Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Három hete megbénult a kolozsvári ingatlanpiac, mivel az árak annyira megemelkedtek, hogy a kereslet egyre ritkábban találkozik a kínálattal. A lakások drágulását a kedvezményes jelzáloghitelek következtében megugrott kereslet okozta. Az ingatlanügynökségek szakmai szervezetének vezetői szerint az árakat csak új lakások építésével lehetne valamelyest csökkenteni.

Az Ing atlanügynökségek Országos Szövetségének Kolozs megyei fiókszervezete tegnap a kereskedelmi kamaránál szervezett szakmai megbeszélést, amelyen ingatlanügynökök mellett Marius Nicoară, a Kolozs Megyei Tanács elnöke is részt vett. Gabriel Zamfir, az országos szervezet elnöke elmondta: azért kellett megszervezni ezt a találkozót, mert az idén több olyan jogi szabályozás lép érvénybe, amely közvetlenül érinti az ingatlanügynököket. Zamfir emlékeztetett, hogy áprilistól jogi és magánszemélyeknek egyaránt bevezetik az eladott ingatlanok profitjára kivetett 10 százalékos adót, amely a szakmai szervezet szerint indokolt, hiszen méltánytalan volt, hogy az ingatlanok adás-vételével üzérkedő magánszemélyek busás haszon után egy eurót sem fizettek az államkasszába. Ionuţ Popescu pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalásokon az ingatlanügynökök ígéretet kaptak arra, hogy adófizetés alól mentesülnek mindazok, akik most kapták vissza az elkobzott ingatlanjukat, akik örökölték, vagy adomány útján kaptak lakást, illetve azok is, akik az adás-vétel tárgyát képező lakásban három évnél több ideig laknak. Ezt a Romániában először bevezetett adót minden esetben azt a lakást eladó személynek kell kifizetnie.

Az intézkedés megtörténhet, nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és az államkasszába továbbra is kevesebb pénz jut, ha az üzletfelek a valós árnál alacsonyabb összeget írnak be a szerződésbe. Gabriel Zamfir szerint ez nem érdeke a vevőnek, aki egyrészt elveszítheti a lakást, ha kiderül a turpisság, hiszen a törvényes előírások szerint az ilyen szerződések érvényüket vesztik, másrészt ha a vevő később tovább akarja adni a lakást, akkor referenciaárként a szerződésben megállapított összeget tekintik mérvadónak.

Sanda Moldovan, a kolozsvári fiókszervezet elnöke elmondta: a kolozsvári ingatlanpiac három hete meg van bénulva, mivel a kedvezményes jelzáloghitelek miatt februártól megnőtt a kereslet. Az ingatlantulajdonosok a megnövekedett érdeklődés láttán megemelték az árakat, és olyan szakadék keletkezett a kereslet és kínálat között, ami rövidzárlatot okozott az ingatlanpiacon. A jelenlegi helyzetet nehezíti, hogy az elmúlt tizenöt évben nagyon kevés lakást építettek. Zamfir szerint Románia EU-csatlakozása után is a jelenlegi szinten maradhatnak az ingatlanárak, mivel már most természetellenes növekedést tapasztalnak. Az elnök szerint azonban ez a jóslat csak akkor válhat be, ha addig sikerül fellendíteni a lakásépítést.

A szakmai szervezet a következő egy-másfél hónapban törvénytervezetet dolgoz ki, amelyet Zamfir, aki egyben liberális parlamenti képviselő, kollégáival együtt a törvényhozás elé akarja terjeszteni, még a nyár előtt. A jogszabály az ingatlanügynökségek tevékenységét és a szakmai felkészültség megállapításához szükséges kritériumokat fogja megállapítani. Utóbbi azért szükséges, mert jelenleg számos olyan ingatlanok adás-vételével foglalkozó személy dolgozik a piacon, aki nem ért a szakmához. Zamfir szerint az EU-csatlakozás is szükségessé teszi a minimális szakmai tudást követelő jogi előírást, hiszen így a külföldi befektetők is nagyobb bizalommal jönnek majd beruházni.

Borbély Tamás

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke ellen hivatalból vizsgálatot indíthat az Országos Diszkriminációellenes Tanács, azt követően, hogy az MVSZ elnöke legutóbbi kolozsvári sajtótájékoztatóján azt fejtegette, hogy csak saját nemzetiségének említésével lehet megsérteni egy személyt.

Patrubány Miklós, a kettős állampolgársággal kapcsolatos dokumentumokat és véleményeket tartalmazó kötet bemutatóján Eörsi Mátyás magyarországi szabaddemokrata politikus körül kirobbant botrányról nyilatkozott. Az MVSZ-elnök elmondta: az internetről letöltött hangfelvételek nem tartalmaztak antiszemita motívumokat. Ha el is hangzott az a bekiabálás, hogy "menjenek a Gázai övezetbe tárgyalni", akkor sem volt releváns, mivel egy egyéni, elszigetelt hang volt, amit nem erősített fel senki.

Patrubány a következőkben így nyilatkozott: "én nem tudom, hogy Eörsi Mátyás zsidó vagy nem zsidó. Tehát aki azt állítja, hogy ez a mondat antiszemita, az azt állítja, hogy Eörsi Mátyás zsidó. Ugyanis egy magyar embert nem lehet megsérteni azzal, hogy az arabokat szidják, egy arabot sem azzal, hogy a magyarokat szidják. Egy magyart akkor lehet megsérteni, ha a magyarokat szidják, egy zsidót pedig akkor, ha a zsidókat szidják." Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács elnöke lapunknak elmondta: mérlegelik, hogy indítsanak hivatalból eljárást vagy sem Patrubány ellen.

A tanács az utóbbi időben több nagy visszhangot keltő döntést is meghozott. Fennállása óta először sújtott büntetéssel antiszemitának minősített megnyilvánulás ügyében. Ötmillió lejt kell kifizetnie Molnár Józsefnek, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) erdőszentgyörgyi küldöttjének, aki februárban egy gyűlésen a magyarországi népszavazás kapcsán megállapította: "Magyarország lassan második Izraellé válik (...), és ha nem vigyázunk, még messzebbre is eljutnak!" A tanács eljárást indított Gigi Becali, a Steaua focicsapat tulajdonosa ellen, miután egyebek között nemzetiségére utaló sértő szavakat mondott Bölöni Lászlóra. Asztalos elmondta: eddig is voltak fontos döntéseik, csak ezek nem kaptak akkora médiavisszhangot. Hozzátette: jelenleg olyan törvénytervezeten dolgoznak, hogy a tanács a kormánytól kerüljön a parlament hatáskörébe, így nagyobb függetlenségnek örvendhetnének.

A diszkrimináló intézkedések és kijelentések kapcsán beérkezett keresetekkel a hét tagból álló, jogász végzettséggel rendelkező személyek alkotta testület foglalkozik. Feladatuk az, hogy az esélyegyenlőség elvét gyakorlatba ültessék. A tanács kampányok révén megelőző akciókat szervezhet, de büntethet is. Jogi és magánszemélyek egyaránt fordulhatnak a tanácshoz.

A döntések meghozatalához egyszerű többségre van szükség. Asztalos kérdésünkre válaszolva elmondta: a testülethez akkor is lehet fordulni, ha a diszkriminálónak vélt kijelentés, intézkedés hivatalban vagy munkahelyen történik. A sérelmet azonban a feljelentőnek legalább három tanúval kell bizonyítania. Asztalos szerint Románia nem áll rosszul ezen a területen a szomszédos országokhoz képest, mert Magyarországon és Bulgáriában is csak a hasonló testület létrehozását kimondó törvényt fogadták el, az intézmény megalakítása még hátra van.

Bozóki András magyar kulturális miniszter kiemelkedő színművészeti és színháztudományi tevékenysége elismeréseként március 15-e alkalmából Jászai Mari-díjat adományozott Bíró József színművésznek és Dobre-Kóthay Juditnak, pillanatnyilag a marosvásárhelyi Nemzeti Színház díszlet- és jelmeztervezőjének.

Kiemelkedő irodalmi tevékenysége elismeréséül József Attila-díjban részesült Láng Zsolt, író, a marosvásárhelyi Látó szerkesztője és Lászlóffy Csaba költő.

A szászfenesi Leányvárban épített ifjúsági lakások kiutalását segítő kritériumok módosítását kéri a Kolozs Megyei Tanácstól az Országos Diszkriminációellenes Tanács, amely legutóbbi ülésén "nyilvánvaló egyenlőtlenségnek nevezte azt, hogy az országos jelentőségű közintézményekben dolgozó személyek 25 pontot, míg a magánszférában tevékenykedők csak nyolc pontot kaphatnak. Mint ismeretes a lakásokat pontrendszer alapján ítélik oda a jelentkezőknek. (Részletek a 5. oldalon.)

A Kalotaszentkirályi Ady Endre Iskola hat diákja vette át tegnap a falu két szülötte – Okos Márton, a Magyarok Világszövetségének tisztségviselője és Kiss B. Attila operaénekes – által tavaly alapított Gyarmathy Zsigmond ösztöndíjakat. A két alapító mellett az ösztöndíjalap létrehozásához hozzájárult a Magyarok Világszövetsége, Markó Béla szövetségi elnök, Eckstein-Kovács Péter szenátor, Kónya-Hamar Sándor és Máté András Levente parlamenti képviselők, valamint Mátis Jenő megyei tanácsos. (Részletek a 7. oldalon.)

Februárban több mint 85 000 román állampolgárságú személyt fordítottak vissza a határról a román határőrök.

A mindössze 28 napos hónapban az utasforgalom mintegy 11,5%-kal volt kisebb az egy évvel korábbi adathoz képest. Az elmúlt hónapban a határrendőrség közel 90 ezer személyt fordított vissza a határról, ebből közel 4 ezer Romániába tartó külföldi volt. A határőrség 8085 törvénybe ütköző cselekedetet könyvelt el, ebből 812 bűncselekmény és 7273 kihágás. Ezek többsége a törvénytelen népvándorlással, széleskörű fogyasztási cikkekkel történő csempészéssel és orvhalászattal kapcsolatos – tudtuk meg a határrendőrségtől.

Az országból 85 208 személy kilépését nem engedélyezték. Közülük több mint 9 ezren nem rendelkeztek orvosi biztosítással, 62 ezren pedig nem tudták felmutatni a törvény által előírt minimális pénzösszeget. 25-en hamis útlevéllel próbálták elhagyni az országot, 8697 személyt pedig azért fordítottak vissza, mert nem tudták bizonyítani utazásuk valós célját, ezért feltételezték róluk, hogy törvénytelen cselekedeteket akarnak elkövetni a Schengen-országokban.

A zöldhatáron 3 román állampolgár próbált be-, 15 pedig kijutni az országból. Ugyancsak a zöldhatáron bukott le 52 külföldi, akik szinte fele-fele arányban próbáltak ki- vagy bejutni az országba. A zöldhatáron elfogott személyekkel együtt 7 "idegenvezetőt" is elcsíptek. Lebuktattak továbbá három embercsempész hálózatot, és ugyancsak három, prostituáltak és gyerekek csempészésével foglalkozó hálózatot. 188 román kéregetőt és 17 prostituáltat fordítottak vissza.

Ugyanakkor a vámosok 3292 külföldi állampolgárt nem engedtek be Romániába, különböző okok miatt, másfelől pedig 631 külföldi személy esetében akadályozták meg az ország elhagyását.

A nemzetközi utasforgalmat lebonyolító cégek körében 10 olyan akciót szerveztek, amelyek során határőrök utasoknak kiadva magukat több olyan céget felfedeztek, amely a határátlépés idejére pénzt kölcsönzött utasainak.

A határőrség az említett időszakban két lopott luxuskocsit foglalt le, valamint három fegyvert, 15 töltényt, 2,6 kiló aranyat és közel fél kiló ezüstöt, valamint 98,5 milliárd lej értékű csempészárút.

Teljes decentralizációra, intézményi autonómiára, önálló iskolahálózat kialakítására van szükség az oktatás minőségi javulása érdekében – ezek az elvek vezetik új tisztségében Lakatos Andrást, akit a napokban neveztek ki – a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) döntéséig ideiglenesen – az RMDSZ oktatási főosztályának élére. Lakatos András immár harmadik megyei tanácsosi mandátumát tölti, folyamatosan tagja volt, jelenleg elnöke a Kolozs Megyei Tanács oktatási bizottságának, ugyanakkor a bentlakásos rendszerben elismerten hatékonyan működő Kalotaszentkirályi Ady Endre Iskola igazgatója, így közvetlen rálátása van a tanügyi problémákra.

– Számomra érthetetlen, hogy tizenöt év telt el a rendszerváltás óta, és még mindig itt tartunk. Történt ugyan egy paradigmaváltás a nevelési eszmény megfogalmazásában, ám ez nem elég. A régi rendszerben sokoldalúan fejlett szocialista embertípust faragtak a gyerekekből, ennek biztosítására a diktatórikus rendszer kidolgozta a maga vertikálisan szervezett, megfigyelő feladatot végző intézményhálózatát. A nevelési eszmény megváltozott, most egy modern embert, az európai polgárt kellene megformálnunk, de ugyanakkor a rendszert, mint működési-adminisztratív intézményt nem bontották le. Ez képtelen állapot, és a működésképtelenség a hatékonyság, a minőség rovására megy. Egy demokratikus társadalomban természetes, hogy egy közösség választ magának polgármestert, önkormányzati képviselőket, papot, háziorvost, maholnap rendőrt, de ugyanakkor semmilyen beleszólása nincs abba, hogy ki a faluban a tanító, a tanár vagy az igazgató. Ez számomra elfogadhatatlan, és minden erőmmel azon leszek, hogy ilyen értelemben változzon meg a tanügyi törvény. Egy korszerű oktatási rendszerben semmi keresnivalója nincs az agyonbürokratizált, túldimenzionált, rengeteg pénzt felemésztő tanfelügyelőségi rendszereknek. Sehol a nyugati világban ilyet nem működtetnek. Ezt is rövidtávon, a lehető legsürgősebben fel kell számolni.

Lakatos András elmondta, évek óta minden lehetséges alkalommal hangsúlyozza, hogy a normatív finanszírozási rendszer az uniós trend, a maga előnyeivel és hátrányaival. Lakatos szerint jó ez az irányzat, mert növeli a helyi autonómiát, arra kell viszont felkészülni, hogy minél jobban érvényesüljenek ennek az intézkedésnek a pozitív elemei, és minél jobban sikerüljön kivédeni a negatívumokat.

– A megfelelő minőség biztosításához bizonyos gyereklétszám kell, a tanszemélyzet körében stabilitás, szakképzett, állandó munkabeosztású tanárok, tanítók. A legnagyobb gondot a normatív rendszer bevezetésében elsősorban a kis létszámmal működő, tagozatos iskolákban látom. Amikor egy gyereket már millió lejekben számolunk, akkor tudnunk kell, hogy nagyon erős vonzó hatás érkezik majd a magyar gyermekek irányába a román iskolavezetők részéről is. Ez számunkra egy veszélyforrás. Az egyetlen megoldást a regionális iskolaközpontok kialakítása jelenti, ahol megfelelő körülmények között, színvonalas oktatást tudunk biztosítani a gyerekeink számára. Ezt olyan helyeken lehetne létrehozni, ahol az önkormányzat a magyarság kezében van, ahol RMDSZ-es a polgármester vagy a tanácsosok többsége, mert az önkormányzat az iskolafenntartó, és csak egy ilyen összetételű önkormányzat tekintheti igazán szívügyének egy magyar iskola, vagy többségében magyar iskola ügyét.

Az RMDSZ négyéves programjának összeállításakor, a szatmárnémeti kongresszuson Lakatos András többek között az iskolaközpontok kialakítását is célzó tervezetet nyújtott be. Azóta elkezdődött az ehhez szükséges adatbázis kialakítása (gyereklétszám, népességmegoszlás, infrastruktúra, közigazgatás stb.). Az oktatási intézményektől visszaérkező kérdőívek adatainak összesítésén az oktatási főosztály dolgozik, március végéig el kellene készülnie a virtuális iskolatérképnek. Az új oktatási főosztályvezető egyik prioritása felvenni a kapcsolatot az adott régióban azokkal a vezetőkkel, akik potenciálisan az adott iskolaközpontot abban a térségben irányíthatnák, működtethetnék.

Lakatos András úgy értelmezi, hogy tisztségének elsősorban közvetítő szerepe van a szakma képviselői és a politikum felé. A tanügyben felmerülő legfontosabb problémákat a szakma képviselőivel felleltározzák, megállapítják a prioritásokat, és ezt a szakmai háttér-információt biztosítaná az oktatási alelnök a politikum számára, hogy a törvénymódosításoknál, kormányrendeleteknél kéznél legyen. A tisztségviselő úgy ítéli meg, munkájában előnyt jelent Markó Béla helyettes miniszterelnök hatásköre, amely az oktatást is felöleli, valamint Kötő József tanügyi államtitkári tisztsége.

ÉRDI TAMÁS budapesti zongoraművész előadóestjét hallgathatják meg a zenekedvelők március 14-én, hétfőn este fél 7 órától a Gh. Dima Zeneakadémia dísztermében. Műsorán Frédéric Francois Chopin-művek szerepelnek. Belépés ingyenes.

SZÁMÍTÓGÉPES KÖNYVELÉSI TANFOLYAMOT szervez a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) 2005. március 21–23. között a Kövespad/Aurel Suciu utca 12. szám alatti székházában. Jelentkezési határidő március 17. A helyek száma korlátozott. Bővebb felvilágosítást a 0264/431-488 telefonszámon vagy az mnkt@from.ro e-mail címen kaphatnak.

KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL lesz március 14-én, hétfőn du. 6 órától az Unitárius óvodában (bejárat az Unitárius Líceum és a templom közötti részen). A Bolyhos zeneóvodában Nisztor Krisztina és Pintyucza Andrea foglalkozik a kicsinyekkel. A szülőkkel a klub meghívottja, Orbán Mária pszichológus beszélget a felvetődő kérdésekről. A szülők ne feledjék a váltócipőt!

A NYUGDÍJAS KLUBOSOK összejövetelükön az Ildikókat és a Zoltánokat köszöntik. A március 13-án, vasárnap du. 5 órától a Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubjában rendezett összejövetelen Marton István zenéje biztosítja a jó hangulatot.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KOLOZSVÁRI FŐKONZULÁTUSA értesíti ügyfeleit, hogy 2005. március 14-én és 15-én Nemzeti Ünnepünk alkalmából az ügyfélfogadás szünetel.

A KOLOZSVÁRI VÁROSI TANÁCS ÜLÉSÉRE módosított rendelkezéssel nem március 15-én, hanem március 14-én 16 órakor kerül sor a városháza üvegtermében. A napirendi pontok között szerepel a kolozsvári közterületekről készült leltár jóváhagyása, a földalatti munkálatok által tönkrement zöldövezetek rendbetétele, a közterületeken létesített fizetéses parkolók kérdése és egyebek. Az ülés nyilvános.

A GORDIUSZ ÉS ZRÍNYI ILONA MATEMATIKA VERSENY díjazottainak jutalmazására március 16-án, 14 órakor kerül sor a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében.

EZERNYOLCSZÁZNEGYVENNYOLC, TE CSILLAG... címmel Boér Ferenc színművész tart előadást a Kolozsvári Népfőiskolán, március 14-én, hétfőn du. 5 órától, a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilaşcu utca 5.).

Március 15-én este 7 órától kerül sor az ünnepi díszelőadásra a Kolozsvári Magyar Operában. Érdi Tamás budapesti zongoraművész Bartók Béla-, Kodály Zoltán- és Liszt Ferenc-műveket játszik. Ünnepi beszédet Markó Béla miniszterelnök helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke és Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ elnök mond. Díszvendégek: dr. Terényi János, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete és dr. Cseh Áron, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. Elhangzik Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus című műve. Vezényel: Horváth József, tenor szólót Daróczi Tamás énekel. Közreműködik a Magyar Opera ének- és zenekara. Az ünnepi előadásra a belépés díjtalan.

A Gy. Szabó Béla születésének 100. évfordulójára rendezett centenáriumi kiállítás-sorozat második rendezvényére kerül sor március 13-án, vasárnap Nagyváradon. Szászrégen után, ahol januárban a Jelenések könyvének illusztrációival ismerkedhetett meg a művészetet kedvelő közönség, most a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában az olaj- és pasztellképekből valamint fametszetekből álló gyűjteményes kiállítást tekintheti meg. Az egy hónapig látogatható tárlatot Ferenczy Miklós református lelkész, a Gy. Szabó Béla hagyaték gondozója nyitja meg.

A Donát negyedi Reményik Sándor Jótékonysági és Művelődési Egyesület a Donát Alapítvány és a STARS Alapítvány támogatásával, valamint a Református Kollégium segítségével megrendezi a VI. Reményik Sándor Versmondó Versenyt VIII–XI. osztályos diákok számára. A verseny célja a Reményik-életmű megismerése, bemutatása, újraértékelése, valamint lehetőség arra is, hogy szellemi múltunk és jelenünk kincsei közül minél többünkhöz eljuthasson az erdélyi költők Kolozsvárról szóló, Kolozsvárhoz kapcsolódó üzenete.

A versenyen részt venni óhajtók egy kötelező Reményik-verset – Amíg a nagy kúrián átmegyek... – kell elmondaniuk, valamint egy-egy szabadon választott költeményt az ajánlott Reményik-versek, illetve Kolozsvárhoz kapcsolódó versek közül. Jelentkezési határidő: 2005. április 7. Jelentkezni a jelentkezési lap beküldésével (Veress Erzsébet, Kolozsvár, Donát 44/17., 400287), telefonon (584-611, naponta 21 óra után) vagy drótpostán (veress@mail.dntcj.ro) lehet. A versenyt 2005. április 9-én tartják du. 4 órától, a kolozsvári Református Kollégium dísztermében.

Az idén április 1–2-án kerül megrendezésre a Saint George Rock Nights nevű sepsiszentgyörgyi rockfesztivál, a Bunker színpadán. A résztvenni kívánó együtteseknek egy demot és egy leírást kell elküldeniük a következő címre: Sfântu Gheorghe, str. N. Iorga, nr. 61, bl.10E, sc. B, ap.6, cod 520089, jud. Covasna, legkésőbb március 23-ig. További információk amercedesband@hotmail.com címen és telefonon a 0744/813466 vagy 0722/317771 számon.

A kolozsvári polgármesteri hivatal helyi adókat és illetékeket begyűjtő pénztárai (Főtér, régi városházi épület, 15-ös terem) a következő órarend szerint működnek: hétfőn, szerdán és csütörtökön 9–19, kedden és pénteken 9–17, szombaton 9–14 óra között.

Korunk/március
József Attila – 100
Áprilisban ünnepeljük József Attila születésének századik évfordulóját. A Korunk centenáriumi tematikus összeállításának márciusi megjelenését sokféleképpen indokolhatnánk. A legjobb indok talán a következő: mire április 11-én a költő születésnapjának ünneplésére sor kerül, ily módon a Korunk-szám már hozzájárulhat ahhoz, hogy az ünnep valóban tartalmas legyen. Az itt olvasható írások ugyanis bizonyos értelemben nem vesznek tudomást az ünnepről. Ugyanazzal a mélységgel, ugyanazzal a ráérősséggel közelednek a József Attila-szövegekhez, mint bármikor. Talán ez az igazi ünnep.

József Attila az 1930-as években több alkalommal közölt a Gaál Gábor szerkesztette Korunkban: cikkeket, kritikákat és természetesen verseket, versfordításokat is. Nem is akármilyen jelentőségűeket. Itt jelent meg először az Invokáció, az Elégia, A város peremén (akkor még Óda címmel) vagy az Egy kisgyerek sír. Itt közölte sok vitát kavaró bírálatát: Kassák Lajos 35 vers című kötetéről. És bár a költő és a lap viszonya nem volt mindig konfliktusoktól mentes, fontos itt említést tenni olyan harmincas évekbeli Korunk-anyagokról, mint Fejtő Ferenc (Fülöp Ernő néven közölt) 1935-ös átfogó József Attila-tanulmánya, vagy az 1938. januári számban megjelent emlékező összeállítás, benne (Déry Tibor, Méliusz József, Reményik Zsigmond, Salamon Ernő szövegei mellett) Faludy György József Attila emlékére című versével.

Örömmel közlünk ezúttal is friss, József Attilához kapcsolodó szövegeket Faludy Györgytől és Fejtő Ferenctől. A lapszám újra körüljárja a József Attila és Illyés Gyula közötti viszony néhány vonatkozását, feltérképezi a költő korabeli kapcsolatait az erdélyi ifjúsági mozgalmakkal. Egy rekonstrukciós kísérlet – a József Attila és a Forrás-nemzedékek című ankét, illetve Széles Klára tanulmánya révén – a hatvanas-hetvenes évek József Attila-képét próbálja felszínre hozni. De olvashatunk a lapszámban József Attila humoráról vagy a Szabad-ötletek jegyzéke kér ülésben című szövegről is.

Az összeállítással és a köré szerveződő rendezvényekkel, grafikusaink új illusztrációival a Korunk bekapcsolódik a József Attila-emlékév programjaiba.

Tartalom:

Faludy György – József Attila emlékére (vers); Fejtő Ferenc – József Attila; Kántor Lajos – Egy kép nyomán – újra a hiányról; Visky András – Tudom, hogy nincs [J. A.] (vers); Demény Péter – Kései Eszmélet-kísérlet (vers); Balázs Imre József – A Duna gombostű ha volna; Selyem Zsuzsa – Versből van; Cseke Péter – József Attila erdélyi kapcsolatai; Lászlóffy Aladár – Mai magyarok (vers); Széles Klára – Sorsaink hálózata szívmagasságban feszülve...; József Attila és a Forrás-nemzedék (Szilágyi Domokos, Szilágyi Júlia, Jancsik Pál, Király László, Lászlóffy Csaba és Csiki László írásai); Orbán János Dénes – Születésnapomra. Házi feladat (vers); Félidő: 0–0 (Papp Attila Zsolt, Karácsonyi Zsolt és Szonda Szabolcs írásai); Zelei Miklós – Jövőre évforduló; Borsi-Kálmán Béla – Limanova tér 1. (II. emelet 2.); Kántor Lajos – Pótlás; Keszeg Anna – Louis Marin, akiről beszélni kötelező; Pakó László – Kényszer vagy erkölcsi romlottság?; Csapody Miklós – A toronyember; Papp Attila Zsolt – Faludy legnagyobb kalandja: az átköltött Villon; Szántai János – Magyar filmszemle harminchatodszor (Filmszem); Kedves Judit – Medvés tánc Csíkszentdomokoson; Ilyés Sándor – Magyar–román házasság Kolozsváron az élettörténetek tükrében; Virginás Andrea – Nyelvi nem: a magyar franciául (Ingajárat); Végh M. Balázs – A test poétikája felé; Kiss Andrea-Laura – Irodalom és filozófia határán; Zabán Márta – A régi hősök hova tűntek?; Rigán Lóránd – Kadavergehorsam, a gondolat kudarca; R. L. – Éjszakai műszak.

Székelyföld/február
A kulturális folyóirat legújabb számából: Győrffy Ákos, Kovács András Ferenc, Cselényi Béla, Borsodi L. László, Mezey Katalin versei; Méhes Károly, Burus János Botond prózái; Máthé Zsolt beszélgetése Szilágyi N. Sándor nyelvésszel; A romániai magyar sajtó a posztszocializmus korszakában (Papp Z. Attila); Rosszallások a katolikus keresztelői szertartások módosításaival szemben (Balázs Lajos); Elődeim kezét fogom, az ő munkájukat folytatom (Cseke Péter); Demeter Szilárd beszélgetése Könczey Elemér képzőművésszel; Könczey karikaturáinak esete a nyelvvel, a rokon műfajokkal és az epikussággal; Szemle (Demeter M. Attila Szilágyi N. Sándor Mi egy más című könyvéről; Forró Albert recenziója Albert Ernő a Halál völgye című kötetéről).

Diákabrak/2005/2
Az erdélyi középiskolás diákok lapjának idei második számából: Kozmetikai állatkísérletek; Nyelvtani fejtörők; Szellemek hangja; Miért kell iskolában járnom? (pályázatra beérkezett írás); A hajócsavar feltalálója – Joseph Ressl; Forrásbarlang-rendszer a budapesti Rózsadomb alatt; Az emberbarát szürkebálna; A szívműtétekről; A siker titka; Tiniszépség; Év eleji sportmazsola. Folytatódik a Kedvenc keresztneveink sorozat, és a Mi, Bethlen Gábor című képregény. Viccek, keresztrejtvény és egy Joss Stone-poszter teszi teljessé ezt a lapszámot.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Elektra – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn minden előadás.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Amerikai taxi – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 15, 17.30; pénteken, szombaton, vasárnap 22.30; hétfőn 15, 20; szerdán 15, 21; kedden minden előadás kedvezménnyel; Mona Lisa mosolya – amerikai. – Vetítések időpontja: márc. 14-én 17.30 órakot. Fahrenheit 9/11 – amerikai. – Vetítések időpontja: márc. 16-án 18 órától.

GYŐZELEM – Amerikai taxi – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 20, 22. Apja lánya. – Vetítések időpontja: 14, 18.

FAVORIT – Alien vs. Predator – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17, 19; csütörtökön minden előadás kedvezménnyel.

DÉS

MŰVÉSZ – A nemzet aranya – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától kedvezménnyel; hétfőn minden előadás kedvezménnyel.

TORDA

FOX – Én, Peter Sellers – bemutató. – Vetítések időpontja: 15, 17, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Bridget Jones – Mindjárt megőrülök – bemutató. – vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Blade: Trinty – amerikai. – vetítések időpontja: 13, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 23 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától és hétfőn minden előadás.

DACIA B-TEREM – Our of reach – amerikai. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap: 21.30; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától és kedden minden előadás.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Tűzben edzett – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30; hétfőn minden előadás kedvezménnyel; Trója – amerikai. – Vetítés időpontja: 20, hétfőn kedvezménnyel.

MAGYAR OPERA

Március 13-án, vasárnap du. 5 órakor: Huszka Jenő: Mária főhadnagy. Rendező: Dehel Gábor. Vezényel: Hary Béla. – Nyugdíjas-bérlet.

Március 15-én, kedden este 7 órakor: Ünnepi díszelőadás. Benne: Érdi Tamás budapesti zongoraművész Bartók-, Kodály- és Liszt-műveket játszik; ünnepi beszédek; Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus. Vezényel: Horváth József. Tenorszóló: Daróczi Tamás m. v. Közreműködik a Kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekara. – A BELÉPÉS DÍJTALAN.

Március 13-án, vasárnap este 7 órától: Declaraţie.

Ma március 12-én, szombaton 12 órakor: Világszép Nádszálkisasszony – magyar tagozat.

Ma március 12-én, szombaton du. 5 órától: A homokemberke – román tagozat – bemutató.

Március 13-án, vasárnap 11 és 12.30 órától: A homokemberke – román tagozat.

ZENEAKADÉMIA

Március 14-én, hétfőn este fél 7 órakor a díszteremben: Érdi Tamás (Budapest) zongoraestje. Műsoron: Chopin-művek. – Belépés ingyenes.

Huszonhat személy tiltakozik a Szabadság március 10-i számában. A tiltakozók azért tiltakoznak, mert a szombati tiltakozók tiltakoztak Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő előadásának megtartása ellen. Szó van itt a szabad véleménynyilvánítás megakadályozásáról, a közérdekű kérdések megvitatásához szükséges kulturált párbeszéd követelményeinek be nem tartásáról. Különösen veszélyesnek tartják, hogy ez gyűlölködő, kirekesztő, sőt, olykor antiszemitának is minősíthető bekiabálások kíséretében történt. A tiltakozók ugyanakkor elismerik, hogy a szombati tiltakozóknak is joga volt hangosan tiltakozni, az épületet megszállni, persze, ha vállalják a jogsértés jogi következményeit. Hivatkoznak továbbá a tordai országgyűlésen 1568-ban meghirdetett türelmességre is.

Nem kell sok fejtörés ahhoz, hogy rájöjjünk: három hónappal a magyar kormánynak a kettős állampolgárság elleni gyalázatos kampánya után nem meglepő, ha az ebben a kormányban lévő párt politikusát nem kitörő örömmel fogadják Kolozsvárt. Vajon ez a kampány nem volt gyűlöletkeltő? Március 4-én délután feszült légkörben tartott előadásán arról akart meggyőzni bennünket, a magyar állampolgárság nekünk nem jó. Ezután csoda, ha szombat délután tiltakoztak ellene? Milyen párbeszédet lehet folytatni azzal a politikussal, aki azt mondja, hogy az MSZP-nek a népszavazás elleni kampánya rossz volt, amivel az SZDSZ sem értett egyet, miközben pártjának elnöke kéz a kézben az MSZP elnökével a népszavazás ellen van? Ki hallotta Eörsi Mátyás vagy más SZDSZ-es politikus tiltakozását annak idején a rossz kampány ellen?

A tiltakozók valóban nem engedték be őt a terembe, valóban kiabáltak, sajnálatos módon durva szavakkal illették. Tiltakozásukban a tiltakozók elleni tiltakozók azt mondják, hogy "olykor antiszemitának is minősíthető bekiabálások" is elhangzottak – így, többes számban. A tiltakozásnak azonban van egy "apró", de alapvető szépséghibája. Az, hogy Eörsi Mátyás, sikertelenségét látva, felindultan odavetette: "Úgy viselkedtek, mint a nyilasok!" Ezután, de csak egy idő múlva, hangzott el az a bizonyos, "antiszemitának is minősíthető" bekiabálás: "Menjetek beszélgetni a Gázai-övezetbe!". Nem többször, csak egyszer. Azt is fölhozzák, hogy a tiltakozók megszállták az épületet. Vajon a terem ajtajának elállása egyenlő az épület megszállásával?

Tegyük föl a kérdést: egy SZDSZ-es politikusnak joga van nyilasokhoz hasonlítani az ellene tiltakozókat? Ennek nincs jogi következménye? Ha viszont ezen felháborodva azok tesznek egy megjegyzést, az nyomban antiszemitának is minősíthető? Borbély Tamás a Szabadságban máris éledező antiszemitizmust emleget, párhuzamot von a vasgárdisták és az Erdélyi Magyar Ifjak között. Ez mi? Nem túlzottan túlzó megítélés? Bár az EMI közölte, nem tagjai közül való volt, aki azt a bizonyost bekiabálta, az illető akár bujtogató, beugrató is lehetett, ezt ugye, már senki sem veszi figyelembe.

De vajon említett Tiltakozást aláírók tiltakoztak-e ilyen választékosan megfogalmazott tiltakozással legalább egyszer az elmúlt években, amikor a szélsőségesek magyargyalázó kijelentéseket tettek, amikor nem egy ilyen vagy történelemhamisító szövegű "emléktáblát" biggyesztettek ki a városban, amikor főbelövéssel, akasztással, karóba húzással fenyegettek bennünket, amikor azt kiabálták, "kifelé a magyarokkal az országból"? Nem emlékszem ilyesmire. Vagy csak az én emlékezetem ilyen rövid?

Vajon életbevágóan fontos volt most, három hónappal a magyar kormány által sárba taposott népszavazás után meghívni Kolozsvárra egy kormánypárti politikust? Vagy éppenséggel bölcs? Amikor még nem gyógyultak be az akkor ütött sebek? Olyan hangok is hallszanak, hogy nem lehet sokáig játszani a haragszom rádot, mert mégis csak támogatást kapunk tőlük. Persze, a tőlünk ingyen kapott orvosok, mérnökök, szakemberek tömege az semmi. Nos, mit tegyünk, csókoljunk kezet vagy valami egyebet nekik? Tegyük magunkat hülyének, és kérjük meg őket, hogy csak nyugodtan rúgjanak továbbra is belénk, töröljék belénk a sáros lábbelijüket, mert mi igen hálásak vagyunk ezért? Folytassuk a süketek párbeszédét, azt, hogy miközben milliószor elmondjuk nekik, Románia, Horvátország a közelmúltban, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Írország rég megoldotta a határon túl élő nemzettársainak adott állampolgárság kérdését, ők azt fújják, ilyen nincs, márpedig ezt nem lehet.

A szülőföldön maradásról, boldogulásról, ennek támogatásáról beszélnek, és miközben mi az áttelepedés nélküli állampolgárságot kérjük, azt, hogy itt, a szülőföldön legyen a meglévő mellett magyar állampolgárságunk, szemforgató módon, támogatásnak álcázva, gyorsan megkönnyítik az áttelepedést, hogy minél többen menjünk oda. A többit a fene egye rakásra. Összegezve: minthogy a Kádár-rendszerben sikerrel kiölték belőlük a nemzeti érzést, a nemzeti összetartozás érzését, s amolyan magyarul beszélő nem magyarrá tették őket, úgy szeretnek bennünket, mint zsebükben a… azt a bizonyost. Értve ez alatt természetesen a kormánypártiakat.

Ezek után szívrepesve várjuk őket és folytassuk velük a süketek párbeszédét? Persze, joguk van idejönni, és azt mondani, amit mondani akarnak. De ne csodálkozzanak, ha eredmény az a sajnálatos lesz, ami lett.

A sajtó, illetve a rádió és televízió által is széles körben ismert botrány kísérte Eörsi Mátyás kolozsvári előadásait. Meglehet, sokakban indulatok feszülnek a magyarországi népszavazás után, és ennek hangot is adnak. Durván, lökdösődve, kiabálva gátolták meg az előadást, a meghívottat be sem engedték a terembe. Igazi "értelmiségi magatartás", még akkor is, ha a Sapientia-egyetem el is határolódik az egyáltalán nem demokratikus gyakorlattól. Az Erdélyi Magyar Ifjak tagadják, hogy ők szervezték volna a szabaddemokrata képviselő elleni tüntetést. Közleményükben "a szervezet spontán szombati tüntetését" emlegetik. Mintha egy szervezetnek lenne spontán tüntetése, amelyre jó előre táblákat is készítettek – ugyancsak "spontánul".

Ne értsük félre a dolgokat. Sem a fiatalokkal, sem a magyarországi politikusokkal semmi osztani vagy szorozni valóm nincsen, de a civilizált magatartást igenis meg kellene követelni. Azt is meg kell hallgatni, aki másképpen gondolkodik. Ismerni kell érveiket és vitatkozni is kell ezekkel. Csak akkor van esélye a másik fél meggyőzésének, ha érvelünk, párbeszédet folytatunk vele. Még akkor is, ha fáj határainkon kívül élő magyarok hozzáállása, a népszavazás eredménye.

Az előadást meggátoló fiatalok magatartását hormonális vagy adrenalin szintjük irányította, ennek semmi köze sem a civilizációhoz, sem Erdély hagyományos (nem csak vallási) türelméhez, párbeszéd-készségéhez. Ezen kívül jó adag képmutatás is szorulhat a megnyilvánulásokba: azok emlegetik folyamatosan a demokratikus eljárások hiányát, akik másokba belefojtják a szót. Szerintük itt csak az szólhat, aki elvárásaik szerint szidja vélt ellenfeleiket. Másnak, kuss! Még azzal sem törődnek, hogy netalán más kíváncsi lett volna az előadásra, kérdéseket tehetett volna fel a nézeteltérések tisztázása, világosabbá tétele érdekében. De az Erdélyi Fiatalok szerint erre másnak sincs joga, ha nekik nem tetszik az előadó. A más véleménye tiszteletének hiánya értelmiségi mivoltukat is megkérdőjelezi, még akkor is, ha "szervezetünk spontán megmozdulásáról" és nem szervezetről beszélnek. Mert civilizáltan meghallgatni egymást lehetetlenség e "spontán" szervezeti magatartás mellett. Pedig, Kolozsvár értelmiségi város, egyetemi központ. Most, Kolozsváron születettként szégyellem magam az események miatt. Ifjúkoromban, egyetemistaként vitatkoztunk, nem fojtottuk a másikba szót a szólásszabadság és a véleménynyilvánítási jog primitív paródiájaként.

Tehát mi ellen tiltakoznak az Erdélyi Fiatalok?

Félek a szélsőségességtől, a fanatizmustól. Ez önpusztító magatartás, többet árt, mint használ – nem csak a kamikázék vagy a fundamentalisták világában. De, ha tagadják is antiszemita megnyilvánulásaikat, Thomas Mann szavaival élve a fasizmus a jelzőkkel kezdődik. Ha egy mondatban túl tengnek a minősítések és a jelzők az igék és állítmányok rovására, akkor komoly baj van. Azt jelenti, hogy nem a tényekre, hanem a véleményekre összpontosítunk, és ennek vajmi kevés köze van a valósághoz.

Közleményünk első sorában hadd illesse köszönet és elismerés az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének tagjait bátor, önbecsülésre és nemzeti elkötelezettségre valló cselekedetükért.

Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után.

Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését.

Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagyrománia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.

Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesülete közösségünk lelkiismeretét jelenítette meg, midőn egy íratlan etikai parancsnak engedelmeskedve állta el a Bocskai István szülőházába vezető utat. Szó sincs arról, hogy fellépésük "Magyarországról importált" lenne. Ez egyébként is fogalmi képtelenség: Magyarország és az elszakított nemzetrészek egyetlen történelmi-kulturális szerves egységet jelenítenek meg a Kárpát medencében, éppen az Eörsi Mátyás által tagadott egységes magyar nemzet eszméjének jegyében.

Aláírások:

András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár.

Továbbá:

Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm.

(A lista nyitott minden érdeklődő számára)

Az utóbbi hetekben több egyértelmű jele is volt annak, hogy egy újfajta, retorikájában, szótárában alighanem Magyarországról importált antiszemitizmus próbálja ki magát Erdélyben is. Ennek az új romániai magyar antiszemitizmusnak vannak nagyon nyílt és leplezetlen, zsigeri formái is, de kezdenek meghonosodni a Magyarországon már bejáratott kódok, kódrendszerek is.

Az explicit antiszemitizmus elítélésének és a kétértelműségek mögé bújó gyűlölet leleplezésének nem szabad egyféle értelmiségi "kedvtelésnek" maradnia. A romániai magyar társadalom felkészületlen az antiszemitizmus jelenségének kezelésére, és ezen változtatni kell. A problémára úgy kell rámutatni, hogy a tágabb nyilvánosság is megértse a jelenség súlyát.

Ez azért fontos, mert a romániai magyar társadalom csak így kaphat lehetőséget arra, hogy egy természetes és magától értetődő gesztussal folyamatosan normán kívül helyezze mindazt, aminek a tradicionálisan toleráns erdélyi szellemiségben nincs helye.

Elsősorban a sajtó és az egyházak napszámosaira, a pedagógusokra és a civil szervezetekre hárul annak felelőssége, hogy amikor látják, felismerjék az antiszemitizmust, hogy ne hagyják szótlanul, kérjenek magyarázatot, ítéljék el. Az antiszemitizmus minket, mindenkit érint!

Ádám Gábor; Ágoston Hugó; Balázsi-Pál Előd; Borbély Tamás; Eckstein-Kovács Péter; Gáspárik Attila; Haller István; Kelemen Attila Ármin; Parászka Boróka; Salamon Márton László; Schneider Tibor; Sipos Géza; Soós Károly Róbert; Spielmann-Sebestyén Mihály; Székely Csaba; Székely István; Szilágyi Gál Mihály; Szilágyi Júlia.

Öt perces néma gyászt tartottak péntek délben Spanyolországban a tavaly március 11-i terrorakciók áldozatainak emlékére. Több millió spanyol állt meg mindenütt az országban az utcákon is, mint például Madridban a nagy Castellana sugárúton, ahol a környék irodáinak alkalmazottai csatlakoztak a gyászoló-emlékező tömeghez.

Az Atocha vasúti pályaudvaron, a merényletek egyik színhelyén, a peronokon merevedtek mozdulatlanságba az utasok a 191 halott előtt tisztelegve. Ugyancsak csend honolt a spanyol parlament két házában, valamint a Hiányzók erdejében, a madridi Retiro parkban ültetett emlékfáknál, ahol I. János Károly király és Zsófia királyné hajtott fejet az áldozatok előtt.

"A világ siratja a madridi áldozatokat" – jelentette ki a megemlékezésre Madridba érkezett Kofi Annan ENSZ-főtitkár. A világszervezet első embere sajtókonferenciáján a tavalyi merényletet felidézve úgy vélekedett, hogy még sok a tennivaló a terrorizmus legyőzéséig. "Folytatjuk a harcot. Olyan ENSZ-reformon dolgozunk, amely segít megerősíteni kollektív biztonságunkat" – mondta Annan, aki csütörtökön a Madridi Klub "Demokrácia és terrorizmus" elnevezésű konferenciáján olyan globális stratégiát javasolt a terrorizmussal szemben, amely "tiszteletben tartja az emberi jogokat és a jog elsőbbségét biztosítja".

A háromnapos tanácskozás ajánlásait a "Madridi Programba" iktatják be. A pénteki ülésen ismertették az amerikai szenátus határozatát, amelyben az Egyesült Államok szolidaritását fejezi ki a spanyol néppel és tiszteleg a 2004. március 11-i madridi terrorcselekmények áldozatai előtt, és amely üdvözölte a Madridi Klub kezdeményezését.

Az Európai Parlament csütörtökön egy perces néma gyászszünettel emlékezett meg Strasbourgban a madridi terrortámadás évfordulójáról. A testület tavaly március 11-et a terrorizmus áldozatainak európai emléknapjává nyilvánította.

A Spanyolországi Muzulmán Bizottság (SMB) pénteken köszönetet mondott a spanyol népnek, hogy példás módon tudott különbséget tenni terroristák és muzulmánok között a tavaly március 11.-i merényletek után.

Riay Tatary, a bizottság főtitkára pénteken a Cadena Ser magánrádiónak kijelentette: mélységesen együtt érzünk az áldozatokkal és hozzátartozóikkal, akik példás magatartást tanúsítottak, mert soha nem utaltak a tragédia kapcsán a muzulmán lakosságra, hanem ellenkezőleg, el tudták választani a terrorizmust a muzulmán lakosságtól."

A bizottság arra kérte az iszlám hívőket, hogy hagyományos pénteki imájukat szenteljék az al-Kaida nemzetközi terrorista szervezet nevében vállalt merénylet áldozatainak, és ítéljék el a terrorizmust. Az SMB csütörtökön fatvát (muzulmán vallási rendeletet) adott ki, amelyben az iszlámon kívül helyezte Oszama bin Ladent és szervezetét. Mint Mansour Escudero, a bizottság titkára közölte, a fatva kiadásában élvezik más országok, köztük Marokkó és Líbia iszlám vezetőinek támogatását is.

– Halálos áldozatok: a négy vonaton felrobbantott 10 bomba 191 ember életét követelte. (Egyes kimutatások szerint a halálos áldozatok száma 192, mert külön áldozatként tüntetik fel egy héthónapos terhes nő magzatát is.)

– Külföldi halálos áldozatok: A merényletben 16 ország 49 állampolgára vesztette életét: egy brazil, három bolgár, egy chilei, két kolumbiai, egy kubai, hat ecuadori, egy francia, egy bissau-guineai, három hondurasi, három marokkói, négy lengyel, tizenöt román – köztük három erdélyi magyar –-, egy Fülöp-szigetek-i, négy perui, két dominikai és egy ukrán.

– Sebesültek: 2061 ember részesült orvosi ellátásban. 966 sebesültet kórházakban, a többieket a helyszínen látták el. Kórházi kezelést 361 ember sérülése igényelt, közülük 160-at megműtöttek. A merénylet után egy hónappal még 46-an voltak kórházban, öt hónappal később már mindenkit hazaengedtek. Jelenleg, azaz egy évvel a merénylet után még 218-an szorulnak rendszeres orvosi felügyeletre. Egy pácienst kilencszer operáltak meg, huszonhat sérültön hajtottak végre egynél több műtéti beavatkozást, 13-an pedig további operációkra várnak.

– Lelki sérültek: a madridi egészségügyi szolgálat 13 925 vizit keretében 3074 beteget kezelt a merénylet miatt kialakult mentális problémákkal.

Szerbiában manapság kevés dolog emlékeztet arra az európai politikára, amelyért síkra szállt Zoran Djindjic, noha a meggyilkolt miniszterelnök hajdani koalíciós partnerei közül sokan ma is hatalmon vannak – írja a merénylet kétéves évfordulójának szentelt pénteki elemzésében az újvidéki Dnevnik című napilap, amely szerint a bűntény óta a szerbiai társadalom hátramenetben halad.

A figyelemre méltó írás szerint két évvel a 2003. március 12-i merénylet után szinte szó sem esik a rendszerváltásról és Djindjicről, a jelenlegi politikai elit nem kíván folytonosságot vállalni az októberi fordulattal. A választási kampányban a mostani hatalomgyakorlók számára a Djindjic vezette hatalom sátáninak való kikiáltása volt a fő téma, s ebben leginkább a Vojislav Kostunica kormányfő vezette Szerbiai Demokrata Párt (DSS) jeleskedett, amelynek ugyanakkor semmi kivetnivalója a kilencvenes évek rezsimpártjainak rehabilitálásában.

A cikk szerzője, B. Dragomic Savic szerint a politikai elemzők többségében az a benyomás alakul ki, hogy a társadalom hátramenetben van, és sokaknak úgy tűnik, hogy teljesen megváltozott az az irány, amelyen Szerbia haladt Djindjic idején. A merénylet elkövetői elleni pert kísérő ellentmondásos eseményeket különféle találgatások gerjesztik a gyilkosság indítékairól, másrészt viszont az új kormány sokkal nagyobb érdeklődést mutat aziránt, hogy "leleplezze" a gyilkosság utáni hajtóvadászatot az alvilág ellen, és megvádolja az előző kormányt azzal, hogy megsértette az emberi jogokat a rendkívüli állapot idején.

Megváltozott Szerbia helyzete a nemzetközi porondon is: manapság a nyugati közvélemény úgy látja, hogy a Djindjic-gyilkosság felbujtói elérték céljukat, leállt a reformfolyamat, a hatalomgyakorlók pedig nacionalisták, akik újfajta izolacionizmust dédelgetnek. Már senki se lepődik meg a DSS és a szerb radikálisok lehetséges jobboldali szövetségén. A liberális eszme két éve még túlsúlyban volt a milosevici uralmat megdöntő kormányzó szövetségben, a DOS-ban, most pedig védekező állásban van. A Dnevnik megszólaltat több szerbiai politikust, közöttük Kasza Józsefet, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét is, aki közli, hogy sajnálatos módon a mai Szerbia csöppet se hasonlít arra, amelyet Zoran Djindjic vezetett.

Szíria politikai és gazdasági elszigetelését helyezi kilátásba az ENSZ, ha Damaszkusz nem vonja ki gyorsan és teljes egészében Libanonban állomásozó csapatait – jelentette pénteken a The Washington Post amerikai és ENSZ-tisztségviselőkre hivatkozva.

Erről Terje Roed-Larsen, az ENSZ-főtitkár különmegbízottja tájékoztatja majd Bassár el-Aszad szíriai elnököt szombati megbeszélésükön. Amennyiben Aszad ellenszegülne, Szíriát politikailag és gazdaságilag tökéletesen el fogják szigetelni. A büntetőintézkedésről sziklaszilárd egyetértés alakult ki a nemzetközi közösségen belül – idézett egy magas rangú ENSZ-tisztségviselőt a washingtoni újság.

Roed-Larsen ragaszkodni fog ahhoz, hogy Szíria teljesítse az ENSZ 2004 szeptemberében elfogadott 1559. számú határozatát, amely a milíciák feloszlatását és az összes idegen katona kivonását követelte Libanonból.

A német parlament alsóháza (Bundestag) pénteken nagy többséggel törvénymódosító indítványt fogadott el, amelynek célja, hogy szélsőjobboldali felvonulások váljanak lehetetlenné a náci holokauszt áldozatainak emlékhelyeinél.

Ilyen helynek minősül a Berlin szívében létesülő, májusban megnyíló holokauszt emlékhely, s tiltott területek lennének az egykori koncentrációs táborok helyén létesült múzeumok, emlékhelyek is. A területek kijelölése a tartományok feladata lenne. A törvénymódosítást még a felsőháznak, a Bundesratnak is jóvá kell hagynia, ám az előjelekből ítélve a tartományi képviselet is elfogadja majd az indítványt.

A német pártok a módosítással már azt meg szeretnék akadályozni, hogy neonácik tüntethessenek Berlin központjában, a Brandenburgi kapunál a II. világháború befejezésének 60. évfordulóján.

Eddig nem igazolódtak be azok a félelmek, hogy az Európai Unió tavaly májusi bővítése után tömeges lesz a tehetséges és szakképzett kelet-európaiak elvándorlása azokba az országokba, amelyek – Nagy-Britannia, Írország, Svédország – megnyitották munkaerő piacukat az új tagországok előtt. Változások természetesen vannak, Magyarországon például komoly veszélyt jelent az orvosok elvándorlása.

A brit lapok korábban arra figyelmezettek, hogy magyar és szlovák romák fogják elárasztani az országot, hogy alacsony bérért dolgozzanak.

Franciaország és Németország a többi régi EU-tagországok többségével együtt átmenetileg hét évre lezárta a munkaerő piacokat a külföldiek előtt, attól tartva, hogy a kelet-európai munkavállalók tömeges bevándorlása veszélybe sodorja a belföldi munkahelyeket, és lenyomja a béreket.

Az unió keleti bővítése után tíz hónappal úgy tűnik, hogy ezek a félelmek nem voltak megalapozottak: azok, akik külföldön akartak dolgozni, azt már régen megtették, a romák számára pedig túl drága és bonyolult a külföldi munkavállalás.

A brit kormány idén februárban közzétett adatai szerint eddig az új EU-országokból mindössze 130 ezren kértek munkavállalási engedélyt, s ebből nagyjából 40 százalék az, aki már korábban is dolgozott feketén, s legalizálni akarta nagy-britanniai munkavállalását.

Hágába repült pénteken Belgrádból a boszniai Szerb Köztársaság (RS) első belügyminisztere, Mico Stanisic, hogy szembesüljön a terhére rótt háborús bűntényekkel.

A belgrádi média szerint Stanisicet elkísérte Hágába Zoran Loncar szerbiai államigazgatási miniszter, a Nemzetközi Törvényszékkel (NT) való együttműködésért felelős kormánytanács elnöke és Darko Matijasevic, az RS jelenlegi belügyminisztere.

A szerb kormány csütörtökön jelentette be, hogy Stanisic Hágába utazik, mert úgy értékelte, önkéntes távozása "a legjobb módja annak, hogy segítsen kormányának". Belgrád kezeskedni fog érte Hágánál, hogy a per kezdetéig szabadlábon lehessen, ezen felül pedig segíteni fogja családját is.

Több száz fővel tervezi csökkenteni Irakban állomásozó 1700 fős békefenntartói kontingensét Varsó ez év júliusától – közölte egy pénteken megjelent interjúban a lengyel védelmi miniszter.

Jerzy Szmajdzinski a Rzeczpospolita című lapban elmondta, hogy a leépítés keretében átadják a hatalmat a helyi hatóságoknak az iraki Vászit tartományban, ahol most többségében az ukrán katonák járőröznek.

Lengyelország azt is tervezi, hogy két másik – Bábil és Kadiszíja – tartományban is átadja a hatalmat az irakiaknak – mondta a lengyel védelmi miniszter.

Az Irán elleni amerikai szankciók újabb meghosszabbítását rendelte el George Bush elnök, Washingtonban ugyanakkor jelezték, hogy az Egyesült Államok kész elfogadni európai szövetségeseinek javaslatát, és gazdasági ösztönzést felkínálni Teheránnak, ha feladja nukleáris törekvéseit.

Az elnök helyi idő szerint csütörtöki alabamai látogatása alatt a Fehér Ház által közzétett rendeletben Bush a Teherán politikájából eredő "rendkívüli fenyegetésekkel" indokolta a szankciók fenntartását, amelyek mindenekelőtt tiltják, hogy amerikai állampolgárok olajüzletet kössenek Teheránnal. Az indoklás az említett fenyegetések közé sorolja "a nemzetközi terrorizmus támogatását, a közel-keleti békefolyamat aláásására irányuló erőfeszítéseket és tömegpusztító fegyverek, valamint a bevetésükhöz szükséges eszközök beszerzését".

Bush rendelete újabb egy évvel hosszabbítja meg azokat a szankciókat, amelyeket eredetileg elődje, Bill Clinton hozott 1995 márciusában, s amelyeket azóta évente megújítottak. A lépéssel egyidőben amerikai és európai tisztségviselők csütörtökön arról számoltak be, hogy az Egyesült Államok kész elfogadni európai szövetségeseinek javaslatát és jelentős gazdasági ösztönzést felkínálni Teheránnak, ha feladja nukleáris törekvéseit.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) mai ülésén döntenek arról, mikor kerüljön sor a tanács küldöttsége, illetve Tőkés László és Markó Béla RMDSZ elnök közötti találkozóra, nyilatkozta a Szabadságnak a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, az EMNT elnöke.

Tőkés László érdeklődésünkre elmondta: a találkozót a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben nem Markó kezdeményezte. Az EMNT Állandó Bizottsága határozatának értelmében mintegy két héttel ezelőtt levelet intéztek mindazokhoz, akik az autonómia ügyében valamilyen formában illetékesek, többek között a magyarországi főméltóságokhoz, Traian Băsescu államelnökhöz, és nem utolsósorban az RMDSZ elnökéhez.

"A levélben kezdeményeztük, hogy a tavaly októberben megszakadt tárgyalások folytatása képpen az EMNT küldöttsége találkozzon Markó Bélával, hiszen egyeduralomra tettek szert a magyar politikai képviselet szintjén, az RMDSZ nélkül tehát nem lehet sikeresen harcolni az autonómiáért. Erre az ajánlatunkra válaszolt az RMDSZ elnöke a napokban. De míg egyfelől örvendtünk a kedvező válasznak, másfelől sajnálkozással vettem tudomásul, hogy az EMNT-nek a különféle civil szervezetek közt akarnak helyet szorítani a tavaly elkezdett Párbeszéd a jövőért keretében. Mi természetesen nem erre gondoltuk. Ennek ellenére, remélem, létrejön ez a találkozó", fejtette ki Tőkés László.

– A Nemzetközi Valutaalappal (NVA) kötendő megállapodásnak nagy jelentősége van, de mellőzhető, tekintettel arra, hogy az ilyen szerződéseket többnyire válsághelyzetben levő gazdaságok esetén kötik, Románia pedig szerencsére távolról sincs ilyen helyzetben – jelentette ki csütörtök este Madridban Călin Popescu Tăriceanu. A miniszterelnök nem volt hajlandó bővebben kommentálni az információt, miszerint megszűnhet a valutaalappal kötött megállapodás, ha a tárgyalások során a felek nem jutnak egyezségre a költségvetési hiány kapcsán.

– A román gazdaság a látszatnál jobban működik, ezért nem hiszem, hogy az NVA aggodalmai megalapozottak – mondotta a kormányfő. Tăriceanu szerint ennek a megállapodásnak elsősorban imidzs-szempontból van jelentősége, de ha csak ilyen áldozatok árán lehet megkötni, akkor akár mellőzhető is. Úgy vélekedett: nem a jelenlegi kormánynak kellene megfizetni a Năstase-kabinet mulasztásainak az árát.

Egyes információk szerint előfordulhat, hogy az NVA-val kötött megállapodás nem folytatódik, ha a felek nem dolgoznak ki kompromisszumos megoldást. A román kormány a GDP 0,7–1 százalékával egyenértékű szintet javasol, ezzel szemben a nemzetközi pénzintézet 0,4–0,5 százalékos költségvetési deficitet tart elfogadhatónak, szivárgott ki Traian Băsescunak a pénzintézet vezetőivel folytatott tárgyalásáról. Szakemberek szerint el kell érni, hogy az NVA fogadja el a 0,7 százalékos, vagy akár 1 százalékos költségvetési hiányt, hogy a különböző beruházások, különösen az uniós finanszírozással történő projektek, amelyek hazai részfinanszírozást is feltételeznek, lehetővé váljanak, nyilatkozták magukat megnevezni nem akaró források.

Ennek ellenére Traian Băsescu államfő és Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója az NVA szakértőivel Washingtonban tartott találkozó után derűlátóan nyilatkoztak a megállapodás megkötéséről. Băsescu elmondta, a megbeszéléseken amellett szállt síkra, hogy a román gazdaság az NVA által kért szintnél magasabb költségvetési hiánnyal is működhet.

A megállapodás főleg azért fontos, mert a stabilitást jelzi üzleti körökben. Románia nem mondhat le az NVA-val folytatott tárgyalásokról anélkül, hogy erről konzultálna az Európai Bizottsággal, hiszen az EB Romániáról szóló jelentései az NVA gazdasági elemzéseire alapulnak", nyilatkozták. Hozzátették, Románia már megkapta az "investment grade" fokozatot bizonyos minősítőktől, és várhatóan rövid időn belül két másik nemzetközi minősítő társaság is az alacsony befektetési kockázattal rendelkező országok közé sorolja.

Februárban 0,2 százalékkal, 0,6 százalékra csökkent az infláció januárhoz képest, de az utóbbi tizenkét hónaphoz viszonyítva 8,9 százalékos volt, derül ki az Országos Statisztikai Intézet adataiból. A fogyasztói árindex növekedését főként a szolgáltatások 2,5 százalékos drágulása eredményezte. Az élelmiszerek ára 0,5 százalékkal növekedett.

Az éves drágulás 8,9 százalékon maradása, akárcsak januárban, az inflációs folyamat stagnálását jelenti, a kormány idei célkitűzése 7 százalékra csökkenteni a tavalyi 9,3 százalékos értéket. Az idei év első két hónapjában 1,4 százalékos volt a drágulás.

A szolgáltatások közül a telefonszolgáltatások drágultak a legnagyobb mértékben (6,4%), az ivóvíz, a csatornázási és köztisztasági szolgáltatások ára 2,7 százalékkal növekedett. A nem-élelmiszerek közül 0,4 százalékkal drágult a bútor, 0,7 százalékkal a háztartási cikkek, 0,5 százalékkal a könyvek, újságok és lapok, 0,5 százalékkal a textíliák, ugyanakkor 1,4 százalékkal csökkent a személygépkocsik és autóalkatrészek, valamint 1 százalékkal az üzemanyagok ára.

Szerencsét vagy csak elismerő szavakat hoz-e Romániának a Fekete-tenger és térsége? – mérlegelik a román lapok. Az ország felértékelődött a nemzetközi politikában – írták Traian Băsescu román államfő washingtoni látogatásának eredményeit értékelve.

"Băsescunak az óceánon túl is szerencsét hozott a Fekete-tenger" – írta kommentárjában a Curentul. A lap ezzel arra utalt, hogy az államfő ennek a tengernek a vizein lett hajóskapitány, majd a hajóparancsnoki fedélzetről fejest ugorva a politikába, az államfői székhelyül szolgáló Cotroceni palotában kötött ki, s államfői minőségében megtett első "Óperencián túli" utazásáról nem lebecsülhető eredményekkel tért vissza. Ezek között, említette a lap kommentátora, hogy Bush amerikai elnök saját szavai szerint nagy hatást tett rá a Cotroceni-palota lakója "a korrupció elleni hadjárat vezetésével", valamint "a Moldovai Köztársasággal és a Fekete-tenger térségével kapcsolatos tanácsaival". George W. Bush "megtiszteltetésnek" mondta, hogy a Fehér Házban fogadhatta Románia elnökét, akit "személyes barátjának", "különleges vezéregyéniségnek", Romániát pedig az Amerikai Egyesült Államok "különleges szövetségesének" nevezett.

A Ziua A stratégiai ellipszis cím alatt közölte a Fekete-tenger ellipszissel bekeretezett térségének színes térképét, amely a cikkíró szerint része annak a lapban részletesen ismertetett dokumentumnak, amelyre Băsescu Washingtonban Bush "tenyerébe csapott". A térségről a lap kommentárjában azt írta, hogy az egyúttal a NATO-nak és az Európai Uniónak is délkeleti "frontszakasza", amelyben "egybeesnek vagy egybesimulnak mind Washington, mind pedig Brüsszel érdekei".

A Cotidianul már azt latolgatta, hogy mikor és hova "jönnek az amerikaiak" Romániába "gyorsan mozgatható támaszpontjaikkal", az új román politikai kormányzattal szemben jóval kritikusabb Adevărul azt fejtegette vezércikkében, hogy "Amerika a szavakról még nem tért rá a tettekre".

Romániában beindult egy folyamat, ami a románok valódi történelmének a megismerését célozza – jelentette ki Washingtonban Traian Băsescu. Az államfő a holokauszt múzeumban tett látogatását követően kifejtette: nemcsak az 1989-es decemberi eseményeket kell végre tisztázni, vagy a több mint 40 évet tartó kommunista diktatúrának az időszakát kell újraértelmezni, hanem a két világháború közti periódust is, hiszen sajnos Románia is belekeveredett azokba az eseményekbe, amelyek a holokauszthoz vezettek. Elmondta: bár a holokauszt nem mérhető össze a kommunizmus történéseivel, itt az ideje, hogy a román állam elismerje azokat a bűnöket, amelyek elkövetésében része volt mind a két világháború között, mind az azt követő időszakban – hangoztatta az államfő.

Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács elnöke lapunknak elmondta: egyelőre nem büntették meg a megyei önkormányzatot, mivel a diszkrimináció még nem történt meg, de szerinte a javaslatot a prefektúrának és az Országos Lakásügynökségnek is figyelembe kell vennie.

A megyei tanács elkészítette a lakásigénylések megoldásának tervét az ANL alapokból épített, fenesi Leányvár negyed ingatlanjainak esetében. Szerkesztőségünkbe eljuttatott sajtóközlemény szerint, mindazok a fiatalok, akik március előtt nem nyújtottak be igénylést sem Fenesen, sem pedig a megyei tanácsnál, még megtehetik, tőlük március 18-ig délután 5 óráig fogadják el a teljes iratcsomót. Az igénylőknek ez a csoportja az említett dátum után már nem adhat be igénylést.

Azok a fiatalok, akik március előtt kértek lakást Fenesen vagy a megyei tanácsnál, április 18-ig, este 7 óráig nyújthatják be a teljes iratcsomót. Az újdonság az, hogy a március előtt lakást kérvényezők is csak március 18. nyújthatták be a dossziéjukat, az új rendelkezés szerint a határidőt esetükben egy hónappal tolták ki. Április 18. és május 18. között a megyei tanács szociális bizottsága elemezni fogja az ANL-dossziékat, és ki fogja függeszteni az elért pontszámokat. Május 18. és 23. között lehet megóvni az eredményeket, június 18-ig pedig szociális felmérést tartanak a pontozás szerinti első 150 igénylő között. A lakásban részesülők végleges névsorát június 18-án függesztik majd ki, ezután pedig megyei tanácsülés hagyja jóvá a lakáskiutalást.

Részletesebb tájékoztatást a következő telefonszámokon lehet kérni: 0.800.800.331, 597.480, vagy e-mailen – infopublic@cjcluj.ro.

Ahelyett, hogy a hét végére megoldódott volna az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek problémája, most még azok a gyógyszertár-hálózatok is leállították az orvosi receptek elfogadását, amelyek eddig még kiszolgálták a betegeket. Sajtóértesülések szerint országszerte hasonló a helyzet, és ez várható az elkövetkező néhány napban is. Az egészségügyi miniszter, Mircea Cinteză megígérte ugyan, hogy megtérítik a patikákkal szembeni adósságot, de arra is figyelmeztetett, hogy ne lépjék többé túl a költségvetést, amelyben megállapodtak. A gyógyszertárak szerint azonban az erre az évre megszabott pénzösszeg jóval kevesebb a tavalyinál, és amennyiben nem egészítik ki, havonta csak néhány napra lesz elegendő ingyenes és kedvezményes orvosság. Ezzel a helyzettel ellentmond a kormány egészségügyi programja, amelyben minden napra biztosítani akarta az említett kategóriájú gyógyszereket az összes patikákban.

A Kolozs Megyei Egészségügyi Biztosító Pénztár szerkesztőségünkbe eljuttatott közleménye szerint az országos biztosító elfogadta kérésüket a 10%-os, sürgősségi esetekben használható tartalékalap felszabadítására. Az ebből származó 39 milliárd lejt egyes krónikus betegségek (sárgaság, szervátültetés utáni kezelés, izületi gyulladásos és pszichikai betegségek) gyógyszereinek ártámogatására fogják fordítani. A pénztár közleménye szerint egyes esetekben, mint például amilyen a hepatitisz, átlagban 50–60 millióba is belekerülhet egy beteg havi gyógyszeres kezelése. Ezeknek az összegeknek a támogatása, átvállalása kell hogy képezze a nehézség megoldását. A pénztár továbbra is megtesz mindent az illetékes intézményeknél, hogy elérje a költségvetés kiegészítését, – olvasható a közleményben.

(A szabályozások szerint, azok a terhes nők és szoptatós anyák, akiknek nincs jövedelmük, vagy az országos minimálbér alatti jövedelemmel rendelkeznek, nem kötelesek egészségügyi biztosítást fizetni, és ingyenes orvosi ellátásra, laboratóriumi vizsgálatra és gyógyszerekre jogosultak. A gyógyszerforgalmazóknak kötelességük sürgősségi eljárással biztosítani az ingyenes orvosságokat.)

Gheorghe Marinescu a Beszterce-Naszód megyei tanács elnöke válaszolt az őt ért vádakra. Véleménye szerint ezzel csak nyomást akarnak gyakorolni rá és családjára, hogy minél hamarabb lemondjon tisztségéről.

A tanácselnök sajtótájékoztatón a szociáldemokrata Cristian Dumitrescuval jelent meg, aki egyike a legrégebbi aktív megyei tanácstagoknak Romániában.

Gheorghe Marinescu elmondta, hogy 1990 augusztusától tölt be felelős tisztséget, de eddig egyik évben sem volt problémája, és soha nem gyakoroltak rá ekkora nyomást, mint most.

Véleménye szerint a liberális és demokrata képviselők az ő lemondását az elképzelhető legsértőbb és legrágalmazóbb módon kérik a médián keresztül, pszichikai nyomást gyakorolva ezzel a családjára is. Az elmúlt évek során még soha nem tapasztaltam ennél élesebb és keményebb támadást, mint amilyet most mértek rám – mondta Marinescu.

Az őt ért támadások során nyilvánították már banditának, tolvajnak, "kiskirálynak", ami miatt a törvényszékhez fordult. Minden támadásnak csupán egyetlen célja van: hogy lemondjak a tanácselnöki funkciómról – mondta. Hozzátette, hogy a médiában célba vették a feleségét is.

Elmondta, hogy a megyei tanácsülések során kapja a legsúlyosabb ítéleteket. Ilie Sabin nemzeti liberális pártelnök kijelentette, hogy ő a legkorruptabb ember Romániában. Ezért a tavaly be is perelte, de az ezzel kapcsolatos tárgyalást most áthelyezték Besztercére. Az őt ért vádak szerint árverezési és infrastrukturális visszaélésekkel gyanúsítják – szerinte ezzel is pszichikai nyomást akarnak gyakorolni rá, hogy elérjék céljukat: ha lemond, akkor békén hagyják.

Úgy véli, ilyen jellegű támadások más megyei tanácsoknál is vannak, olyan alkalmazottak esetében, akik vezető funkciót töltenek be területi intézményeknél.

Marinescu kritizálta a D.A. Szövetség képviselőit is. Elmondta, hogy szisztematikusan bojkottálták a megyei tanácsot és "specifikus" módszerekkel megváltoztatták a tanácsosok véleményét, akik ezután ellenkezni kezdtek a tanács határozataival, és a törvényes kereteket figyelmen kívül hagyva, leváltással fenyegetőztek. Az, hogy a tanács tagjainak többségét leváltják, még nem jelenti azt, hogy megváltoztathatják a megyei tanács vezetőségét, amelyet a tanácselnök illegálisnak minősít – tette hozzá.

Marinescu azt is elmondta, hogy Besztercén a megye prefektusa egy őt vizsgáló ellenőrzést rendelt el, amelynek eredményeit nem hozták nyilvánosságra, de elferdítve és félremagyarázva jelentek meg a sajtóban.

Viorel Pupeză szociáldemokrata képviselő és volt prefektus elmondta, hogy cselekedetüknek célja a helyi politikum megtisztítása volt. Pupeză visszaéléssel vádolta a jelenlegi prefektust is, mert az speciális vizsgálatot rendelt el a megyei tanács ellenőrzésére, holott a megyei tanács nem tartozik a prefektúra fennhatósága alá.

Radu Moldovan szociáldemokrata képviselő elmondta, hogy két hónapja a megye prefektusa sorra meghívta az intézmények vezetőit és különböző lehetőségeket ajánlott fel nekik, ha lemondanak. Ellenkező esetben kilátásba helyezte, hogy elbocsátja őket az intézményből.

Arra a kérdésre, hogy miért volt 2000-ben még morális a helyi struktúrák vezetőinek leváltása, és most 2005-ben miért nem az, a szociáldemokrata képviselő azt felelte: a párt soha nem változtatott a morális és helyi strukturális kritériumokon. Most valami teljesen másról van szó. 2001-ben megváltoztatták a köztisztségviselőkre vonatkozó törvényt és akkor kinevezhettek tisztségviselőket ennek alapján, de most változtatásokat csak törvényes úton alkalmazhatnak, mert az állást versenyvizsga alapján kapták meg. Egy közepes nagyságú megyében a decentralizált hivatalok vezetőinek száma negyvenre tehető.

A vizsgálóbizottság, amelyet Szilágyi János nevezett ki, több törvénytelenséget is talált Gheorghe Marinescu vizsgálata során. Ilyen volt fiának kinevezése a vízművek élére, annak ellenére, hogy nem rendelkezett megfelelő végzettséggel.

Egy másik közleményből pedig az is kiderül, hogy a tanácselnök számos esetben követett el törvénytelenséget a licitálásokért felelős bizottság elnökeként.

A törvénytelenségek között szerepel a Közigazgatási Palotában található helyiség bérbe adása is, melynek helyzetéről a múlt szombati lapszámban már részletesebben beszámoltunk.

A megyei Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ képviselőinek nem sikerült megegyezniük abban, hogy kit nevezzenek ki az Állategészségügyi és Élelmiszer biztosításáért felelős hivatal élére.

Szilágyi János prefektus, RMDSZ elnök elismerte, hogy a szövetség igényli ezt a tisztséget, amelyet jelenleg Ioan Bogolin, nemzeti liberális jelölt tölt be.

Mi nem engedünk. Lehetséges, hogy ez vitákat fog kiváltani, de remélem, hogy a liberálisok előbb-utóbb átengedik nekünk ezt a funkciót – mondta Szilágyi.

A Nemzeti Liberális Párt tagjai azzal érvelnek, hogy Ioan Bogolin egy olyan szakember, aki megérdemli, hogy továbbra is az övé maradjon az igazgatói állás.

Az RMDSZ Kocsis András megyei tanácsost javasolja Bogolin helyére.

Az igazgatói kinevezés problémáját megvitatják még a megyei tanács gyűlésén is, ahol mind a négy kormánykoalíciót alkotó pártnak joga van megvétózni az igazgató személyére vonatkozó döntéseket.

Állami tartozás miatt zárolták több mint 1000 gazdasági hivatal számláját Beszterce-Naszód megyében – mondta Gheorghe Sabău a megyei pénzügyi hivatal igazgatója.

Ezt a döntést már február végén meghozták, amikor a hivatalok adósága már meghaladta a 150 milliárd lejt.

Emellett még 130 hivatal tartozik több mint 630 milliárd lejjel az államnak.

Egy másik módja az adóság-behajtásnak a számlák zárolása mellett az ingatlanjaik lefoglalása annak a negyven hivatalnak az esetében, amelynek több mint 159 milliárd lejes tartozása van, valamint azokban az esetekben, ahol a 180 hivatalnak 90 milliárd lejes adóságát kell behajtani.

Mielőtt sor került volna a számlák zárolására és az ingatlanok lefoglalására, a pénzügyi hivatal február végéig minden érintettet figyelmeztetett az esetleges következményekre.

A hivatalok tartozásának összege az első két hónapban elérte a 166,8 milliárd lejt.

Már az év elején figyelmeztetőket küldtek ki a 452 milliárdos hátralékok miatt, melynek eredménye: 355 milliárdos tartozás visszafizetése.

Mihai Şerban, a besztercei Liviu Rebreanu kollégium IV. osztályos tanulója első helyezést ért el az idei GO Európa bajnokságon, amelyet március elején rendeztek meg Szlovákiában.

Tudor Vîrtic edző a besztercei Gyermekpalotától elmondta, hogy tanítványa legyőzte 15 ország játékosait, az elnyert díjjal pedig továbbjutott a Go-világbajnokságra.

Ezt a játékot Kínában találták fel kb. 4000 évvel ezelőtt. Kr.u. 800-ban Japánban is elterjedt, most pedig Japán egyik nemzeti játékának számít.

A nyugati országokat csak a XIX. század közepén sikerült meghódítania és lassan az egész világot bejárta.

A játék tesztelési időszaka már rég lejárt és ma már a világ legrégebbi játékaként van számontartva. Rendkívül egyszerű szabályai vannak, de a stratégiája a művészet szintjére emelkedik. A GO-t bárki játszhatja kortól függetlenül, egyaránt szórakoztató kezdők és haladók számára. A játékosoknak arra kell törekedniük, hogy a különböző játékdarabokat úgy helyezzék el a táblán, hogy minél nagyobb területet foglaljanak el.

A besztercei Gyermekpalotában a GO-körön 100 gyerek vesz részt, valamint fakultatív tantárgyként szerepel a Liviu Rebreanu kollégium tantervében.

Afrikai Marshall-tervet tart szükségesnek a brit kormány kezdeményezésére alakult nemzetközi Afrika Bizottság, amelynek pénteken közzétett első jelentése a világ legszegényebb földrészének juttatott támogatások megkétszerezésére szólította fel a fejlett ipari országokat.

A csaknem 500 oldalas jelentés szerint Afrika nyomora a mostani időszak legsúlyosabb nemzetközi tragédiája. A szerzők szerint az Afrikának juttatott éves segélyt a jelenleg felajánlott nemzetközi segélyösszeg kétszeresére kell növelni; ez azt jelenti, hogy az évtized végére az Afrika segélyezésére fordított éves összeg a jelenleginél 50 milliárd dollárral több lenne.

A segélynövelés lehetséges forrásai között ismét feltűnik a jelentésben a hét vezető ipari hatalom (G7) pénzügyminisztereinek év eleji londoni ülésén már megfogalmazott, ám az iparágban heves ellenállásba ütköző elképzelés a repülőgép-üzemanyagokra kivetendő pótadó.

A légi közlekedési üzemanyagadó ötletét az alacsony jegyárakkal dolgozó légitársaságok máris igen élesen bírálják. A brit easyJet, a legnagyobb európai fapados légitársaság a múlt hónapban külön közleményben szólította fel az uniós pénzügyminisztereket az ötlet elvetésére. A cég szerint, ha az EU és a fejlett térség többi országa valóban a szegény országokat akarja megsegíteni pótlólagos adóztatással, akkor jövedelmezőbb ágazatot kell keresnie, mert "közismert tény", hogy a légi szállítás jelenleg nem aranybánya.

Az Afrika Bizottság pénteken közzétett jelentése felszólítja a gazdag országokat a fejlődők termékeire kivetett protekcionista vámok eltörlésére, az adósságok 100 százalékos leírására és a kereskedelmet akadályozó mezőgazdasági támogatások felszámolására is a következő tíz évben.

A teljes adósságleírás már felvetődött a januári londoni G7-értekezleten is, elemzők azonban kérdésesnek tartják, hogy ebből és a többi javaslatból mennyit sikerül ténylegesen elfogadtatni a Hetek kormányaival.

Az idén Nagy-Britannia tölti be a G7 soros elnöki tisztségét, és elnöki periódusának elsődleges feladatává tette az afrikai nyomor enyhítését célzó folyamat elindítását.

Tony Blair brit kormányfő tavaly februárban hívta életre az Afrika Bizottságot a segélyakciók összehangolása végett; a testület tagja egyebek mellett Bob Geldof énekes, a fejlődők megsegítésének egyik legjelentősebb szószólója.

Összességében sikeres volt az Európai Unió májusi bővítése, mivel azt Brüsszel és a tagországok is jól előkészítették, a belépés óta pedig gyorsult az érintett kelet- és közép-európai országok gazdasági növekedése – vonta meg a csatlakozás mérlegét a bécsi Nemzetközi Összehasonlítások Kutatóintézete ( WIIW). A gyors növekedés és a külkereskedelmi forgalom bővülése ellenére magas szinten maradt az új EU-tagországokban a munkanélküliség.

A kilenc új közép- és kelet-európai ország gazdasági növekedési üteme tavaly 5 százalékra gyorsult, főként a megugró hazai kereslet jóvoltából. Az idei évre 4,5 százalékra lassulhat az ütem, ez azonban szinte kizárólag a lengyel növekedési ütem mérséklődésére vezethető vissza. Peter Havlik a WIIW vezető közgazdásza szerint ennek a lassulásnak ellenére a kilenc ország növekedési előnye a 15 régi EU-tagországgal szemben 3 százalékpontra növekszik. Mindennek ellenére Szlovénia majd csak 10 éven belül érheti el az unió átlagos fejlettségi szintjét.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 35 907 lej, 1 USD = 26 771, 1 magyar forint = 148 lej.

A Kolozs megyei március 15-i ünnepségek nyitómozzanatává alakult díjkiosztásra a Kalotaszentkirályi Művelődési Házban került sor. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Markó Béla miniszterelnök-helyettes, Kötő József tanügyi államtitkár, Eckstein-Kovács Péter szenátor, Kónya-Hamar Sándor, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke, parlamenti képviselő, Máté András Levente parlamenti képviselő, Mátis Jenő, a Kolozs Megyei Tanács tagja, Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke, Kalotaszentkirály díszpolgára, a Magyarok Világszövetsége "tisztikara": Patrubány Miklós elnök, András Imre, Okos Márton, Körömi Attila magyar országgyűlési képviselő, illetve László Attila, Kolozsvár városi tanácsos.

A résztvevőket köszöntötte Lakatos András, a kalotaszentkirályi iskola igazgatója, és Póka András György polgármester. Pomogáts Béla március 15. jelképértékéről beszélt. Elmondta, az ünnep alkalmával végzett lelkiismeretvizsgálat azt az érzést kelti, hogy az 1848-as forradalom értékei közül "a szabadság töredezett, az egyenlőség töredezett, testvériség egyáltalán nincs". A testvériség jelképe lenne, ha "a magyar állampolgárságot megosztanánk a határon túliakkal", lehetővé téve, hogy a magyar közösségek a maguk autonóm fejlődésének útjára lépjenek – ezáltal nagyobb lesz az egyenlőség, erősebb lesz a szabadság, mondta Pomogáts Béla. Okos Márton beszédében hangsúlyozta: nem hagyjuk az autonómiát és az állampolgárságot.

A kalotaszentkirályi iskola diákjai kellemes meglepetést okoztak színvonalas, tartalmas ünnepi műsorukkal. Azt követően Mihály Erzsébet, a diákok pályázatait elbíráló bizottság elnöke elmondta, tavaly négy ösztöndíjat osztottak, az idén benyújtott 22 pályázat közül hatot választott ki az iskola tantestületéből alakult héttagú kuratórium. Az ösztöndíjra legalább 9-esen felüli tanulmányi átlaggal jelentkező diákok pályázhattak, a pontozás során tekintettel voltak a pályázó különféle tantárgyversenyeken való részvételére, eredményeire, az iskolán kívüli tevékenységekre (tánccsoportban való részvétel, Gyarmathy-vetélkedő, Riszeg-tetői népdalverseny stb.). Az idei díjazottak – Fábián Mihály, Gábora Katalin, Lovász Enikő, Márton Botond, Gábora Enikő, Póka Tünde – 5 millió lej készpénzt és Pécsi L. Dániel jelképkészítő alkotta díszoklevelet vehettek át.

A díjkiosztást követően Markó Béla az erdélyi magyarság összefogásra való képességéről beszélt, ugyanakkor arra intette: a nemzeti színű kokárda csak akkor válik valódi értékké, ha nemcsak a múltra, hanem a jövőre is emlékeztet.

Körömi Attila magyar országgyűlési képviselő támogatását ígérte a Gyarmathy Zsigmond ösztöndíj részére. Patrubány Miklós az ifjúságnak szánt mintegy intelemként elmondta, a tudás nagy fegyver, de melléje erkölcsnek, az erkölcs mellé erőnek is kell társulnia.

A rendezvény a Székely szótár bemutatásával folytatódott, majd A kőszívű ember fiai című filmet vetítették.

Az 1848-as forradalom évfordulója alkalmából zenés megemlékezésre kerül sor a somkereki református templomban március 13-án, a vasárnap délelőtti istentisztelet után, majd ezt követően délután Magyarbereten. Fellép a Szikra együttes. Március 15-én Szamosújváron az RMDSZ és a helybéli magyar iskola, valamint a kérői ifjúság és a Szikra együttes közreműködésével ünnepi műsorra kerül sor. Az ünnepségsorozat záróakkordjaként március 16-án, szerdán este 7 óratól a kolozsvári Báthory István líceum dísztermében fellépnek: a Kolozsvári Református Kollégium énekkara, a KEL (Katolikus Egyetemi Lelkészség), az Élesztő FIKE (Főiskolás Keresztyén Egyesület) színjátszóköre és a Szikra együttes. Mindenkit szeretettel várnak!

Tíz hónappal az átadása után még mindig nem használják a Kolozs Megyei Kórház sürgősségi pavilonját. A 37 milliárd lejes beruházást pusztán azért nem lehet használni, mert még nem került át a megyei tanács hatáskörébe. A napi átlagosan 80 sürgősségi esetet egy három szobából álló helyiségegyüttesben látják el. A városháza illetékesei szerint az ingatlan egy átadási átvételi jegyzőkönyvvel már tulajdonosa birtokába került, csak a városi tanács határozata hiányzik ahhoz, hogy a pavilont végre rendeltetésének megfelelően lehessen használni.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

(Folytatás március 4-i lapszámunkból)
Láttam magtárként, istállóként használt parkett á s és falburkolatos, sőt, freskókkal díszített egykori műemlékeket. Berendezésük az ott talált értékek sorsáról pedig egyik későbbi munkatársunk, szerkesztőségi gépkocsivezetőnk számolt be, akit abban az időben neveztek ki állami gazdasági igazgatónak, mint munkáskádert egy ilyen kisajátított földesúri birtokra. Őszintén elmondta, hogy Groza kiadta a rendeletet: mindent fel kell leltározni, iratoktól, könyvektől a bútorokig, és szigorúan büntették azt, aki elvitt valamit, de a csendőrök és szekuritatés bizottság nem küszködött a leltárral, kihordtak mindent az udvarra, és hatalmas máglyákban elégették, miközben fegyverrel vigyázták, nehogy elvigyen valaki valamit. Csak az állatokat, mezőgazdasági felszerelést, vetőmagot, műtrágyát, gazdasági értéket vették leltárba, amit a kirendelt igazgatónak kellett hivatalosan átvennie. Soha nem derült ki, mi pusztult el a háborúból megmaradt értékekből. Egy-két ismerősöm beszámolójából mérhettem fel a veszteség és pusztítás méreteit. Mert igaz, a háború sok mindent elpusztított, a CASBI is összerabolta a magyaroktól és szászoktól, sváboktól, ami a háború után még megmaradt azon a címen, hogy ellenséges vagyonok. Jó néhány helyen, a jobb érzésű falubeliektől visszakaptak értékeikből, amit azok megmentettek, de ez alkalommal az "államosítás" semmisítette meg, ami megmaradt. Mikor évtizedek múlva Vargyason jártam, ahol a Daniel kastélyban székelt az állami gazdaság irodája, magam láttam, hogy díszes barokk és rokokó székeken ültek az elvtársak, míg ki nem tört a lába, aztán kihajították a szemétbe. A kollektív gazdasági elnök még próbált menteni valamit, így neki köszönhetően maradt meg néhány Barabás-kép, amit aztán a múzeumba vittek. De ez ritkább eset volt, többet nem is találkoztam ilyen megoldással. De láthattam, a koronkai kastélyból mi lett. Még a református kollégium diákja voltam Marosvásárhelyt, amikor a kollégium főgondnoka, gróf Tholdalaghi Mihály meghívott egy kisebb diákcsoportot kastélyába és megvendégelte. Ekkor láttam gazdag könyvtárát és a kastély csodálatos berendezését, amelyről Bíró József is beszámolt az erdélyi kastélyokról szóló könyvében. Aztán az 50-es években, amikor ismét Koronkán jártam, csak az üres falakat, gabonával töltött szobákat és részben beomlott épületet láthattam. Pedig tudtam, hogy a gróf özvegyét Miskolczy Dezső professzor, akadémikus vette el, akit még rektor korából ismertem Kolozsvárról. A kérdéses időben, az "államosításkor" a marosvásárhelyi orvosi intézet professzora volt, az özvegy grófnőt és családját megmentette ugyan a deportálástól, de a kastély értékeiből nem tudott megmenteni semmit.

Évekig dolgoztam Kemény Jánossal, akinek marosvécsi kastélyát vették el, ahol a Helikoni Találkozókat rendezték. Nem beszélt veszteségeiről, gazdag könyvtára széthordásáról, egyszer említette, amikor Gallas Nándor kiváló temesvári szobrászról került szó, akit személyesen ismert: legszebb szobra volt nálam Vécsen, ahonnan elvitték. Igaz, az oroszok kirabolták a vécsi kastélyt, de ami megmarad, az "államosítás" vitte el. Még hallottam nagy történelmi értékű családi levéltárak megsemmisüléséről, mindez a "jó szándékú" Groza-rendelet egyenes következménye volt. Mert ebben a hazug korban a "jószándék" takart minden gaztettet. Az "elnyomás, kizsákmányolás" elleni harc címén követték el a még nagyobb elnyomást, kizsákmányolást, közvetett és közvetlen fosztogatást. Mit lehetett tenni ez ellen? Jóformán semmit. Mikor értesültem, hogy a szentbenedeki kastélyt (melyet éppen a háború végén hoztak helyre, mivel ott forgattak egy filmet) kezdik széthordani, figyelmeztettem Balogh Edgárt, aki akkor a műemlékvédő bizottság egyik vezetője volt. Néhány nap múlva újságolta, hogy a kérdés megoldódott, őrt rendeltek ki az elhagyott épület őrzésére. Aztán megtudtam: mindössze annyi történt, hogy az őr megvesztegetésével, az ő tudtával hordták tovább az épület mozdítható részeit. Nem volt ebben semmi új, hiszen magam szemével láttam, amikor 1940-ben a Ferdinánd Egyetem kiköltözött a Ferenc József Tudományegyetem épületéből, még a kilincseket is leszerelték, minden mozdíthatót elvittek hivatalosan, és a lecsupaszított épületet hagyták hátra. Aztán bizonyos dolgokat nagy költséggel felszereltek, és teljesen ép, felszerelt egyetemet adtak át 1946-ban, klinikákkal, laboratóriumokkal együtt a Szebenből "visszatérő" román egyetemnek. Az akkor induló Bolyai Egyetem csak azt vihette el, amire a román egyetemnek nem volt szüksége. Ekkor még nem sejtettük, hogy másfél évtized múlva a Bolyai Egyetemet is benyeli a román egyetem, és két évtized után már alig marad magyar tanár hírmondónak.

Az "államosítás" tehát valójában kollekív rablás volt, igaz, érintett román, magyar, szász, sváb és zsidó vagyonokat egyaránt, de Erdélyben a magyar vagyonok túlsúlyát, különösen Észak-Erdélyben, ahol a négy év alatt a magyar polgárság és intézményrendszer valamennyire magához tért. De az 1949-es esztendő radikálisabb vagyonfosztásról lett nevezetes, mint az előző. Először a gyógyszertárakat államosították az épülettulajdonnal együtt. Mert ez a furcsa államosítás nemcsak a gyógyszertár berendezésére, gyógyszerkészletére vonatkozott, hanem még az épületre is, ahol a patika volt. Számos gyógyszerész, különösen falun, kisvároson abban az épületben lakott, ahol patikája volt. Szerencsés esetben, legalább időlegesen, ha el is vették tulajdonát, meghagyták, hogy lakjon tovább és állami alkalmazottként vezesse patikáját. Csak Kolozsváron 38 magyar, 8 román és 8 zsidó gyógyszertárt vettek el. Még nagyobb rablás volt a magyar szövetkezetek teljes vagyonának elkobzása. Előző években még csak arról volt szó, hogy betagozódjanak az egységes román szövetkezeti rendszer, az INCOOP irányítása alá. Kurkó bizonyára tisztában volt, hogy ez csak átmeneti megoldás, ezért még ez ellen is fellépett. Ezért váltották le már 1947-ben a temesvári MNSZ Kongresszuson. Most az új szövetkezeti törvénnyel beigazolódott gyanúja, mert ez azt jelentette, hogy megszűnt az INCOOP-önállóság is, felszámolták az eddigi magyar szövetkezeti központokat (Kaláka, Szövetség), és azok minden vagyona az egységes országos szövetkezeti rendszer tulajdonává vált. Ez ellen tiltakozott Korparich Ede, a Kaláka és Lakatos István, a Szövetség elnöke. Ekkor még nem sejtette senki, hogy rövidesen egy már készülő koncepciós per áldozatai lesznek.

Mert igaz, majd mindennap történt valami meglepő esemény, de ezek mind olyanok voltak, amelyek a már beindított folyamatok logikájából következtek. Az írók keményebb kézbefogásán már alig lehetett csodálkozni, a hangadó Nagy István harciassága sem tűnt fel senkinek. De az már elgondolkoztató kellett volna legyen, hogy egyetlen ülésen, melyet Kolozsváron tartottak, kimondták a magyar író tagozat önállóságának megszűnését, és az egységes román írószövetségbe való betagozódását új feltételekkel. Ez egyúttal néhány író kizárását is jelentette.

Bözödit ekkor már végleg eltávolították Kolozsvárról, más konkrét kizárásról nem tudtam, de Bányai egyik előadásában, melyben az értelmiség megtisztításának feladatát ismertette, kiderült, hogy Olosz Lajos költőt nemcsak kizárták, hanem internálták is, mint földbirtokost. Nem ismertem személyesen a költőt, de fia Olosz Egon kiváló orvos volt a Marosvásárhelyre áthelyezett orvosi karon, és reméltem, csak tud tenni valamit apja érdekében. De ekkor már egyre jobban elvadult a "tisztogatási" gyakorlat. Megdöbbentő hír volt Gyűjtő Sándor letartóztatása. Őt még a Március Körből és a KMDSZ-ből ismertem, majd a MÁGISZ-ból (az egykor együttesen alakított munkásszövetkezetből), amit Victoria Szövetkezetté alakítottak át, és fontos szerepet töltött be Kolozsvár ellátásában. Ennek lett egyik vezetője Gyűjtő. Nyilvánvaló volt, hogy pozícióját román nemzetiségűnek szánták, ezért kellett koholt vádakkal eltávolítani. Kolozsvár ekkor már a románosítás elsőrendű célpontja volt, a város vezetősége teljesen kicserélődött, ismerőssel alig lehetett találkozni. Kommunista bizalmi emberek vették át a vezető helyeket, a magyarok közül csak azokat vették be mutatóba, akik hűségesen kiszolgálták a felsőbb pártvezetést. A nyílt támadás főként a katolikus egyház ellen irányult a sajtóban, ahol majd` minden cikkben azt próbálták igazolni, hogy az erdélyi magyar katolikus egyházi vezetők "egy követ fújnak" Mindszenthy bíborossal, akinek perével nagy terjedelemben foglalkoztak az erdélyi magyar lapok. Egyúttal összekötötték a "kulákság" elleni leleplezésekkel, vagyis az "egyházi reakció" és a nagygazdák egy kategória lett, s ehhez még hozzákapcsolták a "vatikáni és imperialista ügynökök" elleni harc szükségességét.

Ilyen "hangulatban" folytak a verifikálások, vagyis a párttagok felülvizsgálata, melyet a városi pártbizottság szervezett és vezényelt le bukaresti küldöttek részvételével. A Falvak Népe párttagjaira is sor került, és az eljárás az volt, hogy az illető beszámolt politikai múltjáról, pártba való belépése utáni tevékenységéről s a jelenlevők kérdéseket tettek fel. Hallgatólagos megegyezés volt közöttünk, hogy nem piszkálódunk feleslegesen, nem hívjuk fel felsőbb pártszervek figyelmét magunkra, ha ők nem kötözködnek, nem keressük a bajt. Híre kelt olyan eseteknek, hogy a "verifikáláson" felmerült ügyek miatt jó néhány vezetőt, beosztottat eltávolítottak munkahelyéről. Aránylag simán folyt a mi verifikálásunk, de amikor rám került a sor, Asztalos és Horváth – soha nem értettem, hogy miért – felvetette az 1945 novemberi hírhedt marosvásárhelyi kiáltvány körüli vitát és az ottani fellépésemet, hogy miért nem fogadtam el és szavaztam ellene? Szerencsémre a bukaresti román küldött, aki talán nem tudott jól magyarul és nem értette miről van szó, nem firtatta a kérdést és az arra adott választ. Mert én azt válaszoltam, hogy a kérdéssel kapcsolatban, hogy én a Csőgör rektor és Molter professzor álláspontját követtem, akik szintén módosítást, átfogalmazást kértek. Én pedig, mint az egyetem diákja, velük értettem egyet. Nagy Gézát nem említettem, mert nem tudtam, hogy áll az ügye, átvette-e az egyesülés után a Munkáspárt, mivel ő a kolozsvári szociáldemokrata szervezet magyar csoportjának egyik vezetője volt, aki nem értett egyet a feltétel nélküli egyesüléssel. Jól ismertem a csoport tagjait: Pásztay Géza professzort és Lakatos Istvánt, akik igazi, régi szociáldemokraták voltak, hűséggel képviselték a szociáldemokrata eszméket, a szakszervezeti és munkásjogokat, s nem tudták elfogadni a kommunisták kizárólagosságát. Külön véleményük volt az erdélyi kérdésben, tiltakoztak az MNSZ kiáltvány ellen, mely az erdélyi magyarok sorsát minden garancia nélkül a román kommunisták kényének szolgáltatta ki. Ezt a nézetet képviselte Nagy Géza is az MNSZ marosvásárhelyi intézőbizottsági ülésen, 1945 novemberében, amikor felszólalt a kiáltvány elfogadása ellen. Később kiderült, hogy a kiáltvány szövegét Tătărescu román külügyminiszter felhasználta bizonyítékként a béketárgyalásokon, miszerint az erdélyi magyarság egyhangúan egyetértett Erdély területének Romániához való csatolásával, határmódosítás nélkül. Ezzel hárította el a magyar küldöttség kérését, mely a határ menti, akkor még magyar többségű terület Magyarországhoz való csatolását kérte. Az MNSZ akkori kiállását, melyet Luca és Groza erőszakolt ki, a régi magyar szociáldemokraták, akik nem voltak a kommunisták beépített ügynökei, árulásnak, az erdélyi magyar érdekek feladásának tekintették. Ennek hangot is adtak lapjukban 1945–46-ban. Azt hittem, már rég feledésbe merült az ügy, de 1949-ben, a nagy osztályharcos konjunktúrában sok minden újból felszínre került. A tisztogatások már olyan méreteket öltöttek, hogy Kolozsváron a régi baloldali vezetők közül hírmondó is alig akadt. A pártvezetők közül Simó Gyula állítólag szökve menekült román elvtársai karmaiból. Eltűnt sógora, Derzsi Ernő, a Mágisz egykori alapítója, feleségével, Simó Arankával együtt. A marosvásárhelyi híres szocialista tanár, Simó Géza (akiről a bútorgyárat nevezték el) gyermekeire a román kommunistáknak nem volt szükségük. Egy másik egykori pártvezér, a pökhendi és agresszív Jakab Sándor, aki egy ideig a magyar Békepárt megbízottja volt és az egykori Dermata gyár tulajdonosának veje, szintén eltűnt Kolozsvárról. Ő magasabb régiókba távozott, Bukarestbe, pénzügyminiszter-helyettesi posztba avanszált. De kikopott a vezetésből Demeter János polgármester-helyettes is, aki a Bolyai Egyetemre szorult a többi vezetővel, mint Jordáky Lajos, Kohn Hillel és Gaál Gábor – ezeknek a Bolyai Tudományegyetem lett a menedékhelyük, legalábbis egy időre, mivel a magyarországi tanárokat ekkor már kiiktatták, és helyükre septiben a "marxista tudósok" kerültek.

Összefutottam Markos Andrással, akit nem sokkal azelőtt menesztettek az egyetemről a marxizmussal való szembenállása miatt. Részleteket nem tudtam, csak később annyit mondott Imreh István, hogy annyira merev és hajthatatlan volt tudományos nézeteiben, hogy nem lehetett menteni. Az egykori Teleki Pál Intézet, majd az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa, aki a társadalomtudományi szemináriumot vezette a Móricz Kollégiumban, már nem volt megfelelő a Gaál Gábor keze alá került intézetnek, ahonnan eltávolították György Lajost és Venczel Józsefet is. Nem sejtette, hogy ez a heves "marxista" térhódítás csak átmeneti lesz számára is. Markos András őszintén feltárta előttem gyanúját a jövőt illetően. A politikai rendszer már eljutott oda, hogy minden döntését a politikai rendőrség irányítja. Tudományos munkára már gondolni sem mert. Keserűen jegyezte meg, nemrég értesült arról, hogy Amerikában milyen jelentős kutatási terület lett az, amivel ő évtizedek óta foglalkozik: a szekták kérdése. Legfőbb gondja most az volt, honnan szerezzen egy kötőgépet, hogy felesége, báró Kemény Ilona szvetter-kötéssel biztosíthassa a megélhetésüket. Anyósa birtokát elvették, őket kitelepítették kényszerlakhelyre.

A legijesztőbb az volt, hogy Magyarországon is hasonló folyamatok mentek végbe. Tildy államelnökségről való lemondatása és vejének kivégzése után már alig lehetett remény a rendszer megszelídülésére. Mert az államosítások, a nagytőkés vagyonok megszüntetése után inkább az lett volna logikus, hogy szelídül az osztályharc, de ennek éppen az ellenkezője következett, az önkénynek és a törvénytelenségeknek olyan korszaka, mely a hitlerizmusra volt jellemző.

Az osztályharc dühöngése elérte a kultúrát is, és ennek fő szószólója és "működtetője" Gaál Gábor lett. Nyíltan meghirdette a párt által követelt bírálat és önbírálat állandó alkalmazását minden "burzsoá csökevény" ellen. Az íróktól követelte az új világot és az azért folyó harcot jobban kifejező művek alkotását, sőt, azt is javasolta, hogy az írószövetség félévenként vizsgálja meg és kérje számon az íróktól, egyénenként is, hogy milyen műveket hoztak létre a párt politikájának segítése érdekében. Ezt a direkt propaganda jellegű munkát addig csak a pártsajtótól követelték meg, de most általános érvényűvé vált. Az írók egy része mélyen elhallgatott, csak azok kaptak új lendületet, akik nem esztétikai, hanem kizárólag politikai tartalommal és célzattal írtak. Kétely alig fogalmazódhatott meg, erről tanácsos volt mélyen hallgatni. A pártirányítás most már direkt lett a Falvak Népénél is, telefonon adták az utasításokat, az MNSZ irányítás annyira másodlagos lett, hogy csak a káderügyekben kellett véleményt és jóváhagyást kérni. Ezzel személyesen Révy Ilona foglalkozott.

Igen, hisz a szó a színpadon elszáll, s a színész alakítását idővel elfelejtik. De a mikrofon előtti szó, ha azt magnóra rögzítik, túléli a művészt is.

Orosz Lujzinak ilyen "örökké tartó" hangja van a Kolozsvári Rádióban. Bármikor elővehetjük, és újra közvetíthetjük. Megpróbálom röviden felvázolni rádiós kapcsolatomat Lujzival.

Együtt végeztem 1950-ben Orosz Lujzival, László Gerővel, Horváth Bélával, ők az akkor még Kolozsváron működő színiakadémián, én a Bolyai Egyetemen. Érthető tehát, hogy az életben is összetartoztunk. E három művész a sétatéri színházhoz került, én a bukaresti rádiónál gyakornokoskodtam négy évig, de közben Budapesten kitanultam a rádiószínház, vagy ahogyan akkor mondták, a hangjátékkészítést. Nos, ilyen három részes hangjátékot készítettünk 1955-ben Arany János elbeszélő költeményéből, a Toldiból.

Orosz Lujzi már főiskolás korában eljátszotta Gertrudist, a Bánk bán ravasz, kegyetlen, zsarnok királynéját. De hangi adottságait ismerve, el tudtam képzelni őt Toldi Miklós édesanyjaként is, az aggódó, fiát féltő anyaszerepben. Alakítása csodás volt. Huszár Sándor, az Utunk egyik 1955-ös számában így ír róla: "Legjobban Orosz Lujza fiát féltő hangja varázsolt el engem ... ."

Sok-sok rádióműsorban szerepelt, akárcsak László Gerő vagy Horváth Béla, és a később már Kolozsvárra szerződő másik nagy komikus, Köllő Béci is. Meg Liba, akarom mondani Bencze Ferenc. Orosz Lujza Kemény Zsigmond történelmi regényében, az Özvegy és leányában játszotta talán a legérdekesebb és a legjobb "mikrofon előtti" szerepét, László Gerő rendezésében. Kántor Lajos az Igazságban így ír róla: "László Gerő kitűnően vizsgázott a ’hangok’, a szereplők kiválogatásából. A sok jó alakítás között lehetővé tett egy kiváló művészi teljesítményt, amikor Orosz Lujzára bízta özvegy Tarnóczyné szerepét. Eddig is tudtuk, néhány színpadi szerepben láthattuk is, hogy Orosz Lujzában egy tragikát tisztelhetünk. Most, legalább a rádió révén, végre ismét tehetségéhez méltó bizonyítási lehetőséghez jutott – s talán eddigi pályája legnagyobb alakítását nyújtotta. Hátborzongatóan félelmetes volt a gyűlölködése, s ehhez illő összeomlása is. Egyáltalán nem érezzük túlzásnak, amit nyilatkozatában ír: "Számomra éppen olyan nagy művészi élmény volt Kemény Özvegyét alakítani a mikrofon előtt, mint Katona József Gertrudisát eljátszani a színpadon".

Ez a nyilatkozata a marosvásárhelyi folyóiratban hangzott el Nagy Pál összeállításában, amelyben megszólaltatta a főszereplő Orosz Lujzát, a rendező László Gerőt és a hangjátékot készítő Kovács Ferencet, vagyis jómagamat.

Mindezek a Polis Kiadó jóvoltából nemrégiben megjelent Orosz Lujza kötet kapcsán jutottak eszembe. Nagyon örülünk a Dávid Gyula által vezetett kiadó új sorozatának, a Prospero könyveinek. Várjuk a következő köteteket.

Sajnos, vannak azonban olyan színészek, akikkel már nem lehet ehhez hasonló, személyes jellegű könyvet készíteni, mint például a 27 éve eltávozott nagy színészünkkel, Kovács Györggyel. Ha bemegyek a rádióhoz, ahol 40 évig dolgoztam, előkereshetem az általam készített magnótekercseket és visszahallgathatom csodálatos alakításait. Tőle tanultam meg, hogy másképpen kell beszélni a mikrofonba, mint a színpadon. Sajnos csupán ezek a hangszalagok maradtak meg, de legalább maradt valami művészetéből az utókorra.

Bűvölő sokembernyi magasból

menlevél egy virágcseréphez

parány virágot
a világ tetejéről
melléd ültetek

sziklarózsa-gyöngy
kelyhében kristálytiszta
harmatcsöpp remeg

hogy összemosson
könnyet és mosolyt miként
földet és eget

s növesszen ajkunk
szögletére gyönyörben
ékes íveket

Gyergyóremete, 2000.

Arcok a kirakatban

arcok vannak a
kirakatban gyönyörű
ismerős szemek

a napsütésben
mindahányan égnek s ha
sírnak is remek

megannyit gyakran
eltemetjük de vissza
visszanéznek ők

itt vannak most is
élnek békétlenek vagy
vígan szeretők

Kolozsvár, 2002.

Számvetés

gyanútlan égtem
s bekormozott a füstje
sok szerelemnek

s a volt szerelmek
nem tudom hogy áldanak
vagy ütlegelnek

arcom bús esős
vasárnapok vizében
tisztogatom én

kínom s gyönyöröm
alácsurog mint gyertya
könnye gyászmisén

Kolozsvár, 2002.

Kín

eléget érzem
a láz mely mégis éltet
mint elítéltet

szívem kivérzem
egyetlen csöppnyi vérben
tenyérnyi térben

tömlec-szabadság
sötétek mind az estek
s én úgy kereslek

Kolozsvár, 2004.

Idill

palotapesten
éjszakázni ketten még
nem kalandregény

óbudára hord
esőben ázni bőrig
úgy szeret szegény

Budapest, 2004.

Joint

belengi testünk
a mámor árnya szárnyas
csalás az estünk

az űrbe lestünk
hogy ott majd megtaláljuk
mit úgy kerestünk

tejútra tértünk
de sikamos út az jaj
simább a tejnél

belém csapódsz s én
ezer darabra hullnék
ha nem ölelnél

Kolozsvár, 2004.

Judit verse

bebörtönöztél
éjszakádba kékszakáll
akár egy álmot

szemedbe néztem
de könnyeimtől két szép
szemem kipállott

gyanútlan ajtón
a titkaidra törtem
én kis oktalan

s ha vársz se vágyom
nappalokba csak ha már
mind titoktalan

Kolozsvár, 2004.

Abekobósdi

dobozban álmot
aligha látsz a sírnak
érzed illatát

s van alkalom hogy
egymagadban átszeress
minden éjszakát

Kolozsvár, 2004.

Négy haiku kétkedőhöz

megoldja sorsod
és ruhád a holnap ne
félj nem sietős

szerelmedért nem
küzdenek titánok csak
pár hüvelyknyi hős

múlt éjszakákért
ma már egyetlen perc is
túl drága holmi

homokórányi
karcsúságod mért hagynám
eltékozolni

Kolozsvár, 2004.

Négyszemközt

életfogytiglan
összezárva nem vagyunk
jobb is így talán

ha visszanézünk
csak bor s kenyér lesz majd az
ünnep asztalán

de nem lesz törvény
nem lesz papír pecséttel
semmi hajdani

az én szerelmem
nem tízparancsolat mit
meg kell tartani

s nem államkötvény
vagy bankbetét mi lassan
de bizton dagad

lopott szerelmet
kell megváltanunk hát úgy
is viseld magad

Kolozsvár, 2005.

Cinkos vers

parázna rendek
városában élni túl
nem nehéz talán

itthon a térnek
egy felén és otthon a
másik oldalán

megvagyunk tehát
ő mesél én hallgatom
és egymással meg

nem alkuszunk és
polgári porcelánból
szürcsölünk teát

Kolozsvár, 2005.

Hetvenedik születésnapjára a jeles zeneszerző, zenetudós, kiváló esszéíró és a vizuális művészetek területén is otthonosan mozgó alkotó – József Attilát parafrazálva – meglepte maga-magát egy újabb kötettel. A kolozsvári Stúdium Kiadó gondozásában napvilágot látott Zene tegnap, ma, holnap című, a Helikonban megjelent írásait tartalmazó könyve. Születésnapi köszöntőnek szánt oldalunkat ennek alapján állítottuk össze. Szívből kívánjuk, hogy Kolozsvár jeles személyisége továbbra is épp oly sok felejthetetlen művészi élménnyel lepjen meg bennünket, ahogyan azt eddig is tette. Isten éltesse sokáig, kedves Mester!

Terényi Ede dr. 1935-ben született Marosvásárhelyen. Zeneszerző, zenetudós, egyetemi tanár. A marosvásárhelyi Bolyai Farkas elméleti középiskolában érettségizett, majd ezt követően felvételizett a kolozsvári Gh. Dima Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakára, amit 1958-ban fejezett be. 1956-ban az akkori legmagasabb főiskolai kitüntetésben részesült, elnyerte az Enescu ösztöndíjat. Államvizsgája óta a kolozsvári Zeneakadémia tanára. Kezdetben ellenponttant majd összhangzattant tanított, a 80-as évektől kezdve zeneszerzést. Nevéhez fűződik a zenedramaturgia tantárgyának bevezetése a kolozsvári Főiskolán. Zenetudományi kutatásainak középpontjában a modern zene vertikális dimenziójának vizsgálata áll. Doktori disszertációja is e témakörben végzett kutatásait foglalja össze: A XX. századi zene 1900-tól 1950-ig terjedő első felének összhangzattan-elmélete. Másik kutatási területe az erdélyi magyar zeneszerzés története és stilisztikai vizsgálata. Könyvei, tanulmányai, esszéi és más különféle zenei írásai e két témacsoport köré fonódnak. Újabban a paramuzikológia területén végez kutatásokat. Négy és fél évtizedes zeneszerzői munkásságát öt szimfónia, zongoraverseny, egyházi művek, 12 neobarokk concerto különböző szólóhangszerekre, 5 vonósnégyes, 3 ütős-kvartett, szonáták, dalok, kórusművek sorozata körvonalazza. Első alkotóperiódusát népdal- és Bartók-hatás jellemzi (50-es évek), majd mind erőteljesebben a szeriálizmus felé fordul (60-as évek: Sonata aforistica, B. A. C. H. Kompozíció, Varázsmadár stb.). A zenei grafika után (70-es évek: I. Vonósnégyes, Zongorajáték Új Mikrokozmosz, Terzine di Dante, Bakfark-szimfónia stb.) a neobarokk felé tájékozódik (80-as évek: Vivaldiana, Handeliana, Aranyág-concerto, A Nap kapuja, Az ősz tüzei stb.). És ezzel párhuzamosan a dzsessz-muzsika irányába fordul (Swingsuite, For four, Parade, In memoriam Gershwin, Jazz-hárfaverseny stb.). Újabb alkotásait a régi erdélyi dallamok mai hangvételű újraélesztése, modern keretbe való foglalása jelzi (90-es évek: Mise, Te Deum, A hét torony-kamaraszimfónia, Erdélyi várak legendája, Genfi zsoltárfeldolgozások, Csíksomlyói Stabat mater, Zongoraverseny nr. 1 és 2, Orgonaverseny nr. 1 és 2, számos orgonamű Cantus hungaricus és Erdélyi-kódex vonószenekarra, hat monoopera: Nomád nappalok és éjszakák, Kalevala, Mephistofaust, Japan’s flowers, Brâncuşi műhelyében, La Divina Commedia és Requiem 1956-ért stb. szerzői-estje Románia minden jelentősebb kulturális központján kívül, Budapesten, Pannonhalmán és Bécsben volt. Főbb művei majd minden jelentős európai városban felhangzottak, Londontól Moszkváig. Kompozícióiból számos rádió- és tévéfelvétel készült és egy sorozat szerzői CD lemez. Partitúráit a bukaresti Zenei Kiadó jelentette meg. A Román Zeneszerző Szövetség több művét is díjazta, és megkapta a Román Akadémia Enescu – díját és a Román Kulturális Érdemrendet. Magyarországon Bartók-, Pásztory- és Erkel-díjjal tüntették ki. Terényi Ede a Magyar Zeneszerzők Egyesülete és a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

Mi sem természetesebb: zenész vagyok!

Vajon mindenki csodálja élete végéig választott szakmáját? Nyilván nem! Az életkor változásaival állandóan mást csodálunk meg érdeklődési területünkön is. És egy adott pillanatban fellép a szaturáció, ami ellen nagyon nehéz küzdeni. Már csak bizonyos dolgokat "viselünk el" szakterületünkön is. Nézeteink lassan túlontúl kristályosokká válnak. Magam is tapasztalom mindezt nap mint nap. Igyekszem védekezni, mint ahogyan mások is védekeznek a maguk szakmájában. Mégis bekövetkezik néha a keserű pillanat, amikor alig viselünk el valamit abból, amit addig szerettünk, vagy éppenséggel csodáltunk. És most mégis azt írtam le: Csodálom a zenét!

Mindez azzal kapcsolatban jutott eszembe, hogy a minap egy új művemet mutatta be négy rendkívüli muzsikus, egy variációsorozatot Bernstein témákra a West side story-ból (nem elírás a WESTben rejlő E(a)STet is ki akartam emelni!), két zongorán és két csoport ütőhangszeren, úgy ahogyan Bartók írta a Szonátáját. Majd minden hallgatóm megkérdezte: véletlen a hangszerösszeállítás? Nem – válaszoltam –, a musical-témákat egy rendkívül komoly, kozmikus zene hangszeregyüttesére akartam, szándékosan, felépíteni.

Kettős tükör? Azt hiszem, sikerült megoldanom ezt a furcsa zenei játékot e dupla fénytörésben: "könnyű" muzsika csillagzeneegyüttesre, magam zenei nyelvezete-világa Bernstein-témák tükrözésében, ütközésében.

Még volt egy kérdés: miért ez a sok tisztelgőmű? Vivaldi–Händel, Scarlatti–Bach, Bakfark Bálint és Ligeti György, Stravinszky és Alban Berg és így tovább? Elgondolkoztam: miért is jelennek meg ezek a szerzők zenémben?

Már régen tudom, hogy egy részük közeli családtagom, tőlük származom. Zene genetikailag ők határozzák meg muzsikámat, Bartók és Debussy, Muszorgszkij és Vivaldi, no meg Scarlatti, a fiatalabb.

Első és másodfokú oldalági rokonaim is vannak bőven. Így számítom családba tartozónak a már említett Domenico Scarlattit is. A sorból alig maradhat ki Stravinszky vagy Britten, Schubert, Purcell, Gesualdo és még sokan mások. Érthető, ha néha megnevezem is őket, nekik áldozok.

De mindezeken kívül van még valami, ami zene iránti csodálatomat ma sem engedi elfakulni: a számomra zseniális művek gyönyörű sora. A mű, amely egyszer valamikor felkeltette bennem a katarzis mágikus élményét, a zene, amelytől más emberré váltam, mind kitörülhetetlen nyomot hagyott énemben. Ezeket az élményeket akarom megírni. Ez a titka hommage-műveim zömének.

A West side storyt még a hatvanas években láttam külföldön, azóta készülök megírni ezt az élményemet. Most végre sikerült. Bő három évtizede várakozik bennem az ötlet, hogy zenei formát, hangzást öltsön magára. A többi hasonló fogantatású művem is sok éven át várta, hogy életre keljen. És még jó néhány várja, hogy a jövőben megszülethessen. Mai napig sem sikerült azt a csodálatomat kifejeznem zenében, amit a Carmina burana keltett bennem. Úgy látom, rendkívül nehéz feladat, de talán egyszer sikerülni fog. Prokofjev Klasszikus szimfóniájának metamorfózisát sem sikerült még megtalálnom. Britten két nagy művének a Purcell-témára írt szimfonikus variációnak és a Frank Bridge-témára írt grandiózus szvitjének újraköltését – bár többször megkíséreltem – eleddig nem sikerült megvalósítanom. És még mennyi ilyen zene(csoda) vár bennem arra a pillanatra, hogy... a "világot újraköltsem".

***
Belemelegedtem a gondolat kifejtésébe és ijedten veszem észre: csodálkozva, sőt furcsállóan néznek rám beszélgető partnereim. Gyorsan gondolkozni kezdtem, hogy mit is hozhatnék fel mentségemre. Eszembe jutott Bach Vivaldi-csodálata és a hatására keltett átiratok. Idéztem Prokofjev Haydn-csodálatát és a nyomában keletkezett Klasszikus szimfóniát. Udvariasan meghallgattak, de látszott, nem győztem meg őket. Akkor – szerencsémre – eszembe jutott Stravinszky balettje az általa oly nagyon csodált Csajkovszkij témáira, a Tündér csókja és a Pulcinella balettje Pergolesi-témákra, szonátatételekre. Talán ez meggyőzte a kételkedőket!

Nagy kérdés: kell-e nekünk a szépség?

A 20. századi zenében, és általában a művészetben, a napi életben inkább ironikusan, kissé lebecsülően "kezeltük" a szépséget.

Mi is az a bizonyos szépség? – tettük fel minduntalan önmagunknak a retorikus kérdést. A válaszok sokféleségéből sohasem derült ki egyöntetű definíció, de még csak megközelítő fogalomalkotás sem. Mindenkinek más ideáljai vannak a szépségről. Különösen sokféle a szép zenéről kialakult eszménykép. Zenész társaságban is hallottam már, hogy Bach túl szövevényes, Mozart zenéjéről, hogy sokszor klisékkel helyettesíti az expresszivitást, Wagner terjengősségét is gyakran emlegetik, és így tovább.

Szabaduljunk meg a szépség nyűgétől – vallotta a 20. századi zene, és talán vallja még mai napig is. De meg lehet-e szabadulni tőle? Mit ér a művészet, ha lemond a szépség esztétikai kategóriájáról? Mit ér az a zene, amely objektív akar lenni – sokszor bármi áron! –, struktúrába menekül, előnyben részesíti a logikát (számtanit!) a zene belső életével, mozgásával, önkifejezésével szemben?

A mozgászenék, az energiazenék, a minimális zenék – mind megkerülték a szépség ideálját. Ha ez mégis felcsillant e zenékben, az mindig véletlenszerűen történt, az alkotók "önhibáján" kívül.

A közönség szorgalmasan igyekezett pótolni a szépség eme hiányát. Nagy igyekezettel töltötte ki az avantgard-muzsika törésvonalait saját fantáziája, szépségideálja elemeivel. A közönség védte az új zenét, néha önmaga ellenében is. Várjuk meg: mi lesz a vége? – hangzott a kérdés a hallgatóság részéről. Talán kibontakozik, a kísérletek végén, a hőn áhított szép zene. Ebből a vágyból, amely lassan a zene alkotóit is átitatta, született meg a posztmodern irányzat, mely jobb híján nevezte magát így, és ezzel hozzákötötte magát a modernséghez, amelyet éppenséggel tagadni igyekezett.

A posztmodernben már nem szégyen a szépségről beszélni, sőt kötelező megtalálni az új szépséget. Mi több – követelménnyé lépett elő a szépség keresése.

***
Többen együtt egy régi, majd félévszázados lemezfelvételt hallgattunk a minap: Csajkovszkij utolsó szimfóniájának első tételét. Mindnyájunkat megdöbbentett az előadás kivételesen hiteles kifejezőereje. Minek tudható be? – merült fel mindnyájunkban a kérdés. Mitől ilyen magával ragadó ez az interpretáció?

A "titok" hamar kiderült a beszélgetés során: az előadók akarnak és tudnak is elidőzni a szépségnél. Tudnak belefeledkezni egy dallam szépséges világába. Tudnak jelentőségteljes szüneteket tartani a zene folyamatában felbukkanó új részek előtt, mintegy felhívva a hallgató figyelmét arra, ami majd következni fog. Nem sietős az előadók dolga. Nem hajszolják a végcélt. Például a nagy végső kibontakozás csúcspontját, vagy valami ehhez hasonlót. Inkább elmerülnek a pillanat ihletében. Egyetlen hang vagy akkord igézetes hangzásában. Érezhetően van idejük bejárni e hatalmas méretű, majdnem 20 percig tartó, tételnyi zene teljes birodalmát, és közben nem gondolnak a későbbi tételek világára.

Nincs feszültség az előadók játékában! Minden zenei pillanat kezdet és vég, alfa és ómega abban az értelemben is, hogy játékunkból a másodperc törtrésze alatt is teljes értékűnek hangzó élet kell, hogy kibontakozzék, sietés nélkül, a maga szerves önkifejlődésének rendje szerint. Végre! Nem gázolunk át mindenen valami homályos végcél érdekében. Van időnk élni. Ez az az új szépség, amit a posztmodern keres.

Posztmodern helyett legszívesebben újmodernnek nevezném a mai irányzatokat. New Age, olvassuk, halljuk mindenütt, mindenfelől az új jelszót. Miért ne nevezhetnénk magunkat e kifejezés rokonításával újmodernnek. Így világosabban kifejeződne az új irányzat mássága is. Hiszen a 21-ik századot szeretné ez a művészet felvállalni, az új szépségideált!

A 10-es és 11-es oldalt szerkesztette: Németh Júlia

Lőrincz Lehel hű önmagához és közönségéhez. Ahhoz a világlátáshoz és művészi ars poeticához, amelyet hosszú élvtizedek óta vall, s amelynek eredménye az a sajátos művészi világ, amelyből most ízelítőt kapunk. A művész egytől-egyig új munkákat állított ki, az utóbbi két év terméséből válogatott.

Szobrok és pasztellek. Látszólag két homlokegyenest eltérő műfaj, a tárlat mégis harmonikus, kiegyensúlyozott, probléma felvető és megoldó, s mondjuk ki bátran: szép. A szó legnemesebb értelmében. Még akkor is, ha e fogalom a közelmúltban az egyeduralomra, kizárólagosságra törő divatos irányzatok folytán erősen háttérbe szorult, sőt, olykor egyenesen pejoratív mellékzöngét kapott. A valóságból táplálkozó realista szemléletmód azonban át- és túlélte a művészeti divathullámokat, viharokat, s megújhodva bár, de sikeresen került ki a megmérettetésből. Mindig voltak, s úgy tűnik, lesznek is hívei. Egyikük éppen Lőrincz Lehel. Az erdélyi szobrászművészet legnemesebb hagyományait követve alakította ki sajátos, egyedi művészi világát, amelynek középpontjában az ember áll a maga fizikai és szellemi változatosságában, összetettségében. S amennyire komplex ez a világ, annyira sokrétű a művész általi három dimenziós megközelítése is. Gondolok itt elsősorban a tematikára és a felhasznált anyagra. Terrakotta, kő, fém és faszobrok árulkodnak alkotójuk emberszeretetéről, humanizmusáról, társadalmi érzékenységéről.

Korántsem mondhatnám, hogy Lőrincz Lehel lírai alkat, hiszen munkáiból férfias erő, határozottság árad, de talán éppen ez teszi különösképpen vonzóvá azokat az alkotásait, amelyek a női test szépségét vagy a gyermeki lélek tisztaságát hivatottak ábrázolni. A robusztus megformálás és fogalmazásmód megejtő gyöngédséget takar. A művész nagyvonalúan, célratörő eredetiséggel jeleníti meg mondanivalóját. Tudatosan mellőzi a részleteket, a lényegre összpontosít. Akár azt is mondhatnám: tőmondatokban fogalmaz, ezek a tőmondatok azonban sokkal többet árulnak el a lényegből mint bármely, többszörösen összetett, díszítőjelzőkkel teleaggatott társuk. A nemes egyszerűséggel megformált Gyerekfej, a Hajfonó, a Vetkőző, vagy a Termés nőalakjai sajátos módon ellentételezik a Félelem éppen tömörségében rendkívül kifejező megjelenítését. A Döbbenet című munka pedig alkotója társadalmi érzékenységéről árulkodik. A művész három markáns férfialak segítségével igyekszik kifejezni azt az érzést, amelyet a 2004. december 5-i magyarországi népszavazás eredménye váltott ki a kárpátmedencei magyarságból. Lélekrajzok három dimenzióban – mondhatnám szobrairól. A terem két sarkából pedig Petőfi Sándor és Ady Endre tekint le ránk. Két térszobor gipszmintájáról van szó, az egyik Krasznán, a másik Szilágylompérton hirdeti a két költőóriás soha el nem évülő nagyságát, úgy, ahogyan azt Lőrincz Lehel álmodta és valósította meg bronzban illetve gránitban.

Itt jegyezném meg, hogy a művész különös érdeklődéssel viseltetik a monumentális munkák iránt, s Erdély-szerte több ilyen jellegű alkotásával találkozhatunk – Nagyenyeden I. Apafi Mihály gránit mellszobra, valamint Hermányi Dienes József, Áprily Lajos és Berde Mária bronz domborműve, Szilágysomlyón Báthory István márvány mellszobra, Szilágybagoson az I. és II. Világháború hőseinek emlékműve árulkodik a művész hozzáértéséről.

Az itt látható 12 szobor 24 pasztell társaságában kapott helyet. Akár azt is gondolhatnánk: a művész kikapcsolódásként nyúlt a pasztellkrétához, aktív pihenésként menekült a színesebb "könnyű műfajhoz". Úgy tűnik azonban, hogy Lőrincz Lehelnél ez a két tevékenység szinte egyenértékű. A szobrász nem menekül a kevesebb fizikai megerőltetést jelentő pasztell világába, hanem mintegy belső szükségszerűségként engedi kiteljesedni művészi énjének másik oldalát. A hangulatok, érzelmek gazdag skáláját felvonultató pasztellek elsősorban a színek segítségével árulkodnak a művész pillanatnyi lelkiállapotáról. Még akkor is, ha tematikájukban egyértelműen táji meghatározottságúak. Természeti táj, épített környezet, a népélet sajátos mozzanatai és portrék – röviden így foglalhatnám össze a látottakat. Az uralkodó mindenképpen a tájkép. A Lőrincz Lehel ábrázolta tájban azonban, az átlagostól némiképp eltérően, szinte mindig ott az ember. A maga konkrét valójában, esetenként pedig keze munkája az épített környezet formájában. Érdeklődésének homlokterében a falu áll: egy torockói öregház, egy tanya, egy cigányház, egy gazdasági udvar, a Disznóvágás, Sajtolás színpompás művészi átlényegítésben kerül a néző elé. Akárcsak a Patakmeder, a Naplemente, a Székelykő vagy a Szakácsi erdő. A Vízió pedig a szilágylompérti Séra kúriával Ady emlékét idézi. Az urbánus táj viszonylag kevés: a művész csupán egykori munkahelyét, a művészeti líceumot, a jelenlegi zeneiskolát jeleníti meg, előterében a jeles zenetanár, Guttman Misi bácsi alakja is jól kivehető. Egyénként portréja is helyet kapott a falon a művész önarcképével együtt.

A pasztellt általában a légies, könnyed, lírai megfogalmazások ideális eszközének tekintik. Lőrincz Lehel esetében ez nincs éppen így. Pasztelljeire is a határozottság, lényegre törő, markánsan erőteljes fogalmazásmód, s egyfajta drámaiság jellemző. Színvilága is harsányabb a műfajban általában használatosnál, s a fény is rendkívül fontos szerephez jut alkotásaiban.

Köztudott, hogy nyelvünkben néhány szó, szóalak vonatkozásában vallásfelekezeti különbségek vannak. Ami a katolikusoknál például szentmise, szentbeszéd vagy prédikáció, kápolna, az a protestánsoknál istentisztelet, igehirdetés, imaház. Így van ez a keresztény meg a keresztyén alakváltozatok esetében is. Miután egy családi, baráti összejövetelen megint kitört a vita, hogy hogyan "helyes" – keresztény vagy keresztyén? – nem árt visszatérnünk e kérdésre. Természetszerűen előre le kell szögeznünk, ez ma már nem "a helyesség" kérdése, mára már tudomásul vettük mint tényt, a katolikusok és a protestánsok nyelvhasználatában meglévő nyelvi különbséget.

Hogy a kérdés régen is országos vita tárgya volt, mutatja például Csokonai Karnyóné című vígjátéka, amelyben Kuruzs ezt mondja: "Keresztyén tyén-é, tény-é? régen pörölnek rajta." Bizony régen. Kazinczy Ferenc az első, aki rámutat a kétféle írásmód felekezeti színezetére: "… ez a’ szó, a’melly miatt leginkább villongunk. Belé avatta tudni-illik magát még ide is a’ Religióbeli idegenség… Ez a’ szó Keresztyén bizonyosan ettől veszi eredetét Christianus: valamint Sebestyén ettől: Sebastianus."

Mindenekelőtt kijelenthetjük, hogy a magyarban a szó kezdetben keresztyén alakú. A végső elemzésben görög szó, a nyugati kereszténységben a latin Christianus közvetítésével terjedt el, a magyarba egy déli szláv, talán a horvát nyelv útján került át, s itt, keresztyén alakúvá fejlődött, ugyanúgy, ahogyan a Sebastian-ból Sebestyén lett. Már egy XVI. század elejéről való régi nyelvemlékünkben is ezt olvashatjuk: "kerestyén, ez szónak az mi nyelvünkön nem az kereszt-rűl lőn eredete, hanem a Christus-ról, meg tetszik is a görög szóból, christianos."

A XVII. században azonban az eredeti keresztyén alaknak bizonyos szabályos hangtani változások nyomán keletkezett keresztény változata is, úgy ahogyan a Demian névből, szabályos hangfejlődéssel egyrészt Demján, másrészt Demény lett. Nem érdektelen, hogy az újabb keresztény változat először éppen protestáns nyomtatványok címlapján fordul elő. Ilyen például Komáromi Csípkés György munkája: "Az Keresztény Isteni-Tudománynak… summaia" (1653), vagy a Kolozsváron 1700-ban kelt "AZ Unitárius Atyafiaknak Mencségére és Keresztényi Értelmeknek megvilágítására rendeltetett Írás." Tehát ebben a korban mindkét írásváltozat, a keresztyén meg a keresztény is még egymás mellett élt, minden felekezeti elkülönülés nélkül. Zrínyi például a Szigeti Veszedelemben legtöbbször keresztyén-t ír, de akad példa a keresztény-re is. Sajátságos, hogy Mikes leveleinek első részében keresztény-t, a 125-től kezdve állandóan keresztyén-t ír.

A két változat felekezeti elkülönülésére, vagyis hogy a katolikus szerzők keresztényt, a protestáns írók keresztyént írnak, Kazinczy korában, a XVIII. század végén kezdődik. Kazinczy egyik, Révaihoz írt levelében elmondja, hogy Batsányival a Magyar Museum szerkesztése közben tűzött össze a keresztyén–keresztény miatt. Batsányi és Baróti Szabó keresztényt akart írni, Kazinczy pedig keresztyént. Batsányi ekkor vádolta meg Kazinczyt a kereszttől való idegenkedéssel. Tehát a XVIII. század végén kezdi Batsányi és Baróti Szabó azt hangoztatni – téves szófejtés alapján –, hogy azért kell keresztényt írni, mert a szó a kereszt származéka, a protestánsok is azért őrizkedtek a keresztény alaktól, mert – tévesen – a kereszt származékának vélték.

Innen egyenes út vezetett a kétféle alak felekezeti elkülönüléséhez. Ahogyan Jókai is egyik regényében írja a keresztény–keresztyén kettősségről: "… hogy igenis nagy a különbség a kettő között: mert a pápisták és a göröghitűek úgy írják a christianus magyar elnevezését, hogy keresztény, a kereszt szótól származtatván azt, a kálvinisták elemben keresztyén-nek írják, christianusból származtatva."

S bár ma már tényként kezeljük a két alakváltozat vallási kötöttségét, tapasztalhatjuk, hogy használatuk, a változatok súlya a mai magyar nyelvrendszerben eltérő. Míg a keresztyén alakváltozat kizárólag a protestáns teológiai, egyházi nyelvváltozat, a protestáns vallási szakirodalom terminusa, a keresztény alakváltozat a katolikus egyházi szakirodalmon túl, mindennemű – egyházi kötöttségtől mentes – történelmi és más értekező próza meg a szépirodalom, s így természetesen a köz- és irodalmi nyelv szokásos kifejezése. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy valamennyi egy- és többnyelvű szótárunk a keresztény alakot iktatja címszavai sorába.

VI. évfolyam, 27. szám
Szerkeszti: Szabó Csaba
Főmunkatárs: Dézsi Ildikó

A X. A és B osztály szervezésében került sor február 19-én délután 3 órától a Református Kollégiumban a farsangi jelmezek bemutatására és az azt követő bulira.

A jelmezbemutatót a szervező osztályok rövid, hangulatos műsora előzte meg, ezután pedig a diákok táncra kérték fel tanáraikat. Megbizonyosodhattunk róla, hogy a tanáraink tudnak-e táncolni vagy sem.

A X-esek előadása után két kedves tanárunk: Csongor tanár úr és Szabolcs tanár úr jelenete következett, amelyben bemutatták a kollégiumi életet. Sokan nem ismerték meg a beöltözött tanárokat, pedig velük dolgoznak nap mint nap.

Ezután a kollégium diákjai próbálták meg szórakoztatni diáktársaikat és tanáraikat. Kíváncsiak vagytok mi történt a kulisszák mögött? Hát egy kis ízelítőt kaphattok belőle. Minden résztvevő nagyon izgult. Szerepét ismételgette és nyugtatgatta azt, aki idegesebb volt nála. De voltak nagyon magabiztos résztvevők is, akik később egy kicsit csalódtak. Szerintem mindenki jól szórakozott. Lehet, hogy nem úgy, mint a kint ülő diákok, de egy kis izgalom soha sem árt. Az biztos, hogy versengés nem volt, mert mindenki mindenkinek segített és együtt szorongtunk társunkkal.

A háromórás műsor után következett a várva várt buli, amelyen mindenki nagyon jól szórakozott. Azt hiszem, hogy ez volt az év legjobb bulija. Az idei újdonság az élő zene volt: Kis János és Gergely Zoltán diákok gondoskodtak a jó hangulatról. Mindenki nagyon jól érezte magát, tanárok és diákok egyaránt.

Ezalatt a zsűrinek nehéz döntést kellett meghoznia. Végül minden diák jutalomban részesült bátorságáért, jelmezéért, bemutatásáért, szövegéért vagy találékonyságáért.

Az eredmény kihirdetése után bárki kérhette, hogy a dal szóljon kedvesének, barátnőjének vagy éppen osztálytársának.

Nemsokára még egy kis izgalom következett, mert kisorsolták a tombolanyereményeket, majd ezután bulizhattunk tovább.

Aki véletlenül nem volt a farsangi bálon és tudni szeretné, hogy mégis milyen volt, az megnézheti a róla készült képeket a suli internetes honlapján: www.kollegium.iweb.hu.

Fázom. A sötétből a démoni lények szemei villognak. Szeretném elfelejteni a létezésemet, de egyre inkább csak arra tudok gondolni ami a sötétségen kívül van. Szeretnék felejteni is, szeretném elfelejteni, hogy valamikor emberek között éltem. Azt mondják őrült vagyok, de ez ma már kevésbé érdekel. Nem léteznek őrültek, csupán olyan emberek, akik tisztán látják a világot és azt ami benne van.

Gondolkodni sem tudok, logikátlan kusza hangok süvítenek agyamban, és látom magam előtt az embereket a maguk utálatos lelkeikkel, és csak én értem azt a rendszert, amely a sötétbe juttatott engem. A lelkem elhagyja testemet, ilyenkor utazom a légben és szinte megmutatja nekem magát a világ. Testem ilyenkor egy halottra emlékeztet, de csak ekkor kezdődik el bennem az élet.

Látom az utcán haldokolni az embereket, látom, ahogy részeg, hidegtől elkékült, sáros alakok fekszenek arccal a hóban, látom, ahogyan aprópénzéért ölik meg a rongyos diákot, látom ahogyan kábult fiatalok tűket döfködnek elfeketedett karjaikba és látom azokat, akik békében élnek és nyugodt öntudattal fekszenek ágyba, elmondva szokásos imáikat és nagyokat horkolva álmodni a szebb holnapról. Aztán később már én is kábulni kezdek és többet is látok már a valóságnál.

Egymás félrohadt testéből esznek azok, akik túl akarják élni az éjszakát, egymás holttestein próbálnak felkapaszkodni az ég felé, akik csak azt hallották, hogy lakik egy Isten az égben és akiket mindig leszédít a csúcsról társainak bűze és látványa, és akik próbálják megérteni, hogy miért vannak megbüntetve. Mások pedig elátkozzák az életüket és meghalnak anélkül, hogy megátkoznák azokat is, akik a fejükre taposva kelnek át a mocsáron és érnek el a boldogság partjára. És látom azt is, ahogy minduntalan megremeg az ég a sok átokra.

Az én hangomat senki sem hallja. Sokszor üvöltök, zokogok, sikoltok és mindig azt remélem, hogy a következő kiálltásnál kijönnek az elkárhozott lelkek a sírokból és pusztítanak, és remélem, hogy senki nem éli túl ezt a pusztítást. És Istenre várok. Meg arra, hogy új teremtés lesz és új emberekbe fog beköltözni az isteni lélek.

Aztán látom az álmokat. Látom, ahogy ezekre az álmokra nehezedik minden köpés, minden pofon és nem engedi ezeket az álmokat szabadon szállni.

Később forró gőz égeti az arcomat. Nyelvemen sós ízt érzek és csak remélni tudom, hogy az elítéltek könnyei szállnak arcomba. Majd egyre több gőz száll föl és látom már a földön fekvő aszott arcú alakokat. Többen saját könnyeikbe fulladnak bele. Ekkor érzem, hogy testem is sír és a lelkem egy pillanatra visszaszáll bele.

De újra erőt kell vennem magamon és folytatnom kell az utat. És megyek tovább, egyre kétségbeesettebben és egyre kevesebbet gondolkodva. Egy olyan embert keresek, aki boldog ebben a szürke alvilágban. Sok ideig csak bolyongok ezek között a régen embereknek nevezett lények között. Eddig csak könnyes vagy vérző szemű embereket láttam…

Sokan közülük imádkoznak, de ez az ima félelmet ébreszt bennem, hiszen, még soha senkit sem láttam ennyire őszintén és csúnyán szenvedni. Nem félnek Istentől, hiszen őket már nem büntetheti senki többé meg. Nekik joguk van kimondani mindazt, amit soha nem modott ki senki még ezelőtt.

Ennek ellenére mégis találtam boldog teremtményt. Még szinte gyerek, de talán éppen ezért nem próbál magyarázatot keresni az életére. Egy pocsolyában fekszik és derűsen kergeti el maga körül az éhes patkányokat. Rendkívül sovány és egyfolytában egy különös dalt dúdol magában. Talán még egy órája sem lehet hátra. Mosolyogva szétosztogatja utolsó falat kenyereit, és egy gyereknek egy színes papírdarabot ad. Folyton mosolyog és tekintetével hol az eget, hol a földet bámulja. Magára hagyom, semmit nem tehetek, ugyanúgy, ahogy a többiekért sem.

Szeretnék már én is meghalni, tudom, hogy csak azért maradtam életben, hogy mindezeket lássam. Nem tudom, hogy ki büntet, de én boldognak érzem magam. Azt mondják, őrült vagyok. Én pedig azt mondom, hogy ők őrültek mindannyian. Ha én látok, akkor ők mindannyian vakok. Nem érdekel többé senki. Csak azokra emlékezem, akik megtanítottak arra, hogy vannak még szenvedők és vannak még haldokló krisztusok. És talán valamikor ők lesznek azok, akik beláttatják a boldogokkal, hogy milyen áron élnek ők gondtalan életet. Én hiszek a kárhozottak erejében.

Azt mondják őrült vagyok…

– a hópelyhek mondták –

Annyit hulltunk,
annyit estünk, annyit szálltunk,
hogy már megkoptunk,
elfelejtettünk játszani a
levegőben.
Sóvárgunk a sárbahullásért.

Annyira elvesztünk,
annyira lihegünk, annyira zihálva,
hogy már nem érdekel,
hogy kiszárad a föld, s
meghal a hóember.

Annyiszor születtünk,
annyiszor meghaltunk,
annyiszor
– reinkarnáció esőből hóba,
hóból esőbe –
Hol van már a nirvana?

Fehérben

Beszúrta
magát a tél
tompa tűvel, fehér cérnával
Kolozsvárba.

Csendöltésekkel
bevarrt minket a hallgatagságba,
hogy hallgassuk el a hangunk.
………………………………
……….zarándoklás…………
De nehogy megszakítsuk
a szótlan szavakat…

Éj száll a szívemre.
Elnémul a földön
a természet.
Egy kis fény zavarja meg
az örök sötétség házát.
Láng gyúlt meg szívembe,
mely melegíti lelkem,
s utat mutat felé,
hogy el ne tévedjek.
Ő az, ki várt rám
hideg éjszakákon,
Ő az, ki kimentett
a megfagyott világból.
Ő az, ki reményt ad
s melegíti szívem.
Nála van reményem
boldogságom, szívem.
Most már elmúlt
a sötétség,
s a nap újra felkelt.
Örök sugara melegít,
s fáznom többé nem kell.

Paris

Mért büntetsz engem,
oh, örökkévaló Isten?
ha szódra akkor nem hallgattam,
vétkeztem?
Mért sújtod ily nagy fájdalmakkal
szívem,
hogy aludni most már nem tudok?
Mért Uram?…mért?
Kérdi az én lelkem,
de választ nem kap,
s gyötrődik tovább.
Talán a könny, mely szememből
kicsordul,
majd lemossa bűnömet?
Százszor vétkeztem Uram,
de százszor megbántam azt,
s kértem Szentlelkeddel erősíts
meg.
S mit kaptam cserébe?
Ezt Uram, ezt!
hogy fejemet letenni már nem
tudom,
nem is tehetem.
Felvillannak előttem a régi, szép
emlékek,
s piszkálni kezdik a rosszakat.
S már oda jutottam Uram,
hogy kérem:
Vedd el életem, mert én már nem
bírom azt!
Add Uram, hogy csak lehunyjam
szemem,
s elfelejtsek mindent
ami fájdalmas nyomokat hagy.

Ahová száll a perc,
ahová száll az élet,
ahová száll a csillagfény
a felhős kozmoszon keresztül,
oda megyek én is
megnyugodni, pihenni.
Oda jöjjön el mindenki,
aki csak teheti.
Ott minden szép:
A láz, a betegség,
a szenvedő lélek,
ott nincsen halál,
csak örökös élet.

Látod!…
Süt a nap,
énekelnek a madarak,
s a fák kizöldülnek.
A hó lassan elolvad.
A természet életre kél,
újraéled.
A madarak visszatérnek,
fészket raknak.
A kutyák vidáman ugatnak.
S a szerelem lángra kél.
Udvarolni kezd
minden aktívan mozgó
élőlény.
Szép lett a természet,
minden zöldbe öltözött.
S itt-ott még egy-egy hó folt
élet után kapdosott.
De hiába minden.
A nap erősen ontja sugarát,
s feloldja a hideg tél évszakát.
Újra melegség,
boldogság, szeretet,
álmodó világ,
bolyongó emberek.
Most csend van…
Egy árva lélek
se mozdul az utcán.
A szél se fúj.
Csak csend…csend!
Végtelen csend és némaság.
A város kihalt.
Nem lakja senki,
csak néma csend
és elmúlás.
Ha ide jössz,
rád is ez vár:
néma csend
és elmúlás.

Vásárolok kristálydetektoros rádiót fülhallgatóval, akár alkatrészekként is. Telefon: 0257/252-723 (este), mobil: 0722-290479. (0019)

Rákóczi–Grigorescu úton kétszobás, 107 négyzetméteres öröklakás eladó. Telefon: 0745-823848. (0010)

A Bukarestben tomboló hóvihar miatt másfél órai várakozás után az UEFA illetékesei csütörtökön este végül a mérkőzés elhalasztása mellett döntöttek a Bukaresti Steaua–Villarreal mérkőzést illetően. Az illetékesek egy ideig abban reménykedtek, hogy a havazás eláll, és így – a többcentis hóval fedett pályán – mégis lebonyolíthatják a találkozót, ám a hó-esés csak nem akart szűnni. Előbb felmerült annak lehetősége is, hogy a mérkőzést egy nappal elhalasszák, ám végül az a döntés született, hogy a találkozót jövő szerdán játsszák le az együttesek, míg a spanyolországi visszavágóra, szintén a jövő héten, vasárnap kerülne sor.

A mérkőzés elhalasztása természetesen egyik csapatnak sem a legjobb, de tény, hogy a Ghencea gyepszőnyege ki sem látszott a hótakaró alól, így legfeljebb hokizni lehetett volna. A jövő heti két mérkőzés miatt biztos, hogy a Steaua a hazai bajnokság tavaszi idényének második fordulóbeli mérkőzését is elhalasztja, vagyis a le nem játszott mérkőzés további bonyodalmakat szül a román élvonalban is.

Ami a többi mérkőzést illeti, a Partizan Beograd hazai pályán 1–1-es döntetlent ért el a CSZKA Moszkva ellen – az összecsapás előtt a nagy havazás miatt sokáig kérdéses volt, hogy megrendezhetik-e a találkozót, de itt végül a pályamunkásoknak sikerült elfogadható állapotba hozniuk a játékteret. A Newcastle United és az AZ Alkmaar idegenben egyaránt 3–1-re diadalmaskodott, az angolok az Olimpiakosz Pireusz otthonában nyertek úgy, hogy a hazaiak már a 42. percben kettős emberhátrányban voltak, míg a hollandok a Schalke 04-et búcsúztató Lucescu-gárda, a Shaktior Donyeck otthonából távoztak sikerrel. Az Austria Wien hazai pályán 1–1-es döntetlent játszott a Real Zaragozával, az osztrák együttesben nem kapott helyet Sáfár Szabolcs, így a magyar kapus csak a kispadról izgulhatta végig a találkozót. Az AJ Auxerre idegenben 1–0-ra legyőzte a Lille együttesét a francia rangadón, míg a nagy érdeklődéssel várt Sevilla–AC Párma találkozón gólnélküli döntetlen született. A portugál Sporting Lisszabon idegenben már 3–0-ra is vezetett a Middles-brough ellen, ám végül csak egyetlen gólkülönbséggel nyert.

Eredmények: UEFA Kupa, nyolcaddöntő, 1. mérkőzések: Middlesbrough (angol)–Sporting Lisboa (portugál) 2–3 (Job 79., Riggott 86., illetve Barbosa 49., Liedson 53., Douala 65.), Sevilla (spanyol)–AC Parma (olasz) 0–0, Partizan Beograd (szerb-montenegrói)–CSZKA Moszkva (orosz) 1–1 (Tomics 83., 11-esből, illetve Aldonyin 18.), Olimpiakosz Pireusz (görög)–Newcastle United (angol) 1–3 (Djordjevics 15., 11-esből, illetve Shearer 12., 11-esből, Robert 34., Kluivert 69., piros lap: Georgatosz 11., és Kosztulasz 42. – mindkettő Olympiakosz), Sahtar Doneck (ukrán)–AZ Alkmaar (holland) 1–3 (Matuzalem 45., illetve Nelisse 27., Mathijsen 51., Perez 93. – 11-esből), Austria Wien (osztrák)–Real Zaragoza (spanyol) 1–1 (Rushfeldt 32., illetve Savio 74.).

Az Európa Labdarúgó Szövetség (UEFA) tényfeltáró vizsgálatba kezdett, kiderítendő, mi történt valójában a Chelsea–FC Barcelona nyolcaddöntő után. Az UEFA ellenőrének jelentése szerint az összecsapás után a futballisták, az edzők és a biztonsági emberek lökdösődtek egymással a játékoskijáróban, Samuel Eto’o-t, a vendégek csatárát pedig állítólag rasszista támadások érték.

Az angol klub teljes mértékben visszautasította a futballista vádjait, miszerint valaki a Chelsea kispadjáról majomnak nevezte.

Az UEFA fegyelmi bizottsága március 24-én tárgyalja az esetet.

A Magyar Labdarúgó Szövetség múlt hétfőn megválasztott elnöksége csütörtöki ülésén úgy döntött, hogy egyhetes halasztás után a hét végén elkezdődhet az Arany Ászok Liga.

A testület a február 28-i tisztújító közgyűlést követően határozott arról, hogy a pályák rossz állapota miatt engedélyezi a hétnapos csúszást. Ezúttal a kluboktól nem érkezett újabb, a bajnokság halasztását indítványozó kérelem.

Így egyhetes csúszással, szombaton a 16. fordulóval folytatódik a labdarúgó Arany Ászok Liga, az élről a címvédő Ferencváros várja a nyitányt. A zöld-fehérek vasárnap azt a Győrt látják vendégül, amely télen megszerezte Kenesei Krisztiánt, a válogatott csatárát, illetve Lendvai Miklóst, aki korábban szintén a nemzeti együttes tagja volt. A vendégekkel ellentétben a hazaiak nem erősítettek, sőt meggyengültek, hiszen esetükben csak távozókról lehet beszélni, így igen szoros és kiélezett küzdelemre van kilátás.

A Ferencváros elsőszámú kihívójának számító Debrecenre ugyanakkor sokkal könnyebb fellépés vár: a Loki a télen edzőváltáson átesett Budapest Honvédot fogadja. A hajdúságiak számára azonban éppen az lehet intőjel, hogy Szurgent Lajos immár negyedszer debütál a kispestiek kispadján, s eddig mindannyiszor győzelemmel tette ezt.

A pálya alkalmatlansága miatt a szombatra kiírt Békéscsaba–Nyíregyháza mérkőzés elmarad.

A 16. forduló műsora: Lombard Pápa FC–Diósgyőr BFC, Előre FC Békéscsaba–Nyíregyháza (elhalasztották),Vasas–NABI Kaposvár, Matáv FC Sopron–MTK Budapest, Újpest FC–Fehérvár FC, DVSC-AVE Ásványvíz–Budapest Honvéd, Pécs MFC–ZTE FC, Ferencváros–Győri ETO FC.

Egyébként a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) csütörtöki elnökségi ülése után lemondott posztjáról Szieben László, a Magyar Labdarúgó Liga (MLL) elnöke, a sportvezető az ülésen elhangzottak miatt távozik a liga éléről.

Szieben szerint az MLSZ elnökségi ülésén kiderült, hogy az európai szövetség (UEFA) 800 ezer svájci frankot utalt ki a licencadónak, amely az UEFA nyilvántartása szerint ebből egyetlen forint sem jutott el a profi csapatokhoz, illetve a ligához. A távozó elnök úgy véli, az összeg az MLSZ mérlegadatainak a korrekcióját szolgálja.

Sziebent az utóbbi hetekben a klubok és az MLSZ részéről egyaránt számos támadás és kritika érte, hogy a ligába befolyó összegekből nem jut elég pénz a csapatokhoz.

Az Olasz Labdarúgó Szövetség fegyelmi bizottsága beidézte Francesco Tottit, az AS Roma kapitányát, aki szombaton bundázással vádolta meg a Juventus elleni bajnoki mérkőzés játékvezetőit.

– Tizenegyen voltunk 14 ellen. A Juve azért nyert, mert szép csapat, és hatalma van – fakadt ki a 28 éves középpályás a hazai pályán elszenvedett 2–1-es vereség után. Szavaiért március 21-én kell felelnie a testület előtt.

A Serie A-ban nem először fordul elő, hogy részrehajlással gyanúsítanak meg bírókat: az AS Roma és a Lazio részéről már többször elhangzott a panasz, hogy a sípmesterek a gazdag északi klubokat támogatják.

A világranglista-vezető Garri Kaszparov ugyan kikapott a bolgár Veszelin Topalovtól, aki így beérte pontszámban, mégis az orosz nagymester nyerte a linaresi sakk szupertornát. Lékó Péter az utolsó fordulóban világossal döntetlent játszott a spanyol Francisco Vallejo Pons ellen.

Kaszparov és Topalov egyaránt 8–8 ponttal zárt az élen, s mindketten öt-öt győzelmet arattak, ám előbbi a sötét bábukkal többször (3–1) nyert, így megvédte címét, s kilencedszer vitte el a pálmát Linaresben. Lékó Péter, aki mind a 12 partiján remizett, negyedik helyen zárt.

A torna összdíjazását idén lényegesen megemelték a szervezők, az első helyezett Kaszparov 100 ezer, a második 75 ezer, a harmadik 50 ezer, a negyedik 25 ezer, az ötödik 20 ezer, a hatodik 15 ezer, a hetedik 12 ezer eurót kapott.

Eredmények, 14. forduló: Topalov (bolgár)–Kaszparov (orosz) 1–0, Anand (indiai)–Adams (angol) 0–1, Lékó–Vallejo Pons (spanyol) döntetlen, Kaszimdzsanov (üzbég) szabadnapos volt. A végeredmény: Kaszparov 8 pont, Topalov 8, Anand 6,5, Lékó 6, Adams 5,5, Kaszimdzsanov, Vallejo Pons 4–4.

16. forduló
(március 12., szombat)
Kolozsvári U FC–Dévai SK
Petrozsényi Zsil–Medgyesi Gázmetán
Aradi UTA–Dési Egyesülés
Avasfelsőfalui Avas–Szatmárnémeti Olimpia
Zilahi Armătura–Borosjenői Tricotaje
Aranyosgyéresi Sodronyipar–Aradi EAK
Nagyszalontai Liberty–Nagyváradi FC
A Nagyszentmiklósi Egyesülés szabadnapos
17. forduló
(március 19., szombat)
Déva–Zsil
Medgyes–UTA
Dés–Avas
Olimpia–Zilah
Nagyszentm.–Sodronyip.
EAK–Liberty
Nagyvárad–U FC
szabadnapos: Borosjenő

18. forduló
(március 26., szombat)
U FC–Zsil
UTA–Déva
Avas–Medgyes
Zilah–Dés
Sodronyip.–Borosjenő
Liberty–Nagyszentm.
EAK–Dés
szabadnapos: Olimpia

19. forduló
(április 2., szombat)
Zsil–UTA
Déva–Avas
Medgyes–Zilah
Olimpia–Sodronyip.
Borosjenő–Liberty
Nagyszentm.–Nagyvárad
EAK–U FC
szabadnapos: Dés

20. forduló
(április 9., szombat)
U FC–UTA
Avas–Zsil
Zilah–Déva
Sodronyip.–Déva
Liberty–Olimpia
Nagyvárad–Borosjenő
Nagyszentm.–EAK
szabadnapos: Medgyes

21. forduló
(április 16., szombat)
UTA–Avas
Zsil–Zilah
Medgyes–Sodronyip.
Dés–Liberty
Olimpia–Nagyvárad
Borosjenő–EAK
Nagyszentm.–U FC
szabadnapos: Déva

22. forduló
(április 23, szombat)
U FC–Avas
Zilah–UTA
Sodronyip–Déva
Liberty–Medgyes
Nagyvárad–Dés
EAK–Olimpia
Nagyszentm.–Borosjenő
szabadnapos: Zsil

23. forduló
(április 30., szombat)
Avas–Zilah
Zsil–Sodronyip.
Déva–Liberty
Medgyes–Nagyvárad
Dés–EAK
Olimpia–Nagyszentm.
Borosjeő–U FC
szabadnapos: UTA

24. forduló
(május 7., szombat)
Zilah–U FC
Sodronyip.–UTA
Liberty–Zsil
Nagyvárad–Déva
EAK–Medgyes
Nagyszentm.–Dés
Borosjenő–Olimpia
szabadnapos: Avas

25. forduló
(május 11, szerda)
Avas–Sodronyip.
UTA–Liberty
Zsil–Nagyvárad
Déva–EAk
Medgyes–Nagyszentm.
Dés–Borosjenő
U FC–Olimpia
szabadnapos: Zilah

26. forduló
(május 14., szombat)
Sodronyip.–Zilah
Liberty–Avas
Nagyvárad–UTA
EAK–Zsil
Nagyszentm.–Déva
Borosjenő–Medgyes
Olimpia–Dés
szabadnapos: U FC

27. forduló
(május 21, szombat)
Zilah–Liberty
Avas–Nagyvárad
UTA–EAK
Zsil–Nagyszentm.
Déva–Borosjenő
Medgyes–Olimpia
U FC–Dés
szabadnapos: Sodronyip.

28. forduló
(május 28., szombat)
Sodronyip.–U FC
Nagyvárad–Zilah
EAK–Avas
Nagyszentm.–UTA
Borosjenő–Zsil
Olimpia–Déva
Dés–Medgyes
szabadnapos: Liberty

29. forduló
(június 4., szombat)
Sodronyip.–Liberty
Zilah–EAK
Avas–Nagyszentm.
UTA–Borosjenő
Zsil–Olimpia
Déva–Dés
Dés–Medgyes
szabadnapos: Nagyvárad

30. forduló
(június 11., szombat)
Liberty–U FC
Nagyvárad–Sodronyip.
Nagyszentm.–Zilah
Borosjenő–Avas
Olimpia–UTA
Dés–Zsil
Medgyes–Déva
szabadnapos: EAK.

Hétfőtől vasárnapig a sportág nagyhatalmának fővárosában, Moszkvában rendezik a műkorcsolya- és jégtánc-világbajnokságot, amelyen a szokottnál is nagyobb harc várható, a versenyen ugyanis a kvóták nagy része elkel a 2006-os torinói téli olimpiára.

A magyar színeket a nőknél a tavaly Európa-bajnok Sebestyén Júlia mellett a felnőtt vb-n most debütáló Pavuk Viktória képviseli, míg a jégtáncosoknál a kétszeres junior-világbajnoki ezüstérmes Hoffmann Nóra, Elek Attila duó, a férfiaknál pedig Tóth Zoltán indul.

A magyaroknak egy számban van valós esélye arra, hogy két versenyzőt is indítsanak majd az ötkarikás játékokon. Ehhez Sebestyén és Pavuk közül az egyiknek az első tízben kell végeznie, ráadásul kettejük helyezési száma nem haladhatja meg a 28-at. Előbbire jó esély van, abból kiindulva, hogy a tiszaújvárosi klasszis tavaly élete legjobbját produkálva 6. lett a dortmundi vb-n, viszont Pavuk esetében sok függ attól, hogy a 18 éves tehetség sérülése teljesen rendbe jött-e, miután a tavaly Eb-4. tinédzsernek októberben kifordult a bokája, s az idei kontinensviadalt kénytelen volt kihagyni.

A férfiaknál és a jégtáncosoknál a rendkívül bonyolult kvalifikációs rendszer miatt nem lehet konkrétan megfogalmazni, hogy milyen helyezés ér torinói repülőjegyet, de ehhez Tóthnak vélhetően a legjobb 24-ben, míg a Hoffmann, Elek kettősnek az első 19 között kellene végeznie. Előbbitől ez nagy bravúr lenne, utóbbitól inkább papírforma.

Az esélyeket illetően kijelenthető: könnyen ugyanaz történhet, mint a torinói Eb-n, azaz mind a négy számban orosz siker születik. A nőknél Irina Szluckaja győzelme szinte biztosra vehető, hiszen ebben az idényben még veretlen. A férfiaknál Jevgenyij Pljuscsenko és a francia Brian Joubert nagy rivalizálása tovább folytatódik, de meglepő lenne, ha nem előbbi örülhetne a legvégén. Párosban és jégtáncban egyformán a címvédő számít a legesélyesebbnek, azaz a Tatyjana Totmjanyina, Makszim Marinyin, illetve a Tatyjana Navka, Roman Kosztomarov duó.

Az oldalt szerkesztette: Balázs Bence