Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Június 10–11-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Bölcsészet-, Nyelv- és Irodalomtudományi Szakosztálya, valamint a tordai Petőfi Társaság nagyszabású Aranyosszék-konferenciát tartott, amelyen áttekintették a térség szinte minden tudományágra vonatkozó témáját, színes és széles képet tárva a résztvevők elé. A rendezvény célja éppen ez volt: sokoldalú megközelítésben szólni mindenkihez, aki szívén viseli vagy még nem ismeri kellőképpen ennek az erdélyi színfoltnak az értékeit, és megpróbál minél többet átmenteni belőle az utókor számára.

Péntek délután az EME székházában, Lupescu Makó Mária elnökségével a plenáris előadások hangzottak el. Bevezetőjében a főszervező Keszeg Vilmos többek között arra emlékeztetett, hogy bár 1989 után a civil társadalom részéről történtek lépések (sokszor dugába fulladt próbálkozások) a regionális tudat feltámasztására, ami különben hosszadalmas folyamat, a politikum még nem fedezte fel Aranyosszéket.

Előadásában Keményfi Róbert (Debreceni Egyetem) az etnikai táj fogalmát elméleti síkon járta körül. Szerinte ez napjainkban eltér a 20. századitól, már nem takar feltétlen területiséget. Ezért változik Aranyosszék meghatározása a szempontok függvényében. Neményi József Régiófejlesztés, regionalizáció az EU-integráció jegyében című értekezését Neményi Ágnes ismertette. Bármely régió versenyképességét az infrastruktúra állapota és az emberi erőforrások határozzák meg. A hosszú távra szóló regionális politika eszközei a beruházások, a termelés és a munkaerőképzés támogatása az állam részéről. Neményi Ágnes a régiófejlesztés módszertani kérdéseit mutatta be a pszichológus szemével, egy Svájcban interdiszciplinárisan készült tanulmány eredményeire hivatkozva, amelyek több eleme nálunk is megszívlelendő. Keszeg Vilmos Torda és Aranyosszék újrafelfedezése kapcsán méltatta a XIX. századi kutató- és népszerűsítő munkák szerzőinek (Orbán Balázs, Jankó János, Kőváry László, Jókai Mór, Benedek Elek) érdemeit. A történelmi múlt, a földrajzi adottságok, a néphagyományok olyan hozzánk tartozó összetett képet alakítottak ki, amelyben helye van a világhírű 1568-as erdélyi diétának, a festett mennyezetű templomnak, a Tordai-hasadéknak, a Székelykőnek, a torockói népviseletnek, a zöldségtermesztésnek, a tordai pogácsának stb. 1989 után ezt a régiót belülről kezdték el újra felfedezni. Egyed Emese gróf Teleki Domokos Torda vármegyei főispán 1815-ben kiadott vaskos verseskönyvét használta fel a helyi irodalomtörténet értékének érzékeltetésére. Teleki sok kis önálló verse révén az álmok és a képzetek dimenzióját jeleníti meg, miközben – akár egy újság szerepét is betöltve – nem kerüli el a helyi szokások bemutatását (leánykérés, zenekedvelés a korabeli nemességnél stb.). A verseket szellemes szerzői értelmezésekkel kíséri és köti össze. Zsigmond Győző az aranyosszéki magyar népi gombaismeret leglényegesebb jellemzőit vázolta, nem feledkezve meg a téma népköltészeti és népművészeti vonatkozásairól. Bálintné Kovács Júlia az I. Apafi Mihály fejedelem idején Aranyosszéken otthonra lelt örmény és örménymagyar családok (Bogdánffy, Tutsek, Hacskuj, Amirás, Wolf, Miron, Péter, Osztián, Amberbej, Murádin, Lászlóffy stb.) kiemelkedő sarjainak életművét méltatta, letelepedésüktől napjainkig.

Az előadásokat kérdések és válaszok, kiegészítések kísérték.

– 1894-ben volt hasonló méretű rendezvény Tordán: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület vándorgyűlése, mikor szintén ilyen maratoni jelegű rendezvény alakult ki – mondta dr. Keszeg Vilmos, a konferencia főszervezője. – Az a tény, hogy most több, mint negyven előadó jelentkezett, azt jelenti, hogy nagy az érdeklődés Aranyosszék iránt, sok személynek van mondanivalója erről a vidékről, és a megfelelő hallgatóság is megvolt hozzá. Én azt hiszem, méltó érdeklődés kísérte ezt a rendezvényt.

– Lesz-e folytatás?

– Még nem tudni. A tanulságot mindenképpen levonjuk belőle, mert már lehet látni, kik azok az elszigetelten dolgozó magánszemélyek, akik ilyen kutatásokat végeznek. A két nap alatt kiderült, mi az, amit inkább ismerünk Aranyosszékkel kapcsolatban, és mi az, amit nem ismerünk. Tehát a konferencia által a kutatásnak ilyen fajta szabályozása is megtörténhet – mondta Keszeg Vilmos.

Kötet születne az előadások anyagából
Fordulat-féle következett be a magunk-látását, láttatását célzó tudományos munkában – összegzett dr. Egyed Ákos a szombaton Tordán záruló Aranyosszék-konferencia végén. Az akadémikus a társszervező Erdélyi Múzeum-Egyesület elnökeként az előadók mezőnyére utalva hozzátette, a gyakran emlegetett nemzedékváltás hiányára cáfoltak rá a kétnapos fórum résztvevői, hiszen a már több évtizede pályán levő szakemberek mellett jószerivel kivették a részüket a régiót kutatási terepként megközelítő egyetemi hallgatók, doktoranduszok. A Mihai Viteazul Nemzeti Kollégium dísztermében és Fizikumában párhuzamosan zajló előadások között nehéz volt válogatni, a „túlkínálat" történelmi, hely- és kultúrtörténeti, néprajzi, szocio-antropológiai és nyelvészeti témájú értekezései között, vallotta be örömmel Nagy Albert ótordai református lelkész, a helybeli Petőfi Társaság elnöke. A konferencia valóban eseménnyé minősült át, a szó legnemesebb értelmében: befogadói is voltak, mintegy hatvan-, nyolcvanfős hallgatósága tordai, aranyosgyéresi, sinfalvi és várfalvi érdeklődőkből állt össze, a szervezésben és anyagi támogatóként pedig magánszemélyek és vállalkozók vették ki a részüket. A környék szerepvállalása azonban ennél több, a régiókutatás módszertani aggályaira is rámutató gesztus: az előadók között szép számmal fordultak elő aranyosvidékiek, így nemcsak úgynevezett „importtudás"-ra hagyatkoztak a szervezők. Tordai XIX. századi színházélet, Thália két világháború közötti jelenléte, Balázs Ferenc alakjának felelevenítése, a nagyközönség számára kevésbé ismert kutatók és tudósok – Téglás István, Létay Balázs, Csipkés Elek – portréi, a város és vidéke fazekassága, az oktatástörténeti kronológiák, a Jósika Miklós Irodalmi Kör megalakulása, tánckultúra, temetéssel és rontással kapcsolatos szokások, a torockói építészet és falufejlesztés: megannyi izgalmas témakör, amely az aranyosszékiek otthonosságérzetét erősítő információt kínál. A konferencia előadásai várhatóan jövőben kötetbe szerkesztve szavatolják a vidékre irányított figyelem ébren tartását – ígérte dr. Keszeg Vilmos egyetemi előadótanár az EME szakosztályvezetője, aki egyben az egyesület tordai fiókszervezetének megalakítását is kilátásba helyezte. Ugyancsak a közeljövő tervezéséhez kötődik annak a néprajzi múzeumnak az ötlete, amelyet a várfalviak már jó ideje dédelgetnek, az erre alkalmas ingatlant is kiszemelték. A gyűjtemény az egész tájegység népi kultúrájának (még) fellelhető tárgyi hagyatékát összegezné szakavatott, módszeres válogatásban.

A hagyományos tanévzáró ünnepségeket megelőzően kerül sor minden tanév végén a XII. osztályosok ballagására. Az elmúlt hétvégén többek között a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium, illetve a Református Kollégium, valamint a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium véndiákjainak ballagási ünnepségére került sor. Az unitárius diákok ballagását egy nyolcvan esztendővel ezelőtti véndiák jelenléte színesítette, míg a református kollégiumban a hagyományos zászlóátadás ünnepélyes pillanata oldotta az egyik végzős osztály osztályfőnökének korai halála miatti gyászt. Nagyenyeden az idén is rendkívüli gondossággal készültek a ceremóniára.

(A ballagásokról készült összeállításunk az 5. oldalon)

Elsöprő győzelmet arattak a japán karmesterek az I. Bartók Béla operakarmester-versenyen. A világon először megrendezett vetélkedő rendkívüli eseménynek számított nemcsak Kolozsvár, hanem a világ zenei életében, ugyanis kizárólag operát dirigáló művészek részére mindeddig nem szerveztek hasonló megmérettetést.

Vasárnap délután fél ötkor Anthony Armore fesztiváligazgató expozéjával kezdődött az eredményhirdetés az opera nézőterén. Armore megköszönte Simon Gábor igazgatónak és a Kolozsvári Magyar Opera társulatának ezt a fantasztikus két hetet, amely 35 karmesternek biztosított teret és helyet a világszintű megmérettetésre.

– Illesse külön köszönet az opera zenekarát és szólistáit, akiknek teljesítménye csodálatosnak mondható, mind a szakmai hozzáállást, mind a pontosságot és fegyelmezettséget illetően – nyilatkozta a fesztiváligazgató, majd kifejtette, hogy a verseny döntőjébe jutni megtisztelő mind a hat karmester számára: karrierjük, szakmai fejlődésük fontos állomását képezheti a versenyen való részvétel. Anthony Armore ezt követően kitért a vasárnap este 6 órától kezdődő próbára és a hétfő délelőtti főpróbára.

Ezt követte a legérdekfeszítőbb pillanat, az eredményhirdetés. A zsűri különdíját Kamio Noboru (Japán) nyerte el. A verseny harmadik helyezettje Hirofumi Yoshida (Japán). Második díj nem került kiosztásra, de az első díjat megosztva kapta két versenyző: Didier Lucchesi (Franciaország) és Kyosuke Matsushita (Japán). A díjazott karmesterek egy-egy felvonást vezényelnek majd a kedd esti gálaelőadáson. Befejezésképpen a fesztiváligazgató külön gratulált a döntőbe jutott többi karmesternek.

Az opera társulatának jó része is izgatottan követte az eredményhirdetést, és hangos tetszésnyilvánításának adott hangot a díjazottak megnevezésekor. S még ha fárasztó is lehetett a kéthetes verseny, az őszinte lelkesedés, az érdeklődés, a szakma iránti pozitív hozzáállás, és nem utolsósorban a verseny újszerűsége a jelenlevőket is magával ragadta. Az operakarmester-verseny tehát véget ért, tervek szerint két év múlva másodszor is megszerveznék ezt az egyedi megmérettetésre alkalmat adó vetélkedőt, szintén Kolozsváron.

A németországi Geo szaklap kezdeményezésére évente megszervezik a biodiverzitás napját – a nemzetközi programhoz csatlakozva a hazai biológusok is évről évre feltérképezik egy adott terület növény- és állatvilágát. A hétvégén a Tordai hasadékot tanulmányozták.

A kolozsvári székhelyű Lepidopterológiai (Lepkész) Társaság és a csíkszeredai Partnerségért Alapítvány szervezésében mintegy hetven természetbarát látogatott a Tordai-hasadékba a hétvégén. Az ország minden részéből érkezett szakembereken, biológusokon kívül gyerekek és diákok is részt vettek a 24 órás gyűjtésen.

A biodiverzitás napján Európa-szerte egyszerre 22 helyszín flóráját és faunáját térképezték fel – a Torda melletti természeti rezervátumnak nem kell szégyenkeznie: egyetlen nap leforgása alatt 800 fajt azonosítottak, a mikroszkopikus algáktól a ritka sasokig. 320 lepkefajt sikerült azonosítani már a helyszínen, további 30 vár pontosabb besorolásra. Rendkívüli jelentőségű, hogy olyan fajok példányait is begyűjtötték (például egy bizonyos éjjelilepkéét), amelyet fél évszázaddal ezelőtt észleltek utoljára a rezervátumban.

A helyszínen azonosított és az azonosításra váró növény- és rovarfajok száma mintegy ezerre tehető – a lista felkerül a Geo honlapjára, és amennyiben meglesznek rá az anyagi feltételek, kis könyvben foglalják majd össze az eredményeket.

Dr. Rákosy László szervező jövő évi terveikről elárulta: olyan, Bonchida közelében levő területet fésülnének át, ahol korábban senki sem tárta fel az állat- és növényvilágot: ritka fajok jelenlétére számítanak, a felfedezések alapján pedig akár a terület védetté nyilvánítását is kérelmezhetnék.

Fogvacogtató hidegben izgultuk végig a Határon Túli Magyar Színházak XVII. Fesztiváljának szombat esti díjkiosztó ünnepségét Kisvárdán. Az örömteli pillanatok és a díjazottak ünneplése után az Újvidéki Művészeti Akadémia II. és IV. éves hallgatói léptek az – akkor még száraz – színpadra, a Dés–Geszti–Békés rendezte A dzsungel könyve című előadással, amelynek második részét szinte elmosta a zuhogó eső, de végül győzedelmeskedett a tehetséges diákok jókedvű játéka.

Az időjárás egyébként az előző napokban sem fogadta kegyeibe az idei rendezvényt, ez aztán rányomta bélyegét a máskor oly hangulatos éjszakai beszélgetésekre, a szabadtéri együttlétekre, de sajnos a várszínpadra tervezett előadások minőségére is.

A Szabadkai Népszínház társulata vitte haza idén a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium fődíját. A szakmai zsűri döntése alapján a vajdasági színház Nyikolaj Koljada Murlin Murlo c. darabjának Hernyák György rendezte előadásáért kapta a másfél millió forintos díjat.

Az Illyés Közalapítvány díján a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata és a Kolozsvári Állami Magyar Színház osztozott, előbbi Örkény István Tóték című komédiájának Vidnyánszky Attila rendezte előadásáért, a kolozsváriak pedig Georg Büchner Woyzeck című drámájának Mihai Măniuţiu által színre vitt produkciójáért kapták a díjat.

A marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat Janusz Glowaczki Negyedik Nővér című, Alexandre Colpacci által rendezett előadásáért érdemelte ki a zsűri döntése alapján Szabolcs-Szatmár- Bereg megye díját.

Idén a Temesvári Csiky Gergely Színház is elégedett lehet a fesztiválon való szereplésével, a zsűri nekik ítélte Kisvárda város díját, a Kövesdy István által színre vitt Parti Nagy Lajos Ibusár című darabjáért.

Öttagú közönségzsűri követte a fesztivál előadásait: Kisvárda város közönségdíját a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház tudhatja magáénak a már említett Tótékért. Számos egyéni díjjal jutalmazták idén is a színészi alakításokat: Pesitz Mónika és Viczei Natália (a Szabadkai Népszínháztól, a Murlin Murlo című előadásban), Bodolai Balázs pályakezdő-díj (Negyedik nővér, Marosvásárhely), Darabont Mikold (Marosvásárhely, Negyedik nővér), Tokai Andrea (Temesvár, Ibusár), Trill Zsolt (Beregszász, Tóték), Bogdán Zsolt (Kolozsvár, Woyzeck), Balázs Attila (Temesvár, Ibusár), Szűcs Nelli (Beregszász, Tóték), Szilágyi Nándor (Szabadka, Murlin Murlo), Szoták Andrea és Szvrcsek Anita (Komárom, Mese a halott cárkisasszonyról).

A Kisvárdai Lapok szerkesztősége által felajánlott díjat Tokai Andrea, a Temesvári Csiky Gergely Színház színművésze kapta, és különdíjjal jutalmazták a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházat a Lakodalom című előadásáért, valamint a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházat a szörnyű időjárási körülmények között is lejátszott Szeget szeggel című produkciójáért.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérima életműdíjat adományozott Csíky Andrásnak, a Kolozsvári Állami Magyar Színház Jászai Mari-díjas színművészének, valamint Hajdú Gézának, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata színművészének.

A tanulás nem üres vödröket töltöget, hanem lángra lobbantja a tüzet.

IDEI ÚJDONSÁGOK A SZABADSÁGBAN címmel Balló Áron főszerkesztő tart előadást a kolozsvári Római Katolikus Szent Mihály Caritas szervezésében június 13-án, hétfőn 17 órakor a szervezet Szentegyház/Iuliu Maniu utca 2. szám alatti előadótermében. Hegedűn közreműködik Kállay Zsófia, a Zenelíceum diákja.

KISMAMAKLUB hétfő délután 6-tól. A zeneóvoda meghívottja Nistor Krisztina óvónő, utána Salat Enikő pszichológus a beszédindításról, a beszédfejlődésről beszélget a szülőkkel.

AZ RMDSZ PATA-GYÖRGYFALVI KERÜLETI SZÉKHÁZÁBAN (Jugoszlávia u. 51.) A NYITVATARTÁSI ÓRAREND: hétfőtől péntekig 11–15 óra között. Ezzel egyidőben internethasználati lehetőség, korhatár nélkül. Aki nem tud, megtanítjuk. Érdeklődni a fenti címen, szombatonként 9–13 óra között, vagy az 551-409, illetve 546-417-es telefonszámokon lehet.

– Hogyan köszön Iliescu, amióta a bányászjárásokra való felbujtással vádolják?

– Szerencse fel!

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – A bukás – Hitler utolsó napjai – német, bemutató. – Vetítések időpontja: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn egész nap.

GYŐZELEM – A bukás – Hitler utolsó napjai – német, bemutató. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30, 22.

MŰVÉSZ–EURIMAGES – A fáraó – román, bemutató. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; kedvezménnyel kedden. Fallal szemben – német–török, bemutató. – Vetítés időpontja: június 10–12. között: 22.30 órától. Az operaház fantomja – amerikai. – Vetítés időpontja: június 13–15. között 22.30 órától; kedvezménnyel kedden. Millió dolláros bébi – amerikai. – Vetítés időpontja: június 16-án 22.30 órától.

FAVORIT – Az utolsó gyémántrablás – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19.

DÉS

MŰVÉSZ – Millió dolláros bébi – amerikai. – Vetítések időpontja: június 10–12. között: 17, 19.30, 22; kedvezménnyel 22 órától. Már megint bérgyilkos a szomszédom – amerikai. – Vetítések időpontja: június 13–16. között: 17, 19; kedvezménnyel hétfőn.

TORDA

FOX – Átok – amerikai. – Vetítések időpontja: 16, 18, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Repülő tőrök háza – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Mennyei királyság – amerikai. Vetítések időpontja: 13, 16, 19; pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton és vasárnap 13 órától és hétfőn egész nap.

DACIA B-TEREM – Hotel Rwanda – amerikai. Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton és vasárnap 21.30 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton és vasárnap 14.30 órától és kedden egész nap.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Megtorló – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton és vasárnap 22.30 órától és hétfőn minden előadás.

ROMÁN OPERA

Ma, június 13-án, hétfőn este 7 órakor: Rossini: Hamupipőke – olasz nyelvű előadás. Fellép Hercz Péter, a Magyar Opera énekese.

Az oldalt szerkesztette: Farkas Imola

A múlt hét végén Kolozsváron és Tordán lezajlott nagyszabású, Aranyosszéket szinte minden tudományág szempontjából górcső alá tartó tudományos konferencia egyik előadásának témája a nyelvhasználat és nyelvi attitűd volt a tordai magyar–román vegyescsaládok körében. A dolgozat szerzője olyan nyelvi sajátosságokat kutatott a mai Torda város lakosságának 9,9%-át kitevő magyarság hétköznapjaiból, amelyek feltárásával talán lassítható vagy megállítható a szórványállapotú közösség beolvadása.

Mert tagadhatatlan, hogy az asszimiláció leghatásosabb fegyvere az anyanyelv elsorvasztása, vakvágányra futtatása és az államival való helyettesítése. Bekövetkezhet ez az óvodában, az iskolában, a munkahelyen, a játszótéren, a sportpályán, a sátortáborban, a diszkóban stb., de legmaradandóbban a családban, ahol sokszor a gyermek anyanyelve nem azonos az apjáéval (és csak ritkán különbözik az anyjáétól). A tudományos dolgozat szerzője tizenöt, etnikailag homogén házasságból származó magyar középiskolai tagozaton tanuló diákot hasonlított össze tizenöt vegyesházasságból származóval. Az eredményt nem nehéz elképzelni. Mint ahogyan kimutatható a magyar nyelven készített tesztszövegekben észlelt fokozott román nyelvi hatás a román tagozaton tanulók esetében. Sajnos, nem kell szakértelem ahhoz, hogy a fenti tapasztalatokat mai erdélyi tömegjelenségként igazoljuk vissza.

Az viszont kommentárt igényel, hogy miért állhat fenn nálunk a dolgozatban is jelzett sablonhelyzet: a tömbházban élő egy-két magyar család mennyire kiszolgáltatott a román többségnek, mennyire hangsúlyozottan jelentkezik az ő esetükben a nyelvcsere. Az okot pedig a hivatalosan tizenöt éve megbuktatott „átkos korszakban" (illetve annak tovább éltetőiben) kell keresni, amikor a lakosság keverése, mint az asszimiláció szerves része, talán egyetlen következetes és tudatos állampolitikai fegyverként működött Romániában. Amikor a lakáskiutálások, a szakvégzettek munkahelyi elhelyezése, a katonaságba történő besorozás, a párttagsági- vagy az útlevélkérelmek elbírálása pillanatában döntő szerepet játszott az érintettek nemzetisége. Az erre szakosodott illetékes elvtársak mindenütt vizsla szemekkel keresték az alkalmat, hol és mikor kell beavatkozniuk, hogy a lakosságot jellemző „egészséges" statisztikai mutatókban „ne essék kár". Ennek hatása ma is érezhető nálunk.

Az emberekben mindig megvolt az ösztönös hajlam, az a bizonyos nyájszellembe való tömörülési igyekezet, ami idegen közegben önmaguk konzerválását célozza. Ilyenformán alakulhattak ki egész kínai, olasz, spanyol, görög stb. lakónegyedek az Újvilág metropoliszaiban, de kontinensünkön is szép számban akadnak hasonló példák. Bukarestben a tizenkilencedik században megtelepedett német kereskedőkről maradt fenn a Lipscani utca elnevezése, Kolozsváron a Bulgária-telep őrizte meg az idegenből ide vándorolt kertészek hírnevét, de napjaink arab, török vagy kínai, és – többek között – újabban román közösségei (nem hivatalosan csupán Rómában harmincezren élnek) is egész lakótelepeket alkotnak már Nyugat-Európa nagyvárosaiban, ahol saját templomaik, iskoláik, kulturális intézményeik – és persze gazdasági létükhöz szükséges vállalkozásaik találhatók.

Kolozsváron, és általában Erdélyben, ahol azért nem mi számíthatunk betelepülőknek, már megfigyelhető az asszimiláció kivédésének egyik apró, mégis követésre méltó megnyilvánulása: kimondatlanul vagy kimondva, ahol csak lehet, a kis munkahelyi közösségek igyekeznek nemzetiségi alapon is szerveződni. Ahogyan az évtizedekkel ezelőtt, például, a borbélyüzletek gárdáit jellemezte (ahol az arány azóta teljesen megfordult, hiszen ma alig találni ott magyar szakikat). Ilyen környezetben jobban esik a hétköznapok történéseinek megvitatása vagy akár a legfrissebb viccek nassolása, egyszóval más a közérzet, sőt még a húsvéti munkaszüneti beosztáson sem kell osztozkodni. Ez nem az az etnikai alapú szeparatizmus, amelyet annak idején Iliescu ürügyként használt fel a nemzeti kérdés „végleges megoldásának" (értsd: a beolvasztásnak) felgyorsítása szorgalmazására, hanem elemi emberi szükséglet, az önmegvalósítás eleme. Annak feltétele, hogy magadat a saját bőrödben érezhesd a legtermészetesebben, szülőföldeden, otthon.

A külső, környezeti tényezők tagadhatatlan szerepet játszanak a nemzetiségi hovatartozás erőszakos vagy burkolt alakításában, a döntés azonban az egyéné, aki őszintén igényli a veleszületett pótolhatatlan értéket, és magyarságát nem cseréli fel anyagi előnyökre. Aki a megmaradást meggyőződésből, tettekkel, és szükség esetén akár dacból is vállalja. Tehát nem utolsósorban jellemkérdésről van szó.

Aki a fentieket megkérdőjelezi, forduljon bizalommal azokhoz a moldvai csángómagyarokhoz, akiknek eddigi kilátástalannak tűnt sorsában mostanában végre valami halvány reménysugár kezd mutatkozni.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Szombaton reggel 9 órakor kezdődött a János Zsigmond Unitárius Kollégium ballagási ünnepélye a belvárosi unitárius templomban. A szülők, tanárok, rokonok, diákok és barátok állva fogadták a templomba bevonuló két végzős osztályt. A bevezető énekeket a Péterffy Gyula énekkar Gaudeamus igiturja követte Majó Julianna vezényletével, majd Solymosi Zsolt vallástanár olvasta fel az ünnepi igét.

Elsőként Popa Márta igazgatónő és dr. Szabó Árpád búcsúzott az 1989 utáni tizenkettedik végzős generációtól. A ballagási ünnepség díszvendége Devecseri László véndiák, aki nyolcvan évvel ezelőtt ballagott az Unitárius Kollégiumból. A Leányfaluból érkezett 98 éves vendég beszédében felidézte ballagását, a kollégiumhoz fűződő emlékeit, majd sok sikert kívánt a most ballagó diákoknak.

Ezt követően a XI. és XII. osztályosok búcsúbeszédei hangzottak el, majd a ballagó diákok virágkosarat adtak át az igazgatónőnek, Szabó Árpád püspöknek és Solymosi Zsolt vallástanárnak.

A ballagási ünnepség fénypontja a már hagyománynak számító zászlóátadás volt: a ballagók a XI-es diákokra bízták az iskola jelképét, amelyet jövőre majd ők is továbbadnak.

Az osztálynevelők tanulmányi díjakat osztottak ki mindkét osztály jeles diákjainak, de sor került a Dávid Ferenc-díj, a Gál Kelemen-díj, a Péterffy Gyula-díj, a Kelemen Lajos-díj, a Kolozs-tordai Egyházkör-díjának átadására is, valamint közéleti díjakban is részesültek a kiváló tanulmányi átlaggal rendelkező diákok.

A záróének után a ballagóknak a jelenlévők a kollégium udvarán adhatták át a virágokat.

A Kolozsvári Református Kollégium ballagási ünnepsége a régi kollégium épületében kezdődött szombaton reggel a végzős diákoknak tartott utolsó osztályfőnöki órával. A három végzős osztály énekelve vonult végig az iskola folyosóin.

A diákok búcsúztatására az iskola udvarán került sor. Gede Csongor iskolalelkész mondott imát, majd egy perces néma csenddel emlékeztek meg a napokban elhunyt Killyéni Péter testnevelő tanárról, az egyik végzős osztály osztályfőnökéről.

Székely Árpád igazgató szólt a ballagó diákokhoz, majd felolvasta Sitta von Eckenstein bárónőnek a ballagókhoz írott levelét.

A díszoklevelek átadását az iskola egyik támogatójának, Lauer Editnek az ünnepi beszéde követte, aki díszoklevelet kapott az iskola vezetőségétől.

Jókívánságok hangzottak el Bajkó Levente egyházi tanácsos és Somogyi Gyula részéről, aki a polgármesteri hivatal és a kolozsvári RMDSZ nevében köszöntötte a búcsúzó diáksereget.

A XI. osztályos diákok részéről Rád László búcsúztatta a végzős osztályok diákjait, a XII-esek részéről pedig Székely Zsófia és Jári Zsolt kívánt minden jót és kitartást a kollégiumban maradóknak.

A szimbolikus bibliaátadás után az ünnepség a Farkas utcai templomban folytatódott Pap Géza püspök igehirdetésével. A ballagási ünnepség zárómozzanataként a kollégium énnekkarát hallhattuk.

Az iskolaalapító fejedelem bőkezű adományainak köszönhetően ma is rendelkezésre álló hatalmas tornakert lombsátora alatt vett búcsút idén is az ünneplőbe öltözött 109 fős diákcsapat, hogy a közel négy évszázados intézetből kilépve tanúságot tegyen a világban arról, mit kapott alma materétől tudásból, emberségből, becsületből.

A kicsengetést mindig nagy készülődés előzi meg, ennek fénypontja a péntek esti szerenád. A virágdíszbe öltözött kollégium másnap a város, a vidék, mondhatni Erdély figyelmének a központjába kerül. Valóban, Nagyenyed „a világ közepe" lesz egy napra, amikor nem érezzük, hogy a szórványok szórványában élünk. A nevezetes ünnep ezúttal is istentisztelettel kezdődött a református Vártemplomban, Bárócz Huba esperes igehirdetésével. Most a karzat is zsúfolásig megtelt, akárcsak hajdanában. Ezt követte az utolsó, ünnepi osztályfőnöki óra, ahol a szépen feldíszített tantermekben a diákok könnyes szemmel vettek búcsút osztályfőnöküktől. Tizenkét órakor megszólaltak a kollégiumi csengők, a szülők, rokonok, ismerősők és diákok sorfala közt, a hattyús Bethlen-zászló mögött, virágszőnyegen, batyuval a vállukon, énekelve vonultak fel a ballagók a tornakertbe, Bethlen Gábor fehér márványszobra elé, az ünnepség színhelyére. A 2005-ös kicsengetésbe új színt hoztak a XII. A osztályosok, akik az iskola újabbkori történetében első ízben tógába öltözve ballagtak, valósággal elénk varázsolva a hajdani kollégium hangulatát.

A jórészt hagyományos módon lezajlott, nagy gonddal előkészített rendezvényt, mely a Szívemet hozzád emelem kezdetű zsoltárral indult, Kónya Mária aligazgatónő vezette le. Az ünnepi beszédeket jellegzetesen enyedi kicsengetési nóták fogták közre. Rácz Teréz képzős diáklány társai nevében az iskolától és a tanároktól búcsúzott, Fogarasi Annamária megköszönte a szülők áldozatkész munkáját. Ihletett búcsúját így fejezte be: „Nagyenyed a világ közepe, a Bethlen Gábor Kollégium a szórványmagyarság központja volt, van és lesz!" A barátoktól, iskolatársaktól Bartha Imola búcsúzott, majd Polgár Klára Dalma elmondta Osváth Erzsébet Varázstörténet című költeményét. Az ünnepség legfelemelőbb pillanata, amikor a Bethlen-induló dallamára a búcsúzó diákok, mint egy szent lángot, átadják a Bethlen-zászlót az itt maradóknak. Ezután Pálossy Zsuzsanna a kollégium diákjai nevében búcsúzott a távozóktól.

Szőcs Ildikó igazgatóasszony meleg hangú ünnepi beszédét a Példabeszédekből kiemelt idézetre építette: „Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal vidámsága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig." (4/18.). Beszédének elején hangsúlyozta: „Hiszem, hogy ez nem az út vége, hanem csak egy útszakasz zárult le, és innen tovább indul sok szerteágazó vagy párhuzamosan futó ösvény, mely ismét széles úttá alakulhat." Beszédének egyik újdonsága az volt, hogy közvetlen, baráti hangon szólította meg mind az öt ballagó osztályt, találóan jellemezve a négy év alatt összekovácsolódott kisközösségeket, mindenikben megtalálva az előre mutató értéket. Minden közösség legjobbjait név szerint is megemlítette.

A végzősöknek szánt kollégiumi útravalót Jókai Anna szavaival közvetítette: „ A hova nem rajtunk áll / A miért az Isten titka./ A hogyan a mi szabadságunk." Figyelmeztette a ballagókat a nyers valóságra: „a falakon kívül a zajos világ vár rátok, mely sokszor nem engedi, hogy megcsendüljön lelketekben a hang. A magatok körül megteremtett csend a menny szimfóniája, és ha részt vesztek a zenekarában, életre hangol és felcsendül bennetek a Szeretet." Az igazgatóasszony ez alkalommal búcsúzott Olievschi Elena és Simon János nyugalomba vonuló tanároktól is.

A ballagási ünnepség záró részében a legjobb végzős diákokat jutalmazták. Nehéz lenne valamennyit felsorolni, csupán jelezzük, hogy ezúttal is bebizonyosodott: Bethlen Gábor szelleme él és munkál. A legtöbb díjat Polgár Klára Dalma és Fogarasi Annamária győjtötte be. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy egyre több azoknak a díjaknak a száma, amelyeket egykori tanárok özvegyei, leszármazottai létesítettek a legjobb diákok jutalmazására. Ezek: a Deák Ferenc és Deák Erzsébet-, Molnár Árpád-, Vita Zsigmond-, Fari Palkó László-, Rimbás Viktor- , Deák Fogarasi Elek- és a Juhász Mária-díj. A Múlt–Jövő-díj az országhatáron átnyúló segítő szándék szép példája, amelyet Fekete Ilona, a soltvadkerti Kossuth Lajos Általános és Művészeti Iskola nyugalmazott tanára és igazgatóhelyettese alapított a két intézmény egy évtizedes baráti kapcsolatának megörökítésére, és most másodízben nyújtotta át a történelemből legkiválóbb ballagó diáknak. Elhozta magával férjét, Nagy Gábort és lányát, Anitát, akik áldásos munkájának folytatói lesznek. A Bethlen Alapítvány és a Bethlen Baráti Társaság különdíjait Demény Piroska magyartanár adta át, legtöbbet a Fenichel Sámuel Önképző Kör tagjainak, akik a tanév folyamán számos diplomát szereztek értékes dolgozataikkal rangos hazai és magyarországi megmérettetéseken. Az Inter-Art Művészeti Alapítvány különdíjait Balog István festőművész közvetítette. A Nagyenyedi Református Egyházmegye különdíját Bárócz Huba esperes nyújtotta át, majd az osztályfőnökök a legjobb eredményt elért diákokat jutalmazták.

Hitünk szerint a legszebb erdélyi ballagásból az életbe kilépő több mint száz fiataljára tökéletesen illenek Szentimrei Jenő, egykori enyedi diák sorai: „mi vagyunk a Jelen, ki e vén falak múltjából serkene létre. / Vagyunk új téglarend, kire eljövő évek új emeletje húzódik. / Vagyunk a Híd, / Tegnapok s holnapok partján vakmerőn átívelő. / Vagyunk a mára beérett kalász, kinek magvaiban már/ Új életek csírája piheg. / Új jövendők eleven kezdete." Az isten áldása vigyázza lépteiket!

Az 1-es és 5-ös oldalakat szerkesztette: Kerekes Edit

Rendkívüli és egyedi élményben volt része május 25–29. között a kolozsvári Waldorf-iskola ötödikes diákjainak. Debrecenben zajlott le a X. Waldorf olimpia, amelyre mi is meghívást kaptunk.

Gondolom, kevesen vannak a kincses városban, akik érdemleges információkkal rendelkeznek a Waldorf iskoláról. A Németországban már száz éve megindult alternatív tanítási rendszer a Waldorf család munkássága nyomán lassan az egész világon elterjedt. Itt csak a rendszerváltás tette lehetővé egy olyan oktatási módszer levezetését, ahol nem az információhalmaz bemagolása, a fejbólogatós uniformizmus vagy a versenyistállók hajszája nyomorítja a gyermeki lelket és elmét.

Az ismeretek elsajátítása itt más szempontokat követ. Mindenekelőtt az élet, a tapasztalat oldaláról közelíti meg az anyagot, nem elvont szabályokat vagy fogalmakat memorizáltat mechanikusan, hanem az élmény szintjén érteti meg azt, ami fontos. Nagy figyelmet szentel minden gyermek személyiségének, és nem egyforma kockafejeket gyárt, hanem az egyéni képességeket, a kutatást, a véleményalkotást részesíti előnyben. A gyerekek nem egymással állnak versenyben, hanem saját magukkal, megszüntetve ezáltal az egészségtelen rivalizálást. Önmagunk legyőzése a legnagyobb siker. Minden testi és lelki fejlődési szakaszra odafigyel, abból a szempontból szólítja meg a gyermeket, amely koránál fogva a legoptimálisabb, egész emberben gondolkozik, annak minden megnyilvánulási területével együtt. Nem osztályoz jegyekkel egy-egy feleletet, hanem részletes jellemzést készít minden tárgyból az egész évi munka alapján.

Az ötödik osztályosok a Waldorf-iskolában az ókori Görögországgal hosszabb ideig foglalkoznak. Történelmi, földrajzi, művészeti szempontból járják körül a témát. Így jelennek meg az „Olimpiai játékok" is. Na persze nem olyan típusúak, mint amilyeneket napjainkban közvetítenek négyévente valamely világváros sportcentrumából, amelyek mára szintén teljesítmény- és pénzközpontúvá váltak, doppingbotrányoktól hangosak.

A Waldorf Olimpiák nem csúcsállítási versenyek. A gyerekek az év folyamán testileg-lelkileg készültek a találkozásra. De nem azért, hogy arany-, ezüst- vagy bronzérmet kapjanak. Itt minden egyes versenyző oklevelet és érmet kapott, valamint egy feliratos trikót.

Sok próbaszám volt: „marathoni futás" (2 km), botkerülés, táv- és magasugrás, birkózás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, váltófutás, versírás és ének.

Az embert próbáló hőségben a gyerekek hatkor keltek, reggeli után 8-tól déli 1 óráig edzés volt, majd ebéd, utána három óráig szünet. Délután csapatos játékok, majd zászlófestés. Igen, már első nap tizenkét zászló alá gyűltek a gyerekek, tizenkét városállamot képviselve. Ott álltak szimbolikus zászlaik alatt két-két arkhón vezetésével a spártaiak, athéniek, milétosziak, thébaiak, marathóniak, delphoiak, ephezosziak és így tovább.

Az olimpia napján mindenki fehér tunikában vonult az olimpiai láng köré, énekszó és görögül recitált rigmusok kíséretében.

Majd a különböző sportágak bemutatása következett egymás után. A futásban a test méltósága, a végtagok mozgásának összhangja és szépsége a lényeg, a diszkoszvetésben a korong által hordozott üzenet eljuttatása az égiekhez, a gerelyvetés a szivárvány ívét hivatott idézni. A verseny lényege a részvétel, a komolyság, a törekvés önmagad felülmúlására, a mozgás harmóniájának kifejezésére.

Minden gyerek részt vett minden megmérettetésen. Volt olyan is, aki begipszelt lábbal tette meg ezt az utat, volt akinek látáshibája nehezítette feladatát, és olyan is volt, aki tanárára támaszkodva végezte el feladatát, de senki sem adta fel.

A városállamok vezetői, a két arkhón minden gyermeket figyelemmel kísért az edzésen és az olimpia napján. A végén személyre szabott útravalót nyújtott át a gyermekeknek két-három jellemző mondat erejéig. Rendkívüli figyelmet és odaadást kívánt ez a véleménynyilvánulás, hiszen a vezetők addig nem ismerték őket, az idő pedig rövid volt. Megfigyelésük és véleményük helyességét magam is tapasztaltam, mikor a kolozsvári gyerekekhez szóltak egyenként.

Az olimpia végét a lakoma és a búcsúszavak jelezték, kürtök harsogásától kísérve. Sok tanár, edző és szülő szemében könnyek. Megható és hihetetlen is volt egyben az önfegyelem és kitartás, amivel mindenki állta a hőség és fáradtság támadásait.

Nagyon hálásak vagyunk a szervezőknek, a debreceni Waldorf-iskola testvéri segítségnyújtásáért, a meghívásukért, a kellemes körülményekért, és mindazért a nagyfokú figyelemért és kedvességért, amellyel ottlétünk alatt elhalmoztak.

2005. április 28-án szívünk, otthonunk iránti vágyakozását azzal próbáltuk csillapítani, hogy az előttünk álló izgalmakkal, szórakozással teli hétvégére gondoltunk. A csütörtöki felszabadult táncpróba már meghozta kedvünket és nagy izgalommal vártuk a másnapot. 2005. április 29-én kora reggel felkeltünk, hogy el ne késsünk, majd elvégeztük a hátrahagyott apró dolgokat, s készen álltunk az indulásra.

Az út hosszú volt, hisz elég későre érkeztünk meg, de ugyanakkor szórakoztató is, mert viccelődtünk, beszélgettünk, és ami talán a legfontosabb szilárd baráti kapcsolatokat kötöttünk. A társaság nagyon jó volt. Miután megérkeztünk Gödöllőre, közölték velünk, hogy ki kinél lesz elszállásolva, majd mindenki hazament a családhoz s velük töltötte az estét.

Másnap, illetve 2005. április 30-án szombaton 10 órára kellett a gödöllői Művelődési Házba mennünk, ahonnan Sziszi, illetve Erzsébet királynő kastélyába vittek minket. Gyönyörű és nem mindennapi élményben volt részünk.

Onnan visszatérve, a művelődési házba próbáltunk, és azután mindenki hazament a vendéglátó családhoz ebédelni. Fél hatkor kezdődtek az előadások. Elsőként a Tordaszentlászlóról érkezett színjátszó csoport tagjai léptek fel, amelyet a gödöllői diákok műsora követett, majd a műsor végén sor került a Kolozsvári Református Kollégium színjátszó csapatának és néptánccsoportjának előadására.

A színjátszó csoport felkészítői Galaczi Júlia, Demeter Szabolcs és Gede Csongor voltak.

A néptánc-koreográfiát Dénes Imola és Pop Levente állította össze és tanította be.

Az előadás után a kifáradt előadókat, tanáraikat, tanítókat vacsorával vendégelték meg, melyet táncház követett. Rendkívül kedves fogadtatásban volt részünk, és mindenki azt ehetett, amit szeme-szája megkívánt.

Másnap reggel 8 órakor összegyűltünk, elbúcsúztunk s elindultunk Budapestre, ahol 14 óráig mindenki azzal töltötte idejét, amivel akarta. Volt, aki a vidámparkot látogatta meg, olyan is volt, aki vásárolni ment, de voltak olyanok is akik meditációs koncertet hallgattak. Mindenki szabadon választhatott a programok között, a lényeg az volt, hogy mindenki jól szórakozzon. Annyira jól éreztük magunkat, hogy senki sem gondolt arra hogy ezalatt mit is csinált volna otthon. A hazafele vezető út hosszú és fárasztó volt, hiszen éjjel 1 óra után érkeztünk meg Kolozsvárra, de nyertesen tértünk haza teli élményekkel, tapasztalattal s egy nagyon szuper kirándulásban volt részünk.

A 36. Brassai-hét záróünnepségére brassais szokás szerint az idén is pénteken került sor. A vidám, sokoldalú programsorozatnak méltó befejezése volt az elegáns, változatos, színvonalas gála.

A műsor hivatalosan délután négy órakor kezdődött, a Brassai-héten szervezett programokban résztvevő diákok jutalmazásával. Különböző versenyeket megnyerő, tudományos dolgozatokat bemutató, újságot szerkesztő és drámázó diákok fordultak meg a dísztermi nagyasztal előtt. Majd oklevéllel, könyvjutalommal, édességgel a kezükben, és ami a legfontosabb, széles mosollyal az arcukon tértek vissza a helyükre. Ki mint vet, úgy arat! jelszóval elmondhatjuk, hogy a díjazás az idei Brassai-hét sokszínűségének volt a bizonyítéka, hiszen a jutalmazás minden generációt, sokféle érdeklődési körű tanulót érintett: a versenyek között akadt matek-, történelem-, sakk-, sport-, általános kultúra-, vallás-, számítógépes-, kémia-, népdal- és még sok más vetélkedő is. A tudományos dolgozatok reál, humán, társadalomtudományi és földrajzi problémákat is felvetettek. Az újságok több nyelven íródtak, és mint később kiderült, az előadások is a változatosságra törekedtek. A díjakat dr. Málnási Ferenc magyartanár osztogatta, és bár a meleg és a mikrofon minősége megnehezítették a munkáját, örömmel megállapíthatta, hogy a díjak és a gálán résztvevő tanárok és diákok nagyszámú jelenléte ellensúlyozta a fennálló nehézségeket.

A díjazást rövid szünet és szellőztetés, majd a vallástanárok szervezte 2005-ször messzebb című, Márai–Kodály-művekből összeállított előadás követte. Kellemes meglepetés volt mindenki számára a Kodály dallamokkal fűszerezett versösszeállítást hallgatni, amely a tanárok és diákok figyelmét egyaránt lekötötte. Márai Sándor versei és Kodály Zoltán dalai hangzottak el. A verseket többnyire brassais diákok adták elő, de iskolánk egy volt diákja is besegített. A versek talán nem voltak tökéletesen előadva, de annál élethűbben tükrözték a tanárok és diákok együttműködését.

Az előadás végén a három népdalversenynyertes produkcióját hallhattuk. Ezután dr. Gaal György a Brassai-évkönyvet mutatta be.

Tamási Áron Énekes madár című vígjátéka következett, amelyből a IX. és XI. osztályos diákok adtak elő részleteket. Nem gondoltuk volna, hogy a Tamási mű is legalább ugyanolyan mértékben elnyerheti tetszésünket, mint az azt megelőző előadás. Többórás csendben maradás után, fokozott kritikusi hangulatban vártuk az előadást, amely, már az első percben nevetésre bírta a közönséget. Kellemes meglepetés volt, hogy a Tamási székely nyelvezetét és humorát nem kolozsvárias hangsúllyal hallhattuk. Végül meggyőződéssel állíthatjuk, hogy igen, a Brassaiban még léteznek színvonalas előadások.

A műsort a Bogáncs néptáncegyüttes már hagyományossá vált előadása zárta, kis- és nagybogáncsos csoportok szórakoztatták Erdély-szerte ismert táncokkal és szokásokkal a közönséget.

2005. június 3-án, 21 óra 17 perckor véget ért a XXXVI. Brassai-hét. Meg lehetünk elégedve a színvonalas rendezvénnyel. Jövőben még többet kell majd dolgoznunk a program kidolgozásán, ha az ideinél is jobbat szeretnénk.

A Brassai-hét záróeseményei közt került sor az iskola legújabb évkönyvének a bemutatására. A közel másfélszáz lapos kiadvány a már megszokott rendhez igazodik: a megelőző év teljes adattárát örökíti meg. A diákok névsorát tanévvégi átlagosztályzatukkal, a ballagók esetében érettségi médiával. A tanári kar névsorát a szak, tanügyi fokozat és a szolgálati idő feltüntetésével, valamint a nem oktató alkalmazottak jegyzékét. Könyvtári jelentés és statisztikai összefoglalás zárja ezt a számbavételt. Mint kiderül, tavaly 34 nappalis osztály mellett 18 esti tagozatos osztálya volt a Brassainak (az utóbbiakból 14 román tannyelvű). A több mint száz tanerő 1247 diákot oktatott. Közülük 805-ön nappali, 442-en az esti tagozatra jártak. A könyvtár állománya 28 958 kötet volt, az évi gyarapodás mindössze 157 kötetet tett ki, ebből 44 adomány útján jutott a gyűjteménybe.

A kis kötetet az iskola három nyelven összefoglalt története vezeti be, utána a tanárok tudományos dolgozatai következnek. Fazakas István Apáczai Csere János munkásságáról, Gaal György és Simon Gábor Brassai Sámuelről, Kováts Ildikó az iskola rajztanításának történetéről közöl adatokat. Málnási Ferenc irodalmi köri – írókkal folytatott – levelezés tanulságait teszi közkinccsé, Újvárosi Tamás pedig a magyarság sorsát kutatja a Fehér és Hunyad megyei szórványvidéken. Balázs-Blénessi-Pataki Erika az internet iskolai alkalmazhatóságának feltételeit veszi számba.

Az iskolai eseménynaptárt beszámolók követik: a múlt tanév kilenc jelentősebb mozzanatát idézik fel a tanári kar tagjai. Külön figyelmet érdemel az igazgatónő, Kósa Mária aláírásával megjelent Nyilatkozat, amelyet a tantestület 82 tagja és a szülői bizottság képviselői is aláírtak. Ez a 2004 szeptemberében keletkezett dokumentum segélykiáltás: megoldást kér és keres az iskola szorongatott helyzetére.

Az évkönyvet a tanév eseményeit rögzítő színes fényképfelvételek, valamint az egykori rajztanár, Tóth István műveinek reprodukciói zárják.

Magyarországi kft. Kolozsváron alakuló irodába keres: • irodavezető-üzletkötő pozícióba. Elvárásaink: – szolgáltatások, értékesítések terén szerzett tapasztalat; – felsőfokú végzettség; – tárgyalóképes angol nyelvtudás; – saját gépkocsi előny. • H.R. asszisztenst, elvárásaink: – humánerőforrás területén szerzett tapasztalat; – angol nyelv minimum középfokon; – szakirányú végzettség előny. Amit ajánlunk: versenyképes jövedelem, egyéb költségtérítés. Interjú időpontja: 2005.06.17. Érdeklődni lehet: 0720-340936. (0012)

Kolozsvár, Gépész utcai stadion. Vezette: Marius Bocăneală (Galac).

CFR-Ecomax: Ţurcaş – Jula, Milosevics, D. Toma – Panin, R. Mărginean, Florin Dan, Vlazsics (46. perc Tilincă), Kis – Anca (90. perc Goia), Turcu (80. perc Mijin). Edző: Aurel Şunda.

Brassó: Dossey – Balint (61. perc Mendizov), Sătmar, Sărmăşan – Vajda, Pintea, Manole (51. perc Colnic), Miclăuş, Sándor – Surdu , I. Popa (81. perc Dedu)

Gólszerzők: Florin Dan (33. perc) és Tilincă (79. perc), illetve Dedu (82. perc).

Szögletarány: 4–2 (2–2); lövések: 7–2 (kapura: 5–0), sárga lap: Turcu.

Tét nélküli találkozót láthattak azok, akik szombat délután ellátogattak a Gépész utcai stadionba: a Brassói FC már rég kiesett az A-osztályból, míg a vasutasok is elérték kitűzött céljukat, vagyis a megmaradást az első osztályban. Ezeknek megfelelően, az első félidőben csakis Dan Florin akcióját érdemes megemlíteni, a 33. percben egyedül tört be a vendégek tizenhatosán belülre, kicselezett két védőt, majd hidegvérrel lőtte be a CFR-Ecomax első találatát a jobb napokat is megélt Dossey kapujába.

Újrakezdés után Anca ügyetlenkedett el két nagyon jó gólszerzési lehetőséget, a tőle megszokott lelki nyugalommal. A 79. percben Tilincă szerezte meg a vasutasok második gólját, szépen kijátszott ellentámadás után. A csereként beálló Dedu, egy perccel később, hogy pályára lépett, felrázta egy kicsit az elálmosodó kolozsvári játékosokat a 82. percben elért találatával.

Az összes hiányosság ellenére nagyszerű idényt zárt a CFR-Ecomax, kezdetben nem sokan hitték, hogy sikerülni fog bennmaradnia az élvonalban. Rengeteg tennivaló akad még a klub háza táján, és biztosak lehetünk abban, hogy jövőre sokkal erősebb bajnokságban kell majd helytállniuk.

Bajnok a Bukaresti Steaua
Az utolsó forduló döntött a bajnoki cím és a második UEFA-kupa hely sorsáról, éppen ezért szombaton – csakúgy mint az előző fordulóban – minden találkozó egyszerre kezdődött. A bajnokaspiránsok azonos arányban nyertek, így megmaradt az egypontos különbség a Bukaresti Steaua javára. A katonacsapat 22. alkalommal ünnepelhet bajnoki címet, és a Bajnokok Ligája selejtezőjében indul. Piteşti-en mindhiába nyert a Román Kupa győztes Bukaresti Dinamó, amely az UEFA-kupa selejtezőjében jutott. A harmadik fővárosi csapat, a Bukaresti Rapid Regie-ben elért gólnélküli döntetlenjének köszönhetően felkapaszkodott a dobogó harmadik fokára, és szintén a második számú nemzetközi kupasorozatban indul.

A 30. forduló további eredményei (zárójelben a gólszerzők): • Jászvásári Politechnika–Besztercei Glória 1–0 (Onofraş – 30. perc) • Konstancai Farul–Gyulafehérvári Apullum 4–0 (Paşcovici – 63., Doicaru – 72., Gheorghe – 77. és Florea – 88. perc, 11 m) • Bukaresti Sportul Studenţesc–Bukaresti Rapid 0–0 • Krajovai Universitatea–Galaci Oţelul 0–6 (Iacob 3 – 3., 64. és 77., Bădescu – 41., Tănase – 43., valamint Alexandru – 73. perc) • Bukaresti Naţional FC–Bákói MFC 2–1 (Sergiu Radu – 3. és Rada – 79. perc, illetve Gheorghiu – 71. perc) • Piteşti-i Argeş FC–Bukaresti Dinamó 0–1 (Pulhac – 52. perc) • Bukaresti Steaua–Temesvári Politechnika 2–1 (Cristea – 35. és Dică – 49. perc, illetve Mansour – 26. perc).

A végeredmény:

1. Steaua 30 19 6 5 47–18 63
2. Dinamó 30 20 2 8 60–30 62
3. Rapid 30 16 9 5 51–27 57
4. Naţional 30 17 6 7 50–33 57
5. Farul 30 15 7 8 42–28 52
6. Temesvár 30 13 6 11 37–34 45
7. Sportul 30 12 9 9 37–27 45
8. Oţelul 30 12 4 14 31–32 40
9. Jászvásár 30 10 8 12 28–41 38
10. Argeş 30 8 12 10 32–37 36
11. Kv. CFR 30 9 9 12 33–44 36
12. Bákó 30 8 9 13 20–28 33
13. Glória 30 9 5 16 38–46 32
14. Apullum 30 6 8 16 38–62 26
15. Brassó 30 5 6 19 28–45 21
16. Krajova 30 4 8 18 24–54 20

Az Apullum, a Brassói FC és a Krajovai Universitatea a másodosztályban folytatja. A krajovai és a brassói csapat azonban nem érte el a kötelező 22 pontos szintet, ezért a másod-osztályban 2, illetve 1 ponttal büntetik őket.

A kupagyőzelem után a bajnoki címet is megszerezte a kolozsvári női együttes, amely a temesvári döntőben Rodica Striblea (34. perc), Florentina Spânu (80. és 88. perc), illetve Mihaela Cojocaru (82. perc) góljaival 3–1 (1–0) arányban legyőzte a Târgu Jiu-i Pandúrokat.

A Mirel Albon edzette címvédő gárda: Kádár Enikő, Corina Olar, Teodora Drăgoescu, Cătălina Costaş, Ramona Oprişor, Rodica Striblea, Raluca Sârghie, Teodora Anton, Florentina Spânu, Alexandra Iuşan, Alina Lazăr, Mirela Ganea, Corina Peti, Raluca Moldovan, Olimpia Turda, Cristina Sucilă.

(pja)

Mindhárom Kolozs megyei együttes negatív eredménnyel zárta az utolsó fordulót, a Kolozsvári U FC és az Aranyosgyéresi Sodronyipar idegenben, a Dési Egyesülés hazai pályán szenvedett vereséget. Nagyszalontán a kolozsvári diákcsapat Dobre 58. percben lőtt góljára még tudott válaszolni Damian révén (67. perc), de Luca találata a 74. percben szentesítette a végeredményt: 2–1-re nyert a Liberty.

A másik két együttes még gólt sem tudott rúgni, sőt, mindkét csapat 3–0-ra kapott ki. Az Aranyosgyéresi Sodronyipar Nagyváradon a helyi FC-től szenvedett vereséget, míg a Dési Egyesülés a Petrozsényi Zsil ellenében végzett ugyanolyan eredménnyel. A bányászoktól Movilă (58. és 84. perc) és Drida (69. perc) volt eredményes, és így eldőlt, hogy a Zsil hétévi szünet után ismét az A-osztályba jutott. A párharc vesztese, a kolozsvári Ioan Ovidiu Sabău edzette Medgyesi Gázmetán szintén nyert, de mindhiába végzett azonos pontszámmal a Zsillel (az egymás elleni mérkőzések sem oldották fel az egyenlőséget, 0–1 és 1–0 volt a két direkt eredmény), a petrozsényi gárda jobb gólarányának köszönhetően léphet felsőbb osztályba.

A 3. csoport többi eredménye: • Nagyszentmiklósi Egyesülés–Zilahi Armătura 6–2 • Szatmárnémeti Olimpia–Aradi UTA 2–0 • Medgyesi Gázmetán–Dévai SK 2–1 • Borosjenői Tricotaje–Avasfelsőfalui Avas 3–0 (játék nélkül) – a vendégeket a szakszövetség büntette meg, az előző fordulóban ugyanis elmulasztották kifizetni a megfigyelőnek és a bíróknak járó összeget. Az Aradi EAK szabadnapos volt.

A végeredmény:

1. Zsil 28 20 5 3 64–19 65
2. Gázmetán 28 20 5 3 48–19 65
3. Bihar 28 15 6 7 41–24 51
4. Olimpia 28 15 4 9 37–23 49
5. Liberty 28 11 9 8 37–34 42
6. Armătura 28 10 11 7 44–32 41
7. Kv. U FC 28 12 4 12 41–33 40
8. Sodronyip. 28 10 7 11 27–39 37
9. Borosjenő 28 10 5 13 42–53 35
10. Nagysz. 28 9 7 12 32–41 34
11. UTA 28 9 6 13 31–40 33
12. Déva 28 8 6 14 30–39 30
13. Egyesülés 28 8 4 16 27–42 28
14. Avas 28 7 1 20 24–56 22
15. Aradi EAK 28 1 10 17 16–47 13

A bajnokságból a 14. fordulóban kizárták a Vajdahunyadi Corvin csapatát, rajta kívül az Avas és az Aradi EAK esett ki a B-osztály 3. csoportjából.

Az első két csoportból a Vaslui FC és a Târgu Jiu-i Pandúrok végzett az élen, így a Zsil mellett a 2005–2006-os idényben ők is tagjai az élvonalnak.

A svédek a házigazda angolok, míg a finnek a dánok felett arattak egygólos győzelmet a női labdarúgó Európa-bajnokságon, így a szombati két nyertes csapat jutott az elődöntőbe az A-csoportból. A kvartett élén a még veretlen svédek végeztek öt ponttal, míg az egyaránt négypontos finnek és dánok között az egymás elleni eredmény döntött.

Eredmények, A-csoport, 3. (utolsó) forduló: Svédország–Anglia 1–0 és Finnország–Dánia 2–1.

A csoport végeredménye: 1. Svéd-ország 5 pont, 2. Finnország 4, 3. Dánia 4, 4. Anglia 3.

A 9. csoport zárófordulójában mindegyik Kolozs megyei csapat győzelemmel búcsúzott az idénytől. Tordán az Aranyos FC Petrescu 80. percben szerzett góljával 1–0-ra verte a Bethleni Szamos Gázt, a Kolozsvári Tudomány a CMC-pályán Ani (11. perc) és Semeniuc (59. perc), illetve Gheczi (28. perc) találataival 2–1-re győzött a Sarmasági Bányász ellen, míg a Szamosújvári Olimpiának idegenben kellett volna szerepelnie, de 3–0-lal, játék nélkül jutott a pontokhoz a visszalépett Felsőszőcsi FC ellenében.

A Besztercei Glória II. utolsó fordulóbeli veresége ellenére is lóhosszal nyerte a csoportot, a feljutása azonban még kétséges, mert a nagycsapat vezetői azon tanakodnak, hogy anyagilag nem bírják azt, hogy az élvonalban és a másodosztályban is legyen képviselőjük, tehát várható, hogy eladják a helyüket a B-osztályban.

A C-osztály küzdelmeitől a visszalépett Felsőszőcsi FC és a Nagybányai Glória Renelen kívül a Kolozsvári Tudomány búcsúzott.

A 26. forduló további eredményei: Nagykárolyi Victoria–Nagybányai FC 3–3, Szatmárudvari Florenţa Model–Besztercei Glória II. 2–0 és Nagybányai Glória Renel–Szatmárnémeti Szamos 0–3 (játék nélkül); a Belényesi Bihar szabadnapos volt.

A végeredmény:

1. Glória II. 24 18 2 4 44–11 56
2. Victoria 24 14 4 6 51–23 46
3. Aranyos 24 15 0 9 46–31 45
4. Olimpia 24 14 2 8 38–22 44
5. Bethlen 24 12 3 9 43–27 39
6. Szamos 24 12 2 10 41–31 38
7. Belényes 24 11 5 8 27–20 38
8. Szatmárud.24 10 6 8 32–32 36
9. Nagyb.* 24 12 6 6 38–18 35
10. Sarmaság 24 9 4 11 37–36 31
11. Felsőszőcs 24 4 5 15 20–51 17
12. Tudomány 24 5 1 18 27–74 16
13. Renel 24 0 0 24 7–75 0

*A Nagybányát 7 ponttal büntették.

Egy kivételével (a 4. csoportban ugyanis csak kedden bonyolítják le a zárófordulót) a többi csoportban is eldőlt, ki léphet felsőbb osztályba. A győztesek: Szucsávai Cetate, Konstancai Portul, Giurgiu-i Dunărea, Râmnicu Vâlcea-i MSC, Temesvári CFR, Lupényi Bányász és Brassói Forex. A már említett 4. csoportban a Câmpinai Poiana és Brazi-i Chimia közül kerül ki a továbbjutó.

Tizenhét gólt és remek hangulatot hozott a labdarúgóvilág libériai legendájának, George Weah-nak a gálamérkőzése, amelyet Marseille-ben rendeztek a Velodrome stadionban. A gálán összegyűlt pénzt jótékonysági célokra használják fel.

A találkozón a klasszis fia is pályára lépett, kétszer eredményes is volt. A családi „gólpárbajt" végül az apa nyerte, 3–2-re. Weah tiszteletére futballozott Zinedine Zidane, Andrij Sevcsenko, Samuel Eto’o, Djibril Cissé és Didier Drogba is.

Eredmény: Weah barátai (edző: Arsene Wenger)–Világválogatott (edző: Claude Leroy) 9–8 – gólszerzők: Weah 3 – 12., 15. és 25.), Sevcsenko –21., Ginola – 30., Sebwé 2 – 32. és 36., Boban – 49., valamint Simone – 55. perc, illetve Nonda – 22., Kallon – 23., Eto’o – 25., Bakayoko – 29., Cissé 2 – 56. és 68., továbbá Weah Jr. 2 – 74. és 78. perc).

Az afrikai csillag Libéria fővárosának, Monroviának szegénynegyedében nőtt fel. Tizenhét évvel ezelőtt figyeltek fel rá a Tonnerre Kalala of Yaoundé Camerun csapatánál, leigazolták, és elkezdődött a focikarrierje, amelynek során a következő trófeákat gyűjtötte be: 3 Francia Kupa – 1991-ben az AS Monacóval, 1993-ban és 1995-ben a Paris Saint-Germainnel, francia bajnoki cím 1994-ben a PSG-vel, Francia Liga Kupa 1995-ben a PSG-vel, 2 olasz bajnoki cím – 1996-ban és 1999-ben az AC Milannal, Angol Kupa 2000-ben a Chelsea-vel.

A 38 éves George Weah ezentúl a politikának szenteli az életét. A júliusban az UNICEF jószolgálati nagyköveteként Arthur Ashe Bátorság-díjjal kitüntetett klasszis – aki megfordult az AC Milan, a Chelsea és a Manchester City csapatánál, és 1995-ben Európa és Afrika mellett a világ legjobb futballistájának választották, ráadásul 1996-ban megkapta a FIFA Fair Play díját – az elmúlt években rengeteget tett a háborúban szenvedő gyermekek sorsának jobbra fordításáért, és komoly szerepet vállal az AIDS elleni küzdelemben.

Az izraeli rendőrség megtalálta Gal Fridman szörföző olimpiai aranyérmét, amelyet – egy széffel együtt – még kedden tulajdonítottak el a sportoló szüleinek házából.

„Nagy megkönnyebbülés ez a számomra" – mondta a versenyző, aki hozzátette: végig hitt abban, hogy a medál visszakerül hozzá, hiszen a tettesek sehol nem tudtak volna túladni rajta.

Fridmant – akinek keresztneve héberül hullámot jelent – nemzeti hősként tisztelik hazájában, miután tavaly Athénben első lett, s ezzel Izrael történetének első ötkarikás aranyérmét szerezte.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András