Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

kívánunk!

HRISTOS A ÎNVIAT!

Az elmúlt időszakban komoly változások mentek végbe a kolozsvári közszállítási vállalatnál (RATUC). Múlt év végén, műholdas technológia felhasználásával, tömegközlekedés-felügyelési és -irányítási rendszert vezettek be a 30-as vonalon, és vadonatúj járműveket vásároltak a polgármesteri hivatal anyagi hozzájárulásával. Nemrég, a városi tanács hatáskörébe tartozó vállalat, hasznos információkat sugárzó hangosbemondókat szereltetett fel egyes buszmegállókban. A lakosság visszajelzései miatt azonban csökkenteni fogják ezek hangerejét.

A városházáról származó információk szerint a tömegközlekedés-irányítási rendszer körülbelül 250 ezer, az IRIS BUS típusú trolik és buszok beszerzése pedig 10,5 millió eurójába került a helyi költségvetésnek. Tavaly Liviu Neag, RATUC-igazgató arról biztosította a sajtó képviselőit, hogy a nagy kiadás ellenére az elkövetkező időszakban nem növelik a vonaljegyek és a bérletek árát. – Nálunk azért olyan magas a jegyek ára, mert a városi tanács nem járul hozzá működési költségeink fedezéséhez. Más városokban a helyhatóság 40–60 százalékát fedezi ezeknek a kiadásoknak – magyarázta Neag. Hozzátette: az új járművek segítségével elsősorban a közel 20 éves közszállítási eszközöket cserélik le.

Időközben az új járműveket forgalomba helyezték, az utasok elégedettek a szolgáltatással.

Amint arról korábban már beszámoltunk, a RATUC műholdas technika segítésével tömegközlekedés-felügyelési és -irányítási rendszert vezetett be. Az informatikai rendszer az Orange mobilhálózat segítségével információt szolgáltat a buszok és trolik pontos helyéről a RATUC diszpécserállomásnak. A precíz helymeghatározás lehetővé teszi az utasok tájékoztatását: pontosan mennyi időt kell várniuk a megállóban. A 30-as vonalon bevezetett rendszer aránylag pontosan működik. Hátránya az, hogy a jelközvetítő berendezést nem mindegyik járműre szerelték fel, így többször is megtörténik az, hogy a kijelző szerint a busznak 5 percen belül kellene érkeznie, de éppen abban a pillanatban zárja be az ajtókat a megállóban.

Pár nappal ezelőtt ismét újított a közszállítási vállalat. A Qsoft cég segítségével számítógépes program által vezérelt hangosbemondókat szerelt fel két buszmegállóban. A RATUC-nak nem kellett pénzt kiadnia a rendszer felszerelésére, ugyanis a cég reklámokat is sugároz, így térül meg a befektetés.

Pénteken telefonon kereste meg szerkesztőségünket Valea Anna, aki a Mărăşti téri piacnál, a buszmegálló közvetlen közelében lakik. Az 56 éves hölgy elpanaszolta, hogy a hangosbemondó hajnali 4 óra 42 perckor felébresztette őt és a tömbház többi lakóját. – Felhívtam a polgármesteri hivatalt, és azt tanácsolták, hogy a közszállítási vállalatnál panaszkodjam. Négy hangszórót szereltek fel, képtelenség pihenni, ugyanis nagyon hangosra állították őket.

Liviu Neag, RATUC-igazgató a Szabadságnak arról számolt be, hogy pénteken többen jelezték már a rendellenességet, és azonnal intézkedtek. – Felvettük a kapcsolatot a szolgáltatást biztosító céggel és utasítottuk őket, hogy csökkentsék a hangerőt. Megállapodtunk abban, hogy napközben, amikor sűrű a forgalom és nagy a zaj, hangosabbra állítják őket, este és reggel pedig a számítógépes program automatikusan csökkenti a hangerőt – mondta Neag.

A RATUC vezérigazgatójától megtudtuk: egyelőre csupán a Monostor lakónegyedi Minerva és a Mărăşti téri piaci buszmegállónál szerelték fel a hangszórókat. A következő hetekben a rendszert a Hajnal, Györgyfalvi negyedi, Széchenyi téri és Unió utcai buszmegállókra is kiterjesztik.

A Kolozs megyei ítélőtábla elutasította a kolozsvári városi tanács keresetét, amelyben az megfellebbezte az egyházi ingatlanokat visszaszolgáltató bizottság döntését. A testület arról határozott, hogy a Máramaros utcai földterület az unitárius egyházat illeti meg.

A döntés értelmében a városi tanácsnak 15 millió lejes perköltséget kell fizetnie, és 15 napon belül fellebbezhet a döntés ellen a Semmítőszéken.

Tavaly decemberben a városi tanács ügyvédjei a közigazgatási bíróságon kérték a visszaszolgáltatási bizottság döntésének érvénytelenítését. Somai László, az unitárius egyház ügyvédje furcsállta a helyhatóság döntését. – Emil Boc polgármester saját kormányához tartozó bizottság döntése ellen emelt óvást a közigazgatási bíróságon – jegyezte meg Somai.

A legutolsó tárgyalásra április 21-én került sor, amikor az unitárius egyház képviselői benyújtották a telekkönyvi kivonatot, amely egyértelműen bizonyítja, hogy a felekezet jogosan birtokolja a szóban forgó telket. Az egyház ugyanakkor azt is kérte, hogy a perköltséget a városi tanács fedezze.

Az unitáriusok két más ügyben is perben állnak a kolozsvári helyhatósággal. Az egyház visszaigényli a jelenlegi egészségügyi líceum épületét és a Dávid Ferenc utcai lakóházakat.

Kétmilliárd lejes kárt okozott egy tűzvész Tordán. A tűz április 28-án, csütörtökön este 7 óra körül ütött ki a Bradul Kft. tordai panziójában. A lángok egy raktárépületet és a panzió két szobáját emésztették fel, amelyek 80%-ban leégtek. Az anyagi kárt mintegy 2 millárd lejre becsülik.

A tordai katonai tűzoltók fékezték meg a lángokat, akik szerint a tűz rövidzárlat miatt keletkezett.

A bukaresti tárgyalók, akiknek az iraki túszejtőket kellene jobb belátásra téríteni, meglehetősen amatőr módon végzik munkájukat – jelentette ki Nicolas Henin francia politikai elemző. Az Irak-szakértő, aki kezdettől fogva követte az elrabolt úságírók ügyét, úgy vélekedett, nem kellett volna vallási és humanitárius okokra hivatkoznia a román félnek akkor, amikor a tárgyalások folytatásának feltételeként szabták meg Marie Jeanne Ion azonnali szabadonbocsátását. A jelek szerint a román közvetítők egyáltalán nem értik a túszejtők mentalitását, mondotta Henin, azt viszont ésszerű lépésnek tartja, hogy – kompromisszumként – a női fogoly szabadonbocsátást kérték.

Ion Ştefan pszichoszociológus szerint rossz volt a tárgyalásokat vezető elnöki hivatal stratégiaváltása, nem kellett volna belemenni abba, hogy a médián keresztül üzengessenek a terroristáknak. A szakértő azzal vádolja a román hatóságokat, hogy az eset kapcsán mindent megtettek a lakosság érzelmeinek manipulására, és kihasználták az egyre inkább növekvő riadalmat, amit az elrabolt újságírók helyzete váltott ki. Céljuk nem volt más, mint elterelni a románok figyelmét az országot sújtó más súlyos gondokról – vélekedett. (Részletek az 5. oldalon)

Csütörtök este a Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Körének és a Református Nőszövetség közös szervezésében Jókai Anna Kossuth-díjas író tartott előadást a Szentegyház utcai székház zsúfolásig megtelt nagytermében, Ember a III. évezredben címmel. Az emlékezetes élményt Barabás Kásler Magdának és a Református Teológiai Intézet Brian Johnston vezette férfikórusának a közreműködése fokozta.

A neves vendég nem az irodalomról beszélt közönségének, nem ilyen-olyan széljáráshoz igazodó demagóg szöveget akart közölni. Inkább alázatos tanácsadást nyújtott a Krisztus által betöltött „mérleg nyelve" szerepről, amely a mai világszemléletekben eluralkodott tévelygők és rosszindulatúak helyreutasítását szolgálja. Napjaink Magyarországában le akarják nullázni a családot, az emberi életet. Eluralkodóban a szemlélet, mely szerint ebben a században csak az egyéni szabadság számít. Pedig isteni ajándékról, a szerelemből eredő közös feladatok vállalásáról van szó, a „kalitka-családok" helyett a „fészek-családok" központúságára kellene törekedni. A magyarság számbeli fogyása Isten-ügy és nemzet-ügy. Politikát és erkölcsöt egymástól teljesen elszakítani nem lehet.

Napjaink világának álmércéje szerint mindent ki kell szakítani az egészből. A kialakult helyzetért az Istentől szabad akaratot kapott ember a felelős. Haladhatunk jó, de rossz irányba is. Jókai Anna számára fontos hazája és nemzete, amely, amíg nem teljesítette küldetését, nem olvadhat bele a semmibe. Nekünk, magyaroknak, egyelőre a létünkért kell harcolnunk. Ez nem az a konzervativizmus, amit egyesek elmaradottságnak, csököttségnek, butaságnak kiáltottak ki. Neki, a magyartanárnak, elhihetjük: minden egyes szellemi konzerv sajátos ízet ad a közösnek. „Nyitottnak kell lenni!" – harsogják a globalizáció bajnokai. Az írónő szerint azonban előbb nézzük meg, kit engedünk be lakásunkba: az újnak és a jónak tárjuk ki ajtónkat, de a luciferi gondolatoknak ne!

A december 5-i népszavazás ősbűn volt, Krisztus arcát ütötték meg vele. Jókai Annának víziója támadt: az anyaország kilyukadt, csak holmi cérnaszálak tartják össze. A magyar nyelv életelem és megtartó erő, amit irt a kommunikáció. Pedig Márai Sándor szavaival, „nincs árnyéka a szónak, ha az ember nem anyanyelvén szól". A baj akkor kezdődik, amikor már nem magyarul álmodunk. Az Európai Unió eléggé baljós geopolitikai szülemény, a képből kimaradt, hogy kontinensünk keresztény gyökerű. Jobbá senki sem akar lenni benne, csak – elamerikanizálódva – jobban élni. Az uniós Európa zászlajának tizenkét csillaga közé spiritualitást, élő szeretet is be kell vinni. De a nagyhatalmak érdeke mást diktál. Nem a szellemi eredmények terjednek, hanem a gazdasági termékek. A mai bitorló Lucifer torzképet alakított ki a világ régi egyesülési vágyáról. Hogy mit tehet a kisember? Óvakodjunk a közöny eluralkodásától, különböztessük meg a szabadságot a szabadosságtól, ne áltassuk hamis életképekkel és hamis tudattal fiataljainkat. A harmadik évezredben az értelmes emberek előbb-utóbb rájönnek arra, hogy a hit és a tudás nem zárja ki egymást. „Pásztorlelkű bölcseké a világ. Nem erőszakkal vagy gyűlölettel, de viszolygással már lehet lépni a keresztényi méltóság érvényesítése felé" – fejtette ki Jókai Anna.

… ha az oktalan állatok a magok barlangjoknak bántódásáért, a magok kölyköknek elviteléért készek a halált szenvedni: mennyivel minékünk inkább, kik dicsőséges magyar vérnek maradéki vagyunk, az mi atyánkfiaiért, atyáinkért, anyáinkért, feleségünkért, gyermekünkért, hazánkért meg kell indulnunk, halálra is, ha kévántatik, mennünk, mégis legalább bosszút ezen a dühödt eben állanunk.

MUSZKA SÁNDOR: TEREPNAPLÓ című készülő kötetéből olvas fel a Bretter György Irodalmi Kör összejövetelén, május 2-án, hétfőn este 8 órakor a Bulgakov Kávéház pincéjében. A könyvet Burus János Botond mutatja be.

A KISMAMAKLUB a hétfői munkaszüneti nap miatt elmarad.

KOLLÉGIUMI NAPOKAT szervez a Kolozsvári Református Kollégium 2005. május 5–7. között. A megnyitót május 5-én du. 5 órakor tartják. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a kollégium Farkas utcai épületében. A részletes program megtekinthető az iskola honlapján: www.kollegium.iweb.hu

HÚSVÉTI KIÁLLÍTÁSÁT nyitott meg az Atelier 11 Műkedvelő Képzőművészeti Csoport (Erős Erzsébet, Kónya-Serb Judit, Mathis Ibolya, Mihaela Savu, Doina Savu, Simonffy-Dani Irén, Maria Şofron, Weber T. Maria) az Excelsior Galériában. A Városi Művelődési Ház szervezte kiállítás május 17-ig tekinthető meg, naponta 10–18 óra között.

A RAMI JAZZ & BLUES BAND (Németország–Románia) koncertezik a Jazz & Blues Session keretében május 3-án, kedden este 7 órakor a Kolozsvári Rádióstúdió hangversenytermében (Donát 160.). A rendezvényt a kolozsvári Német Művelődési Központ és a Román Rádiótársaság–Kolozsvári Rádióstúdió közösen szervezte. Belépés ingyenes.

Februári nagysikerű bemutatkozása után, Misha Katz világjáró karmester április 27-én, Wagner, Brahms és Dvorak műveiből összeállított műsort vezényelt a filharmonikusok élén.

Wagner legragyogóbb zenekari részletei közé tartozik a Lohengrin III. felvonásának előjátéka, amely a nászjelenet ünnepélyes hangulatát előlegezi. A kürtök, majd a harsonák által megszólaltatott fanfár ellenállhatatlan hatású.

Mindez hatványozottan valósult meg Misha Katz átélt vezénylésében.

Oxana Corjos volt a szólistája Brahms fiatalkori I. d-moll zongoraversenyének, amely a műsor második számát képezte. Az 1859-ben írott zongoraversenyt Brahms eredetileg kétzongorás szonátának szánta, majd szimfóniának, végső formájában azonban nagy drámai erőt sugárzó zongoraversennyé vált.

Oxana Corjos több nemzetközi verseny díjazottja, jelenleg a Bukaresti Zenei Egyetem tanára, rendelkezik a mű által megkívánt megfelelően erős billentéssel és technikai felkészültséggel. Biztos előadásmódjának érdeme, hogy figyelmesen illeszkedett bele a különböző hangszerek szóló részleteibe.

A műsor második részét képező Antonin Dvorak VIII. szimfóniája, ha nem is közelíti meg népszerűségében a IX. Új világ szimfóniát, mindvégig nagy tudással hangszerelt, dallamgazdag muzsika, amelynek III. keringőszerű tétele különleges varázsú, első hallásra is megfogja a hallgatót, IV. tételét nagy dinamikai kontrasztok jellemzik, erőteljes trombitaszignálok váltakoznak benne lírai csellórészletekkel.

Misha Katz, Oroszország Nagy Díjával és a Csajkovszkij konzervatórium doktori címével kitüntetett karmester, a világ számos országában vezényel, mint csellista, a Franciaországban működő Sosztakovics-trió tagjaként aratott jelentős sikereket. Olyan dirigens, kinek hangról hangra pontos elképzelése van az előadandó műről, amelyet természetesen partitúra nélkül vezényel. Vezénylési módja egyéni, szinte koreográfiaszerűen játssza le az előadott művet. Lehet ezt kissé túlzásnak is tekinteni, de az eredmény mindenképpen őt igazolja: előadásában a mű minden szépsége megvalósul.

A kiváló zenekari teljesítményből ki kell emelnünk a szimfónia I. és III. tételének széphangú fuvola szólóit és a IV. tétel biztos intonációjú trombita részleteit.

Misha Katz, aki megelégedését fejezte ki a zenekar teljesítményéről, ezúttal is átütő sikert aratott.

Május első vasárnapján ünnepeljük az Anyák napját. Az anyák tiszteletére először a görögök rendeztek tavaszi ünnepet az ókorban. A legújabb kori hagyomány az Egyesült Államokból terjedt el 1914-től, amikor Woodrow Wilson elnök hivatalos ünneppé nyilvánította az Anyák napját. Amerikában május második vasárnapján emlékeznek meg róla, hasonlóképpen Belgiumban, Dániában, Finnországban, Olaszországban, Törökországban, Ausztráliában, míg a világ egyéb tájain más-más időpontban köszöntik az édesanyákat. 1990 óta az anyák napját követő hétfőn az anya nélkül nevelkedő gyermekek napját is megrendezik.

Európában a múlt század húszas éveitől vált szokássá az Anyák napja ünneplése, de az édesanyák valódi megbecsülése inkább azzal mérhető: mit tesz értük az állam és a civil társadalom az év többi napján? A finneknek például e téren nincs okuk a szégyenkezésre.

Anyák napján virágok, ajándékok, versikék és megemlékezések köszöntik az édesanyákat.

Mint mostanában oly sok képzőművész, Felházi Ágnes is az alternatív kiállítóterek felé orientálódott: fényképeit a Bulgakov kávéházban állította ki. A fiatal művész nevét elsősorban a festészettel és nem a fotókkal kapcsolatban említik. A fényképezés a hobbija – mondta el a csütörtöki megnyitón – és az irodalmi kávéházban megtekinthető tárlat tulajdonképp a festői munka első fázisát képezte. Felházi Ágnes kitartását munkájában éppen ez bizonyítja: a tanulmánynak szánt fotók túllépték eredeti funkciójukat, és külön egységet hoztak létre.

A fényképek témája az árnyék és annak játékai. A művész elmondása szerint őt az foglalkoztatja, hogyan változik át egy szabályos geometriai forma szabálytalanná az árnyék által. A néző maga is érzékelheti, hogy az érzelmek a valósággal találkozva ugyanígy változnak. A festőként nonfiguratív ábrázolásmódot használó alkotó a fényképek témaválasztásában is tartózkodik a túlzottan felismerhető dolgoktól: jellegzetes tárgyakkal, lényekkel, objektumokkal szinte nem is találkozik a szemlélődő. A kiállítás egy kicsit komoly-komor hangulatú. A fekete-fehér képek címnélkülisége is ezt emeli ki, a fotók magukért beszélnek: a távoli felvételek többet, a közelképek kevesebbet idéznek az esős-borús napok érzéseiből.

A fényképészet kedvelői a tárlatot a Bulgakov Irodalmi Kávéházban tekinthetik meg.

A Romániai Magyar Közgazdász Társaság szakmai közlönyének legújabb számából: Az Édentől keletre (Botos Katalin); A Szülőföld Program gazdasági kérdései – Erdélyből nézve közgazdász szemmel (Colţea Tibor); A boldogulás esélyei a szülőföldön (Somai József); A román bankszektor iparági mélyelemzése (Somodi Júlia, Szabó Csaba István); A vállalkozásélénkítés helyzete a Csíki-medencében (György Otília); Egy kistérségi társulás esélyei – Esettanulmány: az Almás-Egregy-medence (Kerekes Kinga); Újdonságok a gazdasági és pénzügyi jogszabályozásban (Pásztor Csaba).

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – XXX 2 – A következő fokozat – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23. Kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn minden vetítés. Szombaton: 13, 15.30, 18, 20.30; vasárnap zárva; hétfőn: 15.30, 18, 20.30, 23.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Che Guevara: A motoros naplója – mexikói–francia–argentin–brazil bemutató. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken 22.30; kedvezménnyel kedden minden vetítés; szombaton: 15, 17.30, 20; vasárnap zárva; hétfőn: 17.30, 20.

GYŐZELEM – Millió dolláros bébi – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 22. A texasi láncfűrészes – bemutató. – Vetítések időpontja: 15, 19.30.

FAVORIT – Blade: Trinity – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön minden vetítés; szombaton: 15, 17, 19; vasárnap zárva; hétfőn 17. 19.

DÉS

MŰVÉSZ – A randiguru – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; pénteken, szombaton 21; kedvezménnyel: pénteken, szombaton 21 órától, hétfőn minden vetítés; szombaton: 17, 19, 21; vasárnap zárva; hétfőn: 17, 19.

TORDA

FOX – Az átok – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 20. Vágott verzió – bemutató. – Vetítések időpontja. 18.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A fűrész – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Constantine – amerikai. – Vetítések időpontja: 13, 15, 17.30, 20; pénteken 22; kedvezménnyel pénteken, szombaton 13 órától; hétfőn minden vetítés; szombaton: 13, 15, 17.30; vasárnap zárva; hétfőn: 17.30, 20.

DACIA B-TEREM – Double zéro – francia. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken: 21.30; kedvezménnyel pénteken, szombaton 14.30 órától, kedden minden vetítés; szombaton: 14.30, 17; vasárnap zárva; hétfőn: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – 80 nap alatt a Föld körül – amerikai. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; szombaton 14.30, 17, 19.30; vasárnap zárva; hétfőn 17, 19.30.

MAGYAR OPERA

Május 5-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Rossini: A sevillai borbély. Vezényel: Hary Béla. Rendező: Demény Attila.

Május 8-án, vasárnap du. 5 órakor: Huszka Jenő: Bob herceg. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendező: Gy. Tatár Éva.

ROMÁN OPERA

Május 8-án, vasárnap este 7 órakor: Bizet: Carmen – francia nyelvű előadás.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, április 30-án, szombaton este 8 órakor: Georg Büchner: Woyzeck – stúdióelőadás. Rendező: Mihai Măniuţiu m. v.

Május 1-jén, vasárnap este 8 órakor: Fehér tűz, fekete tűz (Dybbuk) – stúdióelőadás. Rendező: David Zinder m. v. (Izrael).

Május 2-án, hétfőn este 8 órakor: Christopher Marlowe: Doktor Faustus tragikus históriája – stúdióelőadás. Rendező: Mihai Mâniuţiu m. v. – CSAK 16 ÉVES FELÜLIEKNEK.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Május 5-én, csütörtökön este 7 órakor: Lucian Blaga: Ivanca.

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Május 6-án, pénteken este 7 órakor: Rendkívüli vokál–szimfonikus hangverseny Európa Napja tiszteletére. A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarát Theo Wolters (Hollandia) vezényli. Közreműködik: Dorina Mangra, Mihaela Maxim, Iulia Merca, Pataki Adorján, Adrian Mircea Simpetrean. Műsoron. Kurt Weil: Hangverseny hegedűre és fúvószenekarra. Beethoven: IX. Szimfónia.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Egyre több részlet, apróság bukkan napvilágra az új katolikus egyházfő, a bajor pápa életéből. Peter Seewald, a Ratzingerrel folytatott beszélgetések alapján készült, egy évtizeddel ezelőtt A Föld sója címen megjelent interjúkötet szerzője megírja például, hogy a bíboros 1991-ben agyvérzést kapott, s azóta rá van szorulva az Aspirin 100 vérhígítóra. Az arc baloldalán látható forradás 1992-ből származik: rövid időre elvesztette eszméletét, ráesett a fűtőtestre. 1993-ban már fáradtnak és kimerültnek érezte magát, többször is kérte II. János Páltól a nyugdíjaztatását, de a lengyel pápa nélkülözhetetlennek tartotta Ratzingert maga mellett a hittani kongregáció vezetőjeként.

Ratzinger körülbelül 300 méterre élt a pápai lakosztálytól, ahová most átköltözött. A költözködésben segített XVI. Benedek három évvel idősebb testvére, Georg, a regensburgi dóm kórusának egykori vezetője is. Georg Ratzinger egyik szeme sír, a másik meg nevet. Attól tart, hogy öccse pápasága óhatatlanul megritkítja személyes érintkezésüket. Joseph Ratzinger vatikáni bíborosként is évente legalább négyszer hazalátogatott testvéréhez Regensburgba. Joseph és Georg Ratzingernek volt egy Mária nevű lánytestvére is, aki 1991-ben meghalt.

Joseph Ratzinger 1927. április 16-án látta meg a napvilágot a bajor-osztrák határnál, az Inn folyó partján fekvő Marktlban. A kisvárost a pápaválasztás híre óta felfedezték a televíziós forgatócsoportok, a polgármester futószalagon adja az interjúkat, a település az idegenforgalom fellendülését várja a vatikáni fordulattól. A német lapok sokatmondóan utalnak arra, hogy Joseph Ratzinger szüleit is Józsefnek (Joseph) és Máriának (Maria) hívták, úgy mint Jézus szüleit. Édesanyja tiroli pékmester lánya volt, szakácsnő, édesapja a rendőrségen szolgált, de sokat helyezték ide-oda, ifjabb Joseph Ratzinger korán elkerült szülőfalujából.

Teológiát és filozófiát tanult, 1951-ben szentelték testvérével együtt pappá, 1977-ben a münchen-freisingi érsekség élén felváltotta Julius Döpfnert, három hónappal később bíboros lett, s a pápa 1981-ben hívta a legfontosabb kongregáció élére. A Vatikánt azonban már korábban megismerte: Frings, kölni bíboros tanácsadójaként, részt vett a II. Vatikáni Zsinaton.

Az új pápa intellektusáról, rendszerezőképességéről mindenki a legnagyobb elismerés hangján beszél. Nem csak „szakmájának" irodalmát ismeri fölényesen, ha kell idéz filozófusoktól, Adornótól, vagy Blochtól is, olvasta Kafkát, kedvenc könyve az irodalmi Nobel-díjas Hermann Hesse Pusztai farkasa, de arra a bizonyos magányos szigetre, a Biblián kívül, magával vinné Szent Ágoston ifjúkori vívódásait rögzítő művét, a Vallomásokat is. Szereti az almásrétest, az alkoholra allergiás, bár többször lefényképezték már sörrel töltött jókora pohárral a kezében.

A portrékból nem maradhatnak ki a háborús évek sem, amelyeket az utóbbi napokban különösen a brit sajtó emlegetett előszeretettel. Peter Seewald megírja, hogy Joseph Ratzinger is belépett a Hitlerjugendbe, mert az kötelező volt. 1943-ban szeminaristaként osztálytársaival együtt Münchenbe került, ahol légvédelmi üteghez sorolták be őket. 1944 őszén a fiúkat két hónapra az osztrák–magyar határra vezényelték, ahol a nácik kényszermunkásokkal védőrendszert próbáltak kiépíttetni. A háború végén Ratzinger amerikai fogságba esett, 1945-ben folytatta tanulmányait szeminaristaként.

Bajor elemek az új pápai címeren
Az új pápa címérén a hagyományos pajzs felett már nem az uralkodói hármas korona, a tiara, hanem püspöki mitra látható, s XVI. Benedek érseki címerének számos bajor elemét is átemelte rá.

Az április 2-án elhunyt II. János Pál pápa címerét még a tiara díszítette, de maga a kék pajzs nagyon egyszerű volt, aranyszínű keresztet és egy nagy M betűt ábrázolt (Karol Wojtyla nagy Mária-tisztelő volt), s alatta jelmondata: Totus tuus (egészen a tied).

Joseph Ratzinger még münchen-freisingi érsekké való kinevezésekor választhatott címert és jelmondatot magának a hagyományok szerint, s most már XVI. Benedek pápaként kis módosításokkal meghagyta érseki címerét és jelmondatát. A pajzs körívekkel három mezőre osztott: balra fent egy koronás mór díszeleg. A pajzs jobb felső sarkában egy zsákot vivő barnamedve látható, a püspöki szolgálatot, „isteni teherhordót" jelképezve (van egy bajor mondai értelmezése is egy megszelídített vadállatról), míg az alsó mezőben egy úgynevezett Jakab-kagyló található, amely egy Szent Ágostonhoz kapcsolható mondára utal, illetve emlékeztet a középkori zarándokok vízmerítő csészéire, így gyakran nevezik a motívumot zarándok-kagylónak. A kagyló szerepeltetésének magyarázata: Joseph Ratzinger Szent Ágoston egyháztanából írta doktori értekezését, illetve a regensburgi szeminárium címerében is fellelhető e motívum, s Ratzinger itt is hosszú időn át tevékenykedett.

Az érseki Ratzinger-címer mezőinek két alapszíne az ezüst és a kék volt – Bajorország színei –, s valószínűleg ezek is maradnak a pápai címerben, habár a színekről egyelőre nem született döntés. Ratzinger pápa jelmondata: cooperatores veritatis, vagyis az igazság munkatársai, segítőtársai (János apostol harmadik leveléből vett idézet, s azt fejezi ki, hogy a püspök munkatárs egy olyan egészben, amely túlnő rajta).

Ratzinger hitvallása
XVI. Benedek pápa az elmúlt több mint húsz évben a Vatikán hittani kongregációjának vezetőjeként lényegesen formálta a katolikus egyház felfogását alapvető kérdésekben.

Terhességmegszakítás: Annak érdekében, hogy az egyház még csak közvetve se legyen részese az abortusznak, Ratzinger elérte, hogy az egyház kilépjen a terhességmegszakításról a nőket lebeszélő, de végső soron az abortuszt nem tiltó tanácsadási rendszerből.

Felvilágosodás és modernitás: Ratzinger kételyeket táplál a modernitás szabadságfelfogásaival szemben, s óv a féktelen liberalizmustól.

Felszabadítási teológia: Ratzinger a latin-amerikai felszabadítási teológiát marxista szemléletűnek tartja, az irányzat egyik neves képviselőjét, Leonardo Boffot megrendszabályozták.

Biblia: A katolikus hit nemcsak a szentíráshoz, hanem az egyházi tradíciókhoz is igazodik.

Nők: Katolikus papok továbbra is csak férfiak lehetnek. Ratzinger elutasítja a feminizmust.

Háború és béke: A Benedek név választásával az új pápa kapcsolódik XV. Benedek pacifista törekvéseihez. XV. Benedek az első világháború idején a béke érdekében munkálkodott.

A Vatikán és a helyi egyházak: Ratzinger legutóbb ellenezte Róma túlzott központi hatalmát, s több beleszólási jogot sürgetett a püspökök és a helyi egyházak számára.

Laikusok: Ratzinger a növekvő paphiány ellenére is ellenzi, hogy laikusok (fogadalmat tett, de pappá nem szentelt személyek) miséket celebráljanak.

Liturgia: Ratzinger a latin nyelvű misézést becsüli a nemzeti nyelven folyó misézés ellenében.

Ökümené: Ratzinger hangsúlyozza, hogy a katolikus egyház fölötte áll más keresztény egyházaknak, s elutasítja, hogy katolikusok más vallásúakkal együtt részesüljenek az oltáriszentségben.

Tabletta és óvszer: Ratzinger elutasítja a terhességgel szembeni művi védekezést, s a házassági hűséget tartja az AIDS elleni védekezés legjobb eszközének.

Válás: Ratzinger ellenezte, hogy ismét megházasodott elváltak áldozhassanak.

Tévedhetetlenség: Hitbéli és erkölcsi kérdésekben a pápa tévedhetetlen.

Papi nőtlenség: Katolikus papok továbbra sem nősülhetnek.

Nem EU-párti az új pápa
Változást hozhat az Európai Unió és a katolikus egyház viszonyában Joseph Ratzinger pápává választása - vélte a European Voice brüsszeli hetilap XVI. Benedek, az euroszkeptikus pápa című cikkében.

A brit Economist-csoporthoz kötődő, kizárólag uniós ügyekkel foglalkozó újság alkalmi szerzője – az EU-tagországok püspöki konferenciáinak közös bizottságánál régebben szóvivőként ténykedő John Coughlan szerint – politikai értelemben az EU érezheti meg legjobban azt a megosztottságot, amelyet Ratzinger megválasztása az egyházon belül és világszerte kiváltott. „Az európai integráció nagy bajnoka helyett olyan pápánk lett, aki kétkedik annak értékében" – vélekedik a lap. Állítása szerint XVI. Benedek is osztja azokat az aggodalmakat, hogy az EU a liberalizáció és világiasodás felé halad a keresztény értékek ellenében.

Az EU a cikk szerint a pápa megválasztását már az alkotmányról szóló népszavazások előkészületei során érezni fogja. Az EU-ban kételkedő katolikusok máris unióellenes elemeket vittek előkampányukba Írországban, Spanyolországban és Lengyelországban.

Ratzingert az átmenet pápájának vélték megválasztásakor – emlékeztet a European Voice –, aki biztosítja az uniót támogató, az euroszkeptikus katolikusok csillapításában segítő II. János Pál örökségének folytatólagosságát. Az EU-integráció régóta tartó egyházi támogatását illetően azonban pápasága tartósabb változást jelezhet – áll a kommentárban.

Nekem ne mondja senki, hogy a mai Romániában ismeretlen a pozitív diszkrimináció gyakorlata. Mert igenis, van ilyen. Még a nyugati keresztény világ idei húsvétjának előestéjén hallottam a kolozsvári utcán két román fiatal szájából: „Milyen jó ezeknek a magyaroknak, hiszen a legtöbb esztendőben kétszer ünnepelhetik a húsvétot! Mert nekik nem elég a sajátjuk, ők akkor is munkaszüneti napot kapnak, amikor az ortodoxok! Bezzeg nekünk…"

Való igaz, hogy a legtöbb munkahelyen nem lehet szigorúan kiosztani az alkalmazottaknak a vallási és kulturális eredetű ünnepnapokat, ebben a kérdésben nem lehet érvényesíteni az egyenlősdiség szellemét. Vannak olyan cégek, intézmények, ahol – tekintettel az azonos etnikumú helyi közösségre – az emberek számára természetes a közös munkaszüneti nap. Ott viszont, ahol vegyes a munkaközösség, hivatalosan vagy hallgatólagosan, általában tiszteletben tartják a mássággal együtt járó eseményt.

Így volt ez már 1989 előtt is, pedig akkoriban igencsak veszélyesnek számított nyíltan emlegetni például a húsvétot. De a szocialista etikának nevezett színjátékelem sem volt képes hatásosan elnyomni az emberi jóérzés érvényesülését.

Napilapunk különben más okokból nem jelenhet meg szokásos hétfői számával. Köztudott, hogy mi csak a nyomdai és forgalmazási-kézbesítői munka függvényében kerülhetünk olvasóinkhoz, ami viszont az ortodox húsvét miatt szünetel. Így kényszerülünk, minden jószándékunk ellenére, pihenőnapozni.

De mindennemű magyarázkodás helyett, inkább hadd kívánjuk a „bezzeg-előknek…" is azt, ami ilyenkor szokás, mintegy viszonzásképpen a mi ünnepünkkor némely román lapban megjelenő „Boldog húsvéti ünnepeket!" jókívánságra – szokás: Hristos a înviat!

Ördög I. Béla

„Csendben" szól a református harang
az ortodox nagyhéten

Az erdélyi falvak többségében, ahol különböző felekezeti, etnikai csoportok élnek együtt, kölcsönösen tiszteletben tartják egymás ünnepét, még akkor is, ha saját húsvétjuk más időpontban volt. Azokban a falvakban, ahol a protestánsok mellett görögkeletiek is élnek, az ortodoxok nagyhetén a reformátusok harangját csak „csendben" húzták meg. A magyarok húsvétját a románok soha nem zavarták meg nagyobb mezőgazdasági munkával, legtöbbször „félünneplőben" meglátogatták közelebbi barátaikat és szomszédaikat.

Az ortodoxok legjelentősebb húsvéti népi szokásai a nagyhéthez kapcsolódnak. Mihaela Mureşan muzeológus szerint, a nagyhetet fekete hétnek is nevezik. A népi hiedelem szerint ugyanis pokolra kerül annak a lelke, aki húsvét előtt hal meg, hiszen az ünnep előtt a mennyország kapui zárva vannak.

A nagyhét „száraz" keddjén olyan mágikus-tiltó módszerek honosodtak meg, amelyekkel megakadályozták, hogy elszáradjon a gabona, s hogy elapadjon el a tehenek teje. Nagykedden megfürödtek az emberek, hogy szabaduljanak a betegségektől. Nagyszerda volt az utolsó nap, amikor a falusi közösségekben engedélyezték a fonást, azután már csak a mezei munkára készülődtek. Csütörtök éjszaka került sor az úgynevezett „utolsó ítéletre" is. A legények két egymás mellett lévő domboldalon gyülekeztek, és „párbeszédet" folytatva, a világ tudomására hoztak olyan történeteket és cselekedeteket, amelyeket addig titokban tartottak.

Nagycsütörtökön a halottak emlékére a románok gyertyát gyújtanak a temetőben, a hiedelem szerint az elhunytak meglátogatják egykori házukat. Rosszat álmodhatnak, vagy kísértetekkel találkozhatnak azok, akik nem ápolják a holtak emlékét. Ezen a napon szigorúan tilos dolgozni és aludni. Úgy vélik: aki alszik, egész évben lustálkodni fog. E napon minden családtagnak koszorút kötnek, majd feldobják azt a ház tetejére. A hiedelem szerint még abban az évben meghalhatott, akinek koszorúja leesett a tetőről.

Nagypénteken jövendölni is szokás volt. Úgy vélték, hogy az aznapi eső bőséges termést vetít előre. Nagyszombaton az asszonyoknak kovásszal kellett megkenniük a fa törzsét, hogy termést hozzon. A hiedelem szerint szombat éjszaka nyílt meg újra az ég, és aki meglátta az újranyílt eget, mindet megkapott Istentől.

A Feltámadás napján, a népi hiedelem szerint, aki folyó vízben megmossa a haját, arra egész évben jólét vár. A román szokáskörben a tojáskoccintás is elterjedt, így reméltek találkozni egymással később az emberek a túlvilágon.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Alkalom kínálkozik napjainkban az izraeli–palesztin konfliktus megoldására – vélekedett izraeli látogatása alkalmával az orosz elnök. Putyin tegnap palesztin területen folytatta a látogatást.

Vlagyimir Putyin Móse Kacav izraeli államfővel folytatott jeruzsálemi megbeszélése után kijelentette: „Alkalom kínálkozik napjainkban arra, hogy véget vessünk az elhúzódó izraeli-palesztin konfliktusnak. A megoldás kulcsa a nemrégiben elkezdett párbeszéd folytatása."

Oroszországnak és Izraelnek eltökélt szándéka kompromisszum nélküli harcot folytatni a terrorizmus ellen, szögezte le a két államfő közös nyilatkozatukban. Kijelentették, hogy a terrorizmus nem köthető egyes népekhez vagy vallásokhoz, „a terrorizmusnak nincs és nem is lehet nemzeti vagy vallási arculata". A felek minden feltétel és fenntartás nélkül elítélik a terrorizmus bűnös, igazolhatatlan módszereit, bárhol alkalmazzák, és bárki alkalmazza is ezeket. A két elnöknek meggyőződése, hogy hosszú távra és átfogóan kell megtervezni a terrorellenes harc lépéseit – olvasható a nyilatkozatban.

Putyin elutasította az iráni nukleáris program orosz támogatása miatt kapott izraeli bírálatot. Váltig hangoztatta a közös sajtóértekezleten, hogy Oroszország csak a békés célú, energiatermelő nukleáris létesítmények létrehozásában segíti Iránt. Hozzátette: Moszkva maga is határozottan ellenzi, hogy Teherán atomfegyverhez jusson. Ezért olyan cikket iktatott be az Iránnal kötött nukleáris együttműködési szerződésbe, amely szerint az ázsiai ország köteles visszaszállítani Oroszországba az elhasznált nukleáris fűtőanyagot, nehogy felhasználhassa az atomerőmű reaktoraiból kikerülő anyagokat katonai célokra. Az orosz elnök elismerte, hogy ez a kikötés önmagában még nem elegendő garancia. Kijelentette: Teheránnak le kell mondania minden olyan technológiáról, amely alkalmas lehet atomfegyver előállítására, és meg kell engednie, hogy nemzetközi megfigyelők szemmel tartsák az iráni nukleáris programot.

Az orosz államfő szerda este érkezett Izraelbe, ahol orosz, illetve szovjet legfelsőbb szintű állami vezető korábban még nem járt. Szerda éjszaka elment Jeruzsálemben a Siratófalhoz, a zsidók egyik legszentebb helyéhez – az izraeli biztonsági szolgálat kifejezett kérése ellenére. Végül kénytelenek voltak eleget tenni a vendég óhajának, és az orosz elnök szigorú biztonsági kísérettel felkereste a Siratófalat, ahol egy rabbi üdvözölte, és megajándékozta őt egy Jeruzsálem-albummal.

Az orosz elnök végül palesztin területen folytatta útját.

A brit választási kampány kezdete óta a legnagyobb munkáspárti előnyt mutatta ki a legutolsó felmérés. Tony Blair kormányfő arra figyelmeztette az Irakot állandóan felhánytorgatókat, köztük egy dezertőr munkáspárti képviselőt, hogy ezzel konzervatív képviselőjelöltek tucatjait viszik be hátukon a parlamentbe.

A felmérés szerint, az 1997 óta kormányzó Munkáspártra most 40 százaléknyian szavaznának, az ellenzéki konzervatívok támogatottsága 30 százalék. A munkáspárti tábor 3 százalékponttal bővült a múlt heti hasonló felmérés óta, a toryké 2 ponttal zsugorodott, vagyis a Labour előnye egy hét alatt e közvélemény-kutatónál megkétszereződött.

A brit választási aritmetika alapján – ha a jövő csütörtöki voksoláson is ez az arány tükröződne – a baloldali kormánypárt egymás utáni harmadik választási győzelmét is az előző kettőhöz hasonló, hatalmas alsóházi többséggel aratná.

Egy másik vizsgálat is jelentős – bár valamivel szűkebb – baloldali előnyt hozott ki: e felmérés szerint a Munkáspárt támogatottsága 41, a konzervatívoké 33 százalékos.

A felmérések közzétételével egy időben azonban a Labour szempontjából meglehetősen kellemetlen incidens zavarta meg a párt kampányát: egyik legrégebbi képviselője a kormányfőre tett keresetlen megjegyzések kíséretében jelentette be átülését a harmadik legnagyobb parlamenti erő, a felmérésekben 20 százalék körüli támogatottságú, az iraki háborút élesen ellenző liberális demokraták padsoraiba.

Brian Sedgemore, aki 27 évig képviselte a Labourt az alsóházban, viszont a kormánnyal szembefordulva két éve az iraki háború ellen szavazott, „gyomorforgató hazugságokkal" vádolta Tony Blair miniszterelnököt Irak ügyében. A párt balszárnyán elhelyezkedő képviselő, aki az utóbbi évek legkeményebb, belülről jövő támadását intézte Blair ellen, arra szólította fel a választópolgárokat, hogy a jövő csütörtöki parlamenti választáson „jól verjék orrba" a kormányfőt.

Blair válaszában arra figyelmeztette a neki Irak ügyében, saját oldalról „hasonló módon üzengetőket", hogy ezzel konzervatív képviselők tucatjait juttathatják be „a hátsó ajtón át" a parlamentbe. Ugyanakkor hozzátette: elfogadja, hogy minél többször hangoztatja a maga álláspontját, annál jobban irritálja vele a háborút ellenzőket.

A jelenlegi brit miniszterelnök félreérthetetlen utalást tett arra, hogy a kormányon belüli fő hatalmi riválisának tartott Gordon Brown pénzügyminiszter fogja őt követni a miniszterelnöki székben, mondván: „Gordonból elsőrangú miniszterelnök lenne".

Tony Blair már korábban bejelentette, hogy a negyedik választási csatába már nem ő vezeti a Munkáspártot, és a sajtó azóta csak azt találgatja, hogy a harmadik győzelem után mikor adja át a helyét Brownnak.

A brit Independent szerint az előző brit választásokon Blair mellett fellépő vezető üzletemberek közül többen úgy döntöttek: az iraki háború kirobbantása miatt ezúttal nem támogatják a Munkáspártot. A lap emlékeztet arra: az 1997-es és 2001-es választások előtt 58 tekintélyes üzletember írta alá a Finacial Times hasábjain közzétett levelet, amelyben a Labour megválasztására buzdítottak.

A május 5-i választás előtt ismét közzétettek egy támogató levelet, amelyet ezúttal 63-an írtak alá, a korábbi támogatók közül azonban többen egyértelművé tették: Nagy-Britannia munkáspárti kormányának az iraki háború ügyében tanúsított magatartása miatt nem tudják támogatni Tony Blair 2005-ös kampányát.

Bagdad szunniták lakta negyedében két, autóba rejtett pokolgép pusztított: az egyik egy étterem előtt, a másik pedig az út mentén, egy iraki rendőrjárőr elhaladásakor robbant fel. Az iraki főváros központjában, az ugyancsak szunniták által lakott Azamíja kerületben az iraki hadsereg egyik parancsnoksága volt egy, robbanóanyaggal megrakott jármű célpontja. Bagdad déli részén, a Dora negyedben, a villamos erőmű közelében, egy iraki rendőrjárőr mellett robbant a pokolgépet rejtő autó.

A helyi idő szerint reggel nyolc óra körül elkövetett robbantásos terrorakciókban legalább tíz iraki rendőr, illetve nemzeti gárdista vesztette életét, a sebesültek száma pedig eléri a harminchármat, ezek kétharmada civil.

Az újabb merényletek egy nappal azután történtek, hogy az iraki alkotmányozó nemzetgyűlés bizalmat szavazott az ország történelmében több mint 50 éve első, demokratikus választások eredményeként megalakult kormányának. Ibrahím al-Dzsaafari miniszterelnök kormánya azonban nem teljes, hiszen öt posztra – köztük a kulcsfontosságú olajipari és védelmi tárca élére – csak ügyvezető jelleggel neveztek ki minisztert.

– A nő az iszlám vallásban is védett és fontos, mindazonáltal nem kellett volna keresztény okokat felhozni akkor, amikor feltétel nélküli szabadonbocsátást kérték az újságírónőnek. Ebből az következik, hogy Bukarest és az iraki túszejtőknek nem sikerült megtalálni a "közös nyelvet" – mondotta Nicolas Henin. Felhívta a figyelmet: amikor ilyen jellegű tárgyalásokra kényszerülsz, minden szót alaposan mérlegelni kell, hiszen minden gesztusnak, hangsúlynak jelentése van, különösen, ha a fanatikus túszejtők nem épp a racionális viselkedésükről híresek. A jelek szerint a román fél nem ismeri a tárgyalópartner mentalitását, nem sikerült „bebújni a bőrébe", kiszámítani lépéseit, előrevetíteni cselekedeteit, ráérezni arra, mivel lehet a leginkább motiválni, hogy a túszokat sértetlenül szabadon engedje.

Henin jó jelnek tartja azonban azt, hogy az újságírók jelenleg is életben vannak, hiszen az első és a második ultimátum is nagyon világos, és kategórikus volt Ha ennek ellenére nem bántották őket, azt jelzi, hajlandók a tárgyalásokra. Az elemző úgy vélekedik, nem kell már sokat várni arra, hogy a túszejtők ismét jelentkezznek. Henin szerint az a tény, hogy az irakiak is a sajtón keresztül üzentek a román hatóságoknak, akik hozzájuk hasonlóan a médián keresztül tették közzé közleményüket, azt bizonyítja, hogy Bukarestnek nincsenek olyan „jó" kapcsolatai a túszejtőkkel, mint ahogy azt állítják.

Ion Ştefan pszichoszociológus szerint a hatóságok nagy hibát követtek el, amikor a médián keresztül üzengettek a túszejtőknek, és kísérletet tettek (meglehetős sikerrel) a lakosság érzelmeinek manipulálására.. Véleménye szerint hatékonyabbak lehettek volna a román tárgyalók, ha nem kerül nyilvánosságra a tárgyalások folyamata, hiszen ezek óhatatlanul olyan kompromisszumokkal járnak, amelyeknek közhírré tétele nem biztos, hogy jót tesz az ügynek. Ha csak nem olyan szándék húzódik meg e stratégiaváltás mögött, miszerint az elnökség le akarta rázni a tarkójában lihegő kiváncsi sajtót. Létezhet egy másik szándék is: azzal, hogy a tárgyalások részleteit igyekeznek nyilvánosságra hozni, és erőfeszítéseiket ország-világ látja, ha kudarccal végződik a dolog, nem lehet majd őket semmitevéssel vádolni.

A szakértő szerint a román hatóságok tévedtek, amikor az első napokban a volt kormánypárt és az arab mafia kapcsolataihoz kötötték az esetet, még akkor sem, ha ez nagyon időszerű volt a választások előtt álló SZDP politikai ellenfeleinek. Ezzel azonban nem csak a média és az olvasók, nézők figyelmét terelték el a lényegről, hanem azokét is, akiknek az üggyel kellett volna foglalkozniuk. Értékelése szerint Cotroceni nem bánta ugyanakkor azt sem, hogy a lakosságot nem közvetlenül érintő kérdésekről, árvízekről, az adók emeléséről, sztrájkokról szól a vita, hanem a túszdrámáról. A professzor ugyanakkor értékeli Bukarest erőfeszítéseit, hogy diplomáciai úton is lépett, kérve a sunnita párt képviselőinek, valamint az iszlám bölcsek segítségét.

Ami pedig az utcai tüntetéseket illeti, ezek természetesen szolidarizáló akciók, de kétélű a dolog, nem kell őket bátorítani, a terroristák ugyanis éppen erre számítanak. Arra, hogy ezáltal növekszik a feszültség, a nyomás a román hatóságokra, és csak tovább emelik majd a túszok árát. Nem tartja kizárva, hogy az első csoportosulás, amelyik rabul ejtette az újságírókat, valóban csak pénzt akart (4 millió dollárt), mivel ez nem jött össze, tovább adták az újságírókat egy másik csoportosulásnak, amelynek már politikai követeléseik voltak.

A szakember őszintén hiszi, hogy nemsokára szerencsés véget ér a történet, a három újsáíró és kísérőjük sértetlenül hazaérnek. Elsősorban arra számít, hogy az arab népek körében Románia mindig is baráti államként volt számontartva, még akkor is, ha politikusai – lásd a jelenlegi vezetést – nem mindig tartoztak a kedvencek kategóriájába.

Az elmúlt hetek árvízkárának ideiglenes mérlege szerint az ország 7 megyéjében 180 település még mindig víz alatt van. Egy ember életét vesztette, több mint 4.000 lakást tönkrement és 52 hektár termőföld került a víz alá. A környezetvédelmi minisztérium nem végleges adatai szerint 3000 embert kellett kitelepíteni.

Mintegy hétmillió eurós összeget készül kiutalni a román kormány azonnali hatállyal az árvízkárok helyrehozására Krassó-Szörény és Temes megyében. Sulfina Barbu környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter elmondta, hogy ezt az összeget a Világbanktól próbálja megszerezni. A tárcavezető azt is közölte, hogy az említett két romániai megye számára közép- és hosszú távon is elkészültek már a helyreállítási tervek. Eszerint 49,2 millió eurós befektetésre van szükség ahhoz, hogy a folyók szabályozása révén megelőzhessék a további hasonló katasztrófákat. A miniszter asszony szerint 1912 óta nem volt ilyen bőséges, négyzetméterenként 200 literes csapadék a két megyében.

Amint arról korábban tudósítottunk, Călin Popescu Tăriceanu, az előző napon Temes megyében tett látogatást, ahol igyekezett megnyugtatni a károsultakat, hogy házaikat újjáépítik, illetve rendbe hozzák. A miniszterelnök maga is figyelemre méltónak tartotta a helybéliek panaszát, miszerint az utóbbi négy esztendőben mintegy 60 millió eurót költöttek árvízvédelemre, ez azonban nem látszott meg a mostani természeti csapás idején. Sokan gyanakszanak arra, hogy az említett pénzek egy részét „eltérítették". A kormányfő mindenesetre ígéretet tett arra, hogy vizsgálóbizottságot állít fel, amely átvilágítja majd, miként költötték el az árvízvédelemre szánt összegeket, és miként hajtották végre az ebből finanszírozott munkálatokat.

A bánáti gátszakadások is súlyosbították a helyzetet. A gátak nagy része tíz évnél is öregebb volt, némelyiket soha nem is javították. Temes megyében az előrejelzések szerint tovább nő a vízszint, és fokozott árvízveszélyt jeleztek a Körösökön is.

A Mol Rt. 70 millió eurót fektet be, hogy a hazai kiskereskedelmi piaci részesedését hosszú távon 15 százalékra emelje. A magyar cég a következő öt évben 190-200-ra tervezi növelni romániai töltőállomásainak számát a jelenlegi 130-ról.

A Mol a szükséges hatósági jóváhagyások megszerzése után lezárta a 2004 novemberében bejelentett Shell Romania akvizíciót - közölte a magyar olajtársaság április elején. A Shell Romania, Mol Ro Comert Kft. néven a Mol-csoport tagjává vált. A Mol a kiskereskedelmi forgalom megkétszerezését tűzte ki célul a Shell hálózat integrációját követően.

A tranzakció eredményeként a Mol által Romániában működtetett töltőállomások száma meghaladja a 130-at, míg becsült kiskereskedelmi piaci részesedése eléri a 10 százalékot. A Mol folytatja zöldmezős töltőállomás hálózatbővítését, hogy elérje a stratégiai 15 százalékos piaci részesedést.

A közvetlen külföldi befektetések értéke januárban 89 millió euró volt, ami mintegy 48 százalékos csökkentést jelent az előző év azonos időszakához képest, derül ki a Román Nemzeti Bank adataiból.

Az RNB szerint 2003 januárjában 133 millió euró volt a közvetlen külföldi befektetések értéke.

Idén januárban ugyanakkor 10 millió euróról 64 millió euróra nőtt a portfolió-befektetések szintje.

Az Országos Cégjegyzék adatai szerint 206,6 millió euróról 83,49 millió euróra csökkent a külföldi tőkével működő cégek alaptőkéjének összege. A cégjegyzék szerint idén a külföldi befektetések szintje februárban 58 százalékkal csökkent 2003 azonos időszakához képest.

A Külföldi Befektetések Hivatala (ARIS) 3,1 milliárd euróra becsülte az idei közvetlen külföldi befektetések szintjét.

Franciaországban nagy felháborodást váltott ki, hogy egy Strasbourg közeli francia vállalat kilenc elbocsátott dolgozójának azt ajánlotta fel, hogy havi 110 eurós bérért tovább dolgozhatnak Romániában.

A Strasbourg melletti Schirmeckben lévő gyár, amely villamos tekercseket gyárt, 38 dolgozójából kilencnek felmondott a költségek csökkentésére hivatkozva. Az elbocsátott dolgozók azt az ajánlatot kapták, hogy egy romániai gyárban tovább dolgozhatnak havi 110 euró bruttó bérért, heti 40 órát, ami öt órával több, mint a franciaországi átlag.

A dolgozók nem fogadták el az állást. A helyi szakszervezet felháborodva vette tudomásul az ajánlatot, mondván: a 110 euró mindössze 30 euróval több, mint a román minimálbér.

Franciaországban a havi minimálbér 1300 euró az átlag 35 órás munkahéten.

Még az idén eladják a Romgaz gázcég 10 százalékát: egyelőre eldöntésre vár, hogy pénzügyi befektetőnek ajánlják, vagy tőzsdei kibocsátással értékesítik a 648 millió eurós forgalmú céget. A várható bevételről a gazdasági és kereskedelmi minisztérium egyelőre nem nyilatkozott. Az ágazati miniszter nyilatkozata szerint a Distrigaz Sud és Distrigaz Nord gázelosztók privatizációja április végéig lezárul. Tavaly októberben a német E.ON közüzemi szolgáltató gázrészlege, a Ruhrgas révén vette meg a Distrigaz Nordot 304 millió euróért, a francia Gaz de France pedig a Distrigaz Sudot 311 millió euróért. A gáztermelő Romgaz azon cégek listáján szerepel, amelyek értékesítését – részvénytőkéjük öt százalékáig – a rendszerváltás előtti időszakban elkobzott vagyonok kárpótlására kell felhasználni. A Romgaz egyike a legnagyobb cégeknek a minisztérium privatizációs portfoliójában.

A szegedi központú MÉH Rt. a román hulladékpiacon betöltött szerepe erősítését tervezi a következő években. A Romániában tavaly alapított MÉH-ROM Kft. 2004-ben 3650 tonna vashulladékot gyűjtött be, amely a magyarországi mennyiség töredéke. A nagyváradi székhelyű MÉH-ROM Kft. által a közeljövőben kezelt hulladék mennyiségének nagyarányú növekedésével lehet számolni. A Romániában begyűjtött hulladékot a cég nem magyarországi feldolgozóknak szállítja, hanem helyi hasznosítóknak, illetve exportőröknek értékesíti. (i. v.)

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 211 lej (3,621 erős lej), 1 USD = 27 931 lej (2,793 erős lej), 1 magyar forint = 143 lej (100 Ft = 1,43 erős lej).

Egy Fehér megyei nyugdíjas nem tudta felvenni nyugdíját, mert a megyei nyugdíjosztály téves adatai szerint halottnak volt nyilvánítva.

M. Ioan (66 éves) tövisi lakos ezen a héten nyugdíját szerette volna felvenni, amikor észrevette, hogy elhalálozottként van nyilvántartva. A felháborodott lakos a megyei nyugdíjosztályhoz fordult magyarázatért.

A hivatal alkalmazottai szerint akkor tévedhettek, amikor a számítógépben változtattak a nyugdíjas adatain. Így történhetett, hogy amikor a számítógépben megváltoztatták a nyugdíj kifizetésének módját, az új elektronikus adatlapon az érintett személy úgy jelent meg, mint elhalálozott.

A megyei nyugdíjosztály vezetősége felhívta a figyelmet arra, hogy sikerült kiküszöbölnie a hibát, és a nyugdíjas nemsokára megkapja az őt illető járulékot.

Leváltották Gabriel Popot a Regionális Utak- és Hidakért felelős Hivatal (RUHH) igazgatóját, mert nem kezdték el idejében a megyén áthaladó nemzetközi utak javítását, mint például a DN 17-es út DN 17 C és DN17 D mellékágait.

Szilágy János prefektus, sajtótájékoztatóján elmondta, hogy egyáltalán nem elégedett a nemzetközi utak jelenlegi helyzetével, amelyek tele vannak gödrökkel. Annak ellenére, hogy az időjárási feltételek kedvezőek voltak, a munkások nem kezdték el az útjavítási munkálatokat, a megyei kirendeltség nem tett semmit annak érdekében, hogy elkezdődjenek a munkálatok, mondta a prefektus.

A prefektus tárgyalásokat folytatott a kolozsvári RUHH igazgatójával, aki beleegyezett a Beszterce-Naszód megyei kirendeltség igazgatójának leváltásába.

Gabriel Popot tíz napon belül helyettesíteni fogják. A kormánykoalíciót alkotó pártok vezetői úgy határoztak, hogy az új igazgató RMDSZ tag lesz, de egyelőre még nem nevezték meg az igazgatói szék várományosát.

A megyei tanfelügyelőség falain hatalmas repedések vannak és a mennyezet is beomolhat, ezért az intézmény új vezetősége, szakértőkkel vizsgáltatta meg az épületet.

Mihai Cazacu, Beszterce-Naszód megyei tanfelügyelő a sajtótájékoztatón elmondta, hogy ezt a szakértői elemzést azért kérték, hogy megtudják, meddig használható az az épület, amelyben a tanfelügyelőség működik.

A tanfelügyelő azt is mondta, hogy a falak majdnem mindenhol elrepedtek és a mennyezet is omladozik.

A néhány száz éves épület a besztercei Evangélikus Közösség tulajdona, és a 2001/10-es törvény szerint visszaigényelték.

A tanfelügyelőség előző vezetősége már egy székhelyet kezdett el építeni, de ezt, pénzhiány miatt nem tudják befejezni. A munkálatok befejezéséhez még tíz milliárd lejre lenne szükség, de az idei költségvetésből csak 400 millió lejt utaltak ki erre a célra.

Mihai Cazacu szerint az országos teszt és érettségi vizsga után rögtön át kell költözniük egy másik épületbe. Most nem boríthatjuk fel az év végi vizsgák menetrendjét, de azok után sürgősen költöznünk kell – mondta a tanfelügyelő.

A két épületről, amelybe átköltözhetnének, még tárgyalások folynak a tanfelügyelőség, a besztercei polgármesteri hivatal és prefektúra között.

Több mint 300 lakást fognak lekapcsolni a megyei hőszolgáltatás hálózatáról, mert a Proditerm cég úgy döntött, hogy a közeljövőben több hőszolgáltató központot számolnak fel.

Titus Tonea, a Proditerm igazgatója elmondta, hogy azért döntöttek így, hogy lecsökkentsék a veszteséget és hatékonyabbá tegyék a hőszolgáltatást.

A cég vezetősége úgy döntött, hogy bezárja azokat a hőszolgáltató központokat, amelyek kevés fogyasztóval rendelkeznek. A Proditerm cég, már hat hónappal a tényleges lekapcsolás előtt, írásban tájékoztatta a lakások tulajdonosait a változásokról Jelenleg a cégnek 2700 előfizetője van, olyan fizikai személyek, akik tömbházlakásokban laknak, de rendelkezik 2000 jogi személyként nyilvántartott fogyasztóval is.

Az igazgató elmondta, hogy valószínűleg csak szeptemberben fogják lekapcsolni a központi hálózatról az érintett lakásokat, hogy addig más fűtési megoldást találjanak a téli időszakra.

A helyi hatóságok egy ausztrál cég ajánlatát mérlegelik, amely alternatív fűrészpor alapú fűtőrendszer kivitelezését ajánlotta fel, de erről majd a helyi tanács gyűlésein döntenek majd.

Több mint 800 millió lejbe kerül az a továbbképző tanfolyam, amelyen a besztercei polgármesteri hivatal köztisztségviselőinek kell résztvennie, hogy rendelkezzen az európai normáknak megfelelő számítógép-kezelő bizonyítvánnyal.

A szükséges összeget, a besztercei polgármesteri hivatalnak, a megyei tanácsosok hagyták jóvá szokásos gyűlésükön. Figyelembe vették, hogy a továbbképzés kötelező a 2003/161-es törvény értelmében és biztosítja az átláthatóságát a tisztségviselők munkájának. Továbbá rendszerezi az üzleti életet, valamint megelőzi és bünteti a korrupciót. A 2003/252-es rendelet szabályainak megfelelően a köztisztségviselőknek jártasnak kell lenniük a számítógép kezelésében.

Egy személynek a tanfolyam hat millió lejbe kerül. Ezért a polgármesteri hivatal 136 alkalmazottjának a továbbképzésre 816 millió lejt kell költenie.

Több helyi tanácsos megjegyezte, hogy az egy főre eső tandíj nagyon magas más városokhoz viszonyítva, ahol 3 és 4 millió lej egy ilyen jellegű felkészítés. A besztercei polgármesteri hivatal szerint nincs más választásuk, mert csak egyetlen akkreditált cég van Besztercén, amely számítógép-kezelési tanfolyamokat szervez, és az igazgatók olyan magas tarifát szabnak, amilyet akarnak.

Ez a bizonyítvány Európa-szerte elismert, bizonyítja, hogy tulajdonosa rendelkezik információtechnológiai ismeretekkel és meg tudja állni a helyét a számítástechnikában.

A Közéleti Felkészítő Környezetvédő Fiataloknak képzési program célja az erdélyi környezetvédelmi civil szféra erősítése a képzett, fiatal és új humán erőforrás biztosítása által.

A képzési programban résztvevő fiatalok elsajátítják mindazon alapismereteket, amelyek a hatékony civil szerepvállaláshoz szükségesek egy környezetvédelmi szervezetben. Ugyanakkor céljuk elősegíteni a környezetvédelemmel foglalkozó fiatalok közötti kapcsolatrendszerek létrejöttét.

Az első képzés tematikája a kapcsolatépítés, kommunikáció és együttműködés.

Előadásokat tart Nyvelt Erik, a magyarországi Független Ökológiai Központ Alapítvány munkatársa Torockón 2005. május 6–8 között.

Pályázati feltételek:

– fokozott érdeklődés a természet- és környezetvédelem iránt és/vagy ilyen jellegű civil szervezetek munkájában való aktív részvétel

– a pályázó állandó lakhelye a következő megyék egyikében kell legyen: Arad, Beszterce-Naszód, Bihar, Brassó, Fehér, Hargita, Hunyad, Kolozs, Kovászna, Krassó-Szörény, Máramaros, Maros, Szatmár, Szeben, Szilágy és Temes.

Nem pályázhatnak a 26-ik életévüket betöltött személyek.

A pályázati csomagnak tartalmaznia kell: a kitöltött pályázati űrlapot, a pályázó önéletrajzát, valamint egy ajánlólevelet (egy természet- és környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezet vagy egy tanár részéről). Az ajánló személy vagy szervezet telefonszámát kérjük feltüntetni az ajánláson!

A pályázati űrlap e-mailen igényelhető az office@greentransylvania.ro vagy a greentransylvania@yahoo.com címeken, vagy letölthető a www.pontweb.ro oldalról.

A pályázati csomagot e-mailben – csatolt formában – kérjük elküldeni az alabbi címek egyikére: office@greentransylvania.ro, greentransylvania@yahoo.com

További információkért forduljanak bizalommal Kovács Zoltán Csongor programkoordinátorhoz, a fentebbi e-mail címeken. Postacím: 400750 Cluj-Napoca O.P. 1 C.P. 1154, jud. Cluj, Romania

Telefonszám: 0744-603 930

Beküldési határidő: 2005. május 2. (hétfő), 24.00 óra.

Képzésen résztvevők száma: 15 fő.

A nyertes pályázókkal a szervezők telefonon és/vagy e-mailben veszik fel a kapcsolatot.

A képzés résztvevőinek 100 000 lej, jelképes összeget kell a helyszínen befizetniük.

A szállást, étkezést a szervezők biztosítják.

Útiköltséget nem áll módunkban megtéríteni.

A bukaresti Grigore Moisil Líceumban rendezték meg 2005. április 25-én a diákok első romániai ötletbörzéjét (Science Fair, románul Târg de idei), amelyet az európai Comenius program keretében működő Hands-on Science kezdeményezés hazai koordinátora, dr. Dan Sporea fizikus szervezett. A kezdeményezés célja, hogy a diákok saját kezűleg végzett kísérletek segítségével sajátítsák el a tudományokat. A résztvevők különböző témakörökben mutatatták be elért eredményeiket: a tanulást elősegítő web alkalmazások terén, virtuális kísérletek, valamint klasszikus kísérletek terén bizonyíthattak.

A rendezvényre 76 pályázat érkezett, de a résztvevők száma ennél jóval nagyobb volt, mert általában a diákok csapatban dolgoztak és velük jöttek a felkészítő tanárok is. Összesen 30 tanügyi intézmény jelentkezett, ebből 8 fővárosi és 7 erdélyi, illetve bánsági. A szervezés ötletes volt, ráillett a piac kifejezés. A diákok odacsalogatták az érdeklődőket asztalukhoz és lelkesen magyarázták, mit szerettek volna elérni munkájukkal. Érdekes volt annak a csapatnak az asztala, amelyik az üzletemberekre jellemző kitartással próbált rábeszélni: hová és hogyan érdemes pénzt befektetni. A petrozsényi csapat arról készített érdekes bemutatót, hogy mit lehetne tenni a bányavidék és környéke gazdasági fellendítéséért. Virtuális kísérleteket is megtekinthettünk, de nem hiányoztak a hagyományos bemutatók sem.

A magyar iskolák közül egyedül a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium csapata: Fullajtár Attila és Györfi György István jelentkezett. Bemutattuk a 2003 júniusában végzett kísérletünket, amelynek célja a napállandó értékének mérése volt. Nagy volt a meglepetésünk és örömünk, amikor megtudtuk, hogy a klasszikus kísérletek kategóriában I. díjat szerzett csapatunk. Ilyen jellegű rendezvényre jövőre is sor kerül. Remélem régiónkból több iskola is jelentkezik majd.

Köszönet jár Mihaela Garabet tanárnőnek és Ion Neacşu mérnök úrnak, akik helyi szervezőként mindent megtettek, hogy a rendezvény sikeres legyen.

Azok az iskolák, illetve diákkörök, amelyek szeretnének bekapcsolódni a Hands-on Science programba részletes információt találhatnak a következő honlapokon: www.hsci.info vagy http://www.e-max.ro/handsonscience/, ahonnan letölthető a bejelentkezési űrlap is.

Az oldalt szerkesztette: Dézsi Ildikó

Az elmúlt napokban az Európai Unióhoz történő csatlakozási dokumentum aláírása alkalmából Szamosújváron több kulturális rendezvényre is sor került. A Municípiumi Kultúrházban az „Ana Ipătescu" Elméleti Líceum szervezett zenés-táncos előadást, amelyen felléptek a Téka Művelődési Alapítvány fiataljai is. A műsoron ének- és táncszámok, társastánc és régi zene szerepelt. Nagy sikert aratott az ötödikesek vegyes kórusának fellépése Perşa Valer karmester irányításával. Ugyancsak ő vezényelte a tanerők énekkarát is, amelynek szereplése nagy tetszést váltott ki a népes közönség körében.

Dumitrescu Ruxandra és Lazăr Răzvan országos bajnokok a társastánc szépségeiből adtak ízelítőt, miközben a középiskola szavalói kortárs költők alkotásaiból adtak elő néhány költeményt. Az előadást a folklór együttes műsora zárta.

Közelebb Európához címmel a líceum legtehetségesebb képzőművészei mutatták be alkotásaikat az iskola folyosóin szervezett kiállítás keretében. Az irodalmi kör tagjai külön találkozón méltatták a fontos lépést hazánk történelmében.

A kolozsvári polgármesteri hivatal folytatja az oszlopocskák átfestését a belvárosban. A Funar-korszakban piros-sárga-kékre festett parkolásgátlók átfestéséről az év elején döntött a városháza. A közintézmény sajtóosztályától arról értesültünk, hogy az akció pár napja tart és május elején ér véget. A költségeket a polgármesteri hivatal fedezi, de arra nem tudtak válaszolni, hogy pontosan mekkora ez az összeg.

Általános gyógyászat: dr. Boilă Ioan (máj. 5–6-án, 9-én, 12–13-án, 16-án, 19-én 11–12 óra közöttt); dr. Raşa Liana (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 15–17 óra között); dr. Platon Daniel (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 9–10 óra között; máj. 5-én, 12-én, 19-én, 26-án 16–18 óra között); dr. Vlaicu Ciprian (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 11–13 óra között); dr. Tataru Valeria (máj. 6-án, 13-án, 20-án, 27-én 11–13 óra között); dr. Diaconu Mariana (máj. 4-én, 11-én, 18-án, 25-én 16–18 óra között); dr. Suciu Maria (máj. 5-én, 12-én, 19-én, 26-án 10–12 óra között); dr. Oros Ana (máj. 5-én, 12-én, 19-én, 26-án 14-16 óra között); dr. Borodi Rus Ileana Cristina (máj. 5-én, 9-10-én, 12-én, 16–17-én, 19-én, 23–24-én, 26-án, 30–31-én 9-11 óra között); dr. Riza Irina (máj. 4-én, 11-én, 18-án, 25-én 10-12 óra között); dr. Cotârlă Rozica (máj. 4-én, 11-én, 18-án, 25-én 10-12 óra között); dr. Oprea Ioan (máj. 10-én, 17-én, 24-én, 31-én 10-12 óra között); dr. Loga Simona (máj. 6-án, 20-án 9-11 óra között); dr. Schwartz Robert (máj. 4–5-én, 9-én, 11–12-én, 16-án, 18–19-én, 23-án, 25-26-án, 30-án 15–17 óra között); dr. Denes Laura (máj. 10-én, 17-én, 24-én, 31-én 11-13 óra között).

Homeopátia: dr. Barbăalbă Letiţia (máj. 4-én, 9-én, 11-én, 16-án, 18-án, 25-én 10-12 óra között).

Szívgyógyászat: dr. Paţiu Ion (máj. 4-én, 11-én, 18-án, 25-én 11.30-13 óra között); dr. Popescu Titus (máj. 4-én, 11-én, 18-án, 25-én 9-11 óra között); dr. Ivanciuc Iustinian (máj. 5-én, 10-én, 12-én, 17-én, 19-én, 24-én, 26-án, 31-én 14-16 óra között); dr. Duncea Caius (máj. 26-án 17-18 óra között); dr. Pisca Nicolae (máj. 4-án, 11-én, 18-án, 25-én 15-17 óra között).

Belgyógyászat: dr. Patrascu Marin (máj. 6-án, 13-án, 20-án, 27-én 9-11 óra között; máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 12-13 óra között); dr. Ossian Victoria (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 14-16 óra között).

Nőgyógyászat: dr. Proinov Daniela (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 9-11 óra között; máj. 10-én, 17-én, 24-én, 31-én 14-16 óra között).

Sebészet: dr. Simu Mihai (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 11-12 óra között); dr. Pitea Petru (máj. 5-én, 12-én, 19-én, 26-án 9-11 óra között).

Pszichiátria: dr. Manea Minodora (máj. 9-én, 23-án 16-18 óra között); dr. Stefan Corina (máj. 11-én 15-17 óra között).

Pszichológia: Coasan Aurelia (máj. 23-án, 30-án 11-13 óra között).

Bőrgyógyászat: dr. Teleaga Mircea (máj. 10-én, 17-én, 24-én, 31-én 9,30–11 óra között); dr. Malinovchi Gabriela (máj. 5-én, 12-én, 19-én, 26-án 14-16 óra között).

Orr-Fül-Gége: dr. Plăian Emil (máj. 5-én, 12-én, 19-én, 26-án 9-11 óra között).

Endokrinológia: dr. Popescu Emilia (máj. 4-én, 11-én, 18-án, 25-én 9-11 óra között); dr. Noje Lumini ţ a (máj. 5-én, 12-én, 19-én 15-17 óra között); dr. Duncea Ileana (máj. 26-án 17-18 óra között).

Ekográfia: dr. Fazakas Erzsébet (máj. 6-án, 16-án, 23-án, 30-án 12-13 óra között); dr. Fat Ligia (máj. 10-én, 17-én, 24-én, 31-én 15-16.30 óra között); dr. Borodi Rus Ileana Cristina (máj. 4-én, 6-án, 11-én, 13-án, 18-án, 20-án, 25-én, 27-én 10-12 óra között); dr. Chi ş Gabriela (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 14-16 óra között); dr. Cora Silvia (máj. 5-én, 12-én, 19-én, 26-án 12-13 óra között); dr. Ghilean Ioan (máj. 11-én, 25-én 16.30-18 óra között).

Urológia: dr. Bugov Anghel (máj. 17-én 12-13 óra között).

Tüdő-fiziológia: dr. Man Milena (márc. 8-án, 15-én, 22-én, 29-én 14-16 óra között).

Balneológia: dr. Mădaş Ioan (máj. 5-én, 10-én, 12-én, 17-én, 19-én, 24-én, 26-án, 31-én 11-13 óra között).

Szemészet: dr. Horge Ioan (máj. 10-én, 17-én, 24-én, 31-én 14-15 óra között); dr. Pop Rodica (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 11-13 óra között); dr. Gavris Monica (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 16-17 óra között); dr. Demea Sorina (máj. 4-én 16-18 óra között).

Gyermekgyógyászat: dr. Toma Lucretia (máj. 5-én, 12-én, 19-én, 26-án 11.30-13 óra között).

Neurológia: dr. Abrudan Marius (máj. 5-én, 12-én, 19-én, 26-án 12-13 óra között); dr. Divin Mircea (máj. 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 10-11 óra között).

Nőgyógyászati onkológia: Risca Mircea (máj. 5-én, 12-én, 19-én, 26-án 9-11 óra között).

Ortopédia: dr. Leordean Antonela (máj. 5-én, 12-én, 19-én, 26-án 15.30-17 óra között).

Fizioterápia: Baciu Ramona asszisztens (máj. 4-6-án, 9-13-án, 16-20-án, 23-27-én, 30-31-én 9-17 óra között).

Labóratorium: Mosolygó Stefánia fővegyész (máj. 4-6-án, 9-13-án, 16-20-án, 23-27-én, 30-31-én 9-11 óra között).

Az esztétikai sebészetre, röntgenre és urológiára a betegek előjegyzése küldőcédula alapján a poliklinika székhelyén (Mócok útja 32.) történik. Ekográfiára és EKG-ra csak a poliklinika orvosainak küldőcédulája alapján, hétfőtől péntekig 16-17 óra között vagy a 599-345-ös telefonon lehet feliratkozni. Adományokat a székhelyen és a CEC kolozsvári fiókjának 25.11.03.09.208-as számláján fogadnak el.

Két személy ellen indult nyomozás illegális személyszállítás miatt. A 34 éves pecsétszegi P. Ioan Augustin és a 43 éves dési G. Ovidiu ellen a szállításra vonatkozó szabályok megsértése miatt indult kivizsgálás, miután mindkettejüket folyó év február 28-án buktatták le, amikor több személyt szállítottak saját tulajdonú gépkocsival egyik településről a másikra szállítási licenc nélkül.

Opelt loptak
Április 28-án személygépkocsi ellopását jelentette a rendőrségen a besztercei J. Daniel. A kék színű, BN–08–SAS rendszámú Opel Vectra a kolozsvári Sport szálló parkolójából tűnt el aznap éjjel. A személygépkocsi a besztercei S. Adrian Dorin tulajdonát képezte. A vontatóhorgos, halogénlámpás, román, magyar, osztrák matricával és cd-lejátszóval ellátott, továbbá légkondicionáló berendezéssel és automata vezérlőrendszerrel rendelkező gépkocsi ellopása ügyében a rendőrség a lakosság segítségét kéri: aki tud valamit róla, forduljon a legközelebbi rendőrséghez. A gépkocsiban egyébként benne voltak annak összes iratai is.

Hulla a tömbházban
Április 28-án ismeretlen férfi holttestére bukkantak a Gr. Alexandrescu 18. szám alatti tömbház lakói a lépcsőház alján. Az 55–60 év körüli, gondozatlan, ősz hajú, 1,60–1,65 m körüli férfi személyazonossága mindeddig nem derült ki. A hullán nem találtak erőszakra utaló nyomokat. A holttestet boncolás és a halál okainak megállapítása végett a kórbonctani intézetbe szállították, miközben a nyomozások tovább folynak a személy azonosítására.

Két maroktelefont lopott
Minősített lopás vádjával indult nyomozás a kolozsvári C. Dan Petru ellen. A vád szerint a 19 éves fiatal, március 25-én délután 3 óra körül két maroktelefont lopott el F. Birtalantól. A kár 16 millió lej, a vádlott szabadlábon védekezhet.

Az év első négy hónapjában több mint kétezer új birtoklevelet bocsátott ki a Kolozs megyei prefektúra, tájékoztat a kormány helyi képviseletének sajtóirodája.

A közlemény szerint Kolozs megyében 1347 termőföldre, 655 erdőre vonatkozó dokumentumot adtak át a tulajdonosoknak. A fent említett időszakban viszont 5276 hektár termőföldet és 2666 hektár erdőt adtak vissza a jogos tulajdonosoknak.

Eddig a megyében 143 347 birtoklevet bocsátottak ki, amely a dokumentumok 99 százalékát teszi ki. Ezenkívül 266 680 hektár termőföldet juttattak vissza, amely a területek 92 százalékát jelenti.

Jelen pillanatban 5 674 kérés elbírálás alatt áll.

Az oldalt szerkesztette: Kiss Olivér

Jó gondolat volt a Kolozsvári Magyar Opera részéről megünnepelni Daróczi Tamásnak, az intézmény volt magánénekese pályafutásának huszonötödik évfordulóját. Mindenkinek jó: a művésznek – aki csodálatosan gazdag és elismert pályát tudhat a magáénak, az intézménynek – amely örömmel gondolhat arra, hogy ez a kiváló énekes itt kezdte pályáját, és nem utolsósorban a közönség is nosztalgiázhatott.

De ha nem is jött volna közbe a kerek évforduló, a Kolozsvári Magyar Opera és közönsége számára megtiszteltetés és örömteli esemény Daróczi Tamás fellépése.

Huszonöt év a Színpadon – és nem is akármilyen színpadokon! –, a rengeteg szerep, megszámlálhatatlanul sok fellépés – mindez a legmagasabb művészi színvonalon, a kritika és a mindenkori közönség elismerése, ragaszkodása és szeretete közepette…

Úgy tűnik, a pálya zökkenőmentesen alakult már a kezdettől fogva: korán felfedezik zenei tehetségét, lehetőség nyílik arra, hogy képezze magát, majd egy negyedszázados ragyogó karrier következik. S hogy mindezt ki vitte véghez? Egy érzelemgazdag, finom lelkű Ember, aki joggal szolgált rá arra, hogy Művésznek nevezzék…

– Egy ünnepelt sztár mit mond magáról?

-Pályám elején már maga a „művész úr" megnevezés is idegenül hangzott, mert az a szó, hogy művész, nagyon sok mindent foglal magába. Nagyon nehéz olyan szintre emelkedni, hogy valaki azt mondhassa magáról, hogy művész. És még nehezebb olyan szinten végigvinni a pályát, hogy mindig művész maradjon. (Vannak ugyanis olyan helyzetek, amikor az ember úgy érzi, hiába dolgozik.) Lassan hozzá kellett szoknom, hogy így szólítják az embert az utcán azok, akik nem tartoznak szorosan a szakmához vagy az ismeretségi körhöz.

Úgy gondolom, nagyon keményen megküzdöttem az életért. Ha a gyerekkoromból indulok ki, akkor a második világháború társadalmi változásai olyan helyzetet teremtettek, amely a különböző társadalmi rendek megszokott, bevált életmódját, útját megváltoztatták. Szüleim falusi emberek voltak, kisbirtokosok. Az évtizedek alatt kialakult és kikristályosodott falusi életmód megváltozása miatt feltevődött a kérdés: gyerekeik számára mi az, ami majd a jövőbeli megélhetésüket biztosítja? Mert az addigi - megszűnt. Így kerültem Kolozsvárra a zeneiskolába. Mondhatni, ott nőttem fel. Évek után visszamenve, a gyerekeimnek megmutatva, hogy itt éltem ennyi és ennyi éven keresztül, megdöbbenve néztem, és tettem fel önmagamnak a kérdést: egyáltalán hogy lehetett itt felnőni?

– Miért? Mi volt az, ami annyira megváltozott?

– Felnőttként borzasztó volt a vastag, kietlen falakat látni, azt a szegénységet, az elhanyagoltságot. És ilyen körülmények között nevelkedni olymódon, hogy emberi mivoltod ne csorbuljon... Visszatekintve nagyon bonyolultnak tűnik. Úgy gondolom, az életben és a művészi pályámon egyaránt megküzdöttem. Szerencsémre, otthonról olyan indíttatást kaptam a munkával szemben, amelyet a művészetben is érvényesíteni tudtam. Az előadó-művészetben valami más lehetőséget láttam, mintha megmaradtam volna az iskolai tanítás keretei között. Színesebb, mozgalmasabb pálya az előadóművészé. A zenei anyagot saját magán kell hogy átszűrje, és tovább kell adja. Visszatérve a zeneiskolában eltöltött évekre: a hegedülés ellenére nyáron segítettem a szüleimnek a mezei munkák elvégzésében. Ősszel úgy mentem vissza az iskolába, hogy alig tudtam mozgatni a kezeimet. Leérettségiztem, majd bejutottam a konzervatórium karvezető szakára. Önszorgalomból kezdtem el énekelni. A főiskola keretén belül másodév után átmentem az ének szakra. Nagyon gyorsan fejlődtem. Ötödév elején fölvettek az operába, de kevés feladatot kaptam, például Bizet Carmenjéből az egyik csempész szerepét. A főiskolán Tudor Jarda Jog az élethez című operájában énekeltem.

– Magától értetődő volt, hogy a főiskola elvégzése után a Kolozsvári Magyar Operához fog szerződni?

– Úgy érzem, hogy akkor ez már magától értetődővé vált. Szilágyi Ferenc bátyám már akkor közel állt a nyugdíjkorhatárhoz, ő volt az, aki a repertoár nehezét már évekkel azelőtt ellátta. Az utánpótlásra mindenféleképpen szüksége volt az operának. Az igazgatóság a főiskolai diákoknak lehetőséget adott az államvizsga-előadások keretén belül a fellépésre. Jean Rânzescu nagyon híres bukaresti rendező Kolozsváron járt a Carmen felújításáról, rendezéséről tárgyalni. Ő volt az első, aki meghallgatott az igazgató irodájában. Tanárom, Mircea Breazu maga is énekelt a magyar opera színpadán, és aktív énekesi pályája lezárása után is rendszeresen bejárt az operába, így próbálva egyengetni a növendékei útját. Amikor úgy gondolta, hogy elértünk egy bizonyos szintet, fellépésre javasolt. 1979 őszén kerültem félállásban az operához. Az államvizsga után jött a kihelyezés. Pár nappal előtte vettük észre, hogy a kifüggesztett helyek között nem szerepel a Kolozsvári Magyar Opera által kért két hely. Kolléganőmmel az igazgatósághoz fordultunk, majd a minisztériumi közbenjárás eredményeképpen a kihelyezés napján ügyünk rendeződött. Ez 1980 nyarán történt. Ahelyett, hogy kisebb szerepeket bíztak volna rám, már az első évadban elénekeltem Erkel Hunyadi László című operájának címszerepét, majd Mascagni Parasztbecsület-ében debütáltam, de Lehár A mosoly országa című operettjének főszerepét is rám osztották. Volt olyan évad – az 1981-1982-es –, hogy hét nagy főszerepet énekeltem: Rigoletto, Tosca, Manon Lescaut, Lammermoori Lucia, Traviata, Anyegin.

– Mennyire bírta a hangja ezt a hatalmas megterhelést?

– A fiatalság ereje és lendülete mellett a mesteremtől elsajátított énektechnikának is köszönhetem, hogy helyt tudtam állni.

– Lehet-e úgy korszakolni pályáját, hogy az 1980-1989-es időszak volt az első szakasz?

– Lehet és kell. Ez volt az elindulás, a tapasztalatszerzés, a rendezőkkel, a színpaddal, a különböző helyzetekkel való ismerkedés nagyon hasznos időszaka – egyben a repertoár kiépítésének időszaka is. Említhetném az 1982-es Manont, ami olyan szempontból volt jelentős, hogy a bukaresti Hero Lupescu rendezte, akivel baráti viszonyt sikerült kialakítanom. Másrészt nagyon szeretett kolléganőmmel, Kriza Ágnessel sok előadásban léptünk fel. Hero Lupescu különösen kedvelt minket, próbák után is igényelte társaságunkat. Szakmai és magánjellegű beszélgetéseket folytattunk, amelyek nem csak hasznosak voltak, de emlékük a mai napig is elkísér.

– Szintén ebben a kezdeti időszakban énekelte el a Bánk bán főszerepét. Erre hogyan emlékszik vissza?

– Ha jól emlékszem, 1986-ban énekeltem először ezt a szerepet. A Hunyadi Lászlót és a Bánk bánt egy ideig nem játszhatta a társulat a kommunista államvezetés intézkedései miatt. Azon az utolsó előadáson, amikor ezt tudomásunkra hozták, mindannyian könnyeztünk. 1986-ban egy párszor mégis előadták. Részemről a Bánkot nagyon komoly tanulmányi, felkészülési időszak előzte meg. Mindent, amit sikerült összegyűjtenem a művel kapcsolatban, elolvastam. Senkálszki Endrével is konzultáltam, aki a prózai előadásban játszotta a szerepet. Életem meghatározó élménye volt. A páréves kimaradás miatt a közönség nagyon várta ezt az operát. Az eltelt évek során pedig engem is megismertek. Ritkán volt olyan ünneplésben részünk, mint az akkori. Öröm volt bejönni, végigénekelni a szerepet, és kimenni a függöny elé. Bánkot énekelni számomra mindig különleges öröm. A Himnusz mellett az egyik legszentebb művészi feladatnak tartom. Azon az 1986-os előadáson a „csilláron is lógtak az emberek", kisebbfajta tüntetés volt. Ezt biztos nem fogom elfelejteni.

(Folytatjuk)

Az április 24-i Bánk bán előadást két új fellépés tette érdekessé. Vigh Ibolya Melinda szerepében, Cseterki Ferenc pedig a címszerepben debütált. Nagy várakozás előzte meg ezt az előadást, hisz Szilágyi Ferenc és Daróczi Tamás után Bánkot énekelni óriási kihívást jelent, de a női főszerep eléneklése is hasonló erőpróba lehetett a pályakezdő énekesnő számára.

Új Melinda született? Nagyvonalakban igaz lehetne, de maradjunk abban, hogy eltelik még egy kis idő, amíg Vigh Ibolya tökéletes Melinda-alakítással fog megörvendeztetni. A művésznő – és gondolom azok, akik kiosztották a szerepre – bízott (bíztak) csodálatos, istenadta hangjában, jó énektechnikájában, veleszületett érzékenységében, lelki ráhangolódásában. De a lámpaláz és a kevés színpadi tapasztalat miatt teljesítménye ingadozónak mondható. Nem sugárzott róla az a magabiztosság, amely a két évvel ezelőtti államvizsga-teljesítményét (Mozart Varázsfuvola – Éj királynője) jellemezte. Az első felvonásban semmiképpen sem. A második felvonásban viszont sokkal jobb színészi játékkal és előadásmóddal örvendeztetett meg. A felvonásvégi ária éneklésekor a végső lelki megtisztuláshoz vezető hangulat hatotta át. A harmadik felvonás Tisza parti-jelenete is hagy némi kívánnivalót maga után: az igaz, hogy a „szárnylengetés" megfelelő drámaiságot sugallt, de a magabiztos színészi játék most is akadozott. A lámpaláz számlájára írható kisebb hibákat követett el mindhárom felvonásban, ugyanide tartoznak az intonációs megingások is, de reméljük, hogy a következő Melinda-alakításakor minden fenntartás nélkül le tudjuk írni: új Melinda született.

Cseterki Ferenc hangjában megvan az a drámai erő, amely lehetővé tenné, hogy jó Bánkká váljék. Viszont hiányolható a zenei frázisok kidolgozottsága, a pianók megvalósítása. Dinamikája a mezzoforte-tól a forte-ig terjedt. A második felvonásbeli Hazám, hazám… áriát jobban énekelte, mint a februári Kriza-gálán. A Tiborccal való kettős magával ragadó volt, de ebben nagy része volt a vokálisan és színészileg kiválóan teljesítő Bancsov Károlynak. Cseterki második felvonásbeli színészi teljesítménye is sokkal árnyaltabb volt: férfias keserűség a Tiborccal való duettben, de megható érzékenység a Melindával való jelenetben, amelyet tragikus eltökéltség követ, amikor rájön: Melinda megőrült a rá nehezedő bűn terhe alatt. Az ezt követő Bánk-Gertrúd kettősben egy számadásra kész, de ugyanakkor az emberi gyarlóság tudatában lévő (kissé tétova) Bánk állt előttünk. Az előadás utolsó jelenetében pedig a fájdalomtól megtört, minden reményt feladó embert látjuk.

Petúr szerepét ezúttal Molnár János énekelte jó hangi diszpozícióban. Pataki Adorján Ottója jobb volt, mint az április 7-i előadáson. Gertrúdot ezúttal is Georgescu Mária énekelte.

Bancsov Károly újra bebizonyította, hogy Tiborc a „parádés" szerepei közé tartozik.

Szilágyi János Biberachja szuggesztív, magával ragadó. Nagystílű, macchiavellisztikus figurát alakított.

Szeibert István II. Endréje királyhoz illő méltóságával tűnt ki. Szakács Levente Sólom mester szerepét énekelte.

A Hary Béla által dirigált zenekar sokkal jobb összjátékot mutatott fel. Az énekkar jó teljesítményéről (karigazgató Kulcsár Szabolcs) már szó esett az előző előadás kapcsán is.

Erkel zenéje most is győzedelmeskedett: nem lehetett ellenállni a zene szépségének, nem lehettünk érzéketlenek a gyönyörű dallamvilág és gazdag hangszerelés csodái hallatán.

Mindkét debütálónak életre szóló élmény ez az előadás, és saját pályájuk kiépítése érdekében további munkára, tanulásra ösztönözze őket azért, hogy az erkeli muzsika minél hitelesebb és magas, művészi színvonalú tolmácsolását valósítsák meg. Tehetségük és az intézmény által felkínált lehetőségek már megadattak. Élni kell tehát ezekkel!

Az ötvenes évek forgalmát távolról sem lehet összehasonlítani a jelenlegi, a várost fojtogató közlekedési káosszal. Abban az időben, jóllehet a város két fő útvonalán, a Magyar (December 21) és Horthy Miklós (Horea, Reg. Ferdinand) út közepén hosszú, magasított virágágyások tették kellemessé a környezetet, itt-ott még feltűnt egy-egy betévedt lószekér, nem is beszélve a kerékpárosokról, mindezektől függetlenül elboldogult a közszállítás is.

Ennek ellenére, vagy a járművek műszaki állapota, vagy a gépkocsivezetők figylemetlensége miatt, több baleset, ütközés okozói, vagy szenvedői voltak a vállalat járművei.

Egyik hihetlen, de megmosolyogtató baleset pont a legcsendesebben hajtó, mindig ráérős Liczkai Jánossal történt. Talán a Radics Gyula bácsinál felöntött felesek hatása alatt kissé elbóbiskolt, és a Mariánummal szembeni édességboltban kötött ki járművével. Szerencsére a sietős utasok közül addig már sokan, menet közben leszálltak, így senki nem sérült meg.

Ennél sokkal súlyosabb volt az a karambol, amelyben a Türr István és a Garibaldi utca sarkán ütközött a Fischer Karcsi vezette autóbusz egy mikrobusszal. A sors úgy tetézte a tragédiát, hogy az utóbbit pontosan Karcsi jó barátja vezette, aki elnézte a stop piros jelzését és belerohant a buszba. Számára a figyelmetlenség végzetesnek bizonyult. Fischer Öcsi akkor, közel egy hét alatt, megőszült. Túl nagy volt számára a jó barátja halála okozta megrázkódtatás.

A Dózsa György utca elején is történt egy szomorú baleset. Józsa Feri a Főtérről vezette autóbuszát az állomás felé, amikor, pillanatnyi kihagyás, figylemetlenség vagy műszaki hiba következtében, felrohant a bal oldali járdára. Itt a kalapos üzlet falához préselt egy gyanútlan járókelőt, aki nyomban életét vesztette.

Szörnyű baleset történt a városon kívül, egy a vállalat vadonatúj ZISZ autóbuszával. Orbók Frici és Fábián Sanyi szállított egy fiatalokból álló Béke stafétát képező csapatot Marosvásárhelyre. A város határánál kellett leszállniuk a buszról és onnan, frissen, mintha csak akkor érkeztek volna Kolozsvárról, futva vitték a béke fáklyáját. Azaz csak vitték volna! A Ludas melletti vasúti átjáróban egy vonattal ütköztek. A buszt a vezető Orbók mögött érte a hatalmas ütés. Ő megmenekült, de a háta mögött ülő felesége szörnyethalt.

A sors különösen kegyetlen játéka folytán vesztette életét Ilieş Ilie, a vállalat elismert és tisztelt párttitkárja.(Ilyen párttitkárok is voltak!)

– 1957 karácsony első napja volt. A hivatalos elhallgatás ellenére ünnepi hangulat volt, emlékezik vissza, Földvári Árpád, mérnök, a vállalat üzemeltetési – és tegyük hozzá, a kolozsvári nagyvállalat pillanatnyilag egyetlen magyar – igazgatója. Ilieş, akivel nagyon jó viszonyban voltunk, talán azért is, mert mindketten igényesek voltunk, beszólt, hogy hazaindul, mert ünnepi ebédre hivatalos feleségével. Együtt próbáltunk olyan útvonalat kirajzolni, amely a Donát útról jövet elkerüli a nagy forgalmat. Bár ő bábáskodott a villamos bevezetésénél, nem kedvelte az alig egy hónapja beindított új jármű fajtáját. Az Astoria mellől tért a Horea útra. Az állomás felől közlekedő villamos vezetője figyelmen kívül hagyva a piros jelzést, belerohant Ilieş autójába, aki az ütközés pillanatában életét vesztette.

– Néhány perc múlva a helyszínen voltam, mondja Földvári igazgató, látható felindultsággal. A látottaktól elborzadtam. Oda volt az év végi, ünnepi hangulat.

Fekete lapok a vállalat egyébként küzdelmes és sikeres krónikájából. Kirívó esetek voltak, amelyek távolról sem jellemezték az autó-, troli- vagy villamos-vezetők mindennapi munkáját.

Hányféle lehet az ember?
A magyar nyelv különösen gazdag közmondásokban, szólásmondásokban, tükrözve a népi bölcsességet, a hosszú idők folyamán kikristályosodott és szellemes, tömör formákba öntött, logikusan kapcsolódó gondolatokat. Az is bizonyítható, hogy a nyelv a megújulásra is képes, ezen a téren is. Léteznek nyelvtörténeti szempontból is fiatal, nemrég keletkezett népi bölcsességek, néhány szavas, de kifejező, mély gondolatokat rejtő, meditációra késztető szólásmondások.

Egy ilyen rejtett logikájú, a szabad következtetés levonását engedélyező szólásmondás szerint „Háromféle ember létezik: jó ember, rossz ember és – sofőr." Ezt az egyszerű bölcsességet aztán mindenki kénye-kedve szerint boncolgathatja, keresheti eredetét, értlemét. És mindenki hiheti, hogy megtalálta mindezt – pedig dehogy!

Nos, a Közszállítási Vállalat gépkocsivezetői ezek szerint minden időben a harmadik csoportba soroltattak. Jóval a háború befejezése utáni időkben, a vállalatnál a létszám még nem érte el azt a szintet, amelyen ne ismerték volna egymást, szinte kivétel nélkül, a kocsivezetők. Ez vonatkozott a munkán kívüli kapcsolatokra is. Túl azon, hogy tudták egymásról, ki mennyit ér szakmai szempontból, egymás családi gondjait-bajait is ismerték. Ez nem volt túlzás, mert a gépkocsivezetők maguk is egy nagy családot alkottak, amelyikben tisztelték az idősebbeket, megsüvegelték őket, kikérték és meghallgatták véleményüket.

Közöttük is, akárcsak a szerelők között, akadtak legendás személyek, ilyen vagy olyan okokból kifolyólag az átlagtól eltérő sofőrök. A Kécskeyek valóságos dinasztiát alkottak. Az idős Kécskey József, a Kazinczy utcában, kissé távolabbi szomszédom, autóbusz-tulajdonos és vezető volt. Öccse, Károly, szintén gépkocsis, egy időben az államivá alakult vállalat pénztárnoka. Az ő fia, ifj. Kécskey Károly, 20 éven át vezette a Kolozsvári Rádióstúdió ezüst színű IFA laborkocsiját. Ő nemcsak a kocsi vezetője volt, hanem afféle mindenes is. Gyakran volt látható a mozgó közvetítő állomás a Magyar Színház előtt, egy-egy színi-, vagy operaelőadás felvételénél, vagy egyenes közvetítés alkalmával. Ilyenkor Karcsi is ott sürgött-forgott, hallgatva a feledhetetlen Muzsnay Magda utasításait.

Egyik ismert gépkocsivezető volt a ma nyugdíjas Boca Iosif. Ő valamikor a rendőri állást cserélte föl a közszállítóéval. Pedánsan, mindig tisztán, nyakkendősen vezette kocsiját. Hosszúra növesztett, hullámos hajviselete miatt városszerte csak mint Eminescut emlegették.

„Kicsi" Fischer Fodor Károly, vagy csak Öcsi, az utasok kedvence volt. Mindig mosolygós arca, szellemes beszéde, közvetlensége felvidította a kocsijával utazókat.

Volt a vállalatnak még egy „Kicsije". Őt, talán éppen apró termete miatt „Nokkerli" néven ismerte a város. Valójában Babinszky László névre hallgatott. Rossz nyelvek azt állították róla, hogy a kormánykerék küllői közt figyelte az utat. Mások tudni vélték – és ez nem volt túlzás –, hogy a vezetőülést jó arasznyival megmagasították, a pedálokat pedig meghosszabbították. A bohém fiú a sétatéri korcsolyapálya cikázó villámkorisa volt. Hokikorcsolyáján, ha elindult, szemmel is nehéz volt követni suhanását a jégen.

Osan bácsi kinézésre lekopírozott Jean Gabin képmása volt. Ki ne emlékezne a nagy művésznek a Nyomorultak című filmremekbeni alakítására. Az egyik jelenetben, a fegyenc Jean Valjeanból lett Madeleine polgármester, hátával emeli fel a fuvaros Fauchelevent apóra zuhant kétkeretű kordét, kiszabadítva azt a halálos préselésből.

Szinte hihetetlen, hogy az élet, mintha csak a regényből ihletődne, valósággá, életszerűvé alakítja, újrajátssza a mű egy epizódját!

Mesélték, hogy az udvaron, egyik szerelő, egy 4-es Ford alá csúszott, hogy annak a kardán-csuklóját javítsa. Igen ám, de miután azt leszerelte, már nem tudott kievickélni a kocsi alól és pánikba esve segítségért kiáltott. Osan bácsi ott termett és kis akasztófahumorral megkérdezte: – Beszorultál, te kis féreg? Mire a „féreg" visszakiáltotta: Hozzál egy emelőt, segítsetek kihúzni innen! Osan bácsi csak ennyit mondott: Minek azt? És megragadva a kocsi első ütközőjét, felemelte a Ford elejét. Így ragadt rá a Tarzán név. Sokszor próbára tették, fogadásból. Ezeket rendre megnyerte. Aztán a nyereményt rendszerint a Stanca kórházzal szembeni „Oituz" büfében zenésítették meg.

Testvérek is dolgoztak a vállalatnál, így a Méhes utcai Rozsda fivérek, Feri és Lajos. A három Boros testvér közül egyik Maksai igazgató sofőrje volt, a másik kettő, Pista és Miki, autóbuszosokként dolgoztak. Utóbbi kötekedő természet volt és egy alkalommal valakit alaposan elagyabugyált. A sértett néhány nap múlva megvárta barátaival a végállomáson és éppen készültek a visszavágóra, de még idejében észrevették, hogy nem a keresett ült a volánnál, hanem Fülöp Miklós, akinek semmi köze nem lévén a balhéhoz, természetesen megúszta a „nevelést".

Talán a legismertebb volt a gépkocsivezetők közül a Pacsirta utcai Liczkay János. Ő a nyugodtság megtestesülése volt. Ritmusából, sebességéből – amelyet sokan a favágógépes Both bácsi szamaráéval hasonlították össze – nem lehetett kizökkenteni. Előfordult, hogy sokan menet közben leszálltak a buszról. Az öreg Liczkay, szájaszögletében a bagóval, rendületlenül figyelte az utat. A Méhes utcai Nagy Jolán, jegykezelőnő, többször rászólt:

– Liczkay bácsi, nem mehetnénk egy kicsit gyorsabban?

– Nyugalom, Jolán! Ráérünk! felelte János halkan, miközben kékes cigarettafüstbe burkolódzott.

– Igen, de az utasok leszállnak menetközben!

– Hadd szálljanak le! Aki siet, az menjen gyalog! Ezzel tovább döcögött. A 3B vonalon szeretett legjobban közlekedni. Ennek a végállomásánál, minden forduló végén, bekapott egy feles gabonapálinkát Radics Gyula bácsi vendéglőjében, aztán tovább döcögött a busszal.

A gépkocsivezetők táboráról érdekesen emlékszik vissza Fülöp Miklós: Bár sokan voltunk, románok, magyarok, soha nem volt nemzeti alapon vita, vagy összetűzés. Vasárnaponként, ha a vállalat kocsijával Kolozsra vagy más helyre kirándultunk, sört, flekkennek valót vittünk magunkkal és a jókedvű társaság hol román, hol magyar dalokat énekelt együtt.

Az új gazda
Az államosítás szédítő, övön aluli ütéséből lassan és támolyogva eszméltek fel az érintettek. De körös-körül, a gyárakban, üzemekben dúlt a munkaverseny, a bányákban, az építészetben begyűrözött a Sztahanov-féle ki tud többet termelni (néha füllenteni) divat. Az üzemek bejáratánál, de az autóbusz-megállókban is díszelegtek a tisztelettáblák, kitüntetéstől görnyedő élmunkások fényképeivel.

Ettől függetlenül, az embereket el kellett juttatni a munkahelyekre, és ezt szomorúan, vagy vidáman, buszosok végezték. És végül is, ami a volt autóbusz-tulajdonosokat illeti, az új módi csak megkönnyítette sorsukat... Ezentúl már nem kellett a buszokat otthon bütykölni. Megtették azt hivatásos szerelők a központi garázsban. Nem kellett gondoskodni üzemanyagról, lehetett a Magyar utcai vállalati benzinkútnál tankolni. Gumiabroncsot, pótalkatrészeket, szintén a vállalat biztosított (ha volt!).

Ennyi örvendetes változás mellett az, hogy a buszjegyek eladásából származó bevétel nem gyűlt esténként a szövetség pénztárába, hát, istenem, ha már változás, akkor legyen az, az egész vonalon. A fizetést, a szocialista elvszerűség szerint, mindenki megkapta. Egyformán, függetlenül a szállított utas-számtól; pedig Kécskey Karcsi becsületesen begyűjtötte és körültekintően, pontosan kiszámította addig is, mindenki jövedelmét, közmegelégedésre.

„Válogatott" gépkocsik
Ami a járműveket illeti, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a közvagyonná nyilvánított gépkocsi-park meglehetősen lerobbant állapotban volt. A kocsik nagy része lejárt, többször felújított, de így is, néhány kivétellel, ócska, kiselejtezésre váró jármű volt.

Ilyen körülmények között a vállalat munkaközössége óriási erőfeszítéseket tett, hogy az új gazda irányítása alatt – akár pártfeladatként – biztosítsa a közszállítás zökkenőmentességét. A Városi Közüzemektől időközben levált Közszállítási Vállalat első igazgatója az alpolgármester, Veress Pál volt. Annyi bizonyos, hogy rövid idő alatt sikerült összekovácsolnia egy jó szakemberekből álló, lelkes munkaközösséget. a Szentpéteri utca (Buftea) és a Magyar utca sarkán, a valamikori Kolozsvár legrégebb létesített, Zsigmond-féle szeszgyár és néhány, később hozzácsatolt épület helyén, a régi raktárhelyiségeket elfoglalva, létrehozták a városi autóbusz telephelyet. A nagy kiterjedésű udvaron parkoltak az autóbuszok, szerelőaknákat, kocsifelhajtókat létesítettek. A régi szeszgyár raktárhelyiségeiben javítóműhelyeket rendeztek be, ahol az 50–60 főnyi sofőr mellett 40–50 szerelő, többségükben még inas dolgozott megfeszített munkával a gépkocsik karbantartásán, mindennapi üzembehelyezésén.

A régi buszok közül, a két utolsó négyes Fordot Magyari Gyuri és Fülöp Miklós vezették, amíg lassan kiszuperálták ezeket is. Utóbbi kissé elérzékenyülve említi, hogy ők ketten kibérelték a 4-es vonalat. Jövet-menet közben mindig a Szentpéteri-templomnál találkoztak. A Fülöpé volt a 841-es, a Magyarié a 832-es forgalmi számú autóbusz.

A nagy család
Ahhoz, hogy ezek az új-régi hibrid járművek kigördülhessenek a szerelőaknáról, szükség volt egy jól kiképzett szakembergárdára. Ezek az emberek, szerelők, gépkocsivezetők, mesterségük megszállotjai voltak. A szinte semmiből újat teremteni csak ilyen ízig-vérig, a szó igazi értelmében vett ipari emberekkel lehetett. Pap Marci, Szabó Feri, Lung, Heimbach, Benedek, Rigó. Csak néhány név az aranykezű mesterek közül, akik sokszor nem tették le a villáskulcsot, vagy a lemezvágó ollót nyolc óra munka után sem. Volt valami felemelő abban a lendületben, lelkesedésben, akarásban, ami hajtotta, űzte ezeket az embereket, hogy újat és jót alkossanak. És ez csak a felszínen volt szocialista munkaverseny, normadöntés, meg egyéb blabla. A sok üres frázis közé, talán egyedül az újítási láz, a becsvágy, az elismerés igénylése kerülhetett volna be jogosan. Nem hiába honosodott meg a „régi motoros" kifejezés, hiszen sokan közülük élő legendaként vonultak be a vállalat emlékkönyvébe. Rigó Ferenc, az összetört ZISZ autóbusz karosszériáját szinte kézi munkával varázsolta újjá. Ugyanannak a busznak a motorját „halottaiból" keltette életre az aranykezű motoros Pataki. A két szaki az újjászületett buszt, az akkor divatba jött „nájlon"-ra keresztelte, és kieszközölték, hogy csak a 2-es, kímélőbb vonalon járjon. Büszke sofőrjei Benedek Béla és Magó Pali voltak.

A Magyar utcai központban szinte minden autójavítással kapcsolatos műhely működött. Volt vulkanizáló és autóvillamossági műhely. Utóbbinak volt a főmestere Borca János a Kazinczy utcából. Az olasz származású szakembernek a fia is autóvillanyos volt. Ő volt a „kicsi" mester, kisegítője a szintén elismert Brudi villanyos volt. Városszerte ismert szaktekintély volt Vad András bácsi, a dízel motorok pumpájának doktora. Őt annyira ismerték a városban, hogy más vállalatok is hozzáküldték a dízel motorok pumpáit, javítás végett, sőt néhány malom is igényelte hozzáértő munkáját.

Szegényen indult és 1986-ban, 83 évesen szegényen is halt meg, de mérhetetlen kincset hagyott maga mögött, felbecsülhetetlen értékekkel gazdagította azt a közösséget, amelynek szolgálatát életcéljának tekintette. Jellegzetesen erdélyi sors a Debreczeni Lászlóé. Az őrzőké, az igazaké. Azoké, akik a megváltozott történelmi körülmények között is hittek a gyökerek kipusztíthatatlanságában, az erdélyi magyar kultúra jövőt biztosító, jövőt formáló szerepében. S akiknek hite cselekvéssel párosult. Bámulatos az a tisztánlátás és felelősségtudat, amellyel 1928-ban, egészen fiatalon, alig 24 évesen felméri, és Makkai Sándor református püspökhöz címzett levelében, szolgálatait felajánlva, összegezi azokat a teendőket, amelyeket műemlékeink, ősi templomaink, romtemplomaink, festett templom mennyezeteink és bútoraink, hímes faragású fejfáink megmentése érdekében tennünk kell. „Nem szabad megvárnunk míg az itt-ott megindult pusztulás lavinaként rohan le a végenyészet örök csendjébe! Ősi műveltségünk dokumentumait, apáink alkotásait kell óvnunk az elsodortatástól. Nekünk itt Erdélyben nem lehet közömbös, hogy mink pusztul el, ha kultúránk régiségét és eredetiségét e földön bizonyítani akarjuk. Műemlékeinket konzerválnunk kell, mert tartozunk evvel múltnak és jövőnek egyaránt. Ami pedig nem maradandó vagy már nem tartható meg, azt felvételekben kell megörökíteni. Sok, nagyon sok munka vár itt elvégzésre..." – írja. Úgy véli, hogy ezek a feladatok a tulajdonosokra, az egyházakra várnak, miközben sajnálattal állapítja meg, most már konkrétan, a református egyház vonatkozásában, hogy megfelelő nyilvántartás és hozzáértés hiányában, fokozatosan pusztulnak műkincseink. „Teológiánkon műtörténetet még ma sem tanítanak! Papjaink nincsenek erre nevelve, sok dolog éppen általuk vész el. Mit várjunk hát másoktól?" – teszi fel a mai napig időszerű, fájdalmas kérdést. Makkai Sándor református püspökben azonban a fiatal Debreczeni László feltétlen támogatóra talál, s a beadványát követő hónapban már igazgatótanácsi körlevél szólítja fel az espereseket és lelkészeket a műemlékek számbavételének fontosságára, ugyanakkor megtiltja a jóváhagyás nélküli bontásokat, építkezéseket és renoválásokat. Az egyházkerület igazgatótanácsa pedig szerződést köt a fiatal rajzolóval, hogy „a valóságnak teljesen megfelelő hű másolatát adva a tárgynak, és e mellett szem előtt tartva a kép művészi hatását, elkészíti" az Erdélyi Református Egyházkerület valamennyi művészi vagy történelmi értékkel bíró templomának és berendezéseinek rajzát. És ezzel el is kezdődött Debreczeni Lászlónak, Erdély vándorgrafikusának, a legtermékenyebb korszaka, amelyet aprólékosan dokumentálva tár fel előttünk Szatmári László, a művész életéről és munkásságáról szóló könyv szerzője. A kolozsvári Művelődés műhelyében, Szabó Zsolt felelős kiadó irányításával, a napokban megjelent, gazdagon illusztrált, tetszetős kötet azonban nem csupán Debreczeni említett alkotói korszakának bemutatására, s az ennek eredményeként 1929-ben napvilágot látott, 50 rajzot és linómetszetet tartalmazó díszes Erdélyi református templomok és tornyok című, mára könyvritkaságnak számító kiadvány ismertetésére és rendkívüli sajtóvisszhangjának bemutatására szorítkozik. A szerző sikerrel válogat a rendelkezésére álló forrásanyagból, az éppen uralkodó történelmi-társadalmi viszonyok ismeretében tárja fel és méltatja Debreczeni László tevékenységét, villantja fel életének és munkásságának legfontosabb állomásait. A fémipari szakiskolát végzett, kitűnő rajztehetséggel megáldott, az építészet iránt különösképpen érdeklődő ifjú jobbára önképzéssel szerzi meg azt a műveltséget és szaktudást, amelynek birtokában a nála húsz évvel idősebb Kós Károly feltétlen híveként, a zseniális építész, képzőművész, író, politikus és művelődésszervező nyomdokaiba lépve végez felbecsülhetetlen értékű dokumentáris tevékenységet, kíséreli meg feltérképezni Erdély református templomait, úgy, ahogyan azt megbízói elvárták. A tárgy hű másolatának elkészítése, a feltételként szabott, tökéletesen valósághű ábrázolás követelménye, és mindennek művészies köntösben tálalása valószínűleg megegyezett Debreczeni László elképzelésével, aki a következőképpen fogalmazta meg művészi hitvallását: „Szeretném ha megértené minden ember, hogy a művészetben nem a hatáskeresés, nem az egyéni feltűnés és egyéni különbözőségek keresése a fontos, hanem a közös lélekből fakadó ideáloknak kollektivitása és e kollektivitásnak művészi kifejezése és megvalósítása". Olyan sajátos ars poetica ez, amely a közösségi eszmét helyezi előtérbe az individuummal szemben, az egyéni szempontok érvényesítésénél többre tartja a kollektivitás érdekeit. Ennek a jegyében munkálkodott Debreczeni, s ha tevékenysége művészi szempontból nem is mérhető kósi mércével, hivatástudata, megszállottsággal határos áldozatvállalása és munkabírása, a népi kultúra iránti csodálata Kós Károly méltó követőjévé avatja. A vándorgrafikus vándorlásairól 1928. április 4-től 1944. március 13-ig kiszállási naplót vezetett, amely szintén helyet kapott a kötetben. Ennek tanúságaként állapíthatja meg Szatmári László, hogy „1940-ig az akkori egyházkerület 512 helységében végezte el a számbavételt, 356 templomot és faépítményt, 476 terítőmintát, 108 ónedény díszítést rajzolt le, 312 esetben végzett alaprajzi felméréseket, szöveges adatgyűjtése pedig 556 lapra terjed. "

A művészt szoros barátság fűzte Kelemen Lajoshoz, akinek támogatása fontos szerepet játszott sorsának alakulásában. A jeles művelődéstörténész nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy illusztrátori képességeit tovább fejlessze. A kötetben Debreczeni sikeres könyvgrafikusi tevékenységéről is olvashatunk. A művész grafikusként, de művészeti íróként is részt vett, többek között az Erdélyi fiatalok című népi irányzatú lap szerkesztésében. Őszinte érdeklődéssel figyelte kollégái tevékenységét, elismeréssel ír Gy. Szabó Béláról, Szervátiusz Jenőről, Benczédi Sándorról, Buday Györgyről, Bandi Dezsőről.

A könyv szerzőjének érdeme, hogy Debreczenit, az embert is közel hozza olvasóihoz.

Bámulatos például az a tárgyilagosság, ahogyan az erdélyi magyarság, az erdélyi magyar kultúra iránt messzemenően elkötelezett, a közösség sorsát önmaga számára mindig is előtérbe helyező ember nyilatkozik az évtizedekkel ezelőtti, de ma is aktuális művész-emigrációról: „Hibáztassuk-e azokat, akik elmennek? Hiszen a fulladás elől menekülnek. A kiteljesedés szabadabb terét keresik, és ehhez kétségtelenül joguk van. Olyat pedig az etika határain belül senkitől sem követelhet egy közösség, aminek teljesítéséhez nem tud kellő biztosítékot adni. A művészek különben is idegenben tanulnak, tehát könnyű az elmenetel. És ma az erdélyiség gondolatának támadói még külön is gondoskodnak arról, hogy a gyökerek ne kössenek öntudatosan senkit. Mivel pedig a tehetségnek mindenképpen örvendeni kell, mást mégsem mondhatunk: így is, ha elmennek is, csak szülessenek mentől többen. Ezt kívánjuk. Bárhol érvényesülnek, és ha világhírességek lesznek is, a mieink ők, a mi erőnket jelentik akkor is." Mindezt 1938-ban írta Debreczeni, de gondolatai mit sem vesztettek időszerűségükből.

A kötet értékét növeli a több mint 70 illusztráció. Olyan grafikák, amelyek vagy most jelennek meg először, vagy közkézen nemigen forgó, ritka kiadványokban, folyóiratokban láttak napvilágot.

Itt a kedvező alkalom, hogy bemutassuk: mily csodálatos a nyelv teremtő ereje. Az az élő, lüktető erő, mely ott rejlik minden ősi, egytagú szavunkban, és amely lehetővé teszi, hogy egy-egy ilyen szótő szóbokorrá terebélyesedjék, szócsaládok kiindulási alapja lehessen. Egyik esetben a tőszónak az alakja változik meg, többnyire szóképzéssel, szóösszetétellel, máskor, – anélkül, hogy a szó alakja megváltoznék – a jelentés válik sokrétűvé.

Mostani példánk éppen a címbeli szavunk, a ’cselekvéshez kedvező időpont, adódó lehetőség’ jelentésű alkalom legyen. Az alkalom -s képzős származéka az alkalmas: a helyzetnek, követelménynek, időpontnak megfelelő, vagy valamire felhasználható dolog. A szónak régies, irodalmi formája az alkalmatos. Ha nincs meg a kedvező körülmény, helyzet, időpont, akkor a szóhoz fosztóképzőt illesztünk, a keletkező szóalak az alkalmatlan. Az alkalmatlan időpontban érkező ember a háziaknak terhére van. E melléknévből igét képezhetünk, s Mikessel mondhatjuk: „A hivatlan vendég nem sokáig alkalmatlankodott." Nem nehéz belátni, hogy e szócsaládba tartozik az elvont főnévi alkalmatosság, alkalmatlanság, alkalmatlankodás is, sőt a jelentéstani kissé távolabbi származék, az alkalmi melléknév is. Mint tudjuk, ritka, vagy csupán egyetlen alkalomhoz kötött, azzal kapcsolatos esemény, dolog: alkalmi. Beszélünk például alkalmi ruháról, beszédről, alkalmi vételről. De alkalmilag szólok az ügyről ismerősömnek, alkalomszerűen, alkalomadtán, akkor, amikor alkalom, lehetőség kínálkozik.

A jelentés szempontjából távolabbi származék az alkalmaz ige. A tanultakat a gyakorlatban alkalmazzuk. Ha felfogadunk valakit, szintén alkalmazzuk az illetőt. Fontos – mint később látni fogjuk – az alkalmaz igének a ’valamihez illeszt, igazít’ jelentése. Például, a színdarabot a rádióra alkalmazzuk. Valamilyen körülményhez való igazodás már alkalmazkodás. Megszokja szemünk a félhomályt: alkalmazkodik hozzá.

A szócsalád tagja az alkat (alkati), az alkot, alkotás, alkotmány is. S látszólag alig hihető, de a nyelvtudomány, a szófejtő irodalom azt is kiderítette, hogy az alkuszik, alku, alkonyodik, alkony szintén a szócsalád tagja.

De mi volt az a szótő és az eredeti jelentés, melyből az alak és a jelentés tekintetében is oly gazdag szócsalád kialakulhatott? A fentebb felsorakoztatott származékszavak töve önálló alakban nem él. De elvonható kikövetkeztethető belőlük egy alk- alapszó. Ennek az alpszónak eredeti jelentése ’valamihez való illeszkedés, igazodás’ lehetett. Kérdezhetné azonban valaki: hogyan magyarázható a jelentésből a szócsalád két legtávolabbi tagja, az alku meg az alkonyodik?

Az alku (régi alkó), az alk- alapszó igeneve. A jelentés szempontjából az alku „megegyezés", összzeillő dolgok, a nézetek „illeszkedése".

Az alkonyodik szintén az alk- alapszó származékszava. Jelentése eredetileg a horizont látszólagos pereméhez közeledő, az azt érintő napra vonatkozott. Mikor a nap a látóhatár pereméhez „illeszkedik", egyszersmind szürkül, sötétedik is: alkonyodik. Hasonló jelentéstani párhuzamosságot találunk a román a apune kifejezésben is, mely a ’hozzátevődik, illeszkedik’ jelentésű vulgáris latin se apponere szerkezetből alakult.

Szikrázó napsütés jelezte az elmúlt vasárnap délután a Fagraback iskola felé igyekvő magyarajkú honfitársaimnak, hogy egy ünnepi délután vár ránk, az immár harmadszor hozzánk látogató Kolozsvári Magyar Opera társulatának Vidám Operett Gálaestjén. Így is lett, az operett slágerek, nóták, vidám jelenetek ünneppé varázsolták vasárnapunkat.

Kulturális örökségünk zeneileg talán leggyümölcsözőbb korszakát jelenti az operett, e műfaj két óriása, Kálmán Imre és Lehár Ferenc mellett még jó néhány neves zeneszerző gazdagította a magyar operajátszás hírnevét. Felejthetetlen operetteket, daljátékokat írtak, többek között Kacsóh Pongrác, Huszka Jenő, Szirmai Albert, Jakobi Viktor is, ezzel végérvényesen meghódítva világszerte a zenekedvelő magyar és nem magyar közönséget. Tudom, hogy vannak, akik idejét múltnak vélik az operettet, mint műfajt, de inkább azokkal értek egyet, akik ugyanúgy halhatatlannak tartják az operettet, mint az osztrákok a keringőt, a franciák a sanzont, vagy a komolyzenekedvelők Beethovent, Bachot és a többieket. Nekünk, magyaroknak pedig eggyel több okunk van szeretni az operettet, mivel a miénk, és büszkék lehetünk arra, hogy ezzel is adtunk valami egyénit, szépet, maradandót Európának és a világnak. Azért is kell ápolnunk ezt, mert történelmünk részét képezi, benne van osztrák–magyar közös múltunk, de ugyanúgy zenei zsenialitásunk és tipikusan magyar temperamentumunk.

Most, a harmadik évezred elején, a valóság-show, akciófilmek, big brotherek világában még fontosabbá válik e műfaj felkarolása, az univerzális és klasszikus kultúra egyik elengedhetetlen kelléke kell hogy legyen a jövő nemzedékeknek is a szívet melengető, lelket feltöltő magyar operettmuzsika. Ezt a lelki feltöltődést éreztük mindannyian a vasárnap délutáni nagyszerű előadás után. Egymás után szólaltatták meg a szebbnél szebb operett slágereket a lelkes kolozsvári előadóművészek, mesterien keverték vidám jelenetekkel, és profi módon kísérte hegedűn Ferenczi Endre koncertmester és Nagy Ibolya zongorista.

A lelkes közönség, többször, heves vastapssal jutalmazta az előadókat. A műsor után, kilépve az iskolából, sokan magunk elé képzeltük a kolozsvári Sétateret, a magyar színházzal és operával szemben fekvő sétányait, az öreg gesztenyefákat. Köszönjük Erdély, köszönjük Kolozsvár, köszönjük Judit, Krisztina, Loránd és a többiek. Köszönjük a lelkes szervezőknek is, akik elérhetővé tették a vaxjöi és környékbeli magyaroknak ezt a nagyszerű előadást és a felejthetetlen vasárnap délutánt!

Sok kolozsvári nyugdíjas a Takarékpénztár (CEC) folyószámláján kapja a nyugdíját. Ennek az az előnye, hogy nem kell lesnie, mikor jön a postás, és ha úgy rendelkezik, a pénzintézet rendezi a számláit: törleszti a víz, gáz, villany, telefon díjat. Különösen fontos ez azok számára, akik nehezen mozognak, nem tudnak sorban állni.

Nehézségek merültek fel azonban a pénz felvételével kapcsolatban. Régebben nagyon egyszerű volt: a pénzbetétes kapott egy csekkfüzetet, amikor akarta, kitöltött egy lapot a saját, vagy bárki más nevére, s a megnevezett személy 10 napon belül felvehette a pénzt. Később már csak a saját nevére tölthette ki, aztán megszűnt a csekklap, most csak az azonosítási számot kell bemondani. Ez viszont azzal jár, hogy személyesen kell megjelenni. Még a házastársaknak sem adják ki a pénzt, még akkor sem, ha felmutatja a betétes személyazonossági igazolványát. Ez azonban bonyodalmakhoz vezet.

A betétes megbetegszik, vagy éppen kórházba kerül: ilyenkor volna a legnagyobb szüksége a pénzre, de az elérhetetlen. Lenne egy látszatmegoldás: közjegyző által hitelesített meghatalmazás. De hogyan lehet súlyos vagy fertőző beteghez, házhoz vagy éppenséggel kórházba hívni a közjegyzőt, és ez mibe kerülne? Az sem vigasztal, hogy a meghatalmazás másfél évig érvényes, mert a pénzre most van szükséges, a beteg esetleg egy hónapon belül meggyógyul vagy meghal, és már nincs szükség a meghatalmazásra.

A kérdést többféleképpen és egyszerűen meg lehetne oldani:

1. Legyen úgy, ahogy régen volt – csekkfüzettel vehessék fel a nyugdíjat.

2. A pénzvilágban elterjedt, hogy amikor egy betétes szerződést köt a bankkal, megnevez egy meghatalmazottat (aláírás, személyazonossági igazolvány), aki az ő nevében betehet és kivehet pénzt a folyószámláról.

3. Legegyszerűbb az lenne, ha valaki a saját és a betétes személyazonossági igazolványának a felmutatásával felvehetné az utóbbi pénzét. Olyan szerény összegekről van szó, amelyek aligha csábítják a szélhámosokat.

Hasonló bonyodalmak fordulnak elő a posta vámrészlegén, ahova a külföldi csomagok érkeznek. Itt még lehet alkudozni: a feleségemnek címzett csomagot nekem is kiadják, mivel ugyanaz a lakcímünk, de mivel más a családnevem, házassági bizonyítványt is kérnek. És mi volna, ha csak élettársak lennénk? De mit tegyen az az öreg, beteg ember, akinek nincs családja, rokona, csak egy jó szomszéd váltaná ki a csomagját, ha ő erre képtelen? A csomagban talán életfontosságú gyógyszer van. De „idegennek" nem adnák ki, ő pedig nem tud a elmenni a postáig. Esetleg taxival oda-vissza, de talán még úgy sem.

Ezeket a kérdéseket én felvettem, de megoldani nem tudom. Ezt újságíró, politikus, tanácsos kell hogy kézbe vegye, különben pusztába kiáltott szó marad. Márpedig hátrányos helyzetű társadalmi rétegekről van szó.

Fey László

SZERKESZTŐI ÜZENET: Dénes Mária, Kolozsvár – a többlakásos épületekben lakó lakástulajdonosok közötti viszonyt a 2003/400. számú Kormányhatározat szabályozza, ez tartalmazza a lakók, valamint a közösség választott vezetőinek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó előírásokat.

A Szabadság április 26-i számában egy apró pontatlanságra figyeltem fel. A Díszdoktorrá avatta a BBTE a pápát című cikkben ez áll: „szintén a BBTE díszdoktora lett Erdő Péter hercegprímás, aki a cím megszerzése után vált a bíborosi testület tagjává".

VI. Károly német római császár (I. Károly néven magyar király is volt) 1714-ben a mindenkori esztergomi prímás-érseknek a Birodalmi herceg címet adományozta, (ezért bíboros hercegprímás volt a címe), de XII. Pius pápa 1951-ben megszüntette a főpapoknak a világi címek és rangok használatát. Ekképpen Erdő Péter címe: bíboros-prímás.

Pénzjutalommal kecsegtet a városháza, amennyiben a tömbházak eltakarítják a szemetet és rendbeteszik környezetükben a zöldövezetet. Ezután biztosan két-három hétig tisztaság lesz a tömbházak környékén. Más utcákra, városrészekre nem vonatkozik a díjazás, a magánházak lakói tudják, mindenképpen kötelességük a házkörüli rendtartás. Régi jó szokás, hogy hetente többször, de legalább egyszer, szombaton mindenki seper a háza előtt. Küszködünk az utcai virágágyással, hogy a kutyák le ne tapossák, és egész nyáron szép virág nyíljon mindenki gyönyörködtetésére. Ez így természetes, aki szereti a rendet, megteremti maga körül.

Az újságban a díjazásról szóló cikk mellett szomorú hír és kép is megjelent: romba dőlt ház, mindent ellepő árvíz. Emberek ezrei maradtak hajlék nélkül, koldusszegények lettek egyik napról a másikra. Ők vajon hol kezdhetik a nagytakarítást? Mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert szépek, virágoznak a díszcserjék, zöld a fű, csak a szétszórt hulladék sérti a szemet. A tisztasági díjat azok az árvízkárosultak érdemelnék, akiknek ilyen kínkeserves tavaszi és húsvéti nagytakarítás jutott.

A Csaba utcában laktunk, 20 másik családdal együtt, abban a tornyos házban, ahol valamikor asztalosműhely meg cipőkrém bolt működött. Elképzelhetik, milyen gyermekricsaj volt ott. Egyik nap ijedten állított be hozzánk az egyik szomszédasszony, hogy segítsen neki édesanyám, mert Domi fia nagybeteg, és a ricinust nem akarja elfogadni. Édesanyám azonnal lement, és amikor néhány perc múlva visszajött, mesélte, hogy minden rendben, a kis beteg már el is felejtette a ricinus ízét. Más alkalommal szintén jött egy szomszéd, hogy a férjének másnap születésnapja van, de ő nem tud tortát sütni. Édesanyám meghallgatta, és kis idő múlva már ott párolgott az asztalon a szépen rezgő piskóta, és látott hozzá a krém kikavarásának is.

Tízéves lehettem, amikor két fiatal hölgy kereste meg édesanyámat. Elmondták, hogy a Napkelet utcában meghalt egy magatehetetlen bácsi felesége, és felváltva gondozni kellene a beteget. Másfél évig gondozták szegényt, hol édesanyám vitte az ételt, mosott és takarított, hol a másik két hölgy. Vasárnaponként pedig az ószerre járt többedmagával, hogy pótolja kevés fizetését. Amikor megfázva hazajött, nem ment be a szobába a meleg csempekályhához, hanem, hogy spóroljon, petróleumlámpán főzte meg az ebédet. Mindezek mellett zoknit, kesztyűt, sapkát kötött mindegyikünknek. Ünnepekre finom ebédet főzött, és nem hiányzott sem a sütemény, sem az ajándék. Karácsony estéjén kint játszottunk az utcán a többi gyermekkel, míg fel nem csendült édesanyánk kellemes hangja. Hívott, nézzük meg, jött-e hozzánk is az angyal? Gyorsan szaladtunk felfelé, és miután a konyhában hamar levetkőztünk, nyitottuk is a szobaajtót, ahol már állt a plafonig érő karácsonyfa, égtek rajta a gyertyák, alatta pedig ott volt sok hasznos ajándék, de nem csak nekünk, hanem az udvar többi gyermekének is. Édesanyám meg könnyes szemmel nézte örömünket.

Hiszem, hogy voltak, vannak és lesznek önfeláldozó, drága jó édesanyák. Kívánjunk nekik egészséget Anyák napja alkalmából!

Április 9-én megválasztottuk a Kolozs megyei RMDSZ új elnökét, László Attila személyében. Mielőtt jó munkát kívánnánk az új elnöknek, kötelességünknek tartjuk, hogy hat évi kitartó munka után egy pár sort intézzünk Kónya-Hamar Sándor leköszönő elnökhöz.

Köszönetet mondunk a gyéresi RMDSZ nevében azért az áldozatos munkáért, amit a magyarság érdekében végzett megyei elnökként.Tudtuk, hogy mindig bizalommal fordulhattunk Önhöz, bármilyen problémával. Ahol csak lehetett, segített. Kívánunk további kitartást, egészséget, hogy a magyarság választott képviselőjeként továbbra is próbálja megoldani ügyes-bajos dolgainkat. Hálásan köszönjük!

Sokszor olvastam idős emberek figyelmeztető leveleit arról, hogy szélhámosok kopogtattak be hozzájuk ilyen-olyan okkal, régiséget vagy eladásra kínált tárgyat megvásárolni, vagy illetéket behajtani. Az ügyletből nem lett soha semmi, de utána észrevették, hogy becsapták, meglopták őket. Bár merőben más történettel, de hasonlóan jártam én is, az eredményt illetően: becsaptak, kihasználtak. Azonban nem annyira az anyagi, mint inkább az erkölcsi veszteség a fájó.

Kolozsváron születtem, itt végeztem tanulmányaimat és kezdtem el dolgozni, majd huszonhárom esztendővel ezelőtt Magyarországra települtem. Egy osztálytalálkozón találtunk egymásra, Vele, a polgári családból származó, vallásosan nevelt tisztességes nővel. Sokat beszélgettünk, és azzal a jó érzéssel jöttem el, hogy talán végre az igazival hozott össze a sors. Három hét múlva egy külföldi utazásról hazatérve jöttem ismét Kolozsvárra, és akkor már mint régi ismerősök találkoztunk. Csodálatos emlék maradt a nála töltött néhány nap: megismertem nélkülözésekkel teli gyermekkorát, jelenlegi szűkös helyzetét. Majd miközben hetente, kéthetente ajándékokkal és élelmiszerekkel megrakódva mentem Kolozsvárra, megbeszéltük a kapcsolatunkat is. Megvallottam, hogy szeretem, Ő pedig elmondta, úgy érzi, összetartozunk, tekintsem őket a családomnak, a lakásában pedig érezzem otthon magam. Én ezt komolyan is vettem. A rokonság és a baráti kör ezt örömmel vette tudomásul, a család pedig jelezte, hogy ezt a kapcsolatot ne tekintsem egy kalandnak, és bíznak szándékaim komolyságában és őszinteségében. Ettől kezdve átvállaltam a háztartás minden költségét, a szerény felszereltségű lakást háztartási gépekkel, berendezési tárgyakkal komfortosítottam, és gondoskodtam a család ruhatárának a megújításáról is.

Hálát adtam az Istennek, hogy Őt nekem adta. Ötven évet vártam erre, és azt gondoltam, hogy semmi sincs, ami közénk állhatna, végre van valakim, akire számíthatok, akire rábízhatom akár az életemet is. Csodálatos érzés volt, még soha nem éreztem ilyet. Úgy gondolom, ha ki tudom mondani, hogy valakinek még a szagát is szeretem, az nagyon sokat jelent. Szeretem a hangját, a mozdulatait, mindenét minden pillanatban. Amit eddig soha nem értem meg, válaszoltam a fel nem tett kérdéseire, és ő az enyémekre. Közben továbbra is hetente, kéthetente jártam haza, mindenről gondoskodtam, amire Neki és fiának, valamint a háztartásnak szüksége lehet. Mindent átértékeltem az életemben, és pillanatok alatt eldöntöttem, hogy mi a fontos: elsősorban a munkám, mert ebből élünk/élek, és rögtön utána Ő. Nála ez az értékrend lassan átalakult, minden más nagyon fontos volt, én meg, ha maradt rá idő. Kapcsolatunk ez idő tájt kezdett akadozni. Utólag pedig megtudtam, már volt másvalakije. De jó emberismerő lévén, mindenkor tudta, milyen húrokat kell pengetnie, hogy manipuláljon. A továbbiakban még két éven keresztül elfogadta és igényelte az anyagi támogatásomat, a külföldi utakat, az ajándékokat, ugyanakkor egyre ritkábban beszéltünk közös jövőnkről. Amikor pedig a fia kinősült az Egyesült Államokba, egy nagyobb összegű kiadás kiprovokálása után, minden magyarázat nélkül bezárta előttem „lakásunk" ajtaját.

Az oldalt szerkesztette: Újvári T. Ildikó

Kolozsvári légtechnikai bádogosműhelybe szakképzett bádogosokat alkalmaztok. Külföldön szerzett tapasztalattal rendelkezők előnyben. Ingyenes szállást biztosítok. Telefon: 0745-603516. (1722380)

Székely János a 12. és 32. percben szerzett góljával Kolozsvári U FC 2–1 arányban nyert Borosjenőn, a Tricotaje otthonában. Kolozs megye másik két csapata közül a kiesés ellen küzdő Dési Egyesülés 2–0 arányban győzött az Aradi Egyetemi Atlétikai Klub ellen, viszont az Aranyosgyéresi Sodronyipar súlyos, 3–0 arányú vereséget szenvedett Petrozsényben, az éllovas Zsil otthonában.

A 22. forduló további eredményei: • Avasfelsőfalui Avas–Zilahi Armătura 2–0, Dévai SK–Nagyszalontai Liberty 1–1 • Medgyesi Gázmetán–Nagyváradi FC 2–1 • Szatmárnémeti Olimpia–Nagyszentmiklósi Egyesülés 3–0. Az Aradi UTA szabadnapos volt.

A 23. fordulóban (május 7-én, szombaton 11 órakor): Sodronyipar–UTA, Armătura–Kv. U FC, Nagyszentmiklós–Egyesülés, Liberty–Zsil, Nagyvárad–Déva, Aradi EAK–Medgyes és Borosjenő–Olimpia; az Avas szabadnapos lesz.

Az állás:

1. Gázmetán 21 15 3 3 37–16 48
2. Zsil* 21 15 4 2 47–15 47
3. Olimpia 21 12 4 5 31–14 40
4. Nagyvárad 22 11 6 5 32–15 39
5. Armătura 22 7 11 4 35–23 32
6. Kv. U FC 22 9 4 9 34–28 31
7. Liberty 22 8 7 7 27–29 31
8. UTA 21 8 4 9 22–25 28
9. Sodronyip. 22 7 7 8 22–31 28
10. Nagysz. 21 6 7 8 20–25 25
11. Borosjenő 21 7 4 10 31–42 25
12. Déva 21 6 6 9 23–27 24
13. Egyesülés 21 4 4 13 18–39 16
14. Avas 22 5 1 16 16–42 16
15. Aradi EAK 22 1 8 13 12–36 11

*A Zsilt 2 ponttal büntették.

Az olasz bajnokságban bennmaradásért küzdő AC Párma hazai pályán gólnélküli döntetlent ért el a CSZKA Moszkva ellen a labdarúgó UEFA-kupa elődöntőjének első mérkőzésén.

A házigazda együttes – ahogy a sorozatban eddig mindig – a „B-csapatát" küldte pályára, mivel a hét végén a kiesés elkerülése érdekében létfontosságú találkozón fogadja a Livornót.

A másik ágon a Sporting Lisszabon hazai pályán egygólos előnyt szerzett a holland AZ Alkmaar ellen.

Pedig a vendégek szereztek vezetést, de a házigazda együttes egy percen belül egyenlített, majd a második játékrész hajrájában a győzelmet is kiharcolta.

A Sporting kettőzött erővel küzdhet az elődöntőben, hiszen a sorozat fináléját éppen a portugál fővárosban rendezik majd.

Eredmények, UEFA-kupa, elődöntő, első mérkőzés: AC Párma (olasz)–CSZKA Moszkva (orosz) 0–0 és Sporting Lisszabon (portugál)–AZ Alkmaar (holland) 2–1 (gól: Douala – 37. és Pinilla – 80. perc, illetve Landzaat – 36. perc).

Meglepetésre, hajrában kapott góllal vereséget szenvedett Pamplonában a Bajnokok Ligája-indulásért küzdő Villarreal az Osasunától a spanyol bajnokság egy korábbról elhalasztott mérkőzésén.

A találkozót a vendégek Bukaresti Steaua elleni UEFA-kupa szereplése miatt nem az eredetileg kiírt időpontban rendezték meg.

Eredmény: Osasuna–Villarreal 3–2.

Az élen: 1. FC Barcelona 75 pont, 2. Real Madrid 69, 3. FC Sevilla 55, 4. Espanyol Barcelona 53, 5. Villarreal 52 (55–33), 6. FC Valencia 52 (50–34), ..., 13. Osasuna 43.

Góllal búcsúzott a brazil labdarúgó-válogatottól Romario a Guatemala ellen 3–0-ra megnyert barátságos mérkőzésen.

„Sajnos, vége, de nagyon büszke vagyok mindarra, amit elértem" – mondta a hazája himnuszát megkönnyező csatár, aki a 17. percben fejjel volt eredményes, majd sárga lapot kapott mezének levetéséért. Ezután a 38. percben lecserélték, és percekig állt a játék, amíg lefutotta a tiszteletkört a Sao Pauló-i Pacaembu Stadionban.

A 39 éves Romario legnagyobb sikerét az 1994-es egyesült államokbeli világbajnokságon érte el a Selecaóval: öt góllal segítette aranyéremhez az együttest, s a FIFA-szavazáson a világ legjobbjává választották. Az utóbbi időben botrányairól is elhíresült támadó ezelőtt 2001-ben szerepelt utoljára a válogatottban, amelyben 71-szer volt eredményes, így az örökranglistán csak Pelé (95) előzi meg. Brazil együttesek mellett megfordult többek között Hollandiában, a PSV Eindhovenben, Spanyolországban pedig az FC Valenciában és az FC Barcelonában. Jelenleg a Vasco da Gama csapatában játszik.

Nyert Bârladon a Kolozsvári U BT Agressione csapata, a 13–9-es győzelem után azonban nem kapott bónuszpontot. A szünetben még a házigazda Rulmentul vezetett 6–0-ra, innen fordítottak Ştefan Ionescu tanítványai.

Az alapszakasz utolsó fordulójának többi eredménye: Bukaresti Dinamó–Bukaresti Steaua 46–13, Lupényi Bányász–Konstancai Farul RK 17–28, Szucsávai Bucovina MSC–Aradi Contor Zenner 15–33 és Nagybányai Remin MSC–Petrozsényi Tudomány.

A táblázaton (zárójelben a bónuszpontok):

1. Steaua 18 17 0 1 1091–151 85 (17)
2. Dinamó 18 17 0 1 1020–233 83 (15)
3. Kolozsvár 18 12 0 6 559–313 55 (7)
4. Nagybánya 18 11 0 7 544–347 53 (9)
5. Arad 18 10 0 8 488–408 49 (9)
6. Petrozsény 18 7 0 11 378–490 34 (6)
7. Farul 18 6 0 12 308–733 31 (7)
8. Rulmentul 18 5 0 13 295–581 25 (5)
9. Szucsáva 17 3 0 14 253–718 13 (1)
10. Lupény 17 1 0 16 226–1121 5 (1)

A dobogós helyeket eldöntő rájátszásba a Steaua, a Dinamó, a Kolozsvár és a Nagybánya jutott be, május 7-én rendezik a Steaua–Nagybánya és Dinamó–Kolozsvár elődöntőket.

A 23. fordulóban Râmnicu Vâlcea-n lépett pályára a Kolozsvári U-Jolidon, és 26–23 (16–14) arányú vereséget szenvedett az Oltchimtól. A játéknap többi eredménye: Zilahi Silcotub–Konstancai Tomis 29–23, Temesvári Egyetem–Nagybányai Selmont KK 30–33, Bukaresti Rapid CFR–Brassói Rulmentul 30–30, Dévai U-Remin–Dévai Cetate MSC 15–26, Roman-i MKK–Poşta Câlnău-i Astral 24–20, Karácsonkői (Piatra Neamţ-i) NKK–Galaci Oţelul KK 24–29.

A táblázatot a Silcotub vezeti 37 ponttal az egyaránt 35–35 pontos Rapid (702–596) és Oltchim (629–538) előtt. Az U-Jolidon továbbra is a 13., utolsóelőtti helyet foglalja el, eddig 14 pontot gyűjtött.

A következő fordulóban, május 14-én: U-Jolidon–Selmont, Astral–Silcotub, Piatra Neamţ–Temesvár, Galac–Roman, Konstanca–U-Remin, Cetate–Rapid és Rulmentul–Oltchim.

Férfi Nemzeti Liga
Nem kísérte szerencse Kolozsvár férfi élvonalbeli csapatának kiszállását sem, a Târgu Jiu-i Pandúrok KK 36–27 (20–11) arányban nyert az Armătura U Agronomia ellenében. A 24. forduló további mérkőzésein: Szucsávai Universitatea Bucovina–Bukaresti Dinamó Baumit 26–38, Medgidiai MSC–Temesvári Poli 22–21, Bukaresti Steaua–Jászvásári Politechnika 36–30, Resicabányai Egyetem–Nagybányai Minaur KK 23–25, Konstancai MKK–Brassói Dinamó 38–35 és Ploieşti-i Uztel–Karácsonkői (Piatra Neamţ-i) FKK 46–24.

A tabella élén a Bukaresti Dinamó Baumit áll 41 ponttal, a Konstanca 40, a Minaur 38 pontot gyűjtött. A Kolozsvár a 10. helyen áll 20 ponttal.

A következő fordulót május 5-én bonyolítják le a következő párosítás szerint: Kolozsvár–Steaua, Ploieşti–Szucsáva, Piatra Neamţ–Konstanca, Brassó–Resicabánya, Minaur–Târgu Jiu, Jászvásár–Medgidia és Temesvár–Dinamó.

Egyformán idegenben vesztették el a kosárlabda-bajnokság öt mérkőzésből álló, három győzelemig tartó elődöntőjének első két mérkőzését városunk női és férfi együttesei, amelyek egyaránt a címvédőkkel és ugyanakkor az alapszakasz győzteseivel mérték össze erejüket. Az általában 10 pontnál kisebb különbségek azonban biztatóak a további mérkőzésekre nézve, bár a kolozsvári együttesek döntőbe jutása mindenképpen meglepetést jelentene.

Csütörtökön a férfiak Ploieşti-en az első három negyedet elvesztették az Asesoft ellenében, majd az utolsó negyedben megpróbáltak fordítani, ám ez annak ellenére nem sikerült, hogy a negyedet 10 ponttal nyerték meg. Ugyanekkor a nők Târgoviştén vendégszerepeltek, ahol a két csapat „megosztozott" a negyedeken: az elsőt és harmadikat a hazaiak, a másodikat és negyediket a kolozsváriak nyerték. A Livas viszont 7 és 6, míg az U ACSA csak 4 és 1 pontos különbséggel szerezte meg a részgyőzelmeket, így a végeredmény a címvédőnek kedvezett.

Hasonlóan alakultak az események korábban az elődöntő első, szerdai mérkőzésein is: a férfiak hiába nyerték meg a második félidőt, a nők pedig az első és harmadik negyedet.

A következő két-két mérkőzésre Kolozsváron kerül sor, a férfiak szerdán és csütörtökön délután 5 órától, míg a nők szerdán este 7 és csütörtök délelőtt 11.30 órakor fogadják ellenfeleiket a Horia Demian sportcsarnokban.

Elődöntők, első mérkőzések, eredmények:

Férfiak: Ploieşti-i Asesoft–Kolozsvári BU Poli Mobitelco Carbochim 76:58 (18:15, 29:10, 13:13, 16:20) és 71:66 (17:13, 17:13, 23:16, 14:24), Bukaresti Dinamo-Erbaşu–Konstancai Farul 97:89 és 84:68.

Nők: Târgoviştei Livas–Kolozsvári U ACSA Terapia 73:69 (17:26, 18:11, 12:21, 26:11) és 73:64 (18:11, 14:17, 19:13, 22:23), Govorai CET–Bukaresti Sportul Studenţesc 67:74 és 67:70.

A szakszövetség saját szabályait szegte meg
Mindkét csapatot megbüntették a Dinamó–Farul elődöntő során. A játékosok, edzők és nem utolsósorban a klubvezetők agresszív viselkedése miatt – a szakasz második mérkőzésen – a Dinamót 10 millió lejjel megbüntették. Ugyanekkora büntetést szabott ki a szakszövetség a Konstancai Farulra, közvetve azért, mert az előírt mez hiányában jelent meg a Dinamó elleni találkozón. A szabályzat szerint a csapatoknak két rend mezzel kell a mérkőzésen megjelenniük, a vendégeknek pedig sötét színű mezben kell játszaniuk. A konstancai csapat viszont egyetlen, világos színű mezzel érkezett a mérkőzésre, amelyet így játék nélkül 20:0-ra kellett volna hogy elveszítsen.

A Román Kosárlabda-szövetség, a román kosárlabda imidzse érdekében úgy döntött, hogy kisegíti a tengerparti csapatot, és a válogatott mezét kölcsönözte nekik, többek között azért is, mert a játékot élőben közvetítette a tévé. A szakszövetség tehát saját szabályait sértette meg. A mezgondok miatt 15 perccel később kezdődött a mérkőzés, a szakszövetség lényegében e miatt büntette meg a Farult.

Egyébként a női csapatok sem úszták meg büntetések nélkül. A Livas csapat szponzorát, Jannakisz Joannut 10 millió lejjel büntették meg, mivel berontott a játéktérre, és becsmérelte a mérkőzés vezetőit. A Govorai CET–Bukaresti Sportul Studenţesc elődöntő első mérkőzéseit követően a házigazda csapat edzője, Alexandru Moise 20 millió lejt kell hogy fizessen, a mérkőzés hivatalosságainak fizikai és verbális bántalmazása miatt.

A szakszövetség figyelmeztette ugyanakkor a jászvásári kosarast, Bogavacsot, aki szánt szándékkal megütötte ellenfelét a negyeddöntő egyik mérkőzésén, hogy újabb hasonló kirohanásakor négyfordulós eltiltással sújtják.

Ki vezeti a döntőt?!
A Nagyszebeni Atlassib ESK–Kolozsvári Poli Mobiltelco Carbochim kosárlabdamérkőzésen mutatott teljesítménye miatt, a szakszövetség 2 fordulóra felfüggesztette Bedir Sefer bírót, mivel felemásan ítélte meg a személyi hibákat, ugyanakkor nem delegálja az idei play-off egyetlen mérkőzésére sem.

Az említett negyeddöntő első mérkőzése kapcsán (amelyet a kolozsváriak hosszabbításban 103:94 arányban vesztettek el, s a bírói hibák miatt a bajnokságtól való visszalépésüket fontolgatták), a szakszövetség megállapította: a bírók tévedései nem voltak szándékosak. Ugyanakkor Marius Ciulin bírót a játék egyes részeiben mutatott összpontosításhiány, és az ítéletekben mutatott következetlenség miatt, figyelmeztetésben részesítették. Radu Bucerzan bírót, mivel nem tartotta be a pálya rá vonatkozó kompetencia-zónáit, a 2005–2006-os idény kezdetéig nem küldik több mérkőzésre bíráskodni.

A Dinamó–Farul második mérkőzésen történtek után mind a három bírót megbüntették, köztük az egyetlen bírót, Grigoraş Laurenţiut, aki a Kolozsvár–Nagyszeben mérkőzésen „megmenekült" a büntetések elől. A három bírót – Doru Vinaşi, Grigoraş és Mircea Şerban – 4, illetve 5 mérkőzésre (Şerban esetében) függesztették fel, nagyon gyenge bíráskodás és a mérkőzés fegyelmi problémáinak nem kezelése miatt. Şerban ráadásul el is késett a mérkőzésről.

Nem maradtak büntetetlenül a Livas–U ACSA találkozó bírái sem: Alin Faurt szintén nagyon gyenge bíráskodás és a mérkőzés fegyelmi problémáinak nem kezelése miatt függesztették fel 4 fordulóra.

Így már csak az a kérdés, hogy marad-e még bíró a kiírás döntőinek levezetésére?...

Az egyetlen jó hír a bírók berkeiben az, hogy a nemzetközi szövetség döntése értelmében Stelian Bănică a FIBA Euroliga egyik – Isztambulban sorra kerülő – döntőjét vezetheti.

Az alapszakasz utolsó előtti fordulójában Galacon 3363–3329 fa (egyéniben: 5–1) arányban vereséget szenvedett az Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR az ICMRS ellenében, ennek ellenére továbbra is vezeti a tabellát.

Egyéni eredmények: Cătinoiu–Blaga 491–555 fa, Pop–Beşe 597–583, Tudorie–Kirizsán 557–546, Cercel–Figlea 556–521, Crăciun–Zenkó 591–586 és Antimirescu–Teodor Popa 571–538.

A nemzetközi mérkőzések és az egyéni bajnokságok miatt a bajnokság csak június 15-én szerdán folytatódik, az utolsó fordulóban a Kolozs megyei csapat a Nagytalmácsi Forestát fogadja. Ettől függetlenül a rájátszás tornáiba már biztosan bejutott a CFR-Sodronyipar, rajta kívül pedig a Petrillai Inter, a Galac és a Brassói Rulmentul.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András