Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Civakodó magyarok célt nem érhetnek el. Valahányszor össze tudtunk fogni, eredményt értünk el, amikor megosztottak vagyunk, végveszélybe kerültünk – ez volt az alapgondolata Markó Béla ünnepi beszédének a Marosvásárhelyen tartott központi megemlékezésen. Kifejtette: "Szembefordíthat minket a politika, összeugraszthatnak a politikusok népszavazáskor vagy máskor is, elválaszthatnak minket egymástól, távol tarthatnak magyart a magyartól jog szerint, elszakíthatott minket a történelem trianoni csontfűrésze, mégis egy nemzet vagyunk" – szögezte le.

Az ünnepi rendezvények alkalmával felolvasták Gyurcsány Ferenc és Călin Popescu Tăriceanu üzenetét. Több helyen is előfordult, hogy a hallgatóság megtapsolta a román kormányfőnek az ünneplő erdélyi magyarokhoz intézett üzenetét, a magyar miniszterelnökét azonban kifütyülték.

Kolozsváron előbb ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg az 1848-as forradalomról és szabadságharcról, majd az ünnepségek a Petőfi Sándornak szálláshelyül szolgáló egykori Biasini szállónál folytatódtak, ahol több mint ezer magyar volt jelen. A résztvevők itt is kiabálással és fütyüléssel szakították félbe Szentpéteri István konzult, akinek végül sikerült felolvasnia a magyar kormányfő üzenetét. Az Ördögtérgye néptáncegyüttes és a színművészetis diákok fellépése után a magyar főkonzulátus, az RMDSZ, a polgármesteri hivatal (első alkalommal!), a megyei tanács, az MVSZ, az Euréka Alapítvány, ifjúsági szervezetek és tanintézmények helyezték el koszorúikat Petőfi Sándor, majd – a megbékélés jegyében – Bălcescu emléktáblájánál is. (Részletek az 5. és a 7. oldalon)

Párosban Luxemburggal, 2007-ben Nagyszeben Európa kulturális fővárosa lesz. Az a tény, hogy Nagyszeben egy éven át az európai művelődési élet középpontjába kerül, a város és az egész erdélyi gazdasági élet számára is nagy lehetőséget jelent. A kérdés mindössze az, hogy sikerül-e olyan színvonalas programokat rendezni, hogy az a vendégeket ide vonzza, s hogy elkészül-e addig a "fővároshoz" illő infrastruktúra-rehabilitáció, amely nélkül a remélt látogatói áradat könnyen elmaradhat. (Részletek a 12. oldalon)

Egyezség született az egészségügyi minisztérium, az országos biztosító pénztár és a gyógyszerforgalmazók képviselői között, amitől azt remélik, megakadályozhatja a gyógyszertárak túlköltekezését, és nem ismétlődik meg a jelenlegi gyógyszerkrízis.

Eszerint a patikák ártámogatott és ingyenes gyógyszereket csak az éves szerződés által megszabott hitelkereten belül adhatnak ki, a gyógyszerek árát pedig legfeljebb 90 nap alatt megkapják. Az egészségügyi minisztérium és az országos egészségügyi biztosító pénztár az új rendszert áprilistól lépteti életbe. A kompenzálások mértékét az egészségügyi rendszerben szerepet játszó összes tényező figyelembevételével állapítják meg.

Mircea Cinteză egészségügyi miniszter szerint az ártámogatás mértéke fokozatosan nőne majd. A gyógyszerészek egyesületének képviselői elmondták: jelenleg a gyógyszertárak 70 százalékának van lehetősége kompenzált gyógyszereket kiadni.

Tegnap kinevezték az országos egészségügyi biztosító pénztár új elnökét, Cristian Vlădescu személyében, aki egyben az egészségügyi minisztérium államtitkára is.

Több száz résztvevője volt annak a tüntetésnek, amelyet a szakszervezetek kedden délután a Béke téri Diákművelődési Ház előtt szerveztek. A demonstrálók a munkatörvénykönyv jelenlegi formájának megőrzését és a nemrég tisztségbe lépett munkaügyi miniszter, Barbu Gheorghe leváltását követelték, majd a városon átvonulva a prefektúra épülete előtt is tüntettek.

Az akció abba a tüntetéssorozatba illeszkedik, amelyet a munkatörvénykönyv tervezett módosítása ellen szerveztek. Arad, Brassó, Târgovişte, Piatra Neamţ és Vaslui után tegnap Kolozsváron, Csíkszeredában, Galacon, Déván és Slatinán is utcára vonultak a szakszervezetisek, míg ma Besztercén, Brăilán, Slobozián, Szatmárnémetiben és Temesváron is hasonló megmozdulás terveznek.

A szervezők leszögezték: ha nem lesz eredményes a tiltakozó akciósorozat, általános sztrájkot robbantanak ki.

A kolozsvári tüntetésen a város mindegyik szakszervezete képviseltette magát, sőt tordai és dési résztvevők is jelen voltak.

Kifejtették: a munkatörvénykönyv semmilyen módosításába nem fognak beleegyezni, úgy gondolják, a most érvényes rendszer európai normákra épül és nem hajlandók a munkáltatók rabszolgái lenni.

Elfogadhatatlannak tartják továbbá azt is, hogy fogyasztási adót akarnak bevezetni a földgázra, villanyáramra és benzinre, mert amúgy is megélhetési gondokkal küszködne.Nemsokára gyerekeiknek gyertyafény mellett kell tanulniuk, hideg szobában aludniuk, ha a fogyasztási adót valóban bevezetik, hiszen többségük fizetése alig haladja meg a száz eurót.

A meghatározott időre kötött egyéni munkaszerződések rendszerének bevezetésével a munkáltatóknak abszolút hatalmuk lesz a munkavállalók felett, az alkalmazottaknak pedig a mostaninál is nagyobb stresszben élhetnének.

A tüntetők némelyike – megaláztatottságát érzékeltette – rabszolga, robotoló feliratú táblácskát akasztott a nyakába. Egyikük elmondta: ő és felesége is munkás egy vállalatnál, három gyerekük van. Bérükből, amit napi nyolc, de sokszor ennél több órai nehéz munkájukért kapnak, alig tudják eltartani a családot. Ennek ellenére, szerencsésnek tartják magukat, hogy van munkahelyük, és a mostani munkatörvénykönyv az ő érdekeiket is védi.

A tiltakozás az ország határait is túllépi. Mintegy 150 fős küldöttség szombaton Brüsszelbe utazik, az Euromitingre, hogy feltárja a hazai helyzetet. Elfogadhatatlan, hogy míg Franciaországban a 35 órás munkahétért tüntetnek, Romániában a 60 órás munkahét bevezetését tervezik. A szakszervezetek találkozójára a hatóságok szerint 50 ezer résztvevő érkezik majd Európa országaiból, az Európai Szakszervezetek Egyesülete pedig legalább 300 ezer résztvevőre számít.

Március 24-től újrakezdik a tüntetéseket, ezúttal a fővárosban, és ha ezek sem hozzák meg a várt eredményt – a munkatörvénykönyv jelenlegi formájának megőrzését –, általános sztrájkba kezd az összes szakszervezet.

Ion Iliescu szerint Traian Băsescu az NRP szavazataival nyerte meg az államfőválasztást, egy hiba miatt, ez pedig az az arrogancia, amellyel valaki (Adrian Năstase – szerk. megj.) azt mondta, nincs szükség a nagy-romániás szavazatokra. A válasz az volt, hogy az NRP Băsescura szavazott, fejtette ki. Hozzátette, akkoriban semmiféle szerepe nem volt a pártban és semmit nem lehetett helyrehozni.

Több erdélyi magyar személyiséget is kitüntetett a Magyar Köztársaság március 15-e alkalmából. Mádl Ferenc államfő előterjesztésére Sütő András Kossuth-díjas írónak, drámaírónak, az egyetemes magyar kultúrához való hozzájárulásáért, valamint az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulása, kisebbségi jogainak védelme érdekében végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozták.

A kitüntetettek listáján található Szabó Árpád, az Erdélyi Unitárius Egyház püspökének neve is, akit a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozata) tüntettek ki. Az egyházfőnek az erdélyi magyar unitárius közösség hitéletének és nemzeti önazonosságának sokoldalú fejlesztése és megerősítése érdekében végzett kiemelkedő munkássága elismeréseként adományozták a kitüntetést. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozata) kitüntetést Kerekes Gábor, az RMDSZ ügyvezető alelnöke a magyar–román gazdasági és önkormányzati kapcsolatok sokoldalú fejlesztése terén végzett kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kapta. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést az erdélyi származású Novák Ferenc koreográfus és Tamás Gáspár Miklós filozófus is megkapta.

TŐTSZEGI TEKLA A mérai női viselet alkalmak szerinti rendje című előadása hangzik el az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya rendezésében március 16-án délután 5 órától az EME előadótermében (Jókai/Napoca utca 2–4.). Referens: dr. Gazda Klára, a BBTE BTK Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének előadó tanára.

HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSOKRÓL beszélgetnek és tartanak bemutatót március 17-én, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi kerületének összejövetelén, a Párizs utca 17. szám alatti kerületi székházban.

A BONUS PASTOR ALAPÍTVÁNY ma nyitja meg a Maros megyei Magyarózdon ünnepélyes keretek között terápiás otthonát, mely szenvedélybetegek, elsősorban alkohol- és drogfüggők számára nyújt hosszú távú terápiás programot. Az eseménynek különös jelentőséget ad, hogy Romániában ez az első magyar nyelven működő, szenvedélybetegek gyógyítására specializálódó terápiás és rehabilitációs intézmény.

A megnyitó programjában áhítat, a központról való rövid beszámoló, ünnepélyes szalagvágás és az otthon megtekintése szerepel.

CELTIC CELEBRATION 2005 címmel rendkívüli előadásra kerül sor ma este hét órakor a Román Opera termében, ír zenészek közreműködésével.

FELÚJÍTOTT, ÁRVERÉSSEL EGYBEKÖTÖTT TÁRLATOT nyit meg a húsvéti szünidő két hetére a Református Kollégium vezetősége és az Apáczai Csere János Baráti Társaság művelődési bizottsága. Az érdeklődők neves festők, szobrászok, keramikusok és fotóművészek által a kollégiumnak adományozott tárgyak kibővített gyűjteményét tekinthetik meg. A Farkas/Kogălniceanu utca 16. szám alatti kollégium dísztermében március 18-án, 16 órakor megnyíló kiállításon Székely Árpád igazgató mond bevezetőt. A tárlat naponta 11–16 óra között látogatható.

KÖRNYEZETTUDOMÁNYI KONFERENCIÁRA kerül sor március 17–18-án a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Karának szervezésében. A konferencia tematikája: Környezetföldrajz és környezetgeológia, Környezetkémia, Környezetbiológia, Radon a környezetben, Épített környezet, Az észak-erdélyi autópálya társadalmi, szociális és gazdasági hatásai. A csütörtök reggeli hivatalos megnyitó után délelőtt plenáris ülést tartanak, majd ezt követően a konferencia szekciókra oszlik. Helyszín: a Sapientia – EMTE Mátyás király utcai székhelyének Óváry terme.

Fullasztóan tömény cigarettafüst, sörösüvegek, érdeklődőkkel dugig telt pince – megszokott díszlete ez a hétfő esti irodalmi körnek. Üdítő változatosságot jelentett viszont Bréda Ferenc hiánya (éppen Kairóban tartózkodik), bár a jelenlévő Bíró László Ferenc stílusa észrevehetően rokonítható Bréda egyéniségével (például a sűrűn előforduló b….tt meg k…a jelzők használatával).

Király Zoltán bevezetőjével kezdődött a kör, majd Ármos Lóránd felolvasta főként nőkkel, szerelemmel, érzékiséggel foglalkozó verseit. Néhány cím: Hat, szerelmes; Zümm, versmetró; Triolett; Arcomat újból; Romlásban, édes; Fehér, benn; Instant boldogság, hát. (A címekben szereplő vesszők szándékosan kerültek oda, nem a költő helyesírási tudását kérdőjelezik meg.)

László Noémi vitaindítójában századfordulós "dekadenciát" vélt felfedezni az írásokban (kivéve a Zümm, versmetró-t), dicsérte a remek formaérzéket, a személyes, de nem személyeskedő hangvételt. Ármos stílusa Radnótit, Kosztolányit, József Attilát idézi; merészen válogat a formai eszközökben, a daltól a reklámszövegig minden megtalálható a verseiben.

Miről szokás vagy nem szokás verset írni, kinek, hogyan, és miért? – ez volt a vitaindító központi kérdése. Semmi válasz. A hallgatóság nevéhez méltón hallgatott. Pár perc után Bíró László törte meg a csendet, azzal az észrevétellel, hogy Ármos versei fájdalmasan tökéletesek, de József Attila mellett b….ttul benne van Ady Endre is. Karácsonyi Zsolt szerint Ármos írásai újdonságot hoznak a magyar lírába (a városi és munkás lírát), és az egy évvel ezelőtti bemutatkozásához képest a költő sokat fejlődött, gondolatai és stílusa is kiforrottá váltak. Ezzel a résztvevők is egyetértettek, csak Sántha Attila jegyezte meg, hogy a verseket olvasva némi önkényességet tapasztalt a vesszők használatában. Az író- és költőtársak hamar rendreutasították, hogy a költő ott és úgy használ vesszőt, ahogyan neki tetszik.

Szentannai Ágota hozzászólásából, hogy a versek tematikailag szűkek, behatároltak, parázs vita keletkezett. Miről kell a költőnek írnia? Hosszas, néhol érdekes vitatkozás után megegyeztek, hogy érdekes vagy érdektelen témák nem léteznek (hagymás rántottáról is született már vers), és mindenki arról ír verset, ami épp foglalkoztatja.

A Romániai Magyar Doktoranduszok És Fiatal Kutatók Országos Szövetsége ötödik alkalommal hirdeti meg országos tudományos konferenciáját Kolozsváron, 2005. március 18–19-én, a Protestáns Teológiai Intézet épületében.

A konferencián való részvétel nem kötött tudományos fokozathoz: előfeltétele csupán az egyetemi végzettség, szívesen látnak bárkit, aki posztgraduális képzésben vesz részt (függetlenül attól, hogy romániai vagy külhoni magiszteri vagy doktori képzés hallgatója), friss posztdoktor vagy ezen posztgraduális képzési formáktól függetlenül kutat) vagy romániai vagy Romániához, Erdélyhez kapcsolódó kutatást végez. A konferencia munkálatai idén is szakosztályokban folynak majd; ezek a következők: bölcsészettudományok, társadalomtudományok, élő- és élettelen természettudományok, orvostudomány, műszaki tudományok.

A konferencia munkálatai magyar nyelven zajlanak, kivételesen lehet angol nyelven is előadni.

Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság – EMT – Számítástechnikai Szakosztálya idén 15. alkalommal szervezi meg hagyományos rendezvényét, a SzámOkt 2005 – Nemzetközi Számítástechnika Konferenciát. A konferencia helyszíne: Kolozsvár, Bethlen Kata Diakóniai Központ (Ponorului u. 1); időpontja: 2005. március 19–20. Díszvendége Nagy Zsolt, távközlési és informatikai miniszter.

Program

2005. március 19., szombat

8.15 – 9.15 bejelentkezés; 9.15a konferencia megnyitója; 9.30 plenáris előadások; 13.00 ebédszünet; 15.00 szekcióelőadások; 19.30 állófogadás.

2005. március 20., vasárnap

9.30–12.30 tanártovábbképző előadások

A konferencián elhangzó plenáris előadásokat meghívott hazai és magyarországi szakemberek tartják:

9.30 Nagy Zsolt (Távközlési és Informatikai Minisztérium, Bukarest)e-integráció – lehetőségek és kihívások; 10.00 dr. Borbély Endre (BMF, Kandó Kálmán Villamosmérnöki Főiskolai Kar, Híradástechnika Intézet) e-papír; 11.00 Puskás-Bajkó Gábor (Timega Design Kft., Brassó) brasso.ro – út az elektronikus újságírás irányába; 11.30 dr. Keresztes Péter (Széchenyi István Egyetem, Győr) Szintézis és verifikáció a VLSI tervezésben; 12.00 dr. Kallós Gábor (Széchenyi István Egyetem, Győr) Komputer algebra rendszerek az oktatásban.

A szombat délutáni előadások a következő témák köré csoportosulnak:

e-learning; hálózati kommunikáció; szoftverfejlesztések; intelligens rendszerek.

Bővebb felvilágosításért forduljanak az EMT kolozsvári titkárságához: 0264-509825, emt@emt.ro.

Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Címlapsztori Aranyalmaszüret – átadták az Erdélyi Riport díjait. Lapzárta Szűcs László: A zsiger záloga. Világ Simon Judit: Savanyú a moldáv narancs. A hét interjúja Szűcs László: Tettvágytól duzzadunk – beszélgetés Cselényi Lászlóval, a Duna Tv elnökével. Egyfelől és másfelől Ágoston Hugó: Élet, halál, harc a világ sakktábláin. Aktuális Mihály László: Görcsoldó villámtömeg. Nézőpont Visky István: Egyenlők és egyenlőbbek, Szilágyi Aladár: Önfeljelentés. TőkePiac Králik Lóránd: Hitel mindenkinek, Mihály László: Kitörtési pontok az EU-n túl. Riport Stanik Bence: A tánc nem a tegnapé. Periféria Szilágyi Aladár: Ráfáznak a Rafóra. Interjú Lokodi Imre: Ködmönre varrták? – még egyszer a Trianon-filmről. Jelenség Kinde Annamária: Íróvilág – spilhózniban. Adásidő Hatsepszut, a tévémaci. Tudomány Ágoston Hugó: Akar-e Ön ezer évig élni? Sport Frenkl Róbert: Veszedelmes irányok. Ez meg az Csak elválunk csendben.

Miről ír az Erdélyi Napló?
Marosvásárhely tizenöt évvel ezelőtti fekete márciusáról olvasható több oldalas, fényképes visszaemlékezés az Erdélyi Napló friss számában. Fazekas Csaba, a lap munkatársa a kezdetektől belesodródott a tragikus márciusi eseményekbe: írása azoknak állít emléket, akik kezdetben puszta kézzel próbálták útját állni az elvakult dühnek.

Az impériumváltás utáni Erdély magyar szobrainak sorsát bemutató sorozatban ezúttal Dés városának lebontásra kerülő szobraival ismerkedhet meg az olvasó. A lap részletesen foglalkozik az Eörsi Mátyás magyarországi kormánypárti politikus látogatását kísérő erdélyi állásfoglalásokkal. Interjú olvasható a Kiskorú Írók Ligájának alapítóival, akik újfajta irodalmat kínálnak az olvasónak.

A lap ünnepi összeállításában Jókai Anna írónő erdélyi látogatásáról olvashatják Csűry István gondolatait.

A szamosújvári 51. számú "Czetz János" cserkészcsapat szerkesztésében és gondozásában, március 15. tiszteletére, érdekes és ugyanakkor hasznos útmutató jelent meg. Túl 1848 szellemiségén és jelentőségén, a szerzők, akik ezúttal is kitettek magukért, röviden bemutatják a szabadságharcosok helyi síremlékeit, helytörténeti értékeit. Az olvasók megismerkedhetnek, többek között Adler Szeverin német származású honvédszázados, Ornstein József honvédőrnagy, Hermann János huszárőrmester, Giovanni Battista lándzsás lovaskapitány és Rózsa Sándor sírjaival. A kiadvány ugyanakkor bemutatja a szabadságharc legelső szamosújvári mártírját, Novák Tivadart, és olvashatjuk Raff László cserkészvezető gondolatait, Mit üzen 1848 idusának szellemisége címmel.

A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság tisztelettel meghívja Épített örökségünk művészi megközelítése című nemzetközi fotókiállítás megnyitójára és a Veress Ferenc-díj átadási ünnepségére. Időpont: 2005. március 16., szerda 18 óra. Helyszín: Tranzit-ház, Kolozsvár, Malom (Bariţiu) utca 16. szám. Támogató: Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Budapest. Információk az alábbi telefonszámon: Maksay Ádám, 0744-263185.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Elektra – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn minden előadás.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Amerikai taxi – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 15, 17.30; pénteken, szombaton, vasárnap 22.30; hétfőn 15, 20; szerdán 15, 21; kedden minden előadás kedvezménnyel; Fahrenheit 9/11 – amerikai. – Vetítések időpontja: márc. 16-án 18 órától.

GYŐZELEM – Amerikai taxi – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 20, 22. Apja lánya. – Vetítések időpontja: 14, 18.

FAVORIT – Alien vs. Predator – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17, 19; csütörtökön minden előadás kedvezménnyel.

DÉS

MŰVÉSZ – A nemzet aranya – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától kedvezménnyel; hétfőn minden előadás kedvezménnyel.

TORDA

FOX – Én, Peter Sellers – bemutató. – Vetítések időpontja: 15, 17, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Bridget Jones – Mindjárt megőrülök – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Blade: Trinty – amerikai. – Vetítések időpontja: 13, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 23 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától és hétfőn minden előadás.

DACIA B-TEREM – Our of reach – amerikai. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap: 21.30; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától és kedden minden előadás.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Tűzben edzett – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30; hétfőn minden előadás kedvezménnyel; Trója – amerikai. – Vetítés időpontja: 20, hétfőn kedvezménnyel.

MAGYAR OPERA

Március 17-én, csütörtökön fél 7 órakor: Puccini: Tosca. Vezényel: Marco Valerio Marletta m. v. (Olaszország). Rendező: Katona Zs. József m. v. – Egyetemi-bérlet.

Március 24-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Mascagni: Parasztbecsület; Leoncavallo: Bajazzók. Vezényel: Hary Béla. Rendező: Katona Zs. József m. v.

ROMÁN OPERA

Ma, március 16-án, szerdán este fél 7 órakor: Rendkívüli hangverseny hagyományos ír zenéből.

Március 21-én, hétfőn este 7 órakor: Rendkívüli hangverseny Ion Buzea mesterkurzusának résztvevőivel.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Március 20-án, vasárnap este 8 órakor: Georg Büchner: Woyzek – BEMUTATÓ – stúdióelőadás. Rendező: Mihai Mănuţiu m. v.

Március 21-én, hétfőn este 7 órakor: Ray Cooney: Egyszer kettő néha sok. Rendező: Keresztes Attila.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Március 17-én, csütörtökön este 7 órakor: Vişniec: Mansardă la Paris cu vedere spre moarte.

EUPHORION STÚDIÓ

Ma, március 16-án, szerdán este 7 órától: Nu vezi că stai in braţele mele, orbule?

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Március 18-án, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Theo Wolters (Hollandia). Közreműködik: Marian Pop. Műsoron: Mahler: Egy vándorlegény dalai; I. Szimfónia.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

A tudósok a zsenialitás titkát kutatják. Íme, a zseni agyveleje! – bárki megcsodálhatja a képernyőn; régóta befagyasztva. Vagyis hát nem kukacos agyvelő, még ha kifolytak is belőle az emlékek, a káprázat.

Ilyenkor egy kicsit mindig meglódul a világ. Csakhogy az anatómiai vizsgálatok képtelenek kimutatni valami érdemlegeset. Gondoljunk a néhai megfoghatatlanra – arra, ami a mi elménket még működteti.

A képernyőre bámulva, ilyenkor egy kicsit, persze képletesen, tükörbe nézünk. A föld ráncai nem ilyen öregek. (Hát a csecsemőé, akivé az aggkorban – a szerencsések? – egyszer visszaváltoznak?) A zseni agyának a könyvtárnyi lexikális anyag meg se kottyant. De hátha mégis fojtogatta valami agysejtjeit; nem a tudás. Talán a lehetetlen harc az idővel(?) – mert nem csupán egy hangtalanul behatoló ólomgolyó lehet végzetes. Hiába szabadították ki az ódon koponyaburokból: fog-e valaha is választ adni a tudomány a békétlenség, a balekség, a tébolyító fanatikus rögeszmék okozta elváltozásokra, amelyek nem egyszerű vérrögként tömik el a lázas hajszálereket? A sérült agysejt-milliók romjai mint görög szigetekről levált töredékek…

Na, és az elkallódott lángész agyvelejével mi lesz? Mi látszik ott: eltékozolt országok, széthullt birodalmak árnyéka; vagy csak egy héjáé egy magányos sziget felett, egy szállongó csókatoll a vakító űrben?

Szinte már hallom a halál utáni agykontrollra ítélt jövő süket döngéseit.

(Folytatás a március 14-i lapszámunkból)
Autóbuszvonalak
A város laskosságának gyarapodása, területi növekedése arra késztette a gépkocsizók szakszövetségét, újabb vonalakat indítsanak az utasok jobb kiszolgálása érdekében. Nagyjából, a háború előtti gerincvonalak megmaradtak, de a hálózat lassan bővül.

Az 1-es busz a Dermatától a Monostori út végéig járt, átszelve a várost. A 2-es a Vasútállomástól indult és a Honvéd utcán (B. N. Antal/Dorobanţilor) haladva, a Hősök (Mărăşti) terére, onnan a Téglás (Fabricii) utcára hajtott. A hármas autóbusz útvonala többször módosult, ami a hosszát illeti. Volt idő, amikor a kerekdombi hídtól indult, az állomás előtt, a Dózsa György úton, a Főtéren keresztül haladt, majd a Pata utca vége felé, a 3A a Gidófalvy utcáig (Beszterce), a 3B az Endre király (Arieşului) utcán letérve, Radics Gyula bácsi vendéglőjéig ment. A 4-es járat, a Kossuth Lajos (December 21.) utcai Hubertus vendéglő elől indult, a Szentpéteri-templomot megkerülve visszatért a Főtérre. Később a Liliom utcáig, majd az IRA – Autójavító vállalatig hosszabbodott az útvonala. Az első útvariánsra így emlékszik vissza Serbán Sándor, a Piarista Öregdiákok Társaságának tagja, ismert kosárlabdázó és edző: a Liliom utca 7. szám alatt lakott Tőzsér Béla autóbusz-tulajdonos. Ő általában a 4-es vonalon járt, akkor a Szentpéteri-templomtól a Főtérig. Jól emlékszem, 50 bani volt egy jegy, de mi, a szomszéd gyerekek, sokszor utaztunk, mint potyautasok. Az 5-ös a Donát úttól, a mai Rádióstúdiótól, a Bartha Miklós (E. Isac), majd az Unió (Memorandumului) utcán szállította a Főtérre az utasokat. Végállomása a Bánffy-palota szomszédságában, a Halgia-féle fényképészeti műterem és a takarékpénztár között volt. A megálló mellett akkor még létezett az a kis dohányáruda, vörös betonaljazattal, felül csiszolt és metszett üveglapocskákkal borítva, amelynek hasonlóit a Nemzeti Színház háta mögött ott, ahol valamikor a konflisok álltak, és a Főtéren, a volt Lacto-Vegetáriánus vendéglővel szemben láthattuk.

A 6-os busz az Irisz-telepieket szállította a kajántói vámtól, az Unió utcán, a Szentgyörgy-teret érintve, fel, az ideggyógyászatig. A 7-es vonala a Györgyfalvi úti vámtól indult. Első megállója, a Fehér–Orbán-féle vendéglővel szemben, a cipész Pajzs bácsi háta előtt volt. A Zöld-keresztnél fordult a Hárompüspök (Engels) tér felé, majd az Attila út (Andrei Mureşanu) vonalán a Főtérig tartott. A 8-as a Szamosfalvi úton közlekedett a repülőtérig. A 9-es a központtól a Szászfenesi mulatóig. A Tordai úton pedig, előbb a Szikratávíróig (Hajnal negyedi eltérő), majd később, a Bună Ziuáig közlekedett a 10-es busz. A 11-es járat a város északi zónájában szállította az utasokat a Főtér–Kerekdomb, Kardosfalvi úton, visszafelé a Donát úton. Később Kisbácsig.

Ezeken kívül még létezett néhány idényjellegű vonal is. A járatok hossza, számozása az idők folyamán sokszor változott, de a nehézségek ellenére a szállítók eleget tettek az elvárásoknak.

Tulajdonosból alkalmazott
Az 1948-as esztendő, akárcsak az előző bő három év, az impériumváltástól számítva, újabb és újabb változásokat hozott. A városvezetés nagyszabású tervekkel rukkolt elő a város rendbehozatalára. Ezek között az úthálózatot érintő feladatok is szerepeltek, hiszen a háború nyomai még láthatók voltak, az utak állapota, a felrobbantott hidak akadályozták a forgalmat, így a tömegközlekedést is.

A Világosság című helyi lap, 1948. április 3-án a következő tervekről számol be:

"A város vezetősége elhatározta az utcák kikövezését, az aszfaltburkolat kijavítását. A felrobbantott hidakat újraépítik. A Marx Károly (Decebal) úti híd másik felét megépítik, a Dózsa György úti ideiglenes fahídból egy 25 méter széles, 40 méter hosszú beton-híd lesz. A Mozdony utcában (Locomotivei), a Nádas patakon, a Gyufagyár utcában (Fabricii de chibrituri), valamint a Kardos község felé vezető utakon a hidakat újjáépítik, úgyszintén a Cuza Vodă (Postakert) és a Szentpéter utcai hidakat, a Szamos-hidak közül a Garibaldi úti (Előd utcai) hidakat. Csak érdekességként idézném ebből a tervtömkelegből a Lakatos István városi főmérnök és Veres Pál alpolgármester bejelentését egy halottégető és egy hulladék égető megépítését. (Mindmáig aktuális feladatok.)

Ugyancsak ebben a hónapban rendelet jelenik meg, miszerint 20 (!) évig terjedő börtönnel büntetik a vonatok és az autóbuszok rongálóit!

Június 1-jén megnyílik a kérői gyógyfürdő. Az autóbuszok szakszövetsége szívesen áll a fürdőzni vágyó kolozsváriak rendelkezésére, és elhatározza, hogy különjáratot indít a Szamosújvár melletti Kérőbe.

Ilyen kellemes és világgá kürtölt hírek közepette villámcsapásként robban a lapok jelentése: "1948. április 13-án államosították a kulcsiparágakat, bankokat, intézményeket. Vállalatok, üzemek, bányák, társulások állami tulajdonba mennek át. Kolozsvár dolgozói kitörő örömmel fogadták az államosítást!"

A magántulajdon agóniája még elhúzódott egy-két évig. A hatalom így akarta prolongálni azt a kitörő örömöt, amellyel az emberek üdvrivalgások közepette nyugtázták a szabadrablást, minek következtében a tulajdonosból alkalmazott, a gazdából zsellér lett. Micsoda öröm!

Ilyen körülmények között, 1949. augusztus 11-én az örömmámor kiütötte, földre küldte a "Rapid" közszállítási céget is. Egyetlen tollvonással vált áldozatává állambácsi falánk étvágyának 102 (százkettő) autóbusz, sofőröstől, "gátásnőstől", azaz a gépkocsivezetőtől jegykezelőig.

Fülöp Demeter, a Közszállítás nyugdíjas gépkocsivezetője így emlékszik vissza a ma már groteszk, abszurd drámának beillő történetre:

– "Az államosítás, vagy inkább elkobzás, jól megtervezett akció volt. Azon a napon a rendőrség és a pénzügyi hivatal emberei a gépkocsi-tulajdonosokat, a jegykezelőkkel együtt bevitték a rendőrségre. Egyik irodájuk, talán a Törvényszékkel szemben volt. Itt leltárba vették a megmaradt menetjegyeket, az eladottak ellenértékét, elvették a gépkocsik iratait, és ezzel az ügyet lezártnak tekintették! És, hogy teljes legyen az eljárás, illetve az államosítás sikere, egy időben az irodán lezajlottakkal, a hatóság emberei, a busztulajdonosok lakásán nagyszabású házkutatást rendeztek. Ennek során elkoboztak mindent, ami a gépkocsival volt kapcsolatos: gumiabroncsokat, pótalkatrészeket, üzemanyagot". Frăteanuné második férje, Lungar garázsa mögött, megtaláltak jó néhány zsák cukrot, lisztet, krumplit. Ezt is elkobozták. Ez volt a hab a tortán! A nagy munka bevégeztetett.

(Vége)

Amikor Méray Tibor 1995. augusztus 11-én keltezett "díjalapító nyilatkozatát" annak idején elolvastam, elsősorban annak örültem, hogy évente egyik fiatal, tehetséges erdélyi újságírónak alkalma nyílhat Budapesten mélyebben betekinteni a napilapírás boszorkánykonyhájába. Éreztem azonban, hogy a nagyvonalú gesztus ennél jóval többről szól.

Nemes gesztus volt mindenképpen. "Alulírott Méray Tibor, Párizsban élő író és újságíró díjat alapítok abban a reményben, hogy ezzel az erdélyi magyar sajtó jövőjét segíthetem" – hangzott a dokumentum. A párizsi Irodalmi Újság, a nyugati magyar emigráció egyik legjelentősebb orgánumának főszerkesztője kikötötte: a díjat, amely évente egyszer kerül kiosztásra, olyan tehetséges, fiatal újságíró kapja meg, aki az erdélyi magyar hírlapírásban már szert tett némi tapasztalatra, s aki vállalja, hogy a díj összegéből három hónapot tölt Budapesten, ahol "egy országos napilap szerkesztőségében, rovatról rovatra járva, igyekszik megtanulni az újságírói mesterség lehető legtöbb elsajátítható alapelemét, a hírírástól a belpolitika, a külpolitika, a gazdasági élet, a riporterség műfaján át a publicisztikáig".

A díjalapító részletekbe menően leszögezte, hogy csakis olyan színvonalas budapesti napilapról lehet szó, amelyik országos terjesztésű, és "amelyik magánkézben van, tehát nem függ sem kormányoktól, sem pártoktól". Ugyanakkor a díj elfogadójának köteleznie kell magát arra, hogy "a minimum három hónapot – »vis major« kivételével – megszakítás nélkül Budapesten tölti, és az általa szabadon választott, az őt szárnyai alá fogadó napilap szerkesztőségi életében naponta és teljes mértékben részt vesz, úgy, mintha ott belső munkatárs volna".

Méray Tibor a pályázatok elbírálására három személyt kért fel: Lászlóffy Csabát, Kántor Lajost és jómagamat. A nyilatkozat szerint "az évi nyilvános díj-odaítélés időpontja: március 15., az a nap, amelyen a márciusi ifjak Pest-Budán kinyilvánították a sajtószabadságot, és kinyomtatták a 12 pontot s a Nemzeti Dalt".

"A fenti felajánlás visszavonásáig érvényes" – ezekkel a szavakkal zárul a nyilatkozat, amelynek első olvasásakor nem sejtettem, hogy a Méray-díj még tíz esztendő múlva is odaítélésre kerül. Igaz, azt sem, hogy tíz esztendő múlva is ez lesz majd az egyetlen olyan díj és egyben szakmai továbbképzési lehetőség, amelyet az erdélyi hírlapírás napszámosai megpályázhatnak. Pedig végül is a sors és a konkrét körülmények ezt így alakították.

Felidézem most, a tizedik Méray-díj odaítélésekor, hogy kik is kapták meg ezt a mára már szakmai berkekben is megbecsült, elismert és áhított díjat. 1996-ban Dávid Lajos nagybányai újságíró (Bányavidéki Új Szó) nyerte, aki a Magyar Hírlap szerkesztőségét választotta. 1997-ben Székely Kriszta kolozsvári újságíró (Szabadság) töltött három hónapot a Népszabadság szerkesztőségében, 1998-ban a csíkszeredai Szathmári László (Hargita Népe) kapta az ösztöndíjat, aki szintén a Népszabadság szerkesztőségét választotta, 1999-ben pedig Váry O. Péter, a sepsiszentgyörgyi Háromszék munkatársa volt a nyertes – ő az akkor még magántulajdonban lévő Magyar Nemzetnél töltötte a három hónapot. 2000-ben szintén a Háromszék szerkesztőségéből került ki a győztes, Szekeres Attila, aki a Népszabadságnál gyakornokoskodott. Egyéni választása alapján ugyanott töltött három hónapot 2001-es díjazottunk, Demény Péter, a kolozsvári Krónika akkori újságírója, 2002. évi ösztöndíjasunk, Sipos Géza, a kolozsvári Transindex című internetes újság munkatársa, 2003. évi díjazottunk, Papp Sándor Zsigmond, a nagyváradi Erdélyi Riport hetilap újságírója, illetve Papp Annamária, a Szabadság szerkesztője, a díj tavalyi nyertese. Idei díjazottunk – tizenhárom rendkívül jó színvonalú pályázó közül – Gergely Edit, a Krónika napilap gyergyószentmiklósi tudósítója lett, aki egyelőre nem választott magának budapesti szerkesztőséget.

A fentiekből kitűnik, hogy tíz esztendő alatt hét erdélyi szerkesztőség munkatársa részesült a díjban, s ha pályamunkájuk olyan színvonalú volt, ugyanabból a szerkesztőségből akár egymás után két kolléga is megkapta azt. Különösen büszke vagyok arra, hogy döntéseit a díjat odaítélő háromtagú grémium mind a tíz alkalommal egyhangúlag hozta meg. Ami nem kis dolog olyan világban, amelyben – naponta tapasztaljuk – ugyanabban a kérdésben két magyarnak rendszerint legalább három különböző véleménye van. Csaknem példátlannak tartom azt is, hogy a grémium mindvégig ingyen tette a dolgát. Sőt, magára vállalta mindazokat a költségeket, amelyek a díj ügyintézésével kapcsolatosak, hiszen úgy tartotta becsületesnek, hogy az erdélyi magyar újságírók továbbképzéséhez – a díjalapítónál jóval szerényebb arányban – erdélyi részről is hozzájáruljunk.

Három nő és hét férfi lett Méray-díjas 1996 óta – ez sem rossz arány.

Dédelgetett reményem az volt, hogy a tizedik alkalommal a díjat Méray Tibor személyesen adja át, mondjuk szerény kolozsvári ünnepség keretében, erre azonban objektív okokból nem kerülhetett sor. Az elképzelt ünnepségen el akartam volna mondani, hogy az erdélyi magyar újságírás szempontjából tízszer többet jelentett ez a díj, mint az összes többi határon túli magyar sajtóért "főállásban aggódó" intézet, hivatal, társaság, szakmai egyesület, alapítvány együttesen, amelyek mindmáig nem találtak módot arra, hogy az erdélyi magyar hírlapírók szakmai továbbképzését az anyaországban elősegítsék.

Azt hiszem, elsősorban az eddigi tíz díjazottunk, de szélesebb értelemben, az erdélyi magyar újságírói társadalom is köszönettel tartozik Méray Tibornak. Aki az Irodalmi Újság több évtizedes szerkesztése és az 1956-os magyar forradalom történetét feltáró munkássága mellett e tekintetben is fontos alkotómunkát vállalt magára. Aki ezáltal is bebizonyította, hogy a nemzeti elkötelezettséget hogyan kell dobszó és csindaratta nélkül a hétköznapok nyelvére lefordítani, s a nemzet felemeléséért hogyan kell csendben és felelősen cselekedni. Köszönet jár egyben Méray Tibor feleségének, az erdélyi gyökerekkel rendelkező Rózsa asszonynak, az ismert párizsi festőművésznek is, aki férjét ebben a törekvésében is határozottan támogatta.

Azt kívánom, hogy ezt a díjat – mindketten – még sokáig biztosíthassák az erdélyi magyar újságíróknak. Meggyőződésem, hogy a Méray-díjra mindig lesz igény, s a tanulás is mindig ránk fog férni.

Kifizette a tízmillió dolláros fejpénzt Aszlan Maszhadov csecsen szeparatista vezető nyomravezetőinek az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB).

Az FSZB közleménye szerint a teljes jutalmat megkapták a múlt szeptemberi felhívás nyomán jelentkezett csecsenek, akik információjukkal elősegítették a "nemzetközi terrorista" Maszhadov hollétének meghatározását és különleges akció végrehajtását. Az FSZB kifejezte készségét, hogy segítsen a nyomravezető polgároknak elköltözni Csecsenföldről Oroszország más régiójába vagy egy muszlim országba.

A hivatalos változat szerint Maszhadovot az FSZB terrorellenes egysége ölte meg egy hete egy Groznijtól északra lévő falu egyik házában, amelynek pincebunkerében rejtőzködött. Mindamellett egy moszkvai lap kétségbe vonta, hogy a szeparatista vezetőt csakugyan Tolsztoj-jürtben ölték meg orosz különleges akció során.

"Maszhadovot kihallgatás után agyonlőtték. Ezután holttestét Tolsztoj-jürtbe szállították, ahol eljátszottak egy különleges akciót" – feltételezte a Moszkovszkij Komszomolec, amely szerint Maszhadovot, aki a múlt év végétől fogva tárgyalásban állt Ramzan Kadirov Kreml-barát csecsen erős emberrel, harc nélkül fogták el testőreivel együtt.

Kadirov azt követelhette Maszhadovtól, hogy nyilvánosan mondjon le a csecsen elnökségről (amelyre 1997-ben törvényesen választották meg), míg Maszhadov (aki már régen nem rendelkezett tényleges hatalommal Samil Bászájev és más iszlám szélsőséges gerillavezérek felett, és nem akart többé a védnökük lenni) a maga és rokonai biztonságának szavatolását kérhette bakui emigrációt tervezve – latolgatta az orosz tömeglap.

Maszhadov azonban tévedett, amikor azt hitte, hogy életben hagyhatják – vélte a Moszkovszkij Komszomolec, amely szerint ellenfelei nyugállományú politikusként sem akarták megtűrni a szeparatista vezetőt, nehogy memoárjaiban megírhassa, miképpen teázott Ramzan Kadirovval, netán politikai végrendeletet hagyjon egy Nyugatra csempészett videokazettán.

A hivatalos verzió a lap szerint azért is sántít, mert a tolsztoj-jürti pincének, ahol a hatóságok szerint Maszhadov rejtőzködött, nem volt szellőzőberendezése, és a szeparatista vezető tíz perc múltán megfulladt volna benne. A szóban forgó házat orosz katonák hétfőn felrobbantották.

Észak-Korea kedden kilátásba helyezte, hogy még több atomfegyvert állít elő a térségbeli erőegyensúly megőrzése és egy esetleges amerikai támadás megakadályozása érdekében.

A sztálinista vezetésű Észak-Korea február 10-én jelentette be hivatalosan, hogy atomfegyverrel rendelkezik. Phenjan ezt azzal indokolta, hogy a vele szemben rendkívül ellenséges amerikai politika miatt van szüksége e tömegpusztító fegyverekre.

A phenjani külügyminisztérium szóvivője azt hangoztatta: Phenjan meg fogja tenni a szükséges ellenlépéseket – köztük az atomfegyver-arzenál bővítését is – annak érdekében, hogy megbirkózzon azzal a veszéllyel, amelyet az Egyesült Államoknak az észak-koreai rendszer megdöntésére irányuló "rendkívül ellenséges" kísérlete jelent.

A szóvivő szerint mára bebizonyosodott, hogy az észak-koreai atomfegyver-arzenál szavatolja a térségbeli erőegyensúlyt, és jelentős elrettentő erőként hat a háború kirobbantása ellen, illetve a béke megőrzése érdekében. Észak-Korea az atomfegyver-arzenállal kapcsolatos legújabb nyilatkozatát Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter e heti ázsiai körútja elé időzítette, amelynek során Rice az észak-koreai atomprogramról szóló hatoldalú tárgyalások folytatása mellett kíván síkra szállni. A washingtoni kormányzat már többször jelezte, hogy nem áll szándékában megtámadni Észak-Koreát.

Az amerikai törvényhozás alsóháza felszólította az Európai Uniót, hogy vegye fel a terrorista szervezetek listájára a Hezbollah libanoni síita szervezetet. A képviselőház 390 igen és 3 nem szavazattal, 5 tartózkodás mellett hétfőn elfogadott határozatában szólította fel az uniót a Hezbollah terrorszervezetté nyilvánítására, aminek az lenne a célja, hogy az EU tiltsa meg a Hezbollah pénzügyi támogatását és minősítse a nemzetközi biztonságot veszélyeztető tényezőnek a szervezetet.

A képviselőházi határozat ezen kívül elítélte, hogy a Hezbollah támogatást nyújt azoknak a "palesztin terrorista szervezeteknek", amelyek már szerepelnek az Európai Uniónak a terrorista szervezeteket nyilvántartó listáján, vagyis az al-Aksza Mártírjainak Brigádjai, a Hamász, az Iszlám Dzsihád és a Népi Front Palesztina Felszabadításáért radikális szervezetnek.

Az Európai Parlament múlt csütörtökön úgy foglalt állást, hogy a Hezbollah kétségkívül terrorakciókat hajt végre, s lépéseket kell hozni ezek megakadályozására. A testület ennek ellenére nem vette fel a Hezbollahot a terrorista szervezetek listájára.

Nagy megelégedésünkre szolgált, hogy beterjeszthettük jóváhagyásra ezt a megállapodást csaknem négy év pereskedés és hosszas egyezkedés után – mondta Jonathan Cuneo ügyvéd, a magyar holokauszt-túlélők egyik jogi képviselője az aranyvonat-perben.

Cuneo úgy ítélte meg, hogy sikerült méltányos megoldást találniuk az ügyben. Elmondta, hogy a héten, csütörtökön sorra kerülő meghallgatás után, ha a bíró a megállapodást előzetesen jóváhagyja, megkezdik a gyűjtőperben érintettek kiértesítését postai úton a meglévő címekre, valamint újsághirdetésekkel, illetve zsidó szervezetek segítségével. Számukat mintegy 60 ezerre becsülik, és július 10-ig közülük mindenki megteheti észrevételeit a www.HungarianGoldTrain.org honlapon.

Az aranyvonatra 1944-ben felkerült értékek között erdélyi zsidóktól származó javak is voltak.

Az amerikai kormány vállalta, hogy a megállapodás októberben várható végleges jóváhagyása után "elismerő nyilatkozatot" tesz az Egyesült Államok nevében az aranyvonat ügyében, amelynek tartalmát maga határozza meg. Ez a túlélőknek fontos, és bár nem tudni, mi lesz benne, de arra hivatott, hogy lezárja a történelemnek ezt a fejezetét – mondta Jonathan Cuneo.

A magyar holokauszt-túlélők és az amerikai kormány képviselői a floridai Miamiban folyó aranyvonat-perben pénteken terjesztették megállapodásukat az illetékes bíró elé.

A Hagens Berman ügyvédi iroda közleményében mérföldkőnek minősítette a megállapodást, amelynek értelmében 25,5 millió dolláros rendezési alapot hoznak létre, és a megállapodás részeként az amerikai kormány közzétesz egy "beismerő nyilatkozatot a magyar aranyvonattal kapcsolatos eseményekről". A közlemény a felelősség szót nem használja. A beismerő nyilatkozat szövegét az amerikai kormány fogalmazza meg, és az feltehetően októberre készül el, amikor az ügyben illetékes Patricia Seitz bíró meghallgatást tart a megállapodás végleges jóváhagyása végett. Gyűjtőperről lévén szó, az egyezséget az amerikai törvények értelmében a bírónak is jóvá kell hagynia, miután meggyőződött annak méltányosságáról.

A bíró e hét csütörtökére kitűzött meghallgatáson várhatóan előzetes jóváhagyását adja a megállapodásra.

A pert 2001-ben indították Floridában élő magyar holokauszt-túlélők. Az amerikai kormány sokáig a kereset elutasítását kérte a bírótól, később azonban, nem utolsósorban kongresszusi törvényhozók közbenjárására, a peren kívüli egyezség mellett döntött. A felek tavaly december 20-án jutottak elvi megállapodásra arról, hogy a vitát egymás között rendezik.

A Hagens Berman tájékoztatása szerint az egyezségben szereplő 25,5 millió dollárból 21 milliót humanitárius célokra fordítnak, és a túlélők számarányában osztják el. Az összeg 40 százaléka Izraelbe, 22 százaléka Magyarországra, 7 százaléka Kanadába kerül, 21 százaléka pedig az Egyesült Államokban marad. A programok lebonyolítását a fasiszta üldöztetés áldozatait segítő létező és bejáratott szociális intézményekre bízzák. Az egyezmény a gyűjtőper minden részesére vonatkozik, aki 1945. május 8. előtt született, és 1939–1945. között legalább egy ideig Magyarország 1944-es határai között élt. A felek elvetették az egyéni kárpótlást a személyes tulajdontárgyak alapján, mivel az azonosítás eleve nagy nehézségekbe ütközött volna, a vonatkozó dokumentáció ráadásul részben eltűnt, részben hiányos.

3,85 millió dollár a per költségeit fedezi, 0,5 millió dollárt pedig arra szánnak, hogy létrehozzák az aranyvonat-ügy kutatási és oktatási célt szolgáló levéltárát.

Az már decemberben kiszivárgott, hogy az amerikai kormány egyéni kártérítés helyett 25 millió dolláros segélyalappal akarja lezárni az ügyet.

Amerikai lapok méltatják az egyezséget
Az Egyesült Államok az aranyvonat ügyében beterjesztett 25,5 millió dolláros megállapodással jóváteszi a múltbeli méltánytalanságot – írta a Miami Herald hét végi számában a magyar holokauszt-túlélők és az amerikai kormány között létrejött és pénteken a miami bíró elé terjesztett peren kívüli egyezségről.

A szerkesztőségi kommentár szerint a megállapodás jóváteszi azt, amit a Bill Clinton elnök által felkért bizottság úgy minősített: az Egyesült Államok égbekiáltó módon kudarcot vallott abban, hogy saját elveit kövesse a holokauszt-áldozatok elrabolt tulajdonainak a visszaadásával kapcsolatban.

A lap hangsúlyozza, hogy valójában semmilyen összeg nem kárpótolhatja a magyar túlélőket elvesztett javaikért, amelyek azután tűntek el, hogy az amerikai hadsereg 1945 májusában lefoglalta az elrabolt ingóságokat szállító aranyvonatot. A túlélőknek akkor sokkal nagyobb szükségük lett volna a pénzre, mint évtizedek múltán. Sokan vigaszt találnak azonban abban, hogy az amerikai kormány megpróbálja jóvátenni a történelmi igazságtalanságot, még akkor is, ha egyetlen túlélő sem kap személyre szóló kártalanítást.

A megállapodás értelmében az amerikai kormány nyilatkozatot tesz közzé majd az aranyvonat ügyében. Ennek a nyilatkozatnak magában kellene foglalnia egy őszinte bocsánatkérést a magyar áldozatoktól. Noha az aranyvonattal történtek egyáltalán nem jellemzik az Egyesült Államoknak a II. világháborúban tanúsított magatartását, kötelességünk, hogy elszámoljunk a múlt hibáival. Ez csak erkölcsi szilárdságunkat erősítheti – hangsúlyozta a Miami Herald szerkesztőségi kommentárja.

Az Orlando Sentinel című floridai lap Israel Singert, a Zsidó Világkongresszus elnökét idézte, aki erkölcsi és etikai győzelemnek nevezte a megállapodást, amely jóváteszi a múltat. Israel Singer fog javaslatot tenni arra, milyen humanitárius szervezetek között osszák szét a 21 millió dollárt.

A The New York Times és a Los Angeles Times Gideon Taylort, az ügyben közvetítő Conference on Jewish Material Claims Against Germany alelnökét idézte, aki szerint a megállapodás egyben jelképes elismerése egy elszigetelt és szerencsétlen fejezetnek egy olyan történelmi korból, amelyben az amerikaiak dicsőséges szerepet játszottak. Az igazságtalanságokat orvosolni kell, a hibákat be kell vallani, de a jó cselekedeteket is el kell ismerni – hangoztatta.

A Los Angeles Times hét végi beszámolója úgy fogalmaz, hogy az amerikai kormány egy kivételes elismerési nyilatkozatot fog közzétenni az Egyesült Államok szerepéről az aranyvonat kirablásában. A lap megjegyzi, hogy az aranyvonat ügye volt az egyetlen olyan holokauszttal kapcsolatos per, amelyben az amerikai kormány alperes volt. Israel Singer a bíróhoz intézett levelében hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok nem csak felszabadító volt Európában, hanem az európai zsidóság megmentője a holokauszt után.

A Los Angeles Times azt is megemlíti, hogy a megállapodást támogatja a magyarországi Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete és a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége.

Az amerikai kormány elismeri szerepét az aranyvonat kifosztásában
Az amerikai kormány beleegyezett tehát abba, hogy a peren kívüli megállapodás részeként elismerje: amerikai katonák kifosztották a magyar zsidók elkobzott javait szállító úgynevezett aranyvonatot.

A beismerés szövegét az amerikai kormány fogalmazza meg. A szöveg a megállapodás végleges jóváhagyása végett, októberre javasolt bírói meghallgatás előtt aligha készül el. Amikor a felek tavaly decemberben elvi megállapodásra jutottak arról, hogy a vitát peren kívül rendezik, még nem lehetett tudni, hogy a kormány elismeri-e valamilyen módon a felelősségét.

Sam Dubbin, a felperesek védőügyvédje több nyilatkozatában is hangsúlyozta, hogy a per valójában nem a pénzről szólt, hanem a történelem egy fejezetének a lezárásáról.

Az amerikai igazságügyi tárca rövid nyilatkozata szerint nagyon elégedett a megállapodással, de egyéb részletet nem közölt arra hivatkozva, hogy az ügy jogilag még nincs lezárva.

Az 1944-ben Magyarországról Németországba irányított szerelvényt az amerikai hadsereg 1945 májusában Ausztriában lefoglalta. Az akkori áron 200 millió dollárt, ma tízszer annyit érő rakomány – arany, ezüst, drágakő, ékszer, festmény, perzsaszőnyeg és más értéktárgy – egy Salzburg melletti amerikai katonai raktárba került, ahonnan azután a nagy része eltűnt a rendszeres dézsmálással, illetve vételezéssel, a maradékot pedig elárverezték.

"Idegen entitások" vettek részt 2003-ban Románia külföldi megítélésének rontását célzó akciókban azáltal, hogy "eltúlozva mutatták be az állami gondozott gyerekek helyzetét, a korrupciót és a bürokráciát", áll a Román Hírszerző Szolgálat 2003-as jelentésében, amelyet kedden mutattak be a képviselőházban.

Ezeket a témákat, valamint Románia álláspontját a Nemzetközi Bírósággal, valamint az iraki válság rendezésével kapcsolatban érvként használták fel Románia, mint az EU jövendő tagja hitelének rontására, áll a jelentésben.

Az RHSZ 2002-es és 2003-as évre vonatkozó jelentéseit kedden hozták nyilvánosságra a képviselőházban, a titkosszolgálatot felügyelő parlamenti bizottság jelentéseivel együtt. A 2003-as jelentés kémelhárítással kapcsolatos fejezete részletesebb, mint a 2002-esé, a dokumentum szerint az RHSZ 231 esetben tett megelőző lépéseket. A két jelentés szerint a titkos humán forrásokból származó információk száma a 2002-ben regisztrált 51 százalékról 2003-ban 64 százalékra nőtt, a titkos műszaki források aránya a 2002-es 17 százalékról 2003-ban 19 százalékra emelkedett.

A nemzetbiztonságot veszélyeztető hazai kockázatokra vonatkozó információk aránya a 2002-ben regisztrált 54 százalékről 2003-ban 53 százalékra csökkent. A jelentések szerint az RHSZ 2003-ban 4,8 százalékkal több elsődleges információt szerzett a nemzetbiztonságot fenyegető terrorista kockázatokról, mint 2002-ben. Mindkét jelentés szerint az ország területén jelen vannak iszlám fundamentalista, militáns palesztin, vallási és laikus, etnikai szeparatista és szélsőbaloldali terrorista szervezetek tagjai és szimpatizánsai.

Javaslatot terjesztett elő a kormány, amely szerint idén 12%-kal emelnék a tanári fizetéseket, két lépésben, márciusban és októberben. Ezt követően a tanügy négy jelentős szakszervezetének tanácskozásán összeállítottak egy követeléslistát, amelyen a fizetésemelések mellett a megduplázott fizetésekről szóló tárgyalások újrakezdését, az új bérezési törvényt sürgetik a tanügyben dolgozók.

Kérik továbbá a tanügy jobb finanszírozását: a nemzeti össztermelés 5, 2006-tól pedig 6 százalékát követelik, illetve azt, hogy a munkatörvénykönyvben ne eszközöljenek változtatásokat a szakszervezetek és a tulajdonosi szféra előzetes tárgyalásai nélkül. Létre kívánnak hozni egy országos tanügyi szakszervezeti egyesületet is, amely hathatósan védené a tanügyben dolgozók érdekeit.

A kormány az elkövetkező időszakban tanulmányozza a beadványt, majd megkezdődnek a tárgyalások.

Corina Creţu SZDP-szenátor kedden azt nyilatkozta a Mediafaxnak, hogy részt kíván venni az SZDP vezető tisztségeiért folyó versenyben, és hogy az alelnök-jelöltséget fontolgatja. "Nincsenek rendkívüli ambícióim, de azt hiszem, rendelkezem bizonyos tapasztalattal", mondta az egykori elnöki szóvivő.

Corina Creţu szerint az SZDP új alelnökeinek jelentős hányada nő kell hogy legyen. Szerinte mind a párton belül, mind a társadalom szintjén meg kell haladni a régi mentalitásokat.

(Folytatás az 1. oldalról)

Markó a tizenöt évvel ezelőtti véres marosvásárhelyi eseményekről is megemlékezett, ezzel is alátámasztva, hogy miért van szükség az összefogásra. "Vissza kell gondolnunk azokra a napokra, amikor kioltották Sütő András félszeme világát, és amikor kialudni látszott a reménység is, hogy lesz még valaha magyar felirat, magyar iskola, magyar élet Marosvásárhelyen" – idézte fel a szomorú napokat a politikus, hangoztatva ugyanakkor, hogy ha lassan is, de azóta mégis sikerült elindulni Európa felé, és közelebb került magyar a magyarhoz.

"Azért volt ez lehetséges, mert együtt voltunk, egységesek voltunk. A történelemben valahányszor össze tudtak fogni a magyarok, eredményt értek el. És valahányszor sikerült őket megosztani, végveszélybe kerültek" – szögezte le Markó, hozzátéve, hogy Erdélyben ma egyet akar a magyar: szabadságot, egyenlőséget, testvériséget és autonómiát.

"Mennyit mondták a választások előtt nekünk, hogy meg fogunk oszlani. Nem oszlottunk meg. Egyformán szavaztunk, mert egyformán akarjuk a magyarság felemelkedését, egész Erdély felemelkedését" – hangsúlyozta. Felidézte azokat az erőfeszítéseket, amelyeket például az észak-erdélyi autópálya, a szélesebb körű anyanyelvhasználat, vagy az erős helyi és megyei önkormányzatok érdekében hozott a magyarság érdekképviselete. Mindez egész Románia javát is szolgálja – fűzte hozzá a politikus, hangoztatva: "Ha ezt az országot bevisszük az Európai Unióba, akkor bevisszük a magyarságot is. Akkor együtt leszünk Magyarországgal, együtt lesz magyar a magyarral, akkor nem lesz közöttünk határ".

"Nekünk itt kell maradni Erdélyben, meg kell maradni magyarnak itt ezen a földön, és erre ma sokkal nagyobb esélyünk van, mint az elmúlt évszázadban bármikor" – mondta Markó. Szerinte nagy erő ma a Kárpát-medencei magyarság Erdélytől Felvidékig, Szabadkától Budapestig. De csak akkor, ha nem viszálykodik, ha egységes marad – tette hozzá.

A megemlékezés keretében itt is felolvasták Călin Popescu Tăriceanu román és Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök ünnepi üzenetét. A magyar kormányfő köszöntését Terényi János bukaresti magyar nagykövet tolmácsolta, a hallgatóság azonban végig füttykoncerttel, pfujolással és "áruló!" felkiáltásokkal viszonozta az üzenetet.

Hasonló fogadtatásban volt része Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is a Gyurcsány-levélnek, ahol a résztvevők kifütyülték Zákony Botondot, Magyarország bukaresti nagykövetségének képviselőjét, aki a budapesti kormány üzenetét próbálta tolmácsolni, de megtapsolták Călin Popescu Tăriceanu kormányfő üzenetét.

Zákony elmondta, számított a negatív fogadtatásra, mivel "politikai viták és nézeteltérések léteznek a határon túli magyarokkal kapcsolatban". "Nem kívánok reagálni a fütyülésre, mivel az ünnep a véleményszabadsággal kapcsolatos, és azok, akiknek eddig nem volt lehetőségük kifejezni nemtetszésüket a magyar kormánnyal szemben, most megtették", mondta a magyar nagykövetség képviselője.

Sógor Csaba RMDSZ-szenátor szerint a március 15-i rendezvényeken részt vevők reakciójának egyetlen magyarázata "a magyar kormány kampánya a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen". Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere elégedetlenségét fejezte ki az incidens kapcsán, és elmondta, "a következő alkalommal azokat fütyülik ki, akik most fütyültek". Hírügynökségek szerint a Gyurcsány-üzenetet a Felvidéken is kifütyülték.

Március 15-e a magyar nemzet ünnepe. Minden magyar – határokon innen és túl – ugyanazokkal a felemelő érzésekkel éli meg a szabadság és függetlenség, a nemzeti büszkeség, az együvé tartozás ünnepét. Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc máig ható érvénnyel figyelmeztet arra, hogy egymásra vagyunk utalva, csakis összefogással cselekedhetünk a nemzeti megújulásért, a boldogabb jövőért.

Március 15-e arra is emlékeztet, hogy nemzetünk felemelkedése más nemzetekkel együttműködve, az egymás iránti kölcsönös megértés és tisztelet szellemében valósulhat meg.

A hazafiság mai programja a felelősség programja. A nemzet felemelése valamennyiünk bölcsességgel és türelemmel épített közös akaratán nyugodhat.

A Magyar Köztársaság kormánya felelősséget érez azért, hogy a nemzet tagjai méltósággal és egyenlő esélyekkel teljes életet élhessenek a szülőföldjükön. A "Nemzeti Felelősség" programja és a hozzá kapcsolódó "Szülőföld" program a nyelvüket, történelmüket és hagyományaikat, nemzeti identitásukat büszkén őrző magyar emberek és magyar közösségek anyagi és szellemi gyarapodását kívánja segíteni. A szülőföldön való boldogulás akkor válik teljessé, ha az ott élők maguk dönthetnek a sorsukat meghatározó kérdésekről.

A XX. század megpróbáltatásai után újult alkotóerővel, derűlátással tekinthetünk előre. Az Európai Unió keretei között elérhetjük közös álmunkat, a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesülését.

Legyen hát március idusa, a nemzeti emlékezet és a nemzeti büszkeség napján túl a magyar nemzet minden tagját felemelő közös ünnep! Ennek jegyében kívánok minden határon túli magyar testvérünknek cselekvő együttműködést és nemzeti felemelkedésünkbe vetett erős hitet!

A hagyományoknak megfelelően ökumenikus istentisztelettel kezdődtek tegnap Kolozsváron az ünnepi rendezvények.

A római katolikus egyház nevében Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök, kanonok köszöntötte az egybegyűlteket. Emlékeztetett: március 15-ét nem gyásznapként, hanem nemzetünk megdícsőüléseként tartjuk számon, ez az az alkalom, amikor újjá elevenedik a magyar nemzeten belül az együvé tartozás tudata. Pap Géza református püspök kifejtette: múltunkban a szabadságharcot sokszor véres megtorlás követte, vereségek egész sorozatáról tudunk. De Bocskai István négyszáz éves példája emlékezteti most az erdélyi magyarokat és az anyaországbelieket az összetartozás fontosságára, amely megmaradásunk feltétele. A december 5-i népszavazás eredménye rádöbbentett bennünket arra, hogy ne a politikumtól várjunk alamizsnát, hanem sebeink gyógyítását Istentől kérjük. Rezi Elek teológiatanár az unitárius egyház képviseletében a nemzeti és a világszabadságról beszélt. A lelkiismereti szabadságot soha senki nem tudta béklyóba szorítani, a nemzeti érdeket pedig, akárcsak 1848-ban, ma is minden politikai és pártérdek fölé kell emelni. Orbán László lelkész az evangélikus egyház nevében a Szabadság, testvériség, egyenlőség! szellemében a békés egymás mellett élés fontosságára emlékeztetett. A jelenkor szabadságáért harcolva leginkább legnagyobb ellenségünket, a demográfiai elsorvadást kell legyőznünk – mondotta.

Szentpéteri István konzul felolvasta a magyar köztársaság elnökének üzenetét. A Magyarok Világszövetsége nevében András Imre elsősorban a fiatalokhoz szólt, és felolvasta Patrubány Miklós elnök üdvözletét. Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ-elnök 1848 eszmeiségéről szólt, amely a mártíromság vállalását jelenti. Ehhez a nemzetnek meg kell tisztulnia, egységbe kell tömörülnie.

Az ökumenikus istentiszteleten közreműködött a református kollégium és a római katolikus gimnázium közös énnekkara Székely Árpád vezényletével.

A kolozsvári ünnepségek a Biasini szálló falán elhelyezett Petőfi-emléktáblánál folytatódtak. Előbb Boros János alpolgármester lépett a mikrofonhoz, hogy felelevenítse az egy évvel korábban ezen a helyen elhangzott ígéretét Gheorghe Funar leváltására vonatkozóan. A város most már visszatért a normalitásba – mondotta. Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor szerint az idei március 15-e üzenete most, az EU-csatlakozás küszöbén, az autonómia megvalósítása feltételeként, az erdélyi magyarság egysége. Máté András RMDSZ-képviselő szerint nem nagy szavakra van szükségünk. Az előző években a dac tartott össze bennünket a csendesebb Kolozsvár érdekében, most reményeink beteljesülése a hajtóerő. Călin Gavril Platon alprefektus felolvasta Călin Popescu Tăriceanu kormányfőnek az ünneplő erdélyi magyarokhoz intézett levelét. Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök üzenetét Szentpéteri István konzul harsány füttykoncert és indulatos bekiabálások közepette tudta csak tolmácsolni. Marius Nicoară megyei tanácselnök magyar nyelvtudásával aratott sikert. Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke, és Bagoly Zsolt (Erdélyi Magyar Ifjak) a népszavazás eredményének visszautasításáról szólt.

Este hét órakor Érdi Tamás zongoraművész játékával kezdődött az ünnepi díszhangverseny. A művész Bartók-, Kodály- és Liszt-műveket adott elő. Ezt követően Markó Béla miniszterelnök helyettes és Kónya-Hamar Sándor képviselő, megyei RMDSZ-alelnök mondott beszédet.

Markó a magyar nemzet történelmi remekművének nevezte március 15-ét, amelyet a magyar nemzet minden tagja magáénak érezhet, ugyanis egy remekmű a mindannyiunké.

Ugyanakkor egy nemzet összefogásának a csodájaként is értékelte az ünnepet.

A díszhangversenyt megtisztelte jelenlétével Terényi János, Magyarország bukaresti nagykövete, Cseh Áron főkonzul, Máté András képviselő, Eckstein-Kovács Péter szenátor, valamint a helyi és megyei önkormányzat képviselői.

Az ünnepi műsor Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusával zárult, az opera ének- és zenekarának előadásában, szólót énekelt Kiss Domokos.

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni Markó Bélával, az RMDSZ elnökével, de csak bizonyos feltételek teljesülése esetén – derült ki egy, a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből. Tőkés leszögezte: egyrészt az RMDSZ ne nyújtson be önálló törvénytervezetet az autonómia ügyében, hanem a szövetség támogassa az EMNT és a Székely Nemzeti Tanács által a parlamenthez benyújtott törvénykezdeményezéseket, másrészt pedig az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvénytervezet "semmiképpen se legyen – hamis – alternatívája" az általuk benyújtott törvénytervezeteknek. Tőkés László a semleges területhez is ragaszkodik. Közölte: kész asztalhoz ülni Markóval március 19-én, de a találkozóra ne a Markó által korábban javasolt, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöki hivatalában kerüljön sor.

A közlemény mellett Tőkés László levélben is fordult Markóhoz. Rámutatott: "a tavalyi kolozsvári találkozás kapcsán halovány remény támadt arra nézve, hogy az erdélyi magyarságon belüli párbeszéd nem reked meg a választási propaganda szintjén, és nemcsak »párbeszéddel«, hanem tettekkel is össze tudunk fogni az autonómiáért. Ez azonban sajnos nem valósult meg, sőt utóbb az RMDSZ, a számára rendkívül kedvező politikai konjunktúrát kihasználva, olyannyira meg tudta erősíteni a romániai magyarságon belüli egyeduralmát, hogy immár végképp nem érzi szükségét a párbeszédnek, hanem teljesen a pártbeszédre rendezkedik be, és – a többségi hatalom háttértámogatásával – minden téren csak diktálni kíván" – áll a levélben. Tőkést "mélységes aggodalommal" tölti el az "erőltetett" ütemben készülő kisebbségi törvény, mivel a jelek szerint ez "semmi egyébre nem irányul, mint hogy az RMDSZ politikai monopóliumát végleg bebiztosítsa, másfelől pedig a tényleges közösségi autonómiát valami autonómiapótlékkal behelyettesítse."

Az EMNT "következetesen ragaszkodik az egyébként az RMDSZ programjában is szereplő, eredeti erdélyi magyar önkormányzati rendszerhez." Tőkés felszólította Markót, hogy "a romániai magyarságunk eme legfőbb politikai törekvéseit ne hagyják kisiklani, illetve a személyi elvű, valamint a területi autonómiát ne váltsák kétes értékű »kulturális« autonómiára, illetve »decentralizációra«".

Tőkés leszögezte: nem kívánnak a Párbeszéd a jövőért nevű választási propagandacélokat szolgáló "konzultációsorozatba" bekapcsolódni. Ezzel szemben céljuk az autonómia tárgyában érdemi párbeszédet folytatni.

Felszólította Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke Asztalos Csabát, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnökét, hogy haladéktalanul tegye közzé azt a szövegrészt, amelynek alapján egyáltalán felmerült az ellene folytatandó vizsgálat ötlete, és nevezze meg, melyik állítása diszkriminál, és kit. Mint ismeretes, a testület vezetője múlt héten lapunknak azt nyilatkozta: mérlegelik, hogy indítsanak-e vagy sem hivatalból eljárást Patrubány ellen. "Minden állami hatóságnak joga van vizsgálódni. Ám egyetlen hatóságnak sincs joga alaptalanul vélelmezve rágalmazni" – áll a Patrubány által aláírt közleményben.

Beszterce főterén szervezik meg szombaton az Ostermarkt nevet viselő szász húsvéti kirakodóvásárt, amely elsősorban a hagyományos szász kultúrából ihletődő népművészeti termékekből kínál.

A vásár hivatalos megnyitójára szombat délelőtt, 10 órakor kerül sor a Német Demokrata Fórum besztercei szervezetének a részvételével, 11 órakor pedig több könyvbemutatót is tartanak a képzőművészek szövetségének a szervezésében. A Mediafax tájékoztatása szerint a rendezvény keretében ökumenikus istentiszteletet tartanak Johann Dieter Kraus evangélikus, Geréd Péter római katolikus, és Alexandru Vidican ortodox lelkész igehirdetésével.

Az egésznapos rendezvény keretében népzene, és néptáncbemutatóra és rock-koncertre is sor kerül.

A Spanyolországból visszatérített autóbuszok zömmel Beszterce-Naszód megyeiek, ezért a helyi pénzügyőrség, közösen a megyei rendőrséggel, átfogó ellenőrzésbe kezd mind a 12 utasszállító vállalatnál.

Florin Moruţan, a megyei pénzügyőrség vezetője szerint az elsődleges ellenőrzések az érintett cégeknél nem derítettek ki törvénytelenséget, ugyanis a vállalatok az autóbuszokat bérbe adták a külföldi utazásokhoz, a vonaljegyeket pedig neves utazási ügynökségek állították ki. A parancsnok azonban emlékeztetett: a decemberben tartott nagyarányú ellenőrzések során a szállító cégek háza táján komoly törvénytelenségeket találtak, öt cégvezető ellen bűnvádi eljárás indult, cégeiknél ugyanis 20 milliárd lejes adócsalást mutattak ki. Az ellenőrzést követően a visszaélések megszűntek.

Négyszázmillió lej értékű kozmetikai készítmény forgalmazását tiltotta be a Beszterce-Naszód megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal, és 80 millió lejnyi büntetést szabott ki 23 cégvezetőre. A főleg importból származó, betiltott készítményeken nem szerepelt az előállító cég neve és címe, valamint a készítmény vegyi összetevője. A hivatal ellenőrei szerint, ha a termékek megfelelően vannak feliratozva, ismét forgalomba kerülhetnek.

A Besztercei Polgármesteri Hivatal az erdészeti igazgatósággal közösen megszervezi az erdő hónapját. Az április közepéig tartó rendezvény keretében a megyeközpont közelében lévő erdőket tisztítják meg, és erdősítési munkálatokat szerveznek. A város iskoláival közösen mesterséges fészkeket készítenek.

A megyei erdészeti igazgatóság a Radnai Nemzeti Park területén az erdő hónapjában több rendezvényt is tervez.

Az európai uniós csatlakozás legnagyobb vesztesei, úgy tűnik, minden közép-kelet európai országban a gazdálkodók. Az újfajta versenyhelyzet a hagyományos tömegtermelés végét jelentheti, a piacon maradáshoz azonban új módszerek és új termékek kellenek. Sok szakember szerint erre legalkalmasabb a biogazdálkodás, amelynek termelvényeire Európa-szerte egyre nagyobb a fizetőképes kereslet.

A bio és az ökológiai gazdálkodás között különbséget kell tenni, mert a kilencvenes években igen felkapott bio-kertészetet, főleg Magyarországon sokan lejáratták, emiatt mások pejoratív jelzővel illetik az egész rendszert. Nagy általánosságban a szintetikus trágyaanyagok és a szintetikus növényvédő szerek nélküli gazdálkodási formákat értünk ökológiai gazdálkodás alatt, amelyek fokozottan támaszkodnak a természetben kialakult és bevált önszabályozó folyamatokra

Az ökológiai gazdálkodás az 1920-as években indult el, közvetlenül az I. világháború után.

Az I. világháború előtt sikerült szintetikus úton nitrogént előállítani. Ezt használták alapanyagul a háború során különböző mérges gázok és robbanóanyag előállítására. A háború befejezése után gondoltak a szintetikusan előállított nitrogén mezőgazdaságban való felhasználására.

A nitrogén nagyarányú felhasználásának következményeként Hans Müller (svájci orvos) hamarosan észrevette, hogy az ételek minősége romlik. Ő indította el az első (szerves-biológiai) biogazdálkodási mozgalmat, amely az ő és Hans Peter Rush nevéhez fűződik (Müller–Rush), ez volt az alapja a mai BIOLAND szervezet elindulásának.

Ugyanígy a 20-as években, Németország keleti részén élő gazdák vették észre, hogy szarvasmarháiknál termékenységi gondok lépnek fel. Az ő kérésükre Rudolf Steiner 12 előadást állított össze, 1924-ben amellyel elindította biodinamikus mozgalmat.

Angliában 1923–24-ben Anna Lady Bellford egy korábban Indiában élő agronómussal, Albert Howarddal kezdte el meghonosítani az indiai komposztálást. Lady Bellfordhoz fűződik a következő mondás is: A talaj élő szervezet, ne a növényt, hanem a talajt tápláld! Mozgalmuk nyomán alapult meg később a Soil Assotiation. (Előírásai a Müller–Rush rendszerrel azonosnak mondhatók.)

Ezek a mozgalmak igazából az 50-es évektől váltak láthatóvá. Az 50-es évektől kezdve felgyorsul a munkaerő átáramlása a mezőgazdasági szférából az ipariba. Míg 1950-ben a munkaerő 30 %-a a mezogazdaságban dolgozott, 1990-es évekre ez 4 %-ra csökkent. A fokozódó gépesítéssel és méretbeli növekedéssel párhuzamosan növekedett a kémiai anyagok használata is.

A 60–70-es években a világ egyéb tájain is új rendszerek alakultak ki:

A permakultúra (Permanent Agriculture) Ausztráliából indul, Bill Mollison nevéhez fűződik. A gazdálkodási forma alapelve a minimális külső energia és anyagfelhasználás, a gazdálkodás színhelyeinek, tájolásának, kialakításának a lehető legésszerűbb megvalósítása (pl. a ház tájolása, a vízfelületek kihasználása, a belső udvar, a zöldséges, a gyümölcsös, a szántók elhelyezése.).

Wes Jackson módszere (Észak-Amerika). Japánból indult útjára a FUKUÓKA által elindított irányzat. Rendszerére jellemző, hogy a kultúrnövények magjait agyagpéppel "drazsírozza", a területen tett bejárásai alkalmával elszórja és a kedvező körülmények közé került magok kelnek ki. Gazdálkodása kezdetén egy teljesen kopár sziget volt az elindulás alapja, ma ez a sziget dús, erdővel és (élelmiszert adó) kultúrnövényekkel fedett, a növények egyedi termőképessége maximálisan kibontakozik, de a "termésátlag" – a rendkívül változatos növényelrendezés miatt alacsony.

1968-tól kezdődően a háború után született fiatal generáció kezdte fellendíteni a biogazdálkodást, megindult e nemzedék visszaáramlása a városból a mezőgazdaságba. A 80-as évektől kezdve egyre nyilvánvalóbbá válik a fiatal generáció illúzióvesztése, amely több okra vezethető vissza (korábban megszokott viszonylag magas életszínvonal, egyre súlyosabb problémává váló környezetszennyezés stb). Célként egyre inkább nem a biotermékek fogyasztását tűzik ki (egészségesebb egyéni élet), hanem biotermékek termelését (környezet és közösség).

Veszélybe kerül a biológiai sokszínűség. A kémiai növényvédelem és táplálás miatt (a környezet homogénné válik, mert a talajfoltok, a különböző termőhelyek közötti kicsi, de mégis fontos különbségek, mikrohatások kiegyenlítése által) a fajok száma lecsökken. A nemesítési folyamatok eredményeként teljesen homogén génkészlettel rendelkező fajták terjednek el, amelyek a külső tényezők változását nehezen tolerálják, így az alkalmazkodó készség csökkenése járványok fellépésének veszélyével fenyegetnek.

A fejlett országokban 30%-os túltermelés van, a termelést támogatják, ugyanakkor óriási összegeket költenek a fölösleges termények tárolására. A túlzott állatlétszám miatt takarmányimportra szorulnak, amelyet a harmadik világ országaiból fedeznek, majd a trágyát az európai környezet védelme, és a harmadik világ országainak talajainak fenntartása miatt szárítva visszaszállítják. A harmadik világ országai adósságterheik csökkentésére exportképes árukat termelnek, így a helyi erőforrásokat nem a helyi lakosságnak szánt élelmiszerek termelésére fordítják.

A ökogazdálkodás egyik kiemelkedő tényezője a trágyázás. Lassan, de folyamatosan felszabaduló, a talaj humuszanyagaihoz kötött tápanyagokra van szükség. Ezt a célt leginkább a komposzt szolgálja, amely az élő talajhoz mind szerkezetében, mind mikrobiális összetételében a legjobban hasonlít, a talaj életébe a legkönnyebben beilleszkedő tápanyagforrás. Humuszanyagai stabilabbak a friss vagy az érett istállótrágya humuszanyagainál, hosszú távú és kiegyenlített tápanyagellátásra alkalmasak.

Az istállótrágya és a komposzt mellett nyersfoszfát, gipsz, dolomit, mészkő, algakészítmények, vulkáni kőörlemények, üledékes kőzetek őrleménye, fahamu, keserűsó, hús-, csont-, szaru-, vér- és halliszt is felhasználható az ökotrágyázás során. Ez utóbbiakat a komposztkészítés során adagoljuk a komposzthoz, hogy az egyébként könnyen mozgó tápanyagok a komposzt humuszanyagaihoz legyenek kötve!

Az ökogazdálkodás igen fontos fejezete a növényvédelem, amelyben a legfontosabb szerepet a megelőző eljárások (vetésforgó: betegségek, kártevők és a gyomok ellen, valamint az adott tájba, talajra, klímára illő növényfaj és fajta és a tápanyagellátás) jelentik. Fontos a rendszer stabilításának megteremtése: sövények (zöld folyosók) kialakítása, melynek szerepe van a jobb mikroklíma megteremtésén túl (szélvédelem és a nedvesség megőrzése – talajban és levegőben egyaránt) a hasznos élőlények (ízeltlábúaktól kezdve, hüllők, kétéltűek, madarak, emlősök) élőhelyét biztosítja.

A növényvédő szerek közül általában használhatóak a rézkészítmények (bizonyos éves maximális dózisban) (a réz tápelemként, levéltrágyaként is hat!). Vannak olyan anyagok, amelyek amellett, hogy valamilyen hatással vannak a kórokozókra, kártevőkre, tartalmaznak a növény számára, a levélen keresztül felvehető tápanyagokat is.

Az ökogazdálkodásnak ma már igen szerteágazó szakirodalma van. Magát, a termelési módszert Európa-szerte, így Romániában is törvények szabályozzák. Az ökogazda minősítést erre szakosodott szervezetek adják meg, jól meghatározott kritériumrendszer alapján. A termelvények hazai piaca még kezdetleges, alig létező a hiányzó reklám és az ökotermékek magasabb ára miatt. De ez csupán idő kérdése. Romániában egyre több olyan ökofarm működik, amelyek a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, gabonát vagy a különféle állati eredetű termékeket nyugati piacokra szállítják.

Érdemes foglalkozni a lehetőséggel, hiszen ez olyan területe a gazdálkodásnak, amely óriási fejlődés előtt áll.

Eredménytelenül zárult az üveggyár vezetősége és a sztrájkolók közötti hétfői egyeztetés. A tordai üveggyár dolgozói hat napja sztrájkolnak. Közel hatszáz dolgozó gyűlt össze hétfőn délelőtt a gyár udvarán, az alacsony fizetések ellen tiltakozva. Kéréseiknek nem adott helyet a gyár vezetősége, arra hivatkozva, hogy az üzem veszteséges, és igen sok adóssága van. A szakszervezet tagjai ezzel szemben azon a véleményen vannak, hogy van lehetőség a vállalat fejlesztésére, és a fizetések növelésére.

A köztisztaságot kifogásolják Aranyosgyéres lakói. Legalábbis ez derül ki a polgármesteri hivatalhoz érkezett panaszlevelek többségéből. A lakosság azt kifogásolja, hogy az utcák sárosak és porosak, a hó kupacokba gyűjtve áll az utcák szélén. Ioan Costin, a város közterület-fenntartó irodájának igazgatója szerint az időjárás egyelőre nem alkalmas a javítási munkálatok elvégzésére, ám a felmelegedéssel egyidőben fokozottabban odafigyelnek majd a közterek, utcák takarítására.

A főtéri Wesselényi szobornál kezdődtek az ünnepi megemlékezések tegnap Zilahon. Mintegy 500 ember gyűlt össze a szobor körül a csendőrségi alakulatok példás biztosítása mellett. Másfél óra erejéig még a forgalmat is elterelték, hogy ne zavarja az ünneplőket.

Az RMDSZ Szilágy megyei szervezetének elnöke, Seres Dénes két nyelven is elmondott üdvözlő szavai után felolvasták Markó Béla üzenetét, majd Gémesi Ferenc külügyi államtitkár köszöntötte a szilágyságiakat a magyarság nemzeti ünnepe alkalmából, és tolmácsolta a magyar miniszterelnök üzenetét. A közönséget köszöntötte Andrei Todea prefektus, aki mindenki meglepetésére magyarul is szólt néhány szót. Ezt követően Petrişor Constantin római katolikus és Budai Lajos baptista lelkészek méltatták az ünnepséget és jelentőségét, majd a zilahi Református Wesselényi Kollégium diákjai és tanárai által összeállított műsorban szerepeltek a város iskoláinak tanulói.

A Wesselényi szobor talapzatát teljesen ellepték a különböző színű szalagokkal díszített koszorúk.

A magyarországi konzulátus nevében Cseh Áron főkonzul, illetve a nagykövetség tisztelgése után a prefektus, a Szilágy Megyei Tanács elnöke és alelnökei, Zilah polgármestere és alpolgármesterei lerótták kegyeletüket a szobornál. A megye civil szervezetei és a környező települések polgármesterei, illetve közösségei és egyházai mellett az iskolák is hozzájárultak a tiszteletadáshoz. A konzulátus képviselői és a megye vezetői, ezt követően, Szilágynagyfaluban ünnepeltek együtt a helyi közösséggel. Délután hat órától Zilahon a Szakszervezetek Művelődési Ház nagytermében ünnepi műsoron vettek részt a zilahiak.

Szilágysomlyón tegnap délután fél hatkor kezdődött a művelődési otthonban az ünnepi műsor, utána fáklyás felvonulás keretében mindenki a református templomba ment, ahol az ünnepi istentisztelet után koszorúzás következett a templom udvarán.

Szilágycsehben délután három órakor Fábián Dániel honvédtiszt – későbbi szilágycsehi lelkész és esperes – emléktáblájánál kezdődött a megemlékezés, majd a római katolikus plébánia előtti emlékműnél folytatódott. Az ünnepi műsort a művelődési otthonban tartották délután négy órától.

A Szilágy megyei ünnepségeket mindenütt megértés és az emlékezet ihlete hatotta át, de egyben a jövőkép is felvázolódott, hiszen többször hangsúlyozták, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eszményei talán most válnak valóra, és az európai integrációval annak az Európának lehetünk része, amelyhez tartozásunkat a közös eszmények felvállalásával már 157 évvel ezelőtt bizonyítottuk. Józsa László

Az egyelőre csak Bukarestben sugárzó Radio Guerila nevű adóval folytat tárgyalásokat a kolozsvári CD Radio vezetősége, amely még nem tudja, hogy egy esetleges együttműködés esetén a kolozsvári rádió megszűnik, vagy sem.

Cătălin Condurache, a kolozsvári rádió igazgatója, a Szabadságnak elmondta: a Cotidianul, a Tabu és az Academia Caţavencu nevű médiatermékeket piacra dobó kiadóvállalattal folytatott tárgyalásokon felmerült, hogy a kolozsváriak a bukarestiektől vegyenek át adásokat. Az igazgató közölte: azért tárgyalnak elsősorban a tavaly év végén indult rádió vezetőségével, mert mindkét rádióadó ugyanannak a célközönségnek, a felsőfokú végzettségű 25 év fölöttieknek készíti műsorait. A többek között Mihai Dobrovolski lemezlovast, Mihaela Rădulescu tévésztárt foglalkoztató bukaresti rádió az ország nagyobb városaiban is szeretne sugározni, ezért kezdeményezett tárgyalásokat helyi adókkal.

Vasárnap délután kevéssel fél öt előtt a Mócok útján történt közlekedési baleset. A 49 éves, szászfenesi Chiorean Ş. a közszállítási vállalat egyik trolibuszát vezette, amikor Monostor felé haladva elütötte a 9 éves Guluboschi A-t. A kiskorú figyelmetlenül, nem a kijelölt helyen szaladt át az úton.

Osztálytársuk mobilját lopták el
Minősített lopással vádolnak négy kiskorút. A 16 éves, szamosújvári Chiţ I. és T. Honorius Alexandru, a 15 éves szamosújvári H. Sergiu Alexandru, valamint a 16 éves szamosújvárnémeti Pop I. a rendőrség ellenőrzésén buktak le. A vád szerint ők egy osztálytársnőjük maroktelefonját lopták el, a kár 6,3 millió lej, megtérült.

Gyalogátjárón gázolt kiskorút
Március 14-én, reggel 8 óra előtt 10 perccel a bánffyhunyadi Horea úton a 30 éves, bélkalocsai (Bihar megye) Ilie I. okozott balesetet, miközben a BH–74–YLE rendszámú Volkswagen Passatot vezette Nagyváradról Kolozsvár felé. Áldozata a 10 éves Kovács A. volt, a magyargyerőmonostori tanuló szabályosan, gyalogátjárón próbált átkelni. Csak könnyebb sérüléseket szenvedett.

Rendhagyó ünnepséget szervezett Bánffyhunyadon a Kós Károly Kulturális Egyesület és az RMDSZ a forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóján. Hétfőn este fáklyás ifjak vették körül a városközpontban álló Petőfi-kopjafát, ahol a mintegy félezres tömeg előtt Szentandrási István RMDSZ-elnök, a város alpolgármestere, és Szrága Zoltán, a KKKE elnöke mondott díszbeszédet, illetve rövid műsor hangzott el. Az ünnepségen részt vett Nicolae Chiş polgármester, Cozea Dan városházi titkár, valamint több városi tanácsos. A Petőfi-kopjafánál koszorút helyezett el a KKKE, az RMDSZ, a polgármesteri hivatal és a D. A. Szövetség.

Az ünneplőket mintegy harminc fáklyás fiatal vezette a városi művelődési házhoz, amely színültig megtelt. A színpadon a nagyváradi Szigligeti Ede társulat művészei alkalomhoz illő verseket és éneket adtak elő.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Munka eszi a mestert!

Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) szervezte Terminológia előadássorozat folytatódik. A vegyészmérnöki karon ma, március 16-án 18.00 órától, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanára, dr. Tőkés Béla: Retrometabolizmusra alapozott gyógyszer- és vegyszertervezés jelene és távlatai címmel tart előadást a BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Kar épületének (Arany János utca 11. szám) 132-es termében.

A KODIAK természetjáró egyesület 2005. március 20–27. között téli tábort szervez a Fogarasi-havasokban túrázással és hegymászással, Erőss Zsolt irányításával.

Bejelentkezési határidő: 2005. március 17. a kodiakok@yahoo.com e-mail címre vagy a 0740-134397 és 0745-024818 telefonszámon.

A részvételi díj: haladóknak 1000 forint, kezdők számára 10 000 forint.

További részletek a www. hoparduc.hu-n.

A marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság és az Aquaserv Kht. negyedik alkalommal hirdeti meg nemzetközi jellegű Humor a természetben témájú természetfotó-pályázatát. A kiírás célja népszerűsíteni a természetjárást, művészien, humorosan bemutatva az ember és természet viszonyát. A meghirdetett célnak megfelelően három kategóriában várunk felvételeket: természetfotók, makrofotók és humor a természetben.

A zsűri saját belátása szerint átcsoportosíthatja és díjazhatja a beküldött műveket, tudniillik lehet filmmel, fényképpel, valamint videopályázatokkal is jelentkezni. A fotókiállítás 2005. április 21–május 5. között lesz a marosvásárhelyi Dr. Bernády György Művelődési Központ tetőtéri galériájában, a Horea utca 6. szám alatt.

A pályázaton részt vehet minden amatőr és hivatásos fotós, életkortól, lakóhelytől és foglalkozástól függetlenül, olyan fényképekkel, amelyek korábbi Foto Natura kiállításon még nem vettek részt.

Egy pályázó maximum 10 db fekete-fehér vagy színes papírképet küldhet be, közöttük (max. 3 darabból álló) sorozat lehet, melyet a zsűri saját belátása szerint megbonthat. A beküldött képek 20 x 30 cm és 30 x 45 cm közöttieknek kell lenniük. A fotókat semmiféle hordozóanyagra nem kell felragasztani.

A fényképek hátoldalára olvashatóan rá kell írni a szerző nevét, lakcímét, e-mail címét, telefonszámát, valamint a kép címét magyar, román és angol nyelven. A rendezők javaslata, hogy mind-ezeket az adatokat egy öntapadós címkére írják rá, s csak ezután ragasszák fel a képek hátoldalára.

Benevezési határidő: 2005. március 31. A fotókat a következő címre kell beküldeni vagy elvinni: Népújság szerkesztősége, Marosvásárhely, Dózsa György utca 9. szám, II. emelet.

A legjobb felvételeket díjazzák. A zsűri különdíjakat is oszthat.

Bővebb felvilágosítás kérhető a 0265/266-270, 266-780-as telefonszámon (Népújság), a 0744-604244-es mobiltelefonszámon (Vajda György), vagy a gyvajda@yahoo.com és az agnesberekmeri@yahoo.com e-mail címeken.

címmel tart ma előadást Jancsó Miklós este hét órától a Kolozsvári Magyar Politológusok Társaságának (KOMPOT) szervezésében. A kötetlen beszélgetésre a Jakabffy Alapítvány berkeiben kerül sor a Szentegyház utca 39. szám alatti könyvtárban. A gyakorlati jellegű felszólalás keretében interaktív beszélgetésre kerül sor retorikáról, beszédtechnikáról, beszédstílusról. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

András amolyan mintagyerek. Nem a jó példát szokták rajta illusztrálni, de nem is a rossz tulajdonságok megtestesítője. Ő egy többé-kevésbé átlagos egyetemista – mert az egyetemista nincs szabványosítva. Egyetemre jár, alkalmasint ősszel is, mert ez is hozzátartozik a fámához. Második egyeteménél tart, igaz, az elsőt egy év után ejtette. "Unom" – közölte megdöbbent szüleivel. A sokkterápiához már hozzászoktak fiuktól, így megelégelték három hónap után a zsörtölődést.

András úgy gondolja, hogy a második számú egyetemén tanul is valamit. Az a valami később államvizsgává fog fejlődni, majd esetleges mesteri kiruccanás után, előbb-utóbb elkerülhetetlenül, munkában végződik. Persze, az előző, profilaktikus megoldással lehet még nyújtani a lazsálás aranyozott éveit, de ez most lényegtelen: félév eleje van, kinek fáj ilyenkor a feje?…

Andrásnak azért szokott fejfájása lenni... Nem, nem a megerőltető projektek, dolgozatok s miegymás elkészítése miatt. Ha annyira kézenfekvő, mindenkinek eszébe jutott: a másnaposság a ludas. A jeles orosz írótól, Bulgakovtól ugyan csak egy könyvet olvasott, drámát sem látott többet, de a róla elnevezett lokálban már eltöltött számos estét. S még néhány könyvtár értékű adagot is letöltött a torkán.

Azért András nem teljesen léhűtő: ha tanulmányi előrehaladása kétes is, azért a világnézete alakul. Most éppen az apolitikus álláspontot választotta, hogy baj ne legyen belőle (ezen ugyanis az emberek rendszerint összevesznek. Meg a focin is, azt nemes egyszerűséggel nem nézi, helyette inkább Forma–1-et. Schumachert úgyis mindenki utálja.) De legalább van egy biztos pont az életében.

András mintagyerek, egy átlagos 100 euróért bérelhető kétszobás lakásban osztozik a hatodik emelet darukra nyíló kilátásán három másik emberrel. "Csak semmi luxus" – szól a szülők mottója, nem akarják a gyereket elkapatni (nem mintha módjukban állna, de azért mégsem kellene…)

Azaz, a luxus mégsem hiányzik teljesen az András és három barátja által – még jobban – lelakandó menhelyből. Ott van az elektronika. A pizzásdobozok és kólásüveg szolid csendéletét az asztalon egy irdatlan nagy monitor zavarja meg. A földön újabb félredobott pillepalackok és egy mosásra váró farmernadrág biztos menedékét keresve ott lapul a számítógép, merevlemezén hatvan film kíséretében. Van televízió is. Igaz, a távirányító nem élte át az első elsöprő sikerű Andrásék-bulit, s holtteste soha sem került elő.

Azért csak léteznek csodák. Példának okáért mintagyerekünk egész haveri köre csodájára jár a forgó vécének. A világcsodák közé sorolást türelmesen váró vécékagyló alighanem a második Andrásék-bulin keletkezhetett. Igaz, azóta lehúzáskor enyhén szivárog. De ilyen nincs még egy! Akárcsak harmadik Andrásék-buli. Olyan sem lesz több, pedig mindenki ott volt. Még Duca Mihai éjszakai szolgálatot teljesítő rendőrtiszt is. Ő szintén csakugyan el volt ragadtatva András DJ-i munkájától: az érdemtelen résztvevőknek mindjárt kiosztott találomra egy-egy belépőt nyolcszáz pénz értékében, a csend ellen elkövetett vétkekért, vagy a tartózkodási engedély személyazonossági igazolványon megjelent helyen kívüli lakásért. Mit ért a rend őre a zenéhez... A hangerő megbecsülésén kívül aligha ért valamit, de, bezzeg, András…

Na, ő érti. Az alternatív az ő ütőkártyája, a nu jazz régi ismerőse, és az olyan popkirályok slágerei, mint Robbie Williams (meg a Benetton póló kombinációja) sok kellemes estét szerzett már néhány lánynak. Némely kellemes este persze az Andrással egy szobán osztozó András-barátnak igenis kellemetlenül telt, ugyanis András hódított. No, nem kell félreérteni, ő diszkrét legény, nem hoz magával csak úgy, haza mindenféle ledér nőt. Ő inkább később érkezik, a taxiban félszemét letakarva, meglehetőst olyan ember benyomását keltve, aki nem a cipőjébe öntötte a V33 és a citromos Fanta – ízlelőbimbókra nézve gyilkos – keverékét. András szobatársa azért érzi magát kellemetlenül, mert a mintagyerek többször és rutinosan sprintel az immár forgásra is képes vécékagyló felé. Ilyenkor a világcsodát porcelánkormányú busznak szokás becézni. Amikor András reggel az agyonrozsdázott mosógép társaságában magához tér, azon töri a fejét, hogy mi is lesz majd, ha nagy lesz, tehát amikor végez. Így kételyei vannak a csempéktől pár éve megfosztott romos és áporodott szagú fürdőszobában.

Igaz, miután elbotorkál az ágyához, elmúlnak a bizonytalanságok – és joggal. Ha az ember elvégez egy egyetemet, valamennyire azért csak elsajátítja az angol nyelvet, s még az emberekkel is megtanul kicsikét bánni, majd csak lesz valami belőle. Az autópálya-jövő előreviszi, bár senki sem tudja, hogy merre van az előre. De Andrást ez nem érdekli. Ő alszik.

Reggeltől délutánig szekciónként egytől hatig terjedő számú tanár mutatta be kutatási munkájának eredményét. Amint múlt lapszámunkban a hirdetések között olvasni lehetett, március 12-én, szombaton Tudományos Tanárköri Konferenciát szervezett a Kolozsvári Magyar Diákszövetség. A helyszín a Farkas utcai (Mihail Kogălniceanu utca elején található) Babeş–Bolyai Tudományegyetem főépülete volt, ahol a konferencia egyszerre négy szekcióban zajlott.

A program szombaton reggel 10 órakor kezdődött a Szociológia szekcióban drd. Kiss Dénes szociológus A kisebbségi intézményrendszer sajátosságai című dolgozatának bemutatásával. A második emeleti G. Călugăreanu nevezetű 231. teremben negyven perc után dr. Neményi Ágnes és Veress Enikő tudományos kutató vették át a szót az Etnikai térfolyamatok, politika és társadalom Románia négy eltérő típusú kistérségében című kutatás eredményeinek feltárásával. Dr. Veres Valér adjunktus a tízperces szünetet követően Élettervezésről és jövőstratégiákról beszélt a Kárpát-medencei fiatalok körében, majd dr. Mezei Elemér adjunktus a romániai korösszetétel változását vizsgálta az utóbbi években, utána, Románia területén maradva, drd. Pásztor Gyöngyi gyakornok beszélt a romániai urbanizációról. Valószínűleg nem az ebédszüneti kiközösítése sarkallta drd. Péter László tanársegédet arra, hogy a Hogyan termel a kirekesztettség új etnicitást? című értekezését megtartsa.

A nagyszámú érdeklődőnek egy adott pillanatban választania kellett, hogy melyik tanulmányra kíváncsibb, mert 11 órakor már a Történelem szekcióban kezdett neki a tizennyolcadik század liturgiatörténetéről szóló mondókájának dr. Kolumbán Miklós, őt követően a századokban még mélyebbre "bányászott" az első emeleti T. Popoviciu előadóteremben dr. Rüsz-Fogarasi Enikő docens, aki a kolozsvári középkor szociális gondozásának problémáit boncolgatta, nem másként a Lupescu-házaspár, akik Hunyadi Jánosra vonatkozó legújabb felfedezéseik mellett a középkori Magyarország ünnepeinek szabályozásaira is kitértek. A szekcióülést dr. Pál Judit docens zárta, izgalmas témát taglalva: Egy Károlyi-kliens karrierje a 18. század elején.

A Filozófia szakosztály a D. V. Ionescu teremben kapott helyet. Déli tizenkettőkor indította el az egyórás beszámolóját dr. Gál László docens a kétnyelvűség logikai szempontból téma kapcsán. Dr. Ungvári-Zrínyi Imre adjunktus Az azonosság és másság reprezentációi az identitásképző narratívákban című művét mutatta be az érdeklődőknek, míg dr. Egyed Péter hiányzót jelentett. Hasonló meneküléshez folyamodott másik két jelentkezője a Földrajz tagozatnak: drd. Pál Zoltán és dr. Kovács Csaba Miklós, így csak Wanek Ferenc adjunktus tágíthatta a hallgatók fejét Kolozsvár és környéke földtanával.

A történelmi disszertációk véget értével dr. Egyed Ákos, a TTK fővédnöke mondott köszöntő beszédet minden résztvevőnek, a záróünnepséget pedig egy állófogadás követte a Heltai Alapítvány 1-es számú termében. Itt Csuszner Ferenc, a szervező diákszövetség elnöke elmondta, hogy a konferenciát a magyar diákság szakmai fejlődésének elősegítése céljából szervezik meg immár harmadszorra. Ezzel évről évre sikerül közelebb kerülni kitűzött céljaihoz a szervezetnek. Az idei TTK egyike azoknak a programoknak, amelyeken keresztül a KMDSZ szeretné biztatni a diákokat és oktatóikat önmaguk fejlesztésére, és ugyanakkor elősegíteni egy gyümölcsöző kapcsolatot a diákok és az oktatók, valamint a tudományos kutatók között.

(Flashmobot szerveztek március 10-én, csütörtökön a Bocskai ház előtt, IGEN jelszóval.)

Marhára idegesít már az egész kettős állampolgárság téma. Ez tényleg lerágott csont, sőt, ez inkább a bajok megoldásának keresésétől való elfordulás. Ezzel persze koránt sincs így mindenki, az az úri(?)ember, aki idiótának titulált, gondolom, szívesen vitázna még néhány órát vehemensen arról, hogy a nemre biztatással, miért árulta el a nemzetet Eörsi meg a többi "zsidó" – mert, ugye mindenki, aki nemet mondott, az "zsidó". (És egyébként is a zsidók tehetnek mindenről. A munkanélküliségről, a szegénységről, az aszályról, a hűlésemről.)

Hát az ilyen beköpéseknek köszönhetjük, hogy komolyan fontolóra kellett vennem, le merjem-e a zsidó szót egyáltalán írni. Egyértelmű, hogy az emberek a rosszat szeretik megtanulni. Mostanság nálunk is nagyon divatos a zsidózás, miért is ne lenne, há’ a magyarokná’ is bejött, oszt itt mé’ ne jönne – minthogy menő az, aki a pesti szleng primőrjeit elsőnek dobja piacra Kolozsváron, Erdélyben. A magyarországi belpolitika legocsmányabb hordalékát habzsolják egyesek, két marokkal. Ez nem csak zsidózásra vonatkozik, különben is most mi vagyunk Románia zsidói, hanem arra a tendenciára, hogy a magyarországi belpolitikát besíbolják Erdélyre.

Hogy ebben a ludasok az anyaországi politikusok, az is biztos. Hibásnak azonban mi is hibásak vagyunk, mert vidáman harapunk a horogra rá, és csámcsogjuk be azt. Félreértés ne essék, nem "az Eörsit" kívánom védeni, tanuljon csak a történtekből, ráfér. A gondolatot, hogy frusztrációkat keltett a népszavazás, valamint az, hogy Erdélyben a nem voks miatt ellenszenveznek az MSZP–SZDSZ politikájával, nem ártott tudatosítani.

Mint ahogy nem a tüntetéssel nem értek egyet, hanem a módjával. Úgy vélem, hogy ha a demonstrálók az anyázás, zsidózás szintjére süllyednek, a tiltakozás ütőerét vágják fel, lévén, hogy elsikkad az igazi üzenet, hogy ITT az emberek érzéseit sértették meg. Helyes, hogy az EMI nyilatkozatban szögezi le, nem tagjai küldték Gázába Eörsit – aki viszont gálánsan lenyilasozta őket.

Ismétlem: nagyon, de nagyon ráuntam erre a koncra, arra, hogy egyesek Orbán Viktor személyének Hitlerhez és Mussolinihoz hasonlatos vonásait szeretnék minden áron hangsúlyozni, mások Gyurcsány Ferencet döngölnék a porba.

Mindenféle IGEN feliratú tárgyakkal jelentek meg a magukat pozitívan gondolkodónak taksáló résztvevők. A kicsit hippi korszakot idéző akció, politikai töltetektől mentes békés állampolgárok demonstrációja volt, amelynek célja nem az Eörsi-incidens tagadása, hanem az ilyen jellegű feszültségek lerázása. Körülbelül ezt írja le Kelemen Attila is a Transindexen közölt "Miről nem szól számomra a csütörtöki IGEN-mob?" című cikkében.

Az én részvételem az IGEN megmozduláson a megbékélés iránti vágyamból született. Azzal, hogy önmagunkat dühítjük, egészen biztos, hogy sehova sem jutunk el. Szeretem azt gondolni, hogy létezik nálunk is (az amúgy liberális orientálódású) felelősséget érző állampolgár – mert van ennek nálunk már tradíciója, a liberalizmust Pestnél jóval régebben fedezték nálunk fel, Tordán – ahol a világon először vallásszabadságot hirdettek 1568-ban –, aki civilizáltan képes kinyilvánítani véleményét, ellenvéleményét. Több jó rejtőzik egy nagy igen feliratú kalap alatt, mint egy elfuserált bekiabálásban. Az igen fel-iratú villanykörte világít rá: az i-g-e-n betűs kéz egy kinyújtott kéz, bennünket húz ki a saját slamasztikánkból. Az igen lufi magaslatából, talán majd sikeredik arrébb repülnünk, oda, ahol tényleges problémáink vannak.

Ha nincs kedved felgyalogolni a Hajnal negyedig, vagy nincs kedved a Flashben feneket riszálni, akkor valószínűleg kedd este a Bécsi Klub felé veszed az utad. A nemrég feljavított klubhelyiséget az Óvártól nem messze, az Unió (hivatalosan: Memorandumului) utca XVII. századából származó házikójának alsó részébe vágták. Állítólag már abban az időszakban is szórakozóhelyként számon tartott lokál volt.

Kellemesen befogadó három "szobácska" vár: az utcára nyíló részét nevezném én a vendéglőnek, a pár lépcsővel magasabban elhelyezkedő területen pedig az üvegasztalok mellett rendelhetsz azért éppen csillagokat nem verdeső árakon, de egy mindennap kiruccanó egyetemista zsebe számára elég borsós összeg cseréjében. A harmadik szobában pedig, amikor buli van, vadító sebességgel villanó stroboszkóp szolgáltatja a szédítő hangulatot.

A vendéglőről azt tartja a szóbeszéd, hogy olyan finom kaját visznek az asztalhoz, amilyent csak anyuka tud főzni, vagy ha külföldi ízekre vágysz, a menüből kedvedre válogathatsz a tradicionálisabbnál tradicionálisabb ételek közül, amelyek közül a legismertebb talán az olasz pizza.

Na, de ott vannak a nagytekintélyű, nagy büdzsét igényelő bulik. Elsöprő partik, azok bizony. Annyira, hogy a tömeg elsöpör, hol a bárhoz, hol a táncparketthez, kis szerencsével nem fog egyik pincér sem csúnyán nézni rád, ha a melletted állóval magyarul társalogsz. Vagy veszekszel, mert az igazság, hogy a (bécsi) lányok sem szeretik a tilosban járó kezek tapintását. S mindezt minden csütörtökön. Hiába: a nagy buliért meg kell szenvedni, ezúttal anyagilag is. Persze, március 15. után mindenki meggondolja, hogy osztrák ihletettségű – igaz, magyar tulajdonosú – lokált látogasson.

(Folytatás a március 9-i lapszámunkból)
Libucgáti sétaút. A Gyár (Fadrusz) utca folytatásában, a Sétatéren át, a Fürdő utcától a Rákóczi úti hídig vezető sétány.

1941: Libucgáti sétaút [Kvát41]; 1945: Libucgáti sétaút; Str. Parcului – Sétatéri utca [Kvut]; 1957: Str. Parcului – Sétatéri utca [Kv 189.].

Nevét a helyhatóság az egykori Libucgáti utcáról adta.

Libucgáti utca. A Fürdő utcának a Linczeg utcától kifelé, a Kisszamos (Malomárok) mentén, a Libucgátig vezető szakasza. Az 1865. évi Pánczél-térképen név nélkül rajta van. 1899 áprilisától a Fürdő utca része lett. — Fürdő utca, Libuc utca, Libucgáti malom sikátora.

1852–1857: libuczgáti malom sikátora [Jakab I. 37.]; 1869: Libuczgáti utcza [Bodányi]; 1893: Libuczgáti utcza [SAKcs]; 1898: "…a város tulajdonát képező [libucgáti] malom épület úgy a sétatér fejlődését, valamint a libuczgáti utczában a közlekedést akadályozza…" [KözgyJk 1898. 269.]; 1899: Libuczgáti utcza [KözgyJk 1899. 111.]; Fürdő utcza [KözgyJk 1899. 111.].

Libucgáti zúgó. A három monostori és a Kiszúgó után az ötödik zúgó. Medre a mai Fürdő utcában, a Gyár (Fadrusz, Eminescu) utca végéhez közel ágazott ki a Kisszamosból (Malomárok). Itt állt a Libucgáti malom. Medre jobbra kanyarodva a Hangyásberken (Sétatéren) át vezetett, majd a Nyári Színház közelében balra kanyarodva, a Szamosba torkollott. A malom lebontása után medre elejét feltöltötték, a többit csatornázták, hogy a sétatéri tó vizét a Szamosba vezethessék. Ez a része ma is megvan, Szamosba ömlése a folyó bal partjáról látható. — Kiszúgó, Zúgó (Kolozsmonostor), Bánffy-zúgó (Kolozsmonostor), Nagyzúgó (Kolozsmonostor).

Liceul Gh. Bariţiu — Iparmúzeum és polgári iskola.

Liebknecht tér — Szentháromság tér.

Liget utca — Muntean, preotul.

Liliei — Kis-Új utca.

Liliom utca — Kis-Új utca.

Linczeg utca. A Külső-Monostor utca jobb oldali, második, a Kisszamosig (Malomárok), vagyis a Fürdő utcáig vezető mellékutcája. Első ízben az 1869. évi térkép jelzi. Aránylag újabb utca lehet, az 1763–1787. évi katonai térképen még nincs rajta. Az 1865. évi Pánczél-térkép név nélkül jelzi. Végében, jobboldalt, a Kisszamos partján állt a Neptun fürdő. — Neptun-fürdő.

1869: Lintzeg ut[cza] [Bodányi]; 1888: Linczeg utcza [Kv88]; 1894: Linczeg u. [Mach]; 1914: Linceg utca [Cim14 168.]; 1917: Linczeg utca [Cs17]; 1923: Str. Vasile Alexandri [Br 83., 100.]; 1933: Str. Vasile Alexandri [OF 37.]; 1937: Str. Vasile Alexandri [Br37]; 1941: Linczeg utca [Kvát41]; 1945: Linczeg utca; Str. Vasile Alexandri utca [Kvut]; 1964: Str. Vasile Alecsandri utca; Str. Vasile Alecsandri.

Nevét arról a Linczeg, eredetileg Lintzig Jánosról, Kolozsvár király-, majd főbírájáról kapta, aki 1660-ban életét kockáztatva sem nyittatta meg a város kapuját a török előtt.

Linczeg utcai híd. A Linczeg (V. Alecsandri) utca végében, a Kisszamos (Malomárok) fölötti, kezdetben fa-, később – máig – vashíd. — Gyár utcai híd, Patak utcai palló.

1896: "…a linczeg utczai fahid javitására…" [KözgyJk I/96].

Linczigh-ház. A Nagypiac keleti során, az Ószeren állt. Az 1700-as években a Bánffy család megvásárolta, majd három szomszédos házzal együtt lebontatta. Helyükön épült a Bánffy-palota. — Bánffy-palota, Eperjesi-ház, Rázmány-ház.

Linda. S. Gaál Teréz, másképp Gál Teréz [Lak 302.] cukorkagyára és cukorkakereskedelmi vállalata az 1940-es évek elején a Zápolya utca 4. szám alatt. Az 1948. évi államosítás után ebből lett a Feleacul cukorkagyár. Az 1960-as években, amikor a Varga Katalin kötöttárugyár része, a Lady, a gyár Monostori út 58. szám alatti épületébe költözött, a cukorkagyár ennek épületeit is átvette.

1941: "Linda cukorkagyár és cukorkakereskedelmi vállalat. S. Gaál Teréz" [Tel41 16.]; 1943: "Linda cukorkaüzem, Zápolya utca 4." [Lak 430.].

Lingurarilor — Kalányos utca (Kolozsmonostor).

Liniştei — Szamosfalva.

Liszt Ferenc utca — Moldovan, Micu Ion.

Livezeni — Totoianu, Ion (utca).

Livezii — Berek utca.

Liviu Rebreanu — Borháncs utca.

Locomotivei — Mozdony utca.

Lomb. A várostól északra magasodó, tölgyessel borított hegy. Tengerszint fölötti magassága 684 m. Ma is ez a neve. A XIII. században, a XIV. elején azonos nevű település létezett itt. Az első három adat erre vonatkozik. Miklós kolozsi várjobbágy és fia János 1291-ben lombi földjét tartozékaival (erdő, cserjés, liget, rét, kaszáló) 20 korabeli márkáért eladta az erdélyi püspöknek, aki Kolozsvárhoz csatolta. Lombi János 1308-ban Kán László vajda kíséretében Déván járt [Györffy III. 362.].

Jakab Elek Kolozsvár történetéhez csatolt Világosító rajzai 1870-ben megjelent első része első térképén külön néven tünteti föl az erdőt (Lombi csere), a legelőt (Lombi legelő) és az erdőtől dél-délkeletre fekvő Lomb határrészt. — Alsó-Lomb, Felső-Lomb, Közép-Lomb, Lombi csere.

1291: Lomb [JakabOkl I. 29.]; "terra Lomb in Comitatu de Clus" (’Kolozs megyében Lomb földje’) [Györffy III. 362.]; 1309: Johannes de Lomb [Györffy III. 362.]; 1485: Lomb [Kmk II. 24.]; 1568: "sÿluam supra Lomb" (’Lombon lévő erdő’) [Élő 29.]; 1570: "az gyermeknek hatta [...] az Lombon valo zoeleÿet"; "az lombonis volt egy zeolo" [TJk III/2.]; 1573: "Mywlta darochy Janos asast teot az Eo kertebe az utan zarmazot ky az fodor Istwanne tawabol az vyz es vgi holtak meg az toba az halak Jacab agia az lombon valo zeoleyet" (’miólta Daróczi János ásást tött az ő kertébe, az után származott ki az Fodor Istvánné tavából az víz és úgy holtak meg az tóban az halak’) [TJk III/3. 49–302.]; 1576: "Eo kege Byro vram hagia meg az Mezeo paztoroknak hogi az Lombon valo Erdeore es Tölgesre vygazanak kywalkeppen" [Élő 11.]; 1585: "Also Lomban egy zeoleot" [TJk IV/1.]; 1623: "in Promontorio Lomb vel Hendely vocato" (’a Lombnak vagy Hendelynek nevezett hegyen’) [JakabOkl II. 258.]; 1659: "Hidelven Lako Ötves Péter az Felsö Lombi Hegjbn…" [Élő 18.]; 1665: "…vagyon Twzokmal felett, az Lombi erdő alatt…" [KvEml 199.]; 1697: Közép Lombon [Élő 29.]; 1865: Lomb [Páncz]; 1870: Lomb [JEv70.I]; 1876: Lomb [Páncz1876].

Neve a ma csak a hegytetőt borító, a Híd (Wesselényi M., Dózsa Gy.) utcából jól látható tölgyerdővel, annak lombjával függ össze. A lomb jelentése ’nem tűlevelű fa vagy bokor leveleinek összessége’, ’leveles faág’ [MÉKSz 868.], ’fa, bokor levélzete’ [TESz II. 786.]. Hangutánzó-hangfestő eredetű, a lobog ige kiterjedt családjába tartozik. Eredeti jelentése, származásának megfelelően, ’lobogó, lengő, lebegő valami’ lehetett. A lomb jelentésszűküléssel vált a növényi levélzetre vonatkozó kifejezéssé [TESz II. 786.].

Lomb felé vivő út. Két út:

1. A Papfalvi útból kiágazó, a Lomb felé vivő mezei út.

1937: Drum spre Lomb [Br37]; 1941: Lombi út [Kvát41]; 1945: Lombi út; Calea Lombului – Lombi út [Kvut].

Nevét a Lombra vezető útként kapta.

2. A Bánság út (Nagy Lajos király, Makszim Gorkij, Coposu) végén, jobboldalt nyíló, az Imre király (Partizán) utca végét érintve a Lomb felé kaptató utca, majd mezei út. Az 1940-es évek elején kezdett kialakulni. Az 1941. évi térkép név nélkül jelzi [Kvát41].

1957: Calea Lombului – Lombi út [Kv 187., 197.]; 1964: Calea Lombului – Lombi út; Str. Lombului.

Nevét a helyhatóság adta.

Lomberdő — Lombihegy telep.

Lombi csere. A Lomb tetejét borító tölgyerdő. Jakab Elek Kolozsvár történetéhez csatolt Világosító rajzai 1870-ben megjelent első része első térképén külön tünteti föl az erdőt (Lombi csere), külön a legelőt (Lombi legelő) és az erdőtől dél-délkeletre fekvő Lomb határrészt.

1870: Lombi csere [JEv70.I].

Lombihegy-telep. A város fölött, a Lomb oldalában néhány házból kialakult telep. 1902-ben öten [Hely902 944.], 1944-ben százan laktak itt [Hely944 375.].

1902: Lombihegy telep [Hely902 868.]; 1944: Lomberdő [341.].

Neve egyértelmű.

Lombului, calea — 1. Lomb felé vivő út; 2. Lombi út.

London tér. A Belső-Szén utca végétől nyugatra, a Páris, a London, az Alsó-Szén, a Felső-Szén és a Külső-Szén utca között elterülő kis tér. — Szénapiac.

1899: London tér [KözgyJk 1899. 111.]; Arany János tér [KözgyJk 1899. 111.]; 1903: Arany János tér [Stein]; 1905: Arany János tér [Stief]; 1906: Szentgyörgy tér; 1917: Szentgyörgy tér [Cs17]; 1923: Piaţa Sf. Gheorghe [Br 91., 102.]; 1929: Piaţa Gh. Sion [Cj29]; 1933: P[iaţa]. Gh. Sion [OF 38.]; 1937: Piaţa Gheorghe Sion [Br37]; 1941: Szentgyörgy tér [Kvát41]; 1945: Szentgyörgy tér; Piaţa Sf. Gheorghe – Szentgyörgy tér [Kvut]; 1957: Piaţa Sf. Gheorghe – Szent György tér [Kv 190., 199.]; 1962: Piaţa Sf. Gheorghe – Szent György tér; Piaţa Păcii – Béke tér (pace n fn ’béke’); 1964: Piaţa Păcii – Béke tér; Piaţa Păcii; 1995: Piaţa Păcii; P-ţa Lucian Blaga [Kmth 1995/143.].

A London név adásának oka ismeretlen. Lehet, hogy a helyhatóságtól származik.

London utca. A Külső-Monostor utca elején, baloldalt nyíló második, a Szénapiacig, a későbbi Szentgyörgy térig vezető utca. A XIX. század első felében kezdett kialakulni. — 2. Wesselényi utca.

Londrei — 2. Hosszú utca.

Longa (’hosszú’).

1. A Magyar utca elsősorban szászok által használt nevének latinra fordított változata. — Magyar utca.

2. A Magyar utcai fertály (városnegyed) latinra fordított neve. — Magyar utcai fertály.

1609: "Stephen Berger, Longa" [BinderKsz 36.]; 1653: Longa [BinderKsz 81.]; 1689: "Longa intra Moenia" (’falon belüli’) [BinderKsz 36.].

Lotrului — Botond utca.

Louis Blanc utca — Virgiliu.

Lovag utca. A Szabók tornyától kelet-délkeletre elterülő egykori cigánynegyed északi szélén, a Szabók tornyától a Külső-Farkas utcáig vezető utca. Az 1980-as években a cigánynegyedet lebontották. Azóta egyetlen épület, a Tanítók háza szegélyezi. — Cigánynegyed.

1869: Lovag ut[cza] [Bodányi]; 1893: Lovag út[cza] [SAKcs]; 1894: Lovag u. [Mach]; 1914: Lovag utca [Cim14 168.]; 1917: Lovag utca [Cs17]; 1923: Str. Cavalerilor (cavaler h fn ’lovag’) [Br 84., 100.]; 1933: Str. Cavalerilor [OF 37.]; 1937: Str. Cavalerilor [Br37]; 1941: Katona Mihály utca [Kvát41]; 1945: Katona Mihály utca; Str. Tolstoi – Tolsztoj utca [Kvut]; 1964: Str. Tolstoi – Tolsztoj utca; Str. Tolstoi; Str. Posada.

Nevének eredete ismeretlen.

Lovas kaszárnya. A XIX. század második felében a mai Tanítók háza helyén álló katonai épület.

1869: Lovas Kaszarnya [Bodányi].

Lófő utca. A Tóköz keleti szélén, a Nyárád utca folytatásában, a Kőmíves Kelemen utcából kiágazó, nagyjából a vasúttal párhuzamos utca. Az 1940-es évek elején kezdett kialakulni.

1941: Lófő utca [Kvát41]; 1945: Lófő utca; Str. Ion Oargă utca [Kvut]; 1964: Str. Ion Oargă utca; Str. Ion Oargă.

Nevét a helyhatóság adta.

Lópatika. Állatoknak való gyógyszereket árusító gyógyszertár a Szappany utca bal oldalán, a Forduló utca végével szemközti kétemeletes Bauhaus ízlésű, Moll Elemér által tervezett, az 1930-as években emelt épületben [Lőwy Dániel közlése nyomán]. Előzményeként az 1940-es években, az 1950-es évek elején a Lajtár-féle cipészet, mellette a közeli bordélyház személyzetének nemi betegségekre felügyelő orvosi rendelője működött.

Lórántffy utca — 1. Töhötöm utca.

Lövölde. Másik neve Lövölde-kert. A Hangyásberekben, a Sétatér északnyugati sarkán, a Kiszúgó közelében, a mai sporttelep táján 1873-ban létesített céllövő építmény és a körülötte fekvő berkes-ligetes terület. A XIX. század közepe táján az épület még a város lövészeinek gyakorlatozó helye [KvTel. 78.]. "A Lövöldében hajdan csakugyan lőttek. Céllövésben gyakorolták magukat az abszolutizmus [’önkényuralom’] utáni friss szabadságot élvező kolozsváriak. Úgy lehet, a szabadságon kívül készültek a jövőre is, nem bízván az osztrák szavában, kinek neve akkor errefelé is német vala." [Nagy 114.]. Később itt rendezték a diák-majálisokat meg az egyesületek táncmulatságait. Még később vasárnaponként székely bálok színhelye volt, míg a düledező épületet lebontották. Helyén teniszpályákat létesítettek. Eltűnt a Kiszúgó árka is a Lövölde mellől. Betömték, s ezután a víz a Sporttelep mellett új árokban folyt a Szamosba [Nagy 114–115.]. Az árok mindkét oldalán jegenyesor magaslott. Az 1950-es években is. Később lebontották a Sporttelep lelátóját, kivágták a jegenyéket – csak néhány maradt meg –, és hozzáláttak a betonteknő, a labdarúgópályát körülvevő új, ma is meglévő lelátó építéséhez. — Fásberek.

1888: Lövölde [Kv88]; 1891: "Lövölde (sétatér), hideg étkek és sör" [Eu 41.]; 1894: Lövölde [Mach].

Lözsarden. A Rákóczi út vége felé, jobboldalt, a Törökvágáshoz közeli kocsma és nyári kert, a Hója Kert tréfás neve a francia le jardin-ből [Györffy János Márton közlése].

Lőrinc utca. A 2. Hosszú utca bal oldaláról észak felé nyíló, a Dézsma utcáig vezető utca. Később az Eötvös utca része. — Gyalog utca, Puszta utca.

1869: Lőrintz ut[cza]. [Bodányi]; 1888: Lőrincz utcza [Kv88]; 1894: Lörincz u. [Mach]; 1903: Lőrincz utcza [Stein]; 1910: Lőrinc utca [Kv910]; 1913: Lőrincz utca [Cs13]; 1914: Lőrinc utca (l[ásd]. Eötvös utca) [Cim14 168.]; 1917: Eötvös utca [Cs17]; 1923: Str. Laurenţiu [Br 88., 100.]; 1933: Str. General Berthelot [OF]; 1937: Str. General Berthelot [Br37]; 1941: Eötvös utca [Kvát41]; 1945: Eötvös utca; Str. Gen. Berthelot utca [Kvut]; 1964: Str. Gen. Berthelot utca; Str. Constanţa.

Neve valószínűleg személynévből való.

L[ocotenen]t. Av[iator]. Suciu (locotenent h fn ’főhadnagy’, aviator mn ’repülős’) — Suciu, locot. av.

Lucaciu, Vasile. Két utca:

1. A Fellegvár északi lejtőjén, a Bornyúmál mögötti út (Andrássy, Gruia) bal oldalán keletre nyíló negyedik, a Kígyó, majd az ebből leválasztott Huszár utcáig vezető, az 1920-as években kialakuló utca. Nyugatabbra, a Gépész utcával párhuzamos, vele semmi kapcsolatban nem lévő, az 1941. évi térképen sem létező utca ugyanezen a néven.

1929: Str. Vasile Lucaciu [Cj29]; 1933: Str. Vasile Lucaciu [OF 29.]; 1937: Str. Vasile Lucaciu [Br37]; 1941: Damjanich utca [Kvát41]; 1942: Kőrösi Csoma utca [Kvát]; 1945: Kőrösi Csoma utca; Str. Kőrösi Csoma utca [Kvut]; 1964: Str. Kőrösi Csoma utca; Str. Dornei.

Nevét a helyhatóság adta.

2. — 1. Napoca (Irisz-telep).

Luceafărului — Înaltă (utca).

Lucernei — Frumoasă (utca, Szamosfalva).

Luncii (luncă n fn ’rét’, ’berek’). A Téglás utca jobb oldalán, a Szamos jobb oldali partja előtt keletre nyíló utolsó, Bulgária-telepi utca. Az 1920-as években kezdett kialakulni.

(Folytatjuk)

Az ő cselekvő közreműködésével is következett be az erdélyi irodalomnak az az általános "korváltása", "nagykorúsodása", amely több nemzedék együttes munkálkodása révén a hetvenes esztendőkre jellemző hatalmas arányú szellemi-művészeti, irodalmi nyitódást, fellendülést hozta – "vérátömlesztést", kulturális pezsgést, remekművek sorát. (Természetesen végig mintegy a fennálló totalitárius uralom "ellenkultúrájaként", annak etikai-lelkületi leleplezéseként.) Ilyen reveláló hatású könyve volt Lászlóffy Csabának már az 1971-es drámagyűjtemény, az akkor legfrissebb abszurd, elvonatkoztató, stilizáló formaelveket érvényesítő Bolondok játékai, s majd a sokfajta más, tradicionálisabban lélektani, etikai, társadalmi, történelmi helyzetkonfliktusokat, de ugyancsak modernizáló felfogásban színre állító darabok köteteinek sorozata (Nappali virrasztás, 1980; Te fájdalmas okosság, 1982; A hiányzó szentlélek, 1998). Mellettük a több mint harminc további verses és prózakötet szintén a mély történelmi érzékenység, a merész kísérletező hajlam, az elemző-értelmező szenvedély, a gondolati és nyelvi sokrétűségben, összetettségben megnyilvánuló intellektuális igényesség és bátorság kápráztató távlatosságáról tanúskodik. (Ez az író "egy középkori szerzetesre emlékeztet, egy olyan polihisztorra, aki valamilyen elképesztő szorgalommal vagy élő, eleven, mindent rögzítő memóriával éli, őrzi meg a világot, és írja le önnön külön világát, önmagát" – Bella István szerint.)

A Határ Győző megfogalmazásában is "poeta doctus". Lászlóffy Csaba műveire tehát kezdettől az elementáris sorsérzékelés és sorskifejezés markáns vonásai jellemzőek. Bajor Andor szavaival: "az érzelem tisztasága", "csiszoltság", "míves racionalizmus", "emberi, bátor és előítéletmentes" szemlélet. Az erdélyi magyar sors tragikumának jellegzetességei, a kisebbségi és az általános nemzeti, a személyes és a közösségi sorstapasztalatok, a nehéz történelmi atmoszférájú múlthoz és a szintén súlyos történelmi jelenhez kötődő individuális és egyetemes emberi sorsélmények, felrázóan és katartikusan sűrűsödnek össze ebben a valóságot és víziót olyannyira sugallatosan vibráltató teremtett létuniverzumban. A történelmi mélységeket, a históriai idők jelenvalóságát és az időbeli történések időtlen jelentésvilágát, a történelmi sorspárhuzamok sokrétűségét egyszerre dúsítják a stiláris veretesség, a plasztikus megjelenítés és a modern, groteszk-ironikus szemléletformák értékjegyei. Az erkölcsi látásmód és a lélektani-bölcseleti dimenziókat felbolydító láttatás határozott ítélőkészséggel, s a példázatos sorsvallatás és magatartásvizsgálat finom szenzibilitásával, egyszersmind felkavaró gondolati, hangulati erőteljességével párosul. Erkölcs és esztétikum, látvány és látomás úgy szervesül, olyan gazdagon ebben a szövegvilágban, ahogyan az emberi lét testi és lelki, fizikai és spirituális szféráiban is egymástól elválaszthatatlanokká forradnak, és legvégső egzisztenciális titkok, a misztériumszerű talányok rejtett összetevői. (…)

A saját lelkivilágának rezdülései között a gesztusaival, mozdulataival, szenvedélyeivel és villódzó, a felőrlő létgondok és hétköznapi életproblémák között hányódó történelmi személyiség, a szellemi lény mindig keresi a kultúra, az érvényes alkotás megtartó energiáinak segítségét, folyvást a kisszerűség nyomasztó fullánkjait igyekszik elhárítani és a méltóság maradékát megóvni. A történelem az ókori régmúltat, a közép- és újkort, de napjaink eseményeit, történéseit is jelenti. A prózai cselekményábrázolás és elbeszélésmenet a legkülönfélébb pillanatokban örökíti meg régvolt hősök, hadvezérek, írók, művészek, gondolkodók, polihisztor szellemóriások vagy mai kisemberek kálváriáját, a nyomorúságos kiszolgáltatottság ezernyi változatát. A lélekanalízis, az élettani, fiziológiai leírás, a cikázó belső monológ, a nézőpont-sokszorozás és idősík-váltogatás, a képzelet, az álom, a látomás. Az emlék megannyi tudati és tudatalatti mozdulásának összemontírozása, a mozaikos tudattükrözés: mind-mind a történetmondó és önértelmező, önreflexív elbeszélőpróza modern, sőt legmodernebb technikáinak termékeny alkalmazására vall. A sokszempontú – filmszerű vágásokkal, csapongó beszédfoszlányokkal, ritmikus reflexiókkal operáló – jellemrajzok, a kaleidoszkópszerűen felbontásos szituációképek ráadásul a posztmodern szövegalakítás számtalan narrációs lehetőségét is aktivizálják (s már a nyolcvanas években bekövetkező és általánossá váló posztmodern prózafordulat előtt is, jóval megelőzve azt): tényleges vagy fiktív ("áltörténelmi") dokumentumok, levelek, naplók, apokrif kéziratok, memoárok, vallomásos szövegrészletek színesítik-élénkítik az ábrázolás pittoreszk tablóját. A patinás stílusimitációkban, az alakváltó-szerepjátszó átképzeléses előadásmódokban, az idézetek, a hivatkozások, az utalások, a vendégszövegek intertextualitásában sziporkázó nyelvjáték azonban rendre több is, mint önmaga, mindig átitatódik a mondandó lényegével: az emberként való megmaradás szükségszerűségének feltétlenségével. Az emberiség, a humánum minősége, az értékőrzés az, amiről lehetetlen lemondani, s ami minden bemutatott önmarcangolás, tépelődés, "önélveboncolás" oka és célja. A morális üzenet mindegyre átüt a textuális felszínen, s a montázstechnika komplexitásával építkező elbeszéléskompozíció rétegeiben feltárul, hogy a mindenféle romlásokkal szembeni ellenállás milyen formát ölthet (és öltött már annyiszor), hogy – Pomogáts Bélát idézve – a "megpróbáltatások idején a szellem emberének milyen magatartást kell kialakítania".

(…) Ágh István szerint ennek az írói programnak a lényege: "az emberi létezésnek a kultúra történelmében való végiggondolása", s "nyelvi ereje a történet és az állapot, az érzelem és az értelem egyensúlyában valami nyelven túli, delejes együtthatásban nyilvánul meg". És Lászlóffy Csaba könyveiről egyik fiatal erdélyi kritikusuk (Demény Péter) is azt írta, hogy "a témaválasztás és a stílus ilyen csodálatos egyensúlyával igazán ritkán találkozhatunk". A lírai és az epikus alkotások mellett érvényes ez a drámai művekre is. Amelyekben ugyancsak szuggesztív feszültségalkotó tényező mindaz, ami humanitás és embertelenség ellentétei között mint fundamentális konfliktusforrás húzódik. S amelyekben hasonlóképpen működik a kiterjedt horizontú műveltségélmény, a dinamikus alakteremtő empátia és az egyetemes létmodellképző nyelvi intenzitás, gazdagság, stiláris expresszivitás; az archaikustól a vulgárisig, az artisztikustól a köznapiig, a bölcselkedőtől a szenvedélyesig feszülő nyelvi regiszterek sokasága.

(2004)

Csak még egyszer a Varjúvárat.

Fiunk hetente robog Várad

felé itt, s a havas tetőre

bámul, száraz szemmel tűnődve,

mint én most. Márciusi kormány-

s évszakváltások! – a hegy ormán

nyoma sincs enyhülésnek; földi

mércével ne kutasd, mi őrli,

olvasztja csalókán a lelki

csúcsokat (úgyis a mély rejti

a /hó/fehérbe pólyált kínt s a

változást súgó reményt) – mintha

nem tudnánk és látnánk, hogy újra-

fagy minden múlt, jövőbe fúlva.

Hórengetegen áttűnő, kis

tornyok, madárcsőr, évelő víz:

barlangé, lágyan omló selymes

vízesésé; formák, sejtelmes

emlékek sötét alagútja.

Visszanézek a hosszú útra –

mi ez a sebességtől tépett,

kusza, egyenetlen versrészlet,

a kéz kezdetleges játéka?

(Az ég – a szellem ajándéka?)

Sztána hava. Nem oldja ezt fel

latyakká sár. Semmilyen vegyszer.

A Varjúvárat, csak még egyszer.

2005. március 6. (Ady-expressz)

*a költő legújabb verse

Március 14-én a Gh. Dima Zeneakadémia Stúdiótermében, régről ismert, kedvelt fiatal magyarországi vendégművészünket, Érdi Tamást köszönthettük.

1999 áprilisában hallottam őt ugyanitt, egy vegyes művekből összeállított szólóesten, és úgy éreztem, hogy a rendkívüli tehetséges fiatal művészt a kolozsvári közönség a szívébe zárta. "Érdi Tamás, Kolozsvár visszavár!" – írtam akkori cikkemben. Vártuk is nagy érdeklődéssel, hiszen tudtuk róla, hogy az azóta eltelt néhány év alatt, konok kitartással, kemény munkával, de annál nagyobb zeneszeretettel dolgozott tovább, nemcsak az otthoni megszokott környezetben, hanem Bécsben és Kanadában is. Érdi Tamás Chopin-estje felülmúlta várakozásunkat. Annak ellenére, hogy kisgyermek kora óta nem láthatja a világot, Chopin miniatűrjeinek világában jobban mozog mint sok látó zenész, hisz ő a lelkével lát: látja a milliónyi színt, amit elénk varázsol, látja a csörgedező patakot, a nyugodt természetet, a háborgó világot, és érzi, talán hangsúlyozottabban, az emberi szív, s ezen belül a chopini világ rejtett érzelmeit.

A chopini gazdag életműből Érdi Tamás a legszebbeket válogatta csokorba. A g-moll Balladában festői színskálája egyben a belső érzelmek gazdag skálájának kivetítése, romantikus fokozása, amely a fiatal művész rendkívül érzékeny lelkivilágáról tanúskodik. A műsor indításaként felcsendülő ballada a teljes műsor egyik legigényesebb, legkomplexebb darabja, mégis, a kezdeti izgalmak ellenére már a legelején érezhettük a magabiztosságot, a pontosságot és a chopini miniatűrökhöz illő különlegesen finom, bársonyos billentést, ami esetenként kemény, de sohasem zavaró férfiassággal párosult. Az érzelmi magasságokat és mélységeket éretten átérző fiatal zongoraművész előadásában a nosztalgikus alaphangulatú ballada olykor lemondásig szomorú érzelmei mellett, az öröm pillanatai is felderengtek. A két Nocturnben (c-moll, é-moll) Érdi Tamás gazdag zenei nyelvezettel mesélt. Költőiségében fájdalmas, világba lehelt sóhajtások mellett, szenvedélyek felkorbácsolása és nyugalomra parancsolása ellenpontozta egymást. A három Keringőben a fájdalom és háborgás, a tánc lenge könnyedsége és a kottasorokban elrejtett lengyel folklór ritmikussága szépen megformált ellentétpáronként hatott. A különböző technikákat alkalmazó négy Etüdben, a technika és érzelem művészi előadásba forrott össze. A márciusi forradalom ünnepének előestéjén, A Forradalmi-etűd hangulatteremtő, céltudatosan jól választott darabja volt az estnek.

A cisz-moll Fantázia-Impromtuben a brilliáns menetek mellett a határozottan használt forte csak bevezetője volt a bensőséggel megformált, vallomásszerű középső résznek. A csillogó visszatérést a távolból visszaköszönő emlék zárta. Az Andante spianato és nagy polonéz mintegy összegezte azokat a művészi megoldásokat, amelyeknek Érdi Tamás mestere. Az ízléses romantikus, szépen felépített kerek gondolatok, a leheletkönnyű éteri menetek, a muzikális vonalvezetés, a pontozott, feszes, határozott ritmikából kibontott szép melodika a lélek tükrén át vált szerves egésszé.

Érdi Tamás előadóművészetével az emberi élet azon valódi értékeit közvetíti, mint a lelki jóság/szépség, a szeretet és a zene, a művészet iránti alázat.

A Nagyszeben Kulturális Főváros Program irányítói, illetve a Nagyszeben 2007 Egyesület már hónapok óta lázasan készül arra, hogy a sokkultúrájú erdélyi városban 2007-ben több száz színvonalas kulturális-művészeti programot kínáljon a remélhetőleg minél nagyobb számban oda látogató vendégeknek. Ezek a programok, amelyeknek a tervezése-kiválasztása ebben az időszakban is zajlik, nem csupán a város történelmi-művelődési sajátosságainak bemutatását, hanem olyan magas színvonalú rendezvények megszervezését is jelenti, amelyek együttesen Nagyszebenből egy éven át valóban európai kulturális fővárost kreáljanak.

Az ötlet tavaly pattant ki, amikor Nagyszebenben Luxemburg Házat (s benne luxemburgi konzulátust) avattak. Az ünnepségre a városba érkezett Henri főherceg és Maria Teresa főhercegné is. A vendégek pillanatok alatt megállapították, hogy a nagyszebeni szász dialektus rendkívül közel áll a Luxemburgban beszélt német nyelvhez. Innen már csak egy kis lépést kellett megtenni avégett, hogy kiderüljön: a Villa Hermanni névre hallgató települést, amelyet később Hermannsdorfnak, majd Hermannstadtnak neveztek, a 12. században a mai Luxemburgi Nagyhercegség vidékéről érkezett telepesek alapították.

Klaus Werner Johannis, Nagyszeben polgármestere már akkor felvetette annak gondolatát, hogy a két város együtt pályázzon az európai kulturális főváros program megrendezésére. Együtt pályáztak tehát. Nagyszeben sokarcúságával, multikulturalitásával, a kultúrák, nemzeti közösségek és vallási felekezetek sokasága, egymásmellettisége és kölcsönhatása által nyújtott előnyeire alapozott. Cultures living hand in hand (Kultúrák – kéz a kézben) – ez lett a város pályázatának a címe is. Nagyszeben pályázatát elfogadták.

Cristian Radu, az egész program koordinátora és irányítója kérdésünkre elmondta: négyfajta programban gondolkodnak. A nagyszebeni közösség a kiírt pályázatra mintegy 250 pályamunkát küldött be. Ezek zsűrizése még tart, s ezek közül kerülnek ki majd azok a programok, amelyek révén a város bemutatkozik Európának. A második kategóriába azok a programok tartoznak, amelyeket Luxemburggal közösen valósítanak majd meg. A harmadik programcsoportot a legnagyobb, az évet meghatározó rendezvények alkotják, a negyediket pedig azok, amelyeket más európai partnerekkel szeretnének közösen megvalósítani.

A rendezvénysorozat várhatóan már 2006 decemberében megkezdődik. A rendezők nagy figyelmet fordítnak a helyi és az európai kritériumok egyidejű teljesítésére. Nem könnyű a dolguk: megfelelő egyensúlyt kell kialakítaniuk a helyi és külföldi, klasszikus és avantgárd, hagyományos és modern programok között is. Úgy kell a kínálattal sáfárkodniuk, hogy abból lehetőleg minél többen részesülhessenek.

A pályázatra a helybéli szász, román, magyar és roma közösségek külön programcsomagokat nyújtottak be, ami előreláthatóan különleges színfoltot kölcsönöz majd a rendezvénysorozatnak. A nagyszebeni magyarság (a város 155 ezres lakosságából 2002-ben mintegy 3200-an vallották magukat magyarnak) magyar kultúra hónapját szervezne, s azt reméli, hogy – esetleg anyaországi segítséggel – magyar kulturális központot is sikerül addig létrehoznia.

Persze, az egy év alatt mindenféle rendezvényre sor kerül: a film, a színház, a koncertek szinte mindennapos vendégek lesznek Nagyszebenben, de emellett kiállítások, gasztronómiai bemutatók, különféle hagyományokat felvonultató, népszokásokat csillogtató események sora gazdagítja a még távolról sem véglegesített programot.

A mintegy 20 millió euróba kerülő kulturális rendezvényeken kívül azonban a Nagyszeben 2007 Programnak sok mindenre ki kell még terjednie. Mivel a hatalmas vendégsereget nem lehet tönkrement utakkal várni, a legfőbb gondot éppen az infrastruktúra rehabilitálásának különféle projektjeire fordítják. Ezeknek a projekteknek a kivitelezése várhatóan több mint 50 millió euróba kerül. A programokhoz a város mintegy nyolcmillió euróval tud hozzájárulni, a többit a kormánytól, illetve európai alapokból remélik megkapni.

Cristian Radu szerint a projektek rendkívüli módon megmozgatták Nagyszeben lakosságát. A szebeniek megértették, hogy olyan alkalom ez, amellyel egy város nem gyakran találkozik. A munkálatok ütemét és helyszíneit is figyelembe véve, úgy tűnik, terveiket mindenképpen sikerre szeretnék vinni.

Az idén tíz bányát és kőfejtőt zárnak be Romániában azokon felül, amelyek bezárását a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és a Világbankkal kötött készenléti hitel-megállapodás keretében már korábban elhatározta a kormány. Ezzel az idén bezárásra kerülő bányák száma közel 30-ra emelkedik.

A hazai bányaiparban 1990-ben 175 ezren dolgoztak, jelenleg 47 ezren.

A munkahelyek leépítése kétféle módon valósult meg: részben a bányászok önkéntes, végkielégítéssel történő távozásával, részben a bányászati vállalatok privatizációjával.

A gazdasági és kereskedelmi minisztérium adatai szerint mintegy 100 ezren választották a végkielégítéssel történő távozást, 8 ezren nyugdíjba mentek, 12 ezren más cégeknél találtak munkát.

1997-ben, amikor a bányaipar átalakítása megkezdődött, 200 bányát zártak be, és ennek költségeit teljes egészében az államkasszából fedezték. A Világbank ehhez 44,5 millió dolláros kölcsönt nyújtott, a brit kormány pedig 4,25 millió dolláros nem visszatérítendő hitelt adott újabb 29 bánya bezárásához.

Csökken a hazai ingatlanpiaci befektetések jövedelmezősége, és ezzel közelebb kerül a nyugat-európai szinthez.

A hazai ingatlanpiaci befektetések megtérülése bérbeadással az irodapiacon jelenleg 8–10 év az 1998–99-es időszak 3–4 évével szemben. A bevásárlóközpontok esetében jelenleg 10–14 év a megtérülés.

Az ingatlanpiaci fejlesztők által elérhető átlagos hozam most 18–25 százalék, az ipari befektetőknél 9–10 százalék. Szakértők azt várják, hogy az idén már lesznek 10 százaléknál alacsonyabb jövedelmezőségű ingatlanpiaci ügyletek, jövőre pedig az elérhető haszon egyes ügyletfajták esetében 9 százalék alá csökken.

A közép-európai fővárosok lakásárai az elmúlt évtizedben átlag 200 százalékkal nőttek a gazdasági gyarapodás és az általában csökkenő kamatok nyomán, amely az új középosztályt arra ösztökélte, hogy lakást vásároljon, írja közép-európai lakáspiaci kitekintésében a Reuters, rámutatva, hogy még jelenleg is jó befektetés Varsóban, Budapesten vagy Prágában lakást vásárolni – akár más uniós országok polgárainak is.

A lakásvásárlási hitelakciók a 38 milliós Lengyelországban – az új belépők legnagyobbikában – közel megduplázódtak az elmúlt két évben, a banki nyereségek fő ösztönzőivé válva. Csehországban a kilencvenes évek végétől szakértői becslések szerint évi 30–40 százalékkal nőttek a lakáshitelösszegek. Magyarországon az idén lassulást várnak, de a teljes hitelösszeg a 2000. évi 200 milliárd forintról 1900 milliárd forintra emelkedett.

A három ország hazai össztermékéhez viszonyítva a teljes jelzálog-adósság még mindig csak 10–25 százaléka a régi uniós tagországok GDP-hez viszonyított lakáshitel-arányának, enyhítve ezzel a lakásvásárlás virágzásával kapcsolatos közép-európai makrogazdasági aggodalmakat, és nagy teret hagyva a további fejlődésnek.

A hitelek nagy része – Lengyelországban 70 százaléka – devizaalapú, mivel a magyar és lengyel alapkamatszint jóval meghaladja az euróövezeti, illetve a svájci kamatszintet.

A lakásbérleti piacon elérhető 8–9 százalékos megtérülés Budapestet és Varsót jó befektetéssé teszi a 6 százalékos londoni, vagy párizsi megtérülési mutatóval szemben, így érdemes ezekben a fővárosokban lakást venni és azt kiadni – így az elemzés. De sok befektető számára az uniós belépő-várományos Bulgária, illetve Horvátország még jobb lehetőségeket kínál, és gyorsan Spanyolország helyébe léphet, mint a legjobb európai ingatlanüzlet.

Elemzők szerint a példaként említett ír lakásárak 17 év alatt zárkóztak fel az EU-árakhoz, ezt Bulgária vagy Horvátország esetében 7–10 évre teszik.

A hazai biztosítási piac növekedése az idén valószínűleg nem éri el a 20 százalékot, de megközelíti az egymilliárd eurót a tavalyi 863 millió eurós összes díjbevételhez képest – jelentette ki a biztosítók és viszontbiztosítók országos szövetségének (UNISAR) elnöke, Cristian Constantinescu.

A biztosítási díjak tavalyi, átlagosan 35 százalékos emelkedése nyomán nagyobb ütem is várható lenne, de most már érződik az árverseny, a biztosítók 10 százalékot elérő kedvezményeket kínálnak – mondotta Constantinescu.

A biztosítási kötvényekkel házaló ügynökségek piaci részaránya tavaly 14 százalékos volt az összes megszerzett díjbevételt tekintve, a többit a biztosítók közvetlenül szerezték. A biztosítási ügynökségek száma tavaly 247-re szaporodott a 2003-as 191-ről, és a jutalékuk majdnem megkétszereződött, 25 millió eurónak megfelelő összegre, de a piaci részarányuk már csökkent, 3 százalékponttal 2003-hoz képest.

Tavalyelőtt, 2003-ban a biztosítók díjbevétele 789 millió euró volt.

A tervezettnél magasabb inflációt okozhat a gyors gazdasági növekedés Romániában, vélik elemzők a most kiadott 8,3 százalékos tavalyi GDP-növekedési adat kapcsán.

2003-ban a hazai bruttó össztermék, a GDP, 4,9 százalékkal bővült, erre az évre a kormányzat 5,5 százalékot tűzött célul. A múlt évben a GDP dinamikus növekedéséhez elsősorban a 10,3 százalékos fogyasztásbővülés járult hozzá.

A múlt hónapban 8,9 százalékos éves szintű árdrágulást mértek, miközben a kormány 7 százalékos inflációt szeretne elérni ebben az évben, majd jövőre annak ütemét 5 százalék alá szorítani.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 992 lej, 1 USD = 26 895, 1 magyar forint = 147 lej.

Egyetemisták kiadó kétszobás tömbházlakást vagy házat keresnek hosszú távú bérlésre. Telefon: 551-189, 0744-563484, 0742-047959.

Szokásos heti sajtótájékoztatóján Iuliu Mureşan, a CFR-Ecomax klub elnöke kénytelen volt minduntalan visszatérni a hét végi Temesvári Poli elleni csúfos kudarcra.

– A csapat megijedt, talán a harmincezres nagyságrendű közönségtől. Ha az együttes képességeinek legalább 75%-át mutatta volna, nem kapunk ki. Ez volt egyik leggyengébb mérkőzésünk – értékelte ki Mureşan a kudarc okait.

Hozzáfűzte: nem tragédia, hogy nem győztek, hiszen a klub célja – a remek őszi helyezések ellenére is – a kiesés elkerülése. – A Poli elleni mérkőzés kudarcainak okait – egyéni, de főleg kollektív hibák – Aurel Şunda edző és a játékosok kielemezték, és a vezetőség reméli, hogy a játékosok hozzáállása is megváltozott.

Emellett a következő mérkőzés volt a másik fő téma. A hét végén a CFR-Ecomax a Besztercei Glória együttesét fogadja, amely, ha mondhatjuk így, kétszeres ellenfél: nemcsak a bajnokságban, hanem az UEFA-Intertotó Kupában való szereplés elnyerésében is ellenfelek (mint már említettük, a Konstancai Farul, a Besztercei Glória és a Kolozsvári CFR-Ecomax iratkozott be e kupába, s hármuk közül az vehet részt, aki a legjobb helyezést éri el a bajnokságban.)

Az őszi idényben Besztercén 2–0-s vereséget szenvedtek a vasutasok, annak ellenére, hogy jobban játszottak ellenfelüknél. Most viszont kötelező a győzelem – derült ki a klubelnök szavaiból. A klub vezetése nagyon fontosnak tartja, hogy a tavaszi idény első két hazai mérkőzését megnyerje a csapat, így ugyanis a tavaszi idényre célként kitűzött 16 pont több mint egyharmada meglenne.

A csapat különben antalyai turnéja óta hétfőn edzett először füves pályán, a Rózsák parkjában, ez reméljük, előnyt jelent majd a beszterceiekkel szemben, akiknek pályája még mindig havas, és akik az első fordulóban szabadnaposak voltak, mivel a Steaua elleni mérkőzésüket a bukaresti klub UEFA-kupa szereplése miatt elhalasztották.

A jegyek árai különben nem változtak, és azokat a már megszokott helyeken lehet megvásárolni a hét végi mérkőzésre, amelyre szombaton 15.00 órától kerül sor, és amelyet ismét a Telesport adó közvetít élőben.

Szerdán és csütörtökön egy párharctól eltekintve a nyolcaddöntő visszavágóit rendezik a labdarúgó UEFA-kupában.

A Bukaresti Steaua–Villarreal találkozó a múlt héten a pálya használhatatlansága miatt elmaradt, így az első felvonásra szerdán este 8 órakor kerül sor a fővárosban.

A többi nyolcaddöntő érdekessége, hogy az első összecsapások során egyetlen hazai együttes sem harcolt ki előnyt, sőt négy alkalommal vendégsiker született. Így várhatóan most inkább a vendéglátók örülhetnek, főleg a 3–1-es előnnyel rendelkező AZ Alkmaar és Newcastle United várhatja nyugodtan az újabb megméretést.

UEFA-kupa, nyolcaddöntő:

Szerda:

1. mérkőzés: Steaua–Villarreal;

visszavágók: AZ Alkmaar (holland)–Sahtar Doneck (ukrán) (1. mérkőzés: 3–1) és Newcastle United (angol)–Olimpiakosz Püreusz (görög) (3–1).

Csütörtök: CSZKA Moszkva (orosz)–Partizan Belgrád (szerb-montenegrói) (1–1), Real Zaragoza (spanyol)–Bécsi Austria (osztrák) (1–1), AJ Auxerre (francia)–Lille (francia) (1–0), Sporting Lissszabon (portugál)–Middlesbrough (angol) (3–2) és AC Párma (olasz)–FC Sevilla (spanyol) (0–0).

A tavaszi idény nyitómérkőzése előtt a Szamosújvári Olimpia a Besztercei Glóriát fogadta. A barátságos találkozó 1–1-es döntetlennel végződött, a vendégek a 43. percben Nalaţ révén vezetést szereztek, Vasile Gheorghe tanítványai Rózsa jóvoltából egyenlítettek az 53. percben. Ekkor a beszterceiek edzője öltözőbe küldte játékosait, ekképpen tiltakozva a helybéli Tudor Marchiş játékvezető által megadott (egyébként jogos) gól miatt. Két perc múlva ugyancsak ő (?!) visszahívta őket a pályára. Végül is megérdemelt döntetlennel végződött a havas pályán lebonyolított összecsapás. A Glória tartalékosan állt ki. Az Olimpia a következő összeállításban szerepelt: Moldovan – Bagiu, Streinu, Crăciun, Lonca, Becea, Felner, Moţet – Rózsa, Pop, Bocoş.

A szamosújváriak leigazolták a Tordai Aranyos FC-től Felner középpályást és Nicoară középcsatárt.

Az olasz Serie B 30. fordulójának hétfő esti mérkőzésén: Ternana–Catania 0–0.

Michel Platini harcba száll az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) elnöki posztjáért. A svéd Lennart Johanssonnak, a szervezet jelenlegi elsőszámú vezetőjének 2006-ban jár le a mandátuma.

"Szeretnék a jelenleginél aktívabban részt venni ebben a turbulens világban, mégpedig éppen azért, hogy megszüntessem a turbulenciákat" – mondta a 49 éves sportvezető, az 1984-ben Európa-bajnok francia labdarúgó-válogatott csapatkapitánya. – "Már el is küldtem egy levelet az UEFA-nak, amelyben jeleztem, hogy megméretem magam".

Platini, aki 2002 óta tagja az UEFA végrehajtó bizottságának, illetve a nemzetközi szövetség (FIFA) vezető testületének, azt szeretné, ha "a futballban a jövőben nem úgy mennének a dolgok, mint jelenleg". "Megválasztásom esetén mindent megtennék az értékek, így például magának a játéknak a védelmében. A futball ugyanis nem csupán üzlet" – fogalmazott a 72-szeres válogatott, háromszoros aranylabdás. "Forradalmat azért nem akarok" – igyekezett egyúttal megnyugtatni a radikális változásoktól ódzkodókat.

Az UEFA eddigi elnökei:

1954–1962: Ebbe Schwartz (dán), 1962–1972: Gustav Wiederkehr (svájci), 1973–1983: Artemio Franchi (olasz), 1984–1990: Jacques Georges (francia), 1990–: Lennart Johansson (svéd)

Az is elképzelhető, hogy a közeljövőben sztrájkba lépnek az Európai Labdarúgó-szövetség keretéhez tartozó bírók, akik mélységesen felháborodtak azon, hogy az őt és családját ért halálos fenyegetések miatt Anders Frisk játékvezető kénytelen volt bejelenteni: befejezi pályafutását.

"Nem ülhetünk ölbe tett kézzel" – mondta a Bildnek adott interjújában Volker Roth, az UEFA játékvezetői bizottságának német elnöke. "Eddig soha nem látott mértékben összefogunk és kifejezzük együttérzésünket. Általánosságban nem vagyok híve a munkabeszüntetésnek, de ezt is fontolóra vesszük."

Roth hozzátette: a bírók – csakúgy mint a játékosok és edzők – olykor hibáznak, de ez nem ok arra, hogy ócsárolják vagy megfenyegessék őket.

"Néha millimétereken múló döntéseket kell meghozniuk a játékvezetőknek, olyan helyzetekben kell azonnal határozniuk, amelyeket videóról visszanézve is csak harmadjára lehet eldönteni" – jegyezte meg a szakember.

A 42 éves svéd Frisk legutóbb az FC Barcelona–Chelsea Bajnokok Ligája-nyolcaddöntő első mérkőzése után került a támadások kereszttüzébe: Jose Mourinho, a 2–1-es vereséget szenvedő szigetországiak trénere azt állította, hogy kollégája, Frank Rijkaard a szünetben beszélt vele az öltözőben, és számon kérte rajta az angolok vezető gólját. A londoni klub – amely végül 5–4-es összesítéssel továbbjutott – Didier Drogba kiállítását is nehezményezte.

A hét végén a kolozsvári csapatok idegenben szerepeltek, a fiúk is a lányok is győztek. A női bajnokságban viszont a szintén Kolozs megyét képviselő Dési Szamos Tiger továbbra is sereghajtó, mivel ismét hazai pályán betlizett.

Eredmények:

Férfiak, 18. forduló: Medgyesi Gázmetán–BU Poli Mobiltelco Carbochim 61:66, Bukaresti Rapid Isover–Bukaresti Dinamó Erbaşu 47:120, Nagyszebeni Atalassib ESK–Brassói Forex ESK 101:69, Ploieşti-i Asesoft ESK–Temesvári Petrom Incontro Elba 86:69, Piteşti-i Argeş BCMUS–Aradi West Petrom 68:65 és Konstancai Farul KK–Jászvásári Petre Andrei Egyetem 87:73.

Nők, 16. forduló: Dési Szamos Tiger–Govorai CET 52:85, Bukaresti Olimpia–Kolozsvári ACSA Terapia ESK 69:75, Aradi BC ICIM–Bukaresti Rapid CFR Marfă 74:61, Nagyváradi Mihai Eminescu ESK–Târgoviştei Livas Petrom 25:101 és Nagyszebeni Magic–Bukaresti Sportul Studenţesc Omnilogic 66:85.

A sorrend:

Férfiak:

1. Dinamó 17 16 1 1584:1076 33

2. Farul 18 12 6 1353:1241 30

3. Ploieşti 15 14 1 1227:957 29

4. Kolozsvár 18 11 7 1468:1376 29

5. Nagysz. 18 11 7 1508:1373 29

6. Temesvár 18 9 9 1410:1350 27

7. Piteşti 18 8 10 1234:1362 26

8. Medgyes 17 8 9 1290:1282 25

9. West P. 18 7 11 1262:1327 25

10. Jászvásár 15 4 11 1049:1215 19

11. Rapid 17 2 15 1112:1600 19

12. Brassó 17 1 16 1079:1417 18

Nők:

1. Târgovişte 17 16 1 1455:913 33

2. Govora 16 13 3 1200:915 29

3. Sportul 16 13 3 1162:1007 29

4. Kolozsvár 15 11 4 1055:910 26

5. Arad 16 8 8 1095:965 24

6. Rapid 17 7 10 1244:1107 24

7. Olimpia 15 8 7 1022:984 23

8. Magic16 3 13 919:1279 19

9. Nagyvárad 16 2 14 716:1247 18

10. Dés 18 0 18 871:1411 18

Hétfőn a férfiak selejtezőjével megkezdődött a moszkvai műkorcsolya- és jégtánc-világbajnokság, s mivel Tóth Zoltán a 15. lett az A-csoportban, még éppen folytathatta kedden is a szereplését. Hasonlóképpen tovább jutott a Romániát képviselő Gheorghe Chiper is.

A magyar versenyző gyengébb helyezésére az lehet a magyarázat, hogy az erősebbik, a címvédő Jevgenyij Pljuscsenkót is felvonultató kvalifikációs csoportba került. A sérüléssel bajlódó orosz világklasszis nem is okozott csalódást a hazai közönségnek, s a legjobb teljesítményt nyújtotta a tavaly bronzérmes német Stefan Lindemannt, illetve az amerikai Johnny Weirt megelőzve.

A másik, kora délelőtt bemutatkozó csoportban viszont kisebb meglepetésre nem az első számú kihívónak tartott, tavaly Európa-bajnok francia Brian Joubert, hanem a svájci Stephane Lambiel végzett az élen. A harmadik a szintén amerikai Evan Lysacek lett.

A férfiak versenye kedd délután a rövidprogrammal folytatódott, s Tóth Zoltánnak nagyszerű, már-már hibátlan produkciót kellett volna bemutatnia, hogy bekerüljön a legjobb 24-be, ezáltal pedig a kűrjével is jégre léphessen. Ez azért is fontos lett volna, mert különben nem szerez kvótát a 2006-os torinói téli olimpiára, azaz pótkvalifikációra kényszerül.

Eredmények:

Férfi selejtező:

A-csoport: 1. Jevgenyij Pljuscsenko (orosz) 37,98 pont, 2. Stefan Lindemann (német) 32,50, 3. Johnny Weir (amerikai) 32,20.

B-csoport: 1. Stephane Lambiel (svájci) 38,00 pont, 2. Brian Joubert (francia) 33,00, 3. Evan Lysacek (amerikai) 32,13.

• A várakozásoknak megfelelően a rövidprogram után a címvédő, a januári torinói Európa-bajnokságon is diadalmaskodó orosz Tatyjana Totmjanyina–Makszim Marinyin duó vezet a vb páros küzdelmeiben.

Ebben a számban nem volt magyar és román induló.

Eredmények:

Páros, állás a rövid program után: 1. Tatyjana Totmjanyina, Makszim Marinyin (orosz) 70,12 pont, 2. Marija Petrova, Alekszej Tyihonov (orosz) 66,94, 3. Hszüe Sen, Hung Po-csao (kínai) 66,00.

Remek versenyzéssel Balogh Gábor nyerte meg az öttusázók Világkupa-sorozatának idénynyitó viadalát, a mexikói Acapulcóban.

A kétszeres egyéni világbajnok, olimpiai ezüstérmes 183 körös lövészettel kezdett, majd 17 győzelmével 860 pontot gyűjtött a pástokon. Ezt követően 2:08,30 perc alatt úszta a 200 métert, a lovaspályát pedig 1200 pontot érően hibátlanul teljesítette. A 3000 méteres futás előtt a második helyen állt Alekszej Turkin mögött. Mivel mind az élen álló orosz riválisa, mind pedig az őt követő litván Edvinas Krungolcas, vagy az ugyancsak orosz Rusztem Szabirhuzin, illetve honfitársa, az olimpiai bajnok Andrej Mojszejev, továbbá az aktuális világbajnok, szintén litván Andrejus Zadnieprovskis a szám specialistájának számít, nagyon nehéz versenyzárásra volt kilátás. A kiélezett küzdelemből végül Balogh került ki győztesen, egy másodperccel előzve meg Turkint, kettővel pedig Szabirhuzint.

Horváth Viktor a tizedik, Marosi Ádám a huszonnegyedik helyen végzett. Előbbi elsősorban lövészetben és vívásban, utóbbi pedig lövészetben és lovaglásban maradt el a legeredményesebb pontgyűjtőktől.

Eredmények: 1. Balogh Gábor 5600 pont (lövészet: 183 kör/1132 pont, vívás: 17 győzelem/14 vereség/860 pont, úszás: 2:08,30 perc/1260, lovaglás: 1200 pont, futás: 9:23 perc/1148), 2. Alekszej Turkin (orosz) 5596, 3. Rusztem Szabirhuzin (orosz) 5592, 4. Andrej Mojszejev (orosz) 5568, ..., 10 Horváth Viktor 5404 (178/1072, 1516/804, 2:06,30/1284, 1144, 9:35/1100), ..., 24. Marosi Ádám 5052 (166/928, 17/14/860, 2:06,60/1280, 860, 9:29/1124).

Az oldalt szerkesztette: Póka János András