Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

A lakosságot megnyomorító intézkedéseket kell meghoznia a kormánynak az Európai Unióhoz való csatlakozás közelsége miatt. Hogy megfeleljen a nemzetközi pénzintézetek elvárásainak és a velük szemben tett vállalásainak, a kormány elfogadta a Gazdasági Előcsatlakozási Programot, amelyben nyilvánvalóvá válnak az eddigi híresztelések: előrehozzák a későbbre tervezett árdrágításokat, új típusú adókat vezetnek be, és tovább halasztják a magán-nyugdíjalapok beindítását.

A gazdasági előcsatlakozási program amelyet már az Európai Bizottság elé terjesztettek, tulajdonképpen a Tăriceanu kabinet legújabb politikai feladatvállalása. Tekintettel a román gazdaság visszamaradottságára, elemzők szerint a program ígéretei súlyosan megterhelik a lakosságot, amely könnyen kiábrándulhat, és nagy optimizmusából a másik végletbe kerülve, euroszkeptikussá válhat.

Miután az előző kormány elfogadta a társadalombiztosítási járulékok csökkentését, az új kormány visszavonta ezt az intézkedést, és egyelőre megmaradtak a régi illetékek, azzal az ígérettel, hogy fokozatosan térnek át a kisebb járulékfizetésre. Az előző tervek szerint 2006-ban három ponttal, 2007-ben négy, 2008-ban pedig újabb három ponttal csökkent volna a társadalombiztosítási járulék. Ebből a 10 százalékból 8 százalék a munkaadónak jelentett volna enyhítést. A programban azonban rámutatnak, hogy a járulékcsökkentés folyamata és az ezzel kapcsolatos végső döntés végül is az adók és illetékek sikeresebb behajtásától függ majd.

A gazdasági előcsatlakozási program szerint 2005-ben még folytatódik a munkabér eddigi növekedési ritmusa, de ez csökkenni fog a következő két évben, a lakossági fogyasztás jelentős csökkenésével egyidejűleg. Már ettől az évtől gyengébb lakossági fogyasztásra számítanak (7,7%-ra az előző évi 9,9%-hoz viszonyítva). A kereset növekedése jövőben 5,2%-kal, 2007-ben pedig 5,6%-kal fog csökkenni, amely majd a vásárlóerőt is befolyásolja: 2006-ban ez 6%-kal, 2007-ben 5,5%-kal lesz kisebb. Az egységes adókulcs idei bevezetése csupán ebben az évben jelent majd nagyobb arányú fogyasztást, de ez sem lesz egyenes arányban a többletkeresettel. Szintén a fogyasztási kedv sínyli majd meg a hitelek visszafizetésével járó kiadásokat.

A gazdasági program másik népszerűtlen intézkedése az áfa-kedvezmények megszüntetése, és a luxusadó növelésének a tervezettnél korábbi bevezetése. Emellett a kormány különleges áfát kíván bevezetni az egyéni agrárgazdaságokra, a turizmusra, a műkincsgyűjteményekre. Ezen a területen már az idén kidolgozzák az uniós normáknak megfelelő jogszabályt, amely a közösségen belüli cserefolyamatok szabályozását is tartalmazni fogja. A luxusadót július helyett már április elsejétől növelik, az összehangolási folyamatot pedig felgyorsítják, és 2006 július elseje helyett már 2005 október elsején megkezdik.

Folytatódik továbbá az árkiigazítás, amely minden esetben drágítást jelent majd. Növekedik a villamos energia és a gáz ára, drágul a vasúti szállítás, mindez a nemzetközi pénzintézetekkel kötött megállapodások alapján. Hasonló módon kiigazítják a telefon és postai szolgáltatások, ivóvíz, csatornadíj, gyógyszerek árát is. A lakosságnak szolgáltatott gáz ára például csak ebben az évben 30%-kal drágul, a villamos energia 2,5–5%-kal, a hőenergia országos viszonylatban 20%-kal. Mindezeknek az inflációra való hatása csak ezután, október és november folyamán válik nyilvánvalóvá.

Magán-nyugdíjalapok csak 2008-tól

A gazdasági előcsatlakozási program értelmében a magán-nyugdíjalapok létesítését csak 2008-tól tervezik. Ehhez az alaphoz kötelező módon hozzá kell járulniuk a 35 évnél fiatalabbaknak. A 2004/411. számú törvény szabályozza ennek az új típusú nyugdíjalapnak a működését. A jogszabály 2006 második felében lép csak hatályba, és 2007. január elsejétől hozzák létre a Nyugdíjalapokat Felügyelő Bizottságot, a járulékbefizetést pedig 2008 januárjától kezdik meg. A nyugdíjalaphoz legkevesebb 50 000 járulékfizetőre van szükség, és egy szakosodott, 20 millió euró alaptőkéjű társaság vállalhatja az ügyvezetését.

A prefektúra vezetőit megzavarta a szakszervezetisek kedden is folytatódó tüntetése a közintézmény épülete előtt. A délelőtti órákban, miközben Mihail Hărdău prefektus és helyettese, Călin Gavril Platon sajtóértekezletet tartott, a tiltakozók kormányellenes jelszavakat skandáltak. Egyes esetekben az újságírók alig hallották, hogy mint mond a prefektus.

A megye több városából érkezett mintegy kétszáz szakszervezetis a munkatörvénykönyv tervezett módosítása elleni szimbolikus gyász jeléül fekete zászlót lobogtatott. Ugyanakkor Gheorghe Barbu munkaügyi miniszter- és Traian Băsescu államfő-ellenes transzparensek voltak láthatók. Grigore Pop, az Alfa Kartell elnöke elmondta: a munkavállalók több évtizeden át harcoltak a nyolcórás munkanap bevezetéséért, most viszont a kormány arra akarja kötelezni őket, hogy napi 10 órát dolgozzanak. A reggeli órákban a tiltakozók beadvánnyal fordultak a prefektushoz.

Lapunk kérdésére Călin Gavril Platon arról számolt be, hogy a múlt héten egyeztetett a különböző szakszervezeti tömbök képviselőivel, akik tájékoztatták az e hétre esedékes tiltakozó megmozdulásokról. — Írásban is közölték a munkatörvénykönyv tervezett módosításával kapcsolatos álláspontjukat. Felvettük a kapcsolatot a munkaadókat képviselő civil szervezettel is, s a két nézőpontot továbbítottuk Bukarestnek. A prefektúra nem bíró, hanem információ-továbbító — mondta az alprefektus.

Elvesztette Kolozs megye azt a PHARE-támogatást, amelyből megépíthették volna a Kolozsvár forgalmát tehermentesítő terelőutat. A 13 millió eurós projekt szerint az új út Tordatúrtól kezdődődött volna, és az Ajtonyon, valamint Patán keresztül haladó országút nyomvonalát követte volna. A román fél szerint az Európai Unió illetékesei azért döntöttek a támogatás megvonásáról, mert szerintük a terelőút kapcsolatban áll az észak-erdélyi autópályával, amelynek építési szerződését közbeszerzési pályázat nélkül kapta meg az amerikai Bechtel óriáscég.

A Kolozs Megyei Tanács a nagyváradi polgármesteri hivatallal és az Északnyugati Regionális Fejlesztési Ügynökséggel közösen nyújtott be pályázatot, amely szerint Kolozsvárnak és Nagyváradnak is terelőutat építettek volna. A két önkormányzat a PHARE 2003-as alapjából nyerte el a támogatást. A Románia és az Európai Unió között, az autópálya ügye miatt lévő nézeteltérés eredményeként a 2004–2006 PHARE támogatási program leszögezi: az észak-erdélyi autópálya mentén haladó utak építését az EU nem támogatja. Emellett Jonathan Scheele, a Európai Bizottság bukaresti küldöttségének vezetője a múlt héten Nagyváradon közölte: nem finanszírozhatnak olyan utat, amelynek köze van az autópályához.

A Kolozs Megyei Tanács tervez még egy terelőutat, de ez csak 2007-ben nyerhet támogatást. „A 35–40 millió euró értékű, 55 kilométeres út megépítéséről szóló projektet az ISPA-alaphoz nyújtjuk be" — közölte Radu Spânu, Kolozs megye főépítésze.

Mindazok, akik bérből, bérbeadásból vagy más tevékenységekből tavaly jövedelmeket realizáltak, az azok után fizetendő adójuk 1 százalékát — az államkassza helyett — alapítványoknak és egyesületeknek juttathatják. Kérjük, hogy adószázalékát adományozza a Szabadságot birtokló és támogató Minerva Művelődési Egyesületnek. Ha Ön csak bérből szerzett jövedelmet, cége könyvelési osztályán jelezze, hogy adójának 1 százalékával rendelkezni szeretne. Az összevont vagy az egyetlen forrásból származó jövedelemadó 1 százalékának kedvezményezettjét adóbevallásában fel kell tüntetnie. Esetünkben ez:

Asociatia Culturală Minerva, CUI: 5337563,

Cont bancar IBAN: RO97RNCB2200000025370001., BCR Cluj

Előre köszönjük!

Az Európai Bizottság rábólintott tegnap Románia EU-csatlakozására. A kedvező döntés az első lépést jelenti abban a procedúrában, amely Románia csatlakozási szerződésének aláírásában csúcsosodik. Az unió vezető testületei által elfogadott menetrend szerint legkésőbb április 13-ig kell hasonló döntést hoznia az Európa Parlamentnek, hogy április 25-én a román kormány képviselői és az Európai Unió vezetői aláírhassák az integrációt szavatoló szerződést.

Negyvenegy százalékkal emelte meg a kolozsvári városi tanács a sírhelyek bérleti díját. A önkormányzati képviselők azzal magyarázták döntésüket, hogy 2001 és 2004 között átlagban 41 százalékos inflációs rátát jegyeztek. A polgármesteri hivatal műszaki osztálya által összeállított, és az Emil Boc polgármester által jóváhagyott beszámoló szerint a bérleti díjat és a sírhelyek javítási munkálataira kirótt illetéket négy éve nem emelték meg annak ellenére, hogy időközben mindennek felment az ára.

Az önkormányzati képviselők által elfogadott tanácsi határozat szerint a Házsongárdi, Kismezői és Monostori temetőben a húsz évre szóló négyzetméterenkénti bérleti díj a jelenlegi 111 180 lej helyett 157 000 lej lett. A kajántói temetőben az eddigi 65 400 lej helyett 92 ezer lejt kell fizetni. Ugyanakkor a temetőkápolna új bérleti díja egy órára 14 ezer lej, a lelkipásztori szobáé pedig hasonló időtartamra 1100 lej. A halottak tartásáért egy órára 2200 lejt kell befizetni. A határozat 30 nap múlva lép érvénybe.

Ugyanakkor a Nemzeti Liberális Pártból és a Demokrata Pártból álló D. A. Szövetség javaslatára választottaink 500 ezer lejes ülésdíjat szavaztak meg azoknak a tanácsosoknak, akik tagjai az üzlethelyiségeket eladó bizottságnak. Egyes tanácsosok szimbolikus összeget javasoltak, de a többség mégis megszavazta a félmilliós ülésdíjat. A 2002-ben elfogadott 550-es számú törvény alapján létrejött testület tagjai hetente egyszer vagy kétszer üléseznek. A bizottság tagjai azt állítják, hogy sokszor reggeltől estig dolgoznak, sok vállalkozó nyomást gyakorol rájuk, mi több, a legutóbbi ülésen valaki elvesztette eszméletét.

Ezenkívül az önkormányzati képviselők havi 3–4 millió lejes ülésdíjat kapnak a polgármester által összehívott tanácsülések után, amihez hozzáadódik az a több milliós összeg, ami a 288 utca megjavítására/korszerűsítésére kiírt licit alkalmával tartott ülésekért jár.

Ugyanakkor a tanácsosok az Országos Lakásügynökség (ANL) rendelkezésére bocsátották a Coastei utca szám nélküli, valamint a Taberei utca 2. szám alatti telket ifjúsági lakások felépítésére.

A helyi autonómia szélesítését célzó törvénycsomagot készül kidolgozni a Demokrata Párt. Emil Boc közölte: olyan kedvezményes hitelezési feltételeket állapítanának meg, amely szerint a kiskeresetűek lakásvásárlás céljából felvett összeget jövedelmükből belátható időn belül vissza tudnák fizetni. A politikus a költségvetési tartozás esetében megszabott 20 százalékos határértéket is megemelné. Ez az önkormányzatokat megakadályozza abban, hogy a költségvetésük 20 százalékánál nagyobb beruházást valósítsanak meg. Emellett a telkek mezőgazdasági forgalomból való kivonásáért fizetendő meglehetősen magas adót is csökkentené. Úgy vélte, ezek az előírások komoly akadályt jelentenek az önkormányzatoknak a beruházások megvalósításában.

A szélsőségesen nacionalista Gheorghe Funar egykori pártját, a magyarokat valamikor naponta össztűz alá helyező Román Nemzeti Egységpártot (RNEP) akarja bekebelezni a Demokrata Párt (DP). A két politikai alakulat megyei szervezetei által előkészített fúzióra Emil Boc DP-pártelnök szerint egyebek között azért van szükség, hogy pártja megőrizze a DP nemzeti szellemiségét. Kónya-Hamar Sándor szerint ez a lépés azt bizonyítja, hogy a demokraták válságos helyzetben vannak.

A két párt megyei vezetői tegnap közösen tartott sajtótájékoztatón jelentették be, hogy elkezdik a tárgyalásokat a két szervezet egyesítése kapcsán. Emil Boc pártelnök közölte: azt követően vizsgálják meg ezt a lehetőséget, hogy tegnapelőtt a két párt tordai szervezete már megegyezett az egybeolvadásról. Emil Boc közölte: egyelőre csak Kolozs megyében tárgyalnak a két alakulat vezetői, alaposabb elemzés után döntenek majd arról, hogy az egyesítés országosan is megtörténjen, vagy sem.

Emil Boc két okkal magyarázta az egyesítés szükségességét. Úgy vélte, hogy az RNEP-ben számos értékes ember dolgozik, akiknek a bevonása üdvös hatással lehet a megye politikai életére és a közigazgatásra. Szerinte a fúzió abban is segíti majd a DP-t, hogy megőrizze a nemzeti szellemiséget. A pártelnök leszögezte: a DP mindenképpen az európai és nem a szélsőséges nacionalizmus híve. Boc segítségére sietett Emil Luca, az RNEP Kolozs megyei szervezetének elnöke is, aki közölte: Gheorghe Funar távozása óta teljesen kicserélődött a párt politikusi garnitúrája, hiszen rájöttek, hogy a volt kolozsvári polgármester által képviselt szélsőséges nacionalizmus zsákutcába vezet.

Az RNEP egykor kormányzati tényező is volt, 1996 előtt kormánykoalíciót alkotott a Ion Iliescu által vezetett Román Társadalmi Demokrácia Pártjával. A Demokratikus Konvenció győzelmekor a párt nem érte el az öt százalékos parlamenti küszöböt, így nem került be a törvényhozásba. A párt azóta sem talált magára, bukdácsolása állandósult. Több megreformálási kísérletet hajtottak végre a szervezet vezetői, de egyik kezdeményezés sem járt komolyabb sikerrel.

A párt halódása a szervezet egységét is kikezdte. A Kolozs megyei szervezet vezetője újságírói kérdésre válaszolva közölte: nem kérték ki Mircea Chelaru pártelnök véleményét a fúzióról, mivel ez a kezdeményezés több erdélyi szervezet óhajaként jött létre. Emlékeztetett, hogy az Arad és Szilágy megyei szervezetek is hasonlóképpen cselekedtek. Emil Luca szerint a Kolozs megyei szervezetnek joga van erre, hiszen „az RNEP lángja Kolozs megyében lobbant fel, és itt is fog kialudni". A párt egységének ingatagságát jelzi az is, hogy Maros megyében a megyei szervezet egyik prominens tagja, a magyarellenességéről hírhedt Lazăr Lădaru tavaly a Szociáldemokrata Párt színeiben indult a parlamenti választásokon. Mircea Chelaru a legutóbbi parlamenti ciklusban pedig szintén a volt kormánypárttal akart együttműködési megállapodást aláírni, a dokumentum végül — Luca szerint — nem jött létre.

Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke szerint a demokraták válságos helyzetben vannak, ezért nekik már nem is számít, hogy kiket emelnek be a pártba. A politikus szerint ez a lépés megnehezíti a továbbiakban a D. A. Szövetségben a Nemzeti Liberális Párt és a DP együttműködését, ami „alapvetően megrengetheti" a kormányzati munkát.

Mihail Hărdău prefektus ellenőrzést rendelt el a Petru Poantă vezette megyei művelődési igazgatóságnál a România Liberă erdélyi kiadásában nemrég megjelent cikk alapján.

Az országos román napilap regionális kiadásában megjelent cikk szerint Poantă annál a könyvkiadónál jelentette meg a művelődési igazgatóság által közpénzből finanszírozott kiadványokat, ahol a felesége is dolgozik.

A vizsgálat során a prefektúra ellenőrző hivatalának felügyelői kiderítették: a közintézmény 800 millió lejes költségvetéséből több mint 60 millió lejt költöttek könyvkiadásra.— Egyelőre nem állíthatom azt, hogy törvénytelenség történt, de korántsem helyes, hogy éppen azzal a kiadóval dolgozzanak, ahol az igazgató felesége vezető beosztásban van — jelentette ki a kormány képviselője.

Ugyanakkor az újságcikk alapján elindított vizsgálat során a felügyelők fényt derítettek arra is, hogy az igazgató nem írt ki licitet, hanem csupán három cégtől kért árajánlatot. — Folytatjuk a vizsgálatot, és amennyiben újabb rendellenességekre derül fény, az igazgatónak meg kell válnia tisztségétől — fogalmazott Mihail Hărdău.

Amint arról lapunk keddi számában beszámoltunk, még hosszú ideig eltarthat a különböző minisztériumok hatáskörébe tartozó megyei közhivatalok vezetőinek cseréje. A kormány helyi képviselői okokat keresnek az igazgatók leváltására annak érdekében, hogy ne lehessen politikai alapon történő eltávolításra gyanakodni. Szintén a sajtóban megjelent kritikák alapján távolították el tisztségéből Victor Cherechesiut, a Megyei Erdészeti Hivatal igazgatóját, akinek helyére a jósikafalvai erdőkerület volt vezetője került. Minden valószínűség szerint a következő, akit meneszteni fognak, Petru Poantă lesz. Értesüléseik szerint megérett a leváltásra Ilarie Ivan, a mezőgazdasági igazgatóság vezetője is.

VÁLASZTMÁNYI GYŰLÉST TART AZ RMDSZ HAJNAL NEGYEDI KERÜLETE február 24-én, csütörtökön délután 5 órakor a Hajnal/Zorilor utca 13. szám alatt. Kérik a pontos megjelenést.

A TOROCKÓI NŐK VISELETE A BÖLCSŐTŐL A KOPORSÓIG címmel Zsakó Erzsébet tart vetítettképes előadást február 24-én, csütörtökön du. 4 órától az Unitárius Nőszövetség találkozóján, a Brassai utca 6. szám alatti tanácsteremben.

NEVESSÜNK EGYÜTT HOFI GÉZÁVAL február 24-én, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi kerületének összejövetelén, a Párizs utca 17. szám alatti székházban.

TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉST TART A TORDAI RMDSZ február 25-én, pénteken du. 5 órától a Tordai Polgármesteri Hivatal nagytermében.

TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉST tart az RMDSZ hidelvi kerülete február 24-én, csütörtökön du. 5 órától a Horea úti református templom tanácstermében. A választmány kéri a tagság minél nagyobb számban való részvételét.

MŰVÉSZ FOTÓKIÁLLÍTÁS, a Mátyás Napok keretében, a Korunk Galériában. Megnyitó február 25-én, pénteken 13 órakor. Bevezetőt mond Sipos Gábor. Felolvasással (Cs. Szabó László Mátyás királyról szóló írása) Salat Lehel színművész, zenei műsorral Bogáti Anna és Török Zsolt működik közre.

A XIX. ÁSVÁNY-, KÖVÜLET- ÉS DRÁGAKŐSZALONT február 25–27-én a Bánffy-palotában rendezi meg a Romániai Amatőr Ásványkutatók, Paleontológusok és Kövületkutatók Egyesülete. Nyitvatartási idő: pénteken 11–18, szombaton 10–18, vasárnap 10–17 óra.

FELVÉTELI MEGHALLGATÁS A SIGISMUND TODUTĂ ZENELÍCEUMBAN első osztályba készülő gyermekek számára február 26-án, szombaton 10 órától. Helyszín: az iskola Victor Deleu utca 2. szám alatti épülete (Ferenc-rendi kolostor).

VILÁGFA — AZ ÉLET FÁJA címmel rendez kiállítást a Kovásznai Városi Képtárban a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület. Megnyitó március 31-én délután 6 órakor. Kolozsváron a műveket március 17-ig a Szabédi-házban lehet leadni.

Hétfőn délután az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Rédhey-házi (Jókai/Napoca utca 2. szám) székházában átadták az érdeklődőknek azt az olvasótermet, amely folyóiratoknak és könyveknek ad otthont.

Egyed Ákos elnök köszöntő beszédében kiemelte, hogy korunk információs forradalmának körülményei között, bár érezhető válságban van, a klasszikus könyvtár nem nélkülözhető a kutató, a diák vagy az egyszerűen csak informálódni kívánó ember számára. „A tudomány a legkézzelfoghatóbban a folyóiratokban él" — mondotta. A folyóirat ugyanakkor jó kapcsolattartó eszköz. A történelem során máskor is előfordult, hogy a régi és az új megfért, kölcsönösen kiegészítve egymást, és az új csak fokozatosan vált uralkodóvá. Ezzel a folyóiratolvasó-teremmel az EME szolgáltató jellege erősödött. Központi fekvésénél fogva is remélhetően sok fiatalt nyer az intézmény és az erdélyi magyar tudományos élet számára.

Újvári Mária főkönyvtáros, aki Katona Ágnes és Lőrinczi Márton segédletével szervezte meg és rendezte be a termet, bemutatta az állományt. A 110 folyóirat (köztük a Szabadság lapszámai) hazai és külföldi forrásokból, adományokból gyűlt össze. Ezenkívül 300 kötet található a polcokon, a legkülönfélébb témákból: lexikonok, bibliográfiák, irodalomtörténet, magyar irodalom, magyar nyelv, szótárak, magyar történelem, magyar kultúra, informatika, évkönyvek, jog, pszichológia, közgazdaság, szociológia, filozófia, egyetemes történelem stb. A ritka, értékes, elzárva tartott gyűjtemények (pl. Pásztortűz 1926–1944, Korunk 1935–36, Igaz Szó 1957-től stb.) szintén kikérhetők és olvashatók. Külön polcokat tartanak fenn az erdélyi történelem és az erdélyi kultúra számára, és tervezik egy, a Kolozsvárral bármely szempontból összefüggő kiadványok elkülönített sarkát. Összesen körülbelül háromezer kiadványt birtokolnak. Az elektronikus információszolgáltatás szintén elérhetővé válik az olvasóteremben, melynek révén a kutatómunkához szükséges adatgyűjtés kiszélesedik és felgyorsul.

Az első látogatók részéről felmerült az óhaj, hogy a neves, el nem avuló tartalmú nyomtatványokat katalogizált lemezekre tárolva lehessen kikérni.

Az olvasóterem ideiglenes nyitvatartási ideje hétfőtől péntekig: 9–16 óra között.

Mit vár az erdélyi magyar gazda a kormánytól és az RMDSZ-től mint a román kormány tagjától? Ezzel a címmel szervezi meg a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete immár hatodszorra az idei, Agrárfórumnak nevezett országos agrárgazdasági konferenciáját. A vitaindító előadások és hozzászólások alapján egy zárónyilatkozatot és egy ágazati javaslatcsomagot állít össze a gazda-érdekvédelem, hogy felhívja a kormány és az RMDSZ figyelmét az erdélyi termelők halaszthatatlan problémáira. A konferenciára február 26-án, szombaton de. 10 órától kerül sor Kolozsváron, a Diakóniai Intézetben (Ponorului utca 1.).

Magánszemélyek eligazítása, kérvények beiktatása, lakbérszerződések: hétfőn, szerdán, csütörtökön 9–19, kedden és pénteken 9–17, szombaton 9–14 óra között (10-es terem). Magánszemélyek számára globális jövedelemadó, büntetési határozatok kibocsátása: hétfőn, szerdán és csütörtökön 9–14 és 17–19, kedden és pénteken 9–14, szombaton 9–14 óra között (10-es terem). Magánszemélyek számára pénzügyi bizonylatok (munkanélküliségi segély, társadalmi segély, kettős adózás, illetőség) kibocsátása, lakbérleti szerződések beiktatása: hétfőtől péntekig 9–14 (szerdán 9–14 és 17–19) óra között (1-es és 10-es terem). Jogi személyek számára fizetőnyilvántartás: naponta 9–12 óra között (1-es terem).

Február 20-án a vasárnap esti istentisztelet keretében emlékeztek a Farkas utcai református templom eredetére, amelynek építését isteni döntésnek engedelmeskedve Mátyás király rendelte el 1486-ban. Az istentiszteleten olyan igeszakaszt olvastak fel — Jeremiás próféta próféciáiból —, amely a templom rendeltetéséről szólt. Az istentisztelet után dr. Gaal György tartott roppant érdekes és tartalmas előadást A Farkas utcai református templom és környéke címmel. Az est magasztos hangulatához Windhager–Geréd Erzsébet kolozsvári származású, jelenleg Bécsben élő orgonaművész hangversenye is hozzájárult. Windhager–Geréd Erzsébet 1991 és 1994 között volt a Kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián Ursula Philippi tanítványa volt, majd a bécsi zeneakadémián folytatta tanulmányait Michael Rădulescu és Petr Planyavsky osztályában. Párizsban Olivier Latry és Michel Bouvard tanítványaként posztgraduális képzésben részesült. Jelenleg a bécsi Szent Ágoston-templom asszisztens-orgonistája és hangversenyorgonista. Tanulmányai elvégzése után többször hangversenyezett Erdélyben. Magyarországon, Szlovákiában, Németországban, Svájcban, Franciaországban is rendszeresen fellépett. 2000-ben háromhetes brazíliai koncertsorozaton vett részt. Mostani fellépése nem a véletlen műve: László Bakk Anikó meghívására koncertezett az idei Mátyás Napokon. A hangversenyen Liszt-, Escaich- és Ernst-művek hangzottak el. Mind a Liszt-műbe épített korálrészlet, mind az Escaich-műben elhangzó zsoltárdallam a templomhoz és a protestáns hithez kapcsolható. A művésznő minden igényt kielégítő előadásmódja bebizonyította, hogy nem csak a romantikus zenében otthonos, hanem a kortárs zene világában is. Muzikalitás és kiváló technikai felkészültség jellemezte művészetét. Ez utóbbit főleg a két kortárs mű megszólaltatásában csodálhattuk meg.

E jól sikerült rendezvénynek csupán egy „ellensége" volt: a templombeli dermesztő hideg. Úgy látszik, a közel félszáz résztvevő ezzel keveset törődött, hisz többrendbeli élmény birtokosaként hagyhatta el a templomot, meggyőződést nyervén afelől, hogy a templomba járás és az Istennel való találkozás eredménye saját magunk, azaz útjaink, cselekedeteink javítása, jobbítása kell hogy legyen.

A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum Bogáncs Néptáncegyüttese 1985-ben alakult, Tolna Éva magyar szakos tanárnő kezdeményezésére. Elsőrendű feladata az erdélyi népi kultúra ápolása, hogy az iskola diákjai megismerkedhessenek a népzenével és néptánccal, amely fontos része saját etnikus hagyományainknak.

A Bogáncs jelenleg Erdély legrégebbi, folyamatosan működő magyar gyermek-néptáncegyüttese, amely az évek során folyamatosan bővült: 1990-ben megalakult a Kisbogáncs, 1999-ben az Apróbogáncs, 2000-ben a Morzsabogáncs (a Bogáncs kisgyermek-csoportjai), az 1993-ban végzett első „bogáncsos nemzedék" pedig megalapította a Bogáncs „felnőtt" együttesét, a Zurbolót. 1996-ban megalakult a Zurboló Utánpótlás, 2001-ben pedig a Bogáncs Utánpótlás csoport is, így az eltelt 20 év alatt több mint 800 gyermek és fiatal táncolt csoportjainkban, együtteseink jelenlegi tagsága pedig 150 fő körüli.

Bár nem a színpadi szereplést tekintjük elsődlegesnek, közönség elé lépve országos hírnévre tettünk szert, mely hírnevet a külföldi (magyarországi, lengyelországi és németországi) vendégszerepléseink öregbítették. Népszerűségünket a hazai és külföldi sajtóban megjelent írások egyaránt bizonyítják, így 1991-ben a bukaresti televízió magyar nyelvű adása, 2003-ban pedig a budapesti M2-es csatorna számára tévéfelvétel készült rólunk. A különböző néptáncfesztiválokon kiérdemelt díjak mellett a legnagyobb elismerés számunkra az 1992-ben kapott EMKE díj. 1992 óta a Bogáncs és a Zurboló a kétévente sorra kerülő kolozsvári Ifjúsági Néptánctalálkozó szervezője és házigazdája.

A kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum Bogáncs Néptáncegyüttese 2005. március 1–5. között, egy öt napos rendezvénysorozattal ünnepeli fennállásának 20. évfordulóját. Minden érdeklődőt szeretettel várunk, ugyanakkor külön felhívjuk együttesünk valamennyi volt tagjának a figyelmét, hogy elvárjuk őket a közös ünneplésre! A Szabadság a rendezvény médiapartnere.

Bensőséges hangulatban ünnepelte megalakulásának 15. évfordulóját a múlt hét végén az RMDSZ belmonostori kerülete. Az eseményen részt vett a megyei szervezet vezetősége is, volt és jelenlegi parlamenti képviselőink és szenátoraink, városi tanácsosaink, Boros János alpolgármester, a kerület volt elnökei és választmányi tagjai.

Rollinger Ágnes elnök beszámolt az elmúlt 15 év sikereiről és buktatóiról, nosztalgiával emlékezve a kezdeti nehézségek ellenére lelkesen, teljes odaadással tevékenykedő tagokról, kifejezve reményét, hogy mindez majd új táptalajra talál a fiatal nemzedékben. Utána több felszólaló, pl. Balázs Andor, az első megyei elnök, kimaradt történetekkel egészítették ki az elhangzottakat.

Kónya-Hamar Sándor, Eckstein-Kovács Péter, Buchwald Péter, Kötő József, Boros János, Molnos Lajos hangsúlyozta, hogy politikai pályafutásában igen sok nyomot hagyott a monostori tagság támogatása. A legtevékenyebb tagok emléklapot kaptak, de elismerésben részesült az Öregfiúk zenekara is. Az elnök megköszönte mindazon személyeknek és cégeknek a támogatását, akik hozzájárulásukkal sokszor megkönnyítették a választmány munkáját. Az ünepi rendezvény fő szponzorai Prózsa István és neje, Prózsa Enikő volt.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Vejedre ütök — amerikai bemutató. — Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn minden előadás.

MŰVÉSZ-EURIMAGES — Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! — amerikai. — Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától; kedvezménnyel kedden minden előadás.

GYŐZELEM — Ne mozdulj! — bemutató. — Vetítések időpontja: 17, 13.30 szerdán kedvezménnyel. Ray — bemutató. — Vetítések időpontja: 14, 19.30 kedvezménnyel: szerdán plusz naponta 14 órától.

FAVORIT — Már megint bérgyilkos a szomszédom — amerikai. — Vetítések időpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön minden előadás.

TORDA

FOX — A mandzsúriai jelölt — bemutató. — Vetítések időpontja: pénteken, szombaton, vasárnap: 15, 17.15, 19.30. Hihetetlen család. — Vetítések időpontja: hétfőtől csütörtökig: 15, 17, 19.

DÉS

Nagy Sándor, a hódító — amerikai. — Vetítések időpontja: 15, 18, 21; kedvezménnyel hétfőn minden előadás.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — A tűzben edzett férfi — bemutató. — Vetítések időpontja. 17, 20.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM — Az utolsó gyémántrablás — amerikai. — Vetítések időpontja: 13, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától, hétfőn minden előadás.

DACIA B-TEREM — Garfield — amerikai. — Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA — Kaptár 2 — Apokalipszis — német–francia–angol. — Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel hétfőn minden előadás.

MAGYAR OPERA

Február 26-án, szombaton de. 11 órakor: Csemiczky Miklós: A brémai muzsikusok — ifjúsági bemutató. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendező: Szabó Emese. — Ifjúsági bérlet.

Február 27-én, vasárnap du. 5 órakor: Csemiczky Miklós: A brémai muzsikusok — bemutató. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendező: Szabó Emese. — Bemutató- és Nyugdíjas-bérlet.

ROMÁN OPERA

Február 23-án, szerdán du. 6 órakor: Mozart: Don Giovanni — rendkívüli előadás Francesci–Jose Cintado spanyol karmester közreműködésével.

Február 27-én, vasárnap este 7 órakor: Verdi: Aida. — Rendkívüli előadás a Kisinyovi Opera művészeinek közreműködésével.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Február 23-án, szerdán este 8 órakor: Euripidész: Bakkhánsnők — stúdióelőadás. Rendezte: David Zinder m. v. (Izrael).

Február 25-én, pénteken este 8 órakor: Pirandello: Öltöztessük fel a mezteleneket — stúdióelőadás. Rendező: Bocsárdi László m. v.

Február 26-án, szombaton este 8 órakor: Marie Jones: Kövekkel a zsebében — stúdióelőadás. Rendező: Keresztes Attila.

Február 24-én, csütörtökön este 8 órakor: Mrožek: Károly. Rendező: Tompa Gábor.

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Február 25-én, pénteken este 7 órakor: P. Constantinescu: Húsvéti bizánci oratórium; Az Úr kínszenvedései és feltámadása. Vezényel: Florentin Mihăescu. Közreműködik: Bataraga Claudia, Anita Hertiu, Ana Rusu, Tiberius Simu, Gheorghe Rosu, Gheorghe Mogosan, Pompeiu Hărăsteanu.

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

A belvárosi udvarokban olvadozik a hó. Csalóka februárvég. Egyébként semmi különös. Azaz…

„Civilrendőrök" állják el az utat a keskeny járdán — nevezzük így őket, hisz a civil járókelőket akadályozzák, a napi ritmust. Párosával sétálnak, téblábolva társalognak, heherésznek, idős, kolduló, falusi asszonyra pillantanak rosszallón, egyiküknek már a levegőbe lendül a lába, hogy rúgást mímelő mozdulattal adja tudtára nemtetszését. Válluk a téli öltözetben (a kék pufajkában) különösen széles, hízottak, nagydarab emberek, nem lehet egy kis rést találni, bár a hónuk alatt, s elmenni mellettük a keskeny járdán; talán észre sem veszik az erőlködést, vagy mit törődnek azzal, hogy valaki nagyon siet, és kénytelen miattuk lelépni a forgalmas úttestre a havas sarat magasba fröcskölő járművek közelébe. Egy harmadikkal találkoznak, barna üvegből isznak valamit, körülnéznek (ez azért mégsem tartozik a megbízatásukhoz); aztán jót röhögnek, erősnek érzik magukat.

„Civilrendőrök" veszik birtokukba a délelőtti utcát, olyan magabiztosan álldogálnak és állják el utadat, mint a lusta hordalék a szorgosan folydogáló patakét.

Ki tudná megmondani, talán a kor hozza magával, hogy apró-cseprő dolgokon, történéseken, lett légyen örömtől csorduló, avagy szívfacsaróan szomorú, a deresedő halántékú ember könnyebben elgondolkodik, hajlamos rajtuk elmerengeni, el is csüggedhet, netalán el is pityeredhet. Csak az nem vallja be ezt, aki még szélesre kitárva nyújtja karjait új és új éveket begyűjtendő. Számára a holnap még mindig igézőbb, csillogóbb és ígéretesebb, semmint a homályba vesző, elmúlt évek emlékberkeiben, akár a tegnapéiban is kutakodni. Az ilyen, még cseperedő ember, azon, hogy egy szál virág elhervad, vagy porba tiporják, egy régi ház esőverte fala ledől, egy faragott kapu kidöntve, nem ütközik meg, nem meditál rajta. Életkor meg lelkialkat kérdése. Meg — úgy érzem — a dolgokhoz való kötődésé, ragaszkodásé, talán az érzékenység vagy egyszerűen a nyitott szemmel járásé. Nemcsak az egyszerű látás adta érzékelésé, hanem azé a tehetségé is, hogy ne csak a körülöttünk lévő tárgyak, élőlények formáját, színét, nagyságát szemléljük, hanem felfedezzük, és megláttassuk azt is, ami mögöttük van, ezek lényegét, amelyet rejtegetnek előttünk.

— Hallod? Hallgasd csak! Figyeld, ráztam fel páromat, szombat hajnalhasadta előtt. Alig volt hat óra, s a pirkadat még hunyt egyet keleten, a tömbházak mögött.

— Mit kell hallanom? — jött az álmos válasz.

— A rigót! Hallod-e? Rikkant a rigó! — mondtam lelkendezve. És még nincs csak február 19-e! Hát mégis csak igaz a cigány-mondás, hogy „Január, február, itt a nyár!"?

Talán egy negyed órát tartott fekete tollú, sárga csőrű kedvencem kora hajnali koncertje. Bolondos füttyprodukciója tele volt disszonáns hangokkal, néha rikácsoló, néha krákogó, de legtöbbször mégis diadalmas, tiszta futamokkal: „Mi jó? Kell-e dió, fiú?". Csak sejtettem, hogy a tömbház háta mögött árválkodó öreg diófa egyetlen, égbenyúló ága tetején illegeti magát a fekete szmokingos, szárnyas dalnok. Aztán csönd lett, mi meg mosolyogva ráhúztunk a félig álmatlan éjszakára.

Szombat délután. Ablakomból a Szent György-hegyi, majd a feleki oldalt kémlelem. Az égbolton rongyos, szürke felhőket zaklat a hancúrozó szél, mintha egy hadonászó kéz dobálna szanaszét holmi szegszagatta kapcadarabokat. Itt-ott hófolt, ahol elolvadt, sártapicska. Erkélyem oldalán vitustáncot jár a földről a harmadik emeletre felkapaszkodó szőlővenyige. Meg-meghajol egy-egy dühös szélrohamra. Ha tudta volna, milyen cudar világ van idefent, biztos nem nyúlt volna ily magasra. Szomorú idő. A tépett kapcafelhők már pityeregnek is.

Valahol csattog egy szekerce! Csattt! Csattt! Csattt! Vajon mi lehet ez? Mintha látnám, hogy izzad a gyilok lendítőjének homloka. De csapja kegyetlenül a szerencsétlen fa fűrésszel már megcsonkított testét. Csattt! Csattt! Csattt! De hiszen ez a mi diófánk! A tömbház mögötti vén diófát gyilkolják megátalkodott szomszédaim! Vágják. Előbb fűrésszel, aztán baltával. Akkurátusan, szakszerűen. Kikötve egyetlen, megmaradt, égre nyúló, esdeklő törzs-ágát. Akár a sötét inkvizíció korában, amikor a szerencsétlen bűnhődőt kikötötték, hogy a kínvallatók még kéjesebben élvezhessék a tehetetlen kínjait, szenvedését.

Repülnek a forgácsdarabok. Megannyi könnycsepp a fa nedvéből. Az éles-fényes balta oldalra irányzott csapásától leválik vastag kérge a fának. Akárcsak az elevenen megnyúzott eretneknek vagy csak az annak hittnek a bőre. A kéreg alól riadt bogarak rohangálnak, mint kilakoltattak, immár hajléktalanok.

Hallottam, hogy a székely atyafi úgy tiszteli cirádás kapuját, hogy köszön neki, ha be- vagy kilép rajta, küszöbére csizmájával rá nem lép, meg ne sértse azt! A díszítő, kacskaringós faragás mintája azt sugallja — a fa tovább él a kapufélfában!

A mi beteg diófánk már nem él többé. Nem alakul törzse finom és szeszélyes rajzú, színfurnér borító lemezzé. A vén diófa nem díszíthet stílbútort, francia ikerágyat, sem hajlított ajtójú, hármas ruhásszekrényt, de még koporsófedélként sem szolgálhat többé. Vége! Valahol egy vasporral sikált, falusi csikókályhában végzi. Ott válik hamuvá. Még az a végtisztesség sem adatik meg neki, hogy egy búbos kemencében, utolsó, forró lélek-leheletével friss, illatos kenyeret vagy ünnepi kalácsot süssön, ropogósra pirítva héját.

Pedig mennyi hasznot hajtott valamikor! Ott nőtt fel a Csertörő utcában, Téglás József udvarában, közel a Malomárokhoz. Bizonyára a gazda is sokszor megpihent árnyékában, miközben azon tűnődött, vajon ki ültethette a nagykoronájút. A megnyúlt, fiatal diófa már áttekintett a tűzfalra támaszkodó szomszéd ház udvarára. Levélszemeivel végignézett Kovács Károly kocsmájának vendégein. A Vásárhelyi ház lakóját, Udvarit látta egy pohár sör mellett, majd bólogató lombjával igazat intett Báthorinak, a tímárnak, aki aggódva tárgyalt szakmabeli szomszédjával, Szondival, a bőrkikészítés jövőjéről. Aztán felső ágaival átkukkintott Kocsis Károlyékhoz, és megcsodálta annak gyönyörű leányát, akiből fotómodell lett — Amerikában.

Sok mindenen elcsodálkozhatott a magasra nőtt diófa. Az udvar végében a Malomárok enyhén, a Liliom utca felé ívelő medrét figyelhette, s levelei talán nem is a lanyha szellőtől, hanem nevetésétől rezzentek meg, látva a patakban lubickoló Téglás fiúkat, az utca túloldaláról a Báthori, Ötvös vagy a Placsintár gyereket. Bizonyára levelei susogását is megállítva hallgatta a Téglás fiúk apjának trombitáját gyakorlás közben. Feri bácsi nagyon büszke volt, hogy a Dermata rezesbandájában fújhatta. Hatalmas lombkoronájával a diófa már pirkadatkor ránevetett Butyka Józsi hosszan lenyúló zöldségesére. Később együtt bámultam vele én is a harmadik emeletről a szorgalmas hóstáti család kertjét. Úgy álltak sorjában a gyönyörű salátafejek, aztán a lándzsás hagymaszárak, a kunkori zöldborsó bokrok, murok- és petrezselyemágyások, mint egy több hadtestből álló hadsereg, a zöld minden árnyalatában.

Délutáni szundikálásából fel-felriadt a már idős diófa, amikor a fogtechnikus gazda, ósdi, külsőszelepes NSU motorkerékpárján füstöt okádva, zajosan kipöfögött az udvarról, és a kölykök üdvrivalgó kíséretében a Toldi-tér felé vette az útját.

Aztán fagyos és viharos szelek kezdték cibálni koronáját. Sok felkevert porral, szeméttel rakódtak meg levelei a környék gazdáinak szeméből keserű könnyeket csalva elő. Takaros házak, hóstáti porták, pajtástól, ólastól, ketrecestől, melegágyak kereteivel, kitört és kisírt szemű üveg fedeleivel együtt, eltűntek a diófa körül. Magában maradt. Szédülten állt, körötte csak rom, csak rom és törmelék. Átellenben, talán valamelyik Zágoni Szabó kertje végében, még árválkodott ijedten egy diófa. Sóhajtva integettek lombjaikkal egymásnak.

Aztán napok alatt új épületek, tömbházak nőttek ki, keskeny utakat, parkolókat betonoztak, s a diófa reménykedni kezdett. Életben maradt. Újra zöldült tavaszról-tavaszra, és azt sem bánta, ha ősz felé, vásott, számára és néhányunk számára is idegen, durva suhancok, de felnőttek is, kövekkel, botokkal, deszkadarabokkal ütötték, dobálták, verték, ágait tördelve követelték vadul a zöld burokból alig kibukkanó gyümölcsét. Olyanok tették ezt, akiknek az égadta világon semmi közük nem volt a diófához, sem az áldott hóstáti földhöz, amelyből kinőtt.

Aztán a szemeteskocsi ügyetlen vezetője egyik, deréknyi vastag oldalágát törte le. A fa nehezen heverte ki a kíméletlen amputációt. Még termett ugyan, de mind kevesebbet. Lassan haldokolni kezdett. De még így is hasznossá tette magát. Műholdas tévéadók kábeleit rögzítették megmaradt ágaira, garázsok villanyvezetékeinek szolgált póznának.

Talán mégis új tavaszra várva a szombati pirkadatban pulpitusként szolgált, az első díszvendég előadónak, a rigónak. Ennek diadalittas füttye — ki is sejthette volna azon a reggelen — hattyúdal volt. A vén diófa hattyúdala. Ágain szökdécselő cinke többé nem kutat már, kérgét nem kopogtatja fürkészőn harkály doktor és rügyet rejtő ághegyén nem rikkant többé a rigó.

Februrár első napjainak fagyos reggelén a Kossuth Rádió Határok nélkül műsorában sokat ígérő kezdeményezésről halhattunk.

A nagyváradi 16-os iskolában Varró Annamária tanárnő lelkes és értékes kezdeménye nyomán román elemisták jókedvűen tanulják a magyar nyelvet!

Számos román szülő megértéssel és örömmel élt a lehetőséggel, hogy gyerekeik megtanuljanak magyarul. A Magyarországra látogatóknak sok előnyt jelent a magyarul tudás, és majd még többet az európai csatlakozás után. A rádió- és tévéadások, valamint a sajtó megértése bővíti az ismereteket.

Akik magyarul tudnak, jobban megértik a magyarokat. Ha majd románul fognak tudni, a magyarországiak jobban meg fogják érteni, mit jelent Erdély és az erdélyiek. Ha ismerjük egymás nyelvét, ... megtaláljuk majd helyünket Erdélyben.

Alighogy felbukkantunk a Kárpát-medencében, farkasvakságban szenvedő krónikások máris kétfelé osztottak: fehér magyarokra és fekete magyarokra. (A további színekre, mint vörös, zöld vagy barna, még várnunk kellett egy csekély évezredet).

Augsburg után már nem volt kalandozás, de újabb felosztás sem, akik megmenekültek, ők a gyászmagyarok. Akik pedig ezt a szép jelzőt rájuk akasztották, miután itthon kussoltak vitézül, ők lehettekaz első díszmagyarok.

Németh Lászlótól hallhattunk hígmagyarról és mélymagyarról, Móricz Zsigmond szerint kapás magyarok és kardos magyarok alakították népünk történelmét.

Nemzetkarakterológiai jelzőink gazdag példatára decembertől újabb gyöngyszemekkel gazdagodott. Akkor hallhattuk először, hogy szép számmal akadnak zsebmagyarok, és lennének, talán még többen, szívmagyarok is.

Persze, ugyanakkor elmondták, hogy rosszul feltett kérdésekre a válasz sem lehet hatoslottós telitalálat.

Éppen ezért a szívmagyarokat és a zsebmagyarokat még ne siessünk a szótárainkba is beemelni.

Nevezzük őket egyszerúen szótáron túliaknak...

Néhány héttel ezelőtt a Magyar Szocialista Párt (MSZP) születésnapi — nem hivatalos — rendezvényén Gyurcsány Ferenc magyar kormányfő, korábbi sportminiszter a hozzá intézett kérdésre, hogy miért tekinthető a magyar labdarúgás dicsőségének a szaúd-arábiai válogatott ellen elért döntetlen, azt válaszolta: „A szaúdi királyságot nagyon sokszor vádolják azzal, hogy igazából a világ terrorizmusának legaktívabb pénzügyi támogatói közé tartoznak bizonyos családok. És én azt gondolom, hogy a focisták között, a szaúdi focisták között nagyon-nagyon sok terrorista is volt, a mi fiaink pedig halált megvető bátorsággal küzdöttek ezen terroristák ellen, és ilyen esetben a döntetlen idegenben, ez egy fantasztikus eredmény".

A válasznak élénk sajtóvisszhangja támadt. A Fidesz közleményben kérte fel Gyurcsányt, hogy a „nemzetközi és sportdiplomáciai bonyodalmak elkerülése érdekében" sürgősen cáfolja azokat a sajtóhíreket, miszerint a szaúd-arábiai futballválogatottat arab terroristáknak nevezte volna.

Gyurcsány válaszában kifejtette: azt kéri, hogy tettei, és ne egy rosszul elmondott poén legyen az, ami eligazítja az embereket abban, mit gondol Magyarországról, a világról. „Amit gondolok, az nem egy szatirikus válaszból, hanem tetteinkből következik. Akit sértett ez a mondat, okkal vagy ok nélkül, annak elnézését kérem" — mondta. A magyar kormányfő hivatalosan is bocsánatot kért a szaúdi kormánytól és néptől.

Az arab ország hét végén konzultációra hazahívta pesti nagykövetét. A szaúdi illetékesek nem nyilatkoztak arról, milyen további lépéseket fontolgat az arab királyság. Az arab országok Budapesten delegált diplomáciai képviselői rendkívüli tanácskozást tartottak, majd nyilatkoztak, hogy az eset nem fog kárt tenni Magyarország és az arab világ kapcsolataiban.

A Fidesz szerint az, hogy Szaúd-Arábia konzultációra hazarendelte nagykövetét, erőteljes diplomáciai figyelmeztetésnek minősül. Úgy értékelik: Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke is a kialakult kényes helyzet miatt mondta le szaúd-arábiai útját.

„A nemzetközi erőfeszítések az utóbbi időben arra irányultak, hogy az arabok és a terrorizmus fogalmát szétválasszák egymástól, Gyurcsány kijelentése pedig ezzel az erőfeszítéssel áll szemben" — jelentette ki Németh Zsolt, az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke.

Hétfői, bonni látogatása alkalmával újságírói kérdésre válaszolva Gyurcsány ismét megerősítette: bánja a szaúdi focistákról tett szerencsétlen mondatot.

Gyurcsány miniszterelnök úr az arabokra vonatkozó „terrorista" kifejezésével nemcsak Szaúd-Arábiát sértette meg, hanem az egész arab világot.

Ez azért is nagyon sajnálatos, mert éppen a magyar népnek kellene szolidaritást vállalnia az arab néppel. Mind a két nép az első világháború utáni önkényes, ceruzával rajzolt határvonalak áldozata. A palesztin nép ugyanúgy, mint a magyar nép, nagyrészt megfosztatott önrendelkezési jogától.

A palesztin nép harcol a jogaiért. Ez a jogos harc nem terrorizmus. A tisztelt miniszterelnök úr olvassa el az ENSZ 1989. december 4-i, A/RES/44/29. szám alatti, terrorizmussal kapcsolatos határozatát, amelyben az ENSZ elítéli a terrorizmust, kivéve önrendelkezés elérése céljából.

A küzdelem az önrendelkezésért nem terrorizmus. Ezt egy magyar miniszterelnöknek tudnia kell.

Magyarország kormánya megfelelő bocsánatkéréssel és jóvátétellel tartozik az arab világnak. Gyurcsány miniszterelnök a magyar népnek is bocsánatkéréssel és jóvátétellel tartozik. Magyarország nemzetközi megítélése elérte a mélypontot. Magyarország gazdaságilag, erkölcsileg és politikailag kárt szenvedett el.

Egy miniszterelnök, aki egyrészt a szovjet hódítást és az ezzel együtt járó rombolásokat, gyilkosságokat, deportálásokat, megerőszakolásokat, fosztogatásokat, valamint ennek következményeit — a megszállást és diktatúrát felszabadításnak, és másrészt az arab népet, amely önrendelkezéséért harcol, terroristának nevezi, elviselhetetlen.

A miniszterelnök elvesztette minden becsületét. A miniszterelnök megérett a lemondásra. Csak így lehet visszaszerezni nemzetközi megbecsülésünket, visszaállítani az országunk iránti tiszteletet bel- és külföldön egyaránt.

Bécs, 2005. február 20.

A NATO-tagországok és Ukrajna államfői szintű tanácskozásával kedden délelőtt Brüsszelben megkezdődött a katonai szövetség rendkívüli, George Bush amerikai elnök európai útja alkalmából összehívott csúcsértekezlete.

A NATO-csúcstalálkozóknak immár hagyományos kísérőeseménye az ukrán vezetőkkel folytatott különtanácskozás. A mostani rendezvényt azonban különösen fontossá teszi, hogy azon részt vesz a tavaly év végén hatalomra jutott, s országa nyugati közeledésének fontosságát hirdető Viktor Juscsenko ukrán államfő: ő az egyetlen olyan vezető, aki nem NATO-tagállamot irányít, s mégis meghívást kapott a rendkívüli csúcsértekezletre.

E gesztus ellenére Juscsenko egyelőre nem számíthat nagy áttörésre országa és a NATO kapcsolatrendszerében. Bár Bush elnök hétfői brüsszeli beszédében Ukrajnának az euroatlanti családba való bekapcsolását sürgette, s mind a NATO-, mind az EU-tagállamok készek szorosabbra fűzni kapcsolataikat Kijevvel, Juscsenko legfőbb törekvésére, Ukrajna EU- és NATO felvételére nem akarnak kötelezettséget vállalni.

A mostani NATO-csúcs egyébként az Atlanti-óceán két partja közötti, az elmúlt években némileg megromlott kapcsolatrendszer javításának szándékával szerveződött. Ezt a törekvést bizonyította George Bush amerikai elnök előző napi, nagy várakozással kísért beszéde is, amelyben új korszak kezdetét sürgette a transzatlanti egységben, egyben hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok támogatja az európai egységesülési folyamatot, s erős Európát akar. S ezt a közös szándékot mutatta az a tény, hogy Bush hétfő este együtt vacsorázott talán legfőbb európai „ellenlábasával", az amerikaiak iraki katonai akcióját ellenző tábor vezetőjével, Jacques Chirac francia elnökkel, s a találkozó alkalmából kiadott közleményben a két államfő közösen szólította fel Szíriát csapatainak libanoni kivonására.

Bushnak azonban valószínűleg többre lesz szüksége egy brüsszeli útnál az amerikai–európai kapcsolatok helyrehozatalához. A Bush–Chirac találkozón is szóba került a Kína-ellenes EU-fegyverembargó feloldásának terve, amit Washington határozottan ellenez.

Ugyanakkor a két fél között komoly kapcsolódási pont lehet a palesztin–izraeli békefolyamat felgyorsításának szándéka: ezt az Európai Unió régóta sürgeti, s hétfői brüsszeli beszédének legnagyobb részét Bush is ennek szentelte.

A teljes NATO részt vesz az iraki újjáépítésben
A NATO huszonhat tagországa együtt dolgozik azon, hogy segítsen az iraki átmeneti kormánynak a helyi biztonsági erők kiképzésében és támogatásában — jelentette be Jaap de Hoop Scheffer, az észak-atlanti szövetség főtitkára.

A NATO-tagállamok egymás közti találkozóját nyilvánosan megnyitva Scheffer jelezte, hogy valamennyi szövetségi tag részt vállal ebben a tevékenységben, illetve felszerelések vagy anyagi források biztosításában. Az Irak elleni katonai beavatkozás korábbi legnagyobb ellenzői mindazonáltal az ország területén továbbra is legfeljebb közvetve — pénzzel vagy felszereléssel — vesznek részt a nemzetközi erőfeszítésekben. A bejelentés legfontosabb mondanivalója, hogy tovább nőtt az együttműködési készség Washington és európai partnerei között az iraki helyzet rendezését illetően.

Scheffer főtitkár történelminek nevezte azokat a választásokat, amelyek a közelmúltban zajlottak le Irakban, a palesztin területeken, illetve Ukrajnában. Kijelentette, ezek az események azt bizonyítják, hogy a demokrácia, a szabadság és a törvény ereje még a legkülönbözőbb körülmények között is közös törekvése a világon élő népeknek. Hozzátette, hogy a NATO-műveletek — folyjanak bárhol is a világban — a közös értékek védelmére irányulnak, szembenézve a biztonsági kihívásokkal.

Blair: Európának és az Egyesült Államoknak együtt kell működnie
Az amerikai elnök kedden együtt reggelizett legfőbb európai szövetségesével, Tony Blair brit miniszterelnökkel, aki ezt követően úgy nyilatkozott, hogy immár „adott minden lehetőség" a rendezésre.

A brit miniszterelnök szerint Európának és az Egyesült Államoknak el kell felejtenie a múltbeli vitákat és együtt kell működnie a jövőben.

Tony Blair azt követően fejtette ki álláspontját, hogy az Egyesült Államok brüsszeli nagykövetségén munkareggeli keretében négyszemközti megbeszélést folytatott George Bush amerikai elnökkel.

A találkozó után Bush elnök megerősítette, hogy álláspontja szerint a NATO létfontosságú kapocs az Egyesült Államok és Európa számára. „Egy erős Európa nagyon fontos az Egyesült Államoknak, és ezt valóban így gondolom" — mondta Bush.

Blair kiemelte, hogy Bush elnök hétfői, az egység erősítését szorgalmazó brüsszeli beszéde világos irányt mutatott. „Bármilyen nézeteltérések is voltak közöttünk az utóbbi években, szilárd alapokkal rendelkezünk, hogy egységben lépjünk tovább" — mondta a brit kormányfő.

A reggeli után Bush elnök a NATO székhelyén mintegy negyedórás megbeszélést tartott Viktor Juscsenko ukrán államfővel a két külügyminiszter, Condoleezza Rice és Borisz Taraszjuk jelenlétében. Bush hétfőn azt mondta, hogy „Ukrajnát a jövőben be kell fogadnia az euroatlanti családnak". Ez volt az amerikai és az ukrán vezető első személyes találkozója.

Találkozó európai állam-, illetve kormányfőkkel
Az Európai Unió állam-, illetve kormányfői délután tartottak ülést Bush elnök részvételével.

Magyarországot Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, Romániát Traian Băsescu államelnök képviselte a találkozókon.

A kimondottan politikai kérdéseket Bush azonban inkább a zártabb körű összejöveteleken érintette, mint amilyen a NATO- és uniós találkozókat követő kedd esti vacsora Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével, Solana kül- és biztonságpolitikai EU-képviselővel és Juncker luxemburgi miniszterelnökkel, az unió kormányfői tanácsának soros elnökével. Hasonló alkalom kínálkozik Bush számára belgiumi, németországi és szlovákiai kétoldalú látogatásain, ahol a házigazdák mellett az orosz és a francia elnökkel is fog találkozni.

Izrael szabadon engedett és átadott hétfőn a Palesztin Hatóság képviselőinek 500 palesztin foglyot, akiket Mahmúd Abbász palesztin elnök azután hősökként üdvözölt — közölték az izraeli hadsereg és a palesztinok illetékesei.

A foglyokat, akiket az izraeli Negev-sivatagban lévő Kciót börtönből engedtek ki, autóbuszokon szállították négy különböző ciszjordániai ellenőrzőponthoz Túl-Karm, Rámalláh, Dzsenín és Hebron körzetében, ahol hozzátartozók százai — feleségek, gyermekek, könnyeikkel küszködő anyák — vártak rájuk palesztin zászlókat lengetve. A rámalláhi ellenőrzőpontnál átadott 53 foglyot mintegy 500 ember fogadta, mielőtt a Mukátaába, a Palesztin Hatóság rámalláhi főhadiszállására vitték volna őket, ahol Mahmúd Abbász palesztin elnök üdvözölte a szabadságukat visszanyerő rabokat.

„Üdvözlöm a bebörtönzött hősöket abból az alkalomból, hogy ismét visszatérnek családjukhoz és egy olyan hazába, amely szabad lesz" — jelentette ki Abbász a Mukata egyik nagytermében összegyűlt volt foglyok előtt. Mielőtt bevonultak volna a terembe, a kiszabadult rabok fejet hajtottak a novemberben elhunyt és a Mukátaa udvarán eltemetett Jasszer Arafat sírjánál. Palesztin aktivisták géppuskasorozatot adtak le a levegőbe az udvaron így ünnepelve meg a foglyok hazatérését.

„Nagyon elégedettek vagyunk bebörtönzött hőseink első csoportjának kiszabadulásával, és ez még csak a kezdet" — tette hozzá Abbász. „Tudnotok kell, hogy a(z Izraellel folytatott) tárgyalások prioritásainak élén a foglyok ügye áll, és minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy a börtönöket kiürítsük" — folytatta, az Izraelben fogva tartott mintegy 7600 palesztinra utalva.

A mostani csoport szabadon bocsátása az Ariel Saron izraeli kormányfő és Abbász sarm-es-sejki találkozóján született megállapodások alapján történt. A szabadlábra helyezettek közül 382-en tényleges börtönbüntetésüket töltötték, míg 118-an „adminisztratív címen", vagyis ítélet nélkül voltak börtönben.

A radikális palesztin mozgalmak, a Hamász és az Iszlám Dzsihád nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a foglyok elengedésének, mert a szabadulók köréből eleve ki vannak zárva a súlyos büntetéseket töltők.

A belügyminisztérium jelentése szerint legalább 190, a Kerman tartományi kormányzói hivatal szóvivője szerint pedig 377-en haltak meg eddig az Irán délkeleti részét sújtó földrengéskor. A sebesültek száma több mint ezer, de ez még nem tekinthető végleges adatnak — közölte az iráni állami televízióban Kerman tartomány katasztrófavédelmi vezetője.

A Richter-skála szerinti 6,4-es fokozatú földrengés elsősorban Kerman és Zarand városok körzetében pusztított. Egy kórházigazgató úgy nyilatkozott, hogy az 500 halott és 4–5 ezer sebesült sem kizárható, mert például a 820 lakosú Dahuje falu teljesen elpusztult. Ezen a településen egy mecset omlott rá a hívőkre, akik az ásúra síita gyászünnep harmadik napján imádkoztak. Ugyanakkor a városokat, úgy tűnik, ezúttal megkímélte a katasztrófa.

A rossz időjárás is nehezíti a mentést. Mint azt a teheráni belügyminisztérium szóvivője közölte, a hadsereg helikopterei az időjárási körülmények miatt nem tudtak leszállni a segélyszállítmányokkal a katasztrófa sújtotta hegyes területeken. A katasztrófa hírére mozgósította erőit az iráni Vörös Félhold, élelmiszert, sátrakat és takarókat osztanak a kárvallottak között, de egyelőre nem folyamodott nemzetközi segítségért.

A választásokon tapasztalt számos hiányosságot, szabálytalanságot, a szavazás hitelességét megkérdőjelező kifogást sorol fel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), valamint a Velencei Bizottság jelentése, amely komolyan megkérdőjelezi a tavalyi elnök- és parlamenti választások eredményeit.

Az EBESZ által készített dokumentumban nincs szó ugyan választási csalásokról, de számos olyan elemet sorol fel, amely komolyan megkérdőjelezni látszik a november 28-án és december 12-én lezajlott romániai parlamenti és elnökválasztások eredményeinek hitelességét. Ismeretes, Traian Băsescu a parlamenti választások eredményét kétségbe vonva, még a második forduló előtt választási csalással vádolta az SZDP-t, állításai az Európai Parlament berkeiben is aggodalmat keltettek. Az európai törvényhozó testület tagjai azonban akkor azt mondták: megvárják az EBESZ ezzel kapcsolatos jelentését, mielőtt bármilyen következtetést vonnának le.

Az EBESZ vizsgálóbizottságát tizenhárom tagország képviseletében tizennyolc szakember alkotta, november 20. és december 15. között jártak Bukarestben és további hét román nagyvárosban. A jelentés összesen 36 ajánlást fogalmaz meg Románia számára, mintegy tanulságként a jövendőre nézve. Elsősorban azt kifogásolja, hogy a román parlament felfüggesztette a szavazói kártya — törvény által amúgy előírt — használatát. Ehelyett egyfajta matricát vezettek be, amely az új típusú személyi igazolványra ragasztva tanúsította, hogy az illető már szavazott. Csakhogy ezt könnyűszerrel le lehetett kaparni a személyi okmányról, vagyis semmi biztosíték nem volt arra, hogy valaki nem adja le több helyen is voksát az ország bármelyik pontján.

A szervezet kifogásolja azt is, hogy a többszörös szavazásra a „különleges listák" is lehetőséget adtak. Ezeken a helyeken voksoltak azok, akik nem lakhelyük közelében voltak éppen a szavazás napján, hanem „útközben". Ami elvileg nem zárta ki azt, hogy emberek csoportjai amolyan „választási turizmus" keretében utazgassanak az ország különböző részeiben, többször is megjelenve különböző urnáknál. Problémaként vetődött fel továbbá, hogy a számlálóbiztosokat nem készítették fel kellőképpen, sok volt a hiba a jegyzőkönyvek kitöltésénél, a szavazatok számlálásánál.

Mindezeknél azonban sokkal nagyobb súllyal esett a latba, hogy Románia alig két hónappal a választások előtt módosította a választási törvényt. Az EBESZ javasolja annak a törvénycikknek a törlését, amely a kisebbségi szervezetek számára eltérő feltételeket szab a választásokon való induláshoz, vagyis megkülönbözteti a parlamentben lévő és a parlamenten kívüli szervezeteket, ezáltal egyenlőtlen „versenyhelyzetet" teremtve közöttük.

Ez utóbbi problémával foglalkozik egyébként az Európa Tanács égisze alatt működő Velencei Bizottság jelentése is, amely törvénymódosítást javasol annak érdekében, hogy a kisebbségi szervezetek egyenlő eséllyel indulhassanak a választásokon.

Az Iskola Alapítvány tájékoztatja a pályázókat, hogy a Nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz támogatást a hagyományos postai úton történő kifizetés mellett az idén, az alapítvány által a pályázók számára díjmentesen készíttetett bankkártyára történő átutalással is igényelhetik. A bankkártyára történő utalást választók akár egy hónappal korábban is hozzájuthatnak a támogatáshoz.

A bankkártyát az Iskola Alapítvány elfogadott pályázat esetében a pályázó kérésére díjmentesen készítteti el a Transilvania Bank együttműködésével. A bankkártya típusáról és kedvezményeiről, valamint a Transilvania Banki fióklistájáról a pályázati csomag mellékletében található bővebb információ. A már meglévő Transilvania Bankos, illetve más bankoknál nyitott bankkártyára történő utalás nem lehetséges.

A bankkártyára történő utalást igénylőknek a pályázati űrlapon be kell jelölniük a Transilvania Bank azon helyi fiókját, ahol a számlanyitást igénylik, és ahonnan személyesen át tudják majd venni a kártyához tartozó PIN-kódot. Elfogadott pályázat esetén, az alapítvány az értesítő levéllel együtt a bankszámlanyitási kérelmet és egy felcímzett válaszborítékot is postáz a pályázónak. A bankszámlanyitási kérelmet a pályázónak kitöltve és aláírva a mellékelt válaszborítékban az Iskola Alapítvány kolozsvári címére kell visszajuttatnia. Ezt követően a bankkártyát a Transilvania Bank postán juttatja el a pályázóhoz, aki a PIN-kód átvétele után azonnal rendelkezik a bankkártyán található támogatás összegével.

Tegnap a képviselőház elfogadta a művi úton történő emberi szaporodást szabályozó törvényt. A testület előzőleg módosította a homoszexuális párok gyermekvállalására vonatkozó passzust, eszerint csakis a heteroszexuális párok vehetik igénybe ezt az eljárást, hiszen az érvényes román törvények egy férfi és egy nő kapcsolatát tekintik hivatalosnak. A jogszabály ugyanakkor leszögezi: az embriók génmanipulációja, illetve az embriókereskedelem bűncselekménynek minősül és 100-tól 300 millió lejig terjedő pénzbírsággal sújthatók az elkövetők. Amennyiben egészségügyi alkalmazottak követik el, a bírság 200–400 millió lej.

Könyvért és főleg magyar nyelvű könyvért Besztercén már nem állnak sorban. Néhány évvel ezelőtt, amikor a multimédia fogalma alig volt ismert, és a tévénézés nem jelentett hobbit vagy napi „tevékenységet" a családokban, a könyv volt az, ami lehetőséget adott a kikapcsolódásra.

Akkor lehetett olyat hallani, hogy pult alatt vásárolt könyv, a határon túlról érkezett könyv és így tovább. Most egyszerűen se pulton, se pult alatt nincs magyar betűkkel nyomtatott könyv Besztercén. Az antikváriumban látni gyerekirodalmat, így a Néhai bárányt, orvosi szótárt, néhány „szappanregényt" (Szilviát). Az egyik könyvesboltban az elárusítónő elmondta, hogy fél évvel ezelőtt volt egy román–magyar szótáruk és alig kelt el, a másikban az üzletvezető Florica G. szerint nem érdemes magyar könyvet hozni, mert egyszerűen nem várásolják meg, nincs olvasó. Van egy Eminescu versfordítás, de az csak porfogó, talán kézbe sem vette senki. András Irma, a besztercei EMKE egyik vezetőségi tagja szerint éppen ezért jól jön a helyi RMDSZ indítványa, mely szerint kéthavonta — néhány óra erejéig —, a Mentor kiadó és a Lira nyomda lehozza könyveit Marosvásárhelyről a Magyar Házba. Az Andrei Muresanu Gimnáziumban postai úton rendelik, szerzik be a magyar pedagógusok a szakkönyveket Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából és a határon túlról maguk és diákjaik számára — és ez így van az óvodákban is. A rendelés postán történik, és a könyv, folyóirat ilyen úton is érkezik.

Az is igaz viszont: aki olvasni akar vagy anyanyelvén szeretné szakkönyveket tanulmányozni, megkeresi és megtalálja a könyvhöz vezető utat.

A besztercei könyvkereskedők nem tartják fontosnak tehát a magyar könyvek beszerzését — szerintük ez nem jövedelmező.

Bezárta kapuit vasárnap A magyarok és székelyek Erdélyben címet viselő, a nemzetiségek együttélésének sajátos dimenziót adó, információközlő és nevelő jellegű kiállítás. A kiállított tárgyak visszakerülnek tulajdonosaikhoz: az Astra Múzeumhoz, Pozsony Ferenchez és Szőcs Károlyhoz Fogarasba. A visszajelzésekről Szombatfalvi Török Ferenc helyi RMDSZ-elnököt kérdeztük.

— Jó ötlet volt a kiállítást a történelmi eseményekre, arcképcsarnokra, kalotaszegi lakószobára, esküvői kirakatra és általában a népviseletre hegyezni ki — mondta. — Külön kuriózum volt a korondi székely házbelső és az oltszakadáti kakasütés bemutatása (fényképen). Impozáns volt az avató szakembergárda-lista is: Pozsony Ferenc (BBTE), Gazda Klára (BBTE), Tótszegi Tekla (BBTE). Lévén József Attila-év, hát fogalmazzak így: nem középiskolai fokonképviseltette magát Nagyszeben sem. Itt volt Varró Sándor református lelkész, Voiculescu Cristian katolikus lelkész, Kalmár Zoltán, a helyi PMME elnöke, Corneliu Bucur, az Astra Múzeum igazgatója, Mirela Cretu, Carla Rosca, Cosmina Frătilă, Ada Maria Popa rendezők, ortodox egyházi képviselő, tanárok, diákok, egyetemisták — Fogarasról: Szőcs Károly és küldöttsége... 150 „néző" (román, német, magyar, francia) volt jelen a megnyitón, és ez már jelezte, hogy a kiállításnak sikere lesz. Így is volt — és ennek mindnyájan nagyon örülünk..

Egy átlagos tanuló egy átlagos osztályban nagyjából fele-fele arányban sikeres, ill. sikertelen a feladatvégzésben. A kutatások szerint amennyiben ez az arány a sikeresség felé tolódik, javulnak a tanulmányi eredmények, több marad meg az anyagból, fokozódik a tanulók önbecsülése, és pozitívabbá válik az iskola iránti attitűdje. Ennél is fontosabb azonban, hogy a sikert gyakran átélő tanulók bátrabban merik a tanultakat alkalmazni. A hatékony pedagógus úgy szervezi és tervezi az oktatást, hogy a feladatvégzés során mindenki számára biztosítsa a siker átélését, miközben ügyel arra, hogy érdekes és változatos feladatok adásával lekösse a tanulókat és elkerülje a holtidőt.

Tapasztaljuk, hogy a tanulók az egységes nevelői ráhatásra nem egyforma irányú és ütemű fejlődéssel reagálnak. Teljesítményük nem azonos színvonalú, részvételük a közös munkában különböző intenzitású, érdeklődésük jelentősen eltérő. A tanítás-tanulás folyamatában figyelembe kell vennünk a tanulók egyéni képességeit, tudásszintjét és haladási tempóját.

Ebből következik, hogy azokkal a tanulókkal is külön törődni, foglalkozni kell, akik feltűnően jól fejlődnek, gyorsabban felfogják és alkalmazzák az ismereteket. De azokkal is, akik lassabban fejlődnek, nehezebben haladnak, és csak a pedagógus felzárkóztató munkája nyomán érik el a tantervben meghatározott követelményszintet. A probléma aktualitása a század utolsó évtizedeire különösen kiéleződött. Az elsajátítandó ismeretanyag növekedése kritikussá tette az egyéni eltérések szerinti differenciált képességfejlesztés lehetőségeit a pedagógiai folyamatban.

Az első négy osztály tantervi feladatainak megoldása során munkáljuk ki azokat az alapképesség struktúrákat, amelyekre ráépülhet az önálló tanulás, ismeretfeldolgozás képessége. Ezek hiányában a tanulók halmozódó iskolai kudarcai és tanulási nehézségei befolyásolják a továbbtanulási esélyeket és lehetőségeket, de egyben meghatározhatják a tanuló művelődéshez és kultúrához való viszonyát. A differenciált fejlesztés lehetővé teszi, hogy a tanuló a tanító segítségével elérjen az alapképességek megfelelő szintjére.

A differenciált fejlesztés egyik lényeges kiindulási alapja a tanulók eltérő fejlettségi szintjének elemzése. A beiskolázás kezdeti időszakában, első osztály elején ennek megállapításához viszonylag jó szempontokat ad a beiskolázási/iskolaérettségi kritériumok ismerete.

A fejlődési ütembeli eltérés, lemaradás v. kiugrás területei a következő területeken mutatkoznak meg:

1. Fejlődési ütem. A gyermek nem éri el az életkorban elérhető fejlettségi szintet. Ennek okai lehetnek: biológiai/idegrendszeri tényezők, a család szociokulturális háttere. 2. Értelmi képességek szerinti eltérés (globális értelmi képességek, részképességek, tanuláshoz szükséges idő és a képességek viszonya) 3. Személyiségtényezők (önállóság és önszabályozási képesség, érzelmi tényezők, motiváltság). Ahhoz, hogy a tanulók egyéni, eltérő ütem szerint differenciáltan dolgozhassanak, kiindulási alap az önálló munkavégzés képessége. Az érzelmi kiegyensúlyozatlanság a figyelemzavart, ezen belül a dekoncentráltságot vonja maga után. A figyelemzavar pedagógiai eszközökkel nem szüntethető meg, de befolyásolásához jelentős segítséget nyújthat a tanító. Jól szervezett és tagolt óravezetéssel, következetes és egyértelmű követelménytámasztással csökkentheti a tanuló érzelmi és belső feszültségét. A differenciált pedagódiai munka szempontjából nem csak a feladat logikai tartalma veendő figyelembe, hanem a tanulócsoport összetétele motiváltság, érdeklődés és igény szerint.

A differenciált tanulásszervezés mindegyik tanuló esetében ugyanazon cél elérésére törekszik, akár úgy, hogy pótolja a hiányzó ismereteket vagy képességeket, akár úgy, hogy az oktatási módszerek és anyagok megválasztásakor a tanulók erősségére támaszkodik. Természetesen ez csak úgy valósítható meg, ha a pedagógus ismeri a tanulók erős és gyenge pontjait, másfelől tudja, hogy a különböző teljesítőképességgel rendelkező tanulóknál milyen oktatási módszerek hatékonyak. Ebből következik, hogy nincs egyedül üdvözítő tanulási módszer, azaz nincs olyan módszer, amely egyformán beválna minden tanulónál. A tanítás csak akkor lehet eredményes, ha a pedagógus úgy választja meg a módszereket, hogy azok a tanulók jellemzőihez igazodjanak. A differenciálás szintjei: 1. az iskolarendszer szintjén; 2. iskolán belül a tanulók osztályba sorolásával; 3. az osztály szervezeti keretén belül.

A differenciált fejlesztés munkaformái: 1. Frontális munka: ugyanazon célok alapján, azonos tananyagtartalom feldolgozásával, közvetlenül a nevelő irányításával, vezetésével folyik, amelynek során a tanulók azonos időtartamban és ütemben, viszonylag együtt haladva vesznek részt az elsajátítás folyamatában. 2. Páros munka: két tanuló együttes tevékenységére épülő kooperatív munka. Két tanuló olyan együttműködése, amelyben nincsenek tartós alá- és fölérendeltségi viszonyok, hanem közös tevékenység van, kölcsönös előnyök alapján. 3. Csoportmunka: az osztály együttműködésre képes tagjai átmenetileg 3–6 fős egységekbe tömörülnek, s ezek az egységek, csoportok közös munkát végeznek valamely tanulmányi feladat megoldása érdekében. 4. Egyéni munka, amelynek során a tanulási folyamat tervezése és irányítása lehetőség szerint egyénre szabott. Ez azt jelenti, hogy az egyéni sajátosságokhoz alkalmazkodva történik a feladatok meghatározása.

Milyen meggondolásból terjedt el a tanulók csoportba sorolásának a gyakorlata? A szervezőmunka szempontjából megkönnyíti a pedagógus tevékenységét, ha az azonos szinten álló gyerekeket ülésrend szerint elkülöníti, s így kategorizálja a közel azonos fejlettségű vagy képességű tanulókat. Az azonos feladatcsoport előkészítése is leegyszerűsített, mivel többnyire két vagy három csoportra osztja a tanító a tanulókat. Ez a csoportbontás nemcsak a feladatadást könnyíti meg, hanem az ellenőrzés, értékelés folyamatát is segíti.

A kutatások szerint az oktatási anyagok és módszerek változatos alkalmazása, a megerősítések gyakorisága és sokfélesége, és az eltérő visszajelzési formák egyértelműen növeli a tanulók teljesítményét, kedvezően hat a figyelemre, emellett a rendbontó viselkedések előfordulásának gyakoriságát csökkentik.

A romániai katolikus püspököknek a híveket adakozásra kérő felhívása nyomán január 23-án minden római és görög katolikus templomban gyűjtést szerveztek a délkelet-ázsiai természeti katasztrófa áldozatainak megsegítésére.

Az eredmények meghaladták a várakozásokat. Mint Szász János, a Romániai Caritas Konföderáció elnöke rámutatott, a romániai Caritasnak nem ez az első, más országok támogatására szervezett segélyakciója. A romániai katolikus közösség arányához — a lakosság mintegy hat százaléka — viszonyítva az eddig összegyűlt több mint 7 milliárd lej rendkívüli eredmény. Híveink komoly anyagi nehézségekkel küszködnek, mégis szolidárisak tudnak lenni a szenvedőkkel.

A Caritas Internationalisszal folytatott konzultálás alapján a Romániai Caritas Konföderáció úgy döntött, hogy 75 000 dollárt Sri Lanka azonnali megsegítésére fordítanak. A Sri Lanka-i Caritas jelenleg több mint ötvenezer, otthonát, személyes javait és megélhetési lehetőségét elvesztett családot segélyez. Az embereket táborokban helyezték el, élelemmel, egészségügyi-tisztálkodási szerekkel, ruhaneművel, főzőedényekkel kell ellátni őket mindaddig, amíg fel nem építik házukat és megélhetéshez nem jutnak. Olyan övezeteket kell kijelölni számukra az új otthonteremtésre, ahol nem fenyegeti őket újabb szökőár. A maradék összeggel Sri Lankán és Indiában rehabilitációs munkálatokat támogat a Romániai Caritas Konföderáció. A házépítéssel egyidejűleg mielőbb újjá kell építeni a szociális és gazdasági infrastruktúrát. Sok károsult halászattal foglalkozott, de elvesztette felszerelését és csónakját. A segítő programok célja az, hogy a lakosok visszatérjenek megszokott életükhöz, a továbbiakban ne függjenek a segélyektől.

A romániai segélyt a Sri Lanka-i és az indiai Caritasszal egyetértésben használják fel.

Az országos Caritas vezetője, Szász János, ezúton is köszönetét fejezi ki minden egyes nagylelkű adakozónak!

A köztiszteletnek örvendő Vida Gyula 14 éven keresztül képviselte Szilágy megye, illetve Szilágysomlyó magyar lakosságának érdekeit, ezúttal viszont jelezte: többé nem vállalja az RMDSZ somlyói szervezetének képviseletét. A Helyi Küldöttek Tanácsa által elfogadott tisztújítási szabályzat értelmében kiszabott határidőre, február 2-ig a városi szervezet elnöki mandátumára két érvényes pályázatot nyújtottak be.

Mindkét pályázó — Berek István testnevelő tanár, az RMDSZ városi tanácsosa és dr. Széman Péter tüdőgyógyász szakorvos, a Báthory Alapítvány elnöke, megyei tanácsos — a város köztiszteletben álló polgárai, akik hosszú éveken keresztül szolgálták a város és a magyar közösség érdekeit.

A vasárnap délben megtartott közgyűlésen Berek Istvánnak szavaztak bizalmat a következő négy évre. A fiatalság körében népszerű tanár 1951. március 10-én született Nagyváradon, jelenleg a Simion Bărnutiu Főgimnáziumban tanít. Mint arról lapunk hasábjain korábban már olvashattak, Berek István a szilágysomlyói RMDSZ alapító- és tevékeny tagja, a Báthory Alapítványban kuratóriumi tag.

Az új elnöknek várhatóan nem lesz könnyű dolga, hiszen ebben az évben dől el Szilágysomlyón a magyar iskola sorsa. Az érdekképviseleti szervezet tisztségviselői támogatásukról biztosították az új elnököt. Az elnöknek ugyanakkor egyeztetnie kellene a különböző helyi „elveket", és ebben nagy segítséget jelenthet, ha az ifjúsággal sikerül jó kapcsolatot kiépítenie.

Kedden Mihail Hărdău prefektus közölte a sajtóval a megye különböző településein március 17-ét követően tartandó ügyfélfogadások órarendjét. Eszerint a kormány helyi képviselője a hónap első csütörtökén Bánffyhunyadon, a másodikon Tordán, a harmadikon Szamosújváron, a negyediken pedig Désen hallgatja meg a polgárokat.

Az ügyfélfogadások délután két órától kezdődnek az említett városok polgármesteri hivatalaiban. További információk a prefektúra telefonszámán: 596-416.

József Attila születésének századik évfordulóján versmondó vetélkedőt szervez április 1-jén a Szilágy Megyei Művelődési Központ erdélyi magyar középiskolások számára Zilahon. Az erdélyi döntőn Arad megye kettő, Brassó kettő, Beszterce-Naszód egy, Bihar kettő, Fehér kettő, Hargita három, Hunyad egy, Kolozs három, Kovászna három, Maros három, Máramaros kettő, Szatmár kettő, Szeben kettő, Temes két versenyzővel jelentkezhet. Szilágy megyét az elődöntő első kilenc helyezettje képviseli.

A szervezők — a művelődési központ mellett — a Szilágy megyei tanfelügyelőség, a Hepehupa szerkesztősége, a Berkenye Ifjúsági Társaság, a Pro Zilah Egyesület, az RMDSZ zilahi szervezete. Az 5. Költészet Tavasza Fesztivál keretében, a hagyományos versmondó verseny mellett az alkalomhoz illő képzőművészeti és zenés rendezvényeket kínálnak, és nem utolsósorban egyedi kezdeményezéssel rukkolnak elő: a tradicionális magyar–román költőtalálkozóval.

A versmondó verseny résztvevőinek a Tiszta szívvel című verset kell előadniuk, valamint egy szabadon választott költeményt József Attila lírájából. A részvételi szándékot március 10-ig kell jelezni a következő címen: Centrul Culturii Traditionale, Szőke Anna, Zalău, P-ta Iuliu Maniu nr. 4., jud. Sălaj. A versenyzők szállásáról és étkeztetéséről gondoskodnak. Bővebb felvilágosításért hívják Szőke Annát a 0744-117281-es telefonszámon.

A Szilágy megyei elődöntőre március 12-én délelőtt 10 órától kerül sor a zilahi Silvania Főgimnázium dísztermében. A Szilágy megyei középiskolás versenyzőknek egy szabadon választott József Attila költeményt kell előadniuk. Jelentkezni március 10-ig lehet Rozs Rita tanfelügyelőnél (0745-284260).

A költségvetési alapok kiegészítéséhez kérték a megyei tanács segítségét a tordai intézmények. A helyi költségvetésből leosztott pénzösszegek messze nem bizonyulnak elégségeseknek, ezért a Tordai Városi Tanácsnak alárendelt intézmények összesen 137 támogatási kérelmet adtak le. Ezek között találjuk a történelmi múzeumot, a művelődési otthont, a városi könyvtárat és a városi kórházat. A könyvtár 190 millió lejt igényel két projekt megvalósítására: a gyermek- és felnőtt részleg megfelelő bútorzattal való ellátására, illetve a tordai képzőművészeti album kiadására.

Tegnap délután nyitották meg Tordán az ország első Agrárfesztiválját. A Ratiu Család Alapítványa, a Tordai Polgármesteri Hivatal és a Torda Újjászületéséért Szövetség által szervezett Turda Fest Agrárfesztivált a városháza nagytermében nyitották meg. A fesztivált európai modell szerint szervezték, és ezentúl minden év szeptemberében megszervezik a városban. A rendezvény hazai és külföldi mezőgazdasági termelőknek, mezőgazdasági gépeket előállító, gyomirtószereket gyártó cégeknek, valamint vendéglátóipari egységeknek szól.

Nem kevesebb mint 14 nagyobb aranyosgyéresi vállalat adósa a helyi önkormányzatnak. Ezek 15 és 86 millió lej közötti összeggel tartoznak a 2004-re be nem fizetett adók és illetékek miatt. A listavezető a S.C. Agromec S.A., amelynek 86 milliót kellene törlesztenie, ezt követi a Serani több mint 50 millióval és a S.C.C.A. Metalica. A lista alján kisebb jelentőségű vállalatok szerepelnek, de azok is 14 millió lejt meghaladó összegekkel tartoznak. Előfordulhat, hogy ezek közül néhány már nem is működik. A 14 adós tartozása közel 500 millió lejt tesz ki, ennyivel szegényebb a tavalyi költségvetés bevételi oldala.

Aranyosgyéresen alig másfél hónappal ezelőtt adták át a 64 lakrészes ANL-tömbházat a fiataloknak, ám az akkori nagy öröm azóta már elszállt, mivel a rövid idő alatt felépített tömbházban számtalan hibára derült fény, ezért a lakók elégedetlenek. Egyes lakásokban már nem működnek az egészségügyi berendezések, beázott a tetőzet, az ajtók és ablakok nem zárnak. Sokan panaszt tettek a polgármesteri hivatalnál. A tavaly december végén nagy hírveréssel átadott ANL-tömbházat az ACSA Rt. építette.

Az Aranyosgyéresi Polgármesteri Hivatal ellenőrzi a városban működő, ócskavasat begyűjtő központokat, amelyek hozzájárulnak a Sodronyipar Művekből történő fémáru-lopások bátorításához. Átiratban értesítették az illetékes ellenőrző szerveket, hogy azok behatóan ellenőrizzék az iratokat és a munkafeltételeket. Amennyiben rendellenességet találnak, felfüggesztik az érintett cégek működési engedélyét.

A borsi határátkelőhely dolgozói vasárnapról hétfőre virradóra egy Észtországba tartó tehergépkocsin több mint 10 ezer hamis pólót találtak. A trikók védett márkajegyekkel voltak ellátva.

A kamiont a 33 éves szlovák Milos D. vezette, aki a szállítási okmány alapján ruházati cikkeket szállított Törökországból. Az ellenőrzés során a vezetőfülkében találtak egy Puma márkanévvel ellátott pólót, ezért úgy döntöttek, alaposabban átvizsgálják a szállítmányt. Így találtak rá 124 elrejtett dobozra (ezek olyan dobozok alatt voltak elhelyezve, amelyek valóban azt tartalmazták, amit a menetlevél írt). A rejtekben 10 675 trikót fedeztek fel, amelyeken Polo, Puma és Adidas — gyaníthatóan hamis — jelvény volt. Ha ez a mennyiség forgalomba kerül, jelentős kárt okozott volna az illető cégeknek. A rendőrök feltartóztatták a szlovák sofőrt, az árut pedig szakértői vizsgálatra küldik, majd megteszik a szükséges törvényes lépéseket.

A Vitrina Felix Media által meghirdetett Bálint-napi médiaverseny sorsolásán a következő szerencsés olvasók nyertek: 1. Mircea Popa (72 éves) — 5 millió lej; 2. Szilágyi Erzsébet (39) — 3 millió lej; 3. Vasile Alexandru Gherman (60) — 1 millió lej. Különdíjat, egyhavi Szabadság-előfizetést nyert Tókos Levente (25).

A statisztikai kiértékelés még folyamatban van, de az már a levelek kibontásakor is megállapítható volt: az újságok között Kolozsvárott továbbra is a Szabadság vezet.

XVI. évfolyam, 7. szám

Buta hibákat mindig mások követnek el. Én csak elkerülhetetlen hibákat vétek. (én)

Shakespeare királya, Greenaway-mű, az alapítvány vagy virágzó értelme után nevezte-e el a főnök a Klinikák (régi nevén Mikó utca) 16. szám alatt található, eleinte irodalmi kávéháznak induló szórakozóhelyet, nem tudni… A lényeg, hogy már 2004 májusától közismert lokálja Kolozsvár rockot kedvelő diákjainak a Prospero Ház. Kedvezőek az árak, s ha megvan a kedvező társaság is, akkor valószínűleg olyan lesz a hangulat is… Mindehhez azonban szeretni kell a füstöt, a dohos levegőt és azt, hogy körülötted, akármerre fordulsz, licis kölykök üvöltöznek, cigiznek, isznak, s legnagyobb valószínűséggel az idegeidet tapodják már a lármájukkal.

Az utcáról nyíló porta barátságosan tetszeleg narancssárga-zöld alapra pingált 12–01-es fehér órarenddel. Ha kinyitod, egy hosszú kapualj alatt kell pár lépést megtenned, baloldalon néhány illusztratív faablakkerettel. Korábban (már nem tudom, hogy ott van-e, nem jártam arra jó ideje) jó kis poénos szöveg hívta fel magára a figyelmet: „Ha nem lépsz be, ketten halunk meg! Te szomjan, én pedig éhen." (Vajon...)

Kis udvar következik, amely kábé 60 személynek tud ülőhelyet biztosítani, s ami minden bizonnyal nem működik télen… Ilyenkor beljebb kényszerül a szomjazó a hatszobás házikóba, amelynek padlója nem, de a falai annál inkább sóhajtoznak egy felújítás vagy legalább kiadós festés után. Nem elég, hogy belépsz a mulatóba, s máris a bárasztal mögött mosogató nénivel (adott esetben bácsival) találod magad szemben, kiegészítésül szaglószervedet olyan orrfacsaró, klóros vécéillat csapja meg, hogy még a tüdőd is belerándul.

Balra két, egymásból nyíló szobácska, itt folyóiratokat és újságokat is kézbe vehet az, aki az itóka mellett információra is szomjazik. Jobbra egy nagyobb, szellősebb, egy még nagyobb, s még szellősebb, aztán egy tévés terem, amely nem nagyobb, sőt, még szellősebb sem, mint az előző kettő, aztán attól a teremtől, amelyből a tévés részleg nyílik, nyugatra található minden bűz forrása. (Ez utóbbinak ablaka, főleg nyáron, mindig ágyékmagasságban nyitva. Hogy ez „cikis" vagy sem, ebben az esetben viszonylagos, tudniillik attól függ, hogy az ablaknak melyik oldalán bámulsz át a rácsokon). Aztán már látható is az annyira divatos csocsóasztal.

Azért a terasz nyáron elfogadhatóan kellemes! A kavicsok, mondjuk, nem képezik a legstabilabb támpontot az asztalok számára, de a nap tűző melegétől védelmező szőlőindák kárpótolnak ezért a kellemetlenségért.

A hangszórókból rendszerint torzító hangerővel bömböl a dzsessz és a rock (néha metál is), viszont kit érdekel ez a harmadik rendelés után? Ellenben mélázás közben csöndesen bámulhatod a bűztől megsárgult moziplakátokat vagy éppen az alattuk nekiiramodó repedéseket...

***
A Prospero Ház könyvbemutatóknak, megbeszéléseknek színhelye, s minden kedden és csütörtökön filmvetítést tartanak esti hét órától, amelyre a belépés díjtalan.

Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) szervezésében a második félévben is folytatódnak a magyar nyelvű műszaki Terminológia előadássorozat előadásai a Kolozsvári Műegyetem Építőmérnöki, Gépészmérnöki, Számítástechnika, Villamosmérnöki, illetve a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Vegyészmérnöki karán.

Pénteken, 2005. február 25-én 16 órától a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) professzora, dr. Mizsey Péter tartja Membránműveletek, pervaporáció című előadását. Az előadás helyszíne: a BBTE Kémia és Vegyészmérnöki Kar épületének (Arany János utca 11. szám) 132-es terme.

Bővebb információk Tankó Ildikó programszervezőtől az ildiko@emt.ro címen kérhetők.

Marketing, public relations, sales management, ördög tudja, még mi. Van, kérem, szép választék a palettán. Termelünk. Halmozunk. Tevékenykedünk. Rohadtul fontos mindenki, mert mindenkinek nagyon-nagyon sok és fontos dolga van.

Körbeveszem magam én is mindenféle fontos dologgal. Tűzfallal, hogy az internet ártalmai ne rajtam üssenek ki. Vírusvédővel, hogy digitálisan teljesen biztonságban legyek, pop-up és spy ware irtóval, hogy zord idők zord szelei ne véssenek belém mély nyomokat.

A szememre is gondolok. Hálivúdi agyrágót kérek a tv–mozi párostól, hadd tompuljon a lelkiismeret pár órára ebben a ragacsos rózsaszín cukormázban vagy épp a golyók mátrixos sűrűségében. Sőt, ha lehet, ne csak a lelkiismeretem aludjon — el kell ismerni, amúgy sem eléggé aktív az utóbbi időben. Aludjanak a gondolatok. Vonok rájuk álcahálót Kovi és Michelle Wild pornójából, lágyabb nóta kell nekem, terelje más vizekre nyugtalan gondolataim az áttetsző hálóing és a boxer-alsó totális hiánya. Verje őket nyugodtan pofán a szteroidos akcióhős és anorexiás szilikonbájú barátnője.

Ha lehet, legyen egy kis reklám is: kérem magamban a televíziómtól, hozza helyre az önbizalmamat egy samponreklám, mert megvettem és használom. Mosolyogjon rám a szerencse a gyorsétteremben, ha lehet, egy trendi kis animációs film ügyesen megfröccsintett merchandising akciós figurájában. Legyen barátságos cápám, cukinyuszifüles nyuszikám, minibarbim ostor nélküli domina öltözetben, mellé meg természetesen akciósan nagy adag szalmakrumplim. Legyen tökéletes a körforgás, ne tudjak kitörni belőle, mert, sajnos, van hová.

Ha muszáj kitörni, akkor legalább ne fiatalon, az ég szerelmére, hát nem tudják, hogy az ilyen ifjú hév túldramatizálja a dolgokat? Vannak lehetőségeim, megtehetek mindenfélét. Nem az emlékre kell szorítkoznom, kifejezhetem zsenialitásom, kreativitásom, relativitásom, és belebújhatok Elfriede Jelinek kisbetűs paulájának kicsiny, hasraesett realista életébe. Ha már fellengzősen irodalmi akarok lenni, lehetnék épp Kurt Vonnegut-ian gáláns, és szabadra engedhetném magam egy ív A4-es papíron.

Csak hát mire mennék vele? Inkább márkás ruhát viselnék. Legyen rajtam valami pajzs, egy kis státusszimbólum formájában, az mindig hasznos, látszódjon, hogy vagyok valami, ha nem más, legalább egy 21. századi digitális arc. (Az arc ezúttal fiút jelent, ez kellőképp nagyvilági, azaz külvilági, pesties, igaz ott külvárosi, de hát épp erről van szó, valahogy semmi sem tökéletes.) Szóval márkásan jó az élet, így legalább van némi fitogtatnivaló, hál’ Istennek a hollandus reklámcég sikeresen tervezte meg a márka imázsát. Kompatibilis a tűzfalammal és az üdítőitalommal.

Mi is lenne ez az egész? Nihilizmus? Kiábrándultság? Perspektívátlanság? Aligha. A pajzsaim jól működnek, józanul eszem meg a maszlagokat, amelyekről úgy gondolom, hogy majd hasznosak lesznek. Aki idősebb, legyintsen, megteheti, hisz ismeri az érzést. Záróra előtt szokott kibújni belőlem heroikus köpenyében egy kis világfájdalmacska, az asztalra csapnék, ha nem csaptam volna már oda, s nem tudnám, hogy másnap a reggeli kávé, a malícia fog lustán rálegyinteni a tiltakozásra: ugyan, éjfélkor a presszóban ez szokott lenni. És egyébként is… a divatos eposz az iróniából nő, Sziszüfosznak a kövét tolnia kell.

Azt hiszem, utolsó generációja voltunk Kolozsvár egyik meg nem említendő líceumának, amely talán még képes volt tartani a szintet. (Merem ezt állítani olyan optimistán, amennyire tavaly végzett első éves egyetemista öntudatom megengedi. Mert az is megtörténhet, hogy én tévedek, s távolról sem mi voltunk az utolsó valamirevaló nemzedéke a szóban forgó nevelőintézetnek... Ennek eldöntését, azt hiszem, mégis a tanári gárdára bízom. Mindenesetre én úgy érzem, a mi évfolyamunknak még sikerült azért egy valamire való előadást összehoznia.)

A hét végén, egy hét késéssel bár, de csak megrendezésre került az évek során hagyományossá vált, Bálint-napi ramazuri, amelyet természetesen bulinak kellett követnie.

Szeretettel (s minek tagadnám, nem kis melankóliával) vettem én is részt a produkción, hadd lássam, mi a mozgás, ex-sulimban bulik terén. Négyre harangozták be a kezdést, felballagtam hát én is még szocializálódni, megtudni egyet s mást, s hát mivel is fogadnak? Akarok-e zsűritag lenni? Megragadtam az alkalmat, tudniillik a négy ott töltött év során egyszer sem adódott ilyen lehetőség. Abban a reményben, hogy így legalább nem a hátsó sorban nyakat nyújtogatva, hanem premier-plánban nézhetem végig a színpadon történteket, sőt, még a döntésben is szerepet játszhatok, lelkesen elfogadtam. (Kinek nem álma, hogy legalább egyszer befolyásoljon egy ilyen fontos döntést?)

Amíg elkezdődött a bemutató, hátul beszélgettünk volt osztálytársaimmal, töltöttük már fél órája pletykálkodással az időt, amikor a színpadon megjelent egy fej, s arra kérte a közönséget, hogy még két fiút, legyen olyan szíves, küldjön fel a színpadra, másképp nem kezdődhet el a verseny. (Ebből kiderült, hogy párokban fognak tehát versengeni a színtérre merészkedők!)

Nem volt hatásos a mikrofonba mondott szöveg, hiszen két perc elteltével az aligazgató is a beszélőkébe szövegelte, hogy ha tíz perces várakozási idő után sincs jelentkező, lefújja az előadást, s azzal együtt a bulit is, mert köztudott tény, hogy műsor nélkül nincs ramazuri sem.

Valószínűleg ez ihlette a gyér társaságot arra, hogy csekély egyórás késéssel kezdetét vegye a párok közti futam, de nem mielőtt a bíráló bizottságot bemutatták volna. (Szegény Andi zsűri-kollégámból Annát „formált" a két bemondó, ami alapjában véve nem is lett volna akkora baki, csakhogy nem is fáradoztak, azon hogy kijavítsák a hibát. Roppant érdekes, nemde?)

S ekkor megkezdődött... A négy leányzó párválasztása után megindult a vetélkedés, tört magyar nyelven. A zsűri hasát fogta a (mit titkolni, igen kínos) röhögéstől, látva, ahogy a párok nemhogy nem tudnak egy tojáshabot felverni, de még a táncművészet rejtelmeiben sem járatosak.

Egy óra unalmas bajlódás után végre meghozhattuk a (véleményünk szerinti) lehető legjobb döntést. A szervezetlenség, az elhamarkodottság, a káosz, ami a függönyök mögött eluralkodott a rendezőkön, kihatott a nézőközönségre is, a gyér társaság a vége felé már egyre türelmetlenebbül követelte az előadás befejezését, s egyeseknek már annyira tele volt a hócipőjük az idétlenkedésekkel, hogy meg sem várták a nyertes csapat díjazását.

Nem kevéssel a finálé utáni keserű szájízt, amit az emelvényen végbementek hagytak maguk után, bulival próbáltam elütni, ellenben megint szomorú felismerésbe kellett ütköznöm: már nem ugyanazok a bulik, amilyeneken ezelőtt olyannyira jól lehetett szórakozni. Másképp mulatnak ma, más zenére és más módon riszálják maguk, s más az egész társaság. Mindenki magára öltötte a mai (kolozsvárias?) magatartást, senki nem törődik az igazi értékkel, ne adj’ Isten legalább a saját beszédmodorával. Egymás után hangzottak el a b**megek és ugyanolyan szerepet szolgáló társaik, s ezt nem átallták színpadon is szavakba foglalni.

Muszáj volt kierőltetni a diákokból azt a fránya szereplést? Mi lett az eredménye? Egy csomó kólozsvárias maagyar haanglejtéssel kiejtett szó került a nem megfelelő helyre. Valószínűleg a tanári kar is tudatában volt a rendezvény színvonalának. Csak ezzel magyarázhatom azon három lelkes tanár részvételét. (Vajon?! Vajon tényleg lelkesedésből jelent-e meg az a három tanár, vagy kizárólag csak kötelességből? A látottak után nem csodálkoznék, ha a második variáns lenne az igaz...)

Mégis, minek vesszük irányunkat? Annyira csúnya mikrofonban hallani azt a tipikus elrománosodott hanglejtést... Hol vannak a magyartanárok, akiknek kötelessége lenne ezt kigyomlálni a diákokból? Miért van mindenki azzal elfoglalva, hogy a licista mennyire tud jól egy József Attila verset elemezni, vagy egy mondatban helyesen aláhúzni egy állítmányt? Hiszen ha kimész az utcára, senki sem azt fogja elsőre megkérdezni, hogy mennyire volt eszményített Balassi és Losonczy Anna szerelme, hanem a szóhasználatod fogja érdekelni. Miért nem képes senki kinevelni a még csírázó személyiséből a trehányságot, a magára nem adást? A minimális műveltség mellett még másra is kellene koncentrálnia a mai tanári karnak.

Viszont mindez lehetetlen mindaddig, amíg magukban nem képesek beismerni, hogy ők sem a legtökéletesebbek, s nem javítják ki önmagukat előbb, mielőtt a kisebbektől követelődznének...

(Folytatás február 16-i lapszámunkból)
Az utca a XIX. század elején az Alsó-Kereszt (Dohány, Petőfi) utcánál valamivel kinnebb, keletebbre ért véget. Amint fönnebb is láthattuk, ezt a városfalon kívüli települést a XVIII. században több ízben is a város hóstátjában lévő utcaként említik. 1964 után, a házakra kitett új számtáblákon, később a telefonkönyvben, térképeken Budai Nagy Antal nevét, minthogy románul elől írják a keresztnevet, helytelenül B. N. Antalként rövidítették, és [béné ántál]-nak mondták. Az 1980-as években a Külső-Magyar utcával találkozó végét felszámolták, az utcát kivezették a Csehszlovákia utcáig. A Külső-Magyarral a Téglás utca meghosszabbításában rövid, kettős úttal kötötték össze.

Külső-Közép utcai hóstát. Egykor teljes hosszában a Külső-Közép utca. Később, az utca elejének kiépültével csak a Kövespad utcától kinnebbi szakasza. 1980 és 1985 között az utca jobb oldali, a Kövespad alatti maradék részét lebontották, a gazdák házai helyébe tömbházakat építettek. Emiatt nem egy háztulajdonos önkezével vetett véget életének.

Külső-Magyar utca. A Magyar utca folytatásában, a Magyar kaputól keletre, Szentpéterig, illetőleg onnét a Magyar kapuig vezető utca.

1453: Magyarwcza extra Muros (’falakon kívüli Magyar utca’) [TörtT 744.]; Michael Farkas (Longa platea Extra Muros) (’falakon kívüli Hosszú utca’) [KvUnitLt MSSNr.U. 1379/1975]; 1455: Zentpetherwczaya [Kmk I. 496.]; 1570: „pinter lwkacz 12 flon veot volt egy hazat hoz Bartostwl, Mely haz keozel az Zent lelekhez Magyar vcha vegeben vagion" [KvLtTörJk III/2.]; 1609: „Az Kewlseo Magiar vtzay palo" [KvLtSzám 26/IV.31.]; 1621: Kwlseo Magiar vcza; Küul Magiar vcza [KvLtFasc I.116.]; 1639: Kül Magior vczában [Élő 30.]; 1653: „Colosuart belseo Magiar Utzában lako keohazj Kádár János, Feieruarj Petter Magiar Utzában es Keozep vtzában kiuúl lakok Bálint kouáts" [Élő 26.]; 1690: „Az tatár tábor [...] hostátinkat rútul felégeté [...], az egész Hidelvét, kivülső Magyar utcát..." [Kveml 220.]; 1697: „Kolosuar varossa külsö magyar utcza nevü Hostattjába[n]" [Élő 19–20.]; 1704: „13 Februarii [...] Kolozsvárról kiszökött kurucok felső Magyar utcára és Közép utcára, az hostátyiban ugyan összepuskázván vélek" (Czegei Vass György felső Magyar utcát említ, de szövegéből kiderül, hogy a Külső-Magyar utca felső, az utca Magyarkapuhoz közelebbi részéről van szó) [KKv I. 258.]; „Die 27 Februarii. [...] Mintegy 8 órakor lövések, pattanások lévén, hallatván Külső-Magyar utca felé" [Kveml 285.]; 1852–1857: kül magyarutcza [Jakab I. 37.]; 1865: Külső Magyar utcza [Páncz]; 1869: Külső Magyar ut[cza] [Bodányi]; 1876: Külső Magyar utcza [Páncz1876]; 1888: Külső Magyar utcza [Kv88]; 1894: Külsö magyar utcza [Mach]; 1899: Külmagyar utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1899: Magyar utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1914: Magyar utca [Cim14 168.]; 1917: Magyar utca [Cs17]; 1923: Calea Victoriei (cale n fn ’út’, victoria n fn ’győzelem’) [Br23 100.]; 1933: Cal[ea]. Maresal Foch [OF 37.]; 1937: Calea Maresal Foch [Br37]; 1941: Magyar utca [Kvát41]; 1945: Magyar utca; Str. Armatei Rosii — Vörös Hadsereg útja (armată n fn ’hadsereg’; rosu mn ’vörös, piros’) [Kvut]; 1964: Str. Armatei Rosii — Vörös Hadsereg útja; Bulevardul Lenin (bulevard s fn ’út’); 1990: Bul. Lenin; Bul. 22 Decembrie 1989 [Kmth 1990/56.]; 1993: Bul. 22 Decembrie 1989; Bul. 21 Decembrie 1989 [Kmth 1993/94.].

A város egyik legrégebben lakott része. 1453 évi említése előtt is létezett. Az eleinte Hosszúnak nevezett utcában akkor már számos iparos lakott, Szentpéter pedig Hidelvével együtt a város legrégibb földműves települése.

Külső-Magyar utca sikátorja. Egyetlen eddig ismert, 1741-ből való említése alapján helye meghatározhatatlan [Kvtel 74.]. Lehet a későbbi Zsidótemplom, a Szentpéteri, a Felső-Kereszt vagy az Alsó-Kereszt utca. A Felső-Kereszt (Kereszt, Székelyhadosztály, Pitesti) utca Magyar utca felőli bejárata ma sem a legszélesebb, bennebb pedig eléggé elszűkül.

Külső-Magyar utcai hóstát. A Külső-Magyar utca Szentpéteri templom mögötti része, valamint a Kis-Új (Liliom), a Nagy-Új (Pacsirta), a Csertörő, a Csermalom és a Bethlenkert utca. 1980 és 1985 között legnagyobb részét lebontották, s a hóstátiak házai helyébe tömbházakat építettek. Emiatt nem egy gazda önkezével vetett véget életének.

Külső-Magyar utcai református iskola — Nőegylet népiskolája.

Külső-Malom. A Belső-Malommal együtt egyetlen alkalommal említik 1807-ben. Szabó T. Attila szerint talán a Libucgáti malom nem közkeletű neve lehetett [Kvtel 74.]. — Belső-Malom.

1807: „A’ Varon kivül Monostor Uttza felöll egy Major vagy a’ Veselényi Kert n[evezetű] Kert [...] Vagyon a’ Szamoson lévö ugy nevezett Libutz Gattyáról a’ Belsö és Külsö Malomra le jövö Két ágai között az ugy nevezett Libutz Uttzában vagy Sikátorban" [Kvtel 33.].

Külső-Monostor utca. A városfalon belüli Monostor utca folytatásában, a Monostorkapun kívül, Kolozsmonostor felé vezető utca. Külső-Monostornak is mondták. — Bel-Monostor utca, Belső-Monostor utca, Kül-Monostor utca, Monostor utca, Fő utca (Kolozsmonostor).

1453: „Augustinus faber (Monostor Extra Muros)" (’falakon kívüli Monostor utca’) [KvUnitLt MSSNr.U. 1379/1975]; 1551: „Coloswar falain kivül a Monosthor wcza" [Kmk II. 728.]; 1578: „az utakat az varosba feoken meg teoltesse eo kegme, feokeppe[n] az Monostor vczaba kywl [Élő 34.]; Monostor vczaba kyveol (’kívül’) [KvLtTanJk I/3.175.R.144.]; 1585: „Peter Kowachnak Monostor wczaban kiwil" [Kiss 354.]; 1616: „az múlt esztendőben Monostor utcán küvül Diósi István házánál" [KissB 149.]; 1667: Kűlső Monostor ucza [Élő 30.]; 1671: „ez városnak kivül Monostor uczá nevü hostattyaban" [Élő 19.]; 1704: „Die 20 Aprilis. [...] vasárnap, nappal, Külső-Monostor utcára csak 3 vagy 4 kuruc mutogatván meg magát" [Kveml 289.]; 1807: „A’ Varon kivül Monostor Uttza felöll egy Major vagy a Veselényi Kert n[evezetű] Kert" [Kvtel 119.]; 1810: „el mentűnk [...] ezen Szabad Királlyi Kolosvár várassa Hostáttyában a Kűlső Monostor uttzai Fertályban a Vár kő fala mellett vagyis Vár árkában épült uj Sorra" [EMSzT V. 293.]; 1852–1857: kül monostorutcza [Jakab I. 37.]; 1865: Külső-Monostor utcza [Kiss 136.]; 1869: Külső Monostor ut[cza] [Bodányi]; 1876: Külső Monostor utcza [Páncz1876]; 1888: Külső Monostor utcza [Kv88]; 1894: Külső monostor utcza [Mach]; 1899: Külmonostor utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Monostori út [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1914: Monostori út [Cim14 169.]; 1917: Monostori út [Cs17]; 1923: Calea Motilor (a sörgyárig; mot h fn ’móc’, az Erdélyi-Szigethegység román lakosa) [Br 89., 100.]; 1923: Calea Mănăsturului (a sörgyártól kinnebb, vagyis a monostori Fő utca) [Br 89., 101.]; 1933: C[alea]. Motilor [OF 37.]; C. Mănăsturului (a sörgyártól kinnebb) [OF 37.]; 1937: Calea Motilor [Br37]; 1941: Mussolini út (a Szélső utcáig, ettől kinnebb Monostori út) [Kvát41]; 1945: Mussolini út; Calea Regele Ferdinand — Ferdinánd király út [Kvut]; 1948: Calea Motilor — Mócok útja (a Szélső utcáig, ettől kinnebb Monostori út); 1964: Calea Motilor — Mócok útja; Calea Motilor.

Kolozsmonostor felé, illetőleg onnét a város felé vezető útként alakult ki. Két oldala már korán beépült, s ily módon egyike a város legrégebben kialakult utcáinak. A XIX. század második felében nyelvújítás kori csonkítással előtagja Kül-re rövidült.

Külső-Nádas utca. A hidelvi Új utca (Rudolf, Szent István, Karl Marx) végén, baloldalt, északra nyíló, kezdetben a Nádas felé, a vasút létrejötte után a vasúti töltésig vezető utca. — Nádas utca.

1899: Külső-Nádas utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Varga utcza [KvKözgyJk 1899. 111.].

Külső-Szamos. A városfal alatt folyó Kisszamost (Malomárok) Belső-, a távolabb, vagyis kinnebb folyó Szamost, a földrajzi Kis-Szamost Külső-Szamosnak is nevezték. 1740-ben, 1773-ban említik így. De gyakoribb volt a Kis- és Nagyszamos [Kvtel 34., 74.]. — Szamos, Belső-Szamos.

Külső-Szappany utca. A Híd utca végénél jobboldalt nyíló, az északi városfal külső oldala és a Kisszamos (Malomárok) között, a Szappanyvároson kívül vezető utca. — Első-Szappany utca, Felső-Szappany utca, Görbe-Szappany utca, Hosszú-Szappany utca, Kőfalsori-Szappany utca, Kurta-Szappany utca, Szappany utca, Timár utca.

1852–1857: timárutcza [Jakab I. 37.]; 1869: Külsö Szapan [Bodányi]; 1893: Külső szappan utcza [SAKcs]; 1899: Külső-Szappany utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Timár utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1905: Timár sor [Stief].

Utca itt csak akkor alakulhatott ki, miután megszűnt a városfal hadászati jelentősége. A vízigényes foglalkozást űző tímároknak a Kisszamos (Malomárok) partján kedvező hely kínálkozott, így a XIX. század elején itt többen letelepedtek. 1845-ben valóban sok tímár lakott ebben az utcában [Kvtel 74.]. Innét a Tímár név. 1898 körül még mindig több tímár lakott itt. Bár nem a városfalon belüli Szappany utca folytatásában alakult ki, mint a többi Külső- előtagú kolozsvári utca, hanem vele párhuzamosan, a falon kívül, Külső-Szappanynak is mondták. A fal és a Kisszamos (Malomárok) közti szűk hely miatt csak egy sor ház épülhetett, e miatt a Timár sornak is mondták. Ez jobban is illett rá. — Timár utca, Timár sor.

Külső-Szentpéter utca. Szabó T. Attila szerint valószínűleg a Külső-Magyar utcának

a Szentpéteri templom mögötti részére vonatkozott[Kvtel 75.]. — Szentpéter utcája, Külső-Magyar utca.

1803: „Kolosvár Város Hostátyában Külső Szent Péter Utzában" [Kvtel 75.].

Külső-Szén utca. Több utca, valamint a város egyik tizedének neve:

1. A XVII–XVIII. századi Külső-Szén utca-adatok minden valószínűség szerint a legrégibb városfalon kívüli Szén utcára, a Külső-Alsó-Szénre (Alsó-Szén, Mikó) vonatkoznak. — Alsó-Szén utca, Külső-Alsó-Szén utca.

2. A XIX. század elején Külső-Szén, majd Kül-Szén névvel illették a későbbi Majális utcának a Belső-Szén (Jókai, Napoca) utca végétől a Külső-Torda (Petőfi, A. Iancu) utca sarkáig vezető részét. Ezt az 1763–1787-i katonai térkép még nem jelzi. Utca tehát itt csak a XIX. század elején, a Csizmadiák tornyának (Szén utcai kapu) lebontása után épült ki. A városfal délnyugati sarka, a Vargák tornya (Bogdánffi-bástya) előtti várárok még 1811-ben is szeméttelep volt [Kvtel 75.]. — Házsongárd utca, Kül-Szén utca, Majális utca.

1863: „Szentes Márton kedves öcsémnek […] hivséges ragaszkodásáért hagyom a kolozsvári külsőszén-utczai […] házat és telket" [EMSzT V. 203.]; 1869: Külsö Szén ut[cza] [Bodányi]; 1888: Külsö Szén utcza [Kv88]; 1893: Kül szén utcza [SAKv]; 1894: Külső szén u. [Mach]; 1899: Külső-Szén utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Majális utcza [KvKözgyJk 1899. 111.].

3. A Holdvilág utca régi neve. — Holdvilág utca.

1827: „Külső Szén vagy Holdvilág uttzában" [Kvtel 58.].

4. 1845-ben így határozzák meg a város X. tizedét: „Külső szénutsza, ebbe foglaltatik: a’ Barátok kertje szegeletinél kezdve alsó szénutsza, felső szénutsza egész házsongárdig" [Kvtel 31.]; — Alsó-Szén utca, Barátok kertje.

Külső-Széna utca. A Szén utca kapun kívüli folytatása, más néven Külső-Alsó-Szén vagy Alsó-Szén utca. — Alsó-Szén utca, Külső-Szén utca, Külső-Alsó-Szén utca, Széna utca.

1550: Zena exterior [KvLtSzám 1/II. 19.]; 1695: Külső Széna ucza [Kvtel 75.]; 1726: Külső Széna utza [Kvtel 75.].

Külső templom. A városfalon kívül, a Külső-Magyar utca elején, nagyjából a mai Református Teológia helyén állt egykori református templom. — Evangéliumi református templom, Kétágú templom.

1672: „az Magyar uczaj Kis ayto elöth valo Orthodoxa Templomnak¹ az megh deszkazasara es ket aytokra ablakok megh boritassaval ugy mint huszon öth forintba id. est f. 25" [Élő 30.]; 1705: „Mint hogy I[ste]n kegjelmességéből mind a’ városbéli mind a’ Hostátbeli Atyafiak buzgo kegyes adakozásokbol annyira fel éppült romlásábol a’ Kulso Templom, hogy az Isten zolgálat benne el kezdődhetett" [EMSzT V. 293.]; 1730: „ha a’ Collegiumban találtatik olly becsületes Iffju, ki a kűlső Templomban a’ Cantorságra alkalmatos volna, annak adossék hivatal" [EMSzT V. 191.].

Nevét a városfalon kívüli templomként kapta.

Külső-Torda utca — Thorda felé a Felekre menő postaút, Kül-Torda utca, Belső-Torda utca, Beltorda utca, Torda utca.

Kül-Szén utca. A Belső-Szén utca végétől a Külső-Torda utca elejéig, az egykori nyugati városfal déli része előtt a Házsongárdba vezető utca, a Majális utca eleje. — Majális utca.

1893: Kül szén utcza [SAKv].

Kül-Szén utcai tized. Külvárosi tized, a XIX. század közepén az egykori öt fertály és 111 tized helyett létező 12 városi tized egyike. Idetartozott a Görögök sikátora, a Majális utca (régen Házsongárd utca), a Szén utcai piac, a Múzeum, a Közép-Szén, a Kőkert, a Felső-Szén és a Holdvilág utca, az Újsor, valamint az Akasztó oldala [Jakab I. 37.].

1852–1857: Kül szénutczai tized [Jakab I. 37.].

Kül-Torda utca. A városfalon belüli Torda utca falakon kívüli folytatásának tekintett utca. A Külső-Torda XIX. század második felében megrövidült változata. — Thorda felé a Felekre menő postaút, Belső-Torda utca, Beltorda utca, Torda utca.

1899: „Kültorda-utcza nivójának megállapitása" [KvKözgyJk 1899. 390.]; Kültorda utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; Petőfi utcza [KvKözgyJk 1899. 111.]; 1900: „Belfarkas és Kültorda utczák között új utcza nyitása" [KvKözgyJk 1900. 243.].

Kürt utca. A Nagy Lajos király út (Makszim Gorkij, Coposu utca) bal oldalán nyíló, a Nádasig vezető harmadik utca. — Trandafirilor.

1941: Kürt utca [Kvát41]; 1945: Kürt utca; Str. Trandafirilor — Rózsa utca (trandafir h fn ’rózsa’) [Kvut].

Nevét a hatóság adta.

Kvárta-ház — Quárta-ház.

Kvínsz. Kávézó, lebuj az Egyetem utcában. A filozófia-, szociológia- és történészhallgatók kedvenc kávézója [Gidó Attila közlése].

Nevét az angol Queens alapján kapta. A névadás oka ismeretlen.

Kyrgas — Szentegyház utca.

Kÿrchgaß — Szentegyház utca.

Kyrich gaz — Szentegyház utca.

¹Kis református fatemplom volt. Később leégett. Akkor orthodoxnak is nevezték a reformátusokat. Valamivel távolabb épült 1828-ban a Külső-Magyar utcai kétágú református templom.

(Folytatjuk)

(Folytatás február 19-i lapszámunkból)
Sada Yakkó rendhagyó bemutatkozása konvencióvá merevült szokás kimúlása volt, egyelőre legalábbis azokon a helyeken, ahol e társulat tudását külföldön bemutatta. Angliában a nézők között lévő Viktória királynő kérdést intézett a művésznőhöz: mivel jutalmazhatná a távoli színészeket a nyújtott műélvezetért? Sada Yakko csak azt kérte a királynőtől, hogy eszközölje ki a mikádónál (=császárnál), hogy odahaza Japánban is felléphessen Kavakami színházában. Három napba telt, míg távirati úton az engedély Japánból megérkezett.

Ilyen sikeres előzmények után érkezett meg a társulat 1902 februárjában Budapestre, ahol az Uránia színház színpadán összesen nyolc alkalommal léptek a magyar közönség elé.

A vendégjáték a japán színészetre irányította a közfigyelmet, a magyar sajtóban bő részletességgel foglalkoztak az eseménnyel, és a távoli szigetország több évszázados színpadi kultúrájával. A Vasárnapi Újság az első előadás után, február 23-i számában a hagyományostól eltérő, szokatlan vonásokat emelte ki: „a japáni komoly dráma a mi fogalmaink szerint véres kegyetlenségek halmaza. A középkor borzalmai jutnak eszünkbe láttára: szörnyű viadalok, kegyetlen öldöklések, bősz gyilkolások". De: „Mindezeket a dolgokat szinte hihetetlen realizmussal játsszák. Különösen a halálkínt, a végső vonaglást adják úgy minden részletében legapróbb jelenségeiben a valósághoz híven a maga teljes borzalmasságában. Ezt látni, különösen eleinte hátborzongató dolog, de hogy művészettel s a megfigyelés rendkívüli hűségével van megcsinálva, az kétségtelen." (A gésa és a lovag című darab tulajdonképpen japán Kaméliás hölgy-történet, míg a bemutatott társszíndarab cselekménye a XI. századba vezetett vissza.)

A magyar kritikák is kiemelték, hogy a más országokban is előadott Gésa és a lovag című darabban a színésznő mostoha, kiszolgáltatott helyzete a japán színésznő előadásában gráciával, kifinomult eleganciával — a végzetszerűség kikerülhetetlenségének a hangsúlyozásával került bemutatásra, a másik főszereplő, a művésznő férje, Kawakami pedig párbajjelenetei során mozdulataival a gyűlöletet, a félelmet akrobatikus mozdulatokkal juttatta kifejezésre. Európai turnéjuk során és pesti fellépésükkor is műsorukba iktatták a Shogun című darabot, amelyben Sada Yakko őrült nő szerepét adta, mint a leírásokban olvasható: gazdag művészi eszközökkel, csakúgy, mint a férj, Kawakami, aki a Velencei kalmárt keltette életre — japáni ízlés szerint átdolgozva. „A játékban, bár idegenszerű, kétségtelenül igen magas fokú realisztikus művészet nyilvánul meg" — írta az egyik pesti lap. Sok a bizonytalanság a lapok kritikusainak értelmezéseiben, ami jelzi, hogy a japán színházművészet megértését nem lehet néhány szórványosan megjelenő japán színtársulattól várni. A Magyarország című lap (1902. február 25.) a látottak alapján túlzottnak minősítette a társulat vendégjátéka nyomán született dicséreteket, sőt ennél is tovább ment, amikor leszögezte: „...amit a színpadon csinálnak, nem művészet, csupán mutatvány..." s az előadott drámákról sem jobb a véleménye: „a drámák a lehető legkezdetlegesebb naivitások, valamely középfaj a némajáték és a színdarab között, amelynél a beszéd úgy látszik,_, csakugyan fölösleges valami…"

E társulat évekig turnézott Amerikában és Európában, Budapestre Zágrábból érkeztek, innen Temesvárra utaztak két előadásra, majd bukaresti fellépésük után Szentpétervár következett. A társulat vendégjátékát mindenhol nagy közfigyelem övezte: az érdeklődés egyaránt szólt egy kitárulkozni, bemutatkozni kívánó távoli ország színházi kultúrájának, valamint a saját művészi eszközeit megújítani igyekvő hazai törekvéseknek. Színpadtechnikai szempontból több mint egy évszázaddal korábban éltek a forgószínpad nyújtotta lehetőségekkel, míg Európában. Magyarországon is a forgószínpad mint nagyon praktikus megoldás csak az első világháborút megelőző években indult hódító útjára. Az érdeklődés a japán színház iránt felfokozott volt, a kapott, a színpadról kisugárzó élmény viszont megosztotta a közönséget. A csodálat és a szkepticizmus egyaránt jelen volt a más, a japántól eltérő színházi hagyományokhoz szokott nézők soraiban. Mégis — mint ahogy a már idézett Vasárnapi Újság leszögezte — Sada Yakko és társulata több volt mint kuriózum: „…érdekesnek kell találnunk őket, mint a miénkkel ellentétben álló, de bizonyos irányban rendkívüli fejlettségű művészet képviselői is, akik a maguk nemében nagy dolgokat csinálnak, s nagy hatást tudnak elérni. Mutatja ezt az az érdeklődés is, melyet eddigi körútjaikon Európa-szerte keltettek…"

A Budapesten megjelent A Színház című hetilap 1904./10. számában megpróbálja a magyar közönséghez közelebb hozni az egzotikusnak számító japán színházat. A hazánkat meglátogató dr. S. Niimotót, a japán vasutak főmérnökét faggatják a japán színházakról, a japán színházi viszonyról. A vezércikk helyén megjelentetett interjúban olvashatjuk: „Az európai ember el lehet színház nélkül is és bizonyára sok európai ember tudja nélkülözni a színházat, míg a japáni a nap negyed részét úgyszólván színházban tölti el." — Nimoto is hangsúlyozza a változásokat: „Újabban a japáni nők egyenjogúsítást nyertek a színpadon, ami főleg a mi nagy művésznőnk Sada Yakko reformtörekvéseinek köszönhető. Ugyancsak az ő hírneves férje, Kawakami azon iparkodnak, hogy az előadások idejét — európai módra — délutánról estére helyezzék át. Színésziskoláknak eddig nyomuk sem volt: e társulatok maguk neveltek színészeket azokból az ifjakból, akik a színészi pályára hajlandóságot éreztek. Vagyis csakis gyakorlati úton lehetett valaki színésszé… Most azonban úgy hallom, hogy akadémiai tantervezetű színésziskolát fognak felállítani…" (A szerzőtől tudhatjuk meg, hogy ez időben, a század elején Japánban minden városban van színház, Tokiónak húsz színháza van.)

Az Új Idők 1911. október 8-án kiadott számában szintén bő áttekintést ad a japán színházról, s belőle megtudhatjuk megkésetten, hogy Sada Yakko és férje hazatérésük után otthon folytatták a külföldi tapasztalatokkal bővült színházi tevékenységüket, amelynek alapján a japán színi iskola terve megvalósult. Lehet, hogy már más iskola is működött, de az ő iskolájuk sajátos specialitása, hogy kizárólag lányoknak — szám szerint tizenötnek — tette lehetővé a színházi ismeretek elsajátítását. „Férfiaknak tilos a bemenet!" állt a felirat Tokiónak azon a Sakuragavo utcai épületén, ahol a színészi pályára készülő lányok tanultak. (Kivételt a szigorú felszólítás tilalma alól csak Kawakami és néhány Európából jött tanár látogatása jelentett.)

A tokiói színiiskola megnyitása idején egy másik, ezúttal „császári" japán színtársulat vendégszerepelt Európában: Párizs, London, Berlin, Bécs után Magyarországra is megérkezett Hanako drámai társulata. Hanako társulatának útvonalát a magyar sajtó is figyelemmel kísérte. A Magyar Színpad 1910. február 24-i számában azt is közölte, hogy Hanako férje, Katusi Josikava február 11-én, 34 éves korában Berlinben tüdővészben meghalt.

A pozsonyi Nyugatmagyarországi Híradó 1910. október 19-i száma így jelenti előzetesként az egy hét múlva kezdődő Hanakoék vendégjátékát: „A kontinens összes világlapjai meglepő egyértelműséggel nagy művésznőnek ismerteti Hanakót, a tokiói udvari színház sarját, aki e társulat élén áll." Az előkelő közönség minden esetben naiv meséjű egyfelvonásos darabokat láthatott, „de az ábrázolást látni kell!". A magyarországi vendégjáték több hónapon át tart, amire korábban sohasem volt példa. 1911 februárjában Debrecenben, márciusban Nagykárolyban, Aradon, Nagyváradon, Nagybecskereken, Lugoson, a kolozsvári színkörben (három estén!), Szatmáron, Győrben, Kassán; az év végén ismét Kassán, Budapesten és még több helyen léptek fel. Három egyfelvonásost láthattak a nézők: 1. Dráma egy japán teaházban, 2. Kolostorból (vígjáték), 3. Otake (dráma).

Aradon éppen a japán vendégszereplés előtti napokban tartotta első ülését Varjassy Lajos polgármester elnöklete mellett az új színügyi bizottság. Szendrey Mihály igazgató a bizottság engedélyét kérte, hogy a tokiói császári színtársulat 1911. március 2-án és 3-án felléphessen az aradi színházban. „A japán társulat igazgatója Hanako, a híres japán tragika, aki mind a két nap vezető szerepben fog az aradi közönség előtt játszani" — adta tudtul a bizottság jóváhagyó döntésével az Arad és Vidéke február 12-én kiadott, 35. száma. Bár a döntés határozottan kedvező volt, az első előadás napján, március 2-án fordításban közli az olvasókkal a Berliner Tageblatt korábbi elismerő szavait a kilenc tagú társulatról: „Hanako asszony tegnap két egyfelvonásos drámában mutatkozott be a közönségnek. A közönség, melyet először hidegen hagyott a japánok művészete, fokonként felemelkedett és végül beismerte, hogy ily nagy színésznőt rég nem látott színpadon. Elragadtatva Hanako asszony művészetététől, idegen világrészben képzelte magát a közönség, amelynek nyelve idegenszerűen hangzott bár, de amelyet a nagy tragika művészete és kifejező munkája közel hozott a lelkéhez…" De felesleges volt a berlini visszhang közreadása, mert a közönség Aradon is felfokozott érdeklődést tanúsított, és nagy ünneplésben részesítette a magyar színjátszás hagyományaitól annyira eltérő színházat bemutató távoli művészeket. Siker övezte magyarországi útvonalukat. Tapsoltak nekik Nyíregyházán, Temesváron, Nagyváradon és a többi helyen is. Hanako asszony így összegezte tapasztalatait az Arad és Vidéke című lap március 4-én megjelent számában: „Az olasz közönséget kivéve sehol sem értették meg és méltányolták annyira játékunkat, mint Önöknél. Olaszországban valósággal ünnepeltek."

Hat éve jöttek el otthonról, és még előttük volt Párizs, Szentpétervár… Két évre előre van szerződésük.

Mindenhol nagy érdeklődés övezte az előadásokat, noha a színlapok részletes tartalmi ismertetői sem tették minden néző számára érthetővé a színpadon látottakat. A hosszas vendégjátéknak csupán két negatív kísérő jelensége volt: a kis létszámú színtársulat marosvásárhelyi fellépésére 1911. március 31-én került volna sor, de a Székely Napló (1911. április l.) tudósítása szerint az utolsó pillanatban azért nem adtak engedélyt, mert ők még mindig, úgy tudták, hogy Japánban nők nem szerepelhetnek, tehát a japán társulat nem lehet autentikus. A 1910. novemberére tervezett kaposvári előadás is elmaradt a közönség tüntető érdeklődése ellenére, mert a városi tanács (még néhány dunántúli helyen is) magyar színészeikre való tekintettel nem engedélyezték a japánok fellépését. A társulat az összbenyomást illetően kedvezőnek tartotta a magyarországi fogadtatást, amit bizonyít az is, hogy két év múlva, 1913-ban ismét Magyarországon vendégszerepeltek. A Budapesti Színházban október 4-től 12-ig került sor újabb vendégjátékukra, Ota Hanako társulata a két, már ismert egyfelvonásos (A teaházban, Otake) mellett a Harakiri című darabot is bemutatta. (lásd: Világ, 1913. október 5., 7.) Mindkét beszámolót Kosztolányi Dezső írta. Hanakóról megjegyezte: „Ma este is fellépett. És ma este is úgy csüngött rajta, olyan figyelemmel és áhítattal a közönség, mint eddigi felléptei alkalmával. Visszafojtott lélegzettel és el nem fojtható izgalommal lesték szavát, amely a füleknek érthetetlen volt, de a szemeknek, a szíveknek élő és értett beszéddé tette Hanako mimikája, a mozdulatai, a tipegése, minden, ahogy élt a színpadon, és ahogy meghalt. Egzotikumot látni mentek sokan a színházba, és művészetet, a lelkünkkel rokon emberi és művészi lélek nagyszerű megnyilatkozását látták…"

Az első világháború kitörését megelőző évtizedekben azok a japán témájú, tárgyú színpadi művek is segítették az érdeklődés fenntartását, sőt fokozását, amelyek ekkoriban a magyar színpad szinte állandó, sikeres színpadi művei voltak: Sullivan Mikádója (Népszínház, 1886), Sidney Jones: Gésák vagy Egy teaház története (Magyar Színház, 1897), Sidney Jones: San-Toy (Népszínház, 1900) az operettek, daljátékok területéről; az operát Puccini: Pillangókisasszonya (Operaház, 1906) képviselte. A dráma sem maradt ki: Lengyel Menyhért: Tájfunja (Vígszínház, 1909) évtizedekig átütő siker. A két világháború közötti időszakban is van japán tárgyú dráma Bajor Gizi főszereplésével: Kállay Miklós A roninok kincse (Nemzeti Színház, 1936).

A négy évig tartó öldöklő világháború kényszerű szünet időszaka. Távol-Keleten, az orosz hadifogságba került magyar katonák életében 1919. júniusában változás állott be: a vlagyivosztoki magyarok japán felügyelet alá kerültek. A kolozsvári Ellenzék című lap 1922. augusztus 13-i számában érdekes cikk jelent meg Magyar kultúra a fogolytáborokban címmel. Ebben a hosszas, személyes jellegű beszámolóban színházi vonatkozás is van: „Egyik nap az az ötletünk támadt, hogy a magyar színművészetet is bemutatjuk a japánoknak. Ez persze már nehezebben ment. Se színdarab, se kotta nem állt rendelkezésre. — Csakhamar jelentkeztek néhányan, akik a Leányvásárból egyes részleteket emlékezetből tudtak, és hamarosan papírra vetették. Mások a zenét kottázták le, s így nemsokára gyönyörű kivitelben színre kerülhetett a darab. Ezt követte a Tájfun, a Szép Heléna és a Csárdáskirálynő, a Gólya és más darabok. Az előadások leghűségesebb látogatói természetesen a japánok voltak, akik bár a darab szövegét nem értették, valósággal hipnotizálva élvezték a muzsikát…" „Minél kevesebben lettünk a táborban, annál bensőségesebb lett a viszony a japánok és a magyarok között. A japánok közül sokan a magyar, a mieink közül meg a japán nyelvet sajátították el kölcsönös leckeadással." — írta az újság. Hétévi hontalanság után a megmaradottak számára eljött a hazatérés napja. Három magyar hadifogolytábor alkalmi társulata 1921 szeptemberében már nem ugyanabba a hazába térhetett vissza, ahonnan elindult. A történelmi Magyarország már nem létezett, bár a trianoni béke megkötése még ezután következett. Egy japán ezredes meghatottan búcsúztatta a hajóra felszálló magyarokat: „…ha majd megérkeztek drága honotokba, s nem találjátok édes hazátokat olyannak, amilyennek annakidején elhagytátok, ne csüggedjen el lelketek, s ne essék kétségbe szívetek. Mi valamennyien megismertük a magyar ember hazaszeretetét, hősiességét, megtanultuk ismerni kultúráját is. Ez a három erény nagy hatalom, ne engedjétek egyiket se kihalni lelketekből. Lássatok hozzá a munkához!"

A távol-keleti fogolytáborokból hazakerült leszerelt katonákat a feldarabolt ország várta. Az érdeklődés a japán színház iránt nem szűnt meg a világégés után sem.

1923. április 12-én az emigránsok egyik lapja, a Bécsi Magyar Újság cikket írt a japán színházról: 1927. január 23-án a Prágai Magyar Hírlap Magyar Vasárnap melléklete három hasábos cikkben értekezik a japán népszínházról — a kabukiról.

A kolozsvári Keleti Újság 1931. február 27-i számában a tokiói Kabuki Színház (36 tagú, vezetője Tokujiro Tstsui) a Kolozsvári Magyar Színházban tartott előadását méltatta. Egy évtizeddel később a kolozsvári Ellenzék négy számában Toyoichiro Nogam professzor nó színházról írott könyvét Marton Lili ismertette (1940. március 8. 15., 22., 29.).

A világháború után 1924-ben megalakult a Magyar–Japán Baráti Társaság Budapesten. Tokióban Magyar–Japán Egyesület kezdte el működését.

Az első világháború után előrelépést jelent az alkalmi magyar–japán színházi kapcsolatokban, hogy egyre gyakrabban tűntek fel társulatnélküli színészek, akik önálló produkciókban, vagy egy-egy operaelőadásban nyújtanak maradandó élményt. Teino Kivi (sz. Jokohama, 1904–?) operaénekesnő, aki 1923-ban kezdte pályáját, 1926 és 1936 között hat alkalommal lépett fel a magyar operaszínpadokon, egy-egy látogatása során több fellépéssel. Ő volt a legismertebb japán Pillangókisasszony, de emlékezetes Violetta Verdi Traviatájában is. (Itt vendégszerepelt 1926-ban, 1928-ban, 1929-ben, 1930-ban, 1931-ben és 1936-ban.) Első fellépési sorozata alkalmával Miskolcon is fellépett, tizenkét nap alatt négy alkalommal. A világsztárok sorában tartották számon külföldön is. 1936 augusztusában Muchi Meinl Tanaka énekesnő hangversenyezett Magyarországon.

(Folytatjuk)

Az új gyógyszerek kifejlesztésében élenjáró MDS Pharma Services bejelentette, hogy a Román Kereskedelmi és Iparkamara ismét a társaság romániai klinikai kutatócsoportját minősítette az ország legsikeresebb, csúcstechnológiát alkalmazó kutató, fejlesztő vállalkozásának.

A díjat a 2003-as pénzügyi eredmények, köztük a nettó árbevétel, a nettó nyereség és az egy alkalmazottra jutó nettó nyereség alapján ítélték oda. Az MDS Pharma Services 2001-ben egyszer már megkapta ezt az elismerést.

— Különösen azért örülünk ennek a díjnak, mert akkor kapjuk, amikor társaságunk dinamikusan bővíti közép- és kelet-európai klinikai tevékenységét — mondta Greg Voinov, az MDS Pharma Services Közép- és Kelet-Európával, Ázsiával és a csendes-óceáni térséggel foglalkozó vezérigazgatója. — A kitüntetés azt jelzi, hogy Romániában erőteljesen megvetettük a lábunkat, és kiemelkedő teljesítményt nyújtunk.

Az MDS Pharma Services 1997-ben alapított hazai irodája 11 munkatársat, köztük nyolc orvost alkalmaz. Az iroda az alábbi kulcsfontosságú területeken kínál teljes körű klinikai kutatási szolgáltatásokat, és ad szabályozással kapcsolatos tanácsokat ügyfeleinek: szív- és érgyógyászat, anyagcsere, endokrinológia, bőrgyógyászat, szemészet, légzési rendszerek, onkológia, nefrológia, nőgyógyászat, emésztési rendszerek és központi idegrendszer.

Az MDS Pharma Services széles körű szolgáltatásokat nyújt azoknak a gyógyszeripari és biotechnológiai cégeknek, amelyek új gyógyszerek kifejlesztésére készülnek. A cégnek a világ számos pontján működnek stratégiai részlegei, amelyek magas színvonalú szaktanácsadással segítik az új gyógyszerek kifejlesztését.

Az MDS Pharma Services a világ 25 országában több mint kilencezer, sokoldalúan képzett szakembert foglalkoztató MDS Inc. társaság szerves része. Az MDS Inc. kiváló termékek és szolgáltatások széles skáláját kínálja, lehetővé téve ügyfeleinek, hogy növeljék az új gyógyszerek kifejlesztésének és a betegségek diagnosztizálásának gyorsaságát, pontosságát és termelékenységét. Az MDS Inc. globális egészségügyi és élettudományi cég, amely megbízhatóságáról és kiváló együttműködő készségéről vált ismertté. Ha arra kíváncsiak, hogy a társaság hogyan segíti elő a betegségek sikeresebb kezelését, látogassanak el a www.mdsintl.com című weblapra.

Az ország folyó fizetési mérlegének hiánya 43,9 százalékkal 4,4 milliárd euróra nőtt tavaly az egy évvel korábbihoz képest — közölte a Román Nemzeti Bank (BNR).

A növekedés fő oka, hogy a külkereskedelmi mérleg hiánya 5,32 milliárd euróra emelkedett a 2003. évi 3,95 milliárdról.

A fizetési mérleg hiánya tavaly a hazai össztermék (GDP) 7,7 százalékára rúgott, az idén ezt az arányt 6,9 százalékra akarják csökkenteni.

A jegybank elnöke, Mugur Isărescu a múlt héten azt közölte, hogy a külföldi közvetlen tőkebefektetések a tavalyi folyómérleghiány 98 százalékát fedezték.

Az Európai Bizottság 90,29 millió dollárnak megfelelő adománnyal támogatja új Duna-híd építését a bulgáriai Vidin és a romániai Calafat között. Az erről szóló megállapodást pénteken írták alá Szófiában.

A várhatóan 2008-ra felépülő, 2 kilométeres híd a Drezda–Isztanbul európai közlekedési folyosóba illeszkedik.

A 294,7 millió dollárra becsült teljes beruházáshoz a bolgár kormány 79 millió dollárnak megfelelő összeggel járul hozzá, adományokat és hiteleket juttat a francia és a német kormány és az Európai Beruházási Bank (EIB) is.

Jelenleg a Duna 610 kilométeres bolgár–román határszakaszán egy közúti-vasúti híd van, Rusze és Giurgiu között.

Bulgária és Románia várhatóan 2007-ben csatlakozik az EU-hoz.

A hazai vállalatok a jövőben megkötések nélkül vásárolhatnak kemény valutát — közölte a Román Nemzeti Bank (BNR). Az erre vonatkozó döntést a jegybank igazgatósága február 24-i ülésén hozza meg.

Eddig a hazai vállalatok csak akkor vásárolhattak kemény valutát a bankközi piacon, ha dokumentálták, hogy importálnak.

A döntés megkönnyíti a cégek külkereskedelmi ügyleteinek a lebonyolítását, de elemzők szerint nem fogja lényegesen befolyásolni a bankközi piacot.

A szembenálló felek március 4-én terjesztik a bíró elé megállapodásukat az Egyesült Államokban, a miami bíróságon folyó ún. aranyvonat-perben

Patricia Seitz miami kerületi bíró eredetileg február 18-ig adott határidőt az egyezség benyújtására, amelyről 3 éven át tartó jogi csatározások után tavaly december 20-án jutott elvi megállapodásra a két fél, az alperes amerikai igazságügyi tárca, illetve a felpereseket, az Egyesült Államokban élő magyar holokauszt-túlélők csoportját képviselő ügyvédek. Az időpont módosulásáról két Floridában élő felperes, a 76 éves David Mermelstein és Alex Moskovic tájékoztatta az MTI-t. A megegyezés tartalmáról viszont nem beszéltek, mivel annak véglegesítéséig titoktartás köti őket.

Samuel Dubbin, a felperesek floridai ügyvédje elmondta, hogy Patricia Seitz bírónő ugyan február 18-ig adott határidőt az egyezség benyújtására, de aznap kérelmezték az időpont módosítását március 4-re. A halasztásra azért volt szükség, mert a megállapodás kidolgozása nagyon időigényes feladat.

A szembenálló felek hároméves pereskedés után tavaly december 20-án jutottak elvi megállapodásra arról, hogy egymás között rendezik jogvitájukat. Gyűjtőperről lévén szó, az egyezséget a bírónak is jóvá kell hagynia, miután meggyőződött annak méltányosságáról. A megállapodás beterjesztése után valamelyik nap a bírónő meghallgatást tart, és kérdéseket tehet fel a feleknek az egyezség részleteiről. Ezt a meghallgatást eredetileg február 25-én tartották volna, vagyis egy héttel az egyezség benyújtásának tervezett ideje után. Új időpont erre még nincs. Bírói jóváhagyás esetén valamennyi érdekeltet értesítik, és mindenki egyénileg dönti el, elfogadja-e a megállapodást.

A Miami Herald és az izraeli Haaretz napilapok korábban olyan értesülést tettek közzé, amely szerint az amerikai kormány egyéni kártérítés helyett 25 millió dolláros segélyalap létrehozásával akarja lezárni az ügyet. Az alapból meg nem erősített értesülések szerint egészségügyi és más alapvető szolgáltatásokat fedeznének az Egyesült Államokban, Magyarországon, Izraelben és másutt élő magyar holokauszt túlélőknek, függetlenül attól, volt-e elrabolt értéktárgyuk az aranyvonaton vagy sem. Örökösök nem vehetik igénybe az alapot.

A magyar zsidók elrabolt javait a II. világháború végén Németországba szállító úgynevezett aranyvonatot az amerikai hadsereg 1945 májusában Ausztriában lefoglalta. A Salzburg melletti katonai raktárból kézen-közön eltűnt az aranyat, ezüstöt, drágakövet, ékszert, 1200 festményt, 3000 perzsaszőnyeget és más értéktárgyakat tartalmazó rakomány, amely akkor 50–120 millió dollárt, más források szerint 200 millió dollárt ért.

A pert 2001-ben indította el mintegy 30 magyar holokauszt-túlélő a miami szövetségi bíróságon, miután Bill Clinton elnök tényfeltáró bizottsága megállapította, hogy az Egyesült Államok az aranyvonat ügyében nem követte saját, a holokauszt-áldozatok vagyonának visszaadásáról képviselt elveit. Az amerikai kormány 2004 nyarán a kereset elutasítását kérte. Az igazságügyi tárca azzal érvelt, hogy az Egyesült Államokat nem terheli jogi felelősség az eltűnt javakért, és az igények túl régiek ahhoz, hogy bírósági úton érvényesíthetők lennének. A túlélők szerint az amerikai hatóságok évtizedeken át eltussolták az aranyvonat ügyét.

Tavaly ősszel 17 amerikai demokrata és republikánus párti szenátor levélben sürgette John Ashcroft akkori igazságügyi miniszternél a méltányos megoldást, és New York városi tanácsa ki állt a felperesek mellett. Ileana Ros-Lehtinen floridai republikánus párti képviselő Karl Rove elnöki tanácsadónak írt levelében George Bush elnök segítségét kérte a megoldás felkutatásában. A felek ezután Fred Fielding washingtoni ügyvéd közvetítésével kompromisszumos megoldást kerestek.

A felperesek eredetileg fejenként 10 ezer dolláros, az amerikai törvények által megengedett legnagyobb kártérítést követeltek a mintegy 50 ezer károsult magyar zsidónak, illetve örököseiknek, vagyis összesen 500 millió dollárt. Az amerikai kormány által felajánlott 25 millió dollár ennek csak töredéke.

A kárpátaljai Beregdkövesdről származó David Mermelstein, illetve a szlovákiai Szobráncról való Alex Moskovic hangsúlyozták, hogy nem a pénz miatt indították a pert, hanem azért, hogy erkölcsi igazságot szolgáltassanak nekik, és lezárják a történelemnek ezt a fejezetét. A Beregszászról való Jack Rubin hasonlóképpen nyilatkozott telefonon az MTI-nek, ezzel kapcsolatban azonban keserű szavakkal emlékeztetett rá, hogy Magyarország bántóan alacsony összeget fizetett egyéni kárpótlásként. Floridában mintegy 2000 magyar holokauszt-túlélő él.

Az észak-erdélyi zsidóságtól 1944 tavaszán elkobozott értékeknek mindössze egy része került az aranyvonatra. Másik részét a Magyar Nemzeti Bankban őrizték, ahonnan az értékes zsákokat egy Gestapo-kommandó 1944 nyarán Németországba szállíttatta. A szovjet hadsereg a zsákmányt a háború után megtalálta, és az visszajutott Magyarországra. A magyar kormány azonban az értékeket szintén nem juttatta vissza azok jogos tulajdonosainak.

Észtország többé már nem sorolható az alacsony bérű országok közé, a bérek, illetve a bérköltségek magasabbak, mint két balti szomszédjánál — állapította meg elemzésében a finn Osthandel-Newsletter.

Észtországban 1999–2003 között a bérek évente átlagosan 6,4 százalékkal emelkedtek. Jelenleg 626 euró az egy munkavállalóra jutó összes bérköltség Észtországban, 390 euró Lettországban és 460 euró Litvániában.

A legalacsonyabb bérű országok közé sorolta a finn elemzés Szlovákiát, Lengyelország viszont felzárkózóban van Észtország mögé.

A bérek, illetve a járulékos költségek a többi új EU-tagállamban — Szlovéniában, Magyarországon és Csehországban — magasabbak, mint Észtországban.

Az igazán olcsó bérű országok között van Ukrajna, havonta 125 eurónak megfelelő bérköltséggel, és igen alacsony a költség Romániában, Bulgáriában és Oroszországban is.

Az OTP Bank az idén beszerzéssel szeretné piaci részesedését növelni Romániában, Horvátországban és Szlovákiában is, emellett az idén szeretne belépni a szerb piacra.

Romániában az egyik célpont a Letéti- és Takarékpénztár (CEC), amely a második legnagyobb hazai bank, 1300 fiókja van, s piaci részesedése meghaladja a 10 százalékot. A legjobb stratégia, ha a DSK Bank példája nyomán a lakossági piacon, korszerű szolgáltatásokkal indul el az OTP Bank, s csak utána száll ringbe a vállalati piacon is.

Romániában óriási harc várható, mert a térség iránt jelentősen megnőtt az érdeklődés, az eladásra kínált bankok száma pedig csökkent. Ez már Horvátországban is tapasztalható volt.

A szerbiai terjeszkedésre — ahol tavaly a Jubankát elhalászták az OTP orra elől — több terv is van. A bank szeretne az államtól vásárolni, de van forgatókönyv arra az esetre is, ha ez nem sikerülne.

Ahhoz, hogy egy bankot igazán eredményesen lehessen működtetni, 10 százalék közeli vagy azt meghaladó piaci részesedés szükséges, ez motiválja a további beszerzéseket azon országokban, amelyekben az OTP Bank már jelen van. Emellett folytatódik természetesen az organikus növekedés is.

Február 23., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 354 lej, 1 USD = 27 500, 1 magyar forint = 150 lej.

Ausztrália ötvenezer évvel ezelőtt betelepülő lakosainak tüzei pusztíthatták el oly mértékben a kontinens belső részének növény- és állatvilágát, hogy a hatalmas térségek lecsupaszodása nyomán az éghajlat is megváltozott, egyetlen óriási sivataggá változtatva a területet — állapították meg amerikai és ausztrál kutatók.

A feltételezések szerint a megváltozott éghajlat a későbbiekben lehetetlenné tette, hogy a monszun évszak nedvessége elhatoljon Ausztrália belső területeire — írta a Geology című szakfolyóiratban Gifford Miller, a Colorado egyetem kutatója.

Mint geológiai kutatások korábban már megállapították, Ausztrália éghajlata 125 ezer évvel ezelőtt jóval nedvesebb volt. A kontinens belsejének talajából előkerült madár- és állatkövületek vizsgálata nyomán az is nyilvánvalóvá vált, hogy ezek az állatok életükben fákon, bokrokon és cserjéken legeltek, és nem a mai sivatagos-félsivatagos talajon tenyésző gyér növényzeten.

Bár az utolsó jégkorszak átalakította a Föld éghajlatát, a gleccserek elolvadásával a monszun — Ausztrália kivételével — csaknem mindenhová változatlan formában tért vissza a gleccserek elolvadása után. Az Ázsia felől érkező ausztráliai monszun ma mintegy 1000 mm esővel öntözi Ausztrália északi tengerparti vidékeit, de a kontinens középső területein az éves csapadék mennyisége már nem haladja meg a 330 mm-t.

Miller szerint a kontinensre mintegy 50 000 ezer évvel ezelőtt bevándorolt törzsek által gyújtott tüzek elpusztították a térség növényvilágát, a növényzet hiánya pedig teljesen módosította a talaj és az atmoszféra közötti páraáramlást, megakadályozva az éltető esőt hozó felhők képződését.

Az elméletet alátámasztja az, hogy a föld mélyéből előkerült faszénmaradványok kora nagyjából egybeesik az ember térségben való megjelenésével.

A kutatók szerint az eddigi feltételezésekkel ellentétben a tűzvésszé terebélyesedő tüzek, vagyis az éghajlat ember okozta megváltozása tehető felelőssé azért, hogy néhány tízezer éve kipusztult a Belső-Ausztráliában élő különösen nagy testű állatok — köztük egy 7,6 méter hosszú gyík, illetve a személyautó méretű teknős és 19 fajta erszényes, vagyis az akkori fauna 85 százaléka.

A szegedi Gabonatermesztési Kutató Kht. (GK) munkatársai diabetikus pékárut szabadalmaztatnak; a szénhidrátszegény kenyér és zsömle ötletét a kedvező magyarországi fogadtatás után a nemzetközi szervezethez is eljuttatták — közölte a szabadalmaztató partner Novoback Kht. ügyvezető igazgatója az MTI-vel.

Varga László elmondta: a GK évek óta foglalkozik lisztérzékenyek számára kifejlesztett termékekkel; három évvel ezelőtt pedig a Magyarország lakosságának mintegy 10 százalékát érintő cukorbetegséggel kapcsolatban is vizsgálatokat kezdtek.

A szakember szerint ezek a termékek nemcsak ízükben, hanem hatásmechanizmusukban is eltérnek az eddigiektől: a speciális lisztkeverék a megszokottnál 30 százalékkal alacsonyabb szénhidrát tartalmú, mert elkészítéséhez egy indiai növény magját használják, amely az élelmiszeriparban ismert, a sütőiparban viszont eddig nem alkalmazták — tájékoztatott.

A magból készült őrlemény fő összetevője egy hosszú molekulájú poliszaharid, amely önmagában emészthetetlen, és nagy vízmegkötő képességű, ezért a Magyar élelmiszerkönyv csak különleges táplálkozási élelmiszerbe engedi használni — tette hozzá Varga László.

A beteg, akár három diabetikus zsömlét is elfogyaszthat, vércukorszintje mégis akár 40 százalékkal alacsonyabb lesz, mint a hagyományos termékek fogyasztása esetén; az eredményeket orvosi vizsgálatok igazolják — hangsúlyozta.

A készítmény 2003-ban került piacra, tavaly az ország mintegy 30 pékségében már kapható. A magyar szabadalmat két éve nyújtották be, tavaly a nemzetközi hivatal is megkapta az anyagot. Idáig kedvező a fogadtatása, ami talán annak köszönhető, hogy az elmúlt 30 évben csak diabetikus kétszersült került forgalomba, friss pékárú nem — mutatott rá a szakember.

A tervek között szerepel egy hasonló technológiával készült sütőpor és készliszt keverék előállítása is — tette hozzá.

Fodor István régészprofesszor egy tatabányai ismeretterjesztő fórumon szembehelyezkedett Herbert Illig német szerző magyar nyelven kiadott, Kitalált középkor címmel 2002-ben megjelent munkájának „kitalált középkorról" szóló állításaival. A rendszerszervezőből történelem-elemzővé lett Illig nézeteiről folyó vita halkult ugyan, de mindmáig nem szűnt meg történész- és régészberkekben.

Mit is állított idézett könyvében a német szerző? Nos, kiindulva abból, hogy XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja hibás volt, matematikai úton arra a következtésre jutott, hogy közel három évszázadot egyszerűen beleírtak a történelembe. Illig úgy látja, hogy ez 614 augusztusa és 911 szeptembere közé esik, mert szerinte ha ezt a 297 esztendőt kivesszük a történelemből, az „nem omlik össze".

Herbert Illig a grandiózus huncutság tetteseit is megtalálni vélte, mégpedig a 900-as évek végén élt három személyiség: VII. (Bíborban Született) Konstantin bizánci császár, a vele rokonságban lévő III. Ottó német-római császár és II. Szilveszter pápa személyében. A szerző szerint a szükséges papírmunkát az akkori írásbeliséget döntően uraló egyházi kódexmásoló műhelyekben végezték el.

Ha kitalált történelem-elmélete — amelynek a mű megjelenése után bizonyos kutatói körökben több híve támadt itthon is — igaznak bizonyulna, nemcsak Európa nyugati felének kellene elszámolnia mondjuk, Nagy Károly létezésével, de nekünk, magyaroknak is létünk azon háromszáz évével, amelyhez például a honfoglalást, vagy Álmos és Árpád személyét kötjük. Az illigi tanokat udvariasan, vagy kevésbé finomkodva elutasító tudósok — közöttük Fodor István professzor — nem tekintik jelentéktelen apróságnak azt a feltételezést, hogy például az avarok is csak kiagyalt „papírnemzetségként" kerültek be a történelembe.

Fodor professzor — miként az elmúlt években is — határozottan leszögezte: a történelmi koroknak nemcsak írott emlékei vannak (vagy nincsenek), hanem tárgyi relikviái is. Herbert Illig nem sok jót ír a régészekről. A szerinte nem is létezett avarok dolgában szó nélkül hagyja a mai tudásunk szerint a Kárpát-medencében 567 táján tanyát vert nép sok ezer feltárt sírját, települését, tárgyi emlékeit. E sírok jelentős részében épp régészek találtak a bűvös 911-es évszámot megelőző időszakban használt pénzérméket, amelyeket olyan nyugati uralkodók verettek, akik Illig szerint nem is léteztek. Mint ahogy — eszerint — egy fantomkor szülöttei olyan, ma is használt jövevényszavaink, mint a búza, árpa, eke, sarló stb.

A vitákban korábban más kutatók — számtalan egyéb kétségük mellett — megfontolásra érdemesnek tartották azt is, hogy az illigi évszázadok kiiktatása milyen megvilágításba helyezheti az egyes romániai őskorkutatóknak a sokak által keményen vitatott, úgynevezett „dákóromán kontinuitás" elméletét.

Fodor István régészprofesszor vallja: a „kitalált középkor" teóriájával azok a magyar történészkörök rokonszenveznek, amelyekben Illig által bizonyítva látják azt, hogy miközben a kora középkor említett három nagy „összeesküvője" Nagy Károly személyében karizmatikus császárt, dicső múltat és egy millenniumot kreált a maga számára, elszakították a mi igazi, szakrális Turul-dinasztiánkat az általuk valódinak tartott gyökerétől: Attilától.

Memóriazavarok áthidalását segítő számítógépes programot dolgozott ki az egyesült államokbeli Oregon állam egyetemének egyik kutatója.

Jon Herlocker tanársegéd Task Tracer elnevezésű programja beszédfelismerő-rendszert tartalmaz, és egyúttal figyeli, nyomon követi, amit teszünk — olvasható a mesterséges intelligenciával foglalkozó Agent Portal (www.agent.ai) című magyar hírportálon.

Érzékeli, mikor habozunk, és az általa optimálisnak vélt lehetőséget javasolja. Minden egyes kihagyás után emlékeztet, mivel foglalkoztunk, sőt — például az utolsó befejezett munkát megmutatva — arról is tudósít, hogy a feladat-végrehajtás melyik részénél tartottunk. Több egyszerű asszisztensnél, mert nemcsak „tudja", mit teszünk, hanem feladatainkkal is tisztában van. Az elvégzett munkát és a hozzáférhető forrásokat összeveti a feladattal, s a felhasználó számára pontosabb ismereteket nyújtó profilt dolgoz ki rá.

Az ismeretek újbóli felhasználásánál több szempontot mérlegel, és az egész folyamat helyett inkább csak egyes információkra, információ-forrásokra emlékeztet. Úgy teszi mindezt, hogy miközben csak egy projekten dolgozunk, a többit is „fejben tartja" (multitasking). Sőt — Herlocker állítása szerint —, ha egy teljesen új fájlt mutatunk neki, megállapítja, melyik munkánkhoz kapcsolódik. Idővel kiismeri munkamódszerünket, s mind kevesebb utasítással elboldogul. Ugyanakkor meg kell tanítanunk, hogy bizalmas, túl személyes információt — jelszót, hitelkártya-számot stb. — ne rögzítsen.

A Task Tracer mindenképpen növeli felhasználóinak produktivitását, csökkenti a stresszt, és hozzásegít a rendelkezésre álló információk hatékonyabb felhasználásához — írják a fejlesztők.

Régi álom válhat valóra egy brit cég találmánya révén, amely lehetővé teszi az összes, elemmel működő háztartási és híradástechnikai készülék áramforrásának feltöltését.

A Splashpower nevű cambridge-i cég szabadalmat kapott egy univerzális akkutöltő berendezésre. Mint a New Scientist folyóirat írta, a készülék leginkább egy számítógépes egérpadra (mousepad) hasonlít. Erre kell ráhelyezni a feltöltendő akkukat. A „pad" több mágnestekercset rejt magában, amelyek vezeték nélkül, elektromágneses indukció útján adnak át energiát a kimerült telepeknek.

Ezen az elven működnek például az elektromos fogkefék töltői. A problémát az okozza, hogy az akkuk méretének igen szűk határok között kell maradniuk, máskülönben nem férnek bele az adott töltőbe. Ezt a gondot szüntetné meg a nagy méretű, lapos „töltőpad". A konstruktőrök másik feladata abban állt, hogy a töltőt körülvevő mágneses erőtér ne legyen túl erős, és ne törölje például a közelében lerakott hitelkártyán mágneses úton tárolt adatokat.

A töltő berendezésre szabadalmat kapott cég máris hat nagy gyártótól kapott ajánlatot a „pad" bevizsgálására. James Hay, a Splashpower alapítója bízik abban, hogy még az idén piacra kerülhetnek az első univerzális töltők.

Számítástechnikai újdonságokkal rukkolnak elő hamarosan a koreai mobilszolgáltatók.

Februárban dobja piacra az SK Telecom a vércukor- és koleszterin mérésére — no meg telefonálásra — is alkalmas újdonságát. A készülék akkumulátorát olyan speciális szenzorral látták el, amely kimutatja a kért értékeket, mihelyt tulajdonosa ráhelyezi az ujját az érzékelőre.

Egy másik koreai cég, a KFT is készül a maga egészségvédő telefonjával a piac meghódítására. Ez egyfajta látásvizsgáló, amely még a színvakságot is képes kimutatni. A vizsgálathoz merően kell nézni a telefon képernyőjét, amelyen egy bizonyos idő elteltével megjelennek a tulajdonost érdeklő paraméterek. Némiképp csökkenti az újdonság értékét, hogy kevés embernek van szüksége naponkénti látásvizsgálatra.

A KFT másik újdonsága viszont nagyobb érdeklődésre tarthat számot, hiszen a szerkezet a véralkoholszint megállapítására is alkalmas. A telefon a részegség mértékét a reakcióidő alapján állapítja meg — a tesztelt személynek minél gyorsabban kell reagálnia a telefon képernyőjén mozgó pontokra.

Milyen programokat, játékokat kell kieszelni az állatkerti állatok unalmának elűzésére — ezt, és az állatok jó közérzetével kapcsolatos sok más kérdést vitattak meg az úgynevezett környezetgazdagításnak szentelt budapesti nemzetközi tanácskozáson.

Az utóbbi évtizedekben a szakemberek többsége az unalmat jelölte meg az állatkertek lakóira leselkedő legfőbb veszélynek. A természetben ugyanis az állatok egész nap serényen tevékenykednek — táplálék után kutatnak, párt keresnek, az ellenség elől menekülnek.

Az állatkertben viszont senkitől sem kell tartaniuk, párról és táplálékról pedig a gondozók gondoskodnak. Így az állatoknak rengeteg fölös idejük marad, s mivel nem tudnak mit kezdeni magukkal, unatkoznak.

S hogy mit lehet tenni az unalom ellen? — Ennek legjobb módja az úgynevezett környezetgazdagítás, amelynek révén programokat, játékokat szerveznek az állatok számára. Ennek köszönhetően az állatkerti lakók nem unatkoznak, nem felejtik el a természetes magatartásformákat, másrészt a nagyközönség élethű képet kaphat a vadon élő állatokról. Vagyis a környezetgazdagítás elősegíti, hogy az állatok megőrizzék fizikai és mentális egészségüket, s ugyanakkor az ismeretterjesztés céljait is szolgálja.

• Az Angol Labdarúgó-szövetségben hétfőn kisorsolták az FA Kupa negyeddöntőjének a párosítását, noha négy párharc esetében még nem dőlt el az előző kör továbbjutója.

A negyeddöntő mérkőzései: Newcastle United–Nottingham Forest (II. osztályú) vagy Tottenham Hotspur, Brentford (III.) vagy Southampton–Manchester United, Bolton Wanderers–Sheffield United (II.) vagy Arsenal, Blackburn Rovers vagy Burnley (II.)–Leicester City (II.). A mérkőzéseket március 12-én, illetve 13-án játsszák.

A döntetlenre végződött nyolcaddöntős párharcokban megismételt mérkőzés dönt a továbbjutásról. Az időpontok: március 1.: Blackburn–Burnley, Brentford–Southampton és Sheffield–Arsenal; március 2.: Nottingham Forest (II.)–Tottenham Hotspur.

• Az olasz Serie B hétfő esti zárómérkőzésén: Perugia–Salernitana 0–1. Az élen: 1. Genoa 50 pont, 2. AC Torino 47, 3. Empoli 46, 4. Treviso 45, 5. Verona 44 (47–33), 6. Perugia 44 (34–23), ..., 18. Salernitana 31.

A totóbotrányba keveredett korrupt játékvezetők után újabb negatív szenzáció rázta meg a német labdarúgást: anyagi csőd előtt áll az egyik legpatinásabb egyesület, a Borussia Dortmund.

A Ruhr-vidék egyik legnépszerűbb klubja (a másik az örök vetélytárs, az FC Schalke 04 Gelsenkirchen) minden bizonnyal menedzsereinek mohósága és hozzá nem értése következtében ásta meg saját sírját. Ennek az lehet a fájó következménye, hogy az egyesület a jövő hónapban esedékes vizsgálat eredményeként nem kapja meg a játékengedélyt a következő évadra, így a BVB 09 (ez a Borussia hivatalos rövidítése) 2005 őszétől kénytelen lesz az amatőr regionális ligában szerepelni.

Mindez elképzelhetetlen rémálomnak hangzott volna a 90-es évek második felében, amikor a dortmundi csapat egymás után nyerte a bajnoki címeket a Bundesliga első osztályában, diadalmaskodott a Bajnokok Ligájában, és tetejébe még a Világkupát is elhódította (legyőzve a dél-amerikai bajnokot). Abban az időben a dortmundi Westfalenstadion olyan oroszlánbarlang volt, amelyben még a rekord számú bajnoki címmel dicsekvő Bayern München játékosai is reszkető lábbal léptek pályára (és rendre vereséget is szenvedtek).

Aki látta már a telt házas Westfalenstadiont, aligha tudja elfelejteni: csaknem 80 ezer fanatikus Borussia-szurkoló (köztük 60 ezer bérlettulajdonos!) buzdítja harsányan, fekete-sárga zászlókat, sálakat és transzparenseket lengetve a hazai együttest. Nem csoda, hogy ilyen környezetben még a legjobb nevű nemzetközi riválisoknak is inukba száll a bátorság. Sokan távoztak már innen méretes zakóval a BL- és UEFA-kupa meccsek után.

A fanatikus klubhűség áldásos hozadéka az anyagi biztonság. 60 ezer törzsszurkoló odaadó támogatása 60 ezer eladott éves bérletet jelent, ebből a BVB-nek több mint 10 millió euró biztos bevétele származik. Ehhez jön még az alkalmi jegyeladás a hazai Bundesliga-mérkőzéseken, a nemzetközi kupameccsekből, a tv-jogdíjakból és a stadionreklámokból származó (busás) bevétel. És akkor még nem szóltunk a szurkolói kegytárgyak (trikók, sapkák, klubzászlók, kulcstartók, naptárak stb.) forgalmazásából befolyó euró-milliókról.

Mindez nem volt elég a BVB vezetőségének, és 1999-ben elhatározta, hogy gazdasági társasággá alakítva a tőzsdére viszi a Borussiát. A 2000 őszén megtörtént lépés 130 millió euróval hizlalta a klubkasszát! A hűséges szurkolók mellett „civil" befektetők is jócskán vásároltak a 11 euró névértéken kibocsátott BVB-részvényből. A bajok azonban éppen ekkor kezdődtek.

A menedzsment képtelen volt okosan befektetni az irdatlan pénzt, ehelyett könnyelmű és elhamarkodott lépésekre szánta rá magát. Több mint 20 millió eurót fizetett ki például a brazil Marcio Amorosóért, aki azonban szeszélyeivel képtelen volt beilleszkedni a csapatba, és hamarosan átadólistára került. A 90-es évek végén még roppant ütőképes gárda a személycserékkel alaposan szétzilálódott, aminek egyenes következménye volt a sikerek elmaradása. A korábbi eredmények alapján a játékosok szédítő fizetést garantáló szerződéseket köthettek a BVB vezetőségével — ám az ellenértékkel bizony adósok maradtak. A Borussia 1999-től kezdve egyre kevésbé tudott beleszólni a német bajnoki cím sorsába — az emiatt érzett frusztrációt tükrözte a 2000 tavaszán a Westfalenstadionban lengetett hatalmas transzparens: Scheiss Millionäre — kämpfen sollt ihr! (Rohadt milliomosok — küzdjetek!).

Az eredmények elmaradásának hatása a tőzsdén is megmutatkozott: a BVB részvénye ma alig 2 eurót ér, vagyis bő négy év alatt értékének négyötödét elveszítette — a befektetők futhatnak a pénzük után. A menedzsment által 2000 őszén ígért jelentős árfolyamnyereség álom maradt csupán. Mi több, a klubvezetők — miközben éveken át eltitkolták a súlyosbodó pénzügyi gondokat — kölcsönöket, hiteleket vettek föl, alaptőkét emeltek, évekre előre elzálogosították a jegyeladásból és a tv-jogdíjakból várható bevételeket, majd 2002-ben eladták a Westfalenstadiont is. Ennek következtében a Borussia minden hazai mérkőzésre horribilis összegért kénytelen kibérelni a dortmundi arénát!

Nem csoda, hogy a veszteségek egyre csak növekedtek. A deficit tavaly július és december között 27,2 millió eurót tett ki, s a hírek szerint minden hónapban további 2 millió euróval emelkedik.

Pénzügyi szakértők a koncepció és a megalapozott üzletpolitika hiányában látják a Borussia csődjének okát. Szerintük a tőzsdére vinni csak olyan egyesületet szabad, amely rendszeres szereplője a labdarúgó Bajnokok Ligájának. Igazán sok pénzt ugyanis csak ott lehet keresni, reklámbevételek és tv-közvetítési jogdíjak formájában. A német klubok közül azonban csak a Bayern München nevezhető a BL-sorozat rendszeres szereplőjének — a bajorok azonban nem kívánkoznak a tőzsdére.

A pozitív példa a „tőzsdés" futballklubok közül a Manchester United. Az angol együttes már 1991-ben megtette azt a lépést, amelyre a Borussia 2000-ben szánta rá magát — és azóta részvényének árfolyama hússzorosára emelkedett! Igaz, a MU rendre ott van a Premier League első három helyezettje között, és így biztos szereplője a Bajnokok Ligája küzdelmeinek, ami bőven csorgó busás bevételhez juttatja a klubot évről évre.

*

Megmentik hitelezői a Borussia Dortmundot.

A felmérés alapján a Ruhr-vidékiek már a fennállásukat veszélyeztető anyagi helyzetben vannak, amely a súlyos veszteségek, a magas fizetések és a befektetők hiánya miatt alakult ki. Mint említettük, csak a tavalyi év második felében 27,2 millió eurós deficit keletkezett, az egész üzleti évre pedig 68,8 milliót jósolnak a szakemberek.

„Hitelezőink átütemezték tartozásaink rendezését a 2006–2007-es üzleti évre, továbbá rövid lejáratú kölcsönöket nyújtanak a bérek kifizetésére" — közölte a 95 éves klub illetékese.

Amélie Mauresmo győzött a vasárnap befejeződött antwerpeni torna döntőjében, így a második helyen álló francia klasszis 441-ről 111 pontra csökkentette hátrányát az éllovas Lindsay Davenporttal szemben a női teniszezők világranglistáján.

A magyarok közül változatlanul Mandula Petrát jegyzik a legelőkelőbb helyen, ő jelenleg a 84. Az Australian Open juniorversenyében egyesben és párosban is döntős Szávay Ágnes a selejtezőből a főtáblára jutott, s ott is nyert egy mérkőzést a 170 ezer dolláros összdíjazású bogotai viadalon, így 80 (!) helyet lépett előre: a 374-ről a 294-re.

A legjobb román versenyző továbbra is Delia Sescioreanu, aki jelenleg a 152. helyet foglalja el.

A WTA-világranglista élén: 1. (1.) Lindsay Davenport (amerikai) 4965, 2. (2.) Amélie Mauresmo (francia) 4854, 3. (3.) Serena Williams (amerikai) 4389, 4. (4.) Marija Sarapova (orosz) 4311, 5. (6.) Anaszteszija Miszkina (orosz) 3856, 6. (5.) Szvjetlána Kuznyecova (orosz) 3745, 7. (7.) Jelena Gyementyjeva (orosz) 3665, 8. (8.) Venus Williams (amerikai) 2583, 9. (10.) Alicia Molik (ausztrál) 2426, 10. (9.) Jennifer Capriati (amerikai) 2359, ..., 84. (89.) Mandula Petra 422,75, ... 152. (151.) Delia Sescioreanu 226,75.

Férfi világranglisták
A 765 ezer euró összdíjazású rotterdami viadalon már idei második végső sikerét arató Roger Federer egy helyet lépett előre, s így a második a férfi teniszezők világbajnoki pontversenyében, az ATP Race-ben.

A brazíliai Costa do Sauipében rendezett 380 ezer dollár összdíjazású viadalon Rafael Nadal bizonyult a legjobbnak, ezzel pedig tíz pozíciót javított, s már a hetedik a pontversenyben.

A hagyományos világranglista élcsoportja nem változott. A legjobb magyar, Bardóczky Kornél jelenleg a 336. helyen áll ebben a rangsorban. Minkét ranglistán továbbra is két román játékos található: Andrei Pavel és Victor Hănescu.

Az ATP Race élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Marat Szafin (orosz) 200, 2. (3.) Roger Federer (svájci) 190, 3. (2.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 183, 4. (4.) Andy Roddick (amerikai) 147, 5. (7.) Ivan Ljubicsics (horvát) 120, 6. (5.) Joachim Johansson (svéd) 113, 7. (8.) Nyikoláj Davigyenko (orosz), (6.) Gaston Gaudio (argentin) és (17.) Rafael Nadal (spanyol) 86, 10. (10.) Olivier Rochus (belga) 76, ..., 56. (48) Andrei Pavel 20, ..., 92. (83.) Victor Hănescu 10.

A hagyományos világranglista élmezőnye (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Federer 6050, 2. (2.) Hewitt 3990, 3. (3.) Roddick 3855, 4. (4.) Szafin 3360, 5. (5.) Guillermo Coria (argentin) 2420, 6. (6.) Carlos Moyá (spanyol) 2400, 7. (7.) Tim Henman (brit) 2310, 8. (8.) Gaudio 2150, 9. (10.) David Nalbandian (argentin) 1945, 10. (11.) Andre Agassi (amerikai) 1865, ..., 24. (25.) Pavel 1210, ..., 82. (82.) Hănescu 483, ..., 336. (332.) Bardóczky Kornél 97.

Szinajai Carpati Mefin–Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR 3305–3335 fa (egyéniben: 2–4). Újabb, idegenben elért győzelmével tovább erősítette vezető pozícióját a táblázat élén lévő Sodronyipar-CFR. Igaz, a február 19-ei szinajai mérkőzésen alig 30 fával sikerült többet leverniük a házigazdáknál, azonban mégis óriási teljesítményként könyvelhető el, hiszen évtizedek óta ez az első alkalom, amikor hazai pályán győzte le a szinajai csapatot.

De mindhiába az öröm, mert, mint azt már megírtuk, az ifik nem fognak megjelenni az utolsó két tornán, ezért 2–2 pontot fognak levonni a felnőtt csapattól és ezzel szertefoszlana minden remény, hogy a rájátszáson részt vegyenek a bajnoki cím elnyeréséért.

Egyéni eredmények: Marius Manea–Dumitru Bese 610–574, Constantin Grigorescu–Ioan Figlea 563–551, Cătălin Lungu–Kirizsán Albert 510–548, Petrut Mihalcioiu–Zenkó Alpár 534–553, Bogdán Ene–Grigore Blaga 530–545 és Dan Negutescu–Cornel Popa 558–564.

Február 26-án a gyéresi tekézők hazai pályán fogadják a Jászvásári CFR-Olimpiát.

Románia–Németország 3490— 3446 fa (egyéniben: 3–3). A múlt hét végén, február 12-én Galacon az ICMRS tekepályáján játszották le a Románia és Németország férfi tekecsapatok közti találkozót Az Ilie Mosu szövetségi kapitány irányította román válogatottban helyet kapott a fenti mérkőzés két játékosa is, a szinajai Petrut Mihălcioiu és a kolozsvári Dumitru Bese is.

Egyéni eredmények: Nicolae Lupu–Rene Zesewitz 629–532, Remus Antimirescu–Torsten Reiser 557–607, Petrut Mihălcioiu–Marcus Gerdau 579–566, Dorin Virgil–Alexander Wellach 574–603, Dumitru Bese–Oliver Scholler 592–567 és Claudiu Boantă–Thomas Aigner 559–571.

A női kézilabda EHF-kupában érdekelt mindhárom magyar csapat otthon kezd a negyeddöntőben, egyik rivális sem legyőzhetetlen.

A keddi bécsi sorsoláson kiderült, hogy a Győri Graboplast ETO KC éppen a Zilahi Silcotubbal, a Ferencváros a válogatott kerettag Nagy Krisztinával felálló dán GOG Gudméval, a Székesfehérvári Cornexi-Alcoa pedig az ugyancsak dán Horsensszel mérkőzik a négy közé jutásért. Az már vasárnap eldőlt, hogy a negyedik, még álló magyar kupacsapat, a Dunaferr szintén otthon nyit a dán Viborg ellen a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében.

Ehhez képest minden román együttes idegenben kezd, a már említett Silcotubon kívül a KEK-ben a Bukaresti Rapid a norvég Tertnes Bergen ellen, a Challenge Cupban a Râmnicu Vâlcea-i Oltchim pedig a BSV Buxtehude ellen lép pályára.

Az első mérkőzéseket március 12-én vagy 13-án, a visszavágókat pedig egy héttel később rendezik.

Jugoszláv ellenfelek
Macedóniával mérkőzik a magyar férfi kézilabda-válogatott a 2006. január 26. és február 5. közötti svájci Európa-bajnokságra selejtező sorozat júniusi, utolsó körében. A román válogatottnak Szerbia-Montenegró jutott.

A keddi, bécsi sorsoláson az is kiderült, hogy Skaliczki László szövetségi kapitány olimpiai negyedik helyezett együttese idegenben kezd június 11-én vagy 12-én, míg a visszavágót egy héttel később rendezik. Román szempontból fordított a helyzet, előbb Bukarestben, majd idegenben mérkőznek. A párharc győztese indulhat a kontinensviadalon.

Az Eb-n biztos induló a címvédő Németország, a házigazda Svájc, valamint a 2004-es szlovéniai kontinensverseny 2–5. helyezettje, vagyis Szlovénia, Dánia, Horvátország és Oroszország. E hatoshoz csatlakozik majd a selejtező utolsó körének tíz továbbjutója.

A selejtezős párharcok: Macedónia–Magyarország, Románia–Szerbia-Montenegró, Svédország–Lengyelország, Izland–Fehéroroszország, Norvégia–Bosznia-Hercegovina, Izrael–Franciaország, Csehország–Portugália, Görögország–Ukrajna, Litvánia–Spanyolország és Ausztria–Szlovákia.

Lékó Péter a januári, Wijk aan Zee-i tornagyőzelme után szerdától a linaresi sakkszupertornán ül asztalhoz. A spanyol városban 100 ezer eurót kap az első.

Lékó mellett a világranglista jelenlegi első három helyezettje, az orosz Garri Kaszparov, az indiai Viswanathan Anand és a bolgár Veszelin Topalov, továbbá az angol Michael Adams (6.), a spanyol Paco Vallejo (18.) és a FIDE-világbajnok üzbég Rusztam Kaszimdzsanov (25.) alkotja a mezőnyt. A címvédő orosz Vlagyimir Kramnyik nem indul.

Tavaly Lékó a második helyen végzett, fél ponttal szorult Kramnyik mögé, 2003-ban megnyerte a tornát. A magyar nagymester a világrangsorban pillanatnyilag 5., de a negyedévente készülő új lajstrom megjelenésekor már — Wijk aan Zee-i tornagyőzelmével — harmadikká lép elő.

A torna összdíjazását lényegesen megemelték a szervezők, az első helyezett 100 ezer, a második 75 ezer, a harmadik 50 ezer, a negyedik 25 ezer, az ötödik 20 ezer, a hatodik 15 ezer, a hetedik 12 ezer eurót kap.

A torna március 10-ig tart, 1-je és 7-e szünnap lesz.

Polgár Judit is indul a szófiai viadalon
Erősségi fokozatát tekintve a sportág történetének eddigi legmagasabb — XXI-es — kategóriájú nemzetközi sakkversenyét rendezik meg májusban Szófiában, amelyre Polgár Judit is hivatalos. A bolgár sajtó külön kiemeli, hogy a 12–22. közötti viadalon asztalhoz ülő nagymesterek között a magyar kiválóság az egyetlen női induló.

A bolgárok első számú sakkozójának, a világranglistán jelenleg harmadik Veszelin Topalovnak a kezdeményezésére született meg a torna, amelyre a szülés után a nemzetközi sakkelitbe visszatérő Polgár mellett már az orosz Vlagyimir Kramnyik, az indiai Viswanathan Anand és az ukrán Ruszlan Ponomarjov is visszaigazolta részvételi szándékát.

A hatodik szereplő a világelső orosz Garri Kaszparov lehet, de ő még nem jelezte, hogy elfogadja a szófiai invitálást. Ha nem indul, helyére Lékó Pétert várják a bolgár szervezők — jegyezte meg az EFE spanyol hírügynökség.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András