(Markó Béla nem ért egyet az oktatás menetét kockáztató lépésekkel (Fotó: RMDSZ)

A jelenleg magyar nyelvű oktatást is biztosító romániai egyetemeken kívül egy újabb felsőoktatási intézményt kell létrehozni azért, hogy a romániai magyarság önálló magyar egyetemmel rendelkezzen – fejtette ki pénteken Kolozsváron Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Markó nem ért egyet azzal, hogy az oktatók olyan lépéseket tegyenek, amivel kockáztatják az oktatás minőségét és menetét. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint egy esetleges oktatói sztrájk elfogadható, ha az törvényes keretek között zajlik, de a polgári engedetlenségnek súlyos következményei lehetnek. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) közben folytatja a nyilatkozatháborút. (Részletek az. 5. oldalon)

Az RMDSZ a következő alkotmánymódosításkor javasolni fogja, hogy szüntessék meg a sürgősségi kormányrendeletek kibocsátását és a törvények felelősségvállalással való elfogadásának lehetőségét. Ezt Markó Béla szövetségi elnök jelentette be tegnap egy kolozsvári sajtótájékoztatón. Szerinte noha csökkenteni kellene a kormány által kibocsátott rendeletek számát, éppen az ellenkezője történik, és ezek száma évről évre nő. Markó szerint ezeket az eljárásokat csak a természeti katasztrófák következtében keletkezett szükségállapot indokolná. A rendeletek kapcsán az kifogásolható, hogy ezek a jogi dokumentumok elfogadásuk után rögtön életbe lépnek anélkül, hogy például az Alkotmánybírósághoz kerülnének. Egy törvényért való felelősségvállalás pedig kizárja az érdembeli parlamenti vita lehetőségét.

Teltház előtt lépett fel tegnap este, a Kolozs megyei RMDSZ és a Claudiopolis Egyesület szervezte farsangi bálon a Neoton Família. A hetvenes-nyolcvanas években jelentős nemzetközi sikereknek örvendő magyar együttes tegnap délután érkezett Kolozsvárra, s rövid sajtótájékoztatót is tartott a fellépés előtt. Képünkön az együttes tagjai, Baracs János, Csepregi Éva és Végvári Ádám szellemeskedik. (Részletek a 7. oldalon)

Tegnap lapzártakor még mindig nem született döntés arról, hogy letartóztatják-e vagy sem Dinu Patriciut. Az ezzel kapcsolatos bírósági tárgyalást felfüggesztették alig másfél órával az után, hogy elkezdődött. Ez azért történt, mert az ügyészség elfogultsági beadványban kérte Maria Tripăduş bírónő visszahívását. A vád képviselői úgy vélték: a bírónő kétségbe vonta az ügyészek semlegességét, ezért nem vezetheti tovább az eljárást.

A bukaresti törvényszék elnöke, Lia Savonea azonban visszautasította a kérést, és közölte, hogy a tárgyalás rövid időn belül folytatódhat. Döntését azzal indokolta, hogy a büntető perrendtartás szerint az ügyészség nem tartozik azok közé, akiknek joguk van kérni a bíró visszahívását. Az adócsalással és más gazdasági bűncselekményekkel vádolt üzletember ügyvédei társaságában érkezett a törvényszékre, és kijelentette: felkészültek arra, hogy lerombolják mindazt a diverziót, amit a Rompetrol köré szőttek.

A tárgyalás – mint általában a letartóztatásokkal kapcsolatos eljárások – zárt ajtók mögött zajlott. Tegnap a kőolajipari vállalat valamennyi alkalmazottja szolidarizált Patriciuval, ennek jeleként fehér karszalagot öltöttek.

Az üggyel kapcsolatosan Eckstein-Kovács Péter a Szabadság kérdésére elmondta: a szenátus jogi bizottságában elfogadták a büntető perrendtartással kapcsolatos legújabb módosításokat. Eszerint, az előzetes letartóztatást csak kivételes esetekben lehet majd alkalmazni, ha komoly jelek utalnak arra, hogy a vádlott meg akar szökni, ha a vizsgálat megkezdése óta újabb bűncselekményt követett el, ha a vád erőszakos bűncselekményre vonatkozik, vagy ha a várható büntetés eléri a 15 évet. Minden más esetben az óvadék kiszabása – akár 10 milliárd lej értékben is –, és a szabadlábon folytatott vizsgálat alkalmazható. Ennek szellemében Eckstein úgy véli: bár nem ismeri a Patriciu elleni vádakat, tudja, hogy az üzletember együttműködött a bűnüldöző szervekkel, és valahányszor beidézték, mindig megjelent a bíróságon, ezért a letartóztatást indokolatlannak tartja. Késő esti hírek szerint a tárgyalást ismét megszakították, ezúttal Patriciu ügyvédjeinek kérésére.

A Demokrata Párttal (DP) való egyesülésről tárgyalt tegnap a Nemzeti Liberális Párt (NLP) vezető testülete Brassóban. Lapzártakor még nem született döntés a kérdésben. Politikai elemzők előrejelzése szerint a liberálisok udvariasan igent mondanak a DP ajánlatára, de nagyon sok feltételhez kötik az egyesülést, ezek közt több elfogadhatatlan lesz a demokraták számára, ami a kérés további elodázását eredményezi.

A liberális területi szervezetekkel való konzultáció tapasztalata az: a helyi vezetők üdvözlendőnek tartják az ötletet, de egyetlen szervezet sem tudja elképzelni, hogy a két párt egyesülésével létrejött új politikai formáció ne liberális jegyeket viseljen magán. A liberálisoknak fenntartásaik vannak azzal is, hogy az új párt az Európai Néppárt kötelékébe tartozzék, és ragaszkodnak az európai liberális pártokat tömörítő szervezethez.

A demokraták arra számítanak, hogy a válasz pozitív lesz. A liberálisoknak azonban egyre komolyabb fenntartásaik vannak, ami a partnerséget illeti, a legfrissebb közvéleménykutatási adatok szerint ugyanis a D.A. Szövetség támogatóinak kétharmada a demokratákat támogatja és csak egyharmada voksolna a liberálisokra. Egyes elemzők szerint itt távolról sem fúzió, hanem az NLP feltételek nélküli beolvasztása készül.

Ha lapunkat számonként megvásárolná, egy hónapban 19,1 új (191 000 régi) lejt költene. Ha előfizet, csak mintegy 15 új (150 000 régi) lejbe kerül (lapkihordási díjjal együtt!). Takarítsa meg pénzét a SZABADSÁG-gal!

Előfizetés köthető még az alábbi februári határidők szerint:

Lapunk megrendelhető postán Kolozs, Fehér, Besztere-Naszód, Szilágy és Szeben megyében. Előfizetést köt rá még Kolozsváron az Apex Kft. és az Apex Ab Com Kft., vidéken a Krónika, Zilahon és Zsibón pedig a Damco cég lapkézbesítőinél a hónap végéig (ld. fentebb).

Ha a lapkihordók még nem jelentkeztek az Ön lakásán, hívja őket telefonon (Apex: 596-213, Apex Ab Com: 439-120, Krónika: 420-320, Damco: 0260-612867), és akkor felkeresik Önt otthonában!

Igyekezzen, hisz február rövid hónap!

„Mindenkor engedelmeskedem a természetnek, és meg sem kísérlem, hogy én parancsoljak neki. Egyetlen becsvágyam, hogy alázatosan hű legyek hozzá."

A BRASSAI SÁMUEL ELMÉLETI LÍCEUMBAN ősztől két első osztály indul, melyeknek tanítónői Batiz Elly és Hegyi Erika lesznek.

Beiratkozás 2006. február 13-tól március 31-ig. Érdeklődni az iskola titkárságán, az 596-159-es telefonszámon lehet.

Szeretettel várunk mindenkit!

SZOKÁSOS ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELÜKET tartják a Nyugdíjasklubosok február 26-án, vasárnap du. 5 órától a Karolina/Múzeum tér 3. szám alatti Fások-klubjában. Marton István muzsikál.

A FÁJDALOM MODERN GYÓGYÍTÁSA – különös figyelemmel az ízületi és más reumás fájdalmakra témában hangzik el előadás az Asztmaklub összejövetelén, február 27-én, hétfőn du. 5 órakor, a Szentegyház/I. Maniu utca 2. szám alatti Római Katolikus Nőszövetség dísztermében. Előadók: dr. Pataki Katalin és dr. Fábián András. Az előadás támogatója: dr. Carmen Nedelescu cégvezető orvos.

A KISMAMAKLUB február 27-én, hétfőn du. 6 órakor tartja szokásos összejövetelét az Unitárius óvodában. A Bolyhos zeneóvodát meg a szülők furulyakörét Nistor Krisztina és László Bakk Anikó vezeti. A klub meghívottja Diószegi Erika pszichopedagógus a játék szerepéről beszél a gyermekek fejlődésében. A beszélgetés alatt a gyermekek felügyeletét biztosítják.

– Mitől félti a Babeş–Bolyai Tudományegyetem erkölcsös vezetősége a diákjait?
– Attól, hogy ne kerüljenek magyar karokba.

Hollós Corvin Mátyás emlékét elevenítették fel a gyerekek a XIV. Mátyás-napok keretében rendezett csütörtök délutáni kis zenés ünnepségen. Nagy királyunk tetteit idézi a Magyar Opera előcsarnokában kiállított gyermekrajz-tárlat is, amelyre a kolozsvári iskolák tanulóinak munkái mellett Nagyváradról is érkeztek rajzok.

Furulyán-gitáron felcsendülő reneszánsz dallamokkal, táncokkal elevenedett meg Mátyás kora, bár néha egy-egy hamis hang is befurakodott, az előadásban nyilvánvalóan szívvel-lélekkel vettek részt kicsik és nagyobbacskák egyaránt. Kár, hogy – talán az időpont okán –, kevés szülő és nagyszülő izgulta végig a műsort, amelyben közreműködött a Horea-iskola Fa-la-la gyermekcsoportja, Mészáros Mária, Ungár Judit, Szabó Kinga vezetésével, valamint a Waldorf iskolából Varga Emőke tanítványai.

Vidám hangulatban zárult a délután: Shajjad Razvi – Dodo bohóc minden gyerek számára tartogatott egy kis ajándékot. Bebizonyosodott: a mókának, a nevetésnek nem állíthat akadályt sem a korkülönbség, sem az eltérő anyanyelv.

Kolozsvári versekkel búcsúztatta a farsangot Katona Éva február 23-án, csütörtökön délután az Unitárius Nőszövetség összejövetelén.

A vendégeket Bálint Bencédi Ferenc tiszteletes úr köszöntötte, elmondván: az élet csupa farsang. Idézett a hallgatóságnak a Jelenések könyvéből : Isten ismeri a várost, annak lakóit, és azoknak érzéseit, lelki világát.

Bálint Ferenc felhívta a jelenlévők figyelmét: feladatunk az itteni kincsek gondozása, a z évszázados értékek megőrzése. A város jövőjével kapcsolatos kérdésekről is szó esett. A tiszteletes úr a következőkkel búcsúzott: „Legyünk boldogok, és büszkék, hogy egy kincses város lakosai vagyunk."

Katona Éva a 111 vers Kolozsvárról című kötetből nyújtott át verscsokrot. Elhangzott: Horváth István A Fellegváron, Áprily Lajos Tavasz a Házsongárdi temetőben, Reményik Sándor Három pad, Molnos Lajos Kolozsvári képeslap, Lászlóffy Aladár Vers-Kolozsvár, és Orbán János Téli dal. Az előadást vendégfogadás zárta.

Péntek dél óta látható a Bánffy-palotában Zichy Mihálynak, a magyar és az egyetemes képzőművészet klasszikus alakjának a kiállítása, mely Madách Imre Az ember tragédiája című művének illusztrálásához készült 18 heliográfiai munka J. Blechinger és Gy. Angerer keze alól kikerült fotómetszeteit mutatja be.

A csucsai Octavian Goga Emlékmúzeum tulajdonát képező angyagok kiállítását a házigazdák nevében Livia Drăgoi igazgató, a vendégek részéről Aurel But igazgató és Vasile Radu műkritikus nyitották meg. Zichy Mihályt romantikus rajzművészként ismeri a világ, aki Szentpéterváron I. Miklós, II. Sándor és III. Sándor orosz cárok udvari festőjeként több stílus és filozófiai áramlat kereszttüzében alkotott maradandót. Életműve a ma egyesülni igyekvő Európa része.

A kiállítás március 12-ig tekinthető meg.

Csütörtök este az Erdélyi Múzeum-Egyesület tanácstermében mutatták be Balázs Sándor a Kiáltó szó – volt egyszer egy szamizdat című kötetét. Pontosabban szólva, inkább felelevenítették a tartalma nyomán kb. tizennyolc év távlatából előbukkant emlékeket, hiszen a közönség nagy része annak idején, a romániai kommunista korszak legkeményebb éveiben, valamilyen formában személyesen is hozzájárult a rendszerellenes gondolatokat közlő kiadványsorozat megjelentetéséhez.

A találkozón H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, és Marius Tabacu moderátori közreműködésében Balázs Sándor elmondta: a kötet első része visszaemlékezés, a második pedig dokumentáció (mindazok a kéziratok, amelyek a két megjelent és a hét meg nem jelent, csupán előkészített lapszám anyagából megmaradtak). Az általános félelem, a mikrofonos lehallgatások, névtelen feljelentések és kegyetlen, rafinált megtorlások idejében romantikus ízű, röpcédulaszerű gondolatközvetítésre vállalkozott több erdélyi magyar ellenzéki, akik nem melldöngetésből, hanem meggyőződésből cselekedtek így. A szerkesztés nagyon titkos szervezésben, ma már nehezen elképzelhetően mostoha műszaki feltételek közepette Romániában történt, a nyomtatás Magyarországon, a becsempészett magyar és román nyelvű végterméket pedig máig sem ismert anyaországiak is terjesztették.

A találkozón megjelent az egykori szamizdatot szerkesztő és terjesztő személyiség: Cs. Gyímesi Éva, Cseke Péter, Pillich László, a Schwartz–házaspár, Kántor Lajos… De hasonló elismerés illeti azokat is, akik ilyen-olyan okok miatt hiányoztak: Sipos Gábort, Kántor Erzsébetet, Nagy Györgyöt, Balogh Edgárt, Pál Árpádot, Takács Lajost, Kiss Zoltánt, Borbáth Károlyt és társaikat, valamint a sok kockázatot magukra vállaló diákokat.

A kötet nem a letűnt korszak veszélyei, hanem az akkori közösségérzésből származó szolidaritás iránt ébreszt nosztalgiát, amely napjainkra alaposan megcsappant.

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra, szolgál: Fazekas Zsolt, du. 6 óra: Bántó-Tamás Szilveszter. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: Szász Eszter. Akadémiai istentisztelet a Protestáns teológia imatermében de. 11 órakor: Dr. Kállay Dezső. Kétágú templom: de. 10 óra: Ősz Előd, du. 6 óra: Székely József. Napkelet utcai imaház: de. 10 óra: Dr. Kozma Zsolt. Hidelvi református templom: nem érkezett tájékoztatás. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 óra: Dr. Pap Géza, du. 5 óra: Sógor Géza. Kolozsvár-Pata utcai, újalsóvárosi fehér templom: de. 10 óra: Sebestyén Ákos, du. 5 óra: Ferenczy Miklós. Írisz-telepi templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra: Tőkés Attila, du. 5 óra, gyermek istentisztelet: Dobri András. Szamosfalva: de. 11 óra, du. 6 óra: Péntek Márton. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Péntek Márton. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra: Visky János, du. 6 óra: Varró István. Tóvidéki templom: de 10 óra: Kozma András, du. 6 óra: Visky Péter. Törökvágási templom: de. 10 óra: Bibza István, du. 5 óra, ifjúsági istentisztelet: Bibza Gábor. Kolozsmonostori templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Péntek András.

Római Katolikus Egyház: Szent Mihály-templom: reggel 7 óra, 8.45 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Korom Imre György, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom: reggel 8 óra: dr. Holló László, 9 óra, román nyelvű szentmise: a Szent Mihály plébánia lelkészei, de. 11 óra: dr. Nóda Mózes, du. 6 óra: Orbán László. Ferencrendi-templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 4 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

Unitárius Egyház: Belvárosi templom: de. 11 óra, szolgál: Bálint Benczédi Ferenc. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Mezei Csaba. Kolozsmonostori egyházközség (a Kakasos református templomban): du. 3 óra: Rüsz Fogarasi Tibor.

Evangélikus Egyház: Belvárosi templom: Ötvened vasárnap de. 10 óra: Kovács Erzsébet

Baptista Egyház: Gorunului utca 21. szám alatti templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Bálint Pál.

MAGYAR OPERA

Ma, február 25-én, szombaton este fél 7 órakor: Huszka Jenő: Lili bárónő. Vezényel: Horváth József. Rendező: Gy. Tatár Éva.

Február 26-án, vasárnap du. 5 órakor: Cigányprímás és a többiek... Vezényel: Hary Béla, Kulcsár Szabolcs. Rendező: Gy. Tatár Éva.

Március 2-án, csütörtökön este fél 7 órakor: Puccini: Pillangókisasszony. Vezényel: Giuseppe Carannante m. v. Rendező. Vincent Liotta m. v.

ROMÁN OPERA

Február 27-én, hétfőn este 7 órakor: Csajkovszkij: Hattyúk tava – BEMUTATÓ balettelőadás.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Február 27-én, hétfőn este 8 órakor: Bertholt Brecht: Kispolgári nász – stúdióelőadás. Rendező: Anca Bradu.

Március 1-jén, szerdán este 8 órakor: Bertolt Brecht: Kispolgári nász – stúdióelőadás. Rendező: Anca Bradu.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Ma. február 25-én, szombaton este 7 órakor: Hristo Boicev: Colonelul şi păsările.

Február 26-án, vasárnap este 7 órakor: G. B. Shaw: Pygmalion.

Február 28-án, kedden este 7 órakor: Csipkerózsika.

Ma, február 25-én, szombaton 12 órakor: Plum-Plum – magyar tagozat.

Február 26-án, vasárnap 11 és 12.30 órától: Hófehérke – román tagozat.

Ha társalgás közben a magyarországi választási kampány kerül szóba, mostanság illik finnyásan lebiggyeszteni az ajkunkat, megrándítani a vállunkat és hűvös fensőbbséggel közölni: ez az egész hajcihő úgy, ahogy van, nem érdekel bennünket. Hol van már 2002 indulatoktól fűtött tavasza, amikor – a nemzeti legendárium szerint – barátságok, családok, sőt szerelmek hullottak darabjaikra a politikai véleménykülönbségek miatt! Pedig ez a néhány hét sokkal többet elárul a társadalom, a közélet és elsősorban a pártok állapotáról, mint az előző választás óta eltelt négy esztendő összesen. Most ugyanis komoly tétje van minden szónak és lépésnek, mert a hatalom megszerzése vagy megtartása forog kockán: a felfokozott pillanatok ugyanakkor a hibákra és a gyengeségekre is élesebb fényt vetnek.

A Fidesz kampányából ma nemcsak az ideológiai következetesség hiányzik, hanem a vetélytársak által egykor osztatlanul csodált profizmus is. Már a bemelegítés sem sikerült jól: a kormány helyett ugyanis a világ egyik legbefolyásosabb lapjával, a Financial Times-szal sikerült összetűzésbe keveredni, amikor a Fidesz azt sugallta, hogy néhány tízmillió forintnyi állami hirdetéssel meg lehet vásárolni annak szimpátiáját, és az újság ezért közölt hasábjain a magyar gazdaság állapotát dicsérő cikkeket. Ezzel az ötlettel egy csapásra duplán kellemetlen helyzetbe hozta magát az ellenzéki párt: Gyurcsányék a vesztegetés gyanúja miatt az eredetileg gazdaságinak indult vitát politikai és morális síkra terelhették, ráadásul a perpatvarba a Financial Times is bekapcsolódott, jóhíre védelmében. Utóbbira a Fidesz láthatóan nem számított. Azt gondolták, a független nyugati sajtót ugyanúgy semmibe lehet venni, mint az otthonit, mert a (magyar) politikusok mindenek fölött állnak, és joguk van következmények nélkül bárkit becsületében megsérteni. Az angol lap azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és magyarázatot, sőt bocsánatkérést követelt a Fidesztől. A válasz sajnos nem sikerült túl meggyőzőre: bizonyítékok temészetesen nem voltak a párt kezében, a mea culpa gesztusa pedig ezúttal sem fért össze a tévedhetetlenség jó ideje építgetett mítoszával. A végeredmény lesújtó: a kormányt még csak megizzasztani sem sikerült, az egyik legbefolyásosabb világlapot megsérteni azonban igen. És ez csak a kezdet volt...

Aki a modern kampánytechnikákat ismeri, az tudja, a pártok nem minden akciójukat vállalják névvvel és címmel: a keményebb vagy éppen etikailag megkérdőjelezhető kiadványokat például érdemes látszólag független szervezetek révén eljuttatni a választókhoz. Ezzel a módszerrel nemcsak a számonkérés kellemetlenségétől lehet megszabadulni, de a civil háttér az emberek szemében hitelesebb is lehet, mint a direkt pártpropaganda. A Magyar Vizsla című kampánylap valami ilyesminek készült, a végén mégis egészen más lett belőle. A Fidesz a dolgot ügyesen rátestálta egy megfelelőnek tartott szervezetre, az Adózók Érdekvédelmi Szövetségére, amelyről persze azelőtt senki sem hallott. Az már némi gyanúra adhatott ugyan okot, hogy az egyesülés vezetője, Horváth Éva az Orbán Viktor által életre hívott polgári körök egyikében tevékenykedik, eddig a pontig lényegében mégis támadhatatlan a dolog. A botrány azonban nem váratott magára sokáig, és kitört azelőtt, hogy a kínosan színvonaltalan, durván demagóg és számos pontjában hazug kiadvány egyáltalán eljutott volna a választópolgárokhoz. A Magyar Vizsla mintapéldányát ugyanis karácsony környékén nem máshonnan, mint a Fidesz központjából, Rogán Antal kampányfőnök titkárságáról faxolták át a kézbesítéssel megbízott Magyar Postának. Az ominózus dokumentum persze hogy, hogy nem az MSZP-nél landolt, ők pedig rögvest a sajtó elé tárták a pikáns információt. Mit tesz ilyen helyzetben az okos kommunikátor? Bevall mindent és ügyesen megmagyarázza, hogy nincs ebben semmi, hiszen minden párt így csinálja. A Fidesznél azonban hiányzott mind az okosság, mind az igazmondás képessége. Révész Máriusz szóvivő ugyanis inkább ellentámadásba ment át, és az MSZP-t vádolta meg irathamisítással. Zsigeri reakció volt, egészen elhamarkodott. Ezután napokig jöttek az újabb és újabb magyarázatok, egyik gyengébb, mint a másik. A legviccesebb az volt, amikor azt állították: csak szívességből engedték meg a Vizslát előállító – és amúgy a Fidesszel jó ideje üzleti kapcsolatban álló – nyomda véletlenül arra járó munkatársának, hogy faxoljon tőlük. A kiadvány és szerzői tehát lelepleződtek, a Fideszt pedig hazugságon kapták.

A párt kommunikációjának átszervezéséhez azonban mindez kevés volt, hamar jött tehát az újabb pofon: az úgynevezett szerver-ügy. A botrány lényege, hogy a Fidesz számítógépes kiszolgálójáról valaki betört az MSZP-nek kampányanyagokat készítő egyik cég adatbázisába, és onnan közel háromezer dokumentumot töltött le felhatalmazás nélkül, azaz illegálisan. A baj csak az, hogy az efféle akciókat pontosan rögzíti a meglátogatott szerver, ráadásul azt sem nehéz beazonosítani, hogy honnan történt a behatolás. A Fidesz munkatársai tehát adatlopást követtek el, ami mindenhol bűncselekménynek számít. Ráadásul az is nyilvánvaló, hogy az illetők nem a saját szakállukra követték el a dolgot, mert néhány nappal az ügy kirobbanása előtt az ellenzéki párthoz meglehetősen közel álló Magyar Nemzet adott válogatást a letöltött kampányanyagokból. A lebukást követő reakció a megszokott mintát követte: először tagadták, majd nem zárták ki a lehetőséget, végül elismerték a vádat, de rákenték néhány meg sem nevezett informatikusra. Vicces magyarázatokból ezúttal sem volt hiány, az egyik szerint például a – természetesen jószándékú – fideszes behatolók egy nyilvános fórumon találták meg azt a jelszót, amely lehetővé tette a bizalmas anyagokhoz való hozzáférést. A hivatkozott helyet persze azóta sem látta senki. Ugyanilyen gyerekes védekezés volt hasonló cselekmények elkövetésével megvádolni az ellenfél embereit. Ebben az esetben ez úgy hangzott, hogy az MSZP gépeiről nem egy alkalommal, hanem folyamatosan letöltik az ellenzéki párt oldalait, emiatt viszont még egyszer sem tett feljelentést a nagyvonalú Fidesz.

A pohár ezzel telt be a Fidesz vezetésénél, és a kommunikációs csapat átalakításáról döntöttek. A párt azonban nemcsak kampányában vált szklerotikussá, hanem belső működésében is. A meghozott döntések inkább idézik az egykor sokat gúnyolt késő-szovjet gerontokrácia gondolkodásmódját, mint egy demokratikus szervezet gyakorlatát. Szinte kivétel nélkül mindenki új pozícióba került, de házon belül maradt: a kárörvendő intrikusok elfoglalták a stratégiai helyeket, a hibázókat pedig „érdemeik elismerése mellett" felfelé buktatták. A nagy sakkjátszmában, a bábuk ide-oda tologatása közben viszont olyan politikust vagy vezető tisztségviselőt az egész Fidesz-székházban nem találtak, aki a szerver-ügyben elmarasztalható lett volna a legalapvetőbb etikai normák megsértéséért. Az egész balhét ráverték három, állásából felfüggesztett közkatonára. A Fidesznél még mindig nem ismerik a felelősségvállalás fogalmát: hiába a főnök hibázik, akkor is a portást rúgják ki. A politikai megbízhatóság, a kritikátlan tekintélytisztelet mindennél fontosabb, a szakértelem viszont a legkevésbé sem számít. Úgy látszik, a régi pártállami reflexek ma is működnek – a meglepő csak az, hogy éppen azoknál ilyen látványosan, akik a legádázabb kritkusai voltak annak a korszaknak.

A választási kampány a célegyenesbe fordult, a Fidesz azonban láthatóan nem a legjobb formájában kezdi meg a hajrát. Az elmúlt négy évben fullasztó tempót diktált, most viszont a súlyos kimerültség jeleit mutatja. A kampány ötlettelensége és fásultsága, a kommunikációs hibák, az ideges személycserék arra utalnak, a Fidesz elveszítette azt a hihetetlen belső erőt és összeszedettséget, amely 2002 tavaszán mozgatta. A versenyzői rutin persze kétségkívül beviszi majd a célba, az azonban korántsem biztos, hogy egy ilyen kiélezett küzdelemben, mint a mostani, megszerzi az áhított győzelmet.

Ha a Gigi Becali és C.V. Tudor közt hetek óta zajló ocsmány vita nem borította volna fel a szélsőjobboldalon az erőviszonyokat, valószínű, hogy a mínuszos hírek közé került volna a CURS legújabb felmérésének eredményei. Ezek ugyanis nem jeleznek különösebb hangsúlyeltolódásokat, a „trend" változatlan: a D.A. Szövetség továbbra is tartja a 42 százalékot, Traian Băsescu semmit sem „enged" a 60-ból, sőt februárban 63 százalékra tornászta fel magát. A Szociáldemokrata Párt lassan, de biztosan csökken egy-két százalékot, ahogy azt különben el is lehet várni egy olyan párttól, amelynek a vezérkara több időt tölt a korrupcióellenes ügyészségen, mint a pártgyűléseken.

Más körülmények között ezek az arányok akár egy konszolidált, dolgában és támogatóiban biztos hatalomról, önmagával elfoglalt, erőt gyűjtő ellenzékről szólna, jelen esetben azonban nem erről van szó. Mert mire is elég a D.A. „tartós" 42 százaléka? Az elmúlt hetek, hónapok eseményeit követve nem túlzás azt állítani: önmagában szinte semmire, a Konzervatív Párttal és az RMDSZ-szel együtt pedig még kevesebbre. A koalíciós megállapodás aláírásakor világos volt, a képviselőházban még csak-csak összejön a többség, a szenátusban azonban gyakorlatilag az ellenzék van hatalmon. Erről tanúskodnak azok a kormánykezdeményezések, amelyeket azért utasított vissza a plénum, mert a koalíciós szenátorok közül néhányan hiányoztak. Nagyobb gond, hogy már nem csak a kormánypárti parlamenti képviselők fizikai jelenlétén múlnak a döntések: emlékezhetünk a konzervatív pártiak sorozatos átszavazására, amely végül jól jövedelmező zsarolási technikának bizonyult. Farsangra azonban a kormánypártok oda jutottak, hogy a koalíció gerincét jelentő D.A. gerinctelen demokratái saját partnereik ellen, az ellenzékkel együtt szavaznak. Lásd a képviselőház jogi bizottságának heti szeánszait, pontosabban a koalíció programjában szereplő kisebbségi törvény kicsontolását célzó demokrata gáncsoskodásokat, vagy legutóbb a Gozsdu-alapítványra vonatkozó magyar–román egyezmény ratifikálásának ellehetetlenítését, amelyet szövetségesük, a liberális miniszterelnök hozott tető alá.

Azok, akik azt hitték, itt most már elértük az abszurd határát, tévedtek. Szerdán, a jogi bizottságban, amelyben 13-an a koalíció színeit képviselik, 12 pedig az ellenzéket, sikerült megtorpedózni Adrian Năstase házkutatását: 13-an szavaztak ellene, 11-en mellette, és akadt egy érvénytelen szavazat is. Azóta is folynak a pártokon belüli nyomozások vizslákkal, detektorokkal, egyéb segédeszközökkel az árulók fülöncsípésére. A demokratáknál állítólag a Bibliára is megeskették a DP-s bizottsági tagokat, hogy nem kalapáltak félre. (Erre jegyezte meg Máté András Levente képviselőnk: láttuk mi már Bocot Bibliára esküdni, amikor a 2004-es önkormányzati választások előtt arra adta szavát, nem szövetkezik a magyarokkal, jó lenne végre hitelesebb eszközöket bevetni.) Nyilván, magától senki sem vállalja tettét. A dolog különben igencsak titokzatos: hozadékukat tekintve a magyarellenes megnyilvánulások valahogy érthetőek, de Năstase támogatása? Hacsak nem létezik egy pártok fölötti bűnszövetkezet, ahol nem politikai hovatartozás, hanem a kéz kezet mos elvek diktálnak ... Marad hát a gyanú, a kétely, az éretetlenkedés, és a blamázs.

Ezért gondolom, hogy abban a Romániában, ahol balt a jobbtól, ellenzéket hatalomtól, szövetségest az ellenféltől megkülönböztetni nem lehet, és nem is érdemes, hiszen holnapra fordulhat a kocka, szövetségesünkből ádáz ellenség válik, ellenfeleinkből, üldözőkből pedig szeretett bajtárs, – apropó abszurd, Ioan Talpeş és Mircea Ciuhandu kezet ráztak Iliescu volt tanácsosának felvételéről a parasztpárba – nos ilyen viszonyok közt a nyers százalékok aligha jelentenek fogódzót a valóság betájolására. Vagy mégis? Hogy épp erről szólna Vadim mellett Becali, Guşă és egyéb csodabogár szédületes előterörése?

Félreértés ne essék: nem az ördög – Adolf Hitler, Joszif Visszarionovics Sztálin, Oszama bin Laden, Szlobodan Milosevics, Szaddam Husszein, Ratko Mladics s még sorolhatnám – ügyvédjeként tetszelgek, hanem egyszerűen arra akarom felhívni a figyelmet, hogy a legnagyobb gazembert is utoléri a végzete: ha nem bánik el vele az igazságszolgáltatás, akkor elbánnak vele a betegségek, elmúlik fölötte az idő. Az utókor számára pedig csak részletkérdés, hogyan halt meg, a tetteket, a genocídiumot sosem feledi a köztudat, a bélyeg rajta marad. Szaddam, a „bagdadi mészáros" kézre került, Szlobodan, a belgrádi diktátor sem úszta meg, napjainkban pedig felforrósodott a talaj Ratko, a srebrenicai népirtó alatt. Reményeink szerint következik majd Oszama is.

A hét elején több szerbiai hírforrásból felröppent, majd hirtelen gyorsasággal szétreppent a világsajtóban a hír, hogy a belgrádi hatóságoknak sikerül elfogni a boszniai háború főbűnösét, Ratko Mladics tábornokot. Sőt mi több e híresztelések egyike szerint brit kommandósok Romániában, Vaskapu környékén tartóztatták le Mladicsot. A tömeghisztériát aztán Carla del Ponte, a hágai Nemzetközi Törvényszék főügyésze állította meg, aki cáfolta a letartóztatás tényét, de leszögezte a belgrádi hatóságoknak sokkal erélyesebben kellene kutakodni a dél-szláv háborúk legvéresebb kezű katonája után.

A boszniai szerbek katonai és politikai vezetői, Ratko Mladics tábornok és Radovan Karadzics ellen 1995-ben, tizenegy éve adtak ki nemzetközi elfogató parancsot, hogy bíróság elé állítsák a háborúkban elkövetett népirtás, etnikai tisztogatás és egyéb, emberiesség elleni bűnök miatt. Szlobodan Milosevics bukásáig még szabadon élhettek Szerbiában, azóta pedig híveik bujtatják Bosznia és Szerbia határán húzódó hegyvidéki falvakban. Mladics tábornok a boszniai szerb hadsereg főparancsnokaként elrendelte Szarajevó lövetését aknagránátokkal – az ostrom alatt több mint tízezer ember veszette életét – , illetve ő adott utasítást a második világháború óta legsúlyosabb európai vérengzésre Srebrenicában, ahol mintegy nyolcezer muzulmán férfit mészároltak le.

Mladics elfogása, vagy (miért ne?) önként feladása nagymértékben javítaná Szerbia nemzetközi megítélését, elég csak arra gondolnunk, hogy tavaly az Európai Unió azért nem kezdte el Horvátországgal a csatlakozási tárgyalásokat mert Zágráb „nem akarta" kiadni a Kanári-szigeteken később elfogott és Hágába szállított Ante Gotovina tábornokot. Soron következő, március eleji Szerbiáról szóló jelentésében várhatóan Olli Rehn, az Európai Bizottság bővítési biztosa is sarkalatos pontként emeli majd ki Mladics és Karadzics kézre kerítését, amitől nagymértékben függhet a társulási tagságról szóló tárgyalások következő, harmadik fordulója az Európai Unióval. Népéért, országáért felelős vezető ebben az esetben mérlegelné az önként feladás lehetőségét, hiszen a „haza oltárán tett áldozatot" sokra becsülné a közösség. De – ne feledkezzünk meg – itt gyilkosokról beszélünk…

Három személyt őrizetbe vett a rendőrség csütörtökön a brit kriminalisztika eddigi legnagyobb értékű rablásának ügyében, amelynek felderítése végett minden eddiginél nagyobb, kétmillió fontos nyomravezetői jutalmat tűztek ki.

A területileg illetékes kenti rendőrség nyomozásvezető főfelügyelő-helyettese, Adrian Leppard csütörtökön késő este tartott, rögtönzött sajtóértekezletén azt mondta: egy 29 éves férfit és egy 31 éves nőt vettek őrizetbe aznap a dél-londoni Forest Hill kerületben, valamint az eltulajdonított javak kezelésével vádolt 41 éves nőt London délkeleti részében.

Leppard felügyelő nem közölte az őrizetesek nemzetiségét, és nem részletezte elfogásuk körülményeit sem, csak annyit mondott, hogy két különböző lakcímen fogták le őket.

A rendőrtiszt elmondta, hogy négyszáznál több állampolgári bejelentés érkezett az ügyben, de azt nem közölte, hogy az őrizetbe vételeket e bejelentések eredményeként hajtották-e végre. Kijelentette ugyanakkor, hogy a kitűzött kétmillió fontos jutalom továbbra is érvényben van.

Az akciófilmbe illő rajtaütést egy fegyveres banda hajtotta végre még szerda hajnalban a Securitas értékőrző és -szállító cég Kent grófságbeli lerakatában, ahol a Bank of England, vagyis a brit jegybank is tárol készpénzt.

Az első, csütörtök délután tartott hivatalos rendőrségi sajtóértekezlet szerint a zsákmányolt összeg legalább 25 millió font, de elérheti az 50 millió fontot is. A kétmillió fontos jutalmat a rendőrség, valamint a Securitas és a cég biztosítója adta össze.

A lerakat igazgatójának kocsiját egy kék villogóval ellátott Volvo tartóztatta fel, amelyből rendőrnek öltözött fegyveresek szálltak ki. Az álrendőrök a raktárigazgatót bilincsbe verték és egy furgonba kényszerítették.

A banda egy másik különítménye ugyanezen idő alatt a raktárigazgató feleségét és nyolcéves kisfiát a család otthonából elrabolta és túszként fogva tartotta.

Az igazgatóval közölték, hogy családja a fogságukban van, és ha nem nyitja meg a Tonbridge kisvárosban lévő lerakat széfjeit, bántódásuk eshet. Foglyukkal ezután szerda hajnalban visszatértek a raktárhoz, az ott lévő tizennégy alkalmazottat megkötözték és távoztak a készpénzzel.

Az elrabolt összeg még azért nem ismert pontosan, mert azt hivatalos könyvvizsgálóknak kell majd megállapítaniuk.

Ha helytállónak bizonyul az 50 millió fontról szóló feltételezés, akkor ez volt minden idők legnagyobb brit készpénzrablása. Az eddigi rekordot az a rablás tartja, amelyet a nyugat-londoni Heathrow repülőtéren követtek el több mint húsz éve. A repülőtér melletti Brinks Mat értékőrző raktárépületből 1983 novemberében 6800, összesen 3 tonna súlyú aranyrudat vittek el 26 millió - akkori - font értékben a rablók, akik előzőleg összeverték és megkötözték, majd benzinnel le is locsolták az őröket. A banda több tagja később – részben más bűncselekményekért – hosszú börtönbüntetéseket kapott, de az arany jelentős része azóta sem került elő. Szakértői vélemények szerint a társaság el nem fogott tagjainak valószínűleg sikerült a rablott aranyrudakat valahogy értékesíteni.

Összesen 57 halálos áldozata és 32 sebesültje volt a csütörtök reggeli moszkvai piacszerencsétlenségnek.

Mint a rendkívüli ügyek orosz minisztériumának szóvivője pénteken közölte, az áldozatok, akik a piaccsarnok hótól túlterhelt, leomlott födémszerkezete alatt lelték halálukat, feltehetően valamennyien a volt kaukázusi és közép-ázsiai szovjet köztársaságból származók voltak, akik munka reményében Moszkvába özönlöttek.

A hatóságok szerint még ennél is súlyosabb katasztrófa következhetett volna be, ha a födémszerkezet néhány órával később szakad le, mert a Honvédők Napja körüli háromnapos ünnep miatt a szokásosnál is több árus és nagyobb vásárlótömeg érkezett volna.

Anatolij Zujev moszkvai főügyész szerint a szerencsétlenség okát még nem tudták egyértelműen megállapítani. A hó mellett a tervezési hibákat és a karbantartási hiányosságokat sem zárják ki. Az ügyészség mindazonáltal bűnvádi eljárást indított halált okozó hanyagság címén.

Egy meghiúsított puccskísérlet után szükségállapotot hirdetett a Fülöp-szigeteken pénteken Gloria Macapagal Arroyo elnök. Ennek értelmében a hatóságok betiltották az 1986. februári népfelkelés 20. évfordulójára tervezett nyilvános megemlékezéseket.

Az intézkedést maga a dél-ázsiai ország elnökasszonya jelentette be televíziós beszédben, hangoztatva, hogy a hadsereg legfőbb parancsnokaként is ura a helyzetnek. Közölte, hogy a kormány minden szükséges intézkedést megtesz a rend biztosításáért. A hadsereg máris parancsot kapott „az erőszakos cselekmények megakadályozására."

Egyes értesülések szerint több embert őrizetbe vettek, köztük magas rangú katonatiszteket és polgári személyeket.

A szükségállapot bevezetése előtt nem sokkal az országban már megszigorított biztonsági intézkedéseket léptettek életbe annak kapcsán, hogy hírek terjedtek el egy állítólagos puccskísérletről Gloria Macapagal Arroyo elnök ellen.

Minderre azt követően került sor, hogy a hadsereg vezetése egy, az elnök ellen készülő állítólagos puccskísérletről szerzett tudomást. A puccsot – mint kiszivárgott – tizennégy magas rangú katonatiszt szervezte, s mintegy 200 katonával készült arra, hogy államcsínnyel elmozdítsa hivatalából Gloria Macapagal Arroyo elnököt.

Arroyo elnök tavaly június óta erős politika nyomás alatt áll azzal a váddal, hogy állítólag manipulálta a 2004-es elnökválasztást. A helyzetet súlyosbítja, hogy az elnökasszony elismerte: a szavazatszámlálás ideje alatt telefonon kapcsolatba lépett egy szavazóbiztossal, akit arra kért, mindennemű csalási kísérletet hiúsítson meg. Gloria ellenzői a telefonhívást a szavazatok meghamisítására tett kísérletként értékelik. Inkrimináló felvételek is rendelkezésre állnak, amelyekről feltételezik, hogy az elnökasszony és a szavazóbiztos között zajlott telefonbeszélgetéseket rögzítik. Bár kezdetben az elnöki szóvivő úgy nyilatkozott, a felvételek hamisítottak, maga az elnökasszony később nem erősítette meg, de nem is cáfolta a felvételekkel kapcsolatos vádakat. Az elmúlt időszakban több tüntetésen követelték lemondását, ám az elnök ezt elutasította.

A spanyol parlament alsóháza megszavazta azt a jogszabályt, amelynek értelmében a párok orvosi segítséget vehetnek igénybe ahhoz, hogy beteg gyermekük egy új embrió kifejlődésével jusson gyógyító sejtekhez.

Az asszisztált reprodukciós eljárás során, a tudomány korszerű eszközeinek alkalmazásával választják ki a megfelelő embriót, azt, amely tartalmazza a beteg gyermek gyógyításához szükséges, genetikailag meghatározott sejteket. Az embriószelekció engedélyezése belpolitikai vitát váltott ki, az ellenzéki Néppárt az ország katolikus hagyományaira hivatkozva határozottan ellenezte a természet rendjébe való beavatkozást, de alulmaradt a parlamenti szavazásnál.

Elena Salgado Mendéz egészségügyi miniszter közlése szerint Spanyolországban jelenleg 150 család vár ilyen jellegű kezelésre, mert nincs más mód gyermekük gyógyítására. A miniszter igyekezett megnyugtatni az aggályoskodókat, hogy az embriószelekció lehetőségével csak kivételes esetekben lehet majd élni, s a jogosultságot szigorú orvosi vizsgálat során, az etikai és tudományos garanciák messzemenő figyelembe vételével állapítják meg. A kormány határozottan visszautasította azt a feltételezést, hogy az új szabályozás teret enged a klónozási technika kozmetikai, gyógyszerészeti vagy katonai kutatásokra történő alkalmazásának.

A törvény hamarosan a szenátus elé kerül.

A melegek házasságát engedélyező törvény kínálta lehetőségekkel élve Nagy-Britanniában január végéig 3648 egynemű pár törvényesítette kapcsolatát.

A törvény december 21-én lépett életbe Angliában és Walesben, s még aznap hétszáz pár törvényesítette kapcsolatát – olvasható a BBC orosz nyelvű honlapján. A legismertebb páros minden bizonnyal Elton John és társa, David Furnish, akik múlt év végén fogadtak örök hűséget egymásnak a windsori Guidhallban. A statisztikai adatok tanúsága szerint a férfiak bizonyultak bátrabbnak: míg a hölgypárosok 1138 házassággal „szerénykednek", a teremtés koronái közül 2510 pár döntött a frigy mellett.

Az egyneműek házassági statisztikájában vezető helyet vívott ki magának Brighton és Hove, ahol egyaránt 126–126 meleg pár lépett frigyre. A népszerűségi lista második helye Westminsternek jutott, ahol 121 pár törvényesítette kapcsolatát, Kensingtonban és Chelsea-ben pedig 105 egynemű házasság köttetett. Ugyancsak népszerű a meleg párok körében Kent, Richmond és Devon.

Markó Béla egy sajtótájékoztatón a Szabadság kérdésére válaszolva kifejtette: nem a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) román állami oktatási intézménnyé válásával kell megoldani a romániai magyarság önálló egyetemre vonatkozó igényét, hanem a jelenleg működő egyetemek mellett egy újabb felsőoktatási intézményt kell létrehozni. Szükségesnek tartja, hogy az EMTE akkreditálása után valóra váltsák a tavaly októberi együttes román–magyar kormányülésen megszületett kötelezettségvállalást, miszerint Magyarország mellett a román állam is biztosítson finanszírozást a magánegyetemnek. – Ez fontos intézkedés lenne, de nem teszi semmisé azt az igényt, hogy legyen a romániai magyarságnak saját állami felsőoktatási intézménye – mondta Markó, aki a Bolyai Egyetem kapcsán megjegyezte, „valószínű nem lehet újraalapítani azt, ami volt."

Felmelegített Petőfi–Schiller?
Az RMDSZ által szorgalmazott megoldás nem teljesen új. Noha eddig nem volt egészen egyértelmű, hogy mi a stratégia egy önálló magyar egyetem létrehozására, 2005-ben már nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ nem támogatja a BBTE kettéválasztását. Ugyanis Markó Béla már a tavaly elmondta: az önálló magyar állami egyetem létrehozását nem feltétlenül a kolozsvári BBTE kettéválasztásával kell megvalósítani. Szintén az RMDSZ-t képviselő Kötő József román oktatási államtitkár tavaly november elején a Szabadságnak nyilatkozva premierként kijelentette: az RMDSZ egy újabb felsőoktatási intézmény létrehozásán is gondolkodik, ami akár az 1998-ban tervezett Petőfi–Schiller Egyetem is lehetne.

A BBTE-n tervezett három önálló magyar kar kapcsán – amelyek létrehozását az egyetem szenátusa február 20-án közvetett módon elutasította – Markó Béla kifejtette: sokat remélt a BBTE román és a magyar oktatóinak párbeszédétől, ami azonban kudarcot vallott. A politikus kifogásolja az egyetem vezetőségének a magyar oktatók javaslata elől való teljes elzárkózását. Markó szerint a magyar karok létrehozására vonatkozó igény tisztességes, ehhez ragaszkodni kell. Ugyanakkor a BKB-nak az egyetem adminisztrációjának bojkottjára vonatkozó javaslata kapcsán kifejtette: nem ért egyet az olyan elképzelésekkel, amelyek „kockára tennék az oktatás jó menetét".

Markó megállapította: a kisebbségi törvénytervezet vitája miatt is feszültté vált a romániai politikai élet az etnikumközi viszonyok szempontjából. A magyarokat érintő támadások pedig kiábrándítják a romániai magyarságot, ennek ellenére nem szabad lemondani a politikai eszközökről, tette hozzá. A feszült hangulat miatt kételyeit fejtette ki a tekintetben, hogy az RMDSZ a közeljövőben kormányhatározattal segíthetne a magyar karok létrehozásán, de emlékeztetett: folyamatban van a tanügyi törvény módosítása, amely lehetővé tehetné a kisebbségi egyetemek és karok létrehozásának a kormány hatáskörébe való tartozását. Hozzátette: a kisebbségi törvénytervezet elfogadása is közvetett módon ezt a folyamatot segítené elő.

A BKB és a BBTE közben folytatja a nyilatkozatháborút a magyar karok kapcsán. Az önálló struktúrákért küzdő testület tagjai egy pénteki sajtótájékoztatón kifejtették: a BKB egyes vezetőit – például Bodó Barna oktatót – az egyetem fizetéscsökkentéssel, Hantz Pétert pedig szakmai ellehetetlenítésére tett törekvésekkel próbálja elbátortalanítani. Ugyanakkor a BBTE félretájékoztatás útján történő manipulálással vádolja a kezdeményező bizottságot, akik az elmúlt hetekben több nemzetközi visszhangú sajtótájékoztatót tartottak és európai politikusoknál lobbiztak, kérve a Bolyai Egyetem és a magyar karok létrehozását.

Súlyos következmények
– Ha a BBTE magyar tanárai és diákjai radikális álláspontra helyezkednek, azért elsősorban az egyetem vezetősége okolható, amely elzárkózott a párbeszéd és a méltányos megegyezés elől – nyilatkozta Eckstein-Kovács Péter szenátor. Miként a kisebbségi törvény esetében a parlamenti többség merev elutasítása a magyar civil társadalom egy részét szélsőséges álláspont elfogadására késztette, úgy az egyetem szenátusának hajthatatlansága is hasonló eredményre vezetett a BKB-t illetően. A tiltakozási formákra vonatkozóan a politikus elmondta: a tüntetés és a sztrájk – amennyiben az érvényes jogszabályok előírásait betartják – egy demokratikus országban, a jogok kiharcolásának a törvényes módszerei közé tartozik. A polgári engedetlenséggel azonban más a helyzet, az ugyanis a törvények önkéntes és tudatos semmibevételén alapul, és mint ilyen, súlyos következményekkel járhat. Ezért ennek a vállalását ki-ki csupán önmaga számára döntheti el, és nem erőszakolhatja azt másra – vélte Eckstein-Kovács Péter.

A kormány elfogadta azt a sürgősségi törvényhatározatot, amely a tanárok 2001–2004-es bérhátralékának kifizetését indítványozza.

A szerződésben, amelyet a tanügyi szakszervezetekkel írtak alá, a kormány ígéretet tesz, hogy februártól elkezdődnek a bérhátralékok kifizetése. Ezt egy összegben fogják megkapni az arra jogosultak, ezt a tanügyminisztérium és az iskolák költségvetéseiből fogják majd kifizetni. Azok a tanárok, aki nem bírósági úton igényelték a különbözet kifizetését, 35 havi részletben kapja majd meg a hátralékot, amely a fizetéséhez lesz csatolva. A már nyugdíjazott tanárok három részletben fogják megkapni az őket megillető összeget.

Az erre a célra kiutalt összeg 600 milliárd új lej, ebből a tervek szerint 2006-ban 300 milliárdot fognak kifizetni. Az erre jogosult tanárok száma a tanügyminisztérium szerint megközelíti a 300 ezret.

Péntek reggel ismét házkutatást végeztek a Zambaccian utcai ingatlanban, ezúttal Adrian Năstase fia, Andrei lakásában. Ez a negyedik alkalom, hogy az ügyészek ilyen céllal keresik fel az épületet. Mindeddig azonban csak Mariana Anastasescut, a Năstase családhoz közel álló ügyvédet találták otthon, Andrei Năstase és a tömb negyedik lakrészének tulajdonosa, egy görög származású román állampolgár külföldön tartózkodott. Az ügyészek, akik mindeddig egyetlen részlettel sem szolgáltak a házkutatások eredményeit illetően, mindaddig nem juthatnak be az Adrian Năstase tulajdonában levő ingatlanba, ameddig a parlament jóvá nem hagyja a házkutatási kérést. Ezen a téren eddig csupán a jogi bizottság negatív véleményezése ismeretes, dönteni azonban a parlament plénuma illetékes. Tekintettel arra, hogy a bizottságban több kormánypárti képviselő is „átszavazott", a plenáris ülésen liberálisok és a demokraták kérni fogják, hogy ezúttal ne titkos szavazás útján dőljön el kérdés.

Adrian Năstasét azzal vádolják, hogy elfogadta Irina Jianu temes összegre rúgó ajándékait, amelyeket kinevezéésért cserébe ajánlott fel a volt kormányfőnek. A gyanusítottak közt van Dana Năstase is, akit cinkossággal vádolnak.

Ion Iliescu szerint minden reális esély megvan arra, hogy Románia a jövő év elején csatlakozzon az Európai Unióhoz, ám ha az Unió esetleg mégis másként döntene, „az sem tragédia". A volt államfő ezt pénteken Budapesten nyilatkozta, aki szenátorként a magyar, a román, a horvát és a szerb-montenegrói parlament európai ügyekért felelős bizottságainak tanácskozásán vett részt.

Az EU bővítése kapcsán az elmúlt hónapokban tapasztalt kedvezőtlen jelenségek, az alkotmányról szóló franciaországi és a hollandiai népszavazás kudarca kapcsán Ion Iliescu azt mondta, nem hiszi, hogy a 2007-re tervezett román és a bolgár csatlakozást ez hátráltathatja, hiszen e két ország felvételéről már döntöttek a 10+2-es csatlakozás elhatározásakor. Ugyanakkor a későbbi bővítéseket valóban kedvezőtlenül befolyásolhatják az EU-ban kialakult politikai viták.

Ami a romániai magyar kisebbség helyzetét illeti, az exelnök úgy vélte, Romániában nincs probléma ezen a területen, így ez az EU-csatlakozást sem hátráltathatja. „A meglévő törvényhozói és intézményi keretek megoldást jelentenek a romániai kisebbségek helyzetére. Románia egyenesen példa lehet, ha megnézzük, milyen fokú a nemzeti kisebbségek képviselete a bukaresti parlamentben, vagy a helyi adminisztrációban" – mondta Iliescu. Kitért arra, hogy a kisebbség és többség viszonyában mindig vannak gondok, de ez Romániában nem valódi politikai probléma, és az ország mindenben illeszkedik az EU közösségi joganyagában támasztott követelményekhez.

Azzal kapcsolatban, hogy komoly viták alakultak ki a kisebbségi törvény tervezete körül, Iliescu hangsúlyozta: két kérdés, a kisebbségek státusa, valamint a kulturális autonómia ügye nincs rendezve. Szerinte csak megfogalmazásbeli viták alakultak ki, nem az alapelveket vitatják, mert azoknak széles körű törvényhozási és intézményi bázisuk van. „Különben miért kellene olyan autonómiát biztosítanunk bármely romániai kisebbségnek, amilyen Dél-Tirolban működik? Másokon sem kérjük számon, hogy nem a román példát követik. A román megoldás talán a legjobb Európában, egyetlen európai államban sem talál arra példát, hogy az ország parlamentjében valamennyi nemzeti kisebbség képviselteti magát – jelentette ki.

EUfonika márkanév alatt mostantól új, kedvező árú telefonszolgáltatást kínál hazai ügyfeleknek a sepsiszentgyörgyi Combridge, a Magyar Telekom leányvállalata.

A cég közlése szerint Magyarország vezető távközlési szolgáltatója – a 2005. novemberi bulgáriai akvizíciót követően – a délkelet-európai régió újabb piacán jelenik meg innovatív és dinamikus alternatív szolgáltatóként.

Csenteri Levente vezérigazgató elmondta: a Combridge néhány hónappal ezelőtt olyan összekapcsolási szerződést írt alá a hagyományos vezetékes távközlési szolgáltatóval, a Romtelecommal, amelynek értelmében a Romtelecom hálózatát használva jut el a Combridge szolgáltatása az ügyfelekhez. Az üzleti modell a „hívásonkénti szolgáltató választó" szolgáltatás (call by call). Ez lehetővé teszi a Romtelecom vezetékes lakossági és üzleti előfizetői számára, hogy 20 százalékot a belföldi távolsági, 40 százalékot pedig a nemzetközi hívásaikon spórolhassanak meg.

Az előfizetőnek csak az ingyenes 0800 88 1688 számot kell hívnia, és az EUfonika telefonos ügyfélszolgálatánál máris megrendelheti a szolgáltatást. Az ezt követő szerződéskötés után az 1688 előhívószám beütésével telefonálhat anélkül, hogy bármiféle kapcsolási vagy havi előfizetési díjat kellene fizetnie. Az új szolgáltatás hasznosítja a hazai távközlési piac liberalizációjából származó előnyöket. Kedvező árait az IP (Internet Protocol) alapú új generációs hálózat (NGN, Next Generation Network) technológiának és egy innovatív üzleti modellnek köszönheti. Az újfajta telefonálási lehetőség mindenki számára elérhető lesz, az igénylők számára román, angol és magyar nyelvű ügyfélszolgálatot tart fenn a cég.

A Combridge (amely a Magyar Telecom száz százalékos tulajdonában van) négy éve van jelen a hazai piacon. Eddig tevékenysége nemzetközi nagykereskedelmi adatátviteli és internetszolgáltatásokra korlátozódott. Ilyen értelemben most minőségi változást jelent az új lakossági szolgáltatás.

A vezérigazgató közölte, hogy jelen pillanatban e téren nincs országos méretű versenytársa a Combridge-nek Romániában. Az új szolgáltatás révén a vállalat a hazai piac 15-40 százalékát reméli megszerezni.

Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom Vezetékes Szolgáltatások vezérigazgató-helyettese úgy fogalmazott: az EUfonikával elősegíthetik a romániai fogyasztók előnyére szolgáló szabadpiaci versenyt.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4. és Széchenyi tér 23–25. szám alatti váltóirodákban

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,5049 lej, 1 USD = 2,9454 lej, 100 magyar forint = 1,3860 lej.

A Nagyszeben városát kikerülő útszakasz építésével megbízott olasz cég levelet küldött a Szeben Megyei Prefektúrának, amelyben felsorolta azokat a problémákat, amelyek megakadályozzák a kerülőút elkészülését a kiszabott határidőre.

Az olasz Todini Constructioni Generali cég képviselői elmondták, hogy még nem kapták meg az Erdészeti Hivatal engedélyét egy földterület ügyében, ez késleltetheti a többi munkálatot is. A földterület a Sellenberki polgármesteri hivatal birtokában van, amely hozzájárulna ahhoz, hogy felhasználják azt a kerülőút megépítéséhez, ha az illetékes hivataloknak nincs semmi ellenvetésük – áll a levélben. Ezenkívül várják még a Vízművek és a Víz- és Csatornarendszer Igazgatóságának jóváhagyását is.

Ion Ariton Szeben megye prefektusa szerint még az is akadályozza a munkálatok elkezdését, hogy az olasz cégnek Kereszténysziget és Orlát környékéről kavicsot kell beszereznie. A levélben az áll, hogy a cég már felvette a kapcsolatot a két polgármesteri hivatallal, de még nem sikerült megkötni a szerződést.

A prefektus megígérte, hogy személyesen jár közben a problémás esetek megoldása érdekében.

– Tudatában vagyunk annak, hogy milyen fontos ez a kerülőút számunkra és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy időben elkészüljön – áll a prefektúra sajtóközleményében.

Az Európai Unió a 75 százalékát, míg a Közszállítási Minisztérium a 25 százalékát finanszírozza a kerülőútnak, amely része lenne a negyedik páneurópai közszállítási folyosónak. A befektetés összege közel 90 millió euró lenne.

Március 1 (szerda): Közgyűlés 17 órától az Apáczai Csere János Líceumban.

Március 4 (szombat): Farsangi bál.

Március 4 (szombat): A fotó szakkör rendezvénye – Farsangtemetés Torockón. Mikrobuszos kirándulás. Indulás 8 órakor a Magyar Színház elől. Túravezető: Vas Géza, tel. 567-200.

Március 4 (szombat): Séta a fenyvesekben (15 km). Találkozás a Monostori végállomáson 9.30 órakor. Túravezető: Kiss János.

Március 5 (vasárnap): Őzek völgye (15 km) – farsangbúcsúztató, pecsenyesütés. Találkozás a Hajnal negyedi végállomáson 10 órakor. Túravezető: Szatmári Béla.

Március 9 (csütörtök): Túravezető tanácskozás 17 órától a székházban.

Március 11 (szombat): Görbe túra (10 km) Találkozás a Monostori végállomáson 10 órakor. Túravezető: Bagaméri Tibor.

Március 12 (vasárnap): Vonatos kirándulás a Riszeg-tetőre (gyalog 20 km). Találkozás 7.30 órakor a nagyállomás előtt. Túravezető: Magyari Péter.

Március 16 (csütörtök): Kézimunkaklub 16 órától a székházban. Házigazda: Balog Gertrúd.

Március 18 (szombat): Szentjánoskút, Cérna-forrás, Ördögfa (15 km). Találkozás a Monostori végállomáson 10 órakor. Túravezető: Székely Lavotta.

Március 18 (szombat): Hegyes hegy (25 km). Hunyadi Mátyás jelvényszerző túra. Találkozás 9 órakor a 31-es autóbusz Széchenyi téri végállomásán. Túravezető: Szőcs Miklós.

Március 19 (vasárnap): Bükki séta (15 km). Találkozás a Monostori végállomáson 10 órakor. Túravezető: Bagaméri Tibor.

Március 19 (vasárnap): Vonatos kirándulás: Kós Károly teljesítménytúra előzetes a Sztána – jegenyei menedékház – Riszeg-tető – Bánffyhunyad útvonalon (gyalog 20 km). Találkozás 7.40 órakor a nagyállomás előtt. Túravezető: Tóthpál Tamás.

Március 17–19 (péntek–vasárnap): Vigyázó. Túravezető: Szilágyi András. Megbeszélés a közgyűlésen.

Március 25 (szombat): Mackó-forrás (15 km). Találkozás a Monostori végállomáson 10 órakor. Túravezető: Szatmári Béla.

Március 25 (szombat): Mikesi tó (30 km). Találkozás 9 órakor a 32-es autóbusz Alverna végállomásán. Túravezető: Kiss János.

Március 25 (szombat): Mikrobuszos honismereti kirándulás: Aranyos-völgye, Gyulafehérvár, Magyarigen. Indulás 7 órakor a Magyar Színház elől. Túravezető: Magyarosi Margit, tel. 583-732.

Március 26 (vasárnap): Majláth kút, régi bükki fogadó (18 km). Találkozás a Monostori végállomáson 10 órakor. Túravezető: Bagaméri Tibor.

Március 26 (vasárnap): Vonatos kirándulás: Greben (gyalog 16 km). Találkozás 7.40 órakor a nagyállomás előtt. Túravezető: Magyari Péter.

Április 1 (szombat): Vonatos kirándulás: Hóvirágtúra a Misid-völgyébe (gyalog 28 km). Találkozás hajnali 2 órakor a nagyállomás előtt, vagy péntek este a Zsoldos Edit lakásán, tel. 434-970. Felszerelés: gumicsizma, világítóeszköz a Bíró Lajos barlang megtekintéséhez. Túravezető: Vlád Pál, Tel. 435-866.

Április 1 (szombat): Kerékpáros túra a Testesre (100 km). Találkozás 7 órakor a Monostori híd alatt. Túravezető: Szilágyi András.

Április 1 (szombat): Városnézés: Óvár, Sétatér és környéke. Találkozás 10 órakor a Mátyás-szobornál. Túravezető: Szőcs Miklós.

Április 2 (vasárnap): Mikesi gerinc (18 km). Találkozás a monostori végállomáson 10 órakor. Túravezető: Szatmári Béla.

Április 5 (szerda): Közgyűlés 17 órától az Apáczai Csere János Líceumban.

Április 8 (szombat): Kisbánya, Torockó – tábori előzetes. Túravezető: Kardos Zsuzsa.

Április 8 (szombat): Mikrobuszos kirándulás a Berettyó-forráshoz. Indulás 7 órakor a Magyar Színház elől. Túravezető: Vlád Pál, Tel. 435-866.

EKE fotóklub: minden szerdán 17 órától a székházban.

Prána tanfolyam: minden pénteken 17 órától a székházban.

Az EKE rendezvényekkel kapcsolatban érdeklődni lehet Prezensky Tibornál, tel. 456-022 és Magyarosi Margitnál, tel. 583-732.

Rendezvényeinkre minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Székházunk címe: Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 7/5.

A tavalyi sikertelen képességvizsga után Szőcs Ildikó, a nagyenyedi kollégium igazgatónője arra a következtetésre jutott, hogy változtatni kell. Számos akadályt kellett leküzdenie ahhoz, hogy most újabb szakosztályok indulhassanak be a kollégiumban, ha már az elméleti osztályok iránt nem olyan nagy az érdeklődés. A 2006–2007-es tanév kínálatáról, az új szakosztályokról beszélgettünk az igazgatónővel.

– A 2005-ös nyári képességvizsga eredményei kiábrándítóak voltak, ezért kényszerpályán voltunk – mondta Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatónője. – Azóta bő félév telt el, és úgy érzem, hogy sikerült az iskola helyzetét megszilárdítani, sőt továbblépni. Némi vajúdás után az elméletiek mellett beindultak és megerősödtek a szakosztályok is. A 2006-os őszi kínálat annyiban változik, hogy megszűnik ugyan a középfokú tanítóképző, de ennek ellenére megmarad a három líceumi osztály, reál, humán és műszaki képzéssel, valamint hasznos kiegészítőkkel: matematika-informatika intenzív angollal, belsőépítészeti, valamint református teológiai osztály, amelyben felkészítünk az egyházkerületi kántor vizsgára. Újraindul a most már bevált két szakosztály: az építészeti és a turisztikai-közélelmezési. Két év után szakmunkási oklevelet, újabb év után technikusi oklevelet adnak, majd ugyancsak ezen a szakon a két utolsó tanulmányi év alapján le is érettségizhetnek (technikai képzési vonal). Ha a diákok közben meggondolnák magukat első év után, átiratkozhatnak a líceum IX. osztályába, sikeres képességvizsga alapján, vagy akár egyenesen a X. osztályba a különbözeti vizsgák letétele után. Így valósul meg az átjárhatóság lehetősége a szakiskola, illetve a líceum osztályai között, ami megszünteti az eddigi merev sémát, rugalmasabb megoldást kínál, és ezzel az anyanyelvű oktatáshoz köti a tanulókat. Ez az átjárhatóság kiterjed a tanítóképző főiskolára is, ahol a bolognai folyamatnak megfelelően három év alapképzést biztosítanak (25 hellyel), amit például Kolozsváron mesteri, illetve szaktanári képzéssel és ennek megfelelő diplomával lehet befejezni.

– Ehhez a változatos ajánlathoz – folytatja az igazgatónő – igyekszünk biztosítani az oktató-nevelő munka hátterét és bővíteni eszköztárát. Pályázatokon nyert pénzek segítségével megfelelő eszközöket vásároltunk a szakosztályoknak. Újdonságnak számít, hogy a nagyenyedi „Borházzal" szerződést kötöttünk a turisztikai-közélelmezési osztály borpincei gyakorlatai számára. Új francia testvériskolai kapcsolat révén a teológiai osztály tanulói szociális gondozói gyakorlatot is szerezhetnek a torockói és marosszentkirályi árvaházakban, majd jövőre külföldön is, ami előnyt jelenthet a főiskolai tanulmányok befejezésekor. A Caritas-szervezet helyi fiókjával közösen délutánonként a szülők elfoglaltsága miatt szabadon csellengő enyedi diákoknak segítenek a másnapi felkészülésben. Ezzel a szülőket, de az iskolát is támogatják.

A kollégium természetesen várja a környékbelieken kívül azokat a diákokat is, akik távolabb, esetleg más megyében laknak, de iskolánkat választják, és bentlakásban kívánnak elhelyezkedni, ami a főiskolásoknak is jár. Itt is alapvető változások történtek – mondta az igazgatónő. – Az utóbbi időben feljavítottuk a fűtést, ajtókat, ablakokat cseréltettünk ki, tehát gyökeresen javultak a körülmények. Elsősorban számukra kínálja az iskola az ösztöndíjrendszer széles skáláját, mintegy 80%-ot.

Most egy holland gyülekezetnél pályáztunk, akik a IX. osztályba beiratkozókat szeretnék támogatni. A kisvárdai Tőkés László Alapítvány havi 5000 forintot biztosít 12 diáknak, akik között az idén vannak először végzős diákok. Alkalmilag, Kolozsvári Gyula enyedi véndiák a Porche cég bukaresti kirendeltségének a munkatársa segítségével 8 diáknak 3 hónapig teljes ellátást biztosítunk.

Amennyiben a kollégiumi lét biztosított, a beiratkozó diák bekapcsolódhat több, órán kívüli hasznos tevékenységbe is, például a cserkészmozgalomba, néptánccsoportba, a Fenichel Sámuel diáktudományos körbe, a Firkász diáklap munkájába vagy akár a diákszínjátszásba.

Ha valaki Nagyenyeden szeretne kollégista lenni, akkor idejében kell tájékozódnia (tel. 0258/861947, e-mail bgk@bethlengabor.ro, honlap www.bethlengabor.ro), gondolkodnia, majd döntenie. Minden jelentkezőt szeretettel várnak Nagyenyeden.

A gyulafehérvári polgármesteri hivatal terveket és javaslatokat vár arra nézve, hogy miként lehetne idegenforgalmi-gazdasági szempontból érvényesíteni az egykori katonai pékség épületét. Az ingatlan közvetlenül az egykori középkori vár helyére épült Vauban-típusú Habsburg-erődítmény úgynevezett harmadik kapuja mögött található, a volt rendőr-felügyelőség épületének tőszomszédságában. Az érseki- és az Apor-palota, valamint a Batthyáneum mellett, a vár legfontosabb történelmi jelentőségű épületei közé tartozik. A fejedelemség korában szintén állt ott egy ingatlan, a katonai pékséget gyakorlatilag annak alapjára és romjaira építették. Ezzel magyarázható az, hogy bár a munkálatok a XVIII. században zajlottak, az épület tartalmaz korábbi századokra valló stíluselemeket is. Nagyon sokáig raktárként szolgált a katonaság számára. Jelenlegi állapota rendkívül romos, ami azzal magyarázható, hogy évtizedek óta senki sem viseli gondját. Aki tehát átvenni óhajtja, annak elsősorban restaurálnia kell. A gyulafehérvári polgármesteri hivatal tanácsosa, Dorin Sava a Szabadságnak elmondta: mostanig többféle elképzelés is felmerült az ingatlannal kapcsolatosan, volt, aki falusi kézművesek számára alakíttatta volna át azt, más viszont inkább tematikus kávéházat működtetett volna az épületben. Szinte valamennyi javaslat esetében az a gond, hogy az ötletgazdának nincs elég pénze ahhoz, hogy elképzelését megvalósítsa. Sava nem tud arról, hogy az ingatlant bárki is visszakövetelné. A több hazai és nemzetközi fórumon meghirdetett ötletbörzére nincs határidő, a városháza bármilyen javaslatra nyitott.

Huszonöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét Kolozsváron koncertezzenek Neotonék, akik megérkezésük után egy rövid sajtótájékoztatót is tartottak.

– Kizárólag nagy slágerekkel jöttünk – harangozta be az esti koncertet Csepregi Éva énekesnő. Az együttes másik frontembere, Végvári Ádám hozzátette: – Manapság elég ritka az élő koncert, de ez az lesz.

Mint elmondták, 1981-ben nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadta őket a kolozsvári közönség, és semmi kétségük nincs afelől, hogy ez most is ugyanúgy lesz. Ezt tanúsítja, hogy a koncertjegyek már hétfőn elfogytak, a Neotonnak így sikerült az, amit még a mai menő hazai együttesek sem igen mondhatnak el magukról: a nézők színültig megtöltötték a sportcsarnokot. Pedig az együttes igen komoly változásokon ment át a nagy siker évei óta, ezt nem csak a hangszeresek őszülő hajszálai bizonyítják, hanem az is, hogy két volt tag már távozott az élők sorából.

A korábban feloszlott csapat tavaly nyáron verődött ismét össze a Népstadionban, s mint Ádám elmondta, jelenleg egy unplagged koncerten dolgoznak. Új dalokat pedig már ritkábban írnak, hiszen a közönség általában a régi zeneszámokat akarja hallani, és újakkal különben is nagyon nehéz betörni a médiapiacra. Az egymásra talált „család" öregebbjei úgy vélik: amíg ők élnek, addig Neoton Família is lesz – vélhetően még egy jó ideig, hiszen saját bevallásuk szerint a siker fiatalít. És abban is biztosak, hogy nem kell újabb 25 évnek eltelnie ahhoz, hogy ismét Kolozsváron lépjenek fel…

A Neoton 1965-ben alakult, első nagy sikere a Kell, hogy várj kislemez volt. Számos kiválást és cserét követően az együttes végleg felbomlani látszott, két frontembere Ádám és Éva néven szerepelt tovább a zenei világban. 1996-ban Jakab György (billentyűk) és Juhász Mária (háttérénekes) végleg elhagyta a csapatot, amely 1998-ban nagyszabású búcsúkoncerttel távozott a mindent jelentő színpadról. 2005-ben sikerült újra összehozni az együttest, azóta több helyen is felléptek, többek között Marosvásárhelyen a tavalyi Félszigeten.

A magyar popzene történetének legnépszerűbb diszkócsapata tegnap több mint 2 és fél órán át „állta a sarat" a sportcsarnokban, majd vacsorázni indult.

A farsangi mulatság azonban tovább tartott – annak a két személynek a kivételével, akik a tombolán jogot nyertek ahhoz, hogy a részt vehessenek a Neoton Família „családi" vacsoráján.

Pénteken nyílt meg és vasárnapig látogatható a Művészeti Múzeumban az ásványkiállítás. A rendezvényt a Romániai Amatőr Ásványkutatók Egyesülete szervezi. Szombaton a kiállítás 10–18, vasárnap pedig 10–17 óra között tekinthető meg. A szervezők szerint a tegnapi megnyitón a szokottnál többen látogatták a kiállítást. (Gyurka Előd felvétele)

Az elmúlt időszakban egyre több autótulajdonos úgy döntött, kereskedelmi célokra használja a belvárosi járókelőket. Arról van szó, hogy a Főtér keleti oldalán levő járdára parkolják személygépkocsijukat és eladási hirdetést ragasztanak a jármű ablakára.

Sohasem lehet tudni, kit érdekel.

A kíváncsi járókelő pedig odapillant, elcsodálkozik a csodajárgányok árán és tovább halad. Nem véletlen viszont, hogy a kocsikat éppen ezen a helyen próbálják értékesíteni a tulajdonosok: a belvárosnak ezen a részén sokan járnak, a közeli bárokban elsősorban pénzes fiatalok fordulnak meg.

A polgármesteri hivatal illetékesei szerint az egyetlen kivetnivaló az, hogy a járműveket a járdán parkolják. Szerintük senkinek sem tiltható meg, hogy gépkocsija ablakára hirdetést ragasszon.

A biogazdálkodók ülésére került sor az elmúlt napokban a kolozsvári Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael körében.

A Kertbarátok szervezetének rendezvényén jelen volt Bakó Béla, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének alelnöke és Debreczeny József az egyesület titkára, Farkas Zoltán, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Agrártudományi szakosztályának alelnöke. A Kertbarátokat Orbán Sándor a szervezet elnöke, dr. Veress Éva professzor és Székely Lenke képviselte. Az esemény díszvendége Györffy Sándor kertészmérnök, szakíró volt.

A rendezvény Starmüller Géza művelődéstörténész előadásával kezdődött, aki Erdély történelméről, a sóbányászatról, a várakról és városokról beszélt.

Ezt követte Györffy Sándor előadása, aki ismertette a gazdálkodás, főleg a kertészet időszerű kérdéseit. Ezenkívül a gazdák mindennapi gondjaira keresett megoldási lehetőségeket. Kifejtette: ezután csupán minőségi árut lehet jó áron eladni, ami vonatkozik valamennyi kertészeti termékre is. Döntő szerepet a minőség játszik a bel- és külföldi piacon. Érdemes lenne visszatérni rég elfelejtett fajokra, fajtákra – tette hozzá a szakértő.

Felmerültek a génmódosított élelmiszerekkel kapcsolatos kételyek is. Véleménye szerint még nem tisztázódott, hogy milyen káros hatása lehet a környezetre és az ember egészségére. Elmondta: Magyarországon a szakminisztérium betiltotta a génmódosított növények termesztését. Egyértelmű döntés, hogy nem szabad a közismert szerekkel permetezni a biogazdálkodásban, vannak erre megengedett szerek, de biológiai módszert vagy fizikai eljárást is alkalmazhatnak.

Az elmúlt napokban fejezték be a kórházban az új röntgengép felszerelésének munkálatait. A kórház négy szakosztályának elavult felszerelése, különösen a röntgengép meghaladja a 30 évet, így kicserélése időszerűvé vált. Az elkövetkező időszakban átadják az új felszerelést, amely az utóbbi 15 év legjelentősebb megvalósításának számít az intézményben.

Ugyancsak az idén korszerűsítik a gyermekosztály anyagi állományát és a járóbeteg-szakosztály rendelőit is rendbe teszik.

Az elmúlt napokban a szamosújvári polgármesteri hivatalban beindult a kábítószer elleni program. Ebből az alkalomból megalakult a drogmegelőző és tanácsadó bizottság helyi fiókja, amelynek elnökévé Ielcean Radu tanárt választották. Az eseményen jelen volt Szamosújvár polgármestere Drăgan Ovidiu, ezenkívül a Román Alpinista Klub, a rendőrség és a tanügyi intézmények képviselői is. A találkozón ismertették a kábítószer elleni mozgalom idei tervét, az elkövetkező időszak nevelési és művészeti rendezvényeinek programját. Áprilisra színielőadást terveznek, amelyen fellépnek a város középiskoláinak diákjai.

Különleges módszert választott magának három fiatal ahhoz, hogy több kiskorú személyt kiraboljon: rendőröknek adták ki magukat. Előbb február 20-án délután fél négykor a Sétatéren szólították meg a tordaszentlászlói K. Attilát, akinek rendőrökként mutatkoztak be, majd elvették maroktelefonját és arany nyakláncát. Ugyanaznap este 6 óra körül a 16 éves riskai Ion Marinel C.-t és a Botoşani megyei 17 éves Stanciu F-et fosztották meg maroktelefonjaiktól és a náluk lévő – összesen 469 új lejnyi – pénztől, hasonló módszerrel.

A feljelentéseket követően a kolozsvári rendőrség növelt erőkkel indult a tettesek kézre kerítésére. 48 órán belül sikerült is azonosítania az egyik gyanúsítottat, a 19 éves, büntetett előéletű kolozsvári, B. Răzvan Dorel személyében. Másodiknak a szintén büntetett előéletű 25 éves Vitan C. bukott le, míg a harmadik, ugyancsak büntetett előéletű vádlottat a 23 éves kolozsvári Demian Marian Paul személyében azonosították. Az első két személyt 29 napos előzetes letartóztatásba helyezték, utóbbit még keresik – elfogása érdekében kérik a lakosságot, aki tud róla valamit a legközelebbi rendőrségen jelezze.

A három személy ellen csalás és hivatali minőség jogtalan használata, illetve e minőséggel való visszaélés vádjával indult nyomozás.

Nem valószínű, hogy előrehozott polgármester-választásra kerülne sor Tordán, bár a Szociáldemokrata Párt helyi szervezete összeférhetetlenséggel vádolja Tudor Ştefănie polgármestert. Ucu Mihai Faur, a tordai SZDP elnöke szerint Ştefănie a polgármesteri szék átvételekor – 2004 júniusában – a Salina kereskedelmi társaság vezetője volt. A polgármester cáfolja az információkat. Elmondta: összeférhetetlenségről szó sem volt, az említett cégnek semmiféle kapcsolata nem volt a polgármesteri hivatallal, sőt nem sokkal megválasztása után le is mondott a vezető funkcióról, mindössze részvényesként szerepel. A polgármester leszögezte: ha a prefektus felfüggeszti mandátumát, kész bíróság előtt megtámadni a rendeletet.

Pataki József tordai RMDSZ-es tanácsos elmondta: pillanatnyilag a polgármester a támogatásukat élvezi. Hozzátette: valószínűtlennek tartja, hogy a szociáldemokraták összeférhetetlenségre vonatkozó vádaskodása vetne véget Tudor Ştefănie polgármesterségének.

Gondolom, nemcsak számomra, hanem sokak számára a vakáció a késő esti filmnézést és persze, a másnap délig tartó alvást jelenti. Azonban a várva várt délig alvás helyett, a vakációban is csörgött az ébresztőórám... na persze nem hajnali 6.30-kor, szokás szerint, hanem 9-kor, ami tekintettel arra, hogy vakáció volt, igen korainak tűnt. Mindez azért, hogy a 11-kor kezdődő röplabdaedzésen már jó formában lehessek. (Ezzel nemcsak én voltam így, hanem mindazok, akik tagjai a suli röpicsapatának).

Hogy miért kellett mi vakáció idejében is naponta látogassuk a sulit? Azért, mert a második félév első heteiben kezdetét veszi a városi röpibajnokság, amelyre sok más csapat mellett az Apáczai röplabdacsapata is benevezett. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, de ha egy kicsit összeszedjük magunkat, jó eséllyel indulunk.

Szóval előttünk állt az egész vakáció, és ki kellett használni az időt a felkészülésre. Már hétfőn nekiláttunk a kemény fizikai gyakorlatoknak és minden nap újabbnál újabb, egyre nehezebb erőpróbáknak néztünk elébe.

Valahogy mindez nem ártott jókedvünknek, és nem gátolt meg abban sem, hogy másnap ismét elmenjünk és bebizonyítsuk magunknak és másoknak, hogy keményfából faragtak minket, és nem adjuk fel olyan könnyen.

Ha kicsit ellágyultunk, Mihály Béla tanár úr, a röplabdacsapatok edzője, jobban bátorított, míg mindannyian el nem végeztük a kiszabott gyakorlatmennyiséget. Így a lazsálás még csak szóba sem jöhetett. Titokban mindenki rá-rápillantott a készülődő forró teára, amelyet aztán edzés után mindnyájan nagy örömmel fogyasztottunk el.

Este aztán a korcsolyapályán újra találkoztunk. A szokásos esések után és egy-egy újabb trükk ellesése után kit-kit várt a puha ágy, ahol kipihenhettük fáradalmainkat és felkészülhettünk a másnapi megpróbáltatásokra.

Azt hiszem, senki sem bánta meg a vakációs edzéseket, esetleg csak azt, hogy (csak) ilyen rövid volt a két félév közötti vakáció. Reméljük, hogy ügyesek leszünk és sikerül jó eredményeket elérni, majd továbbjutni a bajnokságon.

A Római Katolikus Gimnázium meghívott minden érdeklődőt Drimmer László Búzaszem című dokumentumfilmjének megtekintésére, valamint a magyarországi filmrendezővel való találkozóra, s választ próbált nyújtani a kérdésre: Mikor kezdődik tulajdonképpen az emberi élet?

Ember – sárga, fehérbőrű, néger, zsidó, vagy indiai... de mégis ember!

Ahhoz, hogy mindannyian – európaiak, ázsiaiak vagy afrikaiak – békében élhessünk egymás mellett, és együtt örülhessünk annak az életformának és azoknak az erkölcsi értékeknek, amelyeken mindannyian közösen osztozunk, ismernünk és becsülnünk kell egymást. Ez volt az első, ami eszembe jutott.

Körülnéztem ... milyen magas szintű a technika! S néhány pillanat alatt visszavonultam a történelem múltjába, amikor vallották, hogy a világ jó irányban fejlődik, a modernizáció vívmányai kielégítenek minden szükségletet, valóra váltja törekvéseinket. A modern kor katasztrófáit látva felmerült bennem egy újabb kérdés: Vajon valóban jó irányban halad az emberiség?

A történelem során kétszer stagnált az emberiség száma: akkor, amikor betegségek, nyomor, háborúk miatt volt nagy a halandóság, aztán a XX. században, amikor fejlődött az orvostudomány, javulni kezdtek a higiéniai viszonyok és az életszínvonal, de megjelent a családtervezés, házaspárok a születésszabályozás módszereivel tudatosan csökkentették a születések számát.

Ilyen módszer a művi vetélés (abortusz) is, amelyet a film sem kerül meg. Megismerünk egy fiatal házaspárt, akik sok gyereket szeretnének, ám első magzatgyermekük tízhetes korában meghal. Elhatározzák, hogy eltemettetik, a kórház azonban nem akarja kiadni a pici holttestet, s az egyházi temetés is problémásnak látszik.

Hová jutott az ember! – kiáltják sokan. A társadalom felkészületlennek látszik. A jogi törvények nemcsak a megtorlás, hanem a lelkiismeret miatt is kötelezők. Lassan azt is megkérdőjelezzük, hogy tulajdonképpen mikor kezdődik az emberi élet.

Ahogyan a keleti népek nehezebben fogadják el a modernizációt, ugyanúgy a fiatal házaspár is tétovázott: szembeforduljanak-e a hagyományokkal?

Furcsaságként kezelte a társadalom azt, hogy a magzatot el akarták temetni, vagyis meg akarták adni a kellő tiszteletet, amely minden embert megillet, s főként, hogy ismerték az erkölcsi rendszert, amely az emberi élet értelmét, törvényét Istenre vonatkoztatva, Jézus Krisztus kinyilatkoztatásának fényében tárja föl: theologia moralis. Ha nincs Isten – adja egyik hősének ajkára Dosztojevszkij – akkor mindent szabad.

A modernizáció hívei meggyőződéssel vallották, hogy a tudomány és a technika vívmányával az ember bármit megvalósíthat. Fontosnak tartom azt, hogy a műszaki fejlődés mellett a belső világunkat is a hosszas felfedezések színterévé kell alakítanunk. Az akadályokat, mint például az erkölcsi züllés, bűn, nyomor, amelyek a puszta túlélés szintjén tartják az embereket, el kellene távolítani.

A világnak rá kéne jönnie arra, hogy számára fontosak az ilyen kérdések, mint az abortusz, az idegengyűlölet, a környezetszennyezés, hiszen felelősek vagyunk nemcsak önmagunkért, hanem másokért is.

„Emberek, nem vadak – elmék vagyunk" – vallom a költővel.

Sok-sok évvel ezelőtt, élt két szendvicscsalád egy Fast Food-ban. Az egyikben a családfő a Hamburger volt, a másikban pedig a Snicel.

A két család értett a mesterséghez, rendesen sokasodtak. Már annyian voltak, hogy nem fértek a Fast Food-ban. Ezért Hamburger úr eldöntötte, hogy építtet egy kacsalábon forgó McDonald’s-ot. Miután elkészült a vár, a Hamburger család elköltözött. Boldogan éltek, született sok kis hamburger és rengeteg snicel is. Mígnem egyszer óriási veszekedés tört ki Sniceléknél. A veszekedés oka az volt, hogy az egyik snicelkölyöknél peluscsere közben hamburgernyomokat talált az apa. Később észrevette, hogy marhahús is van a kecsapban. Megkérdezte az anyát, hogy mégis mit képzelt, amikor összeszűrte a majonézt hamburgerrel. Az anya nagyon mérges lett, már szinte rotyogott benne a szósz. Kiabálni kezdett, és mindenféle zöldségekkel mentegetőzött. Természetesen, a férj sem akkor esett ki a mikróból, és nem hitte el a mesét. Felháborodva rohant át Hamburgerékhez, hogy rákérdezzen az eseményekre.

Berohant a házba és lerohanta Hamburger urat. Nem is tétovázott sokat, egyenesen fejbe vágta egy óriási fej káposztával, amit útközben kapott fel a földről. Annyira megütötte, hogy kicsordult a kecsap a feje búbján, és lecsorgott a salátapadlóra. Hamburger néni mit sem sejtve az egészről, arra lett figyelmes, hogy férje üvöltésétől zeng az egész ház. Berohant a szobába és kétségbeesetten próbált rájönni, hogy mi történhetett.

Snicel úr elmesélte az egészet: a férje elcsábította az ő feleségét. A hír hallatán a vörösre pirított arca elsápadt, köpni, nyelni nem tudott, egy óriási céklagombócot érzett a torkában, amit nagy nehezen lenyelt. Rákérdezett a férjére, aki bizonyára az ütés hatásától, mindent kitálalt feleségének és Snicel úrnak. A szobában csend lett...

A feszült csendet Snicel úr szava törte meg. Az az ötlete támadt, hogy ha már őket megcsalták, mi lenne, ha bosszúból elmennének együtt szendvicsezni a sarki kocsmába. Az ötletért Hamburger úr nem lelkesedett, de őt senki se kérdezte meg, és Snicel úr és Hamburger néni elmentek. Ráébredtek arra, hogy milyen jó a változatosság. Folyton eljárogattak együtt, és egy idő után született egy kis szendvicsfióka.

Ez az apró incidens megváltoztatott mindent a szendvicsek történelmében, mert már nemcsak Hamburger és Snicel létezett, hanem egy egészen új szendvics faj ütötte fel a fejét.

„Mindenhol jó, de legjobb otthon…" Talán ez is lehetne a kollégium bentlakóinak jelszava. Bármilyen zsúfoltak napjaink, esténként az otthonunkra gondolunk, és már alig várjuk azt a hétvégét, amikor hazamehetünk. De mégis van a honvágyra „ellenszer". Lelki nevelőink havonta közös hétvégét szerveznek, amelynek célja részben a közös együttlét, szórakozás, s talán a mindennapi gondok elfeledése.

A közös hétvége januárban sem maradhatott el, a közös programok szinte az egész hétvégénket lefoglalták. Mi sem lehetett szebb télen, mint egy közös korcsolyázás. Péntek este tíz órakor mindenki jól felöltözve várakozott az előcsarnokban, s izgalommal várta, hogy végre a jégre léphessen. A helyszínre érve hosszú sort kellett kiállnunk, de ez nem vette el a kedvünket. Volt, aki csak akkor jött rá, hogy tud korcsolyázni, amikor a pályán volt, voltak, akik nagyon jól tudtak már korcsolyázni, de olyanok is akadtak, akik ha nem is először voltak a jégen, nem boldogultak a pályán. Szerencsére egy-két „tanítója" mindenkinek akadt. A pályán ragyogó mutatványokat és soha el nem feledhető eséseket mutattak be társaink. Éjfél után visszatérve az iskolába az ottmaradt társaink forró teával vártak (senki sem utasította vissza, miután mindenünk lefagyott).

Másnap a kóruspróbát követően délután három órától két csoportba oszlottunk, mert egyesek a lírát, mások a humort választották szombat délutánra. Amíg egyesek verseket olvastak fel, addig mások a lódításhoz, viccmondáshoz való tehetségüket bizonyították. Egészen jó viccek, hazugságok születtek, s még azt is megtudtuk, hogy minden történelmi viszálynak és betegségnek a hátterében a PTT áll, a Patkányok Titkos Társasága, akik ilyen úton bosszulják meg azt, hogy ki akartuk őket irtani, legalábbis ez derült ki a történelem tanár úr meséjéből.

Vasárnap, míg a társaság egy része templomba ment, takarított, s este színházba ment, addig a X.H és IX.H osztályok és osztályfőnökeik felvonultak a hegyekbe, pontosabban Kisbányára mentek kirándulni. Néhányan a biztonságos utat választva csak szánkóztak, mások pedig csontjaik épségét kockáztatva sílécekkel ereszkedtek le a lejtőkön. A zsákkal való csúszkálásra a IX.H osztályfőnöknője csak ennyit mondott: „Horrrrrror!!!". Szerencsére komolyabb baja senkinek sem lett, s átázva-fázva visszautaztunk az iskolába. A jó hangulatot a KFT rádió biztosította, vagyis négy diák. Társaik arra kérték a „rádiósokat", hogy ha legközelebb énekelni szeretnének, a fürdőben tegyék.

Mindennek ellenére sajnáltuk, hogy már vasárnap este volt, s másnap reggel ismét várt ránk az iskola. Egyszer mindennek vége lesz, és sajnos ez alól a közös hétvége sem kivétel. Közeledik a következő hétvége, amit majd megint együtt tölthetünk! Mindaddig: „Mindenhol jó, de a legjobb otthon".

Kolozsvár, az ősi diákváros harmadik alkalommal ad helyet a Regionális Környezetvédelmi Diákkonferenciának annak reményében, hogy a konferencia, a tanulságos vetélkedés mellett kialakítja, megerősíti barátságaink kötelékeit. A szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt 2006. április 22–23-án 9 órai kezdettel a Kolozsvári Református Kollégium dísztermében megrendezésre kerülő III. Regionális Környezetvédelmi Diákkonferenciára. A jelentkező diáknak el kell készítenie egy saját munkán alapuló dolgozatot, amelynek terjedelme 5–15 A4-es oldal lehet (a mellékletek nem számítanak bele). A versenyző diákok a konferencia előadói napján maximum 10 perces kiselőadásban mutatják be munkájukat, melyhez demonstrációs eszközöket (dia-, írásvetítő, számítógép, videoprojektor) használhatnak.

Az idei konferencia tematikái a következők: Az iskola és az oktatás szerepe a környezetvédelemben, valamint A média szerepe a környezetvédelemben. Fontos, hogy a 2006-os pályamunkák az előbb megnevezett tematikák egyikét fejtsék ki, bármilyen eszköz, módszer használatával.

A benevezett pályamunkák két korcsoport szerinti szekcióban (IX–X. és XI–XII. osztályosok kategóriában) kerülnek zsűrizésre. A pályamunkák elbírálását a résztvevő intézményektől független, országosan elismert szakemberekből álló zsűri végzi. A végeredményt a dolgozat (50%) és az előadás (50%) összesített pontszáma adja.

A zsűri a dolgozatokat eredetiség, ötletesség, alkalmazhatóság, kutatómunka, tudományosság szempontjából vizsgálja meg, és az előadói készséget is figyelembe véve fogja elbírálni azokat.

A konferencia után a dolgozatokat a Kolozsvári Református Kollégium könyvtárában helyezik el. Igénylés esetén, lehetőségeinkhez mérten minden versenyzőnek biztosítjuk a szállást és ellátást.

A diákoknak 2006. március 15-ig kell jelezniük részvételi szándékukat, az iskola által előállított bejelentkezési adatlap kitöltésével. A bejelentkezési űrlap letölthető a www.konferencia.iweb.hu honlapról, amelyet a diakkonf@gmail.com e-mail címre kérjük elküldeni március 15-ig. A dolgozatokat mind kinyomtatott, mind számítógépes formában kérjük elhozni a konferenciára.

Címünk: Kolozsvári Református Kollégium, Demeter József-Szabolcs Str. M. Kogălniceanu 16., Cluj-Napoca, 400084.

További információk a diakkonf@gmail.com e-mail címen, illetve a 0745-582124 telefonszámon (18 óra után és hétvégén), valamint faxon: 0264-430653 (hétköznap délelőtt).

Ken Ludwig, a nemrég bemutatott Botrány az operában című darab szerzője Kolozsváron is meghódította a színházlátogatókat. Az előadás műsorfüzete szám szerint kétszáz bemutatót említ, de ha valaki például az interneten keres rá a komédia eredeti címére (Lend Me a Tenor), akkor feltűnően sok találat, és szokatlanul sok előadáskép kerül felszínre.

A darab népszerűsége a klasszikus, évszázadok alatt jól bevált színpadi nevettetési módszereken alapul. A történet lényegében banális: valaki eljátssza másvalaki szerepét, esetünkben a clevelandi operaigazgató titkára, egy szürke eminenciás, beugrik Othello szerepébe, és mindenki elhiszi, hogy ő a várva várt világhírű vendégművész, az olasz hőstenor. A közönség tudja, hogy ki kicsoda, és hol kezdődött a félreértések sora, ezért jóízűen nevet. Természetesen az ókori qui pro quo technikát a szerző kiegészíti a bulvár színház legjobb kliséivel, majd korban közelebb álló környezetbe helyezi, és milligramm pontossággal adagol egy-egy szövegpoént vagy csípős megjegyzést a sztárok, direktorok, csicskások, rajongók vagy éppenséggel a sznob előkelőségek kinevettetésére.

Francia hagyományok szerint „jól megcsinált" darabról lévén szó, melyben fölösleges replika alig található, biztos sikert remélhet az a színház, amely műsorára tűzi a Botrány az operában című komédiát. Erdélyi társulatok közül talán a Temesvári Csiky Gergely Színház mutatta be először (Othello kerestetik címen, más fordításban), de nemrég a fővárosi Nottara Színház is műsorára tűzte. Az utóbbi produkció színlapján – elég nagy meglepetésünkre – hűdötten fedezzük fel a kolozsvári előadás stáblistáját: a rendezést (Bokor Péter), illetve díszlet- és jelmezterveit is (Puiu Antemir, Anca Marcu) ugyanazok a személyek jelzik. Sajnos nincs lehetőségünk összehasonlítani a két előadást, de a fotógalériák tanúsága szerint a díszlet azonos, a jelmezek viszont kicsivel elegánsabbak, a sajtóvisszhang pedig arról ad hírt, hogy a parádés szereposztású előadásban mindenki vígan és szabadon ripacskodik, hiszen ebben a műfajban ezért nem büntetés, hanem elismerés jár.

A kolozsvári bemutató is zajos közönségsikert aratott a bemutatón, de a következő előadásokon is majdnem teltház előtt játszottak a színészek. Jó hallani, hogy ennyi ember nevet és szórakozik egy tisztességesen színpadra állított komédián. Minden érdem a színészeké, és éppen ezért bosszantó, hogy az előadás első és legutóbbi megtekintése között azt lehet tapasztalni, hogy a szöveget most már jól tudják mindannyian, a poénok mégsem csattannak ugyanazzal az intenzitással. A produkció veszít ritmusából, feszességéből, és bizony a színészek is kezdenek túlzásokba bocsátkozni, nem érik be a szövegből adódó komikummal. Csak két feltűnő példát említenék: a bemutatón Saunders, a clevelandi opera igazgatója (Boér Ferenc) még csak annyit mond, hogy ha megromlik a banketten felszolgálandó roquefort, odaadják a műszaknak, ami önmagában elég éles poén, éppen ezért a második megtekintéskor (febr. 15-ei előadás) nagyon zavaró már a replika fokozása azzal, hogy „megkaphatja a műszak és a művészek". Lehet, hogy így van, a szerző és a színházi alkotók által ábrázolt milliőben ez mégis durva, bántó, nem odaillő megjegyzés.

A másik ok, amiért az előadás veszít feszességéből, a helytelen olasz nyelv túlzottan gyakori alkalmazása. Már a bemutatón is feltűnt, hogy az előadás Tito Merellije, a bolondos hőstenor (Hatházi András) nem beszéli helyesen, jó akcentussal az olaszt, éppen ezért arra számítottunk, hogy a végén kiderül róla, hogy ő is csak egy szélhámos, aki kihasználja a clevelandiak oktalan rajongását. Ha nem így van, és a színész nem tud folyékonyan halandzsázni olaszul, talán nem kellene erőltetni és gyakran ismételni az olyan szófordulatokat, amelyeket román nyelvtudásunk avat poénná („gusta langusta", „sugi celsti" stb).

Sajnos, ha a szövegben jól megkonstruált darabban csak egy kis, jelentéktelennek tűnő küllő (ilyen a szóban elhangzó poénok adagolása) meghibásodik, lehet, hogy összeomlik az egész káprázatos, jól felépített szerkezet is. S ha a szövegnél tartunk: furcsa, hogy elmarad az egyértelmű „happy end". Ekkora sikerű darabtól elvárható lenne, hogy a végén minden kiderüljön, a fiatal szerelmesek egymásra találjanak és frenetikus boldogságra hulljon le a függöny. A kolozsvári előadásban nem derül ki, hogy az igazgatón kívül mások is rádöbbentek már, hogy az egész este folyamán ünnepelt hőstenor nem más, mint az addig jelentéktelennek gondolt Max, a titkár (Galló Ernő).

Mint fennebb is említettük: a kolozsvári előadásban remek komédiások mutatkoznak be. Mielőtt az előadással szemben emelt további kifogásokat felsorolnánk, kalapot kell emelnünk előttük. A Max szerepét játszó Galló Ernőről korábban is kiderült, hogy rugalmasan pattogni képes, apró termetével a Fennvaló is arra teremtette, hogy nevettessen. Sajnos ez nem mindig szerencsés adottság: amikor a szerelmes fiatalembert kellene lássuk benne, akkor is csak nevetünk esendőségén, amellyel a nála lényegesen magasabb lány körül legyeskedik. A vígjátéki szituáció is csorbul, hiszen bárki meg tudná különböztetni Maxot Tito Merellitől, még feketére mázolt arccal, jelmezben is, hiszen a hőstenort alakító Hatházi Andrást magasabb, vállasabb mint Galló Ernő. Ezeket a lényeges fizikai eltéréseket nagyon szerencsétlen Othello-jelmezekkel próbálják megoldani: a mór sokkal inkább pojácára hasonlított azzal a kis kalpaggal, amit rávarázsoltak fekete parókájára. A kitömött felsőtesttel nem is lenne túl nagy gond, ha kemény bőrből készült mellény (vért) helyett nem néhány nevetségesen csüngő, boxzsák alakú kis izé himbálózna hőseink mellén. A historikus bő gatyás – cicanadrágos kombináció is elfogadható, de Max esetében ezek pipaszár lábakra simulnak, ráadásul gyalázatos kivitelezésű, inkább holdjáró bakancsra, mint csizmára emlékeztető hosszú szárú lábbeliben végződnek

Juliat, az operabarátok körének elnök asszonyát Borbáth Júlia alakítja. Az ő jelmeze telitalálat! Csupa-csipke rózsaszín költemény, amely nagyon előnytelenül áll rajta, de amelyben a korosodó, lelkes hölgy kitűnően érzi magát, sőt láthatóan meg van győződve arról, hogy érett bájaival képes lefegyverezni akár a világsztárt is.

Maggiet, a direktor naiv és rakoncátlan kislányát a pályája kezdetén álló Györgyjakab Enikőre bízta a rendező. Táncszínházi produkciókban főiskolás éveiben is föltűnt tehetsége. Ettől a műfajtól messze áll a prózai, ráadásul vígjátéki szerep, de a fiatal színésznő láthatóan könnyen vette az akadályokat, akárcsak valamivel tapasztaltabb kolléganői. A Szatmárról Kolozsvárra szerződő Kató Emőke Mariet, Tito Merelli feleségét játssza eleganciával. Hősnője divatlapokat búj, és féltékenységből követi férjét, de ezúttal pórul jár, mert látszólag nem is oktalanul retteg attól, hogy megcsalják. Vindis Andrea Diana szerepében eljátssza a végzet asszonyát, aki nem énekesnői adottságaival hódítja meg a férfiakat, mégis arról álmodik, hogy egyszer operadívaként válik híressé (egyelőre azonban csak hírhedt perszóna).

Mint említettük már, Boér Ferenc (Saunders) és Hatházi András (Tito Merelli) azzal rontják el szerepeiket, hogy néha megengednek maguknak nem a figurához és nem az előadáshoz illő improvizációkat.

Kulcsfigurává válik a Londiner (Szűcs Ervin/Balla Szabolcs) is, hiszen az előadásban ő az egyetlen, aki saját hangján mer (és tud) énekelni. Ennek köszönhetően a közönség titokban azt reméli, hogy ő lesz majd az est megmentője, aki beugrik a nehéz szerepbe. Nem baj, hogy ez nem következik be, de az már végképp nem érthető, hogy ha egy vidéki operatársulatról és amatőr énekesekről szól a történet, miért nem próbáltak saját hangjukon énekelni a színészek. Playbacket alkalmaznak, ami kitűnő, és egyszer poénként is elsüthető megoldás: a mindeddig béna Max egyszer csak Pavarotti hangján énekel. De a nevetés el is marad a második hasonló felvétel felcsendülésekor, mert ez a humorforrás nem kimeríthetetlen... (Még egy apró részlet, ha az operaáriák megválogatásáról szólunk: elég nagy bukta altatódalként énekelni a Nessun dorma kezdetű Puccini-áriát, hiszen tudvalevő, hogy a Turandot-beli helyzet (és szöveg!) arról szól, hogy senki sem alszik...)

A londiner operarajongása is őszintének tetszik, és ettől kedvessé válik figurája, mert úgy tűnik, a vendégművész szobájában legyeskedő társaságból ő az egyedüli, aki őszintén (nem sznobizmusból) rajong. Ki is derül, hogy a nagy Tito Merelli Carmen-lemezéért már gyerekként hatalmas áldozatokat hozott – de az egyetértő mosoly hamarosan le is hervad arcunkról, mikor kiderül, hogy azt a nagyon értékes lemezt, amely egyben ereklye is számára, hanyagul, borító és kemény tok nélkül hordja magánál (köztudott, hogy a bakelit kopik, karcolódik, és ha nem vigyáznak rá, értéktelen kacat lesz a ritka felvételből).

A fentiekhez hasonló kisebb-nagyobb zökkenők ellenére a Botrány az operában minden bizonnyal Kolozsváron is szép sikert fog megérni, hiszen a közönség szórakozni vágyik, Ken Ludwig és hőseinek kolozsvári megszemélyesítői pedig mesterei a nevettetésnek.

Ken Ludwig: Botrány az operában
Rendező: Bokor Péter
Dramaturg: Nagy Noémi Krisztina
Díszlettervező: Antemir Puiu
Jelmeztervező: Marcu Anca
Mozgásművészeti tanácsadó: Sinkó Ferenc
Zenei munkatárs: Incze G. Katalin
A rendező munkatársa: Borsos Levente

(Folytatás február 22-i lapszámunkból)

Január 1-jei autóbuszos utunkon a Holt-tengert keressük fel. Több mint 250 km-t kell észak felé hajtanunk. Ezúttal a nyugati autóúton haladunk. A Jordán árok néven ismert mély törésvonalnak ez a szakasza a Vadi Araba, valamikor itt folyt le a Holt-tenger vize a Vörös-tengerbe. De már réges-régen csak egy száraz meder húzódik itt, mely nagyobb esőzésekkor telik meg átmenetileg vízzel. A völgyet hosszában kettéosztja a jordán–izraeli határ. Ennek keleti oldalán halad a kitűnő aszfaltút. Eleinte sárga sivatagos a táj, de északabbra már megjelenik a növényzet, főleg cserjék, olajfák. Az úton egymás után haladnak a hihetetlenül magasra rakott dobozokban paradicsomot szállító kisteherautók. Bárhol megállunk, az út mentén elszórt paradicsomra bukkanunk: a kocsikról hullottak le zökkenéskor, a kanyarban. Ez az itteni fő mezőgazdasági termék. Az étteremben is kaptunk belőle, bizony nem valami ízletes!

A Holt-tengert először sólepárló telepek fehér kockái jelzik. Az idegenvezető utal rá, hogy itt, a déli végen lehetett valamikor Szodoma, Gomorra s még néhány bűnös város, melyeknek lakóit önteltségükért, szabados nemi erkölcsükért az Úr tűzzel és kénköves esővel pusztította el. Most ott az altalajban szénhidrogént találtak, s valószínűleg annak egykori begyulladását örökítette meg a Biblia. A Holt-tenger ma a Föld legmélyebb pontja: 400 méterrel fekszik a tengerszint alatt. 80 km hosszú, átlagosan 10 km széles, felszíne 940 km². Sótartalma 30% körüli, úgyhogy nincs élet benne, talán innen ered elnevezése is. De a són kívül még számos vegyi anyag oldódik vizében, úgyhogy különös gyógyhatása van. Iszapját csomagolva is árulják. A tavat a Jordán vize táplálja, s még néhány kisebb folyó. Az egyik, a Muzsib torkolatánál megállunk: egészen keskeny sziklaszoroson ereszkedik kevés vize a tengerbe. Kőhasadéka természetvédelmi terület. A Holt-tenger keleti partjának közepe táján egy partszakaszt stranddá alakítottak. Van öltöző, a parton néhány hidegvizes zuhany, s itt-ott asztal a piknikezőknek. A nap elég homályosan süt, de a turisták nagy része kipróbálja a sós tengervizet. Az első tíz méter ijesztő, sőt fájdalmas. Minden éles sókristályokkal fedett, menthetetlenül belehasítanak az ember talpába. Persze, ha fürdőcipővel jöttünk volna, könnyebb lenne a lépegetés. Odaát, a túlsó parton az izraeliek pallókat tettek a sekély partszakasz felé, hogy egyenesen a mélyebb vízbe ereszkedhessék a fürdőző. A víz maga langyos és kellemes. Úszni nem lehet benne, de az ember hamar kitapasztalja, hogy kisebb mozgásokkal miként lehet tutajozni. S a legjobb érzés egyszerűen csak lebegni a felszínen. Az újabb láb- és kézhorzsoló kikecmergés alatt még egyensúlyzavarai is támadnak a megnehezült testű fürdőzőnek. A hideg zuhany igencsak hamar talpra állít. Közben a strand területe megtelik „modernebb" arab családokkal. Autóval jönnek a környező helységekből, itt egy-egy asztal köré csoportosulnak, húst sütnek, teát főznek, a gyerekek futkároznak, egyik-másik még a vízbe is bemerészkedik.

Beduinok +50°C és –10°C között
Következő napi utunk csak a közelbe, a 70 km-re lévő Ramm (angolosan: Rum) vádiba, a Hold völgyébe vezet. Itt a legjellegzetesebb a sziklás sivatagi táj. Az ország legmagasabb, 1700 méteres hegységei közé ékelődik ez a völgy. A sziklák főleg sárgásak, de az ércek néha sötétre színezik egy-egy rétegüket. Itt-ott a homokkő mellett bazalt- és lávakő is előfordul. A hirtelen esőzések és a homokkal kevert erős szél roppant kicsipkézte őket. A völgy maga vöröses sárga, a homokdűnék között kis bokros növények is megjelennek, ezek bírják az itteni szárazságot, szélsőséges időjárást. Van év, hogy csak 10 mm csapadék hull. Nyáron délben +50°C körüli a hőmérséklet, télen a –10°C sem ritka. Az itt élő arabok a beduinok, a nomád pásztorok. Ők juhaikat, kecskéiket legeltetve kitanulták az itteni játék- és életszabályokat. Ismerik a sekély forrásokat, a védettebb sarkokat, ahova felhúzzák jellegzetes fekete csíkos hosszú sátrukat. E sátrak rendszerint három rekeszből állanak: hálószoba, asszonyok és gyermekek helysége, nappali és fogadószoba. A sátor két végén van ajtó. Télen csak az egyiket használják, nyáron mindkettőt nyitva tartják, s a huzat enyhíti a meleget. A főzés szokásosan a sátor mellett történik. Az többnejűség ma is megengedett, rendszerint az első feleség választja ki urának a következő három feleséget. A férj aztán a szolgálatos feleséget este berendeli a hálóba. A sátorlakók csak a jobb kezükkel főznek és esznek, a bal kezüket piszkos munkákra (például fenéktörlésre, állattakarításra) használják. A kevés vizet nem prédálhatják kézmosásra. A múlt század közepén az ország lakosságának fele nomád életet élt, félévenként változtatta sátorhelyét. Azóta Jordánia és a környező országok is igyekeznek letelepíteni a beduinokat. Szokásos életmódjukat a határok lezárása az 1970-es évektől nagy mértékben megnehezíti. Tőlük is útlevelet kérnek. A kormány telket és építkezési segélyt nyújt nekik. Fel is építik egy-egy kialakuló telepen házaikat, de csak raktárnak használják, s a mellette lévő ősi sátorban laknak. Ma már a lakosságnak csak 5%-át teszik ki a nomád életmódot folytatók.

A beduinok leghűségesebb háziállata az egypúpú teve, a dromedár. Minden szempontból alkalmazkodott a sivatagi élethez. Egyszerre 100 liter vizet is képes meginni, s azután tíz napig kibírja itatás nélkül. Akár 200 kg-os terhet is elszállít, s ellátja tejjel gazdáit. Szőréből takaró készíthető. A sivatag hajójának nevezték. Napjainkban ez a szerepe megszűnőben van. Még vagy 18 ezer él belőle Jordániában, de a kisteherautók kezdik kiszorítani. A másik nélkülözhetetlen háziállat a szamár, kisebb teste miatt mozgékonyabb, s szintén igénytelen.

A Ramm vádi természetvédelmi terület. Egyik beduin törzsre van bízva, ennek tagjaiból kerülnek ki az idegenvezetők, a terepjárók sofőrjei és a teveháton cirkáló sivatagi rendőrök is. Mikor autóbuszunk megáll a vendégháznál, ahol jegyet kell váltani, megjelennek a kúfíjás terepjáró sofőrök, az idegenvezető választja ki a négy kocsit, amelynek a platóján lévő padokra felülünk. Rozoga, talán még a világháborúból itt maradt dzsipek. Csak első szélvédőjük van meg, sofőrfülkéjük tetejét a rozsda szitává marta, gumiabroncsaik simára koptatva. Kapcsolóik már rég elkoptak, csak a drótokat kötözgetik össze indításhoz. Az egyik terepjáró tíz percnyi kínozás, sofőr-konzílium után sem hajlandó beindulni. Átszállás után a kis karaván nekiindul a sivatagnak, eleinte aszfaltos úton. Még hűvös a reggel, szél is fújdogál, a beduin sofőrök meg tövig tapossák a gázpedált, úgyhogy pár perc alatt mindenki szorosra fűzi kabátját, s így is reszket, a szélben repülnek a sapkák. Végre elfogy a műút. Reméljük, ezután szelídebben haladunk. Némileg csökken a sebesség, de a homokban nagyokat döccen, néha farol a kocsi, jól meg kell fogózkodni. Csak a pihenőknél tudunk jobban körülnézni, ahol sátor is van kis emléktárgyakkal. Jó félórás utunk végpontja a Lawrence-forrás. Itt egy keskeny sziklahasadékból időnként víz folydogál, pár lépést be is lehet kapaszkodni a hasadékba: falain több ezer éves sziklarajzok, köztük a legrégebbi teve- és karavánábrázolás.

Arábiai Lawrence és az arab birodalom széthullása
Az idegenvezető ecseteli a névadó, Thomas Edward Lawrence, közismertebb nevén Arábiai Lawrence történetét. Ez a brit fiatalember Oxfordban régészetet és keleti nyelveket tanult, majd az 1910-es években professzorával mezopotámiai ásatásokon vett részt. Kitűnően megtanult arabul, otthonossá vált a helyi szokásvilágban. Úgyhogy az első világháború kitörése után a brit hírszerzés vette igénybe szolgálatait. 1916-ban Anglia felszólította a Mohamed lányának, Fatimának leszármazottjaként Mekkában uralkodó utolsó serífet (nem angol-amerikai seriff!), aki magát az egész arab világ királyának tekintette, hogy kezdjen harcot a török uralom ellen. A seríf idősebbik fia, Fejszál állt a lázadók élére, s mellé az angolok Lawrence ezredest küldték tanácsadóul. Ő aztán gerillacsapatokat szervezett, állandóan zaklatta a törököket, elvágta a nemrég Damaszkusztól Medináig kiépített vasútvonalukat, elfoglalta az akabai erődöt, végül 1918 szeptemberében Fejszál kíséretében győztesen vonult be Damaszkuszba. Lawrence itt, a Ramm vádiban ütötte fel főhadiszállását, épp e forrás miatt; a sziklás vidéken szinte lehetetlen volt rajtaütni.

A Közel-Kelet arab országai az első világháború után váltak szét. Addig sokan reménykedtek, hogy a törököktől felszabaduló területeken egyetlen nagy arab birodalom jön létre. E helyett a két győztes hatalom, az angol és a francia megosztozott a tájon. Szíria és Libanon francia, Palesztina, Transzjordánia és Irak brit mandátumterület lesz. A harcokban vezető szerepet játszó Fejszál emírt előbb Szíria, 1921-ben Irak királyává kiáltják ki. Öccse, Abdalláh herceg megkapja Transzjordániát. Lényegében ő ennek az országnak a megalapítója: a britek 1946-os kivonulása után kiáltják ki a független királyságot. Mikor az 1948–1949-es első arab–izraeli háborúban sikerül elfoglalniuk a palesztinai Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet is, akkor veszi fel az ország a Jordánia elnevezést. 1951-ben a királyt épp a jeruzsálemi mecsetben gyilkolják meg. 1952-től 1999-ig uralkodó unokája, Husszein a mai Jordánia megalkotója. Legtöbb gondja a palesztinokkal akadt: kétszer is menekültáradatuk lepte el a kis országot, gerillaharcot is folytattak ellene. Ügyesen, mindig a beduinokra támaszkodva sikerült felülkerekednie. A királyi testőrséget mindmáig a beduinok közül válogatják ki. Jellegzetes viseletük a piros-fehér kockás fejkendő, a kúfíja. Az ország lakosságának fele ugyan palesztin, ők fekete-fehér kockás kendőt viselnek. Ünnepi alkalmakkor öltik fel a tiszta fehér kúfíját.

„Az ókori világ nyolcadik csodája"
Harmadikán reggel búcsút veszünk Akabától, s minden jordániai kirándulás fénypontja, „az ókori világ nyolcadik csodája", Petra felé hajtunk. Most a Királyok útján haladunk, s dél felé petrai – szintén Golden Tulip – szállónk előtt megáll a busz. Igyekeznünk kell, mert fél nap alatt a romváros mintegy 800 műemlékéből csak ízelítőt kaphatunk. Az útikönyvek két-három napos itteni időzést ajánlanak. A turistaközponttól, ahol a jegy mellett ismertetőket, képeslapokat, élelmiszert lehet vásárolni, kettős út vezet lefelé, az egyik a gyalogosok, a másik a kétkerekű szamárfogatok számára. Ez utóbbiak a kényelmeskedőknek, illetve a nehezen mozgóknak nyújtanak segítséget. A keskeny szorosban nagyon zavarják a gyalogosokat. A sziklás úton haladva idegenvezetőnk felkészít a csodára: egy nép, egy királyság jóformán egyetlen emlékét fogjuk látni. A nabateusok Kr. e. az V–IV. században telepedtek itt meg, s a Földközi-tenger–Vörös-tenger–Mezopotámia közti forgalmat ellenőrizték. Itt, a sziklák közt karaván-pihenőt alakítottak ki, bizonyára sok áru cserélt e helyen gazdát. S maguk a nabateusok is világot látott kereskedők lehettek. Fővárosukat az Edomi-hegységnek csak egy keskeny hasadékon át megközelíthető kitáruló szakadékában alakították ki. Maradandó épületeiket egyenesen a sziklafalba vésték. A város fénykora a Kr. e. I. és a Kr. u. században lehetett. A nabateusok még Nagy Sándor hódításainak ellenálltak, de Traianus csapatai 106-ban területüket is elfoglalták, s az arábiai provinciához csatolták. A rómaiak is építkeztek itt, falakkal erősítették meg a település hegyektől nem eléggé védett oldalait. Traianus nem ide helyezte a provincia fővárosát, úgyhogy Petra hanyatlásnak indult. Még a bizánciak is építkeztek itt, a keresztesek tudtak róla, az arab időkben aztán teljesen elnéptelenedett.

Több száz év alatt a homok belepte a romossá váló épületeket, egyik-másikba beduinok költöztek, s mindenütt kincsek után kutattak. Titkolták, hogy mit rejtenek a hegyek, s az európaiak eltűnt ókori városként emlegették Petrát. A XIX. század elején egy svájci német kalandor, Johann Ludwig Burckhardt a londoni földrajzi társaság támogatásával járta e vidéket. Tökéletesen megtanult arabul, felvette szokásaikat, öltözéküket. Arab kereskedőktől hallott a völgy rejtelmeiről, s csak nehezen tudott rávenni helyi beduinokat, hogy egy kecskeáldozat bemutatására ide engedjék. Az ő 1812-es híradása után is több mint száz évnek kellett eltelnie, míg 1920-tól elkezdődhetett Petra szakszerű feltárása, ez napjainkban is tart. Az 1990-es évektől már a nemzetközi turistaforgalom is célpontjának tekinti.

Apuka nyakába veszi kislányát. Amikor azonban a gyerek már jó ideje az apja haját húzogatja, az rászól:
– Kislányom, hagyd már abba, fáj, ha húzod a hajam.
Mire a gyerek duzzogva:
– Jó, akkor nem keresem tovább a rágógumimat.

Az ARTMATHIS Galériában erdélyi tájat vagy vadvirágot ábrázoló akvarell képet vásárolhat 5–80 új lejért. Cím: Milcov u. 17. sz. Nyitva 11–19 óra között, hétfőtől szombatig. Telefon: 582-673. (0402803)

Egyedi kivitelezésű, jó állapotban lévő diófa szobabútor eladó. Telefon: 430-903, 0740-222724. (0005)

Egyszobás lakást vásárolnék, központhoz közel. Telefon: 592-268. (003)

Eladó háromszobás + egyszoba-konyhás magánház 46 ár kerttel, Biharszentjánoson, a 81. szám alatt, a borsi vámtól 2 kilométerre. Telefon: 0745-272568, 0746-774421. Érdeklődni du. 5 óra után. (M)

Elektronikus/távközlési mérnököt, technikust és szakmunkást alkalmazunk. Telefon. 418-484. (0402801)

Építőanyag-kereskedelemben jártas mérnököket alkalmazunk. Elérhetőség: office@transjobs.ro, 0740-826020.

Egyetemet tavaly végzett lány angol, német nyelvtudással, számítógépes ismeretekkel sürgősen állást keres. Telefon: 0727-752029. (0010)

Kiadó 50 négyzetméteres kétszoba-előszoba-fürdőszobás földszinti lakás csak cégnek. Központ, mamaia utca. Telefon: 0264/593-643. (0007)

Mindkét román csapat teljesítette az elvárást, és a nagyon sikerült idegenbeli mérkőzések után továbbjutott az UEFA-kupában a legjobb tizenhat közé. A különbség csak annyi, hogy míg a fővárosi vasutasgárda kettős győzelemmel, addig a katonacsapat az utolsó percekben kapott találattal hazai vereséggel tette ugyanezt.

Giuleşti-en a Hertha Berlin SC vendégszerepelt, az első találkozón 1–0-ra nyert a Rapid Némethonban. A Dárdai Pált nélkülöző németek az első félidőben mindent egy lapra feltéve támadtak, Okoronkwo révén több helyzetet kihagytak, 5 perccel a lefújás előtt pedig Szverkosz ideális átadást kapott Marxtól, lövése a felső lécen csattant. A második játékrészben fordult a kocka, előbb Buga hagyott ki ordító helyzetet, majd az 51. percben kontratámadás indult, Bădoi kitűnően szöktette Daniel Niculaét, a román játékos lerázta védőjét, a 16-oson belül kapura lőtte a labdát, amely a hosszú sarokban előbb a kapufát találta el, de onnan begurult (1–0). Miután Maftei kihagyott két lehetőséget, a 74. percben Buga került helyzetbe, csukafejese nyomán beállította a végeredményt (2–0).

A hollandiai 3–1-es győzelem után a Heerenveen inkább csak azt szerette volna, hogy elkerülje a meg-alázást a bukaresti Ghencea-stadionban. Végül ennél sokkal többre volt hivatott, igaz, kevés alkalommal volt igazán veszélyes a vendég együttes. Azonban a Steaua sem tudott a lehetőségeivel élni, talán csak a pontrúgásokból tudott volna betalálni, de Olăroiu gárdája inkább 0–0-s eredmény megtartására koncentrált. Ez pedig szinte életveszélyesnek bizonyult, amikor a 85. percben Bruggink jól eltalált lövése Carlos kapujában landolt (0–1), és a katonacsapat alig tudta kivédekezni a maradék öt percet.

Az első körben a Debrecent elbúcsúztató, Mircea Lucescu edzette ukrán Sahtar Donyeck kiesett a kupából, miután idegenben elszenvedett 3–2-es vereségét követően hazai környezetben csak gólnélküli döntetlent ért el a Lille ellen.

Eredmények, labdarúgó UEFA-kupa, 3. forduló, a legjobb 16 közé jutásért, visszavágók (kiemelve a továbbjutók, zárójelben az összesített eredmény): Palermo (olasz)–Slavia Prága (cseh) 1–0 (2–2, az idegenben lőtt gólnak köszönhetően továbbjutott a Palermo), Levszki Szófia (bolgár)–Artmedia Pozsony/Bratislava (szlovák) 2–0 (3–0), Sahtar Donyeck (ukrán)–OSC Lille (francia) 0–0 (2–3), Zenit Szentpétervár (orosz)–Rosenborg Trondheim (norvég) 2–1 (4–1), Bukaresti Rapid–Hertha BSC (német) 2–0 (3–0), Bukaresti Steaua–Heerenveen (holland) 0–1 (3–2), Hamburger SV (német)–FC Thun (svájci) 2–0 (2–1), Racing Stras- bourg (francia)–Liteksz Lovecs (bolgár) 0–0 (2–0), Middlesbrough (angol)–VfB Stuttgart (német) 0–1 (2–2-vel, idegenben lőtt több góllal jutott tovább a német együttes), Olympique Marseille (francia)–Bolton Wanderers (angol) 2–1 (2–1), AS Monaco (francia)–FC Basel (svájci) 1–1 (1–2), Lens (francia)–Udinese (olasz) 1–0 (1–3), AS Róma (olasz)–FC Bruges (belga) 2–1 (4–2), AZ Alkmaar (holland)–Real Betis Sevilla (spanyol) 2–1 – hosszabbítás után (2–3), FC Sevilla (spanyol)–Lokomotív Moszkva (orosz) 2–0 (3–0) és Espanyol Barcelona (spanyol)–FC Schalke 04 Gelsenkirchen (német) 0–3 (1–5).

A nyolcaddöntő (március 9. és 16.) párosítása: Rapid–Hamburg, Middlesbrough–Róma, Palermo–Schalke, Basel–Strasbourg, Steaua–Betis, Marseille–Zenit, Udinese–Levszki és Lille–Sevilla.

Lékó Péter ugyan „csak" döntetlent játszott ötödik mérkőzésén, ám az orosz Peter Szvidler vereségének köszönhetően már egyedül áll az élen a XXIII. linaresi sakk-szupertornán, amelynek első köre – az újítás jegyében – a mexikói Moreliában zajlik, s ezt követi majd márciusban a második felvonás már a hagyományos spanyolországi színhelyen.

A tornán 2003-ban nyertes 26 éves magyar nagymester ezúttal a sötét bábukat vezette a francia Étienne Bacrot ellen. A mérkőzésen a felek a 28. lépés után állapodtak meg a remiben.

Az eddig Lékóhoz hasonlóan remeklő Szvidler az örmény Aronjantól szenvedett vereséget.

Az örmény sakkozó mellett a világbajnok bolgár Topalov is győzni tudott, ám az ukrán Ivancsuk elleni sikere ellenére két ponttal van lemaradva Lékótól.

Eredmények, 5. forduló: Bacrot (francia)–Lékó döntetlen, Ivancsuk (ukrán)–Topalov (bolgár) 0–1, Radzsabov (azeri)–Vallejo (spanyol) döntetlen és Aronjan (örmény)–Szvidler (orosz) 1–0.

Az állás: 1. Lékó 4 pont, 2. Szvidler 3,5, 3. Aronjan 3, 4. Ivancsuk, Radzsabov, Bacrot és Topalov 2–2, 8. Vallejo 1,5.

Lékó a következő, szombati fordulóban az örmény Levon Aronjan ellen ül asztalhoz, és a sötét bábukat vezeti majd.

Gyertyafénynél sakkoznak a szamosújváriak
Szomorú, de igaz: mostoha körülmények között sakkoznak a szamosújvári szakosztály tagjai. Nemrég még a B-osztályban szerepeltek a SOMVETRA sakkozói, akik jelenleg kénytelenek gyertyafénynél készülni a soron lévő találkozókra (a csapatbajnokságból pénzhiány miatt visszaléptek). A Bariţiu utcában található kis teremben lekapcsolták őket a hálózatról, mivelhogy hónapokon keresztül nem fizették a villanyt. Így a sakkozók gyertyafénynél kínlódnak.

Szamosújvárott a labdarúgás, a teke után a sakkélet is hanyatlóban van. Rövidesen helységük sem lesz! Erkedi Csaba

Ötkarikás hírek
• Nem mindennapi ajándékkal kedveskednek a kanadai sífutók Björnar Haakonsmön norvég edzőnek, aki a múlt keddi, női csapatversenyben váratlan segítséget nyújtott nekik.

Az ezüstérmes tengerentúliaknál Sara Renner a második futása során eltörte a botját, mire a közelben álló skandináv tréner gyorsan adott neki egy másikat.

„Csodálatos gesztus volt, hálából 8000 üveg juharszirupot szeretnénk eljuttatni neki, hogy élete végéig emlékezzen ránk" – mondta a kanadai küldöttség szóvivője. A favorit norvégok meglepetésre csak negyedikek lettek.

• A női kettesbobban kedden harmadik helyen végzett olasz Gerda Weissensteiner lett a második olimpikon, aki két különböző sportágban nyert érmet. A 37 éves sportoló szánkó egyesben diadalmaskodott az 1994-es lillehammeri játékokon. Korábban csak a német Susi Erdmann volt képes hasonló bravúrra, aki 1994-ben – éppen Weissensteiner mögött – második lett szánkóban, majd Salt Lake Cityben bobosként ezüstöt szerzett.

• Eddig Enrico Fabris, a házigazda olaszok újdonsült gyorskorcsolyázó sztárja kereste a legtöbb pénzt, egészen pontosan 300 ezer eurót. A 24 éves versenyző aranyérmes lett 1500 m-en és tagja volt annak az együttesnek is, amely a csapatok üldözéses versenyében diadalmaskodott, emellett pedig van még egy bronzérme is az 5000 m-es viadalról. Az első helyért 130 ezer, a harmadikért 40 ezer euró jár Olaszországban.

A hazaiak összesen 2,7 milliót különítettek el dobogós sportolóik jutalmazására, ebből eddig (a 4 arany és 5 bronz nyomán) 1,7 millió talált gazdára. A La Gazzetta dello Sport című lap a sikersorozat láttán már fel is tette a kérdést: „Elég lesz vajon a pénz?".

Az olaszok fizetik amúgy a legtöbbet az érmes versenyzőknek, összehasonlításképpen: a németeknél „csak" 15 ezer, 10 ezer és 7500 euró jár az első, második, illetve harmadik helyezést elérőknek.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) összesítése szerint egyre több a nő a téli ötkarikás játékokon.

A gyengébbik nemnek az 1924-es chamonix-i első havas-jeges olimpián regisztrált 4 százalékos részvételi aránya (11 sportoló) a torinóira 48-ra nőtt. A térnyerés nem csak ilyen nagy távlatban látványos, mert például négy éve, Salt Lake Cityben is még csak 37 százalékuk volt a versenyzőknek nő (a 2399 sportoló közül 886 tartozott a gyengébb nemhez). A sportágak összesítéséből is kitűnik, hogy egyre eredményesebb a NOB arányosítási programja, ugyanis a női jégkorongtorna és a curling 1998-as programba iktatásával már csak síugrásban, illetve ebből adódóan északi összetettben nem versenyezhetnek a hölgyek.

Egyre hangsúlyosabb szerepvállalásuknak a létszám mellett más jelei is vannak, így például korántsem tekinthető véletlennek, hogy a mostani olimpián a 80 küldöttségből 37-nek az élén nő vonult be a nemzeti zászlóval az Olimpiai Stadionba. Ahogyan az amerikaiak képviseletében Chris Witty fogalmazott: nem tudok elképzelni ennél nagyobb megtiszteltetést.

A hatalmas ötkarikás fehér zászlót is 8 hölgy hozta be az olimpiai stadionba: Sophia Loren filmdíva, az író Isabel Allende, az olimpiai bajnok Nawal el Moutawakel, aztán a UNICEF-nagykövet színésznő, Susan Sarandon, a Nobel-békedíjas Wangari Maathar, a többszörös olimpiai bajnok Manuela Di Centa, az ugyancsak ötkarikás aranyérmes Maria Mutola és a polgárjogi harcos Somaly Mam.

Az sem mellékes, hogy a lángot is a gyengébbik nem egyik jeles képviselője, az öt olimpián tíz érmet nyert síelő, Stefania Belmondo lobbanthatta fel.

Egykori csapat- és játékostársai azzal ugratták: „Azért választottad kedvenc sportágadnak a köztudatban csak pingpongnak nevezett asztaliteniszt, hogy az évkönyvek, lexikonok, almanachok és általában a sportbeszámolók ábécé szerinti összefoglalójában azonnal az asztaliteniszezőkkel, a részükről elért eredménnyel, s főleg a Te sikereiddel foglalkozzanak!" Paneth Vilmos, volt játékos- és klubtársa a KKASE egyesületben, aki később edzője, szakoktatója is volt a következőképpen fogalmazott: „a tréfás élcelődésen túlmenően Sári mindenképpen az első helyen történő említést, dicséretet érdemelte ki!"

Már maga az a tény, hogy hajdan kincses városunk sporttársadalma őt tekintheti a sikerekben éppenséggel nem szűkölködő versenyzők első világbajnokának, mentesít minden magyarázkodástól. De akik jobban ismerték, hosszú éveken át értesülhettek játékáról, belföldi és határokon túli sikereiről, az edzőteremből, a játékok színhelyéről, családja köréből, közelebbi kapcsolatba kerültek vele, elmondhatják: túlzás nélkül állítható, Sári kisebb és nagyobb közösségnek is a lelke volt. Mindenkit szeretett maga körül, a sportágban szerzett óriási tudását nem kérésre, hanem belső ösztöntől sugallva igyekezett megosztani csapattársaival, átadni tapasztalatait a vele egykorúaknak, a nála jóval fiatalabbnak.

Több mint fél évszázada, 1952-ben – miközben a magyar sport legdicsőségesebb, 16 aranyéremmel vértezett diadalmenetéről és a román sportmozgalomnak Iosif Sârbu sportlövő révén szerzett első ötkarikás győzelméről értesültünk – a Zápolya utcai, akkori egyetlen kolozsvári sportcsarnokban az országos asztalitenisz-szövetség tehetségkutató versenyt rendezett különféle vidékeken feltűnt fiataloknak, gyermekeknek. Akkor tűnt fel számos olyan ügyes pingpongozó, mint a későbbi sokszoros országos és Európa-bajnok, BEK-győztes besztercei Radu Negulescu, a kolozsvári Ghiţă Cobârzan, Hídvégi Ferike, Szentiványi István, a turnuszevereni Maria Golopenţa, akik a mester irányította edzések után mindig Sárika anyai felügyeletébe kerültek. Ő vette a védőszárnyai alá az akkor 10–12 éves reménységeket. Sokat mesélt nekik játékosi pályafutásáról, eredményeiről. De nem azért, hogy hencegjen, felvágjon velük, hanem, hogy felkeltse az érdeklődését a játék komolyságába vetett bizalmuk megszilárdulásába.

A közel két évtizedes versenyzői, és azt ráadásul 5 csapat világbajnoki (az első még 1950-ből), több női és vegyes páros, valamint egyéni verseny érmese nagy gonddal ügyelt a fiatalokra, mintegy második édesanyaként őrködött a csemetékre.

Kolozsváry Sári, a későbbi Szászné országos és világbajnoki címek garmadáját mondhatta a magáénak. A fővárosi Angelika Adel- steinnal az oldalán, és a hármójuk közül a legfiatalabb Zeller Ellával, valamint a belföldi többnemzetiségű jó barátságot negyedikként velük megosztó Geta Piticával sorozatban érték el az egyre nagyobb visszhangot keltő sikereket.

Pályafutása során egész nemzedékek változtak körülötte. A már említetteken kívül csak Kolozsvárott olyan neves egyéniségek ismerték és ismerték el tudását, emberi nagyságát, mint Erős Géza „Csibi", Clemens Éva – a későbbi Szekernyés Mártonné, Komoróczy Ödön, Diamandstein Ervin, Magyari Róbert, Bekő András, Radó György, Krebsz Sándor, Krebsz János, Bíró Marika, Şerban Doboşi, Dorin Giurgiucă és mások.

84 évet élt szerettei, családja körében. Akik ismerték nem felejtik el őt. Adjon a jó Isten neki csendes, békés örök pihenést!

*

A sors fintora: Kolozsváry Sári páros társa (összesen 10-szer voltak együtt bajnokok külöböző világversenyeken) is a napokban távozott el örökre. Szintén nyolcvannégy éves korában, lánya haifai otthonában elhunyt Angelika Rozeanu (született Adelstein), a legendás román asztaliteniszezőnő.

Az ötvenes évek klasszis játékosánál egy hónappal ezelőtt súlyos betegséget diagnosztizáltak, a fel-épülésre már nem volt esélye.

Rozenau 1950 és 1955 között sorozatban hatszor nyerte meg a női egyest a világbajnokságon, ilyen kimagasló teljesítményre sem azelőtt, sem azóta nem volt példa a sportágban. Pályafutása során összesen 17 vb-aranyérmet gyűjtött, köszönhetően annak, hogy párosban és vegyes párosban is kora legjobbjai közé tartozott. Hazájában 1936 és 1957 között védte az országos bajnoki címet.

Cristinel Romănescu, a Román Asztalitenisz-szövetség elnöke az ország történetének egyik legnagyszerűbb sportolónőjeként jellemezte Rozeanut.

„Nagyon büszkék vagyunk az eredményeire, és boldogok vagyunk, hogy élete végéig szoros kapcsolatban állt velünk. Védekező stílusban, mégis elegánsan játszott, és igazi küzdő volt" – mondta.

Rozeanu 1960-ban Izraelbe költözött, de az óhazától soha nem szakadt el, utolsó látogatását 2005 végén tette Bukarestben.

Az elhunyt klasszist Haifában helyezik végső nyugalomra.

A Szabadság tippjei a hét végi totóversenyekre (fi. = félidő, ve. = végeredmény):

Pronos–S

1. Alaves–Santander 1
2. Bilbao–Villarreal 2
3. Atl. Madrid–Málaga 1
4. Betis–Sociedad 1
5. Celta Vigo–Cádiz 1
6. Espanyol–Sevilla 1
7. Mallorca–Real M. 2
8. Osasuna–La Coruña 1
9. Valencia–Getafé 1
10. Zaragoza–Barcelona 2
11. Párma–Fiorentina 2
12. Reggina–Livorno 2
13. Bologna–Torino 1

Pronosport

1. Ascoli–Messina (fi.) x
2. Ascoli–Messina (ve.) x
3. Cagliari–Chievo (fi.) x
4. Cagliari–Chievo (ve.) 2
5. Empoli–Treviso (fi.) 1
6. Empoli–Treviso (ve.) 1
7. Inter–Udinese 1
8. Juventus–Lecce 1
9. Lazio–Róma x
10. Palermo–Milan (fi.) 2
11. Palermo–Milan (ve.) 2
12. Siena–Sampdoria (fi.) x
13. Siena–Sampdoria (ve.) x

Nem termett sok babér ezen a napon sem a magyar, sem a román sportolóknak, sőt, a nagy reményekkel vált román sílövő csapat is inkább csak leszerepelt. A műkorcsolyában megtört az orosz sorozat, a zárószámban sporttörténelmi japán győzelem született – ez a felkelő nap országának első olimpiai sikere ebben a számban, de Torinoban összességében is ez volt az első japán aranyérem.

SÍLÖVÉSZET
Az Anna Bogali, Szvetlana Ismuratova, Olga Zajceva, Albina Ahatova összeállítású orosz csapat hatalmas fölénnyel nyerte a sílövők 4 x 6 km-es női váltóját.

Az oroszokon látszott, hogy a stafétát nagyrészt katonák alkotják, ugyanis a nyolc, egyenként öt lövésből álló sorozat során mindössze kétszer hibáztak, ami elenyésző. A legnagyobb rivális németeknél ugyanakkor Katrin Apel büntetőkörre kényszerült. Ez azért végzetes hiba a váltóversenyben, mert ebben a számban minden lövészetnél három póttöltényük van a versenyzőknek, azaz csak akkor kell a 150 méteres plusz távot beiktatniuk a futásba, ha nyolc kísérletből sem sikerül eltalálniuk az öt korongot.

A harmadik helyen a franciák végeztek.

Gyengén ment a lövészet a román női sílövő váltócsapatnak, a Dana Elena Potlogea Cojocea, Tófalvi Éva, Mihaela Purdea, Alexandra Rusu felállású négyes nem kevesebb, mint 21 lövést vétett, ebből három vezetett büntetőkör megtételéhez. Ezzel Románia csapata messze a leggyengébb teljesítményt nyújtotta a lőtéren a teljes mezőnyből. Hogy az első tíz közé kerülés reménye mégis jogos lett volna, ha a lövészet jobban megy, jelzi, hogy a csapat a célban így is megelőzött négy válogatottat, s a 14. helyen zárt. A legjobban Tófalvi Éva szerepelt, de háromszor neki is újra kellett a fegyverét töltenie.

Eredmények, sílövészet, 4 x 6 km-es női váltó: 1. Oroszország (Anna Bogali, Szvetlana Ismuratova, Olga Zajceva, Albina Ahatova) 1:16:12,5 ó (0 büntetőkör + 2 lőhiba), 2. Német-ország (Martina Glagow, Andrea Henkel, Katrin Apel, Kati Wilhelm) 50,7 mp hátrány (1 + 8), 3. Franciaország (Delphyne Peretto, Florence Baverel-Robert, Sylvie Becaert, Sandrine Bailly) 2:26,2 p h. (0 + 8), ..., 14. Románia (Dana Elena Potlogea Cojocea, Tófalvi Éva, Mihaela Purdea, Alexandra Rusu) 9:00,8 p h. (3 + 18).

HÓDESZKA
Daniela Meuli révén a nőknél is svájci aranyérem született a hódeszkások párhuzamos óriás-műlesikló számában. A Világkupában vezető Meuli a döntőben a német Amelie Kobert győzte le fölényesen. A bronzérmet az amerikai Rosey Fletcher szerezte meg.

Eredmények, hódeszka, női párhuzamos óriás-műlesiklás: 1. Daniela Meuli (Svájc), 2. Amelie Kober (Németország), 3. Rosey Fletcher (Egyesült Államok).

SÍAKROBATIKA
A kínai Han Hsziao-peng nyerte a síakrobaták férfi ugró számát a torinói téli olimpián. A 22 éves sportoló hazája második aranyérmét szerezte a mostani ötkarikás játékokon. A második helyen a fehérorosz Dimitrij Dasinszkij végzett, míg a bronzérem az orosz Vlagyimir Lebegyev nyakába került.

Eredmények, síakrobatika, férfi ugrás: 1. Han Hsziao-peng (Kína) 250,77 pont (130,53, 120,24), 2. Dimitrij Dasinszkij (Fehéroroszország) 248,68 (131,42, 117,26), 3. Vlagyimir Lebegyev (Oroszország) 246,76 (120,65, 126,11).

MŰKORCSOLYA
Meglepetésre a 2004-ben világbajnok japán Sizuka Arakava nyerte az aranyérmet a női műkorcsolyázók között a torinói téli olimpián. A dobogó második fokára az amerikai Sasha Cohen, míg a harmadikra az orosz Irina Szluckaja állhatott fel. A magyar Sebestyén Júlia a 18., Pavuk Viktória a 23. lett.

A kűr előtt óriási tolongás volt az élen: Cohen három századdal vezetett Szluckaja előtt, de Arakava is ott volt közvetlenül mögöttük.

Az utóbbi két világbajnokságon ezüstérmes Cohen azzal kezdte a szabadon választott gyakorlatát, hogy kétszer is elesett, ezzel pedig tovaszálltak az aranyéremhez fűzött reményei. Sőt, a második hely megszerzése is kérdésessé vált számára, mi-után a japán Sizuka Arakava hibátlan programot mutatott be, eléje került, s hátra volt még Szluckaja.

A világbajnoki címvédő, Salt Lake Cityben ötkarikás ezüstérmes, hétszeres Európa-bajnok orosz versenyző utolsóként korcsolyázott ki a jégre. Jó programot mutatott be, ám a végén csúnyán bukott, ezzel a legutóbbi olimpián szerzett ezüstérme mellé csak bronzot tudott begyűjteni.

A 24 esztendős Arakava sikerével sporttörténelmet írt, japán versenyző a női műkorcsolyázók mezőnyében ugyanis még sosem volt első a téli ötkarikás játékok históriájában.

A román Roxana Luca a rövid-program után a 26. helyen végzett, így nem mutathatta be a kűrjét, amelyre csak az első 24 volt jogosult.

Eredmények, műkorcsolya, nők: 1. Sizuka Arakava (Japán) 191,34, 2. Sasha Cohen (Egyesült Államok) 183,36, 3. Irina Szluckaja (Oroszország) 181,44, ..., 18. Sebestyén Júlia 129,26, ..., 23. Pavuk Viktória 119,85.

CURLING
Kanada válogatottja szerezte meg a bronzérmet a curlingtornán, miután a harmadik helyért rendezett összecsapáson magabiztosan legyőzte Norvégia csapatát. A vetélkedőn Svédország világbajnok válogatottja győzedelmeskedett, miután a döntőben – izgalmas csatában – ráadásjátékkal legyőzte Svájc legjobbjait. A svájciak négy éve is a második helyen végeztek az ötkarikás játékokon.

A skandináv ország képviselői ötödik elsőségüket szerezték Torinóban, ezzel a téli olimpiákat tekintve eredményességi csúcsot döntöttek.

Eredmények, női curling, a 3. helyért: Kanada–Norvégia 11–5; döntő: Svédország–Svájc 7–6 – ráadásjáték döntött.

Női curling: 1. Svédország (Anette Norberg, Eva Lund, Cathrine Lindahl, Anna Svärd, Ulrika Bergman), 2. Svájc, 3. Kanada, 4. Norvégia, 5. Nagy-Britannia, 6. Oroszország, 7. Japán, 8. Egyesült Államok, 9. Dánia, 10. Olaszország.

Érmesek
A XX. torinói téli olimpián a következő országok szereztek érmet a tizenharmadik versenynap után: 1. Németország 9 arany-, 10 ezüst-, 5 bronzérem, 2. Ausztria 8–6–5, 3. Oroszország 8–3–8, 4. Egyesült Államok 7–8–5, 5. Kanada 5–8–6, 6. Svájc 5–4–4, 7. Svédország 5–2–4, 8. Koreai Köztársaság 4–3–1, 9. Olaszország 4–0–6, 10. Franciaország 3–2–4, 11. Észtország 3–0–0, 12. Norvégia 2–8–8, 13. Kína 2–3–4, 14. Hollandia 2–2–3, 15. Horvátország 1–2–0, 16. Ausztrália 1–0–1, 17. Japán 1–0–0, 18. Finnország 0–3–3, 19. Csehország 0–2–0, 20. Bulgária, Fehéroroszország, Nagy-Britannia és Szlovákia 0–1–0, 21. Ukrajna 0–0–2, 22. Lettország 0–0–1.

Kamuti Jenő, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára és Molnár Zoltán, a szervezet ügyvezető igazgatója, egyben a torinói téli olimpián szereplő magyar csapat vezetője csütörtökön megkoszorúzta Kossuth Lajosnak a játékok városában található mellszobrát. Az ünnepségen a MOB-iroda helyszínen lévő munkatársai is részt vettek.

Az alkotás az 1894. március 20-án elhunyt kiemelkedő államférfinak a torinói száműzetése alatt lakott háza előtt áll.

A téli olimpia játékok idején aktuális feleleveníteni a kolozsvári olimpiai emlékeket is, ideje visszaemlékeznünk a kolozsvári olimpikonokra. Hiszen közel negyven sportoló öregbítette száz év alatt városunk – nem csak sport – hírnevét. Talán a téli olimpiai játékok miatt is elsőként Nagy Albert jégkorongozóval, az 1964-es innsbrucki téli olimpia résztvevőjével beszélgettünk el a sportról, a jégkorongról és a kolozsvári sport-életről. A sokszoros országos bajnok és Román Kupa győztes Albi bácsi 64 nemzetközi mérkőzésen szerepelt a válogatottban, emlékezetében ma is élnek az ötvenes és hatvanas évek jégkorong-mérkőzések emlékei.

Nagy Albert 1933-ban született Kolozsvárott. 1948-ban a helyi Tudományban (Ştiinţa) kezdett jégkorongozni, majd 1951-től Bukarestben a CCA-nál (későbbi Steaua) folytatta sportolói pályafutását. Országos bajnokságot nyert, de nem maradt Bukarestben, 1956-ban visszatért Kolozsvárra az Egyetem (U) csapatához. A román válogatott tagjaként 1961 és 1962-ben C-divíziós vb-t nyert, 1963-ban a B-divíziós Vb-n a román válogatottal pedig bronz-érmet szerzett. Részt vett az innsbrucki téli olimpián, ahol a román válogatott 12., a B-csoportban 4. lett. 1966-ban vonult vissza sportmesterként. És most átadjuk a szót Albi bácsinak:

A román jégkorong-válogatott az ötvenes és hatvanas években
Nagy csapatunk volt, a finnekkel voltunk egyenlő csapat, egyszer ők vertek meg, máskor mi vertük meg őket. Olyan társaim voltak, mint a Szabó testvérek, Gyuszi és Géza, és Ferenc Jancsi, akik amikor bementek, fejre állították még a cseheket is. Úgy érezték, olyan intelligensen hokiztak, hogy csak tátottuk mi is a szánkat, nézz ide te… Úgy érezték egymást, de úgy is szidták egymást, amikor nem adták egymásnak akkor, amikor kellett a passzt. Ferenc Jancsi volt a centerünk, neki az óriási előnye az volt, hogy annyi esze volt, hogy be tudta magát közéjük illeszteni, hogy úgy játszottak hárman, mintha legalábbis ikertestvérek lettek volna. Az én sorom például, Bíró Tóni, Takács Pista, a nagyobbik Takács, a kisebbik kollegám volt az egyetemen, Lajos; Bíró Tóni, az orvos, én a jogon, Takács Pista már mérnök volt, távolról sem játszottunk olyan okosan, mint ezek, távoltól sem… A sportintelligencia az egy külön valami, buta ember nem űzhette olyan nívón a sportot. De amikor van sportintelligenciád is, akkor aztán kitűnsz. Van ez a futballista, Mutu, óriási tehetség, feljött úgy, mert megáldotta a természet ilyen tehetséggel, és nem bírt magával, szerencséje van, mert ide visszakerült. A tehetség sem elegendő, mert ahhoz munka kell. Ha nem dolgozol, mind lehet tehetséged… Vannak, akik ma sportolnak és olyan pénzeket kapnak, hogy az nem igaz, mi ahhoz, hogy egy lejt is keressünk a válogatottban, turnét kellett nyernünk, ekkor kaptunk valami prémiumot.

Olimpiai élmények
természetesen minden sportolónak, amikor válogatott szintre kerül, akkor az álma a világbajnokság, olimpián való részvétel, az Európa-bajnokságok. Amikor benne van az ember, valahogy nem is érzi, úgy lebeg, annyi szépet és jót, annyi nemzetet lát ott maga körül és nem tudja felfogni… Utána kezdi felmérni, amikor már az emlékekből kezd élni, hogy milyen szép volt.

Az olimpiai falu akkor is, talán mint most is, új tömbházszerű épületek, vagy öt-hat, nem emlékszem hány volt, egy csendes negyedben, talán nyolcemeletesek voltak, gyönyörű szép lakásokkal, amelyeket aztán el is adtak, amikor vége lett az olimpiának. Egy négyszobás lakásban laktunk, álomszép volt, minőségileg kitűnő. Négyen laktunk, mindegyiknek saját szobája.

Az étkezéssel kapcsolatban mi lepett meg: együtt ettünk az egész olimpiai falu, egy óriási nagy étteremben. Például a franciák minden ebédnél, amikor jöttek, hozták az üveget, négyen, és víz helyett bort ittak, vörös bort. Mi meg tátottuk a szánkat, nézz ide, még itt is az olimpián, bort. Nem tudtuk, hogy ők így élnek, ők nem vizet isznak, hanem bort isznak ebéd közben. De mint a ruca, egy falat étel – egy kortyocska bor. Megittak egy-egy pohár bort ebéd közben, de csak ennyi volt.

A csapat: olyan komoly emberek voltak, és olyan jól éreztük egymás között magunkat. Volt három román fiú a csapatban, a tizenhét vagy tizennyolc közül három… A csapattársak Sofian, Ionescu, Czáka, Holló, Varga Dezső, a Szabó-testvérek, Ferenc Jancsi, Bíró Tóni, Nagy Albi, Takács Pista, Kozán Andris, Kalamár Sanyi, André Miki. Ez volt a román válogatott.

A legnehezebb meccseink a magyar válogatottal voltak. Úgy vertek, mint a lovat, mert nem tudták megemészteni, hogy jobbak vagyunk. Én egyszer kaptam ki a magyar válogatottól, életemben először amikor a válogatottban játszottam, 1953-ban Pesten, és többet aztán soha 1964-ig.

Az olimpián az amerikaiakkal játszottuk selejtező meccset az A-csoportba való jutásért, ahol a nagy ászok játszottak, az oroszok, kanadaiak, az amerikaiak. Úgy mentünk innen el, hogy meg kell verjük az amerikaiakat. Mi nevettünk, meg kell verjük az amerikaiakat… Nekünk volt egy műjégpályánk, mit mondjunk akkor az amerikaiakról. Na, de mindenesetre vért izzadtak a fiúk, hogy megverjenek… Nekünk ez egy szép eredmény volt, mert csak a vége felé bomlottunk le, csak a harmadik harmadban lőtték ellenünk a gólok nagy részét, talán négyet. A B-szériában folyattuk, az osztrákokkal, a lengyelekkel, a magyarokkal. Megvertük őket ott is.

Az olimpián – ez lepett meg minket – olyan egyszerűek és barátságosak voltak mind. Ott volt Johansson, egy világklasszis svéd, velünk laktak egy tömbházban a kanadaiak, nem tudtunk nekik előre köszönni. Olyan élmények voltak, ott láttuk, mi is a civilizáció.

A műjégpálya nem volt egy tüneményes terem, elég egyszerű, de praktikus, becsületesen volt megépítve. Miután hazajöttem, kivittek önkéntes munkára a kolozsvári sportcsarnokhoz dolgozni. A mérnök megkérdezte, mit szólsz hozzá Albi? Nem tudom, én annyi termet láttam, Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, Ausztriában, de egy ilyet, így ekkora nyílással én még sehol. Nekem ez nem tetszik, igen óriási, hol vannak a tartóoszlopok? Mondta nekem, hogy itt új technika van, új számítások… Amikor berogyott a sportcsarnok teteje, szerettem volna vele találkozni, hogy megkérdezzem, mit szól hozzá?...