Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Kolozsváron egyes üzletek már erős lejben is kifüggesztették az árakat, noha ez csak márciustól kötelező. A kereskedők ezzel azt akarják elérni, hogy a lakosságot ne érje sokkhatásszerűen a változás, az emberekben tudatosodjon már most, hogy minden terméknek két ára lesz. Az igazi változás azonban július 1-jén következik be, amikor a Román Nemzeti Bank az új fizetőeszközt is piacra dobja. Pénzügyi szakértők szerint az intézkedés inflációt okozhat.

Az erős lej bevezetéséről már régóta beszélnek, hiszen már tavaly júliusban megjelent a Hivatalos Közlönyben az új fizetőeszköz bevezetéséről szóló jogszabály. Az intézkedés hatását azonban konkrétan csak március 1-jétől érezzük majd, hiszen ekkortól lesz kötelező kifüggeszteni a régi árak mellett az áruk új értékét is. A kolozsvári rádió- és televízió-stúdió közelében lévő egyik élelmiszerüzlet vezetője a változás okozta nehézségek megelőzése végett már most úgy döntött, hogy a frissen kapott termékek esetében az átértékelt árat is kiíratja. Így történhet meg, hogy a 32 ezer lejes konzerv 3 lej két baniért is kapható.

Az üzletvezető lapunknak elmondta: elsősorban azért függesztették ki az új árakat, hogy két hét múlva ne kelljen az összes termék esetében elvégezni az átértékelést, másodsorban pedig a vásárlók is könnyebben megszokják az új helyzetet, ha már most szembesülnek vele. A tájékozottabb fiatalok tudják, hogy miről van szó, a nyugdíjasok zömének viszont el kell magyarázni, hogy mit jelent a címkén a kisebb számjegy. A kérdések — mint kiderült — gyakran félelmet takarnak, az emberek azt hiszik, hogy újabb drágításról van szó. A pultnál tartózkodó 65 év körüli vásárló meg is jegyezte, hogy ha mindkét fizetőeszköz párhuzamosan forgalomban lesz, akkor egyesek nagyobb haszon reményében megpróbálják majd becsapni a nyugdíjasokat.

Az átértékelést egyszerű matematikai művelettel el lehet végezni. A mostani árakat 10 ezerrel kell elosztani, így kapjuk meg az új értéket. A lapunk által megkérdezett vásárlók jobban örvendenének, ha osztóként ezret jelölték volna meg, mert akkor a 10 ezer lej 10 lejnek, míg a 100 ezer 100 lejnek felelt volna meg. Az intézkedés szerint azonban négy egységgel értékelik át a lejt, ami azt jelenti, hogy ismét meg kell szoknunk a banikat. Az árakban a vesszőcske után feltüntetett számjegy banit jelent.

Június 30-ig viszont csak elméletben kell aprópénzzel számolni, hiszen az átértékelt fizetőeszközt a nemzeti bank csak július 1-től dobja piacra. 2006 végéig a mostani és az átértékelt pénz egyaránt forgalomban marad, ezután már csak a bankban lehet beváltani a három nullás bankókat. Az átállás miatt nem kell azonban pánikba esni, mert a törvény szerint a nemzeti bank fiókjai 2009 végéig beváltják még a „régi" pénzt. A kettős árkifüggesztés kötelezettségét is 2006 végéig tolták ki, 2007-től kezdve már csak a kisebbik érték fog megjelenni a címkéken. A könyvelőknek nem kell, hogy fájjon a fejük, hiszen a korábbi rendelkezésekkel ellentétben nem kell mindkét értékben számolniuk, a törvény kimondja, hogy az idei év pénzügyi mérlegét csak az új értékű pénzben kell elvégezniük.

Gazdasági szakértők azonban figyelmeztetnek, hogy az intézkedés az infláció növekedéséhez is vezethet, hiszen a kereskedők az árkerekítés kísértésébe eshetnek. Florin Pogonaru, a Romániai Üzletemberek Társaságának elnöke szerint a lej hígulásához az is hozzájárulhat, ha az erős lej bevezetése egybeesik a Nemzeti Valutaalap által követelt, és július 1-jére tervezett újabb 8 százalékos drágítás-hullámmal.

2004-ben 6 százalékkal, mintegy tizenkétezerre csökkent az Electrica által felfedezett villanyáram-lopások száma, a bűncselekményeket legtöbb esetben magánszemélyek követik el, tájékoztat közleményében a Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium.

A 11 933 áramlopás 26 százalékos csökkentést jelent 2002-höz képest.

A tavalyi áramlopások felfedezése nyomán az Electrica 28.680 KWh elektromos energia árát szereztevissza.

A lopások felfedezésére és megelőzésére az Electrica dolgozói a rendőrséggel és a csendőrséggel közösen ellenőrzéseket végeznek a magánfogyasztóknál és cégeknél egyaránt.

Codrut Seres gazdasági miniszter kérte az áramszolgáltató vállalat vezetését, hogy fokozza a lopásvédelmi intézkedéseket. Az Electrica 2004-ben 8 590 000 fogyasztót, köztük 7 970 000 magánfogyasztót látott el villanyárammal.

A Napoca (Jókai) utca 9. szám alatti szenátori iroda megnyitója alkalmából szervezett sajtóbeszélgetésen Vasile Dâncu, a Szociáldemokrata Párt felsőházi képviselője kijelentette: mélyreható politikai reformot hajtana végre, s ennek keretén belül a következő helyhatósági és parlamenti választásokon névre szóló szavazást vezetne be. Ugyanakkor teljes mértékben professzionális alapokra helyezné a politikai életet, pontosabban fizetett apparátus foglalkozna a képviselők és szenátorok munkájának segítésével. Ezenkívül tevékenysége során figyelemmel kíséri a központi és helyi hatalom tevékenységét. — Politikusként egy évet adtam Emil Boc kolozsvári polgármesternek, hogy kézzelfogható eredményeket mutasson fel. Ezután valamennyi, a választási kampány során tett ígéretét felemlegetem neki — mondta a Dâncu.

Szenátori mandátuma során az SZDP-s politikus módosítaná a sajtó és a közvélemény irányában történő intézményi átláthatóságot biztosító törvényt. — A 2001-ben elfogadott 544-es törvény nem eléggé egyértelmű a sajtó és a polgárok számára kibocsátható titkosított iratok vonatkozásában. Egyes iratokat csupán száz év múlva lehet nyilvánosságra hozni. Ez így nem célravezető — jegyezte meg Dâncu. A szenátor ugyanakkor törvénytervezetet kezdeményez az internetes reklámra kirótt adó eltörlésére. Ezenkívül a 2003-ban elfogadott 37-es számú jogszabályból törölné azt az előírást, amely egy civil szervezet létrehozásakor az alapító tagokat kötelezi a művelődési minisztérium beleegyezésének megszerzésére. Mi több, Dâncu úgy gondolja, hogy a törvénynek különbséget kell tennie a közérdekű vagy közhasznú alapítványok és a többi civil szervezet között annak érdekében, hogy előbbiek állami pénzhez juthassanak.

A szenátor törvénytervezetet kíván kidolgozni a mecénástörvény módosítására is annak érdekében, hogy a műemlékek restaurálására vagy más közérdekű vagy közhasznú tevékenység támogatására anyagi javakat adományozó cégek nagyobb kedvezményekben részesülhessenek.

Az SZDP-s politikus arról is beszámolt, hogy kollégáival létre akarják hozni a kolozsvári politikai iskolát, amely a képviselők és szenátorok következő generációját termelné ki.— Kezdetben nyári egyetem formájában szerveznénk meg a kurzusokat és tanfolyamokat, amelyekre ideológiai nézetektől független alapon hívnának meg politikai elemzőket és más szakembereket — mondta. Ilyen vonatkozásban Dâncu kitért az úgynevezett kolozsvári csoportnak az SZDP-n belüli súlyára és céljaira is. — A kolozsvári mozgalomnak nagy hatása volt a territorialitás elvének érvényesítésében. Az SZDP vezetői belátták, hogy nem csupán a moldvaiaknak vagy a havasalföldieknek kell vezetniük politikai alakulatunkat csak azért, mert Erdélyben valamivel alacsonyabb eredményeket értünk el a helyhatósági és a parlamenti választásokon — fejtette ki a kormánystratégiák ügynökségének volt vezetője. Ugyanakkor az SZDP vezetősége elfogadta a titkos szavazást a párton belül, és hozzájárult ahhoz is, hogy az alakulat megyei elnökei sokkal fontosabb szerepet töltsenek be a párt életében.

A politikus az SZDP bukaresti szervezetének azon döntését is kommentálta, hogy Marian Vanghelie legyen a főpolgármester-jelölt. — Vanghelie olyan szinten van, amellyel nagyon sok bukaresti polgár azonosulni tud. Nagyon sok embert nem a nyelvhelyesség vagy a hosszú távú elképzelések érdeklik, hanem az, hogy holnapra legyen meg a betevő falat — mondta Dâncu.

Újabb kormányzati szerv igazgatói tisztségét kapta meg az RMDSZ. A koalíciót alkotó pártok egyezsége értelmében az érdekvédelmi szervezet nevezheti ki az Ifjúsági Hatóság vezetőjét. A szociáldemokrata Daciana Sârbu által a kormányváltásig irányított hivatal élére az RMDSZ még nem döntötte el, hogy kit nevez ki.

A tegnap délután ülést tartott Megyei Küldöttek Tanácsa (MKT). Ezen előbb politikai beszámoló hangzott el. Második napirendi pontként megszavazták azt, hogy április 9-én tartják az új megyei küldöttgyűlést, amely 427 tagból fog állni (ebből 402-et Kolozsvár és környéke RMDSZ-kerületeinek szervezetei a begyűjtött tagdíjak és a 2004-es választásokon elért szavazatok arányában, 25 tagot pedig a civil szféra, az egyházak és az ifjúsági szervezetek köreiből javasolnak). Az ülés határozata értelmében március 25-ig lehet jelöléseket tenni az MKT 36 választott tagjára. Egy régebbi döntés értelmében pedig még érvényes ez az időszak az elnökjelölésre.

Máté András Levente MKT-elnök megköszönte a tagságnak az eddigi együttműködést.

Az Elnökök Napja alkalmából 2005. február 21-én szünetel az ügyfélfogadás az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségén. Ez az ünnep egyben évforduló, amikor George Washington és Abraham Lincoln születésnapjára emlékeznek.

Az Európai Unió Romániának szánt finanszírozási programjairól tartottak tegnap szemináriumot a média számára. Több hasonló rendezvényre kerül sor országszerte az év első negyedében, a Phare-program részeként, azzal a céllal, hogy ismertebbé és átláthatóbbá tegyék az említett programot, az ehhez tartozó finanszírozási lehetőségeket és elérhetőségeket, hogy tájékoztatást nyújtsanak, és ajánlatot tegyenek a pályázatok elkészítésében, biztosítva ezáltal a kiválasztás versenyképességét és megismerését. A megbeszélésen az Európai Integrációs Minisztériumot Diana Danciulescu, az Európai Bizottság Küldöttségét Angela Filote képviselte. A görögországi Marianna Kondilidou LDK tanácsos az európai finanszírozásoknak a lakosság általi fogadtatásáról, megértéséről és ismertségéről beszélt, elismerően hangsúlyozva, hogy Romániában nagyon érdeklődnek a csatlakozás, valamint annak következményei iránt.

A hazai uniós pénzalapok felhasználásának átláthatóságáról készített tanulmány keretében a lakosság, a kis- és közepes vállalatok, nem kormányzati szervezetek és helyi önkormányzatok véleményére voltak kíváncsiak. A finanszírozásokkal kapcsolatban például a lakosság 85%-a véli úgy, hogy ez segít a csatlakozásban, ellenben csupán 29% osztja azt a véleményt, miszerint a hazai hatóságok tisztességesen utalják ki ezeket a pénzalapokat. 27% szerint helyesen használják fel, és alig 23% hisz abban, hogy az egyszerű emberek is hozzájuthatnak az uniós pénzekhez. Hasonló arányban vélekednek erről a kérdésről a kisvállalatok és nem kormányzati szervezetek, ellenben a helyi hatóságok szinte teljes mértékben bizakodók. A lakosság 59%-a szerint a pénzalapok szétosztásánál visszaélés történik.

Ezt a kisvállalkozók 73%-a látja így, az önkormányzatoknak csupán 6%-a osztja ezt a véleményt. Ami az eseményeknek a sajtóban való tükrözését illeti, a lakosságnak 44%-a véli úgy, hogy az uniós pénzbotrányokkal kapcsolatos tájékoztatásban a média politikailag érdekelt, valamint 54% szerint nem pártatlan és objektív. Az uniós küldöttség ajánlása szerint több információt kell szolgáltatni a pénzalapokról a lakosságnak és üzleti közösségeknek.(www.infoeuropa.ro).

A KOLOZSVÁRI NÉPFŐISKOLÁN Bartók Béla halálának 60. évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendeznek február 22-én, kedden du. 5 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii utca 5.). Közreműködnek az Augustin Bena Zeneiskola növendékei Tóth Guttmann Emese tanárnő irányításával.

A ZSUZSANNÁKAT, JÚLIÁKAT KÖSZÖNTIK február 20-án, vasárnap du. 5 órától a Nyugdíjasklubosok összejövetelén, a Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubtermében. Zenél Marton István.

FOLYÓIRAT OLVASÓTERMÉT nyitja meg ünnepélyes keretek között az Erdélyi Múzeum-Egyesület február 21-én, hétfőn du. 5 órakor a Jókai/Napoca utca 2. szám alatti székhelyén (Rhédey-palota).

A KISMAMAKLUB tagjai február 21-én, hétfőn du. 6 órakor gyűlnek össze az Unitárius óvódában (bejárat a líceum és a templom közötti részen). A Bolyhos zeneóvodában Pintyucza Andrea foglalkozik a gyerekekekkel. A szülőkkel Ráduly Zörgő Éva pszichológus beszélget a dackorszak problémáiról.

VADÁSZATI TILALOM lépett életbe őzekre, őzsutákra. Február 28-tól pedig a fácánokra is tilos vadászni.

AZ APÁCZAI CSERE JÁNOS Baráti Társaság és a Református Kollégium kerekasztal-beszélgetésre kínál alkalmat a diákifjúságnak a pályaválasztás kérdéséről 2005. február 22-én, kedden 17 órakor a Farkas/Kogălniceanu utcai Református Kollégium dísztermében. Dr. Kerekes Jenő közgazdász, dr. Váradi G. János ideggyógyász, dr. Hegedűs Lajos orvos a megváltozott társadalmi kihívások alapján mérlegeli a jövő nemzedék esélyeit.

Felhívjuk a kedves szülők figyelmét, hogy iratkozni lehet a WALDORF LÍCEUM I. és V. osztályába. Szeretettel várjuk a jelentkezőket!

Érdeklődni telefonon lehet, az iskola titkárságán (455-560) és Macalik Abigél tanítónőnél (0744-426131) hétfőtől péntekig, 10–14 óra között, valamint személyesen a Waldorf óvodánál (A. France utca 14. szám) minden hétfőn és szerdán, 10–14 óra között.

Itt a farsang, áll a bál, Reneszánsz a Karnevál! — ezen jelszó alatt rendezték meg immár második alkalommal február 11. és 13. között Gyulána Reneszánsz Karnevált. A háromnapos rendezvény alatt a hagyományos karneváloktól eltérően itt minden a reneszánsz hangulatról szólt.

A karnevál alatt mindvégig jelmezkölcsönzés folyt, hogy a résztvevők mindannyian részesei lehessenek a korabeli idők életmódjának. A különféle programok a régi vásárok világát idézték: korabeli táncosok, nehéz vasfegyverzetet felvonultató vívók, mutatványosok, arc- és maszkfestés, zászlóforgatók és ütősök teremtették meg a történelmi környezetet.

Egy estén Mátyás korabeli vacsorán ízlelhette meg a közönség az egykori ételeket, máskor reneszánsz bálba látogathatott el, amelyen udvari táncmester tanította a táncokat, és az est folyamán herceg- és hercegnőválasztás is zajlott.

A rendezvényen résztvevő különböző együttesek és csoportok valamennyien a korabeli hangulatot hangsúlyozták: találhattunk itt honfoglaló magyaroktól középkori lovagokig és reneszánsz udvartartásig mindenfajta bemutatót, élő történelemórát, fegyverbemutatót, párviadalt, mialatt udvari táncosok és zenészek tették színesebbé a produkciókat.

A hangulatba tökéletesen illeszkedett a kolozsvári Passamezzo Historikus Együttes. A szombati jelmezes felvonuláson az együttes a többi csoporttal közösen vett részt, szemlére téve a különböző korhű kosztümöket és maszkokat, a felvonulást követő versenyen pedig rövid életképet rögtönzött Az ördög kiherélése (The Gelding of the Devil) nevű 17. századi angol kontratánc apropóján, melyet a közönség és a zsűri egyaránt kitörő tapssal fogadott.

Másnap a tavaly novemberben Kolozsváron nagy sikerrel bemutatott Egy varázslatos éjszaka című, Grimm Hamupipőke című meséje alapján készült táncjátékot vitte színpadra, melyen a Passamezzo Együttes tagjai mellett ezúttal részt vettek a Fülöp Csilla vezette Petit Riens gyermek táncegyüttes és a nagyenyedi Collegium Gabriliense diák táncegyüttes tagjai is. Habár az előadás kezdete előtt a szervezőknek lázas munkába került a színpad előtt felgyűlt esővizet kiszivattyúzni, a közönség mégiscsak szállingózott, a kezdésre megtelt a hatalmas sátor érdeklődőkkel.

A Szabó Emese rendezte mozgalmas előadás, a jól megválasztott csattanók, a különböző korok és népek (15–17. századi olasz, francia és angol) táncai, a Szabó Anikó leleményességét bizonyító táncrend és találó szereposztás, és nem utolsó sorban a szereplők kitűnő színészi játéka lekötötte a közönség figyelmét, anyukák és apukák magyarázták lelkesen gyermekeiknek a mesében történteket, az előadás végén pedig mindannyian lelkesen tapsolták a sikeres előadást. A Szabó Mária művészeti vezető által irányított zenészek pedig tökéletesen meg lehettek elégedve a nem éppen koncerttermi feltételek között zajló előadás technikai kierősítésével és a hangkeveréssel.

Az előadás megfelelő légkört teremtett az azt követő táncházhoz, a lépni alig tudó kicsiktől a nagyokig minden jelenlévő részt vett az egész sátort betöltő „kígyózásban". A kicsik öröme még jobban fokozódott a Tóth Márta játékmester vezette középkori játszóház alatt, amelyen minden résztvevő kötélhúzásban, birkózásban, „Mit talál a lik talál?" nevű ló és lovas ügyességi játékban, ugróiskolában mérhette össze erejét.

Remélhetőleg jövőre sem marad el a karnevál, amely alkalmat teremt a csoportoknak a bemutatkozásra, egymás megismerésére, tapasztalatcserére — és persze önfeledt kikapcsolódásra is.

címet visel(het)né az idei — az Amaryllis által 1993-ban kezdeményezett és immár hagyományos — Mátyás király szellemi örökségét kutató és felmutató rendezvénysorozat, amennyiben tartalmát és üzenetét szeretnénk hangsúlyozni.

Azzal kezdődött, hogy a Belvárosi Református Egyházközség presbitériumának, az Erdélyi Református Egyházkerület testületeinek és a szakemberek történelmünket vigyázó lelkiismeretének átadtunk egy kezdeményezést. Látszólag apróságnak tűnik a Farkas utcai református templom név-kiegészítése, nevezetesen, szeretnénk, ha hivatalos megnevezésében is szerepelne, valamilyen formában, az a történelmi tény, hogy a templom építését 1486-ban Mátyás király parancsára kezdték el elődeink (amely nem „csak egy református templom", hanem városunk egyik legszebb kincse és Kelet-Európa egyedülálló műemléke). Valójában lépés lenne a jövőbe... a restitució jegyében is ... gondoljunk csak román nyelvű megjelölésére (biserica reformată de pe str.Kogălniceanu ).

E kezdeményezés következménye, hogy a Dies Mathiae Corvini rendezvénysorozat az idén több síkon is, a templomokról szól. Nevezetesen:

— tegnap, február 18-án délután 6 órai kezdettel az Unitárius Püspökség Dávid Ferenc dísztermében A dévai Dávid Ferenc katedrális története címmel Molnár Lehel tartott előadást. Pákey Lajos Kolozsvár mai arculatát meghatározó műépítészünk, a Fadrusz szoborcsoport talapzatának tervezője a dévai vár-rom alá fenséges építményt álmodott. 1913-ban készen volt a tervekkel, sikeres Erdély-szintű pénzgyűjtést is szerveztek, az építkezés megkezdése előtt azonban kitört az első világháború...A János Zsigmond Unitárius Kollégium Peregrinus együttese font kellemes „zenekoszorút" az előadás köré.

— ma, február 19-én délben 12 órai kezdettel Mátyás szülőháza pincegalérájának kisebbik terme ad otthont az Amici Amarylli 2005 — A szakrális tér című képzőművészeti kiállításnak. E terem sarkában szeretnénk létrehozni, természetesen a házigazda Képzőművészeti és Formatervezői Egyetemmel közösen egy Mathias Rex emlékhelyet, mely állandó jelleggel mint szakrális pont hirdetné a tanépületként használt műemlék-épület eredendő minőségét. A kiállítás megnyitóján Dan Judith és Victor csőrfuvolán fon „reneszánsz művekből hang-koszorút".

— vasárnap, február 20-án 11 órakor a Kálvária templomban lesz Mise a gyermekekért, amelyen éneklő szolgálattal Szegedről érkezett gregorián schola vesz részt.

— szintén vasárnap 6 órai kezdettel a Farkas utcai református templomba hívjuk és várjuk barátainkat Ünnepi istentiszteletre, mely után dr. Gaal György tart előadást a templomról és a környező épületekről. Az előadás orgonahangversennyel ötvöződik.

Windhager–Geréd Erzsébet — aki diákkorában Amaryllis-tagként (is) ismerkedett a reneszánsz hagyománnyal, majd Bécs és Párizs érlelte orgonaművésszé — hívásunkra Bécsből jön kisfiával a kolozsvári szülői otthonba. Tamási Áron „hazulról haza" eszményképe köré fon ezáltal szeretet-szirmú koszorút.

Vasárnap délután 4 órai kezdettel a szülőházban szegedi vendégeinknek és az érdeklődőknek bemutatunk két érdekes műemléket Kolozsvár környékéről. Az egyik kis ortodox templom Feleken, amelynek története Stefan cel Mare nevéhez kötődik, a másik a XII. században épült műemléktemplom Bonchidán, mely a Bánffy-kastély közelében/ árnyékában a látogatók előtt talán kevésbé (köz)ismert. A fotókat Biró István készítette.

A jövő hét folyamán részt lehet még venni:

— csütörtökön, február 24-én fél 6 órai kezdettel a Szentpéteri-templomban „Musica sacra" zenés áhítaton, melyen az Amaryllis égisze alatt élő, ritkán megszólaló Minium együttes (is) muzsikál.

— pénteken, február 25-én a Korunk Galéria jelentkezik kiállítással „főtémánk jegyében".

A Duna Televízió szemszögéből sikeresen, eredményesen indult az esztendő. A hagyományos moziünnepen, a 36. Magyar Filmszemlén díjesőben részesültek a Duna Műhely és a Dunatáj Alapítvány mozgóképei. Emellett a napokban az is bizonyossá vált, hogy az újból összeálló, legendás zenekar, az Illés csíkszeredai koncertjét élőben közvetítheti a csatorna, sőt az elsőszámú partneri titulus is kijár a tévéadónak.

S a páratlan sikersorozatnak ezzel még nincs vége. Mint Borsány–Gyenes András programalelnök elmondta, a televíziót meghívták az európai közszolgálati csatornák májusban esedékes, dubrovniki találkozójára, ahol ezúttal kulcsszerepet szánnak a magyar intézménynek. — Úgy fest, határainkon túl is elismerést váltottak ki azok a törekvéseink, amelyek a médium arculatának megváltoztatását célozták. Mellettünk még a német ZDF vállalkozott hasonlóra, és ők is a brit Chemistry-vel együtt dolgozták ki a minőségi tartalmak korábbinál kifejezőbb „csomagolását" — említi Borsány–Gyenes András.

Ezúttal tehát mi oktathatjuk Európát. A Dubrovnikban vendégeskedő közszolgálati televíziósok ugyanis bevallottan a műhelytitkokra, az új stílus (modell?) mibenlétére kíváncsiak. Nem titok, hogy az osztrák ORF televízióval is elképzelhető a jövőbeni együttműködés; velük közösen készülne egy alapos, a tényekre koncentráló 56-os filmsorozat. De ne szaladjunk ilyen messzire az időben. Itt és most lényegesebb a Duna Televízióhoz kötődő filmesek sikereiről szót ejteni.

Elvégre a rangos seregszemlén a legjobb rendezőnek Gárdos Pétert választották, akit egyúttal a nemzetközi zsűri is jutalmazott Porcelánbaba című filmjéért. A legjobb első film rendezői díját Mispál Attilának (A fény ösvényei) ítélték oda. A játékfilm kategóriában további hat díjat, kísérleti-, kisjáték- és a dokumentumfilm kategóriában hét díjat vittek el a médium által támogatott alkotások. — Ez úton is szeretnék mindegyiküknek gratulálni — rögzíti Borsány–Gyenes András. A programalelnök szerint ismét bebizonyosodott, hogy a minőségi televíziózásnak van értelme, helye, ereje, értékteremtő szerepe. Persze a sikerhez olyan kiváló, művészeti kérdésekben és a gazdaság ingoványos talaján egyaránt otthonosan mozgó szakemberekre is szükség van, mint amilyen a Duna Műhely dirigense, Durst György vagy a Dunatájat irányító Buglya Sándor.

Az értékközvetítés jegyében állapodott meg a Duna Televízió a Zikkurat ügynökséggel. Nevezett vállalkozás szervezi ugyanis az augusztusban ismét az eredeti felállásban muzsikáló Illés együttes jubileumi koncertjét. A nagy csapat megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Csíkszereda főterén felcsendülő örökzöldeket elsőként a Duna Televízió nézői láthatják-hallhatják majd élőben. Később azonban a helyi médiumok is megkapják a felvételt, és mint Borsány–Gyenes András elmondta: a helyi frekvenciával rendelkező kis televíziók térítésmentesen juthatnak hozzá a látványos koncertközvetítéshez.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG — Vejedre ütök — amerikai bemutató. — Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn minden előadás.

MŰVÉSZ-EURIMAGES — Bridget Jones: Mindjárt megőrülök! — amerikai. — Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától; kedvezménnyel kedden minden előadás.

GYŐZELEM — Ne mozdulj! — bemutató. — Vetítések időpontja: 17, 13.30 szerdán kedvezménnyel. Ray — bemutató. — Vetítések időpontja: 14, 19.30 kedvezménnyel: szerdán plusz naponta 14 órától.

FAVORIT — Már megint bérgyilkos a szomszédom — amerikai. — Vetítések időpontja: 15, 17, 19; kedvezménnyel csütörtökön minden előadás.

TORDA

FOX — A mandzsúriai jelölt — bemutató. — Vetítések időpontja: pénteken, szombaton, vasárnap: 15, 17.15, 19.30. Hihetetlen család. — Vetítések időpontja: hétfőtől csütörtökig: 15, 17, 19.

DÉS

Nagy Sándor, a hódító — amerikai. — Vetítések időpontja: 15, 18, 21; kedvezménnyel hétfőn minden előadás.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE — A tűzben edzett férfi — bemutató. — Vetítések időpontja. 17, 20.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM — Az utolsó gyémántrablás — amerikai. — Vetítések időpontja: 13, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától, hétfőn minden előadás.

DACIA B-TEREM — Garfield — amerikai. — Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órától.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA — Kaptár 2 — Apokalipszis — német–francia–angol. — Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel hétfőn minden előadás.

MAGYAR OPERA

Február 20-án, vasárnap de. 11 órakor: Kacsoh Pongrác: János vitéz. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendező: Dehel Gábor.

Február 26-án, szombaton de. 11 órakor: Csemiczky Miklós: A brémai muzsikusok — ifjúsági bemutató. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendező: Szabó Emese. — Ifjúsági bérlet.

Február 27-én, vasárnap du. 5 órakor: Csemiczky Miklós: A brémai muzsikusok — bemutató. Vezényel: Kulcsár Szabolcs. Rendező: Szabó Emese. — Bemutató- és Nyugdíjas-bérlet.

ROMÁN OPERA

Február 23-án, szerdán du. 6 órakor: Mozart: Don Giovanni — rendkívüli előadás Francesci–Jose Cintado spanyol karmester közreműködésével.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, feburár 19-én, szombaton este 7 órakor: Goldoni: Velencei terecske. Rendező: Mona Chirilă m. v.

Február 20-án, vasárnap du. 5 órakor: Ray Cooney: Egyszer kettő néha sok. Rendező: Keresztes Attila. — CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Február 21-én, hétfőn este 8 órakor: Pirandello: Öltöztessük fel a mezteleneket — stúdióelőadás. Rendező: Bocsárdi László m. v.

Ma, február 19-én, szombaton 12 órától: Szegény Dzsoni — magyar tagozat.

Február 20-án, vasárnap 12 órától: Pinocchió — román tagozat.

PROTESTÁNS TEOLÓGIA

Ma, február 19-én, szombaton du. 5 órától: Orgonahangverseny. Közreműködik. dr. Kovács László Attila. Műsoron: Kodály-, Mendelssohn-Bartholdy- és Bach-művek.

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

Korunk egyik jellemzője, hogy az államok többsége alaptörvény szintjén szentesíti az állam demokratikus jellegét — Románia hatályos Alkotmánya például már az 1. szakasz (3) bek.-ben kimondja, hogy az oszágot, egyebek mellett, a demokratikus jelleg határozza meg. Nincs ez másként az Európai Unió esetében sem. Az Unió tavaly elfogadott Alkotmánya szerint az Unió minden tevékenysége során tiszteletben tartja a polgárok egyenlőségének elvét; az Unió intézményei, szervei és hivatalai valamennyi polgárt egyenlő figyelemben részesítik (I–45. cikk.) Az Alaptörvény azonban nem elégszik meg az elv általános meghirdetésével, hanem részletezi annak fő alkotóelemeit:

— a demokratikus egyenlőség elve;

— a képviseleti demokrácia elve;

— a részvételi demokrácia elve;

— a szociális partnerek és az autonóm szociális párbeszéd.

Első olvasásra a fogalmak ismerteknek tűnnek, mégis szükségesnek tartok néhány pontosítást, mivel számunkra, több, különböző színezetű, de alapjában azonos vagy legalábbis nagyon hasonló diktatúrát átélt (átvészelt) embereknek a tudata is olyan traumákat szenvedett, amelyet az esetek jelentős részében hosszabb és bonyolultabb gyógykezelést igényeltek, mint a fizikai szenvedések.

A demokratikus egyenlőség alkotmányos elve megköveteli, hogy az Unió minden tevékenysége során tiszteletben tartsa a polgárok közötti egyenlőség elvét, tehát minden intézmény, szerv és hivatal valamennyi polgárt egyenlő figyelemben részesít. Az Alkotmány szövegét olvasva, eszembe jut: a demokrácia ott és akkor kezdődik, ahol és amikor az alattvaló állampolgárrá válik. A két fogalom között alapvető lényegi különbség van, és remélhetjük, hogy a „polgár" felértékelődik, akár olyan mértékben, hogy tudatosul: az intézmények, szervek és hivatalok a polgárért vannak, nem pedig fordítva. Hogy az álom valósággá váljék, nemcsak határozott intézkedésre van szükség, hanem arra is, hogy az állampolgárok (két-három év múlva uniós polgárok is) ráébredjenek, hogy nem a Golem lábainál könyörgő törpék, akiknek anyagi vagy más természetű áldozatukkal meg kell nyerniük Uruk kegyes jóindulatát, hanem polgárok, akik ugyancsak nehezen fizetett 200 (azaz kettőszáz) féle adójukból, illetékükből és másként becézett, különféle „kulcsok" szerint kiszámolt hozzájárulásukból biztosítják a bőven túlméretezett államapparátus fenntartását. Mi történne akár csak kéthónapos „adósztrájk" esetén? Maga a kérdés felvetése is a sci-fi határát súrolja, mert nemhogy két hónapig, de két napig is nehezen bírnám ki kenyér és cigaretta nélkül, márpedig ezeknek az árában is benne van az áruforgalmi adó (barátok között: tévéá).

Visszatérve az Unió működésére: ez a képviseleti demokrácián alapul, ami az Unió szintjén, államszövetségről lévén szó, azt jelenti, hogy az Európai Parlamentben valósul meg a polgárok közvetlen képviselete, míg a tagállamok képviseletét az Európai Tanácsban az állam, a Tanácsban pedig a kormányuk látja el, amelyek maguk vagy nemzeti parlamentjüknek vagy a polgároknak tartoznak felelősséggel. (Az Unió szerveiről és ezek rendszeréről más alkalommal.)

Kiemelkedő jelentőségű alapelvként értékelhető az az alkotmányos rendelkezés, amelynek értelmében minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében. Ehhez szervesen kapcsolódik, hogy a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni. Az Alaptörvény a pártok szerepét sem hagyja figyelmen kívül, hanem előírja, hogy az európai szintű politikai pártok hozzájárulnak az európai politikai tudatosság kialakításához és az uniós polgárok akaratának kinyilvánításához. Egy új minőségű tudat kialakításáról van tehát szó, ami túlterjed az államhatárokon és kontinentális méreteket ölt. Ennek alakítása és főleg uralma nem megy egyik napról a másikra, de egyes országokban már megindult és másutt is el kell indítani, mégpedig haladéktalanul.

A részvételi demokrácia elve röviden azt jelenti, hogy az intézmények megfelelő eszközökkel biztosítják, hogy a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek az Unió bármely tevékenységéről véleményt nyilváníthassanak, és azt nyilvánosan megvitathassák.

Ugyancsak a részvételi demokrácia fogalomkörébe tartozik az intézményeknek az a kötelezettsége is, hogy nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet folytassanak az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal. Az intézmények, annak érdekében, hogy biztosítsák az Unió összehangolt fellépését és átláthatóságát, az érintett felekkel széleskörű előzetes konzultációkat folytatnak.

A részvételi demokrácia gyakorlati megvalósítását szolgálja az az alkotmányos rendelkezés is, amelynek értelmében a tagállamok jelentős részének legalább egymillió polgára kezdeményezheti, hogy az Unió illetékes szervei terjesszenek elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint az Alkotmány végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség. A népi (polgári) kezdeményezésre vonatkozó normákat európai törvény állapítja meg.

Szövetségi rendszeréből következően, az Unió az egyes nemzeti rendszerek különbözőségeinek figyelembe vételével elismeri és támogatja a szociális partnerek uniós szintű szerepvállalását; önállóságuk tiszteletben tartása mellett elősegíti a szociális partnerek közötti párbeszédet.

Az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszokat, az Alkotmányban meghatározott feltételek mellett az Európai Parlament által megválasztott ombudsman fogadja, majd kivizsgálja azokat és jelentést terjeszt elő. Feladata ellátása során az ombudsman teljes mértékben független. Összehasonlításképpen megemlítem, hogy Románia Alkotmánya értelmében a Nép Ügyvédjét (nagy vonalakban az ombudsmannak megfelelő intézmény) nem meghatározatlan időre választják, hanem 5 éves időtartamra nevezik ki. Hogy melyik megoldás célravezetőbb, azt nem ilyen eljárási formaságok, hanem a konkrét gyakorlati eredmények döntik el, ezekről azonban itthon majdnem semmit sem tudunk.

Az Európai Alkotmány értelmében a jó kormányzás elősegítése és a civil társadalom részvételének biztosítása céljából az Unió intézményei, szervei és hivatalai munkájuk során a nyitottság elvének lehető legnagyobb mértékű tiszteletben tartásával járnak el. A nyitottság (transzparencia) viszonylag új fogalom, és nagyon örvendetes, hogy bevonult az alkotmányjogba, azonban ennek is vannak ésszerű határai. Józanul gondolkodva érthető, sőt elfogadható, hogy egyes állami szervek (például a hírszerzők, nemzetbiztonságiak és mások) adataik egy részét nem hozhatják nyilvánosságra, az viszont nehezebben elfogadható, hogy az államkincstár kiadásait mi, adófizetők miért nem ismerhetjük meg nagy vonalakban (ki tudja, hány milliárd lejbe kerülnek a különböző választási kampányok, a költségvetési veszteség miért haladja meg a nemzetközileg is vállalt mértéket, miért nem lehet igazságosabban megállapítani a nyugdíjakat...) Nem is olyan régen hallottuk az „üvegzseb" kifejezést; a bevételek és kiadások mértékének racionális határokon belüli átláthatósága elengedhetetlen feltétele a valódi demokráciának. Ez nemcsak az én (és sok polgártársam) egyéni véleménye, hanem az európai törvényhozóé is. Erre pedig oda kell figyelni.

A műsorvezető arról kérdezi a kormány képviseletében meghívott riportalanyát, hogyan változik majd a magyar állampolgárság megszerzésének eddigi nehézkes, hosszadalmas folyamata. Többek között megtudhatjuk, hogy nem kell majd vizsgázniuk azoknak, akik a középiskolát magyar nyelven végezték. S ennek kapcsán a „riportalany" mosolyogva üzeni a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium diákjainak, tanuljanak magyarul, mert érdemes…

Tisztelt uram (sajnos nevét nem jegyeztem meg!), Ön, és a jelenlegi magyar kormány (tisztelet a kivételnek, s itt meg kell említenem Szili Katalin házelnök asszonyt) arra buzdította — sikerrel — választóit, hogy „nem"-mel szavazzanak a kettős állampolgárság ügyében. Szerintem ehhez nem volt joguk. Érvelni lehet, de a szavazás a lelkiismeret függvényében az egyén szabad döntési joga. Az én magyarságom nem népszavazás tárgya! Nincs még egy nemzet a földkerekségen, mely megtagadja testvéreit. Hogyan ítéli majd meg önöket és követőiket a történelem, az utódok? Ezt, sajnos nem fogom megtudni. Mint ahogy Ön sem fogja soha megtudni (mert ezt érezni kell!), hogyan éltük meg mi, itthon az eredményt. Uram, testvértagadóknak nincs jövője! Tudatom Önnel és társaival, hogy mi itt, Erdélyben, és a határokon túl továbbra is emelt fővel járunk, éltetjük hagyományainkat, vigyázzuk műemlékeinket, erősítjük magyarságtudatunkat. Sokat segít nekünk ebben Vörösmarty Mihály, Arany János, Reményik Sándor, Wass Albert, s hadd ne soroljam tovább! Fölösleges, hiszen önök a Himnusz szerzőjének sem adnának magyar állampolgárságot!

De akkor milyen jogon buzdítja kivándorlásra a csíkszeredai diákokat? Tudja-e Ön, mit jelent magyarnak lenni? Ha tudná, akkor nem gondolhatna arra, hogy a kivándorlásért tanulnak gyermekeink magyar nyelven. Mi itt megmaradtunk a tatárdúlás után és megmaradunk a népszavazás után is. Jöhet majd hozzánk nemzeti öntudatot tanulni! Addig viszont tisztelettel kérem, törődjön a választóival! Buzdítsa őket arra, írassák magyar állampolgár gyermekeiket román, szlovák, szerb, ukrán, szlovén, horvát tannyelvű iskolákba, hogy értsék a körülöttük és a velük együtt élők nyelvét, mert ez a jövő!

Kívülállóként, de nem közönyösen figyelem innen, Kolozsvárról a bukaresti főpolgármesterválasztás előkészületeit. Kívülállóként, hiszen Traian Băsescu utódjának megnevezése lényegében a bukarestiek „magánügye". Közöny helyett pedig egyre fokozódó érdeklődéssel, hiszen az áprilisi megmérettetés több egyszerű „pótválasztásnál": az eredménynek nemcsak a fővárosiak életében, hanem a belpolitikai erővonalak alakulásában is nagy szerepe lehet.

Köztudott: a kormányalakítás folyamatának lezárulásával a pártok többsége belső ügyeik rendezésébe kezdett. A liberálisok már túl vannak tisztújító kongresszusukon. A Theodor Stolojan visszalépésével akut személyiségkrízisben szenvedő párt számottevő ellenjelölt hiányában viszonylag zökkenőmentesen erősítette meg pozíciójában az ideiglenes pártelnököt, Călin Popescu Tăriceanut és holdudvarát, a kormányzási felelősségre hivatkozva pedig hosszú időre háttérbe szorult a demokratákkal tervezett pártfúzió macera ötlete is.

Partnereik, a demokraták azonban nincsenek ilyen irigylésre méltó helyzetben: Băsescu elnökké választása nem csupán a főpolgármesteri hivatalban hagyott űrt, hanem a Demokrata Pártban is. Tekintettel arra, hogy az Iliescuékról leváló demokraták identitáskeresése megrekedt a mindenkori vezetővel (a sármos Petre Romannal, majd a betyáros Traian Băsescuval) való azonosulással, nagy a veszély, hogy a párt az eddigi népszerűségi ballasztok nélkül — és a Szocialista Internacionálé gyámkodása ellenére — klikkek, megélhetési politikusok áldozatává válik. (És fúzió helyett egyszerűen beolvad majd a liberálisokba.) A belharcok el is kezdődtek, a hangot a törtető Cozmin Gusă adta meg azzal, hogy kiszivárogtatott állítólag néhány kellemetlen részletet a párt államinisztere, Adriean Videanu SZDP-s kapcsolatairól. Az azóta kegyvesztetté vált Gusă vélt vagy valós „hátbatámadása" kapcsán azonban az is kiderült: vele vagy nélküle, de a pártban már elkezdődött az utódlási harc. Emlékezhetünk, Băsescu a politikai életből való kényszerű kilépésekor ügyvezető elnökére, Emil Bocra testálta a pártot, aki a helyhatósági választások óta önmagát felülmúlva igyekszik bebizonyítani: a kolozsvári polgármesteri hivatalból is kézben tudja tartani a DP-t. A polgármesterjelölését kínos pártfeladatként megélő Bocnak azonban be kell látnia: száműzetése hosszú távú, hiszen Videanu időközben nyomulni kezdett, személye pedig nincs ellenére Băsescunak sem. Azzal pedig, hogy aD. A. Szövetség Videanut jelölte meg közös polgármesterjelöltjének egy olyan városban, amely köztudottan ellenzéki, tehát a győzelem biztos, szinte az ölébe hull nemcsak a polgármesteri tisztség, hanem a pártelnökség is.

Ami pedig a Szociáldemokrata Pártot illeti, a félanalfabéta, korrupciós ügyekbe keveredett Marian Vanghelie megnevezése mint az SZDP főpolgármesterjelöltje, teljes mértékben tükrözi azt a válsághelyzetet, ami a választásokat elvesztő párton eluralkodott. Négy év kormányzás után az SZDP-nek a jelek szerint egyetlen szalonképes személyisége sem maradt azok közül, akik többé-kevésbé tisztességgel meg tudnák jeleníteni a pártot a főpolgármesteri választások alkalmával: vagy a Mircea Geoană-, Adrian Năstase-féle vesztesek, vagy az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnél sort álló kiskirályok, üzletemberek közt lehetett volna válogatni. Így „esett kenyérbe" Vanghelie, akit a helyhatósági választások előtt arra utasítottak, hogy a körülötte felgyűlt korrupciós vádak miatt lépjen ki az SZDP-ből, hogy ne járassa le még jobban a pártot. A függetlenként induló Dan Marian végül első körben nyerte meg az 5. kerület polgármesteri tisztségét, és dicsőségesen visszavétetett a pártba.

Ha az SZDP azt a taktikát követi, hogy most, amikor még tart a választások utáni eufória, és a D. A. olyan jól áll a közvéleménykutatásokban, hogy előrehozott választásokon töri a fejét, Vanghelie az egyetlen személy, aki valamennyi szavazatot meg tud még szerezni az SZDP számára Bukarestben, nem téved. A gúnylapok sokat szerepeltetett figurája azoknak kapja meg a szavazatát, akik valóban az SZDP szavazótáborának alapját képezik: a félművelt, ügyeskedő, a társadalom perifériájáról felkerült vagy felkerülni vágyók szavazatát, akik saját ambícióik megtestesítőjét látják Vangheliében. S ha mégsem jön be a dolog, legalább nem esik (ismét) áldozatul valamelyik „nagy kaliberű" politikus ebben az SZDP-nek úgysem sok babérral kecsegtető időszakban. Van azonban a döntésnek egy másik vetülete: az a párt, amelyik — ha ágyútöltelékként is — egy Vangheliéval reprezentálja magát, annak sohasem állt komolyan szándékában a sokat hangoztatott reform, imidzsváltás.

Nem lehet Erdélyben, Kolozsváron sem közömbösen várni a bukaresti választásokat. Az áprilisi fordulótól elsősorban annak visszaigazolását szeretném látni, hogy a D. A. akkor is nyer, ha nem Băsescu poénkodik a kampánybulikon. Másodsorban pedig azt, hogy Vangheliénak a felmérések által máris megjósolt veresége kifogja a szelet azoknak a nagymenőknek a vitorlájából, akik a csőcselék szavazatával, a nép nevében saját számlájukra politizálgattak, politizálgatnak.

Ostromlott város lesz Brüsszel a jövő hét elején, George Bush itteni látogatása idején: a belga hatóságoknak nem pusztán az amerikai elnök biztonságáról kell gondoskodniuk (miközben a szakértők őt tartják a „világ leginkább fenyegetett emberének"), hanem a látogatás idejére szervezett rendkívüli NATO- és EU-csúcsra összesen harmincnál is több ország állam- vagy kormányfője jön a belga fővárosba.

Bush vasárnap este érkezik Brüsszelbe: ez lesz első külföldi útja január végi újbóli elnöki beiktatása óta, ami mutatja, hogy az amerikai kormányzat nagy jelentőséget tulajdonít az Atlanti-óceán két partja közötti, az első elnöki periódusban eléggé megromlott viszony javításának.

Hétfőn Bush a vendéglátókkal, azaz a belga uralkodói párral és Guy Verhofstadt miniszterelnökkel találkozik, majd beszédet mond a transzatlanti kapcsolatokról (amerikai illetékesek ezt előre az európai út legfontosabb beszédeként harangozták be), este pedig — a megbékélés jeleként — együtt vacsorázik az amerikaiak iraki akciója elleni „béketábort" vezető francia államfővel, Jacques Chirac-kal.

Kedden a brüsszeli látogatás két legfontosabb eseményére kerül sor: egy rendkívüli NATO-csúcsra, s egy — ugyancsak külön erre az alkalomra összehívott — európai uniós csúcsértekezletre.

Bush az amerikai nagykövet rezidenciáján lakik majd, a város központjában, s onnan megy a különböző rendezvényekre — persze hatalmas rendőri biztosítással. A nagykövetség környékét lezárják, mint ahogy azokat az utcákat is, ahol az elnöki konvoj éppen végighajt. A hatóságok jó előre figyelmeztették a brüsszelieket: kedden, a rendezvények csúcspontján ha csak tehetik, ne próbáljanak kocsiba ülni, s úgy eljutni az európai intézmények, illetve a NATO környékére, mert egyes utcákból, terekről teljesen ki lesz tiltva a forgalom, másokban pedig hatalmas dugók várhatók. Ha mindenképp ide vezetne útjuk (például mert e körzetekben dolgoznak), akkor inkább vegyenek ki egy szabadnapot...

A belga főváros lakóinak egyébként nem ismeretlenek a forgalomkorlátozások, hiszen minden évben legalább négy EU-csúcsot tartanak Brüsszelben. Ezúttal azonban a „megszokottnál" is nagyobb nehézségek várnak rájuk, s nemcsak Bush különleges védettsége miatt, hanem mert a látogatás idejére különböző szervezetek több tüntetést is szerveztek, így tiltakozva az amerikai elnök politikája ellen.

Közel húsz halottja és legalább ötven sebesültje vannak annak a három bagdadi öngyilkos merényletnek, amelyet pénteken követtek el síita mecsetek közelében.

Az első merényletnél — rendőrségi és kórházi források szerint — egy férfi egy robbanóanyaggal teli övvel a derekán röpítette magát és áldozatait levegőbe. Az akciót az iraki főváros déli Dora kerületében, az al-Hádimain mecsetnél hajtották végre. Az áldozatok számát illetően eltérés van az egyes hírügynökségi jelentések között: a Reuters 13, az AFP 17, az AP pedig legalább 30 halottról számolt be. A rendőrség először arra gyanakodott, hogy a támadást páncéltörő rakétagránáttal követték el, a szemtanúk azonban megerősítették, hogy öngyilkos merénylet történt.

Egy másik síita mecsetnél is robbantottak pénteken Bagdadban: az öngyilkos merényletben egy ember meghalt és heten megsebesültek. A terrorakciót ezúttal az iraki főváros nyugati részén, egy mecset belsejében hajtották végre, amikor a hívők éppen a pénteki nagy imádságra készültek.

A harmadik robbantásos merényletet egy kávézóban követték el: a robbanás három iraki, köztük egy gyermek életét oltotta ki, további öten megsebesültek. A merényletet az iraki főváros síiták lakta észak-nyugati as-Sula negyedében hajtották végre, nem messze a pénteken kezdődött ásúra ünnep alkalmából tartott menet útvonalától.

A terrorcselekményeket az egyik legnagyobb síita vallási ünnep, a Huszein imám halálára emlékező ásúra első napján vitték véghez. A tavalyi ünnepen a Bagdadban és Kerbelában elkövetett pokolgépes merényletekben összesen több mint 170-en vesztették életüket.

Újságírókat raboltak el
Fegyveresek egy csoportja elrabolt két indonéz újságírót az Irak nyugati részén fekvő Ramádi város közelében — jelentette be pénteken Jakartában az indonéz külügyminisztérium.

Közlése szerint még kedden történt az eset, de csak most jutott el a híre Jakartába. A két televíziós újságíró bérelt autón készült Ramádiba utazni, de ismeretlen fegyveresek útközben feltartóztatták őket. Az emberrablók ismeretlen helyre hurcolták a két indonéz újságírót és a gépkocsi vezetőjét. Az autót bérbe adó tulajdonos tájékoztatta a történtekről az indonéz hatóságokat.

Merénylet a nedzsefi rendőrfőnök fiai ellen
Meggyilkolták az iraki síita szent város, Nedzsef rendőrfőnökének két fiát, holttestüket pénteken találták meg — közölték rendőrségi források és az áldozatok apja.

Az apa, Galeb al-Dzsazairi rendőrfőnök elmondása szerint húsz év körüli fiait előző nap elrabolták, amikor azok az ásúra ünnepre igyekvő, több ezer más zarándokkal együtt a másik szent város, Kerbela felé tartottak. Holttestüket egy pálmaligetben találták meg.

A rendőrfőnök nem nevezett meg senkit, akit a gyilkosságok elkövetésével gyanúsítana.

A posztjáról egyébként vasárnap távozni készülő Dzsazairi vitatott személyiség, többször helyezkedett szembe feletteseivel vagy a bírósággal, míg tavaly Muktada asz-Szadr síita hitszónok szélsőséges követőinek haragját vonta magára azzal, hogy az amerikaiak oldalára állt a felkelőkkel szemben.

Tucatnyi újabb áldozat
Két amerikai katona és nyolc iraki halt meg szélsőségesek erőszakcselekményeiben csütörtök este óta Ira Bagdadtól északra eső részében — közölték pénteken biztonsági források.

Az észak-iraki Moszulban két amerikai katona életét oltották ki szélsőségesek csütörtökön két különböző támadásban — közölték pénteken az Irakban állomásozó amerikai haderők. Tavaly novemberben felkelők kerítették kézre Moszult, a városban továbbra is nyolcezer fős amerikai haderő dolgozik a rend helyreállításán.

Szamarra közelében három civil és egy iraki katona esett áldozatául robbantásoknak — közölték helyi rendőrségi források. Duluhíjánál aknatámadást hajtottak végre egy katonai bázis ellen, egy iraki katona életét vesztette.

Beidzsitől északra pénteken négy iraki megkötözött holttestére találtak. Az áldozatok személyi irataik szerint egy amerikai katonai bázisnak dolgoztak. A mellettük talált levélben az Iszlám Titkos Hadsereg fegyveres csoporthoz kötődő Borzalom Brigádja nevű csoport vállalta a gyilkosságokat — mondta el egy rendőrtiszt Beidzsiben.

Elena öröksége
Elena Ceausescut nehezen heverte ki a romániai női politizálás. Az egykori diktátor mindenhol jelen lévő és mindenbe beleszóló feleségét a románok talán mindentudó férjénél is jobban utálták. A félig analfabéta Elena azonban ezzel mit sem törődött: akadémikus mérnök-doktorrá avattatta magát, s amellett, hogy a párt és az állam második (egyesek szerint első...) vezetőjévé avanzsált.

Miután 1989. december 25-én agyonlőtték, s az ország megszabadult tőle, mindenki fellélegzett. Talán akkor ereszthetett gyökeret a románokban — nőkben és férfiakban egyaránt — az a meggyőződés, hogy női politikust lehetőleg ne engedjenek túlságosan magasra kapaszkodni.

A legmagasabb tisztségbe 1990 után talán éppen Hildegard Puwak került, aki 2000 és 2003 között európai integrációs miniszter volt. Egy bukaresti újságíró fedezte fel, hogy a miniszter asszony különböző európai alapokból juttatott jelentős anyagi támogatást családi vállalkozásainak.

A jelenlegi kormányban mégis néhány fontos tárca élén nők állnak. Mona Muscă a kultúra és vallásügyi, Monica Macovei az igazságügyi, Sulfina Barbu pedig a környezetvédelmi minisztériumot vezeti. Huszonkét férfi miniszter mellett három nő.

Tüsihaj, nadrág
A német nőkkel baj van, ha politizálni kezdenek. Vagy azért nem tudnak valódi karriert befutni, mert „leragadnak" a tipikus női tárcáknál (oktatás, egészségügy), vagy elveszítik legfőbb értéküket, a nőiességet.

A zöldeknél kevés kivételtől eltekintve kizárólag férfias megjelenésű, gyakran tüsihajú, nadrágkosztümös, nemcsak férfiasan öltözködő, hanem ugyanolyan keménységgel is érvelő asszonyokat találunk. Renate Künast agrárminiszterről például legkevésbé sem a női finomság vagy kompromisszumkészség jut az ember eszébe. A konzervatívoknál egyetlen nő, Angela Merkel próbál egyszerre hadakozni saját pártja férfi hatalomkövetelőivel és az erősen macsó Schröder–Fischer tandemmel. A német Maggie-nek (lásd: Thatcher) is nevezett Merkel asszonynak muszáj férfiakhoz hasonló keménységet mutatni, de érvei helyett a sajtó és a közvélemény inkább a frizuráján és a ruháin köszörüli a nyelvét.

Hillary és Condi
George W. Bush amerikai elnök nagy előszeretettel beszél a nők jogairól. A nők azonban az Egyesült Államokban is csak 72 évi polgárjogi küzdelem után, 1920-ban kaptak választójogot. — A nő feladata a béke — írta egy cikkében Jeanette Rankin, akit 1916-ban úgy választottak be a kongresszusba, hogy nőtársai még nem adhatták le voksukat.

Évtizedek óta meg-megújuló politikai vita tárgya, hogy elképzelhető-e egy nő az elnöki poszton. A kérdés már három év múlva gyakorlati jelentőséget nyerhet, mert a volt First Lady, Hillary Clinton kevéssé leplezi ambícióit. Mellesleg nem ő az egyetlen szenátornő, akit a közvélemény először Mrs.-ként ismert meg. A republikánus oldalon ott ül Bob Dole volt elnökjelölt felesége, Elisabeth Dole. Újabban az is felmerült, hogy Condoleezza Rice, az első fekete női külügyminiszter, aki eddig soha nem indult választáson, három év múlva alelnökjelölti, vagy akár elnökjelölti szerepet is vállalhat. Clinton vagy Rice nem tipikus „női" politikus, és a nemükre kirótt szerepet illetően sem osztják Jeanette Rankin véleményét.

„Valójában férfiak"
Ázsiában nem szokatlan, hogy nők kerülnek a kormányrúdhoz, akár a legmagasabb pozíciókba is. Itt választották a világtörténelem első női miniszterelnökét 1960-ban, Sirimavo Bandaranaike asszony személyében, s jelenleg is két államfőt és egy kormányfőt jegyezhetünk a kontinensen a női nemből. Ugyanakkor mindenki tudja, hogy a nők helyzete Ázsia-szerte milyen gyötrelmes. A helyzet az, hogy minden női vezető valamely menet közben elhunyt nagy politikus asszonya, lánya, egyéb rokona, miképp a fülöp-szigeteki Gloria Macapagal-Arroyo is, akinek apja a 60-as években volt elnök. A pakisztáni kormányfőt, Benazir Bhuttót ünnepelték, pedig korruptnak bizonyult.

Benazir Bhutto
Általában amikor egy-egy nő kerül a hatalomba, növekszenek az emancipációs érzések, hivatkozások. A történelem azonban azt mutatta, hogy ettől az égadta világon nem változott meg semmi. Ázsia női vezetőinek többsége ugyanolyan kemény, ugyanolyan rafinált, mint a férfiak, s ugyanazzal is foglalkozik. Jól képzettek, borzasztóan ismerik országukat, s kíméletlenül vívják az eredetükben viszszanyúló csatáikat. Kissé konvencionálisan megközelítve a kérdést: ezek a nők valójában férfiak.

A kormány szebb fele Liese Prokop
A női politikusok legfőbb erénye a férfiakénál kétségkívül nagyobb hajlandóságuk a párbeszédre, aminek eredményeképpen alkalmasabbak éles konfliktusok elsimítására, kompromisszumok kötésére. Schüssel osztrák kancellár e meggyőződését legutóbb az új belügyminiszter kinevezésével juttatta kifejezésre: Liese Prokop személyében most először került nő a sokak szemében inkább férfias erőt kívánó tárca élére. Az éppen ötesztendős néppárti–szabadságpárti kormány 12 tagja közül hat a gyengébb nem képviselője, az egyes tárcák működését nemigen befolyásolja, hogy nő, avagy férfi áll az élén. Ugyanakkor a hölgypolitikusoknak volt alkalmuk megtanulni, hogy női eszköztáruk bevetése enyhén szólva kétes érzelmeket kelt: Benita Ferrero-Waldner volt külügyminiszter — ma EU-biztos — legendásan rendíthetetlen mosolya sok gúnyolódásra adott alkalmat. Ő volt az, aki öt évvel ezelőtt a szélsőjobboldal kormányba emelése miatt életbe léptetett európai szankciókat folyamatos mosolygással, afféle kellemkedéssel próbálta leszerelni, nem törődve a visszautasítással.

Borbély László területfejlesztési megbízott miniszter részt vett Londonban a „Szép Romániáért" programot bemutató támogatás-toborzó rendezvényen, Mona Muscă művelődési- és Sulfina Barbu környezetvédelmi miniszterek társaságában. A rendezvényen részt vettek a brit parlament, a kormány, illetve az üzleti világ jeles képviselői — jelenti az RMDSZ-tájékoztató.

Károly herceg magánbeszélgetésen találkozott a román kormány képviseletében megjelent három miniszterrel. A megbeszélésen Borbély László kifejtette, a műemlékvédő programok elengedhetetlen társai kell hogy legyenek az infrastruktúra-fejlesztő programoknak, beleértve a stratégiai útfejlesztési programokat is, mint amilyen az észak-erdélyi autópálya projektje. A miniszter kifejtette: nincs tudomása semmilyen, a természeti vagy az épített környezetet esetleg veszélyeztető tevékenységről. A szász falvak kulturális öröksége, ami Károly herceg figyelmének előterében van, nincs veszélyben, hangsúlyozta a miniszter. Közölte a trónörökössel: az RMDSZ folyamatos párbeszédben van a német kisebbség képviselőivel a kérdést illetően. Ezt igazolja Johannis Klaus, nagyszebeni polgármester erdélyi autópályát támogató levele is, amiről a beszélgetésen is szó esett. Borbély miniszter biztosította a trónörököst a kormány infrastruktúra-fejlesztést illető jó szándékáról, és arról, hogy az Erdélyt támogató programok az RMDSZ politikai szerepvállalásának köszönhetően jelentős képviselete van a parlamentben és a kormányban egyaránt.

Károly herceg lelkes támogatója a Romániában folyamatban lévő támogató programoknak, miután családi kötelékek is fűzik Erdélyhez (a Rhédey család a Windsor dinasztia felmenői között jelentős helyen szerepel).

Szintén pénteken nyitotta meg szenátori irodáját Gheorghe Funar nagy-romániás szenátor. Kolozsvár volt polgármestere ismét bebizonyította, hogy nagyon nehezen tud elszakadni attól az épülettől, ahol 14 éven át dolgozott: Funar a kolozsvári városháza közvetlen közelében, a Mócok útja 1. szám alatt, az OJT-tömbházban nyitott irodát, amelynek bérlési és fenntartási költségeit a szenátus fedezi. A városháza a Mócok útja 3. szám alatt székel.

A szélsőségesen nacionalista ex-polgármester helyi vonatkozású megjegyzéseket is tett: Funar szerint Emil Boc olyan tanácsi határozattervezetet terjesztett elő, amelynek elfogadása esetén megemelnék többek között a halottak tárolási-, valamint a kripták bérleti díját. Információi szerint a helyhatóság 40–42 százalékkal növelné ezt az illetéket. „El kell ismernünk, hogy Emil Boc képzelőereje meghaladja a Tăriceanu-kormányét, amely csupán élő személyekre rótt ki nagyobb adókat és illetékeket, békén hagyva a holtakat."

„Örvendetesnek tartjuk, hogy a Székely Nemzeti Tanács gyergyószentmiklósi ülése felül tudott emelkedni az EMNT-vel való »kommunikációs zavaron«, és nagy többséggel levette napirendjéről azt a határozattervezetet, amely az SZNT-nek az EMNT kötelékéből való kiszakadását irányozta elő. Változatlanul érvényesnek tartjuk az SZNT azon határozatát, amely szerint a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld magyar nemzetiségű lakóinak képviseletében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elidegeníthetetlen összetevője" — áll az EMNT szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményében.

Az EMNT ugyanakkor üdvözli a gyergyószentmiklósi SZNT-ülésnek a székelyföldi területi autonómia érvényesítésére, különösképpen pedig az annak céljából megtartandó népszavazás(ok)ra vonatkozó határozatait és állásfoglalásait. „Mindemellett viszont bizonyos fokú értetlenséggel tekintünk a székelyföldi autonómia alanyát „székely népként" megjelölő azon szóhasználatra, amely egységes erdélyi magyarságunk „székelyekre" és „magyarokra" való mesterséges megosztásának a veszélyét hordozza magában. A székelyek éppen úgy a magyarság szerves és elidegeníthetetlen részét képezik, miképpen a csángók. Ilyen értelemben semmiféle kizárólagossági törekvést nem tartunk elfogadhatónak. Ebben az összefüggésben végképp elfogadhatatlannak tartjuk és visszautasítjuk az RMDSZ azon igyekezetét, hogy a romániai magyarság és ezen belül a székelység képviseletét kisajátítva, a pártszervezet önálló autonómia-tervezetet nyújtson be a Parlament elé. Ez annál is inkább elvetendő, mivel a Szövetség vezetősége, másfél évtizedes megtévesztő politikája folytatásaképpen, a Programjában meghirdetett háromszintű autonómia-rendszer helyett annak csak a „pótlékát" kínálja, és a tényleges közösségi önkormányzatnak hamis alternatívát állítva, az autonómiáért folytatott küzdelmünket a pót- és látszatcselekvés irányába akarja eltéríteni" — áll a Tőkés László EMNT-elnök által aláírt dokumentumban.

Az Európai Parlament az elnökből és a frakcióvezetőkből álló vezető testületének csütörtöki határozatával a jövő heti strasbourgi plenáris ülés napirendtervezetét kiegészítette azzal, hogy megerősítik az EU és Románia társulási szerződésének módosítását. A lépés jórészt Schöpflin György (Fidesz-MPSZ), Szent-Iványi István (SZDSZ) és Tabajdi Csaba (MSZP) január 25-én elküldött levelének köszönhető.

A levélben a magyar aláírók arra kérték Josep Borrell Fontelles EP-elnököt, hogy a parlament a lehető leghamarabb tegye napirendjére az ügy tárgyalását, mert megítélésük szerint a jelenlegi állapot komoly veszteségeket okoz a Romániában érdekeltségekkel rendelkező magyar exportőröknek.

Magyarország és Románia 2004. május 1-ig, vagyis a magyar EU-csatlakozásig a Közép-Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény (CEFTA) keretében kedvezményes feltételekkel bonyolíthatta egymás közötti áruforgalmát — emlékeztet Szent-Iványi István közleménye. Magyarország EU-tagsága azonban szükségessé tette az egyezmény felmondását, mivel az Európai Unió tagállamainak külső országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatait nem kétoldalú egyezmények szabályozzák, hanem a közös kereskedelempolitika. E politika része többek között az EU (pontosabban elődje, az Európai Közösség) és Románia között megkötött társulási szerződés, amelyet Magyarország belépését követően úgy módosítottak, hogy az egyrészt kiterjedjen Magyarországra, másrészt tartalmazza a CEFTA magyar szempontból előnyös elemeit. A módosított szerződés hatályba lépéséhez azonban az Európai Parlament hozzájárulására is szükség van.

Jelenleg a CEFTA kedvezményes rendszere már nem, a társulási megállapodás kedvezményes rendszere pedig még nem vonatkozik Magyarország és Románia kereskedelmi kapcsolataira. Ez már a tavalyi kivitelnek is mérhető veszteségeket okozott, ami — elsősorban a mezőgazdasági termékeket sújtva — elérte az 50 millió eurót. Az átalakítás további késedelme miatt Magyarország elveszítheti a korábban Romániában kiépített jó pozícióit — áll a közleményben.

Az Európai Parlament előreláthatóan február 22-én szavaz az ügyben.

Az osztrák OMV olajipari vállalat kifejezte részvételi szándékát a román kormány illetékeseinek az adriai Trieszt és a Konstanca között tervezett olajvezeték építési projektben.

Az OMV megerősítette Wolfgang Ruttensdorfer vezérigazgató bukaresti tárgyalásainak tényét. A szóvivő azonban „korainak tartja konkrét tervek megemlítését".

A projekt kivitelezésének megvalósíthatósági tanulmánya bukaresti információk szerint már elkészült. A projekt kezdeményezői, a román, a horvát és a szerb kormány 2004 novemberében döntöttek Szlovénia és Olaszország bevonásáról a tervbe. Ennek érdekében egy stratégiai befektető részvételével közös vállalkozást kívántak alapítani. Egyes információk szerint a South East European Line (SEEL) olajvezeték évi 112 millió tonna olajat juttatna el Triesztbe, ahol csatlakozna a Trans Alpine Pipeline (TAP) vezetékhez. Más források ennek a kapacitásnak csak a tizedét említik. Összehasonlításképpen: a Pozsony és az OMV schwechati finomítója között tervezett csővezeték évente 3,5 millió tonnás kapacitással rendelkezne.

Az OMV 2002 óta részt vesz a Törökországot Közép-Európával összekötni tervezett Nabucco gázvezeték építési projektben is bolgár, román és magyar együttműködő partnerek társaságában. A háromezer kilométeres vezeték kivitelezési költségei 4,4 milliárd euróra becsülhetőek.

George W. Bush 400 millió dolláros alap létrehozását kéri a kongresszustól olyan államok jutalmazására, amelyek kockázatot vállaltak a koalícióban Irakban, Afganisztánban.

Az alap létrehozását George W. Bush elnök jelentette be, miután a Fehér Házban találkozott Aleksander Kwasniewski lengyel államfővel. A pénz negyedrészét Lengyelországnak szánják.

Egy — meg nem nevezett — kormánytisztviselő azt mondta a Dow Jones hírügynökségnek, hogy az alapból a kelet-európai országokat, Ukrajnát, Magyarországot, Romániát és a balti államokat fogják támogatni.

A 400 millió dolláros alap része annak a 81,9 milliárd dolláros pótköltségvetésnek, amelyet Bush elnök kedden kért a kongresszustól az iraki és afganisztáni katonai feladatokra és a terrorizmus elleni háború más kiadásaira.

A kért összeggel a The Wall Street Journal keddi száma szerint 300 milliárdra emelkednek a terrorizmus elleni küzdelem költségei, amelyek messze legnagyobb tétele az iraki háború.

A 81,9 milliárd dollárból 74,9 dollárt a Pentagon fog elkölteni, nagy részét az Irakban állomásozó amerikai katonák napi szükségleteinek fedezésére.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 133 lej, 1 USD = 27 700, 1 magyar forint = 149 lej.

Nagy érdeklődésnek örvend a csütörtöktől vasárnapig nyitva tartó madárkiállítás Besztercén. Az ilyen jellegű expók főszereplői általában a díszmadarak szoktak lenni, de e rendezvényen másképpen estek a dolgok: a szupersztár az erdélyi csupasznyakú tyúk lett. A nagy érdeklődésre való tekintettel a helyi Kisállattenyésztő Egyesület elnöke rögtönzött sajtóértekezletet tartott. Kifejtette: az erdélyi csupasznyakú a tenyésztők büszkesége, már csak azért is, mert echte transzilvánnak könyvelhető el — e fajtával ugyanis már az 1875 évi bécsi madárkiállításon nagy feltűnést keltettek az akkori szolnok-dobokai tenyésztők. — Sajátos külsején kívül más hasznos tulajdonságai is vannak — ecsetelte Cornel Hetrea elnök —, mint például az a tény, hogy tojás, illetve hústermelése egészséges egyensúlyban van. Érdekessége az is, hogy jól bírja a hőmérsékletingadozásokat — évi 150–180 tojása sem mellékes eredmény. Egyetlen rossz tulajdonságot lehet felírni a csupasznyakú számlájára: túl temperamentumos. Jelenleg hat olyan kisállattenyésztő van az országban, akik a csupasznyakút is örömmel gondozzák — mondta végül Hetrea.

Megfigyelők szerint az immár ötödszörre megrendezett besztercei kiállítás kitűnő reklám a szakma számára, de fontos szerepet tölt be a társadalom informálása terén is, hiszen a mai ember alig tud különbséget tenni a kacsa és liba között, hát, még egy Rhode Island és Kokinkína között.

A hetvenes években Retteg megyeszerte híres volt állatvásárairól, amelyek a település központjában zajlottak. A nyolcvanas évek elején ide járt fel az egész Szamos völgye állatot adni-venni. A forradalom után a helybeliek megpróbálták újra feleleveníteni a hagyományt. 1990–92 között sikerült is ez, aztán szünet következett, majd az 1996-os év, amikor úgy tűnt, hogy utoljára rendeznek itt vásárt. Kocsis András állatorvos, megyei tanácsos a Szabadságnak elmondta: annak ellenére, hogy remények voltak a vásár újraindítására, úgy tűnik, egyszer és mindenkorra szertefoszlik ez az álom.

— Szerintem 2000-ben bukott meg végleg a dolog, amikor is lett volna támogatás a szakma részéről arra, hogy bekerítsük a helyet, és hogy a nyugati standardoknak megfelelő körülményeket teremtsünk a vásártéren, de nem igen akadt senki, aki úgy állt volna az ügy mellé, ahogyan ilyenkor kell: szívvel, lélekkel, szervező erővel. Úgyhogy most már „hagyományosan kacsintgatunk" azon szomszéd települések felé, ahol még nem ütött a vásár utolsó órája — mondta, majd az „óra" kapcsán megjegyezte: annyit azért elmondana, hogy legalább a falu toronyórája ügyében jó hírekkel szolgál.

— Javítják a XIX. századi toronyórát, amely immár évtizedek óta nem üti a negyedet, felet, egészet. A ritkaságszámba menő óra rövidesen „üzenni fog", hála a gyülekezetnek, és nem utolsósorban a helyi lelkésznek, Bényai Csabának — mondta a rettegi állatorvos, megyei tanácsos.

Gyulafehérváron kutya idő köszöntött a kóbor kutyákra, ugyanis az önkormányzat újra beindította tisztogató kampányát, amelyet — a szegény ördögök nagy örömére — egy hónappal ezelőtt kénytelen volt abbahagyni a nagy hideg miatt. A kóbor kutyák elleni offenzíva kampány keretében valósul meg. Az akció hősei természetesen a sintérek, akik esetenként filmekben látott pozíciót felvéve lövik a kóbor kutyákat — éspedig légpuskával. Mircea Hava polgármester szerint az akció ezen a héten sikeresen fog befejeződni, hacsak nem áll be újra a lélegzetelállító hideg, amely — mint utóbb kiderült — nem a sintérek mozgását lassította le, és nem munkakedvüket csökkentette végzetesen, hanem a légpuska működését akadályozta. Mivel ez utóbbi dolog fölöttébb kellemetlenül érintheti a sintéreket — főleg ha éppen védekező állattal állnak szemben —, a gyulafehérvári önkormányzat elhatározta, hogy jobb minőségű puskákat szerez be a „vadászok" számára. Hava elmondta: a polgármesteri hivatal jelenleg négymilliárd lejt költött a kóbor kutyák vadászatára; az utóbbi három évben a gazdátlan kutyák számára fentartott központban mintegy 900 állatot szenderítettek át a kutyamásvilágra.

A 2004-es év telén Dani Rubinka, helybeli tanító néni és Oroszhegyi Erika lelkész megszervezték Vicén a hagyományőrző kört.Utolsó alkalommal az érdeklődők köre több mint 30 személyre rúgott. Az eseménynek a helyi Wass Albert Általános Iskola adott otthont. Minden alkalomnak jól meghatározott tematikája volt, és ezt járták körül (persze nem szigorúan) akik eljöttek. Elhangzottak itt mesék, anekdoták, hiedelmek és persze nem utolsósorban rengeteg népdal, zamatos vicei csujjogatással („rikatozással") fűszerezve.

Idén úgy gondoltuk, hogy az elkezdetteket folytatni fogjuk, és így indult újra az úgynevezett Hagyományőrző kör. Új szervezők, ugyanaz a helyszín, ugyanazok a résztvevők: az idősebb viceiek. A szervezők: Dani Rubinka, Kerekes Zoltán, valamint jómagam biztattuk a viceieket, hogy jöjjenek el bátran, és osszák meg velünk is tudásukat. Kérésünkre sokan szívesen válaszoltak, főleg az idősebbek közül, és megjelentek hetente egy este az iskolában, ahol többé-kevésbé ragaszkodva a megadott témához, jól érezték maguk, jól éreztük magunk.

Utolsó alkalommal népviseletbe öltözve, guzsallyal, borral és az elmaradhatatlan „pánkóval" jöttek „vérdzsélezni" a következő viceiek: Kádár Juliska, Szőllősi Anna, Balla Irma, Szőllősi Ida, Kertész Anna, Andacs Éva, Bálint Ibolya, Dani Rubinka, Bálint Éva, Takács Anna, Dankó Manyi, Szőllősi Teréz, Dankó Béla, Kulcsár Árpád, Bakó Zsuzsa, Bálint László, Bakó Mária, Takács György, Andacs Sándor, valamint Bethlenből Kerekes Jolán tanárnő. A zenészek a következők voltak: Kertész János, prímás, Szőllősi György, bőgős, Bálint Árpád, prímás, Szőllősi Dezső, brácsás és Füzesi Imre, harmonikás. Hogy mi is a vérdzsél, és hogyan illeszkedik a vicei hagyományos szokásrendszerbe, azt a következőkben szeretném újra bemutatni.

A vérdzsél olyan vicei téli mulatóalkalom, ami szorosan kapcsolódik a farsanghoz és a fonóhoz, az utolsó mulatóalkalom húsvét előtt. Húshagyókedden vagy előtte két-három nappal tartották meg egy olyan háznál, ahol addig fonót tartottak.

Akárcsak a fonó, a vérdzsél is a fiatalok (még nem házasok és fiatal házasok) szórakozóalkalma.

Vérdzsélbe nem jelenhet meg akárki, csak azok, akiket előzőleg meghívtak. A vérdzsélt mindig egy kevésbé módos háznál szervezték, persze a házigazdák jelenléte mellett, akiknek nemcsak felügyelő szerepük volt, ha a legények és lányok mulattak, hanem ők is aktívan részt vettek a mulatságban, és hozzájárultak az ünnepi töltött káposzta elkészítéséhez.

A vérdzsélra (ahogyan Vicében mondják) az előkészületek már egy nappal korábban elkezdődtek, amikor 2–3 fiatal legényből álló csoport elindult a faluba meghívni a legényeket. A fiatalokat a szülőktől kell elkéreztetni, az ő beleegyezésük nélkül nem mehettek el. A hívogató legények egyike mindig annak a lánynak a szeretője, akinek a házánál lesz a vérdzsél. Nem szoktak semmiféle meghívó verset mondani, csak egyszerűen elkéreztetik a legényt a szülőktől. Azt, hogy kit hívnak meg a legények közül, a lányok döntik el a fonóban. A meghívott legények kötelesek itallal hozzájárulni a mulatsághoz, és a zenészekről is nekik kell gondoskodniuk.

Kertész János visszaemlékezése szerint minden meghívott legénynek hozzá kellett járulnia a vérdzsélhez fél liter pálinkával és 5 liter borral. Ez a mennyiség kicsit soknak tűnhet, de voltak olyan alkalmak, amikor ennyi nem is volt elég. A töltött káposztát füstölt disznóhússal és málékásával rakták, és mindig a lányos háznál készítették el. Gyakran, ugratásból, ellopták vagy megdézsmálták nemcsak a töltött káposztát, hanem az italt is. Az italra külön kijelölt legény vigyázott, akinek nemcsak az volt a szerepe, hogy vigyázzon a külön szobába zárt italra, hanem az is, hogy kínálgassa a meghívottakat.

A vérdzsélnak fontos szerepe volt a párválasztásban is, mivel csak azokat a legényeket hívták meg, akiket valamelyik lány kiszemelt magának.

Nem ritkán a falu más házaiban tartott fonókból maszkos alakoskodók is bejöttek a vérdzsélbe. Ezeket illett megvendégelni étellel, itallal, de ugyanakkor vigyázni kellett arra is, hogy nehogy ellopjanak valamit. A maszkurásokat, akik kostyuggal (kosárral) és üres üveggel jelentek meg, a Táncolj, bolond! kezdetű dallal fogadták. Nem ritkán összetűzésbe kerültek a vérdzsélezők és a maszkurások.

A lányok és legények vérdzsélje mellett volt Vicében az úgynevezett asszonyvérdzsél is, ahová a fiatalabb házasok gyűltek össze. A fiatalabb menyecskék arra törekedtek, hogy még jobban megszervezzék a vérdzsélt, mint a lányok. Szőllősi Márton visszaemlékezése szerint egy alkalommal az asszonyvérdzsélba hívogatót díszes, színes kartonból készített kalappal, ruhával öltöztették fel, és még álbajuszt is ragasztottak neki, és hogy minél feltűnőbb legyen, amikor az utcán megjelenik, lóháton járta a falut.

A vérdzsél Vicében lezárta a farsangot, lévén, hogy az volt az utolsó alkalom húsvétig, amikor a fiatalok táncolhatnak, mulathatnak, mert a többségében katolikus vallású faluban a böjtöt szigorúan betartották.

Magyarok és székelyek Erdélyben címmel nyílt Nagyszebenben nagyszabású, és tartalmas kiállítás azzal a céllal, hogy a megye etnikumközi viszonyainak valódi dimenziót adjon. A kiállítás — amelynek fő szervezői az Astra Múzeum, a Szeben megyei tanács és az Emil Sigerus Szász Népi és Antropológiai Múzeum — reális érdeklődésnek örvend, ezt jelzi többek közt az is, hogy a megnyitón nemcsak a felekezetek, de a kulturális intézmények zöme is úgy érezte, meg kell tisztelnie jelenlétével a múzeumot. Képviseltette magát — egyben a jelent és a múltat is — a Szászföld, Székelyföld, Kalotaszeg. A vasárnapig nyitva tartó kiállítás fénypontja a kalotaszegi szoba, amelynek tárgyai és hangulata nemcsak információközlő jellegűek, de egyben a magyar kulturális gyökerek tükrei is. Külön kuriózum Korond és a korondi cserépkultúra jelenléte. A bokályok, kancsók, tányérok — zöld, barna madarak, tulipánok — méltán kerültek a látogatók érdeklődési körébe. Szombatfalvi Török Ferenc helyi RMDSZ-elnök — „oltandó a lámpalázat" — XXI. századi Korond-viccel is szolgált (az amerikaiak a Marson cserepeket találnak...), jelezve ezzel, hogy a magyarság számára a kézművesség mindig is nemcsak „szükséges rossz (lásd a fotoszintézist)", de életerőt sugárzó médium is volt egyben. Ezt alátámasztandó a Forgós Néptánegyüttes is megcsillogtatta lassan-lassan országosan (köz)ismert tudását.

(A részletekre visszatérünk.)

Az oldalt szerkesztette: Szabó Csaba

Februártól nőtt az ivóvíz ára Désen. Az ivóvíz köbméterenkénti új ára 15 095 lej. Ehhez hozzáadódik a csatornázási díj, amelyet szintén megemeltek 4931 lej/m³-ről 6090 lej/m³ -re (19% áfával 7247 lej/m³). A költségekhez ugyanakkor köbméterenként 200 lejes fejlesztési díjat is felszámolnak. Az Aquasom RT 3160 milliárd lejes veszteségével, a villamos áram, víz, gáz árának és a fizetések emelésével magyarázza a drágítást. Ungur Ioan polgármester díjszabást módosító határozattervezetét az ülésen jelen lévő 18 tanácsosból csak 13 szavazta meg. Balogh Zoltán, az RMDSZ tanácsosa elmondta, öt tanácsos tartózkodott a szavazattól, mert méltánytalannak ítélték többek között azt, hogy a vállalat hibájából származó 32%-os vízveszteséget is a lakosságnak kell megfizetnie.

Az RMDSZ szilágysomlyói szervezete Helyi Képviselő Tanácsának határozata értelmében a szervezet megüresedett elnöki tisztségének betöltésére február 20-án, délelőtt 11 óra 30 perckor tisztújító közgyűlésre kerül sor az 1-es Számú Általános Iskola dísztermében.

A Helyi Küldöttek Tanácsa által elfogadott szabályzat értelmében február 2-ig a városi szervezet elnöki mandátumára két érvényes pályázatot nyújtottak be. Vida Gyula elnök nem indul a megmérettetésen.

Mindkét pályázó a város köztiszteletben álló polgára, akik hosszú éveken keresztül nagyon sokat tettek, mind szakmai, mind politikai szinten városunkért és magyar közösségünkért.

Berek István 1951. március 10-én született, Nagyváradon. Testnevelő tanár, a Simion Bărnutiu Főgimnáziumban tanít, igen népszerű a fiatalok körében. Özvegy, két fia van. A szilágysomlyói RMDSZ alapító- és tevékeny tagja. A Báthory Alapítványban kuratóriumi tag, az RMDSZ városi tanácsosa.

Dr. Széman Péter Kolozsváron született, 1949. november 8-án. Tüdőgyógyász szakorvos a városi kórházban. Nős, két leánya van. Szintén az RMDSZ somlyói szervezetének alapító tagja, jelenleg ügyvezető alelnöke. A Báthory Alapítvány elnöke, több (bel- és külföldi) orvosi társaság vezetőségi tagja, megyei tanácsos.

Mostoha sorsa van a szebb napokat megélt tordatúri katolikus templomnak: a hívek száma megfogyatkozott, hosszú idő óta nem sikerült javítani a koros épületet. Kormányalapból 200 millió lejt utaltak ki a javítására, ezzel szemben csak a tetőszerkezet javítása, a faanyag és a munkálat 452 millió lejbe kerülne az előzetes költségvetés szerint — tájékoztatta lapunkat Kolozsvári Ilona községi tanácsos.

A cserepek költségét nem számolták be ebbe az összegbe, hiszen a régiek egy része is használható még, és a felújított kolozsvári barátok templomának régi cserepeit is elhozták — közmunkával — a tordatúri templom számára. Több pályázatot benyújtottak a hiányzó összegek pótlására, ellenben válasz még nem érkezett, ezért a megye segítségére is számítanak.

Tordatúrnak 1332-ben plébániatemploma van. A tordatúri katolikus leányegyház 1829-ben anyaegyház lesz, és Kovács Miklós püspök 1841-ben templomot építtet a faluban. A II. világháború után pusztulásnak indult templomot az 1960-as években megújítják. Rendkívüli értéke egy — a XIV. század elejéről származó — Madonna, amelyet többen Erdély legrégibb Madonnájaként tartanak számon — 1999-től a gyulafehérvári székesegyház őrzi.

A községre kezdenek felfigyelni a külföldi befektetők: egy magyarországi üzletember 300 hektáros legelőt szeretne bérelni Mikes határában, ahová üdülőtelep létrehozását tervezi. Parkosítást, különleges fák és növények telepítését tervezi a területre.

A szóban forgó terület tulajdonosi jogai azonban nem tisztázottak: mivel a földet a megadott határidőig nem igényelték vissza egykori tulajdonosaik, az a néptanács tulajdonává vált, előkerült azonban egy régi tulajdonosi levél. Nem tudni, hogy az abban feltüntetett tulajdonosoknak élnek-e leszármazottai a faluban, így elvileg az önkormányzat rendelkezik a területtel. A zavaros helyzet azonban elbizonytalanítja a befektetőt, és sajnos nem egyedülálló az eset, hogy a tisztázatlan hazai viszonyok elriasztják a külföldi tőkét.

A községben hatalmas gondot jelent a szeméttárolás: nincs alkalmas, kijelölt hely a hulladék tárolására, így a lakosok jobb híján a község több pontján viszonylag szétszórtan tárolják a szemetet. Nem kivétel a Túri-hasadék környéke sem: a rendkívüli turisztikai potenciállal rendelkező természeti kincs így nem csupán kiaknázatlan, hanem lassan, de biztosan tönkremegy. A Rákos-patak medrét sem kímélik, amely a hasadékon keresztül az Aranyosig hordja a hulladékot, sőt, a környező tavak sincsenek jobb helyzetben. A község így örömmel csatlakozott a még csak tervezési szakaszban levő megyei hulladékprogramhoz, ellenben fenntartásaik is vannak: gondot jelenthet a magas szállítási díj, amely még nem tudni, kit fog terhelni.

Tordatúr jó eredményekkel zárta a tavalyi évet: a költségvetésből 100 millió lej maradt meg. A visszaigényelt adót a szemétprogram, a közvilágítás és a vízhálózat költségeinek fedezésére fordítanák.

Miután tavaly méhészeti tanfolyamot szerveztek Szamosújváron, az elmúlt napokban megalakult az első szakkör is az „örmény" kisvárosban. Jelenleg 1300 méhcsaládot tartanak nyilván a városban, de a megalakult szervezetbe nemcsak szamosújvári, hanem környékbeli gazdák is jelentkeztek. Az alakuló ülésen 38 méhész vett részt, a szervezet elnökévé Sebestean Ioan tapasztalt méhészt választották.

Mint az a találkozón elhangzott, különösen a méz értékesítése okoz gondot a környéken, de idővel erre a problémára is igyekeznek megoldást találni. A méhészeti szakkör tagjai egy szaküzlet megnyitását szorgalmazták Szamosújváron, de felvetődött az állami támogatás szükségessége is.

Az elmúlt év eredményes volt a Vöröskereszt kolozsvári szervezete számára, hangzott el a péntek délben megtartott közgyűlésen.

A jogi személyiség státus megszerzése óta a hazai vöröskereszt is nemzetközi standardok szerint végzi az ügyvitelt, a pénzügyi alapok kezelését.

A szervezet alaptevékenységéhez a nehéz anyagi helyzetben levők segítésén kívül az is hozzátartozik, hogy készültségben legyen, hathatós segítséget nyújthasson bármilyen természeti katasztrófa, fegyveres konfliktus esetén.

A Kolozs megyei szervezetnek 6 városi alszervezete és 39, falvakban működő szervezete van. Az aktív önkéntesek száma 236, ebből 150 fiatal, támogató tagjainak száma pedig több mint tízezer.

Az idei évre tervezett tevékenységek közül legfontosabb a szociális program, amelynek keretében elsősorban árva gyermekeket, magukra maradt időseket, illetve sokgyermekes, alacsony jövedelmű családokat segítenek.

Az egészségügy-program keretében gyakrabban szerveznek majd elsősegélynyújtó tanfolyamokat, továbbá igyekeznek a lehető legeredményesebben terjeszteni a TBC-vel, AIDS-szel, és más nemi betegségekkel kapcsolatos információkat, hangsúlyozva a megelőzés fontosságát.

Tegnap a hazai szeszipar helyzetéről és a küszöbön álló újabb luxusadó-emelésről tartott sajtótéjékoztatót a Prodvinalco Rt. vezetősége. Mircea Todea főigazgató, Cristina Zehan gazdasági igazgató, Ovidiu Turdean jogtanácsos és Simona Dumitru marketingreferens elmondta, hogy cégük a jövőben — párbeszédes formában — információs vektor kíván lenni a sajtó számára, hogy a szakma minden újdonsága, amely érinti az egész társadalmat, megfelelőképpen jusson el a közvéleményhez.

Eddig minden luxusadó-növelés a szeszesitalok feketepiacát és az adócsalást erősítette. Az idén várhatóan április 1-jétől és október 1-jétől bevezetésre kerülő, EU-s követelményként számon tartott lépésekkel a romániai szeszipari luxusadó el fogja érni az 550 euró/hektoliter szintet. Az uniós előírások más, nagyon szigorú változásokat is megkövetelnek. Több lesz a termelőket érintő adminisztratív és ellenőrző munka: a ciszternákra kötelező módon mérőórákat kell felszerelni, a pénzügyminisztérium pontos, napokra felosztott termelési tervet hagy jóvá és ellenőrzi annak betartását stb. A forgalmazásban is szigorított intézkedésekkel akarják visszaszorítani az adócsalást.

Túlméretezett csomagokat cipelő fiatalokat igazoltatott a Szentegyház (I. Maniu) utcában egy csendőrjárőr február 17-én, csütörtökön. Az ellenőrzés kiderítette, hogy a 14 éves kolozsvári Grigore Ilie M.-ről, a 17 esztendős konstancai Adrian T.-ről és az egy évvel idősebb nagyenyedi Remus H.-ról van szó, akik nem tudták megmagyarázni a csomagban lévő ruhadarabok, cipők, kozmetikumok, elektronikus felszerelés és ékszerek eredetét. A nyomozás leleplezte, hogy a náluk lévő áru Raluca B. lakásáról származik, akit aznap 14–15 óra között fosztottak ki úgy, hogy feltörték a bejárati ajtót. Az anyagi kár 60 millió lejre tehető. A fiúkat minősített lopás alapos gyanúja miatt őrizetbe vette a rendőrség.

Tordai rablók
Amint tegnapi lapszámunkban már megírtuk, egy razzia során bűnbandát leplezett le a rendőrség. A kolozsvári Alecu Tiberiu Boian (20 éves), és két cinkosa, Romeo Boian (22) és Gabriel M. (15) alaposan gyanúsítható minősített rablással. A két cinkos visszaesőnek számít. A háromtagú banda február 11-én este 9 órakor megfigyelés alatt tartotta a Crinul Import-Export Kft. Lótusz utcai boltját, mindaddig amíg a üzletvezető, Susana L. a bevételt elszállította. A banda a lakásáig követte a nőt, a tömbház előtt az ifjabbik Boian hirtelen megtámadta, és kitépte a szatyrot a kezéből. Eközben a másik kettő őrködött. Az anyagi kár 15 millió lejre tehető, a pénzt és Susana L. személyes tárgyait a fosztogatók elosztották egymás között. A gyanúsítottakat 29 napra szóló előzetes letartóztatásba helyezték.

Kevés a helyi költségvetésből a Városi Kórház részére kiutalt pénz. Az intézmény 11 milliárd lejt kért az önkormányzattól, ellenben mindössze 500 millió lejt hagyott jóvá a városvezetés. Ez az összeg a kértnek mindössze 5 százaléka.

A kórház pszichiátriai szárnyának felújításáért a megyei tanácshoz fordultak, amely tavaly 3,5 milliárd lejt utalt ki erre a célra.

A tordaiaknak újabb illetéket kell fizetniük, amelyet a környezetvédelmi hatóságok vetettek ki. A begyűlt összeget a szeméttelep felszámolására fordítanák.

Tavaly a helyi önkormányzatnak több száz millió lejes büntetést kellett fizetnie, mert nem szüntette meg az engedély nélkül működő telepet, amelynek felszámolása 49 milliárd lejbe kerül.

Az illetéket a szemétszállítási díjba számolják bele.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

Január végén és február első felében tartott Kolozsváron, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban dr. Szentágotai T. Lóránt családorvos és egészségnevelő egészségvédelmi előadásokat, nagy számú hallgatóság előtt.

A zömében idős embereket nem riasztotta el a hideg sem, rendszeresen jártak az előadásokra. Vonzotta a közönséget az is, hogy a program keretén belül ingyenes orvosi szolgáltatásokat is nyújtottak: vérnyomás-, vércukorszint- és koleszterinszint mérést is végeztek, naponta 25 személynek.

Szentágotai doktor 1974-ben végezte az orvosi egyetemet, 1990 óta több szakmai továbbképzésen vett részt. Tanulmányait és kutatásait a táplálkozástudomány területén végezte az elmúlt években. 2002-ben részt vett a vegetáriánus táplálkozás V. Világkongresszusán, amelyre az Amerikai Egyesült Államokban került sor. Az ott bemutatott tanulmányának címe: A vegetáriánus táplálkozás és a szív egészsége. Dr. Szentágotai egyike azon szerzőknek, akik Romániában elsőként jelentettek meg a vegetáriánus táplálkozás témájáról szóló kiadványokat.

Ezek témái: a vegetáriánus táplálkozás és a szív valamint az érrendszeri betegségek, valamint a vegetáriánus táplálkozás és a vérszegénységi állapot. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a doktor úr, hazánkban és külföldön több mint száz településen-városban és vidéken tartott előadásokat, kincses városunkban már többször is az utóbbi években. Dr. Szentágotai urat kérdeztem:

— Megítélése szerint minek tulajdonítható az emberek érdeklődése?

— 2001-ben tartottuk az „Egészség és mértékletesség" Egyesület első előadássorozatát, a mostani a harmadik. Akkor azzal a gondolattal indultunk, hogy szeretnénk felmérni Kolozsvár magyar lakosságának az egészségi állapotát. Az eredmények siralmasak voltak.

Hogy hogyan táplálkozhatnak egészségesen, azt sokan tudják, csak nem tartják be. Mára, négy év után még súlyosabbak a bajok. Feltétlenül változtatni kell a lakosság életstílusán, mert most már a kérdés úgy tevődik fel, hogy: enni és nem lenni, vagy egyszerűbben fogalmazva halálra esszük magunkat, egészségtelen élelmiszereket fogyasztunk, s nem mozgunk eleget. Mindkét tényező óriási veszélyforrást jelent. A magyar konyha arról híres, hogy egészségtelen, mert sok fűszert használunk, sok zsírt és cukrot fogyasztunk. Tudatosítani kívánjuk az emberekben, hogy felelősek saját és környezetük jó egészségi állapotának megőrzéséért.

— Kolozsváron kívül más településen is tartottak ilyen előadássorozatot?

— Jártunk például Mezőpanit községben, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és másutt is.

— Falvakban egészségesebbek az emberek?

— Egyértelműen nem állíthatjuk ezt. De őszintén szólva mi a városi lakosságtól többet várunk. Több ismerettel rendelkeznek, mint a falusi ember.

— Mivel magyarázható, hogy különösen városainkban, de már a nagyobb községekben is egyre nő a gyors étkezdei, fast food élelmiszerek fogyasztása, főleg a fiatalok körében?

— Az étvágy, az ízlés a divat. Ezt szeretik és szívesen fogyasztják, valahogy normális, hogy az ember vágyik a jó étel után, de lehet, a kényelmesség is közrejátszik ebben és számba sem veszik, hogy ezek az élelmiszerek mennyire károsak egészségükre.

— A szülőnek egyszerűbb, ha nem készít tízórait a gyereknek, ad neki 20–40 ezer lejt, a gazdagabbak sokkal többet is. Ezzel megszabadulnak a mindennapi gond egy részétől…

— Valóban ebben benne van a kényelmesség, és főleg az, hogy a gyermek ezt szereti, és nem tesz akármilyen tízórait a táskájába. Ehhez én még azt is hozzátenném, hogy a szülők példája sem pozitív. Lassan bevett szokás, hogy sem a szülők, sem a gyermekek nem reggeliznek. Ez is hibás felfogás. Ez ellen is harcolni kellene. A gyermek, amit a szülőtől lát, azt hamar megtanulja. A jót is, de a rosszat is.

— Manapság egyre gyakrabban felmerülő kérdés: mennyire veszélyesek a génmodifikált élelmiszerek?

— Konkrét kísérleti eredmények még nem mutatták ki, hogy ezek az élelmiszerek károsak az egészségre, de például a bio- vagy ökotermelőknek nem szabad génmanipulált vetőmagot használniuk. Egyes nyugati országok nem importálnak ilyen mezőgazdasági terméket. S ha génmanipulált a termék, azt kötelező módon fel kellene hogy írják az árucikkre. Ezt olykor elfelejti a gyártó cég, nekünk pedig ezt kideríteni nem egyszerű dolog. Még a permetezés utáni szermaradvány kimutatására sem vagyunk felkészülve. Így megvásárolhatunk és fogyaszthatunk olyan zöldségeket is, amit előző nap permeteztek növényvédő szerrel. Ez egyaránt érvényes a külföldről behozott zöldségre és gyümölcsökre.

— A hűsítők is veszélyesek?

— Károsak a bennük levő összetevők miatt. Németországi megfigyelések szerint azok a gyermekek, akik rendszeresen nagy mennyiségű Coca-Colát fogyasztanak, 15 éves korukban ötször esélyesebbek a csonttörésre, mint azok, akik nem isznak ilyen üdítőt, mert ez kiüríti a kalciumot a csontból.

— A tanítók, tanárok mit tehetnének annak érdekében, hogy jó útra térítsék a tanuló ifjúságot?

— Nem csupán a pedagógusok és a szülők felelőssége ez, az orvosok is példát kellene hogy mutassanak.

„Jaj, abban olyan sok E van!" — hallani gyakran. Az élelmiszerek adalékanyagaira hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mintha azok csak rosszak lehetnének. Ez pedig nem igaz, van például E száma a C-vitaminnak és a mésznek is. Érdemes tehát megismerkedni velük, megtudni, mit is takarnak a titokzatos számok.

Most a leggyakoribb tartósítószerek kerülnek sorra. A tartósítószerek a gombás és bakteriális fertőzéstől védenek. Vagy úgy, hogy az alapvető életkörülményeket (kémhatás, ionkoncentráció) változtatják meg, a mikroorganizmusok számára elviselhetetlenre, vagy úgy, hogy a mikroorganizmusokat pusztító anyagot tartalmaznak.

Tudnunk kell, hogy a természetes eredetű tartósítószereket nem minden esetben kötelező feltüntetni: főleg akkor nem, ha az élelmiszerbe kevert (más) adalékanyaggal kerülnek a termékbe. Tartósítószert használnak a haltermékek, a gyümölcslevek, az üdítőitalok, a kenyér, a pékáruk, a saláták, a margarin, a salátaszószok, a bor, a szárított gyümölcsök és zöldségek, a citrusfélék stb. tartósításához. Gyakorlatilag minden élelmiszerünkben megtalálhatók a gyakran szidott E-k, az alábbiak alapján azonosíthatjuk, pontosan milyen adalékot tartalmaz a megvásárolt termék.

E201 Nátrium-szorbát — az E201 — ellentétben a többi szorbinsókkal — teratogén (fejlődési rendellenességet okozó) anyagnak bizonyult.

E210 Benzoesav, E211 Nátrium-benzoát, E212 Kálium-benzoát, E213 Kalcium-benzoát.

A benzoesav nyomokban számos élelmiszerben mint természetes alkotóelem van jelen (pl. a tejtermékekben, a gyümölcsökben, vagy a mézben). Tartósítószerként adagolva azonban ennek ellenére mellékhatások jelentkezhetnek. A benzoesav és sóinak használatát a kutya- és macskaeledelekben betiltották.

A macskáknak már 5 ezreléknyi is halálos lehet. Az E210-213 az embernél viszonylag gyakran vált ki allergiát (asztmát, csalánkiütést). Az L-Aszkorbinsav (E300) jelenlétében a benzoesavból benzol képződik. Fennáll a gyanú, hogy lebomlásnál megterheli a májat. Érzékeny embereknél — különösen az aszpirin-allergiásoknál — allergiát (asztmát, csalánkiütést) okozhatnak.

E214 Etil-(p-hidroxi-benzoát, E215 Nátrium-etil-(p-hidroxi-benzoát), E216 Propil-(p-hidroxi-benzoát), E217 Nátrium-propil-(p-hidroxi-benzoát), E218 Metil-(p-hidroxi-benzoát), E219 Nátrium-metil (p-hidroxi-benzoát)

A PHB-észterek átlagon felüli gyakorisággal váltanak ki allergiás reakciókat. Görcsoldó képességük több mint százszorosa a nátrium-benzoáténak (E211). Az élelmiszernek fémes mellékízt adnak. Érzékeny embereknél allergiás tüneteket okozhatnak.

E220 Kén-dioxid EE221 Nátrium-szulfit, E222 Nátrium-hidrogénszulfit, E223 Nátrium-metabiszulfit, E224 Kálium-metabiszulfit, E226 Kalcium-szulfit, E227 Kalcium-hidrogén-szulfit, E228 Káliumhidrogén-szulfit

A kén-dioxid és a kénessav sói (a szulfitok) nemcsak tartósító-, hanem szépítőszerek is. Az emberiség által legáltalánosabban használt, legősibb adalékanyagok egyike. Az élelmiszerekben a szulfitok bontják a B₁-vitamint. A szulfitra érzékeny embereknél fejfájást, rosszullétet vagy asztmarohamokat idézhet elő. Ismertek anafilaxiás sokk (a legsúlyosabb allergiás reakció) miatt bekövetkezett halálesetek is. Főleg a fehér borok, pezsgők, szárított gyümölcsök, lekvárok tartósításához használják. Kiszámíthatatlan reakciókat okozhat: egyeseknél rosszullétet, fejfájást, hasmenést — rosszabb esetben anyagcsere- vagy idegrendszeri zavart. A kén-dioxidról kokarcigonén hatás feltételezhető (más anyagokkal együtt elősegíti a rák kialakulását).

E230 Bifenil, E231 o-fenil-fenol, E232 Nátrium-o-fenil-fenolát

A citrusfélék gombaölő szere, amelyet legtöbbször kombinálva alkalmaznak. Tulajdonképpen peszticideknek számítanak. Az állatkísérletek szerint elősegítik a hólyagrák kialakulását (főleg az E232 és az E233 kombináció). Az E230 adalék már a gyártó üzemekben is több halálesetet okozott. Vigyázat! A hámozáskor az adalékanyag egy részét ujjunkkal rávihetjük a gyümölcs húsára. Mivel esetenként a narancs, citrom stb. csomagolópapírját is ezekkel az anyagokkal impregnálják, ne engedjük a gyerekeket a csomagolópapírral játszani!

E233 Tiabendazol

A banán penészgomba elleni védőanyaga. Ezenkívül orvosság is, amelyet kiegészítőleg, peszticidként is felhasználnak. Az egerekkel folytatott kísérletek veseártalmat és fejlődési rendellenességet jeleztek. Az E230-234-gyel kapcsolatos, pontos toxikológiai vizsgálatok még hiányoznak sajnos. A kezelt citrusfélék és banán héjától addig is óvakodjunk!

E235 Natamicin

Bevált, a szervezet számára könnyen kezelhető szer; nemi betegségek, lábgomba és szájpenész elleni gombaölő szer. Idáig csak recept ellenében, vagy a bolti sajtféleségekkel lehetett beszerezni. A tervek szerint az EU-ban szárazkolbász- és szalámiféleségek tartósítószereként is engedélyezni fogják. Kiterjedt élelmiszeripari alkalmazása esetén félő, hogy nő a kórokozók vele szembeni ellenállósága, ami csökkenti a natacimin gyógyszerként való alkalmazási lehetőségeit.

E239 Hexametilén-tetramin

Univerzális felhasználású szer, melyet orvosságként köszvény és a húgyúti fertőzések esetén is alkalmaznak. Formaldehiddá alakul. Tartósítószerként való használata eddig kizárólag a Provolone-fajtájú sajtok esetében engedélyezett.

E242 Dimetil-dikarbonát

Úgynevezett hidegcsírátlanító anyag, amit főleg üdítőitaloknál és dobozos teánál használnak. A dimetil-dikarbonát közvetlenül a hozzáadás után feloldódik, miközben mindenféle mellékreakcióba lép a semlegesítendő mikrobákkal és az élelmiszerben lévő egyéb anyagokkal. Többek között — nyomokban<N>- metil-karbamát képződik (a karbamátot peszticidként is alkalmazzák).

E249 Kálium-nitrit, E250 Nátrium-nitrit, E251 Nátrium-nitrát, E252 Kálium-nitrát

A nitrátok és nitritek súlyos környezeti-egészségi veszélyei (a trágyázással kapcsolatosan) naponta kerülnek terítékre. Ennek ellenére pl. a sonka pácolásához használt sós lé megengedett nitráttartalma tízszerese az ivóvízben engedélyezett maximumnak. A nitritet a húskészítmények színezésére használják, emellett a kolbász- és szalámifélék eltarthatóságának növelésére is. A nitrátokat (E251, E252) ezenkívül a kemény (szeletelhető) sajtok tartósításához és speciális halkészítmények érleléséhez is alkalmazzák. A szervezetben a nitrátok nitritekké alakulhatnak, ez utóbbi pedig a gyomorban és a belekben reakcióba léphet más élelmiszer-összetevőkkel. Mindez elősegítheti a rákkeltő nitrózaminok kialakulását. A nitrátok különösen kisgyerekek számára jelentenek állandó veszélyt. Meggátolhatják a vörösvérsejtek oxigénfelvételét, ami cianózist („kékbetegséget") válthat ki.

E280 Propionsavak, E281 Nátrium-propionát, E282 Kalcium-propionát, E283 Kálium-propionát

A propinsav különböző élelmiszerek természetes alkotórésze. Patkányoknál az előgyomorban rákhoz hasonló elváltozásokat okozhat. Egyes szakvélemények szerint ránk nézve ártalmatlan, mivel az embernek nincs előgyomra. 1988-ban az NSZK-ban is betiltották, de az EU engedélyezte bizonyos kenyérfajtákhoz.

E284 Borsavak, E285 Nátrium-tetraborát (borax)

Az EU mint a kaviár tartósítószerét engedélyezte (eddig tiltott volt). A borátok erősen toxikus hatású anyagként ismertek, amelyek felhalmozódnak a szervezetben. Mérgezés esetén ismert ellenszere nincs.

E925 Klór, E926 Klór-dioxid

Az ivóvíz klórozására (csírátlanítására) használják. A klórból kloroform keletkezhet, ami zuhanyozáskor belélegezve vagy bőrön át juthat a szervezetbe. A klórozott víz ezenkívül kedvezőtlenül befolyásolhatja a pajzsmirigy működését. A klór hasznosságának (a higiéniai szempontból kifogástalan ivóvíz) és a mellékhatásainak összevetése egyedi mérlegelést igényel.

Érdemes elgondolkodnunk néha azon, hogy a közvetlenül mellettünk élő emberek, a közelünkben, vagy elérhető távolságban lévő települések, tájak miért nem vonzanak bennünket annyira, mint az egzotikus hangzású, különlegesnek tűnő személyek, helyek. Vajon csupán azért, mert az ismeretlen mindig is vonzóbb, izgalmasabb az emberek számára, több kalandot ígér? Pedig, ha nyitottabbak lennénk, ha az általunk már ismert, „tudott", ne adj’Isten, „letudott" dolgokat megpróbálnánk újra felfedezni magunknak, bizonyára meglepődnénk azon, mennyi mindenre nem figyeltünk fel, mennyi titkot rejteget számunkra mindaz, amiről azt hittük, megszokott, unalmas. Tegyük fel, kedves Olvasó, csodával határos módon megadatik Önnek a lehetőség, hogy megengedjen magának egy pihentető, kikapcsolódást ígérő hétvégét. Vagy akár egy egész hetet. A több hetes nyári pihenőszabadságot meg sem merem említeni, nem valószínű, hogy sokunknak lenne rá lehetősége. Nos, mit kezdjen magával és családjával, vagy éppenséggel szerelmével az ember, ha nem csupán pihenni akar, napokig a lakásában ülve, semmittevésbe süppedve, hanem egyben regenerálódni, kikapcsolódni, szépülni (!), és ami a legfontosabb, fizikai és szellemi egészségéért is tenni valamit. Vegyen egy nagy lélegzetet, pakolja össze a legszükségesebb dolgokat, és utazzon el. Csak ide a szomszédba. Az Alföldre. „Ahol a nap is megpihen". Ki ne felejtse a fürdőruhát a csomagból. Nem számít, hogy még mindig tél van. Hamarosan tavaszodni fog, majd jön a verőfényes nyár. Minden évszakban kipróbálható. Ajánlott útvonal: Debrecen, Tokaj, Hajdúszoboszló, Gyula. Így együtt is lehet, de külön-külön talán érdemesebb. Több idő jut mindenre.

Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz
Nos, vegyük sorra az útvonalat. Kezdjük rögtön a cívisvárossal, Debrecennel. A város nevének hallatán sokaknak minden bizonnyal a „víg poéta", Csokonai Vitéz Mihály, no meg közismert múzsája, Lilla jut eszébe. De könnyen meglehet, hogy Munkácsy Mihály neve és híres Krisztus-trilógiája ötlik fel először, amely, hosszú ideig tartó „harc" után első ízben látható így együttesen a Déry Múzeumban. Lapunk olvasói tavaly októberben részletesen megismerkedhettek a három óriáskép történetével. A színházkedvelők pedig tudják, hogy Debrecen városában a híres poéta, Csokonai nevét viseli a teátrum, amely prózai-, balett- és operatagozattal is rendelkezik, de itt található Közép-Európa egyik legszínvonalasabb bábszínháza, a Vojtina. És akkor még nem említettük a számos könyvtárat, galériát, a többi múzeumot, és a református kollégiumot, amely szintén része a cívisváros történelmének. Kulturális téren nem szenved tehát hiányt Debrecen, mindenki találhat magának szellemi táplálékot. Mindehhez azonban az is szükségeltetik, hogy miután alaposan kibarangolta magát az ember, és megismerkedett a város összes nevezetességével, legyen, ahol megpihenjen. A kilencven esztendős Grand Hotel Aranybikába invitál a vendégszeretetéről híres Hupuczi László, a Cívis Hotels szállodaláncolat elnök-vezérigazgatója. Akad persze az Aranybikánál szerényebb hotel is a szállodalánc keretében, válogathatunk az ajánlatok között. És ha már kipróbáltuk a debreceni konyhát, kipihentük a városnézés fáradalmait, irány a hatalmas gyógy- és fürdőközpont, az Aquaticum. Mediterrán élményfürdő a debreceni Nagyerdő szívében, hirdeti a szórólap. „A víziparadicsom egy 66 méter átmérőjű kupolacsarnokban foglal helyet, mely trópusi növényekkel igazán zöld és üde környezetet eredményez. Az élményfürdőből egy üvegfolyosón át közvetlen átjárás biztosított a termálfürdőbe", olvashatjuk a részleteket, de azt ajánlom, jobb, ha kipróbálják! Minden pénzt megér!

A királyok bora, a borok királya
A Napkirálytól, XIV. Lajostól származik a fenti idézet, s minden bizonnyal megbízhatunk benne, a francia király ugyanis híres volt különleges ízléséről. Ha egyszer eljutnak Tokajba, valószínűnek tartom, hogy visszakívánkoznak többször is. Ez a vidék télen-nyáron meglepetéseket tartogat a vendégek számára. Persze a leginkább „tetten érni" azt, amitől a tokaji aszú, tokaji aszú, a nemesrothadást (botrytis cinera) szüret idején lehet. De ha nem ebben a periódusban iktatjuk be a Világörökség részének nyilvánított Tokaj-Hegyalja meglátogatását, akkor sincs semmi vész. Nagyszerű szakemberek állnak rendelkezésünkre, akik szakszerűen elmagyarázzák az „isteni nedű" keletkezésének minden részletét. Ami pedig a legcsábítóbb a Tokajban tett kirándulásban, az a borkóstoló. Térjenek csak be a kis hangulatos terecskén, a Kossuth tér bal sarkán álló Rákóczi Pincébe, és győződjenek meg róla. Felejthetetlen élmény a 15. században épült, lenyűgöző méretű pince, ahol tölgyfahordókban érlelődik a tokaji aszú és szamorodni.

Tokajtól egy kicsit tovább menve, Tarcalon is iktassunk be egy pihenőt utunk alatt. Egy szőlőbirtok újjászületésének lehetünk tanúi, a gróf Degenfeld családhoz tartozó területen. A német–magyar származású grófi család elsőosztályú szőlőbirtokaival jelentős szerepet játszott Tokaj-Hegyalja életében. A Gróf Degenfeld Szőlőbirtok parkjának közepén, festői környezetben, öreg fák között található a négy csillagos kastélyszálló, amelynek hangulatát meg kell tapasztalni, még ha csupán egy séta erejéig is.

És ha már a Napkirállyal kezdtük a Tokajról szóló fejezetet, zárjuk le a vidéken tett barangolásunkat egy Tiedge idézettel: „Ahol olyan bor terem, mint a tokaji, milyen lehet ott a lélek?" Érdemes lesz személy szerint megtapasztalni.

Gyöngyszemünk az egészség
A mediterrán hangulatú fürdőváros, Hajdúszoboszló hét évtizede vonzza a gyógyulni, pihenni, szórakozni vágyó vendégeket. A helybéliek szerint a várost az egész világon a „reumások Mekkája"-ként emlegetik. A Cívis Hotels láncolathoz tartozó három csillagos Délibáb Szálló a gyógyfürdő 25 hektáros parkjának közvetlen szomszédságában található. A több „szárnyat" magába foglaló épületből szinte ki sem kell lépni, ha nincs hozzá kedvünk, hiszen a szálloda saját gyógycentrummal és gyógymedencével rendelkezik, a szolgáltatások pedig a kezeléstől a szaunáig, a masszázstól a fodrászatig, vagy a fényterápiáig mindent magukba foglalnak. De szerveznek bortúrát Tokajba és Egerbe, hortobágyi pusztaprogramot, és a lovaglás sem marad ki az élménytárból.

Az egészség bástyája
Elérkeztünk útvonalunk utolsó állomásához. De ha csak arra lenne idejük és kedvük, hogy ezt a határmenti kisvárost meglátogassák egy hétvége erejéig, akkor sincs vész. A II. Gyulai Reneszánsz Karnevált ugyan lekésték, de már kopogtat az ajtón a március 12.–30. között megrendezésre kerülő Tavaszi Fesztivál. Aztán áprilisban az V. Gyula-napok, májusban a Virágok Vasárnapja, és így tovább egész évben. Ja, ki ne hagyják a július 1.–augusztus 15. közötti periódust, a Várszínházi évadot. Amíg várják majd, hogy esténként Thália papjai és papnői fellépjenek az idén tavasszal teljes egészében megújuló középkori vár színpadán, nagyszerű sétát tehetnek a három részre, Újvárosra, Németvárosra és Kisrománvárosra tagolódó településen. El ne felejtsenek betérni a „Százéves cukrászdába", egyedi hangulatát hosszú ideig lelkünkbe zárhatjuk. Gyula első cukrászdája 1840-ben nyitotta meg kapuit. Az azóta is folyamatosan cukrászdaként működő vendéglátóhelynek eredeti használati eszközökkel felszerelt cukrászműhelye van, amely ma cukrászmúzeumként üzemel. Eredeti, biedermeier bútorokkal berendezett termeiben sajátos, 19. századi érzés vesz erőt az oda látogatókon. Ízletes süteményei, saját készítésű pralinéi elvarázsolják a szürke, semmitmondó épületekhez és élményekhez szokott turistát. És ha szépen megkérik a cukrászda jelenlegi főnökasszonyát, még az eredeti gépzongorát is bekapcsolja az Önök számára.

A cukrászdában tett látogatás után feltétlenül az egészség bástyájába, a Várfürdőbe kell, hogy vezessen az út, hiszen a fölös kalóriáktól csak ott szabadulhatunk meg, gyorsan és kellemesen. Ugyanakkor a 2005 méter mélyről feltörő 72 fokos vízben gyógyírt lelhetünk esetleges kopásos eredetű mozgásszervi megbetegedéseinkre, a krónikus idegbántalmakra, és a krónikus gyulladásos nőgyógyászati betegségekre is. Természetesen reumatológus, fizioterápiás és sportszakorvosi felügyelet mellett. De akik csak egyszerűen élvezni szeretnék a víz áldott hatását, 10 fedett és 8 szabadtéri gyógy- illetve strandmedence várja őket. És még egy ötlet: hét végén éjfélig lehet önfeledten lubickolni a várfürdő egyes részein. Szerelmes pároknak kimondottan ajánlott. De a család minden tagja megtalálja a maga szórakozását az élménymedencében a késő esti órákban. A következő műfajokból lehet válogatni: nyakzuhany, buzgár, állómasszázs, vízisün, sodrófolyosó, ülőpados hátmasszázs, fekvő pezsgőfürdő és skót zuhany. Tessék élvezni. Csak itt van a közelben.

Japán, a „felkelő nap országa" évszázadokon át szinte hermetikusan elzárt világ volt a külföldiek előtt, a nagyvilág sokáig vajmi keveset tudott Japán színészetéről, színházi szokásairól. 1868-ban új korszak vette kezdetét, az ún. Meiji [Meidzsi] korszak, amely megpróbálta kitárni a külföldi érdeklődők előtt az ország kapuit, és a nyugati világ megismerésének útjába sem gördítettek korábban legyőzhetetlennek tűnő akadályokat. A sokarcú, titokzatosnak tűnő Japán színházi élete is megismerhetővé vált, mint ahogy ezt követően egyre több, külföldre utazó japán színtársulat előtt is megnyílt az a nem kevésbé változatos színházi világ, amelyet többek között Shakespeare, Ibsen, Maeterlinck, Hauptmann, Gorkij színpadi műveinek kultusza teremtett a világ különböző színpadain.

Japán nyitási korszakának idején a japán színészet speciális műfajai: a no-színház, a kabuki, valamint a bunraku (=bábszínház) tulajdonképpen már túl voltak virágkorukon, de olyan műfajoknak számítottak, amelyek a kulturális örökség értékes vonulatát képezik, s amelyek megőrzésére, fenntartására, továbbéltetésére megvolt a hivatalos igyekezet. Ez a magyarázata annak, hogy a mai japán színházról se lehet beszélni anélkül, hogy ne számoljunk a modern színjátszás változatos műfajai mellett a múlt máig is tovább élő színházi előadási formáival. Az európai színjátszástól annyira eltérő, ősinek tekinthető japán színjátszási formákkal csak fokozatosan, lassan ismerkedett meg a világ, s ez a lassúnak mondható ismerkedési folyamat a XIX. század utolsó évtizedeitől kezdve — az újabb társulatok megjelenésének gyakoriságától függően gyorsult fel a XX. század folyamán.

A magyar színháztörténetben ennek az ismerkedési folyamatnak a kezdete az 1885-ös évhez köthető, amikor Erdélyben — előbb Kolozsváron, majd Nagyváradon — Charles Arbore francia színtársulattal társbérletben a műsor második részében tűntek fel a japánok, nem kis meglepetést okozva. Műsoruk leírása, illetve megnevezése némi bizonytalanságot takar, hiszen itt a bevezetőben történt három klasszikus műfaj egyikére sem történik utalás, viszont arra igen, hogy mutatványaik szoros kapcsolatban álltak az akrobatikával, s bizonyára a cirkuszokban megszokott ügyességi jelenetekkel, amelyek szerepe az említett három ősi színpad műfajban is megtalálható. A kolozsvári Magyar Polgár c. lap 1885. július 16-i száma így számolt be az előző esti előadásról: „A második szakasz műsorát a japáni társulat mutatványai töltötték be. A műsor négy jelenetből állott, a hét személy, köztük három gyermek, nyaktörő, hihetetlen izom-erőt és szabatosságot kívánó testgyakorlataikat csodás precizitással hajtották végre. A lélegzetünk elakadt a működők merészsége és hidegvére fölött."

A következő napok előadásainak dicséretei túlszárnyalták az első visszhang lelkesedését is. Egymás után kilencszer került előadásuk a közönség elé, mindig zsúfolt ház előtt. Tömegesen érkeztek nézők vidékről is, hogy a japánok művészetét megcsodálják. „A színészeink együtt gyönyörködnek a vendégek mutatványaiban, még akkor is szórakozván, amikor játszanak." Hozzájuk hasonló mutatványokat európaiaknál látni nem lehet — fűzi hozzá a cikkíró — és érdekes megjegyzésként teszi szóvá: „Arcukhoz hasonló arczok székelyvidékeink nem egy faluban láthatók." A Torikatta-vezette társulat nagyváradi fellépését megelőzte kolozsvári híre: „Ilyen társulat, melynek tagjai az erő és táncművészet tökélyét a legmagasabb mértékben elérték — még Magyarországon nem fordult meg." — írta a Nagyvárad c. lap 1885. július 29-i száma. A társulat különben huzamosabb ideje Londonban működik a Kristálypalotában, és a társulat hét személyből (Torikatta, Duscha, Thomi, Thora, Cico, Chirso, Saitó) áll. Nagyváradon például a Kertészleány darabot is bemutatták. A nagyváradi Szabadság c. lap szerint a színkörben bemutatkozott japán társulat összekötötte mutatványait a színi előadással. (1885. augusztus 1.)

Nagyvárad volt a színhelye a Mitsuta társulat mutatványainak 1888. augusztus 2-án, 3-án, 4-én és 5-én. Sajnos előadásaikról többet nem tudunk. A magyarországi közönség fokozott érdeklődéssel fordult Távol-Kelet és köztük elsősorban Japán művészete felé. l892-ben az Operaházban műsorra tűzött japán tárgyú balett alkotóit a japán nagykövet látta el tanácsokkal.

A magyar sajtó a XIX. század végén, a XX. század elején fokozott figyelmet tanúsít Japán irányában, és megpróbálja Japán múltjának bemutatása mellett érzékeltetni azokat a változásokat, amelyek a távoli országban végbemennek. 1895. szeptember 1-én a Fővárosi Lapok cikket közölt A modern Japán címmel. A cikkíró ismerteti a tokiói Medisa Színházat, jelezve a színház életében az utóbbi másfél évtizedben bekövetkezett lényeges változásokat, igyekezve fenntartani a folyamatosság és változás kényes egyensúlyát. A magyar olvasók számára — de az európaiaknak is — ekkor még kuriózum számba ment, hogy_. a színházban a női szerepeket továbbra is férfiak játszották, a nőknek legfeljebb csak a táncos jelenetekben volt szerepük. (Ez egyáltalán nem volt mindig így, az 1600-as években kialakuló kabuki éppen egy táncosnőnek, O-Kuninak volt köszönhető, de 1644-ben császári rendelet tiltotta meg, hogy a nők színpadra lépjenek, és az Onmaga színész az a férfi színész, aki női szerepeket alakít. Ez az állapot 1881-ig tartott, amikor rövid időre ismét megengedték a nőknek, hogy színpadon játszanak, majd ismét a tiltás korszaka következett.)

1896-ban a magyar sajtóban közölték, hogy egy japán színtársulat Franciaországba, Ausztriába, Németországba érkezik vendégszereplésre, magyarországi fellépéseik nyomát nem találtuk.

A XIX. század második felében megszaporodott a Japánba eljutó magyar utazók száma, s a híradások, a beszámolók alapján egyre többet lehet megtudni a távoli ország egzotikus világáról. A már említett 1895-ös Fővárosi Lapok háromrészes, Japánról szóló cikkében a tokiói színházi élet egyes jelenségeivel találkozhatunk; a Danduro és Szadanyi nevű színészek munkahelyéről is részletes képet kaphatunk: egy színház belső elrendezettsége és felépítettségéből is következtethetünk az eltérő, általunk nem hagyományosnak ismert színház belső képére, az emeleteken és a földszinten elhelyezett nézőhelyekre, és nem kevésbé a színpadra. Az mindenkinek feltűnő, hogy a japán előadások sokszor délelőtt tizenegytől akár este 9-ig is eltarthatnak. A japán színház címmel kilenchasábos cikket jelentetett meg Bozóky Dezső doktor, aki hajóorvosként többször megfordult Japánban, és a szárazföldön töltött napokon nem mellőzte a japáni színházi látványosságokat: „Gyakran eljártam a színházba, mert igazán élveztem a színészek pompás játékát s a nyelv ismerete nélkül is igen szépen megérthettem különösen a modern darabok cselekményét." Anélkül, hogy nevén nevezné — a szerző valószínűleg a no-játékokra céloz, amelyekben a lényeg a táncon van, a dialógusok és az énekek szerepe másodlagos a kevés szereplő — rendszerint két színészből álló no játékban kiemelkedő szerep jut a nagy művészi készségről tanúskodó maszkoknak, amelyeket a két főszereplő visel, de az igazi cselekményhez szokott európai néző számára szokatlan és olykor fárasztó a szereplők gyakori mozdulatlansága. A szöveggel előadott, és tánccal kísért kabuki színház mindenképpen közelebb állhat a másfajta hagyományhoz szokott színházi nézőhöz: a darabok jelentős többsége történelmi témát vagy az egyik típusa a mozgalmasságot sem nélkülöző rablókalandokat dolgoz fel. A már idézett szerzőnk, Bozóky Dezső nézőként szívesebben volt bámulója a távol-keleti színpadi játék eme formájának: „A színházaknak forgó színpadjuk van, nyílt színen változik minden, nem kell tehát lépten-nyomon hosszú szünetet tartani. A néhány fuvola, gitár és dobból álló zenekar a színpad egyik oldalán rostély mögött működik. Igen érdekesek a régi történelmi tárgyú darabok, melyek folytatásokban kerülnek színre, ahogy a napilapokban folytatásban jelenik meg a regény. Legérdekesebb, hogy a darabok legnagyobb része nincs leírva, hanem csak úgy öröklődik át színésznemzetségről színésznemzetségre."

Különben a modern darabok egyre inkább előtérbe kerültek: „A régi darabok, kivált kezdetben, igen fárasztók, a szereplők néha óra hosszat nem mozdulnak helyükről, végnélküli monológokat szavalva, melyből egy hangot sem értek. Annál érdekesebbek azonban a régi feudális korszak jelmezeit, hajviseletét s különféle szokásait tanulmányozni a régi darabokban." A továbbiakban egy ilyen történelmi darab utolsó felvonását eleveníti fel a leíró, amelyet Yokohamában látott.

A távol-keleti japán színházi életének sajátos konvenciórendszere, amely magába ölelte a pantomim, tánc, ének, szövegmondás, verselés, akrobatika eszközrendszerét, évszázadok leforgása alatt alig változott valamit, a változás felgyorsulása csak a XVIII. század második felétől figyelhető meg, akkortól, amikor Japán megnyílt a külföldiek előtt, a japánok előtt is megnyílt a nagyvilág. A változást néha a véletlen események is kiválthatták.

1894-ben Otajiro Kavakami (†Berlin, 1911. december) férfiakból álló társulatával Amerikába ment, hogy tudásukat az amerikai publikum előtt is ismertté tegyék. San Franciscó-i fellépésük idején történt, méghozzá premier előtt, hogy a társulat első színésze — aki női szerepben lépett volna a közönség elé — az utolsó pillanatban megbetegedett. Az igazgató felesége mint gésa már korábban elsajátította a színpadi mozgáshoz szükséges alapelemeket, jól ismerte a no és a kabuki színház tánchagyományait, a kéz gesztusában rejlő kifejezési lehetőségeket — s noha hazájában e szerepkör kizárólag férfi színészeket illetett meg — szükség törvényt bont alapon a gésa feleség, Sada Yakkó beugrott a megbetegedett színész női szerepébe, és fellépésével óriási sikert aratott. A beugrás annyira sikeres volt, hogy a turné következő állomásain már ő játszotta a szerepet. A tanulmányútnak is minősült fellépéssorozat így folytatódott Angliában, és a társulat Sada Yakkó főszereplésével mutatkozott be 1900-ban a párizsi világkiállításon. A művésznőt Kelet Duséjénak nevezték, törvénybontó fellépéséről ő maga így emlékezett meg: „Eddig még egyetlen egyszer sem léptem föl férjem színházában, mert törvényeink tiltják, hogy asszonyok a férfiakkal egyidejűleg a színpadon megjelenjenek. Ami azonban hazámban lehetetlen volt, azt idegenben bátran megkísérelhettem. Megnyugtattam tehát erősen remegő szívemet, fölléptem és a siker óriási volt."

(Folytatjuk)

Közismert, hogy a magyar nyelvben a magánhangzók között az e hang a leggyakoribb. Azt már kevesen tudják, hogy az e hangok sokasága két hang egybeesése alapján keletkezett. Hajdan a régi magyar nyelvben ugyanis kétféle e hang volt, s egyes nyelvjárásokban — mint például a székelyben meg a kalotaszegiben — ma is kétféle e hang van: egy nyíltabb és egy zártabb változat, az e meg ë.

Egy kalotaszegi ember például az (ők) mentek és a (ti) mentek között nemcsak a személyes névmás vagy a szövegösszefüggés alapján tud különbséget tenni, hanem az e és ë alapján is. Náluk a mëntëk azt jelenti: ‘ti mentek’, a mëntek pedig azt: ’ők mentek’. Továbbá, aki valamit kettévág, az felez, aki viszont leveszi valaminek a felszínét, az fëlëz, azaz fölöz.

Ez utóbbi, az ö-ző fölöz alakból már következtethetünk arra is, hogy az ö-ző nyelvjárásainkban, mint amilyen a Székelykeresztúr környéki, a bánsági és a dél-alföldi, nem akármilyen e, hanem csak az ë hang helyén ejtenek és ejthetnek ö hangot. Így a kalotaszegi eszës, gyermëk, embër szó Székelykeresztúr környékén eszös, gyermök, embör, de sohasem lehet öszes, ömber, györmek, mivel csak az ë felelhet meg az ö-nek. A régi nyelvben és az egyes nyelvjárásokban az e és az ë hangnak a helye az egyes szavakban meghatározott, egymással fel nem cserélhető. Például a szem szó az e-t és ë-t megkülönböztető székely nyelvjárásban mindig szëm (illetőleg Keresztúr környékén szöm), de itt, e nyelvjárásban sohasem ejthető nyílt e-vel.

Irodalmi nyelvünk az e és az ë ejtését nem honosította meg, az ë ejtését nem tette kötelezővé, az ë jelölése a helyesírásunkba sem hatolt be. Az ë-zéssel párhuzamos, az ë helyén jelentkező ö-zés már küzdött és még ma is küzd irodalmi nyelvi érvényesüléséért. Vörösmarty Mihály egy megjegyzését idézhetjük, aki az ë–ö kérdésében így nyilatkozott: „De hát miért nem jó a tekéletes szó? Csak azon csekély okért, mert a tökéletes nem rossz és divatos, a tekéletes pedig nem divatos s nem is igen méltó, hogy divatba hozassék… csak e betükből áll, s ezek szaporítására a magyar nyelvben semmi szükség." Vörösmarty és Bajza írói csoportja az e hangok csökkentése végett egyes szavakban hajlott az ö-ző változat elfogadására: tömérdek, fölös, fölösleges, mögött, fölött stb. (e helyett: temérdek, felesleges, megett, felett stb.).

Az ö-ző és az e (ë)-ző változatok e küzdelmét tükrözik a helyesírásunkban megengedett kettős alakok: fel-, föl-, veder — vödör, seper — söpör stb. Az egyik vagy a másik változat használata olykor stilisztikai szerepű is lehet. Például a fölemelkedett és felöltözködött kevésbé egyhangú, mintha ezt írnók: felemelkedett, illetőleg fölöltözködött. Máskor meg finom árnyalati jelentésbeli különbség is kialakulhat az e (ë)-ző, meg az ö-ző változat között. Aki a bíróságra megy, az többnyire perel, de a háziasszony a rend érdekében inkább pöröl…

Az erdélyi egyházmegye kolozs-dobokai főesperességéhez tartozó Kolozsvár-belvárosi Szent Mihály plébánia létezéséről már 1216-ról van adatunk. Építtetője Sleunig (vagy Schleynig) Gergely plébános volt. Az 1350–1500 körül emelt templomát — Kolozsvár városképileg is meghatározó gótikus épületét — is Szent Mihály titulusára szentelték. A római katolikus plébánia a reformáció megjelenését követően, a főtéri templomnak a nagy támogatottságnak örvendő protestáns egyházfelekezetek által történt használata időszakában nem működhetett, 1550 körül megszűnt. 1544-től — a lutheránus, kálvinista, majd unitárius — Heltai Gáspár, 1555-től az unitárius egyházalapító Dávid Ferenc volt a templom plébánosa. Kérészéletű kivételt jelentett 1604 és 1605 között az a két esztendő, amikor Georg Basta császári hadvezér rendeletére a jezsuiták vehették birtokukba a lerombolt Farkas utcai templomuk helyett. A Habsburgok által támogatott katolicizmus előretörése, annak megújulása után, 1716-ban alapították újjá a plébániát. Gróf Steinville főhadparancsnok az év március 30-án karhatalommal foglalta el az unitárius kézen levő templomot. Azóta háborítás nélkül működik a római katolikus egyházközség és plébániatemploma, a Szent Mihály.

1190-ből származó adat szerint a templom első ismert plébánosa egy Henricus nevű pap volt. Utódai közül többnek a templom építésében, szépítésében vállalt szerepe miatt maradt fenn a neve. Klein Johann (1521–1527) volt a donátora a sekrestye művészi faragású ajtókeretének, mely 1528-ban készült el. Valószínűleg az ő arcmását viseli az ajtónyílás feletti timpanonba szorított, barett-sapkát viselő, kezében a D. Iohannes Cly feliratos mondatszalagot tartó faragott férfiképmás. Az 1739. augusztus 2-án beiktatott Biró János munkálkodásához fűződik a templom történelmi múltjához méltó feldíszítésének időszaka. A 18. századi plébániatemplom és papja egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Az 1697-es tűzvészben megrongálódott tornyot újjáépíttette, melynek díszes, sokrétű barokk sisakjára 1748. május 14-én illesztették a keresztet. A nagy pestisjárvány (1738–1742) elvonulása után a templom főbejárata elé — cinteremkapuként is működő — fogadalmi kapuzatot emeltetett. (A Szent Mihály-csoportozattal és a pestis ellen oltalmazó szentek szobraival díszített szoborkompozíciót a főtér 1899 évi rendezése során áthelyezték a keleti külvárosban álló Szentpéteri templom elé.) A szentmise fényének növelése és a lelki áhítat mélységének fokozása érdekében a kor legnevesebb szobrászművészeivel — Nachtigall Jánossal és Schuchbauer Antallal — szószéket és öt barokk oltárt faragtatott. Megrendelésére készült el a 18. századi kolozsvári aranyművesség legszebb alkotása, Gyulai László és Szakál János remeke, az Úrmutató. Plébános-utódainak sokáig nem volt lehetősége nevük építéssel-szépítéssel együtt járó megörökítésére. Balló Ferenc idején (1760–1764) a tornyot villámcsapás és földrengés rázta meg. Lukáts János működése során (1764–1770) le is kellett bontatni a helyrehozhatatlanul megrongálódott barokk építészeti emléket. Az őt követő plébánosok (1770–1813) — Benkő Mihály, Hilibi Gál Péter és altorjai báró Apor József — nevéhez zsindelyeztetés, harangöntetés, síremlék-állíttatás kötődik. Az 1798-as tűzvész nem kímélte a Szent Mihály-templomot sem, akkor pusztultak el az unitárius időszakból megmaradt harangok.

A 19. század elejére Kolozsvár lett az erdélyi magyar szellemi élet, majd a közigazgatás legfontosabb központja, ide települt Szebenből az Erdélyi Főkormányszék, a Gubernium. A nemzeti megújhodás és a polgári átalakulás folyamata együtt járt a város felvirágzásával. Vonzerejének növekedésével egyre több telek talált gazdára, melyeket be is építettek. Módos polgárok és főrangú családok egymás után emeltették lakóházaikat és kisebb családi palotáikat. Az egyházak is igyekeztek lépést tartani a fejlődéssel.

Először az unitáriusok dicsérhették új otthonában Istent, majd a reformátusok tudománynak szentelt hajléka, a kollégium készült el. Ezt követte a főtér sarkán a lutheránus, majd az egykori kerített város falain kívül az új református templom felépítése. A piarista rendház mellett felavatták a katolikus líceumot és a középkori alapokon magasodott neogótikus Szentpéteri-templomot. A megvalósult építkezések a városképet is módosították és veszélyeztették a főtéri plébániatemplom elsőségét.

Toronyépítő mozgalom
Már 1814-ben felmerült a templomtorony újjáépítésének gondolata. A város képviselőtestülete végül úgy döntött, hogy a harangokat ne egy új toronyban, hanem a templomtető nyugati oldalán nyitandó nagyméretű ablakokban helyezzék el. A gyakori harangozások előhozták a régi épület statikai gyengeségeit, melyek repedésekben jelentkeztek. A keletkezett károk és egyéb problémák ismét a toronyépítés eszméjét erősítették, mely egész mozgalommá szélesedett. A szépítő törekvés élén az akkori plébános — Kedves István (1831–1864) — állt, aki 1836. január 5-én összegző feljegyzést készített az elképzelésekről. A neobarokk és neogótikus tervek nemcsak stílusukban különböztek, hanem abban is eltérő álláspontot képviseltek, hogy a templom melyik oldalára kerüljön az új torony. A végleges és mai alakjában is látható tervezet egy éven át folytatott viták után alakulhatott ki. (Olyan abszurd ötletek is felmerültek, mint a torony tetejére elképzelt, a város címerét nyakában hordozó kétfejű sasból kinövő kereszt terve.) Az alapkőletételt 1838. május 20-án fényes egyházi ünnepség keretében az egyházmegye püspöke, tusnádi Kovács Miklós püspök celebrálta.

A toronyépítés céljára széleskörű gyűjtést rendeztek. Egyházi hovatartozástól függetlenül szólította meg a város lakóit 1836-ban Kedves István: „Ki tudja, melyik helységi vagy felekezeti társunk gyermekeit, unokáit vagy barátjait fogják ezen építendő toronyban kongó harangok zúgásai szent kötelességekre szólítva a Mindenható imádására buzdítani". Az egyik gyűjtőívet maga az apátplébános nyitotta meg ezerforintos adományával. Az építkezés költsége meghaladta a 280 ezer rajnai forintot. A kincstár harmincezer forinttal támogatta az ügyet, a többit egyházi személyek, főnemesek és a város polgárai adományozták. A költségek megosztásából is kitűnik, mekkora anyagi teher nehezedett az akkor tízezer lelket számláló katolikus közösségre. A torony emelése több mint két évtizedes munkát igényelt. Építése történetét a nyugati, első emeleti ablaka alatt elhelyezett kőtábla foglalja össze. A köztudatban „toronyépítőként" emlegetett Kedves István 1859. augusztus 7-én keltezett „Emlék-iratá"-ban örökítette meg a történteket, az akkori egyházi és világi vezetők, valamint a közreműködők névsorát. Az emlékirat — melyet jogos öntudattal fogalmazott — megörökítette saját szerepét is: „Sok gond, fáradság, és utána járás közben az építést megkezdette helybéli Plébános KEDVES ISTVÁN 1000 v[áltó]forint adománnyal és ugyan ő alatta Isten segítségével be is végződött a munka".

Ki volt Kedves István?
Csíkszentdomokosi Kedves István személyét és tevékenységét nem méltatja önálló szócikkben a katolikus lexikon. Életrajzi adatai megismerésére való törekvésben azonban nem kell csak a kolozsvári Házsongárdi temetőben lévő sírköve feliratára hagyatkozni. Szinnyei József mindent tudó és minden lényegesre kiterjedő írói lexikonában olvashatunk róla. Csíkszentdomokosi előnévhasználata valószínűleg inkább születési helyére való utalás lehet, mint nemesi predikátum. 1782. február 10-én született, Kedves Péter és Barabás Judit gyermekeként. Nyolc testvére volt, akik közül három fiatalon — bizonyára valamilyen, akkor még gyógyíthatatlan gyermekbetegségben — pusztult el. Teológiai tanulmányai befejezése után, 1806. március 24-én szentelték miséspappá, akkori kifejezéssel „áldorrá". Arra nézve nincsen adatunk, hol tartotta primíciáját, első szentmiséjét. Kezdő állomáshelyül Kolozsvárra küldték báró Apor József plébános segédlelkészének, ahonnan kétévi káplánkodás után kapott plébánosi kinevezést szűkebb pátriájába, a székelyföldi Gyergyóremetére. Viszonylag hosszú idő, kilenc esztendő után, 1917-ben Gyergyóalfaluba helyezték, és megkapta a szentszéki jegyző címet is. Ezt követően meglehetősen gyorsan haladt felfelé az egyházi ranglétrán. 1826-ban esperes lett, 1830-ban már címzetes kanonokként plébános és gimnáziumigazgató Székelyudvarhelyen. Még abban az esztendőben, nyolc hónap múlva kinevezték a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosává, ami együtt járt a kolozsmonostori hiteles levéltár káptalani őre címmel. Élete további idejét Kolozsváron töltötte. Ottani tisztsége fontosságának köszönhetően gyulafehérvári — akkori megnevezéssel károlyfehérvári — kanonok, kolozs-dobokai főesperes, majd katolikus elemi iskolai tanfelügyelő és könyvvizsgáló. 1836-ban püspöke jóvoltából a Boldogasszonyról nevezett salamoni apát kitüntető cím birtokosa. A kinevezés csak névleges, a szolnok-dobokai község 1300-ban alapított apátsága a valóságban már nem létezett. 1849-ben elérte legmagasabb egyházi méltóságát: ideiglenes püspökhelyettes lett. Magas kort ért meg, 82 éves korában, 1864. július 14-én hunyt el Kolozsváron.

Irodalmi munkássága egy Kolozsvárt, a királyi líceum betűivel megjelent búcsúztató prédikációban merült ki, melyet nem egy közönséges halandó felett tartott: „Halotti beszéd, melyet a’ császári és apostoli király Első Ferentz ő Felségének mint Magyarország apostoli királyának, Erdély nagyfejedelmének és a’ székelyek grófjának MDCCCXXXV. esztendői Martius XXVI-kán a kolo’svári piatzi román [!] katol. anyatemplomban megadni kezdett egyházi szertartásos utolsó tisztességtétele napján mondott". Szinnyei Józsefnek valószínűleg nem járt a kezében ez a munka, mert címét — kivételesen — nem a nyomtatásban olvasható szöveggel egyezően írta le.

Nevéhez fűződik még egy kiadvány, mely őt köszöntötte papsága félszázadik évfordulóján, és amit bizonyosan örömmel fogadott. Perlaky László költeménye Kolozsvárt jelent meg 1856-ban, ugyancsak a római katolikus líceum betűivel: „Sionfüzér, melyet mélt. és főt. Csik-Szent-Domokosi Kedves István urnak, midőn áldorságának félszázados évfordulatán Martius 24. arany-miséjét a mindenek urának bémutatná, tisztelettel nyujt a kolozsvári rom. kath. szentegyház híveinek nevében." A költemény szerzője tulajdonképpen Perlaky Mihály piarista pap-tanár, aki Perlaky László néven Trencsénben, Nagykanizsán, Szegeden, Léván, Budán és Kolozsvárt is gimnáziumi tanárként működött és Kedves István köszöntését megverselte. Csupán érdekességből jegyzem meg, hogy a szerzetes író-költőt 1849-ben hazafias izgatás vádjával nyolcévi várfogságra ítélték, melyből majdnem másfél évet le is töltött. Ezt követően kilépett a rendből, s a továbbiakban Perlaky Mihály néven élt. Megnősült és Zürichben borkereskedőként tartotta el családját. 1867-ben hazatért, hírlapíró lett, majd később „rendes" polgár vált belőle, az állami számvevőszék felállításakor hivatalnokságot nyert. Ebben a munkakörében érte a halál 1889-ben.

Visszatérve Kedves Istvánra, voltak olyan megbízatások és tisztségek, melyek — mint a kolozsmonostori levéltár őre — együtt jártak a kolozsvári plébánossággal. Ezért bízták meg a Szent Erzsébet és a Szent Ferenc aggmenház gondnoki tisztének ellátásával is, ahol főgondnokként közvetlen felettese, egyben egyházi elöljárója Kovács Miklós gyulafehérvári püspök volt. Gondnoki működéséről, példás tisztességgel végzett munkájáról kiemelten írt végrendeletében. „…az Egyházi Számvévő hivatalhoz évenként béadván számadásaimat, azokra feloldozó levelet kaptam is minden évre."

Végrendelete alapján egy idősödő, a betegeskedésre felkészült és ápolásra szoruló, csendes, szerény, visszahúzódó embertípus benyomását kelti. „Testemet viszszá adom a földnek, melyből vétetett, és a menyiben rajtam áll, hagyom, és rendelem, hogy az minden külső fény, és pompa nélkül csak egyszerű koporsóba tétetve temettessék el egy jó méjen ásatt ’sírba. […] A szokásas szomoru jelentés, mint sokféle balitiletekre, és rágalmakra okot szólgáltató, a bűnbe esések kikerüléséért elmaradhat. De fejem felé egyszerű ’sírkő tétethetik, hogyha valaki találkozik, ki rólam emlékezend, sírkövem mellett elmenvén, egy áitatos fohásza emelhessen Istenhez Lelkem üdvességéért. De ezen sírkőnek is felirata csak enyiből álljan: Itt várja bóldog feltámadását Apát Kedves István, vólt Kolosvári Plébános. Született 1782^ben megholt 18--^ben."

Mégiscsak készült szomorú-, illetve gyászjelentése, melyből megtudhatjuk, hogy 1864. július 14-én, hajnali hét órakor „öregségi elgyengüléshez hozzájött vérvesztés következtében" következett be halála. Két nap múlva temették el a városi köztemetőben „kívánata szerint szendergő hívei mellé a közös sírkertbe". Sírkövére felvésték minden fontos életrajzi adatát, mely nemcsak az általa kért egyszerű feliratot tartalmazza.

Kolozsvárt, 1857. október 9-én, életének hetvenhatodik esztendejében vetette papírra végrendeletét, amely számtalan önéletrajzi, egyházi, továbbá a korszak és városa, Kolozsvár szempontjából nyújt fontos, forrásértékű adalékokat. Az idős ember — végigtekintve életén — méltó és igazságos módon szeretné szétosztani vagyonát. Közeli rokonai természetesnek vehető, végrendeletébe foglalása mellett nem feledkezett meg korábbi egyházi állomáshelyeiről, azokról a templomokról sem, ahol valaha is szolgált. Nem kis összegeket juttatott — szülőhelye — Csíkszentdomokos, majd a további szorgalmas egyházi szolgálata helyszínei, Gyergyóremete, Gyergyóalfalu, Székelyudvarhely, Kolozsvár és Gyergyóújfalu — ahol édesanyja nyugodott — plébánosainak kezéhez. Támogatni szándékozott két oktatási intézményt, a csíki „Közép Tanodá"-t és a gyergyószentmiklósi „Kis Tanodá"-t. A Bándi-féle „ápoló intézet" gondnokaként nemcsak az ott tengődő rászorulókra gondolt, általános értelemben is hagyakozott a szegények részére.

Nem tartozott az erdélyi „tudós" főpapok sorába, tudományos vagy irodalmi területen nem születtek maradandó alkotásai. Tette a dolgát, egyháza, hívei szolgálatát. Végrendeletében nem szereplő módon, a Kolozsvár-belvárosi plébániatemplom tornyának építőjeként hagyományozta nevét és munkásságát az utókorra.

Február végén újabb kortárs alkotás, Csemiczky Miklós: A brémai muzsikusok című — ezúttal — meseopera bemutatója várható. Az előadás egyik érdekessége az, hogy ez a mű ősbemutató, másrészt az előadást létrehozó művészcsapat fiatal, de már jelentős — akár egy évtizedes — színpadi tapasztalattal rendelkezik.

Az előadás rendezője Szabó Emese, aki jelenleg a Gheorghe Dima Zeneakadémia operarendezés szakos végzős hallgatója, akinek ez az előadás az államvizsga-rendezése is. Szabó Emese 2002-ben került a Kolozsvári Magyar Operához ügyelőként, deasszisztenciával is foglalkozik. A következő előadásokon működött közre mint rendezőasszisztens: Vajda János: Leonce és Léna, Huszka Jenő: Bob herceg, Liszt Ferenc: Don Sanche…, Erkel Ferenc: Dózsa György, Puccini: Pillangókisasszony, Verdi: Rigoletto stb.

Diákként alkalma nyílt a Kolozsvári Román Operában is rendezni a zeneakadémia diákjait: Mozart: A színigazgató (2003-ban) és Zaide (2004-ben) című operákról van szó. Részt vett Visky András Drámaelemzési tanfolyamán, Vincent Liotta Rendezéstechnikai workshopján, és a 2003-as Bayreuth-i Fesztiválon. A zeneakadémián Anca Mihut tanár növendéke, de legalább olyan fontos számára a Terényi Ede egyetemi tanárral való szakmai kapcsolat, akinek I–II. éven növendéke volt.

–Ön választotta, vagy valaki ajánlotta, hogy ezzel az operával államvizsgázzon? — kérdeztük a rendezőnőt.

–Már az államvizsga-rendezésre való tervezés pillanatában foglalkoztatott az, hogy érdekes lenne gyerekoperát rendezni. Külön kihívásnak érzem az ilyen jellegű munkákat, mivel a gyerekeket tartom a legkritikusabbaknak. A partitúrát Selmeczi Györgytől kaptam 2003 nyarán, de a zeneakadémiai és operaházi tevékenységem miatt nem foglalkoztam vele. A 2004 nyarán történt megbeszélés után elővettem a partitúrát azzal a feltett szándékkal, hogy államvizsga-rendezésem ez az opera lesz. Az ősszel kezdtem el készülni, kidolgozni a rendezői szempontokat stb.

–Az eddigi két Mozart-operához képest ennek a kortárs operának a rendezése nem fogható fel hirtelen váltásnak?

–Eddigi rendezéseim egész előadások, ugyanis nem elégedtem meg azzal, hogy a zeneakadémiai vizsgákon csupán részleteket, jeleneteket rendezzek. Így bizonyos fejezeteket igyekeztem túllépni. A legelső rendezésem a jelmez és a díszlet, a második rendezés a színpadtechnika és a világítás terén való kísérletezés volt. Most a nagy kihívást az énekkarral való munka jelentette, mert eddig nem volt alkalmam tömegjelenetet rendezni.

–Mitől más a meseopera rendezése?

–Ennek a mesének az üzenete nem teljes egészében pozitív. Ugyanis azt mondja el, hogy képesek vagyunk feladni álmainkat, és megtorpanni a feladatok előtt, ha ez számunkra kényelmesebb. A gyerekeknek ezt az igazságot úgy kell elmondani, hogy tanuljanak belőle: kövessék álmaikat, ne mondjanak le róluk pusztán a kényelem kedvéért.

–Ennek a darabnak nem olyan a konfliktusa, mint a legismertebb meséké — pl. a Hófehérke, Csipkerózsika stb. Mondhatni konfliktus nélküli. Ez a rendezés szempontjából milyen gondot okozott vagy könnyítette a munkát?

–Szerintem különlegesebb a konfliktusa, mint a többi meséé. Másféleképpen jelenik meg, de ott van, és ami a legfontosabb ez a zenében is tükröződik. Már az is konfliktus-teremtő, ahogy az állatok csapattá állnak össze: az egyiket üldözi a gazda, a másikat pont az udvarról dobják ki, a harmadik búcsúzik a háztól, ahonnan elkergetik, a negyedikkel már az úton találkozunk. Ezek olyan mozzanatok, amelyek hatásosan indítják a mesét. A rengeteg erdő viszontagságai egyféle próbatétel az állatszereplők számára. A zsiványok jelenléte pedig egyértelműen az intrika, a negatív pólust jelenti. Szeretném elmondani, hogy az opera gyermekrajz-kiállítást rendez ennek az előadásnak a bemutatója alkalmával, amelyre még várjuk a pályázó munkákat. Az eddig beérkezett rajzok szerint két mozzanat keltette fel érdeklődésüket: a sárkányépítés és a zsiványtanya megjelenítése. Eszerint e két jelenet megrendezése igazi kihívás.

–Hogyan történt a szereplők kiválasztása? Kész szereposztást kapott, amelyet az intézmény vezetősége jelölt ki, avagy saját belátása szerint osztotta ki a szerepeket?

–A vezetőséggel való tanácskozás eredményeképpen alakult ki a szereposztás. Beleszólhattam a szereplők kiválasztásába, meghallgatták azt a kérésem, hogy a fiatalabb gárdával dolgozhassam, mert ennek a munkának határozottan kísérleti jellege van, amelyhez ez a művészcsoport fogékonyan viszonyult.

–Melyek a további tervei a zeneakadémia elvégzése után?

–Az egyetemi tanulmányaimtól függetlenül az a véleményem, hogy rendezni csak rendezve lehet megtanulni. Ezentúl is dolgozni szeretnék, és olyan környezetben lenni, amely inspirál: színpadon, színpad körül.

–Az ügyelői tevékenysége és az operarendezési tanulmányai tehát kiegészítették egymást?

–Már diákként is a gyakorlat volt számomra a meghatározó: ezért tartom külön szerencsének, hogy az itt eltöltött évek során szerzett tapasztalat- és élményanyagot a későbbiekben hasznosítani fogom.

–Milyen zenei irányzathoz tartozik Csemiczki operája? Vagy többféle zenei stílus ötvöződik? — kérdeztük a karmester Kulcsár Szabolcsot.

–Nagyon nehéz lenne egyetlen zenei irányzathoz besorolni A brémai muzsikusokat: a fülnek nagyon kellemes neomodális alapra épített reneszánsz és barokk muzsikára emlékeztető elemek ötvözete, természetesen saját modern nyelvi elemekkel, effektusokkal fűszerezve. De nem hiányzik belőle a magyaros hangvétel sem. Dallamai fülbemászóak, énekelhetők, mindenki számára élvezhetők.

–A mese mondhatni konfliktus nélküli. Hogyan nyilvánul meg a mese fő eleme, a humor?

–Szerintem nem létezik mese konfliktus nélkül, jelen esetben már a történet elején a konfliktusból pattan ki a cselekmény: a lusta állatokat gazdáik csapják ki otthonról, elmennek szerencsét próbálni, zsiványokkal találkoznak, na de nem szeretnék most mindent elárulni. A mese minden tulajdonsága megtalálható benne, többek közt természetesen a humor is. Zeneileg talán legjobban a filmzenéhez hasonlítanám, tökéletesen aláfesti a különböző humoros helyzeteket, a szereplők lelkivilágát adott helyzetekben. A leghumorosabb jelenetek közé tartozik a muzsikusok álma, amikor nagy művészeknek álmodják magukat és mindenki elénekli a saját sztár-áriáját. Újdonság? A muzsikusok mindegyike saját hangszerét hozza majd a színpadra, és maguk fognak muzsikálni rajtuk.

–Karmesterként mi volt az újdonság, a megoldandó feladat ebben a műben?

–Az az érzésem, erről csak az elkövetkezendőkben tudok majd többet beszélni, a zenekarral nem próbáltam, de előre láthatóan nem lesznek különösebb gondok. Talán a zenekar elhelyezése lesz a legnagyobb feladat, a színpad kibővítése miatt a zenekari árok nagy része le lesz takarva, így új ülésrendre lesz szükség. Hangzásvilágban sok kamarazeneszerű rész található az operában, ezeket kell majd kellő figyelemmel megoldanunk. A szólisták óriási erőbedobással dolgoznak, a munka zökkenőmentesen halad.

Minden alkalommal különös érzéssel tölt el, amikor bemutatóra készülünk. Külön varázsa van annak, amikor tudod, soha, sehol ebben a formában, rendezéssel, nem volt még bemutatva a darab, sőt, egyes részeket te fogsz lejátszatni először. Ha arra gondolok, hogy az előadás világpremier…

–Mennyire „fogyasztható" ez a zenei anyag az átlagember számára? Vagy inkább a szűkebb szakmai köröket célozza meg?

–Elsősorban a gyermekeket, fiatalokat szólítja meg, de természetesen, mindenki számára „fogyasztható", teljes mértékben élvezhető az opera muzsikája. Már maga a cím is egyértelművé kell hogy tegye ezt. Idáig sem tettük, ezután sem fogunk senkit elijeszteni olyan zenével, amely nem mindenki számára élvezhető. Azt hiszem, intézményünk soha nem volt szelektivista ebből a szempontból. Szinte megígérhetjük, mindenkinek tetszeni fog.

–A zenekar összetétele?

— A klasszikus, kis összetételű vonószenekar mellett minden fúvóshangszerből játszani fog egy. A kamarazenei hatások elkerülhetetlen hangszere, a zongora is megtalálható. A modern effektusok képviselője ez alkalommal is a dob lesz.

–Milyen szerepe van az énekkarnak ebben a műben?

–Az opera kulcspillanatai közé tartoznak a férfikar jelenetei (nőikar, sajnos, nincsen benne): nagy humorérzékről tanúskodó zsivány-jelenetek, mind zeneileg, mind a látvány szempontjából. Remélem, Rigoletto után az idén A brémai muzsikusokban újból a férfikar fog minden további nélkül jelesre vizsgázni.

–Mennyire könnyen/nehezebben énekelhetők a szólistagárda szólamai?

–Természetesen mindig vannak megoldásra váró problémák minden szólistánál, bármilyen szerepről lenne is szó. Viszont ezek azok a dolgok, amikről nem szoktunk árulkodni. A jó az, ha ezeket nem fedezi fel senki. Szerencsére a szólamok dallamosak, aránylag könnyen megtanhulhatóak. Zenei felkészültségük professzionalizmusuk szintjét jelöli, amit majd játékban fognak művelni… hát, csak maradjunk annyiban, hogy azt hallani meg látni kell!

–Jakab Melindát a koreográfust, a modern balettirányzat, a mozgásszínház híveként tartja számon a szakma. Telitalálatnak nevezhető, hogy ezt most egy modern operában valósíthatja meg?

–Nem nevezném magam a darab koreográfusának, mert itt nem koreográfiáról van szó, hanem színpadi mozgásról. Ez óriási különbség. Helyzetekből indulunk ki, sokat „játszunk", amíg egy jelenetben kiválasztjuk azokat az elemeket, amelyek a meséhez kapcsolódnak. A mesejáték terén én is új vagyok. Másik újdonság az, hogy a történet nem emberekről, hanem állatokról szól. Nem használjuk azokat a közhelyes tulajdonságokat, megjelenítéseket, amelyek a rajzfilmekből visszaköszönnének. A rendezővel való egyeztetés során ezt már kezdettől fogva elhatároztuk. Igyekeztünk inkább a pszichológiai vonásokat kiemelni. A mozgás pedig olyannyira természetes kell hogy legyen, hogy észre se lehessen venni, hogy az valakinek a munkája. Ez a darab nem csak a gyerekeknek szól. A mottó szerintem az, hogy keressük meg a gyermeket önmagunkban. A felnőttek is szinte ugyanolyan érdeklődéssel kell hogy kövessék a darabot, mint a gyerekek. A mesék egyaránt szólnak a gyerekeknek de a felnőtteknek is.

–Tekintettel arra, hogy a szereplők nagy része fiatal, ez azt jelenti, hogy a velük való munka könnyebb volt?

–A szereplők nagy része fiatal, de nem kezdő. Hogy csak egy példát említsek, Székely Zselykét, aki már próbálkozott a mozgásszínházzal. A legfontosabb az, hogy egyéniségre építünk. Ha a szereplő úgy érzi, nem tudja megoldani azt, amit kérek, akkor nem erőltetem, hanem úgy alakítjuk, hogy neki kényelmes legyen célunk hogy, az energiáját ne arra pazarolja, hogy egy bonyolult figurát kelljen megvalósítania.

–Mit tud mondani a karral való munkáról?

–Az énekkarral még csak beállítási próbák voltak, a tulajdonképpeni munka velük csak ezután kezdődik. Ezelőtt két évvel még kezdő voltam a karral való munka terén, most már nem vagyok az. Természetesen nehezebb több emberrel dolgozni, de megoldható.

–Hányadik munkája ez a Kolozsvári Magyar Operában? — kérdeztük Lőrincz Gyula díszlet-, azaz színpadi látványtervezőt, kolozsvári képzőművészt.

–A harmadik. Az első munkám Orbán György: Pikkó hercege volt, majd ezt követte Vajda János: Leonce és Léna című operája, ezekre Selmeczi György kért fel. Szabó Emesével már az első opera során alkalmam nyílt együtt dolgozni.

–Az előző két opera története is olyan, mint egy mese. Tehát nem okozott gondot az, hogy egy harmadik mese látványtervét is megtervezze?

–Az első két operát inkább felnőtteknek szóló mesének nevezném. Itt talán jobban oda kell figyelni a gyerekek nagyon egyszerű, de ugyanakkor őszinte világára.

–Mi az, ami a díszlet terén egyaránt szól a gyerekeknek és a felnőtteknek, és egyetemes vonzerőként hat?

–Sem a felnőtteket, sem a gyerekeket nem vonzza a szájbarágós díszlet. Mindkét kategória csodára vágyik, ami szerintem nem más, mint az őszinte műalkotás.

–Mi, azaz melyek a díszlet alapanyagai?

–Azok az anyagok, amelyekkel dolgoztunk — a merített papírtól az üvegekig, a kartonig —, a szépségük folytán győztek meg arról, hogy érdemes velük foglalkozni.

–Mennyi idő kellett a díszletek megtervezéséhez és kivitelezéséhez?

–Még mindig dolgozunk: az előadás plakátja nemrég készült el. Novemberben kértek fel a munkára. Decemberben kezdtem neki a tervek elkészítéséhez, a műhelyben pedig január közepétől kezdtük el a munkát.

–Úgy érzi, hogy a meseopera világa közel áll Önhöz?

–A kortárs zeneszerzők művei állnak közel hozzám. Nem kedvelem a régi, statikus színpadi játékot, a nehézkesnek tűnő színpadi látványt. Minden operát fel lehet újítani, és meg lehet közelíteni egy 2005-ös, modern felfogásban.

–Tehát, ha felkérnék például egy verista opera díszleteinek megtervezésére, elvállalná?

–Kipróbálnám. Kihívásnak tartanám. És kigondolnék egy aktuális koncepciót. Mármint ami a díszletet illeti.

Nehéz tél után a szorgalmas aranyosszéki gazdák nagyon várják a tavaszt, hiszen alighogy elmegy a hó, a zöldségtermesztők máris munkához foghatnak. Az utóbbi tizenöt esztendő, sajnos, sok jót nem hozott az itteni embereknek, hiszen a zöldségtermesztésből származó bevételek évi rendszerességgel csökkentek. Hol vannak ma már azok az idők, amikor a háztáji, 15 áras parcellákból egy-egy télen az új kocsi árát is ki lehetett árulni?

Az aranyosszéki emberek többsége nem tudja, hogy gazdálkodása szempontjából mit hoz a jövő. Mint mondják, ezekkel az életbe vágó kérdésekkel sem az írott, sem az elektronikus erdélyi magyar sajtó nem foglalkozik eleget. Legtöbben csak azt látják, hogy a piaci zöldségszükséglet folyamatosan csökken, hiszen a vásárlói szokások változásával az emberek jelentős része a multinacionális cégek üzletláncaiban vásárol zöldséget, gyümölcsöt is, ide azonban a kistermelők áruja nem jut, nem juthat be, ha nem alakulnak termelői közösségek, különféle értékesítő szövetkezetek.

Az év elején Kövenden gazdakört hoztak létre, Bágyonban február 13-án tartotta alakuló gyűlését az ottani gazdakör. Tordaszentmihályon szintén a múlt héten tanácskoztak ugyanerről a termelők. Úgy tűnik, a vidék kezd ébredezni hosszú Csipkerózsika-álmából. Ugyanis sürget az idő. Ha úgy tetszik, a mezőgazdaság átalakítása, átalakulása szempontjából már a huszonnegyedik órában vagyunk. Ha a nagyon sok kistermelő nem próbálja valamilyen közösségi formában érvényesíteni érdekeit, egyszerűen megélhetés nélkül maradnak.

A létbizonytalanság miatt a fiatalok inkább elindulnak epret szedni Spanyolországba, mint itthon kapálni tavasztól őszig, miközben az eddigi értékesítési mód lassan csődöt mond. Évről évre nehezebb elfogadható áron eladni a hagymát, a murkot, a petrezselymet, hogy csak a legpiacosabb aranyosszéki zöldségeket említsük. Szinte napról napra emelkednek a termelési költségek: a műtrágya, a növényvédő szerek, a vetőmag vagy az üzemanyag ára egyre megfizethetetlenebb, ezzel párhuzamosan pedig csökken a termelők jövedelme. Sokan felteszik a jogos kérdést: meddig mehet ez így?

Minderre nehéz egyértelmű választ adni. Ember legyen a talpán, aki erre vállalkozni merészkedik, hiszen zűrzavaros világunkban, ahol az EU-t valamiféle csodavárás övezi, térségünkben nem tudják még megoldani sok kisgazda elvárásait. Mégis meg kell próbálni irányt változtatni. Ha egyedül, magányos farkasként nem megy, akkor végre össze kell fogni. Ez a legnehezebb dolog. 1989 után a legnagyobb veszteség nem az volt, hogy szétverték, széthordták a középületeket, az öntözőberendezést és mindent, amit meg lehetett fogni, hanem az igazi nagy kárt az emberek közötti bizalom csorbulása jelentette. Ezért félnek mindentől, ami közös. A közhiedelem szerint ott valaki/valakik meglopnak. A kommunizmus szörnyű időszakát átélt ember szinte el sem tudja képzelni, hogy lenne valaki a faluban, aki nem nyúl a közös vagyonhoz. Ezen a gondolkodásmódon változtatni a legnehezebb.

Ennek ellenére mégis újra kellene gondolni a gazda-együttműködés lehetőségeit. A közös tevékenységek beindítása elkerülhetetlen. Olyan szervezetet kell manapság létrehozni és működtetni, amelyik segíti majd a gazdákat a termelésben és főleg az értékesítésben. Jelenleg az utóbbi a legnagyobb gond számukra. Ha működik a gazdakör, olcsóbban beszerezhetik a vetőmagot, a műtrágyát s a növényvédő szereket is. Gazdatanfolyamon, kitűnő magyar szakemberek bevonásával, téli időben bővíthetik szakmai ismereteiket.

Az RMGE (Romániai Magyar Gazdák Egyesülete) támogatásával hasznos szakmai információhoz juthatnak, fiatal zöldségtermesztőket szakmai tanfolyamokra, külföldre küldhetnek, részt vehetnek anyaországi kiállításon, vásárokon. A kínálkozó lehetőségeket folytathatnánk. Ám ezeket csak úgy használhatják ki, ha összefognak. Tagjai lesznek egy érdekvédelmi szervezetnek.

Mindezt azért írom le ennyire részletesen, mert talán Aranyosszéken volt a legnagyobb bizalmatlanság minden közösségi próbálkozással szemben. Ennek ellenére itt is megtört a jég. A bágyoni gazdakör alakuló ülésén részt vett Vákár István kertészmérnök, az RMGE országos szervezetének ügyvezető elnöke, az Erdélyi Gazda mezőgazdasági lap főszerkesztője is. Az egybegyűltek megválasztották a gazdakör vezetőségét. Az elnök Varró Bodóczi Ilona, az alelnök Dávid Jenő és Balogh Miklós, a titkár pedig Kiss Dezső lett. A vezetőségi tagok sorába választották Pálfi Domokost és ifjú Mărginean Jánost is. Ugyancsak 13-án Kövenden is összegyűltek a gazdák, közel harmincan. Két héttel ezelőtt Orbán Sándor növényvédő szakember a zöldségnövények védelméről és a gyümölcsfák permetezéséről beszél, Aichinger Imre állatorvos időszerű állattenyésztési-állategészségügyi kérdésekről tartott előadást.

Jövő héten mindkét gazdakörben újabb előadások hangzanak el a zöldségmagvak beszerzéséről, a zöldségtermesztési technikáról, különösen a biotermesztésről, ami iránt itt is fokozott érdeklődés mutatkozik.

Jómagam több aranyosszéki gazdaköri találkozón is részt vettem, és öröm volt látni, hogy megváltozott az emberek hozzáállása. Úgy hiszem, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Kolozs megyei szervezete ezeket a kezdeményezéseket ezután komolyabb hozzáállással kell hogy kezelje. A mostani gazdakörök a csírái kell hogy legyenek annak az új szövetkezeti modellnek, amelyek a vidék gazdáit eligazíthatják a biztos megélhetés irányába. Gondolom, nem vitás: ha nem fogunk össze, néhány év alatt a mai kisgazdaréteg teljesen kilátástalan helyzetbe kerül: nemcsak a földjét, hanem ősi mesterségét is fel kell hogy adja.

Számunkra újdonság a minisztériumi szinten elrendelt parlagoltatás, hiszen egyre több szántóterület marad megdolgozatlanul, erre viszont nem jár támogatás. Sőt, ha bevezetik a földadót, amire valószínűleg egy-két év múlva sor kerül, akkor a bevetetlen szántóterület után is fizetni fogunk. Érdemes azonban megismerkedni az EU-s szabályokkal, hiszen előbb-utóbb nálunk is ugyanezeket fogják alkalmazni.

Az Európai Unió agráriumának szabályozása megkülönböztet kötelező- és önkéntes területpihentetést. Első esetben az erre járó támogatásra való jogosultság feltétele, hogy a gazdák a termőterület egy részét minden évben pihentessék (ez a kötelezettség nem vonatkozik az egyszerűsített területalapú támogatásban, a kistermelői támogatási rendszerben részt vevő gazdákra). A kötelezően pihentetett terület nagysága a művelés alá vont és területalapú támogatásban részesülő összes szántóföld 10%-a volt 2000–2001-ben és ugyanennyit terveznek a 2006–2007 gazdasági évek közötti időszakban.

Fontos tudni, hogy a pihentetett területek nem használhatók mezőgazdasági termelésre, takarmánynövényeket sem termelhetnek rajtuk.

Ezekre a földekre speciális közösségi szabályok érvényesek, mint például a terület nagysága (minimum 0,3 hektár és legalább 20 méter széles), vagy a pihentetés időtartama (január 15 — augusztus 31. között) melyektől a tagállam megfelelő indokok mellett eltérhet. A felsorolt kötelezettségeken kívül a tagállamoknak megfelelő környezetvédelmi intézkedéseket kell hozniuk az illető parcellák fenntartására vonatkozóan.

A jövedelemkiesés pótlására az EU területpihentetési támogatást fizet, amelynek hektár összege a tagállam (vagy termelési régiójának) átlagos gabonahozama, szorozva a pihentetett területre meghatározott támogatási alapösszeggel. Ez a 2001–2002-es gazdasági évben átlagosan 12,8 millió lejes támogatást jelentene Romániában.

Ami az önkéntes pihentetést illeti, az unió lehetőséget biztosít arra, hogy a kötelező pihentetésen belül — a vetésterület meghatározott százalékáig — önkéntes alapon további parcellákat is kivonjanak a termelésből. Ilyen esetekben ezekre a kötelezően vállalt pihentetett földekre is jár a támogatás teljes összege. A kötelezőn felül pihentetett terület nagysága jelenleg a támogatásra bejelentett vetésterület legalább 10%-a, azonban a tagállam ennél magasabb maximális pihentetési arányt is megállapít. Esetenként több éves pihentetés is alkalmazható. A tagállamok a támogatást 5 évig, de akár még több évig is biztosítják.

A pihentetett földeken biodízel és -kenőolaj termelésre alkalmas olajrepcét, napraforgót és szójababot vethetnek, amit üzemanyag előállítására értékesíthetnek, ha erre szerződést kötnek egy feldolgozó üzemmel. Az EU-jogszabályok előírják, hogy a területpihentetés részletes ellenőrzése kötelező. A benyújtott kérvények mintegy 5%-át a helyszínen ellenőrzik. Egy másik mód a műholdas távérzékelés, amelynek segítségével megállapítható a parcellák nagysága és az is, hogy mivel vannak bevetve. A jogszabályok megszegése szankciókat von maga után.

Eladó Mercedes A Klasse 1,7 CDi, full extra. Telefon: 0744-265672. (M)

RÉGISÉGET vásárolna gyűjtő. Ajánlatokat ármegjelöléssel kérem. Levélcím: S. Horváthy, Budapest, Búza utca 4., H-1033. Sms üzenet: 0036-30-2030006, e-mail: horvathy@freemail.hu. (M)

Matematikából felkészítek. Telefon: 582-309, 0741-513402. (0020)

Elszenvedte első vereségét (1–3, a Glória II. ellen) az idei télen a Szamosújvári Olimpia. Hat mérkőzésnek kellett eltelnie, hogy kikapjon a Szamos parti csapat. Az érdekes az, hogy Vasile Gheorghe edző legénysége éppen a C-osztály IX. csoportja nagy riválisával, a Besztercei Glória II. együttesével szemben maradt alul. A szamosújváriak gólját a térdműtét után újra pályára lépő Nicula lőtte. A találkozóra egy sáros, latyakos pályán került sor, a besztercei városi stadion tőszomszédságában.

Február végéig az Olimpia két alkalommal (otthon és idegenben) játszik a Tordai Aranyossal.

A Bécsi Austria és az Athletic Bilbao labdarúgócsapatának vezetői megállapodtak abban, hogy jövő csütörtökön pótolják be a rendkívüli havazás miatt szerdán elhalasztott UEFA-kupa összecsapást.

Az osztrák gárda drukkerei közel két órán át takarították a pályát, a bíró mégis úgy döntött, hogy a jeges talaj miatt nem rendezhetik meg a mérkőzést.

A visszavágóra három nappal később, február 27-én kerül sor Spanyolországban.

Csütörtöki eredmények, UEFA-kupa, 3. forduló, első mérkőzések: Dinamo Kijev (ukrán)–Villarreal (spanyol) 0–0, Fenerbahce Isztambul (török)–Real Zaragoza (spanyol) 0–1 (gól: Alvaro — 72. perc), CSZKA Moszkva (orosz)–SL Benfica (portugál) 2–0 (Berezutszkij — 11. és Love — 60. perc), Grazer AK (osztrák)–Midlesbrough (angol) 2–2 (Bezina — 63. és Kollmann — 78. perc, illetve Zenden — 52. és Hasselbaink — 66. perc; piros lap: Kollmann — 80. perc), FC Basel (svájci)–OSC Lille (francia) 0–0, Alemannia Aachen (német)–AZ Alkmaar (holland) 0–0, Heerenveen (holland)–Newcastle United (angol) 1–2 (Huntelaar — 24. perc, illetve Shearer — 69. és Bowyer — 82. perc; kiállítva: Bowyer — 86. perc) és Olimpiakosz Püreusz (görög)–Sochaux (francia) 1–0 (Okkasz — 29. perc).

A visszavágókat február 23-án és 24-én rendezik.

Bolíviai lapértesülések szerint egy olyan implantátumot építenek be Diego Armando Maradona szervezetébe, amely blokkolja az evés utáni vágyat, miután az egykori argentin futballcsillag az utóbbi időben hallatlanul elhízott.

A 44 éves klasszis, akit már csak „Dundiegónak" becéznek, s jelenleg a cartagenai Medihelp-klinikán kezelnek, nem kívánta sem megerősíteni, sem cáfolni a hírt. Az orvosok szerint ugyanakkor szó sincs efféle beavatkozásról, csupán a sztár vérnyomását vizsgálják. A futball-legenda állítólag a drogelvonó-kúra miatt hízott el.

Maradona 2000 óta él — és vesz részt elvonókúrán — kisebb-nagyobb megszakításokkal Kubában, és néhány napja érkezett Bolíviába. Tavalyi hazatérését követően, április 18-án súlyos szív- illetve légzési panaszokkal került be egy Buenos Aires-i klinika intenzív osztályára, ahol tizenkét napon át kezelték. Ezután saját felelősségére távozott, rövid idő elteltével azonban újra kórházba került, majd családja unszolására egy drogbetegekkel foglalkozó intézetbe vonult. Szeptemberben tért vissza Kubába, s ott-tartózkodását az év végi ünnepek, illetve nagyobbik lányának ballagása miatt szakította meg egy hónapra.

Az 1986-os mexikói világbajnokságon győztes csapat vezéregyéniségének állítása szerint november elején megszabadult kokainfüggőségétől, ám továbbra is aláveti magát a kezeléseknek. Mint mondta, teljes gyógyulását követően sportkommentátorként, vagy utánpótlásedzőként szeretne dolgozni, emellett drogprevenciós programokban kíván közreműködni.

Egyszerre húsz moziban kezdik vetíteni péntektől Brazíliában azt a filmet, amely Garrincháról, minden idők egyik legkiválóbb labdarúgójáról készült.

Az alkotás a sikerekben gazdag pályafutás mellett az 1983-ban elhunyt futballista életének árnyoldalát is hűen igyekszik bemutatni.

„Nem csupán arra törekedtem, hogy sportolói nagyságát, felejthetetlen cseleit, góljait láttassam, hanem az életét megkeserítő gondokkal is próbáltam részletesen, hitelesen foglalkozni" — nyilatkozott Milton Alencar jr., a Garrincha, a magányos csillag rendezője, aki a művét Joaquim Pedro de Andradénak, az 1962-ben készült Garrincha, a nép öröme című film alkotójának ajánlotta.

A remek jobbszélső — teljes nevén Manoel Francisco dos Santos — 1933-ban született, labdarúgó-pályafutása során a Pau Grandéban, a Botafogóban, a Corinthiansban, a kolumbiai AJ Barranquillában, majd a Flamengóban, végül pedig a Red Star Paris-ban játszott. A válogatottal 1958-ban és 1962-ben világbajnokságot nyert. Gyermekkori betegsége miatt lábai csúnyán deformálódtak, a korrekciós műtétet végző orvosok azt mondták, örülhet, ha egyáltalán képes lesz járni. Álmukban sem gondolták, hogy ő lesz minden idők egyik legveszélyesebb jobbszélsője.

Magánélete szerencsétlen és zűrzavaros volt, viszonylag fiatalon, alkoholmérgezésben hunyt el.

Hosszabb eltiltásra számíthat a francia Fabian Barthez, az Olympique Marseille futballcsapatának világ- és Európa-bajnok kapusa, miután a marokkói Wydad Casablanca elleni szombati barátságos mérkőzésen leköpte a bírót.

— Barthez odajött hozzám, elkezdett inzultálni, végül pedig leköpött. Természetesen jelenteni fogom az esetet a szövetségnek, ott majd intézkednek az ügyben — nyilatkozta az összecsapást vezető Abdella El Achiri.

A minősítése dacára nem túl barátságos jellegű találkozó egyébként is idő előtti, botrányos véget ért, tudniillik a marseille-i játékosok a 80. percben 2–1-es marokkói vezetésnél a játékvezető szerintük gyalázatos ténykedése miatt levonultak a pályáról.

Hatvankilenc éves korában, csütörtökön, Buenos Aires-ben meghalt Omar Enrique Sivori, minden idők egyik legtechnikásabb és legszellemesebb futballistája, 1961 Aranylabdása.

Sivori halálát hasnyálmirigy-rák okozta — közölte az egykori csillag családja.

A „mocskos képű angyalnak", illetve „Nagyfejűnek" (El Cabezon) becézett, alig 168 centiméteres balösszekötő 1935. október 20-án született az argentínai San Nicolasban. Pályafutását a River Plate-ben kezdte 17 éves korában, két bajnokságot nyert csapatával 1955-ben és 1956-ban. Itt fedezték fel az olasz játékosügynökök, és két honfitársával, Antonio Valentin Angelillóval, valamint Humberto Maschióval együtt nemcsak hogy Itáliába csábították őket, hanem gyorsan olasz ősöket is találtak nekik, hogy honosíthassák a három kiváló támadót. (Az ilyen „hazatérő" emigráns-leszármazottat hívják az olaszok „oriundónak".) Sivori, akinek vételárából a legenda szerint sikerült a River Plate-nek befejeznie új stadionjának felépítését, a Juventushoz került, és 1957-től 1965-ig a Zebrák nagy csapatának erőssége volt olyan társak mellett, mint Giampiero Boniperti, vagy a walesi óriás, John Charles. 1958-ban, 1960-ban és 1961-ben bajnokságot, 1959-ben és 1960-ban Olasz Kupát nyert a Juvéval, 1960-ban olasz gólkirály volt 27 góllal. Egy évvel később az Inter elleni 9–1-es mérkőzésen 6 gólt lőtt, ennyit olasz bajnokin addig utoljára 1933-ban Silvio Piolának sikerült. 1961-ben elnyerte a France Football Aranylabdáját, érdekes módon ő már a második argentin származású volt Alfredo Di Stefano után, akit Európa legjobbjának választottak. Közben Argentínában sem halványult nimbusza, ahol még 1957-ben a válogatottal dél-amerikai bajnokságot nyert. Az elmúlt évtized egyik legnagyobb játékosa, Gabriel Omar Batistuta 1969-ben éppen miatta kapta második keresztnevét.

A zömök testalkatú, lobogó fekete hajú Sivori félelmetes cselező és rendkívül gólerős volt, emellett hatalmas játékintelligenciával rendelkezett, ugyanakkor a futball egyik legnagyobb „csibésze" is volt, akivel nemcsak az ellenfeleknek, hanem a bíróknak és az edzőknek is alaposan meggyűlt a baja. Miután a Juve új edzője, Heriberto Herrera elképzeléseibe nem fért be az örök renitens, elpasszolták az újonc Nápolyhoz, ahol a Milantól szintén elküldött José Altafinival együtt csodát művelt: a Szamarasok 1966-ban a Serie A harmadik helyén végeztek. Egykori játékostársa, Antonio Iuliano és edzője, Bruno Pesaola szerint „ő volt a 60-as évek Maradonája". Sivori másodvirágzása 1969-ben ért véget, a sors furcsa fintoraként éppen egy Juventus elleni mérkőzésen történt kiállítását követően fejezte be pályafutását. Annyira bántotta a szerinte igazságtalan ítélet, hogy hazatért Argentínába.

Visszavonulása után egy ideig edzősködött, volt argentin szövetségi kapitány is, balszerencséjére éppen az 1978-ban Argentínában megrendezett, végül a hazaiak által megnyert vb előtt váltották le. Később elsősorban szakkommentátorként tevékenykedett, rendszeresen írt a milánói La Gazzetta dello Sport című tekintélyes olasz sportlapba és állandó vendége volt a 90-es évek közepéig a RAI Due tv-csatorna vasárnap esti sportműsorának.

A Juventus vezetői is lerótták kegyeletüket Omar Enrique Sivori előtt. „Egy szimbólumot, egy barátot vesztettünk el" — nyilatkozta Luciano Moggi, a Juve főigazgatója. „Csodálatos játékos volt, úgy szerettem, mintha a bátyám lett volna" — mondta az egyik neves utód, Roberto Bettega, a klub alelnöke. Ottavio Bianchi, a Nápoly későbbi sikeredzője, aki szintén együtt játszott Sivorival, úgy emlékezett rá, mint egy bohém, kedves fiúra, akinek volt humora, öniróniája, de minden mérkőzést halálosan komolyan vett. Alberto Zaccheroni, a Milan és az Inter volt edzője pedig úgy vélekedett róla, hogy a mai játékosok közül legfeljebb Zinedine Zidane hasonlítható Sivorihoz.

Az Altea után megjelent az utakon az új Toledo, az Audi Brand Group spanyolos, újjáépített vadonatúj terméke. A Seat műremek négy típusú motorral kerül forgalomba: két benzines (2.0 FSI/150 CP és 1.6 MPi/102 CP) és két dízel (2.0 TDI/140 CP és 1.9 TDI/105 CP) változatban. A sebességváltókat illetően is változások észlelhetők: a 2 literes dízelmotor hat fokozatú Triptronic DSG váltót kapott. A „csodabogárban" a Bluetooth technológia mellett, gyári felszerelésként mp3 zenelejátszó is található. Az autó méretei: 4,5 m hosszú, 1,77 m széles és 1,57 m magas. A formai újítások nem váltak az autó kárára, hiszen tágas belső tere és a két szintű 500 literes csomagtér maximálisan megfelel a praktikus emberek elvárásainak is.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András