Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Nemzetközi szakemberek bevonásával dolgoznak az új vértranszfúziós törvényen, amelynek elsődleges célja az átömlesztésre kerülő vér jó minőségének szavatolása, a műtétek során a vérrel terjedő fertőzések lehetőségének kiszűrése – mondta Székely Ervin egészségügyi államtitkár. Ellenben az új törvény – amint arról lapunkban korábban beszámoltunk –, nem tér ki a véradóknak juttatott ellenszolgáltatásokra. A módosítást a Világbank és az Európai Unió szakemberei csatolták a törvénytervezethez, az unió normái szerint ugyanis a véradásnak kizárólag önkéntes alapon kell működnie. Míg a most hatályos törvény szerint meghatározott értékű élelmiszert és pénzt kapnak az amúgy önként jelentkező véradók, a közeljövőben erre már nem lesz mód.

Mindennapos sajtótéma a hazai egészségügy gyászos helyzete, a gyógyítás egyetlen részterületének illetékesei sem dicsekedhetnek. A szervezetlenség és a pénzhiány a családorvosi rendszert, a kórházakat, a szakklinikákat egyaránt sújtja.

Gyakori a figyelmeztetés is: nem áll elegendő vérkonzerv a kórházak rendelkezésére, műtéteket halasztanak el a vérhiány miatt – és ez emberéletekbe kerülhet. A vérkészletek feltöltését gyakoribb, jobban népszerűsített véradási kampányok megszervezésével próbálják biztosítani, ellenben a készülő új vértranszfúziós törvény meghiúsíthatja ezeket a törekvéseket.

A nemzetközi szakemberekkel folytatott tárgyalások során az egészségügyi miniszter, Mircea Cinteză hangoztatta: attól tart, hogy az új intézkedés valóságos érvágás lesz a hazai egészségügy számára. Már most sincs elégséges véradó az országban, a juttatások megszüntetésével pedig várhatóan még jobban megcsappan a számuk. A tárgyalópartnerek véleménye szerint a társadalom gondolkodásmódjának megváltoztatása lehet a megoldás, azt azonban nekik is tudniuk kell, hogy a tömegek mentalitásának megváltoztatásához évtizedekre van szükség.

A folytatódó megbeszéléseken lehetőséget kérnek a változtatás fokozatos bevezetésére, az esetleges válsághelyzet elkerüléséért, hiszen az egészségügyi minisztériumnak az eddigieknél hatékonyabb egészségügyi nevelésen kívül nincs más eszköze a megfelelő vérmennyiség biztosítására – tette hozzá az államtitkár.

Bár az unió kényszeríti ránk az új intézkedés bevezetését, arról nem esett szó, hogy kisegítenék-e a hazai egészségügyet egy esetleges vérkrízis esetén.

Lapunk kérdésére válaszolva A. J. kolozsvári lakos, rendszeres véradó elmondta: cselekedetében természetesen motiválja az embertársaival szembeni felelősségérzet, de az élelmiszerjegyek és az utazási kedvezmény is ugyanolyan fontosak. Arra a kérdésre, hogy az új rendelkezések életbe lépésével milyen gyakorisággal adna vért, elmondta: úgy gondolja, nem hagyna fel a véradással, de legfeljebb évente egyszer menne el, bár eddig a törvény által felső határként előírt évi öt alkalmat rendszeresen kihasználta.

Valószínűsíthető, hogy a többi véradó esetében sem történne ez másként, kiszámolhatjuk tehát, hogy a mostani – így sem elégséges – vérmennyiség mintegy ötödével kell majd zsonglőrködniük a műtőorvosoknak. Félő, hogy az amúgy is nehezen visszaszorítható korrupció hangsúlyosabbá válik ezen a téren, és az a beteg jut majd a létfontosságú vérkészítményhez, aki ezt anyagilag megengedheti magának.

Rendkívül vastag a hóréteg Erdély-szerte, a máramarosi havasokban például csaknem másfél méteres. A hóréteg vastagsága más helyeken 50–130 centiméter között váltakozik. Ennek dacára a vízügyi szakemberek véleménye szerint az olvadás nem egyik percről a másikra következik majd be.

Valerica Suciu, a Kolozsváron székelő Szamos–Tisza Vízügyi Diszpécserszolgálat vezetője kérdésünkre kifejtette: a március 16–20. közötti időszakban a hőmérséklet Erdély-szerte megemelkedett, s ennek nyomán a hóolvadás mindenhol elkezdődött. Több folyó vízszintje is számottevően emelkedett, de jelentősebb árvízveszély egyelőre nem alakult ki.

Ha a következő napokban nem lesznek meleg esők – márpedig ez valószínűnek látszik –, a hirtelen hóolvadásnak kicsi az esélye. Vasárnaptól pedig lehűlésre számítanak, ami az olvadási folyamat lassulásához vezet. Az erdélyi folyók tehát várhatóan szombaton és vasárnap tetőznek, majd ismét csökken a szintjük.

Csütörtökön és pénteken főképp a Szamos gyűjtőmedencéjében növekedett meg a folyók és patakok szintje. Suciu asszony szerint már csütörtökön összehívták az erdélyi megyék vízügyi szakembereit tanácskozás végett. Elemezték a különböző hegyi tárolók szintjét is annak érdekében, hogy szükség esetén a folyószinteket emberi beavatkozással is szabályozhassák.

A bukaresti környezetvédelmi és vízügyi tárca sürgősségi helyzetkezelő központja felhívta Arad, Fehér, Brassó, Kolozs, Kovászna, Dolj, Gorj, Hargita, Hunyad, Mehedinţi, Maros, Szeben és Vâlcea megye prefektusi hivatalainak figyelmét arra, hogy kövessék a vízszint alakulását, és szükség esetén legyenek felkészülve a közbelépésre.

Ennek ellenére Kolozs megyében több száz háztartást érintett az áradás. Désen kétszáz ház udvarát és alagsorát sújtotta az ár, Kalotaszentkirályon egy hidat, 300 méteres útszakaszt, 15 hektárnyi földterületet és 5,5 hektár szántóföldet öntött el a víz. Kackón a Kolozsvár–Nagybánya országutat lepte el szakaszonként a víz, de közlekedni lehetett, a községben a vasúti vonal is víz alá került az 59. kilométerkőnél. Bánffyhunyadon hét ház alagsora ázott el, Pusztaszentmártonban három háztartás került víz alá, míg Kajántón 10 hektárnyi területet öntött el az egyik tó. „A katasztrófavédelmi csapatok igyekeznek mérsékelni az árvíz okozta kellemetlenségeket, és lehetőleg megelőzni a további károkat. A tűzoltócsapatok az alagsorokból szivattyúzzák ki a vizet, ezzel párhuzamosan folyik a kárfelmérés is – tájékoztatott Laura Morar, a Kolozs Megyei Prefektúra szóvivője.

Ma járt le a szászfenesi Leányvárban épített fiataloknak szánt szociális lakások igénylésének a határideje. Az Országos Lakásügynökség (ANL) által épített lakásokra körülbelül ötezer kérvényt jegyeztek a Kolozs Megyei Tanácsnál. Kezdetben 132 lakást fognak odaítélni a jelentkezőknek a megyei tanács által elfogadott pontrendszer alapján. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács szerint méltánytalan, hogy az állami intézményekben dolgozó személyek 25 pontot, míg a magánszférában tevékenykedők mindössze 8 pontot kapnak. Lapunk érdeklődésére Mátis Jenő önkormányzati képviselő elmondta: a következő tanácsüléseken kell majd felvetnie valamelyik önkormányzati képviselőnek az ügyet ahhoz, hogy a tanács változtathasson a pontrendszeren.

Az igénylést megerősítő dossziékat április 18-ig lehet benyújtani. A prefektúra épületében dolgozó személyzetnek azonban komoly gondot jelent, hogy az érintettek hiányos iratcsomóval jelentkeznek. Cornelia Trif, a megyei tanács szóvivője lapunknak elmondta: általában a közjegyző által hitelesített saját bevallás hiányzik, amelyben az igénylő saját felelősségére kijelenti, hogy nem rendelkezik lakással. Másként kell eljárniuk azoknak a házaspároknak, akiknek a személyazonossági igazolványuk nem ugyanarra a címre szól, és valamelyik családtagnál laknak. Nekik meg kell szerezniük a rendőrségen az ideiglenes tartózkodási engedélyt (flotant), és szintén a közjegyzőnél hitelesített nyilatkozatot kell felmutatniuk, amelyben a tulajdonos családtag igazolja, hogy albérletben lakik nála a házaspár. Aki pedig nem rokonnál lakik albérletben, annak az albérleti szerződés másolatát kell az iratcsomóhoz csatolnia.

Az igénylők között több tíz olyan személy is akad, aki az igénylés pillanatában nem töltötte be még a 35 évet, de azóta már meghaladta ezt a kort. Cornelia Trif szerint az első szerződéseket várhatóan júniusban írják majd alá. A szóvivő tájékoztatása szerint Marius Nicoară megyei tanács elnöke a Kolozs megyei képviselők segítségét kérte, hogy módosítsák a jogszabályt úgy, hogy az igénylés benyújtásának, és ne a szerződés aláírásának pillanatában vegyék figyelembe a jelentkezők életkorát. A módosítás nélkül azonban minden bizonnyal a szóban forgó személyek nem kapnak lakást, hiszen a törvény előírja: csak a 35 évnél fiatalabbak juthatnak hozzá ezekhez.

ANONYMUS – NÉVTELEN VERSEK LAJSTROMA a Bretter György Irodalmi Kör összejövetelén, március 21-én, hétfőn este 8 órakor a Bulgakov Kávéház pincéjében. Támogatók az Art-Era Egyesület és az Erdélyi Híradó Kiadó.

SÁNDOR, JÓZSEF ÉS BENEDEK hozzák a meleget a Nyugdíjasklub összejövetelére március 20-án, vasárnap du. 5 órától, a Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubjában. Zenél: Mareton István.

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA címmel dr. Borgulya István egyetemi docens (Pécs) tart előadás-sorozatot a Kutatási Programok Intézete vendégtanári programjának keretében, a Közgazdasági Kar T. Mihali utcai központi épületében, a következő program szerint: márc. 21-én, hétfőn 17.30–20.30 óra között (414-es terem), márc. 22-én, kedden 19.30–15.20 (412-es terem), március 23-án, szerdán 10.30–16.20 (441-es terem), márc. 24-én, csütörtökön 13.30–16.20 (412-es terem), márc. 25-én, pénteken 9.30–12.20 (526-os terem).

KISMAMAKLUB lesz március 21-én, hétfőn du. 6 órától az unitárius óvodában (bejárat a líceum és a templom közötti részen). A Bolyhos zeneóvodát Pintyucza Andrea vezeti. A szülőkkel Szabó Kinga óvónő beszélget a húsvéti tojásfestésről.

A PATRIR BÉKEKAMPÁNY keretében március 19-én 18 órakor színházi, tánc-, dzsessz- és videoest lesz a Román Színház Euphorion termében. A 34 napos rendezvény március 20-án a kolozsvári Főtéren megrendezett, 18 órakor kezdődő Virrasztóest a békéért elnevezésű rendezvénnyel ér véget.

Az Új Eldorádó című dokumentumfilmet március 18. és 24. között vetítik a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon, majd a 2006-os Oscar-nevezésért kvalifikációs bemutatón vesz részt – tájékoztatta az MTI-t Kocsis Tibor, a film rendezője.

A Verespatakról 2004-ben készült drámai erejű alkotást eddig közel tucatnyi országban mutatták be, s számos díjat nyert. A napokban a film újabb nemzetközi filmfesztiválokra kapott meghívásokat, így szerepel majd Szöulban, Prágában és Theszalonikiben is.

SZENT JÓZSEF oltalma alatt álló irisztelepi templom (Máramaros utca 189) búcsújának a megünneplésére kerül sor március 19-én, szombaton délután 6 órakor. A kolozsvári katolikus papok által celebrálandó szentmise keretében igét hirdet Mátyás Károly, jegenyei plébános. Irodalmi „betétként" elhangzik a József, az ács, Istennel beszél című Reményik Sándor-költemény.

Kalotaszeg/január–február
A kulturális közéleti lap legújabb számában dr. Rétvári László az erdélyi magyarságról és szállásterületéről, Boldizsár Zeyk Imre Kalotaszeg végvárairól – Sebesvár vagy Sebes vára, Almás vagy Dezső vára – ír. Némethy Sándorra, Gyalu egykori református lelkipásztorára Ricci József, Fodor Sándor „Nettire", a hagyományos kalotaszegi hangszeres népzene tavaly elhunyt utolsó nagy prímására Könczei Csongor emlékezik. Ferencz Árpáddal, Magyarbikal református lelkipásztorával Buzás Pál beszélget. Kulcsár Gabriella írásának címe: Kiskapusi emlékmorzsák – Jászoly Erzsi és Minya János emlékére. A mérai bivalytenyésztésről Varga György ír.

A Fáraók után – Az ismeretlen Egyiptom című, a kopt művészet kincseit felvonultató kiállítással egyidejűleg nyílt meg tegnap a 25. Budapesti Tavaszi Fesztivál a Szépművészeti Múzeumban.

Az ünnepségen részt vett Bozóki András kulturális miniszter, Kolber István, a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszter, és Demszky Gábor Budapest főpolgármestere .

A tavaszi fesztivál április 3-ig tartó eseménysorozata, amelyet mintegy hatvan helyszínen rendeznek meg, zenei, képzőművészeti, színházi, irodalmi, táncművészeti és szakmai programokat egyaránt magában foglal.

A Magyar Nemzeti Galériában Munkácsy a nagyvilágban, a Természettudományi Múzeumban Káprázatos kövek címmel nyílik kiállítás, a Magyar Fotográfusok Háza életmű-kiállítással tiszteleg André Kertész fotóművész emléke előtt.

Ősbemutatón láthatja a közönség Orbán György Bűvölet című kisoperájának koncertszerű előadását, magyarországi bemutató lesz Händel: Semele című műve és Eötvös Péter A balkon című alkotása; mindhárom produkciónak a Művészetek Palotája Fesztivál Színháza ad otthont.

Premierrel készül a Budapesti Operettszínház is, amely Alan Menken – Howard Ashman – Tim Rice A Szépség és a Szörnyeteg című musicaljét mutatja be, míg az Örkény István Színház az Odüsszeusz tours című darabot mutatja be.

A fesztiválon mutatják be Dés László új lemezét, az Utcazene című albumot, a programsorozat ad keretet a Szörényi Levente 60. születésnapját ünneplő jubileumi koncertnek is.

A magyar főváros vendége lesz többek között Barbara Hendricks amerikai operaénekes, a Salzburgi Fesztiválzenekar, a Moszkvai Csajkovszkij Zenekar, a Singapore Chinese Orchestra, Zubin Mehta és a Firenzei Maggio Musicale Zenekara, a Chicagói Szimfonikus Zenekar és az Eurofestivalchor.

A Vendégünk egy város sorozat keretében az idén Debrecen köszönti a fővárost. A Budapesti Tavaszi Fesztivált ebben az évben is számos vidéki nagyvárosban kíséri hasonló programsorozat.

Az idén április 8–10. között kerül sor az Atlantisz harangoz V. országos versmondó vetélkedőre. A versenyt a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium szervezi a Phoenix könyvházzal közösen, a magyarországi Unikornis könyvkiadó, a kolozsvári Rákóczi Kultúrkör és a Magyarok Világszövetsége támogatásával.

József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából az idei tematikában két, a szervezők által választott József Attila-vers előadása szerepel. Iskolánként két diák nevezhet be. Jelentkezni legkésőbb április 6-ig lehet a következő címen: 400105 Kolozsvár, December 21. út 9. Elektronikus posta: solyomzs@email.ro. Telefon: 0745-399078. Ugyanitt kaphatnak bővebb felvilágosítást is az érdeklődők.

A Református Kollégium dísztermében tegnap délután árveréssel egybekötött kiállítás nyílt a képzőművészek adományaiból.

Jó alkalom ez az újranyitás arra, hogy közel egy év távlatából emlékezetünkbe idézzük, mi minden történt azóta, hogy nagyrabecsült festőink, fotóművészeink, szobrászaink, iparművészeink és más támogatóink beküldték felajánlott műveiket a kollégium megsegítésére. Terveinkből mindenekelőtt a tárlatnyitó valósulhatott meg, mert szervezési okokból mindössze öt órán át volt megtekinthető a gyűjtemény. Amikor még pár hónap múlva újból a közönség elé akartuk tárni az értékes anyagot, kiderült, hogy a díszterem statikai állapota ezt nem teszi lehetővé. Utána az a javaslat merült fel – nem is egy ízben –, hogy vigyük Budapestre a kiállítást, annál is inkább, mert Cselényi László – a Duna Tévé jelenlegi elnöke, akkoriban az Uránia filmszínház igazgatója – nem zárkózott el attól, hogy az említett filmszínházban árverést rendezzünk; az újabb fordulatok miatt azonban megint külön utánajárást igényelne, amennyiben létezik még ez a lehetőség. És következtek ezután a délkelet-ázsiai szökőár károsultjai részére rendezett nagyszabású gyűjtőakciók, és amíg ezek zajlottak, nem akartuk elvonni a közfigyelmet a magunk kevésbé tragikus problémáiról.

Aztán már december 5-éhez érkeztünk.

Időközönként a budapesti kiállítás hamvában halódó terve fel-feléledt; például amikor a Barabás Miklós Céh kiállításának anyagát csatlakoztatták volna a miénkhez a szervezők. Végül is abban állapodtunk meg velük, hogy közösen rendezünk egy nagy kiállítást, de itthon, a kollégium már aládúcolt mennyezetű dísztermében. Lelkesedtünk e tervért, már csak a példa kedvéért is, hogy felebaráti összefogást tudunk létrehozni a művészet érdekében is.

Újabb fordulat gyanánt a Barabás Miklós Céh visszalépett e tervtől: nem neheztelünk ugyan emiatt, hiszen szívvel-lélekkel készek voltak együttműködni, ám közbejöttek más természetű, külső akadályok, s így fájdalom, a példaértékű gesztus nem valósulhatott meg, ami azonban nem zárja ki azt, hogy máskor, más alkalomból még megtörténhet... boldogok volnánk, ha mindkét kiállítás elérné célját.

Csokonai Vitéz Mihály életét és korát megidéző, a mai prózai törekvésekbe szervesen illeszkedő, esztétikailag magas színvonalú regény megírására hirdet pályázatot Debrecen önkormányzata és a város kultúrájáért alapítvány – közölte Turi Gábor, a cívisváros alpolgármestere.

A pályázatra a világ bármely pontján élő, magyar nyelven alkotó írók jelentkezését várják.

„Szeretnénk ösztönözni egy olyan regény megszületését, amely Csokonait mint embert, illetve korának viszonyait, történéseit, az akkori Debrecent mutatná be" – nyilatkozta Kósa Lajos, Debrecen polgármestere.

Turi Gábor, a csütörtökön Debrecenben megtartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy a jeligés pályaműveket 2006. július 1-jéig kell benyújtani, az eredményhirdetés 2006 novemberében, a debreceni irodalmi napok megnyitóján lesz.

Az első díjas pályamunkát nettó 2 millió forinttal jutalmazza az önkormányzat, a második helyezett egymillió, a harmadik 500 ezer forint alkotói díjat kap.

Turi Gábor elmondta, hogy az önkormányzat gondoskodik a legjobb pályamunka megjelentetéséről és fenntartja magának az első kiadás jogát.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Be Cool – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától, hétfőn minden vetítés.

MŰVÉSZ EURIMAGES – Nézz meg! – francia bemutató. – Vetítések időpontja: 15, 17.30; hétfőn 15 órától; kedvezménnyel kedden minden vetítés. Fahrenheit 9/11 – amerikai. – Vetítések időpontja: 20, 22.30; kedvezménnyel kedden minden vetítés. Evil – svéd – Vetítések időpontja: hétfőn 17.30 órától.

GYŐZELEM – A Főnix útja. – Vetítések időpontja: 14.30, 18.30, 22.30. A repülő tőrök háza – bemutató. – Vetítések időpontja: 16.30, 20.30.

FAVORIT – Out of Reach – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön minden vetítés.

DÉS

GYŐZELEM – Blade: Trinity – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától, hétfőn minden vetítés.

TORDA

FOX – Nagy Sándor, a hódító – bemutató. – Vetítések időpontja: 15, 18, 21.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A Hihetetlen család – bemutató. Vetítés 17 órától. A mandzsúriai jelölt – bemutató. – Vetítések időpontja: 19.15, 21.30.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Meet the Fockers – amerikai. – Vetítések időpontja: 13, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától, hétfőn minden vetítés.

DACIA B-TEREM – Apja lánya – amerikai. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától, kedden minden vetítés.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – A nemzet aranya – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, hétfőn minden vetítés.

MAGYAR OPERA

Március 24-én, csütörtökön este fél 7-kor: Mascagni: Parasztbecsület; Leoncavallo: Bajazzók. Vezényel: Hary Béla. Rendező: Katona Zs. József m. v.

Március 27-én, vasárnap du. 5 órától: Mascagni: Parasztbecsület; Leoncavallo: Bajazzók. Vezényel: Hary Béla. Rendező: Katona Zs. József m. v.

ROMÁN OPERA

Március 21-én, hétfőn este 7 órakor: Rendkívüli hangverseny Ion Buzea mesterkurzusának résztvevőivel.

Március 23-án, szerdán du. 6 órakor: Híres operarészletek – az Orvostudomány, művészet, kultúra gála keretében. Vezényel: Alfonso Saura (Spanyolország).

MAGYAR SZÍNHÁZ

Vasárnap estére meghirdetett Woycek bemutató előadás és a március 21., hétfő esti Egyszer kettő néha sok előadás betegség miatt ELMARAD!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Március 20-án, vasárnap este 8 órakor: Euripidész: lkésztisz.

Március 22-én, kedden este 7 órakor: Molière: A képzelt beteg.

EUPHORION STÚDIÓ

Március 23-án, szerdán este 7 órakor: Transpotting.

Ma, március 19-én, szombaton 12 órától: Plüm-Plüm – magyar tagozat.

Március 20-án, vasárnap 11 és 12.30 órától: A Homokemberke/ A rút kiskacsa – román tagozat.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Megválasztása óta rengeteg elemzés, spekuláció témája Traian Băsescu. Vajon szimata, ravaszsága elegendő-e erre az új feladatra? Egyelőre remekül „játszik", amennyiben a hivatalba lépése óta eltelt időszakot afféle választási kampánynak tekintjük. De a kampánynak köztudottan vége. Ha pedig a többség rádöbben arra, hogy szép, de felelőtlen ígérgetés volt az egész, ha egyszercsak elkezdődik Băsescu népszerűségének csökkenése, nagy a veszélye annak, hogy ez a folyamat feltartóztathatatlanná válik. Mert Băsescu nem lesz „közép hatalmú" elnök. Ameddig népszerűsége nagy, erős elnök lesz, ha csökken, gyenge, nagyon gyenge. Középút nincs számára. Ő ugyanis személyes karizmájára támaszkodik csupán, más komoly támasza nincs.

Tăriceanu leváltása sokba kerülhet az államfőnek
A valóság egyre inkább kezd felsejleni, különösen ami a kormánnyal, kormányfővel való viszonyát illeti. Ha teljesen barátságos hangnemben is zajlik a pengeváltás, lényeges kérdésekben (lásd például az előrehozott választások témáját), egyre nyilvánvalóbb az ellentét Băsescu és Călin Popescu Tăriceanu között. Jelen pillanatban nem lehet eldönteni, mi a valószínűbb: közeledni fog álláspontjuk, avagy végleg megromlik kettejük viszonya?

Márpedig Tăriceanut nem lehet komoly presztízsveszteség nélkül lecserélni! Ő viszonylag jelentéktelen politikus volt, amikor miniszterelnök lett. Köztudott: Băsescu személyes választása volt az akkor még csak ideiglenes pártelnök. Most azonban egy kongresszus erősítette meg tisztségében mégpedig nagy többséggel. Băsescu pedig többször is elismételte, olyan erős a bizalma Tăriceanuban, hogy ez kizárja a kettejük közti konfliktus lehetőségét. Ezzel a nyilatkozatával pedig alaposan megkötötte saját kezeit! Ha tehát leváltja, vagy ha nyílt konfliktusra kerül sor kettejük között, annak az árát Băsescu is megfizeti – népszerűségi indexének csökkenésével.

Nem felhőtlen a viszony pártja, illetve a parlamenti frakció között sem. A Demokrata Párt még meghallgatja ukázait addig, ameddig csak muszáj. Úgy érzem azonban, hogy a D. A. Szövetség parlamenti képviselői már kevésbé szófogadóak.

Miért akar Băsescu és miért nem akar Tăriceanu előrehozott választásokat?
Köztudott, Băsescu elsősorban a Román Humanista Párttól akar megszabadulni, illetve sokkal erősebb parlamenti támogatottságot kíván a kormánynak. Ez azonban nemcsak Băsescu, hanem Tăriceanu érdeke is, hiszen amennyiben a kormány sikertelen lesz, ez mindenekelőtt a miniszterelnök felelőssége! Băsescunak akár „alibije" is lenne: „elnökként mindent megtettem, de hát a kormányban zűrök voltak Voiculescu miatt, a parlamenti támogatás is döcögött". De Tăriceanunak? Miért húzódozik? Tán kedveli Voiculescut? Szó sincs róla! Nem akar nagyobb parlamenti támogatást? Fel sem merül.

Egyetlen indok létezik: Tăriceanu, aki realistább mint Băsescu, másként látja az előrehozott választások eredményét, következményeit. Tévedés ugyanis azt képzelni, hogy feltétlenül a közvélemény-kutatások eredménye jönne be! Nem mintha azok tévesek lennének, hanem azért, mert a jelenlegi hatalom népszerűségét visszajelző felmérések radikálisan megváltozhatnak, amennyiben az előrehozott választásokat valóban kiírják. A nép stabilitást akar, a többség nem szeretne újabb választásokat. Aki pedig „kiprovokálja" az előrehozott választásokat, az elviszi a balhét!

Nem túlzok, ha azt állítom, hogy legfennebb a győztes D. A. Szövetség választóinak kemény magja támogatja csak Băsescu javaslatát. Ezért tartom valószínűnek, hogy ha végül mégis előrehozott választásokat írnának ki, a D.A. legjobb esetben a választási eredményt ismételné meg, vagy legfennebb 3%-kal növelné támogatottságát, ezért viszont túl nagy árat kellene fizetnie. Képzeljük csak el, milyen propaganda muníciót kap az ellenzék ebből az alkalomból? „Látjátok, mekkora gazemberek? Azért csupán, hogy 5-tel több képviselőjük, és 3-al több szenátoruk legyen, elköltettek sok-sok milliárdot a Nép vagyonából!"

Ami pedig az esélyeket illeti: 2005 januárja diadalünnep volt az új hatalom számára. Egy hónappal később azonban a lakosság elkezdett „ébredezni". Várható volt a hurrá optimizmus csökkenése, mértéke azonban nyugtalanító. Lássunk néhány számot: 4 hét alatt 9%-kal csökkent azok száma, akik úgy vélik jó irányba megy az ország, és ugyancsak ennyivel nőtt azoké, akik szerint rossz irányba. Általában a „frissen csalódottak", akik már nem bíznak abban, amit 4 héttel ezelőtt hittek („jó irány"), a semleges választ adják (ilyen is volt a közvéleménykutatásban). Most azonban ez a 9%, (ez 2 millió szavazati joggal rendelkező állampolgárt jelent) optimistából pesszimista lett alig négy hét alatt.

Lényegesen csökkent a kormányba vetett bizalom is. A helyzet – mondhatjuk – súlyos, hiszen 19%-kal (4 millió szavazó polgár!) csökkent azoknak az aránya, akik korábban úgy vélekedtek, ez jobb kormány, mint az előző. Amennyiben a „csalódási index" ugyanebben a sebbességben csökken, vagy csak egy harmadával, akkor is havonta 1 millió választópolgárt veszíthet a hatalom. Márpedig előrehozott, kierőszakolt választások esetében csakis abszolút győzelmet lehet „győzelemnek" tekinteni. Ha csupán a 2004 végi eredmények ismétlődnek meg, az erkölcsi-politikai csődöt jelentene.

Az előrehozott választások pillanatát is tévesen számítja ki Băsescu. Újra és újra említi a nyarat. Ez naivitás, hiszen a választások kiírásához vezető procedúra legalább 4–5 hónap, ami alatt – kitartó ellenzéki aknamunkával – alaposan alááshatják a D.A. Szövetség népszerűségét. Nem véletlen, hogy a Szociáldemokrata Párt – bár eléggé válságos napokat él át mostanában – elkezdett kacérkodni Băsescu ötletével. A köztudottan „dörzsölt fickók" kategóriájába tartozó Octav Cosmâncă is kijelentette, komoly esély van arra, hogy még az idén visszatér az SZDP a hatalomra. Tán túlzás a „komoly esély", de nem zárható ki ennek a lehetősége sem.

Szándékok és nyilatkozatok „laza kapcsolata"
Biztosak vagyunk abban, hogy Băsescu előrehozott választásokat akar? Nehéz kérdés, hiszen senki se tudja pontosan, mit is akar! Hogy mi is a viszony szavai és politikai szándékai közt? Elképzelhető, hogy esze ágában sincs előrehozott választásokat kiprovokálni, csupán úgy véli, ez a szöveg tetszetős, egyeseket ezzel megijeszthet. De kit is ijesztget, zsarolgat? Szinte biztos, hogy nem az SZDP-t, legfennebb a D.A. mögött álló gazdasági érdekcsoportok egy részét (nagy részét!). Ezeket irritálja a korrupcióellenes Keresztes Hadjárat ötlete, szabotálgatják is tiszteségesen, hiszen jó üzlettársaik, partnereik az SZDP-sek.

Băsescu „támogatói"
Sajtótámogatása nincs. Sokan azért bíznak benne, mivel a kisebbik rosszat látják Băsescuban. De semmilyen sajtócézár komoly támogatására nem számíthat. A komolyabb üzleti érdekeltségek, maffiózó érdekcsoportok támogatása nem áll mögötte, sőt! A tévé és laptulajdonos Voiculescu a legaktívabb ellensége, mindez olyan körülmények között, hogy maga is tagja a kormánykoalíciónak. Mi lesz, ha kilép?

A titkosszolgálatokban látszatra van támogatása, hiszen egyelőre nem áll szándékában leváltani a hírszerzés főnökeit. Ugyanez érvényes az elnöki hivatal munkatársaira is. Mindkét területen Iliescu leghűbb, legrégibb bizalmasai tevékenykednek, akiket éppen azért nem cserél le, mert nincs kivel őket helyettesíteni. És különben is azt képzeli, ezek egy fokkal mégis megbízhatóbbak, (hiszen tudni róluk, kicsodák), mint az új emberek.

Ami a külföldi támogatottságát illeti, mivel ő az elnök, ő ígérte a korrupció ellenes harcot, és ő szabotálta volna a kormányt (ha az SZDP került volna ismét hatalomra), Nyugat elfogadja és határozottan támogatja. Addig, ameddig népszerű, ameddig nem bizonyulnak üres szavaknak ígéretei, ameddig nincs belső válság.

Az ellenpélda Adrian Năstase, aki jelenleg a politikai bukás szélén áll, hiszen e pillanatban csakis Iliescu jóindulatától függ karrierje. Ha pedig Iliescu „semlegességet tanúsít" az SZDP kongresszuson, nem jut be a párt vezetőségébe. Ennek ellenére, (és annak ellenére, hogy korruptsága külföldön is ismert), ma is van nyugati támogatottsága. Ha Năstase elnyeri a kongresszus bizalmát, és ő lesz az ügyvezető elnök, akkor ezt nagyrészt nyugati támogatóinak köszönheti. Ők arra számítanak, hogy Năstasén keresztül Iliescut könnyen lehet majd befolyásolni. Valahogy így gondolkodhatnak: „Bár az SZDP-seket javíthatatlan, megújulásra képtelen volt komcsiknak tekintjük, számunkra a korrupt Năstase mégiscsak reformer, szóval ha a Szocialista Internacionálé megbecsült tagja akar maradni az SZDP, jó lenne Năstasét megőrizni!"

De kire számíthat külföldön Băsescu, ha meginog pozíciója, ha úgy tűnik, nem tartja be ígéreteit? Senkire!

Băsescu fejlődőképessége
Amint azt a talk show-ok is bizonyítják, államfőnk egyelőre remek formában van. Frappáns válaszokat ad, meggyőzőeket, kényes kérdésekre is. A gond az, hogy ha újraolvassuk a beszélgetésen elhangzottakat, rájövünk, átvert minket! Jó néhány kérdésre tulajdonképpen nem válaszolt, illetve érvei nem voltak racionálisak, de oly meggyőző, magabiztos mosollyal beszélt, hogy észre se vettük.

Még a kínos lakásügyét is „kimagyarázta": bár az ingatlan-panama nem egyértelmű, az viszont nyilvánvaló, hogy kihasználta, visszaélt helyzetével. Ez különben nem ritka a nyugati országokban sem, a gond csak az, hogy Băsescu mindvégig a Nagy Korrupcióellenes Háború Hadvezérének mezében tetszelgett. Írásos válasza kínos volt, de az ő magabiztosságával, ártatlan mosolyával meggyőzte a nézőt: ártatlan!

Remek mutatvány, de vajon meddig működik ez így? Hányszor lehet sikeresen megismételni ezt trükköt?

Ezüsthegy – így hívják a Kilimandzsárót, a legmagasabb afrikai hegyet a lankáin élő csaggák, akik halottjaikat is, isten tudja mióta, arccal a Kibónak nevezett legmagasabb csúcsa felé temetik. Ennek a furcsa népségnek sok ezer éven át az volt a meggyőződése, hogy az 5895 méter magas hegy teteje az istenségük által ott összegyűjtött ezüstkincs miatt csillog annyira rejtelmesen, amikor a fellegek közül éppen kikandikál.

A legenda szerint az egyik vállalkozóbb kedvű csagga törzsfőnök egy szép napon több bátor harcost is felszalasztott a Kibóra, hogy az istenség által őrzött ezüstöt, a világ legnagyobb kincsét hozzák le neki. A harcosok, persze, üres kézzel tértek vissza, ám hiába esküdöztek, hogy a hideg ezüstből jókora darabokkal megrakva indultak vissza, de hogy az útközben rejtélyes módon vízzé változott, a főnök nem hitt nekik, s valamennyiüket kivégeztette. Az elöljáró végül maga ment fel a csúcsra, s győződött meg arról, hogy az ott őrzött kincs ellophatatlan, azt a hegyről lehozni nem lehet.

Ez a történet ilyen vagy olyan formán a Kilimandzsáró körül élő valamennyi népségnél megtalálható. A vidék első számú vitézei, a szép szál maszájok a jéggel borított afrikai hegyet Oldonjo Oibor-nak, Fehér Hegynek hívják, s hitük szerint csúcsának ragyogásában maga Ngai, az istenük trónol. A Kenya és Tanzánia határán álló hegyet az itteni népek által a törzsközi kommunikációra használt szuáhéli nyelven is Csillogó Hegynek, azaz Kilima Ngárának nevezik. Bár már sokan elmagyarázták nekik, hogy a csillogás a nagy magasság miatt megfagyott víztől való, s hogy nincs ott semmilyen kincs, csak a gleccserek fehérlenek a messzeségbe, a bennszülött törzsek mégis úgy tisztelik a Kilimandzsárót, ahogyan a maszájok hite szól, éspedig hogy az Ngainak, a mindenható istennek a háza, akitől minden élet ered.

Ebben viszont sok igazság van, hiszen a hegycsúcs gleccsereinek állandó olvadása olyan földalatti forrásokat táplál folyamatosan, amelyek a Kilimandzsáró lábánál elterülő hatalmas fennsík mocsarait, és nem utolsó sorban azok pazar növény- és állatvilágát táplálják, fenntartják. Kiderül, íme, hogy a csaggák és a maszájok csak tudhattak valamit.

Évekkel ezelőtt magam is megcsodáltam ezt a hegyet. Ott álltam a lábánál hangyanépként, s néztem elbűvölve. Miután hazatértem, azt írtam róla, hogy a fennsíkból hirtelen és a vándor szemszögéből teljesen váratlanul az égbe fúródó vulkán rettenetesen, szívszorítóan magányos benyomást keltett bennem. Máshol ugyanis az ilyen magas hegyek láncolatokban fordulnak elő, a Kilimandzsáró viszont kivétel. Ez ihlethette meg Ernest Hemingwayt is, aki a senki által nem ismert okokból a Kibóra tévedt, és ott megfagyott párduc legendájára saját erkölcsi vívódásait építette rá. Mi keresnivalója lett volna a párducnak azon a csúcson?

Az amerikai írófejedelem A Kilimandzsáró hava című novellájában éppen azt teszi szóvá, amit a hatalmas csúcs lábánál magam is éreztem: apró sikereink, lázadásaink, harcaink hiábavalók, ha azok pusztán öncélúak, ha képtelenek vagyunk bizonyos minimális morális normákat tiszteletben tartani.

A minap érkezett a megdöbbentő hír, miszerint a Kilimandzsáróról a hó és a jég szinte teljesen eltűnt. Hosszú órákon keresztül böngésztem az interneten elérhető műholdas felvételeket, amelyek azt mutatják, hogy – fentről nézve – a Kibó tetején még mindig van jég. Lentről azonban az már nem látszik.

A felvétel, amely az Ezüsthegy ezüstjének eltűnését igazolja, a napokban Londonban zajló természetvédelmi és klímaváltozási konferencia egyik fő témájává vált. A tudósok szerint ugyanis a Kilimandzsáró csúcsát több mint tizenegy ezer éve fedi hó és jég. Az elmúlt évszázadban a Kibó gleccsere azonban 80 százalékkal csökkent, s teljes eltűnését tíz évvel ezelőtt még 2020-ra tették. Ma már azt mondják, Ngai kincse műholdból sem lesz látható tovább, mint 2015. S már fentebb érzékeltettem, hogy a gleccser igen törékeny természeti egyensúly forrása, olyan rendkívül gazdag ökológiai rendszer tápláléka, amely nélküle pillanatok alatt el fog tűnni.

Ami nem sikerült a vitéz csaggáknak, sikerült tehát nekünk. Elloptuk az isten kincsét. Magam is loptam egy keveset Ngai ezüstjéből, mégpedig minden egyes alkalommal, amikor a gépkocsim gázpedálját megnyomtam, amikor a fogyasztói társadalom környezetet és életet sem kímélő „jótéteményeit" igénybe vettem. Minden pillanatban elcsentem egy keveset abból a mérhetetlen kincsből, amit ott fent, annak a borzasztóan magányos hegynek a tetején a maszájok és a csaggák istenei, akiktől minden élet ered, összegyűjtöttek. S még lelkiismeret-furdalásom sem támadt. Nem vettem tudomást egyetlen pillanatig sem arról, hogy kincseiket ezek a fura istenségek végül is csak megosztották a magamfajta halandókkal, naponta juttattak belőle az „alattvalóknak" egy-egy keveset. Magam is kaptam belőle, ha közvetlenül máskor talán nem is, de akkor, amikor a kincsből táplálkozó csodálatos növényt és életveszélyes szavannai bestiát közelről, saját szememmel megcsodáltam.

Mégsem volt elég. Többet akartam.
Veled együtt loptam.
Kifosztottuk Ngai-t, az Ezüsthegy kincsének jogos birtokosát.
Megloptuk az Istent.

Figyelmeztette pénteken az Európai Bizottság Hollandiát, amiért a kelet-európai szolgáltató vállalatokat hátrányos megkülönböztetéssel sújtja a munkavállalók alkalmazásánál, egyúttal felszólította az országot, hogy vessen véget a diszkriminatív gyakorlatnak.

Brüsszeli közlemény szerint az EU végrehajtó testülete azt helyteleníti, hogy a kelet- és közép-európai nyolc új EU-tagországból származó szolgáltatóvállalatoknak előzetesen munkavállalási engedélyt kell kérniük a Hollandiában ideiglenesen alkalmazni kívánt külföldi munkavállalók számára, még akkor is, ha bejegyzett cégek az országban. Mivel ez nem kötelező az EU 15 régebbi tagállama, valamint Málta és Ciprus cégei számára, a bizottság hátrányos megkülönböztetésnek minősíti.

A brüsszeli testület a szabályozás diszkriminációt megszüntető megváltoztatására szólította Hollandiát. Ha az ország tartósan nem tesz eleget a bizottsági felszólításnak, újabb intés után Brüsszel az Európai Bírósághoz fordulhat az ügyben. Immár másodfokú intést kapott pénteken Görögország is, mert hasonló rendszert tart érvényben az EU-tagországok azon cégeivel szemben, amelyek nem EU-tagországok állampolgárait is alkalmazzák ideiglenesen.

A bizottság több szempontból is az egységes és szabad uniós piac szellemével ellentmondásban lévőnek tartja a gyakorlatot. A cégek emiatt nem tudnak a legkedvezőbb áron dolgozni, a végső fogyasztóknak pedig magasabb árat kell fizetniük.

Az úgynevezett szociális dömping – végletesen olcsó munkaerő alkalmazásának – elkerülése érdekében az EU csaknem tíz éve már alkotott egy irányelvet, amely kimondja, hogy az EU területén alkalmazott dolgozók számára azon országban érvényes munkafeltételeket kell biztosítani (beleértve a minimális munkabért is), ahol alkalmazzák őket, függetlenül az őket felvevő cég hovatartozásától. Ugyancsak a helyi szabályok vonatkoznak a dolgozók ellenőrzésére is.

A bizottság kelet-európai cégektől érkezett panaszok nyomán indított vizsgálatot az ügyben. Felhívta a testület figyelmét a keleti cégek nehézségeire az Európai Parlament is.

A bizottság arra is emlékeztetett, hogy több EU-tagország – köztük Hollandia is – a csatlakozási tárgyalások során lehetőséget kapott arra, hogy ideiglenesen ne engedje teljesen szabadon munkát vállalni az új tagországokból érkező munkaerőt. Ez azonban nem vonatkozik a szóban forgó alkalmazottakra, mert az ő felvételük a szolgáltatások szabadságát érintő szabályokhoz, illetve a szolgáltatócégek alkalmaztatási lehetőségeit szabályozó cikkelyhez kötődik.

Pozitív, de nem elégséges lépésként értékelte pénteken Ehud Olmert izraeli miniszterelnök-helyettes azt, hogy Izrael ellen harcoló palesztin fegyveres csoportok előző nap nem hivatalosan fegyverszünetet hirdettek Izraellel szemben.

„Ha valamennyi terrorszervezet - még ha csak egy korlátozott időszakra is – kész leállni (a támadásokkal), az önmagában pozitív dolog" – mondta Olmert az izraeli hadsereg rádiójának adott nyilatkozatában, rögtön hozzátéve azonban, hogy mindez nem elégséges. Rámutatott: a palesztin frakciók kairói tárgyalásain született megállapodás nem jelenti azt, hogy a Palesztin Hatóság hadat üzent volna a terrorizmusnak. „Tagadhatatlan azonban, hogy tettek bizonyos lépéseket" – ismerte el.

A meghatározó palesztin csoportosulások képviselői az egyiptomi fővárosban tartott kétnapos ülésükön kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2005 végéig szüneteltetik akcióikat, ha Izrael felhagy az „agresszióval".

Egy palesztin fegyveres szervezet mindazonáltal pénteken bejelentette, hogy elutasítja a fegyvernyugvást. A Népi Ellenállás Bizottsága – amelynek képviselői nem vettek részt a kairói tanácskozáson – közleményben tudatta, hogy „teljes egészében elutasítja" a megállapodást.

Két évvel az Egyesült Államok és Nagy-Britannia iraki inváziója után a mintegy harminc országból összeállt katonai szövetségből 13 állam morzsolódott le mára: hat idő előtt hazavitte katonáit, hét esetben pedig lejárt a kontingens mandátuma.

Spanyolország, a Dominikai Köztársaság, Honduras, Nicaragua, a Fülöp-szigetek az eredeti küldetés teljesítése előtt elhagyta Irakot, s ezen az úton halad Ukrajna is. Szingapúr, Thaiföld, Új-Zéland, Magyarország és Moldova a tervezett időpontban távozott, Hollandia most készül erre, Portugália viszont három hónappal meghosszabbította a küldetést, de már szintén kivonult.

Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök is bejelentette március 15-én a 3000 fős olasz kontingens fokozatos hazahívását szeptembertől kezdve, de másnap egy fordulatot téve már azt magyarázta, hogy ezt az „óhaját" még egyeztetnie kell a szövetségesekkel.

A kivonulások időrendje:

2004. április 5. – Szingapúr hazavitte 31 katonáját, aki két hónapon át szállító és humanitárius feladatokat végzett.

2004. április 18. – Két nappal beiktatása után az új spanyol kormány utasítást adott Irakban szolgáló 1432 katonájának a kivonására, amit május 21-re befejeztek.

2004. április 19. – A spanyol példát követte a hondurasi elnök is, aki elrendelte 2003 augusztusa óta Irakba telepített 369 katonája hazahívását, akik spanyol parancsnokság alatt szolgáltak volna június végéig. Távozásuk május közepén fejeződött be.

2004. április 20. – A Dominikai Köztársaság is bejelentette 300 fős kontingense kivonását.

2004. április – Nicaragua külföldi finanszírozó híján hazahívta 115, humanitárius feladatokkal megbízott katonáját.

2004. július – A Fülöp-szigetek egy hónappal mandátumuk lejárta előtt hazavitte ötven katonáját. Ezt az iraki emberrablók követelésére tette, noha az Egyesült Államok élesen bírálta Manilát az engedékenységért. Az emberrablók fogságában lévő Fülöp-szigeteki túszt pár nappal később elengedték.

Távozások az eredetileg tervezett időpontban:

2004. szeptember – Egyévi szolgálat után távozott Thaiföld 450 katonája.

2004. szeptember – Új-Zéland hatvan katonája hazatért.

2004. december – Magyarország 300 katonája az év végén, másfél évi szolgálat után elhagyta Irakot, mivel a kormány nem tudta elérni mandátumuk meghosszabbítását 2005. március 31-ig.

2005. február 10. – Hazatért 127 portugál csendőr, aki még 2003 novemberében érkezett Irakba. Küldetésüket három hónappal meghosszabbították a 2005. január 30-ai iraki választások miatt.

2005. február 10. – Moldova 12 tűzszerésze hathónapos küldetése végeztével távozott.

2005. március 14. – Hollandia megkezdte 1400 katonájának fokozatos kivonását Dél-Irakból. A hazatelepítés április közepén fejeződik be.

2005. március – Viktor Juscsenko ukrán elnök a hónap elején bejelentette, hogy 15-től kezdve októberig több ütemben hazaviszi az 1650 fős kontingenst. Lengyelország már korábban közölte, hogy Irakban szolgáló katonái létszámát 2400-ról 1700 főre csökkenti a januári választások után.

Mélyen érthető, ahogy a vajdasági és kárpátaljai magyarok reagáltak a kettős állampolgárság kérdésére vonatkozó magyarországi népszavazásra, hiszen „nekik nem babra ment a játék", ellenben „az erdélyi és a felvidéki heveny túlreagálás egyenesen nevetséges" – írta a pozsonyi Új Szó.

A szlovákiai magyar napilap pénteki kommentárja annak kapcsán foglalkozik a témával, hogy Erdélyi Géza felvidéki magyar református püspök nem fogadta el a március 15-én neki odaítélt magyar állami kitüntetést. „Lelke rajta. Eleve, kinek juthatott eszébe, hogy reformátusnak keresztet ajándékozzon?" – jegyzi meg a cikkíró, aki szerint a felvidéki „hisztériakeltéshez tevékenyen hozzájárultak a szlovákiai magyar politikusok is, pedig a szolidaritásnak semmi köze az érzelmi túlhevültséghez".

Emlékeztet rá, hogy Erdélyi Gézának „jó például szolgált" Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke, „aki még jóval a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt visszautasította a magyar állami kitüntetést", mert a magyar költségvetési megszorítások a révkomáromi Selye János egyetem költségvetését is kedvezőtlenül érintették. Megjegyzi: „Ha igazán karakán figurák lennének, visszautasítanák azt a pénzt is, amit a magyar adófizetők zsetonjaiból dobnak át a határon túlra. De az összeg túl nagy ahhoz, hogy csak úgy visszaadódjék" – így a lap.

A cikkíró, Molnár Norbert azt kérdezi: „Változott valami azáltal, hogy nem lettünk magyar állampolgárok?... Én ezt nem vettem észre." Nevetségesnek nevezi az érvelést, miszerint a magyar kormány a népszavazás idején túsznak használta volna fel a határon túli magyarokat. „Döbbenjünk rá, ugyanúgy túszok vagyunk a jelenlegi ellenzék kezében is, sőt talán még inkább" – írja Molnár, aki azt is felveti: vajon a korábbi magyar kormánynak „miért nem jutott eszébe, hogy kettős állampolgárságot adjon a szerencsétlen határon túliaknak?"

„Most, hogy úgy tűnik, a következő magyar kormány Fidesz-dominanciájú lesz, kíváncsi vagyok, lesz-e tömeges kettősállapolgárság-osztás? Megkockáztatom, nem" – zárul az Új szó kommentárja.

A faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napjának megtartását az ENSZ-közgyűlés 21. ülésszaka határozta el 1966-ban annak a véres rendőrsortűznek emlékére, amely 1960. március 21-én a dél-afrikai Sharpeville-ben 72 békés tüntetővel végzett.

E világnap mindazon folyamatok veszélyességére hívja fel a figyelmet, amelyek világszerte felerősödtek, és egyes embercsoportok társadalmi kirekesztését célozzák. A rasszizmus, a xenofóbia (idegengyűlölet), azaz minden diszkrimináció, amely faji, etnikai, nemzeti hovatartozásra vagy vallásos meggyőződésre, nyelvi, kulturális különbségre épül, súlyosan sérti az emberi jogokat, s ezért minden törvényes eszközzel küzdeni kell ellene. A sokszínűség nem fenyegetés, hanem erősség, amely minden közösséget tovább gazdagít.

Európában nő a rasszizmus és a vallási intolerancia: a terrorizmus elleni globális háború, valamint a közel-keleti válság „melléktermékeként" mind a muzulmánokat, mind a zsidókat egyre több támadás éri. Az Európai Bizottság 2004 júliusában közzétett jelentése szerint a diszkrimináció és a rasszizmus ellen egyre nehezebb a fellépés, mivel a „média terjeszti az előítéleteket a bevándorlókról és a szélsőjobboldali pártok egyes tagországokban egyre többeket vonzanak". A tavaly szeptemberben elfogadott Brüsszeli Nyilatkozat megfelelő jogszabályok meghozatalára és információcserére sürgeti az EBESZ 55 tagállamát, hogy hatékonyan lehessen küzdeni a diszkrimináció minden formája ellen. Kiemeli a média és az oktatás szerepét, mint a tolerancia előmozdításának eszközeit. A dokumentum szerint szükség lenne egy „ellenőrző struktúra" létrehozására is, amely a tagállamok által vállalt kötelezettségek betartását felügyelné. Az Európai Unió rasszizmus és idegengyűlölet elleni kerettörvény-tervezetének vitája évek óta zajlik, s várhatóan még idén elfogadják a jogszabályt.

„Nagyon gyorsan" a hágai Nemzetközi Törvényszék színe elé állhat Ljube Boskovszki háborús bűncselekmények elkövetésével vádolt volt macedón belügyminiszter – közölték pénteken horvát igazságügyi forrásból.

Mint azt a neve elhallgatását kérő nyilatkozó elmondta, a Horvátországban fogva tartott Boskovszki pénteken kézhez kapta a vád alá helyezéséről szóló iratokat.

A volt macedón belügyminiszternek hét nap áll rendelkezésére a fellebbezéshez, ám az igazságügyi tisztviselő tudomása szerint Boskovszkinak nem áll szándékában megtámadni a bírósági határozatot, ezért, mint azt a horvát igazságügyi forrás elmondta, „azzal számolunk, hogy (a vádlott) nagyon gyorsan a nemzetközi törvényszék színe elé kerül".

A 2004 augusztusa óta Horvátországban raboskodó egykori macedón belügyminiszter elleni vádemelés tényét hétfőn hozták nyilvánosságra Szkopjéban. A vádak szerint Boskovszki 2001-ben a macedóniai albánok és a kormány közötti ellenségeskedések idején az északnyugat-macedóniai Ljuboten közelében folytatott hadműveletben megsértette a hadijogot és a háborús szokásokat.

Olaszország visszatoloncolt Líbiába 180 illegális bevándorlót, amivel éles tiltakozást váltott ki pénteken emberjogi és menekültügyi szervezetekből.

A dél-olaszországi Lampedusa szigetén vasárnap óta mintegy ezer illegális bevándorló szállt partra – hajókkal érkeztek a közeli afrikai partokról. Az olasz hatóságok két repülőgépet béreltek, és csütörtökön száznyolcvan menekültet vissza is küldtek a kiindulási országba, Líbiába. A hatóságok azt tervezik, hogy folyamatosan visszatoloncolják az újonnan érkezett bevándorlókat.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) pénteken mély nyugtalanságának adott hangot a deportálások miatt, és sérelmezte, hogy az olasz hatóságok elutasították a lampedusai menekültszállás megtekintésére vonatkozó kérelmét. Az Amnesty International (AI) nemzetközi emberjogi szervezet olaszországi képviselete és az Olaszországi Menekültügyi Tanács ugyancsak bírálta az eljárását, amelyet az olasz és a nemzetközi joggal is ellentétesnek tart.

Szerdán kerül sor a következő tárgyalásra a Szent Mihály plébánia és a Romániai Képzőművészek Szövetsége Kolozsvári Fiókja közötti tárgyalásra a Szentegyház utcai galéria ügyében. Mint ismeretes az egyház a képzőművészek kilakoltatását kérte. Czirják Árpád prelátust a Barabás Miklós Céh vezetősége is megkereste levélben, amelyben a szakmai szervezet vezetői arra kérik az egyházat, hogy „Kolozsvár legrangosabb galériája megtarthassa eredeti rendeltetését."

A római katolikus plébánia azt követően fordult a bírósághoz, hogy a bíróság elismerte tulajdonjogát a Szentegyház utcai ingatlan fölött. Az egyház képviselői megkeresték a képzőművészek szövetségét, hogy írjanak alá egy bérleti szerződést, ezt azonban a szakmai szervezet vezetői megtagadták arra hivatkozva, hogy a Kolozsvári Polgármesteri Hivatallal már létezik egy hasonló tárgyú szerződés.

A Barabás Miklós Céh vezetői a levélben kifejtik: „a magyar művészeket örömmel tölti el az a tudat, hogy a magyar kultúra ápolásában oly jelentős szerepet játszó római katolikus egyház visszakapta őt megillető jogos tulajdonát, többek között központi ingatlanjait. Kérésünk mindössze annyi lenne, hogy a Romániai Képzőművészek Szövetsége Kolozsvári Fiókjának használatában lévő Szentegyház utcai kiállító terem, amely Kolozsvár legrangosabb galériája, megtarthassa eredeti rendeltetését."

A dokumentum emlékezetet: a szövetségnek számos magyar képzőművész, így a Barabás Miklós Céhet képviselők is tagjai, tehát az intézkedés az erdélyi magyar művészeti életet is súlyosan érintené.

Végül arra kérték Czirják Árpádot, tegye lehetővé, hogy még néhány évig, a polgármesteri hivatallal kötött szerződés lejártáig, az intézmény használhassa a kiállító helyiségeket. A levélhez a kezdeményezők több mint hetven, a szövetség kolozsvári fiókjához tartozó magyar képzőművész nevét és lakáscímét tartalmazó jegyzéket is csatoltak.

Lapzártakor még nem lehetett tudni, hogy létrejön-e ma a Markó Béla RMDSZ elnök és Tőkés László református püspök közötti találkozó, amelynek helyszínéről napok óta vitatkoznak a felek. Az RMDSZ elnöke, Markó Béla kitart a szövetség marosvásárhelyi elnöki hivatalának Köcsög utcai székhelye mellett, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke pedig továbbra is ragaszkodik, hogy semleges helyszínen kerüljön sor a találkozóra.

Az egyeztetés után Tőkés László a Szabadságnak elmondta: az EMNT képviseletében március elsején kezdeményezte a tavaly októberben megszakadt párbeszéd folytatását, szem előtt tartva az autonómia témáját. „Markó 9-én válaszolt a felhívásra, dátumokat javasolva, az EMNT marosvásárhelyi ülése pedig, megkötésekkel ugyan, de örömmel üdvözölte a párbeszéd lehetőségét, hiszen az autonómia ügyében maximális összefogásra volna szükség, és elfogadtuk a 19-i időpontot". Az EMNT azonban nem értett egyet azzal, hogy a Köcsög utcai elnöki hivatalban legyen a találkozó, ezért semleges helyszínt javasolt. „A sajtóból tudtuk meg, hogy Markó Béla ragaszkodik a helyszínhez, és Párbeszéd a jövőért nevű konzultációs sorozat keretébe gyömöszölné be ezt a rendhagyó találkozást. Ezzel lefokozza a mi kezdeményezésünket. Ráadásul azt állították, hogy ők kezdeményezték a találkozót, ami nem felel meg a valóságnak. A Párbeszéd a jövőért egy rég lecsengett, választási kampányt szolgáló konzultációs sorozat. Mi nem akarjuk, hogy ennek az árnyéka vetüljön a találkozásra, ugyanis komolyan gondoljuk az autonómia ügyében való összefogást, ez a sorozat pedig semmiképpen nem felel meg a célnak. Továbbra is ragaszkodunk tehát a semleges helyszínhez. Smaranda Enache belegyezésével a Pro Europa Liga székhelyét ajánlottuk fel, erre vonatkozó levelünket tegnap reggel el is küldtük. Szepessy László azonban közölte, hogy az elnök csak a Köcsög utcában hajlandó tárgyalni. Ha tehát meghiúsul ez a találkozás, az nem miattunk történik", összegezte véleményét Tőkés László.

RMDSZ-es forrásokból lapunk úgy értesült: Markó Béla továbbra is ragaszkodik a szövetség által megjelölt helyszínhez, nevezetesen a Köcsög utcai székházhoz.

Teodor Pop Puşcaş rendőrkvesztornak, a Kolozs Megyei Rendőrség főnökének nyugdíjba vonulásával – mivel ez irányú kérvényét értesüléseink szerint jóváhagyták – április elsejétől megüresedik a megyei rendőrség vezetői tisztsége.

Kérdésünkre Daniel Graur felügyelő, az említett intézmény szóvivő-helyettese elmondta: a megüresedett tisztségre versenyvizsgát ír ki a minisztérium, minden bizonnyal egy hónapon belül. Addig ideiglenes főnök kezébe kerül a megyei rendőrség irányítása, akit nagy valószínűséggel Teodor Pop Puşcaş helyettesei közül neveznek ki.

A tisztséget így ideiglenesen Teodor Pop rendőrfőbiztos, Teodor Pop Puşcaş első számú helyettese vagy Ungur Ioan rendőrfőbiztos, szintén megyei parancsnok-helyettes töltheti be. A harmadik parancsnok-helyettest, Vasile Apahideant nemrégiben, március elején menesztették tisztségéből.

Március-áprilisban az ország 16 megyéjének élére kell új vezetőt találnia a belügyminisztériumnak. Vasile Blaga közigazgatási- és belügyminiszter nemrég kijelentette: a versenyvizsgák igényessége precedens nélküli lesz.

A pályázóknak a szakmai képességeik mellett, szakirányú számítógépes ismereteikről és idegen nyelvtudásukról is tanúságot kell tenniük.

Blaga egyébként miniszteri pályafutása kezdete óta összesen 46 magas rangú, vezetői tisztséget betöltő rendőrt menesztett országszerte.

Új elnöke van a Szociáldemokrata Párt kolozsvári szervezetének. A küldötteknek nem kellett sokat dilemmázniuk, hogy kinek szavazzanak bizalmat, hiszen a tisztségre egyedül csak Remus Lăpuşan, a párt Kolozs megyei ifjúsági szervezetének elnöke jelöltette magát. Ştefan Dimitriu, a szervezet volt elnöke végül nem szállt versenybe. A politikusnak ez egy fajta jóvátétel azt követően, hogy a parlamenti választások előtt szervezett belső választásokon bejutó helyre került, ám később az újraelosztás során hátrébb sorolták, és nem került be a törvényhozásba.

Az SZDP-sek a hatékonyság érdekében jelentősen karcsúsították vezető testületeiket. Az ülésen megválasztották a szervezetet irányító állandó bizottságot is, amelybe Remus Lăpuşan mellett helyet kapott még Vasile Puşcaş parlamenti képviselő is. A testület összesen 17 tagból áll.

Gheorghe Seculici az Arad Megyei Tanács elnökét jelölték miniszterelnök-helyettesnek, azt követően, hogy Adriean Videanu lemondott tisztségéről. A Demokrata Párt államminisztere a Bukarest főpolgármesteri tisztségéért folytatott küzdelemben vesz részt, ezért a törvényes előírásoknak megfelelően le kellett mondania miniszterelnök-helyettesi funkciójáról.

A minszterelnök-helyettes jelölt 1953-ben Szeben megyében született. Seculici lányának esküvőjén Traian Băsescu államelnök volt a násznagy.

Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök egyetértett Seculici jelölésével, de közölte: elődjével ellentétben nem ő felel majd a Nemzetközi Valutaalappal folyatott tárgyalások irányításáért, a kabinet vezetője ezt a feladatot a pénzügyminisztériumra ruházta át.

A kormány figyelembe veszi annak lehetőségét is, hogy felelősséget vállaljon a parlamentben az általa előkészített tulajdonjogi törvénycsomagért – közölte pénteken, Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök.

A törvénycsomag a földalappal, az ingatlanok visszaszolgáltatásával, az általános kataszterrel, a földtulajdon ügyében kialakult perekkel, valamint a birtokosságok társulásával kapcsolatos gondokat öleli majd fel.

„Hogy a törvénycsomag ne szenvedjen jelentős módosulást, lehetséges, hogy a parlamentben felelősséget vállalunk a jogszabályokért" – mondta a kormányfő. Hozzátette: a törvénycsomagot egy hónapon belül fogadhatják el. Tăriceanu közölte, a Nemzeti Liberális Párt vezető testülete pénteken határozatot fogadott el, amely leszögezi, hogy „az NLP vállalja, hogy véglegesen megoldja a tulajdon kérdését Romániában" a jogszabály-csomag révén.

A Nagy-Románia Párt honatyái 50 ezer és 200 ezer euró közötti összegeket fizettek parlamenti mandátumaikért – jelentetett ki Mihai Lupoi Dolj megyei független képviselő, aki az év elején az NRP-ből vált ki. „A befutó helyen szereplő képviselő- és szenátorjelöltek 50 ezer és 200 ezer euró közötti összegeket fizettek, a pénzeket Corneliu Ciontu gyűjtötte össze. Én nem adtam semmit, de tőlem nem is kértek pénzt, mivel féltek tőlem"– mondta Lupoi. Mihai Lupoi szenátor január elején lépett ki az NRP-ből, miután állítása szerint Corneliu Vadim Tudor akkori pártelnök azzal vádolta, hogy destabilizálja a pártot.

Egyre nagyobb érdeklődés övezi az aranyosfői (Scărişoara) cseppkőbarlangot. Girda polgármestere, Marin Vîrciu a Mediafax munkatársának elmondta, hogy tavaly 15 ezer turista látogatta meg a községükhöz tartozó, természeti ritkaságnak számító cseppkőbarlangot. A tavalyi turistaözön nettó profitja 600 millió lej.

A polgármesteri hivatal nagyarányú korszerűsítést akar elkezdeni a környék infrastruktúrájában: erre a célra egymillió eurós SAPARD pályázatot nyújtottak be, a visszajelzés szerint eredménnyel. Az EU-s támogatásból elsősorban a cseppkőbarlanghoz vezető utat akarják újjáépíteni, amihez a földcsuszamlásos részek konszolidációjára van szükség. A beruházások után a polgármesteri hivatal az eddigi érdeklődés jelentős növekedésére számít.

Az aranyosfői barlang nemcsak Romániában, hanem Kelet-Európában is a legnagyobb a maga nemében. Az 5500 négyzetméternyi barlang a világ kiemelkedően szép természeti ritkaságai közé tartozik.

Beperelték Mihály királyt a romák, akik szerint az egykori román uralkodót terheli a felelősség a romák Transznisztriába deportálásáért a negyvenes években, jelentette be sajtótájékoztatón Iulian Rădulescu, aki a romák császárának nevezi magát. A cigányok vezére elmondta: három nappal korábban panaszt tett Mihály király ellen a Nagyszebeni Törvényszéken.

Iulian Rădulescu állítása szerint képviseli az 1942-ben Erdélyből és a Bánságból Transznisztriába deportált romák utódait, eddig több mint hétszáz személytől kapott kérést.

„Mihály király 38 millió eurós kártérítést kapott a királyi palota épületéért, és mi is kárpótlást kérünk. Ha neki jogában áll visszaszerezni azt, amit elveszített, nekünk is jogunkban áll kárpótlást kapni azért, amit ő okozott nekünk", mondta Rădulescu. A romák szerint nagy pénzösszegekről van szó, mivel a 25 000 család szekerekkel, lovakkal és egyéb javakkal indult útnak, és állításuk szerint pénzüket és aranytárgyaikat is elkobozták.

„Ötvenezer lóról, ötvenezer hámról és egyéb javakról van szó, ezek értéke igen magas", mondta Iulian Rădulescu. Hozzátette, a deportáltaknak jelenleg mintegy 1,5 millió leszármazottjuk él, és hasonló panaszt nyújtottak be a Bukaresti Törvényszéken is az ország déli és keleti részein élő romák nevében.

A kormány várhatóan a jövő héten hagyja jóvá az adótörvénykönyvet módosító tervezet végleges változatát, miután a csütörtöki kormányülésen a kabinet tagjai megvitatták az első szövegváltozatot, közölte Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök.

– Az adótörvényt módosító javaslatok összhangban vannak mindazzal, amiről több mint másfél hónapja szó esik: a tőkejövedelmek adójának és a kamatadó növelése – jelentette ki.

Tăriceanu elmondta, határozottan kérte Ionuţ Popescu pénzügyminisztert, hogy a jogszabállyal szüntesse meg „egy igen széles áruskála" jövedéki adó- és áfamentességét.

A kormányfő nem tért ki ennek részleteire, csak annyit mondott, hogy csupán a gyógyszerek esetében nem történik áfa-emelés, noha a csökkentett áfaszint további csökkentése, amelyet a korábbi kormány vezetett be, „súlyos hibát" jelent.

– A gyógyszerek áfájának csökkentése nem eredményezett árcsökkenést, csupán alacsonyabb költségvetési bevételeket – mondta Tăriceanu.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) levélben erősítette meg, hogy elfogadja az idei költségvetési hiány 0,7 százalékos szintjét, amelyet a bukaresti vezetés javasolt, nyilatkozták a tárgyalásokhoz közel álló források.

A kormányfő és a pénzügyminiszter egy-egy levelet küldött az IMF-nek, hogy ismertesse a kormány álláspontját a 2005-ös költségvetési deficit becsült értékével kapcsolatban. A levél szerint a román fél úgy értékeli, hogy az idei adóintézkedések a GDP 0,7 százalékával egyenértékű költségvetési hiányt eredményeznek, ez pedig szilárd makrogazdasági egyensúlyt tesz lehetővé.

Az IMF jóval óvatosabb álláspontra helyezkedett, és azt kívánta, hogy az idei költségvetési hiány 0,4–0,5 százalékos legyen.

Míg a kormány 6 százalékos gazdasági növekedéssel számol az idén, addig a nemzetközi pénzintézet 5,3 százalékosra becsüli a 2005-ös növekedést.

– Az IMF elfogadta az idei költségvetési hiány 0,7 százalékos szintjét. A következő hónapokban világosabb képet kell alkotnunk a költségvetés alakulásáról, és be kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk tartani a deficitnek ezt a szintjét – nyilatkozták az idézett források a Mediafax hírügynökségnek.

A határ menti együttműködésről, az európai uniós közös pályázatok benyújtásához szükséges partnerségről rendeztek kétnapos magyar–román konferenciát az elmúlt napokban Debrecenben.

Gyula Ferencné, a magyarországi Hajdú–Bihar Megyei Közgyűlés alelnöke és Ştefan Seremi, a hazai Bihar Megyei Tanács alelnöke elmondta: a kölcsönös tapasztalatcsere érdekében a határ menti programokat lebonyolító magyar és román szervezetek, önkormányzatok képviselői vesznek részt a megbeszélésen.

Emlékeztettek rá, hogy a konferencia időszerűségét a Magyarországon februárban meghirdetett, határ menti programok finanszírozására szolgáló Interreg IIIA pályázat képezi, amelynek keretében hat intézkedéscsomag köré csoportosítva 2006-ig 8 milliárd forint forrás áll rendelkezésre. Ugyanerre az időszakra a romániai partnerek határ menti projektjeiket párhuzamosan a PHARE CBC programból finanszírozhatják ötmilliárd forintos támogatási keretösszegig.

Seremi kiemelte a debreceni és a nagyváradi egyetemek, valamint a múzeumok közötti szoros együttműködést. Elmondta azt is, hogy közösen gondolkodnak a két város repülőterének összehangolt fejlesztéséről, és szeretnék elérni a Nagyvárad–Debrecen közötti vasúti összeköttetés helyreállítását.

Horváth Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatási Központjának főigazgatója elmondta: szervezetük sokat dolgozott a határ menti együttműködés tudományos megalapozásán.

Megemlítette, hogy az Európai Unió 2007-től új támogatási célként jeleníti meg a szomszédsági partnerséget, amely közös intézményrendszer kialakításához is elvezethet.

Tájékoztatása szerint a jövőben elképzelhető olyan határ menti együttműködés, hogy például a magyarországi dél-alföldi térség a temesvári repülőteret használja, avagy a Debreceni Egyetem kutatási eredményeit például Bihar megye gazdasága tudja optimálisan kihasználni, míg a nagyváradiét a magyarországi régiók.

A tanácskozáson részt vevő Klaus Klipp, az Európai Régiók Gyűlésének főtitkára azt hangsúlyozta, hogy 2007-től a jelenleginél nagyságrenddel nagyobb források állnak majd rendelkezésre a határ menti együttműködés támogatására. A közös fejlődés szép példájaként említette a Franciaország és Németország, vagy a Belgium és Hollandia határ menti térségei közötti együttműködést. A források maximális kihasználása érdekében a határ menti önkormányzatok vezetőinek személyes együttműködését is követendő célnak nevezte a főtitkár.

A magyar–román határ menti együttműködési konferencia pénteken fejeződött be Debrecenben.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 430 lej, 1 USD = 27 242, 1 magyar forint = 147 lej.

Az egy hete tartó sztrájk során folytatott egyeztetések csupán 150 ezer lejes fizetésemelésre vonatkozó ígéretet hoztak, így a tordai üveggyár dolgozói folytatják a sztrájkot. A szakszervezet tagjai lezárták a műhelyeket, és arra várnak, hogy a gyár vezetősége találja meg az igényelt fizetésemelés biztosításához szükséges megoldást.

A születések száma messze meghaladja az elhalálozásokét a Tordai Városi Kórházban. A legtöbb halálesetben a betegek 65 évesnél idősebbek, és az elhalálozás főbb okai a rák, keringési zavarok, szív- és tüdőbetegségek. A klinikán a mérleg nyelve a születések felé billen, hiszen tavaly kétszer több újszülöttet jegyeztek, mint elhunytat: 2004-ben a tordai kórházban 398 baba született –, tájékoztatott a tordai Transilvania Rádió.

A Román Fejlesztési Bank volt székhelyén nyílna meg legkésőbb április elsején a Kereskedelmi Cégjegyzék Tordán. A December 1. úton megnyíló hivatal a tervek szerint heti három alkalommal fogadná az ügyfeleket. A Kolozs Megyei Kereskedelmi Cégjegyzék helyi kirendeltségeit két évvel ezelőtt számolták fel, akkor úgy ítélték meg, hogy azok tevékenysége nem hatékony, és a helyi irodák forgalmát megbírja a kolozsvári hivatal. A megyeszékhelyen később tapasztalt munkamennyiség miatt döntöttek úgy, hogy Tordán és Désen is fiókot nyitnak.

Két hét vakáció kezdődik hétfőtől, a diákok tegnap mentek utoljára iskolába. A tavaszi szünidő április 3-ig tart. A negyedik osztályos diákok egy része, a vakációt megelőzően, egy tesztelésen vett részt, amely az ország 37 megyéjében zajlott. Kolozs megyében a tesztelésre öt iskolában került sor: a Constantin Brâncuşi Iskolában, a 10-es Számú Iskolában, az Avram Iancu Elméleti Líceumban, a Sigismund Toduţa Zenelíceumban és az Aranyosegerbegyi Iskolában. Az egyetlen napon, március 16-án zajló tesztelésen a kisdiákok román nyelv és irodalomból, matematikából és természettudományokból vizsgáztak. Mindegyik diák két tárgyból vizsgázott, melyek időtartama egyenként 50 perc volt.

A munkaerő foglalkoztatási hivatal idén is meghirdette és megszervezte a nőknek szánt állásbörzét. Kolozs megyében három városban, Kolozsváron, Désen és Tordán került sor erre a rendezvényre. A helyi hivatal sajtóközleménye szerint 2002-től mostanáig 253 gazdasági vállalkozás vett részt a vásáron, összesen 2620 munkahelyet hirdettek meg, és 545 nőnek sikerült elhelyezkednie az állásbörze révén.

A tegnapi munkaerővásáron 74 cég vett részt, 857 üres állást hirdettek meg, a rendezvényt meglátogató 1361 munkavállaló közül 1110 volt nő, 355 személyt választottak ki egy későbbi interjúra, és 34 személyt alkalmaztak helyben. A legtöbb állásajánlat a szolgáltatások területén, az élelmiszeriparban, építkezésben és a cipőgyártásban volt meghirdetve, de kerestek menedzsert, mérnököt, orvost, gyógyszerészt, orvosi asszisztenst is. A hivatal külön kitért arra az újdonságra, hogy ebben az évben az állásbörzén részt vett a rendőrügynök képző iskola is.

Tordán szegénynek ítélték a tegnapi rendezvényt. A helyi hivatal ugyanis 84 céget keresett meg, de ezek közül mindössze három jelezte részvételi szándékát, 52 állást hirdetve meg. Aranyosgyéresen 117 munkaadót értesítettek, ezek közül 11 vett részt az állásbörzén, 44 munkahelyet kínálva.

Tizedik alkalommal rendezte meg tegnap az Erdélyi Múzeum–Egyesület (EME) a Fiatal Műszakiak Tudományos Ülésszakát. A Protestáns Teológiai Intézet dísztermében délelőtt lebonyolított megnyitón, a hazaiakon kívül, sok vendég előadótanár jelent meg Budapestről, Pécsről, Miskolcról, Szegedről, Kecskemétről, Gödöllőről, Pozsonyból, hogy ily módon is támogassa a műszaki tudományok kutatására és művelésére vállalkozó fiatal erdélyi magyarokat.

A szervezők nevében dr. Bitay Enikő, az EME Műszaki Tudományok Szakosztályának elnöke köszöntötte a résztvevőket. Dr. Gyenge Csaba EME-alelnök arról szólt, hogy az immár jubileumát ünneplő üléssorozat iránt évről évre nő az érdeklődés a Kárpát-medencében, és ennek előbb-utóbb meg lesz az eredménye. Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök azt emelte ki, hogy Erdélyt, és főként Kolozsvárt, most érte el egy gazdasági fejlődési hullám, mivel a nyugati befektetők érdeklődésének központjába került. Fellendülésnek nézünk elébe, ami remélhetőleg visszatartja majd a fiatal magyar műszaki értelmiséget a kivándorlástól.

A szervezők a tíz éve tartó rendezvénysorozat kiemelkedő tudományos és szervezésbeli támogatásának elismeréseként oklevelet és emlékérmet nyújtottak át a következőknek: dr. Dudás Illés, dr. Roósz András, dr. Alpak Ferenc, dr. Csizmadia Béla, dr. Réger Mihály, dr. Réti Tamás, dr. Tisza Miklós, dr. Bányai Tamás, dr. Danyi József, dr. Tóth László, dr. Pálfalvi Attila, dr. Kerekes László, dr. Dávid László, dr. Selinger Sándor, dr. Prezensky István, dr. Kismihály János tanároknak, Talpas János és Varga András mérnököknek, továbbá Kovács Tünde (Budapest), Szilágyi Sándor Miklós (Sapientia Egyetem) és Baki-Hari Zoltán Gábor doktoranduszoknak, valamint hűség-díjjal jutalmazták Mezei Sándor doktoranduszt.

A ünnepi megnyitó kiskoncerttel zárult: Hary Judit, a Kolozsvári Állami Magyar Opera magánénekesét Nagy Ibolya kísérte zongorán. Utána a plenáris és szekció-előadások következtek.

Pénteken délután a Protestáns Teológiai Intézetben tartott közgyűlést a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ). A Szabó Levente vezetésével zajlott találkozón mintegy félszáz államvizsgázott fiatal kutató, magiszteri hallgató, doktorandusz beszélte meg egyetemi tanárokkal, döntéshozó pozícióban levő, vagy csak a témát ismerő személyekkel az őket foglalkoztató kérdéseket. Hogyan kell és hogyan, mikor érdemes kezdeményezni a posztgraduális doktori cím elnyerését, mi lesz ennek megszerzése után, milyen pénzügyi terhekkel jár a magyarországi doktorálás stb. – ilyen tudnivalókra voltak kíváncsiak az érintettek. Komoly akadály nem áll a rendszerbe való bekerülés útjába, mégis a doktori cím megszerzésének időzítése megfontolandó: sem túl későn, sem túl korán nem szabad belevágni, de azért ajánlatos a 30. életév betöltése előtt túljutni ezen a kutatói karrier szempontjából fontos ponton.

A VI. RODOSZ-konferencián társadalomtudományi és közgazdasági szekcióüléseket is tartottak.

Eredeti kezdeményezéssel igyekszik a fiatalok – középiskolások, egyetemisták – pályaválasztását segíteni a Junior Achievement Romania: a pályázó diákok egy napig végigkísérhetik munkájában az általuk választott állásban dolgozó személyt, amelyet a partnercégeknél választanak ki. A programban az idén a Babeş–Bolyai Tudományegyetem 35 diákja vett részt, valamint további 27 kolozsvári, tordai és szamosújvári licista. A diákokat egy napra fogadó cégek között találunk olyan jeles vállalatokat és intézményeket, mint például a Connex, a Coca-Cola, a Farmec, a Kolozsvári Rádió, a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal és a Bábszínház.

Prágából indult a kilenc országon áthaladó Érzékek Varázslatos Körútja. A Chr. Hansen „élelmiszer"-karaván március 18-án Kolozsvárra is megérkezett. A tálalt fogások száz százalékban természetes nyersanyag felhasználásával készültek. A karavánt szervező Chr. Hansen természetes alapanyagaihoz a fogyasztópiacon a vásárló feldolgozatlan kivitelezésben juthat hozzá. Mivel a nyersanyagok 100%-ban természetesek, az árak természetesen kissé borsosak...

Kórházi alkalmazottak ellen indított nyomozást a rendőrség, amely három személyt vádol azzal, hogy megrövidítette a betegeknek kiosztott fejadagokat.

A 40 éves Fărăgău V. tavaly október 21-én szolgálatos volt a Mikó (Clinicilor) utcai Megyei Kórház konyháján, és a szalámit, csirkehúst, virslit és a sós túrót úgy osztotta a betegeknek, hogy nem mérte ki a teljes adagot, így 166 ezer lejes többlet „keletkezett". A 48 éves D. Rodica az Ideggyógyászat konyháján (október 22-én) a szalámiszeleteket vágta túl vékonyra, a megmaradt darab 59 ezer lejt „ért". A 38 éves S. Leontina sokkal „élelmesebb" volt: ő október 24-én a III-as számú sebészeten a betegek vaj- és szalámiadagját szabta el, pontosan 946 969 lej többletre téve szert.

Az elmúlt napokban angol küldöttség látogatott városunkba egy partnerségi program keretében, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a román félnek a kábítószer fogyasztás megfékezésére. A hamarosan véget érő partnerségi programba, amelyet a brit kormány 200 000 fonttal támogatott, hat romániai megye, köztük Kolozs megye is bekapcsolódott.

A Kolozsvárral nagyjából azonos lakosságú Rotherham város küldöttsége – a polgármesteri hivatal szociális gondokkal foglalkozó ügyosztályának vezetője, a helyi kábítószer-ellenes stratégia gyakorlatba ültetésével megbízott bizottság elnöknője, valamint egy kábítószeres ügyekkel foglalkozó nyomozó-felügyelő – egyhetes itt tartózkodásuk alatt a nemzeti és helyi kábítószer-ellenes stratégiáról folytatott eszme- és tapasztalatcserét, de szakirányú képzést is tartottak, és meglátogatták a kolozsvári rendőriskolát, ahol a kábítószer-problémáról beszélgettek a leendő rendfenntartókkal.

A kábítószer-kérdés azért is kényes téma városunkban, mert Kolozsvár éppen az Ázsiából Nyugat-Európába tartó kábítószer-útvonalon fekszik, s a kábítószer-kereskedők gyakran megállnak itt, portékáikat kínálva – tudtuk meg az angol vendégektől.

Angol támogatással egyébként a tervek szerint ősszel új terápiás központ nyílna városunkban, amely a kábítószer-elvonókúrán már részt vett személyeknek nyújtana további támaszt.

Jó hírekkel szolgált Eugen Boie, a Kolozs Megyei Kábítószer-megelőző és Tanácsadó Központ vezetője is. Mint elmondta, az új Büntetőtörvénykönyv életbe lépésével együtt megváltozik a kábítószerekre vonatkozó törvény is, amely a kábítószer-fogyasztót nem bűncselekményt elkövető személynek, hanem betegségben szenvedő embernek tartja, így a kábítószer-fogyasztók ezentúl nem tömlöcbe, hanem szakirányú orvosi kezelés alá kerülnek. Ezzel egyidőben mintegy 60, Kolozs megyében elítélt kábítószer-fogyasztó fog kiszabadulni a börtönökből. A központ vezetője azt is elmondta, hogy érdekes felmérést végeztek a kábítószer-fogyasztók körében, amiből kiderül, hogy általában társadalmi problémák miatt szoknak rá az emberek a kábítószerre, bizonyos kritikus életkorokban.

A Kolozs megyei központ tavaly 162 tizennyolc év alatti és 70 tizennyolc év feletti kábítószer-fogyasztót vett nyilvántartásba.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Olvasom egy gyűrött papírdarabon édesapám üzenetét, amelyet hazafelé jövet kicsempészett a lágerből. Megfélemlítették, hogy nem szabad elmesélnie az átélt borzalmakat, mert akkor itthon is folytatódni fog az embertelen bánásmód!

Szőcs Balázs egy a sok ezerből, aki megjárta a szovjet poklot. 1901-ben született Désen. Ő volt a család legkisebb gyermeke. Csak három testvérét ismertem. Szerény körülmények között éltek. Apámnak mindig csak a maradék jutott, mindent örökölt. Gyerekként egyetlen új játékot kapott, egy kis piros postaládát. Nagyon vigyázott rá, a háború előtt még nekem is megmutatta. A kevés nagyon fontos lehet!

A Kolozsvári Református Kollégiumban érettségizett 1920-ban. Gyógyszerésznek készült. Gyakornokként dolgozott különböző gyógyszertárakban, majd 1931-ben megszerezte a kolozsvári egyetemen a gyógyszertechnikusi diplomát. Családot alapított. Mikor Kolozsvárt bombázták, aggódva követte, hogyan környékezik a zuhanó bombák a családi házat, amely túl közel volt az állomáshoz. Akkor már én is kellőképpen rosszalkodtam, mint általában a nagyon várt egykék.

1941-ben besorozták a magyar hadseregbe, többnyire a katonai kórházban teljesített szolgálatot. 1944 szeptemberében a kórházzal együtt Szombathelyre költöztették (bennünket is magával vitt), majd 1945 márciusában az ausztriai Leobenbe kerültünk. A család két különböző buszon utazott (a gyerekeket kímélték a cigarettázóktól), s a két busz többet soha nem találkozott. Apám 1945. május 10-én amerikai fogságba került, majd innen szabadulva, 15-én szovjet fogságba. Ukrajnába, majd Oroszországba hurcolták. 1947. szeptember 17-én szabadult. Közben Ausztriában, 1945. novemberében fia született. Anyám, immár két gyerekkel, 1946 júniusában hazavergődött. Az állandó rendőri felügyelettel (hiszen nyugatról jöttünk), a nincstelenséggel küzdve vártuk haza apámat. Havonta egyszer érkezett hír a lágerből, mindig kiegyensúlyozott írással, s a megengedett számú szót tartalmazó megnyugtató üzenettel: „egészséges vagyok", „jól vagyok". 1947 májusában kiderült, hogy már egy éve nem kézbesítették válaszainkat a foglyoknak...

Aztán az igazságra is fény derült, februártól 47,5 kilóval kórházba került, s ott volt a visszaindulásig. Hogy lehetett mindezt elviselni? Istenbe vetett hite, neveltetése adott erőt a kitartáshoz. „Arra büszke vagyok, hogy emberi mivoltomból nem vetkőztem ki, mint sokan mások, bár voltam és is eléggé éhes", írta utolsó kicsempészett levelében. Volt miért, volt kiért hazajönni. És megérkezett... A viszontlátás öröme szavakkal leírhatatlan. S ha folytatódtak is a küzdelmes évek, együtt volt a család. S tudtunk örülni mindennek, a cukorral vagy sóval megszórt kenyérnek, egy új könyvnek, egy jó színházi előadásnak. Úgy tűnt, ott folytatódik életünk, ahol abbamaradt. De én csak most tudom, hogy soha nem ismerhettem meg igazán apámat. Aki hazajött, nem volt, s nem lett soha azonos azzal, akit elhurcoltak. Megtörték. Csendes, magábaforduló, beletörődő ember lett. Soha többé nem nevetett igazán.

Az évek elteltek, átéltük 1956-ot, barátaink, tanáraim elhurcolását. Féltünk. De igazán csak apám tudhatta, mit jelent, ha mögötted kattan a zár. S akkor is embernek kell maradni! Mindig, minden körülményben. S ehhez erőt ad Isten, a család és az iskola. Apám 30 évvel ezelőtt hunyt el. Ebből az alkalomból szólók hozzátok. Érezzétek, tudjátok, hogy a református kollégium felkészít az élet örömeinek és nehézségeinek méltó megélésére.

Reményik Sándor szavaival búcsúzom: „Nem leszünk semmi más:/ Hitben, hűségben, tisztaságban/ Egymásnak folytonos példaadás."

Mezőkeszüben nagyon szorgalmas emberek laknak. A keszüi határ jó földdel rendelkezik, aki komolyan megdolgozza, trágyázza, rendben tartja, elégedett lehet az eredménnyel. Az elmúlt évben nagyon jó eredményeket értek el a községben mind búzában, mind pedig kukoricában. Sokan tartanak állatokat, nagyon sokan traktorral is rendelkeznek, így a terület körülbelül 90%-a megdolgozott.

Szorgalmas munkájuk révén a keszüi emberek többletterményt is elérnek, ezt kiviszik a mocsi piacra, és ott próbálják értékesíteni a zöldséget, gabonát, állatokat. Az árak azonban gyengék, túl sok bevétel nem származik az eladásból.

Tavaly ősszel sikerült lebetonozni Keszü és Mocs között az összekötő utat, ez nagy örömet szerzett a helybeli lakosságnak. Köszönet illeti érte mindazokat a vezetőinket, akik segítettek ennek a munkának a kivitelezhetőségében. A felavatási ünnepségre meghívtuk a megyei RMDSZ vezetőségét, a híd- és útépítő igazgatóságot, az útépítésben részt vevő munkásokat, még a sofőröket is. A helybeliek szívélyes fogadásra készültek, érthetetlen számunkra, miért nem jöttek el. Most még annyi támogatásra lenne szükségünk, hogy a tavasz folyamán rátehessük erre az útra a kopóréteget is, hogy valóban tartós legyen az út.

Egyik gondunk, hogy Mezőkeszübe nem hozza el az újságot naponta a mocsi posta. Ennek ellenére a lapok híradásaiban gyakrabban szerepelhetne községünk, hiszen mi is az Európai Unió felé haladnánk

A nagyközség központjában a múlt század utolsó harmadában épült az emeletes egészségügyi központ. Az egyik rendelőben fiatal orvosnő vizsgál. Betegek jönnek, mennek, a váróterem eléggé népes. A rendelő egyik sarkában várom, hogy a doktornő beosztottja kitöltse új egészségügyi könyvecskémet. Közben betegek távoznak, betegek érkeznek. Az új belépő hatvan év körüli, csizmás, bekecses, kalapos őstermelő. Nyomatékos hangerővel jó napot kíván, majd sikerekben gazdag újesztendőt. Közben a kezét nyújtja az orvosnő irányába, meleg kézfogást remélve. A doktornő keze azonban nem mozdul. Halk szóval viszonozza csak a köszönést. A belépő keze néhány másodpercnyi várakozás után lassan visszahúzódik, közben arca kissé kipirul. A visszahúzott kéz most a mell magasságában a bunda alá nyúl, nagy tábla csokoládét vesz elő, a doktornő felé nyújtja. Annak keze most gyorsan megmozdul, átveszi a csokoládét, majd az íróasztal fiókjába helyezi, és közben halk sziszegő köszönés szűrődik ki a fogai közül. Majd minden zajlik tovább a megszokott módon.

Bár már több mint egy hónapja befejeződött Aranyosgyéresen az egyetemes imahét, mégis elevenen élnek bennünk az imahéten elhangzott, szívhez szóló értelmes prédikációk, amelyeket a vendéglelkészektől hallottunk.

Az imahét harmadik napján a désaknai lelkész szolgált, aki a mi lelkipásztorunk, Szilágyi Imre helyébe ment, közel hat évvel ezelőtt. Szépen, szabadon, értelmesen fejtette ki az alapigét, lekötve a gyéresi hallgatóság figyelmét, akik ilyen és ehhez hasonló prédikációkra éhesek. Az igehirdetés után a helyi lelkipásztor felkérte a vendéget, mondjon egy pár szót magáról, gyülekezetéről, a Désaknán végzett munkájáról. A lelkész nagy örömmel és lelkesedéssel mesélt munkájáról, arról a maroknyi, 300 lélekről, akikkel karöltve csodákat művelt. Templomot javítottak kívül-belül, parókiát építettek. Magánemberként házhelyet vásárolt, gyümölcsfákat telepített kertjébe. Gyerekei is kivették részüket a csemeték ültetésében, hogy majd örvendjenek a gyümölcsöknek. Boldogan számolt be arról is, hogy a désaknaiak Gyéresről vitték a templom javításához szükséges vasat, sőt, mi több, innen volt az a vetőmag is, amelyet a kertjébe vetett, s ennek termését fogyasztotta családja egész évben. Tovább folytatva lelkes beszédét, elmondta, hogy a 300 fős gyülekezetében körülbelül 17–18 létszámú kórus működik. Szívélyesen meghívta az aranyosgyéresi dalárdát vendégszereplésre.

Örömmel, de egyben fájdalommal hallgattuk az elhangzottakat, s arra gondoltunk, milyen jó lenne, ha mi is hasonlókat mondhatnánk. Azon kellene szorgoskodni, hogy a lelkész összetartsa a gyülekezetet, annak kellene örvendeni, hogy Szabó Zsombor kántorunknak köszönhetően az aranyosgyéresi református vegyes kar sok diploma és díj birtokosa. A lelkipásztornak össze kell tartania maroknyi magyar közösségét. Amennyiben ez így van, s a lelkész segítségével megfelelő egyházi és kulturális élet bontakozik ki, akkor nem apad el a templom padjaiból a hallgatóság, nem kerülnénk el Isten házát, hanem a templomba kívánkoznánk.

Híres vára volt a történelmi Magyarországnak, s benne Erdélynek, Csicsó vára, amelynek gazdag történelme legendák ködébe nyúlik vissza. A vár Kolozs és Beszterce-Naszód megye határvonala közelében, Beszterce-Naszód megyében található. A múltban Belső-Szolnok, majd Szolnok-Doboka vármegye részét képezte. Ha Désről elindulunk keleti irányba, a Bethlen felé vezető műúton, 4–5 kilométer után megérkezünk Kozárvár községbe. Onnan újabb 4 és fél kilométer után, ugyancsak kelet felé tartva, Kismonostorszeg falu érintésével, eljutunk Csicsómihályfalvára. Itt letérünk a műútról északi irányba, és áthaladva Lábfalván, beérkezünk a Magura hely lábánál elterülő Csicsóújfaluba. Innen már mindössze körülbelül 2 kilométer távolságra van Csicsó vára, illetve a hajdani büszke várnak megmaradt romhalmaza. A várromokat egy másik útról is meg lehet közelíteni. A már említett Csicsómihályfalvától keleti irányba haladva a műúton, elérkezünk Retteg községbe, és ott térünk el észak felé, hogy eljussunk a 8 kilométer távolságra eső Csicsógyörgyfalvára. Onnan pedig északnyugat felé tartva, 6–7 kilométer megtétele után ugyancsak úti célunk végéhez, a festői várromokhoz érkezünk. Ha szemügyre vettük a javában porladozó, hajdan nevezetes vár romjait, s közben kipihentük az út fáradalmait, érdemes megnézni a Magura 753 méter magas csúcsát, ahonnan tiszta időben el lehet látni Bethlenig és Besztercéig, de még a Gyulai havasokig is.

Még mielőtt Csicsó vára felépült volna, a vidék földjének birtokosai a Rátót nemzetségbeli Domokos unokái voltak, akik 1283-ban megosztoztak a birtokon. Pár év múlva, 1290-ben III. András (Endre) királyunk, az utolsó Árpád-házi király a Losoncziak ősének, a Tomaj nemzetségbeli Dénesnek adományozta a birtokot. A vár keletkezésével kapcsolatosan érdekes legenda született, amely arról számol be, hogy Csicsó vára már IV. Béla királyunk uralkodásának idején létezett (1235–1270). A történelmi források viszont azt igazolják, hogy a vár valószínűleg a XIII. század végén épült, épülhetett. Első okleveles említése 1304-ből származik, amikor Kán László erdélyi vajda tulajdona volt. Később, 1321-ben a királypártiak megostromolták a várat, s csak nehéz árán tudta bevenni Széchenyi Tamás erdélyi vajda. Ezután Károly Róbert király a várat, a mindenkori erdélyi vajdák birtokául jelölte ki, de Luxemburgi Zsigmond király 1387-ben a Losoncziaknak adta örök adományul, akik 1467-ig birtokolták. Akkor Mátyás király, összeesküvésben való részvétel miatt, megfosztotta a Losoncziakat a vártól, s az Imreffyieknek adományozta, a hozzá tartozó, több falura kiterjedő várbirtokkal. De néhány év elteltével a várat és annak birtokát Mátyás király Ştefan cel Mare moldvai vajdának adományozta (1484-ben), hűbéri birtokként, menedékhelyül arra az esetre, ha a török elűzné hazájából. Később, 1538-ban Petru Rareş moldvai vajda nagy hasznát vette Csicsó várának, mert ide menekült a törökök elől, akik erélyesen követelték az erdélyiektől kiadatását. De Szulejman ezen követelését Zápolya (Szapolyai) János nem teljesítette. Megbízta ellenben Martinuzzi Fráter Györgyöt, hogy ostromolja meg Csicsó várát. Ezután a vár visszakerült az erdélyiek tulajdonába, Zápolya János pedig 1539-ben feleségének, Izabellának ajándékozta.

Mivel a vár hovatartozása állandó vitát képezett az erdélyiek és moldvaiak között, 1544-ben Izabella királyné és Martinuzzi Fráter György elrendelte a vár lerombolását. Az uradalom 54 falva még egy ideig a moldvai vajdák tulajdona maradt, hűbéri birtokként.

A XIX. század közepén két torony és az összekötő falak még magasan álltak. Azóta tovább omladozik, porladozik a vár. Mint legtöbb hasonló kori építmény, Csicsó vára is külső és belső várból állt. A külső várban fellelhető a hajdani kút helye. Az egykori erős sasfészek erdélyi történelmünk egyik tanúja, ma csupán rom, amely évről évre egyre fogy. De fogyott a sziklás hegy is a vár alatt, ugyanis malomkövek készítésére volt alkalmas a szikla. Napjainkban azonban a malomkövek előállításának mestersége kezd eltűnni, a vízimalmok romantikus korszaka véget ért.

B. M., Bánffyhunyad: Amennyiben valaki albérletbe adja a lakását, a törvény szerint erről köteles albérleti szerződést kötni, és azt bejelenteni a helyi, területileg illetékes adóügyi hivatalban. A szerzett jövedelem után jövedelembevallást kell tenni, és adót kell fizetni.

D. Anna, Kolozsvár: Amennyiben hivatalos módon, valamilyen szerződéses formában jövedelemszerző tevékenységet végez, a megvalósított jövedelem adóköteles. Egyébként sokan vigyáznak, felügyelnek kisgyermekre, valószínűleg minden hivatalos formaság nélkül.

Nicula Lévai Emese, dr. Nicula György Zsolt, Csoma Zoltán, Kolozsvár: Megkaptuk levelüket, amelyben jelzik, hogy egyetértenek a Szabadságban március 12-én megjelent „Közleménnyel", és csatlakoznak az aláírókhoz.

Az Erdélyi Gazdasági Egylet (EGE), majd az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet (EMGE), illetve ezek későbbi jogutódja, az 1990-ben alakult Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) története elevenedik meg a nemrég megjelent könyv* hasábjain, amely az erdélyi (magyar) gazdatársadalom elmúlt 150 évét tekinti át szakértelemmel és történelmi hűséggel.

A könyvet indító passzus dióhéjban foglalja össze a szerzők és a szerkesztő törekvéseit: „E kötet Erdély gazdasági, szervezeti, sőt politikai életében is jelentős szerepet játszó szervezet – amelynek neve némiképpen módosult a politikai széljárástól függően –, de törekvéseiben, célkitűzéseiben lényegesen nem változott – 150 éves jubileuma alkalmából készült, és hat év késés után kerül az olvasó kezébe (…) Az EGE – EMGE – RMGE történetéből tulajdonképpen Erdély másfél százados sorstörténete is kibontakozik. Jó emlékeztető mindenki számára, és példaértékű az új nemzedéknek is."

Igazából nem akartam ismertetni a 2004 végén megjelent, majdnem 300 oldalas könyvet. Gondoltam, akad majd szakmabeli, aki bemutatja. Közben eszembe jutott, hogy néhányszor én is írtam az egyesület lapjába, az Erdélyi Gazdába, így újra átlapoztam a múlt iránt érdeklődő ember számára sok újdonságot kínáló könyvet. A szerkesztő Farkas Zoltán kérésének is eleget téve mélyedtem bele ismét a közülünk már távozott, vagy a lapok hasábjain, könyvek íróiként közismert szerzők írásaiba. Kós Károly, Venczel József, Kacsó Sándor, Pap István egykori nagyjaink, illetve a ma is aktív szerzők, Veress István, Takács Csaba, Benkő Samu, Csávossy György, Cseke Péter, Makkay József, Tibori Szabó Zoltán, és Farkas Zoltán írásai az erdélyi magyar gazdák múltjának, jelenének és jövőjének alapos elemzései.

Kezdeném talán mindannyiunk szeretett sztánai varjúvári emberével, Kós Károllyal, aki öt évtizeddel ezelőtt így ír: „Régen emlékezünk olyan bőséges, áldott ígéretére az Úristennek, mint a tavalyi esztendőben. A mindenható Jó atya, mintha kárpótolni akarta volna kicsi Erdélynek szegényes, sovány földjén tusakodó gazdagyermekeit, amikor két kegyetlenül szűk és sovány esztendő után megáldotta mezőinket kiadós esőkkel és érlelő meleggel: bőséges terméssel. Ilyen vidám reménységgel készülünk az EMGE százesztendős születésének ünneplésére…"

Azóta fél évszázad telt el. Az egyesület tovább működött, majd a kommunista rendszer kényszerítő körülményei között megszűnt, 1990-ben pedig újraalakult. Csávossy György költő, színdarabíró, szőlőtermesztő és borász így nyitotta meg a 150 éves évfordulót ünneplő értekezletet: „Kedves vendégek és barátok! 1989. december 22-én Románia népe a halálraítélt lázálmából ébredt a fényre, szabadságra. Még nem tudta, hogy fogságából a nyomorék útjára lép. Akkor nem csak politikai, hanem gazdasági téren is cselekedni kellett. Ez elsősorban az őstermelők számára volt fontos, akiket a diktatúra alatt mindenükből kiforgattak, kiszipolyoztak. Várható volt, hogy az új földtörvény visszaállítja a magángazdálkodást Az RMDSZ vezető testületeiben, Erdély-szerte megfogalmazódott a hajdani EMGE újraszervezésének igénye."

Kacsó Sándor, a Magyar Népi Szövetség elnöke az 1948-as Erdélyi Gazda Néptárában azt vizsgálta, kié és milyen legyen az EMGE? Amikor írása megjelent, még remélni lehetett, hogy a háború után valamivel jobb lesz. De a Szovjetunióból importált sztálini marxizmus hamar megmutatta igazi arcát, és mindent elkezdett irtani, ami a gazdák szabadságát biztosíthatta volna. A falu népét kolhozokba hajtották, mindent elvettek tőlük, többségük gyökértelen, városlakó bérmunkás lett. Ez volt a kommunista rezsim totális támadása a falvak ellen, amit többen meg is írtak, közöttük az akkor induló tehetséges fiatal író, Szabó Gyula is. A Gondos atyafiság című könyvében a termelőövezet megalakításáért lelkesedett…

Az erdélyi magyar gazdaszervezet, megalakulásától 1948-ig tartó időszaka a gyarapodásé, a fejlődésé volt. Benkő Samu egyetemi évfolyamtársam a 150 éves ünnepi gyűlésen ezeket mondta visszaemlékezésében: „1844 januárjában a korszak egyik legképzettebb embere, Teleki Domokos, Széchenyi egyik legjobb erdélyi tanítványa fölhívással fordult az erdélyi gazdaközösséghez: hozzák létre az Erdélyi Gazdasági Egyesületet. Még abban az esztendőben létrejött az egyesület. Nyomban hozzáláttak a munkához".

Százötven év múltán, úgy tűnik, nem vált be Csávossy Györgynek a jóslata, hogy most már minden megjavul. Az igazi felszabadulás után csak romlott a helyzet. A kényszerkolhozok megszűntek, de nem alakultak helyettük működő mezőgazdasági szövetkezetek. Az RMGE az új körülmények között kellett útmutatót, újrakezdési lehetőséget biztosítson a gazdáknak. Kérdés, persze, hogy pénz nélkül ez mennyire sikerülhetett. A Farkas Zoltán által ügyesen megszerkesztett könyv részletesen foglalkozik az elmúlt tizenöt év kihívásaival, azokkal a nehézségekkel, amelyek olykor akadályokat gördítettek az érvényesülni akaró gazdák elé.

Tibori Szabó Zoltán írásában gróf Teleki Bélát mutatja be. Makkay József Pap Istvánra, a hazai magyar agrár szakírás egyik legnagyobb egyéniségére emlékezik. Telekiről ezt olvashatjuk: „Bár a hivatalos propaganda több éven keresztül az ellenkezőjét hangoztatta, Erdély arisztokrata családjaiból nem egy olyan vezéregyénisége származott az itt élő magyarságnak, aki népének sorsához fokozott kötelességtudattal viszonyult. Ezek az emberek, attól függetlenül, hogy őket Wesselényi Miklósnak, Kemény Jánosnak, Bánffy Miklósnak, Bethlen Bélának vagy másképp hívják, nem feledkeztek meg egyetlen pillanatra sem arról, hogy társadalmi pozíciójuk és vagyonuk több kötelességet jelent, mint jogot.". Az RMGE nagyjai az elmúlt másfél évszázadban mind olyan emberek voltak, akik szaktudásukkal, szervezőkészségükkel, a falu iránti ragaszkodással maradandót alkottak az erdélyi magyar gazdatársadalom számára.

* Az EGE, EMGE, RMGE 150 éves története

71 éves korában hirtelen elhunyt Kiss Gyula, a helyi gazdakör elnöke. Kedden több száz ember kísérte utolsó útjára a közéleti tevékenységéről jól ismert és nagyra becsült Gyula bácsit. Közeli és távolabbi falvakból, sőt Torockóról is érkeztek ismerősök, barátok. Magyarországról a testvértelepülés is elküldte képviselőit a temetésre. A sárrétudvari delegációt a község polgármestere vezette.

A sírra koszorút helyezett el a Kolozs megyei Romániai Magyar Gazdák Egyesületének elnöke, Vákár István és Barazsuly Emil elnökségi tag.

A sírnál többen is búcsúztatták és meleg szavakkal értékelték Kiss Gyula önfeláldozó munkáját és több évtizedes közéleti szereplését. Nem csupán a református egyházközségben végzett önkéntes közösségi munkáról van szó, hiszen részt vett a kórus-mozgalomban, és a gazdakörben is vezetőként vállalt szerepet. Egész élete és munkássága példaértékű a mai fiatalok és idősebb nemzedékek számára egyaránt.

Szombaton még jelen volt Kisbács községben az RMGE megyei szervezetének tisztújító közgyűlésén, és vasárnap reggel végleg elköltözött az örökzöld mezők birodalmába. Gyászolja hűséges felesége, Ildikó asszony, a közeli és távoli rokonok, ismerősök, volt munkatársai, a dalos testvérek és nem utolsósorban a gazdaköri tagok. Mindannyiunknak nagyon fog hiányozni a szeretett Gyula bácsi, aki mindenkin segített, aki hozzá fordult.

A sárrétudvari vendégek Nagy Zoltán soraival búcsúztak tőle, amelyek legjobban illenek a néhai barátra:

„Voltam kiáltás, melyet elkapott a szél,
De aki kiáltott, az él,
Völgy csipkebokra már hiába száraz,
Az út lángolt ott, mindig oltár már az.

Ha van hangod, halld hangtalan beszédem,
Mindegy mi voltam, voltam az ami,
Egy hang voltam az Isten énekében,
És kár lett volna el nem hangzani."

Az élet Gyula bácsi halála után sem fog megállni. Minden megy tovább a maga rendjén: a kórus tovább énekel, s a gazdakörnek is működnie kell az egyén és a faluközösség érdekében.

Nyugodj békében, Gyula bácsi, aki mindig elöl jártál, és tiszteltek téged embertársaid.

A kelet-európai gazdákat az EU-csatlakozás hatásaitól féltő „populista politikusi jóslatok" közül egyik sem bizonyult helytállónak, az új tagországok mezőgazdasági kivitele a csatlakozás óta tartósan emelkedik – áll a Financial Times elemzésében, amelyben egy magyar agrártanácsadó azt mondta: a magyar gazdáknak a kifizetések körüli problémáktól eltekintve kevés okuk van panaszra.

A londoni üzleti napilap szerint az új uniós tagállamok belépése előtt a csatlakozást ellenzők azt jósolták, hogy a helyi piacokat el fogják önteni az olcsó, magas minőségű nyugat-európai élelmiszerek, és a földeket nyugati farmerek fogják felvásárolni, az uniós támogatás pedig nem más, mint csalás, és a pénz soha nem fog eljutni a gazdák pénztárcájába.

A térség azóta elért mezőgazdasági teljesítménye azonban rácáfolt „a populista politikusok komor figyelmeztetéseire", amelyek egytől egyig tévesnek bizonyultak – áll a Financial Times cikkében.

A gazdasági napilap elemzése szerint a lengyel mezőgazdasági kivitel értéke tavaly több mint 40 százalékkal emelkedett, és – a mezőgazdasági miniszter adatai szerint – a lengyel gazdák 6,2 milliárd zloty közvetlen juttatást kaptak az EU-tól.

Csehországban az agrárszektor kétévi veszteség után tavaly ismét nyereséges volt, eladásai 13 százalékkal nőttek, és a határ megnyílása óta a cseh gazdák magasabb áron értékesítik a tejet és a sertéshúst Németországban, mint otthon.

Magyarországon tavaly az agrárexport 11 százalékkal 3,15 milliárd euróra nőtt, és a szaktárca azzal számol, hogy az idén valamelyes további növekedéssel 3,2 milliárd euró lesz. A Financial Times felidézi ugyanakkor, hogy a támogatások kifizetése körüli vita miatt a magyar átmenet viharos volt: a lap szerint Magyarország a gazdáknak járó támogatási pénzek 30 százalékát fizette ki, miközben a lengyel kormány már több mint 90 százalékot kiutalt.

A gyümölcs- és zöldségszektor, valamint a sertéságazat komolyan megérezte a spanyol, a holland és a görög versenyt, ez azonban az alacsony termelékenység eredménye, és nem volt váratlan – mondta a magyar agrárszakértő.

Lefelé módosította az Európai Unió idei gabonaterméséről szóló előrejelzését a francia Stratégie Grains szakmai elemző intézet csütörtökön. Javította ellenben, ezen belül, a várható búzatermés becslését Németország és Olaszország várható többtermelése miatt. Az elemzők szerint a 2005/2006-os évadban a korábban vártnál 600 ezer tonnával kevesebb, 269 millió tonna gabonát takaríthatnak be az EU-ban, az egy évvel korábbi 286,2 millió tonna után.

Búzából a korábban vártnál 300 ezer tonnával több, 121,1 millió tonna remélhető most, de 3 százalékkal így is kevesebb a tavalyi 124,7 milliónál. A kukoricatermésre vonatkozó előrejelzést 500 ezer tonnával 51 millióra csökkentette a francia intézet, ez 5 százalékkal kevesebb a tavalyinál. Árpából 220 ezer tonnával kevesebb lesz, 57,56 millió tonna a tavalyi 61,1 milliót követően.

A Stratégie Grains szerint az EU 25 tagországa a korábban jósoltnál 100 ezer tonnával kevesebb, 10,8 millió tonna búzát fog exportálni az idén.

Az intézet emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság a hónap végén kezdi meg 800 ezer tonna intervenciós búza árverési eladását a tengeri kikötővel nem rendelkező kelet-európai országokból.

Magyarország 1,5 millió tonna búzát ajánlott fel az intervenciós raktárakba, ám gabonakereskedők szerint kétséges, hogy a minőség alapján valamennyit befogadják-e. Magyarországon március 6-ig 992 ezer tonna gabonát fogadtak be raktározásra (ebből 450 ezer tonna volt a búza), február közepén még csak 620 ezer tonnánál tartottak, a Stratégie Grains szerint.

Csehországban ugyaneddig az időpontig 344 ezer tonna gabonát vettek be intervenciós raktározásra, ez nagyrészt búza. A 25 tagország intervenciós búzája 5,6 millió tonnára tehető, de ez a Stratégie Grains a 2005/2006-os idény elejére 7–8 millióra emelkedhet.

Az intézet szerint a közép-európai raktározási problémák és az intervenciós minőséget meg nem ütő, nagy fölöslegek egyes körzetekben le fogják nyomni az árakat.

Az intézet szerint az EU exportálható búzája, a szabadpiaci és az intervenciós tartalékból való együttvéve, 30 millió tonna lehet a júliusban kezdődő évadban, messze meghaladva minden elképzelhető keresletet.

Magyarország esetében 300 ezer tonna árveréses exportját valószínűsíti az intervenciós tartalékból az engedélyezett 320 ezer tonna helyett, Csehország esetében 200 ezer tonnát a 300 ezer tonnás engedélyezett mennyiség helyett, Lengyelország esetében 65 ezer tonnát 93 ezer tonna helyett, és Ausztria esetében 50 ezer tonnát 81 ezer tonna helyett.

– A thaiföldi rizstermelők a szabott árak miatt tiltakoznak, a brit gazdák azért, hogy ne hozzák nyilvánosságra, mennyi uniós támogatást kapnak. Svájcban a tüntetők utólag megkapják a számlát az okozott veszteségekről, az Egyesült Államokban pedig nehéz lenne 12–16 sávos utakat lezárni – jelentették a Kisalföld Online internetes-szolgáltató külföldön élő magyar olvasói, arra a kérdésre: az ő lakhelyükön miként vélekednek a gazdatüntetésekről.

A tüntetők ellen Ausztriában senki sem emeli fel a szavát, „amíg az illetőt a megmozdulás személyes szabadságában nem korlátozza" – írta egy hölgy, hozzátéve: egy tüntetés résztvevőit „sokan megszólták, amikor a klingenbachi határon vígan ettek-ittak". Egy bajorországi magyar szerint az ottani lakosság nem tűrné, hogy a „közlekedésbe beleavatkozzanak". Megírta: „A gazdák száma folyamatosan fogy, főállásban az iparban, szolgáltatásban dolgoznak, új termékekkel próbálnak felszínen maradni."

Svájcban – így egy honfitársunk – „ritka a tüntetés, működik a munkabéke". Előfordult, hogy egy tüntetés után az autópályát lezárók kártérítési számlát kaptak, sőt magánszemélyek is sikerrel pereltek a fennakadások miatti veszteségeikért.

Svédországban „ha vannak is demonstrációk, semmiféle forgalomtorlódást nem okozhatnak. Addig egyetlen tüntetést nem lehet kezdeményezni, amíg azt egy közvetítő által vezetett egyeztetés meg nem előzte." Ha a tüntető nem akar egyezkedni, nem kap engedélyt a megmozdulásra – írta a Kisalföld Online-nak egy svédországi magyar.

„Franciaországban a sztrájkoknak és a munkalassításoknak nagy a hagyományuk. Mindez a demokrácia velejárója, el kell fogadni a kellemetlen oldalát, és élvezni a kellemeset" – üzente egy ottani magyar olvasó. Más a helyzet Angliában. „Az angol földbérlők az EU-tól nagy, a földbirtokosok még nagyobb támogatást kapnak az ésszerű földhasználatért. Az angol farmerek tiltakoznak a dotálás számszerű nyilvánosságra hozatala ellen." – írta Terézia Nagy-Britanniából.

Kanadában a marhatenyésztők és a faipari vállalkozók vannak gondban, de „itt senki sem tüntetett, eltűrték a veszteségeket" – írta egy kanadai olvasó.

Külön világ a Távol-Kelet. Egy ottani magyar levelező szerint „a gazdák ott is tüntetnek. Rizstermelésből élnek, aminek az eladási árát a kormány szabja meg." Amikor elegük van az alacsony felvásárlási árból, tüntetnek, ekkor a kormány „kivezényli a rendőrséget, vagy a katonaságot, akik szétzavarják a tiltakozókat."

A Kisalföld Online összesítése szerint Ausztriában – tíz hónappal a csatlakozás után – hatalmas gazdatüntetés volt Bécsben, mert a kormány nem fizetett ki egyes uniós többlettámogatásokat. 1995-ben a spanyolországi Barcelonában vonultak a gazdák az utcára, egy évvel később a görög parasztok tiltakoztak a közösségi agrárpolitika ellen. Svájcban l996-ban tüntettek a családi agrárgazdaságok, ekkor könnygázzal és vízágyukkal oszlatták a résztvevőket. Franciaországban is a rendőrség vetett véget annak a kikötői blokádnak, amellyel az ottaniak a brit húsexport ellen tiltakoztak. Az olasz gazdák pedig sokszor vesztegeltek a határátkelőknél a külföldi hússzállítmányok miatt – olvasható a Kisalföld Online összefoglalójában.

Hazahív a Hargita. Akár ezt a címet is adhattam volna a jelenlegi összeállításnak, amely a csíkszeredai művelődési élet avatott krónikásának, Székedi Ferencnek a megye 2004-es képzőművészeti terméséről szóló írásával igyekszik betekintést nyújtani a régió művészeti életének sajátosságaiba. Létezik-e, s ha igen, milyen formában a jeles művészettörténész, Banner Zoltán által Hargita-műhelynek nevezett központ? Beszélhetünk-e a képzőművészeti világnyelven belül helyi változatokról? Hogyan fér meg egymás mellett hagyomány és korszerűség? Néhány olyan kérdés, amely a csíkszeredai-kolozsvári kapcsolatok, a Barabás Miklós Céhen belüli együttműködés mellett indokolttá teszi a Hargita megyei képzőművészeti tárlat igényes katalógusában megjelent írás közlését.

Nem lehet kétszer belelépni ugyanabba a folyóba – tartja a jól ismert ókori bölcsesség, és ennek igazát nehéz megcáfolni, hiszen a hömpölygő víz már másodpercek után sem ugyanaz. És vajon nem hasonló a helyzet az Idővel? Elképzelhető, hogy bármit, amit kedveltünk, amit szerettünk, amiről úgy éreztünk, hogy életünk jobbik része, azt tíz, húsz vagy harminc esztendő múlva ugyanúgy fel lehet idézni?

Ugyanúgy – biztosan nem, hiszen változtak és változnak az idők, változtak és változnak az emberek, de más és más tartalommal, bizonyos keretek megőrizhetők és voltaképpen ez szavatolja azt a nemzedékeken átívelő folyamatosságot, amelyet oly szívesen nevezünk hagyományápolásnak, az értékek átmentésének, vagy egész egyszerűen az előzményeket is megbecsülő szellemi-alkotói létnek.

1968 után az újonnan megalakult Hargita megye és a megyeszékhelyi címért-rangért tüntetésekkel megküzdött Csíkszereda nem csupán a műszaki értelmiséget vonzotta a később egyértelműen félresikerültnek ítélt székelyföldi ipartelepítéssel, hanem úgy tűnt: a művészi alkotómunka is egyre otthonosabb lesz a Hargita két oldalán, vagy éppen a Bucsin alatt. Egymásután érkeztek haza azok a főiskolát frissen végzett csíki, udvarhelyi, gyergyói képzőművészek, akik nagy szavak nélkül is úgy érezték, hogy itthon a helyük, és a megpezsdülő képzőművészeti élet másokat is ezekre a tájakra irányított. A Hargita megyei képzőművészeti élet történelmének előbb-utóbb elkészülő elemző tanulmánya majd felméri, pontosan hány hullámban is jöttek vissza vagy érkeztek ide a művészek, hogyan követték egymást a festőnemzedékek, hogyan vált műfajilag is egyre átfogóbbá, változatosabbá az évek során grafikusokkal, szobrászokkal, keramikusokkal, textilművészekkel gazdagodó megyei képzőművészeti élet, és ebben a visszatekintésben minden bizonnyal kiemelt helyet kapnak az egykori megyei tárlatok. Mert évről évre igazi eseményei voltak nem csupán Hargita megye vagy Csíkszereda szellemi-művészeti életének, hanem országos szinten is számon tartották, mint a hazai képzőművészeti élet alakulásának, változásainak az egyik igen fontos mércéjét. Szakmai-esztétikai szempontokból éveken át olyannyira szigorú és igényes volt a válogatás, hogy a megyei tárlatokra akár egyetlen alkotással is bekerülni mindig rangot és megbecsülést jelentett. Amikor a politika egyre durvábban kezdett beavatkozni a szellemi életbe, az alkotói létformákba, amikor nem csupán témákat és formákat sugallt, hanem azokra kötelezett, akkor továbbra is a képzőművészet tudta védeni a legsikeresebben a személyi és alkotói méltóság várfalait, és képes volt hosszú éveken át nem csupán ellenállni, hanem jelképekben, képi metaforákban üzenni az igazat, mit sem törődve a megrendelt felszínnel és az elvárt felszínességgel.

1989 után a Hargita megyei képzőművészetnek ez a társadalmi szerepe alapjaiban megváltozott, a nyitottság, a bezártság utáni felszabadultság magától értetődően hozta el a művészet önmagához való visszatérését, saját öntörvényeihez való igazodását. Az oly sóvárogva nézett nyugati albumokon és reprodukciókon túl valóban kézzelfoghatóvá vált és közvetlen látótávolságba került minden, ami bibliai szófordulattal akár a képzőművészet tiltott gyümölcseinek is nevezhető. Nem csupán hét, hanem többször hét szűk esztendő után azonban az alkotóknak a bőség zavarával és az állandó kétellyel kellett megküzdeniük: vajon nem vagyok végérvényesen lemaradva? Vajon lépést tudok tartani a világgal? Ráadásul olyan új nemzedékek léptek az alkotás színpadaira, akiknek már csak önmagukkal és nem a kimondott vagy ki nem mondott társadalmi megrendelésekkel kellett viaskodniuk, számukra a közelmúlt nem más, mint egyre inkább elmosódó szürke színfolt az idő palettáján. Hargita megyében is lehet úgy alkotni, mint Párizsban? Divatjamúlt limlomként sutba kell vágni a realizmust, a helyi ihletforrásokat? Vissza kell térni az egykori polgársággal packázó avantgárdhoz, vagy mindenféle és –fajta posztmodern irányzatok mellé kell szegődni?

A változások utáni útkeresés, a megélhetéssel nem mindig társuló művészi szabadság, a képzőművészeti új szerepköreinek megtalálása az elszegényedés évtizedei után természetszerűen anyagelvűvé és pénzközpontúvá való helyi közösségekben, a külföldi és főleg a magyarországi piaci igények egyeztetése a belülről másként fakadó kifejezőkészséggel, olyan modellek követése, amelyeknek teljesen más a befogadó vagy éppen az elutasító közege egész sor olyan ellentmondást, vonzást és taszítást szült, amelyek nem csupán az alkotásokban, hanem kisebb-nagyobb alkotói csoportosulások létrejöttében és szétbomlásában, létszámuk állandó hullámzásában is kifejezésre jut. Ezért jogos a kérdés: vajon beszélhetünk egyáltalán Hargita megyei képzőművészetről? Ennek a kifejezésnek, ennek a hármas szókapcsolatnak megvannak a maga meghatározó jellemvonásai, legalább töredékeiben kifürkészhető közös fogantatása és jelzéseiben észrevehető stílusjegyeinek hasonlósága? Vagy csupán Hargita megyében élő képzőművészekről szólhatunk, akiket mindössze a mesterség eszközei és anyagai, a gimnáziumi és a főiskolai évek kötnek össze, netán egy-két közös alkotótelep, külföldi tanulmányút vagy kiállítás?

Ne döntsük most el a kérdést, annál is inkább, mivel valószínű, hogy az igazság valahol félúton vagy harmadúton bolyong, ráadásul nem is egyenes vonalú pályán, hanem olyan ismeretlen alkotói térben, amelynek összetevőit soha nem fogjuk teljes egészében megismerni. Egy-egy megyei seregszemle azonban hozzásegít ahhoz, hogy a mellettünk-körülöttünk zajló képzőművészeti átrendeződésnek legalább néhány vonását közelebbről szemügyre vegyük, megjegyezzük személyiségeit és felfedezzük az alkotás örökkévalóságra törekvő értékeit abban a környezetben, amely nap mint nap múlandó hiúságaival akar elkápráztatni. És ez már nem kevés. Ezért örüljünk annak, hogy a Hargita megyei képzőművészek tárlata 1989 után amolyan székelyföldi főnixmadárként immár másodszor támad fel és próbálja nem a lehetetlent, hanem a lehetségest bemutatni a kelet-európai értelmiségi létnek abban az örök kettősségében, amely úgy szeretné a világot meghódítani, hogy közben a saját világát ne veszítse el. Az elszigeteltség, a vidékiesség félelme, és a csapongó, felszínes utánérzések Szküllája és Kharübdisze között azonban továbbra is csak az a művész tud áthajózni, akinek biztos iránytűje a megszenvedett, megdolgozott és önmagán átszűrt értékteremtés.

Ennyit a vízről és ennyit a művészetről. A többi ott van a falakon és a térben…

Egy nyelv szavaira általában jellemző, hogy szövegkörnyezettől és beszédhelyzettől függően többféle jelentése lehet. A szélesedő munkamegosztás következtében egy-egy társadalmi réteg az élet valamely területén vagy szintjén a szavakat gyakran eltérő értelemben kezdi használni. Többszáz példával lehetne igazolni, hogy a spontán nyelvfejlődés hány mindennapos szónak adott a közhasználattól eltérő értelmet. Hogy kinek az érdeme? A szellemes, hatásos képeket alkalmazó szóhasználat a halászok, vadászok, földművesek, kétkezi iparosok, mesteremberek, a tudományt, a műszaki haladást szolgáló szakemberek érdeme.

A népi szóalkotás és nyomában a tudatos nyelvfejlesztés szívesen élt és ma is él az érzékletes nyelvi eszközökkel, szereti a hasonlatokat, az ún. hasonlóságon alapuló névátviteleket. Az alábbiakban azokból a szavakból mutatunk be néhányat, amelyek állatnevekből kerültek a műszaki nyelvbe.

Az állati hímek megnevezése között, itt van mindjárt a bak szavunk. A bak szó elsősorban kecske, az őz, a nyúl, a macska hímjét jelenti. De bakra (két lábazatból és egy összekötő gerendára szerkesztett álványra) tesszük fel a fűrészelni való fát, bakra ül fel a kocsis, mikor a lovakat hajtja, s bak a négy lábon álló, párnázott hengeres tornaszer, de ütközőbak van a vasútnál, a hajózás szókincsében bak a neve annak az oszlopnak, amelyhez a hajókötelet erőstik, a szőlősgazda bak-nak nevezi a tőkéből kinővő, háromévesnél idősebb visszavágott vesszőt.

A tyúkfélék hímje a kakas, de kakas a puska vagy pisztoly elsütő szerkezetének a töltény csappantyújára ütő, rugós eleme. Kifejezésekben a vörös kakas a tűz, a tűzvész jelképe. Jól tejelő háziállat a kecske. Számos, e szóval alkotott összetételek közül említsünk meg néhányat: kecskebéka, kecskeköröm ’egy harmadkori kagylónak a kecske körméhez hasonló megkövesedett maradványa’, kecske az x alakú asztalláb, A juh hímje, a kos szintén túllép eredeti jelentésén. A műszaki nyelvben a kos-nak kétféle jelentése is van: lehet cölöpverő eszköz, de kos a gőzkalapács ütőrendszere is. A történelemből ismerjük: vasalt rétegű gerendával működő ostromgép neve: faltörő kos.

A műszaki nyelv a szarvasmarha hímjének nevét, a bika szót sem hagyta kihasználatlanul, itt bika: a csigával felszerelt, emelésre való háromágú állvány. A csiga elsődlegesen a házát hátán hordó, puha testű állat. A bonctanon túl, ahol a csiga a hallás szervének a koponyaalapon ülő része, a műszaki nyelv ugyancsak csigának mondja a teher emelésére való, kerületén vájattal ellátott korongot, továbbá a csavarmenetszerű bevágásokkal ellátott hengeres kereket, a villanyvezeték rögzítésére való, porcelánból készült szigetelőt, a csónakmotor szárnyas csavarját is. Medve nemcsak a nagy termetű, sűrű bundájú ragadozó állat, hanem a gőzkalapács ütője is, de szintén medve az olvasztókemence aljára tapadt nyersvas.

Végül említsünk két madárnevet. A gém a gólyánál kisebb és karcsúbb gázlómadár. S mint a kútágas gémje, a műszaki nyelvben éppúgy gém a szerkezetek, állványok kinyúló, mozgatható része. Egy másik gázlómadár, a daru. De mennyivel többször emlegetjük egy másik darut, a nagy teher felemelésére és odábbvitelére való gépi szerkezetet.

Az állatvilágnak ezek a szavai – bak, kakas, kecske, kos, bika, gém, daru – a különböző termelési ágazatokban, szakmákban új és új jelentést kaptak.

Március 10-én került sor Puccini: Tosca című operájának bemutatására. Igaz, hogy ez az opera minden operaház alaprepertoárjának részét kell hogy képezze, és a Kolozsvári Magyar Opera szinte önhibáján kívül – a tenorhiány, a díszletek és a kosztümök miatt – került abba a sajnálatos helyzetbe, hogy évek óta nem játszhatta ezt az operát. A bemutató különlegessége abban rejlik, hogy az ötven évvel ezelőtt készült díszleteket felújították. Lehet kevesen (és főleg nem kellő mértékben) gondoltak arra, hogy ez milyen kihatással lesz a rendezőre és a szereplőkre. Ez az évad viszont várva várt előadásokat hozott, és ennek köszönhető a Tosca-bemutató is.

– Hogyan került sor arra, hogy ezt az operát itt és most Te rendezd? – kérdeztük Katona Zs. Józsefet.

– Ez az előadás sok kompromisszum árán jött létre: egyrészt a már meglévő díszlethez való alkalmazkodás, a rendelkezésemre álló rövid idő és a szereplők miatt. Simon Gábor felkérésére vállaltam el, hogy megrendezzem ezt az operát. Nagyon örvendtem, hisz már diákkoromban foglalkoztam a művel. Rengeteg fantáziát látok a darabban, amelynek dramaturgiai vonalát lenyűgözőnek tartom. Annyira jól van megírva, hogy egy hangot sem lehet kihagyni. A gond az volt, hogy el kellett fogadnom azt a díszletet, amelyet Szakács György tervezett az 50-es években. Ugyanez volt a helyzet a kosztümökkel is. Hamar kiderült, hogy elgondolásaim egyharmada sem egyezik azzal, ami majd díszletként és kosztümként a rendelkezésemre fog állni. Hangsúlyozni szeretném, hogy a díszletet gyönyörűnek tartom, de más rendező elképzelései szerint készültek, és most alkalmazkodnom kellett hozzá. Ebből következik az, hogy nagyméretű, merész újításokat nem végeztem egyrészt a díszlet miatt, másrészt a rendelkezésemre álló kevés idő – alig két hét – miatt. Arra fektettem a hangsúlyt, hogy a dramaturgiai vonal alapján megpróbáljam elmélyíteni és kiélezni a konfliktusokat. Ahol lehet, mozgalmassá tettem, felpezsdítettem az előadást. Az én elképzelésem szerint a színpad szabadabb, levegősebb kellett volna legyen – sokkal nagyobb dinamikusságot biztosítva a játéknak.

– Említetted, hogy több mint száztíz operát dolgoztál ki. Az utóbbi években viszonylag keveset rendeztél. Ez a mű a rendezői karriered új állomását jelenti?

– Feltétlenül. Meg szeretném jegyezni, hogy olyan munka, amit szeretettel végeztem. Nem a kényszer vagy a helyzet vitt rá.

– Milyen beleszólásod volt a szereplőgárda kiválasztásába?

– Már kész szereposztást kaptam, amelyet el kellett fogadnom. Jóleső meglepetés volt fiatalokkal dolgozni, akik az epizódszerepekben lépnek fel: Pataki Adorján, Sziklavári Szilárd és még sorolhatnám. Az énekkar különösen fogékonynak bizonyult a próbák során.

– Rendezőként hogyan vélekedsz a díszlet és kosztümök helyrehozásáról?

– A legkellemesebb meglepetés a műhelyek részéről ért: komoly, felelősségteljes hozzáállással viszonyultak a díszletek helyrehozásához. A díszlet restaurálási munkája során Szabadi Péter művészeti titkár odaadó szervezőkészségről tett tanúbizonyságot. A két tervezőnek, Starmüller Katalinnak és Nagy Endrének hozzáállása példamutató volt. A kosztümök újraéledésében Starmüller Katalin vállalt oroszlánrészt. Nagy Endre rendkívül hozzáértő módon irányította csapatát, amely a félévszázados díszletet újra színpadképessé tette.

– Miért kellett akkor a régi díszletet felújítani, miért nem készítettek újat?

– A régi díszlet olyan szépen volt megtervezve, olyan hatásosan, hogy kár lett volna szétbontani. Ezért jött a felújítás ötlete. Ha létezne olyan, hogy a díszleteket műemléknek lehetne nyilvánítani, akkor ez méltán kerülne ezek sorába.

– Milyen élményekkel gazdagodtál a próbaszakasz során?

– A zenekari próbákat hallgatva szenzációs élményben volt részem. Az első felvonásbeli Te Deum kivételesen jól sikerült. Ami a szereplők hozzáállását illeti, külön-külön mindenki megállta a helyét, és szépen teljesített. Szükség lett volna még néhány próbára a biztonságosabb összjáték érdekében. Remélem, hogy nemcsak művésztársaimnak, hanem a közönségnek is örömet fog szerezni ez az előadás.

– A Tosca a nagyon népszerű operák közé tartozik. Szerelem, hatalom és némi politika – és kész a darab konfliktusa. Ilyen egyszerű?

– Nagy vonalakban igaz ez az állítás. Én viszont az emberek közti kapcsolatokat próbálom hangsúlyozni: úgy Tosca és Cavaradossi kapcsolatának, mint Scarpia Tosca iránti szerelmének bonyolultságát szeretném ábrázolni. A darab konfliktusában helyet kap, természetesen, a politikai indíttatás is. Az opera másik erőssége az, hogy kiváló jellem megformálására ad alkalmat minden szereplőnek. A rendezésem alapelve a karakterek kiemelésén nyugszik.

Katona Zs. József rendezésének fő erőssége az a természetesség, ahogy szereplői a színpadon megnyilvánulnak: kezdve a legkisebb gesztustól – a Sekrestyés ecsettisztogatásától – a hosszabb, bonyolultabb mozdulatsorokig, amelyek önálló egységekbe szerveződnek. Ezenkívül megvalósításaira a mozgalmasság jellemző. A titkosrendőrök összehangolt mozdulatai megteszik hatásukat, és Scarpia félelemkeltő bevonulása még jobban kihangsúlyozódik. (Vitatható, hogy az első felvonásban a ministránsgyerekek templombeli kardozása, játszadozása mennyire állja meg a helyét, nehezen hihető, hogy kétszáz évvel ezelőtt a gyerekek a templomban így viselkedtek volna, bármilyen megátalkodottak is voltak.) Kellő humorral ruházza fel a Sekrestyés figuráját. Mindhárom főszereplő viselkedése a mindennapok életszerűségéből táplálkozik anélkül, hogy triviálissá válnának, sőt. Érdekes megvalósításokat láthattunk a második felvonásban: Cavaradossi és Scarpia furcsa párost alkot, amelyet – tudtuk nélkül – a Tosca iránti érzés – nevezhetjük vágynak is – hoz létre. Egy pillanatig két különböző módon szerelmes férfi néz egymással farkaszemet. Bár státusuk, politikai irányultságuk ellentétes, mégis összeköti őket Tosca személye. Cavaradossi elhurcolása roppant élethűen történt. A második felvonás zeneileg legszebb mozzanata Tosca imája. Az eddigi előadásokon Scarpia jelen van a színpadon, most viszont elvonul, amíg Tosca imádkozik, és a Róma jelképének tekinthető Szent Péter bazilika felé néz, azt jelezve, hogy magára hagyja az énekesnőt lelki válságában, tiszteletben tartva azt. Mindezzel azt sugallja, hogy nem akarja Toscát „befolyásolni": az énekesnő „szabadon dönthet". A Scarpiát meggyilkoló Tosca a gyilkosság után rögtön elejti a tőrt, mintegy azt jelezve, hogy lelkileg mennyire megviselte a hirtelen véghez vitt gyilkosság. Scarpia haláltusája a realizmus mintapéldájának tekinthető. Összegzésképpen: Katona Zs. József rendezésére a hagyományoknak jó értelemben vett értelmezése és életbe ültetése volt a jellemző, a partitúrához való hűség jegyében.

Tosca szerepét B. Konrád Erzsébet énekelte, a karrierje csúcsán levő művésznőhöz méltó hangi teljesítményt produkálva. Színészi alakítására a már említett természetesség mellett a női, azaz művésznői mivoltát kihangsúlyozó tudatosságot említjük.

Cavaradossit Daróczi Tamás énekelte jó hangi diszpozícióban, amely a harmadik felvonásbeli Levél-áriában kulminált. Mozdulataiból jól körvonalazódott a fiatal, bohém művész prototípusa: ahogy megtámaszkodott a festőállvány mellett, vagy ahogy leült a második felvonás elején Scarpia dolgozószobájában. A bohémság, a vidámság azonban az érett férfira jellemző felelősséggel, következetességgel és eltökéltséggel társult. A Toscával való együttléte az izzó szenvedélyességet kelti életre.

Scarpiát Hercz Péter alakította: a hatalommal járó magabiztosság teljes tudatában már megjelenésekor félelmetes benyomást kelt. Ezért hatott meglepetésként a Toscával szembeni magatartása, ahol előtérbe kerül a figura humánus jellege: a férfi – akit elbűvölt a gyönyörű énekesnő, a férfi – aki nagyúri eleganciával nyújtja kezét imádottjának, a férfi – akinek mozdulataiból udvariasság, tisztelet árad Tosca személye felé.

Spoletta szerepében Pataki Adorján lépett fel. Az intrikus figura alakítása jó alkalom volt a fiatal énekes számára, hogy színészi képességei kiteljesedjenek. Angelottit Sziklavári Szilárd énekelte. Szép hangszíne és erőt sugárzó megjelenése figyelemfelkeltő volt. A Sekrestyés rövid, humoros de ugyanakkor emberséges szerepét Szeibert István alakította.

– Karmesteri pályád új állomása ennek az operának a levezénylése? – kérdeztük Horváth József karmestertől.

– A karmester szempontjából a Tosca az egyik legnehezebb Puccini-opera, ezért nyugodtan lehet azt mondani, hogy egy karmester karrierjének fontos állomása ennek levezénylése. Viszont minden Puccini-operának megvannak a maga nehézségei, tehát bármelyiket vezényelné az ember elsőként, mindenképp kihívást jelent.

– A sokat emlegetett dallamosság mellett mi az, ami megkapott Puccini zenéjében?

– A Toscának rendkívüli a drámai töltete: ez főleg a hangszerelésben fejeződik ki. Így Cavaradossi kínzásakor a végletekig fokozza a feszültséget. A II. felvonás végén pedig, Scarpia halála után, a minimálisra csökkenti az előadói apparátust és a hangokat: mindössze néhány kitartott akkord egypár hangszeren a lehető leghalkabban: ezek a halál és a végzet kifejezői. E két véglet között rengeteg árnyalattal dolgozik.

– Mikor tudtad meg, hogy Te fogod vezényelni ezt az operát? Mennyi idő állt a rendelkezésedre mind a partitúra megtanulását, mind a zenekari próbákat illetően?

– Már az elmúlt évben megtanultam a Toscát, próbákat is tartottunk, de az előadásra csak most került sor.

– Milyen műveket fogsz vezényelni az elkövetkezőkben?

– A Magyar Operán belüli terveim szorosan összefüggenek az opera lehetőségeivel. Közeli tervként megemlítem, hogy májusban a Magyar Rádió Vegyeskarával Rachmaninov Vecsernyéjét fogom Budapesten vezényelni. Operák mellett szimfonikus műveket is vezényelek különböző zenekarokkal. A Magyar Operánál eltöltött négy év alatt 12 operát, 2 operettet és 1 balettet tanultam meg és vezényeltem.

A debütáló Horváth József karmester ezúttal is helytállt. Habár Puccini nem tartozik a romantikus operaszerzők közé, mégis a romantikára jellemző drámaiságot és szenvedélyességet sugallt dirigálása. Lélekjelenléte és hozzáértése folytán sikerült áthidalni a színpad és a zenekar közti megingásokat. Remélhetőleg az elkövetkező előadások során – még ha nem is fogja a közeljövőben dirigálni ezt az operát – sikerül még jobban megvalósítania a Puccini által megkívánt zenekari effektusokat, és kiküszöböli a harsogó, durva hangzásokat, amelyek a férfiénekeseket néha jellemezték. (Vagy az énekesek spóroltak hangjukkal?)

A karnagyi teendőket ezúttal is Kulcsár Szabolcs látta el. Az énekkar színvonalas teljesítményéért illesse hát dicséret az énekkart és vezetőjét egyaránt.

Kulcsár Szabolcs karnagy így vélekedett az énekkar munkájáról: Ebben az operában lényegesen kevesebb az énekelnivaló, mint a többi, hasonlóan népszerű operában. Az énekkar kellő komolysággal tanulta be, hisz mindannyiunk számára öröm volt, hogy ez a rég nem hallott opera újra színre került. A második felvonás eleji kórusrészlet legalább olyan fontos, mint a Pilllangókisasszony zümmögő kórusa, annyi különbséggel, hogy ez polifonikus szövésű. Elsődleges fontosságú volt a tömör hangzás.

Ami a díszletek sokat emlegetett felújítási munkálatait illeti, erről Nagy Endre így nyilatkozott: – Ez a díszlet keletkezésének, az ötvenes éveknek naturalista beállítottságát tükrözi. Szép díszlet volt, nyíltszíni tapsot kapott. Érződik rajta az elődök hatása is: Szakács Györgynek még alkalma volt együtt dolgozni Varga Mátyással, aki a negyvenes évek kitűnő díszlettervezője volt. Tekintettel arra, hogy az 1954-es bemutatót követő harmadik előadáson már alkalmam nyílt megtekinteni a díszletet, kijelentem, hogy a díszlet sugallta hangulat még mindig él. A díszlet perspektívában, rajzban, színben gyönyörűen van megszerkesztve. A felújítás több szakaszban történt. Már tavaly nekikezdtünk: ekkor a harmadik felvonás díszletelemeit javítottuk ki. Az első és a második felvonás díszletelemeinek helyrehozása sokkal több munkát igényelt. A pár hónapos megszakítás után a munkálatokat ez évben kezdtük el újra, de ehhez legkevesebb három hónap szükségeltetett. Nekünk három hét állt a rendelkezésünkre. Véleményem szerint a díszletfelújítás nem tekinthető lezártnak.

– Miből állt a díszlet felújítása?

– Különböző tárak működtek közre: az asztalosmunka után következett a festőtermi munka, ahol a díszletek tulajdonképpeni felújítása történt: teljes vászoncsere egyes képek esetében (azaz újravásznaztuk, újrarajzoltuk, újraszerkesztettük). Utána jött a festés. De az is megtörtént, hogy nem cserélték ki a vásznakat, hanem kijavították, visszaragasztották, enyves vízzel felfrissítették, majd temperával újrafestették díszletelemeként külön-külön. Részletrajzokat is készítettünk, ha szükségesek voltak. A díszletet a látványossága miatt tartották akkor vonzónak, és remélem, hogy a mostani közönségnek is tetszeni fog.

A díszletet megpillantva tényleg úgy érezhetjük, hogy jó pár évtizedet visszaforgott „az idő szekere". A díszlet még most is hatott szépségével és a sokat emlegetett patinájával.

Teljes mértékben igazat kell adnunk Nagy Endrének, aki a felújítási munkálatokat nem tartja lezártnak. Valószínű, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel nem lehetett jobb eredményt elérni. Az első felvonás templombelsője elfogadhatóra sikeredett. A második felvonásban viszont nehezen elképzelhető, hogy Róma titkosrendőrfőnökének irodájában ilyen színehagyott, elmosódott rajzú, kopottas tapétára, egy még kopottabb perzsaszőnyegre, karosszékekre és díványra „futotta". Egy ilyen szobabelsőben a pompa, a kényelem kellett volna legyen az uralkodó elem. A harmadik felvonásbeli vártetőnek a helyrehozatala sikerült a legjobban.

Starmüller Katalin így nyilatkozott a kosztümök elkészítéséről-pótlásáról:

– A kosztümök újraéledésében hathatós segítséget kaptam Gy. Tatár Évától. Általában azok a kosztümök láthatók, amelyeket az 1982-es bemutatóra terveztek.

A kosztümök egyszerűségükkel és hagyományőrző mivoltukkal tűntek ki. Tosca ruhái szépek, ízlésesek, de kevés rajtuk a díszítés. Cavaradossi bársonyzakója a festőművészek öltözékének elmaradhatatlan tartozéka. Scarpia kosztümje a fekete alapon arany díszítéssel elfogadható.

*
Jó színvonalú előadást láthatott-hallhatott a nagyérdemű közönség. Remélhetőleg ebben az évadban még műsorra fogják tűzni, és a társulat további művészi és anyagi erőfeszítései folytán a legsikeresebb előadások közé fogjuk sorolni.

Drága szüleinknek, SÜTŐ SÁNDORNAK és ERZSÉBETNEK, 40. házassági évfordulójuk alkalmával erőt, egészséget, örömökben gazdag, hosszú életet kiván tiszta szívből FIUK, SANYI, MENYÜK, VIRGINIA, VALAMINT UNOKÁIK, RÓBERT ÉS LORÁND. (0033)

Női, férfi munkaerőt veszünk fel Magyarországra. Telefon: 0036-30-2997349. (M)

Nem voltak eget rengető meglepetések a nyolcaddöntők visszavágóinak második felvonásán, negyeddöntőbe jutott a CSZKA Moszkva, a Sporting, az AC Párma, az Auxerre és a Bécsi Austria.

UEFA-kupa, nyolcaddöntő, visszavágó: CSZKA Moszkva (orosz)–Partizan Belgrád (szerb-montenegrói) 2–0 (gól: Carvalho – 69. és Vagner Love – 85. perc, 11 m; piros lap: Djordjevics – 83. és Tomics – 85. perc, mindkettő Partizan) – továbbjutott a CSZKA 3–1-es összesítéssel; Real Zaragoza (spanyol)–Bécsi Austria (osztrák) 2–2 (Villa – 58. és Galletti – 63. perc, illetve Papac – 5. és Dosunmu – 12. perc; piros lap: Didulica – 31. perc, Austria) – tj. az Austria 3–3-as összesítéssel, idegenben lőtt több góllal; AJ Auxerre (francia)–Lille (francia) 0–0 (piros lap: Vitakic – 76. perc, Lille) – tj. az Auxerre 1–0-s összesítéssel; Sporting Lisszabon (portugál)–Middlesbrough (angol) 1–0 (Barbosa – 90. perc) – tj. a Sporting kettős győzelemmel, 4–2-es összesítéssel; AC Párma (olasz)–FC Sevilla (spanyol) 1–0 (Carbone – 19. perc) – tj. az AC Párma 1–0-s összesítéssel.

Az Európai Labdarúgó Szövetség pénteken délben Nyonban elkészítette a negyed- és elődöntő sorsolását. Ennek értelmében a Steaua–Villarreal párharc győztesére a holland AZ Alkmaar vár (első mérkőzés hazai pályán). A többi negyeddöntőben: 2. párharc: CSZKA–Auxerre, 3. párharc: Newcastle United (angol)–Sporting és 4. párharc: Austria–AC Párma.

Elődöntő: 3. párharc továbbjutója–2. párharc továbbjutója és 4. párharc továbbjutója–1. párharc továbbjutója.

*
Nyonban a Bajnokok Ligája negyed- és elődöntőjének sorsolását is véglegesítették.

Ezek szerint:

Negyeddöntő (április 5. vagy 6./április 12. vagy 13.): 1. párharc: FC Liverpool (angol)–Torinói Juventus (olasz), 2. párharc: AC Milan (olasz)–Milánói Internazionale (olasz), 3. párharc: Olympique Lyon (francia)–PSV Eindhoven (holland), 4. párharc: Chelsea (angol)–Bayern München (német).

Elődöntő (április 26. vagy 27./május 3. vagy 4.): 4. párharc továbbjutója–1. párharc továbbjutója és 2. párharc továbbjutója–3. párharc továbbjutója.

Utolsóként a Cagliari jutott a labdarúgó Olasz Kupa elődöntőjébe, miután a hazai pályán elért 2–0-s győzelmet követő visszavágón csak egygólos vereséget szenvedett a Sampdoria otthonában.

Olasz Kupa, negyeddöntő, visszavágó: Sampdoria–Cagliari 3–2 – továbbjutott a Cagliari 4–3-as összesítéssel.

Az elődöntő párosítása: AS Róma–Udinese és Cagliari–Milánói Internazionale.

Franz Beckenbauer határozottan kizárta, hogy pályázna a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöki posztjára.

„A FIFA-nak van vezetője, akinél nem kell jobb. Tudomásom szerint Joseph Blatter 2007-ben ismét harcba száll a megbízatásért, méghozzá ellenjelölt nélkül" – jelentette ki a Bayern München első embere, aki egyben a jövő évi németországi világbajnokság szervezőbizottságát is irányítja.

A „Császár" jelentkezéséről azután kaptak szárnyra a pletykák, hogy a franciák futball-legendája, Michel Platini közölte: szívesen betöltené az európai szövetség (UEFA) elnöki tisztét.

A Román Tekeszövetség március 19–20-án Marosvásárhelyen első alkalommal rendezi meg a Tavasz serleggel díjazott meghívásos versenyt. Részt vesz az ország legjobb 12–12 férfi és női tekézője. Örvendetes, és az elismerés jele, hogy az Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR férfi csapatának fele, azaz három tekéző (Dumitru Beşe, Cornel Popa és Zenkó Alpár) is a meghívottak listáján szerepel.

Ami a bajnokságot illeti, a Sodronyipar-CFR – annak ellenére, hogy 4 fordulóval a befejezés előtt magabiztosan vezet – csak április 1-jéig kapott halasztást, azután már nem használhatja edzésre a Sodronyipar tekepályáját. Így egyezett meg a hét közepén a Sodronyipar Sportklub és a Kolozsvári CFR. A menetrend szerint április 2-án Brassóban játszik a csapat a Rulmentullal, ezután első hazai meccse április 23-án lenne a Vajdahunyadi Kohásszal. Ezt már nem lehet tudni, hol fogják lejátszani.

Mihăilă Curta, a tekepálya gondnoka és egyben az ifi csapat edzője szerint az ifik tovább használhatják a pályát, és felkészülhetnek a bajnokság visszavágóinak 4. tornájára, amelyet március 26-án Petrillán rendeznek.

A Wijk aan Zee-i tornagyőzelem, majd a linaresi negyedik hely után szombattól – amúgy kikapcsolódásképpen – Monte-Carlóban, a 14. Amber sakkversenyen ül asztalhoz Lékó Péter.

A 193 250 euró díjalapú tornán a magyar nagymester mellett a klasszikus világbajnok orosz Vlagyimir Kramnyik, a világranglistán második indiai Viswanathan Anand, az orosz Jevgenyij Barejev, az izraeli Boris Gelfand, az ukrán Vaszilij Ivancsuk, az orosz Alekszandr Morozevics, a spanyol Alekszej Sirov, a szintén orosz Peter Szvidler, a bolgár Veszelin Topalov, a spanyol Francisco Vallejo Pons és a holland Loek Van Wely vesz részt.

A március 31-ig tartó viadalon a versenyzőkre minden játéknapon egy-egy rapid és vak parti vár, s minden mérkőzésen fél óra gondolkodási idő áll majd a rendelkezésükre. A szervezők két szünnapot (március 23. és 28.) iktattak a programba. Az eredmények nem befolyásolják a világranglistát.

Nagy meglepetésre a svájci Stephane Lambiel nyerte a férfiak versenyét a Moszkvában rendezett műkorcsolya- és jégtánc-világbajnokságon.

Az elképesztő forgásairól ismert versenyző amúgy is előnnyel kezdhette a kűrt, ráadásul címvédő riválisa, a hazai közönség kedvence, Jevgenyij Pljuscsenko combizomgyulladás miatt visszalépett, ám nem ez döntötte el az első hely sorsát. Lambiel a selejtező és a rövidprogram után a szabadkorcsolyázás során is a legjobb teljesítményt nyújtotta, így megérdemelten érte el pályafutása eddigi legnagyobb sikerét. A 20. születésnapját április 2-án ünneplő műkorcsolyázó korábban egyetlen világversenyen sem végzett az első három között.

További meglepetés, hogy másik nagy vetélytársa, a tavalyi budapesti Európa-bajnokságon győztes francia Brian Joubert kétszer is esett, s végig rendkívül bizonytalan volt, így még a dobogóra sem állhatott fel. Az ezüstérmet a kanadai Jeffrey Buttle, míg a bronzot az amerikai Evan Lysacek szerezte meg. Korábban még egyikük sem volt dobogós vb-n.

A Romániát képviselő Gheorghe Chiper a 18. helyen zárt, a magyar Tóth Zoltán viszont már nem mutathatta be kűrjét, mivel a rövidprogram után a 27. helyen végzett.

Eredmények:

Férfiak: 1. Stephane Lambiel (svájci) 262,46 pont, 2. Jeffrey Buttle (kanadai) 245,69, 3. Evan Lysacek (amerikai) 242,98, 4. Johnny Weir (amerikai) 236,06, 5. Cseng Csiang-li (kínai) 235,67 6. Brian Joubert (francia) 235,29, …, 18. Gheorghe Chiper 199,18, …, 27. Tóth Zoltán.

• A papírformát igazolva a jégtáncosoknál az originalt követően is a címvédő Tatyjana Navka–Roman Kosztomarov duó áll az élen, a Hoffmann Nóra–Elek Attila kettős egy helyet visszacsúszva a 16. pozícióból várja a mai kűrt.

A hazai közönség nagy örömére az orosz páros a keddi kötelező után csütörtökön is a legjobb teljesítményt nyújtotta, így már majdnem öt ponttal előzi meg a meglepetésre második amerikai Tanith Belbin–Benjamin Agosto duót. Jelenleg az Európa-bajnoki ezüstérmes ukrán Jelena Grusina–Ruszlan Goncsarov páros a harmadik.

A kétszeres junior világbajnoki második magyarok különösebb hiba nélkül teljesítették a programot, ám így is egy pozíciót rontottak. A most elfoglalt 16. hely is igen előkelő számukra, hiszen eddigi két felnőtt vb-jükön egyaránt 18-adikként zártak. Helyezésük az olimpiai kvalifikáció szempontjából is biztató, ugyanis minden bizonnyal a legjobb 19 között kell végezniük ahhoz, hogy kivívják az indulási jogot a 2006-os torinói téli játékokra.

Eredmények:

Jégtánc, állás az original után: 1. Tatyjana Navka, Roman Kosztomarov (orosz) 114,64, 2. Tanith Belbin, Benjamin Agosto (amerikai) 109,72, 3. Jelena Grusina, Ruszlan Goncsarov (ukrán) 104,47, ..., 16. Hoffmann Nóra, Elek Attila 75,51.

Sorozatunkban olyan eseményeket, történeteket elevenítünk fel, amelyek nélkül szegényebb lenne Kolozsvár sportélete.A kerékpárt elsősorban közlekedési eszközként ismeri mindenki. De ha figyelemmel követjük a sportműsorok nyári közvetítéseit, gyakran találkozunk a kerékpározással mint sporttal. Hiszen minden nyáron nagy sikernek örvend a francia körverseny, a Tour de France, de a sportrajongók számára a rövidpályás versenyek is igen látványosak. Lássuk, milyen sportélet zajlott e téren városunkban százhúsz évvel ezelőtt.

A kerékpár megjelenése Erdélyben és Kolozsvárott
Ki más jegyezhette fel a kerekpáros élet kezdeteit, mit Kuszkó István, akinek Emlékkönyv dr. Haller Károly működéséről című művében a következő feljegyzést találjuk: A kerékpár föltalálásában a magyar leleményesség nagy buzgalmat fejtett ki. Dr. Brassai Sámuel világhírű tudós írása szerint az öreg Bólyai összeállított egy tricziklit s a XIX. század elején ezzel és ezen zónázott Marosvásárhelytől Bonyháig. Le van ez írva a Kolozsvárt megjelent K. Közlöny 1888 márcz. 31. számában Kuszkó István tollából. Brassai Különben Borbély György főgimnáziumi tanár előtt is megerősítette az állítást.

Drais bárónak a találmányához hasonló 4 kerekű járművet Szutor Bálint mezőtúri kerékgyártó is készített. Túrról Szarvasra két óra alatt ment vele s aznap vissza is tért, mint Deáky Albert „Baloldal" cz. lapja 1875 aug. 26. száma erősíti. E lap már a velóczipéd nevet használja… Kolozsvárt Magyar-utcza 51. szám alatt Hermann Gyula kerekes mester állított össze saját találmányú kerékpárt. Velóczipédezett is vele, mint Kőrösy József tornatanár mondja.

Láthatjuk tehát, hogy a biciklizés Kolozsvárott is komoly hagyománnyal rendelkezett. A sportág fénykorát az 1880-as évek közepén érte el, nem sokkal budapesti népszerűvé válása után. Kuszkó István is szemtanúja volt a furcsa járgány első budapesti megjelenésének. E sorok írója is akkor és ott látta először e szárnyas kerekeket. A rendőrök kinyilatkoztatták, hogy „A váczi-utczában nem szabad velocsipázni" (Kuszkó István visszaemlékezése).

1883-ban Tutsek Sándor jogász a Kolozsvár–Dés utat biciklin tette meg, dr. Istvánffy Gyula és Bartha Gergely pedig nagy feltűnést keltettek, amikor biciklin mentek ki a sétatérre. Később Jancsó Lajos is gyakran biciklizett nagy kerekű biciklijén, s így a biciklizés lassan elterjedt a kolozsvári atléták körében, akik ekkor már igényt tartottak a szervezett versenyzésre is.

Kerékpározás a Kolozsvári Athletikai Clubban
1887-ben megalakult a KAC bicikliköre, amely felállította azokat a szabályokat, melyeket e sport űzői kötelesek voltak betartani. Dr. Siklóssy László A magyar sport ezer éve című munkájában lejegyezte a kör működésének legfontosabb gondolatait: megköveteli a klub kerékpározóitól – olvashatjuk – hogy a kerékpározás megtanulása után, mielőtt nyilvános helyeken s utakon futtatna, a kormányzásban és hajtásban a megkívántató gyakorlati jártasságról vizsgát tegyen. Rendszeres oktatás történik a klubban a kerékpározásból a kezdőknek, mely célra Alber Károly művezető ajánlta fel egyik gépjét, ki egyúttal a tanítást is vezeti.

1887-ben, a KAC őszi viadalának (amelyet az egyesület Marosvásárhelyen rendezett meg) meghívottja volt Vermes Lajos, Magyarország leghíresebb biciklise. Nagy ámulatot keltett a nézők körében, amikor kiderült, hogy Vermes biciklin érkezett, majd a verseny után biciklin tért haza Szabadkára. A verseny keretén belül gyönyörű bemutatót tartott, olyan gyakorlatokat végzett, melyeket a nézők addig elképzelni sem tudtak. Vermes óriási sikerén felbuzdulva a kolozsvári kerékpárosok is rákaptak a biciklis kirándulásokra. Eleinte rövidebb kirándulásokat tettek Szatmár és Bihar megyébe, majd később a Kárpátokon is átkeltek Bukovina és Bukarest felé. Ezeken a kirándulásokon a sportolók kirándulási íveket vezettek, melyek a megtett út hossza és az irány mellett az út minőségét is jellemezték, merre ajánlott biciklizni, hol kell esetleg tolni a biciklit. A leghosszabb utat dr. Istvánffi Gyula tette meg – 2024 km.

Mádéfalvi Istvánffi Gyula botanikus, egyetemi tanár 1860. április 5-én született Kolozsváron. Kuszkó István kerékpáros és tudósnak nevezte, hiszen már 21 évesen doktori címet nyert a bonni egyetemen. 1885–1887 között a münsteri porosz akadémián tanított a fiatal botanikus, de később hazatért. A botanika mellett nagyon szerette a sportot is. Kerékpár-kirándulásait kevés kivétellel tudományos kutatások czéljából teszi. Erdély flórájáról szóló tudományos ismertetése szaklapokban és önálló művekben feltünést keltett a tudományos körökben s hatása abban nyilvánult, hogy Kolozsvárról, hol mint egyetemi magántanár huzamosan működött, kinevezték Budapestre a Nemzeti Múzeum növénytári őrévé. – írta róla Kuszkó István 1890-ben.

1889-ben már komoly versennyé vált a kerékpáros turistaság. A verseny célja: ki tesz meg hosszabb utat. A győztes Borbély György lett, aki Kolozsvártól Párizsig és vissza utazott. Dr. Siklóssy feljegyezte a kolozsvári sportolók által elért évi eredményeket: első Borbély György bajnok, aki 5549 kilométer utat tett meg. Második dr. Istvánffi Gyula 3475 km eredményével; bejárta Erdélynek nagyobb részét, a királyhágóntúli részeket le Orsováig, Pancsováig, Ujvidékig, Szlavoniáig és a román határszélig. – Harmadik Stampa Keresztély, 1389 km. Negyedik Bartha Gergely, 1367 km. Ötödik Dunky Ferenc, 1267 km. Hatodik Benke Ferenc, 950 km. Hetedik Kuszkó István, 788 km. Nyolcadik Albert Károly, 529 km. Összesen 15 314 km.

(Folytatjuk)

Az oldalt szerkesztette: Póka János András