Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Közös városi tanácsi határozat-tervezetet dolgozott ki Kolozsvár polgármestere és a helyi döntéshozó testület elnöke: amennyiben az önkormányzati képviselők is úgy akarják, az elemisták bérmentve vehetik majd igénybe az uszoda és a korcsolyapálya nyújtotta szolgáltatásokat.

A kezdeményezők szerint az egészségügyi szempontból hasznos tevékenység nagy mértékben javítana a kisiskolások tanulási eredményein is.

László Attila a sajtónak arról számolt be, hogy a programot kezdetben tornaórák alternatívájaként 74 iskolában alkalmaznák. – Végre van a városnak korcsolyapályája, és uszodával is rendelkezik. Miért ne adnánk meg a gyermekeknek az esélyt, hogy igénybe vegyék ezeket – mondta az RMDSZ-es városi tanácsos, a helyi döntéshozó testület elnöke.

Az ötletet felkarolta Emil Boc polgármester is. Az elöljáró reményét fejezte ki, hogy az ingyenesség biztosítása révén egyre több gyermek fog rendszeresen sportolni, s nem kizárt: ezen gyerekek közül kerülnek majd ki a jövő élsportolói.

Vasárnap éjszaka tíz napos általános sztrájkba kezdenek a postások, akik alacsony bérezésük miatt elégedetlenek. Mariana Kiesner, az Országos Szakszervezeti Tömb alelnöke elmondta: sikertelenül ért véget a 16 százalékos béremelésről szóló tárgyalás, ezért úgy döntöttek, figyelmeztető sztrájk nélkül egyenesen általános munkabeszüntetésbe kezdenek. A postások átlagos adó előtti fizetése 4 millió 500 ezer lej. A szakszervezeti vezető szerint a posta költségvetése csak három szézalékos fizetésemelést tenne lehetővé, ami minden alkalmazottnak mindössze 100 ezer lejjel több pénzt jelentene. A Román Postát a költségvetés szempontjából monitorizált cégek közé sorolták, ezért az idén mindössze négy százalékos béremelést alkalmazhatnak.

Bármennyire is elégedettek a kormánykoalíciós pártok országos vezetői a négypárti együttműködéssel, hiszen sikerül „nagyvonalakban" tiszteletben tartani az együttműködési megállapodást, helyi szinten komoly feszültségek terhelik a pártközi viszonyt. A nézeteltérések oka továbbra is a megyei hivatalok vezető tisztségeinek elosztása. Először Kovászna megyében került sor „kenyértörésre", most pedig a Beszterce-Naszód megyei koalíciós pártok közti „állóháborúról" szólnak a tudósítások.

A beszterce-naszódi vita tárgya a megyei állategészségügyi hivatal vezető tisztsége, erre ugyanis mind az RMDSZ, mind a liberálisok igényt tartanak. Az RMDSZ-nek dr. Kocsis András állatorvos a jelöltje, a Nemzeti Liberális Párt viszont a korábbi igazgatót kívánja megtartani, akit négy évvel ezelőtt az akkor kormányra kerülő szociáldemokraták neveztek ki.

Szilágyi János, RMDSZ-es prefektus lapunknak elmondta: úgy értékeli, a média túlzottan reagált az ügyre, szó sincs arról, hogy a kormány megvonná tőle a bizalmat a kialakult „válság" miatt. A vita az RMDSZ és a liberálisok között folyik az említett a tisztségről, a döntést azonban nem az NLP megyei szervezete hozza meg, hanem a megyei koalíciós tanács. Elmondta, mind a demokraták, mind humanisták támogatják az RMDSZ igényét, csupán a liberálisok azok, akik nem hajlandók engedni. Szilágyi szerint ennek elsősorban személyes okai vannak, Vasile Bogorin, a megyei állategészségügyi hivatal vezetője baráti viszonyban van a helyi liberális politikusokkal, ezért ragaszkodnak körömszakadtáig hozzá. A prefektus azonban úgy látja, nem lehet hiteles az a személy, akit egykor az SZDP nevezett ki, és aki azért, hogy tisztségét megtarthassa, a kormányváltás után beiratkozott a liberális pártba.

Megtudtuk: az RMDSZ, Beszterce-Naszód megyében, még a megyei egészségbiztosítási pénztár vezető tisztségére tart igényt, és további négy aligazgatói posztra különböző hivatalokban. A másik két koalíciós partner ezeket az igényeket sem kérdőjelezte meg, a liberálisok pedig legszívesebben a megye valamennyi vezető funkcióját „bekebeleznék" – vélekedett a prefektus.

Szilágyi biztosított: bármi is legyen a következménye, az RMDSZ nem mond le arról, ami neki jár. Bár az algoritmust tekintve, akár több tisztségre is igényt tarthatna, megelégszik a fent említettekkel, ezeket azonban maradéktalanul magáénak akarja.

László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök lapunknak úgy nyilatkozott, itt is folytatódnak az egyeztetések a megyei hivatalok vezető tisztségeinek betöltésével kapcsolatban. Elmondta: ígéretet kapott a koalíciós partnerektől arra, hogy a versenyvizsgák alkalmával minden jelölt számára – nemzetiségtől, politikai hovatartozástól függetlenül – biztosítják az esélyegyenlőséget. Az RMDSZ minden kulcsfontosságú tisztséget megpályázna, különös tekintettel a gazdasági, oktatási, kulturális, mezőgazdasági és szociális intézményekre. Igyekeznek majd olyan jelölteket felkérni, akikkel az RMDSZ nem vall szégyent ezeken a megmérettetéseken – mondotta.

Fehér megyében Rácz Levente RMDSZ-elnök arról tájékoztatott: a koalíciós partnerek eléggé elítélhető módon, már elosztották maguk közt – elméletben – a tisztségeket, az RMDSZ-nek csupán néhány „morzsa" jutott. A tárgyalások folytatódnak, a megyei RMDSZ reméli, legalább két igazgatói, illetve egy aligazgatói tisztségre tehet majd javaslatot. Hogy milyen hivatalokban, arról még korai beszélni – mondotta Rácz.

Szili Katalint választotta meg pénteken az MSZP kongresszusa a szocialisták köztársaságielnök-jelöltjének. A politikus a szavaztok 57, Glatz Ferenc pedig 42 százalékát kapta meg. Az SZDSZ azonban csak Glatz Ferencet, és az egy szavazatot kapott Bárándy Péter, volt igazságügy-minisztert lett volna hajlandó támogatni. Kuncze Gábor, a szavazás után közölte: ők továbbra is ragaszkodnak döntésükhöz, így kérdésessé vált, hogy egyhamar sikerül megtalálni Mádl Ferenc utódját.

Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét és Glatz Ferencet, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) volt elnökét terjesztette az MSZP országos választmánya a párt kongresszusa elé. A listán szerepelt még Horn Gyula volt miniszterelnök és Bárándy Péter volt igazságügy-miniszter neve is, akik azonban visszaléptek. „Sok sikert kívánunk Szili Katalinnak – kommentálta a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke, hogy az MSZP kongresszusa 309 szavazattal a házelnököt választotta a párt hivatalos államfőjelöltjévé pénteken. „Az SZDSZ hozott egy döntést, és ehhez a döntéséhez tartja magát" – mondta arra a kérdésre, hogy Szili Katalint megszavazzák-e a júniusi parlamenti választáson

„A köztársaságielnök-jelöltről az MDF csak akkor nyilatkozik, ha az MSZP és az SZDSZ közösen megjelöli az Országgyűlésnek a hivatalos jelöltet – közölte Dávid Ibolya azt követően, hogy a legnagyobb kormánypárt kongresszusa Szili Katalint jelölte a köztársasági elnöki posztra. Hozzátette: az MDF január óta egyeztetést javasol, hogy minél nagyobb támogatottsága legyen az új államfőnek. Mint mondta, a jelenlegi jelölőeljárás árt Magyarország tekintélyének. Dávid Ibolya nem helyesli azt sem, hogy a Fidesz látszatjogot és pr-akciót kezdeményez.

A politikus arra az országos szimpátiaszavazásra utalt, amelyet a Fidesz jelentett be. A listán Mádl Ferenc, Sólyom László, Szili Katalin, Glatz Ferenc és Gombár Csaba neve szerepel. Az országos szimpátiaszavazás hétfőn indul, először az interneten, a Fidesz honlapján lehet majd voksolni, majd a következő héten a főváros és a vidéki nagyvárosok közterein és a Fidesz-irodáiban voksolhatnak a május 15-ig tartó szavazáson.

Pénteken, ünnepélyes keretek között, a nyolcadik születésnapján dobta piacra a Connex mobiltelefon-társaság a harmadik generációs, pontosabban az úgynevezett 3G szolgáltatásokat. Az eseményen jelen volt Nagy Zsolt távközlési miniszter, illetve a multinacionális vállalat csúcsvezetősége.

Részletek lapunk hétfői számítástechnikai és távközlési mellékletében, az inter@ktív2-ben.

Te híveidnek a porig
Alázatosakat véled, kik úgy
Mosolyganak, mikép parancsolod.
Nem látod azt, hogy többnyire a saját
Hasznokra egy kalitkát építettek
A büszkeségeden, hízelkedéssel,
Hol elveszel.

ÖRMÉNY MISÉT celebrálnak ma, szombaton du. 5 órától a Piarista templomban.

NYUGDÍJASKLUB összejövetel lesz vasárnap du. 5 órától a Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubjában. Várják a szórakozni vágyó fiatalabb és idősebb nyugdíjasokat a mindig vidám zenés–táncos délutánra. A zenét Marton István szolgáltatja.

A KISMAMAKLUB hétfői meghívottja Petrov Ljubomir pszichológus, aki a gyermekrajzok üzenetéről beszélget a szülőkkel. Ezért a szülők, gyermekeik otthon keszített rajzait is elhozhatják. A Bolyhos zeneóvodát Nisztor Krisztina vezeti. Találkozó április 18-án, hétfőn du. 6 órától az Unitárius óvodában. A váltócipőről se feledkezzenek meg a szülők!

AZ IDŐS EMBER ÉLET KULTÚRÁJA címmel Csomafáy Ferenc újságíró-fotóriporter tart előadást április 18-án, hétfőn du. 5 órától a Római Katolikus Szent Mihály Caritas szaktanácsadásán. Cím: Szentegyház/I. Maniu utca 2., félemelet.

A BRETTER GYÖRGY IRODALMI KÖR legközelebbi összejövetelét április 18-án, hétfőn este 8 órakor tartja a Bulgakov Kávéház pincéjében. Meghívott: Gál Ferenc. Vitaindító: Karácsonyi Zsolt. Az Art-Era Egyesület és az Erdélyi Híradó Kiadó támogatta rendezvényre várják az érdeklődőket.

A FORDÍTÁS GYAKORLATA címmel dr. Heltai Pál egyetemi docens, a gödöllői Szent István Egyetem Idegen Nyelvi Intézetének igazgatója tart előadás-sorozatot a Sapientia Alapítvány–Kutatási Programok Intézetének vendégtanári programja keretében. Az előadásokat április 18-án, hétfőn 12 és 14 órától, valamint április 19-én, kedden 12 és 14 órától tartja a BBTE Bölcsésztudományi Karán (Horea út 31.).

AZ ÉLETTÖRTÉNET ÉS A SZEMÉLYES EMLÉKEZET címmel Niedermüller Péter, a Berlini Humbold Tudományegyetem professzora tart előadást április 18-án, hétfőn du. 6 órától az EME Jókai/Napoca utca 2. szám alatti székházában. Szervező az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya, valamint a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék.

Csütörtök este az Erdélyi Múzeum-Egyesület Rhédey-palotabeli székhelyén bemutatták a Magyarországon megjelenő Rubicon történelmi folyóirat idei 2–3. összevont számát, amely teljes egészében, százharminc oldalon, Kolozsvár múltjának szentelt írásokat tartalmaz.

A házigazda szerepében Sipos Gábor megelőlegezte azt, hogy az igényes kiadvány olyan munkákkal rukkol elő, melyek friss kutatások eredményeként a szakmabeliek számára is meglepetésként hathatnak. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, a Kolozsvár Társaság nevében szólva kifejezte meggyőződését, hogy ez a folyóiratszám hozzájárul a december 5-i lesújtó hangulatot keltő népszavazás utáni magyar–magyar feszültség normalizálásához.

Rácz Árpád főszerkesztő előbb a Rubicon eddigi pályafutását ismertette. A történelmi folyóiratot 1990 februárjában alapították meg azzal a szándékkal, hogy történelmi ismereteket terjesszen a Kárpát-medencében. Később igazi történész-fórummá nőtte ki magát. Nincs állandó munkatársi gárdája, hanem az aktuális témától függően keresik meg azokat a szakembereket, akik írásokkal és illusztrációkkal járulnak hozzá a lapszámhoz. A Kolozsvár-téma most érett be, minden időzítési szándék nélkül. Kolozsvári szerzők írták, végigkövetve a város sajátos múltját és az anyaországgal közös tudnivalókat, az ókori Napocatól 1966-ig, az elrománosított Kolozsvárig. Ezek az írások várhatóan helyet kapnak majd a jövendő magyarországi tankönyvekben is. A főszerkesztő köszönetét fejezte ki a lapszám létrejöttében segédkezőknek, mindenek előtt Egyed Ákos EME-elnöknek, akitől a megvalósítási ötlet származott.

A kiadvány szerzői: Kántor Lajos, Egyed Ákos, Asztalos Lajos, Sipos Gábor, Jeney-Tóth Annamária, Flóra Ágnes, Pakó László, Kovács Kiss Gyöngy, Kiss András, Mihály Melinda, Gaal György, Hámori Péter, Szabó Dezső, Murádin János Kristóf, Gidó Attila, Stefano Bottoni, a fotóanyag Miklóssy Gyula, Vas Géza, Kabán József munkájával, valamint Fodor András képeslapgyűjtő támogatásával állott össze.

Leontina Văduva szoprán lép fel április 17-én, vasárnap 19 órától a Román Operában. Az esten Mozart, Gounod, Bizet, Puccini népszerű szerzeményeiből hallhat majd a közönség, a nemzetközi nívón is elismert szoprán énekesnő előadásában. Karmester Gheorghe Victor Dumanescu lesz.

Leontina Văduva a világ nagy színpadain vált sikeressé, együtt énekelt többek között Placido Domingoval, José Carrerasal is.

Vezeklés című előadását mutatja be a La compaigne du Garrot. A bemutatóra április 16-án, szombaton este nyolc órakor kerül sor. Rendező: Frédérich Grosche; Dramaturg: Péter Beáta; Jelmez: Mounton Grenoville Ovitch; Szereplők: Nagy Eszter, Cătălin Codreanu, Farkas Lóránd. További előadások: április 21. és 22., este nyolc órakor. A belépés ingyenes.

A Polis Könyvkiadó és a Koós Ferenc Alapítvány szervezésében mutatták be csütörtökön este a Gaudeamus könyvesboltban a József Attila verseiből összeállított válogatáskötetet. A Valamit ingyen akarok címet viselő könyv 19 versét Láng Zsolt válogatta, ő jegyzi az előszót is – a bemutatón azonban a tervezettel ellentétben nem lehetett jelen.

Demény Péter szerkesztő elmondta: a kötetet illusztráló Kancsura István rajzai szerves részét képezik a kiadványnak. A tökéletes illeszkedés nem véletlen, hiszen – Kancsura bevallása szerint, gyerekkora óta „benne él" József Attila költészete. Amint Dávid Gyula fogalmazott: a kötet két szellem találkozása, összeállítóját és illusztrátorát a József Attila sajátos, egyedülálló költészete iránti rajongás hozta össze. A versekből Molnár Levente tolmácsolt.

Amerikai krimi-vígjáték, 2005; Rendező: John Pasquin; Forgatókönyvíró: Caryn Lucas, Catie Ford; Szereplők: Sandra Bullock, Regina King, Enrique Murciano, Heather Burns, William Shatner, Treat Williams, Dietrich Bader.

Szépségverseny-cirkusz, ezúttal Las Vegas-ban, és már össze is foglaltam a filmet. A kényszeredett folytatásoktól eltérően jobb, mint az első rész, de a klisé-raktár kínálatából jócskán válogattak az alkotók. Benjamin Bratt és Michael Caine nem csatlakozott a megismételt álcázósdihoz.

Gracie Hart (Sandra Bullock), a modortalan, röfögve röhögő, férfias FBI-ügynök az első részben versenyzőként idomult a szépségipar eme nemes megmérettetéséhez (szépségverseny). Most bánatában, hogy barátja elhagyta, és lépten-nyomon felismerik az utcán, beleegyezik, hogy az FBI arca legyen és vele népszerűsítsék a szervezetet. Gracie zökkenőmentesen beleszokik a csinibaba szerepébe, éli a ripsz-ropsz médiasztárok életét, szerepel minden talk-show-ban és reggeli műsorban, és ha ez még nem lenne elég, könyvet is ír (természetesen valódi tollforgató, nagyfokú kozmetikai segítség igénybevételével).

Az FBI-kabalafigura most újra harcba száll a rossz erőivel, akik elrabolják barátnőjét, annak a bizonyos szépségversenynek a győztesét és a műsorvezetőjét. A gonosz nem fehérgalléros összeesküvés vagy félelmetes bűnszövetkezet formájában jelenik meg, hanem mint a nyers erő, két agyatlan rabló képében, akik jobb híján szkanderezéssel múlatják idejüket. Gracie természetesen megtalálja a lányt, agresszív testőre és meleg stylist-ja segítségével, lepipálva az egész Las Vegas-i FBI-t.

A film, bár kissé kifigurázza a „világbékét-szeretnék" miliőt, ez ügyben ennyivel is marad. Elhangzik még néhány kopott gondolat a barátságról, meg az egymásra való odafigyelésről. Előbb oda sem figyel az érdeklődő kislányra, de mikor beleunt az „én vagyok a legjobb nő az FBI-nál" szerepbe, eszébe jut és felkeresi. Arra sem jövünk rá, mit is akartak valójában az emberrablók, pénzt, bosszút, életet, vagy felhívni magukra a figyelmet? A transzvesztita báros jelenetet sem most találták ki, a meleg stylist pedig egy roppant egyszerű emberként jelenik meg, aki minden férfira beindul.

Amerikában a szépségversenyeket nagy kultusz övezi, a lányokat majdhogynem szentként tisztelik, odaát talán még a világbéke szólamot is komolyan veszik.

Décalaje horaire; Francia romantikus vígjáték, 2002; Forgatókönyvíró:Daniéle Thompson, Christopher Thompson; Rendező: Daniéle Thompson;Szereplők: Juliette Binoche, Jean Reno, Sergi Lopez.

A franciákról köztudott, hogy nem átallnak sztrájkolni, ha konfliktusba kerülnek a munkaadókkal. Jelen esetben a párizsi Roissy repülőtér működését bénítja meg a légiirányítók sztrájkja. A zsibongó nemzetközi reptér lesz a helyszíne két ember találkozásának.

Rose kozmetikus, aki „last minute" jeggyel Mexikóba igyekszik, hogy kiheverje az ex-barátja okozta lelki sebeket. A nő Audrey Hepburn-frizurában, hűtőládára emlékeztető táskában, rikító kék sminkkel viharzik be a repülőtérre, és rögtön kölcsönkéri Felix telefonját, ugyanis a sajátját elvesztette. A zárkózott, hallgatag, gyötrődő férfit láthatóan irritálja az állandóan csiripelő, kissé közönséges Rose. A félkészétel-forgalmazó Felix Münchenbe igyekszik, első osztályon. Téblábolás közben állandón egymásba futnak, a WC-k mellett, a mozgólépcsőn, egy padon. Mikor az itteni lehetőségek kimerülnek, közbeszól az időjárás és a köd miatt végképp nem indul el egyetlen járat sem. A helyszín áttevődik a Hilton szállóba, ahol kénytelen kelletlen együtt töltenek néhány órát. A konyha, a medence, a szoba, mindenikből kapunk egy kis ízelítőt, ezek a találkozások már nem véletlenek.

A végkifejlet előre borítékolható. A műfaji meghatározással tévedésbe estek az alkotók, a romantika valóban észlelhető, de a véletlenek sorozata még nem egyenlő a vígjátékkal. Mondjuk úgy, hogy egy visszafogott reptéri románccal van dolgunk. Ami ellen viszont nem merülhet fel kifogás, az a szereplők játéka, Binoche és Reno kitűnően alakítanak a tőlük nem megszokott szerepekben.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Miss Titkosügynök2 – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn minden vetítés.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Aaltra – francia-belga bemutató. – Vetítések időpontja: pénteken, szombaton, vasárnap, csütörtökön: 15, 17.30, 20, 22; hétfőn, kedden, szerdán 15, 22.30; kedvezménnyel kedden minden előadás.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Juliette Binoche-fesztivál: 18-án: Les enfants du siecle – 17.30, 20; 19-én: Decalage Horaire – 17.30, 20; 20-án: Le veuve de Saint Pierre – 17.30, 20.

GYŐZELEM – Micimackó és a Zelefánt – bemutató. – Vetítések időpontja: 14, 16, 18; Vágott verzió – bemutató. – Vetítések időpontja: 19, 22.

FAVORIT – Didgeball – A True underdog story – amerikai. – Vetítések időpontja. 15, 17, 19, kedvezménnyel csütörtökön minden vetítés.

DÉS

MŰVÉSZ – Elektra – amerikai. – Vetítések időpontja. 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától kedvezménnyel és hétfőn minden előadás.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Kill Bill: Vol 2 – amerikai. – Vetítések időpontja: 12.30, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órakor; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 12.30 órakor, hétfőn minden vetítés.

DACIA B-TEREM – Cápa mese – amerikai. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap: 21.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Garfield – amerikai animációs film. – Vetítés 15 órától. Gyémántrabló – amerikai. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától kedvezménnyel, hétfőn minden vetítés.

MAGYAR OPERA

Április 17-én, vasárnap de. 11 órakor: Hary Béla: Hófehérke és a hét törpe. Vezényel: Hary Béla. Rendező-koreográfus: Mândruţiu Mihail. – Ifjúsági-bérlet.

Április 19-én, kedden este 7 órakor: Légszomj kortárs táncelőadás R. Strauss Halál és megdicsőülés című szimfónikus költeményére. Vezényel: Jankó Zsolt m. v. Rendező-koreográfus: Jakab Melinda. – Stúdió-előadás.

ROMÁN OPERA

Április 17-én, vasárnap este 7 órakor: Leontina Văduva szopránénekesnő rendkívüli hangversenye.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, április 16-án, szombaton este 8 órakor: Luigi Pirandello: Öltöztessük fel a mezteleneket – stúdióelőadás. Rendező: Bocsárdi László m. v.

Április 17-én, vasárnap du. 5 órakor: Muszty Bea–Dobay András: A kék csodatorta – mesemusical. Rendező: Keresztes Attila. – Az előadást, a színház történetében először, JELTOLMÁCS FORDÍTJA A HALLÁSSÉRÜLT NÉZŐK SZÁMÁRA!

Április 18-án, hétfőn este 8 órakor: Georg Büchner: Woyzeck – stúdióelőadás. Rendező: Mihai Măniuţiu m. v.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Ma április 16-án, szombaton este 7 órakor: Marc Camoletti: Logodnicele aterizează la Paris.

Április 16-án, szombaton 12 órától: Jancsi és Juliska – magyar tagozat.

Április 17-én, vasárnap 11 és 12.30 órától: A póruljárt Stan –román tagozat.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Több mint két hete a kormány naponta szenvedi el parányi vereségeit, mióta a három elrabolt újságíró iraki folytatásos rémsztorija kezdetét vette. A válságstáb lábujjhegyen robotol, hogy mielőbb véget vessen a bizalmi indexét kitartóan felmorzsoló krízisnek.

A sajtó – frusztráltságát enyhítendő – felhőtlenül felelőtlen találgatások flastromával mintha csak súgólyukból eregetné a forgatókönyv-foszlányokat. Szánalmas magamutogatásnak is beillene, ha a jólinformáltság sminkjével kérkedő főszerkesztők és egycsapásra szakértőkké avatott kollégáik nem fognák fel: jó esetben csak árthatnak a színfalak mögött zajló alkunak.

A szakmai szolidaritás a szenzáció felezőidejével arányosan érte el mélypontját, hiszen alig tíz nappal az elrablás után az egyik mértékadó hírtelevízió esti főműsorában már csak a huszadik percben került sor a három eltűnt sajtómunkásra. Arról viszont egyre kevesebbet hallani, hogy román újságíró miért utazik megfelelő védelem nélkül háborús övezetbe, miközben a nyugati hírügynökségek munkatársai a viszonylagos biztonságot nyújtó bagdadi zöld zónában cövekelnek le, és irakiakat fizetnek terepmunkára, vagy ha mégis helyszínre merészkednek, páncélozott járművel, testőrökkel teszik.

Talán erről kéne a céhen belül vitázni, a Hayssam-dosszié detektívponyvába illő átnyálazása helyett. Lassan már olybá tűnik, hogy az elrablás drámai felütése nem egyéb, mint egy újabb belpolitikai pengeváltáshoz elengedhetetlen adrenalindózis szükséges, de középtávon elhanyagolható nyitány.

A magukat kereső szociáldemokraták alighogy szétkémlelnének az állóháborúra berendezett futóárok pereméről, máris sunyítani kell, kiebrudalni a kényelmetlen szír üzletembert, aki csipetnyi szerencsével most a parlamentben szavazgatna az ellenzék fotelsoraiból.

Brüsszel felé piros pontnak tetszik a hatóságok és a kormány rendíthetetlensége, a honvédelmi tárca vezetője pedig időnként bejelenti: csapataink addig maradnak Irakban, amíg az ottani hadsereg nem nő ki a szövetséges szállítmányozók segélyként felajánlott gyerekcipőjéből.

Merthogy alaposan körbebeszélték, a történet megint nyelvet ölt önmagára. Belefásulunk a drukkolásba, az ide-oda kapkodott tekintet fontoskodó potentátokat, politikusok sejtelmes félhallgatásait, megbízható forrásokra való utalásokat rögzít. Óriáspuzzle, ahol a darabkákat a cinizmus csirizébe mártott ujjal toszogatják. Mindeközben fel sem tűnik, hogy a lengyel védelmi miniszter bejelenti, Varsó jövő januárra visszahozza a fiúkat a frontról.

Nem mindenkinek adatik meg az a ritka alkalom, hogy emberéletet menthessen. Egy nap rám mosolygott a szerencse:

– Minden értékemet elhoztam – mondja az idős asszony, miközben reszkető kezekkel bontogatja a csomagját.

Az olcsó műanyagszatyorból porcelántárgyak, kézimunkák kerülnek elő. A keleti mintájú kávéscsészéknek java része repedt, a cukordoboz fedele hiányzik. A gondosan kivarrt tűgoblen a giccsművészet világversenyén aranyéremre lenne esélyes.

– Nehezen eladható tárgyak – próbálom úri köntösbe csomagolni az elutasító véleményemet.

– Egyebem sincs odahaza, muszály ezekből pénzt csináljak – mondja ijedt szemekkel.

– Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek segítségére. Az ócskapiacon kellene szerencsét próbálni – javasolom minden meggyőződés nélkül.

– Elveszítem az egyetlen fiamat, ha nem operálják meg sürgősen. Pénz nélkül pedig szóba sem állnak az orvosok az emberrel. Mióta özvegyen maradtam, ő az egyetlen reménységem.

– Mennyire lenne szüksége? – ébred fel bennem a lelkiismeret.

Miközben mondja az összeget, kövér könnycseppek gördülnek le az arcán.

Támadjanak furkosbottal, vasvillával, valahogy csak megvédem magam. Könnyekkel azonban nem tudok hadakozni.

– Kisegítem én azzal az összeggel – adom meg magam, s ha szerencsénk van, talán még pénzt is csinálhatunk ezekből a tárgyakból.

Hálálkodva veszi át az összeget, s esküszik, hogy év végéig megadja.

Boldogok az adakozók – jut eszembe a bibliai idézet, miközben becsukom az ajtót mögötte.

A boldogság azóta is környékez. A tárgyakat, amint jól sejtettem, nem sikerült pénzzé tennem. Az asszonyt azóta sem láttam, pedig már az orgonák is nyitogatják szirmaikat.

*

– Egy ötvenesre lenne sürgősen szükségem – rohan be egy régi ismerősöm mosolygó ábrázattal.

Idestova harminc esztendeje vagyunk köszönő viszonyban. Igaz, nem fűznek rokoni kötelékek hozzá, de mióta ismerjük egymást, sohasem történt meg, hogy ne váltottunk volna két szót, ha találkoztunk az utcán.

– Sajnos, nincs apróm – kapok a bukszám után –, csak egy százassal tudok szolgálni.

– Igazán leköteleztél – mondja, miközben átveszi a bankjegyet. – Legkésőbb szombatig beugrok vele.

Hónapok teltek el, de a beígért szombat azóta sem érkezett el. Ha az utcán találkozunk, elkerül.

Egy százast ér a becsület? – töprengek azóta is.

*

Barátom meséli, alig nyitotta meg üzletét, búcsújárásra indultak a pénzügyi hivatal alkalmazottai. Nem telik el nap, hogy ne állítana be hozzá egy-egy vasalt, diplomatáskás hivatalnok. Ha egyebet nem is, de mindenik felfedezi a kákán a csomót.

A legkitartóbbnak egy második virágzásán túl járó hölgy bizonyult. A cégtáblától kezdve az árunyilvántartásig, mindenben talált kifogásolnivalót. Minden kihágásnak ismerte a paragrafusát, kívülről tudta, mekkora büntetés jár érte.

– Ha megjelent az ajtóban, már önkénytelenül a pénztárcám után nyúltam – magyarázta a barátom.

Érdekes módon, egy kihágásból sem lett jegyzőkönyv.

Egy nap váratlanul kibujt a szög a zsákból:

– Ha minden kihágásért jegyzőkönyvet csinálok, magának rámegy az egész keresete – mondta bűbájos mosollyal a hölgy. Nem tudna háromszáz dollárt kölcsönözni a hónap végéig?

– Mióta lepengettem az összeget, megszűnt a búcsújárás. Azóta se pénz, se fiskális! – mondja megkönnyebbült mosollyal a barátom.

Ez legalább nem adta krajcárokért a becsületét – állapítom meg magamban halvány tisztelettel az ismeretlen hölgy iránt.

Mindig ő kel fel legelőször. Ha tél van, felkap magára valamit, s rögtön mozogni kezd, hiszen a kályhában rég kialudt az esti tűz, s ha gázzal fűtenek, azt kell meggyújtani. Ha nem enged a kísértésnek, hogy dideregve visszabújjék az ágyba, amíg kimelegszik a szoba, azonnal kimegy, hogy a konyhában is begyújtson, hiszen mire feltápászkodnak a többiek is, rögtön kell a mosdóvíz, a tea, az étel. Olykor a meleg étel, mert az olcsóbb. Ha nincs felvágva elég fa a színben, maga vágja fűrésszel, fejszével.

Mozgás közben egyre kevésbé fázik, már dobja is le a köpenyt, a tréningfelsőt. Pongyola semmi, azt a törzs urainak asszonyai szokták viselni, amikor reggeliznek. Halkan mosogat, diszkréten, nehogy felébressze a kelleténél korábban azt, aki nehezen ébred: a férjet, a fiút, a menyét vagy a vendéget. Másokat. Mindegy.

Egyszer szóvá tette valaki, hogy ő csapkodva mosogat, hogy feltűnjék, mert szorgalmasságból feltűnési viszketege van. Azóta különösen vigyáz, hogy halk legyen, ha mások is vannak a házban. Mi az, hogy ház? Ez blokklakás. Barlang is jobb lenne ennél. Ott legalább intimitás van. Csupán akkor csörömpöl az edényekkel, amikor már egyedül van, és nagyon kell sietnie, hogy mindent előkészítsen, meg is főzzön, mire ő is munkába indul. Mert amellett, hogy ő Hesztia, a sokoldalúan fejlett segédmunkás, ezen kívül van társadalmilag (is) megbecsült, tisztességes, bár nem túlfizetett munkája.

Gondosan rakja a tüzet, vagy égeti a gázt a mosdó- és teavíz alatt, kiteszi a mézet, a cukrot, a bögréket, kenyeret szeletel, pirít, ha kell valakinek. Ilyenkor rendszerint átmegy Démétérbe, aki a görögök szerint folyton etetne, ha a kínálásait elfogadnák.

A házikenyeret, a kemencéset szereti, különösen azt, amit az anyósa szokott volt sütni, a káposztalevél nyomai látszottak a héján. A sarkot is gondosan kiteszi a kosárba. Azt mindig ő szereti megenni, ha jut ideje reggelizni. Ma is szép, friss a kenyér.

Örül, hogy papírszalvétát is tehet az asztalra, bár tudja, talán szebb a damaszt. Viszont ez is természetes, műanyagot nem tűr az asztalon. A narancsszínű abroszt most nagyon szereti, folyton kimossa, visszateríti. Vászon anyagként vette, maga varrta fel kézzel a levágott széleket, s még székpárnákat is szabott a hokedlikre ugyanabból. A nagymamája képzett varrónő volt, tőle mindent megtanult, amit kézzel lehetett, varrna is magának saját tervei szerint, ha nem lenne más a dolga.

Miközben a család tagjai kelnek, már a virágokat öntözve üdvözli őket, ha lehet, mindenkit külön, s rosszul érzi magát, ha túlságosan nyersen kell nógatnia lustálkodni szerető gyermekét, amíg kikecmereg, mert itt nincs külön fürdőszoba.

Közben az apjára emlékezik, aki férfiként kelt mindig legelőször, ő gyújtott be, teát főzött, és ő, a kislány, félálmában az arcára boruló meleg tenyérbe nyitotta a szemét. Még mindig hálás ezekért a reggeli simogatásokért. A teát kettesben itták a konyhában, mert Anyu hamarabb elment. Apja készítette a tízórait magának és neki, még gimnazista korában is.

Azóta tudja, hogy a tűz, a ház, a rend őrzője egy ideig az apjában lakott.

Egyre inkább hiszem, hogy Kolozsvár kisváros. Nemcsak szűk utcái miatt, vagy mert lakosainak száma meg sem közelíti az egymilliót, hanem inkább azért, mert a jelek szerint a város nem bír meg két elit labdarúgócsapatot. Ezt bizonyítják az elmúlt évek háborúskodásai az U FC és a CFR-Ecomax között („Arde Gruia"-jellegű – ’Ég a Fellegvár’, utalás a vasutascsapat pályájára – megnyilvánulások stb.), és amelyek az elmúlt hét végi emlékezetes botrányban csúcsosodtak.

A román szakszövetség fegyelmi biztossága csütörtökön tárgyalta az esetet, és meglepő módon elhalasztotta a döntést. Valóban nem könnyű dönteni a román labdarúgás történetében precedens nélküli botrány kapcsán, ám a döntés elhalasztása, az ügy toszogatása valahogy azt az érzetet kelti, nem is annyira súlyosak a történtek, talán még a szőnyeg alá is be lehetne seperni a dolgokat...

Pedig az a tény, hogy a CFR-Ecomax hét labdarúgóját és – valamikor még az U FC-nél dolgozó – masszőrét alaposan helybenhagyta az U FC egyik, mintegy 30 fős szurkolócsoportja, nem lehet pusztán a rendőrség és a bíróság dolga. Még akkor sem, ha a tettesek megbüntetése (ami reméljük, az esethez méltóan szigorú lesz) valóban az ő hatáskörükbe tartozik. Az egyetemisták U csapata azzal érvel, hogy az eset a stadionon kívül történt, illetve hogy a vasutascsapat labdarúgói uszították a szurkolókat – amit viszont a CFR-Ecomax tagad. Az igazság lehet, hogy valahol a kettő között található, de mindenképpen említést érdemel Jaskó Zoltánnak, az U FC klub igazgatójának a bizottság előtti érvelése: a valamikori U-kapus úgy véli, hogy az incidens elkerülhető lett volna, ha ezt valóban el akarták volna kerülni. A CFR azonban éppen a futballpálya közvetlen közelében álló Sportszállóban edzőtáboroztatta labdarúgóit, akik ráadásul egy közeli vendéglőben ebédeltek!

Tehát: nem a magukat szurkolóknak tartó, a játékosokat megverő egyénekkel van a baj, hanem a CFR-rel, amely közel másfél éve használja a Sportszállót, játékosai „beszállásolásra". Vagyis, az U FC szerint a CFR-nek semmi keresnivalója sincs a stadion környékén, amely – e gondolatmenetet követve – amolyan U-szentély, ahol a nem U-sokat meglincselik. Joggal tevődik fel a kérdés: vajon mekkorának tekintik ezt a szentélyt? Talán Kolozsvárt is el kellene hagyniuk a CFR-eseknek, és hazai mérkőzéseiket netán Apahidán kellene játszaniuk?!

Nyilván a két dudás egy csárdában szindrómáról van itt szó, amelyben az a különösen érdekes, hogy a két dudás – azaz együttes – még csak nem is ellenfél, hiszen a CFR és az U más osztályokban szerepel!

Az eset gyökerei azonban sokkal mélyebbre nyúlnak vissza, és a két klub történetében kell keresnünk őket. Az U szurkolói nem fogadják el, hogy a CFR sokkal korábban – 1907-ben – alakult meg, mint az U (1919). Egyesek szerint „nemzetiségi vetülete" is van a dolognak. Köztudott, hogy a ’40-es években, a „magyar világban" a CFR a magyar, míg a Nagyszebenbe menekült egyetemisták csapata a román bajnokságban rúgta a bőrt, így a kolozsváriak a CFR-t tekintették, úgymond, magyar csapatnak, még akkor is, amikor már nem volt magyar nemzetiségű játékos a keretében.

Azt sem tudták még feldolgozni az U rajongói, milyen gyorsan fordult a kocka: az U elsőből lett utolsó. A ’60–70-es években még Román Kupát nyert, harmadik volt az elsőosztályos pontvadászatban, és sokkal több évet töltött az A-osztályban, mint az oda 2004-ben, 28 év után feljutó vasutasok, akiknél az U kiöregedett játékosai rendre még egy-két évig szerepeltek. Egyértelmű, hogy a most 20–30 éveseknek az U volt a kolozsvári csapat, az alacsonyabb osztályban szereplő CFR semmit sem jelentett számukra. Aztán a ’90-es években az U megjárta a C osztályt is, vezetősége pénzügyi botrányokban tűnik ki (lásd például a Cociş-ügyet), miközben a CFR három év alatt jutott fel a C-osztályból az A-ba és vált egyik napról a másikra Kolozsvár első számú labdarúgó-hatalmává. Ez pedig túl sok volt azoknak az ultrásoknak, akik többen kellenek ahhoz, hogy elmondhassuk róluk: megvan a nyolc osztályuk.

És akkor jön Pászkány Árpád, és nem az U-hoz, hanem a CFR-hez fektet be, s három év alatt felvirágoztatja a csapatot. Nem meglepő, hogy ez túl sok volt azoknak, akik azt vallják, hogy „anya, szeretünk, de nem úgy, mint az U-t", s akik szerint az U ismét vissza fog jutni az A-osztályba, mert Isten is azt akarja (amint azt egy honlap csevegő rovatában olvashattam). Ezek után nem csoda, hogy a CFR vezetőségét és főtámogatóját (s olykor az egész csapatot is) az U mérkőzésein gyakran felemlegetik e szurkolók, nyomdafestéket nem tűrő szövegkörnyezetben.

Gond az is, hogy az U vezetősége nemigen tesz azért, hogy elhallgattassa a gyalázkodókat, káromkodókat, pedig a mérkőzések megrendezésének szabályaiban erre vonatkozó bekezdés is van. Ugyanezek a focirajongók haragudtak meg az U-tól a válogatottig eljutó Ioan Ovidiu Sabăura, aki tavaly a Medgyes vezetőedzőjeként az utolsó fordulóban „hozzásegítette" a CFR-t az A-ba történő feljutáshoz. Pedig a medgyesi csapat csak annyit tett, hogy becsületesen játszott, és döntetlent ért el a táblázat első helyezettjével, s a CFR ki tudta használni ezt... Az U-sok egyébként gyakran a kosárlabda-mérkőzésekre is kijárnak, ahol a múltkoriban rasszista szövegeket tűztek ki és lobogtattak, a kosárlabda-szövetség meg is büntette emiatt a Poli Carbochim együttesét.

Mi kell még ahhoz, hogy végre valaki valamit tegyen ellenük? Megvárjuk, amíg Kolozsvár is olyan hadszíntérré válik, mint Milánó az Internazionale–Milan városi rangadókon, amikor ultrások százai csapnak össze a stadionon kívül és belül a rendőrséggel? Amikor különféle pirotechnikai eszközök repülnek a pályára, játékosokat sebesítve meg? Nem ebben szeretnénk hasonlítani a Milánó-féle nagyvárosokra. Vagy várunk egy heyseli drámára, hogy szurkolók tucatjai haljanak meg a másik csapat drukkereivel vívott összetűzésben? Kocsmai verekedésekre várunk, netán karóba húzott CFR-játékosokra?

A fegyelmi bizottság halasztása szerint úgy tűnik, hogy a múlt szombati verekedés és az U rajongóinak állandó CFR-anyázása még nem elég ok a határozott fellépésre. Az U FC, persze, nem teljességgel hibás a történtekért, de mindenképpen hangosabban kellett volna bocsánatot kérnie szurkolóinak tettéért, és nem pedig az áldozat CFR-ben keresni a hibát. A klub azonban még tehet valamit, ha igazán elítéli a történteket. Az azonosított és elfogott verekedőknek ugyanis a pénzbírság vagy akár a szabadságvesztés nem jelent semmit – maga a fő verekedő mondta egy román lapnak adott interjújában (kinek jut eszébe ilyen alakokat futtatni?!), hogy nyugodtan verhetik a csendőrök gumibotokkal, az U-ért mindent eltűr. A legfájóbb büntetést csakis a klub mérheti rájuk: az ilyen egyéneket, akik magukat szurkolóknak vallják, miközben börtöntölteléknél nem többek, és semmi közük a labdarúgáshoz meg egyáltalán a sporthoz, egyszerűen nem kell beengedni a mérkőzésekre, ki kell tiltani őket még a stadionok közeléből is.

Vajon megteszi ezt az U?

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Václav Klaus, cseh államfő szerint a jelenlegi kormányválságból csak a volt koalíció három pártjának a megállapodása egy új kormányról, vagy pedig az előrehozott képviselőházi választás jelenthet kiutat. Az elnök pénteken kiadott nyilatkozatában leszögezte, hogy egy kisebbségi kormány létrehozását nem teszi lehetővé. Az államfő levelet küldött a három érintett párt elnökének, amelyben kifejtette: ha a pártok megerősítik, hogy nem tudnak megállapodni az új kormányról, akkor ő haladéktalanul konzultációkat kezd a politikai pártokkal egy átmeneti kormányról és az előre hozott választásról. A Cseh Szociáldemokrata Párt elnöksége és képviselőházi frakciója ugyanis csütörtökön este elutasította a szociáldemokraták, a Kereszténydemokrata Unió-Csehszlovák Néppárt, valamint a Szabadság Unió-Demokratikus Unió között a reggeli órákban elért előzetes megállapodást az új kormány felállításáról.

Sem tartalmában, sem formájában nem volt eléggé meggyőző Jacques Chirac francia elnök az európai alkotmány megszavazása érdekében folytatott kampánynyitó tévévitája – vélték pénteken egyöntetűen politikusok és elemzők. Chirac, csütörtök este, az elnöki palotából közvetített kétórás vitaműsorral indította el az európai alkotmányról május végén esedékes franciaországi népszavazás kampányát, amelyben 83 francia fiatal kérdéseire válaszolt. Az adást több mint hétmillió francia, a tévénézők 30 százaléka nézte. Hallgatóságát, amelyben a kérdezők többsége az alkotmányt elutasítók táborából került ki, az elnök arra figyelmeztette, hogy a május 29-i népszavazáson nem a jelenlegi kormány politikájáról kell a franciáknak véleményt nyilvánítaniuk. De ha mégis nemmel szavaz az ország, „leáll az európai építkezés" és „Franciaország egy ideig politikailag nem létezik többet" – mondta.

Nebojsa Pavkovic, a volt jugoszláv hadsereg háborús bűncselekményekkel gyanúsított vezérkari főnöke két héten belül Hágában lesz – jelentette ki Boris Tadic szerb elnök egy német lapinterjúban. A Die Welt pénteki számában megjelent interjúban Tadic Vojislav Kostunica kormányfőre hivatkozott, s arra a kérdésre, hogy eddig miért ütközött akadályba Pavkovic eljutása Hágába, a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék elé, azt válaszolta: „mert problémák voltak a belügyminisztérium struktúráin belül". „Pavkovic két héten belül, így vagy úgy, Hágában lesz. Önként, vagy fogolyként" – közölte a szerb államfő a Welttel. Pavkovic bíróság elé állítása az Európai Unió és Szerbia közeledésének egyik előfeltétele.

Koronás fők és államférfiak jelenlétében vettek végső búcsút pénteken, Monacóban, III. Rainier néhai uralkodó hercegtől.

A meghívottak gyászruhában, részvétteljes arccal vonultak fel délelőtt 10 és 11 között a hercegi palotába, hogy fejet hajtsanak a XVII. századi Palatinus-kápolnában elhelyezett ravatal előtt, és részvétüket nyilvánítsák a Grimaldi családnak.

A vendégek – közöttük András yorki herceg, János Károly spanyol király, Jacques Chirac francia elnök és felesége – egymás után léptek be a palota éjkék baldachinnal és halotti koszorúkkal feldíszített kapuján. Innen a gyászolók gyalog mentek át a mintegy 200 méterre lévő székesegyházba, a biztonsági korlátok mögött összegyűlt kis számú, feketébe öltözött monacói tekintetétől kísérve.

III. Rainier koporsóját tíz ünnepi egyenruhába öltözött csendőr vitte a palotából a székesegyházba Beethoven gyászindulójának és a hercegi család tagjának halálát jelző 36 ágyúlövésnek hangjaira.

A koporsó mögött II. Albert herceg, Rainier fia és örököse haladt nővérei, a fekete csipkefátylat viselő Caroline és Stéphanie kíséretében, őket Caroline hercegnő három felnőtt gyermeke követte. A herceg kutyája, Odin, akit a herceg uralkodásának ötvenedik évfordulójára kapott ajándékba, szintén ott haladt a menetben: inasok vezették pórázon.

A herceg vörös-fehér, a Grimaldi család címerével díszített lobogóval borított koporsóját a székesegyház hajójában helyezték el. A mintegy másfél órás gyászmisét Bernard Barsi, Monaco érseke mutatta be.

A Grimaldi család a gyászszertartás után visszatért a palotába, ahol fogadást tartottak a több száz vendég részére. Este fél hétkor gyászmisét mutattak be a monacóiak és a hercegi palota személyzetének részvételével a székesegyházban.

A herceget szűk családi körben helyezték végső nyugalomra, péntek este, felesége, Grace hercegnő mellé a családi kriptában. Rainier 1956-ban vette feleségül Grace Kelly amerikai filmcsillagot, aki 1982-ben autóbalesetben halt meg. III. Rainier április 6-án hunyt el 81 éves korában, miután 56 évig állt a miniállam trónján.

Tizennyolc ember meghalt, csaknem hatvan pedig megsérült a péntekre virradó éjszakán egy párizsi szállodatűzben. Nyolc gyerek is van a halálos áldozatok között.

Az áldozatok francia, szenegáli, portugál, elefántcsontparti, amerikai, ukrán és tunéziai állampolgárok. 76 bejelentett lakója volt a hatemeletes belvárosi szállóépületnek, főként afrikai bevándorlók. Több család tartós lakhelyül használta az egycsillagos szállodát, többet közülük a városi elöljáróság helyezett el ebben a hotelben, ideiglenes jelleggel. A hatóságok attól tartanak, hogy nem végleges a halálos áldozatokról közölt számadat. A sérültek közül tizenháromnak súlyos az állapota, s a tűzoltók még nem tudták átvizsgálni a szállóépület felső emeleteit, ahol szintén lehetnek holttestek. Egy ideig nem is lesz rá módjuk, mert a tűzvész következtében megroppantak a felső szintek tartóelemei, ezért nem eléggé megbízható ezek szerkezeti szilárdsága ahhoz, hogy végig lehessen járni a fenti szobákat és apartmanokat.

A francia média azt jelentette rendőrségi forrásra hivatkozva, hogy minden bizonnyal véletlen szerencsétlenség történt; az első vizsgálat során legalább is nem találták szándékos gyújtogatás jelét. A konkrét ok azonban továbbra is ismeretlen. Bizonyára hosszúra nyúlik majd a vizsgálat, mert nagyon sok tanút kell meghallgatni, és lehetővé kell tenni, hogy hozzáférhetővé, átvizsgálhatóvá váljanak a meggyengült szerkezetű felső emeletek is – mondta a rendőrség egy illetékese.

A tűz álmukból riasztotta fel az embereket. Nehezítette a pánikba esett lakók menekülését, hogy az épületnek csak egyetlen kijárata van. Sokan kivetették magukat rémületükben az emeleti ablakokból. A kórházba kerültek egy részét füstmérgezés miatt ápolják, más részét súlyos zúzott sérülésekkel.

A tűzoltók nagy erőkkel vonultak ki a helyszínre – 250 ember és 57 tűzoltóautó vett részt az oltásban – de így is teljesen kiégett a Paris-Opéra nevű szálloda belseje. Több mint egy órán át tartott a küzdelem a lángokkal.

A francia vöröskereszt szerint ez volt az utóbbi húsz év egyik legpusztítóbb tűzvésze Párizsban. Jacques Chirac, francia elnök megdöbbenésének adott hangot a történtek miatt. „Ez a tűzvész az egyik legfájdalmasabb katasztrófa, amely gyászba döntötte egész Párizst" – áll az Élysée-palota által kiadott nyilatkozatában.

A Benes-dekrétumok a történelem lezárt fejezetének tekintendők, megnyitásuk nem indokolt – vélekedett Ivan Gasparovic szlovák államfő, aki szerint az ügy a második világháborút követő tárgyalások során már lezárult. Gasparovic, a liberális szlovák napilap, a SME pénteki számában mondott véleményt a szlovákiai magyarok második világháború utáni jogfosztását és meghurcoltatását „törvényesítő" dekrétumokról. A lap megkérdezte őt, mit gondol, vajon helyesen döntött-e Mikulás Dzurinda szlovák kormányfő, amikor elutasította, hogy magyar kollégájával, Gyurcsány Ferenccel találkozzon? Gasparovic azt mondta: erről nem tud véleményt mondani, mert nem tudja, miért mondta le Dzurinda a találkozót. A lap megjegyezte: úgy tudni, Dzurinda ily módon jelezte tiltakozását az ellen, amit Bársony András, a Külügyminisztérium politikai államtitkára nyilatkozott a Benes-dekrétumokról. Múlt kedden, Bársony András, a Magyar Rádiónak nyilatkozva azt mondta: számos EU-tagország nyitott arra, hogy a Benes-dekrétumok kérdését napirenden tartsa, és újra és újra felvesse. Szavai szerint: „Mi is úgy gondoljuk, hogy a dokumentumok politikai értelemben vett megtagadása szükséges volna a két ország kormányai, illetve parlamentjei részéről."

A vajdasági magyar pártok túl szigorúnak és elfogultnak találják az ítéletet öt temerini magyar fiatal ellen, akik tavaly félholtra vertek és megaláztak egy szerb férfit.

A 37 éves áldozatra, az újvidéki Zoran Petrovicra tavaly június 26-án hajnalban találtak rá Temerin piacterén. Anyaszült meztelen volt, fejére zsákot húztak, levizelték, végbelébe botot szúrtak. Eltört az állkapcsa, az arccsontja, a halántéka, zúzódások voltak a tarkóján. Az áldozat életveszélyes sérüléseket szenvedett. Az újvidéki kerületi bíróság hétfői elsőfokú ítéletében gyilkossági kísérletnek minősítette a bűncselekményt és súlyos, tíztől tizenöt évig terjedő börtönbüntetésre ítélte a tetteseket.

A VMSZ szerint az eset különös kegyetlensége indokolhatja ugyan az ítélkezés szigorát, de a párt mégis arra figyelmeztet, hogy a bíróságok sajnos csak elvétve járnak el hasonló szigorral más súlyos bűncselekmények elkövetőivel szemben.

A párt megemlíti, hogy egy szerbiai droggyáros is enyhébb büntetést kapott, a törökkanizsai tömeges magyarverés elkövetői esetében pedig bűnvádi eljárást sem indítottak. „Mindezek ismeretében követeljük, hogy a bűnüldöző szervek minden esetben a szükséges gyorsasággal és hatékonysággal járjanak el, és a bíróság ne csupán a magyar nemzetiségű bűnözőket büntesse szigorúan" – áll a VMSZ közleményében.

Az al-Kaida terrorhálózat iraki csoportja vállalta magára egy világhálós közleményben azt az öngyilkos merényletet, amelyet pénteken követtek el Bagdad nyugati részén, nem messze az orosz nagykövetségtől. Az Abu Muszab az-Zarkávi jordániai származású terroristavezér által vezetett csoport merénylete két embert megölt, ötöt pedig megsebesített. Egy iraki belügyi forrás szerint az öngyilkos merénylő egy Opel típusú autóval hajtott neki az amerikai hadsereg konvojának. Előző nap, csütörtökön, kettős öngyilkos merényletet hajtottak végre az iraki fővárosban egy rendőrségi járműoszlop ellen, 11 ember halálát és 37 sebesülését okozva. A csütörtöki támadást szintén Zarkávi csoportja vállalta magára egy iszlámista világhálós honlapra feltett közleményben.

Egy felmérés szerint a gázai övezeti telepesek 61 százaléka ellenállást akar tanúsítani a tervezett júliusi kiürítés során – derült a Jediót Ahronót izraeli napilapban pénteken közölt közvélemény-kutatási eredményekből.

A telepeseknek mindössze 36 százaléka akarja önként elhagyni otthonát. Hetvenhat százalék azok közül a megkérdezettek közül, akik nem akarnak önként távozni, passzív ellenállást tanúsítana. Tizenegy százalék válaszolta azt, hogy akár erővel is ellenállna.

A felmérés 402 gázai övezeti telepes megkérdezésével készült, a megjelölt hibahatár bő négy százalék.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Összesen 28 órányi előadást tartott Bokros Lajos volt magyar pénzügyminiszter, a budapesti Közép-Európai Egyetem közgazdász professzora a héten, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem közgazdász diákjainak magyarul, s négy órányit a román szakosoknak angol nyelven.

A professzor tegnap délután a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet Fürdő utcai székházában válaszolt a sajtó kérdéseire. Elmondta: a Năstase-kabinet pénzügyminisztere, Mihai Tănăsescu kollégája volt a Világbanknál, s irányításával a volt kormány egész sor jó intézkedést hozott.

Az egységes adókulcs bevezetése ezzel szemben nem oldja meg az adórendszer problémáit, bár az egykulcsos személyi jövedelemadó előrelépésnek tűnik – vélte.

Kifejtette: semmiképpen nem egészséges, ha a szociálpolitika és a közteherviselés kérdéseit összekeverik. Az egykulcsos adó bevezetésével a romániai adórendszer reformja nem fejeződött be, szükség van a társadalombiztosítási – a nyugdíj és az egészségügyi bizotsítási – rendszer refomjára is. A hazai gazdaság felzárkózását csak a hosszú ideig fenntartó gazdasági növekedés biztosíthatja, s csak akkor lesz majd kész az ország az EU-csatlakozásra, ha a kormány a szükséges reformokat elvégzi.

Hangsúlyozta: nem szerencsés, ha egy ország választási évben túlköltekezik. Példaként Magyarországot említette, ahol legutóbb a GDP tíz százalékát költötték el különféle kampányígéretek teljesítésére. Ezzel szemben, Tănăsescu „bölcs és körültekintő" módon gazdálkodott, igaz, őt a Nemzetközi Valutaalap szerződése is kötelezte.

A romániai mezőgazdaság versenyképességének növelése végett mielőbb koncentrálni kell a termőföldeket. Ez azonban attól is függ, hogy a felszabaduló munkaerőt a többi ágazat képes lesz-e felszívni.

Tőkés László elfogadja László Attila indítványát, s a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet székházában találkozna Markó Bélával. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület lapunkhoz eljuttatott közleménye idéz Tőkés Markóhoz írt válaszleveléből. „A párbeszéd és annak tárgya – az autonómia – fontosságának tudatában továbbra is szorgalmazom a megbeszélést" – írta a püspök, aki egyházi és EMNT-elnöki kettős minőségben kíván Markóval tárgyalni. Azt javasolta, hogy mindkét fél fogadja el az egy héttel ezelőtt megválasztott László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök helyszínre vonatkozó indítványát, s „a párbeszéd tárgya legyen az erdélyi magyarság autonómiája – a kisebbségi törvénytervezet összefüggésében". Az EMNT elnöke más kérdések felvetésétől sem zárkózott el, és várja Markó Béla RMDSZ-elnök „magyaros" válaszát – áll a közleményben.

Összeomlani látszik a szíriai származású, a három román újságíró elrablásába is belekeveredett Omar Hayssam üzletember birodalma. A három román újságíró rabul ejtésekor, ismét a közvélemény homlokterébe kerülő, kétes hírnevű üzletembert a Szociáldemokrata Párt vezető politikusai melengettek a keblükön, ennek a bizalmasi viszonynak köszönhető, hogy Hayssam cégei több állami intézménnyel, egyebek között a szenátussal is kötött beszállítói szerződést. Tizenhét cégével több tíz milliárd lejes kárt okozott az államnak. Hayssam nevére az ügyészség már két ügyben is előzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki.

Omar Hayssam 1993-ban lett román állampolgár. A román sajtó által bemutatott bizonyítékok szerint az üzletember a volt kormánypárt holdudvarába tartozott. Így kísérhette el külföldi útjaira például Ion Iliescu államfőt. Hayssam zsíros állami megrendelések haszonélvezője is volt, az egyik cége a szenátus tulajdonában lévő Daewoo gékocsipark alkatrészeinek beszállítására vonatkozó szerződést köthetett. Hasonló üzleti viszonyban állt az Államtartalékok Országos Felügyelőségével és a Honvédelmi Minisztériummal.

A nyomozóhatóságok kiderítették, hogy például Buzău megyében, 16 milliárd lej fölötti adósságot halmozott fel, az egészségügyi biztosítási alaphoz való hozzájárulás megtagadása következtében. Az üzletember cégeinek ennyi pénzt kellett volna kifizetniük alkalmazottaik után az egészségügyi biztosítási alapba.

Omar Hayssam nevére tegnap a bukaresti törvényszék újabb előzetes letartóztatási parancsot állított ki, azt követően, hogy április elején egy másik csalási ügyben is hasonló dokumentumot kibocsátott. Hayssam mellett őrizetbe vették testvérét, Omar Mohamedet, és még három férfit.

A legfelsőbb bíróság ügyészsége úgy döntött, hogy újravizsgálja azon arab származású román állampolgárok ügyeit, amelyek Omar Hayssaméhoz hasonlítanak, és az ügyészségi vizsgálatok lezárulása után nem fogták őket perbe. Az üzletember sötét üzleteire Traian Băsescu államelnök hívta fel a figyelmet a héten, aki egy rádiós interjúban úgy nyilatkozott, hogy a román titkosszolgálat már 1998 óta rendszeresen tájékoztatta a politikusokat a szíriai gyanús üzleteiről.

A népszavazási törvényt módosító tervezetet nyújtottak be a parlamentben az RMDSZ háromszéki törvényhozói, hogy váljon lehetővé a Székelyföld autonómiájáról szóló referendum kiírása. Puskás Bálint, RMDSZ-szenátor egy pénteki sepsiszentgyörgyön tartott sajtótájékoztatón elmondta, a törvénytervezet módosítja a népszavazás megszervezését és lefolyását szabályozó 2000/30-as törvényt. A szenátor szerint, a kezdeményezés célja a jogszabály 13. cikkelyének kiegészítése azzal a kitétellel, hogy „a helyi autonómia kérdéseit helyi népszavazásra lehet bocsátani". A módosítás elfogadásához 69 szenátor támogatására van szükség, éppen annyira, ahány képviselője van a koalíciónak a felsőházban. Puskás szerint a szavazás után képet alkothatnak arról, hogy a kormánykoalíció tagjai mennyire gondolták komolyan a helyi autonómiával kapcsolatban tett ígéreteket. Mint ismeretes, több székelyföldi településen, az önkormányzatok helyi népszavazás kiírásáról döntöttek. A községi tanácsi határozatokat azonban egytől egyik megtámadta a Kovászna, Hargita és Maros megyei prefektúra. A kihirdetett különböző szintű ítéletek mindegyike a megyei intézménynek javára döntött.

Puskás Bálint a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kidolgozott autonómiatervre is kitért. Úgy vélte, hogy az SZNT-nek nem kellene a parlament elé terjesztenie a Székelyföld autonómiájáról szóló tervezetet a kisebbségi törvénytervezet elfogadása előtt. „Nyitottak vagyunk arra, hogy az SZNT-vel tárgyaljunk, és közösen egy életképes autonómiatervezetet dolgozzunk ki, amelyet a törvényhozás elé terjeszthetünk, de azt hiszem, hiba lenne az autonómiáról szóló törvénytervezetet a nemzeti kisebbségi törvény elfogadása előtt beterjeszteni" – szögezte le Puskás Bálint. A népszavazási törvény módosítását az SZNT is kérte az Igazságügyi Minisztériumtól.

Traian Băsescu fáradhatatlan: miután sikerült a hazai közönséget letaglózni a MIX Rádiónak adott nyilatkozatával, most a nemzetközi közvélemény megbotránkoztatásán van a sor. A francia Le Figaro-nak adott nyilatkozatában kijelentette: ahelyett, hogy az Európai Unió a csatlakozni óhajtók vállon veregetésével lenne elfoglalva, inkább a kontinens biztonságával kellene foglalkoznia.

A francia napilapban közölt interjúban, Románia elnöke több kemény kijelentést is tesz, ami a román külpolitikát illeti. Úgy vélekedett, azoknak az europarlamenti képviselőknek az aggodalma, akik szerint Románia nincs felkészülve az uniós csatlakozásra, alaptalan. – Ha finoman akarok fogalmazni, akkor azt mondom, ezek a képviselők egyszerűen nem tudják, mit beszélnek – jelentette ki cinikusan az elnök. Băsescu azt üzente az Uniónak, elérkezett az idő arra, hogy az európai nagyhatalmak nagyobb hangsúlyt fektessenek a biztonsági politikára, ahelyett, hogy a csatlakozni vágyó kelet-európai országok vállon veregetésével foglalkoznának. Az államfő érthetetlennek tartja azt a passzivitást, amit Franciaország és Németország tanúsít a kontinens biztonságával kapcsolatban.

„A Fekete-tenger zónájának geostratégiai fontossága óriási. Ezért akarunk „különleges partnerséget" Amerikával, Angliával. Ez különben az EU-nak is érdeke volna, de e feladat jelentőségét csak Amerika és Anglia ismerte fel." – hangoztatta Băsescu. Az elnök megdöbbenésének adott hangot: – Nem értem ezt az Amerika ellenességet. Mégiscsak Amerikának köszönheti Európa a II. világháború talpra állását, a volt kommunista országok pedig a demokratizálást! – mondta.

Bányai Péter politikai elemző szerint kontraproduktív ez a túlzott magabiztonság, kioktató hangnem. – Vajon, ha nem kellett volna udvariasnak lennie, akkor egyszerűen lehülyézte volna a kételkedőket? Nem vagyok a feltétel nélküli „hajbókolás" híve, de mindenki számára nyilvánvaló – Băsescu-n kívül –, hogy Románia gyors befogadása az EU-ba igencsak problémás – vélekedett.

Bányai szerint kérdéses, hogy a Bush-féle külpolitikának bármi köze lenne a „demokratizáláshoz". – A II. világháború utáni talpra álláshoz nyújtott segítő kéz igaz, a volt kommunista országok demokratizálásában tetten érhető „speciális" amerikai segítség azonban újdonság. Tán csak nem a 60 évvel ezelőtti Marshall-terv miatt kellene olyan hálásnak lenni, és emiatt támogatni a jelenlegi kalandor, felelőtlen imperialista külpolitikát – teszi fel a kérdést Bányai.

– Ami pedig a Fekete-tenger stratégiai jelentőségét illeti, az európai polgár ezt másképp tudja, mint Băsescu. A „hálátlan" európaiak (a nagy többség, hiszen léteznek kivételek, lásd Lengyelországot vagy Magyarországot) úgy tudják, az amerikaiak meg akarják e zónában erősíteni befolyásukat, e műveletet pedig a „demokrácia exportja" címen árusítják –, vélekedett.

Băsescunak a napokban tett nyilatkozatai ugyanakkor nem csak a nemzetközi közvélemény számára jelent „fejtörést", hanem hazai viszonylatban is meggondolkodtató. A MIX Rádióban elhangzottakra utalva, Bányai úgy vélekedett: Băsescunak a sajtó és az Szociáldemokrata Párt elleni kirohanása, a titkosszolgálatok „felmentése" egy ajánlattal ér fel. Bányai szerint, az elnök belátta, képtelen egyszerre több frontvonalon harcolni. Mivel pedig az SZDP lesöprése a politikai porondról elsődleges fontosságú számára, hajlandó kiegyezni, „kegyelemben" részesíteni az egykori Szekuritáté utódszervezeteit, csakhogy legfőbb politikai ellenfeleitől, Iliescuék, Nastaséék pártjától megszabadulhasson.

– A „Securitate utódai" kategória alatt nemcsak a SRI, a SIE, a katonai hírszerzés értendő, hanem az igazságszolgáltatás leginkább kompromittált része is. Az SZDP maffiózó-állam megteremtésében ezek az érdekcsoportok voltak a kulcsszereplők. Băsescu ajánlata így is érthető: „akik az SZDP utasításait követve a maffia-államot felépítették, most rombolják le saját kezükkel." Realistább megoldás, mint a teljes tisztogatás. De, felmerül a jogos aggodalom, ha azok bontják le az SZDP maffia-államot, akik felépítették, mit fognak helyette felépíteni? Egy modernebb, eurokonformabb D. A. Szövetség – RMDSZ maffiózó-államot? - összegzett Bányai.

Az 1-es és 5-ös oldalt Borbély Tamás szerkesztette

Az óradnai bányából a közeljövőben 150 bányászt bocsátanak majd el, tájékoztatta a Mediafaxot Simion Frunză a kitermelést vezető szakszervezeti elnök. Azt a lehetőséget is figyelembe kell vennünk, hogy a bányát bezárjuk egy ilyen nagy számú elbocsátás után –, tette hozzá. A szakszervezeti elnök szerint idén mégsem zárnák be a bányát: a meglévő személyzettel egyelőre folytatni tudják a kitermelést.

Az elbocsátások arányosan érintik a vállalat teljes személyzetét. Az óradnai bányában jelenleg 504 alkalmazott dolgozik.

Kormányforrások szerint, az európai uniós elvárásoknak megfelelően, a bányát 2007-ig be kell zárni. Az állami támogatások fokozatos csökkenésével, illetve felszámolásával az óradnai bányának sem marad túlélési esélye. A tervek szerint a személyzet egy részét visszatartanák a terület ökológiai helyreállításához.

A Romániai Orvosok Bizottsága (ROB) Beszterce-Naszód megyei szervezete nem ért egyet azzal a kormányhatározattal, amely az ártámogatott gyógyszerek felírásának új módszeréről rendelkezik. Szerintük ezzel korlátozzák az orvosok szakmai szabadságát, akik amúgy is az elviselhetetlen bürokrácia áldozatai.

Dănuţ Cocoi, az Orvosok Bizottságának megyei alelnöke elmondta, hogy az új előírások elsősorban az orvosi tevékenységet érintik. Az új kedvezményes gyógyszerek listájának elfogadása a bürokrácia terhét is jelenti: az orvos a gyógyszerek árának ismeretében kell hogy receptet írjon betegeinek.

A megyei orvosok azért is elégedetlenek, mert előzőleg nem egyeztettek velük a felírható gyógyszerek összegét illetően. Mint mondják, ők azok, akik gyakorlatban is alkalmazni fogják az előírt abszurd rendeleteket.

A megyei Orvosok Bizottságának vezetősége szerint, az orvosnak az a kötelessége, hogy kiválasszon a listáról három gyógyszert, a felírható öt vagy hatból, valóságos büntetést jelent a szakember számára, hiszen az orvosságot nem a hatékonysága, hanem annak ára szerint kell felírnia.

Dr. Otilia Tănase, a megyei Háziorvosok Szervezetének elnöke elmondta, hogy 30 percet vesz igénybe a receptek új módszer szerinti kiszámítása. A Beszterce-Naszód Megyei Háziorvosok Szervezete támogatja az ROB-t, amely az ártámogatott gyógyszerek felírásának új módszere ellen tiltakozik. Vasile Astărăstoare, ROB titkára szerint, az új módszer a kormány nyílt támadása az orvosok szakmai szabadsága ellen.

Az Orvosi Kamara elnöke, Mircea Cinteză az egészségügyminiszter lemondását kérte, arra hivatkozva, hogy az új határozat visszaél az orvosok és a betegek jogaival. Az egészségügyi miniszter szerint nincs szó semmiféle visszaélésről.

Az új kedvezményes és ingyenes gyógyszereket tartalmazó listákat április eleje óta használják. Egy betegnek havonta hét millió lej értékben van joga kedvezményes és ingyenes gyógyszerekhez.

Nicolae Căbulea rendőrfőnök lett a Fehér Megyei Rendőrparancsnokság új vezetője. A Bukarestben lezajlott versenyvizsgán Nicolae Căbulea kapta a legmagasabb pontszámot. A versenyvizsgát követően nem fellebbezte meg senki a kiírt eredményt. A versenyvizsgán hárman vettek részt: Nicolae Iustin, dr. Nicolae Drăgoi és Nicolae Căbulea, aki elfoglalhatta a megyei rendőrparancsnokság vezető tisztségét.

A volt rendőrfőnököt, Marin Aront egy hónapja nyugdíjazták, eredménytelen munkája miatt.

A Fehér megyei Állategészségügyi Hivatal szakemberei karantén alá helyezték Szászsebest és a környék településeit, miután sertéspestissel fertőzött állatokat találtak.

Vasile Bereş, az Állategészségügyi Hivatal igazgatója elmondta, hogy a sertéspestist az elmúlt héten fedezték fel egy oláhdájai háztartásban. A bukaresti Állategészségügyi Intézetben elvégzett vizsgálatok kimutatták a sertéspestis vírusát. A beteg állatokat megölték, tetemüket pedig elégették. A településen ellenőrizték az összes gazdaportát, és betiltották a környékbeli állatvásárokat is.

Vasile Bereş azt is elmondta, hogy rendeletben tiltották be az élő állatok behozatalát és kivitelét Szászsebes körzetében. Oláhdáján és Szászsebesen mindaddig zárva marad az állatvásár, ameddig sikerül véglegesen megállítani a vírus terjedését.

Szászsebes és környéke, hat hónappal ezelőtt is karantén alatt volt hatvan napig, mert sertéspestist fedeztek fel, szintén Oláhdáján.

A Mindszenty József Alapítvány, a Lakitelki Népfőiskola és a Keresztény Élet, Mindszenty kardinális és nemzeti hős halálának 30. évfordulója alkalmából, 2005. április 8-án, egy Kárpát-medence szintű vetélkedőt szervezett a térség középiskolái számára. A vetélkedőn, mely Mindszenty életének és korának részletes történelmi, vallási és politikai ismeretét feltételezte 70 iskola, és mintegy 300 középiskolás diák és azok felkészítő tanárai vettek részt. A legjobb 12 csapat döntő vetélkedője 2005. április 8-án a lakitelki Népfőiskola Kölcsei házában zajlott, minek eredményeként a Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Líceumi Szeminárium (Gyulafehérvár) Majláth csapata érte el az első helyezést 110 ponttal. A csapat tagjai: Bidiga Albert XI.o., Bajkó Norbert XI. o. és Csíki Botond XI. o. tanulók voltak. A nyertes csapat fő jutalma, hogy 2005. pünkösd ünnepén Máriazellbe (Ausztria) zarándokolhatnak Lezsák Sándor képviselő úr kíséretében, ahová Mindszenty kardinális atyát először eltemették. (1991. május 4-én, a kardinális atya földi maradványait hazavitték Magyarországra és Esztergomban temették újra.)

Romániában elsősorban a gazdák fizetik meg az Európai Unióhoz való csatlakozás árát. Ezt hangsúlyozta kolozsvári előadásán Glattfelder Béla fideszes Európa Parlamenti képviselő, aki az uniós mezőgazdasági bizottságban tevékenykedve alaposan ismeri a romániai helyzetet. A politikust a csatlakozás után a hazai szarvasmarha- és a sertéstenyésztés esetében várható változásról is kérdeztük.

– A romániai mezőgazdaság szerkezete nagyon előnytelen, mert a rendkívül apró kisüzemek nem tudnak versenyképesen termelni. Több uniós követelmény, például tejüzemek esetében a tej mikrobiológiai tisztaságára vonatkozóan, nem teljesíthetőek. Az ilyen elvárásoknak a kisgazdaság képtelen megfelelni. Magyarországon, az EU-ba való belépése után az 50 szarvasmarhánál kevesebb állatot tartó gazdaságok gyakorlatilag megszűntek, mivel nem tudtak eleget tenni ezeknek a szabványoknak. Valószínűleg Romániában is a tejhasznú szarvasmarhák jelentős részét át kell állítani húshasznú szarvasmarhatartásra. Erre főleg a csatlakozást követő első négy évben lehet jelentős EU-s támogatást kérni. A gazdáknak az erre vonatkozó állami támogatás is komoly segítséget jelentene. A tejbeszállításra vonatkozó szabályok a csatlakozást követő harmadik év végéig nem lépnek életbe, hiszen Románia hároméves átmeneti mentességet kapott, de 2010 után ezeket már alkalmaznia kell.

Hasonló jelenség megy végbe a sertéstenyésztés esetében is. Magyarországon, tíz évvel ezelőtt, évi tízmillió sertést tenyésztettek, ennek túlnyomó többségét kisgazdaságokban. A háztáji sertéshízlalás a csatlakozás után azonban teljes mértékben megszűnt, ma már saját fogyasztásra sem tartanak állatokat. Az EU-ban a sertéseket minősíteni kell, és csak meghatározott minőségű sertésekre szól az unió intervenciós rendszere. Ezért a gyengébb húsra lényegesen kevesebbet hajlandók fizetni a húsüzemek, így nem éri meg a háztáji sertéstartás. Romániának arra is számítani kell, hogy viszonylag kevés gabonát állít elő, ezért behozatalra szorul. Emiatt a gabona ára magasabb, mint például Magyarországon, de a tápok is több pénzbe kerülnek, ami az ország versenyképességét csökkenti. Elképzelhetetlennek tartom, hogy Romániában ne maradjon valamiféle sertéstartás, de ez csak nagyobb méretű, erősebb családi vállalkozásokra fog koncentrálódni.

– Országszerte nagyon felaprózott parcellákon termelnek a gazdák. Hogyan lehet ezen változtatni?

– Az uniós támogatáshoz való hozzáférés egyik alapkövetelménye egyrészt az, hogy az adott termőföld ingatlan-nyilvántartási adatai teljesen rendben legyenek, másrészt a termőföldnek legalább 0,3 hektáros táblának és tizenhat méter széles parcellának kell lennie, hiszen ennél kisebb földre nem ad pénzt az EU. Ha valakinek a szomszédja hasonló gonddal küszködik, akkor jobb, ha közösen igényelnek támogatást, mert így meghaladhatják ezeket a feltételeket. Egy átlagos magyar család ma már több tíz hektáron gazdálkodik, mert ennél kisebb területen nem lehet korszerű gépeket használni. Romániában is, ahhoz, hogy a műszaki fejlesztést el lehessen kezdeni, vagy a birtokokat kell koncentrálni, vagy pedig a földtulajdonosoknak össze kell fogniuk gépkörök alakítása céljából. Magyarországon, a csatlakozást megelőzően, a polgári kormány elindította a családi gazdálkodások támogatását, ennek keretében gyakorlatilag nulla kamatozású hitellel lehetett földet vásárolni, és nagyon kedvező körülmények között lehetett mezőgazdasági gépeket beszerezni. Romániának is arra lenne szüksége, hogy hasonló állami programot indítsanak be. Magyarországon nagyjából 50–50 százalékban vannak jelen a családi gazdaságok és az egykori szövetkezetekből átalakult nagy részvénytársaságok, amelyek rendkívül hatékonyak, mivel nagy területen dolgoznak. Az EU-ban az 50–100 hektáros romániai gazdaságok is versenyképesek tudnak maradni, de csak azzal a feltétellel, ha itt is elindul ezeknek a felszerelését szolgáló fejlesztési program.

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) kolozsvári Agrárfórumának zárónyilatkozatát megküldte a kormánynak (Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnöknek és Gheorghe Flutur mezőgazdasági miniszternek), a román parlament két házának (Adrian Năstase és Nicolae Văcăroiu házelnököknek), valamint a kormánypártok elnökeinek, beleértve az RMDSZ-t is (Markó Béla elnöknek és Takács Csaba ügyvezető elnöknek). A mezőgazdaságot és vidékfejlesztést érintő negyvenhét pontos javaslatcsomagot tartalmazó zárónyilatkozat mellett az RMGE kérte a párbeszéd megkezdését minden törvényhozó és végrehajtó testülettel. Egyelőre válasz a Képviselőház elnökétől, a Szenátus elnökétől és a mezőgazdasági minisztertől érkezett.

Az RMGE elnökségének küldöttségét április 13-án fogadta a szenátus mezőgazdasági szakbizottsága, majd Gheorghe Flutur mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter. A több mint kétórás megbeszélés alkalmával, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének képviselői bemutatták az 1990 óta működő egyesület tevékenységét, majd kifejezték aggodalmukat az uniós csatlakozásra való felkészülés súlyos lemaradásai miatt. Több érvényben lévő törvény és az aktuális támogatási rendszer hiányosságaira, az ágazat helyzetének javítása érdekében meghozandó intézkedések fontosságára, az erdélyi falusi ember kilátásait célzó programok beindításának sürgősségére mutattak rá az érdekvédelem képviselői. A szenátorok értékelték a szakmai érdekvédelem figyelemfelkeltő indítványát és a kolozsvári zárónyilatkozatban megfogalmazott javaslatokat. A szakbizottság tagjai felkérték az RMGE-t, hogy járuljon hozzá a törvénytervezetek kidolgozásához, a kért módosító javaslatok megfogalmazásához. A rendszeres egyeztetés érdekében az RMGE javaslatára megvizsgálják a lehetőségét egy olyan, törvényben is szabályozott érdekegyeztető testület létrehozásának, amelyben részt vesznek a reprezentativitással rendelkező szakmai szervezetek, a minisztérium képviselői, valamint a parlament szakbizottságainak tagjai.

Ugyanaznap délután Gheorghe Flutur miniszterhez kísérte el az RMGE küldöttségét Pete István szenátor. A szaktárca vezetője teljes elismerését nyilvánította ki a Sebestyén Csaba elnök, Bodó Géza és Szentmiklósi Zoltán alelnökök, valamint Szabó György és Kocsik József elnökségi tagokból álló RMGE delegációnak, értékelve az uniós szabályzásokban való jártasságukat, informáltságukat, aggódásukat a csatlakozási tárgyalásokon történt vállalások időbeni teljesítéséért. A miniszter elismerte a gazdatársadalom felkészítése érdekében kifejtett kitartó munkájukat. Elmondta, hogy szívesen látná az RMGE-t az EU érdekvédelmi szervezetei (a COPA-COGECA) tagjaként, és ígéretet tett a folyamatos konzultációra a szakmai szervezetekkel.

Az RMGE elnöksége úgy értékeli, hogy a két megbeszélés elérte a célját, első találkozóként eredményes volt mindkét tárgyalás. Bízunk benne, hogy rendszeressé válnak az egyeztetések, hiszen csak ez által érheti el céljait az érdekvédelem. Akik eddig még nem válaszoltak egyesületünk kérésére, reméljük, rövidesen megteszik, és időt szakítanak a megbeszélésre.

Az új évezred, a tudósok szerint, a mezőgazdaságból élők számára is egész sor új kihívást tartogat. A hagyományos termesztési módszerek nem tudják kielégíteni a föld növekvő lakosságának az élelmiszerszükségleteit, ugyanakkor a különféle termésfokozó módszerek megújításában nagy veszélyek rejlenek, elsősorban környezetvédelmi okok miatt. Az uniós felzárkózás Romániát is eddigi agrárpolitikájának újraértékelésére készteti.

Földünk szárazföldjének 33%-a sivatag. Ez a hatalmas kietlen, homokos terület évente további 60 000 négyzetkilométerrel nő, miközben 600 millió ember élelmiszerkészletét semmisíti meg. 100 ország közül csak 18-nak van arra lehetősége, hogy felvegye a harcot a szárazság ellen. Nemzetközi statisztikák szerint, a szántóföldek leromlása az emberiségnek évente 42 milliárd dollárjába kerül, ami az Amerikai Egyesült Államok évi gabonatermésével egyenlő. Európában a szántóterületek mintegy 25%-át már nem használhatják mezőgazdasági termelésre. A termelési gondokat leginkább a krónikussá váló vízhiány súlyosbítja. Jelenleg a világ élelmiszertermelésének a 40 százalékát öntözéses módszerrel állítják elő, ám 255 országból csupán 116-nak jut elegendő öntöző víz. A vízellátási gondokat elsősorban az esztelen erdőirtás és a klímaváltozás okozza. Földünkön évente 15 millió hektár erdőt vágnak ki.

Sajnos, hazánkban sem jobb a helyzet. Óvatos becslések szerint az utóbbi 10–12 évben 25 milliárd dolláros kár keletkezett a hazai gazdaságban, amiből 10 milliárddal a mezőgazdaság részesedik. Ebben az összegben benne van a talajerózió, a savanyodás, a mocsárosodás és a különféle talajszennyeződések által okozott károk. A hazai mezőgazdasági területek termőképessége a rendszerváltás óta kb. 40%-kal romlott. Tíz év alatt, országos viszonylatban, 400 000 hektár erdőt taroltak le, 200 000 hektár gyümölcsöst vágtak ki, és 150 000 hektár szőlővel van kevesebb, mint 10 évvel ezelőtt. A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás az elmúlt tizenöt évben a mélypontra jutott: hozama és termelékenysége messze elmarad az európai átlagtól. Noha az elmúlt kormányok mindenike sajátos agrárstratégiákat hirdetett meg a mezőgazdaság talpra állításához, egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ma a legtöbb állati és növényi eredetű élelmiszert, illetve ezek alapanyagát importból szerzi be az ország. Noha a mezőgazdaság rendelkezésére álló termőterület, optimális kihasználtság mellett, még egy hasonló lélekszámú ország lakosságát el tudná látni jó minőségű élelmiszerrel, a rossz terület-kihasználás, a hiányzó korszerű állattartási és növénytermesztési technológiák, a megfelelő szakismeretek hiánya, illetve a tőkeszegénység az agrárágazat visszafejlődését eredményezte.

Az európai uniós felzárkózás során Románia az uniós jogszabályok átvételére kényszerül, ami a mezőgazdaságot is kimozdíthatja mai holtpontjáról. A mezőgazdaságra vonatkozó jogszabályok közül stratégiai fontosságú a környezetkímélő és a vidék fenntartását célzó mezőgazdasági termelési módszerek támogatásáról szóló, 1992/2078-as számú európai uniós agrár-környezetvédelmi rendelet hazai átvétele és hazai alkalmazása. A hosszú távon működőképes mezőgazdaság alapjai csak a környezetkímélő módszerek lehetnek.

Az oldalt szerkesztette: Makkay József

A képviselőház költségvetési és pénzügyi szakbizottságának négy tagja, tegnap Kolozsvárra érkezett, hogy a bróker cégek vezetőivel találkozzon. A rendezvény házigazdája a Transilvania pénzügyi cégcsoport BT Securities értékpapír forgalmazó brókercége volt.

Graţiana Iordache, Mihaela Rusu, Radu Drăguş és Ovidiu Silaghi, az értékpapírpiac ügyeivel foglalkozó parlamenti albizottság kormánypárti tagjaiként azzal a szándékkal érkeztek Kolozsvárra, hogy kikérjék az érintett cégek vezetőinek a véleményét a tervezett jogszabály-módosítások ügyében. Mint mondották, Kolozsvár Románia második legerősebb pénzügyi központja, sőt esetenként piacvezető. A szívélyesnek ígérkező kezdet után azonban hamar kiderült: a pénzügyi szakemberek elhibázottnak tartják a pénzügyminiszter számos döntését. A brókercégek számára elfogadhatatlan a tranzakciókra beígért 10 százalékos adó. Többen is elmondták: az egységes, 16 százalékos adózást adóbevallás alapján kellene mindenki esetében alkalmazni, így felesleges, sőt káros újabb adókat és illetékeket kitalálni a jövedelmek megnyirbálására. A brókerek szerint az ingatlanpapír-tranzakciókat azért sem lehet direktben megadózni, mert egy ügylet lehet nyereséges vagy veszteséges, így aki veszít, az kétszeresen ráfizet.

Többen is kifogásolták a politikai színezetű kinevezéseket a pénzügyi intézmények élére. Az egyik cég képviselője elmondta: olyan új vezetőről is tud, akinek fogalma sincs, mi fán terem az a szakterület, ahova vezetőnek megbízták. Vita alakult ki arról is, hogy a törvényhozás miként büntesse a jogtalan pénzügyi információk birtokába jutott, és azokat hasznosító piaci tényezőket, illetve az ezeket kiszivárogtató hivatalnokokat és képviselőket.

A képviselők szerint, az új kormánykoalíció, az eddigi gyakorlattól eltérően szorosabb kapcsolatot szeretne kiépíteni a szakmai szervezetekkel, hogy a törvénykezés munkáját megkönnyítsék.

A Kolozs Megyei Munkaerő Foglalkoztatási Hivatal sikeresnek könyvelte el a tegnapi általános állásbörzét, amelyet egyidőben tartottak a megye több városában: Kolozsváron, Désen, Szamosújváron, Tordán, Aranyosgyéresen és Hunyadon. A délben egy órakor véget ért rendezvény rendkívül élénk volt, hiszen a korábbi hasonló munkaerő vásárokhoz képest jóval több személyt alkalmaztak. A hivatal közleménye szerint, az összesített adatok alapján 110 munkaadó jelent meg a vásáron, és 1269 állást ajánlottak fel a 2128 munkavállalónak. A főbb állásajánlatok a közgazdaság, építészmérnök, technológia, informatika területeken voltak, továbbá titkárnőket, eladókat, ácsokat, szakácsokat, kőművest, festőt, asztalost, teherautó sofőrt, árukezelőt és szakképzetlen munkást kerestek.

„Jobbra! Nem, ne... balra!" – kiabál a sofőrnek a kocsi többi utasa. Hiába a harminc kilométer/órás tempó, mindhiába a sofőr és utas szemfülessége, mert az autó nem férhet el a két gigantikus gödör között, és belezökken egy Monaco méretű lyukba. Mindennapos történet a romániai autóvezetők életében – ami azonban nem mindennapos, az maga a tengelytörés. Ki fizet kártérítést a pórul járt gépkocsi-tulajdonosnak?

Fodor István jogász a szakvélemény beszerzését ajánlja – ezzel állítólag már lehet az illetékesekhez fordulni. Ha a sofőr meghaladta a megengedett sebességet, akkor őt fogják elmarasztalni, ellenkező esetben azonban az útügyet terheli a felelősség. A sofőrök megkönnyebbülésére szolgálhat, hogy a biztosítónak, nagy valószínűséggel, fizetnie kell a kárért – legalábbis abban az esetben, ha a bekért szakvélemény, a baleset okaként, a közút botrányosan rossz minőségét jelöli meg. Mi történik azonban abban az esetben, ha a biztosító cég megtagadja a fizetést?

A biztosító perbefogása mellett a következő lépés, a kérdésben szintén kompetens Útügy Igazgatóság visz. Érdeklődésünkre, hogy szembesültek-e már ilyen panasszal, az útügy képviselete egyértelműen nemleges választ adott. Ugyan elmondásuk szerint magánszemélyek nem követeltek kártérítést, de biztosító társaságokkal elvétve került már sor pereskedésre. Az olvasó erre joggal teheti fel a kérdést, akkor ez azt jelenti, hogy az utak jó állapotban vannak?

Lapunk a választ a taxisoknál kereste.

Kérdésünk hallatán a sofőrök először fújtak egyet, s csak azután kezdtek bele mondókájukba. Kiderült, hogy a javítás alatt álló főutak az érmének csak egyik oldalát képezik. A baj a mellékutcákkal van, amelyeket még az előző polgármester elfelejtett javíttatni. A tömbházak közötti kocsikázás egyaránt kínos lehet autónak és utasnak, legyen szó akár a Monostorról, akár az állomás mögötti, csak helyenként aszfaltozott zónáról.

Pénteken, a kolozsvári polgármesteri hivatal, újratelepítette a halakat a város területén levő tavakba.

A sétatéri tóba 100 kilogramm pontyivadék, nyolc darab 10-15 kilogramm közötti nagy ponty, illetve szintén nyolc tenyészponty került.

Ugyanakkor a Györgyfalvi lakónegyedi I-es és III-as számú tavakba 20 tenyészponty, illetve 300 kilogramm pontyivadék került.

A sétatéri akción Emil Boc polgármester is részt vett, aki a biológiai egyensúly, valamint esztétikai okokra hivatkozva fontosnak ítélte meg az újratelepítést.

Pénteken a központban, a Patak (Sindicatelor) utcában felavatták a City Plaza négycsillagos szállót. Cosmin Sândean pénzügyi igazgató, Alina Moldovan menedzser és Cristina Irimia befektetési igazgató mutatta be az új, főleg üzletemberek számára épült hotelt, amely nemcsak szállást biztosít (42 szoba áll a vendégek rendelkezésére), hanem különböző események, konferenciák, üzleti találkozók megrendezésére is alkalmas.

Cistina Irimia elmondása szerint, a 2002-ben elkezdett és idén márciusban befejezett szálló igényes embereknek készült, legfőbb céljuk, hogy a négycsillagos minősítés valós értéket fedjen. A City Plaza az első ilyen jellegű szálloda Erdélyben, városunkban a Trefort (Victor Babeş) utcában akarnak még egy 2–3 csillagos létesítményt építeni, de a láncolatot ki akarják terjeszteni Nagyszebenre, Brassóra és Segesvárra is.

A szálló személyzete 40 főből áll, főleg fiatalok, akik megfelelő szakképesítéssel, profi módon látják el feladatukat. A szolgáltatások közé tartozik a szauna és a testépítőterem is, amelyek a lakók feltétel nélkül használhatnak. A konferenciatermek és a szobák is internet-lehetőséggel rendelkeznek, a szolgáltatások minden szinten négycsillagosak.

Péntek reggel második világháborús lövedék került elő egy Beszterce-Naszód megyei patak medréből, Malomárkán, ásatási munkálatok közben. A helyszínre érkező tűzszerészek szerint a lövedék akár nagyarányú robbanást is okozhatott volna.

Dan Gheorghiţă hadnagy, a helyi sűrgösségi helyzetek igazgatóságának képviselője szerint a lövedék 76 milliméteres kaliberű, és helybeliek találták meg, akik riasztották a rendőrséget és az említett igazgatóságot. A lövedék előrehaladott rozsdás állapotban volt, ami csak fokozza veszélyességét.

Ioan Todea, kolozsvári főtanfelügyelő-helyettes lemondott tisztségéről, személyes okokkal indokolva meg döntését, amelyet Mircea Miclea tanügyminiszter elfogadott. Todea, elmondása szerint, a doktorátusi dolgozatát készíti, amelyet az elkövetkező egy-két hónapban szeretne leadni, utána pedig visszatér a korábbi munkahelyére, a Gheorghe Şincailíceumba. A megyei főtanfelügyelőség vezetőségének állítása szerint, a tanfelügyelő helyettes egyébként is összeférhetetlenségi helyzetben volt, mivel a tanügyi törvény szerint nem rendelkezett kötelező titulussal a helyettesi tisztség betöltéséhez.

Titiana Zlatior főtanfelügyelő kijelentette, könnyen megeshet, hogy az intézmény átszervezése során megszüntetnek egy főtanfelügyelő-helyettesi tisztséget, és a jelenlegi három helyett csak két állás marad. Egyelőre, mihamarabbi versenyvizsgát terveznek a megüresedett tisztség betölté sére.

A Kolozsvári Önkéntességi Központ április 16-22. között negyedik alkalommal rendezi meg a civil társadalom kiemelkedő eseményét, az Országos Önkéntességi Hetet.

Cristina Nicolescu, a Pro Vobis Országos Önkéntességi Központ ügyvezető igazgatója arra emlékeztetett, hogy ilyen rendezvényeket már sok éve tartanak a világ nyugati felében, és az idén a Gyermeknapot is belefoglalják ebbe a sorozatba. Romániában tizenöt városban rendeznek ilyen ünnepi hetet.

Nicoleta Racolţa, a Kolozsvári Önkéntességi Központ ügyvezető igazgatója ismertette a helyi programot: ma délelőtt 10 órától Voluntexpo önkéntességi vásár a Mátyás-szobornál; ápr. 16-án a 150 országot átfogó Global Youth Service Days-t (közönségnevelés, a fiatalok közösségbeli vezető szerepéről); ápr. 18-án öt képzést rendeznek különféle önkéntességi témákban; ápr. 19-én kerekasztal megbeszélés és álarcosbál; ápr. 22-én a Föld Nemzetközi Napjának megünneplése.

Tegnap bemutatták a sajtónak a Kolozsvári Önkéntességi Központ évi jelentését, valamint a Kolozsvári önkéntességi opportunitások útmutatója című kiadványt.

Az oldalt szerkesztette: Kiss Olivér

Mottó:

A halál az időbeli jelenség időbeli vége. Mihelyt az időt elvonjuk, semmiféle vég nincs többé, és e szónak megszűnik minden értelme. Ami a születés, ugyanaz lényege és értelme szerint a halál is. Ugyanaz a vonal, csakhogy ellenkező irányba halad. Egyszer csak elalszunk, és nem ébredünk többé. Igen ám, de ezen hosszú alvásban milyen álmaink lesznek? Most álmodjuk őket. Mert a halál a szó szorosabb értelmében csak álom, a nem álma, melyből újra életre ered és elölről kezdi a régi játékot. Hamlet kérdi: Mi lesz?

A nagy érdeklődéssel várt balett-produkció kiötlője, Jakab Melinda koreográfus Jankó Zsolt karmestert kérte fel arra, hogy javasoljon egy zeneművet, amely alkalmas lenne egy modern koreográfiához. Így esett a választás Richard Strauss: Halál és megdicsőülés című szimfonikus költeményére. Az eredmény minden várakozást felülmúlt: a jó száz évvel ezelőtt írt zenemű és a modern koreográfia annyira szervesen kapcsolódtak össze, mint az Élet és Halál…

Jankó Zsolt karmester, a kolozsvári Gheorghe Dima zeneakadémia befejezése után egy évig a bécsi zeneakadémián vett részt egyetem utáni képzésben, jelenleg a kolozsvári zeneakadémián hasonló szintű oktatásban részesül, és a doktori fokozat megszerzése is távlati tervei közé tartozik. Ősz óta csak a kolozsvári Magyar Operában dirigált, a jövő évadtól kezdve azonban különböző filharmóniákhoz is hívták vezényelni. A Kolozsvári Magyar Operában eddig inkább csak balettelőadásokat vezényelt – a Giselle-t és a Diótörőt – októberben viszont már a Bohémélet próbáit is ő dirigálta. A fiatal karmester fő törekvése, hogy minél több tapasztalatot szerezzen, képezze magát, és a most szerzett tudással megalapozza karrierjét. Mérföldkőnek tartja Richard Strauss művének vezénylését, amellyel már foglalkozott két évvel ezelőtt. Elmondása szerint ez a mű rengeteg váratlan kontrasztot, hangulatot hordoz. A motívumok szimultán fel-felbukkanása a vezénylés szempontjából komoly feladat elé állította a karmestert. A mostani produkción az opera zenekara adja elő a művet kisegítőkkel.

A születés és a halál tematikája mindig is sokakat érdekelt, hisz ez vesz körül bennünket, vallja Jakab Melinda balerina-koreográfus. Kegyes témák ezek, nagymérvű szabadságot biztosítanak a koreográfusnak. Saját előadásaiban még nem dolgozott szimfonikus zenével. A műnek pontos dramaturgiai vonala van, amelyet a koreográfus és a karmester talált ki. A történetnek megvan a kiindulópontja, amelyhez vissza is tér, megvalósítva a ciklikus építkezést. Ebben a kortárs táncelőadásban ugyanazokat a modern tánctechnikákat használja fel, mint tavalyi produkciójában. Ami a szereplők kiválasztását illeti: természetszerűleg adott volt, hogy Sinkó Ferenc, akivel hat éve együtt dolgoznak, ebben a produkcióban is szerepeljen, sőt a darab egyik kulcsfiguráját alakítsa. A másik két szereplő, azaz a halál megtestesítői: Laczkó V. Róbert és Jakab Melinda. A két férfi szereplő már színész mivoltuk miatt is rendkívüli módon alkalmasnak bizonyultak. A másik női szereplő, Cristea Laura jelenleg a kolozsvári balettiskola növendéke, aki fiatalsága és tehetsége folytán került a szereposztásba. Ezenkívül hat balettiskolai növendék is közreműködött. A mű címe – Légszomj – azt sugallja, hogy a mű az élet és halál kettősségére épül. A koreográfus azért ragaszkodott a stúdióelőadáshoz, mert a történetbe való minél pontosabb beleélést teszi lehetővé. Az előadás szürreális jellege csak eszköz a koreográfus önkifejezéséhez.

A kosztümök Pataki Enikő munkái, aki operaházi tagsága mellett elvégzett egy hároméves ruhatervezői tanfolyamot a Kolozsvári Népművészeti Iskolában, Angela Popescu növendékeként.

Erre az előadásra többféle jelző aggatható rá: a szürrealizmustól kezdve a sokkolón át a modern önkifejezésig, de az a művészi érték, amelyet a produkció magában hordoz és a színpadon kinyilvánít – vitathatatlan. Még ha a táncművészet mindig is mentes volt a szövegbeli, nyelvi megnyilatkozástól, a gesztusok, a mozgás révén olyan kifejezésmódokat alakított ki magának, amelyek feledtették e „hiányosságát". A művészetek időszakos megújulása ma már közhelyszámba megy, ám jó érzés látni, hogy egy művészeti ág – jelen esetben a tánc – ennyire meg tud újulni, fel tud frissülni a Jakab Melinda által művelt mozgásszínház, azaz kortárs táncproduktum által. Fantázia, eredetiség, kreativitás – mindez kevés ahhoz, hogy jellemezzük a produkciót, nemhogy értékeljük. Mindhárom, előbb említett „alkotóelem" a művészi megfogalmazásban gyökerezik, mert ha ez utóbbi nem lenne, lélektelen társítás eredményét láthatnánk. A művészi aspektus mellett egy új típusú humánum tükröződik relevánsan – magába foglalva a magasztost, a fenségeset, de a szenvedés által megnemesedett örök emberi gyarlóságot is. Egy másodperc töredékére se válik a produkció mindennapivá, közönségessé – ugyanakkor roppant életszerű. Lélegzetelállítóan érdekes – és értékhordozó. A két páros a koreográfus elképzelése szerint az Élet és a Halál megtestesítői. Érdekes, hogy a Halál-páros mennyivel dinamikusabbnak, céltudatosabbnak tűnt az Élet-pároshoz képest, akiket beletörődöttség, s talán némi passzivitás is jellemzett. S hogy mégis az Élet-páros győzött a Halál-páros felett? Ez is a ciklikusság, az örök megújulás folytán lehetséges. Ám az előbb említett humánum miatt egy másik értelmezést is megkockáztathatunk: a Nő-Férfi közti kapcsolat, amely nem mentes az ellentétektől, de az együttműködés – azaz egymás segítése – nélkül nem valósítható meg.

Ami a modern táncirányzatot illeti, szinte korlátlan lehetőségeket biztosít az előadóknak, és minden bizonnyal a befogadó közönségnek is, hisz örvendhet az, aki csak néhányat tud felfogni a művészi attitűdök sokaságából, nemhogy ezek mélységének rejtelmeibe hatoljon.

Jankó Zsolt vezénylése minden igényt kielégített: tehetsége legjavát nyújtotta, a zenekar úgyszintén. A strauss-i zenei világ pompája teljében jelent meg az opera színpadán. Zeneileg tökéletes előadásmóddal örvendeztették meg a közönséget: nem voltak megingások, kisebb – vagy nagyobb – hibák. Az a természetesség, amely a táncosokat jellemezte, mintha a zenekarra is hatott volna: olyannyira hűen és hitelesen tolmácsolták ezt a Kolozsváron ritkán hallható zeneművet, mintha az egész strauss-i életművet kívülről tudnák.

Pataki Enikő kosztümjei kiválóan igazodtak a modern táncirányzathoz: mind a felhasznált anyagok, mind a ruhák szabásmintája ezt bizonyította, de a hagyományos szín-szimbolikához is közel álltak. A halál-páros meggyszínű kosztümjei mintegy szublimálták a fájdalmas halált. Az élet-páros világos színű ruhái derűt, melegséget – hogy ne mondjam: szeretetet – sugalltak.

Ami a négy szereplő teljesítményét illeti, mindegyikük a lehető legnagyobb elismerést érdemel. A női főszerepet táncoló Jakab Melinda kiemelkedő pozitívuma, hogy az egész színpadot uralja. Mintha minden az ő hatalmának lenne alávetve. Ami a másik három szereplőt illeti: tehetségük, rátermettségük és nem utolsó sorban akaratuk vezetett a kiváló eredményhez. S hogy ebben mennyi része van a modern táncirányzatnak és mennyi a tehetséges koreográfusnak? A két férfi szereplő – akik civilben színészek – Sinkó Ferenc és Laczkó V. Róbert mozgáskészsége, plaszticitása bámulatra méltó. Laura Cristea már megjelenésekor sugallja, hogy képes kiválóan megoldani ezt a szerepet. Tánctudása, színpadi mozgása arra enged következtetni, hogy a fiatal balerinára szép karrier vár. A hat balettiskolás hölgy roppant fogékonynak bizonyult a modern táncirányzat iránt.

Befejezésképpen: ahogy Richard Strauss zenéje az elmúlt évszázadban ennyire nem vesztett értékéből, ugyanúgy a kortárs táncirányzatnak és művelőinek is legalább egy évszázados sikert kívánunk!

Az április 7-i előadás óriási sikernek örvendett, amelynek okai a következőkben keresendők: ez a nagyon népszerű opera jó pár éve nem szerepelt az operaház műsorán – természetesen a már többször említett-felhánytorgatott tenorhiány miatt –, de a szereplőgárda is vonzotta a közönséget. Elsősorban Daróczi Tamás fellépése bizonyult várakozáson felüli érdekességnek, majd a két debütáló fiatal énekesnek, Sándor Árpádnak és Pataki Adorjánnak drukkolhatott a közönség. S nem utolsó sorban azokat a hűséges énekeseket kell említenünk, akik – akár több évtizedes – tevékenységükkel az intézmény és a közönség iránti elkötelezettségüket bizonyították.

Erkel zenéjét hallgatva, nem csak annak szépségét, esztétikai és művészeti értékét csodálhattuk meg, hanem érthetővé válik az a jelenség, amely által ez az opera közel másfél évszázados folyamatos jelenlétét köszönhette, nemcsak Magyarország, hanem a Kárpát-medence magyarlakta területeinek operaszínpadán is. Már rég magunk mögött hagytuk a XIX. századi romantikát s a XX. század történelem szabdalta időszakait, de ennek az operának a zenei és erkölcsi üzenete ma is nyilvánvaló. (Talán nem is tudnánk pontos magyarázatot adni, hogy pénz-uralta, énközpontú világunkban hogyan hat ennyire a szabadság, a becsületesség, a honszeretet, az önfeláldozás elve és kinyilatkoztatása.)

Ahogy a zene varázsa nem kopott meg a komponálás óta, úgy a több mint egy évtizedes rendezés (Dehel Gábor) sem veszített komplexitásából, érvényességéből. (Felgyorsult világunkban ugyanis már előfordult, hogy ami ma jó – holnapra már veszít értékéből.) A monumentalitás, az önfeláldozó heroizmus erre az előadásra is jellemző. A hazaszeretet kifejeződése, valamint a magyarok és az idegenek (jelen esetben a merániak) közti ellentét pregnánsan érzékelhető – kezdve az első felvonástól, amikor Gertrúd elvonul a magyar jellegű zene hallatán, majd a második felvonásbeli Gertrudis-Bánk kettősben.

A címszerepet éneklő Daróczi Tamás minden szempontból ideális Bánk. Újfent a művész kiforrott játékát és kiváló előadásmódját említjük.

Marton Melinda, a női főszerep alakítójaként színészi és vokális magabiztosságával tűnt ki. Kár, hogy a Tisza-parti jelenet végén a fáradtság vagy az összpontosítás hiánya miatt pár magas hanggal adósunk maradt.

Georgescu Mária Gertrudisa mind színészileg, mind vokálisan nagyon jónak mondható.

Bancsov Károly Tiborcként nagyon jó hangi diszpozícióval és kiváló színészi teljesítménnyel örvendeztette meg a közönséget.

Sándor Árpád debütje – Petúr bán – ígéretes. Az első felvonásbeli Bordal még több lendületet adott az előadásnak.

Pataki Adorján hangilag megbírta Ottó szerepét – az utolsó magas hangot kivéve – ám ennek a rövid szerepnek a színészi megvalósítása a legszokványosabbnak mondható: a kéjsóvár, de tétovázó herceg prototípusával találkozhattunk. Úgy tűnt, a fiatal énekes többet törődik azzal, hogy leénekelje, semmint, hogy lejátssza szerepét.

Szilágyi János Biberach, Szeibert István II. Endre szerepét, Szakács Levente Sólom mestert alakította.

Ami az énekeseket illeti, az egyéni jó teljesítmény ellenére több hiba is felróható: pontatlan belépések, nem a magyar nyelvnek megfelelő hangsúlyozás, a ritmus be nem tartása – mindezekkel nem csak saját, hanem partnereik teljesítményét is negatívan befolyásolták. A zenekar és a színpad közötti számtalan megingás rontotta az előadás színvonalát. S hogy az előadás ennek ellenére sikeresnek mondható? Köszönhető ez elsősorban Erkel zenéjének, a közönségnek, hogy átsiklott a kisebb hibák felett, valamint az énekesek lélekjelenlétének, színpadi gyakorlatának, amelyekkel orvosolták az előbb említetteket.

Ami a zenekart illeti, most elmarasztalásban kell részesítenünk: több alkalommal megengedhetetlenül nagy hangerővel durva, harsány hangzásokat produkáltak, elfedve az énekeseket.

Az énekkar megint kitűnt jól összehangolt énekmódjával és színészi játékával (karigazgató: Kulcsár Szabolcs).

Witlinger Margit díszletei a monumentalitás jegyében fogantak, de kellő fontosságot kapott a vallásos jelleg – jelen esetben a katolicizmushoz való kötődés – is, a második felvonásban a színpad közepén lévő feszület ezt hivatott sugallni. A kosztümök hagyományos jellegükkel tűntek ki.

*

A kisebb hiányosságok ellenére, jó színvonalú előadás volt, amelyet a közönség hosszan tartó tapssal honorált. Megvolt benne az az ünnepélyes, magasztos töltet, amely az erkeli muzsikát még csillogóbbá, élvezhetővé tette.

Mindig az volt az érzésem, s ebben talán nem vagyok egyedül, hogy a szobrász Lövith Egon valahogyan nem kapta meg azt az elismerést Kolozsvár művészeti-szellemi életében, amit megérdemelt volna. Mi lehet az oka? Aki megfordult a műtermében (egy időben magam is gyakran jártam oda), maradandó művészi élménnyel távozott, szinte biztosan magával ragadta a teremtés bűvölete, ennek a kiváló formakészségű embernek az alkotás iránti őszinte elkötelezettsége. Igen jól emlékszem a hetvenes években készült kisplasztikai sorozatára, mely egy valóságos szobrászi univerzummá állott össze.

Akkor hát hogyan léphettek elébe kisebb tehetségű pályatársak?

Az okok sokfélék lehetnek. Lövith magába forduló, meditatív egyénisége eleve szűkebb körre szorította le ismertségét. Nem tartozott a számomra mindig ellenszenves „önszervező" kiállítók közé, akik előre becserkészték kritikusaikat, s akik számára a média figyelme minden másnál fontosabb volt. Művésztársaihoz sem fűzhette különösebben szoros baráti viszony, csak növendékei emlegették szeretettel.

Másik okát némiképp félárnyékban megélt pályájának abban látom, hogy a kisplasztika – mely művészetének legnagyobb erőssége volt és maradt –, még ma sem jutott nálunk kellő népszerűségre. (Ez alól csak néhai Benczédi Sándor humorral teli szobrai képeznek kivételt.) Lövith ugyanakkor monumentális-köztéri megrendelésekhez, bár szerette volna, soha sem jutott. Miközben egy-egy ilyen mű fölállításának meditalizálása köztudottan minden más eseményt rendszerint meghalad.

Milyen lehetett volna egy köztéri Lövith-szobor, azt senki, maga a művész sem tudná megmondani. A szobrászat mindenkori nagy kalandja közé tartozik, hogy felnagyítható-e egy kisszobor térbeli méretekké? S ha megtörténik, mi az eredmény?

Véletlenül se legyünk azonban igaztalanok hozzá, mert Lövith kisszobrainak egy részében olyan monumentalitás rejtőzik, mint bármely térszoborban. Művészetének éppen ez az összefogottsága és letisztultsága a legrokonszenvesebb alkotói kvalitás.

Most a róla szóló monográfia és album megjelenésével* sok vonatkozásban helyretevődnek a dolgok. Kinyílik előttünk – a képek példázatával is alátámasztva – egy sokoldalú művész pályája, minden eddigi értékeivel együtt.

Németh Júlia végigköveti ezt a rendhagyóan alakult művészsorsot a család egy évtizednyi mexikói letelepedésétől, majd hazatérésétől kezdve a dachaui haláltáborig, és a minden újrakezdések háború utáni korszakáig. Lövith több mint harmincöt éven át volt tanára annak a kolozsvári főiskolának, ahol maga is rendszeres tanulmányait kezdte. E hosszú tanári pálya egyik hozadéka lehet, hogy saját alkotásaiban is valamiképpen átélte a művészettörténet korszakait. Soha sem másolt, de inventív módon kölcsönzött a görög-római szobrászatból, a reneszánszból, gyakran a barokkból és még a későbbi korszakok szellemiségéből. És játszotta ezt a játékot úgy, hogy egyénisége pillanatra sem veszett el, formaképzése mindig egyéni és felismerhető maradt. Az egyetemes kultúra nagyságainak sugárzó szelleme (Ovidiusz, Ezópusz, Shakespeare, Cervantes) az ő szobrai átlényegítésében áll hamisítatlanul előttünk. A szobrok alkotójának humora is van, mint azt az 1962-es Villon-portré vagy az 1982-es Einstein-szobor példázza.

Stilizálókészsége néhány kritikusát alaposan megtévesztette, elképzeléseit dekoratív alapú illusztrációs kísérletezésnek minősítve. Mennyire nem így van, azt a leginkább a mélyen átélt Don Quijote-sorozat mutatja. De hivatkozhatnék madár figuráinak remek ciklusára is, az 1970-ben fémbe kalapált Hollótól az 1990-es Sárga madár és Szürke madár című gyönyörű absztrahált szobraira.

A szobrászaton kívül Lövith Egont más műfajok is foglalkoztatták: a kerámia, a rajz, az olaj- és pasztellfestészet. Kiállításokon látottak közül volt, ami nem állt közel hozzám, nem tudtam addigi törekvései közé elhelyezni. De kétségtelen, hogy tehetsége már a kezdetektől a művészi kifejezés változatos formáiban nyilvánult meg.

A most kiadott kötet belső címlapja előtt egy Önarcképe tekint ránk. Olajfestmény 1945-ből. Dachauból való hazatérése idejéből. Zöld és vörös, hideg és meleg színek ellentétére alapozó drámai alaphangú mű. Olyan kép, amely bármelyik galériában kiállítható. Expresszivitásában Leon Alex műveire emlékeztet.

*Németh Júlia: Lövith Egon. Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2004.

Budapesten a svábhegyi Költő utcában fák sűrűjében rejtőzik Jókai Mór egykori villája. 1854-ben az Egy magyar nábob című regény honoráriumából vásárolta ezt a telket, s a Kárpáthy Zoltán jövedelméből kezdte törleszteni a házépítésre felvett kölcsönöket. Ötven éven át haláláig, 1904-ig sok nyarat töltötte itt, szeretetét megosztva svábhegyi és balatonfüredi villája között. Ez az öreg épület sok átépítés után jelenleg a Természetvédelmi Központnak és a Madártani Intézetnek ad szállást, és nevezetes irodalomtörténeti emlékhely. Ma egyetlen földszinti szobájában őriznek kedves emléktárgyakat. A kis gyűjteményt bárki megtekintheti, annál is inkább, mert a Budapesti-városi térképek Jókai emlékszoba néven tüntetik fel.

Már nem is tudom megszámolni, hányszor zarándokoltam el a fővárosnak erre a legvarázslatosabb helyére, ahol a Jókai ültette fák vagy azoknak utódai között, a sétaösvényeken, fény és árnyék játékában egy mesevilág elevenedik meg. A ház kertfelöli bejáratánál emléktábla örökíti meg az egykori tulajdonos szavait: Édes zöld fáim, ha egykor valaki idejön s azt kérdezi, miért tudtam többet dolgozni nyáron, mint télen, mondjátok meg neki, hogy ti is itt voltatok akkor.

1. A Gyöngy igen elterjedt női név volt a XIII–XIV. században. Az ótörök eredetű gyöngy közszavunkból vált személynévvé, a neves nyelvész, Pais Dezső szerint: bóknévvé. A korabeli Gyöngy személynév az ’igazgyöngy’ jelentésű latin Marghareta megfelelője lehetett, melyből a ma is közkedvelt Margit keresztnevünk alakult ki. Ám a bibliai és a nyugati keresztnevek elterjedése következtében ez a szép magyar név – Gyöngy – később teljesen kiszorult a használatból.

Arany János, a Buda halála című verses mondájában, Buda feleségét Gyöngyvér néven szerepelteti. A nevet tehát – a régi Gyöngy női név felhasználásával – Arany János alkotta. Kitűnik ez Aranynak a névhez fűzött jegyzetéből: „Régi pogány-magyar nőnevet alig-alig talál az ember. Én a Váradi Regestrum magyar jelentésű neveiben véltem ilyesek nyomára akadni, hol Gyöngy, Gyönyörű stb. fordulnak elő, mint nőnév. Így lőn szerkesztve a Gyöngyvér, mely annyi, mint gyöngytestvér." Arany eposza, Buda halála révén a Gyöngyvér elnyerte a személynévi jelleget, s eléggé gyakori keresztnév lett. Terjedését elősegítette a gyöngy-höz való kapcsolódása, ennek folytán kedvező hangulati velejárója. A Gyöngyvér-nek teljesen kifogástalan újabbkori becézője a Gyöngyi, Gyöngyike. A kezdetben csupán becéző Gyöngyi utóbb önállósította magát, s ma már a Gyöngyvértől „független", anyakönyvezhető keresztnév lett. Ezt látszik igazolni az az 1967-ből való magyarországi kimutatás, amely szerint a fent említett évben a kissé választékos, irodalmi Gyöngyvér nevet alig félszázan, de vele szemben a Gyöngyi-t ezerrel többen kapták.

2. Hallottam olyan véleményt, hogy ez a női név, Kinga, a ’király’ jelentésű angol king származéka, épp oly ’királynő’, miként a latin eredetű Regina név is. E tetszetős értelmezéssel szemben Kinga eredetében a germán Kunigunda becealakja. (A Kunigunda a többi régi germán nevekhez hasonlóan meglehetősen harcias név, jelentése: ’nemzetség, törzs’ + ’harc’)

A magyar királyi családban ketten viselték ezt a nevet. Az egyik IV. Béla magyar király lánya, Árpád-házi Szent Margit testvére: Boldog Kunigunda, aki ezzel a névvel lett Lengyelország és Litvánia védnöke, akit Árpád-házi Szent Kinga néven II. János Pál pápa avatott szentté.

A második Kunigunda IV. Béla fiának, Béla hercegnek a felesége: ascaniai Kunigunda branderburgi grófnő. IV. Béla Kunigunda nevű leányát a korabeli források ugyanis a következő becenéven is említik: Kinga, Kynge.

A kérdés persze mindig is az volt, hogyan, milyen hangtani változások alapján keletkezhetett a német eredetű Kunigunda névből a magyarban Kinga. A megfejtés Berrár Jolán nevéhez fűződik, aki a régi magyar női nevekről szóló értekezésében a fenti névben végbemenő bonyolult, itt nem részletezendő hangfejlődést megnyugtatóan tisztázta.

Női neveink között a Kunigunda névvel a magyar régiségben csak a XIV. század végéig találkozhatunk. Hajdani becealakja, a Kinga viszont, önálló keresztnévként az utóbbi évtizedekben virágkorát éli.

Kalotaszeg nagyasszonya, Gyarmathy Zsigáné szavaival élve: Magyarbikal „... nem is falu, hanem egy fehér virágtenger, amelyre a tavaszi ég ragyog... ringó virágözön... csodálatos illat a tavaszi légben." Ősszel jártunk Magyarbikalon. A sokáig késlekedő tavaszban – amikor ez az írás végre elkészült – jó volt visszamenekülni a cirógató melegségű vénasszonyok nyarának emlékei közé. Városi zajtól és hajszától meggyötört lelkünkre balzsamként hatott az a mélységes nyugalom és csend, amely ott létezik a falu fölött. A páratlan látvány a helybeliek által hegynek is megtisztelt Gyakor domb szőlősének végéből tárult elénk. A szőlőfürtök még a tőkén, kóstolgattuk is szorgalommal.

Magyarbikal közigazgatásilag Bánffyhunyadhoz tartozik, választóvonalon van, s ez meghatározta a falu sorsát. Magyarbikalon végetérnek az utak, innen már nem lehet továbbmenni. Pedig lehetett volna. Még a negyvenes évek elején nekifogtak az útalapozásnak: kihordták a követ, kimérték az utat, aztán a munkálatokra soha nem került sor. Mint ahogyan nem épült meg az Almás-völgyét átszelő, Zsoboktól érkező szárnyvasút sem a 2003-ig színmagyar faluban. A Kolozs és Szilágy megye határán fekvő Magyarbikal életét nagy mértékben befolyásolta a város közelsége. Bár a néhány kilométerre fekvő Bánffyhunyadra csupán poros földúton lehet eljutni, a gyárakkal, munkahelyekkel kecsegtető város megtette a maga elszívó munkáját. A virágkorában (1968–69) még 1200 lakosú faluban a hetvenes években már csak 800-an, 2002-ben csupán 400-an élnek. 1989 előtt a lakosság nagy része Bánffyhunyadon dolgozott, ott könnyen jutottak tömbházlakáshoz. A kilencvenes években jelentkező munkanélküliség, a nyugdíjazás több családot visszahozott a kiöregedőben levő Magyarbikalra, ám sok elszármazottat ma már csak a családi ház köti a faluhoz, azt a legtöbben nem adták el, megtartják – öregkorra, nosztalgiából, ragaszkodásból, földszeretetből? Ki tudná?

A falu egyetlen intézménye a református egyház, s mint ilyen, a szigorú egyházi feladatok mellett a közösségi életben, társadalmi problémamegoldásban is szerepet kell vállalnia. Ma, dr. Ferencz Árpád, az idejekorán elhunyt korábbi lelkipásztor, Ferencz Miklós fia igyekszik a mindennapokban gyümölcsözővé tenni a szentírást. Bár a falunak nincs „állami" óvónője, Ferencz Éva keze alatt, Magyarbikalon hét gyermekkel, mégis működik óvoda, ezt az egyház szervezi egy harminc éve romos állapotban lévő épületben, amit négy évvel ezelőtt újítottak fel. Az óvoda, 1993-as fennállása óta önfenntartó, de az utóbbi két évben segítséget kaptak az Oosterwolde-i Református Egyházközségtől és az Erdélyi Református Egyházkerülettől. Az óvoda falain kedves mesefigurák elevenednek meg, ott van Hófehérke, de a szeretett Csipike is a tarka falakon. Mint kiderül, ezeket a marosvásárhelyi művészeti líceum nyáron itt táborozott diákjai festették a bikali gyerekeknek. A játékszereket, bútorzatot Hollandiából kapták, a holland barátok a rászoruló gyermekeknek ruházattal, iskolafelszereléssel is segítenek minden évben.

Az iskola – bentlakástól a megszűnésig
A faluban már közel fél évezreddel ezelőtt, 1541-ben működött iskola. 1899-ben a magyarbikali református egyházközség a kisiskolát – a szűkös anyagi helyzetre hivatkozva – a tulajdonjog fenntartása mellett átadta a magyar államnak. A magyar állami iskola az 1918–1919-es tanév végén bezárta kapuit, a következő tanévben újra a református egyházközség indított felekezeti iskolát. Az új hatalom ellenségesen kezelte a kisebbségi iskolaügyet, 1920–1923 között pl. az iskola-revizor 11 kalotaszegi magyar felekezeti iskolát bezáratott. A bikali református kisiskolát ugyan nem zárták be, de a román állam 1925-ben a faluban állami elemi iskolát létesített, amelynek magyar tagozata mellé 1936-ban román tannyelvű tagozatot szervezett. Ritka eset volt, hogy egy kalotaszegi faluban három elemi iskola működjön. Az 1940-es bécsi döntést követő területi változások után Magyarbikalon nyolcosztályos magyar állami vegyes népiskola létesült, mely Farkas Gábor igazgató-tanító vezetésével 1944 őszéig működött. A második világháború után Magyarbikalon hétosztályos állami magyar tannyelvű népiskola kezdte meg működését, amely az 1964–1965-ös tanévtől kezdve nyolcosztályossá lett.

Magyarbikalról húsz gyermek jár be naponta a hunyadi iskolába – reggel a szülők által felfogadott autóval szállítják be őket, visszafelé viszont legtöbbjük már gyalogszerrel jön. Ma már csak az I–IV. osztályos kisdiákok tanulhatnak Magyarbikalon. Nem volt ez mindig így. Valamikor virágzó iskola működött a faluban, 12 fős tanári testülettel, két tanítóval, az I–VIII. osztályos iskola 120 diákjából mindössze 5–10 érkezett a közeli Ketesdről. A nyolcvanas évekig még könyvtár, bentlakás is működött a faluban, Ferencz Árpád felidézi azokat az időket, amikor Kötő József felesége szatyrokkal hordta az ennivalót Kolozsvárról a bentlakók részére. A Naszódi házaspár idején népi hagyományápoló kör működött, a tanárok, tanítók tevékenyen segédkeztek az iskola köré épülő tevékenységekben. Előadásokra is futotta a bikaliak idejéből, tehetségéből, kedvéből: évente általában 3–4 előadásra is sor került, ebben nagy segítséget jelentettek Vermessy Péter és Búzás Pál zeneművészek. 1983-ban megszűnik az V–VIII. osztály, azóta az iskola csupán elemi tagozaton működik. Tavaly októberig két keresztelő és nyolc temetés volt Magyarbikalon, és ez jó aránynak számít, hiszen egy esztendőben átlagosan 1–2 gyermeket keresztelnek, és 12 személyt temetnek. A jelenlegi adatok reménykeltőek: 3–4 évig biztosított lenne az iskola léte, ám több szülő eleve Bánffyhunyadra íratja kisgyermekét, így kérdésessé válik a magyarbikali iskola helyzete, amelyet a Kolozs megyei kísérleti reformprogram is súlyosbít.

A középkorban a falusi kisiskola szalma- vagy nádfedeles szerény épület, egyszobás iskolaház. A régi szalmafedeles lantornás-ablakú iskolaházról 1818-ban azt írták a vizitátorok, hogy „setétségben, romlásban" van. 1832-ben zsindelytetős, négy üvegablakos új iskolát építettek, amely azonban már 1848-ban szűknek bizonyult. 1876-ban nagyobb iskolát építettek, amely 80 tanuló befogadására volt alkalmas. Az állami iskola létesítésekor, 1902-ben egy újabb épületet emeltek, az úgynevezett felső iskolát, két tanteremmel és igazgató-tanítói lakással. A régi iskolaépületet, amelyben a két világháború között a felekezeti iskola működött, 1970–1972-ben lebontották és helyébe 5 tantermet építettek.

2004 januárjában kormányhatározat született a magyarbikali egyházközség hajdani felekezeti iskolájának visszaszolgáltatásáról. Októberben felújították az iskola tetőszerkezetét. Elkezdték a vizesblokk kialakítását, és vendégfogadásra is alkalmas, modern kulturális központ kialakítására törekednek, tájékoztatott Ferencz Árpád.

Három kívánság: víz, víz, víz!
A falu egyik igen nagy gondja a víz. Egyszerűen nincs megfelelő minőségű ivóvíz a faluban. Magyarbikalon az 1910-es vízvezetéket használják, amelybe néhány forrásból gyűl a víz, ám az nem elégséges. 1995 nyarán holland segítséggel, az egyház kicseréltette a vezetéket, de gyökereiben a probléma továbbra is égető. (Egyébként 1910-ben is az akkori lelkész, Régeni Ferenc rendezte a vízvezeték építését.) Sok esetben kutat fúrnak, ám a víz salétromos, használhatatlan. A Bánffyhunyadi Városi Tanács két évvel ezelőtt elvileg határozatban döntött arról, hogy Magyarbikalra bevezetik a bánffyhunyadi vizet, majd amikor lesz erre pénz. Mindeddig nem volt rá anyagi keret, most viszont a Kolozs és Szilágy megyei SAMTID-programnak köszönhetően erre lehetőség nyílna. A remények szerint még ebben az évben elkezdődő munkálatok során természetesen előbb Bánffyhunyad vízhálózatát újítanák fel, de azt követően Magyarbikalra is sor kerülne. A városi tanács tagjai, az alpolgármester és a polgármester egyaránt támogatják ezt az elképzelést.

– Magyarbikalon annyira súlyos a vízhiány, hogy a XXI. században nem lehet rendes fürdőszobát kialakítani, nem lehet automata mosógépet működtetni – mondta Szentandrási István alpolgármester. – Ha tűz ütne ki, az alacsony víznyomás miatt nem lenne mivel eloltani. A megye speciális gépével kialakítjuk a Magyarbikalra vezető, mintegy négy kilométeres utat: a gép felkotorja a földút felső rétegét, azt cementtel összekeveri, és visszahelyezi az útra. Erre a rétegre egy másik burkolat kerülne. Mindezért, kilométerenként, 500 millió lejt kell fizetnünk. Az infrastruktúra javításával, az ivóvíz bevezetésével lehetőség nyílna a faluturizmus felvirágoztatására, amelynek elsődleges feltétele a fürdőszoba kialakítása. Ezzel fellendülne a falu gazdasága, az életszínvonal, ugyanakkor akár vállalkozókat is be lehetne vonzani, amely munkahelyeket teremtene a faluban – tájékoztat az alpolgármester.

Hatszáz éves a gyülekezet
A magyarbikali templom az egyetlen a környékbeli műemlék templomok közül, amelynek építéséről pontos írásbeli adat maradt ránk: 1400. december 6-án kelt az a pápai engedély, amelyben IX. Bonifácius pápa jóváhagyja Tamásfalvi Gergely kérését és engedélyezi számára egy templom építését Magyarbikalon – olvasható a falu honlapján. A kérőlevél szerint erre a templomra azért volt szükség, mert a hívek addig a bánffyhunyadi Szent Erzsébet-templomba jártak, de a rossz utak miatt nem tudták az istentiszteleteket rendszeresen látogatni. A templom valószínűleg 1402-re épült fel, a kor szokásának megfelelően, gótikus stílusban. Nagyon kicsi és keskeny templom volt, s egy francia származású szent emlékére Szent Lénárdnak szentelték. Abban az időben a templomokat úgy építették, hogy a patrónus szent nevenapján a felkelő nap sugarai az oltárra essenek. A templomban ezt az eredeti tájolást megőrizték, így október közepén, Lénárd napkor a felkelő nap sugarai az orogonán keresztezik egymást, mert valamikor ott állhatott az oltár.

A templom nem sokáig állt eredeti formájában, mert az 1669-es török fosztogatások és rombolások során meggyengült csúcsíves mennyezete, az 1693-as kalotaszegi földrengés során beomlott. A falu akkori birtokosa, báró Korda Zsuzsanna ekkor saját költségén festett famennyezettel fedette be a templomot. Ezt a mennyezetet Gyalui Asztalos János festette meg, igen szép mintás kazettákkal.

A Vitéz család férfiágának kihalása után a falut a leányág örökölte, s Vitéz György leánya, Klára, a Homoródszentmártoni Bíró Zsigmond felesége lett. Ez a kegyúr igen pártolta a vallást és a református egyházat, s elhatározta a templom bővítését. Ő maga akarta a bővítés költségeit állni, de korai halála miatt a hívek 1792-re önerőből fejezték be a templom bővítését. Ebben az időben a templom keleti-délkeleti falát mintegy 3 méterrel kitolták. A régi templom ablakai közül kettőt felhasználtak, de a többi ablak és az ajtók is, a bővítés során elvesztek. Ekkor került a templomba a szószék, a két karzat, a padok meg az orgona, amely egyike Erdély legrégebbi még működő orgonáinak. A szószékkoronát, illetve az új kazettákat, valamint a padok elejét díszítő címereket a szászkézdi templomfestő, id. Umling Lőrinc készítette el. Ezzel a templom mai belső tere ki is alakult.

Kívülről a templom egészen másképpen nézett ki, mert eredetileg fatornyos haranglábja volt. Ezt az 1697-ben épített haranglábat állítólagos veszélyességére hivatkozva Kós Károly 1923-ban lebontatta, s ekkor épült fel a ma is látható torony Kós Károly tervei alapján. A torony, sajnos, a talajviszonyok meg az alap hiányossága miatt, mára dőlni kezdett.

Templom, múzeum, közösségi élet
A tetőzet megrongálódott, emiatt a több évszázados kazettás mennyezetet a beázás veszélye fenyegette, 180 millió lejes költségvetéssel a templomot tavaly az eredetihez hasonló zsindellyel fedték újra. Az összeg háromnegyed részét önerőből biztosították, a fennmaradó negyedrészt a megyei tanácstól és a bánffyhunyadi költségvetésből kapták.

A templomtoronyban konduló két harang XX. századi. Az isten házának más rejtett kincsei is vannak. A templomtorony a korábbi lelkipásztor, Ferencz Miklós idején, 1981-ben vált egy múzeum otthonává. Létrehozásában alapítóját az a vágy vezérelte, hogy sikerüljön megőrizni a régi életforma tárgyi emlékeit, vallja édesapjáról Ferencz Árpád lelkész. A múzeum darabjainak túlnyomó többsége a család saját tulajdonát képezi, összeállításában nagy segítséget nyújtott a falu: miután az emberek tudomást szereztek a gyűjtésről, a padlásokról költözéskor, takarításkor, felújításkor előkerülő régi tárgyakat előszeretettel hozták a magyarbikali parókiára, amelynek egyik falán számtalan kalotaszegi cseréptányér és kályhacsempe díszeleg: a családi gyűjteményt 1967 óta bővítgetik.

A templomlátogatás után elbúcsúzunk, és a kultúrotthon felé vesszük utunkat. Kiss József a falu képviselője a Bánffyhunyadi Városi Tanácsban, tőle tudjuk meg, hogy két évvel ezelőtt új szárnnyal bővítették az épületet, ahova a lakodalmakat, különféle, egyelőre megálmodásra váró rendezvényeket kiszolgáló konyhát tervezték. A helyi RMDSZ-tagok által befizetett tagsági díjból függönyöket vásároltak a színpadra, a csatornázást is felújították, a nyersanyagot a polgármesteri hivatal biztosította, a helybeliek önkéntes munkával kivitelezték. Ottjártunkkor éppen szüreti bálra készülődtek. A középkorú tanácsos és az alpolgármester, a környékbeli fiatalokat összegyűjtő régi szüreti mulatságok hangulatát idézték fel: két első legény, két pandúr, négy leányhívogató, két kulcsár, két legényszamár és két cigányszamár, bort osztogatva, vonult a faluban bálra invitálva. Itt kívánkozik elő az emlékek bugyraiból egy másik szokás, a téli szánkázás. A bánffyhunyadi fiatalok, de ötvenes házaspárok is, csoportosan jöttek szánkózni. A hidegben aztán nótaszó csendült, helybeli családi háznál meleg bort ittak, de előkerült a szalonna is hagymával.

A magyarbikali egyházközség kezdeményezésére testvértelepülési kapcsolat alakult ki a magyarországi Bikal községgel, de testvérgyülekezeti kapcsolatot ápolnak Tiszalúccal és Kecskeméttel, ugyanakkor a Gelterkindeni Református Egyházközség céladományainak és az Oosterwoldei Református Gyülekezet támogatásának áldásait is élvezhetik.

Közel hatvan évvel, az utolsó kalotaszegi kismonográfia kinyomtatása után, 1996-ban jelent meg Magyarbikal monográfiája, Sebestyén Kálmán történész tollából, Ferencz Miklós lelkipásztor megrendelésére. A hosszú évekig fiókban rejtegetett monográfia kinyomtatását dr. Ferencz Árpádnak köszönhetjük.

www.freewebs.com/bikal

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 165 lej (3,6165 erős lej), 1 USD = 28 200 lej (2,8200 erős lej), 1 magyar forint = 146 lej (100 Ft = 1,46 erős lej).

Négy egyetemista lány kétszobás lakást keres sürgősen, a Monostoron. Telefon: 0740-836723. (0021)

Mircea Cristescu, a Kolozsvári BU Poli Mobitelco Carbochim férfi kosárlabda-csapatának menedzsere azt nyilatkozta, hogy a 9. alkalommal megrendezendő hazai All-Star Game-nek Kolozsvár adhat otthont.

A Román Kosárlabda-szövetséggel közösen szervezett gála a bajnokság befejezte (május 28.) utáni héten kerülne megrendezésre, hogy a román bajnokságban játszó idegen játékosok ne menjenek még haza, és a gálán a bajnokságban szereplő hazai játékosok csapata az említett idegenlégiósokkal csapna össze.

A kolozsvári csapat egyébként ma már a bajnokság rájátszásának első mérkőzésében érdekelt. A Poli Carbochim a Nagyszebeni Atlassibet fogadja, ingyenes a belépés – a klub reméli, hogy a nézők hozzásegítik az együttest a kiírás elődöntőibe való jutáshoz. A csapat egyébként teljes: felépült sérüléséből, illetve meghűléséből a játékirányító Milan Medvegy és a csapat egyik legjobb pontszerzője, Tudor Dumitrescu is.

A mérkőzésre ma délután 17 órától kerül sor; a play-off további párosítása: Ploieşti-i Asesoft–Medgyesi Gázmetán, Bukaresti Dinamó-Erbaşu–Aradi West Petrom és Konstancai Farul–Temesvári Elba.

*

A női bajnokságban a rájátszás már az első forduló második mérkőzéseinél tart. Szombaton a Kolozsvári U ACSA Terapia Bukarestben az Olimpia vendége lesz, mint már megírtuk az első összecsapás 69:55 arányú kolozsvári győzelemmel végződött. Ha nyer a Kolozsvár máris elődöntős, mivel két nyert mérkőzésig tart a párharc, ha viszont kikap, a következő összecsapás színhelye ismét a Horia Damian Sportcsarnok lesz a jövő héten.

A további párosítás: Nagyszebeni Magic–Târgoviştei Livas Petrom (az első találkozón 103:86-ra nyert a Târgovişte), Bukaresti Rapid CFR Marfă–Govorai CET (az első mérkőzésen a Govora győzött 90:79-re) és Aradi BC ICIM–Bukaresti Sportul Studenţesc Omnilogic (a fővárosban 74:55 arányban nyert a diákcsapat).

Amint arról már szóltunk, vasárnap 10 órától a Horia Demian Sportcsarnok ad otthont a 12. alkalommal kiírt Rehau-kupára, amelyet az AC&C Basketball, a Radio 21 és a helyi sportigazgatóság szervez. A küzdelemsorozat várhatóan este 9 óráig tart.

A több mint 1000 dollár összértékű díjakért a nézőkön kívül – akik, ha félpályáról betalálnak, 5 millió lejjel gazdagodnak – 114 csapat száll versenybe. Amint a szervezőktől megtudtuk, 72 férfi és 6 női amatőr csapat iratkozott be, valamint további 26 fiú és 10 lány, 14 év alatti gyerekekből álló csapat. A hárompontos dobásokra 82 kosaras iratkozott be, a zsákolásos versenyre pedig 8 jelentkező akadt.

A nézők belépése ingyenes.

Szombat este fél 9-kor Bukarestben, a Dinamó ellen vendégszerepel a Kolozsvári CFR-Ecomax együttese – a mérkőzést az Antena 1 adó közvetíti élőben. A két együttes eddig 17-szer találkozott, ebből 11 alkalommal a Dinamó nyert, és csak 3-szor a CFR – legutóbb az őszi idényben, a Gépész utcai stadionban 4–2-re. A Dinamó azonban hazai pályán veretlen a CFR-rel szemben, a 7 bukaresti mérkőzésből a CFR mindössze egyszer sem kapott ki: 1972-ben 0–0-lal ért véget a találkozó. Legutóbb 1976-ban találkozott a két csapat a fővárosban, akkor a mérkőzés 4–2-es Dinamó-sikerrel ért véget.

A mai mérkőzést Victor Stănişteanu bíró vezeti.

Marius Niculae gólja törte meg a jeget csütörtök este a Sporting Lisszabon csapatánál. A portugáloknak mindössze egygólos hátrányt kellett ledolgozniuk az angol Newcastle ellen, de ezzel szemben az angolok találtak be elsőnek a portugálok kapujába. A román idegenlégiós csapatának ekkor már három találatra volt szüksége a továbbjutáshoz, s úgy tűnt, hogy ez nemigen akar összejönni, mígnem az első félidő hajrájában Niculae gólja visszahozta a portugál reményeket. A portugálok ezt követően egy ideig még szaladtak az eredmény után, de a mérkőzés utolsó 20 percében megtáltosodtak, és végül könnyedén győztek, bebiztosítva a továbbjutást is.

Elbúcsúzott viszont az európai kupaporondtól az utolsó magyar érdekeltségű csapat is, miután a Sáfár Szabolcsot foglalkoztató Bécsi Austria csak gólnélküli döntetlent ért el a labdarúgó UEFA Kupa negyeddöntőjének visszavágóján, s így alulmaradt az olasz AC Párma elleni párharcban.

Spanyol gárda sincs már a nemzetközi kupákban, mivel utolsóként a Villarreal is elbúcsúzott az AZ Alkmaar ellenében: a hollandok sikeresen őrizték meg idegenben kiharcolt egygólos előnyüket a két-két találatot és kiállítást hozó visszavágón.

Az orosz CSZKA Moszkva ugyan 2–0-ra kikapott a francia Auxerre otthonában, de hazai pályán aratott négygólos sikerének köszönhetően egy pillanatig sem forgott veszélyben a továbbjutása.

Eredmények, UEFA-kupa, negyeddöntő, visszavágók: AZ Alkmaar (holland)–Villarreal (spanyol) 1–1 (Perez – 8. perc, illetve Figueroa – 72. perc, piros lap: Opdam – 20. perc, illetve José Mari – 21. perc) – továbbjutott az Alkmaar, 3–2-es összesítéssel; AJ Auxerre (francia)–CSZKA Moszkva (orosz) 2–0 (Lachuer – 9. és Kalou – 79. perc, 11 m) – tj. a CSZKA 4–2-es összesítéssel; AC Párma (olasz)–Bécsi Austria (osztrák) 0–0, tj. az AC Parma, 1–1-es összesítéssel, idegenben lőtt góllal; Sporting Lisszabon (portugál)–Newcastle United (angol) 4–1 (Niculae – 41., Sa Pinto – 71., Beto – 77. és Rochemback – 91. perc, illetve Dyer – 20. perc) – tj. a Sporting 4–2-es összesítéssel.

A szokásoknak megfelelően hat jelöltet nevezett az Év játékosa díjra az angol Profi Labdarúgók Szövetsége (PFA).

A legutóbbi két alkalommal győztes Thierry Henry (Arsenal) mellett Steven Gerrard (FC Liverpool), illetve – Király Gábor és Torghelle Sándor klubtársa – Andy Johnson (Crystal Palace) került a listára a Chelsea triója, Frank Lampard, John Terry és Peter Cech mellett.

A PFA április 24-én hirdet győztest.

A szövetség a korábbi évekhez hasonlóan idén is díjazza a reménységeket. Az Év ifjú játékosa cím jelöltjei: Wayne Ronney, Cristiano Ronaldo (mindkettő Manchester United), Jermain Defoe (Tottenham Hotspur), Stewart Downing (Middlesbrough), Arjen Robben (Chelsea), Shaun Wright-Phillips (Manchester City).

Az Apáczai Csere János Baráti Társaság és a Kolozsvári Református Kollégium szeretettel meghív minden sportbarátot a Dr. Somodi István Emlékkiállítás ünnepélyes megnyitójára, amelyet április 23-án, szombaton tartanak a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében.

Az említett helyszínen 11 órától emlékelőadást tartanak dr. Somodi Istvánról, majd az Apáczai-társaság termében 11.30 órás kezdettel nyitják meg a tárlatot. A rendezvény 12.30 órakor a dr. Somodi sírjának megkoszorúzásával zárul.

• Ritter Árpád és Aubéli Ottó győzelemmel kezdte szereplését a Várnában zajló birkózó Európa-bajnokságon a szabadfogásúak versenyein, Wöller Ákos ugyanakkor kikapott.

A kétszeres Eb-győztes, s ezúttal a 84 kg-ban szereplő Ritter a 16 közé jutásért a bolgár Petar Kaszabovval mérkőzött, s nagyon meggyőző teljesítménnyel, két menet alatt verte riválisát.

A 120 kg-ban érdekelt Aubéli rögtön a nyolc közé kerülésért léphetett szőnyegre, és az esélyeknek megfelelően szintén két menet alatt végzett a brit Baljit Koonerrel.

A 66 kg-os Wöllernek a török Mehmet Macitot kellett volna legyőznie a 16 közé kerüléshez, ám ez nem sikerült: a simán elvesztett első két perc után ugyan a második menetet megnyerte a magyar birkózó, a harmadikban azonban a török szerezte meg a döntő pontot.

A folytatásban Ritter és Aubéli is elveszítette második mérkőzését. Ritter a német Davyd Bichinashvilivel szemben elvesztette az első menetet, majd a másodikban javított, a mindent eldöntő harmadikban azonban ismét a német volt a jobb, így ő lépett a nyolc közé. Aubélinek ugyanakkor nem sok esélye volt a Vagyim Taszojev elleni negyeddöntőben. Az ukrán birkózó könnyedén, két menet alatt verte a magyar versenyzőt.

Aubéli a vigaszágon folytathatta a küzdelmeket, Ritter viszont kiesett az eredmények játéknak következtében. A magyar nehézsúlyú a negyeddöntőben őt legyőző Taszojev döntőbe jutásának köszönheti a folytatást. A Rittert a nyolcaddöntőben felülmúló Bichinashvilinek nem sikerült bejutnia a súlycsoport fináléjába, így a 74 kg-ban korábban kétszeres Európa-bajnok kiesett.

Végül Aubéli bronzérmet szerzett, a vigaszágon magabiztosan verte a spanyol Jose Cubát, majd a harmadik helyért rendezett csatában ugyancsak meggyőzően a bolgár Bozsidar Bozsidarjevet. Mindkét mérkőzése két menetig tartott, a szakvezetés szerint élete egyik legjobb formáját mutatta.

A győzelmet az orosz Kuramagomed Kuramagomedov szerezte meg, az ezüstérem a negyeddöntőben Aubélit legyőző ukrán Vagyim Taszojevnek jutott. A magyar birkózóval együtt még a görög Efsztatiosz Topalidisz állhatott fel harmadikként a dobogóra.

• Mindhiába nyert az első fordulóban, Soós Rita és Godó Kitti is a vigaszágra jutott, mivel az első fordulóban őket legyőző riválisuk bejutott a döntőbe.

Az 55 kg-ban szereplő Godónak ráadásul nem is kellett mérkőznie a bronzcsata lehetőségért, a harmadik helyért léphetett szőnyegre a fehér-orosz Marija Jahoravával szemben. A 72 kg-os Soósra viszont előbb még egy találkozó várt.

Végül Godó az ötödik helyen zárt, Soós ugyanakkor a vigaszág első fordulóban kiesett.

Godó jól kezdett a Jahorava elleni bronzmérkőzésen, megszerezte a vezetést, ám röviddel később figyelmetlen volt, s ellenfele ezt kihasználva két vállra fektette. A súlycsoportban az orosz Natálja Golc lett az első, a francia Anna Gomis a második, Johorován kívül pedig a lengyel Sylwia Bilenka is felállhatott a dobogó harmadik fokára.

Soós az ukrán Szvetlana Szajenkóval küzdött, s az első menetet szoros, míg a másodikat sima küzdelemben veszítette el.

A 72 kg-osok végeredménye: 1. Anita Schätzle (Németország), 2. Szvetlana Martyinenko (Oroszország), 3. Vaszilisa Marzaljuk (Fehér-oroszország) és Sztanka Zlatyeva (Bulgária), Soós Rita helyezetlenül zárt.

A nők küzdelme román érmet is hozott, a 63 kg-osok küzdelmében Mihaela Sadoveanu a harmadik helyen végzett. Ebben a súlycsoportban Szerencse Mónika már az első körben kikapott, és helyezetlenül zárt. A súlycsoportot a lengyel Monika Rogien nyerte a fehérorosz Volha Kilro, valamint a bronzérmes Sadoveanu és az osztrák Nikola Hartmann-Dunser előtt.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András