Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

A szeptember 12-i tanévkezdés kapcsán annak jártunk utána, hogy a sokat emlegetett gyerekhiány mennyire érezteti hatását nemcsak a belvárosi, hanem a lakónegyedi iskolákban is. Igaz, nem sikerült minden kolozsvári magyar tannyelvű iskola képviselőit megszólaltatni, de az előttünk kirajzolódó kép is a valóság egy részét képezi.

A Báthory István Gimnázium aligazgatónője, Káptalan Erna szerint a gimnázium 1100 tanulója és a tanárok bizakodó hangulatban kezdhetik az új tanévet. A tantermek rendbetétele a múlt héten befejeződött: a tanulókat korszerűen berendezett osztálytermek várják. Három teljes létszámú első osztály kezd az új tanévben.

A Brassai Sámuel Gimnázium igazgatónője, Kósa Mária elmondása szerint az osztályok létrejöttek, végleges kinevezéssel rendelkező tanáraik vannak. Az iskolát a szülői bizottság segítségével, valamint szponzoroktól kapott támogatás révén sikerült kifesteni, új faburkolattal ellátni. Jelenleg a nappali tagozatra hozzávetőlegesen 800 diák jár, az esti tagozaton pedig 300 körüli a diáklétszám. Idén két első osztály indult. Ami a tankönyveket illeti, a II–IX. osztályos tankönyvek megmaradtak a tavalytól, de az első osztályos tankönyvek is megérkeztek. Gond van viszont a X. osztályos tankönyvekkel: a tanterv-változás miatt az új tankönyvek fordítása akadályba ütközött, ezért ezek csak a tanévkezdés után fognak megérkezni.

Az Apáczai Csere János Gimnázium igazgatója, Wolf Rudolf véleménye szerint a diáklétszám csökkenőben van az alsó tagozat osztályaiban, ennek első sorban demográfiai okai vannak, másrészt pedig az V–VII. osztály délutáni tanítása nem felel meg a szülőknek. A felső tagozaton viszont nagy az érdeklődés az iskola iránt. Az iskolának ebben a tanévben több mint 650 tanulója van. Jelenleg egy első osztályt indítottak. Az V. osztályban továbbra is indult képzőművészeti tagozat. A IX. osztályban pedig az addig képzőművészeti osztályban járók továbbra is kiemelt óraszámban tanulják a képzőművészethez kapcsolódó tantárgyakat. Minden szakon biztosítva van a képzett tanerő. Itt is a le nem fordított X. osztályos tankönyvek okoznak gondot.

A Kolozsvári Református Kollégium tanára, László Margit tájékoztatott: a kollégium 265 diákja változatlan körülmények között kezdi a tanévet. Létrejött a három IX. osztály. A tankönyvek egy része viszont a hét végéig még nem érkezett meg.

A János Zsigmond Unitárius Kollégium igazgatónője, Popa Márta a tankönyvek hiányára panaszkodott. Idén egy, 25-ös létszámú első osztályt indítottak, a IX. osztályban pedig két osztály indult: egy a reál és egy a humán tagozaton. Jelenleg 330 diák tanul ebben a tanintézményben.

A Római Katolikus Gimnázium igazgatónője, Schuller Hajnal szerint az iskola közel 200 tanulója számára mind a tankönyvellátás, mind a tanerők helyzete megoldott. Augusztus végén jött az engedély, hogy 2006/2007-től első és ötödik osztályt is indítanak.

A Sigismund Toduţă Zeneiskola aligazgatója, Máthé Árpád arról számolt be, hogy az osztályok szerkezete nem sokat változott: egy magyar és két román osztály van mindegyik évfolyamon. A diákok összlétszáma megközelíti a hétszázat. A tanári kar és az órák létszáma megoldódott. A tankönyvek egy része megérkezett: péntek délelőtt főleg az I. és III. osztályos tankönyvek hiányoztak. Itt a legsúlyosabb a székhelygond: a ferences rend jogosan követeli vissza a több mint fél évszázada elvett ingatlant. Jelenleg nincs megoldva az iskola helyzete, és a ferences rendi papok megértése folytán a régi épületben maradnak, talán még az ezt követő tanévben is.

A Donát negyedi Onisifor Ghibu Természettudományi Gimnázium aligazgatónője, Irsay Mónika szerint az osztálylétszám betelt mind a magyar, mind a román tagozaton. Az iskola összlétszáma 1500 tanuló, ebből közel 300 tanuló jár a magyar tagozaton. Még ha az alsó tagozaton osztályonként legtöbb 20 tanuló van, ez az elkövetkező években nőni fog, hiszen megugrott a magyar anyanyelvű óvódások száma. Az aligazgatónő szerint az iskola túlélte a demográfiai mélypontot. A tanerők tekintetében sincs gond.

A Györgyfalvi negyedi Nicolae Titulescu Általános Iskola aligazgatónője, Tonder Ilona szerint az iskolába hozzávetőlegesen 700 gyerek jár, ebből közel 150 a magyar tagozaton tanulók létszáma. Az alsó tagozaton itt is osztályonként 20 körül van a létszám, de a negyedbeli magyar anyanyelvű óvodások száma nőtt az elmúlt évekhez képest. Idén három első osztály indult: 1 magyar és 2 román tannyelvű. A tankönyvek itt hiánytalanul megérkeztek, a tanárok helyzete is megoldottnak tekinthető.

A Monostor negyedi Ion Creangă általános iskola aligazgatója, Márk Lajos szerint sincs gond a gyereklétszámmal. Az iskola összlétszáma 1100 fő, ebből a magyar osztályban tanuló gyerekek számaránya 27 százalék, azaz közel 400 tanuló. Minden évfolyamon van magyar osztály, sőt: a 7. és 8. osztályban két párhuzamos magyar tannyelvű osztály van – mindegyikben több mint 20 gyerekkel. Idén öt első osztály indult, de ebből csak egy osztály magyar tannyelvű. A tankönyvek megérkeztek, a tanárok létszáma és felkészültsége sem okoz gondot.

Hétvégén hetedik alkalommal szervezték meg a Civil Fórumot, amely lehetőséget ad a magyar civil szervezeteknek a találkozásra, tapasztalatcserére, a legaktuálisabb kérdések megvitatására. A rendezvény központi kérdése a támogatási rendszer és a politikum összefüggésének elemzése volt.

Bár idén az elmúlt évekhez viszonyítva alig egynegyednyi volt a rendelkezésünkre álló anyagi keret, sikerült eredményes munkát folytatni – fogalmazott Egri István a szervezők nevében. Közel kétszáz regisztrált résztvevő volt a Civil Fórumon, és legalább ötven további érdeklődőt vonzott a rendezvény. Ez a részvétel valamivel alacsonyabb a tavalyinál. Az ország minden részéről képviseltették magukat a civil szervezetek, bár a szűkös anyagi források miatt nem adhattunk lehetőséget a kedvezményes, illetve ingyenes részvételre. Ez azt bizonyítja, hogy a rendezvény az elmúlt évek alatt fontossá vált, hasznosnak bizonyult – a nagyobb anyagi erőfeszítés ellenére a szervezetek többsége vállalta a részvételt.

A legaktuálisabb témákat taglaltuk legrészletesebben: az önrendelkezés és autonómia kérdése számos hozzászólót megmozdított, ugyanígy parázs vitákat szült a jelenlegi formájában nem megfelelő támogatási rendszer tematikája is. A rendezvény struktúrája – a tavalyi és az idei tapasztalatokból kiindulva – bevált: legeredményesebbnek tűnik a délelőtti tematikus előadásokat követően elégséges teret hagyni a szakmai beszélgetéseknek, vitafórumoknak.

Első alkalommal került sor a civil bálra – ez szükséges és időszerű újítás volt, hiszen a kötetlenebb keretben lezajlott beszélgetések legalább olyan fontosak, mint a vitafórumok. Ismeretségek, barátságok szövődnek, amelyek hiányában elképzelhetetlen a szervezetek közötti aktív együttműködés.

A Civil Fórum első napján, pénteken a délelőtti előadásokat követően vitafórum zajlott, amelyen a civil szervezetek képviselői szakértőknek, illetve tapasztaltabb társaiknak tehettek fel konkrét kérdéseket. Számos téma szóba került. Felmerült: feltétlenül szükség volna a magyarországi mintára itt is létrehozni a Nemzeti Civil Alapprogramot, lényeges volna már a középiskolai, illetve egyetemi képzés alatt megismerkedniük a fiataloknak a nonprofit szakismeretekkel, hogy civilként aktívan részt vehessenek a társadalom életében, alakításában.

Szombaton került sor a MACISZE 2. közgyűlésére, amelyen öt szakcsoport alakult: művelődési, oktatási-tudományos, szociális, mezőgazdaság- és vidékfejlesztési, gazdasági. Nyolctagú bizottság fogja kidolgozni a szervezet saját támogatáspolitikai programját. Bodó Barna elnök elmondta: szükséges a támogatási rendszer reformja. A szervezők Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben címmel tanácskozást kezdeményeztek, amelyen Kelemen Hunor az Illyés Alapítvány, Szép Gyula a Communitas Alapítvány, Dáné Tibor pedig az NKÖM támogatásáról számolt be. Csáki Rózália, az egyik szervező, lapunknak elmondta: a szombati kilenc szakmai szekcióülések mindegyike érintette a konferencia fő témáját.

Menyasszonyok és vőlegények özönlötték el a Sétatér zenepavilonját szombaton és vasárnap. Mindenki izgatottan várta, hogy sorra kerülhessen a „nagy napon" és Emil Boc polgármester hivatalosan is férjnek és feleségnek nyilvánítsa őket. A nászinduló dallamára felvonuló pár a zenepavilonban fogadhatott örök hűséget egymásnak a násznép jelenlétében, amelyet később az egyházi esküvő követett. A sétatéri szökőkút körüli téren volt olyan pár is, aki már fellélegezve várta, hogy a templomba vonulhasson, de voltak olyanok is, akik még azért izgultak, hogy nemsokára Kolozsvár polgármestere előtt lesznek. De a nagy izgalom ellenére minden zökkenőmentesen zajlott: a pár a násznéppel együtt felvonult a pavilonba, elhangzott a fogadalom, amelyet a polgármester jókívánságai követtek, majd aláírták a házassági bizonyítványt.

A hangulatos polgári esküvő elnyerte a fiatal párok tetszését. Mindenki meg volt elégedve a különleges helyszínnel. Jó ötletnek tartották a szabadtéri polgári esküvőt, mert szerintük egy ilyenre többen eljönnek, nem kell a polgármesteri hivatal házasságkötő termébe bezsúfolódni. – Kellemes a környezet, gyönyörű az idő és nagyon szerelmesek vagyunk egymásba – mondta lapuknak Pálfi Noémi és Maxin Gábor, akik már túl voltak a formaságokon és siettek egyházi esküvőjükre. – Két éve ismerjük egymást és úgy döntöttünk, hogy összekötjük az életünket. A barátaink segítségével találtunk egymásra és nagyon boldogok vagyunk. Természetesen az esküvőt a nászút követi majd, egyenesen Görögországig meg sem állunk, a mézeshetek után pedig összeköltözünk – mondták elérzékenyülve.

Szombaton ötven, vasárnap pedig húsz pár fogadott örök hűséget egymásnak a Sétatéren. A polgármesteri hivatal illetékeseinek elmondása szerint első ízben rendeztek házasságkötést a zenepavilonban.

Mintegy hatvanezer erdélyi vette igénybe eddig a RomTelecom augusztustól működő magyar nyelvű tudakozóját a 932-es telefonszámon, közölte szombaton Nagy Zsolt távközlési miniszter.

A kormány tagja elmondta: a szolgáltatás sikere nyomán a szaktárca elemzi a Brassóban működő központban dolgozó diszpécserek számának növelését. A RomTelecom magyar nyelvű tudakozója augusztus elejétől működik, naponta 07.00 és 22.00 óra között.

Az RMDSZ közeljövőre vonatkozó célkitűzéseinek meghatározása, a romániai magyar oktatás helyzetének értékelése, illetve az árvíz sújtotta településeken hozott intézkedések számbavétele történt meg szombaton az RMDSZ parlamentjeként működő Szövetségi Képviselők Tanácsának marosvásárhelyi ülésén. A bírálatokból jutott többek között a Babeş–Bolyai Tudományegyetem jelenlegi magyar vezetőségének, valamint a silány magyar tankönyveket fordíttató kiadóknak.

Az ülés Markó Béla szövetségi elnök politikai beszámolójával kezdődött. A Markó-beszéd vezérfonalát az RMDSZ-nek a román politikai életben elfoglalt szerepe képezte. A politikus úgy látja, hogy a magyar érdekvédelmi szervezet az egyedüli a romániai politikai pártok között, amely az elmúlt tizenöt évben megtanulta, hogyan működik egy koalíció. Markó szerint ennek két oka is van. Egyrészt a parlamentben hét százalékot kitevő szervezet nem törhet arra, hogy egyedül kormányozzon, ezért a közösség hatékony érdekképviseletéért mindenképpen arra törekszik, hogy az eredeti célok mellet kiállva együttműködjön román pártokkal. Másrészt pedig maga az RMDSZ is szövetség, amely egységes szervezetként csak úgy működhet, ha helyt ad a különböző áramlatoknak. Markó szerint nem lehetnek olyan elbizakodottak a szervezet politikusai, hogy azt higgyék, az RMDSZ-nek a sokszínűségéről folytatott vita végére a legutóbbi választások pontot tettek. Szövetségi mivolta miatt Markó meglátása szerint fontos a kiegyensúlyozottság, ennek szellemében pedig arra törekednek, hogy a magyarországi életben is jelen legyenek, még akkor is, ha ez egyeseknek az ottani jobb- vagy baloldalról nem tetszik. Kónya-Hamar Sándor képviselő unszolására Markó néhány mondat erejéig kitért később a nemzetpolitika kérdésére is. Elmondta: ismét újratermelődtek a sértődések amiatt, hogy az RMDSZ egyik vagy másik magyarországi párttal milyen viszonyban van.

Markó szerint most már a liberális-demokrata kormányzópartnerek számára sem alternatíva az előrehozott választás, lassan ők is kezdik megérteni, hogy elsődleges fontosságú a választási kampányban tett ígéretek betartása.

Szakítópróba lehet az autópálya ügye
A sikerek közül elsőként beszélt az aradi Megbékélési Emlékpark augusztusi felavatásáról, ahol három lobogót, a románt, a magyart és az unióst is felhúzták a szervezők. Másodikként a székelyföldi infrastruktúra fejlesztése terén tett előrelépéseket említette, hozzátéve, hogy az elmúlt időszakban három fontos útvonal megjavítása is elkezdődött. Harmadikként pedig arról a nyolcvan éve premiernek számító tényről számolt be, hogy Tokay György volt RMDSZ-es törvényhozót litván és lett nagykövetté nevezték ki. Az oktatás területén is elkönyvelhetett sikereket az RMDSZ, ilyen a szilágysomlyói és a dévai önálló magyar iskola beindulása, valamint a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum magyarrá válása, hiszen az idén itt már nem indítottak román osztályokat, és tavaly végzett az utolsó többségi nyelvű osztály. Az RMDSZ kudarclistáján elsősorban az észak-erdélyi autópálya szerepel, amely körül az elmúlt nyolc hónapban „meddő vita" zajlott a kormánypártok között. Erre ráerősítve Frunda György bejelentette, hogy ha jövőben nem kezdődik el az autópálya építése, akkor ez a kérdés akár a kormánykoalícióval való együttműködés szakítópróbája is lehet.

Az őszi parlamenti ülésszak prioritásai közé tartozik a kisebbségi törvénytervezet és a decentralizációs jogszabály véglegesítése és elfogadtatása. A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen tervezett önálló magyar karok esetében Markó határidőt vagy egyéb konkrét cselekménytervet mellőzve csak annyit mondott, hogy továbblépésre van szükség. A gyűlésen Sárkány Kis Endre, a BBTE oktatója bírálta az egyetem magyar vezetőit, szerinte az új csapat az Andrei Marga rektor által megszervezett választás eredménye. Felrótta, hogy olyan kevésbé operatív tanulmányt tettek a szövetség asztalára, amely nem segítette az önálló karok ügyét.

A megbeszélésen az egyik hangsúlyosan feltevődő kérdés a tankönyvek rossz minőségű fordítása volt. Lakatos András beszámolójának jelentős részében a rossz magyarsággal megírt tankönyvek problémáját vázolta. Őt kiegészítve Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezetője árnyalta a képet. Kiderült, hogy az idén a tavalyhoz képest hamarabb megkapják a gyerekek a tankönyveket, hiszen most szeptember végére várható az oktatási segédeszköz kiszállítása, tavaly pedig csak decemberben érkeztek meg az iskolákba. A tankönyvek kapcsán a szakma és a politikum óhaja egyaránt az, hogy induljon be ismét a magyar nyelvű tankönyvírás. Kötő József oktatási államtitkár a Szabadságnak elmondta, hogy az idén a minisztérium a negyedikes és a tizedikes tankönyvek megírására hirdet még várhatóan szeptemberben pályázatot, és egy februári miniszteri rendeletnek köszönhetően már lehetőség nyílik arra, hogy ezeket magyar pedagógusok írják meg.

– Az idei romániai árvizek összesen másfélmilliárd eurós kárt okoztak, ezek enyhítésére a kormány 300 millió eurót fordított – mondta Borbély László, a területrendezésért és közmunkáért felelős megbízott miniszter. Az RMDSZ Országos Segélybizottságának tájékoztatásából kiderül, hogy Magyarország mindhárom árvíz esetében nagy segítséget nyújtott. A székelyföldi katasztrófával kapcsolatosan a jelentés emlékeztet, hogy Magyarország ismét elsőként sietett az udvarhelyszékiek megsegítésére. Gyurcsány Ferenc kormányfő és Lamperth Mónika belügyminiszter kezdeményezésére jelentős szállítmány érkezett Magyarországról. Demszky Gábor budapesti főpolgármester kezdeményezésére a budapesti Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság segélykonvoja érkezett. A magyar kormány 30 millió forintos pénzbeli gyorssegélyt utalt át az RMDSZ által nyitott bankszámlára.

A gyűlés egyik legközérdekűbb bejelentése Nagy Zsolt távközlési miniszter szájából hangzott el. A szaktárca vezetője közölte, hogy október 1-től 10 százalékkal olcsulnak a helyi beszélgetések a Romtelecom hálózatában.

Az élet, az életünk, azzal, hogy fájdalmakon át tovább folyik, és küzd a jobbért, a boldogabbért, a legnagyobb optimista.

A tajvani születésű Ang Lee filmje, a Brokeback Mountain nyerte szombaton a Velencei filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt, a verseny egyetlen magyar résztvevőjének, Iványi Marcellnek, a Ballada című 12 perces film alkotójának nem sikerült elnyernie a legjobb rövidfilmért járó díjat.

A Tigris és sárkány rendezője ezúttal egy Annie Proulx-novellát dolgozott fel, amely két, egymással szerelembe esett cowboy viszontagságairól szól.

„Köszönöm, ez nagy megtiszteltetés. Ez egyetemes történet, egy rendkívüli szerelmi történet" – mondta Ang Lee könnyekkel a szemében, amikor átvette a díjat.

Pénteken délelőtt az Erdélyi Múzeum-Egyesület központi könyvtárában kolozsvári magyar civil és egyházi szervezetek, valamint az Országos Széchényi Könyvtár képviselői beszélgettek Erdély kulturális örökségének elektronikus számbavételéről, digitalizálásáról és a világhálón való közzétételről.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság, a Jakabffy Elemér Alapítvány, a Protestáns Teológiai Intézet Könyvtára, az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltár és az Országos Széchényi Könyvtár képviselői először áttekintették eddigi együttműködésük eredményeit.

Nem egészen egyéves szervezés után létrejött és elindult az Erdélyi Közös Könyvtárkatalógus (EKKA). A katalógusban első lépésben egy tucat kolozsvári, később más erdélyi civil szervezet könyveiről, egyéb kiadványairól lehet majd egy közös honlapon tájékozódni.

A Magyar Elektronikus Könyvtárba számos értékes erdélyi kiadvány (társadalom- és természettudományi könyvek és folyóiratok) jutott el az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társasággal való jó együttműködésnek köszönhetően.

Az egyes intézmények képviselői fontosnak tartják Erdély szellemi örökségének digitális megjelenítését a világhálón. Az új technikának köszönhetően számos, eddig csak egy-egy könyvtár vagy levéltár eldugott polcán megtalálható kiadvány vált minden internetet használó számára hozzáférhetővé szerte a világon.

Szó esett továbbá az egyes intézményekben eddig folyó munkákról, például az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárában digitalizált legfontosabb unitárius kéziratokról; a Jakabffy Elemér Alapítvány által fejlesztett erdélyi magyar adatbank továbbfejlesztési terveiről.

A résztvevők fontosnak tartották, hogy egyeztessenek erdélyi szinten a különböző digitalizálási munkákról, rendszeresen tájékoztassák egymást a terveikről és a folyó munkákról. Továbbá szükségesnek tartották egy közös nyilvántartás létrehozását a párhuzamos munkák kiküszöbölése érdekében.

Hangsúlyozták: fontos, hogy mindkét országban bekerüljön a kialakítás alatt lévő nemzeti fejlesztési tervekbe a kulturális örökség digitális megőrzésének és hozzáférhetővé tételének programja.

Különböző projektterveket és elképzeléseket vitattak meg egy lehetséges európai uniós közös pályázatról. Ezeket a terveket már egyre nehezebben lehet kivitelezni a szűkös nemzeti forrásokból. Nemzeti kultúránk minél szélesebb körű ismertté tétele érdekében is fontosak a sokrétű nemzetközi együttműködések.

A tanácskozás eredményeképpen megállapodtak, hogy a közeljövőben egy egyhetes műhelymunkát tartanak. A rendezvényen tapasztalatokat cserélnek majd a kép- és szövegalapú digitalizálás módszertanáról.

A jó hangulatú összejövetel példaértékű az egyes intézmények és a szakemberek együttműködési készségét illetően, akik bíznak a további közös, eredményes munkában.

A Bonus Pastor Alapítvány szervezésében megnyitotta kapuit a Magyarózdi Terápiás Otthon szenvedélybetegeknek (alkohol-, drog-, gyógyszer- és játékfüggők számára).

18 és 45 év közötti jelentkezőket várunk, a felvétel feltétele a szenvedélybetegség ténye és a változni vágyás.

Az otthonba való felvételt interjú előzi meg, a felvétel időpontját az interjún egyeztetjük a jelentkezővel.

Érdeklődni, jelentkezni lehet a kb. 6 hónapos terápiás programra a következő telefonszámokon:

Kolozsvár: 0264-441969, de. 10 és du. 15 óra között

Marosvásárhely: 0265-254460 vagy 0741-313512, de. 9 és du. 14 óra között

Székelyudvarhely: 0266-211541, 11 és 16 óra között.

Magyarózd: 0265-483214 de. 9 és 12 óra között.

Idén szeptember 21-ikén ül össze a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye Papi Szenátusa. Az egyházmegye arra kéri a tisztelendő atyákat és a szenátor atyákat, hogy az ülésen való megtárgyalásra szánt javaslataikat legkésőbb szeptember 18-ig (bezárólag) juttassák el az érseki hivatalba. A határidő után érkező javaslatokat nem vehetik figyelembe.

Szent Mihály-napi búcsú Gyulafehérváron
A Gyulafehérvári római katolikus székesegyházban idén szeptember 29-én, csütörtökön délelőtt 11 órától tartják a Szent Mihály-napi búcsút. Ugyanekkor lesz a Hittudományi Főiskola ünnepélyes tanévnyitója is. Az esemény ünnepiségét növeli, hogy ekkor van Isten Szolgája, Márton Áron püspök halálának 25. évfordulója is. Az ünnepi szentmisét Őeminenciája Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása celebrálja, és ő mondja a szentbeszédet is. Jelen lesz Jean Claude Périsset apostoli nuncius, a Romániai Püspöki Kar tagjai, a testvéregyházak képviselői és számos közéleti személyiség.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Fantasztikus négyes – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn egész nap.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Kóristák – framcia bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19.30, 22; kedden kedvezménnyel.

FAVORIT – A Főnix útja – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; csütörtökön kedvezménnyel.

GYŐZELEM – Sin City – bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15, 17.30, 20, 22.30.

DÉS

MŰVÉSZ – Layer Cake – angol. – Vetítések időpontja: 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától és hétfőn egész nap.

TORDA

FOX – In good company – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 18, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Cookout – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Skorpió az anyósom – amerikai. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel hétfőn.

DACIA B-TEREM – A Love Song for Bobby Long – amerikai. – Vetítések időpontja. 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30; kedvezménnyel kedden.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – A tolmács – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától és hétfőn egész nap.

A Kolozsvári Zenei Ősz műsora:

ZENEAKADÉMIA

Ma, szeptember 12-én, hétfőn este 7 órakor a stúdióteremben: Kamarazene-est. Közreműködik a Schubert Együttes. Műsoron: Enescu: 2. zongoranégyes (op. 30); Martin Butler: Sequenza Notturna; G. Fauré: 2. zongoranégyes.

Szeptember 13-án, kedden este 7 órakor a stúdióteremben: Kamarazene-est a bécsi filharmónia kvartettjének előadásában. Műsoron: Haydn: D-dúr vonósnégyes; Enescu: 2. G-dúr vonósnégyes; Schubert: d-moll vonósnégyes.

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Szeptember 14-én, szerdán este 7 órakor: a George Enescu Fesztivál győzteseinek hangversenye. Vezényel: Emil Simon.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

(Folytatás lapunk szeptember 3-i számából)
Több terület is létezik, ahol rezonáns programokat lehetne és kellene fontolóra venni. Ezek közül elsőként Európa és az európai integráció célszerűség ét kell megvitatni. Európa értékekről vagy költség–nyereség kapcsolatról fog-e szólni? Az integrációs folyamat elindításától és újraindításától, az 1940-es évek végén és az 1950-es évek közepén, azt a mondatot, hogy az integráció értékekről szól, egyébként meghatározatlanul, magától értetődőnek tekintették. A béke, az antinacionalizmus és a demokrácia mellett való elkötelezettség már sokkal sajátosabb volt és ezt is a díszlet részeként fogadták el. Azonban nagyon kevés erőfeszítés történt arra, hogy ezeknek a meglehetősen meghatározhatatlan fogalmaknak a mélyére hatoljanak, főleg, hogy az európai elitek keményen szembeszálltak minden olyan kísérlettel, amely az európai kulturális identitást úgy határozná meg, hogy az szükségszerűen „kizáró jellegű". Tulajdonképpen minden identitás kizáró jellegű, máskülönben is, részben, erről szól minden identitás, úgyhogy még a Koppenhágai kritériumok is ilyen értelemben kizáró jellegűek, de ez az ellentmondás, úgy tűnik, nem zavar túl sok embert.

Továbbá úgy tűnik, nehéz az „értékek"-et meghatározni és még nehezebb megegyezni őket illetően, pragmatikus érdekeltséget teremtve olyan mindennapi gondokkal, melyek sokkal vonzóbbak. Ezenfelül, az értékek nem igazán zavarják a nagy államokat egészen addig, amíg nem kell valamilyenfajta legitimizációs erőfeszítésbe bocsátkozniuk, és legfőképp, az értékekhez való elkötelezettség azt is megköveteli, hogy a politikai szereplők határozott következetességgel cselekedjenek, ami igenis akadályt jelent a nagy államok által előnyben részesített szabad cselekvés útjában. A kis államok számára, természetesen, az értékek és az elvi alapokon álló viselkedés az önvédelem létfontosságú eszközei. Ők nem engedhetnek meg maguknak nagyzási hóbortot és az európai integrációs folyamatra úgy tekintenek, mint amit egy sor európai érték vezérel identitásuk és biztonságuk érdekében.

A szociológiai valóságban azért a túl sok pragmatizmus, a túl sok következetlenség nem tesz jót a nagy szereplőknek sem. A politikai osztályok Nagy-Britanniában és Franciaországban is csekély jelentőséget tulajdonítottak az integrációs folyamat európai dimenzióinak és túl messze elmentek annak az elfogadtatásával, hogy Európa főként nemzeti előny kérdése. A franciák is ugyanúgy felkészültek arra, hogy Európára kiadás–nyereség szempontjából gondoljanak, mint a britek, ámbár egészen eltérő módón. A francia megközelítés Európát mint egyfajta nagyobb Franciaországot mutatta be a közvéleménynek, és ez a kezdeti években tulajdonképpen nem állt messze a valóságtól. Viszont az EU egyre növekedő bővítésével ez az álláspont mind nyilvánvalóbban elszakadt a valóságtól, azt eredményezve, hogy a francia közvélemény felkészületlenül ébredt rá arra, mivé vált tulajdonképpen Európa, gyenge volt az Európa-ellenes érvekkel szemben, mint ahogy az EU-alkotmány-szavazás is tükrözi ezt.

Végül mind Franciaország, mind Nagy-Britannia politikai osztályai súlyosan elhanyagolták azon történelmi kötelességüket, hogy saját közvéleményüket naprakész információkkal lássák el. Ez teljesen ironikusan azt eredményezte, hogy mindkettőben van egy meglehetős euroszkeptikus választótömeg, egymásnak teljesen ellentmondó okokból. A következetesség és elv tehát kívánatos dolog nemcsak a kis államok, hanem a nagy államok esetében is.

Egy különösen nehéz dimenziója az elv és a pragmatizmus közötti ellentétnek – és ez az, ami nem kerülte el a kisebb európai országok figyelmét – az a visszafojtott konfliktus, hogy milyen kritérium alapján kérjék felvételüket – a Koppenhágai kritériumokban megfogalmazott demokrácia vagy geopolitikai érdekek alapján. Ebben az esetben a dupla standard veszélye komoly, és a bővítésellenes tábornak szükségtelen ajándékot ad, mivel kevés kétség fűződik ahhoz, hogy a demokratikus elveket geopolitikai érdekeknek rendelték alá Törökország esetében. Minden bizonnyal a geopolitikai érvnek egyáltalán nem, vagy legalábbis jelentéktelen mértékben kellene szerepet játszania, ha az értékek Európájáról beszélünk. De addig, míg mindkét elit jókora része és a közvélemény is azt hiszi, hogy a Koppenhágai kritériumokat nem alkalmazzák szigorúan Törökország esetében, csak a muzulmánellenes előítéletek fognak erősödni. Ez a tény kétségtelenül közvetett szerepet játszott a francia és a holland népszavazás során.

A bővítés kontextusában, és különösen a török bővítés esetében, habár Délkelet-Európa és Ukrajna sem kivétel, a negyedik Koppenhágai kritériumot sürgősen pontosítani kell és egyértelmű siker-sikertelenség kritériumokkal működőképessé tenni. Képes az EU jelenlegi felépítésében valóban befogadni, abszorbeálni Törökországot? Senki sem tudja, de ameddig bármilyen válasz is érkezne, az európai közvéleménynek az európai projektből való kiábrándultsága és az a növekvő érzése, hogy az elitek nem figyelnek a nép véleményére, csak mélyülni fog. Már a 2004-es bővítés úgy ment végbe, hogy az európai köznépet meg sem próbálták komolyan felkészíteni egy olyan nagyszámú új plebsztag befogadására, akiről vajmi keveset tudtak. Nem csoda, hogy olyan könnyű volt ráijeszteni a franciákra a lengyel vízvezeték-szerelő démoni alakjával, habár ennek az eseménynek a kapcsán két kérdés merül fel: hol vannak a francia vízvezeték-szerelők és miért nem ábrázolták párhuzamosan a lengyel pincérlányokat (akik nélkül London vendéglátóipara összedőlne)? Nem csoda, hogy ugyanezen az alapon egész Európát komolyan foglalkoztatja az, – egyesek ezt előítéletnek neveznék – hogy a további bővítés be nem integrálható tömegeket hoz majd az EU-ba, olyan embereket, akik teljesen más életmódot folytatnak és érthetetlen, kiejthetetlen nyelveken beszélnek.

Azért létezik még egy további gond is a bővítéssel és ezzel Európa jövőjéről folytatott bármely vitának foglalkoznia kell. Az európai integrációról folytatott eszmecsere központi témája, jogosan, a demokratikus deficit. A deficit egyetlen megfelelő megoldása az európai köznép érvényesülésének a támogatása, ugyanis a plebsz az európai demokrácia hordozójának a szerepét fogja betölteni. A gond ezzel az elgondolással az, hogy a köznép, ha ennek a szónak van egyáltalán valamiféle értelme, saját magával kell tudjon kommunikálni, ez viszont egy megosztott kommunikációs norma- és kódrendszert feltételez; ami azonban a sokat kerülgetett európai kulturális normák és értékek sorának kérdését veti fel, egy olyan mondatot, melyet, mint láttuk, „exkluzívként" a gúny tárgyává tesznek. De ez nem szünteti meg a gondot – egy európai köznépnek rendelkeznie kell önmaga érzékelésével mint köznép és fel kell ismernie önmagát mint ilyent. És ez egy sor megosztott normát jelent.

A bővítés ezt a problémát csak súlyosbítja. A 2004-es bővítés már napirendre tűzte ezt a kérdést. Franciaország és Hollandia válasza, nem is beszélve a Nizzai Egyezmény kapcsán megrendezett első írországi népszavazásról, félreérthetetlenül elcsépelt volt. Minél nagyobb az európai köznép soraiba behozandó emberek száma – mivel a csatlakozás vagy „természetes úton" vagy csoda folytán következik be –, annál nagyobb a probléma. Közép-Európával a folyamat már elkezdődött, de a többi várományos esetében a kiindulópont – kulturális tőkéjük – lényegesen eltérőbb, mint a 2004-es új tagoké volt.

A népszerű euroszkepticizmus jó része ezeknek az ellentmondásoknak bizonyos fokú érzékeléséből fakad, ami teljesen nyilvánvaló például a Cseh Köztársaság véleménynyilvánításának esetében. A következetlenség megfosztja hitelétől azt, akit úgy látnak, hogy így cselekszik és azok, akik ebben a gyengébb pozícióban vannak, erősen érzékenyek lesznek a jelenségre. Minél hamarabb átívelik az érzékelt szakadékot, annál gyorsabban fog az európai projekt újra rezonálni az emberek szívében, saját magukról szólónak fogják látni, semmint egy távoli elit ténykedésének. Ha Európát, mint projektet, újra kell hitelesíteni, akkor politikai osztályai ismét fel kell vállalják az értékek Európáját, olykor a nemzeti érdekeket átfogóbb érdekeknek kell alárendelni és mindezt olyan módon kell véghezvinni, hogy ezt Európa állampolgárai „birtokolják". Nehéz? Természetesen, de hát ezért léteznek az elitek, hogy a nehéz problémákat a szélesebb társadalom felé közvetítsék.

Ezután arra kell választ adni, amit a francia és holland szavazók nyilvánvalóvá tettek – a nemzetekfölöttinek határai vannak és a nemzeti kultúrák és nemzeti identitások közötti kapcsolatot tiszteletben kell tartani. Európa országainak nemzeti identitása elsődleges kötelék és a politikai hatalom olyan forrása marad, amelyik nem fog eltűnni az európai szuperállamban. Ez nem jelenti a szigorú határokkal rendelkező klasszikus nemzetállamok újraéledését, de elmondja, hogy a liberális baloldaliak kedvencét, az elsősorban nemzetek feletti lét kérdését sürgősen újból felül kell vizsgálni. Európa népei egyben nemzetek és európaiak is akarnak lenni, jól érzik magukat saját nemzeti kultúrájukkal és azt akarják, hogy ezek számítsanak – és ha ez bekerül a politikába is, hát legyen! A lehetséges konfliktusokat meg lehet oldani és a kulturális nemzeti létet nem lenne szabad kezdetlegesnek (atavisztikusnak) bélyegezni.

Továbbá a szociális Európa és a piaci Európa közötti vonalat tényként kell elfogadni. Lehet mind az állam, mind a piac csődös. A feladat olyan rendszerek létrehozása, melyek biztonságot biztosíthatnak az ilyen csődök áldozatainak. Milyen polgárjog az, mely azt mondja valakinek, akit 20 év után bocsátanak el a munkahelyéről, hogy nem kap soha többet munkahelyet? A radikális individualizmus lehet, hogy az Egyesült Államoknak nagyon is megfelel, de ezt az európaiak nem szeretik. A jóléti országok lerombolása meg kell álljon valahol, vannak olyan kockázatok, amelyeket az állam és nem az egyén kell vállaljon, és a leggyengébbnek is kell legyen valamilyenfajta biztonságérzete. Lényeges egy mindenre kiterjedő vita megrendezése arról, hogyan lehet megóvni az állami gondoskodást attól, hogy túl bürokratikus legyen, mert van tulajdonképpen egy olyan eset, amikor a munkaerőpiac túlbiztosítása gazdasági szempontból hibás. Tíz százalékos munkanélküliséget, a gáláns munkanélküli-segélyek ellenére, kell tudni kezelni, mint ahogy Franciaországban és Németországban történik, de nem történhet olyan áron, hogy minden társadalombiztosításnak véget vetünk.

Végül beszélni kell Európa szerepéről a világban. Az elszigetelődési politikának mind a baloldalon, mind a jobboldalon van számos híve, azok, akik eurocentrizmussal vádaskodnak, akik annak a szerepét a minimumra szeretnék csökkenteni. De Európának van egy sor kulcsfontosságú előnye, amikor nem-Európáról van szó. Mindennek a központjában a „puha erő" áll. A 20. század második felében Európa nagy megvalósítása abban állt, hogy változatos metódusokat hozott létre a konfliktus erőszak nélküli kezelésére és módozatokat talált arra, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy a nagy és a kis országok együtt élhessenek. Ez más kultúrák normáinak az elfogadását, széles körű kulturális és politikai mássággal való együttélést jelentett, és legjobb esetben, annak hallgatólagos elismerését, hogy Európa modernségének normái nem jelentenek mindig választ a világ más részei számára. Ez a valódi értelme a kulturális mássággal való együttélésnek. Az Egyesült Államok messze áll még ezen eszmék elfogadásától.

Az eljövő évtizedek kihívásait az új, nem-európai modernségek felemelkedése jelenti. Kína, India és Brazília ennek az elmozdulásnak a küszöbén áll, és ez meg fogja kérdőjelezni a Nyugat azon feltevését, hogy monopóliummal rendelkezik a modernség meghatározásában. A világ számára a kulcskérdés az, ha ezek a minap modernné vált államok képesek lesznek gazdasági modernségüket a demokráciával társítani. Az Európa által kifejlesztett puha erő és a konszenzuson alapuló politika abba az irányba mutathat.

Alapvetően Európa rendelkezik azzal a potenciállal, hogy a legeslegmerészebb kockázatra vállalkozzon, éspedig, hogy megszelídítse a globalizációt. Mostanában a gazdasági szereplők azt tehetnek, amit akarnak, bármilyen politikai következmény nélkül, még akkor is, ha tevékenységük kiemelhet és tönkretehet közösségeket anélkül, hogy meggondolnák, mit is cselekszenek. Válságos helyzetekben a gazdasági szereplők nem tartoznak felelősséggel, őket se nem választják, se nem legitimizálják, ők nem kell feleljenek cselekedeteikért. Európa elindíthatna egy folyamatot, mely visszaállítaná a demokratikus ellenőrzést a gazdasági globalizáció felett, és, eszményi esetben, kiterjeszthetné a demokráciát a globalizációban részt vevők gazdasági cselekedeteire. Meg fog-e történni? Csak amennyiben a vita, mely szükséges Európa újralanszírozásához, elkezdődik.

Elkezdődhet – adott jelt a miniszter: a napbarnított nebulósereget visszaterelik az alma materek keblére. Újszagú termekben, nyomdaillatú tankönyvek fölé hajolva, kivikszolt cipőben, patyolat gallérral várják az ismerkedést az új tanévvel, szorongó szülék és elfogódott nagyik, ünnepélyesre sminkelt oktatók állnak a képzeletbeli startvonalhoz. Nyitóbeszéd és virág a tancinak, új tárgyak, régi kollégák, a kapusfülkében a megszokott pedellus és jóságos arcú takarító nénik teszik teljessé a képet.

Amely mégis hiányos. Mert nem kerül keretbe például az a mintegy száz Beszterce-Naszód megyei tanoda, amelynek nincs egészségügyi működési engedélye, vagy az a 400 üresen tátongó tanári állás Máramarosban, amely még az utóversenyvizsgán sem lelt gazdára.

A két véletlenszerűen kipécézett példa hasonmásaira szerte a széles hazában rábukkanni, de a partvonalon marad megannyi moldovai kiskorú, aki az iskolát a nyugat-európai illegális munkaerőpiacra kénytelen felcserélni, szintúgy a romaközösségek jelentős hányadának igencsak népes gyermekpopulációja, amely röghözkötötten ugyan, de mondjuk lábbeli híján nem jut el az iskolakapuig. Nemzetközi tantárgyolimpiák félszáznyi díjazottja és a hivatalosan elismert 3,5 százalékos analfabetizmus közötti fényévnyi távot nem lehet áthidalni a nemzet szellemi napszámosainak juttatott fizetésfélékkel, a későn és már-már karinthys fordulatokban tobzódó tankönyvfordításokkal, a felsőoktatási rendszerben elburjánzó szellemi prostitúcióval, ahol egyes intézmények nem egyebek oklevélosztó káeftéknél.

Jogosan róhatná fel a szakma részéről bárki, hogy a rendszerből dezertált firkász honnan kerít magának kurázsit a dörgedelmekre.

Jó tíz esztendeje annak, hogy elhagytam a pályát, miután négy esztendő alatt a gyermekháztól az egyetemig végigkóstoltam a menüt. Az iskolakezdést övező hírsalátában turkálva kényszerűen látom be: ma sem főznek jobban a tanügy konyháján. S ha mesterszakács-kurzust végezne a tárcavezető, akkor sem tudna a röhejesen csekély büdzsédarabkából változatos, tápanyagdús háromfogásosat penderíteni a szellem asztalára. Hogy a desszert után enyhén hátradőlve elcsukló hangon rebeghessem: Tanár úr kérem, én jóllaktam.

Vasárnap Szilágysomlyón felavatták az ország harmadik Holocaust Múzeumát. A nemzetközi rendezvényen nem csupán az izraelita közösségek szervezetei vettek részt: az ünnepélyes megnyitón képviseltette magát a nagyvilágban szétszórt, illetve hazai zsidó szervezetek mellett Izrael kormánya és nagykövetsége, az Egyesült Államok külképviselete és Magyarország kolozsvári főkonzulátusa.

A megnyitón felszólalt Andrei Todea Szilágy megyei prefektus, Marc Tiberiu megyei tanácselnök is. A megnyitót magyarul, románul és angolul Hecht Sándor Szilágynagyfaluból elszármazott, jelenleg New Yorkban élő üzletember vezette.

A Holocaust egyesületek és a túlélők ezúttal nemcsak az észak-erdélyi tragédiákra emlékeztek, hanem felhívták a figyelmet Románia keleti és déli tartományaiból a Dnyeszteren túli területekre deportált zsidók sorsára is.

Az intézmény lényegét Eckstein- Kovács Péter szenátor fogalmazta meg a legtömörebben: a zsidóság életében a rettenet után mélységes hallgatás következett. Nemzedékek nőttek fel anélkül, hogy megismerhették volna a zsidóság szerepét Erdély és az egész ország életében. – Ez a múzeum ezt a hiányt pótolhatja – mondta a szenátor. Pár évtizeddel ezelőtt Szilágysomlyón minden negyedik lakos izraelita volt.

A múzeum mindennap délután kettő és öt között fogadja látogatóit, és szakavatott magyarázatokkal ismertetik az anyagot. Több tévékészüléken játsszák be a tragédiát átélt zsidók, illetve keresztyén/keresztény barátiak vallomásait. A videóanyagon kívül gazdag hanganyag áll az érdeklődők rendelkezésére. A szervezők felajánlották, hogy rendhagyó történelemórákat tartanak középiskolások számára is, hisz ideje pótolni azt, ami több generáció ismeretanyagából kiesett, de az erdélyi, romániai valósághoz tartozik.

A csupasz téglafalak, a belső állványzat, a félig romos épület a pusztulás érzetét kelti. Tökéletes az összhang. Mindaz, amit itt látunk, soha nem ismétlődhet meg – hangzott el a rendezvényen.

Az 1-es, 5-ös oldalt szerkesztette: Kiss Olivér

Elmennek a tévések a paraszthoz, feltérképezni, hogy hogyan is telik el vidéken egy nap. Megkérik, mesélje el, hogy zajlik egy napja.

– Hát reggel fölkelek, oszt iszok egy stampedli pálinkát.

– Állj, állj, ez így nem lesz jó!! Nem mondhatjuk a nézőnek, hogy maguk már reggel isznak. Tudja mit, mondja azt, hogy reggel fölkel, és olvassa az újságot. Na, tessék!

– Nohát, reggel fölkelek, oszt elolvasom az újságot. Adok a malacoknak, oszt kiolvasok még egy újságot. Délelőtt kinn vagyok a műhelyben, oszt kiolvasok két-három könyvet. Ebédhez még kiolvasok két magazint, aztán a birtokot körbejárom, közben elolvasok egy könyvet. Este behajtom az állatokat, aztán kiolvasom az esti újságot. Utána átmennék a könyvtárba, de az csak tízig van nyitva, úgyhogy aztán átmegyünk a haverokkal a Józsihoz, mer’ neki van nyomdája...

Meglepődve értesültünk, hogy a Şincai iskola igazgatója a kolozsvári polgármesterrel találkozott, és felmerült a tornaterem felújításának a kérdése is. Az igazgató nagylelkű ajánlatot tett, hogy szívesen látnának egy-egy magyar tannyelvű osztályt is. Szomorú, hogy 57 évvel a Kolozsvári Református Kollégium államosítása után, a Kollégium épületeinek visszaszolgáltatása után is a diákokat esetleg „szívesen látnák" a tornateremben, ott, ahol a kollégium és a református egyház már évek óta jogos tulajdonos kellene hogy legyen.

A Református Kollégium évszázadokon át Kolozsvár egyik legnagyobb és leghíresebb iskolája volt. A testnevelés oktatása modern és jól felszerelt tornateremben zajlott. Mégis ez a gyönyörű tornaterem ma használatlanul bezárva áll, és jogos tulajdonos – a Református Kollégium – diákjai nem használhatják. A visszaszolgáltatást gátlók több érvet is felhoztak, amellyel igazukat szeretnék bizonyítani. A legmeglepőbb az az érv volt, hogy a tornatermet nem az iskola és a református egyház építtette! Íme, a Református kollégiumi tornaterem építésének története.

Albert Károly, a Tornavívoda tornatanára, korai halála után az 1895–1896-os tanévben Gspánn Károly lett a tornatanító. Albert helyettesítése későn történt, s a kollégium lemaradt a millenáris tornaversenyekről (amelyen egyetlen kolozsvári iskola sem vett részt). Ekkoriban döntötte el az iskola elöljárósága, hogy saját tornacsarnokot építtet, és 1896 augusztusában felmondta a tornavívodával kötött szerződését. Dr. Török István igazgató indoklása szerint az ifjúság testi nevelésében sok hátramaradást kellett szenvednünk Albert Károly tornatanító elhalálozása miatt… A hiányok elenyésztetésére készítették el a jégpályát, amelyen nagy kedvteléssel korcsolyázott az ifjúság. 1897-től évek hosszú során át télen, a nagyudvaron, jégpályát alakítottak ki, amely nagyon népszerű volt a diákság körében.

Dr. Sárkány Lajos igazgató 1896–1897-es évnyitó beszédében a következőket mondotta: „Tornacsarnok kell, hogy a testi nevelés ne maradjon mögötte a szelleminek, s mi sok év óta a távolfekvő, rosszul berendezett városi tornahelyiséget használjuk."

Mivel a tornavívodával az iskola felbontotta a szerződést, a vezetőség úgy döntött, hogy az iskola kereteiben oldja meg a tornáztatást. Ennek érdekében bizottságot jelölt ki egy állandó tornacsarnok építési tervének elkészítésére. Addig is az 1896–1897-es tanévre Vermess Lajos tornamestert, a m. kir. Ferencz József Tud. Egyetem testgyakorlat tanárát hívta meg óraadó tanárnak. A tornaterem továbbra is csak terv szintjén létezett, amelyre ekképpen utal az igazgató évzáró beszédében: „Terveztük tornacsarnok építését is, és tanulmányokat tettünk e tekintetben, de részint az anyagi erő elégtelensége miatt, részint mert a fő iskolai épület terve még nem volt véglegesen megállapítva, ez évről elhalasztottuk a terv keresztül vitelét. A tornatanítás ideiglenesen tágas játszó terünkön folyt Vermess Lajos egyetemi tornamester szakszerű vezetése mellett, az ő saját tornaeszközei és az egyetemi felszerelések igénybe vételével. A téli hónapokban a játszó téren létesített tágas jégpálya minden tanítványunknak bő alkalmat nyújtott a test-edző sport gyakorlására. Tanítványaink csaknem kivétel nélkül fel is használták a kedvező alkalmat…"

1898-tól a kollégium elöljárósága végleges tornatanárt szeretett volna alkalmazni. Ezért 1898-ban meghívta Garzó Béla tornatanárt jelöltként, aki az I–VIII. g. osztályokban heti 14 órában tanított.

1899. márciusában a kollégium gazdasági felügyelője 2000 szekér földet és törmeléket hordatott, és feltöltette a tornaudvart a kollégium épülete mögött.

Júniusban a kollégium vezetősége felkérte Kápolnai Lajos építészt a tornacsarnok felépítésére. Kápolnai elkészítette a terveket, s júliusban megkötötték a vállalkozó cégekkel a szerződéseket. 1899 júliusában a kollégium elöljárósága a következőképpen kérte az egyház Igazgatótanácsától az építkezési kiadások jóváhagyását: „a várt kiadások értéke 13 064 forint 60 krajcár. Ebből az összegből 6073 forint 86 krajcár képezte a tornaterem építésére tett adományok végső összegét, míg a fennmaradó 699 forint 74 krajcárt a közalapból szerették volna kölcsönkérni évi 5%-os kamattal." A tornaterem helyének a kollégium háta mögött levő s eddig tanárok által használt kertes részt jelölték ki. Válaszként az Igazgatótanács azt kérte, hogy az építendő tornaterem költségvetését is pótlólag beterjeszteni szíveskedjék. A kollégium beterjesztette a kért költségvetést, valamint kiegészítést kért a stílszerű homlokzat kialakítására a Farkas utca felől is. A víz lefolyása érdekében a tornatermet rákapcsolták a csatorna-hálózatra, a tornateret pedig feltöltötték, kiporondozták. Az Igazgatótanács engedélyezte az építkezést s kiutalt 2711 forint 86 krajcárt tornaszerek vásárlására, valamit állta a gázvilágítás bevezetését.

A tanévnyitóra, 1899 szeptemberére már majdnem készen állott a csarnok. Dr. Sárkány Lajos igazgató évnyitó beszédében így hívta fel rá a figyelmet: „...De hova lett a játszó téren felhalmozott építő anyag? Díszes épület lett belőle az eddigi tanári kertek helyén. Vajon mi lehet ez a szép nagy épület, melynek görögstylű oszlopos homlokzatát már megbámultuk séta közben Torda-utca felől? Ez bizonyára a rég emlegetett torna-csarnok, stylszerű külseje is arra vall.

Bizony tündéri gyorsasággal emelkedett föl. Június végén még hozzá sem kezdtek és most már készen áll a tanulók befogadására."

1899. november 24-én az építkezés befejeződött, a városi tanács megadta a használatbavételi engedélyt, és Spániel Vincze tornatanár már e korszerű teremben tartotta óráit. Az építkezési költség 28 900 korona volt, valamint a tornaterem szertárát felszerelték 574 darab tornaszerrel 3000 korona értékben. Megtartották a most épített tornacsarnok ünnepélyes megnyitását, mely alkalommal Bíró Sándor vallástanár imája után az igazgató tartott alkalmi beszédet, azután az ifjúság éneke s végül az I. gymn. Osztálynak felvonulása és tornagyakorlatai fejezték be az ünnepélyt.

A testnevelés célját és a tornaterem hasznát az igazgató a következőképpen határozta meg: „Minden tanulmány, így a testgyakorlat is legyen a figyelmet, az érdeklődést lekötő. A gyermek leginkább a játékot szereti s egyike is a jól választott játék a legjobb testgyakorlatoknak, e legyen hát a kezdete és a központja a testgyakorlati oktatásnak, s ezzel kapcsolatosan mehetünk át olyan gyakorlatokra, melyek az ifjúnak több-több izmát foglalkoztatják, fejlesztik. A labdajátékok, pl. a kótya, bennforgó, ügyességre szoktatnak a labda kifogásában, fürgeségre az ütés elkerülésében, kitartásra a futásban." (Részletek a Református Kollégium évkönyveiből)

A tornaterem szertárában olyan eszközöket találunk, mint a felállítható amerikai nyújtó, acélnyújtó, gyűrűhinta, kötéllétra, lengőnyújtó, körhinta, mászókötél, mászórúd, korlát, gerenda, ugrózsámoly, ugródeszka, kókusz-szőnyeg, labdák, súlyzók stb. A felsorolásból láthatjuk, hogy a kollégium tornacsarnoka a kor egyik legmodernebb tornaterme volt.

A 73 kg-os Braun Ákos arany-, a 66 kg-ban érdekelt Ungvári Miklós pedig bronzérmet nyert a kairói cselgáncs-világbajnokságon.

A 2002-es kecskeméti Eb-n aranyérmes Ungvári Miklós előbb erőnyerő volt, majd a második fordulóban legyőzte a fehérorosz Alekszandr Sliket, a következő körben kikapott az ismeretlen brazil Joao Derly Juniortól. Szerencséjére a dél-amerikai a következő mérkőzésén is győzött, így Ungvári a vigaszágra került. Ott viszont a bronzéremig menetelt, egyenletesen jó teljesítménnyel sorozatban az osztrák Andreas Mittelfellnert, a kubai Yordanis Arencibiát, a holland Dax Elmontot és a spanyol Oscar Penast is legyőzte.

Braun Ákos az orosz Aszlan Anajev, a lett Vselovods Zelonijs és az ukrán Gennagyij Bilogyid után román ellenfél ellen lépett tatamira. Az Európa-bajnoki címvédő az elődöntőben Claudiu Başteával találkozott, aki a meccs felénél akciói nyomán már két kokával vezetett. Ezután csak „maszatolt", megpróbálta kihúzni a végéig, amiért nemsokára megintették. Már-már veszni látszott a mérkőzés, amikor a paksi dzsúdós 5 (!) másodperccel a záró dudaszó előtt átforgatta riválisát, és a bíró vazarit ítélt, majd kihirdette őt győztesnek.

A diadal azonban még nem volt végleges, mivel a két oldalbíró nem foglalt állást a mindent eldöntő akció ügyében, így a trió a zsűriasztalhoz járult. Ott félperces huzavona után megállapodtak a felek, és szentesítették a jogos határozatot. Baştea végül az 5. helyen végzett.

Braun a fináléban az olasz Francesco Bruyerével találkozott, akit korábban az egyetemi vb-n már megvert egyszer. Az első három és fél perc kemény, de eredménytelen küzdelemmel telt, majd 2:21 percnél a magyar cselgáncsozó leszorította ellenfelét. Az előírt 25 másodperc azonban nem jött össze, mivel a rivális 13-nál kibújt az ölelésből. Egyre szembetűnőbb passzivitásáért 35 másodperccel a vége előtt megintették az olaszt, ami sorsdöntőnek bizonyult, ugyanis a hátralévő időben már nem történt értékelhető akció.

Braun Kovács Antal (95) 1993-as hamiltoni diadala után a magyar cselgáncssport második világbajnoka lett.

Kimi Räikkönen (McLaren-Mercedes) nyerte az 56. Forma–1-es világbajnokság tizenhatodik futamát, a belga nagydíjat. A finn pilóta idei hatodik győzelmét szerezte meg. A második helyen a pontversenyben éllovas spanyol Fernando Alonso (Renault), a harmadikon pedig a brit Jenson Button (BAR-Honda) végzett.

Alonso előnye három futammal a vb vége előtt ezzel 25 pontra csökkent Räikkönennel szemben, tehát két hét múlva, a brazil nagydíjon, Interlagosban világbajnok lehet.

Az élről induló másik McLaren-pilóta, a kolumbiai Juan Pablo Montoya, aki sokáig az első, majd a második helyen haladt, négy körrel a vége előtt ütközött a brazil Antonio Pizzoniával (BMW-Williams) és mindketten kiestek.

Az esőtől nedves pályán problémák nélkül rajtolt el a mezőny, az élről startoló Montoya és csapattársa, Räikkönen is megtartotta pozícióját. Őket Jarno Trulli (Toyota) és Alonso követte. A versenyautók hatalmas párafelhőt kavartak maguk mögött, a pilóták ezért nagyon visszafogottak voltak.

Öt kör után továbbra is „békésen vonatozott" a társaság, a sorrend sem változott, bár Montoya és Räikkönen kissé meglépett a többiektől. Az ötödik helyen száguldó Michael Schumacher 12 mp-cel maradt le az éllovastól. Újabb öt körrel később Giancarlo Fisichella, aki motorcsere miatt csak a 13. helyről rajtolt, megcsúszott a rázókövön és izzé-porrá törte a Renault-t, majd szomorúan, de épségben baktatott a boxba. Felmutatták a sárga zászlót, bejött a safety car, hogy eltakarítsák a roncsot és a szétszóródott alkatrészeket. Ahogy kiment az ezüst Mercedes, nagyon felpaprikázódtak a pilóták: Alonso nagy nehezen megúszott egy balesetet, viszont Michael Schumacher már nem: a kamikazeként száguldó Takuma Szato a Hondával belerohant a Ferrariba és ezzel mindkettőjük számára véget ért a belga GP. A hétszeres világbajnok bosszúsan megkocogtatta Szato kobakját és néhány keresetlen szóval fejezte ki nemtetszését.

Féltávnál Montoya, Ralf Schumacher, Räikkönen, Alonso volt a sorrend. A kisebbik Schumacher-testvér üldözőbe vette a Toyotával a kolumbiait, de nem boldogult vele: csak a kipufogóját szagolhatta. Három körrel később a német gumit cserélt – száraz pályára valót – de pórul járt: megcsúszott, pörgött egyet, és ezzel kiesett az élbolyból.

Tizenkét körrel a vége előtt Montoya kiment a boxba, így Räikkönen került az élre. Hárommal később a finn is ott járt, de megtartotta az első helyet. Jarno Trulli kicsúszott, közelebbről is megismerkedett a kavicsággyal és teljesen tönkretette a Toyotát.

A végére majdnem teljesen felszáradt a pálya, az élen változatlanul a két McLaren-Mercedes, utánuk pedig Alonso robogott a Renault-val. Négy körrel a zárás előtt Montoya összeütközött Pizzoniával, mindketten kiestek és ezzel Jenson Button lett a harmadik.

A kockás zászlóval a finn pilótát intették le elsőként.

A pontversenyek élén:

Versenyzők: 1. Alonso (spanyol, Renault) 111 pont, 2. Räikkönen (finn, McLaren-Mercedes) 86, 3. M. Schumacher (német, Ferrari) 55, 4. Montoya (kolumbiai, McLaren-Mercedes) 50, 5. Trulli (olasz, Toyota) 43, 6. Fisichella (olasz, Renault) 41, 7. R. Schuma-cher (német, Toyota) 37, 8. Barrichello (brazil, Ferrari) 35, 9. Button (angol, BAR-Honda) 30, 10. Webber (ausztrál, Williams-BMW) 29, 11. Heidfeld (német, Williams-BMW) 28, 12. Coulthard (skót, Red Bull-Cosworth) 21.

Csapatok: 1. Renault 152 pont, 2. McLaren-Mercedes 146, 3. Ferrari 90, 4. Toyota 80, 5. Williams-BMW 59, 6. BAR-Honda 31.

A Red Bull megvette a Minardit
A Forma-1-ben szereplő Red Bull Racing tulajdonosa, Dietrich Mateschitz a belga nagydíj színhelyén bejelentette, megvásárolta a szintén a sorozatban szereplő Minardi csapatát.

Mateschitz az újabb csapatvásárlást azzal indokolta, hogy feltörekvő, fiatal pilótái számára versenyzési lehetőséget szeretne biztosítani, amihez elengedhetetlen volt a Minardi megvétele.

„Eddig csak két pilótát indíthattunk a futamokon, ennél azonban több versenyzőnk van. Két lehetőségünk volt, vagy megpróbáljuk más csapatoknál elhelyezni őket, vagy újabb csapatot vásárolunk. A második variáció mellett döntöttünk" – mondta az osztrák energiaital-gyártó cég vezére, aki tavaly a Jaguar megvételével szerzett tulajdonjogot a Forma–1-ben.

Mateschitz jelezte, az idény végéig nem változik a Minardi csapat jelenlegi vezetése, így Paul Stoddart csapatfőnök is a helyén marad, ám azt követően új emberek veszik át az irányítást az istállónál.

„Nagyon szomorú vagyok, hogy meg kell válnom a Forma–1 világától, ám mindig is mondtam, eladom a Minardit, amennyiben komoly vevő jelentkezik érte" – mondta Stoddart.

Az üzlet anyagi hátterét a felek nem hozták nyilvánosságra.

Szenzációs győzelmet aratott a fővárosban a Kolozsvári CFR-Ecomax együttese, Dorinel Munteanu gárdája elgázolta a sokszor bajnoki címről is álmodozó Bukaresti Naţional FC csapatát. Tilincă emelése, Anca lövése (Munteanu szöglete nyomán), majd a mérkőzés legjobbja, Romeo Surdu két találata – négy villanás a találkozóból, amelyen a házigazdáknak esélye sem volt. A vasutasok második győzelme kissé paradoxális: a csapatnak hazai pályán eddig még csak döntetlenre futotta, idegenben viszont már a 7. pontját gyűjti be Pászkány Árpád csapata.

Eredmények:

Pénteken: Piteşti-i Argeş FC–Bukaresti Sportul Studenţesc 2–2 (Prepeliţă – 15. és Radu – 53. perc, illetve Mazilu 2 – 46. és 68. perc).

Szombaton: • Temesvári Politechnika–Besztercei Glória 4–0 (Ovidiu Petre 2 – 5. és 82., valamint Viorel Moldovan 2 – 75. és 90. perc) • Galaci Oţelul–Bukaresti Rapid 3–3 (Viorel Tănase – 43., továbbá Aldea 2 – 45. és 67. perc, mindkettő 11 m, illetve Daniel Niculae – 11., Nae Constantin – 21. és Buga – 38. perc) • Vaslui-i FC–Petrozsényi Zsil 1–2 (Jovanovics – 43. perc, illetve Claudiu Drăgan – 7. és Ciprian Petre – 62. perc) • Bukaresti Naţional FC–Kolozsvári CFR-Ecomax 0–4 (Tilincă – 13., Anca – 27., Surdu 2 – 60. és 71. perc).

Vasárnap: • Jászvásári Politechnika–Konstancai Farul 3–1 (Miclea 3 – 32., 78. és 94. perc, illetve Guriţă – 54. perc) • Târgu Jiu-i Pandúrok–Bukaresti Steaua 1–2 (Iulian Ştefan – 49. perc, illetve Nicoliţă – 11. és Boştină – 77. perc). A Bukaresti Dinamó–Bákói MFC találkozó lapzárta után ért véget. Az állás:

1. Steaua 5 4 1 0 11 – 1 13

2. Farul 5 3 1 1 7 – 6 10

3. Kv. CFR 5 2 3 0 10 – 3 9

4. Dinamó 4 3 0 1 9 – 2 9

5. Sportul 5 2 3 0 11 – 6 9

6. Naţional 5 3 0 2 4 – 8 9

7. Temesvár 5 2 2 1 7 – 1 8

8. Bákó 4 2 1 1 2 – 1 7

9. Argeş 5 1 3 1 7 – 6 6

10. Rapid 5 1 3 1 5 – 5 6

11. Jászvásár 5 2 0 3 4 – 7 6

12. Oţelul 5 1 2 2 5 – 11 5

13. Zsil 5 1 1 3 3 – 7 4

14. Glória 5 1 1 3 3 – 9 4

15. Vaslui 5 0 1 4 2 – 10 1

16. Pandúrok 5 0 0 5 2 – 9 0

A következő fordulóban (szeptember 16–17–18.): Bákó–Jászvásár és Farul–Vaslui (pénteken); Glória–Oţelul, Zsil–Argeş és Sportul–Naţional (szombaton); Kv. CFR-Ecomax–Temesvár, Rapid–Pandúrok és Steaua–Dinamó (vasárnap).

Dés, 400 néző. Vezette: Ciprian Danşa (Nagyvárad).

Egyesülés: Curileac – Cazan (48. perc Goşa), Colar, Kiss, Ambrus (48. perc Rauşi) – Chitescu (65. perc Chiorean), Ţuţuraş, Bozdog – Gorga, Borostyán, Goia. Edző: Ioan Tătăran.

Glória II.: Anghel – Târca, Arbănaş, Chibulcutean, Lőrincz – Paica, Stan, Predică – Iftodi (89. perc Mager), Bucur (55. perc Sălăgean), Târnovean (87. Cornea). Edző: Dan Matei.

Szögletarány: 4–3; lövések 10–8 (kapura: 5–2); sárga lap: Cazan, Bozdog, Goia és Ţuţuraş, illetve Predică.

A korszerű labdarúgás sava-borsát láthatta a nézősereg szombaton délelőtt, igaz, a lényeg, a gól hiányzott. A két együttes ádáz harcot vívott, végül a vendégek taktikája bizonyult jobbnak, elérték céljukat, egy ponttal tértek haza Désről.

Ráadásul a győzelmet is megszerezhették volna, a második félidőben beállt Sălăgean révén ugyanis tizenegyest hibáztak. A 78. percben a hazaiak védője a 16-oson belül felvágta a mérkőzés legjobbját, Stant, a büntetőnél azonban Curileac „kiszagolta" a labda útját.

Addig a csapatok felváltva támadtak, Gorga jobb oldali beadását a 12. percben Borostyán a kapu fölé lőtte, majd az A-osztályt is megjárt Iftodi óriási bombát zúdított Curileac kapujára. A besztercei csatár lövésének erősségére jellemző érdekesség, hogy egy másik, célt tévesztett kísérlete betörte a rádióközvetítő ablakát. Gorga és Stan hagytak ki még jó helyzeteket.

A mérkőzés végén Ioan Tătăran edzőt kiállította Danşa játékvezető, mivelhogy a 88. percben kézbe vette a labdát és a játékvezető felé irányította (nem dobta, csak kézben tartotta!?). Igaz, addig is állandóan hangoskodott, nem volt megelégedve néhány játékvezetői ítélettel.

A döntetlennek mind a két fél örült, a nézők pedig megtapsolták őket.

Szintén gólnélküli döntetlent ért el az Aranyosgyéresi Sodronyipar, a „drótosok" Nagyszalontán, a Liberty ellenében szereztek pontot. A kolozsvári diákcsapat pedig még nagyobb fegyvertényt hajtott végre: Gabriel Jula (25. és 44. perc), valamint Giurgiu a hosszabbítás 4. percében szerzett góljával Temesvárott aratott győzelmet a helybéli CFR ellenében. Leo Grozavu a következő összeállítású együttesnek szavazott bizalmat: Szolomajer – Suller, Aldea, Csík, Ţârlea – Marius Popescu (61. perc Dolha), Giurgiu, Mureşan, Buş – Jula (74. perc Soporan), Székely (90. perc Damian). Ezzel a Kolozsvári U FC továbbra is a harmadik csoport élén áll.

Eredmények: • Dési Egyesülés–Besztercei Glória II. 0–0 • Nagyszebeni Liberty–Aranyosgyéresi Sod- ronyipar 0–0 • Temesvári CFR–Kolozsvári U FC 0–3 • Medgyesi Gázmetán–Vajdahunyadi Corvin 3–0 • Nagyváradi Bihar FC–Aradi UTA 1–2 • Resicabányai MFC–Lupényi Bányász 2–0, Zilahi Armătura–Gyulafehérvári Egyesülés 1–3 • Szatmárnémeti Olimpia–Nagyszentmiklós Egyesülés 3–2.

A táblázaton:

1. Kv. U FC 4 3 1 0 8–1 10

2. Gázmetán 4 3 1 0 7–1 10

3. Lupény 4 2 1 1 4–3 7

4. Nagyvárad 4 2 0 2 8–3 6

5. Sodronyipar 4 1 3 0 5–4 6

6. Tem. CFR 4 2 0 2 3–7 6

7. Dési Egyesülés 4 1 2 1 6–2 5

8. Resicabánya 4 1 2 1 3–2 5

9. UTA 4 1 2 1 3–4 5

10. Liberty 4 1 2 1 2–3 5

11. Glória II. 4 1 2 1 2–4 5

12. Olimpia 4 1 1 2 6–7 4

13. Gyulafehérvár 4 1 1 2 3–5 4

14. Nagyszentmiklós 4 1 1 2 5–8 4

15. Corvin 4 0 2 2 5–9 2

16. Armătura 4 0 1 3 1–8 1

A következő fordulóban (szeptember 17.): Sodronyipar–Gázmetán, Kv. U FC–Nagyszentmiklós, Gyulafehérvár–Dési Egyesülés, Liberty–Olimpia, Corvin–Nagyvárad, UTA–Resicabánya, Lupény–Armătura és Glória II–Tem. CFR.

A 8. csoportban a három Kolozs megyei csapat közül a Tordai Aranyos FC és a Kolozsvári Tudomány egymás ellen játszott, Bărăian 42. percben lőtt góljával a házigazdák nyerték a megyei rangadót.

Kolozsvár másik harmadosztályú csapata, az Egészség nem bírt hazai pályán a Mezőpetri Fink Fensterrel, hiába vezetett 2–0 Tothăzan (9. perc) és Gáspár (62. perc) góljaival, Maier büntetőből szépített (66. perc), majd Bikfalvi a hosszabbítás második percében egyenlített.

Eredmények: Aranyos–Tudomány 1–0, Egészség–Fink Fenster 2–2, Avasfelsőfalui Avas–Nagykárolyi Victoria 1–3, Szászrégeni Lendület–Nagybányai FC 0–0, Bethleni Szamos Gáz–Zsibói Rapid 4–0 és Szatmárudvari Florenţa–Szatmárnémeti Szamos 1–0; a Máramarosszigeti ASFM szabadnapos volt.

A táblázatot két százszázalékos együttes, a Szatmárudvari Florenţa (gólarány: 3–1) és a Tordai Aranyos (2–0) vezeti egyaránt 6–6 ponttal, az Egészség a hetedik (2 ponttal), a Tudomány a tizenegyedik helyen áll (0 ponttal).

A következő fordulóban (szeptember 16.): Tudomány–Bethlen, Nagybánya–Aranyos, Máramarossziget–Egészség, Avas–Szatmár-udvari, Nagykároly–Szászrégen és Nagykároly–Szamos; a Zsibó szabadnapos lesz.

• A hazai közönség előtt szereplő Bob Bryan–Mike Bryan duó nyerte a férfi párosok küzdelmét az amerikai nyílt teniszbajnokságon, a US Openen. A második helyen rangsorolt testvérpáros a fináléban remek játékkal, két sima szettben győzött a Jonas Björkman–Makszim Mirnyij svéd, fehérorosz kettős ellen.

• Elsőként Mary Pierce jutott be a döntőbe az amerikai nyílt teniszbajnokságon, miután három játszmában nyert Jelena Gyementyjeva ellen. A 30 esztendős Pierce az idei Roland Garroson finálét játszott, Wimbledonban negyeddöntős volt, és ezzel a sikerrel pályafutása legjobb eredményét érte el a US Openen. Ugyancsak háromszettes találkozó után jutott a döntőbe a belga Kim Clijsters, aki, az első helyen kiemelt orosz Marija Sarapovát búcsúztatta.

Végül a negyedik kiemelt belga teniszező nyerte az amerikai nyílt teniszbajnokságot, miután a döntőben két játszmában győzött Pierce ellen. Clijsters pályafutása során első alkalommal diadalmaskodott a US Openen, négy elveszített finálé után tudott tenisz Grand Slam tornát nyerni.

„Elmondhatatlanul boldog vagyok" – nyilatkozta az amerikai nyílt teniszbajnokság újdonsült női győztese a várakozásoknál lényegesen simábban megnyert finálét követően. „A korábbi döntőkben talán még nem voltam kész a sikerre. A vereségek azonban mindig új motivációt jelentettek számomra, hogy még keményebben dolgozzak, javítsak a hibáimon."

A 22 éves Clijsters először 2001-ben a Roland Garroson játszhatott döntőt, ám Jennifer Capriatit nem tudta legyőzni. Két évvel később ismét Párizsban menetelt a fináléig, ekkor honfitársa, Justin Henin-Hardenne állta útját, csakúgy, mint a szintén 2003-as US Openen és a 2004-es Australian Openen.

A 2004-es év nagy részét súlyos csukló sérülése miatt kihagyó belga játékos sikeréért 1,1 millió dollárt vehetett át a szervezőktől, akik ugyanannyival megfejelték az összeget, miután Clijsters az amerikai nyílt bajnokságot megelőző sorozatot, a US Open Seriest is megnyerte.

„A mérkőzés előtt úgy éreztem, készen állok a feladatra, a pályán azonban kiderült, ez nagyon nem az én meccsem" – értékelt szomorúan a mindössze 65 perc alatt elveszített összecsapás után a 30 éves Pierce. „Azt hiszem, győzelmem esetén befejeztem volna a játékot, most azonban úgy hiszem, folytatom."

• A férfiaknál az elsőszámú hazai közönségkedvenc Andre Agassi jutott be elsőként a döntőbe miután öt játszmában, 2 óra 47 perc alatt győzött honfitársa, Robby Ginepri ellen. Az első játszmát nagyon simán nyerte a 35 esztendős Agassi, a folytatásban azonban feltámadt 22 éves ellenfele és kiegyenlített. A harmadik felvonásban ismét a kopasz csillag volt a jobb és ekkor úgy tűnt, már biztos számára a továbbjutás. A negyedik játszma hajrájában azonban megtorpant, elvesztette adogatását és következhetett a mindent eldöntő utolsó szett. Agassi ekkor már semmit sem bízott a véletlenre, hallatlanul pontosan ütött az alapvonalról és zseniális megoldásokkal kergette az őrületbe ellenfelét. Az utolsó játékban három meccslabdához jutott és már az elsőt kihasználta egy foghatatlan adogatással.

Agassi pályafutása során kétszer nyert a US Openen (1994, 1998), és háromszor volt döntős.

A címvédő Roger Federer lett a vasárnap éjjel, lapzárta után lebonyolított döntőben Agassi ellenfele, miután 4 játszmában, kereken 3 óra alatt győzött Lleyton Hewitt ellen.

A 34 perces nyitó szett negyedik játékában nyerte el a svájci teniszfenomén az ausztrál adogatását, majd előnyét megőrizte. Federer könnyedén játszott, Hewittnak nem volt ellenszere, s úgy látszott megismétlődik a US Open tavalyi fináléja, amikor valósággal legázolta ellenfelét. A folytatásban kétszer is brékelt Federer, riválisa azonban kiegyenlített, sőt a hajrában összesen öt szettlabdához jutott, de egyiket sem tudta értékesíteni. Ezt követően azután teljesen összeroppant az ausztrál és a rövidítésben pontot sem tudott szerezni.

A harmadik játszmában 3:3-ig fej-fej mellett haladt a két játékos, majd Hewitt elvette Federer adogatását és előnyét megőrizve szépített.

A negyedik, egyben utolsó felvonásban 2–2-ig tartotta magát az ausztrál, ekkor megbotlott, és Federer bámulatos teniszt bemutatva megnyerte a mérkőzést.

Andre Agassi és Roger Federer eddig tízszer játszott egymással, a legutóbbi hét mérkőzésükön a svájci győzött. Az idén háromszor találkoztak, az amerikai még szettet sem tudott nyerni.

Eredmények:

Női egyes, elődöntő: Pierce (francia, 12.)–Gyementyjeva (orosz, 6.) 3:6, 6:2, 6:2 és Clijsters (belga, 4.)–Sarapova orosz, 1.) 6:2, 6:7 (4), 6:3.

Női egyes, döntő: Clijsters–Pierce 6:3, 6:1.

Férfi egyes, elődöntő: Agassi (amerikai, 7.)–Ginepri (amerikai) 6:4, 5:7, 6:3, 4:6, 6:3 és Federer (svájci, 1.)–Hewitt (ausztrál, 3.) 6:3, 7:6 (0), 4:6, 6:3.

Férfi páros, döntő: Bob Bryan, Mike Bryan (amerikai, 2.)–Jonas Björkman, Max Mirnyij (svéd, fehérorosz, 1.) 6:1, 6:4.