2004. március 17.
(XVI. évfolyam, 63. szám)

Felfüggesztették a vasutasok sztrájkját
A bukaresti ítélôtábla döntése 30 napra szól

(1., 5. old.)

Hamar kisiklott a mozdonyvezetôk és más vasúti alkalmazottak sztrájk-próbálkozása: kedden délben a bukaresti ítélôtábla a tiltakozó akció felfüggesztésérôl döntött. A határozat értelmében az elkövetkezô harminc napon belül a vonatok a régi menetrend szerint közlekednek. A szakszervezet azt reméli, addig sikerül kiegyeznie a Román Vasutak vezetôségével és a közlekedési minisztériummal. Voicu Sala, a mozdonyvezetôk szakszervezeti képviselôje úgy nyilatkozott, hogy szerdától visszaáll a vasúti forgalom, a munkakonfliktus viszont még korántsem ér véget.

A szakszervezeti vezetô hozzátette: tiszteletben tartják az ítélôtábla döntését, és harminc napig felfüggesztik az általános sztrájkot, de amennyiben nem sikerül megegyezniük a kormánnyal, a határidô lejártát követôen eldöntik, hogy mikor folytatják a munkabeszüntetést. Sala emlékeztetett, hogy a mozdonyvezetôk fizetésemelést, étkezési jegyeket, az elbocsátások leállítását, illetve a munkaidônek a nyolc óráról hat órára csökkentését kérték. A vasúti igazgatóság ezt elutasította azzal érvelve, hogy a munkaidô csökkentése nem európai normáknak megfelelô intézkedés.

A tárgyalás során a vasúti teherszállítás képviselôi azzal érveltek, hogy a sztrájk miatt a cég nem tud üzemanyagot, gabonát és gyógyszereket szállítani, és ezzel árt a polgárok érdekeinek. A vasúti vezetôség képviselôi hangsúlyozták a vasúti személy- és teherszállítás stratégiai fontosságát, sôt még a múlt heti madridi terroristatámadásokat is felemlegették annak érdekében, hogy nyert ügyük legyen. — A sztrájk nagymértékben megzavarja a forgalmat. Ebben az idôszakban mindennek jól kell mûködnie, fôleg azért, mert különleges biztonsági intézkedéseket foganatosítottunk — mondták a tárgyaláson a vasúti társaság képviselôi.

Ezzel szemben Voicu Sala szakszervezeti vezetô azt állította, hogy a Román Vasutak személy- és teherszállító osztályának nincs stratégiai fontossága, ugyanis nem ôk az egyedüli szolgáltatók az országban. — Jelenleg nyolc olyan cég létezik, amelyek országos szinten nyújtják ugyanazokat a szolgáltatásokat, mint az állami vállalat. Ugyanakkor a törvényes rendelkezéseket betartottuk, és az utazóközönséggel szembeni tisztelet jeléül a forgalom 30 százalékát is biztosítottuk — mondta a szakszervezeti vezetô.

Amint arról lapunk is beszámolt, a mozdonyvezetôket és vasúti dolgozókat képviselô szakszervezet és a kormány között konfliktus alakult ki, mivel a törvényben elôírt hatvan nap alatt nem sikerült aláírniuk a kollektív munkaszerzôdést a Román Vasutakkal. Március elsején reggel héttôl kilencig a vasutasok figyelmeztetô sztrájkot tartottak, majd március 15-én általános és meghatározatlan ideig tartó munkabeszüntetést hirdettek. A közlekedési minisztérium 12 százalékos béremelést hagyott jóvá, és azt ígérte, hogy október elsejétôl valamennyi vasúti alkalmazott havonta öt élelmiszerjegyet kap. Ugyanakkor felvetették, hogy idén a korábban kilátásba helyezett magasabb szám helyett csupán 2450 dolgozót bocsátanak el.

Az érintettek viszont nem érték be az ajánlattal.

A mozdonyvezetôk és vasúti alkalmazottak hétfôn reggel hétkor kezdték az általános sztrájkot, a tiszavirág életû tiltakozás kedden délben már véget is ért. Arra voltunk kíváncsiak, az utazóközönséget hogyan érinti a munkabeszüntetés, illetve a mozdonyvezetôk és más vasúti dolgozók milyen módon vélekednek a sztrájkról.

A kolozsvári vasútállomás poros és még mindig tatarozás alatt álló impozáns épületében nem tudni pontosan, hogy mire számítson az arra járó. Meglepôdésemre alig pár személy lézeng a váróteremben és a peronon. A tudakozó ablaka elôtt kisebb sor, az utasok nyugtalanul kérdezôsködnek az ôket érdeklô járatok felôl. — Szászrégeni vagyok, és Nagyváradra utaznék, Kolozsvárig autóbusszal jöttem annak ellenére, hogy ingyenes vasúti jeggyel rendelkezem — mondja Oltean Ioan, egy utas. Elpanaszolja nekem, hogy körülbelül öt órát kell várnia a kolozsvári pályaudvaron, amíg vonatra ülhet. — Én is sztrájkolnék, amennyiben alacsony havi bérrel rendelkezô mozdonyvezetô lennék, de a többi alkalmazotthoz képest elég magas a fizetésük — teszi hozzá a nyugdíjas úr, és legyint: semmi sem megy ebben az országban.

A fiatal párt a jegypénztár mellett találom, épp írnak valamit egy cédulára. A lány budapesti, a srác francia. — Haza szeretnék menni, de a sztrájk miatt nem tehetem. Azt tanácsolták, hogy utazzam le Aradra és innen a magyar fôvárosba. Nem tudtunk a készülô sztrájkról, meglepetésszerûen ért az egész. Nem tudom, hogy miért szüntették be a munkát. Meg tudom érteni ôket, amennyiben magasabb fizetést kérnek, de én most nem tudok hazamenni — mondja Varga Tünde. Azt tanácsolom neki, inkább utazzon busszal Budapestre. Odaadom neki hétfôi lapszámunkat, abból több szállítási lehetôségrôl is tájékozódhat.

Innen a mozdonyvezetôket keresem fel. A sztrájk elindítása óta szigorú intézkedéseket hoztak, nem szabad fényképezni. Tico Ovidiut, a mozdonyvezetôk szakszervezetének regionális képviselôjét a biztonsági ôr hívja a kapuhoz. — Szerintem az utasok egy része is megért bennünket, helyünkben ôk is ezt tennék. A sztrájktörô bukaresti mozdonyvezetôk nem a szakszervezetünk tagjai — mondja a vezetô, aki két sztrájkolót is hozott magával. Egyikük, a negyven év körüli, egygyermekes Subert Remus elpanaszolja, hogy adott esetben 30-35 órát is távol vannak otthonuktól. — A teherforgalmi osztály mozdonyvezetôje vagyok. Kicsi a fizetés, nagyok a számlák, a feleségem sajnos nem dolgozik. Több pénzre van szükségem ahhoz, hogy eltarthassam a családomat. A bérezés nem nô arányosan az inflációval. A vezetôség által ajánlott 12 százalék korántsem elég. Legutóbbi fizetéskor, március 12-én havi nettó 4,4 millió lejt kaptam, ehhez hozzáadódik a 2,6 milliós elôleg. Az összeg kétszeresére lenne szükségem — mondja Subert Remus. Elmagyarázza, hogy a mozdonyvezetôknek nagy a felelôssége, sokat dolgoznak. — Elindulsz dolgozni, és nem tudod, hogy még hazamész-e. Nemrég súlyos baleset történt Fehér megyében, nem játék mozdonyt vezetni — teszi hozzá. Munkatársa, Gergely Ferenc havi 5 millió lejt keres. A villamosmérnök megjegyzi, hogy kénytelenek voltak sztrájkot hirdetni. — A vezetôség nem akar megérteni bennünket. A sztrájk az egyetlen módszer arra, hogy hallassuk hangunkat. Azt kérem az utasoktól, hogy legyenek türelemmel. Addig sztrájkolok, ameddig szükséges, ha kell, két hétig is vállalom a munka beszüntetését — mondja határozottan.

A vasutasoknak nem adatott meg az általános sztrájk folytatása. Amint fentebb említettük: kedden délben a bukaresti ítélôtábla 30 napra felfüggesztette a tiltakozást.

Kiss Olivér

Lényegesen javul a kóbor kutyák helyzete
Ingyenes örökbefogadás és ivartalanítás

(1., 7. old.)

Mûködésbe lépett a helyhatóság és az osztrák érdekeltségû, de Romániában már több éve tevékenykedô Vier Pfoten Állatvédô Egyesület közti megállapodás, amely elsôsorban a gazdátlan ebek gondozására, ivartalanítására vonatkozik. Ugyanakkor az együttmûködés lehetôvé teszi az árva kutyák ingyenes örökbefogadását is. Lapunk hasábjain már több alkalommal beszámoltunk a Közterület-fenntartó Vállalat (RADP) hatáskörébe tartozó Bábolna (Bobâlnei) utcai kutyamenhelyen uralkodó állapotokról, és arról, hogy Radu Pâslaru tiszteletbeli olasz alkonzul közbelépésére volt szükség ahhoz, hogy a gazdátlan ebeket ne éheztessék és ne végezzék ki.

A Szabadság is beszámolt arról, hogy a városi tanács február 10-én határozott a Vier Pfoten állatvédô egyesülettel való társulásról. Ezzel az önkormányzati képviselôk lehetôséget nyújtottak arra, hogy lényegesen javuljanak a kutyamenhelyen élô gazdátlan ebek életkörülményei. Ugyanakkor megvalósult az, amire már nagyon sokan vártak: az állatbarátok ingyen fogadhatják örökbe az elárvult ebeket.

A sajtónak adott nyilatkozatában Ioana Tomescu, a Vier Pfoten Állatvédô Egyesület romániai igazgatója arról számolt be, hogy a szervezet díjmentesen ivartalanítja a kóbor kutyákat. — Erre azért van feltétlenül szükség, hogy ellenôrizhessük a szaporodásukat. Ellenkezô esetben ismét túl sok kóbor kutya lesz a városban, a lakosság nyomására a hatóságok az árva ebek örök vadászmezôkre küldésérôl dönthetnek. Kolozsváron eddig több ezer kutyát altattak el és szállítottak a krematóriumba. Ez megengedhetetlen! Miben hibásak a kutyák? Az emberek hozták ilyen helyzetbe ôket, felelôsek vagyunk az életükért — mondta Radu Pâslaru, Olaszország kolozsvári tiszteletbeli konzul-helyettese.

Ugyanakkor az egyesület fedezi az ebek örökbefogadási költségeit, így az állatbarátok bérmentve vihetik haza a legédesebb négylábúakat a Bábolna utcai kutyamenhelyrôl.

Az igazgató sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a korábbi évek negatív tapasztalatára építve, amikor az RADP gyepmesterei embertelenül bántak a kóbor kutyákkal, egyes személyek rendkívül gyanakvóak a Vier Pfoten alkalmazottai láttán. — Munkatársaink csupán azért fogják meg a kutyákat, hogy a Bábolna utcai menhelyen mûködô mozgóklinikára vigyék, ivartalanítsák, beoltsák ôket. Ezt követôen szabadon engedik ôket — hangsúlyozta Tomescu. Arról számolt be: több lakó nem volt hajlandó megengedni a Vier Pfoten Egyesült alkalmazottainak, hogy humánus módon elkábítsák és a menhelyre szállítsák a kutyákat. — Sajnos korábban a sintérek brutálisan bántak az ebekkel, ezért az emberek rendkívül gyanakvóak. Nagyon nehéz a sokéves negatív tapasztalatot legyôzni — mondta a Vier Pfoten Állatvédô Egyesület igazgatója. Megjegyezte: az ivartalanított nôstényeket piros, a kanokat pedig kék színû nyakörvvel látják el.

Az igazgató hangsúlyozta azt is, hogy szolgálataikat ingyen végzik, nem terhelve ezzel a város költségvetését. A helyhatóság csupán az állatvédô egyesület néhány munkatársának szállásköltségeit fedezi.

Megtudtuk: a városházával aláírt, két hónapra érvényes szerzôdés alapján tevékenységüket március nyolcadikán már elkezdték. — Eddig mintegy nyolcvan kutyát sikerült ivartalanítanunk. Számításaink szerint pillanatnyilag Kolozsváron kétezer gazdátlan eb él. Reméljük, hogy két hónapon belül sikerül kezelnünk az összes kutyát. Ha mégsem, akkor a szerzôdés meghosszabbítását kérjük — mondta Tomescu. Adatai szerint pillanatnyilag tíz gazdára vágyó eb található a Bábolnai utcai kutyamenhelyen. Megjegyezte, hogy kérésre macskákat is ivartalanítanak, a szolgáltatás ebben az esetben is ingyenes. Az igazgató arról is beszámolt, hogy eddig Galacon, Szucsáván, Segesváron, Szinaján és Busteni-ben hajtottak végre sikeresen hasonló akciókat.

A Bábolna utcai kutyamenhely telefonszáma: 415-788. További információk az egyesület e-mail címén és honlapján: office@vier-pfoten.ro, illetve www.vier-pfoten.ro.

Kiss Olivér

Legtöbb munkabaleset a szállításban történik

(1., 5. old.)

A munkaügyi felügyelôség végezte felmérésbôl kitûnik, hogy az utóbbi hét évben történt munkabalesetek többsége a személy-, valamint áruszállításban következett be. A felmérésrôl a kolozsvári munkaügyi felügyelôségen számolt be az intézmény vezetôje, Marian Ciplea, aki egyúttal ismertette azt az országos kampányt, amely március 8. és 12. között zajlott le, és amelynek keretében a munkabiztonsági és munkaegészségügyi elôírásoknak a munkaadók általi betartását ellenôrizték a bel- és külföldi közúti szállításban. A kampány okát éppenséggel az említett munkaterületen elôforduló magas munkabaleseti arány szolgáltatta, amely 1997-tôl alig csökkent. 1997-ben országosan 8227 munkabaleset történt, 2002-ben 6269, ezekbôl 628, illetve 415 volt halálos kimenetelû. A szállításban bekövetkezett halálos balesetek aránya 1997-ben 7,48 százalék volt, 2002-ben pedig 6,26 százalék.

Mindennek oka egyrészt az autópark rossz állapota, másrészt a sofôrök viselkedése, akik sokszor meggondolatlanul kockáztatnak: gyorsan vezetnek és nem az útviszonyoknak megfelelôen, figyelmetlenül elôznek, fáradtan ülnek a kormányhoz, és nem tartják tiszteletben a vezetési és pihenési idôszakokat, amelyeket egyébként törvény is szabályoz. Marian Ciplea kiemelte, hogy mindannak ellenére, hogy 1997-hez viszonyítva 49%-kal csökkent a halálos balesetek száma a szállításban, jelentôsen, 52,9%-kal nôtt a balesetek súlyossági aránya. Szintén emelkedett a kórházi kezelés idôtartama, ez betegenként meghaladja átlagban a 80 kórházi napot. A gépkocsivezetéshez kapcsolódó balesetek 45 százalékában a végrehajtó, tehát a sofôr volt a hibás, 28 százalékban pedig a kocsi meghibásodása okozta a balesetet.

A belföldi és külföldi személy- valamint teherszállításban bekövetkezett munkabalesetek megyék szerinti statisztikájában Kolozs megye a harmadik helyet foglalja el (15 baleset, 2002–2003. évi adatok) Bukarest és Konstanca mögött.

A márciusi kampány során a kolozsvári felügyelôség 101 munkaadót ellenôrzött, 215 hiányosságot észlelt, és 28 munkáltatót büntetett meg 230 millió lejjel. A pénzbírság mellett ellenôrizni fogják a kiszabott intézkedések teljesítését, mondta a fôfelügyelô.

(i)

Összeolvadt két kereszténydemokrata párt
Sabin Gherman polgármesterjelölt lesz?

(1., 5. old.)

A Sabin Gherman által vezetett Erdélyiek Pártja összeolvadt a Kereszténydemokrata Párttal (KDP). Ezzel a fúzióval a két párt vezetôi a kereszténydemokrata ideológiájú pártok szavazóbázisának felaprózódási veszélyére kívánták felhívni a figyelmet. Becsléseik szerint Romániában 14–18 százalékos támogatottságra számíthatnak az ilyen doktrínájú politikai erôk.

Sabin Gherman úgy vélte, hogy Kolozsváron a kereszténydemokrata pártoknak össze kellene fogniuk, különben kevés esélyük lesz arra, hogy valamelyik közülük meghaladja az öt százalékos választási küszöböt. Jelenleg ezt az ideológiát képviselô politikai alakulatok közül a nagy múltú Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP), az Emil Constantinescu által vezetett Népi Cselekvés (NCS), valamint a meglehetôsen kétes Gigi Becali által irányított Új Generáció Pártja rendelkezik kolozsvári szervezettel. Közülük egyik sem jelentette még be, hogy indítana polgármester-jelöltet a kincses városban. A közvélemény-kutatások szerint valószínûleg külön-külön egyik sem éri el a törvény által megállapított öt százalékos küszöböt.

Az összeolvadásból létrejött új párt közös jelölteket tervez állítani a júniusi helyhatósági választásokon. A tervezett együttmûködések közül csak a parasztpárttal folytatott tárgyalások látszanak megvalósulni. Sabin Gherman az NCS és az új politikai erô meglehetôsen barátságtalan viszonyára utalva elmondta: normális emberi kapcsolatokon túl nem folytatnak politikai jellegû tárgyalásokat, míg Gigi Becali pártjával értelmetlennek tart bármiféle párbeszédet.

Silviu Popa, a KDP elnöke elmondta, hogy Sabin Ghermant jelöltetnék legszívesebben a helyhatósági választásokon a kolozsvári polgármesteri tisztségre, de a regionalizmust zászlajára tûzô politikus még nem vállalta el. Gherman saját jelöltetését a következô idôszakban végzett felmérések eredményétôl tette függôvé.

B. T.

KRÓNIKA

KISHÍREK

(2. old.)

JÓZSEF ATTILA — LEGENDÁK NÉLKÜL. Dr. Sárközy Péter, a római La Sapienza Egyetem professzora tart elôadást József Attiláról március 17-én, szerdán délután 4 órától az EME konferenciatermében (Napoca u. 2.) és március 20-án, szombaton, 10 órától a Bölcsészkar Brassai termében (Horea u. 31.). Sárközy Péter a szerzôje a Kiterítenek úgyisJózsef Attila költészete címû, 1996-ban megjelent kötetnek. Az elôadásokra minden érdeklôdôt szeretettel vár a Magyar Irodalomtudományi Tanszék

A KELLÉK címû filozófiai folyóirat Szövegek és körülmények címet viselô 23. számát mutatja be a Pro Philosophia Kiadó március 18-án este 7 órától a Sapientia–EMTE Mátyás király utca 4. szám alatti épületében. A Bretter György filozófiájáról, az akkori Kolozsvár szellemi életérôl tanulmányokat, interjúkat, dokumentumokat közlô lapszámot Demeter Szilárd, Egyed Péter, Tonk Márton felelôs szerkesztôk és Mester Béla külsô munkatárs ismerteti. Minden érdeklôdôt szerettel várnak.

KISMAMAKLUB lesz márcuius 18-án, csütörtökön du. 6 órától az Unitárius óvodában. Zeneóvoda és játszóház a kicsinyeknek László Bakk Anikó zenepedagógus, Nisztor Krisztina, Macalik Abigél és Pintyucza Andrea óvónôk irányításával. A "felnôtt óvoda" meghívottja Gyéresi Annamária pszichológus, aki a gyermeknevelés problémáiról beszélget a szülôkkel. A szervezôk szeretettel várják a szülôket picinyeikkel. A váltócipôt ne feledjék!

AZ ORCHIDEÁK CSODÁLATOS VILÁGA címmel Jablonovszki Elemér tart vetítettképeselôadást március 18-án, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi kerületének Párizs utca 17. szám alatti székházában.

AZ RMDSZ PATA–GYÖRGYFALVI KERÜLETÉNEK SZÉKHÁZÁBAN (Jugoszlávia utca 51. szám) Révész Erzsébet városi tanácsos tart fogadóórát március 18-án, csütörtökön du. 5 órától.

JESUS HOUSE — megérkezni... — ifjúsági program élô közvetítése Berlinbôl 2004. március 17–21 óra között minden este 18.45 órától az Egyetemiek Háza udvarán lévô Piramis vendéglôben (az egyetem fôépülete mellett, E. de Martone u. 1.). A közvetítésen életbevágó témákról lehet hallani: vágy és szeretet, bûn és megbocsátás, kétség és ámulat. Jézusról lesz szó, az igazi Házmesterrôl, élô, fiatalos zenével, hasznos beszélgetésekkel, rövid filmbejátszásokkal. A közvetítés után tea és ropi melletti csevegés, és tovább lehet gondolni mindazt, amit a Jézus Ház kínál.

Lapról lapra

(2. old.)

Mûvelôdés
A közmûvelôdési folyóirat februári számában Nemzeti önvédelem és európai integráció — Illyés Gyula öröksége címmel Pomogáts Bélának a Remények és aggodalmak az Európai Unió küszöbén címû, 2003. október 30-i, budapesti tudományos konferencián bemutatott tanulmányát olvashatjuk. László Bakk Anikó, Lupescu Radu, Gaal György, Angi István és Murádin Katalin tollából válogatást közöl a lap a kolozsvári Mátyás-napok idei rendezvény-sorozatának anyagából. Kárásztelkén lelt új otthonra az IPP ART — tudhatjuk meg Szabó Attila írásából. Olvashatunk a lapban Juhász Gyula Máramarosszigettel kapcsolatos verseirôl, Dsida Jenôrôl, Kôrösi Csoma Sándorról, Ormós Zsigmondról, Baka János csíki néptanítóról, valamint a Hargita Székely Népi Együttes mezôségi turnéjáról és a vicei találkozóról.

Erdélyi örmény gyökerek
A Budapesten megjelenô Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület folyóiratának februári számában többek között beszámolót olvashatunk a szervezet 2003. évi tevékenységérôl. A Magyar Szent Koronával kapcsolatos örmény hagyományokról Olosz Katalin, Szervátiusz Jenôrôl és Szervátiusz Tiborról Benedek Katalin ír. Torma Zsófiát, a világ legelsô régésznôjét dr. Issekutz Sarolta mutatja be.

Filmtett
A Filmtett márciusi, negyvenedik számát a hagyományokhoz hûen a magyar Filmszemlének szentelték a szerkesztôk. A lap tematikus összeállításában egy-egy frappáns kritikával reagálnak a bemutatott nagyjátékfilmek mindegyikére, a dokumentum, kísérleti, kisjáték- és vizsgafilmekkel pedig blokkonként egy-egy írás foglalkozik.

A 35. Magyar Filmszemle egyik hazai vonatkozású filmje egy Berlinben élô svájci német rendezô, valamint egy Münchenben élô erdélyi magyar operatôr közös filmje, a Drum Bun — Jó utat! címû alkotás, egy erdélyi road-movie, amely egy Németországból Székelyföldre utazó német férfi viszontagságait meséli el.

A Filmtett elôször jelentkezik exkluzív beszámolóval a Sundance Nemzetközi Függetlenfilm Fesztiválról is. Az írás különlegessége, hogy egy Kanadában élô fiatal magyar producer, Lénárt Pál tollából származik, aki maga is egy versenyfilmmel vett részt a fesztiválon. A magyar 20-ak rovat ezúttal Radványi Gézát mutatja be, a materia prima pedig rendhagyó módon most nem interjúval, hanem Titus Muntean rendezônek az Examen címû film forgatásáról készült naplójával jelentkezik.

Vasárnap
A katolikus hetilap március 14 számának tartalmából: Schönberger Jenôvel, a szatmári egyházmegye 15. kinevezett püspökével olvashatunk beszélgetést Zsinat és jubileum jegyében címmel. Az interjúból megtudhatjuk, mit sikerült mostanig megvalósítania, hogyan tekint elôdjére, a hozzá hasonlóan túrterebesi Reizer Pálra, ugyanakkor a szatmári egyházmegye 2004 végéig tartó jubileumi ünnepségsorozatáról is részletes tájékoztatást kapunk.

A Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont történetét az Ádámkó István igazgatót megszólaltató, Végleges helyén a Hám János iskola címû cikkbôl ismerhetjük meg. A ’91-’92-es tanévben útnak indított elsô szeminárium- jellegû katolikus fiúosztály még a Kölcsey Ferenc Gimnázium keretében mûködött, majd az idôközben egyre bôvülô tanintézet új épületbe költözött, és felvette Hám János püspök nevét. Tanárokban, diákokban egyaránt friss még a legújabb költözés élménye, hiszen a 2003–2004-es tanév második felétôl végre a régóta áhított új helyén, a szatmári püspökség épületében mûködhet az iskola.

A Vasárnapban — egyebek mellett — olvashatunk:interjút Becze Lóránttal a kispapokat bemutató sorozatban; könyvismertetôt Jakab Gábor Isten vasár- és ünnepnapi igéinek breviáriuma címû mûvérôl; a Vatikáni séták rovatban ezúttal Raffaello freskósorozatáról van szó; a Szegedi Egyetemi Lelkészség X. pasztorációs konferenciájáról; a nagycsaládosok Csíkszentdomokoson tartott találkozójáról, illetve a kászonújfalvi kórustalálkozóról.

Széchenyi-díjjal tüntették ki Kántor Lajost

(2. old.)

Tudományos és szerkesztôi munkásságáért, az erdélyi magyar szellemi életben betöltött szerepéért Széchenyi-díjjal tüntették ki Kántor Lajost, a Korunk fôszerkesztôjét. A magas állami kitüntetést az író március 15-én, az Országház Kupolatermében megtartott ünnepségen vette át.

"Meglepett, de kellemesen lepett meg a Széchenyi-díj" — mondta az MTI-nek nyilatkozva az irodalomtörténész.

"Ez jelent talán valamit abban, hogy a magyarországi köztudatban is helyére kerüljön a határon túli magyar irodalom. Különféle állásfoglalásokban, hivatalosan nagyjából helyén van, de a köztudatban még nincs ott, ahol érdeme szerint lehet, és ahol lennie kellene" — vélte.

A József Attila-díjas író, a Magyar Tudományos Akadémia doktora az indoklás szerint a Széchenyi-díjat a 20. századi erdélyi irodalom fejlôdéstörténetét és jelentôs alakjait (Szilágyi Domokos, Szabédi László) elemzô irodalomtörténeti munkásságáért, a Korunk címû folyóirat szerkesztéséért, az erdélyi magyar szellemi életben betöltött szerepéért kapta.

Kántor Lajos, a Magyar Írószövetség választmányi tagja, az írószövetségen belüli feszültségrôl is szólt. Döbrentei Kornél költônek a Tilos Rádió elôtt január 11-én mondott beszéde után a szövetségbôl tömegesen kilépô írók döntését felidézve jelezte: néhány erdélyi magyar írótársával együtt levelet fogalmaztak meg a határon túli és inneni írótársaknak.

"Azt szeretnénk, ha valamiképpen vége szakadna ennek az ôrületnek — mert én annak tartom azt, ami itt hetek óta az írószövetség körül történik"— mondta Kántor Lajos.

Az író megjegyezte: nyilvánvalóan mindig lesznek lényeges véleménykülönbségek "világszemléletileg és esztétikailag is" az írók között, de van egy minimum, egy szakmai érdekközösség, s az írószövetségnek ezt kell képviselnie. Kántor Lajos meggyôzôdését tolmácsolva szólt arról, hogy a magyar íróknak továbbra is szükségük van az írószövetségre.

"Magunkhoz kellene térnünk végre" — figyelmeztetett a Korunk fôszerkesztôje.

Role és TransylMania: zenés március 15.

(2. old.)

A csíkszeredai Role és a baróti TransylMania együttes koncertjével ért véget hétfôn este Kolozsváron a március 15-i rendezvénysorozat. A két székelyföldi együttes a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT), az Erdélyi Magyar Ifjak és a Csillagösvény Kulturális Egyesület meghívására érkezett városunkba.

A János Zsigmond Unitárius Kollégium Díszterme jóval a kezdési idôpont elôtt zsúfolásig megtelt lelkes fiatalokkal, akik mintegy három órán át biztatták tapsukkal az együttesek tagjait.

Elsôként a Role lépett színpadra, Pille címû rockballadájukat adva elô, amely moldvai csángó népdal-feldolgozásokat tartalmaz. Az együttes tagjainak reményei szerint már májusban megjelenik az albumuk is, jelenleg éppen a lemezanyag felvétele folyik. A mintegy tizenöt éve mûködô együttest többnyire bulizenekarként ismerték, de több rockoperát is elôadott már, mint például a Csíksomlyói Passió, Ne szóljatok, harangok vagy A költô visszatér.

A Role az Ó, én édes Istenem címû, régi székely himnuszként számon tartott imádság eléneklésével búcsúzott a közönségtôl, ezzel azonban az est még nem ért véget: csak ezután következett az alig másfél éve alakult TransylMania fellépése. Azért is számított különlegesnek a mostani alkalom, mert a baróti együttes az egészen frissen megjelent elsô lemezét mutathatta be Kolozsváron. A magyarországi Kormorán zenekar segítségével és támogatásával felvett Legyen úgy, mint régen volt címû lemez népdal-feldolgozásokat tartalmaz, a hétfô esti koncerten a közönség errôl hallgathatott meg dalokat.

Jóllehet a hangosítás a szervezôk önhibáján kívül nem sikeredett a legjobbra, sem a mûvészek, sem a közönség nem bátortalanodott el, és mintegy három órán keresztül méltóságteljesen együtt ünnepeltek.

P. A. M.

Csalódottság?

(2. old.)

Nem tudom, hogy a jó szervezésnek, avagy az ünnepnap hangulatát keresôk sokaságának tulajdonítható, de mindenképpen a néptánc és -zene szeretetét igazolta a hétfôn este zsúfolásig megtelt Szamos-parti operaépület. A Maros Mûvészegyüttes Kalotaszeg címû mûsorával vendégszerepelt Kolozsváron. Maga a cím is vonzotta a közönséget, hiszen ez a tájegység itt van közvetlen közelünkben. Nem hiszem, hogy sok olyan magyar család lenne Kolozsváron, amelynek valamelyik tagja nem valamelyik kalotaszegi faluból származna, vagy ne lenne ott legalább rokona, ismerôse, barátja. Az én szívemhez különösen közel áll ez a vidék, ezért hát magától értetôdött, hogy minden más ünnepi rendezvény helyett ennek a mûsornak a megtekintését választottam. A mûsorfüzet fülszövegében olvashattuk: a mûsor szerkesztésében "egy másik szempont" (a magas színvonalú egyéni változatosság, a sokszínûség mellett) "is érvényesült: képekben, a folyamatosan változó világ látószögébôl" bemutatni Kalotaszeg táncéletét, azt, "hogy milyen volt, illetve, hogy milyen jelenleg". Igen, a képi bemutatás érthetô volt, gondolom, még azok számára is, akik nem olvasták a mûsorfüzetet. Egyfelôl nagyanyáink hagyományos tánca, muzsikája, másfelôl a falusi kocsmák (ma bárok) se népi–se városi színes összevisszasága. Az elôadás nem volt rossz, a táncosok és a muzsikusok remekeltek. De... kissé csalódottan indultam hazafelé. Többet, mást, talán "kalotaszegebbit" vártam az elôadástól.

B. É.

Könyvtárinformatika és közösségépítés

(2. old.)

A Heltai-alapítvány a 2003 novemberében megkezdett Könyvtárinformatika és közösségépítés címû képzési programjának keretében újabb elôadás sorozatot indít. A képzések haladó és kezdô csoportokban zajlanak, az alapítvány új érdeklôdôk jelentkezését is szeretettel várja. A 8 hónapra tervezett, 160 órás tanfolyam keretében a résztvevôk hétvégeken szervezett tanmenetben könyvtárszervezési, informatikai, intézménymûködtetési és pályázati alapismeretekre tehetnek szert. A résztvevôk az elôadásokat követô záróvizsga alapján a Heltai-alapítvány minôsítô oklevelét szerezhetik meg. A harmadik elôadás sorozat dátuma 2004. március 19–20. Jelentkezési határidô: március 18. Helyszín: Heltai-alapítvány, Kolozsvár, Mikó/Clinicilor utca 18., telefon: 0264/590-096, 590-811. A képzés díjmentes.

MOZI

(2. old.)

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Mona Lisa mosolya — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Tucatjával olcsóbb — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, kedden egész nap.

GYÔZELEM — Csodaország — amerikai–kanadai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel szerdán egész nap.

FAVORIT — Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán — amerikai. — Vetítések idôpontja: 16, 19; kedvezménnyel csütörtökön.

DÉS

MÛVÉSZ — Gothika — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától, hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — Kate és Leopold — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; kedvezménnyel naponta 15 órától és szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Mackótestvér — amerikai, 15 órától; A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka — amerikai — Vetítések idôpontja: 17, 19.30; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; csütörtökön zárva.

OPERA

(2. old.)

MAGYAR OPERA

Március 21-én, vasárnap de. 11 órakor: Prokofjev: Hamupipôke — balett. Vezényel: Horváth József. Rendezô-koreográfus: Áment István m. v.

Március 25-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Huszka Jenô: Mária fôhadnagy. Vezényel: Hary Béla. Rendezô: Dehel Gábor.

Március 28-án, vasárnap du. 5 órakor: Huszka Jenô: Lili bárónô. Vezényel: Horváth József. Rendezô: Gy. Tatár Éva.

ROMÁN OPERA

MMárcius 22-ig között firenzei vendégszereplésen van a társulat.

Március 19-én, pénteken este 6 órakor: A kolozsvári balettiskola növendékeinek elôadása.

SZÍNHÁZ

(2. old.)

MAGYAR SZÍNHÁZ

Március 21-én, vasárnap este 7 órakor: Henrik Ibsen: A vadkacsa — stúdióelôadás — BEMUTATÓ. Rendezô: Keresztes Attila.

Március 22-én, hétfôn este 7 órakor: Henrik Ibsen: A vadkacsa — stúdióelôadás. Rendezô: Keresztes Attila.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Március 18-án, csütörtökön este 7 órakor: Görgey Gábor: Örömállam.

ZENE

(2. old.)

DIÁKMÛVELÔDÉSI HÁZ

Március 19-én, pénteken este 7 órakor: Viniciu Moroianu zongoraestje. Mûsoron: Mozart-, Prokofjev-, Porumbescu-, Liszt-mûvek.

GÖRÖG-KATOLIKUS KATEDRÁLIS

Március 20-án, szombaton este fél 8 órakor: A Transilvania Filharmónia kórusa tradicionális ortodox zenét ad elô. Vezényel: Cornel Groza.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

VÉLEMÉNY

Nyugat-európai "parázs vita"

(3. old.)

"Miért kellene megengedjük, hogy a német parasztok a mi településeinkbe csôdüljenek, hogy nyelvüket és szokásaikat érvényesítve a miénket elnyomják?" mondotta egy pennsylvaniai puritán a vasárnapi templomozás után a piactéren sört ivó és mulató bevándorló németektôl féltve saját nemzetségét. Az efféle csapások elhárítása mellett prédikáló puritán 1776-ban egyik aláírója lett a függetlenségi nyilatkozatnak, és arcképe mindmáig díszíti az amerikai dollárok egyikét anélkül, hogy valaha is szemére vetették volna a bevezetôben mondottakat.

A Jakab Gábor szóhasználata szerinti (Se fejkendô, se kereszt, se fejfedô, avagy teljes "evilágiság" — Szabadság, március 10.) "nyugati parázs vita" helyett inkább a "fellobbanó vita" lenne helyesebb. Ahogyan a téma a politika napirendjére került, ennek megfelelôen szerepelt két napig a tömegtájékoztatásban, és nemsokára a francia belpolitikát is foglalkoztatta. A meglehetôsen gyors elcsendesedés annak tulajdonítható, hogy senki sem tudott belôle magának különösebb politikai tôkét kovácsolni, ahogyan azt az ellenzék minden alkalommal megpróbálja.

A muzulmán kérdés más-más súllyal mutatkozik Nyugat-Európa különbözô országaiban. Míg az 50 milliós Franciaországban több mint 5 millió muzulmán él (10%), addig a 80 milliós Németországban 2,5 millió, fôleg török munkavállaló, illetve azok harmadik generációs leszármazottai.

Távol a teljesség igényétôl, érdemes a keresztény-muzulmán nézetkülönbségekrôl szólni, éspedig a néhány évvel ezelôtti úgynevezett német Leitkultur szóval jelzett vitáról. A fogalom teljesen új szóalkotás volt. Megalkotója mind a keleti, mind a nyugati kultúrkör jeles ismerôje, a Közel-Keletrôl származó politológus egyetemi tanár, Bassam Tibi volt, aki egy évtizeddel ezelôtt írott tanulmányában amellett foglalt állást, hogy a bevándorlóknak alkalmazkodniuk kell a vendéglátó ország szokásai és hagyományai szerinti életvitelhez. Ennek kapcsán alkotta meg a Leitkultur fogalmát. Akkori írásait senki nem kommentálta, mígnem a németországi bevándorlás körül gyûrûzô viták során felvetôdött a szóban forgó fogalom. Erre azon nyomban rácsapott a politikai ellenzék, kiemelve a multikulti jelleg messze kívánatos fontosságát, aminek intézményesített és diszkriminatív akadálya lenne a fogalom polgári jogra való emelése.

A tévéadók nyilvánossága elôtt folytatott viták egyikére megidézték Bassam Tibort is, aki kijelentette: ô bevándorlóként tisztában volt azzal, hogy alkalmazkodnia kell egy más kultúrkör sajátos értékrendjéhez, és ennek az értékrendnek a megnevezésére jutott eszébe a Leitkultur kifejezés. Ugyanakkor csodálkozott azon, hogy miért akadnak meg egyesek a fogalom tartalmán és különösen az ebbôl adódó következtetéseken. Véleménye szerint, ha valaki nem tud megválni a turbántól és a fejkendôjétôl, helyesebb, ha otthon marad.

Jómagam végigkövettem az akkori, meglehetôsen szenvedélyes vitát. Úgy tûnt, leginkább arra ment ki a vitatkozókedv, hogy az ellenfél kijelentéseiben az alkotmány szellemével ellentétes szótagokat kihalászva kijelenthessék: mondjon le X. Y. úr miniszteri, államtitkári vagy más tisztségérôl. Nemritkán kellett már hogy lemondjon egy-egy miniszter tegnap vagy tegnapelôtt tett kijelentése miatt. Például a szarvasmarha kergekór kirobbanásakor kellett hogy vegye kalapját a mezôgazdasági miniszter, mert három hónappal korábban azt mondotta, hogy Németországban nem áll fenn e veszély. Az újságírók emlékeztették erre, mire le is mondott. A kimondott szó és a tett ígéretek be nem tartása miatt, az érvényes politikai etikett szabályai szerint le kell, és le is szokás mondani!

Nem hagyható említés nélkül, hogy Németország minden részében számtalan mecset is épült, miközben muzulmán országokban keresztény templom emberemlékezet óta nem épült. Hogy Franciaországban, ahol 800 mûemlék-katedrális van, hogyan történik egy mecset építésének engedélyezése? Ezt közelebbrôl nem ismerem, Németországban azonban csupán a törvényes építészeti elôírásokat kell betartani. Egy kisebb helyiség lakosai mégis óvatosan tiltakoztak a müezzin hangja ellen, el is érték annak megtiltását. Mindenesetre sehol nem építettek mecsetet, ahol nincs jelentôsebb létszámú hívô (!!).

Az utóbbi évek során kétségtelen mutatkozó radikalizálódási történések miatt, a fejkendô viselésének hangsúlyozott szereposztás jutott, amire válaszként elôször Németországban, majd Franciaországban született meg a közhivatalt betöltôk viseletét, pontosabban a fejkendô tiltását szabályozó törvény. Jelenleg egy-egy újságcikkben még fellelhetô a törvényes tiltás utórezgéseként elhangzó vélemény: vannak, akik a szekularizáció híveként az oktatás és a vallás további elválasztása mellett kardoskodnak, míg mások a fejkendô megtiltásával párhuzamosan a rendi ruházatot, valamint a keresztény egyház szimbólumait is kitiltanák, de vannak olyanok is, akik mindenféle jelkép és ruházat teljes és szabad viselete mellett foglalnak állást.

A muzulmán vallást és híveihez való viszonyulását Németországban kétségtelenül a náci rendszer mindmáig érô árnyéka határozza meg, igen kínosan vigyázva az emberi jogok szigorú betartására. Például fellebbviteli bírósági ítélet akadályozta meg a kölni radikális mufti Törökország által kért kiadatását, mivel ott nem garantált az ellene folytatandó méltányos, az emberi jogok tiszteletben tartása melletti törvényszéki eljárás. (!) Nem lehet azonban vitás, a kérdés teljesen másképpen néz ki Nyugaton, mint Keleten, éppen a nyugati kultúrkör és a keleti, bizánci veretû hagyományok közötti különbségek okán. Másrészt Nyugaton a kérdés a vendégmunkások beözönlése révén keletkezett, ezzel szemben Keleten az országhatárok csúsztatása révén telepedtek rá meglévô kultúrákra, a Kárpát-medencétôl Közép-Ázsián keresztül Tibetig, vagy a Baltikumon keresztül Karéliáig.

Az összlakosság véleményének százalékos megoszlása nem ismeretes, azonban sokat elárul az alábbi kijelentés: az emberek nagyjából három csoportba oszthatók — a kevesek, akik arról gondoskodnak, hogy valami történjék, a többség, aki nézi, hogyan történik valami, és túlnyomó többség, amelyiknek fogalma sincs arról, hogy egyáltalán mi történik (Karl Weinhofer, német politikus). Ezek szerint a kevesek viselni akarják a fejkendôt, és ezzel vitát okoznak; többen vannak, akik hallgatják a vitákat és bámulják a vitázókat, míg a nagy többségnek mindennapi megélhetési gondjai lévén fogalma sincs az egész ügyrôl.

Szôcs Károly

Mi lesz veled, Verespatak?

(3. old.)

Az Erdélyi Szigethegység szívében fekvô Verespatak a legrégibb idôktôl nemesfém-bányászatáról volt ismert. Napjainkban a bányásztelepülés alatt lévô készletek kitermelésének terve kavar Európa-méretû vihart.

Az a terület, amelyen Verespatak fekszik — beleértve a közeli festôi Detunáta bazaltból álló csúcsait is — újharmadkori vulkáni tevékenység eredménye. Az itt lezajlott vulkáni jelenségek a IV. — vagyis az utolsó — fázist jelölik az erdélyi vulkanizmus eseménysorozatában, amely a Pliocénban (Levantei korszak) zajlott le, 3–4 millió évvel ezelôtt. Ez a vulkanizmus hozta létre az Erdélyi Érchegység középsô részén, azt a szabálytalan négyszög oldalaival körülhatárolható területet, az ún. aranynégyszöget, amelynek sarkpontjai Aranyosbánya, Zalatna, Nagyág és a Körösbányától délre fekvô Karács. Ebbe a nemesfémekben gazdag területbe esik Verespatak is.

A vulkáni építmények mélységi tanulmányozásából tudjuk, hogy a magma lehûlése és megszilárdulása folyamán nemcsak eruptív kôzetek (riolitok, andezitek, dacitok és bazaltok) keletkeznek, hanem hasznos érceket tartalmazó ásványtársulások is. Ezekben gyakran nemesfémeket találunk. Az izzó magma a felszínre ömölhet; akkor már láva a neve. Ha nem sikerül a lávának repedéseken, kürtôkön a felszínre jutni, akkor ún. intrúziók által a földkéreg egy részét beolvasztja, batolitokat és gomba alakú lakkolitokat, gyakrabban teléreket hozva létre. A kéreg repedésrendszereiben nagynyomású gôzök és gázok, valamint termálvizek keringenek, melyekbôl számos ásvány rakódik le. Ezek a geológiában hidrotermális és metaszomatikus folyamatoknak nevezett mélységi folyamatok az ásványképzôdés feltételei. Itt nehezen elképzelhetô, gigantikus energiák és vegyfolyamatok alkotják azt a "boszorkánykonyhát", amelyben megjelennek a magmából származó gázok és oldatok kombinációiból születô ásványok. Másik gazdagító tényezô a kontaktmetamorfózis, ez a magma és a beolvasztott kéregrészek közötti vegyfolyamatokat jelenti. A környezô üledékes kôzetek — mészkövek, dolomitok, homokkövek, agyagok vagy márgák — a hô és magas nyomás hatására átkristályosodnak és új ásványokat hoznak létre. A mészkô átalakul márvánnyá, de ismerünk számos olyan esetet, amikor az elemek kicserélôdnek. Ennek legjobb példája az, amikor a mészkô (CaCO3) kalciumát elfoglalja a vas (Fe), és értékes vasérc, sziderit (FeCo3) keletkezik. Gazdasági szempontból a teléreknek óriási jelentôségük van, rendszerint ezek ásványokkal vannak kitöltve. Nagyságuktól és összetételüktôl függ a bennük lévô nemes- és színesfémtartalékok gazdagsága. A bányászatban a telérek megtalálása mindig nagy örömet jelent és nagy reményekre jogosít fel. Verespatakon is számos telért találtak, de itt az ércesedés nemcsak a telérekhez van kötve, ugyanis a település alatt lévô csaknem egész vulkáni kôzet nemesfémtartalmú.

(Folytatjuk)

Ajtay Ferenc

Döntsék el az urak!

(3. old.)

Nagy érdeklôdéssel olvastam (magam is) az RMDSZ keretében mûködô Nemzetépítô Platform felhívását "valamennyi romániai magyar szervezethez, minden romániai magyarhoz".

A felhívás jól láttatja a romániai magyarság összefogásának szükségességét, számarányunknak megfelelô képviselet érdekében a megválasztandó parlamentben. Igazat adok a felhívás megszövegezôinek abban is, hogy tárgyalásokra van szükség az RMDSZ-en belüli és azon kívüli csoportosulások között az egységes fellépés érdekében. De vajon miféle tárgyalásokra? Afölötti alkudozásokra, hogy lehetôleg minden parlamentbôl kibukott politikusunk visszakerüljön oda? Számomra egyértelmû, hogy ezek egytôl egyig becsületes, tisztességes emberek, jó magyarok. Személy szerint is ismerem egyik-másikukat, és tisztelem, kedvelem is, hiszen derekasan helyt tudtak állni a nehéz idôkben, a diktatúra éveiben, de utána az RMDSZ parlamenti képviselôiként bebizonyították, hogy erre a (kétségkívül remekül fizetett és megtisztelô) feladatra alkalmatlanok. Alkalmatlanok, mert vagy nem tudnak eléggé románul ahhoz, hogy álláspontjukat világosan kifejtsék a parlamentben, vagy mert keresztülvihetetlen (bár a fülnek szépen csengô) követelésekkel ámítják választóikat, mégpedig olyan területen, amelyiken nincsen alapképzettségük. Például kiváló (a diktatúra idején is megbecsült) képzett mezôgazdász létére, máról holnapra alkotmányjogásszá lép elô valaki, és csodálkozik azon, hogy a szakmai, a hivatalos körök lépten-nyomon "lefújják" korszakalkotónak vélt kezdeményezéseit. Nos, ezek most az RMDSZ-tôl különálló szervezetekben, csoportosulásokban próbálják visszaszerezni maguknak elveszített képviselôi-szenátori és egyéb státusukat, megingathatatlanul bízva a romániai magyarság szavazataiban. Pedig a hazai magyarok nem rájuk szavaznak majd, hanem szerteszét szórják szavazataikat, attól függôen hányféle "külsô" vagy "belsô" csoportosulás próbálja kisajátítani a voksainkat, amelyeket mi, a romániai magyar választópolgárok saját érdekvédelmi szervezetünknek szántunk. Sajnos, elôfordulhat, hogy megegyezés híján a különféle csoportosulásokra szakadó magyarság kihull majd a parlamentbôl, mert sem az RMDSZ, se "külön" induló riválisai közül bármelyik nem kapja meg a parlamenti küszöb eléréséhez szükséges öt százalékot.

Egyébként az említett Felhívásnak, sok mindenben igaza van. Kiváltképp abban, hogy magam se látom túlzottan indokoltnak egyes RMDSZ-es vezetô személyiségek orrvérzésig, életfogytig való tisztségviselésének fontosságát. Kiváltképp, ha azokra gondolok, akik mindmáig nem is igen bizonyítottak sokat magas tisztségükben. Tudom: ezt szokták általában mondani a (szintén) érvényesülni vágyók, de én nem tartozom közéjük: soha se törtem közéleti tisztségekre, ilyet el sem fogadnék, alkalmatlan is vagyok rá. Tisztségviselôinkkel kapcsolatosan ismétlem: ezek (meggyôzôdésem szerint) mind derék emberek, jó állampolgárok, tisztességes magyarok. De mi predesztinálja ôket életfogytiglan az RMDSZ vezetô testületeibe?! Az kétségtelen, hogy vannak az RMDSZ vezetô személyiségei között, akik kiváló politikai érzékükkel, nyelvtudásukkal igen jól beváltak, akik nemcsak az RMDSZ-nek, de a romániai magyarságnak is tiszteletet, elismerést vívtak ki az itthoni közéletben, de a nemzetközi fórumok elôtt is.

Lenne azonban megjegyzésem az említett Felhívást aláíró Nemzet-építô Platform felé is.

Ilyen nevû embert (ilyen politikust), hogy "platform" — nem ismerek. És ha a felhívást figyelmesen elolvasom, lehetetlen észre ne vennem, hogy ez minden okosan megformált igénye mellett egyértelmûen az RMDSZ mai vezetése ellen irányul, csak iránta fogalmaz meg követeléseket.

Ugyan miért nem írják alá tisztességgel felhívásukat azok, akik megfogalmazták? Avagy mindössze hangulatot kívánnak kelteni érdekvédelmi szervezetünk vezetése ellen?

Egyszerû választópolgárként tisztelettel javasolnám, üljenek végre le, nézzenek szembe egymással az urak. Ha lehet, azok, akik alkalmatlannak bizonyultak egyes (fôként parlamenti képviselôi-szenátori) tisztségek betöltésére, vonuljanak tisztességgel vissza, de ha nem, akkor szembesüljenek a sajtóban is nyíltan egymással, de ne megbélyegzô jelzôk formájában (amelyek között az "áruló" a legközkeletûbb).

Tanuljuk meg érveinket felvonultatni a vitában, megbélyegzô vádaskodások nélkül.

Egyébként kakaskodásunkra a romániai magyarság fizet rá.

Fodor Sándor

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

KITEKINTÔ

Spanyolország magyarázkodik az ENSZ-ben
Elhamarkodott volt az ETA elítéltetése?

(4. old.)

Magyarázkodó levelet intézett Spanyolország hétfôn az ENSZ Biztonsági Tanácsához (BT), amiért a múlt heti madridi vasúti merényletek után villámgyorsan elítéltette a testülettel a baszk szeparatista ETA terrorszervezetet. Madrid egyúttal hivatalosan jelezte, hogy immár külföldi állampolgárok után is nyomoz a 200 halálos áldozattal járt robbantások ügyében.

A BT csütörtökön, csupán néhány órával a merényletek után éles hangú határozatban ítélte el a merényletsorozatot, és annak elkövetôjeként az ETA-t nevezte meg, miután az — azóta általános választáson leváltott — spanyol kormány egyértelmûen a baszk szervezetet tartotta a felelôsnek. A testülethez most intézett levélben Madrid kifejtette, hogy akkor határozott meggyôzôdése volt az ETA felelôssége, azóta azonban új elemek kerültek napvilágra a nyomozásban, és ezek nyomán más hipotézisek is felmerültek az elkövetôket illetôen.

A BT-tôl szokatlan, hogy lényegi vizsgálat hiányában, illetve anélkül ítél el szervezeteket, hogy azok maguk vállalták volna a felelôsséget. Mindemellett már a határozat elfogadásának idején is felmerültek kételyek a merénylôk kilétével kapcsolatban.

Az ETA mindmáig nem vállalta a robbantásokat, sôt tagadja, hogy érintett lenne azokban. Több — bár eddig nem hitelesített — üzenetben vállalta viszont a merényletsorozatot az al-Kaida terrorszervezet, és a nyomozás során már letartóztattak számos külföldit, köztük marokkóiakat.

Megfigyelôk szerint a jobboldali spanyol kormány hét végi leváltásában szerepet játszott az a lakossági vélekedés, hogy a kabinet manipulálni próbálta a választásokat, amikor kizárólag az ETA-t igyekezett vádolni a robbantásokkal.

Emiatt a szakszervezetek részérôl hétfôn még az állami tulajdonú EFE spanyol hírügynökség vezetését is bírálatok érték. Azt vetették a hírkiadásért felelôs vezetôk szemére, hogy a médium információkat tartott vissza az esetleges iszlám szálról. A hírügynökség szóvivôje visszautasította ezeket a vádakat.

Uniós rendôrtalálkozó a terrorizmus ellen

(4. old.)

Az Európai Unió (EU) tagországaiban tevékenykedô, terrorizmus ellen küzdô szervek és szakemberek találkozóját tartják meg napokon belül Spanyolországban, hogy információt cseréljenek, és összehangolják munkájukat a múlt heti madridi vonatrobbantások ügyében — jelentette be Angel Acebes spanyol belügyminiszter hétfôn.

A vezetô európai rendôrségi tisztviselôket a spanyol kormány hívta meg Madridba, hogy a terrorellenes harc kérdéseirôl tárgyaljanak, a múlt csütörtöki robbantásokra összpontosítva.

A madridi találkozóval párhuzamosan — pénteken Brüsszelben — az EU is tart egy rendkívüli belügyminiszteri értekezletet. EU-forrásokból már kiszivárgott, hogy a megvitatandó felvetések között szerepel egy, a terrorellenes küzdelemért felelôs uniós koordinátor kinevezése.

Putyin a demokratikus eredmények megtartását ígéri

(4. old.)

A demokrácia terén eddig elért eredmények megôrzését, a demokrácia és a piacgazdaság továbbépítését garantálta Oroszországban Vlagyimir Putyin államfô hétfôn, miután bejelentette, hogy megnyerte az elôzô nap tartott elnökválasztást.

A szavazatok több mint háromnegyedének megszámlálása után Putyin 70,2 százalékkal rendelkezett a választási bizottság közlése szerint. A második helyezett Nyikolaj Haritonov kommunista jelölt 14,7 százalékot mondhatott magáénak, a többiek eredménye az 5 százalékot sem érte el.

Nyilatkozatában Putyin ígéretet tett arra, hogy a következô négy évben ugyanabban a szellemben dolgozik, ahogyan eddig. Hitet tett a gazdasági növekedés segítése, a szegénység enyhítése, a többpártrendszer kiterjesztése, a civil társadalom erôsítése és a sajtószabadság biztosítása mellett. Azt is megígérte, hogy továbbra is szorosan együttmûködik az Egyesült Államokkal és az Európai Unióval.

Kitért az elnök a választást ért amerikai bírálatokra is. Leszögezte, hogy a kritikákban megfogalmazottakat megvizsgálják. Hozzátette azonban, hogy nincs tökéletes demokrácia, például az amerikai választási rendszer is hagy maga után kivetnivalókat ebbôl a szempontból.

Robbanás egy arhangelszki bérházban
Tizenöten életüket vesztették

(4. old.)

Egy lakóházban történt valószínû gázrobbanás tizenöt ember halálát okozta a keddre virradó éjszakán az észak-oroszországi Arhangelszkben.

A mentôbrigádoknak eddig huszonkét túlélôt sikerült kimenteniük a törmelék alól — közölte Moszkvában a rendkívüli helyzetek minisztériuma. "Feltehetôleg mintegy ötven embert lehet még a félig leomlott épület romjai alatt, keresésük folyamatban van" — mondta Jurij Vorobjov miniszterhelyettes az orosz NTV televízióban. A lakók többségét álmában érte a robbanás e Fehér-tenger partján fekvô kikötôvárosban.

A mentôosztagok emelôdarukkal távolítják el a nehezen mozdítható leomlott betonelemeket. Mintegy hetvenfôs speciális osztag érkezett a helyszínre Moszkvából mentôkutyákkal, hogy segítsen a túlélôk mentésében. A mentôbrigádok minden félórában leállnak a munkálatokkal néhány percre, hogy meghallhassák az esetleges segélykérô hangokat a romok alól.

Az eddigi vizsgálatok alapján az illetékes hatóságok szinte biztosra veszik, hogy gázszivárgás okozta a tragédiát. Az ilyen típusú szerencsétlenségek nem ritkák a többnyire elhasználódott, rosszul karban tartott oroszországi lakóházakban.

Schröder és Chirac harcra buzdít

(4. old.)

A szabadság védelmérôl sem szabad megfeledkezni a terrorizmus elleni harcban, amelynek során a terrorizmus gyökerei ellen is küzdeni kell — figyelmeztetett Gerhard Schröder német kancellár és Jacques Chirac francia elnök kedden Párizsban.

A terrorizmus gyökereiként említették az egyenlôtlenséget és a harmadik világ fejlôdésbeli elmaradottságát. A hatalom eszközeinek bevetését ugyanakkor elkerülhetetlennek nevezték. "Képesek leszünk ezekre az erôfeszítésekre" — mondta Schröder. "Ügyelnünk kell arra, hogy a terrorizmus elleni harcban gyôzelmet arassunk" — tette hozzá.

A német kancellár egyúttal az európai és a transzatlanti együttmûködés megerôsítését szorgalmazta a rendôrség és a biztonsági szolgálatok terén.

Chirac arról beszélt, hogy fel kell lépni "a civilizációt ért sokk fatalizmusa ellen", és elô kell mozdítani a párbeszédet.

Tájékoztatás kértek a verespataki aranybányáról

(4. old.)

A környezetvédelmi miniszter kérésére a Külügyminisztérium illetékes helyettes államtitkára bekérette Románia budapesti nagykövetét, hogy tájékoztatást kérjen a Verespatakra tervezett aranybányáról — mondta Tóth Tamás külügyi szóvivô kedden Budapesten.

Cãlin Fabian román nagykövet tárgyalópartnere Boros Jenô közép-kelet-európai regionális együttmûködésért felelôs helyettes államtitkár volt a keddi megbeszélésen — közölte a szóvivô.

"A magyar diplomácia a nagykövet útján kéri az illetékes román szerveket, hogy nyújtsanak hivatalos tájékoztatást a tervezett aranybányával kapcsolatban, elsôsorban a környezetvédelmi kérdésekkel, esetleges környezetvédelmi veszélyekkel kapcsolatban" — mondta Tóth Tamás.

A román nagykövet átvette a téjékoztatási kérelmet és ígéretet tett, hogy továbbítja azt — mondta Tóth Tamás az MTI-nek. Hozzátette: a továbbiakról majd csak a román fél tájékoztatása után szolgálhat részletekkel.

Medgyessy: "Európának elôször meg kell emésztenie a bôvítést"

(4. old.)

Az Egyesült Államok, mint hatalom Európában elengedhetetlen címmel, illetve Magyarország, új tagként egy második bôvítési körre törekszik alcímmel közölt kedden interjút Medgyessy Péter miniszterelnökkel a Die Welt címû berlini lap.

A magyar kormányfô azt mondta, hogy számára az európai szövetségi állam gondolata rokonszenves, elôször azonban az Európai Uniónak (EU) meg kell emésztenie a májusi bôvítést.

Magyarország részt akar venni Európa formálásában, nem csak igazodni akar. Méreteinél fogva nincsenek nagy illúziói, de reméli, hogy új EU-tagként saját keretek között képes a térség stabilizálására.

Magyarország szeretné, ha az európai alkotmánnyal kapcsolatos vita hamar lezárulna, az ország számára elfogadható a kettôs többség elve (az EU miniszteri tanácsi ülésein döntéshozatalkor ne csak az országok száma, hanem az általuk képviselt lakosság lélekszáma is számítson), de biztosítani kell, hogy az országok az EU-ban egyenlôek legyenek.

A miniszterelnök leszögezte, hogy "számunkra, magyarok számára a több Európa nem kevesebb Egyesült Államokat" jelent, s Magyarország örül annak, hogy az elmúlt két évben milyen jók lettek a Washingtonhoz fûzôdô kapcsolatok. Saját magát inkább atlantistának, mint gaulle-istának tartja, bár közismert erôs kötôdése a francia kultúrához.

A kormányfô szerint az erôs Európához a saját katonaság is hozzátartozik, de természetesen el kell kerülni, hogy párhuzamos struktúrák épüljenek ki a NATO-val.

A magyar belpolitikai helyzettel kapcsolatban Medgyessy Péter egyebek között azt hangsúlyozta, hogy a helyzet semmivel sem drámaibb, mint a nyugati országokban. Elismerte ugyanakkor, hogy a középbal és középjobb között ellenséges hangnem uralkodik. A választók számának maximalizálása érdekében a jelenlegi ellenzék a jobboldali szélsôséges választók megszerzésére is törekedett, nem is sikertelenül, s most szeretne visszatalálni középre. Másrészt a magyar politikai kultúra is hagy maga után kívánnivalókat — ismerte el a miniszterelnök a Die Weltben.

Medgyessy kijelentette továbbá: Magyarország meg szeretné akadályozni, hogy az EU-hoz való csatlakozással növekedjen a távolság Magyarország és Erdély, az anyaország és a nem EU-tagokban élô magyarok között. Magyarország ezért szorgalmazza az újabb bôvítési fordulót, mindenekelôtt Románia EU-tagságát, de azt is, hogy mihamarabb kezdôdjenek meg a tárgyalások a horvát kormánnyal is.

A magyar kormányfô véleménye szerint az EU-nak mozgékonyabbnak kell lennie, nyitottabbnak a reformokra, s az új tagállamok ehhez hozzá fognak járulni.

Bugárnak nem kell a kereszt

(4. old.)

Mádl Ferenc magyar államfô nem csak Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyarok Szövetségének elnökét, és Markó Béla RMDSZ-elnököt tüntette ki a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével. Medgyessy Péter magyar miniszterelnök elôterjesztése Bugár Bélára is vonatkozott, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke azonban nem jelent meg a díjkiosztó ünnepségen.

Az MTI-nek nyilatkozva Bugár kijelentette: nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy a legrangosabb magyar állami kitüntetésre találták méltónak, és annak elutasítása nem a kitüntetésnek, hanem a magyar kormány utóbbi idôben tanúsított magatartásának szól, válaszul arra, hogy Budapest lefaragta a határon túli magyarok támogatására szánt költségvetési keretet. Sérelmezte, hogy a magyar kormány "rólunk, nélkülünk döntött", jóllehet, a felek mindeddig éveken át következetesen és eredményesen állták azt az egyezséget, hogy a határon túli magyarokat érintô kérdésekben azok legitim politikai képviseletének mellôzésével soha nem születhet döntés. " Ez az egyensúly most megbillent, úgy is fogalmazhatnék, hogy a magyar kormány felrúgta az egyezséget: lemondta a február közepére tervezett Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), majd olyan költségvetési megvonásokat eszközölt, amelyrôl velünk nem konzultáltak — mondotta.

— Mi nem azt mondjuk, hogy rajtunk nem lehet takarékoskodni, hanem azt, hogy mi jobban tudjuk, hol lehet rajtunk — esetenként akár többet is — megtakarítani. Itt és most nem kitüntetésre, hanem támogatásra van szükség — fogalmazott Bugár. Emlékeztetett rá: szándékát, a köztársasági elnök irodájával és a parlament házelnökének irodájával "a botrányt elkerülendô" céllal elôre jelezte.

— Bugár Béla kitüntetése elsôsorban a szlovákiai magyarságnak szólt — kommentálta az esetet Medgyessy Péter miniszterelnök, aki sajnálatát fejezte ki a visszautasítás miatt, de tiszteletben tartja a döntést.

NAPIRENDEN

Dániába látogatott a román államfô
Iliescu: Az uniós csatlakozási tárgyalásokat 2004-ben le kell zárni

(5. old.)

Ion Iliescu államfô kedden Koppenhágába érkezett, ahol háromnapos hivatalos látogatást tesz. A román elnök elsô ízben látogat egy alkotmányos monarchiába.

A dán hivatalos protokoll szerint az elnöki repülôgépet a királyi légierô két F-16-os vadászgépe kísérte az ország légterében. Dániában Iliescut a koppenhágai Kastrup repülôtéren fogadta II. Margit dán királynô és Henrik herceg.

A román államfô kedden megbeszélést folytatott a dán királynôvel, majd Andres Fogh Rasmussen kormányfôvel és a dán parlament képviselôivel találkozott, valamint elôadást tartott Románia uniós csatlakozási folyamatáról. A dán királynô kedden este fogadást adott Ion Iliescu tiszteletére.

A következô két napban a román államelnök találkozik a helyi hivatalosságokkal, meglátogatja a Roskilde katedrálist, a KARA hulladékfeldolgozó társaságot és a Viking Múzeumot, szerdán este pedig fogadást ad a dán királyi pár tiszteletére.

Iliescu csütörtökön meglátogatja a koppenhágai operát és részt vesz a dán–román gazdasági fórumon.

Elutazása elôtt Ion Iliescu kijelentette: Románia célul tûzte ki, hogy az idei év végéig lezárja az EU-val folyó csatlakozási tárgyalásokat, és nem kell egy késôbbi idôpontot számításba venni, szögezte le kedden Ion Iliescu államfô.

Az elnök ezt válaszképpen nyilatkozta Ioan Talpes államminiszter kijelentésére, aki egy hétfô esti televíziós mûsorban kilátásba helyezte a csatlakozási tárgyalások 2005 elsô felében történô lezárását.

"Célunk az idei év végéig lezárni a tárgyalásokat. Ez közös, megerôsített célkitûzés. Most nem kellene feltevésekrôl vitatkozni. Összpontosítsunk arra, amit most, ez év során kell tennünk. Ez a kormány célkitûzése", fogalmazott Iliescu.

Újabb elvetett bizalmatlansági indítvány

(5. old.)

Hétfôn, március 15-én újabb bizalmatlansági indítványt tárgyalt a képviselôház. Az 56 ellenzéki képviselô által beterjesztett indítvány címe A Nãstase-kormány csôdje Románia európai integrációjával kapcsolatban. Az elôterjesztést hosszas ügyrendi vita után a plénum végül megtárgyalta, és 45 mellette, 165 ellenszavazattal, 26 tartózkodás mellett elvetette.

A kezdeményezôk öt tárcavezetô tisztségébôl való felfüggesztését követelték, ôk valamennyien olyan területekért felelôsek, amelyekkel kapcsolatban a Romániáról szóló EU-jelentések többször is éles kritikákat fogalmaztak meg. Az indítvány szerint Dan Ioan Popescu gazdasági, Miron Mitrea szállítási, Ioan Rus belügy-, Alexandru Fãrcas integrációs minisztereket és Gabriel Opreát, a közigazgatási kérdésekkel foglalkozó tárca nélküli minisztert kellene meneszteni. Az ellenzék követeli a miniszterelnöktôl, hogy tegyen jelentést a parlament elôtt az EU által megfogalmazott bírálatokról, illetve azokról a tervezett lépésekrôl, amelyeket a lemaradás behozására foganatosítanak.

A jelen levô Alexandru Fãrcas visszautasította az ellenzék vádjait, amelyek — véleménye szerint — megalapozatlanok, és kampánycélokat szolgálnak. Különben is — mondotta — sem a liberálisoknak, sem a demokratáknak nincs erkölcsi alapjuk bírálni a Nãstase-kabinetet, hiszen köztudott, 1996–2000 közötti kormányzásuk alatt a román gazdaság visszafejlôdött, a sajtó pedig korrupciós botrányoktól volt hangos (SAFI, RomTelecom). Fãrcas felsorolta a kormány megvalósításait, ezek közül többet az unió jelentéstevôi is elismertek.

Az ülésen az RMDSZ részérôl Pataki Júlia képviselô szólalt fel. Beszédében elmondta: amennyiben a beterjesztett indítványt a parlament elfogadná, eltörölne mindent, amit az utóbbi években megvalósított. Nem szerencsés ugyanis hetente tárgyalt bizalmatlansági indítványokkal eljátszani azt a bizalmat, amit Európa megelôlegezett Romániának: — Európa komolyan vesz bennünket, mivel fontosak vagyunk számára — mondta a képviselô. Az uniós országjelentés korrupcióra vonatkozó részérôl elmondta, erôsíteni kellene a korrupcióellenes harc intézményi hátterét, mivel a mai napig sincsen egyetlen jogerôs — végleges és visszavonhatatlan — bírósági ítélet sem ezekre vonatkozóan.

Továbbra is bizakodik az SZNT

(5. old.)

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nyilatkozatban fejtette ki álláspontját azzal kapcsolatban, hogy Románia képviselôházában iktatták a Törvényhozó Tanács negatív véleményezését a Székelyföld autonómiastatútumára vonatkozó törvénytervezetrôl. Ebbôl kiderül, hogy a Törvényhozási Tanács parlamenten kívüli testület, amely az alkotmányos rendelkezéseknek és saját mûködési szabályzatának megfelelôen véleményezi a parlamentbe benyújtott törvénytervezeteket és törvény-kezdeményezéseket. A testület megállapította, hogy a törvénytervezet nem veszi figyelembe Románia Alkotmánya 1. szakaszának (1) bekezdésében foglaltakat, hogy Románia nemzeti, szuverén és független, egységes és oszthatatlan állam, és kitér arra, hogy a Nemzeti Kisebbségek Védelmére Vonatkozó Európai Keretegyezmény nem szavatol kollektív jogokat a nemzeti kisebbségeknek, a nemzeti alapú területi önkormányzás pedig ellentmond a Romániában érvényes törvényeknek és a nemzetközi elôírásoknak.

A Székely Nemzeti Tanács hangsúlyozza, hogy a Székelyföld autonómiastatútumára vonatkozó törvénytervezet megfelel az európai normáknak és bízik annak elfogadásában.

Az 1-es, 4-es és 5-ös oldalt szerkesztette: Papp Annamária

SZÓRVÁNY — RIPORT

Nagyenyed
Márciusi megemlékezések Nagyenyeden

(6. old.)

Fehér megyében minden, a magyar történelmi egyházakhoz tartózó templomban megünnepelték március 15-ét. A központi ünnepség színhelye a szokáshoz híven Nagyenyed volt. A református Vártemplomban több mint 150 résztvevô gyûlt össze. Az ünnepségen részt vett: Ioan Maier alprefektus, Popa Eugen megyei tanácselnök, Liviu Octavian Rusu, Nagyenyed polgármestere. Az országos RMDSZ-szervezetet Kerekes Gábor ügyvezetô alelnök képviselte. Az ökumenikus istentiszteletet követôen Bakó Botond kollégiumi tanár ünnepi beszédét hallgathatták meg a jelenlevôk. Széchenyi István emléktáblájánál koszorút helyeztek el az országos, a megyei és a városi RMDSZ, az enyedi történelmi egyházak képviselôi.

Besztrce-Naszód megye
Tájékoztató táblák a fogyasztók védelmében

(6. old.)

Két információs táblát szereltek fel Besztercén, hogy a vásárlókat, fogyasztókat jogaikról tájékoztassák — adta hírül a Beszterce-Naszód megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal.

A táblák alapvetô információkat tartalmaznak arról, milyen kockázatokkal jár egyes élelmiszerek fogyasztása, kihez fordulhatnak problémás helyzetekben, milyen segítség illeti meg ôket életük, biztonságuk és egészségük védelmében. A tábla azt is a polgárok tudomására hozza, hogy jogukban áll érdekvédelmi szervezeteket alapítani jogaik megvédése érdekében.

A Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatója, Lorica Sut elmondta: a táblák felszerelését március 15-én, a Nemzetközi Fogyasztóvédelmi Napon kezdték el, az akciót pedig folytatják mindaddig, amíg a megye összes településén sikerül felszerelni az információs pannókat.

Fehér megye
Fehér megyei áldozatokat is találtak Madridban

(6. old.)

Mintegy hat hónapja dolgozott Madridban az 18 esztendôs Fehér megyei fiatalember, akinek szénné égett holttestére bukkantak rá a merényletet követôen. Alexandru Suciu anyjával és testvérével a Madridtól 30 kilométerre fekvô Alcala de Henares városában élt, autótechnikusként dolgozott. Ismerôsei elmondták: a fiú szenvedélyesen szerette a munkáját és az autókat, azért ment Spanyolországba dolgozni, hogy az összegyûjtött pénzbôl autót vehessen magának. Tetemét napokkal a merénylet után sikerült azonosítani. Alexandru júniusban töltötte volna be 19. életévét.

A másik fehér megyei áldozat Stefan Modol egykori rendôr, aki három évi izraeli tartózkodás után telepedett le Madridban, Izraelt szintén a terrortámadások miatt hagyva maga mögött. Két éve dolgozott Spanyolországban kômûvesként. Három gyermeke maradt árván.

Magyarlapád
A Sipos-testvérek sikertörténete

(6. old.)

A magyarlapádi BIOMILK sajtgyárat két fiatalember, a Sipos-testvérpár vezeti. Tulajdonképpen két jól elkülöníthetô üzemrészbôl áll: Sipos Ferenc — a báty — magát a feldolgozó részleget irányítja, míg az öcs a tehénfarm ügyes-bajos dolgait intézi.

A Sipos-testvérek sikertörténete akkor kezdôdött, amikor néhány évvel ezelôtt megvásárolták a falu végén lévô, egykori kollektív gazdaság istállóit, ahol jelenleg száz fejôstehenet gondoznak.

— A szomszédos istállóban — mondja az öcs — a növendék- és vemhes jószágokat tartjuk. Innen közvetlenül ellés elôtt átkerülnek a tehenek közé, a nagyistállóba. Nálunk nem döglenek a kisborjúk, mert nem úgy gondozzuk ôket, mint a régi kollektívek idején! Az embereket megfizetjük, és ez érzôdik is munkájukon.

Szépek, gondozottak a tehenek. A szôrük mutatja…Kapnak abrak-takarmányt is?

Ez természetes. Ha naponta 15–20 literes istálló-átlagot érünk el tehenenként, akkor az egyértelmûen jelzi, hogy siló- és szálastakarmányt egyaránt használunk. A legnagyobb gond azonban nem az állomány takarmányozásával van, hanem a gépesítéssel és szellôztetéssel. A takarmány behordása és a trágya kihordása bizony nem megy a legkorszerûbben. De erre is van tervünk: száz férôhelyes, modern istálló építését tervezzük. Számításaink szerint már idén elkezdôdnek a munkálatok.

Honnan ered a BIOMILK név?

— Már a kezdet kezdetén úgy gondoltuk, hogy "bio-módon" termeljük meg a takarmányt. Ez azt jelenti, hogy vegyszermentesen dolgozunk. A tejfeldolgozásban is új, EU-konform módszereket alkalmazunk. És ami a legfontosabb: szilárd akaratra és szakmai tudásra is szükség van ehhez. Na és természetesen sok-sok pénzre. Ezt egyébként mi a bátyámmal nagyon jól tudtuk, ugyanis mi olyan agrárszakemberek lennénk, akik már meggyôzôdtek arról, hogy jövôje van a környezetbarát gazdálkodásnak. Véleményünk szerint mi már meg is tettük az elsô lépéseket ez irányba. De nemcsak mi: a Magyarlapád környéki falvakban is ezt teszik, hiszen így minimálisra csökkent a felhasznált mûtrágyamennyiség. E helyett istállótrágyát használnak a takarmánytermesztésnél. Így tápokra sem kell költeni. Pénz, ugye, nemigen van falun, így hát azt a keveset, ami van, a búza- és kukoricaföldekre "szórják" az emberek, és így nem jut a füves területekre. Íme, a biolegelôk titka. Különben a fûtermés megfelelô kemikáliák nélkül is. Az elmúlt években nôtt a vetett takarmány területe Magyarlapádon és környékén. A nagyobb területet elfoglaló lucerna és lóhere kedvezôen hatott a tejtermelésre is. Fontos dolog ez a magyarlapádiak számára, hiszen a tejtermelés az egyetlen jövedelemforrásuk.

Miért nem társulnak a gazdák? Szerintem így könnyebben átvészelnék az EU-csatlakozással kapcsolatos gondokat…

Tudtommal Erdélyben már a két világháború között mûködtek tejszövetkezetek. Ezt az együttmûködési formát bizony érdemes lenne tanulmányozni és felújítani. Erre viszont a közeljövôben nemigen kerülhet sor, ugyanis az emberek gondolatvilágát, életfelfogását még nagyon zavarja a múlt rendszer kollektív réme.

Barazsuly Emil

(Idô)utazás a Szászföldre
Nagyszeben–Sellemberk–Nagydisznód

(6. old.)

Kolozsváron János Zsigmond korában a jólétnek és a polgári haladásnak a jelei a város belsô rendezésében is megnyilvánultak. A rendfenntartás, közegészségügy, tisztaság, az üzleti élet felélénkítése érdekében fontos lépések történtek. Ebben az idôben vezették át ásott földcsatornán a városba a Szamost; felépítették a városi közfürdôházat, papírmalmot s a fôtéri nagytemplom körüli boltokat. Mindhárom vállalkozás Heltai Gáspár nevéhez fûzôdik, aki fáradhatatlan és busás hasznot hajtó tevékenységével a város egyik gazdasági vezetôjévé nôtte ki magát. Egy idôben serfôzéssel is foglalkozott. Olvasom Székely Erzsébet sorait Nagydisznód erôdtemploma elôtt, és arra leszek figyelmes, hogy odaátról figyelnek. Anyuka, kisgyerekkel — a könyvet nézik a kezemben. Hamar kapcsolok, mirôl van szó: azt hiszik, német turista vagyok, a könyv pedig kalauz. Már ott is állnak, és mondják németül, hogy Was suchen Sie, meg mindenfélét… Mosolygok, viccelôdöm, hogy sváb ôseim szégyenére csak olyanokat tudok németül, hogy achtung-achtung meg arbeit, schnell, schnell stb. Odébb iskola: német felirattal — igen, valamikor csak ôk laktak itt. Mi magyarok csak a 20. század közepén jöttünk ide — telepes munka-honfoglalásra. Azt mondják, hogy az itteni szászok már letelepedésük idején nagy szövô-fonó népek voltak, mai szóhasználattal élve: vállalkozók voltak ôk a javából már akkor is, amikor a Vöröstornyi-szorost védték. Egyik kezükben fegyver — mondják errefelé — a másikban fonóeszközök. Volt kitôl tanulnia a kis Caspar von Heltau-nak: kolozsvári vállalkozásainak hangulatalapjait idehaza — talán éppen itt, az erôdtemplom elôtt álldogálva — szerezte meg.

(folytatjuk)

Szabó Csaba

A szucsági "randevúszínház"
A Mihály–Vitályos jelenség

(6. old.)

Vannak pótolhatatlan emberek. Azaz: vannak pótolhatatlan emberek Erdélyben, akik nélkül egy-egy közösség nem talál önmagára. Én jelenleg nyolc ilyen embert ismerek mifelénk: mind a nyolc közösségépítô, és — a sors iróniája — mindannyian távol élnek a nyilvánosság reflektorfényétôl. Tanítók, munkások, mérnökök, tanárok — esetenként fizetett RMDSZ-alkalmazottak.

A szucsági Mihály–Vitályos házaspárt jó néhány évvel ezelôtt ismertem meg — sajnos ismerkedésünk gyökereire már sem ôk, sem én nem emlékszem pontosan. Azt viszont tudom: már a tekintetükbôl látszott, hogy a közösségépítés számukra több, mint pótcselekvés vagy hobbi. Azt hiszem, négyszer írtam eddig az általuk irányított szucsági színjátszó csoportról, a Randevúról, és jó néhányszor magáról a szucsági magyar közösségrôl, amely nemcsak hogy "eltartja" ezt a csapatot, de igényli is az ilyen irányú munkát. Sôt: valósággal sarkallja a színjátszókat arra, tekintsenek el attól, hogy falun vannak, ahol úgymond bármit el lehet játszani a színpadon, mert hát "örvendjenek, hogy van valami kulturális élet" a faluban.

Persze ahhoz, hogy a kívülállók megértsék, mit jelent a Randevú jelenléte Szucságban, el kellene menni az itteni "színházba", azaz a Medvetorok fölötti gyülekezeti házba, ahol — higgye el nekem, kedves olvasó — ugyanúgy mûködik a helyfoglalás meg a jegyvásárlás, mint bármelyik nagyvárosban, ahol a közönség nekiöltözik a délutánnak, az elôadásnak. A Randevú lelke Mihály–Vitályos Edit, energiaadója Mihály–Vitályos Zoltán. Egy házaspár, amely többet érdemelne az élettôl, egy házaspár, amely talán többet tett a közösségszervezés/építés terén, mint jó néhány nagyszájú RMDSZ-aktivista, vagy olyan "hivatásos magyar", aki azért kapja a fizetését, hogy építse, óvja a még meglévô végvárakat.

Két évvel ezelôtt úgy tûnt, hogy véget ér a Randevú-álom. Réka ugyanis kinôtt az óvodapadból, és iskolába kellett mennie. Mihály–Vitályosék számára újra aktuálissá vált a kolozsvári lakás ügye — azaz a Szucságból való elköltözés témaköre. Be is költöztek Kolozsvárra, éspedig a Tóközbe.

A szucságiak számára eljött a nagy vizsga ideje: tovább tudják-e éltetni a Randevút úgy, hogy Mihály–Vitályosék csak távolról "éltetik" ôket, vagy feladják…

Nem tudom, hogyan viselte a házaspár a "levelezô tagozatos" lelkesítést-szervezést, de amennyire én ismerem ôket, bizony emészthették magukat. Hogy miért viselhették nehezen a távolságot? A válasz egyszerû: azért, mert a valódi közösségszervezô számára pokol a tétlenség, pokol már maga a gondolat is, hogy valami összeomolhat csak azért, mert éltetôi nem úgy osztják meg életüket másokkal, mint ahogyan titkon, a lelkük mélyén szeretnék.

Az idei március 15-i ünnepségre nem akármilyen nyugtalansággal készült a házaspár. A próbákat már nem ôk vezették, e téren kincsre lelt Szucság Cserei Rózsika személyében, és hát távolról, a kolozsvári tömbházvilág szorongásgerjesztô utcácskáiból minden másképpen, szürkébben látszik.

A délután négy órára meghirdetett elôadásra már közel fél órával a kezdés elôtt megjöttek az elsô nézôk. Aztán megkezdôdött a "baktatás", ez az ünnepélyes, sajátosan szucsági-randevús "mozgolódás": kendôs nénik, bácsik, farmeres fiatalok, divatfeketébe öltözött lányok. Amikor megkezdôdik az elôadás, már mintegy ötvenen vannak, aztán lassan telik a terem, azaz a "szucsági színház". Hatvanan vannak már, aztán hetvenen… Hamisíthatatlan randevús hangulat. Jön Papp Feri — aki otthon jó néhány szarvasmarhával és lóval bajlódik (egykoron tévériport-fôszereplôm volt: azt "nyilatkozta", hogy van olyan napja, amikor annyira nincs ideje tanulni a szerepét, hogy a lovak közé viszi a szöveget) — és szaval. Keményen, férfiasan, spontánul. Papp Feri szaval… Aztán jönnek a többiek: régiek — huszonéves-harmincasok —, elôttük a kicsik, alig tizenévesek. Úgy jönnek elô a nagyok — a felnôttek — közül, mint ahogyan a törpék szoktak az óriások világában. Petôfi, Ady, Wass Albert és persze Reményik… Egyszer csak ének: Papp Feri elénekli Varga Miklós Európáját. Egy kicsit hamis, de belejön. Énekli: keményen, férfiasan, spontánul. Hangosan. Mögötte a magyar és a román zászló.

Március 15-e van. Jön a Szózat és a Himnusz.

Felszusszan a terem: a kicsik azért, mert lehet futkosni, az öregek azért, mert kemény a szék. Mi férfiak pedig azért, mert most már senkinek nem tûnik fel, ha kezünk fejével gyorsan letöröljük az ünnepi mámorcseppet arcunkról.

Most már lefelé megyünk, vége az elôadásnak. Még néhány perc, és már jönnek a földi gondok: haza kell jönni Kolozsvárra. Editnek kórházba kell pakolni, Zoltánt várja a gyár.

Én is baktatok lefelé — nemsokára hazafelé. Jól megnézem a Medve-torkot: búcsúzom Szucságtól. Nem könnyû.

Sz. Cs.

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

KÖRKÉP

Közös ünneplés Hidelvén

(7. old.)

Elôször ünnepelt közösen az RMDSZ hidelvi szervezete és a hidelvi református gyülekezet, a Horea úti zöldtornyú templomban. A márciusi forradalomra és szabadságharcra emlékezô vasárnapi ünnepségen Szôllôsi János, a hidelvi református gyülekezet lelkipásztora, valamint Rüsz Fogarasi Tibor, a kolozsmonostori unitárius gyülekezet lelkésze hirdetett igét. Az ünnepségen felszólalt Vekov Károly parlamenti képviselô, valamint dr. Géczi Róbert, a hidelvi RMDSZ választmányi tagja. A népes ünneplô seregben jelen volt többek között Boros János alpolgármester, Máté András MKT-elnök, a belvárosi RMDSZ elnöke, Molnos Lajos és Pillich László városi tanácsosok. A meghitt hangulatú kis templomban fokozta az együtt ünneplés varázsát a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány égisze alatt mûködô Horváth Béla Stúdiószínpad kis csoportjának zenés-verses összeállítása, amely a márciusi értékekhez szorosan kapcsolódva az erdélyi magyarság immár évszázados keresztjét jelenítették meg, a menni–maradni örök dilemmájára világítottak rá Áprily, Reményik, Kányádi, Bartalis, Babits, Dsida stb. marcangolóan elevenbe vágó soraival. Az ünnepségen fellépett a hidelvi gyülekezet vegyes kara, illetve orgonamûveket adott elô Felházi Lenke Zsuzsa. A hidelvi magyarság délután a kismezôi temetôben koszorúzott. A hidelvi gyülekezet vegyes kara, a Kalandos Társulat Földészeinek Kórusa, valamint a kolozsmonostori unitárius kórus énekelt.

Kide
Fiatal lelkészt vár a tevékeny gyülekezet

(7. old.)

Úgy tûnik, hogy a 2004-es esztendô fordulópont lesz Kide életében. Nagy várakozás elôzi meg a tervbe vett útépítést, illetve az ezzel járó tényleges változásokat. A tél sem múlt el nyomtalanul, összefogtak az asszonyok, megalákították az ökumenikus nôszövetséget, számol be Szabó Edit református gondnok. A nôszövetség elnöke Jakab Berta nyugalmazott tanítónô, alelnöke Érsek Lidia. Hetente talalkoztak, Jakab Berta egy-egy témáról kiselôadást tartott, mint például költôkrôl, orvosokról, aktuális kérdésekrôl, az elôadásokat beszélgetések követték. Meghívottjuk volt Budapestrôl Polcz Alain pszichológus, aki az öregkorról és a halálról tartott elôadást. Olyannyira jól sikerültek a találkozók, hogy a tél kitolódása miatt közkívánatra folytatták. Kidei szokásokat írtak össze, a férfiakat bevonva pedig felvágták a református parókia tüzelôjét, cserébe az asszonyok fánkkal és pálinkával "fizettek". Legutóbbi találkozójukon az 1848-as forradalom-szabadságharcról és hôseirôl emlékeztek meg. Határoztak egy fontos kérdésben: Szabó Erzsébet nyugalmazott könyvelôt bízták meg a múlt évben felavatott falumúzeum adminisztrálásával. Közös beleegyezéssel máris a jövôt tervezik, melynek kiemelkedôen fontos mozzanata a fiatal református lelkész fogadása a kidei gyülekezet élére.

L. É.

Dés
1848 hôseire emlékeztek

(7. old.)

Désen az 1848-as forradalom-szabadságharcról való megemlékezés ökomenikus istentisztelettel kezdôdött. Kovács Szabolcs segédlelkész a fogság-szabadság gondolat mentén hirdetett igét Lukács atya beszélt, szavalt, énekelt, méltatta a régieket, biztatta a ma élôket. Gudor Lajos református esperes emlékezett arra, hogy a dési 48-as emlékmûnél 89 elôtt ezen a napon az est sötétjében meggyújtott égô gyertyák jelezték: még vagyunk, még emlékezünk.

Emlékezett Medgyes Lajos (1848-as Désen református lelkipásztor) költôre, aki versein keresztül buzdított és a ma is álló Úrasztalnál szentelte fel Szolnok-Doboka vármegye elsô nemzetôr zászlaját. Az ünnepi mûsor következô pontja Gáti Sándor harmadéves zeneakadémiai hallgató oboa szólója, Kiss Andrea és Balogh Endre tanulók verset mondtak, a Medgyes Lajos bibliakör, valamint a felnôtt kórus lépett fel.

Az egykori Varga temetô helyén álló házak árnyékában fekvô oroszlánt ábrázoló szobor emlékeztet a 48-as forradalomban itt elesett hôsökre. Itt róják le a kegyeletüket évrôl évre egyre nagyobb számban a désiek. 2004. március 15-én egyperces néma fôhajtással emlékeztek a rettenetes spanyolországi terrorakciók áldozataira. Az ünnepségen jelen volt Ioan Ungur polgármester, Vekov Károly parlamenti képviselô, a református, katolikus egyház képviselôi, a helyi RMDSZ-EMKE vezetôi. Az ünnepséget Kádár László, a dési RMDSZ szervezési alelnöke vezette. Beszédet mondott Lendek János RMDSZ-elnök, Vekov Károly, Márton Kalapáti Jolán tanárnô, Leander ferences rendi atya, Gudor Lajos református esperes, Váncsa Pál megyei tanácsos. A polgármester az egybegyûltek elnézését kérte, erôs rekedtsége miatt beszélni nem, csak bólintani tudott, egyetértve az elhangzottakkal. Jó volt látni más évekhez képest a nagyszámú iskoláskorú gyereket, tanítókat, tanárokat, azAranyesô tánc-csoport tagjait népviseletben, a fiatalokat kezükben virággal. A szobor talapzatánál koszorúzott a helyi RMDSZ-EMKE Ioan Ungur polgármester, a dési és déscichegyi református egyház, katolikus egyház, az Amicitia baráti társaság, Arany-esô tánccsoport és dési gyerekek, felnôttek.

Végül elhangzott az egyházak, képviseleti szervezetük közös felhívása Dés polgárai felé: mentsük meg teljes felmorzsolódása elôtt ezt a szép emlékmûvet, amit elôdeinknek sikerült ugyancsak közadakozásból örök mementónak felállítani.

A koszorúzás után Jókai Mór A kôszívû ember fiai címû regényének dramatizált változatát adták elô a dési 1-es Számú Iskola magyar diákjai.

Lukács Éva

Désakna
Vasárnap néma fôhajtással kezdôdött az ünnepi istentisztelet a désaknai református templomban. Dr. Vetési László, János apostol a szeretet apostolának elsô levelébôl olvasott fel egy részletet. Jó látni a sok fiatal arcot ott, ahol körülvesz lépten-nyomon tárgyi emlékeink lerombolt képe, hangzott el. Voltak építô elôdeink és még kell legyen jövônk, ha a szeretet erôsebb, mint a széthúzás, gyûlölet. Ezt követôen Fodor Sándor íróval találkoztak az egybegyûltek, a meghívott felolvasta egyik kedvenc, Szovátafürdô címû novelláját, majd igen humorosan válaszolt a gyerekek, felnôttek kérdéseire.

Az 48-as forradalom-szabadságharc mozzanatait kitöréstôl, bukásig nagyon szép verses-zenés összeállítás-ban a dési 1-es Számú Iskola magyar tagozatának 24 tanulója elevenítette fel, Tárkány Margit magyartanárnô és Zeitler Zoltán zenetanár irányításával. Verset mondott a désaknai egyházközség két tagja is: Bessenyei Rózsika és Décsi Lajos valamint néhány kisdiák; ezek után került sor a templom elôtti kopjafa koszorúzására, közös fényképezésre, majd szeretetvendégségre, de a gyerekek és felnôttek elôbb Fodor Sándor könyveinek dedikálásához álltak sorba.

Faragó István megköszönte a kolozsvári és dési meghívott vendégeknek, jelesül Fodor Sándornak, a megtisztelô jelenlétet és nem utolsósorban megköszönte Láposi Vilmos igazgatónak az ingyenes autóbusz különjáratot, amellyel lehetôvé tette a dési diákok, tanárok, tanítók, szülôk, érdeklôdôk Désaknára való utaztatását.

(Léva)

Kisbuszok mozgássérülteknek

(7. old.)

A kolozsvári városi tanács februárban hozott határozata alapján a Közszállítási Vállalat (RATUC) két kisbuszt vásárolt a mozgássérültek szállítására — tudtuk meg Liviu Neag vezérigazgatótól.

A korszerû berendezéssel rendelkezô jármûvek egyenként 37 ezer euróba kerültek, és a vállalat adatai szerint mintegy száz személyt szolgálnak ki. — Mondhatni, hogy a kisbuszokkal házhoz megyünk. Tudjuk, hol laknak a mozgássérültek, és az útvonalakat úgy állítjuk össze, hogy a segítségre szorulókat saját otthonuk elôl vegyük fel — mondta Liviu Neag. Elmondta, hogy a legtöbb mozgássérült az Aurel Vlaicu utcában lakik, ezért itt több megállót hoznak létre. Ugyanakkor a közeljövôben a vállalat a mozgássérülteket segítô berendezésekkel lát el egyes buszokat, trolikat és villamosokat.

A RATUC igazgatójának adatai szerint a mozgássérültek szállítása havi 150 millió lejbe kerül.

Liviu Neag arról is beszámolt, hogy a lakosság részérôl érkezett igények alapján májustól több turisztikai vonzáspont irányába indítanak járatot. A tervek szerint május elsejétôl szeptember 15-ig különjárat indul majd Kisbányára (az OJT szállodáig), Fântânelére (Havasnagyfalun, azaz Mãriselén keresztül), Kolozsra, a régi Bükki menedékházhoz (Szent János-kút). A tervek szerint a buszok a RATUC székháza elôtti (Szent Péter templom mellett) parkolóból indulnának az említett idôszakban minden reggel hétkor. Visszafelé a 17 ûlôhelyes kisbuszok este hatkor szállítanák az utasokat. Az árak egyelôre nem ismertek.

További információ a közszállítási vállalat honlapján: www.ratuc.ro, illetve a ratuc@mail.dntcj.ro e-mail címen vagy a következô telefonszámokon: 430919 és 430917.

K. O.

A rendôrség hírei

(7. old.)

Bombariadó Tordán
Tegnap reggel ismeretlen telefonáló arra hívta fel a tordai rend-ôrség figyelmét, hogy egy bomba van elrejtve a helyi Mûszaki Líceumban. A helyszínre kiszálló tûzszerészek kiürítették a tantermeket és átfésülték az épületet, de nem bukkantak robbanószerkezetre. A "vicces" telefonálót még nem azonosították a rendôrök.

51 milliós sikkasztás
Sikkasztás vádjával indult eljárás egy bârladi férfi ellen. A 31 éves Valeriu Chirinciuc, a kolozsvári Suprem Distribution Kft. területi felelôse nyugták alapján 33 cégtôl összesen 51 millió lejt gyûjtött be, de azt nem adta le a cég pénztárába, hanem saját célra költötte el. Ezt követôen pedig a cég vezetôségének értesítése nélkül otthagyta munkaadóját. Mivel eltûnt lakhelyérôl, körözési parancsot adtak ki ellene.

Gyorshajtó Trabant karambolozott
Súlyos baleset történt kedden éjjel az E60-as országút Kolozsvár és Torda közötti szakaszán, Bányabükk közelében: egy magyar rendszámú Trabant vezetôje elvesztette uralmát a jármû felett, és egy szembôl szabályosan haladó "duba" alá szaladt. A Torda felé közlekedô Trabant egy kanyarban nem tartotta be a 60 km/h-s sebességkorlátozást, és emiatt frontálisan ütközött a Renault Transporterrel. A 70%-ban megrongálódott kiskocsi vezetôje, a magyarországi Mircea Pop válltöréssel és egyéb zúzódásokkal került kórházba, míg utasa könnyebb sérülésekkel megúszta.

(balázs)

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

DIÁKLAP

CAMPUS

Vuk, Prometheus és a légy

(8. old.)

Egész szombaton rajzfilmnap volt Kolozsváron, legalábbis az Apáczai Csere János líceumban. Délelôtt játszóház a gyerekeknek, Vuk és Mátyás király, délután maratoni animációsfilm-vetítés. Ebéd táján ijesztôen kevesen mentek el a líceum V–VII. osztályosokból álló kórusának elôadására — a létszámból ítélve még bár a gyerekek szülei sem voltak kíváncsiak csemetéik teljesítményére. Szégyen — de a mindig igazmondó közhely szerint: ez van. Délelôtt viszont gyerekekkel, délután és este pedig fôleg fiatalokkal telt meg a díszterem — a Fûszál együttes esti koncertje is vonzotta ôket. A résztvevôk szerint megérte elmenni.

Nem reklámozni szeretném így utólag a rajzfilmnapot, annak semmi értelme nem lenne, csak egy apróságra szeretném felhívni a figyelmet. A szombati válogatás arra döbbentett rá nagyjából mindenkit, hogy nem ismerjük eléggé a magyar rajzfilmeket. Hallottuk ugyan, hogy létezik Az ember tragédiájának animációs változata, és hallhattunk az Ének a csodaszarvasról sikerérôl is. Vuk vidám történetét szerencsére még többen láttuk. Annál többen kapták viszont fel a fejüket, amikor kiderült, hogy van olyan magyar rajzfilm, amely Oscar-díjban részesült — A légy, amely egy rovar utolsó perceit mutatja be, az ô szemszögébôl, a virágos réttôl a házig, a légycsapó elôli menekülésen át az utolsó rémült pillanatig, mindezt végtelenül egyszerûen és komikusan. Jankovics Marcellnek, a szombaton vetített filmek többsége rendezôjének inkább csak a neve ismerôs, munkásságáról nem sokat tudunk. Rajzfilmkészítôk stílusa, ötletei, a néhány perces, rövidke alkotások, a humor és az irónia, amivel ezek akár társadalomkritikát is kifejezhetnek — nagyjából ismeretlen vagy átlátatlan fogalmak a többség számára.

MIÉRT?

Mert nem volt alkalmunk megismerni? Mert nem akarjuk megismerni? Nem vagyunk kíváncsiak? Az animációs film mûfaja nem "felnôtteknek" való? Annyira lealacsonyítóan "gyerekdolog", hogy saját kultúránk termékei sem érdekesek számunkra?

A vetítések listájáról így is lemaradt egy sereg alkotás — nemcsak rajzfilmnapot, hanem rajzfilmhetet is össze lehetett volna hozni csak magyar filmekbôl. Talán majd jövôre, talán még közelebb…

Kónya Klára

Szakmai látogatás Budapesten

(8. old.)

A Dunaversitas alapítvány meghívására a kolozsvári Sapientia EMTE fotómûvészet, filmmûvészet szakos diákjaiként két napot tölthettünk Budapesten március 11–12.-én, Xantus Gábor volt tanárunk kíséretében.

A kirándulás egyik célja a Dunaversitas alapítvány által szervezett mesterképzés néhány kurzusának meghallgatása mellett a Monet és barátai címû kiállítás megtekintése volt.

Fekete Ibolya forgatókönyvíró és Bódi János, a Duna Televízió mûszaki vezetôjének elôadását hallgathattuk meg a Duna Televízió székházának könyvtártermében, a tanfolyam hallgatóival közösen.

Az elôadások után a Szépmûvészeti Múzeum volt a következô úticél. Ijesztô volt a látvány, amely a Hôsök terén fogadott bennünket. Széles sor kanyargott a Múzeumtól egészen az Állatkert bejáratáig. Köszönhetôen a Dunaversitas alapítványnak, nem kellett sorba állnunk, hanem egy oldalsó bejáraton mehettünk be. Így is több mint egy óra múlva kerülhettünk csak be a kiállítótermekbe, de ez távolról sem közelítette meg a hat órát, amit a múzeum elôtt fagyoskodó tömegnek kellett kiállnia.

A türelmes várakozásnak megvolt a gyümölcse, mivel egyedi és csodálatos élményben volt részünk, hiszen ezeket az impresszionista képeket még egyszer így egy helyen több mint valószínû, hogy nem láthatjuk. A különbözô nyugat-európai múzeumokból érkezett képek között vannak Claude Monet festményei mellett August Renoir, Édouard Manet, Alfred Sisley, Charles-Francois Daubigny, Gustave Courbet, Johan Barthold Jongkind és Eugene Boudin alkotásai. Néhány kisebb Rodin-szobor, valamint egy Van Gogh tusrajz is emelte a kiállítás színvonalát.

Akár egy egész napig is el lehetett volna idôzni a kiállításon, de hát sajnos este 10 órakor már kitessékeltek. Reggel pedig vártak bennünket a Duna Televízió székházában, hogy betekintést nyerhessünk a kulisszák mögé, a stúdiókba, a vezérlôkbe. Mint reménybeli szakembereknek, nagyon hasznos volt a látogatás, hiszen az eredeti helyszíneken mindenki kipróbálhatta azt a szerepet, amit a késôbbiekben esetleg elfoglalhat. Így a híradó stúdiójában a bemondó vagy akár az operatôr munkájába is belekóstolhattunk.

Majd a viszontlátás reményében hazaindultunk, hasznos szakmai tapasztalatokkal gazdagodva.

T. O.

Kolozsváron járt a Partium Színpad

(8. old.)

Látszik, hogy közeledik a várva várt tavasz, hiszen egyre szaporodnak a hét végi rendezvények. A Partium Színpad a hét végén két elôadást is tartott a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében.

Szombat este Tennesse Williams A vágy villamosa címû darabját mutatták be az igen szép számú közönségnek, amely nagy tapssal jutalmazta a színvonalas elôadást, amelynek rendezôje Csatlós Lóránt volt. Az ösztönök világa titokzatos és meglepetésekkel teli. A férfi és nô harca a felszínen és a tudat alatt válik nyilvánvalóvá a befogadó szeme láttára. Miként tud egymás mellett létezni az emberi szellem és ösztön, melyik kerekedik fölül? A felmerült kérdésre nem tudhatjuk a választ, csak sejtünk valamit. A darab fôszerepeiben Páll Anikót, Fekete Krisztinát, Nagy Gábort, Ábrahám Miklóst, Tipter Edinát láthattuk.

Vasárnap este Saint-Exupery A kis herceg címû elôadására kétszer annyian jöttek el, mint elôzô nap. A fôbb szerepekben Fekete Krisztina, Nagy Gábor, Nagy Zsóka, Páll Anikó, Ábrahám Miklós, Németh Mónika tündökölt. A rendezô szintén Csatlós Lóránt volt. Valószínû, hogy igaz barátságra mindenki vágyik, talán ezért is volt nagy sikere a darabnak. Ráadásul egy névtelen köszönô levelet is talált a tarsulat a mikrobuszuk ajtaján.

A társulatról tudni kell, hogy a nagyváradi Színitanoda anyagi okok miatt való megszünése után Partium Színpad néven új, tehetséges társulatként alakultak 2002 februárjában. Azóta minden meghívásnak eleget tesznek, és reméljük, hogy hamarosan ismét megtapsolhatjuk ôket Kolozsváron.

Tóth Orsolya

Egy guruló fesztiválról

(8. old.)

Bicikliket, motorokat, motoros ízelítôt és biciklis bemutatót, versenyt láthattak mindazok, akik a Transilvania Expo felé vették útjukat a hét végén.

Szombat délután leszálltam az autóbuszról a Mãrãsti negyedben, és mert nem tudtam, hogy merre kell mennem, megkérdeztem — anyanyelvemen természetesen — két húsz év körüli fiútól, hogy a Transilvania Expo milyen irányban van. A kérdezettek elgagyogták, ôk is anyanyelvükön, amely más volt mint az enyém, hogy nem értenek engem, s uzsgyi tovább. Kicsit furcsálltam az ügyet, hogy még a Transilvania Expót sem értik — fôleg késôbb, amikor összefutottam velük a kiállításon.

De a hangsúly nem ezen van, hanem… láttam, tapogattam azt a motorkerékpárt, amelyikkel Juan Roman megnyerte a Párizs-Dakar versenyt, egy lenyûgözô KTM-et, s láttam a kiállítás fénypontját, a vadállatként, ketrecbe zárva ôrzött R1-es Yamahát.

Aprócska gyerekektôl kezdve egészen 70 éves emberekig minden korosztály sétálgatott a csillogó motorok, és kalandra, túrákra csalogató Magellan, Neuzer és Giant biciklik között.

A kiállítóterem mellett zajlottak viszont a legérdekesebb események: biciklis bemutatók és versenyek. A dirt jumpnak voltam tanúja, azaz biciklivel leereszkedni a lejtôn, ráugrani egy jókora dobbantószerûségre, és a levegôben meg földetérés közben különbözô lélegzetelállító mutatványokat végezni.

A bemutatók között ott volt Mos Mihály és Kinda Géza is, akik sok versenyt megnyertek már, és biciklis körökben nincs olyan, aki, ha csak hírbôl is, de ne ismerné ôket.

Biciklik, motorok, hajmeresztô képek, óriási esések, szép ereszkedések emléke — ez maradt meg.

Batizán Emese Emôke

Gátat vetnének az európai kutatók Egyesült Államokba való kivándorlásának

(8. old.)

— Az Európai Bizottság szeretné leállítani a legtehetségesebb európai kutatók kivándorlását az Egyesült Államokba. Egyik jelentésében megállapította, hogy vonzóbbá kell tenni a természettudományokat a felnövekvô nemzedékek számára, javítani kell a tudósok képzését, szakmai elômenetelét, munkaerôpiaci helyzetét, javadalmazását és nyugdíjkilátásait.

Jelenleg az a helyzet, hogy az EU 15 tagországa több doktori fokozatú természettudóst képez, mint az Egyesült Államok, mégis a lakosság arányában mérve kevesebb kutatója van, mint versenytársainak: Európában ezer fôre 5,36 kutató jut, Amerikában, 8,66, Japánban 9,72. Az EU-nak a bizottság szerint 700 ezer további tudósra van szüksége ahhoz, hogy elérhesse a 2002-es barcelonai csúcsértekezleten kitûzött célt, a bruttó hazai termék 3 százalékának a kutatásokra való fordítását.

Javítani kell tehát a kutatók megbecsülését és elismertségét a társadalomban, több tehetséges fiatalt kell vonzani a tudományos pályákra, meg kell könnyíteni mozgásukat nemcsak a tagországok, hanem az egyetemek és a magánvállalatok között is. Ennek elômozdítására a bizottság javasolta a kutatók európai chartájának megszerkesztését a tudományos pályafutások jobb irányítására, közös eljárási szabályok megállapítását a kutatók kiválasztásának, munkába állításának egységesítésére, a tudományos pálya szakaszain elnyerhetô minôsítések és rangok átláthatóbbá tételét, végül pedig olyan rendszer létrehozását, amely biztosítja, hogy a doktoranduszok megfelelô javadalmazásban és társadalombiztosításban részesüljenek.

A bizottság arra törekszik — hangoztatta Philippe Busquin, az EU kutatási biztosa —, hogy a tagországokkal és az egyetemekkel együttmûködve vonzóbbá tegye a kutatók helyzetét és tudományos, valamint anyagi kilátásait Európában. Jelenleg még akkora különbség van a tagországok között a kutatók képzésében, javadalmazásában, munkaerôpiaci helyzetében, felvételében és elômenetelében, ami lehetetlenné teszi egy igazán dinamikus, versenyképes, egységes európai kutatói piac létrejöttét, ezen pedig sürgôsen változtatni kell.

Egy másik jelentésében viszont a bizottság elégedetten állapította meg, hogy sokéves hanyatlás után újra jó eredményeket kezdenek felmutatni az állami kutatóközpontok. A megvizsgált 769 állami kutatóintézetben több mint százezer európai tudós dolgozik. Az intézetekben az utóbbi idôben jelentôs hangsúlyeltolódás következett be az alapkutatásoktól az alkalmazott kutatások felé, erôsebb kapcsolatokat építettek ki a magániparral.

A tagországok állami kutatóintézeteinek évi költségvetése meghaladja a 25 milliárd eurót. Európában a kutatásokban jóval magasabb az állami szektor aránya, mint Amerikában vagy Japánban, és tevékenységük elôsegíti a kis és közepes vállalatok korszerûsödését.

E központok 92 százalékában folynak alkalmazott kutatások, és csak felében alapkutatások. Ágazat szerint a technikai jellegûek képviselik a legnagyobb arányt, majd a természettudományok következnek. A kutatók zöme 500 tudósnál is többet foglalkoztató nagy intézetekben dolgozik.

HELYTÖRTÉNET

Kolozsvár helynevei

(10. old.)

(Folytatás március 10-i lapszámunkból)
Borháncs utca. A Borháncsba vezetô, név nélküli mezei útként Csányi Gusztáv 1913. évi térképén látható [Cs13]. Az út mentén az 1930-as évek elején kialakult tanyából lett utca. Jobb oldala az 1930-as években kezdett kiépülni, bal oldala az 1940-es évek végén. 1945 után utca. A köznapi beszédben Borháncs utca. — Borháncs, Borháncs-tanya, Borháncsi út.

1933: Str. Borhanci [OF. 26]; 1937: Str. Borhanci [Br37]; 1941: Borháncsi út [Kvát41]; 1945: Str. Borhanciu — Borhancsi utca [Kvut]; 1964: Str. Borhanciu — Borhancsi utca; Str. Borhanciu; 1990: Str. Liviu Rebreanu [Kmth 90/408.).

A hatóság által adott nevét a Borháncs nevû határról kapta, ahol kialakult.

Borháncs-tanya. Az 1930-as évek elején, a Borháncsi út mentén kialakult, 15–20 házas telekbôl álló tanya [Pill 107.]. A késôbbi Borháncsi út, utca magja. — Borháncs, Borháncs utca, Borháncsi út.

Nevét a Borháncs nevû határról kapta, ahol kialakult.

Borháncsi út. A borháncsi határba, majd azon túl a Györgyfalvi útig vezetô mezei út. Jakab Elek 1870. évi [JEvI.70], Csányi Gusztáv 1913. évi térképén rajta van. — Borháncs, Borháncs-tanya, Borháncs utca.

1913: Borháncsi út [Cs13].

Nevét a Borháncs nevû határról kapta, ahol kialakult.

Borica temetôje. A XIX. század végén a késôbbi Balassa (Bãdescu) utca két oldalán lévô zsidótemetô táját illették a címszóbeli névvel [Kvtel 37.]. Jakab Elek elmondja a temetônek nevet adó Borica nevû cigányleány történetét [Jakab III., 963.]. Ennek alapján Boricza temetôje címmel ezt Nagy Mór is feldolgozta [Kolozsvári virágok, Kvár, 1894., 132–133. Szabó T. Attila idézése, Kvtel 37.]. — Házsongárdi temetô.

1888: "A Tordára vivô országút mellett jobbra, a köztemetô aljának azon része — egy kis dombos völgyület — hová a cigányok, közeli szegényebb sorsúak és zsidók temetkeztek, régen Boritza temetôje nevet viselt" [Jakab III., 963.].

Szabó T. Attila megjegyzi: "A kissé pontatlan fogalmazást úgy kell értenünk, hogy Borica temetôje, vagyis a cigánytemetô mellett lévô temetôbe csak zsidók temetkeztek, mert — mint Kohn Hillel és Zsakó Gyula írja — a »zsidó temetôbe pl. világért sem engednék meg, hogy más temetkezzék. A többi vallás már nem ilyen zárkózott«. [EM, 1911. 287.]" [Kvtel 37.].

Borjúmál mögötti út — Bornyúmál mögötti út.

Borjúmáli híd. A mai Rákóczi úti híd helyén álló fahíd. Ez látható Pánczél Ferenc könyvének 1865. és 1876. évi kiadásához csatolt térképen. — Bornyúmál.

1886: "hol most e híd áll, régebben palló volt, melyen a túlsó parton álló czéllövôhez, s a szôlôkbe jártak. E hidat különösen ifj. Tauffer Ferencz fellépése s pénztárnoksága mellett a borjumáli birtokosság építette, de csakis azon engedéllyel, hogy Szent Mihály-nap után, különösen szüretkor, rajta szekérrel járhasson. Azonban egy tábornok lova lába beleromlott, a város átvette, s a híd kezdett közlekedési út lenni, mi a sétatér levegôjét porával megtámadta" [Kôvárit idézi Kvtel 37.]; 1896: "…a borjumáli hid javitására…" [KvKözgyJk I/96].

Nevét a közeli Bornyúmál nevû, a Törökvágás és a Kômál közti, több száz méter hosszú hegyrôl kapta.

Borjúmáli út. A Bornyúmál alatt, a Sáncalja (késôbb Fellegvári) út folytatásában a Törökvágásig haladó utca. Az 1800-as évek végétôl Rákóczi út. — Bornyúmálalji út, Bornyúmál.

1899: Borjúmáli út [KvKözgyJk 1899. 111.]; Rákóczy út [KvKözgyJk 1899. 111.].

Nevét a Bornyúmál alatt vezetô útként kapta.

Bornemissza-ház. A Belsô-Szén (Jókai) utca 6–8. szám alatti emeletes ház. XVI. századi alapokon épült.

A XIX. század elsô felében újklasszikus ízlésben alakították át.

Bornyúmál. A Kômáltól nyugatra, a Törökvágásig húzódó, délre nézô szôlôhegy. A XIX. század második felében a filoxéra itt is kipusztította a szôlôt. Ezután gyümölcsös lett. A XIX. század vége felé, amikor az alatta húzódó mezei út két oldala kezdett kiépülni, és az utat Rákóczi útnak kezdték nevezni, a Bornyúmált Rákóczi-hegyként tüntették föl. Ez a név azonban nem szorította ki a régi Bornyúmált.

1865: Bornyumál [Páncz]; 1876: Bornyumál [Páncz1876]; 1888: Bornyu mál [Kv88].

Neve bornyú és mál szavunkból való. A bornyú a borjú erdélyi nyelvjárási változata [TESz I., 345.; ÚMTSz I., 549–551]. Második tagja, a mál ’(déli fekvésû) hegyoldal’ jelentésben mell szavunk mélyhangú párja. — Andornokmál, Bakamál, Kányamál, Kômál, Túzokmál.

Bornyúmál alja. A Bornyúmál és a Szamos — a mai Rákóczi út és a Szamos — közti egykori mezô neve.

1865: Bornyumál alja [Páncz]; 1876: Bornyumál alja [Páncz1876].

Nevét a Bornyúmál alatti határként kapta.

Bornyúmál háta megett. A Bornyúmál északi, a Nádas felé lejtô oldalának neve, egészen a még névtelen, mezei útként feltüntetett Gépész utcáig. Késôbb, a XX. század elején, a vasútig terjedôn, Fellegvár megett a neve [Cs13]. Mára jóformán teljesen beépült.

1865: Bornyumál háta megett [Páncz]; 1876: Bornyu mál háta megett [Páncz1876]; 1913: Fellegvár megett [Cs13].

A város felôl tekintve a Bornyúmál, illetôleg a Fellegvár mögött volt. Innen a neve.

Bornyúmál mögötti út. Két út:

1. Az Erzsébet út tetején nyíló kis térrôl délnyugatra, a Fellegvár északi lejtôjén a Cozmutza-szanatórium mellett a Thököly utcáig található. Az 1900-as évek elején kezdett utcává alakulni. Jobb oldalán, a Trombitás utca alsó bejárata elôtt, az 1940-es években a mozdonyvezetôk számára néhány házból álló ONCSA-telep épült. — ONCSA-telep, Táborhelyi ONCSA-telep.

1900-as évek eleje: Bornyúmál mögötti út; 1923: Str. Gruia [Br 87., 95.]; 1929: Str. Gruia [Cj29]; 1933: Str. C. Gruia [OF 34.]; 1937: Str. Gruia [Br37]; 1941: Andrássy utca [Kvát41]; 1945: Str. Gruia utca [Kvut]; 1964: Str. Gruia utca; Str. Gruia.

A város felôl tekintve a Bornyúmál mögött vezetett, innét a neve. Bár hivatalosan Andrássy utca volt, a város lakói Andrássy útnak mondták.

2. Az 1. Bornyúmál mögötti út (Andrássy út, Gruia) végén bal oldalt nyíló, majd balra kanyarodó, a Bornyúmál szélén a Kômál felé vezetô utca. Az 1900-as évek elején kezdett kialakulni. Kezdetben mezei út, késôbb utca. Az 1914. évi címtár szerint Kígyó utca. 1940-tôl az Andrássy út végétôl balra, az Íjász utca elejéig tartó része Kígyó, innen a Pekry utcáig Huszár, ugyanakkor az Andrássy út végétôl jobbra Vadász utca lett. — Huszár utca, Vadász utca.

1914: Borjumál mögötti út (l[ásd]. Kigyó út) [Cim14 167.]; 1917: Kígyó út [Cs17]; 1923: Str. Serpuitoare (serpuitor ’kígyózó’) [Br 91., 99.]; 1933: Str. Serpuitoare [OF 37.]; 1937: Calea Serpuitoare [Br 37]; 1941: Kígyó utca; Huszár utca; Vadász utca [Kvát41]; 1945: Str. Serpuitoare — Kígyó utca [Kvut]; 1964: Str. Serpuitoare — Kígyó utca; Str. Serpuitoare;

Kígyó nevét az elején és a végén lévô kanyarja alapján a hatóság adta.

Bornyúmálalji út. A Rákóczi út régi neve. Eredetileg mezei út, Veress Ferenc egyik 1859. évi felvételén jól látszik. A szántóföldek közt nem éppen egyenesen haladó út mentén hellyel-közzel egy-egy tanya, major állt. Csak a XIX. század végén kezdett kiépülni, addig a hegyoldal alján gyümölcsösök, a Szamos terén pedig szántóföldek nyújtóztak. — Borjumáli út, Bornyúmál, Rákóczi út.

1889: "Rákóczy-út elejének szabályozása" [KvKözgyJk 1889. 75.]; 1899: Borjúmáli út [KvKözgyJk 1899. 111.]; Rákóczy út [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1904: Rákóczi út [Stief]; 1914: "Rákóczy úti hídfôtôl a Szamos balpartján utca nyitása" [KvLt 1914/868.]; Rákóczi út [Cim14 169.]; 1923: Str. Gen. E. Grigorescu [Br 87., 102.]; 1933: Str. Gen[eral]. Grigorescu [OF 29., 38.]; 1937: Str. General E. Grigorescu [Br37]; 1941: Rákóczi út [Kvát41]; 1945: Calea Rákóczi út [Kvut]; 1964: Calea Rákóczi út; Str. Rákóczi; 1990: Str. General E. Grigorescu [Kmth 90/408.].

Az úttól északra magasodó Bornyúmál nevû hegy alatt, vele párhuzamosan vezetô — kezdetben mezei — út volt, innét a neve.

Bors vezér utca — 1. Mihali, Teodor (Kolozsmonostor).

Ború utca — Dorului.

Borzesti — Gyulai Pál utca.

Boszorkány sor. A Boszorkány utca régebbi neve. A Belsô-Farkas utca végén jobbra nyíló, az akkor még létezô városfalig vezetô, putriszerû házakból álló sikátor, zsákutca. Csak egyik oldalán, a városfallal szemben lévôn álltak házak. Ez sor minôsítésébôl is egyértelmû. A fal alá, annak ostrom idején való gyors és biztonságos megközelítése végett, tilos volt építkezni. Késôbb, a déli városfal lebontása után megnyitották a Külsô-Torda utca felé. Ekkor az itt álló kis házakat, viskókat is lebontották [Kvtel 37.]. — Boszorkány utca, Bethlen utca, Csillag utca, Csörgô utca, Rejtek utca.

1792: "Februarban 25dik Boszorkány Sorrul, v. a kôfal mellôl" [Kvrefha 358/8.]; 1821: "Öreg Vig János, Boszorkány-Sor, Szél érte 89 [éves]" [Kvrefha 7/34.]; 1845: Boszorkány-sor [Kvtel 37.]; 1869: Bethlen ut[cza] [Bodányi]; 1923: Str. Baba Novac [Br 83., 95.]; 1933: Str. Baba Novac [OF 34.]; 1937: Str. Baba Novac [Br37]; 1941: Bethlen utca [Kvát41]; 1945: Str. Bethlen utca [Kvut]; 1964: Str. Bethlen utca; Str. Fãcliei; 1990: Str. Baba Novac [Kmth 90/408.].

Lehet, hogy itt, e városszéli, az idô tájt bizalomgerjesztônek nem nevezhetô sikátorban annak idején egy, esetleg több, a városlakók által boszorkánynak mondott nô élt, s innen ragadt rá e név.

Boszorkány utca. A Boszorkány sor újabb neve. — Boszorkány sor.

1852–1857: boszorkányutcza [Jakab I., 37.].

Botanikus kert. 1859 után, az Alsó-Szén utcában Füvészkert néven kialakított kert utódja. 1910-ben Richter Aladár, a Füvészkert igazgatója kieszközölte, hogy a magyar állam 350 000 koronáért megvásárolja a Majális és a Kert utca közti mai telket. Az elsô világháború miatt a költözésre csak 1920 után került sor. — Füvészkert, Mikó-kert.

Botond utca. A Berek utca bal oldalán nyugatra nyíló, az Ipar utcáig vezetô rövid utca. Egy 1903. évi térkép [Kvk903] tervbe vett utcaként, Fecske néven szaggatott vonallal tünteti föl. Csányi Gusztáv 1913. évi térképén az Ipar utcához tartozott [Cs13]. — Fecske utca.

1914: Botond utca [Cim14 167.]; 1923: Str. Bãtrâneanu [Br 83., 95.]; 1933: Str. Bãtrâneanu [OF 34.]; 1937: Str. Bãtrâneanu [Br37]; 1941: Botond utca [Kvát41]; 1945: Str. Roza Luxemburg utca [Kvut]; 1964: Str. Roza Luxemburg utca; Str. Lotrului.

Nevét a hatóság adta.

Böhm Károly utca:

1. 1940-tôl a Vasile Lupu vége, az Endre király utcától a Gidófalvy utcáig;

2. 1942-tôl a Gépész utca jobb oldalán nyíló harmadik, addig Angyal utca. — Arhanghelilor.

Bölöni Farkas Sándor utca ?

1. Murgu, Eftimie 2. Istvánffy utca (Kolozsmonostor).

Bôrgyár utca — Tepes, Vlad.

Börtön. A Farkas utca jobb oldalán, a Teleki-házzal szemben lévô, a déli városfal mellett álló, 14. számú épület. Kiskorúak börtöne is volt. A második világháború után még évekig fegyház. Késôbb a Levéltáré lett. — Megyefogda.

1888: Börtön [Kv88].

Bôrös-otthon. A cipôgyár szakszervezetének mûvelôdési otthona az Apor utca bal oldalán, a 7. szám alatt. 1940 és 1945 között Bôripari Munkások Szakszervezete [Tel41 3.]. Évtizedekig mûködött. Az 1980-as évek elején az új lakónegyed terjeszkedésekor a környék mondhatni valamennyi házával együtt lebontották.

Böszörményi utca — Fecske utca.

Bradului — Danciu, Alexandru (utca).

Braniste, Valeriu. A Pata utca északi oldalán északkeletre nyíló elsô, a Zápolya (Külsô-Farkas) utcáig ereszkedô utca. Az 1930-as években alakult ki.

1937: Str. Valeriu Braniste [Br37]; 1941: E. Kovács Gyula utca [Kvát41]; 1945: Str. Valeriu Braniste utca [Kvut]; 1964: Str. Valeriu Braniste utca; Str. Valeriu Braniste.

Nevét a hatóság adta.

Branului — Sibiului (utca, Szamosfalva).

Brassai Sámuel Líceum — Unitárius Kollégium.

Brassai utca — Hosszú-Szappany utca, Szappany utca.

Brasov — Vörösmarty utca.

Brasovului — Szamosfalva.

Brates — 1. Bancic, Olga (utca); 2. — Kolozsmonostor.

Bravilor — Levente utca.

Brádi utca — Danciu, Alexandru.

Brãila. A tóközi Zsil, Zsilvölgyi utca bal oldalán északra nyíló, majd derékszögû kanyar után a Hargita utcáig vezetô, a Zsil utcával párhuzamos utca. Az 1980-as évek elején, a tóközi lakótelep építésekor alakult ki. Az építkezések befejeztével Zsil utcai bejárata megszûnt, most a Streiului, Sztrigy utca bal oldalán, ennek a Zsil utcával való keresztezôdése elôtt nyílik, s így teljes hosszában a Zsil utcával párhuzamos. — Jiului, Streiului.

1990: Str. Brãila [MC]; 1999: Str. Dionisie Roman [Kmth].

Nevét a hatóság adta.

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

MÛVELÔDÉS

170 éve született Melka Vince festômûvész

(11. old.)

Az évforduló jó alkalom lehetne arra, hogy a nagyközönség elôtt még mindig felfedezetlennek számító képzômûvész, a 19. század második fele és a századfordulót követô elsô évtized kedvelt erdélyi festôje, Melka Vince alkotótehetségére irányuljon a figyelem.

Csehországban, Prága közelében, az Iser (mai nevén Jizera) folyó jobbpartján fekvô festôi szépségû kisvárosban, Neu-Benatekben (Nové Benátky) született 1834. január 10-én. Közép- és fôiskolai tanulmányait a cseh fôvárosban végezte, a prágai Szépmûvészeti Akadémián szerzett oklevelet. Ezt követôen Bécsben, a történeti képek kitûnô festôjénél, Joseph Hellich mesternél tökéletesítette tudását. Az osztrák mester neve gyermekkora óta ismert volt tanítványa elôtt, ugyanis Melka szülôvárosa nagytemplomának oltárképét Hellich festette. A drezdai Zwingerben ismerkedett meg a mûvészetkedvelô erdélyi mágnásokkal, gróf Teleki Sámuellel és báró Jósika Sámuellel. 1833-ban nyílt elôször alkalma mûvészete bemutatására, éppen egy kolozsvári csoportos "mûkitételen", Munkácsy Mihály, Hollósy Simon, Vastagh György, Telepy Károly, Spányi Béla, Than Mór, Sárdi István és Kôváry Endre alkotásai mellett láthatta a nagyérdemû közönség az ô képeit is. 1870-ben véglegesen Kolozsvárott telepedett le. 1879-tôl alkotómunkája mellett a rajz- és festômûvészet magántanáraként tevékenykedett a Ferenc József Tudományegyetemen. Öregkorára nagyon magára maradt, amiben nemcsak zárkózott természete játszott szerepet, hanem az is, hogy soha nem tanult meg magyarul. Ezért még a szomszédaival is nagyon nehezen tudta magát megértetni. Közöttük bizonyára kivételt képezett Kolosváry Bálint jogászprofesszor Melka öregségére elszegényedett, képei eladásából tengôdött. Szinte észrevétlenül halt meg 1911. szeptember 25-én, a Petôfi utca 63. szám alatti földszintes ház udvari lakásában. (Házát Gámentzi István banktisztviselô vette meg az örökösöktôl, majd emeletet húzatott rá. Késôbb az ortodox teológiai intézet tulajdonába jutott.) Sírjánál az egyetem Bölcsészkara nevében Cholnoky Jenô mondott beszédet.

Melka Vince a Házsongárdi temetôben nyugodott, Kôváry László, Erdély történettudósa mellett. Sírját néhány évtized múltával felszámolták, mert senki sem váltotta meg. Egykori nyugvóhelyének emlékét sírkövének névtáblája jelzi, amelyet kegyeletes kezek a lutheránus temetô bejárata elôtti virágágyásos töltésre költöztettek.

Az 1880-as évek elején a Rudolf trónörökös rendezte híres görgényi vadászatokról szén- és krétarajzokat készített, akvarelleket és olajképeket festett. Ezek a remek mûalkotások a fôherceg halála után Ferenc József utasítására osztrák földre, illetve Luxemburgba vándoroltak. Vadászképei másolatait az erdélyi arisztokrata családok otthonaikban ôrizték. Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben címû nagy kiadói vállalkozás Magyarországgal foglalkozó köteteiben számos illusztrációt az ô rajzai és festményei után metszett fába Morelli Gusztáv, a Mintarajziskola és az Iparmûvészeti Tanoda kitûnô tanára. Melka megfestette a kolozsvári egyetemi tanárok portréit is. Így Kanitz Ágoston flórakutató, Istvánffi Gyula mikrológus, Walz Lajos, a kolozsvári botanikus kert tekintélyes fôfelügyelôje, Simonkai Lajos professzor és Vajda Gyula történelemtudós, valamint Gratz Mór evangélikus lelkész arcképét. Utolsó alkotása Simonkai Lajos biológus-tanár portréja volt.

Több festményen megörökítette a jellegzetes erdélyi tájat, az egyedi természeti értékeket. Szádeczky-Kardoss Gyulának sikerült megszereznie az egykori Erdélyi Nemzeti Múzeum számára a Retyezát, a Zenoga tó, a Bukura tó, az Alsójárai medence és a Bedellôi havasok a Géczy vár felôl, a Verespatak, Vulkán a Nagytótól, a Kelemen havasok és Istenszéke Abafája felôl, valamint a Szurduki tölgy címû nagyméretû alkotásokat. Kisebb méretû, de nagyon kedves, hangulatos képe volt a Marosvécs vára. Egy alkalommal lakóhelyét is megfestette. Távlatból ábrázolta ugyan, de a Kolozsvár vidéke címû alkotásán mégis jól kivehetôk, felismerhetôk a jellegzetes, közismert épületek. Teret engedett a várost körülölelô táj ábrázolásának is. Témája miatt is híres alkotása a Jósikafalvi kápolna oltárképe. A kétalakos kompozíció egyik modellje állítólag Teleki Blanka grófnô volt. A vélhetôen róla mintázott Madonna-alak kézmozdulatával az elôtérben haldokló Vasvári Pálra irányítja a figyelmet.

Nagy örömmel és aprólékos gondossággal örökítette meg olajfestményein az erdélyi flóra megannyi szépséges képviselôjét, amelyek megjelöléséhez szívesen társították a hazai fônemesi családok neveit. (Telekia speciosa, Bánffya petrea, Syringa Josikaea.) A peóniák sok ezer lefestésre alkalmas mintapéldánya hajladozott Mezôzáhon, gróf Wass Béla rétjein. Ezt a virágot Melka úgy megszerette, hogy még otthoni kis kertjében is meghonosította.

Hátrahagyott mûveibôl az Erdélyi Múzeum-Egyesület bölcsészeti, nyelv- és történettudományi szakosztálya Melka Vince emlékkiállítást rendezett 1914-ben, az Erdélyi Nemzeti Múzeum Bástya utcai képtárában. A megnyitó ünnepségen Merész Gyula festômûvész méltatta az akkor már három éve elhunyt mûvésztársa tehetségét és különcségre hajlamos egyéniségét. Halála után nyolc évvel, 1919 júniusában, a sétatéri korcsolyapavilonban, az erdélyi képzô- és iparmûvészek pünkösdi kiállításán, az elsô romániai nagy tárlaton Ács Ferenc, Szopós Sándor, Tóth István, Daday, Gerô, Dóczyné Berde Amál mellett Melka Vince alkotásaiban is gyönyörködhettek a látogatók.

Képei szétszóródtak. Több alkotása nôvérei örökségeképpen Csehországba vándorolt. Akvarelljeibôl és rajzaiból a budapesti Magyar Nemzeti Galéria is ôriz néhány mûalkotást. Sok-sok mûve magánkézbe jutott: legtöbb rajzát Péterfi Zsigmond, a szamosvölgyi vasút igazgatója ôrizte. Rajta kívül volt jócskán Richter Aladárnak, az EME botanikai múzeuma igazgatójának és Erdélyi Pálnak, az Egyetemi Könyvtár vezetôjének. Kelemen Lajos levéltáros számon tartott Melka Vince-képeket a marosvécsi várkastélyban, báró Huszár Károlynál Abafáján, özv. báró Jósika Samunénál Szurdokon, báró Bánffy Zoltán özvegyénél és a vagyonos Gyergyay Árpád professzor úrnál Kolozsváron. Származása miatt a csehek a maguk mûvészének tartják. Munkáiban gyönyörködve mégis inkább erdélyinek gondoljuk. Milyen szép is lenne, ha kallódó és lappangó alkotásaival legalább készülô albumában találkozhatnánk.

Sas Péter

Fejünkre nôtt technoszféra

(11. old.)

1855 telén egy brit hajózási társaság Ausztrália felé tartó utasszállító klippere zátonyra futott. A korona kötelességmulasztás és gondatlanság címen vádat emelt a hajó parancsnoka, Forbes kapitány ellen. A parancsnok azzal érvelt, hogy semmilyen hajózási térképen nem szerepel a balesetet okozó zátony. A bíróság fel is mentette a kapitányt, hiszen ismeretes volt, hogy egy nagy sebességgel, teljes vitorlázattal száguldó és megrakott hajót "föld elôl" kiáltásra nem lehet lefékezni, és lehetetlen gyors manôverrel irányváltoztatásra kényszeríteni. Ehhez a hajóhoz hasonlítható Földünk is, amelynek folyamatai jelentôs késéssel reagálnak az emberi beavatkozásra — mondja Rakonczai János, tudományos igényességgel összeállított, ám a laikusok számára is érthetô formában megírt összefoglaló munkájában.*

A radikális ökológiai mozgalmak a megmaradt természetes területek konzerválása és megvédése érdekében radikális eszközökhöz kívánnak folyamodni. Az Arne Naess norvég ökofilozófus nevének fémjelzett mélyökológia radikalizmusa azonban — vélik sokan — összeegyeztethetetlen a független értelmiségi gondolkodással. Ezt a véleményt osztja Rakonczai János is, aki a radikális környezetvédelmi megoldások elkerülésével, az ökológiai gondolkodás szellemtörténetének vázolásával, tényleges esetek felsorolásával szól szakemberekhez, diákokhoz, tanárokhoz és minden, a téma iránt érdeklôdôhöz.

A környezeti kérdések mindig is foglalkoztatták az emberiséget: például Hippokratész már Kr. e. az 5. században ír a görög városokban uralkodó szemétrôl és bûzrôl, a 18. századi író, Daniel Defoe útleírásában az angliai ipari központok által okozott légköri szennyezést említi, a svéd Nylander pedig 1866-ban a párizsi Luxembourg-kertben található, a légkörbe került kén- és nitrogén-dioxid hatása alatt károsodott zuzmókról értekezik.

A kötet két nagy fejezetre tagolódik: az elsô a globalizáció jelenségét, folyamatát, általános kérdéseit, a környezeti gondolkodás elôzményeit, a környezettel kapcsolatos ideológiákat, a világmodelleket, valamint a környezeti konferenciák rövid történetét mutatja be, a második pedig ténylegesen számba veszi a globálissá nôtt környezeti kérdéseket, s megpróbál választ adni néhány kérdésre: mi a globalizáció, milyen elônyök és hátrányok származnak belôle? Valóban globális felmelegedés veszélyezteti a Földet? Milyen hatása lehet a Golf-áramlás megszûnésének? Miért pusztulnak a korallok a tengerben? Miért szaporodnak a természeti katasztrófák? Milyen következményei voltak a csernobili katasztrófának, és e szerencsétlenség hozott-e valamilyen változást az atomenergia hasznosításában?

A kezdetben csak szórványosan jelzett környezeti problémák globalizációja a 20. század utolsó harmadára egyértelmûvé vált: a század közepén felerôsödött a vizek és a levegô szennyezôdése, a nyolcvanas évektôl kezdve az ózonréteg vékonyodásáról és pusztulásáról hallunk, az ötvenes években megjelentek a savas esôk, az üvegházhatás pedig már-már napirenden szerepel a hírekben.

Az elmúlt században megindult a társadalom, a termelés és a gazdaság globalizációja, jelenség, amely a mindennapi életünk velejárója: az adóparadicsomnak tartott közép-amerikai szigeteken bejegyzett, ausztrál tulajdonú multivállalat termékét Afrikában termesztett nyersanyagból az olcsó munkaerejû Indonéziában vagy Fülöp-szigeteken állítják elô, majd Európában vagy Észak-Amerikában kerül a vásárló kosarába.

A hetvenes évekig — tudjuk meg a kötetbôl — a legégetôbb kérdésnek a túlnépesedés veszélyét tartották, amit a nem megújuló természeti erôforrások (termôföld és édesvíz) lassú csökkenése és elôre jelzett fogyása fokozni látszott (a kôolajtartalékokat például 50 évre tartották elegendônek). A demográfiai jellegû kihívásra a legjobban érintett ázsiai országok nagyon eltérô, de csak részben megnyugtató választ találtak: Kínában bevezették az egy- gyermekes családi modellt, Indiában férfi-sterilizációs és felvilágosító programokat fogadtak el, míg Indonézia a hatékony felvilágosító propagandával párhuzamosan a kétgyermekes modellt hirdette meg. Az így összegyûlt és lassan-lassan globálissá vált gondok megoldása, valamint a tendenciák elôrejelzése érdekében különbözô világmodelleket dolgoztak ki. Ezek — a szociálökológiai megoldásokat javasoló, s a harmadik világ országainak érdekeit figyelembe vevô Bariloche-modell kivételével — alig voltak ismertek a kelet-európai, a vasfüggöny innensô oldalán élôk számára. A nulla gazdasági növekedést ajánló, a Római Klub felkérésére kidolgozott modellek kivitelezôit intellektuális opportunizmussal, míg a fegyverkezést és a katonai szervezeteket (Varsói Szerzôdést is) kritizáló Tinbergen-modell kidolgozóját szocializmusellenességgel vádolták. E modellek zömmel a racionális beavatkozások elkerülhetetlenségére utalnak.

Érdemes itt még elidôzni egy gondolat erejéig: 1977-ben a Római Klub újabb jelentést adott ki, amelyet az USA-ban élô László Ervin neve fémjelezett. A Célok az emberiség számára címet viselô gondolati modell a haladás társadalmi vizsgálatait tûzte ki célul világ-, regionális, országos és helyi szinten. Ezt a célok régióként megoszló atlaszának megszerkesztése követte, ami lehetôvé tette a pontosan meghatározandó feladatok körvonalozását, mint például a napjaikban is az Európai Unió által sürgetett régiók létrehozását, a gazdasági integrációt, a szegénység kiküszöbölése miatti határozottabb fellépést, a kábítószerek elterjedése elleni hangsúlyozottabb küzdelmet, ugyanakkor tagadta a szocializmusban kizárólagosan elterjedt tervgazdálkodás szükségességét, ami ebben az esetben is a népi demokrácia képviselôinek nemtetszését váltotta ki. A szerzô rámutat, hogy a több mint három évtizede megfogalmazott célok elérése és a kitûzött feladatok megvalósítása még ma is aktuális kérdés, ami a László-modell valóságérzetének és helyességének bizonyítékát jelenti.

A globálissá vált környezeti kérdések, mint az üvegházhatás, az ózon-kérdés, a rendelkezésre álló édesvizek mennyiségének csökkenése, a tengervízben felgyülemlô szennyezôanyagok koncentrációjának növekedése, a nukleáris, az ipari és háztartási hulladékok elhelyezésének gondjai, az erdôirtás, a talajpusztulás és szikesedés már nem csak egy-egy régió lakosainak okoz megoldhatatlannak tûnô gondot, hanem a nagypolitika képviselôi számára is kihívást jelent. A nagyipari lobbik által fenntartott politikusok gyakran figyelmen kívül hagyják a közérdekeket: jó példa erre az 1992-ben megtartott Riói Környezet és Fejlôdés Világkonferencia, ahol az Egyesült Államok akkori elnöke nem írta alá a zárónyilatkozatot, majd a nagy szennyezôanyag-kibocsátókat megbélyegzô 1997-es Kiotói egyezmény is orosz meg amerikai nemtetszés mellett született meg. Az oly gyakran hangsúlyozott, fából vaskarikának tûnô fenntartható fejlôdés kifejezést a politikusok találták ki, s vetették be a közbeszédbe annak érdekében, hogy valami módon megszüntessék a fejlôdés/termelés és környezet dichotomiát. A fejlôdés ára mindig is a kiapadó nyersanyagok mennyiségének csökkenésével és a környezet minôségének rontásával jár, s a természetesség visszaszorítását eredményezi.

A szerzô szerint a közeljövôben az emberiség legnagyobb gondját a szükséges mennyiségû édesvíz biztosítása képezi majd, s példákat említ a kritikus vízfelhasználású területekre: ilyen többek közt a Csád- és az Aral-tó környéke, az egykori Mezopotámia, Mexikóváros stb. A vízhiány pedig "vízkonfliktusok" és "vízháborúk" kialakulásához vezethet (megtudjuk többek közt azt is, hogy a rivális szó eredete is a vízhasználathoz kapcsolódik: olyan személyeket jelent, akik egy folyóból merítik a vizet).

Kultúránk az emlékezésen alapszik, s talán az emberiség tanul a negatív tapasztalatokból, levonva a jövôjére nézve oly fontos konzekvenciákat. Csak a tudatos együttmûködés, az összefogás és a következetes kitartás révén orvosolhatók a környezeti gondok. Bizakodó, enyhén optimista kicsengésû gondolattal zárja kötetét a szerzô: "Az egyes területeken jelentkezô szélsôségek (terrorizmus, háborúk) hatalmas energiákat vonnak el a környezeti problémák megoldásától. A kedvezô példák mutatják, a gondolkodó ember hatékonyan is tud cselekedni. Jó lenne, ha az emberiség élne ezen adottságával!"

Igen alapos, a témaköröket bemutató honlapokat is tartalmazó bibliográfia zárja a kötetet.

*Rakonczai János: Globális környezeti problémák, Lazi Könyvkiadó, 2003, Szeged

Géczi Róbert

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

MÚLTIDÉZÔ

Kolozsvár német megszállása

(12. old.)

(Folytatás március 13-i lapszámunkból)
Észak-Erdély összlakossága 1944-ben 2,64 millió volt, ennek 7,5%-a, közel 165 000 zsidó. Egész Erdély 200 000-es zsidóságának tehát 4/5-e a magyar fennhatóság alá esô területeken élt. A nagyobbrészt ortodox rítusú észak-erdélyi zsidóság legfontosabb központjai Nagyvárad, Máramarossziget, Szatmárnémeti, Dés, Kolozsvár és Marosvásárhely voltak.

Májusban az észak-erdélyi zsidó lakosság 131 641 tagját Auschwitzba deportálták. Ezáltal az országrész hivatalosan "judenrein"-ná (zsidómentessé) vált.

Ami Kolozsvárt illeti, a város 110 956 lakosa közül az 1941-es népszámlálás adatai szerint 16 763 (15,1%) volt zsidó származású. (Encyclopedia of the Holocaust. Szerkesztette Israel Gutman. Macmillan Pub. Co., New York, 1990. I. köt. 302-303. old.). A zsidóságnak a város területén négy zsinagógája mûködött: a Horthy Miklós úti, a Mikes Kelemen utcai, a Pap utcai és egy a Malom utca Szamos-parti részén.

A német megszállásig Kolozsváron, hasonlóan az ország többi részéhez, az antiszemita indulatok inkább egy-egy szélsôséges megnyilvánulásban, elszigetelten jelentkeztek. Magyarországon 1944 márciusáig a zsidó közösség egészét a három "zsidótörvény"-ben (1938, 1939, 1941) foglalt diszkriminatív rendelkezések érintették.

A Sztójay-kormány hivatalba lépése (március 24.) után azonban lavinaszerûen indultak el a megelôzôeknél nagyságrendileg agresszívebb és embertelenebb új zsidóellenes intézkedések. Csupán megtévesztô szándékú volt a német megszálló hatalomnak és magyar kiszolgálóinak az az ígérete, hogy a zsidóság továbbra is zavartalanul folytathatja vallásos, kulturális és szociális életét.

A március 29-i minisztertanácsi határozat és az aznap közzétett rendelet Észak-Erdélyre is kiterjesztette a sárga Dávid-csillag viselését. A rendelet megtagadását szigorúan büntették.

Két nappal késôbb, március 31-én az elôzôeknél korlátozóbb jellegû zsidóellenes rendelkezések jelentek meg: zsidó többé keresztény cselédet nem tarthatott, és a közösség tagjait az összes szakmai kamarából és közintézménybôl kizárták. Bevezették az utazási tilalmat.

A korabeli kolozsvári sajtóban tallózva, az Ellenzék március 31-i számában olvashatjuk azokat a kritériumokat, amelyek alapján egy személyt zsidónak minôsítettek: "Akinek két vagy több nagyszülôje izraelitának született, az zsidó. Azok a zsidók, akik kimagasló katonai kitüntetéssel rendelkeznek és erôsen magyarérzelmûek, nemzsidóknak minôsülnek."Ugyanitt, az április 26-i lapszámban egy közlemény azt írta elô, hogy a sárga csillagot viselô zsidók nem vehettek igénybe gépkocsit: "Az a zsidó, aki az 1240-1944. M. E. sz. rendelet elsô paragrafusában meghatározott megkülönböztetô jelzés viselésére köteles, sem közlekedés, sem szállítás céljára személygépjármûvet (személyautót, motorkerékpárt, géperejû bérkocsit) nem használhat, és az illetékes hatóság írásbeli engedélye nélkül sem közforgalmi, sem korlátozott közforgalmi vasúton, sem közforgalomra berendezett személyszállító hajón, sem közhasználatú társas gépkocsin nem utazhat. Az egy útra vagy határozott idôtartamra szolgáló engedélyt a m[agyar] kir[ályi] rendôrség területén az elsôfokú rendôrhatóság, egyebütt a csendôrség adja meg."

Ezután a hírektôl és a tájékozódás jogától, illetve lehetôségétôl fosztották meg a zsidókat azáltal, hogy a rádiókészülékeiket be kellett szolgáltatniuk. Végül a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter rendeletére április 21-i kezdettel bezárták az összes zsidó üzletet.

Április 26-án Szatmárnémetiben, majd 28-án Marosvásárhelyen beszélték meg az illetékes német és magyar hatóságok az észak-erdélyi zsidó lakosság gettóba zárásának és deportálásának részleteit. Az Endre László belügyi államtitkár elnökletével tartott tanácskozáson a fôispánok és helyetteseik, a városok polgármesterei és alpolgármesterei, a csendôrség és rendôrség képviselôi vettek részt. Május 2-án a polgármesterek rendkívüli határozatot hoztak, amelynek értelmében a közigazgatásuk alá tartozó zsidó lakosságnak kijárási tilalmat rendeltek el (egyetlen kora reggeli óra kivételével, amikor bevásárlásaikat intézhették). Ugyanakkor kötelezték ôket vagyontárgyaik beszolgáltatására.

Egész Észak-Erdélyben a gettóba gyûjtés összehangolt akcióként, május 3-án kezdôdött el, és alig tíz napig tartott. Paksy-Kiss Tibor csendôrezredes irányításával a zsidók gettózását, majd deportálását a helyi csendôrség és rendôrség végezte. Az akció végrehajtásának országos biztosa Ferenczy László alezredes volt.

Bár az embertelen intézkedések végrehajtásának sok részletét föltárták a késôbbi kutatások, tisztázásra váró dolgok továbbra is maradtak. Az is érdekes, hogyan állították össze a gettózásra kerülô zsidók névsorait. Ma már tudjuk, hogy a listák összeállításakor a névre kiállított élelmiszerjegyeket és a városi telefonkönyveket is felhasználták. 1380 erdélyi helység zsidó származású lakosságát végül 12 gettóba gyûjtötték össze. A kisebb településeken a zsidókat a zsinagógába zárták, másutt a zsidólakta negyedekben hoztak létre gettót (például Nagyváradon és Szatmárnémetiben). Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szilágysomlyón, Szászrégenben és Besztercén a helyi téglagyárba gyûjtötték ôket. Minden zsidóellenes törvény dacára, az érintettek nem hitték el, hogy haláltáborokba készülnek deportálni ôket. Sokan bíztak a szövetségesek küszöbön álló gyôzelmében. Igen kevesen voltak azonban azok, akik megsejtve a szörnyûséges jövôt, megpróbáltak Dél-Erdélybe átszökni. Kolozsváron mint határvárosban ez kézenfekvônek tûnt, de sokukat már a határövezetben elfogták. Akik mégis elvergôdtek Tordáig, és az ottani szigorú ellenôrzéseken is átjutottak, megmenekültek. De ezek száma elenyészôen csekély volt. Késôbb egyes román történészek több ezerre tették a Dél-Erdélybe menekülô zsidók számát, jócskán túlbecsülve a valós adatokat.

A kolozsvári keresztény lakosság nagy többsége passzív magatartást tanusított a zsidók gettóba gyûjtésekor. Még a velük rokonszenvezôk is csak elvétve merték kimutatni felháborodásukat. Voltak azonban olyanok is, akik az utcán szóba elegyedtek, vagy tüntetôen karonfogva sétáltak sárga csillag viselésére kötelezett ismerôseikkel. Néhányan megpróbálták elrejteni zsidó barátaikat, a deportálástól valós fedezetû vagy hamis papírral, illetve olykor saját személyazonossági igazolványukkal mentesíteni ôket. Mások a rájuk bízott zsidó vagyont ôrizték meg. Sokan azonban — és sajnos ez utóbbiak száma sem volt elhanyagolható — a kisajátított zsidó mûhelyekre és üzletekre, illetve az üresen maradt és lepecsételt zsidó lakásokra nyomban igénylést adtak be, széthordták az elhurcolt zsidók értéktárgyait és ruhanemûit.

Nem feledhetô viszont az a humánus hozzáállás, amit például egyes orvosok tanúsítottak. Kolozsváron a Haynal-, Miskolczy- és Klimkó-klinikán álnéven bújtattak zsidó betegeket, másokat magánlakásokba fogadtak be.

A kolozsvári lakosság többsége döbbenten látta és néma felháborodással vette tudomásul a zsidók kálváriáját. Így Varga Márton is, akinek visszaemlékezését idézem: "Katasztrófa volt. Sajnáltuk a zsidókat. Hiszen ôk is csak olyan emberek voltak, mint mi. Barátaink is voltak közöttük.

A mi utcánkban nem voltak zsidók, a város nyugati végében általában nem lakott zsidó. Én mégis szemtanúja voltam annak, ahogy összeterelték ôket a Széchenyi téren, mert tanonc voltam egy közeli, cipôkellékeket árusító üzletben. Csoportba gyûjtötték, majd sorba állították a zsidókat, csendôrök és katonák figyelték, hogy senki se szökhessen meg közülük. Szegények, nagyon meg voltak rémülve. Nem is sejtették, mi vár rájuk. Bár terjedtek akkoriban szörnyû hírek a zsidók sorsáról, ôk nem adtak ezeknek hitelt, mert nem is tudták elképzelni, hogy olyasmi velük megtörténhet.

A Hosszú- és az Eötvös utca sarkán volt akkoriban az egyik városi zsidó iskola. Oda irányították az összes, Széchenyi téren összeterelt zsidót, pólyásbabáktól az öregekig. Onnan vitték el valamennyiüket a téglagyári gettóba. Magyar csendôrök és civil ruhások kísérték ôket. A németek nem; az egész aljas eljárást a magyarokra bízták. Volt a zsidók között olyan is, akit ismertem. Integettünk. De nem engedtek beszélni velük. Egy szót sem volt szabad váltanunk egymással…" (V. M. szóbeli közlésébôl 2003. február 10.)

Csupán haladó értelmiségiek, politikai és egyházi vezetôk mertek tiltakozni a zsidóság elhurcolása ellen. Így felejthetetlen marad Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspök május 18-án a kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomban tartott szentbeszéde is. Híveit a püspök arra buzdította, hogy emeljék fel szavukat a jogtalanságok ellen: "Krisztus papjának elutasíthatatlan kötelessége, hogy az igazság mellett kiálljon, és az emberben — bármilyen hitet valljon és nyelvet beszéljen is — a testvérét nézze. […] Lehet, hogy üldöztetéseket kell elszenvednetek; lehet, hogy gúnyolni és sárral fognak megdobni; lehet, hogy hála és elismerés helyett hálátlanság lesz a fizetségtek. De a szent hivatalunkkal járó kötelességek teljesítésétôl nem riaszthat vissza sem börtön, sem emberi tekintetek.

Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsôség."

Márton Áron püspök prédikációját megafonok közvetítették a Szent Mihály-templom körül összesereglett több ezer embernek. Négy nappal késôbb az egyházi vezetô tiltakozó felhívást intézett az elhurcolást végrehajtó hatóságokhoz, és kemény hangú számonkérô leveleket küldött a Kolozs megyei fôispáni hivatalnak és a kolozsvári Rendôrkapitányságnak. Május 18-i szentbeszédének szövegét és a hatóságokhoz intézett leveleit elküldte Angelo Rotta pápai nunciusnak és Serédi Jusztinián hercegprímásnak is. Ezután további levelekben folyamodott a legfelsôbb hatóságokhoz: írt Sztójay Döme miniszterelnöknek és Jaross Andor belügyminiszternek. Emberszeretetre és keresztényi kötelességre intô szavai azonban pusztába kiáltott szónak bizonyultak. Tiltakozása maga után vonta a magyar kormány szélsôséges ellenlépését, persona non gratanak nyilvánították, és kiutasították az országból.

Ugyanilyen szellemben tiltakozott Vásárhelyi János református püspök, Sándor Imre római katolikus püspöki helytartó, Józan Miklós unitárius püspök és Járossy Andor evangélikus fôesperes a fôispánnál, alispánnál és polgármesternél. Miután a gettókat mégis felállították, Vásárhelyi János utasította a Református Kórház és a Diakonissza Intézet igazgatóságát, hogy minél több üldözöttnek nyújtsanak menedéket.

A deportálás ellen állást foglaló észak-erdélyi politikai személyiségek között volt gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt elnöke. Sztójay kormányfôvel folytatott tárgyalásai során a zsidók elhurcolását, az erdélyi magyarság szempontjából károsnak és ártalmasnak ítélte, utalva a zsidóknak az erdélyi magyar társadalomban játszott fontos szerepére.

Gróf Bethlen Béla és Schilling János, Szolnok-Doboka vármegye akkori vezetôi ugyanakkor nyíltan rokonszenveztek az üldözöttekkel, nem voltak hajlandók részt vállalni a zsidók gettóztatásának irányításában. Bethlen Béla, Szolnok-Doboka vármegye fôispánja emlékirataiban így elevenítette fel az akkor történteket: "Május 5-re virradó éjszaka a vármegye egész zsidó lakosságát rajtaütésszerûen összeszedték, és Désre, gyûjtôtáborba szállították. Ez is tisztán közigazgatási úton lett végrehajtva, tehát az alispán kapta erre a titkos rendeletet, és ô a fôszolgabírók, a körjegyzôk meg a csendôrség bevonásával tett ennek eleget. […] A belügyminisztérium két új államtitkára, Endre László és Baky László személyesen irányította az akciót, és erre különlegesen kioktatott csendôrkülönítményt hoztak magukkal." (Idézet emlékirataiból 144. old.)

A 16 000-et meghaladó kolozsvári zsidóságot az Írisz-telepi téglagyár területén kialakított mintegy 19 600 m2-es fedett résszel rendelkezô gettóba gyûjtötték. A mintegy 2500 vármegyei zsidóval együtt a gettózottak létszáma elérte a 18 000-et.

Az Írisz-telepi tábor parancsnoka dr. Urbán László Ferenc, a város rendôrfônöke volt. Eleinte helyi magyar rendôrök ôrizték a tábort, de mert nem találták ôket elég megbízhatónak, helyükbe hamarosan anyaországi csendôröket állítottak. A gettóban mûködô zsidó tanács, a "Judenrat" elnöke és a közösség vezetôje dr. Fischer József volt.

A gettóba összezsúfoltak átélték a június 2-i bombatámadás rettenetét, míg ôrzôik magára hagyva a tábort, fedezékbe menekültek. Meglepô módon, a bombázott városrészekhez viszonylag közel fekvô gettót nem érte közvetlen találat.

(Folytatjuk)

Murádin János Kristóf

GAZDÁLKODÁS

Kisparcellás nyomorúság, avagy az agrármérnök felelôssége
A cukorrépa-termesztéshez a Szilágyságban is gazdaösszefogás kellene

(13. old.)

Bumea Valentin mérnökkel, a Szilágy megyei Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal növénytermesztéssel foglalkozó aligazgatójával irodájában beszélgettünk a szilágysági cukorrépa termesztésrôl. Az egykoron jól jövedelmezô foglalkozás a Szilágyságban is hódított, kérdés, hogy napjainkban mi a helyzet? Idôszerû foglalkozni a témával, megbeszélni, mi volt jó és kevésbé sikeres tavaly, és ennek fényében melyek a lehetôségek és konkrét feladatok, hogy 2004-ben nagyobb területen foglalkozzanak ennek a stratégiailag igen fontos ipari növénynek a termesztésével.

— Hogyan látja a szilágysági cukorrépa termesztés jövôjét? — kérdeztük az aligazgatót.

— Induljunk ki abból, hogy ’89 elôtt megyénkben évente 3000 ha területre vetettek répát. Két évvel ezelôtt még 147 hektáron termett, 2003-ban pedig már 15 hektárra esett vissza a vetésterülete.

— Mitôl alakult ki ez a katasztrofális helyzet? Hiszen itt jól megterem ez a fontos, cukrot adó növény.

A legnagyobb gondot a felvásárló, a nagyváradi cukorgyár okozza, mert nem köt elfogadható szerzôdést a termelôkkel, s az írott szerzôdés kikötéseit sem tartja tiszteletben. Fôleg a termés átvételénél merültek fel jogos kifogások a termelôk részérôl. Ezzel kapcsolatban csupán egy dolgot említek: 25–30 százalékkal csökkentik az átvett mennyiséget, mert véleményük szerint ennyit tesz ki az idegen anyag, a sár, a föld, vagy helytelenül végezték el a répafej és a levelek eltávolítását. Ez a termelôk szerint elfogadhatatlan, s emiatt évrôl-évre kevesebb a bizalmuk, aminek egyenes következményeként mind kevesebben vetnek répát. A termesztés rengeteg nehéz kézi munkát igényel, s ha nem fizetik meg becsületesen az emberek munkáját, nem csodálkozhatunk, ha lemondanak errôl, s inkább burgonyát ültetnek helyette.

— Nem próbáltak segíteni a gazdákon a répatermesztés teljes gépesítésével? Például kombájnnal helyettesíteni a kézi betakarítást, ami az egyelésen kívül a legnehezebb kézi munka.

— A diktatúra utolsó éveiben a homokos, könnyebb talajokon már kombájnnal végezték a répaszedést, s a nehéz egyelést is kiiktatja a termesztési technológiából a monogerm (egy mag a gomolyagban) vetômag használata. Az utóbbi években már nem mûködtek a kombájnok, ugyanis a nadrágszíj parcellákon lehetetlen ezekkel dolgozni. A baj csupán az, hogy a gyár import magot ajánl a termelôknek (jó pénzért!), ezért pedig nem jár állami támogatás.

— Hogyan lehetne a sok-sok miniparcellát legalább 20–30 hektárra egyesíteni? Hiszen ezeken sokkal könnyebben és hatékonyabban dolgoznának a földmûvelô masinák.

— Ez valóban így van, ám az emberek gondolkodásmódját nem lehet megváltoztatni egyik napról a másikra. Sokszor becsapták már ôket. Jóformán nem is tudják, hogy mihez kezdjenek. Szegénységüknél, ami egyre jobban sújtja ôket, lényegesen erôsebb bennük a nosztalgia, ragaszkodásuk az életet adó földhöz, az ôsi birtokhoz. Ezért hallani sem akarnak a szövetkezetrôl, mert azonnal a régi kollektív gazdaság jut eszükbe, amikor 1 (egy lej) és 1 (egy) kilogramm gazos búzát fizettek egy munkanap egységre. Igaz, voltak jobb gazdaságok is (itt a mi vidékünkön is), ahol fôleg az állattenyésztôk és a fogatosok meg a melléküzemek dolgozói, a mesteremberek, a kertészek, zöldségesek, gyümölcsészek és szôlészek-borászok, valamint az irodások lényegesen több pénzt és gabonát kaptak. A nagyméretû elutasítás ellenére azonban megyénkben is van már több mint 250 mezôgazdasági kereskedelmi társaság, közel 200 hektár szántófölddel. Ezenkívül létrejött 201 termelô egység a 36-as törvény alapján. Tehát elkezdôdött egy kedvezô és elôremutató folyamat. Bár még elég lassan halad, néhány év múlva azonban felgyorsulhat az EU-s csatlakozás hatására.

— A mérnök kollegáknak nincs merszük, hogy bérelt földeken cukorrépát termesszenek?

— Amíg a cukorgyár nem változtat a termelôk számára kedvezôtlen álláspontján, addig mifelénk nem várható javulás a répatermesztésben. Még akkor sem, ha a szakminisztérium stratégiai jelentôségûnek kiálltotta ki a termesztést. A legnagyobb baj az, hogy a minisztérium elgondolása nincs összhangban a feldolgozógyár érdekeivel. És manapság, szemben a nyugati országok gyakorlatával, itt még nincs egy jól kiépített és kifogástalanul mûködô civil szervezet, amely képes lenne védeni a termelôk érdekeit a feldolgozó üzemekkel s akár a szaktárcával szemben is, ha azok figyelmen kívül hagyják a gazdák érdekeit. Ha jól mûködne a cukorrépa termesztôk civil szervezete, a répa beszállítása idején állandóan felügyelhetné, hogyan történik a minta (próba) vétel és a laboratóriumi vizsgálat, hogy ne írjanak be (hasból) 25–30 százalékos idegen anyagok vagy egyéb elfogadhatatlan eredményt. Úgy hallottam, hogy a marosludasi cukorgyáriak sem bánnak különbül a termelôkkel. Tehát amíg a termelôk annyira megerôsödnek, hogy képesek legyenek megvédeni jogaikat, addig a községi szakembereket kellene megbízni, hogy legyenek jelen a cukorrépa átadásánál. Persze ehhez a felsôbb szervek döntése szükséges. Egyébként pedig ideje lenne már törvényt kibocsátani arról is, hogy tulajdonképpen mi a teendôje, szakmai feladata és felelôssége a községi agrárszakembernek. Mert ezen a téren is elég nagy a zûrzavar. Vannak, akik aktívan bekapcsolódnak és támogatják a gazdákat mindennapi tevékenységükben, néhányan azonban feleslegesnek érzik magukat. Ha néhanapján valaki betéved az irodájukba ügyes-bajos szakmai kérdéssel, nagy ímmel-ámmal, röviden válaszolnak, hogy legközelebb ne legyen kedve az érdeklôdônek hozzá fordulni. A szakember mindennap vizsgázik, a bukás pedig sokba kerül. A cukorrépa termesztésénél sem lesz ez másképp. 40–50 tonna is megterem hektáronként a mi feltételeink között, de ehhez szigorúan be kell tartani a termelési technológiát. Ezért pedig az felelhet, aki éppen ezt tanulta: az agrármérnök.

— Végre helyére kellene hogy kerüljön az agrárszakember. Ön szerint ezt hogyan lehet ezt megoldani?

— ’89 után az agrárértelmiség az átkosban olykor populista határozatok következtében elvesztette döntési jogát a termelôeszközök fölött. Így tizenöt éve sehogy sem találja meg a helyét, szerepét az esztelenül szétvert, ellopott agráriumban. Tévedés ne essék: én nem a volt kollektív gazdaságokat siratom, de ahogyan a közös vagyon úgynevezett "privatizációja" történt, az rablás volt a legmagasabb fokon, amiben aktívan részt vettek "a kis nagy kutyák" egyaránt, a gyors meggazdagodás reményében. Elég ezzel kapcsolatban a volt földmûvelésügyi miniszter, Ioan Avram Muresan nevét említeni akinek évek óta tartó peres ügyeit az igazságszolgáltatás nem képes lerázni. De visszatérve a tehetetlenségre ítélt agronómusokhoz: mit tehetnek péládul akkor, ha községükben senki nem akar támogatásért a SAPARD-hoz vagy a FIDA-hoz fordulni? A megyei igazgatóság és a minisztérium is ezt szorgalmazza. Vagy hogyan gyôzhetnék meg a gazdálkodókat, hogy ne vessenek több évig ugyanarra a parcellára kukoricát, mert errefelé is egyre nagyobb veszélyt jelent a kukoricabogár terjedése? Ezek olyan szakmai és gazdasági kérdések, amelyekre a mai helyzetben a gazdamérnök képtelen válaszolni.

Barazsuly Emil

Javuló kilátások a szilágysági gazdálkodásban

(13. old.)

A zilahi Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal növénytermesztéssel foglalkozó aligazgatója szerint: Szilágy megyében még nem kezdôdött el a külföldiek termôföld vásárlása, amint az az ország észak-nyugati megyéiben, de Kolozsvár környékén is történik. A Szilágyságban egy hektár szántóföldért 5–10 millió lejt fizetnek a helyi vásárlók. Fôleg olyan idôs emberek válnak meg vagyonuktól, akik már nem képesek megmûvelni azt, de ez még nem általános jelenség. Egy dolog azonban biztosra vehetô: a jövôben lényegesen emelkedni fog a föld ára — véli az aligazgató. Ami a kedvezményes traktor és mezôgép vásárlást illeti, a Szilágyságban 6 milliárd lejt utaltak ki erre a szakminisztériumból. Bôven volt jelentkezô, az összeget el is költötték hamar, traktoron kívül vetô és permetezô gépeket is vásároltak az emberek. Az igazgatótól megkérdeztem továbbá: milyen kilátásaik vannak a jövôben a gazdálkodás tekintetében.

A szakember véleménye szerint eddig kedvezô volt az idôjárás, a kenyérgabona jól telel. Pozitív jelenségnek tekinthetô az is, hogy az elmúlt ôsszel több búzát vetettek a gazdák, mint 2002-ben, amikor a búza 11 000 hektárt foglalt el. Tavaly ennek dupláját vetették el: 22 000 hektárt. Ehhez hozzájárult a hatékonyabb állami támogatás is (2 millió lej hektáronként mindazon gazdáknak, akik 5 hektárnál kisebb területet mûvelnek meg családjukkal). Ha sikerül tél végén, tavasszal mûtrágyázni a búzaföldeket, a várható hektárhozam is magasabb lesz, mint tavaly volt — összegezte a szilágysági mezôgazdasági aligazgató.

B. E.

Kitekintô
Egész Európa Budapestre készül

(13. old.)

Az európai élelmiszeripar a magyar piac ostromára készül, és nem zárható ki, hogy ebbôl lengyel cégek is kiveszik részüket — írta Az egész unió Budapest ellen menetel címû cikkében kedden a Gazeta Wyborcza.

A május elsejei EU-csatlakozással teljesen megszûnnek a vámkorlátozások, és ettôl elsôsorban a tejtermékek, azok között pedig fôként a sajtok és a joghurtok Magyarországra irányuló uniós kivitelének lavinaszerû növekedése várható — írta a liberális lengyel lap budapesti tudósítója, Marzenna Guz-Vetter. Az agrártermékek liberalizációja nyomán már az elmúlt években növekedett az EU élelmiszerexportja Magyarországra. A sajtokra megállapított 4650 tonnás vámmentes kontingenst például a nyugat-európai exportôrök fél év alatt felhasználják. A Német Élelmiszeripari Egyesülés (BVE) elemzôi szerint május elseje után a német tejipari cégek "az áruforgalom robbanására" és kelet-közép-európai exportjuk tízszeres növekedésére számítanak az elkövetkezô öt évben.

A németeknek már ma is erôs pozícióik vannak a magyar élelmiszerpiacon, részesedésük az 1997-es 8,7 százalékról 13,7 százalékra növekedett. A magyar piacra bevitt joghurtok és tejfölök több mint 95 százaléka német feldolgozóüzemekbôl származik. Ugrásra készen állnak az osztrák cégek is, amelyek korábban kissé elaludtak, így részesedésük a magyar élelmiszerpiacon egyelôre csak 5 százalék, miközben a lengyeleké már 7,9 százalék. A lap idézte Josef Pröll osztrák mezôgazdasági minisztert, aki szerint a Magyarországra irányuló élelmiszerexport lehetôségei nagyon nagyok. Elôször azért, mert hiányoznak a kiváló minôségû hazai élelmiszeripari termékek, másodszor pedig, mert a magyar életszínvonal és a fizetések remélt növekedésével együtt nôni fog az igény a jó minôségû élelmiszerekre.

Magyarországon el fog tûnni a konkurencia egy része, kiesnek a piacról azok a hús- és tejfeldolgozó üzemek, amelyek nem tudják megfizetni az uniós normákhoz történô alkalmazkodás költségeit. Kapuvári József, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetei Szövetségének (ÉDOSZ) elnöke a lengyel lapnak nyilatkozva azt mondta, hogy az integráció következtében a magyar élelmiszeripari ágazat 130 ezer munkahelyébôl valószínûleg 30 ezer fog megszûnni. A magyar ipar szempontjából nem is annyira a nyugat-európai, hanem inkább a jóval olcsóbban termelô többi csatlakozó ország cégei jelentenek fenyegetést — tette hozzá a magyar illetékes. Peter Kliment, a budapesti szlovák nagykövetség gazdasági osztályának vezetôje a Magyarországra irányuló szlovák kivitel erôs növekedésére számít. A szlovák cégek mindenféle termékkel meg fognak jelenni a magyar piacon, a sajtoktól a kolbászig és a húsféleségekig — mondta a lapnak. A lengyel nagykövetség kereskedelmi osztálya fôleg a lengyel tejüzemek magyarországi exportjának övekedésére számít, miután most még a lengyel sajtokra 300 tonnás kontingens van érvényben, a húsféleségeket pedig 100 százalékos vám terheli — jegyezte meg a lap által idézett illetékes.

GAZDASÁG

Uniós támogatás a magyarországi É–D közlekedési folyosóra

(14. old.)

200–250 milliárd forinthoz jut 2007-tôl a magyar költségvetés, mert az Európai Parlament döntése nyomán az unió által finanszírozott észak–déli közlekedési folyosó Magyarországon halad át.

A folyosó a döntés nyomán a szlovákiai Zsolnán át, a Budapest–Eszék–Szarajevó–Ploce vonalon jut el az Adriáig. A magyar rész 260 kilométer hosszú, Parassapusztától a Vác–Budapest–Dunaújváros–Ivándárda szakaszon halad. Az észak–déli folyosó 2007-tôl megépítendô 84 kilométeres, a 2-es autópálya Parassapusztától Budapestig tartó szakasza, illetve az M6-os autóút Dunaújváros–Ivándárda szakaszának 100 kilométer hosszon autópályává alakítása mintegy 300 milliárd forintba kerül. Ennek 85 százalékát finanszírozza az EP döntése alapján az unió kohéziós és strukturális alapja.

Az észak–déli európai autópálya magyarországi szakaszából 2006-ra megépül a 2-es autópályától az M0-ás keleti szektora egészen az M5-ös autópályáig és 2005 végéig elkészül az M6-os autópálya Budapest–Dunaújváros közötti szakasza. Ez utóbbira már kiírták a közbeszerzési eljárást és az elképzelések szerint koncessziós szerzôdés keretében épülhet meg ez az autópályaszakasz.

Az eredeti elképzelések szerint az autópálya Zsolnáig jutott volna, ám az Európai Parlament által március 11-én elfogadott módosítás már tartalmazza annak továbbvitelét Budapesten keresztül a horvát–magyar határig. Ezzel egy öt országot összekötô észak–dél irányú tengely jön létre, amely a lengyelországi Gdansktól a horvátországi Plocéig vezetô autópályát jelenti. Az Európai Parlament ülésén 385 igen és 52 nem szavazat mellett fogadták el a javaslatot.

Szakvélemény szerint nemcsak a pénzügyi segítség miatt fontos az Európai Parlament döntése, de azért is, mert a 6-os úton jelenleg 260-an halnak meg évente közúti balesetben, vagyis nem mindegy, hogy mikorra készül el az autópálya ezen a szakaszon.

Tavaly szeptemberben a magyar–horvát–bosnyák miniszteri találkozón véglegesítették Eszéken az V/C európai közlekedési folyosó nyomvonalát és határmetszéspontjait. Ennek megfelelôen a magyar–szlovák határmetszéspont Parassapusztánál, míg a magyar–horvát Ivándárdánál lesz.

Deficites román–cseh kereskedelmi mérleg

(14. old.)

A román cégeknek növelniük kell a kivitel mennyiségét és bôvíteniük kell a Csehországban eladott termékek körét, hogy csökkentsék a román-cseh kétoldalú gazdasági kapcsolatokban mutatkozó román kereskedelmi hiányt, jelentette ki Adrian Nãstase kormányfô azt követôen, hogy találkozott Vladimir Spidla cseh miniszterelnökkel.

Nãstase elmondta, a két ország kereskedelmi kapcsolatai fejlôdtek az utóbbi idôszakban, de a román kereskedelmi deficit továbbra is igen nagy. A román és cseh üzletemberek gazdasági fórumát kedden rendezték Bukarestben, a tanácskozás egyik fô témája az energetikai ágazat volt. A két ország földmûvelésügyi és gazdasági miniszterei szintén találkoznak és elemzik a közös együttmûködési programokat. Nãstase és Spidla Románia EU-integrációs folyamatáról is tárgyaltak. A cseh kormányfô leszögezte, Prága kész átadni a román kormánynak a csatlakozási tárgyalások lezárásával kapcsolatos tapasztalatait.

A két miniszterelnök közös nyilatkozatot írt alá az európai ügyekben való közös együttmûködésrôl, amelynek alapján Csehország 2004. május 1-i uniós csatlakozása után is közvetlen politikai támogatást nyújt Romániának.

58 ezer aláírás az autópályára

(14. old.)

A Szociáldemokrata Párt Kolozs megyei szervezete eddig 58 ezer aláírást gyûjtött össze a Brassó-Bors autópálya tervének támogatására — jelentette be Valentin Cuibus alprefektus. A kampány március 8-án kezdôdött és március 20-ig tart, becslések szerint 100 ezernyi aláírásra számítanak.

A kormányfô a munkálatokkal az amerikai Bechtel céget bízta meg, ami elégedetlenséggel töltötte el a EU egyes tagjait, akik a pályázat meghírdetésének mellôzését sérelmezik. A szerzôdés értéke 2,5 milliárd dollár. Az autópálya 415 kilométer lesz, a munkálatokat 2004. július 4-tôl 2012-ig végzik el.

Román–moldovai partnerségi nap Kolozsváron

(14. old.)

A Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, a moldvai Exporttámogatási Szervezet (OPEM) és az Ungheni-i Üzletkötési Támogatóközpont (CSBU) üzletemberek számára rendezett fórumot március 16-án. Az Ungheni — nyitott város a világra elnevezésû találkozón az érdeklôdôknek bemutatták az Ungheni Business Szabadkereskedelmi Zónát és a Moldova Köztársaságban tevékenykedô romániai társaságok lehetôségeit. A szervezôk remélik, hogy a partnerségi nap nyomán szorosabbá válnak a Prut két oldala közötti gazdasági kapcsolatok.

Romániában fejleszt az Alcoa

(14. old.)

Az amerikai Alcoa, a világ vezetô alumíniumgyártója pénteken bejelentette, hogy új sajtolóüzem építését kezdi meg Arad megyében. A létesítménnyel az építôipar igényeit szolgálja ki.

Az üzem 2005 második negyedében készül el, és várhatóan kétszáz fôt foglalkoztat majd. Két hengersorán az építôiparban használatos termékeket állítanak elô, amelyeket egész Európában értékesítenek.

Az aradi üzem az Alcoa harmadik gyára Romániában.

Az amerikai cég a közelmúltban helyezett üzembe egy új hengersort Magyarországon is, Székesfehérvárott.

Februárban 0,7 százalékkal nôtt az USA ipari termelése

(14. old.)

A februári amerikai ipari termelés a vártnál nagyobb mértékben, 0,7 százalékkal nôtt, ami a legnagyobb bôvülés 2001 augusztusa óta.

A Reuters által elôzôleg megkérdezett szakértôk véleményének átlagában 0,4 százalékos emelkedés szerepelt.

Hétfôi közlés szerint az ipari kapacitások kihasználtsága a januári 76,1 százalékról februárban 76,6 százalékra nôtt.

A Kodak beperelte a Sony-t

(14. old.)

Az Eastman Kodak amerikai vállalat a szabadalmi jogok megsértése miatt beperelte a japán Sony-t. A Kodak azzal vádolja konkurensét, hogy az a digitális fényképezôgépek technikai megoldásában élt vissza a szabadalmi jogokkal. A Kodak a New York állambeli Rochester bíróságán nyújtotta be keresetét és követel kártérítést — jelentette be az amerikai konszern szerdán. Korábban a két vállalat egyeztetéseket folytatott a vitás kérdésrôl, megállapodásra azonban nem jutott. A Sony a Kodak vádját elutasította.

Valutaárfolyamok
Március 16., kedd

(14. old.)

Váltóiroda

Euró (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Forint (Vétel/Eladás)

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.)

39 550/39 800

32 100/32 400

152/156

Március 17., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 39 946 lej, 1 USD = 32 370 1 magyar forint = 157 lej.

HIRDETÉS

ÁLLÁS

(15. old.)

Kerti munkára munkásokat alkalmazunk. Telefon: 0722-463046, 0723- 538648. (5254542)

SPORT

Athén 2004 — Már kevesebb mint 150 nap

(16. old.)

Mától számítva 149 nap múlva kezdôdik az athéni olimpia. A magyarok eddig 19 sportágban szereztek indulási jogot, ez mindent figyelembe véve 184 versenyzô nevezésére ad lehetôséget. A Magyar Olimpiai Bizottság célkitûzése: a csapat az elsô 15 között végezzen a nemzetek pontversenyében, az érmek számát tekintve pedig érje el, vagy szárnyalja túl a sydneyi teljesítményt (17 érem).

A MOB összességében több mint 200 sportolóval számol. Utoljára az 1980-as moszkvai olimpián fordult elô, hogy legalább négy válogatott is megszerezte a részvétel lehetôségét. Ezúttal a vízilabdázók és a kézilabdázók férfi és nôi együttese is utazhat.

A sportágak egy részében már lezárult a kvótaszerzés idôszaka. Így eldôlt, hogy baseballban és softballban, gyeplabdában, a kajak-kenu szlalom ágában, kosárlabdában, labdarúgásban, röplabdában, tekvondóban, trampolinban és ritmikus gimnasztikában nem lesz magyar versenyzôAthénban.

A legnagyobb létszámmal — a kézilabdázók és a vízilabdázók mellett — magyar részrôl várhatóan az atléták és az úszók lesznek jelen a játékokon. Atlétikában jelen állás szerint 22 számban 27 versenyzô nevezhetô, úszásban 37 rajtlehetôségnél tartanak.

A kvalifikációs idôszak a legtöbb sportágban májusban lezárul, de például atlétikában még júliusban is van lehetôség szintteljesítésre.

A 18 sportág mellett még cselgáncsban, teniszben és triatlonban várható magyar részvétel.

LABDARÚGÁS
Géczi István 60 éves
Kitüntették a volt válogatott kapust

(16. old.)

Hatvanadik születésnapján a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vehette át a Parlamentben Kiss Pétertôl Géczi István, a Ferencváros és a labdarúgó-válogatott volt kapusa.

— Rendkívül megtisztelô, hogy ilyen elismeréssel tették emlékezetessé a születésnapomat — mondta Géczi a kitüntetést átnyújtó Kiss Péternek, a Miniszterelnöki Hivatalt vezetô miniszternek. — Úgy vélem, ez egyben a magyar sport kitüntetése is.

Géczi, aki 1944. március 16-án az akkor Borsod, Gömör és Kishont vármegyei Sajóörsön született, játékos-pályafutása alatt 309 mérkôzésen szerepelt a Ferencváros színeiben, ötszörös bajnok, kétszeres Magyar Népköztársaság Kupa-gyôztes, és tagja volt az UEFA Kupa elôdjének számító Vásárvárosok Kupája-gyôztes együttesnek 1965-ben. Az FTC örökös bajnoka.

A válogatott kapujában 23 alkalommal állt, tagja volt az 1972-ben Európa-bajnoki 4., és a müncheni olimpián ezüstérmes nemzeti együttesnek.

Visszavonulása óta edzôként tevékenykedik, kapusiskolájából számos tehetség került ki.

Drukkerverés Brassóban

(16. old.)

A Bukaresti Steaua szurkolói azzal vádolják a román csendôröket, hogy ok nélkül brutálisan megverték ôket a Brassói FC elleni labdarúgó-bajnoki találkozó alatt.

A Brassóban lejátszott, s 1–0-ás vendéggyôzelemmel zárult összecsapásra mintegy kétezren kísérték el a fôvárosi gárdát, akik utóbb arra panaszkodtak, hogy a helyi biztonságiak gumibottal ütötték és könnygázzal fújták le ôket.

A hétfôi incidensekben, amelyek az elsô félidô 10. percétôl a találkozó végéig tartottak, hárman könnyebb sérülést szenvedtek.

Ferguson bírói elit létrehozását sürgeti

(16. old.)

Továbbra is hangoztatva, hogy játékvezetôi tévedések okozták csapata kiesését a labdarúgó Bajnokok Ligájából, bírói elitmezôny létrehozását sürgeti az elsô számú európai kupasorozatban Sir Alex Ferguson (képünk), a Manchester United vezetôedzôje.

A világhírû skót tréner szerint az FC Porto elleni nyolcaddöntô elsô, 2–1-es portugál gyôzelemmel végzôdött találkozóján a német Herbert Fandel, az 1–1-es döntetlent — és ezzel az angolok búcsúját — hozó visszavágón pedig az orosz Valentyin Ivanov hibázott számtalanszor az ô együttese kárára.

— Ami igazán bosszant, hogy a BL a világ legrangosabb sorozata, de gyakran a legrosszabb játékvezetôkkel és asszisztensekkel — mondta Ferguson. — Úgy gondolom, hogy ezen a szinten csak a legjobbaknak szabadna lehetôséget adni, s létre kellene hozni egy elit csoportot.

Az MU az elmúlt nyolc évben elôször nem jutott a legjobb nyolc közé a BL-ben.

SZABADFOGÁSÚ BIRKÓZÁS
Kolozsvári sikerek az iskolásbajnokságon

(16. old.)

A múlt hét végén Marosvásárhely adott otthont Erdély legjobb iskoláskorú birkózói zónadöntôjének. A Maros-parti versenyen a Kolozsvári Jövô ISK-KMSC Tehnofrig tehetséges fiataljai is részt vettek. Poputa Vasile és Sãtmãrean Valentin tanítványai négy elsô hellyel (Rus Paul — 54 kg, Deac Andrei — 42 kg, Abrudan Cosmin — 76 kg, valamint Costea Cristina — 65 kg a lányok versenyében) és egy bronzéremmel tértek haza (Nemes Vlad — 76 kg).

A legjobbak részt vesznek az országos döntôn, amelyre áprilisban kerül sor. Ugyancsak a jövô hónap közepén egy népes kolozsvári kadet küldöttség egy magyarországi nemzetközi versenyen vesz részt.

(erkedi)

VÍVÁS
Román és magyar kvótaszerzés

(16. old.)

Athénban Nôi Világkupa versenyt rendeztek nôi tôrben. A viadalt a jelenlegi világbajnok, az olasz Valentina Vazzali nyerte meg, aki a döntôben 16–8 arányban gyôzte le az orosz Szvetlana Bojkot. A bronzérmek a magyar Mohamed Aida és a román Roxana Scarlat birtokába jutottak. Említésre méltó, hogy a görög fôvárosban lezajlott verseny után biztossá vált, hogy két román nôi tôrözô, Laura Badea és Scarlat olimpiai indulási kvótát nyert, akárcsak az olimpiai bajnok Mihai Covaliu kardvívó. Hozzátehetjük azt is, hogy Athénban jelen volt a még ifjúsági korú kolozsvári Corina Indrei is, akit egyelôre csak tapasztalatszerzésre vittek, de reméljük, hogy az Athéni Olimpiai Játékok után be fog kerülni a Beijingre készülô felnôtt olimpiai keretbe.

A magyaroknál Mohamed Aida mellett a férfi kard- és a nôi párbajtôrcsapat is biztos olimpiai indulónak számít: a magyarok részt vehetnek e két fegyvernem csapatversenyében, illetve három-három fôvel az egyéni küzdelmekben. A férfi párbajtôregyüttes sorsa a hétvégén, Vancouverben dôl el.

(radványi))

TEKE
Két pályarekord Aranyosgyéresen

(16. old.)

Talán azon is felbuzdulva, hogy a Román Teke-szövetség több vezetôje és fôleg Ilie Hosu, a férfi válogatott edzôje is jelen volt a hét végi, Fieni-i Cement elleni találkozón, az Aranyosgyéresi Sodronyipar tekézôi túltettek magukon és 3502 fát verve le új pályacsúcsot állítottak fel. Ehhez nagyban hozzájárult a Dumitru Bese által elért kitûnô egyéni eredmény, ô ugyanis 639 fás teljesítménnyel szintén pályarekordot döntött. Mellette még a gyéresi Krizsán Albert és a fieni-i Viorel Dorel valamint Remus Antimirescu is a válogatott tagja, ôket jött megtekinteni a válogatott edzôje, alig egy héttel azután, hogy a válogatott a németországi Passauban edzôtáborozott, ahol különben a válogatott keret két edzômérkôzést is játszott.

Schmidt Jenô

Székelyudvarhelyen nyertek a Somvetra lányai

(16. old.)

Az elsô osztályú nôi tekebajnokság múlt hét végi fordulójában a Szamosújvári Somvetra lányai Székelyudvarhelyen szerepeltek a helyiElevan Akarat együttese ellen. Mint mindig az elmúlt években, a vendégek most is gyôztesen hagyták el a hargitai pályát. Nagy József fiatal tanítványai ezúttal 2901–2640 (4–2) arányban gyôztek, azaz a papírformának megfelelô eredmény született. A Kis-Szamos menti csapatból a legjobban a Muresan-testvérek szerepeltek. Mirabela 505, míg Romina 502 fát ért el a székelyudvarhelyi tekecsarnokban. A hazaiaktól Szabó Gyöngyvér nevét említhetjük, ô 501 levert fával tûnt ki.

A következô fordulóban a Somvetra otthon fogadja a sokkal jobb játékerôt képviselô Ploiesti-i Compet csapatát. Ha gyôznek, a szamosújvári tekézôk a döntôbe jutásért harcolhatnak.

Erkedi Csaba

Laureus-díj: a jelöltek névsora

(16. old.)

A férfiaknál a Forma–1-es világbajnok Michael Schumacher, valamint a teniszezôk világranglistáját vezetô Roger Federer, a nôknél pedig a futó Maria Mutola és Paula Radcliffe a fô esélyes a sportolói Oscar-díjnak tartott Laureus-díj elnyerésére.

A szervezôk a tavalyi eredmények alapján készítették el a jelöltek hat-hat fôs listáját.

A német autóversenyzô tavaly hatodik világbajnoki címét söpörte be a tûzpiros Ferrarival, míg a svájci teniszezô egyéniben összesen hét tornán, többek között Wimbledonban diadalmaskodott. Amúgy mindketten már túl vannak idei elsô komolyabb — melbourne-i — sikerükön is: Schumacher az idénynyitó vb-futamon, Federer pedig az ausztrál nyílt bajnokságon nem talált legyôzôre.

Rajtuk kívül Michael Phelps amerikai úszó, a világbajnok angol rögbi-válogatott ásza, Johny Wilkinson, a MotoGP-ben elsô olasz Valentino Rossi, valamint az utóbbi öt Tour de France kerékpáros körversenyen gyôztes amerikai Lance Armstrong tagja a díszes társaságnak.

A hölgyeknél a mozambiki Mutola az elôzô idényben a Golden League-sorozatban veretlen maradt 800 méteren, és egyedül vihette el az egymillió dolláros fôdíjat. Ô sem nyeretlen már 2004-ben: a budapesti fedettpályás világbajnokságon ugyancsak 800-on nyert, és ezzel a viadal történetének legeredményesebb versenyzôje lett, miután hatodszorra is sikerült a távon gyôznie, s ezzel összességében már a hetedik fedettpályás vb-érmét szerezte meg. A brit Radcliffe a maratoni táv világrekordját döntötte meg tavaly.

A jelöltek közé két teniszezô, a francia és amerikai bajnokságon nyertes belga Justine Henin-Hardenne és a Wimbledonban diadalmaskodó amerikai Serena Williams, a svéd golfozó Annika Sörenstam és a holland úszó Inge de Bruijn verekedte be még magát.

A világ élmezônyébe berobbanó újoncok kategóriájában két golfozó, az amerikai Michelle Wie és a brit Ben Curtis, az orosz teniszezônô Marija Sarapova, a spanyol Forma–1-es pilóta Fernando Alonso, a brazil labdarúgó Robinho, valamint az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokságban, az NBA-ben sziporkázó LeBron James szerepel.

A csapatok listáján a világbajnok ausztrál krikett-, angol rögbi- és német nôi labdarúgó-válogatott, a Forma–1-es Ferrari-istálló, a Bajnokok Ligája-gyôztes AC Milan labdarúgócsapata, továbbá az Amerika Kupa-nyertes Alinghi vitorlás legénysége szerepel.

A díjakat május 10-én, a portugáliai Estorilban adják át.

KERÉKPÁR
Cofidis-ügy: "Kirúgtak volna, ha nem szedek teljesítménynövelôket"

(16. old.)

További megdöbbentô részletekkel állt elô Philippe Gaumont, aki januárban beismerte, hogy EPO-val doppingolt, és tiltott szereket adott csapat- és versenyzôtársainak is. A franciák olimpiai bronzérmes országúti kerékpárosa a Cofidis-istálló ellen folyó vizsgálat koronatanúja.

— Kirúgtak volna, ha nem szedek teljesítménynövelôket. Az elsô fél év még tisztán telt el, aztán a csapatorvos beadott egy Kenacort nevû kortikoszteroidot, majd fokozatosan beindult a gépezet — mondta a Le Monde címû napilapnak a kerekes, akit pályafutása során harmadszor vádolnak doppingolással.

A 30 éves, karrierje befejezése elôtt álló sportoló hozzátette: klubtársaival együtt elképesztô mennyiségû doppingszert kaptak az idôfutamok elôtt, de a veszélyekrôl senki sem szólt.

— Intravénásan fecskendezték be az értágítót és a koffeint. Tablettákat adtak a könnyebb légzés érdekében, és kaptunk fájdalomcsillapítót is. A szúrópróbaszerû ellenôrzések hatástalanok voltak, mivel tudtuk, hogy az EPO három nap után kiürül. A hatása viszont tíz nap múlva is érezhetô.

A Cofidis ellen az év elején indult vizsgálat, miután a klub irodájában egy házkutatás során 23 adag eritropoetint (EPO), illetve férfi növekedési hormont és amfetaminszármazékokat találtak.

Gaumont-t, aki 1992-ben, Barcelonában tagja volt az idôfutamon olimpiai bronzérmes francia kvartettnek, illetve csapattársát, az ügyben szintén vádlottként beidézett Cedric Vasseurt ôrizetbe vették, de azóta már szabadlábon vannak.

Az oldalt szerkesztette: Balázs Bence


 
[Vissza az Szabadság
honlapjához]
  [Vissza a HHRF
honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a
Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -