Kinek lesz itt elsőbbsége: a hamarabb érkezett babakocsinak, a naiv kerékpárosnak vagy a formális bürokráciának?
(Rohonyi D. Iván felvétele)

Premier Kolozsváron: a Kossuth Lajos/21 December 1989 utcában az átfogó korszerűsítési munkálatok alkalmával kerékpársávot is építenek. Már körvonalazódik, hogy a Főtértől a déli oldalon a Berde Mózes/F.J. Curie utca sarkán található, gyalogosok számára is működő zebráig vezetne, ahol átkel az északi oldalra, és a Bocskai/A. Iancu térig folytatódna. Az újdonság célja – akárcsak mint minden valamirevaló nyugati városban – megkönnyíteni a biciklivel közlekedők dolgát, minél több lakost arra ösztönözni, hogy gépkocsi helyett használjon inkább „drótszamarat" az amúgy is túlzsúfolt utcákon, illetve tehermentesíteni a közszállítást. Ennek kapcsán kértük ki a témában talán legilletékesebbnek, Radu Mititeannak, a helyi Napoca Kerékpárklub elnökének a véleményét.

(Interjúnk a 7. oldalon)

Független szervezetként, Magyar Polgári Egyesület (MPE) néven kívánnak ezentúl tevékenykedni a Bihar megyeiek. Szilágyi Zsolt, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) országos választmányi elnöke és Orbán Mihály elnökségi tag kedden jelentette be Nagyváradon, hogy lemondanak MPSZ-es tisztségükről. Döntésüket azzal indokolták, hogy a bihariak döntése nyomán nekik is választaniuk kellett az országos tisztség megtartása, vagy a bihariakkal való további közös munka között. Közölték: ezentúl szerződéses alapon működnének együtt az MPSZ-szel.

– Az MPSZ megalakulásakor az egyesület már létezett. Az MPSZ 2004-es székelyudvarhelyi alakuló kongresszusán egy szóbeli bejelentés alapján vállalták a bihariak azt, hogy megalakítják, és működtetik az MPSZ bihari szervezetét. Ez így is történt, jóllehet akkor írott társulási szerződés nem született. Köztudott: az udvarhelyi vezetési stílus, az MPSZ belső felépítése és működési hiányosságai kapcsán többször konfliktus bontakozott ki Udvarhely és Várad között. Úgy tűnt, hogy ennek vége szakad akkor, amikor néhány hónappal ezelőtt Szász Jenő végre elfogadta a bihariak többszöri megismételt meghívását. Május közepén az elnök Váradra látogatott, s ez alkalomból a bihariak előadták az MPSZ megújítására vonatkozó elképzeléseiket, ami elsősorban regionális szerveződés mentén haladt volna. Akkor Szász Jenő kijelentette, hogy nem kell változtatni semmin, és minden jól működik. Végül maga az elnök javasolta azt, hogy az MPSZ és az egyesület kössön együttműködési szerződést. Szóban megfogalmazta a szerződés szövegét, amit a bihariak papírra vetettek, és elküldtek Udvarhelyre. Mivel másfél hónapon keresztül nem érkezett válasz, a bihariak újból összeültek, és úgy döntöttek: érvényesnek tekintik a szerződést tekintettel arra, hogy semmiféle választ nem kaptak. Ugyanakkor azt is elmondtuk, hogy hajlandók vagyunk megkezdeni az aláírásgyűjtést, amennyiben a program- és az alapszabályzat-tervezet elkészül, azaz a Magyar Polgári Párt (MPP) nem fogja elkövetni a korábbi belső szerveződési hibákat. Ennek nyomán országos tisztségviselőként döntési helyzetbe kerültünk, mivel a saját szervezetünk nem az eddigi struktúrában kívánja folytatni a munkáját. Ennek következményeként jelentettük be, hogy a továbbiakban a helyi csapattal kívánunk tovább dolgozni.

– Az egyesületnek milyen konkrét elképzeléseik vannak?

– Az erdélyi pluralizmus túlmutat egyik vagy másik szervezet keretein. Számomra is csalódást okozott az, hogy nem sikerült az MPSZ-ben egyeztetni azokat az elképzeléseket, amelyek Erdély különböző régióiban megfogalmazódnak. Közel másfél évvel ezelőtt személyesen javasoltam, hogy újra kell gondolni az MPSZ-t, és a parlamenti választások után rendkívüli kongresszust, teljes tisztújítást szükséges tartani. Sajnálom, hogy a kongresszust nem sikerült összehívni, ugyanis a szervezet alapszabályzata az elnök kezébe adja ezt a jogot. Azt is nagyon fájlalom, hogy az MPSZ nem tudta integrálni azokat az energiákat, amelyek az erdélyi polgári nemzeti erők részéről eddig megnyilvánultak. Sokan elmentek, elfordultak, ezt a folyamatot meg kell állítani. Az MPE ősszel tartja meg közgyűlését. Ezután remélem, mindenkiben lesz annyi józanság, hogy föderatív koalíciós szövetségi rendszer kialakításában tudjanak együttműködni.

– Ön szerint az MPSZ legfelső vezetésének is meg kellene újulnia?

– A parlamenti választások óta húzódik egy olyan krízis, amelyet rosszabbnál rosszabb megoldásokkal próbáltak kezelni. Ide sorolható a két bihari vezető szabálytalan és nem méltányos kizárása a szövetségből. Az elnöknek nyilván felelőssége van a kialakult helyzetben, ezt többször közöltem is vele. Remélem, hogy az erdélyi jobboldal építése túlmutat a szűk körű ambíciókon, az erdélyi polgári erőket össze lehet toborozni, és ki lehet találni egy olyan szervezeti formát, amely biztosítja a nem párthierarchiára, kézi vezérlés alapján működő, hanem egy valódi szövetségszerű, koalíciós modell megvalósítását.

Szász Jenő, az MPSZ elnöke a sepsiszentgyörgyi Háromszéknek leszögezte: Szilágyi Zsolt nem válik az erdélyi magyarság Dávid Ibolyájává, tudja róla, hogy a polgári értékrend elkötelezettje, és barátjának tekinti. Ugyanakkor közölte: az MPSZ-nek már csak Bukarestben kell összegyűjtenie a pártbejegyzéshez szükséges 700 aláírást, a törvény által előírt 18 megyében összesítették a támogatókat. Az MPSZ azt remélte, hogy június végén, a bírósági vakáció kezdete előtt leadhatja a pártbejegyzéshez szükséges dokumentációt, ám ez most már szeptemberre marad. „Nem volt eredményes a bukaresti szervezőmunkánk, most új úton próbálkozunk. Bízom benne, néhány hét alatt sikerül összegyűjtenünk a törvény által kért 700 aláírást" – mondotta Szász Jenő. A nyár folyamán ellenőrzik a 18 megyében összeszedett 28 500 kézjegyet, szúrópróbaszerűen felhívják a támogatókat, ugyanis szeretnék teljes mértékben kizárni a tévedés lehetőségét és idejében kiiktatni az ,,RMDSZ-nagyköveteket".

A Közel-Keleten kirobbant fegyveres konfliktus miatt a külügyminisztérium arra kéri a romániai állampolgárokat: ha csak tehetik, ne utazzanak Libanonba, Izraelbe és Szíriába, ameddig nem áll helyre a közbiztonság ezekben az országokban. Ugyanígy elkerülendő Izrael északi része is. Amint arról korábban tudósítottunk, a Tarom felfüggesztette bejrúti járatait.

– A Szíria és Libanon közti határszakasz az egyik legveszélyesebb úticélnak minősül mostanában – tájékoztatott a román külügyminisztérium, amely e célból felfrissítette a www.mae.ro/sfaturidecalatorie honlapon közzétett utazási tanácsadói szolgáltatását.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfőn kapja kézhez a Greenpeace levelét, azután nyilatkozik, hogy elfogadja-e ezt a földadományt – mondta a kormányszóvivő pénteken Budapesten. Szimbolikus nagyságú verespataki telket ajándékozott pénteken Budapesten Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek a Greenpeace magyarországi szervezete.

„Az adományozás gyakorlatilag szimbolikus jelentőségű, de fel szeretnénk hívni a miniszterelnök és a kormány figyelmét: Magyarországnak kulcsszerepe van ebben a döntésben, hogy megépül-e az aranybánya Verespatakon, vagy nem. Hogyha igen, akkor Magyarországnak és lakóinak szembe kell nézni egy újabb ciánkatasztrófa veszélyével, mint amilyen a 2000-es nagybányai volt" - mondta az MTI-nek Mózes Szabina, a Greenpeace Magyarország Egyesület sajtószóvivője.

Batiz András kiemelte: a kormány és a miniszterelnök céljai ebben az ügyben azonosak, hiszen arról van szó, hogy meg lehessen akadályozni a korábbiakhoz hasonló természeti katasztrófákat. Elmondta, hogy a magyar szakemberek már dolgoznak a verespataki beruházásról készült jelentés elemzésén.

Az EU-ban a magyarok a legpesszimistábbak, 55 százalékuk nyilatkozott pozitívan életéről, míg az összes tagállamban ez az arány 81 százalék – hangoztatta Duránszkai Gábor, a TNS Hungary ügyvezető igazgatója pénteken a Standard Eurobarometer felmérés nemzeti jelentéséről tartott konferencián, Budapesten.

Kiemelte: a korábbi felmérések eredményeihez hasonlóan 2006 tavaszán is a magyarok bíztak a leginkább az EU intézményeiben, a magyarok 70 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy bízik-e a közös intézményekben, míg az EU-átlag mindössze 48 százalék volt.

Ugyanakkor a terrorizmus problémáját és a bevándorlás kérdését alig tartották említésre méltónak, mindössze a megkérdezettek 2 százaléka mondta ezeket a területeket problémásnak. Magyarországon az uniós tagságot előnyösnek tartotta a megkérdezettek 52 százaléka, és ez alig maradt el az EU-tagországban mért 54 százalékos szinttől.

Az Európai Unió bővítésének támogatottsága Magyarországon 66 százalékról 59 százalékra csökkent, de még így is a magyarok támogatják leginkább az Unió további bővítését az uniós átlag 45 százalékával szemben.

Jön majd idő, mikor mindnyájan megtudjuk, miért mindez, miért ez a sok szenvedés, és akkor nem lesz többé titok ... Addig azonban élnünk kell és dolgoznunk. Mindig, mindig dolgoznunk!

NYÁRI KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRLATOT nyitottak, színvonalas munkákból, a kolozsvári Református Kollégiumban. A kiállítást az érdeklődők július 31-ig látogathatják, naponta 10-14 óra között, a kollégium dísztermében (Farkas/Kogalniceanu utca 16. szám).

A HAGYOMÁNYOS ANNA-BÁLT július 15-én, szombaton este 21 órától újra megrendezik a kolozsi fürdő vendéglőjében. Az est fénypontja a bálkirálynő és az udvarhölgyek megválasztása lesz, de jócskán lesz humor és örökzöld operett-részletek a kolozsvári Magyar Opera művészeinek, többek között Csorba Krisztina, Nagy Ibolya, Madarász Loránd előadásában. Fellép a hidelvi Kalandos Társulás tánccsoportja, a minőségi talpalávalót pedig a már közismert nyárádszeredai együttes biztosítja. A műsort Sebesi Karen Attila színművész konferálja. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők, kiváltképpen a szépségversenyre benevező hölgyeket!

SZŐKE KÁROLYNÉ SIPOS MÁRIA MAGDOLNA szedettes lakás-szőtteseiből nyílik kiállítás július 16-án, a vasárnap de. 10 órakor kezdődő istentiszteletet követően a Kolozsvár-Hidelvi Református Egyházközség gyülekezeti otthonában (Horea út 53., bejárat a Câmpeni utcáról). A tárlat anyagát Balogh Gizella ismerteti. A műsorban közreműködik Gurka Balla Ilona és Barabás Kásler Magda. A kiállítás munkanapokon 9–14 óra között és istentiszteletek után tekinthető meg.

ZENE HÖLGYEKNEK ÉS URAKNAK a címe a kolozsvári Római Katolikus Szent Mihály Caritas rendezvényének, amelyet július 17-én, hétfőn du. 5 órakor tartanak a nőszövetség dísztermében (Szentegyház/I. Maniu u. 2.). Előadó Benkő Judit, a Kolozsvári Rádió szerkesztője, beszélgetőtárs Csomafáy Ferenc újságíró.

NYELV – SZÖVEG – STÍLUS témakörben a magyar szakos tanárok részére továbbképző tanfolyamot szervez a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség és a Georgius Aranka Társaság július 17–22. között, a Bolyai Nyári Akadémia keretében. Előadók: Antalné dr. Szabó Ágnes egyetemi tanár (ELTE, Budapest), Görömbei András akadémikus (DTE, Debrecen), dr. Jászó Anna egyetemi tanár (ELTE, Budapest), Kerekes Barabás gimnáziumi tanár (Baár-Madas Gimnázium, Budapest), Wacha Imre főiskolai docens (Budapest), dr. Zentai Mária egyetemi tanár (SZTE, Szeged). A tanfolyam színhelye a Báthory István Gimnázium kisépülete, a megnyitóra hétfőn, július 17-én 8.30 órakor kerül sor az iskola dísztermében.

A művészetnek hosszú idő óta nem a megrendelő kiszolgálása, a szórakoztatás a célja. Láttat, felráz, megmutatja a körülöttünk zajló világ valóságait. Ezt teszi a fiatal képzőművésznő is, aki egy sajnos ismét időszerű témát választott a Művészeti Múzeumban szerdán megnyílt egyéni festészeti tárlata tematikájául: a háborút. Adriana Jebeleanu, – JEBE. – Kolozsváron született, itt végezte el a Képzőművészeti Egyetemet, hat éve Olaszországban él és alkot. Nagyméretű, határozott vonalvezetésű festményei iróniától sem mentesek – figyelmeztetnek a háború értelmetlenségére, tragédiájára.

Múlt héten az ótordai református templom udvarában lévő IKE Galériában újabb kiállítás-megnyitóra került sor.

A vasárnap délben megnyílt VII. Nyári Kiállításon Suba László, Cornel Vana, Violeta Nicula, Baranyai Lőrinc, Mihaela Gligor és Manole Ciui állították ki alkotásaikat. A látogatók agyag- és gyökérkompozíciókat, valamint festményeket tekinthetnek meg a szeptember végéig nyitva lévő tárlaton. A mély szimbólumok, a élénk vagy majdnem áttetsző színek, a szokatlan, bátor formák egyaránt az alkotók áldozatát jelentik a művészet oltárán.

Július 12-én a Farkas utcai református templomban tartott orgonahangversenyen kiváló képességű fiatal előadóművészt hallhattunk. Wilhelm Schmidts a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia diákja fiatal korát meghazudtoló művészi érettséggel rendelkezik. Rendszeresen fellép nem csak Kolozsvárott, hanem Erdély több nagyvárosában is. A hangverseny műsorán J.S. Bach, F. Mendelssohn-Bartholdy, W. von Baussnern, C. Franck és R. Lassel művek szerepeltek.

Míg a barokk zeneműveknél a magabiztos, markáns előadásmód, a technikai kidolgozottság ejtett bámulatba, a romantikus szerzők alkotásainak interpretációjakor a szenvedélyes jelleg dominált. A korálfeldolgozások előadására az istentisztelet magasztos megnyilvánulása, a keresztyénség bizakodó dicsérete volt jellemző. Ragyogó teljesítménye minden bizonnyal a tehetség és a szorgalom harmonikus ötvöződésének tudható be.

Nyolcvan éve, 1926. június 16-18 között került sor Marosvécsen, báró Kemény János várkastélyában, a ma már irodalomtörténeti jelentőségű első Helikon találkozóra. A meghívott 27 erdélyi író közül 19-en voltak jelen – olyan neves személyiségek, mint: Kós Károly, Kuncz Aladár, Bánffy Miklós, Áprily Lajos, Tompa László, Molter Károly, Kacsó Sándor, Tamási Áron és mások, akik egy 7 pontból álló határozatot fogadtak el, ami egész későbbi tevékenységük vezérfonala lett. Közel két évtizedes tevékenysége alatt 55 író vallhatta magát helikonistának és élvezhette a nagy mecénés – Kemény János – vendégszeretetét. Közülük ma már senki sem él. Gondolatban tegyünk le a vécsi várkertben álló helikoni szimbólumokra: a híres kőasztalra, és Kemény János sírjára egy szál virágot, emlékezve mindnyájukra.

Hihetetlenül tömény napnak bizonyult a szerdai nap a délután kezdődött és éjféltájt befejeződött előadás-sorozattal. A japán zene estjét némileg beárnyékolta a kitörő zápor miatti költözködés, viszont kárpótolt mindenkit, egyfelől az előadás és a sajátos zenei világ egzotikuma, másrészt a közönség kitartó érdeklődése és fogékonysága a szokatlanra, az újra. Mind az Irinel Anghel drámai kísérőzenéje (Keresztre feszített szerelmesek), mind utána az Einuiea produkciója (Japán metszetek) a távoli kultúra elmélyült ismeretét és közvetítésének következetes elkötelezettségét sugallták.

Külön említést érdemel az Inter-Art együttes bemutatkozása az Áthatások című előadással, amelyben a balett, a vetítettképi látvány és a fényjáték együttesen determinálták, részben összehangzóan, máskor egymással feleselve a táncművészet eszközeivel tudatosított és nyomatékosított művészi üzenetet. Mihaela Vosganian zenéje mindvégig azt a koordináta rendszert jelentette, amelyben epizódonként felépült a Liliana Iorgulescu-Vlad Iachim-féle koreográfia, szerencsésen megtalálva valamennyihez a legszükségesebb közreműködőket. A magas professzionális szinten kidolgozott előadás, az objektív műsoreltolódások miatt sajnálatosan szerényebb számú közönség előtt pergett le, mint amennyit megérdemelt.

Hasonló sors jutott a budapesti Canlar együttesnek, amely a fesztiválprogram szerint Székelyudvarhelyen már koncertezett, de hogy a csíkszeredai közönség is élményt szerezhessen a török zenét kutató és felkaroló ambíciójuk mélyebb értelméből, soron kívüli, önkéntes koncertet ajánlottak fel a megyeszékhely lakóinak. A késő esti órákban, a Mikó-vár Bástya-termébe összegyűlt nem túl népes, de annál lelkesebb nézősereg szenvedélyes és magával ragadó kamara-előadást láthatott, amelynek során nem csak a török zenéből kaphattunk ízelítőt, hanem a fellépő négy budapesti előadó – Jablonkay Judit, Kasza Roland, Róbert Vanda és Sudár Balázs (az együttes vezetője) – rokonszenves ügyszeretetéből és örömzenéléséből.

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra, igét hirdet Fazekas Zsolt, du. 6 óra: Fazekas Zsolt. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: Bántó-Tamás Szilveszter. Kétágú templom: de. 10 óra:Székely József, du. 6 óra: Sógor Árpád. Napkelet utcai imaház: de. 10 óra: Orbán Miklós. Hidelvi református templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Szöllősi János. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Sógor Géza. Újalsóvárosi fehér templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Foka Van De Beek, du. 6 óra: Ferenczy Miklós. Írisz-telepi templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Dobri András. Szamosfalva: de. 11 óra, du. 6 óra: Péntek Márton. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Péntek Márton. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra Viski János, du. 6 óra: Varró Nagy István. Tóvidéki templom: de 10 óra, du. 5 óra: Kozma András. Törökvágási templom: ettől a vasárnaptól kezdve az istentiszteleteket az új templomban, Donát út 142. szám alatt tartják: de. 10 és du. 6 óra: Bibza Gábor. Kolozsmonostori templom: de. 10 óra: Gede Csongor, du. 6 óra: Kenderesi István.

Római Katolikus Egyház: Szent Mihály-templom: reggel 7 óra, 8.45 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét Dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Korom Imre György, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom: 9 óra, román nyelvű szentmise: a Szent Mihály plébánia lelkészei, de. 11 óra: Dr. Nóda Mózes, du. 6 óra: Orbán László. Ferencrendi-templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 4 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

Unitárius Egyház: Belvárosi templom: de. 11 óra, szolgál: dr. John Buehrens (Egyesült Államok). Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Mezei Csaba. Kolozsmonostori egyházközség (a Kakasos, református templomban): du. 3 óra: Rüsz Fogarasi Tibor.

Evangélikus Egyház: Belvárosi templom: de. 10 óra, igét hirdet:Adorjáni Dezső Zoltán püspök, de. 11.30 óra, német nyelvű istentisztelet: Orbán László.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Superman visszatér – amerikai. – Vetítés: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel 14 és 23 órától.

GYŐZELEM – A farkas, Piroska és a rejtély – Vetítés: 14, 16, 20.30. Állítsátok meg Teréz anyut! – Vetítés: 18, 22.

MŰVÉSZ – A gyermek – belga, francia. – Vetítés: 17 órától, kedvezménnyel. Hogyan repíts ki a házból egy 30 éves agglegényt – amerikai – amerikai. – Vetítés: 19.30, 22.

DÉS

MŰVÉSZ – Lehetetlen küldetés III – amerikai. – Vetítés: 19.30, 22.

TORDA

FOX – X-men: Utolsó összecsapás – amerikai. – Vetítés: 15, 17, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A Da Vinci-kód – amerikai. – Vetítés: 15, 18, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – The Omen – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – Farkasok birodalma – francia. – Vetítés: június 14-16: 17, 19-30 órától.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – A Da Vinci-kód – amerikai. – Vetítés: 16, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 16 órától.

1927-ben a Főtér északkeleti részén földalatti illemhely építéséhez láttak. Ennek felújítása a tavaly október végén, november elején a két lejárat kovácsoltvas-tulipános korlátjának ledöntésével kezdődött. A munkálatok során négy középkori sírra bukkantak. A feltáráson dolgozó egyik régész szerint az egyikben talált S végű bronz hajpánt – amint alább kiderül, hajkarika – alapján XII. század végi, XIII. század eleji szász sírokról van szó. Egy másik régész is úgy vélte, a sírok ebből a korból valók. Mint mondta, szándékukban van komolyabb ásatások elvégzése. A hajdísz alapján női csontvázat sikerült helyreállítaniuk, a többit nem teljesen. (Alább megtudhatjuk, XI. századi, XII. század eleji magyar sírokról van szó, a szászokat V. István a tatárjárás után telepítette Kolozsvárra.)

A tél beálltával a gödröt befedték. Nemrég, a fóliatető eltávolításakor látható lett a „szakszerű feltárás": a gödör déli falából egy csontváz koponyája kettévágva, bordái összetörve meredtek elő, nyugati falából pedig egy medencecsont (Gergely Balázs felvételei). Egy-két nap múltán mindennek, ugyancsak „szakszerűen", nyoma veszett. Mi történt velük? Aligha hihető, hogy e rövid idő alatt a szakemberek valami érdemit tettek volna. A jelek szerint, ahelyett, hogy a munkálatok során előkerült sírokat minden részletre kiterjedően – akár az illemhely helyreállítási munkálatainak hosszabb ideig való elhalasztásával – feltárták volna, a bennük lévő felbecsülhetetlen értékekkel együtt, hagyták megsemmisülni. Arra nem lehet hivatkozni, hogy a négy sír feltárása elegendő, a többiben ugyanez van. Az enyhén szólva nemtörődöm felelőtlenségre nincs mentség.

Az illemhely egykori földmunkái során sok régészeti emlék került napvilágra. Herepei János ezek egy részét, így az S-végű hajkarikákat is összegyűjtötte. Hitelesítő ásatásra azonban csak 1943-ban került sor. Kezdeményezője László Gyula, a neves régész, megvalósítója Méri István volt. A földalatti illemhelytől néhány méterre délre, a járdasziget szélén nyitott trapéz alakú, 4x3,18x 8,70x8,90 m-es gödörben, 2,6 m mélyen 14 sírt tártak fel. Az elhunytakat valamennyiben fejjel nyugat felé helyezték el, vagyis keresztények voltak. Ştefan Pascu szerint románok, beolvadófélben lévő szlávok sírjai, köztük talán magyarok is voltak. Véleményének szépséghibája, hogy háromban korhatározó S-végű hajkarikát, XI–XII. századi, jellegzetesen magyar női hajviselet-kelléket találtak – ezt a nemrég elhunyt régész, Petre Iambor is megerősítette. 1948-ban az ettől néhány m-rel nyugatra, 1969-ben néhány m-rel délre feltárt sírokból azonos leletek kerültek elő. A terület – az 1995-ben a Ferenc-rendi klastrommal szembeni ásatás leletei alapján is – az Óvárban akkor már létező Kolozsvár-csíra temetőjének része volt. Úgy tűnik, emellett szól Szent Lászlónak az 1092. évi szabolcsi zsinaton hozott I. törvénye, amelynek 25. fejezete kimondta: „Aki […] nem a templom mellé temeti az ő halottjait, tizenkét napon át vezekeljen kenyéren és vizen, kalodába zárva." Természetesen az akkori viszonyok között a törvény alkalmazásához idő kellett, mert Kálmán király törvényeinek első könyve 73. fejezete 1096-ban ismét kitért erre: „Keresztények temetése ne másutt, hanem a templom csarnokában legyen." Ezek előtt természetes volt, hogy a településen kívül temetkeztek. A leletek alapján a meglehetősen szellős temetkezés, az egymásra temetkezés hiánya arra utal, hogy a temetőt viszonylag rövid ideig használták, s a XII. század elején, az említett törvény hatására másutt, akár a közelben lévő kis templom köré kezdtek temetkezni.

A feltárás alapján a város e részén az első emberi település az újabb kőkorból való. Utána hiányzik a bronz- és a vaskor nyoma. A római réteg és a magyar temető között nem került elő közbeeső emlékanyag, bizonyítva, hogy a rómaiak kivonulása és a magyarság megjelenése között itt nem volt jelentősebb élet. A két réteg közti néhány tüzelésnyom az egykori római település romjai közti ideiglenes, népvándorláskori meghúzódásra utal. Az Árpád-kori temető szintjétől fölfelé a rétegek töretlenül kimutatták a település, Kolozsvár folytonosságát.

Világméretű felmérést készített az udvariasságról egy multinacionális ismeretterjesztő kiadvány. A Readers’ Digest munkatársai harmincöt nagyvárosban tették próbára az ott lakókat, milyen mértékben felelnek meg az általános civilizációs normák szerinti segítőkészségnek. A legudvariasabb városok versenye meglepő eredményeket hozott: a zürichiek Európa legudvariasabbjai, a New York-i lakosok pedig világviszonylatban elsők. Az európai városok közül a listát Moszkva és Bukarest zárja.

A felmérés olyan kérdésekre kereste a választ, hogy előreengedik-e például a hölgyeket egy közintézményben, minden esetben megköszöni-e az eladó a vásárlást, vagy hogy a lakosok mennyire hajlandók segíteni pórul járt társaikon. A felmérésben segédkezők a kiszemelt város húsz közintézményében tesztelték, hogy az előttük belépő visszatartja-e a becsapódó ajtót, vagy hagyja, hogy homlokon csapja az utánuk érkezőt. Az eset súlyosabb, hogyha hölgyről van szó, akit, ugye, illik előre engedni. Húsz, tetszés szerint kiválasztott üzletben apró, nem nagy értékű tárgyat vásároltak, és figyelték, hogy a „tranzakció" végén az elárusító elrebegi-e a „köszönöm"-öt. Végül a város húsz forgalmas utcáján tele dossziét ejtettek a földre, hogy – afféle kandi kamera módjára – megfigyelhessék, segít-e valaki összeszedni a szétrepülő iratokat, vagy hagyják embertársukat, hogy egymaga szaladgáljon a szélrózsa minden irányába szétröpülő iratok után.

A felmérést ismertető HVG szerint a teszteredmények számos előítéletet megingattak, vagy megkérdőjeleztek. Az általában hektikusnak minősített New York-i laksok udvariassága például egészen rendkívüli. Expolgármesterük Ed Koch ezen egyáltalán nem lepődik meg, szerinte a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta a város lakói még előzékenyebbek egymással, felülértékelve az élet értékét – idézi a lap polgármestert.

A felmérésből világosan kiderül az is: az udvariasság nem a gazdag metropoliszok privilégiuma. A dél-afrikai főváros, Johannesburg például a 35-ös lista 15. helyezettje lett. Ellenben a különösen előzékenynek tartott ázsiai országok nem végeztek túlzottan előkelő helyeken. Így a lista végén kullog Tajpej, Szöul, Kuala Lumpur és Mumbai is. A felmérés azt a tévhitet is megcáfolta, amely szerint a fiatalok udvariatlanok. A teszt eredményei szerint a negyven év alattiak különösen udvariasak, míg a hatvan fölöttiek jellemzően udvariatlanok. Mindent összevetve a nők előzékenyebben viselkednek, mint férfitársaik.

Az általánosítás, mint minden más esetben, most is magában hordozza a tévedés lehetőségét. Ezért a folyóirat hozzáfűzi: azért a román fővárosban is találni jó modorú, segítőkész embereket, bár a többség figyelmét a rohanás, az önző célok kötik le.

Ha a felmérők nem ilyen hétköznapi apróságokkal mérték volna le a helyi lakosság magatartását, lehet, hogy még lesújtóbb következtetésekre jutottak volna. Romániában például sokat elárulhatott volna a közszállítási járművekre való felgyúródás és az azokon való viselkedés, általában minden olyan hely, ahol valamiért sorba kell állni, vagy önfegyelmet kell (ene) tanúsítani (parkolójegy megvásárlása, helyes adóbevallás, téves telefonhívás lezárása stb.). És akkor még nem soroltuk ide a más nemzetiségűekkel szembeni tolerancia-udvariasság meglehetősen gyakori hézagosságát, e szemlélet – divatos kifejezéssel élve – európaivá tételének hiányát.

Ha egy országban a mindenkori hatalom szeme előtt a képmutatás, a világ megtévesztése a „trend", akkor nem kell túlságosan csodálkozni azon, hogy a pórnép számára is ez természetes. A maga leegyszerűsített, határtalan önzését a leggyakrabban palástolni sem próbáló, az emberi találékonyság széles skáláját kimerítő eszköztárának alkalmazásával. Ami már jóval túllép az élelmesség fogalmán.

Roppant megörültem, amikor Demény Péter A szükségtelen kiegyensúlyozottság című cikkét olvastam a Szabadság július 12-i számában. Végre vette valaki a bátorságot, és kimondta: nem biztos, hogy jó nekünk az önálló magyar egyetem. Ennek a véleménynek a markáns megfogalmazása, a mellette szóló érvek felsorakoztatása elengedhetetlenül szükséges, hogy komoly vita bontakozhasson ki e kérdésben. Nagy szükség lenne az eszmecserére, hiszen a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) által szervezett tüntetéssorozat óta lassan-lassan már egy év is eltelik, az évfordulón pedig nem kizárt, hogy újabb megmozdulás ismételt hisztériarohamát kell elviselnünk. A BKB-sok ugyanis bejelentették, ősszel újabb tüntetésre készülnek, hogy Romániában ne honolhasson olyan csend és nyugalom, ami Románia csatlakozásának a küszöbén az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet megnyugtatná. Márpedig kellemetlen lenne, ha becses erdélyi magyarságunk sorozattá szaporítaná a gyergyóditrói paródiát, aminek a gyakorlatias haszna egyenlő a nullával.

Legutóbb, az egyetem kérdésével foglalkozó cikkemmel (Mutyizás, Szabadság, június 28.) sértődést okoztam. Ezért az érintettek elnézését kérem, hiszen mindössze azt igyekeztem kifejezésre juttatni – igaz pontatlan megfogalmazással és a gondolatot csak töredékesen kifejtve –, hogy az egyetemvitába aktívan be kell szállniuk azoknak is, akik nem értenek egyet az önálló intézmény létrehozásának szándékával. Szerintem egyre több magyar oktató érez kételyeket a lelke mélyén az önálló felsőoktatási intézmény létrehozásának szükségszerűségével kapcsolatban. Nagy veszteség érte ugyanis az elmúlt évtizedekben az erdélyi magyarságot. A vészes méreteket öltött kivándorlás miatt az értelmiség elég jelentős része elköltözött Erdélyből. Csakhogy ezt a hiányt tetézi, hogy velük együtt legalább két-három-négy újabb magyart vesztettünk el, hiszen átköltözéskor legtöbbször a már létező, vagy az akkor még csak körvonalazódó családok távoztak. Ezek után nem csoda, hogy kámforrá vált önbizalmunk, és romos szellemi állapotba kerültünk. De itt van még egy közel másfélmillió magyart számláló közösség, amely egyelőre szülőföldjén szeretne boldogulni.

Az általános borúlátó vélekedéssel ellentétben, fiatalok is maradtak sokan. Nekik nem mindegy mit, milyen színvonalon tanítanak, hiszen ettől függ szülőföldön való boldogulásuk, vagy ellenkezőleg, a kivándorlás melletti döntésük. Valós vita az önálló egyetem szükségességéről csak akkor bontakozhat ki, ha a kérdés érintettjei és a döntéshozás tényezői hajlamosak a szemléletváltásra. Az „új időkre" kellene ráérezniük, így nem az önsajnálatra hanem az önbírálatra kellene összpontosítaniuk. Erre viszont csak akkor lesznek képesek, ha szabadon engedik őszinte kételyeiket, és arányosan teret kapnak az érvek és az ellenérvek.

De hogy ne lehessek fellengzősséggel vádolható, kifejtem, mit értek „új idők" alatt. Az elmúlt években egyre nagyobb méreteket ölt a románok és a magyarok közötti átjárás. Az ezt elősegítő intézményrendszer-hálózat, enyhe túlzással, egyelőre csak csírájában létezik, de a szaporodó kezdeményezések azt mutatják, felfelé ívelő tendencia kezdeténél tartunk. Az uniós csatlakozás következtében előbb-utóbb az erdélyi magyarok zöme is arra a belátásra jut, hogy közös Európában jobb egy mindenféle szempontból erős regionális-lokális szerveződésben románokkal együtt élni, mint például az egyéni boldogulás szempontjából semmi haszonnal nem kecsegtető „Virtuális Magyarországon". Ma még sok erdélyi magyar fiatalnak okoz gondot a hiányos román nyelvtudás, ugyanakkor növekedőben azok száma, akiket szakmájuk hazai, román vonatkozásai egyre inkább foglalkoztat. Erdélyi románok és magyarok egyre kevésbé látnak majd egymásban ellenséget, így együttműködésüket az élet természetes hozadékaként óhatatlanul partneri kapcsolattá értékelik át.

Ebben, a részben már valós, de részben csak perspektivikus összefüggésben az önálló magyar egyetem létrehozásának a célkitűzését is talán felül kellene vizsgálni. Belefáradhatott már az erdélyi magyarság abba, hogy olyan jogokért küzdjön, amelyeket jelenleg a román állam nem akar neki biztosítani. Ráadásul a tragikus ebben az egészben az, hogy a cél önmagában nem garancia a sikerre. Mert ha az önálló egyetem nem lesz képes olyan színvonalú oktatást biztosítani, amilyenre egy modern XXI. századi embernek szüksége van, akkor azok a fiatalok is más romániai vagy külföldi oktatási intézményekben folytatják szakmai képzésüket, akik a Bolyai Egyetemet szorgalmazó tüntetéseken részt vettek.

Nem kell lemondani például az autonómia különböző formáiról, amiért a román állam egyelőre ezt a jogot sem akarja biztosítani. Az egyetemmel kapcsolatban viszont azért más a helyzet, mert félő, hogy magunknak ártunk, ha vakbuzgósággal küzdünk érte. Járható útnak tartanám azt például, ha a döntéshozók az RMDSZ amúgy kiváló 1990-es programjában az önálló intézményrendszerre való törekvés kötelezettsége alól kivonnák a felsőoktatást. Egy ilyen lépés után pedig már sokkal nagyobb esélyekkel lehetne küzdeni a Babeş–Bolyai Tudományegyetemen tervezett, a finanszírozás szempontjából is önálló magyar karokért.

Ilyen keretek között, talán nagyobb sikerrel valósítható meg az oktatás színvonalának javítása. Ugyanis minden esély megvan arra, hogy 2007 után a szakmai kompetenciáknak rendelődik alá a felsőoktatás. Öt év múlva lehet, hogy még nem minden erdélyi magyar vallja úgy, hogy a szakmaiság számít igazából és nem az oktatás nyelve, de tíz év múlva, amikor a román-magyar partnerségi viszony is várhatóan a mindennapok valóságának részévé lesz, az anyanyelvű oktatás egészen biztosan másodrangú kérdéssé válik. Ezen csak akkor változtathatunk, ha magyarul is európai színvonalú képzést biztosítunk.

Újabb és egyben az eddigi legnagyobb per kezdődött a srebrenicai mészárlás ügyében a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús és emberség elleni bűnöket vizsgáló ENSZ-törvényszék előtt pénteken, az esemény 11. évfordulójának hetében.

A per vádlottja hét volt boszniai szerb katonatiszt: Ljubisa Beara, Vujadin Popovic, Drago Nikolic, Ljubomir Borovcanin, Radivoje Miletic, Milan Gvero és Vinko Pandurevic. Egy nyolcadik gyanúsított, Zdravko Tolimir továbbra is szökésben van. A vád szerint felelősség terheli őket több ezer boszniai muzulmán civil legyilkolásában.

A vádpontok között öt esetben szerepel a népirtás bűntette is, ezért ez az eljárás az egyik legnagyobb jelentőségű a hágai Nemzetközi Törvényszék történetében, különösen miután Slobodan Milosevic volt jugoszláv elnök meghalt négy hónappal ezelőtt a hágai börtönben, mielőtt az ellene szintén népirtás vádjával folytatott eljárás befejeződhetett volna.

Előzetesen mindegyik vádlott ártatlannak vallotta magát. A pénteki perkezdést követően az eljárást a nyári ítélkezési szünet miatt elnapolják, és az augusztus 21-én folytatódhat.

A tárgyalás kezdetén vita alakult ki arról, hogy Carla Del Ponte főügyész tarthat-e egy rövid beszédet. Del Ponte éppen megkezdte nyilatkozatának felolvasását, amikor a védelem kifogással élt, és a beszédet megszakították. A négytagú bírói tanács helyt adott a kifogásnak, ezért a főügyész csak a következő, augusztusi tárgyaláson szólalhat fel.

A boszniai háború alatt az ENSZ védelme alatt álló srebrenicai enklávét 1995. július 11-én boszniai szerb csapatok lerohanták, majd július 19-éig mintegy nyolcezer, 15 és 78 év közötti boszniai muzulmán férfit és fiút végeztek ki a városban és környékén. A második világháború óta elkövetett legnagyobb tömegmészárlást a törvényszék népirtásként tartja számon. A tömeges kivégzések két fő felelősének tartott Radovan Karadzic volt boszniai szerb elnök és Ratko Mladic hadseregparancsnok továbbra is bujkál.

Az izraeli hadsereg pénteken ismét támadta a bejrúti nemzetközi repülőteret, valamint egy palesztin katonai támaszpontot a Bekaa-völgyben. A libanoni hatóságok közlése szerint a két napja tartó légitámadásoknak már 61 halálos áldozata van Libanonban.

Az izraeli légierő kilőtt két rakétát közép-európai idő szerint délelőtt tíz órakor a bejrúti nemzetközi repülőtér egyik kifutópályájára – közölték szemtanúk és libanoni biztonsági források. Az Lbc libanoni televízió szerint ezután már az izraeli haditengerészet is lőtte a repülőteret, csatahajók a nyugati kifutópályát vették célba lövegeikkel. A keleti kifutópályát pedig csatahelikopterek támadták rakétákkal.

A repülőtér már csütörtökön bezárt, miután az izraeli légierő rakétákkal használhatatlanná tette mind a három kifutópályáját. Ez volt a harmadik eset, hogy Izrael a Libanon elleni támadás szerdai kezdete óta csapást mért a bejrúti légikikötőre.

A libanoni nemzeti légitársaság öt gépe és Nadzsíb Mikati volt libanoni kormányfő magánrepülőgépe a pénteki légicsapás-sorozat előtt mindössze öt perccel felszállhatott, és Ciprusra repült. A gépek kimenekítését megelőzően Fuád Szinjóra libanoni kormányfő és Jeffrey Feltman bejrúti amerikai nagykövet beszélt egymással – közölte egy neve elhallgatását kérő kormányzati forrás. A kormányfő biztosítékot kapott arra, hogy ezt a hat gépet az izraeliek nem támadják.

Csütörtök este az izraeli gépek a repülőtér üzemanyagraktárát támadták, amely azután lángba borult. A libanoni nemzeti légitársaság további négy gépének még a csütörtök délelőtti első támadás előtt sikerült felszállnia és üresen Ammánba repülnie, hogy biztonságban legyen. A légikikötő közel van ahhoz a dél-bejrúti városrészhez, amelyben az Izraelt rakétákkal támadó Hezbollah lázadószervezet intézményei vannak.

Izrael légi csapást mért pénteken az Ahmed Dzsibríl vezette Népi Front Palesztina Felszabadításáért – Főparancsnokság Szíria-barát palesztin szervezet egyik katonai támaszpontjára is a kelet-libanoni Bekaa-völgyben – jelentette a libanoni rendőrség. A támaszpont Kuszajja városban található, alig két kilométerre a szíriai határtól. A radikális szervezetnek két támaszpontja van Libanonban, a másik Bejrúttól 15 kilométerrel délre. A Libanon elleni izraeli támadás szerdai kezdete óta ez volt az első eset, hogy Izrael Szíria-barát palesztin szervezet létesítményét támadta.

A Hezbollah közben újabb tíz katyusa rakétát lőtt ki Szafed észak-izraeli városra, de ezek csak anyagi kárt okoztak, áldozatot nem követeltek, viszont ezt követően hevesebbé vált a tűzpárbaj a gerillák és az észak-izraeli egységek között. Ezekkel az újabb katyusákkal együtt a Hezbollah már 160 rakétát lőtt ki Izraelre szerda óta.

Tűzpárbaj tört ki izraeli katonák és Hezbollah-fegyveresek között a határ menti Zarít mezőgazdasági telep közelében is. Az izraeli televízió 10-es csatornája szerint az izraeli katonák tüzet nyitottak a fegyveresekre, amikor azok közeledtek az izraeli határ felé. Egyelőre nem érkezett jelentés arról, hogy az összecsapásnak áldozatai lennének.

Ronni Bar-On izraeli belügyminiszter pénteken az izraeli rádióban megfenyegette Szajjid Haszan Naszrallah sejket, a libanoni Hezbollah vezetőjét, hogy Izrael megöli. A miniszter szerint a sejk „saját sorsának kovácsa".

Követelik a hadműveletek leállítását
Az Európai Unió (EU) attól tart, hogy az izraeli-libanoni konfliktusba belekeveredik Szíria is, aminek következményei már valóban ellenőrizhetetlennek lesznek. Ezt Erkki Tuomioja, az EU soros elnökségét adó Finnország külügyminisztere fogalmazta meg pénteken Helsinkiben. A tárcavezető túlméretezettnek nevezte az izraeli hadműveletet, és azzal a hasonlattal élt, hogy ebben az esetben már nem a szemet szemért, hanem a „húsz szemet egy szemért" elve érvényesül.

Eközben George Bush amerikai elnök telefonon megígérte Fuád Szinjóra libanoni kormányfőnek: igyekszik rávenni Izraelt, hogy állítsa le a közel-keleti ország ellen indított támadását. Emellett azt is közölte, nyomást gyakorol az izraeli vezetésre, hogy az lehetőleg a legkevesebb kárt okozza Libanonnak, és a polgári lakosságot mindenképpen kímélje meg.

Luis Rodríguez Zapatero spanyol kormányfő követelte az ENSZ és az EU közbeavatkozását az ellenségeskedések azonnal beszüntetése érdekében, Mint fogalmazott, a védelmi jellegű hadviselés igazolható, de általános ellentámadás csak az erőszak növekedését vonja maga után.

Vlagyimir Putyin orosz államfő ugyancsak a hadművelet haladéktalan leállítását követelte, s egyben bejelentette pénteken, hogy felveszi a G8-as csoport, vagyis az iparilag legfejlettebb hét állam és Oroszország csúcsértekezletének napirendjére a Libanonban kialakult helyzettel kapcsolatos kérdéseket. A csúcs tervek szerint szombaton Szentpéterváron kezdődik. Putyin azon a véleményének is hangot adott, hogy nem tartja elfogadhatónak a katonák túszul ejtését.

Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter Berlinben az önvédelem nemzetközileg is elismert jogosságát hangoztatta, mégis arra kérte Izraelt, gondolja át, milyen hosszú távú következményekkel járhat Libanon elleni támadása.

A Vatikán pénteken elítélte az izraeli légicsapás-sorozatot, amely a Szentszék szerint egy független és szuverén nép elleni támadás. Angelo Sodano bíboros államtitkár, vatikáni „kormányfő" a pápai állam rádióállomásának nyilatkozva nagyon aggasztónak nevezte a Libanonból érkező híreket.

Indonézia, ahol a világ legnépesebb muzulmán közössége él, ugyancsak elítélte az izraeli támadást. Desra Paercaya, a jakartai külügyminisztérium szóvivője reményét fejezte ki, hogy a közel-keleti békefolyamat rövidesen újra feléled. Korábban Susilo Bambang Yudhoyono indonéz elnök többször is kérte Izraelt a hadművelet leállítására.

Három feltételt szabott egy libanoni tűzszünethez pénteken Ehud Olmert izraeli kormányfő: a két elrabolt izraeli katona szabadon engedését, az Izrael elleni rakétatámadások leállítását és a Hezbollah szervezet lefegyverzéséről szóló ENSZ-határozat teljesítését.

A kormányfő kész elrendelni a hadművelet beszüntetését Libanonban, ha a Hezbollah szabadon engedi a fegyveresei által elrabolt két katonánkat, beszünteti a rakétatámadásokat, illetve ha a libanoni kormány az ENSZ BT 1559. számú határozatának megvalósítása mellett dönt - közölte Miri Eisin kormányszóvivő. „Ha a feltételek teljesülnek, készek vagyunk együttműködni az ENSZ térségbe érkezett küldöttségével" – hangoztatta.

Továbbra is ragaszkodik a fogolycseréhez Izraellel a Hamász - hangoztatta a radikális palesztin mozgalom egyik szóvivője pénteken Gázában egy rokonszenvtüntetésen, amelyet a Hezbollah libanoni síita szervezet és Libanon támogatására tartottak néhány ezer ember részvételével.

Musir al-Maszri kijelentette: üzenetük világos, Izrael addig nem kapja vissza katonáit, amíg az Izraelben őrzött palesztin foglyok nem szabadulnak. Izrael nem is álmodhat katonái szabadulásáról ellenszolgáltatás nélkül.

Hozzátette, hogy a Hamász és a libanoni síita Hezbollah mozgalom ugyanazt akarja, „kiűzni a cionista ellenséget területéről és kiszabadítani foglyaikat. „Izrael téved, ha azt hiszi, hogy kétfrontos harcot vívhat. A fegyveres szervezetek egységbe tömörülve Gázában, rakétáikkal elérhetik Askelón városát, míg Libanonból Haderát és Haifát - mondta a Hamász tisztviselője.

Izraeli lapértesülés szerint Izrael hajlandó lenne a fogolycserére, de nem a Hamásszal, hanem a Palesztin Hatósággal. A Háárec című izraeli lap pénteken a Sin Bét, az izraeli belbiztonsági szolgálat vezetője, Juval Diszkin és Mahmúd Abbász palesztin elnök a jordániai fővárosban kedden tartott találkozójáról palesztin forrás alapján azt írta: Diszkin közölte Abbásszal, hogy Izrael kész elengedni palesztin foglyokat akkor, ha a fogolycseréről a Palesztin Hatósággal és nem a Hamásszal állapodik meg.

Július 10 óta a világon példa nélkül álló módon egy egypetéjű ikerpár foglalhatja el Lengyelország két legfontosabb közhivatalát, miután Lech Kaczynski államfő miniszterelnökké nevezte ki és kormányalakítással bízta meg fivérét, Jaroslawot.

Tavaly ősszel Jaroslaw Kaczynski, a választásokon győztes nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt elnöke még azt ígérte, hogy „Lengyelországból nem lesz ikrek köztársasága". Eredetileg ő volt ugyanis pártja miniszterelnök-jelöltje a szeptember végi parlamenti választásokon, amelyeket nagy meglepetésre szűk többséggel, 27 százalékkal a PiS nyert meg. Jaroslaw Kaczynski ezután lemondott a miniszterelnök-jelöltségről, hogy ne rontsa – 45 perccel fiatalabb – öccse, Lech (akkori varsói főpolgármester) esélyeit a röviddel a parlamenti választásokat követő elnökválasztáson. Egy interjúban így indokolta döntését: „A lengyelek többsége számára elfogadhatatlan lenne, ha a két legfontosabb közjogi hivatalt egy testvérpár töltené be".

De vajon mi vezetett az eddigi miniszterelnök, Kazimierz Marcinkiewicz lemondásához? Az egykori fizikatanár, aki Hanna Suchocka kormányában oktatási miniszterhelyettes volt, majd Jerzy Buzek miniszterelnöksége idején a kormányfő politikai kabinetvezetőjeként dolgozott, a legutóbbi választások előtt pedig a PiS parlamenti képviselője és a szejm kincstárügyi (privatizációs) bizottságának elnöke volt, nagy meglepetésre lett miniszterelnök a választások után. Inkább a kincstárügyi vagy oktatási tárca várományosaként emlegették. Már akkor úgy nyilatkozott, hogy „a kormányt nem fogják a hátsó ülésről irányítani", arra célozva, hogy nem Jaroslaw Kaczynski pártelnök által vezérelt báb lesz.

Néhány hónapos kormányfői működése alatt valóban igyekezett önállóságra törekedni, s olykor vitába keveredett a PiS elnökével, ami bukását is okozhatta. Emellett népszerűbb is volt nála, mutatója májusban elérte a 69 százalékot (Jaroslaw Kaczynski 45 százalékával szemben). Nem értett egyet a PiS bizonyos személyi döntéseivel, például Anna Fotyga külügyminiszteri kinevezésével, illetve a "saját szakállára" nevezte ki pénzügyminiszterré a lemondott Zyta Gilowska helyett Pawel Wojciechowskit, akiről Jaroslaw Kaczynski azt mondta, hogy számára teljesen ismeretlen politikus.

Marcinkiewicz elmozdításának azonban nyomatékosabb tartalmi okai is lehettek. Egyre kevésbé tudta megvalósítani konszolidációs gazdaságpolitikáját a populista, osztogatásra törekvő Andrzej Lepperrel, a májusban a kormánykoalícióba bevont baloldali populista Önvédelem elnökével szemben. A kül- és Európa-politikában is pragmatikusabb irányvonalat követett, mint euroszkeptikus pártja.

Amikor Kaczynski múlt csütörtökön arról tájékoztatta koalíciós partnereit, hogy küszöbön áll Marcinkiewicz menesztése, utóbbi titokban találkozót kért a PiS egykori ellenzéki szövetségese, ma legádázabb ellenfele, a jobboldali liberális Polgári Platform vezetőjétől, egykori ellenfelétől, Donald Tusktól. Nem tudni, hogy új koalíciós lehetőség iránt akart-e puhatolózni nála, netán az ellenfél táborába való átállásról tárgyalt volna. Amikor a találkozó másnap ismertté vált, Jaroslaw Kaczynski azonnal összehívta a PiS politikai bizottságát, s az ülés végeztével Marcinkiewicz bejelentette lemondását. A bizottság egyhangúlag Jaroslaw Kaczynskit javasolta miniszterelnök-jelöltnek, Marcinkiewicznek pedig vigaszul a varsói főpolgármester-jelöltséget ajánlotta fel az őszi önkormányzati választásokon.

Egyre nagyobb a Dan Voiculescu pártelnök vezetési stílusa miatti elégedetlenség a Konzervatív Párton (KP) belül. A KP vezetőjének imázsgondjai – miután kiderült, hogy közreműködött a volt Szekuritátéval – és a közvéleménykutatási mutatók – a pártot továbbra is 2 százalékra taksálják – zavart keltettek a párt tagságában. Legkevesebb két tábor küzd a pártvezetési tisztség megszerzéséért: az egyik csoportosulás Florin Anghelt, míg egy másik Codrut Sereşt támogatja. Mindkét fél rendkívüli pártkongresszus összehívását fogja javasolni.

A KP Prahova megyei elnöke, Florin Anghel azon kevesek közé tartozik, aki pártvezetéséért merte bírálni Dan Voiculescut. – Mindig volt bátorságom előállni a Politikai Büróban olyan kényes témákkal, mint a Copos-ügy vagy a csökkenő népszerűségi mutatók – nyilatkozta Anghel. – Hogy elhallgattattasson, Voiculescu ígéretet tett, hogy kinevez a KP Végrehajtó Tanácsának elnökévé, hogy hat hónap alatt bizonyítsam be: mire vagyok képes. Egyesek örültek, mert azt hitték, kitöröm a nyakam, s így megszabadulnak tőlem. Most viszont én vezetem a pártot – nyilatkozta kinevezése után két nappal Anghel.

Voiculescu hívei nem nézték jó szemmel Anghel kinevezését, mivel úgy vélték, Anghelnek tulajdonítható az a lázadás, amelynek révén Voiculescu felhagyott a kormányzásból való kilépéssel. Anghel úgy vélte: sokan támogatják a KP-n belül bátor kiállásáért, szókimondásáért. Ezért nem tartja kizártnak, hogy egy majdani rendkívüli kongresszus alkalmával, amelyre hozzávetőlegesen három hónap múlva kerülhet sor, majd megpályázza a pártelnöki tisztsége Magasra törő tervei ellenére Florin Anghel óvakodik, hogy nyíltan kitámadja Dan Voiculescut. – A pártban nincs Voiculescu-ellenes tömörülés, de létezik a fiatal és a makulátlan múlttal rendelkező jelölteket támogató irány. A pragmatikus Anghel elismerte, hogy a KP elnökének sajtóorgánumai és tévéadói nélkül a KP nagy gondokkal küszködne. – Voiculescut nem hagyhatjuk ki a KP-ből. Sajtóhoz kapcsolódó észérvek is emellett szólnak: nem építhetünk fel egy erős pártot, ha Voiculescu úr médiabirodalma ellenünk fordulna – idézte a bukaresti Gândul Anghelt.

Tegnap ünnepelte 48. születésnapját Mircea Geoană, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnöke. A bukaresti pártszékházban összegyűlt vendégek között volt Nati Meir is, a Nagy-Románia Párt (NRP) listáján bejutott, jelenleg azonban független képviselő, aki C.V. Tudorral való konfliktusai miatt lépett ki a frakcióból. Meir, akit Tudor eredetileg azért hozott a pártba, hogy bebizonyítsa, az NRP nem antiszemita, hiszen zsidó származású tanácsadóknak, tisztségviselőknek is helye van a pártban, nemrég ajtót mutatott egykori protezsáltjának, aki most az SZDP-vel kokettál. Meir tegnap be is jelentette: azért jött Geoanăhoz, hogy ezt a kérdést felvesse. „Az ünnepelt" nem kommentálta az ajánlatot.

Călin Popescu Tăriceanu kormányfő arról biztosította az egészségügyi és élelmiszerbiztonsági európai felügyelőt, Markos Kyprianout, hogy a román hatóságok időben eleget tesznek vállalt kötelezettségeiknek, ami az állategészségügyi ellenőrző pontok határon való felállítását, a sertéspestis felszámolását, és a madárinfluanza terjedésének feltartóztatását illeti. A kormányfő a Victoria Palotában fogadta a vendéget. Kyprianou kiemelte, hogy az Európai Bizottság értékeli a román hatóságok által a madárinfluenza elterjedésének megfékezésére hozott intézkedéseket.

A kormányfő és az európai felügyelő találkozóján jelen volt Anca Boagiu európai integrációs miniszter, Gheorghe Flutur mezőgazdasági miniszter, Eugen Nicolăescu egészségügyi miniszter és Marian Avram, az Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Hatóság elnöke. Kyprianut fogadta Traian Băsescu államfő is.

Leonard Orban, az európai integrációs tárca államtitkára szerint a január elsején életbe lépő pénzügyi törvénykönyv által bevezetett, használt autók forgalomba íratására vonatkozó előírások ellentétesek a Románia által aláírt csatlakozási szerződéssel, és ez Brüsszel részéről „rendkívül durva" pénzügyi szankciók alkalmazásához vezethet.

Az államtitkár kifejtette: Romániának teljesítenie kell a vállalt kötelezettségeket, és kerülnie kell az EU-csatlakozási szerződés bármilyen megszegését. A használt autók magyarországi és lengyelországi büntetődíja esetében az Európai Bizottság (EB) már megtette az első lépéseket a hasonló jellegű intézkedések ellen.

Az új pénzügyi törvénykönyv értelmében január elsejétől valamennyi – 3,5 tonnánál nem súlyosabb – használt autóra forgalomba íratási díjat kell fizetni. Ennek összege a gépkocsi típusa, életkora és műszaki jellemzői szerint változik. Így például az Euro 3 szabványnak megfelelő gépkocsik esetében a díj 612 eurótól (1600 köbcentinél kisebb motor-űrtartalom) 5 070 euróig (3000 köbcentinél nagyobb űrtartalom) terjed. Ugyanezek a díjhatárok az Euró 2 szabvány esetében 2704, illetve 6 240 euró, az Euro 1-eseknél pedig 3744, illetve 7 020 euró. A non-euro kategóriás autókra a befizetendő díj, a fenti űrtartalom-kategóriák szerint, 4 000-től 7 500 euróig terjed.

Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter korábban két lehetőséget említett: „nyitvahagyni a piacot, s akkor az fog történni mint Lengyelországban, hogy fontos korszerűsítési lehetőséget veszítünk el, vagy pedig olyan intézkedéseket kell életbe léptetnünk, hogy a légszennyező gépkocsik számát csökkentsük."

A Konstanca megyei tisztiorvosi szolgálat lakatot tesz Traian Băsescu vállalkozásának, a fagylaltgyárnak a kapujára, mert nem hogy a szigorú uniós előírásoknak, de még az elementáris higiéniai szabályoknak sem felel meg.

Az egykori hajóskapitány, Băsescu gyakran dicsekedett, hogy a rendszerváltás előtt milliomos volt, mert mint minden tengerész, farmerrel, cigarettával, szesszel üzletelt. Pénzének egy részét fagylaltkisüzembe fektette, ám amikor államfővé választották, az üzletvitelt átadta testvérének, Mirceának. Az elnök felesége, Maria a mai napig 20 százalékos részvényese a Prod Cros Kft.-nek. Rossz nyelvek szerint az emberek nem azért vásárolták Băsescu fagylaltját, mert jó volt, hanem mert ő, a szókimondása miatt örökké népszerű politikus gyártotta. A tisztiorvosi szolgálat október 1-ig szabott határidőt a vállalkozás felszámolására, de Mircea Băsescu bejelentette, máshol új kisüzemet nyit a család.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4. és Széchenyi tér 23–25. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,5947 lej, 1 USD = 2,8373 lej, 100 magyar forint = 1,2729 lej.

A Fehér Megyei Vízgazdálkodási Hivatal újratelepíti az Aranyos-folyó múlt heti ökológiai katasztrófában elpusztult halállományát Topánfalva közelében.

A Mihoeşti duzzasztógát vize kiöntött, a vízáradat nagy mennyiségű üledéket és iszapot sodort magával, ami több kilométeres távon teljesen kipusztította a folyó élővilágát.

A Fehér Megyei Környezetvédelmi Hivatal és a Maros Megyei Vízművek szakemberei kilátogattak a helyszínre, valamint a Mihoeşti duzzasztógát környékét is megvizsgálták.

Cosmin Covaciu prefektus elmondta: arra a következtetésre jutottak, hogy a megyei Vízgazdálkodási Hivatal gondosan kidolgozta a munkálat tervezetét, s minden, a duzzasztógát munkálataihoz szükséges intézkedésre sor került, mégis ők felelősek a folyó élővilágának kipusztulásáért. A prefektus kérvényezte a keletkezett károk felmérését, majd mindenkit megnyugtatott, hogy a kárért felelős hivatal újratelepíti az Aranyos kipusztult halállományát.

Vasile Todea, a megyei Környezetvédelmi Hivatal igazgatója szerint ezt a szerencsétlen balesetet el lehetett volna kerülni, s véleményét osztja Emilia Timiş is, a megyei Környezetvédelmi Felügyelőség vezetője. Állítják, hogy ha nem telepítik újra az Aranyos halállományát, akkor a hivatal hatalmas büntetésre számíthat.

– Ökológiai katasztrófának tekinthetjük az esetet – vélekedett Ştefan Popescu, a Sporthalászok Egyesületének elnöke, – hiszen 25 kilométeres körzetben kipusztult az élővilág és a halállomány.

Traian Matiş, a Fehér Megyei Vízgazdálkodási Hivatal igazgatója szerint a szakemberek éppen a gát megerősítésén dolgoztak, amelyhez le kellett ereszteniük a vizet. Amikor észrevették, hogy a víz magával sodorja az iszapot és az üledéket, azonnal leállították a munkálatot. A Sporthalászok Egyesülete úgy véli, eltúlozta a károkat, az iszaphullám ugyanis csak 5 kilométert érintett, nem pedig 25-öt.

Több mint 7,3 millió eurót kap a Fehér Megyei Tanács, a Nagyenyedet Borrévvel összekötő útszakasz korszerűsítésére. A megyei utat az Országos Régiófejlesztési Tanács jóvoltából tudják majd felújítani, amely ezt a megyét választotta ki támogatásra.

Ion Dumitrel, a Fehér Megyei Tanács elnöke elmondta: ezt a projektet még 2004-ben nyújtották be PHARE-támogatást igényelve, akkor nagyon magas pontszámot kapott, és nyertes pályamunkának nyilvánították, de abban az évben egyetlen projektet sem finanszíroztak.

A tanácselnök azt is elmondta, hogy a szóban forgó tervezetet felvették az Európai Integráció Minisztériumának listájára, amely összegyűjtötte az idén támogatásra kerülő projekteket.

A 7,36 millió eurós projekt munkálatai értelmében mintegy 25 kilométeres szakaszon fogják korszerűsíteni a megyei utat. Pihenőhelyeket, turistajelzéseket is terveznek, ugyanakkor felújítják a közvilágítást, hogy az uniós elvárásoknak megfelelő turisztikai övezetet alakítsanak ki.

A Fehér megyei Szászok-völgyi mesterséges tó vizének szennyezettségét speciális műszerekkel fogják vizsgálni a közeljövőben. A projektet az Állami Vízgazdálkodási Hivatal a Világbank segítségével valósítja meg.

Dávid Csaba, a Maros Megyei Vízművek igazgatója elmondta, hogy a Maros-medence tavai közül ezt az egy mesterséges tavat választották ki e projektre. A duzzasztógátra egy érzékelőberendezést eresztenek majd le, amely folyamatosan figyelemmel követi a tó szennyeződésszintjét.

Az Állami Vízművek a mesterséges tónál számos munkálatot tervez, hogy befejezzék a környék szükséges stabilizálási munkálatait.

A Fehér megyei tavat az abrudbányai Cuprumin cég hozta létre.

Beszterce-Naszód megye öt árvízsújtotta települése, köztük Felsőilosva lakói nem kezdhetik meg az újjáépítés munkálatait, a megyei tanács és a prefektúra közötti ellentétek miatt. A Beszterce-Naszód Megyei Prefektúra kedden azt követelte a megyei tanácstól, hogy vonja vissza azon határozatát, amellyel 300 ezer lejt (3 milliárd régi lejt) utalt ki a megye 5 települése számára, ahol három héttel korábban pusztított az ár.

Amennyiben a megyei tanács megtagadja ezt, s kitart a határozat mellett, a prefektúra kész bírósághoz fordulni, és semmisnek nyilváníttatni a határozat alapjául szolgáló dokumentációt, ami a prefektúra jogászai szerint hamis iratokat tartalmaz.

Mica Oprea alprefektus bejelentette: elkezdődött az úgynevezett előzetes eljárás, amely a megyei tanács költségvetés-kiegészítésével kapcsolatos határozatot támadja. Ez a határozat Alsóilosvának, Ispánmezőnek, Kiskajánnak, Felőrnek és Zágrának juttatott volna támogatást.

A prefektúra szerint a szóban forgó határozatot többség hiányában fogadták el, a június 26-i tanácsülésen ugyanis a 31 megyei tanácsosból 15-en voltak jelen, miután 12 demokrata és nemzeti liberális párti lemondott, további négyen pedig szolidaritásból megtagadják a tanácsülésen való részvételt.

Nem az árvízkárosultaknak adandó segélyeket érintő határozat az egyetlen, amelyet a prefektúra megtámad: a tanerők fizetés-kiegészítésére, útjavításokra vonatkozókat szintén semmisnek tekinti. A törvény egyértelműen megállapítja, hogy döntésképes jelenlét nélkül nem hozhatnak határozatokat a tanácsosok – hangsúlyozza a prefektúra képviselője.

A megyei tanács ugyanakkor nem hajlandó változtatni határozatain, és arról biztosít: az összegek hamarosan eljutnak az érintettekhez. Tudniillik, mint elmondták, nem infrastruktúraépítésre, hanem személyes, közvetlen szükségletek kielégítésére fordítandó pénzekről van szó. Amennyiben a helyzet nem oldódik meg, rövid időn belül harmadszorra hárul a döntés a közigazgatási bíróságra.

Félmillió új lej az árvízsújtotta településeknek
Amíg a helyzet megoldódik, az árvízsújtotta települések abban reménykedhetnek, hogy részesülnek abból a félmillió új lejes alapból, amit a kormány megszavazott a természeti katasztrófák – árvizek, földcsuszamlások és tűzvészek – által tönkretett lakások újjáépítésére.

A szerdai döntés értelmében 295,8 ezer új lejt osztanak szét 64 család között, kiknek otthona tűz martalékává vált, 208 ezer lejen pedig 254 árvízkárosult család osztozik. Olyan családok részesülhetnek a segélyben, akik nem rendelkeznek elegendő jövedelemmel ahhoz, hogy újjáépíthessék otthonaikat, és eddig nem kaptak semmiféle támogatást.

Az összegek szétosztását felmérés előzte meg, az érintetteket ideiglenes otthonaikban keresték fel – a helyi önkormányzatok, megyei munkaügyi igazgatóságok és prefektúrák jóváhagyásával azonosították a segélyben részesítendő családokat.

További anyagi segélyt utalt ki a kormány 1,1 millió új lej értékben 1356 rendkívül nehéz szociális helyzetben élő családnak, illetve egyedülálló személynek, akik többségének egyetlen jövedelme a nyugdíj, gyereknevelési segély vagy más szociális támogatás.

Nyolc gyerek került gyámokhoz
Időközben nyolc felsőilosvai gyereknek kellett elszakadnia családjától, mert nincs ahol lakniuk. Hét gyereket ideiglenesen rokonaik vettek gondozásba, egy gyerek pedig hivatásos nevelőszülőkhöz került.

A Beszterce-Naszód Megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság indoklása szerint a helyszínre kiszállva azt tapasztalták, hogy az érintett gyerekek családjai a katasztrófa miatt nem tudtak már megfelelő életkörülményeket biztosítani a kicsiknek, a rájuk szakadó gondok miatt nem tudtak törődni a gyerekekkel. Egy másfél éves kisfiú szüleinek a házát teljesen megsemmisítette az ár, a család semmiféle jövedelemmel nem rendelkezik, így ő nevelőszülőkhöz került, ahol természetesen bármikor meglátogathatja a családja. A többi gyerek rokonoknál lakik majd addig, amíg szüleiknek sikerül új házakat építeniük. A befogadó családokat az állam 80–120 lej közötti összeggel támogatja.

A gyermekvédelmi hivatal hangsúlyozza, a döntés a gyerekek legjobb érdekeit szolgálja, a civil szervezetekkel együttműködve ruhaneműkkel, lábbelivel, hálózsákokkal segítik őket, s folyamatosan nyomon követik a helyzetet, hogy amint lehetséges, visszatérhessenek családjaikhoz.

A három héttel ezelőtti Cibles-völgyi árvíz 13 emberéletet követelt, három személy holttestét azóta sem találták meg. Az ár 46 házat sodort el, 900 gazdaságot árasztott el, az infrastruktúrában 1500 milliárd régi lejes kárt okozott.

Fogytán az ivóvíz
Az árvízsújtotta településen az árvízkárosultak vízadagja napi 2 liter, és már csak két napra elegendő a tartalék.

Maria Florea tanítónő, aki az élelmiszerek szétosztásával foglalkozik, elmondta, hogy a segélyek, illetve az államtól származó élelmiszerkészletek legfeljebb két napra elegendőek. Hozzátette: már csak só, szappan meg néhány konzerv található a raktárakban, mert naponta 200 ember kap vizet és élelmiszert. A kutak vize ihatatlanná vált, a termőföldek pedig iszappal töltődtek fel, így a lakosság rászorul a különböző segélyekre.

A hatóságok a lakossághoz fordultak segítségért
A Beszterce-Naszód megyei hatóságok csütörtökön felszólították a megye lakosságát, hogy segítsék a felsőilosvai árvízkárosultakat, mivel elfogyott a helyi polgármesteri hivatal élelmiszerkészlete és ivóvíztartaléka.

Ştefan Perhaiţă, Felsőilosva polgármestere csütörtökön kijelentette, hogy a legnagyobb gondot a kenyér, konzerv, cukor, olaj, rizs és az ivóvíz hiánya jelenti. – A község öt élelmiszerboltja közül csupán egy működik, a polgármesteri hivatal már csak a legsúlyosabb helyzetben lévő családoknak tud élelmiszert juttatni – mondta.

A polgármester elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a katonaság elvitte a lakosságot ellátó ivóvíztartályt is. Így az emberek már csak a hegyekben lévő forrásokból juthatnak ivóvízhez. A Felsőilosva főterén lakó 1200 embernek sem túl biztató a helyzete, mert a kutak megteltek iszappal és a talaj vízrétege szerves anyagokkal fertőződött.

Szilágyi János, Beszterce-Naszód megye prefektusa felvette a kapcsolatot egy húsfeldolgozó céggel, hogy élelemmel lássa el az árvízsújtotta részeket. Mint elmondta, Németországból is érkeznek majd segélyek az árvízkárosult családok részére.

A polgármesteri hivatal és a Közterület-fenntartó Vállalat (RADP) illetékesei ismét bebizonyították, mint sajnos megannyi más alkalommal, hogy képtelenek megfelelő képpen őrizni a Házsongárdi temetőt: a csütörtöki temetést követően, vagy péntekre virradólag, ismeretlen tettesek több koszorút és virágcsokrot loptak el a Szabadság főszerkesztője, Balló Áron sírjáról. Városunkban nem ez az első és egyetlen eset, amikor sírt gyaláznak: virágokat, koszorúkat lopnak, sírköveket rongálnak. A Szabadság számtalanszor foglalkozott az olvasók által jelzett hasonló esetekkel, legutóbb például Octavian Buracu emberjogi aktivista sírkövének megrongálásáról számoltunk be.

A főszerkesztőnk sírjával kapcsolatos lopásról azonnal értesítettük Boros János alpolgármestert, aki megkereste a RADP igazgatóját. A városházi tisztségviselő lapunkkal közölte: a Házsongárdi temető biztonságát a RADP szavatolja, ők felelnek azért is, hogy a koszorúknak és a virágcsokroknak ne keljen lába a temetést követően. – Felszólítottam az igazgatót, hogy vonja felelősségre és büntesse meg a felelős személyeket – jelentette ki Boros. – A tolvajok a kerítésen keresztül csempészik át a koszorúkat és a virágcsokrokat. A temetőt körülvevő kerítés hosszúsága miatt nagyon nehéz rendben tartani, időben kijavítani a rongálódásokat. Felszólítottam a RADP-t, tegyenek róla, hogy ne legyenek többet ilyen jellegű gondok – fogalmazott a tisztségviselő. Hozzáfűzte: a temetőre jelenleg csupán négy kapus felügyel. A városháza tervei között szerepel, hogy a közeljövőben szakosodott cégre bízzák a temető őrzését. – Ugyanakkor szükség van a csendőrség és a rendőrség mozgósítására, annak érdekében, hogy tetten érjék a tolvajokat. Személyesen kérem majd fel erre a rendfenntartó erőket. Sajnos gyakran megtörténik, hogy lopnak a sírokról – jegyezte meg Boros. Közölte: nemrég bronztárgyakat, domborműveket tulajdonítottak el ismeretlen tettesek. – Tolvajmaffia működik, a lopott koszorúkat és virágokat újra értékesítik. Az érintett családoknak azt tanácsolhatom, ismeretlen tettesek ellen tegyenek feljelentést a városi rendőrségen, és forduljanak panasszal a polgármesteri hivatalhoz és a RADP-hez – mondta.

Mircea Cătăniciu, a RADP igazgatója kezdetben kételkedve fogadta a hírt. – Az imént hívott fel Boros János, a helyszínre siettem, de nem történt semmi különös, talán pár csokrot lefújt a szél – mondta az igazgató. Amikor viszont elektronikus postán elküldtük a fényképeket, másként nyilatkozott: – Igen, valóban feldúlták a sírt. Elvitték azokat a virágcsokrokat és koszorúkat, amelyeket nem sikerült leönteni fekete olajjal. Szervezett csoportok lopnak, akik a RADP alkalmazottait is több ízben megfenyegették. Próbálunk fellépni ellenük, de nemigen sikerül – ismerte be az igazgató.

Az Országos Adóügyi Ügynökség közleményben tudatja, hogy ellenőrzések során kiderült: vannak olyan jogi személyek, amelyeket kereskedelmi tevékenységgel jegyeztek be, és nem ott működnek, ahol a székhelyüket bejelentették. Ezek a társaságok megkárosítják az államháztartást, mert törvénytelenül igénylik vissza az áruforgalmi adót (TVA). A pénzügyi felügyelők képtelenek megtalálni a cégek székhelyét és ellenőrizni a TVA kiszámolásának helyességét. Ezért az Országos Adóügyi Ügynökség akciót kezdeményezett ezeknek a cégeknek az azonosítására és nem aktív adókötelesekké való nyilvánítására.

Az adócsalásnak ezt a formáját úgy kivánják kivédeni, hogy a 2006. júl. 10/593-as számú Hivatalos Közlönyben megjelentették a nem aktív adókötelesek jegyzékét, amely 1226 pozíciót tartalmaz. A listát időnként aktualizálják. Megtekinthető a http://anaf.mfinante.ro honlap Informaţii despre agenţi economici fejezetében.

• Új terápiás módszer. A biorezonanciás készülékkel a dohányzásról gyorsan és könnyedén lehet leszokni – állítják. A biorezonancia elvén alapuló kezeléseket a világ több mint 70 országában évek óta alkalmazzák, sikerrel. Az eljárással a szervezetből egyetlen 1 órás kezelés alatt kiürül a nikotin, ezért a leszokás biztos siker, minthogy nem jelentkeznek az úgynevezett elvonási tünetek.

• EU-s normákról Aranyosgyéresen. Múlt kedden zajlott Aranyosgyéresen az a találkozó, mely során illetékes szakemberek nyújtottak felvilágosítást az Európai Unióba való belépés hozta változásokról. A tanácskozás, megbeszélés jelleget öltött konferenciát a Helyi Tanács és a Fogyasztóvédelmi szervezet kezdeményezte. A szép számban egybegyűlt vállalkozók mezőgazdaság, állattenyésztés, közegészségügy és élelmiszer-gyártás terén szerezhettek bővebb információkat a legújabb EU normákat illetően.

• Fura panaszok. A kolozsvári polgármesteri hivataltól származó információk szerint az utóbbi időben egyre több szokatlan panasz érkezik a közhivatalba. Nemrég páldául egy fiatalember amiatt elégedetlenkedett, hogy mossák az utakat.

– Önök szerint helyesen képzelték el a tervezők, hogy a kerékpárpálya a járda közepén haladjon végig? Hiszen az ott parkoló autóktól a szűk járdákon már a járókelőknek sincs helyük.

– Nagyon elégedetlenek vagyunk, mert az amúgy is keskeny járdán épülő kerékpársávon nem lehet előzni. Az előírás szerint az egyirányú sávnak 160 cm, a kétirányúnak 250 cm szélesnek kell lennie, és csak egészen kivételes esetekben, néhány tízméternyi szakaszon megengedett a keskeny pálya. Mi elvből ellenezzük az ilyen kerékpár-infrastruktúra megépítését, mivel még inkább csökkenti a gyalogosoknak fennmaradó kevés területet. Ráadásul nem tudjuk, milyen közlekedési rendszerhez csatlakozik, ugyanis mintha nem indulna sehonnan, és nem vezetne sehova.

– Fordult-e önökhöz szaktanácsért a tervező vállalat vagy a megrendelő polgármesteri hivatal?

– Nem. Hiába küldtünk a városházának dokumentációt, hiába kértünk információkat. Csupán az újságból értesültünk, illetve a helyszínen is meggyőződhettünk arról, hogy valójában mi készül a belvárosban. A 2001/544-es számú törvény értelmében írásos felvilágosítást kértünk, de megtagadták tőlünk a választ. Ezért peres jogorvoslást fogunk kezdeményezni. Nem tudjuk, kik a tervezők, kik a kivitelezők, pedig minden építész, városrendező, sőt maga a polgármester is jól ismer bennünket. Kerülnek azonban minden olyan, számukra kényelmetlen kérdést, amely a kerékpározással vagy a környezetvédelemmel függ össze.

– Az ország más településein voltak-e hasonló beruházások? Azokkal kapcsolatban milyen tapasztalatok születtek?

– Volt néhány szerény próbálkozás, de azok inkább arra szolgáltak, hogy port hintsenek a világ szemébe. Évekkel ezelőtt Temesváron építettek néhány százméternyi sávot, mely azonban túlságosan keskeny és elszigetelt maradt, nem segíti a kerékpározást. Nagyváradon és Bukarestben a hatóságok kifejezetten kirakatakciókat rendeztek: a járdákra néhány száz méteren fehér csíkokat húztak, melyek persze teljesen használhatatlanok. Tudomásunk szerint az országban sehol nincs biciklizést megkönnyítő közlekedési rendszer, s hadd tegyem hozzá, hogy a kerékpársávok csupán egy variánst képeznek az ilyen kommunikációs rendszerben.

– Véleményük szerint Kolozsváron hozzávetőlegesen hány személy használna kerékpárt helyi közlekedésre, ha a feltételek ezt lehetővé tennék?

– Nehéz számszerűsíteni, viszont úgy vélem, nagyon sokan használnának kerékpárt. A legtöbb kerékpár-tulajdonosnak a kaotikussá és veszélyessé vált forgalomban évek óta nincs bátorsága használni járművét. Hogy csak egy példát mondjak: melyik szülő engedi ilyen feltételek között gyermekét kerékpárral az iskolába? Ráadásul hiányzanak a parkolóhelyek a biciklik számára. Nincsenek adataink, ám az szinte biztos, hogy ha megfelelő kerékpárpálya-rendszer lenne városunkban – akárcsak a fejlett nyugati államokban –, akkor tisztábbá válna a levegő, kevesebb lenne a közlekedési baleset, nyugodtabban és egészségesebben élnénk.

Szlovák kamionsofőr okozott halálos végkimenetelű közúti balesetet Tordán, az E81-es országúton. A 30 éves Jadud M: csütörtökön este 8 órakor egy utánfutós Scania kamiont vezetett, majd egy kanyarban lefékezett. A vizes uton azonban az utánfutó kisodródott, és az ellentétes sávon szabályosan haladó, Fehér megyei rendszámú Dacia SuperNovának csapódott, s azt a mögötte haladó, szintén Fehér megyei rendszámú 1310-es Daciának lökte. A balesetben a SuperNova utasa, az 57 éves Mărginean G. életét vesztette, míg az autó vezetője, a 33 éves M. Gheorghe kisebb sérülésekkel megúszta az esetet.

Félmilliárdos csalás
Csalás, magánokirathamisítás és hamis okirat felhasználása vádjával indult nyomozás egy Konstanca megyei férfi ellen, aki közel félmilliárd régi lejjel csapott be egy aranyosgyéresi céget. A 33 éves, büntetett előéletű D. Gilbert Cristian egy slatinai cég ügyvivőjeként folyó év januárjában három csekket írt meg a gyéresi Agrosel Kft.-nek, a vásárolt vetőmagok ellenértékére, de mint utólag kiderült, cége banki zár alatt állt és bankszámlája üres volt, a férfi pedig nem is rendelkezett aláírási joggal. Az okozott kár 48 535 új lej, nem térült meg; a vádlott más ügy miatt letartóztatásban van.

A veszteségeket nehéz elfogadni. Főleg, ha sok embert, sok családot, sok gyermeket érint. Különösen, ha azokat érinti leginkább, akik helyzetükben, sorsukban amúgy is hátrányosak.

Egy óvoda bezárása veszteség. Főleg, ha az óvoda fogyatékos gyermekek fejlesztésével foglalkozott. Különösen, ha ezeknek a gyerekeknek szét kell szóródniuk, meg kell elégedniük mással, kevesebbel.

A Szabadság egy áprilisi száma hírt adott arról, hogy anyagi támogatás hiányában megszűnik a Bethánia Gyógyterápiás Napközi Otthon eddigi rendeltetése. A veszteség valós. De nem biztos, hogy elkerülhetetlen...

Július elsején lett volna a Bethánia Gyógyterápiás Napközi Otthon működésének 14. évfordulója. Az ünneplés sajnos elmaradt, mert az intézet működésének utolsó napja június 15. volt, amikor utoljára jöttek a gyermekek és munkatársak a Bethánia óvodába.

A Bethánia óvoda története
A Bethánia Gyógyterápiás Napközi Otthon főként mozgássérült és társult sérülésekkel rendelkező gyermekek fejlesztésére jött létre a holland PCK (Protestáns Keresztény Gyermekmisszió) anyagi támogatásával. A támogatást 5 évre ígérték, azzal a reménnyel, hogy az állam fokozatosan átvállalja majd a szociális intézmények fenntartását. Az óvodai munka a Párizs utcában, egy 3 szobás családi házban kezdődött el, hat gyermekkel, két csoportban (magyar és román), inkább lelkes, mint szakképzett személyzettel.

Az intézet elindítása elsősorban a sérült gyermekek korszerű ellátásában abban az időben jellemző igen nagy hiányt kívánta pótolni. Az idők múlásával profilja kissé megváltozott, mivel a felvett gyermekek problémái is igen széles skálán mozogtak. A mozgássérült gyermekek mellé, felvételt nyertek az értelmi fogyatékos, beszédhibás, autisztikus, krónikus betegségekben szenvedő gyerekek, és a szociális hátránnyal küzdő családok gyermekei is, mivel főleg magyar anyanyelvű, óvodás korú gyermekek számára más, szakosodott intézmény nem volt, és sajnos a mai napig sincs.

Az évek folyamán az intézet munkatársai képzésben részesültek, a szakemberek száma egyre dominánsabb lett. 1994-ben megépült az új épületrész, így már 4 csoportban folyt a munka. A fejlesztés egyre szakszerűbb és magasabb színvonalú lett: a gyermekek nemcsak csoportfoglalkozásban, de egyéni foglalkozásban is részesültek, és a családokkal való munka is elkezdődött.

1996-ban megépült az intézet új székhelye az Alverna utcában, egy modern, impozáns épület, csodálatos udvarral. Ide már a kezdeti egy mikrobusz helyett 3 szállította a gyermekeket, a tágas épület 6o gyermek befogadására volt alkalmas.

Az új épületbe való költözéssel az intézet egy új szakaszba lépett, a kezdeti útkeresés helyét a szakmai építkezés, a munka minőségének a javítása, a saját felmérő-rendszer kialakítása és a munkamódszer alapos kidolgozása követte. A szakemberek - orvos, orvosi asszisztens, gyógytornász, gyógypedagógus, logopédus, pszichológus, szociális munkás és óvónő – heti közös megbeszélések során együtt dolgozták ki valamennyi gyermek terápiás fejlesztési tervét, együtt beszélték meg a legfontosabb teendőket. Beindult a gyermekek egyéni támogatása is: külföldi személyek, főleg hollandok és dánok, hozzájárultak egy-egy gyermek óvodadíjának a kifizetéséhez, ezzel is segítve a megterhelt családok helyzetén.

1997-ben ünnepelte a Bethánia fennállásának és működésének 5 éves évfordulóját. Ezen az eseményen nemcsak a hasonló jellegű intézmények képviselői voltak jelen, de a polgármesteri hivatal, a tanfelügyelőség, a fogyatékos személyekért felelős igazgatóság helyi képviselői is. Elindult és évi háromszori rendszerességgel jelent meg az óvoda lapja, a Rügyecske, azzal a céllal, hogy ismertesse az óvodai életet, korszerű szakmai ismereteket, nevelési és játékötleteket adjon a szülőknek, és feladatlapokat a gyermekek számára. Ebben az évben járt le az 5 évre ígért anyagi támogatás, amelyet a holland intézmény, látva az itteni politikai és gazdasági helyzetet, meghosszabbított.

1998–2001 között az óvodai tevékenység kibővült egy korai fejlesztési programmal is, amelynek eredménye egy, a szülők számára írt, fejlesztési alapismereteket és tanácsokat tartalmazó Útmutató című könyv lett. Ebben az időszakban vált a családokkal való munka egyre fontosabbá, a velük való foglalkozás családterápiás jelleget öltött.

2002-ben ünnepelte az intézet a 10 éves évfordulóját, amit az ország hasonló intézményeiből érkezett szakemberekkel együtt megtartott tudományos szimpóziummal is megünnepeltünk. A holland fél ebben az évben ismét megújította a támogatási szerződést, de egyre határozottabban szólította fel a Bethánia alapítvány vezetőségét, hogy tegyen meg mindent a Gyógyterápiás Napközi Otthon anyagi önállósodásáért.

2003-ban az intézet megkapta a tanügyi akkreditációt és kezdett jó kapcsolat kiépülni a különböző hivatalos szervekkel is. 2004–2005-től a városháza által kiírt és megnyert pályázatból származó pénzből az intézet fedezni tudta a gyermekek étkeztetését és szállítását. Ezekben az években már nemcsak Kolozsvári gyermekek jártak fejlesztésre a Bethániába, hanem a környékbeli falvakból is, a közeli városokból pedig tanácsadásra jöttek.

Az alapítvány 2006 februárjában egy fitnessz szalont indított, azzal a céllal, hogy a nyereségből az óvodát támogassa majd. Magánszemélyek és gazdasági intézmények ajánlották fel adójuk 1–2%-át az alapítvány támogatására. És ekkor következett be az, amiről valamennyien tudtuk, hogy meg kell történnie: a holland alapítvány bejelentette, hogy anyagi támogatását 2007 januárjától beszünteti.

Annak ellenére, hogy a munkatársak és a szülők részéről számtalan ötlet, segítségkeresési és segítségnyújtási szándék merült fel, az alapítvány kuratóriuma és az igazgató 2006. június 15-től beszüntette a Bethánia Gyógyterápiás Napközi Otthon működését. Így elmaradt a hagyományosan, minden évben megünnepelt évforduló.

Mi lesz a gyerekekkel?
A gyerekek szétszóródnak különböző intézményekbe: új környezethez, óvó nénihez, társakhoz kell majd hozzászokniuk. A hallássérültek 2-es számú iskolája helyet biztosított 8 magyar gyermek számára, akik ott szakszerű fejlesztésben részesülnek majd. Csodálatra méltó, hogy egy állami intézmény ennyire rugalmas tud lenni, és meg tudja oldani ezeknek a gyermekeknek a helyzetét, akiknek e nélkül nem lett volna hová menniük.

A román anyanyelvű gyermekeket más állami vagy alapítványi speciális óvodákba íratták be a szülők. A mozgássérült gyermekeket a Máltai óvoda vállalta fel. Természetesen vannak olyan gyermekek is, akik az általános oktatásba kerülnek vissza.

Mi lesz a felgyűlt tudással, a képzett szakemberekkel, a kidolgozott munkamódszerekkel?

A szakemberek új munkahelyet keresnek, olyan intézményt és olyan gyerekeket, akiknek szükségük van arra a tapasztalatra, amit az eddigi munkájuk során összegyűjtöttek. A kidolgozott munkamódszerekből és tudásból mindenki visz egy darabot oda, ahová megy. A többi elvész, eltevődik, talán majd valaha, valaki előveszi, és sajátjaként újra felmutatja.

Mi lesz a sérült gyermekek számára adományozott és épített épülettel, eszközökkel?

Sorsuk még bizonytalan. Talán, mint ahogy azt a Szabadság áprilisi cikke is írta, „luxus óvoda" nyitja meg kapuit szeptembertől, ahol majd pénzes szülők egészséges gyermekei fogják mindazokat a javakat élvezni, amit a holland, német, dán, angol, svájci, magyarországi és hazai jóérzésű emberek a sérült gyermekeknek adományoztak.

Kései sirató ez az írás? Van még bennünk remény, hogy mégsem. Hasonló története nagyon sok hazai intézménynek volt és van (pl. a bácsi Transilvania Iskola, a marosvásárhelyi Gecse Dániel Fejlesztő Óvoda, a szatmárnémeti Szent József Rehabilitációs Központ). De többségük megtalálta a túlélés nehéz, de járható útját: együttműködési szerződést kötöttek a Tanfelügyelőséggel az alkalmazottak fizetésének állami forrásokból való biztosítására, elérték azt, hogy a Városi Tanács rendszeresen támogassa az épület-fenntartási és étkezési költségeket (a 34-es törvény alapján), és folyamatos pályázat-írással fedezik a többi szükségletet. Kétségtelenül sok munkát és folyamatos figyelmet jelent így tartani fenn egy intézetet, de ha van felelősségérzet és akarat, akkor nem biztos, hogy a kapuk bezárása az egyedüli megoldás.

A Bethánia Óvoda volt alkalmazottai:

Barta Alíz, logopédus, dr. Berszán Lídia családterapeuta, egyetemi adjunktus, Jakab Margit, szociálpedagógus, Mészáros Noémi Réka, vallástanár, gyógypedagógus, Silay Zsuzsanna, pedagógus, orvosi asszisztens.

Jenei Sándorné Judák Mária vagyok Csengődről. Ez egy kis falu Magyarországon, Bács-Kiskun megyében, közvetlen Kiskőrös mellett, ahol legismertebb magyar költőnk, Petőfi Sándor született. Nemrég férjemmel együtt egy csoportos kiránduláson voltunk Erdélyben. Útcélunk a csíksomlyói búcsú volt, de nagyon sok szép helyen jártunk.

Erdélyi utunk során többször emlegettük a férjemmel nagymamáját, akit 1941-ben temettek el Besztercén. Az apa 1942-ben 3 gyermekével együtt kénytelen volt elhagyni a települést, és a rokonokhoz költözött át Debrecenbe. Azóta senki nem járt a mama sírjánál. Mostanában többször esett szó róla, hogy a család összefogna, és megkeresné a sírt. A mamát Bordás Mihályné Oláh Erzsébetnek hívták, református vallású volt. Talán még élnek rokonok vagy ismerősök, akik útbaigazítást adhatnának.

Jenei Sándorné (jeneimarika@freemail.hu) (cím a szerkesztőségben)

Annyi minden történik manapság: foci világbajnokság, politikusok perelik egymást, Temesváron robbantani akarnak, a televízióban keresik ki a legnagyobb románt. És mi? Sehogy sem értem, miért van Bocskai István év, és miért nincs Hunyadi János év? Vagy mindkettő!

550 éve annak, hogy július 4-e és 22-e között a török ostromolta Nándorfehérvárt, és megszületett a győzelem. Még a pápa sem remélte. Azért rendelte el a déli harangszót, hogy imára hívja a népeket a magyarok győzelméért. És lett győzelem! Megállt a török 70 évre! Augusztus 11-én Hunyadi János meghalt. De azóta is elevenen él! A pápa augusztus 6-án értesült a győzelemről, és emlékére e napot, augusztus 6-át, az Úr színeváltozásának napját ünneppé nyilvánította! És maradt a harangszó is, mert sok helyre egyszerre érkezett meg a pápai felszólítás a harangozásra, meg a győzelem híre is.

Mindenki tudja, mit köszönhetünk Hunyadinak. Kérdezősködtem Bocskai felől is. A felelet: hát Erdély fejedelme volt, nem tudni pontosan, mikor harcolt a hajdúkkal, valami volt velük... De micsoda hadvezér volt Hunyadi! Vesztett is, de győzelmei voltak jelentősebbek, hiszen sikerült az ellenséget jobbára az ország határain kívül tartani. Harctere a Délvidék, a Balkán Várnáig, sajnos néha Erdély is, de nem jutott az ellenség tartósan az országba, a főváros közelébe. És milyen sokat építkezett! Rendbehozatott, kibővített erődítményeket, templomokat. Adományokkal, pénzzel segített, halála után felesége, Szilágyi Erzsébet, támogatott a megkezdett munka befejezésében. Vajdahunyad várával lehet dicsekedni. Megerősítette Déva, Görgény, Világos, Munkács várát, felépítette Diód várát. Egyházi jellegű építkezése is nagyon sok volt. Templomot építtetett, a romladozót tétette rendbe Tövisen, Vajdahunyadon, Csíksomlyón, Somlyón, Kolozson, Alsóorbón, Marosszentimrén. A ferences-rend nagy segítője volt, ezért nemcsak a templomok felépítésében, gótikus stílusban való újjáépítésében segített, hanem kolostorokat is építtet, a mi kolozsvári, ferences rendi templomunk kolostora is az ő adományával kezdett épülni. A gyulafehérvári székesegyháznak 3 falut adományozott, mert feldúlta a török, és oda szándékozott temetkezni.

Él a pletyka, hogy Luxemburgi Zsigmond királyunk szerelemfia volt. Egyes francia heraldikusok szerint, ha a királynak házasságon kívül született gyereke, és nem tagadta meg, de nem is ismerhette el, a mama pedig nem volt nemesi származású, akkor férjhez adta egy hűséges emberéhez, címert adományozva a családnak. A címerben valamilyen madár volt, csőrében gyűrűvel. Erről nem illett beszélni, mindenki tudta miről van szó, így hozták tudomásukra. A kis Hunyadi Jánost Zsigmond 9 éves korától magával vitte mindenhova. Apródként Olaszországba vitte két évre, ott sajátította el a harci tudományokat, és még Pisanello is lefestette. Hunyadit igyekszik minden környező nép magáénak vallani. Még a török is hadak villámának nevezte. Mi meg pont az idén hallgatunk. Amikor van egy szép kerek 550 éves évforduló! Még jó, hogy az M2-es adó a múlt péntek esti „MIÉRT" című műsorát neki és a nándorfehérvári csatának szentelte.

Miért is nincs Hunyadi János év?

(Dr. Iffiú József szájsebész emlékére)

Fizikai lénye – a dialektika törvényének megfelelően – minőségi változáson ment át, hamvait szétszórták az oxigén-dús fenyvesben, mindig segítőkész lelkivilága valószínű a hadak útja közelében pihen. Gyerekkori barátok voltunk, tőszomszédok. Szüleit hamar elvesztette, keményen küzdött.

Tanári tevékenységem folyamán tanulóimnak gyakran említettem követendő példaként munkaszeretetét, kitartását, szorgalmát. Nagyon fiatalon önálló lett. Gimnáziumi tanulmányai mellett, iskolából hazajövet délutánonként besegített egy kolozsvári kórház mindennapi munkájába. Cserébe lakást és kosztot kapott. 16–18 évesen több alkalommal, Mikulásnap környékén a saját készítésű krampuszokat árulta a kolozsvári piacon, a háború utáni nehéz években. Nagyon jó hangja lévén huzamosabb ideig szerepelt a rádió gyermekműsoraiban. Ezt a tevékenységét is jutalmazták. A szünidőben nagybátyja földjein dolgozott.

A küzdelmes gyermekkor megacélozta erejét. A tanévek végén állandóan kitüntették. Későbbi találkozásaink alkalmával gyakran felidéztük emlékeinket. A gyaluiak – lévén a szülőfaluja – „a mi fogorvosunknak" nevezték, szűkebb körben Nyilas Misinek tekintettük. A Szovjetunióban vörös diplomával végezte az orvosi egyetemet. Több évtizedes tevékenysége alatt nagy tekintélynek örvendett. Személyében tisztelt és szeretett orvost veszítettünk el, emlékét megőrizzük szívünk mélyén.

(Reakció Demény Péternek a Szabadságban július 12-én megjelent írására.)

A kérdéskör, hogy „minek nekünk magyar egyetem?", annyiban érint, hogy határozottan szeretném, ha esetleg leszek olyan szerencsés, és fel tudok nevelni egy-két gyereket, hogy megadasson nekik az a lehetőség, ami nekem nem adatott meg annak idején: hogy magyar nyelven tanulják felső szinten azt, ami esetleg érdekelni fogja őket. Nem biztos, hogy ezt akarni fogják, lehet, úgy fogják érezni, a tudás egyetemes jellegű, és éppen ezért jó nekik az egyetemes román nyelv is. Ezt nem tudhatom előre. Én viszont szeretném, ha már két dédapjuk fegyverrel védte a magyar nyelvet, akkor meglegyen a lehetőségük, hogy magyarul tanulhassanak, ha akarnak.

S hátha ez majd hozzájárul ahhoz is, hogy „az erdélyi magyar közösség szellemi autonómiájának, kreativitásának és kezdeményezőkészségének rendkívül alacsony fokát" egy kicsit feltornázzuk. Nem? Egyébként egy igazán egyértelmű választ tudnék adni a fenti kérdéskörre: azért kell magyar egyetem, mert én, mint romániai lakos, ezt igénylem, ezt kifizetem, ezért jövedelmem bizonyos százalékáról adó formájában lemondok. Szerintem teljesen elfogadható érv, nem? Akinek meg nem kell, az ne egye, ahogy a székely mondja.

Remélem, sikerült betartanom a vita koordinátáit.

Több ezer magyar honvéd esett a nyugati hatalmak hadseregeinek fogságába a második világháború alatt. Itt különböző bánásmód várt a magyarokra annak függvényében, hogy melyik győztes nagyhatalom által megszállt területen érte őket a háború vége. Bár a közhiedelem sokkal szerencsésebbeknek tartja azokat, akik amerikai, brit vagy francia fogságba kerültek, a túlélők elbeszéléseiből egyértelműen kiderül, hogy ebben az esetben is gyakran drámai helyzeteket kellett átélniük a magyar honvédeknek. Mindezt alátámasztja a már nem élő kolozsvári Varga Lajos bácsi visszaemlékezése is, aki a háború végén az amerikaiak fogságába esett, és hazatérése után papírra vetette emlékeit.

Ezerkilencszáznegyvenöt április huszonnegyedike, felejthetetlen dátum számomra. Új fejezet kezdődik az életemben: a hadifogság. Amikor megérkeztünk Palmbergbe, rögtön elindultam valami jó lakóhelyet keresni. Egy szegény családhoz kerültem, az asszony egyedül élt három leányával, férje Sztálingrádnál esett el. A lányok elég csúnyák voltak, de jópofák. Ludvignak szólítottak, teljesen elkényeztettek. Az egyik kávét főzött nekem, a másik a hajamat simogatta, a harmadik harmonikázott. A dal melódiáját kívülről megtanultam, gitárommal harminckét év után is eljátszom. Az özvegyasszony almás palacsintát készített a tiszteletemre: igaz, én összejártam a falut, és koldultam egy zsák krumplit.

Egyre közelebbről hallatszott a csatazaj, már csak a német SS-ek tartották a vonalat, ők is csak ímmel-ámmal. Ágyúgolyók szálldostak a házak felett, ez úgy hallatszott, mintha galambok repültek volna el gyorsan felettünk. A tehenet és a mozgatható dolgokat levittük a pincébe, és biztonságba helyeztük. A középső leánynak német katonai farmerruhája volt, amit tanácsomra elásott a kertbe.

Megjelentek az amerikai felderítő repülőgépek
Az utolsó német hátvédek is elpucoltak, egyik ágyújukat meggyújtották, gondolom azért, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe. Kis időre csend lett, majd délután négy óra körül egy amerikai felderítő repülőgép (gólya) jelent meg, s a terepet kémlelte. Később egy hatalmas Sherman páncélos tank jött lassan az országúton, utána egy kisebb katonai autó, amelynek két oldalán és az elején mozgatható gépfegyver volt. A repülőgépeken, tankon, autókon ötágú fehércsillagot lehetett látni.

Tisztjeink megtiltották, hogy kimerészkedjünk az országútra, de mi ennek ellenére a fűben odakúsztunk az út közelébe. Sőt, segítettünk visszatenni egy sebesülteket szállító autó kiesett kerekét, amiért Chelsea márkájú cigarettát kaptunk az amiktól. Másnap reggel fogságba kerültünk. Végre rólam is fognak gondoskodni, de hogyan…?

Nagy hatást gyakoroltak ránk az amik. Még őrségbe is autóval mentek, minden gépesítve volt. Sokféle autót láttunk: a kis dzsippektől kezdve a tizenhat kerekűekig, amelyek a sérült tankokat szállították. Szakadatlanul özönlött az utánpótlás, éjjel úgy világítottak az autók, hogy fényárban úsztak az országutak. Főleg a kis dzsippek tetszettek nekünk, ezekkel kicsi helyen is pillanatok alatt meg lehetett fordulni. A sofőrök állandóan rágógumit rágtak, és csak félig szívták el a cigarettát, majd a szájukból kifricskázták. Volt olyan gépkocsivezető, aki a lábát kilógatta az autóból.

Az amik zsebre dugott kézzel jártak, szájukban rágógumi, Kamel, Lucky Strike stb. cigaretta, az irodákban pedig szerették felrakni lábukat az íróasztalra. Sok néger is volt közöttük, akiket saját tisztjeik vezettek. Az iroda (office) falait teleaggatták szép, fiatal, lenge ruhába öltözött nők fényképével. Az egyik amerikai katona zubbonyára jó alakú fekvő nő volt festve, fölé írva, hogy: „Mari". Sok autó motorházára is meztelen nőket pingáltak. Az amik nem függtek úgy a tisztjeiktől, mint a magyarok, egyszóval „primadonnák" voltak.

Tehát felkerekedtünk, és elindultunk Palmbergből. Rengeteg lebombázott házat láttunk, sok felborult, kiégett autót, az egyik alatt egy összeégett fiatalember, akinek a testét kikezdte egy kutya. Elkergettem, de nem ment messzire, biztosan várta, hogy újból lakmározni tudjon a pörkölt emberhúsból. Katonai szekereket húzó lovak teste hevert szerteszéjjel megdögölve, belük kifolyva.

Egy felborult amerikai katonai autó pléhskatulyákban, dobozokban konzerveket szállított. Az összeégett konzervek közül három darabot kiválogattam, az egyikben babhús, a másikban málnaíz, a harmadikban szintén valami édesség volt. A visszafelé jövő amerikai tankokon, illetve azok csövein német katonák ültek, de már mind hadifoglyok! Egyesek jókedvűek voltak, mások fásultan várták a fogságot, akárcsak én.

Regen város még füstölgött, amikor áthaladtunk rajta. Itt ettük meg Galambosi Jóska munkácsi cigányzenésszel az utolsó konzervünket. Azóta sem tudok róla semmit. Körülbelül húsz kilométert gyalogoltunk, amikor egy visszafelé jövő amerikai teherautócsoporttal találkoztunk. Minket is felraktak egy autóra, összezsúfolva, éhesen érkeztünk meg Chamba. Itt estétől másnap reggelig vizenyős füves réten tartottak. Egész éjjel esett az eső, nagyon fáztunk, nekem még pokrócom sem volt. Szögesdróttal vették körül a lágert, minden száz méterre egy-egy amerikai őrködött.

Le kellett dobni a földre a vágó, szúró szerszámokat, bicskákat, ollókat, késeket, beretvát, pisztolyt stb. Tisztjeink nagyot csalódtak az amerikaiakban, mert az amik egyáltalán nem bántak kesztyűs kézzel velük. Sőt: őrnagytól feljebb Mainzba vitték őket, és mint háborús bűnösöket kezelték. A tisztek sok értékes dologgal érkeztek, de ezeket mind egy halomba kellett rakni, majd az amerikaiak elégették azokat. Előtte azonban elszajréztak mindent, ami megtetszett nekik. Elszedték az órákat, az aranygyűrűket, a legénységnek meghagyták a hátizsákjaikat.

Másnap teherautóra raktak száz magyart és száztíz németet. A tisztek nem tehették fel a kufferjeiket (bőrönd), mert azok sok helyet foglaltak el. Elvittek Wützbergbe, ahol a városi parkban helyeztek el. Ez a város is romokban hevert, akárcsak a többi. Innen hol vonattal, hol katonai teherautókkal utaztunk tovább Franciaország felé. Nürnbergben vettem hetven márkáért egy pár talpot, amelyet bevarrtam a katonai hátizsákomba, s Reimsban a lágersuszterrel megtalpaltattam vele a magyar bakancsomat.

A vicces amerikai néger katonák egy iskolából (Schule) kihoztak két csontvázat a kapuba, fejükre két régi ulánus katonai vassapkát, mutatóujjukra, könyökükre és vállperecükre karikákat tettek, amelyen áthúztak egy spárgát. Amikor elhaladtunk az iskola előtt, ketten meghúzták a spárgát, mire a csontvázak jobb kezükkel tisztelegni kezdtek. Ügyes móka minden esetre! Sajnos, nem voltunk abban a hangulatban, hogy derülni tudjunk a látványon.

Tíz nap pokol a „halállágerben"
Nürnbergen keresztül a Fürst melletti Langecheimbe vittek. Az ellenségemnek sem kívánom azt a tíz napot, amelyet itt töltöttünk el egy óriási fogolytáborban. El is kereszteltük „halállágernek". Körülbelül hetvenezren lehettünk, a tábor nyolcvan százaléka német, húsz százaléka magyar. E sáros lágerben azt tapasztaltam, hogy a németek sem testileg, sem lelkileg nem bírták úgy a megpróbáltatást, mint a magyarok. Egész nap veszekedés, verekedés folyt néhány négyzetméter területért. El kellett takarítani a sárt a földről, hogy le lehessen ülni, vagy feküdni.

A hideg miatt az éjszakák voltak a legnehezebbek. A németek az alvó magyarokról lehuzigálták a pokrócokat, ha pedig valamelyikük ezt észrevette, kezdődött a verekedés. A többi magyar pedig biztatta: „Öld meg, vedd ki a belét a németnek stb…". Tehát dühöngött az egyetértés a szövetségesek között?! Egyik éjjel az amerikai őr a karóráját kereste, pechére zseblámpájával rávilágított egy keményöklű magyarra, aki azt hitte, hogy német az illető, és jól helyben hagyta az amerikait, mire az megdicsérte a magyart a jó ökléért. Általában az amerikaiak becsülték a jó öklű magyarokat. Másik alkalommal egy magyar fogoly összeverekedett egy némettel. Az őrnek ez annyira megtetszett, hogy kekszet és cigarettát dobott a győztes magyarnak, mire a lágerben a többi dohányzó is igyekezett összekapni a náluknál gyengébb németekkel cigaretta stb. reményében.

A vizet a néger sofőrök szállították a lágerbe, de a kapott vízmennyiség a minimális szükségleteket sem fedezte, ezért sokan a konzerves dobozokba összegyűjtött sáros vizet itták. Emiatt rengetegen vérhast kaptak. Az egészségügyi sátor tele volt betegekkel.

Két német szökni próbált, átmászott a drótsövényen, de az őrök kíméletlenül lelőtték őket. A legmegrázóbb esetet azonban az Edelsheim–Büdelsheim-i lágerben láttam. Egy német fogoly felesége ennivalót hozott a férjének: ez amint meglátta a feleségét, kimászott a drótsövényen. Az őr hiába kiabálta, hogy menjen vissza, az ember csak ment a kosarat hozó felé. Ekkor az amerikai hasba lőtte a németet, aki éppen a felesége lába előtt rogyott össze.

Állandóan éhes magyar gyomor
– A németek közül egyesek elkezdtek bunkert ásni, ahova be lehessen húzodni. Mások körülbelül ötven centi mély gödröt csináltak, ebbe belehelyezték a lábaikat, egymás hátának dőltek, és így aludtak. Az élelmet nagy papundekli skatulyákban tárolták, ezekben fel tudtuk főzni a levest, főleg a viaszos doboznak volt tartós melege. Rendszerint „Lets’ go" kiáltással áthajtottak egy másik lágerhelyiségbe, ha lassan mentünk, jöttek reánk a teherautókkal. Itt kiosztották az élelmet, majd a kapott konzervvel visszairányítottak a „sároslágerbe". Állandóan éhesek voltunk, mert a finom ételeket, amit az amerikaiak adtak, percek alatt megemésztette a magyar gyomor. Tisztálkodni nem tudtunk, kezdett enni a tetű. Nem volt lehetőségünk, hogy gondozzuk magunkat.

Hogy éjszaka ne fázzak, össze-vissza futkároztam, ugráltam át az alvókon. Még az is, akinek volt pokróca, óránként felkelt, hogy a szaladgálással kissé fölmelegítse magát. Ha véletlenül valamelyik földön alvóra ráestem, az jól összeszidott. Éveknek tűnt egy-egy ilyen éjszaka.

A németek megjárták, mert a bunkerjükbe befolyt a WC leve és az eső. Olyan eset is előfordult, hogy a gyengeségtől a fogoly beleesett a mély WC-be, és mivel nem tudott kimászni, egyszerűen belefulladt.

Tíz nap után elvittek egy valamivel jobb lágerbe. Amikor ezt megtudtuk, a kijáratnál tolongtunk, hogy a sáros „halállágertől" mielőbb megszabaduljunk. Véletlenül beleléptem egy gödörbe, és ha hirtelen a lábamat nem rántom ki, a tömeg halálra gázol, mert az ajtótól nyomták vissza az embereket. E tíz nap a poklot jelentette számunkra, amit soha nem fogunk elfelejteni.

A cigaretta volt a valuta
Újból tehervonaton voltunk. Az emberek bedobtak egy-egy murkot a nyitott fedetlen vagonokba. Az egyik murok éppen homlokon talált. Az ütéstől elszédültem, és mire magamhoz tértem, a répát már megették a társaim. Mondtam is nekik: „Legalább egy szeletet hagytatok volna meg nekem fájdalomdíjként".

Keresztülutaztunk Ofenbachon, ahol szintén minden romokban hevert. Az amerikaiak minden élelmiszercsomagból kivették a csokoládét és a cigarettát, ezt két amerikai őrmester egy magyar fogollyal közösen hajtotta végre. Mintegy ezerötszáz foglyot zsúfoltak össze a szerelvényen, tehát elég tekintélyes cigarettamennyiség és csokoládé gyűlhetett össze. Nem tudtuk, hogy ez felsőbb parancsra vagy egyéni kezdeményezésre történt-e. Ebben az időben a cigaretta volt a valuta, és nem a márka.

Estére megérkeztünk Frankfurt am Mainba. Vonatunkat holtvágányra helyezték, a közelben egy házikó állt, jól beláttunk az ablakán. Az apa éppen a fiával sakkozott, az asszony pedig az ágyat vetette. Nagyon elkeseredtünk a látványon, hiszen arra gondoltunk, hogy miközben egyesek sakkoznak, és lefeküdni készülnek, mások nyúzottan, éhesen és szomjasan szenet szállító vagonokban dideregnek. Kint az ég beborult, ami csak még nyomottabbá tette a hangulatot.

Autókkal haladtunk át a Rajna-vidékén. Ez nagy élményt jelentett számunkra, az idő is szép és tavaszias volt. Ehhez képest a Saar-vidék nagyon barátságtalannak tűnt. Itt rengeteg a szénbánya, mindenfelé csak szén, szén és szén...

(Folytatjuk)

Az 1994-ben újraalakult Barabás Miklós Céh alapítótagját, Soó Zöld Margitot köszöntötték születésnapján, a múlt hét végén a céhtagok, valamint a festő- és grafikusművész barátai, ismerősei. Az ünnepi alkalomból megnyílt tárlatnak helyet adó Farkas utca 27. szám alatti székház kiállítóterme szűknek bizonyult a mintegy száz vendég befogadására, így aztán a tárlatmegnyitóra, stílusosan, a pasztellek hangulatát idézve, a természetben, az udvaron, a vén diófa árnyékában került sor.

Felhők honából, ég guzsalyából
Fonja folyóra, rónára, tóra ...

Nem véletlenül jutottak eszembe a verssorok, amelyek mintha az alkotás pillanatában örökítenék meg a művészt. Artisztikus felhőtérképei olyan változatosak amilyen az örökmozgó, mindegyre átalakuló, fortyogó, kavargó égi panoráma. Az égbolt művészi földrajza évek óta foglalkoztatja Soó Zöld Margitot, a téma számára megunhatatlan és kimeríthetetlen. Olykor pedig még főszerephez is jut, mint például a jászdózsai táborban készült alkotások esetében. A művész dimbes-dombos tájakhoz szokott szemének a magyar alföld különleges élményt jelentett, s itt mintha az égi végtelen a földi határtalansággal feleselne. A maximálisan kiszélesített, meghosszabbított látóhatár, az ég és föld találkozása, egymásba olvadásuk, s a szüntelenül gomolygó felhők uralják a tájat. A felhők, amelyek hol eső előtti súlyos terhüket vonszolva szürke elnehezültséggel lógnak be a képbe, hol barnás árnyalataikkal telítik azt, hol pedig rózsaszínbe hajlón teljesítik ki a színskálát Az uralkodó azonban a kékbe vegyített szürke, megannyi változatával. Hasonló változatosság jellemzi a művész számára otthonosabb dombos, hegyes vidék művészi felhőtérképeit is.

Az ég, a föld, a fák, a táj magánya, hol drámai akkordokat sejtet, hol a béke, a nyugalom leheletét sugallja. Érzelmesek, de soha sem érzelgősek ezek az ábrázolások. A táj, hegyes-dombos vidék, a nagy magyar alföld, vagy éppenséggel a háborgó tenger létünk színhelyeiként tekint le reánk a kiállított munkákról, mindahányszor tapintható környezetet teremtve. Oly érzékletesen, hogy néha szinte érezzük a fű, az avar, vagy a víz illatát. Ha van filozófia a teremtett látvány mögött, és kétségtelenül szembesülünk vele, az a rácsodálkozásé, a természettel való azonosulás vágyáé.

Az alkotás kínját-örömét maximálisan kiélvező, szüntelenül munkálkodó, önmagával rendkívül igényes művész, mint eddig még minden kiállítása alkalmával, most is hozott valami újat. A napraforgós, repcés mezők és színes szőttesekre emlékeztető tavaszi tájak pazar pompájától a maximális visszafogottságig terjedő színvilág, a művészi megjelenítés tömörsége, ökonómiája a legújabb alkotásokban mintha még hangsúlyosabbá válna. A túlbeszélés, a részletek túlzott hangsúlyozása sohasem veszélyeztette Soó Zöld Margit munkáit, legújabb pasztelljei azonban már valósággal tüntetnek sallangtalanságukkal és tömörségükkel. A narancssárga vagy a fekete dominanciája immár a kizárólagosságig terjedően uralja a képet, irányítja a figyelmet a lényegre. Soó Zöld Margit még egy lépést tett az absztrahálás, a szintetizáló művészi átlényegítés felé. Kedvencei, a gyakorta valósággal emberi alakot öltő fák, gyökerek megannyi alakváltozata mintha emberi sorsokat is szimbolizálna. A kidöntött, megsebzett fa éles törésekkel szabdalt vonalhálói, vagy a görcsbe merevedett, sajátos fintorokba torzult, olykor egyenes antropomorf gyökérvariációk ismerős helyzeteket juttatnak eszünkbe. De persze túl az allegórián, ezek a munkák elsősorban a lenyűgöző látvány erejével hatnak. A színek és formák ökonómiájával, sajátos összhangjukkal.

A tájba harmonikus környezetként lopózik be az épített környezet, a dombot belakó falu elszórt házaival, hogy végül a színteret a művész számára különleges élményt jelentő Dubrovnik vegye át sajátos mediterrán építészetével, hangulatával, levegőjével. És lehet, hogy éppen az Adriai-tenger mélykék vizéből bukkant elő az a kagyló is, amely a többi munka hangvételétől némiképp eltérő, sajátosan érzékletes, majdhogynem érzéki csendélet ihletőjeként szolgált.

Soó Zöld Margit a székház méreteihez igazodó kamarakiállítással lepett meg, de a kiállított húszegynéhány munka, köztük a legfrissebbek is, betekintést nyújtanak munkásságának leglényegesebb vonulataiba. Tematikailag talán csak az általa szintén kedvelt vízi világ, a Duna-delta hiányzik a válogatásból.

A kiállítás-rendezés a műfaj nagymesterének, Unipán Helgának a műve.

Most van a szezonja az epernek, az egresnek. Az elnevezések mindegyikét vegyük az alábbiakban sorra.

Eredetében is ősi szavunk az eper, amely ekkor még ’szamóca földieper’ jelentésű. Az eper szó ma már nemcsak ’szamócát’ jelent, hanem az eperfa gyümölcsét, a faepret is jelöli. A latin nyelvű rendszertanban az előbbi Fragaria, az utóbbi Morus. A magyar nyelvrendszer is arra törekedett, hogy a két növény gyümölcsét nyelvileg is elkülönítse, megkülönböztesse. Ezért alakultak ki az eper szónak jelzős változatai: fáieper és eper, illetőleg egyes tájszólásokban ennek fordítottja: fáieper és eper. A mindennapi beszédben persze, a beszédhelyzettől függően, a puszta eper szó is lehet ’faeper’, illetőleg ’földieper’ jelentésű.

A XVI. század elején bekerült a nyelvünkbe egy szláv eredetű szó, a szamóca. E szó kezdeti jelentése a magyarban ’apró szemű földieper’ volt. Az eper meg a szamóca szóval a növénytan a két növényt mereven szétválasztotta. A többértelműség megszüntetése sikerült ugyan a botanikai szaknyelvben, ám a köznyelv és a tájnyelv jórészt megtartotta az eper meg a földieper elkülönítést. Az irodalmilag választékos szamóca például meg sem honosodott az erdélyi nyelvjárásokban, de a regionális színezetű erdélyi köznyelvben sem. Minthogy a vadon termő szamócát el kellett különíteni a kertekben termesztett nagy szemű epertől, kialakult egy ilyen szókincsbeli elkülönítés is: eper – földieper – kertieper.

A dolgot tovább bonyolította, hogy a Fragaria családjába tartozó növények, a földieper-nek, a szamócá-nak többféle faja is van, s ha már van, az erdőt, mezőt jól ismerő szántóvető ember ezeket a fajokat megkísérelte névben is elkülöníteni – nem a botanikai szaknyelv szerint –, hanem saját vidéke tájszólásának szókincséből merítve. Így aztán a névváltozatok sokasága bomlik ki a gyűjtő előtt, ki e neveket feljegyzi. Nyelvföldrajzi gyűjtéseimben a Fragaria vesca ’erdei szamóca’ neve: eper, epere, eperje, erdeieper, földieper, erdei földieper, leányeper, havasieper, nyíreper, vakeper, berkeeper, csúcsoseper stb. A Fragaria viridis ’csattogó szamóca’ neve pedig: földieper, mezeieper, parlagieper, fiúeper, bakeper, koseper, tatáreper, fűeper, ducieper stb. E nevek természetesen nem együttesen fordulnak elő, hanem táji, tájszólási tagoltságban, egyes településekhez kötötten használatosak.

A növénytani szakirodalomban Ribes rossularia néven számontartott növényt az erdélyi nyelvjárásokban egres vagy egris, köszméte, vagy pöszméte, püszke vagy büszke és füge néven ismerik. E nevek természetesen nem keveredetten fordulnak elő, hanem vidékenként jól elkülöníthetően. A csíki és a gyergyói tájszólásban a gyümölcs neve füge (a déli gyümölcs ugyanitt tengeri füge), a Mezőségen és Kalotaszegen, Udvarhelyszéken, egres, Háromszéken egris. A Király-hágótól nyugatra: a Szilágyságban, Szatmárnémeti környékén és Bihar északi részén köszméte, Bihar déli felében ennek hangváltozata, a pöszméte hallható. A Bánságban a növény neve büszke vagy püszke, piszke.

A növény őshonos Európában. Magyar elnevezései közül az olasz eredetű egres szóra 1395-ből, a szláv eredetű pöszméte szóra 1590-ből van írásos adatunk. Mindkét szónak ’éretlen vadszőlő’ volt a korábbi jelentése. A növény újabb elnevezései közül a magyarországi nyelvjárásokban legelterjedtebb a püszke, piszke, büszke. Első írásos adata csupán 1882-ből való. A csíki és gyergyói nyelvjárás – névátvitellel keletkezett – füge szavára 1838-tól vannak írásos adataink. (A füge miatt déli gyümölcs velencei olasz eredetű.) A gyümölcs magyar elnevezései közül egyik sem jutott egyeduralomra a köznyelvben, de még a szakirodalomban sem. A köz- és a szaknyelvben a nyelvjárásilag „legerősebb" egres és köszméte egyaránt használatos. A kettőt egyetlen szakcikkben keverni azonban nagyfokú következetlenség!

Hirdetésfelvétel: Kolozsváron: Jókai (Napoca) u. 16., hétköznap 9–16, szombaton 10–12 óra között. Désen, hétköznapokon: Lukács Éva, tel.: 212-099. A 14 óráig feladott hirdetése már másnap megjelenhet.

Megkímélt Volkswagen Golf III/97 Diesel eladó. Telefon: 0744-213993. (0004)

Kétszobás lakást vásárolok Kolozsváron, 35–40 ezer euróért, tulajdonostól. 0264/313-103. (0011)

Testmasszázst vállalok nőknek. Ágota, telefon: 582-309, 0741-734702. (0014)

(15. oldal)

Középiskolai tanár felkészít matematikából és informatikából pótvizsgára, pótérettségire. Telefon. 0746-089032, 581509. (0016)

Matematikából felkészítek. Telefon: 582-309, 0741-513402. (0014)

Bútorozatlan kiadó kétszobás lakást vagy garzont keresek 9 éves fiammal, a központhoz közel, elérhető áron. Telefon: 590-485, 591-808. (0005)

Nem sok izgalom várja az UEFA-kupa első selejtezőkörében érdekelt román és magyar gárdákat és szurkolóikat a visszavágó mérkőzéseken: csütörtök este kategorikus győzelmek születtek, amelyek már most eldöntötték a csapatok sorsát. Ha a román együttesek már a második fordulóra gondolhatnak, a magyarok esetében már nem ilyen fényes a helyzet.

Bukaresti Rapid–Sliema Wanderers (máltai) 5–0 (5–0)
Negyedórára volt szüksége Răzvan Lucescu legénységének ahhoz, hogy eldöntse a találkozó sorsát, s újabb félóra elteltével már a továbbjutó kiléte is ismert volt. A 4. percben Grigore vette be a mázsás Akanji kapuját, majd 10 perc múlva Buga lövése rezdítette meg a hálót. A 20. percben Constantin volt eredményes, a 42-ben ismét Buga, hogy aztán a félidő hosszabbításperceiben a csapatkapitány Said is legyőzze saját kapusát...

A második félidőben a vendégek cserekapusa már nem kapitulált, bár a mérkőzést továbbra is egy kapura játszották. A Rapid azonban nem erőltette túlságosan a dolgokat, talán nem akart éppen annyira csúfot űzni ellenfeléből.

FC Hiberninas–Bukaresti Dinamó 0–4 (0–1)
A másik máltai csapat sem tudott mit kezdeni román ellenfelével, bár a hazai pálya előnye azért annyit segített rajta, hogy a továbbjutási esélyeit csak a második félidőben vesztette el. A „kutyák" ugyan már a 4. percben eredményesek voltak a szemfüles Dănciulescu találatával, utána azonban a házigazdáknak is volt néhány megmozdulásuk, miközben a vendégegyüttes csupán kapufáig jutott. A szünet után aztán eldőlt a mérkőzés sorsa: Niculescu az 57–58. percekben duplázott, majd a mérkőzés vége előtt 5 perccel Ştefan megadta a kegyelemdöfést, amelynek köszönhetően Mircea Rednic gárdája nyugodtan várhatja a bukaresti visszavágót.

Újpest FC–FC Vaduz 0–4 (0–2)
Bicskei Bertalan négygólos vereséggel mutatkozott be Újpesten, mintegy megmutatva, hogy a magyar labdarúgás már a liechtensteinitől is fény-évekre van. A 14. percben a védő Van- czák és a kapus Balajcza ütközött, a komédiába illő jelenet megkoronázásaként pedig Papa Faye az üres kapuba passzolt. A 31. percben Sara játszotta ki a lesre játszó hazai védelmet, majd Balajcza mellett 10 méterről a bal sarokba gurított. A magyarok eközben egy épkézláb támadást nem tudtak felmutatni, a bajnokság ezüstérmese gyakran a legegyszerűbb passzokba, labdaátvételekbe is belegabalyodott.

A második félidőben még változhattak volna a dolgok, a 60. percben például Sándor még elpöckölte a labdát a kapus fölött, de a kapuba tartó fejesét a gólvonalon álló vendég védő elrúgta. Három perccel később Papa Faye nyolc méterről ismét a kapuba passzolt, és eldöntötte a mérkőzést, amelyen még a becsületgól sem jött össze: a 90. percben Tóth Norbert büntetőjét kivédte Wüthrich, hogy aztán nem sokkal később Sara négy cselt követően, az egész magyar védelmet lenullázva a vendégek negyedik gólját is belője. No comment. Bicskei különben lemondott a kínos vereség után.

Székesfehérvári FC Fehérvár–Kairat Almati 1–0 (1–0)
Sokkal jobb helyzetben van, de még korántsem lélegezhet fel a fehérvári gárda, amely hazai pályán minimális különbséggel győzte le kazah ellenfelét. A mérkőzés egyetlen gólját Dvéri szerezte a 8. percben, miután a védőkről lepattanó labdát 17 méterről a jobb felső sarokba bombázta. A fehérváriak így elérték céljukat, kapott gól nélkül, de csak sovány előnnyel utazhatnak a visszavágóra, amely, mivel egy gól nem gól ebben a szakaszban, meglehetősen nehéznek ígérkezik számukra Alma-Atában.

• Szombaton megműtik Ronaldo, a brazil labdarúgó-válogatott és a Real Madrid sztárjának a térdét. Ezt José Luis Runco, a Selecao orvosa jelentette ki, noha egy hete a királyi gárda vezetői még cáfolták a csatár operációjáról szóló híreket.

A 15 góljával a vb-történténelem legeredményesebb futballistájává előlépett Ronaldónak 8 hónapja fáj a jobb térde, amelyben a csont egy rúgás következtében meszesedik.

• Artroszkópiás térdműtéten esett át Zé Roberto, a brazil labdarúgó-válogatott középpályása. A Bayern Münchentől az idény végén távozott játékos elmondta: a Sao Pauló-i beavatkozás elkerülhetetlen volt, mert már a németországi világbajnokság alatt is fájdalmai voltak a bal lábában.

A jelenleg klubot kereső Zé Roberto körülbelül egy hónapig nem tréningezhet.

Az olasz szövetség (FIGC) egy nappal a labdarúgó-válogatottat világbajnoki címig vezető Marcello Lippi lemondása után a 42 éves Roberto Donadonit nevezte ki szövetségi kapitánynak.

Az AC Milan és a Squadra Azzurra korábbi kitűnő középpályása 2001-ben kezdte az edzői pályát, 2004-től az élvonalbeli Livorno gárdáját irányította. A toszkán csapattól februárban távozott, mivel az elnök annak ellenére kritizálta munkáját, hogy az együttes a vártnál jobban szerepelve hatodik helyen állt a Serie A-ban. Az olasz válogatott szeptember 2-án, Litvánia ellen játssza következő tétmérkőzését, az Európa-bajnoki selejtezősorozat nyitányán, majd négy nappal később a világbajnoki döntőben legyőzött francia gárdával csap össze.

A Câmpulung Moldovenescen edzőtáborozó másodosztályú kolozsvári diákcsapat eddig két előkészületi mérkőzést vívott, előbb 5–0-ra elgázolta a helyi MSC-t (a gólokon Radu Sabo, Goga 2, Popescu és Sântejudean osztozott), majd 2–1-re legyőzte a Szucsávai Cetate együttesét. Utóbbi találkozón a kolozsváriak gólját Giurgiu és Radu Sabo szerezte.

A C-ligába frissen feljutott Kolozsvári U 1919 FC jelenleg a Iuliu Haţieganu (Egyetemi) Sportparkban edz. Vasile Gheorghe csapata a hét végén a Dési Luceafărul ellen vív edzőmérkőzést, majd július 23-tól Borszéken készül a bajnokságra. Nyolc új játékost igazoltak, ezzel a keret létszáma 24-re nőtt. Augusztus 2-án a Román Kupában is érdekelt az együttes. Viorel Timoce elnök elmondása szerint mindkét vetélkedő-sorozatban tisztességes helytállást vár a fiúktól.

Az orosz Gyenyisz Mencsov nyerte a Tour de France országúti kerékpáros körverseny első igazi hegyi szakaszát, amely után az amerikai Floyd Landis – a harmadik helyért járó 8 másodperces időjóváírással – összetettben átvette a vezetést a francia Cyril Desseltől.

A Tarbes és a spanyolországi Val d,Aran-Pla-de-Beret közötti 206,5 km-es etap során öt – egy kiemelt és négy első kategóriás – hegyet kellett megmásznia a mezőnynek. A viadal favoritjai igazán csak az utolsó emelkedőn lendültek támadásba, s szép lassan lemaradt jó néhány „magaslati levegőt kedvelő" klasszis, mint például Gilberto Simoni, Damiano Cunego, vagy Iban Mayo. Utóbbi fel is adta a versenyt.

Az utolsó kilométerekre mindössze hét kerekes maradt az élen, de az addig Gyenyisz Mencsovot segítő Michael Boogerd és váratlanul Andreas Klöden leszakadt az élbolyról. Aztán Levi Leipheimer indította az utolsó akciót, amelynek Carlos Sastre és Cadel Evans „esett áldozatául". A hajrát végül Mencsov bírta leginkább erővel, így két amerikait, Leipheimert és Landist megelőzve haladt át elsőként a célvonalon.

Eredmények:

11. szakasz, Tarbes–Val d,Aran-Pla-de-Beret, 206,5 km: 1. Gyenyisz Mencsov (orosz, Rabobank) 6:06:25 ó, 2. Levi Leipheimer (amerikai, Gerolsteiner) azonos idővel, 3. Floyd Landis (amerikai, Phonak) a. i., ..., 18. Cyril Dessel (francia, AG2R) 4:45 p hátrány.

Az összetettben (sárga trikó): 1. Landis 49:18:07 ó, 2. Dessel 8 mp hátrány, 3. Mencsov 1:01 p h., 4. Cadel Evans (ausztrál, Davitamon-Lotto) 1:17 p h., 5. Carlos Sastre (spanyol, CSC) 1:52 p h., 6. Andreas Klöden (német, T-Mobile) 2:29 p h.

A mezőny pénteken a Luchon és a Carcassonne közötti 211,5 km-es szakaszt tette meg....

Egy német orvos szerint megállhatott volna Materazzi szíve, amikor Zidane lefejelte. Karl Weber, a kölni sportfőiskola professzora a Die Welt című német lap online változatának nyilatkozott a foci világbajnokság vasárnapi döntőjében történt incidensről, amikor a francia csapat kapitánya, Zinedin Zidane mellkason fejelte az olaszok hátvédjét.

Weber azt mondta: azon a ponton, ahol Zidane lefejelte az olasz játékost, egyszerre mért csapást tüdőre, szívre és a fő ütőérre. Karl Weber szerint egy akkora férfi, mint Zidane, aki 185 centi magas és csaknem 80 kiló, képes lett volna akkora ütésre, amely miatt leáll a szenvedő alany szíve, vagy eltörik a bordája, és belefúródik a tüdőbe.

Weber valóságos katasztrófának nevezte, hogy egy válogatott játékos, aki ráadásul az ENSZ jószolgálati nagykövete, a világbajnoki döntőben ilyen tettre vetemedett. Zidane egyébként valószínűleg könnyebb agyrázkódást is kapott – véli a professzor – hiszen meglehetősen zavarodottan viselkedett, bár az is lehetséges, hogy az csak a sokkhatás volt, amit a saját tette váltott ki.

„Zidane-t hősként tisztelem" – mondta a La Gazzetta dello Sportnak adott interjújában Marco Materazzi, az olasz labdarúgó-válogatott védője, aki napok óta a támadások kereszttüzében áll.

A játékos egyúttal kijelentette: nem sértegette riválisa édesanyját.

„Zidane-t mindig is hősként, példaképként tiszteltem és csodáltam. Egy Juventus–Perugia bajnoki után még mezt is cseréltünk, a trikót azóta is a szekrényemben őrzöm" – mondta Materazzi, majd hozzáfűzte: „Semmi olyasmit nem mondtam neki, ami összefüggésbe hozható a rasszizmussal, a vallással vagy a politikával és az édesanyját sem hoztam szóba. Én 15 évesen elvesztettem az édesanyámat, ez még mindig fáj."

Zidane édesanyját rossz egészségi állapota miatt jelenleg kórházban ápolják, de az Internazionale hátvédje erről mit sem tudott.

„Jobbulást kívánok neki" – reagált a hírre.

A friss világbajnok Materazzi elismerte, hogy az ominózus eset során sértegette a franciák kapitányát, de mint mondta: ilyen reakcióra nem számított ellenfelétől.

„Azt gondoltam, hogy majd visszaszól valamit, a fejelés teljesen váratlanul ért" – fogalmazott.

A franciák világ- és Európa-bajnok karmestere szerdán este, a Canal+ tv-csatornán beszélt először a nyilvánosság előtt a történtekről, s azt állította: Materazzi rendkívül durva szavakkal sértegette az édes-anyját és a lánytestvérét. Hozzátette: egyszer vagy kétszer még elengedte a füle mellett a szavakat, de amikor az olasz harmadszor is megismételte azokat, elvesztette a fejét.

„Tudtam, hogy ez az utolsó meccsem és már csak néhány perc van hátra, de elsősorban férfi vagyok és meg akartam védeni a rokonaim becsületét" – mondta, miután bocsánatot kért azoktól a gyerekektől és szurkolóktól, akik látták az esetet és megdöbbentek rajta. Azt azonban hozzátette, hogy nem bánta meg tettét.

Zidane-t a 110. percben állította ki a játékvezető, az olaszok később 11-esekkel hódították el a világbajnoki címet.

Az üggyel kapcsolatban egyébként Gernot Rohr, Zidane korábbi edzője is elmondta a véleményét: szerinte emberileg érthető volt a világklasszis reakciója az őt ért provokációkra.

„Zizou több tényező együttes hatására veszítette el pár másodpercre a fejét" – mondta a szakember, aki jelenleg a svájci Young Boys szakvezetője, s korábban a Girondins Bor- deaux trénereként négy évig dolgozott együtt a futballistával. „A vb-döntővel együtt járó hatalmas feszültség, a 110. percben teljesen érthető fizikai és idegi fáradtság, valamint a korábban elszenvedett fájdalmas vállsérülése együttesen olyan hatással volt rá, hogy Materazzi ismétlődő provokációinál nem tudott uralkodni magán."

Rohr szerint Zidane bocsánatkérésével az ügyet lezártnak kell tekinteni.

„Zinedine-nél senki sem sajnálja jobban a történteket, tipikus dél-európai reakció volt. Ha Materazzi is elnézést kér, akkor nem érdemes ezzel tovább foglalkozni." – fogalmazott.

Felejthetetlen élményekkel tért haza a kolozsvári küldöttség Bécsújhelyről a veterán tájfutó-vb színhelyéről. Az utóbbi évek legnépesebb és talán legszervezettebb vetélkedősorozata. 351 bíró, számtalan önkéntes, katona és rendőr biztosította e nagyszabású rendezvény jó kimenetelét.

Az elődöntőkön és döntőn 737 ellenőrző pontot használtak fel, 75 258 térképet és rengeteg ismertetőt nyomtattak ki. A résztvevők száma 4100 volt, ebből 214 magyar és 30 romániai. Bár az elődöntők után a Fey házaspár, Kerekes Kinga és Zsigmond István bekerültek az A-döntőbe a korosztályos versenyen, tovább nem sok babér termett a kolozsváriak számára. Minden igyekezetük ellenére szerény helyezést értek el.

A 35 éves korosztályban a nőknél Kerekes Kinga (Compass) 37., az egyébként Kanadában élő Iulia Cioban a 13. lett. A férfiaknál a 35 évesek között Zsigmond István (Compass) a 75., az 50 éveseknél Fey Sándor (Transilva) a 39., az 55 E-ben Göbl Edmund az 1., 60 B-ben Kuszálik János (Transilva) a 52., 60 E-ben Simon Gábor (Compass) 21., 65 D-ben Nagy Dezső (Compass) a 7., a 70 C-ben Májai Ferenc (Compass) a 16., Constantin Rusu (Transilva) a 17. A női 55 A-ban Fey Klára a 40., míg a 60 C-ben Simon Krisztina (Compass) a 23. A férfi 40 B-ben Tőkés Árpád (Transilva) a 40.

A vb-vel párhuzamosan megrendezett versenyen a 19 B-ben Zsigmond Erika (Compass) a 4. lett.

Nagyszerű terepek, jó térképek, kitűnő szervezés, családias hangulat jellemezte a világversenyt. Ilyenkor sok mindenre figyelni kell: a közlekedési utak minőségére, a több ezer ember elszállásolására, a gépkocsik parkolására.

A döntőt a célnál, pont úgy mint a megnyitó ünnepséget és parkversenyt a város központjában, hatalmas kivetítőn lehetett követni.

A legtöbb tapsot a legidősebb versenyző, a célba érkező 92 éves finn Luntamo Erkki kapta.

Viszontlátásra 2007-ben Finnországban.