A hét végén a demokraták és a liberálisok vezetői is az előrehozott választásokban véltek a jelenlegi problémákra megoldást találni, miközben az RMDSZ egyelőre a kormányt alakítaná át.

Emil Boc demokrata pártelnök Kolozsváron kijelentette: a szükséges politikai konszolidáció és az EU-integrációs feladatok teljesítésének egyetlen lehetősége a jövő évi előrehozott választások kiírása.

Bogdan Olteanu, a képviselőház liberális elnöke nem vitatta a választások szükségességét, de úgy vélekedett, előzőleg az egyéni körzetes választási rendszert kell elfogadni, mert csak az tenné lehetővé a „hitelesebb parlament megválasztását".

Borbély László RMDSZ-es területrendezési miniszter szombaton Marosvásárhelyen arról beszélt, hogy az őszi EU-országjelentést követően a koalíciónak át kell alakítania a kormányt, át kell szervezni a minisztériumokat, és csökkenteni kell a kabinetnek alárendelt ügynökségek és az államtitkárok számát. Hozzátette: ez utóbbit nem a koalíciós algoritmus, hanem a kifejtendő tevékenység függvényében kell megejteni.

A kormány hatáskörének jelentős megnyirbálását és a helyi autonómia valóssá tételét követelte szombaton Mamaián Liviu Dragnea, a Romániai Megyei Tanácsok Országos Szövetségének (UNCJR) elnöke.

A szövetség fóruma egyhangúlag határozatot fogadott el, amelyben felszólította az államelnöki hivatalt, a kormányt, a parlamentet és az európai intézményeket: járuljanak hozzá a helyi közigazgatási törvény módosításához.

Az ülésen Dragnea kifejtette: jelenleg helyi autonómiáról, decentralizációról nem lehet beszélni, hiszen az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelem, a közbiztonság, a mezőgazdaság és a turizmus mind olyan csődös terület, amelyeket Bukarest irányít, miközben ezek fejlesztéséről helyben kellene dönteni, az érintett közösségek hozzájárulásával. Követelte, hogy a felsorolt területeket irányító igazgatóságokat helyezzék át a helyi hatóságok irányítása alá, a kormány pedig ne szóljon bele az egyes közösségek dolgaiba, hanem foglalkozzon a szükséges törvénymódosításokkal és a tevékenység összehangolásával.

Leszögezte: helytelen, hogy a helyi hatóságok által begyűjtött adók a központi költségvetésbe kerülnek, ahonnan a kormány szubjektív döntések nyomán juttat vissza pénzeket a közösségnek.

Szerinte az áfának, a jövedelemadónak és a luxusadóknak helyben kell maradniuk, és azoknak csupán egy meghatározott részét kellene átutalni a központi költségvetésnek.

Dragnea szerint az ilyenszerű helyi autonómia létrehozását egyedül Traian Băsescu támogatja. A javaslatról – Dragnea szerint – országos vitát indítanak.

A múlt héten a Romániai Municípiumok Egyesülete (AMR) a polgármesterek törvényének kidolgozását kezdeményezte annak érdekében, hogy a polgármesterek és a polgármesteri hivatalok intézményét különítsék el egymástól és határozzák meg világosan teendőiket.

A zarándokok aláírják a kolozsváriak ajándékát, a „pelenka-térképet" Rohonyi D. Iván felvétele

Kolozsvárra érkezett pénteken kora este az a két nagy család, amelynek tagjai néhány nappal ezelőtt indultak útnak Csíksomlyóról. Dánél Sándor, a Csíkszeredai Nagycsaládos Egyesület elnöke kilenctagú családjával, illetve Csíki Sándor, a Nyárádszeredai Nagycsaládos Egyesület elnöke hattagú családjával az Európai Nagycsaládosok Konferenciájára utaznak, és úgy döntöttek, zarándoklatként teszik meg az utat Győrig, a harmadik európai találkozó színhelyéig. Útjuk során több állomáshelyen (Csíksomlyó, Csíkszereda, Gyergyóalfalu, Nyárádszereda, Marosvásárhely), így Kolozsváron is átadhatták üzenetüket, ismertették céljaikat, terveiket, álmaikat, és felhívhatták a figyelmet a nemzet fogyatkozásának súlyos problémájára.

(Részletek az 5. oldalon)

260 millió euró áll rendelkezésére az amerikai Bechtel cégnek az idén az észak-erdélyi autópálya munkálataira, most már az amerikai cégen a sor, hogy szervezze meg a munkát, és gyorsítsa fel a sztráda kivitelezését – jelentette ki szombaton Marosvásárhelyen Borbély László.

A kormány megbízott területrendezési minisztere elismerte: mivel a tavaly a munkálatokat leállították, s a szakképzett munkaerő jelentős része külföldre távozott, mások pedig nem hajlandók újra elszegődni az amerikai céghez, a Bechtelnek most Moldvából kell majd munkásokat alkalmaznia.

Borbély szerint a kormányfő múlt heti látogatása pozitív jel volt az amerikai vállalat számára, és azt mutatta, hogy Bukarestben megvan a kellő politikai szándék a munkálatok folytatására.

A Bechtel még a múlt héten közölte: a kormányfő kérésének megfelelően, a következő időszakban a hangsúlyt a Kolozsvár–Aranyosgyéres szakaszról a Borst Kolozsvárral összekötő sztrádarész építésére helyezik, és július 20-tól az éjszakai műszakot is beindítják. A munkálatok elvégzésére augusztusig 800, az év végéig pedig mintegy 1200 személyt alkalmaznak.

A kormány őszire hozzá szeretne látni a Bukarest–Brassó sztrádaszakasz építéséhez is, amely várhatóan 1,8 milliárd euróba kerül.

Emil Boc helyébe két évre Daniel Buda parlamenti képviselőt választotta szombaton a Demokrata Párt Kolozs megyei szervezetének elnökévé a DP megyei fóruma.

Buda mindössze négy tartózkodás mellett, 471 igen szavazattal lett megyei DP-elnök. A megyei szervezet ügyvezető elnöki tisztségébe Florin Stamatian, a Kolozs megyei Egészségügyi Igazgatóság (DSP) igazgatója került, s a 12 alelnök egyike a jelenlegi oktatási miniszter, Mihail Hărdău lett. Az új elnök kijelentette: célja a jelenlegi 28-ról 35 százalékra feltornáztatni a pártot a megyében.

A megyei fórumon részt vevő Ioan Oltean országos DP-alelnök felszólította Emil Boc pártelnököt: vegye komolyan számításba azt a lehetőséget, hogy a pártot nem Kolozsvárról, hanem Bukarestből vezesse, s készítsen fel maga helyett a kolozsvári polgármesterségre „egy másik Bocot".

Válaszában Boc kifejtette: nem okozhat csalódást a kolozsváriaknak. A DP-t pedig Kolozsvárról is nagyon jól lehet vezetni – tette hozzá.

Július 10–16. között zajlott Kolozsváron a Nemzetközi Népzenei Tanács (International Council for Traditional Music – ICTM) Etnokoreológiai Szakosztályának konferenciája. A 24. alkalommal megszervezett tanácskozásra az ICTM és a Tranzit Alapítvány közös szervezésében került sor, malajziai, hawaii, tajvani, dél-amerikai, írországi, angliai, franciaországi, németországi, svédországi, norvégiai, görögországi, magyarországi, horvátországi, kanadai stb. résztvevőkkel. A népzenei tanácsot 1947-ben alapították diákok és zenészek Londonban, első elnöke Ralph Vaughan Williams volt, őt követte Jaap Kunst, majd Kodály Zoltán. A nemzetközi civil szervezet 1949-ben tagja lett az UNESCO-nak.

Az egyhetes szimpózium alatt, amelynek a Tranzit Ház adott helyet, számos, a néptánckutatással kapcsolatos előadás hangzott el, sor került magyarfrátai, bonchidai és kidei kirándulásra, a konferencia végén pedig a szakosztály új elnököt választott.

A szervezők szombaton este sajtótájékoztató keretében számoltak be a konferencia munkálatairól. A szakosztály eddigi elnöke, Anca Giurchescu elmondta: 25 évvel ezelőtt hagyta el az országot, ezt megelőzően hosszú éveken át dolgozott a bukaresti Folklórtudományi Intézetben. Politikai menekültként élt és tevékenykedett Dániában.

Nyolc éven át volt az etnokoreológiai kutatócsoport elnöke, e minőségében teljesült nagy álma: leköszönő vezetőként Kolozsváron szervezhette meg a szakosztály soros konferenciáját.

– Könczei Csilla, a Tranzit Alapítvány vezetője, aki 1990 óta tagja a kutatócsoportunknak, munkatársaival együtt nagyszerűen megszervezte a konferenciát, ezúton ragadom meg az alkalmat, hogy tagtársaink nevében is köszönetet mondjak a vendéglátásért – hangsúlyozta Anca Giurchescu, aki nagy örömmel újságolta: kérésre vállalta a tiszteletbeli elnöki címet.

Felföldi László néptánckutató, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos igazgatóhelyettese személyében szombattól kezdve új elnöke van az Etnokoreológiai Kutatócsoportnak. A négy évre szóló mandátum alatt tehát Budapestre vándorol a szakosztály „székhelye". Felföldi László lapunknak elmondta, a négytagú elnökség (elnök, elnökhelyettes, titkár és tiszteletbeli elnök) máris elkezdi szervezni a következő két év két nagy eseményét: a jövőre esedékes ICTM konferenciát, amelynek helyszíne Bécs, valamint a két év múlva sorra kerülő szakosztályi szimpóziumot, amelyet Malajziában, Csehországban vagy Törökországban tartanak majd.

– A szakosztály szimpóziumain rendszerint két témát járunk körül. A tánc és a tér volt az idei tanácskozás egyik témája, a másik pedig: hogyan kerül a tánc a kutatóhelyről egy tudományos közegbe, és hogyan lesz belőle kulturális szöveg, amely alapján a szakemberek értelmezik a mozdulatokat. Ezek a szövegek teszik „olvashatóvá" majd a koreográfusok, a táncosok vagy adott esetben a helyi közösségek számára a táncokat – hangsúlyozta Felföldi László.

Legyen vállalható, aki átlátható.

ZENEPEDAGÓGIA SZAKRA tart előkészítőt a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Kara július 18–21. között, minden reggel 9 órától a kar székhelyén (Horea út 7. szám, III. em., telefon: 590-723).

ZENE HÖLGYEKNEK ÉS URAKNAK a címe a kolozsvári Római Katolikus Szent Mihály Caritas rendezvényének, amelyet július 17-én, hétfőn du. 5 órakor tartanak a nőszövetség dísztermében (Szentegyház/I. Maniu u. 2.). Előadó Benkő Judit, a Kolozsvári Rádió szerkesztője, beszélgetőtárs Csomafáy Ferenc újságíró.

BOLDIZSÁR KATALIN orgonahangversenyét hallgathatják meg a zenekedvelők július 19-én, szerdán este 7 órakor a Farkas utcai templomban, a Nyári koncertek rendezvénysorozat keretében. Műsorán Bach-, von Eijken-, Brahms- és Hindemith-művek szerepelnek.

A BUDAPESTI RÁCZ ALADÁR ZENEISKOLA NÖVENDÉKEI szabadtéri koncerten lépnek fel Dés főterén július 18-án, kedden este 7 órakor.

Sokak szerint egy kocsma, még ha kultúrkávézó is, alkalmatlan hely egy képzőművészeti kiállítás befogadására, ez a nézet azonban téves, hiszen a Bulgakov Irodalmi Kávézó a leglátogatottabb galériák egyike – fogalmazott Orbán János Dénes a péntek délutáni kiállítás-megnyitón.

A Bulgakovban naponta több száz ember fordul meg, így óhatatlanul azoknak is megakad a szeme a falakon levő képeken, akik egyébként nem műélvezők, műértők, és nagy valószínűséggel nem látogattak volna el egy „hagyományos" galériába.

Bordy Margit nemcsak képzőművészként, költőként is „vendégeskedett" pénteken a kávézóban, ezzel némiképp rendhagyó jelleget nyert az esemény.

– Nem elemzem a képeket, az nem az én asztalom, nekem egyszerűen csak tetszenek, alkotójuk híve vagyok, Bordy Margit nagy szakmai hozzáértéssel és szívből alkot – zárta köszöntő sorait a házigazda.

Józsa István a kiállítás anyagának méltatásaként elmondta: csendéleteket, kompozíciókat láthatunk a kávézó két szintjén, amelyeket átsző az emberi jelenlét, akkor is, ha figuratívan nincs jelen emberi alak. Domináns színei a kékek, zöldek, barnák, a természet színei, tematikailag archetípusokra építkezik: a fent és a lent, a kint és a bent kétszintes világát találjuk a munkákon. Építészeti, népművészeti és természeti formákat egyaránt alkalmaz, hangsúlyos zeneiség jellemzi képeit. A bennünket körülvevő világ sajátos ritmusát és belső rendjét képszerűsíti festményein a művésznő – metaforateremtésnek lehetünk tanúi.

A délután „irodalmi részében" Orbán János Dénes olvasott fel két saját verset – Az elcserélt rózsa című költemény ihlette az alkotó egyik képét –, majd Katona Éva színművésznő tolmácsolta Bordy Margit verseit.

Változik a nemzetközi vasúti menetrend, olvashattuk nemrég az újságban (Szabadság, 2006.VII.13.). Ugyanis a Püspökladány és Biharkeresztes közti pályakorszerűsítés miatt a Budapest Keleti pu. – Marosvásárhely között közlekedő vonat menet-jövet egy ideig a Nyírábrány – Mihályvölgye – Nagyvárad vonalon jár. Ugyanígy a Budapest Nyugati pu. – Brassó közt közlekedő vonat is.

Az új település, amelyikről eddig senki sem hallott, Mihályvölgye. Bármelyik térképen kereshetjük, nyoma sincs. Ha ezt a nevet románra fordítjuk, Valea lui Mihai lesz. Ennek magyar megfelelője viszont, immár fordítás nélkül, Érmihályfava! Mert erről van szó.

A Nagyvárad és Nagykároly közti település neve egykori, Mihály nevű birtokosával kapcsolatos. Kezdetben Mihal, Michal volt (1270), majd, többek között, Nogmihal [nagymihály] (1284), Nogmichaly, Nogmihaly (1326), Nagh Myhalfalwa, Nagmyhalfalua (1434), Mihaly Falva (1692), Ér Mihályfalva (1828), Mihályfalva (1851) alakban jegyezték le. Az 1800-as évek vége felé, a többi Mihályfalvától való megkülönböztetés végett, minthogy az Ér nevű vízfolyás mellett fekszik, Érmihályfalva lett. Románul Mihaifalău-nak mondták. Így közli 1921-ben C. Martinovici–N. Istrati Dicţionarul Transilvaniei, Banatului şi celorlalte ţinuturi alipite című munkája is. Ezután, az 1920-as évek második felében, a Romániához csatolt területek településneveinek románosításakor a Valea lui Mihai nevet kapta.

Ideje lenne valahogyan tudomásul venni, hogy az ilyen jellegű magyar településnevek rég, már az első ezredforduló táján kialakultak, s ezért szükségtelen őket a XX. század első feléből való, hivatalosított románból fordítani. Mert az eredmény, az átalakítás és az ide-odafordítás miatt, nagyon könnyen Karinthy Herz-féle szalámijához lesz hasonló.

A virtuozitás következetesen visszatérő jelző volt a csütörtöki fesztiváleseményekkel kapcsolatban. Virtuóz barokk mesterek (Händel, Telemann, Vivaldi) virtuóz kamarajátékkal előadott, sodró erejű koncerttel mutatkozott be a temesvári La Follia, megérdemelten söpörve be a lelkes közönség szűnni nem akaró vastapsát.

De virtuóz hegedűjátékkal és hozzá illő virtuóz kísérettel adták elő Johann Heinrich Schmelzer szonátáit Béres Melinda (hegedű), Ciprian Campean (cselló) és Erich Türk (csembaló), olyannyira, hogy a hallgatóságban ülve már nem is az órával mértük a zene idejét, hanem maga a zene volt az, amely számunkra az időt diktálta.

A virtuóz jelző illik továbbá arra az esti orgonakoncertre is, melyet Claudia Codreanu mezzoszoprán és Inna Oncescu orgonaművész adtak a csíksomlyói kegytemplomban. A fenséges orgonazengés és a minden szabad teret kitöltő énekhang páros jelenléte megsokszorozott erővel közvetítette régi korok mának szóló zenei üzenetét.

És virtuóz volt az a mód is, ahogyan a bukaresti Einueia együttes, a 75 éve elhunyt Fiedrich Wilhelm Murnau német filmrendező emlékének szentelt filmvetítéssel az 1921-ben forgatott első Drakula-film (Nosferatu) képi expresszivitásához hozzáadták a maguk zenei interpretációját, amely egyben hangkíséretül is szolgált a mai néző számára.

A csíksomlyói kegytemplom a fesztivál utolsó előtti orgonakoncertjének adott helyet pénteken, s dr. Barta Tibor nem túl népes, de kitartó közönség előtt csillogtatta meg hangszeres tudását és a nagy barokk mesterek muzsikáját. (A rendezvény hivatásos fotósa számára külön élményt jelentett az a nyitottság, ahogy a zenész a sajtóhoz viszonyult, olyan közel engedve az objektívet a témához, amilyenre csak elvétve nyílik alkalom az életben.)

Csíkszeredában Rachel Brown fuvola- és Adrian Butterfield hegedűművész nyitották meg A francia zene estjét, s a francia kamarazene három reprezentatív darabját adták elő. Kezdetben Marin Marais szvitjét játszották, a továbbiakban pedig rendre bemutatták Leclair hegedűre írt szonátáját, majd két áriát Hotteterre-féle fuvolaátiratban. Az objektív okokból távolmaradó, a generálbasszust biztosító Bruno Helstroffer helyett – példás kollegiális empátiával és szakmai ihletettséggel – Irina Năstase és Erich Türk ugrottak be, szinte az utolsó pillanatban. Élmény volt hallgatni, és nyomon követni azt a mély és könnyed átéltséget, amellyel az angol előadóművészek a francia muzsika legrejtettebb, rafinált szépségeit is a felszínre hozták.

A francia est másik vendége, Sophie Boulin szopránénekesnő Michel Lambert – a „napkirály" egyik kedvelt zenésze – 8 udvari áriáját adta elő, Irina Năstase csembalókíséretével. A lelki béke, a derű és a nyugtalanság között ingadozva, az énekek szövegei olyan személyek lelkiállapotát érték tetten, akiket mindennél jobban foglalkoztat a szeretett lénnyel való kapcsolatuk, ez pedig, úgy tűnik, a századok során egyazon gondokkal jár: szeretném elfelejteni a szerelmet – szólt az egyik dal –, a folytatás pedig: ám mihez kezdhetnék akkor egész további életemben?

Szombaton, A zene, a tánc és a vers estjét Petrarca költői életművéből (Daloskönyv) válogatott színészi „feleselés (párbeszéd)" indította, amelyben békítő és feloldó közvetítő szerep jutott a hárfának, amelyet a fiatal és tehetséges, máris nagy karriert befutott bukaresti Roxana Moişeanu szólaltatott meg. Az előadás előtt bevallotta, hogy versmondókkal együtt mostanig még nem lépett fel, s olyan új tapasztalatnak ígérkezik karrierjében, amit érdemes folytatni. Partnerei, a színházi és filmbeli alakításaiban számos kiemelkedőt alkotó bukaresti Irina Movilă és a két éve a pályára lépett csíkszeredai Varga Sándor alkotó módon illeszkedtek a Roxana Moişeanu összeválogatta olasz dallamokhoz, amelyek némileg a költő korára emlékeztettek.

A La belle danse... zenés-táncos összeállítást a fesztiválon résztvevő brit művészek: Mary Collins (tánc), valamint Rachel Brown (fuvola) és Adrian Butterfield (hegedű) mutatták be. Céljuk az volt, hogy bemutassák a barokk zene szoros összefonódását a tánccal, illetve azt, hogy a zene valamikor a szórakozáshoz, a mulatsághoz simulva szolgálta ki az emberiséget, s csak később önállósult saját dallamvilágába zárkózva. A csíkszeredai fesztivál jó alkalom és kihívás is volt egyben arra, hogy a zene, a tánc, a költészet közé épült falakat, ha szerényen is, de következetesen bontogassa.

A szombat este utolsó programja a Mikó vár bástyatermében zajlott le; itt Simonetta Camilletti klasszikus gitárművésznő és három tanítványa – Andrea Benedetto, Franco Bilotta, Francesco Romeo – a nagyszámú közönséget valósággal eksztázisba ejtette gitárjátékával. A koncertet megelőző, közvetlen sajtóbeszélgetés során kiderült: a zenekar tulajdonképpen csak a fesztivál idejére jött létre ebben a felállításban a Conservatoris Nationale Fausto Torrefranca (Vibo Valentia, igazgató: Antonella Barbarossa) égisze alatt.

Székelyudvarhelyen a Ţăndărică színház Faust című bábjátékának tapsoltak (J. W. Goethe és Christopher Marlowe után szabadon), a parajdi sóbányában a bukaresti Ovidiu Crăciun Sergonta bergonta c. középkori énekes-hangszeres előadását köszöntötte a közönség. A tusnádi Csukás Szabadidő Központban az Einuiea együttes bizánci zenei estje zajlott, a szárhegyi Lázár kastély lovagtermének történelmi környezetében a Santenay együttes lépett föl.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Superman visszatér – amerikai. – Vetítés: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel 14 és 23 órától.

GYŐZELEM – A farkas, Piroska és a rejtély – Vetítés: 14, 16, 20.30. Állítsátok meg Teréz anyut! – Vetítés: 18, 22.

MŰVÉSZ – A gyermek – belga, francia. – Vetítés: 17 órától, kedvezménnyel. Hogyan repíts ki a házból egy 30 éves agglegényt – amerikai – Vetítés: 19.30, 22.

DÉS

MŰVÉSZ – Lehetetlen küldetés III – amerikai. – Vetítés: 19.30, 22.

TORDA

FOX – X-men: Utolsó összecsapás – amerikai. – Vetítés: 15, 17, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A Da Vinci-kód – amerikai. – Vetítés: 15, 18, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – The Omen – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – Farkasok birodalma – francia. – Vetítés: június 14-16: 17, 19-30 órától.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – A Da Vinci-kód – amerikai. – Vetítés: 16, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 16 órától.

Az ismert budapesti szerzőpáros Kultúrák találkozása – kultúraváltás című munkájában részletesen foglalkozik az Erdélyből Magyarországra áttelepült értelmiségiek helyzetével, beilleszkedésével is. A többórás mélyinterjúk segítségével a kérdezettek „fogadó társadalom"-képét, a bennük korábban belsővé vált „kibocsátó kultúra" és a fogadó társadalom kultúrájának találkozása során átélt szembesülését, a kultúraváltás megélését igyekeztek feltárni. Ennek a kutatásnak az eredményeit összegző tanulmányból idézünk az alábbiakban.

(...) Az interjúk azon a feltételezésen alapultak, hogy aki egy, az általa korábban megszokotthoz képest jelentősen más sajátosságokkal bíró és éppen az individualizáltság mértékében attól eltérő kultúrával találkozik, és annak közegében huzamosabb időt eltölt, akárhogyan is viszonylik ehhez a kultúrához, mindenképpen szembesülésre kényszerül: a megismert új fényében már nehezebb „egyedül lehetségesnek", „egyedül jónak" vélni azt a kultúrát, amelybe beleszületett. (Persze e szembesülésben mindig adva van az a lehetőség is, hogy a változtató megerősödjék a saját kultúra „egyedül jó" voltának hitében, s az idegent mint furcsát, természetellenest, rosszat utasítsa el.) A szembesülés, a két kultúra valamilyen egymásra vonatkoztatása azonban elkerülhetetlen. Értelmiségi mintát választottunk, ami az átlagosnál erősebb reflexiós magatartást, helyzetelemzési és értékelési tudatosságot ígért, ám ebből az is következik, hogy a kapott eredmények – a vélemények, az élmények, a reakciók – természetesen egészen mások lehetnének nem értelmiségi csoportok esetében. (...)

Mi minden játszhat szerepet két különböző individualizáltságú kultúra felépítésében? Mi minden játszhat szerepet a kultúraváltás folyamatában?

A kulturális „másság" összetevői
Az egyik legszembetűnőbb különbségterület lehet a tárgyi kultúrák, a tárgyi környezet különbsége. Előfordul, hogy pusztán a tárgyi környezet olyan egyértelműen utal a kultúra különbségére, hogy az egymáshoz közelítés a környezet teljes megváltoztatását igényli.

Szintén szembetűnő lehet a mozgástér és a térkihasználás különböző-sége. Kultúránként nagyon változó az, hogy az emberek mit tekintenek tágasságnak, kellő, illő távolságnak; hogy egy térben otthonosan mozognak, vagy elveszettnek érzik magukat.

A következő megkülönböztető jegy az időháztartás. Egészen eltérő le-het a különböző kultúrákban, hogy mi minden fér egy napba, milyen tevékenységre mennyi időt fordítanak. A munka és a pihenés ritmusa, aránya oly mértékben különböző lehet, hogy az egyik kultúra neveltje a másikat elviselhetetlenül lassúnak vagy túlzottan gyorsnak (lustának vagy esztelenül kapkodónak) érzékelheti.

Kulturális különbség, sőt az eltérő kultúrákban nevelkedettek között üt-közés forrása lehet, hogy az adott kultúrában mikor milyen segítséget, szolgáltatást lehet, illik igénybe venni. Hogy idegen moshatja-e az ember szennyesét, hogy fodrász nyírja-e a haját; de még az orvos igénybevétele is problémát jelenthet (sok esetben például a férfi, még ha orvos is, nem vizsgálhat meg ruhátlan asszonyt). Az egészségkultúrában különben is igen nagy különbségek vannak: mi számít betegségnek, mikor kell orvost hívni, és egyáltalán hogyan gyógyítsunk valakit, hiszen itt a sámántól a természetgyógyászon át a klinikai személyzetig eléggé sokféle megoldás igénybe vehető.

Természetesen jelentős különbségek lehetnek az emberi kapcsolatok terén. Ki számít a családhoz, mit jelent a családhoz tartozás, mit jelent a barátság, mi a szerepük a szomszédoknak, kik az ellenségek, milyen kapcsolatok jellemzőek a munkahelyi együttműködés során stb.? A családon belül milyen a szerepmegosztás, hogyan, milyen elvekkel és szemlélettel nevelnek gyereket; milyen jellemzői vannak a gyerekeik viselkedésének?

Az emberi kapcsolatok működésében meghatározó a kommunikáció, s igen nagy eltérések lehetnek a kommunikáció módjában is. Mikor lehet egyáltalán megszólalni? Milyen közegben milyen stílust használnak? Mi-ről lehet, illik egyáltalán beszélni? Mi számít hírnek és az honnan származik? Jellemzőek lehetnek a pletykák, a rémhírek; hogy mennyi és milyen metakommunikáció, beszédet kísérő gesztus, mimika engedélyezett?

Az emberi kapcsolatok köréhez tartozik az is: miből lehet konfliktus az adott kultúrában, és hogyan kezelik ezeket a konfliktusokat? (Ehhez per-sze azt is látni kell, hogy például mi számít az adott kultúrában sértésnek. Ha ezt nem ismerjük, akkor vétlen-akaratlan is heves reakciókat vonhatunk magunkra.)

Eltérően alakul az is, hogy egy kultúrában hol húzódnak a privát szféra, az intimitás, illetve a nyilvánosság határai. Van, ahol a szexualitás nem tartozik az intim szférához, másutt a jövedelem is teljes mértékben odatar-tozik. Van, ahol a betegségről nem illik nyilvánosan beszélni, van, ahol az iskolai ellenőrző könyv elképzelhetetlen beavatkozás lenne az egyén szabadságába. Van, ahol nem szokás rákérdezni a másik vallására, másutt ez természetes, viszont botrányosnak érzik, ha az ember valamely lelki problémájával hozakodik elő. Mindebből következően nagyok lehetnek a különbségek abban is, hogy hol, mikor, mi számít illőnek vagy illetlennek? Mik a tabuk?

Látványosan különbözőek lehetnek a nemi szerepek. Ami az egyik kultúrában férfiatlannak számít, az másutt éppenhogy férfias; amit itt nőietlennek, nőhöz nem illőnek ítélnek, az amott teljesen elfogadott.

A vallás, a hiedelmek szintén meghatározó szerepet játszanak egy kultúra mindennapjainak alakulásában. Ehhez is kapcsolódik az ünnepek lehetséges különbözősége: mi számít ünnepnek, hogyan kell ünnepelni, és mit milyen rítusok vesznek körül (ideértve a gyász szokásrendjét is).

A szűk (művelődés) értelemben vett kultúra eltérhet a szokásaiban is, így például abban, hogy kik vesznek részt benne. Eltérő lehet az is, hogy egyáltalán mi számít kulturális tevékenységnek.

Különbözhetnek egymástól az egyes kultúrák abban is, hogyan viszonyulnak a társadalom belső tagolódásához, a hatalomhoz és egyéb egyenlőtlenségekhez. Egyáltalán: milyen csoportokra tagolódik a társadalom, azok között milyenek a viszonyok? Mi számít szegénységnek és gazdagságnak, a gazdag hogyan viseli el a szegénység létét, a szegény mennyiben tartja természetesnek mások gazdagságát?

Az is nagyon fontos, hogy az adott kultúrában mi a hatalom; mit, kit is-mernek el az emberek fensőbbségnek, s a fensőbbséget félik-e, vagy éppen megvetik? A hatalom szempontjai egybeesnek-e a hatalomnak alávetettek szempontjaival?

Végül – bár persze nem merítettük ki teljesen a kultúrák közti különbségek forrásait – különbözhet az is, hogy az egyes kultúrákban mi irányítja az egyének céljait, ambícióit. Miről gondolja úgy valaki, hogy el kell érnie; mi számít sikernek? Ha az ember ambíciói egészen mások, mint környezetéi, akár őrültnek is tarthatják olyan törekvései miatt, amelyeket egy másik közeg viszont tisztel; s másfelől nagy csalódások forrása lehet, ha valakinek az egyik környezetben magasra értékelt eredményességét egy másik kultúra talajáról semmisnek minősítik.

Mindezekkel szembesül az, aki egy másik kultúrával találkozik, s ami ebből más, mint az övé, arról el kell döntenie: vonzza-e vagy taszítja; beépíti-e saját életgyakorlatába, vagy idegenkedve elfordul tőle? Ezekre a szempontokra fűztük fel tehát interjúkérdéseinket.

Az individualizáció összetevői
(...) Egy idegen kultúra különbségei nyilvánvalóan azokon a pontokon a legszembetűnőbbek, ahol érzékelhető (látható, tárgyi jelekben megnyilvánuló) különbségekről van szó; de ott élhetők át a legmélyebben, ahol az ember szocializációjának érzelmileg legérintettebb elemeibe ütköznek.

(„Ezek [az amerikaiak] nem segítenek az embernek, mert ők úgy gondolják, hogy azzal betolakodnak a privát szférájába.") A „mást" ott érzékeljük a legdrámaibban, ahol az valóban nagyon „más", mint amit gyerekkorunkban természetesként magunkévá tettünk, s ha elindulunk a kultúraváltás útján, éppen ezeken az elemeken a legnehezebb változtatnunk. A kultúraváltás éppen akkor mondható sikeresnek, ha ezekben is végbement a változás.

Amikor egy kevésbé individualizált kultúra tagjai egy individualizáltabb kultúrával találkoznak, a különbségek legdrámaibban – s ez magától értetődő – ebben az esetben is olyan jelenségekkel kapcsolatban tűnnek szembe, amelyeket egészen másképpen értékel a kibocsátó, „közösségibb" kultúra.

Nagyobb az egyének önállósága, öntudata, kommunikációs képessége; kisebb a tekintélytisztelet; sokkal kevésbé érzékelhető a közösségi szolidaritás működése; sokkal több dolgot tekintenek „magánügynek"; a házasságok sokkal inkább érdekkapcsolatok, mindkét fél elsősorban a maga személyes érdekeit igyekszik érvényesíteni benne; a nők emancipáltabbak; személytelenebbek és formálisabbak az emberek közti érintkezés formái; kevésbé meleg a szülő–gyermek viszony; a gyereknevelésben a mindent megengedő, „laissez-faire"-elv uralkodik stb.

Mindezek a különbségmegfigyelések arról szólnak, hogy az individualizáltabb fogadó társadalmak értékrendszere átalakult: amit korábban a közösség primátusa alapján alakítottak (az egyént szolidaritásra, tekintélytiszteletre, alkalmazkodásra, erős függésre nevelve), azt most egyénközpontúan (az egyén önérvényesítése köré szervezetten, az egyént korai önállóságra szoktatva) teszik. Jól jelzi a váltást egyes fogalmak értéktartalmának módosulása is, míg a hagyományos értékrendszerű kultúrában az „érdekkapcsolat" például negatív kicsengésű fogalom, s a szocializáció során nemkívánatos, önző, bűnös magatartásként igyekeznek távol tartani az ilyen kapcsolatok kialakításától az egyént, addig a kultúra individualizációjával ez az értéktartalom is metamorfózison megy át, és az „érdekkapcsolat" célszerű, természetes magatartásként bekerül a választható, esetenként egyenesen ajánlatos minták körébe.

Hasonló élességgel érzékelik a különbséget az individualizáltabb kultúrával találkozók egy másik jelenségcsoport tekintetében is. Megállapítják, hogy a fogadó társadalmakban: az egyének állandó megmérettetésnek vannak kitéve; sokkal nagyobb a munkaintenzitás, a tempó, a mindennapi stressz; az értékelési rendszerben (a teljesítménymotiváció kialakításában) a „magas jutalom –nagy büntetés" elve érvényesül; nem szokás gyengeséget mutatni; a betegség is a lemaradás veszélyéhez kötődik; az emberek ritkán segítenek egymásnak, mert azt a magánügyekbe való beavatkozásnak, az önérzet megsértésének érzékelik. Már kis kortól arra nevelik az egyént, hogy önmaga igyekezzék boldogulni; a nemek között is állandó harc, párbaj folyik stb.

Mindezen jelenségek a verseny meghatározó szerepére utalnak az individualizáltabb kultúrákban. Verseny és individualizáció persze egymással is szorosan összefügg: ahol az individuális önérvényesítés az egyéni boldogulás fő módja, ott a társadalom szerkezeti alapja éppen az individuumok versenye.

A más kultúrából jöttek az individuumelvűségen és a versenyszellemen kívül számos más sajátosságát is érzékelik az individualizáltabb társadalmaknak. Az individualizációval, a közösség meghatározó tekintélyének halványulásával párhuzamosan a teljes személyiséggel szolgált tekintélykövetés is visszaszorul. A pénz (az új közösségképző erő) válik a legfőbb értékmérővé; a minél nagyobb gazdagság megszerzése a legfőbb céllá. A pénzviszonyok mindent áthatnak; mindent megfizetnek, a baráti szívességet is. A szegények és a gazdagok különbségei sokkal szélsőségesebbek. Az egyes rétegek kasztként különülnek el egymástól, szembetűnő a szegregáció. A fizetőképes kereslet számára óriási az árukínálat. Az „idő pénz" jelszó nevében az emberek időbeosztása minuciózussá, egymásra szánt idejük kiszámítottá válik. A (rideg és/de praktikus) célszerűség hat át mindent. A munka élesen elválik a szórakozástól, a magánélettől, a nem munkától. Az iskola gyakorlatias, az „életre" nevel; háttérbe szorul a klasszikus kultúra. Igen erős a specializáció. A politika nem hatja át az emberi élet nagyobb részét. Többen azt hangsúlyozzák, hogy az emberek a külsőségek tekintetében sokkal többfélék, ám gondolkodásukban uniformizáltabbak. E jelenségek olyan, az individualizáltabb és modernizáltabb társadalmakra jellemző eszmények megnyilvánulásai, mint a célracionalitás, a pragmatizmus, a piacgazdaság uralma.

Nem véletlen, hogy az interjúalanyok ezeket és éppen ezeket az eltéréseket emelik ki. Akit egy kevésbé individualizált, kevésbé modernizált (úgy is mondhatni: közösségibb, természetközelibb) kultúra nevelt, annak számára sokkoló a kapcsolatok ridegsége, lélektelen pragmatizmusa, a pénz uralma; annak számára veszteség – mert számára mindennapi eledel – a klasszikus kultúra és a politikai vélekedés szerepének csökkenése; annak számára meglepő az élet és a teendők feldarabolása, specializálása, mert az ő gyakorlatában, az ő közösség összefogta világában éppen a diffúz gondolkodás volt a célravezető; annak számára majomkodás a külső viselkedés szabadossága, értelmetlen pazarlás az áruválasztékban megnyilvánuló túlkínálat és felháborító a gyermekek szélsőségesen megengedő nevelése; a tradicionális közösségi kultúra embere számára tűrhetetlen és érthetetlen a szolidaritáshiány (a szélsőséges szegénység létében megfigyelhető formája is). Kultúraváltóknak itt azokat nevezhetjük, akik egyszer csak elkezdik felszabadulásnak érezni a közösségről, a szoros kapcsolatokról való leszakadás folyamatát, a hierarchiák lazulását; inspiráló erőnek a versenyt; biztonságadónak az egyén köré záruló „privacy" kiszélesedését; racionálisnak az életterületek egymástól való szétválását, a munkafeladatok specializálását; ésszerű értékmérőnek a pénzt; értéknek a kényelmet s kényelmesnek a túlkínálatot és így tovább.

Milyen különbségeket hangsúlyoznak az Erdélyből jöttek?
Az első benyomásokként leírt különbségek az életkeretek látványos eltérését tükrözik. A lenyűgöző választékot és a kulturált vásárlás lehetőségét, a szolgáltatások fejlettségét, a közlekedés sokkal nagyobb szerepét, általában a szembetűnő elevenséget, amely az éjszakára is kiterjed, a jóval nagyobb higiéniát – csupa olyan dolgot, amely látványosan érzékelteti a nagyobb fokú individualizáltságot, az egyén szükségleteinek figyelembevételét.

Az általuk kiemelt különbségek egy része a vidék–főváros metszetben is elemezhető: többen is úgy látják, hogy a magyarországi vidék világa jóval közelebb esik az ő otthoni világukhoz, mint Budapest. Ezt emelik ki többen az életritmussal („amikor az Isten az időt teremtette, adott nekünk belőle eleget"), a tekintélytisztelettel, a kommunikációs formákkal összefüggésben. Mások viszont úgy látják, hogy a különbségek túlnyomó része nem a vidék–főváros különbségből ered; ők éppen azt állítják, hogy a magyarországi vidék is jóval dinamikusabb, mint ami Romániában érzékelhető (jóllehet Románia többi részéhez viszonyítva meg Erdély az, amely sokkal dinamikusabb, erősebben individualizált.) Azt is megállapítják, hogy Magyarország relatív fejlettsége éppen abban is megnyilvánul, hogy itt a falu–város különbségek jóval kisebbek, mint Erdélyben: a főváros itt inkább húzza maga után a vidéket, a városok a falvakat, mint náluk.

(Folytatjuk)

A támadások nagy része júniusig a Windows képkezelési hibájára épült, míg a múlt hónapban egy támadásokat segítő új eszköz is felbukkant.

Az Exploit Prevention Labs cég közzétette annak a felmérésének az eredményét, amely számítógépek ellen kezdeményezett támadásokkal kapcsolatos érdekességeket tartalmazza. A cég szerint májusig egyértelműen azok a támadások voltak többségben, amelyek a múlt év végén napvilágra került, és a Microsoft által január elején kijavított WMF képkezelési hibára épültek. A múlt hónapban ezen támadások száma jelentősen csökkent, azonban megjelent egy újfajta veszélyforrás, a WebAttacker. A WebAttacker egy olyan Oroszországból származó kártékony kód, amely legalább négyféle sebezhetőség kihasználására alkalmas. Így többek között felhasználható az MDAC (Microsoft’s Data Access Components), a Mozilla Firefox webböngésző, valamint a Sun JVM (Java Virtual Machine) egyes biztonsági réseinek kihasználására. Roger Thompson, az Exploit Prevention Labs egyeik vezető szakembere elmondta, hogy a WebAttacker nagyon gyorsan népszerűvé vált a támadók körében. Thompson szerint ennek egyik oka, hogy a program nagyon egyszerűen, különösebb technikai szakértelem nélkül is felhasználható különböző támadások kivitelezéséhez.

Csökkenő tendencia
A WebAttackerhez elsősorban különböző hacker oldalakon keresztül lehet hozzájutni. A program egyes helyeken 20 dollárért, míg máshol 300 dollárért vásárolható meg.Az Exploit Prevention Labs felmérése szerint a múlt hónapban a WMF hibát kihasználó támadások aránya májushoz képest 33-ról 15 százalékra csökkent, így a támadásokat reprezentáló toplista első helyéről a negyedikre szorult vissza. Júniusban a toplista élén a WebAttacker állt a maga 32 százalékával. A második helyet a CreateTextRange kód, míg a harmadikat az iFramers Launcher foglalta el. Az ötödik helyezett a szintén újonnan felfedezett TriMode kód lett.Az Exploit Prevention Labs előrejelzése szerint mostantól elsősorban azon kártékony kódok, illetve támadások megjelenésére lehet számítani, amelyek a Microsoft által a napokban kijavított Windows, illetve Office sebezhetőségek kihasználására fognak alapulni.

Az interneten keresztül értékesítő kiskereskedelmi boltok árbevétele Magyarországon 2005-ben elérte a 19 milliárd forintot, és 2006-ra 26 milliárdos forgalom várható. Ezzel szemben Romániában az on-line boltok forgalma még messze nem éri el a szomszédos országban vagy a volt szocialista országokban jegyzett értékeket.

Az on-line áruházak egyharmada a termékek többségét, további egyharmada pedig egy részét olcsóbban kínálja, mint a hagyományos kiskereskedelmi egységek – derül ki GKI Gazdaságkutató Zrt. legfrissebb negyedéves, az internetes gazdaság aktuális állapotát bemutató jelentéséből.

Magyarországon a GKI becslése szerint 2004-ben az interneten keresztül értékesítő kiskereskedelmi boltok forgalma elérte a 12 milliárd forintot, 2005-ben meghaladta a 19 milliárd forintot, 2006-ban pedig közel 26–27 milliárd forint körül alakul majd a forgalom. A GKI becslése alapján 2005-ben a piaci szereplők háromnegyedének az éves nettó árbevétele nem érte el az 5 millió forintot. Ugyanakkor 2006-ban azt tapasztalták, hogy a válaszadói mintában az 5 millió forint alatti, illetve a 20–100 millió forint közötti forgalmat elért áruházak egy része magasabb árbevétel kategóriába lépett 2005-höz képest, ennek alapján egyes piaci szereplők megerősödésére lehet következtetni. Mivel a legnagyobb áruházak folyamatosan növelni tudják árbevételüket, az új belépők viszont szinte kivétel nélkül a legalacsonyabb árbevétel-kategóriába tartoznak, így a piaci koncentráció 2005-ről 2006-ra valószínűleg nem fog érezhetően változni. Az interneten keresztül értékesítő boltok választéka egyre színesebb lesz, és nehezebb különbséget tenni a tisztán internetes, illetve a hagyományos kiskereskedelmi egységgel is rendelkező áruházak között. Újabb üzleti modellek is megjelentek a piacon („on-line boltok piactere", „bevásárlóközpontok"), illetve azok a hagyományos kiskereskedelmi háttérrel rendelkező boltok, amelyek az interneten keresztül sikeresen értékesítenek, gyakran kiszervezték on-line tevékenységüket, és egy külön cégben végzik azt.

Első a kényelem
Bár az internetező társadalom legaktívabb felhasználói nem az árérzékeny társadalmi rétegekből kerülnek ki, az interneten keresztül nyújtott árkedvezményekkel mégis nagymértékű növekedést lehet elérni az on-line forgalomban. Az interneten keresztüli értékesítés egyik előnye a kényelem, ám a felhasználók többsége számára mégis az elérhető árkedvezmények a vonzók. A felhasználók számára megéri a világhálón vásárolni, mert az áruházak egyharmada a termékek többségét, további egyharmada pedig egy részét olcsóbban kínálja, mint a hagyományos kiskereskedelmi egységek. E boltok több mint négyötöde 1–10 százalékos kedvezményt biztosít vásárlói számára.

Romániára vonatkozóan alig vannak adatok, de a szakemberek véleménye egybecseng: ilyen vonatkozásban is még fejlődnünk kell.

• Google Platypus. A cég ezúttal végtelen tárkapacitást kínál felhasználóinak. Frissen kikerült információk szerint ezt az internetezők biztonsági másolatok egyszerű készítésére, szinkronizálásra és fájlmegosztásra is használhatják majd. Ez utóbbi érdekes jogvédelmi kérdéseket vet fel, ugyanis nem tudni, hogy a Google miképp fogja megszűrni az esetlegesen felkerülő illegális tartalmakat.

• Eljött a játékosok országa. Az ASUS bejelentette a Republic of Gamers (ROG), azaz Játékosok Köztársasága névre hallgató alaplapcsaládját. A ROG-t már a Computexen is lehetett látni „Pluto Concept" néven. A koncepció nagyon hasonlít például a DFI Lanparty sorozatára – teljes mértékben a játékosok a célcsoport. Egyik különlegessége a ROG sorozatú alaplapoknak az LCD Poster. Ez, a megszokott hibakereső kijelzőkkel ellentétben szövegesen, kódok értelmezése nélkül közli a felhasználóval a rendszer állapotát bootolás közben.

• Spórol az Intel. A cég bejelentette, hogy egy millárd dollárt akar spórolni a közeljövőben, és ezt az összeget 1000 vezető beosztású dolgozóján akarja megtakarítani, akiktől megválik majd. Az elmúlt hónapokban sikerült fejlődnie az Intelnek a végfelhasználói eladásokban, de az elmúlt egy év egyértelműen az AMD-é volt.

Menekülnek a külföldiek Libanonból, ahol az izraeli haderő a hét végén is folytatta – civil áldozatokat is követelő – dél-libanoni megtorló akcióit. Eközben az iráni támogatást élvező Hezbollah Libanonból további rakétákat lőtt ki izraeli célpontokra, többek közt Haifa városára, ahol a hét végén kilenc, múlt szerda óta pedig 13 polgári személy vesztette életét, sokan pedig megsebesültek.

A Libanonból távozni kívánó külföldiek között tegnapi hírek szerint mintegy 330 román állampolgár van, akiknek kimenekítéséről tegnap a Cotroceni-palotában folytattak tárgyalást az érintett hatóságok képviselői.

A Traian Băsescu elnök által délelőtt összehívott megbeszélésen a külügyi, a belügyi és a nemzetvédelmi tárca, továbbá a belföldi és a külföldi hírszerzés, illetve a Tarom és a Romavia repülőtársaságok képviselői vettek részt. A résztvevők tervet fogadtak el a Libanonban rekedt román állampolgárok és családtagjaik biztonságos kimenekítésére.

A kimenekítési művelet hétfőn kezdődik – közölte az államelnöki hivatal. A román állampolgárok Románia bejrúti és damaszkuszi nagykövetségeihez fordulhatnak segítségért a 009615924848, -849, illetve a 00963113327572 telefonszámokon. A külügyminisztérium felszólította a román állampolgárokat, hogy ne utazzanak a térségbe.

„A nagy család ne argumentum legyen politikai, egyházi beszédekben, de figyeljenek is oda rá. Nagy családban élni jó és boldogság, sok örömet kapunk a gyerekektől, akiket igyekszünk a társadalom hasznára nevelni" – hangzott el pénteken este az Apáczai-líceum dísztermében, ahol az est háziasszonya, a hat gyermeket (Tamás 20, Eszter 18, Ágota 17, Anna 16, Csenge és Réka 12 éves) nevelő Adorjáni Katalin többedmagával fogadta az előző állomáshelyükről, Marosvásárhelyről érkező nagycsaládos zarándokokat. A sok gyermeket vállaló családok száma igen alacsony, de a vendégekre várakozók között több ilyen anyuka-apuka is akadt: Bazsó Dombi Enikő (Zsolt 17, Botond 14, Boglárka 12, Enikő 9, Csenge 5 éves, Tímea 8 hónapos), Müller Csaba (Bori 20, Vilmos 18, Márta 14, Dalma 11, Tibor 3 éves), Kundi Enikő (István 12, Zoltán 9, Sarolta 7, Ilona 4 éves).

Csíki Sándor és Dánél Sándor az üzeneten kívül jelképes díjakat is hoztak a nagycsaládosok ügyét segítőknek: emléklapot kapott egy sok gyermeket nevelő család – Müller Katalin és Csaba, illetve az Életfa Családsegítő Egyesület, valamint a Kolozsvári Rádió magyar szerkesztőségének tagja, Csatári Melinda, aki műsoraiban szociális jellegű témákkal is foglalkozik. Csíki Sándor nyárádmenti gyermekkori történeteket tartalmazó kötetét adta át, Orbán Balázs megállapítására emlékeztetve, miszerint a Nyárád mente nemcsak Erdély, hanem Magyarország legsűrűbben lakott vidéke.

Mint azt induláskor, a csapat búcsúztatásakor Böjte Csaba atya elmondta, erre még nem volt példa, hogy Csíksomlyóról induljanak zarándokok, hiszen ez a település arról híres, hogy a zarándokok ide érkezni szoktak. Böjte Csaba nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is támogatja a zarándokutat – rendelkezésre bocsátotta a Dévai Szent Ferenc Alapítvány mikrobuszát –, de a nagycsaládosok más jellegű kezdeményezéseit is. Így például tavaly decemberben azonnal Dánél Sándor és felesége, Mária Magdolna mellé állt, amikor a hatodik gyermekének megszületése után állásából jogtalanul elbocsátott anya és férje azzal az elképzeléssel fordultak hozzá, hogy jó lenne megnyitni egy „nagycsaládos" irodát – ez a csíkszeredai magyar konzulátus közelében jött létre. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány alkalmazottként foglalkoztatja a hétgyermekes anyát, akinek tevékenységét Dánél Sándor önkéntesként segíti. A házaspár célja kezdetben a csíki körzetben (az Olt-völgyének mintegy 100 kilométeres hosszában) feltérképezni a hátrányos helyzetű nagy családokat, és segíteni rajtuk – ruhával, cipővel, ritkábban élelemmel. Arra is akadt már példa, hogy nemcsak nagy családokat segítettek, hanem műtétköltségekhez járultak hozzá, ugyanakkor kiviszik a nagyvilágba az egyedi gondokat. Mint azt Mária Magdolna elmondta, egy-egy szükséges gyógyszer megszerzésében Kárpátalján, Vajdaságban is sikerült mozgósítani a segítőkész embereket.

A zarándokok elmondták, tervük létrehozni és megerősíteni az Erdélyi Nagycsaládos Egyesületet. E törekvés része a nemrég Szovátán lebonyolított első Erdélyi Nagycsaládos Tábor, ahol kilenc sokgyermekes család vett részt. A tábor bővelkedett kulturális programokban, kézműves foglalkozásokban, a résztvevők nemezeltek, képeslapokat készítettek, népdalokat, népi gyerekjátékokat tanultak, de volt mesemondás is, majd a tábor egyik napján a Szováta környéki nagycsaládosokkal találkoztak. Dánél Sándor elmondta: nagy örömükre akkor mintegy háromszázan gyűltek össze, és Mádl Dalma asszony is megtisztelte őket látogatásával. Mint kiderült, Erdély több településén működik már nagycsaládos egyesület, így például Csíkszeredán, Marosvásárhelyen stb. Ezeknek az egyesületeknek a tevékenységét szeretnék összefogni egy országos szervezetben, amelynek megalakulását június végén Szovátán szándéknyilatkozatban fejtették ki, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány együttműködését kérve. Böjte Csaba azonnal támogatását ígérte, azt szeretné, hogy sikerüljön megelőzni a gyermekek intézetbe vagy utcára kerülését. Az alapítvány minden irodáját, házát nagycsaládos rendezvények helyszínéül felajánlotta, és az Erdélyi Nagycsaládos Egyesület ügyvezető elnökeként foglalkoztatná Dánél Sándort. A tervek szerint ősszel körlevélben szólítanák meg a már létező nagycsaládos egyesületeket, sokgyermekes családokat, és bíznak abban, hogy jövőre megszervezhetik az erdélyi nagycsaládosok táborát, fórumát.

A zarándokok következő állomása Nagyvárad volt, majd több magyarországi helységben is tolmácsolják üzenetüket, és július 20-án érkeznek Győrbe. Kolozsvárról a sok szeretet és biztatás mellett a várakozás ideje alatt készült zászlót vittek magukkal: puha pamutpelenkán láncba fonódó tenyerek rajzolata, a pénteki találkozó résztvevőinek nevével.

A kolozsvári iskolák közötti tornaversenyeknek több mint százéves története van. Ezek a versenyek mára már teljesen megváltoztak, többnyire a csapatjátékok szintjén maradtak meg. Eltűntek viszont az év végi tornaünnepélyek, ahol egy-egy iskola diákjai szülők, tanárok, diáktársak előtt mutatták be tudásukat, ügyességüket. Kevesen tudják viszont, honnan is erednek a kolozsvári iskolák közötti versenyek, mikor rendezték az első város-, illetve Erdély szintű versenyeket.

Az 1883-ban kiadott törvénycikkely felvette a gimnáziumi oktatás tantárgyai közé a testgyakorlatokat, amelyet később kiterjesztettek az akkori reáliskolákra is. Kevés lévén a hivatásos tornatanító, szívesen vették, ha tanárok is vállalkoztak a tornatanítói teendők ellátására. A torna oktatásával párhuzamosan elkezdődött a mozgással járó játékok, sportversenyek, tornaversenyek rendezése is.

1890-től miniszteri rendelet született az ifjúsági tornaversenyek rendezéséről. Néhány helyen a tantestület engedélyezte a fiúknak szabadtéri játszó társaságok alakítását, amelyeknek jelentős múltjuk van a kolozsvári iskolák sportéletében.

Az első kiemelkedő vetélkedőt Albert Károly testnevelő tanár rendezte 1894. szeptember 22-én Kolozsváron. Erről a versenyről a következőket jegyezte fel dr. Siklossy László A magyar sport ezer éve című könyvében: Kolozsvári kerületi tornaversenyt küzdötte végig 1894. szeptember 22-én 13 intézet 433 tanulóval. A Tornaügy tudósítása szerint az egyes intézetek tanulói, kiknek száma 24 – 48 között váltakozott, mind egyenruhában voltak s a tornavivoda-intézetben gyülekeztek, honnan katonazene mellett négyes sorokban vonultak föl a versenytérre. A versenyen részt vettek a következő intézetek: 1. Aradi állami főreáliskola (39). 2. Csíksomlyói r. kath. főgimn. (24). 3. Kolozsvári r. kath. főgimn. (37). 4. Kolozsvári unit. főgimn. (30). 5. Kolozsvári ev. ref. főgimn. (35). 6. Kolozsvári áll. tanítóképezde. (40). 7. Kolozsvári keresk. akadémia (40). 8. Nagyenyedi ref. főgimn. (27). 9. Nagyváradi r. kath. főgimn. (15). 10. Székelyudvarhelyi m. kir. állami főreáliskola (36). 11. Székelyudvarhelyi r. kath. főgimn. (24). 12. Temesvári m. kir. állami főreáliskola (40). 13. Temesvári r. kath. főgimn. (48). A versenytér megfelelt rendeltetésének: 200 méter hosszú s 70 méter széles.

A tornaverseny a meghatározott szabadgyakorlatokkal kezdődött. Ezek befejeztével következtek a versenyek, ezek élén a rendgyakorlatokkal. Ezekben kitűntek a temesvári ifjak katonás lépésükkel, ügyes testtartásukkal s precíz mozdulataikkal. A szerekkel való szabadgyakorlatokban a székelyudvarhelyi főreáliskola 7 kilós vasbotokkal, az aradi főreálliskola fabotokkal, a nagyenyediek buzogányokkal, a nagyváradiak hosszú rudakkal mutattak be ügyes gyakorlatokat. – A szabadgyakorlatok után következtek a gyakorlatok szereken. Ezek után súlydobás, majd kötélhúzás következett, amely derült hangulatot idézett elő a közönség körében.

A szertornázásban, súlydobásban és futásban a következő intézetek tanulói nyertek díjakat: A nagyenyedi kollégium 12 díjat, a székelyudvarhelyi m. kir. áll. főreáliskola 6 díjat, a kolozsvári kereskedelmi akadémia 6 díjat, a temesvári m. kir. áll. főreáliskola 5 díjat, az aradi áll. főreáliskola 5 díjat.

A verseny után a győzők és legyőzöttek közötti szoros barátság lépten-nyomon kifejezést nyert a különböző intézetek tanulói között. A nagyszámú közönség szeretettel nézte őket és hálát érzett kincses Kolozsvár igaz magyar lakossága iránt, amely keblére fogadta az ifjakat s magyaros vendégszeretettel tette kellemessé minden percüket. – Ovációban részesült Albert Károly kolozsvári tanár is, aki az egész versenyt rendezte.

Egy tanév rendezvényeihez tartozott egy iskola év végi tornaünnepélye. Ezek az ünnepélyek nagy sikert jelentettek a fiatal diákok számára, hiszen az ötödik osztályosoktól a végzősökig bármely, a testnevelés terén buzgó aktivitást kifejtő diák részt vehetett a megfelelő korosztály versenyein. A Kolozsvári Református Kollégium 1902-es évkönyve részletesen bemutatta az illető tanév tornaünnepélyének eseményeit: az ifjuság részéről, a testgyakorlatok iránti kedv felköltése, évi működésének, haladásának felmutatása céljából torna-ünnepélyt is rendez. Ez idei ünnepélyét jun. 7-én d. u. 4-től kezdve rendezte a következő műsorral:

1.Felvonulás.

2.Szabad gyakorlatok buzogányokkal.

3.Csapattornázás:
a)nyújtón,
b)korláton,
c)lovon.
4.Kötélhúzási verseny nekifutással.

5.Versenyek
a)nyújtón,
b)magasugrásból,
c)korláton,
d)súlydobásból,
e)hosszúugrásból.

6.Füles labdaverseny.

Az egyes versenynemekben kitűnt és az egész éven át szorgalmas és törekvő ifjakat a tanári kar érmekkel jutalmazta és pedig a 4 első győztesnek ezüst, a következő 6-nak bronz érmeket adott.

A kolozsvári iskolák évkönyvei évről évre bemutatták a sport terén kiemelkedő eredményeket elérő diákjaik névsorát és eredményeit. Ezek az évkönyvek értékes sporttörténeti információkat tartalmaznak. A Piarista Gimnázium 1898–1899-es évkönyvébe a tornavizsgák és versenyek győzteseinek neve mellett megtaláljuk a korabeli versenyszámokat, illetve az elért eredményeket is. Íme, néhány versenyszám, amelyet a piarista diákok űztek, több mint száz évvel ezelőtt: korong (diszkosz) vetés, súlyemelés 35 kg-os vasrúddal a földről fej felé két kézzel, rúdugrás, 200 m-es akadályfutás, vívás, ökölvívás, szertorna, birkózás, gerelyhajítás, rohamugrás távolba (távolugrás), kerékpározás, korcsolyázás, különböző sprintek stb.

Jogosan tehetjük fel a kérdést: hogyan lehetett a sport ennyi ágával foglalkozni, hogyan volt száz évvel ezelőtt egy tornatanítónak ideje mindezt megtanítani a diákoknak, versenyeket szervezni számukra ennyi próbával. Talán azért, mert az oktatási intézmények mellett a város vezetése, az egyesületek vezetői, versenyszervezői mind hozzájárultak, hogy az ifjúság kedvére mozoghasson, sportolhasson. Talán a tornatanítók is más szemszögből közelítették meg a tornaórákat. Szomorú, hogy ma már a legtöbb iskolában a sport háttérbe szorul, illetve a diákság egy kisebb része űzi csak komolyan.

A kolozsvári sporttelep 1911-es felavatása után két rangos iskolaközi versenyt rendeztek a diákság számára. A verseny kezdetekor az egyes iskolák csapatai egyéni mezbe öltözve végigvonultak a pályán a nézők előtt, az előtornász vitte a csapat zászlóját az élen. Ezután megkezdődtek a különböző versenyek. Meg kell jegyeznünk, hogy ekkor még a torna és az atlétika nem volt külön sportág, ezért ezeken a versenyeken a kötélmászás, rúdmászás mellett a különböző futásokban, váltó – valamint a magasugrásban is bajnokokat avattak. A versenyek, labdajátékok vetélkedővel fejeződtek be. Egy iskolának a résztvevő csapatát főversenycsapatnak hívták.

Dr. Szabó Dénes, a kolozsvári egyetem szülész professzora a sport elkötelezett barátja volt. Ő javasolta és alapította az első vándordíjat: az iskolaközi versenyek összetett eredménye alapján a legtöbb pontot gyűjtő iskola főversenycsapata átvehette az általa adományozott selyemzászlót. A vándordíjhoz azt a kikötést tette, hogy az az iskola, amely háromszor egymás után, vagy megszakítással ötször elnyeri a zászlót, az végleg megőrizheti azt. E vándordíj mellett a kisebb osztályosok számára ezüstserleget is adományozott vándordíjként a sportszerető tanár. Sajnos, az első világháború megszakította a versenyeket, s az első világháború után több évig tilos volt sportversenyeket szervezni a magyar iskolák számára.

Az 1913-ban, illetve 1914-ben rendezett versenyekről fennmaradt egy feljegyzés: 1913 június 1-én az unitárius, református, katolikus, tanítóképző, felsőkereskedelmi és polgári fiú-iskola száz tanulója közös tornaversenyén kollégiumunk [az Unitárius Kollégium; a szerző megj.] növendékei első díjat nyertek. Egyéniben a legjobb tornász Horváth József volt. A tornaversenyeken szabadgyakorlatok – szerrel és szer nélkül, atlétikai számok – futás, ugrás, dobás, és vívás szerepeltek. Eredmény: Unitárius Kollégium 121 pont, Református Kollégium 114 pont.

1914. május 17-én volt a második nagyszabású tornaverseny, 1600 tanuló részvételével. A selyemzászlót ismét iskolánk tanulói nyerték 134 ponttal, a Református Kollégium 117 pontjával szemben. Az ezüst serleget szintén az unitáriusok alsó tagozata nyerte 65 ponttal a Polgári Fiú-iskola 24 pontjával szemben.

Fülöp Sándor egykori atléta, egyetemi tanár egyik visszaemlékezésében olvashatjuk: Vizsgákon a tanulók adnak számot tudásukról. Kivétel a „tornavizsga". Ott a testnevelő tanár „vizsgázik". Munkájának eredményeit növendékei mutatják be. Oktatói-nevelői tevékenysége során ő látja meg a tanítványaiban lappangó tehetséget, ő válogatja ki és csiszolja őket látványos teljesítőképességre. Élsportolóink jórészt a középiskolai tornavizsgák fölfedezettjei.

Marad talán a remény, hogy az iskolaközi versenyek hagyománya nem hal ki városunkban, hogy középiskoláinkból ismét kiemelkedő élsportolók öregbítik majd a kolozsvári magyar sport hírnevét.

Középiskolai tanár felkészít matematikából és informatikából pótvizsgára, pótérettségire. Telefon. 0746-089032, 581509. (0016)

Bútorozatlan kiadó kétszobás lakást vagy garzont keresek 9 éves fiammal, a központhoz közel, elérhető áron. Telefon: 590-485, 591-808. (0005)

A római sportbíróság első fokon bűnösnek találta mérkőzések eredményének manipulálásában a Juventus, a Fiorentina, a Lazio és az AC Milan labdarúgócsapatát.

A Juventus, a Fiorentina és a Lazio együttesét a másodosztályba sorolták vissza, ráadásul a Juventust megfosztották az utóbbi két bajnoki címétől, és a következő idényt 30 pont levonással kell kezdenie. A Fiorentina – Adrian Mutu és Bogdan Lobonţ gárdája – 12, a Lazio 7 pont mínusszal indul a Serie B-ben. A Milantól 44 pontot levontak a 2005– 2006-os évadbeli teljesítményéből, ám így is maradhat az élvonalban, viszont nem vehet részt a Bajnokok Ligája 2006/07-es kiírásában. A milánóiak továbbá 15 pont mínusszal kezdik a következő szezont.

A három Serie-B ligába sorolt gárda helyett az előző idényben kiesett Messina, Lecce és Treviso maradhat az élvonalban, de az európai kupákban induló olasz gárdák névsora is megváltozott. Az Inter egyből a BL-csoportkörében kapcsolódna be a legrangosabb kupasorozat küzdelmeibe, akárcsak Cristian Chivu csapata, az AS Róma. A Chievo és a Palermó az UEFA-kupa helyett a BL-selejtezőkben érdekelt, az UEFA-kupában pedig az ítélet előtt a tabellán a 10–12. helyet elfoglaló Livorno, AC Párma és Empoli indulhat. Mindez azonban még nem végleges, hiszen a botrányba keveredett csapatok 5 napon belül fellebbezhetnek, ami várhatóan be is következik, hiszen valamennyien erősen tiltakoznak a szigorú ítélet ellen. Az UEFA csak arra figyelmeztette őket, hogy az ítéletet ne fellebbezzék meg civil bíróságokon.

A római sportbíróság különben nemcsak a klubok ellen hozott szankciókat, hanem a klubok elnökei és ügyvezetői ellen is: többségüket 3–5 évre tiltották el mindennemű, a labdarúgással kapcsolatos munkától. Az Olasz Labdarúgó Szövetség (FIGC) lemondott elnöke, Franco Carraro is négy és fél év, Innocenzo Mazzini FIGC-alelnök pedig öt év eltiltást kapott. A játékvezetői testület elnöke, Tullio Lanese, valamint munkatársa, Pierluigi Pairetto egyaránt két és fél évig nem vállalhat munkát a sportágban. Massimo De Santis FIFA-bíró négy és fél évig, Paolo Dondarini három és fél évig, Gianluca Paparesta pedig három hónapig nem vezethet mérkőzést, míg három bírót, Pasquale Rodomontit, Paolo Bertinit és Domenico Messinát a bíróság nem találta bűnösnek.

Nem mellékes megjegyezni, hogy a pénteki ítéletek összesen 30 válogatott labdarúgót érintenek: világbajnokok és világsztárok egész sora nem léphet pályára a következő szezonban az európai kupaporondon, illetve kényszerül a másodosztályban játszani, amennyiben marad jelenlegi együttesénél. De vélhetően sokan megragadják az első alkalmat a távozásra...

Mint emlékezetes, a botrány május 5-én robbant ki. A kulcsfigura Luciano Moggi, a Juventus akkori elnöke volt, akit azzal vádoltak, hogy a 2004–2005-ös szezonban játékvezetők segítségével manipulálta a csapat mérkőzéseinek eredményét, fenyegetéssel próbált futballistákat arra rávenni, hogy a klubhoz szerződjenek, továbbá nyomást gyakorolt Marcello Lippi szövetségi kapitányra a válogatott keretek kialakításakor. Később több csapat és személy csalására fény derült. Moggi azzal védekezett a bíró-delegálások manipulálását illetően, hogy a Juventusnak nincs szüksége segítségre, csak arra, hogy mások miatt ne kerüljön hátrányba, s ő ezt próbálta elérni.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) fegyelmi bizottsága pénteken meghallgatta az olasz Marco Materazzit a Zidane-fejes ügyében, de részletek nem kerültek nyilvánosságra. A világbajnok olasz válogatott klasszisát eredetileg jövő csütörtökre idézték be, de Materazzi azt kérte a testülettől, hozzák előre a meghallgatás időpontját, hogy emiatt ne kelljen megszakítania a szabadságát. Zidane csütörtökön számolhat be a történtekről. Andreas Herren, a FIFA szóvivője szerint július 20-án várható ítélet a nagy vihart kavart súlyos sportszerűtlenséggel kapcsolatban. Az ügyben különben már Jacques Chirac francia államfő is nyilatkozott: „Zidane reakciója egyszerűen elfogadhatatlan. Egy olyan virtuóz, mint ő, nem tehet ilyet, semmilyen körülmények között."

Könnyed győzelmet aratott a Kolozsvári CFR-Ecomax a három válogatott játékost is kezdőcsapatában tudó osztrák Pasching SV ellenében. A győzelem annál értékesebb, hogy a „házigazdák" – hiszen a barátságos mérkőzésre az ausztriai edzőtáborozás keretében került sor – kétszer is vezettek. Gólszerzők: Semedo (9. perc), Oliveira (32.), Anca (45., 11-esből), Tilincă (51.), illetve Mayrleb 2 (2., 15.).

A hétszeres világbajnok Michael Schumacher újabb rajt-cél győzelmet aratott, ezúttal a Francia Nagydíjon, s újabb két pontot faragott le a világbajnoki pontversenyben éllovas spanyol Fernando Alonsóval szemben, mintegy tanúsítva, hogy a világbajnokság még nincs lefutva. Persze, a dolgok sokkal jobban is alakulhattak volna a német sztárpilótának, amennyiben csapattársának, a brazil Felipe Massának sikerült volna végig tartania a frontot Alonsó előtt – ez esetben a „prímás" kettő helyett négy pontot is ledolgozhatott volna...

A Ferrari szempontjából jól indult a futam, hiszen két pilótája az első sorból rajtolhatott. Igaz, rögtön a nyomukban volt a „házigazda" Re-nault címvédője, de a harmadik rajtkockából induló pilóta lendületét ügyesen semlegesítették: Massa előbb bevágott elé, beszorította Schumi mögé, majd úgy helyezkedett, hogy a rivális előzési kísérleteinek ellenére megtartotta második helyét, miközben Schumacher máris elhúzott az élen. Mögöttük különösebb gond – és helycserék nélkül – rajtolt el a mezőny, Alonso mögött a két Toyotás, az olasz Jarno Trulli és a német Ralf Schumacher, aztán pedig a finn Kimi Räikkönen (McLaren), az olasz Giancarlo Fisichella (Renault) és az ausztrál Mark Webber (Willimas) autózott, s közülük mindössze ez utóbbi nyert egy helyet a rajt során.

A sorrend az első kerékcserék alkalmával sem változott sokat, egyetlen említésre méltó dolog, hogy Ralf Schumacher autójának egyik abroncsával mintegy 17 másodpercet pepecseltek a mérnökök, így a német pilóta visszaesett a 7. helyre. A Toyotának ezt követően sem sikerült túl fényesre a verseny: Räikkönen nemsokára szép előzéssel elment Trulli mellett, hogy aztán pár körrel később az olasz pilóta technikai okok miatt feladja a versenyt. A két-kerékcserés taktikának köszönhetően azonban – szemben a többség három boxutcai látogatásával – a kisebbik Schumi végül mégiscsak visszakerült Räikkönen elé, és a negyedik helyen zárt.

Ugyanez a fegyver – eggyel kevesebb kerékcsere – volt az egyetlen Alonso tarsolyában is a Ferrarik ellenében, és élt is vele. De ez is csak annyira volt elég, hogy beékelődjön közéjük: Schumacher már túl nagy falat volt számára.

A célban a sorrend nem sokban különbözött a rajtsorrendtől, illetve az első körben kialakulttól: Trullinak, és az autóját tönkretevő Webbernek köszönhetően az F1-től búcsút mondó kolumbiai Juan Pablo Montoya helyét átvett spanyol Pedro de la Rosa (McLaren) és a német Nick Heidfeld (BMW) is pontokban végezhetett, M. Schumacher, Alonso, Massa, R. Schumacher, Räikkönen és Fisichella mögött. Schumi pályafutása 88. futamgyőzelmét aratta, és újabb kategóriában döntött rekordot: ő lett az első pilóta, aki nyolcszor megnyerte ugyanazt a – jelen esetben francia – nagydíjat.

A pontversenyek állása: pilóták: 1. Alonso 96 pont, 2. M. Schumacher 79, 3. Fisichella 46; csapatok: 1. Renault 142, 2. Ferrari 121, 3. McLaren 71. Következik a Német Nagydíj 30-án.

Vörös Zsuzsanna aranyérmet szerzett a budakalászi öttusa Európa-bajnokság hagyományos versenyében, ezzel a 2000-ben, Székesfehérváron aratott sikere után másodszor állhatott egyéniben a dobogó tetejére kontinensviadalon.

Máthé Vivien huszadik, Füri Csilla huszonnyolcadik lett. Csapatban a britek győztek a fehéroroszokat és az olaszokat megelőzve. A Vörös, Máthé, valamint a selejtezőben kiesett Szatmári Adrienn alkotta hazai együttes a hatodik helyen végzett.

Vörös remekül építette fel versenyét, a lövészet után hetedik, a vívást követően ötödik, az úszás befejeztével harmadik, a lovaglás zárultával pedig már első volt. A 3000 méteres futásnak így elsőként vágott neki, a brit Mhairi Spence 5, a sokáig vezető orosz Tatyjana Muratova 15, a szám specialistája, a hatodikként rajtoló fehérorosz Anasztaszija Szamuszevics pedig 38 másodperccel követte őt. Az olimpiai aranyérmes, egyéniben háromszoros világelső magyar öttusázó az első ezer métert egyedül futotta le, majd a második körre beállt Spence mögé. Két kilométer elteltével Vörös ismét egyedül állt az élen, de szükség is volt rá, hogy fokozza a tempót, Szamuszevics ugyanis az utolsó 1000 méter kezdete előtt már csak kilenc-tíz másodpercre volt tőle. A különbség a hátralévő távon fokozatosan csökkent, s a célba érkezésnél már csak pár centi volt – de a szalagot Vörös szakította át.

Lapzártakor: a férfiaknál az utolsó, lapzárta után sorra kerülő versenyszám előtt újabb magyar aranyak körvonalazódtak: csapatban Magyarország 500 ponttal vezetett, Balogh Gábor pedig szintén az élről rajtolthatott futásban.

Kedvezően alakult a németországi világbajnoki csoportsorsolás a magyar férfi kézilabda-válogatott számára: Skaliczki László szövetségi kapitány együttese Dániával, Norvégiával és Angolával játszik az első körben. Az olimpiai negyedik gárda csoportellenfelei közül a dánok a legerősebbek, akik az idei Eb-bronzérmesei. A norvégok szintén az északi európai stílust képviselik, és az elmúlt időszakban kétszer is a magyarokat ejtették ki fontos világverseny kvalifikációjában. Az angolai válogatott egyre jobb, de nem képvisel komoly játékerőt.

Az ág már lényegesen nehezebb, hiszen itt szerepel az olimpiai bajnok, a vb-második, Eb-negyedik horvát, az ötkarikás bronzérmes, Eb-hatodik orosz, valamint a címvédő spanyol válogatott is.

A január 19. és február 4. közötti világbajnokság aranyérmese olimpiai kvótát szerez, míg az előkelő helyezettek ötkarikás selejtező tornának adhatnak otthont.

Románia csapata nem kvalifikálta magát a vb-re.

Sikeres szökés után az ukrán Jaroszlav Popovics nyerte a Tour de France országúti kerékpáros körverseny pénteki, 12. szakaszát, ami azonban még nem befolyásolta az összetett verseny állását. Szombaton viszont már éllovasváltás történt, az idei kiírás leghosszabb szakaszát ugyanis a német Jens Voigt nyerte rendkívül izgalmas befutót követően, alig néhány méterrel megelőzve a spanyol Oscar Pereiro Siót, aki ezzel összetettben átvette a vezetést, mivel az addigi éllovas amerikai Floyd Landis csupán félórás hátránnyal ért célba.

A pénteki szakasz elején különben feladta a körversenyt az olasz Paolo Savoldelli, a tavalyi Giro d’Italia körverseny győztese. Döntésébe valószínűleg belejátszott, hogy a csütörtöki szakasz során egy néző fejen ütötte és felszakadt fejbőrét az orvosoknak kellett összevarrniuk.

Az összetett állása a szombati versenynap után: 1. Oscar Pereiro Sio 59:50:34 óra, 2. Floyd Landis (amerikai, Phonak) 1:29 perc hátrány, 3. Cyril Dessel (francia, AG2R-Prevoyance) 1:37 p h.

Lapzártakor: a 14., Montélimar–Gap közötti 180,5 km-es szakaszt a francia Pierrick Fedrigo nyerte, összetettben nem változott az állás.

A Süddeutsche Zeitung című lap értesülései szerint a spanyol hatóságok lefoglaltak egy füzetet, melyből egyértelműen kiderül, hogy a német Jan Ullrich milyen doppingszereket használt Eufemiano Fuentes orvos útmutatásai alapján a tavalyi Tour de France francia kerékpáros körverseny első hetében.

Fuentes az első napra a HM nevű hormonkészítményt, a másodikra az I-3 nevű inzulint, a TGN hormont és kortikoidot „írt fel". A harmadik napon a TGN mellett PCH nevű készítményt, a negyediken több hormon keverékét, a HMG-t kellett Ullrichnak a szervezetébe juttatni, az ötödik napon semmit sem vett be, a hatodikon ismét következett az I-3, majd a hét utolsó napján az 1997-ben Tour de France-győztes sportoló korábban levett vérét juttatták vissza a szervezetébe.

A Tour szombati befutója után Christian Frommert, a T-Mobile szóvivője bejelentette: a csapat felbontja szerződését Jan Ullrichhal, amennyiben a német klasszis nem nyilatkozik az ellene felhozott doppingvádakról és nem tisztázza magát.