Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Elcsépelt téma már a kolozsvári fiatalok lakásgondja. Az ANL-program keretében épített lakások a kérések törtrészére tudnak csak megoldást kínálni, így több ezer fiatal számára – hacsak nem örököl – távoli álom marad a saját lakás. Újabban magán befektetők, részvénytársaságok egyre nagyobb számban kezdenek magán-tömbházakat építeni. Az összkomfortos, tágas lakásokat bárki kulcsrakészen megvásárolhatja – aki nem havi fix fizetésből kénytelen tengetni napjait.

Lepedőnyi hirdető-újságok színes fotóiról köszönnek vissza a sokak által áhított modern, új lakáskomplexumok. Az építtetők többnyire magán befektetők, akik ingatlanügynökségek, irodák segítségével kínálják eladásra a még meg nem épített apartmanokat.

Az ügynökségeket képviselő telefonkezelő hölgyek rendkívül készségesek, türelmesen elmagyarázták: a kétszobás, 50 négyzetméteres lakás mindössze 47 500 euróba kerül, az összeg 30 százalékát az elővételi szerződés aláírásakor, a maradékot a lakás átvételekor kell kifizetni.

Egy másik ügynökség ajánlata: a 75 négyzetméteres, szintén kétszobás lakás 56 ezer, a 92 négyzetméteres 65 ezer euróba kerül. Az előleg az összeg 20–30 százaléka, megegyezés szerint, szintén az elővételi szerződés megkötésének pillanatában fizetendő.

A hideg zuhany akkor következik, amikor a számolgatáshoz hozzálátunk: vegyük a legolcsóbb ajánlatot, a 47 500 euróst. Egyértelmű, hogy havi fix fizetésből aligha tud egy pályakezdő fiatal félretenni a havi lakbérnél nagyobb összeget, ám legyünk optimisták: számoljunk havi 3 milliós megtakarítással. Fogadjuk el, hogy esetleges párunk is hozzá tud járulni ugyanennyivel a fészekrakáshoz. Szorozzuk meg a lakás árát a napi árfolyam euró-értékével, 1 milliárd 710 millió lejt kapunk. Ennek 30 százaléka „mindössze" 513 millió lej, amit havi 6 millióval osztva 85 hónapot kapunk, ez 7 évnek felel meg. Tehát 7 szűk évünkbe telik az előleg lefizetése. A teljes összeget eszerint úgy 25 év alatt kereshetnénk meg, ellenben azt két részletben ki kell fizetni a munkáltatónak, így elsősorban a banki kölcsön jöhet számításba. A lakáshitelek piacán körülnézve azonban nem túlságosan reménykeltő a helyzet.

Az euróban felvett hitelek esetén mintegy 25 százalékos előleggel kell rendelkeznie a hitelt igénylőnek – ez durván 10 ezer euró lenne az előbbi példa alapján. 23 és 55 év közötti, legalább egy éve stabil munkahellyel rendelkező pároknak szól a hitel, amelynek összege 3 és 200 ezer euró között mozoghat, 3 és 20 év közötti időtartamra kérhető, 9 százalékos kamattal. Eszerint, amennyiben egy lakásra áhítozó fiatal pár előteremti a 10 ezer eurós előleget és mindkettejüknek havi 8 millió lej körüli fizetése van, húsz éven át havonta 270 eurót kell a banknak fizetnie.

Világos tehát, hogy ez az ajánlat sem a munkájukért kapott havi bérből élő fiatalokat célozza meg. Üzletembernek, vagy legalábbis huzamosabb ideig külföldön dolgozó vendégmunkásnak kell lennie annak, aki ezekre a lakásokra pályázik. Megjegyzendő: az ingatlanok korántsem maradnak gazdátlanok!

Jobb tehát, ha felhagyunk az állítólag maradi, és – egy nemrég közzétett felmérés szerint – amúgy is csak Kelet-Európában divatozó nézettel, hogy saját lakás után sóhajtozzunk. Nyugaton és az Egyesült Államokban – mondják – természetes, hogy az emberek bérlakásban élik le életüket. Jobb híján, valószínűleg a hazai fiatalok is ilyen haladó nézeteket vallhatnak nemsokára.

Szombaton meghitt ünnepség keretében avatták fel a Misericordia – Irgalmasság Háza Egyesület által működtetett öregotthon második épületét. Jelen körülmények között, amikor az állam keveset – vagy semmit – nem tesz a hozzátartozók nélkül maradt idősekért, a holland–magyar kezdeményezés több mint példaértékű.

A Pap Géza református püspök által tartott áhítatot követően Sebastiaan H. Mulder, a hollandiai Kennemerland Oost-Europa Alapítvány elnöke így fogalmazott: sajnálom, hogy nem tudok önökhöz saját anyanyelvükön szólni, a magyar nyelv gyönyörű, ám nehezen tanulható. Elmondta: Sógor Gyula esperessel és feleségével, Katival több mint 15 éve ismerkedett meg és kötött szoros barátságot, amely a Sógor család azon elszántságán alapult, amellyel fáradhatatlanul segítettek az alapítványnak, hogy enyhíthessen az itteni körülményeken.

Kezdetben Sógor Gyula szándéka az volt, hogy Aranyosgyéresen létesítsenek önkormányzati idősotthont, erre több próbálkozás is történt, lehetséges helyszínként az aranyosgerendi Bánffy-kastély is felmerült. Végül 1995-ös ittjártakor látogattak el a több, mint 250 éves bágyoni parókiára és úgy érezték, itt el lehet kezdeni a munkát.

– Az épület azonban olyan állapotban volt – emlékezett Mulder –, hogy azt mondtam: építenünk kell egy újat. Sógor Gyula szavamon fogott, elkezdtük az első, a parókia melletti otthon építését. Hollandiai szeretetszolgálatokkal együtt sikerült az építkezés, illetve a berendezés és a működés kezdeti költségeit előteremtenünk, így jöhetett létre az első épület, nem utolsósorban az esperes úr ihletettségének és találékonyságának köszönhetően.

Az anyagi fedezetet a Holland kormány fejlesztés- és együttműködési minisztériumának megpályázott alapjaiból biztosítottuk, bőkezűségének köszönhető, hogy a második épülethez is hozzáláthattunk. Sógor Gyula halála után fiai, ifjabb Sógor Gyula, az otthon gondnoka és Sógor Géza, a Misericordia Egyesület elnöke folytatták a megkezdett munkát.

Mulder azzal zárta gondolatsorát: reméli, hogy a román állam az uniós csatlakozás feltételeként kidolgoz egy olyan szociális politikát, amely az idősek helyzetét is megnyugtatóan rendezi majd.

Az új épület avatószalagának átvágása után Sógor Géza tartott rövid beszédet. Elmondta: úgy látja, az idősek helyzetének rendezése nem csupán a kormány, de a közösségek feladata is. Biztató, hogy jóval Románia uniós csatlakozási tárgyalásai előtt Bágyonban békés, „kis Európa" valósulhatott meg, és a Holland kormány alapjaiból Romániában ilyen létfontosságú intézmény létesülhetett.

Kanyaró Pál, Várfalva polgármestere megígérte: az otthon továbbra is élvezi az önkormányzat támogatását, továbbá arról is biztosította a jelenlevőket, idén biztosan meggyullad a földgáz, és nemsokára az ivóvizet is bevezetik a Várfalvához tartozó faluba. Elmondta: a kisrégió számára sokat jelent, hogy itt valósult meg ez a kezdeményezés.

Az ünnepi hangulathoz nagymértékben hozzájárult Kis-Kalló Erika, a kolozsvári Állami Magyar Opera első hegedűsének és Horváth Zoltán zeneakadémiai tanárnak zenei produkciója.

Sógor Géza kérdésünkre elmondta: az első otthon 16 férőhelyes, a lakók fele jelenleg fizeti ellátásának teljes összegét, az Irgalmasság Háza Egyesület segíti azokat az időseket, akik ezt nem engedhetik meg maguknak. A most avatott épület „kulcsrakészen" várja lakóit: 25–30 férőhelyesre tervezték, ám amint összegyűl 10 lakó – felekezetre való tekintet nélkül –, az otthon megkezdi működését.

Az RMDSZ jó súllyal, aránnyal van jelen a kormányban, kormányfő-helyettese, három további minisztere, kilenc államtitkára van, és több államtitkári rangú vezetője dolgozik különböző országos hivatalok és hatóságok élén. Ezáltal a szövetség megteremtette azokat a kormányzati eszközöket, amelyek segítségével valóra válthatja mindazokat az ígéreteket, amelyeket a választási kampányban tett – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke szombaton a marosvásárhelyi Bernády Házban rendezett sajtótalálkozón.

A találkozóra – amelyet moderátorként Stanik István, a szövetség új kommunikációs tanácsosa vezetett – a hazai magyar írott és elektronikus sajtó képviselőit hívták meg. Az RMDSZ elnöki hivatalának sajtóirodája pedig erre az alkalomra elkészítette a Jelenlét című füzetet, amely – a sajtó munkájának megkönnyítése végett – az RMDSZ valamennyi szervezeti, kormányzati és parlamenti tisztségviselőjének címét és telefon-elérhetőségét is tartalmazza.

A megjelent újságíróknak Markó Béla bemutatta az RMDSZ minisztereit és államtitkárait. Az említett tisztségviselőkön kívül jelen volt a találkozón Verestóy Attila, a szenátus, illetve Márton Árpád, a képviselőház RMDSZ-frakciójának elnöke, továbbá Takács Csaba ügyvezető elnök és Varga Attila képviselő. Utóbbi a kisebbségi törvény tervezetének egyik kidolgozójaként vett részt a sajtóbeszélgetésen.

Bevezető beszédében Markó Béla rámutatott, hogy csaknem 120 nappal a kormány megalakulása után el lehet mondani: Romániában szemléleti váltás ment végbe. A magyar közösség képviselői olyan pozíciókba jutottak, amelyek korábban a közösség tagjai előtt zárva voltak. Államtitkára van az RMDSZ-nek a pénzügyminisztériumban, a külügyi tárcánál, s a szövetség képviselője vezeti például a Romgazt, az Országos Nukleáris Felügyeletet, az Uránbányák Országos Társaságát, vagy pedig az Országos Polgári Légiforgalmi Hatóságot. Az RMDSZ tehát nemcsak a magyarság sajátos problémáinak megoldásáért, hanem az egész társadalom számára fontos területek reformjáért is felelőséget vállalt.

A kormányfő-helyettes elismerte: a koalíció együttműködést és kompromisszumokat feltételez. A legfőbb cél azonban az integráció sikere, a betagolódási folyamat felgyorsítása és elmélyítése, amely az egész országnak is érdeke. A jövőben bizonyítanunk kell, mert az EU-ban – főképp Ausztriában, Németországban és Hollandiában, de más államokban is – vannak szkeptikusok is, akik a bővítés ellen foglalnak állást. Ezért nem lehet most hónapokat vesztegetni az előrehozott választásokra. Az integrációnak viszont mélyrehatónak kell lennie, s el kell vezetnie oda, hogy Románia ténylegesen alakítsa át teljes intézményrendszerét.

Az RMDSZ elnöke ismertette azt az összegzést, amely az elmúlt hónapok kormányzati munkája során megvalósított célkitűzéseket tartalmazza, s amelyet a sajtó rendelkezésére bocsátottak. Markó leszögezte: bár a pótköltségvetésben kevesebb pénz lesz erre a célra, az erdélyi autópálya építése folytatódik.

Kifejtette: sikerült kidolgozni az új tulajdon-restitúciós törvénycsomagot, amelynek alapelve az elkobzott ingatlanok természetben történő visszaszolgáltatása, s az RMDSZ egyetért azzal, hogy a jogszabályt a kormány felelősségvállalásával terjesszék a parlament elé. Bejelentette, hogy a szövetség és koalíciós partnerei már dolgoznak a decentralizációs törvénycsomagon is.

A kisebbségi törvénytervezetnek a kormány által történt halasztását az elnök a kabineten belüli ellenzéssel magyarázta. – Az a látszat teremtődött, hogy magyar–magyar vita van erről a tervezetről. Egyelőre román–magyar vita zajlik – mondta. Elmondta: a kormányban a román pártok képviselői elfogadják, hogy kisebbségi testületek alakuljanak, de azt több miniszter is ellenzi, hogy ezek a testületek ne csak konzultációs, hanem döntési jogot is kapjanak.

A beszélgetés során Markó Béla és a többi jelenlévő tisztségviselő – az újságírók kérdéseire válaszolva – egész sor témát járt körül. A Szabadság kérdésére – Miért vállalja az RMDSZ annak erkölcsi súlyát, hogy a restitúciós törvénytervezetek szentesíteni akarják még a jogcím nélkül államosított és az 1995/112. számú törvény alapján törvénytelenül eladott ingatlanok helyzetét is, ezáltal ugyanis sok ezer magyar családnak kellene végképp lemondania jogos tulajdonáról? – Markó Béla elmondta: az RMDSZ 1990 óta következetesen támogatja a restitúció in integrumot. Sajnos, az elmúlt években több felemás jogszabály született, amelyek alkalmazása tovább bonyolította a helyzetet. A szövetségi elnök hangsúlyozta: a kidolgozott tervezetekhez bárki hozzászólhat, munkatársai révén várja azokat az észrevételéket is, amelyek a restitúciós törvénycsomaggal kapcsolatosak.

Aláírja ma Luxembourgban Bulgária és Románia csatlakozási szerződését az Európai Unióval, és annak előírásai szerint mindkét ország várhatóan 2007. január 1-jén meg is kezdi működését teljes jogú tagként a nemzetközi szervezetben.

Mind Bukarest, mind Szófia közel tíz éve vár erre a pillanatra: Románia 1995. július 22-én, Bulgária 1995. december 14-én nyújtotta be hivatalos kérelmét – mindketten több mint egy évvel az első kelet-európai jelentkező, Magyarország (1994. március 31.) után. Csatlakozási folyamatuk a többi – időközben már EU-taggá vált – kelet- és közép-európai országgal együtt, 1997 decemberében vette kezdetét, de a tárgyalások érdemi részét csak az országcsoport második körével kezdték meg 2000. február 15-én. A hatos körből végül leválasztva ez a két ország maradt ki a keleti bővítés tavaly május elsején bekövetkezett első hullámából, de tetemesnek minősített induló hátrányuk miatt ez szinte senkit nem ért meglepetésként.

A nem is olyan régen még 12 országos EU (Belgium, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) tizenkét év alatt így 27-re emeli tagjainak számát: 1995-ben Ausztria, Finnország és Svédország, 2004-ben Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia és Szlovénia csatlakozott, 2007-ben pedig Bulgária és Románia érkezik. Az EU lakóinak száma 485 millióra, teljes területe 4,25 millió négyzetkilométerre nő. Máris tudni lehet azt is, hogy itt sem áll meg a bővítés: az EU várhatóan hamarosan megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal, és más balkáni államoknak is van esélyük belátható időn belül csatlakozni, míg a távolabbi tagság kilátását erősíti meg az EU időről időre Törökországnak.

Bulgária és Románia esetében – bár felvételük ugyanúgy a visszafordíthatatlan demokratikus fejlődés és a piacgazdasági reformok egyértelmű elismerését jelenti – nem véletlenül tartott jóval hosszabb ideig (hivatalosan tavaly decemberi 17-ig) a csatlakozási tárgyalás, mint a többi térségbeli országgal: jóval több részletről kellett velük megállapodni, mert nagyobb volt a lemaradásuk az uniós joganyag átvételében és a csatlakozás feltételeiként emlegetett koppenhágai kritériumok teljesítésében általában. Végül úgy sikerült lezárniuk a tárgyalásokat, hogy számos jogszabály teljesítése alól jó ideig felmentést kaptak: Románia csaknem 50 esetben jutott átmeneti időszakhoz, amelyek némelyike csak 2018-ban jár le, míg Bulgária több mint 20 esetben (ezek közül a leghosszabbak 2014-ig tartanak).

A két ország csatlakozási szerződésében megtalálható az a záradék, amely szerint teljes jogú tagságuk kezdete egy évvel elhalasztható, ha az EU úgy ítéli meg, hogy a belépésig hátralévő időben készülésük megtorpan, vagy nem halad eléggé. Ezt azonban az EU az eddigi nyilatkozatok szerint nem kívánja alkalmazni, csak valóban legvégső eszközként. Újdonság a két állam csatlakozási folyamatában, hogy az Európai Parlament is kiharcolta a jogot arra: a felkészülési folyamat ellenőrzésébe mindvégig beleszólása legyen, és javasolhassa akár a halasztó záradék életbe léptetését is. A képviselők elsősorban a korrupció és a bűnözés elleni harcban, a környezetvédelemben, a közigazgatási és igazságügyi reformok területén, az állami támogatások leépítésében, illetve a kisebbségek ügyében szeretnének még jelentős előrelépést látni a csatlakozásig.

Bulgária és Románia csatlakozási szerződését az EU soros elnökségét e félévben adó Luxemburgban, a Neumünster apátságban írják alá. A dokumentumot a tagországok külügyminiszterei látják el kézjegyükkel. A román felet a ceremónián Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök és Traian Băsescu államfő képviseli.

Noha ismét Marosvásárhelyen tartózkodtak, ezúttal sem jött össze a hetek óta tervezgetett Markó Béla–Tőkés László találkozó. A megbeszélés meghiúsulásának okairól a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Marosvásárhelyen a hét végén szervezett közös tanácskozásán számolt be. Mint kiderült, Markó Béla továbbra is az RMDSZ elnöki hivatalába hívta meg Tőkést, aki azonban csak „semleges" pályán hajlandó asztalhoz ülni az RMDSZ elnökével.

Markó levélben szombaton reggel kilenc órára hívta Tőkést a marosvásárhelyi Köcsög utcába, utóbbi azonban nem jelent meg az RMDSZ marosvásárhelyi elnöki hivatalában. A református püspök, aki egyben az EMNT elnöke, mindössze tizenegy órára érkezett a Maros-parti városba, hiszen ekkor kezdődött a Vártemplomban az EMNT és az SZNT, illetve a tanácskozásra meghívott vendégek autonómiafóruma. A személyes találkozó kapcsán folytatott levelezés Tőkés szerint azt tükrözi, hogy Markó Béla „cinikusan, hatalmi arroganciával" elutasítja a párbeszédet, hiszen a választási kampánnyal ellentétben az RMDSZ-nek most már nincs szüksége dialógusra. Tőkés sajnálattal vette tudomásul, hogy a tanácskozásra meghívott számos erdélyi magyar személyiség közül kevesen jelentek meg a fórumon. A küldöttek gyér sorát azzal magyarázta, hogy az EMNT kifogyott a pénzből, így míg márciusban a kolozsvári tanácskozásra autóbuszt is tudtak biztosítani a küldötteknek, most már ezzel a lehetőséggel sem élhettek.

Az EMNT és az SZNT kevésbé felhőtlen viszonyát tükrözik Tőkés László szavai. A püspök kifejtette: háttérbe szorították azokat „a szervezeti kérdéseket, amelyek szembe állíthatnák a két nemzeti tanácsot", és az autonómiára összpontosítottak, mert ez az a témakör, amely feltétlenül összekapcsolja őket. A mintegy 150 résztvevő előtt Tőkés élesen bírálta az RMDSZ-t és az általa kidolgozott kisebbségi törvénytervezetet, amely szerinte mélységesen antidemokratikus, és figyelmen kívül hagyja a magyar nemzeti közösség autonómia iránti közakaratát. Úgy vélte, hogy ez nem egyébre, mint a magyar autonómia kijátszására és letörésére szolgál. Tőkés szerint fel kell ébreszteni az erdélyi magyarság veszélyérzetét, hiszen a kisebbségi törvénytervezet jelenlegi formája hosszú távon végzetes lehet a közösség számára. „Az RMDSZ olcsón eladná az erdélyi magyarság bőrét, ezért fel kell ébreszteni a közösség és vezetőinek veszélyérzetét, hiszen rezervátumsorsra jutunk, muzeális értékké válunk" – mondta Tőkés. Toró T. Tibor, az EMNT alelnöke, RMDSZ-es képviselő úgy vélte, hogy noha vannak vállalható részei a tervezetnek, ez a dokumentum nem használja ki a szubszidiaritás és az önkormányzatiság által biztosított mozgásteret.

Csapó József, SZNT-elnök rendkívülinek nevezte az Európai Parlament Romániára vonatkozó jelentését, amely a kisebbségek általános védelmének javulása ellenére további intézkedéseket ír elő a romániai magyarság védelmének biztosítására, tiszteletben tartva a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvét. A küldöttek által elfogadott egyik határozat Románia csatlakozását egy évvel elhalasztó uniós védzáradék életbe léptetését kérte, ha a román parlament nem hagyja jóvá a székelyföldi autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozását és az erdélyi magyar nemzeti közösség személyi elvű önkormányzásának statútumát. Egy másik határozatban a résztvevők az EMNT, SZNT, illetve a Magyar Polgári Szövetség szakértőiből álló csoport létrehozásáról döntöttek, amely kapcsolatba lépne az RMDSZ-szel az autonómia kérdésében. A küldöttek eldöntötték, hogy Joseph Ratzingert pápává választása alkalmából üdvözölve egyben a csángómagyarok ügyében is megkeresik.

Az ember barát nélkül olyan, mint a bal kar a jobb nélkül.

A GYILKOSTÓ TÖRTÉNETE KÉPEKBEN címmel dr. Pándi Gábor egyetemi tanár tart előadást április 29-én, pénteken du. 5 órától az EME Természettudományi Szakosztályának felolvasó ülésén, az EME székházban (Jókai/Napoca u. 2.).

A KISMAMAKLUB mai összejövetelének meghívottja dr. Alămoreanu Ildikó orvosnő, aki a terhességről, annak problémáiról és örömeiről beszélget a kismamákkal. A Bolyhos zeneóvodát Nisztor Krisztina vezeti. Időpont tehát ma, hétfőn, du. 6 órakor, az Unitárius óvodában. Ne feledjék a váltócipőt!

A BRETTER GYÖRGY IRODALMI KÖR összejövetelén, április 25-én, hétfőn este 8 órától Mózes Attila Céda korok történelme című kötetét mutatja be Bréda Ferenc. Helyszín: Bulgakov kávéház pincéje.

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA címmel dr. Borgulya István egyetemi docens (Pécs) tart előadást a Sapientia–Kutatási Programok Intézetének vendégtanári programja keretében, április 25–30. között. Az előadásokra a BBTE Közgazdaságtudományi Karának Teodor Mihali 58–60. szám alatti épületében kerül sor.

JÓKAI ANNA Kossuth-díjas író tart előadóestet Ember a III. évezredben címmel április 28-án, csütörtökön du. 6 órától a Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Köre és a Református Nőszövetség közös rendezvényén. A művészi műsorban közreműködik Barabás Kásler Magda és a Református Teológia Férfikórusa (vezényel Brian Johnston). Helyszín: Szentegyház/I. Maniu utca 2. szám, I. emelet.

DEBRECZENI LÁSZLÓ – Erdély vándorgrafikusa. Szatmári László új könyvét, amely a Művelődés kiadásában jelent meg kedden este 6-kor a Gaudeamus Könyvesboltban mutatja be Németh Júlia.

2005. június 25-én rendezik meg Tordaszentlászlón a XVI. Szent László-napi kórustalálkozót. A kórusok részvételi szándékukat május 25-ig írásban jelenthetik be a következő címre: Szőke Zoltán lelkész–esperes, RO–407505 Săvădisla–Tordaszentlászló, str. Pap utca nr. 350 sz., jud. Cluj–Kolozs megye. A jelentkezési lapon szerepeljen a kórus teljes neve, neme, létszáma, elérhetősége, a karnagy neve és a kórus műsora (a szerző nevével és a kórusmű címével), amellyel fellép a találkozón. Akik először vesznek részt a találkozón, a jelentkezési laphoz mellékeljék kórusuk összefoglaló történetét is az archívum számára.

Egy–egy kórus műsora nem haladhatja meg a 10–15 percet. A közös éneklésre kijelölt kórusmű Erkel Ferenc–Bárdos Lajos: Szózat, és a szervezők ajánlják, hogy a jelentkező kórusok műsorában szerepeljen egy Szent Lászlóról szóló, illetve egy Farkas Ferenc kórusmű is.

A fellépés sorrendjét a zenei szakemberek véleménye és a jelentkezés időrendi sorrendje alapján összeállított műsorrend dönti el.

A külhoni jelentkezőket, akik egy vagy több éjszakát szeretnének Tordaszentlászlón tölteni, a faluturizmus keretében fizetővendégként tudják fogadni. Az ilyen irányú igényeket a következő címre lehet postázni: Boldizsár Zeyk Imre, RO–407505 Săvădisla–Tordaszentlászló, str. Nagy utca nr. 379 szám. Telefon és fax: 004026-374001, villámpostacím: boldizsarzejk@yahoo.com.

Dr. Cs. Gyimesi Éva, a BBTE Bölcsészkarának konzulens egyetemi tanára, a 2005/2006-os tanévvel, szeptemberben kezdődő levelező doktorképzés keretében a következő témakörökből hirdet felvételit: 1. Romániai magyar irodalom (különös tekintettel Dsida Jenő, Molter Károly, Áprily Lajos, Kovács András Ferenc munkásságára). A tavaly meghirdetett téma: Kultusz és kanonizáció. Wass Albert munkássága még mindig aktuális. 2. Spirituális jelrendszerek az irodalmi művekben, életművekben. Jelentés és értékszerkezetek. Kognitív struktúrák a művekben (vö.: kognitív nyelvészet alkalmazása). 3. Irodalom és film, irodalom és képzőművészet. Interdiszciplináris esztétikai kutatások. Intermedialitás.

A négy tanulmányi évre anyagi támogatást pályázunk meg.

Jelentkezni lehet e-mailen: eva@cluj.astral.ro

Édes-keserű mese a kis városkáról, ahol girbe-gurba utcák, füstös kocsmák mellett egy takaros színháznak is helye van. Mese a színpadi fénynek, babérkoszorús sikereknek szánt Oféliáról, aki a világot jelentő deszkák árnyékából, a súgólyukból láthatatlanul gondoskodik arról, hogy az előadás gördülékenyen pördüljön tova. Mese a színházról, ahonnan lassan elfogytak a művészek, a színházról, amely már csupán árnyéka lett hajdani dicsőséges önmagának. A gyertyafényes elhagyatottságba sötétülő színházról, amelynek egyetlen színésze-közönsége a végletekig hűséges Ofélia maradt.

Az évtizedek súlyától „elárnyékult" Ofélia mégsem boldogtalan, bár fájó érzés őt a magányos színpadon látni. Ám az árny-színház nem üresedett ki: gazdátlan árnyak népes serege tölti be. Hajdani drámák hajdanvolt szereplői válnak Ofélia fogadott gyermekeivé-társaivá – hajdani drámák letűnt hősei árnyékolódnak elő Ofélia élettörténetéből, emlékeiből?

A külvilág számára egyszerűen elmebeteggé vált vénkisasszony hamarosan egész árny-kompániát tudhat magáénak, magányos elhagyatottságát az életét jelentő drámaszereplők sokasága tölti be. A másságot, különcséget nem toleráló világ nem tűri: el kell hagynia otthonát. Földönfutóvá válik. Szeretetéért, gondoskodásáért hálás árnyai most színre lépnek: az Árnyak színháza nézők tömegét vonzza. Utazások hosszú sora kezdődik vonaton, árkon-bokron, tengereken át. Nemsokára automobilra is telik. A kompánia tovább bővül. Egy szélviharos éjszakán Ofélia nyitott szívvel, tárt karral fogadja az utolsó árnyat is: a Halált. Azután ő maga is „gazdátlan" árnnyá válik, megszínesedő, „megelevenedő" árnyai szeretett társaságában.

Nem az a kifejezetten könnyed, vidám előadás, ami tökéletesen felcsavarja a néző hangulatlámpáját egy gondatlan szombat délelőttön. Ez az árnyjátékaival rendkívül látványos, ám nem túl mozgalmas, többnyire „fekete-fehér" előadás emlékezetes marad. Tartalmat kínál felnőttnek és gyereknek egyaránt. Elgondolkodtam azon, a gyerekek mit láttak-értettek belőle. Az árnyjáték kétségtelenül számukra is lenyűgöző. A nagyobbacskák esetében megkockáztatnám, hogy – legalábbis azoknál, akik valamilyen módon szembesültek már a halál feldolgozhatatlan, megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan tényével – olyan természetesen egyszerűvé, elfogadhatóvá, megnyugtatóvá válik az elmúlás gondolata: mulatságos, vidám árnyakká válunk. Imádták a hangutánzó effektusokat, a kiváló zenét, a díszlet egyszerűsége talán leghálásabb táptalajra a gyerekekben lel, hiszen ők, akik játékvilágukban egy darab papirossal, egy bottal csodákat varázsolnak maguk köré, nos ők, a gyerekek igazán értékelik – és kuncogással értékelték is – a négy deszkalapból rögtönzött (vonatablakból) elhaladó tájat, hullámzó tengert, brummogó automobilt – a bábszínészek remek játékában. A kisebbek talán jobban mulatnak egy vidám, sok tarka szereplős, „komolytalanabb" előadáson – hasznos lenne tehát korosztály-ajánlattal ellátni a plakátokat.

Írta és rendezte: Rumi László m.v.; tervezte és kivitelezte: Sandu Marian, Egri Vitraille kft; szereplők: Sándor Ildikó, Takács Enikő, Demeter Ferenc, Urmánczi Jenő, Zsoldos Alpár; díszlet és bábok: Grosschmidt Erik, Mátravölgyi Ákos; zeneszerző: Ágoston Béla; zene: Kötő Áron.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Sky Captain – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn minden vetítés.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Sistemul nervos – román bemutató. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától; kedvezménnyel kedden minden vetítés. Cápa mese – amerikai. – Vetítések időpontja: 12.30, 15.

GYŐZELEM – Az átok – bemutató. – Vetítések időpontja: 18, 20, 22. Szezon – bemutató. – Vetítések időpontja: 14, 16. ÁPRILIS 23-ÁN, SZOMBATON A 22 ÓRÁS ELŐADÁS KIVÉTELÉVEL AZ ÖSSZES ELŐADÁS ELMARAD!

FAVORIT – Ocean’s twelwe – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.15, 19.30; kedvezménnyel csütörtökön minden előadás.

DÉS

MŰVÉSZ – Out of Reach – amerikai. – Vetítések időpontja: ápr. 22–24.: 17, 19, 21 kedvezménnyel 21 órától. 80 nap alatt a Föld körül – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; hétfőn minden vetítés kedvezménnyel.

TORDA

FOX – Vejedre ütök – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 18, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A nemzet aranya – bemutató. – Vetítések időpontja: 19, 21. Apja lánya – bemutató. – Vetítés 17 órától.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Hitch – Last First Kiss – amerikai. – Vetítések időpontja: 13, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától. Kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától, hétfőn minden vetítés.

DACIA B-TEREM – Helloboy – amerikai. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órakor; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától, kedden minden vetítés.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Elektra – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órakor kedvezménnyel és hétfőn minden vetítés.

MAGYAR OPERA

Április 28-án, csütörtökön este fél 7 órakor: „25 év a pályán" – Daróczi Tamás és meghívottjai – gálakoncert. Vezényel: Horváth József.

ROMÁN OPERA

Ma, április 25-én, hétfőn este 7 órakor: Verdi: Traviata.

Április 27-én, szerdán este 7 órakor: Mascagni: Parasztbecsület – olasz nyelvű előadás.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Április 27-én, szerdán este 7 órakor: Én, József Attila, itt vagyok – stúdióelőadás. Ünnepi műsor a költő születésének 100. évfordulója alkalmából. Előadja: Boér Ferenc.

TRANZIT HÁZ

Április 28-án, csütörtökön este 8 órakor: Mrozek: Károly. Rendező: Tompa Gábor.

EUPHORION STÚDIÓ

Április 28-án, csütörtökön este 7 órakor: Irene Welsh: Trainspotting.

DIÁKMŰVELŐDÉSI HÁZ

Április 27-én, szerdán este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Misha Katz (Franciaország). Közreműködik: Oxana Cojos. Műsoron: Wagner: Előjáték a Lohengrin III. felvonásából; Brahms: 1. Zongoraverseny; Dvorak: 8. Szimfónia.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Még nincs pontos meghatározása a több mint 1 500 000 örmény megsemmisítésének, amire nem is olyan messze, itt a szomszédban, a Balkánon, az akkori török birodalom területén került sor 1915–1920 között.

Az örmény kis nép, de nagy volt valamikor. Csak valakiknek az útjában állt, így el kellett őt távolítani. Az örmények keresztények voltak, nagy kultúrával rendelkeztek, történelmük volt, több ezer éves, ebből 1700 év keresztény jellegű. Az örmény állam volt a világ első keresztény állama, már ezelőtt 1700 évvel. De nem kereszténységükért kellett őket kiirtani, hanem azért, mert meg akarták tartani az identitásukat, örmények akartak maradni örmény földön.

Tömegmészárlás. Ezrek, százezrek lemészárlása, gyilkolása. Gyermekek, nők, férfiak, öregek, betegek és egészségesek, fegyvertelenek és védtelenek. És az egyetlen ok: nemzetiségük más, örmény! De lehet cigány, zsidó, román, magyar, szerb, német, bolgár, néger, kínai, vietnami, görög, mikor mi. Számtalanszor hallottuk, hogy itt vagy ott gyilkolnak, embereket irtanak, ártatlan embereket. A XX. század különösen jeleskedett ebben. És hogy kik? A hatalmasok, a hatalmon lévők, az uralkodók, akik eldöntötték, hogy újrarendezik a világot, az országot, a hatalmuk alatt lévő területet.

Maga a genocídium szó csak 1946-ban honosul meg a diplomácia szótárában, habár sokszor, nagyon sokszor már megtörtént.

Mit jelent a genocídium? Nemcsak gyilkolást, hanem tervszerű, szisztematikus irtást, népirtást, aminek célja egy népcsoport etnikai, kulturális, szociális felszámolása, gyökeres kiirtása.

Egyetlen ok, ami a szent háborúkat „igazolja", hogy valamelyik népcsoport nem osztja az erősek, a hatalmasok véleményét, érdekeit.

Ez történt az örményekkel is.

Április 24-én volt 90 éve, hogy Törökországban megkezdődött az örmény kisebbségellenes megsemmisítő „hadjárat".

Az ősi Örményország nyugati része már a XVI. század óta török fennhatóság alatt volt, míg a keleti részt akkor, 1915-ben, Oroszország birtokolta. Törökországban mintegy 3,5–4 millió örmény élt (körülbelül 14%), viszonylag békés együttélésben a török többséggel. Az örmények között sok jó kézműves, kereskedő, kiváló értelmiségi volt. A háború körülményei között ez a viszony nagyon elmérgesedett, mivel a törökök attól féltek, hogy az örmények inkább az ellenség, az oroszok pártjára állnak. A nacionalizmus fellángolt, szörnyű méreteket és formát öltve. A vezető réteg elhatározta, hogy megsemmisíti az örmény közösséget, a csőcselék pedig lelkes végrehajtónak bizonyult. Könnyebb a gyűlöletet felkelteni az emberekben, mint a szeretetet elültetni a lelkekben. A gyűlöletnek az egyik lehetséges forrása az irigység. Káin öröksége. Ha egy személy, vagy közösség valamiben kitűnik, sikeresebb, eredményesebb, hamar felkelti az irigységét, majd gyűlöletét. A gyűlölet másik forrása a másságtól való idegenkedés. Talán az őskori törzsi berendezéstől származik az a beállítottságunk, hogy csak a hozzánk nagyon közel álló kevés személyben bízunk, akik pont úgy éreznek, gondolkodnak, cselekszenek, mint mi. Akinek más a bőrszíne, nyelve, szokása, hite, nemzetisége, az idegen, gyanús, azzal szemben bizalmatlanok vagyunk, attól félünk, azt gyűlöljük. Ezen a törzsi mentalitáson nem mindenki tud felülemelkedni. Ennek következtében a törökök nemcsak hogy nem mentették az örményeket, de többnyire nem is sajnálták őket. Nem ismeretes olyan jelentős török személyiség, aki tiltakozott volna a borzalmak ellen. Ezzel szemben a török hatóságok máig is tagadják, vagy legalábbis elhallgatják az örmény genocídiumot.

Nem is könnyű beismerni az elkövetett szőrnyűségeket. A népirtás barbár módon történt. A csőcselék rabolt, fosztogatott. Az első áldozatok a falusi papok és a városi értelmiségiek voltak. A fiatal férfiakat besorozták, munkaszolgálatra hurcolták, majd ítélkezés nélkül kivégezték őket. A helyi lakosságot a muzulmán papok uszították az örmények ellen, akikre rágyújtották a templomot, agyonverték, szakadékba taszították, folyóba vagy a tengerbe fullasztották őket. A legborzalmasabb sorsuk azoknak a százezreknek volt, akiket úgy deportáltak, hogy gyalog hajtották őket a forró sivatagon keresztül, étel, víz, orvosság nélkül; velük a fáradtság, éhség, szomjúság, betegség végzett. Képzeljük el annak a fájdalmát, aki már nem tudja támogatni az idős apját, az anyáét, akinek elapadt a teje, és a gyermeke a karján hal éhen. A halál tragikus, de még tragikusabb, amikor emberforma vadállatok durván kiragadnak az otthonodból, megaláznak, mindenedtől megfosztanak, még a szeretteidtől is, végül – de csak végül – az életedtől is. Csak azért, mert örmény vagy.

Ennek a tragédiának a leírásához szépírói tehetség szükséges, a száraz számok nem sokat mondanak. Megrázó képet nyújtott Franz Verfel A Musa Dagh negyven napja című, alalposan dokumentált, remek regényében. Ez a könyv 1933-ban jelent meg, mikor egy még nagyobb méretű népirtás volt készülőben. Ezúttal nem a „barbár Keleten", hanem a „művelt Nyugaton". Kár, hogy ezt a figyelmeztetést a világ nem szívlelte meg.

A háború iszonyatos. Sok áldozatot követel, többek közt polgári lakosságot is: gyermekeket, nőket, öregeket. Az viszont már maga az őrület, mikor egy állam a saját polgárait pusztítja.

A törökök alapos munkát végeztek: a 3,5–4 millió örményből csak 30–40 ezer maradt Törökországban, akik Isztambulban élnek. Örmény falu nem maradt fenn. Aki tehette, elmenekült, akinek nem sikerült, az elpusztult.

Napjainkban a világon 7–9 millió örmény él szerte a világon, főleg Európában és Amerikában. Egy részük régebbi emigránsok leszármazottja, mert az örmények viharos történelmük során gyakran kényszerültek elmenekülni. Az örmény diaszpórában sok kiváló zenész, színész, tudós, orvos, jogász, üzletember és más, magasan képzett személy kölcsönöz tekintélyt ennek a közösségnek. Bár sokan nem beszélik már őseik nyelvét, de identitástudatukat megtartották. Törökország sokat veszített azzal, hogy elpusztította, elüldözte ezt a magas műveltségű közösséget.

Ez a nacionalizmus paradoxonja: a nacionalisták, szándékuk szerint, a saját nemzetük számára akarnak előnyöket biztosítani a „mások", az „idegenek" rovására, de az így keltett konfliktus visszaüt és a támadónak is kárt okoz. Egy másik bumeránghatás: ha egy közösségben a nacionalista hangulatkeltés következtében a „másokkal", „idegenekkel" szembeni gyűlölet és az agresszivitás megszokottá válik, ezt a magatartást nem lehet keretek közé szorítani, a gyűlölködés, áskálódás, támadókedv a közösségen belül is megnyilvánul, széthúzást, egységbontást eredményez, gyengíti a közösséget. Erre számos példát láthatunk.

A felmosott folyósón Hesztia szépen megrázza a párnákat, a négy sarkukat tipikus női mozdulatokkal csippentve eligazítja, leteszi a gondosan kiterített paplanra, majd a lepedőket is összefogva, sarkuknál lenyomtatva rakja ki a szélbe.

Aztán bemegy a tűzhöz.

Hónapok óta nem fűtöttek ebben a falusi házban. A szoba nagy, három nyílás – két ablak és egy ajtó – van vágva rajta, s hiába vastagok a falak, órák telnek el addig, míg maga a cserépkályha kimelegszik. Egyelőre a teteje is szinte olyan, mint a jégcsap. Mikor lehet itt majd lefeküdni, hogy ne legyen mínusz öt fok a paplan alatt?

Hesztia rakosgatja a tűzre a fát. Mint az ősember, s milyen jó, hogy nem kovakővel kell csiholnia, pedig az az igazi tűz, amit egykor felfedeztek.

Már eltelt két óra, s a kályha tetejéig sem ért el a hő, mínusz lehet jócskán a csempék között is. Állandóan mozog, hogy ne fázzék, még a kinti öltözék is kevésnek bizonyul. A nagy havazásban odakint „csak" nulla fok, ha lehet. Az melegebb.

Látszik, a „tiszta" szoba az épülő ház lomtáraként szolgál, csupán éjjeli menedékhelynek használták legutoljára. De nem esik nehezen a rendcsinálás az idegen házban, örül, hogy kijöhetett valahová, ahol földet érezhet a talpa alatt, s ha nem melegít is még, de természetes tűz ropog a jó minőségű csempekályhában.

Jólesik fogdosni a fát, látszik, ez igaz tűzre való, „csak" arra, s milyen jó, hogy nem a bútor- vagy egyéb faanyagot pazarolják a gazdák.

Hesztiának van ideje alaposan megágyazni a maga hozta paplannal, párnával, lepedővel. Az útja: ágynemű – tűz – kézmosás – ágynemű – tűz. Ritmusa lesz a dolognak, s ettől máris könnyebb a kézmű.

Az ujja, keze feje megég, feldörzsölődik a küzdelemben az olykor nem jól illeszkedő fadarabokkal, sűrűn segít nekik a jó minőségű piszkavassal, vigyáz, hogy ki ne boruljon a parázs.

Három óra múlva eszébe jut: a két kispárnát váltogatva a cserép kitüzesedett oldalától meleget lehet csempészni a paplan alá, meg a nagypárnára, milyen jó, gondolja, hogy két kispárna van, megmelegítve őket váltogatni lehet türelmesen, hol az egyiket, hol a másikat burkolva be a paplannal a nyirkosnak tűnő lepedőn.

Már majdnem öt óra telt el, mikor elneveti magát. Hangosan kacag: három magyar író könyvét hozta magával, hogy legalább az egyik előadására készülni tudjon, s már eltelt szinte egy egész munkaidő a tűzzel.

Milyen időigényes maga az élet! Nem jut ma irodalomra. Sorra előveszi a könyveket. Előbb a legpatinásabbat, félve, nehogy a kályha oldala valami kárt tegyen benne.

Téglaként kezdi használni a könyveket, ahogy a nagyanyák az ágyba való cserepükkel tették, amikor hideg volt a fekhelyük. Sorra veszi őket: amíg kettő a paplan két végét fűti, közben a harmadikat szorítja a csempéhez, hogy vegye át a hőt, és továbbítsa az így nyert energiát a fagyos ágyhoz, amelybe nem mert volna még lefeküdni.

A szoba hőmérséklete lassan kellemes hűvössé kezd válni.

A pasasokat kiteszi az asztalra, könyv alakjában túlságosan szögletesek lennének a paplan alatt: gróf Széchenyi István, a hétszilvafás nemes: Ady Endre, a proli: József Attila.

Miközben kiteszi a szűrüket, egy pillanatra újra elneveti magát, majd bebújik a paplan alá, a melegbe, nincs ereje írni. Elalvás előtt kis időre Aphroditévá változik.

Szép lenne, ha az, amit ma Románia aláír, valóra is válna.

Nem euroszkeptikus – legfeljebb Románia-szkeptikus – nézet bontakozik ki a fenti mondatból. Hiszen épeszű ember örül annak, hogy ma az Európai Unió aláírja a csatlakozási szerződést Romániával és Bulgáriával, ennek eléréséért a nagy többség szorított is, de azért is csak szurkolni – vagy ami hasznosabb: dolgozni – kell, hogy azt be is tartsák. Nem is annyira a nagyobbik szerződő fél, az Unió részére megfogalmazott elvárás, hogy aztán a szót tett kövesse, vigyen is magával, ha már megígérte. Sokkal fontosabb és nehezebb, hogy Románia képes lesz-e a következő határidőkig a taggá válás feltételeit teljesíteni.

Nem ünneprontás, pusztán tény, hogy az elvárásokat egész sor közbeeső határidő alkalmával veszik számba 2007. január 1. előtt. A diadalmenet messze nem ért még véget, legfeljebb elkezdődött, biztató jelekkel, az esély felcsillantásával.

Itt van mindjárt Olli Rehn csatlakozásügyi biztos év végi látogatása. Alulírott is jelen volt azon a távértekezleten, amikor a finn európai uniós tisztségviselő az év elején több romániai újságírónak felhívta a figyelmét: legalább olyan súllyal nyom a latban év végi romániai látogatásának az eredménye, mint az április 25-i szerződés-aláírás. Vagyis a felzárkózás meghatározott követelményeinek egy részét kellett a mai ünnepélyes és fontos pillanatot megelőző Pierre Moscovici európai parlamenti romániai jelentéstevő rólunk szóló jelentése pillanatáig teljesíteni. De következik a hátra maradt rész teljesítése éppen a kisebbségi ügyekre és egyebekre is oly érzékeny finn biztos látogatásáig. Aki majd jön, lát – és meglátjuk, ki győz majd.

Nem kétséges: a mai szerződés aláírásába sok európai parlamenti honatya csak azért ment bele, mert elismeri Románia geo-stratégiai fontosságát, és bízik a lemaradásaink határidőre történő behozatalában. De keservesen csalódhatnak azok, akik a geo-stratégiai helyzetünk egyedül üdvözítő voltában bíznak. Ez perdöntő lett a NATO szemében, amelynek sokkal nagyobb szüksége volt a Fekete-tengerre néző, az orosz–ukrán térséggel szomszédos Romániára, mint az EU-nak. Az unióba mi kértük a felvételünket, nekünk kell megfelelnünk a belépési követelményeknek, egyébként nem kötelező a disznótor. A csatlakozásunkról a jövőben döntő EU-s tisztségviselők pedig az egyre szorosabb határidők során valószínűleg egyre szigorúbbak lesznek. Rajtunk áll, hogy miként sáfárkodunk a nekünk megelőlegezett bizalommal. Olli Rehn látogatása előtt és után, minden októberben készül majd rólunk egy országjelentés, ami az Unió minden testülete előtt mérvadónak számít. Egyáltalán nem mindegy, hogy ebben mikor erősítik meg, hogy valóban működő szabad piacgazdaság-e a miénk, a törvényeket végre is hajtják, vagy csak papíron léteznek, a kisebbségek jogait tiszteletben tartják-e, a tulajdont tényleg visszaszolgáltatták-e, megszülettek-e a hiányzó jogszabályok stb.

Mától mindazok, akik a 2007-es csatlakozási időpontra valamiben fogadtak, jobban reménykedhetnek a győzelemben. A magánember pedig jól teszi, ha utánaérdeklődik az EU-tagság számára fontos velejáróinak. Hogy ne érje meglepetésként a politikum vállalta sok új – nem öncélú! – szabályozás kevesebb, mint két év múltán.

Százhatvanhat év, tizenegy hónap, két hét és öt nap: ennyi választja el az erdélyi magyarságot a két momentumtól, míg a kolozsvári Redoutban a márciusi kiáltvány 12. pontjának elfogadása történelmi tény, az április 13-i strasbourgi voksnak még csak története van.

Párhuzamokra vetemedni – a történészek félhangos rosszallását is vállalva – mégsem érdektelen. A döntéseket a látszat ellenére egyik esetben sem övezte mindent elsöprő eufória: a Magyarországgal való egyesülés gondolata jobbára etnikai törésvonal mentén osztotta meg Erdély társadalmát, hiszen az első balázsfalvi gyűlés határozatai már előrevetítik a Batthyány-kormánnyal való későbbi szembeszegülést, az Erdélyi Szász Nemzeti Egyetem vezetői pedig az uralkodóhoz intézett emlékiratban tiltakoznak az Unió ellen. Most az euroszkeptikusok és unióigenlők tábora között lehet felfedezni – még alig észlelhető – feszültséget. Jó másfélszáz esztendeje az országgyűlés uniós bizottságot küld az eltérő magyarországi és erdélyi helyzet folytán szükséges törvényjavaslatok kidolgozására, a mai szaktestületek szintén a bukaresti és brüsszeli joganyag közötti eltéréseket listázzák (ezúttal a majdani összehangolás technikáit is firtatva).

Mindkét esemény a maga során része annak a folyamatnak, amely átrajzolja a kontinens térképét. A népek Európája és a nemzetek fölötti (érdek)közösség egyaránt új állapotot teremt, mintegy zárójelként fogja közre a földrész több helyütt is megkésett, megkérdőjelezett polgárosodásának zilált szakaszát. Mert az európaiság-érzet a „mi mindig is a »büszke nő« gyermekei voltunk" jellegű sérelemdiskurzust leszámítva a nációk felnőttségének mértéke, visszaigazolása. A kiegyensúlyozottságban többes identitást formáló gesztus, amely természetesen illeszti az erdélyi mellé az európait, nem egymással versengő, hanem a teljességet szavatoló kategóriákként.

Tény: a csatlakozás félelmei indokoltak. Nem a politikusok frázispetárdái miatti kételyektől, az euromítoszoknak nevezett tévhitektől kell tartanunk. Ködbevesző mumusok riogatják a gazdát, aki a portugál paradicsomtól, a francia bortól vagy a magyar gabonától óvná saját termékét. Az agrárium méreteinél fogva valóban az egyik legsebezhetőbb felület, de a kialkudott nemzeti kvóták jól belátható mozgásteret, kiszámítható profitot biztosítanak az életképességből jelesre vizsgázóknak. A kohászat és a bányaipar drasztikus karcsúsítása bizonyára több ezer munkahelyet szüntet meg, de meddig lehetett volna amúgy állami táppénzen elnyújtani az ágazatok több éve nyilvánvaló agóniáját? A szolgáltatási szektort letarolja a szabad tőke mozgását hirdető nyitott rendszer, de miért ne a minőség lenne az egyetlen versenykritérium? Ahogyan a ’89 utáni másfél évtizednek, a csatlakozásnak is lesznek vesztesei. Sokan és sokféleképpen húzzák a rövidebbet, a mindenkori ellenzék újabb áldozati nemzedékekről harsog majd, de ha mértékadó szakértők véleményére figyelmezünk, erre is van válasz: az integráció nehezebbik része a 2007-es céldátum utánra tehető, hosszú modernizációs menetelés, amelyről leszakadnak a nosztalgikusok „szabadcsapatai".

De célba érkezik az uniós (állam)polgár, aki meglehet, éppen az egykori kolozsvári Unió utcában, a Néprajzi Múzeummá vedlett Redout patinájának árnyékában vezeti dinamikus, tőkeerős vállalkozását.

Tanárok, kisvállalkozók, egyházak és kulturális intézmények számára sikerült kivívnia kedvező változásokat a kormánykoalícióban helyet foglaló RMDSZ-nek a kormány működése első száz napjában.

A szombati marosvásárhelyi médiatalálkozón bemutatott sajtóanyag szerint a szövetségnek sikerült módosítani az Adóügyi Törvénykönyvet, bevezetve az egységes 16 százalékos adókulcsot.

Az RMDSZ törvénykezdeményezést nyújtott be a volt munkaszolgálatosokat sújtó méltánytalanságok megszüntetésére. Megkezdődött a nyugdíjak átszámolása a hatályos nyugdíjtörvényben előírt számítási mód szerint. Sürgősségi kormányrendelet elfogadtatásával a helyi önkormányzatok a személyi jövedelemadóból 63 százalék helyett 82 százalékos arányban részesülnek.

A mikro- és kisvállalkozások növelhették versenyképességüket azzal, hogy számukra vissza nem térítendő támogatásokat és kedvezményes hiteleket biztosítottak különböző területeken. A Középítkezésügyi és Területrendezési Minisztérium alapjából 150 milliárd lejt különítettek el a szociális lakásprogram bővítésére, sikerült véglegesíteni az új típusú sporttermek tervét. A falvak vízellátására vonatkozó program újabb öt megyével bővült, ebből négy erdélyi.

Elkezdődött a jelenleg használaton kívüli katonai létesítmények önkormányzati tulajdonba adása. Az RMDSZ támogatta a tanárok alapfizetésének 13,5 százalékos idei növelését, kiegészítették a vidékre ingázó tanárokra vonatkozó törvénymódosítási javaslatot, amely az ingázó pedagógusok közlekedését segíti.

Megalkották az elektronikus aláírás kibocsátásának, visszavonásának szabályozási kereteit. Az RMDSZ támogatta a szegény családból származó diákokra vonatkozó sürgősségi kormányrendeletet, amely meghosszabbította az államilag támogatott számítógépek igénylésének határidejét.

A Kerekdombi Református Egyházközség 45 évvel ezelőtti önállósodása, a 25 évvel ezelőtt felszentelt templom és a szintén 1980-ban alakult énekkar hármas ünnepét ülte a hétvégén a kerekdombi gyülekezet. Szombaton fényképkiállítással emlékeztek a templom építésének főbb mozzanataira, vasárnap ünnepi istentisztelet, több ünnepi beszéd és az énekkar műsora jelezte: a kommunizmus legsötétebb éveiben példátlan tett színhelye volt a kerekdombi gyülekezet.

Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke istentiszteletében a babiloni fogságból szabadult, szenvedő népről szólt: Isten Nehémiás prófétán keresztül nyilvánítja ki akaratát, hogy újjáépüljön a Jeruzsálemet körülvevő kőfal, ami biztonságot nyújthat a városnak. Nehémiás megbízatásából kiderül: Isten előtt nincs lehetetlen, ő minden időben kiválaszt olyan embert, aki látja a pusztulást, akiben lendület van, aki képes megvalósítani Isten tervét. A püspök a bibliai idők példázatához vezette vissza a kommunista rendszer által üldözött közösségek gyülekezet- és templomépítő hitét, azt a hatalmas összefogást, ami sokévi sóvárgás és reménység után előbb 1960-ban öltött testet a hetedik kolozsvári református egyházközség megalakulásával, majd 1980. április 27-én teljesedett ki a kerekdombi református templom felszentelésével. Az isteni csoda olyan időszakban történt meg, amikor senki nem reménykedett templomépítésben.

Dobri András, a kerekdombi gyülekezet lelkésze ünnepi visszaemlékezésében a gyülekezet és a templom létrejöttének történetéről beszélt. Az 1946-os hidelvi, virágvasárnapi presbiteri gyűléstől kezdődően, amikor a Kerekdomb népe már a gyülekezet önállósulása előtt templomot akart építeni, el egészen a nyolcvanas évek végéig, a teljes egyházi komplexum befejezéséig hosszú, göröngyös út volt. A templomépítő lelkész, dr. Dobri János hét évig kilincselt az állami hivatalok útvesztőjében, amíg a csodával határos módon megszületett az építési engedély. Az 1990-ben elhunyt templomépítő lelkész fia, a gyülekezet mai lelkésze hálásan emlékezett azokra az évekre, amikor az épülő templomot a kerekdombi hívők mellett sokan mások is magukénak érezték, a reménység templomának tekintették.

A Jankó Anna gyülekezeti kántor által vezetett énekkar huszonötödik évéről a karvezető vallott, bepillantást nyújtva abba a rengeteg munkába, ami egy-egy sikeres fellépés mögött áll.

A bensőséges ünnepség résztvevői között szép számmal jelen volt a templomépítő idősebb korosztály, és azok a fiatalok is, akik a gyülekezet aktív tagjaiként tovább viszik apáik, nagyapáik maradandó egyházi örökségét.

A múlt hét végén Kolozsváron járt Őexcellenciája, Hervé Bolot, a Francia Köztársaság bukaresti nagykövete. Szombat délután, a polgármesterrel folytatott megbeszélése után és más, nem kormányzati szervezetekkel való találkozása előtt, a Francia Kulturális Központban fogadta a helyi sajtót, hogy a szokványos protokollumtól eltérő, közvetlenebb módon ossza meg vele gondolatait.

Hervé Bolot úr mindenekelőtt hazájának Romániával való hagyományosan jó kapcsolatát említette, amit nem zavarnak meg aktuálpolitikai áthallások. Szerinte az emberi lét két legmeghatározóbb eleme az életminőség és a hűség. Románia számára az Európai Unió közelsége már érzékelhető az együttműködésben (pl. a Phare-programok 60%-a francia eredetű forrásból táplálkozik). A francia féllel 1990 óta épülnek a kétoldalú kapcsolatok gazdasági, művelődési, oktatási téren, és sikerült nálunk eddig ismeretlen szociális szolgáltatásokat is meggyökereztetni (pl. országos szinten hétszáz információs központ vagy iroda működik francia vonatkozásban). Az európai filozófia a régiókban való gondolkodásra épül, ami azonban nem zárja ki a sajátosságok konzerválását. A francia közigazgatás deszcentralizálása a történelmi tartományokra támaszkodik, például Provence négy megye – départament – területét öleli fel. A département-ok megszervezése Napóleontól származik, aki a mindenkori állampolgár érdekeit tartotta szem előtt, amikor a közigazgatási székhely könnyű és gyors megközelíthetőségét szorgalmazta. Mai szemléletben a területfejlesztéshez megfelelő számú lakosság, és a beruházásokhoz megfelelő infrastruktúra szükséges. Egy-egy régió fejlesztését fel kell gyorsítani. Számunkra az autópálya megvalósítása létkérdés, mert a versenyszellemet csak ily módon tudjuk éltetni. A nagykövet kifejtette: Jaques Chirac francia államfő lobbijának köszönhetően, az EU-ban Romániát Bulgáriánál vonzóbbnak ítélik meg. Románia, a csatlakozását követő erőviszonyok kiegyenlítődésével, a tagságából eredendően többet fog nyerni, mint ráfizetni.

Kolozsvár kiemelt helyet foglal el a francia tőke érdeklődési körében. Önkormányzati szinten Dijon és Nantes testvérvárosaink, de fontos szerepet játszik a frankofon egyetemek rendszerével való kapcsolatunk is. A gazdasági együttműködést pedig a kis- és nagyvállalatok esetében egyaránt jó szálak biztosítják. A nagykövet városunkban előkészítő tárgyalásokat folytatott a műszaki kérdésekben való kooperálás fokozásáról, amiről a jövőben Emil Boc polgármester és a megyei tanács fog határozni.

Másodszorra került sor szombaton a Kolozsvári Református Kollégium által szervezett Regionális Környezetvédelmi Diákkonferenciára, amelynek versenyjellege mellett, amely nagy részben motiválta a résztvevőket, kiváló nevelő hatását is hangsúlyozni kell. Lelkes tanárok által felkészített még lelkesebb diákok adták elő pályamunkáikat, igénybe véve különböző demonstrációs eszközöket, a zsűri tagjait (dr. Fodorpataki László, Bernát Zelma, Imre Lenke és Ferencz Zoltán-Gábor) meggyőzni igyekezve munkájuk komolyságáról.

A Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, Szatmárnémetiből és Zilahról érkező csapatok mellett kolozsvári diákok is megméretkeztek a környezetvédelem terén szerzett szerteágazó ismeretekből.

A vendéglátó református kollégium biológia szakos tanára, Demeter József-Szabolcs, aki egyébként a diákkonferencia kezdeményezője, a Szabadságnak elmondta: a díjak szimbolikus értékűek, leginkább könyvekből állnak, de az idén a Gyopár szerkesztősége egyéves előfizetést is felajánlott a nyerteseknek.

A díjazottakra és a konferencia részleteire az ifjúsági mellékletünkben visszatérünk.

Tegnap délelőtt a Szent Péter téren százezrek, a tv-készülékek előtt pedig milliók és milliók fogadták örömmel és lelkesedéssel XVI. Benedek beiktatását. Homíliájában megfogalmazott üzenete mindenkihez szólt, s kifejezésre juttatta azt, hogy érzi a II. János Pál által létrehozott nagy életműnek a terhét, súlyát és annak folytatása mellett kötelezi el magát. Utalt elődje történelmi szerepére, kisurágzó erejére és tekintélyére.

Az ünnepi szertartás kezdetén XVI. Benedek – a hagyományoknak megfelelően – más egyházi méltóságok társaságában imádkozott a bazilika altemplomában az első pápa, Szent Péter apostol sírjánál. A szentmisét a bazilika előtti téren tartották. A mise tanító része után következett az új pápa tulajdonképpeni beiktatása, amelyet Jorge Arturo Medina Estévez chilei bíboros végzett, ugyanaz, aki kedden az új pápa megválasztását hírül adta. A halászgyűrűt, amely Szent Péter eredeti foglalkozására emlékeztet, Angelo Sodano bíboros, a bíborosi testület dékánja húzta a pápa ujjára. Ezt követően a pápa az aranyozott evangéliumos könyvvel megáldotta az egybegyűlt híveket, majd 12 különféle nemzetiségű és hivatású, egyházi és világi személy obedienciára (engedelmessége kifejezésére) járult eléje, megcsókolva gyűrűjét.

Az új pápa olasz nyelven elmondott, mintegy 35 perces, tapsokkal és hangos tetszésnyilvánításokkal gyakran megszakított homíliájában a hívek támogatását, imáját kérte, mert mint mondta, „Isten gyenge szolgájaként olyan szolgálatot kell magára vennie, amely meghalad minden emberi képességet". Arra kérte Istent, adja meg, hogy a katolikusok a keresztények egységének szolgálói legyenek.

A szentmise déli egy óra tájban az ünnepélyes pápai áldással ért véget, majd nyitott gépkocsiban, harangzúgás mellett végighordozták a Szent Péter téren XVI. Benedeket a lelkesen ünneplő hívek sorfala között.

Beiktatását követő audenciáján a szentatya fogadta többek köyött Mádl Ferenc magyar köztársasági elnököt. A találkozón elhangzott: nagyra becsüli a vatikáni–magyar kapcsolatrendszert, nagyra értékeli azt, amit Magyarország a kereszténység jegyében és az Európához való csatlakozás terén tett a történelem során, már ezer évvel ezelőtt is. Mádl Ferenc külön méltatta, hogy a pápa szólt a gazdagok és hatalmasok különös felelősségéről ebben az elszegényedett világban, minden országban.

Az idén két vasútvonal lezárását tervezik Fehér megyében.

Ion Dumitrel, a megyei tanács elnöke elmondta, hogy a Gyulafehérvárat Zalatnával összekötő vasútvonalat azért akarják lezárni, mert nem jövedelmező, főleg Alkentyér és Kudzsir között az utasok nagyon alacsony száma miatt.

A vasúti forgalom megszűnése Gyulafehérvár és Zalatna között meggátolhatja a Zalatna környéki területek gazdasági fejlődését. Ugyanakkor a másik vasútvonalnak is jelentős szerepe van Kudzsir gazdasági fejlődésében, amelynek életszínvonala amúgy is alacsony – mondta Dumitrel.

A megyei tanács mindent elkövet annak érdekében, hogy ne kelljen lezárni az említett vasútvonalakat. A Közlekedésügyi, Építkezési és Turisztikai Minisztériumnak küldtek egy tanulmányt, amelyben beszámolnak a vasútvonal fontos szerepéről.

Sodronyipar Stadion, 300 néző. Vezette: Valentin Igna (Temesvár).

Sodronyipar: Rotaru – Molnár, Muscă, Tímár, Oroian – Forró, Ghiorma, Şomotecan, Simon – Dicher (54. perc Bozdog), Mâţiu (83. perc Rupa). Edző: Gheorghe Ciorceri és Lelian Rus.

Déva: Rahoveanu – Oprean, Haţegan, Tănase, Bumbac (76. Moţ) – Ceauşu, Velea (76. Petcu), Văcărescu, Lintaru, Beldeanu – Ignat (54. Ştefan). Edző: Romulus Gabor és Mircea Marian.

Gól: Tímár (28. perc), Forró (75. perc, 11 m) és Ghiorma (86. perc), illetve Tănase (31. perc).

Szögletarány: 8–3 (4–1); lövések: 21–5 (kapura: 8–3); sárga lap: Simon, illetve Ignat, Haţegan, Văcărescu, Oprean és Bumbac.

Végre szép mérkőzést láthatott a nézősereg, szombat délelőtt kitett magáért a Sodronyipar, emlékezetes meccs volt. A hatékonyságon azért még van mit javítani, mert a „drótosok" seregnyi helyzetet dolgoztak ki, de csak hármat értékesítettek ezekből.

A helyzetek sorát Molnár nyitotta, majd Dicher „jeleskedett": a 8. percben mellé fejelt, a 23-ban a 16-oson belül fölé ollózta a labdát, négy perc múlva ismét ő tört be a büntetőterületre, de mellétrafált. Közben Forró is kihagyott egy nagy lehetőséget, majd a 28. percben megtört a jég: Ghiorma baloldali szabadrúgása nyomán Tímárig jutott a labda, utóbbi fejese a felsőlécről pattant be a hálóba (1–0). Az öröm nem tartott sokáig, mert a vendégek ritka támadásainak egyike szöglettel végződött, a sarokrúgás után Ceauşu ívelte be a labdát, a játékszer elszállt mindenki feje fölött és a kaputól alig 2 m-re álló csapatkapitányhoz, Tănasehoz jutott, aki senkitől sem zavartatva befejelte az egyenlítő gólt (1–1). A játékrész végéig Dicher és Mâţiu veszélyeztette a vendégek kapuját.

A második félidőben is Dicher kezdte a kihagyásokat, ekkor viszont elfogyott Ciorceri mester türelme, és lecserélte (de a Dicher helyére érkezett Bozdog sem vizsgázott jelesre hatékonyságból). A hajráig Mâţiu háromszor lehetett volna eredményes, míg a vendégektől Ceauşu hagyott ki ordító gólhelyzetet. A mérkőzés az utolsó negyedórában jutott dűlőre, a 75. percben Bumbac felvágta Mâţiut a 11-es ponton, a büntetőt Forró értékesítette (2–1), lefújás előtt 4 perccel pedig a csereként beállt Rupa jobbról, 30 m-ről beadta a labdát, Bozdog elengedte, a 6-os vonalán álldogáló Ghiroma pedig bevágta (3–1).

Szép, sportszerű mérkőzés volt, a Sodronyipar megérdemelt győzelmet aratott.

*

A zártkapus Kolozsvári U FC–Avasfelsőfalui Avas találkozó 4–0-s hazai győzelemmel végződött (gól: Székely – 2., Soporan – 19., Abrudan – 54. és Mureşan – 58.). Megyénk harmadik csapata, a Dési Egyesülés Nagyváradon vendégszerepelt, és súlyos, 4–0-s vereséget szenvedett a helyi FC-től. A másodosztály harmadik csoportjának további eredményei: • Zilahi Armătura–UTA 2–0 • Nagyszalontai Liberty–Medgyesi Gázmetán 1–3 • Aradi EAK–Szatmárnémeti Olimpia 0–0 • Nagyszentmiklósi Egyesülés–Borosjenői Tricotaje 4–0; a Petrozsényi Zsil szabadnapos volt.

A sorrend:

1. Gázmetán 20 14 3 3 35–15 45

2. Zsil* 20 14 4 2 44–15 44

3. Nagyvárad 21 11 6 4 31–13 39

4. Olimpia 20 11 4 5 28–14 37

5. Armătura 21 7 11 3 35–21 32

6. Liberty 21 8 6 7 26–28 30

7. Kv. U FC 21 8 4 9 32–27 28

8. UTA 21 8 4 9 22–25 28

9. Sodronyip. 21 7 7 7 22–28 28

10. Nagyszm. 20 6 7 7 20–22 25

11. Borosjenő 20 7 4 9 30–40 25

12. Déva 20 6 5 9 22–26 23

13. Egyesülés 20 3 4 13 16–39 13

14. Avas 21 4 1 16 14–42 13

15. Aradi EAK 21 1 8 12 12–34 11

*A Zsilt 2 ponttal büntették.

A következő fordulóban (április 29-én, pénteken 11 órakor): Borosjenő–Kv. U FC, Egyesülés–Aradi EAK, Zsil–Sodronyipar, Avas–Armătura, Déva–Liberty, Gázmetán–Nagyvárad és Olimpia–Nagyszentmiklós, az UTA szabadnapos lesz.

Az idei legszínvonalasabb találkozót vívta a két csapat, a hazaiak várakozáson felül szerepeltek a jó képességű szatmáriak ellen. Igaz, a vendégek inkább tehetséges ifjúságiakat szerepeltettek. A péntek délutáni mérkőzésre az eső és a sáros talaj rányomta a bélyegét a találkozó minőségére, a közel 200 néző inkább vízipólót láthatott, mint labdarúgást. A mérkőzés hőse a télen leigazolt Antoniu Pop volt, aki két góllal is feliratkozott a góllövők listájára, a 32. és az 54. percben volt eredményes. A szamosújváriak első gólját Nicula szerezte az 5. percben. Emelett az Olimpiának legalább 10 alkalommal lett volna lehetősége növelni az előnyt, de minden esetben a játéktér minősége akadályozta meg a gólszerzést. Például kétszer állt meg a labda a kapuvonal előtt a víztócsában.

A vendégek ritka ellentámadásaik során szépítettek a 78. percben, a Szamos legtapasztaltabb embere, a jobbhátvéd Militaru 10 méterről fejelt a tehetetlen Moldovan kapujába. A vizes pálya ellenére a focikedvelők látványos mérkőzést láthattak Szamosújvárott.

A találkozót a brassói Robert Dumitru vezette, az ő véleménye szerint is sok élvonalbeli összecsapás színvonalát meghaladta a C-osztályos összecsapás.

Gheorghe Vasile a következő csapatot küldte pályára: Moldovan – Crăciun, Bagiu (84. perc Becea), Lonca, Streinu – Moţet, Albu, Felner – Nicula (69. perc Drăgan), Pop, Rózsa (75. perc Bocoş).

*

A C-osztály 9. csoportjának másik két kolozsvári csapata közül a Tordai Aranyos FC szabadnapos volt, a Kolozsvári Tudomány hazai pályán szerepelt, és súlyos, 3–0-s vereséget szenvedett a Nagykárolyi Victoriától.

A többi eredmény: Sarmasági Bányász–Besztercei Glória II. 1–3, Belényesi Bihar FC–Nagybányai FC 0–1, Felsőszőcsi FC–Szatmárudvari Florenţa Model 1–1 és Nagybányai Glória Renel–Bethleni Szamos Gáz 0–3 (játék nélkül). A táblázaton:

1. Glória II. 17 14 1 2 37–7 43

2. Nagyk. 18 11 2 5 37–15 35

3. Olimpia 17 11 2 4 27–16 35

4. Bethlen 18 10 2 6 31–19 32

5. Szamos 17 10 1 6 33–19 31

6. Aranyos 17 10 0 7 36–25 30

7. Belényes 18 8 4 6 17–16 28

8. Szatmárud. 18 6 6 6 20–24 24

9. Nagyb.* 17 8 4 5 24–10 21

10. Sarmaság 17 5 4 8 23–25 19

11. Felsőszőcs 18 3 5 10 16–35 14

12. Tudomány 18 2 1 15 19–59 7

13. Renel 18 0 0 18 7–57 0

*A Nagybányát 7 ponttal büntették.

A következő fordulóban április 28-án, csütörtökön: Aranyos FC–Belényes, Glória II–Olimpia, Szatmárudvari–Tudomány, Szamos–Bethlen, Nagybánya–Sarmaság és Glória Renel–Felsőszőcs 0–3 (játék nélkül); a Nagykároly szabadnapos lesz.

Egy hét leforgása alatt már a harmadik sztárcsapat ellen lépett pályára a Kolozsvári U-Jolidon női kézilabda csapata. Miután a zilahiaktól és a dévaiaktól is vereséget szenvedtek, a Bukaresti Rapid CFR-t már kis híján sikerült legyőzniük.

A lendületes, izgalmakban bővelkedő találkozón az esélyesebb bukaresti csapat szinte végig fölényben volt. Ám az elszántságuknak és az enyhe bírói „hátszélnek" (akik bőkezűen osztogatták a hétmétereseket) köszönhetően a kolozsvári lányok tartani tudták velük a lépést. A 22. percben a hazaiak trénere, Liviu Jurcă időt kért, aminek következtében láthatóan feljavult a lányok játéka. A 27. percben sikerült először kiegyenlíteniük (11–11), addig végig a Rapid vezetett egy vagy két góllal. Végül egygólos vendégvezetéssel zárult a félidő.

A második játékrészben váratlan támogatásra leltek az U-s lányok. A nézőtér ugyanis annyira megtelt, hogy egy tűt sem lehetett leejteni. Ez azzal magyarázható, hogy közvetlenül a meccs után, a nagyobb érdeklődésre számot tartó férfi kosárlabda mérkőzés következett. A közönség buzdítása jól jött a csapatnak, amely immár méltó ellenfele volt a fővárosi sztárgárdának. A 9. percben, 17–17-es állásnál, megszerezhették volna a vezetést, ám Cotârlă kihagyta a ziccert. Ezután a Rapid elhúzott három góllal, és ezt az előnyét szinte a meccs végéig tartani tudta. A meccs utolsó öt percében összekapták magukat a lányok és a 28. percben ismét kiegyenlítettek (24–24). Egy perccel később „felrobbant" a csarnok: a hazaiak átvették a vezetést. Ám rögtön ezután a bírók hetest ítéltek a bukarestieknek, de a közönség „kikiabálta" a labdát a kapuból. Az utolsó fél percben egy könnyen eladott labda miatt nem tudták megőrizni az egygólos előnyt, ugyanis a Rapid öt másodperccel (!) a vége előtt kiegyenlített. A lányok láthatóan nagyon csalódottak voltak, hogy végül nem sikerült győzniük, a közönség viszont hatalmas tapssal jutalmazta nagyszerű játékukat.

Végeredmény: U-Jolidon–Rapid 25–25. A kolozsvári gólokat Gherman (8), Deac (6), Amariei (5), Cotîrlă (3), Bârsan (2) és Márton (1) szerezte.

A 21. forduló további eredményei: Dévai Cetate MSC–Zilahi Silcotub 26–31, Galaci Oţelul–Temesvári Egyetem 40–16, Poşta Câlnău-i Astral–Karácsonkői (Piatra Neamţ-i) NKK 39–25, Konstancai Tomis–Roman-i MKK 26–24, Brassói Rulmentul–Dévai U-Remin 36–19 és Nagybányai Selmont KK–Râmnicu Vâlcea-i Oltchim 23–23. A táblázaton:

1. Silcotub 21 17 1 3 669–526 35

2. Rapid 21 16 2 3 672–566 34

3. Oltchim 21 14 5 2 603–515 33

4. Tomis 21 15 1 5 598–520 31

5. Rulmentul 21 14 2 5 586–480 30

6. Astral 21 12 2 7 641–598 26

7. Oţelul 21 7 4 10 496–501 19

8. Cetate 21 7 3 11 497–529 17

9. Selmont21 7 3 11 543–593 17

10. U-Remin 21 6 2 13 520–576 14

11. Roman 21 6 1 14 525–561 13

12. Piatra N. 21 5 3 13 550–613 13

13. U-Jolidon 20 5 2 14 517–570 12

14. Temesvár 21 0 1 20 465–736 1

A következő fordulóban április 28-án, csütörtökön az U-Jolidon Râmnicu Vâlceára, az Oltchim otthonába látogat.

Szenzációs továbbjutás a férfi kosárlabda-bajnokság rájátszásában: a play-off harmadik mérkőzését 93:80 (24:28, 26:20, 20:14, 23:18) arányban megnyerte a Kolozsvári BU Poli Carbochim, és elbúcsúztatta a Nagyszebeni Atlassib ESK-t. A kolozsvári csapat bejutott a legjobb négy közé, további részletek holnapi lapszámunkban.

A második helyről induló Fernando Alonso nyerte az 56. Forma-1-es világbajnokság San Marinó-i Nagydíját, miután az elmúlt évek legdrámaibb és legizgalmasabb párharcát követően a 13. pozícióból startoló Michael Schumacher előtt ért célba. Harmadik Jenson Button lett.

A San Marinó-i Nagydíj legfontosabb eseményei:

Rajt: az élről induló Kimi Räikkönen megőrizte pozícióját, s mögötte sem változott a helyzet az élbolyban, Fernando Alonso és Jenson Button következett a McLaren-Mercedes finn versenyzője mögött. Az 1. kör végén Räikkönen előnye 2 mp volt.

2–5. kör: a wokingi istálló finn pilótája körről-körre növelte tempóját és előnyét, úgy tűnt, hogy a McLaren kevesebb üzemanyaggal rajtolt, így könnyebb volt Alonso Renault-jánál.

6. kör: folytatódott a idénynnyitó Ausztrál GP-n győztes Giancarlo Fisichella rossz sorozata: a 11. helyen haladó olasz versenyző műszaki hiba miatt kicsúszott, a védőfalnak csapódott, így sorozatban már harmadszor kellett feladnia F–1-es futamot.

9. kör: Räikkönen autója váratlanul lelassult, így Alonso megerőltetés nélkül megelőzte, s az élre került. A finn versenyző a boxba hajtott, s feladta az imolai versenyt. A legjobb három sorrendje: Alonso, Button, Jarno Trulli (Toyota).

10–19. kör: Alonso meggyőző előnnyel vezetett, mintegy 10 mp-cel előzte meg Buttont.

20. kör: a nyolcadik helyen haladó Rubens Barrichello a boxba hajtott, s a Ferrari brazil pilótája befejezte a GP-t. Eközben csapattársa, a hétszeres világbajnok Michael Schumacher a mezőny második felében autózott, nem volt pontszerző helyen.

20–27. kör: az élmezőny átesett az első boxlátogatáson, vagyis a tankoláson. Michael Schumacher egészen a 27. körig várt, egyre gyorsabb lett, s a szervízelést követően a harmadik helyre lépett előre. A német klasszis az addigi leggyorsabb kört is megfutotta a tankolás előtt, de hátránya mintegy 30 mp volt az élen száguldó Alonsóhoz képest.

28–40. kör: a hétszeres világbajnok elképesztő tempóban, körről körre dolgozta le hátrányát, folyamatosan legalább 1,5 mp-cel gyorsabb időket ért el Alonsónál és Buttonnál.

46. kör: Michael Schumacher az egyik Williams-BMW, Mark Webber lekörözése közben Button mellé került, s könnyedén meg is előzte. Ezzel átvette a vezetést, mivel Alonso a 42. körben a boxban járt.

49. kör: az éllovas német versenyző tankolt, így újra Alonso került az 1. helyre.

50. kör–cél: Michael Schumacher folyamatosan a spanyol pilóta nyomában száguldott, de egyszer sem talált előzési lehetőséget. A vb-pontverseny éllovasa ugyanis tökéletes zárta a szögeket, hibátlanul kormányozta autóját. A Ferrari sztárja az utolsó kanyarig próbálkozott, de nem bírt a sorozatban harmadik diadalát arató Alonsóval.

A San Marinó-i Nagydíj (62 kör, 305,609 km) végeredménye: 1. Fernando Alonso (spanyol, Renault) 1:27:41,921 ó, 2. Michael Schumacher (német, Ferrari) 0,215 mp hátrány, 3. Jenson Button (angol, BAR-Honda) 10,481 mp h., 4. Alexander Wurz (osztrák, McLaren-Mercedes) 27,554 mp h., 5. Takuma Szato (japán, BAR-Honda) 34,783 mp h., 6. Jacques Villeneuve (kanadai, Sauber-Petronas) 1:04,492, p h., 7. Jarno Trulli (olasz, Toyota) 1:10,200 p h., 8. Ralf Schumacher (német, Toyota) 1:10,800 p h., 9. Nick Heidfeld (német, Williams-BMW) 1:11,200 p h., 10. Mark Webber (ausztrál, Williams-BMW) 1:23,200 p h., 11. Vitantonio Liuzzi (olasz, Red Bull-Cosworth) 1:23,704 p h., 12. Felipe Massa (brazil, Sauber-Petronas) 1 kör hátrány, 13. David Coulthard (skót, Red Bull-Cosworth) 1 kör, 14. Narain Karthikeyan (indiai, Jordan-Toyota) 1 kör, 15. Tiago Monteiro (portugál, Jordan-Toyota) 2 kör.

A pontversenyek állása a 4. futam után:

Versenyzők: 1. Alonso (spanyol, Renault) 36 pont, 2. Trulli (olasz, Toyota) 18, 3. Fisichella (olasz, Renault) 10, 4. M. Schumacher (német, Ferrari) 10, 5. R. Schuma-cher (német, Toyota) 10, 6. Coulthard (skót, Red Bull-Cosworth) 9, 7. Barrichello (brazil, Ferrari) 8, 8. Montoya (kolumbiai, McLaren-Mercedes) 8, 9. Räikkönen (finn, McLaren-Mercedes) 7, 10. Webber (ausztrál, Williams-BMW) 7, 11. Button (angol, BAR-Honda) 6, 12. Heidfeld (német, Williams-BMW) 6, 13. Wurz (osztrák, McLaren-Mercedes) 5, 14. Szato (japán, BAR-Honda) 4, 15. de la Rosa (spanyol, McLaren-Mercedes) 4, 16. Klien (osztrák, Red Bull-Cosworth) 3, 17. Villeneuve (kanadai, Sauber-Petronas) 3, 18. Massa (brazil, Sauber-Petronas) 2.

Csapatok: 1. Renault 46 pont, 2. Toyota 28, 3. McLaren-Mercedes 24, 4. Ferrari 18, 5. Williams-BMW 13, 6. Red Bull-Cosworth 12, 7. BAR-Honda 10, 8. Sauber-Petronas 6.

Következik a világbajnokság 5. futama, a spanyol nagydíj (május 8., Barcelona).

Gépész utcai stadion, 10 ezer néző. Vezette: Cristian Balaj (Nagybánya).

CFR: Ţurcaş – Jula, Miloşevici, Toma – Goşa, Dan Florin (76. perc Bruncevici), Mărginean, Oncică (69. perc Vlajici), Kiss – Anca, Turcu (49. perc Tilincă). Edző: Aurel Şunda.

Krajova: Guso – Daouda, Papură, Feleagă – Dănănae, Pârvu, Pleşan, Bordeanu, Schumacher (74. perc Iordache) – Luţu, (90. perc Buhuş), Drăgan (90. perc Murgan). Edző: Marian Bondrea.

Gólszerzők: Toma (9. perc), illetve Drăgan (29. perc).

Szögletarány 4–6 (3–2); lövések: 6–7 (kapura: 3–4); sárga lap: Turcu, Oncică, Goşa, Dan Florin és Mărginean, illetve Dănănae, Pleşan és Drăgan.

Történelmének leggyengébb idényét éli meg a krajovai diákcsapat, 21 találkozóból alig 15 pontot gyűjtöttek össze, mindez annak ellenére, hogy a csapat tulajdonosa, Dinel Staicu az idény kezdete előtt azt nyilatkozta, hogy ebben az évben a bajnoki cím a cél. Ennek érdekében összehoztak egy nagyon erős csapatot, megszerezték Luţut és Schumachert Ázsiából, és megtartották a csapat sztárját, Mihăiţă Pleşant. Mindez szép és jó, csakhogy az együttes katasztrofálisan játszott, az utolsó öt találkozót simán vesztette el, és már csak matematikai esélye van a kiesés elkerülésére.

Pontosan így kezdődött ez a találkozó is, ahogyan várni lehetett, a CFR-Ecomax uralta a játékot az első pillanattól kezdve, és már a 9. percben megszerezte a vezetést Toma révén, aki 18 méterről küldte a labdát Guso kapujába (1–0). Turcu növelhette volna az előnyt, de lövését Feleagă hárította. Ezt követően a vasutasok visszahúzódtak, megengedték a vendégeknek, hogy Ţurcaş kapuját veszélyeztessék. A lehetőséggel Drăgan élt a 29. percben (1–1). A vasutasok képtelenek voltak válaszolni a kapott gólra, és ahogy telt az idő, egyre fáradtabbakká és lassúbbakká váltak. Jula volt talán az egyetlen, aki egész végig tartotta a lépést a találkozó iramával, és kemény becsúszásaival sok kényes helyzettől mentette meg a csapatát.

A vendégektől Luţu villant meg néha-néha, de cselezgetései nem változtatták meg az eredményt. Papură a 70. percben 4 méterről telibe találta a kapufát, ezzel elszalasztván az utolsó esélyt is, hogy megszerezze csapatának a három pontot. A CFR csapatából meg kell említeni Ancának a gyenge játékát, a kolozsvári gólkirály egyszer sem veszélyeztette Guso kapuját, a csapat játékában sem bizonyult hasznos tényezőnek. Ancának legnagyobb hibája az, hogy inkább földhöz vágja magát, és büntetőért rimánkodik (amit természetesen nem kap meg), mintsem hogy harcoljon a labdáért, és esetleg kapura lőjön. Másik felfoghatatlan hibája pedig a rossz helyezkedés. Mindig védő mögött van, ott, ahová a labda semmiképpen sem juthat el.

Egyszóval fáradtan, öregesen játszott a vasutascsapat, örülhet, hogy megúszta döntetlennel. Nem biztos, hogy megérdemelte az egy pontot.

*

További eredmények: pénteken: • Brassói FC–Bukaresti Rapid 0–1 (gól: Illyés – 80. perc) • Bákói MFC–Gyulafehérvári Apullum 0–0; szombaton: • Bukaresti Sportul Studenţesc–Galaci Oţelul 3–2 (Gigel Bucur 3 – 2., 17. és 35. perc, a harmadik 11 m, illetve Iacob – 57. és Aldea – 89.) • Bukaresti Steaua–Piteşti-i Argeş FC 2–0 (Dică 2 – 50. és 70. perc); vasárnap: Jászvásári Politechnika–Konstancai Farul 2–2 (Miclea 2 – 32. és 84. perc, illetve Uşurelu – 12. és Todoran – 21. perc) • Temesvári Politechnika–Besztercei Glória 2–1 (Ovidiu Petre – 25. és Silvăşan – 81. perc, illetve Costin – 4. perc) A Bukaresti Naţional FC–Bukaresti Dinamó összecsapás lapzárta után ért véget. Az állás:

1. Steaua 21 14 5 2 40–14 47

2. Rapid 21 12 5 4 35–19 41

3. Dinamó 20 13 0 7 38–21 39

4. Farul 20 10 5 5 28–18 35

5. Naţional 20 9 6 5 32–23 33

6. Oţelul 21 8 4 9 17–19 28

7. Sportul 21 8 6 7 26–22 30

8. Temesvár 21 9 3 9 27–30 30

9. CFR-Ec. 21 7 7 7 27–33 28

10. Glória 21 8 4 9 32–32 27

11. Bákó 21 6 7 8 15–18 25

12. Argeş 21 5 9 10 25–30 24

13. Jászvásár 20 6 4 10 18–32 22

14. Brassó 21 4 5 12 20–32 17

15. Apullum 21 4 5 12 19–43 17

16. Krajova 21 3 6 12 17–30 15

A következő fordulóban, szerdán, április 27-én: Argeş–CFR-Ecomax (a 17 órakor kezdődő mérkőzést a Telesport közvetíti élőben), Sportul–Jászvásár, Apullum–Brassó, Oţelul–Glória, Farul–Steaua, Dinamó–Bákó, Krajova–Naţional és Rapid–Temesvár.

ITT KELLETT VOLNA ELKEZDŐDNIE A KOLOZSVÁRI U FC–AVASFELSŐFALUI AVAS MÁSODOSZTÁLYÚ LABDARÚGÓ MÉRKŐZÉS BESZÁMOLÓJÁNAK, ÁM KOLLÉGÁNKAT, GÁLFFY ATTILÁT NEM ENGEDTÉK BE A ZÁRTKAPUS MÉRKŐZÉSRE (ANNAK ELLENÉRE, HOGY A NEVE SZEREPELT A LISTÁN).

A B-OSZTÁLY EREDMÉNYEIT LÁSD A 7. OLDALON.

A Magyar Kupa két döntősének vasárnapi bajnoki mérkőzésén a Matáv FC Sopron 3–0-ra legyőzte a címvédő Ferencvárost, így a listavezető debreceni labdarúgócsapat már 7 pontos előnnyel vezet a zöld-fehérek előtt.

Az NB I-ben a következő eredmények születtek: • MTK–Budapesti Honvéd 3–0 (gól: Kanta – 4., Balogh – 35. és Mészáros – 68. perc, öngól) • Nyíregyháza–Pécsi Mecsek FC 1–0 (Nikolic – 50. perc, 11 m) • Újpest FC–Lombard FC Pápa 3–1 (Farkas – 46. és Tóth 2 – 55. és 67. perc, a második 11 m, illetve Medved – 87. perc) • Székesfehérvári Fehérvár FC–Győri ETO FC 2–1 (Tereánszki-Tóth – 31. és Csizmadia –64. perc, 11 m, illetve Priskin – 25. perc) • NABI Kaposvár–Zalaegerszegi TE FC 0–2 (Sebők 2 – 27. és 36. perc) • Budapesti Vasas–Debreceni VSC-AVE Ásványvíz 2–5 (Kiss – 26. és Gyánó – 27. perc, illetve Bogdanovic 2 – 10. és 76., Sándor – 21., Kerekes – 25., valamint Halmosi – 56. perc) • Előre FC Békéscsaba–Diósgyőr BFC 0–2 (Egressy – 18., 11 m és Tisza – 89. perc; kiállítva: Ursz – 82. perc, illetve Hompoth – 67. perc, mindkettő második sárga lap miatt) • Matáv FC Sopron–Ferencvárosi TC 3–0 (Csordás – 39., Somorjai – 79. és Bárányos – 91. perc).

A táblázaton:

1. DVSC 23 15 4 4 42–18 49

2. FTC 23 13 3 7 46–25 42

3. Újpest 23 11 8 4 46–27 41

4. Győr 23 12 5 6 33–24 41

5. MTK* 22 12 5 5 34–21 40

6. ZTE 23 10 5 8 35–33 35

7. Fehérvár* 23 10 7 6 33–23 34

8. Sopron 22 9 6 7 37–35 33

9. Honvéd 23 9 2 12 33–51 29

10. Diósgyőr 23 8 1 14 30–39 25

11. Kaposvár23 6 7 10 26–38 25

12. Vasas 23 8 1 14 30–43 25

13. Pápa 23 6 5 12 32–33 23

14. Nyíregyh. 23 5 8 10 30–44 23

15. Pécs 23 5 7 11 20–29 22

16. Békéscs. 23 4 6 13 23–47 18

*Az MTK-t 1, a Fehérvárt 3 ponttal büntették.

Hétközi forduló következik, április 27-én, szerdán a következő párosítás szerint játszanak: Pápa–Békéscsaba, ZTE–Nyíregyháza, Honvéd–Kaposvár, Győr–MTK, Diosgyőr–Fehérvár, FTC–Újpest, Debrecen–Sopron és Pécs–Vasas.

Hagyományos módon paprikás hangulatú, de ezúttal verekedés nélküli mérkőzésnek lehettünk tanúi szombaton délelőtt, a Iuliu Haţieganu (Egyetemi) Sportparkba mintegy 250 néző látogatott ki a rangadóra. A csapatok erőteljesen kezdtek, 18 perc játék után már 10–10 volt az eredmény. A 6. percben Teodorescu szemfülesen lecsapott egy előrerúgott labdára, és a célterületig meg sem állt, Voicu mellé lőtte a jutalomrúgást (5–0). Sűrűsödtek az események, két percenként történtek feljegyzésre méltó dolgok: a vendégek játékosa, Niţu a kapufát találta el büntetőrúgásból, majd újabb két percen belül a Dinamó átvette a vezetést: egy tolongás nyomán meglepték a kolozsvári védelmet, Băciu ért el célt, és Niţu értékesítette a jutalomrúgást (5–7). Még egyszer sikerült visszavenni a vezetést az U BT Agressionénak: a 14. percben Bâlc vitte be a labdát egy erőtelejes támadás nyomán, Voicu ismét kihagyta a jutalomrúgást (10–7). Niţu dropgólkísérlete ismét kapufát ért (ritka teljesítmény kétszer is eltalálni a H-kapu szárát egy mérkőzésen belül), de két perc múlva a büntetőrúgásból már betalált (10–10).

Sokáig élénk mezőnyjáték folyt, a 31. percben Niţu hagyott ki távoli büntetőt, 3 perc múlva viszont visszavette (és a meccs végéig ki sem engedte kezéből) a vezetést a Dinamó. Ekkor került előtérbe Doru Gordin, a fővárosi játékvezető támadásban hagyta a vendégeket egy szabálytalanság után, Lupu a jobb szélen bevitte a célterületre a labdát (10–15, Niţu kihagyta a juatlomrúgást). A 36. percben Voicu büntetőrúgásból szépített (13–15).

A második játékrészben a Dinamó pragmatikusan kihasználta a helyzeteit (Marin cél ért el a 41. percben, Niţu mellé lőtte a jutalomrúgást – 13–20; majd szintén Niţu büntetőrúgásokból volt eredményes a 68. és a 74. percben – 13–26). A 42. percben Voicu is mellé lőtt egy büntetőt, a hajrában pedig Cerceş ért el célt (Voicu most sem talált be a jutalomrúgás során), s ezzel kialakult a 18–26-as végeredmény. Időközben a 66. percben erőteljes, de végül eredménytelen U támadás zajlott, de a diákoknak nem sikerült megfordítaniuk a mérkőzés végkimenetelét.

Ştefan Ionescu edző a következő csapatot szerepeltette: Bâlc, Gheţa, Cerceş, Mariş, Boar, Boicu, Eva, Lupu, Simándi, Hâmpea, Teodorescu, Cantor, Ciobanu, Voicu, Hojbotă; játszott még: Andronic, Gál, Leoca, Popean és Taloş.

A 17. forduló további eredményei: Bukaresti Steaua–Nagybányai MSC 59–14, Konstancai Farul–Bârladi Rulmentul 31–8, Aradi Contor Zenner–Lupényi Bányász 114–6 és Petrozsényi Tudomány–Szucsávai Bucovina 47–0. A táblázatot a Steaua vezeti 84 ponttal, a Dinamó (77) és a Kolozsvár (51) előtt.

• A végig balszerencsés magyar jégkorong-válogatott pénteken kikapott az előzetesen esélytelenebbnek tartott Nagy-Britanniától a debreceni divízió I-es világbajnokság negyedik fordulójában, és ezzel elbukta a feljutást. Zárszóként döntetlent játszott a lengyelekkel a magyar válogatott, és így a harmadik helyen végzett.

Szuper Leventét választották a debreceni divízió I-es jégkorong-világbajnokság legjobb kapusának.

A díjazottak: legjobb kapus: Szuper Levente, legjobb hátvéd: Tommy Jakobsen (norvég), legjobb csatár: Jacek Plachta (lengyel), pontkirály: Morten Ask (norvég) 12 pont (6 gól, 6 gólpassz), legsportszerűbb csapat: Lengyelország, legjobb magyar játékos: Szélig Viktor.

Eredmények, Debrecen:

4. forduló: Norvégia–Kína 25–1 (6–0, 9–1, 10–0), Lengyelország–Japán 2–1 (1–0, 1–0, 0–1) és Nagy-Britannia–Magyarország 3–0 (0–0, 1–0, 2–0);

5. forduló: Norvégia–Japán 5–0 (1–0, 2–0, 2–0), Nagy-Britannia–Kína 10–0 (0–0, 6–0, 4–0) és Magyar-ország–Lengyelország 1–1 (1–0, 0–1, 0–0) – a magyar gólt Vas János ütötte.

Norvégia vereség nélkül, teljesen megérdemelten került a legmagasabb osztályba, ahol utoljára 2001-ben szerepelt. A kínaiak csak erre az évre váltottak bérletet a divízió I-es osztályba, mehetnek vissza a divízió II-be.

A végeredmény: 1. Norvégia 9 pont, 2. Lengyelország 7, 3. Magyar-ország 6, 4. Japán 4, 5. Nagy-Britannia 4, 6. Kína 0 – azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött (Japán–Nagy-Britannia 5–3).

• Nyeretlenül, utolsó helyen végzett Románia az eindhoveni csoportban, ezzel búcsút intett legalább egy évre a divizió I-es világbajnokságnak. A balti csapatok ellen sem sikerült győzni a válogatottnak, Észtországtól háromgólos, Litvániától ötgólos vereség volt a vége.

Eredmények, Eindhoven:

4. forduló: Olaszország–Litvánia 5–1 (0–0, 5–1, 0–0), Észtország–Románia 6–3 (3–0, 1–3, 2–0) – a román gólokat Cătălin Geru (25. perc), Mihail Georgescu (26. perc) és Elekes Levente (28. perc) lőtte, az egyenlítés után azonban nem sikerült többet összehozni; Franciaország–Hollandia 1–0 (0–0, 0–0, 1–0);

5. forduló: Litvánia–Románia 5–0 (1–0, 3–0, 1–0), Olaszország–Franciaország 2–1 (2–0, 0–1, 0–0) és Hollandia–Észtország 3–3 (2–2, 0–0, 1–1).

A végeredmény: 1. Olaszország 9 pont, 2. Franciaország 7, 3. Hollandia 5 (13–11), 4. Észtország 5 (16–15), 5. Litvánia 4, 6. Románia 0.

Olaszország jövőre az A-osztályban folytathatja, Románia viszont a divízió II. vb-n.

A 7–8. oldalt szerkesztette: Póka János András