Tiltakoznak a Româniafilm Szabad Szakszervezet tagjai
Válságban a hagyományos mozizás?

(1., 7. oldal)

Elnéptelenedhetnek a mozitermek? (Rohonyi D. Iván felvétele)

Sztrájkba lép a Româniafilm Filmforgalmazó Társaság (RADEF) szakszervezete, amennyiben Adrian Iorgulescu művelődésügyi miniszter nem ül tárgyalóasztalhoz – jelentette be a szakszervezet alelnöke, Henter Béla. Az alkalmazottak a mozitermek magánkézbe adásának stratégiájával, a hazai mozizás áldatlan helyzetével elégedetlenek. A Kolozs megyéhez tartozó mozik bevétele teszi ki a RADEF bevételének jelentős részét, a kolozsvári Köztársaság mozi pedig az ország egyik legjövedelmezőbb moziterme.

Nem ért egyet a szakszervezet a Művelődési Minisztérium azon kezdeményezésével, amely magánkézbe bocsátja a mozitermeket, a kialakult helyzetért Ioan Onisei államtitkárt és Cornelia Paloş miniszteri tanácsost okolják. A szakszervezet állítása szerint Onisei nem tartotta szem előtt az 1991-ben kormányhatározattal megalakított Româniafilm Filmforgalmazó Társaság érdekeit. Cornelia Paloşt összeférhetetlenséggel vádolja a szakszervezet, hiszen saját filmprodukciós cége van, a Megafilm Artis. A szakszervezet feljelentést tesz a fővárosi ügyészségen, amelyben – állításuk szerint – adatokkal bizonyítják, hogy Onisei és Paloş hozzáállása komolyan veszélyezteti a RADEF.

Jelenleg a mozik alkalmazottai 450 új lejes átlagbérért dolgoznak, a mozijegyek országos átlagértéke sem emelkedett 4 új lejnél többre. A filmforgalmazás költségei így kétszer akkorák, mint a mozik bevételei. A különbözetet a termek bérbeadásából fedezik, holott ez utóbbi összegeket a mozitermek felújítására, korszerűsítésére kellene költeni. Jelenleg 318 moziterem tartozik a Româniafilm Társasághoz, amelynek 400 alkalmazottja van. Az összbevétel 25%-a 8 Kolozs megyéhez tartozó mozi jövedelméből származik.

Törvény van, pénz nincs fejlesztésre
A társaságnak nincs saját fejlesztési alapja, bár az 1990-ben megszövegezett 530-as kormányhatározat értelmében az államnak ezt biztosítania kellene. A szakszervezet nehezményezi, hogy a kormány az alkalmazottak fizetésén spórolja meg a mozihálózat fenntartásának költségeit, ugyanakkor a klasszikus mozi fenntartása mellett foglal állást, a multiplexekkel szemben. Kisvárosokban ráadásul még ez az alternatíva sem áll a filmkedvelők rendelkezésére.

A román mozi újjáélesztésére van szükség, hangsúlyozzák, a filmkészítéstől és forgalmazástól a vetítőtermekig, erre azonban csak úgy van lehetőség, ha a Româniafilm Filmforgalmazó Társaság részvénytársasággá alakul. Javasolják: az iskolai tantervbe is vezessék be a vizuális kultúrával, filmmel kapcsolatos tantárgyakat. A szakszervezet rámutatott: a mozi kulturális intézménynek számít, ahogy a múzeumok, színházak, emlékházak is. Ráadásul a moziknak a hazai filmet is támogatniuk kell, a Româniafilm hálózatához tartozó mozik ennek eleget is tettek: 72 román filmet mutattak be, míg az üzletközpontokban működő multiplexek mindössze 7-et.

Tíz moziteremből mindössze három maradt
Bár a kolozsvári mozizás az „életképesebbek" közé tartozik, már régen nem ugyanaz, mint fénykorában, de a rendszerváltás óta is több moziterem zárta be ajtaját. Jelenleg három működő mozi van a városban: a Köztársaság és a Művész, illetve az egykori Royal, a ma magánkézben levő Győzelem. Mindhárom mozit felújították, korszerűsítették nemrég, de számos társuk már csak emlék. A monostori Dacia mozi, amelynek két terme is volt, a 90-es évek közepén zárt be, pár éve megkísérelték feltámasztani, ez azonban nem sikerült, ma különböző rendezvényekre bérlik ki a RADEF-től. A Mărăşti-téri Mărăşti mozi, amelyben ugyancsak működött A és B terem is, szintén megszűnt a kilencvenes években. Az egykori Munkás mozinak ma már az épülete sem létezik: a rendszerváltás után Apollo néven kísérelt meg továbbélni, sikertelenül, rövid ideig vendéglő volt, végül lebontották, most a BBTE egyik épülete áll a helyén. A Főtéren álló Új Idők moziban bingóterem működik, illetve itt vannak a RADEF irodái is. A Horea úti Favorit – régen Augusztus 23. - ugyancsak megszűnt. A Vörös Csillag mozi, közismertebb nevén „bolhás", a rendszerváltást követően egy röpke időszakban pornómoziként üzemelt, végül itt is a bingózás bizonyult jövedelmezőbbnek. A 70-es évek két szépemlékű kolozsvári kertmozija pedig már a múlt rendszerben bezárt.

-f-

vissza az elejére


Újraválasztották az Erdélyi Református Egyházkerület elöljáróit

(1., 5. oldal)

Minden papírforma szerint zajlott (Rohonyi D. Iván felvétele)

Az Erdélyi Református Egyházkerület közgyűlése tegnap újraválasztotta tisztségébe a 2000-es püspökválasztáson indult „csapatot", Pap Géza püspököt, Kató Béla lelkészi főjegyzőt, püspök-helyettest és Ötvös József missziói előadót, generális direktort. Mindhármuknak ez a második, de egyben utolsó, hat évre szóló mandátuma.

A tisztújító közgyűlésnek ezúttal nem volt különösebb tétje, hiszen minden a papírforma szerint zajlott. Amint várható volt, a testület újraválasztotta tisztségébe Pap Géza püspököt, aki így újabb hat évre szóló mandátumot szerzett. A régi-új püspöknek nem volt ellenjelöltje, mind a tizenhat egyházmegye őt javasolta az egyházkerület első számú vezetőjévé. Hasonlóképpen döntött a közgyűlés Kató Béla lelkészi főjegyző, püspök-helyettes esetében is, akinek szintén nem akadt ellenjelöltje. A kolozsvári egyházmegye által lelkészi főjegyzőnek jelölt Kállay M. Csaba, a monostori egyházközség lelkésze ugyanis nem vállalta el a felkérést. A missziói előadó tisztet újabb hat évig Ötvös József tölti majd be, a marosvásárhelyi lelkésznek a kolozsvári Adorjáni Lászlóval kellett megmérkőznie. Egyházkerületi főgondnokoknak a hat jelölt közül Tonk Istvánt, Fazekas Sándort és Geréb Pétert választották.

Ugyanakkor a több mint százharminc fős közgyűlés lelkészi aljegyzőt, presbiteri főjegyzőt és aljegyzőt, katekétikai, ifjúsági és egyházzenei előadót is választott. Megválasztották továbbá a tizenkilenc tagú Igazgatótanácsot, a zsinati képviselőket és a különféle bizottságok tagjait. A mandátum megszerzéséhez minden jelöltnek meg kellett szereznie a leadott érvényes szavazatok felét, plusz egyet.

– Nagyon sokat tanultunk az elmúlt hat év alatt, nem egyszer hibáztunk is, hiszen nem minden helyzetet tudtunk kezelni az elvárásoknak megfelelően. De mindig a legjobb szándékkal és buzgósággal végeztük a feladatunkat. Úgy gondolom, hogy ennek meglettek az eredményei. Sokan úgy vélték, hogy ez a csapatban való kollektív vezetés nem sikerül. Hat év után elmondhatom azonban, hogy mai napig is töretlen a munkatársak közötti bizalom és viszony, amit az elmúlt időszak egyik nagy pozitívumának tartok – jelentette ki a Szabadságnak Kató Béla püspökhelyettes.

Az eltelt hat év munkáját értékelve, a lelkészi főjegyző elmondta: elsősorban arra törekedtek, hogy az egyházban a koordináció szerepét töltsék be, s mindenki a maga feladatát végezze el. Sikerült javítani az egyházkerület gazdasági helyzetén, intézmények kiépítésére törekedtek, sokat tettek az egységes könyvelési program bevezetése, az egyházi munkahelyteremtés, a kistelepülések problémájának megoldása érdekében. Különösen fontos területe lesz az elkövetkező hat évnek az ifjúság nevelése, az iskolák működtetése, az egyetemi képzés, a visszakapott egyházi ingatlanok hasznosítása, továbbá idős gondozói programok beindítása.

– Amikor 2000-ben elvállaltuk a ránk bízott feladatot, az új ezredévbe léptünk, míg most az uniós csatlakozás elé nézünk. Ezek mind olyan kihívások, amelyekre nagyon oda kell figyelni, sok kitartásra, hitre van szükség – mondotta Kató Béla.

P. A. M.

vissza az elejére


Rekordértékű Szabadság-nyereménysorsolás!

(1. oldal)

Már csak napok választanak el a Szabadság újabb nyereménysorsolásától, amelyen szokásunkhoz híven hűséges olvasóinkat és rejtvényfejtőinket jutalmazzuk negyedévenként.

Mint azt ígértük, az ajándékok hónapjának is nevezett decemberhez méltó jutalmakkal szeretnénk meghálálni önöknek, hogy rendszeresen előfizetnek lapunkra. Hogy ez mennyire igaz, azt hűen bizonyítja, hogy e sorsoláson rekordértékű ajándékokat osztunk ki azok között, akiket Fortuna is pártol: mintegy 30 millió régi lej értékű díjak várnak a szerencsés nyertesekre.

Karácsonyi nagyszabású nyereménysorsolásunkat kedden, december 12-én rendezzük meg az Unitárius Kollégium (Kossuth Lajos/21 Decembrie 1989. út 9. szám) dísztermében, s hogy az ünnepi jó hangulatot fokozzuk, meghívtuk a sokak számára már ismerős Szomszédnéni produkciós irodát, de a zenéről sem feledkeztünk meg: azt Marton István fogja szolgáltatni. Az izgalmakat pedig a díjak sorsolása jelenti majd, hiszen háromhavi előfizetési nyereménysorsolásunk fődíja a Vitacom Electronics 1000 új lej értékű vásárlási utalványa, míg a csak decemberre előfizetők között az AMIC Kft. által felajánlott 660 lejes videolejátszónak találunk majd gazdát. De nyerni lehet még nyírógépet és infravörös lámpát, számítógépeket, budapesti menettérti autóbuszjegyet, és még sok-sok mást, hiszen támogatóink sora igen hosszú: a fenti két cégen kívül az Ermacisza, a Kolumbus Express utazási iroda, a Promedical Center magánpoliklinika, a Kopiernicus, a Cosmetic Plant, a Perfetti van Melle, a VSA, a Kolozsvári Magyar Opera, Fodor András, a Tinivár Kiadó, Chronograf, AGFA Tecla és a Master H. cégek is felkínálták díjaikat.

A három- illetve egyhavi nyereménysorsolások mellett ugyanott sorsoljuk ki az elmúlt hónapok rejtvényfejtő pályázatainak egy részét, valamint a novemberben gyerekeknek meghirdetett rajzpályázatunk nyerteseit. És persze azok sem maradnak hoppon, akik eljönnek a helyszínre, és a sorshúzásokon nem lesz szerencséjük: tombolajátékunkon számos további meglepetéssel szolgálunk.

Szeretettel meghívjuk tehát minden kedves olvasónkat kedden, december 12-én az Unitárius Kollégium dísztermébe, ahol garantált a jókedv és hullanak majd a díjak...

vissza az elejére


Figyelmeztették a BKB-tüntetés rendbontóit

(1. oldal)

A kolozsvári csendőrség székhelyén kérdőre vonták a csütörtök délutáni tüntetést megzavaró négy fiatalembert. Az Új Generáció Pártja (PNG) képviseletében hangoskodó Ionuţ Ţene és három társa elmondták: nem akartak bejelentetlen ellentüntetést szervezni, sem megzavarni az eseményeket, csupán békés párbeszédet kezdeményeztek a jelenlevőkkel. A csendőrök figyelmeztetésben részesítették, majd útjukra bocsátották őket.

Ennek dacára, értesüléseink szerint, az Erdélyi Magyar Ifjak azt fontolgatja, hogy bűnügyi feljelentést tesz ellenük. A Bolyai Kezdeményező Bizottsággal (BKB) szolidarizáló nyilatkozatot tett közzé a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ). Ebben elítéli a BKB két alelnökének, Hantz Péternek és Kovács Lehelnek a tanári állásából való menesztését.

A szervezet közleménye kifejti: a MISZSZ, az Európai Népcsoportok Ifjúsága (Youth of European Nationalities – YEN) teljes jogú tagjaként az egyik legbefolyásosabb európai ifjúsági ernyőszervezethez fordul, hogy az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN) szintjén is megjelenítse a két kizárt magyar oktató ügyét.

E.-R. F.

vissza az elejére


KRÓNIKA


A nap idézete

(2. oldal)

A grammatikusoknak a császár sem parancsol.

Zsigmond magyar király

vissza az elejére


KISHIREK

(2. oldal)

A PASSAMEZZO HISTORIKUS EGYÜTTES a Tinódi-évforduló, valamint az évfordulóra rendezett konferencia alkalmával reneszánsz zene- és táncműsort mutat be ma, december 9-én, szombaton este fél 7 órától a Bölcsész Kar Eminescu termében (Horea út 31., a Mariánum épülete).

AZ ELSZÁLLT SZITAKÖTŐ című prózakötetét mutatja be Bréda Ferenc a Bretter György Irodalmi Körön december 11-én, hétfőn este 7 órakor a Bulgakov kávéházban. A szerzővel Burus János Botond és Boros Lóránd beszélget.

MERRE TOVÁBB, BBTE? Címmel szervez vitaestet a Kolozsvári Magyar Politológus-hallgatók Társasága december 11-én, hétfőn este 8 órától a Báthory-líceum 7-es termében. Meghívottak: dr. Bodó Barna egyetemi docens, a BKB elnöke, dr. Veress Károly egyetemi tanár, a filozófia tanszékcsoport magyar tagozatának vezetője, valamint dr. Bakk Miklós egyetemi adjunktus, publicista.

BUDAY GYÖRGY ÉS KOLOZSVÁR – a neves fametsző életútját és művészetét reprezentatív albumban összefoglaló könyvet mutatják be december 11-én, hétfőn du. fél 6 órakor a Kolozsvár Társaság galériájában (Főtér 22., II. em.). A kötetet Németh Júlia, Kántor Lajos és Cseke Péter méltatja. A rendezvényen fellép a kolozsvári Református Kollégium kórusa, vezényel Székely Árpád. A könyv a helyszínen megvásárolható.

VIKIDÁL GYULA, a legendás muzsikus, a Pro Vobis Alapítvány meghívására, tehetséges, de nehéz körülmények között élő diákok megsegítését célzó jótékonysági koncertturnéra érkezik. A következő helyszíneken és időpontokban lép fel: december 14-én Besztercén, este 7 órától a Művelődési Házban; december 15-én Kalotaszentkirályon, este 7 órától a kultúrházban; december 16-án Széken, este 8 órától a Művelődési Házban. December 17-én, vasárnap este 8 órakor lép fel Kolozsváron, a Báthory-líceum dísztermében. Az előadáson közreműködik Sebesi Karen Attila. A jótékonysági hangversenyturné védnöke Máté András Levente parlamenti képviselő.

A KISMAMAKLUB tartja összejövetelét december 11-én, hétfőn du. 5 órától az unitárius óvodában. Az Életfa Családsegítő Egyesület szervezte klubösszejövetel a Bolyhos zeneóvodai tevékenységgel kezdődik. Ezen a héten Márton Noémi, egy Svédországba szakadt kismama osztja meg tapasztalatait a szülőkkel.

ORBÁN ISTVÁN GRAFIKAI KIÁLLÍTÁSÁT nyitja meg Suba László szobrászművész december 11-én, hétfőn du. 5 órakor az Aranyosszéki Népfőiskola rendezvényeinek keretében, a tordai IKE Galériában. A kiállító művész ugyanitt mutatja be A Jósika örökség című könyvét.

PRO IUVENTUTE EGYESÜLET zenés-táncos összejövetelét december 9-én és 10-én, szombaton és vasárnap du. 5 órától tartja a Mócok útja 75. szám alatti székházban.

A NYUGDÍJASKLUBOSOK december 10-én, vasárnap du. 5 órától gyűlnek össze a Heltai Alapítvány Mikó/Clinicilor utca 18. szám alatti klubtermében.

vissza az elejére


Megnyílt Heim András grafikai tárlata

(2. oldal)

A Korunk Galéria (Brassai utca 6., az unitárius parókia gyűlésterme) ezúttal házigazdájának, Heim Andrásnak biztosít teret a bizonyításra, művészi ars poeticájának grafikai illusztrálására. Az alkotásaiból tegnap délben megnyílt tárlatot Kántor Lajos és Németh Júlia méltatta. Dsida Jenő verseiből Jancsó Miklós olvasott fel. A zenei műsorban közreműködött Leonard Furda és Munkácsy Dóra.

(Részletek a 11. oldalon)

vissza az elejére


A maszk mögötti ájulat

(2. oldal)

Az új székhelyére (Szentegyház/I. Maniu u. 5. szám, alagsor) költözött Phoenix Könyvesház csütörtök este megtartotta első, rögtön kettősre sikerült könyvbemutatóját: Lászlóffy Csaba A maszk mögötti ájulat (versek) és A cáranyuska álma (három bagatell) című kötetei kerültek reflektorfénybe.

Tibori Szabó Zoltán újságíró a verskötettel kapcsolatban elmondta: a szerző egész életét a szilárd erkölcsi értékeken nyugvó következetesség jellemzi. Legújabb verseskötete arról tanúskodik, hogy a lelkében változás ment végbe. Önmagával, a sorssal, Istennel folytatott párbeszéd, tépelődés kerítette hatalmába, feltett kérdéseire ő maga válaszol. A kötet saját életéből merített élményekre, művelődéstörténeti élményekre épül, hazai viszonylatban példátlan költői őszinteséget tár fel.

Rekita Rozália színművész A cáranyuska álma prózai kötetet egy szaktanulmány felhasználásával, és részletek felolvasásával ismertette. Abban a szilárdnak hitt világban, amely a mindent átható bűn hatására szédületes iramban bomlik, a szerző számára egyetlen fogódzó marad: a Mű, ami végül megszületik.

A könyvbemutató zenei ráadását a Márkus Albert – Béres Melinda hegedűduó szolgáltatta, akik Anton Bruckner 3. szonátájának két tételét adták elő.

Ö. I. B.

vissza az elejére


Ikonkiállítás a Történeti Múzeumban

(2. oldal)

A görögkeleti egyházban használatos ikonokból ősszállított kiállítást nyitottak meg Kolozsváron a Történeti Múzeumban. A kiállítás anyagát főképp üvegre festett hazai ikonok alkotják. Az utóbbi három évtizedben jelentősen csökkent az üvegre készült ikonok száma, ami azzal magyarázható, hogy egyre kevesebb „amatőr" ikonkészítő van.

A görögkeleti vallásra oly jellemző színes ikonok tradicionálisan nem üvegre, hanem fára készülnek, amelyeket később meg is szentelnek. Az üvegre festett ikonok először másolatként készültek olyan szentek képeiről, amelyekről azt beszélték, hogy csodát tesznek.

A paraszti üvegikon stílusában elüt a templomokban fellelhető táblaképektől: sokkal egyszerűbb a vonalvezetés, az ábrázolt alakok feje aránytalanul nagy a testhez képest, illetve sokkalta kevesebb színt használ.

A kolostorok körül fekvő falvakban már alig készül üvegre festett ikon. A kegytárgyakat ma vagy több hivatásos festőt munkáltató cég, vagy a kolostorokban élő papok készítik. A tárlatot január közepéig lehet megtekinteni a Történeti Múzeumban.

(kb)

vissza az elejére


Harangszó – Advent 2. vasárnapja

(2. oldal)

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra, igét hirdet: Bartos Károly, du. 6 óra: Balázs Attila. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: Bántó-Tamás Szilveszter. Teológia: de. 11 óra: Buzogány Dezső. Kétágú templom: de. 10 óra: Adorjáni László, du. 6 óra: Ősz Sándor Előd. Napkelet utcai imaház: de. 10 óra: Székely József. Hidelvei református templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Csíki Mákszem Lóránd. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Sógor Géza. Pata utcai fehér templom: de. 10 óra: Bíró Sándor, du. 5 óra: Ferenczy Miklós. Írisz-telepi templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Tőkés Attila. Szamosfalva: de. 11 óra, du. 6 óra: Péntek Márton. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Péntek Márton. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra: Simon János, du. 6 óra: Visky János. Tóvidéki templom: de 10 óra: Kozma András, du. 5 óra: Visky Péter. Törökvágási templom: a Donát utca 142. szám alatt! de. 10 óra: Bibza István, du. 5 óra: Bibza Gábor. Kolozsmonostori templom: de. 10 óra: Péntek András, du. 6 óra: Kállay M. Csaba.

Római Katolikus Egyház: Szent Mihály-templom: reggel 7 óra, 8.45 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét Dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Tímár Zoltán, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom: reggel 8 óra: dr. Holló László, de. 9 óra, román nyelvű szentmise: Orbán László, de. 11 óra: Nóda Mózes, du. 6 óra, egyetemisták miséje: Orbán László. Ferencrendi-templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 4 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

Unitárius Egyház: Belvárosi templom: de. 11 óra, szolgál: Bálint-Benczédi Ferenc. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Mezei Csaba. Kolozsmonostori egyházközség (a Kakasos, református templomban): du. 3 óra: Rüsz Fogarasi Tibor.

Evangélikus Egyház: Belvárosi templom: de. 10 óra, igét hirdet: Hankó Szilamér. De. 11.30 óra, német nyelvű istentisztelet: Orbán László.

Baptista Egyház: Gorunului utca 21. szám alatti templom: de. 10 óra, alámerítkezési ünnepély: Bálint Pál, du. 5 óra: Rajna Ottó.

vissza az elejére


MOZI

(2. oldal)

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Hullámtörők – amerikai. – Vetítés: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel: 14, 23 órától.

GYŐZELEM – Francia Filmfesztivál: Mióta elment Otar – péntek, szombat, vasárnap 14 órától; Etre et a voir, Deus ex Machina – péntektől csütörtökig 16 órától; Pingvinek vándorlása – péntek, szombat, vasárnap 19 órától, hétfőtől csütörtökig 22 órától; Élj boldogul! – hétfőtől csütörtökig 19 órától, péntek, szombat, vasárnap 21 órától.

MŰVÉSZ – Tideland – kanadai–angol. – Vetítés: péntek, szombat, vasárnap 13, 16, 19, 22; hétfőtől csütörtökig: 13, 16, 22; kedvezménnyel: 13 és 16 órától. Dec. 11–14. között, naponta 19 órától: Roma Filmfesztivál: dec. 11-én: Satra; 12-én: Vengo; 13-án: Vremea ţiganilor; 14-én: Latcho Drom – román nyelvű feliratozás.

DÉS

MŰVÉSZ – Lacrimi de iubire – román. – Vetítés. 17, 19; péntek, szombat, vasárnap 21 órától is.

TORDA

FOX – Én, a nő és plusz egy fő – amerikai. – Vetítés: 15, 17, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – dec. 8–10. között: Garfield 2 – amerikai. – Vetítés: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREMFelpörögve – amerikai. – Vetítés. 17.30, 20; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel: 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – dec. 8–10 között: Most festünk vagy szeretkezünk? – francia. – Vetítés: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – World Trade Center – amerikai. – Vetítés. 17, 19.30; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 17 órától.

vissza az elejére


SZÍNHÁZ

(2. oldal)

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, december 9-én, szombaton este 8 órakor: Visky András: Tanítványok – stúdióelőadás. Rendező: Tompa Gábor.

December 10-én, vasárnap este 8 órakor: Visky András: A szökés – stúdióelőadás. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadása. Rendező: Patkó Éva.

December 11-én, hétfőn este 8 órakor: Visky András: Hosszú péntek – stúdióelőadás. Kertész Imre: Kaddis a meg nem született gyermekért című regénye alapján. Rendező: Tompa Gábor. – CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

ROMÁN SZÍNHÁZ

December 14-én, csütörtökön este 7 órakor: Shakespeare: Lear király. rendezte: Tompa Gábor.

vissza az elejére


OPERA

(2. oldal)

MAGYAR OPERA

December 14-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Kodály Zoltán: Székely fonó. Vezényel: Didier Lucchesi m. v. (Franciaország). Rendező: Demény Attila.

ROMÁN OPERA

December 10-én, vasárnap este 7 órakor: Puccini: Tosca.

vissza az elejére


ZENE

(2. oldal)

MÁRIA SZÍVE TEMPLOM (Jobbágy u. 67.)

December 11-én, hétfőn du. 5 órakor: Adventi karácsonyi koncert. Közreműködik: Barabás-Kásler Magda (ének), Adorjáni Eszter (hegedű), Török Réka (oboa), Kostyák Levente (blockflöte), Horváth Szabados Alpár (fagott), Kiss Gábor (csellő), Adorján Ágota (orgona), valamint Szőcs Judit ny. tanár. Műsoron: vokális- és hangszeres művek, versek.

vissza az elejére


BÁBSZÍNHÁZ

(2. oldal)

PUCK BÁBSZÍNHÁZ

Ma, december 9-én, szombaton 12 órakor: Betlehem, Betlehem – bemutató – magyar tagozat.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

vissza az elejére


VÉLEMÉNY


Erdélyi tudástár: Folyamatos tartalomgyarapodás az adatbankban

(3. oldal)

A Transindex erdélyi internetes portál és a Jakabffy Elemér Alapítvány három éve közös szolgáltatást indított. Az Erdélyi Magyar Adatbank (http://www.adatbank.ro) azóta, mint minden tisztességes adatbázis, óriásit gyarapodott, sokszínűsödött. A jövőben is a tudástár bővítése, illetve a látogatottság növelése a célkitűzés – derült ki Bárdi Nándor kisebbségtörténettel foglalkozó kutatóval, a tartalomfejlesztés vezetőjével folytatott beszélgetésből.

Az Adatbank célja a romániai magyar szféra valóságossá, átláthatóvá tétele. Erre kitűnő eszköz a virtuális tér, az Internet, mivel így könnyűszerrel bárki hozzáférhet. Két alappillére van: az egyik maga a romániai magyar intézményrendszer bemutatása, a másik a saját társadalmunkról, korunkról felhalmozott tudás és meglévő kulturális örökség megjelenítése. „Ez egy szolgáltatás, kifejezetten az a célja, hogy modern eszközökkel biztosítson egy önképet megkülönböztető tudásmennyiséget." – jellemezte Bárdi az Adatbankot.

A fejlesztési munkának két oldala van. A Transindex foglakozik az informatikai résszel. Jelenleg két informatikus és a projekt vezetője, Gyöngyi Annamária, folyamatosan dolgozik a technikai problémák megoldásán, az adatoknak helyet adó keret karbantartásán. A Jakabffy Alapítványnál egy digitalizáló csoport foglalkozik a tartalom szélesítésével. Ez nemcsak az anyagok digitalizálásából áll, hanem az előállításukból is: bibliográfiákat, repertóriumokat, statisztikai adatbázisokat, digitális szövegválogatásokat raknak össze.

A szolgáltatás jellegéből kifolyólag az Adatbank szerkezete egyszerű, könnyen áttekinthető. Különböző kategóriákra osztották fel, amelyek szervezetté teszik az egész tartalmat. A tizenhét kategória között találhatók a térképtárak, bibliográfiák, statisztikák, könyvek, folyóiratok, szövegtárak, stb. „Amíg nincsenek alapkutatások, alapismereteink egy adott témáról, addig nehezen lehet kutatni, mert nem rendelkezünk tudományos bizonyítékokkal, nem tudunk dolgokat megvizsgálni, s így könnyem kialakul az esszéizáló identitástermelés. " – magyarázza a tudástár szerepét Bárdi.

Az egyik legfontosabb valóságkép alakító kezdeményezés Erdély azon százötven településének a megjelenítése, ahol a legutóbbi népszámlálás szerint a legtöbb magyar él. Ezen települések lakói az erdélyi magyar kissebség nyolcvan százalékát teszik ki. A megjelenítés társadalom-statisztikai adatok, térképek, általános adatok, elérhetőségek és más hasznos információk egybegyűjtéséből áll. A társadalomkutatók, természettudósok vendéghonlap-rendszere is fontos részét képezi az adatbanknak. Ide Erdéllyel kapcsolatos természet-, és humántudományi eredmények kerülnek fel. Ugyanakkor az Apáthy István Egyesülettel történő együttműködés eredményeképpen egyre több információ fog felkerülni Erdély természeti világáról. Az irodalmi életművek részlegbe tervezett harminc életmű közül még csak néhány készült el, de folyamatosan dolgoznak rajta irodalomtörténészek.

Digitális szövegtárak összeállításával is foglalkoznak a projekt keretein belül. Egy-egy fiatal szakember húsz-harminc tanulmányt válogat ki és rak egybe egy bizonyos témakörben, mint a most fenn lévő falukutatás, RMDSZ, szegénység, roma, zsidó-magyar viszony tematikájú blokkok. Ide húsz témát terveznek, ami összesen kb. ötszáz, az erdélyi magyarság társadalmi problémáival foglalkozó tanulmány netes elérését eredményezné.

Az Erdélyi Magyar Adatbank egyben tudástermelést, szervezést és megjelenítést is végez. „Nemcsak arról van szó, hogy digitálisan meglévő tartalmakat rakunk fel, hanem embereket bízunk meg repertóriumok, válogatások elkészítésével, bibliográfiák összeállításával." – fűzi hozza a tartalomfejlesztés vezetője.

A jövőbeli tervek között szerepel a természettudományi vonal erősítése, egy román–magyar, magyar–román szótár beüzemeltetése. De a fő cél az erdélyi magyar könyvkiadók utóbbi tizenöt évben publikált legfontosabb könyveinek elérhetővé tétele. A kiadókkal együttműködve 200–300, Erdély társadalmával, kultúrájával kapcsolatos könyveket tennének elérhetővé az Adatbankon keresztül. Ami még biztos, egy ki-kicsoda elkészítése Erdély történelmével kapcsolatos személyiségek életrajzi adataival, 2000–3000 címszóval. Ez a terv remélhetőleg már a jövő félévben megvalósul.

Jelenleg a napi látogatók száma átlagban háromezer felett van. Idén a cél a napi kétezer kattintásnyi látogatottság elérése volt, míg 2007-re a 4000-es szintet szeretnék elérni. A szövegek a Magyar Elektronikus Könyvtár szabványának felelnek meg. Indexelésük révén az internetes keresők segítségével is ráakadhatunk az adatbankban található anyagokra.

„Van igény ezekre az információkra, szükség van ezekre az adatokra. Egy modern társadalom anélkül, hogy a saját viszonyaival ne legyen tisztában, nem működik." – vallja a történész.

Mihály Zsombor

vissza az elejére


Ne add, Uram Isten, most azonnal!

(3. oldal)

Kormányfők, népvezérek látványos gesztusokkal, célokkal állnak elő (némelykor épp azért, mert nehéz helyzetből akarnak kitörni), s nyilván az is megfordul a fejükben, hogy a megvalósult eredményt az ő nevükkel társítja majd a jövő.

A román–magyar történelemkönyv ötlete ilyen meggondolatlan – bár nem új –, „légből kapott" naiv elképzelés mostanság, amikor minden téren érzékelhető – ki is mondatott –, hogy az erdélyi magyarság ismét lehangoló, szomorú napokat, regresszív időt él meg. Parlamentben, megyei, városi szinten korábban ritka, megengedhetetlen sértések, támadások célpontja; a bolha-elefánt arányokat figyelembe véve: a román politikában és a közvélemény előtt nemegyszer első számú közellenségnek számít minden, ami a magyar nemzeti kisebbség jövőképében szerepelt és szerepel, s az is, ami, lévén rég esedékes követelés és ígéret, a törvényesség be nem tartása miatt, jó balkáni beidegződés szerint évek óta napolódik. Elég lenne egyetlen hét vagy csupán egy nap sajtóban, képernyőn gerjesztett hazugságait, túlkapásait felsorolni, hogy ne Európa felé, hanem vissza a múlt bugyraiban visszhangozzék a román parlament, a pártvezérek, az ortodox egyház diszkriminációt tartósító szava, felhördülése. S a demagógiának hányszor sikerült már megfordítania a szerepeket.

Egy ország nyilvánossága előtt büntetlenül lehet „a lovak nyelvét" emlegetni (ilyen helyzetben a swifti allegória „nyelvén" csakis a lovak pártján lehet állni, nem az emberi méltóságot korlátolt gőggel elvető többségi közgondolkodásén); az Európai Unióba már-már magabiztosan bevonulni akaró országbíró (országot fosztogatva féltő?) hagyományt követő honatyák »tesznek« az egyenjogúságra, és megvonják a szót magyar képviselőtársuktól, mihelyt emlegetni meri azt, amire az egész új Nagyrománia léte épül: a területszerzés után vállalt kötelezettségeket, amelyeket a polgári Európa szent elveit szem előtt tartva sem állt szándékukban betartani soha. A képlet a régi: nem tisztelik – mert le- és megtagadják saját történelmük tényeit; a miénkről pedig hallani sem akarnak. Az irredentának kikiáltott RMDSZ-képviselő (a képtelen minősítések is újraéledőben vannak), akit nemcsak joggyakorlásában korlátoztak, de ország-világ előtt megaláztak, nem hagyták, hogy a romániai „multikulturális" csúcsról, a Babeş–Bolyai Egyetem hazug európai hírveréséről véleményt mondjon.

Ez így volt nálunk gyermek- s ifjúkoromban, az apám életében is végig, ne csodálkozzunk hát rajta?! Csakhogy épp ennek a nemzetnek s a szellemében javíthatatlanul agresszív „nemzetállamnak" a történészei hangoztatják buzgón, hogy meg lehet s meg kell írni közös történelmünket – létezik-e ilyen „állat" egyáltalán? –, mindössze „mindkét oldalon meg kell találni a kulcsembereket… akik a kihívásnak, illetve a feladatnak megfelelően alkalmazkodni tudó szakembereket tudnak bevonni a munkába". Szóval, nem is maguk a szakemberek, hanem a „kulcsemberek" kell hogy a motorjai legyenek ennek a kampányszerű /gyors/futamnak. Ismerős lemez; külön keserves története van mind az ünnepélyesen deklamált megvalósulásoknak, mind a tankönyvekben a gyermekeinkre ráerőszakolt, elfogult „(h)ősi" példatárnak; az utóbbit, a kis engedményekben időnként kegyes oktatási minisztériumnak sikerült ’89 után is tovább tartósítania, rákényszerítenie a magyar nyelvű tagozatok tanulóira.

Magyar részről mindenképp marad a kétely. A gyorsított szemfényvesztés veszélyes buktatókkal járhat, s hosszú távon káros lehet. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy lehetetlen feloldani a két külön történelem folyamán (nem csupán szemléletről, beidegződésről van szó, hanem dokumentált tényekről) felhalmozódott feszültségeket. A történelemkönyvek bármelyik nemzet életében csak akkor tölthetik be fontos nevelési funkciójukat, ha a kialakult történelmi képet tiszteletben tarjuk. (Szász Zoltán). Ezek mind reális, nem „átmeneti" érvek, s homlokegyenest cáfolják az olyan öröklött, gyanúra okot adó vélekedést, miszerint „politikai akarattal" mindent: ezt is lehet. (Csucsuja István). Maszületett nyugat-európaiknak esetleg be lehet adni az internacionalista megbékélést szajkózó bölcsességet – a kolozsvári egyetem trikolór-évtizedeit és a mai „multikolórt" megélt történész vallja ezt? –, hogy (a nyolcvan valahány éve tartó, egyértelmű erőszakhullám és diszkrimináció után) arányosan kellene „visszafogni a szélsőségeseket".

Hol itt az esélyegyenlőség a történelmi, nyelvi dokumentáltságban, hát még a (történelmi) joggyakorlásban – s most ne a nemzeti érzékenységre gondoljunk, hanem a román vagy szlovák közoktatás tilalmaira. Holott ugyanazokból a forrásokból merít mindkét – a győztes s a vesztes – fél, az értelmezés mégis más, ellenkező előjelű. (Sipos Gábor). S szintúgy a takargatnivaló. Ki hall itt mindkét oldalon: kioktató, vádló, korlátokba kényszerítő (az „ikon" nevében gerjesztett ortodox hadjárat jó példa rá) felsőbbrendű hangot s tilalmat?!

A román elit, a történészek különösképp a legkisebb bűntudat nélkül, a hajdani győztes jogán (tudjuk, milyen győzelem volt) akarna belépni az Európai Unióba – a jelek, napjaink fájdalmas tapasztalata szerint is megtartva a diktatúrában beidegződött előjogait.

Különben minden olcsó handabandázás ellen szóló érv, hogy a többévtizedes német–francia együttműködés eredményeként is csak az 1945 utáni időszak egyetemes történelme szerepel közös kötetben.

Lászlóffy Csaba

vissza az elejére


A múlt fanyar íze

(3. oldal)

A távirányító gombjain zongorázva bukkantam rá a múltkorjában egy fura műsorra: hirtelen a múltban éreztem magam, egy fehér-fekete (helyesebben szólva: csupa szürke árnyalatú) világban. „Ötéves terv, négy és fél év alatt" – hirdette a szürke munkás és a szürke gép felett a szürke transzparens. Egy pillanatig azzal szórakoztam, hogy próbáltam mintegy „visszaidézni" magam abba a korba, elképzelni, milyen is lenne az életem. Aztán történt valami, amire nem számítottam: a képsor színes lett, és a rendszerváltás utáni első évek elevenedtek meg. És láss csodát: az a fura íz, a mondanivaló valóságszerűtlen zamata ottmaradt! Pedig itt nem volt semmi nyelvezeti rendellenesség.

Rövid gondolkodás kellett hozzá, de rájöttem: a szlogenek, a tartalom nélküli üres hurrá-beszéd az, ami néhány év távlatából bizsergeti józan idegeinket.

Ezek után már csak egy dologra vagyok kíváncsi: milyen érzéseim lesznek majd pár év múlva, ha visszatekintési szándékkal lepergetik előttem a mai híradók képsorait? Az „Európai Uniós csatlakozás" szósort, amely mostanában egyetlen hírösszefoglalóból sem hiányozhat…

És folyományszerűen: miért kell mindig a szlogenek, a látszatproblémák és a népet mantraszerűen álomba ringató üres fecsegés toluljon előtérbe?

Lesz-e egyáltalán megfelelő idő arra, hogy komoly emberek módjára, őszintén, komoly dolgokról beszéljünk egymással? Azt hiszem nem. A szavak mindig is a kábítószer szerepét játszották életünkben, és valahol ez rendjén is van: a révületre, a fájdalomenyhítő bódult állapotra szükségünk van, másképpen nem viselnénk el az életet. A józan pillanatokra vágyóknak pedig marad az utólagos felismerés, amikor fehér-fekete, vagy látszólag színes tévéműsorok, megsárgult, penészedő újságok hatására egy-egy pillanatra nyilvánvalóvá lesz a mindenkori múlt hamis, fanyar íze.

Ercsey-Ravasz Ferenc

Az oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

vissza az elejére


KITEKINTŐ


Diplomáciai offenzívát sürget a Baker–Hamilton jelentés
Bush iraki politikájának elutasításával ér fel

(4. oldal)

Az Irakban mielőbbi diplomáciai offenzívát sürgető kétpárti jelentés lényegében finom hangú megfogalmazása annak a széles körű elutasításnak, amelybe az amerikai elnök iraki politikája ütközik az Egyesült Államokban. A James Baker és Lee Hamilton által vezetett kétpárti bizottság ajánlásai a súlypontot a diplomáciára helyezik, amely még Washington megbízható szövetségesei szerint is a kelleténél kisebb szerephez jut George W. Bush politikájában.

A jelentés készítői új diplomáciai offenzívát sürgetnek még december 31. előtt. A fenti időpont rögzítése figyelemre méltó egy olyan dokumentumban, amely számos ajánlását tekintve meglehetősen homályos megfogalmazású: ez mintegy jelzi a sürgősségét a kormánytól elvárt új megközelítésmódnak.

A volt külügyminiszter (Baker) és a korábbi demokrata képviselő (Hamilton) által vezetett kétpárti bizottság jelentése úgy hangzik, mint egy „külpolitikai útmutató mérsékelt republikánusok számára" – vélekedett az amerikai hírügynökség diplomáciai tudósítója. A szövegből sugárzik a Bush első (és részben második) elnöki megbízatására jellemző – és bírálói által rövidlátónak nevezett – neokonzervatív politikai gondolkodás és az „impulzív stratégia" elutasítása.

Bár a jelentés arra a következtetésre jut, hogy nincs még minden veszve Irakban, a szerzők nyomatékosan bírálják Bush elnök hadvezetését és egész közel-keleti politikáját. Burkoltan azzal vádolják a kormányt, hogy „vakrepülést" végez, amidőn nem hajlandó potenciálisan hasznos kapcsolatok felvételére, s képtelen felfogni a közel-keleti problémák egymással összefonódó természetét, illetve az ezek megoldásában az Egyesült Államokra háruló vezető szerepet.

A bizottság úgy véli, Washingtonnak be kellene vonnia az iraki probléma kezelésébe az ellenfélnek tekintett Iránt és Szíriát, mégpedig előfeltételek nélkül. E két ország ugyanis befolyással bír Irakban, egyúttal pedig részben azonosak ottani céljaik az Egyesült Államokéival. A Baker–Hamilton bizottság szerint Washingtonnak kellene egy olyan regionális erőfeszítés élére állnia, amely az iraki és más közel-keleti problémák egyidejű megoldását célozza.

Busht egyelőre nem győzték meg a testület érvei. Brit kollégájával, Tony Blairrel tartott csütörtöki eszmecseréje után szkeptikusan nyilatkozott a bizottságnak arról a javaslatától, hogy az amerikai kormány lépjen közvetlen kapcsolatba Iránnal és Szíriával. Egy Irakot segítő nemzetközi értekezlet ötletét érdekesnek nevezte, ám gyorsan hozzátette: azon Iránnak és Szíriának mindaddig nincs keresnivalója, amíg támogatják a nemzetközi terrorizmust.

„A problémák megoldása érdekében tárgyalni kell" – jelentette ki Lee Hamilton, a bizottság társelnöke újságírók előtt. Szavai szerint a tárgyalások ténye még nem jelent engedményeket, és nem jelenti a „helytelen viselkedés" megjutalmazását. Pusztán tárgyalásról van szó, azt pedig semmi más nem pótolhatja – tette hozzá.

Társa a bizottság élén, James Baker egykori külügyminiszter arra emlékeztette az újságírókat, hogy annak idején 15 alkalommal utazott Damaszkuszba, míg végre sikerült engedményt kicsikarnia Izraellel kapcsolatban a szíriai vezetőktől. Ezzel egyértelműen arra célzott: ha muszáj, befogják az orrukat, ám eközben is tárgyalni kell.

A bizottság jelentésének közzététele előtt a Fehér Ház még arról beszélt, hogy fontolóra venné a tárgyalások megkezdését Szíriával és Iránnal, ha a testület ezt ajánlaná. Mindazonáltal a kormányzat egészében véve szkeptikusan viszonyul a Damaszkusszal és Teheránnal elérendő egyezség gondolatához. Kormánytisztviselők úgy vélik, Washington többet veszíthet, mint amennyit nyerhet Irán és Szíria diplomáciai párbeszéd általi felértékelésével. Egyúttal arra is felhívják a figyelmet, hogy Irán az amerikaiakkal létesülő kapcsolatok révén megpróbálhat előnyt kovácsolni magának a nukleáris programját kísérő diplomáciai játszmában.

Az Egyesült Államok azzal vádolja Szíriát és Iránt, hogy anyagilag támogatja a terrorizmust, és szítja a feszültséget a közel-keleti térségben. Washingtonnak csaknem három évtizede nincs diplomáciai kapcsolata Teheránnal. Tavaly pedig visszahívta damaszkuszi nagykövetét, így tiltakozva egy libanoni politikus, Rafík Haríri meggyilkolása ellen, amelynek hátterében Szíria ügynökeit sejti.

Egy nagykövet hazarendelése „általában az utolsó, nem pedig az első lépés, amelyet meg kell tenni" – mutatott rá Hamilton. Szavai szerint a Bush-kormány tavalyi húzása „csaknem a legbiztosabb módja annak, hogy ne jussunk ötről hatra".

Hozzá hasonlóan Baker is a diplomáciai pragmatizmus mellett tört lándzsát csütörtökön, amikor a washingtoni szenátus katonai bizottsága előtt beszélt. – Nem vagyunk annyira naivak, hogy azt gondolnánk, ebben az esetben talán segíteni akarnak – indokolta az Irán és Szíria bevonását célzó javaslatot. – Feltehetően nem akarnak segíteni. De mit veszíthetünk, ha azt mondjuk: összehívjuk Irak valamennyi szomszédját. Ha erre azt mondják, nem – akkor majd láthatja a világ, hányadán áll velük.

vissza az elejére


Diákokat toboroznak a világhálón elkövetendő bűncselekmények végrehajtására

(4. oldal)

Az internetre szakosodott szervezett bűnbandák az egykori szovjet titkosszolgálat, a KGB mintájára diákokat toboroznak a világhálón elkövetendő bűncselekmények végrehajtására – állítja egy pénteken Londonban nyilvánosságra hozott jelentés.

A McAfee informatikai biztonsággal foglalkozó cég tanulmánya szerint a bűnözők egyetemeken, számítógépes klubokban és online fórumokon kutatják fel a megfelelő, még egyetemi tanulmányaikat végzőket. Egyes bűnbandák más tanulmányi területen kiváló diákokat támogatnak abban, hogy végezzenek el számítógépes tanfolyamokat, mielőtt az üzleti életbe alvóügynökként beépítik őket.

A McAfee szerint a diákok komputeres vírusprogramokat írnak, belépőkódokat lopnak el, és pénzt mosnak a több milliárd dollárra tehető iparágban, amely manapság már jövedelmezőbb, mint a kábítószer-kereskedelem.

A bandák taktikája erősen emlékeztet arra, ahogy a szovjet ügynökök kereskedelmi konferenciákon, egyetemeken toboroztak szakértőket a hidegháború időszakában – állítja a jelentés.

A szervezett bűnözők kevesebb szakértelemmel és hozzáféréssel rendelkeznek a világhálós bűncselekmények elkövetéséhez, de van pénzük ahhoz, hogy megvegyék azokat az embereket, akik helyettük elvégzik ezt a munkát.

Kelet-Európában egyeseket a magas munkanélküliség és az alacsony bérek miatt tudnak az internetes bűnözésre rábírni. A hackerek olyan számítógépes vírusprogramokat készítenek, amelyek számítógépek millióit megfertőzve titkos információkat tárnak fel, vagy nem kívánt levélszemetet küldenek. A kémprogramok pedig a hitelkártyák számait és más személyes információit lesik ki, amit aztán csalók használnak fel. A bűnözők az interneten keresztül, a szociális segítőhálózatok adatbázisaiban pásztázva, emberek fotóihoz és személyes adataihoz jutnak hozzá. A megszerzett információkkal jobban kiválaszthatják támadásaik célpontját, és a hamis elektronikus levelekkel kicsalhatják az emberek hitelkártyáinak belépőkódjait. Hackereket bérelnek az üzleti kémkedésre is, ami egyre nagyobb üzletet jelent – írta jelentésében a McAfee.

Az informatikai cég jelentését az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) és európai titkosszolgálatok anyagaira alapozta.

vissza az elejére


Günter Grass minden lépését követte a Stasi

(4. oldal)

A Nobel-díjas írót, Günter Grasst hosszú időn keresztül „rendkívüli intenzitással" figyelte az egykori keletnémet állambiztonsági minisztérium, a Stasi. Ez tűnt ki abból a dokumentumból, amelyet az illetékes német szövetségi hivatal, az úgynevezett Birthler-hatóság hozott nyilvánosságra pénteken.

A fiatalkori Waffen-SS tagságát augusztusban beismerő Grass „NDK-s" megfigyelése már korábban ismert volt, bizonyos részletek azonban most először láttak napvilágot.

A Die Welt című konzervatív napilap által közölt dokumentum megnevezte az egykori hírhedt titkosszolgálatnak azt a munkatársát, akinek a világhírű német író nyomon követése „állandó feladata" volt. Eszerint Karlheinz Schädlich korábbi történészről van szó, aki személyes kapcsolatokat épített ki Grasszal. A keletnémet hatóságok ebből a célból lehetővé tették számára, hogy többször is az akkori Nyugat-Berlinbe utazzon, ahol az író lakott.

A nyilvánosságra hozott adatok egyértelművé tették, hogy a Stasi a nyolcvanas évektől a későbbi Nobel-díjas író minden lépését követni igyekezett. Az egykori aktákban Grass „az állam ellenségeként" volt feltüntetve. Az aktákkal együtt több olyan fotót hoztak nyilvánosságra, amelyeket az íróról készítettek az akkori NDK-ban tett utazásai során. Így több olyan felvétel került napvilágra, amelyek Günter Grass 1988-ban Weimarban és Erfurtban tett látogatásai során készültek. Az egyik fotón jól látható, amint a Stasi ügynökei már abban a pillanatban az író nyomába szegődtek, amikor Grass 1988-ban átlépte az akkori Nyugat-, illetve Kelet-Berlint elválasztó, friedrichstrassei határátkelőt.

Az elmúlt időszakban Waffen-SS múltja miatt hevesen támadott Nobel-díjas író egyelőre nem nyilatkozott a dokumentummal kapcsolatban.

vissza az elejére


Olasz megállapodás a homoszexuális párok törvényesítéséről

(4. oldal)

Az olasz kormány és szenátusi többsége pénteken megállapodott arról, hogy még 2007. január 31. előtt törvénytervezetet nyújtanak be a heteroszexuális és homoszexuális párok „tényleges együttélésének" jogi elismeréséről – közölte Romano Prodi kormányfő.

A miniszterelnök szavai szerint ez a megállapodás „alapvető előrelépés a kormánytöbbség programjának megvalósításában, és lehetővé teszi az emberek jogainak komoly és elmélyült megközelítését".

A „Civil szolidaritási paktum" bevezetése továbbra is vitatéma az olasz jobboldal és baloldal között, de a kormánykoalíción belül is, ahol a kommunisták, a zöldek és a radikálisok a törvény elfogadását szorgalmazzák, míg a kereszténydemokratáktól kivált baloldali centrum képviselői egyelőre húzódoznak ettől.

A kérdés még akár a 2007. évi költségvetés elfogadását is megakadályozhatta volna, mert a többség egy része be akarta venni a pénzügyi törvénybe, hogy a „ténylegesen együtt élők" ugyanolyan jogcímen örökölhessenek, mint a házastársak. A Prodi által csütörtök este kidolgozott kompromisszum ezt a lehetőséget kizárta, ugyanakkor a balszárny kielégítésére ki kellett tűzni a törvénytervezet időpontját.

Egy, 160 képviselő által aláírt törvénytervezetet a parlament elé terjesztett 2004-ben egy baloldali képviselő, de a Silvio Berlusconi vezette jobbközép koalíció által uralt törvényhozás nem tűzte azt napirendre.

A Vatikán határozottan ellenzi meleg párok együttélésének törvényesítését.

vissza az elejére


Viharos erejű szél söpör végig Franciaországon

(4. oldal)

Viharos erejű szél söpör végig nyugati irányból Franciaország északi részén: péntek reggel 51 megyében a második legerősebb fokozatú, narancsszínű készültség lépett életbe, az Atlanti-óceán partján 40 ezer háztartásban szünetelt az áramszolgáltatás.

A Météo France tájékoztatása szerint az óceán felől óránkénti 140 kilométeres sebességű széllel kísért eső halad Franciaország belseje felé a Rennes és Lille közötti tengely mentén, ezért az ország teljes északi részén narancsszínű vészjelzés lépett életbe.

A tengerparti Vendée megyében a délelőtt folyamán 110 esetben hívták segítségül a tűzoltókat, a települések utcáin félméteres víz hömpölygött. Az utakon leszakadt faágak nehezítették a közlekedést. Egy fa egy gyereket szállító iskolai buszra dőlt, személyi sérülés nem történt. Felborult kamionok miatt néhány hidat lezártak az ország nyugati városaiban. Az óceán mentén jelenleg 40 ezer háztartásban szünetel az áramszolgáltatás.

Az oldalt szerkesztette: Papp Annamária

vissza az elejére


KÖRKÉP


Rendkívüli kongresszus előtt az SZDP
A kolozsvári csoportnak nincsenek saját jelöltjei

(5. oldal)

Megerősítheti pozícióját Mircea Geoană, a Szociáldemokrata Párt (PSD) két évvel ezelőtt pártvezérré avanzsált elnöke, aki úgy tűnik, a hét végi rendkívüli PSD-kongresszus után annak ellenére folytathatja megbízatását, hogy a belpolitika meghatározó véleményformálóinak a többsége gyenge kezű, befolyásolható, bábelnöknek tartja.

A kilencvenes évek derekán washingtoni nagykövetként fényes diplomáciai karriert elkezdő Geoană életében a két évvel ezelőtti pártkongresszus hozott gyökeres változást. Akkor a kolozsvári csoport segítségével sikerült esélytelennek számító jelöltként kiütnie a ringből a párt alapítóját, Ion Iliescut. Az egykori Nemzeti Megmentési Front atyjához hasonló PSD-s „nehézfiúkat" megviselte az „oktondi" Geoană sikere, ezért az elmúlt két évben erőteljes belharcok indultak. Ezek adott pillanatban a kettészakadás rémképét vetítették előre. A szakadár törekvéseket azonban Geoanănak sikerült idejekorán megzabolázni, ráadásul most már a legutóbbi kongresszus nagy vesztese, Ion Iliescu is úgy tűnik, hogy beállt Geoană csapatába azzal, hogy elfogadta a tiszteletbeli elnöki funkciót.

Nem kizárt a meglepetés
A hétvégén ugyanis a küldöttek várhatóan módosítják majd a párt alapszabályzatát, és létrehozzák a tiszteletbeli elnöki tisztséget. Ion Iliescu már bejelentette, hogy ezt a megbízatást szívesen vállalja. Geoană újraválasztása is biztosnak ígérkezik, de a pénteki Curentul például úgy tudja, hogy meglepetést készít a PSD és a román politika egyik leghírhedtebb intrikusa, Viorel Hrebenciuc. A lap tudni véli, hogy ő áll Sorin Oprescu jelöltetése mögött. Az orvos-politikus egyébként nem számít esélyesnek, mivel párton belüli támogatottságát 30 százalékra becsülik, de a legutóbbi kongresszusból tanulva, jobb ha nem tekintünk kizártnak egyetlen lehetőséget sem.

Az elnöki funkcióra pályázó harmadik jelölt szintén a „nehézfiúk" közül került ki, ő Antonie Iorgovan, aki Ion Iliescu egyik leghűségesebb embere. Oprescuval együtt ők ketten kötődnek szervesen a párt múltjához. Ezért a PSD arculatváltását szorgalmazók úgy értelmezik, hogy Geoană megválasztása a legerősebb ellenzéki párt megújulásának folytatását jelentené, míg a két ellenjelölt bármelyikének a diadalmaskodása a korrupciótól, és a múltrendszer „betegségeitől" kísértett PSD feltámadásával lenne egyenértékű.

Mitrea is biztos befutónak látszik
A kongresszus másik nagy tétje a főtitkári tisztség megszerzése. Erre is hárman versengenek, a funkciót jelenleg betöltő Miron Mitrea, valamint Titus Corlăţean és Şerban Nicolae. Hármójuk közül Mitreanak van a legnagyobb esélye arra, hogy győzzön, hiszen ő Mircea Geoană csapatába tartozik. A bukaresti sajtó szerint a volt szállításügyi miniszter a köréje tömörülő csoportosulás támogatásáról biztosította Geoanăt, ha ő is garantálja neki a főtitkári tisztséget. Sokak szerint e poszt megszerzése nagyobb téttel bír, mint a pártelnöki funkció, hiszen a főtitkár az, aki összehangolja a tagokat, ezért olykor nagyobb hatalomra tehet szert, mint a szervezet frontembere.

A PSD alelnököket is választ, ezek egy-egy fejlesztési régiónak megfelelő területért felelnek majd. Újdonságnak számít, hogy létrehozzák a területi elnökök konzultatív tanácsát. Az RMDSZ-ben már a kezdetek óta működő TEKT mintájára létrehozott testületben a megyei szervezetek elnökei kapnak helyet, de a tiszteletbeli elnök is része lesz majd az új vezetőségi bizottságnak.

A Ioan Rus által vezetett kolozsvári csoport tehát továbbra sem jelöl közvetlen soraiból személyeket a párt élére, megelégszik a háttérből történő irányítással. Ez azzal magyarázható, hogy a PSD egyik belső felmérése szerint a tagság zöme Ioan Rust a miniszterelnöki tisztségben látná szívesen. A pragmatikusságával jeleskedő volt belügyminiszter pedig úgy tűnik, szívesebben vállalná a kormányfőséget, minthogy kitegye magát a pártcsatározások kegyetlen birkózásának. A felmérés révén tulajdonképpen a szociáldemokraták árnyékkormányt állítottak fel, de egyelőre kevés reményük fűződik egy sikeres választási szerepléshez, mivel a PSD népszerűsége még mindig csak 20 százalék körül mozog.

Borbély Tamás

vissza az elejére


Szexbotrányba keveredett Verheugen EU-biztos

(5. oldal)

Imázsválsággal küzd Gunter Verheugen, az Európai Bizottság egyik alelnöke. A német sajtó állítja: kompromittáló felvételekkel rendelkezik, amelyeken a biztos kabinetfőnökével együtt a nudizmusnak hódol.

Az uniós intézmények bürokráciája ellen harcoló Verheugentől most újabb nyilatkozatot várnak, amelyben megcáfolná a pletykákat, miszerint viszonya van kabinetfőnökével. A német Focus magazin lesifotósainak állítása szerint birtokukban vannak az idillt megörökítő képek, a sajtó azonban eddig „tartogatta a bombát".

Az ügy rendkívül rossz fényben tünteti fel az EU-biztost, illetve a bizottságot is, amelynek tagja. Amennyiben napvilágot látnak a felvételek, nemcsak azt bizonyítják majd, hogy a biztos viselkedése összeegyeztethetetlen magas tisztségével, hanem azt is: Verheugen hazudott egy korábbi nyilatkozatában, amelyben cáfolta, hogy munkatársával valamiféle személyes kapcsolata volna. A kabinetfőnök hölgyet maga Verheugen alkalmazta ez év áprilisában. Félő, hogy Verheugen számos tagadhatatlan szakmai eredménye feledésbe merül, az EU-polgárok pedig csak a házasságtörő szószegőt látják benne, ez pedig az általa vezetett intézményre is rossz fényt vet majd.

vissza az elejére


Kiegyeztek a liberálisok és a demokraták
Voiculescu: a PD ki akar lépni a kormányból

(5. oldal)

Traian Băsescu ultimátumának hatására a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) végre megegyezett a kereskedelmi és gazdasági minisztérium sorsáról. A tárca a liberálisokhoz kerül, vezetője pedig Varujan Vosganian lesz. Lapzártakor még folytak a tárgyalások a Konzervatív Párt (PC) kilépésével megüresedett többi tisztség szétosztásáról.

– Kedveseim, péntek déli kettőig adok időt arra, hogy megoldjátok a kereskedelmi minisztérium utódlásának kérdését – hangzott el Traian Băsescu tegnapi ultimátuma, amellyel Dan Motreanu (PNL) mezőgazdasági miniszter eskütétele alkalmával fenyegette meg a két pártelnököt. A liberálisok és a demokraták tárgyalóbizottsága végül másfél órás egyeztetés után eldöntötte: az árván maradt tárca a liberálisoknál marad, a demokratáké pedig a „többi". Eszerint a PD rendelkezik az államtitkári és az ügynökségek vezető tisztségeivel, ami pedig a hatóságokat illeti, ezeken osztoznia kell az RMDSZ-szel is. A sajtónak kiadott közös közlemény szerint a PD támogatja a liberálisok jelöltjét a kereskedelmi tárca élére. Ez Varujan Vosganian, akit várhatóan jövő héten hallgat meg a parlament. A T.Ház megkérdezésére Vosganian esetében azért kerül sor, mert – Motreanuval ellentétben – nem ugyanannak a pártnak a jelöltje pályázik a tárcavezetői tisztségre.

„Megoldódott" az egykori PC-s államminiszteri tisztség helyzete is: ezt – saját kérésükre – a demokraták kapják, de nem tartanak igényt rá. Vagyis mind az őket kezdettől fogva megillető, mind a PC-től megörökölt funkciót „befagyasztják", így jelenleg egyetlen miniszterelnök-helyettes van a kormányban, az pedig Markó Béla.

Ismeretes, a D.A.Szövetségen belüli nézeteltérések akkor borították fel az eredeti egyezségeket, amikor a demokraták zokon vették, hogy a liberálisok alkotmányértelmezése szerint csak a demokrata jelöltet, a kereskedelmi minisztérium vezetésére felkért Mircea Toadert kell a parlamentnek megszavaznia, a PNL-seket pedig nem. A válság akkor érte el tetőpontját, amikor a kormány úgy döntött: a kereskedelmi minisztériumhoz tartozó Ipari Privatizációs Hatóságot (OPSPI) a liberális Teodor Atanasiu vezetése alatt álló Állami Privatizációs Hatóság (AVAS) hatáskörébe helyezi át.

Konzervatív párti források szerint ez a megegyezés csupán látszatból történt, a színfalak mögött Emil Boc és pártja a kormányból való kilépést fontolgatja. Dan Voiculescu PC-elnök első kézből származó értesüléseit Boc azonnal cáfolta. Azt viszont elmondta: a mai országos vezetőtanácson megerősítik a PD együttműködési szándékát a Teodor Stolojan vezette Liberális Demokrata Párttal (PLD).

Sz. K.

vissza az elejére


Letette hivatali esküjét az új mezőgazdasági miniszter

(5. oldal)

Letette hivatali esküjét pénteken Dan Motreanu új mezőgazdasági miniszter, aki a PNL-en belüli belső harcok miatt menesztett Gheorghe Flutur helyét foglalja el. A 36 éves új miniszter Szászvárosban született, egyetemi tanár, végzettsége szerint történész. Amint Băsescu is rámutatott a beiktatási ünnepségen, az új miniszter legfőbb feladata, hogy biztosítsa a kifizetési ügynökségek működési hatékonyságát az európai uniós támogatások minél nagyobb mértékű felhasználása érdekében.

Az 1-es, 5-ös oldalt szerkesztette: Székely Kriszta

vissza az elejére


KÖRKÉP


Fehér megye
Vízhálózatokat korszerűsítenek

(6. oldal)

Három vidéki település ivóvízhálózatát építették ki Fehér megyében, a befektetés összértéke 2,7 millió euró. Ion Dumitrel, a Fehér Megyei Tanács elnöke elmondta: a befektetés egy kormány által finanszírozott összetett program része, amely hét Fehér megyei vidéki település vízellátórendszerének kiépítését vette tervbe. Ebből hármat – a tátéit, az alsótatárlakait és a szancsalit – már működésbe is helyeztek.

A tátéi és alsótatárlakai vízhálózat kiépítésébe befektetett összeg eléri a 760 ezer eurót, amelyből a hálózat létrehozásán kívül 20 utcai vízvezetéki kutat szereltek fel, és korszerű víztárolókat építettek minden helyiségben. Szancsalon 11 kilométeres hosszúságban fektettek le csöveket, építettek korszerű víztárolót, hogy biztosítsák a lakosság számára szükséges vízmennyiséget.

A megyei tanács adatai szerint a közeljövőben további két vízhálózat munkálatait fejezik be a megyében Magyarbényén és Marosnagylakon, és a tervek szerint jövőre elkészül az ivóvízhálózat Alkenyéren és Alvincen is.

vissza az elejére


9 millió euró útjavításra Gyulafehérváron

(6. oldal)

Jövőre kezdik el a 81-es európai út részét képező gyulafehérvári terelőút korszerűsítését az erre a célra kiutalt 9 millió eurós pénzalapból. Mircea Hava polgármester szerint a tervet a helyi hatóságok a Turisztikai, Építésügyi Minisztériummal együttműködve valósítják meg. Hozzátette: a Gyulafehérvári Polgármesteri Hivatal finanszírozta a megvalósíthatósági terv és műszaki rajzok elkészítését. A korszerűsítési munkálatokhoz szükséges 9 millió eurós összeget a minisztérium biztosítja majd.

A terelőút felújítását tavasszal kezdik el, és másfél év alatt kell befejezniük. A tervek szerint az út kétsávos lesz, ezenkívül járdaszigeteket és parkolókat is kialakítottak, valamint az esővíz elvezetésére szolgáló rendszert, amellyel az esetleges árvízkárokat szeretnék csökkenteni.

A gyulafehérvári terelőút nyolc kilométer hosszú, igen forgalmas útszakaszként tartják számon.

vissza az elejére


Tíz sípálya épül Lepuson

(6. oldal)

Világbanki hitelből finanszíroznák a tavaly turisztikai központtá nyilvánított Lepus fejlesztési munkálatait. A projekt tervei szerint tíz sípályát építenének ki, korszerű műhó előállító berendezésekkel és kábeles felvonókkal felszerelve.

Ion Dumitrel, a Fehér Megyei Tanács elnöke Gyulafehérváron találkozott Ana-Maria Mihăescuval, a Világbank romániai kirendeltségének vezetőjével a település turizmusát fellendítő projektről. A tanácselnök elmondta: a Világbank képviselői támogatnák a fejlesztési projektet. Ezt követően számos megbeszélésre és egyeztetésre kerül majd sor, hogy a legelőnyösebb támogatási formát válasszák ki a tervezet megvalósításához.

A tanácselnök szerint a Fehér Megyei Tanács által kezdeményezett Lepus-projekt számos korszerűsítő munkálatot feltételez, ami a közszállítást, kommunikációt, vendéglátást illeti, de természetesen korszerűsítik a már kialakított sípályát is. A helyi hatóságok további tíz pálya kiépítését tervezik, amelyekből három a környékbeli lejtőket kötné össze. Az a síelő turista, aki egy nap alatt minden pályát kipróbál, összesen 14 km-t síelhet, amint az összes sípálya kiépítése befejeződik.

vissza az elejére


A jó cselekedetek fája
Fény a torockói Szent Teréz Gyermekvédő Otthonban

(6. oldal)

Borongós tél eleji időben a Duna tévé időjárás bemondónőjének üzenetével vágunk neki Nagyenyedről a régi rossz útnak Torockó felé: „Aki ma meglátja a napfényt a Kárpát-medencében, szerencsés ember." Már Szentgyörgyön vagyunk, ahol adventi hangulat fogad. Koppándi Botond unitárius lelkész invitál az asszonyok közé, akik a tiszteletes asszonnyal éppen adventi koszorút és kopogtatókat készítenek. Közben megtudjuk: telefonon kerestek Kolozsvárról a hírrel, hogy a torockói Szent Teréz Gyermekvédő Otthonba budapesti adományozók érkeztek. Azonnal nekiindulunk.

A Székelykő tövében csaknem két éve működik a Ház, amely a negyedik volt a sorban. Ott tudtuk meg, hogy már a tizenharmadikat is felavatták Szárhegyen, sőt újabban Böjte Csaba atya Kárpátalján is létesített egyet. Tárva-nyitva álló kapu előtt adományokkal megpakolt autók várakoznak. Tamás Márta nevelőnő fogad, aki kezdettől itt volt és átélte az indulás minden nehézségét. Csaba atya segítségével vásárolták meg a régi házat és a telket, majd Cangleton angol kisváros segítőkész polgármestere és sokan mások hozzájárulásával építették fel az újat. Volt olyan magyarországi taxisofőr, aki bankkölcsönt vett fel, és megépített két fürdőszobát. A gyerekek által készített, mikulás ünnepi és karácsonyi hangulatú díszekkel ékesített nagy ablakok mögött a kellemesen meleg tágas nappaliban folyik az élet. A 22 takarosan öltözött gyermek – Marika, Hunor, Józsika, Daniela, Brigitta, Lacika, Márta, Jutka és a többiek – éppen együtt ebédel az adományozókkal. Azonnal körülvesznek bennünket, kedvesek, nyílt tekintetűek. Nemrég fejezték be kis mikulási műsorukat, amit a támogatók tiszteletére készítettek elő.

A nagy család
A nappali falán papírból kivágva a „Jó cselekedetek fája". Valóban ez jellemzi az egész csapat munkáját. Kiss Ernő Marosvásárhelyről nevelőként dolgozik, de van helybéli nevelőnőjük és szakácsnőjük is. A dévai központ a mai napig segít, de arra törekednek, hogy önellátókká váljanak. Az idén ilyen szellemben oldották meg a téli tűzifa kérdését is. A gyerekek nehéz sorsú, veszélyeztetett családi környezetből, sokszor félárvaként, árvaként kerülnek az otthonba. Nincs sok gond velük, mert egymást segítik és mindig akad a 22 közül, aki azt mondja, hogy köszönöm, vagy éppen egy hálás puszit ad. Reggelente a gyerekek óvodába-iskolába mennek, délutánonként és a szünidőben közösen dolgoznak a veteményeskertben és szedik a gyümölcsöt. A délutáni szabadidőben fociznak, íjászkodnak, versenyt futnak, sétálhatnak a faluban vagy a barátjukhoz mennek látogatóba. A „nagy család" bizalommal engedi el őket, mert tudnak viselkedni. A nagyobbakkal a Kolozsvári Magyar Színházba is el szoktak látogatni Bogdán Zsolt és Hatházi András segítségével. A kezdeti előítéletek után most már a faluban is szívesen fogadják őket. A falubeli Zsuzska asszony véleménye szerint is okos gyermekek és jól viselkednek. Az iskolában akadnak ugyan problémák néhányukkal, olvasással, írással, beszéddel, ez a tanároktól nemegyszer különleges törődést igényel, sőt logopédus segítségét is igénybe kellett venni. Nem szabad elfelejteni, hogy ők mindnyájan valahol lelkileg sérültek, de jó úton haladnak a gyógyulás felé.

Az indíttatás
Az adományozók Szekszárdról és Esztergomból már hetedik alkalommal jöttek, és állandó támogatóknak számítanak. Ezúttal éppen Mikulásra érkeztek, értékes ajándékaikkal. A budapesti Vernes György és Kéri György a dévai központot is meglátogatták már. Kezdetben azért is szabadkoznak, hogy a nevüket megemlítjük. Barátok, és az adományokat is baráti körből gyűjtik össze. Az indíttatásról faggatom őket. Egyikük felesége, aki korán meghalt, tanárnő volt, nagy baráti körrel, és mindig szívesen segítettek a hátrányos helyzetű gyermekeken. Ezért könnyű volt ráérezni az itteni helyzetre, ahol Csaba atya szellemisége hat, és ebből ők is nagyon sokat tanultak. A másik Gyuri visszaemlékszik gyermekkorára, ahol a nagycsaládban, ha valamit kaptak, mindig elosztották és természetes volt, hogy segítettek egymásnak. Ezt a szellemet felnőttkorukra is átmentették, így természetes volt, hogy összefogjanak. Azt csodálják, hogy annyiféle gyermek van itt együtt, és mégis igen jól megvannak.

Torockóról lelkiekben feltöltődve, óvatosan, gödörből gödörbe haladunk kocsinkkal Szentgyörgy felé. Egyszer csak sebesen elhagy bennünket egy EU-s jelzésű terepjáró, benne az integető gyermekek a „nagy családból". Sétálni viszik őket a Kőköz és Nagyenyed felé a budapestiek. Ebben a pillanatban a sötét felhők közül, az Ordaskő felől egy foltban felragyog a Nap, és megvilágítja a Székelykőt. Íme, a csoda megtörtént és mi szerencsés részesei voltunk néhány órán át egy egészen más világnak.

Bakó Botond

vissza az elejére


KÖRKÉP


Kutatóállomások száz hektáron

(7. oldal)

Nicolae Flaviu Lazin mezőgazdasági államtitkár pénteken Kolozsváron kijelentette: a mezőgazdasági és kertészeti kutatóállomások – így a kolozsvári is – nem szűnhetnek meg, ám be kellene érniük 100 hektár, kimondottan a tudományos kutatások lefolytatására szánt földterülettel. Az ezt meghaladó területet pedig vissza kell szolgáltatni az azt igénylő tulajdonosoknak. – Romániában a hetvenes-nyolcvanas években egyre-másra alapítottak kutatóállomásokat a gazdáktól elkobzott földterületeken. A kutatóállomásoknak csak a tudományos kutatással kell foglalkozniuk, nem pedig a termeléssel.

vissza az elejére


Vezetőképzés Kolozsváron

(7. oldal)

Háromnapos továbbképzésre jött Kolozsvárra tizennégy erdélyi megye vezető tisztséggel bíró mezőgazdasági szakembere, akik Nicolae Flaviu Lazin mezőgazdasági államtitkárral tartanak megbeszélést, a mezőgazdaságot a csatlakozás után érintő kihívásokról. Szó lesz a zöldség- és gyümölcstermesztésről, a tej- és hústermelésről, az agrárpolitikai irányelvekről, az értékesítési módozatokról, valamint a vidékfejlesztési összegek lehívásáról.

A képzés után a mezőgazdasági igazgatók vezetői és azok helyettesei részt vesznek egy tesztvizsgán, majd a tanfolyam anyagát egy tájékoztatóban foglalják össze, amelyet az említett szakemberek otthon ismertetnek meg munkatársaikkal.

N.-H. D.

vissza az elejére


Ünnepel az Ursus

(7. oldal)

A hazai sörkirály ötödszörre járul hozzá a kolozsvári Széchenyi/M. Viteazul tér év végi ünneplőbe öltöztetéséhez – jelentette be Ioan Pop igazgató. A karácsonyi hangulatot több mint 80 ezer villanyégő és fényszóró biztosítja, a beruházás értéke meghaladja a 15 000 új lejt.

A cég közösségtámogatással is foglalkozik: például faültetést támogat (legközelebb szombaton délben a gyár dolgozói a Sétatéren ültetnek csemetéket), a középiskolások között a mértékletes életvitelt népszerűsíti, és egyetemista diákok számára az idén is az Ursus kirendeltséggel rendelkező öt városban a teljes tanévre szóló ösztöndíjakat adományozott. A kolozsvári állami egyetemeken kiváló eredményeket elértek 10 fiatalnak tegnapelőtt Emil Boc polgármester nyújtotta át a fejenként 4000 új lejt érő elismerő okleveleket. A kitüntetettek között egy magyar is található: Betuker István, a Képzőművészeti Egyetem Festészeti szakának negyedéves hallgatója.

Kiváló termelési eredményeiért és kommunikációs munkájáért az Ursus bekerült a nemzetközi szakberkekben magas elismerésnek számító Superbrands kiadványba. Ezzel a címmel a világ 55 országában leglátványosabban fejlődő termelőket jutalmazza az erre hivatott semleges bizottság – ismertette a közvéleménnyel az újdonságot Mugur Nicolae brand-menedzser.

Ö. I. B.

vissza az elejére


Alakulóban a testvértelepülési kapcsolat
Kövend

(7. oldal)

Kövendi és várfalvi lakosokból álló kis csoport látogatott nemrég a magyarországi Balatonakalira. Céljuk: a Kövend és Balatonakali települések közötti kapcsolatok megteremtése. Valentini Attila kövendi független helyi tanácsos röviden beszámolt az út eredményéről.

Noha Várfalvát és Bágyont már jó ideje szoros szálak fűzik különböző anyaországi településekhez, Kövendnek mindeddig nem voltak ilyen jellegű kapcsolatai. Ezért november végén egy négytagú delegáció (Kanyaró Pál Várfalva polgármestere, Székely Miklós kövendi unitárius lelkész, Kiss Zoltán, a volt helybéli unitárius lelkipásztor fia és Valentini Attila független tanácsos) látogatott az anyaországi településre. A kis csoport konkrét szándékkal indult a nagy útnak: testvértelepülést szerezni a mindeddig „árva" Kövendnek.

– Nagyon örvendünk, hogy ezzel az úttal nyithattunk Magyarország irányába. Köszönjük a polgármester úrnak is, hogy velünk tartott és tapasztalatával segít bennünket – nyilatkozta Valentini.

Balatonakaliban Kemendy Miklós polgármesterrel, valamint Királyhegyi Ottilia művelődésszervezővel folytattak hivatalos tárgyalásokat különböző gazdasági, kulturális és EU integrációs témakörökben. A vendéglátók megígérték, hogy szakmai segítséget bármikor készek nyújtani a lehető legtöbb téren. A tervek szerint májusban Balatonakaliról utaznak Erdélybe küldöttek

A delegáció Hódmezővásárhelyre is ellátogatott, Kiss Zoltán közbenjárásának köszönhetően, akinek testvére az anyaországi település unitárius lelkésze. Noha több kövendi személy Hódmezővásárhely tiszteletbeli polgára, remélik, hogy a jövőben e kapcsolat nemcsak egy oklevélben fog megnyilvánulni, mondta a tanácsos.

Ladányi Emese Kinga

vissza az elejére


Torda
Az ajándék mellé szeretet is kell
Mikulás-ünnepély önálló magyar iskola-várásban

(7. oldal)

Az ótordai református templomban rengeteg apró kisiskolás gyűlt össze szerda délben, hogy várják a Mikulást, és szeretetet lopjanak a szívekbe. A közel egyórás műsor keretében majdnem száz Aranyosvidéki magyar kisdiák szavalt és énekelt. A Petőfi Társaság, az ótordai egyházközség és a Hiperborea Kiadó jóvoltából a gyermekek nem tértek haza üres kézzel.

Az ótordai templom minden padja megtelt a déli órákban. Büszke apukák, elérzékenyült anyukák, unokáikat ölben tartó nagyszülők, kíváncsi szemű óvodások kísérték figyelemmel a Teodor Murasanu Általános Iskola legkisebbjeinek műsorát.

– Emlékezetes marad számunkra az, hogy gyerekek, pedagógusok és szülők így együtt lehetünk. Jó nekünk áldást kérni így közösen Istentől. Nagy öröm a felnőttek számára, hogy ti itt vagytok – jelentette ki Nagy Albert református lelkipásztor. Hozzátette, reméli, elérkezik majd az a pillanat, amikor a mi iskolánkban gyűlhetünk össze, amennyiben a 2007–2008-as tanévben végre megalakul az önálló magyar iskola.

Az imát követően az elsős, másodikos, harmadikos és negyedikes kisiskolások osztályonként egy-egy kis zenés-verses összeállítást adtak elő tanítónőik, Antal Lenke, Dunai Erzsébet, Fodor-Kiss Annamária és Németh Margit betanításával.

A kicsik hókastélyról, aranyszívről, teli kiscsizmáról, piros almáról, csörgő dióról, nagyszakállú hópihéről, Micimackóról, Mikulás-zsákról, hófehér világról, égi útról, aranykönyvről énekeltek és szebbnél szebb verseket mondtak, felelevenítve Miklós püspök alakját, és körvonalazva az ünnep fontosságát: az odaadó szeretet nélkülözhetetlenségét.

– Nem az a lényeg, hogy hozott-e ajándékot vagy sem Mikulás, hanem az, hogy a szeretet a szívünkben van. Mert hiába van ajándék, ha szeretet nincs – jelentette ki az ajándékok kiosztása előtt a lelkipásztor.

vissza az elejére


Buszbérleteket is hozott a Mikulás

(7. oldal)

A Mikulás a tordai, magyar tagozattal is működő iskolákat is meglátogatta. A Petőfi Társaság segítségével az Illyés Alapítványtól sikerült egy 5 500 RON értékű támogatást nyerni, amelyet 133 ingázó diák között osztottak szét. Támogatásban részesült több, Aranyosbogátról, Harasztosról, Aranyosgyéresről, Mészkőről, Komjátszegről, Sínfalváról, Csánból, Szentmihályról, Várfalváról, Rákosról, Keresztesről, Aranyospolyánból, Kövendről, Újtordáról, Tordatúrról és Aranyosegerbegyről ingázó tanuló. Ezek fejenként egy-egy havi bérlet árát vehették át Dumitriu Annától, a Petőfi Társaság ügyvezető elnökétől.

Öt éve, Mikulás és karácsony táján, az Illyés Alapítvány segítségével megajándékozzák lehetőségeik szerint a Tordára ingázó magyar diákokat, mondta az elnök.

(ladányi)

vissza az elejére


Fehérek a taxik, de mégsem

(7. oldal)

A város vezetősége és a taxis vállalatok képviselői megegyezésre jutottak a helyi taxik színének tekintetében – tudtuk meg Boros János alpolgármestertől. Bár egy korábbi városi tanácsi határozat kimondta, hogy január elsejétől a kolozsvári fuvarozók autóinak fehér színűnek kell lenniük, a határozatnak – amint azt a Szabadság is megírta – nem kell eleget tenniük a taxisoknak. Kötelesek lesznek viszont két hónapon belül autóik tetejét fehérre festeni – tudtuk meg a városi elöljárótól.

Ez a megoldás valahol mindkét félnek megfelel, hiszen egyrészt a városkép is szépül az „egyenruhás" taxiknak köszönhetően, másfelől pedig a „színes" autókkal fuvarozóknak sem kell lefesteniük azokat, hiszen a fehér tető könnyen megoldható egy, a teljes lefestésnél lényegesen olcsóbb fehér fólia alkalmazásával.

A megbeszélésen az összes helyi taxis vállalat képviselője jelen volt, a közösen elfogadott határozat-tervezet pedig a jövő keddi tanácsülés napirendi pontját képezi. Ennek értelmében a fehér kocsitető márciustól válna kötelezővé. Azt is megtudtuk: márciusig a polgármesteri hivatal nem ad ki újabb taxisengedélyeket a már jelenleg érvényben lévő mintegy 3000 mellé.

(balázs)

vissza az elejére


Nagyvenyimi ajándékok a bogártelki óvodásoknak

(7. oldal)

A magyarországi Nagyvenyim község Egeres testvértelepülése. Immár harmadik éve, hogy a nagyvenyimi Télapó ajándékokkal kedveskedik a gyermekeknek. Az ajándékozó küldöttség járt már Inaktelkén, tavaly Mákófalván, az idén pedig a bogártelki kisgyermekek örvendeztek a nagyvenyimi önkormányzat jóvoltából eljuttatott ajándékoknak. A küldöttséget, mint minden évben, Rauf Pál polgármester vezette, kíséretében volt Szabóné Lőrincz Ilona képviselő asszony, a Kulturális és Oktatási Bizottság elnöke, Varga István nagyvenyimi vállalkozó és Erős Lajos, a község lakója.

vissza az elejére


DESWAT avagy árvízmegelőzés

(7. oldal)

A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak az amerikai Lockheed Martinnal, a DESWAT (DEStructiv WATers) elnevezésű projekt vezetőjével együttműködve sikerült megvalósítani az áradásveszélyt megelőző program első szakaszát. A DESWAT rendszer célja az országos hatóság infrastruktúrájának korszerűsítése, az eredményesebb vízügyi megfigyelések és áradásveszély előrejelzése, valamint a riasztóberendezések felújítása.

Az elmúlt időszakban közel hatvan ilyen megfigyelőállomást szereltek fel megfigyelő-berendezésekkel, amelyekkel az egyik országos vízgyűjtő medencét tartják felügyelet alatt. A tervek szerint 2008 végéig újabb Regionális Előrejelző Központokat fognak létrehozni a további tíz vízgyűjtő terület megfigyelésére.

Az oldalt szerkesztette: Újvári Ildikó

vissza az elejére


ÉLŐ EMLÉKEZET


Katona Szabó István:
A megfélemlítés éve (1949)
Részlet a Nagy hazugságok kora című készülő önéletírásból

(8. oldal)

Azon a nyáron, nem sokkal hargitafürdői nyaralásunk után, jelentkeztem Grépály doktornál a marosvásárhelyi klinika TBC osztályán. A vizsgálatok és a laboratóriumi leletek láttán Grépály doktor megnyugtatott, hogy bátran hazamehetek, és betegszabadságom letelte után visszamehetek a szerkesztőségbe. Ezután hivatott Bukarestbe Révy Ilona, hogy elküldjön egy neves orvos ismerőséhez, aki a férjét is kezelte. Hajdu Zoltán kísért el az orvoshoz, akinek nevére már nem emlékszem, de annál jobban a névtáblájára, melyen ezt a felírást olvashattam: „medic evreu" – ami azt jelentette: zsidó orvos. Nem értettem, miért különbözteti meg magát valaki 1949-ben? Hajdu Zoltán, aki jól ismerte a bukaresti viszonyokat megmagyarázta, hogy Antonescu idején a zsidó orvosoknak ezt kötelező volt feltüntetni utcai névtáblájukon. Csak azon csodálkozott, hogy a neves orvos még nem cserélte le régi névtábláját. Az orvos gondosan megröntgenezett, s miután megmutattam a vásárhelyi klinikán kiadott leleteket, megerősítette Grépály doktor diagnózisát, csak arra figyelmeztetett: az ilyen eseteknél gyakran előfordul, hogy a folyamat aktivizálódik, ezért legalább három havonta felülvizsgálatra kell menni. Ezt mondhatta Révy Ilonának is, aki közölte velem, hogy menjek vissza Kolozsvárra és jelentkezzem Sütőnél, a helyemet egyelőre nem töltik be, segítsem a szerkesztőségi munkát, amivel tudom. Ebből megértettem, hogy főként belső szerkesztőségi munkáról lehet szó és nem terep utazásokról, mert elég egy meghűlés, hogy ismét kiújuljon a baj. Sütő is megértette ezt, de szüksége is volt rám, mert sem Asztalos, sem Horváth István nem vett részt aktívan a szerkesztőségben, legfeljebb egy-egy gyűlésre jöttek el, Kós Balázs pedig végképp a Mezőgazdasági Intézetbe tette át működését. A szerkesztőség bővítése napirendre került, mert a kollektivizálás perspektívájában egyre fontosabb feladat hárult erre az egyetlen magyar mezőgazdasági lapra. Felmerült ugyan az egykori EMGE-lap, az Erdélyi Gazda újrakiadása, Kós Balázs már szövögetett is terveket, de a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) központ hallani sem akart független „szaklapról", csak politikai jellegű parasztlapot tartott szükségesnek, melynek terjesztését a szervezet vállalta volna. Sürgősen felmerült új szerkesztőségi helyiség keresése, mert a főtéri két szoba nem lehetett elég a megnövekedett szerkesztőség és kiadóhivatal számára. Ekkor támadt az az ötlet – már nem emlékszem, hogy kinek a részéről, – hogy az új szerkesztőségben egyik szoba nekem egyúttal lakásul is szolgálhatna. Mert a napi kötelező fekvőkúra mellett nyugodtan elláthatom a szerkesztőségi feladatokat. Kerestünk is olyan helyiséget, ahol ez megoldható lett volna. A Deák Ferenc utcában a Banca Iliescu egy egész emeletet foglalt el, már egy éve folyt a felszámolása és mindössze két öreg tisztviselő piszmogott ott, húzva-halasztva a felszámolási műveleteket. Próbáltunk is egyezkedni velük, hogy adjanak át legalább négy szobát, de felmutattak egy miniszteri rendeletet, amely 1950-ig írta elő működésüket. Talán el lehetett volna intézni Luka miniszterségének köszönhetően, hogy meggyorsítsák a felszámolást, de az MNSZ központ nem vállalta a közbelépést egy román intézménnyel szemben. Az volt a döntés, hogy oldják meg a nekik alárendelt magyar intézményeken belül. Így került sor az EMGE Majális utcai központi épületére, ahol az MNSZ Központ Bukarestbe történt költöztetése óta voltak kihasználatlan helyiségek az emeleten. A földszinten pedig Kacsó Sándor lakott családjával. Ekkor sikerült hivatalosan érvényesíteni lakásjogosultságomat, meggyőztem Sütőt, hogy egyik szerkesztőségi szoba kiutalását az én nevemre irassa. Később megtudtam, hogy Kacsó ellenezte ezt a megoldást, de Vass Márton, aki hivatalosan akkor az EMGE elnöke volt, készséggel aláírta a befogadást. Ezzel volt szerencsém alig egy év múlva.

Beköltöztem tehát az EMGE Majális utcai székházába az alsó épület első emeleti szobájába olyan bútorral, mely csak romja volt az egykor kézdivásárhelyi bútorzatnak, melyet apám csináltatott még a húszas években. Maradt két furnérozott diófából készült ruhásszekrény, egy metszet tükörrel ellátott magas toalett-szekrény, amely alig egy év múlva a Szekuritáté közreműködésével tört darabokra. Fekvőhely nem volt, mert a kettős nagy ágyat fel sem lehetett volna állítani. Így az EMGE bútorából ott maradt két bőrfotel összetolása, és a garnitúrához tartozó ugyancsak bőrkanapé szolgált kettőnk fekvőhelyéül. Az íróasztalom szintén az EMGE hagyatékából került ki. A Kós Károly tervezte szék és kisasztal, az egykori Erdélyi Kör bútorzatából a Falvak Népe előbbi szerkesztőségi helyiségéből jött át a költözés során az EMGE-épületbe.

Én egész nap és éjjel a szerkesztőségben tartózkodtam és a rádiót füleltem, mert az is az én szobámban volt. Így esténként majdnem mindig volt vendégem, főleg Vass Márton, akinek családja Marosvásárhelyt lakott, de ő gyakran volt Kolozsváron mint EMGE- és MNSZ-vezető. Tőle tudtam meg a friss híreket az MNSZ belső ügyeiről, melyeket ő is legalább olyan kritikával fogadott, mint én. Ő is aggódva figyelte az új „vonalváltozásokat", Bányai és Juhász akcióit és Kurkó egyre nyíltabb mellőzését. Tőle tudtam meg hitelesen Kurkó leváltásnak előzményeit, ami akkor kezdődött, amikor a magyar szövetkezetek románosítását készítették elő, de az utolsó szövetkezeti kongresszuson, melyet a két nagy magyar szövetkezeti központ a Hangya (Kaláka) és Szövetség szervezett, Kurkó az MNSZ elnökeként kijelentette, hogy a szövetkezetek az erdélyi magyarság gazdasági alapját képezik és magyar tulajdonban, magyar vezetés alatt kell maradniuk akárcsak az EMGE. Ezt nem tudták megbocsátani neki. Hisz ilyenformán a magyarság gyengítésével és Erdély régóta tartó, folyamatos románosításával is szembeszállt. Ami sosem volt bocsánatos bűn. Ma sem az... Ekkor őt akarták kijátszani elnöknek Kurkó ellen, de ő nem vállalta. Így lett Kacsó az elnök, aki viszont mindent vállalt.

Miközben ezeket a visszaemlékezéseket átolvasom és javítgatom, döbbenek rá, hogy mennyire csak most veszem észre igazán, milyen kísértetiesen hasonlít ez az 1944 őszén kezdődő múlt a mai erdélyi magyarság politikai helyzetéhez.

Ezért már most és itt, magam számára is, röviden tisztáznom kell ezt. A legfeltűnőbb, hogy szinte ugyanazokat a politikai hibákat követik el ma is, mint akkoriban. Csak más előjellel. S jellemző mindkettőre a magyar közösség érdekében való tiszta előrelátás nagy mérvű hiánya. Ámde ma ebben hasonlíthatatlanul több gazdasági és üzleti egyéni érdek vegyül. Már csak azért is, mert egykoron elképzelt, boldogságot árasztó kommunizmus erdélyi magyar képviselői kívánták a „múltat végképp eltörölni". S ennek érdekében majd minden magyar értéket – és óvatosságot – feladni... Ötven év múlva, a kommunizmus bukása után viszont sok egykori szolgalelkű kommunistaféle vagy ál- és érdek kommunista kívánta magát átmenteni, és minél több politikai, hatalmi, anyagi értéket és „dicsőséget" összekaparni. S ennek érdekében a román politikai és gazdasági főhatalmat a lehető legkevésbé ingerelni. Ugyanezért az 1989. végi változások elindító részeseit fokozatosan félreállítani. Ekkoriban tűnik fel az egyoldalúan csak „kislépések"-ben való politizálás „elmélete". Így aztán nem is igen tehettek mást, mint az erdélyi magyarság számára kedvező nemzetközi helyzeteket nem kihasználni. S különösen a nyugat felé való külpolitizálással teljesen felhagyni, ami nagy károkat okozott... Ebben – persze más előjellel – teljesen lemásolták, vagy lemásoltatták velük – az öt évtizeddel korábbi kommunista magyarnépi szövetségi nem létező külpolitikát. Hisz ugyanezt tette az MNSZ 1945 őszétől – az elvtársi bizalom jegyében – a párizsi békeszerződés (1947) előtt. Pedig éppen akkor a román kormány rájuk volt szorulva, s egy-két kérdésben biztosan enged. S ha az engedmények akkor bekerülnek a békeszerződésbe valamilyen formában, a kommunizmus bukása után, ma nemzetközi jogi hivatkozási alap lehetne. Persze arra nem is gondolok, hogy a román kommunisták akkor betartották volna... De a NATO (és később az Európa Unió) tagságára kacsintgató ország abban a meglehetősen – ebből a szempontból – bizonytalan időben, 1997–98 táján, több mindent megadott volna, mint ma, vagy pláne a belépés után. Ebben egyes RMDSZ-vezetőket az előrelátás hiánya jellemezte, más vezetőket a pillanatnyi egyéni érdekek gátolták.

Így hát miben reménykedhettek az erdélyi magyarok?

Az RMDSZ-vezetők még az utóbbi időben sem álltak volna elő, igen szerény (és kétélű) kisebbségi kulturális autonómiát igénylő törvényjavaslatukkal, ha a Székely Nemzeti Tanács – a Magyar Polgári Szövetség és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács egyetértésével – korábban nem fordul Románia törvényhozó testületéhez a székely területi autonómia igényével. Az RMDSZ ezáltal került „kislépés" helyett nagylépéses kényszerhelyzetbe. Így az is bebizonyosodott, hogy az RMDSZ egyoldalú, állampárti diktatórikus egységével, egymagában, egyenrangú magyar versenytársak nélkül nem képes megoldani a legfontosabb erdélyi magyar problémákat. S jószerével többnyire csak olyan eredményekkel dicsekedhet, amelyekhez a románság is érdekelt valamilyen formában. Ilyen például az erdők visszaszolgáltatása... Nem ilyen jellegűek azonban azok, melyekben, nagyrészt vagy egészen, magyarok érintettek. Ilyenek a közösségi és egyházi magyar ingatlanok elhúzódó visszaszolgáltatása, a magyarság számának a természetes szaporulat csökkentését jóval meghaladó fogyása a kivándorlás, a természetesnek vett elrománosító helyzetek miatt. A másodrendű állampolgár-tudat, a kiszorítottság érzése önmagában is elegendő ehhez, hátha még a munkanélküliség reménytelenségével is társul. Mindez felgyorsítja mind a beolvadást, mind a végleges kivándorlást. A legtöbb román munkavállaló legnagyobb része visszatér külföldről, mert nem román nyelvű környezetben dolgozik. A magyar, aki inkább Magyarországra megy, ottragad. Ám Erdély elhagyásának kérdése szoros kapcsolatban van a magyar nyelvű oktatás hátrányos helyzetével is. Ezt példázza az idők folyamán kétszer is elvett kolozsvári állami magyar nyelvű egyetem újra nem indítása, a különböző helyzeteknek megfelelő autonómiaformák meg nem valósítása, amelyek – egyebek mellett – a vidéki magyar nyelvű középiskolai oktatást is föllendítette volna. Mindez a soha vissza nem térő magyar diákok számát szaporította.

Az egységen belül is szükségszerű politikai pluralizmust, azaz a tényleges és valódi politikai sokszínűséget megtagadó RMDSZ-vezetőkkel szemben fellépő Székely és a Magyar Nemzeti Tanács valamint a Magyar Polgári Szövetség a megszokottnál hosszabb lépésre kényszerítették az RMDSZ-vezetést. Ugyanis a Székely Nemzeti Tanács korábbi, székelyföldi területi autonómia kezdeményezése, kiváltotta a tisztségeikben „megvénült" s a lemaradástól megijedt RMDSZ-vezetésnek az összes romániai kisebbség kulturális autonómiáját célzó szerény (és mégis kétélű) törvényjavaslatát.

Íme, mégis mit jelent egy még csak el sem ismert és állandóan támadott polgári nemzeti csoportnak a politikai pluralizmus jegyében történt föllépése. Újolag bizonyítva ezáltal, hogy az egység nem azonos a diktatúrával. És hogy az eltelt hatvan év folyamán, 1945 óta, az erdélyi magyar politikában, olyan egyáltalán nem ismert, vagy meglehetősen primitíven tagadott alapvető fogalmaknak, mint a sokszínűség és változatosság, nem csupán a természetes evolúciójában van igen nagy jelentőségük, hanem olyan társadalmi jelenségekben is, mint például a haladás és fejlődés. Vagy éppen – a népi-nyelvi sokszínűséget, változatosságot óvó kisebbségvédelem mellett – pluralizmus néven – a politikában is. Gondoljunk csak a szlovákiai három önálló magyar pártból összeálló Magyar Koalíció sikerére a komáromi magyar egyetem létrejöttét illetően. Ami nagy valószínűséggel már Románia NATO-tagsága előtti kedvező helyzetben meg a jugoszláviai háború közvetett nyomása alatt nálunk is megvalósulhatott volna még 1997–98 körül...

Ugyanakkor elmondható az is, hogy a túlzottan központosító egypárt rendszer meg a hasonlóan túlcentralizált tervgazdálkodás, mint változatossághiány, hozzájárult az úgynevezett szocialista világrend bukásához... Az Európai Unió ezzel szemben, a sokszor hangoztatott, teljesen ellentétes, sokszínű (ez a kedvenc szavajárásuk!), s már soknyelvűsége miatt is változatos gondolkozású, szabad uniós társadalomban bízik gazdasági versenyképességét illetően is... Így hát nem etnikai alapon gúzsba kötött meg fokozatos eltűnéssel fenyegetett erdélyi magyarság, hanem önmagával szabadon rendelkező erdélyi magyar társadalom járulhat csak hozzá sikerrel Románia föllendüléséhez, az EU szigorú követelményrendszerének körülményei között. Hisz egyéb veszteségei mellett Románia még más vesztességeket is elszenvedett a németek és a maradék zsidóság kiárusításos elűzése miatt. Amit különben maga az állam szervezett, így hát nem is akadályozta meg. Amit a normális románsággal együtt azóta is siratunk... Közben a magyarok folyamatos korlátozásával meg az ezzel is kiváltott menekülésekkel, és a moldovaiak betelepítésével, Erdélyben a románság száma több mint kétszeresére növekedett, míg a magyarságé visszaesett az 1910. év szintjére. (A legutóbbi népszámlálás körülbelül másfél millióra teszi a számukat.) Ez nyolcvanöt és mérlege! Amióta Erdély Romániához került...

(Folytatjuk)

vissza az elejére


ÉLŐ EMLÉKEZET


Öcsi bácsi, sosem feledünk el!

(9. oldal)

Tudtuk, hogy megszámláltattak már a napjai. Azt is tudtuk, hogy az orvosok, kutatók még nem fedezték fel súlyos betegsége ellenszerét. Csaknem 8 éve küszködött a betegséggel. A nagy csaták, a sok-sok embernek örömet nyújtó győzelmek mellett elmaradhatatlan, s olykor végzetes vereségek, íme, az ő útját is szegélyezik.

Sokszor elment már életében, de sohasem végleg. Mindig visszatért az övéihez. S ha hívták, amíg ereje engedte, eleget is tett a meghívásoknak. Sokan akarták őt látni, ha játszani már nem is lehetett, de legalább körülötte lenni. Kolozsvárott kétszer járt életében, és akkor is csak rövid ideig tartózkodott itt. De a sok utazása közben gyakran találkozott kolozsváriakkal és mindig jól érezte magát körükben. És nagyon szerette Erdélyt. Élete első NB I-es bajnoki mérkőzését Nagyváradon játszotta, mint mondta, nem is fájt neki annyira, hogy 3:0-ra kikapott a csapat, hiszen nagyon örült, hogy – bár ellenfélként – egyszerre lehetett a pályán példaképével, Bodola Dudussal.

Mérkőzéseiről, eredményeiről gyakran írt az erdélyi magyar sajtó is. A Szabadságban 10 évvel ezelőtt interjút közöltünk rövid itt-tartózkodása nyomán. Sportolói erényeit a legtöbben ismerik. Most a kemény harcos más természetű viselt dolgairól szólunk. Személyes élmények, barátok emlékei, írások, cikkek alapján. És üzenjük Neki, a legismertebb magyarnak, temetése napján: Öcsi bácsi! Sosem feledünk el! Pihenj békében, csendesen!

„Jól" tippeltem
A világban nagyon sok ember őriz örök emléket Öcsiről, vagy a spanyoloktól kapott becenevén: Panchóról... Kispesttől Madridig, Chilétől Ausztráliáig... Vagy például én, Kolozsváron.

1944 májusában, nem sokkal azután, hogy betöltötte 17. életévét, a sokszoros válogatott, egykor Hungária-csatár Titkos Pál mellett játszott a KAC elleni NB I-es bajnoki mérkőzésen, balszélső posztján. Jómagam cserkészruhában éppen a strand felőli kapu mögé igyekeztem, hogy a játékvezetőtől kapott meghatalmazás nyomán fényképezzek. A sarokzászlónál Puskás várta, hogy a labdaszedők hozzák a labdát, amikor elmentem mellette, megszólított:

– Hé, Öcsi, mit csinálsz?

– Fényképezek – válaszoltam.

– Azzal a kis fadobozzal?

– Ez nem doboz, hanem Zeiss-Ikon Baby-box! – vetettem oda kissé sértődötten, hogy így lenézi az én masinámat.

– Ne siess, úgysem lesz abból kép. És te sem leszel fényképész!

– Lehet, de te sem leszel futballista! – és máris gyorsan kereket oldottam onnan...

A papa és az edző
Puskás elkésett a kispestiek edzéséről. Társai éppen befejezték már a második kört. Öcsi csak egyszer futotta körül a pályát. Papája, az edző rászólt: – Öcsi, fussál még egy kört! Puskás csak legyintett: – Le van maga szarva – mondta halkan, de futott tovább. Édesapjának a szeme sem rebbent... Az edzés végén együtt üldögéltek egy szomszédos kocsmában, a közeli vasúti átjárón innen: a papa, Öcsi és a menyasszonya... Öcsi fröccsöt ivott.

–Apuka – szólalt meg –, szeretnénk elmenni a moziba.

–Jól van, kisfiam – mondta az öreg. Öcsi pedig jobbról és balról is megcsókolta...

Más volt az edző, és más a papa...

Ha népes a család
1954 februárjában Egyiptomban játszott több mérkőzést a magyar válogatott. A játékosok a fáraók sírjaihoz, a piramisokhoz is ellátogattak. Az idegenvezető magyarázta: – II. Ramszesz fáraó 67 éven át uralkodott, 67 felesége és 111 gyermeke volt... Mire Öcsi: – Te jó ég! Mennyi családi pótlékot kaphatott?!

A viccelődő forgalmista
Még az ’50-es évek elején Ausztriába utazott a magyar válogatott az akkori edző, Gallowich Tibor vezetésével. Az első osztrák határállomáson, Nickelsdorfban, néhány percre megállt a vonat. Gallowich leszállt, hogy a restiben leöblítse „kiszáradt" torkát. Alig ért a vendéglő ajtajához, amikor Puskás a két tenyeréből tölcsért formált és belekiáltott: – Beszállás! A vonat indul tovább!

Gallowich lóhalálában rohant vissza és lihegve kapaszkodott fel a lépcsőn. Méltatlankodott: – Megbolondultak ezek, hogy idő előtt indítják a vonatot?

Öcsi harsány kacagásba fogott: – Tibi bácsi „jól megette" ezt a cselt. Hát, nem tudja, hogy itt már nem magyar a „vezényszó"?!

vissza az elejére


Ne bántsd Jenőt!

(9. oldal)

Rengeteg embernek van története Puskásról. Köztük nagyon sokan élő emléket ápolnak tőle. Így például a 48-szoros válogatott dorogi jobbhátvéd Buzánszky Jenőnek is, aki a szintén Dorogról származó Grosics Gyulával együtt maradt hírmondónak az Aranycsapatból. Buzánszky Jenő a kilencvenes évek elején a Ferencvárosi Öregfiúkkal Kolozsvárra és Kőrösfőre is ellátogatott, akkor mesélte az alábbi történetet.

– Egy alkalommal sérülten léptem pályára, fontos bajnoki mérkőzésen a Honvéd ellen. Öcsi tudott róla és féltett is játéktól, hiszen tudta, hogy nemsokára nehéz nemzetközi mérkőzés vár rájuk. A találkozó előtti melegítés közben a kezdőkörbe rendelte Öcsi a Honvéd játékosait és csak ennyit mondott nekik: „Aki ma bántani meri Jenőt, annak velem gyűlik meg a baja."

A piros mezes címzettek el is kerülték a találkozást a már akkor kopaszodó játékossal...

vissza az elejére


A gyógyszer-szállító

(9. oldal)

Hasonló történetet beszélt el Puskásról az az idősebb férfi, aki fázósan toporgott a válogatott csapat társasgépkocsija mellett, amellyel Ausztria fővárosába, Bécsbe készülődtek az Aranycsapat játékosai. Feltűnt neki egy zömök, nem túlságosan magas, szemmel láthatóan jól táplált fiatalember. Megszólította: „Ugye, maga a Puskás?" A helyeslő válaszra az idős férfi így folytatta: „Beteg vagyok és a gyógyszert, amit felírt az orvos, csak Bécsben lehet megvenni." Puskás szó nélkül elkérte a receptet, felugrott a kocsira, és máris útnak eredtek. Néhány napra rá hazatért a válogatott, a férfi várta őket a labdarúgó-szövetség székháza előtt. Öcsi leszállt a buszról, átadta a gyógyszert az arra várakozónak, s hallani sem akart róla, hogy az egyébként nem éppen olcsó, életmentő gyógyszer árát megkérje. „De nem szívesen szeretek tartozni" – hálálkodott a beteg. „De igen – szakította félbe Öcsi –. Maga azzal tartozik nekem, hogy gyorsan meggyógyul!"

vissza az elejére


Dobbantás

(9. oldal)

Grosics Gyulával 1993-ban, az ’56-os magyarok világtalálkozóján, Kelenföldön találkoztunk. Puskás Öcsivel kapcsolatos anekdoták kerültek terítékre. Íme, az egyik:

Puskás nem tűrte a tapintatlanságot, az erőszakot és gőgöt. Egy alkalommal Olaszországból tértünk haza a válogatottal. A mozdonyvezető már megkapta az utasítást az indulásra, amikor elterjedt a hír a fülkékben és a peronon is, hogy Öcsi dobbantott. A jó ugrókhoz hasonlóan remekül dobbantott, szállt magasra és messzire, vagyis nagyot ugrott. De mi akkor ezt a hazulról elugrókra értettük. Az ávósok, akik mindenhová kísérték az Aranycsapatot, kétségbeesetten ugrottak le a szerelvényről, amikor Puskás Öcsi előbújt rejtekhelyéről, előre jött a peronra és szemmel láthatóan büszke volt, élvezte, hogy sikerült megtréfálnia és megizzasztania a civilben megbújt kék parolisokat. Ezt a beugratást később többször megismételte a csapat, mindig mással a főszerepben. Beosztottuk, mikor kinek kell látszólag „dobbantania", hogy a csapattagok óbégathassanak, az ávósok pedig futkossanak.

*

Hasonló történetet ír Puskásról és társairól Öcsi egyik életrajzírója, Szöllősi György:

Az ötvenes évek legelején, a személyi kultusz legsötétebb éveiben történt, hogy a Csepel játékosa, Rákosi elcsatangolt a csapat busza mellett. Puskás hangosan megszólalt: – Hol van ez a rohadt Rákosi? Már megint politizál? – Egy pillanatra mindenki megdermedt, majd Öcsi odavetette az illetékes elvtársaknak: – Nyugi, nem a maguk Rákosijáról van szó!

vissza az elejére


Út a Hungáriához

(9. oldal)

Öcsi 1956 őszén elutazott a Honvéd többi játékosával, nyugodtan felkészülni a soron következő mérkőzésre, a Bajnokcsapatok Európa-Kupájában. Miután kiestek a szóban forgó tornáról, s ráadásul megtudták, hogy a Szovjetunió vérbe fojtotta a forradalmat és elkezdődtek a megtorlások, a Magyar Labdarúgó-Szövetség tiltása ellenére elutaztak Dél-Amerikába, egy tizenkét mérkőzéses körútra. Puskás 1981-ig, tehát negyed évszázadig nem tért vissza szülőföldjére.

Otthon a sajtó rágalomhadjáratot indított – természetesen felsőbb utasításnak eleget téve – Puskás és az emigrációt választó játékostársai ellen. A korábban dédelgetett kedvenceket hazugnak, csalónak igyekezett beállítani a kommunista médiagépezet. Ám Öcsi nimbuszát a szennyáradat sem tudta lerombolni, ezért a másik, ma is sokszor alkalmazott technikát választotta a párt vele szemben: egyszerűen elhallgatta sikereit, fantasztikus pályafutását. Ráadásul még a „testvérpártokat" is segítségül hívta egykori csillagainak kompromittálására. Amikor például a Real Madrid nagyszerű győzelmet aratott éppen Öcsi kimagaslóan jó teljesítményével, nevét egyszerűen kihagyták a csapat összeállításából!

Ő előbb Ausztriában, majd Olaszországban s végül – már leigazolt játékosként – Spanyolországban élt sorstársaival. A kommunista párt vezetői gúnyos, önelégült mosollyal az arcukon várták, mikor bukik bele az ekkor már egyre jelentősebb súlyfelesleggel küzdő, 30. évét betöltött, nyelv- és szaktudás nélküli Puskás az idegenben elkezdett új életbe feleségével és kicsiny lányával együtt. Egykori főnökei, Moszkvával karöltve még azt is elintézték a FIFA-nál, hogy az úgynevezett disszidens magyarok jó ideig ne játszhassanak. Ha Öcsi akkor hazatért volna, egyéves eltiltás, természetesen hadbíróság, s mivel katonaként megtagadta a hazatérési parancsot, elképzelhető, milyen ítélet várt volna rá.

Öcsi nem adta fel a küzdelmet. Mint pályafutásának kutatói megállapíthatták, a lehetőségekhez képest edzette magát az emigrációban lévő társaival Hungária néven létrehozott együttesével.

vissza az elejére


Hitt a megbocsátásban…

(9. oldal)

Úgy látszott az 50-es évek végén, hogy mindennek befellegzett. A FIFA súlyos büntetéssel fenyegette meg azokat, akik a disszidált futballistákból verbuválódott, Puskás Öcsi vezette Hungáriával játszottak… Ez már vészhelyzetet teremtett… volna… Ha nincs a Vörös Paradicsomnak szintén hátat fordított hajdani Honvéd-vezető, Östreicher Emil, aki rábeszélte Santiago Bernabeut, a Real Madrid elnökét, hogy erősítse meg kapcsolatát a magyar extra-klasszissal: ajánljon fel szerződést neki. Az elnöknek tetszett az ötlet, de amikor első találkozójukra megjelent a focista, Bernabeu úr, azaz Senor Bernabeu majd elájult ijedtében. Elhízott, túlsúlyos húsmassza állott meg előtte. Ráadásul a csapat edzőjének sem volt ínyére az új játékos, igyekezett lebeszélni az elnököt, s ha módjában állott, meg is alázta – nem egyszer! – Öcsit. És Puskás? Aki cseppet sem bírta az igazságtalanságot, rosszindulatot? Nem balhézott – hanem elkezdte fizikuma megreformálását. Mint egyik megfigyelője jelentette, kemény edzésbe állt! „Testét fóliába csavarta és naphosszat futott. Felhagyott a kisfröccsel és a finom falatokkal. 18 kilótól szabadult meg!" Rosszakarói hiába várták és lesték bukását. És Ő? Csattanós választ adott ellenszurkolóinak. Öt spanyol bajnoksághoz, három Bajnokcsapatok Európa-Kupájához (BEK) és egy Világkupához segítette csapatát. Ő volt csapattársai, de a nagyon szigorú szurkolók első számú kedvence. Ő, Öcsi – azaz immár Pancho –, Di Stefano, Gento, Kopa és társai legjobb barátja!

1960-ban ő kapta az Aranylabdát, miután a BEK-döntőben négy gólt lőtt a Majna-Frankfurti Eintrachtnak. A Világkupa fináléjára is jutott tőle két találat. Nemcsak a spanyol bajnokságban, a BEK-ben is ő lőtte a legtöbb gólt. Mégis csak második volt a ranglistán. A szavazattal rendelkező kelet-európai újságírók egyszerűen nem mertek rászavazni. Jellemző és a magyar összetartást bizonyítja: a magyar küldött még az első ötbe sem jelölte Puskást!

Öcsi a 90-es évek elején végleg hazajött szülőhazájába és megbocsátott ellenfeleinek. Koltay Gábor róla készített filmjében azt mondja: „… hiszek Istenben. (…) Nem járok minden nap templomba, de amikor úgy érzem, hogy be kell menni, akkor bemegyek: és a Miatyánkot vagy az Üdvözlégy Máriát elimádkozom magyarul, mert más nyelven nem is tudom."

vissza az elejére


Nehogy kiessen a gyakorlatból

(9. oldal)

1952 júliusában nagy bizakodással indult a helsinki olimpiára a magyar csapat. A szokásos útlevél- és vámvizsgálat során az egyik vámőr odaszólt Puskáshoz: – Az aranyérmeket nyugodtan hazahozhatjátok, nem fogjuk elvámolni.

– Az biztos, hogy hazahozzuk! – válaszolta Öcsi. – De én azért csak elrejtem.

– Miért? – csodálkozott a vámőr. – Hiszen mondtam, hogy nem vámoljuk el.

– Hát csak azért, hogy ki ne essek a gyakorlatból! – indokolta meg elhatározását a tréfára, humorra mindig kapható csapatkapitány.

Összeállította: László Ferenc

vissza az elejére


MŰVELŐDÉS


Kolozsvár kincsei

(10. oldal)

Jelenet a varázsfuvolából (Éder Vera felvételei)

Különleges zenei csemegét ígért a Kolozsvári Magyar Opera budapesti vendégjátéka. A vendégszereplés értékét növeli, hogy a magyar művelődéstörténetben kitüntetett szerep jut az intézménynek, hiszen ők honosították meg magyar nyelvterületen az operát, mint műfajt, s a nemzeti opera csírái is hozzájuk kötődnek. A határainkon túl egyedül operát játszó társulat megmérettetése a fővárosban nemcsak az ínyencek, de a különleges kulturális események iránt fogékony szélesebb közvélemény érdeklődésére is számíthatott. A műsorfüzetet lapozgatva eszembe ötlött a fél évtizedes szomorú emlék, amikor a kiváló gárda üres nézőtér előtt játszotta Verdi Macbethjét a jóval kisebb Thália Színházban szervezési hiányosságok miatt. Tehát a jegyet vásárlók egyfajta „adósságot" is törlesztettek.

Az első este Verdi operáját, a Falstaffot tűzték műsorra. A fogadtatás a szó valódi értelmében fagyos volt, mert a hirtelen jött hideg miatt nem tudták kifűteni a hodályt, és az érdeklődők egy része kabátban ült a nézőtéren.

Georgescu Mária és Hercz Péter a Falstaffban

Az előadásra betérő szépszámú közönség (elismerésemet fejezem ki a szervezésért) korrekt előadást élvezhetett. A szállítási nehézségek miatt a díszletek csupán jelzésszerűek, mégis ötletesek, a darab cselekményéhez illőek, a jelmezekkel együtt. Az első jelenetben a víg kompánia hordókon ülve szórakozik, lopja a napot, a mögöttük lévő tapétából néha ablak, ajtó nyílik, szellemesen egy kinyúló kéz biztosítja az ital utánpótlást a lump társaságnak.

A második kép díszlete is kifejező, középen arany koszorúkkal díszített mérleghinta szimbolizálja, hogy az életben egyszer fenn, egyszer lenn vagyunk, s ezt a megöregedett Falstaff különösen elmondhatja magáról. Fantáziadús a windsori park jelenete, a szobrok megelevenednek, s megindulnak, mint a Macbethben az erdő. A címszereplő, Hercz Péter vérbeli komikus, él a színpadon, önfeledten mókázik, táncot rop, hordónyi hasán közben megáll az üveg. Forddal (Bancsov Károly) énekelt duettje különösen megnevettette a nézőket. Az énekesek közül Pataki Enikőt (Nanetta) és Szilágyi Jánost (Pistola) emelném ki. Az énekkar a zárókórusban mutathatta meg kivételes hangi adottságát.

Verdi öregkori operája a vidám műfaja ellenére is rendkívül igényes, ezért ritka az igazán jó színpadra állítása. Talán az első előadás elfogódottságának is következménye, hogy helyenként leül a hangulata, s ez a harmadik felvonásban különösen érzékelhető.

Másnap Csemiczky Miklós: A brémai muzsikusok című meseoperáját élvezhettük. A nagyszámú gyermeknézőnek, és kísérőiknek igazi csemegében volt részük. Az unos-untalan ismert történetbe a szerző rengeteg humort, zenei ötletet írt bele (a librettó Varró Dániel munkája). Az elhatározást, hogy a díszes kompánia Brémába indul, reneszánsz madrigál kíséri, az estét egy francia népdal parafrázis jelzi (mi egykor az énekórán „már véget ért a munka és némán áll a gép" erőltetett szöveggel fújtuk). A zsiványkórus „magyarosch" karikatúrája szintén emlékezetes marad. A szerző pontosan érzi, mikor kell egy-egy szokatlan megoldással a gyermekek figyelmét felkelteni, az első részben a konferanszié szerepeltetése, vagy a betétdalok egyaránt sikert arattak.

Jelenet a Brémai muzsikusokból

És az előadók? Tehetséges énekesi gárdát sikerült összeválogatni, a szereposztás telitalálat. A macska (Székely Zselyke) behízelgő, üde hangja és szerepjátszása mellett a kakas karakterisztikus tenorja (Szakács Levente), a kiváló magyar énekes, Palcsó Sándor hangszínére emlékeztetett. Molnár Mária (kutya) és Sándor Árpád (szamár) ugyancsak szép pillanatokkal örvendeztetett meg bennünket. Az énekkar hol antik kórusként kommentálja az eseményeket, hol dévajul kántál a zsiványtanyán. A fiatal közönség a ruhatárba való versenyfutás helyett hosszas tapssal köszönte meg a zenei és művészi élményt.

Végezetül a Varázsfuvola következett. Kiforrott produkció, szimbólumokkal, amelyek a negyed századdal korábbi bemutatókor különösen aktuálisak lehettek. A Taminót üldöző vörös leples kígyó egyfajta rossz álmot jelöl, s a népet egzecíroztató fegyveresek is éreztetik, hogy Schikaneder eredeti koncepciójával ellentétben a sarastrói világ sem a demokráciára épül.

A szép jövő előtt álló énekesi gárdából mindenekelőtt Sándor Árpád Papagenóját emelem ki, terencehilli mosolyával, a világra rácsodálkozó naivitásával, szerepformálásával, s nem utolsósorban kiváló meleg baritonjával belopta magát a közönség szívébe. Mint minden hasonlat sántít, de alakítását a 60-as évek akkor debütáló Papagénójához, a fiatal Dene Józseféhez lehet mérni. De partnerei is figyelemre méltóak, Kele Brigitta (Pamina) üde lényével és hangjával, Szilágyi János (Sarastro) kormos basszusával, az ifjak pedig pajkosságukkal lopták be magukat a nézők szívébe.

A magyar operaélet rangos eseményeként emlékezhetünk a kolozsváriak vendégszereplésére. Kemény erőpróba, sportteljesítmény volt mind az énekesektől, mind a zenekar tagjaitól, hogy két nap alatt öt előadáson álltak helyt. A három maestro kezében a zenekar egyenletesen produkált, az énekkar kiválóan teljesített, s boldog az a színház, amelynek ilyen az énekesi utánpótlása. Még egy megjegyzés: példamutató volt a szereplők magyar szövegmondása, bármelyik honi színház dicsőségére válna.

Noha nem ismerem a vendégjátékot előkészítő együttműködési megállapodás hátterét, de szívet melengetőbb lett volna e társulatot az Andrássy úton üdvözölni. A Magyar Állami Operaház társulatának japán turnéja miatt kiürült székházban csupán egy Verdi Requiem előadást láthatott a közönség, amit az Erkelben is előadhattak volna, s a kolozsváriak egy életre szóló élménnyel lehettek volna gazdagabbak.

Csermák Zoltán

(A szerző írása az Operaélet engedélyével jelenik meg lapunkban.)

Gondolatok Simon Gábor igazgatóval és Selmeczi György művészeti vezetővel folytatott beszélgetésből, a Magyar Televízió Kultúrház című műsorában elhangzottak alapján. (Riporter: Halász Judit)

A magyar operajátszás kezdetei Kolozsvárhoz kötődnek, 214 éve megszakítás nélkül játszunk operát. Kolozsvár kisugárzásának is köszönhető, hogy Pesten és más magyar városban is szívesen látott műfajjá vált az opera.

Az intézmény négyes célkitűzést valósít meg, egyrészt az operairodalom alapműveinek játékával az általános műveltséget kívánja formálni, másrészt különös súlyt fektetünk a magyar művek bemutatására. Nem véletlen, hogy Erkel Ferenc tíz operájából nyolccal megismertettük a közönséget. Harmadik szempont, a kortárs magyar művek előadása, minden bizonnyal színházunk több kortárs bemutatóval büszkélkedhet, mint az anyaországi intézmények. S végül a balettek, s az operettek következnek, a nézők szélesebb igényihez igazodva.

Jelenleg 47 mű van repertoáron, amiből hármat láthat a budapesti közönség. A társulat 162 tagja négy autóbusszal érkezik, egy 24 tonnás kamionba fér be a három előadás díszlete.

Különösen érdekes, hogy az idősebb, beérkezett generáció egy nemrégiben bemutatott művel, a Falstaffal debütál, addig a 26 éve repertoáron lévő Varázsfuvolát a fiatal, tehetséges énekesi gárda szólaltatja meg. Az operakedvelő családok számára illesztették be a műsorba Csemiczky Miklós operáját, amely fényes bizonyítéka annak, hogy a jövő operakedvelő utánpótlását nem csak a gagyi érdekli.

A vendégjáték a Magyar Állami Operaház és a Kolozsvári Magyar Opera között 2005-ben létrejött együttműködési megállapodás született, néhány hónap múlva a budapesti társulat látogat Kolozsvárra.

vissza az elejére


Kultpárlé
Demény Péter
Advent táján

(10. oldal)

Advent van, megfontuk a koszorút, meggyújtottuk a második gyertyát, minden tévécsatorna fenyőzik, közeledik a karácsony. A szeretet és a család ünnepe kopogtat, s én valamiért azokra gondolok, akiknek nem jut a szeretetből. Nem azokra, akikben nincs – hozzájuk Isten legyen irgalmas. Hanem azokra, akik éppen ezek miatt az emberek miatt nem részesülhetnek belőle.

Olvasom például valahol a világhálón, hogy az egyik hölgy, aki öt éve elvált a férjétől, mostanában hirtelen felfedezte a fiát. Minden áldott nap elmegy tehát az iskolába, és a húszperces szünetben addig kerülgeti a gyermeket, amíg az már nem tud ellenállni, és el nem fogadja a banánt, csokoládét, nápolyit, narancsot, cukorkát, Isten tudja, mit. A váratlan szeretet okát meg sem említem, annyira undorító és természetesen anyagi. Vagy: egyik este hazafelé baktatván egy veszekedés hívatlan tanúja leszek. „Hadd jöjjön velem", könyörög az apuka. „Nem hagyom, mert…" A többit nem hallom – nem állhatok meg, és nem is akarok megállni.

A háborúzó felek nyilván nem is értik, s talán nem is akarják megérteni, hogy az ilyen csatározásoknak a gyermek issza meg a levét, az ő boldogsága úszik el ott, ahol a szülők keresik a magukét. Vagy nem is a magukét keresik, csak megakadályozzák azét, akit a tegnap még szerettek, de mára meggyűlöltek. Ilyen helyzetekben az ember hajlamos összetéveszteni a maga örömét a másik örömtelenségével.

A „tiszta szív" nem a fellengzős, üres szavakon és gesztusokon múlik. Olyan nápolyikon, amelyekkel felmentjük magunkat aljas sündörgéseink megbocsáthatatlan bűne alól. Igazán oda tudunk-e fordulni ahhoz, akit szeretünk? Ez az egyetlen kérdés, amely segíthet rajtunk, amely megválthat bennünket. Ez az egyetlen kérdés, amely méltó hozzánk ilyenkor, Advent táján.

Az oldalt szerkesztette: Köllő Katalin

vissza az elejére


MŰVELŐDÉS


Buday György és Kolozsvár

(11. oldal)

Buday György Kolozsvár szülötte és Kolozsvár- központúsága az idő és a távolság dacára sem halványodott el. Természetes tehát, hogy egy kolozsvári szerző úgy érezze: meg kell őrizni a jeles képzőművész, a fametszés avatott szakemberének emlékét, haza kell őt hozni immár az emlékezés szintjén, hogy az ifjabb nemzedék is megismerhesse. Cseke Péter alapos kutató és szervező munkát igénylő kötete* a művész önvallomását, Jancsó Bélával folytatott levelezésének jelentős részét, valamint a Buday Györgyről írott méltatásokat, tanulmányokat tartalmazza. A nagyformátumú, igényes, egyértelműen a szép könyvek kategóriájába sorolható kötet – a borítóterv és tipográfia Könczey Elemér munkája – nem csupán küllemével hat. Következetesen felépített, megszerkesztett munka, amely az első, serdülőkori próbálkozásoktól és azok sajtóvisszhangjától követi nyomon a később Londonban gyökeret vert művész életútját, pályájának alakulását.

„Minden egyes állomás magában hordja mindazt, ami mögötte, és az előjelét mindannak, ami utána következik." Az Életemről és művészetemről című önéletrajzi vázlatból származó idézet (a kötetben többször történik rá utalás) a világhírű grafikus életpályáját, sorsának alakulását szeretné érzékletessé tenni. A szövegösszefüggésből kiragadva viszont sokkal általánosabb horderejű. Nem csupán az egyén fejlődését, de a közösség, közösségünk filogenézisét is szemlélteti. Hiszen a Cseke Péter szerkesztésében megjelent, esszéket, tanulmányokat, leveleket és visszaemlékezéseket magába foglaló gyűjtemény egy tágabb közösségi eszmélésnek része. És nem csupán nosztalgia, nem csupán a kulturális elnyomás kiváltotta reakció. Sokkal inkább erőgyűjtés, a jövőnk jegyében történő múltidézés. Buday György életpályája, amint az Cseke Péter Álom egy Solveig-házról című tanulmányából is kitűnik, szorosan kapcsolódik szűkebb hazánk kultúrtörténetéhez. Tanúja a nemzettörzsből kiszakított erdélyi magyarság első világháború utáni útkeresésének, egy másik eszmélésnek, amely fogódzó is identitásunk és értékeink megőrzéséhez. Mindahhoz, amit a múlt század diktatúrái saját egyetemességük jegyében megpróbáltak kiiktatni a köztudatból.

Buday Györgyöt előbb a kényszerű „repatriálás" szakította ki a gyermekkora és kora ifjúsága színteréül szolgáló kincses városból, nem kis lelki megrázkódtatást okozva neki. S miután évek múltával sikerült új otthonában is művészi hírnévre szert tennie, a történelem ismét beleszólt életébe: a ködös Albionban lelt harmadik hazára és végleges otthonra. Miközben – ahogyan azt önéletrajzi írásában többször is hangsúlyozza – az erdélyi útravalótól egy pillanatra sem vált meg. Kétségtelen, hogy Trianon, a fasizmus, a kommunista diktatúra elleni ötvenhatos forradalom leverése nagymértékben hozzájárult korai lelki betegségéhez, amely művészi alkotókészségét nem törte ugyan meg, de alkalmatlanná tette az ifjúkorára oly jellemző, tevékeny társadalmi szerepvállalásra.

A négy nagyobb szerkezeti egységre tagolódó könyv: Egyéniségformáló műhelyek (Kolozsvár, Szeged); Kolozsvár – Szeged – Kolozsvár (1924–1938); „Szeretnék magam is otthon lenni Kolozsváron"; Kolozsvár – London – Kolozsvár (1938–1990) többé-kevésbé kronológiai sorrendben követi a művésszel kapcsolatos eseményeket és sorakoztatja fel a neves szerzők, Kós Károly, Jancsó Béla, Vásárhelyi Z. Emil, Kass János, Kántor Lajos, Murádin Jenő, Lengyel András, Czigány Lóránt, Sas Péter, Gábor Dénes, Szepesi Attila, Váróné Tomori Viola, Farkas Cs. Magda, Sárközi Mátyás, Makkai Ádám által írottakat. A kötet, gyűjteményes jellegéből adódóan – gyakorta azonos forrásmunkákra támaszkodó írásokról lévén szó – nem nélkülözi az ismétlődő motívumokat, nem ritkán a szó szerinti idézeteket, anélkül azonban, hogy mindez különösebben zavaró lenne. Sőt, az eljárás akár a művészi pálya fontosabb momentumainak a könnyebb rögzítését is eredményezheti.

Cseke Péter és a Komp-Press Kiadó olyan értékes, hiánypótló kiadvánnyal örvendeztette meg a művészetkedvelő közönséget, amely Buday György születésének közelgő centenáriumán képes sokoldalúan megvilágítani az ember és a jeles, az angolok által is sajátjuknak vallott grafikus alakját, belehelyezve egyszersmind az erdélyi és magyar művészetet európaivá kiteljesítő művészeti körforgásba. A kötet az erdélyi fametszés másik nagy alakjáról, Gy. Szabó Béláról sem feledkezik meg, érdekes ilyen vonatkozásban Szepesi Attila összehasonlító tanulmánya.

Németh Júlia

* Buday György és Kolozsvár, KOMP-PRESS Kiadó Kolozsvár, 2006

vissza az elejére


Fekete-fehér a Korunk Galériában

(11. oldal)

Kör és egyenes. A legelemibb formák. Fekete és fehér. A legelemibb színek. Még akkor is, ha a fekete a semmi, a fehér a minden. Nem csupán fizikai, de lélektani értelemben is. Ha volna a formáknak kultúrtörténete s ha volna a színeknek kultúrtörténete, talán velük kellene kezdődnie. Mikortól tart a kezdet? Az üszkös fadarabbal a barlang fehér mészkőfalára rajzolt rejtélyes, totemikus ábráktól? Vagy még előbbről? S a kör a napkorongtól, az egyenes a napsugár ködbe rajzolt nyalábaitól eredeztethető? A mese – hogy pontosan kié már nem emlékszem – arról szól, hogy a festő eleinte csak feketén és fehéren festett. Hogy csak később fedezte föl a színeket. Mesemondói fikció ez csupán? Vagy annak a szinte tudatalatti képzetünknek a vetülete, mely ezen szín-archetípusokban jelöli meg a formaábrázolás végleteit? Ketten így egymás mellett a legerőteljesebb, legdrámaibb kontrasztot eredményezik. Egymásmellettiségük ott lelhető a görög kerámiákon, figurális és geometrikus ábrázolásokon. Mert az egyenesekből, körívekből szerkesztett díszítmények ugyanúgy részei a görög ábrázoló művészetnek mint a vázákon megjelenített eposzfigurák. Eredetük viszont messze a homéroszi világ előtti időkre vezethető vissza, a kőkorszaki őskultúrába nyúlik. Vajon miért díszítette geometrikus ábrákkal az edényeket az ősember? Egyáltalán, miért díszítette őket? S miért kedvelte a fekete-fehér színkombinációt egyenesekből körökből szerkesztett díszítményein? Valami belső késztetés, indíték, netalán kényszer hatása alatt? Azzal magyarázható vajon, hogy ennek a szín-forma négyesnek az ábrázoló művészeti tartalékai kimeríthetetlenek, átnyúlnak téren és időn tájainkig, napjainkig?

Ha van ennek a forma-szín szimbiózisból áradó évezredes mitológiának hazai papja, akkor az Heim András. S mint a jó papok általában, ő is a legmélyére nyúl a beláthatatlan idők távlatából eredeztethető, évszázadok cizellálta sajátos rendszernek, az ellentétpárok egymásmellettiségéből, vagy éppenséggel ütköztetésükből származó harmóniának. S felállít egy újabb rendszert. Immár a sajátját. Amelynek gyökerei az eredetekben, a kultúrtörténet kialakulásának forrásainál keresendők, s a 21. századi életérzés meghatározta távlatokba torkolnak. Múlt és jövő találkozik tehát ebben a fehéren feketén megjelenített, egyenesek és körívek meghatározta szilárd alapokon nyugvó művészetfilozófiában. Mert amit Heim András művel filozófia a javából. Az első pillantásra dekoratív formajátékoknak tűnő, tekintet csalogató konstrukciók mélyén ott a gondolkodó, ott a mélyen érző ember. Aki környezete legapróbb jelzéseire is érzékenyen reagál. Művészként és magánemberként egyaránt. S mi több, a nagy átlagtól eltérően nála ez a két minőség mintha nem is lenne különválasztható. Felelősen gondolkodik a világ dolgairól, a mindennapok társadalmi változásairól, s ezek magánéleti lecsapódásairól. Egyedi vonalbeszédének lényege a legsűrítettebb, tovább már nem egyszerűsíthető összetevők, az egyenes és a körív, valamint a mindent színt önmagába foglaló elnyelő-kibocsátó fekete-fehér alapján nyugvó művészi megjelenítés. S hogy mennyire változatos és milyen színes lehet ez a maximálisan tömör, eszköztárában látszólag korlátozott, de kombinációs lehetőségeiben kimeríthetetlen, s ilyenformán valójában ugyancsak gazdag formanyelv azt nagyon sokadik egyéni tárlatával bizonyítja ismét Heim András. Ha egyáltalán szükséges bizonyítania. Hiszen művészetének ismerői otthonosan mozognak abban a jelrendszerben, amely a geometria hűvös eleganciáját az érzelemszülte esetlegesség melegével telíti és teszi művészivé. Mérhetetlenül sok alázat, különleges látásmód és sajátos belső késztetés szükségeltetik ahhoz hogy a világ hívságaitól elvonulva, egyfajta művészi remeteségbe menekülve jelenítse meg gondolatait, érzelmeit. Valljon feketén fehéren is színesen arról a mindennapokból is eredeztethető, de a legnemesebb hit magasában kikristályosodott meggyőződéséről, amely életének és művészi megnyilatkozásainak irányítója. Heim András megtalálta a rendet. Önmagában és a világmindenségben. Transzcendentális vágyakozás, építő magány és belső béke eredményeként. Ezt tükrözik itt kiállított munkái is.

(németh)

vissza az elejére


Szén és parázs
Nyelvművelés

(11. oldal)

Az iskolázott, de a nyelvészetben mégis járatlan egyén csodálkozik, ha felfedik előtte, hogy ilyen főnevek, mint répa, gerezd, gerenda, szita, tészta, rend, csoda, ilyen melléknevek, mint béna, puszta, ritka, ilyen igék, mint kapál, parancsol, perel, száll „nem ősi magyar szavak", hanem átvételek valamely szláv nyelvből. Érthető, hiszen a szlávból való átvételek többsége igen régi időkből, a honfoglalás kora utáni egy-két évszázadban kerültek be a magyar szókincsbe, továbbá felismerésüket az is megnehezíti, hogy a szláv nyelveket régebben tanították, míg a latin vagy a német nyelv több-kevesebb ismerete lehetővé tette és teszi a latin meg a német jövevényszavak felismerését. Még az aránylag fiatal, csupán a XVII. századból kimutatható szláv szó is magyarabb, mint például német szinonimája. A pálinka és a snapsz, a galuska és a nokedli, a pólya és a fásli szavak közül mindig az előbbi a magyar, az utóbbi az idegen. Ez teszi érthetővé, hogy a nyelvújítás korában a nyelvújítás mozgalma is a latin és a német eredetű szavak ellen irányult, a szláv eredetű szavakat alig-alig érintette.

A szlávból átvett sok szavunk az ősi magyar szó mellé társult, olykor a régit kiszorította, máskor – jelentésmegoszlással – átvette annak a speciális jelentését. Ezt a vetélkedést érdemes az alábbiakban néhány példával szemléltetni.

Nyelvünkben szláv eredetű szó a kovács és a kalapács is. A régi magyar nyelvben, mind a személy, mind az eszköz fogalmát a verő szavunk fejezte ki. A személyről olyan régi szavak, összetételek tanúskodnak, mint a vasverő, pénzverő, aranyverő. Az eszközre utalva a nyelv történeti adatok „a verőknek csengését, cserdülését" említik. A moldvai csángóban a kalapács neve ma is vasverő. Ahogyan a kovács és a kalapács szó kiszorította a verő-t, ugyanilyen sorsra jutott egy másik mesterségszó, a szövő – szemben a szláv eredetű takács szavunkkal.

Több esetben az ősi magyar szó mellé került szláv eredetű szó a jelentésen osztozott. Az ősi magyar szén szavunk a régi magyar nyelvben jelentette a tüzet és a parazsat is. Az égő, lángoló szenet legfeljebb jelzővel különítették el: eleven szén. A mártírok kínzásának legáltalánosabb módja volt az eleven szénen való sütögetés. Kódexeinkben a pokol kínjai között is a szén a leggyakoribb: a pokolban „hol vagyon szén meghidegedés nélkül". A nem égő szén neve aludt vagy holt szén volt. A szlávból átvett parázsol és a belőle elvont parázs a szén-nek ezt a széleskörű jelentését megbontotta. Az irodalmi nyelvben a parázs az égő vagy eleven szén helyébe lépett. Ez a változás azonban az erdélyi közbeszédben nem ment végbe, itt a parázs szó jórészt ismeretlen, esetleg csupán a passzív szókincsbe tartozik bele.

Befejezésül említsük meg, mert igen tanulságos, a régi magyar kegyelem és a szláv eredetű malaszt szó viszonyát. A malaszt a vallási szókincsben ’a kárhozattól megmentő isteni kegyelem’ jelentésű volt. A vallási körben élő szó előfordul nemcsak az 1195 körül keletkezett Halotti beszéd-ben, de a legutóbbi időkig egy imádságban, az Üdvözlégy-ben is. Máriáról szólva: „Malaszttal vagy teljes". A malaszt szó mára már innen is kiszorult, helyébe a „Kegyelemmel teljes" került. A malaszt szó régebben sem tudott a vallási körön túljutni. S mégis, bár kiderült, az Üdvözlégy-ből a malaszt mégis megkapaszkodott ebben a szólásszerű szókapcsolatban: írott malaszt, jelentése ’soha meg nem valósuló ígéret, követelmény’.

***

A Szabadságban (nov. 16.) „civil büntetőjogi eljárás"-ról olvasok, ez nyilván a román procedură civilă tükörfordítása. A magyar jogi szaknyelv ilyenkor „polgári eljárás"-ról beszél.

Murádin László

vissza az elejére


CSALÁDI KÖR


Kistestvér érkezik

(13. oldal)

A nagyobb gyerek mindenképpen trónfosztásként éli meg a kistestvér érkezését – szögezte le Kundi Enikő pszichológus, aki az új családtag érkezésével felmerülő problémák megoldásáról beszélgetett az anyukákkal a Várandósok Klubja összejövetelén.

Elhangzott: az első baba érkezése alaposan megváltoztatja a pár életstílusát, ez pedig mindkét részről nagyfokú rugalmasságot igényel. A második gyermek érkezése azonban már sokkal inkább a testvért teszi próbára: megszűnik ugyanis az egyeduralma. Ezt az érzést sok esetben a gyermek környezetéhez tartozó felnőttek is erősíthetik: bevett szokásnak tűnik, hogy a rokonok/ismerősök, amint tudomást szereznek az újabb pocaklakóról, máris „jóindulatúan" figyelmeztetik a nagyobbacskát, hogy mostantól már nem ő lesz a szülők egyetlenje. A kicsi valamilyen formában kifejezi csalódottságát, hatéves kora után azonban már meg is lehet beszélni vele a problémákat, sőt, ebben a korban a kislányok általában már szívesen segítenek a pici körüli teendőkben. A pszichológus figyelmeztetett: amennyiben nagyobbikunk tud már beszélni, durva dolgokat is mondhat a testvérkével kapcsolatban, ezt azonban ne tekintsük a rosszindulat jelének, nem gonoszságból teszi, hanem azért, mert szenved a kialakult helyzet miatt. Fontos ugyanakkor, hogy elsőszülöttünket időben felkészítsük a testvér érkezésére, és az életében szükségszerűen bekövetkező változásokat legalább a szülés előtt 2-3 hónappal próbáljuk megejteni. Tehát ne éppen akkor kezdjen el óvodába járni, amikor a kicsi születik, ne akkor szoktassuk bilire, ne szoktassuk le a cumiról, ne vegyük el tőle a kiságyát, hogy a picit fektethessük bele – ne adjunk alapot arra, hogy bármilyen rossz élményét a kistestvér születéséhez köthesse. A szülők ilyenkor nehéz helyzetbe kerülhetnek, ha nem tudnak elég időt szánni a nagyobbik gyermekre. A babanézőbe érkező vendégeknek azonban fel kell hívni a figyelmét arra, hogy először a naggyal foglalkozzanak, esetleg ő legyen az, aki bemutatja a kistestvért. A pszichológus azt is leszögezte: mindig a sorban a legkisebb gyerek sínyli meg legjobban a pici érkezését, a nagyobbak már edzetten viszonyulnak a helyzethez.

(sbá)

vissza az elejére


210 éves a vakcina
Nem befolyásolja a csatlakozás az oltási rendszert

(13. oldal)

Az első oltást 1796-ban adták be, fekete himlő ellen próbáltak vele védekezni. A dátum alapján megállapíthatjuk: az emberiséget régóta foglalkoztatta a kérdés, miszerint bizonyos betegségek ellen védettséget jelenthet a vakcina alkalmazása. Maga a szó az aktív immunitás elérésére készített oltóanyagok gyűjtőneve. Az elnevezés Edward Jenner (1749–1823) angol orvos felfedezéséből (1798) származik, aki megfigyelte, hogy a tehénhimlővel fertőzött tehenészek nem kapják meg az emberi himlőt. A vakcina elnevezés a himlőoltóanyag nevéből ered (vacca latinul tehén).

A kisbabák és gyermekek esetében alkalmazott védőoltásokról beszélgetett az anyukákkal dr. Kálmán Erzsébet epidemiológus a Kismamaklubban. A szakember elmondta: elsősorban azon betegségek ellen alkalmazható sikeresen a védőoltás, amelyeknél csak az ember a gazda. Vannak betegségek, amelyek egyaránt fertőzők ember és állat számára. Ezeket nehezebb oltással megfékezni. Ugyanakkor egyes víruscsaládok több altípust foglalhatnak magukba, köztük egyesek csak az emberre, mások csak bizonyos állatfajokra nézve fertőzőek, de spontán genetikai mutációkkal átléphető a fajok közötti határ. Ilyen a grippa, amely esetében az emberre veszélyes törzsek ellen minden évben új összetételű oltást dolgoznak ki, ez számol az abban az évben legvalószínűbben jelentkező 3 törzzsel. Szintén elhangzott: az emberi szervezet immunrendszere már a születés pillanatában működni kezd. Az oltások általában élő, de legyengített vagy megölt mikroorganizmusokat tartalmaznak, van azonban olyan is, amely a vírusnak vagy baktériumnak csak egy bizonyos alkotórészét foglalja magába. Az oltások kiváltják a szervezetben az ellentestek-immunoglobulinok termelését, amelyek egy fertőző mikroorganizmussal szembesülve úgymond emlékeztetik a szervezetet, hogy már találkoztak az illető vírussal/baktériummal, s így gyorsabb és hatékonyabb immunológiai válaszra van lehetőség.

Romániában a csecsemők több kötelező védőoltást kapnak. Születésük napján megkapják a hepatitisz B (B típusú sárgaság) elleni oltást, majd kb. 3-4 nap múlva, vagy a kicsi testsúllyal született babák esetében a 2500 grammos súlyt elérve, beoltják őket tuberkulózis ellen (a tuberkulózissal kapcsolatban elhangzott: vannak országok, ahol ez ellen már nem alkalmaznak széles körű oltást, mivel nagyon alacsony a betegség előfordulási szintje). A következő adag oltást két hónapos korában kapja a baba, a hepatitisz B elleni második adagot, egybekötve a gyerekbénulás (poliomielitisz) és a DTP=diftero-tetano-pertuszisz, azaz diftéria, tetanusz és szamárköhögés elleni oltásokat. Négy hónaposan gyermekbénulás elleni és DTP oltást, majd fél évesen ugyanezt és a hepatitisz B harmadik dózisát adják. Ekkor ellenőrzik a tuberkulózis elleni oltás helyét, és amennyiben a heg nem éri el a 3 mm-t, a babát újraoltják. Tavaly mivel több kanyarós esetet észleltek az ország területén, időlegesen bevezették hét hónapos korban ez ellen az oltást, most azonban a járvány elültével visszatértek a hagyományos programhoz, éspedig 12–15 hónapos kor között beadandó, úgynevezett trivakcinhoz (ROR), amely rózsahimlő, mumpsz és kanyaró ellen biztosít védelmet. Egyéves korában a baba ismét megkapja a gyermekbénulás elleni és a DTP oltást, utóbbit 2,5–3 évesen is. Az oltások következő szakasza már iskolai kampány formájában történik: az első osztályban az ROR és a DT oltást (amely az előző DTP-vel szemben már csak a diftéria és tetanusz ellen hat). Harmadikos korukban kapják a gyermekbénulás elleni utolsó oltást. Szegényebb országokban a betegség bizonyos terjedési jellegzetességei miatt ezt mindvégig cseppek formájában adagolják, míg a fejlett országokban (és ez a tendencia nálunk is észlelhető) injekció formájában ajánlott. Nyolcadik osztályban mindenkit beoltanak diftéria és tetanusz ellen, míg a lányokat külön rózsahimlő ellen is (fontos, hogy beoltsák a pubertás korú lányokat, mivel ez a betegség, amennyiben a várandósság ideje alatt kapja meg a nő, súlyos fejlődési rendellenességeket okozhat a magzatnál). Az iskola utolsó évében, 12. osztályban egy év alatt három dózis hepatitisz elleni oltást kapnak az ifjak, akinél ez kimarad, és később egészségügyi iskolába jelentkezik, annak esetében az első év folyamán pótolni kell az oltást. Az utolsó vakcinát 24 éves korban adják, ismét diftéria és tetanusz ellen, ezt felnőttként tízévente kellene megismételni, de általában az a gyakorlat, hogy kiválasztott rétegek, pl. várandósok, földdel, porral, rozsdás fémmel érintkező sebesülést szenvedők kapják meg.

A szakember elmondta: az Európai Unió bővítése óta próbálnak egységes oltási programot kidolgozni, figyelembe véve a csatlakozó országok körülményeit, gyakorlatát és az előforduló betegségeket. A csatlakozás után sem fogják megszüntetni az eddigi oltásokat, nagy valószínűség szerint azonban bevezetik a hólyagos himlő ellen védő szérumot.

Romániában a kisbabák, gyermekek beoltása kötelező, a szülő azonban vallási meggyőződésből vagy egyéb okokra hivatkozva megtagadhatja beleegyezését. Ebben az esetben nyilatkozatot kell aláírnia, amelyben vállalja a felelősséget azért, ha a gyermek megkapja azt a betegséget, amelytől a vakcina megvédte volna.

S. B. Á.

vissza az elejére


Kismama-vitaminok

(13. oldal)

A kismamák és a szoptató anyukák szervezete fokozott terhelésnek van kitéve. Közismert, hogy a szervezetnek ekkor megnő a vas, kalcium, és B-vitamin szükséglete. Ahhoz, hogy a magzat egészségesen fejlődhessen, az anyukának is egészségesnek kell lennie. A haj, a bőr, a csontok és a fogak megőrzéséhez elengedhetetlen a már említett anyagok fokozott bevitele. Ezek bevihetők a mindennapi táplálkozás kibővítésével, de a kismamáknak gondosan kell ügyelniük a testsúlyukra is. A terhesvitaminok éppen erre a kiemelten fontos időszakra készültek, tartalmazzák az édesanya egészségének megőrzéséhez, valamint a baba fejlődéséhez szükséges összes tápanyagot.

Több fajta készítmény is kapható – tájékoztatta lapunkat dr. Orbán Éva háziorvos. Az Elevit, Materna, Centrum materna vagy Nutrinatal, Prenatal – ezek között minőségi különbséget nehéz tenni. A terhesvitaminra ingyenesen jogosultak azok a terhes nők, akiknek semmiféle jövedelmük nincs, számukra az Elevit, illetve a Materna név alatt forgalomban lévő készítményeket írhatja fel a háziorvos. (A terhes nők, életkortól függetlenül, amennyiben semmiféle jövedelmi forrásuk nincs, részesülnek egy úgynevezett minimális egészségügyi biztosítási csomagban, ennek részeként kaphatnak terhesvitamint.) Gyógyszertárakban a készítmények ára 200–300 ezer lej körül mozog, típustól függően. Azok a várandósok, akiknek van jövedelmük, szükség esetén meg kell vásárolják a vitaminokat.

F. I.

vissza az elejére


Én és a fiam

(13. oldal)

Ínyencek vagyunk. Én is meg a fiam is egyformán szeretjük a hasunkat – hiába, mi is csak férfiak vagyunk. Én például hajlandó vagyok minden érdekességet, a szó szoros értelmében vett tengeri herkentyűt megkóstolni, a fiam pedig egészen elképesztő ételtársításokat talál ki. Pedig én sem voltam semmi annak idején, emlékszem például, hogy elemista koromban egyik kedvenc csemegém a málnaízes-mustáros keksz volt. S ha jól emlékszem, a kenőmájassal is volt – persze csak titokban – valami izgalmas társításom.

S hogy miért fontos ez a kenőmájas? Mondják, az alma nem esik messze a fájától...

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy nekem és a fiamnak két teljesen különböző dolgot jelent a kenőmájas, amint az annak idején, úgy kétéves korában kiderült. Reggelire ugyanis kenőmájast kért, kapott is. Erre ahelyett, hogy vígan falatozni kezdett volna, értetlenül nézett ránk, majd hangot is adott elégedetlenségének: ő márpedig kenőmájast kért. Némi gondolkodás után aztán leesett a tantusz: az ő kenőmájasa a csoki-krém, ami, ugye, kenőmájashoz hasonlóan kenhető, na meg a színük sem áll túl távol egymástól.

Azóta a csokikrém mondhatni alapétellé vált Alpár számára, hiszen azon ritka dolgok közé tartozik, amit reggel, délben és este is meg tud enni (vajaskenyérrel, de persze anélkül is), s amit talán akkor se unna meg, ha két hétig csak azt kapna. Éppen ebből adódóan igen gyakran közelharcot kell vívni vele, hogy valami mást is megegyen, különösen reggelire, s igazi örömöt jelent, amikor néha mi is megnyerünk egy-két csatát – hiszen a háborút már régen elvesztettük. Ráadásul a kenőmájast sokszor csak ő kenheti a „katonákra", amiből ugye sejtik, hogy mi lesz: egy katonára hatalmas adag csokikrém kerül, ami leesik. Ezt aztán ujjacskájával felkaparja az asztalterítőről, és nagy élvezettel elfogyasztja, majd újabb nagy adag kenőmájas kerül a kenyérre... A reggeli végén így minden csupa csokikrém, nem csak az asztal, hanem a gyerek is. Mindezek után pedig, mint aki jól végezte dolgát és rendesen megreggelizett, kéri a „jutalmat", és csillogó szemekkel felkiált: csokoládéééé! Vagy ahogy huncutul néha mondja: csukuluduku!

Gondolom, nem szükséges külön ecsetelni, hogy miért is kellett egy idő után drasztikusan beavatkoznunk a csokoládékrém után csokoládé elnevezésű „programba". Kiskapuk azonban mindig vannak, s ezt már Alpár is tudja. Rájött ugyanis: lehet olyan kompromisszumot találni, hogy mást is eszik, de csokikrémet is. Így a „kenőmájas" is ki-kikerült az asztalra, a fiam pedig kombinálni kezdett. Megkenette a kenyerét ikrával, majd mire észbekaptunk, erre rákente a csokikrémet, és vígan elfogyasztotta. A másik társítás pedig kenyér nélkül is elmegy: háromszögű sajt – legyen az tejfölös vagy éppen gombás – csokikrémmel. Ami ugye – bár bevallom, még nem kóstoltam meg – elméletileg legalább olyan jó lehet, mint az ízes-mustáros keksz....

Mindezek után már csak egy dolog bánt: nemrég egy ismerőshöz voltunk hivatalosak, ahol az egyik menő cég terméke, méz ízű mustár került az asztalra. Azóta sem tudok megbékélni magammal: hogy történhetett meg, hogy ezt nem mi találtuk fel?!

Balázs Bence

vissza az elejére


Áron nagyotmondásai

(13. oldal)

Mintha csak tegnap lett volna, pedig már három év is eltelt, amióta kisfiunk, Áron folyékonyan, szépen beszél. Gyakran előfordult (sőt, még mostanában is megesik), hogy el-eltévedt bonyolult nyelvtanunk sűrű erdejében. Két-hároméves korában sokszor kért, hogy vigyem ölben, ilyenkor mondtam neki, nehéz, már nem bírom cipelni. Erre mindig így válaszolt: – Nagyon bírja Áron anyát! Ölébe veszi Áron anyát! Panaszoltam, hogy a cipeléstől fáj a hátam, erre megnyugtatott: – Ne félj, megvigasztalom! – és a hátamat simogatva már mondta is a minden fájdalmat azonnal elmulasztó varázsigét: ,,Áspis, kerekes,/Útifüves, leveles, /Bíbola, bíbola,/Pacs, pacs, pacs!" Amikor valahonnan hazaérkezem, mindig mondom neki: nagyon hiányoztál! Nem is olyan régen még így biztosított arról, hogy ez kölcsönös: – Én is neked!

Szabó Kinga

vissza az elejére


Én elmentem a vásárba félpénzzel...

(13. oldal)

Folyamatosan lehet jelentkezni az Életfa Családsegítő Egyesület és az Ifjúsági Keresztyén Egyesület közös szervezésű téli kirakodóvásárára, amelyre december 16-án, szombaton 10–18 óra között kerül sor a Bocskai tér 14. szám alatti Apafi-kollégiumban. Ennek keretében használt, de még jó állapotban lévő játékok, könyvek, gyerekruhák és bármilyen más, gyerekneveléssel kapcsolatos kellékek találhatnak új gazdára. Nagyobb tárgyat (kiságyat, babakocsit stb.) elég csak kijelezni az asztalon, és lehet rá alkudozni. Asztalfoglalás az Életfa Egyesület irodájában hétfőn és csütörtökön 10–13 óra között az 584887-es telefonszámon, a hétfői Kismamaklubban az unitárius óvodában Kundi Enikőnél (tel: 0748-111085), csütörtökönként a Várandósok Klubjában Szabó Kingánál, valamint vasárnap délelőttönként az istentisztelet után a Kétágú templomnál, Adorjáni Katalinnál (tel: 0740-016301).

Az oldalt szerkesztette: Sándor Boglárka Ágnes

vissza az elejére


Valutaárfolyamok
December 8., péntek

(14. oldal)

Váltóiroda

Euró (Vétel/El adás)

Dollár (Vétel/E ladás)

100 Forint (Vétel/Eladá s)

Macrogroup (Főtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25.)

3,40/3,44

2,56/2,61

1,33/1,37

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25., Victor Babeş 33/A és Magyar/22. Dec. 1989 u. 137. szám alatti váltóirodákban.

vissza az elejére


December 11., hétfő

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,4301 lej, 1 USD = 2,5828 lej, 100 magyar forint = 1,3346. lej.

vissza az elejére


HIRDETÉS

(15. oldal)

Hirdetésfelvétel: Kolozsváron: Jókai (Napoca) u. 16., hétköznap 9–16, szombaton 10–12 óra között. Désen, hétköznapokon: Lukács Éva, tel.: 212-099. A 14 óráig feladott hirdetése már másnap megjelenhet.

vissza az elejére



INGATLAN

(15. oldal)

Vásárolok telket Kolozsváron vagy Kolozsvár környékén. Telefon. 0744-478896. (0013)

vissza az elejére


BÉRBE AD

(15. oldal)

Kiadó egy bútorozott szoba, lehetőleg egyetemistának a Donát-negyedben, Enescu utca 17. szám. Telefon: 0724-707596. (0008)

vissza az elejére


BÉRBE VESZ

(15. oldal)

Fiatal házaspár kiadó lakást keres. Telefon: 0740-586125. (0017)

vissza az elejére


Egy perc derű

(15. oldal)

– Apu, ha adsz egy ötszázast, elárulom, mit mond a postás minden reggel az anyunak.
– Tessék, itt a pénz. Mondd meg gyorsan...!
– Jó reggelt, Retekné, itt az újságja.

vissza az elejére


SPORT


KOSÁRLABDA
Győzelem nem mindennapi izgalmak után

(16. oldal)

A férfi kosárlabda Eurochallenge Cup harmadik fordulójában a Kolozsvári U-Mobitelco a ciprusi Keravnosz csapatát látta vendégül a Horia Demian Sportcsarnokban. Már a játék elején lehetett tudni, hogy nagyon kemény összecsapás várható, ami aztán a mérkőzés folyamán be is igazolódott. Minden elismerés a hazaiakat illeti, hiszen a vendégek az első negyedet végig irányították, végig vezettek, de a hajrában Levar Seals vezetésével a kolozsváriak átvették a vezetést, és 29:27-es előnnyel pihentek egy kicsit. A második feldobásban is a vendégek domináltak, King vezetésével rengeteg helyzetet alakítottak ki, szórták a hárompontosokat, de ez a túlsó oldalon is elmondható. Végül a ciprusiak tértek jobb eredménnyel pihenőre (45:47).

A harmadik feldobásban volt a legkiegyensúlyozottabb a játék, egyik fél sem tudta fölülmúlni a másikat. Megmaradt a kétpontos vendégelőny, 67:69-es eredményről folytatták az utolsó negyednek. Ez a tíz perc már arról szolt, hogy a hazaiak meg tudják szerezni a győzelmet – ez végül sikerült, ismét a hajrában, és megint az amerikai csodagyereknek, Levar Sealsnek köszönhetően.

Amint már közöltük, a végeredmény: Kolozsvári U-Mobitelco–Keravnosz 86:81 (29:27, 16:20, 22:22, 19:12). Pontszerzők: Seals 30 pont (4 x 3), Jenkins 19, Medvegy 11 (1), Lăpuste 11 (3), Dumitrescu 7, Silvăşan 5, Roschnafsky 3 (U-Mobitelco); Keravnosz: King 23 (1), Anasztasziadisz 19 (4), Triszokkasz 15 (1), Kosanovics 12 (2), Zahariu 4, Mijajlovics 4, Vidakovics 2, Varszamosz 2.

Konrád Szabolcs

vissza az elejére


TEKE
A felnőttek is kitettek magukért

(16. oldal)

Mint eddig minden évben, most is kitettek magukért az Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR tekézői: két első és egy második helyezést szereztek a Marosvásárhelyen rendezett országos férfi egyéni tekebajnokság keretében. A felnőttek vetélkedőjében a Petrică Mihălcioiu–Dumitru Beşe páros 1175 (591 + 584) fával bajnoki címet szerzett – a további sorrend: 2. Antimirescu–Ciurdea (Jászvásári CFR-Olimpia) 1158, 3. Hordilă–Dorin (Petrillai Inter) 1107.

Egyéniben és összetettben nem végzett a dobogón Kolozs megyei versenyző. Annál jobban szerepeltek viszont a Sodronyipar-CFR a tavaly bevezetett sprint számban. Nyolc tekéző nevezhetett be a versenyre, a csapatbajnokságban résztvevő együttesek mindegyikéből egy-egy. A Vajdahunyadi Kohász és a Nagytalmácsi Foresta viszont nem szándékozott részt venni ezen a vetélkedőn, így sorshúzás után a Galaci ICMRS és a Sodronyipar-CFR még egy versenyzőt jelölhetett. Így vált lehetővé, hogy ebben a számban Mihălcoiu és Ioan Figlea képviselte a „drótosokat". A kiesés rendszerben rendezett sprint bajnokságban 20–20 dobás után derült ki a továbbjutó. A két Kolozs megyei végül egymás ellen vívta a döntőt, s ezzel újabb arany- és ezüstérmet könyvelhetett el az egyesület. A végső sorrend: 1. Mihălciou, 2. Figlea, 3. Gheţea (Inter).

Biztató eredmény a Bajnokok Ligájában
A 2007-es BL küzdelemében érdekelt Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR férfi együttes az első fordulóban Ausztriában vendégszerepelt. Az ESV Leoben csapata elleni mérkőzésen 3–3-as egyéni eredmény és 3477–3447 fa arányú eredmény született, a szoros vereség után bizakodva várják a Kolozs megyei versenyzők a jövő évi visszavágót. A január 27-i találkozót Marosvásárhelyen rendezik, mert Gyéresen nincs nemzetközi szintnek megfelelő pálya.

A 16 csapatos küzdelemben két magyar együttes, a Szegedi Ferroep és a Zalaegerszegi Teke Klub is részt vesz.

Schmidt Jenő

vissza az elejére


LABDARÚGÁS
CFR: feltennék a pontot az i-re

(16. oldal)

Idei utolsó hivatalos mérkőzését játssza vasárnap délután a Kolozsvári CFR labdarúgó-csapata, s a tavaszi fordulóból előrehozott második fordulóban csakis a győzelmet tudja elképzelni mind a vezetőség, mind a játékoskeret. Ez utóbbiaknak különösen fontos a siker, hiszen korábban a klub vezetősége úgy döntött, hogy az utolsó fordulókban a győzelmekért járó prémiumokat „csomagban" kapják meg a játékosok, amennyiben az utolsó négy mérkőzésüket megnyerik, így most több mint 200 millió régi lejt vághatnak zsebre, hiszen az előző 3 fordulóban egyaránt győztek.

A siker ugyanakkor nagyon fontos lenne az együttes célkitűzésének elérése szempontjából is, hiszen azt jelentené, hogy a vasutascsapat az előkelő 4. helyen várja a tavaszi forduló javát, legalább 5 pont előnnyel üldözőivel szemben. Sőt, akár még a dobogóra is felléphet – ellenkező esetben viszont mindenképpen keserű szájízzel zárná az évet, igaz, ugyancsak a 4. helyen...

Küldetése ugyanakkor korántsem lehetetlen, hiszen az egyik újonc, az Urziceni-i Unirea ellen lép pályára Cristiano Bergodi gárdája, s még akkor is egyértelmű esélyes, ha idegenben játszik a tabella 12. helyezettje ellen. A találkozó különben vasárnap 13.00 órakor kezdődik, a Telesport közvetíti élőben.

A forduló első mérkőzésén: Aradi UTA–Vaslui-i FC 0–1 (Frunză 44.). Lapzárta után ért véget: Karácsonkői Csalhó–Jászvásári Politechnika és Bukaresti Naţional FC–Besztercei Glória. Szombaton: Galaci Oţelul–Konstancai Farul, Petrozsényi Zsil–Bukaresti Rapid és Temesvári Politechnika–Piteşti-i Argeş FC. Vasárnap: Tg. Jiu-i Pandúrok–Bukaresti Dinamó és Krajovai U–Bukaresti Steaua.

(balázs)

vissza az elejére


Vasutas Mikulások

(16. oldal)

Árva gyerekeket örvendeztettek meg a Kolozsvári CFR labdarúgó csapatának tagjai. A téli ünnepek alkalmából a vasutascsapat több tagja meglátogatta a Prichindel központot, és mikuláscsomagot osztott a kicsinyeknek. Stăncioiu, Ţurcaş, Jula, Manuel José, Oliveira, Minteuan, Coroian, Surdu, Tilincă, Semedo és mások gesztusa nagy örömet okozott a központ lakóinak.

vissza az elejére


Ajándékcsomag a dési ifiknek

(16. oldal)

A Dési Egyesülés ifi III. együttesének tagjai sportfelszerelést kaptak karácsonyi ajándékba. Míg a felnőtt csapat üres zsebekkel várja az ünnepeket (nem csoda, hiszen az együttes várakozáson alul szerepelt), addig a fiatalokat a Vascom cég jutalmazta, 22 melegítőt, felszerelést és utazótáskát adományozott nekik. Az értékes ajándékot a napokban vette át Sabin Coc edző.

(erkedi)

vissza az elejére


Barátságos mérkőzés Tordán

(16. oldal)

A C-liga éllovasa, a Tordai Aranyos a hét közepén barátságos mérkőzést játszott a Besztercei Glória II. ellen. A találkozót a Kolozs megyeiek 2–0 arányban nyerték, Luca és Tuţă osztozott a gólokon. Csütörtökön este rendezte a vezetőség a búcsúvacsorát, a tordaiak január 15-ig vakációznak, akkor találkoznak először a tavaszi visszavágók előtt.

Erkedi Csaba

vissza az elejére


Olasz Kupa: nyolc között a Párma

(16. oldal)

Az FC Párma labdarúgócsapata került be utolsóként az Olasz Kupa negyeddöntőjébe, miután a csütörtöki visszavágón két góllal nyert a másodosztályú Nápoly ellen.

Olasz Kupa, nyolcaddöntő, visszavágó: FC Párma–FC Nápoly (II. osztályú) 3–1 – továbbjutott a Párma 3–2-es összesítéssel.

A negyeddöntő párosítása (meccsek január 10-én és 17-én): Milánói Internazionale–Empoli, Sampdoria–Chievo, AC Milan–Arezzo és Párma–AS Róma.

vissza az elejére


A legenda véget ér…

(16. oldal)

Régóta sejtettük, hogy nagy baj van. Aztán hirtelen némán, csendesen elbúcsúzott a nagy magyar mítosz. Olyan, mintha kést mártanának belénk. Szélsebesen terjedt a kegyetlen hír: vége! És mérhetetlenül sajnálom. Gyorsan számba vettem a gonddal elpakolt emlékeimet. A vén Kolozsvárott, a kihalt Óvárban nagy izgalommal, feltűnés nélkül gyűltünk össze Édesapám drága barátainál, az ódon Schilling-féle házban. Nagy titokban, lelkesen, kipirult arccal hallgattuk a recsegő Kossuth Rádiót, és remegő hangon, vigyázzállásban, halkan mormogva énekeltük a magyar himnuszt. Könnyes szemekkel hallgattuk a bemondó reménykedő hangját, követtük, amint felsorolta az Aranycsapat tagjainak nevét, és végig izgultuk a legendás angol–magyar mérkőzés közvetítését. Pontosan hatszor hangzott fel az üdvrivalgás, amikor önfeledten ujjongunk, és összeölelkeztünk. Hatalmas győzelem volt! Drága Karcsi bácsi gyorsan becsukta az utcára nyíló ablakot, és illedelmesen lehalkította a rádiót. Aztán elbúcsúztunk, nagy örömben, de még fülünkbe csengett a bemondó lelkes kiáltása: Győztünk! Boldogan csuktuk be az ajtót, és győztes hadseregként botorkáltunk lefelé a Fogoly utcán.

Egyszer csak halkan megszólalt Édesapám: „Kisfiam! Ígérd meg, hogy Puskás Öcsi nevét csakis halkan, barátok között ejted ki". „Jó, meg-ígérem, Édesapám" – mondtam értetlenül. Aztán csendben kiléptünk a Schilling-féle ház kapuján, és óvatosan szétnéztünk, kerestük, hová bújt el az a figyelmes román lelki terror. Majd szépen hazabandukoltunk, tudtuk, hogy vár otthon az ünnepi ebéd a magyar győzelem tiszteletére, és édesanyámnak majd halkan elújságolhatom: Puskás Öcsi bácsi ismét segített nekünk, a magyaroknak, hogy győzzünk!

Később, ősszel, sietve, éhesen mentünk hazafelé, cipelve lelkesen a kopottas bőr focilabdát, azon vitatkoztunk az osztálytársaimmal, hogy ki a legeslegjobb a világon: Czibor, Kocsis vagy Puskás Öcsi? Aztán megegyeztünk abban, hogy Puskás a legjobb, mert le van pecsételve a jobb lába! Sőt, le van tiltva ott, ahol játszik: a Real Madridban! Mert azt hallottuk, és tényleg elhittük, hogy Puskás Öcsi jobb lábát lepecsételték. Mert úgy hírlik, hogy egyszer úgy meglőtte a labdával a szegény spanyol kapust, hogy menten szörnyethalt.

Erre gondoltam, amikor hallottam a Kossuth Rádióban, hogy Puskás Öcsit a tervek szerint elhamvasztják. S akkor kiderül, hogy Puskás Öcsi jobb lába nincs is lepecsételve. Mert nincs is jobb lába. Mert nem látszik semmi, mert nem igaz semmi! Mert sohasem lőhet kapura! Mert többé soha sem tudják lepecsételni! Mert a legenda lassan véget ért.

Pillich László

vissza az elejére


RÖPLABDA
Barátságos torna Szamosújvárott

(16. oldal)

Immár 12. alkalommal rendezték meg Szamosújvárott a hagyományos év végi barátságos tornát, amelyre idén négy együttes nevezett be. Szoros küzdelemben a helybeli Öregfiúk csapata végzett az első helyen, maga mögé utasítva a Börtön gárdáját. A torna legjobbja címet Schubert Tibor, a Börtön játékosa kapta. A résztvevő együtteseket oklevéllel és kupával díjazták.

(erkedi)

vissza az elejére


SAKKSAROK
Topalov vezet Polgár Judit ellen

(16. oldal)

A nyitónapi két parti után 1,5–0,5-re vezet Polgár Judit ellen a bolgár Veszelin Topalov azon a spanyolországi páros viadalon, amelynek során a felek úgynevezett vakjátszmákat vívnak. Tehát nem látják a sakktáblát, s fejenként egyformán 25 perc gondolkodási alapidő áll rendelkezésükre.

Az oldalt szerkesztette: Póka János András