Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Ismét napirenden a Transilvania Filharmónia mostoha helyzete. Erre azt követően került sor, hogy Ilarion Ionescu-Galaţi neves román karmester a múlt pénteki koncert közben nyílt felhívást intézett a kolozsvári hatóságokhoz. Arra kérte a döntéshozó szerveket, tegyenek azért, hogy minél hamarabb megoldódjon a filharmónia helyzete, és a zenészek ismét a megfelelő körülményeket biztosító Egyetemiek Házában koncertezhessenek. A művész szerint ez nemcsak a filharmonikusok harca, ők ennek a vitának az áldozatai, ezért ne hagyják őket magukra. A karmester szerint el kell majd számolniuk azoknak, akik hibásak a kialakult helyzetért. Rámutatott: nagyon sok helyen vezényelt már, ezért nyugodt lélekkel mondhatja, hogy a kolozsvári filharmónia zenekara az egyik legjobb. Éppen ezért a zenészek nem érdemlik meg, hogy ilyen körülmények között kínlódjanak. A humora miatt is népszerű karmester egy hasonlattal nyomatékosította mondanivalóját, úgy vélte, ez a helyzet olyan, mintha egy hegedűsnek húrok helyett madzagon kellene játszania.

A BBTE rektorátusa a szerkesztőségünkbe eljuttatott meglehetősen rövid közleményben jelezte, hogy számára ez a téma le van zárva, csak azért kénytelenek néhány pontosítással jelentkezni, mert a napokban igazságtalan vádak jelentek meg a sajtóban. A dokumentum szerint az egyetem vezetősége úgy döntött, hogy a Farkas utcai épületbe költöztetik az egyetem Színház- és Televízió Karát, amelyet novemberben hoztak létre. Emlékeztetnek: a jelentős pénzösszegből felújított terem munkálatait egyik helyi hatóság sem támogatta, annak ellenére, hogy többször is fordultak erre vonatkozó kérelemmel a megyei tanács volt vezetőségéhez.

Az egyetem elzárkózó magatartásához hasonló álláspontra helyezkedett a Kolozs Megyei Tanács is, amely Kerekes Sándor révén közölte, nem fognak tárgyalóasztalhoz ülni. Arra a felvetésünkre, hogy miért nem próbálnak ismét egyeztetni, Kerekes elmondta: az Andrei Margával folytatott tárgyalás olyan, mint a falra hányt borsó, nagyon sok bosszúságot okoztak a korábbi tárgyalásokon, ezért már nem hajlandó ismét egyeztetni velük.

Nem így látja a helyzetet Dorina Mangra frissen kinevezett filharmónia-igazgató, aki közölte: beiktatása után kezdeményezni fogja az egyetem vezetőségével a tárgyalások újrakezdését. Az intézmény vezetősége kész Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnökhöz, Markó Béla kultúráért felelős miniszterelnök-helyetteshez, valamint a művelődésügyi minisztériumhoz is fordulni, hogy orvosolják a helyzetet. Közölte: meg is fogalmazták már a beadványt, és beiktatása után rögtön átadják az említett vezetőknek. Szerinte a kormánynak is be kellene avatkoznia az ügybe, hiszen a megyei önkormányzatnak meglehetősen korlátozott anyagi erőforrások állnak rendelkezésére.

Dorina Mangra megállapította: rendkívül sajnálatos, hogy a megyei önkormányzat és a felsőoktatási intézmény között a viszony ennyire megromlott, ezen javítani kellene, hiszen emiatt méltánytalan körülmények között kell dolgozniuk a kulturális intézmény alkalmazottainak. Szerinte a legjobb megoldás az lenne, ha új épületbe költözhetne az intézmény, azonban belátja, hogy ez egyhamar nem történhet meg. Addig is az egyetemnek megértően kellene viszonyulnia az ügyhöz, hiszen Kolozsváron a szimfonikus koncertek megtartására alkalmas egyedüli terem az Egyetemiek Házában van. Az igazgatónő hangsúlyozta: ők nem az egyetem tulajdonosi minőségét vitatják, elismerik, hogy az ingatlan fölött szabadon rendelkezhetnek, de tekintettel kellene lenniük a filharmonikusok nehéz helyzetére is. Emlékeztetett, hogy a koncertek helyszínéül szolgáló Diákművelődési Házban hideg van, az elavult hőszigetelés miatt a színpadon is érezhető a kinti szélfúvás.

Az említett terem fűtése különben megoldódhat. A Diákművelődési Ház vezetősége megígérte, hogy a koncertek alatt maximális fokra állítják a színpad mögött lévő kazánt. Ennek azonban az lehet az ára, hogy újabb terembérlési vita keletkezik, hiszen a diákságot kiszolgáló intézmény január 1-től emiatt alaposan megemelte a terembért. Így az önkormányzat a téli hónapokban óránként 3,5 millió lejt, nyári hónapokban pedig 2,5 millió lejt kellene hogy fizessen az intézménynek. Kerekes Sándor sokallja ezt az összeget, közölte, az önkormányzat még nem írta alá az új szerződést, mivel abban reménykednek, hogy alacsonyabb bérben sikerül majd megállapodni.

Újabb lépést sikerült tenni azon az úton, amelynek a végén több tízezer kolozsvári kérelmező elvárása szerint el kell jutni oda, hogy a helyi kábeltelevízió-szolgáltatók több magyar nyelvű műsort közvetítsenek. A kezdeményezést a Szabadság indította útjára. Az ügyben megfogalmazott, és több mint ötezer helyi tévénéző által aláírt levelet tegnap a Szabadság és az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezetői átadták annak a kábeltévé-társaságnak is, amelyik még nem kapta meg hivatalosan, és amely reményteljes megoldást ajánlott.

A folyamodványt és az aláírások másolatait kedden Balló Áron, a Szabadság főszerkesztője és Bitay Levente, az RMDSZ Kolozs megyei ügyvezető elnöke átnyújtotta az Astral kábeltévé-társaságnak. A kolozsvári kábeltévé előfizetők másik felét kiszolgáló UPC társaság igazgatójának ugyanezt már a múlt év végén átadták. Az ügyet támogatja az Országos Audiovizuális Tanács és a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal is.

A magyarság igényét felmutató küldöttség az Astralnál hangsúlyozta, kiutat keres a méltánytalan helyzetből, és javítani szeretné a szolgáltató tevékenységét. Adrian Tăpăstău, az Astral erdélyi regionális igazgatója, valamint Dan Ciobotaru ügyvezető igazgató kijelentette, hogy nem látják kivitelezhetőnek a jelenlegi műsorok bármelyikének a felcserélését akár magyar, akár más adóval, mert minden műsornak ragaszkodó rétegközönsége van. Már létező nemzetközi adók nyelvét sem változtatnák szívesen magyarra, mert elégedetlenséget szülhet a többségi lakosság körében. Ellenben ígéretet tettek eddig még nem látható magyar tévéműsorok közvetítésére. Elismerték ennek létjogosultságát, és a műszaki megoldást tavaszra — óvatosabb becslés szerint májusra –- várják, amikor beindul a Bukarestben már működő digitális kábeltévézés Kolozsváron is. Ez egy hullámhosszon nyolc különböző műsor vételét teszi lehetővé. Ahhoz, hogy a tévénéző majd láthassa is a bővített kínálatot, meg kell vásárolnia vagy bérelnie kell egy ehhez szükséges berendezést.

Mint ismeretes, az aláírásgyűjtés augusztus végén kezdődött, amikor az RMDSZ helyi szervezete felkarolta a Szabadság kezdeményezését, hogy összefogással tegyenek valamit Kolozsvár magyarságáért. Az ügyhöz önzetlenül kapcsolódott a Kolozsvár Társaság és sok önkéntes is. Mintegy három hónap alatt sikerült 5164 aláírást gyűjteni ahhoz a levélhez, amely több magyar nyelvű műsort kér a kolozsvári kábeltévé-szolgáltatóktól.

Az UPC és az Astral társaságok kínálata egyaránt három-három magyar nyelvű tévéműsorban merül ki az összesen ötvenből, ebből egyért ráadásul külön kell fizetni. Mindez az erdélyi magyarság központjában, az egy településen élő második legnagyobb magyar közösség otthonában, miközben máshol, például Brassóban, Nagybányán, Medgyesen, nem beszélve a Székelyföldről vagy a Partiumról, sokkal több magyar adó látható.

A több mint ötezer kolozsvári polgár, ügyfél, kézjegyével ellátott levél több magyar közszolgálati, kulturális és kereskedelmi tévéadót, a nemzetközi adók magyarul is hallható műsorait, esetleg külön magyar csomagot kér.

A labda ezúttal teljességgel átkerült a műsorszolgáltatók térfelére, hiszen nemcsak az Astral ígért megoldást, hanem az UPC is mind az alap-, mind a fizetőcsomag bővítését ígérte idéntől. Márpedig az évből már 32 nap eltelt. Most a kábeltévé-társaságokon a sor lépni, és ígéretüket betartani.

A kolozsvári ingatlankezelési osztály nem hajlandó az általa eladott ingatlanokkal kapcsolatban információkkal szolgálni. Jogosan adta-e el vagy sem a Bolyai utca 7. szám alatti lakásokat a bérlőknek, hiszen a házban akad például olyan lakó is, aki jelenlegi lakrészéért évekkel ezelőtt két cserelakást adott. Olyanok is laknak ott, akiknek egykor elkobzott családi ingatlanaik visszaszolgáltatását az állam megtagadta. Ezeket az embereket most másodszor is kifoszthatják — az úgynevezett demokráciában, demokratikusnak mondott jogszabályok alapján. A polgármesteri hivatal magatartása, hallgatása tehát súlyos következményekkel járhat. Kérdés az is, hogy a római katolikus egyháznak mi a célja az ingatlannal, mi lesz a házban élő — többnyire magyar — lakókkal vagy az épületben működő Gy. Szabó Béla Emlékházzal? (Részletek a 14. oldalon)

Vaklármának bizonyult egy névtelen telefonáló azon bejelentése, hogy robbanószerkezetet helyezett el a Victoria palotában. Az álmerénylő a sürgősségi esetek bejelentésére használt 112-es számot hívta. A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) szakemberei átkutatták az épületet, de sehol sem találtak bombát.

Florian Tudose, a bukaresti egyetemi kórház pszichiátriai osztályának vezetője az elmúlt napokban történt vaklármákkal kapcsolatban elmondta: amennyiben a sajtó elhallgatná az ilyen jellegű eseteket, a pimaszok alábbhagynának a riogatással. Egyébként a rendőrök által nemrég nyakon csípett riogató tinédzser bevallotta, hogy a televízióban látott esetek ihlették. A tinit 12 év börtönbüntetésre ítélhetik.

Megnyerte a pert az a kolozsvári nő, aki két évvel ezelőtt beesett egy csatornába. Tavalyelőtt Maria Radosav, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) előadótanára holland vendéget városnézésre vitt, a Bástya (Baba Novac) utcában egy kanális fedelére lépett, és nem vette észre, hogy több repedés van rajta. A nő beesett a kanálisba és sérüléseket szenvedett. A balesetet követően súlyos állapotban a kórházan szállították. Maria Radosav beperelte a vállalatot és 30 millió lejes kártérítést kért.

A bíróság úgy ítélte meg, hogy a baleset miatt a Vízműveket terheli a felelősség.

Az érintett közmű illetékesei azt nyilatkozták, hogy Kolozsváron évente 40 ezer kanálisfedőt ellenőrinek le a hasonló balesetek elkerülése érdekében. A Vízművek munkatársai utcánként ellenőrzik a kanálisfedőket, de nem tudják megfékezni a sorozatos lopásokat és rongálásokat. Lucian Croitoru, a Vízművek szóvivője kifejtette: mihelyt kézhez kapják a végleges és visszavonhatatlan bíróság határozatot, kifizetik a kártérítést. Hozzátette: az elkövetkező időszakban minden csatornafedelet sarokvassal és záró rendszerrel látnak el.

Maria Radosav azt nyilatkozta, a pénzt karitatív célokra használja.

Nyilvános vitát rendez a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal február 8-án déli 1 órakor a főtéri régészeti ásatások gödreinek sorsáról. Mint ismeretes, az ásatásokat a Történelmi Múzeum végezte a korábbi polgármester kérésére, melynek nyomán megtalálták a római Napoca település falmaradványait. A kérdés az azóta tátongó gödrök sorsa, a régészeti leletek esetleges megóvása. A vitára meghívnak szakembereket és minden érdeklődőt.

Közel egy hete egymást követik a rövidebb vagy hosszabb áramkiesések elsősorban a Monostor negyedben. Az 1989 előtti sötét időszakra emlékeztető sorozatos áramszünetek sok kellemetlenséget okoztak a fogyasztóknak. Információink szerint a hét végén a Hajnal negyed egyes részein is bosszúságot okozott fogyasztóinak azElectrica Villamosművek Rt.

Az egyéni felhasználóknak és a cégeknek is egyaránt ártott a sorozatos áramszünet. Annak ellenére, hogy a lakásokban volt villanyáram, a Monostor negyedben pár napja az esti órákban huzamosabb ideig szünetelt a kábeltévé-szolgáltatás. Az ügyfelek az UPC (volt Seltron) társaságot szidták, holott a műsorok szórása az áramkiesés miatt szünetelt.

Lapunk utánajárt az olvasók jelezte rendellenességeknek. Andrei Rusu, az Electrica Villamosművek Rt. kolozsvári regionális irodájának szóvivője elismerte, hogy pár napja egy magasfeszültségű vezeték meghibásodása miatt kénytelenek voltak több alkalommal szüneteltetni az áramszolgáltatást. — A Mező utcai állomáshoz tartozó kábel elszakadt, de szakembereink nem tudták pontosan megállapítani, hogy hol. Ezért a Monostor negyed több részén el kellett hogy vegyék az áramot a hiba helyének meghatározására — magyarázta a szóvivő. Azt ígérte, hogy hasonló eset többé nem fog előfordulni.

A sorozatos áramszünet miatt a UCP ügyfelei is elégedetlenek voltak, ugyanis a Monostornak azon a részein, ahol a lakásokban volt áram, egyetlen csatornát sem lehetett vételezni. — Nagyon sokan felhívtak és káromoltak bennünket, de elmagyaráztuk ügyfeleinknek, hogy nem mi vagyunk a hibásak. A jelfelerősítő berendezéseinket a Villamosművek látják el árammal, de hálózataink nem teljesen fedi egymást. Ezért történik meg, hogy a lakásban van áram, de a UPC nem működik — jegyezte meg Victor Ursuţiu, a UPC marketing osztályának munkatársa.

Nemrég Emil Boc polgármester arról számolt be, hogy a város villamosvezetékei kiöregedtek. — Karácsonykor csak bizonyos számú villanyégőt szerelhettünk fel a belvárosban. Adott pillanatban azt mondták nekünk, hogy amennyiben még egy égőt felteszünk, az egész belváros áram nélkül marad — mondta a városvezető.

Tegnap az Expo Transilvania Rt. vásárcsarnokában kezdetét vette a tavaszi expóidény. Első rendezvényként a 14. Ambient Instal Nemzetközi Épületgépészeti Kiállítás lépett közönség elé, amelyen rekordfelületen (5000 négyzetméter) 132 hazai, magyarországi, osztrák, német, olasz, svájci, holland, svéd cég mutatja be termékeit: egészségügyi berendezéseket, víz-, gáz és csatornaberendezéseket, szaunákat, mérőműszereket, fűtő- és légkondícionáló berendezéseket, szakkiadványokat, valamint szaktanácsadást. A szakembereken kívül sok magánszemély is érdeklődik, bár az itteni látványosság messze felülmúlja a lakosság többségének anyagi lehetőségeit. (Részletek a 14. oldalon)

Újabb lépést sikerült tenni azon az úton, amelynek a végén több tízezer kolozsvári kérelmező elvárása szerint el kell jutni oda, hogy a helyi kábeltelevízió-szolgáltatók több magyar nyelvű műsort közvetítsenek. A kezdeményezést a Szabadság indította útjára. Az ügyben megfogalmazott, és több mint ötezer helyi tévénéző által aláírt levelet tegnap a Szabadság és az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének vezetői átadták annak a kábeltévé-társaságnak is, amelyik még nem kapta meg hivatalosan, és amely reményteljes megoldást ajánlott. (Részletek a 15. oldalon)

FELVÉTELI MEGHALLGATÁST tartanak a kolozsvári zenelíceum I. osztályába készülő gyerekeknek február 12-én, de. 10 órától a Victor Deleu utca 2. szám alatti épületben (Ferenc-rendi kolostor).

AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD sorozat következő előadását dr. Szentágotai T. Lóránt február 3-án, csütörtökön du. 6 órakor tartja a Brassai-líceum dísztermében. Ingyenes szolgáltatásokat is igénybe lehet venni: vérnyomás-, zsírtömeg-, vércukor-szint és koleszterin szint mérés.

GYERMEKRAJZ KIÁLLÍTÁST SZERVEZNEK Csemiczky Miklós A brémai muzsikusok című egyfelvonásos meseoperájának bemutatója alkalmával. A kiállítás témája a Grimm testvérek meséje, az opera librettójának forrása. A gyermekek rajzaikat február 21-ig juttathatják el a Magyar Opera művészeti titkárságán előkészített mappába. A rajzra írják fel nevüket, életkorukat és iskolájukat. A rajzokat díjazzák!

A HÓ ÜNNEPE címmel immár negyedszer rendeznek Kisbányán kulturális- és sportvetélkedőt a gyermekpaloták és gyermekklubok ifjúságának. Az idén erre az eseményre február 10–13. között kerül sor. A Tanügyminisztérium, a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség, a Kolozsvári Gyermekpalota és a Megyei Tanács szervezte rendezvényre 500 résztvevőt várnak.

A WASS ALBERT IGAZSÁGA (A gróf emigrált, az író itthon maradt) című kötetet Csetri Elek és Szabó Zsolt mutatja be február 3-án, csütörtökön, este 6 órakor a Gaudeamus könyvesvoltban. Vendég Raffay Ernő, a kötet társszerzője.

Általános gyógyászat: dr. Boilă Ioan (febr. 3–4-én, 7-én, 10–11-én, 14-én, 17–18-án, 21-én, 24–25-én, 28-án 11–12 óra közöttt); dr. Rasa Liana (febr. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 15–17 óra között); dr. Platon Daniel (febr. 7-én, 14-én,21-én, 28-án 9–10 óra között; febr. 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 16–18 óra között); dr. Vlaicu Ciprian (febr. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 11–13 óra között); dr. Tătaru Valeria (febr. 4-én, 11-én, 18-án,25-én 10–12 óra között); dr. Diaconu Mariana (febr. 9-én, 16-án, 23-án 16–18 óra között); dr. Suciu Maria (febr. 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 10–12 óra között); dr. Păunescu Alexandru (febr. 8–9-én, 15–16-án, 22–23-án 15–17 óra között); dr. Oros Ana (febr. 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 14–16 óra között); dr. Borodi Rus Ileana Cristina (febr. 3-án, 7-8-án, 10-én, 14–15-én, 17-én, 21–22-én, 24-én,28-án 9–11 óra között); dr. Riza Irina (febr. 9-én, 16-án, 23-án 10–12 óra között); dr. Cotârla Rozica (febr. 9-én,16-án., 23-án 10–12 óra között); dr. Oprea Ioan (febr. 8-án, 15-én, 22-én 10–12 óra között); dr. Loga Simona (febr. 11-én, 25-én 9–11 óra között); dr. Schwartz Robert (febr. 3-án, 9-10-én 15–17 óra között).

Homeopátia: dr. Barbăalbă Letiţia (febr. 4-én, 9-én, 11-én, 16-án, 18-án, 23-án, 25-én 10–12 óra között).

Szívgyógyászat: dr. Paţiu Ion (febr. 9-én, 16-án, 23-án 11.30–13 óra között); dr. Popescu Titus (febr. 9-én, 16-án, 23-án 9–11 óra között); dr. Ivanciuc Iustinian (febr. 3-án, 8-án, 10-én, 15-én, 17-én, 22-én, 24-én 12–13 óra között); dr. Duncea Caius (febr. 24-én 17–18 óra között); dr. Ţurcă Svetlana (febr. 8-án, 15-én, 22-én 12–13 óra között).

Belgyógyászat: dr. Pătrascu Marin (febr. 4-én, 11-én, 18-án, 25-én 9–11 óra között, febr. 7-én, 14-én, 21-én,28-án 12–13 óra között).

Nőgyógyászat: dr. Proinov Daniela (febr. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 9–11 óra között).

Sebészet: dr. Chirilă Daciana (febr. 3-án, 10-én, 17-én 24-én 17–18 óra között); dr. Simu Mihai (febr. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 11–12 óra között); dr. Pitea Petru (febr. 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 9–11 óra között).

Pszichiátria: dr. Glodan Lya (febr. 21-én 15–17 óra között); dr. Manea Minodora (febr. 7-én, 21-én 16–18 óra között); dr. Ştefan Corina (febr. 3-án 15–17 óra között).

Pszichológia: Coasan Aurelia (febr. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 11–13 óra között); dr. Boilă Livia (febr. 8-án, 15-én, 22-én 16.30–18 óra között).

Bőrgyógyászat: dr. Teleaga Mircea (febr. 8-án, 15-én, 22-én 9,30–11 óra között); dr. Malinovchi Gabriela (febr. 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 14–16 óra között).

Orr-Fül-Gége: dr. Plăian Emil (febr. 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 9–11 óra között).

Endokrinológia: dr. Popescu Emilia (febr. 9-én, 16-án, 23-án 9–11 óra között); dr. Noje Luminiţa (febr. 3-án, 10-án, 17-én 15–17 óra között); dr. Duncea Ileana (febr. 24-én 17–18 óra között).

Ekográfia: dr. Fazakas Erzsébet (febr. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 12–13 óra között); dr. Făt Ligia (febr. 8-án, 15-én, 22-én 15–16.30 óra között); dr. Borodi Rus Ileana Cristina (febr. 4-én, 9-én, 11-én, 16-án, 18-án, 23-án, 25-én 10–12 óra között); dr. Chiş Gabriela (febr. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 14–16 óra között); dr. Cora Silvia (febr. 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 12–13 óra között); dr. Ghilean Ioan (febr. 23-án 16.30–18 óra között).

Urológia: dr. Bugov Anghel (febr. 15-án 12–13 óra között).

Tüdő-fiziológia: dr. Man Milena (febr. 8-án, 15-én, 22-én 14–16 óra között).

Balneológia: dr. Magdas Ioan (febr. 3-án, 8-án, 10-én, 15-én, 17-én, 22-én, 24-én 11–13 óra között).

Szemészet: dr. Horge Ioan (febr. 8-án, 15-én, 22-én 14–15 óra között); dr. Pop Rodica (febr. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 11–13 óra között); dr. Gavriş Monica (febr. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 16–17 óra között); dr. Demea Sorina (febr. 9-én 16–18 óra között).

Gyermekgyógyászat: dr. Toma Lucreţia (febr. 3-án, 10-én, 17-én,

24-én, 11.30–13 óra között).

Neurológia: dr. Abrudan Marius (febr. 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 12–13 óra között); dr. Divin Mircea (febr. 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 9–10 óra között).

Nőgyógyászati onkológia: Rîşca Mircea (febr. 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 9–11 óra között).

Ortopédia: dr. Leordean Antonela (febr. 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 15.30–17 óra között).

Fizioterápia: Baciu Ramona asszisztens (febr. 3–4-én, 7–11-én, 14–18-án, 21–25-én, 28-án 9–17 óra között).

Labóratorium: Mosolygó Stefánia fővegyész (febr. 3–4-én, 7–11-én, 14–18-án, 21–25-én, 28-án 9–11 óra között).

Az esztétikai sebészetre, röntgenre és urológiára a betegek előjegyzése küldőcédula alapján a poliklinika székhelyén (Mócok útja 32.) történik. Ekográfiára és EKG-ra csak a poliklinika orvosainak küldőcédulája alapján, hétfőtől péntekig 16–17 óra között vagy a 599-345-ös telefonon lehet feliratkozni. Adományokat a székhelyen és a CEC kolozsvári fiókjának 25.11.03.09.208-as számláján fogadnak el.

Az Erdélyi Kárpát-Egyesület szeretettel vár minden érdeklődőt a Kárpát-Koszorú Nemzetközi Túramozgalom részvevőinek vetítettképes előadására, melyre 2005. február 2-án, szerdán du. 6 órakor kerül sor a Brassai Sámuel Elméleti Líceum dísztermében. Az előadás képanyaga a tavalyi, majdnem 5 hónapos, 2500 km távot lejáró, a Kárpátok gerincén lezajlott expedíció élményeit mutatja be.

Minden év februárjában, halálának évfordulóján szellemiségének jegyében hangversennyel emlékezünk a Magyar Opera színpadán Kriza Ágnes magánénekesnőre, a kiváló pedagógusra, kedves pályatársra. Rendhagyó személyiségével azon kevesek közé tartozott az operazene világában, aki vakon hitt a hangjegyek varázserejében, ebben a misztikus erőben. Az énekhang emberformáló ereje kiteljesítette és boldoggá tette életét. Tanárként példaadó odaadással viseltetett növendékei iránt, akik közül többen szép karriert futottak be itthon és külföldön. A Magyar Opera tagsága a róla elnevezett díjjal tiszteleg emléke előtt, és évente egy arra érdemes fiatal művész (korhatár 35 év) tevékenységét jutalmazza az emlékhangverseny keretében.

Az ez évi — február 3-án, csütörtökön este fél 7 órakor kezdődő — hangverseny karmesterei Horváth József, Kulcsár Szabolcs, Jankó Zsolt m. v. és Incze G. Katalin. A pódiumra lépő magánénekesek: Daróczi Tamás m. v. Budapest, Fülöp Márton, Cseterki Ferenc m. v., Molnár Mária, Mányoki Mária, Székely Zsejke, Pataki Enikő, Jordán Éva, Borsos Edit, Vígh Ibolya, Réti Zsuzsa, Puja Andrea f. h., Ciorba Krisztina, Kele Brigitta, Várvári Gabriella f. h., Molnár Levente f. h., Popescu Emanuel f. h., Mild Gerd f. h., Pataki Adorján, Simu Tiberius és Sándor Árpád. Az est folyamán a tisztelt közönség Rossini, Mozart, Verdi, Puccini, Erkel, Offenbach, Wagner, Csajkovszkij, Bizet, Saint-Saëns, Gounod, Kodály, Cilea operákból hallhat áriákat.

A Kriza Ágnes emlékének szentelt hangversenyre szeretettel várjuk egykori tisztelőit és operánk barátait.

A soron következő Szociológia Nyílt Est alkalmával Benedek József, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Társadalomföldrajz tanszékének tanára, A romániai urbanizáció jellegzetességei az utolsó évszázad során címmel tart előadást.

Minden érdeklődőt szeretettel várnak csütörtökön, február 3-án 18 órától a Max Weber Szociológiai Kutatóközpont székházában (Tipografiei u. 12/A sz., szemben a tűzoltó-toronnyal).

A Szociológia Nyílt Estek olyan szakmai fórumot képeznek az erdélyi magyar közéletben, amelyek során a társadalomtudományok művelői és közönségük informális, kötetlen keretek között találkoznak, és egy felvezető előadás után aktuális társadalmi kérdéseket vitatnak meg. Szervezői a BBTE Szociológia Tanszékének Magyar Tagozata, a Szociológus Véndiákszövetség (SzVSz),valamint a Max Weber Szociológiai Kutatóközpont.

Bár nem a Duna Televízióban kezdte pályafutását, mégis itt talált otthonra Farkas Beatrix. Az elmúlt hét esztendőben seregnyi produkciónak lehetett részese; feltűnt gyermekműsorokban, műsorvezetője volt a reggeli magazinnak és a kulturális híradónak is. Néhány hónapja Szervét Tibor partnere a megújult kívánságműsorban, nagy álma azonban egy szolgáltatói jellegű, élő programban való részvétel.

Farkas Beatrix Szegeden született, első diplomáját a Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Központ külkereskedelmi szakán szerezte, majd kommunikációt tanult a József Attila Tudományegyetemen, illetve a Külkereskedelmi Főiskola PR-szakán. Mostanság is tanul: azELTE pszichopedagógia szakára jár. Nem titkolja, hogy nem készült televíziósnak, félig-meddig édesanyja sugallatára lett képernyős. Sokáig tartott, mire belátta, hogy valóban itt, a kamerák és a reflektorok — a kívülállók számára talán furcsa közegében, világában — van a helye.

— Úgy kezdődött minden, hogy édesanyám szinte a tudtom nélkül beíratott egy bemondóiskolába. Szerencsémre akkor végeztem, amikor Magyarországon új lendületet kapott a televíziózás, elindulhattak a kereskedelmi tévék, szükség lett az új arcokra is. Először a TV3-ban kaptam helyet, ahol egy élő, telefonos műsort bíztak rám. Azonban már ekkortájt szerettem volna a Dunához kerülni, úgyhogy egy promo-kazettát postáztam is a Mészáros utcába. De akkor nem volt felvétel… — emlékezik a kezdetekre Farkas Beatrix.

Nem adta fel a közszolgálati álmokat, így röpke időt eltöltött a rivális Magyar Televíziónál, ahol a Játék határok nélkül című műsorának volt a háziasszonya. Ezután újabb kereskedelmi kitérő következett: az RTL Klub reggelije. Majd újabb kazetta "landolt" a Duna Televízió szerkesztőségében, ahol éppen egy új csapat szerveződött, amiben biztos helye lett. A Duna Televízió képernyőjén 1998 óta látható, többek között a Virradóra reggeli magazint, az Összkép kulturális híradót és a Végre vasárnap van! című gyermekműsort vezette, de élő karácsonyi és szilveszteri műsorban is megfordult. Újabban a régi híradókat feldolgozó történelmi ismeretterjesztő műsort, az Emlékképeket is Farkas Beatrix vezeti, de jelenlegi nagy kedvence a Duna-parti randevú.

Amúgy számos tévés műfajért lelkesedik, és örömmel nyugtázza, hogy itt szépen, sorjában megtalálják az izgalmas feladatok. "A bemondó, a műsorvezető egyike a nézőt körülvevő véleményformáló, tájékoztató és eligazító személyeknek. Ebből következik, hogy az általános műveltség követelménye mellett alapvetően szükséges, hogy intelligens, tájékozott és minden iránt érdeklődő legyen. A legbensőségesebb kapcsolat a húgához fűzi, számára ő az igazi barát. Elárulja, hogy nem ritkán elégedetlen a saját teljesítményével, mindig többet, jobbat szeretne, ilyenkor rendre édesanyja és testvére segíti a helyes önértékelésben.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — A tűzből nincs kiút — amerikai bemutató. — Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn minden előadás.

MŰVÉSZ-EURIMAGES — Csak Ön után! — francia bemutató. — Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától és kedden minden előadás. Trója — amerikai. — Vetítések időpontja: jan. 31–febr. 3.: 22.30 órától.

GYŐZELEM — Kaptár 2 — Apokalipszis — Vetítések időpontja 14, 20, 22; kedvezménnyel 14 órától. Cápamese — Vetítések időpontja: 16, 18.

FAVORIT — A hihetetlen család — amerikai. — Vetítések időpontja: 15, 17.15, 19.30; kedvezménnyel csütörtökön minden előadás.

DÉS

MŰVÉSZ — Polar Expressz — amerikai. — Vetítések időpontja: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától.

TORDA

FOX — Eggyel nő a tét — bemutató. — Vetítések időpontja: 15, 17, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — Alien vs. Predator — A halál a ragadozó ellen — bemutató. — Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM — Feketék fehéren — amerikai. — Vetítések időpontja: 13, 15, 17.30; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától, hétfőn minden előadás.

DACIA B-TEREM — De-Lovely — amerikai. — Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.45 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától és kedden minden előadás.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA — Eggyel nő a tét — amerikai. — Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától és hétfőn minden előadás.

MAGYAR OPERA

Február 3-án, csütörtökön fél 7 órakor: Kriza Ágnes gálakoncert. Vezényel: Horváth József, Jankó Zsolt m. v., Kulcsár Szabolcs, Incze G. Katalin. — Egyetemi-bérlet.

Február 6-án, vasárnap de. 11 órakor: Csajkovszkij: Diótörő. Vezényel: Jankó Zsolt m. v. Rendező koreográfus: Valkay Ferenc. — Ifjúsági bérlet.

Február 8-án, kedden este fél 7 órakor: Verdi: Rigolettó. Vezényel: Horváth József. Rendező: Selmeczi György m. v.

ROMÁN OPERA

Február 6-án, vasárnap 12 órakor: Gyermekek a gyermekekért — a Happy Kids Alapítvány rendezvénye. — Belépés díjtalan.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, február 2-án, szerdán este 8 órakor: Euripidész: Bakkhánsnők — stúdióelőadás. Rendezte: David Zinder m. v. (Izrael).

Február 4-én, pénteken este 7 órakor: Goldoni: Velencei terecske. Rendező: Mona Chirilă m. v.

Február 5-én, szombaton este 8 órakor: Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája — stúdióelőadás. Rendező: Mihai Mănuţiu m. v. — CSAK 16 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Február 3-án, csütörtökön este 7 órakor: Molière: A képzelt beteg.

Február 5-én, szombaton este 7 órakor: Ubucureşti.

Február 6-án, vasárnap este 7 órakor: Matei Vişniec: Mansardă la Paris cu vedere spre moarte.

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Február 4-én, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Emil Simon. Közreműködik: Ana Bogăţilă, Török Zsolt. Műsoron: Brahms:A-moll kettősverseny hegedűre és gordonkára (op. 102); "Nanie" kórusra és zenekarra; Akadémiai nyitány (op. 80).

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

Elfogadták 1945. februárjában, majd módosították 1946. november 30-án. Tehát csaknem hatvan év telt el azóta, amikor Gheorghe Vlădescu Răcoasa, a kisebbségek nemzetiségi minisztere (mert ilyen is volt akkor, a túlzottan kisebbség-barátnak nem nevezhető Nicolae Rădescu vezette kormányban), az uralkodóhoz intézett jelentésében kiemelte, hogy: "A tervezet... nem tesz egyebet, mint egységes egészbe vonja össze azokat a törvényes intézkedéseket, amelyek elismerik a nemzetiségek jogait és szabadságjogait a Román Állam keretein belül. Része annak a széles körű és nagylelkű megértésnek, amely az összes, sorsszerűség folytán Államunk területén együtt élő népek iránt megnyilvánul." Vitatkozni lehetne, hogy miért kellett érzelmekre hivatkozni, amikor történelmi tényekről és emberi jogokról van szó, amiket nem nagylelkűség, hanem az objektív valóság határoz meg. (Ennek ellenére, némileg más fogalmazásban, de azonos tartalommal egyes politikusok ma is gyakran beszélnek toleranciáról, ami ugyancsak távol áll a realitástól.) Túlzás nélkül kívánhatjuk, hogy bár ma is akadna még egy Gheorghe Vlădescu Răcoasa, aki ezt el akarja és el is meri mondani az államfőnek (Mihály király helyett a köztársasági elnöknek).

Az alapvetően új politikai helyzetben sem árt felidézni, hogy az indoklásban szükségesnek tartották hivatkozni az 1918. december 1-i Gyulafehérvári Nyilatkozatra, az 1918-ban aláírt Kisebbségi Szerződésre, az alkotmányra, és a különböző illetékességgel felruházott hatóságok törvényes utasításaira.

Feltehetjük a kérdést, miért is volt szükség tulajdonképpen egy ilyen általános jellegű rendelkezésre? A választ szintén az említett miniszter adja meg: "Elsősorban törvénykezésünk érezte meg annak az átfogó és összehangolt jogi eszköznek a hiányát, amely Románia együttélő nemzetiségeinek jogait és kötelezettségeit rögzíti." És tovább: "Románia együttélő nemzetiségeinek jogi és politikai statútuma a belső helyzet és az ország és az állam nemzetközi helyzete által megkövetelt, nyilvánvaló szükségszerűség".

Ez volt a helyzet annak idején. Hogy mi lett utána, mi lehetne a jövő útja, arra visszatérünk, addig is, ne felejtsük, hogy 1945. forró napjaiban, hónapjaiban, amikor még Európában is dúlt a háború, volt idő, lehetőség és politikai akarat ilyen kérdésekkel is foglalkozni. Hogy a Statútum nem volt tökéletes? Lehet, sőt majdnem biztos. Hogy közben a történelem túlhaladta? Valószínű, az viszont biztos, hogy nem vált okafogyottá.

Visszatérve 1945-re, a Statútumot akkor fogadták el, amikor rövid időre újból hatályba helyezték az 1923. évi Alkotmányt, amely minden kétséget kizáróan szentesítette a nemzetiségek egyenjogúságát, az összes törvényes szabadsághoz való egyenlő jogaikat. Ezeket pedig a Statútum szerkesztői szükségesnek tartották részletezni, kimondva, hogy: "az összes román állampolgárok egyenlők a törvény előtt és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezik, fajra, nemzetiségre, nyelvre való tekintet nélkül" (1. szakasz). Szintén alapelv értékű a 2. szakasz is, amely minden megszorító értelmezést kizárva mondja ki, hogy nyelvi, vallási, faji vagy nemzeti különbség egyetlen román állapolgár számára sem képezhet akadályt a polgári és politikai jogok megszerzése vagy élvezése, illetve közszolgálatba lépés, avagy bármilyen foglalkozás tekintetében. Továbbmenve, a jogszabály 4. szakasza leszögezi, hogy bármilyen faji, vallási vagy nemzetiségi megkülönböztetést büntetnek. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy nem tudok olyan büntető ítéletről, amit ilyen alapon hoztak volna, jóllehet nem valószínű, hogy ne fordult volna elő ilyen megkülönböztetés.

A rendelkezések ma is majdnem kielégítőnek tűnnek, de már 1945 tavaszán felvetették annak szükségességét, hogy a Statútumot felül kell vizsgálni, és ki kell egészíteni néhány iskolaügyi és közigazgatási rendelkezéssel.

Hiányosságai ellenére a Statútum a maga idején biztató lépésnek tűnt, később azonban úgy alkalmazták (vagy nem alkalmazták), ahogy éppen kellett vagy lehetett. Jellemző, hogy annak idején szélsőséges nacionalisták nyíltan hirdették, hogy úgymond, a Statútum a Groza-kormány ajándéka volt a magyar kisebbségnek. Politikusoknál bocsánatos bűnnek tartják időnként hazudni. Ezt esetleg elfogadjuk, beletörődünk. Abba viszont már nem, hogy enyhén szólva gyengeelméjűnek tartsanak. Márpedig adott esetben (is) így történt. A Statútumot nem nagylelkű ajándékként nyújtották át, hanem a történelmi szükségszerűséget felismerve fogadták el Románia honatyái. Másodszor: az illetékes jogalkotó szerv (elnézést az ismétlésért) 1945. februárjában — II. hónap — szavazta meg, Petru Groza pedig március — III. hónap — 6-án alakított kormányt. Harmadszor: annak idején a magyarokon kívül szép számmal voltak német, zsidó és más nemzetiségű román állampolgárok is. Igaz, utólag a németeket és a zsidókat sikerült jó áron eladni anyaországuknak, de amikor még milliós nagyságrendben voltak a Román Királyságban, ők is "megajándékozottak" voltak.

Miért kell ezeket a régi dolgokat felemlegetni? Azért, mert a jelenlegi kormány kilátásba helyezte a kisebbségi törvény és a decentralizáció törvénye elfogadását. Hogy ez mennyire prioritás, azt nem tudhatjuk, de mégis szeretnék néhány avatatlan gondolatot fűzni az elsőként említetthez.

Románia hatályos Alkotmánya alapelvi szinten szentesíti az állampolgárok minden előjogtól és diszkriminációtól mentes egyenlőségét a törvény és a közhatóságok előtt (16. szakasz 1. bek.). Az alapvető állampolgári jogok között szerepel a tanuláshoz való jog is, ami általános szabályként minden fokon román nyelven történik, ugyanakkor viszont a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára biztosítják az anyanyelvükön való oktatást (32. szakasz). Ezzel kapcsolatban nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy mind az Alaptörvény, mind a majdani kisebbségi örvény a nemzeti kisebbségek kifejezést használja, márpedig ennek van egy, túlérzékenység nélkül is érezhető pejoratív hangzása. Miért nem beszélünk például nemzetiségekről, mint a Statútum? Kéretlen véleményem szerint már a törvény címében ki kellene zárni minden félreértés lehetőségét. Ahhoz viszont, hogy a "nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek" minden fokon anyanyelvükön tanulhassanak, elengedhetetlen saját nyelvükön működő állami intézmények alakításának a joga, ez viszont már kollektív jog, aminek bármilyen fokon való elismerésétől a romániai törvényhozás következetesen óvakodik. Ugyanez vonatkozik a kultúrához való jog (Alkotmány 33. szak.) tényleges gyakorlásához is — színházakat, operát, könyvkiadót, múzeumokat kell létesíteni és fenntartani, mégpedig nem egyes állampolgárok, hanem közösségek, kollektívák számára.

A törvénykezést tehát ezen a területen is tovább kell fejleszteni, a Statútum pedig jó kiinduló pontként szolgálhat. Reméljük, mert remélnünk kell, hogy ez alkalommal nem vág közbe Pató Pál úr, mondván, hogy "Ej, ráérünk arra még", és rövid időn belül megszületik, és parlamenti vitára kerül a törvénytervezet.

Az egyetemi oktatók közül sokan panaszkodnak: a bolognai folyamattal átvett "amerikai minták" tönkreteszik az európai, köztük a romániai egyetemi oktatást. Nem erről van szó: a társadalmi változások kiváltották az egyetem funkcióváltását. A bolognai folyamat az egyetemi funkcióváltásnak csak eszköze.

Korábban az egyetem az elitképzés színhelye volt. Elméleti líceumok legjobb tanulói jutottak be az egyetemre, embert próbáló, szigorú felvételi vizsga után, sokszor két-három éven át készülve a felvételire. Jelenleg a felvételi vizsga formaság, és igen jelentősen megnőtt a szakközépiskolában érettségizett egyetemisták száma. A távoktatás, levelező tagozaton való képzés megnövelte a hallgatói létszámot az állami egyetemeken. Az egyetemek száma is rendkívüli módon megnőtt, szinte minden megyeszékhelynek van állami- vagy legalább magánegyeteme. Miért?

A globalizált, posztmodern világban az egyetemi diploma szinte általános szükségszerűség, követelmény lett és lesz. A középiskola önmagában nem képes átadni azt az ismeretanyagot, amelyre a piacon való érvényesüléshez szükség van. Ezért az egyetem feladatai, funkciói megváltoztak. Drasztikusan: a mai egyetem a tíz évvel ezelőtti középiskolának felel meg. Ez objektív folyamat, nem érdemes arról beszélni, hogy jó-e vagy sem. Az elitképzés nem szűnik meg, csak időben tovább tolódik: a mai elitképzés a mesteri és doktori tanulmányokon keresztül fog megvalósulni. A bolognai folyamat csak reakció ezekre a változásokra. Az egyetemi képzés európai egységesítése ebből a szempontból akár másodlagosnak is nevezhető. Az egyetemi tanulmányok szervezéséről szóló 2004. évi 288. törvény Romániában kötelező módon előírja, hogy a 2005/06-os tanévtől át kell térni a 3, kivételesen 4 éves alapképzésre, az ezt követő 1–2 éves mesterképzésre és a 3 éves doktori képzésre.

Vannak olyan területek, ahol ez a folyamat nem alkalmazható vagy nem alkalmazható teljességében. A jogászképzés az egyik ilyen terület: a korábbi évtizedekhez képest megsokszorozódott ismeretanyag átadását feltételezi. A belső jog jelentősen kibővült, a piacgazdaság szabályozása megnövelte a jogszabályok számát, stabilitásuk, minőségük sokszor nem megfelelő. A belső jog mellett óriási hangsúlyt kap az európai jog, megnövelve az oktatói és hallgatói erőfeszítéseket, a képzést időigényessé téve. Nagyon egyszerűen a 3 éves jogászképzés "terméke", a három évet elvégzett hallgató nemcsak hogy nem lenne piacképes, hanem nem lenne képes valódi jogi funkciókat, állásokat ellátni. A négy év is minimális szint. A gyakorlati pályára készülő jogászok esetében a mesteri szintű szakosodás nyújthatja azon további ismeretanyagot, amelyet a gyakorlati élet megkövetel. Akik a tudományos pályát választják, azoknak pedig a PhD-képzésre való jelentkezés a megoldás. Egyébként jelenleg a bírói vagy ügyészi pályára készülő hallgatóknak a következő rendszerrel és komoly vizsgák sorozatával kell szembenézniük: négy év egyetem, két év képzés Bukarestben a Magisztrátus Nemzeti Intézetében és három év gyakornokság. A bírói és ügyészi pályára való felkészítés így 9 éves folyamat. Ez után nevezi ki a végleges bírót vagy ügyészt Románia Elnöke, újabban a Magisztrátus Nemzeti Tanácsának a javaslatára.

A bolognai folyamat romániai problémái sokkal inkább a részletekben rejlenek. Hogyan sikerül az egyetemi oktatást a társadalmi szükségletekhez igazítani? Mekkora lesz a mesterképzésre felvett hallgatók létszáma? A reform finanszírozása hogyan fog történni? És milyen lesz a romániai magyar nyelvű egyetemi képzés jövője? Nagyon nagy feladatokra nagyon kevés idő van.

"Csak a barát vonzalma önzetlen, nincs benne érdek, sem az érzékek játéka. A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep." Amikor Márai Sándor ezeket a sorokat papírra vetette, nem gondolhatott arra, hogy olyan fiatalokhoz is szólni fog, akikre a történelem a huszonegyedik század elején átmeneti szerepet osztott ki az egyre önzőbb egyéni és csoportérdekeknek kitett világban.

A múlt hét végén, Kolozsvár utcáin cserkészek gyűjtöttek pénzadományokat az ázsiai szökőár túlélőinek megsegítésére. Köztük sok elemi osztályos gyermek buzgólkodott. Megható volt látni, amint ott topogtak a téli fagyban, kezükben a hirdetőtábla, a vágott réssel ellátott doboz, vagy a pohárnyi meleg tea, amivel az adományozó járókelőket megkínálták. Az egy órás szolgálat leteltével helyükbe jött a váltás, akik ugyanolyan lelkesen, érdeklesés nélkül végezték önkéntes jótevői munkájukat. Saját kezdeményezésből, többen az utcai "bázisuktól" jobbra-balra elkalandozva, jó szóval — és eredményesen — győzködték az útjukba kerülő ismeretleneket a nemes gesztus megtételére. Az ilyen rögtönzött sikerélmények talán még hatásosabbaknak bizonyultak számukra, mint az előre betanult forgatókönyvi recept beteljesedése.

Ha már ilyen zsenge korban "megfertőzte őket" az igazi cserkészszellem, ezekből a fiatalokból aligha válik felnőtt korukra gátlástalanul törtető karrierista, mindenen és mindenkin átgázoló harács, életművész, képmutató hordószónok vagy a közügyek sorsa iránt közömbös, szürke tömegelem. Ezek a fiatalok nem válhatnak politikai érdekeket kiszolgáló tapsnokokká, sem az etnikai vagy a vallási alapú kiszorítósdira rájátszó, a valós gondokat rafinált figyelemeltereléssel kendőzni igyekvőkké. A cserkésztanok ellentétben állnak az önzés különböző megnyilvánulásaival.

Ezek után fölösleges kiemelni azt, hogy a kolozsvári utcai adománygyűjtő fiatalok magyarok és románok, négy különböző cserkészegyesület tagjai voltak. Ezt jelentős előrelépésként könyvelhetjük el, ha visszaemlékezünk a tíz évvel ezelőtti román közhangulatra. Akkoriban a Kárpátokon túli vidékeken a cserkészéletet afféle félkatonai, irredenta, a fiatalokat mindenképpen gyanús célokra toborzó és tévútra vezető mozgalomként bélyegezték meg, amely veszélyezteti az egységes nemzetállam biztonságát. Azóta, ha lassan, de változott a szemlélet, és a mai egyenruhás román fiatalok is a világ távoli részein természeti csapástól szenvedett ismeretleneken próbálnak segíteni…

V. L. kolozsvári olvasónk írta nemrég lapunknak: "1955. február 27-én kaptam meg gépkocsivezetői igazolványomat, rá tíz napra vettem át egy Ford teherkocsit, és azóta vezetek. Ötven éve karambolmentesen dolgozom, van kiskocsim, és összejártam egész Európát." Valami hasonlóság sejthető a román cserkészmozgalom jövőjét illetően is: tagjai, ha teljes odaadással, "karambolozás nélkül vezetnek", bejárhatják kontinensünket. Sőt, egész országunkat jó útra, a közös Európába kormányozhatják. Úgy, ahogyan azt már el is kezdték a kolozsvári utcák járókelőivel.

Zoran Djindjic meggyilkolt szerb miniszterelnök egykori legközelebbi bizalmasa, Vladimir Popovic Beba tévéinterjújában azt állította, hogy Vojislav Kostunica szerb kormányfőhöz közeli politikai vezetők és katonatisztek álltak a Djindjic-merénylet mögött, melynek előkészületeiben részt vett az orosz titkosszolgálat, s amiről már hónapokkal a gyilkosság előtt tudomása volt a Nyugatnak.

A rendkívül súlyos vádak a B92 belgrádi televízió Insider (Beavatott) című, hétfő késő éjszakába nyúló műsorában hangzottak el, amelyben Popovic a Djindjic-merénylet hátteréről beszélt.

Popovic a Djindjic-kormány tájékoztatási osztályának volt a vezetője. A sajtó mindig is befolyásos szürke eminenciásként, a néhai kormányfő legközelebbi bizalmasaként tartotta őt számon. A belgrádi média általában családi becenevén, Bebának (Baba) szokta szólítani a mindig nagyon elegáns, rendkívül sarkosan, mondhatni djindjici stílusban fogalmazó egykori tisztségviselőt, aki amúgy sikeres üzletember volt, mielőtt a kormány szolgálatába szegődött.

Popovic szerint a Djindjic-merénylet hátterére mindeddig azért nem derült fény, mert ehhez hozzá kellett volna nyúlni a hadsereghez és a katonai biztonsági szolgálathoz. A hatóságok vizsgálódásainak vége szakadt, amikor a merénylet utáni rendkívüli állapot idején őrizetbe vették Kostunica két legközelebbi bizalmasát, Rade Bulatovic nemzetbiztonsági tanácsadót — a titkosszolgálat jelenlegi vezetőjét — és Aco Tomicot, a katonai biztonsági szolgálat (katonai elhárítás) egykori parancsnokát. Bulatovicot és Tomicot azzal gyanúsították, hogy tudtak a készülő merényletről. Mindketten beismerték, hogy találkoztak a zimonyi klán vezetőivel, de mivel a kapcsolattartás nem merítette ki a bűntény fogalmát, vádat nem emeltek ellenük.

Bulatovic és Tomic őrizetbe vétele után a kormánytagok megijedtek, "mákszemnél is kisebbek lettek", és azután a hatóságok gyakorlatilag már nem foglalkoztak a merénylet hátterének tisztázásával, megelégedtek azzal, hogy elfogták a gyilkosokat, a vörössapkás osztag vezetőit és a zimonyi klán tagjait — mondta Popovic, aki szerint Djindjic gyilkosai ismertek ugyan, de a merénylet hátterében a politikai és katonai körökhöz közel álló személyek állnak.

"Nem tudom a nevüket, mert a nyomozás megrekedt azon a ponton. Nincs kétségem, hogy ezek Kostunicához közel álló emberek. Nincs kétségem, hogy Kostunica volt a politikai ernyője ennek a csoportnak" — mondta Popovic.

A volt kormányilletékes azt is állította, hogy egy nyugat-európai ország belgrádi nagykövete már nyolc hónappal a merénylet előtt, 2002 szeptemberében tájékoztatta őt arról, hogy a nyugati diplomatáknak információik vannak a Djindjic ellen készülő merényletről, amelyet az orosz hírszerzés egyes elemei készítenek elő az akkori jugoszláv hadsereg egyes tisztjeivel.

Popovic hazaárulással vádolta Rade Bulatovicot, azt állította, hogy a titkosszolgálat főnöke nemrégiben washingtoni látogatása idején CD-n átadta az Egyesült Államoknak a szakszolgálat teljes archívumát. A volt kormányilletékes súlyosan kirohant a szerb pravoszláv egyház ellen is, amiért lelki támaszt nyújtott Djindjic gyilkosainak és a háborús bűnösöknek. "Kalasnyikovos árnyékpátriárkának" nevezte Amfilohije tengermelléki-montenegrói püspököt, aki Djindjic ravatalánál mondott politikai színezetű gyászbeszédében gyakorlatilag a miniszterelnököt tette felelőssé saját haláláért. Popovic elárulta, hogy a temetés után Djindjic özvegyének felhatalmazásával, levélben válaszolt a becsmérlő gyászbeszédre.

A vádaknak bizonyosan nagy visszhangjuk lesz Szerbiában, a nyilatkozatot címoldalon hozták a keddi belgrádi lapok. Már a Popovic-interjú első, múlt hétfőn sugárzott része is hatalmas vihart kavart, pedig abban Djindjic egykori bizalmasa csak a merényletet megelőző időszakról, az alvilág, a titkosszolgálat és a milosevici hatalom bűnös összefonódásairól beszélt.

Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter szerint arab–izraeli béke nem lehetséges anélkül, hogy a palesztinok elnyerjék azt az államot, amely kielégíti a függetlenség iránti törekvéseiket.

Az új amerikai külügyminiszter helyi idő szerint hétfőn beszélt erről, mielőtt Washingtonban találkozott Ariel Saron izraeli kormányfő tanácsadójával.

Condoleezza Rice szerint a palesztin állam "karnyújtásnyira van", Izraelnek el kell ismernie, hogy ez az állam életképes és tartós kell hogy legyen, ami azt jelenti, hogy a jó működéshez elegendő területtel kell rendelkeznie.

A külügyminiszter, aki jövő hétfőn utazik Izraelbe és Ciszjordániába, a washingtoni külügyminisztérium alkalmazottai előtt beszélve kifejtette: nem hiszi, hogy bárkinek kétsége lenne afelől, hogy a palesztinok törekvéseit kielégítő, életképes palesztin állam nélkül nem teremtődhet meg a béke a palesztinok és az izraeliek között.

Rice az arab államokat is felszólította, hagyjanak fel az erőszakra való felbujtással, de beszéde fő hangsúlyát arra helyezte, hogy Izraelnek területeket kell átengednie, és "meg kell teremtenie azokat a feltételeket, amelyek közt egy új palesztin állam létrejöhet".

Ariel Saron izraeli miniszterelnök kormánya tervezi a Gázai övezet és néhány ciszjordániai telep feladását, de azt egyelőre nem jelezte, hogy ezen kívül milyen területeket kíván átadni egy leendő palesztin államnak.

Az euroövezet tagországaiban tavaly decemberben 8,9 százalékra nőtt a munkanélküliségi ráta a novemberi, lefelé módosított 8,8 százalékról — tette közzé az Eurostat.

Az Európai Unió statisztikai hivatalának adatai szerint az euroövezet tagországaiban 12,6 millióan, a 25 tagországban 19 millióan voltak állás nélkül a vizsgált időszakban.

Az euroövezet országai közül Írországban volt a legalacsonyabb a munkanélküliségi ráta, 4,3 százalék, Luxembourgban 4,4, Ausztriában 4,5, Hollandiában 4,7 százalékot tett ki.

Spanyolországban volt a legmagasabb a ráta, 10,4 százalék. Franciaországban és Németországban 9,7, illetve 10 százalékra nőtt a munkanélküliség 9,6 és 9,9 százalékról.

Az Egyesült Államokban 5,4, Japánban 4,4 százalék volt a munkanélküliségi ráta tavaly decemberben.

Elemzők az adatokkal kapcsolatban rámutattak: a merev munkaügyi törvények és a túlszabályozás akadályozza a munkahelyteremtést az EU-ban. Emiatt a belföldi fogyasztás nem bővül, a gazdasági növekedés az exporttól függ.

Négy halottja volt egy nap alatt a nápolyi maffiaháborúnak: a szemben álló klánok bérgyilkosai előbb egy idős férfit lőttek le, majd válaszul három fiatalemberrel végeztek a camorra emberei hétfőn este.

A nápolyi maffia, a camorra belviszályában idén januárban így 17 ember vesztette életét, míg tavaly közel másfélszázan estek áldozatul a befolyási övezetekért vívott küzdelemben. A vérontás az ősszel öltött mind nagyobb méreteket, amikor a Di Lauro klán és az abból kivált gengszterek estek egymásnak a kábítószerpiac felosztásáért.

A nápolyi Secondigliano és Scampia kerületben kibontakozott maffiaháború keretében hétfőn reggel egy börtönéből éppen hogy szabadult, a Di Lauro klánból kivált maffiózó 64 éves apját lőtték le ismeretlenek egy üzletben, minden jel szerint a Di Lauro csoportjával szövetséges Ferone klán bérgyilkosai. A bosszú nem késett sokat, hétfőn este három huszonéves fiatal holttestét fedezte fel az olasz csendőrség egy nápolyi sporttelepen: a maffiózókkal valószínűleg egy gépkocsiban végeztek, habár a nyomozók eddig nem találtak szemtanúkat erre a gyilkosságra sem.

Elégedetlenségét hangoztatta lapnyilatkozatában az Európai Parlament vajdasági tényfeltáró missziója miatt Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, aki a továbbiakban is mindig szóvá kívánja tenni a kisebbségek elleni kilengéseket.

"Doris Pack asszony inkább jöjjön ide, nemzeti kisebbség tagjaként éljen itt. Az ő helyében én is jobbnak látnám a helyzetet" — mondta Kasza a keddi Gradjanski List című újvidéki napilapnak nyilatkozva. A pártelnök egyetértett a Doris Pack vezette öttagú ad hoc bizottság megállapításával, hogy a Vajdaságban történt incidensek többségének nem volt nemzeti háttere, ugyanakkor hozzátette: legalább mintegy száz jogsértés etnikai indíttatású volt.

"Az egy évvel ezelőtti állapothoz képest az az előrelépés, hogy a hatóságok immár komolyan veszik a helyzetet... Enyhén szólva az állam tétlensége miatt is részese mindennek. Nem tett semmit idejekorán és megfelelő módon" — jelentette ki Kasza.

A pártelnök a bizottság szabadkai látogatásán mindent a testület elé tárt, ami birtokában volt, s Pack asszony erre csak egy "viszontlátással" reagált. "Ugyanakkor nem tekintem ezt hidegzuhanynak. A lényeg az, hogy itt jártak, és belekezdtek a témába. Látjuk majd, hogyan alakul a helyzet, de biztosan nem fogok hallgatni, ha folytatódnak a nemzeti kisebbségek elleni kilengések" — szögezte le lapnyilatkozatában Kasza József.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Csak az a párt vonhatja meg a bizalmat a képviselőház és a szenátus állandó bizottságának tagjaitól, amelyik jelölte őket — döntötte el tegnap az Alkotmánybíróság. A testületet Adrian Năstase, a képviselőház elnöke kereste meg, akit az érvényben lévő szabályzat szerint a liberálisok és a demokraták le akartak váltani. Ehelyett most módosítani kell a házszabályzatot, amely végérvényesen ellehetetleníti, hogy Năstase leváltását más is kezdeményezze, mint az SZDP.

Az ülés kezdetén Adrian Năstase házelnök az elmúlt hónapokban szárnyra kelt híreszteléseket kívánta tisztázni, miszerint külön kancelláriát hozna létre maga körül. Elmondta: irodájában sem többen, sem kevesebben nincsenek, mint az elmúlt években, maradt a 14 személy, akik közül 7–8 tanácsosi tisztséget tölt be.

A tervek szerint az ellenzék valóban kérdőre akarta vonni Năstasét munkatársai számának (vélt) felduzzasztása miatt, a házelnök épp ezeknek a vádaknak kívánta elejét venni, amikor tisztázta a helyzetet. Eugen Nicolaescu, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) frakcióvezetője kijelentette: pártja monitorizálni fogja Năstase irodájában a "csapatmozgásokat".

Egy másik kérdés, amely a parlamenti szünet idején sokféle találgatásra adott okot, a két házelnök lecserélésének kezdeményezése volt. Az indítvány a liberálisoktól és a demokratáktól származik, akik szerint az új, a képviselőházi és szenátusi elnökválasztás után kialakult parlamenti többség lehetővé teszi, hogy a két vezető tisztségbe is az NLP–DP–RMDSZ–RHP koalíció jelöltjei kerüljenek. A legelszántabbak a liberálisok és a demokraták. Szövetségesük, a humanista párt azonban többször is elzárkózott az akcióban való részvételtől, az RMDSZ-politikusok pedig úgy fogalmaztak: egyelőre nem tűnik időszerűnek a házelnökök leváltása, bár nem szerencsés eset, hogy a parlamenti többség és a két elnök ne ugyanazon pártokból, pártszövetségekből származzon.

Kedden az Alkotmánybíróság végérvényesen eldöntötte a kérdést, határozatában úgy fogalmaz: alkotmányt sért a képviselőház szabályzatának 25. bekezdése, pontosabban az a kitétel, miszerint az állandó bizottságok tagjait más pártok is viszahívhatják, nem csak az a politikai formáció, amely erre a tisztségre delegálta. Az Alkotmánybíróság Adrian Năstase megkeresésére bírálta fölül a házszabályt. Döntésük értelmében tehát Adrian Năstasét és Nicolae Văcăroiut, a szenátus elnökét csakis a Szociáldemokrata Párt hívhatja visza funkciójukból.

A döntést a liberálisokat és a demokratákat meglepetésszerűen, és felkészületlenül érte. Cosmin Guşă (DP) úgy vélekedett: Năstase diverziót keltett akkor, amikor az Alkotmánybírósághoz fordult házszabály-ügyben. A D. A. Szövetség ugyanis elsősorban amiatt akarta leváltani a képviselőház elnökét, mert megválasztása törvénytelen volt, hiszen nem biztosíttatott a szavazat titkossága.

Adrian Năstase elégedetten vette tudomásul az Alkotmánybíróság határozatát, és "megnyugtatásképpen" kijelentette: nem látja akadályát annak, hogy továbbra is működjön a szociáldemokrata elnök, liberális–demokrata–humanista–RMDSZ-es többségű parlament közti viszony. Elmondta: a leváltására tervezett procedúra helyett a képviselőháznak most meg kell változtatnia a házszabály inkriminált bekezdését.

Új frakcióvezetője van az RMDSZ képviselőházi frakciójának Márton Árpád személyében — tájékoztatta a Szabadságot Máté András képviselő. A háznagyi tisztséget ebben az ülésszakban Kelemen Hunor tölti be. Frakcióvezető-helyettesek: Varga Attila és Seres Dénes, Kovács Attila lett. A szenátusban ennek az ülésszaknak a kezdetén nem került sor frakcióvezető választásra, Verestóy Attila frakcióvezető mandátuma ugyanis egy évre szólt. A szenátus állandó bizottságában Puskás Bálintot választották meg az RMDSZ megillető titkári tisztségre.

Traian Băsescu teljes mértékben osztja Károly herceg véleményét, ami az észak-erdélyi autópálya esetleges káros hatásait illeti. Erről az államfő londoni látogatásáról hazatérve nyilatkozott a sajtónak. Elmondta: gazdasági szempontból sincs alapja az autópályának, korrupció-gyanús is a Bechtel-szerződés megkötése, a terv ugyanakkor káros lehet a nyomvonal mentén fekvő szász falvak épségére.

Traian Băsescu államfő londoni látogatását követően kijelentette: "széles körben ismertek" a Brassó–Bors autópálya tervezetének hátrányai, a terv megvalósítása kedvezőtlenül befolyásolhatja a térségbeli szász települések konzerválását, sőt, lerombolhatja Románia történelmének egy részét. Az elnök ezt a londoni Heathrow repülőtéren nyilatkozta hazatérése előtt, azt követően, hogy találkozott Károly herceggel, akivel a Brassó–Bors autópálya megépítésének környezetvédelmi, illetve a szász településekre gyakorolt hatásáról is tárgyalt.

Băsescu elmondta, hivatalos megbeszélései során is kifejtette, a jelenlegi kormány prioritása a IV-es, VII-es és IX-es páneurópai folyosó korszerűsítése, a Brassó–Bors autópálya "tükörképe" pedig a IV-es páneurópai folyosó a Nagylak–Temesvár–Déva–Nagyszeben–Piteşti–Bukarest–Konstanca szakaszon.

Kifejtette: a Brassó–Bors autópálya a kelet–nyugati és nyugat–keleti forgalomnak maximálisan mintegy 15 százalékát bonyolíthatná le, és így gazdasági szempontból nincs alapja. Az államfő hangsúlyozta, ebből az előfeltevésből kiindulva kérdőjelezte meg az autópálya megépítésének szükségességét. (A gazdasági megfontolások hangsúlyozására mellesleg azért is szükség volt, mert a környezet- és műemlékvédelmi szempontok Romániában nem elégségesek ahhoz, hogy egy nagy profittal kecsegtető beruházást megakadályozzanak. Példa rá Verespatak, amelyről elnökké választása előtt Băsescunak még az volt a véleménye, hogy a terv megvalósítása jelentősen lendítene az ott élő mócok életén, és a projekt támogatása mellett érvelt a különböző demagóg szónoklatok ellenében. Visszafogottabb álláspontra csak hivatalba lépése után helyezkedett az államfő — szerk. megj.)

Ismeretes, a kormány által vizsgált szerződések között van a Brassó–Bors autópálya megépítéséről szóló szerződés is, amely versenytárgyalás nélkül, "a közbeszerzési szabályok megszegésével" jött létre, de tekintettel lesznek a szerződések felbontása esetén fizetendő kártérítésekre is.

Az autópálya ügyében az Európai Bizottság is fenntartásokat fogalmazott meg, szintén azt nehezményezve, hogy Bukarest közbeszerzési pályáztatás nélkül kötött szerződést a sztrádaépítésre az amerikai céggel. Brüsszel attól is tart, hogy az észak-erdélyi sztráda esetleg késleltetni fogja annak az Arad–Temesvár–Déva autópályának a megépítését, amelyet az EU szorgalmaz és támogat, és amely a IV. számú európai közlekedési folyosó része.

A szerződés megkötésekor kirobbant botrány alkalmával a román korrupció elleni hadjárat "élharcosa", Michael Guest akkori amerikai nagykövet kedvezően nyilatkozott a Bechtel-szerződésről. — Ez az autópálya hasznos lesz Románia számára, az ország számos nagy népességű vidékétszolgálja majd, hozzájárul a turizmus és a gazdasági fejlődésnövekedéséhez, emellett összeköti az ország középső részét az észak-nyugati régióval, Romániát pedig Európával — mondta.

A terv megvalósulásában az RMDSZ-nek nagy szerepe volt. A munkálatok megkezdése alkalmával elhangzott sajtónyilatkozatában Markó Béla RMDSZ-elnök kifejtette: a sztráda egész Erdély jövőjét megváltoztatja, hiszen évtizedek távlatában ez a legnagyobb beruházás a régióban. — Azért nem értek egyet azokkal — EU-s politikusokkal sem —, akik ezt megkérdőjelezik, mert ha nem lett volna vállalkozó, nagyon könnyen megtörténhetett volna, hogy a projekt halasztódik, nem kerül most sorra — szögezte le Markó.

Híresztelések szerint a 2,5 milliárd dolláros üzlet odaítélésével Năstase államfővé választásához kívánta az amerikai kormány támogatását megvásárolni. A Bechtel tegnapi közleményében cáfolta az őt ért vádakat és reményét fejezte ki, hogy mielőbb sikerül tisztázni az autópályaépítéssel kapcsolatos nézetkülömbségeket Băsescu elnökkel és Tăriceanu miniszterelnökkel.

Az RMDSZ támogatja az Európai Néppártnak azon javaslatát, amely a kereszténydemokrata törekvések összefogását szorgalmazza. Markó Béla, az RMDSZ elnöke úgy értékelte: a szövetség fontosnak tartja, hogy a politikai áramlatok kellő súllyal jelen legyenek a romániai politikai életben és támogatja egy erős román néppárti alakulat létrehozását, a szövetség ugyanakkor továbbra is önálló politikai szervezetként kíván működni.

Az RMDSZ 1999 óta társult tagja az Európai Néppártnak. A kereszténydemokrata, jobbközép pártokat, politikai szervezeteket tömörítő párt jelen pillanatban az Európai Parlament legerősebb politikai csoportja — a 626 képviselő közül 232 taggal. Az ENP megbízta a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt vezetőjét, Gheorghe Ciuhandut, hogy együttműködve az RMDSZ-szel, járuljon hozzá egy kereszténydemokrata polgári mozgalom kialakításához.

A helyi sajtó bevonásával próbálják romániai intézmények a lakossággal megértetni a hamarosan mindenkit érintő európai uniós csatlakozás lényegét és az emberek mindennapjait érintő vonatkozásait. Az eRomania Gateway Egyesület és a British Council hétfőn hatvan helyi újságnál, rádiónál, tévénél dolgozó újságírót — közöttük öt magyart, így a Szabadság munkatársát is — vont be egy most kezdődő programba, amelynek fő célja, hogy rajtuk keresztül mindenki megértse: az EU-csatlakozás távolról sem valami megfoghatatlan, ráadásul nem kül-, hanem elsősorban belpolitikai kérdés.

Az eRomania Gateway elnöke, Alexandru Lăzescu volt laptulajdonos vezette egynapos értekezleten Jonathan Scheele, az EU kormányaként működő Európai Bizottság (EB) bukaresti nagykövetség-számba menő Állandó Küldöttsége vezetője többek között elmondta, nagy tudásbeli hiányosságok mutatkoznak az újságírók felkészültségében, amikor az EU-ról kell írniuk, ez látszik a feltett kérdésekben, de nemcsak itt, hanem például a mintaképnek tekintett BBC munkatársainál is. Leonard Orban EU-s főtárgyaló hangsúlyozta, azért kell az újságírókat minél inkább megismertetni a csatlakozás velejáróival, mert remélhetőleg két év múlva a mindannyiunkat érintő összes döntés több mint felét már nem Bukarestben, hanem Brüsszelben fogják hozni. Claudiu Săftoiu elnöki tanácsos arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, hogy egyesek azért beszélnek valótlanságokat az EU-csatlakozás várható hatásáról, mert aki valamit nem ismer, hajlamos eltávolodni tőle, majd rosszat állítani róla. Moses Anibaba, a romániai British Council igazgatója Oscar Wilde idézésével értékelte a sajtó szerepét: egy államfő, mondjuk, négy évet van hatalmon, a sajtó azonban örökkön-örökkétig. Angela Filote, az állandó küldöttség sajtó- és kommunikációs főnöke szerint valós információk helyett olykor mítoszok kapnak lábra az EU-ról, és igaz ugyan, hogy ezekkel leginkább ellenmítoszok révén lehetne szembeszállni, de ő komolyabb esélyt lát a teljes körű informálásban. Az egyik ilyen mítosz, hogy ezt vagy azt azért kellene megtennünk, mert "EU-s követelmény". Márpedig az ilyesmiről rendszerint kiderül, hogy vagy nem az, vagy pedig nagyon is logikus magyarázata van, mi sem gondolnánk másképp. Arról nem is beszélve, hogy nem az EU hívja Romániát, és kötelezi utána holmi szigorú klubszabályok betartására, hanem Románia szeretne a "klubba" kerülni, és ezért vállalja a "játékszabályokat". Az újságírók végül élő videó-kapcsolatba léphettek Olli Rehn európai csatlakozásügyi biztossal, aki reményét fejezte ki, hogy a csatlakozásról szóló egyezmény április 25-i aláírásáig, illetve az ő év végi bukaresti látogatásáig Románia teljesíti azokat a vállalt kötelezettségeket, amelyek a 2007-es betagolódást valóra válthatják. Jelezte, hogy a kisebbségi jogok és a sajtószabadság tiszteletben tartása továbbra is fontos követelmény az EB szemében. Gabriel Giurgiu ismert tévészerkesztő előadásában többek közt azzal magyarázta az EU fontosságát, hogy elérte: a németek és a franciák nem egymást ölik, mint századokra visszamenőleg korábban, hanem — mondjuk — az olajbogyók méretének a szabályozásával foglalkoznak. Hogy Európa a béke, a biztonság, az együttműködés, a jólét és a fejlődés otthona lehessen, hiszen erről szól az EU.

Mandátumának lejárta előtt elhagyja Romániát Jack Dryer Crouch, amerikai nagykövet, akit George Bush egyik nemzetbiztonsági tanácsadójának nevezett ki. A Fehér Ház szóvivője szerint a diplomata ezt a megbízatást nemzetbiztonsági és külpolitikai kérdésekben tanúsított jártasságával érdemelte ki. Washingtonban Crouch a külügyminiszteri tisztségbe kinevezett Condoleeza Rice utódjának, Stephen J. Hadleynek a "jobbkeze" lesz. Az új bukaresti nagykövet személyéről egyelőre nincsenek információk.

A helyi tanács a bor városának nyilvánította Nagyenyedet, ugyanis ebben a városban fogják megrendezni az idei borfesztivált. A kisváros sorozatos kiállítások színhelye lesz, ahol meg lehet majd kóstolni az "isteni nedűt".

Horaţiu Josan polgármester elmondta, hogy a projektet az RMDSZ tanácsosai kezdeményezték és a legutolsó tanácsülésen a helyi tanács jóváhagyta azt. Az ötlet onnan származott, hogy Nagyenyed olyan térségben helyezkedik el, ahol a szőlőtermesztés az évek folyamán az egyik fő kereskedelmi ágazat lett.

Ebben az évben Nagyenyeden megszervezik a borfesztivál "idei kiadását" és a nagyenyedi borok vásárát a "Bor Házában".

A szászszebesi városi kórházat szemelte ki célpontjául az a férfi, akit előzőleg oda utaltak be, de sikerült megszöknie. A férfi délután telefonált a megyei rendőrség irodájába és bejelentette, hogy a kórház egyik osztályán bomba van elhelyezve. Szakemberek ellenőrizték a kórház részlegeit, de a bombariadó vaklármának bizonyult.

A nyomozás során a rendőrök kiderítették, hogy a bejelentést egy, a pszichiátrián kezelt beteg tette. Vasile Drăghici pizsamában szökött meg a kórházból, majd rögtön utána telefonált a rendőrségre, és azt állította, hogy a kórházban bomba van.

A férfit megint beutalták a pszichiátriára, ahol most is kezelés alatt áll.

Beszterce környékén az egyik legalkalmasabb és legkönnyebben megközelíthető sípálya a budaki tetőn található. A pálya katlanszerű domb, melynek mindegyik oldaláról be lehet ereszkedni a völgybe. Minden besztercei legalább egyszer lecsúszkált erről a dombról, az öregek emlékeznek, hogy a városba vezető utat is szánkóval csúszták haza. Persze most ez lehetetlen, mivel a domboldalt cifrábbnál cifrább lakóházak lepték el, s így az autók is megsokasodtak.

A hét végén a város polgármesteri hivatala Hó ünnepet szervezett. A rendezvény abban különbözött az eddigi téli hétvégektől, hogy a leggyorsabb vagy legszerencsésebb szánkózókat, sízőket, biciklivel leereszkedőket és persze a legcsinosabb "hókisasszonyt" Vasile Moldovan Beszterce polgármestere kitüntetésben részesítette. A népünnepi hangulatot a hagyományos mititei és a forralt bor fokozta, de nem hiányzott a kiskereskedők édesség- és egyéb harapnivalós, italos standja sem. Jelen voltak a zsandárok, a hegyimentők, kirendelt elsősegélyt biztosító mentőautók is.

A tél egyik varázsa a gyerekeket, felnőtteket mozgásracsalogató szánkó, sí, gördeszka. Ha a város ezt egy kis zenével és egyéb biztonsági szolgálattal megspékeli — íme —, változatosabb is.

A gyermekkéválás stációinak jól meghatározott szerepük van életünkben. Vannak szakemberek, akik magának a regressziónak mint lélektani folyamatnak pozitív változatát vélik megtalálni ezekben a többé- kevésbé periodikusan jelentkező visszaváltásokban, rendszeres gyermekkor-látogatásokban. Ezen időutazások mértékegységeit még nem sikerült megállapítani, de abban mindenki egyetért, hogy maga a mese — melynek gyökerei a csiszolt kőkorszakon túl, a tűzfényben derengő felső paleolitikum barlanghomályában lelhetők fel (már akkor mesélhettek a kicsiknek a félvad anyukák) — egyike ezeknek. Így minden olyan folyamat — terápia, időutazás- és töltés — amely a mesét hívja tanuságtételre, rendkívüli esemény. Többek között ezzel magyarázható az a már már delejes tömeges gyermekkéválási rituálé, amelynek a Brassai-líceum adott otthont a hét végén, és amelynek célja — a mese rehabilitálásán túl — azon kisdiákok kiválasztása volt, akik az erdélyi mesevetélkedő mozgalom országos döntőjén az ötletgazda Nagyváradon mérik majd össze mese-tudásukat.

A 6. Mesevetélkedő megyei szakaszát immár harmadszor rendezték Kolozsváron — tudtuk meg a mesehangulatú verseny fő szervezőjétől, Batiz Elly tanítónőtől, aki a zsűri-lázban úgy ingázott papírlapokkal kezében a felnőttek és a gyerektömeg között, mintha élő mesefigura lenne, aki két világ között közvetít. A másik — másabb — világból csak a sajtó tudta visszarántani ünneprontó kérdéseivel: hány csapat, hányadik forduló, mit jelent az, hogy Kányádi mese-év? A válaszok a következők voltak: a megyében 43 csapat (174 gyerek) futott neki a versenynek októberben, maradt 29 csapat (116). Aztán jött a novemberi rosta, és maradtak 60-an, azaz 15 csapat. A tét most már nem akármilyen: a két legjobb csapat Nagyváradra utazik, ahol a híres-nevezetes országos mesedöntőn vesznek részt.

Jómagam is pedagógus lévén, rettenetes irigységgel — sárkányos epével — gondoltam arra az oktatóra, aki kitalálta ezt a mozgalmat, és aki — bizonyára — nem akármilyen szakmai és lelki elégedettséggel figyeli, mivé, hová nőtte ki magát ez a verseny. Elly anyó — bocsánat: Elly tanítónéni — elmondta: a lassan égigérő mesevetélkedőt a nagyváradi Alföldi Andrea tanítónő találta ki — mikor is? hol volt, hol nerm volt… — éppen hat évvel ezelőtt.

A verseny pihenőperceinek egyik fontos szereplője Szabó Gergő óvodás volt, aki elhozta magával — gyí te fakó! — édesapját is, Szabó Gábor tanfelügyelőt, akinek úgy csillogott a szeme a hangulatos brassais mammut-rendezvény láttán, hogy a Csillagszeműt is meg lehetett volna mintázni róla. Őt is vissza kellett rántani az időutazásból. Amikor visszatért, elmondta: szakemberként főleg a vetélkedőnek a szövegértési készségek fejlesztésében játszott szerepét emelné ki. — A mai világnak rendkívül szegény a képzeletkultúrája: minden negyedik-ötödik személy funkcionális analfabéta — mutatott rá a TV-, PC-éra árnyoldalaira. Repült a kollektív meseélmény szárnyán Ingber Gizella manókirálynő — pardon: tanítónő is — aki a zsűriben foglalt helyet. Ő mást is meglátott a versenyben. Például azt, hogy egyenként 12 mesét (az idén: Kányádi-mesét) megtanulni, majd az elsajátítottakat alkalmazni (a mesevetélkedő ugyanis nem mesemondó verseny, hanem felnőttesen összetett, szintézis jellegű vizsga) bizony nem könnyű dolog, így már egyáltalán bekerülni ebbe a versenybe nagy teljesítménynek számít. Külön élmény látni azt, hogy milyen lelkesedéssel vesznek részt ezen a vetélkedőn, milyen drámai odaadással készülnek. És hát ne feledjük — mondta Manóanyó —, hogy végre van egy olyan verseny is, ahol nem egyénileg tündökölnek.

Elragadta a nem mindennapi mesehangulat magát a díszmeghívottat, Kányádi Sándort is, aki szemmel látható izgalommal figyelte, mi vár rá ebben a lelkes gyerektömegben. Amíg készült erre, megkérdeztem tőle én, aki újságíróként sorokban, tévésként képekben mérem az életet (és sajnos: nem mesében), hogy hány flekk egy Kányádi-mese. Az ősz Szűgykirály azt mondta: négy flekk a hosszú mese, másfél a rövid. A titok pedig feneketlen kút. Azaz: a Napsugárban ennyi volt a norma: két lapoldal négy flekk, egy oldal pedig másfél. Közben felnőttes jelenetek: a Szabó Gábor fia kiszalad, és odabújik egy tanítónénihez, a Szűgykirályhoz pedig dedikálás céljából sirül egy harmadikos. Gépelt papír — na megfogtuk a Mestert: csak egy flekk volt! —, a szöveg fölött a cím: A három lusta. Amíg Kányádi Sándor aggodalmas arccal "dedikál" (mi lesz, ha mindenki megindul cetlijével ide a székek közé?), Elly anyó lép színre,majd a III. A. Megzenésített Kányádi-versek, természetesen Kostyák Levente zenéjével. — Kútnak lenni volna jó — éneklik a gyerekek, és a gyermekkéválás stációi már mindenki előtt ott lebegnek. Igen, huszonhét évvel ezelőtt, a Györgyfalvi negyedi 16-os Számú Általános Iskolában jómagam is fújtam ezt, éspedig Kostyák Leventével együtt. Rég volt, igaz sem volt — hol volt, hol nem volt — az az irodalmi kör, amit már hatodikos koromban rámbízott Balogh Gizella.

Aztán jön a Mester — fényképezik is a szülők —, áll ősz hajával, és minden mozdulatán érződik, hogy jól esik neki az, hogy szeretik. Ki is tesz magáért. Szerényen utal irodalmi pályafutására. Semmi póz, semmi ellenfény. Azt mondja: költőnek lenni nezéz dolog, mert megtörténhet, hogy csak annak hiszi magát az ember, a valóság akkor derül ki, ha a költő meghal, de a verseit még sokáig szavalják. Nem ég önmaga showjában, pedig igazán megtehetné: Petőfi verset tanít, majd — felnőtteknek szívszorítónak — József Attilát: a semmi ágán ül szívem… A felnőttek külön élvezik, hogyan bújik elő belőle a pedagógus — a gyermekismerő. Szűgy az szív — a szűgyhám, szívhám. A farhám az más, ha farhámba ül valaki, az messze nem jut. Jut viszont csemege a gyakorló pedagógusoknak is: ha azt mondják, rajzold le a semmit — mondja Mester —, a felnőtt leteszi a ceruzát, a gyerek viszont rajzolni kezd…

Aztán egyszerre vége az időutazásnak: jön az eredményhirdetés. A 60 gyerek arca hirtelen megöregszik. Jönnek a gondok — szegről-végről ez is mese: Dorian Gray arcképe. Hiába hozza nekem a harmadikos Mihály-Vitályos Réka a "levelét" ("azért tetszett a verseny, mert szeretem a meséket, főleg amit Kányádi Sándor írt. Nekem a kedvenc költőm Petőfi."), hiába a kis Sallai Eliza vallomása ("azokat a meséket szeretem, amelyeket Kányádi és Petőfi írt") a terem már visszaváltozott. Hátulról olvassák a sikerlistát — akit olvasnak (13-at egymásután), kiesnek — így nem tudni, ki miért rázza az öklét örömében. Hogy nem ők estek ki? Hogy milyen jó, vagy milyen kár, hogy az "ellenfél" kiesett? Nézem a beiratkozási listát: Tigrisek (II. oszt.), Vuk, Szivárvány 1, Aranytulipán (III. oszt.), Szivárvány 2, Pockok, Sasok, BMW, Buksi, Tapsi, Pandák, Törpék, Tengericsillag, Fekete Macskák, Fehér Hollók (IV. oszt.). És az iskolafelhozatalt: Báthory, Brassai, Apáczai, Zenelíceum, Horea Iskola,Titulescu Iskola, O. Goga Líceum… Oldalt a felkészítők névsora: Sebestyén Rozália, Batiz Elly, Kulcsár Margit, Nagy Vilma, Hover Judit, Tóth Emese, Mészáros Mária, Boér Ágota, Pásztor Mária, Fodor Ibolya, Szabó Éva… Egy darabig követem, ki hányadik helyen végzett, de a hangzavarban elvesztem a szálat.

Végre jön az első két helyezett, akik Nagyváradon viszik majd tovább a mesefáklyát: a brassais Pockok (Gáll Kriszta, Gazda Botond Kende, Miklósi Anna Rebeka, Prezensky Tamás) és a báthorys Fekete Macskák (Ilyés Károly, Kanizsai Lilla, Máthé Boglár, Kerekes Gábor).

Megy, megy a kisvonat tovább. Fuss el véle.

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

A község elöljárói úgy ítélik meg, a költségvetés fedezi az intézmények működéséhez szükséges alapfeltételek megteremtésének költségeit — a pénzalapokat tételesen leosztva, negyedévekre bontva határozták meg az iskolák és az önkormányzat működésére szánt összegeket — tájékoztatott Antal János polgármester.

A község szociális felelősének beszámolójából kiderült, a 416-os törvény értelmében szociális támogatásra jogosultak juttatásaira van fedezet — tavaly még fölösleg is maradt.

Pénteken rendkívüli gyűlés keretében határoztak egy épület használatba adásáról. Az istállóépületben géppark és javítóműhely fog működni, a helyiség használatáért cserében a bérlő a 117-es községi út 3 kilométeres szakaszának karbantartását vállalja.

Tegnap új központot nyitott Kolozsváron az Opticris, az ötödiket a városban, tizediket az országban. Az új üzlet a Monostor negyedben, az Izlazului út 14. szám alatt, az Union üzletházzal szemben található. A központban számítógépes diagnosztizálást biztosítanak szakképzett szemorvosok, ugyanakkor igen jó áron vásárolhatunk szemüvegeket, napszemüvegeket.

Az új lakótelepi központ megnyitása az Opticris azon üzletpolitikájának része, amely szerint igyekeznek minél közelebb kerülni ügyfeleikhez, minél elérhetőbbé válni számukra. Az új üzlet megnyitását az ügyfelek számának folyamatos növekedése is indokolta.

Mint minden új központ avatásakor, az Opticris ezúttal is kedvezményeket kínál ügyfeleinek: a 3 millió lejnél alacsonyabb jövedelemmel rendelkező családok gyermekei és a kis jövedelmű nyugdíjasok árkedvezményben részesülnek a vizsgálatok során, ugyanakkor ingyen juthatnak szemüvegkerethez.

A szamosújvári városgazdákat ugyan nem érte váratlanul, sem teljesen felkészületlenül az utóbbi időben lehullott nagy hó, ennek ellenére a kisváros lakótelepeinek utcáin jelenleg is igen körülményes és nehézkes a közlekedés. Hétfőn és kedden három géppel takarították az utcákat Szamosújváron, a négy lakónegyedben mégis havasan maradtak az utcák. A Közterület-fenntartó Vállalat alkalmazottai is takarítják a havat, a lakosság azonban az idén sem vette ki részét a hóeltakarításból. Az úttestre nagy mennyiségű homokot és sót szórtak, az útigazgatóság alkalmazottai a Kolozsvár–Dés utat takarították. Az utóbbi napokban nehéz volt a közlekedés a mezőségi utakon is. Különösen Szék és Buza községek felé vezető utakon alakultak ki hótorlaszok, de nehezen lehetett eljutni Katona község falvaiba, és csúszós úttest fogadta az autózókat Szépkenyerűszentmárton irányában is.

A kisvároson kívül további 18 mezőségi község tartozik a szamosújvári Electrica hatáskörébe. A villamosművek személyzetének bőven akad dolga a fogyasztók számlái kifizetésének követésében, ebben jelent lényeges segítséget a számítógépes rendszer bevezetése. 2004 végén elkészítették az adósok jegyzékét, ezek között akadtak olyan cégek is — mint például a bonchidai Agroflip —, amelyek több százmillió lejjel adósai a vállalatnak. A kifizetésre való felszólítási eljárást követően kizárják a villamoshálózatból az adósokat. Szamosújváron nyolcezer előfizetője van az Eletricának, a városhoz tartozó három faluban további ötszáz előfizetőt tartanak nyilván.

Az utóbbi években először történik meg, hogy nincs adóssága a Szamosújvári Városi Kórháznak, tájékoztatott Teodor Ungurean kórházigazgató. 2004 folyamán sikerült törleszteni az utolsó adósságokat is, és a kórház négy osztályán már a gyógyszerellátás sem jelent gondot, mi több, a betegek ellátása is javult. Szamosújváron a polgármesteri hivatal is segíti a város egyetlen kórházát. Tavaly például a tetőszerkezetet javíttatták ki, az idén pedig folytatják a mellékhelyiségek és fürdőszobák korszerűsítését. A kórház vezetői a város költségvetésének kidolgozását és elfogadását követően döntenek az idei beruházásokat illetően.

50 százalékos kedvezménnyel utazhatnak a szamosújvári közszállítási vállalat járművein a kisváros mozgássérültjei, a volt hadifoglyok, menekültek és politikai foglyok. Az árkülönbözetet a helyi költségvetésből fedezik, döntött a városi tanács. A kedvezmény előnyére válik az anyagi gondokkal küszködő lakosságnak, bár viszonylag kevesen használják a közszállítási vállalat járatait. Főként a kérői ingázók szempontjából bizonyul igen hasznosnak a rendelkezés. Szamosújváron két járatot üzemeltet a közszállítási vállalat. Az egyik járat Szamoújvárnémeti községbe közlekedik, ahonnan naponta 200–250 személyt szállít a városba és vissza. Az ingázó diákoknak iskolabusz áll rendelkezésükre.

Azonosították a vasárnapi, január 30-i, Kisbácsban elkövetett rablás tettesét: a 16 esztendős M. I. fosztotta ki az 51 éves N. Crişant. A kolozsvári, hetedik osztályos tanulót rablás alapos gyanúja miatt vizsgálják, szabadlábon védekezhet, mert kiskorú, és pszichiátriai vizsgálatnak vetik alá.

Kisiklott a villamos
Az úttestre szórt csúszásgátló miatt siklott ki a 101-es vonalon közlekedő villamos hétfőn, január 31-én délután az Állomás tér közelében. A 208-as számú jármű a központ irányából a Horea útról kanyarodott be a térre, a 45 éves D. Ielciu vezette villamos megcsúszott és kisiklott. Semmiféle kár nem keletkezett, csak mintegy 20–30 percen át nehezebbé vált a környéken közlekedés.

Rendőrkézen a tettes
Rablás áldozatává vált január 19-ről 20-ra virradóra I. Berar, a Benidorm Kft. ügyintézője. Az aranyosgyéresi rendőrség azonosította, majd rablás alapos gyanújával január 31-én, hétfőn őrizetbe vette a 33 esztendős, nőtlen, büntetett előéletű Ökrös O.-t, a férfit valószínűleg előzetes letartóztatásba helyezik.

Elkerekezett a szeretőjéhez
Minősített lopás és magánlaksértés alapos gyanúja miatt indított vizsgálatot a körösfői rendőrség a 28 éves ballaházi (Mal, Szilágy megye) illetőségű Rézmíves D. ellen. Azzal vádolják, hogy tavaly novemberben Nyárszón (Nearsova) behatolt S. Sicsoi udvarába, s onnan egy kerékpárral távozott, majd elkarikázott Alsófüldre (Fildu de Sus, Szilágy megye) az élettársához. A 900 ezer lejes kár megtérült.

Egy számjegyet gépeltünk el J. L.-nek a Szabadság keddi számában, Szilágyságban inkább az idősek házasodnak című cikkben. A mondat helyesen: A megye lakossága egy év alatt 250 ezerről 248 900-ra zsugorodott. A tévedésért az olvasók szíves elnézését kérjük.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

A kollégiumok, a bentlakások a maguk idejében nagy megbecsülésnek örvendtek, hatalmas harc volt minden szobáért, minden ágyért. Akiknek nem sikerült helyet találni, kintlakóként sanyarú sorsra kárhoztattak... A társadalmi és politikai átalakulásoknak köszönhetően, napjainkra a helyzet gyökeresen megváltozott A bentlakások sokat veszítettek presztízsükből, lakhatósági állapotuk jelentős mértékben romlott, a kintlakások pedig jelentős mértékben felértékelődtek. A Campus egyaránt megszólaltatott néhány bentlakót és kintlakót, hogy megtudja, kinek mi a véleménye ezen kérdéskörben.

Marci, III. év: "Első évtől kezdődően a hírhedt 16-os bentlakásban lakom. Hogy a bentlakó életet választottam, ahhoz az anyagiak is közrejátszottak, de döntésemet nem bántam meg. Az intrit sokkal biztonságosabbnak tartom, mint a kintlakást, a környezet szempontjából is sokkal előnyösebb. Igaz ugyan, hogy a szomszédok nem kevésszer hangoskodnak, de idővel ehhez is hozzá lehet szokni. Az internet-hozzáférés mindent kárpótol, s mindez havi 750 ezer lejért. Az egyetem étkezdéjében ebédelek, és az otthonról hozott hűtőnek köszönhetően a reggeli és a vacsora is egész jól megoldható. Általánosságban véve meg vagyok elégedve az itteni élettel."

Laci, IV. év: "Negyedévtől kezdődően az A3-as bentlakásban lakom, az előző három évet pedig végig kintlakásban töltöttem. A jelenlegi körülményekkel nagyon elégedett vagyok, külön konyha és fürdőszoba is van, anyagilag is kifizetődő. Míg a kintlakásban számla számla hátán érkezik, és igen sok az utánajárás, addig a bentlakás stabil árával ki is merülnek a fizetési kötelezettségek. Tanulni is nagyon jól lehet, csend van a többi bentlakáshoz képest. Kivéve, amikor a szomszéd srácnak nővendégei vannak, akkor egy kissé hangosak az éjszakák."

Kinga, III. év: "Két év kintlakó élet után anyagi okok miatt költöztem bentlakásba. Egyáltalán nem vagyok megelégedve a körülményekkel, a kintlakás sokkal több kényelmet nyújtott. Azt hiszem, megbántam, hogy beköltöztem. Főként a tisztálkodási körülmények hagynak kívánni valót maguk után. A tanulást, annak ellenére, hogy van tanulószoba, rendszerint a könyvtárban oldom meg. Jövőre mindenképp kintlakásba költözöm."

Robi, IV. év: "Én sosem laktam bentlakásban, s úgy tűnik, már nem is fogok. Ha a bentlakást nézzük, anyagilag mindenképp kecsegtető. A körülményeket ismerve viszont a drágább, de tágasabb és kényelmesebb kintlakás tetszik. Mindenképp az albérlet pártján állok, még akkor is, ha a téli időszakban olykor nagyon nagy a költség…"

Erika, II. év: "Családi házban lakom, amelyet négyen bérlünk, aránylag elfogadható áron. A bentlakást még nem próbáltam, de úgy hallottam, a körülmények közel sem ideálisak. Sajnos nincs központi fűtésünk, gázkályhával igyekszünk minél melegebbet teremteni a szobában, ez viszont sokba kerül. A fűtési problémákat leszámítva, mindennel meg vagyok elégedve. A ház körüli kert tavasszal és nyáron nagyon alkalmas különböző összejövetelek megszervezésére."

Elemér, III. év: "Sosem laktam bentlakásban, és nem is laknék, hiszen mindenki ismeri az ottani viszonyokat. A kényelmesebb, nyugodtabb kintlakás mindennél többet ér. Havi átlagban úgy 2 millió lejt fizetek, plusz még ami elmegy kajára. Rendkívül szerencsés vagyok, ugyanis lányokkal lakom, akik nem csak maguknak főznek. Tehát az ebédem is nagyjából megoldódik, s a tanulásnak is sokkal előnyösebb. Teljes mértékben meg vagyok elégedve."

(Folytatás a 3. számból)
Míg az út tartott, elbeszélgettem a fülkében velem utazó emberekkel. Nagy részük diák volt, csak egy kicsi, kopaszodó ősz hajú bácsi utazott — amint később kiderült — a lányához, Budapestre. Szó került a blattolásról, mire a bácsi kijelentette, hogy nagyon jól tesszük, hiszen ilyen árak mellett nem csodálkozik, ha az ember olcsóbban utazik.

Nem mindig ilyen az utasok hozzáállása a blattolókhoz. Mikor nagy a tömeg a vonatokon, például ünnepnapok előtt, akkor a folyosón a helyük. Én próbáltam, nem könnyű dolog öt-hat órát lábon utazni éjszaka. De ilyen esetben nem lehet háborogni, hogy nekünk hely kell, a kalauz sem segít. Azt mondják az utasok: "Nem vettél jegyet? Álljál ott, amíg belegebedsz". De ezek a rossz-szájak, volt már olyan eset is, mikor a "rendes" utas felajánlotta a "blattosnak" a helyét, mert ő úgyis csak egy órát utazik.

Diákkörökben megvannak azok a jegyszedők, akikkel biztonságosan lehet utazni, nem kell tartani a felső ellenőröktől (szuprakontroll). Ezeket is lepénzelik, és ők el is fogadják, csak ilyenkor nő a tarifa negyven-ötvenezer lejjel. Gondoltam, legközelebb meg is kérdem Jakabot, hogyan működik ez. Úgy két hónappal az első beszélgetésünk után találkoztam újra vele.

— Szia, Tamás! — üdvözölt, már a vagon másik végéből.

— Folytathatjuk? — kérdeztem, miután odaadtam én is a pénzt.

— Igen, azt hiszem. Ne haragudj, hogy a múltkor csak úgy otthagytalak, de nem tudtam többet mondani. Később rájöttem, hogy te rendes gyerek vagy, és igazán elbeszélgethetünk erről. Hol is tartottunk?

Gyorsan átfutottam a jegyzeteimet.

— Elmesélted, hogyan jutottál a gyorsvonatokra.

— Persze, nos, ott kezdődött minden. Személyvonatokon csak kis jattokat lehet kapni. Az emberek kis távolságokra utaznak, meg jobban is félnek, ezért olyan tíz-húszezer lejeket adnak. Ebből aztán nem lehet nagyokat akasztani.

— Gyorsvonatokon persze ez sokkal nagyobb? — vágtam a szavába.

— Persze, sőt, össze sem lehet hasonlítani. Míg a személyvonaton egy-egy turnus után hazavittem százezer lejt, itt a Koronán olyan is volt, hogy egyetlen éjszaka alatt ötmilliót kerestem. — Elmosolyodott, lesütötte a szemét, mintha megszégyellte volna magát. — Képzeld csak el: utazik száz diák, átlagban adnak százötvenezer lejt, az összesen tizenötmillió, az oszlik két- vagy háromfelé, akkor is legkevesebb ötmillió üti a markomat.

— Háromfelé is oszolhat a pénz? — kérdeztem meglepődve. — Mert úgy tudom, hogy csak két jegyellenőr van a vonaton.

— Igen, igazad van, de vannak olyan esetek, hogy jön az ellenőr, tudod a szuprakontroll. Namármost ilyenkor neki is kell adni, ha hajlandó belemenni.

— Van olyan, akit nem lehet lefizetni?

— Manapság mindenkit meg lehet venni... Sajnos. De ott vannak a bukarestiek, ők olyan háromhavonta járnak, na ezeket nem lehet lefizetni. Nem is merjük. Van egy olyan szokás, amit nem tudunk elkerülni. A "szuprának" valakiket meg kell büntetni. Ezért elindul, és szúrópróbaszerűen megbüntet néhány blattost, utána elveszi tőlünk az ő részét a jattból.

— Ez miért kell?

— Azért, hogy ő is tudjon letenni valamit a főnökeinek az asztalra, ha sokáig nincs büntetés, az gyanús. Saját magát menti ezzel. Az állása is megmarad, és a blattból is kap. De ilyen csak havonta egyszer történik.

— Azt hiszem, most már eleget tudok erről magamnak, köszönöm a bizalmad — mondtam.

— Persze, persze, nekem is dolgozni kell — válaszolta, majd még visszanézett az ajtóból. — Hát hol lennénk mi, szegény vasutasok, nélkületek? — kérdezte tettetett meghatódással, majd kacsintott, és eltűnt.

Későbbi találkozásainkon még szó esett arról, hogy továbbtanulna, valahogy megjött hozzá a kedve, de ez még a jövő titka.

Diákszemmel nézve nagyon egyszerű a séma: az ember felül a vonatra, és lesz, ami lesz. Nem igaz az, hogy előre meg kell beszélni a kalauzzal. Benne van a pakliban a kockázat. Ahogyan az egyik barátom mondta: "A szupra az olyan, mint a háborúban az első sor. Az elsőket, akik szembe mennek vele, megbünteti, a többiek megússzák. A háborúban is mindig az első sor esik el, a többi még túlélheti a csatát." Voltak olyan történetek is, amikor valaki a fülkében a pad alá feküdt, és úgy utazott haza 300 km-t. Olyanról is hall az ember, hogy egész úton futkorászott egyik vécéből a másikba, hogy elkerülje a kalauzt. Mindenképp ezek a szélsőséges esetek.

Feltevődik a kérdés, hogy mit lehet tenni. Nem is olyan bonyolult, a diákkedvezmények olyan kicsik itt nálunk, hogy rengeteg pénzbe kerül jeggyel utazni az ingázó diáknak. Namármost ha a kedvezményeket megnövelnék, a vasút is több pénzthez jutna, és a jegyszedők is nagyobb fizetést kaphatnának. Például Magyarországon 90%-os árkedvezményt kapnak az otthonuk és az iskola között ingázó diákok arra a vonalra. Az általános diákkedvezmény 67,5%-os, és a sorkatonák ingyen utazhatnak. Itthon a diákoknak csak az egyharmadát engedik el a jegy árából, a sorkatonákról nem is szólva. Vajon, ha ezt átalakítanák, a diák nem fizetné ki inkább a jegyet, aminek az ára körülbelül a mostani blattal lenne egyenlő? A jegyszedő úgy is kapna jattot, mert mindig van, aki blattol, már meggyőződésből is, mert ugye: "Hát, hol lennénk mi, szegény vasutasok, nélkületek?"

Mikor Kolozsvárra jöttem egyetemre (annak már lassan három éve), igen nehezemre esett megszokni a furcsábbnál furcsább jelenségeket, amelyekkel az ember a kincses városban találkozik. Azt hiszem, senki számára nem ismeretlen az utcán vagy akár egy-egy tömegközlekedési eszközön felbukkanó őrült látványa. Ahogy az ember az állomás környéke felé közelít, szaporodnak a szellemileg beteg emberek. Ennek okára nem jöttem még rá, de igyekszem a végére járni... Némelyik közülük egész normálisnak tűnik, s csak akkor kezd ordítozni, mikor utoléred. Ilyenkor azt sem tudod, a rendőrséget vagy csak a mentőszolgálatot hívd...

Lassan ebbe is kezdtem belenyugodni, de a minap még ennél is érdekesebb jelenetben volt részem. A buszállomásról rohantam át a vonatsínek felett ívelő hídon egyetemistához illő magatartást nem meghazudtolva: gondolataimba merülve kerülgettem a nagy hóbuckákat, amikor észrevettem egy felém igyekvő csobánnak öltözött alakot.

Már megszoktam az efféle jelenségeket, nem is lepett meg. Azonban alig néhány lépésnyire juhok bukkantak fel. Annyira meghökkentem, hogy meg kellett állnom és várnom, most mi lesz. Mivel a járdán közlekedtek, nekem már nem maradt hely. A juhok is megijedtek, s jólnevelten indultak volna kifelé az útra. Erre hozzám szól a második csobán, persze románul, hogy "Kérlek, lépj ki az úttestre!".

Látva, hogy sok választásom bizony nincs, letértem az úttestre, s az autók között voltam kénytelen megtenni néhány métert, amíg a juhnyáj elhaladt. Azon gondolkoztam, hogy vajon honnan jöhettek és merre tarthatnak? Érdemes lett volna utána járni, hiszen nem mindennap találkozik az ember juhokkal Kolozsvár utcáin...

És megint a Babeş–Bolyai vita az, ami felzaklatja a kedélyeket. Nagyon szeretnénk már a mi állami magyar egyetemünket. Nem kaptuk meg az RMDSZ–SZDP paktum eredményeként sem, és nem kapjuk meg most sem. Ez, sajnos, tény. Tanügyminiszter atyuskánk közölte Kötő József államtitkárral televíziós élő adásban, hogy nem fogja engedni etnikai alapon különválasztani az egyetemet. Összeráncolt szemöldökkel mesélem a történetet egy ismerősömnek, aki meglepetésemre csatlakozott a tanügyminiszter véleményéhez. Búsmagyarként persze rávághattam volna, hogy akkor járjál román egyetemre, de nem tettem.

Azt igyekszem azóta is megérteni, hogy miért foglal egy magyar diák az egyetem szétválasztása mellett állást? Kérdésemre azt a fogcsikorgató választ kaptam, hogy ha magyar egyetem kell, hát ott a Sapientia. Ezzel egyet is értek, úgy gondolom, hogy a magyar állam részéről igencsak szép gesztus, hogy magyaroknak finanszíroz egy romániai egyetemet. A furcsaság az, hogy erre a gesztusra nem képes a román állam. Félnek attól, hogy külön egyetemünk legyen — teszem fel a kérdést magamnak. Jobb híján igennel kell válaszolnom. Túl sok a történelmi, politikai görcs ebben a témában, hogy a románság jó szemmel nézhesse egy önálló magyar egyetem létét. És egyébként is: Romániában nem szeretik a magyar és önálló szó párosítását. Kérdésemre viszont nincs válaszom, nem értem, hogy miért épp egyes magyarok nem értik a külön egyetem fontosságát. Hány érv sorakozott már föl az igen mellett: az egyetem egyesítése miatt öngyilkosságot elkövetett tanárok emlékének tisztelete önmagában megkövetelné. Szimbólumértéke lenne a román–magyar viszonyban is. A magyar szakok szűk költségvetése bővülhetne, minden magyar diák javára. Lehetne új, eddig csak román nyelven létező karokat létrehozni.

Ahhoz, hogy a magyar karok pályázati pénzeket nyerhessenek, külön bankszámlára, külön könyvelésre van szükség. Bárki el tudja képzelni azt a zűrzavart, amikor minden pénz egy számlára fut be. Jogos, hogy a magunk ügyeiben mi magunk intézkedhessünk.

Jelen pillanatban létezik a szétválasztásra egy valós alternatíva: a Babeş–Bolyai név meghagyása, és az adminisztráció különválasztása. Kedves ismerősöm, ha nem látná be az érvek jogosságát, talán támogatni fogja ezen variánst.

A humor műfaj nagy médiabefutós felfedezettje a csíkdánfalvi Zsók Levente. A Campus őt vonta kérdőre ezen a héten.

Levente szüleivel és testvérével él Csíkdánfalván. Tanulmányait itt, a Petőfi Sándor Líceumban, turisztika szakon végzi tizedik osztályban. Családjával meg van elégedve. Az apja viselkedése megváltozott vele szemben, hiszen annak ellenére, hogy mindig azt hajtogatta, "színed van, de eszed nincs", ez már nem hangzik el ajkairól… Barátainak viszonyulása azonban nem változott: ugyanolyanok maradtak, amilyenek addig is voltak.

Szabadidejében szeret horgászni, biciklizni, s mert szereti a természetet, gyakran sétál az erdőben. Persze, a bulikról sem feledkezhetünk el, az iskolában megjelenő újságba cikket ír egy külön humoroldalra.

A Médiabefutóra — bevallása szerint utolsónak — színpadi jelenettel, stand up műfajjal jelentkezett. A regionális szakaszon saját magáról mesélt el egy történetet, amely egy diszkós verekedéséről szólt. A selejtezőn meglepődött a versenyzők kitűnő szereplésén, de a sztori, amit előadott, fellépése előtt jutott eszébe. A marosvásárhelyi döntőre már saját darabbal jelentkezett, egy Markó Béla-paródiát adott elő, az érintett pedig állítólag együtt nevetett a közel 700 fős közönséggel. Egy falopás-történetet adott elő, a hónalja alatt behozott RMDSZ-zacskóval. "Megpróbáltam jó székelyesen előadni a darabjaimat, amelyeket én írtam" — vallja Levente.

A Médiabefutó volt első színpadra lépése, azelőtt csak szavalt, nem kis sikerrel: a megyei szavalóversenyen harmadik lett.

A jövőre nézve konkrét tervei nincsenek, de folytatni szeretné a humorista szakmát. Elárulta, hogy két hét múlva elkezdi fellépéseit különböző településeken, hogy ismertté váljon, s minél több embert megnevettessen.

Az egyre nagyobb teret hódító thermopan-inváziónak nem áll semmi útjába, törjük, zúzzuk a falakat, idomítjuk a lakást, csak azért, hogy beférhessen a csodaablak. Természetesen hasznosak, jól szigetelnek ezek az "új" nyílászárók, azonban legtöbbjük esztétikailag messziről sem kielégítő. Nyilvánvaló, hogy nem talál a szó szerint bevésett, széles, lapos ablakkeret egy profilaturákkal gazdagon díszített, neoklasszicista homlokzathoz. Nem sokat segít a beilleszkedésbe az öntapadós fautánzat borítás sem, ami egy bátortalan lépéske a fehér PVC kerettől az eredetiség felé, de még mindig jóval az elfogadható alatt van. Nosztalgiázhatunk a brutalista építészekről, sőt, merő iróniából egyenest neobrutalistának is nevezhetnénk a fal színéhez nagyszerűen igazodó, kissé megcsurrant poliuretánszigetelést, de nem tesszük. Egyszerűen egy gyakori használatnak örvendő építészeti szakkifejezéssel illetjük: borzalmas. Gyerekszemmel nézve újabb kitűnő alkalom egy kis kaparászásra, ők talán értékelik…

Nem tudom, milyen okból kifolyólag, az elmúltakban valamilyen módon mindig úgy alakult, hogy egy férfihormon-teli közösségbe sikerült csöppennem. Lehetett az iskola, gólyabál, Bulgakov kávézó, mindenhol csak úgy vibrált körülöttem a levegő a sok férfiparfümtől (vagy adott esetben férfibűztől), én pedig, megmondom őszintén, a vége felé már kezdtem is megszokni.

A múltkoriban harmincfős közönséggel egy FC Barcelona–Real Madrid focimeccset izgultam végig a Bulgakovban. Nem túlzok, nem vagyok focipárti, de ilyen társaságban meg lehet szeretni a futballt! Ajánlom hát mindenki figyelmébe.

Az egész egyszerű teázással indult a szóban forgó irodalmi kávéház hátsó termében, két kellemes, ellentétes nemű személy társaságában. A rajzfilmbámulás közben kapcsolgattuk a tévét, s hát mi is derül ki, hogy azon a bizonyos tévéadón bizony a bajnokságok bajnokságának bajnoki mérkőzése veszi kezdetét.

És a távirányító gomb nyomogatása abbamaradt…

Nem telt bele húsz perc, s a szobában a létszám már szinte duplájára gyarapodott, a gyengébbek kedvéért: már hatan néztük lélegzetvisszafojtva Figo és Ronaldinho legújabb csodatettét. Egyenesen arányos művelettel a következő húsz percben már minden széket elfoglaltak, s a feszültség még mindig növekedőben volt.

Felocsúdva tettleges malmozásomból, azon vettem észre magam, hogy egyedüli nőszemély vagyok a teremben, s bizony egyre érdekesebbé kezd válni körülöttem mind a légkör, mind a meccs. Tekintetek meredtek a képernyőre, s még akkor sem hagyták alább a kedvenc csapatuknak való drukkolást, mikor már a fejecskéket jobban meg kellett ám emelniük — a földön is ült büszke nézőközönség.

Mindazok, persze, akik a "külvilágból" el merészeltek vonulni a kivetítő előtt, siettek minél hamarabb átbalettezni a mozitermen, mert félő volt, hogy ha másodperceknél többet időznek a nézőközönség és a figyelem objektuma között, keservesen megbánhatják.

Minden kihágást, bokán rúgást, lest (adott esetben gólt) vonyítás, valamint örvendezés kísért, mindez igencsak diszkóba illő, az elején fül számára sértő hangerővel, aztán, ahogy az már lenni szokott, egy idő után már ebbe is bele kellett nyugodni… Meg azt is meg lehetett sokni, hogy néhány lelkes iparos, aki valószínűleg női eredetű kompániája miatt kényszeredett elszalasztani az évszázad talán legfontosabb sporteseményét, meg-megállt a függöny mellett, s beordította a jelszót: Barceloooooonaaaaaa… (Köztudott, a terembeliek nagy részének ajánlott volt vagy a Barcelonával tartani, vagy semlegesnek nyilvánítani magát, ellenkező esetben… Ennek ellenőrzésének feladatát pedig külön emberke vállalta magára. A lélekjelenlétet ötpercenként azzal próbálta helyrepofozni, hogy seregszemlét tartott, vagyis karfelnyújtást követelt a "Bárszások"-tól.)

A kilencven perces mérkőzés után az ünneplés nem maradt (nem is maradhatott!) el. Mindenki megrendelte utolsó sörét, mert ugye a nyertes csapat győzelmére azért innia illik a lelkes szurkolónak, én pedig cókmókomat összeszedegetve hazafelé indultam, közben azon mélázva, milyen véleménnyel maradnak meg rólam mindazok, akik észre is vették jelenlétemet a 20 négyzetméteres helyiségben…

A Tipoholding Rt. mindazoknak a diákoknak, akik átlagon felüli tanulmányi eredményekkel, reálgazdaság és a szakmai karrier felé való orientáltsággal és Erdélyben való letelepedési és érvényesülési céllal rendelkeznek, nettó 4 millió lejes havi ösztöndíjat biztosít. A pályázónak szerződést kell aláírnia a céggel, amelyben vállalja, hogy az egyetemi oklevél megszerzése után még három évet a vállalatnál dolgozik a végzettségének megfelelő beosztásban (nyomdaipari/gépipari technológia és gépészmérnök területen a műszaki egyetemisták, valamint gazdasági menedzsment és pénzügyi menedzsment területen a közgazdaságot végzők).

A részvénytársaság ugyanakkor felajánlja és elvárja, hogy az ösztöndíjas a hátralevő egyetemi évek alatt a cégen belül végezze szakmai gyakorlatát, valamint az államvizsga dolgozatának témája is kapcsolódjon a céghez.

A jelentkezéshez szükséges iratok:

1. Önéletrajz

2. Tanulmányi eredményeket igazoló irat

3. Egyetemi oktatói vagy diákszervezeti referencia.

A jelentkezési határidő 2005. február 28., információk kérhetők Kelemen Melinda menedzser asszisztensnél a Petőfi/Avram Iancu utca 27. szám alatt vagy a 0264/598-659-es telefonszámon.

Péntek este van, s már kilenc óra is elmúlt. Diákunk otthonról szatyrát-csomagját vállára vetve, gyalog indul el az állomás felé, hogy a Koronán az egész éjszakát átutazza. Végigsétál a városon, s a hátizsák mázsás súlya alatt meggörnyedve fellép a Horea úti hídra. Utolsókat pihegi már az útkereszteződésnél, mikor fülét zaj csapja meg... Jobbra-balra forgolódik, hogy honnan származhat, mikor megakad szeme a biliárdot és pizzát szinte szemmagasságban hirdető palatáblán.

Akkor érez rá (de még nem veszi biztosra), hogy a dörömbölés valahonnan a föld alól jöhet, mikor észreveszi a magas bérház alatti kis ablakocskákból a villamossínek felé kikandikáló csöveken a gőzmozdony kéményéhez hasonlóan kiáramló füstöt.

Egyetemistánk gondol egyet: ha már úgyis útba esett, s még van idő a vonat befutásáig, ennek valami célból kellett így lennie… Úgy határoz hát, hogy megpihen, s megajándékozza magát egy sörrel, díjként eddigi fáradságáért, hogy aztán új erőre kapva tíz perc alatt el is érje célját. Betér a Music Pubot hirdető zöld táblácska alatti faajtón, s a lépcsőket kezdi számolgatni azon töprengve, hogy lefelé még könnyű, de azt a fránya hátizsákot a hátán hogyan fogja majd felcipelni ugyanezen az útvonalon? Fittyet hányva a következményekre, vesz egy nagy lélegzetet, s lelépkedi mind a kvázi húszat.

Nem szokott a furcsa megjelenésű emberkékhez, bár jó ideje már kolozsvári ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, tehát kicsit megijed a csöves, aluljáró-szerű látványtól: raszta hajú, telepercingezett fiatalság ül törökülésben a földön, egy-egy sörös vízzel teli pohárral maga előtt. A lengőajtón túl ugyanaz a látvány a füsttől ködösebb homályban s az irtó hangerővel bömbölő muzsika társaságában. Itt már annyiban civilizáltabb a hangulat, hogy az iparosok hosszú faasztaloknál, hosszú fapadokon ülve fület repesztő hanglejtéssel magyarázzák a bizonyítványukat.

Ha főszereplőnknek szerencséje vagy elég önbizalma és kitartása van, átverekedi magát a hosszú pincehelyiség folyosóján a kandallóig, ahol meglepetésére még nem ér véget a lokál, hanem jobbra kanyarodva újabb térségbe torkollik, amit hatalmas vaskapu választ el a biliárdasztalokkal megtömött résztől. Az egész Pub nagy sor, aminek vonala: kanyar–bár–fürdő és vissza. Két választása van tehát, vagy beáll a sorba, s lépésenként halad, vagy megnyomorodik.

Az első változatot találja kifizetődőbbnek (főleg, hogy táskájában ott a féltve őrzött minden vagyona), hasonul hát, szinte eltörpülve a tömegben. Némán hallgatja, amint a haza nyelvét beszélő honfitársai igen ékes szavakkal céloznak a batyujára, s a bárpulthoz érve kér egy csapoltat. Kezében a műanyag pohárral, tört románsággal odakéredzkedik az egyik asztalhoz, s leül. Nem is kell cigi, van elég füst a levegőben. Lehet tankolni egész éjszakára! Hátradől, a lemeszelt téglás falnak támasztja hátát, s elmélázva bámulja a mozgást. Mert itt lehetetlen unatkozni, tíz perc leforgása alatt legalább 50 ember sétál el ugyanabban a sorban, amelynek azelőtt pár perccel ő is tagja volt, s nem látni kétszer ugyanazt a pofát. A népsűrűség nőttön-nő, s fél óra múlva, mikor a sör megteszi a vesére nézve jótékony hatását, a táncoló néprengetegnek köszönhetően már fel sem tud állni az asztaltól.

Egy kicsit küzd jogaiért, s újból bevágódik (az immár az előzővel ellenkező irányba, a vécé direkciójába haladó) sorba, s kiér a lépcsőkhöz. Meglepődve kell tapasztalnia, hogy bizony dellázni kell a vécépapírért… De ő ügye-fogott, s szégyenszemre (nem túl etikus módszerrel) elsurran a magyar nyelven is gagyogó stex-szedő nénik mellett… Viszont papír nélkül marad. Eh, nem baj!

Ezért megint ajándék jár… A bárnál ez alkalommal már a csapolt sörből kiábrándulva egy üvegeset kér, s ha az imént már úgyis lespórolta az 1000 lejt, kér egy pirítós kenyeret, hogy a belügyminisztert egy kicsikét csendesítse.

Visszaül helyére, az üvöltő drum’n’bass és hardcore társaságában csendesen elcsámcsogja a koleszterin-dús kenyeret, felöltözik, majd zsákját hátára veszi, s irány a kijárat! Mindent precízen kiszámolt: "kiérek — 3 perc, felmászok — 1 perc, állomás… ő… 17 perc, nini, még lesz időm jegyet is venni…" Azonban legnagyobb meglepetésére a feljárónál valami csuklyás alakok leigazoltatják, valami fegyverről gőgicsélnek meg drogról, azonban a személyit csak elő kell kotorni a táska legmélyéről… Megvan! Valahogy megússza a poggyász-ellenőrzést is, eldadogja, hogy neki vonatja van, s mennie kell, szuszogva megmássza a lépcsőket, s úgy határoz, hogy jövő szombaton, biztos, ami biztos, az igen nagy bulinak ígérkező lokál kilencedik születésnapjára rendezett farsangi bálra már tizedmagával érkezik és feltétlenül csomag nélkül! S valamikor még nyolc tájékán, hogy ő üljön az asztalfőn, nagylelkűen megengedve a későn érkezőknek, hogy társaságát élvezzék… Közben pedig a Sarmalele Reci, a Csűrös Band és DJ Călin zenéjére nézi a bulizókat…

(Folytatás január 26-i lapszámunkból)
2. A Majális (Külső-Szén, Köztársaság) utca 7. szám alatt az udvar déli végében nyíló kamrában, a Vargák tornyának északnyugati oldalán, az egyik, füles táblának vésett kövön, ez olvasható:

IT FEKSIK VDS I. GI(-)
ARTO IANOS HASAS
LEANIAVAL [...]MNIVAL
ES HAIADON LEIAN(-)
IAVAL ANNO D(omi)NI
1574

Mai olvasata: Itt fekszik üdős Í[j]gy / ártó János házas / leányával ... ?nival / és hajadon leán / yával Anno Domini (’az Úr’) / l574. (’esztendejében’).

3. A szomszédos fáskamrában, ugyancsak a Vargák tornyának az északnyugati oldalán, az alábbi sírfelirat látható:

IT: FEKZIK BANAI.
OTOVOS. IANOS.
HOLT MEG MIN.(-)
D. ZENT: NAPIAN
1574

Mai olvasata: Itt fekszik Bányai / Ötövös [Ötvös] János / holt meg Min / dszent napján / 1574.

4. Ugyanott, a fenti sírfelirattól balra egy másik látható:

IT: FEKZYK: VALAZTO
GERGOLY: LEANIA:
BORBARA: A’ZONY:
OTOVOS ANTALNE:
HOLT: MEG: NAGBODOG(-)
A’ZONY NAPYAN: 1574

Mai olvasata: Itt fekszik Választó / Gergöly leánya / Borbára asszony / Ötövös [Ötvös] Antalné, / holt meg Nagyboldog- / asszony napján l574.

5. A Házsongárdi temető bal oldali főútjába torkolló második úttól néhány méterrel följebb, az út jobb oldalán, a Csejthei Jelen család kriptájának az ajtótól jobbra lévő falában sírfelirat látható. Több szerző, nyilván tévedésből, azt állítja, hogy ez a Házsongárdi temető legrégibb sírköve. Bár évszáma, 1585, a Házsongárdi temető létesítésének évével azonos, nem a temetőből való. Eredetileg a Monostor- és a Szénkapu közti kőkertben volt. Az 1840-es évek elején Nagyajtai Kovács István még ott, a Monostorkaputól — a Villamosművek irodaházától — délre húzódó külső, alacsonyabb városfal belső oldalán látta. Valószínűleg a XIX. század vége felé, a kripta építésekor került mai helyére. Szövege:

IT.NIVGSIK·ISTENBE
NIRW·IANNOS.FYA
ISTOK·HALALA:LEOT
PWNKOST·HAVANAK
IZ NAPIAN·ANNO
’1’5’8’5’

Mai olvasata: Itt nyugszik Istenben / Nyírű (Nyírő) János fia / Istók. Halála lött / Pünköst havának / 12. napján. Anno 1585.

6. 2003 május közepén, a Csörgő (Bethlen, Baba Novac) utcában, a 15. szám alatti ház helyreállítási munkálatai során a vakolat alól magyar nyelvű kőkerti sírfelirat került felszínre. Ez a jelenleg hatodik ismert felirat. Szövege:

IT FEKZIK PECHI
THOL(C)HERES IA(-)
NOS LEANIA
KATA A(nno) D(omini) 1585

Mai olvasata: Itt fekszik Pécsi / Tölcséres Já- / nos leánya / Kata, az Úr 1585. esztendejében.

Valószínűleg a keleti kőkert belső, nagyobbik falának külső oldaláról, a mostani 15. szám alatti ház építése során került jelenlegi helyére.

Kőkert utca. A Felső-Szén (Trefort, Babeş) utca végén, jobboldalt nyíló, az egykor a város kolozsmonostori határát jelző Szélső utcáig vezető hosszú utca. — Hányinger utca.

1865: Kőkert utcza [Páncz]; 1869: Kőkert ut[cza] [Bodányi]; 1870: kőkertutcza [Jakab I. 36.]; 1876: Kőkert utcza [Páncz1876]; 1888: Kőkert utcza [Kv88]; 1894: Kőkert utcza [Mach]; 1905: Kőkert utcza [Stief]; 1914: Kőkert utca [Cim14 168.]; 1917: Kőkert utca [Cs17]; 1923: Str. Bogdan P. Haşdeu [Br 84., 99.]; 1933: Str. Bogdan P. Haşdeu [OF 37.]; 1937: Str. Bogdan P. Haşdeu [Br37]; 1941: Kőkert utca [Kvát41]; 1945: Kőkert utca; Str. Bogdan P. Haşdeu utca [Kvut]; 1964: Str. Bogdan P. Haşdeu utca; Str. Bogdan P. Haşdeu.

Valószínűleg az utca első felében, jobboldalt, a Múzeum- vagy Mikó-kertet határoló hosszú kőkerítésről nevezték így. Neve a régiségbeli és népnyelvi kert köznév ’kerítés’ jelentését őrizte meg [Kvtel 70.].

Kőkép — Kolozsmonostor.

Kőmál. A Szamos bal partján emelkedő, mintegy ötven méter magas, délre néző oldalán sziklás hegy. Tetején, északi és keleti lejtőin a XIX. század végéig a város szőlői és gyümölcsösei terültek el. A város növekedésével teljesen beépült. A XIX. század végén a város határa az Erzsébet út (Racoviţa u.) végéig és a kialakuló Kőváry-telepig ért. Miután a Rákóczi-szabadságharc 1711. évi leverése után 1716-tól, a császári katonaság részére, a város sakkban tartására a Kőmál tetején földsáncokkal kerített várat emeltek, hosszú évek múltán Fellegvár lett a neve. 1865-ben, 1894-ben a hegy keleti, Hidelvére lejtő oldala Kőmál. — Alsó-Kőmál, Alsó-Első-Kőmál, Andornokmál, Bakamál, Bornyúmál, Fellegvár, Hátulsó Kőmál, Kányamál, Kiskőmál, Kolozsmonostori Kőmál, Túzokmál.

1451: Kewmal [Kmk I. 445.]; 1452: Kewmal [Kmk I. 451.]; 1460: Kewmal [Jokl I. 207.; Kmk I. 566.]; 1469: Kewmal [Kmk I. 694.]; 1531: Kewmal [Kmk II. 527.]; 1545: Kewmal [Kmk II. 662.]; 1565 körül: sub monte Komal (’Kőmál-hegy alatt’) [KvLtTanJk V/2.19., 25.]; 1570: KeoMalba [Élő 26., 41.]; 1573: "ne[m] attal Rest sem az keomaly sem az zydoy zeleobel" [KvLtTörJk III/3. 49–302.]; 1584: Kőmál [Komáromy 59.]; 1588: "bizonioson megh ertettek varosul hogy az Keómal alat valo Retet az Monostoriak be zantottak" [Élő 26.]; 1611: "die 22 Julii. [...] Az gyalogja az Kőmál tetejére mene fel és ott mentest sáncolni kezde" [Kveml 127.]; 1617: Kömalban [Élő 26.]; 1621: Keomalban [KvLtTanJk II/1.328.]; 1665: "vagyon Kőmálban, az Csikos-tónál fél holdnál nagyobb szőlőm" [Kveml 197.]; 1670: "az keomali fél hold szőlőmet" [Kveml 202.]; 1684: "Felső kőmál nevü szölő hegy [...] Alsó kőmál nevü hegy [Komáromy 139., 159.]; 1704: "die 14 Martii. [...] gyalog német kimenvén nro 200, kétfelé szakadnak, egyik része a kőmáli szőlők lábja alatt" [Kveml 286.]; "1. Augusti. [...] Estve hét s nyolc óra között az hátulsó Kőmál felett [...] tüzes oszlop láttatott kettő" [KKv I. 260.]; 1715: "Ezen fenn említett keresztnél, Kőmál tetején akarnak várat építeni." [Kveml 295.]; 1732: Kőmál [EMSzT VIII. 105.]; 1865: Kőmál [Páncz]; 1894: Kőmál [Mach].

A név második tagja, a mál ’(déli fekvésű) hegyoldal’ jelentésben mell szavunk mély hangú párja. A Kőmálnak valóban épp a legsziklásabb, legkövesebb része a déli fekvésű [Kvtel 70.]. A mál régen a négylábú szőrmés állatok hasát, azt a szőrmés bőrt jelentette, amely az állat hasát borítja. Például rókamál, farkasmál, hiúzmál, bornyúmál.

Kőmál alatt való palló. Nem azonos a Németek pallójával, de, bár korábban, lehet, hogy annak a helyén vagy helyének közelében állt. — Németek pallója.

1587: "Az Ispotalj malomnal az Hozzu Palott, mikorontan megh chinaltak, vittenek innett az Ispotalj házbol el egj eoreg zekerett" [EMSzT V. 821.]; 1594: "Az Espottali Molomon Ineg, az palora valo keolchyeg" [EMSzT V. 821.]; 1609: Az Keomal alatt ualo hyd [KvLtSzám 26/IV.31.]; 1631: "2 Februarii. Éjjel nagy hertelen megindula az szörnyű temérdek jég, és az Szamoson való ó hidat, [...] az Kőmál alatt való pallót azonképpen elvitte." [Kveml 162.]; 1649: "Az kömali palo mellet egi Acz mester munkalkodua[n] ket nap fizettem nki d. 50" [KvLtSzám 26.VI.560.].

Neve egyértelmű.

Kőmálalja utca. A Kőmál (Fellegvár) keletre néző lejtője alatt, a Szamos bal partjához közel, a Bácsi utca (Erzsébet út) elejénél északra nyíló, a Nagy utcába torkolló utca. A XVIII. század végén itt, a vár alatt még szántóföldek és kertek voltak [Kvtel 71.]. Északi része már 1763–1787-ben létezett. Másik része csak a XIX. század végén épült be.

1865: Kőmál alja [Páncz], a térkép szerint a névtelen sikátorként berajzolt Kismező utca elejéig tart; 1869: Kőmálallya ut[cza] [Bodányi]; 1876: Kőmál alja [Páncz1876], a térkép szerint a névtelen sikátorként berajzolt Kismező utca elejéig tart; 1888: Kőmál alja utcza [Kv88]; 1894: Kőmálalja utcza [Mach]; 1903: Kőmálalja utcza [Stein]; 1914: Kőmálalja utca [Cim14 168.]; 1916: Kőmálalja utcza [Kv16RÁ]; 1923: Str. Măloasă (mal s fn 1. ’part’, 2. ’mart’, 3. ’szakadék’, 4. táj ’hegy’) [Br 88., 99.]; 1933: Str. Măloasă [OF 30., 37.]; 1937: Str. Măloasă [Br37]; 1941: Kőmálalja utca [Kvát41]; 1945: Kőmálalja utca; Str. Măloasă — Kőmálalja utca [Kvut]; 1964: Str. Măloasă — Kőmálalja utca; Str. Măloasă; 1990: Str. Măloasă; Str. Stefan Ludwig Roth [Kmth 1990/408.].

Nevét a Kőmál alatti utcaként kapta.

Kőmálalji Új út. A Bácsi (Erzsébet) út a XIX. század végén még a legalján sem épült be, csak az ezt keresztező Kőmálalja utcában voltak házak. Az idő tájt még az utat is inkább Bácsi útnak, Hercegovinának vagy a címszóbeli névvel nevezték [Kvtel 71.].

Kőmáli kereszt. A Kőmál (Fellegvár) városra néző meredek oldalának tetején állított kereszt.

1702: "die 14 Augusti. Itt Kőmál tetején csinálának, állítának fel a pápisták¹ egy nagy keresztet" [Kveml 274.]; 1704: "27. Septembris. Virradtig az Kőmáltetőn lévő keresztet is kasokkal körülvették [a kurucok], árkot ásván keresztül az más kasokig vagy sáncig, reggel pediglen mint egy óráig lövöldöztek kapura, bástyára, városra és kőfalra" [KKv I. 261.]; 1715: "Ezen fenn említett keresztnél, Kőmál tetején akarnak várat építeni." [Kveml 295.].

Később ez a kereszt eltűnt. Az első világháború után, az 1930-as években egy Pop Valer nevű görög katolikus személy újabb keresztet állíttatott ide [KSzóPL]. Ezt 1948 őszén felrobbantották. Mindenki meg volt győződve afelől, hogy a nemrég hatalomra jutott kommunisták tették. Hivatalos körök viszont váltig erősítették, hogy minden bizonnyal a reakció keze van a dologban, ezzel akarván lejáratni a népi rendszert. Kénytelen-kelletlen visszaállították hát a keresztet. Csak az élesebb szeműek figyeltek föl arra, hogy szára mintha megrövidült volna. Valószínűleg levágták a megrongálódott alsó részt. Ott állt hát a kereszt továbbra is. Az 1960-as évek elejéig, amikor a Fellegvár déli oldalának rendezése során eltüntették [KSzóAÁ].

1995 novemberében a vársánc délkeleti sarkán, a Fellegvár város felőli szélén 26 m magas fémkeresztet állítottak. Virgil Salvanu tervezte.

Kőmáli szőlők. A Kőmál keleti lejtőjét borító szőlők. A város 1910. évi térképe az Erzsébet út két oldalán, föl a Fellegvárig, le a Kismező utcáig még szőlőt jelez. Valószínűleg korábban is ez volt, s erre vonatkozhat az 1704. évi adat is. Az Erzsébet út közepe táján, ahol az út a tetőre ér, jobboldalt, a járda szélén ma is áll az egykori szőlők pásztorának háza. — 1. Bácsi út, Pásztor-ház.

1704: "die 14 Martii. [...] gyalog német kimenvén nro 200, kétfelé szakadnak, egyik része a kőmáli szőlők lábja alatt" [Kveml 286.]; 1910: Kőmáli szöllők [Kv910].

Neve egyértelmű.

Kőmáli út. A Bácsi utcából északnyugati irányban, a Kőmálra kaptató utca. A Bácsi út másik neve. — 1. Bácsi út.

1899: Kőmáli út [KvKözgyJk 1899. 111.]; Erzsébet út [KvKözgyJk 1899. 111.].

A Kőmálra kaptató út volt, innét a neve.

Kőmíves Kelemen utca — 1. Bistriţei.

Kőmívesek tornya. Első említésekor, 1644-ben a kisebb jelentőségű tornyok között szerepel. A kőművescéh gondozta és védte. A Szabók tornyától nyugatra húzódó déli városfalban a második. 1810-ben Bánffy László báró megvásárolta és saját szükségletére átalakíttatta úgy, hogy három oldalfalát lebontatta, csak a városfallal egybeépített külső falát hagyta meg [Kvtel 71.]. Ez ma is megvan.

1621: "Az Keomuuesek Torniokban uolt 51 tonna por Az Warga Mesterek Torniokban uolt 4 tonna" (puskapor) [EMSzT VII.356.]; 1701: "Az Kőmivesek Bástyája rosz az ajtaján semmi vas nintsen egyéb a sarkánál és hevederénél" [Jokl I. 402.]; 1707: Kőmivesek Bástyája [Jokl I. 405.].

Kőrősi Csoma utca — Méhes utca, Lucaciu, Vasile.

Kőrősmező utca — Porumbului.

Kővári utca — 2. Nagy utca; 6. Új utca.

Kőváry László présháza. A Rákóczi út 32. szám alatti ház. Az 1900-as évek legelején ez volt az utolsó Rákóczi úti ház. Utána mezei út következett [Bányai Károlyné Weindrich Cecília közlése]. Az amerikai gyökértetű, a filoxéra XIX. század végi behurcolása előtt épült. Ekkor valamennyi kolozsvári szőlő kipusztult. A tulajdonos Kőváry László itt dolgozta föl bornyúmáli szőlőjének termését, itt tárolta borát. — Kőváry-ház, Kőváry-telep.

Kőváry László utca — 2. Nagy utca; 6. Új utca.

Kőváry-ház. Empire ízlésű ház az Óvárban, a Víz és a Bástya utca sarkán (Bástya utca 1. szám). Kapuoszlopait klasszicista vázák díszítik. Az 1840-es években szálloda, 1848-ban az országgyűlési követek szálláshelye. Itt lakott ötven évig a történész Kőváry László. Víz (Roosevelt) utcai homlokzatán, a földszint és az emelet között, fekete márvány emléktábla látható. Szövege:

ITT ÉLT ÉS IRTA
ERDÉLY ÉS MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETÉT
DR. UJTORDAI KEŐVÁRY LÁSZLÓ TÖRTÉNETÍRÓ
A MAGYAR TUD(ományos). AKADÉMIA TAGJA STB.
SZ(ületett). 1819 — MEGH(alt). 1907

Kőváry-telep. A XIX. század végén Kőváry László telkekre osztotta a Kőmál északi lejtőjén fekvő földjét. Így keletkezett a címszóbeli névvel jelzett telep. 1898-ban csak négy utcája volt: a Nagy (később Új, majd Kőváry László), a Szélső (Raktár), a Közép (Kárpát) és a Kalauz utca. A városnak ezt a részét ma is e néven emlegetik.

1894: Kőváry telep [Mach].

Kriza utca — Dézsmacsűr utca.

Krizbai utca. A Dézsmacsűr északi végétől keletre nyíló, a Pap utcát keresztező, a Berek utcáig vezető utca. A Pap és a Csermalom utca közti szakasza már az 1763 és 1787 között rajzolt térképen rajta van.

1852–1857: Krizbai-utcza [Jakab I. 37.]; 1869: Krizbai ut[cza] [Bodányi]; 1894: Krizbai utcza [Mach]; 1895: Krizbai utcza [Pallas X.]; 1914: Krizbai utca [Cim14 168.]; 1917: Krizbai utca [Cs17]; 1923: Str. Mărăşeşti [Br 89., 100.]; 1933: Str. Mărăşeşti [OF 37.]; 1937: Str. Mărăşeşti [Br37]; 1941: Krizbai utca [Kvát41]; 1945: Krizbai utca; Str. Mărăşeşti utca [Kvut]; 1964: Str. Mărăşeşti utca; Str. Mărăşeşti.

Neve a több kiváló református lelkészt — Krizbai Dezső — adó család nevéből való.

Krokkó. A Szent György (Béke) tér északi során 1961–1962-ben épült tömbház földszintjén működő kávézó [Lőwy Dániel közlése].

Krumplis. Vendéglő a Deák Ferenc utca bal oldalán, a Káposztás vendéglő szomszédságában, az 1960-as évektől az 1990-es évek elejéig. Megszűnt [Lőwy Dániel közlése].

Nevét főleg krumpliból készített ételeiről kapta.

¹római katolikusok

(Folytatjuk)

Minden városnak, minden időben, a városi civilizációnak úgy általában megvannak a maga jellegzetes szereplői. Megjelenítik azt, ami városunkban a legjobb, és összekötik a várost a világgal, azzal, ami a világban a legjobb. Ők azok, akik kialakítják a város arculatát, jelen vannak a város mindennapi életében és tartós nyomot hagynak a város lakóinak életében, tudatában, emlékezetében. Nem városatyákra gondolok, politikusokra, a közélet karbantartóira. Hanem a költőre, a színészre, a pedagógusra, a papra, az orvosra, a mindennapok neves vagy névtelen hősére, akinek az élete összeszövődik a város lakóinak életével.

Most az a megtiszteltetés ért, hogy egy ilyen ember, egy ilyen szerző munkáját méltathatom. Nem kezdhettem másként, jeleznem kellett a helyet, ahol ez az értékteremtés végbemegy, és a helyet, amelyet Dániel Károly, dr. Lőwy Károly mint szerző, mint ember, mint orvos betölt közöttünk. Tevékenysége átível politikai korszakokat, kormányzati ciklusokat, értéke és értelme kívül marad mindvégig a hatalmi erők játékán és túlmutat azokon. Azt képviseli, ami az idő múlásával dacol, ami tartós, nem pedig azt, ami átmeneti. Ha nem félnék a nagy szavaktól, azt kellene mondanom, hogy az örök értékek mellett tett hitet akkor is, amikor pályát választott, a gyógyítást, méghozzá a gyerekek gyógyítását, és akkor is, amikor leült — a könyvében is megörökített — írógép mellé, hogy ismereteket közvetítsen, hogy emlékeit, élményeit, élettapasztalatát, az édest és a keserűt megossza másokkal. Élvezetes olvasmány, humor, tragikum, emberismeret, megfigyelőkészség, stílus, tudásszomj és műveltség, egy érdekes élet élményei teszik azzá. Felejthetetlen a három nagyon személyes kis portré: Bajor Andor, Györkös-Mányi Albert, Szabó T. Attila.

Aki ismeri a szerzőt, nem fog csodálkozni, hogy most megragadom ezt az alkalmat és emlékeztetek legfeltűnőbb tulajdonságára, az udvariasságra. Nem a jó modorról van szó — nem csak arról! A jó modor külső dolog, meg lehet tanulni. Meg is kell tanulni. Meg kellene... Dániel Károly, illetve Lőwy doktor udvariassága egészen más: belülről jön, abból a tiszteletből fakad a másik ember — gyerek vagy felnőtt — iránt, abból a nyitottságból, abból az átélt érdeklődésből — a világ, emberek, könyvek, tájak, gondolatok és gondok iránt —, amelyet egyetlen szóval kultúrának szoktunk nevezni, és amelynek ezt a könyvet is, a többiek mellé sorakoztatva — köszönhetjük. Mert a szerző személyében a gyógyító ember és az író ember a legszerencsésebben egymásra talál. Hogy ez a szerencse milyen ritka, azt 30 éve egy patikában értettem meg. Recepttel, doktorunk receptjével léptem be, az idős úr, aki a receptúránál ült fehér köpenyben és fehér hajjal, átvette, megnézte és felkiáltott lelkesen: "Ez kérem, olyan gyönyörű, mint egy szonett!". És gyorsan elkészítette. Közben pedig a polcokon ott sorakoztak készségesen a gyógyszeripari készítmények, a tömegcikkek, amelyeken nem kell sem az orvosnak a fejét törnie, hogy miből mennyi kell, nem mindenkinek úgy általában, hanem az éppen szenvedő páciensnek, a saját szervezetével súlyával, korával; sem a gyógyszerésznek méricskélnie és adagolnia óvatos kézzel...

Az emberi lény mint egyedi példány. Akárcsak az egykori recept, erről szól ez a könyv is, amelynek megjelenését itt most együtt ünnepeljük. Erről szól az irodalom, erről szól az orvostudomány, erről minden emberi kapcsolat.

Könyvét mintegy bevezetve Dániel Károly elmondja, miből tudja, sejti, érzi, hogy Ő a sors kegyeltje, pontos leltárt készít a kapott adományokból. Szerényen kihagy néhányat, hadd maradjon nekünk is, olvasóinak elismernivaló, például a tehetség, a sokoldalúság. És nem utolsósorban a legfontosabb tudás: az adni és kapni tudás képessége.

Hadd fejezzem be egy kívánsággal: élvezze és gyakorolja ezt a tudását az emberélet legvégső határáig!

(Elhangzott január 26-án, a kötet bemutatásakor a Phoenix könyvesboltban)

Tamási Áron életrajzi élményekből szőtt, 1939-ben Kolozsváron napvilágot látó Szülőföldem című vallomásos művében olvasom:

"S ahogy ott állunk beszéd nélkül, hirtelen az anyám arca jelenik meg előttem, majd a Gáspáré utána. Aztán a többi testvérek jönnek csillanással és a sor végén a föld s az örökbéke nyugalmával megjelenik apám.

Rögtön hátamra vetem a kabátomat, hogy induljak a temetőbe. Sógor akkor érkezik éppen. Nagy bokorvirágot tart az ölében, fái és földi virágokat vegyesen. Mosolyogva felém nyújtja és így szól:

–Sógor urat üdvözli a tavasz!"

Nagy Pál az írót így köszöntő Sipos Ferencnek (Erzsi férjének) fiókban eltemetett feljegyzéseit, visszaemlékezéseit, "meséit", a család eddig közzé nem tett levelezését kutatta fel és jelentette meg. A karcsú kiadványt gondozó és bevezetővel ellátó Nagy Pál okkal rokonítja a sógor történeteit az író-testvér, Tamási Gáspár három és fél évtizeddel ezelőtt Vadon nőtt gyöngyvirág címmel megjelent — nem kis sikert elért — önéletrajzi vallomásaival.

Mintegy bizonyságul szolgálnak ezek a feljegyzések arra is: mennyire eltéphetetlenül, egymást megtermékenyítően fonódik eggyé az immár örökérvényűvé nemesedett életműTamásiÁronszűkebb hazájával, a szülőfölddel. Az író kiapadhatatlan ihletforrásai, hőseinek — Ábelnek és sorstársainak — színhelyei, egy rég tovatűnt életforma emberi kapcsolatai, küzdelmes hétköznapjai és meghitt ünnepi pillanatai elevenednek meg ezekben a hamisítatlan hangulatú, a lélek rejtett titkairól is hírt hozó emlékezésekben. A Tamási írásművészetét oly sokféleképpen gazdagító gyermekkori élményeknek, otthoni barangolásainak válhatunk részeseivé általuk.

Íme egy-két kiragadott részlet a nyomdafestéket most először látó, az átélés hitelét őrző, sajátos nyelvi, nyelvjárási ízekkel, fordulatokkal ékesített írásokból.

Sipos Ferenc 1947. május 27-én papírra vetett, a már Budapesten élő írónak címzett sorai egyáltalán nem szívderítőek: "Nekünk nagyon nehéz. Most már eladni való semmi sincsen. Legyen szíves, Sógor úr, valami utasítást adjon a megélhetéshez. Szolgálatban régóta nem vagyok, munkát kapni nem lehet. Még egyszer igen szépen kérem, ha tud valami utasítást adni a megélhetésre, adjon, mert már meg vagyok győződve, hogy a családom éhhalálra jut mielőbb. Nagyon sajnos, meg kell érni. Én nem szoktam panaszkodni és ami nem igaz, azt beszélni, de ez az elmúlt szűk termés miatt van. Gáspárék jól vannak. 2 drb. tehén, disznó és gabona van. Egészségesek. Anyám is mint öregasszony egyszer jobban (van) és máskor pedig betegeskedik."

Nem mondhatók megnyugtatónak a várva várt— időnkénti —válaszok sem. 1949. június 18-án Tamási ilyenképpen ír az aggódó Édesanyának:

"Dolgaimról és életem folyásáról ebben a levélben azért nem írok részletesebben, mert Németh Imre úr és a felesége élőszóval fogják mindazt elmondani, amit írhatnék. Velük többször találkozom; s jelenleg is megkértem arra, hogy elmondják mindazt, ami velem kapcsolatban fontosnak tűnhetik. Hallottam tőlük, hogy Édesanyám többször volt bent Udvarhelyen, hogy felőlem és a sorsom felől érdeklődjék. Ha lett volna valami különös változás az életemben, én arról levélben értesítettem volna. Az a körülmény, hogy ritkábban írtam levelet, nem megfeledkezést jelentett, hanem egyszerűen azt, hogy az ember inkább csendesen hallgat, ha örömhíreket nem írhat, vagy nem segíthet azokon, akiken szeretne segíteni.

Sajnos, nincs mód arra, hogy hasznos és szükséges dolgot küldhessek."

De ott van ezekben az írásokban — még az elszomorító helyzetekben, a kedvet szegő pillanatokban is — az el nem némítható reménykedés, az egymásra találás öröme. A már "rakoncátlankodó szívvel" rótt sorokból újra és újra kiérezzük a "nyugalomban és szeretetben" élés, az alkotni akarás, az újabb hazatérés vágyát. "Az egészségi állapotom sokat javult és abban reménykedem, hogy hamarosan dolgozni is fogok" — nyugtatgatja testvérét, Ágnest — nem sokkal halála előtt. Öccsét, Gáspárt arra kéri, legyen társa, eltervezett — mindig léleképítőnek érzett — itthoni kirándulásainak, kószálásainak: "Ha csakugyan sikerül május vége felé hazamenni, akkor erdőkre-mezőkre nagy kirándulásokat teszünk. Jó lenne tehát, ha abban az időtájban otthon lennél, s afféle jóízű embert is majd beszerveznél, aki a füveket, virágokat jól ismeri és találó történeteket is tud."

Emlékszünk: a várva várt hazatérés másként történt meg.

Ezek a virágok nemsokára a farkaslaki temetőben nyugalomra lelt író sírján virítottak. Szellemi örököse, Kányádi Sándor jól ismert költeményének szavait kölcsönözve: "két cserefa tömött árnyá"-ban. (Sipos Ferenc: Itthon — Farkaslakán. Mark House Kiadó és nyomda, Gyergyószentmiklós, 2004.)

Épp rádiós visszaemlékezéseimet firkáltam… Képzeletben valahol Nagybányán, majd Szatmáron lehettem, ahol a színművészek nem több száz éves évfordulóra emlékeztek, hanem néhány éves tapasztalatukat akarták kamatoztatni… Harag György állt a társaság élére és egykori egyetemi évfolyamtársam és könyvtártársam a Magyar Irodalmi Intézetben, Kicsi Kovács Ferikó mint irodalmi titkár igyekezett rendezni a fiatalok sorát (később mint rendező is!).

Már ott tartok, hogy az 1964-ben bemutatott Brecht Koldusopera hangszalagját kérem ki a Kolozsvári Rádiótól, ahol dolgoztam és több színházi felvételt és hangjátékot készítettem — éppen hallgatom vissza Elekes Emma Pollyját, Ács Alajos Bicska Maxiját és Köllő Béla (Béci) Tigris Brown-ját, amikor jön az újságkihordó, és hozza a Szabadság január 19-i számát. Belenézek, végig lapozom és a 15-ik oldalon hirtelen megakad a szemem… Olvasni kezdem:

"Húsz éve távozott az élők sorából Köllő Béla színművész. Megköszönjük mindazoknak, akik szentelnek egy percet az emlékének."

Húsz éve már…

Elgondolkozom, hogy csak most lenne 75 éves… És ő már 55 éves korában eltávozott közülünk…

Behunyom a szememet és megjelenik előttem számtalan színházi kép: sok-sok színházi figura az ő alakításában: Kurrach, Tigris Brown, Figaro, Trahanache, Dorn, Polonius. Magam előtt látom Dorn doktort Csehov Sirályából… És mintha hallanám, amint magában mondja Dorn doktor, vagyis Köllő Béla:

"Én nem tudom, lehet, hogy nem értek hozzá, vagy hogy megbolondultam, de nekem tetszik a darab. Valami van benne. Amikor ez a kislány a magányról beszélt, és amikor megjelent a sötétvörös szeme, nekem az izgalomtól megremegett a kezem. Friss, naiv…"

De legnagyobb hatással rám a Marosvásárhelyen bemutatott Az elveszett levél, Caragiale vígjátéka volt, amely csodálatos szereposztásban került a nagyérdemű közönség elé. Tipătescu Delly Ferenc, Dandanache Köllő Béla, Farfuridi Szabó Ernő, Caţavencu Kovács György, egy kótyagos polgár Andrási Marci…

Ebben a nagyszerű szereposztásban lépett a világot jelentő deszkákra Béci, és sok-sok humorral alakította a tekintélyes Dandanachét.

Pompás komédiázó társaság volt ez. Java tudásukat adták bele a játékba, a közönség valósággal tombolt. Nem is csoda: olyan kiválóságok álltak előttük a színpadon, mint a már említett Delly Ferenc, Szabó Ernő, vagy Kovács Gyuri, Hamvay Lucy, Andrási Marci, Váradi Rudolf és mások. Köllő Béci itt is megállta a helyét és pompás alakítást nyújtott, akárcsak Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című színjátékában, ahol egyike volt a három ördögfinak, Kurrahot játszotta.

Lehetne még idézni szerepeit, hisz nem szóltunk kabaréalakításairól és rendezéseiről, vagy a kortárs színművekben való részvételéről, játszott ő Bajor Andor, Bálint Tibor, Titus Popovici, Csávossy György darabjaiban és konferált, volt rendező a Stúdió Színpadon meg a Kolozsvári Rádióban. Nagyokat alakított Sinkó Zoltán pamfletjeiben. Az életben pedig, én legalábbis néha nagyon komolynak, néha sziporkázóan szellemesnek találtam.

És Köllő Béci nincs már közöttünk immár húsz éve… A kolozsvári Rádió lassan előszedi a vele készített hangfelvételeket és lejátssza azoknak, akik ismerték és szerették. És azoknak is, akik már nem ismerték: a fiataloknak, hogy ők is megismerjék Horváth Bélával, Barkó Gyurival és a többi kiváló humorú színészünkkel együtt.

Én nem mondom most, amit ilyenkor szoktak mondani: Béke poraira!… Én ebben a kis emlékező írásban is szeretném ébren tartani … legalább az emlékét!

A magyaros versütemben rejlő nagyszerű zenei és játékos lehetőségeket, amelyeket már Amadé és Faludi is kitűnően ismertek, ő a tökéletességig fejlesztette. A magyaros formába beolvasztotta a későbbiek vívmányát, az időmértéket, és ezzel is gazdagabbá tette verseit. Csokonai versein el lehetett végre ringatózni, mint a zenének a hullámain:

A hatalmas szerelemnek
egemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek
Gyönyörű kis tulipánt.
Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajkaid szép ragyogása
Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrosia csókkal
Fizetek válaszodért.

Az expresszionista Berzsenyi oszloprengető ódái mellett ezek az impresszionista Lilla-dalok azok, amelyek elevenen maradtak a Vörösmarty előtti költészetből, és a vers-szerető embert ma is felviszik abba a tisztább régióba, ahová csak a zene és a versek vezetnek. Mi tette ilyen viharállóvá ezeket a törékeny kis verseket? Bizonyára a forma, a forma a szó legmagasabb értelmében, amikor önmagába zárt tökéletességet jelent. A művészi forma az ember legnagyszerűbb lázadása az elrohanó élet ellen, megrögzít és szigetté tesz egy kicsiny pillanatot az idő áradatában. A forma varázsa valahogy annál csodálatosabb, minél kisebb, karcsúbb, tovasiklóbb az a tartalom, amelyet szembeszögez a mulandósággal. Királyi paloták összeomlanak és porcelánfigurák megmaradnak: ez Csokonai költészete.

...Csokonai rossz pillanatban születik. Szerepet, az éhkoppot leszámítva, a sors nem ír neki. Szerep híján viszont, rögtön előtűnnek az életmű toldásai: világosan követhető a sokféle hajlandóság, az innen-onnan tanulás, a költő alakváltásai, mindaz, amit másutt a nagy gesztus takar. Majd két évszázadon át tartják félresiklott tehetségnek épp azért a tulajdonságáért, ami igazán nagy költővé teszi: a fogékonyságáért. Életművét szedett-vedettnek és töredékesnek azért, amiért teljes: a sokféleségéért. Nála még a másik tünemény, Berzsenyi is jobban jár: ő — klasszikus jelmezében — legalább csodának egynemű. Nem emeljük meg a hangunkat, mert nincs okunk a büszkeségre, amikor kijelentjük: a nagy háborúságnak mindmáig Csokonai a legnagyobb vesztese. (...)

A lélek halhatatlansága több mint remekbe sikerült tanköltemény. Csokonai egész költői gondolkodásának foglalata. Meghökkentően modern és ízig-vérig európai gondolkodásmódnak, mely szinte bájjal jut el a súlyos tanulságig, hogy a tét "háromszáz milliom ember boldogsága, és elég merész helyesen vélekedni arról, mit most London tesz Ganges mellékével". És még nem merítettük ki lehetőségeinket. A költemény nemcsak Csokonai szellemének, világának is hű tükre. Együtt van itt minden, amivel az utódoknak is sorra szembe kell nézniük. A roppant igény és a nevetségesen kisszerű körülmények. Megtérőben a Ganges mellékéről ki vár ránk Nagyváradon? "Cs. K. Aranykulcsos Kisrhédei Rhédei Lajos", valamint "Domokos Jakabnak tiszta szívű hitvese". Eszme és valóság közt világnagy szakadék. És a szakadék fölött, mint valami angyali artista, a szó szoros értelmében életét kockáztatva, járkál ide-oda a költő. Ez a háló nélküli légtornász-mutatvány az ő kárhozatos eklekticizmusa. A máig érvényes, nagy példa. Európa szegényebb felének tanulva tanító gondolkodóié.

Helye, hatása, jelentősége?

Nélküle nincs magyar költészet. Az a költészet, melyre számos elbűvölő vonása mellett az is jellemző, hogy majd két évszázadig tette a dolgát anélkül, hogy Csokonai valódi fontosságával tisztában lett volna.

Útas! Itt fekszik Vitéz.

Egy nap XXIV óra: ennyit ére. –

Istenem, istenem, jó fiu volt.

engemet is szeretett — meg a bort,

Ennivaló volt, hogyha bomolt.

Máskor egyébként — mafla, fiús,

Herkules? — áh! se nem Antonius;

mondta: szerelmünk mennyi juss;

mint pap a szószékrűl — csak a rút

képe ne lett vón! —, szép-szomorút

szólt, hogy az ember majd’ elaludt;

szája, akár a motolla, kereplő,

ő maga théátromba szereplő

komődiásra fajzott; — de szeplő,

nem, sose volt, mint versbe kitette,

mellyemen, és haragudni miatta

szűnni sosem fogok én, ebugatta!

Mert hazug ám mind, azki poéta,

hogyha dicséri is ez-az-mijét a

kedvesinek — ugyan, áh, sose látta.

(Még ha ki nézte, se látta, nem ám –

no, hisz adott is volna anyám,

hogyha fülébe jut: megmutatám!)

Majd meg, utána, hogy ide hagyott

járta gyalog Baranyát, Somogyot,

Biztosan egyre ivott s lefogyott.

Űzte örökkön a másnapi gondot,

elkeseredvén, jól odamondott,

s szidta magát, dühösen, a bolondot,

mért lett poéta... Istenem, ó,

hogy röpül így az idő, az idő –

van negyvenegy éve, hogy ITT FEKSZIK ő.

Jó fiu volt, elment potya-lesre

mindenüvé — hozzánk be sok este! –,

mert a falatját sohase kereste

meg — a borát még annyira se

(s még kettőnkét! — ha hitvese

leszek! — hát mondják, érdemes-e?).

Istenem, istenem, jó fiu volt.

engemet is szeretett — meg a bort,

ennivaló volt, hogyha bomolt.

míg ezt leírám — –

ó, szélsebes évek, szárnyas iram!

(Pszt, pszt, hamarább hazajött az uram.)

A költők szülőföldje mindig árkádia. Még Párizs is árkádia, mikor költők szülőföldje lehet. A szülőföld koordinátái közül az idő a meghatározó, különben lesütött szemmel vagy kislányos rajongással egyszercsak előáll a megértő, a gyámolító, óvó, a büszkén piruló szülőföld, ám ő csak az utókorbeli, a költők utókorbeli szülőföldje mindig az akadémiák levelező tagja. Pedig kár. Pedig a legtöbbet csatangoló költőkből lesznek az igazi állócsillagok, jól fognak bármilyen gyönyörű táj egén.

*

A kultúrákban is éj-nap ritmus szabályozza a figyelmet. Időnként feljön az irodalom nyáréjszakája s akkor láthatóvá lesz minden, mindenki a szülőföld berendezett egén. Mint a kutya, szalad fejünk árnyéka a parkban, útról bokorra, a léptek között. Fejünk árnyékában a tudás árnyéka lohol: a versek árnyéka is, melyek már helyükön ragyognak odafenn. A szülőföld megtanítja őket nappali iskoláiban, hogy esti sétákon világítsanak.

*

Egyébként a költők temetkezési helye legalább olyan fontos, mint a szülőföldjük. Másodszor átlépvén a láthatár bűvös vonalán, észrevehetőbbek.

A költő a szülőföldnek
Mi jót tettél azon kívül, hogy tisztán láttál? Ki ajándékozott meg kit, ekkora kardzengésben? Már java vérünk a barázdában volt, mikor én gyűjteni kezdtem az első esőcseppeket báró Évszázadné temetésén. Most már zavar, hogy csak gyűjtök s nem vigasztal eléggé a kilátása, hogy mindent tudok majd. Már éppen készen kellene lennem. Indul a láz postakocsija Pestre, Párizsba, Segesvárra. A huszadik század határában cilinderes fogadóbizottság szorongatja az áhított kinevezést végre az óhajtott írnoki posztra. Készül a portugál összkiadásom. Dicsőséget fogok hozni Mohácsra, Martinovicsra, a gémeskutakra s a szapora finn-ugor igekötőkre.

*
Nagyhajú, kötődő, önhitt, micsoda ingekben jár, rettenetes az a két barkó, s már megint a táska-lant, egy perc nyugalma nincs a városnak tőle, ha sokáig tart ez az éjszakába nyúló költés, még idegyűl Európa! "Nekem egyik doktor azt mondja: ne éjszakázzon az úr annyit; a másik, ne pipázzon annyit; harmadik, ne dolgozzon annyit; negyedik, mérsékelje magát az ételben; ötödik, mérsékelje az italban; hatodik, mérsékelje a honnülésben, a kinnjárásban; hetedik, éljen szorosan az orvosságokkal", ... nyolcadik, takarodjék a kollégyomból; kilencedik, azonnal hagyja el a történelmet; tizedik, lelkem fiam a végeken, a kezdet kisváros-porában; tizenegyedik, tessék szíves lenni, egy autogrammot! Valaki aláírta a kerékvágást, a népvándorlás utolsó utcáját. Óvatosan csukjátok be a fedelét, csepereg megint, Lillácska, tedd el szépen a táskába, majd ha nagy leszel, téged is megkeresztelnek magyarul, addig nem létező igével, névvel, reménytelen költőszerelemmel, világszépséggel, Csokonai Vitéz Mihály hétszáz éves nevében.

Képzeljük el

a Generális-rét kiváncsiskodóit

ama 1795-ös év májusában!

Az ágaskodókat, a nyakukat-nyújtogatókat

— s különösen a hátsó sorokban –

hogy valamit ők is lássanak.

A látnivaló

— bárha együgyű vázlat is őrzi –

ismerős:

Az emelvény a katonák négyszögében,

s a Bécsi-kapu felől a szekerek...

A fiatalember

— aki a legkorábbi

(tehát a legkevésbé idealizált)

képeinél is sápadtabb, nyiszlettebb és csúnyább;

egy a bámészkodók közül –

ezt azért mégse hitte volna:

Hát valóban kivégezhetik őket?

Az apátot, a vicispánt, a grófot, a kapitányt?!

Csakugyan meg kell halniuk?

Azért a...?

Jobb, ha nem is tudja, hogy miért!

Kabátja prémgallérját feltűri.

Jó hogy nem ismerik itt,

s így föl sem ismerhetik itt

a Generális-kaszálón a Vár alatt!

Még rámondanák: "Nemde,

te is ennek a tanítványai közül való vagy?"

— ahogy János Evangyéliumában mondják –

vagy más efféléket.

S kínos lenne a magyarázkodás... –

Ne szóljunk közbe, uraim!

Tiszteljük meg a lángelmét is

Egy kis helyénvaló emberi félelemmel!

Gondoljuk csak meg:

nincs még huszonkét éves. –

És ekkor még — legalább is úgy hiszi — minden rendben van körülötte:

Helye van Debrecenben...

A titok egy összetevője talán éppen ez: hogy azóta egyre szabadabb korok követték egymást, vagy ha nem szabadabb, hát tisztázottabb világok. Csokonainál az abszolutizmus iszonyatos nyomása, a maradiság feudális magyarsága, a szűkösség, a mérhetetlenül lassú és rossz tájékozódás a költészetben sem igen tett lehetővé munkamegosztást. Csokonai kis költői műhelyében úgy dolgozott világfordító eszméin, mint a felvilágosodás nagy kísérletező-spekuláló tudósai. Intuitív módon, mindent vállukra véve, másról alig tudva. Hatalmas költői gyakorlatból emelődött ki az a néhány nagy vers, amit a művelt magyar olvasó általában ismer. De a háttérben az alkalmi, a gyakorló, a tréfás-játékos-elmélkedő, az episztoláris költészet olyan gazdagsága, a nagy versek költői előtanulmányainak, előképeinek olyan változatai, amelyek tanúsítják: Csokonai a költészetben, akár az élőbeszédben-pipázásban-borozásban — otthon volt. Magának, barátainak, mecénásainak, s a távoli jövőnek írva. Csokonai egész életműve a rokokó legösszefüggőbb naplójaként olvasható, lapról lapra, napról napra. Olyan részletességgel és játékossággal, olyan hetyke őszinteséggel, hogy mai értelemben véve, az azóta kialakult személytelenebb hagyományok tükrében dilettantizmusnak minősülne.

Hiszen hát azóta is voltak csontig őszinte nagy költőink, Petőfi, Ady, József Attila. Csokonainál azonban a napló szinte fiziológiai őszintesége van meg, az önelemzés retorikába nem csap át. Természetes költő a rokokóban? Csokonai nagy ellentmondásainak egyike. Mert ez a költészet az ellentmondások kényszerű dialektikájában fogant. Gondoljunk csak arra, micsoda ideológiai káosz élhetett Martinovics apát úr fejében! Vagy József császáréban! Vagy Robespierre-ében! A tennivalók és szükségszerűségek micsoda labirintusa! Hát Csokonaiban, a kálvinista Róma szűkkeblűségében hogyan szárnyalhatott fel ez a felvilágosult franciákat–angolokat megszégyenítő dialektika? Ismét csak: a kényszerből. Csokonainak a maga rövid életében meg kellett kísérelnie minden költészet lényegét: a törékeny harmóniát. Életmód, rendeltetés, hagyományok, remények összerendezését. Progresszió és reakció nászát, ami az akkori Magyarország is volt. Micsoda ellentét két vers, a Konstancinápoly lázadása és az Igazság diadalma dicshimnusza között, mely utóbbiban Csokonai a francia forradalom leverésére sürgeti a gyűlöletes koronás fenevadakat! A nincstelen borbélyfi, az áhított professzorságig sosem vivő plebejus lázadásai és suta alkalmazkodásai.

Csokonainak életében alig jelent meg néhány verse. Csak élt, szeretett, csak barátai, ellenségei voltak. Csak írt, magának és az örökkévalóságnak.

Az ő hitét kérem magunknak is.

A Kolozs Megyei Pénzügyi Igazgatóság közzétette 2004-es évi tevékenységének legfontosabb adatait. Ennek értelmében a tavaly 21,24%-os növekedés mutatkozott a bevételek terén (a költségvetés 20 903,4 milliárd lej volt, az előző esztendőben csupán 17 241 milliárd). A legjelentősebb adózók a következő kereskedelmi társaságok voltak: Románia Sörtársaság (Ursus, 995,5 milliárd lej), Észak-Erdélyi Electrica (960,4), Aranyosgyéresi Sodronyipari Művek Rt. (292,8), Kolozsvári Prodvinalco Rt. (265,5), Astral Telecom (259,2), Consorzio Pontello (109,3). A legeladósodottabb kereskedelmi társaságok sorrendje: Kolozsvári CUG Rt. (379,1 milliárd lej), Járavizei Minvest Országos Társaság (233,3), Desiro Kft. (143,2), Unirea Rt. (141,8), Szamosújvári Somvetra (129,7), Kolozsvári Agrocom Rt. (109,6), Fortpres Cug Rt. (104,8), Vasúti Építkezések (81,9).

3395 kis, közepes és nagy kereskedelmi társaság összesen 1910,9 milliárd lejjel volt adósa az államkasszának, amiből sokan teljes egészében törlesztették elmaradásaikat. Közülük a legfontosabbak: Elm

Electromontaj Rt. (34,8 milliárd lej), Jolidon Kft. (16,2), Mexxem (4,2) stb.

Kolozs megyében 124 698 globális jövedelemadó-bevallást gyűjtöttek be a várt 131 625-ből. A benyújtási határidőt 2040 személy lépte túl. 12 524 esetben kellett, összesen 69 313 898 lejre, különbözetet kifizettetni, 100 124 esetben pedig (összesen 141 137 819 lej) különbözetet kellett visszafizetni az adózó javára. A másfél milliónál kisebb összegeket (60 403 esetben) postai úton juttatták el az állampolgároknak.

Az intézmény ellenőrzési tevékenysége során 2927 esetből 1511-ben állapított meg adócsalást. 29 alkalommal találtak, összesen 19 694 millió lejnyi potenciális kárt.

A tegnapi megnyitón Ştefan Dimitriu kereskedelmi kamarai elnök az Expo Transilvania Rt. idei 31 rendezvényére hívta fel a figyelmet, amelyek közül több újdonságnak fog számítani. Jelen volt Mihail Hărdău prefektus, Gheorghe Badea, a Romániai Épületberendezési Mérnökök Egyesületének elnöke, Kónya László, a Magyar Főkonzulátus gazdasági attaséja, üzletemberek.

A kiállító vállalatok között feltűnt az évek óta élvonalat képviselő kolozsvári Jolly Contor Kft., amely az idén újdonságokkal rukkolt elő. Koós Ferenc tulajdonos erről lapunknak a következőket nyilatkozta:

— Mostani standunk abban különbözik a másokétől, hogy ők a műszaki oldalra fektettek hangsúlyt, mi pedig a designra. Számunkra fontos, hogy bizonyos fogyasztói réteget célozzunk meg. Itt van például ez a fürdőszoba, ami mozgássérülteknek készült. A mosdó szöge állítható, a tükör szintén, a tolószékről lehet fogózkodni, a csap termosztatikus. Minden érintésre működik, mert a mozgássérültnek nincs ereje a karjában. Vécéhasználat után távirányítással működtethető mosó- és szárítóberendezést lehet igénybe venni. A hidromasszázskádban a vízterápiát fény- és hanghatásokkal egészítettük ki. Ami a bútorzatot illeti, ultramodern, de minimalista stílusban népi elemekkel kevertük. Klasszikus-népies kosárka, dézsa, kerámia edényke, falusi szappan egészíti ki. Kós Károly gondolata ismétlődik itt, aki beleszületett az osztrák szecesszióba, aztán kalotaszegi hatásra népi elemeket vitt bele, hogy megvalósítsa mindazt, amit a művészettörténet magyar szecesszióként ismer.

Az Ambient Instal vásár február 4-ig naponta 10-18, a február 5-i zárónapon 10-16 óra között fogadja látogatóit.

Februárra különleges reklámajánlattal lepi meg ügyfeleit az UPC kábeltévé-társaság: aki az utóbbi négy hónapban nem fizetett elő semmilyen programcsomagra, és most úgy dönt, hogy ezt a szolgáltatást is igényli, februárban és augusztusban ingyen kapja a választott csomagot, sőt, a HBO pay-tv adót is bérmentve nézheti az említett időszakban (ha korábban nem fizetett elő rá). Mint ismeretes, három csomag közül lehet választani, a Piros-csomag főleg tudományos műsorokat sugárzó adókat, a Kék-csomag zenét, divatot, szórakozást és filmeket vetítő csatornákat (köztük a magyar nyelvű Film+-t), a Gold-csomag pedig erotikus adót és zenét tartalmaz. A csomagok egységára továbbra is 90 ezer lej.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 37 519 lej, 1 USD = 28 793 magyar forint = 153 lej.

Az Elkobzott Egyházi Ingatlanok Adatbázisa szerint a román kommunista rendszer az erdélyi magyar történelmi egyházaktól 2140 ingatlant kobozott el. A négy felekezettől — római katolikus, református, evangélikus és unitárius — jogtalanul kisajátított épületek visszaszolgáltatása nélkül az egyházak képtelenek ellátni azt a hitéleti tevékenységet, amelyet évszázadok óta felvállaltak az erdélyi magyarság megmaradása és gyarapodása érdekében. Bár az 1989-es forradalom óta több román kormány is ígéretet tett a probléma kormányrendeletek és törvény útján történő rendezésére, a tényleges birtokbavétel még az egy százalékot sem éri el. A bukaresti kormány által megrendelt kimutatás szerint a romániai egyházaktól elkobzott ingatlanok értéke eléri az ország egyéves bruttó nemzeti össztermékének értékét.

Kolozsváron már évek óta folynak a visszaszolgáltatási perek a római katolikus egyház és a román állam között, de a visszakapott ingatlanok száma nagyon alacsony. 2004. október 7-én a római katolikus egyház keresetet nyújtott be a kolozsvári törvényszékhez, amelyben felszólította a polgármesteri hivatal ingatlankezelési osztályát, hogy a Bolyai utca 7. szám alatti ingatlanok adásvételi szerződéseit nyilvánítsa semmisnek, mivel a hivatal a lakásokat jogtalanul adta el. Az említett ingatlanok államosítás előtt a római katolikus egyház tulajdonában voltak, és most a három emeletes, Kolozsvár központjában álló lakóházat az egyház tulajdonába akarja venni. Teljesen jogosan, hiszen valamikor az övé volt.

Jogi úton zökkenőmentes ügy… Persze ez csak a felszín, az igazság valahol mélyebben rejlik, és az jóval meghaladja a jogi kereteket. A törvényszék levéltárában féltve őrzik az ügy dossziéját, hozzájutni szinte képtelenség. Ezért az érdeklődő a polgármesteri hivatal ingatlankezelési osztályához fordulhat, ahol az illetékes hivatalnok meglepő kedvességgel fogadja. Amikor azonban kiderül, miről szeretnék vele elbeszélgetni, az addig kedves hölgy hirtelen összeráncolja szemöldökét, és elutasító tekintettel felel kérdéseimre: — Ön szerint vétett-e a polgármesteri hivatal, amikor eladta a Bolyai utca 7. szám alatti lakrészeket a bérlőknek?

— Nézze, kisasszony — és homlokán verejtékcseppek jelentek meg —, az ügy még nincs lezárva, ezt majd a törvényszék dönti el. Most nem mondhatom azt sem, hogy igen, azt sem, hogy nem… Érti… — és savanyú mosolyt kényszerít arcára.

— A lakók visszakapják a megvett ingatlanokért fizetett pénzösszeget, vagy másik lakást kapnak cserébe abban az esetben, ha az egyház az épületet visszakapja?

— Ne haragudjon, de több információval nem szolgálhatok. Már mondtam, hogy ezt a törvényszék dönti el — zavart tekintettel rám pillantott, majd udvariasan távozott, és otthagyott az irodájában.

A diktatúra mély nyomokat hagyott országunkban. Mindenki, még a hivatalokban is fél beszélni olyan dolgokról, amelyek adott pozíciót veszélyeztetnék. Ugyanez a jelenség észlelhető a Bolyai utca 7. szám alatt lakók részéről is. Félnek beszélni, véleményüket megosztani bárkivel, nehogy ezzel helyzetüket súlyosbítsák. Az ingatlanban élő egyik idős hölgyet telefonon arról kérdeztem, mi történik a lakókkal, ha netán kilakoltatásra kerül majd sor. Közöltem vele, hogy szeretnék ellátogatni a helyszínre. Szabadkozott, hogy ő nem tud semmit, az udvaron nincs látnivaló, ott csak nagy szemétdomb van, és azt senki nem hajlandó eltakarítani.

Az udvar — erről később meggyőződtem — nagyon is rendezett, szemétdombnak nyoma sincs. Bizonyára a szemétdomb nem az udvaron van, és a kétségbeesett lakó nem is a szó szoros értelmében használhatta a kifejezést. Nem ő az egyetlen, 21 család gyötrődik azon, hogy vajon mit hoz majd a holnap. Hiszen ők megvásárolták a lakásokat, és most mégsem az övék? Nos, nem, mert a polgármesteri hivatal a lakásokat jogtalanul eladta.

Lucia Bojan ügyvédnő szerint az ügyben határozottan a polgármesteri hivatal a felelős, mivel áthágta a 112/1995. számú törvény 1. cikkelyének az előírásait. A jogszabály csakis a magánszemélyektől elkobozott ingatlanokra vonatkozik. A törvény 25. cikkelye kimondja, hogy a másoktól — egyházak, szervezetek stb. — államosított ingatlanok visszaszolgáltatását különleges jogszabályokkal intézik.

Felmerült a kérdés: mi történik, ha a vevő esetleg a törvény előírásait nem ismerve kötött adásvételi szerződést az állammal? A felelősség csak a polgármesteri hivatalra hárul? Az ügyvédnő szerint a vevő tudatlansága nem mentesíti őt a felelősség alól. Ezzel a ténnyel számolnia kellett volna még mielőtt megvásárolta volna az ingatlant. A dolog kétoldalú, a felelősség kétfelé oszlik.

És mi történik abban az esetben, ha az egyház megnyeri a pert? Kilakoltatásra kerül sor, vagy a családok továbbra is ott lakhatnak majd bérben? Vegyünk példának egy konkrét esetet. Ezelőtt több mint két évvel a katolikus egyház a Szentegyház utca 6. szám alatti lakrészeket visszaigényelte, és vissza is kapta. Az embereket kilakoltatta, pontosabban fogalmazva, bérbe adott minden addig ott lakó családnak egy-egy lakást, és a három emeletes épületben luxusszállodát nyitott. Lehet, hogy ez a sors vár a Bolyai utca 7. szám alatti lakrész-tulajdonosokra is? Vannak ugyanis köztük olyanok, akik jelenlegi lakrészükért évtizedekkel ezelőtt két cserelakást adtak, s olyanok is, akiknek az állam a tőlük elkobozott családi ingatlanát nem adta vissza.

Komáromi Attila, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség jogi tanácsosa lapunknak elmondta: nem kerül sor kilakoltatásra. Miután a kolozsvári polgármesteri hivatal semmisnek nyilvánítja a lakásszerződéseket, a lakók továbbra is ott lakhatnak bérben.

Felmondtak Gheorghe Mâlnă edzőnek, a Tordai Aranyos FC irányítójának. A harmadosztályban szereplő tordai együttes vezető tanácsa a meg nem valósított célkitűzés (ősszel az első hat helyezett között végezni) és a játékosokkal meg a vezetőkkel való illetlen viselkedés miatt menesztették a szakembert.

A csapatot sérüléshullám sújtja, Chiorean, Balea és Nicoară izomhúzódást szenvedett.

Mivelhogy az Aranyosgyéresi Sodronyipar a B-osztály 2. csoportjában az első 5 csapat közt végzett, az őszi forduló után a szakszövetség működési licenceit kibocsátó szakosztályának figyelmébe került. Ennek az osztálynak az igazgatója, Viorel Duru, a múlt héten megtekintette a "drótosok" sportbázisát. A csapat helyezését és a kitűzött célt, vagyis az élvonalba jutást szem előtt tartva a bukaresti főnök egy 57 oldalas iratcsomót adott át a Sodronyipar Sportklub vezetőségének, amely a stadion javítására és korszerűsítésére vonatkozik. Ennek értelmében legalább 3000 szék felszerelését, doppingolást ellenőrző iroda, egészségügyi és elsősegély szoba, valamint sajtókonferencia helyiség és edzőpálya létesítését kérik. Nincs megszabott határidő, de a feltételeket jó lenne minél hamarabb teljesíteni.

Ketten "megszöktek" Gyéresről
A múlt heti első edzőmérkőzés után (3–1 a Marosludasi Maros ellen) a Sodronyipar két játékos nélkül maradt. A Vajdahunyadról származó Adrian Homoşról és Daniel Rupáról van szó, előbbi már régebben tagja a csapatnak, a második most a téli szünidőben került a "drótosok"-hoz, máskülönben ő lévén az egyedüli "biztos" szerzemény ebben az időszakban. Mindketten elhagyták a csapatot anélkül, hogy szóltak volna valakinek. Szóbeszédek szerint elégedetlenek voltak a feltételekkel, vagyis a szállással és az étkezéssel.

Bozdog új egyesülete
Cătălin Bozdog edzőtáborba ment az Sodronyiparral Szovátára. A Tordán született, nagyon ellentmondásos, de ugyanakkor nagyon tehetséges középpályás, úgy látszik, Aranyosgyéresen fog a tavaszi idényben játszani, ugyanis a CFR-Ecomax egész nyárig a Petrozsényi Zsilnek adta kölcsön, és annak új edzője, Gheorghe Mulţescu nem tart igényt rá. Mihai Bordea, a sportklub elnöke szerint megkapták a Zsil beleegyezését, hogy Bozdog a Sodronyiparral eddzen, és van remény, hogy leigazolják. Mint ismeretes, Bozdog 1995 óta nem kevesebb, mint 6 csapatnál játszott: Tordai Aranyos FC (1995— 1999), Piteşti-i Argeş FC (1999— 2000), Szatmárnémeti Olimpia és Kolozsvári U FC (2001–2002), ismét Olimpia (2002–2003), Kolozsvári CFR-Ecomax (2003–2004) és Petrozsényi Zsil.

Az alig 24 éves játékosnak Aranyosgyéresen lehetősége van a bizonyításra. Közel születési helyéhez és barátaihoz, ő lehet a Sodronyipar számára az a játékos, aki a csapat magasabb osztályba való feljutási reményeit valóra válthatja, főleg, hogy egyedül is képes egy mérkőzést megnyerni.

Edzőmérkőzésen: Nagyszeben–Sodronyipar 2–1
A Sodronyipar a következő felállításban játszott: Marcel Moldovan–Oroian, Muscă, Dan Matei, Tímár, Anton (a Nagyváradi Lótusztól) — Forró, Şomotecan, Molnár — Şagău, Mâţiu; még játszottak: Ilyés (a Kolozsvári Tudománytól), Oneţ, Simon, Szilágyi, Fetiţa és Miclea.

Egyébként még egy játékos lehet, hogy távozik a Sodronyipartól. Dan Mateiről van szó, aki nem ment a csapattal Szovátára. Ő a Besztercei Glória hívására ott próbálkozik. Ha nem jön össze neki, visszatér a "drótosok"-hoz.

A szovátai keret: Rotaru, Cristian Moldovan — kapusok, Molnár, Oroian, Muscă, Tímár, Simon, Király, Forró, Şomotecan, Dâmbean, Mâţiu, Pop, Dicher, Şagău, Fetiţa, Ignat, Oneţ, Alexandru Chirilă (15 éves ifjúsági játékos, saját nevelés). A táborozás vége felé két edzőmérkőzést játszik a Sodronyipar a Szovátai Medvetóval és a Marosvásárhelyi HSK-val.

(Folytatás előző napi számunkból)
• KARATE: EKF junior és kadett Európa-bajnokság, Görögország fővárosában, Athénban, 12–13-án.

• KERÉKPÁR: Vk-viadal pálya-számokban, az ausztráliai Sydneyben 18–20-án.

• KOSÁRLABDA: NBA All Star-gála, az egyesült államokbeli Denverben, 18–20-án.

• LABDARÚGÁS: Macedónia–Andorra, világbajnoki selejtező, a balkáni ország fővárosában, Szkopjéban, 9-én; ugyanaznap, barátságos mérkőzések Ciprus szigetén: Magyarország–Szaud-Arábia és Románia–Szlovákia; terem-labdarúgó (futsal) Európa-bajnokság, a csehországi Ostravában, 14–20. között; UEFA-kupa, a legjobb 16 közé jutásért, első mérkőzések, köztük: Valencia (spanyol)–Bukaresti Steaua, 16–17-én; BL, nyolcaddöntők, első mérkőzések, 22–23-án; UEFA-kupa, a legjobb 16 közé jutásért, visszavágók, 24-én.

• MŰKORCSOLYA: Négy földrész bajnoksága, a dél-koreai Gangneungban, 14–20. között; junior világbajnokság, a kanadai Kitchenerben, február 28-március 6 között.

• ÖKÖLVÍVÁS: Nemzetközi Bocskai István-emlékverseny, Debrecenben, 2–5. között; Erdei Zsolt címmérkőzése Hamburgban, 26-án.

• ÖTTUSA: Nemzetközi fedettpályás verseny, egyben férfi és női váltó-bajnokság, Budapesten, 17–20. között.

• RÖGBI: Románia–Oroszország mérkőzés az Európa-kupa keretében, 26-án.

• RÖPLABDA: BL, nyolcaddöntő, első mérkőzések, 8–10. között; visszavágók, 15–17 között.

• RÖVIDPÁLYÁS GYORSKORCSOLYA: Vk-verseny, Budapesten, 4–6. között; Vk-verseny, a felvidéki Igló városában, 10–12-én.

• SAKK: Csapat Eb a németországi Drezdában 20–26-án; szupertorna, a spanyolországi Linaresben, 24–március 13. között.

• SÍLÖVÉSZET: Vk-futam, az olaszországi Cesena-San Sicarióban, 9–13. között,

• SPORTLÖVÉSZET: Légfegyveres nemzetközi verseny, egyben Európa-bajnoki válogató, Zalaegerszegen, 4–6. között; Vk-futam a szlovéniai Pokljukában, 16–20. között; légfegyveres Európa-bajnokság, Észtország fővárosában, Tallinnban, 28–március 6. között.

• SZÁNKÓ: Vk-futam, az olaszországi Torinóban, 4–6. között; junior világbajnokság, a németországi Winterbergben, 11–13. között; felnőtt világbajnokság, az egyesült államokbeli Park Cityben, 18–20. között.

• TEKE: Ifjúsági és felnőtt egyéni Világkupa, a szlovéniai Celjében, 11–13. között.

• TENISZ: Férfi (ATP) tornák Marseille-ben, az egyesült államokbeli San José-ben és Argentína fővárosában, Buenos Airesben, továbbá női (WTA) torna Párizsban és az indiai Hyderabadban, 7–13. között; ATP-tornák a hollandiai Rotterdamban, az egyesült államokbeli Memphisben és a brazil Bahiában, valamint WTA-tornák a belga Antwerpenben, Memphisben és Kolumbia fővárosában, Bogotában, 14–20. között; ATP-tornák az Egyesült Arab Emirátusokban, Dubaiban, a mexikói Acapulcóban és az egyesült államokbeli Scottsdale-ben, továbbá WTA-tornák Katar fővárosában, Dohában és Acapulcóban, 21–27. között; WTA-torna 28–március 6. között Dubaiban; Davis-kupa mérkőzések, közte a Világcsoportban a Románia–Fehéroroszország összecsapás.

• TOLLASLABDA: Egyéni bajnokság, egyben a GP sorozat 4. állomása, Budapesten 5–6-án.

• ÚSZÁS: Rövidpályás úszó Vk-verseny New Yorkban, 11–12-én; hosszú távú nemzetközi felkészülési verseny, Balatonfűzfőn, 12-én; rövidpályás úszó Vk-verseny, a brazil Belo Horizontéban, 18–20-án.

• VÍVÁS: Világkupa-versenyek: női párbajtőrben a franciaországi Maurban, férfi kardban Budapesten, 5–6-án; férfi kard csapatverseny Gödöllőn, 6-án; női párbajtőr egyéni és csapatverseny, a németországi Zauberbischofsheimban, férfi kard egyéni- és csapatviadal, Irán fővárosában, Teheránban, továbbá női kard egyéni és csapatverseny, a jordániai Akabában, 19–20-án; női kard egyéni Budapesten, 26–27-én.

• VÍZILABDA: Férfi LEN-kupa mérkőzések, a legjobb 16 közé jutásért, első mérkőzések 16-án.

Az ifi fiú tekecsapat bajnokság visszavágóinak második tornáját Aranyosgyéresen rendezték a hét végén. Mint várható volt, a hazai pályán a Sodronyipar-CFR kadettjei és ifjúsági játékosai az első helyen végeztek, és így növelték előnyüket a táblázat élén. De mindhiába, mert éppen aznap vette kézhez a csapat edzője, Mihăilă Curtă a Sodronyipar klub átiratát, amely annak ellenére, hogy csak január 26-tal keltezett, visszamenőleg 2005. január elsejével pénzhiányra hivatkozva felfüggesztette a teke és még két másik szakosztály, az ökölvívás és atlétika tevékenységét.

Tehát hiába volna nagy esélye a Sodronyiparnak, mind a felnőtteknél mind az ifiknél az országos bajnoki címre, ha nem változik semmi, akkor sajnos megszűnnek létezni (vagy saját zsebükre folytatják, ahogy most is történt az első hét fordulóban, mert azok költségét a klub már nem számlázza le).

De íme az utolsó eredmény, amely 3107 fát jelent az ifiknél (a felnőttek Petrillán csak 2968 fát vertek le): 1. Sodronyipar-CFR 3107 fa (4 pont), 2. Vajdahunyadi Kohász 3079 (3), 3. Petrillai Inter 2946 (2), 4. Szatmárnémeti Unió 2844 (1).

Összetettben az állás: 1. Sodronyipar-CFR 20 pont, 2. Kohász 18, 3. Inter 13, 4. Unió 9.

A Sodronyipar-CFR játékosainak eredménye: Raul Bucur 525 fa, Sebastian Bucur 496, Octavian Porumb 487, Gheorghe Negrea 521, Kirizsán Albert 550 és Andrei Bucur 528.

A melbourne-i ausztrál nyílt teniszbajnokságon győztes amerikai Serena Williams a hetedikről a második helyre ugrott előre a női teniszezők világranglistáján. A rangsor történetében korábban még soha nem fordult elő, hogy valaki a top 5-ön kívülről kerüljön ilyen előkelő pozícióba egyetlen tornának köszönhetően.

Az élen továbbra is az Australian Open fináléjának vesztese, a szintén amerikai Lindsay Davenport áll.

Az első százban már csak egy magyar található: Mandula Petra a 88. helyen van. Magyar szempontból Kapros Anikó az Australian Open nagy vesztese, hiszen miután tavaly nyolcaddöntős volt, idén már az első körben búcsúzni kényszerült, közel 200 pontot (186) vesztett, s ezzel a 91-ről a 159. pozícióba csúszott vissza.

A WTA-világranglista élén: 1. (1.) Lindsay Davenport (amerikai) 5058 pont, 2. (7.) Serena Williams (amerikai) 4336, 3. (2.) Amélie Mauresmo (francia)

4322, 4. (4.) Marija Sarapova (orosz) 3934, 5. (3.) Anasztaszija Miszkina (orosz) 3738, 6. (5.) Szvjetlána Kuznyecova (orosz) 3668, 7. (6.) Jelena Gyementyjeva (orosz) 3639, 8. (9.) Venus Williams (amerikai) 2476, 9. (10.) Jennifer Capriati (amerikai) 2359, 10. (12.) Alicia Molik (ausztrál) 2343, ..., 88. (84.) Mandula Petra 410, ..., 150. (146.) Delia Sescioreanu 226,75.

Férfi világranglista
A melbourne-i Grand Slam-tornán finalista ausztrál Leyton Hewitt helyet cserélt elődöntőbeli riválisával, az amerikai Andy Roddickkal a férfi teniszezők hagyományos világranglistáján, és a harmadikról feljött a második helyre. Az élen továbbra is a svájci Roger Federer áll, bár sok pontot elhullajtott amiatt, hogy címvédőként a legjobb négy között elvérzett az Australian Openen.

A Melbourne-ben győztes orosz Marat Szafin változatlanul a negyedik, az idei eredményeket összesítő ATP Race-ben azonban listavezető.

Az első százban változatlanul két román versenyző, Andrei Pavel és Victor Hănescu található, a hagyományos rangsor legjobb magyarja, Bardócky Kornél a 330.

Az ATP Race élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (–) Marat Szafin (orosz) 200 pont, 2. (2.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 183, 3. (1.) Roger Federer (svájci) 140, 4. (–) Andy Roddick (amerikai) 90, 5. (12.) Nyikoláj Davigyenko (orosz) 73, 6. (3.) Olivier Rochus (belga) 69, 7. (4.) Joachim Johansson (svéd) 68, 8. (60.) Dominik Hrbaty (szlovák) 53, 9. (–) Andre Agassi (amerikai), (6.) Fernando Gonzalez (chilei) és (–) David Nalbandian (argentin) 50–50, ..., 37. (23.) Andrei Pavel 16, ..., 73. (–) Victor Hănescu 1.

A hagyományos világranglista élmezőnye (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Federer 5975 pont, 2. (3.) Hewitt 4140, 3. (2.) Roddick 3855, 4. (4.) Szafin 3360, 5. (6.) Guillermo Coria (argentin) 2570, 6. (5.) Carlos Moyá (spanyol) 2480, 7. (7.) Tim Henman (brit) 2360, 8. (10.) Gaston Gaudio (argentin) 1960, 9. (9.) Nalbandian 1945, 10. (8.) Agassi 1900, 25. (17.) Pavel 1210, ..., 80. (87.) Hănescu, ..., 330. (329.) Bardóczky Kornél 98.

Hingis visszatért és kikapott
A volt világelső Martina Hingis három játszmában 1:6, 6:2, 6:2 arányban vereséget szenvedett a német Marlene Weingärtnertől a 170 ezer dollár összdíjazású thaiföldi női tenisztorna első fordulójában.

A svájci kiválóság makacs bokasérülése miatt 2002 októberében vett részt utoljára WTA-versenyen.

Hingis a profik táborába 1994-ben állt be, karrierje során öt egyéni Grand Slam-diadalt aratott, a világranglistát összesen 209 héten át vezette.

A pattayai tornán jótékonysági céllal vett részt.

Navratilová legyőzte a visszatérését fontolgató Szelest
A tenisz nagyasszonya, Martina Navratilová egy wellingtoni bemutató mérkőzésen legyőzte a visszatérését fontolgató Szeles Mónikát.

A 31 éves, újvidéki származású klasszis — aki a 2003-as Roland Garroson szenvedett lábsérülést — 6:4, 6:4-re kapott ki a nála 15 évvel idősebb, csehszlovák születésű szupersztártól.

A kilenc Grand Slam-trófeát elhódító Szeles még nem döntötte el, hogy újra beszáll-e a WTA-sorozatba, és egyelőre meghívásos versenyeken teszteli az erőállapotát.

Indiai pilótája lesz a Jordan csapatnak a március 6-án rajtoló Forma–1-es idényben.

Naraian Karthikeyan az első, akit a népes ázsiai országból az autósport elitkategóriájában szereplő istállók egyike szerződtetett. A 28 éves versenyző az elmúlt három évadban a Jordannél, a Jaguarnál és a Minardinál tesztelt.

— Naraian visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a Jordantől, és ő lesz az első számú pilóta. A szükséges anyagiakat sikerült előteremteni — mondta menedzsere, Sanjay Sharma.

A Jordan az előző idényben tíz csapat közül a kilencedik helyen végzett.

A keddi bejelentés után már csak három hely kiadó a Forma–1 2005-ös idényére: a Jordan, a Red Bull Racing (volt Jaguar) és a Minardi istálló nem nevezte még meg a második pilótáját.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András