2004. május 5.
(XVI. évfolyam, 102. szám)

Újragondolhatja az önálló polgármesterjelöltre vonatkozó döntését az RMDSZ

(1., 5. old.)

Csütörtökig dönt az RMDSZ Kolozs megyei szervezete arról, hogy lemond-e a saját polgármesterjelölt állításáról vagy sem. Azzal ugyanis, hogy a kormánypárt lecserélte polgármesterjelöltjét, új helyzet állt elô, a felmérések szerint Ioan Rusnak sokkal nagyobb az esélye, hogy lekörözze Funart, mint a korábbi jelöltnek, Vasile Soporannak. Ahhoz azonban, hogy bekerüljön a második fordulóba, szüksége van az RMDSZ támogatására, a kolozsvári magyarok szavazatának viszont ára van. Amennyiben az SZDP-jelöltnek sikerül úgy eleget tennie a megyei RMDSZ elvárásainak, hogy ezzel ne veszítsen román szavazatokat, Rusnak minden esélye megvan arra, hogy bejusson a második fordulóba. Szakértôk szerint nem zárható ki, hogy a második forduló végül Rus és a 36–38 százalékos támogatottságnak örvendô Emil Boc között dôl majd el.

Ioan Rus belügyminiszter "bevetésével" a kolozsvári polgármesteri székért induló küzdelembe, olyan új helyzet állt elô, amire az RMDSZ-nek reagálni kell — vélekedett Kónya-Hamar Sándor. A megyei elnök szerint azzal, hogy a kormánypárt a nagyobb népszerûségnek örvendô Rusra cserélte Vasile Soporant, megnôtt Gheorghe Funar leváltásának esélye. — Arra kértük a kormánypártot: ha azt akarják, hogy támogassuk, olyan jelöltet állítsanak, akinek van esélye Funart lekörözni. Az SZDP meghozta döntését, most erre komoly választ várnak részünkrôl — magyarázta. Hangsúlyozta: amennyiben a kormánypárt vállal bennünket, és eleget tesz a kolozsvári magyarok követeléseinek, az RMDSZ-nek is el kell gondolkodnia azon, mi legyen a továbbiakban.

Kónya-Hamar szerint ahhoz, hogy Ioan Rus bekerüljön a második fordulóba, szüksége van a magyar szavazatokra, érdeke tehát, hogy megegyezés szülessék a két párt helyi szervezetei között. Erre csak úgy kerülhet sor, ha a kormánypárt "megfizeti" az RMDSZ támogatásának árát. — Tisztában vagyunk azzal, hogy követeléseinket nem lehet egy hónap alatt valóra váltani, de várunk egy gesztust az SZDP részérôl. A fôtéri gödör ügyének rendezése, vagy legalábbis elkezdése, egy ilyen gesztusnak minôsülne. A többit be lehet építeni a polgármesterjelölt programjába — mondotta.

Az elnök szerint a belügyminiszter valószínûleg a kolozsvári románokat akarta "kímélni" akkor, amikor múlt héten azt nyilatkozta, hogy nem ismeri az RMDSZ követeléseit, jóllehet ezek mind központi, mind helyi szinten felmerültek. Különben — mondotta — létezik egy olyan közvélemény-kutatás, amiben a kolozsváriak többsége (körülbelül 70 százalék), románok és magyarok egyaránt a feldúlt Fôtér mielôbbi rendezését sürgetik. Abban ugyan nincs konszenzus, hogy milyen formában: egyesek az eredeti állapot visszaállítását kérik, hiszen csak így válhat a Világörökség részévé, mások viszont a leletek konzerválását szeretnék úgy, ahogy arról különben a városi tanácsban is született már határozat. — Ioan Rus tehát nyugodtan felvállalhatja a gödörrendezés ügyét, hiszen ezzel nem veszít szavazatokat — vélekedett.

Kónya-Hamar Sándor bízik Rus józanságában: — Ne felejtsük el, hogy 2000-ben, a polgármesteri választások második fordulójában, amikor az RMDSZ jelöltje visszalépett Serban Rãdulescu javára, a Rus vezette SZDP is a Konvenció jelöltje mellé csatlakozott. Valóra váltotta azon ígéretet is, hogy tanácsosai támogatják az RMDSZ-es alpolgármester megválasztását. Sajnos, a négy évvel ezelôtti összefogást nem tudtuk tovább kamatoztatni, mivel Bukarestbe távozott.

Az RMDSZ polgármesterjelöltje, Máté András Levente lapunknak azt nyilatkozta: amennyiben a további egyeztetések során az RMDSZ megyei szervezete úgy határoz, hogy lemond a saját polgármesterjelölt állításról, akkor tiszteletben fogja tartani a szervezet döntését, és eszerint fog cselekedni.

Rus: Kolozsvár a románoké és a magyaroké egyaránt
Ioan Rus, a kormánypárt új kolozsvári polgármesterjelöltje tegnap Bukarestben tartott sajtótájékoztatóján elmondta: felméréseik szerint Kolozsvár lakosságának 72 százaléka úgy vélte: Gheorghe Funar kolozsvári polgármestert nem kellene újraválasztani. A megkérdezettek 22 százaléka szerint a mostani városvezetô az egyedüli személy, aki képes lenne irányítani a várost. Arra a kérdésre, hogy Funar megnyeri-e a választásokat, az alanyok 29 százaléka igennel válaszolt, míg 51 százalék nemet mondott.

Az interetnikai viszonyokkal kapcsolatban a megkérdezettek 91 százaléka egyetértett azzal, hogy a románok és magyarok közösen európaivá alakíthatják a várost, valamint Kolozsvár a románoké és a magyaroké egyaránt. A megkérdezettek majdnem 90 százaléka vélte úgy, hogy az idegengyûlöletet szítókat ki kell zárni a politikai életbôl.

Rus megismételte, hogy a kormánypárt közös politikai projektet készít, amelyet az etnikai és a vallási hovatartozástól függetlenül mindenki magáénak érezhet. — A tervünk nem kizárólagosan SZDP-s, nagy-romániás vagy RMDSZ-es, ezzel Kolozsvár minden lakosát tervezzük megszólítani — mondta. A belügyminiszter Emil Boc és Gheorghe Funar Bibliára esküvését tartalmazó tévévitáját sárdobáláshoz hasonlította, amivel — mint mondotta — vérig sértette a kolozsváriakat.

Victor Ponta, a kormánypárt alelnöke tegnap Kolozsváron beismerte azt, hogy az SZDP nem azért váltott polgármesterjelöltet, mert jól megtervezett stratégiája szerint meg szerették volna lepni a választókat, hanem azért, mert a közvélemény-kutatásokban Ioan Rus jobban szerepelt, mint Vasile Soporan. A kormánypárt ifjúsági szervezetének elnöke úgy vélte, hogy ezzel szemben Bukarestben átgondolt terv alapján cseréltek városvezetô-jelöltet. (Mint ismeretes, az SZDP Mircea Geoanã külügyminisztert választotta polgármesterjelöltjévé — szerk. megj.) Hozzátette: a kormány két értékes embert veszített Mircea Geoanã külügyminiszter és Ioan Rus személyében, de szükség volt erre a lépésre, hiszen Kolozsvárt és Bukarestet egyaránt katasztrofálisan vezették. Ponta szerint a kormánypártot elônyben részesíti az a tény, hogy sem Kolozsváron, sem a fôvárosban soha sem rendelkezett polgármesterrel.

Boc bizonyítványát magyarázza
Kedden a Demokrata Párt (DP) és a Nemzeti Liberális Párt (NLP) alkotta DA Szövetség képviselôi nyilvánosságra hozták a Kolozs megyei tanácsosjelöltek listáját. A jegyzéket Marius Nicoarã, az NLP Kolozs megyei szervezetének elnöke vezeti, aki a szövetség reményei szerint a megyei döntéshozó szervet is vezetni fogja. Hogy e cél elérése érdekében mely politikai pártokkal tárgyalnak majd, tekintettel arra, hogy nyilatkozataik szerint csupán tizenhárom mandátumra számítanak, ezt csupán az eredményhirdetést követôen tudják megmondani. Nicoarã elmondta: a megyei jelöltlista 7 NLP-s és 6 DP-s tagból áll, a nôi nem képviselôi csupán a jegyzék tizenharmadik és tizennegyedik helyén jelennek meg.

Marius Nicoarã kifejtette: az elmúlt négy évben a megyei tanács elsôsorban a kormánypárti polgármester vezette településeket támogatta. Ráadásul Emil Boc, a DP Kolozs megyei szervezetének elnöke kijelentette, hogy a Szociáldemokrata Párt (SZDP) közpénzek kiutalásával magához csábította az ellenzéki polgármestereket. — Afrikai stílusú politizálást folytattak: zsaroltak, fenyegettek, és közpénzek felhasználásával átigazoltatták egyes települések ellenzéki vezetôit — jelentette ki Boc.

Ugyanakkor Boc, aki egyben a két párt alkotta szövetség kolozsvári polgármesterjelöltje, retorikai kérdést intézett a sajtó képviselôihez: miért vonta vissza a kormánypárt Vasile Soporant a polgármesteri székért indított versenybôl, amikor a politikai alakulat által nemrég nyilvánosságra hozott felmérésben 42 százalékos támogatottságnak örvendett? A választ a kolozsváriakra bízta.

Lapunk kérdésére Emil Boc kommentálta az április 27-i helyi tévéadó élô adásában történteket. A DP-NLP polgármesterjelöltje felesküdött a Bibliára, hogy nem mûködött együtt, a jövôben sem fog szövetkezni a magyarokkal és az RMDSZ-szel. — Csak arra hivatkoztam, hogy a DP megyei elnökeként a választási kampány idején csupán az NLP-vel kötöttem szövetséget. Azt mondtam, hogy a kampány idején sem az RMDSZ-szel, sem az SZDP-vel, sem pedig a Nagy-Románia Párttal nem kötünk szövetséget — nyilatkozta Boc. Megkérdeztük: mi történik akkor, ha esetleg a második fordulóban szüksége lesz a magyarok szavazatára, és bizonyos értelemben szövetséget kell kötnie az RMDSZ-szel annak érdekében, hogy a szövetség támogatását élvezze. — Jómagam egyetlen szövetséget kötök: a kolozsváriakkal, függetlenül a választók nemzetiségétôl. Hangsúlyozom, hogy nem bibliai értelemben vett esküt tettem, hanem politikai nyilatkozatot — nyilatkozta Emil Boc.

A kérdéssel kapcsolatban Marius Nicoarã megerôsítette politikai partnere nyilatkozatát: Boc csupán arra hivatkozott, hogy a választási kampány idején sem az RMDSZ-szel, sem más párttal nem köt szövetséget. — Ez nem azt jelenti, hogy nem mûködik együtt a magyar érdekvédelmi szervezettel. A kormánypárt szándékosan félreértelmezte Emil Boc nyilatkozatát. Hangsúlyozni szeretném, hogy polgármesterjelöltünk csupán a választási kampány idején kötendô politikai szövetségre gondolt. A DP és a NLP már választási szövetséget kötött, Emil Boc ezért zárta ki a szövetségkötést más alakulatokkal. Kolozsváriként jelenleg kevesebb mint 200 kilométerre vagyunk az Európai Uniótól, Románia a NATO tagja, így nem Magyarország és a magyarok jelentik a legnagyobb veszélyt hazánkra, hanem a közpénzek rossz igazgatása, a korrupció — fejtette ki az NLP megyei szervezetének elnöke.

Enache:Az SZDP Erdélyt akarja
Azzal kapcsolatban, hogy végül Ioan Rus közigazgatási és belügyminiszter, az SZDP Kolozs megyei szervezetének elnöke indul a kolozsvári választásokon, Smaranda Enache, a Népi Cselekvés (NCS) polgármester-jelöltje lapunknak a következôket nyilatkozta: — Világosan látszik, hogy a kolozsvári helyhatósági választások meghaladják a helyi választások jelentôségét. Az SZDP Erdély meghódítását szeretné, ugyanis itt a választások alkalmával mindig gyengén szerepeltek — mondta a jelölt. Hozzátette, hogy szerinte a kormánypárt az erdélyi városok bekebelezését próbálja elérni. — De az is lehet, hogy Rusra már nincs szükség Bukarestban. Jómagam értékekre, és nem érdekekre építem a kampányomat, ezért nem zavar, hogy a belügyminiszter versenybe szállt. Sôt, a választások érdekesebbek lesznek — véli Smaranda Enache.

Funar: Rus mondjon le miniszteri tisztségérôl!
Gheorghe Funar kolozsvári polgármester a Helyi és Regionális Hatalmak Strasbourgi Kongresszusához és az EU-tagállamok bukaresti nagyköveteihez fordul, mivel szerinte Rusnak le kell mondania a miniszteri tisztségrôl, hogy részt vehessen a választásokon, jelentette ki a jelenlegi városvezetô, az NRP polgármesterjelöltje tegnapi sajtótájékoztatóján.

"A 67/2004-es törvény elôírja, hogy a kormányt képviselô prefektusoknak és alprefektusoknak le kell mondaniuk tisztségükrôl, ha jelöltetni kívánják magukat a helyhatósági választásokon. Amennyiben a prefektusnak le kell mondania, akkor a miniszternek miért ne kellene lemondania, fôleg akkor, ha a rendôrség az ô alárendeltségébe tartozik? Miféle választások lesznek, ha Ioan Rus alárendeltjei foglalkoznak vele?", fogalmazott Funar kedden, sajtótájékoztatón.

Kolozsvár polgármestere szerint Rus miniszteri tisztsége összeférhetetlen a polgármesterjelöltséggel.

Az NRP támadásaira reagálva a kormány tegnap a Mediafaxhoz eljuttatott közleményében leszögezi: sem Mircea Geoanã, sem Ioan Rus miniszterek esetében nem áll fenn összeférhetetlenség, és határozottan visszautasítják az erre vonatkozó kijelentéseket. Mindkét jelöltjük tiszteletben tartja az érvényes jogszabályokat, és a választások idejére mind Geoanã, mind Rus fizetésnélküli szabadságot kért.

B. T., K. O., SZ. K.

Rekord részvétel, fokozott érdeklôdés
Megnyílt a X. Agraria nemzetközi vásár

(1., 7. old.)

Mezôgazdaság, állattenyésztés, élelmiszeripar, szeszes italok és üdítôk, mezôgazdasági gépek és felszerelések, csomagolóipari berendezések, gazdálkodói munkaeszközök és felszerelések, virágtermesztés és kertészkedés, agroturizmus, agrárfinanszírozási módszerek, szakkiadványok — íme, a témakínálat a tegnap tizedik alkalommal megnyílt Agraria Nemzetközi Mezôgazdasági, Élelmiszeripari és Csomagolóipari Vásáron.

Szervezôi, immár több éves hagyomány szellemében, az Expo Transilvania Rt., az Export Consult Bécs–Bukarest és az MC Intermarketing Consulting, valamint a Kolozsvári Mezôgazdasági és Állategészségügyi Egyetem. A házigazdák nevében Stefan Dimitriu, a kereskedelmi kamara elnöke az esemény rekord jellegére hívta fel a figyelmet: a 3000 négyzetmétert meghaladó területen 165 cég mutatja be termékeit és szolgáltatásait, a hazaiakon kívül Magyarországról, Ausztriából, Németországból, Franciaországból és Hollandiából. Ez az expó az EU-s integráció perspektívájában jött létre — mondotta az elnök. Peter Adamek, Németország nagyszebeni fôkonzulja azt emelte ki, hogy hazája most elôször jelentkezik állami támogatásból hivatalos standdal, és Románia az EU-s elôcsatlakozási idôszakban számíthat a német segítségre. Valeriu Steliu államtitkár Románia legfontosabb mezôgazdasági vásárának nevezte az Agrariát, ugyanakkor a hazai farmereket az idén jelentkezô Sapard-támogatási lehetôségek kihasználására szólította fel. Valentin Cuibus prefektus szerint a mezôgazdaság továbbra is Románia fontos ágazata, amelyben folytatódik a privatizáció és a szerkezetváltás. Bruno Pinard-Légry, a Vichy Développement igazgatója üdvözölte a kolozsvári Francia Kulturális Központ és a Centrafrom erôfeszítését, amelynek köszönhetôen elsô ízben vehettek részt ezen a kiállításon Auvergne tartománybeli vállalatok. Helmuth Schott, a társszervezô Export Consult elnöke kifejtette: mindig bízott az Agraria vásárok sikerében, amely mára viszonyítási alappá fejlôdött Románia követendô agrárpolitikájában.

A kiállítást már az elsô napon fokozott érdeklôdés kísérte. A szombatig tartó rendezvényen lesznek német, osztrák, francia és román napok, elôadások szakemberek számára, mezôgazdasági gépekkel végzett gyakorlati bemutatók, tenyészállatok versenye, illetve tombolahúzás a nagyközönség számára. Nyitvatartási idô: május 4–7-én 10–18, május 8-án 10–14 óra között.

Ördög I. Béla

Bíróság elé állították Csibit

(1. old.)

A marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság ügyészei szombaton vádat emeltek Csibi István csíkszeredai vállalkozó ellen emberölési kísérlet miatt, míg a Tankó Róbert ellen emberölési kísérletben való bûnrészesség miatt indított eljárást megszüntették, jelentette tegnap a Mediafax.

A Legfôbb Ügyészség közölte, a május 1-jei vádirat szerint Csibi István 2000. november 4-én, csíkszeredai cége épületében, Tankó jelenlétében egy baseballütôvel támadt Magyari Tiborra, akit megpróbált fejbeverni. A védekezô áldozat bal karja eltörött, Magyari 30–35 napos orvosi ellátásra szorult.

Csibi ellen más ügyekben is vizsgálat folyik, a vállalkozó, valamint Tankó Róbert és Bartalis Csaba továbbra is elôzetes letartóztatásban van. További személyek ellen szabadlábon folyik vizsgálat.

Brüsszelben a Székelyföld autonómiastatútumának ügye

(1. old.)

Dr. Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Brüsszelben, az Európa Parlamentben De Heer Arie M. Oostlander képviselôvel folytatott tárgyalásokat, aki a Romániáról szóló országjelentéshez terjesztette be bíráló javaslatait. A holland képviselô többször is kiállt a csángók anyanyelvhasználatáért, valamint az egyházi javak visszaszolgáltatásáért. Csapó Brüsszelben több nyugati képviselôvel és szakértôvel is tárgyalt az SZNT elutasított autonómiastatútumának ügyében, ugyanakkor szóvá tette a Magyar Polgári Szövetségnek a helyhatósági választásokról történô kirekesztésének ügyét is.

Az SZNT elnöke dr. Szájer Józsefnek, a Fidesz-MPSZ képviselôjének meghívására részt vett az Európa Parlament Néppárti Frakciója magyar csoportjának ülésén, ahol a regionalizmus és a területi autonómia kérdéskörét vitatták meg. A magyar csoport teljeskörû támogatásáról biztosította az SZNT törekvéseit.

Javuló megyei úthálózat

(1. old.)

Tegnap a megyei tanács állandó bizottsági ülésén, többek között, törvénytervezetet fogadtak el a községi földutak kikövezését szolgáló másodlagos hitelbôl támogatott program elkezdésére, a Mezôség ivóvízellátását javító 75 milliárd lejes beruházási hitelprogramra, a 2005-ös költségvetési évre vonatkozó helyi adók és illetékek idôszerûsítésére stb. Vitát váltott ki a megyei és községi utak felújítására és korszerûsítésére kiutalt 23,8 milliárd lejnyi beruházási terv elosztása, amely egyesek szerint méltánytalanul, a politikai célok elôtérbe helyezésével történt a községek között, annak függvényében, hogy melyik településen milyen pártbeli a polgármester. Ezt a pontot a szakbizottságban ma újratárgyalják, hogy a holnapi megyei tanácsülésen már napirendre lehessen tûzni az elfogadását.

Ö. I. B.

KRÓNIKA

KISHIREK
Korunk Galéria

(2. old.)

Lészai Bordy Margit festészeti kiállítása nyílik meg május 7-én, pénteken 13 órakor a Korunk szerkesztôségében (Nagyszamos/Iasilor u. 14. sz.) Bevezetôt mond dr. Keszeg Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár. Lészai Bordy Margit verseibôl Katona Éva színmûvész olvas fel. Händel Variációk címû mûvét Szilveszter Eszter és Veress Csaba adja elô.

A PALLAS–AKADÉMIA KIADÓ BEMUTATÓ ESTET tart május 6-án, csütörtökön du. 6 órától a Gaudeamus Könyvesboltban (Szentegyház u. 3. szám). Meghívottak: Dávid Gyula, Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc, Kozma Mária, Péntek János, Pomogáts Béla, Tompa Gábor. A szerzôk dedikálnak.

A LITURGIKUS SZABADEGYETEM nyolcadik elôadását Ullmann Péter, a gödöllôi premontrei perjelség kormányzója, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa tartja A liturgikus lelkiségrôl címmel, május 6-án, csütörtökön este 7 órától. Helyszín: a BBTE Római Katolikus Teológiai Fakultásának díszterme (Szentegyház utca 5.).

SZIMMETRIÁK: NAGY-ENERGIÁS SZÓRÁSKÍSÉRLETEK, GYENGE KÖLCSÖNHATÁS, ELMÉLETEK EGYESÍTÉSE témával tart részecskefizika elôadás-sorozatot dr. Lovas István akadémikus, a Debreceni Egyetem Elméleti Fizika tanszékének professzora május 6-án, csütörtökön du. 4–9 óra között a mechanikai elôadói, és május 7-én, pénteken de. 8–12 óra között a 226-os teremben, a BBTE Kogãlniceanu/Farkas utcai központi épületében. Az elôadásokat a Sapientia Alapítvány–Kutatási Programok Intézete vendégtanári programjának keretében szervezték.

ÁSVÁNYRENDSZERTAN címmel tart elôadás-sorozatot dr. Szakál Sándor, a Miskolci Egyetem Ásvány- és Kôzettan Tanszékének docense május 8-án, szombaton 9–13 óra között a BBTE Ásványtani Tanszékének elôadótermében (Farkas/Kogãlniceanu utca 1.).

KISMAMAKLUBOSOK FIGYELMÉBE! Szép idô esetén a május 6-i, csütörtöki összejövetelt a Farkas utcai református templom melletti romkertben tartják, délután 6 órától. A gyermekekkel Pintyucza Andrea óvónô és László Bakk Anikó zenepedagógus foglalkozik. A felnôttóvoda meghívottja dr. Széplaki Attila ortopéd fôorvos, aki elôadása után tanácsokkal szolgál az érdeklôdô szülôknek. Esôs idô esetén az összejövetelt a szokásos helyen, az unitárius óvodában tartják meg.

MUNKAERÔVÁSÁRT SZERVEZNEK DIÁKOK SZÁMÁRA május 7-én, pénteken reggel, 9 órai kezdettel, a Diákmûvelôdési Házban. A megyei munkaerôhivatal szervezôi elôzetesen utcai akciókkal népszerûsítik a rendezvényt.

Szabédi-napok
Irodalom — a határok lebontása
Kolozsvár, Szabéd 2004. május 7–8.

(2. old.)

Az idei Szabédi-napok középpontjában a magyar irodalom egységének — egyetemességének kérdései állanak. A Szabédi örökség mellett, azzal összhangban a határokat lebontó törekvéseket, az irodalmi diplomácia eredményeit elemzik az egyes elôadások. A délutáni kerekasztal-beszélgetés hangsúlyosan foglalkozik a 70. évébe lépett Ilia Mihály és Pomogáts Béla irodalomtörténészi, kapcsolatteremtô munkásságával, felidézi a 75 éve született Czine Mihály és a közelmúltban elhunyt Bori Imre emlékét.

Ebbôl az alkalomból az EMKE Országos Elnöksége Pomogáts Béla irodalomtörténészt díszoklevéllel tünteti ki az egyetemes magyar kultúra értékteremtô erejének megôrzése és összefogása szolgálatában kifejtett munkásságáért, Ilia Mihályt pedig, az erdélyi magyar irodalom kortársi megismertetésében szerzett kiváló szerkesztôi és tanári érdemeiért.

A rendezvénysorozat pénteken de. 10 órakor kezdôdik az Unitárius Püspökség Dávid Ferenc Dísztermeben (Brassai Sámuel Líceum).

Fôtisztelendô Szabó Árpádnak, az Unitárius Egyház püspökének és dr. Kötô Józsefnek, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület elnökének köszöntôje után a következô elôadások hangzanak el: dr. Kántor Lajos (Kolozsvár) Szabédi: az irodalom és a határok; Pomogáts Béla (Budapest) Kettôs kötôdés; Gálfalvi Zsolt (Bukarest) A határok természete; Láng Gusztáv (Szombathely) Kisebbségi kánon — összmagyar kánon; Bányai János (Újvidék): A kisebbségi (a kisebbségrôl szóló) beszéd kultikus alakjai; Dávid Gyula (Kolozsvár): Reményik Sándor és a magyar irodalom határok fölötti egysége; T. Szabó Levente (Kolozsvár): Hol a határ? Erdélyiségképzetek a 19. század második felében és a transzszilvanizmus korai konstrukciója; Horváth Andor (Kolozsvár): Önéletírás — Fikció és dokumentum között.

15,30 órakor koszorúzás a Házsongárdi temetôben, Szabédi László sírjánál.

Beszédet mond: Boros János, Kolozsvár alpolgármestere.

17 órakor Magyar irodalmi diplomácia a XX. század második felében és a határok címmel kerekasztal-beszélgetésre kerül sor. Vitavezetô: Balázs Imre József (Kolozsvár).

Résztvevôk: Szörényi László (Budapest), Jankovics József (Budapest), Gálfalvi György (Marosvásárhely), Széles Klára (Budapest), Fekete Vince (Kézdivásárhely)

Szombaton 10 órakor a Szabédi Emlékháznál koszorúznak. Beszédet mond: Szörényi László. A résztvevôk 11 órakor indulnak Szabédra. Az ünnepségen beszédet mond: Jankovics József.

Lapról lapra
Vasárnap / 2004. május 2.

(2. old.)

A katolikus hetilap legújabb lapszámában, Máriás József Máltai kereszt a reverendán címû beszámolójából megtudjuk: Cserháti Ferencet a Szuverén Jeruzsálemi és Máltai Szent János Lovagrend magisztrális káplánjává avatták. Nekünk, erdélyieknek, azért öröm ez a hír, mert Cserháti Ferenc a szatmári egyházmegye papjaként végzi munkáját, és több mint két évtizede szolgál a németországi magyar katolikusok körében Münchenben.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Fôiskola és Papnevelô Intézet fiatal vezetôségét bemutató sorozat második részében Egeli Ferenccel beszélget Schuller Mária. A Teljes egyéniségüket ismerjem meg címû interjúban arról olvashatunk, hogyan látja Egeli Ferenc szemináriumi prefektusként a kispapokkal való jó közösség kialakítását, mit szeretne megvalósítani a budapesti Központi Szemináriumban tapasztaltakból.

A Vasárnapban — egyebek mellett — olvashatunk: anyák napi gondolatokról Sebestyén Péter, valamint Csávossy György írásaiban; az oltáriszentség ôrzésének helyérôl Jakab Gábor írásában; a jászvásári rendházban tartott Romániai Szerzetesrendek és Kongregációk Legfôbb Elöljárói Konferenciájáról; interjút Korom Imre-Györggyel a kispapokat bemutató sorozatban; a Csengey Dénes vers- és prózamondó versenyrôl; a csíki Sapientiások Árpád-házi Szent Erzsébet oratóriumának elôadásairól; a nagyváradi Szent László plébánia fiataljainak passió-játékáról; a Szamosújváron tartott Czetz János cserkész-megemlékezérôl.

Az úri közönség táncol — de nem úgy, ahogy a kritika fütyül

(2. old.)

A Bretter György Irodalmi Kör legutóbbi meghívottjának neve nem teljesen ismeretlen a kolozsvári közönség elôtt: Muszka Sándor fél évvel ezelôtt már be mutatott verseibôl. A felolvasott írások között túlsúlyban voltak a paródiák, így többek között Orbán János Dénes, Király Zoltán, Sántha Attila, László Noémi költészete is terítékre került. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fiatal költô csupán ebben a mûfajban alkot.

Viatindítót Orbán János Dénes írt, a terjedelmes "epikus lírai hôsköltemény" a Bretter Kör állandó tagjait, alkotóit sorra véve adott betekintést az irodalom mûvelôinek életébe.

A beszélgetés során elhangzott: érezhetô bizonyos "nagy elôdök" hatása a verseken, illetve nem elég következetesek az írások. De miért is kellene a költészetnek következetesnek lennie?

Ami a hatásokat illeti: nincs olyan alkotó, legyen író, zenész, festô vagy táncmûvész, aki ne építkezne abból, amit az elôtte járóktól tanult, amit csodált. Attól, hogy egy bizonyos irányzatba illeszkedik, még egyedi, egyéni és értékes minden alkotás.

Muszka Sándor verseinek — egyik — erôssége a zeneiség, a ritmus (nem az emlegetett punk-hatások), ezért elôadva érvényesülnek igazán, olvasva talán nem jön annyira át a mondanivaló.

Úgy tûnt, hogy bár a szakma vitatja a verseket — Bretteres szellemben keresve a kákán is a csomót —, a közönség értékelte az írásokat, a záró taps is ezt támasztotta alá. A szerzô azt vallja: a költô nem eshet abba a hibába, hogy elkezd a kritikának, a szakmának írni. Egy vers akkor él, akkor érdemel dicséretet, ha "élesben tesztelve" megállja a helyét, tehát a közönség pozitívan fogadja.

Röviden ez volna Muszka Sándor költôi hitvallása: az olvasó a leghatalmasabb bíró, az olvasó az, aki végsô soron ítélkezhet egy írás felett.

Farkas Imola

39. Kazinczy verseny
Gyôr, 2004. április 23–25.

(2. old.)

Minden év áprilisának utolsó hetében rendezik meg Gyôrött a Kazinczyról elnevezett Szép magyar beszéd versenyt, középiskolás tanulók számára. Idén, április 23–25. között 39. alkalommal szervezik meg ezt az eseményt, amelyet egyfajta zarándoklatnak is tekinthetünk, hiszen versenyzôk, felkészítô tanárok, nyelvészek, a szakma neves képviselôi, intézményvezetôk mozdulnak meg és indulnak Gyôrbe, hogy a szépen hangzó, tiszta magyar beszéd "szükséges voltáról" tanúskodjanak.

A 90-es évektôl kezdôdôen a verseny szervezôi rendszeresen fogadják a határon túli versenyzôket Kárpátaljáról, Vajdaságból, Felvidékrôl, Erdélybôl. Az erdélyi középiskolákat a tavasszal Kolozsvárott megrendezett Aranka György-verseny nyertesei képviselték: Kelemen Csongor — Kolozsvár — Apáczai Csere János Líceum XI. B. osztály, Kanabé Ágota — Sepsiszentgyörgy — Mikes Kelemen Líceum, Pálosy Zsuzsanna — Nagyenyed — Bethlen Gábor Kollégium, Anderkó Júlia — Barót, Baróti Szabó Dávid Líceum, Müller Borbála — Kolozsvár, Apáczai Csere János Líceum XI. B. osztály, Berek Ildikó — Sepsiszentgyörgy, Mikes Kelemen Líceum.

A versenyzôknek a szövegértés és szöveghangzás, -hangoztatás követelményeinek kellett eleget tenniük egy XX. századi értekezô jellegû szöveg bemutatásával, szabadon választott és kötelezô szöveg kategóriákban. Örvendetes volt az a tény, hogy ez alkalommal a határon túli versenyzôk ismét együtt versenyezhettek az anyaországi tanulókkal, gimnazistákkal és szakközépiskolásokkal. A bíráló bizottságok együtt versenyeztették a jelentkezôket, viszont külön kategóriákban díjaztak. Határon túli kategóriában öt Kazinczy-érmet és számos különdíjat osztottak ki. Az erdélyi versenyzôk közül Kazinczy-érmet nyert Kelemen Csongor (felkészítô tanára Misztrik Jolán) és Kanabé Ágota (felkészítô tanára Erdély Judit). Az Anyanyelvápolók Szövetségének különdíját Müller Borbála vehette át (felkészítô tanára Misztrik Jolán), míg a szabadon választott szöveg legjobb tolmácsolásáért Kelemen Csongort a Vajdasági Nyelvápolók Egyesületének különdíjával jutalmazták.

A 2004–2005-ös tanévben a Brassai Sámuel Elméleti Líceum két V. osztályt indít, ahol az angol nyelvet intenzíven tanítják. 2004. május 15-tôl minden szombaton 9–11 óra között elôkészítôt tartanak angol nyelvbôl. Szeretettel várják a IV. osztályos tanulókat.

MOZI

(2. old.)

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Életeken át — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Elveszett jelentés — amerikai–japán bemutató. — Vetítések idôpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától és kedden egész nap.

GYÔZELEM — Derült égbôl Polly — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel szerdán egész nap.

FAVORIT — S.W.A.T. — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — Flört a fellegekben — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától, hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — Gothika — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; kedvezménnyel: naponta 15 órától, szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Idôvonal — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; csütörtökön zárva.

SZÍNHÁZ

(2. old.)

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, május 5-én, szerdán este 7 órakor: Caragiale: Farsang. Rendezô: Mona Chirilã.

Május 7-én, pénteken este 8 órakor: Ionesco: Jacques vagy a behódolás — stúdióelôadás. Rendezô: Tompa Gábor. — CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Május 6-án, csütörtökön este 8 órakor: Moli è re: Képzelt beteg.

OPERA

(2. old.)

MAGYAR OPERA

Május 6-án, csütörtökön este 7 órakor: Compagnie Pedro Pauwels Spectre(s) — táncjáték Pedro Pauwels ötlete alapján.

Május 9-én, vasárnap du. 4 órakor: Kacsoh Pongrác: János vitéz. Vezényel: Hary Béla. Rendezô: Dehel Gábor.

ROMÁN OPERA

Ma, május 5-én, szerdán este 7 órakor: Rossini: A sevillai borbély — rendkívüli elôadás Nicola Giuliani olaszországi karmester közremûködésével.

Május 7-én, pénteken este 7 órakor: Puccini: Tosca — rendkívüli elôadás Nicola Giuliani olaszországi karmester közremûködésével.

ZENE

(2. old.)

ZENEAKADÉMIA

Ma, május 5-én, szerdán este fél 7 órakor az orgona teremben: La Follia Italiana — a Flauto Dolce (Majó Zoltán, Szabó Mária, Tóth Ágnes) együttes elôadása. Meghívottak: Orbán Piroska (szoprán), Becze Judit (mezzoszoprán), Fülöp Mária (csemballó), Kovács Andrea (gordonka).

BÁBSZÍNHÁZ

(2. old.)

DIÁKMÛVELÔDÉSI HÁZ

Ma, május 5-én, szerdán de. 10 órakor: Pinocchió — A Puck Bábszínház elôadása; este8 órától: A szenivánéji álom — a botosani bábszínház elôadása felnôtteknek.

PUCK BÁBSZÍNHÁZ

Ma, május 5-én, szerdán du. 5 órakor: Peronul cu vise — a pitesti Aschiutã színház elôadása.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

VÉLEMÉNY

Amott csatlakozás, emitt lemaradás

(3. old.)

Amint a tömegtájékoztatás híreibôl tudjuk, Magyarország néhány napja az Európai Unió tagja lett. Az elsô világháború ember- és anyagveszteségei után szétszabdalt, a második világháború még véresebb, még nagyobb áldozatai és újbóli területveszteségei, a náci megszállás után várt felszabadítás helyett bekövetkezett szovjet megszállás, a kommunizmus rémuralma, a vérbefojtott forradalom, az ezt követô megtorlás után ismét letiport ország tizennégy év alatt olyan gazdasági eredményt ért el, amely lehetôvé tette EU-s tagságát. A kommunizmus bukása után a tôkés rendszerbe való át-, illetôleg visszamenet, a felkészülés évei elôzték meg ezt az eseményt. Nem volt könnyû. Föl kellett számolni a veszteséges vállalatokat. Az ezt megcélzó Kupa-csomag nyomán százezrek maradtak munka nélkül. De jöttek a külföldi befektetôk, vonzotta ôket az adókedvezmény, a jól képzett, de olcsó munkaerô, s ahol megfelelô közmûrendszer állt rendelkezésükre — elsôsorban a Dunántúlon, Budapesten —, vállalatokat telepítettek.

Persze, nem ment minden zökkenômentesen. 1990 októberében a baloldali ellenzék által támogatott taxissztrájk súlyos válságot idézett elô. A magánosítás során olyan vállalatokat is eladtak, mint pl. a bélapátfalvi, teljes egészében korszerûsített cementgyár, amelyet a külföldi cég csak azért vásárolt meg, hogy a versenytársat kiiktassa. Vagyis bezárta. A "legvidámabb barakk" Magyarország "vidámságának" fenntartására a Kádár-rendszer dollármilliárdos kölcsönöket vett föl. A törlesztés miatt kipattant válság elhárítására kidolgozott Bokros-csomag komoly károkat okozott a lakosságnak: szigorú megszorításaival megszüntették a gyermeknevelési segélyt — újabb olaj a népesség számának csökkenésére —, bevezették a fôiskolai tandíjat, a nyugdíjak értéke jelentôsen csökkent, a kedvezmények megvonásával tönkretették a hazai kis- és középvállalkozókat. A válságos helyzetet másképp is meg lehetett volna oldani. A délszláv háború utáni Horvátország példája bizonyítja ezt legjobban: Bokroshoz fordultak, de a Magyarországon alkalmazotthoz hasonló tervét nem fogadták el, a horvát gazdaság e nélkül is rövid idô alatt talpra állt, s Horvátország ma az EU egyik legreményteljesebb tagjelöltje. Most a fôleg a Medgyessy-kormány osztogatása miatt megugrott államadósság csökkentésére bevetett Drasztikus-, azaz Draskovits-csomag kemény intézkedései okoznak fejfájást a magyar polgárnak.

Eközben nekünk különleges "gyönyörökben" volt és van részünk. Elôször "kiélveztük" az elcsapott suszterinasból vált tolvajból lett elnök "magasröptû" nagynemzeti elképzeléseit — a parancsuralmi rendszer fokozódó elnyomását, begubózással járó önellátásra való törekvését: az igencsak anyag- és energiaigényes kohászat minden áron való fejlesztését; az ehhez való vasérc Brazíliából, Afrika megkerülésével Indiából, majd Ausztráliából való behozatalát (hajókázás üresen oda, tele vissza a csekély húszezer kilométeres úton), a veszteséges szénbányászat felfuttatását; a veszteséges, s emiatt bezárt egyesült államokbeli szénbányák újra megnyitását s a szénnek, mondanunk sem kell, csöppet sem kifizetôdô hazafuvarozását; a veszteséges személy-, teher- és nehéz tehergépkocsi-gyártást (pl. száztonnás dömperek) meg sok egyéb marhaságot.

Másodjára, miután bekövetkezett a dicsô "aranykorszak"-nak a történelem szemétládájába jutása, a magánosítás fékezését, a munkanélküliségtôl való félelem miatt a veszteséggyártás folytatását "élvezzük". Persze, a többieket is. Orruk hegyéig sem látó úgynevezett politikusoknak a lényegen kívül minden egyébbel való foglalatosságát: a marosvásárhelyi magyarellenes pogromot; a demokratikus rendszer felszámolására tett kísérleteket: a véres bányászjárásokat — akár elnöki meghívásra és elnöki köszönet kíséretében; a hónapokig tartó, "gyümölcsözô" Hargita–Kovászna vitákat; külügyminiszternek az ENSZ közgyûlésén a románság ôslakosság-voltáról tartott "magas szintû" történelemóráját; a Magyarországgal, a magyarsággal, mint veszedelmes ellenséggel való riogatást; Cserhátot; a székelyföldi rendôr- és csendôrtelepítéseket, böhöm csendôrlaktanya építését; az egységes nemzetállamot — ha kell, akár a gatyánkért is; a külföldi befektetôk eltanácsolását (Coca-Cola, Pászkány Árpád Kolozsvárt — mit keres itt egy magyar?, a resicai acélmû, a bukaresti mezôgazdasági gépgyár stb.); az elorzott ingatlanok — föld, erdô —, de különösen az egyháziak visszaadásának a végtelenségig való halogatását; a Bolyai egyetem újralétesítésének, majd a két magyar kar létesítésének mindenáron való megakadályozását. És így tovább. Egyes településeken, így helyben, a hosszú távú gazdaság-, város- meg egyéb fejlesztés helyett szobor-, emléktábla-állítást (fôleg történelemhamisító szöveggel); magyar utcanevek lecserélését; utcanevek futószalagon való cserélgetését; a magyar konzulátus elleni uszítást, területi sérthetetlensége semmibevételével zászlajának levételét; városszerte háromezer nemzeti zászló lengetését; köztéri padok, kerítések, miegyebek nemzetiszínre mázolását; minél gyakoribb nagy tûzijátékozásokat.

A felsorolást oldalakon át folytathatnánk.

Ezek után fölmerül a kérdés: vajon azok, akik az elmúlt jó tizennégy év alatt mindezt mûvelték, fenti "távlatokban" élték ki magukat, mire gondolnak most, amikor a két háborúban vesztes, kétszeri feldarabolásával anyagi forrásainak java részétôl megfosztott Magyarország az EU tagja lett, miközben két háborúban gyôztes, földi javakban dúskáló országuk, a sorozatosan elpuskázott lehetôségek után, bebocsáttatásra várva, az EU kapujában toporog? Most is büszkeségtôl dagad a keblük, mint amikor nagy nemzetféltésük és -mentésük közepette ugyancsak sûrûn döngették? Levonják-e a szükséges tanulságot, és legalább most, a huszonnegyedik órában megteszik-e az ugyancsak húsba vágó, de az EU-tagsághoz elengedhetetlen, alapvetô gazdasági átalakításokat, avagy az ország és lakossága "legnagyobb hasznára", vérbeborult aggyal, úgymond csakazértis, tovább folytatják kisded játékukat?

Asztalos Lajos

Lírai tudósítás egy nagyszabású rendezvényrôl

(3. old.)

Szombaton este a záróünnepély után a Báthory folyosóján szembejön velem egy Magyarországra telepedett volt tanítványunk. A fiatalasszonyt nyolc-kilenc éves kislánya kíséri.

— Megmutattam neki az iskolámat — mondja az anyuka — végignézte, végighallgatta a mûsort, és most sír, azt kéri, jöjjünk vissza, ô is ebbe az iskolába akar járni.

A tantermek ajtajára kitûzték: az ott gyülekezendô évfolyamok "adatait". Piaristák ... 1952–56... 1962–66... 1982–86... stb. stb. Így minden — a szombat délelôttre érkezett "véndiák" tudta, hová tartozik, hol keresse övéit. És volt tanáraik, osztályfônökeik is megtudhatták, hol találhatják azokat, akiket keresnek.

A 62–68-as felirattal rendelkezô teremben bukkanok rá elsô osztályomra. De fiatal voltam, mikor tanítottam ôket! Most már felettük is kicsit eljárt az idô... Kitörô örömmel fogadnak és olyan büszkén, mint amikor a "fegyelmi versenyt" (igen, volt ilyen!) nyerték meg, közlik: "Tanárnô, a mi osztályunkból gyûltünk össze a legtöbben".

Valóban érdekes tapasztalat: minnél régebben végzett egy-egy évfolyam, annál többet vonzott közülük "haza" az alma mater hívó hangja.

Szabó Hajnal is eljött a ballagásra. Ô volt a 11-es Líceum (késôbb 3-as, melynek utódja a Báthory), elsô igazgatónôje.

Mikor az iskolába kerültem, fiatal tanárként, aki senkit sem ismert a nagy tanáriban, egy kolléga oltalmába vett, és halkan magyarázta nekem, ki kicsoda. "És a legszebb asszony, az ott az igazgatónô" — mondta. Szép volt valóban, nyugalom áradt belôle, gyönyörûen fogalmazott, hisz magyar szakos tanárnô. Most már kicsit nehezen küzd meg a lépcsôkkel... Megkondul a régi harang, megindul mindenki az udvar felé. Elöl a sok véndiák, mögöttük volt tanáraik. Az elsô sorban Szabó Hajnal lépeget, Tôkés Elek, a jelenlegi fiatal, jókötésû igazgató kedvesen belekarolva támogatja. Szimbólum értékû: a folytonosság, a hûség, a múlt értékelésénél a melegségnek szimbóluma.

A 425. évfordulóval egy idôben zajlott egy 25 éves érettségi találkozó. Az "osztályfônöki órájukon", ahol a résztvevôk — szokás szerint — életük alakulásáról számolnak be, a legtöbbször visszatérô motívum: "büszke vagyok, hogy ide járhattam iskolába" volt. Mintha ezek a szavak (az eltelt idôvel dacolva), hidat képeznének a kislány felé, aki arra kérte édesanyját, jöjjenek vissza, mert ô is a Báthory-líceumban szeretne tanulni.

A záróünnepély végsô akkordja: Halmos Katalin zenetanárnô felkéri a volt diákjai közül azokat, akik annak idején megtanulták négy szólamban énekelni a "Gaudeamus"-t, menjenek fel a pódiumra, hogy elénekeljék újra. Te jó ég, mi lesz ebbôl — gondolom... De csodák csodájára, a négyszögbôl kiválnak és a pódium felé irányulnak a különbözô korú véndiákjaink. Van köztük elsô fokozatú fizikatanár — Marosvásárhelyrôl érkezett aznap —, Nagyszeben fôépítésze, akinek ma már egyetemista lánya szintén nálunk végzett, kicsit ôszülô egyetemi adjunktus (egykori Fodor Éva-díjas), Budapesten dolgozó újságírónô, egyetemi hallgatók, háziasszonyok... Iskolánk igazgatóhelyettese, Káptalan Erna, aki szintén a Báthory végzettje, elhagyja a vezetôség asztalát, hogy a kórushoz csatlakozzon. Fiatal papné kisgyermekével a karján siet fel az énekkarba. Halmos Kati megüti a hangvillát, és — csodálatos, szívhez szóló élmény! — megszólal tisztán, ünnepélyesen, négy szólamban a Gaudeamus igitur...

Ünnepünk ismét bebizonyította iskolánk összetartó erejét. A Báthory hívására igent mondanak véndiákjaink, és az ország és a világ sok-sok részérôl visszajönnek szervezni, szavalni, színjátszani, énekelni. Nosztalgiázni és örvendeni iskolájuk sikereinek. (Az ünnepség egyik csúcspontja a "régi" és az "új" kórus produkciója volt pénteken délután, az Egyetemi Ház nagytermében. A jelenlegi tanulók kórusa a jobb, a régiek a bal oldalon álltak, hogy aztán egy csodás mûsor után, a végén, szintén jelképes erôvel, egyesüljenek.

Hazatértek az egykori gyerekek, egyesek még nagyon fiatalon, mások ôszülve, de fiatal lélekkel. Büszkén, hogy ebben az intézményben tanulhattak, hálával, amiért itt gazdagodott agyuk, lelkük. Mindannyiuk nevében Kocsis Görög Júlia, az iskola egykori tanulója, most a szülôi bizottság elnöke mondott megható szavakkal köszönetet örök iskolájának.

És büszke vagyok én is, egykori tanáruk, hogy a Báthoryban taníthattam egy emberöltôn át...

Löwy Maya

Édes mostoha

(3. old.)

Bizonyára sokunkat felemás érzések kerítettek hatalmukba szombaton, a színházterem homályában, a Magyarország uniós csatlakozására szervezett ünnepségsorozat elsô estéjén. Mert miközben örültünk a sikernek, annak, hogy ez a kis ország végre "visszakerült" oda, ahonnan a történelem vihara elsodorta (még ha földrajzilag mindig is ott volt), annak, hogy sikerült a demokratikus államok sorához csatlakoznia (még ha egy-két vizsgája nem is lett jeles), az örömbe óhatatlanul üröm is vegyült, s miközben egyik szemünk nevetett, azon kaptuk magunkat, hogy a másikból szivárog a könny. Ha árkot nem is mos arcunkon, arra mégis elegendô, hogy némi keserûség vegyüljön ismét a szívünkbe. Mert kimondatlanul is arra emlékeztet: mostohagyermekek vagyunk, pedig van szülô és van föld, van ország és van haza, s akkor mégis miért? Miért ez a skizofrén állapot, miért ez a sírva nevetés, miért nem, ha igen? Miért anyaország, és egyben édes mostoha? Persze jöhet a (sovány) vigasz, a hivatalos: néhány év, és már nem kell a megbélyegzettek sorába beállni a határátkelônél nekünk (erdélyi magyaroknak) sem, nem kell az egyesek számára vagyonnak tûnô összeget egybekoldulni ismerôsöktôl, barátoktól, ha útnak akarunk indulni néhány napra. Nem kell bebizonyítanom az elôre megváltott oda-vissza szóló utazási okmánnyal, hogy kérem szépen, tessék elhinni, visszajövök, vagyok olyan agyalágyult, mint már eddig annyiszor, és képes vagyok ez otthontalan hazában (vagy e hazátlan otthonban?) jól érezni magam, még akkor is, ha egyesek kinevetnek érte, s idônként (számlafizetések napján például) magamat sem értem igazán.

Mit vinne magával az Unióba, és mi az, amit mindenképpen maga mögött hagyna? — tette fel a kérdést vezetô politikusoknak május elseje elôtt néhány sajtószerv. Ami az egyes válaszokra érkezett reagálásokat illeti, hát most sem lehet azt állítani, hogy az egység hulláma elöntötte volna a magyarokat. Persze nem is csodálkozik az ember, amikor olyan válaszokat olvashat, mint például a Horn Gyuláé: nem vinném magammal a jobboldalt. Azt csak halkan merem megkérdezni, mibôl gondolja Horn, hogy a jobboldal vinné ôt bárhová is? S még halkabban megjegyezném: vajon nem a Horn Gyulák miatt hagyta maga mögött Európa az egyszínû Magyarországot?

Visszatérve a föltett kérdésekre, nagyon szívesen átböngészném a válaszokat. Már csak azért is, mert meggyôzôdésem, hogy sehol sem találnék rá arra a feleletre (sem a bal-, sem a jobboldali részrôl), amely talán melengetné a szívünket: az erdélyi magyarokat vinném, kérem szépen. Ha csak jelképesen is. Hogy ne érezzék magukat olyan istenverte mostoháknak.

Köllô Katalin

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

NAPIRENDEN

Röviden külföldrôl
Diákok tüntettek Adzsáriában

(4. old.)

Aszlan Abasidze adzsár vezetô távozását és a Grúziához tartozó területen mûködô félkatonai szervezetek leszerelését követelte mintegy kétszáz diák kedden a kaukázusi autonóm köztársaság közigazgatási központjában, Batumiban.

A hatóságok vízágyúkkal és gumibotos rendôrökkel zavarták szét a megmozdulás résztvevôit. Többen megsérültek és kórházba kerültek.

Az állami egyetem közel 200 diákja próbált tiltakozó gyûlést szervezni a felsôoktatási intézmény épületénél kedd reggel. A biztonsági erôk kiszorították a diákokat az egyetem területérôl. Ezt követôen a tanulók Batumi utcáin folytatták megmozdulásukat, azt követelve, hogy távozzék a hatalomból az adzsár vezetô.

Az adzsár belügyminisztérium képviselôje szerint a tüntetés a nemrégiben bevezetett rendkívüli állapot miatt törvénytelen volt, ezenkívül a tüntetôk figyelmen kívül hagyták a feloszlatásra felszólító parancsot, ezért kellett erôszakkal fellépni ellenük.

A nap folyamán Törökország aggodalmát fejezte ki a Batumiban történtek miatt. Az ankarai külügyminisztérium közleményében megfontolt magatartásra szólította fel az érintett feleket, "nehogy cselekedeteik nemkívánt fordulatot vegyenek".

Bush közel-keleti politikáját bírálják
Közel félszáz volt amerikai diplomata bírálta nyílt levélben George Bush elnök közel-keleti politikáját. A levél aláírói — köztük számos volt nagykövet — szerint a jelenlegi amerikai elnök közel-keleti politikáját hitelességének, tekintélyének és barátainak elveszítésével fizeti meg az Egyesült Államok. A nyílt levél azt veti az amerikai elnök szemére, hogy az Egyesült Államok drága árat fizet, mert Bush szégyentelenül támogatja Ariel Saron izraeli kormányfô "törvényen kívüli gyilkosságait", Izrael most épülô "berlini falát", a megszállt területen végrehajtott kemény izraeli katonai akciókat, valamint Saron egyoldalú kivonulási tervét.

Ismét sírokat gyaláztak a Vajdaságban Ismét sírokat gyaláztak a Vajdaságban, ezúttal a törökbecsei (Novi Becej) temetôt rongálták meg ismeretlen tettesek.

A Magyar Szó címû újvidéki lap azt írja kedden, hogy hétfôre virradóra huszonegy síremléket döntöttek ki a bánsági város temetôjében. A síremlékeket letaszították talapzatukról. Amelyek betonra vagy a másik sír kôkeretére estek, összetörtek, amelyek a földre hullottak, azok épen maradtak. Mivel a meggyalázott sírok közül tíz a temetô római katolikus, tizenegy pedig pravoszláv részében van, sokan kizárják azt, hogy a sírgyalázásnak nemzeti gyûlölet lenne az indítéka. A Vajdaságban az utóbbi idôben szinte nem múlik el hónap temetôgyalázás nélkül.

EU-csatlakozás — változások május 1-jével

(4. old.)

Az európai uniós csatlakozással a gazdasági életben számos jogszabályi változás lépett hatályba, egyebek között a vám, a közbeszerzés, a versenyjog, a foglalkoztatás, a fogyasztóvédelem területén.

A tíz új tagállam határain egyelôre továbbra is lesz határellenôrzés, amelyet a határôrizeti szervek végeznek. A nemzeti határon eddig végzett vámvizsgálati formaságok az EU-s országok felé megszûntek. Ugyanakkor továbbra is szigorúan korlátozzák a külföldi alkohol- és cigarettavásárlást. Az engedélyezett mennyiség országonként változik, de továbbra is igen kicsiny marad a magánszemélyek számára.

A magyar vámhatóság a nemzeti vámhatárok 30 kilométeres sávjában bármely magánszemélyt és kamiont ellenôrizhet szúrópróbaszerûen. Magyarország déli–délkeleti–keleti határain, amelyek az unió külsô határai, ugyanakkor szigorú vámellenôrzésre számíthatnak elsôsorban a nem uniós tagországok polgárai és fuvarozó vállalkozói.

Május elsejétôl, az európai uniós csatlakozást követôen két részre vált a külkereskedelmi statisztika: az unión kívüli termékforgalom és az EU belsô piacán belüli forgalom vizsgálatára. A külkereskedelmi statisztika változása mintegy 37 ezer céget érint Magyarországon. Az EU-n kívüli forgalom statisztikáját, az Extrastatot továbbra is vámokmányok, a vámnyilvántartások alapján mérik, míg az unión belülit, az Intrastatot közvetlen vállalati adatgyûjtéssel vizsgálják.

Csak azoknak a gazdasági szervezeteknek kell adatot szolgáltatniuk, amelyek 12 havi EU-n belüli ki- illetve beszállítása meghaladja az adatszolgáltatási küszöbértéket, amelyet a hivatal minden naptári évre elôre kiszámít és közzétesz. Az idén érvényes adatszolgáltatási küszöbérték mind a beérkezésre, mind a kiszállításokra 25 millió forint.

Az Intrastat esetén az áruk mindkét irányú mozgására kiemelt küszöbértéket is meghatároz a KSH. Az idén érvényes kiemelt érték a beérkezésekre 1,9 milliárd forint, a kiszállításokra 3,7 milliárd forint. A külkereskedelmi statisztika május elsejei változása mintegy 37 ezer céget érint Magyarországon. A vámnyilvántartás alapján a 25 tagú európai uniós forgalomban ugyanis ennyi cég vesz részt.

Általános szabályként hatályba lépett közbeszerzési törvény, ám az EU strukturális és kohéziós alapjaiból származó forrásokból támogatott közbeszerzésekre már január elsejétôl kellett alkalmazni.

A jogszabály három értékhatárt különböztet meg: az európai közösségi értékhatárt elérô vagy meghaladó értékû, a nemzeti értékhatárt elérô vagy meghaladó értékû és a nemzeti értékhatár alatti közbeszerzéseket. Az eljárásokban nemzeti elbánást kell biztosítani az uniós országok és a tagjelölt államok ajánlattevôi számára is. A közösségi beszerzések hirdetményeit a közbeszerzések tanácsán keresztül az EU hivatalos lapjában és elektronikus változatában is közzé kell tenni, ennek költségét az unió viseli.

A május 1-jén hatályba lépett versenytörvény-módosítás elsôsorban eljárásjogi változtatásokat tartalmaz. A tagállami versenyhatóságok és bíróságok a korábbihoz képest nagyobb szerepet kapnak a közösségi versenyjog alkalmazásában. Új elem az is, hogy az EU-csatlakozás után a GVH-nak el kell utasítania, illetve fel kell függesztenie az eljárást olyan ügyben, amelyben az EU Bizottság verseny-fôigazgatósága már kezdeményezett versenyfelügyeleti eljárást. A magyar versenyhivatal a hazai versenyjogot fogja alkalmazni minden esetben, amikor a tagállamközi kereskedelem érintettsége nem áll fenn. Azonban ha egy adott ügy a tagállamok közötti kereskedelmet érinti, a GVH-nak a közösségi versenyjogot kell alkalmaznia, emellett dönthet arról, hogy az eljárást párhuzamosan lefolytatja-e a hazai versenyjog alapján.

Hatályba lépett a fogyasztási adót felváltó, az autó forgalomba helyezésekor fizetendô regisztrációs adórendszer módosítása. A módosítás a február 1-je óta hatályos háromsávos regisztrációs adórendszert nyolcsávosra változtatta. A változtatás szerint az egyes kategóriákon belül a rosszabb környezetvédelmi besorolású gépjármûvek regisztrációs adója 50 százalékkal magasabb lesz, mint a levegôt kevésbé szennyezôké. A módosítás nem tesz különbséget új és használt autó között.

A magyar közúti fuvarozók számára liberalizált lett május elsejétôl a nemzetközi árufuvarozási piac az EU-ban. Ez alól kivétel az úgynevezett kabotázs forgalom, amire a több éves átmeneti tilalom vonatkozik. A nyugat-európai országok felé fennálló korlátozott számú nemzetközi fuvarozási engedély rendszer is megszûnt május 1-jén, és helyébe lépett a közúti fuvarozók új közösségi engedélye, az úgynevezett EU-licenc, amelyet bizonyos adminisztratív, pénzügyi és eszköz feltételek teljesítése esetében megkaphat a közúti fuvarozó, ám e nélkül az unió területén nem végezhet fuvarozást.

A Magyarországon érvényes utazási kedvezmények megilletik az EU tagállamainak polgárait is. Vagyis a 65 éven felüli európai állampolgárok ingyen utazhatnak a magyarországi helyi, helyközi és távolsági vasúti és közúti jármûveken. Megilleti ôket a MÁV 26 éven aluliaknak szóló hétvégi utazáskor adott 33 százalékos üzletpolitikai kedvezménye is. Magyar állampolgárok a más tagországokban alkalmazott kedvezmények igénybe vételére jogosultak.

Kötelezô a úgynevezett HACCP (veszélyelemzés, kritikus ellenôrzési pontok) rendszer május elsejétôl a vendéglátásban és bolti kiskereskedelemben. A HACCP rendszer ellenôrzési gyakorlata olyan lesz, hogy elôször csak megállapítások tesznek, szankciót csak késôbb alkalmaznak. A vevô ebbôl annyit érzékel, hogy a boltban tisztaság lesz, az árukat elkülönülten tárolják. A fogyasztóvédelmi elôírások már korábban beépültek a magyar joganyagba. Ennek révén a szavatossági idô tavaly július elseje óta két év, az új jótállási rendelet szerint a kötelezô jótállásra rendelt termékeknél egységesen egy év a jótállási idô.

A gazdálkodók számára az EU-csatlakozást követôen alapvetôen megváltozik a pénzforrásokhoz való hozzájutás módja. A különbözô agrártámogatásokhoz a gazdák egyrészt az unió pénzügyi forrásaiból, másrészt viszont a nemzeti kiegészítésbôl juthatnak hozzá. Uniós támogatásként ebben az évben mintegy 76 milliárd forint áll rendelkezésre, míg a nemzeti kiegészítés forrásaként 92 milliárd forintra tarthatnak igényt a magyar gazdák. Május elsô hetében hivatalosan is megkezdte mûködését a Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Ez az intézmény teszi lehetôvé, hogy a magyar gazdák számára ténylegesen kifizethetô legyen az uniós támogatás.

A magyarországi biztosítók az európai uniós csatlakozást követôen megváltozott szabályozás alapján a határokon túl is befektethetik tartalékaikat, s a jelenleginél részletesebben kell tájékoztatniuk az ügyfeleiket az általuk vállalt kockázatokról. Bôvült azoknak az eszközöknek a köre is, amelyekbe a pénz elhelyezhetô: így például elismert értékpapírpiacra bevezetett külföldi részvényekbe. A csatlakozással egy idôben változtak az ügyfelek védelmét szolgáló szabályok is: a törvény egyértelmû és szigorú rendelkezéseket tartalmaz arról, hogy a biztosítóknak mikor, milyen tájékoztatást kell nyújtaniuk az ügyfeleknek, ami különösen fontos a kisebb érdekérvényesítési képességgel rendelkezô magánbiztosítottak esetében.

Egyelôre mindössze három uniós tagállam nyitotta meg munkaerôpiacát a most csatlakozók elôtt: Írország, Nagy-Britannia és Svédország. Másutt csak munkavállalási engedély birtokában helyezkedhetnek el a csatlakozó országok állampolgárai. A szabad munkaerô-vándorlást késôbb további három évre, illetve súlyos problémák felmerülése esetén még két évre, vagyis összesen akár hét évre is felfüggeszthetik. Magyarország a korábbi EU-tagokkal szemben teljes körû viszonosságot alkalmaz.

Kötelezô május 1-jétôl munkavédelmi képviselôt választani valamennyi ötvennél több dolgozót foglalkoztató munkahelyen. A munkavédelmi törvény jogharmonizációs módosítása szabályozza a cégek által kötelezôen alkalmazandó munkavédelmi szakember-képesítési követelményeket. Az eddigieknél több feladata lesz a munkáltatóknak a munkavédelmi jellegû kötelezô tájékoztatások terén is. Munkavédelmi megelôzési stratégiát kell kidolgozni a munkafolyamatokra, technológiákra, munkaszervezésre.

Ugyancsak május 1-jétôl hatályosak a foglalkoztatással összefüggô egyes törvények módosítási szabályai. Ezek a szabályok egyrészt a távmunka jogszabályi kereteit határozzák meg. Így például munkavédelmi követelményeket, a munkaügyi ellenôrzés formáját. A törvénymódosítás kiegészíti az egységes munkaügyi nyilvántartásra vonatkozó korábbi szabályokat.

Nem teljesen esélytelen az új lengyel kormány

(4. old.)

Bár Leszek Miller volt lengyel miniszterelnök május 2-i lemondása után Aleksander Kwasniewski államfô rekord gyorsasággal, két órán belül beiktatta hivatalába a párton kívüli közgazdász professzor, Marek Belka vezette új kormányt, erôsen kétséges, hogy a kabinetnek az alkotmányban elôírt két héten belül sikerül megszereznie a szejm többségének bizalmát.

A rendszerváltozás utáni tizedik kormány és tizenegyedik miniszterelnök (Waldemar Pawlak 1992-ben egy hónapig miniszterelnök volt, de nem sikerült kormányt alakítania) a szövevényes lengyel belpolitikai viszonyok között mégsem vág bele teljesen reménytelenül a bizalmi szavazás megnyeréséhez szükséges parlamenti háttér kiépítésébe.

Az új kabinetben a Miller-kormány hét tagja és mellettük tíz új miniszter kapott helyet. Miniszterelnök-helyettes lett a kormányzó Baloldali Demokratikus Szövetség (SLD) kis koalíciós társa, a Munka Uniója nemrég megválasztott új elnöke, Izabela Jaruga-Nowacka, a gazdasági és munkaügyi minisztériumról (amelynek vezetôje változatlanul Jerzy Hausner) leválasztották a szociálpolitikát, melynek minisztere Krzysztof Pater lett, és új gazdái vannak a belügy- (Ryszard Kalisz), az infrastrukturális (Krzysztof Opawski), egészségügyi (Wojciech Rudnicki), igazságügyi (Marek Sadowski), oktatási (Miroslaw Sawicki), kincstárügyi (Jacek Socha) és környezetvédelmi (Jerzy Swaton) minisztériumoknak is; a miniszterelnöki hivatalt miniszteri rangban Slawomir Cytrycki irányítja.

A bizalmi szavazás megnyeréséhez a jelen lévô képviselôk egyszerû többségének igen szavazata szükséges (az igenek számának legalább eggyel többnek kell lennie, mint a nemeknek és a tartózkodóknak együttvéve), és a szavazáson a szejmképviselôk legkevesebb felének (230 fô) részt kell vennie. Száz százalékos részvétel (460 fô) esetén a jelenlegi aritmetika szerint Belkának mintegy 30 szavazat hiányzik a bizalmi szavazás megnyeréséhez. Kormányát a teljes ellenzék elutasítja, így a baloldali koalíció mellett csak néhány kis csoportosulás és független képviselôk szavazataira számíthat. Ez azt jelenti, hogy csak az ellenzéki képviselôk számottevô hiányzása esetén van esélye az új kormánynak már az elsô fordulóban gyôznie. Ennek azonban kicsi a valószínûsége, mert — különösen az európai parlamenti választások küszöbén — az ellenzék mozgósítani fog.

Ha Belka nem kap bizalmat, a kezdeményezést a szejm veszi át, amelynek szintén két hete van a kormányalakításra és a bizalmi szavazás megnyerésére. Az alsóház alighanem megpróbálja bevonni a kormánykoalícióba az onnan több mint egy éve távozott Lengyel Parasztpártot. Ha a baloldal továbbra is ragaszkodni fog ahhoz, hogy ô adja a miniszterelnököt, a kormányalakítási kísérlet újból kudarccal végzôdhet.

Harmadszorra az államfô veszi át a kezdeményezést, aki már jelezte, hogy ebben az esetben ismét Belkát fogja megbízni kormányalakítással. Az alkotmány két hetet biztosít az újabb kormány létrehozására és további két hetet a bizalmi szavazás megnyerésére.

Ez azt jelenti, hogy a politikai játszma június végéig, vagyis a június 13-án esedékes európai parlamenti választásokat követô idôszakra húzódhat el, amikorra a pártok tudni fogják, hogy milyen támogatásra számíthatnak egy esetleges elôrehozott választáson. Ez pedig lehûtheti az ellenzéki honatyák kormánymegdöntési hevét, és esélyt adhat Belkának a bizalmi szavazás megnyerésére.

Az 1., 4., 5. oldalakat szerkesztette: Papp Annamária

NAPIRENDEN

Röviden belföldrôl
Iliescu Geoanã polgármesterjelöltségérôl

(5. old.)

Ion Iliescu államfô kedden, Ploiesti-en kijelentette, hogy Mircea Geoanã külügyminiszter részvétele a választásokon nem érinti kedvezôtlenül a román diplomáciát és az ország uniós integrációját. "Miért lenne káros? Választási évben vagyunk, a választások eredményei valószínûleg módosulást hoznak a parlamenti és kormányzati struktúrákban", mondta kérdésre válaszolva Iliescu. Az államfô leszögezte: nagyon fontos, hogy az említett változások ne érintsék az integrációs folyamatot. Hozzátette, hogy ezzel kapcsolatban megfelelô megoldások születnek majd.

Ma hirdetnek ítéletet az RMDSZ–NRP perben
Tegnap tárgyalta a fôvárosi II. kerületi Bíróság a Nagy-Románia Párt (NRP) által kezdeményezett pert, amelynek célja az RMDSZ betiltása volt. A szövetséget a tárgyalás során Frunda György szenátor képviselte. Az RMDSZ politikusa a tárgyalást követôen elmondta: perrendtartási kifogással élt, mert a jelenleg hatályban levô törvények értelmében politikai pártok nem kérhetik egy másik párt betiltását, ezt csak a Közigazgatási Minisztérium (Ügyészség) teheti meg. Így az NRP-nek nincs joga ahhoz, hogy az RMDSZ betiltását kérje — jelentette ki Frunda György, majd hozzátette: a bíróság valószínûleg ma hirdet ítéletet az ügyben.

Romániába látogat a NATO fôtitkára
Jaap de Hoop Scheffer NATO-fôtitkár május 13-án egynapos hivatalos látogatást tesz Bukarestben, amelynek keretében az Észak-atlanti Szövetség (NATO) tagállami kötelezettségeirôl tárgyaljon a román vezetéssel, nyilatkozták kormányzati források a Mediafaxnak.

A NATO-fôtitkár találkozik Ion Iliescu elnökkel, Adrian Nãstase kormányfôvel, valamint a hírszerzô szolgálatok vezetôivel. Scheffer beszédet mond a parlament két házának együttes ülésén és látogatást tesz az Országos Politika- és Közigazgatástudományi Iskola NATO-központjába. A NATO jelenlegi fôtitkára elsô ízben látogat Romániába.

Törvénytervezet a távfûtés ügyében
Egy ingatlan fûtôrendszerének kicserélése és a távfûtési hálózatról való leválás csak a helyi hatóságok engedélyével és a tulajdonosok egyhangú beleegyezésével történhet. Az elôírás abban a törvénytervezetben szerepel, amelyet a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium kezdeményezett, jelenti a Mediafax.

A tervezet a hôenergia termelésének, szállításának, elosztásának és szolgáltatásának körülményeit szabályozza. A javaslat szerint a távfûtési szolgáltatás megszakítása csak különleges esetekben, javítási munkálatok szükségessége, valamint az ellenérték kifizetésének elmaradása esetén lehetséges. A fogyasztóknak csak a hôszolgáltató által jóváhagyott mûszaki dokumentáció alapján szabad módosítaniuk a távfûtési berendezéseket. Az árakat az illetékes hatóság által jóváhagyott módszerek alapján kell megállapítani, módosítani vagy kiigazítani. A kormány fokozatosan csökkenti, majd teljesen megszünteti az állami fûtéstámogatást, az így felszabaduló pénzalapokat a távfûtési rendszerek korszerûsítésére fordítják.

SZÓRVÁNY — RIPORT

RMDSZ-es polgármesterjelöltek (és ellenjelöltek) Fehér és Beszterce-Naszód megyében

(6. old.)

Mindazon megyei és városi tanácsosjelöltek, illetve polgármesterjelöltek, akik részt akarnak venni a június 6-i helyhatósági választásokon, május 8-ig nyújthatják be jelölésüket a megyei választási irodákba. Az RMDSZ Beszterce-Naszód és Fehér megyei szervezeteiben a listák gyakorlatilag "menetkészek", egy-két fontos döntés, módosítás, mint például a nagyenyedi polgármesterjelölt személye, még hátravan.

Borsos K. Lászlótól, a Beszterce-Naszód megyei RMDSZ ügyvezetô elnökétôl megtudtuk: azokban a községekben állítottak polgármesterjelöltet, ahol a magyarság aránya eléri a 20 százalékot. Felmérték, hogy ezekben a községekben kevés az esély arra, hogy az RMDSZ jelöltje megnyerje a választásokat, fontos azonban, hogy itt is megméretkezzenek. A második fordulóban olyan "alkukra" kerülhet ugyanis sor, amelyek következtében az RMDSZ jelentôs pozíciókra, támogatásra tehet szert, és a következô négy évben aktívan vehet részt a helyi önkormányzatok irányításában. Ez a helyzet Szentmátén (az RMDSZ polgármesterjelöltje itt Kotfász Tibor), Apanagyfaluban (Debreczeni László), Felôrben (Kertész Csaba) és Kékesden (Zabolai István). Az egyedüli község, ahol eddig is magyar polgármester volt, és — az RMDSZ reményei szerint — továbbra is az marad, Árpástó, itt az RMDSZ jelöltje a magyardécsei Joó János. (A községben, amelyhez 3 falu tartozik, a magyarok aránya 64,38 százalék. A "hangadók" a décseiek, ahol a falu lakosságának gyakorlatilag 100 százaléka magyar nemzetiségû, természetes tehát, hogy körükbôl kerüljön ki a jelölt.)

Amint arra az elôválasztások eredményei is utalnak: Joó János élvezi a magyarok többségének bizalmát, ezért az ellenében függetlenként induló Márton Jánosnak nincs sok esélye megosztani a magyar szavazatokat. A helyzet azonban nem volt mindig ilyen egyértelmû: Joó 1992-ben is indult a polgármester-választásokon, és nyert, de függetlenként. Az RMDSZ akkor ugyanis mostani ellenfelét, Márton Jánost jelölte, de az alulmaradt a választásokon. 1996-ban a helyzet nagyjából megismétlôdött: mivel az RMDSZ jelöltje Kô Márton volt, Joó ismét függetlenként próbálkozott, de veszített. 2000-ben ugyancsak ez volt a felállás, azzal a különbséggel, hogy akkor Joó nyerte meg a versenyt Kô ellenében. 2002-tôl elvállalta a décsei RMDSZ-szervezet vezetését is, most pedig az RMDSZ jelöltjeként próbálkozik.

A Fehér megyei Marosújváron és Kocsárdon az RMDSZ polgármesterjelöltjeinek, Fekete Dénesnek és Lukács Rékának nincs ugyan komoly esélyük, mégis vállalták a jelölést. Az elmúlt években bebizonyosodott ugyanis, hogy az RMDSZ-jelölt indításának komoly mozgosító ereje van a helyi magyarságra nézve, ez pedig elsôsorban a tanácsosi listákra leadott szavazatok megsokszorozódásában mérhetô le. Kerekes Hajnaltól, a Fehér megyei RMDSZ ügyvezetô elnökétôl megtudtuk: Marosújváron, ahol a magyarok aránya 10,58 százalék, az RMDSZ-nek jelenleg 2 tanácsosa van, Székelykocsárdon pedig (28,28 százalék magyar) 3 tanácsosi helyet nyert 2000-ben a szövetség. Mivel a lakosság fogyásával arányosan itt is lefaragtak a tanácsosi helyekbôl, több mandátumot nem remélnek, de bíznak abban, hogy idén is el tudják érni a 2000-ben nyert eredményeket.

Nem bízik a gyôzelemben az RMDSZ Magyarlapádon sem, pedig ott minden esélye meglenne rá. A községben a magyarok aránya 53,28 százalék. A különbözô személyes konfliktusok, vallási ellentétek még mindig annyira megosztják az ott élô magyarokat, hogy félô, 2004-ben is román jelölt nyer. Ismeretes, 2000-ben a lapádi magyarok inkább a román polgármesterre szavaztak, semhogy az RMDSZ jelöltjét, Szabó Lászlót támogassák, így a Szövetség Romániáért Párt jelöltje, aki azóta szociáldemokratává változott, gond nélkül megnyerte a választásokat. Az RMDSZ azt remélt, e négy év alatt a lapádiak láthatták, hogy a román polgármester semmivel sem hálálta meg a támogatást, túlteszik magukat az évekkel ezelôtti nézeteltéréseken, és felsorakoznak Szabó mögött. A helyzetet nehezíti, hogy az RMDSZ-elôválasztásokon alulmaradt Szolga István jelenlegi alpolgármester nem tudta elviselni a kudarcot, és azzal fenyegetôzik, független tanácsosként indul.

Hasonló a helyzet Torockón is, ahol a helyi magyar közösség úgy döntött: elérkezett az idô a változásra, ezért az elôválasztásokon Veres Rudolf jogászra szavazott, akinek jó esélye van arra, hogy RMDSZ-szinekben megnyerje a község polgármesteri tisztségét. Jóllehet az elôválasztásokon részt vevô jelöltek, köztük a jelenlegi polgármester, Szôcs Ferenc is nyilatkozatban fogadkozott, hogy kudarc esetén nem fordul az RMDSZ-szel szembe, meggondolta magát. Szôcs, akit elsôsorban azzal vádolnak a helyiek, hogy alkalmatlansága miatt továbbra sincs bevezetve a víz és a gáz a község egész területére, ezért a jelentôs turisztikai potenciállal rendelkezô Torockó és környéke rendkívüli lehetôségektôl esik el, bejelentette: mégis indul a választásokon, függetlenként.

Rácz Leventétôl, a Fehér megyei RMDSZ elnökétôl, a városi tanácsosi lista vezetôjétôl megtudtuk: bár egyezség volt arról, hogy a listavezetô lesz az RMDSZ nagyenyedi polgármesterjelöltje, elképzelhetô, hogy ezt a "pártfeladatot" most mégis másra bízza a szervezet. Döntésre a napokban lehet számítani, részletekre visszatérünk.

Székely Kriszta

A nagyszebeni RMDSZ és a Világhírnév internetes névsorolvasó
Szórványtengelyek — 1.

(6. old.)

címmel szórvány gyorsfórumot szervez május 14-én Nagyszebenben. A rendezvény fô célja az erdélyi magyar szórványvárosok intézményeinek képbe hozása, és ezek valós együttmûködési lehetôségeinek megvitatása. A gyorsfórum aktív díszvendége az erdélyi magyarság markáns véleményformáló médiaintézménye, a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztôsége, valamint a Világhírnév.

Program:

A. Kezdemény-elôadások: Mennyire vagyunk egyedül — mennyire van távol a felmentô sereg?

Képvillanások: Réman Balázs, Tóth Edit, a bethleni RMDSZ alelnökeinek vitabeszéde Esélyek és lehetôségek közös projektek kifuttatására címmel; Simon János, a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium víziója a tanintézmény jövôjérôl (A Fundamentum áll) Szombatfalvi Török Ferenc, a nagyszebeni RMDSZ elnöke összegzô beszéde Tükörben Európa címmel; Szabó Csaba, a Világhírnév (www.vilaghirnev.net) fôszerkesztôjének beszéde.

A Nagyszeben–Bethlen–Nagyenyed szórványtengely létrehozása, az együttmûködés kereteinek megállapítása.

B. Helyzet-kép 2004: A Kolozsvári Televízió magyar szerkesztôségének bemutatkozása. A Szeben megyében készült tévériportok summázása — riportalany-névsorolvasás.

Édes, mint a Kojak-cukorka
Puskás Bajkó István kiolthatatlansága

(6. old.)

Puskás Bajkó István mozdulatairól már messzirôl látszik, hogy milliomos. Lobog a haja, nem visel nyakkendôt, nem ölti magára a gyorsgazdagok mánélé-piperkôc attitûdjét — zsebre vágott keze ilyenformán úgy mélyül el az álomfarmer zsebében, mintha figyelmeztetné a közeledôt: én nem gyorsan-milliomos vagyok —, és a sörénybe váltó haj is úgy hull a jóléttôl tekintélyessé szélesedett vállaira, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik rajta (mármint élethelyzet-felmérô potenciálján). Jómagam is megroggyantam, amikor nagyszebeni álom-bemutató üzletében mosolyogva elindult felém, és sajátos — félimbolygó — járásával "bekerített". Azt hiszem, ha nem azzal a lehetetlen kérdéssel kezdem, hogy milyen vállalkozásokat indított be kisóvodás korában, szóba se állt volna velem.

— Ötéves voltam, amikor megmutatkozott kereskedôi-vállalkozói tehetségem: már az óvodában eladogattam a játékaimat — mondja a bemutató hallban árválkodó mozgó-íróasztala mellé huppanva (amirôl én már régen tudom, hogy nem véletlenül található az üzlet kellôs közepén, a vásárlók forgatagában). — De nem abból gazdagodtam meg — veszi a lapot —, hanem abból a folyamatból, ami negyedikben kezdôdött, és Kojak-biznisz néven maradt meg gyerekkori emlékeim között. 1965-ben születtem, így a Kojak-sorozat telibe talált. Rájöttem, hogy aki ilyen nyalókákat kezdene gyártani Romániában, az meggazdagodhat. Fogtam is magam, és krumpliba vájt lyukakba töltve az égetett cukrot, nekifutottam… Egy kiló cukorból 45 Kojak jött ki, azaz 9 lejes befektetéssel egyszerre 45-nél voltam. Sorban álltak nálam az ötödikesektôl kezdve egészen a legnagyobbakig. Persze a szüleim nem lelkesedtek a dologért, hiszen abban az idôben az volt a módi, hogy a gyerekeknek "rendes dolgokkal kell foglalkozniuk", akárcsak a fiatalembereknek: munkakönyv, nyolc óra, hajnali kelés. Érdekes: nem a cukorért buktam le — pedig az akkoriban hiánycikk volt —, hanem a krumpliért. Az látványosabban fogyott. Meg is szidtak rendesen, annak ellenére, hogy a nyereségem legnagyobb részét lombikokba meg más kémiai minilabor-kellékekbe fektettem (tudd meg, hogy késôbb, felnôtt fejjel, amikor a legnagyobb bajban voltam, hasznát vettem ezeknek az ismereteknek).

Gondolom, mindezek után egyértelmû, hogy a jó vállalkozónak elsôsorban "vonatkozó" génállománya (genofondja) kell hogy legyen. Így van?

Természetesen. Ha nem erre születik az ember, akkor nagyon nehezen kapaszkodik felfelé. De haladjunk: elérkeztünk a forradalomhoz, és az ezt követô nyitott határkapukhoz. Én a brassói Unirea-ban végeztem 1984-ben, így bárki kiszámolhatja, hány éves lehettem, amikor ránkszakadt a nagy szabadság. Persze én is azonnal kimentem dolgozni Magyarországra, de ott — és azt hiszem, hogy ebben nem vagyok egyedül — döbbenten találtam szembe magam azzal a sajátos hidegséggel, amely az erdélyi magyarok számára oly fájdalmas, sôt: bénító hatású. Na, nekem sem kellett több. Elhatároztam, hogy hazajövök, és itthon próbálkozom. És íme, a sors (lám, lám, nem csak a genofond számít): éppen akkor hallottam a rádióban, hogy Romániában másnaptól kezdôdôen ki lehet váltani az akkoriban óriási szenzációnak számító kisvállalkozói engedélyeket. Talán mondanom sem kell, hogy reggel én voltam az elsô a prefektúrán.

Kojak-cukorkák?

Á, dehogy. Export–import — ez lett a verdiktum. Hogy miért éppen ez? Hát azért, mert kiderült: gépészmérnök létemre nem nyithattam autószerelô-mûhelyt. Hogy miért nem volt jó erre a mérnöki végzettségem, az örök titok marad számomra. Pedig akkor már eléggé ismert Fiat-szakértô voltam Erdélyben. Már a forradalom elôtt szakosodni kezdtem a 600-as, 850-es Fiatokra. Nem volt konkurenciám: mindenki hozzám jött.

Ergo: nemcsak gének, nemcsak sors, de minôségi munka is szükséges ahhoz, hogy…

És még valami: a konkurencia! — szakít félbe. A versenyhelyzettôl csak az fél, akinek rejtegetnivalója van. A konkurencia azonban minden vállalkozás motorja. A legjobban a konkurencia hibáiból lehet tanulni. Olyan ez, mint egy sajátos hidegháború: ki tud jobban tanulni a másik hibáiból. De hadd folytassam! A mûhely tehát elúszott. Akkor jött az ötlet, hogy próbálkozzam meg a fonott bútorokkal. Nosza, fel is fogadtam egy egész falut, nevezetesen Rugonfalvát, hogy fonjanak nekem bútort. Fontak is, fizettem is ôket szépen,és jöttek is az elsô sikerek. Olyan megrendelések jöttek — minisztériumok, fontos személyiségek —, hogy csak néztem. Úgy látszott, meg is oldódik az életem, mert hát olyan jól ment minden, hogy már csak tervezgetni kellett. Erre aztán jött a nagy zuhanás: az alkalmazottaim ugyanis azt csinálták, hogy amíg tartott a fizetés, addig ettek, ittak, éltek, de semmit nem dolgoztak. Kimentem hozzájuk beszélni velük, de hiába: a nagy rendeléseknek nem tudtam eleget tenni — felsültem, szégyenben maradtam. Abba is hagytam ezt a dolgot — de az élet megy tovább, már jött is a következô állomás.

A Kojak-cukorkák?

Dehogy! Jött a válás. Otthagytam Brassót, és Nagyszebenbe jöttem. Az addigi vállalkozásaimból — persze nem a Kojak-cukorkákból — szép kis tôkét sikerült összehoznom. (Bizony, nem volt szégyellnivaló summa). Csakhát az élet fut, fut, robog, és íme, ki tudja, hányadszor már, de újra ott voltam, ahol a part szakad. Olyan szegény lettem megint, hogy a nagyobb csikkeket bizony nemegyszer felvettem a földrôl. De tudtam, eljön az én idôm is, majd felülkerekedem én ezen a világon. Egyetlen lehetôségem volt: valami olyan árut szerezni, amit majd drágábban tudok eladni. Igen ám, de nem volt egy lejem sem. Végre néhány arab kereskedô kötélnek állt: szereztem tôlük hitelben 20 tonna romlott fokhagymát. Gondoltam, ezt elviszem egy bizonyos városba, és ott minimális profittal eladom a húsgyárnak. El is indultam a teherautóval, jól is ment minden addig, amíg az arabjaim rá nem jöttek, hogy ez egy biznisz, és meg nem fúrták a dolgot. Kértem ôket, hogy azért ennyire piszkosul ne bánjanak velem, mert hát ilyen kemény dolgokat nem tesznek egymással még a halálos ellenségek sem, de ôk hajthatatlanok maradtak. Azt mondák, nem érdekli ôket, mit csinálok a fokhagymával, de ha öt napon belül nem fizetem ki az árát, "kioltják a világomat" (Ne félj, majd meglátták a "kiolthatatlanságomat"). Na, lett erre ijedelem. Most mi lesz velem, mi lesz ezzel a rengeteg fokhagymával — és persze "a világommal", amit — ugye — barátilag ki akartak oltani. Már láttam magam, amint a víz feldob valahol a Dunában, és azonosítanak: Puskás Bajkó István (eltûnt ismeretlen körülmények között — jó, mi?). Legfeljebb az lett volna gyanús, hogy miért vagyok olyan rettenetesen fokhagymaszagú még holtamban is.

És akkor jött a nagy ötlet, amely valójában egész további karrieremet, sôt: az életemet is meghatározta. Mondtam, ugye, hogy negyedikben Kojak-cukorkákat gyártottam?

Éreztem én, hogy a Kojak-ügy még elôjön e beszélgetés során…

(folytatjuk)

Szabó Csaba

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

KÖRKÉP

Szamosújvár
Kifli az iskolásoknak

(7. old.)

A dési SOMPAN kft. szamosújvári alegységében naponta közel tízezer kiflit készítenek. E nagy mennyiséget az országos szinten kibontakozott "Tej és kifli" akció keretében szállítják nap mint nap Szamosújvár, Torda és Aranyosgyéres környékére. A pékség 12 dolgozója éjjel süti a kormány "ajándékát", amelyet kora hajnalban hat gépkocsi szállít három irányba. A mezôségi Szamos-völgyi és Aranyos menti községek iskoláiban még a tanóra kezdése elôtt ott a meleg sütemény. Hetente közel ötvenezer kifli hagyja el a szamosújvári sütôdét, ahol bôven akad munka. Emellett naponta húsz féle péksüteményt készítenek, amelyet a környék falvaiban forgalmaznak.

A kisdiákok és az óvodások számára biztosított a kifli, a tej szállítása azonban, már nem ilyen zökkenômentes!

Erkedi Csaba

Torda
Magyar turisták tartják fenn a sóbányát?

(7. old.)

A tordai sóbánya a város egyik (ha nem éppen a) leglátogatottabb turisztikai érdekessége. Tavaly 36 ezren látogatták, ami mindenképpen óriási elôrelépést jelent az 1995. évi 2400-hoz képest. A sóbányába látogató román turisták száma nem haladja meg a 40 százalékot, míg a külföldi, s fôleg magyarországi turistáké teszi ki a többi 60 százalékot. A sóbányában a hét minden napján naponta nyolc órát dolgozó hét alkalmazott úgy véli, a kétségtelenül turisztikai látványosságot képezô sóbánya látogatottságának legnagyobb ellenségei a bányáig vezetô nagyon rossz utak, a környéken lévô tyúkketrecek, ólak, rendezetlen kertek, valamint a megfelelô parkolók és a szükséges jelzôtáblák hiánya. Jelenleg csupán idegenvezetôvel lehet eljutni a bányához, idegen számára szinte lehetetlen odatalálni. A közeljövôben több irányjelzô tábla elhelyezését tervezik a fôutakon, a marosvásárhelyi és gyulafehérvári útvonalakra, derült ki a tordai tanács legutóbbi ülésén.

A bányában balneológiai gondok kezelésére kialakítandó terem immár évtizede elkezdett munkálataival pénzhiány miatt leálltak, a villanyhálózatot, a karzatokat szeretnék felújítani a helyi tanács hozzájárulásával, ismertette Ovidiu Mera, a sóbánya igazgatója.

Ladányi Emese Kinga

Magyarfenes
Újabb Rákóczi Szövetség alakult

(7. old.)

Lengyel István helyi református lelkipásztor és felesége kezdeményezésére Magyarfenesen is megalakult a Rákóczi Szövetség.

— Tavaly az evangélizációs programokra meghívtunk Szlovákia két településérôl, Terbete és Szentpéter községekbôl 30 fiatalt (gyermeket), akiket 15 felnôtt is elkísért. A sok-sok beszélgetés alkalmával a vendégek elmondták, hogy náluk már hosszabb ideje sikeresen mûködik a Rákóczi Szövetség. Itt is hasznos dolog lenne — javasolták több alkalommal is. És mi vettük a lapot — az elsô adódó alkalommal felvettük a kapcsolatot a budapesti központi irodával, ott tudtuk meg, hogy ez a civil szervezet mai formájában már 15 éve mûködik. Mi akkor bejelentettük, hogy segítségüket szeretnénk kérni a helyi szervezet megalakításához. Támogatásukat akkor megígérték, és be is tartották. Április közepén Dr. Ugron Gáspár fôtitkár megérkezett falunkba, hogy létrehozzuk helyi szervezetünket.

A templomban áhítat és igehirdetés után rövid kultúrmûsorra került sor, majd az iskolában aláírták a belépési nyilatkozatot. A mûsorban fellépett a helyi vegyeskórus Tóth-Guttman Emese tanárnô vezetésével. Többek között Bárdos Lajos- és Kodály Zoltán-mûveket adtak elô, László R. Melinda verset mondott, és dr. Ugron Gáspár fôtitkár ismertette a szövetség tevékenységét. Kiemelte azt a különös tényt, hogy a szomszédos országok magyarlakta településein egyre többen csatlakoznak a Rákóczi Szövetséghez. Itt Erdélyben, s a kalotaszegi Körösfôn és Bánffyhunyadon is. Hogy melyek a szövetség fôbb tevékenységi területei, rövid idô alatt nehéz összefoglalni — mondta a vendég fôtitkár. Feladatuknak érzik a határon túli magyarságot minden módon segíteni, hogy megôrizzék anyanyelvüket, kultúrájukat és egyáltalán nemzeti identitástudatukat még azok is, akik elszigetelten, szórványban élnek, a nagy szlovák vagy román tengerben. Szlovák területen sokkal nagyobb az érdeklôdés a szövetség iránt, jelentôsebb a Rákóczi-kultusz, amelynek történelmi hagyományai vannak. Hathatósan — anyagilag is — segítik az iskolás gyermekek anyanyelven történô képzését, nyári táborokat, kirándulásokat szerveznek számukra, nemzetközi történelmi vetélkedôt szerveztek, ahol az anyaországi középiskolások mellett részt vettek Felvidékrôl, Erdélybôl és Szlovéniából érkezett diákok is. Örömmel vettem tudomásul, hogy a nyáron a magyarfenesi gyermekek és szüleik, ha jól értesültem, két autóbusszal Felvidékre utaznak abba a két faluba, ahonnan tavaly itt töltötték a vakáció egy részét a szlovákiai magyarok, akikkel igaz barátságot kötöttek. S minden lehetôség megvan arra, hogy ez tartós legyen.

Az ünnepség az iskolában folytatódott, ahol megírták a belépési nyilatkozatot és megválasztották a szövetség magyarfenesi elnökét.

Barazsuly Emil

Új Renault haszonjármûvek

(7. old.)

Bukaresttôl Nagybányáig tartó országos körútján Kolozsvárra érkezett, és május 7-ig itt tartózkodik a Renault haszonjármûvek karavánja. A teher- és személyszállításra különbözô kombinációkban szakosodott Kangoo, Trafic és Master modellek a Tordai út 213. szám alatti Renault szalonnál megtekinthetôk, kipróbálhatók. Amint a Renault Románia Rt. erdélyi területi igazgatója, Dragos Nica ismertette, a Kangoo Express 3 köbméter teher szállítására alkalmas, a kisteherautó és a 4x4-es típus családi vakációjárgánynak, terepjárónak is beillik. A 2002-ben az év furgonjának kikiáltott Traficba 5,9 köbméter rakomány is befér, a kombi változatban kilenc személy is utazhat. A család legnagyobb tagja a Master, ennek 12,6 köbmétert is befogadni képes nyitott és csukott, valamint 9–16 személyes minibusz változatát 2003 végétôl 2004 második feléig dolgozzák ki. A haszonjármûvek terén Európában hat éve elsô helyet tartó Renault Romániában 2007-re szeretné meghódítani a piacot, ehhez meg kell elôznie a Fiatot, Ivecót és Peugeot-t, nyilatkozta a Szabadság kérdésére az igazgató. Ciprian Carabiber, a Renault Crédit Internationale Románia pénzügyi igazgatója arról beszélt a Tordai úti szervizben tartott hétfôi bemutatón, hogy július 31-ig rendkívüli, 9,9-os kamattal járó, egy-három éves lízinget ajánlanak minden Renault haszonjármûre. A Renault-forgalmazókon keresztül pedig 26%-os kamatú hitelkeretet nyújtanak, 25%-os elôleg esetén kezes nélkül. A Dan Ghiurutan szerviz vezérigazgató és Tudor Cârje helyi Renault-képviselet igazgató jelenlétében tartott tájékoztatón az is elhangzott, hogy az erdélyi piac kezdi megközelíteni a bukaresti gépkocsi-eladások szintjét, a Nemzeti Bank alkalmazta hitelkorlátozások pedig egyelôre jelentéktelen mértékben befolyásolták az üzletet. Az április 14-én kezdôdött Renault karavánt kincses városunkkal együtt összesen 22 város látja vendégül.

B. Á.

A rendôrség hírei
Hamis menekültek

(7. old.)

Csalás és hamis nyilatkozattétel vádjával indult nyomozás két idôs személy ellen Szamosújváron. A 72 éves Florea R. és a 62 éves Ana M. a vád szerint anyagi támogatást kapott a 2000-ben kiadott 189-es törvény alapján, mint volt hadimenekültek, holott nem rendelkeznek ezzel a "státussal".

165 milliós sikkasztás
Egy szamosújvári kft-nél tartott ellenôrzés során két sikkasztásra derült fény. A vád szerint a cég két árukezelôje, a 18 éves Carmen M. és a szintén 18 éves Anca M. 110 millió, illetve 55 millió lej értékben vágott zsebre pénzt és különféle árucikkeket, amelyeket saját célra használt fel.

Ellenôrzések a piacon
Hétfôn a rendôrség ellenôrzést tartott a Széchenyi-téri piacon. Az akció során 3 személyt találtak — más-más cégek alkalmazottai —, akik elállított mérleggel szolgálták ki a vásárlókat. Ellenük nyomozás indult. Szintén hétfôn városszerte büntettek a rendôrök: összesen 234 kihágást könyveltek el, amelyek elkövetôit összesen 68 millió lejjel bírságolták meg, de elkoboztak 29 millió lej értékû árut is.

Nagyszabású közúti ellenôrzés

(7. old.)

Hétfôn 76 rendôr és 18 önkéntes részvételével megyei szintû ellenôrzést szervezett a rendôrség, a Biztonságosabb közlekedés elnevezésû program keretében. Az eredmény: 452 büntetés, összesen 180 millió lej értékben. A közlekedésrendészek 10 bûncselekményt is lelepleztek, kilencen ittasan, egy személy pedig hajtási jogosítvány nélkül vezetett. 34 jogosítványt függesztettek fel — többségét szintén ittas vezetésért —, valamint 15 forgalmi engedélyt.

(balázs)

Európai küldöttségben Erdély magyarságáért
Újabb nemzetközi turnén a Szarkaláb

(7. old.)

Az erdélyi magyar közösségnek és kulturális értékeinek elismerését jelenti, hogy a kolozsvári Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány szervezésében az Apáczai Csere János Líceum Szarkaláb Néptáncegyüttese május 7–9. között a franciaországi Lyonban lesz vendége az Európa Napok ünnepi rendezvényeinek.

Az utazásra a lyoni Unifolk Kulturális Egyesület meghívására, az Európai Unió Jouth-Jeunesse programjának keretében kerül sor, s a lyoni magyar–francia baráti kör Magyarország EU-s csatlakozására való tekintettel döntött az erdélyi meghívás mellett. Így ezen a rangos rendezvénysorozaton a Heltai-alapítvány és a Szarkaláb Néptáncegyüttes mind Erdély, mind pedig az összmagyarság képviseletében vesz részt.Az utazás során — a Heltai-alapítvány nemzetközi kapcsolatainak köszönhetôen — a lyoni látogatást gazdag svájci program elôzi meg. A május 3-i rövid bécsi látogatást követôen május 4-én a zürichi magyar közösség látta vendégül a küldöttséget. A Szarkaláb Együttes a zürichi Népházban (Volkshaus Zürich) lépett fel. Ma a svájci külügyminisztérium fejlesztési és együttmûködési igazgatóságának (Direktion für Entwicklung und Zusammenarbeit — DEZA) támogatásával a berni Ifjúsági Házban kerül sor az autonóm közösségi önszervezôdési törekvéseink bemutatására (Pillich László tart elôadást) és az ezzel kapcsolatos szakmai tanácskozásra, majd a Szarkaláb rangos közönség elôtt mutatja be másfél órás mûsorát. Az elôadást magyar táncház követi (a helyi Figurás Néptáncegyüttes szervezésében). Május 6-án a küldöttség Luzern városát látogatja meg, majd délután a genfi Magyar Könyvtár vendége lesz. Ez utóbbi alkalommal sor kerül a Heltai-alapítvány könyvadományának átadására és a két intézmény közötti együttmûködési kapcsolat felvételére.Május 7–9. között a küldöttség a lyoni Európa Napok ünnepségein és szakmai, illetve politikai rendezvényein vesz részt.

DIÁKLAP

CAMPUS

XV. évfolyam, 17. szám

— Olllyan jó volt ez a Passió! Sírtam is rajta, meg minden.
— Én is. Olyan izgi volt. Remélem, megjelenik könyvben is!
(Szôke nôk párbeszéde)

Kárpát-medencei magyar felsôoktatás — akadémiai tanácskozás

(8. old.)

— A Kárpát-medencében a magyar nyelvû felsôoktatás anyagi és szakmai támogatása többé-kevésbé biztosított — vont mérleget Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke hétfôn, a környezô országok magyar felsôoktatásáról rendezett tanácskozáson. Az Akadémia elnöke az MTA 173. közgyûlésének részeként összehívott külsô tagok fórumára — amelynek külföldi akadémikusok a tagjai — meghívott két elnöki bizottságot is. A Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottság tagjai magyarországi és szomszédos országokban élô magyar tudósok, a Nyugati Magyar Tudományos Tanács tagjai a diaszpórában élô jeles tudósok és közéleti személyiségek.

Amint a fórumon elhangzott: e két testület célja a kárpát-medencei magyar tudományos élet és képzés szakmai színvonalának emelése, egyebek között tanácsadás, oktató- és diákcsere, kutatási támogatás révén. Vizi E. Szilveszter kifejtette: meg kell vizsgálni, Magyarország európai uniós csatlakozása milyen hatással lesz a kárpát-medencei oktatásra, illetve miben lehet a két elnöki bizottság a "kinti" magyar felsôoktatási intézmények segítségére. A tanácskozáson Magyar Bálint oktatási miniszter kijelentette: az EU-csatlakozás vadonatúj helyzetet teremt a határon túli magyar felsôoktatás számára. Mint mondta, furcsa módon elôállhat egy olyan helyzet, hogy a külföldi magyar diákok nem megerôsödnek saját kulturális környezetükben, hanem "könnyebbé válik a leválásuk és Magyarországra jönnek". Magyar Bálint kifejtette: a határon túli magyar felsôoktatás segítésének egyik útja, hogy szeptembertôl tíz hónapon át havi 10 ezer forintos támogatást nyújtanak magyar nyelvû állami felsôoktatásban dolgozó oktatóknak, például Kárpátalján. A másik útnak a kisebbségi magyar informatikai rendszerek fejlesztését nevezte. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke arról szólt: a magyar kormány "a maga lehetôségei szerint mindent megtesz" azért, hogy önálló felsôoktatási intézmények jöjjenek létre a magyarok lakta szomszédos államokban.

A Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottságot vezetô Berényi Dénes kifejtette: a magyar tudományossághoz tartozás kritériuma nem a magyar származás, hanem a kutatott téma, aki például a magyar kultúrát, történelmet kutatja, az a magyar tudományosság részese. A tanácskozáson az érintett felsôoktatási intézmények — a felvidéki Selye János Egyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a nagyváradi székhelyû Partiumi Keresztény Egyetem, a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképzô Fôiskola, valamint a leendô szabadkai egyetem — vezetôi is részt vettek és beszámoltak intézményeik helyzetérôl.

Éljen május elseje!

(8. old.)

Annak idején az átkosban a kommunista pártvezetés rendkívül nagy hangsúlyt fektetett a munka ünnepének, május elsejének a megünneplésére. Volt ott akkor minden, amit csak el lehet képzelni, a világ proletárjai egyesültek, felvonultak a dolgozó nôk, a dolgozó férfiak, még a dolgozó gyerekek is, és karneváli hangulat uralkodott. Mindenkinek repesett a szíve az örömtôl, mindenki boldog volt, hogy az ô munkája is nagymértékben hozzájárul a dicsô szocializmus építéséhez. Azóta viszont elég sok víz lefolyt a folyóinkon, és a helyzet — hál’istennek — változott. Miután a szocializmus bástyái összedôltek, a munka ünnepét is másképpen ünneplik itt nálunkfelé. Ilyenkor az ember összeszedi a barátait, és kiruccan hétvégére a természetbe, majálisozni.

Nem tudom, ki hogy van vele, de az én baráti körömben a majálisnak, az úgynevezett május 1-nek már hagyományai vannak. Mindig már jóval május elôtt — általában szilveszter éjszakáján — szervezni kezdjük a nagy eseményt, hogy hová fogunk menni, hogy körülbelül mennyi lesz a rendezvény összköltségvetése. Ez idén sem történt másképp. Összeszedtük a bandát, ki Kolozsvárról, ki Marosvásárhelyrôl jött haza, hogy aztán szombat reggel nagy egyeztetések után végülis nagy nehezen csak sikerült a hátunk mögött hagyni a civilizációt, és hacsak egy napra is, a vissza a természetbe elvet követve áttettük a székhelyünket a vadonba.

Aznap estére nagy szabadtéri buli volt kilátásban, az idô is szépnek ígérkezett, úgyhogy nagy várakozással vágtunk neki a napnak. Csak egyetlen dolgot kifogásoltunk, éspedig azt, hogy ilyen kurta lesz a majális, ugyanis egy kerek nap nagyon nem elég egy kiadós szórakozáshoz. De hát mivel a tényeken amúgy sem tudtunk volna változtatni, azzal igyekeztük kiküszöbölni az idô szûkét, hogy otthon feltankoltunk mindenféle földi jóval — kajával, nagy mennyiségû árpalével meg jóféle szilágysági szilvóriummal —, és önfeledten fejest ugrottunk az élet apró örömeinek tengerébe.

Mint ahogy az lenni szokott, és amint a mondás is utal rá, a jóból is megárt a sok, az önfeledt lubickolásnak az vetett véget, hogy délután már nem bírván a megpróbáltatásokat, bizony ágynak estem. Nem az elfogyasztott alkoholmennyiség, de hát akárhogy is, csak bántja az embert. Viszont azt a luxust mégsem engedhettem meg magamnak, hogy kihagyjam az esti bulit, így hát akármilyen nehezemre is esett a felkelés — ha felkelésnek lehet nevezni azt amikor az embert a barátai négykézláb fogva kiráncigálják az ágyból —, csak felkerekedtünk hetedmagunkkal és éjszakai portyára indultunk.

Ugye, ha már buliról van szó, a dolog ismét csak a szórakozásról szól, így hát elmondhatom magamról, hogy cseberbôl vederbe estem. Idôközben ropogott a hatalmas tábortûz, az összesereglett embersereg pedig megadta a módját a majális ünneplésének, és mi is, bizony, önmagunkat meg nem tagadva, jelentékeny módon kivettük a szerepünket a dorbézolásból. Amikor már azonban vagy félórája roptam a táncot egyik kebelbarátnémmal, beleadva apait-anyait, kezdett feltûnni nekem, hogy az emberek nagytöbbsége bizony jelentôsebb figyelmet tulajdonít a táncbéli tudásomnak, így jobbnak láttam kivonulni a parkettrôl.

A tébolyult szombat után aztán mese nem volt, jönni kellett haza, ugyanis megszólalt a gyárkémény, hívott a kötelesség. A bulizó férfiak meg a bulizó nôk, miután méltóképpen megadták a módját az ünneplésnek, és proletár módra egyesültek, szomorúan kellett megállapítsák, hogy mindennek vissza kell térnie a régi kerékvágásba.

Azonban azt el lehet mondani, hogy e szûk hétvége alatt egy kicsit mindenki elfeledhette gondját-baját, a hétköznapok sivár egyhangúságát, és vígan elmondhatta, énekelhette, hogy éljen május elseje.

Sólyom István

Vezetôségváltás a Jurátus Körnél

(8. old.)

Ádám Beáta harmadéves joghallgató lett a Kolozsvári Magyar Diákszövetség keretében mûködô, a jogászok tevékenységével foglalkozó Jurátus Kör új elnöke. Az új vezetô Farkas Leventét váltotta fel a szervezet élén, aki elfoglaltságra hivatkozva lépett vissza. A múlt héten szervezett közgyûlés a harmadéves Bertici Editet választotta az alelnöki tisztségbe, Tamás György elsôéves diák lett a titkár.

Az új elnök a Campusnak elmondta: programjában színvonalas elôadások szervezése szerepel, emellett csoportos tevékenységeknek is helyet adnak, mint például kirándulás, tanulmányút, képzések. A Jurátus elnöke feladatának tekinti a szervezet honlapjának mûködtetését, a hazai és külföldi szervezetekkel való kapcsolattartást, a tagsági kártya bevezetését, valamint a szakmai gyakorlat megszervezését a helyi önkormányzatoknál.

Társulhatnak az egyetemek

(8. old.)

Az egyetemi konzorciumok létrejöttét szabályozó törvénytervezet továbbra is lehetôvé teszi az egyetemek társulását, ami azt jelenti, hogy két vagy több felsôoktatási intézmény új jogi entitást alakíthat — jelentette ki a Campusnak Asztalos Ferenc, az RMDSZ képviselôje.

A parlamenti képviselô azt követôen nyilatkozott a Campusnak, hogy a parlament oktatási szakbizottsága megvitatta az oktatási minisztérium által beterjesztett szövegtervezetet. A bizottság által konszenzussal elfogadott tervezet szerint az egyetemek maguk dönthetik el, hogy társulni kívánnak-e más felsôoktatási intézménnyel, vagy sem. A tanintézmények szenátusainak pozitív döntése esetében a két fél szerzôdésben dönti el, hogy mekkora közös vagyonnal hozzák létre az új intézményt, majd ennek a vagyoni aránymegoszlásnak megfelelôen állapítják meg a humán erôforrás, valamint a finanszírozás mértékét. Az elképzelés szerint erre a törvényre azért volt szükség, mert az egyetemek összevonásával hatékonyabbá tehetik a felsôoktatást. — Ha egy egyetem rendkívül jól felszerelt laboratóriummal rendelkezik, akkor a társulás révén lehetôséget kap a többi is, hogy használja azt — mondta a törvényhozó.

A vita egyik pontja az akkreditált, valamint a végleges engedéllyel nem rendelkezô egyetemek társulására vonatkozott. A bizottság tagjai nem emeltek kifogásokat az akkreditált egyetemek társulásával kapcsolatban, viszont a különbözô státusú egyetemek esetében megállapították: egyesülhetnek, de az engedéllyel nem rendelkezô szakok esetében folytatják az akkreditációs folyamatot.

A bizottság által véglegesített szövegtervezetet mind a szenátusnak, mind a képviselôháznak jóvá kell hagynia.

B. T.

Táskákkal a hátakon

(8. old.)

Kirándulás, majális, túrázás, sátorozás — egyszóval május 1. A munka ünnepével mindenki nyakába vette a világot, kiürült Kolozsvár. Legalábbis ez volt az érzése az embernek, ha május elsején a vasútállomás felé vette az irányt. Mintha egész Kolozsvár úgy döntött volna, hogy egy kis idôre "elhagyja a várost", ahogyan az EDDA is énekelte valamikor.

Fiataloktól-öregekig, mindenki ott tolongott a jegyárusok elôtt keletkezett óriási sorokban. De nem volt mit tenni, ki kellett állni a rettentô nagy sort, ha valahová el akartunk jutni. Annak ellenére, hogy a reggeli órákban egészen borús volt az idô, sokan úgy döntöttek, lesz, ami lesz, nem mondanak le az eltervezett kiruccanásról. Vajon mi lett volna, ha az a maradék, akik nem mertek nekivágni az útnak kedvezôtlen idôben, ôk is mind ott tolongtak volna a jegyárusoknál?

Akik a vonat indulása elôtt legalább egy órával beálltak a sorba vagy átrágták magukat a tömegen, és jegyekhez jutottak, boldogan a vonat felé vehették az irányt, nem tudva mi vár rájuk. Mert a sorba állás csak a kezdetek kezdete volt. A vonat beérkezésekor a lent nyüzsgô tömeg úgy döntött, hogy egymást taposva is, de elfoglalják azt a kevés helyet, ami még megmaradt. Mire az ember odakerült, hogy felszálljon, már csak a helyek "hûlt helyét" találta. A fülkék elôtt húzódó folyosó is tömve volt emberrel és táskákkal, annyira, hogy közlekedni képtelenség volt. Örvendhetett az utazó, ha talált magának egy kis zugot, ahol meghúzhatta magát. Lábon állva, szivarfüstben és mocsokban telt el az a néhány órás út, amit meg kellett tennie. Sokan felháborodással nyugtázták, hogy a vasutasok nem számolva ekkora tömeggel (?), kivették a hétköznap rendszeresen közlekedô járatokat is, elôidézve egy mérhetetlen tömegnyomort.

Egy utazó egyetemista ekképpen nyilatkozott: "Egy órával a vonat indulása elôtt találkoztunk a kirándulócsoportunk tagjaival, és elhûlve tapasztaltuk, hogy a felújított vonatállomás elôcsarnokában több méteres sorok kígyóznak. Mi is beálltunk a sorba, és miután átvergôdtünk a tömegen, a jegyeket boldogan lobogtatva vettük az irányt a vonat vágánya felé. Odaérve még fel sem ébredtünk a nagy tömeg látványából, amikor beérkezett a vonat, és egymást taposva próbáltunk felvergôdni rá. Már annak is örvendtünk, hogy egy kis állóhely került számunkra, leszakadva a kirándulócsoport tagjaitól. Így tettük meg azt a néhány órás utat, és mondhatom, nem volt kellemes így utazni. Annak ellenére, hogy alig vártuk hogy leszálljunk a vonatról, a nap további részében mindenki megpróbálta jól érezni magát."

Mindezen bosszúságok ellenére bizonyára mindenkinek jól telt a május elseje. Akadtak, akik a sátorozást, túrázást, majálist választották, összekötve a kellemest a hasznossal, és az itthon maradottak is bôven válogathattak a meghirdetett eseményekbôl.

Takács Enikô

Koncert Márk Attilával

(9. old.)

Április 28-án a Bulgakov Kávéházban Márk Attila bemutatta nyolcadik lemezét. Meghívottak voltak: Egyed Emese és Orbán János Dénes költôk. Sikerült is ôket tollvégre kapnom:

— Említette, hogy az ôsök nyomdokain indult. Hova nyúlnak vissza ezek az ôsök? — kérdeztem az elôadót.

— Hát, érdekes módon, mivel a ’80-as években kezdtem el a zenész pályafutásomat, mint rockzenész, ezért az amerikai és angol rockzenében, mint Deep Purple-ben és Pink Floydékban kell keresni a gyökereket, hiszen ezeken nôttünk fel. Annyit énekelgettük annak idején ezeket a dalokat, hogy a szüleim is már kívülrôl tudták ôket annak ellenére, hogy halvány lilájuk sem volt egyiküknek sem az angol nyelvrôl. Természetesen késôbb, amikor az ember felnô, és szeretne már saját gondolatot is megénekelni, akkor el kell szakadni ettôl a kezdési úttól. Utólag úgy éreztem, hogy saját mondanivalót is szeretnék megfogalmazni. Abban az idôben érdekes módon — bár a költészet nem állt közel hozzám — úgy éreztem, hogy pontosan a versek a maguk szûkszavú megfogalmazásával és szimbolikus képeikkel tudják elmondani igazán azt, amit én egyszerû szavakkal nem tudnék elmondani, ezért van az, hogy a költôkhöz és verseikhez fordultam.

— Hogyan mûködik a megzenésítés?

— Ez egy nagyon érdekes konyha. Végül is nagyon hosszú olvasással jár, tehát rengeteget olvasunk, próbálunk a versekbe belemászni, hangulatukban megérezni a ritmust, a vers ritmusát, és amikor ez megtörtént, írunk egy változatot, ami nem mindig a végleges, de nagyon sokszor a vázát jelenti ennek a megzenésítésnek, aztán rájön a díszítés, a ritmusban változtatunk, ha szükséges, és akkor jön a megmérettetés. Én úgy szoktam, hogy miután a dalokat megírtam, akkor kimegyek velük a "piacra", tehát megpróbálom elénekelni ôket a közönségnek, és ha úgy érzem, hogy a közönség megértette azt, amit mondani szeretnék, akkor jó, akkor megvan a végleges változat.

— Ezek szerint mindig egy üzenetre épülnek ezek a versek?

— Igen, a lemezeim nagyrészt koncertalbumok, tehát van egy fô gondolatuk, ezért nagyon szubjektív a versválogatás, mert mindig ennek a fô gondolatnak vannak alárendelve a szövegek. A költôket se válogatom értékrend szerint, vagy korok szerint, hanem inkább a mondanivaló az, ami fontos. A hetedik lemezem például egy világirodalmi válogatás volt magyar nyelven, fôleg európai költészetre tettem a hangsúlyt, szerepel rajta például Gasson, Goethe és mások. A nyolcadik lemezen, amit ma este is énekeltem, kortárs erdélyi költôk versei vannak, aminek az az érdekessége, hogy mindannyiukkal találkoztam, most már mondhatom, a mai este után, és nagyon érdekes valahol a megmérettetés is a költôk elôtt való énekléssel, és az is, hogy ôk ma is írnak.

— Mi a cél a versek megzenésítésével és megválogatásával?

— Jó kérdés, mert most, 15 évi éneklés után és 40 évesen én is felteszem magamnak ugyanezt a kérdést, hogy mi a célom, hogy elértem-e azt a célt, amit magamnak föltettem. Szerintem végül is egy ösztönös cselekedetet jelentett a zenélés, tehát nem igazán van mögötte nagyon meggondolt filozófia, de én elsôsorban azt szeretném, hogy a szépet, a jót és a szavaknak ezt a kincsét továbbvigyem, és átadjam a fiataloknak.

— Milyen érzés volt megzenésítve hallani a versét?

Orbán János Dénes: Ez mindig nagyon jó érzés, mert hát nem ez az elsô versem, amit megzenésítettek, de szerencsére eddig mindig jobb volt megzenésítve, mint eredetiben, és szerintem így mûködik igazán a vers, ezzel a néhány bárddal, gondolok itt Cseh Tamásra, Sebôk Ferencre, Dinnyés Józsefre és az erdélyi Márk Attilára, akik még képesek arra, hogy a mai mediatizált és rohanó világban megkedveltessék a verseket a fiatalokkal, éppen ezáltal, hogy a sokkal többeket érdeklô zenén keresztül közelíti meg a költészetet.

Egyed Emese: Én arra voltam kíváncsi, hogy melyik verset fogom hallani, és arra is, hogy milyen a zene. Jó érzés, olyan, mintha egy emberrel ismerkednék. Öröm, hogy valaki az én versemmel foglalkozott. Olyan, mint amikor sárkányt eregetünk a levegôben, és nem tudjuk, hogy merre megy az a sárkány. Olyan élményekben volt részem, amelyeket fiatal koromban is átéltem, tehát stílusokat ismertem fel Attilának a zenéjében, másrészt azonban újdonságot is hozott a zenébe a sípocska, mellette a furulya és a citeraszó. Óriási örömmel töltött el, mert erre nem számítottam.

Kérdezett: Barabási Enikô

Krakagyil

(9. old.)

Mindig történik az emberrel valami érdekes. Most például egy krakagyil támadt meg engem Kolozsvár központjában. Nem érdekel, hogy nem hiszed el, úgyis elmesélem.

Na jó, lehet, hogy túloztam. Nem is a központban volt, inkább egy kicsit már a Monostor felé. Most így jobb?

Zöldes színben úszott. Nem is úszott, inkább lebegett. Tényleg lebegett, ugyanis nagyrészt levegôbôl volt. Ami meg nem levegô volt benne, az gumi. Ez ugyanis egy veritábilis felfújható krakagyil volt, farkán zsinórral, zsinór másik végén kisgyerekkel. Azazhogy két kisgyerekkel, akik szemmel láthatólag azon veszekedtek, hogy kié legyen a krakagyil.

Addig rángatták a krakagyilt jobbra-balra, hogy az mérgében elszabadult, még zöldesebb színben kezdett úszni, azaz lebegni, kitátotta a száját (ekkora harminccentis fogak voltak benne, esküszöm), üldözôbe vett. Hogy miért éppen engem, fogalmam sincs. Lehet, sejtette valahonnan, hogy sose voltam a krakagyilok feltétlen híve.

Nem kenyerem az eszeveszett menekülés, inkább leültem komolyan beszélgetni a krakagyillal. Meg akartam érteni az indítékait. Bele akartam nyúlni a fejébe, megkaparni a felszínt, az agresszivitás okait gyerekkori traumáiban megkeresni. Sajnos, a krakagyil nem volt nyitott a párbeszédre, leharapta tôbôl az egyik lábamat.

Amíg azon iparkodtam, hogy a vastagon ömlô vérsugarat megfogjam, hogy ne kenje össze a gyerekeket, a másik kezemmel még mindig jobb belátásra akartam téríteni a krakagyilt. Én nem akarok neked semmi rosszat, te krakagyil. Mit ártottam én neked? Mit akarsz ezzel bizonyítani? Mitôl lesz neked jobb, ha én elvérzek a központban? (Azaz majdnem a Monostoron.)

Mintha nem értett volna a szép szóból, a másik lábamat is leharapta, ugyancsak tôbôl. Rájöttem, hogy legfeljebb a kezeimmel vonszolhatom magamat, úgyhogy hevesen elkezdtem iparkodni, csapkodtam. Sajnos, a por még nem volt éppen akkora, hogy úszni is lehessen benne, így a haladási sebességem hagyott némi kívánnivalót maga után. Ekkor történt meg az, hogy a krakagyil a harmadik lábamat is levágta. A bôven fröcskölô vérfolyam elég svungot adott ahhoz, hogy az elhajigált kólásüvegek és nejlonkanalak között is haladni tudjak. Repültem, mint egy lufi. Már-már úgy nézett ki, hogy egészen elhagyom a krakagyilt és csak egy kis pont leszek a látóhatárán, amikor kifogyott a vérem, és mint kipukkant léggömb, hangos purcanással vergôdve csapódtam földbe.

Ez az: kipukkant léggömb! A bestia utolért. Én hirtelen élesre harapdáltam jobb kezem mutatóujján a körmöt, és kipukkasztottam vele a krakagyilt.

Vonyítva fetrengett a levegôben, haláltusát purcolva az égnek, összevissza szökdösött, de ahogy fogyott belôle a szusz, bukórepülése nyilvánvalóvá és elkerülhetetlenné vált. Éppen mellém landolt, a porba, bele is ragadt a nemrég képzôdött véres latyakba. Elpatkolt. Kinyiffant. Beadta a kulcsot. Kipurcant. Bedobta a törülközôt. Megdöglött. Kimúlt. Gátá.

Utolsó leheletemmel azt mondtam neki: gyôztem, krakagyil!

Aztán én is elpatkoltam. Kinyiffantam. Beadtam a kulcsot. Kipurcantam. Bedobtam a törülközôt. Megdöglöttem. Kimúltam. Gátá.

Nándika

Amikor a kesztyût fel kell venni…
Nyílt levél Jánosi Andreának a Kalandoroktól, akik közé magam is tartozom…

(9. old.)

A Szabadság napilapunkban (XVI. évf. 91. szám) április 21-én megjelent a Campus (XV. évf. 15.) melléklet is. Itt olvashattuk J. A. Surround, vér, l’art pour l’art címû írását. Cikkének közepén Jézus Krisztus képét látjuk, amint az utolsó vacsorán kezében tartja a kenyeret. J. A. filmkritikának szánta írását, ám sok helyen "különlegesen eredeti" mondatokba botlik az olvasó. Mel Gibson A passió címû filmjének vetítése alatt valóban nem lehet "sem szunyókálni, sem rágcsálni, sem csókolózni". Ebben igaza van! A film Jézus kínszenvedését mutatja be, és nincs lehetôség szórakozásra. A Szentírás ismeretére viszont annál nagyobb szükség van, illetve szükség lett volna. (Pótolni viszont mindent lehet.) Az emberiség történelmét meghatározó Megváltó megkínzását, keresztre feszítését még soha, egyetlen film sem érzékeltette ilyen sokkoló, valóságos, magunkra ébresztô módon. Elhiszem, hogy J. A.-t borzalommal töltötte el a véres jelenetek özöne — engem is —, de azt már nem tudom elfogadni, ahogyan az istengyilkossághoz viszonyul. Ez a film ugyanis errôl szól: az ember meggyilkolta az Isten Fiát, Júdás és még nagyon sokan pedig politikai vezért vártak, aki felszabadítja a zsidókat a római uralom alól. De Jézus a szeretet, a megbocsátás hirdetôje, és az embert a legpokolibb rabságból, a bûn uralmából szabadította ki. Ezért sokan nem értik a "kereszt misztériumát", amelyrôl Szent Pál így ír az 1.Korintusi levél 1/ 22–24 verseiben: "A zsidók csodát követelnek, / A görögök bölcsességet keresnek / Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük / Aki a zsidóknak ugyan botrány / A pogányoknak meg oktalanság / De a meghívottaknak, akár zsidók, akár görögök, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége."

Biztos vagyok benne, hogy J. A. évek múlva kitûnô filmkritikus lesz, de ez az írása alig üti meg a mércét. Csúfondáros, ahelyett, hogy egyértelmûen leszögezné véleményét úgy, hogy a keresztény módon gondolkodókat is tiszteletben tartsa, miközben a filmet kritizálja. Örömét fejezi ki, hogy nem spriccelt ránk a vér még a Köztársaság mozi plafonjából is. Mel Gibson megpróbálta érzékeltetni Izaiás próféta szavait: "Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés, olyan, aki elôl iszonyattal eltakarjuk arcunkat". Azt a Jézust sejthettük meg lelkünk mélyén, akirôl azt mondja az írás: "Épet benne nem hagytak". Iszonyatosan nehéz ezt tudomásul venni, de így van. Azok a jelenetek, amelyeket a cikk írója "narancsszínû banális visszaemlékezések"-nek nevez, mind a Szentírásból valók. Egyszerû názáreti életébôl, az apostolokkal töltött óráiból. Feltûnik az utolsó vacsora, Péter tagadásának megjövendölése, a házasságtörô asszony megmentése a megkövezéstôl. J. A. szerint Mária és Mária Magdolna "többnyire fölöslegesen tébláboltak". Jézus anyja, Mária Magdolna és János végig követik Krisztust, halála pillanatában is ott vannak. Az Édesanya szívet tipró gyötrelmét látjuk, aki a katonák lökdösôdése ellenére részt akar vállalni fia szenvedésében. Ne haragudjon, de ezt a "tébláboló mondatát" igazán nem tudom minôsíteni! Annál is inkább, mert a Fájdalmas Szûzanyát vallásunk és népünk mélységes tisztelettel övezi! Azt pedig, hogy az arámi nyelv "biztosan sok nehézséget okozott nekik", nem tudom, de J. A. sem tudhatja. Ám, ha tévedek, és arámiul is tud, itt és most bocsánatot kérek! Különben a film szövegkönyvének fordítására Gibson William Fulco atyát kérte fel, aki a Loyal Marymount Egyetem sémi kultúra és arámi nyelv szerkesztôje. Tessék már elhinni, hogy ott keményen kellett tanulni minden szereplônek! Amikor ott ültem a moziban a Kalandorok között, akikre — J. A. szerint — "az eleven sebek látványa felszabadító, megváltó, katartikus erôvel hatott, de legalább libabôrôs borzongással töltötte el", akkor, kedves Andrea, mélységesen bántam életem minden bûnét, amelyekkel magam is megostoroztam Ôt, és magam is keresztre szegeztem, hiszen érettem is meghalt. Az a tény, hogy sem Carmenbôl a bikaviadalt, sem Jézus szenvedéseit Mel Gibsontól nem fogja többé megnézni, még nem jelenti azt, hogy "oda a megdicsôülése". Ez szakrális kifejezés, amelyet nem használunk humorizálásra. Majd egy hosszú élet alatt megtanulja, saját keresztjeinek békés hordozása közben, hogy nagyon gyenge, bûnös emberek vagyunk, és csak a feltámadásakor "megdicsôült" Krisztus segít rajtunk. Ami pedig nagyon bántó keresztény és nem keresztény Passió-nézôkre és átélôkre, az a "kalandor" hányaveti, nyegle, pongyola minôsítése. A kalandorok elsô soraiban ott van Szent Péter Apostol 265. utódja, II. János Pál pápa és az a fôpapi és civil testület, amely elsôként láthatta a filmet.

A kritikának immár komoly irodalma van. Pro és kontra! De sem zsidó, sem keresztény nem veszi magának a bátorságot, hogy "kalandor" jelzôvel illesse a nézôket.

Vajon Erdô Péter, Magyarország fôpapja, és a vele együtt dolgozó püspökök és papok, a köztiszteletben álló keresztény írók, újságírók mind "kalandorok?! Azért ezt nem hinném. Daniel Lapin zsidó rabbi így nyilatkozott a filmrôl: "A keresztény milliók hite megerôsödik, mivel a Passió lélekben feltölti ôket". És még sorolhatnám, hogy a Szentírást ismerôk közül kik szólalnak meg, és milyen mélységes tisztelettel. J. A. kritikájában megmarad a vér utálatánál, a borzalmas megkínzatásnál. De mihelyt tanulmányozni fogja a Szentírást, képes lesz a "mélyre evezni", és a véres keresztút végén meglátja a tökéletes megoldást, vagyis a feltámadást. Bizony, az úgy van, hogy bármilyen modern ez a század, libidóstól mammonostól, a szabadszólás-túltengésével együtt, bármennyire felemelte koronás fejét a liberalizmus, attól még Jézus az Út, az Igazság és az Élet.

A Szabadság ezrek, azaz százezrek napilapja. Szeretjük. A Campust is. Tehát tiszteljük egymást, vigyázzunk egymásra!

Plesa Vass Magda

GYÚJTÓPONTBAN

Nem szerelem, közös érdek
Interjú Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezetô elnökével

(10-11. old.)

A nemrég lezárult elôválasztási folyamatról, az aradi Szabadság-szoborcsoport felállításának politikai tanulságairól, az RMDSZ megvalósításairól és lehetôségeirôl, a szövetséggel szembenálló hazai erôkrôl és az RMDSZ parlamenti kibukására már nyíltan számító Fidesz-MPSZ stratégiájáról nyilatkozott lapunknak Takács Csaba. Az RMDSZ ügyvezetô elnöke leszögezte: a Szövetségnek nincsen szüksége az RMDSZ-re, arra viszont a jogaiban fenyegetett, s az esélyegyenlôségre vágyó magyarságnak nagy szüksége van.

— Kormánypárti együttmûködéssel sikerült újra köztéren felállítani az aradi Szabadság-szobrot. Az RMDSZ ezáltal fontos célkitûzését, ígéretét teljesítette. Újraállításának irányítójaként milyen tanulságokat vont le a szövetség számára a szoborért folytatott hosszas harcból?

— Ez a szobor az elmúlt 80 évben az elszalasztott lehetôségek szimbólumává vált. Felállítása azt üzeni: nem hisszük, hogy kiöregedett, elfáradt, önmagát újratermelni képtelen közösséget alkotunk. A románok is tudták — 80 éven át, s az elmúlt hetekben is —, hogy a szobor újraállítása számunkra nagy sikerélmény lenne. Tipikus román politikai magatartást fedezhetünk fel a szoborügyhöz való viszonyulásban, a húzd meg-ereszd meg, a "mi nem fáradunk bele, hátha az RMDSZ belefárad" taktikában. Kipróbálták ezt helyi és országos szinten, politikai és "technikai" akadályok kitalálásával. Az RMDSZ népmesei figuraként kellett hogy viselkedjen ebben a folyamatban. Ahhoz, hogy a Tûzoltó teret és Hungária kezét elnyerje, újabb és újabb próbákat kellett teljesítenie. A szobortalapzat forgatásában csúcsosodott ki a történet. Romániában nem volt megfelelô daru, s ha ezt az apró, beépített akadályt nem tudtuk volna teljesíteni, az egészet nem lehetett volna kivitelezni. Példás összefogással sikerült mindezeket megoldanunk. Folyamatos, kemény politikai és szakmai tárgyalások nyomán állítottuk fel a Szabadság-szobrot. Tudtuk, hogy most kell megtennünk. Tudtuk, hogy másképp kell ma szemlélni a múltat, amit vállalni kell, másképp kell ma cselekedni a jövôért. Ha valóban nem politikai nyilatkozatok szintjén képzeljük a nemzeti kérdés megoldását, rendezését, másképpen kell szembenézni a szélsôséges nacionalizmus falra festett ördögével. Még a választások évében is.

— Az ellenzéki pártokhoz közel álló publicistáktól román napilapokban szélsôséges kommentárok jelentek meg az aradi szobor kapcsán. Sorin Rosca Stãnescu a Ziuában, Octavian Paler a Cotidianulban cikkezett a "gyilkos tábornokok" emlékmûvérôl. A szóban forgó pártok egykor az ún. demokratikus erôket alkották, s az RMDSZ-szel együtt kormányoztak, ma pedig a legszélsôségesebb retorikát használják. Hogyan látja ezt az RMDSZ?

— Választási évben vagyunk. Európában már nem ideológiafüggô a szociális vagy gazdaságpolitikai megoldások vállalása, hanem konjunktúra kérdése. Így van ez Romániában a magyar kérdéssel. Az RMDSZ a Szociáldemokrata Párttal (SZDP) valósította meg az aradi szobor felállítását. Ebben az ügyben az SZDP európaibb, demokratikusabb volt azoknál, akik — demokratikus attitûdökkel — a történelemhamisítást, a nemzeti uszítást emelik nemzet- vagy pártpolitikai rangra. Tapasztaltuk 1996 óta: az RMDSZ akkor politizál jól, ha a maximumot tudja kisajtolni azokból, akik éppen döntôképes politikai tényezôk. 2000 elôtt az SZDP támadta hasonló kezdeményezéseinket, az aradi Szabadság-szobor felállítását is beleértve. A kormányváltás után láthattuk, hogy azon törvénytervezeteket, amelyek félbemaradtak, s amelyeket az RMDSZ az SZDP-vel kötött megállapodás révén továbbvitt a parlamentben — egyházi és magáningatlanok, földek és erdôk restitúciójára, közigazgatási törvényre, alkotmánymódosításra stb. gondolok —, korábbi koalíciós partnereink nemcsak hogy leszavazták, de azokat élesen nacionalista, magyarellenes politikai diskurzusok kíséretében utasították el. Rájöttünk, nem várhatunk segítséget azoktól, akikkel korábban együttmûködtünk. Végérvényesen megértettük, hogy a magyar nemzeti kérdés akkor válhat Romániában bármely román párt cselekvési politikájává, ha az RMDSZ téteket tud bevinni a politikai képletbe, ha önkormányzati és parlamenti szinten az erdélyi magyarság erejét meg tudja jeleníteni. Akkor teljesíthetjük programpontjainkat — akár azokat is, amelyek valóra váltása kevésbé tûnik valószínûnek —, ha a megfelelô politikai környezetet ki tudjuk alakítani, s a hazai társadalom szemléletváltását elérjük. Ezért az aradi Szabadság-szobor felállítása egyébként a soron következô céljaink megvalósítását is segíti. A román politikai elit arra törekszik, hogy ciklusról ciklusra minél több megoldatlan problémánk maradjon. Haladásunkat akarják fékezni, hogy minél kevesebb új, reális probléma — amelyek megoldására az RMDSZ elegendô erôt érez — merülhessen fel. Az elmúlt négy év során a haladás mellett is ezt tapasztalhattuk. Láthattuk, hogy az egyéves programok teljesítése kissé mindig átlépett a következô év idôszakára. Óriási politikai önfegyelemre volt szükségünk, s ezt az RMDSZ-ben dolgozók többsége helyi és országos szinten egyaránt megértette. Ideje volt a haladás irányába kialakítani egy modus vivendit, saját értékrendünk megôrzése mellett. Nem szerelem, nem ideológiai azonosulás, hanem közös érdek van, de sajnos még mindig etnikai törésvonalak mentén. Egymásrautaltság van, amelybôl eredményeket lehet kicsikarni. A román politika azt tekinti eredménynek, ha a magyarok minél kevesebbet valósítanak meg, a magyar politikával azonosuló emberek pedig azt várják el, hogy minél több valósuljon meg. Aki ezt nem érti, az a 20. századot sem értette meg, s az annak kudarcaiból fakadó elvárásokat a 21. században sem tudja majd megvalósítani.

— A további célok teljesítése tehát az idei választások eredményén múlik. Az elmúlt hetekben zajlottak az RMDSZ-ben az elôválasztások. Mi volt ezek fô tétje?

— A kérdésnek két vetülete van. Az egyik, hogy a szövetség jelölési rendszere mennyire volt nyitott, demokratikus, mennyire tartotta tiszteletben belsô pluralizmusunk követelményeit, hogy a különbözô világszemléletû és szakmai csoportosulások képviselôi kaptak-e esélyt arra, hogy a szövetség listáján bejutó helyen legyenek jelölve. A második a minôség kérdése. Erôteljes fiatalítást akartunk elérni, s az eddigi teljesítménybôl kiindulva, az értékek, a tapasztalatok, a helytállás továbbvitelét. E két célt elértük. Közel 200 ezer ember élt azzal a lehetôséggel, hogy az RMDSZ jelöltjeit rangsorolja. Van olyan település, ahol többen mentek el a mostani elôválasztásra, mint a 2000-es választásra. A résztvevôk választották ki azt a csaknem ötezer bejutó helyre került tanácsos-, illetve azt a közel 150 polgármesterjelöltet, akik az erdélyi magyar közösséget képviseljék. Ilyen széles belsô demokráciával kevés szervezet rendelkezik. A csoportérdekek tompultak, s az eddig jó teljesítményt felmutatók jó esélyt kaptak arra, hogy a bizalmat továbbra is megôrizhessék. Politikailag, szakmailag és korcsoportok szerint is kiegyensúlyozott jelöltgárda került ki az elôválasztásokból. Az eredmények bizonyítják: több száz elsô mandátumos, 24–30 év közti fiatal jutott be a jelöltek közé. Sok helyen korábbi független jelöltek vállalták a beszámolás és a megmérettetés kockázatát, s ezúttal az RMDSZ listáin indulnak. Ez fôképp a Székelyföldön van így. Csak polgármester esetében hét ilyen van fontos háromszéki településeken, s legalább 14 Maros megyében. Miközben az RMDSZ lejáratását célzó folyamatos, agresszív kampány tanúi lehettünk, amelyet a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) és annak erdélyi és magyarországi csatlósai, különbözô intézmények, sôt egyházak, egyházvezetôk is folytattak.

— Ön szerint az MPSZ-nek miért nem volt elegendô az a nyitás, amelyrôl az imént beszélt?

— Nem merték vállalni a megmérettetést. Határozottan kértük, hogy — bár az RMDSZ szabályzata erre lehetôséget biztosít — helyi szinten az MPSZ-eseket ne szankcionálják, tanúsítsanak még nagyobb nyitást, biztosítsák az esélyegyenlôséget. Politikailag egyértelmûen hívó üzenet hangzott el. Volt rá eset, például Csíkban, hogy sok nemzeti tanácsos is felkerült az RMDSZ listáira. Máshol indultak, de a közösség elutasította ôket. Volt olyan helység is, ahol nem indultak. Ez utóbbiak az RMDSZ-ellenesség legmarkánsabb képviselôi. A cinizmus teteje: miután az RMDSZ lezárta az elôválasztásokat, újabb megmérettetésre hívták ki a több tízezer ember által kiválasztott tanácsos- vagy polgármesterjelölteket. Szatmárnémetiben például több ezer ember választotta ki az RMDSZ polgármesterjelöltjét, Ilyés Gyulát, majd néhány MPSZ-es "eldöntötte", hogy Ilyés mérkôzzön meg újabb belsô választáson az általuk "kijelölt" Pécsi Ferenccel. Akinek szintén adva volt a lehetôség, hogy az egész szatmári közösség elé álljon megmérettetés végett. Ha odaállt volna, s ôt választották volna meg jelöltnek, az RMDSZ ôt támogatta volna. Nem indultak el az elôválasztásokon, bár Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon és Szatmárnémetiben a helyi RMDSZ felhívást intézett az MPSZ-hez is, hogy vegyen részt az elôválasztásokon. Ha a legitim módon kiválasztott jelölteket az MPSZ jelöltjével szemben újra megmérettetés tárgyává tenné, az RMDSZ pofon csapná azt a csaknem kétszázezer embert, akik tisztességesen megjelentek az elôválasztásokon. Nem olvastam újságcikket eddig arról, hogy az MPSZ hogyan választotta ki jelöltjeit, s hányan vettek részt elôválasztásaikon. Azt sem közölték, kik voltak azok, akik jelöltjeiket kiválasztották. Csak arról beszélnek, hogy ôk az egész erdélyi magyarságot képviselik — bizonyára azt a 200 ezret is, aki elment szavazni —, s hogy a jókat képviselik a rosszakkal szemben. Örvendenék, ha azt látnám, hogy valamilyen demokrácia-csíra azokban is motoszkál, akik rajtunk örökké a demokráciát, a belsô- és az elôválasztásokat kérték számon. Ezt akarják majd eljátszani a parlamenti választások esetében is. Miután majd ismét több százezer ember rangsorolja az RMDSZ jelöltjeit, azzal fognak elôállni, hogy az eredményektôl tekintsünk el, s fittyet hányva a több tízezer szavazatra, tárgyalások során fogadjuk be a listánkra az általuk jelölteket, mert ha nem, felszólítják a híveiket, hogy ne menjenek el szavazni. Zsarolni készülnek. A céljuk egyértelmû: az erdélyi magyarság politikai egységének szétverése. A szövetség vezetôségének azonban nincs joga kiárusítani a helyi szervezetek parlamenti mandátumait. Arra sincs joga, hogy leüljön tárgyalni Szász Jenôvel, Szilágyi Zsolttal, Németh Zsolttal vagy tudom is én, ki akarja majd meghatározni, hogy Kolozsváron ne Eckstein-Kovács Péter legyen a szenátorjelölt, hanem valamelyik ejtôernyôsük. A jelöltállítás területi szervezeteink szuverén joga. A szövetségi elnök azt a listát írja alá, amely a helyi közösség választottainak névsorát tartalmazza.

— Újabb vád fogalmazódott nemrég az RMDSZ ellen: hogy a szövetség képviselôje azt kezdeményezte, az Országos Választási Iroda (BEC) ne fogadja el az MPSZ által benyújtott aláírásokat. Errôl mi a véleménye?

— Ez nem igaz! Aki az elmúlt idôszak történéseit követte, akár szemrehányást is tehetne az RMDSZ-nek, hogy az MPSZ-aláírásgyûjtéssel kapcsolatban nem foglalt állást. Nem szólítottunk fel arra, hogy ne támogassák, ne vegyenek részt benne, maradjanak távol tôle. Abban az idôszakban zajlottak az elôválasztások, s azt az üzenetet fogalmaztuk meg, hogy mindenkit várunk: méretkezzen meg a szövetségen belül, politikai opcióit a kampányban, lakossági fórumokon népszerûsítse, s így biztosítsa esélyét a megcélzott hely elfoglalására. Tévedés lett volna kampányt folytatnunk azokkal szemben, akiket a listáinkra vártunk. Másfelôl, azzal szemben, aki úgy gondolta, hogy itt a szalámitaktikát kell alkalmazni, megfogalmaztuk elvi álláspontunkat. Nem ôket támadtuk! A romániai magyarság politikai egységének szükségét és egyedüli hatékonyságát hangoztatva figyelmeztettük a közösséget: ne játssza el történelmi esélyét. De a személyes ambíciók, vélt vagy valós egyéni sérelmek fûtötte folyamat folytatódott, és ebbe az aláírásgyûjtésbe torkollott. Új politikai pártot akarnak bejegyezni. Ez ugyanis nem politikai mozgalom, hanem magyar párt, amelynek van magyarországi támogatója — a Fidesz —, vannak erdélyi sajtóorgánumai, illetve olyan vezetô testületei, amelyek az RMDSZ-ben ismeretlen "megnevezi–kinevezi" feladatokat látják el. E pártnak eltökélt szándéka, hogy azt a politikai szervezetet, amelyet Szász Jenô már 2000-ben próbált elfogadtatni, az RMDSZ ellenében bejegyezze. Figyelmeztettük az erdélyi magyarságot, hogy ez számára nem jó megoldás, hogy az RMDSZ politikai munkájának megvannak az eredményei s a lehetôségei. Még azt a politikai nonszenszt is eltûrtük, hogy egyes kollégáink RMDSZ-tisztségviselôként, parlamenti képviselôként szervezték maguknak az új pártjukat, miközben végig az RMDSZ-t támadták. Nem tehetünk arról, hogy nem sikerült nekik azt a minimális számú aláírást rendesen, törvényesen összeszedni. Emlékeztetnék rá: az RMDSZ javasolta a parlamentben, hogy a nemzetiségi képviselôk által benyújtott törvényben ne 250 ezer, hanem legfeljebb 25 ezer aláírás legyen a feltétel. Ha ezt nem tudták jogszerûen teljesíteni, az a saját politikai és erkölcsi felelôsségük. A csalást — a nem hiteles aláírásokat, a kiskorúak szerepeltetését a listán stb. — a BEC egyértelmûen megállapította, de ez az ügy az MPSZ-re és a BEC-re tartozik, nem ránk. Az aláíróknak egyébként azt is tudniuk kellett volna, hogy párttaggá váltak, nyilvántartásba veszik ôket. De azt is, hogy az MPSZ statútuma például elôírja: minden tagnak százezer lejt kell fizetnie. Nem vagyok biztos benne, hogy az aláírók tudták, hogy nekik a következô idôszakban le kell majd pengetniük ezt a pénzt. Becsapták az aláírókat, többször is. Elôbb azt mondogatták, nem indulnak a választásokon. Aztán bejelentették, hogy a Székelyföldön mégis indulnak, de máshol nem. Késôbb kiderült, a szórványban is indulnak, de ott is, ahol a megosztottság révén annak a néhány magyar tanácsosnak a bejutását is veszélyeztetik. Bejelentették: nem indulnak a parlamenti választásokon, aztán azt is megszegték. Mikor mondtak igazat, és mikor hazudtak? Az RMDSZ ezt súlyos morális kérdésnek tekinti. Azon aláírókkal szemben is, akiknek nem mondták el pontosan a tényállást. A túlnyomó többség ugyanis nem tudja, hogy párttaggá vált, s hogy nem lehet többé RMDSZ-tag. Mert a törvény tiltja, hogy az a személy, aki a választásokon induló politikai szervezet tagja, másik olyan szervezet tagja is legyen, amely szintén indul a választásokon. Olyan visszajelzéseket is kaptunk, miszerint a kettôs állampolgárság ígéretével gyûjtötték az aláírásokat. Birtokunkban vannak azok az útmutatók, amelyek alapján az aláírásgyûjtôk mindenféle félretájékoztató eszköz bevetését alkalmazták. Vannak olyan nagymamák, akik aláírtak, miközben az unokájuk az RMDSZ-listán indul a választásokon. Ennyire nevetséges helyzetek is vannak. Egyébként az MPSZ mellett a BEC több másik kisebbségi szervezet bejegyzését is elutasította.

— A BEC az említett formai okok miatt utasította vissza egyhangúlag az MPSZ bejegyzését?

— Tudomásom szerint: igen. Aki aláírja az íven szereplô adatok hitelességét, azonosítható kell hogy legyen, és felelôsséget kell vállalnia azért, hogy minden adat, amely a listán szerepel, hiteles. Ezt mi már nagyon sokszor végigcsináltuk az elmúlt években. Törvényellenes, ha az aláírási íveken szereplô hitelesítô nem azonos az adatgyûjtôként feltüntetett személlyel. De nem kívánok belemenni a részletekbe, mert nem az RMDSZ-nek kell a becsapott embereknek magyarázatot adnia. Ha a BEC diszkriminációt hajtott végre egy új politikai párt bejegyzésekor, azt a demokráciát súlyosan sértô cselekedetnek tartom, ami jogállamban megengedhetetlen. De a BEC-nek ugyanúgy kötelessége az aláírók bizalmával visszaélô politikai szervezet tevékenységének folytatását megakadályozni. Aki ezt nem érti meg, annak nincs köze a demokráciához.

— Az a vád is elhangzott, hogy az RMDSZ ne oktasson ki az aláírásgyûjtésrôl másokat, hiszen a szövetség is többször becsapta már ilyen akciók során a magyarságot. Mi errôl a véleménye?

— Aki ilyesmit állít, rágalmaz. Az RMDSZ mindig felelôsségteljesen, következetesen viszonyult ezekhez a kérdésekhez. Közel félmillió aláírást gyûjtöttünk össze az oktatási törvény támogatására. Az általunk gyûjtött aláírásokat is mindig tüzetesen megvizsgálták, hiszen nem egy esetben erre feszült politikai légkörben került sor. Mindig kiderült: az RMDSZ által gyûjtött aláírások megfeleltek a törvényes követelményeknek. Nagyon súlyos politikai nyomás alatt voltunk 1994-ben, egy ilyen akció akár az RMDSZ betiltását is eredményezhette volna. Mindig óriási tétje volt az államfôjelölt indításához szükséges aláírásgyûjtésnek. Egyetlen politikai pártot sem vetettek alá olyan aprólékos vizsgálatnak, mint az RMDSZ-t. De az RMDSZ mindig kiállta ezeket a próbákat. A félmillió aláírást egy hónap alatt gyûjtöttük össze 1994-ben. Augusztusban született meg az erre vonatkozó határozatunk, és szeptember 19-én személyesen adtam át a szenátusnak az aláírásokat.

Rágalmaz tehát, aki azt állítja, hogy korábbi aláírásgyûjtési akcióinkkal becsaptuk a magyarságot. Hazudik, aki azt mondja, hogy az önálló állami magyar egyetem megteremtése végett összegyûjtött aláírásokat az ügyvezetô elnökség a pincéjébe vitte, hogy azok "ne legyenek szem elôtt". Ezekkel az állításokkal szemben a tények a következôk: 1. Az RMDSZ a félmillió — pontosabban 492 380 — aláírást nemcsak az önálló állami magyar egyetem, hanem a romániai magyar oktatást ellehetetlenítô, 1994-ben elfogadott tanügyi törvény módosításáért gyûjtötte össze; 2. Az aláírásgyûjtés befejeztével az összesített íveket azonnal levittük Bukarestbe, hogy az állampolgári kezdeményezés alkotmányos elôírásainak megfelelôen a törvényjavaslatot átnyújtsuk a szenátus titkárságának. Erre 1994. szeptember 19-én került sor, az RMDSZ parlamenti képviselôi és a média nyilvánossága elôtt. Jómagam tartottam a sajtóértekezletet, az ott elhangzottakról az RMDSZ-Tájékoztató a sajtót is értesítette, s a tervezet benyújtásának tényérôl közleményt adtunk ki. Az eseményrôl a helyszínen felvett jegyzôkönyv is tanúsítja a Kisebbségi nyelveken folyó oktatásról szóló törvénytervezet benyújtását, amelyet a szenátus titkára mellett az RMDSZ ügyvezetô elnökeként jómagam írtam alá; 3. Az aláírásgyûjtésünk ívei eljutottak Strasbourgba is, az ún. Ifjúsági karaván az anyanyelvi oktatásért biciklis karaván szintén mediatizált akciója révén; 4. Az 1996-os választások elôtt a törvénytervezet a szenátus tanügyi bizottságának napirendjére került, azonban a vita során ezt csak az RMDSZ támogatta, így a tervezetet elutasították; 5. A félmillió aláírással támogatott törvénytervezet késôbb a kormánykoalíció, valamint a képviselôház tanügyi bizottságának asztalára került, és csaknem teljes mértékben beépült az új, módosított tanügyi törvénybe; 6. Az aláírásokat tartalmazó eredeti ívek ma is a szenátus levéltárában vannak, másolataikat pedig archívumunkban ôrizzük.

De aljas rágalom az a kijelentés is, miszerint a Frunda György államelnök-jelöltségi kampányában gyûjtött aláírásokat összekapcsoltuk volna a kettôs állampolgárság követelésével, késôbb pedig elárultuk volna a százezer aláírással követelt kettôs állampolgárságot. Ez esetben a valóság a következô: 1. A Frunda államelnök-jelöltségének támogatásához szükséges aláírások gyûjtése már régen tartott, amikor az Operatív Tanács határozata alapján az RMDSZ csatlakozott a Magyarok Világszövetsége — nem kettôs, hanem külhoni — állampolgárságra vonatkozó kezdeményezéséhez, amelyhez szintén aláírásokat gyûjtöttünk; 2. Az államelnök-jelölt számára 340 ezer, míg a külhoni állampolgárság támogatására 80 ezer aláírást gyûjtöttünk össze; 3. A külhoni állampolgárságot támogató aláírásgyûjtés igényérôl és eredményérôl való tájékoztatás érdekében Markó Béla szövetségi elnök találkozót kért az akkori magyar kormánytól. A találkozón jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök, Martonyi János külügyminiszter és Németh Zsolt, a külügyminisztérium politikai államtitkára. A találkozót követô sajtótájékoztatón közzétett hivatalos álláspont szerint a magyar kormány a külhoni állampolgárságra vonatkozó kérdést nem tartotta idôszerûnek.

Éppen a Szabadságban írták nemrég, hogy "csínján kell bánni az ellenzéket megvádoló hamisítási kijelentésekkel, hiszen a romániai magyarság megtévesztése, megelôlegezett bizalmának eljátszása az RMDSZ gyakorlatához kötôdik". Igaz, csínján kell bánni! Bárkinek, aki a nyilvánossághoz fordul, legyen az a közélet bármilyen szereplôje, valóban csínján kell bánnia a vádakkal, mert íme, kiderül, hogy a bizalom eljátszása semmiképpen sem az RMDSZ gyakorlatához fûzôdik.

— Mire összpontosít az RMDSZ a következô idôszakban?

— Olyan önkormányzati többségek kialakítására, amelyekben saját tanácsosaink vagy koalíciók révén a választóink akaratát érvényesítsük. A következô négy év az EU-csatlakozás idôszaka, amelyben ha megfelelô politikai eszközeink lennének, sokat tudnánk elérni. Ez pénzt, fejlesztési programokat, intézményeket, jelenthet a közösségnek. Folytathatnánk azt a folyamatot, amelynek során például egykori iskolám, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium visszatért ôsi tulajdonosához. Sok forrásra van szüksége közösségünknek ahhoz is, hogy egyházaink, civil szervezeteink visszaszerzett vagyonát mûködtesse, fenntartsa, s modernizálás révén a több száz éves tulajdont a gazdasági és kulturális vérkeringésbe ismét beilleszthesse. Vannak pontos, objektív céljaink is: leváltani Funart Kolozsváron, s Marosvásárhelyen visszaállítani a magyar polgármestert. E két esetben nem könnyû a dolgunk, tisztánlátásra lesz szükségünk. Annak a "demokrata" Emil Bocnak higgyek ugyanis, aki a kolozsvári NCN stúdióban élô adásban a Bibliára esküszik, hogy nem fog együttmûködni az RMDSZ-szel, vagy pedig annak a Smaranda Enachénak, aki kijelentette, hogy azért nem Marosvásárhelyen indul, mert meggyôzôdése szerint ott románnak kell lennie a polgármesternek. Tisztelem Smaranda Enachét, de ha ez így igaz, több kérdés is felmerül bennem vele kapcsolatban. Hargita és Kovászna megyében felelôs önkormányzatokat szeretnénk kialakítani. Tudjuk, ha nincs felelôsségre vonás, a magyar tisztségviselô bürokráciája a románéhoz hasonló. Nem igaz, hogy a magyar tanácsos mindig közösség-centrikus, a román pedig örökké magánérdek-centrikus. Remélem, hogy most, a kiértékelések során a rosta jól szitált. Nos, meg akarjuk nyerni a választásokat Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Szatmárnémetiben. Ott is megcélozzuk tehát ezt, ahol a magyarság ötven százalék alatt van, de úgy néz ki, hogy erre van esélyünk. Olyan tanácsok kialakítására törekszünk, hogy az RMDSZ tét legyen a számunkra etnikailag elônytelen közegben is, s így beleszólhassunk a helyi dolgok alakításába. Gondolok itt Bihar, Szatmár, Szilágy, Kolozs, Arad és Brassó megyére, de a szórványvidékekre is. A Párbeszéd a jövôért akciónk keretében olyan választási program kialakítására törekszünk, amelyet — ha újra olyan politikai helyzetbe kerülünk — a parlamenti választásokon be tudunk építeni akár egy kormányzati, akár egy parlamenti támogatást célzó programba, s annak érvényt tudunk szerezni. Politikai céljaink mellé megfelelô eszközöket kell tudnunk rendelni.

— Ez a magyar-magyar kapcsolatok esetében is érvényes?

— Érvényes a belpolitikában, európai politizálásunk szempontjából, de érvényes közösségünkön belül és a magyar–magyar kapcsolatok esetében is. Ez utóbbiak negatív és kockázatos formákat kezdenek ölteni. Látni kell, hogy az európai közvélemény semmit nem fog megoldani helyettünk, de együtt mehetünk valamire. Európa még soha nem hívta fel érdekünkben a román miniszterelnököt, s nem fenyegette meg például azzal, hogy amennyiben az alkotmánymódosításba nem foglalja bele az RMDSZ javaslatait, nem lesz EU-csatlakozás vagy NATO-tagság. Az európai politikai tényezôk sosem szabtak ilyen feltételeket. Úgy lett magyar fôkonzulátus Kolozsváron, hogy az RMDSZ olyan politikai kapcsolatot alakított ki a magyar és a román kormánnyal, hogy a két külügyminiszter ebben meg tudott állapodni. Európa soha nem kérte számon Románián, hogy miért nem állítja fel az aradi szobrot. Ehelyett az RMDSZ-t kérdezték: megéri-e ez az RMDSZ-nek, hogy emiatt esetleg konfliktust váltson ki? Minket kérdezgettek, nem a románokat, nem értették meg, hogy miért nem akarnak Aradon szobrot. Az RMDSZ-t nem értették meg, hogyan tehet mindent egy lapra az aradi szoborért. Jonathan Scheele EU-nagykövet aradi jelenléte nagyon fontos volt ebbôl a szempontból, mert azt mutatta, hogy utólag Európa is megértette, miért fontos ez a szobor és a Megbékélési Park románoknak, magyaroknak egyaránt. Hogy az egyházi restitúciót Románia milyen formában oldja meg — s ezt a bukaresti parlamentben maga Romano Prodi jelentette ki —, az Románia belügye. Az EU csupán jóvátételt követelt, de annak formáját Romániára bízta. Néhány magyarországi politikus azt kéri számon az RMDSZ-en, amit Magyarországon ôk maguk kormánytényezôként nem oldottak meg. Ez nevetséges! Megdöbbenve halljuk sokszor Budapestrôl, hogy egyik-másik politikus felszólítja az RMDSZ-t, azonnal szerezzen-juttasson vissza mindenféle vagyont az egyházaknak. Miközben ô maga, amikor kormányon volt, meghosszabbította a magyarországi egyházi restitúció idôszakát tíz évvel. Figyelmen kívül hagyják, amit az RMDSZ ezen a téren az elmúlt tíz évben elért. Például azt is, hogy a sok kivándorolt, elûzött ember is visszakaphatta az ôsi jusst. Nem tapasztaltunk mást, mint azt, hogy ha valamit kiharcoltunk, ahhoz több-kevesebb támogatást tudtunk szerezni azoktól a külföldi tényezôktôl — így Magyarországtól is —, amelyek a román politikai tényezôk szemében számítottak. Visszaköszön ma az a politikai üzenet, amely az RMDSZ munkáját végigkísérte. Ócsárolni, kifogásolni az együttmûködést a román politikai elittel, a még éppen meg nem valósított cél kapcsán. Így volt ez a közigazgatási törvény, az anyanyelvhasználat és a restitúció minden területén, az oktatási törvénytôl az alkotmány módosításáig. Ma azt üzenik: hagyjuk abba, mert nem csináltuk meg az autonómiát. Nos, az autonómiáig még sok a teendônk. Elôttünk áll az EU-csatlakozás nagy kihívása és szociális és gazdasági problémák hosszú sora. A különbözô autonómiaformák megvalósítása e folyamat része, s ebben a magyar–magyar kapcsolatok is fontos szerpet játszhatnak.

— Az egyik Fidesz-képviselô néhány nappal ezelôtt Szatmárnémetiben kijelentette: nem lenne tragédia, ha az RMDSZ nem jutna be a parlamentbe. Milyen politikai szemlélet, stratégia vezérli ön szerint azokat az erôket, amelyek az RMDSZ-t ki akarják iktatni a politikai életbôl?

— Súlyosan tévednek. Nem veszik észre, hogy az egységes politikai képviseletre mindig szükség lesz. Azért is, mert az erdélyi magyar politika hatékony munkája, kemény politikai küzdelme nélkül még a legjobb szándékú magyar kormány sem tudta eddig akaratát Bukarestben egyedül érvényesíteni. Ez tény! Így volt ez a kedvezménytörvény és a Sapientia esetében is. Nézze, Budapestrôl be lehet csapni az erdélyi magyarokat. A 20. században ez kétszer is végzetesnek bizonyult. A 21. században ideje volna a budapesti politikai erôknek is kissé elgondolkozniuk azon, hogy nagy szükségünk van a segítségükre, de nincs szükségünk arra, hogy helyzetünket ellehetetlenítsék. Kár lenne megint oda jutnunk, hogy a Budapestrôl ide látogatók vállvonogatva azt mondják: nem így gondoltuk. 1918-ban és 1945-ben sem úgy gondolták... csak másképp sikerült. Csak hangsúlyozni tudom: tanulni kellene a múltból. Sôt, tanulni lehetne az elmúlt évek együttmûködésének eredményeibôl is. Rendkívül kockázatos lenne másként tenni.

— Ezért neheztel a Fideszre?

— Azért, mert elhibázott a Fidesz-MPSZ nemzetpolitikai stratégiája. Ellenzékbôl ôk itt pártot akarnak építeni, s nem pedig nemzetet. Amit ôk rá akarnak erôltetni például az erdélyi, a romániai viszonyokra, az nem mûködik. Minimális logikai összefüggés sincs a célok és az eszközök között. Lehet vonzó és szép a beszéd — és talán ez a legveszélyesebb az erdélyi közösség számára —, de eleve kudarcra van ítélve, megvalósíthatatlan marad, mert nincsenek hozzá eszközeik. Adott a belpolitikai és a nemzetközi politikai pálya. Az RMDSZ 14 év alatt bebizonyította, hogy megtanult mozogni benne, hatékonyan ki tudta használni az adott lehetôségeket, erôs és megbízható politikai tényezôvé vált. Van szavunk Brüsszelben, Strasbourgban, Bukarestben. Budapesten most csak "félig" igaz ez. Nekünk hiányzik a Fidesszel való együttmûködés. Az RMDSZ-t pedig továbbra is az erdélyi magyarság érdekében akarjuk erôs, ütôképes politikai és érdekképviseleti erôként megtartani. Ez a romániai, de meggyôzôdésem, hogy az egész Kárpát-medencei magyarság érdeke. Az RMDSZ-nek nincsen szüksége az RMDSZ-re. A jogaiban fenyegetett s az esélyegyenlôségre vágyó magyarságnak van szüksége rá. S nemkülönben arra, hogy biztonságot, védelmet nyújtó politikai, önkormányzati és parlamenti szintû képviselete legyen. A mi erônk nem csupán a magyarságunkban van, hanem a magyar egységben. Mi ezt ismertük fel, és ezért kezdeményezte az RMDSZ a magyar-magyar csúcsot még 1996-ban. Ezt most, az EU-csatlakozás küszöbén szétverni, felér egy kis Trianonnal.

Tibori Szabó Zoltán

HELYTÖRTÉNET

Kolozsvár helynevei

(12. old.)

(Folytatás az április28-i lapszámunkból)

Csillaghegyre vezetô út. A Nádas fürdôre vezetô út (Gyufagyár utca) végén levô Nádas híd után jobbra nyíló, majd északkeletnek forduló, a város északi határában magasló Csillaghegyre, a Brétfûbe vezetô, eredetileg út, késôbb utca. 1933-ban elsô része románul Serban Cantacuzino, második, brétfûi része Soseaua la Colina. 1964-tôl a Zsigmond király úttól kinnebb lévô része e Poenaru Petrache néven külön utca. — Petrache, Poenaru.

1903: Csillaghegyre vezetô út [Stein]; 1914: Csillaghegyi út [Cim14 167.]; 1917: Út a Csillaghegyre [Cs17]; 1923: Sos. Colinei (colinã ’domb’, ’halom’) [Br 85., 96.]; 1933: Str. Serban Cantacuzino [OF 35.]; Soseaua la Colina [OF 35.]; 1937: Str. Serban Cantacuzino [Br37]; 1941: Csillaghegyi út [Kvát41]; 1945: Csillaghegyi út; Str. Ilie Pintilie utca [Kvut]; 1964: Str. Ilie Pintilie utca; Str. Vrancea (a Nádas és a Zsigmond király út közti szakasza); Str. Poenaru Petrache (a Zsigmond király úttól a Csillaghegy felé vezetô részének eleje, ebbôl névtelenül ágazik ki a Csillaghegyre vezetô út).

Nevét a Csillaghegyre vezetô útként kapta.

Csillagvizsgáló út. Csányi Gusztáv 1913. évi térképén, név nélküli, mezei út. — Observatorului.

Csipke utca. A Györgyfalvi út elején, bal oldalt, a Pata és a Munkás utca közti, a Felsô-Kövespadra kaptató elsô sikátor. A XIX. század végén alakult ki. 1986-ban, a Pata utca és a Györgyfalvi út sarkán építendô tömbházak alapozásakor felszámolták.

1899: Csipke utcza [KvKözgyJk, 1899. 111.]; 1914: Csipke utca [Cim14 167.]; 1917: Csipke utca [CsGK 30–31.]; 1923: Str. Jianu [Br 88., 96.]; 1933: Str. Jianu [OF 35.]; 1937: Str. Jianu [Br37]; 1941: Csipke utca [Kvát41]; 1945: Csipke utca; Str. Dantelei — Csipke utca [Kvut]; 1964: Str. Dantelei — Csipke utca; Str. Dantelei.

Nevét a hatóság adta.

Csiszár-patak2. Cigánypatak (Kolozsmonostor).

Csiszárok és késcsinálók tornya. A Belsô-Torda (Egyetem) utca déli végében álló torony, a Tordakapu másik neve. A csiszárok és késcsinálók, valamint a tölcséresek (bádogosok) gondozták és védelmezték. Elsô ismert, 1644. évi említésekor a város egyik lôporral legjobban ellátott tornya. A városfal déli oldalán a szabóké és ez volt a két legerôsebb torony. Az 1701. évi összeíráskor már rossz állapotban volt. A romlás fokozódása miatt kapuját befalazták. 1783-ban a kormányszékhez intézett kérelmében a tanács arról panaszkodik, hogy "ismeretlen okból rég be volt az falazva s a halottaknak mindennap monostor- vagy középkapun kell kivitetniök nagy kerüléssel, a mi kivált sáros, havas idôben nagy alkalmatlansággal jár". Ezért, meg a Házsongárdban birtokos polgárokra és munkásokra nézve jó lenne a kaput megnyitni. Ez meg is történt, mert a XIX. században több ízben is említik az itt vezetô sóutat. 1841-ben bontották le [Kvtel 40.]. — Tordakapu.

1649: "Az Teölczeres es Cziszar Czehek Tornia" [Élô 9]; 1701: "Az Csiszárok Bástyája rosz ajtaja nintsen" [Jokl I. 402.]; 1707: "Torda kis Aito felett, Csiszárok és Kés Csinálók Bástyája" [Jokl I. 405.].

Nevét a gondozó és védelmezô céhrôl kapta.

Csizmadia-szín. A Belsô-Közép (Deák Ferenc) és a Szentegyház utca között, a két utca közepe táján (Deák Ferenc utca 23–25. szám), a csizmadia céh árusítóhelyének neve. A 23. szám alatti egykori reneszánsz épület a református egyházé volt. 1572 és 1612 között, amikor a városban még nem volt református templom, itt tartották az istentiszteleteket. A XVII. században felesége révén Bethlen János erdélyi kancellár, történetíró örökölte [GK 117.]. 1847-ben a Csizmadia Céh tulajdonába jutott. Az épület udvari falán lévô három emléktábla szövegébôl megtudjuk, mikor vásárolták meg, mikor építettek rá emeletet, mikor emelték a mai épületet. A negyedik emléktábla a Szentegyház utcai kaputól balra látható. — Szentegyház utca.

1876-ban Csizmadia-színként említik [Kvtel 41.]. 1948-ban, a kommunista hatalomátvétel után csizmaáruló helyként megszûnt. Ma kereskedelmi vállalatok raktára. Az udvarra csak a Szentegyház utcai kapun lehet bejutni. — Szentegyház utca.

1888: Csizmadia szin [Kv88]; 1943: Csizmadia szín [Lak 16.].

Csizmadiák tornya. A Széna (Belsô-Szén, Jókai, Napoca) utca végében álló kisebb, a csizmadia céh által gondozott és védelmezett torony. Fekvésérôl Szén vagy Szén utcai kapunak, Szén utcai ajtónak, Szén utcai kisajtónak is nevezték [Kvtel 40–41.]. — Szén utcai kisajtó, Széna utcai bástya, Szénakapu, Szénkapu.

Csobán sikátor. A Kôkert utcából a Zöldkert utca végének érintésével a Gyep utcáig kaptató meredek utca. 1917-ben kertek szegélyezték. Apám (id. Asztalos Lajos, szül. 1894-ben) szerint az 1900-as évek elején ez a neve. Nagyszüleim háza a Gyep utca és e sikátor sarkán állt. Nagyobb esô alkalmával kisebb vízfolyássá alakult, mígnem csatornázták. Pánczél Ferenc 1865. évi térképe név nélkül tünteti föl. Tévesen Csokán néven is elôfordul.

1888: Zöld kert utcza [Kv88], (helyesen Csobán sikátor); 1899: Csokán utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Pásztor utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1900: Csobán sikátor [id. Asztalos Lajos közlése]; 1905: Pásztor utcza [Stief]; 1910: Csobán sikátor [id. Asztalos Lajos közlése]; 1913: Csobán sikátor [Cs13]; 1914: Pásztor utca [Cim14 169.]; 1917: Pásztor utca [Cs17]; 1923: Csobán sikátor [id. Asztalos Lajos közlése]; 1923: Str. Pãstorului (pãstor ’pásztor’) [Br 90., 101.]; 1933: Str. Pãstorului [OF 38.]; 1937: Str. Pãstorului [Br37]; 1941: Pásztor utca [Kvát41]; 1945: Pásztor utca; Str. PãstoruluiPásztor utca [Kvut]; 1964: Str. PãstoruluiPásztor utca; Str. Pãstorului.

A téves Csokán nevet Szabó T. Attila román családnévbôl eredeztette [Kvtel 41.]. Id. Asztalos Lajos szerint erre hajtották juhaikat a közeli legelôre a juhászok. Elképzelhetô, hogy ezért keletkezett Csobán ’juhpásztor’ neve.

Csokonai utcaBrote, Eugen.

Csongor utcaLuncii.

Csorgó utcaMezô utca (Kolozsmonostor).

Csorgó-víz. Bôvizû házsongárdi forrás. 1787 körül ennek vizét akarták csöveken bevezetni a városba, de a vegyelemzés során kiderült, hogy nem megfelelô. A késôbbi Majális-kút [Nagy 42.] fölehetôn a címszóbeli forrással azonos [Kvtel 42.]. — Majális-kút, Vas-kert.

Csóka utcaKis-Bretyó utca.

Csörgô utca. A Belsô-Közép utca végétôl, a keleti városfal mentén, a Szentegyház utca végéig tartó utca. Késôbb a Bethlen utca része. — Közép utcára menô sikátor, Bethlen utca, Boszorkány sor, Csillag utca, Rejtek utca.

1869: Csörgô ut[cza] [Bodányi]; 1888: Csörgô utcza [Kv88]; 1894: Csörgö u. [Mach]; 1903: Bethlen utcza [Stein]; 1917: Bethlen utca [Cs17]; 1923: Str. Baba Novac [Br 83., 95.]; 1933: Str. Baba Novac [OF 34.]; 1937: Str. Baba Novac [Br37]; 1941: Bethlen utca [Kvát41]. — Bethlen utca.

Nevének eredete ismeretlen.

Csupor utcaMãrgineanu, Ion.

Csúzda. Két csúzda volt a városban:

1. A XIX. század végén a Sétatértôl nyugatra — a ma réginek és az újnak mondott sporttelep között — fekvô falerakat. Itt raktározták az Eszterházi grófoknak a Gyalui-havasokban kivágott és a Szamoson leúsztatott fáját. A körülötte lévô bokros, pázsitos, vízjárta területet Fásbereknek nevezték [Kvtel 41.]. — Fásberek.

2. A Heltai utca bal oldalán, a kispiaccal szemben, az 1950-es évek elejéig, közepéig mûködô csúzda, falerakat. Mivel a földgáz bevezetése fokozatosan kiszorította a fával való fûtést, az 1950-es évek végén bezárták, majd helyébe költöztették a Cimbalom (Agyagdombalatti) utcában lévô kispiacot. — 3. Kispiac.

D. Bolintineanu Kölcsey utca.

Dacia — 1. Hídfô utca; 2. — Pannonia szálloda; 3. — Színkör mozgó.

Dajbukát Jenô. Vaskereskedés a Széchenyi tér 9. szám alatt az 1940-es években.

1943: "Dajbukát Jenô. Vaskereskedés. Épület- és bútorvasalás. Edény és háztartási cikk. Vas és mezôgazdasági cikkek." [Lak 172.].

Dalos utcaCigány utca (Kolozsmonostor).

Damjanich utca — 1. Zsák utca, 2. Hodos, Ion Iosif, 3. Lucaciu, Vasile.

Dancinger fuvartelep. Két telep:

1. A Gépész utca jobb oldalán, a mai sportpályával szemközt lévô telep az 1900-as évek elején. "Büszke, nagy húzólovakat" tartottak az ottani istállókban. A telep helyén ma kertes családi házak állnak [Pill 47–48.];

2. A Téglás utca és a Nádas közötti területen, ugyancsak a XX. század elején [Pill 117.].

Danciu, Alexandru. A Gépész utca bal oldalán délre nyíló utolsó, a Virágos-völgy szélén, a Beöthy utca folytatásában, az 1930-as évek végén kialakuló utca. 1940-tôl két részre osztották: a Beöthy utca folytatásában Ferenczi Zoltán, az ennek jobb oldalán nyíló rész Simon Elek lett. — Simon Elek utca.

1940: Str. Alexandru Danciu [Kvutjegyz 7.]; 1941: Ferenczi Zoltán utca; Simon Elek utca [Kvát41, Kvát]; 1945: Ferenczi Zoltán utca; Str. Bradului — Brádi utca [Kvut]; 1957: Str. Bradului — Brádi utca [Kv 183., 193.]; 1964: Str. Bradului — Brádi utca; Str. Bradului.

Nevét a hatóság adta.

DanteleiCsipke utca.

DantonPop, Iulian, dr. (utca).

Danu, Nicolae. A Téglás utca bal oldalán, a Szamos egykori Hóhérok hídja elôtt nyíló, a Szamosig vezetô utca. Az 1930-as évek elején alakult ki. Az 1960-as években a Szamossal párhuzamos lett.

1933: Str. Nicolae Danu [OF 27.]; 1937: Str. Nicolae Danu [Br37]; 1941: Meder utca [Kvát41]; 1945: Meder utca; Str. Albiei — Meder utca [Kvut]; 1964: Str. Albiei — Meder utca; Str. Albiei.

Nevét a hatóság adta.

Daru utca Anca, Iustin, dr.

Darvas. Jó nevû kocsma, nyári kerthelyiséggel, a Radák (Dacia) utca 2. szám alatt, a Szamos partján. Az 1940-es évek

elején Erdélyi Flekkenezô a neve. Tulajdonosa Darvas István volt. Darvas neve az államosítás után évtizedekig fönnmaradt. A régi városlakók ma is így nevezik.

1941: Darvas István, erdélyi flekkenezô [Tel41 5]; 1943: "Valódi flekkent csak az Erdélyi Flekkenezôben." [Lak 184.].

DarwinCercel, Petru (utca).

David, David FranciscKurta-Szappany utca.

Dávid. Hangszerüzlet az Unió utca 12. szám alatt, az 1940-es években.

1943: "Dávid Hangszerház k.k.t. Cégtulajdonos: Dávid Vencel és József. A Magyar Királyi Honvédség szállítója. Fúvós és vonós zenekarok teljes felszerelése. Világmárkás zongorák, pianinók és harmoniumok stb. Szakszerû javítások." [Lak 415.].

Dávid Ferenc utcaKurta-Szappany utca.

Dâmbul Rotund — 1. Kerekdomb; 2. — Curcanul, Penes (utca).

de Martonne, EmmanuelSzínház utca.

DealuluiDomb utca (Kolozsmonostor).

Deák Ferenc utcaBelsô-Közép utca, 1. Közép utca.

Deák. Deák Károly fényképész mûterme a Deák Ferenc utca 5. szám alatt az 1930-as, 1940-es években.

1943: Deák Károly modern fényképészeti mûterme és fotómûvészeti laboratóriuma. Deák Ferenc utca 5. szám. [Cím43].

Deal, subHegyalatti út (Kolozsmonostor).

DealuluiDomb utca (Kolozsmonostor).

Decebal — 1. 1. Új utca; 2. Nádas utca; 3. Kajántói utca.

December 30.Monostor utca.

1 Decembrie 1918Türr István utca, Táltos utca, Ôsz utca.

21 Decembrie 1989Magyar utca.

22 Decembrie 1989Magyar utca.

30 DecembrieMonostor utca.

De Gerando utca1. Schütz János utca.

Dejului (’Dés’). A Kölesföld déli felén lévô, a vasúttal párhuzamos Szent László úton kelet felé haladva, a Cukorgyár utca utáni harmadik, a Megyeri útba (Abrudului) torkolló rövid utca. Az 1930-as években kezdett kialakulni. A többi, kölesföldi utcához hasonlón, hóstátiak népesítették be. — Kölesföld.

1937: Str. Dejului [Br37]; 1941: Jancsó Pál utca [Kvát41]; 1945: Jancsó Pál utca; Str. Dejului — Dési utca [Kvut]; 1964: Str. Dejului — Dési utca; Str. Dejului.

Nevét a hatóság adta.

Delamarina, Vlad. A Kemény Zsigmond (Take Ionescu) utca végén, jobb oldalt nyíló utolsó, a Szent Jakab (Voluntarilor) utcáig vezetô utca. Az 1930-as évek végén kezdett kialakulni.

1940: Str. Vlad Delamarina [Kvutjegyz 7.]; 1941: Fazekas Mihály utca [Kvát41]; 1945: Fazekas Mihály utca; Str. Fazekas Mihály utca [Kvut]; 1964: Str. Fazekas Mihály utca; Str. Zambilei (zambilã ’jácint’).

Nevét a hatóság adta.

Delavrancea, BarbuBékási út.

DelteiKijáró utca.

Dem. Mihailescu-BrãilaMihailescu-Brãila, Dem. (utca).

DemocratiaWesselényi szálloda.

Densusianu, AronBajza utca.

DeportatilorKajántói út.

Deportáltak útjaKajántói út.

Dermata. Bôr- és cipôgyár, utca, szövetkezet, cipôüzlet:

1. Bôr és cipôgyár, teljes nevén Dermata Mûvek, Bôr- és Cipôgyár Rt., a város északkeleti felében, a Szamos jobb partján, a Corvin tér 2. szám alatt. 1930-ban a temesvári Turul cipôgyárral egyesült Renner Testvérek bôrgyárából, a város legjelentôsebb vállalatából jött létre [GKv 233.]. 1943-ban gyáraiban talpat, finombôrt, barnabôrt, gépszíjat, mûszaki bôrcikkeket, cipôt, mûbôrt, enyvet, cipô- és bôrápoló-cikkeket, bôrgyártási melléktermékeket gyártottak [Lak]. Évtizedekig a legnagyobb helyi vállalat. Az 1944. június 2-i légitámadás idején finombôrgyárát bombatalálat érte [KvSz III. 2., 153.]. Az 1948. évi államosítás után a gyárnak az 1940 novemberi földrengésben összedôlt doftanai börtönben meghalt Herbák János, a gyár egykori kommunista munkásának nevét adták. 1964-ben, a párt nagynemzeti vonalának erôsödése nyomán Clujana lett a neve. 1999 augusztusában az alkalmazottakat elbocsátották, a gyárat bezárták. Azóta felszerelése jelentôs részét potom áron elherdálták, épületeit részben eladták. — Renner Testvérek bôrgyára.

1937: Uzinele Dermata [Br37]; 1943: "Dermata" bôr és cipôgyárR. T. Korvin tér 2. Alapítva 1911. [Cím43.].

2. utca — Pielei.

3. Hangya Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, Corvin tér 2. szám [Lak 256.].

4. cipôüzlet a Kornis utca 1. szám alatt, a Wesselényi Miklós utca sarkán [Lak 256.]. 1948, az államosítás után az 1990-es évek elejéig cipôüzlet maradt, a neve is sokáig fönnmaradt. Ezután bankok bérelték. Jelenleg üres.

Dermata utcaPielei.

Derû utcaPopovici, Vasile.

Descartes RenéPoczy M., Ing. (utca).

Deutsch. Neves orvosi mûszer és látszerész szaküzlet a XX. század elsô felében a Fôtér nyugati során, a házszám változása miatt 1941-ben a 9., 1943-ban a 10. szám alatt. 1944 nyarán, a zsidók elhurcolásakor szûnt meg.

1941: Deutsch Miksa orvosi mûszerész és látszerész [Tel41 5.]; 1943: Deutsch M. utóda [Lak 16.].

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

IFJÚSÁG

Bonifácz

VI. évfolyam, 18. szám

Szerkeszti: Szabó Csaba

Fômunkatárs: Dézsi Ildikó

Kolozsvári Református Kollégium
Iskolanapok diákszemmel

(13. old.)

Az egész egy meghívóval kezdôdött… Régi iskolám, miután visszakapta az ôt megilletô épületet, iskolanapokat szervezett. A részletes program sok érdekességet ígért a diákoknak. "Bárcsak az én idômben is lett volna ilyen" — gondoltam magamban, de örültem annak, hogy ha diákként már nem is, de kicsit felnôttként mégis ott lehettem…

Természetesnek tûnt, hogy az ünnepélyes megnyitónak a Farkas utcai református templom adott helyet, ahol Nt. Gyenge János tanácsos hirdetett igét. Majd Székely Árpád igazgató beszéde következett, amelyben elmondta, hogy a kollégiumi napokat László Dezsô egykori kollégiumi tanár emlékének szentelik. Ennek jegyében tartott elôadást dr. Péter Miklós professzor a kiváló tanárról és pedagógusról, valamint dr. László Ferenc osztotta meg gyerekkori emlékeit édesapjáról. Kolozsvári József, a kollégium véndiákja felidézte a régi kollégiumi napokat, és beszámolt az iskolában mûködô önképzôkör tevékenységérôl is. A megnyitó ünnepséget a kollégium koncertje zárta. De a nap eseményeinek sorozata itt még nem ért véget, mert délután egészen más jellegû tevékenységnek adott helyet a X. A és B osztályterme. Az ünnepélyes keretek között lezajlott megnyitó ünnepség után egy kicsit könnyedebb mûfajra válthattunk: a kollégiumban elsô ízben szerveztek szépségversenyt. Persze a zsûri nem csak a külsô megjelenést értékelte, hanem a versenyzôknek további versenyszámokban kellett bizonyítaniuk. A kemény verseny után pedig következhetett a jól megérdemelt szórakozás, nem csak diákoknak.

A szombati programok is tartogattak meglepetéseket. Megnyílt a regionális környezetvédelmi konferencia (RKDK), amely egésznapos programjával csalogatta az érdeklôdôket. Az RKDK célja az volt, hogy ismertesse településeink hulladékkezelési állapotát, bemutasson környezetünk rehabilitációjával kapcsolatos terveket, valamint részletezze az oktatás, média- és társadalom szerepét a környezetvédelmi tevékenységek kezdeményezésében és továbbfejlesztésében. IX.–XII.-es diákok mutatták be különbözô témájú dolgozataikat, délután pedig Bernádt Zelma és Beregi András tartott elôadást Betekintés Románia és az Európai Unió környezetvédelmébe, valamint Környezetünk tudatos, rendszerezett menedzselése címmel. De ezzel párhuzamosan folyt a reál katedra vetélkedôje, ahol a kollégistáknak csapatmunkával kellett 20 feladatot megoldaniuk. A zeneprodukciók bemutatása mellett az angol verseny is komolyan próbára tette a diákok állóképességét. A csapatok négyperces különbséggel indultak útnak, és a város különbözô részein várták ôket érdekes feladatok. Ezt követte a Jog a dohányzásra?/Jog a halálra? témát feldolgozó vita. Azt hiszem, aki ezt meghallgatta, fontolóra vette a dohányzás kérdését. A diákok által készített kísérleti eszközök és kísérletek bemutatása is nagy sikert aratott. Az informatikai vetélkedôn a versenyzôk stratégiai játék során mérték össze erejüket.

A rendezvénysorozat német és angol nyelvû elôadásokkal folytatódott. Ezzel egy idôben zajlottak a röplabda-mérkôzések. A gyôztes csapat tagjai a XI. B osztályos Éles Ferenc, Gál-Potyó Róbert, Bajzáth Dávid, Portik Lehel és Csillag András voltak.

Az ebédszünetet Bodrogi György román szakos tanár könyvbemutatója követte. A diákok nem csak legújabb könyvének történetét hallgathatták meg, hanem utána zenés-vetítésen is részt vehettek.

Egy kis román irodalom után irodalmi-zenés kávéház várta vendégeit, ahol minden, titokban színésznek készülô diák megmutathatta, mit tud. A vetélkedô (a kávéház) megnyitóján fellépett Nagy Zoltán volt kollégista, aki Schubert: An die Musik és Mozart: Figaro áriáját énekelte el. Ezzel egy idôben zajlott a testnevelési vetélkedô, amelynek nem csak gyakorlati, hanem elméleti részébôl is vizsgáztak a diákok. A nyertes csapat tagjai Gergely Miklós, Molnár Szabolcs és Budelecean Anikó voltak. A díjakat Buksa Emil, az Apáczai Társaság fôtitkára adta át.

A sport és irodalom után a népmûvészet sem maradhatott ki. A néprajz kiállításon minden térség népmûvészetébe betekinthettünk egy kicsit, a megnyitón pedig fellépett az iskolai néptánccsoport, és a legügyesebb dolgozatok elkészítôi jutalomban részesültek. És akit nem vonzott a népmûveszetek világa, az részt vehetett egy Nagy-Britanniáról szóló angol nyelvû vetélkedôn. A legügyesebbek az Imps (Koboldok) csapat tagjai voltak: Antal Annamária, Dobra Katalin, Geréb Attila és Székely Noémi.

A nap fénypontja a kollégium színi csoportjának és tánccsoportjának elôadása volt. A Tûvétevôk címû zenés darabbal a diákok Gede Csongor iskolalelkész és Pop Levente teológus vezetésével nemrég a Gödöllôi Líceumi Napokon arattak nagy sikert.

Vasárnap elmaradhatatlan volt a kollégiumban már hagyománnyá vált délelôtti istentisztelet, ahol Kovács Tibor hirdetett igét a Bethlen Kata Diakóniai Központ dísztermében, majd a diákok bibliavetélkedôn vehettek részt.

A háromnapos rendezvénysorozatot a XI. osztályosok Kis herceg címû elôadása és a Szikra együttes koncertje zárta.

Kikapcsolódásra mindig szükségük van a diákoknak… És azt hiszem, hogy a három nap alatt mindenbe belekóstolhattak egy kicsit. Remélem, hogy jövôre és azután minden évben lesznek majd kollégiumi napok, amelyek színesebbnél színesebb programokat kínálnak minden diáknak.

Dézsi Ildikó

Brassai Sámuel Elméleti Líceum
Szombati kirándulás a Sárkánykertbe

(13. old.)

"Akárki, aki akar jönni a Sárkánykertbe, legyen az iskola elôtt 7:45-re! Az út ára 135 000 lej" — mondta a tanár úr.

Szombat reggel kb. 80 diák és 5 tanár várta a buszokat az iskola elôtt. Hamarosan meg is érkezett mindkét jármû.

Elindultunk, és mi, VI. C-sek örvendtünk, hogy modern busszal utazhattunk.

— Most megállunk Páncélcsehben, és megnézünk egy romos református templomot — mondta a földrajztanár, miközben egy térképre mutogatott.

Meg is érkeztünk, és rövid idô alatt meglátogattuk a templomot. A tornyát lebontották, és ha valaki hozzádôlt, faldarabok hullottak ránk. Néhány diák lefényképezte, és visszamentünk a buszhoz.

A második megállónk a Sárkánykert volt. Amikor a busz megállt, mindenki ugrált, és alig várta, hogy oda érjen, mert azt gondolták, hogy csupán csak 50–100 méterre van a buszunktól. Legalább 1 km-t mentünk, amíg elértünk addig, hogy tisztán lássuk fentrôl a sziklaképzôdményeket. Egy idô után elindultunk lefelé, és a sziklaképzôdmények tövében telepedtünk le. Mindenki a hatalmas szikladarabokat csodálta, és nem akartunk elmenni. Szerintem 2–3 órát ültünk, de vissza kellett menni a buszhoz.

A harmadik megálló Zsibó volt, ahol meglátogattuk a Botanikus kertet. 10 000 lej volt a belépô. Nem volt szabad fényképezni, így nem fényképeztünk, hanem megnéztük a melegházat és a kastélyt, amelyik ott volt.

Ismét elindultunk, és elmentünk Mojgrádra, ahol egy nagy római kaszárnya volt. Néhány diák mondta, hogy itt maradna másnapig, de nem lehetett. Az út vissza a buszhoz unalmas volt, mert hamarosan véget ér a szombat.

Utoljára még megálltunk Zilahon, ahol megnéztük a Wesselényi-szobrot.

Felültünk a buszra, és Kolozsvárra érkezve mind azt kívántuk, hogy legyen még egy kirándulás holnap is.

Szabó Csanád

Gesta — I. történelmi vetélkedô

(13. old.)

Március utolsó szombatján a János Zsigmond Unitárius Kollégium adott helyet a felekezeti iskolák I. történelmi vetélkedôjének, amely a Gesta nevet viseli. A verseny témája: Az 1848–49-es szabadságharc Erdélyben.

A verseny szervezôi: Korodi Alpár történelemtanár, a rendezvény "szellemi atyja" a Rákóczi Kultúrkör, Solymosi Zsolt elnökkel az élen, illetve a Jánosi Zsigmond Unitárius Kollégium és diákjai.

A vetélkedô iránt mindhárom kolozsvári felekezeti iskolában nagy volt az érdeklôdés. A résztvevô iskolák két-két csapattal képviseltették magukat. A kérdéseket dr. Egyed Ákos történész Erdély 1848–1849 címû könyve alapján a Rákóczi Kultúrkör történelem iránt érdeklôdô diákjai állították össze. A versenyzôk megszeppenve szemlélték a vetélkedô elôtti utolsó simításokat, és várták a kezdést. De ettôl kezdve felszabadultan, komoly odaadással kapcsolódtak be a kérdések és válaszok forgatagába.

A vetélkedô, amelyet Korodi Alpár vezetett, több kérdéscsoportból tevôdött össze (például villámkérdések, levélírás stb.). A rendezvény megfelelô színvonalát, versenyszellemét, a teljesítmények szakszerû értékelését avatott zsûri biztosította: dr. Gaal György történész; a Rákóczi Kultúrkör részérôl Roth-Vizi Rita és dr. Fazakas István történelemtanár.

A vetélkedôn részt vevô mindhárom felekezeti iskola diákjai jól megbirkóztak a nehéz és könnyebb kérdésekkel egyaránt. Ezt támasztja alá az a tény/eredmény, hogy mindhárom iskola csapata dobogón végzett:

I. helyen a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata (Bölöni Zsófia, Demény Enikô és Pálfy Kinga); II. helyen a Református Kollégium (Balla Kinga, Deák Amiella, Tóth Timea);

III. helyen a Római Katolikus Gimnázium (Gál Tünde, Kövecsi Szabolcs, Jancsó Noémi);

IV. helyen a János Zsigmond Unitárius Kollégium csapata (Balogh Andrea, Grabah Nagy Csengele, Talpas Botond); V. helyen a Római Katolikus Gimnázium (Adorjáni Tünde, Szôcs Anna, Teleky Zsolt); VI. helyen a Református Kollégium (Kiss István, Szabó Ildikó, Székely Noémi).

A versenyt nagy érdeklôdés kísérte. A mindhárom iskolából összegyûlt szurkoló-táborok kitartóan buzdították csapatukat. Biztatásuk — mint kitûnik — nem volt hiábavaló. A rendezvény tehát sikeresnek könyvelhetô el. A következô hasonló jellegû vetélkedô ôsszel várható, amely az 1956-os forradalom megemlékezéseként kíván versenyt hirdetni valamennyi erdélyi felekezeti iskola történelem iránt érdeklôdô diákjai számára.

A Gesta verseny lehetôséget adott az erdélyi diákoknak, hogy történelmünkbôl színvonalas megmérettetésen vehessenek részt, más iskolák diákjaival is találkozhassanak, ismerkedhessenek, és tudásukról nyilvános bizonyságot tehessenek. Valamennyien örvendünk annak, hogy történelmünket kellôképpen megismerhetjük, hiszen csakis így válhatunk teljes emberré.

Mi, diákok megfelelô felkészültséggel próbáltunk hozzájárulni a vetélkedô sikeréhez, illetve kellôképpen megtisztelni a szervezôk munkáját, odaadását.

Talpas Botond

GAZDASÁG

Mircea Geoanã megnyugtatta Kovács Lászlót:
Nincs folyamatban Verespatak engedélyezése

(14. old.)

A verespataki bányaterv ügyében interpellált a magyar parlamentben hétfôn Lezsák Sándor (MDF). A készülô román–kanadai vegyes vállalat arany- és ezüstbánya beruházásának veszélyeire hívta fel a figyelmet, négy évvel a tiszai ciánid-szennyezés után. A képviselô kitért arra, hogy ugyanezzel a módszerrel az ásványi kincsek ciániddal történô kioldására készülnek. A veszélyt még növeli az is, hogy Verespatak földrengés-veszélyes területen fekszik. Lezsák közölte: attól tart, hogy a cég ebben az esetben elháríthatatlan természeti katasztrófára hivatkozva utasítaná el a kártérítést, amelyre még nem került sor a négy évvel ezelôtti katasztrófával kapcsolatban sem. Az interpellációra válaszoló Kovács László külügyminiszter közölte: a kormány lépéseket tesz ebben az ügyben. Kitért rá, hogy a kérdés napirendre került Mircea Geoanã román külügyminiszter közelmúltbeli budapesti látogatásán is, és kollégája biztosította arról, hogy engedélykiadás még nem történt és folyamatban sincs.

Kancellári támogatás a Petromot megcélzó OMV-nek

(14. old.)

Wolfgang Schüssel osztrák kancellár hétfôn Bukarestben azt mondta, hogy a Petrom megvásárlására tett OMV-ajánlat elfogadása megnyitná az utat a kétoldalú gazdasági kapcsolatok bôvítése elôtt.

Az egyik legnagyobb hazai állami cég, a Petrom eladását idén hajtják végre. Három külföldi ajánlattevô van: a magyar Mol, az amerikai Occidental Oil and Gas Corp. és az osztrák OMV.

A Bukarestben tárgyaló kancellár kijelentette, hogy az osztrák kormány teljes mértékben támogatja az OMV részvételét a magánosításban.

Schüssel, miután tárgyalt Adrian Nãstase miniszterelnökkel, azt mondta, hogy támogatja Bukarest EU csatlakozást célzó erôfeszítéseit. Románia arra számít, hogy idén lezárhatja a csatlakozási tárgyalásokat és 2007-ben EU taggá válhat.A kancellári lobbizás a hazai hatóságokat nem lepte meg túlságosan. Már korábban is többször megtörtént ugyanis, hogy nyugati állami vezetôk az országaikban mûködô vállalkozások érdekében fejtettek ki nyomást Bukarestre.

Az ötödik hullám után — meddig bôvülhet az unió?

(14. old.)

Történetének eddigi legnagyobb léptékû bôvítésén túljutva az immár 25 tagú EU-nak hamarosan ismét el kell gondolkodnia azon, hol húzódhat e folyamat végsô határa.

Bár erre nézve bizonyos támpontok és szabályok régóta vannak, végleges és egyértelmû válasz mind a mai napig nincs. Eleve kényes természete miatt a kérdést a jelenlegi tagállamok mindig roppant óvatosan közelítették meg, s nem is próbálkoztak azzal, hogy konkrét közös álláspontot alakítsanak ki.

Feltételezhetô, hogy a mostani bôvítés ebbôl a szempontból sem fogja megkönnyíteni a dolgokat. Pedig az EU végsô határainak a kérdését aligha lehet a végtelenségig lebegtetni.

Egy lehetséges kihatásait tekintve sorsdöntô lépés megtétele már ebben az évben esedékes: korábbi ígéretéhez híven az uniónak decemberben döntenie kell arról, megkezdi-e végre a csatlakozási tárgyalásokat az erre egyre türelmetlenebbül váró Törökországgal. Ha igen, azzal pillanatnyilag nehezen felmérhetô új távlatokat nyit meg; ha nem, ugyanekkora, csak más jellegû kockázatokat vállal.

Formailag a dolgok viszonylag egyszerûek. Az Európai Unióról szóló (maastrichti) szerzôdés szerint bármely olyan európai állam az unió tagjává válhat, amely tiszteletben tartja a szabadság, a demokrácia, az emberi és az alapvetô szabadságjogok, valamint a jogállamiság elveit, és amelynek csatlakozásához a tagállamok egyhangúlag hozzájárulnak.

A probléma rögtön azzal kezdôdik, hogy ebben az összefüggésben mely államok milyen szempontok szerint minôsülnek "európainak". Szigorúan földrajzi értelemben Törökország a legnagyobb jóindulattal is határeset, mert területének alig néhány százaléka van Európában. Marokkó felvételi kérelmét viszont a tizenötök éppen a földrajzi ismérvre hivatkozva hárították el. A török tagság ellenzôi többek között azzal érvelnek, hogy az ország csatlakozásával ez a megkötés gyakorlatilag érvényét vesztené. Attól kezdve ugyanilyen joggal kérhetné felvételét Marokkó mellett Izrael vagy akár Algéria és Tunézia, Oroszországról nem is szólva ...

Ha viszont az ismérvek nem kizárólag, vagy nem elsôdlegesen földrajziak, akkor a vita elkerülhetetlenül Európa történelmi-kulturális-civilizációs lényegének a meghatározásába torkollik. Az ilyen kérdések pedig nem kormányközi konferenciákon szoktak eldôlni.

Mindettôl függetlenül bizonyos értelemben a kocka el van vetve. A tizenötök vetették el azzal, hogy az 1999. decemberi helsinki csúcson hivatalosan is tagjelöltté nyilvánították Törökországot. Ettôl kezdve a török tagság ügye már nem merülhet fel elvi problémaként; kizárólag abból a szempontból tárgyalható, milyen mértékben felel meg az ország a csatlakozási feltételeknek. Más kérdés, hogy ez viszont mindig is a tagállamok — május 1-jétôl már 25 tagállam — politikai megítélésének a függvénye lesz.

A bôvítés jövôjét illetôen természetesen nemcsak bizonytalanságok vannak; az elkövetkezô hat-nyolc év távlatában a folyamat viszonylag jól belátható.

Legközelebbi szakasza Bulgária és Románia 2007-re várt csatlakozása lesz, amelyet néhány évvel késôbb Horvátország taggá válása követhet.

Bulgária és Románia a csatlakozási tárgyalások elôrehaladott szakaszában tart, Horvátország esetében pedig az Európai Bizottság a múlt héten fogadta el a felvételi kérelmérôl szóló kedvezô értékelést. Ennek alapján a tagállamok várhatóan a júniusi csúcson döntenek a csatlakozási tárgyalások megkezdésérôl.

Noha hivatalosan Horvátország is 2007-et tekinti csatlakozási céldátumnak, uniós illetékesek szerint ennek nem sok realitása van. Szerintük a csatlakozási tárgyalások lefolytatásához és az ország megfelelô felkészüléséhez legalább öt évre lesz szükség. Ezután még a csatlakozási szerzôdés ratifikációs eljárását is le kell bonyolítani, ami további egy-két évet vehet igénybe.

A csatlakozás feltételezhetô közelsége szempontjából Horvátországot Macedónia követi, amely március 22-én nyújtotta be hivatalosan felvételi kérelmét. Esetében tehát csak most fog kezdôdni az errôl szóló bizottsági vélemény kidolgozása, ami általában egy-másfél évig tart.

A bôvítés ezt követô — az évtizedforduló utánra várható — körében kerülhet sorra a többi nyugat-balkáni ország: Szerbia-Montenegró, Bosznia-Hercegovina és Albánia. Velük (és Macedóniával) az Európai Bizottság néhány hete javasolta úgynevezett európai partnerség létrehozását, amivel az EU konkrétan és egyértelmûen kifejezésre juttatná, hogy számít majdani taggá válásukra.

Ezzel le is zárul a bôvítési folyamat pillanatnyilag belátható horizontja. Azon túl egyrészt a Földközi-tenger déli partjain elterülô, másrészt egyes kelet-európai és dél-kaukázusi országok tartoznak az EU közvetlen vonzáskörzetébe. Az unió egyelôre egyikük esetében sem veti fel a tagság akár csak távlati kilátását, a két országcsoport helyzete mégis eltérô.

A földközi-tengeri térség országait az idestova egy évtizede létezô euromediterrán partnerség fûzi viszonylag szorosan az EU-hoz, csaknem minden esetben társulási megállapodás formájában. Esetükben a hivatalosan meghirdetett és követett cél szabadkereskedelmi övezet létrehozása 2010-re.

Sokkal lazábbak és bizonytalanabb távlatúak az Ukrajnához, Fehéroroszországhoz és Moldovához fûzôdô kapcsolatok. Az unió alapvetôen rájuk, valamint Oroszországra gondolva alkotta meg a "tágabb Európa" fogalmát, amely magába foglalja az euromediterrán partnerségben részt vevô országokat is, a dél-kaukázusi térséget azonban (egyelôre és hivatalosan) nem.

Az Európai Bizottság által tavaly márciusban elôterjesztett elképzelés abból indul ki, hogy az EU-nak — miután a mostani bôvítéssel külsô határai nagymértékben átrajzolódnak — új szomszédságpolitikát kell kialakítania. Ennek keretében a "tágabb Európa" térségében vele partneri kapcsolatokat kialakító baráti országok gyûrûivel venné körül magát. Számukra — bizonyos feltételekkel és mértékben — elérhetôvé tenné egységes belsô piacát, illetve megkönnyítené a személyek, az áruk, a tôke és a szolgáltatások szabad áramlását.

Ez azonban egyelôre csak a tizenötök elképzelése, és könnyen lehet, hogy a következô bôvítések után módosulni fog a képlet. A taggá váló országok többsége az unió új külsô határain terül el, s e helyzetébôl adódóan várhatóan jóval nagyobb megértést tanúsít majd keleti — esetleg nem is közvetlen — szomszédainak majdani csatlakozási törekvései iránt.

Valutaárfolyamok
Május 4., kedd

(14. old.)

Váltóiroda

Euró (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Forint (Vétel/Eladás)

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.)

40 000/40 300

33 400/33 750

155/160

Május 5., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 40 255 lej, 1 USD = 33 358 lej, 1 magyar forint = 160 lej.

HIRDETÉS

Bérbe ad

(15. old.)

Házi néni nélküli kétszobás lakásba fiú lakótársat keresünk. Telefon: 0744-476227. (0012)

SPORT

TORNA
Jogtalan 10 pont Nadia Comãneci-nek?

(16. old.)

Dick Pound, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) elnöke szerint Nadia Comãneci, a tornasport legendás alakja csak azért kaphatott az 1976-os montreali olimpián 10 pontot gyakorlataira, mert a keleti blokkból érkezô pontozók így támogatták a térség országainak sportolóit. A román származású sztár visszautasítja a vádakat.

A jogász végzettségû Pound, aki korábban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke volt, azt írta Az olimpia belülrôl címû könyvében: a bírók olykor túlzott mértékben segítették a szovjet befolyás alatt lévô nemzetek versenyzôit. Szerinte ezért fordulhatott elô, hogy Comãneci sporttörténelmet írt, mivel az ötkarikás játékok során elôször a maximális "osztályzatot" kapta több gyakorlatára is.

A most 43 éves ötszörös olimpiai bajnok Nadia Comãneci — aki 1989-ben elhagyta Romániát és 2001-tôl amerikai állampolgár — nem érti, mi motiválhatja Poundot, hogy ilyeneket állít.

JÉGKORONG
Világbajnokság Csehországban
Már csak egy hely kiadó a középdöntôben

(16. old.)

Eldôlt, hogy a franciák után a japánok is visszacsúsztak a divízió I-be, mivel a csehországi jégkorong-világbajnokságon a kazah és az ukrán válogatott döntetlent játszott egymással.

Korábban Japán nem eshetett ki egyenes ágon, az ázsiai selejtezôn ugyanis biztosíthatta helyét az élvonalban — ami rendre sikerült is neki —, ez a kiváltsága azonban most megszûnt.

Ezzel egyben kialakult a jövô évi, bécsi és innsbrucki vb mezônye: Ausztria, Kanada, Svédország, Csehország, Finnország, Szlovákia, Oroszország, Egyesült Államok, Németország, Svájc, Lettország, Dánia, Kazahsztán, Ukrajna, Fehérororszország, Szlovénia.

Az orosz válogatott nem jutott a legjobb nyolc közé a csehországi jégkorong-világbajnokságon, miután kikapott a középdöntôben Finnországtól. Szlovákia, Svédország, Finnország, valamint az Egyesült Államok negyeddöntôs az F-csoportból, míg a másik ágon a házigazda Csehország, a címvédô Kanada, valamint Lettország biztosan továbbjutott, az egyetlen fennmaradó helyért Németország és Svájc harcol.

A kiesés ellen (Prága): Kazahsztán–Ukrajna 2–2 (1–1, 0–0, 1–1).

Az állás: 1. Kazahsztán 5 pont/3 mérkôzés, 2. Ukrajna 4/3, 3. Japán 1/2, 4. Franciaország 0/2. Japán és Franciaország búcsúzott az élvonaltól, és a következô idényben a divízió I-ben szerepel.

Középdöntô, E-csoport, Prága: Lettország–Ausztria 5–2 (0–1, 3–1, 2–0) és Csehország–Kanada 6–2 (2–0, 1–1, 3–1).

Az állás: 1. Csehország 10 pont/5 mérkôzés, 2. Kanada 7/5, 3. Lettország 4/5, 4. Németország 3/4, 5. Svájc 2/4, 6. Ausztria 2/5.

Középdöntô, F-csoport, Ostrava: Finnország–Oroszország 4–0 (0–0, 1–0, 3–0) és Szlovákia–Svédország 0–0.

Az állás: 1. Szlovákia 8 pont/5 mérkôzés, 2. Svédország 8/5, 3. Finnország 7/5, 4. Egyesült Államok 3/4, 5. Oroszország 2/5, 6. Dánia 0/4.

*
A Calgary Flames bejutott az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) Nyugati fôcsoportjának döntôjébe, miután 4–2-es összesítéssel búcsúztatta a Detroit Red Wings csapatát.

Eredmény: Nyugati fôcsoport, elôdöntô 6. mérkôzés: Calgary Flames–Detroit Red Wings 1–0 — hosszabbítás után; továbbjutott: a Calgary 4–2-es összesítéssel.

KOSÁRLABDA

(16. old.)

A Detroit Pistons nyerte a New Jersey Nets elleni párharc elsô mérkôzését az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) Keleti fôcsoportjának elôdöntôjében.

Eredmény: Keleti fôcsoport, elôdöntô: Detroit Pistons–New Jersey Nets 78:56.

*
Hivatalosan is csatlakozott az NBA-hez a következô idényben bemutatkozó Charlotte Bobcats, miután Bob Johnson tulajdonos befizette a 300 millió dolláros tagsági díj utolsó részét is.

A liga 30. együttese 14 kosarast a többi 29 klubból választhat, de minden vetélytársát legfeljebb csak egy játékossal "rövidítheti" meg.

A Hiúzok a nyitóidényben a Charlotte Coliseumban szerepelnek, majd jövô novemberben költöznek át a város új arénájába.

Érdekesség, hogy Charlotte-ban 2002 nyaráig a Hornets csapata székelt, amely pénzhiány miatt volt kénytelen New Orleansbe költözni.

SNOOKER
Ronnie O’Sullivan másodszor világbajnok

(16. old.)

A brit Ronnie O’Sullivan (képünkön) 2001 után második snooker világbajnoki címét szerezte meg Sheffieldben. A biliárd elitkategóriájának 28 éves fenegyereke a fináléban a skót Graeme Dottot gyôzte le fölényesen (18–8), és sikeréért 250 ezer fontot (több mint 13,5 milliárd lejt!) kapott.

— Apámnak ajánlom ezt a trófeát, aki gyilkosságért életfogytig szóló büntetését tölti — mondta könnyeivel küszködve az elôdöntôben a korábbi hétszeres vb-elsô Stephen Hendryt 17–4-re kiütô csillag.

A pályafutásának kezdetén drog- és alkoholproblémákkal küzdô O’Sullivan — aki 5 perc 20 másodperccel tartja a maximális, 147 pontos break világcsúcsát — a közelmúltban azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy áttért a mohamedán hitre. Elhatározását barátja, a korábbi profi bokszvilágbajnok Prince Naseem Hamed sugallta.

TEKE
Férfi bajnokság

(16. old.)

Mindössze húsz fa döntött az élmezôny két legjobb csapata, az Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR és Petrillai Inter közötti bajnoki mérkôzésen. A múlt hét végi bajnoki összecsapás ritkán látott szoros küzdelmet hozott, szinte az utolsó két játékos utolsó golyóinak elgurítása után dôlt el a találkozó. A Kolozs megyei gárda 3477–3457 fa (egyéniben: 2–4!) arányban nyert. Azaz bekövetkezett az a ritka eset, hogy az egyéniben négyszer nyertes csapat mégis vesztesként hagyta el a pályát.

Az egyéni eredmények: Cornel Popa–Ioan Hordilã 591–617, Dumitru Bese–Ioan Bisoc 591–627, Kirizsán Albert–Marius Codarcea 561–526, Ioan Figlea–Virgil Dorin 603–544, Grigore Blaga–Marius Ghetea 567–578 és Zenkó Alpár–Nicolae Lupu 564–565.

A következô fordulót május 29-én bonyolítják le, a Sodronyipar-CFR Marosvásárhelyen, az Elektromos otthonában lép pályára. Addig május közepén a brassói sportcsarnokban, 12 sávos tekepályán rendezik a nôi és férfi világbajnokságot.

Schmidt Jenô

Nôi bajnokság

(16. old.)

Függöny gördült az elsô osztályú bajnokság alapszakaszára. Az utolsó fordulóban a Szamosújvári SOMVETRA Marosvásárhelyen szerepelt a Medgyesi Gázmetán ellen (amely a hazai mérkôzéseit kénytelen a Maros-parti tekecsarokban rendezni). A "házigazdák" nagy meglepetésre 3004–2976 fa (egyéniben: 2–4!) arányban nyertek. A medgyesiek legjobbja Maria Dan volt 517 fával, az üveggyáriaktól a legjobb teljesítményt (525 fa) Mirabela Muresan nyújtotta. Ha a szamosújváriak két "veteránja", azaz Barta Anna és Adina Muresan jobban szerepelnek, úgy Nagy József tanítványai gyôztek volna a Gázmetán ellen.

A vereség ellenére a SOMVETRA bejutott a fieni-i döntô tornára.

Erkedi Csaba

TENISZ
Döntôk, világranglisták
Finálék és finalisták

(16. old.)

• Nem hozott meglepetést a döntô az 585 ezer dollár összdíjazású lengyelországi nôi tornán: a második helyen kiemelt amerikai Venus Williams magabiztosan 6:1, 6:4 arányban gyôzte le az orosz Szvetlána Kuznyecovát (4.). A tengerentúli sztár idei második, pályafutásának 30. tornagyôzelmét aratta egyesben.

Nyikolaj Davigyenko sikerével fejezôdött be a 380 ezer euró összdíjazású müncheni férfi torna: az orosz játékos a döntôben két játszmában (6:4, 7:5), 1 óra 38 perc alatt nyert a negyedik helyen kiemelt holland Martin Verkerk ellen. A 22 éves teniszezô, aki a negyeddöntôben az elsô helyen rangsorolt német Rainer Schüttlert búcsúztatta, profi karrierjének harmadik tornagyôzelmét aratta egyesben.

• A nyolcadik helyen kiemelt, hazai közönség elôtt szereplô Tommy Robredo nyerte a Barcelonában rendezett 990 ezer euró összdíjazású férfi tornát, miután az döntôben öt szettben felülmúlta az argentin Gaston Gaudiót (13.).

A 22 éves Robredo, a viadalt szervezô RCT Barcelona játékosa idei elsô, pályafutása második ATP-gyôzelmét aratta.

A döntôben: Robredo–Gaudio (argentin, 13.) 6:3, 4:6, 6:2, 3:6, 6:3.

Nôi világranglista: Mandula már a 33.
Mandula Petra egyet elôrelépett a nôi teniszezôk világranglistáján, s jelenleg a pályafutása legjobb pozícióját jelentô 33. helyen áll. Mandula mellett Kapros Anikó is javítani tudott helyezésén, ô már a 46. Czink Melinda ugyanakkor négy pozíciót rontva a 69.

A rangsort továbbra is a belga Justine Henin-Hardenne vezeti, a varsói tornán gyôztes Venus Williams a 13.-ról a 11. helyre jött fel.

A WTA-világranglista élén:

Egyes: 1. (1.) Justine Henin-Hardenne (belga) 7353 pont, 2. (2.) Kim Clijsters (belga) 6280, 3. (3.) Amelie Mauresmo (francia) 3167, 4. (4.) Lindsay Davenport (amerikai) 2996, 5. (5.) Anasztaszija Miszkina (orosz) 2828, 6. (6.) Nagyezsda Petrova (orosz) 2398, 7. (7.) Serena Williams (amerikai) 2337, 8. (8.) Jennifer Capriati (amerikai) 2216, 9. (9.) Jelena Gyementyjeva (orosz) 2192, 10. (10.) Ai Szugijama (japán) 2053, ..., 33. (34.) Mandula Petra 937,25, ..., 46. (48.) Kapros Anikó 722,25, ..., 69. (64.) Czink Melinda 506,50.

Páros: 1. (1.) Paola Suarez 4830 pont, 2. (2.) Virginia Ruano Pascual (spanyol) 4830, 3. (3.) Szugijama 3849, ..., 31. (28.) Mandula Petra 972, ..., 98. (98.) Nagy Kyra 328,25.

Férfi világranglisták: továbbra is Federer az élen
Nem történt jelentôs változás a férfi teniszezôk világranglistáin. Az idei eredményeket rögzítô ATP Race-ben és a hagyományos rangsorban továbbra is a svájci Roger Federer áll az élen.

Andrei Pavel és Victor Hãnescu továbbra is a legjobb 100 tagja, Pavel három helyet rontott az ATP Race-en, egyet pedig a hagyományos ranglistán, míg Hãnescu változatlanul a 78. az ATP-Race-en, de hat pozíciót zuhant a hagyományos rangsorban.

Az idei eredményeket rögzítô ATP Race élcsoportja:

1. (1.) Roger Federer (svájci) 379 pont, 2. (2.) Andy Roddick (amerikai) 266, 3. (3.) Guillermo Coria (argentin) 238, 4. (4.) Marat Szafin (orosz) 221, 5. (5.) Carlos Moyá (spanyol) 209, 6. (6.) Andre Agassi (amerikai) 165, 7. (7.) Tim Henman (brit) 156, 8. (8.) Lleyton Hewitt (ausztrál) és (9.) Dominik Hrbaty (szlovák) 144–144, 10. (10.) Juan Carlos Ferrero (spanyol) 143, ..., 16. (13.) Pavel 110, ..., 78. (78.) Hãnescu 32.

A hagyományos világranglista élmezônye (zárójelben a korábbi helyezés):

Egyes: 1. (1.) Federer 5430 pont, 2. (2.) Roddick 4795, 3. (4.) Coria 3715, 4. (3.) Ferrero 3700, 5. (5.) Rainer Schüttler (német) 2560, 6. (6.) Agassi 2395, 7. (7.) Henman 2140, 8. (8.) David Nalbandian (argentin) 2085, 9. (9.) Moyá 1945, 10. (10.) Sebastian Grosjean (francia) 1665, ..., 30. (29.) Pavel 1029, ..., 69. (63.) Hãnescu 560.

Páros: 1. (1.) Bob Bryan és Mike Bryan (amerikai) 4870–4870 pont, 3. (3.) Jonas Björkman (svéd) 4685.

Mi lesz még májusban?

(16. old.)

Mától, szerdától még 14 hét és 2 nap, azaz kereken 100 nap választ el a görögországi 28. nyári olimpia megnyitásáig. A játékokat megelôzô nemzetközi találkozók nagy része is az ötkarikás világtalálkozó elôkészületei jegyében zajlik. Lássuk röviden a tegnap esti elsô labdarúgó Bajnokok Ligája-mérkôzést milyen más rangos viadalok, versenyek követik ebben a hónapban?

Labdarúgásban a ma esti Chelsea–AS Monaco BL-elôdöntô visszavágót holnap az UEFA-kupa két elôdöntô-visszavágója — Olympique Marseille–Newcastle United és Valencia–Villareal — követi. A két torna döntôje közül az UEFA-kupáét 19-én, szerdán a svédországi Göteborgban, a Bajnokok Ligájában pedig egy héttel késôbb, 26-án a németországi Gelsenkirchenben rendezik.

• Ma, 5-én, csütörtökön folytatódik Kairóban az olimpiai kvalifikációs asztalitenisz-verseny, az Egyiptomi Pro Tour (ez pénteken ad végsô választ arra, hogy ki juthat el még az athéni játékokra). Ugyancsak tegnap kezdôdött el a norvégiai Lillehammerben a férfiak 13. tekvandó Európa-bajnoksága.

A többi sportág jelentôsebb eseményei, a versenyágak ábécé szerinti sorrendjében:

• ATLÉTIKA: Grand Prix-versenyek: 8-án: a japán Osakában, 14-én a katari Dohában, 16-án a brazil Rio de Janeiróban, 31-én a hollandiai Hengelóban; ezenkívül:22–23-án Békéscsaba–Arad–Békéscsaba szupermaratoni versen; 23-án: nemzetközi dobógála a németországi Halléban; 30-án nemzetközi többpróba fesztivál az ausztriai Götzisben.

• AUTÓSPORT: Forma–1-es világbajnoki futamok: 9-én spanyol nagydíj, Barcelonában; 23-án a monacói nagydíj Monte-Carlóban; 30-án Európai Nagydíj, Nürburgring.

• CSELGÁNCS: férfi és nôi Európa-bajnokság, Szerbia-Montenegro fôvárosában, Belgrádban 14–16. között.

• DUATLON: 28–31. között világbajnokság a belgiumi Geelben.

• EVEZÉS: 5-én nemzetközi regatta a németországi Ratzeburgban; 7–9. között: olimpiai selejtezô jellegû Világkupa, a lengyelországi Poznanban; 21–23. között nemzetközi Wedau-regatta a németországi Duisburgban.

• ÍJÁSZAT: Pályaíjász Eb 17–22. között Brüsszelben.

• KAJAK-KENU: 20–23. között Európa-bajnokság a lengyelországi Poznanban.

• KARATE: Eb Oroszország fôvárosában, Moszkvában 7–9. között.

• KERÉKPÁR: 57. Nemzetközi Béke-verseny Brüsszel–Berlin–Prága útvonalon 8–16. között; olasz körverseny (Giro d’Italia), 87. kiírás, 8–30. között; pályaszámok világbajnoksága 26–30. között az ausztráliai Melbourne-ben.

• ÖTTUSA: olimpiai selejtezô 5–10. között Budapesten; férfi és nôi világbajnokság 24–31. között Moszkvában.

• SAKK: 29-én kezdôdik és június 16-án ér véget az Európa-bajnokság a törökországi Antalyában.

• SZUMÓ: Európa-bajnokság, 7–9. között Szolnokon.

• TEKE: férfi és nôi világbajnokság 15–22. között Brassóban.

• TENISZ: az év második Grand Slam versenye a francia nyílt bajnokság, Párizs, Roland Garros, 24— június. 6. között.

• TRIATLON: egyéni és csapat vb a sapnyolországi Madeirában 8–9. között.

• ÚSZÁS: úszó, mûúszó, hosszútávúszó, mûugró Európa-bajnokság Spanyolország fôvárosában, Madridban 6–16. között.

• VÍVÁS: olimpiai szintteljesítô versenyek 8-án: férfi tôrben az Oroszlán-díjért a németországi Bonnban és nôi párbajtôrben az olaszországi Legnanóban; 15–16-án Világkupa férfi kardban Varsóban, párbajtôrben az ausztriai Innsbruckban; 21–23. között: nôi kardban a franciaországi Orlèansban, nôi párbajtôrben a spanyolországi Malágában; 29–31. között férfi kardban a franciaországi Nancyban, férfi párbajtôrben Svédország fôvárosában, Stockholmban; 29–30. nôi tôr Eximbank egyéni Világkupa a budapesti Nemzeti Sportcsarnokban.

• VITORLÁZÁS: 5–16.: 470-es vb, Zadar; 7–15. Yngling vb, Santander és Finndingi Eb, La Rochelle; 10–19. Laser vb, Bitez (Törökország).

László Ferenc

Az oldalt szerkesztette: Póka János András


 
[Vissza az Szabadság
honlapjához]
  [Vissza a HHRF
honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a
Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -