Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Építkezési munkálatok folynak a Szappan (Tipografiei) és a Dávid Ferenc utca sarkán, a tűzoltótorony közvetlen szomszédságában. Bár törvény írja elő, a helyszínen nincs tájékoztató tábla az építkezési adatokról. Hamarosan kiderül, nem is lehet, hiszen sem az urbanisztikai osztály, sem a városi tanács, de még a műemlékvédő bizottság sem engedélyezte a műemléképület melletti ingatlan módosítását célzó munkálatokat.

Helyszíni terepszemlénk során a torony mellett csak az építési munkálatok nyomait láttuk: az építőtelep a déli órákban kihalt volt. A jelekből azonban arra lehet következtetni, hogy a munkálatok nem véletlenül állnak: a mennyezet – vagy az építendő emelet padlója? – száradása miatt szünetelt az építkezés. A helyszínen az építkezésre utaló táblát nem láttunk, annak ellenére, hogy a törvény szerint minden esetben ki kell függeszteni az építkezés haszonélvezőjét, kivitelezőjét, a tervezőt, az építkezési engedély számát, a munkálatok befejezésének várható időpontját, valamint a leendő épület rendeltetését.

Lapunk kérdésére Murádin Katalin építész elmondta, az említett helyen mindenképpen szükség van a műemlékvédelmi bizottság engedélyére, két okból is: lévén, hogy belvárosról van szó, és mert műemlék mellett zajlik az építkezés. Ezen túl pedig a készülő épületnek meg kell felelnie a területi városrendészeti tervnek, amely megszabja az épület magasságát, anyagát, ablakainak kinézetét, stb.

A Szappan utca szemközti sarkán és a Central áruház felőli oldalán különben az ott lévő ékszerüzletek már előbbre tartanak az építkezésekkel: a régi földszintes házakra jókora emeleteket húztak, amelyeket aligha lehet szépeknek, ízléseseknek nevezni. Murádin Katalin szerint elvileg a tűzoltótorony melletti épületre is – amelyben szintén működik egy ékszerbolt – építhetnek emeletet, ám – ha betartják a szabályokat – az nem lehet nagyon magas: a toronynak mindenképpen érvényesülnie kell.

Mint említettük, építkezésre utaló táblát nem láttunk a helyszínen. Az ok egyszerű: nem is létezik ilyen. A polgármesteri hivatal sajtószolgálata arról tájékoztatott, hogy az urbanisztikai osztályon nem találtak az illető építkezésre vonatkozó engedélyt. Ennek azonban az is oka lehet, hogy ők csak az idéntől bocsátanak ki építkezési engedélyeket, korábban a belvárosban történő építkezések engedélyezése a városi tanács hatáskörébe esett. Ott arról értesítettek, hogy valóban benyújtották a szükséges iratcsomót, de a tanács elutasította azt. Javasolták, hogy érdeklődjünk a polgármesteri hivatalnál, hátha az idén is beadták igényüket a kérelmezők, és engedélyt kaptak az építkezésre. Ám amikor megtudták, hogy ott már kérdezősködtünk, és nincs ilyen engedély, az intézmény sajtóreferense, Cornelia Trif csak annyit fűzött az esethez:

– Valószínűleg törvénytelenül építkeznek, ez most divatos nálunk.

Adrian Bordát, a műemlékvédelmi bizottság tagját szintén telefonon értük utól.

– Tőlünk sincs engedélyük. Egyszerűen csak nekifogtak építkezni – mondta, mint aki ismeri a jelenséget és tud a konkrét építkezésről is. – Az engedély nélküli építkezés egyébként bűncselekménynek minősül – tudtuk meg ugyancsak tőle. Arra vonatkozólag, hogy mit lehet tenni ebben az esetben, annyit mondott: három ellenőrző szerv is létezik (a polgármesteri hivatal ellenőrző testülete, az építkezési és művelődési felügyelőségek), amelyek hatáskörébe tartozik a fellépés ilyen helyzetben, de eddig valószínűleg nem tudták eldönteni, hogy melyikük lépjen. Ha azonban megjelenik a cikk, biztosan intézkednek – zárta a beszélgetést Borda.

A Szappan (vagy Szappany) utcai tűzoltótorony helyén korábban bástya állt, amelyet a takácsok védtek. Erre az épen maradt bástyára építették rá az 1800-as években a tűzoltótornyot, amelyet tűzjelző haranggal láttak el. A tűzoltótorony egyébként valószínűleg azért épült itt, mert ebben a városrészben számos tűzeset pusztított, több égés is innen indult ki.

A munkaügyi felügyelőség nem büntetéssel, hanem párbeszéddel, oktatás kezdeményezésével próbál arra hatni, hogy már az iskolákban kezdjék el felkészíteni a majdani munkavállalókat a munkavédelmi és egészségügyi szabályokra, ezzel is megelőzve a még mindig eléggé gyakori munkabalesetek bekövetkezését. A felvilágosítás, tudatosítás módszerét az unió országaiban jó eredménnyel alkalmazzák, talán nálunk is beválik, ki kell próbálni – mondta tegnapi sajtóértekezletén Marian Ciplea, a Kolozs Megyei Területi Munkaügyi Felügyelőség főfelügyelője.

Számtalan tevékenységet kell megszerveznie a munkaügyi felügyelőségnek, az országos intézmény utasításai alapján, magyarázta Marian Ciplea főfelügyelő. Ezek részét képezi az április 4–8. között megkezdett kampány, amelynek során a megye oktatási intézményeiben ellenőrizték a munkavédelmi és munkaegészségügyi szabályok betartását, különös tekintettel az alkalmazottak, inasok, diákok biztonságára a szakmai gyakorlatok ideje alatt. Ezen a héten hét intézményben voltak, Kolozsváron és Tordán (faipari, gépipari, műszaki szakiskolák, pedagógiai és teológiai kollégium, művészeti líceum), ahol egyrészt a törvények betartását ellenőrizték, másrészt felmérést is végeztek a munkavédelem ismeretéről, szakmai betegségekről, tájékozottságról. A megkérdezett 57 személy közül például 97% elismerte a munkavédelem és az egészségügy fontosságát, de csak 14% volt érdekelt részletesebb tájékoztatás megszerzésében. 54% hallott iskolában előforduló munkabalesetekről és szakmai betegségekről, adatokat azonban csak 25% ismert.

Marian Ciplea elmondta, az oktatási intézmények általában a pénzhiányt okolták amiatt, hogy nem szervezhettek külön munkavédelmi részleget, nem folytathatnak ilyen jellegű tevékenységet, hiányosak a törvény által kért felszerelések. A főfelügyelő szerint oktatni kellene a munkavédelmet, az erre vonatkozó szabályozásokról beszélni kellene már a diákoknak, hiszen ezáltal időben felkészíthetnék a jövőbeni munkavállalókat. Emellett arra is tekintettel kell lenni, hogy műhelyórákon előfordulhatnak olyan balesetek, amelyeket munkabaleseteknek tekintenek, és ennek megfelelően vizsgálnak ki a felügyelőség szakemberei.

A kampány célja párbeszédet folytatni, fenntartani a kapcsolatot és tudatosítani a veszélyt. Ezen a héten a felmérési szakaszt végezték el, a kampány második részére november 7–19 között kerül majd sor, az eredményeket pedig az év végén dolgozzák fel. Romániában közel 500 ezer személy dolgozik az oktatásban, akik részt vesznek a fiatalság nevelésében. Az európai bizottság 2002–2006 közötti stratégiája a munkavédelem és munkaegészségügy területén előírja egy megelőzési ismeret elsajátításának a szükségességét, egy folyamatos oktatást és felkészítést ezen a területen. Marian Ciplea szerint az oktatási intézményeknek kötelezően bele kellene foglalniuk költségvetésükbe a munkavédelemmel kapcsolatos esetleges kiadásokat is.

Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger.

A BRETTER GYÖRGY IRODALMI KÖR összejövetelén Karácsonyi Zsolt Dodóra várva című drámáját mutatja be Márkus Barbarossa János, április 11-én, hétfőn este 8 órától a Bulgakov Kávéház pincéjében. Közreműködik Albu István és Köllő Csongor.

A SEMMI ÁGÁN ÜL SZÍVEM című, József Attila centenáriumi rendezvényére hívja sok szeretettel az érdeklődőket a Római Katolikus Nőszövetség Szt. Rafael Köre. A műsort Albert Júlia színművésznő állította össze és adja elő. A zenei műsorban Krejcik Ágnes, Török Szilvia, Csép Anna, Kolumbán Ilona és Szabó László lép fel. Időpont: április 11., hétfő du. 5 óra. Helyszín: Szentegyház/I. Maniu utca 2. szám, I. emelet.,

GY. SZABÓ BÉLA centenáriumi gyűjteményes vándorkiállítás nyílik április 10-én, vasárnap 12.30 órakor Székelyudvarhelyen, a Művelődési Házban.

A KÖLTÉSZET NAPJÁT ünnepli az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) és a Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem április 12-én, kedden du. 6 órától az egyetem (Mátyás király u. 4.) Óváry termében. Verseiből Balázs Imre József, Bréda Ferenc, Egyed Emese, Karácsonyi Zsolt, Király Zoltán, László Noémi, Lászlóffy Csaba, Molnos Lajos, Papp Attila Zsolt, Sántha Attila, Szántai János olvas fel. Házigazda: Karácsonyi Zsolt.

NYUGDÍJASKLUB összejövetel április 10-én, vasárnap du. 5 órától a Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubjában.

A KISMAMAKLUB összejövetelén, április 11-én, hétfőn du. 6 órától a kisgyermekkori aggresszivitásról beszél Illyés Irén pszichológus. A Bolyhos zeneóvodát Pintyucza Andrea óvónő vezeti.

RÁCZ FRANCISKA zongoraművésznő előadásában Scarlatti-, Beethoven-, Chopin- és Bartók műveket hallgathatnak meg a zenekedvelők április 10-én, vasárnap de. 11 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilaşcu utca 5.).

A KOLLEKTÍV EMLÉKEZET RITUSAI. ELŐADÁSOK A MODERN TÁRSADALOM ANTROPOLÓGIÁJÁHOZ címmel Niedermüller Péter professzor, a Berlini Humbold Egyetem tanára tart előadás-sorozatot április 11–19. között. A Sapientia Alapítvány–Kutatási Programok Intézete és a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke szervezte előadásokat a Bölcsészkar Horea út 31. szám alatti épületében tartják.

Kétéves szünet után rendezték meg újra az Erdélyi Humorfesztivált. Kovács Péter vicces kedvű RMDSZ ügyvezető alelnök a rendezvény megnyitásakor megígérte, hogy a következő fesztiválra nem kell majd ennyit várni. A Tranzit Házba érkezők – mert a régi zsinagóga adott otthont a rendezvénynek – első pillantásra láthatták, hogy ez nem egy szokványos csütörtök, ugyanis az épület át volt kötve. Nem spárgával, nem színes műanyagkötéllel, hanem karikatúrákból készített szalaggal. Könczey Elemér grafikus lepte meg a szórakozni vágyókat, sőt gáláns módon megajándékozta a közönséget egy-egy rajzával. A falak az épület belsejében sem maradtak szürkén, itt az odaseregletteket Tóth Szabolcs képregényei, karikatúrái vidították. Igaz, a közönség sokat nem táthatta a száját, mert Héjanász a színpadon címmel megkezdődött Dávid Péter, Nagy Attila, Ligeti Ida közhelyekből összeállított homoerotikus szatírája. A Szomszédnéni Produkciós Iroda szokás szerint a klasszikus poénoktól a saját kreációkig sok mindent sorakoztatott fel – látszik, hogy Béfé, Téesz és Ficz Tamás sok babért aratott már le. Kelemen Csongor, Pap Ákos, Visky Andris Karinthy-estjét a klasszikusnak számító Monty Pyton: Az élet értelme című filmje nyomtatta el.

Pihenésül ezek után egy viccmondó verseny szolgált, amit a szebbik nem egy igencsak vidám képviselője nyert meg. II. János Pál pápa temetése miatt a pénteki programpontokat kénytelenek voltak a szervezők áthelyezni, így történhetett, hogy a budapesti Reklámfalók éjszakájának miniatűr mása a Reklámnyalók éjszakája – vagyis a humoros reklámfilmek vetítése – már az éjszakába nyúlt. Talán szombatra mindenkinek sikerül kipihentetnie sajgó rekeszizmait, ami fontos lenne, hisz Nagy Bandó András szombaton újabb merényletre készül ellenük.

Rendező: John Polson; Forgatókönyv: Ari Schlossberg; Szereplők: Robert de Niro, Dakota Fanning, Elisabeth Shue, Famke Janssen

Baljós árnyakkal és fura zajokkal teli sötét erdő, nem is olyan békés kisváros, bizalmaskodó szomszédok, egy gyerek, aki úgy tud nézni, hogy a hideg cikkcakkban végigfut az ember hátán: idézet a Nagy Hollywood-i Receptkönyv második kötete Thriller alfejezetének 3. bekezdéséből.

John Polson filmje ugyanis csak a second-hand klisék újrafelhasználatával operál. Ebből a remixből lesz egy nem túl félelmetes, bár néha borzongató, összességében nézhető végeredmény. Megjelenik az amerikai filmek egyik archetípusa, a látszatra nyugodt kisváros, ahol a gonosz pimasz módon mindig felüti a fejét. A szomszédok túl közvetlenek és állandóan alkalmatlankodnak. Skizofrén, meghasadt személyiséget is minden második thrillerben látunk. A túl sok ismerősen „csengő" jelenet immunissá tesz, és néhol kifejezetten szórakoztatóvá teszi az események menetét.

Egy nemrég megözvegyült pszihiáter 9 éves kislányával New York-ból egy közeli kisvárosba költözik, hogy Emily könnyebben feldolgozhassa az édesanyja öngyilkossága által okozott traumát. A kislány egy képzeletbeli barátot teremt, magának, akivel bújócskát játszik. Charlie, a barát aztán egyre bizarrabbá változtatja a játékot. A véres incidensek arra a következtetésre juttatják az apát, hogy Charlie valóban létezik. Ha pedig létezik, akkor meg kell állítani. Nem tudjuk, hogy valóban létezik-e Charlie, vagy a kislány képzelőereje ölt ilyen dimenziókat.

Robert de Niro is hozza a formáját, bár már láttuk jobban játszani, de Dakota Fanning felülmúlhatatlan Emily szerepében. Hiteles, sziporkázó, képes átadni azt az érzést, hogy ő talán gyilkos, a néző pedig egy idő után határozottan félni kezd a furcsa gyerektől.

Lépések a mesteri készség felé címmel kerül sor ma délelőtt 11 órakor a Donát úti Rádió Stúdió termében arra a koncertre, amelyen kivételes zenei tehetségű diákok vesznek részt az országból, szóló darabokat előadva a klasszikus zene gyöngyszemeiből. A rendezvény szervezője a Remember Enescu Kulturális Alapítvány. A koncerten fellép, többek között Székely Voland, kolozsvári diák is. Voland az Apáczai-líceum hetedik osztályába jár, és ötödik éve tanul zenét a Horea úti zeneiskolában, oktatója Zsigmond Antonella. Az ütőhangszeren játszó diák számos versenyen vett részt, egymás után következő öt éven át megnyerte az első díjat a korcsoportjában szervezett zenei versenyeken, valamint III. díjat kapott az Aranylíra elnevezésű országos megmérettetésen.

Minority Report néven nyílt kiállítás a különböző nemzeti kisebbségeket képviselő képzőművészek alkotásaiból csütörtök este a Quo Vadis kávéházban. A tárlat kitűnő alkalmat szolgáltatott a multikulturalitással kapcsolatos gondolatok megvitatására.

Egy románul kitűnően beszélő angol elhatározza, hogy Eminescu utcai kávézójában a gőzölgő fekete mellett olyan gondolatokat is felszolgál, amelyek egységesülő világunkban egyre időszerűbbekké válnak. És premierként megrendezi a Minority Report elnevezésű kiállítást, amelynek öt résztvevője ötféleképpen vall a művészet eszközeivel a környező világról. Tenné ezt akkor is, ha egyazon náció képviseletében szólna képi nyelven a nézőhöz, hiszen ahány művész, annyi művészi világ. A szervezők ötlete azonban éppen abban jelent nyitást, hogy ezt az eredendő változatosságot kiszélesíti. A meghívott kiállítók ugyanis a magyar, a német, a zsidó, és az örmény kisebbséget képviselik: Gally Katalin, Carol Nebert, Lövith Egon, Azaduhi Varduca Horenian és Eli Salamon ezekből a nemzeti sajátosságokból is belelopnak valamit munkáikba. S talán ez a legizgalmasabb ebben a csöppnyi kamara-kiállításban, amelynek létrehozásához a művészek egy-két festménnyel, vagy grafikával járultak hozzá. A művészi szempontokon túl pedig a tárlat kitűnő alkalmat szolgáltatott az olyan gondolatok ütköztetésére, mint globalizáció és nemzeti identitás, elzárkózás vagy párbeszéd. Ami pedig a szó legnemesebb értelmében vett multikulturalitást illeti: egyértelműen győztesen került ki a párbeszédből. A feltűnően sok fiatalt is vonzó művészeti eseménynek helyet adó Quo Vadis kávéház az együtt gondolkodás sajátos otthonává vált. A kiállítók részérő Eli Salamon és Gally Katalin állták a sarat, válaszoltak az érdeklődők kérdéseire, többek között arra, hogy mit jelent műveikben a korlát szerepeltetése. A korláté, amely véd, de ugyanakkor el is szigetel. A végkövetkeztetés: szabadon korlátok nélkül élni jobb. S szabadon, korlátok nélkül ütköztetni a gondolatokat, megbeszélni közös dolgainkat szintén jobb. Ezt a célt szolgálta ez a nyitott kulturális műhely is, ahol „munkaruhában" vitatkoztak művészetről, nemzeti sajátosságokról, együttélésről.

S végezetül a rendezvény mottójául szolgáló néhány idézet: Az egyesülés a különbözőségek még szorosabbra fűzését jelenti, nem pedig értelmetlen rendelettel való eltörlésüket. ( Antoine de Saint-Exupery); Egy ököl sem képes elfedni az eget, akármilyen nagy is lenne (Guineai gazdálkodó); A szépség megmenti a világot (Dosztojevszkij). Így legyen!

Az 1982-ben elhunyt festő- és grafikusművész alkotásaiból rendeztek kiállítást péntek délután a Főtér 23. szám alatti Gy. Szabó Béla Galériában. A tárlatot a házigazda, Ferenczy Miklós lelkész nyitotta meg, majd Alexandra Rus művészettörténész méltatta a nagyistváni hagyományokat továbbfejlesztő művész munkásságát. Németh Júlia Forró Antal portréfestői érdemeit hangsúlyozta. A megnyitó ünnepélyességét Albert Júlia színművésznő fellépte, valamint Szép Bálint és Szőcs Márton hegedűjátéka fokozta.

A Láthatatlan Kollégium, a Tranzit Alapítvány, a Zeneakadémia, a Nagyváradi Színművészeti Tanszék, a Magyar Opera, a Kolozsvári Regionális Rádió Magyar Adása közösen szervezi meg a Születésnapomra Fesztivált, József Attila születésének 100. évfordulója tiszteletére. Az egész napos rendezvényre április 10-én, vasárnap kerül sor a Malom/Bariţiu utcai Tranzit Házban. A rendezvény részletes műsora: Matiné (10,30 – 13,00): Zene József Attila verseire Kaláka, Koncz Zsuzsa, Hobo, Merlin Kommandó – összeállítás (Válogatta: Mihály István (szerkesztő), Cs. Gyimesi Éva (tanár). 11.00: A semmi ágán - Film-video alkotás Bán Attila – Szarvas Huba; Zene. 12.00: Nem emel föl (vers-zene összeállítás).

Megnyitó: Cs. Gyimesi Éva. Közreműködnek: Pál Lukács Hajnalka - tanuló (VI.o.) Báthory-líceum, Sikó Alpár – egyetemista (Bölcsészkar), Turós Eszter – egyetemista (Művészettörténet). Bartók: Rapszódia (I. tétel), Pugnani - variációk, La Foglia. Czilika Gyula – hegedű, Kiss Lehel – zongora (Zeneakadémiai diákok) A versek magyarul, románul, angolul, németül hangzanak el. 14.30–15.00: Zene (CD) 15.00 Vershallgatás a karzaton – Merlin Kommandó: S z ü l e t é s n a p o m r a. 16,00 Légy ostoba! Zenei-akusztikai installáció. A Dunánál Vers- és akusztikai installáció. 17,00 Rövid előadások: Univerzális hőfokon (Cs. Gyimesi Éva); A Téli éjszaka (Szilveszter László); A József Attila-kánon (Boka László); Zene. 18,00: Terényi Ede – Carmen Vasile, Grigore Pop – Nicolae Coman: (angolul, magyarul) Instalazioni musicali. A kompozíció erre az alkalomra született! Akusztikai installáció: Szarvas Huba. A Dunánál (különböző nyelveken) ZENE – VERSEK „Jöjj el, szabadság, te szülj nekem rendet!"

Csupafény konferencia, rangos meghívottakkal és tehetős, a borsos belépőt könnyedén megfizető részvevőkkel. A nyugatias ragyogásba azonban némi keleties (balkáni?) árnyék vegyült. Mert ennél kisebb stílű hasonló rendezvényeken a szervezők a helyszínen plakátokon, szórólapokon tudatják a nagyérdeművel, hogy kit, mit és mikor várhat. Mindig akadnak ugyan módosulások, de azokat a figyelmes rendezők idejében az érdeklődők tudomására hozzák. Ezen a kétnapos eseményen azonban egyszerűen hiányzott a program ismertetése. Nagy sötét baki? Pont olyan: jókora csillagos feketepont.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Bujócska – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn minden vetítés.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Dupla semmi – francia–angol bemutató. – Vetítések időpontja. 15, 17.30; kedvezménnyel kedden minden vetítés. Vejedre ütök – amerikai. Vetítések időpontja: 20, pénteken, szombaton, vasárnap 22.30; kedden minden vetítés kedvezménnyel.

GYŐZELEM – Kerülőutak–Sideways – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19.30, 22; Micimackó és az elefánt – bemutató előtt. Vetítés 15 órától.

FAVORIT – 80 nap alatt a Föld körül – amerikai. – Vetítések időpontja. 15, 17, 19; csütörtökön minden vetítés kedvezménnyel.

DÉS

MŰVÉSZ – Gyémánt rablók – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától kedvezménnyel, és hétfőn minden vetítés.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Elektra – amerikai. – Vetítések időpontja: 13, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától és hétfőn minden vetítés.

DACIA B-TEREM – Mona Lisa mosolya – amerikai. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától, kedden minden vetítés.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – A pilóta – amerikai. – Vetítések időpontja: 16, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, kedvezménnyel hétfőn minden vetítés.

MAGYAR OPERA

Ma, április 9-én, szombaton este 7 órakor: Humorgála. Meghívott: Nagy Bandó András.

Április 10-én, vasárnap du. 5 órakor: Jakobi Victor: Sybill. Vezényel: Kulcsár Szabolcs – debüt. Rendező: Gy. Tatár Éva. – Nyugdíjas-bérlet.

Április 14-én, csütörtökön este 7 órakor: Légszomj – kortárs táncelőadás R. Strauss Halál és megdicsőülés c. szimfónikus költeményére. Vezényel: Jankó Zsolt m. v. Rendező-koreográfus: Jakab Melinda. – Stúdióelőadás.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Április 13-án, szerdán este 7 órakor: Sam és Bella Spewack–Cole Porter: Csókolj meg Katám! – musical két részben. A BBTE Színművészeti és Színháztudományi Kar IV. éves hallgatóinak vizsgaelőadása. Rendező: Salat Lehel osztályvezető tanár.

Április 15-én, pénteken este 8 órakor: Euripides: Bakkhánsnők – stúdióelőadás. Rendezte: David Zinder m. v. (Izrael).

Április 10-én, vasárnap este 7 órakor: Matei Vişniec: Mansardă la Paris cu vedere spre moarte.

Ma, április 9-én, szombaton 12 órától: Világszép Nádszálkisasszony – magyar tagozat.

Április 10-én, vasárnap 11-től és 12.30 órától: A Homokemberke és A rút kiskacsa – román tagozat.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

A „magas" politika és a média, mondhatni, tökéletes munkát végzett.

Ha 2004 őszéig inkább csak a magyar (és főképpen az erdélyi magyar) irodalomtörténetben járatosak idézhették Kós Károly közel egy évszázada, egy alig-alig ismert lapban (a Kalotaszegben, 1912-ben) leírt verdiktumát, a december 5-i népszavazást követően számosan vallják a valamikor sikeres budapesti építésszel, majd Erdély író-mindenesével: „Mert más az erdélyi ember és más a magyarországi, de különösképpen más és nekünk idegen a pesti magyar". Aki sértettségből következő elfogultsággal vádolná meg Kóst, az próbálja végigkövetni, megismerni a gazdag pálya részleteit, legalábbis fontosabb eredményeit.

És hogy ne maradjunk egyetlen (XX. századi történelmi) névnél, idézzük Bánffy Miklóst is – ezúttal nem az írót, nem az állami színházak egykori intendánsát, hanem a politikust. A Budapesti Hírlap tudósítása szerint (1910. április 26.) az erdélyi közügyek helyzetét így jellemezte: „Kevés kivétellel úgy bántak velünk, mint a mostoha gyermekkel, az utolsók voltunk abban, hogy vágyaink és követeléseink kielégíttessenek." Ő panaszolta fel azt is, hogy a nemzetiségi kérdésben nem azokat kérdezték meg, akik ismerik a kérdést, hanem a fővárosban élő „más szemmel látókat". (Ez a gróf Bánffy Miklós 1921-ben és 1922-ben Magyarország külügyminisztere volt, később telepedett haza Erdélybe.) De mehetünk még visszább az időben, akár négyszáz évvel. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem – rövid időre Magyarország királya – egyik leveléből való (1619. június 3.) ez a Rhédeinek küldött üzenet: „Kegyelmed jóakaróinak adja értésekre, afféle hazug híreknek hitelt ne adjanak, mert én nem akarom senki dolgát igazgatnom... Bizonyos dolog, hogy amikor az vármegyék akaratját ember érthetné, nem ártana szemét felnyitni embernek; ki tudja, mostani állapotban mi jöhetne ki az veszekedésből..."

A közügyek jó előmenetelében s a békesség megteremtésében érdekelt fejedelemtől idézhetők a következő szavak is (követét, Mikó Ferencet utasította ilyenformán, 1627. október 22-én, Gyulafehérvárról): „Minthogy ez világi állapotokban eleitől fogva ez tartatott elsőbb és mindenekfelett hasznos dolognak, hogy ember nemcsak azok felől igyekezzék gondot viselni, azmelyek előtte vannak, hanem azmelyek jövendőre is láttatnak nézni; azokat, azmennyire az emberi elmétől lehet, okosságával igyekezzék felkeresni..."

Tudván tudva, hogy Bethlen Gábor méretű – vagy őt akár távolról közelítő – magyar politikusok manapság nem akadnak, mégis hasznos volna, meg kellene próbálni odafigyelni a XVII. század elejéről szóló üzenetekre. Akkor is, ha hazug, akkor is, ha igaz hírek érkeznek onnan ide és innen oda. A históriát persze azért is érdemes fellapozni, hogy látva lássuk: nem 2004. december 5-től, sőt nem is csupán Trianontól számítva lehet veszekedésről, sértődésről, haragról beszélni a határok két oldalán élő magyarok közt. De amint azt idézni fölösleges, ugyancsak évszázados pozitív példák bizonyítják, le is lehetett győzni a sértődést, haragot, a veszekedésnek lehet jó kimenetele is – kölcsönös haszonnal, amennyiben az érdekelt felek (innen is, túl is magyarok) jövendőre is láttatnak nézni.

Bizonyára érdemes elemezni, hogy mi vezetett a mostani állóháborúhoz (ennek súlyos sebeket osztó voltát jól példázza a Hitel 2005 februári száma, abban nem utolsósorban az Erdélyben, Romániában élők szinte valamennyi szövege). Én magam egy hónappal a népszavazás előtt a Gyurcsány Ferencet és Hiller Istvánt – még miniszterként – megszólító nyílt levelemben (amelyet a magyarországi írott sajtó jószerivel elhallgatott, teljes terjedelmében, a közbeeső történettel együtt, csak Az irodalom visszavág című folyóirat közölte, (2004 téli számában) azt írtam, hogy a Rákosi-, majd Kádár-rendszer felfogása a nemzetért elemzésben nem tűnt el nyomtalanul, és a hamis beidegződöttséget az iskola, a köznevelés (például a televízió révén) nem próbálja ellensúlyozni. (A Duna Tv ügye külön kérdés, itt nem térek ki rá.) Fenntartva a megállapításokat, most a másik oldal – a mi, „határon túliak" oldala – felől is szükséges megnézni a hamis beidegződöttségeket, az illúziókat, és a nyomukban szükségszerűen bekövetkező kiábrándulásokat. Ami aztán különféle, néha valóban szélsőséges, primitív formában csapódik le (ezekről az utóbbi hetekben-hónapokban sokat írt a sajtó, láttatott az elektronikus média). Ha szubjektíve magyarázhatók is az ilyen megnyilvánulások, el lehet mondani róluk, hogy nem elsősorban a demokratikus közélet szabályainak megsértése miatt kifogásolhatók, hanem mert éppen az ellenkező hatást válthatják ki, mint amit az így (durván) véleményt nyilvánítók szeretnének elérni. Persze, vannak, akik mindebből (már a kettős állampolgárságról kiírt népszavazással) a pillanatnyi hasznot remélnek magunknak, mert beszélnek róluk, mutogatják őket – ismét közéleti szereplővé válnak. Kétes siker, kétes dicsőség ez. Minél kevesebbet beszélünk róluk, annál hamarabb kerülnek oda, ahová valók: a süllyesztőbe.

Én mindenesetre Bethlen Gáborhoz térek vissza (noha nem feledem Kós Károlyt): „...ember nemcsak azok felől igyekezzék gondot viselni, amelyek előtte vannak, hanem amelyek jövendőre is láttatnak nézni". Még mindig ő, a Nagy Fejedelem a hiteles tolmács az Európai unióba már bebocsátott és az oda igyekvő nemzetrészek között.

Ma egy pici ortodox faluban ébredtem. Magamban már elneveztem Zsákútnak, mert itt minden járható útnak vége van, pontosabban már csupán lábmeghajtással lehet haladni, például fel a hegyre, Fântâna Rece felé, ahol az esztena van. Olyan ez a település, gondolom, mint a Göcs nevű falu egy erdélyi magyar prózaíró regényében, amit nagyon szerettem. Mindegy, mi a mostani neve, tudjuk, a „történelem" során folyton változik az aktuális urak kénye szerint. Ha játékból románra fordítom, mert néha a változás csupán a név fonetikailag „hivatalos" lefordítását jelenti, akkor Jacut. De mivel ez latin nyelve, könnyen franciára váltom: J’ écoute – mondom, és hallgatok. Hallgatózom kifele, befele, mikor hogy.

Hallgatnám például a hajnali rigókat, pedig tudom, ilyenkor – március utolsó napjaiban – már ritkán rikkantanak olyan pajzánul, mint eddig. Pártalanul egy se maradt, már mindegyik fészkel valami fán, várják a fiókákat.

Nos, rigó ugyan nincsen, de vannak más – igazi, természetes – hangok, olykor hangzavarok. Ha úgy tetszik, a gágogás és a bégetés is hangzavar, nekem nagyon is emberi kommunikáció, s kevésbé bántó, mint a nagyvárosi gépzajok és – zenék kakofóniája – számomra most már teljesen élhetetlen – szülővárosomban.

Mire fölmegyek a tornácra, Bágye Pável fűrészeli a fát nekem, hiába kérem, ne bajlódjék vele, hiszen két éve agyérgörcse volt, lebénult. Mégis elbánik lassacskán a vaskos, igen kemény szilvafa darabbal, négy rövid fogásra vágja hosszában a tuskót, jó éles fejszéje van. Gyújtóst is kapok a fenyőből. Aztán elfogad egy kávét s két almát a jó szavak mellé ráadásul. Szépen elköszön, magamra hagy.

Amikor elindulok „le azon", a völgy torka felé, ahogyan az Alsó-Homoród mentén mondják, hogy megnézzem magamnak, milyen is ez a falu nappal, hirtelen mekegést hallok, s tudom, ahol kecske van, ott juhok is lesznek, s a kanyarba érve szembe jönnek velem: egy egész, gyönyörű nyáj kutyástól, pásztorostól, sok-sok kisbáránnyal, szopósokkkal.

Valahogy minden juh és berbécs öntudatosnak látszik, családjuk, egyéniségük van, kár, hogy a báránykáik Húsvétkor, majd májusban, jószerivel mind elpusztulnak.

De jó, hogy itt most nem folyik a vér, a magyar Húsvét a városon van. Közben egy kisfiút pillantok meg: négy éves se lehet, itt triciklizik a nyáj mögött, s mellette szaporáz egy fehérke-fekete fülű bárányka. A Pásztor nem lehet valami Jó, hosszú botjával hirtelen rávág a fiúcska mellett tipegő, nyájtól lemaradt jószág fenekére: menjen gyorsabban a nyájjal, pedig az állat szemlátomást a kisfiúval szeretne inkább lemaradozni.

Egy kisebb karámban a palló mellett két kecskebak „küzd" egymással: pontosan úgy bökik össze – nem túl agresszíven – a homlokukat, ahogyan a mesében szokták. Ahogy a legénykék fitogtatják izmaikat. Történetesen példázatszerű a látvány: egyikük fehér, a másik fekete.

Délben Mária (Mărie) nénihez megyek, aki nyolcvanhat éves, alig jár, s fő foglalkozása az imádság: hozzá jön mindenki imakérésekkel – cheredeuval –, hogy megimádkozza a sorsukat, bajukat, áldást kérve az életükre.

Mária széke alatt báránycsecsemő üldögél, a legkisebb, amilyet valaha láttam. Az öregasszony cuclis üvegből eteti tejjel.

Elnézem, s nem bánom egyáltalán, hogy ma reggel nem egy rikkancs költött valami múló újdonsággal.

mindig messziről
jössz hogy velünk csodáld meg
róma tornyait

lehúnyt szemeddel
újra látjuk s bár titkot
invokál ma itt

egyként fohásszal
szólogatja mind mi él
kisded istenét

zsoltáros áldás
és imamalom morzsol
bennszülött zenét

a lélek mozdul
tohonya test a fényre
nyújtja tagjait

és fölemel hogy
odafentről csodáld a
béke tornyait

Kolozsvár, 2005 április 8.

Harminc hatalmas képernyő Róma nagyobb terein. Tumultus az egész városban. Politikusok Bushtól Mádlig. Befejeződött II. János Pál temetési szertartása.

Eltemették II. János Pált pénteken a Szent Péter-bazilika altemplomában – jelentette be délután a Vatikán. A szentatya földi maradványait tartalmazó hármas koporsót helyi 14 óra 20 perckor helyezték el az erre a célra kijelölt kriptában.

A lengyel születésű egyházfő sírja, amely közel van az első pápa, Szent Péter síremlékéhez, hétfőtől lesz látogatható. Maga a Szent Péter-bazilika viszont már szombaton reggel 7 órától ismét fogadja a zarándokokat és a látogatókat.

Több száz egyházi és világi méltóság jelenlétében tartották II. János Pál gyászszertartását, a vatikáni Szent Péter-bazilika előtt. A Szent Péter téren több mint egymillió zarándok, az egyenes tv-közvetítés révén a világon több milliárd ember követte figyelemmel a szentatya temetési szertartását. A politikusok között foglalt helyet többek között Bush amerikai elnök, Blair brit kormányfő, Schröder német kancellár, I. János Károly spanyol király, Chirac francia elnök, Mádl Ferenc köztársasági elnök. Az apostoli hitvallás, a Credo elimádkozása után 14 ember a különböző földrészek képviseletében Krisztus testét és vérét jelképező kenyérrel és borral járult Ratzinger bíboros elé. Az Úr imájának (Miatyánk) elmondása után tömeges áldoztatásra került sor, amelynek során több száz zarándok vette magához a szent ostyát különböző bíborosok kezéből. Az ezt követő végső búcsúztatás alatt, előbb a római katolikus méltóságok, majd az unitus (azaz Rómával szövetségben álló) keleti keresztény egyházak legfőbb méltóságai vettek búcsút II. János Páltól. Liturgiájuk és zsoltárjaik görög nyelven hangzottak el. A tömeg hat percen át zúgó tapssal tisztelgett a szeretett egyházfő előtt, megakadályozva Ratzinger bíborost a ceremónia folytatásában. A zarándokok ütemes Giovanni Paolo (János Pál) és Santo (szent) skandálással nyomatékosították a számos transzparensen látható kívánságot: Santo subito! – azaz a néhai pápát „azonnal avassák szentté". A szertartás végén a tizenkét feketébe öltözött férfi a vállára vette a koporsót, és a zarándokok tapsától kísérve bevonult vele a Szent Péter-bazilikába. Ott zárt körű ceremóniával, az altemplomban helyezték végső nyugalomra a lengyel születésű egyházfő holttestét.

A környéket lezárták
A Vatikán körzetét csütörtök este tíz óra után zárták le a temetési gyászszertartás előkészületeire. A bazilika ekkor zárta be kapuit, II. János Pál pápa ravatalánál így közel kétmilliónyi ember róhatta le kegyeletét az elmúlt három és fél napban.

Sokan a péntekre virradó éjszakát is a Vatikán előtt töltötték, hogy az elsők között juthassanak be a temetési szertartás kezdetére.

A Szent Péter térre már reggel nyolc óra óta folyamatosan érkeztek a külföldi küldöttségek – közel 200 állam- és kormányfő, nemzetközi szervezetek vezetői –, s gyakorlatilag kilenc órára már mindenki elfoglalta a számára kijelölt helyet.

A Szent Péter térre és az odavezető sugárútra közel 300 ezer ember fér be, jó részük hatalmas képernyőkön is láthatta a misét. A kívül rekedtek 30 hatalmas kivetítőn követték a háromórás gyászszertartás eseményeit Róma forgalmasabb csomópontjain és terein, a nagyobb parkolókban.

A zarándokok gyülekezése nem volt feszültségektől mentes, a Vatikánhoz nyíló via della Conciliazione sugárútra igyekvők a zárlat késői megnyitása miatt – a külföldi delegációk érkezése késleltette a tömeg engedését – szinte áttörték a kordonokat, miután látták, hogy az oldalsó utcákról már engedik a térre a híveket.

A tumultusban senki sem sérült meg. Az éjszaka ugyanakkor a sorban állók közül több száz embert kellett elsősegélyben részesíteni, főként múló rosszullétek miatt.

A végső nyughely
II. János Pál pápát a római Szent Péter-Bazilika földalatti termeinek egyikében helyezték örök nyugalomra, kívánságának megfelelően nem márvány szarkofágban, hanem egyszerű deszkakoporsóban.

Végső nyughelye ott lesz, ahol korábban XXIII. János pápa nyugodott, akinek földi maradványait 2001-ben üvegkoporsóban helyezték el a Szent Péter-Bazilikában. II. János Pál sírja nincs messze attól a helytől, ahová a hagyomány szerint Szent Pétert, az első pápát temették.

A vatikáni grották több nagy földalatti helyiségből állnak, itt van a 160-nál is több pápa sírja. II. János Pál végső nyughelye közelében 11 pápa sírja található, hozzá a legközelebb VI. Pius (1775–1799), és a tisztséget betegsége miatt alig két hónapig betöltő IX. Ince (1591) pápáé.

A vatikáni diplomácia nagy napja
Jól jött az illetékeseknek a vatikáni diplomácia több száz éves tapasztalata, amikor a II. János Pál pápa temetésére érkezett vagy 1500 vezető politikus elhelyezkedéséről kellett dönteni. A hivatalos küldöttségek száma elérte a százat, ez minden idők legnagyobb számú politikust összehozó eseményeinek egyike. A pápától mindenki el akart búcsúzni, de a megjelentek közül sokan „nincsenek beszélő viszonyban" – országaik között nincs diplomáciai kapcsolat, vagy egyenesen nézeteltérés, viszály van.

Az Egyesült Államokat többek között George W. Bush elnök, továbbá, apja, George Bush és Bill Clinton volt elnökök képviselik, de jelen vannak például Szíria és Irán magas rangú képviselői is, miközben Washingtonnak Iránnal nincs kapcsolata, Szíriával pedig elég feszült a viszonya, ezért aligha vennék jó néven az illetékesektől, ha egymás mellé kerülnének .

A vatikáni tisztségviselők a Szent Péter bazilika bejáratától jobbra helyet foglaló politikusok ülésrendjéről biztonsági okokból nem voltak hajlandók nyilatkozni, de annyit elmondtak, hogy a francia ábécét alkalmazták – lévén hagyományosan a francia a diplomáciai nyelve –, aminek köszönhetően az Egyesült Államok küldöttségétől elég távol kerülnek Irán politikusai, Szíria delegációja pedig egészen messzire.

A Vatikán egyébként tiltja, hogy lőfegyverrel lépjen valaki a Szent Péter térre. Ezt hétköznapi körülmények között nem ellenőrzik, II. János Pál pápa temetése alkalmából azonban eltekintettek a tilalomtól, hiszen az alkalomra érkezett politikusok mindegyikét számos – természetesen fegyveres – testőr vigyázza.

Az MTI tudósítása szerint pénteken az izraeli államfő első ízben fogott kezet Bassár el-Aszad szíriai elnökkel, és váltott néhány szót Mohammed Hatami iráni elnökkel is a pápa vatikáni temetésén. Az iráni születésű izraeli államfő az anyanyelvén, fársziul beszélt Hatamival.

Az izraeli rádió beszámolója szerint a szíriai elnök a gyászszertartás után egy második kézfogást is kezdeményezett Kacavval. Szíria hivatalosan hadban áll Izraellel, Irán pedig nem ismeri el a zsidó állam létezését, és a felszámolására törekszik.

A II. János Pálnak dolgozó kis római szabóműhely kirakatában a pápa számára készült utolsó fehér selyem fejfedő jelzi a gyászt, de már dolgoznak az új pápa első ornátusán.

A Ditta A. Grammarelli műhely 26 éven át töltötte be II. János Pál udvari szabójának feladatát, s vörös selyemre elhelyezett zucchetto – kis kerek, fehér selyem fejfedő – hivatott a kirakatban kifejezni a mesterek gyászát, valamint azt, hogy a Pantheon közelében lévő kis, régimódi bolt előtt felvonták és félárbocra engedték a pápai lobogót.

Közben, szerda óta, már javában készítik a majdani új pápa első ornátusát: ennek a pápaválasztó konklávé kezdetére, április 18-ra a Vatikánban kell lennie, mindenesetre három méretben. A kézzel varrt ruhadarabokon 3-4 szabó dolgozik éjjel-nappal, hogy idejében elkészüljenek.

Az új pápának készülő rend ruha egy finom fehér gyapjúból készült reverendából, egy fehér moáré selyemből készült reverendából, egy derékig-csípőig érő vörös selyem köpenyből, egy fehér moáré selyem övből, egy kis kerek, fehér selyem fejfedőből és egy pár vörös bőrcipőből áll.

A Osservatore Romano című vatikáni lap újranyomatja a pápa halálhírét közlő április 2-i különszámát, mivel az újság egy-egy példányáért már száz eurót – közel 25 ezer forintnak megfelelő összeget – is elkérnek.

Az újranyomott különszámot a tervek szerint szombattól Olaszország valamennyi újságosánál árusítani fogják 90 centes áron.

A lap egy-egy példányát a Szent Péter tér környékén, aztán már az internetes árveréseken is száz euróért és többért kínálták, miután néhány órával II. János Pál halála után minden példány elkelt. Az ilyen jelenségek „sértik a pápa emlékét és hívők millióinak vallásos érzését" – vélekedett a Vatikán a drágán árult példányokról, ezzel indokolva az utánnyomást.

Ezekben a napokban a Vatikán körüli utcák boltjaiban és bódéiban a legkeresettebb emléktárgy egy műanyagból készült kis rózsafüzér a pápa képével. A rózsafüzér – Mária-éremmel együtt – egy euróba kerül, s a Szent Péter téren hosszú órákat várakozók közül sokaknak az elhunyt pápánál tett látogatásuk jelképe.

A pápáért szóltak a harangok a római katolikus templomokban, szentmiséken méltatták pénteken II. János Pál pápa életét és egyetemes főpásztori tevékenységét Romániában is.

Gyulafehérváron, a Szent István alapította egyházmegyék egyik ősi székhelyén, az érseki katedrálisban, Erdély mintegy háromszáz római katolikus templomában, a görög katolikus templomokban és a bukaresti Szent József római katolikus katedrálisban is, a papsággal együtt imádkozó hívek ezrei közös gyászistentiszteletekkel, szentmisékkel tisztelegtek II. János Pál pápa emléke előtt.

Gyulafehérváron, az erdélyi római katolikus megyéspüspökök székely városaiban, valamint Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Temesváron és a bukaresti érseki katedrálisban, a római temetési szertartást megelőző órákban zajlottak a gyászmisék, hogy a hívek a temetés idején a vatikáni tévé- és rádióközvetítések útján kövessék az egyházi búcsúzást a szentatyától. A moldvai csángómagyarok lakta települések római katolikus templomaiban többnyire az esti órákban tartják az emlékező szentmiséket, hogy minél több hívő vehessen részt a közös könyörgésen.

Az erdélyi római katolikus híveket Jakubinyi György érsek képviselte a vatikáni temetésen, de Rómába utaztak katolikus hívők Erdély több városából is.

Teoctist román ortodox pátriárka, aki betegsége miatt nem tudott elutazni Rómába, gyászüzenetében méltatta II. János Pál pápa életét és munkásságát, hat évvel ezelőtti romániai ökumenikus látogatásának történelmi jelentőségét, a katolikus és az ortodox egyház közötti párbeszédben és közeledésben.

Romániát a vatikáni temetésen Traian Băsescu államfő és Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök mellett I. Mihály, valamint Emil Constantinescu és Ion Iliescu volt államelnökök képviselték.

Az Európa Parlament külügyi bizottságának március 29-i ülése után, amelyen Pierre Moscovici Románia jelentéstevő dokumentumát vitatták meg, félreértés történt. Ezt Gál Kinga fideszes Európa parlamenti képviselő ismerte el Kolozsváron. Mint ismeretes egyes tájékoztatási eszközök arról adtak hírt, hogy Románia EU-csatlakozását Székelyföld autonómiájának megvalósításától tették függővé. Gál Kinga szerint ez a félreértés abból származhat, hogy a jelentéshez fűzött módosító javaslatokat – amelyeket végül a bizottság nem fogadott el – érvényben lévő szövegként tekintették.

Gál elmondta: Pierre Moscovici jelentéséhez számos módosító indítvány érkezett, ami az erdélyi magyar kisebbség helyzetét célozta javítani. Közöttük volt a dél-tiroli Ebner képviselő indítványa, amely Székelyföld autonómiájára vonatkozott, valamint az a Gál Kinga és Ebner által közösen előterjesztett javaslat, amely a magyar kisebbség esetében a területi megoldásokat sem zárják ki.

A vita során kiderült, egyik politikai csoport sem támogatná szavazáskor ezeket a javslatokat külön-külön, ezért a jelentéstevő kompromisszumos megoldást kezdeményezett. E szerint a kisebbségvédelem területén Románia további intézkedéseket kell tegyen a szubszidiaritás és az önkormányzatiság alapján. A két jelző Gál Kinga unszolására került be a szövegbe. A képviselő szerint a szubszidiaritás azt jelenti, hogy a döntéseket azokon a szinten hozzák meg, ahol a problémák léteznek, az önkormányzatiság pedig a választott testületek önálló jogkörben hozott döntését fedi, ami bármilyen autonómia alapja.

„Ez a szöveg eredménynek minősül, hiszen alapot ad arra, hogy az unió e két alapelve segítségével az erdélyi magyarság valamilyen módon próbáljon jövőképet alakítani" – mondta Gál Kinga.

A politikus a Szabadság kérdésére elmondta: csupán a kisebbségvédelem területen tapasztalt esetleges mulasztások miatt valószínű nem lép életbe az a védzáradék, amely Románia EU-csatlakozását egy évvel halasztaná el. De a két fenti elv belefoglalása a jelentésbe Romániára nehezedő politikai nyomást jelent, ami arra ösztönzi az országot, hogy figyeljen oda a kisebbségi kérdésre. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a védzáradék életbe léptetésével fenyegető kötelezettsége keletkezett volna Romániának – szögezte le.

„Az integráció elhalasztása attól függ, hogy mi történik a csatlakozási szerződés aláírása után. Most az EP-frakciók azt kérték, hogy az Európa Parlamentnek lehetősége legyen beleszólni a védzáradék esetleges bevezetésébe. Úgy néz ki, hogy az európai törvényhozás ezt a lehetőséget megkapja, és valószínű így sikerül pozitív eredményt elérni április 13-án, amikor az EP Románia csatlakozásáról szavaz – mondta Gál Kinga.

A fideszes politikus a kisebbségi törvénytervezet kapcsán elmondta: noha nem konzultáltak ebben a kérdésben, ismeri a tervezetet, hiszen elolvasta a román nyelvű változatát az RMDSZ honlapján. „Ennek a kisebbségi törvénytervezetnek is az a kulcskérdése, hogy valóban reprezentatív testület legyen az az önkormányzat, amely az adott típusú autonómiát óhajtja. Kérdés az, hogy egyrészt az emberek elfogadják azt, amit a testület végez, másrészt a kisebbségi önkormányzat rendelkezik-e majd valós jogkörökkel, és nem csak kirakatintézményként működik.

A jogkörökön túl az anyagi háttér is fontos, hiszen elég pénzzel kell rendelkeznie ahhoz, hogy ellássa a kisebbségi önkormányzat a funkcióját. A következő időszakban ezekre a kulcskérdésekre kell összpontosítani" – fejtette ki. Arra a kérdésre válaszolva, hogy elégedett volt-e, amikor a tervezetet elolvasta, Gál Kinga kifejtette: nem kíván véleményt nyilvánítani az általa ismert szövegről, mert az még nem végleges. „A szöveg még javulhat, hiszen biztosan vannak olyan dolgok, amelyek javításra szorulnak – tette hozzá.

Itt az ideje, hogy az egyházi tulajdon régóta halogatott visszaszolgáltatása megtörténjen – jelentette ki csütörtökön az MTI-nek nyilatkozva Tom Lantos, az amerikai törvényhozás magyar származású tagja, aki előző nap a kommunista uralom alatt elkobzott romániai egyházi ingatlanok igazságos, méltányos és gyors visszaszolgáltatását sürgető határozati javaslatot nyújtott be a kongresszusban egy képviselőtársával együtt.

Tom Lantos rámutatott, hogy az eddigi erőfeszítések az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszerzésére nem sok eredményt hoztak. Romániában most azonban új kormány van hatalmon, amely nyilvánvaló módon demokratikus irányba, NATO-tagként transzatlanti irányba halad, és az ország remélhetőleg az Európai Uniónak is nemsokára tagja lesz.

Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása rendkívül fontos, mivel a totalitárius múlt maradványának a felszámolásáról van szó, egy olyan rendszer igazságtalanságáról, amely személyeket, intézményeket és vallási közösségeket fosztott meg tulajdonuktól, ami elfogadhatatlan a demokratikus társadalomban.

A határozati javaslat az erdélyi magyar történelmi egyházakat, a zsidó közösséget és a görög katolikus egyházat említi név szerint. Felszólítja Románia kormányát, hogy „teljesítse kötelezettségét a volt kommunista hatalom által jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok méltányos, haladéktalan és igazságos visszaszolgáltatásában".

A határozati javaslat tíz pontban fogalmazza meg azokat az elvárásokat, amelyek teljesítésére felszólítja a román kormányt. Ezek között szerepelnek egyebek közt a volt egyházi tulajdonban lévő mezőgazdasági és erdőterületek visszaadása, valamint a 2002. évi egyházi restitúciós törvény módosítási javaslatai. Felhívja a román kormányt, „módosítsa a törvényt úgy, hogy az tükrözze az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1997. évi határozatában is szorgalmazott «restitutio in integrum» elvét, amely szerint érvényesülnie kell a teljes tulajdonba helyezésnek és az ebből eredő tulajdonosi jogok gyakorlásának."

Az elvárások között szerepel, hogy 5 évről 1 évre csökkenjen az átmeneti idő, amíg közintézmények használhatják a papíron visszaszolgáltatott egyházi ingatlanokat, mielőtt azokat az egyházak ténylegesen tulajdonukba vennék. A határozati javaslat kitér a lebontott egyházi ingatlanokra is, kárpótlást követelve az egyházak javára. A törvény hiányosságainak orvoslására a tervezet javasolja, hogy emeljék piaci értékre az egyházaknak fizetendő bérleti díjat, ha azok nem tudják azonnal birtokba venni ingatlanukat a törvény előírásai szerint, ne követeljenek az egyházaktól anyagi térítést az épületekre az elkobzásuk óta fordított fenntartási és javítási költségekért, kötelezzék a helyi hatóságokat, hogy bocsássák az egyházak rendelkezésére a szükséges dokumentumokat, és működjenek együtt velük a restitúciós bizottság döntéseinek végrehajtásában, valamint hagyjanak fel a döntések bírósági megtámadásával és végrehajtásuk megakadályozásával.

A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítványa (HHRF) csütörtöki tájékoztató közleményében rámutat: a mostani nem az első eset, hogy az amerikai törvényhozás figyelmet szentel a kérdésnek. Tom Tancredo képviselő az előző ciklusban is kezdeményezett határozati javaslatot a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról, amelyet három képviselőtársával terjesztett be tavaly májusban. A mostani határozati javaslatnak nagy súlyt ad az a tény, hogy egyik beterjesztője a térség első számú szakértőjeként ismert Tom Lantos, a külügyi bizottság második embere. A képviselő már a NATO bővítését megelőző, 2002. októberi kongresszusi vitában is bírálta Romániát és Szlovákiát a jogtalanul elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatásának lassúsága miatt – emlékeztet közleményében a HHRF.

Háromszázhatvan fölé emelkedett az elvi döntések és kétszáznyolcvanat is meghaladja a végleges határozatok száma az egyházi ingatlanok restitúciójának ügyében. Markó Attila, a restitúciós bizottság elnökének tájékoztatása szerint a legutóbbi gyűlésen nyolc egyházi ingatlan dossziéját tárgyalták meg. Így a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a Temesvári Római Katolikus Püspökség három–három, a Szatmárnémeti Római Katolikus Püspökség és az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) tulajdonába pedig egy–egy épület került vissza.

A bizottság emellett húsz végleges határozatot fogadott el, amelyekből tíz a magyar történelmi egyházakra (három a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökségre, hét pedig az Erdélyi Református Püspökségre) vonatkozik. Az egyházak gyakorlatilag csak a végleges döntés után, a telekkönyv elkészítése után jutnak ismét egykori ingatlanjuk birtokába. A végleges határozatok értelmében visszaszolgáltatandó ingatlanok között olyan jelentős épületek vannak, mint például a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába tartozó nagyszebeni Andrei Saguna Kollégium, a szászmedgyesi Városi Múzeum, az EREK tulajdonába pedig visszakerült a nagyenyedi Bethlen Gábor utca 6. és 8. száma alatti két ingatlan, amelyek a tavaly visszaszolgáltatott Bethlen Gábor Kollégium épületegyüttesének részét képezték. Szintén az EREK tulajdonába került vissza a tordai iskola.

Nagyszabású kétnapos konferenciát rendezett Kolozsváron az Agape szállóban a Napi Gazdaság üzleti és pénzügyi hírlap, valamint a Krónika napilap, melynek témaköre a magyar tőkebefektetések közeljövőben várható romániai megerősödése volt. Magyarország tavalyi EU-csatlakozása nyomán már megjósolták a gazdasági kapcsolatok látványos fejlődését Romániával, ami napjainkban kezd kiteljesedni. A felmerülő kérdések megválaszolására, a szükségszerű információcserére nyújtott alkalmat ez a találkozó, melyen sok magyarországi szakember vett részt.

Csütörtök délután közel kétszáz részvevővel Péter Pálnak, a Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnökének a konferálásával lezajlott eszmecserén több figyelemre méltó előadás hangzott el.

Benke Ákos, a Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt. vezérigazgatója bemutatta a Kárpátok Régió Tőkeprogramot, amely nemrég indult be, és az anyaországon kívüli céltársaságokba fektet be, esetenként maximum 100 millió forintig. Hivatalos adatok alapján tavaly Magyarországról 350 millió USD-nyi befektetés érkezett, főleg Erdélybe, ám szerintük a valós érték ennek a kétszerese. A közeljövőben a nagykereskedelem és az ipar mellett a szolgáltatások fogják vonzani az anyaországi befektetőket. A Corvinus jelenleg hat erdélyi projektet vizsgál és várhatóan tavasszal el is fogadja azokat. Legfontosabb megvalósításuk a szovátafürdői szállodakomplexum (3 szálloda, 1 strand, néhány villa) megszerzése volt, melyek jelentős részét az idén újítják fel.

Halász János, Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITD-Hungary) bukaresti irodájának vezetője, a Szabadság régi ismerőse és pártolója, a leköszönt román kormány rossz gazdálkodását és hibás befektetés-politikáját említette. A jelenlegit viszont merész adóreformja miatt dicsérte, ami megnöveli a befektetői kedvet ebben az országban. Magyarország gondosabb szervezettséggel sokkal jobb befektetési pozíciót érhetne el ingatlanfejlesztésben, informatikában, elektronikai alkatrészgyártásban, autóiparban, újabban pedig a szolgáltatásokban is. 2004-ben a két ország közötti külkereskedelem megkétszereződött, és elérte a 2,143 milliárd eurós rekordot (amiből a magyar fél kivitele 1,413 milliárd eurót tett ki).

Németh Attila, az Új Kézfogás Közalapítvány igazgatója a Kárpát-medencében működő vállalkozásfejlesztési központok (közülük 16 Erdélyben fejt ki tevékenységet) munkájára hívta fel a figyelmet. Az utóbbi két évben 1600 beérkezett pályázatot bíráltak el, a támogatások révén 1300 új munkahely létesült, és további 15 000 munkahely maradhatott meg. Sajnálatos, hogy a magyar állami költségvetésnek igen csekély része kerül a határon túli magyar vállalkozók támogatására: 2003-ban 560, 2004-ben 426, 2005-ben 451 millió forint. Viszont azt is hozzátehetjük, hogy az igazi húzóerőt a fejlődés számára a helybeli gazdaságnak kell megteremtenie.

Gál Kinga, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének főtanácsadója, Románia csatlakozásának 2008-ra való elodázási kilátását említette abban az esetben, ha a következő 18 hónapban nem teljesíti az EU-val szembeni vállalásait.

Pénteken délelőtt, többek között, Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter tartott előadást. Sorra kielemezte a különféle folyamatban levő programokat (ivóvíz-bevezetés, útkövezés a községi utakon, lakásépítés, sportterem-építés, autópálya), a jelenlegi úthálózati és régiófejlesztési kérdéseket. Konklúziója: nálunk sok a befektetési lehetőség, amit nagyban segít az a tény, hogy az RMDSZ fontos, ebben a témában kulcsszerepet betöltő pozíciókat tart kézben.

Dáné Károly tölti be április 5-től az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatói tisztségét. Dánét az RMDSZ javaslatára nevezték ki. Egyik legfontosab terve, hogy a kisebbségek nyelvén írott tankönyvek alapja kiegészüljön, és megfeleljen a reális elvárásoknak. Dáné szerint nincs elegendő számú magyar nyelvű tankönyv, illetve általános műveltségi ismereteket tartalmazó kiadvány. Dáné szerint annak ellenére, hogy a magyar kiadványok a tankönyvpiac mindössze 5–6 százalékát teszik ki, mégis megfelelő befektetési lehetőséget jelentenek. A helyzet a többi kisebbség esetében sem jobb. Elismerte, a diákok kis létszáma miatt a kisebbségi tankönyvkiadás veszteséges, de ezt a gondot úgy lehetne áthidalni, hogy a tankönyveket elektronikus formában, CD-lemezen juttatnák el az érintettekhez.

Dáné Károly 1956. február 6-án született Marosvásárhelyen, ahol városi tanácsos, emellett a Sapientia- Erdélyi Magyar Tudományegyetem lektora. 1980-ban szerzett diplomát a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Matematika–Fizika Karán.

Április végéig törlesztik a kórházak által 2003-ban és 2004-ben felhalmozott adósságokat, a tavalyi gyógyszerek után keletkezett tartozásokat pedig november végéig fizetik ki.

Mircea Cinteză egészségügyi miniszter sajtótájékoztatón elmondta, hogy pénteken aláírta a kórházi adósságok törlesztésének módszeréről szóló rendeletet. Az egészségügyi egységek az egészségbiztosítási pénztárakkal 2005-re aláírt szerződések alapján befolyó jövedelmeik alapján fizetik ki adósságaikat. A miniszter elmondta: az utóbbi két évre kötött szerződések után a kórházak több mint 3 ezer milliárd lej adósságot halmoztak fel. Cinteză kifejtette, a kórházaknak áprilisig törleszteniük kell a 2003-ban és 2004-ben az egészségügyi felszerelések beszállítóival szemben felhalmozott adósságaikat, november végéig pedig a gyógyszerszállítókat is ki kell fizetniük a tavalyi szerződések alapján. A szaktárcavezető szerint az adósságok április végéig történő kifizetése 20 százalékos gyógyszerár-csökkenést eredményezhet, de nem részletezte, hogy ez hogyan valósulhat meg.

Beszterce-Naszód megye prefektusa, Szilágyi János e heti sajtótájékoztatóján bejelentette: a Beszterce Megyei Egészségügyi Biztosító igazgatóját, Maria Miculaşt börtönbe kéne zárni azért, ahogyan az intézmény pénzügyeit kezelte.

A prefektus szerint 2000 végén a cégek több mint 100 milliárd lejjel tartoztak a biztosítónak. A prefektus által nyilvánosságra hozott információ szerint 22 vállalatnak a tartozása meghaladta a 80 milliárd lejt. Ennek ellenére Maria Miculaş nem tett semmit a hatalmas hátralékok behajtásának érdekében.

Az adósságok átrendezésével egy frissen végzett joghallgatót bízott meg. Maria Miculaş több esetben is leállította a cégek vagyonának zárolását és végrehajtást. Az engedékenység miatt 2002-re a biztosítónak több mint 160 milliárd lejjel tartoztak, mondotta a prefektus.

Szilágyi János szerint az igazgatónő az intézmény költségvetését saját tetszése szerint használta fel. 2001-ben és 2002-ben például több mint 8 milliárd lejt költöttek el olyan szolgáltatásokra, amelyek egy része komolyan megkérdőjelezhető. Ráadásul egyetlen esetben sem hirdettek meg nyilvános árverést, az igazgatónő tehát önkényesen hozta meg döntéseit. Egy új hőszigetelő ablak beszerelésének az ára 2001-ben egy Dacia személygépkocsi árával volt egyenértékű, ami többszörösen meghaladta a piaci árakat. Az épületben 10 fényűzően berendezett iroda működik, ezekben csak egy-egy alkalmazott dolgozik.

A számos visszaélés között szerepel az is, hogy Maria Miculaş 2004-ben 270 millió lejt költött el az adófizetők pénzéből tíz doboz padlócsempére és különböző építőanyagokra.

A prefektus szerint az igazgatónő ugyanakkor 155 milliót fordított egy kongresszus meghívottainak a megvendégelésére.

A leköszönő igazgatónő bűnlajstroma igen hosszú. Tavaly például nem vette figyelembe a krónikus betegségek gyógyszereivel kapcsolatos előírásokat, több patika önkényesen számolt el igen drága és olcsóbb gyógyszerekkel is helyettesíthető készítményeket.

Szilágy János megjegyezte: az igazgatónő ellen vizsgálatot folytat a rendőrség is.

Maria Miculaş az újságírók érdeklődésére elmondta: az őt ért vádaknak semmi alapjuk nincs. A prefektus által említett ügyekben törvényesen járt el, a hivatalos papírokat jóváhagyatta minden illetékes szervvel.

Az elmaradt árverésekről csak annyit mondott, hogy törvényes előírás szerint egy meghatározott összegig nem kell árverést meghirdetni. Mint fogalmazott, a körülötte kirobbantott cirkusz csak arra volt jó, lemondassák.

Az egészségügyi biztosító igazgatói cégére a kormánykoalíciós egyezségeket követően az RMDSZ javasolna szakembert.

Több milliárdos károkat okozott egy földcsuszamlás Beszterce-Naszód megyében az elmúlt héten. Szilágyi János, Beszterce-Naszód megye prefektusa elmondta: egy megyei bizottság meglátogatta a károsult családokat Kisilván és Földrán. Jelentése szerint három lakás teljesen tönkrement, több ház pedig veszélyessé a benne lakók számára.

A prefektus azt is elmondta, hogy a házak nem rendelkezhetnek biztosítással, sőt még építkezési engedéllyel sem. Tulajdonosaik nagyon szegények, ezért házaikat a település határán kívül építették fel.

A felmérést végző bizottság megpróbált új lakhelyet keresni az otthon nélküli családoknak, de ezek visszautasították, arra hivatkozva, hogy szívesebben laknának Kisilván, egy gyár környékén. A károsult családok helyzetéről készült és az 1,7 milliárd lejes kárigényt elküldték a kormánynak. Ha a kormány nem tudná kiutalni az egész összeget, a két község polgármesteri hivatalának is kell pénzt fordítania erre a célra.

Kisilván, Földrán és a szomszédos falvakban, a Szamos menti gyors hóolvadás okozta földcsuszamlások miatt tucatnyi ház fala megrepedt.

A Beszterce Megyei Állategészségügyi Hivatal február közepén sertéspestisre hivatkozva, meghatározatlan időre betiltotta az állatvásárokat a megyében, a tiltást pedig a napokban szeretnék feloldani, tájékoztatta a sajtó képviselőit Ioan Bogolin, az intézmény igazgatója. Elmondta: a veszélyes kórt sikerült kiszűrni, így újra megnyithatják a környék állatvásárait, a besenyőit kivéve.

A besztercei vásárokért felelős Luca Răzoare elmondta: megkezdődtek a piac megnyitásával kapcsolatos előkészületek, és vasárnap már el is kezdődhet az állatok értékesítése. Mint mondotta, azért nagyon fontos a vásárok megnyitása, hogy elkezdhessék a húsvéti bárányok eladását.

Új igazgatója van a Fehér Megyei Mentőszolgálatnak, miután a volt hivatalvezető lemondott tisztségéről. Dr. Ion Munteanu, a Fehér Megyei Egészségügyi Hivatal igazgatója elmondta, az új igazgató Marius Şuluţiu lett, akit az egészségügy világnapján avattak fel.

A új igazgató a megyei kórház sürgősségi osztályát vezette, ahol átmenetileg Ioan Felician Stanciut vállalta el feladatkörét, amíg versenyvizsgát nem írnak ki.

A pedagógusok gyakran panaszkodnak, hogy a tanulók nem tudnak huzamosabb ideig koncentrálni, gyorsan felejtenek, nincs elmélyített, alapos tudásuk. Sok gyerek szorgalmasan, jól .,idomítva" tanul, ha azonban nyitott feladatokkal és problémákkal találkozik, elbizonytalanodik, és kiderül, hogy képtelen önállóan gondolkozni. Ezért fontos, hogy tanulási módszereket tanítsunk minden iskolatípusban és minden évfolyamon.

Ezt a szükségszerűséget felismerve a S. Toduţă Zenelíceum magyar tagozatának tizenkét tanára elhatározta, hogy az V–VIII. osztályban kipróbálja a projekt-módszert. A projekt a tematikus oktatás egyik formája. A gyakorlatban azt jelenti, hogy hosszabb vagy rövidebb időtartamra tervezett tanítási egységek keretében tárunk fel egy témát. Ez a folyamat összekapcsolja a különböző tantárgyi területekhez tartozó ismereteket, épít a gyermekek önállóságára, érdeklődésére, aktív közreműködésére, ötleteire; figyelembe veszi különböző képességeiket, tanulási stílusukat.

A diákok az újdonság iránt természetes kíváncsisággal kapcsolódtak be már az elején a téma kiválasztásába. Szavazással döntötték el, hogy a varázsló lesz az a téma, amelyet a zeneelmélet, magyar, történelem, angol, vallás, fizika, kémia, biológia, matematika órán körüljárunk, sőt szabadidős tevékenységbe és osztályfőnöki óra keretébe is bevonhatunk.

A feldolgozást tíz hétre terveztük két záró programmal. Az első öt hét a legváltozatosabb formájú tevékenységekkel telt. A teljesség igénye nélkül sorolok fel néhányat. Az V. és VI. osztályosok csoportos tevékenység keretében ismerkedtek a nap- és esőcsalogató énekekkel, a lucázás, regölés, újévi szokások dalaival, majd maguk is kipróbálhatták, hogyan kell modern regöséneket alkotni. A VIII. osztályosok már maguk gyűjtöttek anyagot a témához, s azt is megvizsgálhatták, miként jelentkezik a jókívánság és az átok a regösénekben. A VB. osztályosok a varázslattal a klasszikus balettben ismerkedtek meg, Csajkovszkij Diótörője érdekelte őket.

A történelem úgy kapcsolódott a témához, hogy voltak, akiket a boszorkányüldözések, a boszorkányperek izgattak, azokhoz kerestek könyvekben és a világhálón anyagot. Vegytanórán az alkímiáról, az alkimistákról esett szó, s néhány látványos kísérletet is elvégeztek. Akiket inkább angolból érdekelt a téma, az Óz, a nagy varázslót olvasták, megnézték a rajzfilmet, angolul meséltek el egy-egy epizódot. Hittanórán külső szakértő bevonásával beszélgettek a varázslat és a csoda közti különbségről.

A VB. osztályból néhány kislány saját megfogalmazású és számítógépes kivitelezésű kérdőívvel (amely természetesen 13 kérdést tartalmazott) közvélemény-kutatást rendezett saját ismeretségi körében úgy, hogy különböző korú, iskolai végzettségű embereket kérdeztek meg: „Hisz-e Ön a varázslatban?"

A VI. osztályosok választották ki azt a négy ókori átváltozásmítoszt, amelyet mind a négy évfolyam sokszorosítva kézhez kapott és elolvasott. Kisebb osztályokban elmesélték a történetet, a nagyobbak eljátszották. Mindegyik osztályban gyakorolták a gyerekek az értelmező szótár és a különböző lexikonok használatát. A szókincs gazdagítása érdekében kikeresték azt a kb. 15 szót, amelyek szorosan kapcsolódtak a varázsló jelentésmezejéhez. A szócikkeket egy nagy csomagolópapírra ragasztva kifüggesztették a tantermekben, így mindenki olvashatta.

A projekthez kapcsolódva készült plakát, rajzos tevékenységi terv, zenei átirat, keresztrejtvény, pantomimjáték, kétnyelvű meghívó a versenyre. Ugyanis a projekt első egységét december 20-án remek vetélkedő zárta.

Hat csapat versenyzett. A négy tagú csapatokat sorshúzással úgy állítottuk össze, hogy mindegyik évfolyamról egy-egy diák szerepelt benne. A csapatkapitányokat és a csapat nevét maguk választották. A vetélkedő vidám hangulatban zajlott. Voltak villámkérdések, keresztrejtvényfejtés, varázsdoboz-hajtogatás, rajzolás; dallamrészletekből regöséneket kellett összeállítani, majd elénekelni, táncokat felismerni a Diótörőből stb.

A középiskolás diákokból verbuvált zsűri végig szorgalmasan pontozott, s bár kialakult a csapatok pontszám szerinti sorrendje, a versenynek nem voltak vesztesei, mindenki kapott jutalmat. A jutalmul kiosztott varázsdobozokat, fakanálboszorkákat, varázskígyókat, festett poharakat az irányító tanárok készítették. És stílusosan a díjkiosztás után igazi bűvész Belloni mester szórakoztatta a tanuló ifjúságot. A vetélkedőre a negyedikesek is eljöttek a tanító nénivel. Lelkes segítőink voltak a kilencedikesek, akik előzőleg nehezményezték, hogy kimaradtak a projektből. A vakáció első napján aztán kicsitől nagyig elmentünk a Magyar Operába és megnéztük a Diótörőt.

A tematikus tanulás második egysége a farsang jegyében folyt. Az átváltozásmítoszokhoz, varázsláshoz kapcsolódva ismerkedtünk a farsangi népszokásokkal, a farsang szó eredetével, a szokások alakulásával. farsangköszöntőket és búcsúztatókat gyűjtöttünk, s természetesen fújtuk a farsangi dalokat.

Közben az ötödikesek lázasan készültek arra, hogy a farsangi mulatságon előadják azt a varázsmesét, amelyet a meseíró versenyben a legjobbnak találtak. Tanárnőjük segítségével ők maguk dramatizálták, a szülők készítették hozzá a díszleteket. A VII-ben ötletes farsangi meghívókat írtak, a VIII. osztályban csodás álarcok készültek, amihez a hozzávalókat ők maguk szerezték be.

Február 5-én délután a farsangi bált a kitűnő varázsmese-előadás nyitotta meg, aztán következett a farsangi dalok és a vénleánycsúfoló rövid bemutatása, majd a maszkák felvonulása. A bálban hagyományosan pattogatott kukoricát és faxrangi fánkot ettünk, amit a szülők, gyermekek és tanárok együtt készítettek.

A tematikus tanítás mindenkinek hasznára vált. Minket, tanárokat ösztönzött az új szakmai módszer kipróbálásának lehetősége. A gyermekek gondolkodási készségekre, önállóságra, magabiztosságra tettek szert. Odafigyeltek egymásra, megtapasztalták, hogy a siker az együttmunkálkodás eredménye. Olyan diákjaink nyíltak meg, vettek részt lelkesen a csoportmunkában vagy vállaltak egyéni feladatot, akik a hagyományos órakeretben ritkán „teljesítenek". És mindnyájan esztétikai élményeket szereztek, érzelmeket éltek át, közben szabályokat, normákat ismertek meg és gyakoroltak, tudatosult bennük az összetartozás érzése.

Az együttes ismeretszerzés, a kölcsönös felelősség, a bemutatással járó közös siker az önálló személyiségekből alakuló közösséget formálta.

Több száz iskolás és egyetemi hallgató vett részt azon a péntek déli utcai felvonuláson és hulladékgyűjtésen, amelyet a kolozsvári polgármesteri hivatal kezdeményezett a Tiszta Kolozsvár elnevezésű program keretén belül.

Az eseményen jelen volt Emil Boc polgármester is, aki az akcióra készített polóban gyűjtötte a szemetet a fiatalokkal együtt.

A megmozdulás a Sétatéren zajlott.

A Tiszta Kolozsvár kampány keretében a polgármesteri hivatal április 9–12. között osztja a tulajdonosi- vagy lakótársulásoknak a kiültetésre szánt dísznövényeket.

Szombaton, április 9-én 9–18 óra között a Grigorescu, a Nyárfasor, a Kerekdomb, az Irisz, a Mărăşti és a Szamosfalvi negyed küldöttei, vasárnap, április 10-én 9–16 óra között a Györgyfalvi, a Mărăşti negyed és a város központi részének küldöttei, hétfőn, április 11-én 9–18 óra között a Hajnal negyed, kedden, április 12-én 9–18 óra között pedig a Monostor negyed küldöttei jelentkezhetnek a csemetékért, díszbokrokért.

A dísznövényeket a Közterület-fenntartó Vállalat békási faiskolájában (a Györgyfalvi negyedi Cartodrom mellett) vehetik át a pecséttel és megfelelő szállítóeszközzel rendelkező küldöttek.

A tulajdonosi- vagy lakótársulások 2,4 milliárd lej jutalmat kaphatnak e kampány keretében, a polgármesteri hivatal végrehajtó szervének monitorizálása alapján, az összeget kizárólag az ingatlanon végzett munkálatokra használhatják fel.

A Családért, a Gyerekekért és a Közösségért Alapítvány tegnap több éve vadházasságban élő cigánycsaládok házasságkötését támogatta Aranyosgyéresen. Az alapítvány igazgatója, Camelia Mateş lapunknak elmondta: három év alatt húsz, többgyerekes cigánycsaládot eskettek össze. A jobbára nehéz anyagi körülmények között élő házaspárok, saját bevallásuk szerint, a nagy szegénység miatt nem gondolhattak arra, hogy anyakönyvvezető elé járuljanak.

A kolozsvári székhelyű alapítvány az anyagi nehézségekkel küszködő családokat segíti anyagilag és erkölcsileg. Több mint 400, aranyosgyéresi nehéz sorsú gyerek vesz részt programjukban, ezek egynegyede roma származású. Állandó jelleggel 60 gyereknek nyújtanak iskolán kívüli foglalkozást.

Az igazgatóasszony sikeresnek tartja többrétű, a város legszegényebb rétegének szóló programjukat. Számos családot sikerült megmenteni az utcára kerüléstől, a kilakoltatástól, ugyanakkor a legtöbb családnak nagy segítséget jelent, hogy az alapítvány nyomon követi gyerekeik teljesítményét.

A Milvus Csoport Madártani és Természetvédelmi Egyesület meghirdeti a zoológiai, ökológiai és természetvédelmi érdeklődésű közép-, főiskolás és egyetemi diákok számára a Milvus ösztöndíjat. Az ösztöndíj célja segíteni a fiatal zoológusokat egyedi kutatási vagy természetvédelmi projektek megvalósításában. A projekteknek egyedi és önálló jellegűeknek és összhangban kell lenniük a Milvus Csoport általános céljaival (védett és veszélyeztetett madár-, emlős-, hüllő és kétéltű fajok, védett és Natura 2000 területek, monitoring, stb.). Egy pályázatnak megítélhető maximális összeg 7 millió lej lehet. A pályázatok leadási határideje 2005. április 30. Bővebb tájékoztatás és pályázati űrlap igényelhető az office@milvus.ro címen és a www.milvus.ro honlapon.

Három üzletet tört fel
Minősített lopás vádjával indult nyomozás az aranyosgyéresi B. Iosif Ilie ellen. A 29 éves büntetett előéletű munkanélküli a vád szerint folyó év március 11–16. között három helyi üzletet rabolt ki, mintegy 19 millió lejes kárt okozva. A kár teljes egészében megtérült, a gyanúsított szabadlábon védekezik.

Leégett a kocsi
Tegnap hajnali fél kettőkor Szamosújvár közelében történt súlyos közlekedési baleset. A 30 éves szamosújvári B. Paul Liviu egy Volkswagen Bora márkájú, apja tulajdonát képező személygépkocsival Kisszék felé haladt, amikor egy kanyarban elvesztette uralmát a jármű fölött. Az autó egy oszlopban állt meg, majd kigyulladt és 80%-ban leégett. A gépkocsivezető súlyosan megsérült.

Tolvaj a vonaton
A kolozsvári vasúti rendőrség azonosította és elfogta a 24 éves S. Ioan Adriant. A rovinari-i büntetett előéletű, munkanélküli fiatal a Gorj megyei városban több lakást és üzletet tört fel. A gyanúsítottat átadták a rovinari-i rendőrségnek.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Töredék, mondják a Woyczek-ről. Öt kéziratváltozatból állt össze végül a mű. Georg Büchner, aki boncolás közben kapott hullamérgezésbe halt bele, mindössze 24 éves korában, már nem tudta befejezni. Ez lett tehát az úgynevezett befejezetlen mű, amely töredékességében is nagyszerű. Mintha Büchner a jövőbe látna. Előrevetíti a fasizmust. A kiszolgáltatottság, a megalázottság, a kegyetlenség abszurd drámája.

Csönd van. Minden csöndes, mintha meghalt volna a világ, mondja Woyczek Andresnek. A világ azonban él, hangoskodik, ordít, dőzsöl, kegyetlenkedik, és embertelenül elbánik Woyczekkel. Mihai Măniuţiu rendezői víziójában ez a világ elviselhetetlen. Szinte pattanásig feszíti a néző idegrendszerét. Úgy érezzük, hogy valami taszít, lök, hajt bennünket, hogy felálljunk és kirohanjunk. De ugyanakkor valami mégis odaköt a székhez. A részvét? Nem. A szánalom? Nem hiszem. A rettenet? Talán. Az iszonyat? Igen, az iszonyat és a félelem, hogy ilyen üressé, kegyetlenné, gonosszá változott a körülöttünk lévő világ. És benne mi is. Ezért nem tudjuk ott hagyni az előadást.

Măniuţiu teljes egészében átgyúrja, a saját rendezői képére formálja Büchner darabját. A mű említett töredékessége a kolozsvári előadásban kerek egésszé válik. Elviselhetetlen remekművé. Az erőszak produkciójává. Nem véletlen, hogy a rendező csupán Marie-t tartja meg az eredeti szereposztásból. Minden más női szerepet kihúz. De ellene aztán, némi túlzással élve, egy egész kaszárnyát felvonultat. Persze Marie (Kézdi Imola) sem egy földre szállt angyal. De mivé is válhatna egy ilyen világban? Hogy kihívja a sorsot maga ellen? Igen, de nincsen egyéb menedéke. Csak a kiprovokált halál. Szép színészi munka a Kézdi Imoláé.

Csönd van. Bogdán Zsolt Woyczekje a csöndet nem a világ állítólagos halála miatt érzi. A saját, belső világa halt meg. Fokról fokra. S talán nem is a vele kegyetlen módon bánó, rajta kísérletező felettesei ölték meg a lelkét, hanem a szeretetlenség. Bogdán Zsolt Woyczekje nem lázad. Csak tűr. Idegesítően mindent eltűr, a megaláztatást, a kegyetlenkedést. Csak a szeretet hiányát nem tudja elviselni. Gyötrődő, elkínzott ember. Nem is ember, csak gép. Aztán veszi a kést, és véget vet mindkettőjük szenvedésének. Hogy ne hallja tovább a csöndes üvöltést.

Hatházi Andrásra két szerepet is rábízott a rendező. Ezreddobos és bolond. Remekel mindkettőben. De Bolondja messze ragyog. Fájdalmasan szép alakítás. Torokszorító. Woyczek megváltójává lépteti elő őt Măniuţiu. Azt a gyöngéd késszúrást vártuk mindannyian. Mindvégig. Hogy legyen már vége a szenvedésnek. Hogy csak a kedves barát maradjon életben végül, Andres (Dimény Áron). Bizonyítékként. Tanúként. A következő nemzedékek számára. „A többi néma csönd".

Kedves Micu!

Amikor legutoljára 2004. december 16-án meglátogattalak frissen felújított és átrendezett bukaresti lakásodban – lehet-e a készenlétnek szerényebb-szebb jele a rendnél? – sokat beszélgettünk az improvizációról. Egyetértettünk abban, hogy mindketten szeretjük a rögtönzést – a semminek azt a kreatív megcélzását, amit alapos felkészülés előz meg. Most olyan rögtönzéssel leptél meg, ami elszorítja a torkom, mert nem készültem rá (nem akartam).

Nem volt szó ugyanis arról, hogy ilyen hazatérést rögtönzöl Kolozsvárra, még akkor sem, ha régóta fájlaltad, hogy az elmúlt évadokban nem tudtál eljönni már a bemutatóinkra. Most itt állok utolsó utad végállomásán a Házsongárdban, Horváth Bandi szinte szemérmesen, néha háta mögé is mondja férfiasan megrendült búcsúját, és gyöngéden is, ahogy hozzád illik, ott áll kettőnk között, hisz látod, válla fölött pislogok feléd és elgondolom, milyen szépen éltél és dolgoztál, minden írásodból öröm és szeretet sugárzott, mert tudtad, hogy a színház, ami elmélkedéseid leggyakoribb tárgya, a hiábavaló gyönyörök lajstromából is a legillékonyabb, s csak úgy ragadható meg belőle bármi is, ha pontosan és tisztán próbáljuk meg felidézni.

Soha nem bántottál senkit, csupán azon tudtál felháborodni – csendesen –, hogy a színházról szóló írások mögött egyre nagyobb durvaság, felkészületlenség, műveletlenség és üresség tátong. Hogy „a magyar színész nem lát, nem olvas", a kritikusok pedig a legkisebb lelkifurdalás nélkül vállalnak mindenféle penzumot, zsűrizést, színibírálat megírását úgy, hogy közben folyamatosan feladják semlegességüket. Kis érdekszövetségekbe (klikkekbe) tömörülnek, összezavarják az értékeket, értékrend hiányában felületesek és a legkisebb igényt sem mutatják a színházi alkotás megértésére.

Tizenkilencen álljuk körbe ravatalodat, épp annyian, mint a Képmutatók cselszövése szereplői. Különös és meglepő szám, még akkor is, ha tudnivaló, hogy a szerény és zárkózott, hivalkodásoktól mentes élet és a feltűnés nélküli állandó jelenlét csak kevesek számára példaértékű. A kis batyu, amit most leteszel, felbecsülhetetlen értékeket tartalmaz. Négy évtized folyamatos magyar nyelvű krónikáját Bukarest színházi aranykoráról A Hétben, két könyvecskét igazi színházi esszékkel erdélyi magyar előadásokról a világszínház tükrében, Caragiale Elveszett levelének sajátos ízű, eredeti, mondhatnám szemérmes fordítását.

Újra lezárul egy korszak. A felkészült, pontos és elegáns, értelmes, finom és művelt, szeretettől vezérelt színibírálat korszaka, amit magyar nyelvterületen majdhogynem egy személyben képviseltél. Csak remélni tudom, hogy a felnövekvő generáció tiszteletre méltó kivételei találnak majd megszívlelendőt szinte egyedülálló példádban. No, nem azért, hogy a színházi emberek kedvében járjanak, csupán csak saját lelkiismeretük és mondataik tisztaságáért. Hogy megcáfolhassák, legalább időnként Thersites jóslatát: „A jó, s a rossz hadiszerencse mind."

Örökre híved,

Kolozsvár, 2005. április 6.

Milyen szép nyelvújításkori szó lehetne. Előfordulhat, hogy meg is alkották, csak nem eresztett gyökereket. Én most használom először, mert mi mást tudnék a látvánnyal szembehelyezni.

Elbeszélgetek olykor a Magyar Színház színművészeivel és ilyenkor mindig azt szeretném folyékonyan és hangsúlyosan eldadogni, hogy ezt a darabot is láttam, azt is, tetszett, örömmel töltött el milyen ragyogó tehetségeket, milyen élgárdát termelt ki ez az intézmény. Úgy képzelem öröm lehet a rendező számára ennyi okos, szellemes, művelt és hozzáértő emberrel dolgozni.

Csak én, a többnyire első sorokban ülő néző érzem magam megfosztva, mert nem kerül el hozzám a szerzői üzenet, a „mésage" amiért a darab íródott.

Meglehet az én hallószervemben van a hiba? Hallókészüléket kellene használnom? De akkor hogyan hallom meg az üvöltő csecsemő leheletfinom szívhangjait? Ugyanazt a művészt az utcán tökéletesen értem.

Valami másról van szó.

Nem a szöveg sikkad el. Egyszerűen nem tulajdonítanak annak elegendő hangsúlyt. A hangsúly a látványon van. (Kissé paradoxális, hogy a látványon van a hangsúly.)

Nem tudtam volna elképzelni Somlay Arturt bukfencet vetni a színpadon, de Darvas Ivánt sem, vagy Bajor Gizit fetrengeni a padlón. Pedig, biz’isten, a darabok enélkül is megálltak a lábukon.

Más darabok voltak? Nyilván. Egyiket-másikat elővették és ma is játsszák. Igaz, szülőanyjuk sem ismerne rá.

Előadás után hallottam egy urat aki (nem is magyarul) azt állította, ez volt az ötödik Woyzeck, amit életében látott. Mennyire hasonlított egyik a másikra? – szerettem volna megkérdezni. Amennyire a kínai pincsi hasonlít a bernáthegyire. Csak amikor ugat derül ki, hogy ő is kutya.

Ugassak még?

Dániel Károly

Georg Büchner: Woyczek. Fordította: Thurzó Gábor. Szereplők: Woyczek – Bogdán Zsolt, Marie – Kézdi Imola, Kapitány – Bács Miklós, Doktor – Bíró József, Altiszt – Salat Lehel, Ezreddobos, bolond – Hatházi András, Andres – Dimény Áron. Bódés – Orbán Attila, Kikiáltó – Sinkó Ferenc, Katonák – Molnár Levente, Laczkó Vass Róbert, Galló Ernő, Buzási András, Fogarasi Alpár. Rendező: Mihai Măniuţiu (m.v.) Díszlettervező: Mcranin (m.v.). Jelmeztervező: Valentin Codoiu (m.v.) Koreográfus: Vava Ştefănescu (m.v. Látvány: Mihai Bucsa (m.v.), Claudiu Moisescu (m.v.) Dramaturg: Kelemen Kinga.

A szó nem fénylik, de arany. József Attilánál. Aki mondta: Szilágyi Domokos. S aki szerint: Ez a költészet mindennapi kenyerünk. (…) goethei, dantei teljesség – s ugyanakkor petőfis, csokonais közvetlenség, hétköznapjaink meghitt társa, bánatunk, örömünk osztályosa, vigasztalónk, ha csüggednénk, buzdítónk, ha lankadnánk, példaképünk mindörökké. Ezt az aranyat, a józsefattilai örökséget csillantja fel a Korunk centenáriumi száma és centenáriumi kiállítása. A példaképhez méltó mélységgel és természetességgel. Úgy, ahogyan József Attila beépült mindennapjainkba.

A száz év, a kerek évforduló önmagában is ünnepélyes, s persze alkalom az ünneplésre. Innen a vers éve, a József Attila-év. De innen a letudni valamit veszélye is. Az elsősorban külsőségekben megnyilvánuló fesztivizmus. A szándékos félreértelmezések, belemagyarázások, elhallgatások és kiemelések, a mindenféle és fajta dicsőítések végső soron deheroizáló hatása. Éppen ezt sikerült elkerülnie a centenáriumi lapszámnak és a tizenhat képzőművész alkotásait bemutató centenáriumi kiállításnak. A folytonosság jegyében született mindkettő.

József Attila 1930-tól van jelen a Gaál Gábor szerkesztette Korunkban cikkekkel, kritikákkal, versekkel és versfordításokkal. Többek között az Elégia, A város peremén, az Egy kisgyermek sír is itt jelent meg először. A József Attiláról szóló írások folyama pedig azóta is kiapadhatatlan. Faludy György 1937 tragikus decemberében Balatonszárszón írott, 1938 januárjában pedig a lapban megjelent búcsú-verse s a 2005-ös márciusi ünnepi számban közölt visszaemlékezése, valamint a másik barát, Fejtő Ferenc 1935-ös átfogó József Attila-tanulmánya s a költővel való ismerkedésének és személyes kapcsolatuknak emlékezetes, irodalomtörténeti szempontból is értékes mozzanatai a szó legszorosabb értelmében elő bizonyítékai annak az egyenesvonalú, töretlen szerkesztői elvnek, amelyet a Korunk József Attilával szemben a kezdetektől napjainkig tanúsított.

Ami pedig a tárlatot illeti: a szervezőknek sikerült azokat a képzőművészeket megszólítani és alkotásra ösztönözni, akik a hatvanas, hetvenes évektől kezdődően jelen voltak munkáikkal a Korunk Galériában. Kolozsvár, Erdély és az innen kirajzott immár anyaországi vagy még távolabb megtelepedett művészek grafikáiból, festményeiből állt össze a műfajilag és művészi felfogás szempontjából egyaránt fölöttébb változatos kiállítás. Portrék, illusztrációk, a józsefattilai életmű ihlette vizuális élmények figuratív vagy absztrakt művészi megnyilatkozásai váltakoznak egymással. Ami közös bennük: az őszinte rácsodálkozás arra a képi világra, amelyet a költő a szavak segítségével jelenített meg, s amely szinte önmagától tárulkozott fel a képi beszéd mesterei előtt, hogy aztán ki-ki a maga eszköztárával és művészi felfogásában teremtse újjá papíron, vásznon. A Damó István-féle míves miniatürizált absztrakciótól a Jakobovits Miklós-féle méreteivel is, de persze, elsősorban nem azzal megkapó vörös izzásig, a művészi ráhangolódás megannyi példájával találkozunk a tárlaton. Tizenhat művész tizenhatféleképpen adózik a feltétlen csodálat hangján, de ugyanakkor szinte kivétel nélkül visszafogottan, és éppen ezáltal a lehető legkifejezőbben, az alkalomhoz méltón arról, hogy mit jelent számára József Attila. Egy adott pillanatban egyenesen úgy tűnt, mintha a költői képek utolérhetetlen mestere verseivel – profánul szólva – egyenesen nyersanyagául szolgálna az utókor képíróinak. Legalábbis ihletforrás vonatkozásában. S a kitűnő „nyersanyag", olyan mesterműveket eredményezett, amilyen például az Ábrahám Jakabé. Mert ha létezik rokonság a költészet és a grafika, a szavak és a vonalak művészete között, akkor ennek egyik legavatottabb kifejezője a brassói képzőművész. Megejtően lírai, de bámulatosan határozott is ugyanakkor. Az elvonatkoztatás különböző fázisait elevenítik meg Nagy Endre míves, önálló alkotásokként is helytálló illusztrációi. Az Anyám idegesen villódzó mozaikkockákból, látszólag rendszertelen vonal-folt egységekből összetevődő fél-figuratív megjelenítése után az Elégia vonalhálói már a kemény lélek, lágy képzelet útvonalán vezetnek tovább. A realitás talajából fogantak Székely Géza markánsan lírai, határozott vonalvezetésű, formában, tematikában egyaránt figyelemre méltó munkái. Sajátos empátiával viszonyul a költőhöz, ráérezve az életmű lényegére, a hétköznapok poézisére. S hogy mennyire józsefattilásan képes vonalbeszédben megnyilatkozni, arra kitűnő példaként szolgálnak szürrealisztikusan kifejező, egyedi hangvételű munkái. A kitűnő mester keze nyoma fedezhető Paulovics László víziószerű, sejtelmesen sokatmondó, utalásos kompozíciójában, akárcsak Deák Ferenc négy évtizeddel ezelőtti, de örökérvényű grafikájában. Márton Árpád míves tollrajza, Bardócz Lajos portréja, Bencsik János, Szilágyi V. Zoltán és Ábrahám Imola munkái, valamint Árkossy István mozgalmas képi megjelenítései igazolják a költői életmű egyértelműen termékenyítő hatását. S hogy milyen sokrétű ez a hatás, mi sem bizonyítja jobban, mint az elvonatkoztatás magasiskoláját megjárt Heim András- és Simon Sándor-munkák, a festészetben pedig Jakobovits Miklós érzelmes „színvallása", a formák, színek és a textúra egymásra hatásából született, a fecsegő felszínt mellőző, de a hallgató mélyet megszólaltató „vörös segélye". A tárlat egyik legérdekesebb, szemet gyönyörködtető darabja, Jakobovits Márta munkája, műfajilag is jócskán eltér az átlagostól: a manapság egyre divatosabb papírművészet remeke. Színbeli visszafogottságával, formai kiegyensúlyozottságával, tökéletes harmóniájával hat.

A portré a művészi megjelenítés alfája és ómegája, igazi művész csak az lehet, aki nem ódzkodik az arcképfestéstől – mondogatta gyakorta a műfaj valódi megszállottja, az önarcképeiről és szürrealisztikus, látomásos kompozícióiba beépített önportréiról közismert Incze Ferenc. S bár az effajta sarkítás sohasem veszélytelen, sőt, arcvonásokat ügyesen visszaadó mesteremberek sem nevezhetők mindig művészeknek, kétségtelen, hogy a portré az ókortól napjainkig végigkíséri a művészi megjelenítés megannyi válfaját, s minden stílus megteremtette a maga sajátos portréművészetét, amely aztán a 20. századi pszichologizáló portréban teljesedett ki. Mindemellett napjainkban csupán elvétve láthatunk olyan kiállítást, mint ez a mostani, amely szinte teljes mértékben a portréra épít. Valovits László jelentkezését, valamint a szobrász Vetró Artúr rajzaiból és Cs. Erdős Tibor festményeiből rendezett nagyszabású tárlatokat leszámítva, az utóbbi években hasonló jellegű bemutatókban nemigen volt részünk, bár a kizárólagosság igénye nélkül ugyan, de legtöbb neves festőnk arzenáljában a portré előkelő helyen szerepel.

Kizárólagosságról természetesen a viszonylag korán, 58 éves korában elhunyt Forró Antal esetében sem beszélhetünk, hiszen életművének a tájkép legalább olyan fontos összetevője. Ami viszont most leánya, a szintén képzőművész Forró Ágnes jóvoltából elénk tárul, az a művész hagyatékának összefüggő és rendkívül sajátos része. Sajátos, elsősorban talán azért, mert alkotója nem a társadalmi ranglista legfelső fokán álló személyiségeket, vagy a művelődési élet vezéregyéniségeit örökítette meg szénrajzaiban, ahogyan az általában szokásos, hanem annak a néprétegnek a képviselőit, amelyet talán legközelebb érzett saját magához, s amelyet származásilag is a legjobban ismert. Forró Antal, az egyszerű, kézdimartonosi gazdálkodók gyermeke mindvégig hű maradt önmagához, ahhoz a környezethez, amelybe beleszületett, s amely egy életre szóló útravalóval látta el. A gyermekkorát és kora ifjúságát pásztorkodással töltött 16 éves fiú tehetségét rajztanára fedezte fel, s csak jóval később, Banner Zoltán szavaival élve immár kiforrott „naiv" festőként felvételizik 1950-ben, 26 évesen, egy tehetségkutató csoport biztatására a kolozsvári főiskolára. Miklóssy Gábor, Abodi Nagy Béla és Kádár Tibor irányításával tökéletesíti művészeti ismereteit. A lehető legjobb kezekbe került ahhoz, hogy eredendő rajztudása és otthonról hozott tájélményei, emberismerete, valamint az elévülhetetlen nagyistváni hagyományok birtokában kialakítsa egyedi művészi világát, sajátos, az akkor meglehetősen mellőzött pasztellt előnybe részesítő, markánsan is lírai festői nyelvezetét.

Azt is mondhatnánk: életműve egyéniségének a tükre. Tehetségének tudatában szerényen, de magabiztosan, a valódi értékekre alapozva munkálkodott. „Alkotóművész csak az lehet, aki képes felismerni saját képességeit, s megvan az ereje ahhoz, hogy szembeszálljon, ha kell, az előtte tornyosuló akadályokkal, és makacsul kitartson meggyőződése mellett. Ezért némely művészt olykor az idő, az utókor helyezi a megfelelő helyre.

A művészet tehát hit az igazságban. Mindig meggyőző, érzés- és gondolatébresztő, a lelkiismeret hangja. Csak az igazi művészet örök, a művészet mímelése mindig az enyészeté. A művészet megpróbáltatás. Ezt pedig még a tehetségesek közül is kevesen vállalják.

A művészet a lelkek találkozása, az áhítat temploma. Ezt a művészetet vallom magaménak. Erre a találkozásra készülök mindig, az alkotás boldogító és nehéz óráiban" – írja A Hét 1973. július 27-i számában. S mint már említettem Forró Antal mindvégig hű maradt önmagához, immár kolozsvári művészként is megmaradt kézdimartonosinak, szülőföldje, a Székelyföld festőjének. Nem akart, s talán nem is tudott elszakadni attól a tájtól, amelynek krónikásává szegődött. Ugyanakkor azonban vonzotta az ismeretlen is. A lakó- és munkahelye – 1960-tól 1982-ben bekövetkezett haláláig a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanársegédje – révén kolozsvárivá vált művész csalhatatlan érdeklődéssel fordult a környező falvak világa, emberei felé. Sokszor magányosan, kerékpárral járta be a vidéket, ismerkedett tájjal, emberrel. Egy ilyen ismerkedés képi dokumentumai, az ördöngösfüzesi és szépkenyerűszentmártoni élmények alkotják a mostani kiállítás anyagát is. Amely Forró Antal alaposságának bizonyítékaként a portrék tagadhatatlan művészi értékei mellett akár szociográfiai tanulmányként is felfogható.

A rajzok alapján „az egész község monográfiáját is meg lehetne írni. Azt hiszem, mi képzőművészek az íróknál könnyebben férkőzhetünk a külső vonások mögött rejtező ember lényegéhez. Bevallom, nekünk könnyebb. És higgyék el az írók, előttünk hamarabb megnyilatkozik a modellnek ültetett néma ember, az, akit ők írásuk hőséül választanak és szavakból formálnak meg. Nekik beszédre és beszéltetésre van szükségük, de nekünk, grafikusoknak a „néma" szempár a leggazdagabb forrás" – ismeri el Hatvan nap falun című írásában. Ezek a beszédes néma szempárok tekintenek le ránk a falakról, immár több mint negyven éves távlatból. A művész 1959-ben töltött két hónapot az említett falvakban, és ismerkedett meg a lélekben hozzá közel álló emberekkel. Művészi élményt is jelentő ismeretségének a bizonyítékai ezek a portrék.

Forró Antal portréfestészete nehezen határozható meg. Talán Banner Zoltán kifejezése illik rá leginkább, aki egy 1974-ben írt cikkében sajátos „kétrétegűségére" hívja fel a figyelmet, amit a festő naiv, őszinte alkatából származtat. Kétségtelenül ez a forrása ennek az emberközpontú láttatásnak, amely portréi zömére jellemző. Úgy érezzük: a művészi szándék korántsem merül ki az időközben tökéletesített mesterségbeli fogások, a technikai tudás fitogtatásában. A művészi ábrázolás középpontjában a kép alanyául szolgáló ember áll. Ő az elsődleges. Forró Antal önvallomásaiból is kiolvasható erre vonatkozó ars poeticája. Szeretett portrét rajzolni, mert tudott portrét rajzolni, és tudott portrét rajzolni, mert szeretett portrét rajzolni. Mélységes empátiával viszonyult a falusi emberekhez, sikerült olyan meghitt hangulatot teremtenie alanyaival, amely egyéniségük legmélyebb rétegeinek felfedéséhez, képi feltárulkozásukhoz vezetett. Ez a feltárulkozás képezi a portrék mélyrétegét, ezért érezzük legtöbb arcképét telitalálatnak. Ennek a lényegláttatásnak rendeli alá művészi eszköztárát, amely a kitárulkozások ritka pillanatainak megragadására leginkább alkalmas grafikai eszközökre, módszerekre épít. Forró Antal kitűnő emberismerő. Különböző karakterek, különböző típusok tekintenek le ránk a falakról. De mintha ismeretlenül is ismerősök lennének. Nem véletlenül. Hiszen a művész úgy jeleníti meg a sajátos vonásokat, hogy azokban az egyéni jelleg mellett egyfajta összetartozást is sejtünk. Egy olyan sorsszerűséget, amely összekapcsol művészt, modellt és nézőt. Az arcokról, a ráncok, a tekintetek mögül elősejlenek az ősök. Ahogy Nagy Imre mondaná: „élővé válik benne a történelem".

Mindaz, amit a festő pályája kezdeti korszakából magával hoz, a láttatás őszintesége, elevensége párosul a technikai tudással, mívességgel, amit mestereitől kapott, miközben pillanatig sem billen mércéje a puszta műtárgyközpontú, látványépítő felfogás irányába. Rajzkészsége, szakmai tudása viszont az a magas réteg, amely lényegközpontú láttatását lehetővé és színvonalassá, örökérvényűvé teszi.

Elhangzott 2005. április 8-án, a kiállítás megnyitóján

Beszédünkben, írásunkban gyakran előforduló szó a persze. Szófejtő szótárunk elsőként a szót 1577-ből még latinos perse alakban idézi. A magyarországi latinos használatra 1669-ből van írásos adatunk: „Tagadjuk, hogy a mi magyar eleink per se, directe, egyenesen és magánosan a pápistaságra térteknek volna". A persze (<per se) latin eredetű szó, a mondatértékű per se (intelligitur) szerkezetből vált ki, jelentése ’magától értetődik; természetesen’. Ma már olyan természetszerűen használjuk, mint bármely magyar szót.

Beszédbeli funkciója, szerepe szerteágazó. Használjuk például párbeszédben nyomatékos igenlő feleletként: „Megmutattad? – Persze." Használjuk annak kifejezésére, hogy az utána következő állítást vagy tagadást magától értetődőnek, természetesnek, nyilvánvalónak tartjuk: „Nagy a fizetése, persze hogy nem sajnálja szórakozásra szórni a pénzt." (Itt elhagyjuk a hogy előtti vesszőt, mert a persze hogy kifejezést egy hangsúllyal szünet nélkül ejtjük ki.) Előfordul párbeszédben az elhangzott állítás megerősítésére vagy a tagadás nyomatékossabbá tételére: „Kérsz tortát? – Persze, hogy kérek." Mondat értékű szóként mindig hangsúlyos. Ilyenkor mindig vesszővel választjuk el a többi tagmondattól: Persze, itt van.

Hangsúlytalan szóként is előfordul a mondat elején vagy a mondat belsejében, annak érzékeltetésére, hogy a beszélő vagy író természetesnek, magától értetődőnek tartja a mondat tartalmát. Így van ez Mikszáthnak ebben a mondatában is: „Persze suba alatt, sok szó esett erről ezután is." De idézhetjük Gárdonyit: „Két ablak között ódon divatú kredenc, s fölötte persze tükör". Hangsúlyoznunk kell, hogy írásban ilyenkor nem különítjük el vesszővel a mondat többi részéről. Például Mindez persze őérte történt.

A persze eredet szerinti rokona a per, de nem a per pör főnévre, hanem az idegen elöljárószóra gondolok. Ez az elöljáró nem közvetlenül a latinból, hanem német közvetítéssel került hozzánk. A német kereskedelmi nyelvváltozatban közismertek az ilyen kifejezések: per Bahn = vasúton, per Jahr = évenként, per Stück = darabonként stb. A per használata elfogadott például a törtek megnevezésében: három per nyolc, á per bé, szintén elfogadott a sebességmegjelölés hivatalos formájaként. Gépkocsink sebessége ennyi és ennyi kilométer per óra. Bizonyára „szakszerűbb" a 60 km per óra, az óránkénti 60 kilométeres sebességnél.

Napjainkban terjed ez a kifejezés: per pillanat. (Például per pillanat nem foglalkoztat ez a kérdés.) Helytelenítésén nincs mit csodálkoznunk. Nyilvánvalóan a per pillanat helyett több, jó magyar kifejezés kínálkozik: pillanatnyilag, e pillanatban, éppen most, jelenleg, mostanában stb.

A per Kopf is hallható bizalmas kifejezésként. Nem kelt bennem humoros hatást a helyette használt per koponya vagy éppen a per kopoltyú sem. Egyszerű magyar nyelven azt jelenti, hogy ’fejenként’. Persze.

A 10-es és 11-es oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Jézusról azt hitte a gonoszság, hogy miután nagypénteken olyan roppantul megcsúfolva megölte, ezzel teljes diadalt is aratott felette. És mi történt? Még három egész nap sem kellett, és a gazságot legyőzte az igazság, a halálon pedig véglegesen győzedelmeskedett az élet! Ezt jelenti Jézus feltámadása, ebben áll húsvét igazi öröme is! Miért? Mert amint feltámadott Krisztus, úgy fogunk feltámadni mi is a halálból. A jók az örök életre, a rosszak az örök halálra. Hogy ki hova kerül, azt mindenki az erényes vagy bűnös földi életével érdemli ki.

A háború alatt, egy csata elején, a parancsnok azt mondta csapatának: – ha van valakinek elintézetlen dolga az Úristennel, gyorsan végezze el! Öt perc múlva talán már késő lesz.

Mindenki tehát, földi életében intézi el földi élete legfontosabb ügyét, az örökké tartó másvilági sorsát. Rosszra hajló természetünk sokszor a téves, a bűnös útra vezeti az embert. Lehetséges onnan a visszatérés? Igen! Bűnbánóan térjen vissza az atyai házba, és ott kezdje újra gyermeki életét. Úgy, amint a tékozló fiú is tette. Ez a tanítás nekünk most nemcsak egyénileg fontos, hanem magyar népünknek is, roppant elesettségünkben. Ha nem is egészen a saját bűneink miatt jutottunk idáig, mégis térjünk vissza Krisztus urunkhoz, mert Ő a feltámadás és az élet. Miért mondom mindezt? Az Európai unióval kapcsolatban immár sokan reménytelennek gondolják népünk jólétét és fennmaradását. Meg is mondják, hogy ennek érdekében nem érdemes semmit sem tenni, sokan elmenekülnek más országba, mert itt hiábavaló lett minden. Ez éppen olyan, mint amiről az előbb beszéltünk. Hinnünk kell Krisztus feltámadásában, és tegyünk is meg mindent, hogy a földi jólétünk után a boldog öröklétre is eljussunk.

Történelmünk folyamán sokszor voltunk már ilyen helyzetben. És mégis, élünk és vagyunk. Az akkori magyarok sem estek kétségbe, mindenki megtette azt, amit akkor kért tőle az Isten. Az Európai unióban is tegye meg mindenki azt, amit most kíván tőle a gondviselés és Boldogasszonyunk. Ha pedig nem látja azonnal jó eredményét annak, amit tesz, és összedől pillanatnyilag a reménye is, holnap kezdje el újra a jó munkát. Az igaz ember jó törekvése sohasem hiábavaló, végül is az igazság győzni fog. Az igazság pedig maga az Úr Jézus Krisztus, ő a feltámadás, az élet.

Ferences szeretettel,

Már elég volt azt az illatözönt fogyasztani, ami az ablakommal szemben lévő otromba építmény pincéjéből áramlik kifele. Évekkel ezelőtt épült a Tipografiei utcában egy, kezdetben úgynevezett Agrár Bank, amit soha nem fejeztek be. Ily módon aztán, az állítólagos amerikai vasalóformájú épületet utánozni akaró karikatúra elhagyatottan meredezik a környező házak fölött. Pincéje szemétgyűjtővé alakult, ahova a járókelők, no meg a környék házaiból is a lakók, nagy előszeretettel hajigálják be a fölösleges dolgaikat. Mivel mély és védett a lejárat, állandó látogatókat vonz, akik időznek egy keveset, és utána, mint akik „dolgukat jól végezték", továbbállnak. Igen ám, de mindig ottfelejtenek valamit, és azok a valamik szépen gyűlnek, és elárasztják bűzükkel a környéket. Illatok áradnak a sarki óvoda felé is, és mivel az ablakok erre a kis utcára nyílnak, hát szellőztetésnél igen kevert a beáramló „friss" levegő.

Ha kimelegszik az idő, lehetetlen a közelben lakóknak szellőztetniük. Persze, van olyan lakó is, akit az ilyen apróság meg sem zavar, mert se villanya, se vize, se gáza, sem pedig egyebe sincsen, és ezért a lejárat a pincébe igen hasznos dolog a számára is.

Olyan kósza hírek szálltak, hogy végül valamilyen intézmény megvásárolta a „vasalót", és már örvendeztem, hogy a város központjában – ha már olyan nagy adót fizetek emiatt – végre civilizált körülmények között fogok lakni. De az öröm korai volt, mert mindmáig semmi sem történt. A szemétalapokon nyugvó építmény alagsorából továbbra is szállnak az illatok, a környezetszennyező, egészségtelen kipárolgások. Csak az a remény éltet, hogy egyszer csak idepillantanak az illetékesek is. Igaz, eddig még nem háborodott fel senki – sem a zöldek, sem a kékek, sem a feketék.

Szabó Mária, Kolozsvár: a lap hűséges olvasója vagyok, több mint tíz éve. Rendszeresen jelen voltam a sorshúzásokon, de egyszer nem tudtam elmenni, mert kórházban voltam. Még nyertem máskor is, egyet s mást, de az utolsó meglepetés jókor jött, éppen 65. születésnapomra. Köszönöm ezt mindazoknak, akik lehetővé tették. A lapról ezután sem mondok le, elégedett vagyok vele, minden újdonságról tájékoztat.

Olvasom a lapokban, hallom a rádióban, látom a televízióban, hogy szűkebb hazánkban is, akár több más országban, megkezdődött vagy folyamatban van a fizetett katonaság felállítása. Lehet, hogy nagyon sokaknak ez jó és hasznos kivitelezés, én azonban nem tartom helyesnek. Isten őrizzen egy olyan konfliktusos helyzettől, amelyet egy pár fizetett zsoldos katonának kellene megoldani. Mivel az ifjúság nem volt erre kiképezve, nem vehetne részt a haza védelmében.

Sokunknak az a véleménye, hogy az nem férfi, aki nem volt katona. Mi valamikor megtanultuk megvédeni a hazát, ha kell, vérünket is adtuk érte. A katonaságnál nem csak a fegyverek használatát, forgatását tanultuk meg, hanem a gyors mozgást, korán kelést, tisztaságot, rendet, a parancsok kifogás nélküli teljesítését. Régebben mindenki gyönyörködött a katonai felvonulásokon, díszszemléken, eskütételen, fáklyás menetben. A harmincas években a baka másfél évet szolgált, a tengerészek, repülősök három évig viselték a mundért. Akkor is voltak kivételezettek. Azok, akik bevonulásnál vittek egy lovat, amit leszereléskor az egységnek adtak, csak nyolc hónapot voltak kiképzésen.

Sajnos, a mai fiatalság nem becsüli meg szüleit, tanítóit, tanárait, az iskola sokaknak szükséges rossz. Diszkókban töltik éjszakáikat, cigarettáznak, isznak, drogoznak. Nem szeretnek dolgozni, szülők, nagyszülők tartják el őket pénzzel, mindennel, úgy élnek, mint méhek között a herék. Sokan közülük bűncselekményt követnek el. Már csak ezért is jó lenne, a fiatalok leszolgálnák a katonaidőt, mert talán ott megtanulnák a rendet, fegyelmet, könnyebben illeszkednének be utólag a társadalomba.

Az utcán megbotlottam (járdáink, úttesteink minőségét tekintve erre számos alkalom kínálkozik), nagyot koppant fejem a kövön ... és fájt. Valahogy hazavergődtem, de mind rosszabbul éreztem magam. Egy orvos barátom tanácsolta, hogy minél hamarabb vizsgáltassam ki magam, mert egy esetleges bevérzés veszélyes lehet.

Mikor a mentő elvitt egy kórházba, már este volt. Fiatal orvos fogadott. Elmondtuk neki, mi történt, hogy fáj a fejem, de azt is, hogy Parkinson-kórban is szenvedek, mert ez egyensúlyzavarral is járhat. A doktor megerősítette a Parkinson-kór tényét, kimutatta a szimptómáit. Még azt is elmondta, hogy valamelyik kollégája beállíthatja a gyógykezelést. Csak azzal nem törődött, hogy megütöttem a fejem, és fáj. Hazaküldött.

Másnapra a feleségem már nem értette a beszédemet, ez jelezte, hogy megsérült a beszédközpont. Bementem a második kórházba. Tíz ágyas terem, zsúfoltság. De a személyzet rendes, kedves, az étel jóízű, elégséges és meleg. A sorstársak segítőkészek; megható volt, ahogyan a román betegek magyarul igyekeztek velem szót érteni, abban a hitben, hogy a nyelvtudásom hiányos. Következtek az analízisek, vérnyomásmérés, perfúzió, injekciók, tabletták. De a pontos diagnózishoz szükséges modern készülék hiányzott.

Elmentem tehát a harmadik kórházba, ahol két tomográf-felvételt is készítettek az agyamról. Megállapították a vérömlenyt, megnyitották a koponyát, katéter segítségével leszívták a vérömlenyt (így lettem agyafúrt!). Kábultság, lázálom, rossz közérzet. Rengeteg perfúzió, injekció. Vízszintesen kell feküdni, sem felemelkedni, sem lehajolni nem szabad. Ágytál, kacsa. A nővérek itt is rendesek, ha éjjel csenget a beteg, azonnal jönnek, rendeznek. Egyikük-másikuk műveltsége, modora azonban kifogásolható.

És ha már egyik kórházból a másikba vándoroltam, elhatároztam, hogy a Parkinson-kór kezelésének is a végére járok. Elmentem hát a negyedik intézetbe is. Eléggé korszerűtlen és lerobbant részleg: 7 ágyas szoba, az illemhely a folyosó végén, a WC kagylóról hiányzik az ülőke, a kórteremben nincs csengő. Az orvos viszont előírt egy csomó drága orvosságot, köztük olyanokat is, amelyek olcsóbbakkal helyettesíthetők. Ez olyan szokás, ami nem csak az orvosok hibája. Sok beteg és hozzátartozó azt hiszi, hogy csak a drága gyógyszer hatásos. Ha az orvos aszpirint vagy C-vitamint ír fel, a tekintélyét kockáztatja.

Végigjártam a kálváriát. Kínos, de tanulságos utazás volt. Szerencsésen megúsztam. De minden jobban ment volna, ha már az első orvos megérti, hogy egy esés veszélyes bevérzéssel járhat.

Levélbontó rovatunkban március 19-én megjelent egyik levélre („Kései tudósítás az aranyosgyéresi imahétről") több észrevétel, vélemény érkezett. Ezekből az olvasói írásokból közlünk.

Megróhatók a hívek is
Vegyes érzelmekkel és megítéléssel olvastam a Szabadság 2005. március 19-i számában B. Sz. aláírással jegyzett kései tudósítást az aranyosgyéresi imahétről. Valóban, épületes volt az imahéten elhangzott prédikáció sorozat a nálunk szolgáló vendéglelkészek részéről.

A désaknai lelkész szolgálatát méltató cikkrészből egy figyelemre méltó dolog ragadott meg. Nevezetesen az, hogy a Désaknán szolgáló lelkész telket vásárolt gyülekezetében, beültette gyümölcsfával, tehát ott, a gyülekezetben akar életet építeni a maga és családja számára!

Elgondolkoztam azon, milyen jó dolog lehet az, amikor egy lelkész olyan körülmények között él és szolgál a gyülekezetében, hogy mindezt megteheti. A mi lelkipásztorunkra gondoltam, aki nem a maga részére akar telket venni, és azt beültetni gyümölcsfákkal, nem a maga részére akar életet építeni, hanem a gyülekezetet akarja lelki és anyagi téren építeni! És teszi ezt akkor, amikor az egyház telkeit és földjeit akarja visszaszerezni az egyház részére, és ezért egy tucat „érdekelt gyülekezeti tag" részéről minduntalan támadás éri. Egyre többször kell Igét hirdetnie stressz helyzetben, de még akkor is Igét hirdet a ráfigyelni tudók részére. Hála Istennek, hogy mindemellett jut erejéből családokat látogatni, betegeket erősíteni, szeretetszolgálatot végezni!

Nem kell félnünk attól, hogy lelkészünk szolgálata miatt templomunk padjai üresen maradnak, s ha igen, akkor ez nekünk róható fel.

A templom maradjon meg Isten házának
Ne feledjük, hogy a templom a Jó Isten háza. Mi szeretnénk, hogy ez valójában is így legyen, a templom őrizze meg rendeltetését, zárjanak ki onnan minden más tevékenységet, legyen az politika, népdalkórus vagy bármi más, ami nem Istent szolgálja. Kérni fogjuk a Püspökséget is, hogy vessen véget az egyház és a templom bemocskolásának.

A híres aranyosgyéresi gyülekezeti kórus tavaly mindössze kétszer énekelt az egyház részére, húsvétkor és karácsonykor. A népdalversenyeket jó lenne, ha nem kevernék össze az egyház dolgaival, mert nem ugyanazt szolgálják. Aranyosgyéresen van kultúrház, több nagy teremmel, ott van hely az ilyen versenyekre, nyugodtan lehet próbálni és mulatni, mert legtöbbjüknek ez hiányzik, és nem az Isten igéje. Sok kórustag nem jár Istentiszteletre. Akkor kit szolgálnak?

Amióta Szilágyi Imre lelkész szolgál Aranyosgyéresen, több jó dolog történt: bevezette, hogy minden nagy ünnep első napján délelőtt két Istentisztelet legyen, mert nem férnek a hívek egyszerre a templomba; foglalkozik a fiatalokkal; több gyermek- és ifjúsági tábort szervezett; rendben tartja a templomot, folyamatosan javíttatja; az egyháztagokat állandóan látogatja; a nehézségben lévőket vigasztalja, sok ember lelkét megnyugtatja; a templom majdnem minden vasárnap tele van. Csak az nem látja mindezeket, aki nem akarja. Végül, a március 19-i írás szerzőinek becsülettel ki kellett volna írniuk a nevüket, hogy ne vádolhassák őket, hogy nem jártak el egyenes módon.

Több aranyosgyéresi magyar református nevében

Amiről megfeledkeznek a vádaskodók
A désaknai tiszteletes úr imaheti szolgálata alkalmával én is jelen voltam a templomban. A „kései beszámoló" cikk írója elfelejtette azt, hogy a vendéglelkész elmondása szerint mennyire szerették Szilágyi Imre tiszteletes urat Désaknán. Az aranyosgyéresi gyülekezet is szereti, és azt is tudjuk, hogy kik és miért nem kedvelik lelkészünket. Egyrészt néhány gyülekezeti tag az egyház régi földjein kapott földterületet, és a tiszteletes úr nem engedi, hogy könnyedén magukra telekelhessék. Pereskedik az egyház földjeiért. Ezért útjukban áll, amiért mindennel vádolják, mindegyre támadják, hogy elűzzék Aranyosgyéresről.

A folyamatos támadások ellenére is sok mindent tett a tiszteletes úr a gyülekezetben öt és fél év alatt, amióta itt van: javítjuk, újítjuk a templomot, most a külső felújítás van folyamatban. A parókián központi fűtést szereltünk fel, nőszövetségi konyhát készítettünk. A magyarság összegyűjtésére a tiszteletes asszonnyal bálokat szerveztek, 250–300 résztvevővel. Kolozsvárról vendégszínészeket hívtak előadást tartani. Mindketten a kórusban is részt vettek, az ellenségeskedés elfajulásáig. Támogatta a kórus tevékenységét, csupán annyit kért, hogy gyakrabban szolgáljanak egyházi ünnepeken. Segített továbbá az ifjúság kulturális tevékenységének megszervezésében, és támogatta minden téren, gitárórákat tartott ingyen az ifjaknak.

Lelkészi szolgálatairól el kell mondani, hogy prédikációit szereti a gyülekezet, és sokan járnak templomba. Minden családdal elbeszélget, bibliai igékkel biztat, tanácsol, vigasztal, szükség szerint megkeresi a betegeket, gyászolókat, és vigasztalja őket. Megszervezte az árva gyermekek fogadását és táborozását, sok szeretettel foglalkozik a gyermekekkel, és az ifjúsággal, ünnepi műsorokat készít velük, nyaranként táborokat szervez.

Azt hiszem, ennyi elég ahhoz, hogy mindenki lássa, mi a helyzet valójában a gyülekezetben. Névtelen levélírók ne mocskolják lelkészünket hazug vádakkal, mert az a gyülekezetre nézve is nagy szégyen.

Mindazok, akik bérből, bérbeadásból vagy más tevékenységekből tavaly jövedelmeket realizáltak, az azok után fizetendő adójuk 1 százalékát – az államkassza helyett – alapítványoknak és egyesületeknek juttathatják. Kérjük, hogy adószázalékát adományozza a Szabadságot birtokló és támogató Minerva Művelődési Egyesületnek. Ha Ön csak bérből szerzett jövedelmet, cége könyvelési osztályán jelezze, hogy adójának 1 százalékával rendelkezni szeretne. Az összevont vagy az egyetlen forrásból származó jövedelemadó 1 százalékának kedvezményezettjét adóbevallásában fel kell tüntetnie. Esetünkben ez:

Asociaţia Culturală Minerva, CUI: 5337563,
Cont bancar IBAN: RO97RNCB2200000025370001., BCR Cluj

Előre köszönjük!

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 460 lej (3,6460 erős lej), 1 USD = 28 399 lej (2,8299 erős lej), 1 magyar forint = 148 lej (100 Ft = 1,48 erős lej).

A MICRO MAPPER térképészeti kft. reklámgrafikus-designert keres. A német nyelv ismerete előnyt jelent. CV-jüket és szándéknyilatkozatukat az office@micromapper.ro címre várjuk. www.micromapper.ro (1722325)

Kertépítő cég munkásokat alkalmaz. Érdeklődni: 424-134, 0723-538648 telefonszámon. (1722317)

Fiatal házaspár kiadó egy- vagy kétszobás lakást keres. Telefon: 0742-070313. (00179

(16. old.)

Hihetetlen teljesítménnyel rukkolt elő csütörtök délután Kolozsvár A osztályú kosárlabdacsapatának szerb idegenlégiósa a Jászvásári U elleni mérkőzésen: Krsztanovics 40 pontot és 24 lepattanót gyűjtött be idei legjobb meccsén, de lehet, hogy ez egymagában nem lett volna elég a több alapemberét is nélkülöző (Dumitrescu sérülés, Bujics vízumintézés miatt hiányzott) csapat sikeréhez.

A vendégek ugyanis remekül kezdték a találkozót, elsősorban saját szerbjüknek, Bogovacsnak köszönhetően, aki – legalábbis az első félidőben – méltó ellenfele volt Krsztanovicsnak. Az első negyed így kiegyensúlyozott játékot hozott, előbb a moldvaiak vezettek (2:6), majd az erdélyi csapat kaparintotta meg a vezetést (12:7), de Bădilă és Burgoci hárompontosaival kiegyenlítődött a csata (14:15), s végül döntetlennel zárult az első tíz perc. (19:19).

A második negyed elején Kolozsvár meglépett (33:25), de a különbséget nem sokáig tartották, hisz a következő 11 pontból tízet a vendégek dobtak (34:35), s ezután Bogovacs két félelmetes zsákolásával tovább növelték előnyüket a szünetig (38:44).

A második félidőben azonban Perisics remek húzásának köszönhetően minden megváltozott. Visszatért a pályára az első félidőben személyi hibái miatt alig játszó Mocanu, s a gyenge napot kifogó Silvăşan helyét átvette Racoviţan – így sokkal gyorsabb, a hárompontoson vonalon kívülről is veszélyes csapat lépett pályára. Mocanu nem sokat várakoztatta a közönséget: két perc alatt három triplával bombázta szét a jászvásáriak addig remekül működő zónavédelmét, s mivel Krsztanovics továbbra is hiba nélkül végezte dolgát a palánkok alatt, a vendégeknek esélye sem maradt. Így lett a hatpontos hátrányból néhány perc alatt 16 pontos előny (66:50). Bogvacsék becsületére legyen mondva, ők még ekkor sem adták fel, s az utolsó negyed elején visszakapaszkodtak tíz pont alá (70:61), de mivel továbbra sem találták meg Krsztanovics ellenszerét, mindez hiába volt. Kolozsvár ugyanis egy 20:2-es rohammal válaszolt a próbálkozásukra, s Racoviţan hármasával már behozhatatlanra nőtt a különbség (90:63). Ezután már nem történt semmi érdekes, az ötszáz fős közönség szurkolt, hogy legyen meg a százas. Ez Sebestyén és Săftescu találataival a végére szinte sikerült, de senki nem szomorkodhatott, hisz a kötelező győzelem összejött, és egy remek egyéni teljesítménynek is tapsolhattak.

Pontszerzők:

Kolozsvár: Krsztanovics 40 pont, 24 lepattanó; Mocanu 15 (3 x 3); Lăpuşte 14; Medvegy 9 (1); Silvăşan 6; Sebestyén 6; Racoviţan 5 (1); Săftescu 3 (1).

Jászvásár: Bogovacs 25; Burgoci 16 (3 x 3); Hănescu 13 (2); Nicolae 11; Bădilă 5 (1); Munteanu 4; Moscalu 2.

Balázsi-Pál Előd

*
A 22. forduló többi mérkőzésén: Bukaresti Rapid Isover–Nagyszebeni Atlassib ESK 59:112, Brassói Forex ESK–Bukaresti Dinamó Erbaşu 70:88 és Aradi West Petrom–Temesvári Petrom Incontro Elba 80:88.

A Konstancai Farul–Medgyesi Gázmetán találkozót szombaton délután bonyolítják le, a Ploieşti-i Asesoft ESK–Piteşti-i BCMUS összecsapást más időpontra halasztották el. Ennek ellenére a kolozsvári együttes valószínűleg a 4. helyen végez a tabellán, és a Nagyszeben lesz az ellenfele a rájátszás első fordulójában.

Hazai pályán 1–1-es döntetlent ért el a kapus Sáfár Szabolccsal felálló Austria Wien az olasz AC Parma ellen a labdarúgó UEFA-kupa negyeddöntőjének első mérkőzésén.

Newcastle-ban a házigazda csapat a veterán Alan Shearer góljával legyőzte a portugál Sporting Lisszabont, míg a holland AZ Alkmaar kisebb meglepetésre egy góllal verte idegenben az első játékrészben 11-est hibázó spanyol Villarrealt. A CSZKA Moszkva hazai pályán megnyugtató, négygólos előnyt szerzett a francia Auxerre ellen, s a visszavágó ezek után már csak formalitásnak tűnik az orosz csapatnak.

Bizakodva készülhet a jövő heti visszavágóra az AZ Alkmaar, de még AC Párma is, míg a másik mérkőzésen még bármi megtörténhet.

UEFA-kupa, negyeddöntő, 1. mérkőzések: Bécsi Austria (osztrák)–AC Párma (olasz) 1–1 (Mila – 61. perc, illetve Pisanu 34. perc), Newcastle United (angol)–Sporting Lisszabon (portugál) 1–0 (Shearer – 37. perc), Villarreal (spanyol)–AZ Alkmaar (holland) 1–2 (Riquelme – 14. perc, illetve Landzaat – 11. és Nelisse – 74. perc), CSZKA Moszkva (orosz)–AJ Auxerre (francia) 4–0 (Mathis – 21., öngól, Ignasevics – 63., 11 m, Love – 71. és Guszev – 77. perc, kiállítva: Mignot – 84. perc, Auxerre).

A visszavágókat egy hét múlva rendezik.

A szamosújvári labdarúgó testület szervezésében nagy sikerrel zajlik a területi bajnokság. A két csoportban összesen 24 csapat küzd a pontokért. Az együttesek zöme Dés és Szamosújvár környékéről valók, de a résztvevők között találjuk a Beszterce-Naszód megyei Árpástó képviselőjét is. A tavaszi idényben eddig két fordulót bonyolítottak le, a csoportokban a Dengelegi Testvériség (I. csoport) és a Szépkenyerűszentmártoni Silva vezet (II. csoport).

Érdekességként említjük meg, hogy a találkozók játékvezetői között találjuk a 27 esztendős válaszúti Gabriela Puşcaş is, akit hétről hétre ott találunk a Kis-Szamos völgyi és mezőségi labdarúgó pályákon.

Ma délután 5 órától a Kolozsvári CFR-Ecomax a Gépész utcai stadionban látja vendégül a Gyulafehérvári Apullum együttesét. Az összecsapás mindkét együttesnek létfontosságú: a kiesés ellen küzdő Fehér megyeiek győzelem esetén kissé fellélegezhetnek, míg a másik félen a sorozatban három mérkőzést elvesztő kolozsváriak újabb kudarc esetén a kiesőzóna közelébe kerülnek. Kolozsvári siker esetén viszont szinte biztos, hogy a vasutascsapat teljesíteni tudja majd kitűzött célját, az élvonalban maradást. A kétségkívül rossz passzban lévő vasutasok esetleges győzelme a csapat megtépázott önbizalmát is visszaállítaná. A mérkőzést a Kolozsváron nem fogható Telesport közvetíti, így vélhetően a kolozsváriak a nagy számban kilátogató közönségben 12. játékosukra akadnak.

A labdarúgás Kolozs megyei szerelmeseire amúgy jó hétvége vár: ugyancsak ma jó mérkőzésre van kilátás a Ion Moina stadionban is, ahol a tavaszi fordulóban veretlen U FC az Aradi UTÁ-t fogadja. A kolozsváriak igencsak komolyan készülnek az összecsapásra: papot (!) hoztak a csapathoz, amely kaput, labdát, hálót lábbeliket és kapuskesztyűt szentelt meg (ki tudja, talán még pályára is lép...). Aranyosgyéresen pedig egyenesen megyei rangadóra kerül sor: a „drótosok" azt a Dési Egyesülést fogadják, amely a tavaszi idény során úgymond feltámadt, és már el is mozdult a tabella utolsó helyéről. A többi kiesésjelölt amúgy máris megkérdőjelezte a mérkőzés tisztaságát: attól tartanak, hogy a hazaiak „lefekszenek" a désieknek – amit a sodronyipariak vezetősége vehemensen tagad.

Sorozatunkban olyan eseményeket, történeteket elevenítünk fel, amelyek nélkül szegényebb lenne Kolozsvár sportélete. Ezúttal folytatjuk Kolozsvár testnevelőinek bemutatását a Piarista gimnázium legendás tanárával, Schenker Lajossal, aki nemcsak testnevelőként, hanem vívó edzőként is városunk neves sportszemélyisége volt.

Schenker munkásságáról Reisinger László és Kosztin Péter beszámolt a Kolozsvári Piarista Öregdiákok 1992-ben megjelent évkönyvében:

Iskolánk abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mintegy két évtizeden keresztül olyan kiváló testnevelő tanára volt, mint Schenker Lajos. Az 1923–24-es iskolai évben mint a világháborút végig küzdött őrnagy került intézetünkhöz. Kedveltté és magas színvonalúvá fejlesztette a testnevelést…

Hadapródiskolai tanulmányai során Schenker Lajos kitűnt a kötelező tantárgyak közül a vívásban. Testvérbátyja, Zoltán, aki különben világhírű vívó, olimpiai és magyar országos bajnok volt, nagy hatással volt rá, és így technikailag elsőrendű vívó lett. Gondosan tanulmányozta ellenfeleit, technikai előnyeiket és fogyatékosságaikat, és hidegvérrel használta fel tapasztalatait. Számtalan versenyt nyert, és nagy nemzetközi versenyeken előkelő helyezést ért el.

Az első világháborút mint aktív tiszt harcolta végig. A galíciai harcokban orosz fogságba került. Egy szibériai fogolytáborból megszökött, majd Japán és Indokinán keresztül sikerült hazajutnia. Amikor iskolánkhoz került, a húszas évek elején, az iskolai testnevelés még gyermekcipőben járt. Kiváló érzékkel és megérzéssel nyúlt a középiskolai tornaoktatás problémáihoz, mintegy megelőzve korát, odaadó gondossággal törekedett, hogy a tanuló ifjúság testnevelése méltó helyet foglaljon el az iskolai oktatásban.

Megszervezte az év végi tornavizsgákat, amelyek mintegy két évtizeden keresztül az egyes iskolai évek évzáróinak fénypontjai voltak. A tornavizsgákra való felkészülést már az illető iskolai év kezdetén beindította, és erre alapította az egész évi tornaoktatást. Pontos és részletes szabadgyakorlatokat dolgozott ki, amelyeket az év folyamán betanított a tanulóknak.

Torna-oktatási módszere a serkentő, dinamikus, produktív, nagy fegyelemre nevelő módszer volt. Óráin az osztályt felosztotta csoportokra, és ezeket az osztály legjobb tornászai irányították az ő ellenőrzése alatt. A tornaóra mindig énekes felvonulással kezdődött. Az akkori időkbeli Kolozsvár tornatanárai közül sokan látogatták óráit tapasztalatszerzés céljából.

Iskolánk volt tanulója, aki maga is jó tornász volt, Geltch Lajos a következőképpen emlékszik vissza Schenker tanár úrra: „Az 1933-34-es iskolai évtő kezdve mint kis diák ismertem meg és kedveltem meg Schenker tanár urat és a torna órákat. Mint előtornász az én osztályomban betanítottam az előírt é szabadon választott tornagyakorlatokat a tanár úr útmutatásai alapján. Feleltem a tornaszerekért és a tornateremi fegyelemért a többi osztályok éltornászaival egyetemben. Külön élmény volt az egész évi felkészülés eredményeként az iskola tornavizsgája, amely iskolánk udvarát minden iskolai év végén színültig megtöltötte szülőkkel, barátokkal, ismerősökkel, sporttársakkal. A tornavizsga felvonulással kezdődött, és a közös szabadgyakorlatok pontos és összevágó végrehajtása a tanulók fegyelmezettségét és jó szellemét dicsérte. A szabadgyakorlati osztályversenyben a legjobb osztály elnyerte a Schenker Lajos tanár úr által adományozott „Ezüst-kupa" vándordíjat. A szertorna, atlétikai és vívó számok a tanulók szép felkészültségéről tanúskodtak, de voltak ügyességi, erőt és rugalmasságot igénylő bemutatók, mint az osztályok közötti kötélhúzás, bicikli lassúsági verseny és más játékszerű versenyek. A díjnyerteseket éremmel, a tréfás számokban elért eredményeket pedig édességgel jutalmazták."…

Kiváló vívó-mester-oktató volt, és nagyon sokat tett Erdély és az ország vívósportjának a fellendítéséért. Nemcsak a kolozsvári, de a vásárhelyi és bukaresti vívókat is oktatta. Évtizedekig vívóoktatója volt a Kolozsvári Atlétikai Klubnak, és már 1929-ben „Schenker Lajos" vívó kupa versenyt rendeztek…

1941 őszén vonult nyugalomba, de az 1946-os tanévben a nagy tan-erőhiányra való tekintettel még tanított. Ezután csak a vívás oktatásával foglalkozott, majd hosszú ideig, halála bekövetkeztéig ágyban fekvő beteg lett.

Nagyváradon a családi sírba helyezték örök nyugalomra.

A múlt napokban a marosvásárhelyi 9-es számú líceum sporttermében rendezték az országos iskolás bajnokság zónadöntőjére. A Maros parti város rendezvényén részt vettek a Kolozsvári Jövő ISK fiatal sportolóit is. A 17 számból 14-et a kolozsváriak nyertek. Külön kiemeljük a lányok szereplését, akik Mirela Băldean (49 kg) és a szamosújvári Cristina Costea (70 kg) révén az első helyen végeztek súlycsoportjukban.

A 14 kolozsvári iskolás bajnok a hónap végén a brassói döntőben bizonyíthatja tehetségét. Vasile Popuţă és Valentin Sătmărean edzők nagy reményt fűznek tanítványaik szerepléséhez.

Az oldalt szerkesztette: Balázs Bence