Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Emil Boc: Ne terheljék újabb feladatokkal a városházi alkalmazottakat

A kolozsvári városi tanács tegnapi rendkívüli ülésén heves vita során dőlt el annak a két határozat-tervezetnek a sorsa, amelyet nem először tárgyal meg a város fő döntéshozó testülete. A manzárdépítési szabályzatról, illetve az általános városrendezési terv értelmében belterületté minősülő földek átminősítéséről volt szó. A korábbi elutasítások nyomán a polgármesteri hivatal mindkét jogszabályt jelentősen átdolgozta, de így is számos olyan ellentmondás került napvilágra, amely jócskán megnehezítette a döntést.

A manzárdépítési szabályzatban két kritikus pont volt, ami miatt mostanig halasztódott az ügy: a parkolóhelyek, illetve a felvonók kérdése. Első pillantásra is egyértelmű, hogy amit a határozat-tervezet első, eredeti változata leszögezett, az tarthatatlan: a legtöbb négyemeletes tömbházban nincs hely egy felvonónak, a zsúfolt lakónegyedekben pedig helyenként lehetetlen egy parkolónak kialakítható helyet találni. Módosítani kellett tehát azokat az előírásokat, amelyek csak akkor engedélyezték volna az építkezést, ha még a négyszintes épületekben is felvonót szerelnek be, valamint, ha minden új lakrészhez egy parkolót is létesítenek. A felvonók kérdése viszonylag hamar eldőlt, bár Eugen Pop nagyromániás tanácsos javasolta a külső liftek felszerelését. A tanács elvetette ezt a javaslatot. A felvonók kérdése ajánlás-jellegű maradt, és ez nem csupán a manzárdokra, az újonnan épült négyszintes ingatlanokra is érvényes.

A parkolók vitája ennél sokkal hevesebb volt. Az első javaslat, és az egyetlen, amit elfogadtak az volt, hogy legyen elég, ha két lakrészhez egy parkolót létesítenek. Felmerült az az ötlet, hogy amennyiben nincs erre hely, tekintsenek el ettől az elvárástól. Sok érv szólt mellette, elsősorban az, hogy a lakásépítés sokkal sürgősebb és lényegesebb szempont mint a parkolók kérdése, a megfelelő hely hiánya pedig akadályt gördíthet az építkezés útjába. Az ellenérvek közül főleg azt hangoztatták, hogy az összevissza parkoló gépkocsik miatt amúgy is mindenfelé közlekedési dugók alakulnak ki, lassan már gyalogosan is nehéz bizonyos épületeket megközelíteni. A vita mérlegének nyelve döntőt mozdult, amikor kiderült: a két lakrészhez egy parkolót előíró követelmény törvényes előírás, a tanács nem hághatja azt át. Ştefan Dimitriu SZDP-s tanácsos ragaszkodott viszont ahhoz, hogy az új parkolót a kérelmező költségére létesítsék ugyan, de helyét a városháza határozza meg. Ellenkező esetben a kérelmező csak többszöri próbálkozásra találna olyan helyet, ami törvényes és egyéb szempontokból is megfelel a céloknak – érvelt a városatya. Emil Boc polgármester mentegetőzött, mondván: a városházi alkalmazottak száma nem teszi lehetővé az utánajárást. A tanács végül ezt a javaslatot elvetette, azzal az indoklással, hogy úgyis csak városházi jóváhagyással lehet valahol parkolót létesíteni.

A belterületté minősült földek kivonása a mezőgazdasági forgalomból szintén számos ellentmondást szült a tanácsban. Az átfogalmazott határozat-tervezet leszögezi, hogy az érintett területek rendeltetése nem változik, és hogy a tényleges átminősülés csak az építkezési engedély kibocsátásakor következik be. Pálffy Károly RMDSZ-es városatya kiegészítette a javaslatot azzal a lényeges mondattal, hogy a területek adózási besorolása sem változik. Többen kifogásolták, hogy olyan földterületről van szó, amely – egyrészt ugyanakkora, mint a jelenleg beépített város, másrészt, sem az úthálózat, sem a közművesítés, de még a terület egy részének tulajdonjogi viszonya sem rendezett. A legtöbb helyen nem készült el a területi városrendezési terv, és ennek hiányában nem nagyon lehet építkezni: nincsenek érvényes szabályok, korlátozások, a készülő ingatlan tulajdonosa azt sem tudhatja, vajon egy-két év múlva nem pont a háza helyén fog-e húzódni valamelyik bekötőút nyomvonala. Ha lakótelepeket akarnak építeni erre a hatalmas területre, azzal is számolni kell: annak teljes közművesítési infrastruktúrája a város jelenlegi rendszeréhez kell hogy kötődjön. Kérdés, hogy a meglévő víz-, gáz-, csatornázási hálózat megbírja-e azt a terhelést, amit az új infrastruktúra csatlakoztatása jelent. A tanács mindenesetre úgy döntött: megszünteti azt a bürokratikus eljárást, ami a földek átminősítéséhez eddig szükséges volt, és az erdők kivételével kivonta a mezőgazdasági forgalomból azokat a földterületeket, amelyek az általános városrendezési terv értelmében a város belterületén találhatók.

Díjazott magyar termékeket tekint meg Kerekes Gábor, az RMDSZ gazdasági alelnöke, László Attila megyei RMDSZ-elnök, Gilyán György államtikár, Cseh Áron főkonzul és Gérnyi Gábor minisztériumi főosztályvezető (a szerző felvétele)

Tegnap Kolozsváron a Victoria Szállóban folytatódott az a két éve szintén városunkban elkezdett tanácskozás-sorozat, amely az erdélyi magyar kis- és középvállalkozások uniós felkészítését szolgálja. A Szülőföld Program keretében a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által szervezett Az EU házhoz jön elnevezésű rendezvényt eddig Románia 29 településén 37 alkalommal ötezer vállalkozó részvételével bonyolították le.

A keddi konferenciát megelőzően a szállodában Gilyán György magyar gazdasági államtitkár és Cseh Áron Gusztáv kolozsvári főkonzul megnyitották a Magyarországi Európai Uniós Kiadványok Kiállítását és Börzéjét, valamint a Bemutatkoznak a Magyar Terméknagydíjasok című kiállítást, amely az uniós előírások, versenyképesség és minőség tekintetében magyar termékeket állít a figyelem középpontjába.

A tanácskozás megnyitóján Kerekes Gábor, az RMDSZ gazdasági és európai integrációs ügyekért felelős alelnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke és Cseh Áron Gusztáv főkonzul kiemelték a rendezvény jelentőségét, azt, hogy az uniós tagsági tapasztalatoknak anyanyelvünkön való átadása, a szakmai ismeretek gazdagítása az itteni kis- és középvállalkozók számára létfontosságúvá válhat a majdani új piaci feltételek között. A konferencián, az érdeklődő helyi üzletembereken kívül, több fontos tisztséget viselő gazdasági szakember és politikus vett részt: Gérnyi Gábor minisztériumi főosztályvezető, Radetzky Jenő, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, Halász János, az ITDH romániai hálózatának vezetője, Boros János alpolgármester, Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök, László Attila megyei RMDSZ-elnök stb.

A plenáris ülés előadásai közül kiemelkedett a Gilyán György államtitkáré, aki a magyar gazdaságnak az EU-csatlakozás utáni helyzetét és külgazdasági kapcsolatainak alakulását ismertette. Szerinte 2004. május elseje óta az anyaország makrogazdasági mutatóinak többsége szépen alakult, általában nem volt érezhető jelentős gazdasági megrázkódtatás. Mégis akadtak tanulságok. Olyan kérdések várnak megoldásra, mint a gazdasági tevékenység olcsóbbá és hatékonyabbá tétele, a nemzetállamban való gondolkodás elhagyása, a szakmai képzés szorgalmazása, az üzleti szféra erőteljesebb szervezőse stb. A magyar–magyar üzleti kapcsolatok fejlesztésére mindkét fél részéről megvan a politikai szándék, és ez napirendi pontként fog szerepelni a közelgő bukaresti közös román–magyar kormányülésen. A jelenlegi költségvetési feltételek között a magyar kormány kevesebb anyagi segítséget képes juttatni a határon túli nemzetrészeknek, de azt hatékonyan kell tudni felhasználni.

A konferencia délután három szekcióban (Kiskereskedelem-fogyasztóvédelem, falusi turizmus, építőipar) folytatta munkáját. Ezalatt a Magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium küldöttsége az RMDSZ ügyvezető elnökségével tárgyalt, melynek végeztével tájékoztatta a sajtót. Gilyán György, Takács Csaba és Kerekes Gábor elmondták: megállapodás született az EU házhoz jön program folytatására. Az államtitkár közölte: a magyar kormány maximálisan támogatja az észak-erdélyi autópálya ügyét, ezért 2007-ig az építkezéssel magyar területen elérik már a határt. Az államtitkár szerint a dél-erdélyi autópálya is fontos, Magyarország ezt a tervet is támogatja azáltal, hogy legkésőbb 2009-ig Szegedig is megépül az autópálya, a II. Nemzeti Fejlesztési Terv pedig várhatóan tartalmazza majd a Nagylakig terjedő útszakasz megépítését is.

A magyar kormány azt szeretné, ha 2006-ig létrejönne Kolozsvár központtal az a román–magyar vegyes kamara, amely egyebek között a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztését segítné elő – mondta az MTI-nek Gérnyi Gábor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Vállalkozás-fejlesztési és EU Felzárkóztatási Főosztályának vezetője.

Radetzky Jenő, a Magyar Kereskedelmi és Ipari Kamara alelnöke kedden bejelentette Az EU házhoz jön kolozsvári rendezvényén, hogy a magyar fél nagyon szeretné, ha ez a terv létrejöhetne. Biztatónak véli, hogy a megvalósításra önkormányzati támogatással is rendelkeznek. A magyar kereskedelmi kamara alelnöke a német–román vegyes kamarát említette példaként, amely szerinte kiválóan képviseli a német vállalkozók érdekeit Romániában. Úgy vélte, ennek mintájára kellene létrehozni a román–magyar vegyes kamarát is. Radetzky meglátása szerint Kolozsvár predesztinált hely, hogy ennek a kamarának a központjává váljon. Úgy vélte, ez a projekt is hozzájárulhat ahhoz, hogy a Kárpát-medence olyan erős gazdasági régióvá nője ki magát, mint amilyen a 20. század elején volt.

Az Arad megyei állategészségügyi hatóság karantént rendelt el a nagylaki és a gyulavarsándi határátkelőknél a madárinfluenza megjelenésének veszélye miatt. A határátkelőknél minden ki- és belépő tehergépkocsit fertőtlenítenek. Az Oroszországból és Ázsiából érkező szállítmányokat gondosan ellenőrzik, mivel az innen érkező áruk esetében nagyobb a kockázat – nyilatkozta dr. Viorel Agud, a hivatal képviselője. A következő napokban a tornyai határátkelőre is kiterjesztik az áruforgalom ellenőrzését. – Romániában a legnagyobb kockázatnak kitett térség a Duna-delta, ahol október 1-je körül elkezdődik a lakosság beoltása – közölte Gheorghe Flutur mezőgazdasági miniszter.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint világméretű madárinfluenza-járvány kitörése fenyeget, amelyre a nemzeti közösséget sürgősen fel kell készíteni. – Minden országnak nemzeti járványellenes tervet kell kidolgoznia – közölte a szervezet főigazgatója. A WHO 192 tagországából mindössze 40 dolgozott ki ilyen tervet. A madárinfluenza 2003 óta legkevesebb 63 ember halálát okozta Délkelet-Ázsiában

Fizessen elő 3 hónapra,

október-decemberre,
a SZABADSÁG -ra!,
és nyerje el a nagydíjat, a
Calibra
utazási iroda
Utazzon velünk Egyiptomba!
(Főtér 11. sz.,
tel./fax: 0264-590808, 431563, tel.: 427029
honlap: www.vacanteinegipt.ro,
e-mail: calibra@vacanteinegipt.ro)
nagydíját, egy
KÜLFÖLDI TÁRSASUTAZÁST!
További nyereményeink: 500 000 LEJES SZAKORVOSI VIZSGÁLAT VAGY ORVOSI LABORATÓRIUMI KIVIZSGÁLÁS a Promedical Center
magán rendelőházban stb.

Az októberi, novemberi és decemberi előfizetési nyugtát el kell juttatni címünkre (Szabadság Kft., Napoca u. 16., 400009 Kolozsvár, vagy C. P. 340), illetőleg kapu alatti postaládánkba. A borítékra írják rá: negyedévi előfizetés! A nyugtákat megőrizzük, számukkal részt lehet venni az egyhavi előfizetési nyereménysorsolásunkon is. Beküldési határidő: 2005. október 10. (postabélyegző dátuma).

…ha igazán felelősek vagyunk szeretteinkért, az emberiségért, gyermekeinket a természettel való harmóniában neveljük, mert csak így érzékelhetik, hogy az egyes ember egy nagy, egyetemes összefüggés autonóm része, és a világon minden összefügg.

KÖSZÖNJÜK, HOGY SEGÍTETTÉL! – Az Unitárius Nőszövetség szeptember 29-én, csütörtökön du. 5 órakor kezdődő találkozóján beszámolnak a kabátfalvi és a siménfalvi rászoruló családoknak nyújtott segélyezés részleteiről. Zenél a Peregrinus együttes. Helyszín: a belvárosi unitárius egyházközség Brassai utca 6. szám alatti tanácsterme.

Kiegészítés

A Szabadság szeptember 24-i, szombati számában, a 7. oldalon olvasható, Aranyosrákos szülötte – Erdély bajnoka: Borbély György című cikk szerzője Tatár Zoltán. A név lemaradásáért a szerző és olvasóink elnézését kérjük.

GRÓF MIKÓ IMRE születésének 200. évfordulójára rendez az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsa emlékünnepséget október 8-án, szombaton de. 10 órai kezdettel a Református Kollégium (Farkas u. 16.) dísztermében. Az ünnepségen Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke tart áhítatot. Előadók: Egyed Ákos, Tonk István, Pomogáts Béla, Kötő József és Sebestyén Csaba.

NÓTADÉLUTÁNT tartanak batyus alapon az RMDSZ alsóvárosi kerületének Párizs utca 17. szám alatti székházában szeptember 29-én, csütörtökön du. 4 órától.

Kedves Hatházi András!

Megszólítva érzem magam, ezért precízen szerkesztett kérdés-sorát megpróbálom illően szerkesztett felelet-sorral viszonozni. Ezért mondandómat igyekszem kérdéseinek sorrendjében megválaszolni. Helyszűke miatt a kérdéseket nem közlöm, a kedves érdeklődőket kérem, lapozzák fel a Szabadság szeptember 27-i számát.

Feleleteimet könnyítésül megszámoztam. Annyi önállóságot pedig megengedtem magamnak, hogy az első kérdésre befejezésként válaszoljak. Elnézést kérek, ha mondandóm nem lesz mindig a legrövidebb.

Tehát:

2. Szándékaink szerint nincsenek. Ha viszont a kérdező mégis erre utaló jeleket tapasztalt volna, biztosan igaza van: lehet, hogy nem mindig voltunk a legkörültekintőbbek. Azonban bárki – legyen az meghívott, avagy néző – bármi, látszólag érthetetlen dolgot, jelenséget észlelt, a szervezőkhöz fordult kérdésével, nem a nyilvánossághoz. A tény, hogy Kemény Henrik virágot kapott előadása után, az nyolcvanadik születésnapjának szólt. Lehet, hogy ez valóban megkülönböztetett figyelem volt.

3. Természetesen nem.

4. A rendelkezésünkre álló termek műszaki adottságainak ismeretében – és azoknak a társulatoknak szóló meghívókban való ismertetésében – már az első Bábos Találkozón olyan előadásokat kértünk a társulatoktól, amelyek turnékörülmények között is eljátszhatók. A társulatok eldöntötték, hogy mi bizonyul számukra turnékörülménynek,... és eljöttek a Találkozóra. Ha nem is volt itt minden Találkozón minden társulat, a részvétel mindig legalább 75–80 százalékos volt.

Hogy lehet-e ilyen körülmények között rangja egy rendezvénynek? Az évek során jó néhány hangos sikernek örvendő előadást láthattunk. Merem remélni, ez is hozzájárul egy rendezvény rangjához.

5. Magyar nyelvű bábos szakképzés 2003-ban indult Marosvásárhelyen. Negyvennégy éves vagyok és családos ember, nem tudtam már felvállalni ezt a terhelést. Marad tehát a bő másfél évtizedes tapasztalat... Ha az jó egyáltalán valamire. Rendezvényszervező képzést sem sikerült fölfedeznem a nyolcvanas években, ifjúságom idején. Marad tehát a jó szándék. Lehet, hogy így valóban nem vállalható egy seregszemle megszervezése. Várom annak a – legalább az említett két dologban – szakképesített huszonévesnek a jelentkezését, aki hajlandó átvállalni a szervezést, lebonyolítást.

6. Sejdítem, hogy utánpótlásként a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen bábozást tanuló ifjakra gondol a kérdező. Mivel a Bábos Találkozók indulása idején még nem volt bábos képzés, a rendezvény értelemszerűen a meglévő társulatoknak szólt. Természetesen az egyetemisták is beépülhettek volna a műsorba – amint tavaly részt is vettek –, ez csupán kommunikáció kérdése. Ami kétoldalú.

7. Nem biztos, hogy teljesen értem a kérdést, azt azonban kijelenthetem, hogy szinte utolsó pillanatig kérdéses volt a VII. Romániai Magyar Bábos Találkozó létrejötte.

8. Nem szükséges. Már 1999-ben felajánlottam a vándortalálkozóvá válás lehetőségét. Senki sem harapott rá.

9. Úgy vettem észre, hogy a hazai magyar bábosok, kiegészülve egy-két színvonalasnak vélt magyarországi produkció alkotóival. És persze itt van a kritikusok közül az, aki hajlandó bábszínházzal foglalkozni, a szakemberek közül pedig az, aki ingyen vagy megfizethető áron vállalja. A „megfizethető" kategóriába való besorolás a befolyt támogatásoktól függően minden évben változott.

10. Igazat adok a kérdezőnek: a műsor zsúfoltsága miatt – több résztvevő nehezményezte ezt – a programba nem fért bele rendszeresen a kiértékelő vita, avagy az érintettek hiánya miatt ez szakmai beszélgetéssé vált.

11. A szakmai beszélgetések komoly tapasztalatcserét is jelentettek, a műhelymunkához (köszönöm, hogy nem workshopnak nevezte) csupán három dolog hiányzott: hely, idő és pénz. (Bár, gondolom, utóbbi megléte megoldotta volna az első kettőt is. Szóljak tehát Montecuccolival, aki a háborúhoz igényelt három dolgot?)

12. Fájó, de igen. Elsősorban.

13. ???????????

Végezetül az első kérdésre adandó válasz:

Valóban nem érdemes. Tehát: ez volt az utolsó.

Kiváló előadást hallhattunk a múlt hét csütörtökén, amelyben oroszlánrésze volt a két vendégművésznek: Kertesi Ingrid budapesti szopránnak (Gilda szerepében) és Sorin Lupu kolozsvári tenornak (a Mantuai herceg szerepében), de a társulat egészét illetheti a dicséret.

Kertesi Ingrid vendégművész (képünkön) neve nem csenghet ismeretlenül az operarajongók körében: a pályája csúcsán lévő művész tökéletes alakítása, gyönyörű hangja, minden akadályt legyőző énektechnikája bámulatra méltó volt. Illúziókeltően oldotta meg Gilda szerepét.

Sorin Lupu óriási meglepetésként hatott a Kolozsvári Magyar Opera színpadán. Szép hangú, magabiztos színpadi tudással rendelkező művész, akit szívesen hallgat nem csak a román, hanem a magyar ajkú közönség is.

Ami a többi szereplőt illeti, mindannyiuknak sikerült megőriznie a tavalyi bemutatón tapasztalt-átélt hangulatot, színvonalat. Az eredmény nem is lehet más, mint egy érdekfeszítő operaprodukció.

Bancsov Károly a címszerepben újfent bebizonyította, hogy mennyire közel áll hozzá mind színészileg mind a zenei megvalósítás terén ez a szerep.

Georgescu Mária Maddalenaként sokadszorra győzött meg, hogy rendelkezik a szerep kívánalmaival: temperamentumos színészi alakítása, szép hangja kellőképpen érvényesült a rövid, de hatásos szerepben.

Sándor Árpád Monterone-ja még hatásosabb, impozánsabb, mint tavaly. Rövid szerepét a lehető legfigyelemkeltőbb módon oldotta meg.

Szilágyi János Sparafucile-ja még több alakításbeli árnyalattal rendelkezett, mint tavaly.

Kisebb szerepekben Jordán Évát (Ceprano grófné), Mányoki Máriát (Giovanna), Pataki Enikőt (Apród) Szeibert Istvánt (Ceprano gróf), Veress Lászlót (Marullo) és Szakács Leventét (Borsa) hallottuk.

Ami az énekkar teljesítményét illeti, újra bámulatba ejtett a maroknyi férfikar – karvezető: Kulcsár Szabolcs – egyöntetű hangzása, muzikalitása.

A zenekar – Selmeczi György vezényletével – ízig-vérig romantikus Verdi-előadásmóddal örvendeztetett meg.

Holnap, szeptember 29-én Szent Mihály-napját ünnepeli a Római Katolikus Egyház. A Gyulafehérvári székesegyházban délelőtt 11 órától tartják a búcsút. Ugyanekkor lesz a Hittudományi Főiskola ünnepélyes tanévnyitója is. Az esemény ünnepiségét növeli, hogy ekkor van Isten Szolgája, Márton Áron püspök halálának 25. évfordulója is. Az ünnepi szentmisét Őeminenciája Dr. Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapest érseke, Magyarország prímása celebrálja, és ő mondja a szentbeszédet is. Jelen lesz Jean Claude Périsset apostoli nuncius, a Romániai Püspöki Kar tagjai, a testvéregyházak képviselői és számos közéleti személyiség. Kolozsváron este 6 órától lesz ünnepi szentmise a város „Ecclesia Princeps"-ében, a Szent Mihály-templomban. Igét hirdet: Oláh Dénes, a Szent Péter és Pál templom plébánosa. Megszólal Joseph Haydn: Theresienmesse című műve. Előadják: Borsos Edit Csilla (szoprán), Molnár Mária (alt), Szilágyi Zsolt (tenor), György Róbert (basszus), valamint a Szent Mihály-templom zenekara és kórusa. Vezényel: Kalló Ildikó.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – A csajom apja ideges – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20,30, 23; kedvezménnyel 23 órától és hétfőn egész nap.

GYŐZELEM – Moartea domnului Lăzărescu – bemutató. – Vetítések időpontja: szept. 23-án, pénteken 14, 17, 20; szept. 24–29. között: 13, 16, 19, 22.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Herbie: Fully Loaded – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19.30, 22; kedden kedvezménnyel.

FAVORIT – Batman. Kezdődik! – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19.30; kedvezménnyel csütörtökön.

DÉS

MŰVÉSZ – A gyűrű 2 – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától és hétfőn egész nap.

TORDA

FOX – A fogoly. – Vetítések időpontja: 15, 17, 19, 21.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Kinsey – Vetítések időpontja: péntek, szombat, vasárnap: 17, 19, 21; hétfő-szerda: 17, 19; csütörtökön zárva.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – A Főnix útja – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 15 órától és hétfőn egész nap.

DACIA B-TEREM – Off the Map – amerikai. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától és kedden egész nap.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Monster in Law – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától kedvezménnyel, és hétfőn egész nap.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, szeptember 28-án, szerdán este 7 órakor: Ray Cooney: Egyszer kettő néha sok – évadnyitó előadás. Rendező: Keresztes Attila. – CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Október 2-án, vasárnap este 8 órakor: Marie Jones: Kövekkel a zsebében – stúdióelőadás. Rendező: Keresztes Attila.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Október 4-én, kedden: Csehov: A sirály.

MAGYAR OPERA

Szeptember 30-án, pénteken este 7 órakor: Énekeljünk együtt – Poór Péter erdélyi koncertturnéja.

Október 2-án, vasárnap de. 11 órakor: Csemiczky Miklós: A brémai muzsikusok. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendező: Szabó Emese.

ROMÁN OPERA

Szeptember 30-án, pénteken este 7 órakor: Rossini: A szevillai borbély.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Legalábbis magyarul. Röviden így összegezhetnénk a román Művelődésügyi Minisztérium legújabb döntését, amely a magyar nyelven megjelenő kulturális folyóiratok pénzügyi támogatásának teljes megvonását helyezi kilátásba. A demokratikus jogállam elveivel nem összeegyeztethető intézkedés ellen Kántor Lajos a Korunk és Szabó Zsolt a Művelődés főszerkesztője, Gálfalvi György a Látó főszerkesztő-helyettese, illetve Parászka Boróka A Hét felelős szerkesztője Nyilatkozatban tiltakozott. A minisztérium az 1990 óta fokozatosan csökkenő támogatás immár utolsó, pályázati úton történt lehetőségét is megszüntette. Most, amikor fél lábbal már beléptünk az Európai Unióba, amikor képviselőink, szám szerint harmincöten, megfigyelőként részt vehetnek az Európai Parlament munkálataiban. Jelenlétük korántsem elhanyagolható kiadást jelent a természeti csapások sújtotta Romániának. De persze korántsem annyit, hogy mindez egyáltalán kérdésessé tehette volna részvételüket. S ez természetes, hiszen presztízskérdésről van szó. Annál kevésbé természetes viszont, hogy az európai felzárkózás küszöbén, a román kormány megszorító, diszkriminatív intézkedésekkel sújtja azokat a kiadványokat, amelyek a magyar művelődési értékek mellett az interkulturalitás céljait is szolgálják, a kisebbség-többség, a nemzetek közti kulturális párbeszéd, az integrálódás fórumai.

A kulturális önazonosság alkotmány biztosította jog. De hogyan élhet ezzel a joggal egy olyan kisebbség, amelytől megvonják az írott szóhoz való jogát? Mert most valami ilyesmi történik. Hiszen köztudomású, hogy egy célközönséghez szóló, viszonylag kis példányszámú lap központi támogatás nélkül nem tud megélni. Márpedig a romániai magyar adófizető pénze is benne van abban a közös kasszában, amelyből most éppen kizárták.

Egyébiránt korántsem egyedi esetről van szó. Ott van például a román állam finanszírozta önálló magyar egyetem visszaállításának ügye, amely mára már beláthatatlan ködökbe vész. Pedig egykor még úgy tűnt: karnyújtásnyi távolságra sincs. Csak éppen senki sem nyújtotta ki érte a karját. Az RMDSZ annak idején egyenesen „szakítópróbának" szánta az önálló magyar nyelvű felsőoktatás beindítását, amíg valaki be nem dobta a Petőfi–Schiller-féle diverziót, amin aztán el lehetett rágódni. És ki sem kellett lépni a kormányból, amely jó néhány, ugyancsak jól fizetett állás elvesztését jelentette volna. Ez szó szerint is elhangzott annak idején, gazdagítva a kényelmetlen elszólások arzenálját. A továbbiakban aztán tízegynéhány év elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az igények alább szálljanak, és megállapodjanak a magyar karok létrehozásánál. Ez azonban már távolról sem szakítópróba jellegű. Sőt, erről is lehet vitatkozni, hatástanulmányokat, közvélemény-kutatásokat, felméréseket készíteni. Szó ami szó, úgy tűnik, a karok megvalósításának reális esélyei szintén beláthatatlan ködökbe vesznek. Pedig a kulturális önazonosság megőrzésének egyik, nem éppen elhanyagolható feltétele lenne az anyanyelvi oktatás. Legfelső szinten is. Sőt, az európai felzárkózás után is.

Tavaly év végén, december környékén keveset olvashattunk az adventről, karácsonyról vagy éppen a megbocsátásról. Inkább a bosszúságról és a döbbenetről. A tehetetlenségről, de haragról is – a népszavazás kapcsán. A balliberális sajtó (lassacskán már nálunk Erdélyben sincs más) előszeretettel használta akkor (és azóta is) a „kierőszakolás", a „politikai kalandorok" és hasonló kifejezéseket. Csodálkozva tapasztaltam, hogy azóta néha-néha még előkerülnek e szavak olyan kontextusban is, ahol – szerintem – semmi keresnivalójuk sincs (legutóbb az árvízzel kapcsolatban).

De hadd maradjak még néhány mondat erejéig e két kifejezésnél. A politikai kalandornak nevezett személyeket én nem szeretném minősíteni. Hadd tegye ezt meg az idő és a történelem (de nem az elvakult, 56-ot is ellenforradalomnak beállító történészek). Ami viszont a kierőszakolást illeti: kettős állampolgárság ügyében miért hallgatott a rendszerváltást követő mindenkori, magyar kormány? Miért volt a kérdés kényelmetlen mind a baloldalnak mind pedig az ún. jobboldalnak (akkor, amikor a környező országok a legnagyobb természetességgel adták meg határon túl élő testvéreiknek a kettős állampolgárságot)? Miért seperték a kérdést szőnyeg alá mindeddig? Miért szavaztak a kettős állampolgárság indítványa ellen december 5-e után is a parlamentben az úgynevezett jobboldalt is beleértve? Mert a Kárpát-medencei magyarság érdekeit szolgáló erőket kiszorították a parlamentből. S az a kevés személy, aki bent van, nem tud a pártérdekek, a globalizáció, a demagógia vagy a nemzetrombolás ellen harcolni.

Szóval legutóbb az árvízzel kapcsolatban olvastam a népszavazásról. Merthogy állítólag nem decemberben, hanem most volt az igazi népszavazás. (lásd. Szabadság, 2005. szeptember 17., Az igazi „népszavazás"). Az adakozás miatt. Nem állítom, hogy az összefogás nem szép. A rászorulóknak igenis szükségük van a segítségre, és ezért hálásak is. Én azonban inkább megfordítanám, és azt mondom, hogy az igazi árvíz decemberben volt. Amikor a vízben levők segítő jobbot (vagy akár balt is) kértek a parton levőktől. Azok közül viszont sokan méla undorral tovább sétáltak, nyugodtan. Hagyva, hogy az ár tovább sodorja a fuldoklókat.

Ami most történt, az legfennebb egy humanitárius akció, szép gesztus. Egy bot, amit nagyvonalúan a vízbe dobtak, s amiben ideig-óráig meg lehet kapaszkodni, de amely hosszú távon nem segít. Mert nem akarom azt írni, hogy mindez erős lelkiismeret-furdalás diktálta eredmény: nesztek egy kis pénz, ne mondjátok, hogy épp olyanok vagyunk. Most már ezt is letudtuk!

Újból beigazolódott egy agyoncsépelt bölcsesség: hogy tudniillik minden rosszban találni valami olyant, ami később hasznára lehet a haladásnak.

Most, hogy a Katrina után rövid időn belül a Rita hurrikán is meglátogatta az Amerikai Egyesült Államokat, ahol maradandó nyomokat hagyott hátra, talán végre jobb belátásra kényszerül a világ legnagyobb hatalma. Mert hiába figyelmeztetnek évek óta közös bolygónkon a közös nagy veszélyforrásra, az üvegházi folyamat fokozódásának okára, a légkörnek ember általi gátlástalan szennyezésére, ha Földünk legjelentősebb levegőszennyezője, Amerika, a mai napig nem volt hajlandó aláírni a híressé vált kyotói egyezményt, amely kötelezővé teszi a széndioxid kibocsátás fokozatos csökkentését. Talán most, a példátlan mértékű természeti csapások után módosítják álláspontjukat. Ha csak a rideg adatok szintjét vetik össze a bekövetkezett anyagi pusztítást az üzleti érdekek miatt mellőzött és közlekedési légszennyezést csökkentő kötelezettségvállalások kiadásaival, kiderül, hogy az utóbbi minden szempontból „kifizetődőbb" variáns.

Sajnos más a hatása a világszemléletre és az emberiség jövőjét meghatározó nagyhatalmi politikára egy, mondjuk Bangladeshben viszonylag gyakran bekövetkező hurrikánnak, mint az amerikai partokon rombolónak. Bár jobb később, mint soha, ha most az emberiség érzékenyen reagálna a globális kihívásra, és drasztikusan visszafogná légkörünk szennyezését, akkor is csak évtizedek múlva jelentkezhetnek annak pozitív jelei. Addig pedig újabb Katrinákat és Ritákat, de – szűkebb régiónkban maradva – udvarhelyszéki és dobrudzsai özönvizekhez hasonló pusztításokat kell át- és túlélni. Senki sem tudhatja, hol és mikor.

A palesztin fegyveres csoportok megegyeztek abban, hogy véget vetnek a Gázai övezetből Izrael ellen intézett támadásoknak – közölte kedden a különböző frakciók képviselőit összefogó testület elnöke, Ibrahím Abu an-Nadzsa.

„Az állandó bizottságban képviselt összes frakció egyetértésre jutott abban, hogy népünk érdekeit szem előtt tartva véget vetnek a Gázai övezetből indított fegyveres ellenállási műveleteknek" – jelentette ki újságíróknak a testület vezetője. A megállapodást hivatalosan a frakciók képviselőinek kedden később sorra kerülő tanácskozása után jelentették be.

Az egyezség célja Nadzsa megfogalmazása szerint az, hogy megvédje a palesztin népet „egy katasztrófától", a Gázai övezetből indított támadásokat követő izraeli megtorló akciókra utalva. Az Izrael elleni rakétatámadások többségéért felelős Hamász szélsőséges mozgalom már vasárnap jelezte, hogy beszünteti azokat.

A másik fő csoport, az Iszlám Dzsihád egy képviselője közölte, hogy „a nemzeti érdekek védelmében" ők is hasonlóan döntöttek, hozzátette azonban, hogy „nem fogjuk ölbe tett kézzel nézni, ha az ellenség folytatja az agressziót és a gyilkosságokat".

Benyújtotta lemondását kedden az afgán belügyminiszter. Ali Ahmed Dzsalali, Hamid Karzai elnök kormányának egyik legnagyobb tekintélyű tagja egy televíziós interjúban jelentette be távozását.

Az elnöki hivatal közlése szerint azért mondott le, mert vissza akar térni a tanári és tudományos pályára. Maga Dzsalali is ugyanezt nevezte meg távozásának egyik fő okaként bejelentésében, a Tolo kereskedelmi televíziónak nyilatkozva. Széles körben elterjedt vélekedés szerint azonban a lépés hátterében az áll, hogy Dzsalali és Karzai elnök között nézeteltérés alakult ki a tartományi vezetők kinevezése miatt. A belügyminiszter állítólag aggodalmának adott hangot amiatt, hogy csoportérdekeket követő politikusok kerültek vezető tartományi tisztségekbe. Távozása megfigyelők szerint csapást mér azokra a nemzetközi törekvésekre, amelyek több mint negyed százados polgárháború és belharc után egy modern, szakértői afgán kormány létrehozását szorgalmazzák.

A nyugati iskolázottságú, technokrata politikus, egykori katona és újságíró 2002-ben tért vissza Afganisztánba az Egyesült Államokban emigrációban töltött egy évtized után. Az Egyesült Államokban az Amerika Hangja rádió afgán (pastu és dari nyelvű) adását vezette.

Elemzők arra is rámutatnak, hogy Dzsalalit is érintette az az alkotmányos rendelkezés, amely a kettős állampolgárságot összeegyeztethetetlennek minősíti a miniszteri tisztséggel. E rendelkezés szerint ugyanis vissza kellett volna adnia amerikai útlevelét.

Nem tartja célszerűnek a hatályos alkotmány megváltozatását, és nem kíván Oroszország elnöke maradni 2008 után Vlagyimir Putyin – az orosz államfő kedden élőben közvetített televíziós és rádiós műsorban fejtette ki véleményét erről a kérdésről, amely az orosz belpolitika és közvélemény érdeklődésének homlokterében áll.

Putyin immár a negyedik alkalommal válaszol élőben az orosz állampolgároktól érkezett kérdésekre, az előző alkalom tavaly decemberben volt. Az orosz közszolgálati média – az egyes és a Rosszija televíziós csatorna, valamint a Majak és a Ragyio Rossziji rádióállomások – által egyenes adásban közvetített műsorban az elnök 2 óra 53 percen át válaszolt a nekiszegezett 56 kérdésre.

Szeptember 23. óta telefonon, az interneten és - technikai újításként immár - sms-en keresztül mintegy 800 ezer kérdés érkezett az államfőnek címezve, mindössze fele annak a mennyiségnek, amelyet tavaly decemberben küldött el a lakosság. Ezúttal 12, szigorúan titokban tartott helyszínről jelentkezett a televíziós kamera, hogy a helyi lakosok élőben kérdezhessenek.

„Nem tartom célszerűnek az alkotmány módosítását, megtalálom helyemet a rendszerben (2008 után). Nem abban látom feladatomat, hogy az örökkévalóságig a Kremlben üljek, és a televíziók képernyője folyton ugyanazt az arcot mutassa. Az a feladat, hogy megteremtsük az ország hosszú távú fejlődésének lehetőségeit" – mondta Putyin, akinek nem egy nyilatkozatát értelmezték már úgy, hogy talán mégis elvállalná az elnöki posztot harmadik alkalommal is.

Az orosz alkotmány két egymást követő mandátumban korlátozza az elnöki tisztség betöltését egyazon személy számára.

Az adás kezdetén Putyin leszögezte, hogy Oroszország nem hajlandó tárgyalni Japánnal a Kuril-szigetek feletti orosz szuverenitásról, de jó szándék esetén Moszkva és Tokió megtalálja a megoldást a problémára. Leszögezte, hogy a szóban forgó négy csendes-óceáni sziget orosz fennhatóság alatt áll, amit a nemzetközi jog rögzített, és ez a helyzet a II. világháború eredménye.

Jelezte azt is, hogy 2008. január 1-jétől egy évre csökkentik a kötelező sorkatonai szolgálat jelenleg kétéves időtartamát. A haditechnikai fejlesztések kapcsán elmondta, hogy Oroszország új, nagy pontosságú rakétákat állít majd hadrendbe, amelyek „sebezhetetlenek" lesznek a többi ország rakétavédelmi rendszereivel szemben. A szóban forgó új hiperszónikus hadászati rakétatípusok jelenleg fejlesztés alatt állnak.

Putyin ígéretet tett a háború dúlta észak-kaukázusi Csecsenföldön elharapózott emberrablások problémájának kezelésére, a számos eltűnt polgári személy felkutatására. Mindazonáltal megjegyezte, hogy a csecsenföldi szakadár lázadók épp úgy felelőssé tehetők az emberrablásokért, mint az orosz bűnüldöző szervek. Az elnök ezt a csecsen fővárosból, Groznijból hozzá intézett kérdésekre válaszolva fejtette ki.

Putyin a lett fővárosból, Rigából feltett kérdésre válaszolva megígérte azt is, hogy Moszkva elő fogja segíteni a balti köztársaságokban élő orosz kisebbségek jogainak érvényesülését.

Bár hivatalosan egyetlen ország sem ismerte el az Afrika legkeletibb csücskén található köztársaságot, szeptember 29-én parlamenti választásokat tartanak a Szomáliától való elszakadását 1991-ben egyoldalúan kikiáltó Szomáliföldön.

Területe 137 600 négyzetkilométer, a mintegy 3,5 milliós szunnita iszlám lakosság több mint fele nomád vagy fél-nomád életmódot folytat, 45 százaléka letelepedve él. Szomáliföld székhelye Hargeisa, hivatalos nyelve a szomáli, az arab és az angol, a pénznem a szomáliföldi shilling.

A kezdetleges gazdaság a nomád és félnomád pásztorkodásra épül, a fontosabb gazdasági adatok nem hozzáférhetőek. Amióta Szaúd-Arábia betiltotta a szomáliföldi, fertőzöttnek minősített állatok exportját, a szaporodó lakosság a diaszpóra által hazautalt pénzekre és segélyekre van utalva. Szomáliföld rendezetlen nemzetközi státusa miatt nem fér hozzá a kormányzati segélyekhez, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank alapjaihoz.

Szomáliföld gyakorlatilag azonos a korábbi Brit Szomálifölddel. A gyarmat 1960. július 1-jén nyerte el függetlenségét és néhány nap múlva egyesült az ugyancsak függetlenné vált Olasz Szomálifölddel, így jött létre Szomália. A nyolcvanas években polgárháború indult Sziad Barre elnök elnyomó rendszere ellen. 1991. május 18-án a korábbi brit protektorátus egyoldalúan kikiáltotta Szomáliföld függetlenségét. A klánok megállapodásainak eredményeként viszonylagos stabilitás alakult ki, éles ellentétben az anarchiába zuhant Szomália többi részével. 2001-ben népszavazással a függetlenséget megerősítő alkotmányt fogadtak el, így Szomáliföld távolmaradt a tavaly felállított, de tehetetlen szomáliai központi kormánytól is.

Bár Szomáliföldet egyetlen állam sem ismeri el, működő politikai rendszere és kormányzata van. Államformája köztársaság, öt évre közvetlenül választott elnöke egyben a kormány élén is áll, és ő nevezi ki annak tagjait. A kétkamarás parlament (Baarlamaanka) alsóháza az öt évre közvetlenül választott, 82 tagú Képviselőház (Golaha Wakiilada), a Felsőház a 82 tagú Idősek Tanácsa (Golaha Guurtida). Szomáliföldön 2001 óta többpártrendszer működik, az elnöki tisztséget 2002 óta Dahir Riyale Kahin tölti be.

Letette a hivatali esküt kedden Hoszni Mubarak egyiptomi államfő, a szeptember eleji elnökválasztás győztese, s ezzel az ötödik hatéves időszakra lett az arab világ legnépesebb országának vezetője.

Az 1981 óta hatalmon lévő, 77 esztendős Mubarak a kairói látogatáson lévő líbiai vezető, Moammer el-Kadhafi jelenlétében mondta el az eskü szövegét. Az egyiptomi elnök az első négy alkalommal népszavazáson nyerte el a tisztséget, miután a parlament őt indította egyedüli jelöltként, most viszont – első ízben – többjelöltes választáson győzött.

A választási bizottság közlése szerint szeptember 7-én Mubarak a voksok 89 százalékát szerezte meg, csupán 23 százalékos választói részvétel mellett. A második helyen Ajman Núr, a liberális al-Gad (Holnap) párt vezetője végzett nyolc százalékkal.

Rövidesen új régészeti lelőhelyet nyit meg az izraeli kormány a látogatók előtt a vallási szempontból érzékeny helynek számító jeruzsálemi Templomhegyen – közölte kedden a városvezetés.

A tájékoztatás szerint egy rituális fürdőről van szó, amely a Kr. u. 70-ben lerombolt második zsidó templom idejéből való, illetve egy olyan kis falról, amely a Kr. e. 586-ban lerombolt első zsidó templom idejéből maradt fenn. A látogatók a leleteket néhány hét múlva tekinthetik meg, a zsidó történelmet bemutató, fényhatásokkal kísért előadással együtt – közölte Smúél Rabinovics, a júdaizmus legszentebb helyei közé tartozó Siratófal körzetének főrabbija.

A jeruzsálemi Templomhegyet mind a júdaizmus, mind az iszlám szent helynek tartja. Itt állt mindkét zsidó templom: a Salamon király által építtetett, illetve a babiloni fogság utáni második templom is, amelyet a rómaiak romboltak le Kr.u. 70-ben. Jelenleg a hegyen – amely az iszlám harmadik szent helye – két mecset áll, a Sziklamecset és az al-Aksza mecset.

Adnán Huszeini, a két mecsetért felelős iszlám alapítvány igazgatója máris bírálta az ásatásokat és a helyszín látogathatóvá tételét célzó izraeli szándékot, amelyet iszlám tulajdon elkobzásának nevezett. Ciszjordániában 1996-ban palesztin zavargások törtek ki, miután Izrael a bibliai templomok közelében haladó ősi alagutat nyitott meg a látogatók előtt.

Bűnösnek találta hét vádpont közül hatban az Abu Graib-i börtönbotrányban elhíresült Lynndie England amerikai katonanőt hétfőn egy katonai bíróság.

England már másodjára áll hadbíróság előtt, az első tárgyalása során kötött peren kívüli egyezséget ugyanis semmisnek nyilvánították. A második eljárásban bűnösnek kimondott 22 éves Lynndie Englandot tíz évre is ítélhetik.

England a Bagdad melletti Abu Graib börtönben elkövetett visszaélések egyik jelképes figurája azoknak a felvételeknek a jóvoltából, amelyek az iraki foglyok megalázásáról készültek és később bejárták az egész világot.

A texasi Fort Hood támaszponton összeült katonai bíróság a vádlottat összeesküvés, négyrendbeli foglyokkal való kíméletlen bánásmód, valamint obszcén cselekmény elkövetésében találta bűnösnek. A büntetés mértékéről ugyanaz az öt tiszt határoz, aki őt bűnösnek nyilvánította.

Az Abu Graib-i visszaélésekkel kapcsolatban kilenc katonát állítottak hadbíróság elé, közülük kettőt ítéltek el, hatan pedig alkut kötöttek a katonai ügyészséggel. England pere az utolsó ebben a sorban. A bírák elutasították a védelemnek azt az érvelését, hogy a fiatal nő katonatársai, különösen akkori barátja, Charles Graner befolyása alatt állt. A vád szerint Lynndie England azért alázta meg a foglyokat, mert abban élvezetét lelte és beteges humorérzékét is kielégítette.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

A napok óta heves parlamenti vita bonyolultságát a tegnap tovább fokozta a szenátusban az RMDSZ kezdeményezésére kidolgozott kisebbségi törvénytervezet, amely esetében az ellenzék kiharcolta azt, hogy ne fogadják el hallgatólagosan, hanem vitassák meg szakaszonként azt. A kisebbségi tervezet és a házszabály-módosítás esetében is 15 napos határidőt állapítottak meg a szenátorok.

A kisebbségi törvénytervezetet az RMDSZ szakértői az idén dolgozták ki, a kormány pedig a tavaszi ülésszak vége fele nyújtotta be a törvényhozás elé. Számos módosító indítvány érkezett a szenátus szakbizottságaihoz, ami miatt a törvényhozási vita elkezdése a nyári vakáció előtt lehetetlenné vált. A tegnap majdnem hallgatólagosan elfogadták a tervezetet, de Mircea Geoană SZDP-s pártelnök javaslatára úgy döntöttek a honatyák, hogy vitát nyitnak a jogszabály-tervezet kapcsán. Geoană javaslata azáltal győzedelmeskedett, hogy a kormánypárti honatyák között akadtak néhányan, akik elárulták szövetségesüket, az RMDSZ-t, hiszen többen megszavazták Geoană javaslatát, de volt tartózkodó is közöttük. A vita kezdeményezését szorgalmazta szavazatával Puiu Haşotti és Radu Câmpeanu liberális, illetve Gavrilă Vasilescu konzervatív párti szenátor, és szintén a liberálisok közül került ki Şerban Strătilă, aki tartózkodott.

A kormánypártok azt szerették volna, ha a kisebbségi tervezet vitájára szánt időt a házszabályzat módosítására fordították volna. Az RMDSZ-nek is nagyon érdekében állt ez a változat, mert a számos módosító indítvány miatt meglehetősen átalakulhat a még a parlamenti vita során a kormány által beterjesztett jogszabálytervezet végleges változata. A többszöri szünettel megszakított parlamenti vita utolsó órájában az RMDSZ-es szenátorok monopolizálták a mikrofont, de mindhiába, Geoană javaslata következtében a nagyromániások örömére 15 napig a kisebbségi törvénytervezetről vitatkoznak majd a szenátusban. Hasonló határidőt fogadtak el a honatyák a házszabályzat módosítása esetében is.

Fontosnak, ugyanakkor elhamarkodottnak is vélik Erdélyben a Magyar Országgyűlés döntését, amellyel Budapest ratifikálta Románia uniós csatlakozási szerződését. A román külügyminisztérium különös elégedettséggel fogadta, hogy a magyar parlament nagy többséggel elfogadta a csatlakozási szerződést.

A ház a javaslatot 257 igen, hat nem és egy tartózkodás mellett fogadta el. A „nem" gombot a független Balogh László, Boross Imre, Ékes József, Körömi Attila, Lezsák Sándor és Medgyasszay László nyomta meg, Horváth Balázs (független) tartózkodott.

Az Országgyűlés fontos döntésének nevezte a Bulgária és Románia európai uniós csatlakozásáról szóló szerződés kihirdetésére vonatkozó törvényjavaslat elfogadását Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Fontos döntése ez az Országgyűlésnek, egyértelmű jelzés arra vonatkozóan, hogy Magyarország támogatja Románia integrációját – mondta a politikus. Azt is fontosnak tartotta, hogy Magyarország a legelső országok közé tartozik, amelyek jóváhagyják Románia és Bulgária csatlakozási szerződését. Markó megismételte korábban többször is hangoztatott álláspontját, amely szerint az erdélyi magyarság érdeke, hogy Románia csatlakozása mielőbb megtörténjék. Az Országgyűlés, amikor Románia csatlakozásáról szavazott, kinyilvánította akaratát, hogy az erdélyi magyarok is ott legyenek az Európai Unióban a magyarországi magyarokkal együtt – hangoztatta az RMDSZ elnöke. Markó kedvezően fogadta az igen szavazatok nagy arányát. Szerinte ez azt mutatja, hogy az Országgyűlésben nagyon fontos külpolitikai kérdésekben, vagy akár a magyar–magyar viszonyt érintő kérdésekben mégis lehetséges egyetértést kialakítani.

– Az Országgyűlésnek nem kellett volna ilyen sietősen döntenie Románia európai uniós szerződésének témájában – fejtette ki az MTI-nek Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Az EMNT kezdettől azon a véleményen volt, hogy a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvét konkrét formában kell alkalmazni a romániai magyarság autonómiájának a vonatkozásában – mondta Tőkés, emlékeztetve arra, hogy az Európai Parlament előírta a fenti elvek alkalmazását. Az EMNT azt az álláspontot is támogatta annak idején – tette hozzá –, hogy Románia csatlakozásának előfeltétele legyen a romániai magyarság autonómiája. Az EMNT támogatja Románia európai uniós csatlakozását – mondta Tőkés, de feltette a kérdést: miért kellett a Romániát érintő novemberi országjelentés előtt ezt a kérdést szavazásra bocsátani az Országgyűlésben, miért kell e kérdésben előtte járni szinte az összes tagországnak? Tőkés „pártpolitikai háttért" vél felfedezni ebben az „erőltetett menetben".

A román külügyi tárca a dokumentumban megjegyzi, hogy Magyarország a második állam, amelyik ratifikálja az említett szerződést. A magyar országgyűlés tagjainak szavazata nagy jelentőségű mozzanat nem csak a két ország közötti viszonyban, hanem Romániának az Európa felé vezető útján is. A román külügyminisztérium szerint a magyar törvényhozó testület döntése megerősíti azt az állandó támogatást, amelyet Magyarország nyújt Románia számára, hogy ez az ország 2007. január elsején az Európai Unió tagjává váljon. Ez a szavazat ugyanakkor megszilárdítja a két ország közötti kapcsolatokat, amelyeket az európai családon belül folyó együttműködés jellemez.

A közlemény utal arra is, hogy a kétoldalú kapcsolatok e kiemelkedő eseményének az előkészítése céljából szeptember 30-án Gyulán találkozik a román és a magyar külügyminiszter.

A parlament tegnap megszavazta azt a sürgősségi kormányrendeletet érvényesítő törvényt, amely 2007. január 1-től törli a kötelező sorkatonai szolgálatot. A szavazáson részt vevő Máté András Kolozs megyei parlamenti képviselő lapunknak nyilatkozva elmondta: az RMDSZ 2003-ban az alkotmány módosítására kiírt népszavazáson ígéretet tett arra, hogy megszünteti a kötelező katonaságot, a tegnapi szavazattal ez az ígéret vált valóra – vélte a törvényhozó. Emellett nagyon fontosnak tartja, hogy az erdélyi magyar fiataloknak lehetőségük nyílik, hogy válasszanak, akarnak-e vagy sem katonai szolgálatot teljesíteni. Mint ismeretes, Romániában 2006 őszén lesz az utolsó sorozás.

Október 5-én, az oktatási világnap alkalmával újra tiltakozó megmozdulást tervez az Országos Tanügyi Föderáció szakszervezet. A tanügyisek azt követelik, hogy a tanügyre fordított bruttó nemzeti össztermék 2006-ban legkevesebb 6 százalék legyen.

A tanárok kifogásolták, hogy a minisztérium nem hajlandó megvitatni a tanügyi dolgozók bérezésére vonatkozó törvénytervezetet, nem kezdeményez párbeszédet a szakszervezetekkel, az előírások kibocsátásakor nem kéri ki az érdekképviselet véleményét, és nem helyezik hatályon kívül a 2005/63-as sürgősségi kormányhatározat előírását, ami lehetetlenné teszi, hogy béren felüli érdemjuttatásokat kapjanak a pedagógusok, és betöltsék az üres tanári állásokat.

Várhatóan 2010-ig okoz majd fejfájást a romániai állattenyésztőknek és gazdáknak a sertéspestis, mivel a kór elleni megelőző oltás használata tilos az Európai Unió szabályai szerint – hangzott el azon a kétnapos kolozsvári tanácskozáson, amelyen szakemberek a romániai sertéspestisveszélyről értekeztek. Az eddigi kimutatások szerint Románia szerte 276 helységben észlelték a kórt, ami miatt összesen 3310 állat pusztult el.

Az uniós előírások szerint 2006. január 1-től tilos beoltani a sertéseket a vész ellen mind a háztáji gazdaságokban, mind a közép- és nagytermelési egységekben. J. Westergaard európai szakember szerint október elején dolgozzák ki román hatóságokkal együtt azt a hosszú távú stratégiát, amelynek célja a betegség kiirtása. Niculaie Lazăr, a Kolozs Megyei Állategészségügyi Hivatal igazgatója még 2010-ig kell számolniuk a hatóságoknak a betegséggel, ezután remélhetőleg Romániában sem üti már fel a fejét. A megelőző oltás betiltása miatt keletkezett sertéspestisjárványok a szakemberek szerint várhatóak voltak.

Létrehoztak egy Országos Betegségmegelőző Központot, amely a megyei területi egységeken keresztül figyelemmel fogja követni a járvány alakulását. A szakemberek szerint a sertéspestisgócok főleg törvénytelen állatvásárok és állatállomány-költöztetés miatt keletkeznek. A törvényszegőket a 2005/984-as kormányhatározat alapján 5-től 30 millió régi lejes pénzbírsággal sújtják.

Az oldalt szerkesztette: Borbély Tamás

(Folytatás szeptember 24-i lapszámunkból)
Máskülönben a lakosság alapfoglalkozása az I. világháború előtt és a két világháború között földművelés, állattenyésztés, fuvarozás, famegmunkálás-díszítés, mezőgazdasági eszközök-szerszámok készítése, bútor- és épületasztalosság, fafaragás, kender, len, gyapjú és gyapotfeldolgozás, festett bőrhímzés, vászon- és posztóhímzés, népviseleti ruhák készítése, gyöngyfűzés, pártakészítés, hiszen a III–V. osztályú termőföld az egyre gyarapodó lakosság számára alig biztosította a létminimumot. Ezért is kényszerültek feles művelésben megdolgozni Szamosfalva (a Mikola nemzetség ősi fészke), Kolozsvár, Szászfenes, Gyalu, Magyarszilvás, Várfalva, Torda nagybirtokosainak földjeit, és a messzi vagy közelebbi építkezéseken, le egészen az Adriai-tenger partjáig, munkát vállalni. Így lett a falu férfi lakosságának nagy része, főleg az erőszakos kollektivizálást (1957–1962) követően országosan elismert, és külföldön is keresett-megbecsült építőipari munkássá, mesterré, mérnökké, a nők pedig a volt arisztokrata és értelmiségi családok megbecsült házvezetőjévé, a fiatalok legalább érettségivel rendelkező képzett szakmunkássá vagy éppen értelmiségivé.

Tordaszentlászló népességének számszerinti alakulását a következő adatok szemléltetik: 1786-ban 510; 1880-ban 1034; 1910-ben 1454; 1930-ban 1610 lakosa van a falunak, amiből 1558 magyar és református 44 a közeli román falvakból alkalmazott román pásztorcsaládok tagjai, 4 zsidó kereskedő és 4 szász nemzetiségű mesterember.

1992-ben az 1090 lélekből 1046 magyar, 31 behozott román és 13 behozott roma. Az összlakosságból 929 református, 20 magyar római katolikus, 7 unitárius, 1 magyar görög katolikus, 62 ortodox és 6 más vallású vagy ateista. Községi szinten 2002-ben a 8 faluban 4446 lakost vettek nyilvántartásba, amiből 2274 fő magyar, 2097 román, 72 cigány és 3 fő más nemzetiségű. Vallási megoszlás szerint: 2041 magyar református, 152 magyar római katolikus, 16 magyar unitárius, 1 magyar görög katolikus, 1082 román ortodox, 93 román görög katolikus és 283 fő más vallású vagy ateista. Tehát Tordaszentlászló község nemzetiségi megoszlása az utolsó, 2002-i népszámlálási adatok tükrében 52%-ban magyar, 48%-ban pedig román és cigány.

Az iskoláztatási és közművelődési helyzetünket szintén adatokkal támaszthatjuk alá: 1606-ban, tehát Bocskai István fejedelem idejében már anyanyelvű képzésben részesülnek a falu gyermekei a református scolában, s immár 400 éven át magyar nyelven folytatják gyermekeink és unokáink tanulmányainkat a különböző korok megkövetelte művelődési szinteken. Sőt, az 1989. előtti években, egész Kolozs megyében a román iskoláztatástól független magyar nyelvű óvodai, elemi és gimnáziumi oktatás egyedül csak Tordaszentlászlón maradt meg, magyar óvodai és elemi oktatás pedig Magyarfenesen és Magyarlétán. S mindez a belső és külső támadások és áskálások meg vádaskodások ellenére. S ami nem sikerült 1989 előtt: azaz elrománosítani anyanyelvű iskolánkat, azt 1989 után kétszer is megpróbálták a szélsőséges nacionalista erők. Mindkét esetben az RMDSZ helyi, megyei és országos szervei léptek közbe. Személy szerint az RMDSZ helyi polgármestere Tamás Gebe András, Boldizsár Zeyk Zoltán és Enyedi János szülők és önkormányzati tanácsosok, megyei és országos szinten pedig Kónya-Hamar Sándor akkori megyei RMDSZ-elnök és parlamenti képviselőnk, valamint dr. Kötő József közoktatási államtitkárunk. Köszönet érte!

Fiataljaink döntő többsége elméleti és szaklíceumi érettségivel rendelkezik, 10–15 százalékuk egyetemet vagy főiskolát végez, a maradék megelégszik a szakiskolai képzéssel, hiszen egy fizikai munkás vagy jó szakember egy napszáma eléri az 500 000-től az egy millió ötszázezer lejig terjedő munkadíjat is.

1888-tól dalárdák és kórusok, 1988-tól női kar vállalja zenei anyanyelvszolgálatát. 1898-tól folyamatosan Színtársulat, Olvasó Egylet, három magyar iskolai könyvtár, 1948-tól Községi Könyvtár, 1934-től Tűzoltó Testület és Fúvószenekar, 1989 után furulya-együttes és fejlett táncház-mozgalom: a Zajongók 3 generációs néptánc-együttese egészíti ki az iskolai és Művelődési Házunk által az iskolán kívül szervezett közművelődési életünket. 1967 óta közadakozásból a Falumúzeum, 1996-tól a Kalotaszegi Tájház és Múzeum vállalja, gyűjti, őrzi és népszerűsíti e néprajzi vidék: Kalotaszeg eddig fel nem kutatott és össze nem gyűjtött néprajzi, hely- és művelődéstörténeti kincseit, dokumentumait, szellemi néprajzát a református egyházközség és a Thamó Gyula Közművelődési Egyesület védnökségével.

A mai anyagi és a több évszázados szellemi civilizáció következtében Tordaszentlászló polgárainak élettartama meghaladja az átlagos 71 évet, de állandóan csökken a természetes népszaporulat azzal, hogy a családok nemigen vállalnak kettőnél több gyermeket. Míg Kalotaszegre rámondják, hogy egykéző néprajzi vidék, addig Tordaszentlászlón a „kettőke" a divat. Ellenben, ha összeszámoljuk a ma élő, a faluból elszármazottakat, Tordaszentlászló lakossága jelenleg meghaladná az 1600 lelket. Tordaszentlászló tehát a többi nemzettesteknek is juttatott utódpótló magyar népességet. Csakhogy a kínkeservesen visszaszerzett magyar földbirtok felelőtlen kiárusítása mellett magyar lányaink a gyakori vegyes házasság révén feladják anyanyelvüket és magyar kultúrájukat, s más nemzetek diát gyarapítják. Íme az 52%-os törékeny községi magyar többségre leselkedő veszély! Ehhez járul még a magyar többségű etnikai viszonyokat tudatosan megváltoztató törekvés is, mint ahogy azt az utolsó (2002) népszámlálási gyakorlat is igazolta. Az történt ugyanis hogy a Tordaszentlászlón működő 104 ágyas Tüdőszanatórium betegeit és beutaltjait összeíró tanácsi titkár felesége a népszámlálási lapon állandó helyi lakosnak tüntette fel, noha ez teljesen törvénytelen eljárásnak számít. Ezt az állapotot ismét csak az RMDSZ-es polgármester és az RMDSZ-es megyei tanácsi alelnök, Kerekes Sándor közbelépésével lehetett orvosolni. Íme, a veszélyek egyike, amely a helyi magyarságra leselkednek, ha közömbösek, ha nem törődők, vagy ha éppen talpnyalók vagy renegátok az összeírók vagy azok felügyelői!

1967–1969. között, a megyerendszerre történő visszatérés következtében a hozzánk csatolt falvakkal – Magyarléta, Hesdát, Oláhléta és Oláhrákos – mesterségesen megnövelt mai Tordaszentlászló község (amelyhez eleve hozzátartozott még Kisfenes, Isztolna és Magyarfenes is – szerk. megj.) Kolozs megye 74 községe között terület szempontjából a 9. (119 km²), népesség szempontjából pedig a maga 4446 lakosával a 19. helyet foglalja el. Ebben a helyzetben is Tordaszentlászló (falu) a maga 447 épületével, 612 lakásával és 1028 lakosával, valamint saját tulajdonú középületeivel: a most újjáépülő községházával, orvosi rendelő- és gyógyszertárával, posta- és telefonhivatalával, iskola- és művelődési házával, községi könyvtárával, szövetkezeti üzletházával stb. maradt a község közigazgatási központja. Erre predesztinálja kedvező földrajzi fekvése, szerteágazó a Kis Szamos – Aranyos – Maros, illetve a Hesdát- és a Jára-völgyét összekötő úthálózata, a Szent László alapította Nagyváradhoz, Kolozsvárhoz és Tordához, Nagyenyedhez és Gyulafehérvárhoz, valamint Marosvásárhelyhez való közelsége, település- és közigazgatás-történeti múltja, szívós munkával megteremtett gazdasági, szellemi, közművelődési potenciálja, kalotaszegi jellege, a ma még élő hagyományai, lakosságának kisipari, kereskedelmi és vállalkozói hajlama, valamint ezek 1100 éves kisugárzásai Kalotaszeg és az Aranyosvidék, a Kapus-, Fenes-, a Hesdát és a Jára-völgye, valamint a Mócvidék falvaira és lakosságára.

Az 1989 óta eltelt 16 esztendő az RMDSZ ernyője alatt zajlott le, hiszen más és jobb mentsvárunk Isten és református egyházunkon kívül nem adatott nekünk. A szervezet az elsők között 1990. január 7-én, a zsúfolásig megtelt református iskolateremben – az imateremben – a politikai önvédelmi harc: a közképviselet és érdekvédelem jegyében alakult meg. Az alakulási év több mint 600-as taglétszáma az elhalálozás, kiköltözés s elenyésző kilépés következtében mára 424-re apadt, akik azonban a magyarság 2001. évi kataszteri összeírásakor aláírásukkal is vállalták nemcsak magyarságukat, hanem RMDSZ-tagságukat is. Tordaszentlászló, Magyarfenes és Magyarléta magyarságtudatának egyik konkrét bizonyítéka az is, hogy az RMDSZ helyi szervezeteinek és a megyei szervezet által vezetett négy helyhatósági és parlamenti választási kampányunk minden áskálódás ellenére sikeres volt: Tordaszentlászló községnek mind a mai napig magyar polgármestere van, s a községi tanács tagjainak többsége is magyar nemzetiségű RMDSZ-es tanácsos. Sőt Tordaszentlászló község magyar szavazóbázisának is köszönhető, hogy Kolozs megyét, a megye magyarságát három rátermett politikus képviseli Románia Parlamentjében, illetve hogy a megyei tanácsban nyolc RMDSZ-es tanácsosunk és két megyei alelnökünk van.

Már a helyi RMDSZ-szervezet alakulását követő közgyűlésen megfogalmaztuk, és írásba rögzítettük falunk magyar közösségének jogos elvárásait, a múlt cöllönkjeitől mentes fejlődés és fejlesztés célkitűzéseit, az RMDSZ helyi programját, amelyek közül az alábbiakat emelem ki:

A már 1992-ben, a szubszidiaritás elve alapján elkészült Tordaszentlászló község statútuma rögzítette településfejlesztési terveinket, amelyeknek jogi védelmét és fenntartását előbb néhai áldott emlékezetű Dr. Podhrádszky László, utóbb pedig dr. Eckstein-Kovács Péter választott szenátoraink vállalták és védték meg az akkori Kolozs megyei prefektúra és prefektus támadásai ellen, amely, illetve aki önkormányzatunk első kétnyelvű: román–magyar intézménytábláját pribékjeivel leszedette-eltávolította.

Dr. Podhrádszky László volt az a szenátor is Románia Parlamentjében, aki az ellenünk: jómagam, a falu református lelkésze ellen annak lakásában, illetve református templomunkban, a magyar vezetők és a lakosság megfélemlítése céljából, éppen a marosvásárhelyi véres események évfordulóján, Blaga ezredes vezetésével végrehajtott házkutatás és zaklatásunk ellen interpellált, és védelmünkben szót emelt a nemzetközi fórumokon is.

Bár Tordaszentlászló asztalos társasága, kérésemre, kétszer is élőlánccal akadályozta meg a millenniumi (1896-os telepítésű) kiserdő kiirtását, az RMDSZ megyei és országos vezetősége állt mellénk abban a harcban, amellyel megakadályozhattuk e történelmi és természetvédelmi emlékhelyünk elpusztítását.

Annak ellenére, hogy 1990. március 15-től kezdődően szinte mindenik ünnepünkön fejünk felett helikopterek köröznek, éppen az RMDSZ, az egyházközség, a Thamó Gyula Közművelődési Egyesület és Önkormányzatunk polgármestere és helyi tanácsosaink szervezésében és együttműködésével ünnepelhetjük meg nemzeti ünnepeinket, teremtettünk megfelelő helyet és alkalmat a Kárpát-medencei magyar kórusok Szent László-napi találkozóira és zarándoklatára, a Szent László nevét viselő települések találkozóira, az idén pedig a IV. falunapokra, amelynek alkalmából mindenki mozogni tudó polgárunk jól érzi magát.

1992-ben, Szent László királyunk halálának 800. évfordulója alkalmából a királynak mellszobrot, az egész magyarságunknak pedig újabb emlék- és kegyeleti helyet teremtettünk. A millecentenárium alkalmából pedig 1996-ban az Illyés Közalapítvány támogatásával Kalotaszegi Tájházat és Múzeumot avattunk, amely felvállalta egész Kalotaszeg néprajzi, népköltési, hely- és művelődéstörténeti anyagának folyamatos gyűjtését, feldolgozását és népszerűsítését azzal a céllal, hogy Kalotaszeg ne csak haladjon, hanem meg is maradjon, hogy azoknak a településeknek az értékei is közkinccsé váljanak, amelyek eddig elkerülték a felfedezők-gyűjtők figyelmét, vagy amelyek még fellelhetők. Ennél az alfejezetnél azt is ki kell mondani, hogy Romániában az erdélyi magyarságot megillető autonómiát, s benne a kulturális autonómiát felülről aligha várhatjuk, azt alulról kell elkezdeni és építeni/kiépíteni.

Az RMDSZ Tordaszentlászlói Szervezetének elnöke állította össze azokat a dokumentumokat is, amelyek alapján Tordaszentlászló, Magyarfenes és Magyarléta hadifoglyai, hadiárvái és özvegyei a magyar államtól kártérítést kérhettek és kaptak, s az RMDSZ választmányi tagjai által összeállított/népszerűsített iratcsomók révén jutnak ma is évi 20 000 ft magyar állami támogatáshoz és tankönyv-beszerzési segélyhez azok a magyar gyermekek – diákok, akik magyar tannyelvű oktatási intézményekben tanulnak, vagy magyarul is tanulnak. Sőt, az is ide tartozik, hogy az RMDSZ elnökén kívül három választmányi tagunk vállalta a fentiek mellett a Magyar Igazolványok kibocsátásához szükséges igazoló iratok kiállítását, illetve az ezzel kapcsolatos bizottságok munkájának támogatását, s így jutottak több százan a magyarságukat igazoló okmány birtokába.

(Folytatjuk)

(Folytatás lapunk szeptember 24-i számából)
„Van miből" – mondták az ilyen esetekre –, a „zsírosparaszt adjon le a zsírjából." Az már senkit nem érdekelt, hogy hány parasztgazdaság megy tönkre, Ekkor már tanulmányozni kellett Sztálinnak a Szovjetunió agrárpolitikájáról szóló tanulmányát, mely világosan kimondta, hogy a jövő a kolhozoké, melyeket úgy kellett megnevezni, hogy „kollektív gazdaságok", mert a kolhoz elnevezés már rég le volt járatva, és a parasztok féltek tőle. A volt hadifoglyok pedig nem sok jót mondtak a „csajkarendszerről", amelyet maguk is megtapasztaltak. Így hát találni kellett egy megtévesztő elnevezést. Ez aztán meg is maradt, mert a „szövetkezet" elnevezés már le volt foglalva, hiszen minden faluban volt Hangya Szövetkezet, olyan bolt, ahol mindent lehetett kapni. Ha valaki azt mondta: a szövetkezetbe megy, mindenki tudta, hogy vásárol valamit, míg ha azt mondta: a kollektívbe megy, az a kollektív gazdaság irodáját jelentette. De ez a korszak csak egy évvel később, 1949-ben kezdődött el általánosan, addig még sok minden történt.

A Falvak Népe szerkesztőségébe feljártak mezőgazdasági szakemberek, EMGE-vezetők, de ezt a sztálini elméletet senki nem merte vitatni. Mégis egy bizalmasabb beszélgetésben Szász István, akit akkor már menesztettek az EMGÉ-től, ahol ügyvezető elnök volt és Teleki Béla bizalmasa, elmondta kétségeit az átszervezett EMGE jövőjéről. Hozott cikkeket, de Kós Balázs valami régebbi ügy miatt nem szívlelte, és ezt éreztette is vele. Később néhányszor még találkoztunk, főleg az utcán, s igazat kellett adnom előrelátásáért, amikor bekövetkezett az EMGE felszámolása.

Az 1948-as év decemberében, a Magyar Népi Szövetség kolozsvári kongresszusán kezdődött el az a fordulat, amely az erdélyi magyarság legsúlyosabb jog- és vagyonfosztását készítette elő. Véletlen folytán kimaradtam az akkori eseményekből. Úgy volt, hogy én fogok tudósítani a kongresszusról. Akkor még nem tudtam, milyen galádságok készülnek. Vállaltam hát, csakhogy közbejött valami, ami egész új helyzetet teremtett életemben.

Az ősz folyamán lakáskeresésben voltunk. Beadtam én hivatalosan kérvényemet, megtámogatva szerkesztőségi igazolással, gondolva, hogy nélkülözhetetlen munkát végzek a népi demokrácia számára. Mégis azt olvashattam a városházán, a hosszú névsorban hogy „respins" (elutasítva). Próbáltam én ismeretség, kapcsolataim révén változtatni ezen a döntésen. Személyes kihallgatást kértem Veress Pálnál, akit ismertem ugyan, de ő már magas városi vezetőként, aki a lakásügyekért felelt, nem kívánt emlékezni rám, és kereken elutasított, hogy nem áll módjában segíteni. Így kénytelenek voltunk meghúzódni egy olyan albérletben, ahol csak egy ágy és asztal volt s az ajtón akkora rés, hogy télen befújta a szél a havat. Az albérlet díja elvitte fizetésem negyedét.

Ekkor még egy igen súlyos helyzet elé kerültünk. Feleségem áldott állapotba esett, s mikor ezt elújságolta, az örömöt hamar felváltotta az aggodalom. Hogyan vállalhatunk gyereket egy olyan bútorozott szobába, ahol mozdulni is alig lehetett, s mégis fizetésem negyedét kellett a bérbe leadni? Keserű tapasztalatom alapján abban alig reménykedtem, hogy Veress Páltól lakást csikarhatok ki. Ha szóltam egy-egy bizalmasabb pártismerősnek, akiről gondolhattam, hogy talán szól érdekemben, azzal hárított el, örvendjek, hogy lakom valahol, ők az illegalitás éveiben örvendtek, ha meghúzhatták magukat. Mezei elvtárs vigasztalt ezzel, aki a Magyar Népi Szövetség egyik vezetője volt, majd az egyetemi káderosztályt boldogította. Sütő sem tudott segíteni, neki olyan szobát utaltak ki, hogy át kellett járnia egy családon, le is mondott róla hamarosan, és Balogh Edgár fogadta be annak a villának az alagsorába, ahol Méliusszal együtt lakott.

Asztalos a maga lakásügyében futkosott, hogy Kétvízközből beljebb kerüljön, ígérte, ha kap lakást, gondja lesz reám. De ez csak ígéret maradt. Reménytelen helyzetünkben arról kellett döntenünk, hogy le kell mondanunk első gyermekünkről. Én még valahogy elrendeztem magamban, hogy egy injekcióval megoldható, mások is ezt csinálják, de feleségem sehogy sem akart belemenni. Neki hét testvére volt, s előhozta anyja esetét, amikor a legkisebb öccsével volt terhes – akiből igen kedves és okos gyerek lett. Elment Sztánára a bábához, aki egy véka búzáért elcsinálta volna, de míg a bába szerszámait kotorta elő, ő elszökött, hazamenekült, mert nem tudta volna elviselni, hogy elpusztítsa a gyermekét. Már arra gondoltam, lesz, ami lesz, éhen nem halunk, amikor hirtelen belázasodtam, ami sehogy sem akart elmúlni. Orvoshoz kellett végül menni, aki mikor megtudta, hogy a tüdőgondozónál nyilván voltam tartva, még 1943-tól, elküldött röntgenre. Szerencsémre Grépály doktor kezébe kerültem, aki már a tüdőgondozóból ismert, már akkor felismerte, hogy olyan a kóresetem, amely gondos kezeléssel megállítható folyamat. Most azonban kavernát fedezett fel, és szanatóriumi beutalást javasolt. Kolozsvárt ekkor a klinika tüdőosztályán nem volt hely, ezért ideiglenesen a bánffyhunyadi kórházba hoztak létre egy tbc-osztályt, oda mehettem. Ekkor már a feleségem is kénytelen volt elismerni, hogy kisgyermeket nem lehet vállalni ilyen helyzetben, amikor amúgy is fertőzési veszélynek van kitéve. A bogárteleki asszonyok be-bejártak egy kolozsvári orvoshoz, aki a terhesség-megszakítást nagy titokban vállalta jó pénzért, injekció beadásával. Elmentünk a megadott címre, előadtuk, miről van szó. Még ismerősre is hivatkoztunk, mert akkor szigorúan tilos volt a terhesség-megszakítás. Ő meg is mondta, az injekció beadását vállalja, de aztán felejtsük el, senkinek ne mondjuk meg, bármi történjék is. Akkor nem sejtettük, hogy miért mondja ezt, hiszen úgy mesélték az asszonyok, hogy mindössze a vérzést indítja meg. Már készültem a kórházba, amikor estefelé a háziasszony jött hozzám, hogy nagy baj van.

(Folytatjuk)

(Folytatás lapunk szeptember 24-i számából)
Persze, nem tudom híven visszaadni azoknak a napoknak, heteknek a hangulatát, egyrészt, mert a majdnem kilenc évtized előtti történelmi napokra, eseményekre csak egy modern számítógép tudna pontosan visszaemlékezni – ha már akkor feltalálták volna –, másrészt nem rendelkezem igazi írói fantáziával, mondjuk ki, tehetséggel. Így csupán a velem megtörtént epizódokra szorítkozom, azzal a kijelentéssel, hogy ezek mind sorra megtörténtek, és – hiszem, hogy – egy-egy pöttyel hozzájárulnak az akkori események palettájához.

Lehet, hogy ez a hasonlat tulajdonképpen képzavar, de hát olyan zavaros időket éltünk akkor (is), hogy ez talán megbocsátható e sorok írójának.

Mint a pesti polgárok zöme, mi is majdnem állandóan az utcán kóvályogtunk, bámultuk a felvonulókat, tüntetéseket. Majdnem mindenki újságokat böngészett, kisebb-nagyobb csoportok álltak, vitatkoztak. A falakon, oszlopokon hatalmas plakátok, ott volt a híres kalapácsos ember, magasba emelt izmos karjaiban hatalmas kalapácsot tartva, hogy azzal majd lesújtson a kizsákmányolókra. Öles falragaszról félelmetes munkásarc tekintett a járókelőre, rajta hatalmas felirat: „Reszkess, te sötétben bujkáló ellenforradalmár!" A férfi szeme és a mutató ujja egyenesen rád volt szegezve, és méterekre követett. Elgondolni is rossz, mi történhetett egy Parkinsonban szenvedővel, hiszen a reszketés ékes bizonyítéka volt az ellenforradalmaskodásnak.

Mindenkinek vörös kokárda díszelgett a gomblyukában, majdnem minden kézben kis vörös zászló lobogott.

Odahaza, a Pannónia utcában is megalakult a tanács, édesapámat is megválasztották bizalminak. Első ténykedésük volt, hogy eltörölték a házbért. A bizottság elnöke a viceházmester lett. Ennek nagyon örültem, mert ez azt jelentette, hogy ismét barátkozhatom a fiával, Pistuval, aki két évvel volt idősebb nálam, és akitől el voltam tiltva. (Nagyszerű fiú volt, tudta mozgatni a fülét, ki tudta fordítani a szemhéját, ha két ujját bedugta a szájába, akkorát fütyült, hogy a lovak is felkapták a fejüket. Azonkívül nagyon érdekes rajzokat mutogatott. Szegény emberek, nők meg férfiak, akik olyan szegények lehettek, hogy ruhára sem tellett nekik, bizonyára fáztak is, mert összebújtak, úgy próbáltak melegedni...)

Szomszédunk, Fehér Árpád bácsi, újságíró volt, és volt egy nagyon szép kislánya, Zsuzsika, akivel már régebben menyasszony és vőlegény voltunk… Egy reggel Pistu megkérdezte, hogy szerelmes vagyok-e Zsuzsikába? Ha igen, akkor tudjam meg, hogy kötelező neki szépeket mondani. Rögtön meg is tanított egy pár ilyen mondatra. Délben találkoztam szerelmemmel, és boldogan soroltam fel neki az egész frissen tanult repertoárt, melyek közül a legenyhébb egy erkölcstelen nemi közösülésre buzdító felszólítás, tősgyökeres népi zamattal, melynek hallatára a legöregebb bérkocsis is elszégyellte volna magát. A szülők rémültem rohantak ki, Zsuzsikát a mamája sebesen betuszkolta a lakásba, én pedig a két apai pofontól kipirult arccal, bömbölve vonultam a sarokba.

A vice pedig utolsó figyelmeztetésben részesült, ha nem neveli meg a kölykét, fel-mondanak neki…

Szerencsére, erre nem került sor, így most elnök elvtárs lehetett, és Pistu az elnök fia. Más szóval VIP.

Súlyos probléma volt az élelem beszerzése. Valamirevaló ételt nagyon nehezen lehetett kapni, és azt is horribilis áron. Bankjegyet nem is fogadtak el a milimárik, putakeszi árusok, valutapiac nem létezett, így cserekereskedelem dívott, mint hajdan ezer évvel ezelőtt. Egy liter tejet már egy vadonatúj ingért meg lehetett szerezni, egy szoknyáért – szerencsés esetben egy kiló karalábét is főzhetett, két napra, a gondos háziasszony, egy csirke egy rend ágyneműbe került, innen pedig a fazékba. Finom ételnek számított a tök, egy divatos kalapért már a tiéd lehetett. Egy pár jó állapotban levő bakancsért egy jó nagy darab vajat vihettél haza, amiről nemsokára kiderült, hogy olyan, mint egy irodalmi értekezlet: tele van íróval… Nem vicc, egyik lakó egy malacért a Bösendorfer zongoráját vesztegette el. A soroksári zenekedvelő svábot édesapám elnevezte Falurosszának, a Bösendorfer márka után…

Viszont két-három órás sorban állás után hozzá lehetett jutni tojáspótlóhoz, melasz nevű sárgacukorhoz, a répa leveléből is lehetett ízletes levest főzni. Binder néni a harmadik emeletről egyszerű céklából bécsi szeletet sütött, nem volt ott semmi baj, a kisfia Béci, három nap múlva talpra állt… De ki lehetett sétálni a Duna-partra, meghajlítottunk egy gombostűt, spárgára kötöttük, azt meg egy vesszőre, és vártuk, hogy harapjanak a halak.

De errefelé, a sleppek között, nagyon makacs halak lubickoltak és picikék. Mindehhez járult még a vízhiány, a vezetékekből alig csepegett a víz, ekkor született Boros Géza híres kupléja: „Elnézem hajnalig, folik, vagy nem folik, / De nem folik…

Ha valaki tüzet akart gyújtani, hiába kísérletezett a gyufával, mert szintén Boros Géza után: „A szemem szikrát szórt, / S az gyújtotta meg a cigarettám. / Ejejeje, ejejeje / letörik a feje-je-je / Epepepeeppepe / eltörik a közepe." (Csak szerény példának hoztam fel, bizonyítani, hogy a drága jó pesti aszfalthumor már akkor is létezett... Lehet, olcsó humor, de mosolyt varázsol a szegény ember arcára is.)

Fent játszottam a negyedik emeleten, Sólyom néni Anti fiával amikor a mama félrehívott: „Kálmánka, siess le anyukádhoz, mondd meg neki, hogy kaptam egy kiló szilvalekvárt, ha kell, a felét átadom nektek, de ne szóljatok másnak, mer nincs több"…

Elkeseredtem. Szívből utáltam a szilvalekvárt, émelygős, hozzáragad az ember szájához, arcához, kezéhez, utána alapos mosdatás, ha az ember ruhájához ér, félóráig nem tudsz vigyázni, úgy eszel, mint egy malac, még egy-egy tasli is kinézhet. És most tessék, egy fél kiló szilvalekvár. Hetekig lekváros kenyeret kell ennem…

De hát ésszel él az ember, már hétéves korában is, pláne háborús időben. Lefelé menet minden ismerős nénihez beszóltam. „Tessék felmenni Sólyom nénihez, van egy csomó fölösleges finom szilvalekvárja…" Rengeteg puszit inkasszáltam a jó hírért. Mire szegény édesanyám felért az első emeletről, már magának Sólyom néninek is alig maradt a „csemegéből". Mert hogy is lehetett volna visszautasítani a bögrékkel érkező asszonyokat. Én pedig egyórás sarokba térdepeléssel elhárítottam a fejem felől a fenyegető szilvalekvár rémet.

Sajnos, a helyzet igen zavaros volt, itt-ott már lövöldözésekre is sort került. Állítólag a vásárcsarnok környékén is ropogott a fegyver. Sőt, egyik kofát golyó talált, és meghalt. A Vásárcsarnok előtt ravatalozták fel, a párt saját halottjának tekintette. A gyászünnepélyen maga Kun Béla szónokolt, és ezekkel a szavakkal kezdte a gyászbeszédet: „Most, amikor itt állok a szarkofág előtt"…Tovább nem folytathatta, mert a kofák, paradicsommal és tojásokkal dobálták meg…

Az iskolában kívülről meg kellett tanulnunk: „Föl, föl ti rabjai a földnek". A színházakban is, mielőtt a függöny felment volna, a közönség felállva harsogta az Internacionálét. A mozikban levetítették a szövegét. Televízió, rádió még nem létezett. De az utcákon, tereken, villamosban, omnibuszban harsogták, hogy rabságunknak vége már, és amelyet a jövendő „ébredők" úgy folytattak, hogy „ez a Schwarz lesz a végső...

Vége lett a tanításnak is, kikaptuk a bizonyítványokat. A közoktatási tanács rendelete szerint azokon nem szerepeltek érdemjegyek: kitűnő, jó, elégséges, elégtelen, sem 1, 2, 3, 4, hanem csupán „megfelelt", vagy „nem felelt meg". Nos én büszke lehettem, mert én megfeleltem a kommunista követelményeknek életemben utoljára.

(Folytatjuk)

A mezőgazdasági területeken jelentős károkat okoztak az ország területén pusztító árvizek. Gheorghe Flutur mezőgazdasági miniszter egy besztercei sajtótájékoztatón elmondta, hogy az árvizek több száz millió eurós károkat okoztak a romániai mezőgazdaságban. Felmérések szerint a kukoricatermés szenvedte a legnagyobb kárt, a folyamatos esőzés 18 000 hektárnyi területen pusztított, de a napraforgótermést sem kímélte az árvíz. – Ennek ellenére biztosítani tudjuk a szükséges olajmennyiséget, és ha esetleg problémák merülnek fel, akkor be is tudunk hozni a szomszédos országokból – tette hozzá a miniszter. – Sajnos ezek a tények. Gondban vagyunk még az aratással is, hiszen az időjárási feltételek nem kedveztek a megmaradt termés learatásához – mondta Flutur.

Az idei burgonyatermés sem kielégítő, de a búza, a szaktárca vezető reményei szerint, fedezi a kenyérsütéshez szükséges mennyiséget. Az erdőkben is hatalmas károkat okozott az árvíz, de tönkretett számos csatornarendszert és vízellátó állomást is. – Hozzáfogtunk a megjavításukhoz, de minden megyében szükség van ilyen javítási munkálatokra, ezért lassabban haladunk – nyilatkozta. Az esőzések miatt nem lehet betartani az őszi munkák menetrendjét. Eddig már 1,5–1,6 millió hektár területet kellett volna learatni, de az esős időjárás miatt csúszik ez a munka. – Elkéstünk az őszi vetéssel is, főleg ami a búzát illeti. Biztosítottuk ugyan az embereknek a 400 000 t vetőmagot, de nem tudták elvetni az árvizek miatt, és ez okozta a késést – tette hozzá a miniszter.

Gheorghe Flutur mezőgazdasági miniszter besztercei sajtótájékoztatóján elmondta, hogy felkérte az Országos Erdőgazdálkodási Igazgatóság (OEI) szakembereit, hogy csökkentsék a tűzifa árát az idén. – Ez azért lenne lehetséges, mert nem szabtuk meg a tűzifa kiindulási árát – mondta a miniszter. Létezik egy egészséges versenyszellem, az állam nem avatkozik be a kiinduló árak megszabásába, és így a jó minőségű fafajtákat nagyon jó áron tudják eladni, főleg a rönköket. Ezért gondoltak arra, hogy a tűzifa árát csökkenteni lehetne, biztosítva ezzel a lakosság olcsóbb fűtőanyagát – tette hozzá Flutur.

Ezenkívül a mezőgazdasági miniszter felhívta az OEI figyelmét arra is, hogy próbáljon tűzifát eladni azokon a területeken is, ahol nincsenek erdők.

A besztercei rendelőintézetben elvégzett orvosi vizsgálatokért még azoknak is fizetnie kell, akik ingyenes kezelésre és vizsgálatra jogosultak. Dr. Petru Orza, az intézet igazgatója elmondta, hogy a törvény értelmében a tüdőbetegségben szenvedők, a cukorbetegek, fogyatékosok, háborús veteránok és a 18 évesnél kisebb gyerekek számára ingyenesek kell legyenek ezek a vizsgálatok.

– A pénz, amit a Megyei Egészségügyi Biztosítótól (MEB) kapunk, éppen csak az alkalmazottak fizetésére elég, és akkor még nem beszéltem a karbantartási munkálatokról – mondta az igazgató. Egy hónapra valamivel több mint 10 millió új lejt kapnak a biztosítótól, de csak a fizetések összege 1,6 millió új lej.

Székely Vilmos, a MEB igazgatója is azt nyilatkozta, hogy a biztosító által kiutal pénzösszeg sajnos nem fedezi a klinika szükségleteit. Az intézet és még három másik laboratórium működtetésére nem elég a pénz. – Az oláhszentgyörgyi intézetnek a jövő hónaptól kezdve például már semmi pénzt nem tudunk kiutalni – mondta Székely. – Egyszerűen nincs miből finanszíroznunk az intézet működését. Csak egy költségvetés-kiegészítés oldhatja meg a most kialakult helyzetet – tette hozzá az igazgató.

Beszterce-Naszód megyében a magyarság, annak ellenére, hogy szórványban él, számos rendezvényt szervez: kulturális és hagyományőrző eseményeken vehet részt a lakosság egész évben. Ezeknek a rendezvényeknek szervezője és társszervezője a Megyei Kulturális Központ, amely a megyében élő kisebbségek rendezvényeinek sorsát „szívén viseli". Székely Dalma, kisebbségi kultúráért felelős szervező lapunknak munkájáról és annak nehézségeiről beszélt.

– Eleinte csak részidős munkaidőben dolgoztam a központban, a tanári fizetésemet kiegészítve – kezdte Székely Dalma – de később a kisebbségi kulturális élet teljes munkaidős állást igényelt, és akkor felkértek arra, hogy vállaljam el. Nem voltam szakképzett, és ezért váratlanul ért az ajánlat, de aztán úgy döntöttem, hogy megpróbálom, és egyáltalán nem bántam meg. Szeretem ezt a munkát annak ellenére, hogy egyáltalán nem könnyű. Szórványban élünk, és ez nagyon megnehezíti a helyzetünket. És nemcsak a magyarság, hanem a szászok és romák érdekeit is szem előtt kell tartanunk. A munkám nagyon sokrétű. Felelős vagyok a megyében működő kulturális központért, a különböző nemzetiségű lakosság érdekeiért, és a köztük kialakult együttműködésért kulturális téren. Szervezői vagyunk különböző kulturális rendezvényeknek, előadásoknak, vásároknak a kisebbségek képviselőivel, valamint eredményesen együttműködünk a Német Demokrata Fórum megyei kirendeltségével is.

– Milyen rendezvények szervezésében vesztek részt?

– Szerencsére azt mondhatom, hogy számos kulturális rendezvényre igényelnek pénzt tőlünk. Most már az emberek megszokták, hogy itt dolgozom, képviselem az érdekeiket, és bátran fordulnak hozzám ilyen kérdésekben. Természetesen segítek nekik az anyagiakat előteremteni, és az adott eseményt megszervezni. Ilyen a Roma Mesteremberek Fesztiválja Cetate községben januárban, a cegőtelki hagyományos magyar farsangi karnevál februárban, a besztercei Ostermarkt húsvéti vásár áprilisban, amelynek célja a német–román kapcsolat javítása, a jádi De Pfingsten román–német fesztivál júniusban, a magyardécsei Cseresznyemajális júliusban, augusztusban a harmadik alkalommal megszervezett Hagyományos Roma Fesztivál, a vicei mezőségi Örökség népdal-, néptánc- és népviselet fesztivál októberben, a besztercei karácsonyi Örvendj ég, örvendj föld vásárral egybekötött ünnepség pedig decemberben. Ezeken kívül még kiemelném az Árpástó, Kékes, Szentmáté, Szászlekence, Nemegye, Apanagyfalu és Felőr községek kulturális tevékenységeit, de kapcsolatban állok hazai és külföldi szakemberekkel egyaránt az eredményesebb munka érdekében.

– Úgy tudom, folyóiratot is kiad a Kulturális Központ.

– A Beszterce-Naszód Megyei Kulturális Központnak van egy képes folyóirata is, amelyben összegezi egy félév munkáját, és amelynek én is szerkesztőségi tagja vagyok. A legutóbbi szám különlegessége, hogy sikerült egy magyar költő verseit is publikálni. Néphagyományokkal, népművészettel és irodalommal foglalkozó írások találhatók benne, valamint rövid beszámolók a fent említett rendezvényekről. Eddig két számunk jelent meg, de remélem, hogy az év végéig sikerül még kiadnunk egyet. Sajnos idén a költségvetésünk felét visszaigényelték. Gondolom, az árvíz okozta károk finanszírozására. Így viszont kevesebb pénzt tudtunk kiutalni a rendezvények megszervezésére is. Nagyon nehéz a dolgunk, de nagyon szeretem ezt a munkát. Örömmel tapasztaltam, hogy az emberek most már bizalommal fordulnak hozzám, és elvárják azt, hogy érdekeiket képviseljem, amikor kisebbségi kérdésekről van szó.

Különleges szabályrendszerben finanszírozzák és kivitelezik a nagyszebeni műemlékek restaurálását az Európa Kulturális Fővárosa program keretében – közölte a Művelődésügyi Minisztérium.

A program szabályozza a tervezés, szakvéleményeztetés, helyreállítás, javítás, megerősítés, restaurálás finanszírozásának és kivitelezésének módját a Nagyszebenben, illetve a megye más településein álló műemléképületek esetében, amelyekben az Európa Kulturális Fővárosa rendezvényei zajlanak majd.

Ingatlanok, utcák, sétányok, terek, parkok jöhetnek számításba, tartozzanak bár köz- vagy magántulajdonba. Mintegy 45 településen kerül sor munkálatokra, a Művelődésügyi Minisztérium 20 millió új lejt (200 milliárd régi lej) szánna az államkasszából a felújítási munkákra.

Az év első felében a minisztérium mintegy 2 millió eurót különített el a Nagyszeben – Európa Kulturális Fővárosa program előkészítésének járulékos költségeire.

Az elmúlt hét végén ülésezett az RMDSZ Hunyad megyei Képviselők Tanácsa. Az ülés Winkler Gyula megbízott kereskedelmi miniszter, az RMDSZ Hunyad megyei szervezete elnökének politikai tájékoztatójával kezdődött. Felszólalásában kiemelte, hogy a kormányzati szereplés nemcsak felelősséget, de lehetőséget is jelent a Hunyad megyei magyar közösségnek, ezért a szoros kapcsolat és együttműködés elengedhetetlen. Az elmúlt hónapok tárgyalásai eredményeként több magyar nemzetiségű szakember tölt be megyei kormányzati vezető tisztséget, a velük folyó szoros együttműködés vezethet eredményekhez – hangsúlyozta Winkler. Ennek érdekében az MKT határozatot fogadott el, amely szerint a megyei vagy a helyi RMDSZ támogatással kinevezett intézményvezetők állandó meghívottai a megyei Képviselők Tanácsának üléseire, amelyeken tanácskozási joggal rendelkeznek.

A gyűlésen a jelenlevő képviselők megválasztották az MKT elnökét. A dévai Pogocsán Ferdinánd és Wersánski Eduárd petrozsényi jelölt közül az utóbbinak sikerült a többség szavazatát összegyűjtenie, így a jövőben Wersánski Eduárd látja el az MKT elnöki feladatait.

Winkler Gyula megyei elnök javaslatára az MKT újabb ügyvezető elnöki mandátumot hagyott jóvá Kövessi Botond Levente esetében. A megyei alelnöki tisztségeket Burján Gergely, Ferenczi István és Benedekfi Dávid, az ifjúsági alelnöki pozíciót pedig Széll Lőrincz tölti be.

Az oldalt szerkesztette: Dézsi Ildikó

Közel fél évszázad után ismét időszakos kiállítás őrzi Fenichel Sámuel Új-Guinea-kutató munkásságának emlékét Nagyenyeden. A Magyar Utazók Lexikonában is szereplő neves régész, gyűjtő, utazó, restaurátor gyűjteményének töredékét az elmúlt ötven esztendőben egyetlen alkalommal, halálának 100. évfordulóján állították ki, 1993-ban. A kiállítás október 15-ig tekinthető meg.

1962 óta, tehát 43 éve egyetlen alkalommal vették elő a Történelmi Múzeum lezárt szekrényéből kiállítási célra Új-Guinea kutatójának, Fenichel Sámuelnek a néprajzi anyagát. 1993-ban halálának 100. évfordulója alkalmából 10 db. néprajzi tárgyat mutattak be, és a természettudományi anyagot, valamint írásos dokumentumokat. Az évforduló kapcsán előadások is elhangzottak Nagyenyeden és Kolozsváron egyaránt. A fiatalon elhunyt enyedi kutatóra Balázs Dénes, a Magyar Földrajzi Múzeum alapítója hívta fel a figyelmet, aki 1992-ben járt Nagyenyeden. Az is neki köszönhető, hogy Fenichel Sámuel méltó helyet kapott a Magyar Utazók Lexikonában (Panoráma Budapest. 1993).

15 évvel a változások után újra kitárultak az ajtók. A helyi tanács és a polgármesteri hivatal, valamint a Természettudományi Múzeum és a Dokumentációs Könyvtár összefogásából született a kiállítás a nagyenyedi Történelmi Múzeum kiállítótermében. A még meglévő néprajzi tárgyak (kb. 25–30 db., főleg zeneszerszámok, díszek, háztartási eszközök, nyílvesszők) mellett két dobozban lepkék és bogarak, és a paradicsommadár került bemutatásra. Ezen kívül látható 15, a könyvtárból származó, eddig ismeretlen érdekes fénykép a pápuákról és velük együtt Fenichelről, és feltehetően Albert Grubauerről, az expedíció vezetőjéről.

Az 1909-ben megjelent Nagy-enyed város kulturális képe című ismertető füzetben Fenichel 100 db. ausztráliai (helyesen új-guineai) tárgyat említ a hagyatékából. Ma ennek már csak töredéke található a méreteiben szerény, de jelentős kiállításon. A hiányzó értékes anyag sorsáról csak feltételezések vannak. Egy részük valószínűleg tönkrement a második világháború idején. Értékes darabok szerepeltek a nagyszebeni Bruckental Múzeum 1960-as kiállításán, majd megjárták a kolozsvári múzeumi raktárt, Turnu Severint és talán Konstancát is. Azóta nyomuk veszett.

A megnyitón Paul Scrobota, a Történelmi Múzeum igazgatója rehabilitációnak nevezte a kiállítást és megjegyezte, hogy nemcsak ők felelősek a Fenichel-anyag ilyen mértékű elhanyagolásáért. Kováts Krisztián alpolgármester szerint Fenichel egyike Nagyenyed és a kollégium kiemelkedő személyiségeinek, és a város nem feledte el, hiszen nevét ma utca őrzi. Dvorácsek Ágoston, a kollégium fizikatanára részletes beszámolót tartott a kutató életéről és bemutatta a legértékesebb kiállítási tárgyakat is. Gyűjteményei mellett, amelyek főleg a budapesti Néprajzi Múzeumba kerültek, Fenichel Sámuelnek sok érdekes írása jelent meg. Régészként, utazóként és gyűjtőként tartják számon, de neve a kiemelkedő munkásságú erdélyi restaurátorok között is szerepel.

A helybeliek reményei szerint a kiállítás csak kezdete lesz a Fenichel Sámuel-kötet, az Új Guinea Kőrösi Csomája újrafelfedezésének és értékelésének.

„1891. szeptember 30-án indultak Hamburgból Jáva szigetére, majd deczember 24-én Új-Guineába értek. Constantin-Hafen környékén kezdték kutatásaikat, de 1892. márczius havában Grubauer hazautazott, anélkül, hogy Fenichelnek szólt volna, s azt némi pénzzel s egyébbel ellátta volna. A cserben hagyott gyűjtő immár a Nemzeti Múzeumhoz fordult, a mely azonnal ezer forintot utalványozott neki, ámde levele és a pénz négy hónapig voltak útban. E hosszú idő alatt Fenichel a legnagyobb nélkülözések közt élt, de a gyűjtést egy perczig sem hagyta abba. Végre megérkezett a segély, de csakhamar el is fogyott. Az újabban kért segély már nem találta életben. 1893. márczius hó elején meghalt, állítólag maláriában..."

„Tizennégy havi gyűjtésével Fenichel bámulatos eredményt ért el. Összeszedett 10 000 etnografiai tárgyat, 15–20 000 csigát, 200 madarat, 2000 bogarat és 4000 lepkét, melyek közt, legnevezetesebb az Ornithoptera paradisea. E tárgyak legnagyobb része a Nemzeti Muzeum birtokába jutott." (Szemelvények Abafi Aigner Lajos (1898): A lepkészet története Magyarországon c. művéből)

A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal, a Közszállítási Vállalat és a Selgros Cash&Carry közreműködésével ingyenes autóbuszvonalat indít a Selgros üzletházban bevásárlóknak.

A buszvonal menet: Széchenyi/Mihai Viteazul tér–Postakert/Cuza Voda–1989.Dec.21–Mărăşti tér–Aurel Vlaicu–Someşului (SELGROS); jövet: Someşului (SELGROS)–Aurel Vlaicu–Mărăşti tér–1989. Dec. 21.–Ferdinand király/Dózsa Gy.–Széchenyi/Mihai Viteazu tér (a 28-as busz megállója).

A buszok óránként közlekednek, a következő menetrend szerint: indulás a Széchenyi térről: 11.30, 12.30, 13.30, 14.30, 15.30, 16.30, 17.30, 18.30, 19.30 és 20,30; indulás a Selgrostól: 11.10, 12.10, 13.10, 14.10, 15.10, 16.10, 17.10, 18.10, 19.10, 20.10 és 21.10.

A megállók közösek a Közszállítási Vállalatnak ezen az útszakaszon közlekedő más járatok megállóival. Az új járat egyelőre kísérleti jelleggel működik szeptember 28. és október 30. között.

A növekvő benzinárak elleni tiltakozásul kezdeményezi a Zöld Erdély Egyesület azt az akciót, amelynek célja, hogy a benzinpiac mágnásait figyelmeztesse: a közemberek zsebéből tartják fenn impériumukat. Az egyesület felkéri mindazokat, akik nem értenek egyet a benzin árának folyamatos emelésével – ami természetesen magával vonja minden más áru és szolgáltatás árának emelkedését –, hogy október elsején ne vásároljanak üzemanyagot.

Hétfőn kora délután kerékpáros ütött el egy gyalogost az Állomás téren. A 74 éves B. Ecaterina figyelmetlenül akart átkelni az úton, a 20 éves S. Ioan Eugen pedig, aki szabályosan közlekedett az úton, nem tudta kikerülni. Az áldozat csak könnyebb sérüléseket szenvedett.

Halálos baleset Gyalu közelében
Halálos kimenetelű közlekedési baleset történt hétfőn este negyed 10-kor az E60-as országúton, Gyalu közelében. A bukaresti 32 éves P. Mihaela Maura egy Daewoo Matizzal haladt, és fáradtsága, valamint a túlzott utazósebesség miatt elvesztette uralmát a jármű fölött, amely a szemből szabályosan haladó, 34 éves Focşani-i B. Costel vezette Volvóval ütközött. A balesetben a nő elhunyt, utastársa, a 33 éves szintén bukaresti I. Alina Mirela pedig súlyos állapotban került kórházba.

Súlyos baleset a Királyhágón
Hétfőn hajnalban súlyos balest helyszíne volt a Királyhágó. Az E60-as jelzésű országúton haladó jászvásári, 21 éves A. Lucian egy Volkswagen márkájú személygépkocsit vezett túlzott sebességgel a nedves úton, és egy jobb kanyarban elvesztett uralmát az autó felett, amely egy szemből szabályosan haladó Volkswagen haszongépjárművel ütközött. A két gépkocsivezető – A Lucian és az uzdiszentpéteri 48 éves U. Alexandru – egyaránt megsérült, közülük az előbbi állapotra súlyos.

Az Artemis – Nők az Erőszak Ellen Egyesület meglepetéssel vette tudomásul a kolozsvári polgármesteri hivatal szóvivőjének, Raimonda Boiannak az Artemis múlt heti segélykérő levelére adott válaszát, miszerint „ahelyett, hogy az önkormányzattól várnák az anyagi támogatást, a nem kormányzati szervezetek létrehozhatnak egy kft-t, amelynek nyereségét átutalhatják az alapítványhoz. Az önkormányzatnak a rendelkezésére álló pénzösszeggel a beruházásokat, útjavításokat, a lakásépítést és az ökológiai szeméttelep létesítését kell támogatnia."

Az egyesület helyteleníti a polgármesteri hivatal álláspontját. Tevékenységük széles társadalmi réteghez szól, ha figyelembe vesszük, hogy a családon belüli erőszak a romániai családok egyötödét érinti, áll az Artemis szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében. Mivel a 2003/217-es törvény a családon belüli erőszak megelőzésére és felszámolására vonatkozik, az önkormányzatnak támogatnia kellene az ilyen jellegű tevékenységet folytató civil szervezeteket.

Az egyesület kész építő jellegű párbeszédet folytatni az önkormányzattal a menhely újraindításáról, partnerségi kapcsolat kialakítását remélve.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

(Folytatás szeptember 21-i lapszámunkból)
Piac. A Nagypiac névváltozata. — Nagypiac, Kispiac, Főtér, Lábasház szere, Ószer, Plébánia-szer, Tanácsház szere, Matyi tér.

1505: in teatro [KmJkv II. 247.]; 1570: „Megen ky az piachra feyerdy Balint es hoz […] egy Majost" [SZT V. 374.]; 1582: „Nagÿ penteken megien volt a piaczon a’ lean" [SZT I. 46.]; „járok vala egyszer az piacon" [KissB 92.]; 1584: „Aky […] idegen wekaual mêr az piachon, kith az wasarbirotűl nem valtót, Azt a’ vekath az wasarbiro el vegie es el roncha" [SZT V. 414.]; 1597: „Örömestben me[n]tem volna az Piatz felöl" [TJk VI/1. 121.]; 1606: „az piac körül mi[n]t jőnek be az mi népeink [KvEml 108.]; 1608: „egy estvefelé az piacon jelet avagy zászlót emeltek vala fel." [KvEml 117.]; „az városbeli uraim sokan gyültenek vala elé ide az piacra" [KvEml 118.]; 1610: „2-da Septembris. Felakaszták az kolozsvári piacon Kendi Istvánt." [KvEml 141.]; 1611: „mentest egy akasztófát ássanak fel az piacon" [KvEml 126.]; 1612: „8-va Januarii. Lövének örömet az kolozsvári piacon" [KvEml 145.]; 1628: „az piacon, Nap kelet feleol" [Élő 26.]; 1630: „20 Decembris. Jöve Kolozsvárra Rákóczi György nagysága, [...] az város nagy solemnitással fogadá be [...] éjfél után egész két óráig lőttenek az tarackokból az piacon;" [KvEml 161.]; 1632: „az felesége után való örökségben lakott az piacon" [KvEml 164.]; 1635: „tanácskoztak a kálvenisták [...], hogy az fejedelemtől megnyerhessék az piacon való templomot" [KvEml 167.]; 1665: „Vagyon egy házam az piacon" [KvEml 195.]; 1668: „az piaci házamat, mely vagyon az Diósi Gáspár háza szomszédságában" [KvEml 206.]; 1669: „az mely házban mostan lakunk az piacon" [KvEml 211.]; 1693: „Az kapu az templom mellett az piac felé vala kétfelé nyíló" [Ap 157.]; 1703: „die 17 Decembris. [...] a piacon [...] valami új lovas németeket látunk jőni" [KvEml 282.]; 1704: „Die 6 Maii. [...] a fejüket behozzák, a piacon, a perengéren túl dél felől rendben rakják" [KvEml 290.];

1706: Felvinczi György Kolo’svár le-irása 1706-ban című versében ezt olvashatjuk:

„4. Négy piacz sort
Járd el, lelsz bort,
Ha inyed jovallja,
Kit bizonyitt,
Mikor visitt
A’ Lábas ház allya,
Mellyet fundált,
Hogy pénzt talált
Varga Pál, mint vallja;
A’ ki szomju,
Sohajt, de fú,
Majd ha meg-kostolja.
5. Második sor,
Mely mindenkor
Nap-keletről fekszik,
Ki ott sétálsz,
Ott-is találsz
A’ mi néked tettzik.
Kedd ‘s péntek közt
Sok szép eszközt
’Sib vásárban teszik,
Akár bóltost,
Akár foltost
Kapsz, tsak pénzen
veszik.
6. Az harmadik,
Ha kik kérdik,
Tórdára néz farral,
Egy tarka ház
Ott meg-aláz,
Vagy fogad nagy garral;
Szépen fogod
Itt a’ dolgot
És nem eröss karral,
Vagy meg-épitt,
Vagy szegényitt,
Ha élsz perpatvarral.

7. Fordulj dérre,
A’ hol térre
Kevés veröfény süt,
A’ mint hallik
Ott több lakik,
A’ ki másunnan jött,
Ki társával
Vagy mássával
Mind oszve nem esküdt;
Sok bak páros
És gunáros,
Nem kell ehez nagy hüt."
[RMKT 432–433.];
1718: „die 30 Martii. [...] scholánkat, mely van a piac…" [KvEml 297.].

Állandó piac volt, vásártér, erről kapta a nevét. Az olasz eredetű piac (piazza [piáccá] ’tér, piac, hely, üzlet, tőzsde’) helyi jelentése ’vásártér’. Az olasz szó a görög eredetű latin plateából való (’utca, széles városi út, tér, udvar’) [TESz III. 180.]. A városi adókönyvekben latinul theatrum-ként (’piac’) szerepel.

Piac utca. A Nagypiac keleti, utcaszerű sora, az Ószer, de Szabó T. Attila szerint esetleg északi sora, a Lábasház sora. XVII–XVIII. századi forrásokban négy, 1639-ből, 1689-ből, 1696-ból és 1747-ből való, a címszóra vonatkozó adatot talált [KvTel. 94.]. — Piac, Nagypiac, Búzapiac.

1612: „az Piacz útczaba[n] Közep ùtzara meno szeren" [Élő 37.].

Piaci cinterem. A Szent Mihály-templomot kerítő falakon belüli temető. 1585, a Házsongárdi temető megnyitása után a tanács megtiltotta a városfalakon belüli temetést. De kivételesen, mint a kuruc ostrom idején – amikor a városon kívüli Házsongárdi és a Kalandos temetőbe, a nagy és a kis városfal közti kőkertbe, a csatározások miatt nem volt ajánlatos menni –, még temetkeztek ide. — Házsongárdi temető, Kalandos temető, Kőkert.

1704: „Rainer Márton uram [...] temettetett el itt a piaci cinteremben die 20 Martii" [KvEml 287.].

Piaci ószer. A Nagypiac keleti sora. Leggyakrabban Ószernek mondták. — Ószer.

Piaci templom. A Szent Mihály-templomot így is nevezték. — Nagytemplom, Szent Mihály-templom.

1622: „azon ügyekezett, hogy az piacon való templomot nyerhesse meg" [KvEml 155.]; 1697: „Piaczi Templom ’s Torony" [RMKT 532.]; 1703: „die 16 Decembris [...] rettenetes zuhatar indula [...] a piaci templomról is sok cserepet lehányt" [KvEml 281.]; 1716: „Steinville, mostani commenderozó generális [...] kérte a piaci nagytemplomot" [KvEml 296.].

Nevét a piacon álló templomként kapta.

Piacsor. Több, XVIII. század második feléből való adat szerint az idő tájt a Nagypiac keleti oldalát, az Ószert nevezték így. — Nagypiac, Piac, Ószer, Piacszer.

1756: „a Piatz Soron Nagy Várda kúta meget levö soron [házhely], a Nap-keleti Piatz Soron melly Oh Szernek is hivatik" [KvTel. 93.]; 1765: „a’ Piatz Soron [...] vagyis az Oh Szer" [KvTel. 93.]; 1779: „vulgo dicitur Piatz Sor Seu Oh Szer" (’a közönségesen Piac Sor vagy Ószer’) [KvTel. 93.]; 1784: „a Piatz Soran Groff Teleki Károly [...] Házánál" [KvTel. 93.].

Jakab Eleknek a belvárosról készült térképén ezzel szemben a Nagypiac északi sora, a Lábasházi sor neve Piacsor.

Piacszer. A Nagypiac, az óvári Kispiac vagy a Belső-Közép utcai piac valamelyik szere. Bár önmagában is használták, pontos helymeghatározás végett még valamilyen jelzőt vagy határozót kellett hozzá kapcsolni [KvTel. 94.].

1614: „Az Piacz szerin valo haz" [SZT V. 418.]; 1631: „az piacznak Észak felől valo szerin" [KvTel. 94.]; 1662: a Piacz szeren [Élő 37.]; 1672–1718: „Ebeni Istvan Uramrol [...] szállot [...] Ház vagyon az Piacz szeren az Owar felol valo Soron" [Élő 35.]; 1684: „az Piacz szeren Szen ucza Szeghelet felöll" [KvTel. 93–94.]; 1693: „az Ovarban az Piacz Szeren" [KvTel. 94.]; 1695: „Midőn volnanak [...] a piacz szer al[ia]s vulgo Barsony szerb[en] levő [...] üdösbik Czegej Vass György Ur[am] hazanal" [Élő 7.]; 1756: „Belső Közép utzanak Meridionalis Piarcz Szeren levő [...] Piacz szerén" [KvTel. 94.].

A szer jelentése ’sor’.

Piarista templom. A Belső-Torda (Egyetem) utcában 1718 és 1724 között épült barokk ízlésű, előbb jezsuita, majd a jezsuita rend 1773-ban történt feloszlatása után 1776-tól kegyesrendi, másképp piarista templom. — Kegyesrendi templom.

Piaristák kertje — Szeminárium-kert.

Piatra Craiului — 1. Meşterul Manole (utca).

Piaţa 14 Iulie — Hétvezér tér.

Piaţa 1848 — Csányi László tér.

Piaţa 1907 — Toldi Miklós tér.

Piaţa Abatorului — Dézsmacsűr tér.

Piaţa Avram Iancu — Trencsin tér, EMKE tér.

Piaţa Carolina — 1. Kispiac.

Piaţa Corvin — Corvin (tér).

Piaţa Cuza Vodă — Trencsin tér.

Piaţa de lemne (’fapiac’) — Kolozsmonostor.

Piaţa Engels — Hárompüspök tér.

Piaţa Fânului — Szénavásár tér.

Piaţa Fraternităţii — Szuomi tér.

Piaţa Gărei — 1. Állomás utca.

Piaţa Gării — 1. Állomás utca.

Piaţa Gheorghe Sion — Szénapiac, Szénutcai piac.

Piaţa Libertăţii — Nagypiac.

Piaţa Liebknecht — Szentháromság tér.

Piaţa Malinovschi — EMKE tér.

Piaţa Martirilor — Csányi László tér.

Piaţa Mărăşti — Vámház utca.

Piaţa Mihai Viteazul — Barompiac, Széchenyi tér.

Piaţa Muzeului — 1. Kispiac.

Piaţa Păcii — Szénapiac.

Piaţa Sfântu Gheorghe — London tér, Szénapiac.

Piaţa Ştefan cel Mare — Hunyadi tér, Trencsin tér.

Piaţa Târgul de vite — 3. Baromvásártér, Szénavásár tér.

Piaţa Toldi Miklós — Toldi Miklós tér.

Piaţa Unirii — Nagypiac, Piac.

Piaţa Victoriei — EMKE tér.

Pielei (piele n fn ’bőr’). A Renner Testvérek bőrgyárától északra, lényegében az üzem területén, a Szamos jobb partjáig vezető utca. Az 1920-as évek végén kezdett kialakulni. 1933-ban, miután 1930-ban a Renner Testvérek bőrgyára és a temesvári Turul cipőgyár Dermata néven egyesült, az utca neve Dermata. 1940-től eleje Bőrgyár, a kanyartól a Szamosig Renner. 1945 után utóbbi Dermata. 1964-től elejétől végéig Tăbăcarilor (tăbăcar h fn ’tímár, cserzővarga’). — Ţepeş, Vlad.

1920-as évek: Str. Pielei; 1933: Str. Dermata [OF 28., 31.]; 1937: Str. Dermata [Br37]; 1941: Bőrgyár utca; Renner utca [Kvát41]; 1945: Bőrgyár utca; Renner utca; Str. Fabrica de piele – Bőrgyár utca; Str. Dermata utca [Kvut]; 1964: Str. Fabrica de piele – Bőrgyár utca; Str. Dermata utca; Str. Tăbăcarilor.

Nevét előbb a Dermatáról, majd a Renner bőrgyárról, a helyhatóság adta.

Piersicului — Muntean, preotul (utca).

Pietriş — Felsőköz utca, Felsőoldalköz utca.

Pietroasa — Kövespad utca.

Pietroasă — Kövespad utca.

Pietros, pasagiul — 1. Pillangó utca.

Piezişă — Hegyvölgy utca.

Pilbák. Pilbák Ferenc fűszer- és csemegeüzlete a Heltai utca 28. szám alatt az 1930-as, 1940-es években. A házat az utca házainak többségével együtt az 1980-as években lebontották, helyükben tömbházak épültek.

1943: Pilbák Ferenc fűszer és csemege kereskedő. Heltai utca 28. [Cím43].

Pillangó-telep. A Kövespad utca végétől keletre és északra, a kavicsbánya fölött, az Alsó-Kövespadon az 1920-as években, az 1930-as évek elején kialakult háromszög alakú telep. Délen a Pata utcai telkek északi határa, keleten a Gyárfás Jenő (A. Isacu, Beszterce) utca, északnyugaton a kavicsbánya határolja. Területe mintegy 42,24 hold (24,5 ha). A Kövespad utcának a Kövespadra kaptató egyenes meghosszabbítása az 1910-es évek elején még szántóföldek közti mezei út volt, ugyanígy a későbbi telep keleti határa, a Gyárfás Jenő (A. Isacu, Beszterce) utca is. Így szerepel mindkettő a város tagosított határának 1913. évi térképén [Cs13]. Az 1929. évi várostérképen név nélkül a telep valamennyi utcája fel van tüntetve [Cj29], Orosz Ferenc 1933-ban kiadott városismertetőjében, valamint a hozzácsatolt térképen az utcanevek is. Az 1930-as években tizenegy utcából állt. 1940-től a Bogdan. A. utcát háromfelé osztották, két utca – Kalevala és Karjala – és egy tér – Szuomi – lett belőle. Ekkor az Isacu, A. utcát is kettévágták, a Helsinki utcai töréséig tartó hosszabbik része Gyárfás Jenő, ettől a Várostó utcáig tartó rövidebbik szakasza Reguly Antal. Ez a beosztás máig megmaradt. Az utóbb épült Godeanu utcával ma a telepen tizennégy utca és egy tér van.

Lakói kezdetben elsősorban Külső-Közép és Külső-Magyar utcai hóstátiak voltak, de iparosok, munkások, kereskedők is telepedtek ide [Pill 96–103.]. Az azóta eltelt évtizedek alatt ez az összetétel jelentősen, mondhatni gyökeresen megváltozott. A telkek aprózódásával a földművelésből élő hóstátiak kinnebb költöztek. Főleg a Gyárfás Jenő utcában lakik ma is több család. Helyüket gyári munkások, tisztviselők, a szolgáltatásokban dolgozók foglalták el. Az 1950-es évek elején a Kövespad utca végén, jobboldalt, az utcához tartozó zsákutcát alakítottak ki, ahol a kisajátított telkeken, az akkor felduzzasztott hadsereg tisztjeinek, több tömbházat építettek. Később, a tisztállomány csökkenésével ezekbe is gyári alkalmazottak, tisztviselők, értelmiségiek költöztek. Az 1980-as évek elején, a Pata utcai lakótelep építésekor az utca kiépült a Pata utcáig. Ugyanekkor az Endre király (Aranyos) és a Gyárfás Jenő (Beszterce) utca között, a Pata utca végével párhuzamosan a kisajátított telkeken új utcát (Godeanu) nyitottak, s itt a Pata utcai építkezésekkel egyidejűleg tömbházakat építettek. — 1. Pillangó utca, 2. Pillangó utca, Kövespad utca, Bogdan, A. prof., Hodoş, I., Popoviciu, A., Bârsanu, A., Artelor, Iuliu Cezar, Carcalechi, Hurmuzachi, Kalevala utca, Karjala utca, Reguly Antal utca, Szuomi tér, Godeanu.

1933: Colonia Fluturilor [OF, térkép]; 1941: Pillangó telep [Kvát41a].

Neve a Pillangó utca nevéből való.

Pillangó utca. Két utca:

1. A Kövespad utca kezdetben első, most második bal oldali mellékutcája, zsákutca. Valószínűleg ez a Kövespadon, a kavicsbánya fölött kialakult Pillangó-telep névadója. Bal oldali sarokháza, nemkülönben a szomszédos ház, az 1910-es években épült. Végében az 1950-es évekig falépcső vezetett föl a Kövespad tetején lévő Kalevala (Prof. A. Bogdan) utcába. Ez idő tájt a Méhes utcával szembeni telket átvágták, itt utcát nyitottak, majd a Pillangó-telepre vezető, fölöslegessé vált falépcsőt lebontották. Más vélemény szerint az itteni munkálatokat még az 1940-es években, a magyar városvezetőség határozata alapján kezdték el. A környékbeli gyermekek legnagyobb örömére ipari kisvasút sínjeit fektették le a Meggyes-oldal fölött, végig a Kalevala és a Karjala utcában, egészen a kavicsbányáig és ezen csillékkel hordták a kiásott földet. Munka után a gyermekek vették birtokukba a csilléket, ezeken ereszkedtek le a kavicsbánya széléig. A kisvasutat akkoriban bánvánlinak mondták [TZpil]. — Pillangó-telep.

(Folytatjuk)

Kincses városunk lakóinak örömére szerencsés véletlen Asztalos Lajos könyvének és Kolozsvár városalaprajzának egyidejű megjelentetése. A könyvet Unipán Helga tervezte, a rajzokat egykorú fényképek alapján ifj. Krisztya Imre készítette. A kötet megjelentetését a Communitas Alapítvány és az Illyés Közalapítvány támogatta. A térképet Radu Oltean rajzolta, s az 1750–1830 közötti időszak jelentősebb épületeit mutatja be, így pár esetben olyan ingatlanokat, emlékműveket is megjelenítve, amelyek egy időben léteztek. A városfalak és tornyok rajza a XVIII. század közepén meglévő állapotokat tükrözi, közvetlenül a lebontásuk előtt.

Asztalos Lajos könyvének első borítóján a Széchenyi tér 1. számú háza látható, előtte a piaci sátrakkal, a hátsó borítón pedig a Főtér északi oldala a Rucska-házzal (1997-ben itt nyitotta meg irodáit Magyarország Főkonzulátusa), a Dózsa György és a Kossuth Lajos utca elején magasodó evangélikus-lutheránus templommal.

A kötet élén történeti fejezet áll, amely végigkíséri Kolozsvár, Kolozsmonostor, Szamosfalva és Kardosfalva fejlődésének menetét a római kortól napjainkig. Ezt követi a névtani fejezet, benne a hegy- és víznevek (Fellegvár, Kőmál, Feleki-hegy, Kis-szamos, Malom-árok, Cigány patak), a helységnevek (Kolozsvár, Kolozsmonostor, Szamosfalva, Kardosfalva, Szentpéter), az utcák, terek neve (Nagyutca, Szentgyörgy utca), a határ- és a dűlőnevek (Házsongárd, Kerekdomb, Békás, Borháncs), az emberi létesítmények – épületek, lakóházak, hidak, emlékművek, oktatási intézmények stb. – neve (New York szálló, Vígözvegy kávézó, Zokogó majom vendéglő, Prefektúra).

Kolozsvár nevei több mint 500 oldalon, Kardosfalva nevei 3 oldalon, Kolozsmonostor nevei 30 oldalon, Szamosfalva nevei 15 oldalon át sorakoznak. Az adattár szócikkei a teljes magyar betűrendben követik egymást, félkövér betűs címszóval, utána az illető utca, tér, épület helye, jellegzetessége, esetleg kialakulásának időpontjára vonatkozó adatok. Amennyiben szükséges, jobbra mutató nyíl utáni dőlt betűk kiegészítő adatokat tartalmazó szócikkre utalnak. A szócikk második bekezdésében, ha vannak, időrendi adatokat találunk, végül a név eredetére, a névadás okát magyarázó rész zárja a szócikket. A források rövidítését szögletes zárójelben találjuk:

„Házsongárd. A város déli részén, egykor határában emelkedő hegyoldal, régen szőlőkkel, gyümölcsösökkel, Itt van az 1585-ben létesített temető is. – Házsongárd felett, Házsongárdi utca, Házsongárdi patak, Házsongárdi temető, Majális utca, Szebeni szoros.)

1503: „vinea sua in promontorio Coloswariensi Hasongarth vovatio" (a Házsongárdnak nevezett hegyen lévő szőlőskertje). (Weyner Stephanus Elysabeth nevű özvegyének végrendelete, 1503. XII. 12.: Élő 17. ... s következnek a sorakozó időrendi adatok 1917-tel bezárólag.

I. A név eredetéről az évtizedek során megszületett elképzelések: 1. A középkori német Hazinsch(o)rt – Ha(o)ssonsarch családnév magyarul kiejtett változatából... 2. A szász Hasengert-ből ’nyulaskert’... 3. Herepei János feltételezése szerint „a Házsongárd a hárs-, egykori tájszólással hás-bereken elterülő gyümölcsösről: hás-(b)ongárd-ról kapta a nevét"...

II.A kolozsvári szászok egy része az Alsó-Rajna mentéről, Flandriából, a mai Hollandiából származott, a holland bongerd ’gyümölcsöskert’, valamint a holland-flamand hars ’gyanta, mézga’, valamint a boom ’élő fa’ szavak összevonásából keletkezhetett, a harsboom ’gyantát, mézgát tartalmazó fa’, mert meglehet, hogy a gyümölcsöskert kialakulása előtt ilyen mézgás éger fákkal volt tele a hegyoldal..."

Asztalos Lajos könyvének értékét növelik azok a térképek, amelyek mellékletként találhatók a kötetben: Kolozsvár térképe, Helfst Joseph metszete (1714). Szabad királyi Kolozsvár városának és körül vevő várfalainak Rajzolatja (1831); Kolozsvár földtani térképe (1870), metszé Hess Jós tiszt. Magyar királyi állami nyomda Budán. Kolozsvár szabad királyi város térképe, Tompa János rajza; Kolozsvár törvényhatósági királyi város tervrajza, J. Mach térképe (1892 után). Kolozsvár törvényhatósági joga szabad királyi város átnézeti térképe, Rajzolta id. Cseh Gusztáv (1941). Hátlapján utcanévjegyzékkel.

A Radu Oltean rajzolta térképen a várfalakkal körülvett várost felülnézetből, madártávlatból láthatjuk, 51 építményt – várfalakat, vártornyokat, várkapukat, emlékműveket, a régi vámházat, palotákat, a Szamoson átívelő pallót, a Fellegvárat, templomokat, kolostorokat –, s ezek román, magyar és angol neve mellett az építési éve, néhánynak a bontási éve is. A színes térkép olyan, mintha élő lenne, szinte kedvünk támad belépni a Magyar utcai (vagy Híd utcai) kaputornyon át a falakon belülre, elsétálni az unitárius templom, az evangélikus templom mellett a Szent Mihály plébániáig, körülnézni a kereskedőházakban, boltokban, tisztelegni a Mária-oszlop előtt, bekukkantani a Báthory-Apor szeminárium és a Református Kollégium udvarára, felmászni a Monostor úti kaputoronyba, elbeszélgetni az ott őrködő katonával... s elkeseredni azon, hogy a várfalakból ma már csak a Szabók-bástyája s egy kb. 100 méternyi fal maradt ránk. Milyen jó lett volna mindezt a sok kincset megőrizni, ésszerűen lebontani azt, ami gátolta a fejlődést, a terjeszkedést, s megtartani azt az évszázadokon át kialakult városmagot, amely máshol megmaradt, s a turisták ma csodájára járnak... Igaz, hogy sokszor rajtunk kívül álló események, történések tüntették el a múlt hangulatos, romantikus emlékeit...

Asztalos Lajos könyve és a városalaprajz hiteles tükre Kolozsvár kincses múltjának, „hiszen a helyek megnevezése mindig is ahhoz a népességhez kötődött, amelyik ott élt. S ez igaz még akkor is (vagy különösen akkor), ha újabb időkben a névadás ezen a téren is eszköze lett a mesterséges múltteremtésnek. A folyton változó elnevezések mai forgatagában élő ember végre megtudhatja, hol is él valójában". S ez a tudás, ez az ismeret a jövőben olyan közös alap, amely életünk biztonságát is segíti, a közös múltat csak közösen tudjuk a jövőbe menteni. Ezért is köszönjük – kolozsváriak és mindazok, akik Kolozsvár kincseire büszkék vagyunk –, Asztalos Lajosnak és Radu Olteannak, valamint munkatársaiknak ezt a „kincset", a kincses Kolozsvárról szóló könyvet és térképet.

Asztalos Lajos: Kolozsvár. Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár Társaság – Polis Könyvkiadó. 2005.

Clausenburg – Cluj – Kolozsvár (városalaprajz, 70x47 cm) ART HISTORIA kft. Kolozsvár. 2005.

A magyarországi, Pázmány Péter bíborosról elnevezett Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának Új- és Legújabbkori Történeti Tanszéke 2002. október 14–16. között szervezett nemzetközi konferenciát A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára címmel, amelyre Piliscsabán került sor. Ennek jelentőségét növelte, hogy 1926 óta nem rendeztek tudományos összejövetelt a ferences rendről.

A konferencián elhangzott előadásokat a szervezők – a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösséggel karöltve – kétkötetes könyvben foglalták össze, amely az idén látott napvilágot. Kolozsváron szeptember 14-én, dr. Gábor Csilla szociális testvér, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudomány Tanszékének irodalomtörténész professzora mutatta be az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában.

A kétkötetes, impozáns, vaskos mű témabőségét annak köszönheti, hogy az előadók, a megjelent tanulmányok szerzői számára 1990-ben megnyíltak a rend könyv- és levéltárai. A dokumentumértékű műből kiviláglik, hogy a konferencián – amelyet tizenkét év gyűjtési-kutatási munka előzött meg – nemcsak a ferences szellemiségnek a magyar és a környező népek hitére, műveltségére, vallásgyakorlatára tett hatása, a szó szerint értelmezett rendtörténet, hanem a ferences irodalom (iskoladráma, prédikáció, népének), művészettörténet, vallási néprajz, könyvtár-, levéltár-, iskola- és zenetörténet is szerepelt.

Az anyaországi szerzőkön kívül Erdélyben, Rómában, Lengyelországban, Csehországban, Horvátországban, Németországban és Szlovákiában élő szakemberek előadásai, kutatásaik eredményeinek írott változata olvasható ebben az értékes kiadványban. Közülük kiemelném Johannes Freyer OFM (Antonianum Pápai Egyetem, Róma) A ferences teológia befolyása a reformációra; Tóth István György (történész, Budapest) Ferences püspökök a magyarországi és erdélyi missziókban a XVI–XVII. században; Medgyesy-Schmikli Norbert (történész, Piliscsaba) A mikházi kolostor missziós munkája 1766–1795 között – eddig ismeretlen forrás alapján; Bartalis János OFM (teológus, Déva) Az erdélyi ferencesek szenvedései a kommunizmus idején; Muckenhaupt Erzsébet (könyvész, muzeológus, Csíkszereda) A csíksomlyói könyvkötő műhely; Szőcs János (történész, muzeológus, Csíkszereda) A csíksomylói gimnázium kisiskolája; Balajthy Katalin (történész, Budapest) Magyar katolikus elemi iskolák a moldvai csángók között a XIX. században; Madas Edit (irodalomtörténész, Budapest) A Gyulafehérvári Sorok és az anyanyelvű prédikáció a XIV. század elején; Demeter Júlia (irodalomtörténész, Budapest) Műfaj és funkció összefüggései a csíksomlyói ferences színpadon; Pap Leonárd OFM (teológus, Székelyudvarhely) Az erdélyi ferences irodalom a XX. században; Wehli Tünde (művészettörténész, Piliscsaba) Mátyás király ferences missaléja című munkákat, és nem utolsósorban Sas Péter (művelődéstörténész, Budapest) A ferences lelkiség tükröződése művészeti alkotásokban. A kolozsvári ferences templom rendi lelkületet tükröző emlékei című tanulmányát, illetve előadását.

Mindez csupán kis ízelítő az 1086 oldalas műből – szerkesztette Őze Sándor és Medgyesy-Schmikli Norbert –, amely népünk mindenkori barátai, a ferencrendiek mindhárom ágának (obszerváns, minorita, kapucinus), sőt a klarissza nővérek és a harmadrend (rendi szabályzat/regula szerint élő világiak) áldásos munkásságát is magába foglalja.

Pap Leonárd obszerváns atya előadásában idézi az esztelneki születésű P. Veress Lajost (1697–1763), aki szerint Erdélynek – egyéb jellegzetességei mellett – van egy „ferences" arca, vonása is, ami a „barátok" szívós itt maradásának, kitartásának, vagy újból való visszatéréseiknek tudható be. A ferences közösségnek a XXI. században is a magyar népért kell tovább munkálkodnia, bátran hirdetve a krisztusi igazságot, s amit hirdet róla szóban és írásban, azt élje meg lelkesen minden nap.

A táplálkozásnak általában a betegségek, konkrétan a szívkoszorúér-betegségek kialakulására gyakorolt hatása több évtizede tárgya a tudományos kutatásoknak. Számos megfigyelés eredményeként kristályosodott ki az a ma már világszerte elfogadott vélemény, hogy a táplálkozást illetően néhány alapvető fontosságú ajánlás követése döntően hozzájárul az egészség megőrzéséhez, a különféle betegségek elkerüléséhez.

A szervezetnek szénhidrátokra, fehérjékre, zsírokra, vitaminokra, különféle nyomelemekre és ásványi anyagokra van szüksége ahhoz, hogy funkcióját megfelelően ellássa és belső egyensúlyát megtartsa. A napi kalóriaszükséglet 50–60%-a szénhidrátokból, 10–20%-a fehérjékből, legfeljebb 30%-a zsírok- ból származzon. Változatos ételek fogyasztása, a készítésükhöz használt nyersanyagok széles köre és változatossága biztosítja, hogy a szervezet hozzájusson mindazon tápanyagokhoz, amelyekre szüksége van. A megfelelő szénhidrát-bevitel biztosításához ajánlható a teljes őrlésű gabonából készült termékek, müzlik, tészták, hüvelyesek (bab, borsó, lencse) fogyasztása. Fehérjeforrásként ajánlhatók a sovány húsok (csirke, pulyka, sovány marha- és sertéshús), a halfélék, valamint a zsírszegény tejtermékek. A zsírfélék közül azokat ajánlatos előnyben részesíteni, melyeknek telített zsír-, illetve koleszterintartalma alacsony. A különféle vitamin- és nyomelem-készítmények fogyasztása nem helyettesíti a változatos táplálkozást!

Az optimálisnál nagyobb testsúly önmagában is különféle betegségek kialakulására hajlamosít. Ezek közül kiemelendő a magas vérnyomás, a szívkoszorúér-betegségek, a szélütés, valamint a cukorbetegségnek idősebb korban kialakuló típusa. Ezért a testsúly megőrzése, illetve az esetleges túlsúly csökkentése alapvetően fontos az egészség megtartásához. A tápláltsági állapot megítéléséhez a testtömeg-index (TTI vagy angol rövidítése alapján BMI) használatos, melynek kiszámítása úgy történik, hogy a kilogrammban megadott testsúlyt osztjuk a méterben kifejezett testmagasság négyzetével. A betegségek elkerülése szempontjából az az ideális, ha a testtömeg-index 20–25 között van. Az optimális testsúly megőrzésében fontos szerepet játszik a megfelelő fizikai aktivitás fenntartása.

Ezek a táplálékok vitaminokban, nyomelemekben, ásványi anyagokban és rostfélékben igen gazdagok. Az első három csoportba tartozó anyagok szükségesek a szervezet különféle enzimjei és az immunrendszer optimális működéséhez. Mindez biztosítja a szervezet egészének védekezését a káros külső hatások (pl. fertőzések) és belső zavarok (pl. daganatkeletkezés) ellen. A zöldségekben, gyümölcsökben, valamint az összetett szénhidrátokat nagy mennyiségben tartalmazó élelmiszerekben – teljes őrlésű gabonafélék, hüvelyesek, magvak – bőven találhatók különféle rostok. A rostgazdag ételek rendszeres fogyasztása biztosítja az emésztés rendszerességét, csökkenti a vastag- és végbélrák kialakulásának kockázatát, és közvetett módon hozzájárul a vér koleszterinszintjének csökkentéséhez is. Az összes napi kalóriaszükséglet 50–60 %-át ajánlatos összetett szénhidrátokból fedezni.

A zsíroknak számos alcsoportja van, melyek közül a koleszterin, a telített, valamint a telítetlen zsírsavak bírnak különös jelentőséggel. A zsírok a bélben történő lebomlás és felszívódás után különböző formában, rendszerint fehérjékhez kapcsolódva találhatók meg a vérkeringésben. Ezek közül a vér koleszterin szintje; két zsír-fehérje komplex: az LDL-koleszterin és a HDL-koleszterin, valamint a triglicerid szint különösen fontos szerepet játszik az érelmeszesedés kialakulásában. (Magas össz-koleszterin, magas LDL- és alacsony HDL-koleszterin jelentősen fokozza az érelmeszesedés és ezen keresztül a szívkoszorúér-betegségek kialakulásának kockázatát.) A koleszterin csak állati eredetű élelmiszerekben található meg, viszonylag magas koleszterin-tartalmú a tojássárgája, az állati belsőségek (tüdő, máj, velő), valamint a szárnyasbőr, halzsír, vaj, sajtok.

Telített zsírok nagy mennyiségben fordulnak elő általában az állati eredetű élelmiszerekben (teljes tej és ebből készült tejtermékek, sertészsír, egyéb állati zsiradékok). Növényi eredetű telített zsírokat tartalmaz a kókuszolaj, pálmaolaj. A koleszterinben és telített zsírokban gazdag étkezés növeli a vér össz- és LDL-koleszterin tartalmát, és ezáltal fokozza az érelmeszesedés kockázatát. A telítetlen zsírok két nagy csoportba oszthatók: egyszeresen telítetlen és többszörösen telítetlen zsírokra. A telítetlen zsírok fogyasztása előnyösen befolyásolja a vérzsír-szintet, és ezáltal védő hatása van az érelmeszesedés és szív-érrendszeri betegségek kialakulása ellen. Többszörösen telítetlen zsírsavak bőven találhatók a halakban, halolajban, szójatúróban (tofu) és növényi olajokban. Nagy mennyiségű egyszeresen telítetlen zsírokat tartalmaz az olívaolaj, repcemagolaj, a napi energiaszükséglet legfeljebb 30%-át ajánlatos zsírok fogyasztásából fedezni.

A táplálkozásban használt szénhidrátok két nagy csoportba oszthatók: egyszerű és összetett szénhidrátokra. Az összetett szénhidrátok lassabban emésztődnek és szívódnak fel, mint az egyszerű cukrok, emiatt a vércukorszintet is lassabban és kisebb mértékben emelik. Összetett szénhidrátok találhatók a gabonafélékben és azokból készült élelmiszerekben (pl. kenyér és kenyérfélék, müzli, gabonapelyhek), a hüvelyesekben (bab, borsó, lencse, sárgaborsó), és különféle magvakban (mogyoró, dió, szezámmag, napraforgó). Az egyszerű szénhidrátok közé tartozik a fruktóz (szőlőcukor), laktóz (tejcukor), valamint a szacharóz (répacukor vagy nádcukor). Az utóbbit ismeri a köznyelv „cukorként": ez kristálycukor, kockacukor és porcukor formájában van forgalomban. Az egyszerű cukrok nagy mennyiségű fogyasztása fokozza az elhízás, s ezen keresztül a szív-érrendszeri betegségek kockázatát. Másrészt az egyszerű cukrok gyakori alkalmazása az étkezésben azt eredményezi, hogy az összetett szénhidrátok, illetve az azokat tartalmazó ételek fogyasztása háttérbe szorul. A táplálékkal elfogyasztott konyhasó mennyisége és a magas vérnyomás között szoros összefüggés áll fenn: minél nagyobb a napi sófogyasztás, annál nagyobb a vérnyomás emelkedésének valószínűsége. Jelenleg az átlagos sófogyasztás mértéke az európai országokban becslések szerint 8–20 g/nap/fő között változik, amely a szervezet számára valóban szükséges mennyiséget jóval meghaladja. A 6 g/nap/fő-nél nem magasabb napi sófogyasztás bőven fedezi a szervezet szükségleteit, és nem emeli a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát. Az ételeknek a tálalás után történő sózása (utánsózás) a megszokással magyarázható, nem pedig a szervezet tényleges szükségleteivel. Magasvérnyomás-betegségben szenvedők számára a napi sófogyasztás csökkentése (a zsírokban gazdag ételek és alkohol fogyasztásának csökkentésével együtt) a gyógyszeres terápiával egyenlő fontosságú.

Az alkoholtartalmú italok kismértékű fogyasztása – pl. 1 pohár (3 dl) bor vagy 1 üveg (5 dl) sör naponta – középkorúakban és idősebbekben csökkenti a koszorúérbetegség kialakulásának és az ezen okból bekövetkező halálozásnak a kockázatát. Ennél nagyobb mennyiségek fogyasztása azonban a mennyiséggel egyenes arányban növeli a nem koszorúérbetegségek okozta halálozás kockázatát, mely elsősorban magas vérnyomás, szélütés, májbetegség, szívizom-elfajulás (cardiomyopathia) miatt következhet be. Az alkoholfogyasztás vonatkozásában ezért az önmérséklet rendkívül fontos, azzal a kiegészítéssel együtt, hogy a fentiek csak bizonyos koron túl érvényesek: 40 éven aluliakra vonatkozóan nincs bizonyíték arra, hogy az alkoholfogyasztás csökkentené a szív-érrendszeri betegségek kockázatát.

Japánban olyan kezelési módot dolgoztak ki, amely „függetlenítheti" a cukorbetegeket az állandó inzulinhasználattól. A diabétesz egyik formája a hasnyálmirigy inzulintermelő béta-sejtek pusztulásával jár, s ezek a betegek állandó injekciózásra vannak ítélve.

Az Okayama University kutatóinak sikerült mesterségesen inzulintermelő „hasnyálmirigysejteket" előállítani. Az egerekkel folytatott reménykeltő kísérletek arra engednek következtetni, hogy idővel e sejtek „adagolása" révén a cukorbetegek megszabadulhatnak az állandó injekciózás kellemetlenségeitől, a mesterségesen előállított hasnyálmirigy pedig végleges gyógyulást hozhat az érintetteknek.

Meghaladta a kilencszázat az agyvelőgyulladás-járvány halálos áldozatainak száma Indiában, az új megbetegedések aránya azonban visszaesett az elmúlt héten – közölték vasárnap kormányzati tisztségviselők.

Több mint 4200 embert fertőzött meg az agyvelőgyulladás vírusa július vége óta a sűrűn lakott Uttar Prades északi szövetségi államban. A halálos áldozatok csaknem 90 százaléka 3 és 15 év közötti gyerek volt. Civil szervezetek élesen bírálják a helyi és a központi kormányt amiatt, hogy a gyerekek egy része nem kapott védőoltást, és hogy a hatóságok túlságosan lassan reagáltak a monszunidőszak beálltával felerősödött járványra.

„Az utóbbi huszonnégy órában bekövetkezett tizenkét halálesettel az áldozatok száma elérte a 914-et" – jelentette be az Uttar Prades-i kormányszóvivő. A helyi egészségügyi hatóságok szerint az elmúlt héten kevesebb beteg jelentkezett a kórházakban, ami arra utal, hogy visszaszorulóban van az utóbbi harminc év legsúlyosabb agyvelőgyulladás járványa.

A betegség az agyállomány súlyos, gyulladásos megbetegedése, amely az esetek nagy részében az agyburkolatot is érinti. Kórokozói többnyire szúnyog vagy kullancs által terjesztett vírusok, amelyek sertésekben vagy madarakban tenyésznek, de baktériumok, gombák, egysejtűek és férgek is előidézhetik. Tünetei fejfájás, hányás, magas láz, tarkómerevség, zavartság, eszméletlen állapot. Gyógyulhat nyom nélkül, sok esetben azonban súlyos, maradandó fizikai vagy pszichés károsodással kell számolni.

Az oldalt szerkesztette: Farkas Imola

Western Union – szolgáltatás a Sora, Bolyai u. 8. és Szentegyház u. 4. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,5240 erős lej, 1 USD = 2,9287 erős lej, 100 magyar forint = 1,4273 erős lej.

A tanárnő felszólítja Pistikét.
– Mondj egy tagadó mondatot!
– Zsolti ellopta a szendvicsemet.
– De, Pistike! Ez nem tagadó mondat!
– Tudom! De Zsolti tagadja!

Magáncég sürgősen alkalmaz bútorasztalosokat és segédmunkásokat. Telefon: 456-056 vagy 0743-142172. (0010)

Elsőéves közgazdaságtan hallgató egyetemista fiú lakást, és lakótársakat keres. Telefon. 0726-127677, illetve 0264/351913. (0024)

Hosszabb szünet után tartott ismét sajtótájékoztatót a Kolozsvári CFR-Ecomax klub, amelyen Iuliu Mureşan klubelnök és Dorinel Munteanu edzőjátékos elégedetten nyilatkozott az elmúlt héten történtekről. Kisejlett, hogy a kupában a krajovaiaktól elszenvedett vereségért kárpótolta a csapatot a Galacon aratott győzelem és az ezzel járó 3. hely a tabellán – az olténiai fiaskó (amikor, Mureşan szavaival élve, a Krajova játszott A-, a CFR pedig B-osztályos csapathoz méltóan) már a múlté. A csapat már teljes gőzzel a legújabb mérkőzésre készül, a Tg. Jiu ellen, és ha győzne a kiesés elkerüléséért harcoló együttes ellen, úgy sorozatban 3. győzelmét aratná. Dorinel Munteanu azonban azt is hozzáfűzte: igyekeznek elfelejteni az előkelő tabellahelyezést, hiszen a krajovai mérkőzés is megmutatta: nem jó lebecsülni az ellenfelet. Mureşan ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a csapat jobban zárja majd az idényt, mint azt a célkitűzésben leszögezték, és nem az 1–6., hanem esetleg akár az 1–3. helyek valamelyikén végez.

Az utóbbi időben a CFR sajtótájékoztatóin elmaradtak a „szenzációk", és ezúttal sem volt ez másként, bár egy kis pikantéria kitudódott – igaz, csak a másodcsapattal kapcsolatosan. Ezek szerint a Dési Egyesülésnél gondok vannak, mind adminisztrációs-infrastrukturális, mind technikai szempontból, és bár nem mondták ki, úgy tűnik, nézeteltérések támadtak a CFR Désre küldött, bizonyos okokból kifolyólag elégedetlenkedő játékosai és Ioan Tătăran edző között. A vasutasklub vezetősége mindössze annyit árult el, hogy a dési játékosok megfelelő edzési lehetőségek, kellő méretű pálya hiányában nem a legjobb körülmények között készülnek fel a mérkőzésekre, 17 a 17 ellen játszanak az edzéseken kisméretű pályán, s mindezek miatt elmaradnak a várt eredmények. Mureşan azonban leszögezte: a désieknél van hajlandóság a dolgok megoldására, és már beszélt velük telefonon, amit egy személyes beszélgetés követ a napokban, így a jövő héten már a meghozott döntésekről és intézkedésekről is beszámolhat majd. Hozzátette: nincs szó arról, hogy a Dési Egyesüléssel való együttműködésnek vége szakadna.

• A Tottenham Hotpsur hazai pályán 1–0-ra legyőzte a Fulham együttesét az angol Premier League 7. fordulójának zárómérkőzésén.

Az élmezőny: 1. Chelsea 21 pont, 2. Charlton Athletic 15, 3. Bolton Wanderers 14, 4. Tottenham 12, 5. West Ham United 11 (10–4), 6. Manchester United 11 (7–3), 7. Manchester City 11 (7–6), ..., 17. Fulham 5.

• Az olasz Serie B 7. fordulójának hétfő esti két mérkőzésén: Bari–Bologna 0–1 és Piacenza–Albinoleffe 1–0. Az élen: 1. Mantova 16, 2. Atalanta 15, 3. Modena 12, 4. Catania 11 (10–6), 5. Bologna 11 (7–5), ..., 13. Piacenza 7, ..., 18. Bari 4, ..., 21. Albinoleffe 3.

A Magyar Labdarúgó Liga (MLL) azonnali hatályú fegyelmi eljárást indít a Diósgyőri VTK és az FC Sopron ellen, amennyiben a két csapat kispadján Zoran Kuntics, illetve Selymes Tibor ül vezetőedzőként.

Ezt Kisteleki István, az MLL elnöke nyilatkozta.

„Mindkét tréner A-licenccel rendelkezik az előírt Pro-licenc helyett. Hiába iratkoztak be a megfelelő képesítést adó tanfolyamra, amíg azt nem végzik el, nem lehetnek vezetőedzők élvonalbeli klubban. Ez hasonló, mintha egy olyan orvos operálna, aki jelentkezett az egyetemre, de azt még nem fejezte be, azaz még csak érettségivel rendelkezik" – mondta Kisteleki.

Az elnök hozzátette, levélben jelezték a problémát a két érintett egyesületnek, így ha a klubok nem változtatnak az edző személyén, akkor súlyosbító körülményként vennék figyelembe a fegyelmi eljárás során, hogy tudatosan szegik meg a szabályt.

A Sopronnál vasárnap menesztették Csank Jánost, akit Selymes Tibor váltana, míg Diósgyőrött múlt csütörtökön Gálhidi Györgyöt állították fel a kispadról, az ő helyére Zoran Kunticsot szemelték ki a klub vezetői.

A Pécsett hétfőn menesztett Ott József helyett kinevezett Keszei Ferenc rendelkezik Pro-licenccel.

Szerdán az E-, az F-, a G-, és a H-csoport két-két mérkőzésével folytatódnak a labdarúgó Bajnokok Ligája főtáblájának küzdelmei.

A szerdai program (valamennyi mérkőzés 21.45 órakor kezdődik):

2. forduló:

E-csoport: FC Schalke 04 Gelsenkirchen (német)–AC Milan (olasz) és Fenerbahce Isztambul (török)–PSV Eindhoven (holland).

A csoport állása: 1. Milan 3 pont (3–1), 2. PSV 3 (1–0), 3. Schalke 0 (0–1), 4. Fenerbahce 0 (1–3).

F-csoport: Rosenborg Trondheim (norvég)–Olympique Lyon (francia) és Real Madrid (spanyol)–Olümpiakosz Püreusz (görög).

A csoport állása: 1. Lyon 3 pont (3–0), 2. Rosenborg 3 (3–1), 3. Olümpiakosz 0 (1–3), 4. Real 0 (0–3).

G-csoport: FC Liverpool (angol)–Chelsea (angol) és RSC Anderlecht (belga)–Real Betis Sevilla (spanyol).

A csoport állása: 1. Liverpool 3 pont (2–1), 2. Chelsea 3 (1–0), 3. Betis 0 (1–2), 4. Anderlecht 0 (0–1).

H-csoport: Milánói Internazionale (olasz)–Glasgow Rangers (skót) és FC Porto (portugál)–Artmedia Pozsony/Bratislava (szlovák).

A csoport állása: 1. Rangers 3 pont (3–2), 2. Inter 3 (1–0), 3. Porto 0 (2–3), 4. Artmedia 0 (0–1).

Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR–Brassói Rulmentul 3338–3237 fa (egyéniben: 5–1). A jó minőségű pálya rögtön megmutatkozik a versenyzők teljesítményén, mind a 12 játékos 500 pont feletti eredményt ért el. A Radu Raita vajdahunyadi bíró vezette mérkőzés érdekessége, hogy az új szabályok életbe lépése miatt nagyobb arányú lett az egyéni siker (ugyanis ha csak a levert fákat tekintjük, 4 hazai tekés volt jobb ellenfelénél). Ezek a szabálymódosítások kimondják, hogy a négy pályán lebonyolított küzdelemben (30–30 golyó után) külön-külön veszik a fa arányt, és csak döntetlen esetén veszik az összesítést. Így történhetett meg, hogy az edzőjátékos Dumitru Beşe fia, Sebastian Beşe 2,5–1,5-re legyőzte Ion Tismănarut (azaz az két pályán Beşe, az egyiken Tismănaru nyert, a negyedik menet pedig döntetlenül végződött), annak ellenére, hogy a brassói összesítésben több fát döntött le.

Az egyéni eredmények: Petruţ Mihălcioiu–Petrică Roca 2–2 (567–572 fa) – 0–1; Cornel Popa–Costel Păduraru 4–0 (568–520) – 1–1; Sebastian Beşe–Ion Tismănaru 2,5–1,5 (538–546) – 2–1; Ioan Figlea–Ioan Floarea 4–0 (575–527) – 3–1; Grigore Blaga–Veres Gyula 2–2 (542–533) – 4–1; Zenkó Alpár–Marius Bulboca 2,5–1,5 (557–539) 5–1.

A következő fordulóban a Kolozs megyei csapat október 15-én Jászvásáron játszik a helyi CFR-rel, előtte viszont szombaton az ifik a bajnokság 3. fordulójában érdekeltek Szatmárnémetiben. A felnőtt csapat egyébként bajnoki címvédőként jogot szerzett a Világkupáért kiírt vetélkedőn való részvételre, amelyet október 5–8. között a szlovákiai Velky Saris városában rendeznek. A versenyen ott lesz a magyarországi, az osztrák, a cseh, a francia, a szerb-montenegrói, a szlovén és, természetesen, a házigazda szlovák bajnoki címet megszerző együttes.

Nem jelent meg a bajnoki találkozón az első osztályban szereplő Szamosújvári SOMVETRA női tekecsapata Brassóban, így 6–0 arányban játék nélkül elvesztette a sokszoros országos bajnok, a Metrom ellen esedékes találkozóját. Az ok: nem volt mivel, elfogyott a pénz.

A városban már senki sem támogatja a nagy múltú sportot, az sincs kizárva, hogy a Nagy József irányította együttes visszalép a bajnokságból.

Szomorú, de igaz, hogy Szamosújvárott a labdarúgás után a teke is vakvágányra került.

A szamosújvári Express klub képviselői az évek során számos bajnoki címet szereztek testépítésben. A szakosztály legjobbja, Alexa Angelo tavaly második helyen végzett az Európa-bajnokságon a 93 kilósok küzdelmében. Az ő irányítása alatt idén ősztől ifjúsági központ nyílt a Petru Maior Elméleti Líceum alagsorában berendezett edzőteremben. A kezdeményezés iránt máris nagy az érdeklődés.

Jelenleg az őszi idény versenyeire készülnek a szamosújvári sportolók. A most létesített teremnek köszönhetően az sincs kizárva, hogy a közeljövőben a kisvárosban országos jellegű bajnokságot is rendeznek.

Városi bajnokságSzamosújvárott
Két csoportba sorolták a szamos-újvári városi bajnokságban szereplő 10 együttest, a háromhetes küzdelemsorozat a napokban ért véget. A sétatéri stadionban rendezett döntőbe a Polgármesteri Hivatal és a Bútorgyár együttese került, a bajnoki címet az első csapat hódította el, fölényes, 4–0-s győzelmet aratott. A 3–4. helyért vívott mérkőzésen a Börtön együttese 1–0-ra nyert a SOM-VETRA ellen.

A győztesek az okleveleken kívül 6 millió lejes borítékkal is gazdagabbak lettek.

Adriano hosszabbított
Adriano, az Internazionale brazil labdarúgója 2010-ig meghosszabbította szerződését a klubbal. „Ősz hajú öregember leszek már, mire lejár a szerződésem" – nyilatkozott a 23 éves válogatott támadó, aki 2001-ben a Flamengótól került a milánói kék-feketékhez, ám első három szezonját még kölcsönben a Fiorentina és az AC Párma csapataiban töltötte.

Messi kettős állampolgár lett
Lionel Messi, az FC Barcelona argentin labdarúgója megkapta a spanyol állampolgárságot, így mostantól bajnoki mérkőzéseken is szerephez juthat a katalánoknál. Mivel egy csapatban legfeljebb három Európai Unión kívüli futballista szerepelhet a Primera Divisiónban, a 18 éves tehetség a brazil Ronaldinho, a kameruni Samuel Eto’o és a mexikói Rafael Marquez mellett nem kaphatott bizonyítási lehetőséget.

Ismét megnyitja kapuit a legöregebb bécsi stadion
Közel féléves rekonstrukciós munkák után ismét kinyitja kapuit Bécs legöregebb sportlétesítménye, a Hohe Warte Stadion. A hétmillió euróért felújított aréna edzőpályaként funkcionál majd a 2008-as osztrák–svájci rendezésű labdarúgó Európa-bajnokságon.

A Hohe Warte Stadiont – amely jelenleg egy labdarúgó-, és egy ameri-kaifutballcsapat otthona – 1894-ben adták át a sportolóknak.

Futballbotrány Indonéziában
Tömegverekedés tört ki Dzsakartában az indonéz labdarúgó-bajnokság utolsó mérkőzése után, melynek következtében 74 embert őrizetbe vettek.

A Persipura elleni találkozó a házigazda Persija 3–2-es vereségével végződött, mire a megvadult hívek törni-zúzni kezdtek a környező utcákon, nyolc rendőrautót felgyújtottak, 11-et pedig megrongáltak.

A zavargásokban 22 rendfenntartó és 19 civil szenvedett kisebb-nagyobb sérüléseket.

Birkózó-vb Budapesten
A budapesti birkózó-világbajnokság első napján érdekelt mindhárom magyar szabadfogású versenyző ki-esett, miután az őket korábban legyőző versenyzők mindegyike elvérzett az elődöntők során. Az 55 kg-ban érdekelt Bánkuti Zsoltot verő azeri Namig Abduljajev a bolgár Radoszlav Velikovtól, míg a Wöller Gergőt a negyeddöntőben megállító grúz Levan Csabradze az orosz Alan Dudajevtől kapott ki. A 66 kg-os „magyar reménységet", a kazah Leonyid Szpiridonovot a szintén bolgár, Európa-bajnok Szerafim Barzakov verte.

Az 55 kg-ban a címvédő üzbég Dilsod Manszurov, 60 kg-ban Alan Dudajev, míg a 66 kg-ban az ugyancsak orosz Mahacs Murtazalijev nyert.

Gyurkovics abbahagyja
Gyurkovics Ferenc, a doppingvétség miatt athéni olimpiai ezüstérmétől megfosztott és két évre eltiltott súlyemelő befejezi pályafutását. Ezt maga a 26 éves versenyző jelentette be hétfő reggel az MTV Napkelte című műsorában, hozzátéve, hogy az ezzel kapcsolatos levelét hamarosan eljuttatja a magyar szövetséghez.

Királyi gratuláció Fernando Alonsónak
Óriási ünneplés kezdődött vasárnap éjjel Oviedóban, Fernando Alonso szülővárosában, miután a Renault spanyol pilótája a brazil nagydíjon elért harmadik helyével – minden idők legfiatalabbjaként – megszerezte a világbajnoki címet az idei Forma–1-es sorozatban.

Azt követően, hogy a 24 éves versenyző áthaladt a célvonalon, több ezer ember tódult az utcákra és önfeledten skandálta kedvence nevét, többen a főtéren található szökőkútba ugorva fejezték ki határtalan boldogságukat.

János Károly spanyol király telefonon gratulált Alonsónak, a helyi rádió tudósítása szerint azt mondta a pilótának, hogy „sikerével az ország minden lakójának nagyszerű napot szerzett".

Az oldalt szerkesztette: Póka János András