagyar-utcza [KvKözgyJk 1899. 111., 392.]; Belmagyar utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Kossuth Lajos utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1900: Belmagyar-utcza [KvKözgyJk 1900. 31.].

Az 1899-ben adott új név után hivatalosan is használták.

Bel-Magyar utcai tized. Belvárosi tized, a XIX. század közepén a városban az egykori öt fertály és 111 tized helyett létezô 12 tized egyike. Idetartozott a Bel-Magyar, a Görbe-Szappany, a Kurta-Szappany és a Hosszú-Szappany utca, valamint a Nagypiac keleti sora [Jakab I., 37.].

1852¯1857: Bel magyarutczai tized [Jakab I., 37.].

Bel-Monostor utca. A Belsô-Monostor elôtagjának megrövidülésével a XIX. század második felében kialakult változat. — Belsô-Monostor utca, Monostor utca, Kül-Monostor utca, Külsô-Monostor utca.

1852–1857: bel monostorutcza [Jakab I., 37.]; 1876: Belsô Monostor utcza [Páncz1876]; 1888: Belmonostor utcza [Kv88]; 1898: Unió utca.

Bel-Monostor utcai tized. Belvárosi tized, a XIX. század közepén a városban az egykori öt fertály és 111 tized helyett létezô 12 tized egyike. Idetartozott a Bel-Monostor, a Rózsa, a Kismester utca és a Nagypiac nyugati házsora [Jakab I., 37.].

1852–1857: Bel monostor utczai tized [Jakab I., 37.].

Bel-Szén utca. A Belsô-Szén elôtagjának megrövidülésével a XIX. század második felében kialakult változat. — Alsó-Szén utca, Belsô-Szén utca, Felsô-Szén utca, Külsô-Felsô-Szén utca, Szén utca, Széna utca, Kül-Szén utca, Külsô-Szén utca.

1852–1857: bel szénutcza [Jakab I., 37.]; 1888: Belszén utcza [Kv88].

Bel-Szén utcai tized. Belvárosi tized, a XIX. század közepén a városban az egykori öt fertály és 111 tized helyett létezô 12 tized egyike. Idetartozott a Bel-Szén, a Búza, a Fogoly, a Farkas és a Boszorkány utca (a Király utcáig), valamint a Bel-Torda utca nyugati házsora [Jakab I., 37.].

1852–1857: Bel szénutczai tized [Jakab I., 37.].

Bel-Torda utca. A Belsô-Torda elôtagjának megrövidülésével a XIX. század második felében kialakult változat. — Belsô-Torda utca, Torda utca, Külsô-Torda utca.

1852–1857: bel Torda-utcza [Jakab I., 37.]; 1899: Beltorda utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Egyetem utcza [KvKözgyJk 1899. 111.].

Belga–Romana. Szövöde a Cerna Voda (Ugrai) utca 3–7. szám alatt. 1948, az államosítás után Breiner Béla lett. — Belga Textilipari rt.

Belga Textilipari rt. A Belga–Romana szövöde neve 1940 és 1945 között. — Belga–Romana.

1941: Belga Textilipari rt. [Tel41 2.]; 1943: Belga Textilipari rt. Ugrai utca 3–7. [Cím43 21.].

BelgraduluiRoman, Visarion (utca).

Belgrád utcaRoman. Visarion.

Bell Gyula. Vas- és fémöntöde a Baromvásártér 15. szám alatt az 1940-es években.

1943: "Bell Gyula vas- és fémöntöde" [Lak 110.].

Beloiannis, NikosWilson utca.

Belsô-Farkas utca. A Farkas utca 1667-tôl említett neve. A XIX. század második felében az utcanév elôtagja Bel-re rövidült. Városfalon kívüli meghosszabbítása, a Külsô-Farkas utca, farkas wcza extra Muros (’falakon kívüli Farkas utca’) alakban már 1453-ban elôfordul. — Farkas utca.

1667: belsô Farkas Vcza [Élô 30.]; 1865: Belsô Farkas utcza [Páncz]; 1869: Belsô Farkas ut[za] [Bodányi]; 1876: Belsô Farkas utcza [Páncz1876]; 1888: Belsô Farkasutcza [Kv88].

Belsô-Híd utca. A Híd utca városfalon belüli szakasza. — Híd utca.

1453: "Ladislaus Horwath (hyd ucza intra Muros)" [Élô 19.]. Minden bizonnyal a Belsô-Híd utcára vonatkozik az alábbi adat is: 1656: "...Colosvarat belöl hid utzaban lako tiszteletes Csepregi Mihaly..." [CartTr, II.933]. A XVIII. században háromszor, 1738-ban, 1780-ban és 1796-ban említik [Kvtel 33.]. 1894: Belhid-utcza [Kvtel 33.].

A Híd utcának a Hídkapun kívüli folytatását, vagyis a hidelvi Nagy utcát, egyes esetekben Külsô-Hid-utczának is nevezték [Élô 29.]. Ez a név azonban, akár a Hídkapun belüli Belsô-Hid-utcza, nem állandósult. Egyrészt valószínûleg azért, mert a Szamoson túli, hidelvi utcát különállónak tekintették, másrészt azért, mert ennek korán kialakult Nagy neve — 1573: "...In Hydelwe platea Magna..." ’a hidelvi Nagy utcában’, ’a Hidelvén, a Nagy utcában’ [KvLtTörJk III/3. 49–302; Élô 18., 29.] — ezt nem tette lehetôvé. Erre következtethetünk a két név ritka feljegyzésébôl is. A kolozsvári magyar polgárok 1453. évi összeírása (Regestrum Hungarorum de Ciuitate Cluswar) a Hid, vagyis a Belsô-Hid utcát Intra Murumként ’falon belüli’, a Külsô-Hid utcát Pontis extra Murosként ’falakon kívüli híd’ [TörtT 526–527.], illetôleg Hyd wcza extra murosként ’falakon kívüli híd utca’ [TörtT 730.] említi.

Belsô-Hosszú utca. Ilyen nevû utca nem létezett, ez lett volna a Longa platea Intra Muros ’falakon belüli hosszú utca’ magyar megfelelôje. Magyarul Belsô-Magyar volt. — Belsô-Magyar utca.

Belsô-Király utca. A Király utca városfalon belüli része. Másképp Király utca. A XIX. század második fe-lében elôtagja Bel-re rövidült. Ennek az utcának, a többi Belsô- elôtagú utcával ellentétben, nem volt városfalon kívüli meghosszabbítása. A Külsô-Király utca a többi Külsô- elôtagúnál késôbb, a XVIII. században, méghozzá a Hidelvén alakult ki. — Király utca, Külsô-Király utca.

1721: Belsô-Király utca [Kvtel 33.]; 1865: Belsô Király utcza [Páncz]; 1869: Belsô Király utza [Bodányi]; 1876: Belsô Király utcza [Páncz1876]; 1888: Belsô Királyutcza [Kv88].

Belsô-Közép utca. A Közép utcának a Nagypiactól a Középkapuig tartó, városfalon belüli szakasza, a város legszélesebb, legforgalmasabb, a város közepén fekvô utcája. A XIX. század vége felé elôtagja, a többi Belsô- elôtaghoz hasonlón, Bel-re rövidült. — Közép utca.

1773: "A Várba Belsô kôzép utt-czába" [Kvtel 119.]; 1865: Belsô Közép utcza [Páncz]; 1869: Belsô Közép utcza [Bodányi]; 1876: Belsô Közép utcza [Páncz1876]; 1888: Belsô közép utcza [Kv88]; 1894: Belsô közép ut-cza [Mach].

Belsô-Magyar utca. A Magyar utcának a Nagypiactól a Magyar-kapuig tartó, városfalon belüli része. A XIX. század második felében elôtagja, a többi Belsô- elôtaghoz hasonlón, Bel-re rövidült. — Belsô-Hosszú utca, Bel-Magyar utca, Magyar utca.

1622: Belseo Magiar vcza [KvLtFasc I.118.]; 1667: belso Magyar Vcza [Élô 30.]; 1689: belsô Magyar utczában [Élô 30.]; 1697: "6 Maji tizenegy és tizenkét óra között, Kolozsvárat, belsô Magyar utcában, Szabó Ferenc házának az csatornája alatt tûz támadván, három templommal, két scholákkal, toronnyal együtt az városnak nagyobb része megégett" [KKv I., 214.]; 1795: belsô Magyar Uttzára járo Sikátor [Élô 30.]; 1865: Belsô Magyar utcza [Páncz]; 1869: Belsô Magyar ut [za] [Bodányi]; 1876: Belsô Magyar utcza [Páncz1876]; 1888: Belsô Magyar utcza [Kv88]; 1894: Belsô magyar utcza [Mach].

Belsô-Magyar utcára járó sikátor. A Belsô-Közép és a Belsô-Magyar utcát összekötô szûk utca, sikátor, a késôbbi Tivoli, ma Bolyai utca neve. — Szentegyház utca sikátora.

1795: "Civilis Funduson, melly vagyon Belsô Közép Uttzában egy felöll a’ Szent Egyház Uttzára és belsö Magyar Uttzára járo Sikátor [...] Szomszédságaiban" [Kvtel 33.].

Belsô-Malom. A késôbbi Gyár (Fadrusz, Eminescu) utca táján, a Kisszamos (Malomárok) partján épült malom. Egyetlen említése ismert. Ebbôl arra következtethetünk hogy nem lehetett közkeletû név [Kvtel 33.]. — Külsô-Malom.

1807: "A’ Varon kivül Monostor Uttza felöll egy Major vagy a’ Veselényi Kert n[evezetû] Kert [...] Vagyon a’ Szamoson lévö ugy nevezett Libutz Gattyáról a’ Belsö és Külsö Malomra le jövö Két ágai között az ugy nevezett Libutz Uttzában vagy Sikátorban" [Kvtel 33.].

Belsô-Monostor utca. A Monostor utca városfalon belüli szakasza, a XIX. század vége felé Bel-Monostor. — Bel-Monostor utca, Monostor utca, Külsô-Monostor utca.

1680: Belsô Monostor ucza [Kvtel 74.]; 1852–1857: bel monostorutcza [Jakab I., 37.]; 1865: Belsô Monostor u. [Páncz]; 1869: Belsô Monostor [utcza] [Bodányi]; 1876: Belsô Monostor utcza [Páncz1876]; 1894: Belsô monostor u. [Mach].

Belsô-Szamos. Az északi városfal elôtt folyó Kisszamos (Malomárok) egyik neve. 1740-ben, 1809-ben, 1810-ben, 1817-ben említik [Kvtel 34.]. 1810-ben Belsô Szamos árka is. — Kisszamos.

Belsô-Szappan utca. Egyetlen egyszer, egy XVIII. század eleji keltezetlen forrás említi. A városfalon belüli Kôfalsori-, Görbe-, Hosszú- vagy Kurta-Szappany utca neve lehetett. A városfalon kívüli Külsô-Szappany a városfalak lebontása után keletkezett Timár utca neve volt [Kvtel 34.]. — Külsô-Szappany utca, Timár utca.

Belsô-Szén utca. A Széna, Szén utca városfalon belüli, a Csizmadiák tornyáig terjedô szakasza. 1684-tôl a források többsége a címszóbeli alakban írja. Két XVII. századvégi forrásban a középsô tag Széna (1692, 1695), néhány XVII–XVIII. századiban Szin alakban (1691, 1758, 1766, 1767, 1796, a XVIII. század eleje) olvasható [Kvtel 34.]. A XIX. század második felében elsô tagja Bel-re rövidült. — Széna utca.

1865: B. Szén utcza [Páncz]; 1869: Belsô Szén ut[cza] [Bodányi]; 1876: B. Szén utcza [Páncz1876].

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

MÛVELÔDÉS

Ki is volt Nagy István?

(10. old.)

Két-három évtizeddel ezelôtt furcsa lett volta feltenni a kérdést, mert aligha akadt olyan újságolvasó Kolozsváron, aki ne tudta volna a választ. Ma azonban a kérdés idôszerûvé vált, hiszen fenôtt egy nemzedék, amely aligha tud valamit Nagy Istvánról.

Sokak számára egyszerûen egy író, mások magyar Makszim Gorkijnak, ismét mások a letûnt rendszer kiszolgálójának, haszonélvezôjének tartják. Mi hát az igazság?

Nehéz erre a kérdésre válaszolni, mert élete ellentmondásos volt, ezért rövid válasz nincs, s egy centenáriumi visszaemlékezés nem ad lehetôséget kitérni mindenre, ami életét, munkásságát, magatartását meghatározza.

Arra a kérdésre, hogy ki volt Nagy István, mint író, mennyire ábrázolta hûen és mûvészien azt az emberi közösséget, osztályt, amelybôl jött s amelyet szolgált, én illetéketlen vagyok válaszolni. Ez az irodalomkritikusok és esztéták dolga. Mindenesetre termékeny alkotó volt, hiszen 40 év alatt több mint 30 kötete (regények, novellák, gyûjtemények, színdarabok, szociográfiák) látott napvilágot, publicisztikai írásait pedig még senki sem vette számba. Nagy volt az olvasottsága, s mûveinek legalább felét a kritika is kedvezôen fogadta. Mi hát az oka, hogy több, mint 20 éve alig hallani róla?!

A döntô ok politikai, onnan származik, hogy mind irodalmi, mindközéleti tevékenységében csak részben tett eleget azoknak az elvárásoknak, amelyeket a társadalom az írókkal s a politikusokkal szemben támasztott, így talán az egyetlen olyan kelet-európai író, akit mind a három rendszer cenzúrázott, s idônként üldözött. A királyi Romániában a sziguranca a szó szoros értelmében, majdnem agyonverte elsô kisregényéért, s gyalog kergette csendôrôrsrôl-csendôrösre Temesvár s Arad között, másik regényét elkobozta. A bécsi döntés elsô örömeit, bár nem volt ellene semmi konkrét vád, a szamosfalvi kínzótáborban élvezte ki, s a Horthy Magyar-országán is a cenzúra több írását visszadobta, s szinte állandó rendôri felügyelet alatt állt. Az úgynevezett szocializmusban az Egy év a harmincból címû regényének elsô kiadását bezúzták, A szomszédság nevében címû regénye második kötetének kiadását megakadályozták, önéletrajzi regényének negyedik kötete pedig csak kihúzásokkal jelent meg.

Nagy István írói értékeirôl tehát nem nyilatkozhatom, erkölcsi-politikai magatartásáról azonban igen, annál is inkább, mert fiaként életének sok olyan részletérôl tudok, amelyeket ma már szinte senki sem ismer.

Kétségtelen, hogy apám a szocialistának induló társadalmi rendszer ôszinte s fegyelmezett katonája volt, addig-ameddig ez a rendszer, illetve az azt vezetô párt nem került mind gyakrabban szembe saját célkitûzéseivel, ideológiájával. Ahogy szaporodtak az aggasztó jelek, úgy vált a magatartása mindinkább kritikussá.

Elôször 1952 januárjában került szembe a hivatalos pártvonallal. Arra próbálták rávenni, hogy mint a Magyar Egyetem akkori rektora, kezdeményezze a Bolyai és a Babes egyetemek egyesítését. Miután ezt a megbízatást kategorikusan elutasította, meg is kapta a méltó jutalmat. 1952 nyarán az úgynevezett "jobboldali elhajlás" kapcsán leleplezték, mint jobboldali nacionalistát, s leváltották rektori tisztségérôl (amelyet csak pártutasításra vállalt). Az év augusztusában egy hónapig kényszerlakhelyen volt Bukarestben, s azzal vádolták, hogy Balogh Edgárral, Jordáky Lajossal s Teleki Bála gróffal együtt összeesküvést szôtt Észak-Erdély elszakítására. Miután ezt nem vállalta, szabadlábra helyezték, de titokban kizárták a pártból. Csak 1974-ben tudtuk meg, szabadulását annak köszönhette, hogy már nemzetközileg is ismert munkásíró volt.

Egy másik epizód. 1964-ben már javában folyt a mesterséges elrománosítás. Egy fogadáson, ahol Ceausescu is jelen volt, addig erôltették mondjon pohárköszöntôt, míg felállt s a következôket mondta: "A bécsi döntéskor a szomszédaim egyik része örvendezett. Azt mondtam nekik, hogy tudtok örvendeni annak, ami miatt Erdély másik fele sír? Emelem poharam arra, hogy megszûnjenek azok az okok, amelyek miatt most Erdély másik fele sír!"

Ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásai azelôtt is azután is voltak, odáig menôen, hogy a 70. születésnapja alkalmából a neki megítélt Szocialista munka hôse aranycsillagot nem vette át.

Hát, így nézett ki Nagy István erkölcsi-politikai magatartásának az az oldala, amelyet a közvélemény alig ismer.

Nagy István tehát szembekerült a szocializmussal?

Néhány évvel ezelôtt egyik tisztelôje azt írta róla, hogy nem volt marxista. Ki kell ábrándítanom ôt, s azokat, akik ezt gondolják. Élete végéig megôrizte marxista meggyôzôdését. Ahogy azonban halmozódtak kedvezôtlen tapasztalatai, s látnia kellett, hogy egyre több sérelem éri a munkásságot s azt a népet, amelybôl jött, úgy távolodott el attól a rendszertôl, ami Kelet-Európában meghonosodott, s amely önmagát szocialistának nevezte. A hetvenes évekre már szilárd meggyôzôdése volt, hogy Kelet-Európában lényegileg letértek a marxi útról. A széles önkormányzattal rendelkezô termelô és fogyasztó közösségek szövetsége helyett, amelyben a fogyasztás a végzett munka társadalmi értéke alapján történik egy személyi diktatúrával súlyosbított bürokratikus állam-kapitalizmus jött létre a javak önkényes elosztása mellett. Úgy gondolom, nem tévedett.

Néhány évvel ezelôtt tanári körökben hallottam, hogy apám mégiscsak a letûnt rendszer haszonélvezôje volt.

Lássuk csak közelebbrôl ezt a "haszonélvezetet".

Az idôsebbek még emlékeznek rá, hogy 1946-ban az országot súlyos szárazság pusztította. Ráadásul akkor is multimilliomosok voltunk, annyira, hogy a piacon egy szatyor pénzért egy szatyor zöldséget lehetett venni. (Csak nehogy megint ennyire meggazdagodjunk.) Az általános nélkülözés közepette egyes pártvezetôk helyzetükkel visszaélve bôséges ellátást biztosítottak maguknak, ami a munkásság körében indokolt felháborodást váltott ki.

Egy nyári napon kopott ruhájú asszonyok 30–40 fônyi csoportja tódult be a lakásunk udvarába. Nagynénémmel ketten voltunk otthon. Követelték, hogy mutassuk meg a lakást s a pincét. "Lássuk, mit szajréztak össze ezek a híres kommunisták". Kétszobás lakásunk alig volt bebútorozva, a pincében üres káposztáshordó, az éléskamrában vagy egy fél véka krumpli, néhány kiló máléliszt s 1–2 liter olaj fogadta a kíváncsiskodókat. Leforrázva, szabadkozva távoztak.

Apám mindig is elítélte és leutasította a különleges juttatásokat, s felháborította ôt, hogy sok vezetô "összetéveszti" a közvagyont saját javaival. A tartományi bizottságban szóvá is tette ezt, de lehurrogták, hogy megint baloldaliaskodik.

1950-ben a Legmagasabb hôfokon címû regényéért megkapta az állami díjat, 30 000 lejt, ami akkor nagy összeg volt, mert közben megtörtént a stabilizáció. A kapott összeg felét befizette a Scânteia ház és nyomdaipari kombinát alapjába, a másik felébôl padig pionírotthont bérelt és sportfelszerelést vásárolt az Irisz-telepi gyermekek számára.

Közben kinevezték a Bolyai egyetem rektorává. Fizetésébôl rektori alapot létesített a szegény, de szorgalmas diákok számára. Késôbb az Utunk igazgatója lett. Fizetésébôl Asztalos István és Horváth István hozzájárulásával "Pista-díjat" alapított tehetséges, fiatal magyar írók támogatására. 1974-re a mesterséges elrománosítás már olyan sikeresen folyt, hogy az egyetemen hol egyik, hol másik szakon "felejtették" el felvenni a magyarul tanítható tantárgyakat a fizetési listára. A pszichológia szakon azért, hogy ne szûnjön meg a magyar nyelvû pedagógiai oktatás, Nagy István saját zsebébôl fedezte egy részmunkaidôs tanársegéd fizetését. Amikor elérte a nyugdíjkorhatárt, elutasította mind az írószövetségi, mind az akadémiai, mind az úgynevezett Avda nyugdíjat, 1975-ben tiltakozása ellenére kinevezték a Nyelv és irodalomtörténeti közlemények címû folyóirat igazgatójává. Amikor kiderült, hogy az Akadémia nem tud honoráriumot fizetni a szerzôknek, kérte az akadémiai nyugdíjaztatását, s a nyugdíjból szerény honoráriumot biztosított a munkatársaknak.

Ennyire adakozókedvû volt Nagy István?

Nem adakozókedvrôl van itt szó! Apám tartotta magát ahhoz a régi munkásmozgalmi hagyományhoz, amely szerint, ha egy forradalmár a szakmájában neki járó fizetésen felül többletjövedelemhez jut, köteles azt befizetni mozgalmi célokra. De hol volt már a párt a korábbi forradalmi mozgalom erkölcsi követelményeitôl? Így aztán adományinak az lett az eredménye, hogy pártvonalon felelôsségre vonták, hogy népszerûség hajhász. Ennek ellenére apám továbbra is a maga útján haladt.

Igaz, Nagy Istvánnak az akkori viszonyokhoz képest nagy volt a jövedelme, mert a publikációkat még jól fizették. Neki sok könyve, novellája s egyéb írása jelent meg. Ezért engedhette meg magának, hogy amikor a három átjárószobás lakásunk szûknek bizonyult (az én családommal heten lettünk) s a házban mûködô napközi otthonnak szüksége lett a mi szobáinkra is, nem kért állami lakást, hanem saját jövedelmébôl felépíttetett egy két lakrészes családi házat. 1964-ben, amikor a súlyos érszûkülete miatt alig tudott járni, vett egy autót, hogy látogatni tudja a Zilah környéki választókörzetét.

Haszonélvezô volt-e, vagy sem?

Létezik olyan vélemény, hogy Nagy István sokkal több jó mûvet alkothatott volna, ha nem kommunista. Így van-e?

1904-ben született, ötgyermekes öntudatos szocialista munkás fiaként a fellegvári oldal egyik barlang-lakásában. Apja eltûnt az elsô világháborúban, emiatt 10 éves korában el kellett mennie munkásnak a gyufagyárba. 14 éves korában édesanyja elvesztette a fél kezét a csermalomban. Ekkor egyetlen családfenntartóvá vált, s testvéreivel olyan szörnyû nyomorba került, hogy majdnem belepusztultak. Hosszas próbálkozás után asztalos-inasnak szegôdött, s itt került elôször kapcsolatba a forradalmi munkásmozgalommal. Ekkor két út állt elôtte: vagy lumpenproletárrá züllik vagy bekapcsolóik a kommunista munkásmozgalomba, amely — igaz nehéz küzdelem árán — egy igazságos társadalom megteremtését ígérte, amelyben megszûnik a nyomor. 18 évesen ezt az utat választotta, amin csak az csodálkozhat, aki nem ismeri addigi életét.

Itt, a forradalmi munkásmozgalomban jutott el ahhoz a felismeréshez, hogy az elmaradott munkás társaihoz csak a szépirodalom nyelvén lehet szólni a siker reményével. Ilyen irodalom azonban nem létezett, nekifogott tehát írni. Íróvá válásának indítékát tehát a munkásmozgalmi élmények teremtik meg, a tehetség ehhez nem lett volna elég. Nagy István, ha nem válik kommunistává, író sem lesz belôle. Ennek tudatában lehet csak életmûvét s ôt magát megítélni, a mérleg serpenyôibe téve erényeit, hibáit, fogyatékosságait.

Az olvasónak úgy tûnhet, hogy apámat amolyan félelem és gáncs nélküli lovagnak próbálom feltüntetni.

Nem volt az, hibázott és félt is. Hibázott sok hozzá hasonló társával együtt, mert késôn jött rá, hogy a kapitalizmus eltörlése önmagába véve nem vezet el a dolgozók jobb életéhez, s a nemzetiségi kérdés megoldásához. Hibázott, mert majd tíz évig nem volt képes felismerni, hogy a párt feladta azt a szocialista erkölcsöt, ami a hatalomra jutás elôtt jellemezte, s nem tartja magát olyan princípiumokhoz, miszerint a magasabb beosztás elsôsorban több költelességet, s csak másodsorban jelent több jogot, hatalmát csak a közösség érdekében szabad érvényesítenie… De hadd ne folytassam, a közelmúltban felnôtt nemzedékek már nem tudják elképzelni, hogy az eredeti szocialista mozgalom szilárd és szigorú erkölcsi elvekre épült, és voltak, akik ezeket az elveket be is tartották.

Hibázott, mert sokakkal együtt késôn döbbent rá, hogy a hatalom szigorú törvényekkel kordában nem tartott gyakorlása szükségszerûen despotizmushoz vezet.

És félt is. Amikor 1970-ben vagy 71-ben a Magyar Nemzetiségû Dolgozók Tanácsának bukaresti ülésére készült, ahol ismét ki kellett állania a nemzetiségi jogok mellett, mintegy egész életének tanulságaként kifakadt: "miért én, miért ismét nekem kell vállalni a gerinctörô próbákat?!"

Hogy végül is kiállta-e a próbákat, arról döntsön az utókor.

Nagy Károly

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

MÛVELÔDÉS

A mûvészetek Európája

(11. old.)

Bár érezzük és tudjuk, hogy a kultúra, a mûvészetek világa csodálatos közös világ, s a szellemnek, a mûvészeti igénynek és emelkedettségnek nincsenek országhatárai, mégis, 14 évvel a változás után, még mindig bennünk van a kelet-európai elzártság érzése.

Bizonyára ezért indultam útnak különleges szellemi élmények elvárásának hangulatával, hogy a meghívásnak eleget téve, részt vegyek az Európai Kulturális és Mûvészeti Akadémia vezetôségi gyûlésén.

Ezek a januári évkezdô gyûlések az elôzô évben kifejtett tevékenység alapos elemzésével, valamint a következô év tennivalóinak, programjának tökéletesítésével foglalkoznak. Tökéletesítésével és csiszolásával, nem pedig összeállításával, ugyanis egy-két évre elôre dolgoznak, s még több évre elôre terveznek.

Nagyvárad egyetemi város és mind az állami, mint a Partiumi Egyetemen képzômûvészeti, zenei és más mûvészeti szakok mûködnek. Szeretném az ott szerzett tapasztalatokat s az Európai Mûvészeti és Kulturális Akadémia által nyújtott lehetôségeket minél szélesebb körben ismertetni, hogy pozitívan, serkentôen hathassanak a helyi szellemi adottságok mozgósítására, s egyben lehetôséget adjanak a továbbtanulásra, valamint sajátos mûvészeti teljesítményeink európai felmutatására, megmérettetésére.

Az Európai Kulturális és Mûvészeti Akadémia azt a fajta szemléletet képviseli, amely Európát egy közös keresztény szellemiség és kultúra örökösének tekinti, ugyanakkor ráfigyel az állandó változásokból adódó újszerû igényekre, kihívásokra, s ezekre próbál korszerû válaszokat megfogalmazni.

Azt mondhatnám, hogy ez az Akadémia az egész Európát átfogó szellemi mûhely, amely a legrugalmasabban tudja követni a valós képzési, továbbtanulási igényeket.

Mûvészeti és kulturális akadémia lévén, nemcsak a mûvészeti szakokon tanuló diákok és végzett mûvészek továbbképzését biztosítja, de a mûvészekkel kapcsolatban lévô egyéb területeken is (kulturális menedzsment, szerzôi jog, vezetôképzés stb.) biztosít európai szintû továbbtanulási lehetôségeket. A tanulni akaró saját igénye szerint választja ki a megfelelô tanítási egységet/modult az Akadémia által elôkészített modulok közül.

Amennyiben valaki olyan speciális témában szeretne újabb ismeretekre szert tenni, amely az akadémia összeállításában még szerepel, az intézmény vezetôsége neves szakemberek bevonásával biztosítja majd annak a témának is a tanítását.

Az egyetem hivatalos nyelve az angol.

Részletes és állandóan felújított információk lehívhatók a www.arts-academy-europe.com címszó alatt.

A képzés: kezdô-elôkészítô, egyetemi, egyetem utáni és mesterképzô szinteken történik.

A kultúra, mint az élet minden területét átfogó élô és állandóan változó valóság belsô mozgása napjainkban érezhetôen felgyorsult, ez teszi égetôen szükségessé az állandó képzés és továbbtanulás, szakosodás szükségességé. Úgy tûnik, hogy Európa most egy óriási kísérlet tárgya, amelyben saját identitását, sajátos arculatát próbálja megfogalmazni a keresztényi és az általános humán értékek örökségére támaszkodva, s ebben a rendkívüli kísérletben partneri kapcsolatunkra, sajátos hozzájárulásunkra számítanak.

A Keresztény Mûvészek Európai Szövetsége mûvészet, egyház, egyházi mûvészet kapcsolatán munkálkodva szervezi meg programjait.

Albert Einstein megfogalmazása, miszerint korunk tragédiája, hogy az anyagi oldala sokkal fejlettebb, mint a szellemi oldala, sajátosan idôszerû. Az emberek nagy többsége elidegenedett a szellemiektôl, s elveszítette metafizikai biztonság/bizonyosság érzetét.

A Keresztény Mûvészek Európai Szövetsége Leen La Rivière elnöklete alatt 1981 óta évente megrendezi a Keresztény Mûvészek Szemináriumát, amelynek fô témáját és elôadásait mindig valami nagy horderejû, idôszerû probléma szolgáltatja. Tavaly a globalizáció és antiglobalizáció témakörben hallgattunk meg neves szakemberek által tartott elôadásokat. Az idei téma a multikulturalitás problémaköre s ennek európai vonatkozásai.

A Keresztény Mûvészek Szemináriuma hatalmas európai találkozó a keresztényi értékek mellett elkötelezett mûvészek számára. Rendkívüli alkalom az eszmecserékre, mûalkotások, egyéni és csoport teljesítmények bemutatására, mely ugyanakkor lehetôséget biztosít a különbözô mûvészeti ágak workshopjain, bemutatóin való tanulásra, információk továbbadására.

Ezekre is teljes értékû partnerként várják a tanítani és a tanulni vágyókat.

Részletes információk a www.continentalart.org honlapon.

Jakobovits Márta

az Európai Kulturális és Mûvészeti Akadémia és a Keresztény Mûvészek Európai Szövetségének vezetôségi tagja.

Ismét a palacsintáról és a pánkóról

(11. old.)

Öröm számomra, ha valaki tudománynépszerûsítô cikkeim egyikéhez, másikához bíráló megjegyzést fûz. Még akkor sem bosszankodom, ha a cikk- vagy levélíró nem ért velem egyet, sôt — éveim számának gyarapodásával — némi derûvel követem a szerzônek sok esetben sajátos gondolatmenetét.

Dr. Szôcs Károly velem szemben úgy véli, hogy a magyar palacsinta nem a román plãcintã átvétele, hanem éppen fordítva, a román plãcintã való a magyarból. Valószínûbb — írja —, hogy a magyar vette át a latin placenta szót, és adta át mind a keleti, mind a nyugati szomszédjának, a románnak meg az osztráknak. Felteszi továbbá a kérdést: a palacsinta szavunk 1577-tôl adatolt, de vajon a román plãcintã melyik évtôl ismert? A magyar nyelv 1577-ben közvetlenül meríthetett a latinból, mivel a latin volt a "hivatali" nyelv, szemben a románok "egyházi szláv"-jával.

Csupa olyan kérdés, melyre reflektálni kell. Nyilvánvaló, a palacsinta formája elsôként a magyarban mutatható ki. Következik ez abból is, hogy a magyar már 1055-tôl számos nyelvemlékkel rendelkezik, szemben a románnal, melynek elsô írásos emléke csak 1525-bôl való. Minthogy a palacsinta szó "csak" 1577-ben bukkant fel írásban s nem korábban, már ebbôl is nyilvánvaló, hogy átvétel, azaz jövevényszó. Ám a román plãcintã korai nyelvemlékek hiánya miatt bármilyen késôn mutatható is ki, nem átvétel a latinból, hanem a ’lepény, kalács’ jelentésû latin placenta folytatója. A szó a románban, ha úgy tetszik, ôsi örökség. Dr. Szôcs ugyanis összetéveszti a területi kontinuitást a nyelvi kontinuitással. Aki nem a területi kontinuitás, hanem a migrációs elmélet híve (azaz, hogy a román nép és nyelv a Balkánon alakult ki és pásztorkodás révén érkezett mai lakóhelyére) az is készséggel elismeri, hogy a román nyelv alapja a latin, a román újlatin (neolatin) nyelv, éppúgy mint az olasz, a francia, a spanyol stb. A plãcintã a vlach terminológia elemeként került a magyarba, s itt hangalaki és jelentésbeli módosulással honosodott meg. A placenta — plãcintã — palacsinta nem mûveltségszó, semmi köze a magyarországi latinsághoz.

Ebben a kérdésben a magyar szófejtô irodalomnak egységes a felfogása. Ugyanezt a felfogást vallja a dr. Szôcs Károlytól említett német Duden magyarázó szótár is, de hivatkozhatnék szófejtô szótárainkra (TESZ.), továbbá Bakos Ferenc, Szabó T. Attila idevonatkozó írásaira is. Az már egészen más kérdés, hogy a szót a magyar terjesztette el, magyar közvetítéssel került a szerbhorvátba, a csehbe, a szlovákba, az ausztriai németbe, az ukránba. Ezekben a nyelvekben a szó magyar jövevény. Ugyanaz a helyzet, mint amelyet a huszár szavunk esetében is tapasztalhatunk. A magyar huszár szerbhorvát eredetû, de a magyar huszár-ból lett nagy kiterjedésû vándorszó.

Ami a népi pánkó szavunkat illeti, az a feltevés, hogy a szóban Berlin egyik negyedének Pankow nevét kellene keresnünk, a szófejtô ötletek egyik "gyöngyszeme". Hasonszôrû gyûjteményem ezzel eggyel gyarapodott. A szerzô szerint "a szót visszavezetni a szász pankox és fonkox szavakra annyiban kifogásolható, hogy ezek a szavak ebben a formában nem ismeretesek". Bizony léteznek a szász tájszótárban és Kraus szótárában — fonetikus lejegyzésben. Szôcs Károlyt vélhetôen a szóvégi x jel zavarja, amely azonban nem iksz-nek olvasandó, hanem a hehezetes k (ch) fonetikai jele, valójában az erdélyi szász Pfannkoch, Fonkoch szavakról van szó. A szókezdô pf részint p, részint f hangot eredményezett (lásd pánkó és fánk), az eredeti szóvégi ch-t a magyarban a 16. század végén még pánkoh alakban ejtették (1589: pankohra, 1592: pankohot /sütettem/), késôbb a szóvégi h — a méh,pléh, juh típusú szavak ejtéséhez hasonlóan — eltûnt, lekopott, a megelôzô o viszont megnyúlt (pánkoh>pánkó). Hogy az erdélyi szász szó, etimon milyen elôzményre vezethetô vissza, az már nem a magyar nyelvtudomány kérdéskörébe tartozik.

Murádin László

ÉLÔ EMLÉKEZET

Marci, a medvebocs

(12. old.)

Marcit Ratosnyán, Nedelca erdôkerülô házában ismertem meg egy április eleji napon, amikor a gazda három apró gyermekével a tágas lakásban hancúrozott, sikolyok és kacagások közepette a feje tetejére állítva a szobát.

Akkoriban mi azon iparkodtunk, hogy a Gyalui-havasokhoz tartozó Járavize térségében, a zömében fenyvessel benépesített erdôtérben meghonosítsuk a medvét. Ez az értékes nagyvad akkor hiányzott az erdôtér élôvilágából. Emiatt állandó kapcsolatban álltunk a Kelemen- és a Görgényi-havasok erdészeti hivatalaival, erdészeivel, akik a telepítéshez szükséges bocsokat ellopták anyjuktól. Kockázatos vállalkozás volt, ismerve az anyamedvék féltô viselkedését. Terepjárónkban vittünk egy drótketrecet, amiben a befogott bocsokat szállítottuk. Így kerültünk Ratosnyára, Nedelcához, aki telefonált, hogy a bocs szállítóképes. Távozásunk elôtt megkért, várjunk egy keveset, amíg a felesége a három gyermeket elviszi a szomszédba, hogy ne legyenek jelen, amikor Marcit elhelyezzük a terepjárónkban, mert akkor elviselhetetlen csetepatét, sírás-rívást rendeznek.

Ismeretes, hogy a medvék február elején ellik bocsaikat. Ekkor a bocs alig nagyobb egy patkánynál. Bizarr dolog egy ekkora hatalmas állatnál, de mihez is kezdhetne a hibernálástól legyengült, sovány, kevés tejû, éhes anyamedve egy nagyobb újszülöttel? Hazafelé az úton Marci okvetetlenkedett a szûk ketrec miatt. Cumizni sem akart a tejesüvegbôl, a feléje nyújtott kezünk ujjait szopogatta, majd szinte végig-aludta a hosszú utat Járavizéig. Marci két hónapos lehetett, nem volt nagyobb egy kuvasz kutyakölyöknél. Kerek füleivel, apró szemeivel, állandóan nedves orrával, szôrös mancsaival, suta hátsójával, lomha járásával, a tarkóján világító fehér csíkkal kedves példánya volt a medve nemzetségnek.

Összesen huszonhárom bocsot sikerült befognunk. A Jára és a Sólyom patakok találkozásánál, egy szelíd lankán, hektárnyi területen készítettük el a bocsok aklát, tágas óllal, libikókával, oszlopokkal, vályúkkal szereltük fel, és magas drótkerítéssel zártuk körül a területet, hogy védjük a bocsokat az éj leple alatt ólálkodó farkasoktól. Az akol szomszédságában állt az erdészlak, egy kétszintes masszív épület, amelyben Moise erdész lakott népes családjával. Feladatuk a bocsokról való gondoskodás volt, az állatorvosi teendôket Burz doktor látta el.

Ebben a fenyôkkel övezett festôi környezetben lelt új otthonra Marci bocs is. Hamar megbarátkozott a Moise család tagjaival. Mindenkit, aki belépett az akolba, ugrándozva fogadott, hozzájuk dörzsölte orrát, mancsaival két lábra ágaskodva gyengéden paskolta a látogatók lábát. Bizalmas volt mindenki iránt, ezt a magatartást még Ratosnyán szerezte a Nedelca családnál. A többi bocs eleinte vadóc, idegenkedô, bizalmatlan, fé-lénk népség volt. Idôvel többségük megszokta az ember jelenlétét, még hancúroztak is a Moise gyerekeivel. De játékban, hancúrozásban, kergetôzésben Marci vitte a prímet. Termetre nagyobb volt társainál, fürgébben vett részt minden verekedésben, valamennyiüket leteperte, a falkában ô lett a vezetô.

Én szinte mindennapos látogatója voltam a bocsok társaságának, szolgálati feladatom szerint ellenôriztem ellátásukat, intéztem a felmerülô élelmezési gondokat. Marci, ha meglátott közeledni az akol felé, azonnal abbahagyta a fáramászást, libikókázást, kergetôzést az ól körül, és az akol kapujához szaladt. Két lábra állva, a drótkerítés lyukján kidugta nedvesen fénylô orrát, izgett-mozgott, vakkantott, hogy észrevegyem. Miután beléptem az akolba, a nyomomba szegôdött, körülöttem ugrált, játékra invitált, mint egy pajkos gyermek. Részemrôl Marci sok kiváltságnak örvendett, pórázt szereztem, és gyakran vittem magammal a Jára és a Sólyom völgyében zajló erdôsítési munkálatokhoz. A kis iparvasúti mozdony vezetôállásában felvonatoztunk a végállomásig, ellenôrizni a rönkrakodókat, a vágterületen folyó kitermelési munkálatait, megtárgyalni a favágás és szállítás menetét, hogy a Járavizén három mûszakban üzemelô nagy gáternek állandóan legyen nyersanyaga. Marcit az erdô munkásai mindig nagy örömmel fogadták, enni adtak neki, simogatták, hasát, gömbölyû kobakját vakargatták. Mindezt ôkelme szívesen tûrte, morgással, mancsai kapálózásával, mímelt harapásokkal viszonozta az emberek kedvességét. Nekem hiányérzetem volt azokon a napokon, amikor nem láthattam ôkelmét.

Telt-múlt az idô, a bocsok szépen növögettek, gyarapodtak. A nyár is kitombolta magát, fakultak a nappalok, a fenyvesek harsogó mélyzöldje is enyhült, a keskeny patakmedreket szegélyezô éger, nyír és más lomblevelûek elszínezôdtek, sárgulni kezdtek, és az ôszt vetítették fel, mint a szigorú havasi tél sietô hírnökét. A hatalmas erdôtérben elhalkult a madarak dala. A füzikék, légykapók, kövirigók, királykák és a többi madárnemzetség már útnak eredt melegebb régiók felé. Szürkületkor megjelentek a darvak, hattyúk, gémek, récék vonuló csapatai, délnek tartva igyekeztek menekülni a tél elôl. Az ôzek, havasi nyulak, nyestek, rókák, farkasok már levedlették nyári szôrmekosztümüket, sötétebb bundával cserélték fel a megkopottat, a jó táplálékkal megerôsödve készültek ösztönösen a télre.

Október elején a bocsok már olyan fizikai állapotban voltak, hogy valamennyit szabadon engedtük, hogy idejében felkészüljenek a télre, megfelelô szállást találjanak maguknak a hibernálásra, amikor testük hômérsékletét lecsökkentve vészelik át a hideget. Az ólat és a kerítést lebontottuk, a bocsok szálláshelyét felszámoltuk. Szürkületkor némelyikük visszaólálkodott az akol közelébe, csak Moise kutyájának csaholására vonultak be a közeli fenyvesekbe. Marci is felbukkant az erdészlak körül. Egyik délután találkoztam vele. Hívásomra hozzám jött, már lehetett úgy hatvankilós, két lábra állva a vállamig ért. Tûrte a simogatásomat, mancsaival szokás szerint paskolta térdemet, dörmögött, nem akart eltávozni, csak a kutya ugatása zavarta el.

Október közepén leesett az elsô hó, néhány nap után beköszöntött a zord havasi tél. A következô év tavaszán még láttuk az erdészház közelében settenkedô, a telet átvészelt fiatal medvéket, nem féltek az ember látványától.

Nyár volt, perzselô augusztus, Parven erdész társaságában fenn jártunk a Sólyom és Medve patakok vízválasztó gerincén, valami tulajdonvitás ügyben. Hogy rövidítsünk, letértünk a gerincen kanyargó útról, és a Rosszvíz patak déli oldalán egy hatalmas málnavészen igyekeztünk a Sólyom-pataki erdészházhoz. Ösvény nem lévén, toronyiránt haladtunk a meredeken lefelé, amikor Parven erdész megállított, mutató- ujját szájára téve csendre intett, és egy sûrû málnabokor felé bökött. Odanéztem, hát, fehér gallérjával a nyakán Marci cibálta a bokrot, és zabálta áhítattal a málnát. Fegyvertelenek lévén nem volt tanácsos a közelébe menni, bármilyen jó barátok is voltunk valaha. Felmásztunk egy kiálló sziklára, onnan bámultuk Marcit. Hívtuk hozzánk, többször felkapta a fejét, de nem tartotta érdemesnek, hogy felénk jöjjön. Csendben kereket oldottunk, magára hagytuk a málnászó medvét, és folytattuk utunkat hazafelé.

Teltek az évek, ott hagytam Járavize vidékét, a csodálatos havasi világot, ahol ifjú koromban annyi nagyszerû kalandban, élményben volt részem. A Kolozsvári Erdészeti Hivatal erdôvédelmi technikusaként dolgoztam. Egy októberi reggelen Kisfenesrôl telefonált Coman erdész, hogy az Aranyos keleti oldalán egy fenyôpagonyban, a farkasoknak kitett csapdában ott van egy hatalmas barnamedve, menjünk sürgôsen a helyszínre, hogy szabadítsuk meg a csapdától, ami befogta a jobb mancsát. De siessünk, mert a medve nagyon dühös, ordít az ember közeledtére. Meglepetésemre, a helyszínen Marcira ismertem, tarkóján ott fénylett fehér gallérja. Tekintetében mérhetetlen fájdalmat, vádat fedeztem fel, hogy ilyen kínoknak tettük ki ôt, aki soha senkinek nem ártott, és aki valamikor olyan jó barátja volt az embereknek! Egy buldózer segítségével sikerült Marcit kiszabadítanunk az alattomos csapda fogságából. Nagyot vakkantva felénk, jobb lábára sántítva eltûnt a védelmet biztosító sûrû fenyvesben.

Azóta Marci is örök álmát alussza, és én nosztalgiával gondolok a társaságában eltöltött felejthetetlen, rövid nyárra.

Korodi Zoltán

A jeles agrártudósra emlékeztek

(12. old.)

Dr. Pap Istvánra, a Mezôgazdasági Fôiskola (a mostani Mezôgazdasági és Állatorvosi Egyetem) néhai tanárára, a Magyar Tudományos Akadémia külsô tagjára emlékeztek halálának 10. évfordulóján. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) Kolozs megyei szervezetének visszaemlékezésén részt vettek a Pap család tagjai, a professzor egykori munkatársai, tanítványai és tisztelôi, mintegy ötven személy.

A Házsongárdi temetô családi sírboltjánál Rüszt Tibor unitárius lelkész emlékezett az egykori jeles ta-náremberre. Ezt követôen a Pap család, Balogh Gábor és családja, valamint az RMGE Kolozs megyei szervezete helyezte el az emlékezés koszorúit.

Az emlékülésre az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) dísztermében került sor. Az összejövetelt Egyed Ákos történész, az EME elnöke nyitotta meg. Dr. Cseke Péter szerkesztô, majd dr. Csetri Elek akadémikus, az egykori pályatárs emlékezett Pap István agrártudós életútjára, tudományos munkásságára és tudománynépszerûsítô szakírói tevékenységére. Az egykori jeles tanárhoz fûzôdô emlékeirôl szólt Farkas Zoltán, dr. T. Veress Éva, Veress István, dr. Tamás Lajos, dr. Jakab Samu, Antal András és mások.

A bensôséges hangulatú rendezvény közelebb hozta hozzánk azt az embert, aki a hazai agrártudományok egyik legjelesebb XX. századi erdélyi magyar képviselôje volt.

Z. A.

Az élôvilág hungarikumai nem veszhetnek el

(12. old.)

Európa génanyagának sajátos és utánozhatatatlan gyûjtôhelye a Kárpát-medence, az itteni növényi és állati elôfordulások is hungarikumok. Az elmúlt évezredek alatt kialakult, jelenlegi elôfordulásukban, természeti állapotukban kellene megôriznünk ezeket.

Errôl tartott elôadást Populációk és gének vándorúton címmel Varga Zoltán professzor a Mindentudás Egyetemén hétfôn késô este. Az utolsó jégkorszak után, mintegy 15 000 évvel ezelôtt, folyamatosan alakult ki tájainkon egy akkor újnak tekinthetô növényi-állati sokféleség. Önálló fajként megmaradó, illetve egymáshoz hasonuló állat- és növényfajok települtek és találkoztak földrajzi környezetünkben.

Az utolsó jégkorszak óta három irányból települtek ide állat- és növényfajok, némelyeknek több változata alakult ki, mások egyesültek, illetve hasonultak egymáshoz — immár egységes biodiverzitást alkotva. Varga Zoltán, a Debreceni Egyetem Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszékének vezetôje a Kárpát-medencei élet sokféleségének megôrzésére hívta fel alkalmi hallgatóit, és az ô közvetítésükkel a döntéshozókat.

Varga professzor evolúciós színjátéknak nevezte állat- és növényfajok kataklizmatikus pusztulását, majd más helyeken történô újra megjelenését, a genetikai anyag átformálódását, egyes állatfajok, például a patások, vagy a rágcsálók kiemelkedését és elszaporodását régiónkban.

GAZDASÁG

Távközlésünkbe akar befektetni Kína

(14. old.)

A kínai állami távközlési vállalat (ZTE) a hazai telefonágazatba akar befektetni, a ZTE részvételével az idén új vezetékes telefonházat épül ki.

2005-ben a ZTE a kutatás-fejlesztés egy részét valamint a gyártást Romániába tervezi áthelyezni. Errôl állapodott meg Adrian Nãstase kormányfô kínai látogatása során a ZTE vezetôségével.

Az új POSTelecom vezetékes hálózat hét várost, köztük Bukarestet fedi le. Az azonos nevû üzemeltetô vállalat 80 százalékban az állami kézben lévô postáé, a fennmaradó rész bankok és gyáriparosok tulajdona.

Az elôszerzôdés értelmében a ZTE 29 százalékos postarészt szerez meg a POSTelecomban. Az új hálózat választási lehetôséget kínál a Romtelecom telefontársasággal szemben.

Az OTP hamarosan átvilágítja a RoBankot

(14. old.)

A magyar OTP Bank által megcélzott hazai pénzintézet a RoBank, amelynek megvásárlása felôl a görög Piraeus Bank is érdeklôdik, de a The Netherlands Development Finance Co. befektetési alap is fontolgatja az esetleges vásárlást.

A legnagyobb magyar kereskedelmi bank az elkövetkezô napokban megkezdi a RoBank átvilágítását. Az OTP már jó ideje bejelentette azt a szándékát, hogy megjelenjen a hazai bankpiacon. Miután azonban a Román Kereskedelmi Bankra (BCR) kiírt tenderen pályázatát a kormány visszautasította, a magyar pénzintézet kisebb román bankok felé orientálódott.

A RoBank 1995-ben létesült, Bukarestben három, nagyobb vidéki városokban pedig tizenegy fiókja, illetve három ügynöksége mûködik.

Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója korábban csak annyit közölt, hogy az általa vezetett OTP Bank Rt. hamarosan megkezdi egy román bank átvilágítását. Hozzátette, hogy romániai tárgyalásai során megbizonyosodott arról: az OTP Banknak nincs esélye egy nagy állami tulajdonú román pénzintézet megvásárlására, ezért döntöttek úgy, hogy egy kisebb bankot próbálnak megvenni, amelyet azután fejleszthetnek.

Csökkent januárban az infláció

(14. old.)

Januárban 1,1 százalékra csökkent az infláció üteme az elôzô hónaphoz képest az élelmiszerek árának mérséklôdô ütemû emelkedése révén. Decemberben 1,2 százalékos volt a drágulás.

Az Országos Statisztikai Hivatal (INS) adatai szerint az élelmiszerárak 0,4 százalékkal estek vissza a decemberi 1,8 százalékos emelkedés után.

A kormány, a 2007-ben esedékes Európai Unióhoz történô csatlakozás reményében, igyekszik leszorítani a 2003. évi 14,1 százalékos inflációt, amely Kelet-Európában az egyik leggyorsabb ütemû volt. Az idei tervben 9 százalékos drágulási ütem szerepel.

Valutaárfolyamok
Február 17., kedd

(14. old.)

Váltóiroda

Euró (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Forint (Vétel/Eladás)

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.)

40 350/40 650

31 400/31 750

150/153

Február 18., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 40 690 lej, 1 USD = 31 672, 1 magyar forint = 154 lej.

HIRDETÉS

TÁRSKERESÔ

(15. old.)

Amerikában élô mérnök, 36/171/70 megismerkedne házasság céljából korban hozzáillô, csinos lánnyal. Fényképes bemutatkozó leveleket a stiven_sz@yahoo.com e-mail címre várok.

MAGÁNÓRÁK

(15. old.)

Felkészítek képesség-, érettségi- és egyetemi felvételi vizsgára magyar nyelv- és irodalomból. Telefon: 0740-533792. (0032)

SPORT

LABDARÚGÁS
Barátságos torna Cipruson

(16. old.)

Szerdán megkezdôdik Cipruson az a nyolccsapatos labdarúgótorna, amelyen elôször irányítja majd a magyar válogatottat Lothar Matthäus szövetségi kapitány, és pályára az Anghel Iordãnescu irányította nemzeti tizenegy is.

A torna mûsora:

Szerda:

A-csoport: 1. mérkôzés: Ciprus–Fehéroroszország és 2. mérkôzés: Románia–Grúzia.

B-csoport: 3. mérkôzés: Lettország–Kazahsztán és 4. mérkôzés: Magyarország–Örményország.

Csütörtök:

A-mérkôzés: 1-es mérkôzés gyôztese–2-es mérkôzés gyôztese, B-mérkôzés: 3-as mérkôzés gyôztese–4-es mérkôzés gyôztese, C-mérkôzés: 1-es mérkôzés vesztese–2-es mérkôzés vesztese, D-mérkôzés: 3-as mérkôzés vesztese–4-es mérkôzés vesztese

Szombat:

A-mérkôzés gyôztese–B-mérkôzés gyôztese, A-mérkôzés vesztese–B-mérkôzés vesztese, C-mérkôzés gyôztese–D-mérkôzés gyôztese, C-mérkôzés vesztese–D-mérkôzés vesztese

*

További 14 Európa-bajnoki résztvevô labdarúgó-válogatott játszik felkészülési mérkôzést szerdán. A portugáliai kontinensviadal (június 12–július 4.) csapatai közül egyedül az orosz nem lép pályára.

A barátságos mérkôzések programja: Törökország–Dánia, Albánia–Svédország, Görögország–Bulgária, Lengyelország–Szlovénia, Belgium–Franciaország, Marokkó–Svájc, Írország–Brazília, Hollandia–Egyesült Államok, Olaszország–Csehország, Horvátország–Németország, Wales–Skócia, Észak-Írország–Norvégia, Portugália–Anglia, Spanyolország–Peru.

Luis Figo, a Real Madrid középpályása a szerdai, Anglia ellen barátságos labdarúgó-mérkôzésen századszor lép pályára a portugál válogatottban.

A 31 éves klasszis 1991-ben Luxemburg ellen húzhatta magára elôször a nemzeti együttes mezét, akkor 45 percnyi játéklehetôséghez jutott.

Az angolok elleni találkozó a 2000-es Európa-bajnokság egyik legjobb mérkôzésének "visszavágója" lehet. Akkor a Figo vezette portugál gárda 0–2-rôl fordítva 3–2-re diadalmaskodott. Az aranylabdás játékos a torna egyik legszebb gólját szerezte, harminc méterrôl lôtte ki a felsô sarkot.

Luis Figo a Sporting Lisboában kezdte pályafutását, majd 1995-ben az FC Barcelonához szerzôdött. Hamar a katalán közönség egyik legnagyobb kedvencévé vált, majd gyakorlatilag ugyanolyan gyorsan elsô számú közellenség lett, amikor 2000-ben az ôsi rivális Real Madridhoz igazolt.

Anglia és Portugália legutóbb 2002 szeptemberében találkozott egymással. A birminghami összecsapás Alan Smith, illetve Costinha találatával 1–1-es döntetlennel végzôdött.

Az al-Kaida le akart csapni a foci vb-n

(16. old.)

Az al-Kaida terrorszervezet arra készült, hogy merényletet hajtson végre a 2002-es labdarúgó-világbajnokság idején Japánban. Az akció azon hiúsult meg, hogy a végrehajtásához szükséges kiterjedt ügynökhálózat nem volt tökéletesen kiépítve a szigetországban.

Minderrôl az után adtak hírt tokiói források, hogy vallott Hálid Sejk Mohamed, akit az al Kaidát irányító Oszama bin Laden jobbkezeként tartottak nyilván, s akit az amerikaiak pakisztáni segítséggel Ravalpindiben tavaly márciusban elfogtak.

Agy úrnak — avagy Mr. Brainnek, ahogyan a terrorszervezetben vitt szerepe miatt az amerikaiak elnevezték — a lelkén sok ezer ember halála szárad. Úgy tudni, hogy ô tervelte ki és szervezte is meg a 2001. szeptember 11-i, egyesült államokbeli repülôgépes merényleteket, a több mint háromezer ártatlan ember életét kioltó New York-i és washingtoni terrorakciókat, de például hozzá kötik azt a félezer halottal és sebesült áldozattal járó merényletet is, amelyet az indonéziai Bali szigetén diszkózó turisták ellen hajtottak végre 2002 októberében.

Legutóbbi kihallgatásán Hálid Sejk Mohamed elárulta, hogy a tavalyelôtt nyáron Dél-Koreában és Japánban rendezett futball-világbajnokságon is merényletre készültek. A terroristavezér azt mondta: ha az USA oldalán Japán bármilyen formában katonailag is megjelenik Irakban, "Tokió szívében mértek volna csapást" általa nem megnevezett célpontra, amely nyilván egy szurkolókkal tömött stadion is lehetett volna.

Jóllehet a konkrétumok hiányoztak, egy a foci-vb-hez kapcsolódó terrorakció veszélyérôl, annak elôkészületeirôl tudomást szereztek az amerikaiak, s értesítették is a japán hatóságokat. Vélhetôen a fokozott készenlét és az al-Kaida japán ügynökhálózatának gyengesége együtt eredményezhette azt, hogy a labdarúgók világbajnoki döntôje végül szerencsére úgy zajlott le, hogy a szélsôséges szervezetnek — agytrösztje, Hálid Sejk Mohamed irányítása mellett — nem tudott merényletet végrehajtani Tokióban.

A Pro Orientare Társaság értesíti tagjait és szimpatinzánsait, hogy 2004. február 24-én 19 órakor az Apáczai Csere János Líceum dísztermében tartja évi közgyûlését és fennállásának 10. évfordulójának ünnepét, ahová szerettel várnak mindenkit.

TEKE
Férfi bajnokság

(16. old.)

Huszonegy fa döntött a Brassói Rulmentul–Aranyosgyéresi CFR-Sodronyipar összecsapáson, sajnos, nem a Kolozs megyeiek javára. A találkozó 3102–3081 fa (egyéniben: 3–3) eredménnyel végzôdött.

Részeredmények: Ioan Tismãnar–Dumitru Bese 538–542, Costel Pãdurariu–Zenkó Alpár 523–504, Veres Gyula–Kirizsán Albert 507–510, Ovidiu Oprea és Marcel Leahu–Ioan Figlea 479 (351+128)–532, Raul Toderiu–Grigore Blaga 531–526 és Petricã Roca–Cornel Popa és Teodor Popa 524–467 (utóbbi esetben Cornel Popa izomhúzódást szenvedett, ezért kényszerült cserére a Sodronyipar-CFR).

Legközelebb, a visszavágók 4. fordulójában március 13-án játszanak a Kolozs megyeiek, Aranyosgyéresen a Fieni-i Cimentul lesz a vendég.

Február 21–22-én a férfi és a nôi válogatott Magyarország hasonló csapatával mérkôzik Vajdahunyadon.

Schmidt Jenô

Nôi bajnokság

(16. old.)

Rangos ellenfelet fogadott a Szamosújvári SOMVETRA, Nagy József tanítványai a bajnoki címre áhítozó Galaci ICMRS (volt Építôk) együttesével játszottak, és megeleptésre nagyon fölényesen gyôztek 3065–2836 fa (egyéniben: 5–1) arányban. A szamosújváriak közül ezúttal is Mirabela Muresan jeleskedett 525 fával, de kiemelhetjük még Alexandra Vãidãhãzean (522) és Violeta Chis (516) teljesítményét is. Az együttes legidôsebb tagja, Barta Annamária 510 fával tûnt ki, ugyanennyit ért el a vendégek legjobbja, a sokszoros válogatott Mihaela Iordan is.

A galaciak elleni gyôzelemmel a SOMVETRA dobogóközelbe került.

Erkedi Csaba

VÍZILABDA
Javítottak a magyarok

(16. old.)

Tavaly elég gyengén rajtoltak a magyar vízilabda csapatok az Euroliga csoportmérkôzésein. Mindhárom együttes — BVSC-Brendon, Honvéd-Domino és Vasas-Plaket-Euroleasing — az elsô két fordulóban, 2003 novemberében és decemberében — inkább idegenben szállt vízbe. A múlt hét végi 3. forduló mérlegét már pozitívnak lehet tekinteni, hiszen egy gyôzelmet és két döntetlent értek el a magyarok.

Gyôzelmet a D-csoportban szereplô Honvéd-Domino együttese aratott, nagy küzdelemben és kitûnô hajrával 13–11 arányban nyertek az orosz Szpartak Volgográd ellen. Nehezen melegedtek bele a házigazdák, az ellenfél 2–3 góllal is vezetett a találkozó közepéig (2–4, 5–8), és csak jobb erônlétüknek köszönhetik, hogy a hajrában sikerült fordítani. A gyôztes gárda legeredményesebbjei Molnár (5), Biros (4) és Szívós (3) volt. A csoport másik összecsapásán: Jug Dubrovnik (horvát)–Jadran Herceg Novi (szerb-montenegrói) 9–10. A táblázaton maximális pontszámmal vezet a szerb gárda, a másik három résztvevô 2–2 pontot gyûjtött. Legközelebb, február 29-én a Honvéd-Domino a listavezetôt fogadja.

A C-csoportban a BVSC-Brendon pólósai miután a vetélkedô nyitófordulójában súlyos vereséget szenvedtek Kotorban, majd bravúros sikert arattak a Mladost Zágráb ellen, ezúttal idegenben szálltak medencébe és pontot szereztek a francia Olympique Nice otthonában, ahol 7–7 arányú döntetlennel végzôdött a találkozó. A C-csoport állása: 1. Primorac Kotor (szerb-montenegrói) 5 pont, 2. BVSC-Brendon 3, 3. Mladost Zágráb (horvát) 2, 4. Olympique Nice (francia) 2.

Ugyancsak pontosztozkodással zárult a Vasas-Plaket-Euroleasing együttesének Komjádi uszodabeli mérkôzése a jó játékerôt képviselô görög Olümpiakosz Püreusz ellen. A találkozó elôtt a magyarok két pontra számítottak, de végül elégedettek lehettek a döntetlennel, ebben az esetben is csak a jó hajrának köszönhetô a vereség elkerülése. A vendégek a harmadik negyedben már 8–4-re is vezettek, de 8–8 lett a vége. Alegtöbb Vasas-találatot Madaras (3) és Steinmetz (2) érte el. A B-csoport másik találkozóján: Barceloneta (spanyol)–Partizan Belgrád (szerb-montenegrói) 10–6. A sorrend: 1. Barceloneta 6 pont, 2. Vasas 3, 3. Olümpiakosz 2, 4. Partizan 1.

Még egy magyar csapat játszott hivatalos mérkôzést vasárnap: az FTC a görög Vulagmeni ellen szállt vízbe, s 8–5-ös vereséget szenvedett a LEN-kupa negyeddöntôjének elsô mérkôzésén. A visszavágó egy hét múlva lesz Budapesten, akkor bonyolítják le az Euroliga 4. fordulójának összecsapásait is.

(radványi)

SZÁNKÓ
Német sikerek minden vonalon

(16. old.)

A nôk együléses, a férfiak egy és kétüléses versenyében is német siker született a Naganóban nemrég véget ért szánkó-világbajnokságon.

Silke Kraushaar, David Möller és a Patric Leitner–Alexander Resch duó nyert egyaránt új pályacsúccsal.

A férfi együléses esetében Möller honfitársa, a háromszoros olimpiai bajnok Georg Hackl lett a második, míg a szintén ötkarikás aranyérmes, címvédô olasz Armin Zöggelernek ezúttal meg kellett elégednie a negyedik hellyel.

A német szánkósok mind a négy versenyszámot megnyerték a vb-n, négy arany-, három ezüst- és egy bronzéremmel zártak.

Eredmények:

Nôi együléses: 1. Silke Kraushaar (német) 1:39,611 perc, 2. Barbara Niedernhuber (német) 0,042 mp hátrány, 3. Sylke Otto (német) 0,249 mp h.

Férfi együléses: 1. David Möller (német) 1:39,150 perc, 2. Georg Hackl (német) 0,008 másodperc hátrány, 3. Martins Rubenis (lett) 0,197 mp h.

Férfi kétüléses: 1. Patric Leitner, Alexander Resch (német) 1:38,930 perc, 2. André Florschütz, Torsten Wustlich (német) 0,344 mp h., 3. Mark Grimmette, Brian Martin (amerikai) 0,350 mp h.

KERÉKPÁR

A Kalóz vége

(16. old.)

Egész Olaszországot sokkolták a 34 évesen elhunyt Marco Pantani búcsúüzenetei. A klasszis országúti kerékpárost, aki 1998-ban megnyerte a világ két leghíresebb körversenyét, a Tour de France-t és a Giro d’Italiát, szombaton éjjel találták holtan Riminiben, egy szállodai szobában.

"Csak engem akartak megbüntetni" — olvasható az egyik cédulán a Le Rose hotelbeli apartmanban. Egy másikra ezt írta: "Soha senki nem értett meg, sem a kerékpársport, sem a családom." A többieken pedig olyasféle mondatok szerepelnek, mint: "egyedül vagyok", továbbá "rendet akarok csinálni... vissza akarok ülni a nyeregbe".

Hegycsúcsot neveznek el az olaszok világklasszis országúti kerékpárosáról. Érdekesség, hogy a sztár nevét olyan emelkedô fogja viselni, amelyet egyszer sem tudott elsôként meghódítani. A Rieti közelében található, az Appenninek hegységben 1800 méter magasan fekvô Terminillón eddig kétszer volt befutó az olasz körversenyen, s 1997-ben a gyôztessel azonos idôvel harmadikként, míg tavaly a 25. helyen, 3:46 perces hátránnyal ért célba a Kalóznak becézett versenyzô.

Pantani nem az elsô kerekes, akinek hegytetô viseli a nevét, ugyanis az olaszok másik egykori kiváló hegyi menôje, Fausto Coppi is névadója egy az Alpokban fekvô csúcsnak, amelyre rendkívül meredek kaptató vezet fel.

A rendôrség kizárta az idegenkezûség lehetôségét. Agyi és tüdôödéma okozta Marco Pantani halálát — közölte az Agi olasz hírügynökségre hivatkozva az APA.

A kerékpáros holttestének hétfôi boncolása három órán át tartott.

— Ma csak a vizsgálat elsô szakaszát végeztük el, a következô napok, hetek fognak választ adni arra a kérdésre, hogy pontosan mi idézte elô a versenyzô halálát — mondta Giuseppe Fortuni, a boncolást elvégzô orvos.

A szakember hozzátette: a közeljövôben azt próbálják majd kideríteni, hogy mi okozta az ödémát. A napokon belül elkészülô tesztek azt állapítják meg, hogy Pantani milyen gyógyszereket vett be, és mekkora mennyiségben.

A szobában, ahol a klasszist megtalálták, négy különbözô antidepresszáns dobozára bukkantak, amelyek közül több üres volt.

Ezek alapján valószínûsíthetô, hogy a kerékpáros — tudatosan vagy véletlenül — túladagolta a szereket.

A temetés idôpontját egyelôre nem lehet tudni, de az elhunyt családja hétfôn megrendelte a koporsót. A búcsúszertartás napja gyásznap lesz Pantani szülôfalujában, Cesenaticóban.


 
[Vissza az Szabadság
honlapjához]
  [Vissza a HHRF
honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a
Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -