Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

Trópusi tengerpartok vagy ritka szép műemlékek felvételeivel csábítanak a turisztikai irodák távoli utazásokra, nyári, téli vagy tavaszi ünnepnapi kirándulásokra – azonban olyan árakon, amelyeket a keresetből vagy nyugdíjból élők döntő többsége nemigen engedhet meg magának. Cserébe, kárpótlásként ott vannak a hazai utazási lehetőségek, amelyeknek az elérhetőségét nagyrészt megkönnyítik az államilag szubvencionált jegyek. Az olcsóbb üdülési és gyógykezelési jegyek kedveltségéhez nem csak elérhető áruk, hanem a kikapcsolódást és kezelést biztosító, több szép hazai üdülőhely is hozzájárul. A ritka természeti adottságok – kincsek – pedig kárpótolhatnak a néhol hiányos vagy elhanyagolt turisztikai felszereltségért.

Sokan ismerik és megpróbálják kihasználni a társadalombiztosítási költségvetésből finanszírozott gyógykezelési jegyek nyújtotta lehetőséget, mind kirándulásra és kikapcsolódásra, mind pedig betegségeik kezelésére. De szintén sokan ki is maradnak ebből a lehetőségből, mert nem tesznek eleget a jegyigénylési feltételeknek, vagy nagy a túljelentkezés, a helyek száma pedig korlátozott. A kezelési jegyeket az országos nyugdíjpénztár osztja le a megyéknek. Kolozs megye 2005 első negyedévére 2500 jegyhez jutott, nyilatkozta a Szabadságnak a helyi pénztár sajtó-kapcsolattartási felelőse, Georgeta Someşfalean. Annak ellenére, hogy kevesebb volt az igénylő (2290 kérvényt iktattak), a jegyeknek csak a 80%-át sikerült eladni, kiosztani, mivel a betegségek típusa szerint, no meg a rendezettségük és hatékonyságuk miatt egyes üdülőhelyek iránt nagyon nagy az érdeklődés, ezért sok kérvényezőt kénytelenek elutasítani, más helyek pedig üresen maradnak főleg a távolság, vagy a nehéz megközelíthetőség miatt. Legtöbben Félixfürdőre, Tordára, Vatra Dorneira jelentkeztek, megmaradtak viszont a jegyek Oláhszentgyörgy, Amara, Tinca, Bázna, Slanic Prahova gyógykezelési helyeire.

Az év hidegebb időszakában kevesebben igényelnek jegyet a pénztártól, a következő hónapokban azonban, mint mindig, jelentős túljelentkezés várható. A nyugdíjasok sokszor már este sorban állnak az intézmény épületénél, hogy másnap reggel, a nyitáskor, elsők között iktathassák kérvényüket. Előfordult, hogy a rendfenntartó erőket is kénytelenek voltak kihívni, mondta Georgeta Someşfălean. Bár a kezelési jegyeket nem csak nyugdíjasok, hanem bárki igényelheti, azzal a feltétellel, hogy rendelkezzen társadalombiztosítással, jóval több az igénylő a nyugdíjasok között, a kérelmeket pedig az iktatásuk sorrendjében tárgyalják. A nyugdíjpénztárak csak gyógykezelési jegyeket osztanak, az olcsóbb üdülési jegyek a közintézményekben dolgozókat illetik meg, és azokkal a munkaügyi igazgatóság foglalkozik. Az intézmény előcsarnokában ki vannak függesztve az igénylési feltételek és a kérvényezéshez szükséges iratok, a honlapjukon pedig (www.pensiicluj.ro) úgyszintén megtalálható minden fontosabb tudnivaló.

A társadalombiztosítási alapokból finanszírozott helyek függvényében, gyógykezelési jegyben részesülhetnek a következő személyek: azok (a társadalombiztosítással rendelkezők is), akik olyan betegségben szenvednek, amelyre balneológiai kezelést írt fel az orvosuk; a biztosítottak vagy nyugdíjasok 6–18 év közötti gyermekei csak akkor jogosultak ilyen jegyre, ha diákok, és ha a címzettet kísérik el; szintén kísérő minőségben utazhatnak a jegy címzettjével a házastársak, a fogyatékosságban szenvedők vagy a betegnyugdíjasok kísérői. Amennyiben a jogosult átadja az őt megillető jegyet másnak, vagy nyugdíjszelvényével hozzásegíti a jegyszerzéshez, elveszíti a jogát más jegyre. Egy év alatt mindenkit csak egy kezelési jegy illet meg. Ingyenes jegy illeti meg: az ideiglenes, de 90 napot meghaladó munkaképtelenségben lévő biztosítottakat és a betegnyugdíjasokat; az 1990/118. törvényrendelet, a 2000/189. törvény kedvezményezettjeit; az úgynevezett IOVR (hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva) nyugdíjasokat; a háborús veteránokat (1994/44. törvény); a 2000/19. törvény 20. szakaszának b) pontja szerinti különleges munkakörülmények között dolgozókat; a fogyatékosságban szenvedő személyeket (az 1999/102. kormányrendelet alapján kibocsátott igazolás alapján). Az év első felében 443 ingyenes jegyet tudott kiosztani a kolozsvári nyugdíjpénztár, mondta Someşfălean.

A többi igénylőnek meg kell térítenie a kezelés és üdülés bizonyos összegét, ezt a kereset, illetve nyugdíj nagysága határozza meg. A nyugdíjasok járandóságuk (amelyhez nem adják hozzá a külön törvényekkel folyósított pótlékokat, juttatásokat) 50%-át fizetik be, ha nyugdíjuk összege nem haladja meg az országos minimálbért. Az alkalmazottak és biztosított személyek a kezelési jegy értékének 50%-át térítik meg akkor, ha fizetésük, illetve biztosított keresetük bruttó összege egyenlő vagy kevesebb az országos bruttó átlagfizetésnél. Nagyobb kereset esetében ki kell fizetniük a jegy teljes árát. A személyi gondozó, a fogyatékosságban szenvedő vagy a rokkantnyugdíjas kísérője (amennyiben a köznyugdíj-rendszer biztosítottja vagy nyugdíjasa) az országos minimálbér 55%-át egyenlíti ki. A saját jövedelemmel nem rendelkező házastársnak és gyermekeknek, a jegyre jogosult személy által fizetett összegnek a felét kell kiegyenlíteniük A szabályozást módosították a tanügyi személyzet tekintetében, ők ugyanis keresetüktől függetlenül a kezelési jegy felével adósak, magyarázta Georgeta Someşfălean.

A gyógykezelési és üdülőhelyeket a betegség és az ennek megfelelő kezelés szempontjából kell kiválasztani, ehhez a háziorvos és szakorvos tud megfelelő tanácsot adni.

Az igényléseket minden hónap első felében, 1–15. között kell letenni, és a következő hónapra kell kérni a jegyet. A jóváhagyásokat (az üresen maradt helyekkel együtt) az adott hónap végén kifüggesztik az intézmény bejáratánál. A típuskérvény mellé csatolni kell – a biztosítottak esetében – a háziorvos vagy szakorvos kezelési ajánlását, az előző hónap bruttó keresetének és a biztosított minőségnek az igazolását, a személyi igazolvány fénymásolatát (az eredetit is fel kell mutatni). A nyugdíjasok, igénylésük mellé, az előző havi nyugdíjszelvényt, személyi igazolvány másolatát, a háziorvosi vagy szakorvosi kezelési előírást, adott esetben pedig a háborús veterán, fogyatékos, üldözött vagy egyéb igazolványukat is le kell hogy tegyék. A tordai vagy dési nyugdíjpénztárakhoz tartozó személyek az ottani helyi kirendeltségnél igényelhetik a kezelési jegyet, hasonló módon.

Az ország észak-nyugati részén csupán az elkövetkező három nap során nem várható eső, keddtől viszont ismét visszatér a rossz idő – nyilatkozta pénteken Ion Sandu, az Országos Meteorológiai Intézet igazgatója. Hozzátette: a hét első napjától ismét bőséges esőzésre lehet számítani.

Sandu nem tudta tájékoztatni az újságírókat arról, hogy mennyi csapadékra lehet számítani. Nem adott információt arra vonatkozóan sem, mennyi ideig tart az újabb esős időszak. – Ma csak azt mondhatom el, hogy hétfőig nem esik az eső. Azután ismét esni fog, de nem tudjuk, hogy meddig. Megtörténhet, hogy újabb áradások lesznek – mondta Sandu.

Az ország nyugati részében az elmúlt napokban bekövetkezett áradások körülbelül 7 ezer házat és 34 ezer hektár földterületet tettek tönkre. A szakértők szerint a károk meghaladják a 100 milliárd lejt. Egyes megyékben a csapadékhozam 120 liter volt négyzetméterenként.

A rendkívüli helyzetre való tekintettel, a Kolozs megyei prefektúra ismét bevezette az állandó készenléti szolgálatot. A közintézmény vezetősége figyelmeztette a polgármestereket, hogy készüljenek fel az áradásokra, hóhullásra.

Tegnap a Gheorghe Dima Zeneakadémián Aurel Marc rektor, Cornel Tăranu művészeti igazgató és Katona József zenei titkár ismertette a sajtóval az április 25–28. között megrendezendő VI. Kortárszenei Fesztivál részleteit, amely az idén is a jelenkori hazai és külföldi zenei értékek népszerűsítését szolgálja. Ezúttal, a szinte jelképessé csökkent anyagi támogatás (csupán a Romániai Zeneszerzők Egyesülete viszonyult pozitívan a rendezvényhez) miatt, a kiadásokat a szervezők állják. Sajnálatos az Állami Filharmónia zenekarának távolmaradása.

Ennek ellenére sok fiatal zeneszerző és diák mutatkozik be érdekes ötleteivel. Külön említést érdemel a rendezvény immár hagyományos támpontjának számító Ars Nova együttes és a magyarországi Pavlovits Dávid szólógitáros fellépése, valamint néhány fiatal, ütőhangszeres partitúra-újítása. A négynapos eseményen sok sajátos, egymástól olykor nagyon eltérő stílusú zeneszerző művei kerülnek műsorra: Ciprian Pop, Răzvan Metea, Garai Zsolt, Ana Maria Meza, Matei Pop, Aaron Fazakas, Cristian Bence-Muk, Vasile Herman, Cornel Tăranu, Szegő Péter, Iannis Xenakis stb.

A fesztivál előadásaira a belépés díjtalan.

Második alkalommal gyűltek össze tegnap tapasztalatcserére öt ország szakemberei a 2004-ben útjára indított Comenius – program továbbfejlesztése érdekében, amelynek első találkozójára Szófiában került sor. A Bulgáriából, Ausztriából, Spanyolországból és Lengyelországból érkezett vendégek betekintést nyerhettek a kolozsvári általános iskolák életébe mindegyikük más-más iskolát látogatva meg.

A két éves projekt célja az interdiszciplinaritás kihangsúlyozása, a tehetséges diákok ösztönzése, valamint olyan tananyagok létrehozása, amelyek elismertek lesznek nemzetközi szinten is és gyakorlati tapasztalatokat biztosítanak a diákoknak.

Ez az interdiszciplináris tananyag abban segít a diáknak, hogy az iskola elvégzése után megállja a helyét a társadalomban, megtanítván gyakorlatba ültetni az elméletet. Ezeken a tapasztalatcseréken szeretnék összegezni a látottakat és megalkotni egy minden ország számára hasznos modell értékű opcionális tevékenység tervezetét. Ugyanakkor ez által akarják megváltoztatni a tanár szerepéről kialakított nézetet, mely szerint övé a főszerep egy új tananyag ismertetése során. Be szeretnék vezetni az órán résztvevő diák fogalmát, amely azt jelentené, hogy a tanuló maga is részt vesz az óra alakításában.

Ez a nemzetközi projekt nagy segítségére lesz majd a tanároknak, hiszen összegezi különböző országok tapasztalatait és megpróbál kialakítani egy egységes interkulturális tervezetet.

A külföldi szakemberek véleménye pozitív volt a romániai helyzetet illetően. A Dél-Ausztriát képviselő Herbert Kramat lenyűgözte az általános iskolás diákok előadása, és az, ahogyan próbálják támogatni és ösztönözni a tehetséges diákokat Romániában. Náluk tudomása szerint még nincs ilyen jellegű kezdeményezés, de nagy örömére itt már értek el fejlődést ezen a téren.

A spanyolországi szakemberek is pozitívan nyilatkoztak a kolozsvári diákélet helyzetéről, kiemelve a kontinuitást az I-IV és V-VIII osztályok között. Jónak tartják, hogy a középiskolásokat ugyanaz a tanári gárda oktatja és az iskola épülete sem változik a nyolc év alatt. Míg náluk ez a gyakori tanárcsere sajnos problémát okoz.

LXVI. Szonett – részlet

Fáradt vagyok, ringass el, ó, halál: / Az érdem itt koldusnak született / És hitvány Semmiségre pompa vár / És árulás sújt minden szent hitet.

SZENT GYÖRGY-NAPI összejövetelt rendeznek a Nyugdíjasklub tagjai ma, április 23-án, szombaton du. 4 órától a Múzeum tér 3. szám alatti Fások Klubjában. A zenét Marton István szolgáltatja.

A KISMAMAKLUB legközelebbi összejövetelének meghívottja dr. Alămoreanu Ildikó orvosnő, aki a terhességről, annak problémáiról és örömeiről beszélget a kismamákkal. A Bolyhos zeneóvodát Nisztor Krisztina vezeti. Az összejövetel szokás szerint hétfőn, április 25-én du. 6 órától lesz az Unitárius óvodában. Kérik a váltócipőt!

MÓZES ATTILA CÉDA KOROK TÖRTÉNELME című kötetét mutatja be Bréda Ferenc a Bretter György Irodalmi Kör összejövetelén, április 25-én, hétfőn este 8 órától, a Bulgakov Kávéház pincéjében.

A KRÓNIKUS LÉGÚTI BETEGSÉGEK MODERN KEZELÉSE – ÚJ GYÓGYSZEREK BEMUTATÁSA címmel dr. Fábián András tart előadást az Asztmaklub összejövetelének keretében, április 25-én, hétfőn du. 5 órától a Szent Mihály Caritas előadótermében (Szentegyház/I. Maniu utca 2., félemelet az udvarból).

JÓTÉKONYSÁGI HÚSVÉTI HANGVERSENYT szervez az AMICUS Diákszövetség április 23-án, szombaton este 7 órától a Diákművelődési házban. A rendezvény célja pénzalapot gyűjteni a II. Kolozsvári Gyermeklinika Intenzív osztályának részére. A hangversenyen való részvételi igényt a 0745-169449-es telefonszámon lehet jelezni.

Pénteki sajtótájékoztatóján, a Puck Bábszínház nemrég megválasztott igazgatónője, Mona Chirilă elmondta: készülnek néhány változtatásra. A tervek között a bérlet-rendszer újbóli bevezetése és az immár hagyományosnak számító Puck-Animafest nemzetközi színvonalú megszervezése szerepel.

Bár csak október 24–30. között kerül megrendezésre, a Puck-Animafest nemzetközi bábos fesztiválra idejében kell készülnie a bábszínháznak. Habár eddig is nemzetközi jellegű volt, ezt idéntől hangsúlyosabbá szeretnék tenni: 10 hazai és 7 külföldi bábos csapatot hívnának meg.

Szakmai előzsűri választja majd ki a jelentkezők közül azokat a csoportokat, amelyek produkciói beilleszkednek a fesztivál profiljába: az előadásban a bábok szerepeltetése domináljon, és a csapat létszáma ne haladja meg a 10 főt. Magyarországi, lengyelországi, szlovákiai, hollandiai és horvátországi csapatok neve merült fel a tervezgetés során.

A kérdésre, hogyan küzdhetők le a nyelvi akadályok, az igazgatónő elmondta: meglátása szerint a bábelőadásban a dramaturgia mellett a vizuális élménynek is hatalmas szerep jut, a történetet a látványvilágnak kell közvetítenie. Emellett hasonló fesztiválokon a csapatok igyekeznek ismertebb darabokat bemutatni – természetesen saját látásmódban, feldolgozásban.

A Puck-Animafest szervezésében a legfontosabb változtatás talán az lesz, hogy a csoportok csak Kolozsváron adják majd elő a darabokat, hiszen az előadás élvezhetősége elvész a rosszul felszerelt, improvizált vidéki termekben, kultúrotthonokban. A Kolozsvár környéki települések vezetőivel karöltve szeretnék megszervezni, hogy a közönség – gyerekek és felnőttek egyaránt – eljuthasson Kolozsvárra, és optimális körülmények között tekinthesse meg a produkciókat.

A fesztivál szakmai találkozó jellegét is erősíteni kell, a valós munka: előadások, műhelyfoglalkozások megszervezéséhez a csoportoknak legalább egy hetet itt kell tölteniük – ez komoly anyagi erőfeszítést jelent. Kolozsvárnak azonban büszkének kell lennie, hogy az ország egyetlen ilyen rendezvényének adhat otthont, és ennek megfelelően kell támogatnia a fesztivált – vélik a szervezők. Tavaly mintegy 4000 nézője volt az előadásoknak – a közönség érdeklődésében és támogatásában tehát bizonyosak lehetnek. Az előzetes költségvetés mintegy 1 milliárd lej, a megyei tanács és a polgármesteri hivatal támogatása mellett szponzorokban is reménykednek.

Több bemutatóra számíthatunk a közeljövőben a magyar tagozatnál, minthogy a bábszínház jövő évadtól szeretné ismét bevezetni a bérlet-rendszert. A román tagozaton jelenleg elégséges új darabot játszanak, őszig szeretnék ugyanezt a magyar tagozaton is megvalósítani, hogy újraindítható legyen a bábszínház-bérlet. Ma délben, 12 órától az Árnyak színháza című darab bemutatójára várják a közönséget.

Ma van a könyv és a szerzői jogok napja. 1995 óta, a katalánok javaslatára, az UNESCO nyilvánította április 23-át a könyv napjává.

Csütörtökön megnyílt a XII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, a vendégeket Bozóki András kulturális miniszter köszöntötte a Budapest Kongresszusi Központban.

A tárca vezetője Shakespeare és Cervantes születésnapja – a könyv és a könyvkiadás ünnepe – előtt két nappal, egy Cervantes-idézet jegyében üdvözölte a megjelenteket: „Se lea mas, sea más libre!", azaz „Minél többet olvasol, annál szabadabb vagy".

Külön üdvözölte a fesztivál díszvendégét, Paulo Coelho brazil írót, aki – mint fogalmazott – műveiben össze tudja kapcsolni a minőséget egy milliós olvasótábor megszólításával. „Nem kevésbé nagy szeretettel" köszöntötte az orosz irodalom képviselőit, hiszen idén Oroszország a könyvfesztivál másik díszvendége.

Bozóki kiemelte: egyetlen könyvfesztivál sem törődik ennyire a pályakezdő, első munkáikkal fellépő szerzőkkel, és külön öröm, hogy e művek egyharmada, egy éven belül, valamilyen idegen nyelven is megjelenhet.

A miniszter köszöntötte továbbá a franciaországi Les Rencontres – találkozások – nevű szervezetet, az Európai Kulturális Városok és Régiók Szövetségét. A Les Rencontres, a kulturális tárca támogatásával ezekben a napokban rendezi Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Fiatal Szerzők Európai Fórumát, amelyen a fiatal írók, költők, műfordítók helyzetét és lehetőségeit vitatják meg.

A vasárnapig tartó könyves fórum idén is a kortárs igényes irodalomról, elsősorban Magyarország és Európa ünnepelt és újonnan bemutatkozó alkotóiról szól. A könyves seregszemlén 550 magyar és külföldi kiadó 45 ezer kötetet állít ki, ötven külföldi, többségében európai író fogadta el a meghívást a rendezvényre. A fesztiválon összesen több mint 300 újdonságot kínálnak, ezek ismertetésére idén is külön katalógust állítottak össze a szervezők.

A budapesti könyvfesztivált – amelyen ötödízben rendezik meg az európai elsőkönyvesek találkozóját – a szervezők szerint egyre inkább az új európai irodalom egyik első számú pártfogójaként emlegetik.

A fórumon a magyarországi és a határon túli magyar szellemi élet kétszáz képviselője lép pódiumra, dedikálja műveit.

A magyar könyvkiadás legfontosabb fórumai közé tartozó fesztiválon, ebben az évben is átadják a szakma elismeréseit, a titkos szavazás során odaítélendő az Év kiadója és az Év kereskedője címet; a XII. kerületi polgármester a legjobb oktatást szolgáló könyvnek és CD-nek „átadja" a Budai-díjat. A fesztivál látogatói, a Szép magyar könyv verseny közönségdíjára szavazhatnak.

A kulturális intézményekre vonatkozó kétoldalú egyezményt szeretné módosítani Románia és Magyarország, lehetőséget biztosítva ezáltal mindkét ország kulturális intézetei számára, hogy fiókintézeteket nyithassanak, derült ki csütörtökön Bukarestben, ahol Schneider Márta, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára találkozott Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével, Mona Muscă kulturális és vallásügyi miniszterrel, Valentin Naomescu külügyi államtitkárral, valamint Horia Roman Patapievici-csel, a budapesti Román Kulturális Intézet vezetőjével.

Ez a téma, különösen a bukaresti Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi fiókjának régóta várt megnyitása szempontjából, fontos Magyarország számára. „Mi már Sepsiszentgyörgy esetében meglehetősen elől járunk a szervezésben, és nagyon szeretnénk minél hamarabb megnyitni ezt a fiókintézetet" – mondta Schneider Márta, hozzátéve: ahogy az egyezményt a miniszterek aláírják, ennek nem is lesz semmi akadálya.

Az A. Benea Zeneiskola szervezésében idén 20. alkalommal szervezik meg a J. S. Bach verseny jellegű fesztivált. A rendezvény megnyitójára, amelyen fellépett Luca Toncian, a tavalyi verseny nyertese, pénteken este került sor a rádióstúdióban. Ma a zeneiskola Horea út 19/B szám alatti épületében 3 teremben zajlik a verseny, majd vasárnap délután 5 órától, a rádióstúdióban, a záróünnepségre és a kitüntetettek gálájára kerül sor. Az érdeklődőket szeretettel várják.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Sky Captain – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn minden vetítés.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Sistemul nervos – román bemutató. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától; kedvezménnyel kedden minden vetítés. Cápa mese – amerikai. – Vetítések időpontja: 12.30, 15.

GYŐZELEM – Az átok – bemutató. – Vetítések időpontja: 18, 20, 22. Szezon – bemutató. – Vetítések időpontja: 14, 16. ÁPRILIS 23-ÁN, SZOMBATON A 22 ÓRÁS ELŐADÁS KIVÉTELÉVEL AZ ÖSSZES ELŐADÁS ELMARAD!

FAVORIT – Ocean’s twelwe – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.15, 19.30; kedvezménnyel csütörtökön minden előadás.

DÉS

MŰVÉSZ – Out of Reach – amerikai. – Vetítések időpontja: ápr. 22–24.: 17, 19, 21 kedvezménnyel 21 órától. 80 nap alatt a Föld körül – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; hétfőn minden vetítés kedvezménnyel.

TORDA

FOX – Vejedre ütök – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 18, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A nemzet aranya – bemutató. – Vetítések időpontja: 19, 21. Apja lánya – bemutató. – Vetítés 17 órától.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Hitch – Last First Kiss – amerikai. – Vetítések időpontja: 13, 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától. Kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 13 órától, hétfőn minden vetítés.

DACIA B-TEREM – Helloboy – amerikai. – Vetítések időpontja: 14.30, 17, 19.30; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órakor; kedvezménnyel: pénteken, szombaton, vasárnap 14.30 órától, kedden minden vetítés.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Elektra – amerikai. – Vetítések időpontja: 15, 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órakor kedvezménnyel és hétfőn minden vetítés.

MAGYAR OPERA

Április 24-én, vasárnap du. 5 órakor: Erkel Ferenc: Bánk bán – vizsgaelőadás. Vezényel: Hary Béla. Rendező: Dehel Gábor. – Nyugdíjas- és Ifjúsági-bérlet.

Április 28-án, csütörtökön este fél 7 órakor: „25 év a pályán" – Daróczi Tamás és meghívottjai – gálakoncert. Vezényel: Horváth József.

ROMÁN OPERA

Április 25-én, hétfőn este 7 órakor: Verdi: Traviata.

Április 27-én, szerdán este 7 órakor: Mascafni: Parasztbecsület – olasz nyelvű előadás.

SZÍNHÁZ

(2. old.)

MAGYAR SZÍNHÁZ

Április 27-én, szerdán este 7 órakor: Én, József Attila, itt vagyok – stúdióelőadás. Ünnepi műsor a költő születésének 100. évfordulója alkalmából. Előadja: Boér Ferenc.

TRANZIT HÁZ

Április 28-án, csütörtökön este 8 órakor: Mrozek: Károly. Rendező: Tompa Gábor.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Ma, április 23-án, szombaton este 8 órakor: Euripidész: Alkesztisz.

Ma, április 23-án, szombaton 12 órától: Árnyak színháza – bemutató – magyar tagozat.

Április 24-én, vasárnap 11 és 12.30 órától: Piroska és a farkas – román tagozat.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

(Folytatás lapunk előző számából)

1989 decemberében a kiegyezés a hatalom és felelőség megosztásáról szólt. Iliescuék garanciát adtak a Szekunak, megőrizheti, sőt növelheti hatalmát, a „balhét" a Ceauşescu család, a párt felső vezetősége és egy-két katonatiszt, alacsonyabb rangú szekus fogja elvinni. Akiket elítéltek, nem voltak ártatlan bárányok, de nem is tartoztak a fő bűnösök közé sem a Ceauşescu-korszakért (kivéve a diktátort, feleségét és egyik bátyját), sem az 1989. decemberi halottakért (ezer ember, akiket titokzatos módon és célból a diktátor szökése után gyilkoltak meg!).

Miért vélem a Szeku utódait a „nagyobb rossznak", a probléma lényegének?

A Szeku utódai, ha valahogy nem semlegesítik őket, folytatni fogják azt, amihez értenek, amit jól végeznek. A maffia államot ők találták ki. Ők szervezték meg a politikum és a gazdasági bűnözés összefogását.

1989 decemberében a Szeku (és csakis a Szeku) kezében volt a külkereskedelmi hálózat, a potenciális üzlettársak listája (terroristák, maffiózók, csempészek és tisztességesebb partnerek), a Szeku maradék pénzecskéjét is ők örökölték. A Szekunak, és csakis a Szekunak, volt tapasztalata a nagy kaliberű nem tisztességes kereskedelmi tevékenységben. Iliescu, a pártaktivisták nem is értettek efféléhez, maguktól eszükbe se jutott volna. Az ötlet a Szekué volt, ők ajánlották fel: „Mi sok pénzt szerezhetünk, adnánk a Pártnak is, bár nem épp kóser üzlet."

Miért ragaszkodott a SZDP oly makacsul Priboihoz és társaihoz? Vagy a DP, amelyik éppen a héten léptette elő saját Priboiát, Silvian Ionescut, a FSN (Nemzeti Megmentési Front) első szervezési titkárát? A Környezetvédelmi Gárda komisszárja lett, ahonnan a másik szekust, Silinescu tábornokot váltották le. Hogy van az, hogy eddig és ezután is csakis a Szekuritáté tábornokoknak volt a legfőbb beleszólásuk a környezetvédelmi kérdésekben. Miért? Gondoljunk csupán a verespataki aranybánya tétjére.

A pártvezérek (a SZDP, de nem csak!) örömmel hagyták jóvá a maffia tevékenységet, hiszen tudták, hogy ehhez szakértelem, tapasztalat kell, hogy semmi komolyabb műveletre nem képesek a dörzsölt szekusok nélkül. Nem a „múlt titkai" (kölcsönös zsarolás) kötik őket össze. A „múlt titkai" jogi értelemben elavultak. Anyagi érdekek kötik őket össze. Emlékezzünk csak az FNI-botrányra, az Országos Befektetési Alap bukására.

Több százmillió dolláros rablás – minden parlamenti párt jóváhagyásával. Az FNI-műveletben kiváló csapat dolgozott. Pár száz teljesen fegyelmezett, csapatmunkára alkalmas, megbízható, titoktartó volt szekus, akik ugyanakkor pénzügyi szakemberek is voltak! A remek román kifejezés szerint „inginer financiar", akik pontosan tudták, hogyan lehet „tisztességesen" avagy törvények diszkrét formai tiszteletben tartásával dollármilliókat „lenyúlni".

Nem az SZDP jelenti tehát a főveszélyt, hanem a Szeku. Profik. Bűnözéssel foglalkozó nélkülözhetetlen profik. Ha ezt a csapatot sikerülne szétkergetni, elszigetelni, összeomlana a maffia állam. A politikai osztály továbbra is korrupt maradna, de ügyetlenebb, jóval kevesebbet lopnának.

Vajon miért nem akarja leváltani Băsescu a titkosszolgálat vezéreit? Timofte, az SRI főnöke, Sorin Ovidiu Vântu havere. Fulga SIE-főnök pedig nem más, mint „SOV" volt alkalmazottja, megbízható bankszakembere. „SOV" pedig – az FNI-művelet agya.

És mi lesz szegény magyarokkal?
Băsescu eddig a Román Humanista Párt megbízhatatlanságával indokolta az előrehozott választás egyértelmű szükségességét, de mindig hozzátette, hogy a választásnak a célja, hogy a D.A. egyedül alakíthasson kormányt – azaz az RMDSZ-től is meg kell szabadulni. Legutóbb azonban árnyalta álláspontját, azt nyilatkozta, hogy szívesen látna D.A.–RMDSZ koalíciót.

Közismert, hogy az RMDSZ nagyon nehezen szállt ki az SZDP hajójából. Több oka lehetett erre, főleg az az aggodalom, hogy esetleg Băsescu komolyan veszi a korrupció elleni küzdelmet. Hiszen az RMDSZ legjobb „SZDP-s barátja" (és üzlettársa) véletlenül az arab maffiózók (és terroristák) legjobb barátja (és üzlettársa) is: Hrebenciuc. Hrebi tényleg jó barát volt, mint gondolom, sokan tudják, még Tőkés híveit is szívesen, és kézzelfoghatóan támogatta. Feltételezhetjük, hogy most már az RMDSZ fenntartásai is csökkennek Băsescuval szemben. Ha el is vesztik néhány „barátjukat", „kedves üzleti partnerüket", a rendszer fennmarad, a párt a hatalom része marad, a D.A.–RMDSZ maffia államon belül.

Bekeményítés az öreg Európának
Felmerül a kérdés: létezik-e összefüggés a pro amerikai „bekeményítés", odamondogatás az „öreg európaiaknak" és a fent tárgyalt téma közt? Feltételezem, hogy igen. Amerika támogatta a SZDP-t, (Năstasét jóval kevésbé), de tán még erősebben Radu Timoftét. Emlékezzünk, úgy két és fél évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a SZDP Năstase-szárnya megszabadít minket a „reakciós, reformokat szabotáló" SRI igazgatótól, de az amerikai kormány közbelépett. Magas rangú kitüntetéssel jelezte: Timo marad!.

Molnár Gusztáv hívta fel a figyelmemet egy fontos jelenségre. Emlékezetből idézem gondolatait: Amerika hosszú időn át a posztkommunista pártokra támaszkodott, az antikommunista pártokat nacionalizmusuk miatt megbízhatatlanoknak vélte. Ez változóban van. Az elmúlt években az amerikai külpolitikának köszönhetően erősödött, és erősödni fog a feszültség Amerika és Európa (EU) között. Amerika érdeke a volt kommunista országok távoltartása a közös Európától. Ez nem jelenti az EU tagságról való lemondást, elég ha „euró- szkeptikusok", akik minél többet akarnak megőrizni függetlenségükből, nemzetállamukból.

A posztkommunisták támogatták Amerikát, de ezzel párhuzamosan könnyedén beolvadnának a közös Európába. A nacionalistáknak fenntartásaik vannak. Inkább maradnak amerikai befolyási övezetben. Többek közt azért is, mert Amerika kevesebbet törődik a belügyeikkel, míg az eurobürokraták a mindennapi életbe is beavatkoznak, részletes szabályokkal, törvényekkel.

Nos, ezért beindult egy váltás – Amerika számára hasznosabbá váltak az antikommunista, nacionalista pártok. Tán ez is magyarázza Băsescu meglepő „szerelmi viszonyát" Amerikával. És, sajnos, idetartozik: az amerikaiak számára a „megbízható régi összekötők" jó része volt szekus.

Az SZDP-ről lemondanának, szekus barátaikról nehezebben. Az amerikai adminisztráció „kedveli" Băsescut, túlbuzgóságát valószínűleg kevésbé. Nevetséges, hogy épp azt a szemtelen diskurzust használja, amelyet Rumsfeld már másfél éve megbánt. A legkeményebb héják is rájöttek – ez kontraproduktív.

Hayssam és a „hayssamok" múltja, jelene
Mindannyian jóval ’89 előtt jöttek Romániába. Diákként kezdtek „ügyeskedni". Mik is kellettek a kollégáknak? Sör, pornó videokazetta, cigaretta, prostituáltak, jegy a foci meccsre? Mindegy. Bármit „beszereztek", „elintéztek". Mindenütt voltak „embereik".

1989 után ráébredtek, hogy ezzel a tapasztalattal, kapcsolatrendszerrel nagyobb kaliberű üzleteket lehet kötni. Találomra kezdték. Egyikük se szakosodott bizonyos területre. Alkalomszerűen, „amit lehet". 1989 után az „amit lehet" arról szól, mit támogatna a kormány, milyen cégnek engedné el az adósságait, mit privatizálna értékén alul, milyen cég csődjét nézné el. Nem a profitból gazdagodnak. Az „elnézett" adóságokból.Ceauşescu rendszere eltűrte a stikliiket. Az ügyesek havi párszáz dollárt „összevakartak". De, arról azért szó se lehetett, hogy karriert futhassanak be, vagy párttagok, az ország vezetőinek személyes barátai lehessenek. Eltűrték őket. Státusuk változott a „toleráns Iliescu" alatt, immár párttagok is lehettek. Jövedelmük megszázszorozódott. Köztiszteletnek örvendő „üzletemberekké" váltak. Bár tevékenységük ezerszer törvénytelenebb és ártalmasabb volt.

Kulcsjelentőségű mindegyikük esetében a politikai és titkosszolgálati kapcsolat. Családjaik hovatartozása, kapcsolatrendszere. Terrorista avagy felszabadító mozgalmak. A terrorista mozgalmak szoros kapcsolata az itteni titkosszolgálatokkal, otthoniakkal, fegyverkereskedőkkel, csempészekkel.

A sajtóban elképesztő mennyiségű információt találni róluk. Akinek van türelme az interneten keresgélni, elcsodálkozik, milyen leleplezések jelentek meg évekkel ezelőtt, amelyekre soha semmi hivatalos válasz, cáfolat nem született.

Kezdeném egy könyvvel. 1997-ben jelent meg, nyolc évvel ezelőtt (Băsescu szerint a SRI csak hét éve jelentget Hayssamról!), címe: Szervezett bűnözés – a III-ik világháború. Hosszú fejezet szól az arab maffiáról, amely az RTDP cinkosságával működik.

„Az összes arab maffiózó, Zaher Iskandarani, Omar Hayssam szoros kapcsolatban állt a PDSR vezetőivel, elsősorban Viorel Hrebenciuckal tartották a kapcsolatot, illetve Hrebenciuc tanácsosával, Kemal Kaderrel." (Hrebenciuc ekkor kormányfőtitkár volt.) Kader 1989 előtt Temesváron élt, a Szekuritáténak dolgozott. (Becsületére váljon, ezt a kapcsolatot, barátságot vállalta 1989 után is, rendszeresen látogatta a börtönben a letartóztatott szekusokat, elsősorban Traian Simát, a Temesvári Szekuritáté főnökét.) A ’90-es évek közepén elhagyta Romániát, Arafat szoros munkatársa lett. A hírek szerint, régebben, azaz Romániában tartózkodása alatt is, az akkor még terrorista szervezetnek tekintett Palesztin Felszabadítási Front ügynöke volt. Avagy összekötő a Szekuritáté és a palesztin mozgalom közt.

Mennyire megbízhatók ezek az állítások? Senki se merte cáfolni, megelégedtek az ignorálással. A szerzőnek tán lehettek némi információi. Neve Pitulescu. Mestersége: rendőr- tábornok. 1995–1997 között a román rendőrség főnöke volt.

Idézet egy régi dokumentumból (România Liberă): „A temesvári cigaretta-, kávé-, alkohol- és drogcsempészettel foglalkozó arab szervezetek vezetője 1992–96 között a román-szíriai kettős állampolgárságú Zaher Iskandarani szekus besúgó volt. Zaher bukása után egy újabb volt szekus kollaboráns (a Viorel Hrebenciuc által támogatott) Omar Hayssam került az arab csempészettel foglalkozó szervezetek élére." (Róla különben azt nyilatkozta Virgil Măgureanu, az SRI volt főnöke a minap, hogy pályafutását autólopással kezdte.)

Évekkel ezelőtt tehát már próbálkozott az ügyészség, rendőrség vád alá helyezni Hayssamot. Egyszer házkutatást rendeltek el nála, amikor megérkezett a rendőrség, kiderült külföldön van, Iliescut kíséri egy fontos körúton – meggondolták magukat. Újabb házkutatás, de a csoda egy napig tartott, a román rendőrség akkori főnöke, Dumitru Sorescu leállította az ügyet. A rendőrfőnök fia Oyssam üzleti partnere. Véletlenek.

Sorescu rendőrfőnök múltja is érdekes: 1989 decemberéig alacsony rangú, jelentéktelen rendőröcske volt. ’89 decemberében előbb a tüntetők verésével foglalatoskodik, utána a Temesváron meggyilkoltak holttesteinek elégetését szervezi. Azt hinné egy naiv kívülálló, hogy ez „fekete pont" lesz életrajzában. Épp ellenkezőleg! Ekkor, ezáltal kezdődött fényes karrierje.

Említettem Năstase „kedvenc házi szekusát", a hírhedt Priboit. A brassói munkáslázadás megbosszulásával volt megbízva, utána a Szabad Európát „tanulmányozta". „Tanulmányai" eredményeképp döntötték el néhány munkatárs megverését, meggyilkolását, bomba elhelyezését a rádióban (ezzel Carlost bízták meg). Miért említem itt újra Priboit? Véletlenül ő is Hayssam üzleti partnere.

Végül is említsük meg Ion Vasile volt prefektust, frissen újjá választott megyei SZDP-elnököt is. Hayssam üzlettársa és jó barátja. Teljes „véletlen", hogy az ő lánya Marie Jeanne, az elrabolt újságírónő, aki Hayssammal szintén szoros barátságban áll. Oly nagy volt a rokonszenv, hogy Hayssam, mielőtt Irakba küldte interjúkat készíteni (avagy?), egy BMW-t ajándékozott neki ...

Így folytathatnám, oldalakon át, a puszta tényekkel, „véletlenekkel". Lehetne ebből bestsellert írni? Talán. De hihetetlen. Túl giccses az egész.

És Băsescu azon méltatlankodik, hogy beindult az emberek fantáziája?

Ha valaki néhány nappal ezelőtt megkockáztatta volna a következő forgatókönyvet: Mircea Geoană – SZDP-elnök, Adrian Năstase – ügyvezető elnök és Miron Mitrea – főtitkár, azt a hét legjobb vicceként tartották volna számon. Nem is csoda, hiszen a szociáldemokraták kongresszusa előtt 48 órával még arról fecsegtek bizalmasan a „pártközeli, magukat megnevezni nem kívánó" források, hogy kőkemény egyezség született az Alapító Atya, Năstase és Mitrea között az elnöki, ügyvezető elnöki és főtitkári tisztségről, a „bukott", „agyalágyult" (Iliescu-copyright) Mircea Geoană legfennebb mint bukaresti tagdíjfizető került szóba. A szavazatszámlálás eredménye azonban mást mutat: az Iliescu-korszaknak immár vége, a pártnak új elnöke van, aki nem más, mint a „leírt" Geoană.

S hogy mi vezetett a váratlan, de mindenképpen pozitív, mondhatni, korszakváltó fordulathoz, s ennek milyen azonnali és hosszútávú következményei lesznek a párt életére? Valóban elérkezett-e a ’89-es forradalom ideje az SZDP-ben is, vagy csak egy más garnitúrát hozott helyzetbe a palotaforradalom? Maradt-e annyi hitele, elszántsága a főpolgármesterválasztásokat mégiscsak végigdadogó Geoanának, a kiskirályságok fölött szemet húnyó Năstasénak, vagy a mega-korrupt Mitreának ahhoz, hogy az SZDP-ből valóban egy modern szociáldemokrata pártot faragjanak? Vagy csak új öntapadós címkét jelentenek az SZDP bádogcsomagolásán, miközben a háttérben a Viorel Hrebenciuc maffiózó-félék keverik (ismét) a kártyákat? A múltjával szakító SZDP mennyire rajzolja át a román belpolitikai erőviszonyokat? Milyen lépésre kényszerül a Demokrata Párt, amelyik arra számított, hogy a kongresszus után várható pártszakadás-földindulás lesöpri a porondról a szociáldemokratákat, vagy Iliescu újraválasztásával legalábbis diszkreditálják magukat annyira, hogy a DP hosszú távra kibérelhesse a modern román szociáldemokrácia megtestesítőjének fogalmát?

A párt jövőjére vonatkozó kérdésekre az elkövetkező három-négy évben kapjuk meg a pontos, majd a 2008-as parlamenti választások eredményében lemérhető választ. Ami pedig a jelenlegi „fordulatot" illeti: kellett hozzá elsősorban a helyhatósági választások kudarca, amelyből egyértelműen kiderült: az egyszerű választó igenis lepontozza a pöffeszkedő „bárók" képében megjelenő pártot. Kellett hozzá Iliescu cinizmusa, aki a választási kampányban, bár motor szerepet szántak neki, többet ártott pártjának, mint használt, legalábbis a választók egy bizonyos rétege számára. Kellett hozzá a párttagokon eluralkodott, többé-kevésbé tudatos változási vágy, amihez elég egyetlen szikra is, hogy lobbanjon. Minden bizonnyal kellett hozzá az SZDP „kemény fickóinak" a számítása, akik világosan látták: Iliescu inkább szétveri, és az ellenzéki padsorokba száműzi a pártot, csakhogy (az SZDP megmentőjeként tetszelegve) visszaszerezze a hatalmat – márpedig az ellenzéki státus egyáltalán nem kifizetődő pozíció. És nem utolsósorban kellett hozzá egy „minden mindegy", „dupla vagy semmit" játszó Geoană, aki a bőrét mentő Năstaséval, vagy a hőzöngő, de alternatívát nem mutató Kolozsvári Csoporttal ellentétben fejest ugrott a mélyvízbe, és módszeresen begyűjtötte az összes negatív szavazatot, függetlenül attól, hogy az Iliescunak szólt, vagy mindaz ellen, amit ő képviselt.

A fordulat mindenképpen mérföldkő a Szociáldemokrata Párt történetében. Lezárult egy korszak, amelynek a végszavát Iliescu adta meg a nevetséges elvtársozással. A régi reflexeitől vezérelt politikus egyetlen nyelvbotlása a kvintesszenciája volt mindannak, amit az elmúlt 15 évben a pártra és annak vezetőire hordtak. De talán az sem véletlen, hogy a Geoană–Năstase–Mitrea korszak bajtársi köszöntéssel kezdődött, az igazi küzdelem csak most kezdődik szociáldemokratáék számára.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Jakartában pénteken 45 ázsiai és afrikai államfő, valamint Kofi Annan ENSZ-főtitkár jelenlétében megnyílt a bandungi értekezlet 50. évfordulójára emlékező csúcstalálkozó.

1955. április 18. és 24. között 29 ázsiai és afrikai ország képviselői gyűltek össze a Jakartától 120 kilométerre dél-keletre fekvő Bandung indonéziai városban. A konferencia záró nyilatkozata mérföldkő volt a gyarmati rendszer felszámolásának, és a hidegháborús tömbök közötti szembenállás ellensúlyozására létrejött az „el nem kötelezettek mozgalma".

Bandungban olyan történelmi személyiségek is találkoztak, mint Sukarno indonéz államfő, Dzsaváharlál Nehru, a független India első miniszterelnöke, Gamel Abden Nasszer egyiptomi elnök és Csou En-laj (Zhou Enlai) kínai kormányfő.

A jakartai csúcsnak különös hangsúlyt ad, hogy részt vesz Koidzumi Dzsunicsiro japán miniszterelnök és Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnök. A japán kormányfő már napokkal ezelőtt bejelentette: találkozni kíván a kínai államfővel, hogy tisztázzák a japán történelmi tankönyvek körül kirobbant feszültséget.

Több hónapos késlekedés után várhatóan május közepén látogat az Egyesült Államokba Mahmúd Abbász palesztin elnök, hogy megbeszélést folytasson George Bush amerikai elnökkel – közölték amerikai tisztségviselők csütörtökön.

A csúcstalálkozó helyszíne vagy a Fehér Ház vagy a Camp David-i elnöki nyaraló lesz.

Az amerikai elnök január 10-én hívta meg washingtoni látogatásra Abbászt, azt követően, hogy a palesztin politikust megválasztották Jasszer Arafat utódjának. A tavaly novemberben elhunyt Arafatot páriaként kezelte Washington, mert álláspontja szerint a néhai palesztin elnök akadályozta az izraeli–palesztin békefolyamatot.

A Bush–Abbász találkozó létrejöttének késlekedését ellentmondásos indokokkal magyarázták. Diplomáciai források szerint úgy az amerikai, mint a palesztin fél azt akarta, hogy a találkozó előtt nagyobb előrelépéseket tudjanak felmutatni a rendezésben. Amerikai kormányzati tisztségviselők viszont azt mondták, hogy a két elnöknek csupán kölcsönösen elfogadható időpontot kellett találni. „Nincsenek előfeltételek" – mondta egy névtelenül nyilatkozó tisztségviselő.

George Bush legutóbb április elején fogadta Ariel Saron izraeli miniszterelnököt a texasi Crawfordban lévő magánbirtokán.

Csütörtökön Irakban lelőttek egy Bagdadból Tikritbe tartó, Mi-8-as típusú bolgár szállítóhelikoptert. A gép az országban állomásozó nemzetközi fegyvereres erőket szolgálta ki, és sivatagos vidék fölött érte a föld-levegő rakétatámadás. A fedélzetén tartózkodó tizenegy személy életét vesztette. Az áldozatok állampolgársága: három bolgár, hat amerikai, kettő pedig fülöp-szigeti volt.

Az orosz védelmi tárca lapja pénteken úgy vélte, hogy a NATO–orosz viszonyban romboló fordulatokhoz vezethet az Egyesült Államok által kiprovokált NATO-döntés Ukrajna csatlakozásra való felkészítéséről, míg egy liberális lap máris belépési meghívásként értelmezte a vilniusi határozatot, Oroszországot is euroatlanti integrációra biztatva.

Moszkvában romboló fordulatok előzményeiként értékelik a (most kedvező politikai légkörben fejlődő) NATO–orosz kapcsolatok szempontjából az olyan éles és meggondolatlan lépéseket, mint a Washington által kiprovokált előkészületek Ukrajna NATO-csatlakozására – írta a Krasznaja Zvezda, hozzátéve: az orosz fél továbbra sem lát komoly érveket, amelyek alátámaszthatnák a NATO földrajzi kiterjesztését.

A Kommerszant viszont úgy vélte, hogy a vilniusi „meghívással" előre eldőlt Ukrajna sorsa: örökre távozik Európába (amelynek jó része szívesebben fogadja be Ukrajnát az EU-ba, mint Törökországot). Oroszország megpróbálhat megint befolyást érvényesíteni, felmelegítheti a tuzlai határvitát, a Kelet- és Nyugat-Ukrajna közötti ellentéteket, a krími orosz flottabázis körüli huzavonát. „Mindezt nagyjából már átéltük a baltiakkal. De ha a NATO akar valamit, akkor észre sem veszik az akadályokat" – írta a lap.

A NATO, amely furcsa módon az európai posztszovjet térség afféle formálójaként, szervezőjeként lép fel, szomszéd helyett integrált államként akarja látni Ukrajnát, amely a civilizált és kiszámítható összeurópai szabályok szerint él – fejtegette a (brit emigrációba kényszerített Borisz Berezovszkij exoligarcha által ellenőrzött) liberális lap, rámutatva: Ukrajna (voltaképpeni) meghívásával a NATO megtette az első lépést, világos jelzést küldve a Független Államok Közössége (FÁK) többi tagjának, hogy egy ilyen alternatíva lehetséges.

A kérdés már csak az, hogy hányan cserélik fel a „mieink" közül Moszkva közelségét európai szövetséggel. Valószínűleg sokan, és a NATO–orosz közös határ távlatilag meghosszabbodhat, beleértve a Kaukázust is, ahol Grúzia nem titkolja csatlakozási szándékát – vélte a Kommerszant kommentátora, Natalja Gevorkjan.

Most képzeljük el ebben a civilizált és megszervezett európai térben a totalitarizmus Fehéroroszország elnevezésű szigetét. Alekszandr Lukasenko fehérorosz vezető bukásra van ítélve, még ha naponta vizitál is Vlagyimir Putyin orosz elnöknél – állapította meg Gevorkjan, aki szerint Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek éppen ezért nem kellett volna megorrolnia amerikai kolléganőjére, Condoleezza Rice-ra, amiért az változásokat sürgetett Fehéroroszországban: a folyamat beindult, ahogyan egykor Mihail Gorbacsov szovjet elnök, a peresztrojka atyja mondta.

A liberális újságírónő, mint orosz polgár, olyan államban szeretne élni, amely maga is bekapcsolódik ebbe a folyamatba, nem pedig elszigeteli magát tőle az önellátó, környezetét megfélemlítő Oroszországról szóló ósdi képzelgésekkel, amelyeket az álhazafiak még mindig forgatnak a fejükben.

Mi rossz van a NATO-tagságban? – teszi fel a költői kérdést Gevorkjan, javasolva polgártársainak: „Hagyjunk fel Joszif Sztálin szovjet diktátor emlékműveinek visszaállításával, szállítsuk le Vlagyimir Putyin elnök népszerűségi indexét a megérdemelt szintre, állítsuk helyre a normális tévét, engedjük nyugodtan működni a vállalatokat, tartsunk két-három tisztességes parlamenti választást – és bennünket is meghívnak majd, mint Ukrajnát. Kár lenne lemondani róla."

Koidzumi Dzsunicsiro japán kormányfő nagy megbánását fejezte ki országa háborús múltjáért, és kifejezte mélyen átérzett bocsánatkérését a Jakartában pénteken megkezdődött afrikai-ázsiai csúcsértekezlet bevezetőjeként.

Koidzumi azt mondta: „Japán gyarmati uralmával és agressziójával hatalmas károkat és szenvedést okozott számos népnek, mindenekelőtt Ázsiában. Az ország nyíltan és alázatosan szembenéz ezekkel a történelmi tényekkel, és a II. világháború befejezése óta mindvégig elkötelezett volt és maradt amellett, hogy ne katonai hatalommá, hanem gazdaságivá váljon, és minden problémáját békés úton, erő alkalmazása nélkül oldja meg."

A kormányfő nem tett említést a Tokió és Peking között újonnan kiéleződött ellentétre, noha a két ország viszonya 30 év óta nem volt olyan rossz, mint most. Koidzumi már napokkal ezelőtt bejelentette: a csúcson találkozni kíván Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai államfővel, hogy tisztázzák egy új japán történelemkönyv körüli kirobbant feszültséget. Kínai tisztségviselők közvetlenül a találkozó előtt közölték, hogy ha Koidzumi bocsánatot kér Japán háborús tetteiért, akkor Hu elnök valószínűleg hajlandó lesz vele kétoldalú tárgyalást folytatni.

Kofi Annan ENSZ-főtitkár felszólalásában kérte a részt vevő államférfiakat, hogy támogassák a világszervezet megreformálására tett erőfeszítéseit, mert – mint mondta – a fejlődő világnak javára válhat, ha sikerül növelni az ENSZ fejlesztésekre fordítandó segélykeretét és az emberi jogok védelmében betöltendő szerepét.

Moammer el-Kadhafi líbiai elnök hirtelen visszavonta azt a tervét, hogy részt vesz a jakartai csúcson, miután az indonéz vezetés megtagadta tőle, hogy ünnepélyes vallási beszédet mondjon pénteken a jakartai al-Isztiklal-mecsetben, Délkelet-Ázsia legnagyobb iszlám szentélyében. Susilo Bambang Yudhoyono indonéz elnök először jóváhagyta a líbiai államfő tervét, de miután Maftuh Basyuni vallásügyi miniszter ellenezte azt, meggondolta magát – jelentette az Antara indonéz hírügynökség egy indonéz tisztségviselőt, Muhyiddin Junaidit idézve, de részleteket nem közölt. Líbia jakartai nagykövetsége megerősítette, hogy Kadhafi nem utazik a bandungi értekezlet 50. évfordulójára emlékező csúcstalálkozóra, de nem jelölte meg ennek okát.

Felháborító provokációnak találják egyes szlovák parlamenti képviselők, hogy a Duna Televízió Autonómia elnevezéssel csatornát készül indítani a határon túli magyarságot érintő kérdések bemutatására.

A Národná Obroda című szlovák napilap pénteki számában nyilatkozó honatyák egyike, Tomás Galbavy, a Mikulás Dzurinda vezette kormánypárt, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) képviselője igen szerencsétlennek találja az ötletet, amely szerinte nem kedvez a szlovák–magyar együttélés ügyének Szlovákia vegyes lakosságú területein.

„Tessék elképzelni, micsoda felháborodást keltene, ha ez fordítva volna, és Szlovákia sugározna Magyarország felé egy ilyen hasonló csatornán" – háborgott Dusan Jarjabek, aki az elmúlt héten lépett ki a Vladimír Meciar vezette Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (LS-HZDS) frakciójából. Az ellenzéki Smer párt egyik képviselője, Dusan Caplovic szerint az új csatorna ötlete csak egyike a határon túli magyarok „állítólagos hátrányos jogi helyzetét bíráló magyar megnyilvánulásoknak".

Agócs Valéria, a szlovák frekvenciatanács magyar nemzetiségű elnöke arra emlékeztetett, hogy az autonómiát Magyarországon korántsem tekintik olyan ellentmondásos intézménynek, mint Szlovákiában. Elmondta a lapnak: a szlovák frekvenciatanácsnak nincs módja beleszólni abba, hogy egy külföldi televízió milyen nevet adjon a csatornájának, mint ahogy abba sincs beleszólása, hogy az UPC kábeltelevízió milyen csatornákat sorol, vagy nem sorol be a szlovákiai kínálatába. A szlovák frekvenciatanács abban az esetben tehetne ellenlépéseket, ha az Autonómia csatornáról alapos műsorelemzés során bebizonyosodna, hogy uszító műsorokat sugároz, de mint mondta, saját ismeretei szerint „a Duna Televízió hihetetlenül szolid" intézmény, melynek új csatornája nyilván a világ különböző országaiban élő magyarok érdeklődésére számot tartó kérdésekkel, így az Európai Unió jogrendjében is szabályozott kérdésekkel óhajt majd foglalkozni.

Ivo Samson szlovák politológus szerint az EU-ban az autonómia fogalmán a kisebbségvédelem legalkalmasabb intézményét, önazonosságuk megőrzésének legjobb biztosítékát értik; szokatlan azonban az autonómia propagandája, kivált ha azt egy szomszédos ország területén művelik. A csatorna neve „tehát provokatívan hangzik, ezért jó lenne, ha annak kiötlői a műsorok céljáról részletesebb kifejtéssel is szolgálnának, hogy elejét vegyék a félreértéseknek és annak, hogy irredentizmussal vádolják meg őket" – mondta. Az Unió országaiban nincs olyan tilalom, amely egy anyaországnak megtilthatná, hogy a szomszédos országokban élő kisebbségeinek műsorokat sugározzon – emlékeztetett a politológus.

A Národná Obroda megkérdezte Juraj Tomaga szlovák külügyi szóvivőt is, aki elmondta: – A magyar fél ilyen szándékáról hivatalosan nem tájékoztatta Pozsonyt, nem is pontosította, vajon a Magyarországgal azonos módon EU- és NATO-tagország, egyszersmind szomszédos Szlovákiát érintően miről is lenne szó. A szlovák politikai vezetés képviselőinek autonómiával kapcsolatos (elutasító – a tud.) nyilatkozatai pedig közismertek – hangsúlyozta a szlovák diplomata.

A 4-es oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

Fölényes győzelmet aratott Mircea Geoană, volt külügyminiszter a Szociáldemokrata Párt péntek hajnalig elhúzódó maratoni szavazásán. A küldöttek közül 964-en adták rá voksukat, míg Ion Iliescu volt államelnök, a párt alapítója mindössze 530 szavazatot kapott. Adrian Năstase volt kormányfőt, az SZDP leköszönő elnökét, aki nem kívánt Iliescu ellenében indulni, a párt ügyvezető elnökének választották meg. Az új főtitkár Miron Mitrea lett.

A 47 esztendős Geoană közölte, hogy jelentős posztot kíván felajánlani Iliescunak, akinek „álláspontját tiszteletben kell tartanunk, mert ő a párt alapítója marad". Iliescu csodálkozását fejezte ki a szavazás után. „Nem számítottam arra, hogy Mircea Geoană ilyen népszerű a párton belül. Mindenesetre politikusként még sokat kell tanulnia" – mondta.

Bár Iliescu a pártelnöki tisztség biztos várományosának tűnt, Mircea Geoană megjelenésével a pártelnöki posztért folyó vetélkedés az utolsó pillanatban rendkívül szorossá vált. Csütörtök délelőtt azonban még mindig szinte biztosnak tűnt, hogy Iliescu simán átszakítja a célszalagot, Mircea Geoană azonban nagy hatású kortesbeszédével, amit viharos taps kísért, sikert aratott a kongresszusi küldöttek körében, így a „szimpátiaszavazásban" már felülkerekedett a megdöbbent Iliescun.

Ami a szavazás végeredményét illeti, az utolsó percben jelentkező másik két, a választmány és a közvélemény számára is jórészt ismeretlen jelölt, Şerban Nicolae és Dorinel Soare 9, illetve 2 szavazatot kapott. A párt második vezető tisztségéért, az ügyveztő elnöki pozícióért folytatott harcban Adrian Năstase 1018–433 arányban győzte le egyetlen ellenfelét, Sorin Oprescut. A főtitkári poszt esetében a szavaztok sokkal jobban megoszlottak: Miron Mitreára 576-an, Victor Pontára 469-en, Ecaterina Andronescura pedig 388-an szavaztak. A 11 alelnök sorrendben a következő: a kolozsvári Ioan Rus (1032 szavazat), Rovana Plumb (985), Titus Corlătean (927), Mihai Tănăsescu (745), Ioan Mircea Pascu (717), Corina Creţu (712), Valer Dorneanu (639), Dan Nica (625), Nicolae Văcăroiu (604), Eugenia Godja (535) és Ilie Sârbu (533).

A 18 órás kongresszus elsősorban a rossz szervezés miatt sikerült maratonira. Az ok igen gyászos volt: az eseményről hiányzott Octav Cozmâncă, valamennyi SZDP-rendezvény főszervezője, aki felesége hirtelen halála miatt nem vehette kézbe az eseményeket. A hosszú várakozás csak tovább növelte a feszültséget. A helyszíni tudósítások arról számolnak be: idegesség, viták, kis csoportosulások feszült egyeztetése, ellenőrizetlen szavazatok, nyilvános viták jellemezték az egész eseményt.

Ion Iliescu még a sportszerűség látszatára sem ügyelt. Amikor egyre inkább világosabbá vált, hogy veszíteni fog, kétségbeesetten csak annyit mondott a pulpitusról: „Az életemet kínálom fel a pártnak, nem szeretném megbánni, hogy részt vettem ebben a versenyben, és olyan eredménnyel záruljon, ami nincs hasznára a pártnak!". Folyosói beszélgetések alkalmával olyasmiket mondott ellenfeléről, hogy nagy hendikepet jelent majd a pártnak. „Nem hiszek ennek az agyalágyult Geoanănak, nem hiszem hogy alkalmas a pártvezetésre. Idejött lihegve, harcra készen, csak tudnám, miért kellett ez neki?" – hangoztatta.

Amint az várható volt, Mircea Geoanăt a Kolozsvári Csoport is támogatta. Sajtóértesülések szerint azonban elfordultak Adrian Năstasetól, akitől igen zokon vették, hogy nem indult Iliescu ellenében. Egyes források szerint Ioan Rusék kiegyeztek a Miron Mitrea – Dan Ioan Popescu csoporttal abban, hogy az erdélyiek támogatják Soirn Oprescut, ha ők is Geoană mellé állnak.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a kongresszus kapcsán közölte: már akkor „tudta", hogy Ion Iliescunak vissza kell vonulnia a politikai életből amikor az exállamfő kegyelemben részesítette Miron Cozmát. Markó szerint Mircea Geonă megválasztása nyomán nő az esélye annak, hogy ez a párt korszerű és európai szociáldemokrata politikai erővé alakuljon. Hozzátette: „rendkívül fontos", hogy minden pártban lejátszódjon egy fiatalítási folyamat.

Az egyházi ingatlanok és a felekezeti oktatás kérdéséről tárgyalt pénteken Kolozsváron Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetőivel.

A politikus a találkozó után tartott sajtótájékoztatón elmondta: nem válik a román demokrácia dicsőségére, hogy tizenöt évvel a rendszerváltás után még mindig az egyházi ingatlanok ügyéről beszélnek. Úgy vélte: Romániában jelenleg nincsenek biztosítva azok az alapvető feltételek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak ellássák missziójukat. Emlékeztetett: 2500 elkobzott ingatlant igényeltek vissza a magyar egyházak, ennek csak 10 százalékáról született már kedvező formális döntés a bukaresti restitúciós bizottságnál, de mindössze 1 százalék esetében történt meg a tényleges visszaszolgáltatás. „Ez így nagyon lassú, hiszen olyan bürokratikus akadályok állnak a visszaszolgáltatás útjában, amelyeket meg kell szüntetni " – mondta. Emlékeztetett: az ügy anyagi vonzatára a megoldást Magyarországon és más közép-európai országban megtalálták, így ez a folyamat egy-két év alatt lezajlott.

Németh Zsolt kitért a felekezeti oktatás kérdésére is. Elmondta: bíznak abban, hogy hamarosan törvényi szinten rendezésre kerül a felekezeti oktatás kérdése, amely már összhangban áll az alkotmány előírásaival. Emlékeztetett, hogy Románia 1993-ban, Európa Tanácsi tagságának megszerzése előtt erre vonatkozóan kötelezettséget vállalt, amit azóta számtalanszor megerősített.

A politikus szerint a magyar nemzetpolitika holtponton van, ahonnan egyelőre nem körvonalazódik kimozdulás. Úgy vélte, hogy kiábrándulás és elkeseredés tapasztalható az erdélyi magyarság körében, és ennek a helyzetnek kezelésében fontos szerep hárul az erdélyi magyar történelmi egyházakra, amelyek választ adhatnak a széles körben kiábrándult embereknek. Rámutatott: abnormális helyzet, hogy míg a román kormányfő köszöntőjét tapssal fogadták, addig a magyar miniszterelnök üzenetét Erdély-szerte kifütyölték március 15-én, illetve, hogy az erdélyi magyar politikai körök arra kérték a magyarországi kormányzati köröket, a nemzeti ünnepen lehetőleg ne látogassanak Erdélybe.

Németh Zsolt romániai látogatása során Markó Béla RMDSZ-elnökkel és Szász Jenővel, a Magyar Polgári Szövetség elnökével is találkozott.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 euró = 36 021 lej (3,6021 erős lej), 1 USD = 27 563 lej (2,7563 erős lej), 1 magyar forint = 144 lej (100 Ft = 1,4453 erős lej).

Az 1-es és 5-ös oldalt Borbély Tamás szerkesztette

Minden év tavaszán Kőrösi Csoma Sándor Napokat rendeznek Kovásznán. Idén tizennegyedik alkalommal gyűltek össze azok, akik nem feledkeznek meg a nagy orientalista úttörő munkásságáról. Csomakőrösön született, de Nagyenyeden tette első lépéseit a tudomány birodalmában, itt érlelődött az álom, hogy meg kellene keresni a magyarok őshazáját, ezért mi, nagyenyediek is sajátunknak tekintjük a világhírű magyar tudóst. Az április 14–16. között zajló kovásznai rendezvényen tudományos ülésszakok, filmvetítések, kiállítások, ünnepi műsorok és könyvbemutatók tették gazdagabbá a megemlékezést. Idén a nagy tudós volt iskolájából, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumból csak a diákkonferenciára hívtak vendégeket. Szívesen utaztunk el Székelyföld egyik nehezebben elérhető sarkába, ahol a vasút XIX. századi sebességgel araszolt, talán azért, hogy jobban megfigyelhessük a tavaszodó friss gyepből kandikáló sok sárga kankalint. A Kőrösi Csoma Sándor Líceumban rendezett diák-kerekasztal konferenciára, amely magyar, történelem és környezetvédelem szekciókban zajlott, 18 diák jelentkezett. A rendező iskolán kívül képviseltette magát a testvérváros Nagykanizsa, valamint Brassó, Marosvásárhely, Barót, Kézdivásárhely és Nagyenyed. Két diáklányunk komoly munkával készült a megmérettetésre. Szabó Emília (X. C) első lett a magyar szekción A hely kötelezte, a feladat erőssé tette őket című pályázatával, amelyben a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium három híres diákjáról írt, akik iskolánk természetrajzi gyűjteményét emelték múzeumi rangra. Képes bemutatóval illusztrálta a múzeumalapító Benkő Ferenc, az ornitológus Ifj. Zeyk Miklós és az Új-Guineát kutató Fenichel Sámuel munkásságát. Dicséretet érdemel Babos Hermina Melinda (XI. D) is, aki a legnépesebb szekcióban mutatta be, hogy mit jelentett az 1948-as államosítás a kollégium életében.

Példátlan esemény helyszíne volt a héten a szamosújvári Téka-ház: a fejedelem zászlója alatt kedden este korhű kuruc öltözetben vonultak be a Rákóczi lovas emléktúra résztvevői.

A Rákóczi Társaság védnöksége alatt szervezett túrára a nagy fejedelem halálának 270. évfordulója alkalmával került sor. A „kurucok" Rodostóból indultak, majd repülővel érkeztek Romániába. Zágontól vált igazán lovas túrává a kezdeményezés, amelynek során a csapat Marosvásárhelyen át, a mezőségi Katonát érintve érkezett Szamosújvárra. A túra szervezője Petraskó Tamás, aki a millecentenárium évében hasonló kezdeményezéssel hajtott fejet honfoglaló őseink előtt is, az Uráltól a Vereckei-szorosig tartó, 4500 km-es „időutazással".

A hátasok ellátását követően a csapat tagjai megtekintették Szamosújvár nevezetességeit. Este a Téka-házban Török Bálint alpolgármester és Balázs-Bécsi Attila, az alapítvány elnöke köszöntötte őket, majd a Kaláka néptáncegyüttes két képviselője a város és az alapítvány szalagját kötötte az 1906-os évszámot viselő „Pro Libertate" feliratú zászlóra.

A mezőségi csárdás után a megfáradt lovasokat vacsora is fogadta, az oldott hangulatban a vendégek, a helyi RMDSZ-es tanácsosok és a Téka Alapítvány munkatársai között kötetlen beszélgetésre került sor.

A „nemzetközi magyar" csapatban akad Angliában élő, ’56-os emigráns, olyan is, aki a Vajdaságból Kanadába költözött, magyarországi és erdélyi (gyergyói) is. A csapat tagja Báthori Kristóf is, az erdélyi arisztokrata család New Yorkban élő leszármazottja, jelenléte bizonyítja, hogy az új világban is fontosak a gyökerek.

Erről tanúskodtak a terem falán elhelyezett nemezelt alkotások is, melyeken rovásírás erősítette meg, hogy a múlt tisztelete és tanúsága a jövőnek szóló útmutató.

A látogatásról tanúskodó szalag az idők végezetéig a borsi múzeumban marad, hirdetve, hogy Szamosújvár csatlakozik minden olyan törekvéshez, mely lassan bár, de megváltoztatja a csillagok állását.

Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) rendezvénye autóbusszal. Ötvenen. Kovács Zsuzsa lelkes és bátor terve, amely mindenki megelégedésére maradéktalanul megvalósult. A Királyhágón át hagytuk el Erdélyt, és a Maros völgyén keresztül jöttünk vissza Kolozsvárra. Pontosabb földrajzi körvonalazással tessék most velem jönni, esetleg térképpel. Érdemes.

A Gyalui-hegyek, a Vlegyásza, a Királyerdő peremvonalán és a Királyhágón át a Sebes-Körös kiszélesedő teraszain, a hegyközön át Nagyváradig szinte mindenki ismeri az utat. Innen dél felé fordulva a rónaságon Nagyszalonta az első megállónk. Arany János vár bennünket a Csonkatoronyban. Irodalmi múzeum ez már régóta. A torony negyedik szintjén Magyarosi Margit remekel, neves grafikusok illusztrációinak hangulatában elmondja a Vörös Rébéket – a toronysisak alatti ablakok rései között hangos varjúkárogás. Stílszerű, ugyebár? Vörös Rébék „ki, mint varjú, visszajár". Nagyzeréndnél a Fekete-Körös és Kisjenőnél a Fehér-Körös magas töltésű partjait összekötő hidakról letekintve, a fűzfák között szelíd szalagként kúszik most a magyar határ felé mindkét folyó. Régen bejárhatatlan mocsárvidék volt ez a Körös-köz. Rogerius Siralmas énekeinek tatárjáráskori színhelye. (Az országúttól kissé távolabb Ágya község látszik. Olosz Lajos költő szülőfaluja. Szabó Magda írónő is többször említi a Régimódi történetben az ágyai ősöket. József nádor birtokai voltak itt egykoron.) Aradig meg sem állunk, ahol, sajnos, csupán a Szabadság-szobor és az október 6-i vesztőhely obeliszkjének megtekintésére futja. A Marostól körülhurkolt hatalmas vár oldalánál már megyünk is tovább a folyó széles lapályán a Zarándi-hegyek felé. Ahol az Alföld a hegyek lába alá fut, ott van a hajdani, idilli, Arad-hegyaljai borvidék. Szürke villamosvonatok jártak ki még harminc évvel ezelőtt Aradról Gyorokon át Világosig és Pankotáig, s a másik irányba a vörös boráról, kadarkájáról máig is ismert Ménesen és Páloson át Máriaradnáig – gyermekkori kirándulóhelyeim... Máriaradnán a ferencesek által fenntartott barokk kegytemplom sem veszített vonzerejéből. Ott emelkedik a Zarándi-hegyek délnyugati kiszögelésének szélén, zarándoklábaktól koptatott lépcsők magasságában, erdők ölelésében. Ott, ahol a Maros végleges búcsút mond a hegyeknek, hogy az Alföldön folytassa útját a Tiszáig. Sólymos vára őrizte ezt a helyet, falai most is fenyegetően figyelik a folyó völgyét, és a túlsó parton a történelemben nagy szerepet játszó Lippa várát. A Maros folyásán felfelé, az országút a hömpölygő folyó kanyarulataihoz igazodik. Soborsinban, az út mellett, ápolt park közepén, sárgásbarnán elővillan az újra birtokba vett román királyi vadászkastély. Marosillyén megállunk. Bethlen Gábor „szülőháza", mondjuk így, egyszerűsítve. Reneszánsz ablakokkal, alagsori szintjén ferde lőrésekkel szabdalt bástyaszerű építmény a régen nagy és erős Castellum Ilye máig megmaradt lakható része. Helyreállítása kolozsvári irányítással folyik, a dévai Ferenc-rendi zárdában működő gyermekotthon jogos tartozéka lett.

Első napi utazásunk Déván a református egyház vendégházában kitűnő szállással zárult. Az alkonyi órák lehetővé tették, hogy a domboldalra lejtősen épült vendégház udvaráról, ablakaiból kőhajításnyi távolság illúziójával a 371 m magas hegykúpon ülő vár látványának bűvkörébe jussunk. Másnap reggel – néhány gyengébb lábú kivételével – a társaság két óra alatt „bevette" a várat. (Evlia Cselebi 1660-ban írja: „Erdélyországban ilyen erős, magas vár nincs… A Maros folyó partján lévő alsó külváros is igen szép és művelt… Nagy kikötőváros ez, mivel a dunai Belgrádból, Szerémből, Szendrőről és Budáról évenként ezrével jönnek a hajók s ennek a várnak a népétől kősót vesznek, s lefelé Lippára, onnan a Tisza folyón a Dunára mennek vele.") A várhegy aljának most is szép zöld övezetében álltak hajdanán a paloták és a gazdasági udvarok, a mindenkori birtokos hatalmának és gazdaságának megfelelő uradalmi tartozékok. Itt folyt a nagy élet, amiről mi csupán a krónikákból értesülhetünk, és esetleg fantáziánk segítségével, amikor a csendes áprilisi vasárnap reggelen a bontakozó fák között a Bethlen Gábor építette Magna Curia körül járunk. Innen pár száz méterre, a vasútvonal közelében megnézhettük a közelmúltban helyreállított Ferenc-rendi zárda csodáját: a Böjte Csaba vezette gyermekotthont. Vasárnapi misére készülve nyüzsgött a gyermeksereg a zárdaépület körfolyosóin. Másik élményünk a vörös téglából épült református templom beltere: almazöld alapon szecessziós magyar virágornamentika. Kár, hogy nem maradhattunk ott az istentiszteleten.

Dévánál kissé elkalandoztunk az Erdélyi Szigethegységtől, hiszen már a Maros bal oldalán jártunk. Így a Ruszka-havas dombja között folytattuk utunkat Csernakeresztúron át. Csángó-magyar település ez 1911 óta, tájházzal, falusi vendégfogadással Vajdahunyad szomszédságában. A Hunyadiak erős és hatalmas várában éppen filmeztek. Az első alkalommal itt járóknak meg kellett elégedniük a külső látvánnyal, ami nem csekély. Viszont a vár közelében, a temetődomb magaslatán a fehéren, tisztán, életet sugárzó református templomba bemehettünk. Gótikus, mérműves ablakai, a Bethlen-címerekkel ékes főkapu maga is történelem. A kormos iparváros, amelynek központjában rozoga háztákolmányok ékelődnek az egykor tekintélyes, régi, de most a végsőkig elkoptatott polgárházak közé, egy minden szépséget nélkülöző porfészek. A hunyadi dombok keleti oldalán elterülő Pusztakalán vasipari telepének kihalt, fekete, romos látványa atombomba-támadás rémhatását kelti. Ezután jó volt Zeykfalvát érintve, erdős szerpentinutakon leereszkedni a Hátszegi Medencébe. Amit itt láttunk, az mindenképpen csodaszép ráadás volt a Szigethegység körüli utunkra, mondhatnám ki is lógott belőle, mert itt már a Déli-Kárpátokban, a Retyezát horizontja alatt jártunk. Egy óriás tájbeli amfiteátrum ez a Hátszegi-medence. Szabályos körben övezik a Ruszka- és a Kudzsiri-havasok és délen a Retyezát 2500 m-ig emelkedő masszívuma, amelynek havas csúcsai tőlünk alig 20 km-es távolságban bűvös erővel vonzották tekintetünket. A Kendeffi család egykori nagy kiterjedésű birtokain, Őraljaboldogfalván áll soktornyas várkastélyuk. Ma ez vonzó szálloda e történelmi emlékekben és tájszépségekben rendkívül gazdag vidék iránt érdeklődők számára. A református templom máig változatlan, 13. századi stíluselemeket megőrzött tornya, falai, szögletes záródású szentélye, belső freskói csodamódon megmaradt emlékei a románkori építészetnek. Magyarországi műemlékvédelem támogatja állaga fenntartását és a visszatérő Kendeffiek is gondjukba vették. Hátszegről fiatal lelkész jár istentiszteletre összegyűjteni a hatlelkes gyülekezetet.

Délutáni napfényben ragyog a táj. A Retyezát hótól szikrázó tetői egyre élesebben belerajzolódnak a látóhatárba, amikor elérjük Demsust, az Ulpia Traiana Sarmisegetusa közelében emelkedő különös templomdombot. Súlyos, faragatlan kövekből mészhabarccsal összeillesztett, zömök torony alatt négyzet alakú, kockaszerű templomhajó, amelynek belterében a kőtorony négy darab, állatfigurával díszített áldozati oszlopra támaszkodik. Ókori hadvezér temetkezőhelye volt ez? Vagy Ulpia Traianáról összehordott kövek halmaza őskeresztyén templomépítésre? Talányos építmény. A falfestmények is csupa titkot rejtenek, de a barátságos ortodox pap buzgón magyaráz. A templom körüli sírkertben illatozó ibolyaszőnyegeket terített lábunk elé ez az április délután.

Mi minden belefért ebbe a napba! Visszafelé indulunk és a Sztrigy folyó széles lankáján, Északra haladva Piskinél elérjük a Maros vonalát. Innen újra az Erdélyi Szigethegység peremén járunk és Gyulafehérváron meg Nagyenyeden át még sötétedés előtt érkezünk Kolozsvárra.

Az oldalt szerkesztette: Kerekes Edit

A Föld Napja alkalmából Kolozsváriak, visszahoztuk nektek a szemetet! jelszóval a közvéleményt sokkoló akciót szervezett volna a Greenpeace nemzetközi környezetvédelmi szervezet és a Havasi Gyopár Ökológiai Egyesület.

Az önkéntesek a szerdán és csütörtökön a Bükkben és a Hója-erdőben összegyűjtött hulladékot szándékoztak a Memorandisták emlékműve előtt kiállítani, de a csendőrség megbüntette a szervezőket és megakadályozta az akciót. A szemét-installáció helyett a környezetvédelem iránt elkötelezett fiatalok transzparensekkel hívták fel a polgárok figyelmét a felelőtlen viselkedésre.

A csendőrök igazoltatták a szervezőket, de jegyzőkönyv nem készült, és nem büntették meg őket. Hosszú egyeztetést követően a polgármesteri hivatal jóváhagyásával a Greenpeace önkéntesei a Memorandisták emlékműve elé vitték a traktoron szállított hulladékokat, de nem borították ki. Sorana Olaru Zăinescu, a Greenpeace kolozsvári aktivistája lapuknak elmondta: kommunikációs zavar lépett fel a polgármesteri hivatal és a csendőrség között. – A városháza engedélyezte az akciót, de elfelejtették értesíteni a karhatalmi erőket, így a szemetet nem tudtuk lepakolni a Főtéren. Sebaj, szerintünk így is sikeres volt az akció – jegyezte meg a környezetvédelem iránt elkötelezett aktivista. Zăinescu közölte: megállapodtak a polgármesteri hivatallal abban, hogy hétvégeken közös akciókat szerveznek a Bükkben és a Hója-erdőben a szemetelő polgárok megbüntetésére.

Háromhavonta kell felújítaniuk kérelmezési iratcsomagjukat azoknak a tordai lakososknak, akik az állam szociális juttatásában, a garantált minimális jövedelem folyósításában kívánnak részesülni. A Tordai Városi Tanács döntése értelmében az érdeklődőknek időszakonként friss igazoló iratokkal kell bizonyítaniuk a támogatásra való jogosultságukat, ugyanakkor a szelekciós kritériumok is szigorodtak, emiatt a kedvezményezettek száma az utóbbi időben jelentősen csökkent.

Januárban született az a tanácsi határozat, amely szigorítja a garantált minimális jövedelem folyósításának feltételeit. Eszerint nem jogosultak a szociális juttatásra azok a kérelmezők, akik ultramodern bútorzattal rendezték be, vagy korszerű hőszigetelő (termopan) ablakokkal szerelték fel lakásukat, illetve mobiltelefonnal rendelkeznek. Nem számít kizáró oknak, ha a lakásban hűtőszekrény, porszívó, tévékészülék található; ezek háztartási használati tárgyaknak minősülnek. Amennyiben egyazon lakásban a szülők együtt laknak felnőtt gyerekeikkel, a szociális ankét során tisztázni kell, hogy egyetlen háztartást működtetnek-e. Nem kaphat továbbá minimális garantált jövedelmet az a család, ahol a gyermekét/gyermekeit egyedül nevelő szülő nem adott be eltartási keresetet a külön-élő szülővel szemben. A januári tanácsi határozat március elsejétől lépett életbe, így áprilisban már csak azok jutnak támogatáshoz, akik megfelelnek az új előírásoknak.

Napau Denisa, a helyi közigazgatási szolgálat vezetője elmondta, hogy márciusban jelentősen megnőtt azoknak a családoknak a száma, ahol a gyermekeket nevelő szülő eltartási eljárást bonyolított le, ezekben az esetekben a garantált minimális jövedelem összege az eltartási díj összegével csökken. Örömmel nyugtázták, hogy – vélhetően a szigorított feltételrendszer hatására is – több házastárs a megbékélés mellett döntött, és ma újra egy családban élnek. Napau Denisa elmondta, a feltételek szigorítása miatt mintegy 20 százalékkal csökkent a szociális juttatásra jogosultak száma.

Pénteken egynapos látogatásra városunkba érkezett Spanyolország bukaresti nagykövete, Juan Pablo Garcia-Berdoz Y Cerezo. A délelőtti órákban a magas rangú diplomata megbeszélést folytatott Emil Boc polgármesterrel. A felek a kulturális, gazdasági kapcsolatokat térképezték fel. A városvezető felvázolta a megyeszékhely nyújtotta befektetési lehetőségeket.

A délutáni órákban a nagykövet részt vett a spanyol érdekeltségű ACE alkatrészgyár új termelési egységének ünnepélyes átadásán.

Az Állategészségügyi Hivatal karantén alá helyezte a Beszterce-Naszód megyei Nagydemetert, miután egy asszonynál több beteg állatot fedeztek fel.

Ioan Baloghin az Állategészségügyi és Táplálékbiztosító Hivatal igazgatója elmondta, hogy Lucreţia Roş nyolc malacot vásárolt a naszódi állatvásárban három különböző gazdától. Elmondta azt is, hogy a néhány héttel ezelőtt vásárolt állatok közül már hat döglött meg.

Az asszony kihívta az állatorvost, aki két állatot küldött az állategészségügyi laboratóriumba, ahol megállapították, hogy a megvizsgált állatok sertéspestissel fertőzöttek. Az állategészségügyi hatóságok ezután döntöttek úgy, hogy karantént vezetnek be.

A kedvezőtlen időjárás miatt aránylag kevés érdeklődő fordult meg a Főtéri Connex-standon, ahol a mobilcég a pár nappal ezelőtt piacra dobott 3G szolgáltatásokat (videotelefon, nagy sebességű Internet és előnyös távbeszélgetés) mutatta be. A nyugati államokban kevés sikert aratott szolgáltatások iránt Kolozsváron elsősorban fiatalok érdeklődtek. (Gyurka Előd felvétele)

A rendőrség április 20-án, szerdán villámellenőrzést foganatosított, amelynek során 12 helyre szálltak ki, hét, nem szamosújvári illetőségű személyt hazaküldtek, 5 kiskorú ellen vizsgálatot indítottak és a rendőrőrsre kísérték őket, összesen 21 bírságot róttak ki, amelynek értéke mintegy 7 millió 200 ezer lej, két esetben pedig csak figyelmeztették az ellenőrzött személyt. A razzia során azonosították, és őrizetbe vették a 13 esztendős szamosújvári Ioan Petru C. iskolakerülőt, aki alaposan gyanúsítható azzal, hogy április 17-én kifosztotta a Denicris Comerţ Kft.-t, és mintegy 6,5 millió lej értékű lábbelit zsákmányolt. A kár megtérült, a fiút minősített lopás alapos gyanújával szabadlábon vizsgálják.

A tordai razzia során 6 büntetést róttak ki (összesen mintegy 3,5 millió lej értékben) és 10,5 millió lej értékű javakat koboztak el. Az ellenőrzés során azonosították és elfogták a 17 éves aranyosegerbegyi (Viişioara) illetőségű Miki R.-t, a nem hivatalosan Tordán lakó iskolakerülő munkanélküli alaposan gyanúsítható azzal, hogy április 13-ról 14-re virradóra betört Ioan S. gazdaságába, és elvitt egy juhot, valamint egy hámot, továbbá, hogy április 17-én ellopott nyolc vasoszlopot Liviu Vasile D. kerítéséből. Az utóbbi zsákmányt ócskavas-gyűjtő központnál értékesítette. Miki R.-t minősített lopás alapos gyanújával vizsgálják, szabadlábon védekezhet.

Azonosított holtest
A szamosújvárnémeti (Mintiu Gherlii) rendőrség azonosította a nemrég a Péterháza (Petreşti) közelében, a Szamosban felfedezett holtestet a 44 éves széplaki (Buneşti) Ana C. személyében. A nyomozás megállapította, hogy a nő a folyó közelében lakott, április 19-én, kedden reggel eltávozott otthonról, anélkül, hogy szólt volna a családjának. Ana C-t epilepsziával kezelték, és jobb oldalára béna volt.

Ellopta a kocsiponyvát
Ismeretlen tettesek április 20-ról 21-re, szerdáról csütörtökre virradóra levágták a 7753–BYG rendszámú Opel Astra Cabrio ponyváját. A gépkocsi Diaz Jose Pilar S. spanyol állampolgár tulajdona. A negyvenmillió lejes kár még nem térült meg, a nyomozás folytatódik a tettesek kézre kerítésének érdekében.

Az oldalt szerkesztette: Kiss Olivér

Bizonyára sokan megkérdőjelezték Bocsárdi László felfogását, rendezői szemléletét Szophoklész Antigoné című tragédiájával kapcsolatban, azok közül, akik eddig látták az előadást. Mert elég sokan láthatták, hiszen eredetileg 2001-ben mutatták be Zsámbékon, a Zsámbéki Szombatok keretében. Persze azóta több változáson is átesett a produkció, de feltételezésem szerint csupán a szereposztásban. Akkor a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata és a Zsámbéki Nyári Színház közös produkciójaként mutatták be a darabot, a rendező azonban később „hazai" pályára alkalmazta, vagyis a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház saját előadásaként iktatták be a színház repertoárjába. Két szereplőt őrzött meg a zsámbéki bemutató utáni felújításkor Bocsárdi: az Antigonét játszó Szorcsik Krisztát, valamint a Kreont alakító Bíró Józsefet. Mielőtt bármit is írnék a továbbiakban, előre bocsátom, hogy ritkán, nagyon ritkán látni két ilyen erős színészi alakítást egymás mellett. Mindketten sziporkáznak a szerepükben. Ha tájainkon lenne színházi Oscar-díj, gondolkodás nélkül a legjobb női, illetve férfi alakítási díjat ítélném oda nekik.

És most visszatérek a bevezetőben tett megjegyzésre, ami a rendezői elképzelés megkérdőjelezését illeti. A görög tragédiákban jártas nézők számára feltehetőleg szentségtörésnek számít Bocsárdi Antigoné-változata. Mert hát, ugyan ki látott még olyat, hogy a tragikus hős elbukását bemutató alkotás alatt a közönség kuncog, ne adj’Isten hangosan nevet olykor? Hogy a két ellentétes erő összeütközése, a különböző világnézetek egymással való szembenállása, az egyre kiélezettebb konfliktus kibontakozása nem azt a bizonyos véleményt erősíti meg bennünk, mint ahogyan olvastuk, vagy tanultuk, hogy az igazság Antigoné oldalán van, de Kreonnak is igaza van? Hogy az emberi törvények, (Kreon), illetve az isteni törvények (Antigoné) képviselőinek az összecsapásából nem az utóbbi győzedelmeskedik igazából? Hogy a jog, illetve az államiság képviselője lehet középszerű, a hirtelen rászakadt hatalommal kezdeni mit sem tudó, de egyetlen, általa hozott törvényéhez kisszerűen ragaszkodó kisember, és nem nagyformátumú hős, aki egy eszme miatt bukik el. Hogy az erkölcs, illetve az isteni törvények képviselője lehet egy erőszakos, a célját minden áron elérni akaró, a maga igazának tudatától fölényes teremtés, aki útjából mindent és mindenkit elsöpör emiatt. Hogy a „gyűlölni nem születtem én, szeretni csak" elvet valló hősnő bizony fájdalmas kegyetlenséggel, rideg gyűlölettel taszítja el magától testvérét, Iszménét.

Nos, mindezek miatt Bocsárdi László Antigoné rendezését nem lehet a szokványos felfogású előadások közé sorolni, hiszen, mint láttuk felborít minden eddig elfogadott normát.

De éppen ez a jó ebben az előadásban. Kibontja – feltehetőleg dramaturgja, Sebestyén Rita segítségével – a tragédia látszólag egyáltalán nem összebogozódott szálait, megfejti saját maga, és az ő értelmezését elfogadó nézők számára a szereplők egymás közötti kapcsolatát, amely szintén csak látszólag egyenesen leosztott. Tabukat dönt le. Hogy például mit kezdünk halottainkkal, akik bizony ki vannak téve az élők kénye-kedvének, és a szeretteik közötti konfliktushelyzetek függvényében találják meg, vagy sem nyugalmukat? Ezért is van Bocsárdinál Polüneikész holttestének a helye a színen, mintegy élőhalottként. Ő a tragédia tétje. Ebben az előadásban Polüneikész (Liviu Matei) nem a testvérével, Eteoklésszel folytatott trónharc, hanem az Antigoné és Kreon között zajló, már-már kicsinyes csata áldozata. Nagyszerű koreográfia szerint játsszanak a hulla-Polüneikésszel a vele kapcsolatba kerülő szereplők. Márpedig óhatatlanul minden szereplő valamilyen formában érintett e téren, és valahogyan viszonyulnia kell a holttesthez. Külön tanulmányt érdemelne ez a gesztus-rendszer.

A Bocsárdi-értelmezést tovább taglalva, érdemes kitérni Iszméné szerepére is. Általában Antigoné „ellenpontjaként" ismeretes, aki gyenge akaratú, a törvényeket tiszteletben tartó, nővére magasztosságát, hősiességét meg sem közelítő szereplő. A sepsiszentgyörgyi előadásban azonban az Iszménét alakító Kicsid Gizella szinte Antigonéval egyívású hősnővé válik. Tragikus hősnek is tekinthetjük, aki nem bírva elviselni nővére szeretetlenségét, elutasítását, Antigoné és Kreon abszurd harcát megérteni nem tudva, a halálba menekül, Szophoklész darabjával ellentétben.

A Karnak is megreformált szerep jut. A hatalom előtt meghunyászkodó, de annak kiszolgálása által szerzett jólétben dúskáló (zsírtól csöpögő csirkecombok marcangolása), Kreon előtt hajbókoló, de a háta mögött őt kicsúfoló, majd dögkeselyűként vijjogó egyéneket látunk.

Nagyon szép jelenetek vannak ebben az előadásban. Egyik kedvencem, amikor a halott Polüneikész halni tanítja Antigonét, megkönnyítve számára az elmúlást. Gyönyörű. Vagy az Antigoné és Kreon közötti összecsapás, az agón. Amelyről azt gondolná az ember, hogy szikrázik körülöttük a levegő a gyors replikák miatt. Nem, ők szépen leülnek, „áldozatuk katafalkja" alá, és lassan, tagoltan, néhol szótagolva elmondják érveiket.

Összehangolt színészi játék jellemző erre a produkcióra, nagyszerű alakításokkal. És egészen új rendezői szemlélettel.

Párhuzamos, de egymáshoz kötődő világok, nemek harca, szerelem, válás. Mindez a negyedéves színisek vizsgaelőadásán, a „Csókolj meg, Katám!" aktualizált változatában.

Nagy bátorságra vall, hogy a negyedévesek ekkora fába vágták a fejszéjüket. Musicalszínésznek lenni külön mesterség, ezt a műfajt nem tanulták az egyetemen. Az alapanyaggal nincs is baj, hogy néha megremeg a hangjuk, nem vethető a szemükre.

Az eredeti darabhoz képest – amelyet 1948 december 30-án mutattak be a Broadway-en – változott a sztori. Megőrizték a „színház a színházban" felállást, a színészek saját nevüket felhasználva lesznek szerves részei a darabnak. A hármas felépítés végigkíséri az egész produkciót.

Egy színtársulat Shakespeare „Makrancos hölgy" című darabjának az előadására készül. A show két főszereplője, Fred Graham (aki egyben producer és rendező) és Lilli Vanessi, válásuk első évfordulóját ünneplik. A rövid és viharos házasság emléke mély nyomot hagyott mindkettejükben. A színrevitt darab és kettejük románca/harca párhuzamosan folyik, Petrucchio és Kata a saját életük tükörképe is lehetne. Lilli halálosan megsértődik, mikor kiderül, hogy Fred nem is neki küldött virágot, csak az öltöztetőlány tévedése folytán került hozzá a csokor. Miközben Petrucchio Kata megszelídítésével próbálkozik, Fred és Lilli is háborúskodik egymással. A darab másik párja Lois és Bill. A lány a virágcsokor eredeti címzettje, a férfi, amellett, hogy színész, szerencsejátékokkal foglalkozik, ráadásul váltót hamisít. Itt jön be a képbe a két gengszer, akik Fredtől követelik Bill tartozását. Hogy a pénzükre vigyázzanak, a bűnözők is csatlakoznak az előadáshoz, a darab szereplői lesznek.

A színisek előadásának újdonsága, hogy az egész úgy zajlik, mintha szereplőválogatásról lenne szó egy új produkcióhoz, ahol ők maguk igyekszenek megfelelni a rendező utasításainak, a szerepek állandóan cserélődnek, néhány jelenetet többször is látunk. A hármas keret egyfajta improvizáció hangulatot ad a darabnak, a néző önkéntelenül azt „ellenőrzi", ki jobb egyik vagy másik szerepben.

Sam és Bella Spewack – Cole Poter: Csókolj meg, Katám; Fordította: Ungvári Tamás; Versek: G. Dénes György; Rendező: Salat Lehel, osztályvezető tanár; Zenei vezető: Incze G. Katalin; Díszlet- és jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias m.v.; Mozgásművészeti tanácsadó: Uray Péter m.v.; Sztepptánc: Váta Lóránd m.v.; Szereplők: Both Eszter, Györgyjakab Enikő, Fehérvéri Péter, Nagy Attila, Skrován Tünde, Szekrényes László, valamint Csepei Róbert, Darvas Beáta, Mezei Gabriella (III. éves hallgatók).

Shakespeare életútja csupa rejtelem. Az életművére vonatkozó adatok jórészt bizonytalanok, leghíresebb verssorainak hitelessége is kétséges. Már azt is kétségbe vonták, hogy ő írta-e mindazt, amit írt. E sok bizonytalanság ellenére William Shakespeare a leghíresebb és bizonnyal a legnagyobb drámaíró, az egész világirodalomnak legalábbis az egyik legnagyobb alakja, úgy mellékesen szonettjeivel a szerelmi líra egyik kétségtelen klasszikusa. És még mellékesebben két olyan elbeszélő költeményt is írt, amely az angol reneszánsz legszínvonalasabb epikai értékrendjét jelenti. De minél több vele és körülötte a rejtelem, annál jobban izgatta és izgatja a történészeket, esztétákat, pszichológusokat. Bőséges könyvtárat töltenek meg a róla szóló tanulmányok, vastag könyvek és röpke elmefuttatások, olykor regények és novellák. Felettébb kockázatos tehát röviden jellemezni, ki volt, milyen volt, hogyan élt és tulajdonképpen mit is írt mindabból, amit az ő nevéhez kapcsol az emlékezés és a kialakult köztudat. (…)

Bizonyosan azt tudhatjuk, amit anyakönyvi bejegyzések örökítettek meg. S minthogy Anglia földjére ellenség alig-alig tehette be a lábát, az okiratok, oklevelek, hivatalos nyilvántartások évszázadokon át megmaradtak. Aki bizonyosságot kíván Shakespeare-ről és családjáról, az lapozza fel Stratford on Avonban az akkori anyakönyveket; több mint négy évszázad után is megvan valamennyi, üveges tárlók alatt őrzik, hogy minden érdeklődő megkereshesse a megtalálható adatokat. Tehát tudjuk, melyik napon született, és melyik napon – pontosan 52. születésnapján – halt meg. Tudjuk, mikor nősült, mikor született három gyermeke (két lány és egy fiú), a fia gyermekkorban halt meg, a leányok idővel férjhez mentek, olvashatjuk, melyik napokon voltak az esküvők, felesége halálát is megörökíti a bejegyzés. … az is hiteles adat, hogy 22 éves korában vadorzásért (a földesúr erdejében lelőtt egy vadat) elítélik, és a büntetés elől elhagyta szülőhelyét, ahová csak közel harminc évvel később tért haza, hogy megvásárolja a szülői házat. Akkor már szülei, felesége, fiúgyermeke rég meghaltak, két leánya már férjnél volt, gyermekeik születtek. Otthon, a szülői házban élt ezután mindvégig. Ennyi a hiteles életmozzanat. (…)

Középmódú vidéki polgári családból származott. …hogy Shakespeare a kisiskolás kor után 18 éves koráig hogyan élt, s ha tanult, mit tanulhatott, ezt nem tudhatjuk. De az bizonyos, mert anyakönyv bizonyítja, hogy 18 éves fővel megnősült. … hogy házasemberként miből és hogyan élt, ezt megint nem tudjuk. A következő adat már a vadorzás vádja és a menekülés a szülővárosból. Ez 1586-ban lehetett. Legközelebb csak 1589-ban találkozunk vele Londonban. Hogy a közbeeső esztendők hogyan teltek el, erről évszázadok óta találgat a tudomány és a képzelet. (…) Annyi csaknem bizonyos, hogy járt Itáliában. Velencében játszódó színjátékaiban (Othello, Velencei kalmár) ottani helyismeretet gyaníthatunk. (…)

De azután már londoni hírünk van róla. Közeledett a színházakhoz. Kezdetben színház melletti lóőrző volt. Minthogy akkortájt a hölgyek hintóban, az urak lóháton jártak színházba, az előadás alatt őrizni kellett a kocsikat és főleg a lovakat. (Mint mostanság az autókat. ) Ezek a lóőrzők ugyanúgy a színház alkalmazottai voltak, mint a színészek. A legkorábbi színházi adatunk Shakespeare-ről a lóőrzésért kapott díjazás. De a következő színházi díjazás már „contaminator" minőségben illette. A contaminator, vagyis „összerakó", az a szakértő volt, aki a benyújtott drámák megfelelő részleteiből összeállított egy előadható színjátékot. Tehát ez időben már értett a drámákhoz, s innét már kevés lépés kellett ahhoz, hogy előbb statisztáljon, azután szerepeket is játsszék, és szükség esetén szerepeket is írjon. A kilencvenes évektől az ezerhatszáztízes évek elejéig Shakespeare ugyan színész is, rendező is, később színigazgató is, de mindenekelőtt drámaíró. (…) A bravúrosan verselő drámaszakértő már első vígjátékával – a „Tévedések vígjátéká"-val – bizonyította, hogy milyen költői szövegeket tud adni a szereplők dialógusaihoz. Shakespeare a kezdetet jelentő „Tévedések"-től két évtized múltán az életművet befejező költői játékig, a „Vihar"-ig mint drámaíró s egyben az egész évszázad legnagyobb angol költője jutott el.

Hogy valóban hány drámai művet írt – ezt se tudjuk. Van egy hagyományos számunk. Eszerint tragédiáinak, komédiáinak, regényes színműveinek a száma összesen 37. – Nyilvánvaló azonban, hogy a neki tulajdonított színpadi művek között jó néhányat vagy egyáltalán nem ő írt, vagy csak contaminatorként végső formába rázta valaki másnak a művét. (…) De az örökölt 37-es számból azért legalább 25 igazi, hiteles, az ókori görög tragikusok óta a legközelebbi csúcsa a műfajnak. – Viszont van az angol reneszánsz drámák közt néhány ismeretlen szerzőnek tulajdonított, amely talán Shakespeare műve. (…)

1599 és 1601 között megint elvész szemeink elől. A legfontosabb protektor, Essex gróf egy politikai per áldozata lesz. Talán koholt per volt (manapság koncepciós pernek mondanók), talán valóban a trón ellen szervezett felkelést. Annyi bizonyos, hogy elítélték és kivégezték. Hívei közül többen is kerültek börtönbe, de néhány év után igyekeztek jóvátenni indokolatlan meghurcolásukat, a filozófus Bacon is börtönbe került egy időre, hogy hamarosan mentegetőzve kiengedjék és miniszterré tegyék. Lehet, hogy Shakespeare-rel is ilyesmi történt. Két évig hírünk sincs felőle, de 1601-ben egyszerre a híres Globe Színház igazgatója. Eddig színész, majd sikeres szerző volt ott, ettől kezdve igazgató és résztulajdonos. Ekkor kezdődik az a hat év, amikor leghíresebb és valóban legnagyobb tragédiáit írja, s mellettük legcsillogóbb vígjátékait. (…) Ha csak ennek a hat évnek az alkotásait írta volna, akkor is őt ítélnők az ezredév legkitűnőbb színpadi szerzőjének. – De 1603-ban meghal a nagy királynő, Erzsébet, és vele befejeződik a Tudorok polgárpártoló korszaka. Jakab királlyal visszatér a Stuartok feudális önkényuralma. Anglia elkomorodik, és Angliával Shakespeare is elkomorodik. 1607-től 1611-ig (vagy 13-ig?) tart a negyedik korszak. A mindenből való kiábrándulás korszaka. (…) Ahány mű, annyiféle, ahány hős, annyi jellem, annyi típus. Hamlet, a habozó bölcs ugyanolyan örök típus, mint Caliban, a szörnyeteg, Othello, a féltékeny, Lear, a csalódó családfő vagy Puck, az örök vásott kamasz.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

A 2005. április 6–10-e között lezajlott Genfi Nemzetközi Találmányi Szalon „A" (mechanika, műszerek, eszközök) osztályában aranyérmet szerzett találmány szerzőcsapatának két tagja kolozsvári kutató. Az alábbiakban röviden ismertetjük az új mérőegységet és az ötlet kidolgozóit.

Nem igényli a vizsgált tárgy rögzítését
Mindennapi értelemben vett „kemény" tárgyak egy erőhatás következtében kisebb mértékben deformálódnak, mint a „puhák". Ha egy tárgy rugalmassági paramétereit, például az úgynevezett Young moduluszt hagyományos úton szeretnénk megmérni, mérnünk kell a tárgyra ható erőt, és az általa okozott deformációt is.

Ha a vizsgált tárgy nem rögzített, és az erőhatás következtében nemcsak deformálódik, hanem el is mozdul, a fentebb vázolt mérés kivitelezhetetlen. A körülöttünk lévő tárgyak többsége pedig nincs mereven rögzítve: ha azt akarjuk, hogy egy háztartási robot felismerje a használati tárgyak „puhaságát", vagy hogy pontosabb diagnózist tudjon felállítani egy tapintásos vizsgálatot folytató orvos, más mérési eljárás után kell néznünk.

A találmány erre kínál egy lehetséges megoldást: a mérőegység legfőbb előnye az, hogy nem igényli a vizsgált tárgy rögzítését.

Az alapötlet a következő: készítsünk egy olyan mérőegységet, mely kiugró és bemélyedő tartományokból áll, vagy működés közben ilyenné válik. A kiugró és bemélyedő tartományokban pedig helyezzünk el erőmérő, illetve a minta deformációját mérő érzékelőket.

Mikor a mérőegységet a vizsgált mintának nyomjuk, a minta rugalmassági jellemzőitől függő mértékben fog deformálódni. Egy puha minta betűremkedik a mérőegység mélyebben fekvő tartományaiba is, és az ott található erőmérő érzékelők jelentős mértékű erőhatást fognak jelezni. A mérőegységet egy keményebb tárgynak nyomva a mélyebben fekvő érzékelők gyengébb erőhatást jeleznek. Ismerve a mérőegység térbeli szerkezetét, valamint a kiugró és bemélyedő tartományokban elhelyezett erőmérő érzékelők által mutatott értékeket és azok arányát, lehetőség nyílik a vizsgált tárgy főbb rugalmassági jellemzőinek meghatározására.

Ha a mérőegységbe távolságmérő szenzorokat is beépítünk, lehetővé válik a vizsgált tárgy helyi deformációjának mérése. A kiugró tartományokban levő erőmérő szenzorok által mutatott értékekből és a vizsgált tárgy helyi deformációjának nagyságából szintén következtethetünk a tárgy rugalmas tulajdonságaira.

Lehetséges alkalmazások
A mérőegységek robotok ujjain, robotkaron, orvosi diagnosztikai műszereken, tapintásos vizsgálatra szolgáló kesztyű felületén, illetve más keménységmérő műszerekben helyezhetők el.

A szenzor mérete pénzérme nagyságúra is redukálható. A műszer csak viszonylag sima felületű tárgyak vizsgálatára alkalmas, de nagyrészt ilyenek vesznek körbe bennünket.

A védelem: Forma: szabadalmi bejelentés. Prioritás: 2004. szeptember 30. Szabadalomtulajdonos: a feltalálók.

Bokor Sándor (főkonstruktőr, 55) az orvosi és laborműszerek szervizelésével, valamint egyedi készülékek tervezésével és kivitelezésével foglalkozó SCAAN Kft. ügyvezetője. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szerzett fizikus diplomát 1972-ben. Több mint harminc éve foglalkozik elektronikus laborkészülékek tervezésével és kivitelezésével.

Dr. Rusz András (feltaláló, 40) a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikájának tanársegédje. 1989-ben szerzett orvosi diplomát a szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen. Tagja a Magyar Urológus Társaságnak, az Európai Urológus Társaságnak és a Magyar Feltalálók Egyesületének.

Hantz Péter (feltaláló, 30) a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Elméleti és Számítógépes Fizika Tanszékének adjunktusa. 1998-ban szerzett kitüntetéses fizikus diplomát a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, ugyanitt doktorandusz 1998–2001 között. 1998-ban az Oxfordi Egyetem Elméleti Fizika Tanszékén ösztöndíjas. Hat tudományos közlemény szerzője, a Magyar Feltalálók Egyesületének tagja.

Az Interetnikus Tudásmenedzsment (IKM) adattár Kelet-Közép-Európa legnagyobb település-szintű adatbázisa – ezt mutatták be nemrég a Magyar Tudományos Akadémián.

Az IKM készítői szerint az adattár térképeken, táblázatokban és ábrákon áttekinthető információi tudományos és oktatási célokra, közigazgatási és gazdasági döntésekhez egyaránt hasznosíthatók a térképeken.

Az oktatási minisztérium, a nemzeti kulturális örökség minisztériuma és más szervezetek számára máris használható a határon túli oktatási kataszter, a kulturális adattár és a pályázati adatbázis.

A szülőföld program, a nemzeti fejlesztési terv és a regionális fejlesztési tervek készítői is meríthetnek az adattárból.

Magyarország nemzeti, etnikai kisebbségeinek területi, demográfiai, intézményi adatai szintén megjeleníthetőek és hasznosíthatóak a következő évek, évtizedek programjainak kialakításakor.

Az IKM programot nemzetközi konzorcium valósította meg, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete kezdeményezte, és számos magyar, valamint szlovákiai, romániai és ukrajnai kisebbségkutató intézet végezte. Az adatok feldolgozását, megjelenítését több cég közös munkájával oldották meg.

Az IKM nyilvános népszámlálási, etnikai, választási, intézményi adatokon, szöveges adatbázisokon – névtár, etnográfiai bibliográfia kisebbségi jogtár –, országos és regionális etnikai kutatások adatbázisain, és sajtóadatbázisokon alapul.

Bárki számára megtalálható a www.mtaki.hu és a http:/gis.geox.hu/mtaki/default.asp oldalakon.

Mivel minden adatbázis addig él, amíg frissítik, az MTA számos más intézmény közreműködésével továbbfejleszti az IKM adattárat.

A magas glykémiás indexű, azaz a vércukor szintet hirtelen megemelő ételek – így egyebek között a finomított cukorfélék, a fehérkenyér, és az édes sütemények – rendszeres fogyasztása növeli a mellrák kialakulásának kockázatát a klimaxon túljutott nők esetében, különösen azoknál, akik hormonpótló kezelésben is részesülnek – állapította meg egy amerikai vizsgálat.

A veszélyeztetettség még nagyobb azoknál, akik emellett kevésmozgást végeznek – jelentette ki Stephanie A. Navarro Silvera, a New York-i Albert Einstein Orvosi Egyetem kutatója, a Cancer című folyóirat egyik cikkét idézve.

A magas glykémiás indexű élelmiszerek igen gyorsan megemelik a vércukorszintet, ami magas inzulinszintet is eredményez. Az effajta ételek fogyasztása után gyorsan emelkedő vércukorszint ugyanolyan gyorsan vissza is esik, s ez újabb és újabb szénhidrát fogyasztásra késztet, a folyamatos nassolás mókuskerekét indítva be.

A kutató elmondta: arról már más, korábbi vizsgálatok nyomán is megbizonyosodtak, hogy a magas inzulinszint fokozza a rák kifejlődésének kockázatát, kézenfekvő volt tehát a feltételezés, hogy összefüggés van a magas inzulinszintet előidéző, magas glykémiás indexű ételek fogyasztása és az emlőrák kialakulása között.

A csaknem 50 ezer nőt érintő felmérés során a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az egész népességet figyelembe véve, a magas glykémiás indexű élelmiszerek fogyasztása nincs összefüggésben a mellrák kockázatának növekedésével, a már a menopauzában lévő nőknél azonban a veszélyeztetettség nagyon is egyértelműen – 87 százalékkal – emelkedik. A rák kialakulásának veszélyét önmagukban is növelő hormonpótló készítményeket fogyasztók esetében a kockázat növekedése még ennél is jelentősebb.

A szója lehet a kopaszodásra hajlamos férfiak reménysége, legalábbis akkor, ha beválik egy új japán csodaszer.

Japán kutatók génmódosított szójából állították elő azt a készítményt, amely segíthet a teremtés koronáinak abban, hogy megőrizzék hajzatukat – olvasható az Utro című orosz hírportálon.

A találmány lényege, hogy a génmódosított szóját egy új komponenssel – az értágító hatású, s a vérkeringést normalizáló novokininnel dúsítják. Ha valaki máris szeretne vásárolni a csodaszerből, még várnia kell, hiszen a készítmény hatékonyságát eddig csak egereken sikerült a kutatóknak bizonyítaniuk.

A rágcsálókat megborotválták, majd egy részüket szójabab-diétára fogták. Mint kiderült, azoknál az állatoknál, akiket génmódosított szójababbal táplálták, gyorsabb szőrnövekedést tapasztaltak, mint azon egerek esetében, akiket hagyományos étrenden tartottak.

Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) május 15-ről május 22-re halasztotta a Discovery űrrepülőgép startjának tervezett időpontját, mert több időre van szükség az ellenőrzések és a mérnöki munkálatok befejezéséhez. A mérnökök által elvégzett tesztek adatainak elemzését csak április végére fejezik be. A Columbia űrrepülőgép 2003. február 1-jén bekövetkezett katasztrófája után a NASA leállította űrsiklóprogramját, hogy pontosan kiderítse a Columbia felrobbanásának okait.

Textilből és betonból készülő, alig öt tonna súlyú hidat terveztek drezdai mérnökök. A Drezda Műszaki Egyetem tudás- és technológia átadási társaságának szóvivője hangsúlyozta: egy acélból készülő hasonló híd súlya legalább 25 tonna. A szerkezet 8 méter hosszú, 2 méter széles és gyalogosok számára tervezték.

A hidak többnyire betonba ágyazott acéllemezekből állnak, az újfajta szerkezetnél azonban az acél helyett üvegszálból készült lemezeket használtak. A különleges híd kifejlesztésén hat éven át dolgoztak a drezdai egyetem munkatársai. A fejlesztésre a megbízást Oschatz szászországi város adta, ahol jövőre országos kertészeti kiállítást rendeznek, s ennek alkalmából építik majd fel a hidat.

Megkövesedett mamutcsontvázat találtak Los Angeles mellett egy építkezés alapozásakor.

A lelet korát egyelőre igen tág határok közé „szorították": 1,4 millió évesnél biztos, hogy nem régebbi, 400 ezer esztendősnél meg nem fiatalabb. A mamut csontvázának 75 százalékát őrizte meg a talaj, agyara bő 2,5 méter hosszú. Az állat súlya tíz tonna lehetett, magassága 4 méter.

Szakértők szerint a Los Angeles-i mamut a kolumbiaiaknak volt az előfutára, amelyek korát 30 ezer évre lehet tenni.

Észak-Amerikába az első mamutok 1,4 millió évvel ezelőtt vándorolhattak be.

Az oldalt szerkesztette: Ördög I. Béla

Szék népi építészetének bemutatásával Wagner Péter egyfajta valóságos elemekből táplálkozó eredetmítoszt varázsol elénk. Bepillantást nyújt abba a feneketlen kútba, amely még sok meglepetést tartogathat számunkra. A konkrétumok szintjén, de kimeríthetetlen ihletforrásként is. Hiszen mai napig nem születtek, mert nem születhettek tökéletesebb formák a természetben létezőknél. Amit Wagner Péter a hetvenes évek elején építészhallgatóként lencsevégre kapott, a népi építészetnek Széken akkor még itt-ott fellelhető hamísítatlan példái, a nádfedelű, aprócska parasztházak, gazdasági épületek, az ember ösztönös ráérzéséről, természet adta képességéről, funkcionalitás diktálta szépérzékéről árulkodnak. Az egyszerűség nagyszerűségéről.

S talán éppen ebben rejlik ennek a kötetnek*, s persze szerzőjének a legnagyobb érdeme. Hogy képes volt visszatérni a legtisztább formához, az eredetekhez. Felfedezni és megörökíteni – ha másként nem, legalább képi dokumentumok révén – azokat az önmagukban tündöklő, lényegükből fakadóan tökéletes formákat, amelyek minden fölös részlet, hozzáadott díszítmény nélkül, éppen eredendő, természetes szépségükkel hatnak. S amelyek még elmúlásukban is olyan esztétikai értéket és élményforrást jelentenek, amilyent mára már hiába is keresnénk a várost majmoló, modernizáció útjára lépett falusi környezetben.

A fejlődést megakadályozni nem lehet, de ez a fejlődés még korántsem jutott el arra a szintre, hogy önmagából táplálkozzon. Hogy újra felfedezze a sallangtalan, tiszta formák felülmúlhatatlanságát. Ez még a jóval fejlettebb városi környezetben is csak ritkán sikerül. Bár a modern építészet alapja, amint azt a szerző is hangsúlyozza, a funkció, a szerkezet és a forma hármas egysége. Mindezt példamutatóan valósították meg eleink. S hogy Wagner Péter éppen egy mezőségi települést, Széket választotta tanulmánya tárgyául, több szempontból is nyereség. Elsősorban éppen azért, amiért ez a tájegység építészeti értékei feltárásának szempontjából sokkal elhanyagoltabbnak számított divatosabb testvéreinél, a külsőségeiben, ornamentikájában jóval díszesebb székely, máramarosi vagy kalotaszegi, mondhatni a végletekig kiaknázott, felkutatott és szakmai szempontból is a nyilvánosság elé tárt falvaknál. És nyereség azért, amiért éppen itt, ebben az évszázadok óta sajátosan egységes, hagyományőrző, szokásrendjéhez, folklórjához ragaszkodó faluban őrződtek meg leginkább – legalábbis a múlt század közepéig-végéig – a népi építészet sallangtalan, legtisztább formái. Felbecsülhetetlen értékek menekültek meg ezáltal a végső pusztulástól, s csak sajnálni tudjuk, hogy az egykori építészhallgató, Wagner Péter nem rendelkezett a 21. századi modern technika eszköztárával, hogy még érzékletesebben visszaadhassa a haldoklásukban is megkapó ősi formák eredendő szépségét. Mindezt igyekezett azonban pótolni azokkal az önmagukban, grafikai teljesítményként sem elhanyagolható rajzokkal, amelyeknek dokumentum értéke felbecsülhetetlen. A nádfedelű kontyos tetős házak, a tökéletes formáikkal, szerkezetükkel megkapó gazdasági épületek, csűrök, pajták, ólak vagy a lakberendezés, a madaras zöld csempés kályhák – az utolsót 2003-ban bontották le a házzal együtt –, a sajátos szépségű, jellegzetes jármos csűrök – még mutatóban sem maradt belőlük egy sem –, mind-mind megtalálhatók a kötetben. A nagy elődök, Kós Károly, Debreczeni László, Makoldy József nyomdokaiba lépve Wagner Péter feltár, megőriz és építészként minden bizonnyal közvetve fel is használ olyan ősi formákat, amelyek ennek a tájegységnek az építészetére a leginkább hatottak

A szerző őszinte rácsodálkozása, amellyel jó három évtizeddel ezelőtt nyugtázta a látottakat, valósággal átsüt a könyvön. Ugyanakkor szerénységére és fejlett önkritikai érzékére jellemzően meg is bírálja egykori önmagát. Sajnálja, hogy annak idején nem készített több utcaképet, s hogy nem fordított kellő figyelmet a természeti táj és az épített környezet kölcsönhatására, a mezőségi tájba valósággal belesimuló falukép megörökítésére, elemzésére

Olvasóként egyértelműen a kötet pozitívumának tartom, hogy a szigorúan vett szakmai dokumentáción kívül a szerző a széki embert is lencsevégre kapja, így valósággal megelevenednek a fotók, a maga teljességében, ember és épített környezet egységében tárul fel a 20. századi Szék. Sőt, a már lebontott házak tulajdonosai is név szerint szerepelnek a kötetben.

A nagyváradi Europrint kiadó érdeme, hogy megfelelőképpen, esztétikailag is vonzó külsőben tálalta az értékes anyagot. A kötethez Szatmári László írt előszót.

*Wagner Péter: Feneketlen a múltnak kútja..., Szék népi építészetének dokumentumai, Fényképek és felmérési rajzok a hetvenes évek elejéről, Europrint Kiadó Nagyvárad, 2005.

Rég elteltek a húsvéti ünnepek, de levélírómnak csak most futotta idejéből, hogy megkérdezze: „Vajon miért van az, hogy mi húsvétkor öntözni járunk, öntözünk, magyarországi ismerősöm ilyenkor csakis locsol, locsolkodik. A kertekben szárazság idején mi a palántákat is öntözzük, ők viszont locsolják. Az csak természetes, hogy e nyelvszokás alapján a magyar televízióadásokban is a locsol szó járja."

Mindkét szó irodalmi szintű kifejezés. Esténként vagy megöntözzük, vagy meglocsoljuk a virágokat. Az adott beszédhelyzetben, a jelentés tekintetében az öntöz és a locsol tökéletesen fedi egymást. A két azonos értelmű szó között nem nyelvhelyességi, hanem pusztán nyelvföldrajzi különbség van: használatuk területileg jól elkülönül. Ezt a területi megoszlást a nyelvjárások vonatkozásában nyelvatlaszaink szemléletesen tükrözik. Arra a kérdésre – Mit csinál az ember, amikor a veteményre vizet szór? – az erdélyi nyelvjárásokban, a székely, a mezőségi és a kalotaszegi nyelvjárásban, a válasz mindenütt ez: öntöz. A Szilágyság keleti felében is az öntöz szó járja, de a kis táj nyugati felében az öntöz szót felváltja a locsol, s e vonaltól nyugatabbra, az Érmelléken, Biharban és a Bánságban, ez utóbbi szóval élnek mindenütt. Minden nyelvben a területi eltérések természetszerűek. A szókincs bizonyos elemeinek területi változatai az irodalmi nyelvhasználatban is tükröződnek.

A két azonos értelmű szó közül az öntöz a régebbi. Tövére, az ősi önt szóra, már 1138-ból van írásos adatunk. Az önt, öntöz családjába tartozik az ömlik szavunk is, közöttük ugyanolyan a viszony, mint a ront mellett a romlik, az ont mellett az omlik. Az öntöz szóval szemben a locsol újabb keletű, a locs, loccsan, locsog, lucskos, licslocs, locspocs stb. hangutánzó eredetű szócsalád tagja, első írásos adata is az öntöz szóénál századokkal későbbi, 1542-ből való. A régi öntöz szó mellé keletkezett tehát egy újabb szóalak, a locsol, s a két azonos jelentésű szó között a szóhasználatban területi eltérés alakult ki, elsősorban a nyelvjárásokban, de részint az irodalmi nyelv szintjén is.

Végül, hogy érzékeltessem a nyelv csodálatos világát, a nyelv történeti alakulásának kiszámíthatatlan, olykor szeszélyes útjait, említenem kell az öntöz – locsol szavakhoz hasonló kacag – nevet kettősséget is. Bár mind a kacag, mind a nevet irodalmi szintű szóeleme nyelvünknek, használatukban nyelvjárási szinten területi eltérés tapasztalható. Nyelvföldrajzi vonatkozásban kacag és a nevet használatának határvonala csaknem ott húzódik, ahol az öntöz és a locsol szóé. Csakhogy ez esetben a kacag – mint az erdélyi nyelvjárások és az erdélyi köznyelv kifejezése – az újabb, a hangutánzó erdetű, a csak 1528-ból kimutatható eleme nyelvvünknek, vele szemben a dokumentumokban már 1372-ben felbukkanó nevet az ősi, s ez a Szilágyságtól nyugatra eső nyelvjárások és a magyarországi köznyelv szava. E szerint az erdélyi ember inkább öntöz és kacag, a tőlünk nyugatabbra élő magyar ember inkább locsol és nevet, ez azonban nem jelenti azt, hogy az erdélyi köz- és irodalmi nyelvben a nevet szó ne fordulna elő.

Képzőművészetünk nagyjaira nem csupán a kerek évfordulók ürügyén emlékezünk. De a kerek évforduló mindig indíték és alkalom a visszatekintésre. Hiszen minden sors történelem, s az alkotó művész sorsa hatványozottan az.

Él közöttünk egy szerénységéről is híres művész, akinek 1910-től máig - és reméljük még sokáig -, ívelő életpályája szinte az egész 20. századot átfogja. Annak minden féle és fajta történelmi, társadalmi és művészeti viharaival együtt. Andrásy Zoltán festő- és grafikusművész , a kolozsvári magyar képzőművészek doyenje, a Barabás Miklós Céh korelnöke, április végén tölti 95 életévét. Nyárfasor utcai műteremlakásának csöndes magányában a Mester állandó társai alkotásai. A falakon a kedvenc munkák. Egy hosszú és termékeny művészi pálya csúcsát képező festmények, grafikák. Egyfajta bensőséges hangvételű kamara-kiállítás, amellyel a művész immár évek hosszú sora óta, nap mint nap meglepi saját magát és időnként be-betoppanó látogatóit, barátait. A képek ismerősen tekintenek le a falakról, régi, nagyon kedves emlékeket idézve, az egykori családi ház hófödte kertjétől a bükki tájakig, az egyenetlen, suvadásos domboldalakig vagy a hatalmas tereket sejtető, büszke hargitai bércekig. De ott a kompozícionálisan is érdekes, expresszivitásában rendkívüli Várakozás, vagy a Nike, s ott a fölöttébb szuggesztív portrék, és önarcképek sorozata, valamint a mesterien kivitelezett, olykor csöppet sem konvencionális tematikájú csendéletek színben és formában egyaránt változatos kínálata.

Az igazi műalkotás egyik ismérve, hogy megunhatatlan. Hogy minél többet nézi az ember, annál inkább hozzánő, annál jobban megkedveli. A Mester is így viszonyulhat hosszú élete nyomon követőihez, leghűségesebb kísérőtársaihoz, festményeihez, grafikáihoz. És minden bizonnyal így éreznek azok is, akik egy-egy Andrásy-kép szerencsés birtokosai lehetnek.

A művészt közismert szerénysége és szűkszavúsága megakadályozza abban, hogy elméleteket gyártson munkáihoz. De erre nincs is szüksége. Hiszen önmagával szembeni igényessége és a művészet iránti feltétlen tisztelete fejlett önkritikai érzékkel párosult. Andrásy Zoltán mindig is a lehető legtöbbet követelte meg saját magától. Sajátosan alakult, változatos életpályája is bizonyíték erre.

A szebeni születésű, iparos családból származó fiú a család életébe is beleszóló I. világháború következményeként került Marosvásárhelyre. A kultúra iránt nyitott város sajátos atmoszférája, gyönyörű, szecessziós kultúrpalotájával, üvegfestményeivel, falfestményeivel meghatározó szerepet játszott az ifjú Andrásy Zoltán életében. Ugyanakkor azonban szebeni kapcsolatai sem szűntek meg. Nyaranta a nagyszülőknél vakációzott és szívta magába az ugyancsak karakteres város levegőjét, a Bruckental Múzeum és a Természetrajzi Múzeum kínálta értékeket, érdekességeket. 1929-ben, a kisebbségek szempontjából ugyancsak nehéz időben, román nyelvtudásának is köszönhetően – ami akkortájt elsődleges szempontnak számított - sikerült leérettségiznie. (Marosvásárhelyi osztályából mindössze öt társa dicsekedhetett hasonló eredménnyel.) Beiratkozott a kolozsvári egyetem jogi karára, de az ügyvédi irodákba be-benézve csakhamar megcsömörlött az ott látottaktól, és még abban az évben, 180 fokos fordulattal, pályamódosítást hajt végre: végképp elkötelezi magát a művészettel. A festő és művészettörténész Pattantyús Károly útbaigazításával kerül a jó nevű, kolozsvári művészeti iskolába, ahol annak idején, Catul Bogdan, Demian Tassi, Romul Ladea, Aurel Ciupe, Tasso Marchini is tanított, a növendékek között pedig ott volt Szervátiusz Jenő, Mohy Sándor, Kós András. Majd a főváros, Bukarest következett. 1930-ban sikeresen felvételizett a Képzőművészeti Főiskolára. Mestere a kiváló freskófestő, Costin Petrescu, aki rendkívül sokoldalú képzésben részesítette tanítványait. Andrásy Zoltán a művészi mesterség legapróbb részleteivel is megismerkedhetett a díszlettervezéstől a plakátig és faliképig. A technikai tudáson túl azonban a bukaresti főiskola általános rálátást is biztosított az akkor éppen a legnagyobb átalakulásban, forrongásban lévő művészi világra, különféle irányzatokra. Mindezeknek köszönhetően a művész még diákként könnyen munkához jutott a román fővárosban. A moziknak lett a plakátrajzolója, különböző nyomdáknak készített grafikai terveket és reklámgrafikusként is tevékenykedett. Tanulmányai végeztével, anyagi nehézségek nélkül még hat évet töltött Bukarestben. A fontos művészeti központ kínálta lehetőségek jelentős mértékben hozzájárultak művészi pályája alakulásához, kiteljesedéséhez. Családja azonban Kolozsvárra költözött, ő maga pedig 1939-től már az erdélyi főváros művészeti életének alakításában játszik szerepet. A Barabás Miklós Céh fiataljaival együtt állítja ki munkáit 1939-ben a Vármegyeháza üvegtermében, majd Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, 1941-ben és 1942-ben pedig Budapesten szerepelnek festményei, ugyancsak csoportos kiállítás keretében. Sok művésztársához hasonlóan azonban a II. világháború az ő életébe is beleszólt. A háború vége felé elvitték az "őshazába", és következett a hadifogság. Távollétében, 1944 augusztusában rendezi meg Szolnay Sándor a Barabás Miklós Céh tevékenységének felfüggesztése előtti utolsó csoportos kiállítását, amelyen, a szervező jóvoltából Abodi Nagy Béla és Fülöp Antal Andor tíz-tíz festménye mellett Andrásy Zoltán 23 akvarellje is szerepelt.

1947 közepe táján szabadul a hadifogságból és tér vissza Kolozsvárra. Újból belelendül az alkotásba, sikerrel hasznosítja könyvgrafikusi tapasztalatait, amire a kiadók részéről különleges fogadókészség mutatkozik. Nagy kedvvel és szívesen illusztrál, miközben kedvenc műfajához, az akvarellhez sem hűtlen. De számos olajképe is ismeretes ebből az időből, és a tempera is egyre nagyobb teret kap munkásságában.

Az 1948-as év jelentős dátumnak számít a kolozsvári művészeti életben: megalakul a Magyar Művészeti Intézet. Rektora, Kovács Zoltán festőművész felkérésére, tanárként, Andrásy Zoltán is részt vállal az induló intézmény tevékenységében. A szabadfoglalkozású művész számára újdonságnak számított az oktatás, a művészetpedagógusi tevékenység, ennek ellenére igyekezett azt a lehető legkomolyabban elvégezni, önmagával szembeni igényessége ilyen vonatkozásban is megnyilvánult, fokozatosan képezte magát. Az intézetnek a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolába való beolvasztását követően is a grafikai tanszék élén maradt. Negyedszázados művészetpedagógiai tevékenység után, a neves kolozsvári grafikai iskola megteremtésében is közrejátszva, tanszékvezetőként vonul nyugdíjba a hetvenes években.

A pályája csúcsára érkezett, még ereje teljében lévő alkotó a továbbiakban immár teljes mértékben a művészi munkának élhetett. Festmények hosszú sora jelzi az azóta eltelt időszak eredményességét. Öt évvel ezelőtt a művészt még a festőállvány előtt találtam. Akkor éppen Téli táj varjakkal című festményén dolgozott. Mostani látogatásomkor is korát meghazudtoló fürgeséggel kalauzolt végig házi kiállításán, vezetett be műtermébe, de bevallotta, hogy az alkotómunkához már nincs elegendő ereje. Az ecsetet letette, de a művészeti élet alakulását továbbra is figyelemmel kíséri, s természetesen rendezi egy hosszú élet hozadékát, azt a művészi termést, amely fölöttébb sokoldalú, de minőségében kiegyensúlyozott munkásságát jellemzi. A kitűnő rajzkészséggel megáldott grafikusét, aki ceruza- és szénrajzaival, remekbeszabott akvarelljeivel írta be magát a műfaj elismertjeinek sorába, de a sajátos színvilágú festőét is, aki a realista ábrázolásmódot olykor enyhe szürrealisztikus elemekkel is vegyítve alkotta meg látványos, és egyben gondolatébresztő kompozícióit. A határozottság és a megejtő líraiság keverékéből született munkái technikától függetlenül mélységes humánumról árulkodnak. Lélekből fakadók, és mint minden igazi műalkotás, az érzelmekre hatnak. Andrásy Zoltán munkásságának jelentős részét alkotják a tájképek. Az érzelmi hozzáállás ilyen természetű munkáiból sem hiányzik, legyen szó akár a Kolozsvár környéki, akár székelyföldi vagy éppenséggel vietnámi tájakról. Tájakról és emberekről, hiszen az ember jelenlétét szinte valamennyi alkotásában ott érezzük.

A művész 1982 óta nem jelentkezett egyéni tárlattal. Gazdag életműve így a nagyközönségtől viszonylag elzártan, házi kiállításán és a fiókok mélyén várta a feltámadást. Ebből a viszonylagos elzártságból szabadította ki a munkák egy részét dr. Toma Vescan aacheni (Németország) professzor, aki megrendezte a művész online-kiállítását, a nagyvilág számára is betekintést engedve az életműbe. A továbbiakban újabb anyagokkal is bővülő tárlat a következő címen tekinthető meg: http://www.vescan.de/andrasy/AZFrames.html .

Andrásy Zoltán április végén lesz 95 éves. Szívből kívánjuk, hogy még sok, hasonlóan szép tavaszt érjen meg erőben, egészségben. Isten éltesse sokáig, kedves Mester!

VI. évfolyam, 28. szám
Szerkeszti: Szabó Csaba
Főmunkatárs: Dézsi Ildikó
Római Katolikus Gimnázium

Láttam az Olümposzt. A magas csúcsok körül úgy gomolyogtak a sűrű fellegek, hogy a görög mitológiai fantáziának mindent azonnal elhittem. Valóban olyan lehet az istenek lakóhelye, mint ott fenn a „soknyakú" csúcs, ahová nem mehet fel a kíváncsi turista.

Homérosztól úgy tudjuk, hogy szél nem rázza soha, sem eső nem áztatja, sem hó nem lepi be, hanem mindig derült, felhőtlen égbolt hajlik föléje és fehér fény fut rajta keresztül. Ide hívja össze tanácskozni Zeusz az isteneket, itt tartják vidám lakomáikat, mikor Apolló játszik a lantján és a múzsák énekelnek. Hébé, az ifjúság istennője tölt piros nektárt a kelyhekbe.

Zeusz nem zúdította rám a villámait, amiért virágkoszorút fontam, mint a nimfák, és kiránduló társaimmal együtt körtáncot jártunk a fáradtság ellenére azon az emlékezetes napon.

Osztályfőnökünk, Czirják Árpád érseki helynök úr, anyagi támogatásával szervezte meg a tavaszi vakációban a görögországi kirándulást. Az indulás előtt hetekig olvastuk és tanultuk a görög mitológiát, hogy megismerjük az európai kultúra gazdag forrását. Nem volt tréfa a felkészülés. Az érseki helynök úr eljött az osztályunkba és tételhúzással feleltünk görög mitológiai ismeretekből. Így aztán kirándulásunk legtöbb állomása előre ismert volt, a még meglévő tárgyi emlékek múltbeli szerepének ismerete megsokszorozta a látvány érdekességét.

Minden napnak megvolt a maga szépsége. Megcsodáltuk a naplementét, amint az Égei-tenger magába nyelte Hélioszt. A tengert vörös lepel vonta be, Poszeidón szentélye mögött tűnt el az izzó korong. Talán a legnagyobb élmény mégis a 14 ezer férőhelyes epidáuroszi antik színház volt. Híres akusztikájáról olvastunk, de ott helyben mégis meglepett, hogy a legkisebb nesz is hallható a hatalmas nézőtér bármelyik pontján. Énekeltük Kölcsey himnuszát, és az idegen turisták megdicsérték szépségét.

Meglátogattuk a Nagy Meteora kolostorokat, amelyek a tenger által egyenesre csiszolt sziklákon épültek. Félelmetes szerpentinek vezettek a magasba épült kolostorokhoz. Igazi meditációra alkalmas hely lehetett és az ma is, a sok kápolna és sziklaüreg, ahova elvonultak a magányra vágyó szerzetesek. Megnéztük régi ebédlőjüket, a konyhát, borospincét, tűzhelyet, melyek minden bútorzata szerény, de mégis bensőséges.

Athénben megcsodáltuk a világhírű Akropolisz épületeinek maradványait és a parlament előtti őrségváltást.

Örökre emlékezetes maradt az a Kamena Vourla-n est, ahol megismerkedtünk a görög zenével és a jellegzetes görög táncokkal, melyekbe mi is bekapcsolódtunk. Olyan kicsi volt a terem, hogy ki kellett vonulnunk a vendéglő teraszára, és ott roptuk a táncot késő éjszakáig. A táncosok olyannyira megkedveltek bennünket, hogy a hivatalos munkaidőn túl is velünk maradtak.

Utolsó állomásunk Tesszaloniki volt, ahol először a Fehér Tornyot látogattuk meg, amelyet a XIX. század elejéig Vörös vagy Vértoronynak neveztek, mivel a török uralom idején itt tartották fogva a lázadó görögöket. A Vörös Torony mellett a tengerparton található Nagy Sándor lovasszobra. Miután megnéztük a várost és „kifosztottuk" a bazárt, a Fehér Toronynál találkoztunk, és borús, esős időben indultunk vissza Kolozsvárra, ahol ragyogó napsütés fogadott.

A kirándulás nemcsak élményeinket, tudásunkat bővítette, hanem nagy hatással volt közösségünkre, közelebb kerültünk egymáshoz és osztályfőnökünkhöz.

Ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki dr. Czirják Árpád érseki helynök úrnak a kiránduláshoz nyújtott szellemi és anyagi támogatásért.

Március 15-én, harmadik alkalommal került sor az Apáczai Csere János Líceumban a Magyarok története című vetélkedőre.

Hagyományosan a kilencedikesek szervezik a versenyt, ezért nemcsak a hetedik osztályos versenyzők, hanem a szervezők megmérettetését is jelenti ez az esemény.

Rövid ünnepi műsorával, a 6–7. osztályosok kórusa kellemes, minden vonatkozásban márciusi hangulatot teremtett, utána kezdődhetett a vetélkedő.

Az első fordulóban a 10 csapatnak (egyenként hármas létszámmal) a ’48-as szabadságharchoz fűződő kijelentések igaz vagy hamis voltát kellett megállapítaniuk, majd egy ásványvíznyi szünet után a felsorolt csaták közül kellett kiválasztaniuk a magyar huszárok számára vesztes csatát, harmadik feladatként pedig a szervezők által a forradalom kiemelkedő alakjairól felsorolt adatok alapján a versenyzőknek ki kellett találniuk, kiről van szó.

A VI–VII. osztályos diákokból álló nézőközönség sem maradt tétlen. Mialatt a versenyzők dolgoztak, nekik is jutott néhány „forgó" kérdés, amire nagy igyekezettel próbáltak válaszolni, hiszen túrórudi, cerbona szelet és csokoládé volt a tét. Ügyes leányok/fiúk virágszálakat is kaptak, tojásalakú gyertyákkal. A hatodikosok nagy lelkesedéssel vettek részt a játékban, de izgalmukban a hangjuknak nem mindig tudtak parancsolni, így néha nem hallották a feltett kérdést. Egy idő után be kellett látniuk, hogy ilyen körülmények között nem juthatnak nyereményekhez, ezért fokozatosan elcsendesedtek.

Az utolsó feladat abból állt, hogy toborzó szöveget kellett írniuk Kossuth nevében. Mindenki igazi petőfis lelkesedéssel szavalt, de a zsűri Székely Előd előadását tartotta a legmeggyőzőbbnek, jutalma egy táska volt.

A győztesek: Havadi Butyka Anikó, Kacsó Tímea és Pop Tünde (VII. A), a második helyen Deák Andrea, Sebestyén Boglárka és Túros Tímea (VII. C), a harmadikon pedig Babos Dávid, Babos Kinga és Koronka Tímea (VII. B) végzett.

A közönség köréből Debreceni István bizonyult a leglelkesebbnek, aki szavalatával, majd énekével örvendeztette meg a nagyérdeműt. Ő sem ment haza üres kézzel...

A versenyzők közül mindenki kapott ajándékot, és a zsűriről sem feledkeztünk meg: a finom túrórudiból mindenkinek jutott.

Délelőtt együtt ünnepeltünk a Szent Mihály-templomban és a Biasini Szállónál iskolánk diákjaival. Délután jó volt játszani a kicsikkel.

Ezúton köszönetet mondunk tanárainknak, akik velünk együtt ünnepeltek, és nem utolsósorban a segítőkész vállalkozóknak: Heltai Gáspár Alapítvány, Dorothy’s virágüzlet, Damart sportüzlet, Fundy, Szabadság, Nis Electronics, Nobila Casa, Röser könyvüzlet és az Ambrozius.

Ki vagyok én?
Egy senki.
Egy értéktelen papír, rongy,
rothadó muhar,
s mit ér életem,
ha nincs benne erős tudat.
Uram! nézz le rám,
nyomorultra,
s adj nékem erőt s bizalmat,
hogy neki vágjak
e hosszú, kimerítő útnak.
Alkotnom kell,
Hirdetni a jót,
s mellőzni a rosszat.
Hirdetni az igazat,
még akkor is ha fáj, ha furcsa.
Hirdetni kell az újat, a szépet,
a jövendőt, s a történteket.
Segíts meg Uram,
hogy célom véghez vigyem,
hogy örömöm leljem
s békességem.
Nézem az ablakból
a forró napsütést,
mely melegíti a
házon fekvő hideg hótakarót.
A hó csak csillog
s szemembe ontja fényét.
Érzem megvakulok,
s behunyom a szemem,
s álmomban bolyongok
végtelen utakon.
S ha gödör van előttem,
vagy zsákutcába jutok,
visszafordulok,
de tovább nem jutok.
Körülöttem sötétség
s tudattalanság,
érzem szívem remeg,
csodát vár.
A föld alattam megmozdul,
zuhanni kezdek…
a végtelenbe,
s egyből megébredek
izzadtan, remegve.
Csak álom volt,
semmi más,
egy rossz emlék,
egy pillantás.
Nézem az ablakból
a forró napsütést,
mely melegíti a
házon fekvő hideg hótakarót.
A hó csak csillog
s szemembe ontja fényét.
Érzem megvakulok,
s behunyom a szemem,
s álmomban bolyongok
végtelen utakon.
S ha gödör van előttem,
vagy zsákutcába jutok,
visszafordulok,
de tovább nem jutok.
Körülöttem sötétség
s tudattalanság,
érzem szívem remeg,
csodát vár.
A föld alattam megmozdul,
zuhanni kezdek…
a végtelenbe,
s egyből megébredek
izzadtan, remegve.
Csak álom volt,
semmi más,
egy rossz emlék,
egy pillantás.

Az idén április 16-án rendezték meg a hagyományos nagykorúsítási ünnepélyt a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében. Az esemény igen jelentős a végzős diákok életében, hiszen még egy lépést tesznek a felnőttkor felé, és ekkor tudatosul, hogy számukra már nincs sok hátra a feledhetetlen középiskolai évekből. Ezért a XI. osztályosok mindig igyekeznek feledhetetlenné tenni ezt az „átlépést" egyik világból a másikba.

Az ünnepi előadás Imre István református lelkész, kollégiumi tanár igehirdetésével kezdődött, majd Székely Árpád igazgató jókívánságai hangzottak el a három XII. osztály 73 diákja részére.

Bányai Tünde búcsúztatóbeszédében elmondta, hogy mennyire fontosak az itt töltött évek egy diák számára, mennyire fontosak a diákélet kötelező részét alkotó barátságok, sőt a diákcsínyek is. Az oklevél, a virág és kitűzők átadását követően már minden kollégista diák hivatalosan is nagykorúnak számít. A már jó néhányszor „nagykorúsított" osztályfőnökök sem maradhattak ki a sorból: László Margitot, Kovács Mártát és Killyéni Pétert ismét nagykorúvá avatták. A végzősök részéről Székely Zsófia Villő mondott búcsúbeszédet.

Az est feledhetetlen élménye volt a kollégisták Lucifer a katedrán című előadása. Főszerepet kapott Lucifer és Ádám, kiemelve ezzel a rossz és jó örök küzdelmét. Az ötletes előadást modern tánc követte a XI. osztályosok előadásában, majd ki-ki bemutathatta tánctudását az előadást követő bulin.

• Zsoltárénekléssel egybekötött Reményik Sándor-szavalóversenyt rendeztek 2005. április 9-én a Református Kollégium dísztermében

• Tehetségkutató programon vettek részt a kollégium diákjai és tanárai 2005. április 17-én a szászrégeni Dióházban

• 2005. április 22–24-e között kerül sor a Makkai Sándor Cserkészcsapat 10 éves születésnapja alkalmából szervezett jubileumi találkozóra

• Regionális Környezetvédelmi Diákkonferencia zajlik a Református Kollégium dísztermében április 23-án 9 órától

• A Kolozsvári Református Kollégium 2005. április 23-án 8 órai kezdettel felvételi felkészítőt szervez. Célja: az iskola kínálatának bemutatása, a diákok és szülők közvetlen tájékoztatása, a diákok felkészítése

• Az idén második alkalommal szervezik meg a Kollégiumi Napokat május 6–7–8-án, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várnak

Hanglemez-gyűjteményt vennék dzsessz és klasszikus műfajban. Telefon. 0744-679511. (M)

Eladó téglaház Szilágypérban, 12 kilométerre a tasnádi termálstrandtól. Irányár: 400 millió lej. Telefon: 0745-868650. (M)

Ünnepi alkalmakra minden korosztályt kielégítő, hangulatos magyar zenét biztosítok, minőségi felszereléssel, Kolozs megyében. Telefon: 0723-807733. (0015)

Elveszett a Haşdeu utca környékén 9 hónapos Golden Retriever nösténykutya. Megtalálójának jutalom. Telefon: 0745-302196. (0006)

A katonaság sem akart lemaradni a sorból, a rendőrség és a csendőrség sajtókupája után, a Szárazföldi Erők Napja alkalmából írta ki a vetélkedőt az újságírók számára. A helyszín ezúttal a szamosújvári lőtér volt, a zimankós barátságtalan időjárás elijesztette az újságírók javarészét, mégis mintegy tucatnyian küzdöttek a címekért.

A lányok versenyét Anamaria Roman (Naţional Tv) nyerte Cosmina Popovici (Radio Renaşterea) és Adina Şimon (Radio Mix FM) előtt, a fiúknál Mihai Şoica (Evenimentul Zilei) bizonyult a legjobbnak, ő Cosmin Purişt (Adevărul de Cluj) és Radu Beligărt (Gazeta de Cluj) előzte meg. A csapatversenyen szintén a Naţional Tv diadalmaskodott, a katonai kiadványok alkalmazottai közül Ovidiu Purdea lett a legjobb. A győztesek oklevelet és „művészi" kivitelezésű rohamtöltényt kaptak.

A Szabadság képviseletében Póka János András vett részt, és ő sem maradt jutalom nélkül: a „céltáblák védelmezője" minősítéssel oklevelet, és a jutalmazottak által is irigyelt gyakorlati fapuskát vihetett haza. A lányok között a legpacifistábbnak Diana Stolnean (Evenimentul Zilei) bizonyult.

A díjakat Eugen Gheorghioiu, vezérkari főnök nyújtotta át. A szervezés Mircea Romocea alezredes nevéhez fűződik.

A versenyt megelőzően a katonai felszerelések kiállítását (ejtőernyősök, lőfegyverek és a hegyivadászok) tekinthették meg a jelenlévők, majd a katonák bemutatót tartottak.

A katonaság ünnepe során pénteken megbeszélést és táncos előadást is volt, majd katonazenekar játszott. A mai műsor koszorúzásból és miséből áll.

A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) bejelentette, hogy szeptember 27– október 16. között az argentínai San Luis ad otthont az egyesített világbajnoki címről döntő nyolcrésztvevős tornának. A mezőnyben ott található Lékó Péter, de Polgár Judit indulására is jó az esély.

Kirszan Iljumzsinov FIDE-elnök és Alberto Rodriguez Saa, San Luis polgármestere már aláírta a megállapodást a rendezésről. Eszerint a torna összdíjazása egymillió dollár, amelyből 300 ezer jár a győztesnek.

A tornára meghívottak: a legutóbbi, kieséses rendszerű FIDE-vb nyertese, az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov és a másik finalista, az angol Michael Adams.

Rajtuk kívül pedig: a klasszikus címvédő orosz Vlagyimir Kramnyik, valamint Lékó, aki ellen tavaly 7–7-tel védte meg elsőségét; a világranglistáról négyen: a visszavonulását bejelentő orosz Garri Kaszparov, az indiai Viswanathan Anand, a bolgár Veszelin Topalov és az orosz Alekszandr Morozevics.

Visszalépés esetén tavaly júliustól ez év januárjáig veszik figyelembe a világranglista átlagát, és a sorban következőt hívják meg. A FIDE márciusban arról tájékoztatta a magyar szövetséget, hogy ebben a rangsorban a szülés után idén visszatérő Polgár Judit a kilencedik, így ha Kaszparov nem gondolja meg magát, ő is indulhat.

A FIDE eredeti tervei szerint a klasszikus világbajnoki cím birtokosa a Kaszparov–Ruszlan Ponomarjov mérkőzés győztesével találkozott volna. Az ukrán játékossal azonban nem tudott megegyezni a nemzetközi szövetség, így az új FIDE-világbajnok, Kaszimdzsanov lépett a helyére. Ebben az esetben is többszöri időpont- és helyszínváltoztatásra került sor, majd Kaszparov márciusi linaresi tornagyőzelme után bejelentette, hogy visszavonul. A helyzet megoldására született meg a szupertorna ötlete.

Kaszparovot sakktáblával vágták fejbe
Egy moszkvai összejövetelen sakktáblával vágták fejbe Kaszparovot, a sakkozás jelenlegi legnagyobb alakját, aki másfél hónappal ezelőtt vonult vissza a versenyzéstől, hogy a politikának szentelje az életét.

A zseniális játékostól, aki csatlakozott az orosz elnökkel, Vlagyimir Putyinnal szembenálló, Szabad választások 2008 elnevezésű csoportosuláshoz, egy ismeretlen fiatalember autogramot kért, majd amikor Kaszparov írni kezdett, előhúzott egy sakktáblát, és fejbe verte a volt világbajnokot.

– Még az a szerencse, hogy Oroszországban a sakk a népszerű, s nem a baseball – viccelődött a 42 éves nagymester, akinek vérömleny keletkezett a fején, ám ennek ellenére nem kért orvosi segítséget.

Kaszparov 1963. április 13-án született Bakuban. Tizenhét esztendősen érdemelte ki a nemzetközi nagymesteri titulust, és 22 évesen, az orosz Anatolij Karpov legyőzésével lett világbajnok. 1990-ben megvédte címét az afféle örök ellenségként kezelt, és Kaszparov szemében a szovjet hatalmat megszemélyesítő Karpovval szemben. 1985-től volt világelső, mígnem 1993-ban ranglistavezető létére megvált a Nemzetközi Sakkszövetségtől (FIDE), s megalakította saját, a profi versenyzők egy részét tömörítő szervezetét. Ez utóbbinak élén kapott ki aztán 2000-ben, s veszítette el nemhivatalos világbajnoki címét honfitársával, Vlagyimir Kramnyikkal szemben.

Kaszparov sok száz tornagyőzelmet aratott versenyévei alatt, az utóbbi időben azonban, különösen pedig a trónfosztását követően, már egyre kevesebb viadalon indult. Idejét inkább az írásnak szentelte. A politikai újságíráshoz is közelebb került, különösen azután, hogy csatlakozott a Szabad választások 2008 elnevezésű csoportosuláshoz.

Egygólos vereséget szenvedett a női élvonal 20. fordulójában Déván a Kolozsvári U-Jolidon.

Eredmények: Dévai U-Remin–Kolozsvári U-Jolidon 25–24, Zilahi Silcotub–Brassói Rulmentul 34–26, Temesvári Egyetem–Râmnicu Vâlcea-i Oltchim 23–31, Bukaresti Rapid CFR–Nagybányai Selmont KK 31–24, Roman-i MKK–Dévai Cetate MSC 22–19, Karácsonkői (Piatra Neamţ-i) NKK–Konstancai Tomis 20–24 és Galaci Oţelul–Poşta Câlnău-i Astral 32–28.

A következő fordulót ezen a hét végén bonyolítják le, a Horia Demian Sportcsarnokban vasárnap délután 15 órakor az U-Jolidon a Rapidot fogadja. A 21. forduló további párosítása: Oţelul–Temesvár, Astral–Piatra Neamţ, Tomis–Roman, Cetate–Silcotub, Rulmentul–U-Remin és Selmont–Oltchim. A táblázaton:

1. Silcotub 20 16 1 3 638–500 33

2. Rapid 20 16 1 3 647–541 33

3. Oltchim 20 14 4 2 580–492 32

4. Tomis 20 14 1 5 572–496 29

5. Rulmentul 20 13 2 5 550–461 28

6. Astral 20 11 2 7 602–573 24

7. Cetate 20 7 3 10 471–498 17

8. Oţelul 20 6 4 10 456–485 16

9. Selmont 20 7 2 11 520–570 16

10. U-Remin 20 6 2 12 501–540 14

11. Roman 20 6 1 13 501–535 13

12. Piatra N. 20 5 3 12 525–574 13

13. U-Jolidon 20 5 1 14 492–545 11

14. Temesvár 20 0 1 19 449–694 1

Megyénk képviselője, a Tordai Potaissa férfi kézilabda-csapata szombaton 13 órakor a tordai Kémiai Líceum sporttermében az Aradi Safilar KK-t fogadja a 25. forduló keretében. A további párosítás: Szatmárnémeti Unió–Nagyszebeni ISK, Lugosi MSC–Segesvári KK, Besztercei MSC–Nagybányai Quartz SK, Mehedinţ-i Delignit KK–Nagyváradi MSC és Sebesi MSC–Nagyszentmiklósi Egyesülés.

Eddig, a visszavágók során a következő eredmények születtek: 16. forduló: Nagyszebeni ISK–Segesvár 28–33, Unió–Sebes 16–29, Torda–Mehedinţi 35–34, Lugos–Beszterce 10–0 (játék nélkül) – a Petrozsényi Tudomány visszalépett; 17. forduló: Beszterce–Torda 35–31, Mehedinţi–Unió 10–0 (játék nélkül), Nagybánya–Nagyszeben 10–0 (játék nélkül), Segesvár–Arad 36–18; 18. forduló: Arad–Nagybánya 35–33, Nagyszeben–Nagyvárad 25–29, Unió–Beszterce 24–27, Torda–Lugos 34–34; 19. forduló: Lugos–Unió 38–20, Nagyszentmiklós–Sebes 36–32, Nagyvárad–Arad 43–26, Nagyvárad–Segesvár 29–26; 20. forduló: Segsvár–Nagyvárad 30–22, Arad–Nagyszentmiklós 31–26, Nagyszeben–Sebes 24–19, Unió–Torda 27–21; 21. forduló: Mehedinţi–Nagyszeben 31–28, Sebes–Arad 44–27, Nagyszentmiklós–Segesvár 40–35, Nagyvárad–Nagybánya 42–32; 22. forduló: Nagybánya–Nagyszentmiklós 39–29, Segesvár–Sebes 27–27, Arad–Mehedinţi 32–31, Nagyszeben–Beszterce 39–30; 23. forduló: Lugos–Nagyszeben 24–29, Beszterce–Arad 26–26, Mehedinţi–Segesvár 23–30, Sebes–Nagyszeben 30–28, Nagyszentmiklós–Nagyvárad 33–42; 24. forduló: Nagyvárad–Sebes 33–29, Nagybánya–Mehedinţi 38–23, Segesvár–Beszterce 44–21, Arad–Lugos 44–31, Nagyszeben–Torda 36–28. Az állás:

1. Nagyvárad 18 17 0 1 623–471 34

2. Segesvár 19 15 1 3 645–456 31

3. Arad 19 11 1 7 590–628 23

4. Sebes 17 10 1 6 501–436 21

5. Nagybánya 19 9 1 9 570–639 19

6. Mehedinţi 17 8 0 9 465–506 16

7. Nagyszeben* 21 8 1 12 606–626 15

8. Lugos* 17 5 4 8 445–496 13

9. Beszterce* 18 7 1 10 528–546 13

10. Nagysz. 16 4 3 9 501–551 11

11. Torda 17 4 2 11 477–559 10

12. Unió* 17 2 0 15 347–489 2

*A Lugost 1, a Nagyszebent, a Besztercét és az Uniót 2–2 ponttal büntették.

• A Real Betis Sevilla hazai pályán gólnélküli döntetlent ért el az Athletic Bilbao ellen a labdarúgó Spanyol Király Kupa első mérkőzésén.

Spanyol Király Kupa elődöntő, 1. mérkőzés:

Real Betis Sevilla–Athletic Bilbao 0–0; szerdán játszották: Osasuna–Atlético Madrid 1–0.

A visszavágókat május 11-én rendezik.

• Adósok maradtunk az olasz Serie B hétközi fordulójának ismertetésével.

Íme, az eredmények: Albinoleffe–Arezzo 1–0, Bari–Triestina 2–0, Cesena–Salernitana 1–1, Crotone–Ascoli 1–0, Genoa–Catania 0–0, Modena–Empoli 1–1, Pescara–Catanzaro 3–2, Piacenza–Ternana 0–2, Venezia–AC Torino 0–3, Verona–Treviso 2–1 és Vicenza–Perugia 2–2.

A táblázaton:

1. Genoa 34 16 14 4 57–35 62

2. Empoli 34 15 14 5 47–27 59

3. Torino 34 16 8 10 39–27 56

4. Treviso 34 16 7 11 47–38 55

5. Perugia 34 14 11 9 43–29 53

6. Verona 34 14 10 10 54–41 52

7. Ascoli 34 14 10 10 45–42 52

8. Modena* 34 13 10 11 37–33 48

9. Ternana 34 12 11 11 41–43 47

10. Piacenza 34 14 5 15 37–40 47

11. Albinoleffe 34 12 10 12 47–42 46

12. Catania 34 10 15 9 33–36 45

13. Bari* 34 11 12 11 32–31 44

14. Cesena 34 11 10 13 39–48 43

15. Salernitana 34 10 12 12 41–43 42

16. Vicenza 34 11 9 14 50–56 42

17. Pescara 34 10 12 12 37–47 42

18. Triestina 34 11 8 15 37–47 41

19. Arezzo 34 8 14 12 43–45 38

20. Crotone* 34 9 10 15 36–41 34

21. Venezia 34 6 11 17 26–45 29

22. Catanzaro 34 5 9 20 30–62 24

*A Modenát és a Barit 1–1, a Crotonét 3 ponttal büntették.

Végre jobb idők várnak az elsőosztályú női bajnokságban szereplő Szamosújvári SOMVETRA együttesére. Hónapokig nélkülözték a legelemibb felkészülési és versenyzési feltételeket (még pályájuk sem volt), az elmúlt napokban viszont támogatást érkezett a polgármesteri hivataltól és a megyei sportigazgatóságtól. Az előbbi intézménytől 50, utóbbitól 150 millió lejt kaptak.

A hét végén a SOMVETRA ifi tekézői Marosvásárhelyen küzdenek az országos bajnoki címért.

Mărioara Munteanu nyerte az első érmet Románia számára az Európa-bajnokságon az 53 kg-os súlycsoportban, szakításban. A Besztercei MSC 27 éves sportolója 87,5 kg-ot emelt. A román súlyemelőnő lökésben 105 kg-os eredményt ért el, ezzel a harmadik helyre érdemesítette magát. Mărioara Munteanu összesítésben második lett (192,5 kg-mal).

Nagy János, a Nemzetközi Boksztanács (IBC) nagypehelysúlyú világbajnoka vezeti a Boksz Világszervezet (WBO) legfrissebb ranglistáját.

A Csonttörő becenévre hallgató öklöző – aki eddigi 20 profi mérkőzésén nem talált legyőzőre – azért léphetett az első helyre, mert néhány hete az addigi éllovas, Jorge Barrios megverte a korábbi világbajnok Mike Anchondót. Mivel a bajnok nem szerepel a listán, Barrios kikerült a lajstromból, míg Achondót súlyproblémái miatt már a könnyűsúlyban rangsorolják.

Nagy János más világranglistákon az élmezőnyben van, továbbra is a harmadik a Boksz Világszövetség (WBA) ranglistáján. A szervezet által kiadott legfrissebb rangsort a panamai Vicente Mosquera vezeti a mexikói Erik Morales előtt, míg a világbajnoki címet a thaiföldi Yodsanan Nantachai birtokolja.

A magyar öklöző a másik két nagy szövetség listáján is az első tízben foglal helyet, a Nemzetközi Bokszföderációnál (IBF) a negyedik, a Boksz Világtanácsnál (WBC) pedig a kilencedik.

Harmatsúlyban Isaszegi Róbert egy helyet visszacsúszott, így az egykori kisvilágbajnok már csak a 4. helyen áll.

Erdei Zsolt, a szervezet félne- hézsúlyú világbajnoka címvédőként továbbra is „ranglistán felül áll": első számú kihívójának az éllovas jamaikai Glencoffe Johnson tekinthető.

A kétszeres győztes Mark Williams emlékezetes, 161 ezer fontot érő játékkal zárta le a Robert Milkins elleni első fordulóbeli mérkőzését a Sheffieldben zajló snooker-világbajnokságon: az angol klasszis maximális, 147 pontos breaket ért el.

A vb-k történetében ezzel ő az ötödik biliárdozó, aki egy játékon belül eljutott a legtöbb pontig: a 15 egy pontot érő piros golyó után minden alkalommal a legtöbbet, vagyis hét pontot jelentő, az asztalra – a többi színeshez hasonlóan – visszakerülő fekete golyót „rakta el", végül pedig valamennyi színes golyót (27 pont) „letakarította".

„Nagy fölénnyel vezettem, ezért úgy döntöttem, megpróbálom, hiszen nem volt veszítenivalóm. Korábbi próbálkozásaimmal ellentétben most szerencsém is volt, mert mindig jól lehetett pozícionálni a feketére" – nyilatkozta a remeklő Williams, aki 10–1-re verte Milkinst.

A vb-t 2000-ben és 2003-ban megnyerő játékos előtt Cliff Thorburn, Jimmy White, a hétszeres első Stephen Hendry, valamint a címvédő Ronnie O’Sullivan (kétszer is) tudott maximális breaket produkálni a világbajnokságokon.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András