Web design and hosting by the

Hungarian Human Rights Foundation

A globalizáció a gazdaság és a jólét forrása – véli Papp Kincses Emese (Gyurka Előd felvétele)

Tegnap kezdődött el Kolozsváron az erdélyi magyar civil szféra VII. fóruma. A kétnapos megbeszélés témája idén: Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés az EU-s csatlakozás folyamatában. A meghívott előadók ezért elsősorban az integrációnak és a globalizációnak helyi és nemzeti jellegére gyakorolt hatásáról értekeznek. Szóba kerül az is, milyen szerep hárul a civil társadalomra ebben a folyamatban.

A mai nap folyamán különböző építészeti-örökségvédelmi, egyházi, gazdasági, ifjúsági, környezetvédelmi, valamint művelődési, oktatási, szociális, szórvány és média témákban, szekciókra lebontva folynak a megbeszélések. Délután tematikus tanácskozás lesz „Elvek és szabályok a hazai támogatási rendszerben" címmel, este sor kerül a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének második közgyűlésére.

Tegnap plenáris ülésen tárgyaltak a résztvevők, ezért a címben említett problémakört általánosabb értelmezésben vitatták meg. A bukaresti Master Forum egyesület elnöke, Ion Olteanu arról értekezett: milyen elvárásokat támaszt az EU a csatlakozó civil szervezetekkel szemben. A Civitas alapítvány alelnöke, Dr. Kolumbán Gábor a civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés viszonyáról tartott előadást. Jagasics Béla kormányzati tisztségviselő a Nemzeti civil alapprogram szerepét emelte ki a nemzeti és az EU integráció szolgálatában. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója, dr. Papp Kincses Emese Kulturális önazonosságunk és a civil szféra a globalizálódó Európában címmel tartott előadást. Elhangzott, hogy a témával kapcsolatosan jobbára csak polarizált, szélsőséges véleményeket lehet hallani. Az egyik véglet szerint a globalizáció elkerülhetetlen, ugyanakkor feltétlenül pozitív, a gazdagság és a jólét forrása. Az ellentábor inkább úgy látja: transznacionális összeesküvésről, kulturális gyarmatosításról van szó, amelynek bármi áron ellen kell állni. Sokan úgy látják: védtelenek vagyunk az asszimiláció elsöprő hatása előtt, ki vagyunk szolgáltatva az alacsony tömegízlésnek. Ugyanakkor egyértelmű, hogy a magas kultúrának is van egy fajta globális jellege: Shakespeare és Beethoven nem ismer határokat. Ezért – Dr. Papp Kincses Emese szerint nem érdemes úgy felfogni a globalizációt, mint egyértelmű fenyegetést. Inkább arra kellene alapozni, ami esélyként nyilvánul meg a folyamatban. A csökkent értékű kulturális javakat el lehet utasítani, és – bármilyen nehéz erről beszélni – meg kell határozni, hogy mi az, amit mint kincset, feltétlenül át kell mentenünk Európába. Az életmód és a munka stílusa egyre közelít, már-már azonos, ugyanakkor a nyelv, és mindaz ami hozzá tartozik, megőrzi a sajátos jelleget, ezért bíznunk kell abban, hogy Európa nem fog beolvasztani, ha nem akarjuk. A nyelv erős vár, kommunikációnk, kultúránk és nemzeti megmaradásunk hordozója – fogalmazott az előadó – általa érhetjük el azt, hogy az unió ne legyen számunkra olvasztótégely. Biztató jel, hogy az európai kultúra maga a nemzeti kultúrákra épül, hogy az uniós fórumok maguk is egyfajta küzdelmet folytatnak a közös ellenség, az amerikanizálódás ellen. Ebben hárul óriási szerep a civil társadalomban, ezt kell tudatosítani az írástudókban, az egyházakban, a tanítókban és mindazokban, akik szerepet vállalnak az integráció utáni társadalom képének kialakításában. Lényeges, hogy a rendelkezésre álló támogatási rendszert hatékonyan értékesítsük, hogy az integráció és a globalizáció ne fenyegetést jelentsen a nemzeti kultúra számára, hanem esélyt a szélesebb kibontakozásra.

Mégsem menesztik tisztségéből Török Ferencet, a Kolozs megyei magyar oktatásért felelős tanfelügyelő-helyettest. A fordulat tegnap következett be, azt követően, hogy Török és ennek lemondását kérő László Attila tárgyalóasztalhoz ültek, és megvitatták a felmerült gondokat. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke még a tegnap délelőtt lapunknak részletesen beszámolt arról, melyek voltak azok az indokok, amelyek arra késztették, hogy szerdán bejelentse: megvonja támogatását Töröktől. Kiderült, hogy a múlt héten kihelyezési vizsgát rendezett a tanfelügyelőség matematika tanároknak, itt azonban a tételeket nem fordították le magyar nyelvre. Ezt követően az egyik jelölt az RMDSZ Ügyvezető Elnökségénél tett írásos panaszt. László Attila, Takács Csaba ügyvezető elnök és Lakatos András oktatási alelnök ezek után eldöntötték, hogy menesztik Török Ferencet. László Attila szerint sérült az alkotmány által biztosított esélyegyenlőség joga. Úgy vélte: a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége többet is tehetne ilyen esetekben, elsősorban a szakmai szervezetnek kellene tiltakoznia az ilyen visszaélések ellen. László Attila közölte: az RMDSZ folyamatosan monitorizálja az általa vezetői tisztségbe juttatott személyeket, így cselekedett Török Ferenccel is. László leszögezte: pontos kritériumrendszert alkalmaznak a tisztségviselők esetében, és azt figyelembe véve ítélik meg azok munkáját.

A Szabadság tegnap délután Török Ferenctől értesült a fordulatról, aki elmondta: a két órás megbeszélés után úgy döntöttek, hogy továbbra is együtt dolgoznak. László Attila megerősítette, hogy találkozott a főtanfelügyelő-helyettessel, majd eldöntötték, hogy „egyelőre együtt dolgoznak". Török a vádakra reagálva elmondta, hogy az illető matematika tanár a mulasztás következtében végül nem került hátrányba, mert végül Aranyosegerbegyen alkalmazták. A felek számos dolgot tisztáztak, és megállapodtak, hogy az eddiginél sokkal gyakrabban találkoznak majd. Mint ismeretes, az RMPSZ kifogásolta László Attila döntését, mivel azt megalapozatlannak tartotta. A szakmai szervezet emlékeztet, hogy áprilisban a Kolozs megyei pedagógusok a politikummal együtt – a tanácskozáson jelen volt Kötő József oktatási államtitkár és Lakatos András – megerősítették tisztségükben a jelenlegi tanfelügyelői csapatot, közöttük Török Ferencet is.

Hivatalos születésnapjuk előtt négy nappal korábban ünnepelték fennállásukat a kolozsvári tűzoltók a város elöljáróinak és népes meghívott-sereg társaságában. Az ünnepség Vasile Blaga belügyminiszter üdvözletének közvetítésével vette kezdetét. Rövid történelmi áttekintés után a helyi közigazgatás képviselői mondtak köszönetet a tűzoltóknak eddigi tevékenységükért, különösen az elmúlt hetekben az árvizek alkalmával nyújtott segítségükért.

Az ünnepség a tűzoltóság „arzenáljának" bemutatásával folytatódott, így a jelenlévők megcsodálhatták például a kolozsvári tűzoltók legújabb szerzeményét, egy 230 ezer eurós értékű tűzoltókocsit.

A legérdekesebb és leglátványosabb azonban az a néhány bemutató volt, amely a tűzoltók és a rohammentősök képzettségét hivatott tanúsítani. E célból többek között egy közlekedési balesetet színleltek, amelybe két autó keveredett, az egyik pedig felgyúlt. A „helyszínre érkező" tűzoltók másodpercek alatt eloltották a tüzet, a rohammentősök pedig, miután elsősegélyben részesítették az áldozatot, percek alatt szétvágták a roncsot, amelybe nem bábú, hanem a hitelesség kedvéért egy civilbe öltöztetett tűzoltó ült mindvégig. Az 1-es oldalon látható képünkön már sikerült kiszedniük őt a szétvágott Daciából, és éppen a mentőautóhoz szállítják.

Hegedűs Lajos bőrgyógyászt nevezték ki a Kolozs megyei Egészségbiztosítási Pénztár alelnökévé. A magyar tisztségviselő kinevezése része annak a vezetőség-kinevezési folyamatnak, amely a liberális-demokrata szövetség vezette koalíció megyei hatalomátvételére való törekvését valósítaná meg. A jelek szerint a hatalmon lévő pártok fel vannak készülve arra, hogy ez a folyamat elhúzódik. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökének, László Attilának becslése szerint mostantól számítva akár másfél évig is elhúzódhatnak a kinevezések, mert egyes hivatalok éléről a jelenlegi igazgatókat csak a nyugdíjaztatás után mozdíthatnak el. Az RMDSZ-nek az a legfontosabb célja, hogy minden hivatalban jelen legyen. Az érdekvédelmi szervezet vezetője azt szeretné, ha főként fiatalok kerülnének egyelőre alacsonyabb beosztásba, mert akkor a későbbiekben lehetőségük nyílik magasabb tisztségek betöltésére is. A prefektúra hatáskörébe tartozó decentralizált intézmények egyik sajátossága, hogy csak úgy kerülhetnek vezetői funkcióba személyek, ha már hosszabb ideje munkaviszonnyal rendelkeznek az illető hivatalban. Itt ugyanis kinevezéskor sokat nyom a latban a szakmai hozzáértés. Most már azonban egyértelmű, hogy négy hivatalban továbbra sem rendelkezik az RMDSZ olyan személlyel, aki érdekeit képviselhetné. Ezek közé tartozik a rendőrség, a tűzoltóság, csendőrség és a vám. A kinevezések folytatódnak, legutóbb a Kolozs Megyei Munkaügyi Hivatal élére nevezték ki Daniel Păcurariut, aki 1996 óta tagja a Nemzeti Liberális Pártnak.

Kevés bölcsességgel kormányozzák a világot.

ÜNNEPÉLYES ÉVADNYITÓT rendez a római katolikus Szent Mihály Nőszövetség szeptember 11-én, vasárnap fél 12 órától a Szentegyház/I. Maniu utca 2. szám (I. em.) alatti székházában. Az ünnepségen közreműködik Claudia Batanga, Balázs Ágnes, Dali Ágnes, Major Olga, valamint Starmüller Géza.

AZ UNITÁRIUS ÓVODA szeptember 12-én, hétfőn fél 8 órától várja a gyerekeket. Az ünnepélyes megnyitót hétfőn délben 12 órakor tartják.

A közelgő doktori felvételire való tekintettel dr. Cs. Gyimesi Éva konzulens egyetemi tanár a következő témákat kínálja a jelölteknek: 1. Romániai magyar irodalom (különös tekintettel Dsida Jenő, Molter Károly, Áprily Lajos, Kovács András Ferenc munkásságára). A tavalyi téma – Kultusz és kanonizáció: Wass Albert életműve. 2. Spirituális jelrendszerek az irodalmi művekben, életművekben. Jelentés- és értékszerkezetek. (Például: Visky András munkássága.)

Dr. Cs. Gyimesi Éva, Bölcsészkar. E-mail: eva@cluj.astral. ro

A kolozsvári Unitárius Püspökség Dávid Ferenc dísztermében, csütörtökön este mutatták be az Erdélyi Unitárius Egyház Történetének első kötetét. Dr. Szabó Árpád püspök beszédében hangsúlyozta, az eddig csak kézirat formájában létező könyv nyomtatott változatának kiadásával történelmi jelentőségű lépést tett az unitárius egyházi közösség. Az Erdélyi Unitárius Egyházkerület püspöke elmondta, a kiadványból 500 példányt nyomtattak és szeptember második felétől 59 lejért (590 000 régi lejért) a könyvesboltokban is megvásárolható lesz.

A szerzők, Kénosi Tőzsér János és Uzoni Fosztó István a 18. század végén írták meg ezt a művet latin nyelven, ami a századok alatt tovább bővült más történetíróknak köszönhetően. A fordítást Márkos Albert végezte az 1940-es években. A most megjelent kötet ennek a szövegnek első nagyobb egységét közli, amit tanulmányokkal és mutatókkal egészítettek ki. A szerkesztői és tudományos munkát dr. Balázs Mihálynak, a szegedi egyetem professzorának irányításával Hoffmann Gizella, Kovács Sándor és Molnár B. Lehel végezte. A mintegy ezer oldalas könyv a Budapesti Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának anyagi hozzájárulása révén valósult meg. Dr. Szabó Árpád szerint a Kénosi-Uzoni kézirat jelentette a mindenkori unitárius történetkutatás alapját, ám ehhez eddig kevesen férhettek hozzá. Még a teológiai hallgatók sem tanulmányozhatták kellőképpen a kényes kéziratlapokat.

– Az egyházunk történetét kétszeresen is kiszabadítottuk elzártságából. Egyszer 1949-ben sikerült latinról magyarra fordítani, másodszor pedig most, mikor kiadtuk nyomtatott formában – szögezte le a püspök. – Az Unitárius Egyház története most válik majd a tudományos- és a közélet szerves részévé, hogy végre mindenki számára hozzáférhető legyen.

A Studium Academicum Alapítvány pályázatot hirdet anyagilag hátrányos helyzetű diákok megsegítésére, belföldi tanulmányokra. A támogatás elnyerése érdekében a következő dokumentumokat kell benyújtaniuk a pályázóknak: – a Studium Academicum Alapítvány honlapjáról is – www.studiumacademicum.ro – letölthető kérdőív kitöltése (ebben indokolni kell a kérést). A kérdőívet munkatársaink faxon vagy e-mailen is elküldik: Tel/Fax: 0259-462271, E-mail: StudiumAcademicum@web.de – a szülők anyagi helyzetét igazoló dokumentum/ok (munkahelyi fizetési igazolás, nyugdíjszelvény, polgármesteri hivatal által kibocsátott, a jövedelmet igazoló bizonylat stb.) – a tanulmányi eredményt igazoló dokumentum (iskolai, vagy főiskolai/egyetemi igazolás a félévi általánosról) – a pályázónak legkevesebb 8-as általánossal kell rendelkeznie – egyháztagsági igazolás és lelkészi ajánlás (az igénylő egyháziasságáról és erkölcsi tartásáról) – az ösztöndíjat felekezetre való tekintet nélkül lehet igényelni.

Az ösztöndíjak félévre szólnak, azaz egy fél éven belül igazolni kell a tanulmányi eredményt, ami az ösztöndíj további megítélése érdekében nem lehet kisebb mint 8-as.

A pályázatokat október 15-ig lehet beküldeni.

Kérdéseikkel és információk közvetítése érdekében forduljanak bizalommal a Studium Academicum Alapítvány munkatársaihoz: Szatmári Elemér lp. alelnök, kincstáros 417076 Santăul Mare, (Nagyszántó) nr. 73, jud. BihorTel/Fax: 004- 0259-316024 E-mail: elemer2@rdslink.ro Szilágyi László lp. projekt manager: 417239 Vaida, Str. Principală nr. 177, jud. Bihor Tel/Fax: 00-40-259-462271 Mobil: 00-40-723-627094 E-mail: StudiumAcademicum@web.de

Életműdíjjal tüntetik ki Szabó István Oscar-díjas filmrendezőt a Film by the Sea (Film a tengernél) elnevezésű filmfesztiválon Hollandiában – közölte a Magyar Filmunió.

A díjon kívül retrospektív filmvetítés-sorozattal tiszteleg az Oscar-díjas rendező munkássága előtt a délnyugat-hollandiai Vlissingen városában megrendezett fesztivál. A díjkiosztó ünnepséget szeptember 17-én tartják; az elismerést személyesen veszi át a rendező – tartalmazza közleménye.

A péntektől jövő vasárnapig tartó nemzetközi fesztiválon a Szabó István életművét átívelő válogatás keretében tíz filmet mutatnak be. Köztük lesz a világhírű rendező első játékfilmje, az 1964-ben készült Álmodozások kora, valamint a tavaly bemutatott Csodálatos Júlia című alkotás.

A tájékoztatóból az is kiderül, hogy az 1999-ben alapított nemzetközi fesztivál versenyprogramjába – amelynek idei kizárólagos témája az irodalom és a film kölcsönhatása – Koltai Lajos Sorstalanság című filmje is meghívást kapott.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Földre szálló boszorkány – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától, hétfőn minden előadás.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Off the Map – amerikai bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19.30; kedvezménnyel kedden. Ocean’s 12 – amerikai. – Vetítés 22 órától, kedden kedvezménnyel.

GYŐZELEM – Kinsey – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 20, 22. Blieberry – A fejvadász – bemutató. – Vetítések időpontja: 14, 18.

FAVORIT – A sötétség krónikája – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19.15; csütörtökön kedvezménnyel.

DÉS

MŰVÉSZ – A tolmács – amerikai. – Vetítések időpontja. 17, 19.15; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, hétfőn egész nap.

TORDA

FOX – Cookout – bemutató. – Vetítések időpontja: 16, 18, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Le Pas sur Bouche – bemutató. – Vetítések időpontja: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Layer Cake – amerikai. – Vetítések időpontja: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától; kedvezménnyel hétfőn.

DACIA B-TEREM – San Antonio – francia-angol-olasz. – Vetítések időpontja: 17, 19.30, pénteken, szombaton, vasárnap 21.30 órakor; kedvezménnyel kedden.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – The Longest Yard – amerikai. – Vetítések időpontja: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától kedvezménnyel és hétfőn egész nap.

A Kolozsvári Zenei Ősz műsora:

ZENEAKADÉMIA

Szeptember 11-én, vasárnap este 7 órakor a stúdióteremben: a The Kings Consort rendkívüli hangversenye. Műsoron: Bach: Brandenburgi versenyek.

Szeptember 12-én, hétfőn este 7 órakor a stúdióteremben: Kamarazene-est. Közreműködik a Schubert Együttes. Műsoron: Enescu: 2. Zongoranégyes (op. 30); Martin Butler: Sequenza Notturna; G. Fauré: 2. Zongoranégyes.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

Nagy érdeklődéssel hallgattam végig a VII. Civil Fórumon dr. Papp Kincses Emese előadását kulturális önazonosságunk megőrzésének lehetőségeiről, a globalizálódó Európában. Elhangzottak a jól ismert érvek, az amerikanizálódás, a mindent összekenő és színtelen konzum-hedonista masszává alakító látszat-kultúra veszélyeiről. Alapjában véve egyetértek az előadóval abban, hogy az ízlést és jelleget kiiktató áradat ellenállás nélkül hódítja meg a világ fiataljait, és abban is, hogy ez ellen valamit tenni kell. A gond csupán az, hogy immár jó néhány éve hangoztatjuk: valamit tenni kell, és mégis, ez a valami nem akar megtörténni.

Pedig nem is lenne olyan bonyolult, valószínűleg nem is követelne több pénzt, mint amennyi most „hagyományőrző" és hasonló célokra beömlik az országba, nagyrészt nyomtalanul. Egyszerűen csak politikát kellene változtatnunk, a befelé forduló, védekező álláspontról áttérni egy expanzív magatartásra. Mi gátol meg minket abban, hogy nemzeti kultúránkat közkinccsé tegyük? Nem lenne egyszerűbb Európa és a világ elé tárni mindazt, ami magyarságunk gerince, ahelyett, hogy elrejtjük, sajnáljuk, és óvjuk azt? Az előadó az íreket említette példaként, mint olyanokat, akik átmentették kultúrájukat a globális Európába. Kérdem: vajon mit, és hogyan mentettek volna át az írek, ha hagyományaikat, zenéjüket, táncaikat – akár módosított formában is – nem teszi mindenki számára elérhetővé a híres Lord Of The Dance? Csak zárójelben jegyzem meg: a szerzőket Írországban számos tradicionalista kör rühelli azért, mert eltértek a néptánc szigorú szabványaitól. Kétségtelen viszont érdemük abban, hogy ma már a kontinens szinte minden országában fiatalok százai tanulják – tanfolyamokon is – az ír népi táncot.

Mi mivel nyújtunk kevesebbet? Tényleg nincs nálunk egy olyan zeneszerző-rendező páros, amely egy ehhez hasonló akciót végrehajtson? Mi miért nem tudjuk a világ színe elé vinni azt, ami kultúránkban maradandó és értékes? Ha ez megtörténik, ha más országok fiataljai hozzánk járnak majd magyar népi táncot tanulni, akkor ismét krőzusi összegeket lehet majd költeni arra, hogy évente több tucat néptánc-tábort szervezzünk. Akkor majd lesz értelme. Ideje tehát magunkhoz térni, ideje, hogy lemondjunk arról a tehetetlenségi erőről, amely a rendelkezésre álló összegeket „régi és jól bevált", olykor klientúra-szerű meggondolások alapján ossza szét. Az egymásról indigózott rendezvények, az idei harmincadik néptánc-tábor sajnos csak annak a néhány lelkes fiatalnak használ, aki ezeken rendszeresen részt vesz. Kultúránk belterjesítése csak az egyre csökkenő ellenállást eredményezheti: mind kevesebben és kevesebben tekintik azt szívügyüknek, és hamarosan már a fokozott támogatás sem tudja megmenteni vesződő hagyományainkat. Bízzunk tehát értékeinkben, állítsuk ki azokat a világ színpadára, hogy ne csak mi tanuljunk a világtól, a világ is tanuljon tőlünk.

Az MKT szeptember 7-i üléséről szóló beszámolóban szó esett egy magyar nyelvű bölcsőde beindításáról, amelyre – a cikk szerint – az idén kerül sor. Való igaz, hogy az immár tizenöt éve „izmosodó" demokráciánk szociális hálója is alakul/gat. A jövőnket szavatoló legfontosabb ágán, a család és gyermekvédelemben azonabn jókora hiány tátong. A kétéves gyermeknevelési szabadság és annak anyagi háttere kielégítő, a tanügyi rendszer iskoláskor előtti részlege szintén. A magyar nyelvű óvodai csoportok és/vagy óvodák számára sem lehet panasz. A baj, a „vákuum" – legalábbis Kolozsvár vonatkozásában – akkor keletkezik, ha az anyuka visszamegy dolgozni, gyermeke betöltötte a két évet, még nem szobatiszta és óvodába sem veszik /még/ fel.

Városunkban ugyanis nincsen magyar bölcsőde. Sebaj, gondolhatnánk, hiszen a többségi nyelvet megtanulni, jól beszélni saját érdekünk. Csakhogy az idegen nyelv/ek/ tanulását lehet, de nem szabad, nem kell, nem jó kétéves korban kezdeni. Ezt a szakemberek véleményén és tanácsán túl, józan eszünk és logikánk is sugallhatja: vajha erős fundamentum – esetünkben édes anyanyelvünk – nélkül áll/hat/ a ház, a vár...az „emberke-építmény" ?

Nos, a fentemlített beszámolóval kapcsolatban pontosítunk. Éspedig: igen, lesz Kolozsvárt magyar nyelvű bölcsőde, de még nem az idén; Az ötletgazda dr. László Attila gyermekorvos, a megyei RMDSZ elnöke; A megvalósítást nem a Waldorf Egyesület, hanem az Amaryllis Társaság vállalja fel, hiszen az alapszabályzatunkban nem csupán a historikum, esetünkben a gyermek Mátyás felidézése szerepel, hanem sokkal inkább, a Mátyás király szellemisége jegyében való építő cselekvés; A kolozsvári törökvágási református egyházközség jóindulatát élvezzük; A bölcsőde – reményeink szerint – a Grigorescu negyedben fog működni...; Várjuk Herédi Zsolt hazatértét az Amerikai Egyesült Államokból. A „bölcsi–projekt" szervezési munkáját tőle kérjük, neki köszönjük majd meg...

Egy 1995-ös Helikon kollekciót lapozgatva egyszer csak összenézünk: a hajdani késő estig tartó erdei barangolásunkat juttatja eszünkbe a cím. Goethe pintyőkéje… Tíz éve! Az ősz már rozsdaszínbe játszott, de nem volt mögöttünk az áradás pusztító réme, annyi szárazföldet elöntő víz, ennyi riadtság s a világban ennyi fájdalom. Szőke fényben úszó legelőkre nyílik az emlékezet. Ritka bükkös, rőt fenyők, s berkenyéről a csípős füstbe szarka száll, mint búcsút mondó legyező. Az alélt mező felett elszórt gyöngyszemek, kéken csalogat a kökény. Ujjbegyeden vércsepp, a tüske tőrbe ejtett. S lábamnál a véletlenül felfedezett halott madárfióka. A pintyőke.

A természethez, a természetes elmúláshoz tartozott az is. Percek múlva már mosolyogtunk, derűs, hosszú őszt reméltünk, nyugodtabb időket. Békés nyugalmat a világban, nem olyan „kórházi" rendhez szoktatót, amilyen mostanában kényszerből kijutott; s a tágas otthon falai között sem az önállósult s (végképp?) eltávozott gyermekek nélküli csendet.

Elég egy kósza perc a (nem is álombeli) bükkerdő elhagyott ösvényein, hogy feltámadjon a kapcsolat vágya környezetünkkel, s mi is bizakodóbbak legyünk. Érzékcsalódás játszik közre ilyenkor, holmi kegyelmi állapot?… Vagy az emlék távolsága teszi-e, hogy utólag még a halállal való szembesülés pillanata is melegséget csal olykor szívünkbe? Hogy elevenen, szinte vigasztalón él bennünk azóta az a kis rongygubanc-testű pintyőke.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Több mint 720 ezren vannak az Egyesült Államok déli területein, akikhez tizenegy nappal a Katrina hurrikán áthaladása óta még mindig nem jut el az elektromos áram. A hurrikán okozta károk összesen 100 milliárd dollárral terhelhetik meg a költségvetést. New Orleanst elöntő árvíz szennyezettsége tízszeresen meghaladja a már nem biztonságosnak tartott mértéket.

A vihar miatt 4,5 millió lakás és üzleti létesítmény maradt áram nélkül, és a teljes helyreállítás hónapokba is beletelhet, noha az érintett vállalat a hét végére jelentős javulást ígért. A legtöbben Louisiana államban vannak áramszolgáltatás nélkül, de Alabama, Mississippi és Florida államban is vannak károsultak.

Más számítások szerint a Katrina hurrikán pusztítása okozta gazdasági károk következményei többszörösen súlyosabbak lesznek a költségvetésre nézve, mint a 2001. szeptember 11-i terrorista merényleteké – legalábbis erre számít Judd Gregg republikánus szenátor, a szenátus költségvetési bizottságának elnöke. Amennyiben ez bekövetkezik, úgy keresztül húzhatja Bush elnök számításait, hogy második hivatali ciklusa alatt csökkentse az adókat és az államháztartás hiányának pótlására fordítandó összegeket.

A hurrikán okozta károk összesen 100 milliárd dollárral terhelhetik meg a költségvetést.

A rendőrség egyébként 171 fosztogató és erőszakos cselekményeket elkövető személy őrizetbe vételét követően biztonságosnak nyilvánította a várost.

Közben tovább érkeznek a megrázó hírek: harminc idős ember vesztette életét egy New Orleans-i öregek otthonában. A St. Bernard megyei St. Rita intézet hatvan lakóját eredetileg még a Katrina hurrikán megérkezése előtt evakuálni akarták. A személyzet és a gondozottak végül érthetetlen módon mégis maradtak. Az otthon lakóinak a fele a víz emelkedésével valahogy távozott, a többiek az ablakokra szegezett asztalokkal, ajtóknak tolt heverőkkel próbálták felvenni a küzdelmet az áradattal. Az ajtónál sorakozó elektromos tolószékek arra utalnak, hogy gazdáik először a távozásra készülődtek.

A New Orleansban elszabadult erőszak, a közrend felborulása, az elöntött utak akadályozhatták meg a helyi lakosokat abban, hogy a Katrina elvonulása után kilenc nappal hatoltak csak be az épületbe. A Bloomberg hírügynökség leírása szerint a rothadó holttestek bűzével átitatott sötét házbelső bármely horrorfilmmel vetekedhetne. A falon látható szennyeződés tanúsága szerint a víz kis híján a plafonig ért. Most rothadó, szennyes iszap borítja a padlót.

Ugyanakkor bakteriális fertőzésben meghalt három ember a Mexikói-öböl menti amerikai szövetségi államokban a Katrina hurrikán okozta áradások következményeként. Vizsgálatok alapján bebizonyosodott, hogy a New Orleanst elborító árvizet súlyosan megfertőzték a szennyvízből származó baktériumok – jelentették be a szövetségi hatóságok helyi idő szerint szerdán. Egy negyedik személyt feltehetően egy közönséges tengeri baktérium, a vibrio vulnificus fertőzött meg a térségben.

Stephen Johnson, a környezetvédelmi hivatal országos vezetője arról számolt be, hogy a New Orleanst elöntő árvíz szennyezettsége tízszeresen haladja meg a már nem biztonságosnak tartott mértéket. Többféle baktérium mellett ólmot is találtak. Az igazgató szerint a fertőzött víztől nem tudnak gyorsan megszabadulni.

Az afro-amerikaiakat sokkal inkább sújtotta a hatóságok tehetetlenkedése, mint a fehéreket. A kormány nem törődik a feketékkel? Vagy a kormánypárt nem sokat vár a fekete választóktól? – tevődik fel a kérdés.

A külügyminiszter, Condolezza Rice volt az egyetlen színes bőrű, aki nem azt nyilatkozta a médiának, hogy az afro-amerikaiakat sokkal inkább sújtotta a hatóságok tehetetlenkedése, mint a fehéreket.

Kanye West, a híres rapper az első segélykoncert után a haragtól fuldokolva mondta egy tévéinterjúban: „Azért kellett öt napig várni a segítségre, mert a rászorulók legtöbben feketék voltak." S ha még ez sem lett volna elég, az NBC szerkesztőinek nagy zavarára a rapper kimondta: „George Bush nem törődik a feketékkel!"

Jacob Weisberg, a Slate politikai kommentátora szerint ebben a városban, ahogy másutt is, a feketéket, mint csoportot sokféle hátrány éri a rabszolgaság történelmi öröksége, a szegregáció és a diszkrimináció következtében. Véleménye szerint a faji tényező más módon is rontotta a feketék helyzetét, hiszen nem elhanyagolható a választókerületek faji összetétele. „Nem hiszem, hogy Kanye West alá tudja támasztani állítását, miszerint George W. Bush nem törődik a feketékkel. Az viszont tény, hogy Bush elnök nem törődik a fekete szavazatokkal, ami végül is egyre megy" – véli a kommentátor".

Az afro-amerikaiak hagyományosan a demokraták táborát erősítik. Az elmúlt két elnökválasztáson alig tíz százalékban szavaztak a republikánus jelöltekre.

„Ezért – vonja le a következtetést – Busht és párttársait nem az önérdek vezeti, amikor az afro-amerikaiak bajaival foglalkoznak. Nem politikai kényszer számukra, hogy segítsenek az alacsony jövedelmű feketéken, hanem csak jótékonykodnak.

A hurrikán nem rasszista. Az sem igazolható, hogy az elnök vagy a Republikánus Párt az. Bizonyos körülmények között azonban maga a demokrácia produkál olyan eredményt, amely szándékos faji megkülönböztetésnek látszik. (Metazin)

Az ukrán elnök váratlanul leváltotta csütörtökön az egész kormányt és a nemzetbiztonsági tanács titkárát. Az Európai Unió kérte Viktor Juscsenkót, hogy a kormányválság ellenére „biztosítsa a stabilitását és a folyamatosságot" az országban, míg az orosz elnök közölte, nem talál „semmi drámait" a kijevi fejleményekben.

Az államfő Jurij Jehanurovot, a dnyipropetrovszki körzet kormányzóját, a volt gazdasági minisztert nevezte ki ügyvezető miniszterelnökké Julija Timosenko helyére. Ugyanakkor Juscsenko bejelentette, hogy a nagy népszerűségnek örvendő Timosenkót, valamint a nemzetbiztonsági és védelmi tanács leköszöntő vezetőjét, Petro Porosenkót, akik az elnök szerint „nap mint nap konfliktusban álltak egymással", egyaránt szeretné továbbra is csapatában látni.

Juscsenko elismerte: tudta, hogy a volt ellenzéki vezetőkből alakult koalíció igen törékeny, hogy alapvető ellentétek vannak az egyes kormánytagok között, de bízott abban, hogy „nem lesz elég idejük az intrikákra". – Nem így történt, és a kormányból eltűnt a csapatszellem – állapította meg az elnök.

Viktor Juscsenko, az ukrajnai „narancs színű forradalom" vezetője, aki 2005 januárjában vette át az államfői tisztséget, az utóbbi napokban első súlyos politikai válságát éli át, miután egyre több korrupciós vád érte kormányát.

Még a kabinet leváltása előtt jelentette be lemondását csütörtökön egy kijevi sajtókonferencián Mikola Tomenko miniszterelnök-helyettes arra hivatkozva, hogy „nem akar osztozni a felelősségen olyanokkal, akik egy korrupt rendszert hoztak létre."

A kormány bukásához vezető lavinát Olekszandr Zincsenko, az elnök kabinetfőnöke indította el a múlt szombaton, amikor az elnök környezetében elharapózott korrupcióval indokolva távozott tisztségéből. Zincsenko több személyt is megnevezett, így Porosenkót, de kijutott a bírálatából Olekszandr Tretyakovnak, az elnök egyik közeli munkatársának, és Mikola Martinenkónak, az államfőt támogató parlamenti frakció vezetőjének is.

Zincsenko állítása szerint többször is javasolta az elnöknek, hogy váljon meg Porosenkótól, de kérése süket fülekre talált. Porosenko csütörtökön cáfolta az ellene felhozott vádakat, és kijelentette: azért válik meg tisztségétől, hogy segítse az ügyben folyó feltárást.

Tomenko és Zincsenko a Juscsenkót hatalomra segítő „narancsszínű forradalom" tüntetéseinek kulcsfigurái voltak.

Timosenko leváltását követően bejelentette lemondását Olekszandr Turcsinov, az ukrán biztonsági szolgálat (USZB) vezetője, akit a kormányfő régi szövetségesének tartanak. Turcsinov lépését azzal indokolta, hogy a kormány leváltása "veszélybe sodorja az ukrán nemzetbiztonságot".

Az ukrán biztonsági szolgálat különleges bizottságot hozott létre, hogy kivizsgálja, mennyire érintett a korrupciós vádakban Porosenko, Tretyakov és Martinenko. Tomenko velük kapcsolatban kijelentette: mindent megtettek azért, hogy ne kerüljön nyilvánosságra a Gongadze-gyilkosság ügyében folytatott vizsgálat eredménye.

Az Európa Bizottság részéről Benita Ferrero-Waldner külügyi biztos szóvivője, Emma Udwin reményét fejezte ki, hogy Juscsenko elnök „gyorsan cselekszik a stabilitás és a folyamatosság megőrzése végett". A nyilatkozat arra biztatta az elnököt, hogy „tartson ki a választási győzelmét eredményező vezérlő elvek, így a reformprogram, a korrupció kiirtása és a tiszta kezek politikája" mellett.

Vlagyimir Putyin orosz elnök a Gerhard Schröder német kancellárral közös berlini sajtóértekezletén azt mondta, hogy nem akarja dramatizálni az ukrajnai helyzetet. Putyin szerint Ukrajna nehéz időket él át, de semmi különöset nem talál abban, hogy Juscsenko menesztette kormányát. Szerinte az események alakulásában közrejátszik a parlamenti választásokat megelőző küzdelem.

Az államfői tisztségért vívott harcban Juscsenko különböző politikai erők koalíciójára támaszkodott, és a véleménykülönbségek a hatalomváltás óta rendszeresen felszínre törnek, bár elemzők a 2006 márciusában esedékes törvényhozási választásokkal is összefüggésbe hozzák az elnöki csapatban kitört viszályt. A fő frontvonal állítólag Porosenko és Julija Timosenko ukrán miniszterelnök között húzódik. Porosenko vállalkozóként egyik legbőkezűbb anyagi támogatója volt Juscsenko kampányának, a karizmatikus Timosenko pedig a választási csalások elleni tiltakozó megmozdulások hajtóerejének számított.

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

Százharminc román állampolgárt szállítottak vissza Romániába Olaszországból és Spanyolországból azt követően, hogy a két mediterrán állam hatóságai kitoloncoltak őket. Az eljárásra a Románia és a két érintett ország között létező egyezmények értelmében került sor. A kiutasítottakat a megérkezés színhelyén, az Aurel Vlaicu (volt Băneasa) repülőtéren igazoltatták, és ellenőrizték a román határrendőrség alkalmazottai. A kitoloncolást a hatóságok a legtöbb esetben törvényellenes kinttartózkodással, vagy feketemunka-vállalással indokolták. Olaszországból 73, Spanyolországból 57 személyt utasítottak ki. A hazaszállítottak közül csupán 69-en tudtak érvényes útlevelet felmutatni, a többinek nem volt semmilyen személyazonossági igazolványa. A legtöbben még 2002 előtt hagyták el Romániát, határátlépésük az akkor érvényes jogszabályok szerint törvényesen ment végbe. A határrendőrség 11 esetben indított büntetőjogi eljárást személyazonossági okmányok hamisítása, vagy egy másik állam határának a törvénytelen átlépése miatt. Négy személyt kihágásért pénzbírsággal sújtottak, két kitoloncoltat pedig további vizsgálatok és az eljárás folytatása érdekében átadtak a rendőrségnek.

Lakossági bejelentés alapján sikerült elfogniuk a kolozsvári rendőröknek a kolozsvári P. Lucia Lăcrămioarát, aki 2000 óta közel 40 idős személyt csapott be úgy, hogy a nyugdíjpénztár képviselőjének adta ki magát.

Amint azt tegnap Marcel Bonţidean városi rendőrfőnöktől megtudtuk, a nő – akinek robotképét a Szabadság is közölte – a sajtónak is köszönhetően bukott le. A 45 éves nő egy Băiţa utcai tömbházban, szerdán délben került rendőrkézre, miután egy 84 éves, mozgássérült lakásából kijövet észrevették a legújabb áldozat szomszédjai, akik felismerték őt a sajtóban közölt képek alapján, és riasztották a rendőrséget.

A nő a rendőrség szerint 2000–2005 között összesen 37, 75–85 év közötti idős személyt csapott be. A tömbházakban kifüggesztett lakólisták alapján kinézte, hogy hol laknak egyedülálló személyek, majd bekopogott hozzájuk. Ha fiatal nyitott ajtót, elnézést kért, mondván, hogy eltévesztette a címet, ha viszont nyugdíjassal találkozott, azt hazudta, hogy a nyugdíjpénztár alkalmazottja, és azért jött, mert megemelték a nyugdíjat, de ahhoz, hogy ezt kézbe kaphassa, előbb ki kell fizetnie a megnövekedett adót. Egyeseknek különböző pénzösszegekért cserébe különféle ügyek (például menekült-nyugdíj, örökségi nyugdíj, stb.) elintézését ígérte meg. A hiszékeny idősöktől összesen 250 millió lejt csalt ki.

A nő bűnözői tevékenysége 2001–2003 között szünetelt, ekkor ugyanis egy lopás miatti börtönbüntetését töltötte. Miután szabadult a börtönből, folytatta a csalásokat, amikor pedig a sajtó közölte robotképét és módszerét, megváltoztatta frizuráját, és már nem a nyugdíjpénztár, hanem a villanyszolgáltató alkalmazottjának adta ki magát, különféle pénzösszegeket igényelve.

A vádlottat 29 napos előzetes letartóztatásba helyezték, 3-tól 12 évig terjedő börtönbüntetésre számíthat. A nő a sajtónak – krokodilkönnyek közepette – elmondta, hogy azért lett „nyugdíjpénztáros", mert megszűnt az állása, és nem tudott újra elhelyezkedni. Az ötletet pedig a tévéből, egy híradóból merítette, amely egy hasonló módszerrel ügyködő személy esetét ismertette.

– Az OTP Bank tárgyalásokat folytat arról, hogy romániai leánybankjával, az OTP Romaniaval és az MKB Bankkal konzorciumban 85 millió eurós hitelt nyújt a kolozsvári Polus Center felépítéséhez – jelentette csütörtökön a Ziarul Financiar című lapra hivatkozva a Rompres. A magyar TriGranit csoport fejlesztéseként megvalósuló bevásárlóközpont a legnagyobb kereskedelmi létesítmény lesz Kolozsvárott, és az ingatlanpiacon az idén az egyik legjelentősebb magánfinanszírozási ügylet. A magyar bank szoros üzleti kapcsolatban áll a TriGranittal, amelyben az OTP Bank elnök-vezérigazgatójának, Csányi Sándornak 10 százalékos üzletrésze van. Mind az OTP Bank, mind a TriGranit jelen van a román piacon. A magyar bank az OTP Romania tavalyi megszerzése után szándéknyilatkozatot adott a CEC megvásárlására is, a TriGranit a bukaresti Esplanada ingatlanprojekt tenderén nyert. Az MTI értesülései szerint is a három hitelintézet konzorciuma fogja hitelezni a TriGranit projektjét, mintegy 82 millió euró értékben. Az erről szóló szerződést az MTI információi szerint még nem írták alá.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Bolyai u. 8. és Szentegyház u. 4. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,4851 erős lej, 1 USD = 2,8109 erős lej, 100 magyar forint = 1,4245 erős lej.

A Beszterce-Naszód Megyei Számvevőszék a Megyei Nyugdíjpénztár 2004-es pénzügyi tevékenységét vizsgálja, és ellenőrzi az új részleg berendezéseire költött pénzt, valamint a nyugdíjak kiutalására szánt összegeket is.

Teodor Chiciudean, a nyugdíjpénztár gazdasági igazgatója elmondta a sajtónak, hogy az ellenőrző bizottság rendelkezésére bocsátottak minden szüksége iratot, amely a pénztár új részlegének a felépítésével és a közpénzek kiutalásával kapcsolatos adatokat tartalmaz.

A számvevőszéknek több oka is lehet arra, hogy átvizsgálja tevékenységünket, de leginkább Ioan Fechete volt igazgató sajtóbotrányai adtak erre az ellenőrzésre okot.

– Igaz, hogy az új részlegre kiírt árverés eredményét 2003-ban hirdették meg, de a munkálatokat csak a tavaly végezték el – tette hozzá az igazgató –, viszont ez nem okozhat fennakadást. A számvevőszék szakemberei elbeszélgettek a volt igazgatóval is az alapos kivizsgálás érdekében. De ameddig nem zárult le a pénzügyi ellenőrzés, addig nem tudjuk biztosan, hogy találtak-e rendellenességet, vagy sem – nyilatkozta Chiciudean.

A vizsgálatot egy névtelen bejelentés hatására indították, amelyet az elmúlt év végén egy nemzeti liberális, illetve demokrata párttag juttatott el a Számvevőszékhez, felsorolva benne azokat a törvénytelenségeket, amelyek Ioan Fechete igazgatása alatt történtek. A nyílt levelet, amelyben számos váddal illetik a volt igazgatót, egyenesen Viorel Pupeză prefektushoz küldték.

Sabin Ilieşi, a D.A. Szövetség társelnökének adatai szerint Ioan Fechete az árverés eredményhirdetése után közvetlenül tömbházlakást vásárolt magának, amivel kissé feltűnést keltett. Az is nagyon furcsa, hogy a lakásban a padló, a bútorok és a függönyök is mind ugyanolyanok, mint a nyugdíjpénztár új részlegén – mondta az elnök. De ezenkívül megvádolták a volt igazgatót a szolgálati autó jogtalan használatával is.

Az akkor megfogalmazott vádakat Ioan Fechete tagadta, de ez év áprilisában felfüggesztették állásából. Most a Megyei Nyugdíjpénztárnál tölt be tanácsosi tisztséget az Emberi Erőforrások részlegén.

Vaddisznók rongálták meg a Fehér megyei Úrházán a mezőgazdasági területek nagy részét. Hogy az állatok ne okozzanak kárt az idei termésben, a lakosság őrcsapatokat szervezett a termés megóvására.

Daniel Irimie polgármester elmondta, hogy a vaddisznók már tönkretették a nyírmezői, a torockógyertyánosi és a bedellői termés 80 százalékát. Az elöljáró azt is hozzátette, hogy már többször értesítették a Megyei Sporthalász-és Vadász Szövetséget, hogy intézkedjen a kárt tevő vaddisznók számának csökkentése érdekében. – Ígéretet kaptunk ugyan arra, hogy a szövetség őrzőszolgálata a rendelkezésünkre fog állni – mondta Irimie –, de az emberek elégedetlenkedése miatt saját csapatokat szerveztünk a kukoricatermés megvédésére.

Azonban nem ez egyetlen eset az elmúlt időszakban, az utóbbi hónapokban számos vaddisznótámadást jeleztek a megye területén.

Több mint húsz család él embertelen körülmények között Aranyosbányán egy bentlakásban az intézményt fenntartó bányatársaság adósságai miatt. Az ott lakók gyertyával világítanak, fűtés és gáz hiányában a tömbház elé rögtönzött kemencén sütnek-főznek.

Silviu Mârzan polgármester elmondta, hogy a lakók helyzete kétségbeejtő, mert többségüknek legalább két-három gyereke van, és anyagi nehézségekkel küszködik. De van olyan rákos női beteg lakója is az épületnek, aki ilyen körülmények között hét gyereket nevel egyedül.

– Már többször is javasoltuk a helyi bányatársaságnak, hogy engedjék át az épület igazgatását a helyi tanácsnak, de nem jártunk sikerrel. Azért kerültek most ilyen helyzetbe, mert nem fizették ki hátralékaikat a gáz- és villamosenergiaszolgáltatóknak – tette hozzá a polgármester. Ha valamelyik bányatulajdonos viszont visszaigényli az épületet, akkor ezek a családok az utcára kerülhetnek.

A polgármester szerint nem ez az első eset, amikor az épületet lekapcsolták a villamosenergiával ellátó rendszerről, de a helyi hatóságok közbelépésére sikerült az akkori helyzetet orvosolni, így nem maradtak télen fűtés nélkül a lakások. Az idén húsvétkor szüntették meg a villamos-energia szolgáltatását, de aztán az ünnepek miatt mégis megkönyörültek a családokon.

Stergiu Nicolae, az országos állami támogatásokat kifizető igazgatóság vezető szakemberének irányításával kiképzésre került sor Kolozsváron nyolc megye mezőgazdasági szakembereinek részvételével, akik tevékenységi területükön rövidesen elkezdik a farmgazdaságok hivatalos bejegyzését. A képzést záró sajtóértekezleten elhangzott, hogy számítógépes nyilvántartásba kerülnek a legkevesebb egy hektár – saját vagy bérelt – földet művelő családi farmok. Az egy hektárt kitevő parcellák nagysága egyenként nem lehet kevesebb mint 0,3 hektár, az ennél kisebb parcellákért nem jár uniós támogatás, márpedig ez feltétele a versenyképességnek az uniós piacon.

A Kolozs Megyei Mezőgazdasági Igazgatóságon tartott sajtóértekezleten a bukaresti vendég elmondta, hogy az országban jelenleg négymillió földműves család foglalkozik növénytermesztéssel, ebből viszont csak mintegy kétmillió számíthat állami, illetve uniós támogatásra a 2007–2008-ban esedékes csatlakozás után. A maradék kétmillió család igen nehéz helyzetbe kerül, alighanem belebukik a gazdálkodásba, hiszen az önellátásra törekvő néhány árnyi nadrágszíj parcellán jövedelmező termelést folytatni szinte lehetetlen. A legnagyobb gondot az értékesítés jelenti: a piacon ugyanis versenyhelyzetbe kerül a hektáronként két tonna búzát betakarító gazda azzal, aki 5,6 tonnát termel ugyanakkora területen. Ez egyaránt vonatkozik a gabonafélékre, az ipari növényekre, de a zöldségekre, gyümölcsre és szőlőre is. Az egyetlen járható út a társulásé, ellenkező esetben a kistermelők halálra ítéltetnek.

– Az erőt, az akaratot, a pénzt, és elsősorban a földet kellene összehozni, nagyobb parcellákat kialakítani – hangsúlyozta Stergiu Nicolae.

Jelenleg a legfontosabb a farmok bejegyzése: becsületesen kell bejelenteni a földterület nagyságát, bár természetesen azzal is számolni kell, amitől sokan félnek, hogy előbb-utóbb megadózzák a földeket. Akit az adózástól való ódzkodás kevesebb földterület bejelentésére késztet, az keményen ráfizet majd, hiszen rövidesen légi felvételek útján ellenőrzik a földek nagyságát, s e tekintetben évente a gazdák mintegy 5 százalékára kerül sor.

A Fehér és Beszterce-Naszód megyei iskolák egy része még nem rendelkezik működési engedéllyel, annak ellenére, hogy hétfőn hivatalosan is megkezdődik a 2005–2006-os tanév. A Fehér megyei tanintézmények egyharmada, míg Beszterce-Naszód megyében közel száz tanintézményben nem végezték el a szükséges javítási munkálatokat a tanévkezdésig.

Fehér megyében olyan iskola, illetve óvoda is van, amelyen semmilyen javítási munkálatokat nem végeztek a nyár folyamán, ami a követelményeknek megfelelő higiéniai körülmények megteremtéséhez kapcsolódó javításokat illeti.

Cornel Sandu tanfelügyelő elmondta, hogy a megyében működő 390 iskola közül csak 200 rendelkezik egészségügyi engedéllyel, és azoknak is egy része ideiglenes. A szóban forgó iskolákban nem biztosított az ivóvízellátás, vagy nem rendelkeznek központi fűtéssel, esetleg nincsenek megfelelő egészségügyi felszerelések. Ugyanez a probléma a 300 megyei óvodában is, amelyeknek csak fele kapott a működéshez szükséges egészségügyi engedélyt – tette hozzá Sandu.

A Fehér Megyei Tanfelügyelőség vezetője szerint azok az iskolák, amelyekben a nyáron nem végeztek felújítási munkálatokat, siralmas állapotban találhatók. A falakról lemálló vakolat és penész, felpattogzott parkett és omladozó mennyezet jellemzi ezeket az osztálytermeket – nyilatkozta a tanfelügyelő.

Fehér megyében közel 700 tanügyi intézmény működik, ebből 300 óvoda, 300-nál több általános iskola és 32 középiskola, valamint szaklíceum.

Hasonló a helyzet Beszterce-Naszód megyében is, ahol közel 100 tanügyi intézmény nem rendelkezik még érvényes egészségügyi engedéllyel. A Megyei Egészségügyi Hivatal adatai szerint a 286 megyei iskolából 237 működését hagyták jóvá: 168 rendelkezik ivóvízhálózattal, 72 megfelelő egészségügyi felszereléssel, 25 pedig központi fűtéssel. A Megyei Közegészségügyi Hivatal szakemberei ellenőrizték a 268 óvodát is, amelyből 225 kapott működési engedélyt.

Doina Petri, a Megyei Közegészségügyi Hivatal igazgatója szerint, ha az iskolák nem teljesítik a feltételeket a megadott határidőre, akkor a diákok nem kezdhetik meg hétfőn az idei tanévet tantermeikben.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány pályázatot hirdet kutatók számára külföldi tudományos tanácskozásokra, fesztiválokra előadói minőségben, valamint művészeti mesterkurzusokra való kiutazás résztámogatására.

Általános tudnivalók:

A pályázatok benyújtása csakis erre a célra kiállított formanyomtatványokon, azaz pályázati űrlapokon történhet, amelyek letölthetők az RMDSZ honlapjáról (www.rmdsz.ro), vagy beszerezhetők a Communitas Alapítvány Titkárságán (hétfőn és csütörtökön 11–17 óra között), az RMDSZ területi szervezeteinél, illetve kérhetők e-mailen, a communitas@rmdsz.ro címen.

A formanyomtatványhoz mellékelni kell a szakmai önéletrajzot, személyre szóló meghívólevél másolatát, a művelt ágazat valamely szaktekintélyének ajánlását, az igényelt támogatás részletes lebontását utazási árajánlatokkal, valamint a pályázó személyazonossági igazolványának másolatát.

Nem lehet pályázni Socrates-Erasmus részképzésekre, illetve magiszteri képzésre való kiutazás támogatására! A szaktestület elsősorban utazástérítéseket támogat.

A pályázatok leadási határideje 2005. szeptember 30. (postabélyegző dátuma). A pályázatot egy példányban a következő címre kérjük eljuttatni: Fundaţia Communitas (Utazástámogatási Szaktestület), 400489 Cluj-Napoca, str. Republicii nr. 60., jud. Cluj.

A borítékon ne felejtsék el feltüntetni, a szaktestület nevét! A pályázatok beküldése csakis ajánlott levél, Prioripost vagy valamely gyorsposta-szolgálat révén történhet. A titkárság a személyesen behozott pályázatokat a határidő napján du. 2 óráig fogadja el. Pályázatot sem faxon, sem e-mailen nem fogadunk el! Minden pályázót postán értesítünk a támogatási kérelmére vonatkozó döntésről. Kedvező döntés esetén a megítélt összegről, a felhasználás és az elszámolás módozatairól a pályázót külön értesítjük.

A formai hibás pályázatok iktatásra kerülnek, de nem képezik tartalmi elbírálás tárgyát. Formai hibának tekintendők a következők: a pályázat nem sorolható be a kiírásban szereplő kategóriák egyikébe sem; a pályázat határidő után érkezik be; a pályázathoz nincsenek csatolva a kötelező mellékletek; az űrlap hiányosan van kitöltve.

További információkért forduljanak a Communitas Alapítvány titkárságának munkatársaihoz: Gyárfás Zsuzsanna – programfelelős, Bordás Szabolcs – titkár.

Cím: Fundaţia Communitas, 400489 Cluj-Napoca, Str. Republicii nr. 60.

Telefon/fax: (0264) 594 570

E-mail: communitas@rmdsz.ro

A kápolna ötéves fennállását ünnepelték pénteken a Szent Kamill szeretetotthonban. Az eseményen, amelyre osztrák vendédek is eljöttek, részt vett többek között Tokay Rozália igazgatónő, Kádár István esperes, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke, Ludányi-Horváth Attila, magyar konzul és Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke.

Megtudtuk: az osztrák segélyekből húsz tonnányi segélyszállítmány jutott a bánsági és székelyföldi árvízkárosultaknak. A közeljövőben rehabilitációs kórház építését is tervezik. – Sajnos eddig nem kaptunk se állami, se önkormányzati támogatást. Nem könnyű elfogadni ezt a súlyos diszkriminációt – jegyezte meg Tokay Rozália.

Az osztrák küldöttség részvevői kifejtették: eddigi látogatásaik során azt tapasztalták, hogy az általuk küldött segélyeket a lehető legjobban használták fel.

Patrubány Miklós MVSZ-elnök a világ magyarságának nevében köszöntötte azokat, akik létrehozták az intézményt, és a folyamatos állami zaklatások közepette végezték munkájukat. Tokay Rozáliát eddigi tevékenysége eredményeképpen felkérték a Magyar Segélyszolgálat elnöki tisztségének betöltésére.

Ludányi-Horváth Attila, Magyarország kolozsvári konzulja az egyén és közösség kapcsolatáról, a hit térnyeréséről értekezett. Kifejtette: a tisztaszívű imádság hozza a nagy változásokat és nem a nagypolitika vagy a háborúk.

Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács elnöke kifejtette: a lélek gondozása fontosabb a test gondozásánál – ennek az elvnek az otthon maradéktalanul megfelelt. Ugyanakkor Baricz Lajos plébános, kaméliánus erdélyi vezető azt hangsúlyozta: az itt lakók megkapják az isteni szeretetet, amelyre annyi szükség van. Kovács Árpád plébános, aki hétről-hétre jelen van az otthon lakóinak vallásos életében, azt kívánta, hogy az otthon még hosszú évtizedekig fejthesse ki működését.

A rendezvény végén Tokay Rozália okleveleket adott át az osztrák és hazai vendégeknek.

Csütörtökön ünnepelte fennállásának első esztendejét az egyetlen ötcsillagos kolozsvári panzió, a Déjá Vu. A helyiség tulajdonosa, Tóth Csaba büszkén jelentette: a vendégek több mint fele külföldi, mindenki elégedett a szolgáltatásokkal (mindenik szoba légkondicionált, minibárral, színes tévével, 43 csatornás kábeltévé hálózattal, internet-hozzáféréssel, telefonnal, hajszárítóval, tusolóval vagy káddal ellátott).

A borkóstolással „megfűszerezett" ünnepélyen több jeles kolozsvári személyiség is részt vett.

A pályázati lehetőségek szerencsés kiaknázásával három újabb községfejlesztési terv megvalósítására kerül sor a nemrég Európai falu címmel kitüntetett Kalotaszentkirály–Zentelkén. A pénzügyi keretet egy amerikai alapítvány, a Kolozsvári Ökológiai Egyesület és a helyi Silvanus Ökológiai Társaság biztosítja. Az egyik terv a turisztikai irányítótáblák elhelyezésére vonatkozik, a másik a szelektív hulladékgyűjtés kialakítására, a harmadik a Bánffy-ház gazdatiszti épületének részleges tatarozására.

Kalotaszentkirályon és környékén hozzávetőlegesen 100 turisztikai irányítótáblát állítanak fel. A báró Bánffy Miklós tulajdonát képező zentelki házat lebontották ugyan a harmincas években, de a hozzá tartozó gazdatiszti ház megmaradt, annak tetőszerkezete teljes felújításra szorul, ez lenne a másik terv. Az épület jelenleg az Ady Endre Kulturális Egyesület tulajdonában van. A harmadik terv környezetvédelmi jellegű, a szelektív hulladékgyűjtés megszervezése mellett a Kőhegyi tavakhoz kapcsolódik: a tavak medrét kitakarítják, a kirándulók számára asztalokkal, székekkel látják el. A három projektet jövő év elejéig valósítanák meg. A turisztikai táblák elkészítése 2200 új lejbe (22 millió régi lej) kerül, a szelektív hulladékgyűjtés beindítása 2000 új lejbe (20 millió régi lej), a tó környéki munkálatok pedig 1400 új lejbe (14 millió régi lej).

Magyarókerekén rövidesen elkészülnek a 100 köbméteres víztároló munkálataival. Folyamatban van a magyarókereki iskola felújítása, azaz kultúrotthonná való átalakítása, ez 60 ezer új lejbe (600 millió régi lej) kerül.

Már folyamatban vannak az új, 500 négyzetméteres sportterem építésének ügyintézési munkálatai Kalotaszentkirály–Zentelkén. Az Országos Befektetésügyi Társasághoz benyújtották az igénylést a sportterem felépítésére, majd az építkezési engedély birtokában a falu vállalja a víz- és gázszerelési munkálatok kifizetését. Az építkezés kormányzati pénzből valósul meg, a helyi tanács a terv, az engedélyek megszerzésével járó költségeket fedezi.

A polgármesteri hivatalban korszerűsítik a központi fűtést, az ezzel együttjáró külső-belső tatarozás összköltsége 30 ezer új lej (300 millió régi lej). Az iskolabusz garázsát új kapuval látják el, ez 10–12 ezer új lejbe (100-120 millió régi lej) kerül. Kalotaszentkirályon ugyanakkor három, feltételezhetően XIX. századi műemlék kutat fognak restaurálni, tudtuk meg Póka András György polgármestertől.

Augusztus elején a polgármesteri hivatal küldöttsége részt vett a szeghalmi városnapokon, majd augusztus 12–14. között a falu képviselői a Szentkirályok – a szent király nevét viselő települések – találkozóján vettek részt, amelyet idén Szentistvánon rendeztek meg, Háromnapos matyó lakodalom egy napban címszó alatt.

Augusztus 25–27. között Vágkirályfán, Szlovákiában jártak, ahol a kommunizmusellenes dr. Janics Kálmán halálának második évfordulóján emlékszobát avattak. Ez követően Királyfiakarcsán részt vettek a Bertalan-napi búcsún; a vendéglátók bécsi kirándulást is szerveztek.

Tekintettel a nyári vakáció és a szabadságolási időszak végére, a Közszállítási Vállalat (RATUC) körülbelül 35 százalékkal növeli a járművek számát. Így szeptember 12-től, csúcsforgalomban 138 autóbusz, 72 trolibusz és 21 villamos közlekedik majd a városban. Ezek 36 vonalon szállítják az utasokat, amiből 29 autóbusz-, 6 trolibusz- és 3 villamos vonal, plusz 8 városon kívüli vonal.

Az autóbuszok a vonalakon nagy részben menetrend szerint közlekednek, ami biztosítja a pontos közlekedést és várakozási idő csökkenését. A közlekedési menetrendet a villamos vonalakra is kiterjesztik, de itt csúcsforgalomban eltolódások jelentkezhetnek.

A buszok, villamosok és trolik hétköznapokon reggel 5 és este negyed 12 óráig, szombaton fél 6 és este 11, míg vasárnap 6 és este 11 óra között közlekednek.

A Közszállítási Vállalat együttműködve a Polgármesteri Hivatallal, szeptember 12-től külön buszokat indít reggel 7,25 órától a negyedekből a központ felé és 14,10 órától a központból a lakónegyedek felé, az iskolások szállítására. Ezek a következő vonalakon közlekednek: 24-es, 29-es, 30-as, 31-es, 46-os buszok és 3-as, 6-os valamint 25-ös trolibuszok.

A Polgármesteri Hivatallal, a kolozsvári Mozgássérültek Alapítványával, a Lamont Központtal, a Nemzetközi Humanitárius Segélyszervezettel, a Speranta-Reménység és a Napoca Proteus Egyesülettel közösen megállapított útvonalakra speciálisan felszerelt járműveket indítanak, a mozgáskorlátozottak szállítására.

Kolozsvár területén 82 helyen árusítanak buszjegyet és buszbérletet (ebből 19 helyen bármilyen típusú bérletet lehet váltani hétköznapokon; 41 helyen lehet buszjegyet és egészértékű bérletet lehet váltani szombaton és vasárnap is; és 22 helyen csak buszjegyet árusítanak).

A tanulók 50 százalékos, két vonalra érvényes kedvezményes bérletre jogosultak az iskolai év kezdetétől. Azok a személyek, akik ingyenes vagy 50 százalékos kedvezményes bérletre jogosultak, havonta vagy háromhavonta válthatják ki azokat a következő irodáknál: a RATUC székhelyén (a volt poltikai foglyok, kényszerlakhelyesek, politikai üldözöttek, külföldre deportáltak, hadifoglyok); a román opera jegyirodánál (súlyos testi fogyatékosok és kísérőik, vakok és hallássérültek); Széchenyi/Mihai Viteazu téri iroda (forradalmárok és azok örökösei); minden jegyirodában (háborús veteránok, nyugdíjasok, tanulók és egyetemisták). Ezen bérletek átvételének feltétele, hogy a jogosult kolozsvári lakhellyel rendelkező személy legyen. A bérleteket öt nap elővételben lehet kiváltani.

A városon kívüli járatok, a 31B, 39B, 49, 51, 53, 54, 55, 56 az eddigi órarend szerint közlekednek Bács, Kajántó, Szászfenes, Apahida és Higedszamos fele és onnan vissza.

Észrevételeket tolmácsolhatnak, és felvilágosításokat kérhetnek az érdeklődők bármikor, mivel a vállalat irányító irodája éjjel-nappal az utazó közönség rendelkezésére áll. Telefonszámuk: 430-874.

21 éves az áldozat
Halálos végkimenetelű baleset történt csütörtökön Gyaluban, az E60-as országúton. A 21 éves Botoşani megyei E. Marius, nem a kijelölt helyen, ráadásul figyelmetlenül akart átkelni az úton, amikor a 37 éves N. Constantin elütötte. Az áldozat nem élte túl a balesetet.

Vagonkerekeket loptak
Augusztus 7-éről 8-ára virradóan a tordai rendőrség ügyeletese utasított egy járőregységet, hogy menjen az 1989 december 21. útra, ahol a lakók több, vagondarabokat cipelő fiatalt láttak. A helyszínre érkező rendőrök azonosították a helyi, 16 éves S. Iuliant, L. Ovidiut, M. Raul Călint és a 19 éves L. Răzvant, akik két vagonkereket és egy keréktengelyt vittek. Mint kiderült, éjjeli fél egykor tulajdonították el őket a tordai vasúti szerelőműhelyből, egy szétbontott vagon mellől, és egy ócskavas átvevőnél akarták értékesíteni. Minősített lopás vádjával indult nyomozás ellenük.

Első alkalommal kerül sor szabadtéri házasságkötésekre Kolozsvár történetében ezen a hétvégén a Sétatér teraszán. Emil Boc polgármester ezzel a különlegességgel szeretne kedveskedni a fiatal házasulandóknak, hogy minél emlékezetesebbé tegye azt a napot, amelyen összekötik életüket.

Ma és holnap 70 pár van előjegyezve a nagy eseményre, amelyet jelenlétével Emil Boc is megtisztel.

A helyszínváltoztatás egyelőre csak erre a hétvégére érvényes, de ha az időjárási feltételek megengedik és ha a hétvégi kezdeményezés sikert arat, akkor gyakrabban lesz szabadtéri esküvő a Sétatéren.

Az érdeklődök megelégedéssel fogadták a hírt.

A szálloda, önkiszolgáló és á la carte étterem, a bár és a natúr bár után az Agape újdonsága: hétfőtől a nagyközönség számára megnyitja kapuit a Holdfény Szalon. Az Agape-komplexum új helyiségének jellegzetessége, hogy Kolozsvár központjában ez az egyetlen olyan étterem, ahol hideg készítmények közül válogathat a vendég.

A pénteki ünnepélyes megnyitót Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, Boros János alpolgármester, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke illetve más világi és egyházi személyiségek is megtisztelték jelenlétükkel.

Az Agape-komplexum részeként működő Holdfény Szalon központi vendéglő, kitűnő hely azok számára, akik hideg ételt szeretnének enni és találkahelynek is megfelel. Ezenkívül házhoz szállító szolgáltatást is kínál – bulik szervezése esetén nagy segítséget nyújthat. A Szentegyház és Bolyai utca kereszteződésénél található szalon hétfőtől péntekig 11–21 óra között fogadja vendégeit.

Az oldalt szerkesztette: Kiss Olivér

A Bolyai Tudományegyetem Természetrajz Karának utolsó dékánja volt dr. Péterfi Ferenc egyetemi tanár, a „dékány elvtárs", ahogyan már-már babonás tisztelettel nevezte Ilyés néni, a tanszék hűséges alkalmazottja. Ebben a beosztásban kényszerült elviselni az egyetem, a kar álságos felszámolásának szomorú sorscsapását. Nem volt nálánál halkabb szavú, csendesebb tanár a Bolyai Tudományegyetemen. Sem viszolygóbb a létező vagy nem létező érdemek dicséretétől. Minden bizonnyal ezt a tiszteletből kötelező megemlékezést is rossznéven venné. A mentség csupán az iránta való csodálat és a kegyeletes istenhozzád utolsó útján.

Emlékezetesen nemesen tartózkodó egyénisége volt annak a fél évszázaddal ezelőtti kornak, amikor a látszat-tehetségek nyaklótlanul szajkózták a szokatlan szólamokat. Liszenko fajról alkotott „forradalmi" elméletének (mely szerint a fajok ugrásszerűen alakulnak egymásba, pl. a gyertyánfa mogyorófává) dicsérete biztos előnyöket jelentett, s aki ezt nem tette, az a marxista filozófia professzorának minősítésében „nem volt kombatív elvtárs".

E felfogást tárgyaló gyűlésen (amelyet a biológusok „forradalmasítása" céljából szervezett az ideológiai tanszék) Péterfi Ferenc előadótanár az élettudományok neves képviselőinek fajmeghatározásait idézte, ismertette. A célzatosan provokatív kérdésre azt válaszolta, hogy ő az általánosan elismert fajfogalomról beszélt, s ha az a marxista filozófiának nem felel meg, akkor ők magyarázzák Liszenko szerint. Seneca viselkedését követte ez esetben is: „a bölcsességnek az a legnagyobb feladata, s egyszersmind bizonyítéka is, hogy a tettek a szavakkal összhangban legyenek, s hogy az ember mindenütt egyenlő és ugyanaz." Mélységesen tudatában volt annak, hogy a tudományos haladásnak, a Bolyai Tudományegyetem színvonala és elismertsége megalapozásának legfőbb feltétele a magasfokú szaktudás, nem pedig a múlandó ideológia. Csak ez mentheti meg a múlandóságtól s attól, hogy politikai kirakatnak tekintsék. Kitartóan, mintegy csendes megszállottként választott szaktárgyával, a rovartannal foglalkozott. A természet titkainak kutatása családi örökség volt, még azon időkből, amikor Déva volt az otthon.

Astragalus Péterfi Magyarszováton
Péterfi Ferenc egyetemi tanár emlékének fürkészője gyanítani véli, hogy munkásságának, alkotókészségének serkentője a tisztességes kötelességtudás mellett az apai örökség, meg az egyetemi oktatás önmaga által is megszabott magas követelménye. Az apa, Péterfi Márton, akinek nevét a magyarszováti növényritkaság, a Péterfi-csüdfü (Astragalus Péterfi) is őrzi, önerőből vált európai hírű mohaszakértővé (bryologus), s akinek korai halálával nemcsak egy nagyon ígéretes természetbúvár életműve szakadt meg, hanem a népes család is támasz nélkül maradt. Az egyetemi oktatás magas mércéje szaktárgya elődeinek nemzetközi elismertségű teljesítményéből következett. Közvetlen elődje a gerinctelen állattan tanszéken az Erdély elhagyására kényszerített, nagy szaktekintélynek és népszerűségnek örvendő Keselyák Adorján volt. És Péterfi Ferencben, a Ferencz József Tudományegyetem állami ösztöndíjjal szigorlatozott fiatal adjunktusában, a Mezőgazdasági Egyetem rovartani tanszék vezetőjében megvolt az a makacs akarat, hogy eleget tegyen a hallgatólagos elvárásoknak.

Az előadásokra mindig sok könyvvel érkezett. A kíméletlen diákhumor „mozgó könyvtár"-nak becézte. Ez azonban csak látszat volt, ugyanis csak kivételesen lapozott a könyvek valamelyikébe. Azok inkább a tudományos felelősség mindenkori tanúi voltak csupán; amit közölt, az a szigorúan ellenőrzött természettudományos valóság. Egyébként is szenvedélyes könyvgyűjtő volt. Beszélték, hogy amikor tömbházba költözött, könyvei súlya alatt mgereszkedett az emelet, s figyelmeztetették: „tartsa vissza magát a könyvektől".

„A kabóca vígan él..."
Előadása megszakítás nélküli, folyamatos, szigorúan tudományos, már-már egyhangú adatközlés volt, ám sohase esett a rendszerezés szőrszálhasogató részleteibe. Az elsőéves hallgatók hamarosan megszokták csendes előadásmodorát, megszerették mellébeszélés nélküli, adatgazdag leckéit, szorgalmasan jegyzeteltek, és feledhetetlen örömmel hálálták meg egész évi egyetlen közbevetett humorát: „a kabóca vígan él, mert felesége nem beszél."

Önmagával szembeni igényességéből önkéntelenül következett az egyetemi hallgatók kitartó munkájának az elvárása. Amikor ennek hiányát tapasztalta, atyai szigorral pirongatott: „Maguk sajnálják saját magukat! Nem tanulnak, nem dolgoznak!" A karácsonyi vakáció (az utolsó volt akkoriban) előtt vizsgázni lehetett az addig leadott anyagból. Nála 105-ből csak ketten jelentkeztek. A két bátor diák vizsgáztatása egész délelőtt tartott. Nem kihúzott tételek alapján kérdezett, hanem az egész anyagból. Befejezéskor elégedetten mondta: „Köszönöm, hogy ilyen szépen megtanulták az anyagot. Adok maguknak egy kilencest." (Tízes nemigen volt nála.)

Mozgó könyvtár és élő lexikon
Gyenge és változékony egészségi állapota miatt hosszabb kirándulásokra, terepgyakorlatokra nem mehetett. De amikor csak tehette, örömmel vitte hallgatóit Kolozsvár környékére. Az azóta eltelt évtizedek még jobban megnemesítették ezeknek a természetismereti sétáknak az élményét. Mert Péterfi Ferenc nem csupán szűk szakterületének élőlényeiről, a rovarokról (az állatvilág kétharmadát kitevő legnépesebb csoport) beszélt és magyarázott, hanem az egész élővilágról: a kétéltűekről, a gerincesekről, a bölényről, a szarvasmarha eredetéről, s bármiről, ami közben előjött. Ilyenkor derült ki, hogy nemcsak mozgó könyvtár, hanem élő lexikon is.

Kolozsvár környékét kevesen ismerték úgy, mint Péterfi Ferenc. Ennek a tájnak változatos természeti környezetébe volt beásva tudományos kutatómunkája is. Alapos és gyakorlott megfigyelő készségének, türelmének és vizsgálati szenvedélyének köszönhetően ebben a viszonylag kis földrajzi térségben találta meg azokat a parányi állatokat, a Medve állatkákat (Tardigrada), amelyek kutatómunkája tárgyát képezték. Nemcsak nagyon ritka, hanem a tudományra nézve is új fajokat fedezett fel és írt le, öregbítve a természettudós Péterfiek hírnevét. Tudományos munkálkodásának kiemelkedő alkotása a Mezőgazdasági rovarhatározó (1958) és a Gerinctelen állattan (egyetemi tankönyv). Hiánypótló, magas színvonalú tudományos munka mind a kettő, melyeket a szakértő kortársak komolyan méltatattak, s nem ok nélkül, mert nagyban járultak hozzá ennek a tudományágnak a haladásához. A tudomány iránti szenvedélyes elkötelezettsége és színvonalas szakközleményei több tanítványra is kisugárzottak, ám ezek közül is csak a legodaadóbbakat, alkotókészségüket (Puskás A.: Rovargyűjtők könyve, 1976) pártfogolta.

1959 és 2005 – a vég
A Bolyai Egyetem Természetrajz Kara vezetőjévé (dékán) akkor nevezték ki Péterfi Ferencet, amikor az 1956-os magyar forradalom szomorú következményei egyre jobban nehezedtek a határon kívüliekre is; az anyanyelvhasználat szűkítése, az oktatás korlátozása, bebörtönzések. Minden bejelentés nélkül megkezdődött a Bolyai Tudományegyetem javainak felleltározása (még a vegyszereké is!), mégpedig a Babeş Egyetem alkalmazottai (tov. Gordan) által. Ebben a kilátástalan helyzetben, melynek szomorú végkifejletét ő belülről jobban pedzette, mint mások, tette, amit lehetett. Vívódásait legfeljebb tapasztaltabb egyetemi tanár bátyjával tanácskozhatta meg. A nyilvánosság előtt nem is panaszkodott, nem is mentegetőzőtt.

Bekövetkezett a végzetes 1959-es esztendő, amikor a tanítási év végén a Bolyai Tudományegyetem jól működő Természetrajz Karát is széthordták: a Mikó-kertbe, a Botanikus Kertbe, a Farkas utcai központi épületbe. A szomorú tekintetű, csendes dékánra már nem volt többé szükség. Szerencséjére semmi elismerést sem kapott. Néhány évig maradt, mint speciális kurzusokat tartó tanár, s az első adandó alkalommal nyugdíjba vonult könyvei közé. Visszavonultan, kevesektől számontartottan élt, csak a szaktudományának...

Utolsó közösségi megnyilvánulása is olyan csendes és szerény volt, miként egész élete. Az idén augusztusban csak nagyon kevesen kísérték utolsó útjára is, a Házsongárdba, a korán kiköltözött édesapja mellé. Nem áhítozott hírnévre, de akarata ellenére maradandó emlékű tudományos hagyatékában és a Bolyai Tudományegyetem történetében.

Somodi István, a londoni olimpia (1908) ezüstérmes magasugrója a Kolozsvári Református Kollégium diákja volt. 1885-ben született Kolozsvárott, és már gyermekkorában kapcsolatba került a sporttal, hiszen az 1890-es években akkor itt már komoly, kifejlett sportélet létezett. Az ifjú Istvánt szülei a Református Kollégiumba íratták, itt került először kapcsolatba az atlétikával és a korcsolyával, amely később meghatározta sportolói pályafutását. Hamar felfigyeltek rá, s mint a kollégiumi sportkör tagja, minden nyáron részt vett az évzáró tornaünnepélyeken, ahol nem egyszer győzött. A téli hónapokban pedig, amikor a kollégium diáksága az iskola nagyudvarán kialakított korcsolyapályán kedvére „csúszkálhatott", öccsével, Somodi Andrással – a későbbi kiváló műkorcsolyázó és korcsolyaedzővel – megszerették ezt a téli sportot, s mindketten a versenyek rendszeres résztvevői lettek. István a Kolozsvári Korcsolyázó Egylet (K. K. E.) 1899. január 29-i versenyén megnyerte a gyermek-versenyt, és később is Kolozsvár neves gyorskorcsolyázói között tartották számon.

Nagy változást hozott a fiatal diák életébe Varga Sándor, aki 1901 őszétől a Református Kollégium tornatanítója lett. Keze alatt az ifjú István gyorsan fejlődött, és mind távolugrásban, mind magasugrásban és futásban az eredményei egyre jobbak lettek. 1903 tavaszán az érettségire készülő István részt vett a debreceni kerületi tornaversenyen, amelyről dr. Török István igazgató eképpen számolt be: E tárgycsoportban szólok a debreczeni kerületi tornaversenyekről. Az igazgató és a tornatanár vezetése alatt 24 növendék vett részt e versenyen, május 20. 21. és 22-én.

Intézetünk növendékei most először szerepeltek a városon kívül tornaversenyen s első szereplésük sikeres volt. Somodi István VIII. o. távolugrásért aranyérmet; staféta futásban elsőségért Török Pál VIII., Nagy Endre VII., Joó József VI. és Somodi István VIII. o. ezüstérmet; függeszkedésért Járai István VIII. és Székács József VII. osztályosok bronzérmet nyertek. Rákoczi libertást kapott a csapat kitűnő magatartásáért, ugyanezt kapta Székely Ferencz VIII. o. a füles labdázásban kifejtett ügyességéért. Kötélhúzásban is győzött a csapat, ezért az intézet kap oklevelet.

Varga Sándor kartársunk megelégedéssel tekinthet a múlt évre. Kitartó fáradtságának méltó jutalmát nyerte meg a győzelemben s tanítványai szeretetében.

Somodi István aranyérme óriási sikert jelentett, hiszen egy győztest csak akkor részesítettek aranyéremben, ha az kiemelkedő eredménnyel győzött. Nem sokkal később, június 13-án, Varga Sándor tornatanár megrendezte a kolozsvári református diákok testgyakorló körének tornaünnepélyét. Ez volt az a verseny, ahol felfigyeltek rá: megnyerte a síkfutást, a távolugrást 602 cm-es eredménnyel, valamint a magasugrást 172 cm-es ugrással. Erről a versenyről később így nyilatkozott: A riválisok és maguk a versenybírók kissé tamáskodva figyelték mozgásomat, hiszen fizikumom csöppet sem sejtetett jó atlétát. Igaz, eredményem elmaradt az országos rekordtól, és ma már mosolyra fakaszt, de a 172 cm-rel akkor még országos versenyt lehetett nyerni. Én annyit ugrottam, s ez a saison addigi legjobb eredménye volt. Ettől kezdve figyeltek fel rám. Az 1903-as „első magyar bajnoki meetingen" (amelyet az előbb említett kolozsvári versennyel majdnem egy időben rendeztek) magasugrásban Dános Árpád győzött 169 cm-es eredménnyel.

Somodi István eredményei bizonyították, hogy a református kollégiumi testnevelés magas szintű sportolókat nevelt.

Akik mítoszok között élnek, nem szeretik a mítoszrombolókat. Nem azért, mintha racionális pillanataikban esetleg nem látnák be azt, amit a mítoszromboló állít, érvekkel alátámasztva. Inkább arról van szó, hogy a mítosz beleépül az emberi személyiségbe: minél tovább él együtt a mítosz és az ember, annál nehezebb leválasztani őket egymásról. A mítoszromboló nem tesz mást, mint hogy más oldalról, más nézőpontból jellemez újra embereket, történeteket, intézményeket. Ez pedig eleven húsba vág. Cs. Gyimesi Éva egyik elméleti vitapartnere, Richard Rorty mondja, hogy az újramesélésben van valamiféle kegyetlenség. Az emberek ugyanis nem szeretik, ha jelentéktelennek, hatástalannak, elavultnak láttatja valaki azokat a dolgokat, amelyekben hisznek. Mit tegyen ilyen körülmények között a mítoszromboló? Hallgasson, csupán azért, hogy ne bántson meg másokat? Ne mondja el azt, amit igaznak érez, aminek alátámasztására érvei vannak, pusztán tapintatból? Inkább maradjon minden a régiben?

Cs. Gyimesi Éva azok közé tartozik az erdélyi magyar kultúrában, akik vállalták és vállalják a radikális kritikai magatartás kockázatát. Olyan megkérdőjelezhetetlennek számító szellemi mintákkal szállt vitába, mint például Kós Károly és Reményik Sándor erdélyiség-koncepciója. Kimutatta, hogy a transzszilvanizmus az önfeladás ideológiája, amely jellegzetesen értelmiségi találmány, és nem ad választ azokra a problémákra, amelyek a köznapi embert foglalkoztatják. De vitája támadt azokkal is, akik Gaál Gábor második világháború utáni tevékenységét próbálták rózsaszínűre festeni. Amikor mások egy beindítandó egyetemtől remélték minden gond megoldását, akkor azt kérdezte: milyen egyetemnek kell beindulnia ahhoz, hogy valóban megoldjon néhány problémát? Ebből a szempontból következetes maradt a nyolcvanas évekbeli önmagához, hiszen némelyek a hatalommal való nyílt konfrontációk kerülésében bíztak, ő viszont beadványokat fogalmazott annak érdekében, hogy a magyar szak végzettjeinek ne a Kárpátokon túl kelljen franciát, oroszt és testnevelést tanítaniuk. A probléma ettől nem oldódott ugyan meg, de nemzetközi nyilvánosságot kapott, s a nyilvános tudás legalább a reményt életben tartotta.

De ez csak Cs. Gyimesi Éva tevékenységének látványos, nagyobb nyilvánosság előtt zajló része. Csak a kritika, a pozitív állítások és a kritika hátterében álló értékrend nélkül. Pedig ez az értékrend is pontosan kirajzolható Cs. Gyimesi hetvenes-nyolcvanas években írt könyveiből – amelyek irodalomról szólnak ugyan, de kultúráról és értékekről beszélnek. A Találkozás az egyszerivel (1978), a Teremtett világ (1983), az Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése (megj. 1990, valójában 1988) olyan munkák voltak, amelyek a naprakész elméleti tájékozottságot saját rendszerbe foglalták, és alkalmazták a huszadik századi irodalom olvasásában. Ő volt az első, aki a romániai magyar irodalomtudományban nem csupán esszéisztikusan, intuitívan próbált műközpontú értelmezéseket nyújtani, hanem elméletileg is megalapozta, miért fontos a műközpontúság. Őt ugyanis soha nem az érdekelte, aznap mond-e valamit az éppen olvasott mű arról a helyzetről, amelyben szerző és olvasó létezik, hanem az, hogy mondani fog-e tíz vagy ötven év múlva bármit is a mű? Megérthetik-e mások is? Hiszen a diktatúra évtizedeiben a kultúrát egyszerre fenyegette a külső nyomás és egyfajta önként vállalt bezárkózás: meg sem próbálni olyan nyelven megszólalni, ami mások – magyarországiak, románok, más nemzetek – számára is érthető. Miközben az elmélet, olvasásmód, amelyet kidolgozott, a magyarországi egyetemeken kötelező olvasmánnyá tette a Teremtett világot, az erdélyi irodalom történetében is áthelyezett a szerző néhány hangsúlyt. Olyan költők, írók művei váltak így fontossá, akik a szabadság, a köznapi kötöttségek alóli felszabadulás lehetőségeit mutatták meg műveikben. Dsida Jenő, Szilágyi Domokos, Karácsony Benő érezhetően a Gyimesi-féle értékrend középpontjában állnak.

A mítoszrombolók, ha nem hiányzik belőlük a felelősségtudat, nem a rombolás kedvéért rombolnak, hanem mert úgy látják, mítoszok nélkül inkább tudjuk, mi a teendő a hétköznapokban. Cs. Gyimesi Éva pedig, ez könyvről könyvre látható az életművében, nem csupán kritizál, hanem épít is. Hatvan év, és legalább hat fontos könyv. A fentebb említettek mellett a Gyöngy és homok (1992), a Colloquium Transsylvanicum (1998), a Kritikai mozaik (1999). Kívánjunk sok erőt a hetedikhez!

Augusztus 13-án ünnepelte 77 születésnapját Dávid Gyula irodalomtörténész, a Polis Kiadó elnöke. Ebben a korban már nem lenne szégyen pihenni, élvezni a nyugdíjas évek örömeit, Dávid Gyula mégsem ezzel tölti napjait: könyvkiadót vezet, köteteket szerkeszt, eközben saját munkáira már alig jut ideje. Tevékenységének alapja mindenekelőtt az irodalom, első kérdésünk tehát az induláshoz kötődik.

– Hogyan jegyezte el magát az irodalommal?

– Nagyon szerettem olvasni. Mivel édesapámnak elég nagy számú és jó könyvtára volt, bőven volt miből válogatni. Már középiskolás koromban szerettem volna irodalommal foglalkozni, ezért amikor az udvarhelyi református kollégiumban László Béla irodalomtanár kérésére nagyobb terjedelmű dolgozatot kellett írnunk, egy általunk megjelölt íróról, én Tamási Áron választottam. Ez volt tehát az első „írásos megnyilvánulásom", ezután jó néhány év szünet következett. Elkerültem az egyetemre, a Móricz-kollégiumba. Ebben az időben készültek az új középiskolai tankönyvek, a demokrácia jegyében, engem pedig bevontak ebbe a kollektívába...

– Idézőjeles demokrácia jegyében?

– Nem. A levegőben lógott ugyan az idézőjel, de akkor még úgy nézett ki, hogy lesz is belőle valami. Ennek a kollektívának akkor Gaál Gábor volt a vezetője. Másodéves koromban írtam egy szemináriumi dolgozatot a kurucköltészetről, a kollégák és a tanárunk, Abafái Gusztáv pedig bíztattak, hogy vigyem el az Utunkhoz. Gaál Gábor elolvasta, persze nem közölték, de azt írta a kéziratra: „Fiatalember, dolgozzék!" Harmadéves koromban aztán egy hónapon át helyettesítettem Bajor Bandit az Irodalmi Könyvkiadónál, illetve akkor még Állami Könyvkiadónál, és így kerültem a könyvkiadás szórásába. Amikor az Irodalmi Könykiadó 1950 végén elkezdett kiépülni Kolozsváron Földes László vezetésével, már némiképp, mint ismerőst hívtak oda, és 1951 februárjától kezdve a kiadónak lettem a szerkesztője. Itt kezdődött tehát az intézményes kapcsolatom az irodalommal. Persze akkor már az Utunkban recenzióim is megjelentek, később aztán 1953-ban aspirantúrára felvételiztem ösztöndíjas helyre, és komolyan neki fogtam dolgozni. Tolnai Lajos 16 éves erdélyi tartózkodását és annak irodalmi összefüggéseit választottam dolgozatom témájául. Készülgetett is, de aztán szerencsére nem jelent meg. Időközben hét év börtönbüntetésre ítéltek, azt le is ültem. Eléggé sematikus, és az ötvenes évek ízlésének megfelelő értelmezés és ismertetés lett volna, amire azonban kikerültem a börtönből, az irodalomtudomány annyit változott, hogy már az új szemlélet alapján gondoltam újra és írtam meg a dolgozatot. Ez lett aztán az a könyv, amely az 1974-es doktori disszertációm alapjául szolgált, tudniillik a börtön miatt kizártak az aspirantúráról és újra kellett kezdenem az egészet.

– Íróként is számon tarthatjuk tehát, de mégiscsak könyvkiadóként tevékenykedik. Hogyan egyeztethető össze a kettő, kiadóként nincs önben szakmai féltékenység?

– Nem él bennem semmi ilyesmi. Sőt, egy idő után szerkesztőként rájöttem arra, hogy sokkal hasznosabb, ha a más könyvét megszerkesztem és megjelenéshez segítem, mintha szaporítom eggyel a könyveknek a számát. Lehet, hogy egyfajta önmegnyugtatás is volt, tudniillik a Kriterionnál, és azóta is a Polis Könyvkiadónál mindig annyi dolgom volt, hogy úgyszólván elloptam azt a kis időt, ami az én fő érdeklődési területemre, az irodalomra szükség volt. A hetvenes évek eleje termékeny korszak volt, a börtön után ugyanis az akkori szükségleteknek megfelelően, és a közlési lehetőségek szerint engem ráállított az Utunk, az Igaz Szó és a Korunk a román irodalomra. Nekem elég nagy lehetőség volt, mert ezekből a cikkdíjakból körülbelül annyit kerestem, mint szakképzetlen vízvezeték szerelő a hazajövetelem utáni első esztendőben. A választás tehát nem volt nehéz. Megpróbáltam úgy foglalkozni a román irodalommal, hogy egyfajta összehasonlító irodalomtörténeti eredménye is legyen. Az irodalmi kapcsolatok kutatása ugyanis nagyon lényeges vetülete az irodalomtudománynak. Ennek a munkálkodásnak az eredményeképpen született meg aztán a Találkozások című kötet, amelyet a Dacia Kiadó jelentetett meg. Közben megírtam Jókai Mórnak az erdélyi tárgyú műveiről szóló monográfia-jellegű kötetet, 1972-ben pedig megjelent a Mikó Imrével közösen írt, híressé vált Petőfi Erdélyben című könyv. Azóta is örömmel találkozom ezzel a kötettel.

Ezután következett a már említett Tolnai Lajos tanulmányom, Tolnai Lajos Marosvásárhelyen címmel. Addigra viszont már annyira belejöttem a kiadónál a szerkesztői munkába, hogy egyre kevesebb időm maradt a saját dolgaimmal foglalkozni. Ez azóta is így van.

– De feltételezem, még vannak témák, amelyekre nagyon szívesen időt szentelne.

– Igen. De ezek valahogy elég messze vannak még tőlem. Tudniillik időközben Balogh Edgártól megörököltem a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztését, ennek a harmadik kötetét már én szerkesztettem. Azóta megjelent a negyedik, és most már majdnem készen van az ötödik. Mielőtt tehát azon kezdenék gondolkozni, hogy mi is készüljön el a magam témáiból, azelőtt tető alá kell hozni ezt a kötetet. A nyáron egy teljes hónapot tudtam rá áldozni, és remélem év végére lesz már olyan kézirat belőle, amellyel jövőre pályázni tudunk.

De fejest ugrottam egy másik dologba is, ez az én „rovott múltammal" függ össze.

– Nem tértem ki erre a múltra, mert feltételezem sokuk számára, akik megélték ezeket a börtönéveket, még mindig nehéz helyretenni önmagukban a történetet. Pedig szívesen megkérdeztem volna, hogyan élte túl egy értelmiségi, irodalommal foglalkozó ember ezeket a börtönéveket.

– Ez külön téma volna, érdemes lenne majd erről is beszélni. Közelről nem éreztem annyira tragikusnak a dolgot. Persze a mindennapok tragikusak voltak, de visszagondolva, miután az ember túlélte és ép bőrrel megúszta, már el lehet vonatkoztatni. Minden normális élet-, és létfeltételt kizáró helyzet volt, külön-külön a hiányait az ember nem is érzékelte, élte a hol nehéz, hol még nehezebb életet, ami adva volt, és kész ... Visszatérek a most adódott feladatomhoz. Tavaly ősszel elkezdtem módszeresen gyűjteni a volt politikai elítéltek életrajzi adatait. Nagyon sokan vannak, akikről mindenki elfelejtkezik, még a nevüket sem említik sehol. Mi, akik még mindig élünk, sajnos egyre kevesebben, azzal ápolhatjuk az emléküket, ha nem engedjük elveszni ezeket az adatokat. Szeretnénk tehát összeállítani egy kötetet, amely a Romániában elítélt, politikailag üldözött magyarok életrajzi adattára lenne, a legszükségesebb személyi adatokkal, de tartalmazná az ítéletre, vagy a meghurcoltatásra vonatkozó adatokat is. Több irányba indult be ez a munka, egyrészt a vidéken élő, egykori sorstársakon keresztül, személyi kapcsolatok révén, másrészt nemrég kaptam meg az egyházfők támogatását annak érdekében, hogy a lelkészek segítsenek a helyi közösségekben felkutatni ezeket az embereket. Harmadrészt pedig most már a levéltárak is kezdenek hozzáférhetőek lenni, remélem sok kérdőjelt sikerül ezekkel a kutatásokkal megoldani. Vannak jó munkatársak, akiknek segítségével halad a munka. Ebben a pillanatban már ezret meghaladó nevünk van a kataszterben, ebből kétszázról vannak pontos adataink, a többiekről ezután próbáljuk összeszedni. Elég nehéz, mert azóta jó sok idő eltelt, aki akkor húsz éves volt, ma már hetven, aki annál idősebb, annak egy része nagyon esélyes, hogy már nincs is az élők sorában. A hozzátartozók szétszóródtak, és ezért volna fontos, hogy társadalmi mozgalom legyen ebből, tehát mindenki, aki tud valakiről, aki még él, örülnénk, ha jelezné. Sajnos nagyon sokakban még él a régi félelem, hiszen nem kis dolog, hogy közösségeket módszeresen, szinte ötévenként sújtottak a letartoztatások, ennek a hatása olyan lelki sokk, amelyet évtizedekig nem lehet kiheverni. Le kell győzni a félelmet, hiszen tartozunk azoknak, akik megszenvedték ezeket az időket, azzal, hogy az emlékük ne vesszen el. Nagyon remélem, hogy a jövő őszire elkészül ez a kötet.

– Visszatérve a jelenre, a Polis Kiadónál nemrég kitaláltak egy új sorozatot, Prospero könyvei címmel, amely úgy tűnik, nagy sikernek örvend. Van-e új sorozatra kilátás?

– Volt a kiadónak a történetében egy olyan pillanat, amikor az volt az érzésem, hogy vagy feladunk mindent és megszűnünk, vagy pedig megpróbálunk előre menekülni. Ennek az előre menekülésnek volt az első mozzanata az, hogy Demény Péter a kiadóhoz jött. Én bíztam benne, hogy a maga friss, fiatal eszével, és a saját korosztályának az ismeretével egy csomó jó ötlettel állt elő. Ezeknek az ötleteknek az egyike volt a Prospero könyvei sorozat, amelyben az erdélyi magyar színészet nagyjait szeretnénk emberközelbe hozni. De most már kibővült az ötlet, kiterjesztjük az operára, és hát általában a pódiumművészetre is. Az első kötetek jó hangleütést jelentettek. Lohinszky Loránddal készült az első könyv, aki éppen akkor kerek évfordulót ünnepelt. Utána jött az Orosz Lujzáé, ennek nagyon jó visszhangja volt. Készen van az Elekes Emmával készült beszélgetés, aki a szatmári színház egyik vezetőszínésznője volt, jelen pillanatban Marosvásárhelyen él. Sajnos László Gerő nem érte meg, de az ő kötete is készen van, és már szerkesztésre vár a Vitályos Ildikóval készült interjú kézirata.

A másik sorozatunk, szintén Demény Péter ötlete nyomán, a Kettős tükörben címet viseli. Olyan írói monográfiákat vettünk fel a sorozatba, amelyekben a szerző olyanformán írja meg egy-egy írónak az életét és az írói pályáját, hogy abban egy kicsit a saját élete, pályája, problémái, irodalmi céljai, törekvései is benne vannak. Megjelent már Gellért Sándor még kiadatlan Kölcsey-könyve, Németh László Széchenyije, a harmadik pedig Szilágyi Domokos Kortársunk Arany János című munkája volt. Idén folytatódott Féja Géza Móricz Zsigmondjával, Schöpflin Aladár Adyjával, Németh Andornak 1944-ben írott és megjelent könyve József Attiláról. A legutolsó Lászlóffy Aladár Szabó Lőrinc költői helyzetei című könyve, amelynek érdekessége, hogy a fiatal Lászlóffy Aladár írta. Vele kapcsolatban elárulok valamit: jövő héten kerül ki a nyomdából egy kötet, Széles Klára budapesti irodalomtörténész könyve, aki ugyanahhoz a nemzedékhez tartozik, és 1955-től kezdve szoros baráti-munkatársi kapcsolat volt közöttük. Szubjektív nemzedék történet alcímet viseli a kötet, személyes kapcsolatokon keresztül láttatva, sok levéldokumentummal, és kiadatlan kézirattal megtűzdelt felidézése a Lászlóffy Aladár költői pályájának, 1956-tól 2004-ig. A napokban jelenik meg Horváth Andor tanulmánykötete is, a görög tragédia írókról, és még sok minden van a tarsolyunkban, úgyhogy még mindig nem tudom, mikor fogok a saját dolgaimmal foglalkozni.

Beszélhetünk-e sajátosan erdélyi magyar metszetművészetről? A kérdés önkéntelenül felvetődik az olvasóban a könyvcím láttán: Erdélyi magyar metszetművészet a 20. században. Szerzője, Murádin Jenő már eddig is monográfiák és tanulmánykötetek sokaságával járult hozzá a művészettörténet fehér foltjainak eltüntetéséhez, az erdélyi képzőművészet reprezentatív egyéniségei életének és munkásságának szélesebb körű megismertetéséhez. S teszi ezt a nagyváradi Europrint Kiadónál 2004-ben megjelent, majd 200 oldalas kötetében is, a tőle megszokott alapossággal. Így aztán a szigorúan behatárolt tematika mellett a magyar fametszés múltjába is betekintést nyerhetünk, sőt az 1800-as évek első fele „szakirodalmának" nyelvezetét is élvezhetjük, amely ilyenformán határozza meg a műfaj művelésének módozatát: „A’ fametszet készítésére vétetik egy síma falap, rá tétetik a ’rajz’ s minden countourai ’s vonalai ugy vágatnak ki, hogy a papiroson lenyomatandók émelten jelenjenek meg; ezen metszés bekenetik olajfestékkel ’s ugy nyomatik papirosra." Ami pedig a sajátosan erdélyi vonatkozásokat illeti, ahhoz az 1500-as évek elejéig kell visszanyúlnunk. Hiszen, amint a szerző fogalmaz, tájainkon „ a fametszet megjelenésének a reformáció nyomán fölvirágzott könyvnyomtatás nyitott utat". A helyi szász közösség szerepe ilyen vonatkozásban meghatározó: Johannes Honterus (1498-1549) nevéhez fűződik az első erdélyi nyomda megalapítása Brassóban (1539), s az itt nyomtatott fametszetes könyvek kiadása. (Bár a legújabb kutatások szerint Szebenben már 1528-ban folytattak nyomdai tevékenységet). Számos 16. századi magyar könyvet szász nyomdákban adtak ki, de 1550-től már Kolozsváron is működött a Heltai-nyomda, páratlan értékekkel gazdagítva a „fametszetre alapozó illusztrációs művészetet". A szerző a továbbiakban részletesen ismerteti a fametszés fejlődésének, megtorpanásának, majd újabb felvirágzásának történetét. De behatóan foglalkozik a magasnyomású technikák közül a linóleummetszéssel is, amelynek olyan erdélyi kiválóságai születtek, mint Kós Károly és Mattis Teutsch János. Mindkettejük munkásságát részletesen ismerteti a kötet, miközben a szerző a történelmi-társadalmi-művészeti háttér bemutatásának is megkülönböztetett figyelmet szentel, különös tekintettel az erdélyi nyomtatványok egyharmadát megjelentető, jelentős egyházi tőkeérdekeltséggel működő Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. tevékenységére.

S hogy van-e sajátosan erdélyi magyar metszetművészet? Ha a 20. századig nem is volt, a megváltozott történelmi körülmények között szükségszerűen kialakult. „Ez a termékeny negyedszázad, a két világháború közötti kor, fájdalmas államhatalmi átrendeződésekkel ugyan, de önállóságra késztetett egész régiókat, s a szükség parancsával szunnyadó energiákat élesztett föl" – írja a szerző. Az Erdélybe hazatérő, akkor már nemzetközileg is elismert, de a kisebbségi sorsot vállaló Kós Károly minderről így vélekedik 1920 karácsonyán: „Akarunk művészetet; élőt szervest, nélkülözhetetlent, olyant, ami a miénk. Lehetséges-e ez? (...) Lehetséges, mert muszáj, mert szükségünk van reá, tehát lesz erőnk is hozzá." És lett. Erről győz meg a kötet, amely a magyar és az európai művészeti helyzetképbe helyezve tárgyalja mindazt, ami erdélyi és magyar. Minden elszigeteltségük ellenére az itt élő és tevékenykedő művészek úgy alkottak jelentőset és sajátosan helyi ismérvekkel felruházott munkákat, hogy közben a világviszonylatban legkorszerűbb fejlődési irányokat sem hagyták figyelmen kívül. Sőt, esetenként, ezeknek éppenséggel közvetítőivé, helyi szószólóivá, népszerűsítőivé váltak. Bár az erdélyi képzőművészet és ezen belül a metszetkultúra korántsem mutat ilyen egységes képet. Az avantgárd törekvések mellett a régebbi felfogás képviselői is teret kapnak, sőt a beszűkült regionalizmus megnyilvánulásaira is akad példa. Szecessziós reminiszcenciák, az újklasszicizmus megnyilvánulásai, expresszionista és konstruktivista jegyek színezik a múlt század húszas éveinek metszetművészetét. Az általános megállapításokon kívül pedig a szerző L. Krausz Ilona, Tóth István, gróf Bánffy Miklós, Debreczeni László munkásságát elemezve, egyedi példákkal illusztrálja állításait. Külön fejezetet szentel a sokszorosított grafika olyan kiemelkedő egyéniségeinek, mint Nagy Imre, Buday György és Gy. Szabó Béla, valamint a nagybányai festőtelep metszőművészei, köztük Boromisza Tibor, Göllner Elemér, Teleki Ralph, Krizsán János, Pászk Jenő, Udvardy Ignác, Klein József, Pittner Olivér, Vida Géza, P. Kováts Géza, Iván Szilárd, Makkai Piroska. Az illusztrációk, exlibrisek készítőinek sorában említi a szerző többek között Szolnay Sándort, Andrásy Zoltánt, Hajós Imrét, Varga Nándor Lajost, Erdős I. Pált, Incze Jánost, Kós Károlyt, Mattis Teutsch Jánost, Gy. Szabó Bélát, Reschner Gyulát. A második világháború utáni metszetművészet alakulásában-alakításában a főiskolán oktató Andrásy Zoltán, Abodi Nagy Béla, Cs. Erdős Tibor és Kádár Tibor mellett döntő szerepet játszott a már diákkorában tanársegédi munkát is végző Feszt László, aki a grafikai műhely irányítójaként a sokszorosító grafikai eljárások tökéletes elsajátítását tette lehetővé és követelte meg tanítványaitól. Iskolateremtő munkássága máig hat, hiszen grafikusnemzedékek hosszú sorát indította el a pályán. A 20. század második felének erdélyi magyar alkotói között nem kisebb nevek szerepelnek, mint a Deák Ferencé, Cseh Gusztávé, Plugor Sándoré, Baász Imréé, Paulovics Lászlóé, Árkossy Istváné, Kazinczy Gáboré, Hervai Kataliné, Orth Istváné, Simon Györgyié. A Zsil-völgyi kolónia tevékenységét is említi a szerző s köztük Fodor Nagy Éva, Mátyás József, Tellmann József nevét.

A kötetet értékes illusztrációs anyag egészíti ki, valamint 19 színes reprodukció, Kós Károlytól a legfiatalabb grafikusnemzedéket képviselő Lovász Noémiig. A formai szempontból is igényes, tetszetős kötet – a könyvterv és technikai szerkesztés M. Beyer Katalin munkája – a Derzsi Ákos vezette nagyváradi Europrint nyomdában készült.

Valamely állatot jelölő szavakból képzett igék az állathoz hasonló emberi tulajdonságot is kifejezhetnek. Vizsgáljunk meg közülük néhányat.

A fiatal macska becézve cica. A cica szóból képeztük a cicázik igét, jelentése: férfi nővel vagy nő férfival pajkosan, dévajkodva enyeleg, szerelmi játékból évődik. „Van akivel cicázunk. Van akit feleségül veszünk" – írja Móricz Zsigmond. A népdal szerint „Nem jó, nem jó minden este a lányokkal cicázni." A cicázik, mint gyermekjáték értelme: fogócskázik. A fogócskát játszó gyerekek is olyanféleképpen kergetik egymást, mint a macska az egeret. Alighanem e játék közben lehetett a lányokkal csintalankodni.

A disznó szóból képzett disznólkodik ige jelentése rosszalló. Aki disznólkodik, az a nemi élet és testi szükséglet fogalomköréből illetlen, durva, közönséges szavakat mond, ilyen egyértelműen sikamlós vicceket ad elő. Már enyhébb megítélés alá esik, ha valaki malackodik. Az udvarló gesztusát kísérheti kétértelmű megjegyzés, célzás, melyre rendreutasító válasz ez: Ne malackodj! (A malac szóból képzett malackodik ige egyébként jelentheti azt is, hogy egy gyerek malac módjára eszik.)

Aki a nők körül legyeskedik, kicsapongó, csélcsap életet él: kutyálkodik. Ám a kutya szóból képzett kutyálkodik igének van ’rosszalkodik’ jelentése is. Ki ne ismerné Petőfi egyik verséből e sorokat: „Szél barátom, ne kutyálkodj! / megütöm a kezedet." S ha már az udvarlásnál tartunk, említenünk kell a légy szóból képzett legyeskedik igét. Az a férfi, aki egy nő, leány körül legyeskedik, körül röpködi, körül udvarolja, mint a légy a mézet. Lehet, hogy a nő a férfi hízelgő szavait így ítéli meg: Maga csacsiskodik, s ez azt jelenti, hogy illető, szerelmét emlegetve, csacsiságokat mond, ostobaságot, butaságot beszél; olyan, mint egy tájékozatlan, tapasztalatlan gyerek; azaz csacsi. Egy kissé durvábban, az illető szamárkodik.

Következhet egy még durvább rendreutasítás: Ne marháskodj! A marháskodik ige a kamaszfiúk állandó szókincséhez tartozik. Az osztálytársak közül egyiknek-másiknak szokása harsányan mókázni, bolondozni, bakalódni; az ilyen gyermek mindig marháskodik.

Az állatok jellemző tulajdonságaira utal még sok más hasonló ige. Aki lomhán, illetlenül nekidőlve rátámaszkodik valakire vagy valamire: tehénkedik. Aki férfiasságát fitogtatva udvarol, vagy harciasan viselkedik: kakaskodik. Aki nagyon díszes, cifra ruhájával feltűnést keresve pöffeszkedik, feszít, kevélykedik, hivalkodik: páváskodik. Az út a hegyek között kígyózik – mondjuk, de kígyózik a labdarúgásban a csatár, aki ördöngösen cikázva áthalad az ellenfél védelmén. A sportnál maradva pillangózik az úszó, aki pillangóúszással úszik.

Érdekes, a kacsázik több jelentésű szó. Kacsázik az a személy, aki a kacsához hasonlóan himbálózva, esetlenül, csámpásan jár, de az irodalmi nyelv szerint kacsázik az a gyerek is, aki lapos, kerek kavicsot úgy dob el a víz felett, hogy az a víz felületét többször érintve fel-fel pattan. (Ez utóbbi jelentésben hiányzik az erdélyi nyelvjárásokból, sőt az erdélyi regionális köznyelvből is, itt a játék neve: szőszű, szűr, pirinkál, szitál, palacsintázik, csisszent, békáz, singez stb.)

Igaz ugyan, hogy már eltelt 15 év az 1989-es decemberi események óta, de a kommunizmus egyik öröksége tovább kísért bennünket: a megyeszékhelyeken még mindig sok a gazdátlan eb. Ne feledjük, ez nem az állatok, hanem az ember hibája – figyelmeztetnek az állatvédő egyesületek. Arra voltunk kíváncsiak, ilyen vonatkozásban mi a helyzet Kolozsváron, de ellátogattunk négy bukaresti és egy galaci kutyamenhelyre is. Kiderült: az állatszeretők saját erőből és külföldi forrásokból korszerű létesítményeket alapítottak. Ezzel szemben léteznek olyan menhelyek is, ahol az állatok igen nehéz helyzetben vannak.

Kolozsváron pár évvel ezelőtt merült fel megoldásként a gazdátlan ebek elaltatása, de az állatvédő egyesületek és a meleg szívű polgárok nyomására a helyhatóság letett erről a szándékáról. Az ebeket a Közterület-fenntartó Vállalat (RADP) hatáskörébe tartozó sintérközpontban tartják, de csupán tíz napig. A kutyáknak ugyanis ennyi időre van szükségük, hogy az ivartalanítást követően „lábra álljanak".

Pár évvel ezelőtt, pontosabban Gheorghe Funar expolgármester idején rémfilmbe illő körülmények uralkodtak Erdély fővárosának sintérközpontjánál: több száz, egyesek szerint viszont közel ezer kutyát tartottak egy raktárhelyiségben. Nyáron a meleg, télen a hideg miatt szenvedtek. Olyan rémtörténeteket mondogattak egymásnak az emberek, hogy a központban a kutyakölyköket megették a patkányok, mi több, a kutyák lábát is nemegyszer megrágták. A helyzet csupán akkor változott, amikor egy olasz házaspár fajkutyáját véletlenül (vagy szándékosan?) elvitték a sintérek. A nyugatiak az olasz konzulátushoz fordultak segítségért. Radu Pâslaru olasz konzul a helyszínre ment, s amikor meglátta, hogy mi a helyzet, azonnal tiltakozott a polgármesteri hivatalnál. A befolyásos diplomata szavai rögtön visszhangra találtak: a helyhatóság pénzt utalt ki, és rövid időn belül lényegesen megváltozott az ebek helyzete.

Az olasz konzul saját pénzén eteti az ebeket
Nemrég még a Vier Pfoten (Négy Lábacska) állatvédő egyesület ivartalanította és engedte szabadon az ebeket a kincses városban. A polgármesteri hivatal szerződést kötött az osztrák érdekeltségű nem-kormányzati intézménnyel annak érdekében, hogy bérmentve végezzék az ivartalanítást. Nem sokkal a tevékenység elkezdése után, a Vier Pfoten állatorvosai elmentek a városból annak ellenére, hogy még sok volt az ivartalanításra váró kóbor kutya.

Kolozsváron és a környező településeken nem létezik a nyugati értelemben vett kutyamenhely. Pár vállalkozó szellemű fiatal állatszállodát nyitott: a külföldön nyaraló gazdagok vakációjuk idejére profik kezében hagyhatják a kedvenceiket.

Az Erdély fővárosában élő gazdátlan kutyák eléggé szerencsésnek mondhatják magukat: a kutyamenhelyen levők heti két alkalommal eledelt kapnak Olaszország kolozsvári konzuljától, aki immár több éve saját pénzéből finanszírozza azt a tevékenységet, amelyet tulajdonképpen a helyhatóságnak kellene magára vállaljon. – Tudomásom szerint a RADP-hez tartozó sintérközpontban jelenleg még mindig ivartalanítják a gazdátlan ebeket. Sajnos a Vier Pfoten csupán két hónapot tevékenykedett nálunk. Megunták, s elmentek máshova. Szerintem csupán azért vállalták a munkát, hogy külföldről anyagi támogatáshoz jussanak – jelentette ki Radu Pâslaru.

Tudomása szerint a régióban nincs a nyugati értelemben vett kutyamenhely, ahol a beteg és idős kutyákat gondoznák. – Szerencsénk van azzal, hogy Emil Boc nem támogatja, sőt ellenzi a kutyák elaltatását – fogalmazott.

Tudomásunk van olyan esetről is, amikor a sintérközpontnak már nem volt cérnája (catgut) amivel összevarják a kutyákat műtét után, de a konzulnak szerencsére sikerült szereznie a kórházakból.

A konzul által vásárolt kutyaeledelt Udvar Mária viszi el heti két alkalommal a sintérközpontba. – Még mindig elég sok a kutya a városban. Gondot jelent, hogy a folyamatosan zajló ivartalanítás ellenére új ebek kerülnek be a helységbe. A vásárokra érkező gazdák rendszerint itt hagyják ebeiket – mondta az állatszerető hölgy. Tudomása szerint a vak vagy öreg kutyákat elaltatják.

A szakértők adatai szerint Kolozsváron pár ezer kutyának nincs gazdája.

Bukarestben rossz a helyzet
A román fővárosban továbbra is kritikus a helyzet. Pár évvel ezelőtt az önkormányzat a gazdátlan ebek masszív elaltatását tűzte ki célul. Szerencsére sokat sikerült megmenteni. Simona Panaitescu, a Kutyákat Felügyelő Egyesület igazgatója a román sajtónak azt nyilatkozta: becslések szerint Bukarestben jelenleg 50–60 ezer gazdátlan eb él. Adatai szerint négy évvel ezelőtt Traian Băsescu, Bukarest akkori főpolgármesterének utasítására közel 50 ezer kutyát küldtek az örök vadászmezőkre. Panaitescu arról is beszámolt, hogy naponta 30–40 bukaresti polgár panaszkodik a kutyák miatt. Olyan rémhírek is terjengnek, hogy a kutyakölyköket Németországba szállítják illegálisan. Mi több, egyesek szerint az elaltatott kóbor kutyák bőréből kesztyűt és táskát gyártanak.

A román fővárosban több egyesület működtet kutyamenhelyet. A Robi, Norocel és a Ia-mă acasă Egyesület által fenntartott, Bukaresttől pár kilométerre levő menhelyen körülbelül 300 kutya talál otthonra. Az ebeket folyamatosan ivartalanítják. Egy részüket itt tartják, másokat pedig szabadon engednek. Sajnos ezen a helyen nincs elég pénz ahhoz, hogy megfelelő körülményeket biztosítsanak az állatoknak – tudtuk meg Marilena Cristiantól, a központ illetékesétől. Szerencsére egy izraeli állampolgárnak megesett a szíve az ebeken, és havonta 10 millió lejt adományoz az állatok etetésére.

A Mihalea Eremia vezette Noé Bárkája is a főváros melletti egyik település belterületén működik, szintén engedély nélkül.

– Nem is lehet másként, hisz a törvény teljesíthetetlen feltételeket szab – mondja, miközben körbevezet a menhelyen. Megtudjuk, hogy jelenleg több mint 300 kutyának adnak otthont, de nemrég még 1200 eb volt náluk. Sajnos a sorozatos reklámkampányok ellenére sem sikerül havi 1–2 kutyánál többet örökbe adni. – Az érdekeltekkel szerződést kötünk, s amennyiben azt tapasztaljuk, hogy nem megfelelő körülmények között tartják a tőlünk örökbe fogadott kutyákat, visszavehetjük őket. Legtöbbször fajkutyákat fogadnak örökbe az emberek – meséli. Egy istállóban is tartanak kutyákat – oda már nem megyünk be, hisz nem akarunk újabb sokkhatást átélni. Ki tudja, milyen látvány fogad...

Példaértékű kutyamenhelyek
Nyugati stílusú kutyamenhelyet hozott létre Bukarest mellett Aura Marataş, a Daisy Hope Egyesület elnöke. – Négy évvel ezelőtt, amikor a volt polgármester azzal fenyegetőzött, hogy az összes gazdátlan ebet az örök vadászmezőkre küldi, összeszedtem párat és a lakásomban biztosítottam szállást nekik. Az ideiglenes tartózkodás állandósult, míg a férjem meg nem elégelte a helyzetet: a kezembe nyomta egyik cégének egész évi nyereségét, és azt mondta, hozzak létre egy menhelyet – mondta a nyugati terepjáróval közlekedő hölgy, s közben munkaköpenyt nyújt a kezünkbe. Nagyon kellemes látvány fogad: több tíz négyzetméteres ketrecek, kutyaólak. Az állandó állatorvost is foglalkoztató menhely négy éve működik, s ez idő alatt körülbelül 250 ebet sikerült örökbe fogadtatni. Sajnos a kutyáknak költözniük kell, ugyanis a tulajdonos értékesíteni akarja a telket. – Az embereknek be kell hozniuk a kutyát, havi 300 ezer lejért mi eltartjuk őket. Az összeg nem elég, de szerencsére a Brigitte Bardot Alapítvány támogatásával sikerül kiegészítenünk az összeget – teszi hozzá. Ugyanakkor a Milli tejgyár a Daisy Hope rendelkezésére bocsátja a lejárt szavatosságú termékeket, s kenyérrel vegyítve pépet hoznak létre a kutyáknak.

A Natura Egyesületnek szintén a főváros közelében lévő kutyamenhelyén hasonlóan jó körülmények között él a mintegy 120 négylábú. Roxana Macoviciucot és Carmen Milobendzchit többen is támogatják külföldről. Egy olaszországi egyesület tavaly 45 ezer eurót, egy svájci pedig 4 ezer dollárt utalt át. A bejegyzett és engedéllyel rendelkező kutyamenhely illetékesei azt nyilatkozták: minden pénzzel pontosan elszámoltak. Egyébként a 3 ezer négyzetméteres telket is külföldiek adományából vásárolták. Jelenleg korszerű állatklinika felépítésén fáradoznak: amennyiben elkészül, itt ivartalanítják a gazdátlan ebeket, de gyermekeket vonzó projekten is gondolkoznak. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy nem lehet bevezetni az áramot, amelyet jelenleg egy generátor állít elő.

Luxuskörülmények a Duna mentén
A galaci Rolda Egyesületnél luxuskörülmények között tartják a kutyákat. Dana Costin külföldiek pénzén vásárolt telket a városon kívül, ott tart 60 kutyát. A Duna menti város polgármesteri hivatalának két menhelye van: az egyikben 230, a másikban pedig 600 ebet tartanak. – Innen hozzuk át a kutyákat, ivartalanítjuk őket, majd szabadon engedjük – mondja Dana. A harmadéves egyetemi hallgató öt évvel ezelőtt kezdte a tevékenységet, jelenleg egy munkakönyves alkalmazott dolgozik a menhelyen. Annak ellenére, hogy több újságban hirdetéseket adott fel, a galaciak nemigen fogadnak örökbe kóbor kutyákat. Anyagi szempontból a Rolda sem áll rosszul: tavaly 25 ezer dollárt kaptak a kutyaketrecek felépítésére, 7 ezer eurót egy gépkocsi megvásárlására.

Lassan az az érzése támad az embernek, hogy a kóbor kutyák megmentése külön üzletté nőtte ki magát. Mi több, egyesek számára egyenesen megélhetési vagy jövedelemkiegészítő forrást jelenthet. Legtöbben viszont, mint azt az imént bemutatott példák illusztrálják, az állatok iránti szeretetből tevékenykednek.

Honlapok: www.doghope.ro (Daisy Hope), www.thenature.home.ro (Natura Egyesület), http://www. rolda1.home.ro/why.html (Rolda Egyesület), http://www.arcaluinoe.vethelp.ro (Noé Bárkája)

Matematikából felkészítek. Telefon: 0741-513402, 582-309. (0027)

Két diák, hosszú távra kétszobás lakást keres, lehetőleg a Mărăşti negyedben. 150 euróig. Telefon: 0740-515637. (0029)

Szoba diáknak kiadó. Telefon: 565-100. (0004)

Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a szeretett férj, édesapa, nagytata, nagybácsi,
FARKAS LAJOS
nyugalmazott gyógyszerész,
életének 84. évében, szeptember 7-én váratlanul örökre megpihent. Drága halottunk földi maradványait szeptember 12-én, hétfőn de. 10 órakor helyezzük örök nyugalomra a kolozsvári Házsongárdi temető nagykápolnájából. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. A GYÁSZOLÓ CSALÁD. (0013)

Zenecsoda
Egy ember hegedülni tanítja a gyerekeit, elmeséli ezt a szomszédjának. Mire a szomszéd:
– És mire jutottatok már?
– Hát, már sikerült 3 házat megvennem a szomszédoktól.

Annak ellenére óriási tapsvihar fogadta a mérkőzést követő sajtótájékoztatón a magyar labdarúgó-válogatott német szövetségi kapitányát, Lothar Matthäust, hogy csapata minden reményét elveszítette a vb-részvételre.

„Még mindig sokkhatás alatt állok. Köszönetet szeretnék mondani a játékosoknak és a szurkolóknak, mert azt hiszem, mindenki nagyszerű meccset élt át, csak sajnos nem megfelelő végeredménnyel. Még mindig túl sok lehetőség kell nekünk a gólhoz. A csapat hozzáállása megfelelő volt, így nem érheti kritika. Büszke vagyok az együttesre" – mondta a német szakvezető, aki azonnal hozzátette, szívesen maradna posztján a következő Európa-bajnoki selejtezőkre, de – jegyezte meg – a döntés nem az ő kezében van.

A játékosként 150-szeres válogatott tréner magyarországi jövőjével kapcsolatban úgy fogalmazott, jó lenne, ha az illetékesek minél hamarabb döntenének, mert amennyiben új kapitánnyal képzelik el a folytatást, a csapatépítés szempontjából célszerű lenne, ha Bulgária ellen már nem ő készítené fel az együttest. Ha pedig nem így van, akkor nyugodtabban dolgozhatna tovább.

„A mostani helyzet azért sem jó, mert a futballistákat is bizonytalanságban tartja. Több játékosom a meccs után rákérdezett, hogy most mi lesz velem" – mondta Matthäus.

A találkozóra visszatérve az volt a véleménye Matthäusnak, hogy végre sikerült összeraknia egy olyan fiatal csapatot, amely képes teljes szívvel küzdeni az országáért.

„A legnagyobb változás a hozzáállásban észlelhető. Egy évvel ezelőtt még nem a futball volt az első a játékosoknál, hanem az anyuka, az apuka és a barátnő, ám ez mára megváltozott. A közönség most már egy harcos, sikerre éhes, elszánt gárdát láthatott a pályán, és ezt annak ellenére is díjazta, hogy kikaptunk, akárcsak a franciáktól és az argentinoktól" – vélekedett Matthäus.

A világhírű szakvezető szerint apróságok hiányoznak ahhoz, hogy egy ilyen meccset, amelyiken jobban játszik a csapat ellenfelénél, meg is tudjon nyerni.

„Kicsit több, a bíró számára láthatatlan kézi munkára, jobb színészi teljesítményre és egy kis ravaszságra lenne szükségünk. Ez csak a rutinnal lesz meg, amit azért fontos megemlíteni, mert rendkívül fiatal és tapasztalatlan együttesünk van. A góllal nem szeretnék foglalkozni, mert a probléma ott van, hogy Ibrahimovicnak fél helyzet elég volt a találathoz, nekünk viszont hat sem. A helyzetkihasználásunkon mindenképpen javítanunk kell" – elemezte a vereség okait Matthäus, aki azonban örömének adott hangot, hogy nemzetközi szinten ismét komolyan veszik a magyar válogatottat, s ez az idei jó meccseknek köszönhető.

Az elmúlt 20 év magyar szövetségi kapitányai
A magyar nemzeti tizenegy utoljára 1986-ban, Mexikóban, Mezey György vezetésével szerepelt vb-n – egyáltalán nagy világeseményen –, így a 2006-os távolmaradás éppen húszéves „jubileumot" jelent.

Mexikó óta 16 szövetségi kapitány ült a válogatott kispadján, közülük Verebes József, Mészöly Kálmán és Bicskei Bertalan kétszer is megbízatást kapott.

A csapat Csank János irányításával került a legközelebb a vb-induláshoz, amikor – 1997-ben – pótselejtezőt játszhatott, igaz, hogy akkor kétszer is csúfos (7–1 és 5–0) vereséget szenvedett Jugoszlávia legjobbjaitól.

Az elbukott selejtezők
A magyar labdarúgó-válogatott 1986-os világbajnoki szereplése óta öt Eb- és négy vb-selejtezőt fejezett be sikertelenül, legtöbbször – szám szerint hatszor – csoportjában csak a negyedik helyen végzett, így jelen állás szerint Lothar Matthäus együttese az átlagnál jobban áll.

Az elmúlt 20 évben kétszer (1988, 1990) harmadikként zártak a magyarok a selejtezőben, de azok is meglehetősen régen voltak. Ezt követően rendre a negyedik hely jutott a nemzeti együttesnek, a kivételt az 1998-as vb-selejtező jelenti, amikor Csank János vezetésével második, azaz pótselejtezőt érő pozícióban zárt. A „rájátszás" – mint már említettük – azonban csúfos véget ért, hiszen a jugoszlávok 12–1-es összesítéssel jutottak ki Franciaországba.

Bocsánatot kért a bolgár szövetség
A Bolgár Labdarúgó-szövetség írásban kért elnézést Lennart Johanssontól, az UEFA elnökétől Hriszto Sztojcskov szövetségi kapitány viselkedése miatt. A magyar válogatottal egy világbajnoki selejtező-csoportban szereplő bolgárok szakvezetője a svédek ellen szombaton 3–0-ra elvesztett mérkőzés után a játékoskijáróban megsértette a találkozó belga játékvezetőjét, Frank de Bleeckere-t. A bíró ezért a lefújás után kiállítottnak nyilvánította Sztojcskovot, aki ennek következtében a lelátóról nézte végig csapata Izland elleni selejtezőjét.

Sztojcskovot az dühítette fel, hogy a belga bíró a svédek ellen a 49. percben kiállította a Fredrik Ljungberggel szabálytalankodó Blagoj Georgijevet. A mérkőzést a helyszínen tekintette meg Lennart Johansson is. A svéd sportvezető a lefújás előtt 20 perccel távozott, amit Sztojcskov úgy értelmezett, hogy az UEFA elnöke elégedett volt a játékvezető teljesítményével, a bíró teljesítette feladatát.

„Sztojcskov beleegyezésével küldtük el bocsánatkérő levelünket az UEFA-nak" – mondta Boriszlav Mihajlov, a bolgár szövetség alelnöke. „Hriszto egy éve irányítja a válogatottat és még soha nem volt ilyen ügye."

Megsérült egy máltai miniszter
Több ember, köztük egy miniszter is megsérült a magyar érdekeltségű csoportban rendezett Málta–Horvátország (1–1) labdarúgó-világbajnoki selejtező közben kitört rendbontásban, amelyet a vendégszurkolók okoztak Vallettában. A horvát drukkerek a hazaiak egyenlítő gólja után a rendőröket és a VIP-páholyt kezdték dobálni, ekkor szenvedett fejsérülést Cansu Galea, máltai versenyügyi és közlekedési miniszter, akit kórházba kellett szállítani. Néhány néző, a máltai szövetség két munkatársa, majd a rendőrség fellépése után 16 rendfenntartó szintén orvosi ápolásra szorult.

A magukról megfeledkezett fanatikusok a lefújást követően feltépték a stadion székeit, megtámadták a VIP-páholyt és összecsaptak a rendőrökkel. Az incidens után 103 rendbontót vettek őrizetbe, de hét drukker bűnösségét nem sikerült bebizonyítani, őket felmentették.

A máltai bíróság gyorsított eljárással 96 horvát szurkolóra hét-hét hónap felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki a stadionban történteket követően.

A horvátok a meglepő döntetlennel elvesztették éllovas pozíciójukat a csoportban, s a magyarokat legyőző svédek kerültek az automatikus vb-részvételt jelentő első helyre. Az együttes a botlás ellenére már biztosan nem végezhet a második helynél rosszabb helyen a 8. csoportban, amelyben jelenleg a magyarokat a Puskás Ferenc Stadionban 1–0-ra legyőző Svédország áll az élen.

Nyitómeccs és nyitó istentisztelet Münchenben
A Német Sportszövetség (DSB) és a Német Evangélikus Egyház megállapodott arról, hogy a 2006-os németországi labdarúgó világbajnokság alatt a templomok meghosszabbított nyitva tartással és külön istentiszteletekkel állnak a szurkolók rendelkezésére.

Wolfgang Huber, az evangélikus egyház vezető főpapja bejelentette, hogy június 9-én, a világbajnokság első napján, a nyitómérkőzés helyszínén, Münchenben külön istentiszteletet tartanak a vb tiszteletére.

Manfred von Richthofen, a DSB elnöke üdvözölte az egyház aktivitását a világbajnokság alatt.

„Az egyház jelentőségét sajnos napjainkban nagyon lebecsülik" – mondta a sportvezető.

A DSB a jövőben mindent megtesz azért, hogy a hittan és a vallási ismeretek elsajátítása ugyanolyan szerepet kapjon a német iskolai tantervben, mint a testnevelés.

Amennyiben a spanyol Fernando Alonso már vasárnap behozhatatlan előnyre tesz szert a finn Kimi Räikkönennel szemben és megnyeri az 56. Forma–1-es világbajnokságot, az autósport elitkategóriájának legfiatalabb bajnokává lép elő. A Renault spanyol pilótája július 29-én ünnepelte a 24. születésnapját. Az eddigi legifjabb győztes a legendás brazil versenyző, Emerson Fittipaldi volt, aki 1972-ben – szintén egy Renault volánja mögött – Alonsónál alig több mint egy esztendővel idősebben lett világbajnok.

Négy futammal a zárás előtt Alonso 103 pontot gyűjtött össze, a finn 76-tal a második, a hétszeres világbajnok német Michael Schuma-cher pedig a harmadik (55). A spanyolnak a belga pályán négy ponttal kell többet szereznie, mint finn riválisának. Ez abban az esetben valósulhat meg, ha a spanyol nyeri a belga futamot és Räikkönen a harmadik, vagy ennél rosszabb helyen végez. De az is jó Alonsónak, ha úgy lesz második, hogy közben riválisa ötödikként érkezik célba, vagy ha harmadiknak fut be, a finn pedig csak hetediknek. További „helyes" megoldás a spanyol számára, ha ő a negyedik és a McLaren-Mercedes versenyzője a nyolcadik, illetve ha ő az ötödik, ellenfele pedig nem szerez pontot.

Az F–1-ben az első helyért 10, a másodikért 8, a harmadikért 6, a negyedikért 5, az ötödikért 4, a hatodikért 3, a hetedikért 2 pont jár, a nyolcadik hely pedig 1 pontot ér.

A fiúk vetélkedőjének második tornáját bonyolították le Aranyosgyéresen, ugyanolyan végeredmény született, mint korábban Vajdahunyadon: nyert a Vaskohász (3034 fa), második helyen végzett a helyi Sodronyipar-CFR (2874), harmadik lett a Szatmárnémeti Unió (2780), utolsó pedig a Petrilla Inter (2708). Összesítésben (a sorrend alapján 4–3–2–1 pont jár) a Vaskohász 8 ponttal vezet a Sodronyipar-CFR (6), az Unió (4) és az Inter (1 – a petrillaiak az előző tornán nem jelentek meg, és így akkor nem kapták meg az utolsó helyért járó egyetlen pontocskát).

Az aranyosgyéresi csapat egyéni eredményei: Bogdan Onduş – 461, Octavian Porumb – 498, Sebastian Beşe – 533, Răzvan Turean 446, Cătălin Maxim 403 és Raul Bucur – 533; Turean és Maxim kadett korosztályú tekéző.

• A szlovák Daniela Hantuchová és az indiai Mahesh Bhupathi kettőse nyerte meg a vegyespárosok küzdelmeit az amerikai nyílt teniszbajnokságon, miután a fináléban két játszmában legyőzte a Katarina Srebotnik–Nenad Zimonjics, szlovén–szerb-montenegrói duót.

• Az első helyen kiemelt címvédő Roger Federer bejutott az elődöntőbe, miután rendkívül könnyedén, három játszmában legyőzte a tizenegyedikként rangsorolt argentin David Nalbandiant. A világelső svájci a negyeddöntők legsimább mérkőzését játszotta, és alig egy óra negyven perc alatt került a legjobb négy közé.

„Ezért ő a világ legjobb teniszezője. Egyszerűen nem tudtam ellene mit csinálni" – nyilatkozta az összecsapás után Nalbandian.

Nem volt már ilyen könnyű dolga a harmadik helyen kiemelt Lleyton Hewittnak: a 2001-ben győztes ausztrál klasszis ötszettes csatát vívott a finn Jarkko Nieminennel, és főleg a hajrában nyújtott remek játékának – mindössze két ki nem kényszerített hibát vétett az ötödik játszmában – köszönhetően nyerte meg a találkozót.

Eredmények:

Vegyespáros, döntő: Hantuchová, Bhupathi (szlovák, indiai)–Srebotnik, Zimonjic (szlovén, szerb-montenegrói) 6:4, 6:2.

Férfi egyes negyeddöntő: Federer (svájci, 1.)–Nalbandian (argentin, 11.) 6:2, 6:4, 6:1 és Hewitt (ausztrál, 3.)–Nieminen (finn) 2:6, 6:1, 3:6, 6:3, 6:1.

Az elődöntőben: Federer–Hewitt és Agassi (amerikai, 7.)–Robby Ginepri (amerikai).

Az oldalt szerkesztette: Póka János András