Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

A szegények fedezetlenül szemlélhetik, miként megy tönkre vagyonuk

Az ember azt gondolná, hogy az utóbbi időben országszerte bekövetkezett katasztrófák után egyre többen lesznek azok, akik pénzt áldoznak lakásuk, gépkocsijuk biztosítására. A szakemberek viszont azt állítják, hogy az ilyen jellegű események sem sokkolják a polgárokat. Sajnos a szegényég miatt nagyon kevesen engedhetik meg maguknak azt, hogy havonta 50 eurót kiadjanak lakásuk biztosítására.

Románia a biztosítások terén is sajátos képet mutat: egyesek szerint azért maradunk el messze az európai átlagtól, mert hiányzik a megfelelő hozzáállás. Ehhez természetesen hozzáadódnak az utóbbi 15 év csalódásai is: az elmúlt esztendőkben több ügyfél noha naprakészen állt a részletek befizetésével, valós szükséglet ellenére sem kártalanították. A szakhatóságoktól származó adatok szerint például négy évvel ezelőtt az ország területén minden megtermelt 1 millió régi lejből csupán 8 500 lej volt a biztosítási díj. Egy évvel később, 2002-ben ez az arány már 13 ezer lejre javult. A gazdaság gyenge teljesítőképessége ellenére a biztosítási piac évről évre nő: míg 2001-ben a biztosításra költött pénz fejenként évi 25 dollár volt, addig tavalyra ez az összeg 40–50 dollárra emelkedett – közölte lapunkkal Bíró Albin, a Biztosító Társaságokat Felügyelő Tanács tagja.

Mindenki egyetért abban, hogy a biztosításokban hatalmas tartalék rejlik, ezért az elmúlt időszakban egyre több ezzel foglalkozó cég jelent meg. Érdekes megjegyezni, hogy az első magántőkével rendelkező biztosítási társaságokat 1991–1992-ben jegyezték be, de a piac csupán 1995-ben lendült fel. Ebben az időszakban jelentek meg a multinacionális cégek is, mint például a Nederlanden. Jelenleg 48 biztosítótársaság működik Romániában.

A szomszédos országokban sokkal fejlettebb a piac: Magyarországon például 5–6-szor magasabb a biztosításokra fordított összeg fejenkénti aránya. Nem beszélve Németországról, ahol egy polgár évente legalább kétezer eurót költ ilyen célra.

Az Európai Unió országaiban már interneten is lehet biztosítást kötni. A Computerworld számítástechnikai magazin szerint Magyarországon a biztosítási termékek közül a kötelező gépjármű-biztosítás köthető meg a legtöbb helyen világhálón keresztül. Az internetes értékesítési lehetőség elterjedésének megfelelően a biztosítók továbbra is a kötelező gépjármű-biztosítás, az utasbiztosítás és a casco interneten történő értékesítésében várják a legnagyobb növekedést a következő 12 hónapban.

A biztosítások internetes értékesítésében egyre nagyobb szerepet játszanak azok a biztosítási portálok, biztosítási cégek, amelyek összegyűjtik a különböző biztosítók ajánlatát és meghatározott paraméterek alapján keresési lehetőséget adnak a portál látogatóinak.

Érdekes módon a sorozatos természeti katasztrófák ellenére sem nő a hazai ingatlantulajdonosok biztosítási kedve. Szepessy Szabolcs, az ITDH tanácsadó cég kolozsvári fiókjának irodavezetője a Szabadságnak úgy nyilatkozott: az árvizek nemigen befolyásolják a biztosítási piacot.

– Szerencsére az emberek kezdenek jobban élni, és belátják, hogy ilyen célra is érdemes költeni. A cégek csomagokba foglalják ajánlataikat: egyszerre ajánlanak lakás-, egészségügyi-, és gépjármű-biztosítást – fogalmazott. Szerinte a romániai piac komoly növekedés előtt áll, ugyanis az ország továbbra is nagyon el van maradva a világi, európai biztosítási piacon. – Az árvíz motiváló tényező lehet. A természeti katasztrófákat követően nemigen mutatható ki számottevő növekedés – jelentette ki Szepessy.

Annak ellenére, hogy az évi egymilliárd dollár jelentős összegnek tűnhet, a biztosítási díjak ez évi előrejelzett összegével mégsem dicsekedhetünk, ugyanis európai szinten ez elenyésző összegnek számít. Bíró Albin szerint az elmúlt években óriási növekedésnek lehettünk tanúi, de az egy főre eső biztosítási összegek még mindig nagyon alacsonyak. Adatai azt mutatják, hogy az országban lévő, körülbelül 8 millió épületből csupán 5–6 ezerre fizetnek biztosítást. Ugyanakkor a gépjárművekre a tulajdonosok alig 10 százaléka köt fakultatív biztosítást. – Az ok egyszerű: nincs pénz. A 30 ezer euróra értékelt lakás biztosítása havi 45-90 euró között mozog. Jómagam 20 ezer euróra biztosítottam lakásomat és havonta közel 2 millió lejt kell fizetnem – jegyezte meg a Biztosító Társaságokat Felügyelő Tanács tagja.

Létezik azonban olyan jelenség, amely a lakástulajdonosokat valóban gondolkodóba ejti: a földrengés. Bíró Albin úgy tudja, hogy pár évvel ezelőtt, amikor egyes úgynevezett szakemberek állandóan a földrengésről beszéltek, főleg Bukarestben többen kezdtek biztosítást kötni. Idővel azonban ismét visszaesett az érdeklődés.

Tudomása szerint a veszélyfaktor függvényében Romániában még mindig nem alkalmaznak megkülönböztetett árakat, mivel nincs katasztrófatérkép. A következtetés egyszerű: a szegénység miatt továbbra is csupán a tehetősebb vagy akár az ijedősebb családok kötnek ingatlanbiztosítást. A többiek imádkoznak, hogy javaikat ne érje kár.

Régi pompájában a száznyolc esztendős műemlék
(a szerző felvétele)

Kétévnyi kényszerszünidő után ismét elfoglalták helyeiket a sétatéri szökőkút restaurált szobrai. Tegnap délelőtt többek között Emil Boc polgármester és Boros János alpolgármester mutatták be városunk felújított ékességét. A nyolc ember nagyságú neobarokk ógörög mitológiai alak (kentaurok és nimfák) eredeti, 1897-ben megalkotott szépségében várja csodálóit.

A polgármester kifejezte reményét, hogy az utoljára 1985-ben megjavított műemlék többé nem válik a vandalizmus áldozatává. A közeljövőben a város más szökőkútjait is felújítják. Az alpolgármester arra emlékeztetett, hogy ez a restaurálás objektív okok (korabeli leíró dokumentumok, fotók felkutatása) miatt szenvedett többszöri halasztást. Az alkotások felújítását végző Ioan Rusu szobrász a sajtónak elmondta: feladata igazi szakmai kihívásnak bizonyult. Sajátos technológiát alkalmazott, az alakokat különleges műkőzetből fémvázakra formázta újjá. A munkálatok 23 584 euróba kerültek, ami az alkotás eredeti értékének nyolcadrészét teszi ki.

Ami a tegnapi kis hivatalos ünnepségen nem hangzott el: éppen 140 évvel ezelőtt, 1865. szeptember 2-án alakult meg Haller Károly egykori kolozsvári polgármester által kezdeményezett Sétatér Egylet, amely a városi Sétatér Bizottságtól (elnöke gróf Mikó Imre volt) a terület gondozását vette át, alakította ki a sétányokat, ásatta ki a tavat, emeltetett zenepavilont. (A sétálóhely megteremtésének ötlete az egykori 24 kataszteri holdnyi Hangyás-berek területén az 1827. februrár 1-jén megalakult Jóltevő Asszony Egyesület nevéhez fűződik.) A szökőkút a Berlin melletti híres Sans Souci kastély és park egyik díszletének másolata, amelyet abban az időben Európa-szerte sokan előszeretettel imitáltak. A mai kolozsvári szökőkút tartóoszlopán még olvasható a korabeli kivitelező cég felirata: Solymosy és Kosch gépgyár Kolozsvár 1897.

A magyar Informatikai és Hírközlési Minisztériumtól az erdélyi magyar televízió létrehozására kapott 300 millió forint egynegyede megérkezett, senki sem költötte el, hanem a tévé létrehozásával megbízott Janovics Jenő Alapítvány bankszámláján áll – jelentette ki lapunknak Nagy Zsolt informatikai miniszter.

A magyarországi kémbotrány kapcsán a hirszerzo.hu internetes hírportál azt a látszatot keltette, mintha a magyar informatikai minisztérium túl sok pénzt költött volna Erdélyre. A cikk azzal magyarázta a magyar szaktárca nagylelkűségét, hogy a kémkedéssel vádolt Szatmári Tibor meglehetősen jó kapcsolatokat ápolt a magyarországi SZDSZ-szel. Mint ismeretes, Kovács Kálmán távközlési miniszter is a szabaddemokraták színeit képviseli. Az újság szerint az RMDSZ egykori budapesti nagykövetének nevezett Szatmári „kezdte meg a tárgyalásokat annak a magánalapítványnak a támogatásáról, amelyet Markó Béla, RMDSZ-elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete alapított egy – azóta sem működő – erdélyi magyar televízió létrehozására. A magyar kormány – jelentősen mérsékelve az eredetileg tudomásunk szerint másfél milliárdos felajánlást – végül 300 millió forintot különített el a televízió eszközbeszerzésére az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) költségvetéséből. A pénz tudomásunk szerint meg is érkezett a Janovics Jenő Alapítványhoz, ám az alapítvány a mai napig nem adott számot annak felhasználásáról."

Nagy Zsolt tegnap lapunknak cáfolta, hogy megérkezett volna maradéktalanul a 300 millió forint, közölte: az összeg mindössze egynegyedét vették át, azt azonban senki nem költötte el, hanem a Janovics Alapítvány bankszámláján rostokol. Kudarcot vallottak a tévé létrehozásáért egyéb pénzforrások feltérképezésére folytatott tárgyalások, ezért most az alapítvány azt várja, hogy a forráselosztótól engedélyt kapjon „az eredeti cél későbbi megvalósítását lehetővé tevő terv megvalósítására". A miniszter nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni, hogy mely lenne ez a terv. Nagy Zsolt a honlap azon információját is cáfolta, miszerint 2002 és 2004 között az IHM közel egymilliárd forintot csorgatott volna Erdélybe. Nagy szerint ennyi pénzt esetleg az összes határon túli magyar régió kaphatott.

Az erdélyi magyar televízió tervének megfeneklése mellett az egész napos magyar nyelvű televíziózás kapcsán sincsenek jó hírek. Az eredeti elképzelés szerint a huszonnégy órás műsorkészítéshez külön frekvencián sugározna majd a kolozsvári és a temesvári regionális tévéstúdió, de a tervezett marosvsárhelyi televízió stúdió is önálló frekvencián szórna majd. A frekvenciákkal gazdálkodó szakhatóság már zöld jelzést adott e terv megvalósítására, azonban a műsor szórását erősítő berendezés felszerelésével gondok vannak. Eredetileg szeptember 30-ra ígérték a felszerelést, ezt a határidőt azonban minden bizonnyal nem tartható. A késés tényét Nagy Zsolt miniszter is megerősítette, aki szerint csak év végére készülhet el a társaság a munkálatokkal.

Hétfőtől literenként 7 banival emeli az üzemanyag árát a Petrom, közleményében a kőolaj nemzetközi árának fluktuációjára hivatkozik.

Az ECO premium benzin 3,63 lej, az ólommentes benzin 3,60 lej, a top premium pedig 3,94 lej lesz literenként. A super euro diesel gázolaj 3,40, míg az euro diesel 3,32 lej lesz ezentúl.

A gázért ezentúl 1,73 lejt kell fizetni, ami 3 banis áremelést jelent.

László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke és Máté András Levente, MKT-elnök, összehívja a Megyei Képviselők Tanácsát 2005. szeptember 7-re, szerda du. 15.00 órára az RMDSZ Fürdő (Pavlov/Cardinal Iuliu Hossu) utca 21. szám alatti székházába.

Napirendi pontok:

1. Anyanyelvi oktatásunk helyzete a 2005–2006-os tanév kezdetén.
2. Az árvizek felszámolásával kapcsolatos teendők.
3. Különfélék.

Az állam, mikor kiválasztja azokat, akik szolgálják, nem törődik véleményükkel. Szolgálják az államot hűségesen, s ez elég.

STARMÜLLER PÉTER zongoraestjére kerül sor szombaton, szeptember 3-án du. 5 órától a zenelíceum dísztermében, a Kolozsvár-óvári ferences kolostor refektóriumában. A Carl Filtsch nemzetközi zongoraverseny programját hallgathatják meg Papp Tibor tanár növendékének előadásában.

A RÓZÁKAT, RÓZSIKÁKAT köszöntik augusztus 7-én, vasárnap du. 5 órától a Nyugdíjasklub összejövetelén, amit szokás szerint a Karolina/Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubjában tartanak.

VAGYONI KÉRDÉSEK A HÁZASSÁG INTÉZMÉNYÉBEN címmel tart előadást Fuchs Tünde szeptember 5-én, hétfőn du. 5 órától a Római Katolikus szent Mihály Caritas összejövetelén, a katolikus nőszövetség előadótermében (Szentegyház/I. Maniu utca 2. szám).

Stefanovics Péter 1978-ban végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán, majd 1979-től 1982-ig Derkovits-ösztöndíjas volt. Műveit számos magyarországi kiállításon – jelentős grafikai, rajz – és akvarellbiennálékon – díjazták, 1995-ben pedig, művészi tevékenysége elismeréseképpen, Munkácsy-díjat kapott. Tagja a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Vízfestők Társaságának, a Színyei Merse Pál Társaságnak és a Belvárosi Művészek Társaságának. A művész alkotásaiból szeptember 2-án nyílt kiállítás Kolozsváron, a Korunk Galériában.

Idők, terek, korok, divatok találkoznak Stefanovits Péter grafikai lapjain, olykor egyenesen meghökkentő, bizarr társításban, s művészileg mégis a legtökéletesebb harmóniában. A különutas művész ugyanis régóta megteremtette a maga sajátos világát, azt a Stefanovits-bolygót, amely öntörvényei szerint kering „pontosan és szépen" a művészi világegyetemben. Keringését pedig a művész tudatalattijának szabálytalan szabályai irányítják, és népesítik be azokkal az ismerős arcokkal, szimbólumokkal, képekkel és jelképekkel, valamint arc nélküli kvázi-emberekkel, amelyeket a parttalan művészi fantázia olykor a legkülönlegesebb attribútumokkal ruház fel. A műteremtő pedig könnyeden mozgásba hozza teremtményeit, lelket lehel beléjük, játszik velük. Ebből a sajátosan bizarr művészi játékból születtek meg azok a grafikai lapok is, amelyekkel tegnap megnyílt kolozsvári kiállításán találkozhattunk. S amelyek, a szokásostól eltérően, most éppen a számítógép igénybevételével születtek. Olyan képzeletbeli világ ez, amely bármely pillanatban átalakulhat, részeire eshet szét, hogy aztán egy mű-teremtő mozdulattal ismét összeálljon immár újabb minőséggé, újabb műalkotássá. A jelképek azonban állandó jelzőkként kísérik a posztmodern hangvételű munkákat. Ezek az állandó jelzők pedig most éppen amolyan erdélyiesre sikeredtek. S ebben azért van egy jó adag tudatosság is. Elegendő csupán az Orbán Balázs-fotók olyanszerű aktualizálása, a múlt és a jelen egybeolvasztása, amilyen például a korabeli menyecske mellé aplikált szuperjárgány a következő szöveggel: Ténsuram, mit kóstál az aranymetál?

A kiállítás szervezője, Heim András Stefanovits Pétert Magyarország egyik legnagyobb grafikusának nevezte. És nem tévedett. A tárlatot a Korunk főszerkesztője, Kántor Lajos nyitotta meg, aki a művész alkotásainak méltatása mellett utalt arra az immár ismert sajnálatos tényre is, hogy a Korunknak ismét költöznie kell. A helyek, hitek, hidak hármas egységében elevenitette fel a Korunk Galéria több évtizedes történetét és vont párhuzamot a kiállított munkák és a művészeti intézmény sorsa között. Emblematikusnak tartotta egyébiránt, hogy 1973-ban a galéria Kolozsvár egyik legjelesebb fotóművészének, Kabán Józsefnek az alkotásaival nyitotta meg kapuit, most az időleges kapuzáráskor pedig a Barcsay-tanítvány Stefanovits Péter komputer-grafikái révén a fotók szintén szerephez jutnak.

A helyek változhatnak, a hitek azonban maradnak, s a hidak is szilárdan állnak.

A megnyitó művészi műsorában Dimény Áron színművész Petri György verseiből olvasott fel. A zenei műsorban közreműködott Oláh Gábor és Oláh Mátyás.

A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség létrehozott egy levelezőlistát, amelyre feliratkozhat minden olyan keresztény, aki a családpasztorációt szívügyének tekinti. A tagok megbeszélhetik a soron következő egyházmegyei családos programokat, információkat szerezhetnek és továbbíthatnak a nyári táborokról, konferenciákról, jegyesoktató-továbbképzésekről. Feltehetik a családokat érintő kérdéseket, és imát kérhetnek egymástól. Szívesen veszik, ha fényképet küldenek a gyerekekről, hogy mások is örvendezhessenek Isten áldásának. A feliratkozás a csaladok-feliratkozas@prim - lista.hu címre írt elektronikus levéllel történik. Ha ez nem működik, az ateks@lambda.ro címre kell jelezni.

Dosztojevszkij csodálatos regénye, A félkegyelmű ihlette azokat az orosz televíziósokat, akik a remekműből tízrészes, egyenként egyórás darabokból álló sorozatot készítettek. A Duna Televízió szeptember 5–16. között hétköznap esténként 18.35-től vetíti a filmet, amelyet Vlagyimir Bortko rendezett, s olyan jól ismert és kedvelt színészek játszanak benne, mint Inna Csurikova, valamint Oleg Baszilasvili.

Dosztojevszkij halhatatlan remekműve ugyan nem került be a Nagy Könyv 12-es keretébe, de ettől függetlenül a világirodalom egyik alapművéről van szó. Már 1910-ben, a cári Oroszországban megfilmesítették, de a leghíresebb mozi-változat minden bizonnyal az, amelyben Gérard Philipe játszotta 1945-ben a „félkegyelmű" Miskint.

1868-ban íródott a regény, amelynek főhőse, Miskin herceg tiszta és naiv ember, úgy viselkedik mindenkivel szemben, mintha ő lenne Jézus Krisztus XIX. századi reinkarnációja. Kapzsi, gonosz és szemérmetlen környezete ezért tartja őt – a regény eredeti címe értelmében – idiótának. Dosztojevszkij egy tökéletes személyiséget akart ábrázolni, de ilyet nem talált a világban. Ezért alkotta meg, s ruházta fel Miskin herceget Krisztus tulajdonságaival, aki szerinte az egyedüli tökéletesen szép személyiség.

A félkegyelműből annak idején, a szovjet érában is készült filmváltozat, de Ivan Pirjev rendező alkotómunkája félbemaradt, a két részesre tervezett műből csak az első készült el – így forgalmazták. Ideje volt tehát, hogy előálljanak egy újabb változattal. 2003-ban az orosz televíziósok forgatták le ezt a tízrészes, egyenként egyórás darabokból álló sorozatot a klasszikus regény alapján.

A Sorstalanság képviseli Magyarországot a legjobb idegennyelvű film kategóriában a jövő évi Oscar-díjért zajló versenyben – tájékoztat a Magyar Filmunió az Oscar-díjra nevező bizottság csütörtöki döntéséről.

Az Oscar-díj szabályzata szerint azok a magyar filmek versengtek a nevezésért, amelyek hazai mozibemutatója 2004. október 1. és 2005. szeptember 30. között van – olvasható a közleményben.

A szervezet emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok leghíresebb filmes megmérettetésére minden ország nevezhet évente egy-egy alkotást, amelyek közül a Los Angeles-i Filmakadémia képviselői választják ki január végén az öt szerencsés jelöltet, akik a legjobb idegennyelvű filmnek járó szobrocskáért kelhetnek versenyre. A jelöltek listáját jövő január 31-én hozzák nyilvánosságra, az Oscar-díjak ünnepélyes átadására március 5-én 78. alkalommal kerül sor a hollywood-i Kodak Theatre-ben.

A közlemény szerint a Sorstalanság a közeljövőben a torontói, a vancouveri, pusani, haifai és kijevi fesztiválokon is bemutatkozik. Az amerikai mozibajárók pedig ősztől ismerhetik meg Koltai Lajos filmjét.

A te történeted – a mi történetünk elnevezéssel szervez jótékonysági rendezvényt szeptember 6-án este 6 órától a Rákos Betegek Országos Szövetsége. Az esemény célja a szövetség népszerűsítése, tevékenységének ismertetése, jelenlegi támogatói mellett újabbak bevonása. Este 6 órától a Román Opera épületén belül és környékén zajló kiállítással kezdődik a rendezvény, amelynek keretében a rákos megbetegedések kezelésére használt egészségügyi termékeket gyártó cégek ajánlataival is megismerkedhetnek az érdeklődők. A műsor este 8 órától kezdődik a ReBelcanto kórus, illetve Anton Tauf, Adriana Trandafir, Mirela Pană fellépésével, végül a Guara Princess divatház tart divatbemutatót. A rendezvény fő támogatója és társszervezője a Mezei János vezette Autoworld.

KOLOZSVÁR
KÖZTÁRSASÁG – Földre száll boszorkány – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától, hétfőn minden előadás.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Off the Map – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19.30; kedvezménnyel kedden. Ocean’s 12 – amerikai. – Vetítés 22 órától, kedden kedvezménnyel.

GYŐZELEM – Kinsey – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 20, 22. Blieberry – A fejvadász – bemutató. – Vetítések időpontja: 14, 18.

FAVORIT – A sötétség krónikája – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19.15; csütörtökön kedvezménnyel.

DÉS

MŰVÉSZ – A tolmács – amerikai. – Vetítések időpontja. 17, 19.15; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, hétfőn egész nap.

TORDA

FOX – Cookout – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 18, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Le Pas sur Bouche – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Layer Cake – amerikai. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel hétfőn.

DACIA B-TEREM – San Antonio – francia-angol-olasz. – Vetítések időpontja: 17, 19.30, pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órakor; kedvezménnyel kedden.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – The longest Yard – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától kedvezménnyel és hétfőn egész nap.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

A brit közvélemény, és ezt a bal- és jobboldali politikai elit nagy része osztja, Európát költség-nyereség kérdésének tekinti, vagyis mennyit kapunk belőle, és többet adunk-e, mint amennyit visszakapunk?

Néha a sors furcsán megtréfálja az embert és ez megtörténhet az intézményekkel is. Maga az a gondolat is, hogy pontosan az Egyesült Királyság veszi át az elnökséget éppen akkor, amikor az EU-nak a mindenkori legnagyobb – ha nem a legeslegnagyobb – válságával kell szembenéznie, éppenséggel egy ilyen tréfa. Ha másra nem is, az Alkotmányra leadott francia és holland nem-szavazat következményeként az EU-nak úgy tűnik szüksége lenne egy olyan vezetésre, amelyik rokonszenvez az európai integráció alapcélkitűzéseivel és értékeivel, ennek ellenére ez az egyetlen dolog amire a britek nem készültek fel és képtelenek ezt biztosítani.

A krízisre kétféleképpen lehet tekinteni – létezik a brit módszer és azoknak az EU-tagoknak a perspektívája, akik továbbra is hiszik, hogy az integráció önmagában is érték. Egyszerűbben fogalmazva, míg Nagy-Britannia harminc évvel ezelőtt mérsékelten elkötelezhette ugyan magát Európa mellett – az 1975-ös népszavazás során kétharmados többséggel az EU tagság (akkor Közöspiac) mellett voksolt, nagyon sok minden megváltozott azóta, javarészt negatív irányban. Valószínűleg Nagy-Britannia sohasem volt igazán Európa elkötelezettje és mostanra ez egy aktív antipátiába csapott át.

Valóban, tárgyilagosan mondhatjuk, hogy a brit közvélemény, és ezt a bal- és jobboldali politikai elit nagy része osztja, Európát költség-nyereség kérdésének tekinti, vagyis mennyit kapunk belőle, és többet adunk-e, mint amennyit visszakapunk? Lehet, hogy az angolok a Kontinensre mennek nyaralni, de ritkán viseltetnek meleg szívvel az ott élők iránt. A hétvégeken Tallinnban bolyongó ittas fiatal angol férfiak hada nem az egyetlen, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen és hol van Észtország; a legtöbb angolnak homályos elképzelései vannak csak Franciaországról, vagy Spanyolországról, és különösen idegenkedik Németországtól.

Ezért, mikor Blair miniszterelnök az Európai Parlamenthez intézett június 23-i beszédében azt bizonygatta, hogy ő „szenvedélyes európai" – nehezen elhihető, hogy hasonlót mert volna mondani egy brit hallgatóság előtt – és óvatosan kitért az elől, hogy megfogalmazza mit is ért tulajdonképpen szenvedélyes európaisága alatt. Előző heti Európa Tanács-beli rendíthetetlensége biztosan jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy sikertelennek bizonyult az a kísérlet, hogy a csúcsértekezleten megállapodás szülessen a 2007–2013-as EU költségvetést illetően. Ugyanakkor nem lopta magát az elkötelezett európaiak szívébe azáltal sem, hogy úgy írta le a bizalomépítés összetett folyamatát, mint „összetákolt" egyezségek sorát. Európai szinten minden megállapodás utolsó pillanatban hozott engedményeket és gyors döntéshozást követel.

Számos okra vezethető vissza az, hogy az angolok távol tartják önmagukat Európától. Természetesen a politikai osztályok bizonyos felelősséget hordoznak ezen a téren, mivel sohasem magyarázták el azt, hogy az európai integráció mindig is egy politikai, nem csak gazdasági projekt volt, a legkevésbé sem egy tisztán gazdasági terv mint az ötvenes, hatvanas évek sikertelen Európai Szabadkereskedelmi Társulása [EFTA], és ez volt az oka annak, hogy az Egyesült Királyság az Európai Gazdasági Közösség tagságát kereste.

Azonkívül van még egy sajátosan brit ok arra, hogy miért annyira erősen ellenszenves az EU. A brit kormányok folyamatosan az EU-t hibáztatták saját túlszabályozásaikért. Érthetőbben fogalmazva, egy irányelv azután kerül ki Brüsszelből, miután a Miniszteri Tanács (ahol az Egyesült Királyságnak beleszólása van) jóváhagyta azt, mondjuk 100 szakasszal. Ezután a Whitehall-ba [kormányminisztériumok] jut, ahol újra feldolgozzák, hogy az Egyesült Királyságra alkalmazható legyen, és innen mondjuk 1000 szakasszal kerül ki. A kormány tehát vesz egy keretet, egyedülálló módon, mindenre kiterjedő részlettel megtölti azt, lényegesen megnövelve ezáltal saját erejét, ragaszkodva a szabályzórendszer finomhangolásához, amelyet sokan, teljesen jogosan, szükségtelenül tolakodónak tekintenek. A jutalom abban áll, hogy minden politikailag ingyen jön, minden vád Brüsszelt terhel és egy fikarcnyi felelősség sem nyomja az Egyesült Királyság adminisztrációjának vállát. Ha valaha is létezett hatalom felelősség nélkül, hát akkor ez az.

Az Egyesült Királyságnak Európával kapcsolatosan kialakult problémájának lényege azonban mégis az identitásról szól, annak ellenére, hogy gyakran ezt a különböző érdekeknek megfelelően vitatják. Egy bizonyos fajta brit identitás alakult ki az elmúlt 15–20 évben, és ez, legalábbis részben, a „Kontinens" ellen alakult ki. A nép körében öltött méretei nyilvánvalóvá válnak miután egy fél órát töltünk a bulvárlapok társaságában. A franciák és németek leírását „rasszistának" neveznék, amennyiben más csoportokra vonatkozna. A klisék szerint körmönfont, különcködő, nehéz, kibírhatatlan, britellenes emberek és egy sereg más negatív tulajdonságot vetítenek egy mitikus Kontinens fele. Bármi érkezne is a Csatorna túlsó oldaláról, az a lehető legrosszabb olvasatban részesül. „Ők" sohasem csinálnak semmit sem jól, Franciaország és Németország sohasem jelképezhet valami pozitívet. És most gondoljunk arra, ahogyan a második világháborút évről évre, újra és újra végigharcolják a televízióban. Mindez egy kialakuló identitással áll kapcsolatban, ami „őellenük" körvonalazódik. A kulturális tanulmányok és a politikai korrektség nyelvén a „másozás" súlyos esetének vagyunk a szemtanúi, de kevesen hajlandók ezt ilyen világosan leírni. Felmerül a kérdés, hogy miért, minek ez a burjánzó kontinensellenes előítélet?

Egy válaszkísérlet a jelenkori Nagy-Britanniát meghatározó, előre nem látott és mélyebb kérdések keverékére kell összpontosítson. A skót és walesi közigazgatás decentralizálása megválaszolatlan kérdéseket vet fel a brit identitásról. Az Egyesült Királyságnak az elmúlt évtizedben elért gazdasági sikereit annak tulajdonítják, hogy megszabadult az európai valutaárfolyam-rendszertől [ERM] és nem csatlakozott az Eurozónához, ehhez társult az elit beszédében tapasztalható növekvő brit (angol?) aggodalom a Maastricht utáni közelgő EU integráció kapcsán és mindez együtt, egy kifejezésmódot kereső angol nemzeti identitáshoz kezd hasonlítani. Az angolságnak igazából sohasem volt alkalma, hogy így cselekedjen, mivel a birodalmi értelemben vett önképből egy birodalomutánira mozdult el anélkül, hogy a nemzetin végigment volna.

A „brit"-re való áttérés, mely az 1960-as években következett be, az arról való elmélkedés elkerülését célozta, hogy mit is jelent angolnak lenni a birodalom megszűnése után, valamint stratégia volt a Nemzetközösség emigránsainak az integrálására, akik britek lehetnek, de angolok nem (miért nem?). Innen kezdve önmaga meghatározása Európa ellenében egy relatív egyszerű választási lehetőséget hordoz magában, habár valójában egy hosszú távú helyettesítője lehet egy valódi dolognak, mert kitér minden olyan próbálkozás elől, mely meghatározná a kollektív önképet, ellentétbe állítva azzal ami nem. Továbbá megengedi, hogy ezt a félig meghatározott identitást [önazonosságot] „nemzetek fölötti"-ként [„post-national"] lehessen jellemezni, jóllehet közelebb van egy köztes állapothoz, részben pre-nacionális és neo-imperialista (Nagy-Britannia globális szerepe), részben nemzeti (angol különböző művelődési területen mint például a futball vagy Európával szembeállítva) és részben nemzetek fölötti (az emigránsok integrálása). De bárhogyan neveznénk is, ameddig a jelenséget fel nem ismerik, az nem fog megszűnni és az Európa-ellenesség egyik kulcstulajdonsága marad.

Így hát, hol is hagyja ez az európai integrációt? A válság reális és a legitimitás válságáról van szó, kifejezetten magáról az integrációs folyamatról. Amit az EU próbált elérni, elősegíteni a „minél közelebbi uniót" a Római Egyezménynek megfelelően, most már nagyon komolyan eltávolodott attól amit maguk az emberek akarnak és a régi megnyerési módozatok mind kimerültek. Az eliteknek lehet, hogy még van fogalmuk arról, miért is építik Európát, de Európa állampolgárai már rég szem elől vesztették az indokot.

Amire most sürgősen szükség van, feltéve, hogy valaki támogatja az egyesült Európa gondolatát, az az, hogy megállapítsák és helyreállítsák az integráció szükségességének okát, meghatározzák mi is a célja egy egyesült Európának. A nyilvánvaló válasz, mint: Európa a béke, demokrácia és stabilitás övezete, nem elégséges, ezt természetesnek tartják – az európai integráció saját sikerének áldozatává vált. Valami újat kell kidolgozni.

Az elmúlt négy évben két nagy kudarcot könyvelhetett el a román labdarúgó-válogatott: nem jutott ki a 2002-es világbajnokságra, majd pedig a 2004-es Európa-bajnokságot volt kénytelen tévéből követni.

Azt mondják, harmadik az isten igaza. S ha ez így van, akkor valóban komoly gondok vannak a román labdarúgással, hiszen minden jel arra mutat, hogy a sárgamezesek a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokságot is kihagyják. A jelenleg Victor Piţurcă edzette együttes vb-re való kijutása ugyanis már abban az esetben is kérdéses, ha a továbbiakban hibátlanul szerepel, mert más csapatok eredményeitől is függ.

Sokkal nagyobb tehát annak az esélye, hogy Románia ne legyen ott a 2006-os világbajnokságon. Az okok? Sok mindenben kereshetők. A kiöregedett „aranygenerációt" követő nemzedékek talán azt hitték, hogy az ellenfelek már csupán a valamikori Hagi-gárda hírnevétől megijednek. Ezért a központi sportsajtó híradásai szerint a felkészüléseket és pihenéseket néha bulik és piálások váltották fel. Az eredmények pedig érthető módon elmaradtak. Mint ahogy elmaradt a nemzeti tizenegy újjáépítése is, hiszen Victor Piţurcă szövetségi kapitány még mindig kísérletezik: az együttesnek nincs egy olyan alapgárdája, amely mérkőzésről mérkőzésre azonos maradna. A jól összeszokott játék, amelyben a játékosok csukott szemmel is megértik egymást, csak álom. Akárcsak a hazai pályák gyepszőnyegének megfelelő minősége, amely tovább rombolja a jó eredmények elérésének lehetőségét. Hol mocsárban, hol tengerpartot idéző homokban fogadja rangos ellenfeleit a román válogatott – ilyen körülmények között nem csoda, hogy az eredmények elmaradnak, s talán nem is érdemeljük meg, hogy ilyen pályák birtokában Európába és a nagyvilágba jussunk. Most is: a bukaresti sajtó tudni véli, hogy a konstancai stadion pályája gidres-gödrös, és a fű között gombászni is lehet...

A román válogatott pedig oda jutott, hogy a FIFA-világranglistán Irán jóval előbbre van nála. S ha nem sikerül győznie a mai találkozón, úgy tovább fog bukdácsolni a lejtőn, miközben a hazai sajtó – jogosan – ismét darabokra tépi cikkeiben az egész román labdarúgást, a hal egyre jobban büdösödő fejétől egészen a farkáig. A kudarcot pedig még az sem feledtetné, hogy a román klubcsapatok eddig mindent összevetve elég szépen szerepeltek az európai kupákban, hiszen ez éppen annak az előjele kellene hogy legyen, hogy a válogatott is jobban megy az idén.

Azt is mondják, hogy a remény hal meg utoljára. Éppen ezért létfontosságú a mai Románia–Csehország világbajnoki selejtező, amelyen a reményeket igazán az éltetné tovább, ha a románok kétgólos különbséggel diadalmaskodnának. Ez az utolsó esély arra, hogy még álmodozni merjünk a németországi világbajnokságról, és arról, hogy esetleg mégsem kerülünk ki véglegesen Európa és a világ együtteseinek 30-as élmezőnyéből.

Ma este Konstancáról indul az utolsó vonat Németországba. Még nem tudni, hogy el is ér oda, vagy pedig elakad valahol útközben. De ha a román válogatott nem ül fel rá, akkor már most biztos, hogy nem ér oda.

Egyet kell értenem egy osztrák költővel (Mayröcker), aki hosszú időn át belemerült egy pontosan meg nem nevezett könyvbe, amelynek következtetéseit azonban („amit Polly nemrég állított") kétségbe kellett vonnia. „Nevezetesen, hogy a fantázia és a potencia ötven év fölött elsorvad" (a szellemi potenciát is beleértve)… Éppen az ellenkezője következik be (legalábbis egyesekkel), nyugtázom, nem csupán futólag, egy bólintás erejéig, magam is. Igaz ugyan, hogy egy rossz hír, egy súlyos bántás, méltánytalanág hatására (a gyógyíthatatlan betegségről nem is beszélve) a sokat tapasztalt ember hamarabb érzi úgy, hogy egyszerre minden megsemmisült – benne is; de aztán kiderül, hogy „valami egészen új sül ki" a lét határát súroló, a pillanatnyi tűrőképességet próbára tevő helyzetből, konfliktusból. Még elnyűtt arccal is (nem feltétlenül a tükör előtt) rájövünk, hogy ötven, hatvan esztendő múltán sem feltétlenül magunkban kell keresnünk s látnunk a szörnyeteget. Pedig lehet, hogy már nem is igazi emlékképekkel, legfeljebb egy-egy, a tudattalanban rögzült, megrekedt kép emlékével szembesülve hadakozunk a kóros (káros) kapcsolatok és/vagy képzettársítások kiszámíthatatlan tűzijátékával. Fedezékünkben szorongva is ránk törhetnek a kényszerképzetek (melyeket a nosztalgia zárt tavába gyűjt a behatárolt időt csorgató emlékezet), vagy az elveszettség-érzet. Megiramodni – lélegzethez jutni is – mind nehezebb, régebb mintha nem futott volna így, ilyen lelketlenül az idő(!); a gyötrelmeket és gyarló győzelmeket véletlenszerűségükben továbbsodró múlttal együtt a jövő képzete is minduntalan eliramlik.

Néha elég lenne konok képzelgéseidet tartósítani, hogy továbbadhass valami hasznosat, érdemlegeset a tieidnek. Még ha csak sárguló fű vagy is kövek között… de elég, ha kicsit elmozdítod a fejed, és más fénypászma világítja meg letűnt életed egyik-másik töredékét – az elmulasztott vagy elhibázott pillanatokat… S a helyreigazításba, a tanulságba (jaj, be csúnya szó itt!) vajon sikerült-e belopnod egy szemernyi vigaszt? S amit te méltósággal méltányosnak tartasz – még akkor is, ha képzeletben korok és személyek közt ugrálva, mint a szöcskék, jutsz el a nyugodt évgyűrűknél szeszélyesebb, szerteágazó vérkörök gübbenős (gübeces), mocsaras mélységein át szüleidtől az unokákig –, annak hitelét nem kezdi-e ki esetleg valamilyen (végzetes) félreértés?

Rájuk gondolsz, akik helyett is éltél s élsz még: ők nem változnak (legalábbis benned), „mint föld a követ" elviselnek minden vádat. Te, eleven húsoddal s emlékezeteddel – amire azt szokták mondani: „apánkkal függ össze" – az élőkhöz hajolva (több ez, mint puszta kíváncsiság vagy hiúság), kapaszkodnál a létezőbe (a könyörtelen rosszba, az ingatagba!) az egymás zsebeit furfanggal kifosztó sokadalomban, a torkodat köhögtető porral megkísértő világban...

És hát megeshet, hogy Atya, Fiú, Szentlélek minőségedben akaratlanul is elhibázol valamit. (Esetleg az üzenet címét, vagy címzettjét?) Ilyenkor jön a kívülállók keselyűmódra lecsapó gyanakvó tekintete, kérlelhetetlen „ébersége", hogy unottan és talán némi elégedettséggel kitépjen belőled, belőletek valamit.

Szakadatlan kopásban, tör(edez)ésben. Torkos, vagy csak „csipegető" hullámverésben; aligha van visszavonulás. Bármilyen gazdag vagy bármilyen szegény légy, a védtelenség mindenképp elér. És kérdés: ki szabja meg a hátralévő – előrenéző – idő ütemét?

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Anarchiába süllyedt a mentés és az evakuálás az árvíz dúlta New Orleansban, ahol a fékevesztett tömeg üzleteket fosztogat, banditák autókat lopnak, sőt a mentést végző helikopterekre és rendfenntartókra is tüzet nyitottak fegyveres randalírozók. Irakból visszatért amerikai katonák érkeztek a városba azzal a felhatalmazással, hogy tüzet nyithatnak a fosztogatókra.

A háromszáz katona töltött géppisztolyokkal járőrözik az elemi csapás sújtotta városban, és próbál fellépni a tragédiát kihasználó fosztogatók ellen. Rajtuk kívül nemzeti gárdisták is részt vesznek a rend helyreállításában. Ideiglenes fogdát állítottak fel a bűncselekményeken rajtakapott emberek őrzésére.

Sajtóbeszámolók szerint egyre erősebb a düh a segítség késlekedése miatt a kiéhezett, elgyötört, elszállításra váró túlélők körében – jelentette Tóth László, az MTI washingtoni tudósítója. Elmérgesedett a helyzet a Mississippi-parti kongresszusi központnál is, ahol csaknem 20 ezer ember vár elszállítására. Egy élelmiszert és vizet hozó katonai helikopter az előretóduló tömeg miatt egyszerűen nem tudott leszállni, így három méteres magasságból dobta le rakományát. Ray Nagin polgármester kétségbeesett segélykiáltásnak nevezte a CNN televíziónak adott nyilatkozatát, amelyben közölte, hogy a kongresszusi központban elfogyott a víz és az élelem is, és nincs elég busz, amely végre el tudná vinni a városból az embereket.

A sportstadionban, a Superdome-ban 20 ezer ember volt, amikor az evakuálás megkezdődött, helyi idő szerint csütörtök délutánra azonban 30 ezerre emelkedett a számuk: sokan ide tartanak a város más részeiből, abban a reményben, hogy onnan lehet a leghamarabb kijutni New Orleansból. Az evakuált emberek első csoportjait az 560 kilométerre lévő texasi Houstonba vitték, az Astrodome fedett baseball-arénába. Az érkezők lezuhanyozhattak, meleg ételt kaptak, és lepihenhettek a légkondicionált sportcsarnokban. Csütörtök este azonban bejelentették, hogy az Astrodome nem fogad több menekültet, mert megtelt a sportlétesítmény. Dana Allen, az amerikai vöröskereszt szóvivője elmondta, hogy elérték az a szintet, ameddig biztonságosan és megfelelően lehet embereket elszállásolni. A szóvivő felkérte a Katrina hurrikán miatt bajba jutott és hajlék nélkül maradt embereket, hogy legyenek türelmesek, végül mindenkit megfelelően elszállásolnak. Buszokkal más térségbeli óvóhelyekre szállítják az újonnan érkezőket.

Dél-Louisiana és Dél-Mississippi számos települését elárasztották a New Orleansból és máshonnan elmenekült emberek, akik szállodákban, útszéli motelekben vagy rokonoknál húzták meg magukat. A rendkívüli helyzetek szövetségi hivatalának (FEMA) szervezésében légi úton élelmet és ivóvizet juttatnak el Mississippi államba azokba a körzetekbe, amelyek a pusztítás és a kidőlt fák miatt egyelőre másként megközelíthetetlenek.

George Bush amerikai elnök 10,5 milliárd dolláros összeget kért sürgősséggel a kongresszustól a FEMA költségeinek a fedezésére, amely már most naponta 500 millió dollárt költ a három déli államban a mentési munkálatokra. Az amerikai szenátus már csütörtök este elfogadta Bush kormányának előterjesztését, a képviselőház pedig péntek délben ül össze szavazni, hogy minél előbb folyósíthatók legyenek az égetően szükséges segélyek. Scott McClellan fehér házi szóvivő csütörtökön jelezte, hogy az Egyesült Államok külföldi segélyt is elfogad. Olaszország már csütörtökön segélyt ajánlott fel, a japán kormány pedig félmillió dolláros segélyt nyújt az Egyesült Államoknak. Kofi Annan ENSZ-főtitkár felajánlotta Washingtonnak a világszervezet segítségét, tapasztalatát a hurrikán áldozatainak ellátásában.

Több ezren vesztették életüket New Orleansban és a Mexikói-öböl partvidékén a hurrikán pusztítása következtében – jelentette ki egy louisianai szenátor csütörtöki sajtóértekezletén. „Úgy tudjuk, hogy több ezer halott van" – mondta Mary Landrieu Rouge-ban. Időközben felfüggesztették a katasztrófa túlélőinek elszállítását New Orleansból, miután az evakuálásban részt vevő egyik katonai helikoptert lövés érte a Superdome sportcsarnoknál, ahol sok ezer túlélő gyűlt össze, és vár az elszállításra egyre romló körülmények között – mondta el egy helyi illetékes Texasban. A „dzsessz városában" kaotikus állapotok lettek úrrá, a rendőrség elsősorban a fosztogatásokat és más törvénytelenségeket igyekszik megfékezni.

Az amerikai történelem egyik legnagyobb nemzeti katasztrófájának nevezte George W. Bush elnök a Katrina hurrikán pusztítását, miután megszemlélte a vízzel elárasztott New Orleanst és környékét.

Évekig fog tartani, amíg a Mexikói-öböl partvidéke kiheveri a szörnyű csapást, figyelmeztetett az elnök, s felhívta rá a figyelmet, hogy a hurrikán pusztítását az egész ország meg fogja érezni. Polgárainknak meg kell érteniük, hogy ez a vihar visszavetette benzintermelő és szétosztó kapacitásunkat – mondta.

Bush közölte, hogy buszok indultak el New Orleansbe, kimenekíteni a megrongálódott fedett stadionba, a Superdome-ba menekült embereket, akiket a texasi Houston ugyancsak fedett stadionjába, az Astrodome-ba szállítanak át. Orvoscsapatok és mentőosztagok kezdték meg a munkát, s az amerikai parti őrség már eddig csaknem kétezer embert menekített ki New Orleansből.

Újabb támadásokkal fenyegette meg a Nyugatot Ajmán az-Zavahiri, az al-Kaida terrorszervezet második számú vezetője azon a videofelvételen, amelyen szervezete nevében vállalta a július 7-én Londonban elkövetett merényleteket.

Az al-Dzsazíra arab műholdas tv-csatorna által csütörtök este lejátszott szalagon az-Zavahiri „további katasztrófákat" ígért a Nyugatnak, megtorlásként George W. Bush amerikai elnök és Tony Blair brit miniszterelnök politikája miatt. „Figyelmeztettünk rá, hogy válaszolunk minden Irakban, Afganisztánban és Palesztinában elkövetett agresszióra, de nem tettek eleget a földünk elhagyására vonatkozó felszólításainknak" – mondta a terroristavezér, leszögezve, hogy „a győzelemig fogunk harcolni, vagy mártírhalált halunk ügyünkért".

A felvételen az egyik londoni öngyilkos merénylő, a pakisztáni Mohamed Szidik Hán kijelenti, hogy a demokratikusan választott nyugati kormányok folyamatos agressziót követnek el iszlám fivérei és nővérei ellen. „Addig gyilkoljuk magukat, míg el nem vesztik biztonságérzetüket" – mondja, hozzátéve, hogy az európaiak és amerikaiak rá fognak ébredni a valóságra.

„A soha véget nem érő intézményi viták helyett dolgozzunk azzal, amink van" – mondta José Manuel Barroso a lengyel Rzeczpospolita tudósítása szerint. „Belátható időn belül nem lesz alkotmányunk, ez nyilvánvaló. Az EU vezetői 2006 tavasza előtt nem tűzik hivatalos napirendre az alkotmány kérdését." Az Európai Bizottság elnöke Varsóban pesszimistán nyilatkozott arról, hogy az alkotmányos szerződés jelenleg ismert szövege valaha is hatályba léphet-e a francia és holland elutasítás után. Barroso emlékeztetett: a Nizzai Szerződés 2014-ig biztosítja az Európai Unió működésének kereteit.

Tanúk szerint gyilkos gáz is szerepet játszhatott abban a tömeges bagdadi pánikkatasztrófában, amelyben szerdán ezer zarándok vesztette életét az iraki fővárosban – jelentette a belga rádió és annak nyomán a helyi hírügynökség másnap este.

A belga közszolgálati RTBF adó bagdadi tudósítója gyűjtött össze olyan tanúvallomásokat, amelyek szerint a tragédia idején erős szag terjengett a levegőben, és az sokaknál fejfájást és egyensúlyvesztést is okozott.

Túlélők szerint a halálos tülekedés kezdete előtt ágyúlövések is eldördültek. Állítólag bagdadi orvosok számoltak be arról, hogy egyes áldozatok bőrén mérgezésre utaló elszíneződést lehetett látni. Sokan belső vérzés, illetve fulladás miatt haltak meg. A mérgezésről szóló információk valódisága mindazonáltal nehezen ellenőrizhető – ismerte el a tudósító.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Komoly vita folyik arról, hogy fizessenek-e egészségbiztosítási hozzájárulást a nyugdíjasok és a földművesek. A nyilvánosság előtt Călin Popescu Tăriceanu vetette fel a múlt hét végén elsőként az ötletet. A legtöbb szakértő úgy véli: az intézkedés mindenképpen jól jönne az ágazatnak, ugyanakkor alapos érvágást jelentene a kisnyugdíjasoknak, ezért – legalábbis átmeneti jelleggel – kompromisszumos megoldásra törekednek.

Néhány hónappal ezelőtt a szaktárca közzétett egy tanulmányt arról, milyen katasztrofális pénzügyi helyzetet idézett elő a „fejére állított piramis", az, hogy 4,5 millió ember fizeti az egész ország egészségügyi ellátását. A javaslatok között említették azt is, hogy terjesszék ki legalább 17 millió személyre az adózási alapot, azaz a nyugdíjasok és a földművesek fizessenek biztosítási hozzájárulást – tájékoztatott Kerekes Károly képviselő. Az intézkedésben jogi szempontból nem volna semmi rendkívüli, hiszen az említett kategóriák sehol a világon nem mentesülnek a hozzájárulási kötelezettség alól, ilyen kivételezést csupán Romániában eredményezett a nyomorúságos gazdasági helyzet. Ezért Kerekes úgy véli: ameddig a nyugdíjakat nem növelik hatékonyan, legalább 25–30 százalékkal, ilyen jellegű intézkedés szóba sem jöhet, túl nagy érvágást jelentene az érintetteknek.

A Demokrata Párt javasolt egy kompromisszumot, amely látszólag megoldja a kérdést: vezessék be a kötelező hozzájárulást, de úgy, hogy a nettó jövedelem ne csökkenjen. Ezt csak úgy lehet elérni, ha a nyugdíjak azzal a hét százalékkal növekednek, amennyit a biztosítóháznak kellene fizetni. Kerekes Károly szerint ez így értelmetlenség, az állam egyik zsebéből a másikba tenné a pénzt, a nyugdíjasok és a földművesek tulajdonképpen továbbra sem fizetnének, és pont az a gond marad megoldatlanul, ami az egész vitát kirobbantotta. A képviselő azt is csak átmeneti megoldásnak fogadná el, hogy az érintett kategóriák csak bizonyos nagyságú jövedelem felett fizessenek, hiszen ez újabb kivételezéshez vezet, ami szintén nem felel meg az általános gyakorlatnak.

Érvek tehát mindkét oldalon vannak, a vita folyik, az egészségügyi rendszer pedig továbbra is takaréklángon működik. A jó hír az, hogy a hónap közepétől olcsóbbak lesznek a gyógyszerek. Az átlagosan 9 százalékos árcsökkenés annak köszönhető, hogy az Egészségügyi Minisztérium rendelettel csökkentette a készítményekre alkalmazható kereskedelmi árrést. Ennek értéke most nem lehet kisebb mint 8,5 százalék, de nem haladhatja meg a 24 százalékot. Az eddigi szabályozások értelmében a kereskedelmi adalék 15 és 33 százalék között mozoghatott. A szaktárca rendelete szeptember 16-án lép érvénybe. A kilenc százalékos árcsökkenéshez az is hozzájárul, hogy egyúttal eltűnik a lej leértékelődéséből adódó öt százalékos ártöbblet is. Az intézkedést a hazai gyógyszergyártó cégek sürgették, amelyek eddig hátrányos helyzetben voltak a külföldi termékek terjesztőivel szemben. A gyógyszertárakba kerülő külföldi gyártmányú készítmények ára 34 százalékkal nagyobb a termelői árnál, ha uniós tagállamból hozzák, és 38 százalékkal, ha más országból származik. A gyógyszertár erre még ráteszi a saját árrését, tehát a vásárló gyakorlatilag másfélszeres árat fizet. A most elrendelt árcsökkenésnek a betegek mellett az Egészségügyi Biztosító is örül, hiszen kevesebb pénzt kell majd fizetnie az ingyenes és ártámogatott gyógyszerekért. A barikád másik oldalán a külföldi forgalmazók és a hazai gyógyszertárak állnak, hiszen az intézkedés nyomán a patikákban csökkenni fog a bevétel, és sok kisvállalkozó gyógyszerész lehúzhatja a rolót.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Bolyai u. 8. és Szentegyház u. 4. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,5135 erős lej, 1 USD = 2,7957 erős lej, 100 magyar forint = 1,4411 erős lej.

Az 1-es, 5-ös oldalt szerkesztette: Borbély Tamás

Az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány – ERMACISZA – szeptember 9–10 között hetedik alkalommal szervezi meg az erdélyi magyar civil szervezetek fórumát. Egri István ügyvezető igazgatót kérdeztük, mi a rendezvény jelentősége, illetve milyen újdonságokra számíthatunk az elmúlt évekhez képest?

– Évente a társadalmunkat leginkább foglalkoztató, legaktuálisabb témák köré csoportosul a fórum, ezért idén mi is az autonómia kérdéskörére fókuszálunk, a hetedik Civil Fórum számára a Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés az EU-csatlakozás folymatában címet választottuk. A konferencia munkálatai – akárcsak korábban –, plenáris előadásokon és tanácskozásokon, illetve tíz tematikus szekcióülésen zajlanak. Egyház, épített örökségvédelem, gazdaság, ifjúság, környezetvédelem, média, művelődés, oktatás, szociális és szórvány szekciókra lehetett jelentkezni. A vezető témában elhangzó pénteki előadásokat követően vitafórumra kerül sor, az előadók és a résztvevő civil szervezetek képviselőivel. Szombat délután az érdekeltek szakmai tanácskozás keretében vitathatják meg a hazai támogatási rendszer előnyeit-hátrányait, Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben címmel.

A rendezvényt már ismerik az illetékesek, az erdélyi civil szervezetek szférája évente képviselteti magát a fórumon, a korábbi évekhez hasonlóan mintegy 300–350 résztvevőre számítunk, akik hozzávetőleg 200 civil szervezetet képviselnek majd. Bár idén már nincs lehetőség ingyenes részvételre, a szervezési költségeket sikerült leszorítani. A tavalyi Civil Konferencián létrehozott Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének tagjai kedvezményesen, fél áron vehetnek részt a rendezvényen, hiszen a szervezet közgyűlésére is a fórum keretében kerül sor.

A kétnapos Civil Fórum évről évre lehetőséget teremt a civil szervezeteknek, hogy együtt, közösen kereshessenek megoldást gondjaikra-bajaikra. Az ERMACISZA nem oldhatja meg kinek-kinek minden felmerülő problémáját – szerepe az együttműködés kereteinek biztosítása. A megoldáskeresés különösen hatékonynak bizonyult a szakágazatok szerint megoszló beszélgetéseken.

Úgy vélem, az erdélyi magyar civilszféra az elvárásokhoz képest ma még meglehetősen gyenge, bár vannak kiemelkedő egyéni teljesítmények. A közös nagy kérdések sajnos gyakran megoldatlanok maradnak, illetve a megoldáskeresésbe ritkán van bevonva a civilszféra – az érdekképviselet terén még csekély eredményt tudunk felmutatni. Összefogásra van szükség ahhoz, hogy hangunkat hallatni tudjuk, konstruktívan hozzászólhassunk a mindannyiunkat érintő kérdésekhez – ezért nagyon fontos a civil szövetség léte.

Az idei év újdonságai közé tartozik a korántsem elhanyagolandó, péntek este tartandó civil bál, amelyre – ahogy a többi programra is – mindenkit szeretettel várunk.

Az alsógáldi pszichiátriai központ betegeinek kettesével kell feküdniük az ágyban az intézet túlzsúfoltsága miatt, de vannak olyan szobák is, amelyekben harmincan osztoznak.

Clement Negruţ alprefektus elmondta, a helyzetet a megyei hatóságok már megvitatták, és úgy döntöttek, hogy átszervezik az intézményt. Az átszervezési folyamat során különböző részlegeket hoznak majd létre az intézményben. A Pszichiátriai Központ 345 férőhelyes, jelenleg 380 beteget lát el, ezek 40 százaléka Szeben, Hunyad, Szatmár, Kolozs és Máramaros megyékből jött. Van olyan szoba, ahol csak öt, van ahol tizennégy, de van olyan is, amelyben harminc beutalt beteg van. Ezért kényszerülnek arra, hogy kettesével aludjanak egy ágyban.

A túlzsúfoltságon kívül egyéb gondokkal is küzd a pszichiátria, mert épületét visszaigényelték a volt tulajdonos utódai. A XVIII. században épült kastélyt a két világháború között élt híres ügyvéd, Aurel Albini leszármazottai követelik vissza.

Az 1963-ban alapított Europa Nostra több mint 200 örökségvédő civil szervezet páneurópai szövetsége. Működését 35 ország több mint 100 helyi és regionális hatósága és ezres nagyságrendű tagsága támogatja. A példaértékű és magas színvonalú műemlék-helyreállításokat 1978-tól évente jutalmazó Europa Nostra Díj jelenleg a legmagasabb szakmai elismerésnek számít. 2002-től az Europa Nostra Díj egyben az Európai Unió hivatalos örökségvédelmi kitüntetésévé vált: az örökségvédelem „oszkárjainak" versenye hat csoportban zajlik, csoportonként egy-egy 10 ezer eurót jelentő nagydíjat, egy-egy érmet és néhány oklevelet osztanak ki. 2004-ben a műemlék helyreállítások kategóriájában több mint 100 pályamű közül a segesvári a legmagasabb helyezést érte el.

A díjat szeptember 4-én vasárnap 11 órakor Jonathan Scheele az Európai Bizottság állandó bukaresti küldöttségének vezetője, dr. Andrea H. Schuler választott Europa Nostra ügyvezető elnök, és dr. Wynford Evans zsűri elnök adja át a segesvári Hegyi templomban rendezett ünnepségen, melyen részt vesz Markó Béla miniszterelnök helyettes, Borbély László területrendezési miniszter, és a több mint tízéves helyreállítási folyamatnak megfelelően, az elmúlt három választási ciklus kultusz- és vallásügyi minisztériumának magas rangú képviselői.

A segesvári Hegyi templom helyreállítása többek között a munka magas szakmaiságának, az átfogó interdiszciplináris megközelítésnek és a minden részletre kiterjedő alaposságnak köszönheti a zsűri pozitív ítéletét. A díj a sepsiszentgyörgyi M Műhely képviseletében Benczédi Sándor által koordinált nemzetközi tervező és kivitelező csapat kivételes és példaértékű teljesítményét, az anyagi támogatók és a tulajdonos erőfeszítéseit egyaránt jutalmazza.

Bizonytalan a helyzet Besztercén az új köztisztasági céggel kapcsolatban, a város vezetősége ugyanis nem kötheti meg a szerződést az előzőleg kiválasztott vállalattal.

Vasile Moldovan polgármester elmondta, hogy két cég, egy kolozsvári és egy besztercei kérte a szerződés aláírásának felfüggesztését a nyertes céggel. Kérésüket azzal indokolták, hogy a kiválasztott vállalat nem járt el helyesen az árajánlat benyújtásakor.

– A két szóban forgó cég az eredmény kihirdetése után azonnal megkérdőjelezte a döntést, ezért elhalasztották a szerződéskötést – mondta a polgármester. – Azt nem közölték velünk, hogy miért, de mi addig is előkészítjük a szerződést, hogy miután az ügy megoldódik, azonnal alá tudjuk írni – tette hozzá.

Az egyik elégedetlenkedő cég az, amelyik az utóbbi tíz évben foglalkozott a városi köztisztasággal, és amelynek szolgáltatásai havonta 100 ezer új lejbe kerültek. Többen is kifogásolták a cég munkájának színvonalát, a város vezetősége ezért döntött úgy, hogy egy másik céget bíz meg ezzel a feladattal.

Az Állami Közegészségügyi Hivatal megbüntette a besztercei polgármesteri hivatalt, mert az nem szüntette meg időben a fertőzések gócpontját három elárasztott ANL-lakás pincéjében. Dr. Costel Hrişcu az Országos Egészségügyi Hivatal igazgatója elmondta, hogy az elmúlt héten járt le az általuk kitűzött határidő, de a város vezetősége ezt nem tartotta tiszteletben.

– Legalább háromszor jártam a helyszínen – mondta Hrişcu –, de a pincék még mindig vízben úsztak, mert az oda szállított szivattyúk nem működtek. Értesítettük a polgármesteri hivatalt és a tömbházak lakóit is, de még így sem tettek semmit az ügy érdekében – nyilatkozta az igazgató. Emiatt döntöttek úgy, hogy 5 milliótól 50 millióig terjedő pénzbírsággal büntetik ez a kihágást. Abban az esetben, ha a kiszabott összeget 48 órán belül kifizetik, akkor csak a minimális 5 milliós összeg felét kell pénzbírságként befizetniük, viszont ha késnek, akkor a maximális összeget fizettetik ki velük.

Szilágy János prefektus szerint a polgármesteri hivatal a megyei hatóságok nyomására szivattyúkat küldött a helyszínre, hogy eltávolítsák a vizet az elárasztott pincékből.

Dr. Constantin Anton, a Beszterce-Naszód megyei Közegészségügyi Hivatal igazgatója elmondta, hogy egy ellenőrző bizottság is járt már a helyszínen, és megállapították, hogy fertőzésveszély áll fenn.

Lorica Şut, a Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal igazgatója is indítványozta a víz kiszivattyúzását, hiszen a kétméteres víz megakadályozta a hőközpont működtetését három hétig, emiatt a lakók nem jutottak melegvízhez.

Több száz háztartás maradt víz nélkül a Beszterce-Naszód megyei Tekén, mert kilopták a vízellátó rendszert villamos árammal ellátó áramátalakítóból az üzemanyagot,és az emiatt leégett. Ioan Şandru, a megyei vízszolgáltató Aquabis igazgatója elmondta, hogy ez már a harmadik eset ebben az évben. Az áramátalakító olaját azért lopják el, mert motorolajként és fűtőanyagként is felhasználható.

Eddig még sem a községi hatóságok, sem a rendőrség nem akadtak a tolvajok nyomára. A tettesek mindhárom alkalommal 60 liter fűtőanyagot vittek el, azt a mennyiséget, ami normális körülmények között szükséges az áramátalakító működtetéséhez.

– A megyei vízművek vezetősége úgy döntött, hogy kicseréli a leégett áramátalakítókat – mondta Ioan Şandru. – Az első kettőre 280 millió régi lejt költöttünk, a harmadik pedig közel 100 millió régi lejbe fog kerülni – tette hozzá az igazgató.

Szilágy János prefektus elmondta, felhívja a tekei polgármester figyelmét arra, hogy erősítse meg a helyi vízművek védelmét, így sikerülhet majd megelőzni azt, hogy a lakosság zsebét terheljék a tolvajok által okozott károk.

Az oldalt szerkesztette: Dézsi Ildikó

A tragikus hirtelenséggel elhunyt, igen tevékeny városi tanácsos, Balogh Zoltán utolsó határozattervezete meghozni látszik gyümölcsét. A dési tanács szerdai ülésén a városatyák egyöntetűen elfogadták a Désakna főterére tervezett játszótér projektjét.

Alig néhány órával a szerencsétlen haláleset előtt dolgozta ki a désaknai játszótér tervezetét Balogh Zoltán, a játszóteret helyi költségvetésből tervezik kialakítani. Az önkormányzat egyemberként elfogadta a désaknai lakosok kifejezett óhajára elkészített projekt társszerzője Lendek János, RMDSZ-es tanácsos javaslatát is, így a játszóteret az ifjúság érdekében is nagyon sokat tett Balogh Zoltánról nevezik majd el.

Az augusztus utolsó napján megtartott tanácsülésen beiktatták tisztségébe az RMDSZ-es listán soron következő jelöltet, Máté Kálmánt, aki korábban már tevékenykedett a városi tanácsban, az RMDSZ színeiben, majd független tanácsosként is.

A Román Ornitológiai Társaság július 26–28-án három fehérgólyára szerelt fel műholdas rádióadót, hogy többet lehessen megtudni a madarak vonulási és telelési szokásairól. A megfigyelés első eredményei: augusztus 29-én az Erzsébetváros mellett napvilágot látott Kele nevű fehérgólya Törökország déli részén, Adan város közelében tartózkodott, a Cristiannak keresztelt, Szeben megyei Sarkaicán született madár csupán 80 km-nyi távolságra jutott el, míg a háromszéki Uzonban kikelt Uzonka gólya még nem indult világgá.

A fehér gólya világviszonylatban védett. Ha valakit érdekel sorsa vagy megfigyeléseket kíván a tudomány szolgálatába állítani, forduljon Kósa Ferenchez (tel.: 0722/741-897).

A héten Várfalván zajlott az Erdélyi Unitárius Egyház és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) szervezésében sorra került hatodik, egyben idei utolsó gyermektábor. Ez alkalommal a hétfőn kezdődött tábor a Maros- és Küküllőmenti Egyházmegyékből származó gyerekeket gyűjtötte össze, hogy egy kicsit jobban megismerkedhessenek az unitárius szertartásokkal.

Kovács Mária táborvezető elmondta, az idén nagy fába vágták a fejszéjüket, hiszen az előző évektől eltérően ebben az évben hat tábor megszervezését és levezetését vállalták fel, míg az előző években csak egy-két ilyen jellegű táborra volt lehetőség.

– A táborba 9–14 éves gyerekek jelentkezését vártuk, és célunk, hogy gyakorlatban is bemutassuk nekik, amit elméletben olyan sokszor hallottak már, vagyis hogy milyen szerepük van ezeknek az egyházi szertartásoknak a hétköznapi életben – tette hozzá. – Hétfői megérkezésünk után már meg is született a gyermek, akinek életét lejátszottuk az elmúlt héten. Megkereszteltük, majd konfirmált, férjhez ment, végül pedig meghalt és eltemettük. Így próbáljuk gyakorlatban is bemutatni a tábor lakóinak az elméletet. A negyven gyereket két csoportra osztottuk, hogy hatékonyabban foglalkozhassunk velük, de a tevékenységek nagy része közös, kivéve a délelőtti elméleti foglalkozásokat.

Reggeli után kerül sor ezekre a kötetlen beszélgetésekre: míg egyik csoporttal a művelődési házban beszélgetünk, addig a másik csoport kézművestevékenységeken fejleszthette kézügyességét. Nemezeltünk, gyurmáztunk, bogoztunk, gyöngyöt fűztünk, majd következhetett az ebéd. Délután különböző gyerekvetélkedőket szerveztünk, amelyen öt csapat versengett egymással. Ezt a szertartás bemutatása, majd a vacsora követte.

Az unitárius gyermektáborok jellegzetessége az ún. tábori tévé, amelynek műsorát mindennap, mi, szervezők állítjuk össze a híradótól kezdve az esti filmig – mesélte Kovács Mária –, de a hét közepétől bevontuk a gyerekeket is a „műsorszerkesztésbe". Az esti mese után pedig a gyerekek hazamennek lefeküdni a falubeli családokhoz.

A napi tevékenységeken kívül a gyerekek énekeket tanulhattak, leveleket írhattak egymásnak a személyre szabott postaládákba, de kirándulás is szerepelt a tábor programjában. A jelekből ítélve mindenki türelmetlenül várja a jövő évi tábort.

Az EKE az alábbi rendezvényekkel egészíti ki szeptemberi programját, amely részletesen a Szabadság augusztus 27-i, szombati számában jelent meg.

Szeptember 17. (szombat): Vlegyásza körút – Havasreketyei vízesés, Várvölgye (gyalog 20 km). Autóbusz indul 7 órakor a Magyar Színháztól. Túravezetők: Martonossy Magda és Palczer János. Jelentkezni lehet a közgyűlésen.

Október 1. (szombat): Mikesi-tó (26 km). Találkozás 9 órakor a Hajnal negyedi végállomáson. Túravezető: Székely Lavotta.

10 métert zuhant
Halálos kimenetelű munkabaleset történt Désen. A rendőrséget egy kolozsvári cég igazgatója értesítette a történtekről, miután a cég egy munkása 10 méter magasról a mélybe zuhant. A cég egy dési líceumnál végzett tatarozási munkálatokat, a 47 éves rettegi (Besztece-Naszód megye) L. Alexandru kőműves pedig egy vékonyabb gerendának nekitámasztott létrán állt, amikor a gerenda kettétört, a létra pedig felborult. A férfi nem élte túl a 10 méteres zuhanást.

Ráesett az utánfutó
Halálos kimenetelű közlekedési balestben vesztette életét az 56 éves S. Dumitru. A magyarfrátai férfi egy U650-es traktort vezetett, amely forgalomba be nem iratott, földdel megrakott utánfutót húzott. A baleset csütörtök este 7 óra előtt néhány perccel történt, amikor a férfi elvesztette uralmát a jármű fölött, amely az útszéli árokba esett. A földdel megrakott utánfutó ráborult a traktorra, a férfi pedig a vezetőfülkében szörnyethalt.

Nemrég 25 rendőrügynöki állást hirdetett meg a kolozsvári rendőrség, amelyekre civilek jelentkezhettek. A versenyvizsga során felvettek között 9 lány is van, akiknek átlagéletkora, 20 év. Ők már három napja teljesítenek szolgálatot, tapasztalt rendőrök oldalán, mondhatni azok gyámkodása alatt.

A 25 új rendőr, így a 9 lány is, kizárólag utcai járőrfeladatokat kap, amelyeknek, mint azt Ioan Păcurar, a Kolozs Megyei Rendőrség főnöke elmondta, minden bizonnyal eleget tudnak tenni:

– A lányok közül többen is karatéztak – jegyezte meg, azt is hozzáfűzve, hogy nagy volt az érdeklődés a versenyvizsgán, hiszen egy helyre kilenc jelentkező jutott. A felvett személyek természetesen elméleti és gyakorlati képzésben is részesülnek, és napokon belül pisztolyt, bilincset, gumibotot és könnygáz-sprayt is kapnak.

Marcel Bonţidean városi rendőrfőnök is örömmel nyugtázta, hogy növelni lehetett az utcán szolgálatot teljesítő rendőrök számát, mivel így tovább csökken majd az utcai bűnözés.

– Január–február–márciusban havonta 25–30 rablást jegyeztünk, ezt az utóbbi hónapokban jelentősen megfékeztük, olyannyira, hogy június–július–augusztusban összesen 12 ilyen bűncselekmény volt Kolozsváron – mondta, majd mindkét rendőrfőnök megelégedéssel nyugtázta, hogy az ügyészség az elmúlt napokban letartóztatott három, rendőrökre támadó személyt. Az ügy pontos részleteit azonban nem hozták nyilvánosságra, mindössze annyit árultak el, hogy három napja botrány tört ki az állomás közelében egy kiskocsmában. A helyszínre kiszálló két rendőr azonban a négy veszekedő közül csak kettőt tudott leigazolni, a másik kettő pedig egy harmadik személlyel közösen rátámadt és bántalmazta őket. Végül a rohamrendőrök vetettek véget a balhénak, a hivatalos közegek megsértői közül kettőt elfogtak, bár a harmadik elszaladt, mégis az ügyészség elé kerültek, amely 29 napos előzetes letartóztatásba helyezte.

Az utcai bűnözés kapcsán egyébként Bonţidean elmondta: a kolozsvári betörések 80%-át más településekről érkezett személyek követik el.

Az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (MIDAS) évente lehetőséget teremt kisebbségi újságírók számára, hogy egyhetes tanulmányút keretében a szakmai továbbképzés mellett a különböző országból érkezők behatóbban megismerhessék más hasonló sorban élők helyzetét. Az idén Barcelonában vendéglátóink a katalánok voltak, akik Spanyolország egyik jelentős, autonómiával rendelkező nemzeti közösségét alkotják. Hogy ma még az európai kisebbségek helyzete korántsem rendezett, jól érzékelteti az egyes országok vonatkozó törvénykezésében megmutatkozó különbség – összeállításunkban hét ország kisebbségi újságírói számolnak be az országukban tapasztalható állapotokról.

Kenneth Myntti, Finnországban él, svéd anyanyelvű:

– A legtöbb európai kisebbséghez képest a svédül beszélő finnek (egyébként így határozzák meg önmagukat és nem például finnországi svédeknek – szerk. megj.) szerencsés helyzetben vannak: bár Finnországban a finnt és a svédet egyaránt hivatalos, nemzeti nyelvként ismerik el, és új nyelvtörvényt is megszavaztak, alkalmazásával akadnak még gondok: egyre nehezebb a szolgáltatásokhoz svédül hozzájutni. Például, hogyha kórházi kezelésre szorul valaki, rendkívül fontos volna, hogy anyanyelvén beszélhessen – erre lehetőség van egyes városokban, ám nem mindenütt, ahol svéd anyanyelvűek élnek. Számukra az egynyelvűség gondot jelent, a rendőrség, az adóhivatal sem minden esetben használja a svéd nyelvet.

Ostrobotnia térségben (Nyugat-Finnország – szerk. megj.) történt nemrég, hogy egy beteg szívrohamban meghalt, mivel a mentőautó nem találta meg a megadott címet, éppen a nyelvi korlátok miatt – ez felháborította a közvéleményt. Finnországban 1921 óta az Åland-szigeteken élő svéd anyanyelvűek önrendelkezési joggal bírnak, a rendszer kiválóan működik – jelenleg tárgyalások folynak arra vonatkozóan, hogy meg kell-e ezt valósítani más térségekben is?

Úgy vélem, nincs közvetlen szükség az önrendelkezésre minden svédül beszélő finnek lakta területen, azonban ez változhat, amennyiben a svéd nemzeti párt mandátumokat veszít a finn parlamentben.

Jens Nygaard Németországban élő dán:

A Németországban élő dán kisebbség az 1920-as határrendezés „következménye": a határmódosítás következtében Németországhoz tartozó dán, illetve Dániához tartozó német kisebbség keletkezett. A németországi dán kisebbség lélekszáma mintegy 50 000-re tehető, és egyik legstabilabb kisebbségnek számít Európában, a dán határtól délre, mintegy 50 km-es körzetben él. Ebben a térségben több mint 50 dán iskola működik, dán könyvtárak, napilap, kulturális szervezet, politikai párt, saját egészségügyi intézmény, dán óvodák léteznek.

A közelmúltig jó viszonyban éltek egymással a dánok és a németek, nem utolsó sorban az 1955-ös Bonn-Koppenhága Nyilatkozatban foglaltak miatt, mely dokumentum leszögezi a kisebbségek jogait. A két elszakadt kisebbséget Németország és Dánia is támogatja anyagilag, de az utóbbi időszakban ellenérzéseket váltott ki az, hogy Dánia magára vállalja a dán és német kisebbség költségeinek 65 %-át, így például a dán anyanyelvű tanulók utazási kedvezményét stb.

A németországi Schleswig-Holstein térségben él a dán kisebbség, itt a dán párt megszerzett két mandátumot a tartományi parlamentben, a német jobboldaliak szerint pedig nem volna szabad kisebbségi ügyeken kívül másba is, így a kormányzás menetébe se beavatkozniuk. Az ehhez hasonló vélemények hangoztatása régen begyógyultnak hitt sebeket tép fel, félő, hogy a német–dán viszony mégsem olyan rózsás, mint azt legtöbben hitték.

Jutta Perkmann, Olaszországban élő német:

Dél-Tirol szilárd, jól működő autonómiával bír, amely például szolgálhatna az európai kisebbségek számára. A mai Olaszország északi részén fekvő Dél-Tirolban élő mintegy 300 000 német ajkút felölelő kisebbség jogait tiszteletben tartják. A térség gazdasági helyzete is rendkívül jó: a gazdasági növekedés mintegy évi 2,5 százalék, és gyakorlatilag nem létezik munkanélküliség.

Ezzel együtt léteznek bizonyos politikai kérdések, amelyek etnikumközi szinten foglalkoztatják a közvéleményt: leginkább a helynevek kérdése körül zajlik vita. A helynevek szabályozásának kérdése 1946-ig nyúlik vissza, jelenleg Dél-Tirolban nincs egyetlen hivatalos német helynév sem, a 116 város, utcák, falvak stb. német neveit mindössze „megtűrik". 1916-ban az olasz Ettore Tolomei „alkotott" 8 000 olasz elnevezést a térség olaszosításának érdekében – jelenleg bizottság állt össze ezen nevek felülvizsgálatára, megoldás kidolgozására.

Jevgenyia Garanza Észtországban élő orosz:

Észtország 1,3 milliós lakosságának mintegy a harmada orosz anyanyelvű, bár több nemzetiséghez tartoznak, így soraikban zsidók, németek, finnek és a volt Szovjetunió államainak népei is képviseltetve vannak. Az orosz nyelvet élő nyelvként használják az észt mellett. Az orosz anyanyelvű kisebbség többnyire városlakó, 40 százalékuk az ország fővárosában, Tallinnban él. Észak-kelet Észtországban, az orosz határhoz közel, Narva, Kohtla-Järve, Sillamäe stb. városokban a lakosok 90 százaléka nem észt nemzetiségű, ugyancsak nagyobb csoport él az Észt-Orosz-tó (oroszul Chudskoe Ozero, észtül Peipsi Järv) határán. Jórészt az 1917-es oroszországi októberi forradalom menekültjeinek leszármazottai, illetve egyesek Észtországnak a Szovjetunióhoz tartozásának következményeként kerültek erre a vidékre.

Ez utóbbi kategóriához tartozó bevándorlók közül mintegy 100 000-nek továbbra sincs állampolgársága, bár legtöbbjük Észtország területén született, vagy itt élt jóval a Szovjetuniótól való függetlenség kivívása előtt.

Az Észtországban élő oroszok helyzete meglehetősen jó: nincsenek ellenségeskedések, helyi választásokon az állampolgársággal nem rendelkezők is szavazati joggal rendelkeznek, orosz iskolák és orosz egyetemi csoportok működnek, két orosz napilapjuk, két hetilapjuk, magazinjaik, valamint rádióadójuk is van, az orosz tévéadókhoz olcsó a hozzáférés kábelen keresztül.

Azért gondok is akadnak: a legnagyobb az állampolgársággal nem rendelkezők helyzete: útlevelükben mint „idegenek" szerepelnek. Az észt kormány igyekszik felgyorsítani az állampolgárság megszerzésének folyamatát, amelynek feltétele az észt nyelvvizsga, illetve az alkotmány ismerete. Az Észtországban született gyerekek automatikusan megkapják az állampolgárságot, az EU 100%-ban megtéríti az észt nyelv tanulására fordított összegeket azok számára, akiknek nem sikerült az észt nyelvvizsgája. Jelenleg mintegy 2000 ember kap állampolgárságot havonta.

Gondot jelent Oroszország közelsége is: ez jó a kultúra szempontjából, de nem a politika szemszögéből: az orosz kisebbség nem folytathat tárgyalásokat a helyzetéről közvetlenül az észt parlamenttel anélkül, hogy ne idéznék az orosz külügyminisztérium elé. Jelenleg meglehetősen érzékeny az észt–orosz viszony, Oroszország a kisebbséget használja fel arra, hogy nyomást gyakoroljon az Európai Unióra – az észt hatóságok nem tehetnek semmit az orosz kisebbség érdekében anélkül, hogy milliószor elnézést ne kérnének a többi szavazótól.

Észtország 1918-ban, első függetlenedése alkalmával a korhoz képest meglehetősen haladó kisebbségi törvényt szavazott meg, a jelenleg érvényben levő messze alulhaladja azt, például nem tekinti kisebbségnek csak az állampolgársággal rendelkezőket. Ezért az orosz anyanyelvűek nem valósíthatják meg a kulturális autonómiát, még olyan térségekben sem, ahol a lakosok 90 százaléka orosz nyelven beszél.

Nem mindenért okolható ellenben az észt kormány: az orosz kisebbség nagyon megosztott, nincsenek karizmatikus vezetői. A legutóbbi választásokon az orosz pártok elvesztették a parlamentbe jutás esélyét, mivel a szavazók kevesebb mint 5 százaléka voksolt rájuk.

Juhász Katalin szlovákiai magyar:

Az elmúlt években történt valamelyes pozitív változás a magyar kisebbség életében: a Magyar Koalíció Pártja 1998 óta a vezető demokratikus koalíció tagja. Múlt októberben a kormány megszavazta magyar nyelvű egyetem létesítését Dél-Szlovákiában, ahol legnagyobb a magyar anyanyelvűek száma.

Korábban a magyar anyanyelvűek felsőoktatási esélyei jelentősen rosszabbak voltak a szlovák nemzetiségűeknél: előbbieknek 2 százaléka, utóbbiaknak 4, 8 százaléka végzett egyetemet.

A magyar nyelvtörvény életbe lépésével, illetve az oktatási rendszerben a kisebbségek javára történt jelentős változásokkal rendeződtek a magyar kisebbség legégetőbb gondjai, a kormány hajlandónak látszik az EU normáihoz igazodni kisebbségi kérdésekben.

A pozitív változások ellenére számos módon hátrányos megkülönböztetés éri a magyar kisebbséget, a szlovák nacionalista pártok demagógiája a közemberekben továbbra is képes gyűlöletet szítani, a déli részek „elmagyarosodásától" való félelem állandó.

A legnagyobb port a kettős állampolgárság ellen szavazó Magyarország kavarta: a szlovák politikusok úgy értelmezték, hogy a Szlovákiában élő magyarok ellen irányul a döntés, a jobboldali pártok azt sürgetik, hogy a kormány rendeletben tiltsa meg az etnikai alapon megvalósuló kulturális autonómia lehetőségét. A helyi választásokban viszont jobb- és baloldal egyaránt összefog, csakhogy magyarok ne kerülhessenek vezető pozíciókba.

A Magyar Koalíció Pártja azt vallja: nem törekedik területi autonómiára, a kulturális autonómiával megelégszik, egy erre vonatkozó törvény segítené a kisebbségi kultúrák helyzetének rendezését, nem kizárólag a magyar, de minden Szlovákiában élő nemzetiségét. Tizenöt évvel a kommunizmus bukása után a nemzeti kisebbségek anyagi támogatására vonatkozó törvénynek még csak nyoma sincs Szlovákiában.

Kristina Berasain Spanyolországban él, baszk nemzetiségű:

A 3 millió lakosú Baszkföldön a baszk nyelv helyzete térségről térségre változó: átlagban 62,3% nem beszéli a baszk nyelvet, 27,6% beszéli, 10,1 % ért, de nem beszél baszkul.

Hét tartományra oszlik Baszkföld, amelyek közül három Franciaországhoz tartozik (Lapurdi, Nafarroa Behera és Zuberoa), négy pedig Spanyolországhoz (Bizkaia, Araba, Gipuzkoa és Nafarroa). Ezek közül Bizkaia, Araba és Gipuzkoa alkotja a Baszk Autonóm Közösséget, ez tartozik a baszk kormány adminisztratív hatáskörébe. Itt a baszk és a spanyol egyaránt hivatalos nyelvnek számít. Nafarroa (spanyolul: Navarra) három nyelvi részre oszlik: az északi részt baszkként, a középsőt vegyes nemzetiségűként tartják számon, míg a déli rész nem-baszknak számít. Az egész Baszkföldön találhatók ellenben baszk iskolák, és ahol a baszk nyelv nem hivatalos, ott magániskolákban nyílik lehetőség a nyelvtanulásra, a baszkul tanulók száma évről évre növekszik.

Jan Grgic Olaszországban élő szlovén:

Olaszországban több mint 100 000 „bennszülött" szlovén él, akik a második világháborút követően, Olaszország és Jugoszlávia határrendezése következtében rekedtek ott, főként Friuli-Venezia Giulia (szlovénül: Furlanija – Julijska krajina), Trieszt (Trst), Gorizia (Gorica), és Udine (Videm) térségében.

Az 1869-es népszavazáskor a Velence tartományban élő szlovének az Olaszországhoz tartozás mellett döntöttek, az első világháború után a szlovén nemzetiségűek lakta területek egynegyede Olaszországhoz került, itt élt a szlovén anyanyelvűek egyharmada. A két világháború között a szlovének nagyfokú „elnemzetietlenítésnek" voltak kitéve, amely jelentősen erősödött az olasz fasiszták hatalomra kerülésével, akik nyilvánosan üldözték a szlovénokat, felszámolták egyesületeiket és intézményeiket, bezárták a szlovén iskolákat, a szlovén neveket olaszra változtatták stb.

Több száz szlovén költözött ekkor Szlovéniába, továbbiak más országokba, főként Argentínába emigráltak. A fasiszta terror volt az egyik legfőbb oka annak, hogy az Olaszországban élő szlovének tömegesen csatlakoztak az 1941 és 1945-ös szabadságmozgalomhoz.

A második világháborút követően a korábban Olaszországhoz tartozó, szlovének által lakott területek Jugoszláviához kerültek, kisebb részük pedig Róma fennhatósága alatt maradt. Az 1954-es Londoni Memorandum, illetve az 1975-ös Osimói Szerződés sajátos kisebbségi jogokat biztosít a Friuli-Venezia Giulia térségben élő szlovének számára, de nem ismerik el az Udine (Videm) térségben élő szlovén kisebbséget.

Bár a két világháború közötti időszakhoz képest javult a szlovén kisebbség helyzete, tagjai elégedetlenek a számukra elért védelemmel, amely változik térségről térségre.

Olaszország nem ismeri el továbbra sem az Udine-Videm környékén élő szlovén kisebbség jogait, a Gorizia-Gorica térségében élők számára biztosítottak némely jogok az 1947-es békeszerződés alapján, a Trieszt övezetében élő szlovének pedig a legtöbb jogot élvezhetik a Londoni Memorandumban leszögezetteknek köszönhetően.

Ez a területi megosztás szerinti tagolódás elfogadhatatlan, a kisebbség a szlovén állammal karöltve egy általános, a jogokat minden érintettnek egyenlő módon biztosító kisebbségi törvény elfogadtatásán fáradozik. Évtizedekig azonban a számos benyújtott tervezet közül egyet sem fogadott el az olasz kormány, a 2001-ben aláírt is sajnos csak papíron létezik. Ez legalábbis meglepő, figyelembe véve, hogy az ország a Dél-Tirolban élő németek helyzetét megnyugtatóan rendezte.

A nehézségek ellenére is a második világháború óta a szlovén kisebbség politikai, gazdasági, kulturális, sport- stb. tevékenysége élénk, két politikai szervezettel, egy haladó és egy konzervatív politikai párttal rendelkezik, színháza, kutatási intézetei vannak, továbbá saját napilapot jelentet meg.

A Trieszt és a Gorica környékén élők szlovén állami iskolákban tanulhatnak, az Udine térségében élők számára magániskolákat létesítettek, a szlovén nyelvnek a közigazgatásban és a közéletben történő használata ellenben akadozik.

A szlovén kisebbség szoros kulturális és politikai kapcsolatokat ápol Szlovéniával, az anyaország anyagi és egyéb támogatásokat is juttat neki.

Szerkesztette: Farkas Imola

Általánosan elfogadott nézet szerint az utókor azokra az elődökre tér vissza gyakrabban, azokról nem feledkezik el, akik tartós hatást gyakoroltak a maguk korára és értékes örökséget hagytak maguk után. A XIX. századból különösen sok ilyen személyiséget tart nyilván a magyar történetírás, köztük gróf Mikó Imrét, akit már a kortársak Erdély Széchenyijeként emlegettek. Az összehasonlítás helytálló: Mikó Imre gróf olyanszerű munkásságot fejtett ki Erdélyben az 1848–1849-es szabadságharc leverését követő önkényuralom idején, mint Széchenyi a forradalmat megelőző reformokban. De szeretném hangsúlyozni: mindkét említett személyiség az egyetemes magyar múlt és kultúra része.

Zabolától a forradalmi fogságig
Mikó Imre kétszáz éve, 1805. szeptember 4-én született a háromszéki Zabolán. Apja gróf Mikó György, anyja gr. Mikes Borbála, aki azonban gyermekágyi lázban meghalt. A fiút anyai nagyszülei nevelték, s Háromszékről Marosújvárra költöztek, hogy az unokát a közeli Nagyenyeden, a Bethlen Kollégiumban neveltessék. Ott szerzett diplomát, majd Marosvásárhelyen jogi tudományokat végzett kiemelkedő sikerrel.

Ezután hivatalba lépett Kolozsvárt az Erdélyi Főkormányszéknél (Gubernium), majd Bécsben az Erdélyi Kancellárián töltött két évet, ahonnan visszatért Erdélybe. A nagy tehetséggel megáldott, s alapos műveltséget szerzett fiatal Mikó gyorsan emelkedett a hivatali ranglétrán: 1847-ben Erdély főkincstárnoka Nagyszebenben, közben 1843-tól az Országos Színházi Bizottság elnöke, 1838-tól a nagyenyedi kollégium főkurátora, 1840-től az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka. 1840-ben feleségül vette gr. Rhédey Máriát, s általa vált Erdély egyik leggazdagabb földesurává. Erre joggal és okkal elmondható: rendkívüli pálya, mely töretlenül emelkedett az írnokságtól Erdély második főméltóságáig: a kincstári elnökségig, s közben az erdélyi magyar társadalom is igényelte szolgálatait, amire bizonyosan a legendás komolysága, becsületessége s karizmatikus személye tette alkalmassá.

És ekkor robbant be életébe az 1848-as forradalom, amikor állást kellett foglalnia a magyar nemzet és a Habsburg-hatalom konfliktusaiban, amikor is mindkét fél számított rá. És ő, bár lojális szellemben nevelték a monarchia és a királyi udvar iránt, amíg lehetőségei engedték, a magyar nemzeti törekvések mellett állt ki: híve volt az uniónak, amely mellett hitet tett az utolsó erdélyi rendi országgyűlést bezáró, emelkedett ihletettséggel megalkotott záróbeszédében is.

Mikó Imre békés természetű ember és politikus volt: békét akart Erdély népei között is, azért vállalta el 1848 októberében az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyűlés elnökségét, amelynek higgadtan, meggondoltan próbált eleget tenni. Nem rajta, hanem a körülményeken múlt, hogy Erdélyben mégis véres polgárháborúba torkollottak az események. És akkor úgy látta jónak, hogy Bécstől kérjen segítséget a pusztító tűz eloltásához, mert a tűz szikráját bizony a birodalom vezetése csiholta ki – Jellesics bán felléptetésével a magyar forradalom és szabadságtörekvések ellen. De segítség helyett a hatalom fogságba vetette, s onnan csak 1849 októberében térhetett haza.

A kezdet évei Erdélyben, Világos után
Mit talált Erdélyben, Kolozsváron?

Egy ostromállapotban tartott szétdúlt országot, egy megalázott, atomjaira szétesett magyar társadalmat és egy gyászoló családot: távollétében felesége gyermekágyi lázban – mint édesanyja egykoron – meghalt.

A katarzis évei következtek: 1850–1851, amikor végig kellett gondolnia eddigi életét s a továbbiak lehetőségeit. Nehezen, de megszületett a teendők terve: a magyar társadalom felrázása letargikus állapotából, az ellenforradalmi rendszer által betiltott intézmények újjászervezése és működésének engedélyeztetése, és új intézmények alapítása, mert csak ezek által vélte megmenthetőnek a jövő számára Erdély magyarságát.

Ekkor vált sikeres politikussá azzal, hogy nem a passzív rezisztenciát választotta, mint Magyarország Deák Ferenccel az élen, hanem a cselekvés útját jelölte ki elméletileg és irányította gyakorlatilag. Ezért már ráfigyelt Erdély: körülötte alakult ki egy olyan kolozsvári közismert személyekből álló értelmiségi kör, mint Berde Áron, Kőváry László, Jakab Elek, Kriza János, Nagy Péter és folytathatnánk a sort; munkájában rájuk támaszkodhatott.

Így bátrabban cselekedhetett: elvett jogokat szerzett vissza, s anyagi áldozatokat is vállalva, elérte a bezárt nagyenyedi és szászvárosi református kollégiumok újraindítását, segítette a megrongált egyházi épületek, templomok helyreállítását. És kitartóan, minden legális eszközt latba vetve, küzdött a kolozsvári Nemzeti Színház korábbi közjogi helyzetének visszaállításáért, s a színházi élet megnyitásáért. Nem véletlen, hogy élete végéig állt az Országos Színházi Bizottság élén.

Aztán, az ostromállapot enyhülésével, 1854-ben újjászervezte az 1844-ben alapított, de a forradalom idején megszűnt Erdélyi Gazdasági Egyesületet, amely a helyreállítás és korszerűsítés egyidejű elindításával a lakosság kilenc tizedét foglalkoztató mezőgazdaság és az agrártársadalom talpra állítását vitte előbbre. Ezek voltak az újrakezdések évei.

Mikó Imre, a mecénás
Mikó Imréről sokan állították régebb, hogy nem volt politikusi alkat; ebből annyi igaz, hogy nem volt a szokványos értelemben vett politikus; ő a politikusok egy ritka típusát képviselte: nem ígért, de tett a közügyekért, erkölcsös politikusként áldozatot vállalt, rendkívüli felelősséget érzett az általa képviselt közösségért. Ezért volt ő – akárcsak Széchenyi – mindenekelőtt társadalomszervező, intézményalapító politikus. A fiának, Mikó Ádámnak írt Intelmeiben, amit elsősorban önmagára vonatkoztatott, alapeszmeként jelentette ki: a nagy vagyon nagyobb közösségi áldozatvállalásra kötelezi tulajdonosát. Ő a gyakorlati életben is megmutatta, hogy kijelentései nem szólamok, hanem kalauz: korának legnagyobb mecénása volt.

Ezt azzal is bizonyította, hogy 1856-ban az általa szervezett, de hajlékot nélkülöző Erdélyi Múzeum-Egyesület számára ajándékozta a több mint 10 holdas kertjét, a rajta levő épületekkel, és ezzel a tettével nemcsak az EME szervezését vitte előbbre, de hatalmas energiákat szabadított fel a magyar társadalomban. Ettől kezdve nevezték egyre többen Erdély Széchenyijének. Tompa Mihály híres versében – amint Erdélyi Pál, az EME kiváló könyvtárosa írta – csak a közvélemény hangját tolmácsolta.

Felajánlásokról, együttműködési szándékokról ezrek tettek bizonyságot, hogy gr. Kemény József és Sámuel könyv- és kézirattárát s más egyéni gyűjteményeket egy közös erdélyi magyar múzeumba összegyűjthessék s rendezzék, a jövő számára megőrizzék.

Mikó Imre olyan erdélyi múzeumot tervezett, amelyet a közösség hoz létre és éltet, hiszen a bécsi kormányzat ezt nem vállalta. Az engedélyt mégis Bécstől kellett megszerezni; ez hosszú, mintegy négyéves harc után sikerült. 1859. november 23–26. között megalakult Kolozsvárt az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Az EME-t Mikó Imre olyan intézménynek képzelte el, amely múzeumi gyűjtőmunkát végez, tudományos munkát folytat, s egyszersmind nemzeti fórumot jelent, amely a politikai harc eszközeitől megfosztott erdélyi magyarság számára bizonyos mértékig és értelemben országgyűlés, megyei közgyűlések feladatát is ellátja, amennyiben keretében meg lehetett beszélni a közügyeket.

Harc az EME megalapításáért
Természetesen a hatalmas politikai tapasztalatokkal rendelkező Bécs átlátott Mikóék tervein, s éveken keresztül húzta-halasztotta az alapítási engedély megadását, az EME esetében éppúgy, mint az erdélyi vasutak ügyében. Amint Mikó később írta: az abszolutizmus idején a birodalmi kormány zsarolni igyekezett a halogatásokkal az erdélyi magyar politikát, hogy az Bécsben a Birodalmi Tanácsban, s ne Erdélyben, pláné Kolozsvárt egy magyar egyesületben keresse a megoldásokat. Mikó Imre Erdély alkotmányos életének visszaállítását tekintette politikai működése legfőbb céljának, és kivárta a kedvező alkalmat az Erdélyi Múzeum-Egyesület megalapításához, semmint engedett volna a zsarolásoknak.

1859–1860-ban a bécsi kormány engedni kényszerült; elvesztett háborúk, a magyar nemzeti mozgalom fellendülése, a belső gazdasági válságok, mind a magyar nemzettel való kiegyezés felé terelték a birodalmi nagypolitikát. És ekkor Mikó Imrét ismét Bécsbe hívták, hogy vállalja el a visszaállított Gubernium elnökségét. Ő abban a reményben tett eleget a kérésnek, hogy valóban az alkotmányos rend helyreállítása lesz a feladata, de amikor ennek ellenkezőjét kellett tapasztalnia, visszaadta megbízatását.

Kolozsvárt ismét az egyesületi élet vette igénybe idejét és erejét: személyesen vezette az Erdélyi Gazdasági Egyesület, az EME, a Színházi Bizottság, a Református Egyházkerület ügyeit. És segítséget nyújtott a sepsiszentgyörgyi, később róla elnevezett Református Székely Mikó Kollégium megalapításában. Itt jegyezzük meg, hogy Mikó székely származását mindig hangsúlyozta, akárcsak az erdélyiségét is, de mindezt úgy élte meg, hogy az egyetemes magyar nemzetben kereste a sajátosságok helyét. Az ő transzszlvanizmusából nem hiányozhatott az erdélyi társnemzetekhez való viszonyulás.

Levelezése a szász és román vezetőkkel, eszmecseréjüknek is gazdag tárháza. Együttműködött a szász honismereti egyesülettel, a román irodalmi egyesülettel. Intézményalapításai során többen biztatták arra, hogy multikulturális egyesületeket hozzanak létre, ő azonban nyíltan és őszintén kiállt amellett, hogy Erdélyben, a békés megoldások érdekében, a magyar legyen magyar, a román legyen román, a szász maradjon szász. Ezt sugallta egyébként a XIX. század európai szelleme is, amely a modern nemzetek létrejöttének és működésének időszaka volt. A másokkal, a nemzetiségekkel való kapcsolatában sem találunk taktikázásokat, valamiféle machiavellista politikai húzásokat: ő mindig pontosan megnevezte álláspontját. Ennek köszönhette a románok és a szászok körében, valamint a birodalom vezetésében tapasztalt tekintélyét.

A XIX. századi magyar történelem nem nélkülözte a fordulatokat. Ilyen volt az 1867-ben létrejött osztrák–magyar kiegyezés, amely európai jelentőségű esemény. Ennek kimunkálásában Mikó Imrének nem kis része volt. Ebből következően nem véletlen, hogy az 1867-es magyar kormányban neki juttatták a közlekedésügyi miniszteri tárcát. Az ő minisztersége alatt épültek meg az erdélyi vasút fővonalai, ami számára nagy elégtételt és örömet okozott. Ugyanilyen esemény volt a kolozsvári tudományegyetem megalapítása 1872-ben, hiszen ennek létrehozása itt, mint közismert, az EME gyűjteményeinek és Mikó személyének volt köszönhető. Ezután azonban visszavonult a közélettől, hajlott kora s betegeskedésének elhatalmasodása miatt.

A vég 1876. szeptember 16-án következett be Kolozsvárt. Földi maradványait, hatalmas részvét mellett, a Házsongárdi temető családi sírboltjában helyezték el.

Egy nagy élet, gazdag életmű zárult le Mikó Imre halálával. Ránk pedig felbecsülhetetlen értékű történelmi örökség maradt. Ennek megőrzése és éltetése a mi és az utánunk jövő nemzedékek feladata.

Nem véletlen az az érzékelhető különbség, amely a huszadik század eleji és a jelenlegi alkotótáborokat egymástól megkülönbözteti: előbbiek többnyire a megújhodás, a modern törekvésekhez való felzárkozás igényéből születtek, a mostaniakban erőteljes vonásként fedezhető fel a helyi jelleg, a különböző földrajzi környezethez kötődő építészeti, etnikai sajátosságok művészi ábrázolása, képi átmentése-megőrzése. Az állami mecénatúra rendszerváltás utáni megszűnésével a képzőművészet egyfajta válságba került és az így keletkezett helyzeten – megfelelő tőkeerős művészetpártoló közönség hiányában – a különböző alapítványok és szervezetek a helyi önkormányzatokkal s az egyre erősödő magánvállalatokkal karöltve segítenek. A közreműködésükkel működtetett alkotótáborok, ha nem is kínálnak megnyugtató megoldást, de átmeneti időszakokra anyagi hátteret teremtenek a művészi tevékenységhez. Mindenki jól jár. A művészek a táborokban nem csupán munkakörülményekre lelnek, de ismeretségi körük bővül, szakmai kapcsolatokat teremthetnek, szakmai vitákra, vélemények ütköztetésére nyílik lehetőségük. Az alapítványok, önkormányzatok pedig a résztvevők munkái révén értékes képzőművészeti gyűjteményekre tehetnek szert. A mindenhol fellelhető lázas arculatkeresés részeként észlelhető az az igény, hogy a munkák a közvetlen környezet természeti és épített örökségét tükrözzék. Ez is egyik összetevője annak a hallgatólagos művészeti programnak, amely a hagyományok, a helyi jelleg művészi feldolgozására irányul.

A nagyenyedi Inter-Art képzőművészeti tábor – amely idén fennállásának tizedik évét ünnepelhette – az a kivétel az egyre sokasodó alkotótáborok sorában, amely, úgymond, erősíti a szabályt. Sajátos jellegéről talán leginkább egy statisztikai adat árulkodik: az idei rendezvény résztvevői húsz különböző országból verbuválódtak. Mindenki hozta a maga egyéni élményvilágát, látásmódját, technikáit, ars poeticáját. Az augusztus 26-i zárókiállítás jól szemlélteti a felfogásbeli, s talán a kulturális különbségeket is. Mert a művészet nyelve úgy egyetemes, hogy a különböző kulturális sajátosságokat, mint önálló entitásokat, megőrizni igyekszik. A kiállított munkák közül erre talán a legjobb példa a kínai Li Geye leheletfinom vízfestménye, amelynek fekvő női aktja a klasszikus keleti hagyományok technikáját használja és annak légkörét idézi. Egészen más művészi alapállásból született Fülöp Mária ugyancsak fekvő női aktot sejtető, hármas tagoltságú munkája, amely éppen a részleteket mellőző nagyvonalúságával tüntet. Hatásában – érdekes módon – azonban az előbbivel rokon érzelmeket vált ki a nézőből. Az indiai Chiru Chakravarty nonfiguratívba hajló sárga-vörös színvilágában hazája színpompás kelmefestészetének örökérvényű formavilágát juttatja eszünkbe, és annak hagyományaiból táplálkozik. A legkorszerűbb képzőművészeti formanyelv felhasználásával, de ugyancsak a hagyományokból, országa több évezredes kultúrájának tárházából merít Ashraf Abbas El Hady egyiptomi festőművész, a Kairói Képzőművészeti Egyetem tanára is. Másik végletként a nagy-britanniai Chris Furse pár vonalas színpompás nonfiguratív pasztelljét és Robert Lixandru nem kevésbé remekbeszabott fotografikáját említhetném, amelyek a parttalan, univerzális képzőművészet formanyelvén szólítják meg a nézőt. A kolozsvári nemzetközi kisgrafikai biennálékról is jól ismert bulgár Dimitar Velichkov sárgálló-vöröslő oszlopsora sajátos, rovátkolt jelbeszédével a nonfiguratívból a figuratívba torkollik és a szlovén Lojze Kalinsek realisztikus elemekből felépített, múltidéző, líraian szuggesztív női arcképénél is érdemes elidőznünk. Sajátosan expresszív, mind színvilágában, mind a kompozíció vonatkozásában figyelemfelkeltő a moldovai Vitalie Butescu Rubik-kockás arcképcsarnoka, valamint a haiti-i Patrick Cauvin portréja. Gunyoros, ironikus hangvételével, a végletekig leegyszerűsített, maximális tömörségű formavilágával hívja fel magára a figyelmet Kőmíves Andor. Horváth Gyöngyvér Horizontjainak hűvösen elegáns geometriájába egy áttetsző levél erezete visz líraiságot és némiképp hasonló hangvételű Rodica Pungea Enyészet című barnás-vöröses képi vallomása. Az anyagszerűségre épít a török Özlem Kalkan Erenus expresszív kék-fekete portrésorozata.

A művészi absztrakció legvégső határait feszegeti Ion Sălişteanu és hasonló alapállásról indul az albán Elsa Martini, a spanyol Joes Mayoral, a nagyenyedi Balog István, valamint Andrei és Mihaela Bako. Konstruktivista hatásról árulkodik a görög Cristiana Iliopolis, illetve a nagyenyedi Ciprian Hopârtean egy-egy munkája. Az akvarell biztosította lehetőségeket aknázza ki modern hangvételű munkájában a bukaresti Kléh Gyöngyvér és ugyancsak említésre méltó az osztrák Eva Mazzucco, valamint a hazai Horváth Attila és Teofil Pop munkája. Minden fölösleges sallangtól mentes, nemesen egyszerű formavilág jellemzi a szobrászok, a bukaresti Ana Zoe Pop és a görög Iorgos Iliopolos munkáit. Előbbinél még fellelhetők a figurativitásra utaló jegyek, míg utóbbi már csupán a nemes anyag és a letisztult formák harmóniájára épít. Sikerrel. A tárlat fotóanyaga is gazdag. A műfaj ismert és elismert budapesti szaktekintélye, Klotz Miklós művészfotói mellett a már említett Robert Lixandru és az egyesült államokbeli Thomas Jernigan is sikerrel szerepel.

A célkitűzéseiről címében is árulkodó Inter-Art alapítvány alkotótáborának tíz év alatt kivívott rangját nem csupán a parádés részvétel szemlélteti – a táborozók közt ott találjuk Ion Sălişteanut, a Romániai Képzőművészek Szövetsége tiszteletbeli elnökét is –, hanem az a megkülönböztetett figyelem, amelyet az UNESCO bukaresti kirendeltsége, a városháza, a Fehér megyei prefektúra, valamint az országos és helyi kulturális szervezetek részéről élvez. Ennek eredményeként költözhetett a tábor egy iskolai bentlakás nem éppen komfortos helyiségeiből a Svájci-házba és nyithatta meg 2000-ben tágas alagsori pincegalériáját a kollégium közvetlen szomszédságában. De a legnagyobb megvalósítás mégiscsak az augusztus 26-án megnyílt Kortárs Művészeti Múzeum. Nem sok város dicsekedhet hasonló létesítménnyel. Alapját az az értékes anyag képezi, amely az Inter-Art tízéves fennállása óta a táborozó művészek adományaiból összegyűlt, s amely, enyhe túlzással, a nagyvilág művészeti próbálkozásainak csöppnyi keresztmetszetét nyújtja. A kultúrák sajátos találkozóhelyévé vált tehát Nagyenyed, híre nemcsak a megye, hanem az országhatárokon is túljutott. A kezdeményező, Balog István festőművész tíz évvel ezelőtti merész ötlete pedig talán még a megálmodottnál is gazdagabb valósággá vált.

Bizony, hogy nem. A szólás jelentheti, hogy ’nem mindig sikerül az embernek valami’, jelentheti, hogy ’nem lehet az embernek mindig jó dolga’, továbbá, hogy ’nem lehet mindig finomságokat enni, beosztással kell élni’. Mikes Kelemen – örmény ételekről írva – egyszer így él a szólással: „azt pedig ne gondollya kéd, hogy a gazda asszony így vendégellye minden nap a gyermekeit, a már sok volna, és nem minden nap pap sajttya, hanem csak akkor, amikor kedvit akarja keresni gyermekinek."

Minthogy a szólásban olykor a papsajt mellett az eredetibb pap sajtja birtokos szerkezet fordul elő, a szólás magyarázatakor feltételezték, hogy a pap sajtja « papsajt eredetileg valóban a papok sajtja; különleges eljárással készült finom sajt, a papoknak természetbeni fizetésként nyújtott sajt volt. Közismert ugyanis, hogy régebben a papok részben természetben kapták járandóságukat. A papsajt – vélték – hasonló összetétel, mint a papbér. Ám a fenti feltételezés adatokkal máig az irodalom nyelvében is sem volt bizonyítható.

A papsajt szó nyelvjárásainkban, növényként él. Itt papsajtnak nevezik a mályva termését, sok esetben magát a növényt, a mályvát is. A papsajtra vonatkozólag az az általánosan ismert magyarázat él az erdélyi szokásvilágban, hogy a papsajtmályva (Malva neglecta Wallr.) termését a gyerekek előszeretettel eszik a nyár folyamán. Ehhez hozzátartozik, hogy a papsajtot akkor lehet fogyasztani, amikor a termése kifejlődik. Bródy Sándor Az ezüst kecske című elbeszélésében írja: „Szóba ereszkedtek egy vak cigánnyal, aki a forró napban ült, és papsajtot evett."

A papsajtot a felnőttek ma lenézik és általában nem fogyasztják, de a gyerekek szeretik, csemegének tartják. (Régen az ínséges időkben a papsajtnak valószínűleg nagyobb becsülete volt.) Ennek tudatában a szólás magyarázata magától kínálkozik. Először alkalmasint a gyerekekre vonatkoztatva tréfás figyelmeztetésként mondhatták, hogy nem lehet mindenkor papsajtot, azaz csemegét enni, a rosszabb ételeket is el kell fogadni. Ebből a konkrét helyzetből vált a kifejezés elvont értelmű, ma már több jelentésű szólássá.

A papsajt szó a XVI. század végéről adatolható, evésének már korábban szokásban kellett lennie. Az alaki hasonlóságon alapuló növénynév (sajt) a pap előtagot ugyanolyan módon kapta, mint a többi azonos kezdetű, nyelvjárási szinten élő növénynév: papmonya ’zsidócseresznye’, paptöke ’hólyagfa’, papkalap ’hunyor’, paperszényefű ’tarsóka’ stb. A papsajtnak, a papsajtmályvának vannak más népi elnevezései is: papkenyér, pappogácsa, papsaláta, madársajt, madárpogácsa, mátépogácsa, békakenyér, mályvakenyér, mályvasajt, kenyérfű, istenkecipója stb

Mindenre képesek vagyunk csak azért, hogy minél hamarabb és minél szebben lebarnuljunk. Arra azonban már a legtöbben kevés gondot fordítanak, hogy a napsütés által okozott károkat helyrehozzák. A nyári hónapok után fontos teendő az igénybevett haj és bőr regenerálása. Az ápolás mellett az sem utolsó szempont, hogy kellő odafigyeléssel a megszerzett szép bronzbarna színt hetekkel meghosszabbíthatjuk. Nyáron még alaposabb és másféle ápolás szükséges, mint az év többi részében. Nem csak a bőrre, a hajra is igaz: akkor őrizheti meg fényét, ha tápláló anyagokból gazdagon kap a nyári, napos időszakban.

Barnára sült bőrünk megvastagodik, rugalmatlanná válik az erős napfénytől, ezért jó, ha kerüljük az erős kozmetikumot, szappant, alkoholtartalmú arcvizet. Használjunk helyette vízpótló, hidratáló krémet, emulziót, pakolást. Ne feledkezzünk meg a napozás utáni készítményekről. A hatékony bőrápolás azonban nem elegendő, ha nem fordítunk figyelmet a táplálkozásra. Igyunk minél több folyadékot, lehetőleg ásványvizet, gyógyteát, cukor nélküli, rostos zöldség- vagy gyümölcslevet. Fogyasszunk sok gyümölcsöt, együnk zöld és sárga főzeléket, salátát. Emellett töltsük föl szervezetünk vitamin- és ásványianyag-készletét.

Megelőzés
Mielőtt azonban a nyaralás utáni teendőket vennénk sorba, íme néhány tanács a napfürdőzés idejére is: a mellet, a vállakat, az orrot és a lábfejet „napteraszoknak" nevezzük, mivel ezeket éri a legtöbb égető napsugár. E helyeken gyorsabban barnul a bőr, de ha leég, akkor sajnos gyorsabban le is hámlik. Legjobb, ha este, lefekvés előtt bőrápolóval még egyszer alaposan bekeni e testrészeit. Ha finoman lebarnult arcbőre valamilyen okból sötétre barnul, bizony az éveket öregíthet rajta. Nemcsak a leégés veszélyes, a túlzott lebarnulás is, 35 év felett már sokkal nehezebb a bőrnek kihevernie az UV-sugárzás okozta igénybe vételt. Ezért használjunk az arcbőrre mindig megfelelő fényvédő faktorú nappali krémet, este pedig – a napozás utáni készítményekkel történő ápolás után – jöhetnek a nagy adag tápláló hatóanyagot tartalmazó ampullák és kapszulák. Egy másik veszélyforrás, hogy a napfény cserepes, olykor sebes ajkakat és száj körüli ráncokat okozhat, ezért nem szabad napközben megfeledkezni az ajaknak és környékének védelméről. Éjszakára pedig jöhet az ajakbalzsam. Nagyon fontos, hogy nyáron használjunk az arctisztításhoz – a zsírtalanító arcmosó zselé helyett – krémes állagú arctisztító tejet, vagy folyadékot. Így jobban védjük a bőr lipidköpenyét. Az alkoholtartalmú arctonikot felejtsük el, mert erőteljesen szárító hatású, sokkal jobb egy frissítő termálvizes-spray. Minden strandolás után, legkésőbb este el kell távolítani a bőrről a só, a homok és a napozószerek maradványait. E tisztálkodáshoz legalkalmasabb a langyos víz, extra könnyű, hidratáló tusfürdővel. Az ultraibolyasugárzás által igénybe vett bőrnek sok nedvességre van szüksége, elkerülendő a korai hámlást. Ezért zuhanyozás után kétszer annyi testápolót használjunk mint máskor. A modern napozás utáni készítmények többet is tudnak az egyszerű hidratálásnál. Tartalmaznak például szabadgyököket megkötő C- és E-vitamint, esetleg nyugtató hatású Aloe Verát, barnulást serkentő és hűsítő hatóanyagokat.

Nyaralás után
Nyaralás végén száraz a bőrünk, az arcunk, a hajunk. A nap, a fürdőzés megviseli a bőrt, noha a nyaralás alatt testileg és lelkileg is regenerálódunk. Aki hosszabb időt töltött vízparton, főleg tengerparton, annak bőre hámlóvá, kissé rugalmatlanná és nagymértékben vízhiányossá vált. A száraz, hámló, esetleg berepedt bőrt hidratáló emulziókkal, illetve krémekkel kell ápolni. Sokféle gyógykozmetikai szer közül választhatunk, amelyek igen drágák, de megfelelően korszerű és igényes készítmények. Az arcbőr fokozott ápolásra, kezelésre, sőt kényeztetésre szorul nyár végén. Erre ceramidtartalmú, lipo-hidroxy anyagokat tartalmazó hidratáló és tápláló arctejek, testápolók ajánlottak. Az arckrémek közül szintén a ceramidtartalmú, multivitaminos, esszenciális ásványi sókat tartalmazó, E-vitamin-tartalmú frissítőzseléket, hidratáló krémeket kell használni. Ezekben már zömmel stabil fényvédő is van. Idősebb bőrre éjszakára öregedést, ráncosodást gátló regeneráló krémet lehet alkalmazni. Amennyiben ezek vásárlását pénztárcánk nem engedi meg, akkor gyógyszertárban recept nélkül vagy receptre felírva, aránylag jó minőségű különféle zsíros, félzsíros, illetve hidratáló krémekhez juthatnak hozzá. A nyaralás után a tisztálkodásra használt szappant vagy folyékony szappant is jól kell kiválasztani. Olajos tusfürdőt, olajfürdőt használjunk, illetve a különféle folyékony, zuhanyozáshoz használatos, C-vitamin- és egyéb provitamintartalmú fürdőemulziók is jó hatásúak.

Hajápolás
Mivel a nyaralás a hajunkat is igénybe veszi, ne sajnáljuk az időt egy regeneráló kúrára. A nap intenzív hatása, a sós tenger vagy akár a strandok klóros vize is károsodásokat okozhat a hajban, töredezetté, szárazzá, fénytelenné teheti a hajat, így az elveszti vitalitását és rugalmatlanná válik. Ma már rendkívül hatásos hajkozmetikumok kaphatók az üzletekben. Igyekezzünk olyan hajápoló-készítményeket vásárolni, amelyek 100 százalékban tartalmaznak növényi vagy állati hatóanyagokat. Elsősorban olyan hidratáló és vitalizáló sampont kell választanunk, hajmosás után olyan balzsamokat, pakolásokat használjunk, amelyek revitalizáló hatásúak és a bennük lévő fontos hatóanyagok, pl. a növényi protein, cukorszármazékok, kukoricacsíra, algakivonat, rizsolaj, E-vitamin segítségével ápolják és védik a hajat. Ezek a nélkülözhetetlen hatóanyagok néhány perc alatt felszívódnak a hajba és fejtik ki jótékony hatásukat. A frizura elkészítése előtt még a nedves hajra érdemes szárítást megkönnyítő fixálót tenni, amely amellett, hogy selymes fényt ad a hajnak, óvja is a forró hajszárítótól és könnyen fésülhetővé teszi. A hideg, szeles, esős idő beálltával érdemes betartani azt az aranyszabályt, hogy hajmosás után vizes hajjal egyáltalán ne, de hajszárítás után is csak egy bizonyos idő elteltével, lehűlt fejjel menjünk ki a szabadba. A fejbőr ugyanis könnyen megfázhat, és érzékennyé válhat a gombás és bakteriális fertőzésekre, ami korpásodáshoz vezethet.

Nyaralási stressz
A nyaralás utáni időszak nemcsak külső, hanem belső problémákat is okozhat. A visszaérkezés kellemetlen perceket jelenthet. Ahogy az idegen környezet megszokása, úgy egy jól sikerült nyaralás utáni hazatérés is nehézségekkel járhat. Miután kipihenve, jókedvűen jövünk haza a nyaralásból, magánéletünkben, otthonunkban vagy a munkahelyünkön váratlan dolgot tapasztalunk: levertnek, fáradtnak érezzük magunkat, a hangulatunk is rossz. Általában a hazatérés utáni harmadik nap a legkritikusabb, éppen ezért miután kipihentük a nyaralás „fáradalmait", próbáljuk becsempészni mindennapjainkba az ott megszokott időtöltéseket. Ha például vízparton töltöttük szabadságunkat, hazajövet menjünk el néhányszor úszni. Így nem érezzük annyira a hirtelen váltást, a visszatérést a hétköznapokba és talán szokásunkká válik a rendszeres testmozgás.

A „közönséges" feketekávéra nemsokára mint csodaszerre tekinthetünk, ha hihetünk annak a kutatásnak, amelynek következtetése, hogy a rendkívüli rák-megelőző hatású anyagokból, antioxidánsokból, meglepő módon többet tartalmaz, mint csodaélelmiszereink, az áfonya, az alma vagy a paradicsom.

Míg a zöldségekről, gyümölcsökről korábban is tudtuk, hogy az egészséget megőrző antioxidánsok gazdag forrásai, a kávé most keveredik először ilyen jó hírbe. A kutatók ugyanakkor arra is figyelmeztetnek: nem bizonyított, hogy a jótékony hatású anyagok nagyobb arányban föl is szívódnának.

A megrögzött kávéfogyasztó amerikaiak esetében kétségtelen: ebből az italból nyerik a szervezetükbe kerülő legtöbb antioxidánst, a lakosság felének mindennapos elmaradhatatlan itala a fekete, továbbá az is kiderült: ebben a viszonylatban nincs különbség a magas koffeintartalmú és a koffeinmentes kávé között. Valószínűleg a Nagy-Britanniaiak körében sem marad visszhangtalan a felmérés, hiszen a tea-ivókként számon tartott britek naponta 70 millió csésze kévét fogyasztanak naponta.

Az antioxidánsok fontos szerepet töltenek be a szervezetben: semlegesítik a sejtromboló, az átörökítő-anyagra, a dezoxiribo-nukeinsavra (DNS) pusztító hatású szabadgyököket – biztosítják a szív védelmét és a rákos megbetegedések gyakoriságának csökkenését. A kávéfogyasztás elsősorban a máj- és vastagbélrák, a kettes típusú cukorbaj és a Parkinson-kór kialakulásának veszélyét redukálja.

Ahogyan mindenből, a kávéból is megárt a sok: napi egy-két csészével kell beérnünk, és nem pótolhatjuk vele a friss zöldségeket-gyümölcsöket, hiszen táplálkozástani szempontból azok rost- vitamin- és ásványi só tartalmuknál fogva pótolhatatlanok.

A kávé pozitív hatásai közé tartozik továbbá, hogy élénkíti a figyelmet és javítja a rövid távú emlékezőképességet. Csökkenti a májcirrózis kialakulásának esélyét az alkoholfogyasztóknál, késlelteti az izmok kifáradását, egyik összetevője pedig adott esetekben csökkentheti az asztmás tüneteket.

Káros hatásai: megnöveli a vérnyomást azoknál, akik amúgy is magas vérnyomással küzdenek, álmatlanságot, nyugtalanságot, sőt ingerültséget okozhat, nőknél fokozhatja a premenstruális szindróma (PMS) hatásait, illetve csökkentheti a fogamzóképességet, emésztési zavarokat is okozhat.

Úgy tűnik, a kávéra irányult a tudományos kutatások figyelme, hiszen egy másik felmérés szerint jelentősen csökkenthetjük a hízás veszélyét, ha cukorral isszuk a kávénkat vagy a teánkat – állapítja meg egy dán tanulmány.

Az 5200 férfi körében elvégzett vizsgálat azt állapítja meg, hogy sokkal kevesebb túlsúlyos és több sovány ember van azok között, akik cukorral isszák a kávéjukat vagy teájukat, mint a többiek között. További vizsgálatokra van szükség azonban annak megállapítására, vajon a kávé és a cukor vegyülete csökkenti-e az étvágyért felelős hormonok termelését. A kutatást végzők szerint ha napi két kockacukrot teszünk minden egyes alkalommal a naponta áltagosan fogyasztott 5–6 csésze kávéba vagy teába, 40 százalékkal kisebb a kockázata annak, hogy meghízunk, mintha cukor nélkül fogyasztjuk ezeket az italokat. A nagyszabású vizsgálat a 70-es évek végén indult, a felmérés során a túlsúly, az alkohol, a dohányzás, a fizikai tevékenység és a kávé közötti összefüggéseket vizsgálták. A túlsúly és a kávé közötti összefüggés a legérdekesebb, mivel máshol nem találtunk hasonló adatokat - szögezik le. A jelenség magyarázata az lehet, hogy a cukrozott kávé vagy tea serkenti az anyagcserét a belekben és csökkenti az étvágyat, és a cukor kalóriatartalma kisebb, mint azé az ételé, amit étvágycsökkentés híján elfogyasztanánk.

Az emberek többsége a ráktól retteg, pedig három elhunyt közül kettőnek az életét szív- és érrendszeri betegség oltja ki! Ez napjaink halálozási statisztikájának vezető kórképe. Az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint a szívbetegségben elhunytak felénél az infarktus első tünete a hirtelen bekövetkező halál. Vagyis az addig panaszmentes páciens meghal, mielőtt az orvosi segítség megérkezne. Úgy tűnik, modern korunkban nem a határokon átívelő járványoktól kell félni; manapság a legtöbb áldozatot az olyan krónikus betegségek szedik, mint a daganatos, illetve a szív- és érrendszeri betegségek.

(Részletesen a következő EGÉSZSÉGÜGY-ben )

Az oldalt szerkesztette: Farkas Imola

– Miért iszol annyi szilvapálinkát?
– Azért, hogy egészséges legyek! Az orvos azt mondta, hogy a gyümölcs minden formában egészséges.

Magánszemély, vásárolnék három-négyszobás tömbházlakást a Györgyfalvi, Mărăşti, Andrei Mureşanu negyedben, maximum 46 000 eurót ajánlunk. Telefon: 0744-564723, 0745-311755. (00119)

Matematikából felkészítek. Telefon: 0741-513402, 582-309. (0027)

Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a forrón szeretett édesapa, nagyapa, testvér, nagybácsi, após, apatárs,
TÓTH JÁNOS,
életének 86. évében, 2005. augusztus 31-én csendesen elhunyt. Temetése szeptember 3-án, szombaton déli 12 órakor a Házsongárdi temető nagykápolnájából. A GYÁSZOLÓ CSALÁD. (0008)

Néhány augusztusi találkozót leszámítva több mint háromhónapos szünet után ma 22 mérkőzéssel folytatódik a 2006-os németországi labdarúgó-világbajnokság európai selejtezősorozata.

A legtöbb csoportban továbbra is nyílt verseny zajlik az egyenes ági továbbjutást jelentő első helyért, ugyanakkor már a hétvégén meglehet az első „nyertes", hiszen ha az ukránok idegenben legyőzik Grúzia legjobbjait, akkor már mindenképpen ott lesznek a jövő évi viadalon. Ez történelmi tett lenne Sevcsenkóéktól, hiszen a nemzeti csapat az ország 1991-es függetlenné válása óta nem tudott kijutni egyetlenegy világversenyre sem.

Igazán nagy meccsre egyik csoportban sem kerül sor, ám magyar, illetve román szempontból mégiscsak igen nagy meccsnek ígérkerik a máltai, illetve a csehek elleni összecsapás.

A magyarok román idő szerint háromnegyed 10-kor a Szusza Ferenc Stadionban fogadják Máltát, és a papírformának megfelelően a győzelem nem foroghat kockán, már csak azért sem, mert tavaly novemberben Máltán kétgólos vendégsiker született. A magyar válogatottnak egyébként ez lesz a 800. mérkőzése, amelyen 386. győzelmét arathatja – és kell is aratnia, hiszen ellenkező esetben már a csoport második, pótselejetezőre helyét is igen nehezen csípheti el. Ugyancsak ma a magyarok csoportjában – vagyis a 8. csoportjában – Svédország Bulgáriát, Izland pedig Horvátországot fogadja, a csoportállás pedig a következőképpen fest: 1. Horvátország 16 pont/6 mérkőzés, 2. Svédország 15/6, 3. Magyarország 10/6, 4. Bulgária 8/6, 5. Izland 4/7, 6. Málta 1/7.

A románok ma este 21 órától Csehországot fogadják Konstancán, s a román sportsajtó szerint – mondhatni: a hagyományoknak megfelelően – pocsék pályán kerül sor a mérkőzésre. A találkozó sorsdöntő a kijutás szempontjából: Victor Piţurcă együttese ugyanis meglehetősen csehül áll, és ha nem sikerül győznie, úgy biztosan kihagyja a – 2002-es vb és 2004-es Európa-bajnokág után – a 2006-os világbajnokságot is. A kijutás még akkor sem biztos, ha most sikerül a bravúr, hiszen az a két csapat további menetelésétől is függ. A számolgatásokat azonban inkább hagyjuk a mérkőzés utánra, egyelőre csak annyit: a két együttes egyformán nehéz mérkőzésre számít, s míg a cseheknél az első mérkőzésen szereplő válogatottból az azóta visszalépett Nedved mellet a sérüléssel bajlódó Galasek is hiányozhat, addig a románok Mutu állítólagos jó formájára számítanak. A mérkőzés margójára pedig még csak annyit: a Kolozsvári CFR-Ecomax edzőjátékosa, Dorinel Munteanu, két rekordot is megdönthet, ha pályára lép: a legidősebb játékos lehet, aki valaha is magára öltötte a nemzeti tizenegy trikóját, ugyanakkor pedig a 126. mérkőzésen léphet pályára Románia színeiben, megelőzve a 125 válogatottságig jutó Gheorghe Hagit.

Románia csoportjában ugyancsak ma Andorra–Finnország és Örményország–Hollandia mérkőzésekre kerül még sor, az állás: 1. Hollandia 22 pont/8 mérkőzés, 2. Csehország 21/8, 3. Románia 19/10, 4. Finnország 12/8, 5. Macedónia 8/10, 6. Örményország 4/9 (5–20), 7. Andorra 4/9 (5–27).

A keddi Román Kupa mérkőzést követően egy hét leforgása alatt másodszor találkozik egymással a két B osztályos csapat, ezúttal azonban a bajnokságban, és nem Désen, hanem Kolozsváron. Az Egyesülés három pontért utazik Kolozsvárra, legalábbis Tătăran Ioan edző nem titkolja, hogy szeretnék elvinni a 3 pontot. Ebben minden bizonnyal nagy segítségükre lesz az az öt labdarúgó, akik amúgy a Kolozsvári CFR-Ecomaxnál rúgják a bőrt, s akiknek nagy érdemük volt abban, hogy a vasutasok szatelitegyüttese könnyedén nyerte a kupamérkőzést. Egyes források szerint elképzelhető, hogy az 5 játékoshoz még további 2 csatlakozik az élvonalbeli csapatból. Ez alaposan megnehezíti a diákcsapat dolgát, nem csak azért, mert másképp jó esélyük lenne a désiek ellenében, hanem azért is, mert az U fontos pontokat veszíthet el a feljutásért folytatott küzdelemben, míg az ebben érdekelt riválisai valószínűleg már valóban csak az „egyszerű" déseikkel játszanak majd, tehát könnyebb dolguk, és esetleg több pontjuk lehet a désiekkel való összecsapásokat követően.

Leo Grozavu, a diákcsapat edzője azonban úgy véli, hogy akár Dorinel Munteanu is jöhet a désiekhez, tanítványai fognak győzni. Optimizmusának egyik oka talán az, hogy a kedden kisebb sérüléssel bajlódó Székely és Csik – a csapat két fontos alapembere – ismét pályára léphet. A désiek egyébként a kupamérkőzés után edzőtáborba vonultak, és Kolozsvárra csak a mérkőzés napján érkeznek – kiskocsikkal.

A mérkőzésen várhatóan az U szurkolótábora mellett nagy számban lesznek jelen a désiek szurkolói is, mint ahogyan az is elképzelhető, hogy a CFR drukkerei is kilátogatnak, természetesen a désiek bíztatására. Így egyértelmű, hogy csendőrök is nagy számban lesznek jelen a találkozón, hiszen az U és a CFR elnökei és szurkolói között igencsak nagy a versengés, és sajnos elég nagy esélye van annak, hogy a stadionban vagy annak környékén rendbontásokra kerüljön sor.

Egy azonban biztos: a két együttes nem is annyira a bajnoki pontokért, mint büszkeségükért fog játszani.

*
A forduló további műsora: Aranyosgyéresi Sodronyipar–Szatmárnémeti Olimpia, Vajdahunyadi Corvin–Nagyszalontai Liberty, Aradi UTA–Medgyesi Gázmetán, Lupényi Bányász–Nagyváradi Bihar FC, Gyulafehérvári Apullum–Resicabányai MFC, Besztercei Glória II–Zilahi Armătura, Nagyszentmiklósi Egyesülés–Temesvári CFR.

Ma 10 órától a Iuliu Haţieganu Sportparkban könnyű mérkőzés vár az U Agressione rögbi-csapatára: a kolozsváriak ellenfele az eddigi 3 fordulót követően még nyeretlen Petrozsényi Tudomány lesz.

Ronaldinho két évvel, 2010-ig meghosszabbította szerződését az FC Barcelona labdarúgócsapatával. Az új megállapodás értelmében a brazil csatárt 125 millió euróért lehet kivásárolni. A 2004-ben a világ legjobb játékosának választott Ronaldinho mellett a Barcelona korábban szintén 2010-ig kötött szerződést a kameruni Samuel Eto’o-val, a brazil Decóval, valamint a spanyol Xavival és a kapus Victor Valdesszel.

Idegenbeli vereséggel zárta az Európa-bajnoki pótselejtezőt a magyar férfi kosárlabda-válogatott, amely utolsó mérkőzésén 73:67-re kikapott Svédországban. Meszlényi Róbert csapata azonban korábbi három sikerével már bejutott az Eb-t megelőző kvalifikációba.

A végső kvalifikációs villámtornára közvetlenül a szeptember 16-án kezdődő szerb-montenegrói kontinensviadal előtt kerül sor Újvidéken, ahol a három pótselejtezős csoportgyőztes dönti el, melyik vehet részt a kontinenstornán. Magyarország mellett Izrael és Csehország lehet résztvevő.

Románia részvételével kezdődött meg tegnap Törökországban a női kosárlabda Európa-bajnokság. A többek között a volt kolozsvári Vass Ildikót és Bianca Vescant felvonultató román együttes Oroszországgal, Spanyolországgal, Szerbia és Montenegróval, Litvániával, valamint a házigazda Törökországgal került egy csoportba. Az első négy helyezett jut a negyeddöntőbe. A bajnokság 11-én ér véget.

Elméletileg ugyan még nem, de gyakorlatilag már eldőlhet Monzában, hogy ki lesz az idei Forma–1-es világbajnok. Minderre akkor kerülne sor, ha a finn Kimi Räikkönen, a McLaren pilótája valamelyien oknál fogva a verseny feladására kényszerül, a spanyol Fernando Alonso (Renault) pedig megnyeri azt. Öt futammal a világbajnokság vége előtt ugyanis a spanyol pilóta 24 ponttal vezet a finnel szemben, és ha sikerül még 10-et gyűjtenie az Olasz Nagydíjon, miközben Räikkönen pont nélkül zár, úgy a következő négy futamon mindössze hat pont is elég a spanyol világbajnoki címéhez. De a spanyol nagy lépést tesz akkor is a cím felé, ha Räikkönen nem áll ki, de a spanyol mögött végez: 26–30 pontos hátrányt ugyanis szinte csak csodával határos módon dolgozhat le a finn pilóta az utolsó négy futamon.

Így Kimi egyetlen esélye, hogy életben tartsa világbajnoki reményeit az, hogy a vasárnapi futamon Alonso előtt végez, és lehetőleg győz is. A higgadtsága miatt Jégembernek is becézett sztár mindenestre nyilatkozatai alapján még messze nem adta fel a reményt, és kész a végsőkig harcolni. Nagy segítségére lehet ebben csapattára, a kolumbiai Juan Pablo Montoya, ha – a két héttel korábbi futammal ellentétben – Räikkönnen és Alonso között végez, hiszen úgy közvetve további pontokat spórol meg csapattársának. Montoya egyébként a hét elején, a futamnak is otthont adó monzai Autodromo Nazionalén 372,6 km/órával új sebességi világcsúcsot állított fel a Forma–1-ben, így a McLaren pilótáinak a jelek szerint minden okuk megvan az optimizmusra – ráadásul egy sikeres McLaren-szereplés azt is jelentené, hogy a csapatok versenyében az „Ezüst Nyíl" megelőzi a Renault-t és élre ugrik.

Ami a többieket illeti, a többség már csak „pusztán" a jó szereplésért örvendhet, hiszen a McLaren és a Renault harcába jelenleg senki sem szólhat bele. Viszont sokaknak külön dicsőséget jelentene a dobogós helyezés, hiszen hazai pályán szerepelnek. Mindenekelőtt gondolunk itt arra, hogy a Ferrari hazai közönség előtt szerepel, akárcsak a Toyotát erősítő Jarno Trulli, de a Renault második számú pilótája, Giancarlo Fisichella is sokat adna az olasz szurkolók előtti győzelemért. Így minden jel arra mutat, hogy vasárnap délután izgalmas versenyt láthatunk – ha élőben nem is, de legalább a tévé képernyőjén.

A világranglista-vezető amerikai Lindsay Davenportnak mindössze 45 percre volt szüksége ahhoz, hogy biztosítsa a helyét a legjobb 32 között a New Yorkban zajló, 17,75 millió dollár összdíjazású amerikai nyílt teniszbajnokságon, s könnyed sikerrel lépett a 3. fordulóba, a Roland Garros-győztes belga Justine Henin-Hardenne is. A hölgyek küzdelmeiben a legsimább összecsapást azonban a harmadik helyen kiemelt Amelie Mauresmo játszotta: a francia klasszis egyetlen játékot veszített a bolgár Szeszil Karatancseva ellen.

A férfiaknál ugyanakkor búcsúra kényszerült a 14. helyen kiemelt Thomas Johansson, akit a francia Sebastian Grosjean ütött ki, valamint a Roland Garros háromszoros bajnoka, a brazil Gustavo Kuerten, aki az első játszmát ugyan még megnyerte a spanyol Tommy Robredóval szemben, de a folytatásban egyre jobban küszködött műtött csípőjével. A második forduló jelentette a végállomást az amerikai Andy Roddick búcsúztatásával a nyitókör talán legnagyobb szenzációját okozó luxemburgi Gilles Muller számára is, őt egy amerikai, mifelénk nem túl ismert teniszező verte ki. Elbúcsúzott a 10. számú kiemelt argentin Puerta is, valamint a 26. számú kiemelt spanyol Lopez.

A hetedik helyen kiemelt Andre Agassi, a hazaiak 35 éves kedvence, aki sorozatban 20. US Openén indul – három, egyaránt rövidítést hozó játszmát követően győzte le a 30 ászt szóró, 208 centis horvát óriást, Karlovicsot.

Érdekesebb eredmények

Nők: 2. forduló (a 32 közé jutásért): Henin–Hardenne (belga, 7.)–Sanchez Lorenzo (spanyol) 6:3, 6:4, Dechy (francia, 15.)–King (amerikai) 6:1, 6:1, Jankovic (szerb–montenegrói, 17.)–Glatch (amerikai) 6:2, 6:0, Cso Jun Dzsong (dél–koreai)–Dulko (argentin, 27.) 6:4, 6:3, Davenport (amerikai, 2.)–Parmentier (francia) 6:1, 6:1, Lihovceva (orosz, 19.)–Maleeva (bolgár) 6:2, 6:1, Csakvetadze (orosz, 29.)–Craybas (amerikai) 6:0, 6:2, Miszkina (orosz, 13.)–Frazier (amerikai) 6:3, 6:2, Medina Garrigues (spanyol, 32.)–Szun (Sun, kínai) 6:4, 7:5, Mauresmo (francia, 3.)–Karatancseva (bolgár) 6:0, 6:1, Gyementyjeva (orosz, 6.)–Diaz-Oliva (argentin) 7:5, 6:1, Schnyder (svájci, 11.)–Sucha (szlovák) 6:3, 2:6, 6:2, Pierce (francia, 12.)–Srebotnik (szlovén) 6:3, 6:2, Golovin (francia, 23.)–Smashnova (izraeli) 6:4, 7:6 (8–6). Aszagoe (japán, 24.)–Linyeckaja (orosz) 6:4, 6:4, Grönefeld (német, 31.)–Razzano (francia) 3:6, 6:3, 6:4.

Férfiak: 2. forduló (a 32 közé jutásért): Robredo (spanyol, 19.)–Kuerten (brazil) 5:7, 7:6, 6:3, 6:2, Grosjean (francia)–T. Johansson (svéd, 14.) 6:3, 6:2, 4:6, 6:2, Juzsnij (orosz, 24.)–Björkman (svéd) 6:4, 6:4, 6:3, Ginepri (amerikai)–Muller (luxemburgi) 6:1, 6:1, 6:4, Agassi (amerikai, 7.)–Karlovics (horvát) 7:6, 7:6, 7:6, Coria (argentin, 8.)–Spadea (amerikai) 6:2, 6:3, 6:2, Wawrinka (svájci)–Puerta (argentin, 10.) 3:6, 6:4, 6:3, 6:7, 6:1 Gasquet (francia, 13.)–Galimberti (olasz) 6:1, 3:6, 6:3, 3:2-nél Galimberti feladta, Ljubicics (horvát, 18.)–Saulnier (francia) 7:6, 5:7, 6:4, 6:4, Söderling (svéd)–F. Lopez (spanyol, 26.) 6:2, 6:2, 7:6, Haas (német, 29.)–Schüttler (német) 7:6, 6:2, 6:0, Berdych (cseh, 32.)–Mello (brazil) 6:3, 6:2, 6:0.

Az oldalt szerkesztette: Balázs Bence