Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Még mindig kevés a magyar adó
(Gyurka Előd felvétele)

Noha történt némi előrelépés a kolozsvári kábeltelevízió szolgáltatók műsorkínálatának bővítése terén, a Szabadság által a tavaly kezdeményezett aláírásgyűjtés során megfogalmazott igény iránt – hogy a jelenleginél több magyar nyelvű csatornát foghassunk – a szolgáltatók még mindig nem mutatnak elég érzékenységet.

A kolozsvári magyarság objektív okok miatt Erdélyben mostohagyereknek számít, hiszen miközben a régió félreesőbb településein, de a kolozsvárihoz képest elsöprő többségű román lakosságot számláló Brassóban, Medgyesen vagy Nagybányán is több magyar adó műsora fogható. Kolozsváron jelenleg az UPC és az Astral kábelszolgáltatónál évek óta csak a Duna TV-t és a Magyar Televízió kettes műsorát lehet nézni.

A Szabadság éppen ezért tavaly aláírásgyűjtést kezdeményezett. Az ügyet számos magánszemély, de az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének akkori vezetősége is felkarolta, és besegített az aláírásgyűjtésben. Azóta azonban az érdekvédelmi szervezet részéről sem mutatkozott hajlandóság általában, hogy valamilyen szinten tovább foglalkozna az üggyel, noha az anyanyelvű televíziózás is azon kulturális jogok közé tartozik, amelyekre az Európai Unióban nagy hangsúlyt fektetnek. Ennek következtében több mint ötezer aláírást tartalmazó ívet nyújthattunk át a két kábelszolgáltató vezetőségének, akik minden további nélkül elismerték a kérés létjogosultságát, és ígéretet tettek annak megoldására.

Az UPC tavaly november végén, az Astral pedig idén február elején vette tudomásul a kolozsvári magyarság igényét, azonban viszonylag kevés előrelépés történt az ügyben. Az UPC valamivel jobban bizonyított, alapcsomagjában megtalálható azóta a Hálózat TV, a bérleti díjon kívüli összeget kell azonban fizetni a Film+, valamint a magyar szinkronnal ellátott Minimax rajzfilmcsatornáért. Ugyanakkor az Astralnál ennél is kevesebb intézkedés történt, hiszen itt mindössze a Film+ található meg az egyik speciális programcsomagban, amelynek eléréséért szintén külön használati díjat kell fizetni.

A két cég vezetői lapunk megkeresésére meglehetősen kiábrándító választ adtak. Dan Timofte, az UPC kereskedelmi igazgatója közölte, hogy a társaságnál még mindig hálózat-felújítási munkálatok folynak, és annak befejezéséig nem valószínű, hogy történik lényeges változás a magyar műsorok ügyében. Megtudtuk, hogy jelenleg csak részlegesen újították fel a hálózatot. Dan Timofte nem tudott határidőt mondani a javítási munkálatok befejezése kapcsán. Mircea Ilea igazgatót tegnap nem sikerült elérnünk, mivel külföldön tartózkodott. Az aláírások átadásakor Ilea megígérte, hogy 2005 tavaszán (!), de legkésőbb nyár elején (!) a programok átszervezésével igyekeznek valahogy megoldani a kérdést. Például úgy, hogy az alapcsomagba is helyet szorítanak magyar műsoroknak, és esetleg létrehoznak egy kedvezményes árú külön fizetős csomagot négy-öt magyar adóval. A kereskedelmi igazgatót emlékeztetve erre az ígéretre, közölte, hogy ez is a hálózat felújításától függ.

Az Astralnál sem körvonalazódik egyelőre pozitív fejlemény, hiszen Adrian Tăpăstău igazgató lapunknak elmondta, folyamatban van az a tranzakció, amely alapján az UPC megvásárolja az Astralt. Mint ismeretes, a nyár elején jelentették be, hogy az amerikai cég megvásárolta helyi – és országos – vetélytársát. Az igazgató szerint az üzlet véglegesítéséig jelentős változás nem várható, bármiféle jelentős szolgáltatással kapcsolatos újítás csakis a tranzakció lezárulta után következhet be. A cég vezetősége idén februárban legkésőbb idén májusig (!) a digitális televíziózás bevezetése után tartotta lehetségesnek a kérés teljesítését.

Időközben ezt az ígéretet – a kettő veszekszik, a harmadik győz elve alapján – a harmadik országos kábelszolgáltató-óriás, a kolozsvári piacon mindeddig jelen nem lévő nagyváradi RCS teljesítette, amely most már Kolozsváron, annak környékén és Erdély több részén is beindította 50 programot kínáló Digi Tv nevű szolgáltatását. Ebben több olyan magyar adó is megtalálható, amelyekre igényt tart a kolozsvári magyarság.

Emil Boc polgármester nem ért egyet azzal, ahogyan a törvényes keretek megszabják az orvosi rendelők eladásának módját. A jogszabályok ugyanolyan feltételeket szabnak, mint a kereskedelmi helyiségek esetében. Ez a rendelők értékének a felbecsülésére is érvényes, márpedig egy 15–20 millió havi jövedelemmel rendelkező orvos nem valószínű, hogy két év alatt képes lesz törleszteni két milliárd lejt. A polgármester kérni fogja, hogy vonják vissza az erről szóló kormányrendeletet, és bocsássanak ki egy új jogszabályt, amely az orvosi rendelőket külön kategóriaként kezeli, alacsonyabb árakat és hosszabb törlesztési időt állapít meg.

Tegnap délután rajtolt a gyerekek és felnőttek körében egyaránt népszerű háromnapos Romániai Magyar Bábos Találkozó, amelyre évről évre Erdély minden részéről és Magyarországról is érkeznek bábos csoportok. Az előző évekhez hasonlóan idén, a hetedik találkozón is sor kerül az előadások mellett szakmai megbeszélésekre. Egyaránt fontos tehát ez a találkozási lehetőség a közönség és a bábos szakma képviselői számára. Pénteken a szervező Homo Ludens Alapítvány vezetője, Vincze László és Dáné Tibor Kálmán EMKE ügyvezető elnök nyitotta meg a fesztivált a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében, majd a kolozsvári Keljfeljancsi Komédiás Kompánia, illetve a Matyi Műhely Bábszínház és az Árkádia Ifjúsági és Gyermekszínház nagyváradi társulatok játéka következett.

A kolozsvári városi tanács nemrég elutasította a polgármesternek azt a kezdeményezését, hogy azokat a területeket, amelyek nemrég városi belterületté minősültek (ezáltal megkétszereződik a város mérete!), vonják ki a mezőgazdasági forgalomból. A határozat-tervezetben volt néhány olyan kevésbé szerencsés megfogalmazás, amely arra késztette a városatyákat, hogy csapdát, netalán tisztességtelen gazdasági érdeket sejtsenek a kezdeményezés mögött. Attól féltek: ha kivonják a földeket a mezőgazdasági forgalomból, többé nem lehet azokat zöldség-gyümölcs termesztésre használni. Mi több, tulajdonosaik, akik a közművesítés és az utak hiánya miatt nemigen építhetnek házat ezekre a földekre, a „beépíthető terület" minősítés miatt óriási adót kell hogy fizessenek. Emil Boc azzal érvelt, hogy az intézkedés nyomán megszűnik a bürokrácia és a nehézkes eljárás, amely a földek átminősítéséhez eddig szükséges volt. Most a polgármester átfogalmazta a határozattervezetet. A keddi tanácsülésen a városatyák a következő szöveget kell hogy megszavazzák: „… a belterületen lévő, mezőgazdasági tevékenységre, illetve szőlőtermelésre használt földterületek megőrzik eddigi rendeltetésüket, kivéve azok a területek, ahova építkezni akarnak. Ez utóbbiak az építkezési engedély kibocsátásával egy időben ki lesznek vonva a mezőgazdasági forgalomból."

A Béke téri Diákművelődési Ház földszinti csarnokában a tegnap délelőtti nyüzsgés, állandó jövés-menés jelezte, hogy sokan érdeklődnek a kolozsvári munkaerő-hivatal által frissen végzett egyetemistáknak szervezett állásbörze iránt. A hivataltól megtudtuk, összesen 633 céggel vették fel a kapcsolatot, ezek közül 108 vett részt az állásbörzén, és 955 munkahelyet hirdettek meg. A rendezvény után összesített adatok szerint 1176 személy érdeklődőtt a tegnapi rendezvény iránt, ezek közül 1044 volt valamilyen oktatási intézmény végzőse. Alkalmazási céllal 702 álláskeresőt választottak ki, a helyszínen pedig 33 munkaszerződést kötöttek meg. Felsőfokú végzettséggel rendelkezők leginkább mérnöki, programozói és közgazdászi munkakörben helyezkedhettek el. A különböző szakmák közül a konfekció gyártók, műbútor asztalosok, gépkocsivezetők, ácsok, villamossági karbantartók voltak a keresettebbek.

október-decemberre,
a SZABADSÁG -ra!,
és nyerje el a nagydíjat, a

utazási iroda
Utazzon velünk Egyiptomba!

(Főtér 11. sz.,
tel./fax: 0264-590808, 431563, tel.: 427029
honlap: www.vacanteinegipt.ro,
e-mail: calibra@vacanteinegipt.ro)
nagydíját, egy
KÜLFÖLDI TÁRSASUTAZÁST!
További nyereményeink: 500 000 LEJES SZAKORVOSI VIZSGÁLAT VAGY ORVOSI LABORATÓRIUMI KIVIZSGÁLÁS a Promedical Center
magán rendelőházban stb.
(A részletekre majd visszatérünk.)

Amit az ember nem szerez meg, mindig jobbnak látszik annál, mint amije van. Ebben rejlik az emberi lét romantikája és hülyesége.

tartja szokásos zenés-táncos összejövetelét szeptember 25-én, vasárnap du. 5 órától a Karolina/Múzeum tér 3. szám alatti Fások-klubjában.

Bár a korszakok eltérnek egymástól, hiszen más volt a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején az irodalom helyzete és problémái, és nyilvánvaló más a kilencvenes évektől, illetve az ezredfordulótól errefelé, mégis kínálkozik egyfajta összehasonlítás a két kötet között, kezdte mondanivalóját Dávid Gyula irodalomtörténész csütörtökön délután a Gaudeamus könyvesboltban tartott kötetbemutatón. A Pallas Akadémia Kiadó Bibliotheca Transsylvanica sorozatban megjelent két friss kötetével ismerkedhettünk meg a rendezvényen: Kántor Lajos A nagyelefánt nyomában, illetve Balázs Imre József Mint egy úszó színház című, esszéket és kritikákat tartalmazó gyűjteményével. A beszélgetés jellegű könyvbemutatót Kozma Mária, a kiadó főszerkesztője és a sorozat szerkesztője moderálta, a szerzők jelenlétében.

Kántor Lajosról szólva, Dávid Gyula hangsúlyozta: írásaival a szerző megtanította olvasóit figyelni a sorok, a szavak mögé. Az 1967–71 periódusban már kibontakozott az első Forrás-nemzedék pályája, Kántor Lajost pedig, Dávid Gyula szerint e nemzedék menedzser-szerkesztőjének, illetve kritikusának is lehet tekinteni. Nagy érdeme, hogy volt bátorsága megvédeni a sorból „kilógó írókat", akikről minduntalan az a vád ért a hatalom részéről, hogy nem elég aktuálisak. – Kántor meri Páskándi Gézát az időszak legnagyobb fiataljai között említeni, akkor is, amikor az csupán egy-két éve jött ki a börtönből és „engedélyezték" újbóli megszólalását – fogalmazott az irodalomtörténész.

Balázs Imre József szintén 4-5 év „termését" gyűjtötte egybe a kötetbe, Dávid Gyula szerint ugyan nem tölt be olyasfajta katalizátori szerepet, mint annak idején Kántor Lajos, de írásaiban fellelhetjük a mai irodalom gondjait és problémáit ugyanúgy, mint a transzszilvanizmus kérdését. – Balázs Imre Józsefre egyfajta távolságtartás jellemző, tudja kívülről nézni az egyes művekkel kapcsolatosan felmerülő jelenségeket, távolságot tud tartani azzal az irodalomkritikai divattal is, amelyik eléggé eluralkodott a mai magyar kritikusok körében. Durván és leegyszerűsítve: még én is értem, amit ír, hát még az egyszerű olvasó – fejtette ki Dávid Gyula a jelenlévők legnagyobb derültségére.

A beszélgetés után Kozma Mária bemutatta Marosi Ildikó nemrégiben megjelent Erdélyi Helikon Képeskönyve című kötetét.

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra, szolgál: Fazekas Zsolt, du. 6 óra: Bántó-Tamás Szilveszter. Kétágú templom: de. 10 óra: Székely József. 11.30: a Teológiai Intézet évnyitó istentisztelete: Kató Béla, du. 6 óra az Intézet évnyitó ünnepélye: Székely József. Az évnyitót a javítási munkálatok miatt ezúttal a templomban tartják. Hidelvi templom: de 10, du. 6 óra: Szöllősi János. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 óra: Szilágyi Róbert, du. 5 óra: Sógor Géza. Újalsóvárosi (Pata utcai) templom: de. 10 óra: Ferenczy Miklós, du. 6 óra: Sebestyén Ákos. Írisz-telepi templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra: Tőkés Attila, du. 6 óra: Dobri András. Szamosfalva: de. 11, du. 6 : Hegedűs József. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Hegedűs József. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra: Székely Zoltán, du. 6 óra: Visky János. Tóvidéki templom: de 10 óra: Kozma András, du. 5 óra: Visky Péter. Törökvágási templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Bibza István. Kolozsmonostori templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Kállay Miklós Csaba.

Római Katolikus Egyház: Szent Mihály-templom: reggel 7 óra, 8.45 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Korom Imre György, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom: reggel 8 óra: Holló László, 9 óra, román nyelvű szentmise: Orbán László, de. 11 óra, du. 6 óra: a Szent Mihály plébánia lelkészei. Ferencrendi-templom: de 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra,: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz .Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Ebben a templomban adakozhatnak mindazok, akik az árvízkárosultakon szeretnének segíteni. Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor.

Unitárius Egyház: Belvárosi templom: őszi hálaadó ünnep, de. 11 óra, szolgál: Bálint Benczédi Ferenc, Úrvacsorára előkészít: Rüsz Fogarasi Tibor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Mezei Csaba. Kolozsmonostori egyházközség (a Kakasos, református templomban): du. 3 óra: Rüsz Fogarasi Tibor.

Evangélikus Egyház: Belvárosi templom: de. 10 óra, igét hirdet: Kiss Béla, 11 óra, német nyelvű istentisztelet: Orbán László.

Baptista Egyház: Gorunului utca 21. szám alatti templom: de. 10 óra, du. 5 óra: igét hirdet: Bálint Pál.

Várható, hogy egy fesztiválon – még ha olyan rangos is, mint a Kolozsvári Zenei Ősz – nem minden rendezvény egyforma fontosságú vagy rangú. (Az idei különösen jól sikerült: több világhírű kamaraegyüttest hallhattunk, és a szimfonikus hangversenyek is kiváló színvonalat értek el.) Arra viszont nem is gondolhattunk volna, hogy egy másodrangú produkcióval is „szerencséltetnek" a japán est kapcsán.

Az, hogy a hangverseny kezdetén jelentik be a műsorváltozást, még hagyján. Ami az est műsorát illeti, csalódott az, aki a meghirdetett japán dalokra, zeneművekre áhítozott: elhangzott ugyan néhány zongora- és énekszám, de nehezen hihető, hogy ezek lennének a japán zeneirodalom legkiemelkedőbb alkotásai. Kíváncsiak lettünk volna a hagyományos japán népi hangszerekre, netán népviseletre is, ehelyett kaptunk két énekest a hozzá való zongorakísérettel – mindannyian fekete estélyi ruhába öltözve.

A zongorista hölgy zenei teljesítménye még jónak mondható, sőt az ezt követő két énekes – egy bariton és egy tenor – muzikalitása iránt sem fogalmazódott meg különösebb kivetnivaló, ám a bariton (?) „színpadi mozgása", mimikája már mosolyt fakasztó volt. Nehezen hihető, hogy a világ bármely táján tartott előadóesten az énekes görcsösen markolja a zongora szélét, közben arckifejezése megfejthetetlenné válik, mozgása akár egy bábúé.

S hogy az est pozitívumairól is essen néhány szó: az első énekes szép, kiegyenlített hangszínnel rendelkezett, jó frázisépítkezést és énektechnikai megvalósításokat hallottunk. A világméreteket öltő tenorhiányt figyelembe véve a tenor is a középmezőny felső határát súrolta. Mentségükre szolgálhat, hogy fiatalok lévén még van esély pályájuk kibontakozásához.

Nem lehet tudni, mennyibe került a filharmóniának ez a produkció, de meggyőződésünk, hogy a zeneakadémia ének szakos diákjai ennél sokkal jobb hangversenyt tartottak volna.

Szűcs Teri: A lelkem lelkészei; Botos Csaba: Felszentelés a szolgálatra (igemagyarázat);

A lelkész – hivatásból ember?! Interjú dr. Hézser Gábor lelkész–pszichoterapeutával; Elém élték, mit jelent presbiternek lenni. Ritoók Pállal beszélget Mihály Emőke; Németi Júlia: Miképpen kíséri áldás a lelkipásztor munkáját? Könyvismertető; A magyar protestáns lelkipásztorok javadalmazása és társadalmi státusa. Mihály Krisztina interjúja Sipos Gáborral, a Kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár levéltárosával; Visky István: Az egyetemes papság elve; Kovács Teofil: Nem látszani, hanem lenni… Hatvan éve hunyt el ifj. dr. Varga Zsigmond

Dr. Békefy Lajos: Az ENSZ élén – Isten előtti felelősséggel. 100 éve született Dag Hammarskjöld; György Andrea szingli szótárának lelkész szócikke; Mihály Krisztina: Keresztények a világ válságos övezeteiben

– 3. rész: Csecsenföld; Keresztrejtvény; Hírek. TÜKRÖM-TÜKRÖM (színes gyerekrovat) Sipos Virág: Az egészséges Marci; Sipos Virág: Panni és a mókus testrészei; Visky Janka: A három jóbarát és a negyedik

Feladatok, hirdetés.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – A csajom apja ideges – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20,30, 23; kedvezménnyel 23 órától és hétfőn egész nap.

GYŐZELEM – Moartea domnului Lăzărescu – bemutató. – Vetítések időpontja: szept. 23-án, pénteken 14, 17, 20; szept. 24–29. között: 13, 16, 19, 22.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Herbie: Fully Loaded – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19.30, 22; kedden kedvezménnyel.

FAVORIT – Batman. Kezdődik! – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19.30; kedvezménnyel csütörtökön.

DÉS

MŰVÉSZ – A gyűrű 2 – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától és hétfőn egész nap.

TORDA

FOX – A fogoly. – Vetítések időpontja: 15, 17, 19, 21.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Kinsey – Vetítések időpontja: péntek, szombat, vasárnap: 17, 19, 21; hétfő-szerda: 17, 19; csütörtökön zárva.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – A Főnix útja – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 15 órától és hétfőn egész nap.

DACIA B-TEREM – Off the Map – amerikai. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától és kedden egész nap.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Monster in Law – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától kedvezménnyel, és hétfőn egész nap.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Ma, szeptember 24-én, szombaton este 7 órakor: Lucian Blaga: Ivanca.

Ma, szeptember 24-én, szombaton 12 órakor: Árnyak színháza – magyar tagozat.

Szeptember 25-én, vasárnap 11 és 12.30 órától: Hófehérke – román tagozat.

MAGYAR OPERA

Ma, szeptember 24-én, szombaton este 7 órakor: A Muzsikás Együttes fellépése.

Szeptember 25-én, vasárnap du. 5 órakor: Huszka Jenő: Lili bárónő. Vezényel: Horváth József. Rendező: Gy. Tatár Éva.

Szeptember 27-én, kedden este fél 7 órakor: Telemann: Pimpinone. Vezényel: Incze G. Katalin. Rendező: Széplaki Anna-Réka m. v.

ZENEAKADÉMIA

Szeptember 26-án, hétfőn du. 5 órától a stúdió-teremben: Albert Sassmann (Bécs) előadóestje.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Udvarhelyről nem sokkal ezelőtt még csak az árvíz-okozta pusztítás szívszorító jeleneteit hozta el otthonainkba a televízió és a sajtó, aztán az összefogás szép példáit is persze, most mégis szívet melengető érzés olvasni, hogy Farkaslakától, a pusztulást hozó Nyikó vizétől alig 15 kilométerre, Etéden ünneplésre sereglett össze a falu – s nem is akármilyenre: egy román költőt és műfordítót ünnepelnek, a tíz éve elhunyt Gelu Păteanut.

Akik a nevét ismerik, azok nem csodálkoznak azon, hogy Székelyföld közepén egy színmagyar falu egy román költőt ünnepel, és éppen őt. Merthogy „Gyalu", ahogy magyar barátai, jó ismerősei hívták, a nyolcvanas évek elején, a híressé (sőt bizonyos körökben hírhedtté) vált szárhegyi „Kriterion írótábor" -t követő hisztériás hangulatban épp itt, a Firtos lábánál, az országúttól is félreesve fekvő Etéden talált otthonra. És itt élt, alkotott, mindaddig, amíg 1990-ben, a marosvásárhelyi „fekete március" utáni időkben, a mellettünk tett nyilatkozatai miatt, életveszélyesen meg nem fenyegették, s kénytelen nem lett elhagyni a vendéglátó székely falut, a számára egyszerre idegenné lett országot.

Budapesten találkoztam vele utoljára, ahogy most számolom, alig egy évvel a halála előtt. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem román tanszékén volt előadó. Egy fordítás megbízásával kerestem fel: Kovács András Ferenc Manótánc címmel kötetté összeállott gyermekverseit készültünk megjelentetni, a magyarral párhuzamos román kiadásban. Készséggel vállalta, akkor már négy évtizedet kitevő műfordítói gyakorlata és rangja szintjén meg is oldotta. A Szárhegy után történtektől akkor már messze voltunk, kezdett a mindennapok teendői alá merülni a marosvásárhelyi „fekete március" is. De azt a kérdést, hogy mikor jön haza, nem tettem fel neki. Aztán a Căntec şui című, Kovács András Ferenc-kötet megjelenése után nem sokkal már nem is tehettem.

Most, hogy a kettős évforduló kapcsán szervezett etédi ünnep (merthogy az idén lett volna nyolcan éves, amit igazán megérhetett volna) hírét vettem, előszedtem régi jegyzeteimet, s előttem a Hargita Népének az ünneplésre összeállított számával, próbálom felvázolni alakja mögé azt, amiért nem csak Etédnek, de mindnyájunknak, a magyar és a román irodalomnak egyaránt joga, sőt kötelessége reá emlékezni.

1955 óta szerepelt magyar vers- és főleg prózafordításokkal a román irodalmi sajtóban, nem csak kortárs romániai magyar írók és költők, de Petőfi, Arany János, Áprily-versek tolmácsolójaként is; társfordítóként ott volt a hatvanas-hetvenes években, négy kötetben kiadott Antologia literaturii maghiare gárdájában (Szigligeti-vígjátékot, Eötvös regényrészletet, a századforduló elbeszélőit: Ambrus Zoltánt, Gozsdu Eleket, Peteleit, Thury Zoltánt osztotta rá a szerkesztő), s az ő önálló tolmácsolásában megjelent kötetek száma sem kevés: a névsor Bartalis Jánostól Veress Zoltánig terjed.

Azt, hogy anyanyelvi szinten – sőt a magyar anyanyelvűeket megszégyenítő tisztasággal és eleganciával – beszélt magyarul, többen elmondták – leírták azok közül, akik ismerték. De műfordítói rugalmasságából, beleérző készségéből egyként tellett a Törökországi levelek székely nyelvjárási ízekkel dúsított, veretes prózájának és Karinthy Frigyes nyelvi sziporkáinak, a Németh Lászlótól fordított Iszony hol drámai, hol lírai nyelvének és Tamási Áron egyszerre székely népi és szürrealista stílusának maradéktalan visszaadására. (Csak zárójelben még két szélsőséges példa: az ő fordításában jelent meg 1972-ben Franyó Zoltán szecessziósan zsúfolt, fulmináns publicisztikájának válogatása és rá tíz évre Imreh István szépírói mércével is mérhető stílusú, magvas történelmi tanulmányainak kötete.) Teljesítményét csak az tudja igazán méltányolni, aki magyarul is, románul is olvasni és élvezni tudja ezeket a műveket.

Etéd az ő számára az alkotó nyugalom helye volt. Itt teremtette meg a Törökországi levelek egyedülálló román nyelvét, s itt születtek legnagyobb részt azok a magyar versei is, amelyek – már csak halála után – Levelek a Fekete Madonnához címmel jelentek meg, 1997-ben.

Hogy miképpen illeszkedett be az őt befogadó székely falu közösségébe, arról szeptember 9–10-én az etédi „Gyalu-napok" tanúskodtak. Egy olyan ünnep napjai, amelyet nem írt elő senki, mint annak idején a kötelező évfordulókat, hanem amely belülről, az emberek szívéből fakadt. Azokéból, akik az embert – odalent – mindig az emberség mércéjén mérték.

Élete példája tanúsítja azt, amiben a magyar irodalom fordítójaként is hitt: egymás megbecsüléséhez az út egymás megismerésén át vezet.

Döbbenten értesültem arról, hogy elhunyt Simon Wiesenthal, a hatmillió halált halt európai zsidóság eleven öntudata, a holokauszt sötét gyilkosainak vadásza, aki életét tette fel arra, hogy kinyomozza, és bíróság elé állítsa a minden képzeletet felülmúló gaztettek elkövetőit. A címbeli mondat németül így szól: Wahrheit macht frei, ez viszont nagyon hasonlít ahhoz, az Arbeit macht frei (a munka szabaddá tesz) felirathoz, amit a hírhedt auschwitzi koncentrációs tábor kapuján olvashattak a szerencsétlenek, akiket kiragadtak otthonaikból, szeretteik köréből, és elhurcoltak az ismeretlen, irtózatos végzet felé. A marhavagonok ajtói kinyíltak, a még élőket pedig kiráncigálták, hogy a cinikus jelszóval ellátott kapuk mögött folytassák le luftmensch (levegő-ember) életükből a hátralevő rövid, de kegyetlen részt. Simon Wiesenthal egy másik, kevésbé hírhedt, de ugyanolyan borzalmas táborba került, Mauthausenbe. Innen szabadult a háború végeztével, 45 kilósra fogyva, hatalmas családjából egyetlen túlélőként. Igazságszolgáltató kezdeményezését nemhogy az osztrákok (tevékenységét Bécsben kezdte el), de maguk a zsidók sem nézték túl jó szemmel, hiszen a sokat szenvedett emberek a leggyakrabban csak felejteni akarnak. Jellegzetes tünete a megkínzott népeknek. A gyakorlatilag egyedül maradt Wiesenthal azonban hihetetlen szívóssággal folytatta végig küzdelmét, és az évek során rengeteg gonosztevőnek bukkant a nyomára: a több mint ezer bíróság elé állított és elítélt bujkáló náci között volt Adolf Eichmann is, aki Himmler hűséges csatlósaként megtervezte, és végrehajtotta a „végső megoldást". Helyes arányérzékével különbséget tudott tenni a tömeggyilkosok és a náci párt egyszerű tagjai között, számtalanszor hangoztatta: igazságot akar, és nem bosszút. Azt is elmondta: ameddig a bűnösöket nem állítják bíróság elé, a shoah (holokauszt) lebonthatatlan fal lesz a zsidók és a németek között. Kudarcai is voltak: az auschwitzi tábor véreskezű százados-orvosa, a „halál angyala" néven elhíresült Josef Mengele békés haláláig bujkált Dél-Amerikában. Mindettől függetlenül úgy érzem, Simon Wiesenthal befejezte munkáját, nem hagyott fájó és kényszerítő örökséget az utókorra. A legtöbb tömeggyilkos felett ítélkezett a megrendült társadalom, ennek ellenére figyelnünk kell, mert mostanában sokkal nagyobb veszély leselkedik ránk: a gyilkosok nemzedéke kihalóban van, talán él még valahol egy-két reszketeg vénember, akinek a félévszázadnyi bujdosás-rettegés volt a büntetése. Velük egyszerre viszont kihal a túlélők nemzedéke is. Eltűnnek a világról azok, akik a csontsovány karjukra tetovált számmal együtt magukon hordozták a borzalmak emlékét, akik tudják, milyen ízű a krematóriumok füstje, hogyan zuhog az SS-esek botja, mennyire megalázó a reggeli sorakozó, a „zählappel" szertartása. Eltűnik a megrendülés, amit mi, a civilizált Európa neveltjeiként érzünk akkor, amikor ezeknek az embereknek a szemébe tekintünk. Nélkülük félő, hogy már nem lesz elég nagy súlya a „soha többé!" kiáltásnak. A folyamat már elkezdődött: többfelé, így Magyarországon is már hullámokban tör fel a fröccsögő antiszemitizmus. Egyre gyakrabban halljuk, hogy meggyalázzák a zsidó temetőket, hogy horogkeresztet firkálnak a zsinagógák falára. Jól tudjuk: a terrornak ahhoz, hogy feltörjön nincs szüksége okra, csak ürügyre. Szeretnénk azt hinni, hogy a holokauszt fenyegető árnyéka örökre eltávozott fejünk fölül, hogy azóta hatalmasat fordult a világ, és egy hitleri jellemű sátánfajzatnak nem lenne esélye sikerre vinni aljas tervét. Nehogy csalódjunk. Gondoljunk bele: egy ideáljaitól megfosztott, frusztrációval telt és agresszívvé nevelt generációt nagyon könnyű rossz irányba fordítani. Simon Wiesenthal és nácivadász alapítványa ügyelt arra, hogy senki se hihesse: az ilyesmit büntetlenül meg lehet úszni. Azt is bebizonyította a világnak, hogy ameddig nem mondjuk ki, és nem cselekedjük meg az igazságot, addig nem lehet továbblépni, addig nincs sem külső, sem belső béke. Ő elvégezte munkáját, és 96 évesen, álmában halt meg bécsi lakásában. Mondjunk Káddist rá.

Sakk Băsescunak! – valahogy így lehetne összegezni a liberálisok és az elnök tegnapi cotroceni-i találkozóját. Az államfő és a parlamenti pártok közti konzultációsorozat célja a „vélemények közelítése" volt az egykamarás parlamentről, illetve az egyéni választókerületek bevezetéséről. Mivel azonban Tăriceanuék és Băsescuék közt a konszenzuskeresés helyét rég átvette a kölcsönös zsarolás, hátbatámadás, a tanácskozás eredménye nem lepett meg senkit.

A liberális párt képviselői kilátásba helyezték, amennyiben Băsescu továbbra is ragaszkodik egykamarás ötletéhez, kezdeményezni fogják, hogy a parlamenti rendszert megváltoztató alkotmánymódosítás azt is előirányozza: az államfőt ne közvetlenül a nép, hanem a törvényhozók válasszák. Az NLP arra számít, hogy az alkotmány ilyen irányú módosításának lehetősége eltéríti Băsescut szándékától, hiszen nyilvánvaló, a jelenlegi államfőnek, aki még legalább egy mandátumra pályázik, sokkal kisebb az esélye, ha a parlament választ. Ha például most lennének a választások, ex-pártján kívül senki más sem adná rá különösebb érdek nélkül szavazatát. Băsescu támogatottsága egyértelműen a tömegek körében kereshető. A tavalyi elnökválasztáson is azért kellett Theodor Stolojannak visszalépnie, mert a félrecsúszott nyakkendős, pezsgőt üvegből vedelő Băsescu képesnek mutatkozott annak a választói rétegnek a megszólítására, amely – finoman fogalmazva – nem érezte magához közel az értelmiségi fazon Stolojant, de amely szavazata nélkül elképzelhetetlen lett volna a D.A. győzelme.

Băsescu elsősorban a kétkamarás parlament költségeivel indokolta ötletét. Így, lebontva a képviselő/napi díj, irodapénz, benzinköltség, szállás és megszorozva sok-sok nappal, valóban irdatlan összeget tesz ki, a jelenlegi parlament silány emberállományát tekintve pedig tényleg pazarlás számba megy a két ház. Nem kell azonban vájtfülű politikai elemzőnek lenni ahhoz, hogy értsük: a parlamenti rendszer megváltoztatása ürügyén Băsescu csupán újabb utat keres az előrehozott választások irányába. Lehetőleg minél hamarabb, hiszen egyre több irányból érkeznek a döbbent háborgások, amiért az EU-csatlakozás küszöbén a román politikusok egymás elgáncsolásával vannak elfoglalva. A végeláthatatlan házszabály-vita és a bizalmatlansági indítványok zápora gyakorlatilag lebénította a parlamentet. Szándék sincs a kiútra, ezt bizonyítja, hogy a miniszterelnök a válsághelyzet megoldására kezdeményezett konzultáción csak annyit tudott elérni: a honatyák megígérték, hajlandók heti egy nap az integrációs törvényekkel foglalkozni. De csak csomagban!

A parlamenti rendszer megváltoztatásának ötletét a DP is magáévá tette. A demokraták arra számítanak, a parlamenti rendszer megváltoztatásával újrarendeződnek az erőviszonyok. Mind az egykamarás parlament, mind az egyéni választókerületek bevezetése jó eszköznek tűnik a DP számára arra, hogy kamatoztassa a választások után szerzett népszerűségi pluszt. Ez – többször leírtuk már – elsősorban mentoruk, Traian Băsescu sikeres PR-fogásainak köszönhető, a volt pártelnök államfői minőségében egyelőre maximálisan ki tudta használni a feléje irányuló figyelmet. Még akkor is, ha egyre nyilvánvalóbbak azok a külföldről és belföldről érkező jelzések, amelyek szerint a Románián eluralkodó instabilitás legfőbb tényezője Băsescu.

Bár a továbbra is mélyponton levő Szociáldemokrata Párt számára minden megmérettetés kockázatos, egyes elemzések szerint a pártelnökséget megnyerő, ám az SZDP feletti uralmat továbbra is csak áhító Mircea Geoană abban reménykedik: van jó oldala is a változásnak. Különösen az egyéni választókerületek bevezetése kecsegtet: ha mostanában a párt cégérét eléggé megtépázták a belharcok, korrupciós ügyek, „egyénileg" talán még menthető a helyzet. Szakértők szerint Geoană jól számol, ha arra gondol, hogy nem a párt, hanem a jelöltek egyéni népszerűségére alapozva rekrutálja a képviselőket a parlamentbe. Ha ez nem is jelent számbeli növekedést, mindenképpen kicserélődik az a garnitúra, amelynek nagy része az ellentáborból származik.

A liberális párt jól tudja, minden, ami a demokratáknak hasznot hoz, rovásukra történik, pozíciójukat gyengíti, ezért érthető visszakozásuk. A kérdés csupán az, min veszítenek többet: a választók körében érthető okokból népszerű egykamarás rendszer visszautasításán vagy támogatásán? Az NLP szerint amennyiben tényleg sor kerül az alkotmány módosítására, inkább arra kellene törekedni, hogy minél jobban behatárolják és elkülönítsék a két kamara hatáskörét. Erre a múlt alkotmánymódosítás alkalmával már volt kísérlet, a jelek szerint azonban még mindig sok az átfedés a szenátus és képviselőház között, és éppen az nem válik lehetővé, amire a két kamarát kitalálták, éspedig a civil társadalom kontrolljára a politikum felett. Az NLP ugyanakkor támogatja az egyéni választókerületek bevezetését, elsősorban éppen a szenátusban.

Az egykamarás ötlet elvetése, a valódi kétkamarás rendszer megteremtése mellett kardoskodik az RMDSZ is, a szövetség teljesen haszontalannak tartja a referendumot. Az egyéni választókerületek bevezetése a legérzékenyebben az RMDSZ-t érintené, hiszen ebben az esetben alig négy-öt mandátumhoz jutna, a tömbmagyarság köréből – ez is abban az esetben, ha a választókerületek egybeesnek majd a megyehatárokkal! A másik két párt elutasító álláspontjának okait sem kell sokat firtatni, mind a Nagy-Románia Párt, mind a Konzervatív Párt értékes mandátumoktól esne el, ha a rendszer bármilyen formában változna.

Tartanak tehát a jól fésült konzultációk, miközben folyik a kemény bozótharc. Az SZDP-s és a DP-s honatyák ölre mennek; a demokratákat a pártsemleges államfő letiltja, hogy részt vegyenek a szövetséges liberális miniszterelnök által összehívott tanácskozáson; az NLP frakcióvezetője a pulpitusról szidalmazza Tăriceanut, aki egyben saját pártjának elnöke, amiért az idétlen megbeszélése miatt csúszás van a képviselőházban. Ahol mellesleg a honatyák a világért sem akarnak a törvények megvitatásával foglalkozni, hanem veszettül hadakoznak a két házelnök leváltásáért. Az SZDP pedig hallani sem akar a házelnöki pozíciókról történő lemondásról, noha tudja, Băsescunak csak annyi kell, hogy bebizonyosodjon, a koalíciónak nem sikerül a csere, és erre hivatkozva valóban kierőlteti az előrehozott választásokat. Akkor pedig az SZDP lesz a legnagyobb támogatója a liberális miniszterelnöknek és kormányának, hiszen egy új választás beláthatatlan következményekkel jár.

Nem, a parlamentben nem a kamarák számával van a baj, hanem a komolyságával. A törvényhozás mindig is a legmegbízhatatlanabb intézmények közt szerepelt, a jelenlegi cirkusszal pedig egyáltalán nem lesz népszerűbb. Ne csodálkozzunk hát, ha egyre tömöttebbé válik a politikumot lepontozók, a kiábrándult, a szavazásokon távolmaradók sora, és évről évre csökken azoknak a köre, akik voksukkal befolyásolni kívánják ennek az országnak a sorsát. Marad csupán a kommandírozható tömeg, a bukaresti parlament padsoraiból ezeknek a torz tükörképe tekint máris vissza ránk.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Irányt változtatott pénteken, egy nappal várható partot érése előtt az Egyesült Államok déli partvidékét fenyegető Rita hurrikán. A forgószél így a 90 százalékban kiürített Galveston és Texas legnagyobb városa, Houston helyett az utóbbitól 120 kilométernyire északkeletre fekvő Port Arthur kikötőváros, Beaumont és a Louisiana állambeli Lake Charles körzetét fenyegeti. A Katrina áldozatainak száma pedig már 1066-ra emelkedett, azt követően, hogy az amerikai hatóságok újabb tetemekre bukkantak.

A hurrikán szeme pénteken közép-európai idő szerint reggel nyolc órakor bő 500 kilométernyire délkeletre volt Galvestontól, s óránként 16 kilométeres sebességgel haladt észak–észak-nyugati irányban. A légörvény közeledte miatt a hatóságok Texas és Louisiana part menti részén élő mintegy kétmillió embert hívtak föl távozásra. A menekülők áradata miatt bedugultak az utak, volt, aki hat kilométert tett meg egy óra alatt. A dugóban kiszáradás miatt meghalt egy idős nő, aki a Rita hurrikán első - közvetett – áldozata.

Sokan olyan hosszú ideig araszoltak a kocsisorban, hogy autójukból kifogyott az üzemanyag. A texasi Nemzeti Gárda egységei végigjárták a kocsisorokat, hogy üzemanyaggal lássák el az arra rászorulókat. A houstoni hatóságok bejelentették, hogy a Rita hurrikán közeledése miatt helyi idő szerint péntek délben lezárják a város repülőterét. Az American Airlines, a Continental Airlines és a Southwest Airlines légitársaságok előzőleg közölték, hogy a természeti csapás veszélye miatt törölték járataikat. A houstoni repülőtereken már csütörtökön is óriási volt a tumultus a várost elhagyni szándékozók tömegétől.

Az amerikai űrügynökség, a NASA munkatársai készenléti állapotba helyezték a számítógépeket, és elhagyták a houstoni Johnson űrközpontot. A Nemzetközi Űrállomás vezérlését időlegesen átengedték az oroszoknak. Utoljára egyébként 1915-ben fordult elő, hogy egy éven belül a Saffir-Simpson-skálán mért négyes fokozatú hurrikán csapjon le az amerikai szárazföldre. A Ritához hasonlóan négyes erősségű Katrina múlt hónap végén ért partot az Egyesült Államok déli részén. Utóbbi áldozatainak száma immár 1066-ra emelkedett azt követően, hogy további 33 személy holttestét találták meg. Louisiana szövetségi államában. A forgószél pusztítása a legtöbb, immár összesen 832 halálos áldozatot ebben az államban követelte. Mississippi államban 218, Floridában 14, Alabamában pedig 2 ember vesztette életét az ítéletidő következtében.

Komoly egészségügyi fenyegetést jelent az AIDS- és a tuberkolózisos fertőzések együttes jelentkezése Kambodzsában, Vietnamban, Kínában és a Fülöp-szigeteken – figyelmeztet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) pénteken közzétett jelentésében.

Az ázsiai-csendes-óceáni térség egészében az AIDS-fertőzöttek és betegek leggyakoribb közvetlen halálozási oka a tuberkolózis. Ráadásul a tbc-fertőzések száma jelentősen nő a betegséget okozó baktériumok különböző gyógyszerekkel szembeni ellenállásának növekedése miatt – int a WHO egy Új-Kaledóniában megrendezett konferencián ismertetett jelentésében.

A tuberkolózis többnyire a tüdőt fertőzi meg. Ha az AIDS-et okozó HIV-vírussal együtt támadja meg a szervezetet, akkor a két betegség kölcsönösen felgyorsítja egymás lefolyását. A Kínától Fidzsi-szigetekig terjedő nyugat-csendes-óceáni térségben 2004 végén 1,5 millió volt a HIV-fertőzöttek száma, és 2005-ben várhatóan százhúszezer ember életét fogja kioltani a betegség. A HIV-fertőzöttek esetében ötvenszer nagyobb az veszélye a tbc kialakulásának.

A WHO becslése szerint a tuberkolózis tízmillió embert fertőz meg és kétmillió halálát okozza minden évben. Az ázsiai csendes-óceáni térségben lép fel a világ tbc-s eseteinek egyharmada, ennek nyolcvan százaléka pedig Kínában, Kambodzsában, Vietnamban és a Fülöp-szigeteken.

A tbc-HIV fertőzések számának növekedése veszélybe sodorhatja az egészségügyi szervezetnek azt a célját, hogy az 1999–2010 közötti időszakban felére csökkentse a tuberkolózisos esetek számát. Azzal fenyeget, hogy a folyamatos haladás, amit eddig elértünk, a visszájára fordul – mondta Omi Sigeru, a WHO nyugat-csendes-óceáni térségi igazgatója.

Az Egyesült Államok új NATO-nagykövete egy brüsszeli rendezvényen a katonai kiadások növelésére sürgette a szervezet többi tagállamát, s jelezte: Washington a jövő év végén egy NATO-csúcs megrendezését szorgalmazza, hogy azon áttekintsék, mennyire haladt előre a szövetség átalakítása. A nagykövet, Victoria Nuland, aki az amerikai külügyminisztérium harmadik számú vezetőjévé előlépett Nicholas Burnst váltotta nyáron ezen a poszton, s ez volt első nyilvános megszólalása új tisztségében, a NATO jövőjével kapcsolatos amerikai prioritások címmel tartott előadást csütörtökön este a belga fővárosban. Mint hangsúlyozta, a katonai szövetségnek fokoznia kellene kiképzési kapacitásait, hogy ezzel segítse a nem NATO-tagokat saját biztonságuk megőrzésében. Az új amerikai NATO-nagykövet sürgette a szervezet többi tagállamát: fokozzák katonai kiadásaikat, így készülve fel a terrorizmus, a regionális instabilitás és a „lator államok" teremtette új kihívásokra. – A finanszírozás súlyos probléma. A NATO jelentősen alulfinanszírozott – hangsúlyozta, felhánytorgatva, hogy a tagállamok nagy többségében a bruttó hazai termék 2 százalékát sem érik el a védelmi kiadások.

A menedzsment mulasztása miatt nem tárgyalta még a Duna Televízió Autonómia nevű csatornájának indításáról szóló anyagot a közszolgálati médiumot felügyelő testület kuratóriuma – közölte Bíró Sándor, a grémium elnöke pénteken az MTI érdeklődésére.

Cselényi László, a közszolgálati médium elnöke csütörtökön beszélt arról: nem indul el idén karácsonykor a Duna Televízió új, Autonómia nevű műholdas csatornája; a táraság a napokban visszavonta az Országos Rádió és Televízió Testülethez (ORTT) benyújtott nyilvántartásba vételi kérelmét, nehogy a médiahatóság „a hiányzó adatok folytán visszautasítsa" azt. Mint mondta, a dokumentációból egyetlen irat hiányzik: ez a médiumot felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány kuratóriumának döntése, amellyel hozzájárul az új csatorna indításához.

– Eddig mintegy 81 millió forint érkezett a Duna Televízió által az erdélyi árvízkárosultak megsegítése érdekében hirdetett gyűjtésére – közölte Szeles Pál, a közszolgálati médium szóvivője. Mint mondta, továbbra is érkeznek a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közös akcióhoz az adományok, amelyekből mintegy tízmillió forintnyi a dologi felajánlás, például élelmiszer vagy építőanyag. A Duna Televízió Összefogás napja elnevezéssel augusztus végén tartott egész napos segélyakciót; az adásban többszöri élő kapcsolással tudósítottak a természeti csapás helyszíneiről, a képernyőn közölték annak a bankszámlának a számát, amelyre várták és várják a nézők adományait.

Jorge Mario Bergoglio argentin bíboros volt a XVI. Benedek néven a pápai trónra lépett Joseph Ratzinger legerősebb vetélytársa az áprilisi választáson – derült ki a pápaválasztó konklávé egy tagjának az olasz sajtóban közölt naplójából. Ratzinger bíborost a negyedik választási fordulóban választotta meg a konklávé, 84 szavazattal, míg Bergoglio 26-ot kapott – áll a névtelen naplórészletben, amit a Limes folyóirat közölt pénteken megjelent számában.

A harmadik fordulóban Bergoglio még 40 szavazatott kapott a 115-ből, Ratzinger 72-t. A napló szerint Bergoglio maga kérte támogatóit, hogy a negyedik fordulóban ne rá szavazzanak. A megválasztáshoz kétharmados többség, 77 szavazat szükséges.

Ratzinger legnagyobb vetélytársaként mindeddig Carlo Maria Martini olasz bíborost emlegették. A Vatikán csupán azt hangoztatta, hogy Ratzinger bíboros végig az élen állt a szavazási fordulókban, a szavazatok számát azonban nem közölték. A konklávé résztvevői titoktartásra kötelezettek. A Szentszék egyelőre nem kommentálta a pápaválasztó gyűlés részleteinek közzétételét.

Magyarország aktív támogatója szűkebb és távolabbi szomszédai integrációs törekvéseinek. A bővítés Magyarország számára, mint az Unió egésze számára is a stabilitás és a demokrácia előmozdítását szolgálja, ugyanakkor van még egy további érdeke is, a határon túli magyarok ügye – fejtette ki Somogyi Ferenc külügyminiszter csütörtökön a New York-i Columbia Egyetemen a magyar külpolitikáról mondott előadásában.

A miniszter hangoztatta, hogy a megoldás az érzékeny kérdésekre az európai normák és értékek alapján lehetséges. Magyarország szomszédság politikájában az előre néző megközelítésre, az összefogásra és a gondok közös megoldására helyezi a hangsúlyt, európai perspektívában az európai integráció útján képzeli el a magyarok újraegyesítését. Emlékeztetett arra, hogy ennek a politikának a jegyében október közepén példa nélkül álló módon a román és a magyar kormány együttes ülést tart.

– Az orosz fővárosi bíróság felülvizsgálati tanácsa csütörtök este jogerőre emelte Mihail Hodorkovszkij elítélését, megfosztva a Kremllel szembekerült exmágnást attól a lehetőségtől, hogy jelöltethesse magát parlamenti képviselőnek egy moszkvai pótválasztáson.

A Yukos olajcég volt vezérét haladéktalanul útnak indítják egy börtöntelepre üzlettársával, Platon Lebegyevvel együtt, miután a felülvizsgálati bírák lényegében helybenhagyták az első fokú ítéletet, mindössze egy évvel mérsékelték a nagystílű csalásért és adóelkerülésért rájuk rótt kilenc évet.

A fellebbviteli bírák egy nap alatt átvizsgálták az ítéletet, amelyet a Mescsanye kerületi bíróság 11 hónapi tárgyalás végén hozott meg májusban, s amelynek felolvasása két hétig húzódott. Igaz, érvénytelenítettek néhány apró vádepizódot: döntőbírósági verdiktek figyelmen kívül hagyásán túl azt a vádat is, hogy a két egykori főrészvényes Yukos-eszközöket sikkasztott volna el, átjátszva azokat a Moszt csoportnak, amelyet akkor az Oroszországból 2000-ben elűzött Vlagyimir Guszinszkij ellenőrzött.

Az ukrán parlament elfogadta csütörtökön Jurij Jehanurovot az ország miniszterelnökének posztjára. Viktor Juscsenko elnök jelöltje 289 támogató szavazatot kapott a 450 tagú törvényhozásban. Jehanurov, aki a hét elején tartott első parlamenti szavazáson még elbukott, Julija Timosenko örökébe lép a kormány élén. Az államfő szeptember 8-án korrupció gyanúja miatt menesztette a kormányt.

Jehanurov közgazdász végzettségű, mérsékelt és pragmatikus politikus hírében áll, ugyanakkor Juscsenko bizalmasának is számít. A Timosenko-kormány leváltása óta megbízott miniszterelnökként ő irányította a kormányzati munkát.

Nagyszabású kiállítással egybekötött uniós felkészítő konferencia zajlik szeptember 27-én kedden Kolozsváron. A magyarországi Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, az RMDSZ és az Önkormányzati Menedzsmendért Alapítvány szervezésében zajló rendezvény színhelye a Victoria Szálló. Délelőtt 10 órától Gilyán György, a GKM közigazgatási államtitkára a magyarországi uniós kiadványok kiállítását nyitja meg, majd 10.30-tól a Magyar Termék Nagydíj nyertesei mutatkoznak be. 11 órától kerül sor a nagy sikerű Az EU házhoz jön uniós felkészítő szakmai konferenciára, amelyen a magyar kormányt Gilyán György államtitkár és Cseh Áron kolozsvári főkonzul, az RMDSZ-t Takács Csaba ügyvezető elnök és Kerekes Gábor ügyvezető alelnök képviseli, de előadást tart Radetzky Jenő, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, Halász János, az ITDH romániai irodahálózatának igazgatója, illetve Fazekas Zsófia, a Corvinus Nemzetközi Befektetési Rt. képviselője is. A konferencia plenáris ülése után a vállalkozók három, egy időben folyó szekcióülésen vehetnek részt, amelynek témakörei: kiskereskedelem, faluturizmus, építőipar.

Magyarország uniós csatlakozásának első évfordulója alkalmából Budapesten rendezték meg először az utóbbi három évben megjelentetett, az Európai Unióhoz kapcsolódó szakma-specifikus kiadványokat bemutató felújított kiállítást és börzét. A nagy sikerre való tekintettel, az új kiadványokkal frissített kiállítást első ízben rendezik meg a határon túl is, először Kolozsvárott, éppen ott ahol három évvel ezelőtt elindult a gazdasági tárca Az EU házhoz jön kis- és középvállalkozók uniós felkészítő képzési programja. Az utóbbi években Magyarországon megjelent európai uniós kiadványok közül több mint ötszázat foghatnak kezükbe a látogatók a legkülönbözőbb – a csatlakozást érintő – gazdasági témákban. A kiállításon 53 olyan kiadvány is látható, mely a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program segítségével – mely pályázati rendszer már megfelelt a legszigorúbb európai verseny- és állami támogatási szabályoknak – készülhetett el.

„Alkotmányellenesnek" nyilvánította és vitára bocsátás nélkül elutasította a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetet a képviselőház közigazgatási szakbizottsága – közölte Relu Frenchiu, a testület liberálispárti (PNL) elnöke pénteken a Mediafax hírügynökséggel.

A bizottsági elnök a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kidolgozott és a parlament két magyar tagja, Sógor Csaba, valamint Becsek Garda Dezső képviselő által júniusban benyújtott jogszabály-tervezetről szólva kijelentette: „Jogállamban ilyesmiről nem lehet szó". Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke Sepsiszentgyörgyön egy autonómiáról rendezett fórumon kijelentette: a szakbizottság Mircea Dusa szociáldemokrata képviselő, korábbi Hargita megyei prefektus kezdeményezésére, meglepetésszerűen tűzte napirendre a törvénytervezetet, amelyet a bizottság tagjai vita nélkül utasítottak el.

Az SZNT-alelnök emlékeztetett, hogy a szóban forgó parlamenti bizottságnak az RMDSZ két képviselője, Antal Árpád András (Kovászna megye) és Seres Dénes (Szilágy megye) is tagja. A bizottsági ülésen Antal kérte a tervezetről szóló vita elhalasztását, és a tervezett elutasítása ellen szavazott, Seres pedig tartózkodott. A Mediafax-jelentés szerint a székelyföldi autonómiatervezet megvizsgálás végett a képviselőház plénuma elé kerül, mert a szakbizottság döntése csak konzultatív értékű.

Tóth Birtan Csaba, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke, aki szintén részt vett az említett fórumon, emlékeztetett arra, hogy annak idején az RMDSZ alkalmatlannak tekintette a székelyföldi autonómiáról szóló törvénytervezet parlament elé terjesztésének pillanatát. Úgy vélekedett, hogy az SZNT-nek és az RMDSZ-nek kompromisszumra kellett volna jutniuk az indítvánnyal kapcsolatban. Ám az SZNT vezetői szerint az autonómia ügyében nem lehet szó kompromisszumról. Szerintük a tervezet parlament elé terjesztése rendkívüli jelentőségű és felelős cselekedet volt, mert „a javaslat megvitatása alkalmat nyújthat az Európai Parlament által vallott önkormányzati elvek érvényesítésére".

– A tavalyi 600-ról 144-re csökkent a kedvezménytörvény alapján magyarországi továbbképző tanfolyamokon résztvevő romániai magyar pedagógusok száma – jelentette ki Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke csütörtökön Csíkszeredában.

Lászlófy újságírói kérdésre válaszolva elmondta azt is, hogy az idén 6 millió forinttal csökkent a szövetség intézményeinek működtetésére magyar állami forrásokból kiutalt összeg, a korábbi 36-38 millió forint helyett ebben az évben 30 millió forint lesz erre a célra. A tisztségviselő közölte, hogy csökkentek, esetenként megszűntek a különböző programok finanszírozására fordított összegek is.

Burus Siklódi Botond, az RMPSZ főtitkára a szövetség által szervezett továbbképző tanfolyam-sorozat, a Bolyai Nyári Akadémia számadatait ismertette. A főtitkár azt is elmondta, hogy a szűkös anyagiak miatt a tervezett évközi programokból kénytelenek néhányat elhalasztani.

Az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) bírálta a Demokrata Pártot és a Nemzeti Liberális Pártot, mivel szerintük a két fő kormányzó párt által okozott politikai instabilitás Románia uniós csatlakozását veszélyezteti. A hatalomnak felrótták, hogy kérte a két házelnök és a prefektusok lecserélését, valamint a közigazgatási törvény módosítását.

Az ESZP támogatja az SZDP által az integráció sürgős kérdései kapcsán megkötött egyezséget a többi román párttal, mivel ez elősegítené Románia 2007-es EU-csatlakozását.

Az árvízhelyzet miatt tűzszünetet tartanak a pártok a két házelnök leváltása, és a politikai rendszer megreformálása kapcsán folytatott háborúban. Ezért Traian B ăsescu államfő csak a liberálisokkal találkozott a tegnap, mára a Demokrata Párttal tervezett t alálkozót felfüggesztette az árvíz okozta súlyos állapotra hivatkozva.

A döntés minden bizonnyal meglepte a DP-t, hiszen tegnap Emil Boc Kolozsváron még részletesen ismertette a tegnapi találkozó témáját és résztvevőit. A párt állandó bizottsága 11 tagú küldöttséget hatalmazott fel a megbeszéléseken való részvételre. Emil Boc elnök elmondta: a DP továbbra is támogatja a névszerinti szavazás és az egykamarás parlament ötletét. Boc szerint a törvényhozás egyebek között azért szorul átalakításra, mert mind a szenátus, mind a képv iselőház el van foglalva a saját belharcaival, és nem figyel egymásra, ezért a parlament úgy működik, mintha egykamarás lenne . A DP elnöke szerint az államfő erre vonatkozó javaslata meg fog valósulni, és az egykamarás parlamentet Romániában is bevezetik. Boc az ehhez szükséges alkotmánymódosítást népszavazás kiírásával látja megvalósíthatónak, a referendum parlamenti tagok egynegyede, a kormány vagy félmillió szavazópolgár kérésére kezdeményezhető. Emil Boc hangsúlyozta: bár a né pszavazásnak a törvény szerint nincs kényszerítő ereje, az erkölcsi hatása mégis döntő. – Egyetlen párt sem mer majd szembeszegülni a szavazópolgárok akaratával, hacsak nem akar végérvényesen megbukni – fogalmazott a DP elnöke.

A liberálisok tegnap a B ăsescuval folytatott megbeszélésen a kétkamarás parlament mellett érveltek. Ha ebben az esetben a két fő ko rmányzó pártnak és B ăsescunak nem egyezik a véleménye, a név szerinti szavazás esetében konszenzusra jutottak, hiszen ezzel az ötlettel most már a liberálisok is egyet értenek.

Október 1. (szombat): Autóbuszos kirándulás: bradi aranymúzeum, Vajdahunyad, Algyógy. Indulás 7 órakor a Magyar Színház elől. Túravezető: Kovács Zsuzsa, tel. 456-010. Jelentkezés szolgálatos napokon a székházban.

Október 1. (szombat): Mikesi tó (26 km). Találkozás 9 órakor a Hajnal negyedi végállomásnál. Túravezető Székely Lavotta.

Október 5. (szerda): Közgyűlés 17 órától az Apáczai Csere János Líceumban.

Október 6. (csütörtök): Részt veszünk az RMDSZ által szervezett megemlékezésen.

Október 8. (szombat): Bükki séta (20 km). Találkozás 9 órakor a monostori végállomáson. Túravezető: Hosszú Béla.

Október 8. (szombat): Szüreti bál az Apáczai Csere János Líceumban. Szervezi: Prezensky Tibor.

Október 9. (vasárnap): Botanikus kerti séta. Találkozás 10 órakor a bejárat előtt. Túravezető: Jablonovszki Elemér.

Október 13. (csütörtök): Túravezető tanácskozás 17 órától a székházban. A 2006-os program összeállítása.

Október 15. (szombat): Mikrobuszos kirándulás: Radnaborberek (gyalog 10 km). Indulás 7 órakor a Magyar Színház elől. Túravezető: Szőcs Miklós, tel. 550-310.

Október 15. (szombat): Séta a györgyfalvi erdőben (15 km). Találkozás 9 órakor a 32-es autóbusz Alverna végállomásán. Túravezető: Szakács Éva.

Október 15–16. (szombat–vasárnap): Közmunka Szinden. Megbeszélés a közgyűlésen.

Október 16. (vasárnap): Mikrobuszos kirándulás: Bélavár vagy Szolcsvai búvópatak. Megbeszélés a közgyűlésen. Indulás 7 órakor a Magyar Színház elől. Vlád Pál, tel. 435-866.

Október 20. (csütörtök): Kézimunkaklub 16 órától a székházban. Házigazda: Sinai Mária.

Október 22. (szombat): Görbe túra (10 km). Találkozás 10 órakor a monostori végállomáson. Túravezető: Bagaméri Tibor.

Október 23. (vasárnap): Cérnaforrás (18 km). Találkozás 9 órakor a monostori végállomáson. Túravezető: Szőcs Miklós.

Október 29. (szombat): Városnézés: Egyetem, Farkas utca, Király utca. Találkozás 10 órakor a Mátyás szobor előtt. Túravezető: Szőcs Miklós.

Október 29. (szombat): Vonatos kirándulás Füzesmikolára. Találkozás 7 órakor az állomás előtt. Túravezető: Magyarosi Margit.

Október 30. (vasárnap): Brüll kilátó (12 km). Találkozás 10 órakor a monostori végállomáson. Túravezető: Bagaméri Tibor.

November 2. (szerda): Megemlékezés az EKE halottairól. Találkozás 15 órakor a Házsongárdi temető bejáratánál. Vezeti: Prezensky Tibor. Találkozás 15 órakor a monostori temető bejáratánál. Vezeti: Bagaméri Tibor.

November 9. (szerda): Közgyűlés 17 órától az Apáczai Csere János Líceumban.

EKE fotóklub: minden szerdán 17 órától a székházban.

Prána tanfolyam: minden pénteken 17 órától a székházban.

Az EKE-rendezvényekkel kapcsolatban érdeklődni lehet Prezensky Tibornál, tel. 456-022 és Magyarosi Margitnál, tel. 583-732. A rendezvényeikre minden érdeklődőt szeretettel várnak. Az EKE-székház címe: Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 7/5.

A városi Közszállítási Vállalat értesíti az utasokat, hogy a Monostor felé a Kálvária-híd jobb oldalán folyó vízhálózat-felújítási munkálatok miatt lezárják az 1-es, a 6-os és a 25-ös trolibusz útvonalát szombaton, szeptember 24-én, 5.30 és 23 óra között. Ezeken a trolibusz-járatokon autóbuszuk szállítják majd az utasokat, a központ felé a Câmpului utcán. Az Izlazului utcában az Aranykakas előtt plusz megálló lesz, míg a Primăverii utcai megállót felszámolják erre az időszakra. Mivel a személyszállítás emiatt nehézkesebben megy majd, kérik az utasokat, akik tehetik, használják a 101-es villamost, amelynek vonalán több járművet indítanak, valamint kibővítik a 9-es, 24-es és 29-es buszjáratokat is. Vasárnaptól visszatérnek a rendes menetrendbe.

Szeptember 25-től, vasárnaptól a Györgyfalvi negyedet kiszolgáló járatok (3-as, 25-ös trolik, 32, 32B és 33-as autóbuszok) Ştefan cel Mare téri (ítélőtábla előtti) megállóját visszahelyezik a Bocskai/Avram Iancu térre (a Pénzügyi palota elé).

Szeptember utolsó hetében hagyományos regáti, magyarságfelmérő misszióra indulnak a kolozsvári teológusok. A kilenc főből álló csapat ez alkalommal a Duna mentén a Szörénység és Bánság határvidékét járja be, kiemelt célja a szörénytoronyi (Turnu Severin-i) és orsovai magyarság felmérése. Emellett igyekeznek bejárni és feltérképezni a vidéket, a helyi kis számú magyar közösség által szervezett találkozón vesznek részt, istentiszteletet tartanak, és folytatják a gyülekezeti közösségek szervezését. A missziós út során megbeszélést folytatnak Madaras Lázárral, Mehedinţi megye magyar főispánjával a közösség helyzetéről, az egyházi és érdekvédelmi tennivalókról.

Mint ismeretes, a középkori magyar királyság határvidéke a Kárpátokat is túllépve egészen a Dunáig, a Kazán-szorosig húzódott, és a határok védelmére jelentős számú magyar és székely védelmi erő érkezett. Majd IV. Béla a szörénységi várak védelmével a johannitákat, a terület felügyeletével, Nagy Lajos király pedig a havasalföldi vajdákat bízta meg. A havasalföldi területen a magyarság korai jelenlétéről ma is számtalan magyar helységnév nyomai tanúskodnak. Magyar eredetű hely-, folyó-, pataknév és helységnevek többek között: Arpadia=Árpád, Secui=Székely, Almaş=Almás, Unguri, Ungurelu=Magyarok, Orlea=Váralja, Buzău= Bodza, Argeş=Argyas, Giula=Gyula, Magher=Magyar. A Kárpátok alatt Secuieni néven megye szerveződött, mely „a Székelyföld havaselvi meghosszabbítása" volt (Iorga), de a magyar királysághoz tartozást Craiova város neve és a régió, Ungrovlahia nevében is mindmáig megőrizte. Mindezek mellett – a feltételezések szerint – a protestánssá vált és elüldözött szászok által alapított, Kálvin (Calvini) nevét viselő helységnév teljesen egyedülálló Kelet-Közép-Európában.

Későbbi évszázadokban is jelentős számú volt a kitelepedés, és ezt néhány évtized alatt az asszimiláció követte, de az 50-es éveket követő munkaerő-elvándorlással is számottevő magyar és székely népesség talált otthonra, megélhetésre.

A kolozsvári református, unitárius és evangélikus teológus és vallástanárképzős fiatalok 1996-ban kezdték el Moldva, Havaselve és Dobrudzsa telepes magyarságának felmérését. Azóta, részben ennek a munkának köszönhetően új missziós szórványgondozó gyülekezet alakult Râmnicu Vâlcean, magyar közösségek szerveződtek Craiován, Motrun, és számtalan városi és megyei RMDSZ-csoport is létrejött.

A Vetési László szórványlelkész által vezetett missziós utat az erdélyi református egyházkerület szórványmissziós ügyosztálya és a Diaszpóra Alapítvány szervezi, a helyi előkészítő feladatokat a prefektúra hivatalai és a magyarság vezetői látják el. Az út kiadásait az egyházakon kívül hazai és külföldi alapítványok fedezik.

Nem értenek egyet a Beszterce-Naszód megyei tanárok azzal, hogy ki kell fizetniük az évente kötelező röntgenvizsgálat árát, bár a tanügyminisztérium rendelete értelmében az orvosi vizsgálatok költségeit a helyi önkormányzat költségvetéséből kellene fedezni.

A megyei tanügyi szakszervezet vezetője, Titu Rauca elmondta, hogy a megye egész területéről jelezték: a tanároknak 6–12 új lej (60 ezer–120 ezer lej) közötti összeget kellett fizetniük a vizsgálatért. A szakszervezeti vezető megfogalmazta: a tanárok főként azért elégedetlenek, mert korábban közölték velük, hogy a vizsgálatért nem kell fizetniük.

A Közegészségügyi Igazgatóság vezetője, Constantin Anton ellenben leszögezte: az eljárás az, hogy az iskolák utólag „hajtják be" a vizsgálatok árát az önkormányzatoktól. A tanárok abban tévedtek, hogy nem szervezetten végeztették el a röntgenfelvételt – így az önkormányzathoz eljuttatandó névsor összeállítása nehézségekbe ütközik, ráadásul úgy tűnik, egyes tanárok el sem mentek a kötelező röntgenvizsgálatra, emiatt a határidőt meg kellett hosszabbítani október elsejéig.

Rauca Szilágyi János prefektus közbenjárását kérte annak biztosítására, hogy az önkormányzat valóban visszafizeti a vizsgálat árát annak az ötezer tanárnak, aki elvégeztette azt, mondván: gyakran előfordul, hogy a polgármesteri hivatalok pénzhiányra hivatkozva elmulasztják a visszafizetést.

A kormány a takarékalapból szabadított fel 500 ezer új lejt (az összeg öt milliárd régi lejnek felel meg) a bethleni Ideggyógyászati Központ számára.

Szilagyi János prefektus elmondta: az összeget a prefektúra és a megyei tanács közbenjárásának köszönhetően sikerült megkapniuk. A segítség nagyon időszerű volt, hiszen az intézet alkalmazottai három hónapja nem kaptak fizetést.

Az intézetnek ezzel azonban korántsem oldódnak meg a gondjai, az intézmény teljes átszervezésére, európai modellek szerinti működtetésre volna szükség – a lehetséges megoldásokról kedden tanácskoztak.

Az intézet súlyos anyagi gondokkal küszködik – ennek egyik oka, hogy nem minden önkormányzat törlesztette tartozásait, holott szerződés garantálja, hogy a Bethlenbe utalt kis jövedelmű lakosaik kezelésének költségeit fedezik. A polgármesteri hivatalok tartozásai meghaladják a 400 ezer új lejt.

A megyei tanács nemsokára megvizsgálja az ügyet, és tervet dolgoz ki az összegek behajtására. A bethleni központban, illetve az Apanagyfaluban működő külső osztályon több mint 700 személyt kezelnek Erdély egész területéről, az alkalmazottak száma meghaladja a 300-at.

Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmával az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) keretében munkaközösség alakul annak érdekében, hogy összegyűjtsék az 1956 után Romániában politikai vádakkal elítéltek és bebörtönzöttek életrajzi adatait.

Az adatgyűjtés két irányban folyik: egyfelől a belügyi levéltárakban található dokumentumok felkutatásával, másrészt a még élő személyek, vagy hozzátartozóik nyilatkozatai alapján.

Az EME elnöke Dávid Gyula kérte a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség és a megye katolikus lelkipásztorainak segítségét ahhoz, hogy kérdőíveket juttathassanak el a még élő elítéltekhez, vagy azok hozzátartozóihoz.

Jakubinyi György érsek ezért felhívja a katolikus lelkipásztorok figyelmét arra, hogy segítsék e gyűjtőmunkát közreműködésükkel: ha esetleg megkeresik a fent említett bizottság munkatársai, akkor irányítsák őket azokhoz a családokhoz, amelyekben ilyen elítélt él vagy annak hozzátartozói.

Az újonnan kinevezett lelkipásztorok az egyházközség régebbi tagjaitól eligazítást kaphatnak.

Az oldalt szerkesztette: Dézsi Ildikó

Még ha valaki túlzott lokálpatriotizmussal vádolna is, akkor sem tagadnám, hogy valahányszor Tordáról, vagy szülővárosom vonzáskörébe tartozó falvakból, községekből származó kiemelkedő egyéniségről, korának meghatározó szellemiségű egyénről hallok vagy olvasok, jóleső érzés, nem kis büszkeség tölt el.

Felsorolni mindazoknak a nevét, akik tetteikkel, munkásságukkal, értéket teremtettek, a saját, és még inkább a szülőföldjük becsületéért, hírnevéért tevékenykedtek hiábavaló szándéknak, sikertelen vállalkozásnak bizonyulna. Mert, amíg odvasodó ládák mélyén, vagy szépen faragott könyvszekrények polcain, rég, vagy egyáltalán nem forgatott könyvek, újságok, kéziratos feljegyzések pihennek, addig van remény és lehetőség mindarra, hogy a közért áldozók képzeletbeli tisztelettáblájára újabb és újabb nevek kerüljenek fel.

Aranyosrákos, e kedves, ősrégi unitárius falu Aranyosszék, a régi székely székek egyik települése. Ha Szentmihályfalva után nem Borrév felé jobbra, hanem bal felé vesszük utunkat, enyhe lejtőn leereszkedve, megpillanthatjuk, a szemközti domboldalon, a fenyvesek koszorúzta, hívogató unitárius templomot.

Ebben a kies határú, barátságos községben látta meg a napvilágot 1860 augusztusában Borbély György. A jómódú parasztgazda családban nyolc fiú született és ebben az áldás sorban György a harmadik volt. A betűvetést a helyi tanodában sajátítja el, de tízéves korában már Tordára kerül, kollégiumba. Itt korán kitűnik éles eszével, de kiváló fizikai tehetségével és adottságával is tekintélyt vívott ki magának. Már itt megcsillogtatja sportos mozgását, ügyességét, erős akaratát és kitartását. Középszintű tanulmányait a kolozsvári unitárius gimnáziumban folytatja, majd a cívisváros, Debrecen híres kollégiumában érettségizik le.

Diák éveiben önellátó, mert szerinte, apjára utalva, „a falusi embernek van földje, ökre, lova, de pénze nincs." Tanítványokat fogad, irodalmi pályázatokon, sportrendezvényeken nyer díjakat, és ezekkel biztosítja önfenntartását. Különösen futó és távgyalogló versenyeken jeleskedik.

Kolozsváron szerez latin–magyar szakos tanári diplomát, miközben az egyetemen is sportol. A kincses városban pezsgő sportélettel találkozik. Példaképének tekinti Wesselényit, Kendeffyt, Jósikát. Immár sorozatban nyeri a futó és távgyalogló versenyeket egyre javuló eredményekkel. Ezek eredményeként elsőként nyeri el a büszke Erdély bajnoka címet. Időközben megalakul báró Jósika Lajos kezdeményezésére a Kolozsvári Atlétikai Club, amely lendületes sportéletet indít el a kincsesben. 1864. november 15-én a KAC távgyalogló versenyt rendez, Kolozsvár–Apahida és vissza távon. Első helyen végez. Két év múlva, újabb sorozat győzelmei után az Erdély bajnoka cím mellé elnyeri a KAC bajnoka címet is.

Elvégzi az egyetemet. A kolozsvári unitárius kollégiumban, majd Tordán tanít. Első nyári vakációját arra használja fel, hogy megmássza Magyarország legmagasabb hegyét, a Lomnici-csúcsot. Ezt az országot megkerülő túrát „egyszerű gyereksétának" taksálja, miközben 26 vármegyén, 250 községen keresztül, 65 nap alatt 1950 km-t gyalogol. Terjedelmes és színes beszámolókat küld útjának állomásairól, így a Wesselényiek Sibójáról (Zsibó); Petőfi boldogságának színhelyéről, Koltóról. De felkeresi Érsemlyént, Kazinczy szülőföldjét, Alsó Sztregován a Madách kúriát, elzarándokol Csokonai sírjához, Vörösmarty szülőházához.

Ekkoriban honosodik meg Kolozsváron a biciklisport. Egyik klubtársa Budapesten vásárol számára egy nagykerekű velocipédet és ő azon nyomban elhatározza, hogy elkerekezik Párizsba, az 1889-es Világkiállításra, és megnézni a csillogó fény városát az Eiffel torony tetejéről. A beharangozott útiterv úgy itthon, mint külföldön nagy érdeklődést váltott ki. Két pesti barátjával biciklizik el Párizsig, de a vissza utat egyedül teszi meg. Dijon felé megy, áthajt a Jura és a Szent Bernát-hegyeken. Genf, Milánó, Turin (Torino) az útvonal. Kossuthot szándékszik meglátogatni, de nagy szomorúságára ő éppen Svájcban tartózkodik.

Borbély tanár úr szorgalmasan tudósít kalandos útjáról a Herkules, Kerékpársport, Ellenzék és Pesti Hírlap című lapokban. Írásai dokumentáris értékük mellett szórakoztató humorral bírnak. A magas, nagykerekű biciklin összesen 4271 km-t karikázott, 54 napot töltve a nyeregben. Nem kis teljesítmény! Kolozsváron példátlan lelkesedéssel fogadják. 1893-ban az Erdélyben letelepedett Paget Olivérrel, ennek szülőhazájába, Angliába kerekeznek, immár „széllel bélelt gumikerekű biciklikkel", majd 1895-ben újabb kiemelkedő teljesítményt hajt végre. Tordai kollégájával, Scharscher Dániellel, Konstantinápolyba kerekeznek. Innen Küsztedzén (Konstanca), Ovidiusnak városán, Tomison át, az Ojtozi szoroson jöttek vissza. Útjáról a Kerékpáron keletre című kis könyvében, valamint az Aranyosvidékben közölt lebilincselően színes és élvezetes beszámolót.

1896-ban, a Millennium esztendejében, a világjáró tanár – ekkor már több gyerek édesapja – Zalaegerszegre telepedik át. A város hamar befogadja a nagy tudású tanárt, többszörös bajnokot. Hallatlan energiával dolgozik a zalai város társadalmi, kulturális és sport életében. „A munka az élet alapja" vallotta és új szolgálati helyén ebben a szellemben dolgozott. Megszerette a várost. De írásaiban minduntalan tetten érhetjük a honvágyat, a távoli szülőföld utáni vágyakozást. Értekezéseiben az Aranyosvidéket festi meg nagy nosztalgiával, szívből jövő képi ábrázolással.

Lassan felhagy az aktív sportolással, és idejét az oktatás mellett az írásnak és a közügyek szolgálatának szenteli. Kezdeményezi Csány (ejtsd: Csáni) Lászlónak, az 1848-as idők főkormányzójának, majd miniszterének, a kivégzett mártír politikusnak emlékére emelendő szobor állítását. Szellemi erőfeszítésének eredményeit nehéz lenne teljességgel felsorolni. 1885-ben alapító tagja az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyletnek, melynek évkönyvét több évig szerkesztette. Nyolc évig szerkeszti az Aranyosvidék című hetilapot. Zalaegerszegen 17 éven keresztül szerkeszti a maga alapította „Magyar Paizs" című hetilapot. A magyar ipar védelmében megszervezi a Magyar Iparvédelmi egyesületet, a Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezetet. Írásait sorozatokban közlik az Ellenzék, az Erdély, Unitárius Közlöny, Unitárius Értesítő, Box, Herkules, Kerékpársport, Pesti Hírlap, Zalai élet, Zalavármegye és más lapok. Ő szerkeszti a tordai EMKE emlékkönyvet. Családi feljegyzések 24 olyan egyesületről tanúskodnak, amelynek vagy választmányában, vagy vezetőségében működött. 1930. február 8-án tért örök nyugovóra.

Egy hallatlan energiával, akaraterővel, tenniakarással megáldott egyéniség volt. Tartalmas, különösen gazdag megvalósításaival, eredményeivel dicsőséget szerzett mindhaláláig imádott szülőföldjének, a székely Torda–Aranyos megyei Aranyosrákosnak. Szülőföldjéről soha nem feledkezett meg. Megérdemelné, hogy az utókor, Aranyosrákos szorgalmas lakói emlékezzenek rá, emlékét megőrizzék, valahol az unitárius templom udvarán, egy szépen faragott kopjafát állítva, vagy egy emléktábla avatásával a templom falán.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány pályázatot hirdet az ifjúság közéleti tevékenységének támogatásra, a Kisebbségi Tanács 2005. évi célalapjaiból. Csak 2005. október – december időszakban sorra kerülő programok megvalósítására lehet pályázni.

Pályázni az alábbi témakörökben lehet:

•az ifjúsági szervezeti élet szempontjából hátrányos helyzetű régiókban, településeken tevékenykedő szervezetek által kezdeményezett programok támogatása;

•helyi, területi és regionális szintű képzések, konferenciák szervezése, felkészült szakértők bevonásával;

•ifjúsági szervezetek internet-hozzáférésének résztámogatása;

•Vidéken vagy szórványban működő ifjúsági szervezetek programjainak támogatása;

Feltételek: csak községekben, falvakban, illetve olyan szórvány településeken működő szervezetek pályázhatnak, amelyekben a magyarság számaránya 20% alatti.

•középiskolás szervezetek kisebb programjainak, kezdeményezéseinek támogatása (ebben az esetben a felső határ 1 000 000 lej). Egy diákszervezet legtöbb három pályázatot nyújthat be egy évben. Ez a témakör esetében a pályázati kiírás folyamatos.

Általános tudnivalók
•A pályázatok benyújtása csakis erre a célra kiállított formanyomtatványokon, azaz pályázati űrlapokon történhet, amelyek letölthetők az RMDSZ honlapjáról (www.rmdsz.ro) vagy beszerezhetők a Communitas Alapítvány Titkárságán (hétfőn és csütörtökön 11–17 óra között), az RMDSZ területi szervezeteinél, illetve kérhetők e-mailen, a communitas@rmdsz.ro címen.

• A pályázat leadásának határideje 2005. október 10. (postabélyegző dátuma). A pályázatot EGY PÉLDÁNYBAN a következő címre kérjük eljuttatni: Fundaţia Communitas (Ifjúsági Szaktestület), 400489 Cluj-Napoca, str. Republicii nr. 60., jud. Cluj.

• A borítékra ne felejtsék el feltüntetni, melyik szaktestülethez pályáznak!

• A pályázatok beküldése csakis ajánlott levél, Prioripost vagy valamely gyorsposta-szolgálat révén történhet. A titkárság a személyesen behozott pályázatokat a határidő napján du. 2 óráig fogadja.

• Pályázatot sem faxon, sem e-mailen nem fogadunk el!

• Minden pályázót postán értesítünk a támogatási kérelmére vonatkozó döntésről.

• Kedvező döntés esetén a megítélt összegről, a felhasználás és az elszámolás módozatairól a pályázót külön értesítjük.

• A program lefutásától számított 45 napon belül a pályázónak kötelező elszámolnia a támogatás felhasználásáról. Ellenkező esetben a lebonyolítónak joga van megvonni a támogatást.

• A formai hibás pályázatok iktatásra kerülnek, de nem képezik tartalmi elbírálás tárgyát. Formai hibának tekintendők a következők:

• a pályázati program nem sorolható be a kiírásban szereplő kategóriák egyikébe sem;

•a negyedik pont esetében a pályázó szervezet nem teljesíti a kért feltételeket;

•a pályázati űrlap nincs két különböző személy által aláírva;

•a pályázati űrlap nincs eredeti pecsét által hitelesítve (jogi személy esetén);

•a pályázat határidő után érkezik be;

•nincs részletes költségvetés mellékelve;

•az ajánló személy nem írja alá az űrlapot, vagy nincs ajánlás csatolva a pályázathoz;

•a program nem 2005. október – december között kerül megvalósításra;

•az űrlap hiányosan van kitöltve.

További információkért forduljanak a Communitas Alapítvány titkárságának munkatársaihoz: Gyárfás Zsuzsánna – programfelelős, Bordás Szabolcs – titkár.

Cím: Fundaţia Communitas, 400489 Cluj Napoca, Str. Republicii nr. 60. Telefon/fax: (0264) 594 570, E-mail: communitas@rmdsz.ro.

Az Európai Unió által támogatott program keretében ezelőtt két évvel Szamosújváron is megalakult a beteggondozói szolgálat. Az elején még voltak szervezési nehézségek, de jelenleg jó körülmények között működik a fontos szociális létesítmény.

A főtéren átadták az új székhelyet, ahol időszakonként orvosi ellátásban részesítik a betegeket. Ugyanitt gyógyszertár áll a lakosság rendelkezésére. A program keretében a kisvárosban két nővér dolgozik. Jelenleg 115 beteg és mozgássérült szerepel a személyzeti listán. A betegek többsége otthoni kezelésre szorul, de sok, főleg idős ember veszi igénybe az orvosi személyzetet is.

Szamosújváron az orvosi ellátás még mindig nem felel meg a mai követelményeknek, ezért jött jól az Európai Unió által kezdeményezett egészségügyi program gyakorlati alkalmazása.

Szüreti bállal egybekötött falunapot tart október 1-jén a Borsa-völgyében fekvő Kide. Az ünnepség 11 órakor ökumenikus istentisztelettel kezdődik. A délután 4-től induló lovasfelvonulásra és hagyományőrző műsorra várják a vendégeket és a falu elszármazottait. Fellép a kolozsvári Szarkaláb néptáncegyüttes. Este 8 órakor kezdődik a szüreti bál, 9-kor a kidei fiatalok csősztánca. Szeretettel várnak mindenkit a szervezők: a Kide Egyesület és az RMDSZ.

Magánokirat-hamisítás vádjával indult nyomozás a 47 éves kissebesi P. Luminiţa ellen Bánffyhunyadon. A nő neve azt követően került a rendőrség figyelmébe, hogy korábban férje, P. Tiberiu Nicolae ellen indult nyomozás adócsalás miatt: mint kiderült, a jelenleg a hatóságok elől menekülő, országos körözés alatt lévő férfinek a nő segített a bűncselekmény elkövetésében.

A vád szerint a nő töltötte ki 2003–2004 során azoknak a hamis nyugtáknak és számláknak egy részét, amelyek segítségével a férfi – egy helyi kft. ügyvivője – lefaragta a profitadót, és amelyek alapján az államtól visszakapta a befizetett áfa egy részét. A rendőrök szerint a férfi diktálta be a nőnek a valóságban lezajlott kereskedelmi tevékenységeknek meg nem felelő adatokat a hamis iratok kitöltésekor. Így a nő hozzájárult a közel egymilliárdos, pontosabban 976,8 millió régi lejes, az államkasszát érintő csaláshoz.

A nőt szabadlábon vizsgálják.

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

Az alábbiakban két visszaemlékezést indítunk útjára hasábjainkon. Szerzőikben közös, hogy mindketten túlvannak már a kilencvenen, és mindketten azt az időszakot idézik meg az itt közölt emlékírásukban, amelyet most magunk mögött tudhatunk – XX. század néven. Mennyire különböző módon, illetve más-más szemszögből teszik ezt, az hadd derüljön ki a mostantól kezdve sorozatban közölt írásaikból.

Az alábbiakban részlet következik a szerző A nagy hazugságok kora című készülő önéletírás ából, amely a már nyomtatásban megjelent A nagy remények kora (Erdély 1944–1948) – Tények és tanúk sorozat, Magvető, Budapest, 1990 – folytatása. Korábban ebből a Szabadság már közölt részleteket idei márciusi számaiban.

Később, mikor az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület felszámolására került sor, vált világossá előttem, hogy miért nem akart a román állam befektetni az EMGÉ-be. Pedig az EMGE átszervezése épp azon az őszön megkezdődött. A Magyar Népi Szövetség tette rá a kezét az EMGE-vagyonra, kigolyózták a vezetésből Szász Pált, a választott elnököt. Megkezdték ellene az „osztályharcos kampányt", mint a kizsákmányoló földbirtokos ellen. Pedig kiváló mintagazdasága volt, mely jelentősen segítette az erdélyi agrárfejlődést. De ez nem számított. Nemsokára letartóztatták, s a vezetést egy direktórium vette át az MNSZ által kinevezett emberekből. Ez azt a látszatot keltette, hogy a szervezet, a „demokratizálódás¨ eredményeként fellendülőben lesz, hiszen a régi vezetést és a földbirtokosokat, a „kulákokat" mind eltávolították, s az új vezetésben elismert szakembert kerültek. Vass Mártont, az új elnököt jól ismertem, becsületes jó érzésű magyar volt, mezőgazdasági gépész, ő volt az, aki nem vállalta az elnökséget Kurkóval szemben, így lett Kacsó az elnök. Antal Dániel is bekerült a vezetésbe, aki igaz, hogy felsőházi tag volt 1944-ig, de szintén elismert szakember, Kós Károly, mint mezőgazdasági építész, s az EMGE régi vezetői közül, Szövérdi Ferenc. Ők hárman az éppen induló mezőgazdasági főiskola tanárai lettek. A magyar akadémia helyén nem lett önálló főiskola, csak tagozat, a magyarok által még 1869-ben létesített monostori Mezőgazdasági Akadémiát egyszerűen lefoglalták minden vagyonával együtt. Hosszas harc után végül létrehozták a magyar tagozatot, de nem minden előző tanárt vettek át, csak a „megbízhatókat". A velük való beszélgetésből – mivel gyakran megfordultak a szerkesztőségben – azt vettem ki, hogy a Magyar Népi Szövetség védelme alatt az EMGE, mint az erdélyi magyar kisgazdák szervezete, nagy jövő előtt áll, hiszen ekkor még több mint százezer tagja volt és jelentős vagyona. Kolozsvárt két nagy értékű épület a Majális utcában, ahol a központi hivatalok is működtek. Az egyikben, a felső épületben én is dolgoztam 1943-ban nyári szünetben, a gyümölcsosztályon. Az EMGE konzervgyárak, aszalók létrehozását támogatta, a magyar állam pénzén, faiskolákat szervezett, a korszerű gyümölcstermesztés fejlesztési tervét dolgozta ki. Tudtam, hogy az EMGÉ-nek vidéken jelentős mezőgazdasági intézményei vannak, fedeztető állomások, nemesített vetőmagtermelő mintagazdaságok tartoznak hozzá, a gazdakörök vagyonán kívül, mely minden erdélyi magyarok lakta faluban működött.

Ezt a hatalmas vagyont kívánták „megmenteni" a Magyar Népi Szövetség vezetői úgy, hogy beolvasztva magukba az egész szervezettel együtt a vagyont is. Legalábbis ezt mondták, hirdették, talán hitték is egyesek. Közben gőzerővel folyt a jobb, tehetősebb gazdák felszámolása, ellehetetlenítése. A gazdakörök vezetésébe beültették a falusi osztályharc győzteseit, a szegényparasztokat, napszámból élőket, akik a helyi kommunista sejtek bizalmát bírták. A Magyar Népi Szövetségnek már nem sok beleszólása lehetett. Nyíltan kimondták, hogy szervezetei közvetlenül kommunista pártirányítás alatt működhetnek. Aki ezzel nem értett egyet, jó, ha megúszta kizárással, és nem tették „kuláklistára". Mert már ekkor kezdték összeállítani ezeket a listákat, a helyi pártszervezet javaslata alapján. A kiválasztás kritériuma az volt: tartottak-e szolgát, voltak-e alkalmazottai, vagyis „kizsákmányoló" volt-e? A földbirtok nagysága csak másodlagos szempont volt, hiszen a legtöbb közepes gazda valameddig alkalmazott szolgát, ha nem tudta családjával megművelni a földjét. Betegség miatt, vagy elvitték katonának a családfőt, majd fogságba esett, vagy egyáltalán nem került haza. Az asszonyok nem tudtak volna megbirkózni a gazdasági munkánkkal, a beszolgáltatási kötelezettségnek eleget tenni a háború alatt és még azután is. Mindez nem számított. A besorolás tehát tág teret adott az önkényeskedésnek. Volt, aki így intézte el haragosát, mások védték jóemberüket, rokonukat. A gyűlölködés általánossá vált, mert a besorolásnak nagy tétje volt. A beszolgáltatási és adókötelezettség jóval magasabb volt a kulákoknak, mint a többinek, függetlenül attól, milyen volt a termése. Ha nem termelte meg az előírt kvótát, meg kellett hogy vegye a piacon, jóval magasabb áron, mint az állami ár.

(Folytatjuk)

A következőkben részleteket közlünk Bogdán Kálmán nyolcvanhat évvel ezelőttig visszanyúló visszaemlékezéseiből. Szerkesztőségünkhöz néhány hónappal ezelőtt eljuttatott levelében egyebek között így vall: „eléggé ismert (...) figura voltam Kolozsváron. Persze, már kevesen emlékeznek rám, hiszen 1975-ben tettem át székhelyemet szeretett fővárosunkba – Bukarestbe. Kolozsvárt – még a napokaliptikus időkben – több évtizedet töltöttem... 1936–40. között mint az Erdélyi Bank tisztviselője, majd különböző munkásszázadokban mint Rommel-takarító stb., később mint a katonai törvényszék elítéltje a kolozsvári hadbíróság sittjén, „felszabadulás" után mint színész a kolozsvári magyar színházban, ezt követően a Kuli vendéglő góréja, államosítás után állástalan csóróként koplaltam, amíg nem alkalmazott az akkori Dermata úszótrénernek. Ebben a minőségben – persze más egyesületeknél, hiszen sűrűn fordultak elő átszervezések –, talán szerénytelenség nélkül állíthatom, elég szép sikereket értem el (László Frici is tanúsíthatja). Ha még megemlítem, hogy l936-tól tagja voltam a kolozsvári Unió szabadkőműves páholynak (azt hiszem, egyetlen élő tag vagyok), ahol számos kiváló, értékes személyekkel kerültem barátságba, ismeretségbe, Janovics Jenőt, Tamási Áront, Szentimrei Jenőt sorolnám fel..., talán eleget teszek a captatio benevolentiae szabályának... Még annyit, hogy sokáig közöltem A Hétben (amíg Huszár volt a főszerkesztő), majd a Valóságban, a Tromf című vicclapban, amíg szegény Kiss János bele nem halt a sérülésekbe, amit néhány „terroristától" szenvedett el... Elég gyakran közlök a Romániai Magyar Szóban is. Fodor Sándor bíztatására nekifogtam egy részletesebb visszaemlékezés megírásához egyelőre Csak a szépre emlékezem címmel. Nos, ebből küldenék néhány fejezetet a Szabadság részére – elsősorban a kolozsvári vonatkozásúakat."

Háború, háború, gyilkos háború,
Miattad van oly sok országban ború,
Miattad sír oly rengeteg árva,
Sejhaj, apjuk fent van már a
mennyországban…
(Írta Bogdán Kálmán, Budapest, V. Pannónia utca 2l., második osztályos tanuló, 19l9 októbere)

Távol áll tőlem, hogy egy 86 esztendővel ezelőtt ihletett költeménnyel igazoljam, hogy poeta non fit, sed nascitur, különben az alkotás csak a családi annalesekben szerepelt. Ha családom tagjai sejtették volna halvány oroszlánkörmök jelenlétét, sikerült őket kiábrándítanom: még macskakörmök sem mutatkozhattak, mert sokáig tövig rágtam azokat. Erről a csúnya szokásról csak akkor szoktam le, amikor protézist kaptam.

Versírással ugyan még próbálkoztam, egykori szerelmeim kedvéért, a „költemények" –, irodalmunk szerencséjére, elkallódtak. Utoljára Békéscsabán, érettségim előtt puszilt homlokon a múzsa. Így egymásután küldtem be alkotásaimat a Körösvidék című helyi lapnak. Mivel semmiféle választ nem kaptam tőlük, erélyes hangon reklamáltam. Erre a szerkesztői üzenetekben megjelent nyomtatásban a válasz: „A türelmünk immár fogytán,/ Ne küldjél több verset, Bogdán..."

Nem küldtem, nem írtam több költeményt, szögre akasztottam a lantomat, „Le a lanttal" jelszóval vagyis, költői szabadságra mentem.

Ez a pici epizód és sok többi akkor jutott eszembe, amikor végignéztem a Trianon című műalkotást, majd az azt követő egyoldalú csihi-puhit. Aztán egész éjjel merengtem „a múltak ütemén…"

Szerénytelenség nélkül állítom, hogy még én is belefértem volna ebbe a filmbe, egyrészt mint szem-és fültanú, hiszen a történéskor 7–8 éves komisz kölök voltam, másrészt saját bőrömön is érezhettem, harmadrészt pedig egész életemre kiható fordulópontot jelentett Trianon és előzményei.

De kezdjem az elején. A fenti „verset" valóban én írtam, mégpedig a vörös forradalom kellős közepén, amikor az Érdekes Újságban és a Tolnai Világlapjában egész oldalakat töltöttek be a hősi halált halt vitézek fényképei. (Ötéves koromban már folyékonyan olvastam.) Amikor felolvastam a verset édesanyámnak, egyhangú tapsot arattam, aztán másnap reggel eljött velem az iskolába, és megmutatta a gyöngyszemet Papp tanító bácsinak, aki személyesen olvasta fel az osztály előtt, de előbb megkérdezte tőlem, mi az a sejhaj? Nem idevaló, ki kell hagyni. Én már akkor makacs férfi voltam, és erélyesen tiltakoztam, sőt kompromisszumot ajánlottam, cseréljük ki a sejhajt tyuhajra. Végül mégis a sejhaj maradt.

Ahogy visszaemlékszem ez a sejhaj, vagy tyuhaj egész életemben jellemző volt rám. A velem született optimizmus, bizakodást, a „csak nem elkeseredni"-t jelentette. És valóban, ha innen, a majd száz évi távolságból visszatekintek az „ezer veszély között" végigélt pályafutásomra, ezek az „ihaj-tyuhaj, sejhaj, sose halunk meg, megmaradunk magnak" indulatszó fajták segítettek át a bajokon, melyekben bőven volt részem.(A Parkinson elkerült, de pár kínzóm akadt.)

De komolyan, nem emlékszem, hogy életemben pár napnál huzamosabb ideig elkeseredtem volna, vagy feladtam volna a küzdelmet. Elnézést kell kérnem ezért a hosszú lére eresztett captatio benevolentiaert, de úgy érzem, ez is hozzátartozik a Trianon-komplexusomhoz.

Szóval világosan emlékszem, hogy a bérházban, ahol laktunk, lázas mozgásra ébredtünk.

Kiabálás, rikoltozás, „Éljen Károlyi, éljen a forradalom, éljen Kun Béla!"…

Édesapám nem volt otthon, édesanyámmal és néhány szomszéddal és gyermekkel elsétáltunk a körútig, ahol minden élénk vörös színben virított. Lobogtak a vörös zászlók, a Vígszínház egész homlokzata pirosra volt mázolva. A körúton tömegek vonultak, ismeretlen jelszavakat kiabálva (valahogyan, mint nálunk l989-ben, de semmi esetre nem azt, hogy veniţi cu noi…) Édesapám is izgatottan jött haza délben az irodából, „Kitört a forradalom!" kiáltással. Én ijedten megkérdeztem „Ki törte ki?" emlékezve, hogy Farkas Sanyi milyen verést kapott, amikor kitörte a lépcsőház ablakát. „Az emberek" – felelte, és rohant a lakógyűlésre, ahol életbevágó problémákat kell megbeszéljenek…

(Folytatjuk)

Erdély különleges képződmény a Föld testén, mondja róla Európa és a hazai föld tudós kutatója Dr. Szádeczky-Kardoss Gyula kolozsvári geológus. Ezért is illik rá a parafrazált szállóige: „Ha a Föld Isten kalapja, / Úgy Erdély bokréta rajta." Ebbe a színes bokrétába illik bele az Erdélyi-szigethegység keleti oldalán a Gyulai-havasok és az Erdélyi-medence találkozásánál, a Szentlászlói-medencében fekvő, és a kunverő Szent László királyunk nevét viselő mai Tordaszentlászló.

Településtörténet szempontjából az utolsó honfoglalás idején, 895-ben a Nagy- és a Kis-Szamos völgyében a besenyők feltartoztatására hátrahagyott öt nemzetség közül Körösfőtől a Marosig, vagyis a mai Kolozs megyét Kolozsvárral és a kolozsi sóbányával a Mikola nemzetség vette birtokába, míg Torda és a tordai sóbánya körüli vidéken a Szíl-Kalocsa nemzetség telepedett le – tudjuk meg a Jakó Zsigmond professzor akadémikus kutatásaiból.

Címerállataik stilizált alakja mind a mai napig fennmaradt Tordaszentlászló népi varrásművészetében. A Mikoláké a szarvas, a Szíl-Kalocsa nemzetség pedig a madár, a páva, a Szent László templomának egyik boltzáró kövén lévő címerpajzson a napkorong (vagy nyolcküllős kerék?) alatt ott díszelegnek a Mikola nemzetség címerelemei is: a félhold a csillaggal. Nem kétséges tehát, hogy falunk a korai megülésű Árpád-kori települések egyike, mint ahogy az sem, hogy Kalotaszeg keleti és délkeleti településeinek nemes családjai a fentebb említett ősfoglaló nemzetségekből alakultak ki.

A letelepedés utáni évszázadokat nemcsak a trónviszályok, hanem (1068-ban) a besenyő-kun betörés is megzavarta, akik felett László herceg, a későbbi I. László, azaz Szent László király (1077–1095) győzelmet aratott, s Kálti Márk Krónikája szerint a győzelem emlékére László templomot építtetett, s vitézeit e köré telepítette le. És nem véletlenül! Hiszen falunk határában, a mai Bence-patak völgyében haladt a tordai só rövidebb, szárazföldi útja a Sós, illetve az Erdélyi-szigethegységből bányászott nemesfémek útja a Maros–Aranyos–Kis-Szamos völgyét összekötő hajdani római úton, a Meszes-hegységen át az Alföld felé, aminek a felügyeletére építették meg (a X–XI? században) Léta várát, ahonnan a középkoron át mind Torda, mind Kolozs megye ügyeit igazgatták az erdélyi vajdák várnagyai.

A Szentlászlóra vonatkozó első írásos és hiteles történeti adat Imre király (1196–1204) idejéből, egy osztozkodó birtoklevélben maradt fenn, amelynek bevezetőjében ezt olvashatjuk: „...In:partem superiorem iuxte Fene sin qua est sita eccl. S. Ladislai..." majd így fölytatódik a latin nyelvű szöveg magyarra fordítva:" ... a hesdáti (létai) uradalomhoz (Torda megye) tartozott, melyet Imre király levele szerint (?) esperes vett meg, majd jogutódai, a SUKIAK (1285-ben) úgy osztoztak, hogy János kapta a Fenes melléki felső részt a Szent László templommal. Demeter és Domokos pedig Hesdátot, s az uradalmat elválasztották a püspök (Fenes) birtokától." Tehát 1196-ban már áll egy Szent László-templom, s valószínű ebből az időből származik vásártartási joga is: az április 24-i Szent György-napi, azaz tavaszi, az október 25-i, azaz őszi országos kirakó nagyvásár, valamint a hétfői hetivásárok tartási joga.

Mielőtt tovább mennénk a történeti források felsorolásában, fogjuk vallatóra az olyan beszélő helyneveket is mint: a Bence-pataka, a Bencei erdő, a Bence utca, a Bencében elnevezésű határrészünket, s így összefüggést találunk a Szent László édesapja, I. Béla királyunk által alapított kolozsmonostori benedekrendi apátsággal is, melyhez a középkori folyamán a fentebbi birtoktestek is tartoztak. Sőt az sem kizárt, hogy falunk a Szent László király harcait megelőzően, vagy a Szent László temploma megépítése előtt éppen Szent Benedek nevét viselhette, mint ahogy azt Palkó Attila tanár úr is feltételezi.

A következő hiteles történeti adatok az 1332-es, 1337-es pápai tizedjegyzékekben maradtak fenn. 1332-ben kétszer is említik Miklós nevű papját, aki előbb 35, utóbb 115 új pénzt, s 24 liliomos dénárt fizetett. Ekkor a település – Villa De Sancto Ladislao – egyházi szempontból a kolozsi főesperességhez tartozott.

1409-ben a falu és határa Léta királyi vár birtokrésze, s ekkor említik a Léta vára felőli magaslaton a Szent László tiszteletére épített kápolnát is, melynek maradványai ma is jól láthatók a Kápolnánál, illetve Póka-váránál lévő határrészben, amelynek felszíne és altalaja rendkívül gazdag azokban a kerek idomú kőtallérokban, kőpénzekben, amelyet a nép ma is Szent László pénzének nevez. A Szent László-kápolna helyére vezető Zarándok útja, Zarándok ösvénye, illetve a közelében lévő Zarándok csorgója és a Zarándoknál lévő határrész elnevezés arra enged következtetni, hogy a reformáció felvételéig a Szent László-kápolna a középkoron át búcsújáró hely lehetett, aminek az emléke ma már csak a határnevekben él. A fentiekre alapozva 1990-től az évente megtartott Szent László-napi nemzetközi magyar kórustalálkozó eseményei őrzik, elevenítik fel emlékét.

A középkori Szent László-kultusz más tárgyi emléke egyházközségünk 1478-ból származó és 1919-ben újraöntött kisebbik harangja is, amelynek felirata: „Ore pro nobis beate rex Ladislaus aodni 1478" azaz magyarul: „Imádkozzál értünk, boldog László király. Az Úrnak 1478. esztendejében." Ez hívja ma is az élőket, siratja halottainkat, és ha veszély van, megtöri a villámok erejét.

Szent László templomának kegyurai egyben a Léta királyi várhoz tartozó birtokok, falvak egyre változó birtokosai is vagy fordítva. Így 1285-ben Suki (Zsúki) János, 1405-ben Kolozsvár, 1419-ben Kusalyi Jakos János a birtokos. 1437 után Losonczi Dezső alvajda, 1441-ben Herepei Márk szintén alvajda, 1450-ben pedig Kusalyi Jakcs Mihály a birtokos.

A nándorfehérvari győzelem, 1456 után Léta várának birtokai, s köztük Szentlászló is templomával együtt Hunyadi János mostohahúgának, dengelegi Pongrácz Jánosné Csolnokosi Klára asszony és fiai, majd Mátyás király halála (1490) után ennek természetes fia: Corvin János herceg birtokába kerültek.

1500-ban dengelegi Pongrácz Mátyásné Perényi Orsolya asszony birtokolja e vidéket, majd 1524-ben a pártütő Balassa Ferenc főúr.

1544-ben Izabella királyné erdélyi fővezérének: Ártánházi Bornemissza Boldizsárnak adományozza, akitől 1560-ban a nemzeti király és erdélyi fejedelem elárulásáért a Balassák, név szerint Balassa Menyhért és Balassa Imre birtokába kerül Léta vára a hozzá tartozó falvakkal együtt. A Balassák árulását megbüntetendő, János Zsigmond fejedelmünk 1562 február 12-én visszaszerzi ugyan a várat, de a harcok következtében a vár megéri első pusztulását is. Így kerül 1562-től 1569-ig ismét Kolozsvár birtokába.

1569-ben rövid ideig Géczy János Erdély kormányzója lesz e vidék birtokosa, s ugyan ettől az évtől kezdődően egy évszázadon át 1629-ig Kamuthy Balázs hadvezér, illetve Kamuthy Farkas Torda vármegye főispánja a birtokos ezen a vidéken, akik, felvéve a szentlászlói előnevet, Szentlászlói Kamuthy Balázs, illetve Szentlászlói Kamuthy Farkasnak nevezik magukat.

1629–1665 között a Géczyek, köztük Géczy István birtokolja Léta várának tartozékait, s benne a szentlászlói udvarházban működő erdélyi pénzverdét is. Innen űzi ki az erőszakos birtokfoglaló Jósika István Géczy Istvánt, aki a szájhagyomány szerint, a kastélyból vezető földalatti úton menekült Léta, akkor már Géczy várába, s így került – így maradt – az Erdély történetében szerepet játszó Jósika család és leányágoni leszármazottainak birtokában 1921–23, illetve 1938-ig Léta vára birtokaihoz tartozó Tordaszentlászló és vidéke: a Szent László-medence, a Hesdát-völgye, a Jára-völgye, valamint a Kolozsvár és Torda közötti falvak birtokteste, amelyekre 1930-ig a szentlászlói járás joghatósága is kiterjedt. A várfalvi–tordai ágból származó báró Jósika család leányágoni leszármazottai közül a Csáky grófokat, a Mikes grófokat és a Széchen gróf családot tartja számon az emlékezet, akik a gróf Andrássy családdal birtokolták a falut és környékét. Tordaszentlászló utolsó földesura gróf Széchen Miklós, az Osztrák–Magyar Monarchia előbb római, utóbb pedig 1919-ig párizsi követe volt, aki a XIX. században telepített dendrológiai parkot és a közepén álló 64 szobás angol-barokk stílusú kastélyt, nyári rezidenciáját, a román földreform (1921–1923) után, jobb híján 1931-ben a román államnak adta el, amely tüdőszanatóriumot létesített benne, s amelynek minden szennye az Aranyos-patakán át a Fenea-patakába ömölve torkollik Magyarlóna határában a Kis-Szamosba.

Gróf Széchen Miklós érdeme, hogy míg Gyarmathyi Zsigáné Kalotaszeg nagyasszonya a kalotaszegi varrásművészetet ismertette meg az uralkodóházzal, valamint az európai fővárosok kiállításának látogatóival, az osztrák–magyar követ kalotaszegi viseletben járatta mind leányait, mind belső és külső személyzetét Európa két országának fővárosában, annak tudatában és ismeretében, hogy a kalotaszegi népviselet tordaszentlászlói változata nem más, mint a magyar nemesi viselet egyik nemesen egyszerűbb változata. Sőt azzal, hogy mind belső, mind külső személyzetét a falu ifjúságából válogatta össze, és vitte ki külföldre, a falu polgári rétegének kialakulását segítette elő.

A történelmi dátumok közül nem maradhat ki 1711 sem. Ugyanis Léta, a későbbi Géczy vár ekkor érte meg második pusztulását, s azóta romokban heverve is rendkívül romantikus látványa e vidéknek. Ehhez az évhez kapcsolódik az a történelmi esemény is, amelyet az egyik kuruc nótának így fogalmaz meg:

„Nagymajtényi síkon letörött a zászló..." azaz e hadtörténeti esemény szerint ekkor tették le kuruc őseink a fegyvert az osztrák túlerő előtt. Azonban, azok a kurucok, akik hittek II. Rákóczi Ferenc fejedelmünk visszatérésében, és a nemzetet elnyomó labancok feletti győzelem sikerében, nem máshová, hanem éppen Léta várába és a közeli Tordai-hasadék barlangjaiba vonultak vissza az aranyosvidéki gerilla kapitány, a kuruc Balyka Miklós vezetésével, s itt várták Rákóczi visszatérését, időnként megsarcolva a tordai henteseket, mészárosokat, pogácsasütőket, hogy harcosaikat (el)tarthassák. Ezért nem véletlen, hogy az osztrákok elől Léta várából a Tordai-hasadékba menekülő kurucokat éppen a tordai hentes legény: Patkós Dani árulása folytán fogják el az osztrákok, s nem mással, mint az árulóval öletik meg a kuruc kapitányt is. S hogy ne legyen a magyarnak honnan védenie magát, Léta várát is, mint a többi magyar várakat, az osztrákok felrobbantják, s azóta romokban hever. Talán a fenti események emlékeként alakult ki Kalotaszegen az a szokás, hogy a kalotaszegi tiszta szobák fő falait mind a mai napig két Rákóczi kép díszíti.

A falu – Tordaszentlászló – mai nevét az 1876. évi közigazgatási törvény alapján kapta, hiszen 1930-ig Torda–Aranyos megyéhez tartozott, s ennek volt egyik járási székhelye is Tordaszentlászlói járás néven. Népessége kialakulása szempontjából nem hagyhatjuk figyelmen kívül II. András (1205–1235) királyunk idején behozott szászok telepítési vonalát sem. Ugyanis ez a telepítési vonal Szentlászlón is áthaladt, aminek következtében a falut még 1720-ban is Szászszentlászlónak nevezik. A szászok betelepítésére, illetve itt létére néhány család és foglalkozásnév is utal az Ambrus és a különböző foglalkozásokra is utaló Bázsa családnév, mint például a Bázsa Csuszi, Bázsa Ferkő, Bázsa Lovász, Bázsa Mosó, Bázsa Pataki családnevek. Nyilván, hogy mindezek mára már régen beolvadtak a magyarok közé. A Bázsa Mosó családnév azonban a magyar őslakosság egyik alapfoglalkozására is utal, éspedig arra, hogy a falun áthaladó Aranyos-patak homokjából, akárcsak a közeli Aranyos folyó hordalékából, aranyrögöket és aranyszemcséket gyűjtöttek az akkori aranymosók.

(Folytatjuk)

Új Terényi monoopera bemutatójára került sor szeptember 17-én a kolozsvári Állami Filharmónia szervezésében megtartott Zenei Ősz koncertsorozat keretén belül. A Művészeti Múzeum Tonitza terme zsúfolásig megtelt az Odüsszeusszal való zenei utazás élményére váró érdeklődőkkel.

– Ki Odüsszeusz és mi ösztönözte Terényi Ede zeneszerzőt arra, hogy zenei megvilágításban mutassa be a XXI. század emberének?

– Ki Odüsszeusz? Több ezer éve mindenki keresi a választ. Homérosz elindított egy fantasztikus folyamatot, amely jó néhány évezredig még ihletni fogja a művészeket és gazdagítani az emberi életet. Újra éljük a nagy legendákat, mindenki a maga módján. Sokféle Orfeusz született, még több Ödipusz, de aránylag kevés Odüsszeusz. Ez a tény önmagában véve vonzott, hogy új művemben, az Odüsszeában keressem a hangzás mai új szépségét. A régi görög melódiák, Pindarosz ódája, Szeikhilosz sírfelirata (amely tulajdonképpen bordal) és Meszamedhesz hímnusza volt az egyes részek kiindulópontja. A mű kulcspontjain autentikus görög zene szólal meg. Ezeknek a dallamoknak az ihletése végigvonul a mű egészén.

Több évtizede fogant meg bennem a mű terve. Először a női alakokat, mint szimbólumokat próbáltam zenévé átformálni: a dús érzelemvilágú Kalüpszot, a kristálytiszta lelkű Nauszikát, a szenvedélyektől túlfűtött Kirkét, és a nemesen egyszerű örök női jelképet, Penelopét (anya és hitves szimbólumát).

Címet is adtam neki, de csak franciául szabad leírni – Les femmes d’Ulysse. Azután rendkívül megragadott Odüsszeusz emberi lényének belső, lobogó lángolása, és a címet újra fogalmaztam – Les flammes d’Ulisszesz. Azután megértettem, hogy Ulysse számára az élet minden pillanata, legyen az szomorú vagy örömteli, de ünnep. Zorba, a görög mondja amikor a facsúsztató szerkezet a szeme előtt összeomlik, hogy milyen gyönyörű. A végső cím Les fêtes d’Ulysse, több mint szójáték. Az F, az L, az E, az S, az M, olyan szépen illeszkedik egymáshoz, hogy önálló kompozícióvá válhat a zeneszerző keze alatt. Hangsúlyt kapnak azok a hangok, amelyek ezekkel a betűkkel összehozhatók: F=FA, L=LA, E=MI, S=SZÓ, M=MI; a teljes mű központja a MI-E köré csoportosul.

E-dúr hangzattal csendül ki a mű, jelezve a hajnalt (számomra ez a hangnem képviseli az ég kékségét). Ezt a hajnalt Pallas Athéné késlelteti, hogy a két egymásra talált ember minél tovább élvezze az újra meglelt harmónia minden örömét.

A mű néha alászáll, a poklok mélységét bejárva, az emberi ösztönök világába, Hádeszbe, a rettenetesen viharzó Okeánoszba és az álmok vad összevisszaságába. Ez a szintje a műnek már előlegezi azt a dantei pokoljárást, amit az Infernóban próbáltam zeneileg kifejezni. Egyébként maga az Odüsszea tökéletes előképe Dante Isteni színjátékának. Számomra Odüsszeusz hosszú bolyongása, a purgatórium dantei látomásának előképe. A 2001-ben bemutatott La Divina Comedia később fogant meg tudatomban, de hamarabb fejeztem be. A most bemutatott, nyáron komponált Odüsszeusz, drága mívű aranyfoglalata dantei művem gyémántkövének, és minden eddigi monooperámnál hosszabb: másfél órás.

– Az operában több szereplő van: a hangszerek is lényeket, elemeket, tárgyakat személyesítenek meg. Odüsszeuszt a trombon, Nauszikát a harangjáték, Kirkét pedig a csembaló kelti életre. A hárfák a szél száguldozásától az emberi érzelmekig sokféle elemet jelenítenek meg, a zongora az Okeánoszt, az ütőhangszerek a világ különböző színeit varázsolják elénk. Miért választott csak egy énekhangot az egész zenei folyamat betöltésére, amikor egyetlen szereplő a többit is hitelesen be tudja mutatni?

– Igen, ezt az óriási zenei folyamatot egyetlen énekhang viszi végig. Ég és Föld, a háromvonalas C és a kisoktáv legalsó tenorhangjai között mozog. Az énekesnő, Carmen Vasile valóságos természeti jelenség, abszolút meghaladja az átlagos hangterjedelmet, nem csak ambitusban, de hangszínben is alkalmazkodik ehhez a széles hangzássávhoz. Hajszálpontosan intonál, ami még rendkívülibb jelenség az énekesek körében. Színpadi játéka vérbeli színész alkatra vall, karmesteri képességei pedig már régóta alkalmassá teszik arra, hogy irányítsa azt az együttest, amely távolról nem csak kíséretként vesz részt a zenei folyamatban. Ezek a monooperák művészi hozzájárulása, ösztönzése nélkül soha nem születtek volna meg. S természetesen a műfaj sem érlelődött volna meg bennem az ő rendkívüli hangszínváltó képessége nélkül, hiszen a monoopera éppen azon alapszik, hogy egyetlen szereplő akár tizenkét másikat is megszólaltasson a leghitelesebb drámai jellemzésben. Ebben a műben nyújtotta eddigi legtökéletesebb művészi interpretációját, amit a közönség szűnni nem akaró vastapssal viszonzott.

A hét tagú hangszeregyüttes mindegyike virtuóz a javából. De ezek közül különösen kiemelném Silvia Sbârciut, aki játékával európai rangú művészként vett részt művem életrekeltésében, valósággal lelke volt a drámai megszólaltatás óriásává növő folyamatának.

Narcis Vieru az általam hallott legkiválóbb harsonaművész. A próbákon az előadók nem győzték méltatni, az előadás után pedig a közönség is. Ha becsukott szemmel hallgatjuk, nem is tudjuk, hogy puha kürt, bársonyos fagott, vagy sötét színekbe hajló basszusklarinét hangjában gyönyörködünk, és csak néha döbbenünk rá, hogy ez mégiscsak harsona.

Nicolae Coman régi munkatársam. Még a gondolataimat is kitalálja, és anélkül hogy szóvá tenné, meg is valósítja. Néha csodálkozom – én mondtam már ezt neked? Nem, de ennek így kell itt lenni.

A hangverseny nagy felfedezettje Babi Miklós ütőhangszeres művész, a zeneakadémia mesterkurzusának hallgatója. Grigore Pop professzort helyettesítette, akit szakmai teendői akadályoztak meg a részvételben, és csak egy nappal a hangverseny előtt adta át a szólamot kitünő tanítványának. A rendkívül rövid idő ellenére kiválóan játszotta el a nem rövid mű állandóan szerepeltetett marimba, glockenspiel, vibrafon hangszercsoportra írt nehéz szólamát.

A két hárfaművész, Szabó Kinga és Gergely Annamária harmonikusan illeszkedik a drámai cselekmény hangulatvillanásaihoz.

Botár Katalin csembalóművész több művem kiváló megszólaltatója, akinek tiszteletére csembalóversenyt is írtam Aranyág-koncerto címmel. Már a La Divina Comedia tavalyi bemutatóján is remekelt, de most ő volt az, aki megteremtette a sokféle hangzásréteg csodálatos szintézisét, csemballójátékának rendkívül pontos ritmusával, tempóinak biztonságával és formaérzékének páratlan egyensúlyt kereső stabilitásával.

Rendkívüli öröm számomra, hogy ilyen kiváló művészekkel sikerült a művemet a közönség elé hozni, és Odüsszeuszt egy szombat estére öttől fél hétig „hazahozni" a kolozsvári Művészeti Múzeum sajátos, rendkívüli pozitív, kozmoszba kitáguló termeibe. A mű számomra ezen a hangversenyen valóban találkozás volt az olümpusziakkal. Párbeszéd „emberistenekkel" és „istenemberekkel".

És most válaszolok arra, hogy ki is Odüsszeusz. Ő a „homo-europiensis". Három karakterisztikuma van:

– kíváncsi, mi lehet jellemzőbb Európára mint az örökös új keresése?

– bátor, mert a kiváncsisághoz bátorságra van szükség, az európai civilizáció a legnagyobb hódító, meghódította az egész világot

– erős, mert a bátorság erő nélkül nem ér semmit, az európai tudományosság bátran előlépett az atomenergiáig, és onnan a koszmoszba.

Az európai ember Odüsszeusz és Ithaka Európa. Éppen most akarunk Európába hazaérkezni, új művemmel pedig ezt a hazaérkezést szeretném segíteni. Egyébként muzsikámmal tisztelegni is akartam az ötvenéves fennállását ünneplő kolozsvári filharmóniának, hiszen ez az intézmény majd minden nagy művemnek bemutató otthona volt, és remélhetőleg még sokáig az is lesz.

– A műsorfüzetben azt olvastam, hogy mindnyájan Odüsszeuszok vagyunk egyformán élve meg odüsszeuszi lényünket; mit jelent Terényi Ede zeneszerző számára Odüsszeusz?

– Számomra Odüsszeusz isteni személy, aki lelkem legmélyén ott ül a középpontban és irányítja életem, műveim. Végeredményben, minden egyes művem egy képzeletbeli odüsszeuszi utazás állomása, a Kalevalától Tahitiig, a Fauszttól a Japán virágok-ig, a Divina Comediától Brâncuş kozmikus műhelyéig, az Amor Sanctus eksztázisától a Nomad énekek varázslatáig igyekeztem mindent megnézni, meghallgatni, megérteni, de képzeletben sem maradtam sehol, mert bárhol voltam a világban, onnan haza akartam jönni. Csak itthon érzem zenémet igazán közel magamhoz, meg azokhoz, akik előadják és azokhoz is, akik meghallgatják.

Ez a hangverseny Ithakai estéim sorába illeszkedik, várom Mozartnak adózó hegedűversenyem kolozsvári bemutatóját, egy újabb zongoraverseny megszólaltatását szintén a Mozart évben, és remélem, sikerül folytatni a 2004-ben megkezdett, majd minden hónapra jutó, egész estét betöltő hangversenyeimet. Persze, nemcsak Kolozsváron, hanem az ország minden részén, ahol műveim bemutatásra kerülnek.

Petőfi költészete a legmagasabb, de a legegyszerűbb irodalmi igénynek is megfelel – vélte Benedek Marcell, akihez a művészt baráti szálak fűzték, s akinek portréját is elkészítette. Kusztos Endre, bevallása szerint, hasonló igényeknek szeretne a rajzolásban megfelelni. Egyfajta ars poetica ez, amelyhez egy életen keresztül igazodott, s amely kezdetben olajképek formájában, nagyméretű, gazdag színvilágú, cselekményes kompozíciókban fogalmazódott meg, hogy aztán, a sorozatos sorscsapások nyomán a fák nyelvére átültetett fehér-fekete gyásszá nemesüljön. Amint azt a Sümegi Györgynek és Szűcs Györgynek adott interjújában – megjelent az Erdélyi Művészet 2005/2. számában – elmondta, felesége elhunyta után 1985-ben „kezdődött a letörött fa, a letörött élet, a szárnyalni akaró sorozat". Társa elvesztésének napján, november 7-én, Budapesten, a Vas Gereben utcában, szálláshelyük előtt „állt egy akácfa, letörött ággal, pontosan az én életemnek a kifejezője, s azt egy kicsi lapra lerajzoltam. Aztán hazakerültünk, megvolt mindenünk, de a fiammal ketten maradtunk hét évig. Aztán ő következett." Utána pedig az örökös gyász, a fák világába menekített fájdalom. Egyfajta feloldódás ez a természetben, az örök körforgás, a lét-nemlét egy állomása, a vihar sújtotta, megtépázott, de végleg meg nem tört sorstársak, a fák végtelen birodalmában. A művész mintha megértésre, enyhülésre, vigaszra várt és talált volna szótlanul is beszédes társaiban. A fák mellé álltak bánatában, a továbbélést, az emberi, művészi folytatást jelentették számára. Olyan biztos menedéket, amely egyben a művészi továbblépés lehetőségét is magában hordozta. S talán nem véletlen, hogy éppen ez a sorozat hozta meg számára a legnagyobb elismerést, a magyar művészeti akadémiai tagságot. A fák festője – Kusztos szénnel is fest – olyan kimeríthetetlenül gazdag, magvas, tömör, éppen egyszerűségében kifejező formanyelvre talált, amely érzelemdús és gondolatébresztő ábrázolásmódjának alapjává vált. A fák megannyi alakváltozatban konkretizálódó hangtalan beszéde jelenti számára azt a kimeríthetetlen formakincset, amely sajátos Kusztos-nyelvvé nemesedve kerül be a művészettörténetbe. „Kusztos Endre gazdag tónusú tus és szénrajzainak naplószerű képi szekvenciái, a művész európai színvonalú szakmaiságáról, valamint egyéniségének lenyűgöző puritánságáról tanúskodnak. Szimbolikus mondanivalója, a kisebbségi lét valóságából emelkedik, egy sor egyetemes emberi értékkel átitatott képi állítás – összetéveszthetetlenül egyéni hangú megfogalmazásának – bölcseleti vízióinak magasságába. Ezek a valóságból szublimált látomások, a művész érzelmi telítettsége és erkölcsi tartása állhatatosságának köszönhetően, életművének – éppen megformáltsága miatt kivételes lélektörténeti – folyamává teljesednek ki" – írja róla Vécsi Nagy Zoltán. Egyéni és közösségi sors egybefonódik Kusztosnál. A nyolcvanas évek „szellemi szürkületében", a legsötétebb elnyomás idején a művész sebzett, derékba tört fái a tiltakozás szimbólumaivá váltak. Egyfajta erdélyi rekviemmé, amelyet szavakban Csávossy György fogalmazott meg: „Hátunkban tüskét sarjadzik az ág, köröttünk fajzó, éhes farkasok". S amilyen tömören és érzékletesen foglalja versbe érzéseit a költő, ugyanolyan drámai erővel és koncentráltsággal jeleníti meg mindezt képi valójában, fehéren-feketén Kusztos. Szénnel írott sikolyok ezek, de nem a kilátástalanság, hanem éppenséggel a bele nem törődés, a felvetett fejűség grafikai megnyilvánulásai. A magasba törő ágak, az ég felé mutató gótikus ívek a remény kifejezői. Kiút a kiúttalanságból. Egyfajta deus ex machina a képzőművészetben.

A közösségi sors, a magyarság létkérdései nem csupán erdélyi vonatkozásban érdekelték a művészt. A véletlen folytán az 56-os magyar forradalom idején feleségével együtt éppen Budapesten tartózkodott, sőt saját szemével látta a Lenin-szobor ledöntésének mozzanatait. A golyózáporos városban, ott helyben papírt ragadott, és megörökítette a történelmi pillanatokat. Szerénységére jellemző, hogy mindezt nem dicsekvésképpen mondta el, hiszen nem tartja magát hősnek, sőt még azt is hozzátette: félt. Mégis maradt és minden jellemző mozzanatot papírra vetett. Így vált a magyar ’56 egyik legtermékenyebb képi krónikásává. Jegyzetfüzete azonban nyomtalanul eltűnt. Néhány évvel ezelőtt, elhunyt fia gyermekrajzait rendezgetve bukkant rá a felesége által annak idején gondosan becsomagolt dokumentumra, és tárta azt a nyilvánosság elé. Rajzai értékes fejezetét képezik a magyar forradalomról megjelentetett dokumentumkötetnek.

Előrehaladott kora ellenére Kusztos Endre, a Barabás Miklós Céh tagja mai napig egyike a legaktívabb erdélyi képzőművészeknek. Járja az országot, járja a nagyvilágot. Nemrég tért vissza a makói művésztelep nyári táborából, amelynek több mint tíz éve állandó meghívottja, ma nyílik tárlata Marosvásárhelyen, a Bernády-házban legújabb, valamint 1971–74 között készített, a nagyközönség előtt ismeretlen munkáiból, szeptember 30-án pedig Szászhalombattán mutatják be az alkotásaiból rendezett tárlatot. Egy nappal előtte, szeptember 29-én a Magyar Művészeti Akadémián köszöntik születésnapja alkalmából. Alkotójukhoz hasonlóan művei is járják a nagyvilágot. Grafikái sikerrel szerepeltek a tíz erdélyi képzőművész munkáit bemutató reprezentatív kiállításon Rómában, a napokban pedig a párizsi Magyar Intézet ad otthont a csoportkiállításnak.

A Barabás Miklós Céh tagjai és valamennyi művészetkedvelő nevében mi is szeretettel köszöntjük a művészt. Isten éltesse sokáig erőben, egészségben és a jelenlegihez hasonló munkakedvben!

Műszaki nyelvünk szókészletének jelentős hányada olyan kifejezésekből áll, amelyek elsődlegesen köznapi fogalmakra vonatkoztak. Mindez annak a következménye, hogy a szaknyelvek, illetőleg a szaknyelven beszélők nem idegenkedtek a metaforáktól: mindennapi használati tárgyakat jelölő köznyelvi szavakat használtak fel az újonnan kialakuló műszaki fogalmak megjelölésére. A csapágycsésze szakkifejezésnek mind a három eleme (csap+ágy+csésze) házkörüli eszközök neve volt eredetileg, ma azonban külön-külön is, együtt is szakkifejezésnek számítanak. Gondoljunk továbbá ilyen egyszerű szavakra, mint anya, bak, borda, csiga, daru, dob, gém, köpeny, körte, pofa, talp stb. amelyeket a szaknyelv mind-mind sajátos jelentésű szakkifejezésként is felhasznál. Ezek a szavak (és összetételeik) már hosszú ideje élnek ugyan a szaknyelvben, de hasonló módon ma is keletkeznek metaforikus szakkifejezések, még pedig lényegesen bonyolultabb szakmai fogalmak megjelölésére is. A buborékmemória például a számítástechnikának közkeletű metaforikus kifejezése. Ugyanilyen metaforikus kifejezés a hallásküszöb, kóboráram, tulipánvarrat, ioncsapda stb.

Élünk azzal a lehetőséggel is, hogy holt tárgyakat élőlényekre jellemző cselekvéssel ruházzunk fel. Azt a jelenséget, hogy a „szikrairányítású motorban a tüzelő anyag és a levegő sűrített keverékének égését a vezérelt idejű gyújtás nem indítja meg" ilyen egyszerűen tudjuk kifejezni: elakad, kihagy, lefullad, köhög a motor; végső lemondó ítéletünket is megfogalmazhatjuk így: bedöglött a motor.

Minthogy azonban a technika a modern ember éltének minden zugába behatol, a szókincs áramlásának az iránya olykor megfordul. Nemcsak a köznyelvből a műszaki nyelvbe, hanem a szakmai nyelvből a köznyelvbe is sok kifejezés behatol.

Annak mintájára, hogy kihagy a motor, egyik-másik embernek kihagy az esze. Ha valaki beszéd közben belemelegedve a kellemetlen témába önmagát felidegesíti, az feltúrázza magát, begerjed. Ha mérges lett: felment a pumpa. Dühbe gurult, úgy érezzük: mindjárt robban. Ha újra szervezi a tevékenységét: sebességet vált, gázt ad. Megakad a beszédben: rövidzárlatot kap. Nehézkesen lassan gondolkodik: csikorognak a fogaskerekei (tudnillik az agyában). Ha gép vagy valamilyen készülék önműködően vagy hiba miatt megszűnik működni, megáll, akkor kikapcsolódik. A géphez hasonlóan az ember is kikapcsolódik, amikor rendes munkájától elszakadva szellemileg, idegileg pihen.

Mindez a nyelvben természetes jelenség. A technikai ismeretek – általánossá válva – a világról alkotott képünket átformálják, átszövik, természetes, hogy e hatásnak tükröződnie kell az anyanyelvben is.

Utazás Maóval
Mao Ce-tung egyik kedvenc tartózkodási helyén vagyunk, Hangcsouban, a festői Nyugati-tó partján épült rezidencián, abban a kis szalonban, ahol a Kínai Kommunista Párt elnöke fogadni szokta vendégeit. Mao fekete, zárt inget visel, mosolyog, és kezet nyújt. Hosszan parolázunk, köröskörül fényképezőgépek vakuja villan, taps csattan fel.

Nem, nem az egykori pekingi tudósító lázálma ez. E sorok írójának azokban az években, amikor – 1969 és 1974 között, a „kulturális forradalomnak" nevezett politikai küzdelem második szakaszában – a kínai fővárosban dolgozott, és Mao Ce-tung istenítése, „személyi kultusza" csúcsponton volt, nem volt módja közvetlen személyes találkozásra: csak a melléktribünről figyelhette a Tienanmen emelvényén megjelenő pártvezetőt május elsején és a gigantikus ünneplést, amit érkezése kiváltott.

A fogadószalon az eredeti, az MTI tudósítója valóban kezet ráz a barátságos férfival, aki megszólalásig olyan, mint a pártvezető volt úgy negyvenes éveiben. Kínaiak százmilliói számára ugyanis ő jeleníti meg Mao Ce-tungot. Vang Jing (Wang Ying), aki most a Csecsiang (Zhejiang) tartományt járó külföldi írókkal, szerzőkkel parolázik, játékosan alakítva a hely egykori gazdáját, nem kevesebb mint 7 játékfilmben és 20 tévéjátékban testesítette meg eddig a „nagy kormányost".

Később szerényen magyarázza: ő csak az egyik a négy, az illetékesek által hitelesnek elismert színész közül, akik az 1976-ban elhunyt Maót alakíthatják a történelmi feldolgozásokban.

Az MTI-tudósítót a Sanghajtól délre fekvő, Magyarországnál valamivel nagyobb területű, 38 millió lakosú Csecsiang tartomány írószövetsége és hatóságai hívták meg bő tíznapos utazásra. A 17 országból érkezett 29 tollforgatónak szervezett zsúfolt program keretében a szervezők azt mutatták be, amit a mai Kína életében, fejlődésében, társadalmában sikeresnek, példásnak tartottak. Funkcionáriusok, helyi írók, újságírók, művészek kísérték el a vendégeket. A vendéglátók szervezték, irányították a percre megkomponált programot, a tolmácsok fordítottak, a fotósok vakuikat villogtatták, a kalligráfus este a szállodában ejtett ámulatba tudományával, az újságírók meginterjuvolták a vendégeket, az előadóművész a teaceremónián szavalt balladát, „Mao" pedig Mao fogadószobájában lépett fel, vidám mulatsággá oldva a súlyos történelmet.

Több napon át utazhattunk tehát együtt Vang Jinggel, aki a küldöttség tiszteletére szervezett ebédeken, műsorokon is állandó szereplő volt. Mao stílusában, jellegzetes gesztusaival, az ő – sok kínai számára is nehezen érthető – hunani kiejtésével szónoklatokat tartott. Hogy miről? Nem, nem „a forradalom folytatásáról a proletariátus diktatúrájában", vagy a „burzsoázia cukrozott lövedékeitől" megszédített, a párton belül hatalmon lévő személyekről, akiket meg kell dönteni, mint az igazi Mao tette a „kulturális forradalomban" (Teng Hsziao-pinget, a jelenlegi kínai politika megalapozóját éppenséggel a második számú tévelygőnek minősítve és évekre félreállítva). „Mao" a házigazdákat üdvözölte, a műsort dícsérte, a vendégszeretetet köszönte meg – semmi politika, produkciója része volt a „show"-nak. A vendégek hazavihették a fotót, amelyen „Maóval" paroláztak.

Maóval nem találkozott, de „Maót" még kérdezheti a tudósító.

A nyolcvanas években figyeltek fel hasonlatosságára a fiatal Maóval, azóta alakítja őt – mondja Vang Jing. Sokat olvasott róla, igyekezett megérteni, belülről ábrázolni, és alakításait jól fogadták. Egydimenziós hőst játszott? Nem hárítja el a feltevést, kezdetben főleg a fiatal útkeresőt jelenítette meg, ki még nem volt pártvezető, aztán pedig a forradalom vezérét. Mao életében a legkésőbbi időszak, amelyben játszotta, 1953 volt. És szeretné az idősebb Mao szerepét? A célzás a „nagy ugrás", vagy a „kulturális forradalom" vezetőjére vonatkozik, ma ezeket tragikus időszakoknak tartják Kínában – de a színész kitér: ahhoz ő még fiatal, csak 49 éves.

De hogyan látja ő Mao szerepét? „Mi, kínaiak, valamennyien Mao gyermekei és unokái vagyunk" – mondja Vang Jing. Diplomatikus válasz is lehet, az ember sokfélét gondolhat felmenőiről. És mi a véleményeTeng Hsziao-ping Mao hibáira vonatkozó bírálatáról? A színész elkomolyodik: „Mao nem volt isten, ember volt, emberi gyarlóságokkal".

És hogy fizetik egy főszerepért? „Nem lenne helyes túlzott követelésekkel előállni, amikor az ember a forradalom vezérét alakítja" – mondja Vang, és csak unszolásra említi, hogy manapság egy-egy sikerfilm felkapott hősnője sokszorta többet keres nála, aki 10–20 ezer amerikai dollárnak megfelelő összeget kap egy Mao-főszerepért. (Ami Kínában sok pénz, de eltörpül az újgazdagok jövedelme mellett.)

Így volt hát velünk Mao, így van a kínaiakkal is: mint fiatal, vonzó ember, azokból az időkből, amelyekben forradalmárként megalapozta a hatalmat ma is gyakorló párt legitimációját. A pozitív hősnek a szerepében, amely azt a 70 százalékot, főleg a pártirányítás vitathatatlanságát képviseli, amit életművéből ma is fontosnak tart a párt – nem pedig a hibák „30 százalékát", az önkényes egyenlősdit, a társadalom-felforgató kampányokat, amelyeket Teng vezetésével később elutasítottak.

Mao ifjú forradalmár vagy minden kínai távoli nagyapja – az unoka pedig foglalkozhat biznisszel, akár hollywoodi showbizzel is.

Az utolsó estén Vang Jing még egyszer fellépett, Mao jellegzetes hunani dialektusában üdvözölte a hálás publikumot. Aztán így folytatta: „Ugye nem haragszanak meg rám, ha elénekelek egy popsongot?"

És rögtön belebúgott a mikrofonba, egy ifjúról dalolt, aki szerelmese után vágyakozik. Ismert szám lehetett, a közönség vele zümmögte a refrént.

Császárok Hengtienben
„Ha csak öt percre is, végre hun ülhet a Mennyei Birodalom trónjára" – súgta Szörényi László irodalomtörténész e sorok írójának, aki hozzá hasonlóan díszesen hímzett sárga császári köntöst viselt, fején a Marco Polo-filmből ismert föveggel.

A trón maga is a Bertolucci-eposzból jól ismert emelvényen állt, bár az olasz rendező az eredetit örökíthette meg kamerájával, mi pedig a másolaton foglaltunk helyet. Előttünk tarka tömeg kavargott: kínai rendőrök, szervezők, a Ming-dinasztia korának jelmezét viselő lándzsás harcos-statiszták, udvarhölgyek kezükben legyezővel, meg turisták. Mosoly, taps, vakuk villogása.

Véletlenül lettünk császárok, amikor ugyanis a Csecsiang (Zhejiang) tartományba látogató külföldi szerzők csoportjának tagjaiként a „kínai Hollywoodban" a pekingi paloták mására felépített Tiltott Városba érkeztünk, az önként jelentkezők beöltözhettek a hagyományos jelmezekbe. Utólag derült ki, hogy a ránk adott sárga köntös magát az Ég Fiát, az uralkodót illeti meg, és csak őt, tehát császárok lettünk, fel kell ülnünk a trónra is – ez itt, a díszletek között mindennapos jelenet, az idegenforgalom látványossága.

Míg a kínai turisták a két hun császáron álmélkodnak, azok a maguk részéről Hengtien (Hengdian) hihetetlen vállalkozásán. Itt forgatták a Nyugaton híressé vált történelmi filmeket, ehhez egy az egyben felépítették a pekingi Tiltott Város mását, a hatalmas palotákat, udvarokat, a 18 méter magas falakat. A 2 kilométeres komplexum legvégén még készül egy belső udvar: a történelmi filmek biztos piacot jelentenek.

De a kínai Hollywood nemcsak ennyi. Felhúztak más palotákat is, van itt hagyományos kínai falu, kis házakkal, csatornákkal, pontosan úgy, mint az egyik ezeréves híres tekercsképen, látható a múlt század elejének Pekingjéből a követségek utcája, vannak európai épületek, templom, francia városháza trikolórral, amerikai vámépület, és egy tágas téren léggömb, mint egy Fellini-filmben, éppen magasba emelkedik kosarában két turista. S ne felejtsük a mesterséges tavat sem, a régi hajóval, ahol nemcsak az ópiumháború egyik folyami csatáját tekinthettük meg dübörgő sztereózaj közepette, a gályájukon hősiesen védekező kínaiakkal, hanem – látványos anakronizmus – az ütközet kellős közepén egymás felé száguldó modern vízi motoros akrobatákat is. Igazi profik: nem ütköztek össze, bár a közönségből már sokan felsikoltottak.

Távolabb modern stúdiók, szállodák minden pénztárcára, s megannyi idegenforgalmi látványosság: épül a kínai művészet tematikus parkjának óriási körstadionra emlékeztető katlana, amelynek peremén nemes kőből frissen kifaragva találkozni a múlt megannyi, 2–3 méteres figurájával. Látható itt a Han-császárok négyes lovasfogata, a Ming-sírok elefántja, tevéje és oroszlánja, a paloták táncoló bohóca, számos jellegzetes kancsó, korsó, tartóedény, történelmi szobrok, stélék, több évezred kínai kultúrájának újjáteremtett emlékei: a félórás sétán áttekinthető az egész történelem. Egyfajta skanzenben Kína minden részéről ide eredetiben áttelepített régi épületek sorakoznak, kissé távolabb 600 hektáron a kínai kommunista sereg legendás „hosszú menetelését" mutatják majd be, de már felépült egy buddhista templom is. Ha nem forgatnak falaik között, turisták jönnek, a szállodákban egyszerre több ezer embert tudnak fogadni – tavaly csaknem 3 millió látogató érkezett, jövőre hatot várnak.

Bár itt olyan híres kínai rendezők forgatnak, mint Hszie Csin (Xie Jin), Csang Ji-mu (Zhang Yimou), Csen Kaj-kö (Chen Kaige) olyan sztárokkal, mint Kung Li (Gong Li) vagy Maggie Cheung, nem velük találkozunk, hanem az üzletemberrel, aki a 2,7 milliárd jüan – csaknem 70 milliárd forint – értékű beruházást elindította.

Hszü Ven-zsung (Xu Wenrong) 42 éves korában, az 1978-ban kezdődött reform hajnalán adta bérbe festői vidéken fekvő földecskéjét egy filmforgatáshoz, ez adta az ötletet, hogy filmstudiót építsenek itt. Ma a „kínai Hollywood" egész birodalmat jelent: a Hengdian Groupnak 60 leányvállalata és azokhoz csatlakozó 130 alvállalkozása van – több volt állami vállalatot is felvásárolt, nyolc cégét a tőzsdén jegyzik. A csoport a 37. a kínai cégek listáján, a Fortune amerikai magazin 500-as rangsorában pedig a 357. helyen áll. Nem csak filmmel, turizmussal foglalkoznak, még a környék mezőgazdaságát is ők működtetik.

Hszü úr, a milliárdos producer, akit büszkén mutatnak be a külföldi szerzőknek a szervezők, egyszerű vászondzsekit visel, nem a káderek öltönyét-nyakkendőjét. Okos, kissé fáradt gazdaembernek tűnik – a külföldiek közt ugyanúgy, mint azokon a fotókon, amelyek a stúdió belső kiállításán az ide látogató vezetők (járt itt Hu Csin-tao pártelnök is) társaságában ábrázolják. A vállalkozó láthatólag nincs rosszban a hatalommal, Hengtien országos modell, maga Hszü úr is – annál is inkább, mert vállalkozása egyfajta szövetkezet, 40 ezer embert foglalkoztat, és kínai viszonylatban gazdaggá tette a vidéket. A sajtóértekezletén a sikertörténetről volt szó, kényesebb kérdésekről nemigen. Amikor valaki a szerzői jogok védelméről kérdezte, az elnöklő párttitkár vette át a szót: „A kínai törvény tiltja az illegális kópiákat, a hatóság betartatja a törvényt."

Hszü úr helyeslően bólogatott.

Kétnapos hengtieni programunkat műsoros est zárta. A helyi együttes fergeteges éneke és lelkes ünneplése a „kulturális forradalomban" Mao dicsőségére előadott számokra emlékeztetett – de lehet, hogy régen a császároknak járt ilyesmi. Az ötször is megismételt egyszerű dalocska szövegét angolul is a kulisszára vetítették.

Más volt az ünnepelt. Valahogy így hangzott a dal:

A Bamian hegy alatt egy aranybivaly él / Ha az kijön, mindenki gazdagon kél. / Hszü Ven-zsung kihozta az aranybivalyt / Ki itt él, gazdag végre, gazdag, gazdag!"

(Folytatjuk)

Ifj. SÜTŐ SÁNDORNAK 40. születésnapja alkalmával kívánunk hosszú életet egészségben, boldogságban. SZERETŐ SZÜLEI.

Eladó háromszoba-fürdőszobás ház + egyszoba-konyha garázzsal, 47 ár kerttel, 33 méteres utcafronttal, a főúttól 400 méterre. Cím: Biharszentjános (Bihar megye) 81. szám. telefon: 0745-272568, 0746-774421. (M)

Matematikából felkészítek. Telefon: 0741-513402, 582-309. (0027)

– Mi az, amit ha feldobnak, piros, ha leesik, nyávog?
– Mindegy, csak macskára essen.

A kosárlabda egyszerűsített, egy palánkra játszott változatának szerelmesei, immár nem csak évente kétszer hódolhatnak sportjuknak, a gyorsétkezde vendéglői hálózat jóvoltából az országban hat helyen rendeznek streetball tornát.

Az első négy állomás Bukarest, Konstanca, Ploieşti és Jászvásár volt, kincses városunk ezen a hét végén, a Horia Demian Sportcsarnok előtti térségben rendezi a tornát, a sorozat Temesvárott zárul október 8–9-én.

A szervezők, stílusosan, a Széchenyi téri étteremben tartották az előzetes sajtótájékoztatót, amelyen részt vett Mihaela Drăghici (Best Sport), Cristian Savu, a McDonald’s kommunikációs igazgatója, Mirela Prunar, a Kolozs megyei sportigazgatóságtól és Mircea Cristescu, a Kolozsvári BU Policarbochim Mobiltelco férfi együttes igazgatója.

Az amatőrök három korcsoportban, 14 év alatt, 14–18 év között és 18 év felett versenyeznek, de pályára lépnek a profik is, sőt, sajtókupát is rendeznek. A csapatok háromtagúak egy cserével, egy mérkőzés 15 percet vagy 21 pontig tart. Bíró nincs, a játékosok maguk döntenek a vitás kérdésekben. Szombaton 10 órakor ejtik meg a sorsolást, péntek délig már több mint 60 együttes benevezett (az előző tornákra is jellemző volt a magas részvételi arány, az első négy helyszínen összesen több mint 500 csapat jelentkezett).

Külön vetélkedőket is szerveznek, lesz hárompontos és szabaddobás-verseny, továbbá zsákolás vetélkedő – utóbbit technikai okok miatt a sportcsarnokban rendezik, nem az előtérben. Meglepetést tartogat a kolozsvári férfi élvonalbeli együttes: bemutatkozik a frissen leigazolt amerikai Sears Lenar. A felnőtt csapatok versenyének győztese pedig jutalomképpen a BU Policarbochim Mobiltelco válogatottja ellen is bizonyíthatja tudását.

Nemcsak sport, hanem szórakozás is a streetball, a McDonald’s kezdeményezése valószínűleg visszhangra lel Kolozsvárott is.

RÖGBI

Szombaton 10 órakor a Iuliu Haţieganu (Egyetemi) Sportparkban: Kolozsvári U–Nagybányai Remin – férfi A-osztály.

Sportinfó Sportinfó Sportinfó Sportinfó Sportinfó
Kosárlabda Eb

(16. old.)

Elsőként a görög válogatott jutott a legjobb négy közé a Szerbia-Montenegróban zajló férfi kosárlabda Európa-bajnokságon, miután a negyeddöntőben legyőzte az orosz együttest. A negyeddöntőbe jutásért kedden a házigazda szerb-montenegrói válogatottat felülmúló francia együttes az elődöntőbe kerülésért a címvédő litván csapatot is legyőzte, és a finálés szereplésért szombaton a görög alakulattal találkozik.

Eredmények, negyeddöntő: Görögország–Oroszország 66:61 és Franciaország–Litvánia 63:47.

Csoportutolsó lett Románia
A horvátországi női Európa-bajnokságon az utolsó két csoportmérkőzésen vereséget szenvedett Románia válogatottja, a 4. fordulóban Lengyelország 3–0 (13, 19, 16), az utolsóban Németország 3–1 (–20, 18, 21, 17) arányban győzte le Florin Grapă szövetségi kapitány tanítványait. Ezzel Románia a csoport 5., utolsóelőtti helyén végzett.

Az elődöntőben Lengyelország–Oroszország és Azerbajdzsán–Olaszország találkozókat rendeznek.

Érdekes mérkőzésre számíthatnak a Kolozsvári CFR-Ecomax rajongói, ugyanis a vasutascsapat éppen volt edzőjének, Aurel Şundának a jelenlegi együtteséhez látogat, azaz a Galaci Oţelullal mérkőzik idegenben.

A Dorinel Munteanu Kolozsvárra történt leigazolását követően távozó Şunda a múlt idényben a csapat gyenge tavaszi szereplését követően váltotta ki a szurkolók tiltakozását, akik lemondását kérték. Munteanu érkeztét követően még egy kis ideig a kolozsvári csapatnál maradt, ahol a leigazolásokat vezette, ám érthető módon elfogadta a galaciak ajánlatát, és valószínűleg örvendene, ha most borsot törhetne a szurkolók orra alá.

Másfelől a CFR-Ecomax győzni megy a Duna-parti városba, hiszen minél hamarabb feledtetni akarja a kupában elszenvedett vereséget a B-osztályos Krajova ellenében.

Nem mellékes még megjegyezni, hogy a Galac nemrégiben döntetlent játszott a Rapid ellen, így mindenképpen érdekes mérkőzésre számíthatunk annak ellenére, hogy a Galac mindössze a 12., a CFR pedig 4. a tabellán. A mérkőzést szombaton 17.00 órától játsszák, egyik tévéadó sem közvetíti.

A 7. forduló további műsorából a vasárnapi Dinamó–Rapid rangadó emelkedik ki. Ugyancsak vasárnap a Steaua Jászvásárra látogat, a Naţional pedig a Zsilt fogadja. Ami pedig még a szombati napot illeti, annak rangadóját a Bukaresti Sportul Studenţesc temesvári látogatása jelenti, de szintén szombaton rendezik a Bákó–Konstanca, Tg. Jiu-i Pandúrok–Besztercei Glória és Piteşti-i Argeş FC–Vaslui-i FC találkozókat is.

Szombaton Szatmárnémetiben, a helyi Olimpia ellen vendégszerepel a Kolozsvári U FC. A tabella második helyén álló diákok optimistán készültek a mérkőzésre, és mindenképpen győzni szeretnének, hogy megerősítsék helyüket a tabellán, és ismét bebizonyítsák, hogy képesek lehetnek feljutni. Lelkesedésüket még az sem törte le, hogy egyesek tudni vélik: a Nagyváradi Bihar FC anyagi támogatást ajánlott fel a szatmárnémetieknek, ha gáncsot vetnek az U-soknak – a hírt egyébként a nagyváradiak cáfolják.

Az U-sok feljutását egyébként éppen a megye másik csapata, az Aranyosgyéresi Sodronyipar segítheti elő némileg azzal, hogy pontot szerez Nagyváradon, hiszen éppen a Bihar FC ellen játszik. A megye harmadik B-osztályos csapata, a Dési Egyesülés pedig a Lupényi Bányász ellenében tarthatja otthon a három pontot – sőt, mondhatni a győzelem szinte kötelező a Kolozsvári CFR-Ecomax másodcsapatának.

A csoport éllovasa a szintén Bihar megyei Libertyt fogadja, míg a 6. forduló további programja a következőképpen fest: Vajdahunyadi Corvin–Dévai Cetate, Temesvári CFR–Gyulafehérvári Egyesülés és Nagyszentmiklósi Egyesülés–Besztercei Glória II. Az Aradi UTA szabadnapos.

A görög élvonalbeli PAOK Szaloniki vezetői szerint a klub megállapodott Lothar Matthäusszal, a magyar labdarúgó-válogatott német szövetségi kapitányával.

„Mindenben megegyeztünk, hétfőn aláírja a kétéves szerződését" – jelentette be Jannisz Gumenosz, a PAOK tulajdonosa, hozzátéve: a 44 éves német szakember vasárnap, a helyszínen tekinti meg leendő együttese és az Egaleo bajnoki mérkőzését.

Az ügy anyagi háttere nem ismeretes, de a görög sajtó értesülései szerint az 1990-ben világbajnok játékos évi 550 ezer eurót keres majd.

Berzi Sándor, a Magyar Labdarúgó-szövetség főtitkára nem kívánta kommentálni a hírt. Matthäus, aki a délelőtt folyamán nem volt elérhető, szombaton úgy nyilatkozott a görög megkeresésről, hogy neki érvényes szerződése van a magyar szövetséggel, és spekulációkkal nem foglalkozik. A Nemzeti Sport hétfői számában ugyanakkor azt mondta, megkapta a PAOK szerződéstervezetét, s a görögök tárt karokkal várják, de nem akar elhamarkodottan cselekedni.

Amennyiben Matthäus bontja fel a szerződést, az MLSZ részére 100 ezer euró kártérítést kell fizetnie. A görög lapok úgy tudják, ezt az összeget a PAOK állná. A szaloniki klub azért keres edzőt, mert az eddigi tréner, Nikolaosz Karageorgiu múlt pénteken benyújtotta lemondását, mivel a bajnokságban három forduló után két döntetlennel és egy vereséggel csak a 11. helyen áll a csapat, ráadásul az UEFA Kupa 1. fordulójában csak 1–1-es döntetlent ért el a Metalurg Donyeck ellen. Szalonikiben az elmúlt egy évben négy edző ült a kispadon.

A német szakvezető korábbi munkaadójánál, a Partizan Belgrádnál idény közben – 2003. december 13-án – mondott le, majd egy nappal később már alá is írta szerződését a Magyar Labdarúgó-szövetséggel.

Bozóky Imre az MLSZ elnöke viszont biztos benne, hogy Matthäus marad a válogatott szövetségi kapitánya. A sportvezető Peruban tartózkodik az U17-es világbajnokságon és innen adott interjút a Magyar Rádiónak.

„Mindenki emlékezhet arra, hogy Matthäust magyarországi pályafutása alatt több csapattal is hírbe hozták, szerintem a szakember nem megy Görögországba. Matthäust december 31-ig szerződés köti hozzánk, ez lehet a kiindulópontja az ügynek. Az MLSZ elnöksége az október 12-i vb-selejtező után dönt a hogyan továbbról. Szeretném megjegyezni, hogy Matthäus is tisztában van mindezzel, tehát ő nem sürgeti a döntés előbbre hozatalát. Néhány nappal ezelőtt is beszéltem vele, tudomásul vette, hogy az elnökség megvárja a vb-selejtezők végét."

Az MLSZ elnöke elhibázottnak tartotta Matthäus azon nyilatkozatát, amely szerint a magyar labdarúgásnak 20 éve nincs szakmai koncepciója.

„Nem tudom, miért mondta ezt a kapitány, hiszen csak az elmúlt három évben ötvenezerrel több gyerek kezdett futballozni, mint a korábbi időszakban, ráadásul komoly edzőképzési koncepcióval is rendelkezünk. Matthäus ezek szerint nincs tisztában ezekkel a tényekkel, máskülönben nem hiszem, hogy két évtizedes koncepciótlanságról beszélt volna."

Bozóky Imre nem erősítette meg azt a feltételezést, hogy Lothar Matthäus évi 150 millió forintot keres Magyarországon:

„Aki ezt terjeszti, az álljon ki a nyilvánosság elé. Ez a feltételezés nem igaz."

Az MLSZ elnöksége a Bulgária (október 8.) és Horvátország (október 12.) elleni világbajnoki selejtezők után kíván dönteni a szövetségi kapitány sorsáról. Matthäus, akinek szerződése az év végig szól, többször elmondta, hogy folytatni kívánja a megkezdett munkát.

A férfi élvonal harmadik, hétközi fordulóját csütörtökön bonyolították le, Kolozsvár csapata, az U Agronomia Armătura Hertz Ploieşti-en vendégszerepelt, és 37–23 (19–11) arányú vereséget szenvedett a helyi Uzteltől. Leon Gomboş tanítványai ma a Târgu Jiu-i Lignitet fogadják, a mérkőzés 12.30 órakor kezdődik a Horia Demian Sportcsarnokban.

A 3. forduló többi eredménye: Medgidiai MSC–Resicabányai UCM 29–29, Bukaresti Steaua–Caracali Romvag 33–26, Konstancai MKK–Bukaresti Dinamó Baumit 22–21, Jászvásári Politechnika–Nagybányai Minaur KK 23–29, Târgu Jiu-i Lignit–Temesvári U Poli Izometal 26–20 és Nagyváradi Leonardo MSC–Brassói Dinamó 28–24. A táblázaton:

1. Konstanca 3 3 0 0 108–73 6
2. Tg. Jiu 3 3 0 0 84–74 6
3. Resicabánya 3 2 1 0 96–81 5
4. Uztel 3 2 0 1 88–73 4
5. Dinamó 3 2 0 1 83–73 4
6. Steaua 3 2 0 1 99–90 4
7. Temesvár 3 2 0 1 73–74 4
8. Medgidia 3 1 1 1 79–85 3
9. Minaur 3 1 0 2 91–97 2
10. Nagyvárad 3 1 0 2 77–88 2
11. Kolozsvár 3 1 0 2 70–107 2
12. Brassó 3 0 0 3 75–83 0
13. Caracal 3 0 0 3 87–98 0
14. Jászvásár 3 0 0 3 72–86 0
A következő fordulóban: Kolozsvár–Tg. Jiu, Resciabánya–Brassó, Temesvár–Nagyvárad, Minaur–Uztel, Dinamó–Jászvásár, Caracal–Konstanca és Medgidia–Steaua.

Lékó Péter a negyedik, Polgár Judit a nyolcadik a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) október 1-jétől érvényes világranglistáján. A legjobban álló román sakkozó, Liviu-Dieter Nisipeanu a 25. a rangsorban.

A rangsor élén továbbra is a visszavonulását linaresi tornagyőzelme után bejelentő Garri Kaszparov áll. Az orosz sztár eredményeit akkor törlik, ha egy évig nem szerepel versenyen.

Lékó és Polgár mellett a jövő szerdán kezdődő argentínai vb-tornára készülők közül az indiai Viswanathan Anand a második, a bolgár Veszelin Topalov a harmadik, az orosz Peter Szvidler pedig a hatodik, míg az angol Michael Adams, az orosz Alekszandr Morozevics és az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov nem szerepel az első tízben.

A FIDE október 1-jétől érvényes világranglistája (a FIDE vasárnapig fogad el korrekciót): 1. Garri Kaszparov (orosz) 2812 Élő-pont, 2. Viswanathan Anand (indiai) 2788, 3. Veszelin Topalov (bolgár) 2782, 4. Lékó Péter (magyar) 2751, 5. Vaszilij Ivancsuk (ukrán) 2743, 6. Peter Szvidler (orosz) 2740, 7. Vlagyimir Kramnyik (orosz) 2739, 8. Polgár Judit (magyar) 2735, 9. Levon Aronján (örmény) 2724, 10. Etienne Bacrot (francia) 2724.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András