2004. szeptember 11.
(XVI. évfolyam, 213. szám)

Közvetlen elôválasztást szerveznek Kolozs megyében
Nyitott fülekre talált a központi vezetôség javaslata

(1., 7. old.)

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének történetében elôször tartanak közvetlen elôválasztásokat a megyét képviselô törvényhozók kijelölésére — döntötte el tegnap a megyei szervezet parlamentjeként mûködô testület. Ezt azt jelenti, hogy október 10-én minden magyart az urnák elé várnak. A részvétel feltétele nincs RMDSZ-tagsághoz kötve, a lakosság személyazonossági igazolvánnyal is szavazhat.

A Kolozs Megyei Képviselôk Tanácsának (MKT) legfontosabb napirendi pontja az elôválasztások szabályzatának elfogadása volt. A küldötteknek arról kellett dönteniük, hogy a már bejáratott, vitatható legitimitást biztosító közvetett, vagy mindenki elôtt nyitott, közvetlen elôválasztást szervezzenek-e. Az elôzmények az elôbbi változatnak kedveztek, hiszen a megyei szervezet politikai bizottsága az MKT elôtt tartott ülésen azt javasolta, hogy közvetett módon válasszák meg ismét a parlamenti képviselôket. Erre utalt az is, hogy az MKT elôtt csak a közvetett választásra vonatkozó határozatot osztották szét a küldöttek között, a közvetlen elôválasztást szabályozó dokumentumot csupán akkor vehették kézhez a megyei képviselôk, amikor már napirendre került a kérdés.

Ennek ellenére a küldöttek 28 mellette, 12 ellene szavazattal, valamint 7 tartózkodással a szövetség központi vezetôsége által kért nyitás biztosítása mellett voksoltak. Az elôválasztások szabályzata leszögezi, hogy a voksolást október 10-én tartják. Ezt megelôzôen a jelöléseket szeptember 25-ig nyújthatják be, amit 15 napos választási kampány követ. Az MKT-tagok hosszasan vitatkoztak a döntésbôl adódó költségekrôl, egyesek sokallták, mások pedig úgy vélekedtek, hogy a végsô összeg nem terheli meg túlzottan a szövetség bankszámláját. A magas költségekre panaszkodók azzal érveltek, hogy a megyében létrehozandó mintegy 100 szavazókörzetben felügyelôknek szánt juttatásra nem futja majd, hiszen ezt a költséget kizárólag a megyei szervezetnek kell állnia. Végül a szabályzatban az a megfogalmazás maradt, hogy a választást felügyelôk annyi pénzt kapnak majd, amennyit igényelnek. Mások szerint ez a kérdés kezelhetô, hiszen Kolozsváron bizonyára akadnak majd önkéntesek, nagyobb figyelmet kell fordítani viszont a vidéki szervezetekre.

Az elôválasztások megszervezését ellenzôk a tagság elavult nyilvántartását is akadályozó tényezôként emlegették. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének évek óta problémája van a nyilvántartással. Bitay Levente megyei ügyvezetô elnök elmondta: az 1990-ben készített, és azóta csak részben frissített statisztika szerint valamivel több mint 40 ezer RMDSZ-tag létezik a megyében. Úgy vélte, hogy frissítés esetén ez a szám jelentôsen csökkeni fog. Ez az adat azért játszik fontos szerepet az elôválasztások megszervezésében, mert a Szövetségi Képviselôk Tanácsa által elfogadott szabályzat szerint az október 10-i szavazás csak akkor érvényes, ha a tagság 30 százaléka voksol. Alacsony részvételi arány esetében a szövetség visszatér a régi, közvetett választás módszeréhez. A megyei küldöttek a helyzet orvoslásáért azt is belefoglalták a szabályzatba, hogy a Kolozs megyében létezô 95 kerületi szervezet elnökének szeptember 30-ig be kell küldenie a megyei szervezetnek a frissített tagnyilvántartást, valamint a négy tagból álló, választásokat felügyelô bizottság elnökének nevét.

A gyûlésen elhangzott a jelenlegi törvényhozók tevékenységi beszámolója. Legjobban Eckstein-Kovács Péter szenátor szerepelt, akinek jelentését mindössze hárman utasították el. Kónya-Hamar Sándor és Vekov Károly parlamenti képviselôk azonos számú, 14–14 negatív voksot kaptak, mindez azt jelenti, hogy mindhárom törvényhozó beszámolóját elfogadták.

Borbély Tamás

A magyar kultúrának helye van az EU-ban
Megkezdôdött a VI. Civil Fórum

(1., 5. old.)

A civil szféra esélyei az EU-s csatlakozás folyamatában címmel tegnap kezdte el munkálatait a Bethlen Kata Diakóniai Központban az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) által szervezett VI. Civil Fórum. Az alapítány elnöke, Bíró Károly rövid köszöntôje után Moravcsik Andrea, a Határon Túli Magyarok Hivatalának szakmai referense felolvasta Bálint Pataki József, a hivatal elnökének üdvözlô levelét, majd elkezdôdött a plenáris ülés. A délelôtti tanácskozás elôadói között volt Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke is, aki A kultúra esélyei az EU-s csatlakozás folyamatában címû elôadásában felsorolta azokat a kihívásokat, valamint veszélyeket, amelyek a magyarságot érhetik az uniós csatlakozás miatt, ugyanakkor megfogalmazott három betartandó alapelvet is. Pomogáts véleménye szerint a kihívások a következôk: mi lesz a magyar nyelvvel, hogyan tud helytállni kultúránk a globalizációban, a magyar irodalom helyzete az EU-ban és a magyar nemzeti kultúra széttagolódásának és végsô egységének az ügye. Ami az elsô problémát illeti, az IKA elnöke elismeri, hogy van alapja ennek az aggálynak, de ugyanakkor felhívta a figyelmet: a világban 3000 nyelvet különítenek el, a statisztikák szerint ebben a sorban a magyar a 45. helyet foglalja el. A mintegy 14 milliós magyarság elég tekintélyes létszám ahhoz, hogy ne kelljen szorongással tekinteni a jövôbe. Akik felelôsnek érzik magukat a magyar kultúra ügyében, felvehetik a küzdelmet a globalizáció ellen, fogalmazott Pomogáts Béla. Az irodalom eléggé bekerült az európai köztudatba, viszont a magyar irodalmi diplomáciának sok tennivalója van az irányban, hogy az erdélyi magyar írók mûveivel is megismertessék az unió közösségét. A negyedik kihívással kapcsolatban az elnök véleménye szerint arra kell törekedni, hogy a teljes magyar kulturális terület el jusson az európai színtérre.

A veszélyeket szintén 4 pontban foglalta össze az elôadó: a tömegkultúra térhódítása, a kulturális elit elvándorlásának veszélye, az ország kettészakítottsága, valamint az uniós csatlakozás menetrendjében lévô ellentmondás. A tömegkultúra leépíti az emberi személyiséget, közösségek helyett nyájakat és csordákat hoz létre, ezért kell fölvenni a harcot ellene. Az értelmiség elvándorlása olyan probléma, amelyet a nemzetkultúrának számításba kell vennie, ami pedig az ország kettészakítottságát illeti, életveszélyessé vált, véli Pomogáts. A politikai elitnek fel kellene már ismernie, hogy veszélybe dönti azt a nemzetet, amelynek nevében folyamatosan cselekszik. Ráadásul sikeresen exportálta a szomszédos magyar közösségek világába ezt a magatartást, hívta fel a figyelmet az elnök, aki elôadása végén három alapelvet fogalmazott meg: autonómia, integráció, szolidaritás. Az autonómiát az erdélyi magyarságnak kell kiharcolnia, az integráció útját az európai közösségnek kell megnyitnia, ezzel tartozik az erdélyi magyarságnak, a szolidaritást pedig a magyarországi magyarságtól várja el Pomogáts. — Ez a szolidaritás megrendülni látszik az utóbbi évtizedben. A magyar köztársaság erkölcsisége megköveteli ezt a magatartást. Ha egy köztársaság nem képes ennek megfelelni, akkor az csupán egy állam. Én pedig nem államban szeretnék élni, hanem köztársaságban — fejezte be elôadását Pomogáts Béla.

Az Új Kézfogás Közalapítványtól (ÚKKA) Németh Attila irodaigazgató ismertette az alapítány támogatási rendszerét. Az ÚKKA prioritásai: közösségi hatás erôsítése, munkahely teremtése, intézményrendszer, hálózatépítés, gazdasági racionalitás, erôforrások összehangolása. A területi prioritásai között kiemelt figyelmet kap a Vajdaság, Kárpátalja és Horvátország, de nem veszít jelentôségébôl Erdély sem. Az alapítvány tíz támogatási formával rendelkezik. Németh Attila felhívta a figyelmet, hogy új formát vezettek be, amely egy hónapon belül indul, Fiatal Kezdô Vállalkozókat Támogató Kölcsön megnevezéssel. Ennek lényege: 35 éven aluli kezdô vállalkozók esetében, pályázat alapján, vállalják a teljes bejegyzési költséget, és rendelkezésükre bocsátanak 500 000 forintot, sikeres beindulás esetén ennek felét kell visszafizetni.

A délelôtti plenáris ülést ebédszünet után vitafórum követte, Jogi és erkölcsi szabályozások a civil szférában címmel, vitaindító elôadást tartottKató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület fôjegyzôje és a Sapientia Alapítvány elnöke, valamint Haller István, a Pro Europa Liga programvezetôje. A vitafórumot moderálta Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnöke.

Köllô Katalin

Elôválasztásokra készül a Fehér megyei RMDSZ

(1. old.)

Az RMDSZ Fehér megyei szervezete az érdekeltek tudomására hozza, hogy a szenátor-, illetve képviselôjelöltek rangsorolása 2004. október 1-jén, küldöttgyûléses elôválasztással történik. A jelöltek 2004. szeptember 20. du. 4 óráig nyújthatják be pályázatukat a Fehér Megyei RMDSZ Választási Bizottságához, Nagyenyeden, a Malom utca 24. sz. alatti székházba.

További információk: a Fehér megyei RMDSZ székházban (tel: 861-258) vagy a helyi RMDSZ-elnököknél.

Magyar–magyar parlamenti csúcs Budapesten

(1., 4. old.)

Egyeztetô fórumot hoztak létre pénteken Budapesten a Kárpát-medencei országok magyar képviselôi és ez Európai Parlamentben (EP) mandátummal rendelkezô magyarok. "Ez a fórum fontos kiegészítése a magyar közösségek legfôbb egyeztetô fórumának, a Magyar Állandó Értekezletnek" — mondta a magyar–magyar parlamenti csúcstalálkozón Szili Katalin, a magyar Országgyûlés elnöke.

A tanácskozásra másodszor kerül sor; a rendezvényt Szili Katalin javaslatára tavaly hívták életre. A csúcstalálkozón 47 határon túli magyar nemzetiségû parlamenti képviselô mellett a magyar Országgyûlés és az EP több képviselôje is jelen van.

"Csak akkor tudunk megmaradásra ösztönzô perspektívát nyitni a határon túli magyarság számára, ha megteremtjük a nemzetpolitikai konszenzus minimumát" — hangsúlyozta a házelnök. Kiemelte: az EU-csatlakozással Magyarország jelen van az unió döntéshozó fórumain, maga érvényesítheti a kisebbségek érdekeit, és új lehetôségek jelennek meg a határ menti együttmûködésben is. Súlyos problémának nevezte ugyanakkor, hogy az EU-csatlakozással is megmaradt a magyarság általános fogyatkozása, a korábban többségében magyarlakta régiók felhígulása.

"Azt reméljük, hogy a Magyarországon kívüli magyarokkal kapcsolatosan EU-tagként nem a védekezés, hanem az együttmûködés és az építkezés kerül gondolkozásunk középpontjába" — jelentette ki beszédében Mádl Ferenc államfô. A szülôföldjükön élô magyarokat egymástól elválasztó határok az EU-csatlakozással csak részben, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia között szûntek meg, a nemzet határon túli tagjainak többsége azonban ma még nem részesül ebbôl az elônybôl. "A Romániában élôk számára viszonylag közelinek tûnik a csatlakozás. De a délvidéki és kárpátaljai magyarok nehezebben bátoríthatják magukat ezzel a perspektívával" — szögezte le Mádl.

Kovács László magyar külügyminiszter azt emelte ki, hogy a magyarországi parlamenti pártoknak minden nézetkülönbséget félretéve kell fellépniük a határon túli magyar közösségek érdekében, így a vajdasági magyarellenes atrocitások ellen is. Hozzáfûzte: Magyarország EU-tagsága jó lehetôséget kínál a támadások elleni fellépésre, emellett az EU kisebbségpolitikájának, normarendszerének átformálására. Beszélt az autonómia kérdésérôl is, kiemelve: a magyar kormány álláspontja szerint az autonómia a kisebbségek jogi érvényesülésének legátfogóbb kerete, amelyre az EU-ban számos példa van. "Mûködôképes autonómiát azonban csak tárgyalásokkal, a többség és a kisebbség közötti megállapodással lehet elérni, nem pedig erôszak alkalmazásával, vagy arra utaló célozgatásokkal" — közölte.

Az eseményt követôen Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt kötetlen eszmecserét folytatott Markó Bélával, az RMDSZ elnökével pénteken Budapesten; a két politikus egyetértett abban, hogy szükség van a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) mielôbbi összehívására. A megbeszélés során a két politikus áttekintette a jövô évi költségvetésnek a határon túli magyarok támogatásával kapcsolatos tételeit, Markó pedig tájékoztatást adott az RMDSZ választási elôkészületeirôl.

Csupán hat magyar a kolozsvári városházán

(1., 5. old.)

A június végi helyhatósági választásokat követôen ismét felvetôdött a polgármesteri hivatalban dolgozó magyar nemzetiségû alkalmazottak kérdése. Gheorghe Funar idején — közismert okokból — fel sem merült az, hogy a legjelentôsebb romániai kisebbség soraiból toborozzanak alkalmazottakat. A változás azonban lehetôséget teremt arra, hogy magyar szakembereket és pályakezdô fiatalokat alkalmazzanak a közhivatalba.

Amint arról lapunk pénteki számában beszámoltunk, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Politikatudományok és Közigazgatási Karának szakemberei átfogó intézményi átvilágítást végeztek a városháza alkalmazottainak megkérdezésével. Érdeklôdésünkre a kar dékánja, Cãtãlin Baba, aki egyben a felsôfokú oktatási intézmény szóvivôje, elmondta: a felmérés nem tért ki az alanyok nemzetiségére, hogy identitásuk titkos maradhasson. — Nem tudjuk, hány magyar dolgozik a polgármesteri hivatalban. Hogy a magyarság arányának tükrözôdnie kell a közintézmény alkalmazottainak számában? Szerintem ez lenne a természetes. Lehet, hogy nem kivitelezhetô a számarány pontos leképzése, de mindenképpen lépni kell ilyen vonatkozásban. felelôbb megoldás az lenne, hogy a városban lévô 18 százalékos arányhoz közel álló alkalmazotti szám legyen a városházán — vélekedik Cãtãlin Baba.

Boros János alpolgármester tudomása szerint jelenleg csupán 6 (!) magyar alkalmazott dolgozik a hivatlaban. — Továbbá körülbelül harminc személynek magyar neve van, de nem vallja magát kisebbségünkhöz tartozónak — mondta Boros.

Amennyiben a magas rangú köztisztviselô adatai helyesek, a polgármesteri hivatalban pedig köztudottan 450 személy dolgozik, mindez azt jelenti, hogy jelenleg csupán az alkalmazottak 1,33 százaléka magyar. A legutóbbi népszámlálás kimutatta: Kolozsváron a lakosság 18,8 százaléka magyar.

Kolozsvári Polgármesteri Hivatalban nem tartják be a kezdôk alkalmazására vonatkozó törvényes elôírásokat. A jogszabályok értelmében a közintézményeknél a munkatársak 10 százalékának pályakezdônek kell lennie. — Eltökélt szándékom ennek az aránynak a betartása annak érdekében, hogy csökkentsük a városházán dolgozók átlagéletkorát, és friss vért pumpáljunk az intézmény érrendszerébe — fejtette ki Emil Boc kolozsvári polgármester. A városvezetô által mondottak lehetôséget teremtenek a magyar fiataloknak arra, hogy elhelyezkedjenek a hivatalban.

— Ki kell használni az alkalmat. Szükség lesz közgazdászokra, jogászokra. A magyar fiataloknak feltétlenül jelentkezniük kell a versenyvizsgákra. A Funar-korszak lejárt, nem lesznek többé nemzetiségi megkülönböztetések a városházán — bátorítja a fiatalokat Boros János alpolgármester.

A kérdéssel kapcsolatban Emil Boc polgármester meggyôzôdését fejezte ki, hogy a városházán dolgozó magyar anyanyelvûek aránya a közeljövôben nôni fog. — Megteremtjük az esélyegyenlôséget, ebben a vonatkozásban is kialakul az egyensúly a polgármesteri hivatalban. Nagyon fontoshangsúlyozni, hogy a megüresedett állások betöltésére szervezett versenyvizsga során szó sincs bármiféle etnikai vagy más alapú diszkriminációról. A korábbi gyakorlatnak véget vetettünk — hangsúlyozta a polgármester.

Ugyanakkor Emil Boc közölte: megfelelô módon népszerûsítik majd az állásokat annak érdekében, hogy a magyar fiatalok is pályázhassanak. — Arra biztatjuk a kisebbségi szakembereket, hogy használják ki a lehetôségeket, a polgármesteri hivatal nyitott irányukba. Az új személyzeti struktúra lehetôséget teremt majd a jó magyar szakembereknek, hogy állást kapjanak a városházán, növelve ezáltal a magyarság arányát az intézményben. Jómagam is több olyan magyar nemzetiségû szaktekintélyt ismerek, aki egy megmérettetésbôl gyôztesként kerülne ki — fogalmazott. Kifejtette: tudatában van annak, hogy a magyar szakemberek a város egészének érdekeit szolgálják és nem csupán a magyar közösséget.

Kiss Olivér

KRÓNIKA

(2. old.)

AZ ÚJSÁGOLVASÁS HASZNOSSÁGA címmel Csomafáy Ferenc újságíró tart elôadást szeptember 13-án, hétfôn du. 5 órától a I. Maniu/Szentegyház utca 2. szám alatti Szent Mihály Caritas elôadótermében.

Maastricht European Integration Fórum

(2. old.)

November 19-én Maastrichtban az Európai Közigazgatási és Egyetemi Intézet rendezi meg a Making the Constitution Work fórumot, amely olyan témákkal foglalkozik, mint az európai alkotmány, az alkotmány elfogadása után várható európai intézményközi kapcsolatok stb. Az érdekeltek szeptember 15-ig küldhetik el dolgozatuk rövídített, 400 szót meg nem haladó változatát. Bôvebb felvilágosítás a következô címeken: e.best@cipa-nl.com és t.christiansen@cipa-nl.com.

A LUNA AMARÃ együttes koncertezik szombaton, szeptember 11-én este 8 órakor a The Gathering (Mócok útja 60.) vendéglô teraszán. A nyitózenekar az A. N. S. I. S. lesz, és lehetôség nyílik a Luna Amarã Asfalt CD-jét és Alexandru Vakulovski: Letopizdet címû könyvét együtt reklámáron megvásárolni.

Erdélyi tetôk — Kolozsváron

(2. old.)

Az úti élmények és természeti képek mûfajaként jelentette meg ismét, hatvan évvel az elsô kiadás után az Erdélyi Református Egyházkerület Tavaszy Sándor Erdélyi tetôk címû kötetét, amelyet csütörtök délután a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében mutattak be. Valójában azonban sokkal többet mondó könyvrôl van szó.

A neves teológus, filozófus, tollforgató, természetvédô és nem utolsó sorban példás erdélyi magyar ember munkáját dr. Juhász Tamás elsô sorban a teológus szemszögébôl méltatta. Tavaszy mûvében fontos szerepet játszik a hegyi emberekkel való találkozás, ember és természet kapcsolata, az eredet és tér összekovácsolódása fölötti elmélkedés, a végsô magyarázat hiánya az élet eredetérôl. De szó esik Isten dicsôítésérôl is a természeti körülmények között. Ajtay Ferenc Tavaszy Sándornak az Erdélyi Kárpát-Egyesület irányításában végzett munkáját emelte ki a két világháború között jelentkezett román nacionalizmus gátló körülményei között. Tavaszy akkor is bizakodással tekintett jövônkre, miközben azt hirdette, hogy a keresztény életet nem szabad elválasztani a kultúrától. Természetjáró tevékenysége egész Erdélyre kiterjedt, és ezt áthatotta filozófiai szemlélete. Ô volt kis pátriánkban a természetvédelem elsô tudatos propagálója. Tonk István a kötet kiadásának néhány mûhelytitkát osztotta meg hallgatóságával. A hat évtizeddel ezelôtt elsô alkalommal megjelent Balogh Ernô-fényképek eredetijeit kutatták most fel, és mai nyomdatechnikával, jóval nagyobb számban használták fel.

A könyvbemutatón az ünnepi hangulatot Vitályos Ildikó színmûvész szavalata (Reményik és Áprily verseket olvasott fel), valamint Gergely Bálint hegedûjátéka fokozta. Az Erdélyi tetôk legújabb megjelenését nagy érdeklôdés követte, hûen tükrözve a mû tartalmát, igényes kivitelezését és a szerzô iránti méltó emlékápolást.

Ördög I. Béla

Nyelvmûvelés
Tökkelütött

(2. old.)

Az ostoba, a buta emberre mondhatjuk azt is: tökkelütött. Már 1724-ben leírták, hogy "Hasonló tökkelütött agya vala Aktermon nevû Filosofusnak". Aki tökkelütött, arra mondhatjuk azt is: tökfilkó. Elsôként írásban 1792-ben merült fel, hogy "Mit tudna egy ilyen tökfilkó arról!" Könnyen felismerhetô, hogy mind a tökkelütött, mind a tökfilkó összetett szó. Feltehetôleg elôtagjában, a tök szóban rejlik a két kifejezés átvitt értelmû ’buta’ jelentése. Induljunk ki ebbôl.

A tök igen korai, a magyarban már a 12. század végérôl adatolható szláv eredetû szó. Elsôdleges jelentésben a tök növénynév: kúszó indájú, tölcséres virágú növény, illetôleg ennek gömbölyded, tojásdad termése. Néhány faját jelzôs összetétellel különítjük el: tök (takarmánytök, disznótök), sütôtök (nyelvjárási alak a bécsitök, olasztök, román kölcsönszóval: döblec), fôzôtök, csillagtök (patiszon), kígyótök stb.

Gondolom, a tök és az ember feje között kézenfekvô a hasonlóság. Minden gúny nélkül él bennünk a hasonlat, amikor italozás után, másnaposan panaszkodunk: olyan a fejem, mint egy tök. Egy férfi, fiúgyerek sapkája is tréfásan tökfedô. S miként az érett tök belül üres, a kevés ésszel, értelemmel megáldott ember is üresfejû, de mondhatjuk így is: tökfejû, tökfej. Nos, a buta embernek a feje épp úgy "kong az ürességtôl", miként az érett tök is, ha megkopogtatjuk. Ezt a kongást, "ürességet" fokozhatnánk, ha az "üres tököt" az "üres fejjel" ütnénk össze, természetesen csak gondolatban, hiszen a gyakorlatban senkinek sem ütötték tökkel a fejét, mégis mondjuk a buta emberre: tökkelütött. Az összetétel közvetlen elôzménye egy közmondásszerû igei kapcsolat volt; ilyen például egy 1723-ból való idézet: "Az tészen kétséges tagadást ebben, akinek tökkel üttetett az agya".

A tök szót felleljük jónéhány újabb összetett szavunk elôtagjaként is. Jósika Miklósnál olvashatjuk: "úgynevezett tökrészegen ôt még senki sem látta". Vele szemben megjelent a tökjózan szó is: "Amíg részeg vagyok, ne félts semmitôl; de ha egyszer tökjózanon látsz, akkor imátkozzál értem" — írja Ambrus Zoltán. A hasonló példák még: tökmindegy, tökjó, tökhülye, töksötét stb. A szakirodalom azt tartja, hogy az elsôdlegesen adatolható tökrészeg az olyan részeg, mint a tök szóláshasonlat alapján keletkezett, a többi — ’teljesen’ jelentésû tök- elôtagú összetétel ennek mintájára keletkezett. Bennem azonban él a gyanú, hogya tökjó, tökmindegy-féle összetételek tök- elôtagjának nincs köze a növénynévhez, a tök szóhoz, hanem a tök(életesen) határozó rövidült alakja, hiszen ami tökjó, az tökéletesen jó, ami tökmindegy, az tökéletesen mindegy stb.

Murádin László

Filmbemutató
Köztársaság mozi
Terminál

(2. old.)

Eredeti cím: The Terminal. Színes amerikai vígjáték, 128 perc, 2004. Rendezte: Steven Spielberg. Szereplôk: Tom Hanks, Catherine Zeta-Jones, Stanley Tucci, Chi McBride.

Az ember nem is gondolná, mi minden történhet egy reptér folyosóján. Persze lehet, hogy a tengerentúliak jóval tájékozottabbak ezen a téren, hiszen a repülés olyan lehet nekik, mint nekünk trolival kizötyögni a Monostor végéig. Ôk azonban néha órákat töltenek egyik vagy másik reptéren, csatlakozásra, átszállásra várakozva. És közben rájönnek, hogy egy terminál tulajdonképpen a való élet kicsinyített mása. Esetünkben fôhôsünk, Viktor Navorski egy kelet-európai országból érkezik meg New York repterére, ám idôközben kiderül, hogy hazájában államcsíny történt, így az ország gyakorlatilag megszûnt létezni. Haza nem mehet, de New York városába sem mehet ki, hiszen útlevele egy nem létezô országból való. Ebben a "kint is vagyok, bent is vagyok" helyzetben az egyedüli megoldásnak az kínálkozik, ha Viktor a repülôtér folyosóján várja ki az események alakulását. Okos emberként nem esik kétségbe, hanem megpróbálja szûkös keretei között berendezni az életét. Szép lassan rájön arra, hogy terminál lakóként képet alkothat magának a valós Amerikáról, lakóiról, szokásairól. Ebben a világban minden mozog, állandó a jövés-menés, csak Viktor marad helyben, még akkor is, ha a repülôtéri hatóságok megpróbálják eltávolítani a nemkívánatos elemet.

Spielberg és Tom Hanks kettôse garancia arra, hogy nem felejthetô alkotással állunk szemben. Hanks nemrég a Betörô az albérlôm címû vígjátékban is megcsillogtatta komikusi képességeit, most is jól áll neki a hazájából és a paradicsomból egyaránt kívül rekedt, de szerepébe lassan beletanuló Navorski szerepe.

S. B. Á.

MOZI

(2. old.)

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Terminál — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 14, 17, 20, 23. kedvezménnyel naponta 23 órától, hétfôn minden elôadás.

MÛVÉSZ-EURIMAGES — Én és a hercegem — amerikai bemutató. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától, kedden minden elôadás.

GYÔZELEM — Bajos csajok — vígjáték. — Vetítések idôpontja: 14, 18, 22; szerdán kedvezménnyel. Pofa be! — vígjáték. — Vetítések idôpontja: péntektôl keddig: 16, 20; szerdán, csütörtökön 16 órától; szerdán kedvezménnyel.

FAVORIT — Derült égbôl Polly — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17, 19; csütörtökön kedvezménnyel.

TORDA

FOX — Pillangó-hatás — bemutató. — Vetítések idôpontja: 16, 18, 20.

DÉS

MÛVÉSZ — Hirtelen 30 — amerikai. — Vetítések idôpontja: 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, hétfôn minden elôadás.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Underword — bemutató. — Vetítések idôpontja: 17, 19.15, 21.30.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM — Starsky és Hutch — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 15 órától, hétfôn minden elôadás.

DACIA B-TEREM — Stepfordi feleségek — amerikai. — Vetítések idôpontja. 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától; kedvezménnyel kedden minden elôadás.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA — Hellboy — Pokolfajzat — amerikai. — Vetítések idôpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától, hétfôn minden elôadás.

BÁBSZÍNHÁZ

(2. old.)

Szeptember 11-én, szombaton 12 órától: A kiskondás — magyar tagozat.

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

VÉLEMÉNY

Saját elnökjelölt, mint összefogó tényezô

(3. old.)

A nyolc, illetôleg a négy évvel ezelôtti elnökválasztáshoz hasonlóan, ismét fölmerült a kérdés, állítson-e saját elnökjelöltet az RMDSZ vagy sem. Minthogy az elnökválasztást idén is a parlamenti választásokkal együtt tartják, az 1996. és a 2000. évi tapasztalatok alapján ajánlatos, hogy a szövetség ezúttal is saját jelölttel vegyen részt a kampányban. Sôt, a jelenlegi helyzetben az eddigieknél is ajánlatosabb.

Köztudott, hogy bár magyar jelöltnek a romániai politikai viszonyok közepette nincs esélye az elnöki szék elnyerésére, részvétele az elsô fordulóban számunkra mindenképpen elônyös. Egyrészt azért, mert az elnökjelöltek tévébeli vitáiban lehetôsége nyílik az országot foglalkoztató gondok mellett a hazai magyarság sajátos kérdéseinek, elvárásainak ismertetésére is. A román választó, a román közvélemény ily módon elsô kézbôl szerezhet tudomást arról, hogy a magyarságot nem Erdély elcsatolása, nem Erdély gazdasági leigázása meg a szélsôségesek által ráaggatott egyéb badarságok foglalkoztatják, hanem ugyanazok a gazdasági, társadalmi kérdések, amelyek a többséget, hogy a magyarságnak is elsôrendû érdeke az ország Európai Unióhoz való mielôbbi csatlakozása. Mindez, ha nem túlzottan jelentôs mértékben, de ugyancsak hozzájárul a magyarellenes uszítás háttérbe szorulásához, az egészséges politikai, társadalmi légkör kialakításához, meghonosításához, fenntartásához.

Volt, aki a kellô felkészültséggel rendelkezô, a magyarság soraiban felmerült ellentétek fölé kerekedni tudó, az egész magyar közösség által elismert, elfogadott személyek hiányát felhozva, szükségtelennek tartotta magyar elnökjelölt állítását. A kezdeti bizonytalankodás után az RMDSZ vezetôsége végül úgy döntött, a szövetség ezúttal is benevezi saját jelöltjét. Frunda György, arra hivatkozva, hogy amennyiben elnöki megbízatást csupán kétszer lehet elnyerni, úgy elnökjelöltséget is csak kétszer lehet elfogadni, nyomban elhárította saját jelöltségét. Amit, az okok részletezése nélkül, helyesen is tett.

Más elnökjelöltre, -jelöltekre volt tehát szükség. Minthogy a tavaly tavasztól az RMDSZ vezetôségének jelenlegi politikájával elégedetlenek a területi önkormányzat kérdésének felvetésével, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) létrehozásával, a székely és az erdélyi területi önkormányzati törvénytervezet kidolgozásával az azelôttihez viszonyítva új helyzetet teremtettek, ezúttal olyan elnökjelölt állításának szüksége került elôtérbe, akinek elsôsorban nem a románság megnyerésére kell majd törekednie, hanem aki a minél nagyobb számú parlamenti és szenátusi képviselet érdekében, közös nevezôre tudja hozni a romániai magyarság lehetôleg döntô többségét.

A kérdés az volt, ki lehet ez a személy, aki a megfelelô politikai ismeretekkel, gyakorlattal, román nyelvtudással rendelkezik, emellett össze tudja fogni a magyarság minél nagyobb részét.

Egyesek szerint nagy költô, író lenne a legmegfelelôbb. Ennek persze semmi alapja sincs. Mert egy ilyen személy nem rendelkezik az ehhez szükséges politikai tapasztalattal, széleskörû jogi, gazdasági, társadalmi ismeretekkel, a tévékamerák elôtti összecsapásokhoz megfelelô szókészlettel, nyelvi készséggel.

Miután Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei RMDSZ-szenátor jelezte, amennyiben felkérik, elfogadja a jelölést, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete augusztus 28-án ôt javasolta a szövetség elnökjelöltjének. Több mint fél tucat személy jelölése után Markó Béla szövetségi elnök, kezdeti elutasító álláspontját módosítva, elfogadta az Operatív Tanács és a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa által javasolt jelöltséget.

Valamennyi jelölt közül végül is kettô, Eckstein-Kovács Péter és Markó Béla felel meg minden feltételnek. A kolozsvári szenátor kiválóan ismeri a parlamentet, a politikai pártok erôviszonyait, az ország politikai, gazdasági, társadalmi helyzetét, nemzetközi helyzetét. Február végén a Szabadelvû Kör, de végsô soron az általa rendezett önkormányzati tanácskozással, amelyre meghívta Csapó Józsefet, az SZNT elnökét, a székely területi önkormányzati tervezet kidolgozóját, Bakk Miklóst, az erdélyi területi önkormányzati törvénytervezet kidolgozóját, Varga Attilát, a két tervezetet bíráló, sôt fölöslegesnek, haszontalannak minôsítô RMDSZ-képviselôt, valamint az önkormányzat elvét támogató több román személyiséget, lényegében kiállt amellett, hogy az önkormányzatot, a két törvénytervezetet nem elvetni kell, hanem tárgyalni róla, a románság részvételével nyílt vitát rendezni, vagyis elindítani egy folyamatot, amelynek célja szétoszlatni a hatalom által a területi önkormányzatokról terjesztett téveszmét, azt, hogy ez nem egyéb, mint a nemzetállam, az ország területi egysége ellen szôtt merénylet, hogy az európai szellemiséggel összeegyeztethetetlen szörnyûség, azt, hogy ezzel ellentétben, ez az önkormányzat nem csak a romániai magyarság, hanem az ország egésze számára létrehozható, a gazdasági, társadalmi fejlôdés motorja lehet.

Tagadhatatlan, Markó Béla, az RMDSZ elnökeként a szövetség egyik legismertebb, legfelkészültebb politikusa. Mivel most nem a román közvélemény megnyerésén van a hangsúly, eltekinthetünk székelyes román kiejtésétôl, attól, hogy a tévében való szereplésein mondatait gyakran "sásámájdépárté"-val fejezi be. De nehéz elhinni, hogy mindannyiunkat össze tud majd fogni. Azok után, hogy idôszerûtlennek tartotta az önkormányzat felvetését, hogy eddig hallani sem akart a két nemzeti tanácsról és az MPSZ-rôl, hogy eltekintett attól, ezek létrejötte nem néhány magános rebellis mûve, hogy a kialakult helyzetnek oka van. Egyebek mellett például az, hogy az RMDSZ vezetôsége az utóbbi években nem állt ki következetesen az állami magyar egyetem újbóli létrehozása mellett, nem tett meg minden tôle telhetôt ennek érdekében. Amikor pedig ezt a belsô ellenzék felhozta, a szövetség vezetôi arra hivatkoztak, hogy benne van az RMDSZ programjában, de pillanatnyilag nem idôszerû. Az autonómiának mondott önkormányzatról pedig 1995-tôl a múlt év tavaszáig szó sem esett. Amikor a két nemzeti tanács létrejött és kidolgozta tervezetét, az RMDSZ vezetôsége, a hatalommal egyetértésben, azonnal mindkettôt elvetette, hogy ez most nem idôszerû, diverzióról, felforgató, a magyarság számára káros tevékenységrôl, RMDSZ-ellenes tevékenységrôl kezdett beszélni. Az MPSZ létrejötte után, ugyancsak a hatalommal egyetértésben, kidolgozták azt a törvényt, amelynek alapján egyetlen, parlamenti képviselettel nem rendelkezô kisebbségi szervezet sem tud részt venni a helyhatósági választásokon, most pedig ugyanezt tették a parlamenti választási törvénnyel. Ideig-óráig ezzel a módszerrel is el lehet érni eredményt. Bizonyos eredményt. Kérdés azonban, hogy ez elég lenne az ötszázalékos küszöb átlépéséhez, vagyis a parlamenti képviselet megújításához.

A másik, sokkal eredményesebb megoldás az, ha az RMDSZ vezetôsége a mostaninál rugalmasabbá válik, a parlamenti képviselet folytonossága, a magyarság érdekében elfogadja a belsô ellenzék bírálatát, ismét fölkarolja az állami magyar egyetem újralétesítését, a területi önkormányzatok létrehozásáért való küzdelmet, mindazt, ami a magyarság fennmaradásához, gyarapodásához szükséges, ahhoz, hogy itthon érezhessük magunkat ebben az országban. És minderrôl Markó Béla, az RMDSZ-nek immár az SZKT által is megválasztott államelnökjelöltje, meg is tudja gyôzni a belsô ellenzéket, a magyarságot. Ez esetben valóban elhárul a magyar képviselôk parlamentbe és szenátusba való be nem jutásának veszélye.

Asztalos Lajos

Civil gondolatok

(3. old.)

A minap Bágyonban jártam, s szinte népszerûsítô jegyzet írására adtam magam. Történt ugyanis, hogy helyi kezdeményezésre a falu központjában lévô épületet felújították. Ez nagy dolog vidékünkön, a helyi kezdeményezés, a civil önszervezôdés példáját vélem látni benne. Idôszerûvé lett, mert az újságban tudósítások jelentek meg: szeptember 10–11-én Civil Fórum lesz Kolozsváron, azt megelôzôen szeptember 9-én az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Szövetségének alapító közgyûlése. Felhívást is intéznek: amennyiben illusztrálni szeretné valaki, népszerûsíteni szervezete munkáját, a Fórum teret biztosít. Mit népszerûsítsek? Egy névtelenül mûködô önszervezôdést? Keret nélkül az önszervezôdés hosszú távon nem életképes.

A polgármesteri hivatal közremûködésével a falunak testvértelepülése lett a magyarországi Kisbágyon. Amikor vendégek érkeztek, akkor merült fel a faluház gondolata, mert nem volt egy, a falut reprezentáló épület, ahol a vendégeket fogadni lehetett volna. Üres, nem hasznosított középület viszont volt. Az iskola épületében egy teljes emelet, a volt jegyzôség majd iskola, óvoda teljesen egészében. Összeállt néhány bágyoni, s a farsang temetésén a bálok jövedelmét indulásnak használva javasolták az épület rendbetételét. A kezdeményezés az övék volt, de a renoválási költségek java része a polgármesteri hivatalt terhelte, aminek több ilyen funkcióvesztett épületet kellene karban tartani. A legszemléletesebb példát a szomszédos Torockón láttam: ott a volt központi cukrászda nem lelt funkciót, miközben több magánház panzió lett. A középület mint tabu vagy vörös posztó, "múltunk öröksége" romosodik. A karbantartás kolonc a polgármesteri hivataloknak.

Maradjunk a bágyoni faluház ötleténél. Eszti néni gondnokságot vállalna. Faluházat akarna Varróné Bodóczi Ilus, Kis Dezsô, Német Pál, Balog Miklós, Pálfi Domokos, Dávid Jenô, a testvértelepülés gondolatát ápolók.

— Azt szeretnôk — fejtegeti Varróné Bodóczi Ilus —, ha vendégház, klub mûködne az épületben, netán könyvtár és múzeum. Legyen a ház polgármesteri hivataltól, egyháztól független, a bágyoni emberek vennék kézbe.

Azt hiszem, a VI. Civil Fórumon megjelenôk módot találnak majd a Ház mûködésével kapcsolatos gondjaik megoldására. Még valami: a hajdani tömegszervetek utáni hiányt pótolni kell: kell lennie a Semmin kívül valaminek, ami azt kitöltse.

Cserés Ferenc

AKTUÁLIS

KITEKINTÔ

Elérte Jamaicát az Ivan hurrikán

(4. old.)

Elérte Jamaica térségét közép-európai idô szerint csütörtök éjszaka az Ivan nevû hurrikán. A jamaicai hatóságok mintegy 500 ezer, az ország déli partvidékén élô embert szólítottak fel menekülésre a szárazföld belsejébe.

A hurrikán elôzôleg romba döntötte Grenada nagy részét legkevesebb huszonhárom halálos áldozatot hagyva maga mögött. A szigetországban elkeseredettség és pánik uralkodik, megszûnt az áramszolgáltatás, az ivóvízellátás, a fôváros, St. George’s romokban hever. (puca)

A hurrikánokat romboló hatásuk alapján osztályozó ötfokozatú Saffir-Simpson skálán az Ivant az ötösrôl a négyes fokozatba sorolták vissza ugyan, de a szakemberek figyelmeztetnek: a trópusi szélvihar még így is gyilkos erejû.

Vasfüggöny nélkül — tizenöt éve

(4. old.)

A budapesti vezetés 1989-ben nem tartotta valószínûnek, de nem is zárta ki, hogy a Varsói Szerzôdés megtorlást alkalmaz amiatt, hogy szeptember 10-én Budapest bejelentette: másnaptól legálisan elhagyhatják Magyarországot, Nyugatra távozhatnak az országukba visszatérni nem akaró keletnémet polgárok.

Mindezt Horn Gyula volt magyar külügyminiszter és miniszterelnök jelentette ki pénteken, Berlintôl 400 kilométerre, a Thüringia és Hessen tartomány határán fekvô Point Alpha emlékhelyen, amely a valamikori amerikai megfigyelô pontról kapta elnevezését. Ez a hely volt a Varsói Szerzôdés legnyugatibb pontja, mindkét oldalon hatalmas fegyverarzenállal. Nyugati katonai szakemberek attól tartottak, hogy a szovjet hadsereg, ha megtámadná Nyugat-Németországot, akkor az itt történne.

Horn Gyula az 1989-es események egy másik fôszereplôjével, Hans-Dietrich Genscher volt német külügyminiszterrel együtt az egykori halálzónában, senkiföldjén felállított "Ház a határon" elnevezésû épületben idézte fel a 15 évvel ezelôtti eseményeket. Genscher szerint nem csak magyar részrôl, de német oldalon is voltak olyan félelmek, hogy a magyarországi határnyitásnak, a háttérben Moszkva hallgatásával, nem lesz jó vége: Moszkvában leválthatják a peresztrojka atyját, Gorbacsovot, visszatérhetnek a kemény kéz politikájához.

Horn emlékeztetett arra, hogy román és csehszlovák részrôl (Ceausescu és Jakes) katonai fellépést sürgettek Magyarország ellen, a magyarok azonban leginkább a gazdasági blokádtól tartottak. "A szovjetek azzal cselekedték a legjobbat, hogy nem szóltak bele abba, milyen rendszert akarunk" — summázta Horn, aki szerint a szeptemberi döntés elôtt nem konzultáltak a szovjet vezetéssel.

Mindkét politikus össznémet és összeurópai összefüggésbe is elhelyezte a 15 évvel ezelôtti szeptemberi eseményeket. A magyarok és az osztrákok egész Európa érdekében félretolták a "vasfüggönyt" — fogalmazott Genscher. Horn Gyula elárulta azt is: osztrák kollégája, Alois Mock éppen szilvalekvárt fôzött, amikor elmondta neki, mihez kérik a magyarok szeptemberben Bécs közremûködését.

Ground Zero, a terrorizmus jelképe

(4. old.)

A New York-i Világkereskedelmi Központ helyén tátongó gödör ugyanolyan tömegeket vonz, mint a kettôs toronyépület a 2001. szeptember 11-i terrortámadás elôtt.

Az iker-felhôkarcoló New York legmagasabb épülete volt és a város arculatát meghatározó látványosságok egyike a Szabadság-szobor, a Time Square, a Brooklyn Bridge vagy az Empire State Building mellett. Naponta ötvenezer ember járt dolgozni a Világkereskedelmi Központba (WTC), és naponta 10 ezer látogatót vitt fel a gyorslift 82 másodperc alatt a páratlan kilátást nyújtó 107. emeletre.

A kartonvágóval felfegyverzett repülôgép-eltérítôk kamikaze terrortámadása porig rombolta a két tornyot, aminek következtében öt másik épület is elpusztult. A városon ütött sebhely, a Ground Zero körül a nap minden percében kíváncsi turisták rajai láthatók, amint nézelôdnek, fényképeznek, videofelvételeket készítenek. Tavaly 3 millióan keresték fel a Ground Zerót. A manhattani városnézést kínáló irodák ilyen utat nem szerveznek, mivel ízléstelennek minôsülne. A Ground Zero szent hely, ahol 2749 ember vesztette életét.

A hatóságok csak 292 holttestet találtak, noha 1,8 millió tonna törmeléket kutattak át, más áldozatokat csak testfoszlányok révén azonosíthattak DNS-eljárással, mintegy 1200 emberbôl pedig ennyi sem maradt, porrá égtek, mint egy óriási krematóriumban. Hamvaikat talán a Staten Island szigetén magasodó törmelékhalom tartalmazza. Az áldozatok hozzátartozói közül sokan méltó sírhelyeket, sôt egy nemzetközi temetôt szorgalmaznak, hiszen összesen 91 nemzet tagjai lelték halálukat a romok alatt.

A terület újjáépítése hivatalosan már elkezdôdött. Idén július 4-én, a függetlenség napján ünnepélyesen elhelyezték a világ legmagasabb épületének szánt Szabadság-torony 20 tonnás gránit alapkövét. A tûben végzôdô, megcsavart üveg és acélépület — az amerikai függetlenségi nyilatkozat évére utalva — 1776 láb (541 méter) magas lesz és várhatóan 2009-re készül el. A WTC 1350 láb (411 méter) magas volt.

Román pártok listáján az MPSZ jelöltjei?
Mind a D.A., mind Constantinescu pártja nyitott a javaslatra

(4. old.)

Sem a D.A. Szövetség, sem a Népi Cselekvés (NCS) nem zárkózik el attól, hogy listáikon a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) jelöltjeit indítsa. Szász Jenô MPSZ-elnök korábban kijelentette, várja Markó Béla válaszát, ami közös elôválasztások megszervezését illeti. Ha ez meghiúsul, az MPSZ-jelöltek függetlenként, vagy esetleg román pártok listáján indulnának a parlamenti választásokon. A polgári szövetség álláspontját a szeptember végi kongresszuson alakítja ki.

Paul Pãcurariu liberális szenátor, a D.A. Szövetség vezetôségének tagja lapunk kérdésére elmondta: valóban voltak konzultációk az MPSZ és a liberális, illetve demokrata politikusok között a két politikai formáció közötti együttmûködés lehetséges formáiról. Ennek egyik változata az lenne, hogy a továbbra sem bejegyzett kisebbségi szervezetnek, az MPSZ-nek a képviselôi a D.A.-listákon induljanak az ôszi parlamenti választásokon. Errôl pillanatnyilag nincs döntés. Kérdésünkre, hogy a D.A. számít-e még valamiféle választások elôtti vagy utáni együttmûködésre az RMDSZ-szel, és ha igen, milyen hatással lesz az egyezkedésekre az NLP–DP szövetségnek az MPSZ-szel való kapcsolata, Pãcurariu kifejtette: éppen emiatt várnak még a polgári szövetséggel kapcsolatos tervekkel.

— Nem téveszthetjük szem elôl, hogy az RMDSZ jelenleg az SZDP szövetségese. Egyelôre azonban még nagyon bizonytalan a választások kimenetele, senki sem tudja megjósolni, hogyan alakulnak a politikai erôviszonyok novemberben. Pontosan ilyen megfontolásból, egy esetleges RMDSZ–NLP-DP partnerség perspektívájából nem döntöttük még el, hogyan viszonyuljunk az MPSZ felvetéséhez. Különben mi érdekeltek vagyunk abban, hogy bizonyos megyékben a D.A. listákon MPSZ-es személyiségek is szerepeljenek — mondotta.

Smaranda Enache, a Népi Cselekvés alelnöke a Szabadságnak kifejtette: az NCS-nek azon törekvése, hogy Romániában mielôbb létrejöjjön egy, a kereszténydemokrata és népi erôket tömörítô pólus, nyitottá teszi ezt a politikai formációt minden olyan szervezet iránt, amely hasonló ideológiai irányultságú, és az együttmûködés szándékával közeledik. — Ilyen szempontból számunkra fontos lenne, hogy az MPSZ jelöltjei az NCS-listákon szerepeljenek az ôszi választásokon, nyitottak vagyunk tehát erre az ajánlatra, úgy ahogy a tavaszi helyhatósági választások alkalmával is.

Enache asszony reméli, hogy az MPSZ-szel való esetleges együttmûködés nem befolyásolja negatívan az NCS–RMDSZ viszonyt. — Az RMDSZ, mint az Európai Néppárt tagja, egy ideológiai családba tartozik az NCS-vel, az egyedüli különbség a két párt között az, hogy az Emil Constantinescu vezette párt kezdettôl fogva azt vallotta, hogy az MPSZ-nek joga van a választási részvételhez, ennek ellehetetlenítését demokrácia-, és alkotmány-ellenesnek minôsítjük. Elsôsorban ezért vállaljuk az együttmûködést Szász Jenôékkel, nem pedig azért, hogy az RMDSZ-szel való viszonyunkat mérgezzük. Várjuk az MPSZ döntését, hogy folytatják-e az együttmûködést az RMDSZ-szel, vagy függetlenként, esetleg valamelyik román párt listáin indulnak jelöltjei. Amennyiben arról döntenek, hogy tagjai kívánnak lenni ennek a kereszténydemokrata tömörülésnek, mi partnerek vagyunk rá — mondotta.

Székely Kriszta

A liberális–demokrata szövetségnek "nincs tárgyalnivalója" az RMDSZ-szel a nemzeti kérdés kapcsán, szögezte le pénteken, sajtótájékoztatón Eugen Nicolãescu Maros megyei képviselô. "A nemzeti kérdés az alkotmány révén rendezve van, nincs mirôl tárgyalnunk. Ha az RMDSZ szövetséget akar velünk, vállalnia kell az NLP–DP szövetség kormányprogramját", mondta Nicolãescu. Hozzátette, a liberális–demokrata kormányprogram minden állampolgárra érvényes célkitûzéseket tartalmaz a 2005–2008-as idôszakra.

Markó Béla a múlt hét végén kijelentette, hogy az RMDSZ csak akkor léphet szövetségre a D.A. Szövetséggel a választások után, ha a két párt képviselôi tisztázzák álláspontjukat a nemzeti kérdéssel kapcsolatban.

Iliescu: Nãstase alatt az SZDP elvesztette identitását

(4. old.)

Folytatódik tart a "vita" Ion Iliescu államfô és Adrian Nãstase kormányfô-pártelnök között arról: mi elônyösebb, ha a pártelnöki és a kormányfôi tisztséget ugyanaz a személy tölti be, vagy sem. Nãstase szerint a kormánya által eddig elért sikerek éppen ennek a "tisztséghalmozásnak" köszönhetôk. Ellenpéldaként Victor Ciorbea, Radu Vasile vagy Mugur Isãrescu esetét szokta említeni, akik azért buktak meg, mert nem bírták pártjuk feltétlen bizalmát. Iliescu szerint az SZDP visszaesése, válsága épp abból származik, hogy Nãstase mind a két tisztséget megkaparintotta. Azt nem cáfolta, hogy a kormányzati tevékenység számára ez a "felállás" elônyös lehetett, de így a párt "elvesztette identitását, fizionómiáját, a kormánynak alárendelt nyúlvánnyá csökevényesedett, ami nem tesz jót semmilyen politikai formációnak. Ugyanazok a személyek vezették a pártot, mint a kormányt, a párt dolgaival pedig egyik sem ért rá foglalkozni" — nyilatkozta tegnap, londoni látogatása során az államfô azt ígérve, amint visszakerül a párt élére, ez a helyzet gyökeresen megváltozik.

KDNPP–NCS:új pártszövetség

(4. old.)

A Népi Cselekvés (NCS) október 16-ig egyesül a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárttal (KDNPP) — között tegnap az NCS elnöki irodája Gheorghe Cihandu parasztpárti vezetô levelére válaszolva. Ugyanakkor azt is leszögezték: a két párt három napon belül jelenti be egyesülési szándékát az Európai Nép-pártnak. Ebben a szövetségben a kereszténydemokrata szellemiség reprezentatív, autentikus erôt képvisel majd a román politkai palettán — jelentették ki. Gheorghe Cihandu parasztpárti vezetô javasolta a Népi Cselekvésnek, hogy közös listákon indítsanak jelölteket a törvényhozó testületekbe, a választások után pedig egyesítsék erôiket. Aggodalmát fejezte ki azonban a szövetség bejegyeztetésének hosszas folyamata miatt, amely szerinte veszélyeztetheti a választásokat. Véleménye szerint ideális esetben az együttmûködésnek már az ôsz elején el kellene kezdôdnie, és jövô márciusig tartana.

A két pártvezetô megegyezett abban, hogy szövetségük KDNPP-NCS név alatt szerepeljen. Szerintük a név kifejezi, hogy szándékuk egy közös erôs kereszténydemokrata, ugyanakkor népi jellegû fúzió létrehozása.

NAPIRENDEN

Gyenge a városháza informatikai felszereltsége
Még mindig nem lehet interneten adót fizetni

(5. old.)

A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Politikatudományok és Közigazgatás Karának szakértôi által a nyár folyamán végzett felmérésbôl kiderül, hogy nem megfelelô az alkalmazottak által használt informatikai rendszer. "A személyi számítógépek többsége kiöregedett, a 450 alkalmazott csupán 250 komputert használ. A legtöbb gépnek lejárt garanciája, amely a jövôben mûszaki gondokat okozhat, és többletkiadásokat eredményezhet" — áll az amerikai közigazgatási szakértôk bevonásával készült intézményi átvilágításban.

A felsôoktatási intézmény képviselôi szerint a polgármesteri hivatal által használt informatikai programok adatait a különbözô ügyosztályok nem osztják meg egymással, mi több, az intézmény vezetôségének sincs közvetlen hozzáférése azokhoz. Példa erre a gazdasági osztály, ahol a különbözô irodák között nincs megteremtve az informatikai kapcsolat. Ezenkívül a kolozsvári városháza által beszerzett egyes szoftvereket más polgármesteri hivatalok számára dolgozták ki, ezért a munkamódszer módosítására van szükség. "Új számítógépes programra van szükség, amelyek az akták gyorsabb forgalmát biztosítják" — javasolják a szakértôk.

Ugyanakkor a vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy a polgármesteri hivatal alkalmazottainak többsége alig tudja használni a számítógépet, ami igen megnehezíti a közintézmény rendszergazdájának munkáját.

A tanulmány szerzôi szerint a helyi közigazgatás informatizálása jobb és gyorsabb szolgáltatásokat biztosíthat a polgárok számára. "Ebbôl a szempontból a városháza kezdetleges fázisban van. Internet-hozzáféréssel csupán az alkalmazottak egy része rendelkezik, akiket homályos kritériumok alapján válogattak ki. Szükség van a sávszélesség növelésére" — áll a jelentésben.

A legtöbb gondot azonban a polgármesteri hivatal internetes oldala (www.primariaclujnapoca.ro) jelenti. A Sistec által menedzselt honlap inkább csak bemutatja az intézményt, és kevés hasznos információt biztosít a polgárok számára. Olyan weboldal készítésére lenne szükség — tanácsolják a szakértôk —, amely lehetôvé teszi a polgármesteri hivatallal történô aktív kommunikációt, valamint a helyi adók és illetékek kifizetését. Utóbbi terv még mindig nem valósult meg a városházán annak ellenére, hogy törvény kötelezi a helyhatóságokat az on-line adófizetés biztosítására.

Victor Rãdoi, a polgármesteri hivatal adóügyi osztályának vezetôje lapunknak elmondta, hogy az on-line fizetési rendszer megvalósítására és menedzselésére kiírt pályázat nyertese, a Román Kereskedelmi Bank (BCR) még mindig nem írta alá az együttmûködési szerzôdést. — Legalább egy hónapja húzódik az irat ellenjegyzése a pénzintézet bukaresti székházában. Nem értem, hogy mi történik. Megnyerték a tendert, és elhallgattak. Állítólag a pihenôszabadságok miatt akadt el a dolog — mondta. Adatai szerint jelenleg mintegy 200 olyan személy van Kolozsváron, aki kért és kapott felhasználónevet és jelszót az on-line adófizetési rendszer beindítására várva. — Volt néhány személy, aki számítógép segítségével, otthonról, saját bankja igénybevételével küldött utalványt — tette hozzá az igazgatól.

K. O.

GAZDASÁG

Hatvan százalékkal nôtt a külföldi befektetés

(5. old.)

Romániában az idei elsô félévben 60 százalékkal nôttek az új külföldi tôkebefektetések a tavalyi elsô félévhez képest — közölte a külföldi beruházásokkal foglalkozó állami ügynökség. Január elejétôl június végéig 1,1 milliárd eurót értek el az új közvetlen külföldi tôkebefektetések, mennyiségüket az év végére 2,0 milliárd euróra várják. A növekedés elsôsorban annak lesz köszönhetô, hogy a Petrom olajcég felvásárlási folyamata — a vevô az osztrák OMV — és a hazai gázszolgáltatók eladása teljes egészében lezárul.

Kétszáz millió euró az aradi hôközpont felújítására

(5. old.)

Az aradi polgármesteri hivatal a múlt hét végén megkapta az elsô levelet a Centurymarc LLC amerikai cégtôl, amely 2002-ben 200 millió eurót ígért a helybeli hôközpont felújítására, majd nyomtalanul eltûnt.

Az amerikai társaság azt követôen érkezett, hogy az aradi önkormányzat hónapokon át próbált kapcsolatba lépni velük, hogy felbontsa a 2002-ben aláírt szerzôdést.

A levél szerint "a Centurymarc folyamatosan dolgozik az aradi távfûtési tervezet finanszírozásának biztosításán".

"Megerôsítést kaptunk a finanszírozás jóváhagyásáról, e hónap folyamán megkapjuk az összeg elsô részét. Együttmûködésüket kérjük a szerzôdés fenntartásához addig, amíg visszatérünk Aradra és megtárgyaljuk ezt a kérdést, ami a város és az ország érdeke egyaránt", áll a levélben, amelyet Grayson M. Evans, a Centurymarc építkezési és kitermelési részlegének elnöke írt alá.

Gheorghe Falcã aradi polgármester elmondta, várja az amerikai társaság képviselôit, és ha ezek bizonyítani tudják a finanszírozás meglétét, fenntartja a szerzôdést, amelyet a megelôzô adminisztráció írt alá.

Az amerikai Centurymarc LLC társaság 2002-ben 200 millió eurós beruházást ígért az aradi hôközpont felújítására, egy, a polgármesteri hivatallal aláírt társulási szerzôdés alapján. Miután a Centurymarc képviselôi nem tartottak be egyetlen szerzôdéses határidôt sem a beruházás elkezdésére, a polgármesteri hivatal megpróbált kapcsolatba lépni a társasággal a szerzôdés felbontása érdekében, de a cég által megadott postai címekrôl rendre visszajöttek a küldemények. "Megpróbáltuk interneten és telefonon is elérni ôket, de hiába. Mintha egy fantomcégrôl lenne szó. Megpróbáljuk apróhirdetés útján felvenni a kapcsolatot a céggel, és ha nem jutunk eredményre, egyoldalúan felbontjuk a szerzôdést", nyilatkozta korábban Gheorghe Falcã polgármester.

A 2002-ben aláírt szerzôdés értelmében a megállapodások lemondása csak közös megállapodás, vagy a felek egyikének csôdhelyzete esetében lehetséges.

Drágulhat a sertéshús

(5. old.)

Akár 25 százalékkal is emelkedhet a sertéshús és az abból készült termékek ára a következô idôszakban, ha a sertéshúsra kiírt behozatali vámilletékek ideiglenesen nem csökkennek vagy szûnnek meg — jelentette be Sorin Minea, a Romániai Húsipari Egyesület elnöke. Hozzátette: minden termelô maga dönti el a drágítás idôpontját.

A húsipari egyesület elnöke szerint a vágott sertéshús ára év eleje óta közel kétszeresére emelkedett, jelenleg eléri a kilogrammonkénti 75-90 ezer lejt.Szerinte ezzel szemben mindössze 55-60 ezer lejbe kellene kerülnie a sertéshúsnak. — Három hónapja veszteségesen dolgozunk, a kárt az árak szinten tartásával pótoljuk — tette hozzá. Az importált sertéshús vámilletéke 20 százalék.

A Vonatok Királya, a Királyok Vonata

(5. old.)

Az Orient expressz, amely a körülötte teremtett mítosszal beírta magát az európai történelembe, 16 szerelvényével szeptember 13-án érkezik a budapesti Vasúttörténeti Parkba, hogy a kíváncsi nézelôdôk kívülrôl és belülrôl egyaránt megtekinthessék a 16 kocsiból álló Venice-Simplon szerelvényt.

Az elegáns Orient elsô próbaútját Villámvonat elnevezéssel 1882-ben tartották a Párizs–Bécs útvonalon. A luxusvonatra csak elsô osztályú jegyeket lehetett váltani. Az elsô szerelvények mindössze öt kocsiból álltak, de az étkezôkocsi soha sem hiányzott.

Amikor elkészült a Budapest–Zimony–Belgrád vasútvonal 359 km hosszúságban, az Orient expressz útvonala Budapesten ketté vált Belgrád és Bukarest felé. Így összesen 1048 km hosszban közlekedett magyar területen, amely a teljes útvonal harmada volt.

A második világháború utáni Orient expressz elvesztette luxusvonat jellegét, másodosztályú kocsik is közlekedtek ilyen név alatt. 1977-ben indult el a nosztalgia expresszek közlekedtetése. A budapesti Nyugati Pályaudvarról megközelíthetô, négyéves Vasúttörténeti Parkba a luxusvonat 16 szerelvényével szeptember 13-án délután 15 és 18 óra között érkezik.

Az érdeklôdôk felkapaszkodhatnak a vonatra és megtekinthetik a szalon- és hálókocsikat is.

A híres szerelvény néhány nappal ezelôtt pár órára a bukaresti Bãneasa pályaudvaron is megállt.

Valutaárfolyamok
Szeptember 10., péntek

(5. old.)

Váltóiroda

Euró (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

Forint (Vétel/Eladás)

Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4.)

40 700/41 000

33 400/33 700

161/165

Szeptember 13., hétfô

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 41 155 lej, 1 USD = 33 696, 1 magyar forint = 169 lej.

SZÓRVÁNY — RIPORT

Nagyenyed
Gombák a Szabaderdôn

(6. old.)

Idén az idôjárás kedvezett a gombáknak, valóságos invázióval számolhatunk. Sajnos ebbôl következik az is, hogy a gombamérgezések is gyakran szerepelnek a médiában. A hozzá nem értô szerzôk érdekes elméletekkel fûszerezik írásaikat. Ilyen például az az orvosok által is felvetett teória, hogy ha sok a gomba, akkor keverhetjük az ehetô gombákat a mérgezô fajokkal. Ezért olyan gyakoriak a halálos kimenetelû mérgezések. Pedig aki lapozza a szakirodalmat, sehol sem találkozik azzal, hogy a gombavilágban spontánul létrejöhetnek ilyen "hibridek". Szerintem ennek a valószínûsége egyenlô azzal, hogy az elefánt és a bolha véletlen keveredésébôl fantasztikus csodaállat szülessen. Mert a gombák világa rendkívül változatos. Sok mindenben különböznek a növényektôl és az állatoktól. Azt is kevesen tudják, hogy a növények esetében sokkal több mérgezô faj van, mint a gombáknál!

Ezek után, gondolom, egyesek elindulnak gombát fürkészni, mások még a konzervgombától is irtóznak. Pedig a gombászás nagyon egészséges tevékenység, sokat lehet gyalogolni, szaporán kell hajolgatni, és ha ismeri ôket az ember, és jól odafigyel, finom ételt készíthet, amely zsírokban és szénhidrátban szegény, és sok fontos nyomelemet tartalmaz. Többször kalandoztam gombát keresve ezen a nyáron a nagyenyedi Szabaderdô tölgyekkel és fenyôvel tarkított bükkösében, és két rendkívüli sikerélményem is volt.

Nemrég külföldre szakadt barátaimmal kószáltam a menedékház környékén. Az Újvilágból hosszú évek után hazalátogató Levente angollal keverte a magyart, miközben azt próbálta elmesélni, hogy van egy piros gomba fehér pettyekkel... — Ja, igen — mondom —, az a mérgezô légyölô galóca! Néhány perccel késôbb felkiált: — Ez az?! — Nem, ez császárgalóca (Amanita caesarea Pers. ex Schw.), egyike a legízletesebb gombáknak. Nagyon ritka zsákmány, fôleg felénk, ahol csak a nagyon meleg nyarakon lehet találni elvétve egy-egy példányt. Hiába, ebben az esetben is érvényes a kezdô szerencséje! Én két évvel ezelôtt még csak fényképrôl ismertem ezt a csemegét. A római császárok kedvenc eledele volt, azt tartották akkoriban, hogy a rabszolgádra rábízhatod a pénzedet, de császárgombát soha.

A második élményem rókagomba sikertelen keresgéléshez fûzôdik. Eszembe jutott Murphy egyik híres axiómája: "Nem azt kapod, amit akarsz: azt akarod, amit kapsz!" Jelen esetben csak galambgombát és piruló galócát. Barnásszürke foltokban apró trombiták lepték el az erdôt. Ilyet társaim még nem láttak. A románok a törpék trombitájának, a németek a halottak trombitájának vélik, mi trombitagombának (Craterellus cornucopioides Pers.) nevezzük. Finom salátát lehet készíteni belôle. Lepihentünk az öreg tölgy alá, és viccbôl odaszóltam barátomnak, Szilárdnak: — Kapard meg egy kicsit az avart, mert itt kéne legyen szarvasgomba. Az elsô próbálkozásra felszínre került egy dió nagyságú, szabálytalan alakú gumó. Elôbb mérgezô áltrifának (Scleroderma citrinum Pers.) véltem, az elég gyakori, de amikor kis szeletet vágtam éles bicskámmal, megfigyelhettük azt a márványos rajzolatot, amely a szarvasgombák egyik jellemzôje. Nagy valószínûséggel egy fehér szarvasgombát (Choiromyces venosus Fr.) találtunk. A szarvasgombák a föld alatt fejlôdnek, csak ritkán kerülnek felszínre, és nagyon értékesek. Idomított kutyák, illetve disznók segítségével lehet rájuk akadni. Nagy lendülettel fogtunk neki körülásni a tölgyet, de más példányt nem találtunk. Nagyon büszkén tértünk haza. Három évtizede reménykedem, hogy egyszer szarvasgombát találok. Sokszor gondoltam arra, hogy érdemes lenne az alatt a vén tölgy alatt kotorászni!

Érdemes tehát megismerni az erdôk gombavilágát, mert ha óvatosak vagyunk és nagyon odafigyelünk, lassan kiismerjük magunkat, és nem fogunk félni a gombáktól. Mielôtt azonban megkóstolnánk zsákmányunkat, ismernünk kell a legveszélyesebb gombánk, a gyilkos galóca (Amanita phalloides Secr.) jellemzôit. Mert véleményem szerint a halálos mérgezések legnagyobb részét ez a gomba okozza, nem a "hibridek". Mert amikor sok a gomba, sok a gyilkos galóca is!

Dvorácsek Ágoston

Szórványtábor Vízaknán

(6. old.)

Szeptember 3. és 9. között a nagyszebeni RMDSZ és a helyi magyar iskola az Illyés Közalapítvány támogatásával megrendezte a Vízaknai Anyanyelvi Szórványtábort. Ezen a megye több helységébôl vettek részt szórványsorsban élô fiatalok. A helyi és vendég elôadókkal írástörténetet, székely rovásírást, néptáncot, közmondásmûvelést, verselemzést stb. tanultak, délutánonként pedig Vízakna történelmi épületeivel ismerkedtek, és szórakoztató mûsorokban is volt részük. A szervezôk szerint a legfontosabb, hogy a tábor ideje alatt ezek a gyakran vegyes házasságokból született gyermekek végig a magyar szó bûvöletében éltek.

Egy-ház
Véges és végtelen találkozásánál
Nagyszeben római katolikus mindennapjai

(6. old.)

Ott, ahol búzakalász érik a nyárban a kéken derengô hegyvonulat alatt, ott, a messzi Szászföldön más nyomot hagyott a történelem a városok, települések életében. A végesség tényszerûségébôl fakad talán a vágyam megtudni, hány római katolikus él még Nagyszebenben és környékén. Nem kellett sok települést észbetartanom, hiszen a Kárpátok vonulata itt véget vet Szászföldnek, Erdélynek egyaránt.

Ft. Raicea Onoriu Oscar fôesperessel beszélgetrve kiderül, hogy a belvárosi plébániához tartozó mintegy kétezer katolikus (60 százalékuk magyar) négy templomba járhat szentmisére: a Szentháromság plébániatemplomba, a Külvárosi plébániatemplomba, a ferencesekhez és a Szent Orsolyáról elnevezett templomba. A Ferenc-rendi templomot eredetileg a domokosrendi apácáknak (Szent Margit "rendjének") építették a 15. században, amikor még senki nem gondolt arra, hogy hitújítás küszöbén áll Európa. Amikor a lutheri tanok elterjedtek a Szászföldön, a domokosrendi apácák sorsa megpecsételôdött. 1556-ban halálbüntetés terhe alatt ûzték ki ôket a városból március 15-én. Ki kardot ránt, kard által vész el: néhány hétre rá leégett az új hitre tért templom, majd ezt követôen másfél évszázadig állt gazdátlanul, pontosabban addig, amíg Steinville tábornok — a város beleegyezésével persze — a ferenceseknek ajándékozta az "ingatlant" (a római katolikusok szemében egy egyszerû házzá degradálódott ingatlant), azzal a feltétellel, hogy ide temessék majd el. A domokosrendi apácák kiûzésének átka azonban továbbra is üldözte a templomot: 1776-ban beszakadt a mennyezet, és agyonnyomta Tamás tesvért. A "dísztemetkezési hagyomány" különben gyökeret eresztett: jónéhány tábornok, sôt még Haller János kormányzó és felesége is ide temetkezett. (Maga a kolostor most világi lakóknak ad menedéket: valójában egy ház lett — a kerengôn békésen száradnak a frissen mosott ágynemûk. Egybemosódik itt történelem, jelen és sorsirány.)

Az Orsolya-rendiek templomának sorsa is rendkívül hányatott volt. Ezt is Szent Domokos követôinek (Julianus barát rendjének) építették, de a szászság felekezetváltása után ennek is megpecsételôdött a sorsa. Ôket már csendesebben ûzték ki a városból, és maga a templom is megbékélt: folyamatosan, csendesen fogadta az új hitre tért szászokat. Az újjászületés 1733-ban következett be, amikor a templomot átutalták az Orsolya-rendi nôvérek adminisztrációs udvarába. A szorgalmas nôvéreknek hamar sikerült talpraállítani — (épület) testileg és lelkileg egyaránt — a szerzetes-hagyományokra épülô templomot: kolostort építettek mellé és persze iskolát. Az orsolyások templomának különben kifejezetten mozgalmasak jelenkori történetsorai is: 1992-ben megengedték a görög katolikusoknak, hogy — a közösen megfogalmazott szerzôdés valamennyi pontjának betartása feltételével — misézhessenek itt. (A közösen használt templom "szerzôdése" bekeretezve áll a kapualjban.) Nemrégiben pedig örvendetes hír érkezett: a nôvérek visszakapták az államtól iskolájukat, azaz a templomhoz tapadt impozáns épületet.

Ugyancsak a belvárosból látják el a Nagyszebentôl délre lévô filiákat is. Nagydisznódot, ahol 26 katolikus él, Feleket, ahol 64 és Nagytalmácsot, ahol 11 katolikus gyûl össze egy kis gyártelepi imaházban. Vöröstoronyról érdeklôdöm, vannak-e ott még katolikusok, hiszen a történelem folyamán fontos átkelôhely volt ez, ôrködött régiók, kultúrák találkozása helyén. Mint hiányzó láncszem, úgy hat rám a fôesperes nemleges válasza. Nemcsak katolikusok, de már magyarok sincsenek. Hát ezzel vége. A talmácsi 11-gyel véget ér déli irányban a katolikusság erdélyi vonulata. (Vízaknán, Orláton, Keresztényszigeten is élnek néhányan; ôket a nagyszebeni Külvárosi templom gondozza, 437 híve van e plébániának).

A sok négyzetkilométeren elterülô Nagyszeben számára talán természetes ez a hit-sokszínûség: az, hogy Istenhez való közelségüket az ott élôk más valláson keresztül is megélhetik. Engem viszont nyugtalanít valami. (Talán a hit-sokszínûség jelensége zavart meg?) Megnyugvást keresve nézem az óváros házait, templomait. Sokat tudnának mesélni a málladozó falak, a szûk sikátorok, a háztetôk szem alakú ablakocskái, a Mária-templom (ma evangélikus püspöki székesegyház) gótikus falai, s benne a "más idôket" is megélt/látott kuriózumfestmény, amelyen Jézus sorsának egyik különösebb intermezzo-ja is otthont kap: szálla alá poklokra...

Milyen volt vajon e vidék, amikor a szász telepesek megérkeztek ide, majd hazájukká tették? Mit hagytak maguk után a régiek? (De kik itt valójában a régiek?) Néma kérdéseimre tekintetek válaszolnak: sok parányi szem, a háztetôk cserepei közül. Vagy csak nekem tûnik ilyennek mindez s valójában csak a végtelent szemlélik, itt Nagyszeben városában, a véges és végtelen találkozásánál?

*
Egyébként — mint utólag értesültem — Vöröstoronyban él még egy katolikus magyar, Korent József. Nagyszeben és Vöröstorony egyaránt otthona. Csendesen, lelki nyugalomban, festômûvészként küldi a nagyvilágba a Szászföld jellegzetes üzeneteit. Vásznaira stilizált galambokat varázsolt a kéz. Talán ugyanaz a múzsa ihlette, mint egykoron az építômestereket, akik a cseréptetô vonalát megtörve, szem-ablakot faragtak a szász házak homlokára? Hiszen sorsuk valójában ugyanaz. Más tájakról érkeztek ide, hazájukként ezt fogadták el. Találkozásom a festômûvésszel nem volt véletlen. A hiányzó láncszemek lassan megkerülnek, a talmácsi 11 után számomra ô volt a felelet.

Az emberek, az élethelyzetek mindig magukba fogadják, s idô múlásával mintegy magukból sugározva közlik a lényeget. Máshol és másként élni, derûsen a gondok tömkelege között is: ez volt az üzenete a kisebbik Bruckenthal palota/kastély volt kápolnájában lakó özvegy életének is. (Egy ház, pontosabban egy szoba lett ilyenformán a kápolna.) Csendesen éldegélt itt élete párjával, aki festett, faragott egy olyan lakásban, amely ôrizte a hajdani istentiszeletek emlékét, hiszen kápolna volt, a Bruckenthal család házi kápolnája. Nézem a "szobát" uraló festményt. Szinte látom a törést, a perc árnyékát, amikor minden megváltozott, és a festô keze valami mást vitt a vászonra — valami szörnyût. Angyal és Démon találkozását. A nagyméretû vászon középen szinte kettéhasad, olyan erôs az ellentét az idevetített jó és rossz között. S a rossz a jôvônek szánt helyet foglalja el. Íme: a lélek jelzi/jelezte a tudat hanyatlását.

Az, hogy valaki ennyire tisztán érezze meg tragikus sorsát — egy évre rá, hogy befejezte a festményt Alzheimer kórban halt meg —, csak ott volt lehetséges, az egykori kápolna magányában, amelynek rendeltetése egészen más lett. A kicsi, galambalkatú özvegyasszonyka mégis mosolyogva mutatja a festményt és a sok-sok faragott emléket, amelyek így szinte életre kelnek.

A tárgyak ôrzik már az ô álmát. S ô féltve a tárgyakat. Együtt élnek. Immár három éve. Megbékülve jelennel, múlttal egyaránt.

Vasvári Szabó Márta

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

KÖRKÉP

Templomszentelés és kopjafaavatás Kajántón

(7. old.)

A felújított református templom felszentelésére kerül sor vasárnap Kajántón. Az ünnepség 13 órától istentisztelettel kezdôdik, Szôke Zoltán esperes igehirdetésével, majd úrvacsoraosztást követôen a templomkertben Kudor József, bánffyhunyadi fafaragó mester által készített kopjafát avatnak a két világháborúban elesett hôsök emlékére.

Kraszna
Sikeres volt a Zöld Sátor Karaván
A lakosság igényli a tiszta környezetet

(7. old.)

Az elmúlt hétvégén Szilágykrasznán járt a kolozsvári székhelyû Zöld Erdély Egyesület Zöld Sátor Karaván elnevezésû vándorprogramja. A községnapok alkalmából szervezett program célja a figyelemfelkeltés, a zöld információ-szolgáltatás és természetesen a marosvásárhelyi Félsziget Fesztiválon elkezdett, a verespataki aranybánya ellen tiltakozó levelek gyûjtése volt.

A Kraszna folyó partján, a félig lebontott híd mellett állt a fotókkal díszített katonai sátor. Mellette a folyóból összegyûjtött hulladékokból szemétkiállítás, szemétkert várta a látogatókat. Több mint egy tucat lelkes "zöld" fiatal tevékenykedett két napon keresztül a sátor körül és a rendezvényeken, hogy kérdôíveket tölttessen ki és tiltakozó aláírásokat gyûjtsön a verespataki aranybánya ellen. Sok arra járó fiatal, látva az egyesület tevékenységét, csatlakozott az aktivistákhoz. Olyanok is akadtak, akik már tavaly is besegítettek, és az idén ismét megjelentek és munkába álltak.

A figyelemfelkeltô szórólapok és plakátok sok embert csalogattak a sátorhoz. A már jó néhány éve nyugdíjas éveit élô tiszteletes asszony is hosszasan beszélgetett a szervezôkkel. Tordai származású lévén mesélni tudott a régi Aranyos menti "környezetbarát" aranybányászatról, és tiltakozott a "modern" környezetromboló technológia ellen. Nagy meglepetésre egy motoros is megállt a sátor elôtt és kérte, hogy aláírhassa a verespataki tiltakozólevelet, sôt a Félsziget Fesztiválról már jól ismert szimpatizánsok is megkeresték a sátrat. Egy öreg nénit a sátor elôtt kérdezett a kolozsvári rádió riportere a verespataki aranybánya terveirôl, amire a néni válaszként a következô — kampánybeszédnek is beillô — választ adta: "Mi itt élünk, tôlünk távol van az a hely, de ott is emberek élnek és veszélyben vannak. Örülünk, hogy létezik ez a lehetôség és legalább aláírásunkkal támogathatjuk és felkelthetjük bennük a reményt. Lehet, hogy néhány év múlva mi is bajba kerülünk valami miatt, s ha most nem segítünk rajtuk, akkor majd magunkra maradunk és tehetetlenek leszünk. Össze kell tartsunk, hiszen egyszerû emberek vagyunk mindannyian, ott is, itt is, és ha nem vigyázunk egymásra, akkor lassanként mindent tönkretesznek a pénzért, minket is beleértve".

Kovács Zoltán Csongor, az egyesület elnöke elmondta: Nem könnyû egy ilyen jellegû rendezvényt megvalósítani, hiszen oly kevés a támogató, mert a vállalkozók és tehetôs emberek még nem értik meg a környezet- és természetvédelem fontosságát. Nagyon sok munka van a rendezvény megszervezésével és kevés fiatal — idôsebb még kevésbé — akad, aki szabadidejét és pénzét kész feláldozni egy ilyen ügyért. Ennek ellenére nem nagy a baj — fôleg Krasznán —, hiszen bár anyagi támogatást igen keveset és igen nehezen találunk, az öregek és a fiatalok egyaránt lelkesedve és morális támogatást nyújtva jönnek a sátrunkhoz. Úgy érzem itt nincs baj — folytatta —, értenek a szóból, és hisznek a szemüknek. Jólesô érzés az öreg nénikét hallgatni, amint a folyóban terpeszkedô szemétkupacokról beszél, és arról, hogy az unokáit évek óta nem engedheti fürdeni, pedig az ô idejében milyen szépek voltak a fürdôzések, pancsolások — mesélte el.

Kocsis-Feri István, az egyesület megbízott alelnöke sajnálatát fejezte ki a sajtó — fôleg a román nyelvû — passzivitása miatt. Elmondta, hogy nagyon nehéz a sajtó segítsége nélkül jelentôsebb eredményeket elérni. Az információáramlás akadályozása az embereket gátolja a helyes értékelésben és problémák felmérésében. Sokan a sajtótól várják az ilyen jellegû híreket is.

A helybeli lakosok egyetértenek a szervezôkkel, úgy gondolják, hogy a kulturális és egyéb programok mellett helye van a környezetvédelmi rendezvényeknek is, hiszen úgy szép egy lovasbemutató, egy kiállítás vagy egy szoboravatás, ha tiszta környezetben történik. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a "tiszta" ünnepi hangulat után szürke hétköznapok következnek, amelyeket a szép zöld környezet, az aranyló fényû napsugár és az egészséges, természetes zöldségek, gyümölcsök látványa kiszínezhet. A helybeliek támogatását az is bizonyítja, hogy majdnem kétszáz kérdôívet és több mint ötszáz tiltakozólevelet töltöttek ki, nem beszélve a sátor elôtt megforduló több mint ezer érdeklôdôrôl. Az egyesület úgy érzi, haszna volt a tavalyi programnak, hiszen azóta a szennyezô szeméttelepet felszámolták, a község utcáit virágok díszítik, a központban már elégséges számú szemeteskukát helyeztek el. A folyó egyre inkább hasonlít egy árnyas vízisétányhoz a fölé hajló füzeseknek köszönhetôen, s bár hulladék még akad benne, messze nem annyi, mint egy évvel vagy kettôvel ezelôtt.

Az egyesület köszönetét fejezi ki Kraszna lakosainak, ifjú önkénteseinek, valamint Oláh Miklósnak, a Kraszna újság fôszerkesztôjének, Oláh Mária-Magdolnának és az óvodának az étkezés biztosításáért, Darabont Miklós vállalkozónak a szemétkert megvalósításában nyújtott támogatásáért, a polgármesteri hivatalnak, a magyarországi Gyermek, Ifjúsági és Sportminisztériumnak és mindenki másnak, aki hozzájárult a program sikeréhez.

Az élet és a folyó továbbállnak, ahogyan a karaván is továbbáll, és új helyeken, új dolgokat támogat vagy ellenez. A kezdeményezésbe bárki bekapcsolódhat. A jelenlegi a verespataki aranybánya elleni tiltakozólevelek letölthetôek interneten a www.pontweb.ro honlapról, vagy igényelni lehet az alábbi címeken, telefonszámokon: E-mail: greentransylvania@yahoo.com Telefon: 0744-848849 (a cikk szerzôje) vagy 0744-603930 (Kovács Zoltán Csongor) Postacím: Asociatia Transilvania Verde, Cluj-Napoca, Op.1, Cp.1154.

Oláh Levente

Állásuk megtartásáért tüntettek a köztisztviselôk

(7. old.)

A helyi közigazgatásbeli szakszervezetek több mint ötven tagja állt egyórás sztrájkôrséget pénteken reggel a Kolozs megyei prefektúra épületeelôtt, a köztisztviselôk bérezésérôl szóló jogszabálytervezet véglegesítését, valamint a kollektív munkaszerzôdés aláírását követelve.

Valer Suciu, a Helyi Közigazgatási Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke azt követelte a prefektustól, hogy járjon közbe a kolozsvári polgármesteri hivatal tisztviselôinek jogállása ügyében. Suciu szerint a prefektus 2003-ban a közigazgatási bírósághoz fordult a polgármester egyik rendelete kapcsán, amelynek alapján az alkalmazottakat köztisztségekbe nevezték ki. Arra kérte, hogy mondjon le errôl a perrôl.

A rendôrség hírei
Szarka a vasútállomáson

(7. old.)

A vasúti rendôrség minôsített lopás alapos gyanúja miatt indít vizsgálatot Eva T. ellen. A 37 éves asszonyt azzal vádolják, hogy szeptember 8-ról 9-re virradóra a kolozsvári vasútállomáson F. Attila figyelmetlenségét kihasználva megfosztotta ôt 2,8 millió lejtôl. A kár megtérült, az áldozat visszakapta a pénzt. A nagyesküllôi (Aschileu Mare), foglalkozás nélküli, büntetett elôéletû nô szabadlábon védekezhet a vád ellen.

Rézdrót volt a zsákmány
Háromtagú banda, a 34 esztendôs szászfenesi (Floresti) P. Macingo, a 20 évvel idôsebb kolozsvári Pusztai S. és a kiskorú, mindössze 14 éves aranyoslónai (Luna) A. S. R. 26 méter rézdrótot szerelt le a kolozsvári vasútállomáson veszteglô emelôdarus mozdonyról. Mindhárman foglalkozás nélküliek, a két felnôtt büntetett elôéletû. A mintegy 15 millió lejes kár megtérült, a banda tagjait szabadlábon vizsgálják.

Közel 350 millió lejes csalás
A Profesionist Kft. ügyvezetôje, a 49 éves I. Cont április 2-án egy kolozsvári cégtôl mintegy 337 millió lej értékû építôanyagot vásárolt, és csekkel fizetett. A bank azonban visszautasította a csekket, mert az fedezetlennek bizonyult. A kár nem térült meg, Contot csalás alapos gyanújával vizsgálják, szabadlábon védekezhet.

Eredményes razzia
A közlekedésrendészetiek csütörtöki razziája során a rendôrök 7 hajtási jogosítványt és 5 forgalmi engedélyt vontak be, 275 bírságot róttak ki, amelynek összértéke 81,35 millió lej, és 4 kihágást jegyzôkönyveztek. Az ellenôrzésen fennakadt a 31 esztendôs F. Rozescu, aki nem a gépkocsijának megfelelô hajtási jogosítványt mutatott fel, és gondatlanságból elkövetett emberölés alapos gyanújával vizsgálják a 25 éves Paul Eugen G.-t, aki ittasan vezetett, balesetet okozott, amelynek során a 33 éves J. B. meghalt.

Többrendbéli autólopás
A tordai rendôrség azonosította a 16 éves V. Chincisant, aki legalább négyrendbéli gépkocsilopással gyanúsítható. Mindegyik esetben 1310-es Daciát szemelt ki Kolozsvár belvárosi utcáin, s az autókat Tordán hagyta sorsukra. Július 22-rôl 23-ra virradóra a Tomis utcában parkoló TL–01–XLP rendszámú gépkocsival kezdte a sort, július 31-rôl augusztus 1-jére virradóra a Dózsa György utcában lévô CJ–07–YEE rendszámú autóval folytatta, majd augusztus 14-rôl 15-re virradóra a Bocskai téren lévô B–93–GFT rendszámú Dacia következett. Érdekesebb sorsa lett az augusztus 31-rôl szeptember 1-jére virradóra a Pata utcából eltüntetett CJ–05–UHP rendszámú gépkocsinak: ezt Tordán Chincisan a 19 éves G. Rusu és a 23 esztendôs Pompei Claudiu A. segítségével szétszedte. Minôsített lopás és hajtási jogosítvány nélküli vezetés miatt vizsgálják Chincisant, társait pedig minôsített lopásban való cinkossággal vádolják. Mindhármukat 20 napra szóló elôzetes letartóztatásba helyezték.

(póka)

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

HELYTÖRTÉNET

Kolozsvár helynevei

(8. old.)

(Folytatás szeptember 4-i lapszámunkból)
Az 1950-es évek végétôl, de különösen az 1960-asok elejétôl, az úgynevezett szocialista iparosítás idején a város lakossága rövid idô alatt jelentôsen földuzzadt. A lakáshiánnyal együtt járt a temetôhelyek hiánya. A már addig is zsúfolt Házsongárd rövid idô alatt telített lett. Bôvítés vagy új temetô nyitása helyett elkezdôdött, ezúttal tömegméretben, a lejárt bérletû sírok eladása. A városvezetés tudatosan arra törekedett, hogy a város nemzetiségi összetételének a románság javára billentése után a temetôben is ugyanezt segítse elô.

Kihasználták az emberek feledékenységét, nemtörôdömségét. Megtörtént például, hogy világításkor a család megdöbbenve látta, sírjukat friss koszorúk díszítik, idegenek állják körül. Felháborodottan rohantak a temetôgondokságra, ahol kiderült, letelte után a bérletet nem újították meg. A sírok idôben való megváltásával sok kellemetlenséget el lehetett volna kerülni.

Elôfordul, hogy a sírban nyugvóknak nincs leszármazottja, s a bérleti húsz év lejárta után nincs aki megváltsa a sírhelyt. Vagy a leszármazottak elhagyták a várost, az országot, és kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy effélével törôdjenek. És a tulajdonos, a város, az úgymond gazdátlanná vált sírt egy idô után eladja valamelyik jelentkezônek. Az új tulajdonos, mielôtt "birtokba venné", "kitakaríttatja". Vagyis a csontokat a szemétbe dobják. Az 1980-as években, a "nagy honfoglalás" idején egy alkalommal, az egyik szemétrakáson harisnyanadrágban teljes lábszárcsont-pár volt látható, néhány méterrel arrébb, az ösvényen koponya, amelybôl az óvatos arrébbtolás közben ökölnyire zsugorodott agyvelô gurult ki.

Az élelmesek, ha a sírkôt megfelelônek találják, új állítása helyett a régit lecsiszoltatják, s ebbe vésik az új nevet, neveket. Így kerül egy-egy újgótikus, XIX. századi, de régebbi emlékmûre is olyan valaki neve, akinek felmenôi az emlékmû állításakor Kolozsvár létezésérôl sem tudtak. Ha viszont duzzad az erszénye — vannak jó néhányan —, és újat, hivalkodót akar, a régi emléket összetörik, feldarabolják és töltelékként használják fel az utóbbi évtizedekben eluralkodott divat, a betonkeretes sír építésére.

1571: "Kerÿk es azon eo k. Byro vramat es kÿral Bÿro vramat, hogÿ Mykor az wÿ Eztendeo Ayanadekawal Ala Mennek Az feyedelmhez lelÿek meg eo k. Igarto Mÿhalt Es Inchek zep zowal, hogi lenne wres az Baratok kertenek Byrodalmatol, Es engedye megh Az varosnak [...] hwl penig Nem akar Engedny az eo k. keresenek Azwtan keoneregienek eo k. varos Newewel Erte hogi eo N. Engedne megh Az varasnak, Megh Jelentwen azt hogÿ Mÿnemew Nagy zwksege volna Az varosnak arra a kertre Themteo helnek" [KvLtTanJk V/3. 60b.]; 1585: "Gondolkodwan azert eo kgmek varosul az felseo tanachbelÿ Vraimis fen lewen eggiwt, Wegeztek egienleo voxal, hogy az Thorda vcza kis Aÿton kiweol valo feoldben, Ahol mostan az Dinnyet vetettek, eg jo es tagas darab helÿt zakazzanak themeteó helÿnek" [Kiss 115.]; "A Temeteo kert tzinalasara walo költzegh: Mely a Thorda wczaj kis ayton kwuwl wagjon" [Kiss 351.]; 1586: vy temeteo kert [EMSzT VII. 324.]; Nagy vy kylseo Seoweny kert [EMSzT VII. 324.]; 1865: Temetô [Páncz]; 1887: Temetô [Deutsch]; 1888: Temetô [Kv88]; 1914: Köztemetô [Cim14 168.].

Nevét a Házsongárdban lévô temetôként kapta. — Házsongárd.

Házsongárdtetô-telep. Az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején a Házsongárd-tetôn kialakult telep. 1902-ben 17 lakosa volt [Hely902 704.]. — Házsongárd felett.

1902: Házsongárdtetô telep [Hely902 868.].

Nevét a Házsongárd-tetôi telepként kapta.

HârletuluiÁsó utca.

Hegedûs utca. A Györgyfalvi út elején, jobb oldalt nyíló elsô utca — a késôbbi Zrínyi — elsô bal oldali, a Györgyfalvi úttal párhuzamos, a dombra kaptató, a Ferencz József püspök (Delavrancea) utcáig vezetô mellékutcája. Az 1900-as évek elején alakult ki.

1903: Hegedûs utcza [Stein]; 1905: Hegedûs utcza [Stief]; 1914: Hegedûs utca (l[ásd]. Szondy utca) [Cim14 168., 169]; 1916: Szondy utcza [Kv16RÁ]; 1917: Szondy utca [Cs17]; 1923: Str. Cobzarului (cobzar h fn rég ’kobzos’) [Br 85., 98.]; Str. Cãp[itan]. Ignate [Br 103.]; 1933: Str. Cãp[itan]. Ignate [OF 39.]; 1937: Str. Cãpitan Ignate [Br37]; 1941: Szondy utca [Kvát41]; 1945: Szondy utca; Str. Anatole France utca [Kvut]; 1964: Str. Anatole France utca; Str. Anatole France.

Nevét a hatóság adta.

P. Bortes 1923. évi kötetében a Hegedûs utcát Cobzaruluiként is említi, anélkül, hogy helyét meghatározná. Orosz Ferenc munkájából viszont egyértelmû, hogy ez a kezdetben Hegedûs, a késôbbi Szondy utcával azonos [OF 27.].

Hegedûs Sándor utcaPáris utca.

Hegel utcaTotoianu, Ion.

Hegyalatti utca Hegyalatti út (Kolozsmonostor).

Hegyalatti út — Kolozsmonostor.

Hegyesdomb. Domb és az itteni telep neve:

1. A várostól északra, a Papfalvi úttól keletre magasodó domb. A Kerekdomb korábbi neve. — Kerekdomb.

1570: "In via vers[us] pontem ad hegyes domb existen[tem]" (’a Hegyesdomb felé forduló hídnál levô szôlô’) [KvLtSzám I/13. 336–340]; 1573: heges dombon [Élô 17.]; 1865: Hegyesdomb [Páncz]; 1870: Hegyes domb [Jakab I. 42.]; 1876: Hegyesdomb [Páncz1876]; 1913: Hegyes domb [Cs13].

Neve egyértelmû.

2. Hegyesdomb. Az itteni telep. 1944-ben 564 lakosa volt [Hely944 260.]. — Hegyesdomb-telep, Hegyesdombalja-telep.

1944: Hegyesdomb [Hely944 341.].

Hegyesdombalja-telep. A Hegyesdomb alatt az 1800-as évek vége felé, az 1900-as évek elején kialakult telep. 1902-ben 50 lakosa volt [Hely902 706.]. Késôbb Kerekdomb néven a város része lett. — 1. Hegyesdomb, 2. Hegyesdomb, Kerekdomb.

1902: Hegyesdombalja telep [Hely902 868.]; 1913: Hegyesdombalja telep [Hely913 796.].

Nevét a Hegyesdombról kapta.

Hegyesdomb-telep. A Hegyesdombon az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején kialakult telep. 1902-ben 3 lakosa volt [Hely902 706.]. Késôbb a város része lett. — 1. Hegyesdomb, 2. Hegyesdomb, Kerekdomb.

1902: Hegyesdomb telep [Hely902 706.]; 1913: Hegyesdomb telep [Hely913 796.].

Nevét a Hegyesdombról kapta.

Hegyvölgy utca. Az Alsó-Szén (Mikó) utca végén, bal oldalt, délkeletre nyíló, az elején meredek, a Kôkert utcáig kaptató utca. Az 1865. évi Pánczél-térképen név nélkül szerepel.

1869: Hegy völgy [utcza] [Bodányi]; 1887: Hegy-völgy utcza [Deutsch]; 1894: Hegy völgy utcza [Mach]; 1914: Hegyvölgy utca [Cim14 168.]; 1917: Hegyvölgy utca [Cs17]; 1923: Str. Piezisã (piezisã mn ’rézsútos’, ’ferde’, ’meredek’) [Br 90., 98.]; 1933: Str. Piezisã [OF 36.]; 1937: Str. Piezisã [Br37]; 1941: Hegyvölgy utca [Kvát41]; 1945: Hegyvölgy utca; Str. PiezisãHegyvölgy utca [Kvut]; 1964: Str. PiezisãHegyvölgy utca; Str. Piezisã.

Nevét a talaj egyenetlen felszínérôl kapta. Csak a XX. század elején egyengették ki valamelyest [Kvtel 55.].

Heine utcaMurányi utca.

Heliade Rãdulescu, Ion — 1. Madách utca; 2. Simonis de Sãrmas, Vasile (utca).

Helios. Kötöttárugyár a Honvéd utca 14. [Lak 246., 330.] és a Pap utca 38. [Cím43 25.] szám alatt az 1930-as, 1940-es években. 1948-ban, az államosítás után Varga Katalin lett a neve. Az 1950-es évek elején az egykori szappangyár Monostori út 58. szám alatti épületébe, majd 1962-tôl a Dohánygyár épületeibe költözött. 1964-tôl Somesul a neve.

1943: Helios kötöttárugyár [Lak 246.]; Helios kötöttárugyár, Papp u. 38. [Cím43 25.]; 1948: Varga Katalin kötöttárugyár; 1964: Somesul.

Heller és Molnár. Nôi divatáruház a Wesselényi Miklós (Híd, Dózsa Gy.) utca 18., a régi számozás szerint a 15. szám alatt az 1940-es években. 1948., az államosítás után évekig zárva maradt. Az 1960-as években háztartási cikkek boltjává alakították. 1997-ben az épületet lebontották, helyébe a Volksbank emelt magának székházat.

1941: Heller és Molnár nôi divatház, Wesselényi u. 18. [Tel41 11.]; 1943: Heller és Molnár divatáruház [Cím43].

Helsinki utcaPopovici, Aurel.

Heltai utca — 1. Szénatér utca; 2. 1. Sf. Gheorghe (utca).

Hendely. Rét neve a Brétfûben, ahol Nagy Péter szerint szüret idején, a szüreti vásárkor a havasiak szôlôkarót, puttonyt, csebret, a sajtóhoz szükséges deszkát árultak [Nagy 138–139.]. Jakab Elek szerint határ a Lomb alatt, a Kakuk és a Csillaghegy nevû határ szomszédságában. — Brétfû, Hendergaz, Tyúk utca.

1623: "in promontorio Lomb vel Hendely vocato" (’a Lombnak vagy Hendelynek nevezett hegyen’) [Jokl II. 258.]; 1870: Hendely [Jakab I. 42.]; 1926: "A hóstátiak Hendelynek hívták ezt a rétet, s a vásárt hendelyi vásárnak." [Nagy 139.].

Német eredetûnek tûnik. A német hendel jelentése ’csirke’, a handel jelentése ’kereskedelem’. Többi jelentése itt nem jöhet szóba. A holland handel jelentése ugyanaz.

HendergassTyúk utca.

HendergaszTyúk utca.

Hendergaz. Az óvári negyedhez tartozó Hidelve egyik utcája. — Hendely, Tyúk utca.

1598: "Vetus Castrum. Hendergaz" (’Óvár. Tyúk utca’) [KvLtSzám 8/II.16.].

Henri BarbusseSzamosközi utca.

Hentelérek mészárszéke. A hentelérek piaci, nagypiaci mészárszéke.

1657: "az Patica haz es az Hentelerek meszarszeki keozott valo, fen valo hely" [EMSzT V. 50.].

HentelérHentelérek tornya.

Hentelérek tornya. Az eddig csupán egyszer elôforduló név elôtagjában a kihalt, ’mészáros’ jelentésû hentelér köznév szerepel [Kvtel 55.]. Egy 1514. és egy 1569. évi oklevélben azonban feltûnik a hentelér eredeti szász alakja, a Henthler [Jokl I. 336., 338.], illetôleg a henttler [Jokl II. 89.]. Így nevezték a második céhbeli, hátulsó székbeli vagy külsô mészárosokat.2Hátulsó székbeli mészárosok bástyája, Hentesek tornya, Kerek kis bástya, Kis kerek bástya, Középkapu, Olaszfokos bástya.

1644: Hentelérek tornya [Kvtel 55.].

A hátulsó székbeli mészárosok, a hentelérek gondozták és védték, róluk kapta a nevét.

Hentesek tornya. Az ún. hátulsó céhbeli mészárosok, a hentelérek 1644-ben említett Hentelérek tornyának, másképp az Olaszfokos bástyának vagy az ún. elsô céhbeli mészárosok által gondozott és védelmezett Középkapunak a neve lehetett. — Hentelérek tornya, Középkapu.

1649: Az Hentesek Tornia [KvLtSzám 26.VI.573.].

HerbákHerbák János.

Herbák János. Gyár és utca:

1. — Dermata.

2. Az elkobzott Nagy Gábor-kertben az 1950-es évek elején, a Házsongárdi temetô kerítésével párhuzamosan kialakított, családi házakból álló utca.

1957: Str. Herbák János utca [Kv 185.]; 1964: Str. Herbák János utca; Str. Herbák János; 1999: Str. Herbák János; Str. Matei Basarab [Kmth].

Nevét a hatóság adta.

Herbák-strandDermata-strand.

Hercegovina. 1893-ban a Bácsi (Erzsébet) út (Racovita u.) neve után zárójelbe téve olvasható e név is. A XIX. és a XX. század fordulóján több térképen az Erzsébet út tetején, az út és a Fellegvárra vezetô út által bezárt terület neve. Itt, a Kômál teteje felé kaptató utca sarkán egy Hercegovina nevû nyári mulató volt [Kvtel 55.]. Az 1916. évi térkép név nélkül jelzi [Kv16RÁ].

1890: Hercegovina [Pill 37.]; 1902: Herczegovina mulató [Kvk902]; 1903: Herczegovina [Stein]; 1905: Herczegovina [Stief]; 1910: Herczegovina [Kv910].

Minthogy e név csak a XIX. század végén, a XX. század elején kiadott térképekrôl ismert, nyilvánvaló, itt is olyan helynévadásról van szó, mint a marosújvári Bosznia és Hercegovina vagy a Dés közelében fekvô Árpástó belsô területén lévô két falurész, Boznya és Galicia esetében. Ez a helynév Bosznia-Hercegovina 1878-ban történt megszállása után keletkezett úgy, hogy a rendezetlen, elhanyagolt, akkor még szôlôk és gyümölcsösök között felvezetô Bácsi (Erzsébet) úton való fáradságos közlekedés a város határának egy, az idô tájt még viszonylag távoli része felé alkalmas volt arra, hogy fölkeltse a megszállásban részt vett vagy róla hallomásból tudó lakosságban Hercegovina emlékét. Alighanem ez is olyan tréfás, akasztófahumorból fakadó elnevezés, mint az említett példák. E helynév élete múló volt, mert az így nevezett út és városrész beépítése után eltûnt. A gyorsabban cserélôdô, költözô nagyvárosi lakosság kevésbé hagyományôrzô, mint a falun vagy kisvárosban élô [Kvtel. 55–56.].

Herculane (’Herkulesfürdô’). A Pata utca vége után bal oldalt, északnak nyíló második utca és tömbházak közti ágai. A jobb oldali második tömbház után jobbra kanyarodva a Szopori útig vezet. Az 1960-as évek végén, a Györgyfalvi-negyedi lakótelep építésekor alakult ki.

1968: Aleea Herculane (alee n fn ’sétány’) [Cj68].

Nevét a hatóság adta.

Herczeg. Jó nevû fûszer, csemege és italüzlet a Deák Ferenc (Belsô-Közép) utca 6. szám alatt az 1940-es években.

1943: "Herczeg József fûszer, csemege és italkülönlegességek áruháza." [Lak 74.].

Herepei utca Apei.

Herkules. Könyvkötészet a Magyar utca 52. szám alatt az 1940-es éveken.

1943: "Herkules. Könyvkötészet, doboz- és reklámkészítô üzem." [Lak 312.].

Herkules babiház. 1922-ben alapított gyermekáruház a Wesselényi utca 10. szám alatt.

1943: Herkules babiház [Lak 94.].

Hermann OberthMinorita utca.

Hernyóselyemgyár. A Honvéd utca végén lévô gyár az 1930-as, 1940-es években. Telke a Meggyes-oldalig nyúlt [TZk]. Bejárata a Honvéd utca jobb oldalán, a Kavicsbánya után nyílt [Tatár Zoltán közlése].

Hét vezér szobra, AFejedelmi kert.

Hétvezér tér. A Vasvári Pál (Józsa Béla) utca végén több utca találkozásánál kialakult tér. 1940 elôtt a Vasvári Pál (Fântânele) utca része. 1940-tôl saját neve van. — Klapka utca.

Asztalos Lajos

RÉGIÓ

Szomszédolás északon és délen

(9. old.)

(Folytatás szeptember 6-i lapszámunkból)
Utolsó Kárpátalján töltendô napunkon merész dologra vállalkoztunk. A mai Ukrajna egyik leghíresebb városát, a Kárpátokon túl, de a monarchia határain belül fekvô Lemberget akartuk felkeresni. Ukrajna térképén csak egy ugrásnak tûnik a 250 km-es út, s nem is okozna problémát ezt oda–vissza egy nap alatt megtenni, ha nem kellene a "sztráda"-építés összes megpróbáltatását elviselni. Fôleg menet, munkaidôben legalább egy órát veszítettünk a sok várakozás miatt. Sokszor a Kárpátok tájainak csodálata helyett az út felszínét kellett nézni, s a váratlan gödröket kerülgetni.

Lemberg azonban minden várakozásunkat, elképzelésünket felülmúlta. Nem hiába vált belvárosa 1998-ban a Világörökség részévé, nem hiába említik az útikönyvek keleti Firenzeként. 750 év majd valamennyi építkezési stílusirányzata, a Kelet és a Nyugat szellemisége nem csak találkozik itt, hanem harmonikusan kiegészíti egymást. A ma 830 ezer lakosú világváros sokáig Galícia, a Kárpátoktól északra esô tartomány fôvárosa volt, amelyért három-négy nagyhatalom is versengett. Alapítója Danilo halicsi fejedelem, akinek fiát Lev (Leó)-nak hívták, s az ô nevébôl ered a város neve. Az ukránok Lvivnek, a lengyelek Lwównak, az oroszok Lvovnak ejtik. Egykor magyar nevét is ismerték Ilyvóként, de a monarchia idején inkább a németes Lemberget használták. A szóban forgó Lev herceg IV. Béla magyar király Konstancia lányát vette nôül, aki aztán dominikánus szerzeteseket telepített ide. A város elsô írásos említése 1256-ból származik, úgyhogy ennek évfordulóját két év múlva megünneplik. A kis városállam nehezen fejlôdött a tatár betörések miatt, s már 1349-ben bekebelezte a lengyel királyság. Ettôl fogva a katolikus hatás érvényesült, olasz építészek hozták magukkal a gótikus és reneszánsz ízlést. 1445-re felépülnek a városfalak és védôtornyok. Közben a hazájukból elûzött örmények egy csoportja is megtelepszik a városban. 1527-ben egy nagy tûzvész elpusztítja a gótikus várost, az újjáépítés jórészt a barokk szellemében történik. Az 1600-as években törökök és kozákok ostromolják a város falait. A következô század elején a svédek meg is hódítják. Lengyelország 1772-es, elsô felosztásakor a Habsburg Birodalom részévé válik, 1867-ig a Galíciai Kormányzóság székvárosa, azután önálló parlamenttel rendelkezô tartomány fôvárosa, a lengyel, ukrán, zsidó kultúra központja, ahol a német mellett a lengyel is hivatalos nyelv. Forgalmi csomópont, kereskedelmi gócpont, s fôleg — határhelyzete miatt — a császári hadseregtestek állomáshelye. Számos magyar katonáskodott itt, erdélyi fôúri családok sarjai parancsnoki tisztségeket is betöltöttek. A várost az elsô világháború elején elfoglalták az oroszok, de az 1921-es békekötéskor Lengyelországnak ítélték, 1939–1941 között szovjet, majd német megszállás következett. Ennek során zsinagógáit felrobbantották, több ezer zsidó lakosát deportálták. Az 1944-es "felszabadítást" követôen a szovjet Ukrajna, majd 1991 óta a független Ukrajna tartományi székhelye.

A városba autóval érkezô még csak közelítve a központhoz meglepetéssel tapasztalja, hogy itt nem egy lengyel vagy ukrán vidéki város házsorai fogadják. Mintha Bécs és Krakkó ötvözete lenne. A krakkói fôtér szerényebb mását századfordulós bécsi palotákkal, s vegyesen válogatott templomokkal vették körül. Maga a 142×129 m-es fôtér, a Rinok (piac) szinte négyszögletes, 44 három-négyszintes épület övezi, mindegyikük legalább kétszáz éves, de többségük falrészletei a XVI. századból származnak. Mindegyik épületnek számon tartják a múltját, egykori tulajdonosai, lakói nevét, esetleg tervezôjét, mûvészeti érdekességét. A legtöbb épületet olasz mester tervezte valamelyik gazdag polgári vagy fôúri családnak. Aztán néhány átalakítás, emeletráhúzás következett. Míg a 3-as számú épület a rokokó jegyeit viseli magán, a 4-es számú az olasz reneszánsz palazzókra emlékeztet: megfeketedett rombuszos kôborításáról kapta a Fekete ház elnevezést. Ma a 6-os és 24-es számú házzal együtt a Történelmi Múzeum részlegeit fogadja be. Még az elôcsarnokába is alig engednek be, mert szombat lévén, az egész földszintjét, zárt udvarát esküvôre engedték át. Ott is jól fog az ilyenszerû bevétel egy múzeumnak. A 6. szám alatti házat, a város XVI. század végi leggazdagabb polgára építtette — külön engedéllyel dupla (tehát hat ablakos) szélességûre — olasz mesterrel. Homlokzati attikáját király- és lovagszobrok díszítik, s van XIV. Lajos korát idézô fôúri lakosztálya is. Udvarát három irányból loggiasor övezi. Koncertek tartására alkalmas. A 24-es szám érdekessége, hogy 1707-ben I. Péter orosz cár szállt meg benne. Nem egy ház földszintjén, elsô emeletén szobrok, díszes kapu- és ablakkeretek érdemelnek figyelmet. A homlokzatok gondozottak, de a kapuk alá nem mindig tanácsos bemenni, mert a ma is lakóházul szolgáló épületek udvarai, udvari homlokzatai aligha méltók a térhez.

Maga a tér méreteihez képest azért nem hat tágasnak, mert az 1830-as években az elôzô gótikus tanácsház helyére egy hatalmas, négyszögû, belsô udvaros klasszicizáló városházát építettek 65 m magas toronnyal. Ez stílusban is elüt a házaktól. Bejáratát kôoroszlánok ôrzik, négy sarkán mitológiai alakos szökôkút a dísz. Az egykori piactérnek mind a négy sarkán két-két utca nyílik, úgyhogy az erôdített város területén derékszögben találkoznak az utcák. A délnyugati sarkon nem is utcák nyílnak, hanem egy másik tér, közepén a Szûz Máriának szentelt római katolikus székesegyház. 1370–1480 között épült gótikus stílusban, majd az 1750-es években belsô terét és egyetlen elkészült homlokzati tornyát barokk stílusban építették át. Szépek a falfestményekkel díszített mellékoltárok, s különösen a vitráliás ablakok. Meglepô, hogy eddig koldussal az utcákon nem találkoztunk, csak itt, a templom elôterében akadt néhány közülük. A templom mögött különálló kis reneszánsz homlokzatú kápolna búvik meg: a magyarországi születésû Boim György kalmár családi sírboltnak építtette 1617-ben. Kora legjobb kôfaragói, szobrászai dolgozhattak díszítésén.

A fôtérrôl akármelyik irányban indulunk, pár lépésre templomra találunk. Vagy nyolcvanat tartanak számon belôlük. Jó részüket a szovjet rendszerben múzeummá, koncertteremmé alakították. Ma sem mind szolgálnak istentiszteleti helyül. Az egykori nyugati várfal vonalán belül épült az örmény székesegyház és a köréje emelkedô háztömb. 1437-tôl kezdve emelték, három alkalommal is bôvítették. Sötét, titokzatos belsô terét keleties motívumok díszítik. Tekintélyes harangtornya 1571-bôl származik. Van, persze, XVII. században épült háromkupolás régi görögkeleti templom is a várfalakon belül: az Uszpenszkij (Mária mennybemenetele). Impozáns tornyát olasz mester építette. Úgyhogy a külsô szemlélô nem könnyen jön rá: itt a keleti kereszténység temploma áll. A jezsuiták római, a bernardinusok és dominikánusok bécsi barokk hangulatot árasztó templom-rendház épülettömbjei mellett van egy város felé emelkedô dombtetôre épült Szt. György-templom és érseki palota is, a görög katolikusok itteni központja. Rokokó épülettömbjét 1750 körül olasz mester vezetésével húzták fel. Ennek vendége volt 2001-ben II. János Pál pápa. Sajnos, ide nem jutottunk el. Az egykori városfal nyugati vonala elôtt széles sétateret, bulvárt alakítottak ki. Két oldalán XIX. század végi, XX. század eleji három-négy szintes eklektikus vagy szecessziós paloták emelkednek. Lakó- és irodaházak. Egyik végén ott áll Adam Mickiewicz lengyel nemzeti költô impozáns szobra, közepén az ukránok legnagyobb költôjének, Tarasz Sevcsenkónak a még monumentálisabb modern emlékmûve látható. Vége felé állt a Lenin-szobor, az ô nevét viselte a sugárút is. A teret nyugatról az 1900-ra elkészült, dúsan díszített operaház zárja le: a bécsinek s a kolozsvárinak is közeli rokona. A város Ivan Frankóról elnevezett egyeteme az egykori galíciai parlament tekintélyes, 1881-re elkészült épületében székel. Az egyik egyetemi épületen magyar szöveget is tartalmazó emléktáblát találunk: ott szolgált 1831–1832-ben mérnökkapitányként Bolyai János.

Lemberg nem egy fél napra, hanem egy hétre is elég látnivalót tartalmaz. Harminc múzeumát, mûemléki temetôjét is érdemes lehet felkeresni, legelsô várhegyének tv-tornyáról is ki kellene nézni. Örömmel tapasztaljuk, hogy itt van idegenforgalom: igaz, csak belföldi, ukrán és orosz buszok szállítják a csoportokat. Nagy ritkán egy-egy lengyel kiskocsi is felbukkan. Lemberg, a mai Lviv lesz az a kapu, amelyen át Ukrajna majd Európába jelentkezik.

Egy nyárközépi vasárnap csendes reggelén térünk vissza Ukrajnából Magyarországra. A határon éppen csak a szokásos pecséteket verik be útlevelünkbe, s hajthatunk délnek, hogy ott szomszédoljunk. Már délutánra jár az idô, mikor Szeged közelébe érünk, s jobbnak látjuk, ha másnap reggel kelünk át a határon. Annál is inkább, mert a rádió híradásából valamilyen útlezárásról szóló híreket hallottunk. Másnap, hétfôn aztán kezdhetjük a "határjárást". Szegeden megtudjuk, hogy Röszkénél reménytelen az átkelés, mert a vajdasági gazdák lezárták a határ túloldalán az utat. Így tiltakoznak a búza alacsony felvásárlási ára ellen. De próbálkozzunk Tompánál, ott tegnap még át lehetett kelni. Egy jó órányi autózás után kiderül, hogy ott is utat torlaszoltak a gazdák. Átküldenek Bácsalmásra. Keskeny út végén valóban van egy határállomás, de felvilágosítanak, hogy ott csak a két szomszédos állam polgárai kelhetnek át. A nyomunkban érkezô öt-hat külföldi kocsi is hasonló tapasztalattal térhet vissza a fôútra. A Dunáig, s egyben a szerb–horvát határ vonaláig még egy átkelôhelyet jelez a térkép, a hercegszántóit. Itt — örömünkre — hírét sem hallották a magyar oldal ôrei az útlezárásoknak, s gyorsan át is engednek. Odaát viszont félreállítanak, mert a román állampolgárokkal kapcsolatban új rendelkezések jöttek. Beengednek, ha fizetünk, vagyis vízumot veszünk. Megmutatják, hol kell várakozni, aztán kinyílik az ablak, s a csak szerbül tudó hölgy nagy nehezen közli, hogy félszáz euróért fejenként beléphetünk az országba, ez is csak tíz napra szóló intézkedés. Az összeg kifizetése után leadjuk a számlákat, s jó ideig topoghatunk, amíg elkészül a vízum: kartonlapocska adatainkkal, mely feljogosít, hogy 30 napig Szerbia-Montenegró Államszövetség területén tartózkodjunk. Két évvel ezelôtt már átutaztunk az országon, akkor még Jugoszláviának hívták, s minden nehézség nélkül beengedtek, csak a fertôtlenítésre kellett pár garast fizetni. Pénzt is váltunk, s megcsodáljuk, hogy milyen erôs a dinár: száz euróra vagy hétezret adnak.

Jugoszlávia még nem is olyan rég Európa egyik legnagyobb országa volt, a "szocialista tábor" irigyelt, különutas, liberális állama. Története az elsô világháború idején kezdôdött: a török uralom megszûnte után kialakult délszláv államalakulatok, valamint az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó területek délszláv lakosságának képviselôi már 1915-tôl tervezgették egy föderatív állam létrehozását. Ezzel a céllal jött létre Párizsban a Jugoszláv Bizottság. Ennek hangadói rövidesen a szerbek lettek, s 1918. december 1-jén Belgrádban kikiáltották a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot. Élére a szerb dinasztiából származó Karadjordjevic Péter, "az országalapító" került. Határait a világháború utáni békeszerzôdések elismerték. Magyarország területébôl is 63000 km2-t ítéltek nekik. Az 1921-tôl uralkodó Sándor király, "az országegyesítô" idejében egyre fokozódott az elégedetlenség a szerb politikai hegemónia miatt, különösen a horvátok követeltek maguknak nagyobb részesedést. A polgárháború szélére sodródott országot 1929 januárjában királyi diktatúra alá vonta Sándor. Módosította a közigazgatást, az alkotmányt, s az államalakulatnak az egységesítést hangsúlyozó új nevet adott: Jugoszláv Királyság. A nacionalista horvát politikusok kénytelenek voltak emigrálni, s megalakították az olasz támogatást élvezô Usztasa Felszabadító Szervezetet, s 1934 októberében Marseille-ben meggyilkolták Sándor királyt. Kiskorú fia helyett Pál régensherceg uralkodott 1941-ig. Akkor szétesett az ország. Különbözô részeit német, olasz, bolgár és magyar csapatok szállták meg, bábállamok létesültek. Egyes részeket el- és visszacsatoltak. 1944–1945-ben a föderalizmust hirdetô Tito-féle kommunista partizánmozgalom szovjet támogatással ellenôrzése alá vonta a terület nagy részét, felszámolta a bábállamokat. 1945 novemberében eltörölték a királyságot és kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot. Ez hat tagországból és két autonóm tartományból állt: Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró (Crna Gora), Szerbia, Szlovénia. Szerbián belül a Vajdaság valamint Koszovó a nagyszámú magyar és német, illetve az albán lakosságra való tekintettel autonómiát kapott. Jugoszlávia aztán Tito vezetésével a szocializmus építésének útjára lépett, de a szovjet irányzattól mindig sikerült bizonyos távolságot tartania. Ezért került ellentétbe például Sztálinnal. A Nyugat ezt a politikai magatartást segélyekkel bátorította. Az 1960-as évektôl a kormány megengedte, hogy állampolgárai vendégmunkásként nyugati országokban dolgozzanak. Tito néhányszor megreformálta a gazdaságot, 1974-ben az alkotmányt is úgy módosította, hogy a tagköztársaságok, autonóm területek mozgástere megnövekedjék. 1980-ban bekövetkezett halálát követôen az ország gazdasági válságba jutott, kiélezôdtek a tagországok közti ellentétek. Miután 1986-ban Slobodan Milosevics került a szerb pártvezetés élére és a szerb nacionalizmus szószólójává vált — 1989-ben Szerbia elnökévé is megválasztották —, megszüntette a Vajdaság és Koszovó autonómiáját, hegemón vezetést igyekezett bevezetni. Ez ellen a tagállamok kiválással tiltakoztak. A jugoszláv hadsereg bevetésével sem tudták megakadályozni Szlovénia, Horvátország és Bosznia–Hercegovina különválását. Az 1991 ôszén függetlenedô Macedónia megtartására már nem is mozgósították a katonaságot. Úgyhogy lényegében 1991 után csak két országra zsugorodott Jugoszlávia, s a kiválni készülô Koszovót tömegmészárlások árán is igyekezett megtartani. Végül a NATO-nak kellett beavatkoznia. Milosevics 2000-ben távozni kényszerült posztjáról, s 2001 óta Hágában nemzetközi bíróság elôtt áll. 2003 februárjában a megmaradt államalakulat lemondott a már rosszemlékû és lényegét vesztett Jugoszlávia elnevezésrôl, s felvette a Szerbia és Montenegró Államszövetség elnevezést. De az utóbbi tagállam egyre inkább hangoztatja különválási szándékát.

A közelmúlt háborúi, tömegmészárlásai, az egykori tagállamok közti majdnem ellenséges viszony miatt máig is a turizmus nagy ívben elkerüli a térséget. Talán csak a horvát tengerpart és Szlovénia esetében tört meg a jég. Ehhez az is járul, hogy Szerbiában, Montenegróban alig-alig találni idegen nyelvet beszélô embereket, s a turisztikai hálózat kiépítése is éppen csak megkezdôdött.

(Folytatjuk)

Gaal György

MÛVELÔDÉS

"Forgatagos idôkben"
(A 80 éves Nagy Pál új könyvérôl)

(10. old.)

A címben szereplô két szót Nagy Pál idén megjelent írásának címlapjáról kölcsönöztem. Nem puszta stílusfordulatként. Szerzônknek mélyebb jelentésre utaló szópárja vissza-visszatér irodalmunk, kultúránk múltját mai élményünkké avató írásaiban.

Elegendô fellapoznunk személyes élményekkel átszôtt, még 1997-ben Visszanézô címmel megjelent karcsú kötetét. A két háború közötti idôszakban tollat ragadó erdélyi írókat, tûzhelyalapító szerkesztôket ilyen szavak kíséretében kelti életre Bözödi Györgymunkásságát mintaszerûen feltérképezô pályaképében: "Hogy ebben a forgatagos évszázadban, ezeken a viharvert európai tájakon mi minden megtörténhetett vele és körülötte: errôl szól egészében sokágú életmûve..."

Nagy Pál azok közé tartozik, akik a mûértésbôl, a mûértelmezésbôl és mûélvezetbôl nem zárják ki az írói élményt alakító közeget, az úgynevezett "külsô" tényezôket: a korszellemet, az alkotó személyiségét, a nyelvünket beszélô közösséget.

Bizonyság erre a Forgatagos idôkben címmel most megjelent, széles körû tájékozottságról tanúskodó kötete.

A szerzô több évtizedes irodalomtörténészi, irodalomkritikusi mûködésébe betekintést nyújtó válogatás elsô írásai a 19. század végén megújuló magyar irodalomról hoznak hírt. Új, olykor tabunak számítótémákat, új kifejezési formákat keresô írónemzedékrôl: a hagyományôrzô magyar falu emberi kapcsolatait, szokásait érzelmileg személyesen megélô Gárdonyi Géza, a Tisza-környéki tanyavilágot szociográfiai hûséggel megragadó Tömörkény István, az egykori erdélyi kisváros ellobbanó lelkeit lélektani elmélyültséggel elénk táró Petelei István elbeszéléseirôl. Csak méltányolni tudom, hogy Gárdonyi novelláiról nagyobb nyomatékkal szól, mint ahogy ezt általában megszoktuk, hogy igen jól érzékeli a Tömörkény-elbeszélések ritkán emlegetett bensôségességét, Petelei (akinek nemrég jelentette meg elbeszéléseit) alakjainak belsô világát.

Nagy Pál "vonzalma" a rövid mûfajok iránt tetten érhetô akkor is, amikor az erdélyi magyar irodalom régebbi és újabb íróiról értekezik. Nem véletlenül — s nem pusztán a mûfaj sokfélesége miatt — szenteli egyik esszéjét irodalmunk elbeszélés-változatainak. "Lett légyen drámai vagy lírai fogantatású, tragikomikus vagy anekdotikus színezetû az elhivatott romániai magyar író mûhelyében született novella, alapszövetébôl soha nem hiányzott az itteni[...] világhoz fûzôdô élmények kötôanyaga" — így a nemigen vitatható megállapítás (Változások — és változatok — mûfaja). Azt hiszem, ezért is fordul olyan szívesen "a világhoz fûzôdô élmények" egyik legelevenebbikéhez: az önkifejezést közösségivé mélyítô vallomásos formákhoz. Fodor Sándornak az "egyéniség titkait" megvalló könyvét Nagy Pál annak idején ezekkel a szavakkal ajánlotta olvasóinak: "Régi és újabb példák serege bizonyítja: irodalmunkban az önéletrajzi visszaemlékezésnek, a vallomásos önkifejezésnek megkülönböztetett helye s kivételes funkciója van. A >magunk dolgairól< való közvetlen beszéd egyet jelent az írástudók ama mellôzhetetlen erkölcsi igényének a tudatosodásával, hogy megfogalmazzák viszonyukat a világhoz, ahhoz a szûkebb vagy tágabb közösséghez, amelynek tagjaként hivatásuk betöltésére vállalkoztak." (Egy élet — egy nap)

Talán szükségtelen mondanom: értéktisztázó vizsgálódásaiban Nagy Pál sem téveszti szem elôl az erdélyi magyar irodalomnak a létkörülményeinkbôl fakadó sajátostémáit, ízeit. Azt, hogy ezek a mûvek— miként Wass Albertrôl írva fogalmaz — a "hûség bilincsében" fogannak.

Nyilvánvalóan nem valamiféle köldöknézésrôl van itt szó. Nagy Pál ugyanis nem szûnik meg perlekedni azokkal, akik az erdélyiséget a provincializmus jegyeivel próbálják felcicomázni, ékesíteni. Teszi ezt olyanképpen, ahogyan Németh László tette annak idején, a fiatal székely írók egy csoportjának 1929-es budapesti bemutatkozásakor: "Nem az irodalom egységének szegzik székely voltukat, inkább a sorsuknak adnak nevet vele. Magyar virágok, de emlékezniök kell a kövekre, amelyek közül világ csodájára kihajtottak." (Székely írók estélye)

Ez a szemlélet vezérli tollát akkor is, amikor Sipos Domokosról, Benedek Elekrôl, Tamási Áronról, Nyírô Józsefrôl, Tomcsa Sándorról vagy Kacsó Sándorról értekezik. Mint ahogy a regionalizmusontúlmutató színterek, irodalmi értékek válnak számára elsôdlegessé Kós Károly vagy Bánffy Miklós mûveiben, mûvelôdési-kulturális elképzeléseiben. Erdélyi, magyar, európai — olvassuk a Bánffy Miklóst méltató írásainak élén.

Tágabban és korszerûbben értelmezi Nagy Pál az erdélyi irodalmi népiességet is. Úgy fogja fel, mint amely kezdettôl fogva jelen volt a Nyugat esztétikai felfogásához igazodó Erdélyi Helikon hasábjain. Sôt mint olyant, amely Kuncz Aladár és Makkai Sándor számára "eszmetisztítónak" bizonyult. Bözödi György tényfeltáró falujárásokból kinôtt, Székely bánja címû könyvében pedig a 30-as évek végének új szellemi irányultságát véli megvalósulni.

Ezt sem alaptalanul.

Némiképp ebbe a széles ívû gondolatiságba illenek bele a Sütô András prózai mûveit (a "falunyi életet" szimbólummá emelô naplóregényét, vallomásos jegyzeteit, esszéit) elemzô írások. Az író könyvrôl könyvre építkezô írói módszerének mûfaji sokféleségében Nagy Pál — hogy ismét jelképes kifejezéseihez forduljak — "eltakart mélységek" felszínre hozására, a tárgyi valóságot csak ürügyként felhasználó mûvészi látásmód érzékeltetésére vállalkozik elsôsorban. Már 33 évvel ezelôtt a szülôföld horizontját európai távlatúvá tágító Sütôt köszöntötte (Rigó és apostol).

Úgy tûnik, az irodalomtörténész és az irodalomkritikus Nagy Pál 33l oldalt kitevô könyvében épp ezt tekinti egyik fontos célkitûzésének: felmutatni az erdélyi magyar irodalomban a sajátosság oly sokat emlegetett méltóságát, alig lezárult szellemi múltunkat irodalmi jelenünk szerves részévé tenni.

És akkor még nem beszéltünk Nagy Pálnak a "szellemi magvetésünk" hiánytalanabb megismeréséhez hozzásegítô, fel nem tárt forrásokat faggató mûvelôdéstörténeti búvárkodásáról. Gondolok elsôsorban az Aranka György által Marosvásárhelyen létrehozott Erdélyi Magyar Nyelvmûvelô Társaság (1793), illetve az ugyanebben a városban megalakult Kemény Zsigmond Társaság (1876) ösztönzô elképzeléseivel és megvalósításaival megismertetô tanulmányaira. És nem utolsósorban az 1930-as évek fiatal erdélyi értelmiség kolozsvári folyóiratát, az Erdélyi Fiatalokat (1930–1940) bemutató árnyalt elemzésére. Ez utóbbira igen-igen nagy szükség van már azért is, mert a Cseke Péter és László V. Ferenc jóvoltából, l990-ben napvilágot látott dokumentumgyûjtemény (Erdélyi Fiatalok) értékelésével Nagy Pál szellemi örökségünk eddig homályban maradt területeinek feltárásához segít hozzá bennünket. A többi között a társadalomtudományi és egyházi író, László Dezsô tiszteletet parancsoló tevékenységének megismeréséhez (Vállalható dokumentumok).

A könyv zárlatában (mintegy válaszként a fanyalgók vélekedésére) a Németh László "eklézsiájá"-hoz tartozók (köztük Czine Mihály), az európai magyar Illyés Gyula és az igazságaira, mondataira kényes Csoóri Sándor kapnak kitüntetett, életmûvükhöz méltó helyet.

Úgy hiszem, nem túlzás: Nagy Pál idôben is tág ölelésû, az esszét és az értekezô közlésmódot szerencsésen ötvözô kötete szellemi forrás lehet mindnyájunk számára. Az erdélyi magyar irodalom- és kritikatörténet meg nem kerülhetô teljesítménye. Egyúttal bizonysága annak a nyilvánvaló ténynek, hogy a nemzeti kultúra nem fosztható meg hagyományaitól, nem szakítható ki éltetô közösségébôl, és tanúsítja azt is, hogy egyetemes értékûvé csak a különbözôségével, nemzeti közösséget teremtô és megtartó ereje révén válhat.

Úgy vélem, méltóbb, reprezentatív külsôt érdemelt volna ez a rangos kiadvány. (Nagy Pál: Forgatagos idôkben. Pályák, mûvek, arcok, emlékek. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2004.)

Kozma Dezsô
2004. augusztus 26.

A fák dicsérete
P. Ütô Erzsébet kiállítása a Gy. Szabó Béla Galériában

(10. old.)

P. Ütô Erzsébet 1957-ben végezte el a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolát. Mûvészi kiteljesedésének városa Máramarossziget, ahol oktatói, mûvészetpedagógusi tevékenységet is folytatott. A Romániai Képzômûvészek Szövetsége Nagybányai Fiókjának tagjaként évente részt vesz a hagyományos év végi tárlatokon, és 1967-tôl sikeres kiállítás-szervezôként is számon tartják. Falikárpitjaival szerepelt a firenzei Iparmûvészeti Biennálén, 2003-ban pedig a nyíregyházi iparmûvészeti kiállításon. Egyéni tárlatai java részének színhelye Máramarossziget, de munkáit Nagybányán, a festôtelepen és a Képzômûvészek Szövetségének galériájában, Nagyváradon a Nagy Albert Galériában, valamint Magyarországon és Németországban is kiállította.

A Máramarosszigeten élô és alkotó P. Ütô Erzsébet neve a kolozsvári mûvészetkedvelôk elôtt sem ismeretlen, hiszen 1998 óta hároméves idôközökben rendszeresen jelentkezik alkotásaival hol a Reményik Sándor, hol pedig a Gy. Szabó Béla Galériában. S ha eddigi bemutatkozásai alkalmával igyekezett átfogó képet nyújtani festôi tevékenységérôl, mostani kiállítása némiképp eltér az elôzô kettôtôl: egyetlen témát jár körül. A fa dicsérete — jelzi összefoglaló címben is a mûvészi szándékot, s fejezi ki ihletforrása iránti hódolatát egyéni hangvételû festészetén belül a lehetô legváltozatosabb formában. Azt is mondhatnám: könnyû neki, hiszen készen kapja a témát, a természet szinte felkínálja önmagát, csupán élnie kell a lehetôséggel. De éppen ebben rejlik alkotói módszerének lényege: a mód, ahogyan él a lehetôséggel. Ahogyan feldolgozza, mûalkotássá lényegíti a valóságelemeket. Hiszen itt valójában nem fákat látunk, hanem P. Ütô Erzsébet sajátos mûvészi világát: festményeket, amelyeknek ihletôi a növényvilág legimpozánsabb és legváltozatosabb teremtményei. A téma, a fák mûvészi átlényegítése majdhogynem örök és minden kétséget kizáróan kimeríthetetlen. Helyi és világviszonylatban egyaránt. Úgy is, mint az ihletforrásul szolgáló mindenkori szép forrása, de úgy is, mint a gondolati társításokra, legbizarabb asszociációkra, szimbolikus jelentéstartalommal felruházott vagy egyenesen absztraktba hajló ábrázolásmódra lehetôséget teremtô kiindulópont. Csupán a hozzánk térben és idôben közelebb állókat említve, a nagybányai iskola képviselôitôl Kusztos Endréig és Soó Zöld Margitig a téma feldolgozásának, egyediesítésének megannyi változatát követhetjük nyomon. Akár pszichológiai tanulmány is készülhetne abból, hogy mûvészenként ki hogyan dolgozza fel a tematikát. Mi azonban a mûveket szeretnénk diagnosztizálni. S ilyenformán megállapíthatjuk, hogy P. Ütô Erzsébet talán lakhelye, de elsôsorban beállítottsága, mûvészi hitvallása révén a nagybányai hagyományok követôje. A realitásból kiinduló, valóságelemekbôl építkezô festészete közérthetôsége és változatossága révén könnyen utat talál a közönséghez. A témából adódóan is különleges formai és színgazdagság jellemzi a kiállított munkákat. A mûvész már-már pazarlóan bánik a színekkel. A sárgák, barnák, vörösek, de fôként a kékek sajátos kombinációjából született festôi megjelenítések mûvészi átlényegítései mindannak, amit a természet oly bôkezûen felkínál annak, aki képes meglátni a csodát, hiszen a költôt parafrazálva ezt a csodát önmagában hordja. De persze nem zárja önmagába. Ennek a bizonyságtétele ez a kiállítás is, amelyen a mûvész alkotásai révén hol túláradó gyönyörrel, élénk színsziporkákban jeleníti meg fák iránti hódolatát, hol pedig visszafogottabb kék színszimfóniákban tárja elénk pillanatnyi lelkiállapota mûvészi vetületeit. Mert úgy tûnik, hogy minden valóságigénye mellett ecsetjét erôteljesen befolyásolják hangulatai. Érzelmileg viszonyul a tájhoz, s talán ez is magyarázza, hogy oly könnyen kerül azonos hullámhosszra mûvészete kedvelôivel. A kiállított munkák tanúsága szerint kedvenc évszaka a tél. S bármilyen furcsán hangzik is: a melegséggel teli tél. P. Ütô Erzsébet havas tájból elôbukkanó fái ugyanis nem a kietlen sivárságot, a fagyok megviselte komor kopárságot, hanem kékes fehérségükben is a minduntalan visszatérô feltámadást, a tavasz igézetét hordozzák. Álmodnak, és álmuk kellemesen megnyugtató, pihentetô.

Németh Júlia

MÛVELÔDÉS

Grafiterra
Palkó Ernô egyéni tárlata a Szentegyház utcai Mûvészeti Galériában

(11. old.)

A XX. század képzômûvészetében jelentkezô mûfaji átfedések, határmódosító törekvések alapjaiban rengették meg a vizuális mûvészetek világát. Erejüket vesztett hullámai olykor még napjainkban is fel-felcsapnak. Mára azonban már senki sem vitatja, vitathatja eme határok mobilitását, átjárhatóságát, légiesülését. A világméretû jelenségnek természetszerûleg léteznek vadhajtásai is, mindent összevetve azonban az irányulás mérhetetlenül kitágította, új lehetôségekkel gazdagította a kortárs képzômûvészetet. A különbözô mûvészeti ágak, mûfajok átjárhatósága olyan variációs lehetôségeket, olyan változatos új világot teremtett, amelynek kapuit most éppen a keramikus, Palkó Ernô döngeti. Hogy mekkora sikerrel, s hogy milyen szélesre tárultak elôtte ezek a kapuk, arról mindenki meggyôzôdhet a jelenlegi kiállításon. Az a terra incognita ugyanis, amelyre a mûvész lépett, s amely ezek után már kizárólag a saját, különbejáratú felségterülete, fokról fokra, talán úgy is mondhatnám: szemérmesen, de annál meggyôzôbben fedi fel titkait. Neve találó kontamináció szüleményeként: Grafiterra. A keramikus és a grafikus Palkó Ernô sikeres kiruccanása arra az ismeretlen területre, amelyet ô maga fedezett fel, amelynek szabályait ô maga határozta meg, s határait, esetleg határtalanságát is maga szabta meg. A grafiterrára, erre az ismeretlen földre kalauzol bennünket sajátos vonalhálókkal ékesített alkotásaival a mûvész. A kerámia, a grafika és esetenként a szobrászat kézfogása nyomán született alkotások úgy korszerûek, úgy vezetnek be egy merôben újszerû mûvészi kifejezési forma rejtelmeibe, hogy közben a történelem elôtti állapotok, a genézis hangulatát idézik. Nem véletlenül, hiszen a grafiterra a földtörténet alakulásában szerepet játszó ôsi alapelemekre épül. A föld, a tûz, a víz és a levegô meghatározó elemei ennek a mûvészetnek. A káoszból születô rend, a természeti törvények szabályozta szín- és formavariációk kimeríthetetlen tárházából merít a mûvész. Az alakulás egy-egy pillanatának rögzítésében még szinte benne lüktet a születés minden kínja-gyönyöre, érezzük a genézis feszültségteli mozgalmasságát, az öröktôl fogva létezô anyag, az agyag korhoz kötött, de ugyanakkor idôtlenségbe torkolló mûvészi lehetôségeit. A tünékeny, múló lét és az örökkévalóság egymást kizáró, de ugyanakkor egymást feltételezô antinómiáját oldja békévé és merevíti agyagba a mûvész. S miközben ennek a gondolati szférában majdhogynem elképzelhetetlen szimbiózisnak teremt konkrét formát, mintha a szüntelen változás, az anyag átalakulásának stációit igyekezne mûvészi érzékenységgel nyomon követni. A hol ôstengeri maradványokat, hol pedig funkciójukat vesztett használati tárgyak töredékeit idézô, lekerekített, éppen befejezetlenségükben befejezett, tökéletes alakzatok mintha valósággal visszakívánkoznának eredeti helyükre. A természetbôl vétettek és a sikeres mûvészi beavatkozás nyomán oda is térnek vissza. Variációk egy témára színben és formában — mondhatnánk a kombinációs lehetôségeket maximálisan kihasználó mûvészi termésrôl, amely a kerámia határait túllépve gyakorta szobrászi erényekkel is rendelkezik: teret igényel, de ugyanakkor formálja, alakítja is maga körül a teret. Sajátos alakzatai a látvány erejével hatnak, de úgy, hogy ez a látvány egy pillanatra sem korlátozza a befogadó fantáziáját. Egyedi, ugyanakkor általános is. Ime, egy másik kettôsség, amely Palkó Ernô alkotásait jellemzi. A kagylóformák vagy kecses nôi torzók, képlékeny bio- vagy zoomorf alakzatok a grafikus Palkó Ernô kezenyomát is ôrzik. Biztos vonalhálói valósággal rádupláznak a formára, erôteljesebbé, hangsúlyosabbá varázsolják, kiemelik annak legmeghatározóbb összetevôit.

A forma, szín és anyag egységébôl születô grafiterra népesség, a kiállítás tárgyai minden látszólagos személytelenségük ellenére egyben vallomások is. A mûvész önmagát adja bennük: hol szemérmesen visszafogott, hol pedig szélesen hömpölygô, valósággal túláradó érzelmeit fogalmazza agyagba, tárja nézôi elé. S miközben ôszinte melegséggel áradó kerámaivallomások révén beavatja közönségét a raku technika rejtelmeibe, vagy a porcelán hûvôsen elegáns világába mûvészi énjének két különbözô oldalával ismertet meg. Az érzelmileg ugyan erôteljesen befolyásolt, mégis elôre kigondolt-eltervezett formák alakulásába gyakorta a véletlen is belejátszik, hiszen az oxidáció váratlan meglepetéseket tartogathat. Jót is, rosszat is. De a mûvészi munkához természetszerûleg hozzátartozik a szelekció. A kerámiában ennek talán még nagyobb szerep jut. S hogy mennyire nem a mûvészetek mostohagyermeke a mai napig még mindig kissé háttérbe szorított, vagy a funkcionalitás berkeibe számûzött, vagy pedig a dekorativitás fogalomkörével behatárolt mûvészeti ág, arra a mûfaj nagyjai, világklasszisai mellett igazolásul itt állnak Palkó Ernô munkái is. Ezek a sajátosan kiképezett, rendkívül változatos felületek csírájukban olykor még ôrzik ugyan a használati tárgyak formáit, de azokat tovább fejlesztve-általánosítva, s a funkcióvesztést tudatosan vállalva hirdetik a kerámiában is az autonóm mûtárgy diadalát.

Németh Júlia

OPERA

"Mindenhez kedvvel és szeretettel viszonyulok"
— vallja Molnár János, a Kolozsvári Magyar Opera magánénekese

(12. old.)

Molnár János magánénekes — elôzô interjúalanyomhoz, Szeibert Istvánhoz hasonlóan — nem szorul arra, hogy kerek évfordulóhoz kössük a vele készített beszélgetést. Puszta véletlen, hogy a mûvész úr idén ünnepelte harmincöt évi operaházi tagságát, azaz 36. évadját kezdi az ôsszel. Azaz, mit is mondok, dehogy ünnepelte, legfeljebb csak úgy magának, befelé. Ha ugyan nem felejtette el ô maga is, hiszen az elmúlt évadban is sokat énekelt, opera-, kamaraopera- és operettszerepeket egyaránt. És az évad végén komoly erôpróba várt rá: a Dózsa György címszerepének eléneklése a júliusi gyulai vendégjátékon. Molnár János, mint már annyiszor, beváltotta a hozzá fûzött reményeket, sôt — a szemtanúk szerint — a darab sikerében oroszlánrésze volt. S tette mindezt szorgalommal, odaadással, az intézmény iránti elkötelezettségtôl vezérelve. Nemcsak az Erkel-sorozat utolsó darabjában lépett fel, hanem szinte mindegyikben. S mindezért a Gyulai Várszínháztól még egy elismerô oklevelet sem kapott. Még ez sem tudta letörni kedvét, munkabírását, jó hangulatban várja az évad kezdetét, szívesen énekel tovább is. A zene szépségébe vetett hite vagy született optimizmusa miatt? Ki tudja? Követendô példa a fiatal énekes nemzedéknek: hogyan kell megbecsülni a hivatást, a társulatot, az intézményt, kivárni a maga sorát, örülni a mások sikerének, de a sajátjának is. A szerénység, a mûvészet iránti alázat nála nem póz, hanem lényébôl fakadó. Szerencsés ember…

Gyerekkorában is vonzotta a komolyzene, és ezen belül az opera?

Szeibert István kollégámhoz hasonlóan máramarosszigeti vagyok. Szülôvárosomról elsôsorban azt szeretném feleleveníteni, hogy a második világháború után, az 50-es években fejlett kulturális élettel rendelkezett: olyan Kultúrház és Népmûvészeti Iskola mûködött, ahol a tanárok zenekara az év végi koncerten Wagner Tannhauser nyitányát játszotta. Ilyen ünnepi rendezvények nem csak a tanév végén voltak, hanem máskor is. Gyönyörû opera- és operettáriákat adtak elô. Énektanárnômnek szép szopránhangja volt, még most is emlékszem, ahogy Johann Strauss Mesél a bécsi erdô keringôjének átiratát énekelte zenekari kísérettel. Nem csak az iskola diákjai és tanárai léptek fel, hanem voltak tehetséges amatôr énekesek is, például Mois Mihály, aki Lehár A mosoly országa címû operettjébôl énekelte a Vágyom egy nô utánt vagy a Trubadúrból Manrico áriáját, s akihez foghatót itt se sokat ismertem. Gyerekfejjel kedvencem volt Nadir áriája (Bizet Gyöngyhalászok címû operájából). Ekkor kezdtem el érdeklôdni az opera iránt, állandóan figyelemmel kísértem a rádióprogramot, nehogy elszalasszam valamelyik operarészletet. Ettôl kezdve szerettem meg az operamuzsikát. Késôbb én is a Népmûvészeti Iskola diákja lettem, énekelni tanultam. Akkor jelentôs számú magyar ajkú lakosa volt a városnak, akik igényelték a kultúrának ezt a szeletét. Ilyen közegbôl indultam. Délelôtt a gimnáziumba jártam, délután pedig a Népmûvészeti Iskola óráit hallgattam. Olyan jó zongorakísérôink voltak, akik a nehéz és igényes zenemûveket is hiba nélkül, elsô látásra jól korrepetálták. A zenekarnak is jó volt az összetétele. Nagyon szép, színvonalas koncertek emlékét ôrzöm ebbôl az idôszakból. Ez volt tehát a kezdet. A gimnázium elvégzése után természetesnek tûnt, hogy én is zenei pályára lépek. Felkerültem Kolozsvárra, a zeneakadémiára. Az ének szakra Fülöp király áriájával felvételiztem, ami tudvalevôleg basszus énekhangra íródott, de a bizottságot nem lehetett becsapni, és azt mondták: tenorista ne énekeljen basszus szerepet. Kétévi énektanulás után váltottam: így kerültem a zenepedagógia szakra, amit aztán el is végeztem. Egy évig Csíkszeredában tanítottam, majd szintén egy évig a Marosvásárhelyi Népi Együttes kórusában énekeltem. 1969-ben kerültem a Kolozsvári Állami Magyar Opera énekkarába, ahol 18 évig énekeltem. Ezt azért sem bánom, mert abban az idôben rengeteget jártunk turnéra, és a vendégjátékokról roppant kellemes emlékeket ôrzök.

Mivel nem nagyon ismerik a karénekesi pályát, sokan nem tulajdonítanak neki kellô figyelmet. De azért egy operaház kórusában énekelni is tehetség és hivatástudat kérdése.

A karénekes egy opera életében éppen olyan fontos, mint a szólisták. Karénekes nélkül nincs opera. A Magyar Opera énekkara csodálatosan énekelte például Verdi: Attila címû operájának kórusrészleteit vagy a Rabok kórusát Verdi Nabuccójából, a Húsvéti kórust Mascagni Parasztbecsületébôl, és az énekkar nagymértékben emelte az elôadás színvonalát. A 70-es évek szép idôszaka volt az operának: énekkari tagként jól esett hallani a kiváló szólistákat, így is tanultunk.

Énekkari tagként vállalt szerepeket?

Igen: például Erkel Bánk bán címû operájából Sólyom mestert.

— Tehát a szólistai karrier nem alakult váratlanul?

— Nem ért váratlanul: karénekesként végig tanultam, készültem. Emlékszem, a versenyvizsgán a Bajazzók áriáját énekeltem.

Énekkari tagként kivel képezte a hangját?

— Szarvady Gyula karmester önzetlenül, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül foglalkozott velem, ô is a tenor-repertoár elsajátítását tûzte ki célul.

Úgy látszik, hangfaja bírja nem csak a tenor- hanem a baritonrepertoárt is.

— Az énekkarban is, de szólistaként is tenoristának vettek fel. Tenorszerepeim közül megemlítendô: Bánk bán (Erkel: Bánk bán), Sámson (Saint-Saëns: Sámson és Delila), Manrico (Verdi: Trubadúr), Riccardo (Verdi: Álarcosbál), Don José (Bizet: Carmen), Adorno (Verdi: Simon Boccanegra). Nem szerettem volna magam beskatulyázni egy hangszínre vagy egy szerepkörre. Egyszer a Matróz szólamát énekeltem Hercz Péter kollégámat helyettesítve Verdi Álarcosbál címû operájából. Akkor jöttünk rá, hogy baritonszerepeket is énekelhetnék. De basszusszerepeket is szívesen énekeltem volna, lásd elsô énekvizsgámat a zeneakadémián.

Melyek voltak a legnehezebb baritonszerepei?

A baritonszerepek a regiszter szempontjából kényelmesek. A Macbeth, a Nabucco és a Brankovics György címszerepeit említeném. Így került sor arra, hogy baritonszerepeket és tenorszerepeket is kellett énekelnem, ha az intézmény érdekei ezt kívánták. A rendszerváltás után kinevelt elsô fiatal tenor-generáció tagjai elhagyták az intézményt, és nekem ekkor újra vállalnom kellett az általuk leénekelt szerepeket is. Így újra át kellett hogy álljak a baritonszerepekrôl a tenorszerepekre is. A Kolozsvári Magyar Operában több fôszerepet énekeltem, de nem csak azt. Örülök a kisebb szerepeknek is. A kortárs operákban is szívesen lépek fel: így Vermesy Péter: Ördögváltozás Csíkban, Orbán György: Pikkó herceg, Vajda János: Leonce és Léna. A kamaraoperák, és ezen belül a stúdióelôadások elônye az, hogy a nagytermi elôadásmódtól eltérô, szokatlan színészi játékot, szerepelképzelést követel. Szerettem a Pikkó herceg színreállításakor tapasztalt csapatmunkát, amelynek létrejöttében nagy szerepük volt a társulat fiataljainak. Odafigyelésük, lelkesedésük ösztönzôleg hatott rám is.

Mi a helyzet az operettel?

— Nagyon szeretem az operettszerepeket: mind a bonviván (Rádzsa — Kálmán: A bajadér, Tom Migles — Jacobi: Leányvásár, Török — Kálmán: Marica grófnô, Szu-csong — Lehár: A mosoly országa), mind az "idôs" szerepeket, így az intrikus, bajkeverô Bárót (Kálmán: Cirkuszhercegnô), a nagylelkû, jóságos Webstert (Ábrahám: Viktória), a jókedvû, arisztokratapárti Malomszegit (Huszka: Lili bárónô), a csalafinta észjárású Strázsamestert (Kacsóh: János vitéz), Tomot (Huszka: Bob herceg), Frank fogházigazgatót (Strauss: A denevér).

Mûfajilag az opera- vagy az operettszerepek állnak közelebb Önhöz?

Minden szerepemet szeretem. Mindegyikhez kedvvel és szeretettel viszonyulok.

Hogy viszonyult a sokat emlegetett színpad mögötti intrikákhoz?

— Soha nem éreztem ezt. Sôt, szinte mindenkitôl segítséget kaptam. El kellett hogy teljen majdnem két évtized, ez volt a karénekesi idôszakom, amikor éreztem: a hangom bírja a szólistarepertoárt, a megterhelést. Soha nem tartottam magam igazságtalanul mellôzött tehetségnek. Szólistaként sem vagyok megelégedve önmagammal. Az elôadásokat visszahallgatva állandóan keresem a kijavítandó hibákat. Célom nem a másokkal való versengés, hanem önmagam lehetôségeinek kihasználása — ez érvényes mind a színpadi játék, mind az énektechnika szempontjából. Minél több az elôadómûvészi, színpadi tapasztalat, annál jobban láthatók az énekesi megvalósítás útján lévô újabb és újabb akadályok. A mûvésznek be kell illeszkednie a közösségbe, nem szabad gyûlölködni, hanem önmaga megvalósításán kell fáradoznia, önmaga korlátait kell legyôznie. Szeibert István és Bancsov Károly kollégáimmal gyakran tanácskozunk, elbeszélgetünk: az évek során sokszor vettem hasznát jó tanácsaiknak. Örömmel tölt el, hogy operaházunk tagsága tehetséges fiatal énekesekkel bôvült, így Pataki Adorjánnal és Sándor Árpáddal, akikre szép jövô vár a társulatnál.

Ha jól tudom, minden Erkel-operában szerepelt.

— Igen, és a legtöbb fôszerep volt: István király, Brankovics György, Könyves Kálmán (ez utóbbi Bátori Mária címû operából) és most a Dózsa György. A Hunyadi László és a Bánk bán címszerepeit is énekeltem. Ugyan megtanultam Ordító kántorszerepét a Saroltából, de nem volt alkalmam elénekelni. Ez sem ad okot az irigységre, mert ezt a szerepet nem tartom a személyemre szabottnak, és Hercz Péter kollégám bravúrosan oldotta meg. A Névtelen hôsök Csipkés Tamása nem fôszerep, de ez mit sem von le értékébôl. A legösszetettebb jellemábrázolás a Brankovics György címszerepe: a kételyek, az emberi hibák miatt gyötrôdô, vívódó ember figurája. A Bátori Mária Könyves Kálmán figurája is kedvenc szerepeim közé tartozik.

Van kedvenc zenei mûfaja, zeneszerzôje?

— Természetesen az opera, a zeneszerzôk közül pedig Puccini és Verdi.

35 év alatt sok élettapasztalat és mûvészi élmény halmozódott fel. Tud-e ebbôl útravalót adni a mostani fiatal nemzedéknek?

— Az opera fiatal generációja nem szorul az én tapasztalatomra, tanításaimra: öntudatosak, merészek, tehetségesek — csak reménykedhetünk, hogy az itteni nehéz életkörülmények közepette lesz erejük kitartani, és itt maradni a kolozsvári közönség örömére és a társulat hasznára. Az elôadómûvészben azonban meg kell hogy legyen a mûvészi alázat, amelyre engem is tanítottak, és a pályám kezdetén nem értettem: azt hittem, ez az alázat a szerénység megjátszása. Késôbb jöttem rá arra, hogy a szerénység, a szakmai alázat tulajdonképpen annak a felismerése, hogy abban a mûvészeti ágban, abban a zenei mûfajban, amelyet mi mûvelünk, nehéz elérni a maximumot.

Családja hogyan viszonyult karrierjéhez, avagy volt-e még a családban hivatásos zenész?

— Szüleim nem ellenezték azt, hogy zenei pályára lépjek, de hivatásos zenész nem volt a családban. Feleségem, Ida és lányom, Zsuzsa sem szakmabeliek. Az unokám, Kata, viszont nagyon szeret énekelni.

Molnár János mûvész úrnak további szép sikert és jó egészséget kíván a kolozsvári közönség nevében

Hintós Diana

LEVÉLBONTÓ

Miért éppen nyolc?

(13. old.)

Hát, nekem nyolc! — szokták mondogatni. Valóban nyolc az igazolásért fizetendô 8 euró annak, aki nem hárommillióból él meg, hanem annak a tízszeresébôl. De, hogy mibôl adódik ez az összeg egy nyugdíjasnak, azt nem lehet tudni. Még senki sem tudja pontosan, mennyivel fog növekedni a nyugdíja, de a 8 eurót, ami egyhavi gyógyszer ára lehetne, már ki kell fizetni. És kinek? Nem az államnak, hanem annak az egyetemnek, amely annak idején a kibocsátott iratokban nem tüntette fel a nappali vagy esti tagozatot. És miért kell fizetni? Mert úgy akarja az egyetem "fura ura"?

Miért hibás ezért a mai nyugdíjas, hogy még fizettetnek is érte? Igazán örvendetes, hogy elismerik az egyetemi éveket munkaéveknek, és az is rendjén való, hogy csupán a nappali tagozaton végzettek részesülnek ebben a kedvezményben, hiszen az esti tagozatosak már dolgoztak az egyetemi évek alatt. Itt csupán az a probléma, hogy ez a 8 lehetne éppenséggel 1, ha már szükségeltetik valamire, vagy akár zéró. Vagy talán ez egy titkos szerencseszám? Lehet szerencse annak, aki zsebrevágja az összeget, de titkos a rendeltetése a nyugdíjasnak, aki kifizeti, és nem tudja, hogy miért? Hiszen igyekszünk ugyan az Európai Unióba, de mi, jelenlegi nyugdíjasok azt már nem fogjuk megérni, hogy tanulmányainknak megfelelô európai szintû nyugdíjat kapjunk euróban.

Rozor Anna

Szép város Kolozsvár

(13. old.)

Száz év telt el, amióta a dal szerzôje megfogalmazta, hogy szép város Kolozsvár, ott lakom a Szamosnál. Miért volt akkor szép, kellemes, emberi Kolozsvár? Röviddel a századforduló elôtt, néhány év alatt alakult ki a részben ma is létezô belváros képe. A város polgárai békében és jólétben éltek, józan és bölcs vezetôik megérezték koruk megújulásának követelményeit. Mitôl lett szép Kolozsvár rövid tíz év alatt?

Az új állomást széles utca kötötte össze a Fôtérrel. Megépült a Mariánum, a református templom és a zsinagóga is. Az új vashíd négy sarkára változatos tornyú épületek kerültek, és a villamos bevitte az utasokat a belvárosba. A Fôtéren már állt a térrel összhangban emelkedô torony, és következett a templom megszabadítása a köré épült apró házaktól. A templom elôtt létesített sétányokon a polgárok találkoztak, és ide emelte Mátyás király híres szobrát Fadrusz János. A katolikus egyház felépítette a Státuspaloták példaszerû együttesét. Felépült az egyetem, tökéletes összhangban a templommal, megépültek a klinikák és a könyvtár, a Bocskai téri parkban a Nemzeti Színház, a Sétatér mellett pedig a nyári színház.

A kelet-nyugati tágas fôutcán megépült a kéttornyú református templom, megjelentek a többemeletes lakóházak, a földszinten korszerû üzlethelyiségekkel. A pesti körutak példáját követve a régi utcák képe megújult, és ha nem jön közbe a világháború, a folyamat tovább haladt volna. Jó, hogy közben nem tûntek el a század eleji házak, és megmaradtak a kétemeletes, nemesi paloták is.

Bár akkor nem beszéltek ökológiáról, a városszépítési egyesületek nagyszabású fásításokat valósítottak meg. Kiépítették a Sétateret, a Fellegváron az Erzsébet sétányt, a Farkas utca a hársfák utcája lett. Megindult a polgári villanegyedek építése széles, közmûvesített utcákon, a Vörösmarty, Attila és Rákóczi úton. Külön meg kell említeni a villanyhálózat, víz- és csatornarendszer gyors megépítését.

Széppé lett Kolozsvár viszonylag rövid idô alatt, kellemes utcáival és tereivel, nagy sétányaival, a városképbe hangulatosan beilleszkedô új épületeivel. Aki szereti városát tanulhat mindebbôl, hogy most is jól érezzék magukat a kolozsváriak.

Salai Vilmos, Veszprém

Tessék engem megnyugtatni!

(13. old.)

A Szabadságban szeptember másodikán, a Vélemény oldalon megjelent Kerekes Edit vezércikke, a Milliomosokból — nehézlej-koldus, azonkívül, hogy magára vonta a figyelmet, jogos aggodalomra kényszerített, kiváltva a félelmet is. Ismerve ingatag lelkiállapotom struktúráját, az Ön cikkének felfogása után éreztem, dilemmáimat papírra kell vetnem. Szóval Ön azt állítja, hogy "nehézlej-koldus". Ön ezt komolyan gondolja? Ez az egész romániai társadalomra érvényes, jómagamat is beleértve? Kérem, én már a lejmilliomos idôszakban is koldus vagyok. A nehézlej korában minek nevezhetem majd magam? Továbbá jelezte, hogy az aprópénz esetében lesznek felkerekítések, ez általános bevett szokássá válik. Avagy lesz olyan is, amikor lekerekítenek?

Szóval, az Ön cikkébôl áradnak a kérdések. De én mit várhatok? Senkit se akarok belehajszolni felelôtlen jóslatokba, megelégednék egy icike-picike konkrétummal is a jövômmel kapcsolatban. Ki vállalja a felelôsséget, ha engem esetleg csalódás ér? Tessék engem megnyugtatni!

Pethô Miklós

Válasz: Nagyon szeretném megnyugtatni Önt, és remélem, hogy sikerül megtalálnia önmagában a megnyugváshoz szükséges erôt. Az euró bevezetésének tapasztalata Nyugat-Európában azt mutatja, lekerekítések nem várhatóak, legjobb esetben lesznek majd a végletekig becsületes kereskedôk, akik a négy nullás lefaragásán kívül más módosítást nem hajtanak végre az árakon. Vigasztaló lehet esetleg az, hogy a felkerekítések-drágítások az euróövezet tagállamaiban fôként a szolgáltatásokat, a vendéglátóipart érintették, s mivel itthon aligha vittük tisztíttatni a kabátunkat vagy étterembe vacsorázni vendégeinket, talán a felkerekítéseket kevésbé fogjuk érezni. Ami a milliomos jelzôt illeti, ezt nyilván enyhén keserû szájízzel használtam: még akkor sem futja szerény háztartásra, ha valakinek havi 4 millió lejes jövedelme van, bár a puszta tényeket nézve, már az is milliomos, aki csupán egymillió lejhez jut havonta. Bízom abban, hogy sikerül megnyugodnia, és nem feladnia a reményt — mint tudjuk, a remény hal meg utoljára, de csak ha hagyjuk...

Ôszinte tisztelettel,

Kerekes Edit

Továbbra is a kábeltévézésrôl

(13. old.)

Tisztelt Fôszerkesztô Úr, nagy érdeklôdéssel olvastam az augusztus 12-én megjelent, Amit a kábeltévé vállal, és amit nem címû véleményét. Örvendek a cikknek, ritkán lehet olvasni ilyen anyagot. Amióta a Duna tévé megjelent a kábeltévé hálózaton, azóta szeretettel nézzük és hallgatjuk ezt az adót, és természetesen a román tévé 1-es és 2-es adásait is. Nem is volt semmi panasz, kivéve néhány rövidebb adászavart. Panasonic tévékészülékünk van, nem volt még javítva, és teljes bérletárat fizetünk minden csatornáért. Ily módon kitûnôen láttunk minden adót.

Július 12-én minden megváltozott, nem tudjuk nézni a Duna tévét, mert bolhás, csíkos kép jelenik meg, és teljesen eltûnt a hang. Élvezhetetlenné vált a mûsor. Igaz, hogy nézhetô a magyar 2-es, de a megváltozott mûsorszerkezet miatt nem nagyon szeretjük.

Tekintettel a fentiekre, július 19-én írtam egy levelet az Astral Telecom címére, amiben kértem a Duna tévé látható-hallható visszaállítását. Levelem eleinte nem is akarták elfogadni a Szentegyház utcai irodában, mondván, hogy telefonáljak, ha panaszom van. Végül is nehezen átvették, és megígérték, hogy elküldik. Néhány nap múlva megjelent egy fiatalember, igazolvány nélkül, de név szerinti lista alapján, és beengedtük. A csíkokat eltüntette, a "bolhák" maradtak, a hangot olyan erôsre állította, hogy csatornaváltáskor erre külön kell vigyázni. Természetesen nem voltunk megelégedve ilyen szolgáltatással. Meglepô módon augusztus 16-án egy nô jelentkezett telefonon, nem mutatkozott be, csak annyit mondott, hogy a központtól van, és nem hitte, hogy a július 12-e elôtti idôszakban mi fogtuk volna a Duna tévé mûsorát. Hosszas bizonygatások után megígérte, hogy megpróbálnak valamit javítani a vételezésen, de azóta sem történt semmi. Csupán a "bolhák" helyett jelentek meg félkörös, hullámzó csíkok. Az olimpiai közvetítést a román állami adókon követtem, bár jobban szerettem volna hallgatni anyanyelvemen.

Végül még megjegyezném, hogy az augusztusi elôfizetés alkalmával háborús veteránként kértem a 20%-os kedvezményt, a válasz pedig az volt: "ce mai vrei?". Az utolsó szó esett nagyon rosszul. Hát ilyen dolgok történnek a kábeltelevíziózásban.

Szôllôs Sándor

Tisztelt Szerkesztôség
Még egy hozzászólás a Horváth Arany-portréhoz

(13. old.)

Egyetértek Miess Emmával abban, hogy annyi kiváló értelmiségit tisztelhetünk körünkben, akik hetven-nyolcvan éves kerek évfordulójukkor sem kapnak féloldalnyi figyelmet sem a Szabadság oldalain. (Miess Emma írása, a Hozzászólás a Horváth Arany "portréhoz" a Szabadság július 22-i számában jelent meg, reagálásként a június 23-i lapszámban megjelent cikkre. Szerk.) H. A. annyi szépet és jót mesél magáról, hitrôl és szeretetrôl, hogy majdnem magam is elhittem. Ahogy visszaemlékezem a múltra, egészen más fogalma volt hitrôl és szeretetrôl, legalábbis másképpen gyakorolta akkor a valóságban; sajnos én is a saját bôrömön tapasztaltam meg.

Az 1948-as államosítás után, a Mariánumból helyeztek át bennünket a kereskedelmi leánylíceumba. Mivel az apám kereskedô volt, érettségi diplomával csak takarítónôként tudtam elhelyezkedni a CENTROFARM Szentegyház utcai gyógyszerlerakatához. Annak ellenére, hogy családi származásom nem volt megfelelô az akkori rendszernek, igazgatóim segítségével jelentkezhettem volna a bukaresti gyógyszerészeti egyetemre. Akkor a vállalatnak sürgôsen szüksége volt olyan fiatal káderre, aki vállalja a továbbtanulást, és a választás rám esett. Szüleim voltak a legboldogabbak, hogy legalább egyik gyermekük képes jövôt teremteni magának, és talán megszabadul a minden ünnepre (május 1, augusztus 23, november 7) kilátásba helyezett "dubától". Takarítónôi funkciómat a vezetôség átalakította gyakornokká, összeállították az iratcsomómat, csak még egy véleményezésre volt szükségem az iskolától, ahol érettségiztem. Rövidesen az is megérkezett, de nem volt benne köszönet, ugyanis: "kispolgári származású, osztályellenség, kizsákmányoló szülôk gyermeke nem járhat egyetemre", és ehhez hasonló, akkor divatos jelzôkkel megtûzdelt referátumot kaptunk, Horváth Arany aláírásával. Ez a jellemzés pontot tett a továbbtanulásomra, és nyilván egészen másképpen alakult az életem, mint ahogyan alakulhatott volna, ha elvégezhettem volna tanulmányaimat.

Ilyesmirôl persze nem beszél H. A., és talán nekem sem jut eszembe ezzel foglalkozni, hiszen mindez nagyon régen történt. Tudomásom szerint még voltak, akiknek megakadályozta érvényesülési lehetôségét az elvtársnô egy-egy ilyen jól irányzott referátummal, a szeretet jegyében.

Pálffy Rózsa,
diákként Szász Rozi

Anyám!

(13. old.)

Naponta mondod, hogy boldog,
boldog-elégedett vagy!
Azzal igen, lehetsz, hogy
családod van, és nagy
s egy egész század a hátadon!
És milyen század! A huszadik!
Még mindig könyvet és újságot olvasol,
törött lábadban vas nyikorog,
mert vasárnap értünk dolgozni mentél.
Voltál gyereklány, lány, feleség,
anya, nagyanya, dédanya,
s mindegyik voltodban több volt
a nyavalya, mint az öröm.
………………………….
Te, örömünkre még bírod a 90-et.
Honnan a sok erô és bölcselet benned?
A kort, amelyben éltél gyûlölnöd
kellene,
hiszen nem adott semmit neked,
de mindened elvette.
Most fölötted roskad a tetô,
lábaidnak elérhetetlen a temetô,
hogy Apánkkal elbeszélgess.
Én Ôt most melléd képzelem,
hisz idôtlen volt a szeretet,
mellyel Téged körülvett.
………………………….
Anyám, a keresztény alázat néha
gyalázat,
ha mindent megbocsát!
Én, fiad, mondom ki magamra ezen
átkot,
s igyekszem feledni a gyilkos századot,
tudva, hogy a következô sem a mienk.

Mi, gyermekeid, unokáid körülállunk
kilencven évedet megcsodáljuk,
bennünk él tovább genetikád!

Ez nem volt a mi századunk!

Benkô Béla

SZERKESZTÔI ÜZENETEK

(13. old.)

Dávid Aladár: Észrevétele szükséges, hiszen egy gyakorlati elvárást elégítene ki. Rövidesen felújítjuk a Szabadság internetes változatát, és reméljük, akkor lehetôség adódik, hogy minden szerkesztô külön e-mail címét is közöljük.

B. I. V., Kolozsvár: Idônként elhangzik, hogy aki dolgozik, az téved is, illetve csak az tévedhet, aki dolgozik. Ez nem mentség egy hibára vagy tévedésre, éppen ezért nálunk is az a szokás, hogy a tévedésekért a vétkesek anyagilag is felelnek. Sajnos vannak jobban kivédhetô és szinte elkerülhetetlen esetek, helyzetek. Az Ön által jelzett eset, a képcsere az utóbbi kategóriába tartozott, amikor éjfélkor kellett egy korábban adódott számítógépes hibát kiigazítani, amikor már nem volt, aki ellenôrizze a végeredményt. De ez is egy tanulság, a hiba reméljük, nem ismétlôdik meg.

Tudatosan zavarják a rádióadásokat

(13. old.)

Bebizonyosodott, hogy továbbra is tudatosan zavarják a rádióadásokat. Az ötlet és módszer a Ceausescu idôszakra nyúlik vissza, amikor nem vagy csak nehezen lehetett hallgatni a Szabad Európa rádiót vagy az Amerika hangját, emellett a magyar nyelvû rádió- és tévéadásokat is. A módszer és eljárás ma is ugyanaz, hiszen legtöbb helyen és legtöbbször alig hallgatható a Kossuth rádió, vagy a Petôfi adó. Középhullámon mintha több adó lenne a magyar adók mellett, és mintha nagyobb energiával sugároznának. A magyar adók frekvenciáján vagy ezek mellett zavaró adók mûködnek. Válogatni lehet irány szerint, valamint a sugárzó moduláció (hang) szerint. Nem tudom, hogy Kolozsvár vagy Erdély területén hány ilyen zavaró adó van. Évek óta háborúskodom a hatóságokkal. Kolozsvárt a Câmpeni utca 28. szám alatti intézmény (Inspectoratul General de Comunicatii) kellene hogy foglalkozzon a rádióadók tiszta vételével. De az ott dolgozók ki vannak oktatva. Amikor egy beérkezett panaszra kiszállnak a helyszínre, különbözô mûszerekkel bolondítják az embert, és megpróbálják elmagyarázni, hogy biztosan a hûtôszekrénye miatt nem hallgathatja valamelyik rádiómûsort. Majd aláíratnak vele egy nyomtatványt, amiben az illetô elismeri, hogy tényleg semmi nem zavarja a Kossuth adót.

Az ügy a prefektushoz jutott, az iratokat az RMDSZ vezetôsége is látta, náluk vannak a fénymásolatok. De a Câmpeni utcai intézmény félrevezeti a prefektust, ami miatt én tiltakoztam, ezt 67 személy írta alá. Kolozsvár lakosai, akik legalább a Kossuth adót szeretnék hallgatni, jobban össze kellene hogy fogjanak ennek a problémának a megoldására.

V. Z., (név és cím a szerkesztôségben)

Az oldalt szerkesztette: Újvári T. Ildikó

HIRDETÉS

Bérbe vesz

(15. old.)

Hat egyetemista három–négyszobás lakást keres, 50 euró szobánként. Telefon: 0741-173783, 0723-984333. (0003)

Magánórák

(15. old.)

Matematikából felkészítek. Telefon: 582-309, 0741-513402. (0010)

SPORT

TENISZ
US Open
Bepótolt elmaradások

(16. old.)

Férfi egyesben elsôként Tim Henman jutott be az elôdöntôbe az amerikai nyílt teniszbajnokságon, miután négy játszmában, összességében 2 óra 37 perc alatt legyôzte a szlovák Dominik Hrbatyt. A találkozó még szerdán kezdôdött, ám az esô miatt Henman 6:1, 7:5, 4:5-ös vezetésénél félbeszakadt.

A brit játékos kilencedszer indul a US Openen, legjobb eredményeit 1996-ban és 1998-ban érte el, amikor a negyedik fordulóig jutott.

Az elsô helyen kiemelt Roger Federer öt játszmában legyôzte a hazai közönség elôtt szereplô Andre Agassit (6.), s ô is bejutott az elôdöntôbe. Ez a találkozó is megkezdôdött szerdán, ám a nap slágermeccsét elmosta az esô és a svájci világelsô 6:3, 2:6, 7:5-ös vezetésénél félbeszakadt. A csütörtöki folytatás azonban valóságos kínszenvedés volt mindkét klasszis számára, a viharos erejû szél ugyanis olykor kegyetlenül megtréfálta ôket.

A negyedik játszmában Agassi 4:3-nál nyerte el Federer adogatását, s ez döntött. Az utolsó felvonásban a svájci ugyancsak 4:3-nál brékelt és hidegvérrel be is fejezte a meccset.

Az összecsapás során az amúgy óramûszerûen megbízható svájci teniszezô 56 (!) önhibát vétett, ám ezek többsége a szél számlájára írható.

A svéd Joachim Johansson gigászi, ötjátszmás csatában a negyeddöntôben legyôzte a második helyen kiemelt címvédô Andy Roddickot, így eldôlt, hogy 1986 után ismét nincs hazai férfi versenyzô az amerikai nyílt teniszbajnokságon a legjobb négy között. A 198 cm magas, 22 éves skandináv óriás remekül kezdett egykori junior párja ellen, azonban a hazai kedvenc egyenlített. Johansson élete elsô ötszettes csatájában azonban nem ijedt meg, 4:4-nél elvette Roddick adogatását, majd a harmadik meccslabdáját értékesítette.

A mérkôzésen összesen 64 ászt adogatott a két klasszis, az amerikai 34-szer szervált fogadhatatlanul.

Johansson számára most furcsa elôdöntô következik a német Tommy Haast három 6:2-vel búcsúztató, 2001-ben gyôztes ausztrál Lleyton Hewitt ellen, ugyanis barátnôje, Jaslyn a leendô ellenfél testvére. — Remélem, a szerelmem nekem szurkol majd, és nem Lleytonnak — jegyezte meg mosolyogva Johansson.

Eredmények:

Férfi egyes, negyeddöntô: Henman (brit, 5.)–Hrbaty (szlovák, 22.) 6:1, 7:5, 5:7, 6:2; Federer (svájci, 1.)–Agassi (amerikai, 6.) 6:3, 2:6, 7:5, 3:6, 6:3; Joachim Johansson (svéd, 28.)–Roddick (amerikai, 2.) 6:4, 6:4, 3:6, 2:6, 6:4; Hewitt (ausztrál, 4.)–Haas (német) 6:2, 6:2, 6:2.

Az elôdöntô párosítása: Joachim Johansson–Hewitt és Federer–Henman.

Doppingügyek utóhatásai
Gyanúsítottként hallgatják ki Tanu és Kenterisz edzôjét

(16. old.)

Hrisztosz Cekoszt, az athéni olimpia elôtt doppinggyanúba keveredett két atléta, Kosztasz Kenterisz és Ekaterini Tanu edzôjét gyanúsítottként hallgatják ki a görög államügyészségen. Az edzônek arról kell számot adnia hétfôn, milyen szerepe volt azoknak a doppingszereket tartalmazó táplálék-kiegészítôknek a behozatalában és forgalmazásában, amelyeket az érdekeltségébe tartozó egyik társaságnál találtak. Emellett Kenterisz és Tanu doppingügyében is válaszokat várnak tôle.

Kenteriszt és Tanut a megnyitó elôtti napon, az olimpiai faluban szerették volna ellenôrizni, ám ôk — mivel állítólag nem tudtak róla — nem jelentek meg a doppingvizsgálaton, ami elvileg automatikusan kétéves eltiltást von maga után. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elôször az eset másnapján várt magyarázatot a sprinterektôl, akik azonban elôtte rejtélyes motorbalesetet szenvedtek, ezért sem akkor, sem a módosított idôpontban, három nappal késôbb nem jelentek meg a tárgyaláson. A férfi 200 m olimpiai bajnoki címvédôje és a nôi 100 m sydneyi ezüstérmese végül a NOB-meghallgatást követôen bejelentette, hogy nem indul a játékokon. Kenterisz késôbb szakított Cekosszal. Az AFP bírósági forrásra hivatkozva egyúttal közölte, az atléta a vallomásában arról beszélt, hogy vakon megbízott edzôjében, s amit adott neki, azt bevette.

Az ügy egyik következményeként szeptember 2-án lemondott Odisszeasz Papatolisz, a görög atlétikai szövetség fôedzôje. A feladatát 1997 óta ellátó Papadolisz többször hangsúlyozta, hogy tájékoztatta a két atlétát a doppingszûrés idôpontjáról. Az érintettek azonban tagadják ezt.

Érmeire vár az orosz súlylökônô
Két világbajnoki aranyérmére — az egyikre már öt éve, a másikra pedig hat hónapja — és egy olimpiai bronzérmére vár Szvetlana Kriveljova orosz súlylökônô.

A most 35 éves atléta az 1999-es maebasi fedettpályás vb-n eredetileg harmadik volt, de az éppen elôtte végzô ukrán Vita Pavlicsot és a szintén orosz Irina Korzsanyenkót az anabolikus szteroidok közé tartozó sztanozol használata miatt kizárták.

Kriveljova — aki 1992-ben úgy lett olimpiai bajnok, hogy senkit sem diszkvalifikáltak — az idei márciusi budapesti fedettpályás vb-n második helyen végzett Pavlics mögött, de az ukrán újra lebukott sztanozollal, diszkvalifikálták, így az orosz megint elsôként zárt.

Az már csak "hab a tortán", hogy Kriveljova az athéni olimpián azután lett bronzérmes, hogy az elsô Korzsanyenkót — mi más, mint — sztanozol-fogyasztás miatt kizárták.

— A nemzetközi szövetséggel tartom a kapcsolatot. Megígérték, hogy segítenek megkapni az érmeket, de semmi változás. Kezdek türelmetlen lenni — jegyezte meg Kriveljova.

A többség szimpatizál a magyar nehézatlétákkal
A magyar közvélemény relatív többsége — 54 százaléka — osztja azt a véleményt, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nem járt el helyesen, amikor megfosztotta a kalapácsvetô Annus Adriánt és a diszkoszvetô Fazekas Róbertet az athéni olimpián szerzett aranyérmétôl — derül ki a Magyar Gallup Intézet friss közvélemény-kutatásának eredményébôl, amely a www.gallup.hu internetes oldalon olvasható.

A válaszadók 30 százaléka ugyanakkor egyetért a NOB intézkedésével, 17 százalék nem akart vagy nem tudott véleményt nyilvánítani a kérdésben. Az elemzésbôl kitûnik, hogy a két szombathelyi atléta ártatlansága nem egyértelmû az emberek számára: a megkérdezettek közel negyede nem bizonyos abban, hogy a sportolók nem használtak tiltott szereket, további közel 30 százalék pedig meg van gyôzôdve arról, hogy dopping segítségével érték el a kimagasló eredményeiket. Érdekesség, hogy a férfiak sokkal szkeptikusabbak, mint a nôk, az elôbbi csoportban 35, míg az utóbbiban csupán 22 százalék gondolja, hogy Annus és Fazekas tiltott szereket szedett. Azok aránya, akik meg vannak gyôzôdve a magyar olimpikonok ártatlanságáról, a legfiatalabb (18–24 éves) korcsoportban a legmagasabb (60 százalék), és a 30–39 évesek között (46), illetve az ötvenes korosztályban (37) a legalacsonyabb. A közvélemény-kutatást szeptember 4. és 8. között végezte el a cég, amely 825 felnôttet kérdezett meg.

A múlt héten
Augusztus 30–szeptember 5.

(16. old.)

• Aug. 30.: Négy és fél évtizede, 1959-ben, a következô évi római XVII. olimpia labdarúgó-tornája selejtezôinek keretében küszöbön álló kettôs román–bolgár összecsapásra készülôdött Románia válogatottja. Nem a legjobb elôjelek mellett, mert a nyár folyamán a Szovjetunió együttesével játszott ugyanilyen rendeltetésû mérkôzések cseppet sem voltak biztatóak. Július 19-én Moszkvában 2:0 arányban kikaptak, és az augusztus 2-i bukaresti visszavágó csupán 0:0-ra sikerült. Az utolsó nyári hónap utolsó vasárnapján Varsóban a lengyelekkel játszott elôkészületi mérkôzést a válogatott, és meglepôen jó játékkal 2:1-es elsô félidô után 3:2-re nyert. Ez a csapat szerepelt a lengyel fôvárosban: Todor — Popa, Karikás, Macri (Soare) — Jenei, Mihãilescu (Nunweiller III.) — Oaidã, Constantin, Dridea, Szeredai, Tãtaru. Jenei Imre másodszor játszott a válogatottban, a brassói Szeredai pedig ekkor mutatkozott be a legjobbak között. A román csapat mindhárom gólját a ploiesti-i Dridea lôtte, a két lengyel gól Pohl nevéhez fûzôdött. Érdekesség: a vendégcsapat háromszor is vezetéshez jutott, a vendéglátóknak pedig csak kétszer sikerült egyenlíteniük. Következett a bolgárok elleni olimpiai selejtezô, amelyet november 8-ra tûztek ki.

• Aug. 31.: Ugyancsak 45 éves emlék: 1959-ben a Nyugat-Németországhoz tartozó Duisburgban az elôzô nap befejezôdött 5. kajak-kenu Európa-bajnokságról tájékoztatott az írott és elektronikus sajtó. A versenyek a nemzetközi élvonalba öt évvel korábban, az 1954-es franciaországi maconi 4. vb-n berobbant magyar sportolók átütô fölényének jegyében zajlottak: a 15 számnak csaknem a felét, szám szerint 7-et a magyar színek képviselôi nyerték, ôket a szovjetek 3 és az NSZK-beliek 2 aranyéremmel követték, míg a lengyel, a keletnémet és a román sportolóknak 1–1 bajnoki cím jutott. A sikerekbôl a kajakozó Szöllôsi Imre, Szente András és Mészáros György 2–2 aranyéremmel vette ki a részét, Parti János 1–1 arany-, illetve ezüstéremmel tette le a névjegyét.

• Szept. 1.: Negyedszer javított világcsúcsot az akkor még csak férfiaknak rendezett rúdugrásban az ukrán (volt szovjet) Szergej Bubka, 20 éve, 1984-ben Rómában. Miután az ugyanabban az esztendôben Pozsonyban elért 585 cm-es legjobbját Saint Denis-ben 588, Londonban 590 cm-re javította, a szeptembert Rómában elért 594 cm-es csúccsal köszöntötte. De, mint tudjuk, nem állott meg itt...

• Szept. 2.: Negyven esztendeje, 1964-ben a norvég Terje Pedersen Oslóban 91,72 m-re javította a férfi gerelyhajítás világcsúcsát, amelyet addig ugyanabban az évben elért 87,12 m-rel ugyanô tartott. Pedersen volt az elsô atléta, aki az akkori gerellyel túldobta a bûvös 90 m-es határt.

• Szept. 3.: Negyed évszázada, 1979, az akkor Jugoszláviához, ma Szlovéniához tartozó Bledben rendezett nôi evezôs világbajnokságon a román Sanda Toma megnyerte az egyest, mögötte az NDK-beli Martina Schröter szerezte meg az ezüst-, a holland Hette Borias pedig a bronzérmet.

• Szept. 4.: Feltûnôen jól érvényesítették a megszokott hazai légkör biztosította elônyöket a szovjet öttusázók a 25 évvel ezelôtt, 1979-ben Moszkvában ezen a napon befejezôdött világbajnokságon: az egyéni versenyt Pavel Lednyev nyerte 5302 ponttal, mögötte honfitársa, Vlagyimir Szmelev 5206 ponttal lett ezüstérmes, míg a harmadik helyen az a Borisz Onyiscsenko végzett 5150 ponttal, akit késôbb a vívószámban elkövetett csalása miatt végleg kizártak a sportmozgalomból. A csapatverseny dobogósai: 1. Szovjetunió 15 673, 2. Magyarország 15 188, 3. Románia 14 456 ponttal.

• Szept. 5.: Fél évszázada, 1954-ben ekkor fejezôdött be Torinóban a 8. úszó- és vízilabda Európa-bajnokság. Az úszó viadalokat a magyar versenyzôk uralták: 5 férfi és 3 nôi számot nyertek, olyan jeles bajnokok révén, mint többek között Nyéki Imre, Csordás György, Tumpek György, Dömötör Zoltán (a késôbbi, 1964-es tokiói olimpián aranyérmet nyert vízilabda-válogatott egyik hôse!), illetve a nôknél a helsinki olimpiai bajnok Szôke Kató, Gyenge Valéria, Temes Judit és a fiatal, Olaszországban két aranyérmet szerzett Sebô Ágota.

László Ferenc

ELFELEJTETT TÖRTÉNETEK

(16. old.)

Sorozatunkban (a második rész 9-én jelent meg) olyan eseményeket, történeteket elevenítünk fel, amelyek nélkül szegényebb lenne Kolozsvár sportélete.

A Viadaliskola (III.)
Uzoni karcsú, magas, daliás alak. Barna, rokonszenves, majd szenvedô arcz, a lovagiasság vonásaival. Székely ember, unitárius pap fia. Biasini tanitványa. Már fôkormányszéki irnok volt, midôn Biasini visszavonult. A fôurak kivánságára lépett helyébe a negyvenes évek elején; s anélkül, hogy ez becsvágyát kielégítette volna, egészsége hanyatlásáig, mint nemzeti missiot, a legnagyobb pontossággal folytatta.

Helmreich Jakab (képünkön) kéményseprô családból származott, az unitárius fôtanodában érettségizett, majd átvette apja üzletének irányítását. Délelôtt segédjeivel kéményt tisztított, délután az intézetben vívott tanítványaival. A Biasini iskolájában kezdte, Uzoniéban végeze. Magas, izmos, kissé elôhajlott termet, hosszu szakálu, kifejezésteli szép arcz, a kedélyesség vonásaival… Karddal és tôrrel egyaránt kitünô vívó volt.

A negyvenes évek elején Wesselényi is — magánéleti problémái miatt — eltávolodott az intézménytôl. Emellett 1842. február 2-án, egy nap híján nyolc évre barátja halála után, Bölöni Farkas Sándor is eltávozott az élôk sorából. Temetésén ország-gyûlési képviselôk, követek, a vívóintézet tanítványai, igen nagy számú minden rangúak részt vettek. A temetési szertartást Kriza János (késôbbi unitárius püspök) tartotta. Végrendeletében Bölöni 961 kötetbôl álló könyvtárát, térképeit, kéziratgyûjteményét egykori iskolájára, az unitárius kollégium könyvtárára hagyta.

A negyvenes években többször is megváltoztatták az iskola helyét: a Redoutból elôször a Tivoliba (a Szentegyház utca Bánffy-palota felöli saroképülete) költözött, késôbb Bethlen Domokos házában mûködött, majd újra a Tivoli adott otthont a vívóiskolának.

Bölöni Farkas Sándor helyét Bornemissza János foglalta el az intézet élén, az egyesület pedig tovább gyarapodott, az 1848-as forradalom kitörése elôtt már

15 500 forint tôkével rendelkezett. A nehéz idôket a szabadságharc hozta: Szabadságharcunk kitörésével elnéptelenedik az intézet. Az idôsebb növendékek felcsapnak Kossuth-huszárnak, vörös sipkásnak, s most már szent küzdelemben tettek tanulságot, hogy nemcsak a vívóteremben, de a szabadban, a csatatéren is pompásan forgatják a kardot, hogy ott is helyön van a szívök. Az intézet akkori elnökét, gróf Mikes Jánost megválasztották a kolozsvári nemzetôrség parancsnokának. Egy korabeli tudósítás szerint ez állomást alig lehetett volna célszerûbben betölteni.

(Folytatjuk)

Killyéni András

Az oldalt szerkesztette: Póka János András


 
[Vissza az Szabadság
honlapjához]
  [Vissza a HHRF
honlapjához]

A Szabadság Internet változatát
a
Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 2004 - All rights reserved -