2004. május 12.
(XVI. évfolyam, 108. szám)

Megélhetést jelenthet öregeink gondozása
Anyagilag teszik érdekeltté a hozzátartozókat

(1. old.)

Úgy tûnik, valamennyire megoldódni látszik egy olyan probléma, amely egyszerre volt fájdalmas és terhes, kényelmetlen, de szükséges, kötelezô és kikerülhetetlen: sok idôs, házhoz vagy éppenséggel ágyhoz kötött személy panaszkodott azokról a nehézségekrôl, amelyek az elôrehaladott korral képtelenné tették ôket arra, hogy mindenkitôl függetlenül ellássák magukat, és sokan elégedetlenkedtek, vagy egyszerûen belefáradva mesélték az öreg családtagok gondozásával járó kényelmetlenségeket, a sokszor anyagiak hiánya okozta akadályokat. A továbbiakban is megmaradnak öregeink, a róluk való gondoskodás és gondozás kötelessége, ám lehetôség adódik arra, hogy az ezzel járó munkát egy minimálbérnyi fizetség ellenében tegyék az érintettek.

Néhány napja kezdte el mûködését a kolozsvári városházán az a bizottság, amelynek megalakulását az idôs személyek szociális gondozásáról rendelkezô, 2000. évi 17. számú törvény tette kötelezôvé, és amely dönt az idôs, magukat ellátni képtelen személyek otthoni gondozásának biztosításáról. Boros János alpolgármester, akinek alárendeltségében mûködik az említett bizottság, elmondta, hogy Phare programok keretében a városházának sikerült eddig 50 szociális asszisztenst kiképezni, és ezek a személyek rendelkeznek az ilyen jellegû tevékenységhez szükséges igazolással, úgynevezett atesztálással is. Ôk is vállalhatják az idôsek otthoni gondozását, az alpolgármester ajánlata szerint azonban minden ilyen helyzetben lévô családtag vagy hozzátartozó kérje, hogy az elkövetkezôkben hivatalosan, tehát fizetett alkalmazotti minôségben gondozzák rászoruló rokonukat, és ezzel anyagilag is könnyíthetnek helyzetükön.

Azok a személyek, akik idôs családtagjukat gondozzák, kérvényt kell hogy iktassanak, amelyet a városháza szociális osztályának (serviciul de protectie socialã) címeznek, és amelynek alapján — természetesen indokolt esetben — a városháza munkakönyvvel és minimálbérrel alkalmazza az illetô gondozó személyt. Az orvosból és szociális asszisztensekbôl álló bizottság a helyszínen vizsgálja meg a helyzetet, majd a környezettanulmány alapján összeállítanak egy dossziét, amelyet elküldenek a munkaügyi igazgatóságnak. A kérelmezô ettôl a hivataltól nyer igazolást az otthoni gondozásra, egy évre, amelyet ezután meg kell újítani. Boros János szerint az alkalmazott személyek is megpróbálkozhatnak a fizetett gondozással, mivel a bizottság minden esetben a helyzet sajátosságától függôen dönt. Mivel sok az öreg, mozgásképtelen, segítségre szoruló személy, gondozásuk megfizetése mindenképpen segítség, vélekedett az alpolgármester.

(i)

Ma is tart az állásbörze

(1., 5. old.)

Tavalyhoz képest kétszer több diákot várnak a Mûegyetem diákjai által alapított BEST szervezetnek a Diákmûvelôdési Házban rendezett állásbörzéjére — jelentette ki a Szabadságnak tegnap Saitos Andra, a kolozsvári BEST szóvivôje. A szervezet minden évben megrendezi a fôként mûszakis diákoknak szóló állásbörzét. Idén újdonságnak számít, hogy nyelvészeket, bankszakembereket alkalmazó vállalatok is jelentkeztek. Tavaly hozzávetôlegesen 1500–1700 diák töltött ki szakmai életrajzot, idén, remélik, ez a szám eléri a háromezret is. — A mostani börzén összesen 350 állást hirdettek meg, ami elég szép számnak bizonyul. Idén teljes mértékben újdonságot jelent, hogy nyelvészeket is keresnek a cégek, fôleg olaszul és spanyolul beszélôket — mondta a szóvivô.

Saitos Andra emlékeztetett, hogy a rendezvényt április végén szakmai konferencia is megelôzte, amelyen a résztvevôk megtanulhatták, hogyan kell kitölteniük szakmai önéletrajzukat. A Diákmûvelôdési Házban a cégek holnap is várják a diákokat. Jelentkezhetnek elsôévesek, valamint már végzettek is. — Tapasztalatunk szerint a cégek általában 35 éves korig alkalmaznak dolgozókat. Legtöbbször azt kérik tôlük, hogy jó szakmai felkészültségük mellett legyenek nyitottak mindenre, és gyorsan tanuljanak — vélte a szóvivô. A diákoknak lehetôségük adódott szembesülni a cégek képviselôivel. A tegnap délelôtt szervezett kerekasztal-beszélgetésen a diákok arra panaszkodtak, hogy az egyetemen gyakran elavult tananyaggal terhelik ôket, amit késôbb nem tudnak hasznosítani állásukban. Azt a kérést fogalmazták meg, hogy a felsôoktatási intézmények az eddiginél sokkal nagyobb mértékben igazítsák a tantervet a piaci kereslethez.

A tavaszi szezon záró kiállítását rendezi meg május 18. és 23. között az Expo Transilvania Rt. A VI. Gépkocsik, alkatrészek és tartozékok vásárát annak ismeretében szervezik, hogy több éves tapasztalat alapján ez a leglátogatottabb rendezvényük. Ennek keretében kerül sor a II. Expo Truck&Bus különszalon berendezésére, amely áruszállításra, városi tömegközlekedésre, idegenforgalmi és más különleges célokra alkalmas szárazföldi jármûvek bemutatására szolgál. Összesen 2350 négyzetméterre 47 hazai kiállító jelezte részvételét. A következô világmárkák képviseltetik magukat: Ford, Skoda, Seat, Peugeot, Opel, Chevrolet, Mercedes, Iveco, Jeep, Fiat, Suzuki, Volvo, Subaru, Toyota, BMV, Daewoo, DAF, MAN, Honda, Chrysler, Renault.

A vásár idején számos kiegészítô lesz. Május 16-án 11 órakor indul a Hölgyek 2. Ralija, amely kolozsvári ismert vezetô nôk ügyességi versenye. Az autókaraván május 17-én délután teszi meg szokásos verbuváló körútját a belvárosban. A látogatók kérdôíveket tölthetnek ki, melyek alapján megválasztják a vásár legszebb autóját. Május 19-én délután 6-kor a Volvo S 40 és V 50 modelleket mutatják be.

Ö. I. B.

Éhségsztrájk a városháza elôtt

(1. old.)

Immár több napja tart a Lôrinc házaspár éhségsztrájkja a kolozsvári polgármesteri hivatal elôtt anélkül, hogy az illetékesek közül bárki felfigyelt volna a városháza elôtt álldogáló családra.

Lôrinc Petru feleségével és négy gyermekével választotta a tiltakozás extrém formáját annak érdekében, hogy szociális lakáshoz jussanak. — Múlt évben leadtam a kérvényt, de a helyzet nem rendezôdött. Jelenleg a Grigore Alexandrescu utca 28. szám alatti menedékhelyen lakom családommal, nincs villanyáram, víz, gáz, hatalmas a kosz, kétkilós patkányok veszélyeztetik gyermekeim életét — meséli a roma nemzetiségû családfô, aki azt állítja, hogy szívbeteg. — Volt, amikor a vasútállomáson vagy a Sétatéren aludtunk a családommal. A polgármester nem volt hajlandó fogadni bennünket, a polgárôrökkel kidobatott minket a városházáról — mesélte Lôrinc.

Jóllehet a hét végén több polgármesterjelölt is megfordult a városházán, de senki sem vette számba az éhségsztrájkolókat.

(k. o.)

Megépül az osztrák börtön

(1. old.)

Ausztria börtönt épít Romániában a területén szabadságvesztésre ítélt román állampolgárok büntetésének a letöltésére — döntötte el tegnapi ülésén az osztrák kormány.

A tervet Dieter Böhmdorfer igazságügyi miniszter kezdeményezte tavaly decemberben. A szabadságpárti miniszter felhívta a figyelmet: Ausztriában egy külföldi elítélt fogva tartása napi átlagban 100 euróba kerül, beleértve a fordítási és tolmácsolási költségeket is, míg Romániában csak 10 euróba. Elmondta, hogy az EU szabványainak megfelelô és 250 elítélt fogva tartására méretezett romániai börtön 3,5 millió euró költséggel építhetô meg, ám tízszer ennyibe kerülne egy hasonló büntetés-végrehajtási létesítmény megépítése Ausztriában.

Ausztriában a múlt év utolsó napján több mint 8100-an (2002-ben csak 6840-en) töltötték börtönbüntetésüket, illetve ültek vizsgálati fogságban, s közöttük 38,87 százalékos volt a külföldiek aránya. Az osztrák igazságügyi minisztérium adatai szerint a múlt év végén 370 román állampolgár volt osztrák börtönben, illetve ôrizetben. A statisztikák azt mutatják, hogy megkétszerezôdött az Ausztriában elítélt román állampolgárok száma azóta, hogy az alpesi ország megszüntette a vízumkényszert Romániával szemben.

KRÓNIKA

KISHIREK

(2. old.)

KOVÁCS GÉZA sepsiszentgyörgyi szobrászmûvész kisplasztikai kiállítása nyílik meg május 13-án, csütörtökön 13 órakor a Reményik Sándor Galériában (Kossuth/December 21. utca 1. szám). Bevezetôt mond Németh Júlia és dr. Alexandra Rus mûvészettörténész.

AZ ÖRMÉNY SZAMOSÚJVÁR címû kötetet, a város 19–20. századi történelmi, kulturális, monografikus tükörképét mutatják be május 13-án, csütörtökön, délután 5 órakor a Phoenix könyvesboltban. Ismertetôt mond Murádin László nyelvész, akadémiai fôkutató.

KOVÁCS ANDRÁS Késô reneszánsz építészet Erdélyben címû könyvét Kiss András méltatja május 13-án, csütörtökön 18 órakor a Szentegyház utca 3. szám alatti GAUDEAMUS könyvesboltban. Szervezôk: a Koós Ferenc Kulturális Alapítvány és a Polis Kiadó.

A VI. LADEA FESZTIVÁL keretében május 15-én, reggel 9 órakor tudományos tanácskozás kezdôdik Az ember és a kozmosz címmel a R. Ladea Képzômûvészeti Líceumban. 10.30 órakor kiosztják a mail art kreativitási verseny díjait. 11 órakor folytatódik a tudományos tanácskozás. 12.30 órakor a Ladea Galériában megnyílik a Ladea országos kisplasztikai verseny résztvevôinek munkáiból rendezett, díjkiosztással egybekötött kiállítás. Május 17-én, hétfôn 14 órakor a mûvésztanárok munkáiból nyílik kiállítás a Mûvészeti Múzeum mûhelytermeiben.

KISS DÉNES szociológus Az erdélyi magyar kulturális intézményrendszer címmel tart elôadást május 13-án 18 órakor a BBTE Farkas utcai Echinox épülete Echinox-termében, a Szociológia Nyílt Est keretében.

NYELVEMLÉKEINK címmel dr. Sándor László tart elôadást az RMDSZ alsóvárosi kerületének Párizs utca 17. szám alatti székházában, május 13-án, csütörtökön du. 4 órakor.

TIBETI TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI MÓDSZERT ismertetnek május 13-án, csütörtökön du. 5 órától a Béke téri Diákmûvelôdési Ház II. emeleti 26-os termében. A belépés ingyenes.

A KERTBARÁTOK találkoznak május 13-án, csütörtökön du. 5 órától a Jókai/Napoca utca 2. szám alatti EME-székház klubtermében. Nagy Tóth Ferenc ny. egyetemi tanár A csemetekertek kialakításáról címmel tart elôadást, Orbán Sándor mérnök a növényvédelemrôl beszél.

IRODALMI KÁVÉHÁZAT rendez a Római Katolikus Nôszövetség Szent Rafael köre május 13-án, csütörtökön 18 órakor a Szentegyház/I. Maniu utca 2. szám alatti székhelyén. A mûsort összeállította, rendezte és elôadja Kelemen Csongor, Pap Ákos, Salat-Zakariás Soma és Visky András.

Kara más, mint a többi...
A Sárgapart verslovasa

(2. old.)

A Bretter György Irodalmi Kör hétfôi vendége az aradi Karácsonyi Zsolt volt, akinek második, 2003-ban megjelent Sárgapart címet viselô kötetét vitatták meg az egybegyûltek. Már ha lehet ilyet mondani egy olyan — kivételes — Bretter Körrôl, amelyen minden erôfeszítés ellenére senkinek sem sikerült egyetlen lesújtó észrevételt sem megfogalmaznia a szövegekkel kapcsolatban.

A Sárgapart az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban jelent meg, a versek három egységbe tagolódnak: Éjszaka, A belsô tenger és A másik corpus.

Elsô alkalommal esik meg — emlékezetem szerint — a körön, hogy egy költô elôadja (és nem is rosszul) saját szövegeit. (Sajnos egyes poéták még felolvasni is nehezen tudják saját verseiket, ez a hatáson rengeteget ront.)

Vitaindító szöveget László Noémi és Bréda Ferenc írt, Nono szerint a kötet erôssége, hogy a versíró önmagát, a létet, a szerelmet számtalanszor megkérdôjelezi, újraértelmezi. Az olvasónak pedig muszáj együtt "gondolkodnia" a szerzôvel — a szövegek akarva-akaratlanul magukkal ragadnak.

Márkus Barbarossa Jánostól "lopott" hasonlattal: Karácsonyi Zsolt mûvei zúzapörköltszerûek, szemben a manapság divatos fast-food alkotásokkal. Rágódásra késztetik az olvasót, könnyen és gyorsan nem fogyaszthatók. Költészete nem kötôdik egyetlen irányzathoz, nem szolgál ki meghatározott ízlést: élô, valódi alkotások az egyes írások.

Lényeges meghatározója a kötetnek, hogy "szép" verseket tálal, olyanokat, amelyek Bréda Ferenc szerint világirodalmi elismerésre tarthatnak számot.

Lövétei Lázár László így fogalmaz a Sárgapart fülszövegében: "Szerény véleményem szerint a Debüt-díjas Karácsonyi Zsolt mára már megtalálta azt a diszkrét hangot, amellyel úgy suhanhat végig a felújított "lélektôl lélekig" sztrádán, ahogy csak volt és újabb "régiek" tudnak. Tetszeni akar — mindazzal együtt, ami ebbôl a buta mondatból következik: mintha tudná, hogy a szavakon túl van valaki, aki talán meg sem lepôdik a találkozáson, csak valami jólesô érzés borzongatja végig."

Ehhez annyit tennék hozzá: Kara a Bretter Körön 10-bôl 10 pontot kapott, ami nem kis teljesítmény — aki ismeri a Kör szellemét, az tudja, mirôl beszélek.

F. I.

Útnak indult a II. Kárpát-Koszorú expedíció

(2. old.)

Május 1-jén, Magyarország európai uniós csatlakozásának napján indult útnak az az öt tagú, magashegyi túravezetôkbôl (Mályi József, Vámos László, Csima Mihály, Mocsári László — mindannyian a Magyarországi Kárpát-Egyesület tagjai, valamint Ratiu Krisztián, az Erdélyi Kárpát-Egyesület Gutin osztályának tagja) álló csoport, amely közel öt hónapon át a Kárpátok gerincén végighaladva, hét országot érintve 2500 km-t fog végiggyalogolni. Az expedíció a Kárpát-koszorú Nemzetközi Túramozgalom nevet viseli.

Az útvonal 29 szakaszból áll, ami azt jelenti, hogy 6–8 naponként bárki csatlakozhat a gerinccsapathoz egy-két napra vagy akár több hétre is. A feltétel, hogy megfelelô felszereléssel és jó erônléttel rendelkezzék. A Magyarországi Kárpát-Egyesület mellett társszervezôk is vannak: Romániából az Erdélyi Kárpát-Egyesület, Ukrajnából a Kárpátaljai Cserkész Szövetség és Szlovákiából a Kassai Kárpát-Egyesület.

Már május elsején, az indulás napján a Kárpátok déli lábánál, Orsován 25 turista (13 magyarországi és 12 erdélyi) csatlakozott a gerinccsapathoz, elkísérve ôket Herkulesfürdôig, egy 24 km-es útszakaszon. Május 2-án, vasárnap reggel 14 turista (9 magyarországi, 5 erdélyi) indult útnak, a Cserna–Godján–Retyezát-hegységek vonalát követve. A Déli Kárpátok után a Keleti Kárpátok magaslatainak meghódítása a cél. A Kárpát-koszorú Nemzetközi Túramozgalom Ukrajnán, Lengyelországon, Szlovákián, Csehországon át az ausztriai Heinburgi rögnél ér majd véget szeptember 18-án.

Néhány, a Duna tv-ben elhangzott nyilatkozat: Mályi József, a Magyarországi Kárpát-Egyesület alelnöke, a Kárpát-koszorú Nemzetközi Túramozgalom vezetôje: "Akkor lesz eredményes, ha túránk hatására egyre többen fognak a Kárpátokba ellátogatni, ha rájönnek arra, hogy turistaházakat kell a gerinc mentén építeni. Akkor lesz eredményes a mi túránk, ha a gerincet kijelölik végig turistajelzésekkel, hogy akik ezen végig akarnak menni, eltaláljanak egy adott ponttól a következôig."

Az öt tagú gerinccsapatban, amely végigjárja a 2500 km-es útvonalat, helyet kapott a magyarországiak mellett egy erdélyi hegymászó is. Ratiu Krisztián, Erdélyi Kárpát-Egyesület, Gutin Osztály, Nagybánya: "Itt nem csak a fizikai és pszichikai erônlét számít. Kihívásnak tekintem azért, mert csodálatos tájakon fogunk végiggyalogolni, és olyan helyeken fogunk járni, ahol még érintetlen a természet." A harminc tagú induló csoportban ott volt Erôss Zsolt, a Mount-Everest elsô magyar meghódítója is: "Hát, azért bizonyos szempontból ez mint expedíció is nagyobb, mint egy Himalájás expedíció. Nekünk a leghosszabb ilyen távollétünk otthonról 100 nap volt, hát ez jóval hosszabb ennél, és mindenképpen így teljesítményben is eléggé jelentôs."

A 75 éves Kányádi Sándor költô köszöntése
Kaláka–Kányádi-verskoncert

(2. old.)

Rendkívüli ünnepi rendezvény helyszíne lesz május 14-én, pénteken a sétatéri színház: a 75 éves Kányádi Sándor költô köszöntése alkalmából Kaláka — Kányádi verskoncertet tartanak a Kolozsvári Állami Magyar Színház, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület, a Communitas Alapítvány és a bukaresti Magyar Kultúra Háza közös szervezésében. Délután 4 órakor fôként a gyerekeket várjuk a színházba, amikor régi Kaláka-gyerekdalok szólalnak meg. Este 7 órakor pedig a felnôtteket várjuk a megzenésített Kányádi-költeményekbôl összeálló Kaláka-hangversenyre. Az est vendége Kányádi Sándor. Az immár 35 éves Kaláka együttes a Hangzó Helikon sorozatban CD-t is megjelentett Kaláka — Kányádi címmel, a verskoncert után az elhangzott dalok, valamint a Gryllus testvérek más munkái CD-n és kazettán megvásárolhatók.

Kevesen vitatják ma azt, hogy Kányádi Sándor költeményei széles körben ismertté és kedveltté váltak az elmúlt évtizedekben. A költô május 10-én töltötte be 75. életévét. (A hivatalos anyakönyvi bejegyzés szerint a születési dátum 1929. május 11., de — ahogy a költô mesélte a Kaláka tagjainak — a királyi Románia ünnepnapján nem engedték anyakönyvezni az újszülött magyar gyermekeket a székelyföldi Nagygalambfalván.)

Kányádi némelyik verse szinte népdallá vált. Szomorú balladák, játékos gyermekmondókák, szigorú idôket idézô kobzos és latin-amerikai ritmusokat pörgetô ének váltogatja egymást a Kaláka-elôadások során, megmutatva azt, hogy a költô és muzsikusok között nem csupán a harmónia, hanem a barátság is rendkívül erôs. Együtt a Kaláka és Kányádi Sándor: szívet-lelket megmozgató élmény. Nem érdemes kimaradni belôle! A versek egyéni hangzását a négy énekhang, a klasszikus és népi hangszerek együttes játéka adja (Becze Gábor: nagybôgô, gitár, Gryllus Dániel: furulyák, citera, pánsíp, klarinét, tárogató, duda, Gryllus Vilmos: cselló, gitár, charango, koboz, doromb, Radványi Balázs: mandolin, 12 húros gitár, ukulele, cuatro, brácsa, kalimba).

Minden érdeklôdôt szeretettel várunk a május 14-én délután 4 órakor, illetve az este 7 órakor sorra kerülô verskoncertekre. Kérjük, helyjegyüket idôben foglalják le a színház pénztáránál (naponta 10–13 és 16.30–18.30 között, tel: 593-468).

Lôrincz Ildikó

A zene hatalma

(2. old.)

Fárasztó, hosszú nap után érkeztem a Protestáns Teológiai Intézet zsúfolásig megtelt dísztermébe május 6-án este, hogy eleget tegyek egy nagyon kedves meghívásnak. Énekestre voltam hivatalos, amelynek már hagyománya van az intézetben: évente kétszer rendeznek hasonló jellegû koncertet, tavasszal és ôsszel. A Brian Johnston által rendezett koncert jellegû esten fellépett az általa vezetett Teológia Férfikar, a Teológia Vegyes Kar, Kovács L. Attila vezényletével, a magyar és a román opera magánénekesei, valamint a Zeneakadémia néhány canto szakos hallgatója.

Beültem tehát a díszterem leghátsó széksoraiba, de a pontosság kedvéért inkább pótszéket kellene írnom, hiszen alig fértünk már a teremben. Aztán lassan kezdtem érezni, amint elszáll belôlem a napi fáradtság, s a zene egyre inkább hatalmába kerít. A férfikar produkciója után a szólóénekeseken volt a sor bebizonyítani, hogy az emberi hangnál nincs csodásabb. Kivételes tehetségû fiatalok léptek fel, meggyôzôdésem, hogy egytôl egyig megállták volna a helyüket rangos versenyeken is. Ritkán hallott áriákat, duetteket, dalokat hallgathattunk meg a mintegy másfél órás koncerten. Fantasztikus hanganyagot vonultatott fel az énekest rendezôje ezen az estén. Csak remélni merem, hogy ezeket a tehetséges, nagyszerû fiatalokat — akik közül egyesek már végeztek, mások még az akadémia tagjai — az operaházak meg és itt tudják, akarják tartani. Olyan hangú énekesek után mint például Vígh Ibolya vagy Tiberius Simu, meggyôzôdésem, hogy kapva kapnának minden rangos intézményben. Nem kevésbé tehetséges Borsos Edith, a kolozsvári opera tagja, vagy a még csak harmadéves György Katalin. A román opera magánénekesnôje, Stefania Barz máris operadívaként tisztelhetô, bizonyára számos sikert tudhat már a háta mögött. A még csak elsôéves Nagy Zoltán számomra az est meglepetéseként szolgált. Valahogy nem is tudtam elhinni, hogy az a fantasztikus basszushang ebbôl a törékeny fiatalemberbôl szólal meg. Az akadémia másodéves hallgatója, Cosmin Sime pedig nagyszerû baritonja mellett színészi képességeit is megmutatta a közönségnek. Megérdemelten arattak mindannyian hatalmas sikert, s reméljük, karrierjük során számtalanszor lesz részük még benne.

Jó hangulatú, nagyszerû koncertnek voltunk tanúi, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az estet záró kórust a közönség is együtt énekelte a fellépôkkel.

Köllô Katalin

MOZI

(2. old.)

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁGVan Helsing — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel: naponta 23 órától és hétfôn egész nap.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — 21 gramm — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától, kedden egész nap.

GYÔZELEM — Jószomszédi iszony — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 13.30, 16, 18.30, 21; kedvezménnyel szerdán egész nap.

FAVORIT — Buffalo Soldiers — angol–német bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön egész nap.

DÉS

MÛVÉSZ — Minden végzet nehéz — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17.15, 19.30; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 12 órától; hétfôn egész nap.

TORDA

FOX — Horrorra akadva 3 — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; kedvezménnyel naponta 15 órától és szerdán egész nap.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Gothika — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától; csütörtökön zárva.

SZÍNHÁZ

(2. old.)

MAGYAR SZÍNHÁZ

Május 14-én, pénteken — a Kaláka együttes hangversenye Kányádi Sándor költô 75. születésnapjának tiszteletére: du. 4 órakor gyerekeknek (régi Kaláka-gyerekdalok is megszólalnak); este 7 órakor felnôtteknek.

Május 15-én, szombaton este 8 órakor: Pirandello: Öltöztessük fel a mezteleneket — stúdióelôadás. Rendezô: Bocsárdi László m. v.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Május 14-én, pénteken este 7 órakor: Molière: A képzelt beteg.

Május 18-án, kedden este 7 órakor: Shakespeare: Hamlet.

OPERA

(2. old.)

MAGYAR OPERA

Ma, május 12-én, szerdán este fél 7 órakor: Liszt Ferenc: A szerelem kastélya. Vezényel: Selmeczi György m. v. Rendezô: Silló Sándor m. v.

Május 18-án, kedden este 7 órakor: Vibration — táncszínház. Rendezô–koreográfus: Jakab Melinda.

ROMÁN OPERA

Ma, május 12-én, szerdán du. 6 órától: Bizet: Carmen –Az opera aranyemberei fesztivál keretében.

Május 14-én, pénteken este 7 órakor: Nicolae Bretan: Tripticul — Luceafãrul, Arald, Golem — hangverseny-opera a Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának és kórusának közremûködésével.

ZENE

(2. old.)

EGYETEMIEK HÁZA

Ma, május 12-én, szerdán este 7 órakor: Hangverseny a BBTE Református Tanárképzô Karának tanárai, diákjai, vegyeskara és a Protestáns Teológiai Intézet vagyeskarának közremûködésével.

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

VÉLEMÉNY

Végzetes fürdôzés

(3. old.)

A Lupsán lakó apróságok, de a felnôtt emberek is, elkényeztetve érezhették magukat, ha megérkezett a búza és a gyümölcsérlelô nyár. Igaz, a fiatalok, ha nagy meleg támadt, nem igen várták meg, hogy Szent Jakab hava, a július bekopogjon. Ha olyanra fordult az idôjárás — márpedig az öregek egyre csak hajtogatják, hogy régen sokkal melegebbek voltak a tavaszok, hát még a nyár! — már júniusban is, különösen, ha Medárd csebre száraz maradt nem volt benne mit lezúdítania a 40 napos esô elôlegeként — élvezték a fürdés örömeit. Olyan esztendô is akadt, amikor Pünkösd havában, alighogy átvészelték Pongrác, Szervác és Bonifác, a szeszélyes fagyosszentek napját, ha fogvacogva is, de megmártóztak a Malomárok vizében.

Mert hát a lupsaiaknak fürdô Mekkája a Kis-Szamos volt. Ennek a néha kiszámíthatatlanul romboló kedvû pataknak, nyáron hûvösen simogató, néhol sodró, máshol lassan hömpölygô vize felüdülést és kikapcsolódást nyújtott a mezôrôl, munkából hazatérô lupsaiaknak, elernyesztve, megpihentetve elfáradt izmaikat. A fiataloknak pedig szórakozást és játék lehetôséget nyújtott.

A Malomárok hosszú és kacskaringós, néhol szétágazó vize, a múlt század elején, de még a negyvenes években is, tiszta volt. Áttetszô vizének medrében, a nyári napfény gyakran csillant a kisebb-nagyobb halak hátán. A fiúk pecáztak is, hol gazdagabb, hol szûkösebb zsákmánnyal-eredménnyel.

A lupsai fürdô egyik legismertebb része, bár nyaranta, fogadásból bátor legénykék az Eötvös utcai hídról is ugráltak a vízbe, a Kovács, ismertebb nevén a Szent Péteri malomnál kezdôdött. Innen akár úszva is le lehetett kanyarodni a másik kedvelt helyig, a Buci kertig.

Ez volt valaha az a hely, ahova a Bethlen kert, Pacsirta, Csertörô, Cserhalom, Liliom utca és még a távolabbra esô utcákból már kora délelôtt gyülekeztek csapatostól a gyerekek.

Serestély Mihály, félévszázad távlatából is sorolja a fürdô társakat: Veres Pityu, Mikó Öcsi, Máthé Bandi és Karcsi, Placsintár Lali, Vad Zoli és Gyuszi, a Toldi tér sarki seprûgyáros fiai, Pap Misi, a Téglás fiúk, Lôrincz Józsi meg a Prém testvérek. Sajnos, mondja hamiskás mosollyal Misi, lányok ritkán jártak akkor fürdeni. Csegezi Marika, a kelmefestô Balogh lányai, Pop Gréti és Víz Marika nevei jutnak eszembe. Ha ôk megjelentek, más volt a fürdés. Elôzékenyek voltunk, de igyekeztünk bemutatni minden tudásunkat.

A Kimpán malom zsilipkamrája elôtt kimélyítettük és megtisztítottuk a medret, folytatja Mihály, egy fosznit csentem az asztalos mûhelybôl.

Ebbôl ugródeszkát, trambulint szerkesztettünk, a végét törött malomkô darabokkal rögzítettük. A zsilip elôtt vaspapucsos cölöpöket vertek le, amolyan szûrôfélének. Ezeket éjjel megkötöttük lánccal, talán az egyik Bányai fiú hajtotta el lovukat az istállóból, s ezzel szép sorjában kihuzigáltuk, hogy az ugrálásnál ne zavarjon minket.

A part mindkét oldalon 2–4 méter szélességben fövényes, homokos volt. Ez volt a napozó, ahol csokoládébarnára sütették magukat a nap sugaraival a fürdôzök. Néha vizes testükkel meghempergették magukat a forró homokban s úgy néztek ki mint valami prézlis csirkék. A fürdôhely bejárata a Bethlen kert utcáról nyílott, valahol a Kilin bácsi kertje mellett 3 vagy 4 házzal odább, a mai Moni’s éjjeli mulatótól. Néhány méterrel a napozó sáv elé táblát állítottak "Népstrand" felirattal. A Buci kertbe nem igen mertek más negyedbeli fiúk betévedni, mint ahogy az itteniek sem merészkedtek a Bulgária hasonló helyeire.

Az Apafi utca elôtt elágazó Malomárok jobboldali ere egy nagy hurok után átszelte a Csánki Dezsô utcát, majd a Téglás utcát is. A két utca közötti vízfolyás szinte egybeolvadó fürdôhely volt. A hóstati Bányai bácsi, a csizmadia Papp Sándor és még néhány kert végén a mart alacsony, vízbesimuló volt. Másutt magas, meredek és málladozó. Itt-ott fûzfák mártogatták fûzér ágaikat a vízbe, mintha csak hûsölni akartak volna. A visongó, hancúrozó fürdôzôktôl kissé lennebb, lovakat vagy bivalyokat csutakoltak feltûrt gatyájú gazdák. Ember és az ôt kiszolgáló állat békésen megfért egymás mellett.

A számos fürdésre alkalmas hely közül, a fiúk számára a legcsalogatóbb mégis a Szent Péteri malom zsilipkamrája és a nagy kerék utáni gübbenô volt. Ide még a hídkarfáról is be lehetett ugrani, de akár a kerék tengelyét tartó, ma is létezô beton fal végérôl is. Se vége, se hossza nem volt a vízi hancúrozásnak. Hol egyesével, sorban, hol párosával vagy csoportosan zuppantak a habzó vízbe, s a magasba szökkenô millió vízgyöngyszemeken megtörô napsugár a szivárvány minden színében villant. Gyakran leállították a nagy kereket, ha alacsonyabb volt a vízállás, ilyenkor a malom villanyárammal üzemelt. A zsilipkamrából szabadon zúdult alá a víz s a szûk betonvályúban sebesen úsztak le a fiúk, sokszor a híd túlsó oldaláig, lebegve, hol a vízen, hol alatta.

Több mint fél évszázada, egy forró júliusi napon a Toldi téri Mikó Öcsi és a Csertörô utcai Veres Pityu lelkendezve szaladt a kisebbik Placsintár fiúhoz Lalika, tízéves korához képest sportos, jókötésû gyerek volt, 15 évvel fiatalabb, mint Károly bátyja, aki már kenyérkeresô volt.

— Gyere gyorsan, Lali, felhúzták a zsilipet, jót lehet siklani aztán leúszunk a kertek aljáig!

Lalikáék éppen az utolsó kanál levesnél tartottak, amikor a két fiú berobbant. Az apa, a híres szamosújvári Placsintár családnak egyik fia, Károly, jómódú állatkereskedô, azt javasolta a két lelkendezô fiúnak, hogy várják meg amíg Lali végez az ebéddel, aztán estig fürödhetnek. Mindhárom fiú rimánkodni kezdett, s az édesanya, akinek egyébként is gyengéje volt a kissé késôn jött öcskös, beállt a gyôzködôk sorába. Az apa engedett, s a srácok elviharzottak. Néhány pillanat múlva már a hídkarfán ültek. Lali elsônek készült beugrani a vízbe. Mikó Öcsi, kissé csodálkozva, de rosszat sejtve kiáltotta:

— Nézzétek! — milyen habos a víz! Mintha pezsegne!

De a figyelmeztetés késôn jött. Lalika a híd karfájáról lendült, megfeszült, izmos teste két méter magasból zuhant a habokba. A pezsgés mintha egy pillanatra felerôsödött volna, Lalika eltûnt a habokban, majd furcsa pózban, hassal a malom falához tapadt, mozdulatlanul. Mintha mágnes rántotta volna magához.

A megrémült fiúk segítségért kiáltottak. Vad Zoli bácsi jött sebesen, és már ordította is torkaszakadtából:

— Állítsátok le a malmot! Kapcsoljátok ki az áramot! Gyorsan!

Ahogy ez megtörtént Lalika ernyedt teste lassan levált a falról s a víz sodorni kezdte. A hídon túl Vad bácsi kiemelte a vízbôl. Karjai, lábai élettelenül lógtak, halálsápadt volt az arca, mellén, hasán égési foltok éktelenkedtek. Megütötte az áram és szörnyet halt.

Lalika bátyja, a ma már lassan a nyolcvanadik felé közeledô Placsintár Károly, látható felindulással meséli a továbbiakat.

— A hír futótûzként terjedt: Meghalt Öcsi! Serestély Mihály, akit otthon szintén Öcsinek szólítottak, a Buci kertben fürdött. Nôvére, Magdi, jajveszékelve kiáltozott az öccse után. De rohantak a szüleim is. Apám, amikor meglátta a kisfiát, a malom tövében egy derékalj szalmán lefektetve, levett kalapú, döbbent emberektôl körülvéve, lebénult. Mozdulni sem tudott. Anyám is ájultan rogyott a földre.

A vizsgálat megállapította, hogy a villanymotor földelése szakszerûtlenül volt a mederbe vezetve és egy rövidzárlat változtatta a Malomárok vizét elektromos vezetôvé. A pezsgést még a Buci kertben is érezték.

A balesetbôl tárgyalás lett. A molnárgépész, nagy darab, szôke ember, testileg-lelkileg összetörve jelent meg a bírák elôtt. Lali szülei, amikor meghallották, hogy a szerencsétlen apát odahaza három gyermek várja, azonnal visszavonták a keresetet. Ez a nemes cselekedetük, talán enyhítette valamelyest kínzó fájdalmukat.

Lalika temetésén emberek százai vettek részt. Az egész város gyászolta a tragikusan elhunyt kisfiút. A gránátrobbantásban megsérült Téglás fiú, a pisztollyal átlôtt Prém Sanyi balesete mellett, az ifjabbik Placsintár fiú esete szomorú, fekete keretes lapként köttetett be a lupsai hétköznapok történelmi albumába.

Tatár Zoltán

A "kampány" közepette

(3. old.)

A helyhatósági választások küszöbén vagyunk. Most dôl majd el, kik kerülnek az ország falvai, városai, megyéi élére, a Fôváros polgármesteri — és kerületi polgármesteri székébe. Az se lehet közömbös, kikbôl áll majd össze a helyi (falusi–városi–megyei) tanács. Nekünk, Romániában élô magyaroknak elsôrendû érdekünk, hogy minden megválasztandó helyi hatóságban számarányunknak megfelelôen képviseltessük magunkat.

Most ugyanis nem "hivatalból" neveznek ki bizonyos fontos- vagy kevésbé fontos tisztségekbe vezetô embereket, amint a diktatúra közel fél évszázadában, a mindenható Párt akarata szerint kerültek bizonyos tisztségekbe-testületekbe, ifjak, nôk, románok–magyarok, függetlenül attól, alkalmasak-e megtisztelô státusukra vagy sem. A döntéseket úgysem ôk hozták: ezek, a mindenható Párttól — lehetôleg annak elsô emberétôl származtak. Most azonban azokból lesz helyi (megyei— városi–falusi) vezetô, tanácselnök vagy polgármester akiket a polgárok megválasztanak — tapasztalatunk szerinti — szabad választásokon. Azok a polgárok — akik részt is vesznek a szavazásban.

Itt a bökkenô.

Országunkban ugyanis vannak települések, sôt vidékek, ahol mi magyarok élünk döntô többségben (még manapság is). Itt valóban arányunkhoz mérten választunk megyei tanácselnököt, tanácsot, polgármestert és községi, városi tanácsot — akár az RMDSZ jelöltjét, akár "másként" gondolkodót, kiváltképpen ott, ahol a lakosság nem szavaz bizalmat a helyi — tegyük hozzá — olykor "elklikkesedett" RMDSZ-jelölteknek. Vannak azonban városok — mint Marosvásárhely például, ahol a széthúzó "másként gondolkodás" fosztotta meg az immár csekély magyar többségûvé vált várost — a magyar polgármestertôl, a kétfelé-szavazással.

És itt van, Kolozsvár. Mátyás király szülôvárosa, a Kincses Város, amely lakosságának manapság immár valamivel kevesebb, mint 20 százaléka magyar — ha igaz. Egyvalami biztos: szóba se jöhet, hogy a város magyar polgármestert válasszon, a Nagy-Románia Párt egyik vezetô személyisége, Gheorghe Funar polgármester úr ellenében, akitôl máris megtudtuk, hogy mihelyt pártja megnyeri a parlamenti választásokat, az aradi Szabadság-szobor (amelynek felállítását elhamarkodottnak véltem és vélem ma is) — olvasztóba kerül. De maradjunk a helyhatósági választásoknál. Kolozsvárnak számottevô magyar szavazópolgára van — ha lényegesen kevés is ahhoz, hogy a megválasztandó polgármester személye felôl egymagában döntsön. De ahhoz elég, hogy a döntéshez meghatározó módon hozzájáruljon. Ennek azonban van egy feltétele: lehetôleg valamennyien menjünk el szavazni.

Azt azonban csak sajnálhatjuk, hogy jelenlegi Polgármesterünk román ellenzéke, a kormányzó Szociáldemokrata Párt és a Demokrata-Liberális szövetség jelöltjei megosztják a Polgármester urat kevésbé kedvelô román szavazókat. A választásokon majd eldôl: Kolozsvár lakosságának a többsége egybôl visszaválasztja-e a város jelenlegi Polgármesterét, vagy csak a második fordulóban dôl el, ki lesz a város gazdája. Meggyôzôdésem szerint, sok múlik azon, hogy mi, Kolozsvár magyar választópolgárai részt veszünk-e a választásokon, vagy "úgyis mindegy" alapon távol maradunk ezektôl.

Egyvalamit az RMDSZ helyi vezetôinek is tisztelettel figyelmükbe ajánlanék: ne felejtsék el, hogy a diktatúra során végig, de kiváltképp annak utolsó három évtizedében, majd pedig a rendszerváltás után is iszonyú erôvel indult meg ellenünk a népszerûséghajhászó lavina, a semmibe se kerülô izgatás, amire — sajnos — bôven volt (végig) közönség. Ezért aztán — kiváltképpen választások elôtt — nincs olyan román politikai párt, de politikus is csak kevés, aki nyíltan felvállalná célkitûzéseinket (amelyekkel eszünkben sincs "feldarabolni" az országot, amint ezt ellenségeink hirdetik). Ezt kérem, vegyék figyelembe és a román pártokkal való megyegyezés dolgában nyilatkozzanak ha lehet szûkszavúbban választóik elôtt (és a sajtónak). Úgy, ahogy ezt egyébként román barátaink is teszik. Mert a román és a magyar politizálás között van egy lényeges különbség: amíg a mieink mindent — lehetôleg elôre — elkiabálnak (hogy aztán csak egy kis része valósuljon meg az elpuffogtatott célkitûzéseknek), addig a román politikusok mintha takarékosabban bánnának minden tervük, gondolatuk nagynyilvánosság elôtti részletezésével, kiváltképp amikor még szó sincsen ezek valóra váltásáról.

Az RMDSZ — Kolozsváron — egyértelmûen Ioan Rus belügyminiszter úr mellé állt a polgármesterválasztás tekintetében. Jelenlegi polgármesterünk leváltásának a fontosságát jelzi, milyen jelentôs politikust jelöl a Szociáldemokrata Párt — akárcsak Bukarestben Mircea Geoanã külügyminiszter urat. Jómagam is reá szavazok a választás napján, noha...

Emlékszem a marosvásárhelyi 1990-es márciusra, amelyet — de fôként annak "megtorlását" — Bukarestbôl vezényelték, mégpedig olyan személyiségek, akiknek igencsak döntô szerepük volt és lesz is talán a kormánypártban. Dehát — az ember változik, ugye. A jövô eredményes román politikusát — mégis — Smaranda Enache asszonyban látom, aki nem általánosságokból álló utalásokkal–célzásokkal, de nyíltan vállalja célkitûzéseinket, törekvéseinket is, hiszen ezek egyike se célozza az ország "szétdarabolását". Enache asszonynak azonban — talán éppen a romániai magyarsághoz való viszonyulása miatt — nem sok esélye van gyôzelemre itt, ezen a helyhatósági választáson. De meggyôzôdésem, hogy a holnap Romániájának az európai szellemû politizálását ô jelenti, és azok jelentik, akik Hozzá hasonlóan gondolkodnak. Mert hovatovább egyre többen vannak, kiváltképpen a fiatalok között.

Nos, ezekkel a gondolatokkal várom a helyhatósági választások napját.

Fodor Sándor

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

AKTUÁLIS

Bush "Lewinsky-botránya"?

(4. old.)

Láttuk, hallottuk, hogy az Irakban szolgáló amerikai katonák kegyetlenül, a foglyokat emberi méltóságukban sértô módon viselkedtek. Az önmagában is elítélendô és óriási PR-bakiként felfogható tett mögött azonban ott húzódik egy még fontosabb kérdés: egyes katonák túlkapásairól vagy az amerikai vezérkar által "szponzorizált" kezdeményezésrôl van-e szó? Ismeretes ugyanis, hogy a Kubai-öbölben lévô guantanamói katonai bázison raboskodó afganisztáni tálibok sorsát monitorozó emberjogi szervezetek is többször elítélték a Pentagont a hadifogolytartást szabályozó genfi konvenciók felrúgása miatt. Érdekes összecsengése a dolgoknak, hogy az inkrimináló fotókat "termelô" Abu Ghraib börtön vezetésével megbízott Geoffrey Miller tábornok Guantanamóból került Irakba.

A több helyen felbukkanó és ismételôdô kegyetlenkedô magatartás arra hagy következtetni, hogy a foglyok ôrzésével megbízott katonák — szándékosan vagy anélkül — nem veszik emberszámba Osszama bin Laden vagy Szaddam Husszein egykori híveit. A botrány kitörése után Miller tábornok körbevezetette a sajtó képviselôit a börtönben, és arról biztosította a világot, hogy ezentúl minden keményebb vallatási technikát személyesen ô maga hagy jóvá, ami a múltját ismerve, nem sok jót ígér. Az amúgy is megkérdôjelezhetô katonai és jogi feltételekkel indított iraki hadmûveletek hitele ezzel a botránnyal végképp odaveszett, ugyanis mind az arab világ, mind a szövetséges nyugati hatalmak egyöntetûen elítélték az amerikai módszereket.

A CNN hírtelevízió internetes portálja szerint maga George Bush is "elszörnyedt és megundorodott", amikor a még nyilvánosságra nem került fotókat megmutatták neki. Az amerikai elnök és tanácsadói jelenleg tanácstalanul állnak az erôszakoskodás újabb bizonyítékai elôtt, és várják a belsô vizsgálatot levezetô Antonio Taguba tábornok beszámolóját az ügy hátterérôl. A washingtoni Szenátus Fegyveres Haderôk Bizottsága arra remél választ kapni Taguba tábornoktól, hogy a kínzásokat fôtisztek rendelték-e el vagy a katonák egyéni túlkapásai voltak.

Az amerikai döntéshozók szempontjából azonban "perverz" módon jelentôsebb a másik tényezô, az hogy a felszínre került börtön-botrány máris nagymértékben befolyásolja a novemberben sorra kerülô elnökválasztásokat. A legújabb felmérések azt mutatják, hogy az amerikaiak többségét folyamatosan maga mögött tudó iraki hadmûveletek támogatottsága most elôször esett 50 százalék alá, ami többé-kevésbé megegyezik Bush elnök népszerûségi mutatójával is. A kényes ügy kezelése, a bûnösök felelôsségre vonása, a médiával való ôszinte viszony várhatóan nagymértékben meghatározza majd az elnökválasztási hajszát, és félô (az elnök szemszögébôl), hogy ez lesz Bush "Lewinsky-botránya".

Moldován Árpád Zsolt

Harcolni kell az AIDS ellen

(4. old.)

Nagyszabású, országos szintû kezdeményezés indul a HIV/AIDS fertôzések megelôzésére — az Egészségügyi Minisztérium nemkormányzati szervezetekkel és közintézményekkel közösen bonyolítja majd le a projektet, amelynek költségvetése 21,8 millió dollár. A pénzalapot a Globális Alap a HIV/AIDS, Tuberkulózis és Malária Elleni Harcért elnevezésû szervezet biztosítja. A projekt elsôdleges célkitûzése a felvilágosítás: a veszélyeztetett csoportokkal, így elsôsorban a fiatalokkal szeretnék megismertetni a megelôzési módszereket. Ugyanakkor az AIDS-ben szenvedôk életkörülményein kívánnak javítani jobb betegellátással, a szolgáltatások fejlesztésével.

A megelôzés módozatairól 12 000 oktatási intézményben, börtönben, illetve katonai egységben tartanak majd elôadásokat, ezáltal 1,3 millió diák, 7600 tanár, 24 000 elítélt és több mint 10 000, szolgálati idejét teljesítô katona tud majd — az információk birtokában — eredményesebben védekezni a halálos betegség ellen.

Sajnos Románia ezen a téren — a statisztikák, felmérések tanúsága szerint — rendkívül rosszul áll. Adatok szerint tavaly 10 278 személyt vettek nyilvántartásba: 5599-et HIV-fertôzéssel, 4697-et AIDS-es megbetegedéssel, a betegek mintegy 70 százaléka nem töltötte be 19. életévét. A fiatal korosztályt érinti leginkább a fertôzésveszély (különösen a rendezetlen családi hátterû, illetve állami gondozásban nevelkedô fiatalok), ezért ôk a felvilágosító kampányok célpontjai. Annak ellenére, hogy 90%-nak vannak információi a HIV-fertôzésrôl, mindössze 10% használja is ezeket az ismereteket, ezért a HIV-fertôzés megelôzésének módjai mellett a felelôsségteljes szexuális életrôl, a nemkívánt terhesség elkerülésérôl és a nemi úton terjedô betegségekrôl is hallanak majd a diákok.

A kampány során a helyi média segítségét is igénybe veszik a projekt vezetôi, illetve be szeretnék vonni a civil társadalmat is a különbözô akciókba. A tevékenységek különböznek majd a célcsoport életstílusa, jövedelem szintje, korcsoportja szerint.

A projekt vezetôi szerint a felvilágosítást már elsô osztályos korban el kellene kezdeni azért, hogy amikor ténylegesen döntési helyzetbe kerülnek a fiatalok, helyesen tudjanak választani. Az sem elhanyagolható, hogy a mai 14–15 évesek már szexuálisan aktívak, sôt nem ritka a 12–13 éves leányanya sem.

Kolozs megyében mintegy 40 AIDS-beteget tartanak nyilván, a lakosság megfelelô tájékoztatása, felvilágosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy ez a szám ne növekedjék. Számítanunk kell arra is, hogy nemsokára, ha a határok megnyílnak, a mobilitás miatt egyre nehezebb lesz ellenôrizni ezeket a folyamatokat.

Jelenleg számos egészségügyi intézmény végez AIDS-tesztet, ez gyerekek és terhesek számára ingyenes, különben átlagosan 200 000 lejt kell érte fizetni, hamarosan azonban ingyenes tesztelô-központ beindítását tervezik Kolozsváron. (Akit valamilyen formában fertôzés fenyeget, évente két tesztet ajánlatos elvégeznie.) AIDS-el, HIV-vel kapcsolatos tájékoztatást kaphatnak az érdeklôdôk a következô ingyenes, éjjel-nappal hívható telefonszámon is: 0-800-800-033.

F. I.

Fekete saját magát zárta ki

(4. old.)

Az elmúlt hétvégi kampányindítókra reagálva az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének tegnap délben tartott sajtótájékoztatóján Deák László ügyvezetô elnök és Kerekes Edit, a zilahi szervezet elnöke pontosította az érdekvédelmi szervezet helyzetét és álláspontját a választási versenyben kialakult helyzetrôl. Ez alkalommal a román napilapok újságíróinak is bemutatták Veres Ernôt, a szövetség zilahi polgármesterjelöltjét.

Az újságírók többsége Fekete Károly jelenlegi RMDSZ-es alpolgármester körüli helyzetrôl akart tájékozódni. Kerekes Edit tisztázta a dolgokat: Fekete Károly egyértelmûen az "önkormányzati képviselôi" tisztségre pályázott, és ez a közigazgatási szótár szerint is tanácsost jelent. Még a magyarországi jogrendben is külön választják a polgármestert és külön listán a tanácsosokat. Sajnos, telefonon sem volt elérhetô, amikor minden félreértés elkerülése érdekében megpróbálták tisztázni vele, hogy mire is gondolt, ezért maradtak a tisztség megnevezés jogi értelmezése mellett. Az RMDSZ áprilisban tartott városi közgyûlésén a megjelentek titkos szavazással rangsorolták a tanácsosjelölteket, eszerint fognak szerepelni a szavazócédulán is. Fekete Károly nyolcadik lett ebben a rangsorban, de nem került fel az RMDSZ tanácsosi listájára, mert nem nyújtotta be a mandátumot elfogadó nyilatkozatot, ezért jelentkezését nem lehetett továbbítani a választási irodához. Ezenkívül pénteken a Gigi Becali-féle Új Generáció Párt tagjaként és zilahi polgármesterjelöltjeként mutatták be. Ez azt jelenti, hogy Fekete Károly, aki 8 éven keresztül az RMDSZ támogatásával és színeiben a város alpolgármestere volt, most önmagát zárta ki a szervezetbôl. A zilahi és megyei szervezet megvonja tôle a politikai támogatást, elindítja a tagságát megszüntetô eljárást, és felszólítja az alpolgármesteri tisztségrôl való lemondásra. Erre kötelez a szövetség alapszabályzata, de a párttörvény is, amely szerint senki nem lehet egyszerre két politikai alakulat tagja vagy tisztségviselôje. Az intézkedés nem Fekete Károly ellen irányul, hanem az alapszabályzatban és a törvényben rögzített etikai ellentmondás feloldását célozza.

A továbbiakban Veres Ernô polgármesterjelölt bemutatásával folytatódott a sajtótájékoztató. Személye a zilahi magyar közönség számára nem ismeretlen, hiszen már többször ismertette programját nemcsak az elôválasztások alatt, hanem a kampányindító alkalmával is. A polgármesterjelölt programjában elsô helyen szerepel a beruházások, az új munkahelyek teremtésének ösztönzése. Másodikként a fiatalabb generáció számára szeretne télen is használható fedett uszodát építeni, mert a zilahi gyerekek távol laknak minden vízi sportolási lehetôségtôl, nagy részük még úszni sem tud.

Deák László ügyvezetô elnök röviden összegezte az RMDSZ megyei szervezetének jelöltjeit összesítô adatokat. A szövetség a Szilágyságban Zilah mellett Szilágysomlyón (Hánis Géza) és Szilágycsehben (Domokos Ferenc jelenlegi alpolgármester) állít polgármesterjelöltet, valamint a tavalyi eredményeket túlszárnyalva most 17 községben indítanak polgármesterjelöltet. A megyei tanácsosi lista a teljesnek számító 38 jelöltet tartalmazza. Ezenkívül minden városban és magyarok által is lakott községben összesen 299 tanácsosjelöltet indítanak.

Józsa László

NAPIRENDEN

A BCR és a CEC privatizációja 2005-ben ér véget

(5. old.)

A Román Kereskedelmi Bank (BCR) és a Takarék- és Letéti Pénztár (CEC) privatizációja 2005-ben zárul le, a bankágazatban pedig jelentôsen csökken az állami részesedés aránya — áll abban az üzenetben, amelyet Adrian Nãstase kormányfô küldött a Banking On Romania címû konferencia résztvevôinek.

A miniszterelnök üzenetét Alin Teodorescu, a kancelláriahivatal vezetôje tolmácsolta.

Nãstase kifejtette: a nagyprivatizáció lezárult, így a Privatizációs Hatóságot összevonták a Bankaktívumokat Értékesítô Hatósággal. A kormány fô célkitûzése a mûködô piacgazdaság megteremtése, akkor is, ha 2004 választási év.

Aktívumai értékét tekintve a BCR Románia legnagyobb bankja, közel 30 százalékos piaci részesedéssel. Az elmúlt év végén az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és az IFC megállapodást írtak alá a Román Kereskedelmi Bank 25 százalékos részvénycsomagjának átvételérôl. A kormány illetékesei nemrég bejelentették, hogy az állam az idén eladásra ajánlja fel a BCR részvényeinek további 25 százalékát, tekintettel a több nemzetközi bank által tanúsított érdeklôdésre.

Veszélyben a kolozsvári fôügyész széke
A törvény tiltja részvételüket politikai rendezvényeken

(5. old.)

Országos méreteket öltenek azok az ellenôrzések, amelyet Ilie Botos, Románia fôügyésze, illetve az igazságügyi tárca kezdeményezett azt követôen, hogy sok helyrôl jelezték: több igazságügyi tisztségviselô is részt vett politikai jellegû rendezvényeken, noha törvény tiltja ezt. A botrány Kolozsváron robbant ki, amikor Ioan Rus kampányindítóján készült sajtófotókon felfedezték Danila Suciu kolozsvári fôügyészt, amint lelkesen tapsol a szociáldemokrata polgármesterjelölt kortesbeszéde alatt.

A Semmitôszék mellett mûködô ügyészség közleménye szerint kivizsgálják a kolozsvári ítélôtáblához tartozó ügyészség vezetôségének a tevékenységét. A bíróságok, ügyészségek belsô szervezését szabályozó törvény ugyanis megtiltja az igazságügyi tisztségviselôknek, hogy tagjai legyenek valamely politikai pártnak, vagy hogy politikai jellegû nyilvános tevékenységet folytassanak. Amennyiben bebizonyosodik, hogy Suciu az SZDP kampánygyûlésének alkalmával törvényt sértett, felelni fog tettéért — nyilatkozta a sajtónak az igazságügyi minisztérium szóvivôje is, aki szerint a kolozsvári fôügyész számára a büntetés az elmarasztalástól az ügyészi karból való menesztésig terjedhet.

Az ellenzéki pártok egyhangúan Suciu tisztségébôl való visszahívását kérik, úgy ítélik meg, a kolozsvári fôügyész esete ékes példája annak, mennyire megalapozottak a nyugati bírálatok a román igazságszolgáltatásnak a politikával való összefonódására vonatkozóan. Ezért felszólítják a kormánypártot, hagyja abba az igazságszolgáltatás kampánycélokra való felhasználását. A Demokrata Párt politikusai tovább mennek: véleményük szerint nem csak az igazságszolgáltatás képviselôjének nem volt keresnivalója a kolozsvári kampánynyitón, hanem az eseményt végig felügyelô rendôrségnek, és a Román Hírszerzô Szolgálat alkalmazottainak sem, a belügyminiszter törvénytelenül "vetette be" a rendfenntartó erôket pártrendezvényére.

A botrányt kirobbantó Evenimentul Zilei úgy értékeli, az esetnek nagy kihatása lehet a kolozsvári polgármester választásokra. Elsôsorban a megyei választási irodát érintheti Suciu politikai elkötelezettsége. Tekintettel ugyanis arra, hogy a körzeti választási irodák élére kinevezett tíz ügyész alárendeltje Suciunak, nem csak a fôügyész, hanem az említett ügyészek függetlensége is megkérdôjelezhetô. Másfelôl: a lap szerint Suciu SZDP iránti szimpátiája már korábban megnyilvánult, mégpedig abban, hogy hatálytalanított több olyan eljárást, amely során Gheorghe Funart, az SZDP polgármesterjelöltjének legfôbb riválisát kivonhatták volna a bûnvádi kivizsgálás és peres eljárás alól, így a jelenlegi polgármester ellen a kampány alatt is folyik a nyomozás.

Lapkommentárok szerint Suciu részvétele az SZDP kampányában nem elszigetelt eset, hanem ékes példája, hogyan mûködik a szolgalelkû román igazságszolgáltatás. Suciu csak annyiban különbözik sok száz társától, hogy nyilvánosan is kifejezést ad "meggyôzôdésének". Hiába az Európai Unió figyelmeztetései, hiába a román ígéretek, a román törvényeknek az EU-normákhoz való igazítása, ha a bírók, ügyészek mentalitása semmit sem változott ’89 után.

Domenia Credit Kolozsváron

(5. old.)

A jelzálog-hitelek kolozsvári piacán március óta új szereplô a Domenia Credit SA, amely könnyített feltételek teljesítése esetén lakásvásárlásra, -építésre és -renoválásra, illetve a lakásépítéshez szükséges telekvásárlásra nyújt kölcsönöket.

Doina Voicu, a cég kolozsvári fiókjának igazgatója lapunknak elmondta: a Domenia Credit SÁ-t tavaly februárban hárommillió eurós alaptôkével jegyezték be azzal a céllal, hogy a lakosságnak lakásvásárlásra, -építésre és -javításra jelzálog-hiteleket nyújtson. Hozzátette: a cég tapasztalata korábbi idôszakból is gazdagodott, hiszen a Domenia Credit egyik fô részvényese (az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank, illetve a Deutsche Investitions- und Entwicklungsgesellschaft mbH mellett) a Román-Amerikai Beruházási Alap, amelynek finanszírozásával a szóban forgó program már 2001-ben elindult. Ez utóbbi számára az Amerikai Nemzetközi fejlesztési Ügynökség (USAID) nyújtott anyagi segítséget, 2003 szeptemberéig pedig a Shorebank Advisory Services látta el piaci tanácsokkal.

A Domenia Credit jelenleg mintegy 4,5 millió dollár értékben kezel jelzálog-hiteleket. Kizárólag olyan személyeket támogatnak, akik otthonuk (elsô avagy fô lakásuk) vagy pedig víkendházuk vásárlására, felépítésére, illetve renoválására kérnek kölcsönt. Nemrég új termékkel álltak elô, amely a lakásépítéshez szükséges telkek megvásárlásához nyújt segítséget.

A cég fô elônye, hogy a hiteligénylési iratcsomó ingyenes elemzése mindössze néhány napig tart, a hitelprogram a család valamennyi jövedelmét hajlandó figyelembe venni (így a munkakönyvben megjelenôn kívül a prémiumokból, jutalékokból, napidíjakból, bedolgozásból, független tevékenységekbôl, bérleményekbôl, nyereségrészesedésbôl származókat is), elfogadja két össze nem házasodott személy jövedelmének összegezését, külföldön dolgozó, ám hazai kezessel rendelkezô román állampolgároknak is nyújt hitelt, a saját kezûleg elvégzett munka elszámolását, és nem szükséges elôre kiválasztani és nevesíteni a megvásárolandó ingatlant.

A programban azok vehetnek részt, akik egy személy esetében minimum 250, családok esetében pedig legalább 300 dolláros havi jövedelemmel rendelkeznek. Az érdekeltek a www.domenia.ro honlapon további részleteket tudhatnak meg e programról. A honlap a hitelszámítást is lehetôvé teszi.

Az 1-es, 4-es és 5-ös oldalt szerkesztette: Papp Annamária

SZÓRVÁNY-RIPORT

Beszterce
Európai napok

(6. old.)

Különféle rendezvényekkel és sporteseményekkel ünnepelték vasárnap az Európai napokat Besztercén — tájékoztatott Viorel Pupezã prefektus.

A prefektúra több mint száz millió lejt fordított az Európa tiszteletére rendezett eseményekre. A pénzt fôleg pólókra, sapkákra és Európai Uniós jegyekkel ellátott zászlócskákra költötték. Vasárnap délelôtt avatta fel a Beszterce-Naszód megyei rendôrség Alexandru Ioan Cuza mellszobrát, az eseményen részt vettek a német rendôrség képviselôi is. Reggel pedig sportösszejövetelekre, rollerversenyre, futballmérkôzésekre került sor, amit — a George Cosbuc Mûvelôdési Ház szervezésében — kulturális program követett.

Az Európai napok megünneplése Beszterce-Naszód megyében már hétfôn elkezdôdött különbözô elôadásokkal, versenyekkel és összejövetelekkel — az Európába való integrálódás jegyében.

Zselyk
Itt járt az S.O.S. Gyermekfalu — Kecskemét

(6. old.)

Amint arról már többször is írtunk, a zselyki Pro Zselyk Egyesület és az SOS Gyermekfalu — Kecskemét között nyári gyermek és ifjúsági táboroztatási program indult be 2003-ban. A "partnerek" ismét találkoztak május 6–9. között a Beszterce-Naszód megyei Zselyken.

— A cél az volt — mondta Borsos K. László, az egyesület kuratóriumi tagja —, hogy beszéljük meg és öntsük végleges formába a nyári közös programot. A tavalyi sikert mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy most már a budapesti központi iroda munkatársai is jelen voltak és a selyei ifjúsági SOS-ház is képviseltette magát. A találkozó programja tömör és konkrét volt. A fogadó családok videofilmen tekinthették meg a táborozni készülô gyerekek bemutatkozó üzeneteit, majd a vezetôk és a helybeliek részletesen megbeszélték a tennivalókat és a napra szóló tevékenységeket.

— A tapasztalat azt mutatja, hogy a "fô célok" mindig változnak. Most mi a "nagy cél"?

— A "nagy cél" ebben az évben is az marad, hogy a vendég- és helybeli "unokák" minél jobban bekapcsolódjanak a család mindennapi életébe, aktívan részt kapva a kerti és mezei munkákban. A háromhetes táborozás alatt több "kézmûves" mûhely is fog mûködni, ahol gyékényfonás, csuhékötés, vesszôfonás és varrás tanítása és elsajátítása lesz a cél. Az idôs és fiatal szervezôk csoportokra osztva beszélték meg a nyersanyag beszerzési lehetôségeket és oktatási módozatokat. Természetesen folytatják az elmúlt évben elkezdett falumúzeum — gyarapítást, valamint a közterületek tisztítását és szépítését is. Ebben az évben is sor kerül egy közös kétnapos kirándulásra, amelynek során Erdély történelmi és kulturális értékeivel ismerkednek meg a fiatalok. A 15 tagú csoport szombaton ellátogatott Tacsra, ahol élôben megtekinthették a gyékény feldolgozásának módját. (Köszönetet mondunk ez úton is a tacsi meleg, szívélyes fogadtatásért.) Szintén szombaton, a fogadó családok otthonában került sor a videós üzenetek rögzítésére. A családias légkörben lezajlott közös vacsora hangulata bizonyítja, hogy ez a kapcsolat szilárd alapokra épül, és hasznos példaként szolgálhat más, hasonló kapcsolatok kialakítására is.

Sz. Cs.

Búcsú egy jóbaráttól

(6. old.)

"Búcsúzunk...?...Mindig búcsúzunk" — mondjuk mi is az elválás fájdalmától megtörten a költôvel. Öreg iskolánk homlokzatán a gyászlobogó, a kiskollégium csengôi, az ôsi Vártemplom harangjai ismét szomorúan hirdetik, hogy elment közülünk valaki, aki nélkül szegényebbek, árvábbak lettünk.

" Mit ér a tavasz, mit az új világ / ônélküle? Csak még fájóbb az út / most, mikor újra virágba borult, a domb..." — Fájóbb az út, hiszen kollégát, barátot, ismerôst, egy ízig-vérig nagyenyedi polgárt búcsúztatunk Fari Palkó László személyében. Olyan ember volt Ô, akit városa, iskolája adott nekünk. A sokgyermekes család fiát szárnyai alá vette a Kollégium, és tanítót nevelt belôle, Embert faragott belôle.Tanítóként majd évtizedeken át egykori iskolája internátusi felügyelôjeként adta vissza azt a sok jót, amit a Bethlen Kollégium utolsó nagy tanárnemzedékétôl kapott. A kollégiumi hagyományok talán egyik utolsó hûséges ôrzôjeként élete során igyekezett követni azt az eszményt, amelyet a Nagy Fejedelem hagyományozott ránk. Ha sokszor túl szigorúnak is tûnt, szerették Ôt tanítványai. Szerették, mert megérezték, hogy jóságos édesapaként csak jót akart nekik. Ezt a szeretetet és ragaszkodást beszédesen igazolja volt diákjai "nagy hûségû" ragaszkodása egykori nevelôjükhöz, a Felügyelô Úrhoz. És talán a legszebb bizonyítéka ennek az, hogy Fari Laci bekerült az enyedi diákfolklórba.

Drága Barátunk! A hosszú betegeskedés nehéz napjaiban bizonyára gyakran eszedbe jutottak nagy költônk gyönyörû sorai: "Ha meghalok, nagyon megváltozom majd:/ átszállok egy kis kék felhô-közön / és a tavasz lelkére rátalálok / s a fiatal tavaszba költözöm."

Most, amikor a "fiatal tavaszba", az örökkévalóságba költözöl, ahol nincs harag és gyûlölködés, ahol megszûnik minden emberi gonoszság, ahol csak jó és szép van, ígérjük, hogy emlékedet megôrizzük. A Bethlen Kollégium valamennyi dolgozója, diákja és a magam nevében kívánom, hogy nyugalmad legyen csendes, Édesanyád és alma matered közelében, az orgonavirágos Ôrhegy alján. Nyugodj békében!

Józsa Miklós

Életre kelt a Fenichel-mítosz
(Virtuális) beszélgetés Fellegi-Fenichel Tamással

(6. old.)

"Fenichel Sámuelrôl elôször Fa Nándor egyik riportjában hallottam. Valahol Új Guineában, félemberevôk között haladt elôre a stáb, és egy kunyhó elôtt egy öreg pápua azt mondta: igen, itt van valahol eltemetve az a furcsa európai. Nem figyeltem igazán a cselekményre, így nem tudom, valójában miféle növényekkel ültették be sírját a bennszülöttek. Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor Erdély és Nagyenyed került szóba, és a sír, amelynek gondozását — mondta Fa Nándor — nemigen akarja senki magára vállalni" .

— Így kezdtem riportomat jónéhány hónappal ezelôtt, és a Fenichel-sztorit göngyölítgetve, fokozatosan eluralkodott rajtam a kétség: érdemes-e nyomába eredni olyan történeteknek, amelyeket sztárriporterek, múzeumigazgatók és jószándékú kutatók — szakképzettek és amatôrök — sora nem tudott egészen felszínre hozni? Éppen én lennék az, akinek sikerül felhívni a figyelmet a méltatlanul feledett Új Guinea-kutató Fenichel Sámuelre, aki számára Nagyenyed nemcsak szülôváros, de örökké ringó óriásbölcsô is volt egyben? Arra az erdélyi zsidó fiúra, aki — írd és mondd — az egész emberiség szolgálatába szegôdött, és a világ végén 25 évesen meg is halt?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy akkori riportomnak (Szekrényfogságban az orlan-ali; Megkopott a Fenichel-mítosz) semmiféle visszhangja nem volt, de az is igaz: az általános érdektelenséget (tisztelet a kivételnek) látva megfogadtam: többet nem foglalkozom ilyen szomorú történettel/történetekkel (annál is inkább, hiszen a nagyenyedi kollégium két tanára, Bakó Botond és Dvorácsek Ágoston szívvel-lélekkel — szakmai szemmel — próbálja sokkal komolyabb kutatásokat végezve más megvilágításba helyezni a Fenichel-mítoszt).

A napokban viszont történt valami olyan, ami visszakozni késztetett: a Világhírnévben is megjelent riportomat — amelynek utolsó sorai ezek voltak: "A Google hálás jószág: ömlenek a Fenichelek. Az egyik honlapon angol szöveg: apám mesélte, hogy van egy ôsünk, a nagyenyedi Fenichel Sámuel, aki a pápuák között járt; miután adatokat gyûjtöttem róla, majd írni fogok bôvebben errôl az ôsünkrôl… — Fellegi Tamás budapesti gazdasági-tôzsdei újságíró is olvasta a napokban, és a következôkkel egészítette ki.

— Fenichel Sámuelrôl, ôsömrôl már gyerekkoromban hallottam nagyapámtól, és akkor el is határoztam, hogy késôbb nyomába eredek az ügynek. Érdemi lépéseket azonban hosszú ideig nem sikerült tenni, mert az információgyûjtés rendkívül nehézkes volt az internet elôtti világban. Amióta azonban a világháló elterjedt, lehetôség adódott az információgyûjtés megkezdésére. Mindenekelôtt az Amerikában élô Fenichelekkel sikerült felvenni a kapcsolatot, akik sajnos nem sokat tudtak sem Sámuelrôl, sem pedig arról, hogy saját ôseik mikor és honnan vándoroltak az Újvilágba. Sikerült viszont egy rendkívül érdekes dokumentumra lelni, amely az Amerikába bevándorlókat veszi nyilvántartásba Ellis Island-re érkezésükkor. Ebben két fiatal, huszas éveiben járó Fenichel szerepelt, akik közvetlenül Nagyenyedrôl érkeztek az "ígéret földjére" 1912-ben. Nem kétséges, hogy ôk Sámuel közeli rokonai (feltehetôen valamelyik testvérének gyermekei) voltak. Sajnos tôlük a ma élô amerikai Fenichelekig még nem sikerült megtalálni az utat.

Lássuk hát ezek után, mit is tudok családunk Óvilágban maradt ágáról. A legtöbb információ nagyapám, az 1903–1984 között élt Fenichel Dezsô elmondásából származik. Nagyapám Szászvárosban (Orãstie) született, dédapám, Fenichel Mór hetedik és egyben legkisebb gyerekeként. Dédapám a szászvárosi laktanya kantinosa volt, a család is a laktanyában élt egy szolgálati lakásban. 1916-ban, amikor az osztrák-magyar hadsereg elhagyta a laktanyát, a Fenichel család is kényszerûen velük tartott, és Budapestre költöztek. Nagyapám taníttatására már nem maradt a családnak pénze, így ô sofôr lett. Ennek az akkor ritka és megbecsült szakmának köszönhette életben maradását, ugyanis a második világháborúban sofôrhiány mutatkozott, ezért ôt munkaszolgálatosként teherautó-vezetôként dolgoztatták, így elkerülte Auschwitzot. A háború végén a visszavonuló nácik Sárvárnál agyon akarták lôni (miután további hasznát nem vették), de ô csodával határos módon át tudott szökni a fronton a golyózáporban. Ez után hazatérhetett, hogy megkeresse családját, a nyilasuralmat védett házakban átvészelô gyerekeit, az akkor 11 éves Lászlót (apámat) és a mindössze kétéves Júliát (nagynénémet).

És most nézzük a Sámuellel való rokoni szálat, illetve a nagyenyedi Fenichel családot. Dédapám, a szászvárosi kantinos Fenichel Mór volt Sámuel unokatestvére. Maga Fenichel Sámuel Fenichel Jakabnak (ükapám testvérének) második gyermeke volt. Ismertebb testvérei Lázár és Móric, akik kereskedôként folytatták apjuk tevékenységét. Lázárnak volt egy András nevû fia, aki a leghoszabb ideig élt Nagyenyeden, kb. 1960-ig. Ami a továbbiakat illeti: magam szeretném felkeresni ôsöm sírját és kutatási területét Új-Guineában elôbb vagy utóbb. Sajnos késôn tudtam meg, hogy a Magyar Televízió forgatott egy dokumentumfilmet a helyszínen 2000-ben, ha elôbb tudok róla, talán csatlakozhattam volna a stábhoz. De ami késik, nem múlik…

— Ki örökölte a Fenichel-géneket — utazás, kutatás?

— Ami a kutató-utazó ösztönöket illeti, az elôbbieket apám (vegyész), utóbbiakat magam örököltem. Elég sokat utaztam eddigi életemben — mikor hogy adódtak a lehetôségek. Útjaim során filmeztem is, de engem nem az élôvilág ragadott meg, mint az ôsömet, hanem általában a táj, a hegységek, a népek, kultúrák. Van viszont egy barátom — akárcsak ôsömnek, Fenichel Sámuelnek —, aki fanatikus madár- és élôvilág kutató, fényképezô. Ki tudja, talán ô is eljut egyszer Új-Guineára.

— Jártál-e Erdélyben?

— Igen, de sajnos Nagyenyed mindig kimaradt. Az elsô utam 12 éves koromban csak átvezetett Románián, amint a bolgár tengerpartra igyekeztünk a szüleimmel egy ócska Wartburggal. Akkor olyan borzalmas élmény volt az ország, hogy mielôbb át akartunk jutni rajta.

— Úgy érzem, a névváltoztatás témaköréhez még hozzá tudnál tenni valamit…

— A Fenichel név Magyarországon valójában ugyanolyan rosszul hangzik, mint a legtöbb idegen név. Egyszerûen nem bírtam a vele járó kellemetlenségeket, és 20 éves koromban Fellegi-re változtattam. Életem legjobb döntése, mert azóta "normális" nevem van, le tudják írni, jól hangzik stb. A magyar nyelv nagyon alkalmas a nevek kedvezôtlen torzítására, hadd mondjak példákat csak a mai politikusnevekbôl: Lumpen (Lamperth) Mónika, Ragyás (Rogán) Antal… Na hát a Fenichelre a következôket kaptam már az oviban: Fenekel, Fenék, Fenákel, Föncöl, Fencsi, Frencsi, Vas-nikkel (mint Fe-nikkel), nikkelbolha stb. Remélem Erdélyben nincs ilyen szokás, nem forgatják ki a nem "abszolut magyaros" neveket.

Megvannak hát a Fenichel-utódok, megvannak még a Fenichel-csodatárgyak a Nagyenyedi Természetrajzi Múzeumban — él még a mítosz. Ki tudja, talán sírja mellett nemcsak pápuák, békés-harcos színekben tarkálló bennszülöttek fognak majd fejet hajtani. És talán arra is kerül majd pénz, hogy a páratlan gyûjtemény méltó helyet kapjon a világban.

Szabó Csaba

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

KÖRKÉP

Pályázatíró képzés kalotaszegi fiataloknak

(7. old.)

Az Areopagus Alapítvány pályázatíró képzést szervez Kolozsváron, 15 kalotaszegi ifjúsági szervezet vezetôje és munkatársa részére, május 21-23. között. A képzést a kalotaszegi ifjúsági szervezetek fejlesztési programja keretében tartják a kolozsvári IKE-központban. A jelentkezôket egy helyi közösségi vezetô ajánlása és önéletrajz alapján választják ki. A kért anyagokat az Areopagus címére várják postán vagy elektronikus formában. Jelentkezési határidô május 15. A résztvevôk 150 ezer lejes részvételi díj ellenében teljes ellátásban részesülnek. További információk az alapítvány telefonszámán (0264-598-050) igényelhetôk, naponta 9–15 óra között, vagy székhelyünkön (Calea Motilor 84., 400370 Cluj-Napoca, jud. Cluj), valamint a zoltanvarga@hotmail.com e-mail címen. A programot a Romániai Egyházak Ökumenikus Szövetsége (AIDRom) támogatja. Az alapítvány honlapja megtekinthetô a www.areopagus.org.ro címen.

Kolozsvárra látogat Walter Kasper bíboros

(7. old.)

Május 13–15. között Kolozsvár vendége lesz Ôeminenciája Walter Kasper, a római Apostoli Szentszék kuriális bíborosa, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának és a Zsidókkal való vallási Párbeszéd Bizottságának elnöke, akit elkísér Ôexcellenciája dr. Jean-Claude Périsset nuncius-érsek, II. János Pál pápa képviselôje Romániában.

Jövetele elôtt Kasper kardinális hangsúlyozta: "Az egység a katolikus egyház lényeges vonása, a benne megvalósuló egységre mutat. Azáltal, hogy egységben élünk szeretetben egymással, Krisztust tárjuk a világ elé." Bukarestbe érkezése után (május 10–12.) találkozott dr. Ioan Robu római katolikus érsek-metropolitával, a Romániai Püspökkari Konferencia elnökével és Teoctist Arãpasu ortodox pátriárkával.

Walter Kasper 1933. március 5-én született a németországi Heidenheim Brenz-ben. A gimnázium elvégzése után, 1952–1956. között a tübingeni és a müncheni egyetemen katolikus teológiát és filozófiát hallgatott. Már 1954-ben felhívta magára a figyelmet Az emberi ismeretek doktrinája Aquinói Szent Tamással kapcsolatos vitatott kérdésekben címû munkájával. 1957. április 6-án szentelték pappá. 1979-ben a Keresztény Egység Titkárságának szaktanácsadójává, valamint a Katolikus Egyház képviselôjévé nevezték ki az Egyházak Világtanácsának Bizottságába.

1989. június 17-én szentelték a Rottenburg-Stuttgart-i egyházmegye püspökévé. 1994-ben kinevezték a Keresztény Egység Pápai Tanácsa lutheránus–római katolikus nemzetközi párbeszédet elômozdító bizottságának alelnökévé. 1999. március 16-án a Szentatya titkárnak nevezte ki a Keresztény Egység Pápai Tanácsához. Ugyanakkor tagja a Vatikán legfelsô bíróságának. Számos egyetem díszdoktora és tiszteletbeli professzora.

Kasper bíboros május 14-én reggel fél 8 órakor fôpapi szentmisét celebrál a Szent Mihály templomban, majd 13.00 órai kezdettel a Babes-Bolyai Tudományegyetem dísztermében az egyetem díszdoktorává avatják. Látogatása során felkeresi a Gazdaságtudományi Egyetemet, a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtárat, a botanikus kertet, a Német Kulturális Központot, valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem keretén belül mûködô római katolikus, görög katolikus, ortodox és református teológiai karokat és a Judaisztikai Tudományok Intézetét.

Fodor György

Bánffyhunyad
Gyarmathy Zsigáné vetélkedô Kalotaszeg fôvárosában

(7. old.)

Az elmúlt években, amióta Péter Mónika tanárnô Bánffyhunyadra került, lelkes fiatal kollégáival együtt rendszeresen megszervezik a Gyarmathy Zsigáné helyismereti vetélkedôt, amelyen a bánffyhunyadi, körösfôi, valamint a kalotaszentkirályi általános iskola diákjai vesznek részt.

Idén elôször május 9-én, saját kérésükre a bánffyhunyadi Octavian Goga Elméleti Líceum magyar tagozatos diákjai számára is megszervezték a vetélkedôt, amelynek keretében Kalotaszeg irodalma, néprajza, történelme témakörökben mérhették össze tudásukat a Kalotaszeg neves személyiségeinek nevét viselô csapatok. A Kalotaszeg földrajza témában tájékozódási akadályverseny zajlott a városban, de rajz és kézügyesség próbákon is indulhattak diákok. A csapatokat az Ambrus Tünde, Mihály Ágnes, Török Kis Erika, Okos Rigó Dénes, Szrága Zoltán, Péntek Melinda, Péter Árpád és Péter Mónika tanárokból álló zsûri témakörök szerint pontozta.

Elsô helyezett a Kós csapat lett, második a Valkai csapat, harmadik a Ravasz csapat. Az Ady, Barcsai, Gyarmathy, valamint Kájoni csapatok is jutalomban részesültek csakúgy, mint Bartha Evelin, aki a legjobb rajzot készítette a vetélkedôre. Minden résztvevô diák június elsô hétvégéjén kétnapos ingyenes nagyszalontai kiránduláson vesz részt. A versenyzôket és felkészítô tanáraikat üdvözölte és köszöntötte Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes, valamint Szentandrási István helyi RMDSZ-elnök. A szervezô Kós Károly Kulturális Egyesület elnöke, Szrága Zoltán köszönetet mondott minden támogatónak — a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, az RMDSZ bánffyhunyadi szervezetének, vállalkozóknak és magánszemélyeknek —, felkérte ugyanakkor a diákokat és tanárokat, valamint a támogatókat, hogy vegyenek részt az éjfélig tartó mulatságon, a BIG kávéházban.

Péntek László

Torda
Verssel, énekkel, szeretettel — az anyákért

(7. old.)

Vasárnap, május második hétvégéjén délelôtt az unitárius templomban, majd délután az ótordai református templomban tartottak anyák napi ünnepséget.

A templomokban igen szép számban gyûltek össze anyukák, apukák, nagyszülôk, de legtöbben mégis azok voltak, akik az édesanyákat köszöntötték: a gyerekek, akik csokorral a kezükben, szeretettel, hálás szívvel, kissé megszeppenve álltak ki szavalni, énekelni, zenélni.

Az unitárius templomban, a délelôtti istentisztelet keretén belül, igencsak megteltek a templom gyakran üresen álló padjai. Huszonegy apróság köszöntötte édesanyját, nemcsak virággal, hanem szeretettel, örömmel. A templomokba még apró, cumizó, alig totyogó kisbabákat is hoztak. Voltak, akik pársoros verssel köszöntötték az édesanyákat, de a hamarosan konfirmálók sem maradtak ki a versmondásból.

Anyák napja alkalmából a templomokban az egybegyûltek az édesanyákért, a családért könyöröghettek, azokért, akik ezt a nevelô, óvó, intô szerepet bármilyen formában is betöltik azért, hogy a szülôk gyerekeikkel ne úgy ismertessék meg Jézust, hogy elküldik ôket a templomba, hanem kezüket megfogva elhozzák ôket.

Antal Lenke tanítónô és Csorba Ilona vallástanár foglalkozott a kisgyerekekkel, a sok vers és ének mellett igen tanulságos szerepet is betanítva nekik. A kis mûsorszámban néhány gyerek azon tanakodott, mivel kedveskedjenek édesanyjuknak, mi a legmegfelelôbb anyák napi ajándék. Egyikük mikrohullámú sütôt, másik ékszert, harmadik koronát akart vásárolni. Két mindentudó jótündér elmondta a gyerekeknek, hogy "sem a pénz, sem a szépség, sem a dicsôség nem boldogság", hanem az, amikor mindannyian megígérik, hogy szófogadó, jó gyerekek lesznek.

Ladányi Emese Kinga

Dés
Az Aranka György Nyelvmûvelô Verseny díjazottai

(7. old.)

A hétvégén Désen 89 Kolozs megyei résztvevôvel zajlott az Aranka György Nyelvmûvelô Verseny megyei szakasza az 5–8. osztályos diákok számára, három kategóriában: Szép magyar beszéd, Édes anyanyelvünk és Versben bujdosó. A megmérettetést követôen az alábbi értékelések születtek.

Versben bujdosó

V-VI. oszt.: I. díj Panek Csenge Zsuzsanna (Báthory-líceum.), Müller Márta (Apáczai-líceum.), II. díj András Orsolya (Báthory), III. díj Pállukács Hajnal (Báthory), dicséret Udvari Tímea (Báthory), Oláh Boglárka (Apáczai), Muzsi Levente (Sigismund Todutã Zeneiskola), Al-Kassas Raida (Apáczai). VII-VIII. oszt.: I. díj Grunzó Zsófia (Báthory), Visky Mária (Báthory), II. díj Orosz Klára (T. Muresanu, Torda), III. díj Katona Dorottya (Báthory), dicséret Pap Orsolya (Sigismund Todutã Zeneiskola), Kalló Jankucz Anna (Báthory), Füleki Emôke (1-es Sz. Ált. Iskola Dés).

Szép magyar beszéd

V-VI. oszt.: I. díj Rémán Zsófia (Sigismund Todutã Zeneisk.), II. díj Takács Petra (Báthory), III. díj Újvári Dorottya (Báthory), dicséret Rajka Andrea (Báthory), Manaszes Jolán (Sigismund Todutã Zeneisk.), Székely Boglárka (1-es Sz. Ált. Iskola Dés), Grunzó Timea (Báthory), Nagy Melinda (1-es Sz. Ált. Iskola Dés), Miklós Melinda (1-es Sz. Ált. Iskola Dés), Udvari Tímea (Báthory). VII-VIII. oszt.: I. díj Fodor Lilla (Sigismund Todutã Zeneisk.), II. díj Jancsó Hajnal (Brassai-líceum), III. díj Dobribán Edgár (Báthory), dicséret Darvasi Márta (Báthory), Szenkovits Annamária (Báthory), Adorjáni Ágota (Sigismund Todutã Zeneisk.).

Édes anyanyelvünk

V-VI. oszt.: I. díj Kerekes László (1-es Sz. Ált. Iskola Dés), II. díj Nagy Katalin (T. Muresan Torda), III. díj Trombitás Norbert (1-es Sz. Ált. Iskola Dés), dicséret Simon Katalin (T. Muresan Torda), László Orsolya (Sigismund Todutã Zeneisk.), Deák Andrea, Szôcs Izabella (Báthory), Nagy Zsolt István, Kolozsi Róbert (T. Muresan Torda), Kis Emôke (1-es Sz. Ált. Iskola Dés). VII-VIII. oszt.: I. díj Pap-Zakor Ilka (Báthory), II. díj Furdek Balázs (Báthory), III. díj Nagy Ágnes (T. Muresan Torda), dicséret Deák Anna (T. Muresan Torda), Kónya Anna (Báthory), Tárkányi Ildikó (Báthory), Kôvári Inge (1-es Sz. Ált. Iskola Dés), Demeter Éva (Sigismund Todutã Zeneisk.), Mátyás Júlia (1-es Sz. Ált. Iskola Dés).

Barlangkutatás diákoknak

(7. old.)

A Barlangászati Nevelés Romániai Szövetsége a Kolozs megyei tanfelügyelôséggel közremûködve május 10–23. között Barlangászati leckék címmel a helyi tanács által finanszírozott programot szervez.

A különbözô iskolák tanulóit bevezetik a barlangkutatás és környezetvédelem rejtelmeibe. A tananyag különbözô információkat tartalmaz Románia barlangjairól és a környezetvédelem lehetôségeirôl, és megpróbálja meggyôzni a diákokat arról, hogy a barlangászat új szabadidôs tevékenység lehetôségét nyújtja. A szövetség fontosnak tartja, hogy felvilágosítsa a jövô nemzedéket a környezô világról, és bátorítsa, hogy különbözô tevékenységekben vegyen részt, valamint gazdagítsa azoknak képzelôerejét, csapatszellemét, és fejlessze önkontrollját különbözô helyzetekben.

A több mint 1000 résztvevô gyermek közül 200-nak lehetôsége lesz arra, hogy meglátogathassa a Sonkolyos környéki barlangokat május 22-én és 23-án.

A rendôrség hírei
Üzletben rongált

(7. old.)

Rongálás vádjával indult eljárás a 26 éves, kolozsvári George Ciprian N. ellen. A férfi április 27-én ismeretlen okokból betörte a City Center élelmiszerüzlet bejárati ajtajának ablakát, majd az üzletben összetört egy polcot is. Szabadlábon védekezik.

Perlekedés hamis feljelentés miatt
Hamis vád miatt vizsgálják ki az olasz állampolgárságú Ceanceo G.-t, egy kolozsvári étterem tulajdonosát. A férfi 2002-ben rosszakaratúan feljelentette a helyi Mãrginean C.-t, akit azzal vádolt, hogy meghamisított három nyugtát. A nyomozások azonban kiderítették, hogy errôl szó sincs, így az akkori vádlottból vádló lett: hamis feljelentésért emelt panaszt a rendôrségen az olasz férfi ellen.

Elektronikai cikkeket lopott
Lopás miatt kell felelnie a törvény elôtt a 35 éves, kolozsvári Sipko L.-nek. A vád szerint 2002 márciusában betört egy Fântânele utcai lakásba, ahonnan 25 millió lej értékû javakat lopott el. A visszaesôként számon tartott férfit 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték.

4 kiló higanyt árult
A tordai rendôrség tetten érte a helyi Hanc G.-t. A 44 éves férfi éppen négy kiló higanyt kínált eladásra. Mint kiderült, a higany hat évvel ezelôtt került birtokába, amikor is a Tordai Kémiai Üzemben gépkocsivezetôként dolgozott, és eközben eltulajdonította a higanyt. Egyelôre "csak" mérgezô anyag tiltott birtoklása miatt vizsgálják, szabadlábon.

(balázs)

Könyvvásári buszok

(7. old.)

A Gaudeamus Könyvvásár ideje alatt, május 12–14. között a Városi Közszállítási Vállalat menetrendszerû járatot indít a Lucian Blaga (volt Béke) tér (indulás 12, 13.30, 15 óra) és az Expo Transilvania kiállítási csarnok (indulás 13, 14.30, 16 óra) között. Útvonal: Diákmûvelôdési Ház–Jókai/Napoca utca–Deák Ferenc/Hôsök útja–Dorobantilor–T. Mihali–Ialomitei–Dâmbovitei–Expo; útvonal jövet: Expo–Dâmbovitei–Ialomitei–A. Vlaicu út–Kossuth Lajos/December 21.út–Unió/Memorandumului utca–Diákmûvelôdési Ház. A járatok megállói azonosak az ezen az útvonalon közlekedô buszokéval.

Reptérigazgatók közgyûlése Herkulesfürdôn

(7. old.)

Szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében a Romániai Repülôterek Egyesületének elnöke, David Ciceo arról tájékoztat, hogy az általa vezetett nem kormányzati szervezet soros közgyûlését május 13-án és 14-én között tartják Herkulesfürdôn. Az 1999-ben alapított egyesületnek 15 reptér és 15 társult cég a tagja.

A közgyûlésen többek között a légi kikötôk fejlesztési lehetôségeirôl, a légi forgalom biztonságáról, a belföldi és a külföldi járatok bôvítésérôl lesz szó. A rendezvényen a közlekedési tárca vezetôi, a repterek igazgatói, a határôrség, vámhivatal, antiterrorista alakulat, a Romatsa, a légitársaságok képviselôi vesznek részt.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

DIÁKLAP
CAMPUS

XV. évfolyam, 18. szám

Mindig meg fogja nyerni a versenyt az, aki magában szalad.

(Benjamin Franklin)

II. Tudományos Tanárköri Konferencia

(8. old.)

A Babes–Bolyai Tudományegyetem központi épületében május 8-án második alkalommal rendezte meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) a Tudományos Tanárköri Konferenciát (TTK).

A tavalyi, elsô alkalomhoz képest idén újabb tudományterületekkel gazdagodott a II. TTK. Három szekcióban — filozófia, földrajz és történelem — tartottak elôadásokat, amelyek közül a történelem szakosztály május 13-án, csütörtökön, folytatja az elôadások sorozatát három újabb elôadóval, mivel szombaton nem állt elég idô a rendelkezésükre. A szociológia szekció elôadásait május 15-én tartják.

A konferencián résztvevô szekciók külön-külön termekben fejtették ki tevékenységüket. A legtöbb érdeklôdôt a földrajz szekció vonzotta. Az elôadásokat itt minden esetben 10–20 perces nyílt beszélgetés követte a bemutatott témával kapcsolatban. Minden szekciót diákokból álló jelképes zsûri értékelt, ugyanakkor a hallgatóságnak is lehetôsége nyílt az elhangzott elôadásokat szavazatokkal minôsíteni.

Az elôadások befejeztével záróünnepséget tartottak, ahol az elôadók átvehették okleveleiket. Az ünnepségen beszédet mondott dr. Egyed Ákos, a II. TTK fôvédnöke, az EME elnöke és az MTA külsô tagja, a KMDSZ részérôl Kótai Levente ideiglenes ügyvezetô elnök és Máthé Csongor, a rendezvény koordinátora.

A Campusnak Máthé Csongor elmondta: a rendezvény fô célja, hogy neves kutatók, elôadók felkérése által olyan ismeretanyag táruljon az egyetemi hallgatók elé, amelyek nem szerepelnek — vagy csak részben — az egyetemi tananyagban, illetve az elôadók egyéni kutatási eredményeit képezik. Fontos célkitûzésük, hogy lehetôséget biztosítsanak a tanár-diák kapcsolatok, esetleg közös együttmûködések kialakítására. — Amint célkitûzéseinkbôl is érzékelhetô, a II. Tudományos Tanárköri Konferenciát elsôsorban a kolozsvári magyar diákságért rendezzük, a rendezvény viszont nyitott minden, tudományokat pártoló személy elôtt — mondta Máthé Csongor.

Azt is megtudtuk, a jövôbeli terveket illetôen, hogy a konferenciát bôvíteni szeretnék további tudományágakkal, és a rendezvénnyel fontos szerepet kívánnak betölteni a kolozsvári egyetemi oktatásban.

Takács Enikô

XI. KMDSZ Diáknapok

(8. old.)

A hagyományos vetélkedôkre alapozva még pörgôsebb, kreatívabb és szórakoztatóbb versenyszámokat ígér a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) a május 20–23. közötti XI. Diáknapok keretében. Lesznek sportvetélkedôk (kosárlabda, foci, nôi foci, tenisz, kézilabda, vízi sportok, asztalitenisz, strandröplabda, atlétika, biliárd, hajítótüske/darts, tájfutás, gokart stb.), kulturális, kreativitási vetélkedôk, majális, számítógépes-, kocsma-játékok stb., amelyeket átgondolt, letisztázott pontozási rendszer alapján minôsítenek majd.

Május 14-ig 20–25 fôs csapatok jelentkezését várják. Feltételek: minden csapattag egyetemi hallgató legyen, egy csapatban minimum 10 lány vegyen részt, a más városban tanuló egyetemisták aránya egy csapatban legfeljebb a 20%-ot érheti el, kitöltött jelentkezési lap, a diákigazolvány másolata és egy igazolvány típusú fénykép.

Mindazok, akik nem szeretnének csapatban versenyezni, a négy napos rendezvény alatt koncertekre (Yesterdays, Visszhang), gitárestre, népi táncházba mehetnek, részt vehetnek szakértôvel kísért sétán a Botanikus kertben, illetve a Házsongárdi temetôben, elôadást hallgathatnak aktuális gazdaságpolitikai problémákról, és egyéb meglepetésekre is számíthatnak. A Diáknapok lezárására óriási bulit terveznek a szervezôk.

A rendezvényrôl minden tudnivaló a www.kmdsz.ro/diaknapok oldalon is megtalálható. Érdeklôdni és jelentkezni a KMDSZ-irodában (Avram Iancu/Petôfi u. 21.) hétköznapokon 9–17 óra között lehet, tel: 595-700, 596-561.

Puccs, botrány vagy csak viszketegség?
Az elsô oldalra került (ld. május 6-i Szabadság) KMDSZ-cirkusz folytatása. És még nincs vége.

(8. old.)

Április 28.: Ülésezik a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) tanácsa, Lokodi Csaba, a KMDSZ elnöke élesen bírálja egyes szakosztályok tevékenységét.

Május 3.: Összeül néhány szakosztályvezetô és volt Vezetôtanács-tag (VT), és kidolgozza a másnapi KMDSZ Tanácson benyújtandó bizalmatlansági indítványt. Már tudni lehet, hogy nem szemtôl szembe fogják Lokodi fejére olvasni vétkeit

Május 4.: Heten aláírják az indítványt, és a KMDSZ Tanács kilenc mellette, két ellene és egy tartózkodással elfogadja azt. A határozat felfüggeszti a VT-t, valamint Lokodi Csabát elnöki tisztségébôl. A dokumentum értelmében Kótai Levente Csaba lesz az ideiglenes ügyvivô elnök a május 19-i rendkívüli közgyûlésig (KGY), amikor is döntés fog születni a határozatról.

Május 10.: A tagok kérésére összehívott, tizenhat napirendi pontos rendkívüli KMDSZ Tanács legfontosabb tanulsága: ne várjunk csodát hét nap alatt.

Volt már ilyenre példa. 1997. május 22-én hatórás ülés után a KMDSZ Diáktanácsa (a mai KMDSZ Tanács elôdje, jóval nagyobb hatáskörrel) felmentette Kiss Olivért elnöki tisztségébôl. Az akkori bizalmatlansági indítvány tizennyolc pontot tartalmazott, és az elnök választási programját, illetve ennek meg nem valósítását tárgyalta.

Idén nem volt csak alig háromórás tanácsülés, kilenc pontba összeszedett szösszenet, a tárgyalás pedig teljesen elmaradt Lokodi Csaba távolléte miatt. Telefonon közölte vele Ferenc Csaba Levente tanács–titkár a döntést. A belsô ügyek átadására ma kerül sor, több mint egy héttel azután, hogy Kótai Levente Csaba, negyedéves filozófus hallgató elvállalta az ideiglenes elnöki tisztséget. Feladatkörérôl a hatályban lévô alapszabályzat egy szóval sem rendelkezik. A tegnapelôtti KMDSZ Tanácson emiatt és a gyakorlatilag át nem vett vezetés miatt maradt megválaszolatlanul a legtöbb kérdés: Mikor fognak megérkezni az Illyés-pénzek, hogy ki lehessen fizetni az Országos Menedzsment Esettanulmány verseny elôlegét?, Hogy áll a Félsziget-szervezés?, Kihez tartoznak a Zapp-telefonok, amelyeket a VT használ, egyet pedig a szakosztályok a mobil-hívásokra? stb.

Az átmeneti két hét alatt döntéseket kell hozni, és több programot futtatni, ezért szintén a tegnapelôtti tanácson az elnök kinevezte ideiglenes VT-jét (Csuszner Ferenc, Máthé Csongor és Németi Margit), s a tanács jóváhagyta ezt. A döntés elfogadása vagy felülbírálása szintén a KGY feladata.

Az Igazlátó Nap megszervezésérôl lapzártáig az új VT még nem hozott döntést annak ellenére, hogy az eredeti fôszervezô, Sükösd Erika alelnök mindennemû feladatkörérôl lemondott, hivatalosan Ferencz Csaba Levente is kivonta magát a szervezésébôl, több címzett, például a rektorhelyettes nem lesz itt a tervezett idôpontban, és külsôstôl egyetlen probléma sem érkezett be. A Diáknapok maradnak május 20–23-án, a 22–23-i Kolozsvári Vigasságokkal párhuzamosan.

Elsô látszatra a dolgok mennek tovább az irodában tapasztalt új mûhelyhangulatban. Csak Lokodi számára világos, hogy mit vesz ma át tôle Kótai. Az viszont mindenki számára kérdéses, hogyan fogja ô, illetve az esetleges új vezetôség úgy továbbvinni a szervezetet, hogy a diákok mégiscsak jól járjanak. Mert ezt kéne szem elôtt tartani, nem?

Lôrincz Edina

A 345/05.05-ös iktatószámú indítványban a következô "tények" alapján javasolta hét KDMSZ Tanács-tag Lokodi Csaba KMDSZ-elnök tisztségébôl való felfüggesztését:

• az Alapszabályzat 21. és 40. szakaszának súlyos megsértése a szakosztályok infrastruktúrához való hozzáférését korlátozó döntés meghozatalakor;

• a KMDSZ bejárati kulcsok elosztásának és a KMDSZ digitális fényképezôgépének tisztázatlan helyzete;

• KMDSZ rendezvények, tevékenységek (Állásbörze, Marabubál) elmaradása 2003-ban és 2004-ben;

• a KMDSZ munkahely-közvetítô szolgálatának (Karrier Iroda) megszûnése;

• a KMDSZ állandó Munkacsoportjainak nagy része (például belügy, külügy, pénzügy, emberi erôforrások, arculatépítés stb.) nem mûködik;

• az operatív döntéshozatal átláthatatlansága, a Vezetôtanács (VT) tagjaival és a szakosztályvezetôkkel való hiányos kommunikáció;

• egyeduralomra való törekvés, a KMDSZ VT és a KMDSZ Tanács mellôzése, mûködésének akadályozása;

• a KMDSZ más diákszervezetekkel (például OMDSZ tagszervezetek) való külkapcsolatainak beszûkülése.

A lapzártáig még mindig távol tartózkodó Lokodi Csabát telefonon értük el. Az ôt érô vádakról beszélgettünk:

— Kérlek, kommentáld sorban az ellened felhozott kifogásokat!

— A 21. és 40. szakasz azt tartalmazza, hogy a KMDSZ szakosztályainak joguk van használni a KMDSZ infrastruktúráját. Az általános érvényû alapszabályzatban (ASZ) sehol sem írja, hogy az infrastruktúrát nem rendben kell használni. A vádat, gondolom, gyakorlatban arra értették, hogy korlátozzuk a mobiltelefon-hívásokat, és azt, hogy havonta a szakosztályok mindegyike hány oldalt fénymásolhat, hogyan férhet hozzá a nyomtatóhoz, de nem arról van szó, hogy indokolt esetben nem lehet többet engedélyezni. A felháborodást az válthatta ki a szakosztályok részérôl, hogy nem lehet bármikor bárhová telefonálni, hanem kizárólag KMDSZ-ügyben. Ezekkel a megszorításokkal csökkenteni szeretnénk költségeinket.

A kulcs kérdése talán a Szakosztályok Fórumának (SzaFó) esetébôl adódik. Volt egy olyan szabály, amely szerint a SzaFó minden hónapban delegál egy személyt a VT-be; a fennakadás mostanában jelentkezett, amikor Máthé Csongor nem vehette át a delegáció folytán neki járó kulcsot csak másfél héttel az igénylés után, mert az elôdje Magyarországra utazott részképzésre. Ezt a vádat is egyértelmûen személyes sértôdöttségnek veszem. Ha meg szerette volna ideiglenesen oldani a helyzetet, és nagyon károsodott volna a szakosztályok tevékenysége, akkor én akár a saját kulcsomat adtam volna neki, ha azt ô indokoltan kérte volna. A lényeg az, hogy ez is már megoldott kérdés volt, amikor a KMDSZ Tanács elfogadta az indítványt.

— Olyan vádakat is hallottam, hogy fûnek-fának kulcsa van.

— Nem fûnek-fának, hanem a VT-nek és olyan szervezôknek, akiknek rendezvényeit prioritásnak tekintjük. Ilyen például az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia (ETDK) vagy a Félsziget. Volt a PONT-os pályázatíróknál is, valamint a tanügyi kérdésekkel foglalkozó személynél és a titkárnônél is egy-egy kulcs a szakosztályok számára, hogy bármikor hozzáférhessenek a számítógépekhez és a szervezôi teremhez. Tehát, nem összevissza, hanem nagyon jól tudjuk, hogy kinél vannak kulcsok.

A digitális fényképezôgépet megpályáztuk az Illyés Közalapítványnál (IKA), a pénzt meg is ítélték, de még nem érkezett meg, ezért nem is költhettük el. Ez egy tavalyi megítélés, ami most folyamatban van. Éppen most állunk úgy az IKÁ-nál, hogy minden elszámolás rendben van, és most fognak érkezni a pénzek.

Emellett az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) megbízottjaként az IKA romániai alkuratóriumának ifjúsági szaktestületében is jelen vagyok, és annak ellenére, hogy csökkent a támogatási keret, a KMDSZ-nek sikerült a tavalyihoz hasonló összeget kilobbizni.

— Mi a helyzet a két elmaradt állásbörzével?

— Csak egy maradt el egyelôre. A 2003-as mandátumom alatt indokoltan nem tartottuk meg: az azelôtti két állásbörze szervezésében részt vettem, s fel tudom sorolni, mennyire voltak ezek hatékonyak, s hogy a Karrier Iroda hány állást közvetített, illetve mennyi pénzt költöttek erre, és mennyi jött vissza. A felelôsség teljes tudatában született meg a döntés, hogy miért nem lesz, vagy miért kapnak más formát ezek a programok. A vádaskodók sajnos nem tudják, hogy milyen együttmûködés létezik a Transindex-szel és az E-meló-val, és milyen szolgáltatások indultak volna be két-három héten belül a KMDSZ-nél.

— Miért nem tudják? Nem a te dolgod lett volna ezt közölni velük?

— Valószínûleg azok a személyek, akik a VT-ben a szakosztályokat képviselik, nem vettek részt minden VT-ülésen, amire pedig mandátumuk van a szakosztályoktól, és kötelességük tájékoztatni ôket a történtekrôl. Ne felejtsük el azt sem, hogy minden VT-ülés nyílt, bárki bejöhet.

— Mi a helyzet a felsorolt, nem mûködô munkacsoportokkal?

— Ezek is mondvacsinált hülyeségek, aberrációk. Minden VT úgy szervezi meg magát és a munkacsoportjait, ahogyan ezeket jónak látja. Merem állítani, hogy elôttem sem mûködtek, csak volt egy elnevezésük, s ezt nagyon jól tudja mindenki. Tartalom nélküli csoportok voltak, amelyek néha mûködtek, néha nem.

Az operatív döntéshozatal átláthatatlansága alatt nem tudom, mit kell érteni. Elsôsorban arra gondolok, hogy a VT döntéseirôl van szó. Ebben az esetben ugyanaz a helyzet, mint a kommunikációval. Nem feladatunk megoldani a kommunikációs kérdéseket, hanem megteremteni a lehetôségeket, hogy ezek mûködjenek. Arról már sem én, sem az alelnökeim vagy VT-tagjaim nem tehetnek, hogy a SzaFó részérôl nem jött el senki.

— Egyeduralomra való törekvés: azt gondolom, ez összefügg a kommunikációval…

— Ezt aberrációnak és gyerekesnek tartom.

— Mi a helyzet a külkapcsolatok beszûkülésével?

— A KDMSZ az én vezetésemmel viszonylag jó elnököt adott az OMDSZ-nek októbertôl, és ezt elfogadta a többi tagszervezet is. Tehát nem látom, hogy beszûkült volna velük a kapcsolattartás, sôt, az ETDK, az Erdélyi Magyar Tudományos Diákköri Tanács vagy más kérdésben igenis intenzív együttmûködés volt, akár az utolsó periódusban is.

— Döntöttél már, hogy mi lesz ezután?

— Elsôsorban alávetem magam a KMDSZ Tanács döntésének, de a KGY-nek minôsített többséggel kell elfogadnia az indítványt. Ennek állok elébe. Természetesen azt szeretném, ha ezt az indítványt nem fogadná el. Bízom abban, hogy a KGY bölcsebb döntést hoz majd, mint amit a KMDSZ Tanács, és továbbra is úgy fognak mûködni a dolgok, ahogy a KMDSZ-nek jó. Persze sok tevékenység van, amit egyik napról a másikra más is el tud végezni, viszont vannak olyanok, amelyek sokkal személyfüggôbbek. Ôket pótolni már nem egy-két nap, hanem akár hónapok, vagy fél év kérdése.

— Mennyire kerülnek veszélybe a rendezvények?

— Attól a pillanattól kezdve, amikor például a TDK pénzekért nem tudok úgy lobbizni, vagy tevékenykedni, ahogy az elkövetkezô két hétben tenném, igenis nagy kárt szenved majd mindegyik program. De ez nem az én felelôsségem.

Kérdezett: L. E.

Mitôl Európa a Nap?

(9. old.)

Az utóbbi években nálunk, Romániában is egyre nagyobb és egyre látványosabb rendezvénysorozatok keretében ünneplik meg május 9-ét, Európa Napját. Ezen a napon egymást érik a politikusok fennkölt szónoklatai, emberekkel telnek meg a városok, települések fôterei, százszámra osztogatják az európai uniós zászlócskákat, és minden-minden Európáról szól. Egy pillanatig eljátszadoztam a gondolattal, hogy ha megkérdeznénk egy járókelôt, aki éppen egy Uniós zászlót szorongat a markában, hogy szerinte vajon miért is éppen május 9-én ünnepeljük Európa Napját, egyáltalán miért is kell ünnepelni Európát, nem biztos, hogy kielégítô választ tudna adni a kérdésre. Való igaz, a tömegtájékoztatási eszközök, a különbözô szórólapok, plakátok, amelyek már jóelôre beharangozzák a nagy eseményt, valahogyan elfelejtik tudatni a jónéppel azt, hogy miért is van ez a nagy felhajtás.

Tehát adott a keleti kérdés, amelyre a válasz most éppen, ebben a kivételes esetben Nyugaton keresendô. Mindehhez egy kicsit vissza kell tekernünk az idô kerekét, egészen a második világháború végéig. 1945. május 8-án a fasiszta Németország Berlin eleste után leteszi a fegyvert, és másnapra aláírja a fegyverletételi dokumentumot a szovjet kézre került Karlhorstban. Ezzel a mozzanattal Európában véget ért a hat éven át tartó háború, amely nyomort és pusztulást hagyott maga után. A Szövetségesek érdekövezetekre osztották fel maguk között a legyôzött Németországot, és nemzetközi felügyelet alá vonták a teljes német ipart, annak minden ágazatával együtt. Ezt követôen mindenki joggal feltételezhette, hogy ezután már csak egy jobb, békésebb korszak következhet, de az embereknek ismételten csalódniuk kellett.

A fasizmus ugyan végérvényesen vereséget szenvedett, viszont egy újabb veszély körvonalai kezdtek kirajzolódni. A Szovjetunió egyre nyíltabban és egyre agresszívebben adta tudomásul a világnak nagyhatalmi törekvéseit, és azt, hogy esze ágában sincs kivonulni az általa megszállt országokból. Európa két részre szakadt, és a képzeletbeli vasfüggöny felhúzásával új jelenség ütötte fel a fejét: a hidegháború. A Nyugat számára az elsô számú ellenséget már a kommunista berendezkedésû Szovjetunió jelentette. Azonban az egység nem volt teljes, hiszen ahhoz, hogy sikeresen fel lehessen venni a harcot a kommunizmus ellen, szükség volt arra, hogy a két örök ellenfél, Németország és Franciaország rendezze nézeteltéréseit, és ezzel járuljon hozzá a tartós béke megteremtéséhez Nyugat-Európában.

A problémás helyzetet sürgôsen meg kellett oldani, hiszen a Szovjetunió Kelet-Németország bekebelezésével már vészes közelségbe került. És ekkor, ebben a kétségkívül feszült pillanatban jött a mentôötlet, egy mentôöv Nyugat-Németország számára, éspedig nem mástól, mint a nagy ellenfél, Franciaország részérôl. 1950. május 9-én Robert Schumann francia külügyminiszter Párizsban egy kormánynyilatkozatban javaslatot tesz a két világháborúban egymás ellen harcoló országoknak — különösképpen Franciaországnak és Németországnak —, hogy közösen gyakoroljanak felügyeletet a német és francia szén-, valamint acéltermelés fölött. Érvelése az volt, hogy ha összevonják ezen iparágakat, amelyek lehetôvé tették addig a fegyverkezést, akkor megakadályozható lenne egy esetleges újabb háború.

A javaslatot — amely a késôbbiekben Schumann-terv néven vált ismertté — mindkét ország parlamentje elfogadta, és 1951. április 28-án hat ország — Franciaország, NSZK, Olaszország és a Benelux-államok — aláírja az Európai Szén- és Acélközösségrôl vagy más néven a Montánunióról szóló Párizsi Szerzôdést. Ez a mozzanat tekinthetô az európai integráció elsô fejezetének.

1985-ben az akkor még Európai Közösség kormányfôi a Milánóban tartott találkozójukon azt a határozatot hozták, hogy attól kezdve minden év május 9-e — a Schumann-nyilatkozat napja — hivatalos Európa Napként fog bekerülni a köztudatba. Az idei Európa Nap különösen aktuális volt a tíz újonnan csatlakozott ország számára, hiszen ôk már a végére értek az európai integráció rögös útjának, és elmondhatják, hogy ez bizony férfimunka volt. A sor most rajtunk, Románián van, az integráció útjára mi is ráálltunk, a kérdés csak az, hogy az út végén milyen munkaminôsítést fogunk kapni.

Sólyom István

Kolozsvári Diákhónap

(9. old.)

A májussal együtt megkezdôdött a különbözô fesztiválok, ünnepségek szezonja is. A Kolozsvári Diákszervezetek Konzorciuma május 6-ra idôzítette a Diákhónap elnevezésû rendezvénysorozat kezdetét.

Csütörtökön este fél 8-kor a tisztességes számúra duzzadt tömeg meglehetôsen passzívan hallgatta a C. A. S. H. (elô)zenekar koncertjét, csak a bátrabbja (és rockerebbje) táncolt. Kápé-ék után a Comedica humorcsapat adott kis ízelítôt a május 16-i egész estés elôadásból. Összeállításuk hatásos volt; a modern Rómeó és Júlia történetet ôk a pantomim mûfajába sorolták, de inkább tekintsük mûfajilag meghatározhatatlannak: dance, techno, hip-hop, sôt, manele dalrészletek bejátszása segítette a szereplôket a "beszédben".

A szervezôk, hogy az esetleges érdeklôdôk figyelmét felkeltsék a Diákhónap iránt, elsô estére egy nagyágyút is tartogattak, a Cargót. Az új megahit, az Esô (Dacã ploaia s-ar opri) rögtön az elején elhangzott. Az ágyúsütögetés, sajnos, nem tartott sokáig: hiteles díszletként az elôbb említett dalhoz, szürkésfekete fellegek gyülekeztek gyors iramban az égen, és az alig félórás koncert után zuhogni kezdett az esô. A színpad nem lévén fedett, a fiúk gyorsan meg is köszönték az addigi figyelmet, és áramütés veszélyére hivatkozva vissza is vonultak. — Árulók! Árulók! — hallatszott itt-ott a szerteszét futó tömegben.

Péntek délelôtt sokan igyekeztek a Diákház felé. Itt rendezték meg a diákállásbörzét. Több mint 30 cég vett részt a börzén, és ugyancsak jelen volt a Megyei Munkaügyi Hivatal, amelynek kifüggesztett álláshirdetései elôtt mindenki szorgalmasan jegyzetelt. A felkínált álláslehetôségek nem mozogtak túl széles skálán: a sztrádaépítô Bechtel szakképzetlen segédmunkásokat, munkavezetôket, különbözô technikusokat és specialistákat keresett (például humán erôforrás). Keletje volt még a biztosítási ügynököknek, gyógyszerészeknek, telefonkezelôknek, és néhány recepciós-, szobalány-, illetve pincér-állás is gazdára várt.

Bár a munkaerôvásár az eredeti programhoz képest 2 órával késôbb, délután 3 órakor ért véget, fél 1 körül a cégek képviselôinek majdnem fele már elment, annak ellenére, hogy érdeklôdôk még voltak. A megkérdezettek véleménye megoszlott az állásbörzérôl: egyesek úgy tartották, nem találtak kifejezetten diákoknak szóló, esetleg részmunkaidôben végezhetô munkát, míg mások több helyre is jelentkeztek, hátha valami bejön felkiáltással.

A vasárnap este a színházé volt. Harmadéves színisek Csehov A három nôvér címû drámáját adták elô érdekes megközelítésben, beszéd, szavak nélkül.

Az elsô négy napon az említetteken kívül rockzenekarok versenye és román filmek vetítése is bekerült a programba. Ezen a héten folytatódik a diákszínpad mûsora, lesznek sportversenyek (biliárd és darts), csütörtökön a Semnal-M koncertezik, vasárnap pedig a Comedica is újra színre lép.

Vincze Judit

Májusi EMT-elôadássorozat

(9. old.)

A 2003–2004-es tanév második félévében folytatódik az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT) által szervezett magyar nyelvû Terminológiai elôadássorozat a Kolozsvári Mûegyetem Építômérnöki, Gépészmérnöki, Számítástechnika, Villamosmérnöki, illetve a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Vegyészmérnöki karán.

Gépészmérnöki Kar

2004. május. 17., hétfô, 16.00— 20.00 óra: Dr. Barabás István (Kolozsvár): Motorhajtó anyagok jelene és jövôje; Dr. Máté Márton (Marosvásárhely): A forgácsolás, valamint a forgácsolószerszámok geometriájának sajátosságai.

Építômérnöki Kar

2004. május. 12., szerda, 18.00–20.00 óra: Dr. Kiss Zoltán (Kolozsvár): Szétszedhetô vasbeton szerkezetek;

2004. május. 19., szerda, 18.00–20.00 óra: Dr. Bucur Ildikó (Kolozsvár): Épületek rehabilitációja.

Számítástechnika Kar

2004. május. 13., csütörtök, 16.00–20.00 óra: Dr. Kallós Gábor (Gyôr): Szekvenciális és párhuzamos algoritmusok, párhuzamos hardverarchitektúrák; Varjasi Norbert (Gyôr): Programfejlesztés mobil eszközökre.

Helyszín: az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság — EMT székháza, Kolozsvár. (Magyar/1989. December 21. út 116.).

Bôvebb információk az eniko@emt.ro címen kérhetôk!

Vissza a filmhez
Válasz Plesa Vass Magdának

(9. old.)

Megtisztel levelével, örülök, hogy a Campus olvasói közé tartozik, és hogy vélemény nyilvánításra ösztönözte április 21-i cikkem a Passióról. Lassan elcsendesedôben már a film körüli vitazápor, de válaszolnék néhány, múlt heti számunkban megjelent gondolatára ezúttal "humorizálás", "nyegle" szóhasználat, "csúfondárosság" nélkül. Bár véleményem szerint ez utóbbiak is némi "jóindulattal" beleférnek a diákújságírásba, sôt, egy filmkritikába is, ugyan múltkori cikkem semmilyen szempontból nem tekinthetô annak.

Nem Ön az elsô, aki — enyhén szólva — nem osztja véleményemet a film kapcsán, de Ön az elsô, aki elég éles határt bátorkodik meghúzni köztem és a "keresztény módon gondolkodók" között. Mindezt pedig egy hollywoodi film generálta benyomásaimra alapozva teszi, amit — ne vegye rossz néven, de — kissé elhamarkodott következtetésnek tartok. Kétségtelen, hogy Ön a Szentírás szövegének sokkal jobb ismerôje, mint én, a film egyházi fogadtatását illetôen is jobban tájékozott, gondolatai pedig mélyrôl jövô, igaz, keresztény hitrôl tanúskodnak. Csupán egy dolgot hiányolok cikkébôl: hogy nagyon keveset hivatkozik érzéseinek leírásakor a film konkrét látványvilágára, arra, hogy Mel Gibson mivel tesz hozzá többet filmjében ahhoz, hogy a Szentírásnak amúgy oly szemléletes sorait még átélhetôbbé tegye. Mert a nyers realista ábrázolás önmagában ehhez még nem elég. Nem vonom kétségbe, hogy ezek a képek Önt mély átélésre és bûneinek megbánására késztették, de — sorait olvasva — gondolom, nem kisebb ez az élmény Ön számára akkor sem, amikor az evangéliumi történetnek csupán betû, hang, avagy belsô képek formájában van lehetôsége megmutatkozni. Azt írja, hogy "a Megváltó megkínzását, keresztre feszítését még soha, egyetlen film sem érzékeltette ilyen sokkoló, valóságos, magunkra ébresztô módon." A sokkolóval egyet értek, a valóságost elhiszem Önnek és annak a rengeteg bizonyítéknak, ami a film hitelessége mellett tanúskodik. De a magunkra ébresztô kifejezést — értelmével ellentétben — nagyon idegennek találom, hiszen ahány ember a Földön, annyiféleképpen ébred rá a szenvedésre, a kegyetlenségre, a saját maga és más bûneire. Ki önostorozás révén, ki remeteséggel, ki csendes elmélyüléssel, ki ikonok segítségével. A Mel Gibson-i látványvilág azonban minden ikonnál erôsebb mûvi séma, ami inkább elfojt, mint fölszabadít; mondhatni egy érzékeinkkel játszó vizuális kényszerzubbony, amiben éppen az vész el, ami értelmet adhatna neki: az elmélyülés lehetôsége.

Nem gondolom azt, hogy a filmnek (bármilyen filmnek) az elfogadását/nem elfogadását összefüggésbe kellene hoznunk hitünk erejével, empátiánkkal. Sokkal inkább "vizuális teherbírásunkkal", ami ha erôs, akkor nem ájulunk el az országúti balesettôl sem, ha pedig gyenge, akkor a szúnyogot is behunyt szemmel ütjük le. És ebben nem kellene edzésekkel törekedni a minél jobb teljesítményre, hacsak nem készülünk orvosi pályára. Ösztönös elfordulásunk a vértôl tehát nem jelenti elfordulásunkat a Megváltótól, és az Ô kizárását életünkbôl.

Én a bántóan felnagyított vérengzés ellen tiltakoztam, még akkor is, ha ez Krisztus kínszenvedésének igaz és tanulságos története, valamint a tökélyre vitt "istengyilkosság" olyan apró jelenetei ellen, amelyek elhasznált, kommersz fogásokkal igyekeznek a nézô felszusszanását biztosítani. Ilyenek a visszaemlékezések narancssárga ködben, de a film stílusától teljesen idegen sátán alakja is. Ön felvilágosított, hogy azok a Szentírásból valók. Ezt én is tudtam. Nem a visszaemlékezéseket kifogásoltam, hanem azok megjelenítésének lapos és patetikus módozatát.

Félreértette Mária és Mária Magdolna szerepével kapcsolatos megjegyzéseimet is. Hangsúlyozom, a színésznôk alakítását kifogásoltam, a filmben betöltött szerepüket, és nem a történetbeli anya és Mária Magdolna létezését minôsítettem holmi téblábolásnak. Máriát — az Ön szavaival élve — valóban a Fájdalmas Szûzanyának képzeltem én is, éppen ezért, ha már nem márványszoborként tekint ránk egy templom faláról, a filmben elvártam volna, hogy sokkal hitelesebb színészi játék juttassa kifejezésre az anyai szenvedést. Mel Gibson elképzelése viszont éppen egy ilyen szenvtelen alakítás volt, nos, nem kötekedem.

Szíves elnézését kérem a "kalandor" jelzô használata miatt minden olyan személynek, akire ez valóban nem illik. De higgye el, ezt a filmet kalandorok milliói nézik meg naponta, és csak kalandvágyból és holmi felszínes borzongás megtapasztalása miatt, a bûnnek és a szenvedés megtisztító erejének a legcsekélyebb átérzése nélkül, csakis a látvány kedvéért. Hitchcock-i bölcselet, hogy a nagyközönségnek kell a filmet csinálni, nem a vájtfülûeknek, hogy sokan kell hogy megnézzék, az a lényeg, mindegy, hogy azután mit hordanak össze róla, és ezt így gondolja azóta is minden hollywoodi rendezô, Mel Gibson is.

Jánosi Andrea

GYÚJTÓPONTBAN

Keresztény, emberi Európát!
Kontinensünk múltjáról, jelenérôl és jövôjérôl Stuttgartban

(10. old.)

Sokan és sokféleképpen vélekednek Európa jövôjérôl. Sok embernek örömünnep az újabb bôvítés, amely tíz tagországgal tette tágasabbá kontinensünket, mások viszont attól félnek, hogy a keletrôl jövô szegénység újabb nadrágszíjszorításra készteti majd a gazdagságban tobzódó nyugati világot. Európa szaporodó gondjainak a megoldására egy német napilapban nem éppen szívmelengetô választ találtam: mindenki oldja meg saját gondjait, és akkor megoldódnak közös gondjaink is. Noha ez az álláspont Nyugaton sem általánosítható, mégis jelzésértékû arra nézve, hogy a keresztény szellemet egyre inkább mellôzô világunkban mennyire nehéz a konszenzuskeresés, mekkora gond visszatérni az alapokhoz, a keresztény gyökerekhez, amelyek földrészünk utóbbi két évezredes történelmét meghatározták.

Az Istenre és a keresztény gyökerekre történô utalás kimaradása az Európai Alkotmány tervezetébôl önmagában is egy megdöbbentô tény, ráadásul ha ezt politikusok és különféle közéleti személyiségek még látszólag meg is indokolják, az többszörösen elkeserítô, hiszen sok ember számára mindez azt jelenti, mintha múltjának szerves részétôl fosztanák meg. A puszta kinyilatkozáson túl ez súlyos erkölcsi veszteséget is okoz földrészünknek, hiszen egy lélek nélküli Európa rémképét vetíti elénk, ahol a pénz és a gazdagság az ura mindennek, ahol minden más ennek van alárendelve. Ha valamitôl is rettegni kellene a nagy közös Európában, akkor ettôl mindenképpen.

Többek között ez a beszédtéma azon a mikrobuszon is, amely Budapesttôl immár autópályán robog a célállomás, a németországi Stuttgart felé, amely szombat délelôtt, Európa Napján több, mind tízezer ember találkahelye lesz egész Európából. Úgy tûnik, vén kontinensünk nyugati fele ma már velünk, romániaiakkal is barátságosabb, hiszen a jórészt "légiesített" hegyeshalmi osztrák-magyar határátkelônél a szinte megállás nélkül áthaladó magyar állampolgárokhoz képest mi is néhány perc alatt osztrák földön vagyunk, innen pedig akár erôltetett menetben, megállás nélkül száguldhatnánk Portugália Atlanti óceáni partjáig, hiszen több határellenôrzésre már nem kell számítani. Az autópályáknak közlekedési irányokként Ausztria-szerte három sávosra történô bôvítése (ahol ez még nem történt meg) némiképp lassítja a haladást, de a bécsi körgyûrû után, a távolban tündöklô Alpok felé haladva, néhány röpke óra alatt a festôi szépségû Salzburg mellett száguldunk tovább, és úgy jutunk át az osztrák-német határon, hogy közben észre sem vesszük. Az egykori átkelôhelynek ma már nyoma sincs, pontosabban épületei más hasznosítást kaptak. A határok légiesítése errefelé rég megtörtént, és a létezô gondok, bajok ellenére ez minden bizonnyal óriási eredmény mindenki számára. Kelet-európaiként, a román–magyar, a magyar–szlovák, a magyar–ukrán vagy a magyar-horvát határon nem egyszer átélt balkáni praktikák szenvedô alanyaként Hegyeshalmon túl valóban szabadnak érzi magát az ember.

Útitársaim között "világiak" és lelkészek egyaránt vannak, jobbára olyan emberek, akik nyugat-európai egyházi rendezvények rendszeres résztvevôiként belülrôl érzékelik a lélek Európáját, illetve azt a küzdelmet, amelyet a különféle egyházak képviselôi próbálnak megvívni sajátos eszközeikkel Európa igazi szabadságáért. A görög-keleti egyház velünk utazó képviselôje konstancai lelkész, az ottani ortodox teológia elôadótanára, aki Strasbourgban doktorált, kiválóan ismeri az ortodox, a római, a görög katolikus és a protestáns egyházak történetét, és mindazt, ami összekötheti, illetve elválasztja ôket. Ma még sokan saját egyházában is csodabogárként tekintenek rá, egyféle gyanúval is, hiszen Romániába történô visszatérte után folyamatosan törekedett a különféle egyházak közötti párbeszédre, és ebben a szellemben neveli saját diákjait is. Meggyôzôdése, hogy a párbeszéd a szentszellem ajándéka, és ezt a célt szolgálják a valamennyi egyházban fellelhetô mozgalmak. Ennek is köszönhetô, hogy a több évszázados elzárkózás után napjainkban élô párbeszéd folyik a katolikusok és az ortodoxok között. Ugyanezt szorgalmazza a székelyföldi római-katolikus lelkész is, aki egyháza szolgálatában az ökumenikus követ szerepét próbálja legjobb tudása szerint betölteni.

A holnapi rendezvény témája ugyanez: Együtt Európáért! Egy olyan Európáért, amely valamennyiünk közös hazája, közös bölcsôhelye. A Romániából érkezettek is jól érzékelik ezt, látják a rendezvény tétjét, súlyát, szerepét abban, hogy a közvélemény figyelmét érzékennyé tegyék közös keresztény múltunk iránt. Nem véletlen, hogy a stuttgarti rendezvényt 160 európai és más kontinensek városaiban követi figyelemmel szervezett keretben több, mint százezer ember, ahol lelkészek, politikusok és a különféle lelkiségek, egyházi mozgalmak tagjai osztják meg egymás között egy emberibb Európa jövôjével kapcsolatos elképzeléseiket.

Barátságos fogadtatás
A német városokban a múlt és a jelen ötvözôdésébôl mindenhol lerí a társadalmi jólét, a német rend és az alaposság. A katlanban elhelyezkedô Stuttgartot akár Kolozsvárhoz is hasonlíthatnám, ha például Torda felôl alagúton hajthatnék be a városba, elkerülve a Feleki-tetôt. A kiváló úthálózatú város, Baden-Württemberg tartomány székehelye a nagyvárosoktól eltérôen csendesebb és barátságosabb is. A szervezôk nem véletlenül választották ezt az Európa-találkozó színhelyéül.

A szombati találkozóra szóló meghívókon a jórészt már megszokott, kiemelt biztonsági intézkedésekre figyelmeztetnek. A szállodától tíz percnyi kocsikázásra található Hans-Martin-Schleyer sportcsarnok parkolójában Európa minden sarkából látunk különbözô méretû buszokat, személygépkocsikat. Belépéskor kellemes meglepetésként könyveljük el, hogy a politikusokat is fogadó, kiemelt rendezvényeken szokásos, reptéri szigorúságú ellenôrzés mégis elmarad, csupán a meghívót kell felmutatni a biztonsági ôröknek. A derûs arcok és a tucatnyi nyelven folyó ismerkedés kavalkádjában a politikus is könnyen megnyugodhat: keresztény közösségben aligha fenyegeti veszély, talán erre gondolva maradnak el a szigorú ellenôrzések. A sportközvetítésekre szakosodott riporterkabinokba ezúttal fordítók költöznek: összesen tizenöt európai nyelvre, közöttük románra és magyarra is szinkronfordítás történik, mintegy jelezve, hogy Európa úgy válhat a népek nagy közösségévé, ha mindenik megôrizheti saját nyelvét és kultúráját. Szerencsénk van: a fordítókabinok elôtti utolsó sorba kerülünk, ahonnan tökéletes rálátás nyílik a több mint tízezer férôhelyes teremre. Az elôttünk helyeiket keresô olaszokat mérföldnyi távolságról is felismerném derûs hangoskodásukról, kitörô jókedvükrôl. Ha közelebbrôl ismerném mindenik európai nép fôbb jellemvonásait, akár találomra megállapíthatnám, ki hol ül. Még akkor is, ha öltözködésben a kor embere alig különbözik egyik a másiktól. A sokszínû kavalkád tíz órára csendesedik el, amikor hivatalosan is elkezdôdik Friedrich Aschoff evangélikus német püspök és Chiara Lubich, a római katolikus egyház keretében létrejött Fokolaré Mozgalom alapítójának a közös elképzelése alapján és szervezésében rendezett találkozó, ahová 175 egyházi keresztény mozgalom képviselôi, számos lelkipásztor, püspök és vatikáni bíboros jött el. Számottevô a politikum résztvétele is: jelen van többek között Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke és a belga királynô. A mûsorelôzetes szerint a beszédek között igényes kulturális-mûvészeti részek lesznek kórusmûvekbôl, balettbôl, könnyûzenébôl, táncmûvészetbôl. Mint késôbb kiderült, a kínálat sokak számára messze felülmúlta az elvárásokat: olyan egyházi Európa-találkozó színhelyévé vált Stuttgart, amely újat nyithat az egyház és politikum kapcsolatában.

(Befejezô része szombati számunkban)

Makkay József

MÛVELÔDÉS

In memoriam léczfalvi Bodor Ferenc

(11. old.)

1941. május 12-én, közismerten a szerelmesek hónapjában jött a világra, a ki tudja, hányadik nagy világégés idején, és 1994. április 26-án, születése hónapját majdnem megérve távozott. Immár tíz éve hiányzik az igazi polgári Budapest mikrovilágának szakavatott ismerôje és lelkiismeretes megörökítôje — maga is egyik színes egyénisége —, az erdélyi származású léczfalvi Bodor Ferenc.

Elôszeretettel járta a pest-budai kávéházak nagyon, vagy kevésbé átalakított utódait, a presszóvá intézményesült hajdani "kávéforrásokat". Ugyanilyen olthatatlan vággyal zarándokolt a múlt ködébe veszett egykori székesfôváros patinás szállodái, jóféle kisvendéglôi után. (Boldog embernek érezheti magát, aki még szívesen látott vendég lehetett egy kerthelyiségben.) Ha úgy tetszik, Krúdy Gyula nyomán kereste, kutatta szinte megszállottan a letûnt világot, a századforduló polgári hangulatát, ízét, zamatát, hátha felfedez valahol valamit annak régi atmoszférájából. Bodor Ferenc nem egykori szerelmeinek emlékét és hódításainak színhelyét nosztalgiázta végig, hanem azokat a városrészleteket, épületeket igyekezett legalább gondolatban rekonstruálni, amelyeket eltüntettek, elcsúfítottak, szétvertek, átalakítottak, vagy ami a legrosszabb: feledésre ítéltek. Ahogyan ô fogalmazott a végeérhetetlen aszfalttenger szorgalmas koptatása(i) közepette: "És végigbonthatjuk a város felfeslô idôszöveteit, stílusok, átalakítási ôrületek, városrendezési kényszerképzetek riasztó pusztításai alatt is ott az érték."

Jól ismert várossétái tréfás jelzôket ragasztottak neve elé: szent lôdörgô, városfi, ködlovag, és ami talán még igaz is: az utolsó garabonciás. A garabonciás köztudomásúan varázserôvel rendelkezett, tudományától tartani lehetett. Bodor Ferinek nem voltak olyan külsô stílusjegyei és sajátosságai, mint egy igazi ördöngös diáknak: nem hordott malaclopó köpenyeget és nem lovagolta meg a zivatart. A többi bûbájt sejtetô tulajdonság azonban szinte ráillett… Átható tekintetétôl, meglepô szófordulatokban, érdekességekben nem szûkölködô mondanivalójától, magával ragadó, színes, megnyerô egyéniségétôl nem lehetett, vagy csak nagyon nehéz volt megválni.

Életének megállapodottabb szakaszában a Magyar Iparmûvészeti Fôiskola (késôbb Egyetem) könyvtárában foglalatoskodott, majd a fôiskola Vizuális Nevelési Központjának vezetôje lett. Hasznos ötleteire, tanácsaira a ma iparmûvészei, belsô építészei, formatervezôi bizonnyal emlékeznek. Mint ahogy megmaradhatott mindazok emlékezetében, akiket a Tölgyfa Galéria vezetôjeként az ott megrendezett, szokatlanul érdekes kiállításokon végigkalauzolt.

Nagy társaság, sok ember vette körül. Szeretett ismerkedni, könnyen tudott kapcsolatot teremteni. Nem volt nehéz az egyéni szóhasználatú, sajátos jelzôket, értékítéletet hordozó mondatokat megfogalmazó, a "langymeleget" semmiben nem tûrô személyiségének hatása alá kerülni. Egy életre megtanultam tôle, hogy csak a lábvíz lehet kellemes, mert az ünnepekre egészen más jelzô illik. Bodor tanár úr nemcsak tanított, feleltetett is az egyik legnehezebben elsajátítható, megtanulható tantárgyból, magatartásból. "Jegyei" sem a szokványos osztályzatok voltak: lehetett valaki lágy hangon kiejtett "kartárs", az ostorpattogtatást idézô, élesen csattanó "csiszlik", vagy a sajátos hanghordozással hallatszó "surgyélán".

Ez a furcsán, idegenül hangzó szó, név, jelzô vezet el bennünket a külsô szemlélô bodorferijétôl a másik, mély belsô világot megélô Bodor Ferencig. A Surgyélán elnevezést csak az ismerhette, aki Tamási Áront olvasott, aki átélte Ábel utazásait, aki jártas volt az irodalomban, aki ismerte Erdélyt. Ez magától értetôdô attól, aki nagy múltú székely család leszármazottjának vallhatta magát. Édesapja az a jogot végzett Bodor György volt, aki 1941-ben kormánybiztosként a Bácskába telepített, majd onnan Baranya és Tolna megyébe költöztetett bukovinai székelyeket. Nevéhez fûzôdik a kérészéletû, bonyhádi székhelyû Székely Múzeum megalapítása, ahol a kétszemélyes intézmény vezetôi tisztét a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum 1938 és 1944 közötti igazgatója, Herepei János látta el. Bodor Györgyöt élénken foglalkoztatta népe históriája, könyvét A székely nemzetiségi szervezet címen éppen a múlt esztendôben jelentette meg a csíkszeredai Pallas Akadémia kiadó.

Miután befejezte feladatát munkahelyén, Bodor Ferenc bebarangolta a kiválasztott pesti utcákat az éppen aznapra kiszemelt beszélgetô- vagy hallgatótárssal, majd hazatért Szent István körúti bérlakásába, ahol egy teljesen más világ fogadta. A falon, a dédapját ábrázoló festmény mellett, üveg alatt elhelyezett régi térkép olyan utazásokra csábította, amelyekhez egykoron nem kellett útlevél. Szobája falán kígyóként körbetekeredô könyvespolcain egy általa belakott és érdeklôdôket váró, különleges világ hevert, állt fejen, vagy éppen feküdt, a legkülönfélébb testtartásban. Arról a világról, annak lakóiról beszélt a legszívesebben, amint kényelmes testtartásba helyezte magát a piros-fekete széki terítôvel letakart, meglehetôsen rozzant kereveten. Persze elôbb bekapcsolta a perpetuum mobile elvén szüntelenül mezôségi népzenét sugárzó "kazetofont", hogy minél teljesebb legyen az élmény. Rejtélyesnek tûnô halmok alól, különféle rétegzôdésû kupacokból a legnagyobb magabiztossággal húzta elô a hírneves — ki ismerte akkor? — kolozsvári fényképész, Veress Ferenc vizitkártyáit, vagy a — joggal — nagy becsben tartott, alig használt 1943-as telefonkönyvet. Megilletôdve tekintettünk a nagyapai örökségbôl megmaradt 16. századbeli jogi könyvekhez és Gábor Áron ágyújának kicsinyített másához támasztott különlegességekre, a századnyi kort megélt, polihisztor hírében álló Brassai bácsi és az Erdélyi Múzeum-Egyesület arisztokrata alapítója, hídvégi gróf Mikó Imre fotográfiájára. Az asztalt díszítô, egyik feketetói vásáron beszerzett hímzett abrosz eszébe juttatta a helybeli milicistákat, akik az ôrszobán az akkor rendkívül keresett, valutának számító Amo szappan után kutakodtak a zsebeiben, miközben társaik elôszeretettel puhították a fal mellé állított Gábor-cigányokat. Nem volt gyûjtô, de amiben kordokumentumot látott, abból szívesen építgette fontosnak ítélt tárgyai lassan mindent elborító rétegeit.

Az ôt érdeklô dolgokról, témákról háromszáz hosszabb-rövidebb írása árulkodik. Életmûve mégsem ezekben található. Életmûvének azokat a szenvedélyes, kissé hadaró módon elhangzott diskurzusokat — vagy a felvetett témához hozzászólni tudó beszélgetôpartner hiányában —, jobbára monológokat tekinthetjük, amikor — sok egyéb mellett — Debreczeni László építészi nagyságát és a Malonyay-hagyaték fontosságát vagy gróf Bánffy Miklós politikus, író, a bonchidai kastély utolsó gazdájának rejtélyes személyiségét meg a Kárpát-medencei faépítészet emlékei összegyûjtésének bûnös késlekedését emlegette. Beszélgetve tanító iskolájában nem volt kirekesztés: magyarság, polgári kultúra, népi hagyományok, az Erdélyt lakó népek együtt tették ki a teljességet, mindennek megvolt a helye és a szerepe, bármikor lehetett ismételni, de megbukni is.

Egyformán kedvesek s fontosak voltak számára az erdélyi kastélyok, a mezôségi haranglábak, a budapesti kávéházak és a "dizájn". Érdeklôdô tekintetét a földteke csaknem minden része és majdnem minden dolga vonzotta. Magabiztosan mozgott a világban, akárcsak belsô birodalmában. Legjobban, legotthonosabban bizonyára mégiscsak Gelencén érezhette magát, a vén Jancsó Péter ódon portáján. Az ôshonos família által négyszáz éve lakott udvarházba "bészorult" a múlt. A lassan folydogáló beszélgetésben — ahogyan Bodor Feri megfogalmazta — "tapogatózunk az öreg vezetésével, lassan húzza szét az idôfüggönyt". Egy soha át nem élt, meg nem tapasztalt, mégis ismerôsnek, már-már sajátnak érzett régi világ képei rajzolódnak elô a rendre kirakódó mondatmozaikokból. Éppen ezért nincs abban semmi rendkívüli, hogy Bodor Ferenc haló porában is Gelencére kívánkozott. Az elkövetkezendô évszázadokban végre kedvére kibeszélgetheti magát a háromszéki kúria utolsó lakójával.

Sas Péter

Isten is megtekinti a költôket

(11. old.)

És valószínûleg mosolyog is rajtuk. Hogy elnézôen vagy elismerôen, az attól függ, milyen véleménnyel van a költészetrôl úgy általában, ezen belül pedig a mai fiatal költôk verseirôl.

Isten is megtekinti a költôket — ez a címe annak a versgyûjteménynek, amely tavaly jelent meg a budapesti Accordia Kiadónál, és amely a számmisztika jegyében hét kortárs költô munkáit tartalmazza. Közülük ketten szorosabban is kötôdnek Kolozsvárhoz, tehát már csak miattuk is érdemes belepillantani az antológiába. Halmosi Sándorról és Rozsnyai Lászlóról van szó. Elôbbi rövidke bemutatkozó szövegében megvallja: Szatmárnémetiben született, de többek között Kolozsváron is tanult; utóbbi pedig a kincses város szülötte. Rajtuk kívül öt magyarországi költô, André András, Balázs Zoltán, Demcsák Eszter, Molnár Attila Benedek és Simon Szilvia Zsófia költeményeibôl közöl válogatást a szerkesztô, Balázs Tibor, aki az utóhangként közölt A poézis mint átörökítés címû írásában arra a kérdésre keres választ, mi a közös a hét fiatal alkotó költôi világában. A kérdést azonban akár tovább is fejleszthetjük, és megpróbálhatunk rájönni, hogyan illeszkedik bele ez a hetes fogat abba a költôi világba, amelynek különbözô változatait erdélyi magyar költészetünkben is föllelhetjük.

Választ azonban ne várjunk ezekre a kérdésekre, vagy legalábbis ne olyat, amely egyértelmû irányt mutat. Mert esetünkben igaznak bizonyulhat minden, és mindennek az ellenkezôje is. Hasonlóságokat és különbségeket egyaránt találhatunk, közös vonásként pedig megállapíthatjuk: mindannyian a legmodernebb nyelvezetet használják, és nyelvújítási készségük is figyelemre méltó. Néhány szóban azonban próbáljuk meg látni és láttatni a "hetek" költészetét. André András figyelme mindenre kiterjed, fôként az apróságokat veszi észre, eszköztárában pedig kiemelt helyet kapnak a rövid, tagolt, gyakran egyszavas mondatok (Meghimbált árnyék. Sziklahúr. / Dáliacsengô. Hitleráj.). Balázs Zoltán idônként visszanyúl a hagyományos eszközökhöz, kérdésektôl hemzsegô versei az örök kutató megnyilvánulásai (Sok volt az alma? / Kevés a banán? / Ádám voltál, vagy majom? / Kit érdekel ma már!). Demcsák Eszter lírája elsô pillantásra sokkal lágyabbnak tûnik, ezt a látszatot azonban néhány jól megválasztott szóval igyekszik feloldani az ifjú költô (magadra húzod mindennap / mert fázol / a hányás-szagú kabátot / kényszerbôl). Egyik földink, Halmosi Sándor költôi világában végre némi szerelmi lírát is felfedezhetünk, legértékesebbnek Neved kedves címû prózaverse tûnik (… törôdj a kis csodákkal inkább és a veszélyekkel melletted). Molnár Attila Benedek gyûjteményébôl pársorosai a legkifejezôbbek (közöm az idôhöz / hogy elmúlok). Másik atyánkfia, Rozsnyai László lírája néhol tárgyias, egészében inkább hagyományôrzô, mintsem tagadó (A semmibe kiáltjuk neveink / Templomtornyaink / Évezredeink / Feleletet nem várunk). A hét alkotó közül Simon Szilvia Zsófia versei a legmonumentálisabbak, idônként már a képvers határait súrolják, kicsit Kassák Lajos stílusát idézve (Ananászt adagolnak az afrikai-légiutas kísérôk / Fellegek közt bujkál egy magyar ikertestvérpár botanikusa).

Egészében tehát jelen antológia is a mai költészet pászmáin mozog, sok újat nem hozva abba. De ezt nem róhatjuk fel az alkotóknak, akiknek mint általában, ebben a korban sincs könnyû dolguk. Annál inkább a befogadóknak, hiszen nekik csak kritizálniuk kell.

Sándor Boglárka Ágnes

Az oldalt szerkesztette: Németh Júlia

TUDOMÁNY

A kábítószerkérdés orvosi és társadalmi vonatkozásai (IV.)
A pszichostimulánsok

(12. old.)

(Folytatás április 21-i lapszámunkból.)
Az 1980-as évek közepétôl a világban erôsen elterjedt az úgynevezett rekreációs szerek használata. Ezeket, amelyek legismertebbje és legjellegzetesebbje az Ecstasy, elsôsorban hétvégi szórakozóhelyeken, partikon fogyasztják, "felüdülés" céljából. Használatuk már egyetlen alkalommal is veszélyes lehet, ismételt, rendszeres alkalmazásuk pedig hosszú távon pszichés elváltozásokat, függôséget eredményezhet.

Ezek a vegyületek a pszichostimuláns kábítószerek csoportjába tartoznak, fokozzák az agyi aktivitást, a szellemi teljesítôképességet, megszüntetik az álmosságot, intravénás beadás után pedig eufóriát okoznak. Pszichomotoros hatással is rendelkeznek: növelik a fizikai teljesítôképességet, és csökkentik a fáradtságérzést. A pszichostimulánsok nem "kábítószerek", hiszen az opioidokkal és hallucinogénekkel ellentétben nincs "kábító" hatásuk, mégis függôséget okozó hatásuk miatt a szó mai értelmében joggal tekinthetjük azoknak. Két jelentôs csoportjukat különböztetjük meg: az amfetamint és származékait, valamint az ezeknél veszélyesebb és erôsebb függést okozó kokaint. Bár nem valódi kábítószer, mégis pszichostimulánsnak tekinthetô a feketekávé hatóanyaga, a koffein is.

Az amfetamin és származékai
Az amfetamint stimuláns hatású gyógyszerként fejlesztették ki az 1920-as évek végén. 1936 óta alkalmazzák étvágycsökkentésre és bizonyos kóros esetekben (például éjszakai ágybavizelés vagy kóros aluszékonyság). A következô évtizedekben számos hasonló szerkezetû vegyületet fejlesztettek ki. Ilyen a metamfetamin, amit a gyerekkorban jelentkezô úgynevezett figyelemhiányos hiperaktív rendellenesség gyógyítására alkalmazzák.

1914-benétvágycsökkentô gyógy-szerként fejlesztették ki a metileindioximetamfetamint (MDMA-t), amit azonban erre a célra sosem vezettek be. Az 1980-as években az Egyesült Államokban a pszichoterápiában kezdték használni, mert kedvezô hatásúnak és biztonságosnak találták. Valószínûleg ez a hamis biztonságérzet is közrejátszott abban, hogy az illegális laboratóriumokban szintetizált kábítószer a piacon Ecstasy néven megjelent és igen népszerûvé vált.

Az amfetaminszerû stimuláns szerek növényi eredetû anyaga a Közel-Keleten és Afrikában termesztett Catha edubs vagy khat nevû növénybôl kivonható katin. A khat levelének rágcsálása elterjedt a helyi lakosság körében.

Az amfetaminok használata eufóriát vált ki, fogyasztója úgy érzi, fokozódott testi és szellemi ereje, szexuális teljesítôképessége, nincs szüksége alvásra, és egész viselkedését a fokozott aktivitás jellemzi. A túladagolás következménye a szimpatikus idegrendszer izgalmi állapotának a tünetei: tág pupilla, szapora pulzus, remegés, vérnyomás emelkedése, mellkasi fájdalom, magas testhômérséklet (akár 41 fok fölé is emelkedhet), erôs izzadás, hányinger, pánikszerû szorongás, delírium (zavart tudatállapot, hallucináció), görcsrohamok, súlyos esetekben eszméletvesztés. A tünetek meleg, rossz szellôzésû diszkóhelyiségben különösen veszélyesek lehetnek. A szer ismételt alkalmazása pszichés tüneteket válthat ki: fokozott ingerlékenységet, memóriaromlást, erôs szorongást, üldözési téveszméket, kényszerképzeteket (például az egyén úgy érzi, a bôre alatt apró bogarak mászkálnak).

Az amfetaminok elhagyásakor jelentkezô tünetek: kimerült fáradtság, hosszú és nyugtalan alvás, drogkeresô viselkedés, depresszió. Az étvágycsökkenés miatt a táplálkozás nem megfelelô, a terhesség alatt károsodik a magzat, az újszülött súlya kisebb az átlagosnál.

A szert a por vagy tabletta feloldása után, intravénásan adagolják a szervezetbe. Orron vagy szájon át szedve a hatás késôbbi, kisebb intenzitású, de tartósabb. Ismétlô fogyasztóknál a kezdeti 20-40 mg-os napi adaggal szemben a dózis akár a 45 mg-ot is elérheti.

A metamfetamin igen erôs hatású, olcsón elôállítható kábítószer. Fehér, szagtalan, kissé kesernyés ízû kristályos por, vízben és alkoholban jól oldódik. Jellegzetes tünetei: agresszív, esetenként hirtelen erôszakossá váló viselkedés, üldöztetési téveszmékkel társuló öngyilkossági gondolatok. Terhesség alatt az újszülötten abnormális reflexválaszokat és fokozott érzékenységet eredményez. Adagolása intravénásan, szájon át por vagy tabletta formájában történik, de beszippantható orron keresztül is. Intravénásan akár 2-3 óránkénti adagolás is elérhetô, a kezdeti 20-40 mg-mal szemben az 1 g-ig.

Az MDMA (Ecstasy) néven forgalmazott áru tartalmaz egyéb hallucinogén anyagokat is, ezért váratlan mellékhatásokra is képes. Egyidôben stimuláns és eufóriát okozó, tabletta formájában is. Szokásos adagban nem okoz érzékcsalódást, de túladagolásban már igen. Toxikusabb az elôbbiekben ismertetett szereknél. Tünetei: szájszáradás (az erôs folyadékkiválasztás miatt), akár egyszeri alkalmazás után is akut veseelégtelenség, májártalom. Ismételt fogyasztás nyomán: agresszív viselkedés, depresszióra és öngyilkosságra való hajlam, a tanulási képesség romlása. A szokásos adag a napi 100-150 mg-tól akár 1 g-ig is emelkedhet.

A kokain
A kemény drogok kategóriájába tartozik. Helyi érzéstelenítôként bizonyos esetekben ma is használják gyógyszerként. Növényi eredetû, bonyolult szerkezetû vegyület. A Dél-Amerikában honos koka cserje levelébôl nyerik. Frissítô hatását évszázadok óta ismerik. Az ôslakosság a leveleket rágcsálja a fáradtság és az éhségérzet csökkentése céljából. Ily módon kevés mennyiség jut be a szervezetbe, enyhe stimuláns hatást eredményez. A növény 4-5 m magasságot is elérhet, élettartama kb. 50 év. Egy esztendôben 3–4-szer szüretelhetô, levelében az aktív hatóanyagtartalom 0,5 és 15% között váltakozhat. A kivont fehér, kristályos por vízben jól oldódik. Kábítószerként a 20. szádban vált divatossá. A beszippantott port nevezik "snaw"-nak (hó), "gold dust"-nak (aranypor) vagy egyszerûen "lady"-nek. Az 1890-es években elôállított coca-cola ital eredetileg kokaint is tartalmazott. A kokain árusítását 1914-ben betiltották, az italból a kokaint kivonták. A kokainfogyasztás nálunk a magas ára miatt nem jelentôs, bár további elterjedése várható.

A kokain fizikális függôséget nem okoz, pszichikait viszont igen. A pszichostimulánsok között a legmérgezôbb szer. Túladagolásának tünetei: agyérgörcs, agyvérzés, koszorúérgörcs, szívritmuszavar, máj- és veseelégtelenség, esetleg szívinfarktus. Használata idején nô a balesetveszély, gyakoribbak a bûnügyi cselekmények. Rendszeres használatának legnagyobb veszélye a függôség kialakulása. Beszippantásos fogyasztása esetén akár évekig is elodázható a függôség beállta. Intravénás és rendszeres fogyasztással a függôség kialakulásának nagy a valószínûsége.

A kokain pszichózisára, az üldözési téveszmék mellett, jellemzô lehet az élénk képek, hallási és tapintási téveszmék megjelenése. A kokain használata elnyújtja, és intenzívebbé teszi az orgazmust, fokozza a szexuális kapcsolatkeresést, növeli a korlátozások és tartós jelleg nélküli nemi érintkezési igényt. Ugyanakkor, a rendszeres kokainfogyasztók körében csökken a szexuális vágy, és számos, a nemi élettel kapcsolatos zavar léphet fel. A terhesség alatt rendszeresen kokaint fogyasztók újszülöttjei kisebb súllyal jönnek világra, központi idegrendszeri fejlôdési zavarok jelentkezhetnek náluk. A kokain beszippantása útján gyakori az orrvérzés, orrsövénygyulladás, az orrsövény átfúródása alakulhat ki. A szer elhagyásakor várható tünetek: igen heves kokainvágy (ami néhány nap elteltével fokozatosan csökken, majd megszûnik), kimerültség, aluszékonyság, depresszió. A kokain gyakori, ismételt adagolás során felhalmozódik a szervezetben (csak az agyból, illetve a vérbôl ürül ki), ami elôsegítheti a toxikus tünetek megjelenését. Míg a vérplazmából a kokain hamar eltûnik (a vér koncentráció értéke 50 perc alatt a felére csökken), maga a kokain és bomlástermékei a vizeletben 24-36 órán keresztül, verejtékben pedig néhány hétig is kimutathatók. A kokain bejut a hajba, jelenléte még több évvel a fogyasztás után is megfigyelhetô. Azok az állapotok, amelyek csökkentik a plazma bontóenzimjeinek az aktivitását, növelik a kokain toxicitását. Ha az enzim termelôdése vagy aktivitása csökken, megnô a kokain toxicitása. Ezért is érzékenyebbek a kokain hatása iránt a kisgyermekek, az idôs emberek, a májbetegek. Különösen nagy a kokain iránti érzékenység a magzati élet alatt. Szülés után a kokain bejut az anyatejbe, és szoptatással az anya átadja a kokain egy részét a csecsemônek.

Dr. Horák József Sándor,
egyetemi elôadótanár

Megszorítások a védett növények árusítása ellen!

(12. old.)

Kolozsvár legnagyobb piacán évek óta egyesek gátlástalanul árulják a ritka és törvény által védett növényeket, kihasználva a törvények betartatásáért felelôs szervek határozatlanságát. A csendôrség többször megpróbálta felszámolni a fedett virágpiac mellett levô improvizált "virágpiacot", de az ottani virágkereskedôk minden alkalommal a kellô pillanatban értesültek, és elmenekültek.

Ez év márciusának végén és áprilisának elején több száz csokor tavaszi tôzikét (Leucojum vernum) kínáltak megvételre, amelyeket Csucsa közelébôl, Kolozs megye határáról hoznak. Jóformán be sem fejezôdött a tôzikék árusítása, máris elkezdôdött a törpe mandula (Amygdalus nana) rózsaszerû száracskáinak "idénye". Ezt a 20–50 cm magas bokorszerû növényt Kolozsvár környéki déli fekvésû vízmosásokból gyûjtik. A Szénafüvek rezervátumból már szinte teljesen eltûnt. Április második felében kezdôdik a törpe növésû henye boroszlán (mezei borostyán) árusítása. Rózsaszínû virágainak hamisíthatatlan illata van. Ezért nevezik Torda környékén varázslatos borostyánnak, de árusítói erdei liliomként is ismerik.

Májusban a legtöbb a védett növények illegális kínálata. E virágok begyûjtésére szakosodott személyek indulnak a Szénafüvekre vagy más, csak kevesek által ismert helyekre. Barbár akcióiknak csak azok a virágok nem esnek áldozatul, amelyek hamar elhervadnak (magyar nôszirom) vagy amelyek kevésbé látványosak (Crambe tataria, azaz buglyos tátorján, tatár kenyér, tarolján, tatorján). A nárciszok (Narcissus stellaris) még meglelhetôk a kolozsvári Szénafüvektôl északra esô területeken, de csak, ha az értékesítô sáskaraj még nem vonult végig ott. E virágokat viszonylag könnyû megkülönböztetni a kerti nárciszoktól, leveleik keskenyebbek, virágaik kisebbek, és sárga árnyalatúak. Tudjuk, mi történt a vad nárciszokkal a Brassó megyei Sárkányon: gátlástalan gyûjtésük miatt korlátozták a rezervátum látogatottságát.

A szibériai nôszirom (Iris sibirica) nagyon ritka növény. A magyar nôsziromnál lassabban hervad, így nagy keresletnek örvend a piacon. A májusi gyöngyvirág vagy kakukkvirág (Convallaria majalis) virágai rendszerint apróbbak, mint a kerti példányoké, színûk pedig sárgásfehér. Az ezerjófû vagy köröslevelû ezerjófû már nagyon ritka a Szénafüveken vagy a Kolozsvár környéki vízmosásokban. Rózsaszínû, kellemes illatú, nagy virágú, magas növény. A golyóvirág, torolya vagy pünkösdi rózsa (Trolius europeus) a védett növények jelképe, miután a havasi gyopár (Leontopodium alpinum) szinte eltûnt hegyeinkbôl. A Szénafüvektôl északra esô dombvidéki kaszálókon és a Gyalui-havasokban "vadásszák".

Ritka, csak a Kárpátokban elôforduló növényünk az ikrás fogasír (Dentaria glandulosa). Lila, díszítésre alkalmas virágait, erdei liliom néven, árpilis végén árusítják. Elôfordulási helye a bükki szelistyei úttól délre fekszik. Könnyen összetéveszthetô az erdôkben és parkokban fellelhetô Carydalis sarával. A Szénafüveken gyûjtik a bércsét is (Clematis integrifalia).

Felháborodva a kolozsvári központi piacon látottaktól, még 2001 májusában javasoltam a Környezetvédelmi Hivatalnak az erélyes és eredményes közbelépést. Az illetékesek válasza akkor arra szorítkozott, hogy az erre vonatkozó jogszabály újkeletû (2000. decemberi), nekik pedig kevés szakemberük és sok más elfoglaltságuk van. Az azóta eltelt három évben megalakult a környezetvédelmi rendôrség és a Babes–Bolyai Tudományegyetem Környezettudományok Szaka. De nem sikerült csökkenteni Kolozsváron a védett növények forgalmazását. Néhány szakember elegendô lenne arra, hogy naponta ellenôrizze, és alkalmazza a törvényt a piacon, lefoglalja, és megsemmisítse az árut. Egy-két év alatt ez eredményre vezetne. De ugyanilyen fontos az emberek, fôleg a fiatalok nevelése a természet védelme és környezetünk pusztításának megakadályozása szellemében.

Cãpras David, (nyugdíjas geológus)

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

HELYTÖRTÉNET

Kolozsvár helynevei

(13. old.)

(Folytatás május 5-i lapszámunkból)
Deva – Carmen Sylva (utca).

Déli utca – Mihu, Ion (Kolozsmonostor).

Délibáb utca – Bogrea, Vasile (Kolozsmonostor).

Délszer utca. Az eddig ismert egyetlen adat alapján helye nem azonosítható. Feltételezhetjük, hogy esetleg a Nagypiac déli soráról lehet szó. Bár ennek — az itt, a mai Városháza helyén álló Tanácsház miatt — Tanács szere, Tanácsház szere, sora volt a neve.

1584: "Vltra fossam délszer Vcza" ’a délszer utcai árkon túl’ [Élô 10.].

Dési országút. A Szamosfalvi út XX. század eleji neve. – Szamosfalvi országút.

Dési utca – Dejului.

Déva utca – Transilvaniei.

Dézma utca. A Lôrincz (Eötvös, Konstanca) utca folytatásában északra nyíló, majd jobbra kanyarodó, a Pap utcáig vezetô utca. A belôle bal oldalt, északra nyíló utca a Dézsmacsûrhöz vezetett. Késôbb Dézsmának írták. Az 1763–1787. évi térképen látható.

1865: Dézma utcza [Páncz]; 1876: Dézma utcza [Páncz1876]; 1888: Dézma utcza [Kv88]; 1894: Dézma utcza [Mach]; 1903: Dézsma utca [Stein]; 1913: Dézsma utca [Cs13]; 1914: Dézma utca [Cim14 167.]; 1917: Dézsma utca [Cs17]; 1923: Str. General Poetas [Br 90., 96.]; 1933: Str. General Poetas [OF 35.]; 1937: Str. General Poetas [Br37]; 1941: Dézsma utca [Kvát41]; 1945: Dézsma utca; Str. Dijmei — Dézsma utca [Kvut]; 1964: Str. Dijmei — Dézsma utca; Str. Dijmei; 1987: Str. Dijmei; Str. Somesului.

Nevének eredete – Dézsmacsûr.

Dézmacsûr. A Szamos jobb partján, a mai Vágóhíd helyén álló csûr.

Dézmacsûr utca – Dézsmacsûr utca.

Dézmacsûr tér. A Dézsmacsûr tér név változata. – Dézsmacsûr tér.

Dézmacsûri sikátor. A Hidelvi tized utcája. Az itt közölt elsô adatból arra következtethetünk, hogy az egykori Dézsmacsûr felé, a Szamosig vezetô kis utca volt. Késôbb Szeszgyár utca. – Szeszgyár utca.

1852–1857: "a kül király-ucza három sikátorával, ú. m. dézmacsûri sikátor, Lupsa és sziget nevû" [Jakab I. 37.]; 1869: Szeszgyár ut[cza] [Bodányi]; 1882: "Szeszgyár utcza, hidelvi, megszélesitése" [KvKözgyJk 1882/177.]; 1893: Szeszgyár utcza [SAKcs]; 1894: Szesz gyár u. [Mach]; 1914: Szeszgyár utca [Cim14 169.]; 1917: Szeszgyár utca [Cs17]; 1923: Str. Fabrica de Spirt (spirt ’szesz’) [Br 86., 102.]; 1933: Str. Fabrica de Spirt [OF 39.]; 1937: Str. Fabrica de Spirt [Br37]; 1941: Szeszgyár utca [Kvát41]; 1945: Szeszgyár utca; Str. Fabricei de Spirt — Szeszgyár utca [Kvut]; 1964: Str. Fabricei de Spirt — Szeszgyár utca; Str. Fabricei de Spirt; 1995: Str. Fabricii de Spirt; Str. Daniil P. Bãrceanu [Kmth 1995/143.].

Nevének eredete – Dézsmacsûr.

Dézsma utca – Dézma utca.

Dézsmacsûr. A mai — 2003 tavaszán már csak egykori — Vágóhíd helyén álló csûr, ahova 1848 elôtt a város határában termett gabona tizedét hordták. A Dézsmacsûr a XVIII. század elején még a város települési területén kívül volt, több forrás a Dézmacsûr melyékén szántóföldet említ [Kvtel 41.]. Az 1865. és 1869. évi térkép szerint a mai Vágóhíd tér, a vágóhíd épülete és a Baromvásár tér egy része a Dézsmacsûrhöz tartozott. A Dézsma nevet régen Dézma alakban említik. – Dézsmacsûr tér, Dézma utca, Dézmacsûri sikátor, Dézsma utca.

1625: "Azoknak az Drabantoknak, à kik az Dezma Cziwrnel eôriztenek Attam Abrak Czipot nro: 24 varose" [EMSzT II. 359.]; 1704: "Die 20 Aprilis. [...] [a rácok és a kurucok] öszvetalálkozának a dézmacsûr ellenében" [Kveml 288.]; 1869: Városi Dézsma Csûr [Bodányi].

Nevét az egykor itt állt Dézmacsûrrôl kapta.

Dézsmacsûr tér. Az egykori Dézsmacsûr elôtt kialakult, a mai — 2003 három tavaszáig — vágóhíd elôtti tér régi neve.

1869: Dézsma Csür tér [Bodányi]; 1888: Dézma csûr tér [Kv88]; 1893: Dézsmacsûr tér [SAKv]; 1894: Barom vásár tér [Mach]; 1899: Dézsmacsûrtér [KvKözgyJk 1899. 111.]; Közvágóhídtér [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1914: Közvágóhíd-tér [Cim14 168.]; 1917: Közvágóhid tér [Cs17]; 1923: Piata Abatorului (abator ’vágóhíd’) [Br 83., 99.]; 1933: P[iata] Abatorului [OF 37.]; 1937: Piata Abatorului [Br37]; 1941: Vágóhíd tér [Kvát41]; 1945: Vágóhíd tér; Piata Abatorului — Vágóhíd tér [Kvut]; 1964: Piata Abatorului — Vágóhíd tér; Piata Abatorului; 2000: Piata Abator [Kv00].

Nevét az egykor itt állt Dézmacsûrrôl kapta.

Dézsmacsûr utca. A Dézsma utcából északra nyíló, a Dézsmacsûr térig vezetô utca. Dézmacsûri sikátornak is mondták.

1869: Dézsmacsûr ut[cza] [Bodányi]; 1888: Dézmacsûr utcza [Kv88]; 1894: Dézmacsûr u. [Mach]; 1899: Dézsmacsûr utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Kriza utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1914: Kriza utca [Cim14 168]; 1917: Kriza utca [Cs17]; 1923: Str. Anton Pann [Br 90., 99.]; 1933: Str. Anton Pann [OF 37.]; 1937: Str. Anton Pann [Br37]; 1941: Kriza utca [Kvát41]; 1945: Kriza utca; Str. Anton Pan utca [Kvut]; 1957: Str. Anton Pan utca [Kv 188., 198.]; 1964: Str. Anton Pan utca; Str. Anton Pann.

Nevét a Dézsmacsûr téren álló Dézsmacsûrrôl kapta.

Diaconul Coresi – Felvinczy György utca.

Diákotthon. A Petôfi utca és az Egyetem utca sarkán álló kétemeletes, manzárdos épület. Hosszas gyûjtés után a várostól kapott saroktelken 1909–1910-ben Nagy Károly budapesti építész terve szerint épült. 1914-ben bôvítették. Akkori elnevezése Mensa Academica volt. A kolozsváriak egyszerûen menzának mondták. Az elsô világháború idején katonakórházzá alakították. 1918 decemberében és 1919 januárjában itt székelt az Erdélyt kormányzó, Apáthy István által vezetett Kelet-magyarországi Kormánybiztosság. A román hatóság az egyetemmel együtt lefoglalta. 1920. február 1-én Ferdinánd király jelenlétében, Avram Iancu néven avatták fel. 1940 októberétôl Gábor Áron Diákotthon. 1945 ôszétôl Avram Iancu [GK 95–96.]. Az akkor Nagyszebenbôl visszatért román egyetem diákjai az utcákon számtalanszor megtámadták a magyarul beszélôket. A Dermata cipôgyár az idô tájt többségében magyar munkássága, hogy a diákokat egyszer s mindenkorra megleckéztesse, 1946. május 28-án este megostromolta az épületet. Az 1996-ban itt elhelyezett ún. emléktábla, a valóságot meghamisítva, a diákok tettét revizionista- és kommunista-ellenesnek, a munkások ostromát fegyveres támadásnak minôsíti. Az 1990-es évek elején az otthon étkezdéjét bezárták, épületét a jogi kar foglalta el.

1943: Gábor Áron diákotthon [Cím43 46.].

Diákváros. A Holdvilág, a Kôkert és a Pásztor utcai telkek kertjeinek kisajátított területén 1960-ban kezdték építeni az ún. Diákváros elsô diákotthonait. 1961 januárjában adták át ôket. 1968 novemberében a Csillagvizsgáló út jobb oldalán új diákváros építését kezdték meg [GKv 245.].

Diána fürdô. A Fürdô utca elején, jobb oldalt, a Sétatér bejáratától balra álló épület. A város elsô közfürdôje, dr. Szombathelyi Gusztáv városi fôorvos alapította 1843-ban. Az akkor még álló városfalakon kívül, a város legelhanyagoltabb részén épült fel, ahol addig szemétdomb volt. Mivel az 1840-es években még nem volt szokásban a téli fürdés, elôbb csak nyári használatra, kettôs deszkafallal épült. Amikor a közönség télen is fürödni kezdett, 1852-ben felépült az elsô állandó gôz- és kádfürdô. 1869-ben leégett. A pusztulás akkora volt, hogy csak 1875 pünkösdjén nyílt meg újból. Ekkor azonban a kor színvonalának megfelelô fürdô lett belôle. 1894 nyarán átépítették [GKv 221.]. A század végén a fürdô épületében egy Újvilág nevû híres nyári mulatóhely is volt [Kvtel 42.]. Ennek helyén nyílt meg a Dalkör-mozgó [Nagy 12.]. A fürdôt, amelyet a kolozsváriak egyszerûen Dianna néven emlegettek, az 1930-as években bérház építés céljából lebontották [Kvtel 42.]. Helyén még az 1950-es évek elején is csupán törmelék volt. Ezután a telek nyugati felében felépült a kolozsváriak által színe miatt Kakaó-palotának mondott bérház, a szabadon maradt területet parkosították. – Fürdô utca, Újvilág, Kakaó-palota, Neptun fürdô, Flóra fürdô, Széchenyi fürdô.

1845: Diána fürdô [Kvtel 42.]; 1869: Dianna fürdô [Bodányi]; 1888: Diana fürdô [Kv88]; 1893: Diana Fürdô [SAKcs]; 1894: Diána fürdô- és uszoda [Mach]; 1914: "Diána" fürdô, Fürdô u. 2., tulajdonos Dr. Szombathelyi Gábor. [Cim14 51.]; 1937: Baia Diana [Br37].

Diána fürdô-széli sétatéri fahíd. A Libucgátnál kiágazó, a Sétatéren átfolyó, a Nyári színház mögött a Szamosba torkolló egykori zúgón lévô fahíd. A Libucgáti malom lebontása után a zúgó elejét betömték, nagy része csatornába bujtatva a sétatéri tó vizét vezeti a Szamosba. A zúgóval együtt a híd is eltûnt. – Sétatér utcai híd, Mértékhitelesítô hivatali fahíd.

1896: "…a Diána fürdô-széli sétatéri fahíd…" [KvKözgyJk I/96].

Dijmei – Dézma utca.

Dima, Gheorghe – Minorita utca.

Dimitrie A. Grecianu, general – Grecianu, Dimitrie A., general (utca).

Dimitrie Bolintineanu – Kölcsey utca.

Dimitrie Cantemir – Barcsay utca.

Dimitrie Comsa – Apor utca.

Dimitrov – 1. Kispiac.

Din Dos – Zug utca.

Diófa utca – Grãdisteanu, Ion (Kolozsmonostor).

Dionisie Roman – Brãila (utca, Tóköz).

Directiunea C.F.R. – EMKE-palota

Disznóvásártér. A késôbbi Vágóhíd tér neve. – Vágóhíd tér.

1876: Disznó vásártér [Páncz1876];

Dîmbovitei – Ranta, Vasile (utca).

Dobra, Petre, tribunul – (Kolozsmonostor).

Dobrogeanu-Gherea – Catedralei (utca).

Dobrogei (’Dobrudzsa’). A vasúttól északra, a Téglás utca jobb oldalán északkeletre nyíló, a Cukorgyár utca végéig, a Szamosig vezetô utca. A Bulgária-telep fôutcája. Késôbb ezt a szerepet részben a Szabolcs vezér út (Áchim András, Câmpina utca) vette át. Csányi Gusztáv 1913. évi térképe mezei útként jelzi. Az 1920-as évek végén kezdett kialakulni. A város 1929. évi térképén [Cj29] név nélkül látható. Az 1970-es, az 1980-as években a végén épült vállalatok miatt zsákutca lett.

1933: Str. Dobrogei [OF 28.]; 1937: Str. Dobrogei [Br37]; 1941: János Zsigmond utca [Kvát41]; 1945: János Zsigmond utca; Str. János Zsigmond utca [Kvut]; 1948: Str. János Zsigmond utca; Str. Bobâlnei — Bábolna utca; 1957: Str. Bobîlnei — Bábolna utca; 1964: Str. Bobîlnei — Bábolna utca; Str. Bobîlnei; 2000: Str. Bobâlnei [Kv00].

Nevét a hatóság adta.

Dogarilor – Kádár utca.

Dohány utca – Alsó-Kereszt utca.

Dohánygyár. A Külsô-Magyar utcában létesült Szivargyár nem hivatalos, közkeletû neve. A Külsô-Magyar utca most 77. szám alatti terjedelmes telkén régen a Jósika-család kertje terült el [Kvtel 60.]. Az 1850-es évek második felében gróf Pejacsevics hat holdas birtoka, amikor az állam megvásárolta a Dohánygyár felépítésére. 1850-ben a bécsi kormány dohánygyár létesítését határozta el Erdélyben. Kolozsvárt találták megfelelô helynek, mert itt már mûködött magán szivargyár. A gyár 1851 augusztusában 24 munkásnôvel a Belsô-Torda (Egyetem) utcában, a Báthori–Apor szeminárium épületében kezdett mûködni. A növekvô termelés és munkáslétszám (250) saját gyártelep kialakítását tette szükségessé. 1858-ban megvásárolták a Külsô-Magyar utcai telket, s a Bácsi-torokból hozott terméskôbôl 1860. augusztus 31-ig felépült az elsô három kolozsvári gyárépület. Ekkor 400, az 1860-as évek végén 600, 1874-ben 1118 munkása volt. 1883-tól a szivar és a pipadohány mellett szivarkát (cigarettát) is gyártottak [GaalM 127–128.]. 1962-tôl berendezését fokozatosan Temesvárra telepítették, majd bezárták. Épületeit a Varga Katalin (1964-tôl Somesul) kötöttárugyár kapta meg. – Magyar Királyi Dohánygyár, Magyar Királyi Szivargyár.

1888: Dohánygyár [Kv88]; 1893: M[agyar]. kir[ályi]. Dohány és Szivargyár [SAKcs]; 1937: Manufactura de tutun [Br37]; 1941: Dohánygyári Igazgatóság, m. kir., Magyar utca 82. [Tel41 5.].

Dohányraktár. A Dohánygyárnak az Eperjes utca bal oldalán, a késôbbi Tanítóképzô telkén lévô egykori raktára.

1869: Dohán Raktár [Bodányi]; 1893: Dohány raktár [SAKcs].

Doinei – Mocanului (utca).

Doja, Gheorghe (’Dózsa György’) – 1. Híd utca; 2. Popea, Nicolae, Episcop.

Dolgozóház. Két dolgozóház volt a városban:

1. 1826-ban a Haller-kertben a Jóltevô Asszonyi Egylet által létesített nôi dolgozóház, ahol a szegény asszonyokat fonással, szövéssel foglalkoztatták. 1859-ben a bécsi udvar hozzájárult ahhoz, hogy fölvegye jótevôjének, Karolina Auguszta császárnénak a nevét, így ezután Auguszteum. – Haller-kert, Városi szegény ápolda.

2. az 1846 júniusában az Óvárban megnyitott Dolgozóház [GKv 212.]. A Kisszamos (Malomárok), a Víz és a Sörház, valamint a Városi Sörház által határolt telken volt. A Kényszeritô dologház névváltozata. – Kényszeritô dologház, Városi szegény ápolda.

1893: Városi Dolgozóház [SAKcs].

Domb utca – Kolozsmonostor.

Domide, Gherasim. A Kômál (Fellegvár) északi lejtôjén, a Bornyúmál mögötti út (Andrássy, Gruia) bal oldalán délre nyíló, negyedik, a Kígyó utcáig vezetô, az 1920-as években kialakult utca.

1929: Str. Gherasim Domide [Cj29]; 1933: Str. Gherasim Domide [OF 28.]; 1937: Str. Gherasim Domide [Br37]; 1941: Kopjás utca [Kvát41]; 1945: Kopjás utca; Str. Negruzzi utca [Kvut]; 1964: Str. Negruzzi utca; Str. Negruzzi.

Nevét a hatóság adta.

Donat – Dónát út.

Dornei – 1. Lucaciu, Vasile (utca).

Dorobantilor – 1. Külsô-Közép utca; 2. Szamosközi bejáró utca.

Dorului (’vágy’). A Máramaros utca (Zsigmond király út) bal oldalán észak-északnyugatra nyíló második, a Doinei utcáig vezetô utca. Az 1930-as években kezdett kialakulni.

1933: Str. Dorului [OF 28]; 1937: Str. Dorului [Br37]; 1941: Ború utca [Kvát41]; 1945: Ború utca; Str. Dorului — Vágy utca [Kvut]; 1964: Str. Dorului — Vágy utca; Str. Dorului.

Nevét a hatóság adta.

Dostoievschi – Külsô-Farkas utca.

Dostoievski – Györgyfalvi új utca.

Dosztojevszkij — Külsô-Farkasutca.

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

GAZDASÁG

Áprilisban 0,6 százalékos volt a pénzromlás

(14. old.)

Az elmúlt hónapban 0,6 százalékkal emelkedett a fogyasztói árszint Romániában a márciusi 0,5 százalékos drágulás után.

Ennek ellenére az éves szinten számolt drágulás mértéke 12,5 százalékos lett a márciusi 13,1 százalékot követôen. A múlt év áprilisában még 1,1 százalékos havi inflációt mértek az országban. Tavaly Romániában 14,1 százalékos volt az infláció, ezt az idei évre a kormányzat szeretné 9 százalékosra mérsékelni.

Raiffeisen-takarékpénztár lakásépítésre

(14. old.)

Az egyharmad részben az osztrák Raiffeisen Bausparkasse és a német Bausparkasse Schwäbisch Hall tulajdonában lévô romániai Raiffeisen Bancã pentru Locuinte májusban megkezdi Romániában mûködését, mint az ország elsô takarékpénztára.

Az osztrák vállalat bejelentése szerint Szlovákia, Csehország és Horvátország után Románia lesz a negyedik ország, ahová az építési célú takarékoskodás ötletét "exportálni" kívánják. Az új keleti üzletág vezetôje Ionut Costea lesz, aki három éven át Londonban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban dolgozott, majd 1998-2001 között a bukaresti pénzügyminisztérium helyettes vezetôje volt.

Az idei, elsô üzleti évben 80 ezer szerzôdést kívánnak kötni, amit arra alapoznak, hogy az ügyfeleknek 13 százalékos hozamot kínálnak, amivel kiegyenlítik a még mindig magas inflációt.

Amit nem árt tudnunk Magyarország EU-csatlakozásáról
A határtól 30 kilométernyire is ellenôrizhet a vámhatóság

(14. old.)

(Folytatás lapunk május 11. számából)
A magyar közúti fuvarozók számára liberalizált lett május elsejétôl a nemzetközi árufuvarozási piac az Európai Unióban. Ez alól kivétel az úgynevezett kabotázs forgalom, amire a több éves átmeneti tilalom vonatkozik. A nyugat-európai országok felé fennálló korlátozott számú nemzetközi fuvarozási engedély rendszer is megszûnt május 1-jén, és helyébe lépett a közúti fuvarozók új közösségi engedélye, az úgynevezett EU-licenc, amelyet bizonyos adminisztratív, pénzügyi és eszköz feltételek teljesítése esetében megkaphat a közúti fuvarozó, ám e nélkül az unió területén nem végezhet fuvarozást.

A Magyarországon érvényes utazási kedvezmények megilletik az Európai Unió tagállamainak polgárait is. Vagyis a 65 éven felüli európai állampolgárok ingyen utazhatnak a magyarországi helyi, helyközi és távolsági vasúti és közúti jármûveken. Megilleti ôket a MÁV 26 éven aluliaknak szóló hétvégi utazáskor adott 33 százalékos üzletpolitikai kedvezmény is. Magyar állampolgárok a más tagországokban alkalmazott kedvezmények igénybe vételére jogosultak.

Kötelezô az úgynevezett HACCP (veszélyelemzés, kritikus ellenôrzési pontok) rendszer május elsejétôl a vendéglátásban és bolti kiskereskedelemben. A HACCP rendszer ellenôrzési gyakorlata olyan lesz, hogy elôször csak megállapításokat tesznek, szankciót csak késôbb alkalmaznak. A vevô ebbôl annyit érzékel, hogy a boltban tisztaság lesz, az árukat elkülönülten tárolják. A fogyasztóvédelmi elôírások már korábban beépültek a magyar joganyagba. Ennek révén a szavatossági idô tavaly július elseje óta két év, az új jótállási rendelet szerint a kötelezô jótállásra rendelt termékeknél egységesen egy év a jótállási idô.

A gazdálkodók számára az EU-csatlakozást követôen alapvetôen megváltozik a pénzforrásokhoz való hozzájutás módja. A különbözô agrártámogatásokhoz a gazdák egyrészt az unió pénzügyi forrásaiból, másrészt viszont a nemzeti kiegészítésbôl juthatnak hozzá. Uniós támogatásként ebben az évben mintegy 76 milliárd forint áll rendelkezésre, míg a nemzeti kiegészítés forrásaként 92 milliárd forintra tarthatnak igényt a magyar gazdák. Május elsô hetében hivatalosan is megkezdte mûködését a Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH). Ez az intézmény teszi lehetôvé, hogy a magyar gazdák számára ténylegesen kifizethetô legyen az uniós támogatás.

A magyarországi biztosítók az európai uniós csatlakozást követôen megváltozott szabályozás alapján a határokon túl is befektethetik tartalékaikat, s a jelenleginél részletesebben kell tájékoztatniuk az ügyfeleiket az általuk vállalt kockázatokról. Bôvült azoknak az eszközöknek a köre is, amelyekbe a pénz elhelyezhetô: így például elismert értékpapírpiacra bevezetett külföldi részvényekbe. A csatlakozással egy idôben változtak az ügyfelek védelmét szolgáló szabályok is: a törvény egyértelmû és szigorú rendelkezéseket tartalmaz arról, hogy a biztosítóknak mikor, milyen tájékoztatást kell nyújtaniuk az ügyfeleknek, ami különösen fontos a kisebb érdekérvényesítési képességgel rendelkezô magánbiztosítottak esetében.

Egyelôre mindössze három uniós tagállam nyitotta meg munkaerôpiacát a most csatlakozók elôtt: Írország, Nagy-Britannia és Svédország. Másutt csak munkavállalási engedély birtokában helyezkedhetnek el a csatlakozó országok állampolgárai. A szabad munkaerô-vándorlást késôbb további három évre, illetve súlyos problémák felmerülése esetén még két évre, vagyis összesen akár hét évre is felfüggeszthetik. Magyarország a korábbi EU-tagokkal szemben teljes körû viszonosságot alkalmaz.

Kötelezô május 1-jétôl munkavédelmi képviselôt választani valamennyi ötvennél több dolgozót foglalkoztató munkahelyen. A munkavédelmi törvény jogharmonizációs módosítása szabályozza a cégek által kötelezôen alkalmazandó munkavédelmi szakember képesítési követelményeit. Az eddigieknél több feladata lesz a munkáltatóknak a munkavédelmi jellegû kötelezô tájékoztatások terén is. Munkavédelmi megelôzési stratégiát kell kidolgozni a munkafolyamatokra, technológiákra, munkaszervezésre.

Ugyancsak május 1-jétôl hatályosak a foglalkoztatással összefüggô egyes törvények módosítási szabályai. Ezek a szabályok egyrészt a távmunka jogszabályi kereteit határozzák meg. Így például munkavédelmi követelményeket, a munkaügyi ellenôrzés formáját. A törvénymódosítás kiegészíti az egységes munkaügyi nyilvántartásra vonatkozó korábbi szabályokat.

Valutaárfolyamok
Május 11., kedd

(14. old.)

Váltóiroda

Euró (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Forint (Vétel/Eladás)

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.)

40 050/40 400

33 700/34 100

154/158

Május 12., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 40 506 lej, 1 USD = 34 221 lej, 1 magyar forint = 159 lej.

Marosvásárhelyi vállalkozókkal találkozott Szekeres Imre

(15. old.)

Helyi vállalkozókkal találkozott Szekeres Imre, a magyar miniszterelnöki hivatal politikai államtitkára a hét végén Marosvásárhelyen.

A Kultúrpalota Tükörtermében tartott találkozón részt vett Kelemen Atilla, az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje, Virág György, a megyei tanács elnöke, Borbély László képviselô, Csegzi Sándor alpolgármester.

Szekeres felszólalásában hangsúlyozta: az RMDSZ olyan politikai szervezet, amely példamutató teljesítményt mutatott fel az elmúlt idôszakban. Fontosnak nevezte, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere és RMDSZ-es többségi tanácsa legyen a június 6-i választások után.

Amint a politikus elmondta, a magyar kormány és a Magyar Szocialista Párt olyan gazdasági lehetôségeken gondolkozik, amelyek szorosabbá tehetik a kapcsolatot az anyaország és Erdély között.

Kelemen arra helyezte a hangsúlyt, hogy e kapcsolatokban túl kell lépni a puszta jószándékon. Azt is hangoztatta hogy a határon túli magyarság kérdése nem lehet aktuálpolitikai kérdés.

A beszélgetés során számos konkrét problémát felvetettek a jelenlévôk, ezekre is válaszolt az államtitkár. A találkozó egyik konklúziója az volt, hogy nem csak a pénz, hanem a személyes kapcsolat is fontos az üzleti életben.

22 millió euró a Dacia-légterelôért

(15. old.)

Az Arges Megyei Törvényszék 120 milliárd lejrôl 898 milliárd lejre (22 millió euró) emelte annak a kárpótlásnak az összegét, amelyet az Automobile Dacia üzemeknek kell kifizetniük Romicã Ion Sandu almérnöknek, az autógyár egykori alkalmazottja által feltalált légterelô felhasználásáért.

A kárpótlás összege meghaladja a Renault által a Dacia többségi részvénycsomagjáért 1999-ben fizetett 50 millió dolláros összeg felét.

A kárpótlás legnagyobb részét az állami költségvetésbôl kell kifizetni, mivel a privatizációs szerzôdés értelmében a francia társaság maximálisan százezer eurót fizet a Dacia tulajdonjogának átvétele elôtti idôszakkal kapcsolatos peres ügyekért.

Idén februárban Sandu több mint 120 milliárd lejt kapott, de kérte a kárpótlás újraértékelését arra hivatkozva, hogy az összeget egy 1998-as határozat alapján állapították meg.

Sandu tervezte 1991-ben a Dacia 1310 beépített légterelôs csomagtartóját. A beépített elem lehetôvé tette az addigi gumiból készült légterelô kiküszöbölését, ami csökkentette a gyártási költségeket.

KÉZILABDA
Nôi Nemzeti Liga
Erdélyi döntô, Kolozsvár a nemzetközi kupaindulásért küzd

(16. old.)

Már csak a közvetlen helyosztó mérkôzések maradtak hátra a nôi Nemzeti Ligában. Az 1–2. helyért két erdélyi csapat, a Zilahi Silcotub és a Dévai U-Remin, a bronzéremért a tavalyi bajnok Bukaresti Rapid és a sokszoros bajnok Râmnicu Vâlcea-i Oltchim mérkôzik. Az 5–6. hely sorsát a Kolozsvári U-Jolidon és a Nagybányai Selmont dönti el, míg a 7–8. pozícióért a Brassói Rulmentul és a Dévai Cetate csap össze.

De hogy is alakult ki ez a párosítás? Bár nem vagyunk jósok, részlegesen beigazolódtak a lebonyolítási rendszer hiányosságai. Így, a hetenkénti fordulók után a 4. helyen végzett Silcotub váratlan bukaresti sikere után túljutott a Rapidon, s döntôt vívhat a Challenge Cup döntôs Dévai U-Reminnel.

Az idei bajnoki évadban a Rapid és Silcotub közötti mindegyik találkozó nagy port vert fel, a csapatok edzôi általában a játékvezetôkben látták a vereségek okát. Ez alól nem jelentett kivételt a pénteki Silcotub–Rapid összecsapás sem (amelyet a házigazdák nyertek meg 34–29-re), sem pedig a hétfôi visszavágó, amelyen, óriási meglepetésre ugyancsak a szilágysági lányok bizonyultak jobbnak 29–28 arányban — a gyôztes találatot Ramona Farcãu 10 másodperccel a végsô sípszó elôtt juttatta a fôvárosiak kapujába.

A másik ágon a dévaiak 180 perces küzdelem, tehát 3 mérkôzés után jutottak a fináléba. A találkozók hangulata itt sem volt baráti jellegû. Az elsô mérkôzést az Oltchim otthonában bonyolították le, az U-Remin csak ifjúsági játékosaival állt ki, az összecsapást simán nyerték a házigazdák. A vasárnap délutáni visszavágón ádáz küzdelem folyt Déván, a Râmnicu Vâlcea-iak legjobbjai — Meirosu és Trãistaru — megsérültek, s így a vendéglátók sikerének semmi akadálya sem volt. Következett hétfôn a mindent eldöntô 3. összecsapás, de ezt az Oltchim szinte feladta, ugyanis ezúttal ôk küldték az ifiket a frontvonalra. Így ez a találkozó is fölényes, 39–24 arányú dévai gyôzelmet eredményezett.

A harc azonban a "zöld asztalon" folytatódik, ugyanis az Oltchim a szakszövetségnek küldött átiratában egyes dévai ifjúsági játékosok játékjogát óvta meg, azt állítva, hogy nincs szabályos, szövetségnél letett szerzôdésük a dévai együttessel. Döntés a hét végén várható.

Az 5–8. hely sorsát illetôen elmondhatjuk, hogy a két továbbjutónak elég volt mindössze két mérkôzés. Az U-Jolidon csapata hétfô délután alig 100 nézô elôtt a vártnál szorosabb küzdelem után gyôzte le a Brassói Rulmentult. Az elsô összecsapás is kolozsvári sikert eredményezett (33–30 arányban). Ezúttal 50 percen át a vendéggárda egyenrangú ellenfélnek bizonyult — ekkor még 25–25-öt mutatott az eredményjelzô tábla — úgyhogy a 37–31 (16–17) arányú gyôzelem a látottak alapján kissé túlzottnak tûnik.

A Liviu Jurcã-csapat ellenfele a Nagybányai Selmont lesz, amely ugyancsak kettôs gyôzelemmel jutott tovább: Déván 27–26-ra, otthonában pedig 23–19-re nyert a Cetate ellen.

A helyezések sorsa május 17-én hétfôn, illetve 22–23-án dôl el. Az U-Jolidon a nagybányaiak elleni elsô találkozó rendezôje (azonban nem hétfôn, hanem kedden délután 4 órától a Horia Demian Sportcsarnokban), a visszavágók pedig a jövô hét végén lesznek a Selmont otthonában. Véleményünk szerint a máramarosiak esélyesebbek, ugyanis esetleges kolozsvári vereségük után két mérkôzést játszanak hazai közönség elôtt. Talán azonban a Jurcã-csapat megtáltosodik és Nagybányán szerez jogot az ôszi nemzetközi kupaidényben való indulásra.

Radványi Pál

JÉGKORONG
Világbajnokság után

(16. old.)

A világbajnok kanadai válogatott csatárát, Dany Heatley-t választották a vasárnap befejezôdött csehországi jégkorong-világbajnokság legeredményesebb játékosának (MVP).

Az Atlanta Thrashers 23 éves sztárja a vb kanadai táblázatát 11 ponttal, míg a góllövôlistáját 8 találattal nyerte meg, ráadásul a Svédország elleni fináléban ô szerezte csapata második gólját, s készítette elô a negyediket, így a legjobb támadó is ô lett.

A vb All Star-válogatottjába csak Heatley-t szavazták be az aranyérmes gárdából. Az álomegyüttes kapusa a döntôben öt gólt kapott Henrik Lundqvist lett, a védelmet a szintén svéd Dick Tarnström, a torna legjobb védôje, valamint a szlovák Zdeno Chara, míg a csatársort Heatley mellett a cseh Jaromir Jagr és a finn Ville Peltonen alkotja.

A torna legjobb hálóôre ugyanakkor nem Lundqvist, hanem az amerikai Ty Conklin lett.

A vb címei: All Star-válogatott: kapus: Henrik Lundqvist (svéd), hátvédek: Dick Tarnström (svéd), Zdeno Chara (szlovák), csatárok: Dany Heatley (kanadai), Jaromir Jagr (cseh), Ville Peltonen (finn).

A legértékesebb játékos: Heatley; a legjobb csatár: Heatley; a legjobb kapus: Ty Conklin (amerikai); a legjobb védô: Tarnström.

A torna rekordjai

(16. old.)

Összesen 552 ezren nézték meg a helyszínen az április 24. és május 9. között rendezett csehországi jégkorong-világbajnokságot, és ez csúcsnak számít a maga nemében.

Az eddigi csúcsot a hét évvel ezelôtti finnországi vb hozta 526 ezer nézôvel.

A mostani sikerhez nagymértékben hozzájárult, hogy az új prágai Sazka Aréna 17 ezer férôhelyes, és a hazai válogatott ott játszotta találkozóit, amelyeket átlagban 16 698-an tekintettek meg. Utóbbi adat szintén csúcs.

A szervezôk várhatóan 100 millió koronás (126,5 milliárd lejes) nyereséggel zárták a tornát.

Az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) Keleti fôcsoportjának döntôjében egyenlített a Philadelphia Flyers, miután fölényes gyôzelmet aratott a Tampa Bay Lightning otthonában.

Eredmény: Keleti fôcsoport, döntô, 2. mérkôzés: Tampa Bay Lightning–Philadelphia Flyers 2–6 — a négy gyôzelemig tartó párharc állása: 1–1.

TENISZ
Moyá sima római gyôzelme

(16. old.)

A hatodik helyen kiemelt spanyol Carlos Moyá fölényesen nyert az argentin David Nalbandian (5.) ellen a római, 2,42 millió euró összdíjazású salakpályás tenisztorna döntôjében, a Mester-sorozat negyedik állomásán.

A 28 éves Moyá, aki idei harmadik, pályafutása 17. ATP-tornagyôzelmét aratta az olasz fôvárosban, sikeréért 396 ezer eurót kapott, míg ellenfele 198 ezerrel vigasztalódott.

A két játékos negyedszer találkozott egymással, s eddig az argentin 2-1-re vezetett. A döntôben: Moyá (spanyol, 6.)–Nalbandian (argentin, 5.) 6:3, 6:3, 6:1.

Férfi világranglisták: nagy ugrások
A férfi teniszezôk idei eredményeit rögzítô ATP Race-ben, akárcsak a hagyományos világranglistán, továbbra is a svájci Roger Federer áll az élen. A római tornán vasárnap gyôztes Moyá viszont három helyet elôrelépve már második, míg ellenfele, Nalbandian 14 (!) pozíciót javítva a nyolcadik az ATP Race-ben.

A "100-as klubban" szereplô román versenyzôk a hármas szám varázsában voltak ezen a héten: Andrei Pavel ennyi helyet lépett elôre, Victor Hãnescu ennyit esett vissza az ATP Race-en. Pavel viszont több helyet nyert a hagyományos rangsorban: már a 22. helyen áll, 8 pozíciót javított.

Az idei eredményeket rögzítô ATP Race élcsoportja: 1. (1.) Roger Federer (svájci) 386 pont, 2. (5.) Carlos Moyá (spanyol) 309, 3. (2.) Andy Roddick (amerikai) 267, 4. (3.) Guillermo Coria (argentin) 238, 5. (4.) Marat Szafin (orosz) 236, 6. (7.) Tim Henman (brit) 171, 7. (6.) Andre Agassi (amerikai) 165, 8. (22.) David Nalbandian (argentin) 161, 9. (8.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 151, 10. (8.) Dominik Hrbaty (szlovák) 145, …, 13. (16.) Andrei Pavel 135, …, 81. (78.) Victor Hãnescu 32, ..., 174. (173.) Sávolt Attila 2.

Hagyományos világranglista (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Federer 5115 pont, 2. (2.) Roddick 4765, 3. (3.) Coria 3640, 4. (4.) Ferrero 3475, 5. (5.) Rainer Schüttler (német) 2440, 6. (8.) Nalbandian 2430, 7. (6.) Agassi 2390, 8. (9.) Moyá 2370, 9. (7.) Henman 2210, 10. (10.) Sebastian Grosjean (francia) 1695, ..., 22. (30.) Pavel 1154, …, 74. (69.) Hãnescu 518, …, 275. (274.) Sávolt Attila 125.

Nôi világranglista: Mandula már a 31.
Mandula Petra kettôt elôrelépett a nôi teniszezôk világranglistáján, így a pályafutása legjobb pozícióját jelentô 31. helyen áll. A rangsort továbbra is a belga Justine Henin-Hardenne vezeti.

Mandula mellett Kapros Anikó is javított helyezésén, ô már a 44. Czink Melinda ugyanakkor egy pozíciót rontva a 70.

A WTA-világranglista élén: 1. (1.) Justine Henin-Hardenne (belga) 6913 pont, 2. (2.) Kim Clijsters (belga) 6042, 3. (3.) Ameile Mauresmo (francia) 3400, 4. (4.) Lindsay Davenport (amerikai) 2996, 5. (5.) Anasztaszija Miszkina (orosz) 2874, 6. (6.) Nagyezsda Petrova (Russia) 2423, 7. (7.) Serena Williams (amerikai) 2337, 8. (11.) Venus Williams (amerikai) 2268, 9. (8.) Jennifer Capriati (amerikai) 2249, 10. (9.) Jelena Gyementyjeva (orosz) 2236, ..., 31. (33.) Mandula Petra 969,25, ..., 44. (46.) Kapros Anikó 722,25, ..., 70. (69.) Czink Melinda 506,50.

ÚSZÁS
Vizes Eb Madridban
Risztov ezüstéremmel kezdett

(16. old.)

Mondhatni, a papírformának megfelelôen alakult a nôi 400 m vegyesúszás döntôje, ahol is a világ jelenlegi két legjobbja, Klocskova és Risztov ért a leghamarabb a célba, ami magyar szempontból sajnálatos: hogy ebben, s nem fordított sorrendben.

Risztov Eb-ezüstjét, persze, ki lehetett számítani, éppenséggel a magyar gyôzelem bizonyult volna felettébb kellemes, ámde váratlan eredménynek ebben a számban, hiszen két éve, a berlini Európa-bajnokságon, s tavaly, a barcelonai világbajnokságon is ukrán–magyar "befutó" volt a vége.

Most Madridban a parti hideggel ellentétben a medence mesterségesen felmelegített vizében a Bp. Spartacus klasszisa féltávig tudta tartani a tempót a világcsúcstartó riválissal, onnantól már biztos volt Klocskova sikere. Az ukrán 4:38,52 perccel diadalmaskodott, csaknem 5 másodperccel elmaradva rekordjától, de a 4:40,34-gyel Risztov is bô négy másodperccel volt "hátrébb" magyar csúcsánál.

Kellemes meglepetésre ugyanebben a számban a még csak 15 éves pécsi Jakabos Zsuzsanna a negyedik helyet szerezte meg a délelôttinél jobb, 4:48,13 perces idôvel.

A szám román résztvevôje, Beatrice Câslaru az 5. helyen ért célba.

Megszületett viszont az elsô román érem is, mégpedig bronz a férfi 400 m gyorson: Dragos Comant csak az olasz Emiliano Brembilla és az orosz Jurij Priljukov elôzte meg.

• Az Anasztaszja Davidova–Anasztaszja Jermakova orosz kettôs nyerte a vizes sportok madridi Európa-bajnokságán a mûúszók páros versenyét.

• A férfiak 3 méteres mûugró számát a német Andreas Wels, míg a mûúszók kûr kombinációját a spanyol csapat nyerte meg az Eb-n.

Eredmények: Mûúszás, páros: 1. Anasztaszja Davidova, Anasztaszja Jermakova (Oroszország) 99,500 pont, 2. Gemma Mengual, Paola Tirados (Spanyolország) 97,600, 3. Virginie Dedieu, Laure Thibaud (Franciaország) 96,300.

Mûúszás, kûr kombináció: 1. Spanyolország 97,900 pont, 2. Olaszország 95,500, 3. Görögország 94,200.

Mûugrás, férfiak, 3 m: 1. Andreas Wels (Németország) 695,76 pont, 2. Joona Puhakka (Finnország) 676,80, 3. Vaszilij Liszovszkij (Oroszország) 668,28.

Mûugrás, nôk, toronyugrás: 1. Cagnotto (Olaszország) 538,56 pont, 2. Supina (Ukrajna) 507,45, 3. Marocchi (Olaszország) 504,94.

Nôk: 400 m vegyes: 1. Jana Klocskova (Ukrajna) 4:38,52 perc, 2. Risztov Éva 4:40,34, 3. Anja Klinar (Szlovénia) 4:46,05, 4. Jakabos Zsuzsanna 4:48.13, 5. Beatrice Cãslaru 4:49.37, 6. Martinova (Oroszország) 4:51,27, 7. Filippi (Olaszország) 4:51,50, 8. Angelopulu (Görögország) 4:53,98.

4 x 100 m gyors: 1. Franciaország (Figues, Couderc, Mongel, Metella) 3:40,67 perc, 2. Hollandia (Groot, Dekker, Kosten, Veldhuis) 3:41,39, 3. Svédország (Sjöberg, Fagundez, Carlzon, Lillhage) 3:43,54, 4. Fehéroroszország 3:43,92, 5. Olaszország 3:45,72, 6. Spanyolország 3:46,71, 7. Dánia 3:46,77, 8. Svájc 3:50,62.

Férfiak: 400 m gyors: 1. Brembilla (Olaszország) 3:49,14 perc, 2. Priljukov (Oroszország) 3:49,51, 3. Coman 3:49,52, 4. Carstensen (Dánia) 3:50,32, 5. Rosolino (Olaszország) 3:50,92, 6. Manganasz (Görögország) 3:52,74, 7. Ferszenko (Ukrajna) 3:52,77, 8. Wildeboer (Spanyolország) 3:53,47.

4 x 100 m gyors: 1. Olaszország (Vismara, Galenda, Vassanelli, Magnini) 3:15,66 perc, 2. Oroszország (Kapralov, Lagunov, Uszov, Pimankov) 3:17,00, 3. Franciaország (Leveaux, Cayette, Sicot, Gilot) 3:18,10, 4. Svédország 3:19,62, 5. Ukrajna 3:20,56, 6. Görögország 3:21,26, 7. Litvánia 3:21,32, 8. Szlovénia 3:21,74.

Vacak idô, vacogó versenyzôk

(16. old.)

Most tán még Grönlandon is melegebb van, mint Spanyolországban — jegyezte meg a madridi taxisofôr az Eb elsô úszónapjára érkezô és a versenyszínhelyre igyekvô tudósítónak, miközben a vigasztalan idôjárás miatt sopánkodott egyfolytában.

Okkal panaszkodott, hiszen a helybéliek egyáltalán nincsenek hozzászokva a 10 fokos tavaszi "fagyhoz", a hosszasan a csúnya felhôk mögé rejtôzô naphoz, az ismétlôdô esôkhöz, amivel a spanyol fôváros fogadta a kontinensbajnokság második hetének fôszereplôit, köztük a medencék világának magyar sztárjait. Akik az európai úszóelithez tartozó társaikhoz — no, és az M–86 elnevezésû, még az 1986-os világbajnokságra épült, nyitott vízi központ alkalmi tetôvel ellátott nézôtéri részén sereglô újságírókhoz — hasonlatosan vacogva, ázva-fázva várták a hivatalos Eb-nyitányt.

A meteorológia "orvtámadása" érzékelhetô volt a hétfô délelôtti idôeredményekben is, elegendô azt megemlíteni, hogy például a nôi 400 méteres vegyes selejtezôjében az amúgy magabiztosan elsô ukrán olimpiai bajnok, Jana Klocskova és a mögötte a második legjobb teljesítménnyel célba érkezô világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes Risztov Éva is sok-sok másodperccel gyengébb idôt úszott önmagához képest. Igaz, az Eb-sorrendrôl, az érmek tulajdonosairól határozó esti döntô elôtt másodlagosnak tûnt, hogy mennyit mutat az óra.

SZABADFOGÁSÚ BIRKÓZÁS
Kolozsvári sikerek

(16. old.)

Sepsiszentgyörgyön rendezték az országos gyermekbajnokság döntôjét, a seregszemlén részt vettek kolozsvári sportolók is. A Kolozsvári Jövô ISK képviselôi egy elsô (Marius Atofane a 65 kg-osoknál), egy második (Stelian Lutescu — 54 kg), két harmadik (Ilie Popa — 100 kg és Cosmin Abdrudan — 76 kg) tértek haza. A lányok közül Cristina Costea (65 kg) és Andreea Atofane szerepelt a legjobban, mindketten negyedik helyen végeztek.

Legközelebb a târgovistei birkózóversenyen vesznek részt a kolozsvári ifjak, június 10–12 között rendezik az országos kadettbajnokság döntôit.

Erkedi Csaba


 
[Vissza az Szabadság
honlapjához]
  [Vissza a HHRF
honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a
Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -