Itt még csak Godot-ra vártak: Nemes Levente, Pálffy Tibor, Váta Loránd, Péter Hilda
(Páll-Gecse Ákos felvétele)

Godot-ra ugyan hiába várakozott Kisvárdán a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatának négy színésze, Pálffy Tibor, Váta Loránd, Nemes Levente és Péter Hilda, a többünk által megsaccolt legfontosabb kitüntetésre, az Oktatási és Kulturális Minisztérium díjára azonban nem: a szakmai zsűri ugyanis a Tompa Gábor által rendezett Beckett Godot-ra várva című produkciónak ítélte oda a Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiváljának fődíját. A Hegedűs D. Géza színművész által elnökölt zsűri, amelynek további tagjai: Margittai Ági színművésznő, Faragó Zsuzsa dramaturg, Nánay Isván színházkritikus, Khell Csörsz díszlettervező, az Illyés Közalapítvány díját megosztotta két, ugyancsak nagyszerű előadás, a Szabadkai Népszínház Magyar Tagozatának Záróra, valamint a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémiai Műhely Valahol Szecsuánban című produkciói között, előbbi Mezei Zoltán, utóbbi pedig Barabás Olga rendezésében került színre.

A díjkiosztó ünnepség után a sepsiszentgyörgyi színház Csárdáskirálynő című előadásával zárult a június 22-e óta tartó színházi marathon, a Határon Túli Magyar Színházak XVIII. Fesztiválja. A Keresztes Attila által rendezett produkció megérdemelten aratott óriási sikert, különleges rendezői ötleteiért és a színpadon tapasztalt hiteles, őszinte színészi játékokért. A díjkiosztást, valamint a záró előadást megelőzően beszédek hangzottak el. A külügyminisztérium képviseletében felszólalt Szerencsés János, aki nem túl szerencsés megszólalásában számos bakit követett el, majd dr. Nagy Szilárd, Kisvárda alpolgármestere következett. Hangsúlyozta: a kultúra az emberek közötti kapcsolatok központi eleme, ez a fesztivál pedig a kisvárdaiak legnagyobb ünnepe és büszkesége. – Tizennyolcadik életévét betöltve, érettségi bizonyítványt kapott immár, a huszadik születésnapját pedig új, minden igényt kielégítő színházi épületben szeretnénk ünnepelni – hangzott az ígéret, amelynek beteljesedésére minden részt vevő színház régóta vár.

– A programban szereplő 14 színházi közösség, és három színészképző iskola produkcióit látva, talán a legfontosabb tapasztalat, hogy egy generációváltás folyamatának lehettünk tanúi. Rácsodálkozhattunk a színházcsinálók fiatal nemzedékének útkereső szenvedélyére, kísérletező törekvéseire, drámai szövegeket újraértelmező kedvére – összegezte a zsűri tapasztalatait Hegedűs D. Géza, a bíráló bizottság elnöke. Véleménye szerint ez a korosztály sikerrel kerüli el a provincializmus csapdáit, és saját, összetéveszthetetlen hangjára találva saját problémáiról szól, úgy, hogy mindenki értse és megértse, a mi közösségünk éppúgy, mint bárki emberfia a világon.

Két életműdíjat is átnyújtottak idén: az Oktatási és Kulturális Minisztérium Életmű-díjat adományozott Ábrahám Irén színművésznőnek, az Újvidéki Magyar Színház tagjának és Csíky Ibolya színművésznőnek.

További díjazottak: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye díját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által bemutatott Cseresznyéskert című előadás kapta.

Kisvárda város díját megosztva Andreea Vulpe rendező és Iuliana Vîlsan díszlet- és jelmeztervező kapta a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által bemutatott Cseresznyéskert című előadásának létrehozásában nyújtott példaértékű művészi együttműködésükért, és az előremutató színpadi világ megalkotásáért.

Legígéretesebb fiatal színész számára alapított Teplánszky Kati-díj: Veress Albert, a fesztiválon látott teljesítményei alapján.

Kisvárda város közönségdíja: az Újvidéki Színház Pogánytánc című előadásáért.

Dr. Oláh Albert Kisvárda város polgármesterének díja: Barabás Olga a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia Valahol Szecsuánban című előadása újszemléletű szövegkönyvének megalkotásáért.

Dr. Nagy Szilárd, Kisvárda város alpolgármesterének díját Trill Zsolt, a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház tagja kapta a Három nővérben nyújtott átütő erejű és árnyalt Szoljoníj-alakításáért.

A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza díja: B. Fülöp Erzsébet alakításaiért, különös tekintettel a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémiai Műhely Valahol Szecsuánban kettős szerepének megformálásáért.

A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza díja: Tompa Klára, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Cseresznyéskert Ranyevszkaja és a Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémiai Műhely Valahol Szecsuánban Sin asszony szerepében nyújtott alakításáért.

A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza díját Faragó Edit az Újvidéki Magyar Színház Pogánytánc című előadásának Maggie szerepében nyújtott alakításáért kapta.

A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza díját Elor Emina az Újvidéki Magyar Színház Pogánytánc című előadásának Chris szerepében nyújtott alakításáért nyerte el.

A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza díját Bakos Árpádnak nyújtották át, a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának Szulamit című előadásához készített, eredeti hangzásvilágú zenéért.

A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza díját Nagy Orbán a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata által bemutatott A Senák című előadásban nyújtott ígéretes teljesítményéért nyerte el.

A Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza díját Szalma Hajnalka a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Anna Karenina pályaudvar című előadásában nyújtott költőien groteszk epizódalakításáért kapta.

A Kisvárdai Lapok szerkesztősége által alapított díjat B. Fülöp Erzsébet, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja kapta.

– Olyan kisebbségi törvény kell nekünk, amely az eddigiekben megteremtett egyéni jogok területéről átlép a kollektív jogok területére. Vagyis döntéshozatali jogokat kell adni a kisebbségi képviseleteknek. Itt van köztünk a koalíción belüli ütközés, a vita. Enélkül a kisebbségi törvény másodfőzete lenne mindannak, amit eddig már megteremtettünk – jelentette ki Markó Béla az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati ülésén.

A marosvásárhelyi Kultúrpalotában rendezett ülésen mintegy 150 RMDSZ-es polgármester, alpolgármester és más önkormányzati vezető is részt vett, mert a fórum napirendjén az RMDSZ önkormányzati tevékenységének elemzése is szerepelt.

Politikai tájékoztatójában Markó Béla rámutatott: szükséges az elemzés, mert két év telt el a helyhatósági választások óta, s számba kell venni eredményeket, teendőket. Leltárt kell készíteni egyben az RMDSZ-szervezetek munkájáról, de a parlamenti és kormányzati tevékenységről is, mert a kormányzati ciklus is a feléhez közelít, miközben Románia remélhetőleg néhány hónap múlva az Európai Unió (EU) tagja lesz. S meg kell vizsgálni, hogy az RMDSZ tudatosította-e eléggé, mit is jelent, hogy „Románia, Erdély, a magyar közösség hamarosan határok nélkül bent lesz az EU-ban, s együtt lesz sok más magyarral, Magyarországgal".

Nemzetállamok alkonya, kisebbségek hajnala
Helyzetelemzését a szövetségi elnök arra a gondolatra fűzte fel, hogy Európa jelenleg a nemzetállamok alkonyát éli. Miközben ugyanis a 19. század a nemzetállamok létrejöttének „hatalmas, euforikus lendületében" telt el, a 20. század a korábban létrejött nemzetállamok „hatalmas kártételének" a jegyében zajlott, s „két világháború, totalitárius rezsimek, szélsőséges ideológiák, elnyomott kisebbségek, elfojtott régiók, visszaszorított, néhol felszámolt etnikumok" jellemezték.

– A nemzetállamok alkonyát éljük ma Európában. Európa átrendeződött. Nem olyan EU-ba fog bekerülni Románia, amely egyszer s mindenkorra meghatározta a maga kereteit, szabályrendszerét, államok, közösségek egymáshoz való viszonyát, hanem olyanba, amely mozog, és amelynek jövőbeli sorsa attól is függ, hogy mi mit gondolunk majd az elkövetkező időszakban az EU-ról – mondta.

Hangsúlyozta: láthattuk, mi történik Katalóniában, Montenegróban, Koszovóban, más régiókban, hogyan körvonalazzák saját sorsukat, jövőjüket nemzetek, államok. De ez a tendencia összességében mégis a nemzetállamok alkonyát mutatja. Ennek ellenére, óriási vehemenciával lángol fel továbbra is a nacionalizmus, az idegengyűlölet. Mert vannak erők, amelyek fékeznék, visszafognák azt a folyamatot, amely a nemzetállamok szempontjából alkony ugyan, de „a régiók, etnikumok, közösségek, kisebbségek és egyes nemzetek szempontjából mindenképpen hajnal". – Föllélegzés lehet egy jól értelmezett, jól kialakított, jó szabályok szerint működő EU. De ez a jövőben fog eldőlni – tette hozzá.

Markó leszögezte: Romániában ma is élesen ütközik e két szemlélet, még a kormánykoalícióban is. Az RMDSZ-nek ma is naponta szembe kell néznie a nacionalizmus visszaütési próbálkozásaival. Példaként említette: egyetlen szenátor szavazatán múlott a minap, hogy a módosított közigazgatási törvényből nem törölték a húszszázalékos küszöbű anyanyelv-használati jogot. – Igaz, hogy a módosított 215. számú Törvény jobb lett, mint az eredeti, de a visszalépés árnyéka ott lebegett. Ez arra figyelmeztetett, hogy Romániában még ma sem visszafordíthatatlan mindaz, amit az etnikumközi viszonyokban elértünk, még ma is könnyen semmissé tehető az, amit mi közösen az elmúlt 15 esztendőben kialakítottunk – mutatott rá. Hozzátette: téved az, aki azt hiszi, hogy „szabott mederben haladunk előre", s úgy érzi, nincs már ok, indok a szolidaritásra, pedig azt újból és újból fel kell mutatni.

Az RMDSZ nem zsarolható
A kormánykoalíció ugyanis halad az EU felé, de a nacionalizmus visszaszorítása, s az emberi és kisebbségi jogok tekintetében sok kívánnivalót hagy maga után. Az RMDSZ majdnem másfél éve kínlódik sikertelenül annak a kisebbségi törvénytervezetnek az elfogadtatásával, amely a kisebbségek számára a kulturális autonómiának nem is az elszigetelő, hanem az együttműködő, participatív formáját tenné végre lehetővé. Az RMDSZ-t ezzel a jogszabállyal saját koalíciós partnerei folyamatosan zsarolják.

– Üzenem koalíciós partnereinknek, hogy mi sem kisebbségi törvénnyel, sem más célkitűzésekkel zsarolhatók nem vagyunk. A kisebbségi törvény elfogadása, a nacionalizmus mértékének visszaszorítása, az emberi és a kisebbségi jogok megfelelő érvényesítése nem az RMDSZ egyoldalú céljai, hanem közös érdek: az ország, a többség és a kisebbségben lévő közösségek közös érdeke – mondotta.

Markó szerint az eltelt másfél évben sok mindent sikerült teljesíteni a koalícióban, de ha a koalíció érvényesíteni tudná saját érdekeit, többet lehetett volna elérni. A koalíció energiáját az egymás elleni politikai küzdelem köti le. Az elnök részletesen, példákkal illusztrált módon fejtette ki, hogy az RMDSZ a koalícióban senkinek nem a csatlósa. – Mi a saját magyar közösségünk érdekei mellett állunk, mert meggyőződésünk, hogy a közösségünk érdekei alapvetően egybeesnek Románia érdekével. Amikor véleményt mondunk akár Irak, akár decentralizáció, akár más kérdésekben, akkor Románia érdekében is szólunk, és természetesen azok érdekében, akiknek a képviseletét a román parlamentben vállaltuk – hangsúlyozta.

Úgy vélte, nem lehet olyan koalícióban hatékonyan dolgozni, amelyben politikai küzdelem tárgyává tesznek minden jelentős kérdést. Még a Legfelső Védelmi Tanács (LVT) döntéseit is politikai döntéseknek lehet értelmezni. Megjegyezte: egyébként az LVT-ben egyetlen RMDSZ-es sincs... Figyelmeztette az RMDSZ koalíciós partnereit, az államfőt, a miniszterelnököt, hogy alapvető kérdésekben a pártszempontokat tegyék félre. Kifejtette, hogy e vitákban az RMDSZ a jövőben sem lesz senkinek a kliense-csatlósa, mert ezekből semmi más nem kerekedik ki, mint nagyotmondás, populizmus.

Azt üzente a koalíciós partnereknek, hogy az RMDSZ nem 7,5 százalékos balkáni pártocska Romániában, hanem erős, nagy, Románia néhány régiójában többségben lévő, 1,5 milliós magyar közösség képviselője, amely ekképpen viselkedett eddig is, s ennek tudatában viselkedik majd a jövőben is, kormányban és parlamentben egyaránt. Az RMDSZ-nek érdeke a koalíció munkájának javítása, a kormány munkájának hatékonnyá tétele, ezért 2007. január 1. után újra kell gondolni a koalíciót, a kormányt és annak programját. Az RMDSZ nem ettől, hanem a viszálytól fél.

Kormányzati mérlegkészítés
Emlékeztetett arra, hogy az RMDSZ olyan célok érdekében szövetkezett a koalícióban, mint az EU-integráció, a demokrácia és a jogállam kiteljesítése, Erdély felemelése, az infrastruktúra fejlesztése, illetve a magyar önazonosság kiteljesítéséhez szükséges keretek további bővítése. Kijelentette: az integráció terén a kormány jól teljesített, a többi téren azonban nem.

Az RMDSZ ellenzi azt, hogy mindenkit lehallgassanak, hogy rendőrállami intézkedésekkel korlátozzák az emberi jogokat, hogy a titkosszolgálatok hatáskörét bővítsék. Egyetért azzal, hogy a szekuritátés múltat fel kell tárni, de azt nem lehet sajtócsemege, manipuláció vagy politikai bosszú tárgyává tenni. A feltárás a magyarság számára is fontos, mert a közösségnek tudnia kell, hogy kik vezetik, s hogy azok zsarolhatók-e avagy függetlenül, szabadon, megfélemlítés nélkül dönthetnek a közösség érdekében.

Az infrastruktúra terén már történt előrelépés, elégséges osztályzatot kaphat ez a terület. Példa rá a Bucsin-tetőn átvezető út, amely a környéken a turizmust fellendítette. Ez lesz majd az erdélyi autópálya hatása is. A magyar önazonosság dolgában azonban csak kisebb dolgokat sikerült tenni: kétnyelvű feliratok, posta, vasútállomás, újabb lépések az oktatásban (a nyáron például kormányrendelettel oldanák meg, hogy a magyar tanítók több fizetést kapjanak, mert több órát tanítanak, mint román kollégáik), de a kisebbségi törvényt nem sikerült elfogadtatni.

A vajdasági és a felvidéki magyar erők kiszorulása a kormányzatból és az RMDSZ-re mért ütések olyan folyamat részei, amelyre oda kell figyelni, mondta Markó. Ugyanakkor úgy vélte, a ditrói népgyűlés paródia volt, ahol a szervezők „ezer éves kehelyből itták egymás ostobaságát". Ám Ditró csak azért volt a múlt paródiája a szövetségi elnök szerint, mert a magyarság és a székelység – minden elégedetlensége ellenére – bízik az RMDSZ politikájában, a párbeszédben, az együttműködésben, abban, hogy az RMDSZ a maga politikájával eredményesen képes előrevinni a magyar közösséget. Figyelmeztetett rá, hogy ha az RMDSZ nem lesz képes ezen az úton előrehaladni, „Ditró a jövő paródiájává" válhat. Markó bírálta a székely megyéket, amiért a hónapokkal ezelőtt elhatározott együttműködés részteleit nem alakították ki, s az azok valóra váltásához szükséges stratégiákat és programokat nem fogalmazták meg.

Legyen erős az ellenzék vagy sem?
A vitában felszólaló Frunda György SZKT-elnök arra biztatta az önkormányzatokat, hogy éljenek az adott jogokkal, használják az anyanyelvet, adják vissza a tulajdonokat. A román csapatok iraki kivonását racionális érdeknek nevezte. Követelte a magyarlakta vidékeken több magyar bíró és ügyész kinevezését (Maros megyében egyetlen magyar ügyész sincs), illetve közösségi rendőr alkalmazását. A közelgő RMDSZ-kongresszusra utalva, annak szükségességét szorgalmazta, hogy „az RMDSZ-en belül legyen erős ellenzék", jöjjenek be a szövetségbe azok is, „akik nem úgy látják a dolgokat, mint mi". Felvetette az SZKT, a Szövetségi Egyeztető Tanács és az Ügyvezető Elnökség szerepének átgondolását.

Kónya-Hamar Sándor kolozsvári képviselő úgy vélte, hogy „a koalíciót az veti szét, aki annak idején létrehozta". A harcnak az is tétje, hogy Románia parlamenti avagy elnöki demokráciává válik. Hiányolta, hogy a szövetségi elnök nem elemezte az anyaország és az erdélyi magyarság viszonyának alakulását.

Kelemen Attila marosvásárhelyi és Lakatos Péter nagyváradi képviselő az önkormányzati és a kormányzati munka jobb összehangolását, az érdekegyeztetést hozta fel.

Eckstein-Kovács Péter kolozsvári képviselő kifejtette: érték az, ahogyan az RMDSZ megőrizte önállóságát a koalícióban. Közölte: egyetért Frunda véleményével az iraki kivonulást illetően. Nehezményezte, hogy a szövetségi vezetők az ellenzéket ellenségnek tekintik, miközben csupán arról van szó, hogy vannak, akik egyetértnek, s vannak, akik nem értenek egyet a jelenlegi vezetőkkel. – Felülről akarnak ellenzéket létrehozni az SZKT-n és az RMDSZ-en belül – mondta. Felhozta Sógor Csaba szenátor esetét, akit a szövetség vissza készül hívni az Interparlamentáris Unióból amiatt, mert elment Ditróba. Egyetértett azzal, hogy Ditró paródia volt, de úgy vélte, hogy ott mégiscsak „nem argonauták, hanem magyar emberek" voltak jelen, akikért meg kell próbálni tenni valamit. Megoldáskeresést szorgalmazott avégett is, hogy az RMDSZ elkerülje a vajdasági, illetve a felvidéki magyar pártok sorsát.

Konkrét önkormányzati, kormányzati és választási kérdéseket elemzett beszédében Bunta Levente csíkszeredai és Winkler Gyula dévai képviselő, Borboly Csaba csíkszeredai képviselő pedig a szervezeti építés lankadását kifogásolta. Toró T. Tibor temesvári képviselő szerint a kisebbségi törvény elfogadása megfeneklett, egy évvel kitolódott már az elfogadása, s a szövetség vezetősége a kulturális autonómiát valami mással próbálja kiváltani. Ha ez bekövetkezne, vissza kell fordulni a közösséghez, a közvetlen demokrácia eszközeihez. Azt ajánlotta, hogy az RMDSZ karolja fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács autonómia-kerekasztal összehívására tett javaslatát. Sógor Csaba csíkszeredai képviselő a külső és a belső ellenzékkel való párbeszédet hiányolta, viszály helyett a vitát ajánlotta, s azt szorgalmazta, hogy az RMDSZ maradjon meg szövetségnek, s ne váljon mozgalommá.

Puskás Bálint, Lakatos András, Szabó Ödön, Bíró Rozália, Csegzi István, Szabó Károly és Antal István is aktuálpolitikai kérdéseket tettek szóvá. Kerekes Károly kijelentette: a kormány néha úgy működik, mint az óvoda, egyeseknek nem tetszik, ha kollégáik mással is játszanak. Borbély László marosvásárhelyi képviselő konkrét példákkal érzékeltette, hogy az RMDSZ erős, és meg tudja védeni a választóit, a magyarságot. Kifogásolta a nemzetállami körülmények továbbélését, amelyeknek köszönhetően a magyarság képviselői a hadügyben, a külügyben, a belügyben nincsenek jelen. – A titkosszolgálatokban valószínűleg, hogy igen, csak nem tudunk róla – jegyezte meg a képviselők derültsége közepette.

Partneri viszony a magyar kormánnyal
Takács Csaba ügyvezető elnök az önállósággal kapcsolatos kérdésekre reflektált. Kifejtette: önállósága okán, kormánytól függetlenül, Budapesten sem szeretik maradéktalanul, de tisztelik. A szövetségnek nem az a fontos, hogy Bukarestben vagy Budapesten ki szereti, ki jutalmazza, avagy ki nehezményezi egyes álláspontjai miatt. A szövetség nem örvend a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszűnésének, inkább a hatékonyságát kellett volna növelni. Elismerte, hogy a HTMH alkalmassága megkérdőjelezhető a jelenlegi körülmények között. Megköszönte viszont az elvégzett munkát a HTMH valamennyi vezetőjének, munkatársának, akik az elmúlt 15 évben sokat dolgoztak a határon túli magyarságért.

Takács figyelmeztetett: jóhiszeműen kell viszonyulni a magyar kormány által javasolt változtatásokhoz, s meg kell próbálni az új struktúrákat is tartalommal feltölteni. – Be vagyunk avatva a határon túli magyarságot érintő átszervezéssel kapcsolatos kérdésekbe, továbbra is konzultációk folynak majd, s remélem, hogy a súlyunknak és eddigi következetes politikánknak megfelelően befolyásolni tudjuk majd azt, hogy mi lesz az elkövetkezőkben – szögezte le. Úgy vélte, az erdélyi magyarságnak alapvető érdeke, hogy partneri viszony alakuljon ki a mindenkori magyar kormánnyal és annak intézményvezetőivel. – Semmire nem megyünk, ha energiánkat vitákra, parttalan indulatokra fecséreljük – tette hozzá.

Az ügyvezető elnök a kongresszus előkészítéséről is beszámolt. Úgy vélte, az ellenzéktől nem a véleménykülönbség választja el, hanem a közös döntések alapján való munkában való közös részvétel időleges hiánya. Leszögezte: Verespatak ügyében a szakemberek letették az asztalra véleményüket, s az lesz az RMDSZ hivatalos álláspontja is.

Markó Béla is megerősítette ez utóbbi közlést. – Fontos az arany, de a környezet fontosabb – tette hozzá.

Az SZKT részletes vitát folytatott az önkormányzatok helyzetéről, eredményeikről és tennivalóikról. A vitában több polgármester és önkormányzati vezető szólalt fel. A fő kérdések a csatlakozás utáni európai alapokhoz történő hozzáférés körül mozogtak. A fórum egyhangúlag fogadta el az önkormányzatiság erősítéséről és fejlesztéséről szóló nyilatkozatot. Ebben a szövetség a decentralizáció, a régiófejlesztés, a közösségi versenyképesség, a helyi autonómia erősítése és Erdély fejlesztése mellett tette le a garast.

Szombaton délelőtt az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) székházában zajlott le a III. Számítástechnikai Nyomdászkonferencia, amely az idén a kiadványszerkesztéstől a nyomtatásig tekintette át a szakma aktuális kérdéseit.

Amint azt Hoch Sándor ülésvezető hangoztatta, rohanó világunkban bebizonyosodott, hogy szükség van a nyomdaiparra. Kolozsváron különösen illik ápolni Misztótfalusi Kis Miklós emlékét, aki Nyugaton tanult, de ott szerzett tudását itthon kamatoztatta. Köllő Gábor EMT-elnök kifejezte reményét, hogy intézményében hamarosan nyomdászszakosztály alakulhat.

Az elhangzott előadások közül főként a Colţea Tiboré (Kolozsvár, igazgató, Tipoholding Rt.) említendő meg, aki Közép-Kelet-Európa nyomdaiparának hatékonyságáról és versenyképességéről beszélt a 21. század kezdetén. Romániának 2007-től EU-tagként további kiélezett versenyben kell helytállnia. Világviszonylatban, az előzetes rémképek cáfolataként, a nyomtatott információ nem tűnt el, csupán az arányok változtak. Jelenleg fele-fele az informatikai és a nyomtatott információs megjelenítés aránya, 2020-ban ez már 65%–35% lesz (de az utóbbi volumenében több lesz, mint a mostani 50%-os mennyiség). A nyomtatott információ főleg Kínában és Indiában fejlődött látványosan sokat. A szakmát Észak-Amerikában az óriásvállalatok uralma és a kapacitáskihasználtság jellemzi. Nyugat-Európában kis- és középvállalatok közti éles konkurencia, magas bérek és önköltségek, a termelésben stagnálás, illetve enyhe csökkenés uralkodik. Kelet-Európában dinamikus fejlődésről, alacsony bérekről és termelékenységről, használt gépekkel való cégalapításokról lehet beszélni, miközben a munkaerőképzés elmaradott.

Viszályt eredményezett a Nemzeti Liberális Pártban (NLP) Teodor Atanasiu védelmi miniszternek azon javaslata, hogy vonják vissza az Irakban szolgálatot teljesítő román katonákat. Szombaton ugyanis a tárcavezető becsületbeli lemondásra szólította fel Răzvan Ungureanu külügy- és Sebastian Vlădescu pénzügyminisztert, ugyanis a Legfelső Védelmi Tanácsban (LVT) mindketten ellenszegültek a javaslatnak.

Az NLP Kolozs megyei szervezetének vezetői kérték a politikai támogatás megvonását a két „rebellis" minisztertől.

A meteorológiai előrejelzés sajnos bevált. A hétvégi ítéletidőnek Suceava megyében eddig 8 halottja volt, 4 eltűnt személyt továbbra is keresnek. A megye 26 települése került víz alá, a mentőalakulatoknak 442 embert sikerült kimenteniük. Egy Hargita megyei településen 35 házat öntött el a víz és fél kilométeren tette járhatatlanná a községi utat. Neamţ megyében 65 lakás került víz alá, 25 híd és 12 kilométernyi útszakasz vált használhatatlanná. Szebenben a nagy mennyiségű csapadék 70 ház alagsorát öntötte el. Konsztanca megyében a vihar több helyen – Saturn, Mangália, Olimp – elmosta a homokos partot. A strand rendbetétele 3–4 napot vesz igénybe.

Ha már előfizetett júliusra, s most gyorsan előfizet augusztusra és szeptemberre is a Szabadságra, még elnyerheti a Calibra utazási iroda nagydíját, egy több millió lej értékű GÖRÖGORSZÁGI NYARALÁST! Ezenkívül Önre vár még a Promedical Center magán rendelőház 500 000 lejes szakorvosi vagy laboratóriumi vizsgálata, illetve gyógynövény alapú kozmetikumcsomagok a Cosmetic Plant jóvoltából! Küldje be a 3 hónap előfizetési nyugtáit július 10-ig (postabélyegző dátuma) szerkesztőségünkbe!

Siessen előfizetni! Ezt nem érdemes kihagyni!

Az ember lénye, mely alapjában véve könnyelmű, szálló porfelhő természetű, nem tűr megkötéseket; ha magát kötözi meg, hamarosan őrült mód kezdi tépni majd kötelékeit, falat, láncokat és önmagát a szélrózsa minden irányába szórva szét.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBELI BELMONT UUA GYÜLEKEZET ÉNEKKARA vendégszerepel a belvárosi unitárius templomban ma, július 3-án este 7 órakor. Karnagy Alfa Radford. Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

GYŰLÉST TART az RMDSZ Hajnal-negyedi választmánya július 3-án, hétfőn du. 5 órakor a Hajnal (Zorilor) utca 13. szám alatti székházban.

—Miért szenvedtek vereséget szombaton a vébén a brazilok?
—Mert Kákásan játszottak.

(2. oldal)

A múlt hét végén Szamosújváron minden út az örmény templom felé vezetett. Nem véletlenül. Szombaton délelőtt került sor a helyi örmény közösség hagyományos Világosító Szent Gergely ünnepére, amelyre a világ minden sarkából érkeztek vendégek. Ezúttal is zsúfolásig megtelt a templom, még Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból is érkeztek látogatók. A szentmisét Szakács Endre helybeli plébános celebrálta, de a híveket Jakubinyi György örmény apostoli kormányzó áldotta meg, aki beszédében külön kitért az ünnep jelentőségére. A szentbeszédet Orbán Mihály lelkész tartotta, aki Világosító Szent Gergely tevékenységét ecsetelte. A szombati ünnepségen újból bebizonyosodott, hogy ott, ahol a plébános minőségi munkát végez, az egyház összetartó ereje is nyilvánvaló. Függetlenül, hogy Gyergyószentmiklósról, Erzsébetvárosról, Jászvásárról vagy Konstancáról jöttek a hazai örmények, a hit és a közösségi élet szépségével tették rendkívülivé e fontos napot.

A szamosújvári ünnepséget megtisztelte jelenlétével Varujan Vosganian, a romániai Örmények Szövetségének elnöke, Drăgan Ovidiu, helybeli polgármester, valamint a budapesti Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület küldöttsége, dr. Issekutz Sarolta elnöknővel az élen (aki máskülönben az erdélyi örmény közösség lelkes támogatója). Nem utolsósorban köszönet a Székesegyház kórusának a csodálatos egyházi énekekért és örmény saragánjaiért, Kirkósa Júlia közismert operaénekesnő Ave Maria-ja pedig valóban maradandóvá tette a Szamos-parti kisváros örmény közösségének hagyományos évi találkozóját. Jó volt együtt lenni, meghitt hangulatban beszélgetni a múltról, jelenről és jövőről. Viszontlátásra jövőre! – így búcsúzott az a több mint kétszáz főnyi vendégsereg, amely az ünnepi mise után összegyűlt a szépen feldíszített parókián. Erkedi Csaba

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Horrorra akadva 4 – amerikai. – Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel 13 és 23 órától.

MŰVÉSZ – Manderlay – dán. – Vetítés: 16, 19, 22; kedvezménnyel 16 órától.

DÉS

MŰVÉSZ – X-Men: Az utolsó összecsapás – amerikai. – Vetítés: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától is, kedvezménnyel.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – A Da Vinci-kód – amerikai. – Vetítés: 16, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 16 órától.

DACIA B-TEREM – The Libertine – angol. – Vetítés: június 30.–július 2.: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – The 40 Year Old Virgin – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.25 órától is; kedvezménnyel: 17.30 órától.

Jól jellemzi az RMDSZ-en belüli nézetkülönbségeket és érdekpolarizációt Toró T. Tibor temesvári képviselő és Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester víziója az alagút végéről. Míg előbbi számára az alagút vége láthattalan, utóbbi már jól kivehetően látni véli azt.

Nyilván, ez abból is adódik, hogy miközben Toró a parlament idegőrlő, balkáni, minden egyes paragrafusért többszörös harcot feltételező munkáját végzi, Bíró a jóval nyugatiasabb Nagyvárad gondoktól nem mentes, de mégis sokkal több lehetőséget rejtő kérdéseivel szembesül. A polgármester asszony másfelől közelebb jutott személyes jólétének a megteremtéséhez is, hiszen a vállalkozók világának anyagi forrásokban dús boszorkánykonyhája az önkormányzatokhoz közelebb áll, annak minden számunkra felsejlő és láthatatlan összefonódásával együtt.

Az RMDSZ vezetői – s ez világossá vált a hét végi marosvásárhelyi szövetségi fórumon is – tisztában vannak azzal, hogy az európai csatlakozás kihívásaihoz Románia társadalma, önkormányzatai és politikai osztálya nem nőtt fel, s hogy a betagolódás – ez is egyre világosabban látszik – az erdélyi magyarságot is számtalan kérdésben felkészületlenül éri. Talán erre utalt a derültséget kiváltó megjegyzésével Markó Béla is, amikor azt mondta, nehogy Bíró Rozália az alagút végén beszűrődő fény helyett Toró T. Tibort lássa, amint a képviselő a sötétben, elemlámpával a kezében jön feléje.

A parlamenti, a kormányzati és az önkormányzati munka egyaránt fontos. Ha érdekvédelmi szervezetünk valamelyiket elhanyagolja, az erdélyi magyarság könnyen válhat az integráció vesztesévé. Ideillő példákkal támasztotta alá mindezt a vásárhelyi fórumon mondott beszédében a gyergyóremetei és a nagyszalontai polgármester is. Jó volt hallani értelmes szavaikat, több ilyen polgármesterre lenne szükségünk.

Lackó Albert Elemér és Török László olyan fájdalmas dolgokat hoztak fel, olyan kíméletlen kritikákat fogalmaztak meg, hogy azokból csak az nem értett, aki nem akart. Elmondták mindketten: az önkormányzatok olyan napi megélhetési gondokkal küszködnek, hogy komoly, európai mércével mérhető, fontos fejlesztésekről, pályázatokról, önrészek biztosításáról álmodni sem mernek.

Pedig az európai betagolódás sikere elsősorban azon múlik majd, hogy milyen mértékben lesznek képesek önkormányzataink olyan életképes projekteket bemutatni, amelyek segítségével a számunkra elkülönített európai alapokat megcsapolhassák, lehívhassák azokat a pénzeket, amelyek közösségeink életminőségét nagymértékben javíthatnák.

A két polgármester tulajdonképpen arra világított rá, hogy önkormányzataink még a szolgáltató önkormányzatiság szintjére sem jutottak el, a vállalkozó önkormányzatiságtól azonban fényévnyi messzeségre vannak.

Megoldást csakis az jelenthet, ha az RMDSZ komoly szakmai irányítása alatt kisebb vagy nagyobb régiók önkormányzatai – a most módosított helyi közigazgatási törvény társulási lehetőségeit kihasználva – érdek- és személyi ellentéteket félretéve összefognak, s a szükséges fejlesztéseket komoly megfontolás tárgyává teszik. Ha négy-öt község összeáll, a társulás nagyobb súllyal pályázhat, és a tervhez szükséges 15–-20 százalékos önrészt is könnyebben összeadhatja. Együtt pályázhatnák meg egyik évben az egyik település víz- vagy gázbevezetését, csatornázását vagy útjavítását, a másik évben pedig a következőét. A másik út az, hogy külön pályáznak, s akkor akár a pályamunka gyenge minősége, akár az önrész hiánya miatt egyik községben sem valósul meg semmi.

Ezért is fontos az, amit Takács Csaba az anyaország és az erdélyi magyarság viszonyáról mondott. Példamutató az a higgadtság, amellyel az ügyvezető elnök arra intett, hogy az erdélyi magyarság viszonyuljon jóhiszeműen a magyar kormány által javasolt változtatásokhoz, s próbálja meg az új struktúrákat is tartalommal feltölteni. Budapest ugyanis azt ígérte, hogy ezentúl nem kilónként akar halat adni, hanem a horgászbot beszerzéséhez szeretne hozzájárulni.

Meg lehetne tehát közös erővel találni annak módját, hogy a szülőföldön való boldogulást szolgáló új magyarországi alapok valóban a boldogulásunkat szolgálják. Eközben pedig arra is több hangsúlyt kellene és lehetne fektetni, hogy a hazai magyar vállalkozói társadalom az eddiginél sokkal hangsúlyosabban vegye ki a részét a közösségi intézmények fenntartásából, finanszírozásából, fejlesztéséből. Megtérülne ez a vállalkozóknak is százszorosan, s az erdélyi magyarság is felegyenesedhetne a folyamatos gazsulálásból, s visszahúzhatná a koldulásra állandóan kinyújtott kézét. Kiszabadulna a mindenképpen megalázó és már-már örökösnek tűnő kéregetési pózból. Visszakaphatná a gerincét. Sőt, a civil társadalom maga, az erdélyi magyarok személy szerint is hozzájárulhatnának, anyagiakkal is, egyik-másik közösségi projekt sikerre viteléhez.

Ha odáig eljutnánk, onnan már biztosan mindenki látná az alagút végét.

Hiánypótló és tabudöntögető felmérést készített szakdolgozat gyanánt az ELTE (a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem – szerk. megj.) egyik pszichológia szakos végzős hallgatója. Jagamos Izabella tanulmányában arra kereste a választ, hogy a Magyarországra áttelepült erdélyi magyar értelmiségiek hogyan tudnak beilleszkedni az anyaországi kultúrába, és egyáltalán be kell-e illeszkedniük. Van-e különálló erdélyi kultúra, vagy csak egységes magyar kultúra létezik? Megőrzik-e az erdélyiek az erős magyar identitásukat, vagy áttelepedésük után „erdélyivé" válnak? Az idén tavasszal készült felmérés a bevándorlók akkulturációját vizsgálta (a szakkifejezés azt a fogalmat takarja, amikor különböző kultúrájú csoportok kapcsolatba kerülnek egymással, és ez a folyamatos érintkezés változásokat eredményez életükben) szokatlanul nagy mintán. A fiatal szakember kizárólag értelmiségieket, orvosokat, tanárokat és mérnököket keresett meg kérdőívével, és a közel száz egykori erdélyi mellett a befogadó közeg, vagyis az anyaországi értelmiség ugyanennyi képviselőjét is megkérdezte arról, ők hogyan látják új polgártársaik helyzetét.

A klasszikus bevándorlásnál két kultúra találkozik egymással. A bevándorlók és a befogadók is szembesülnek azzal a kérdéssel, hogy az újonnan érkezettek ápolhatják-e itt saját kultúrájukat, illetve milyen mértékben ismerik meg és vallják magukénak a befogadók értékeit. A bevándorlók többféle stratégia közül választhatnak: integrációnak azt nevezzük, ha valaki megőrzi saját kultúráját és átveszi a befogadókét is. Asszimiláció esetén a személy a befogadó értékeit részesíti előnyben, és eldobja magától a régit. Aki viszont szeparálódik, az pontosan fordítva jár el, csak a saját szokásait ápolja. Anómiát él át valaki, ha egyik kultúrát sem ápolhatja – ez többnyire kikényszerített stratégia. Individualizmusról akkor beszélhetünk, ha valaki önmagát és másokat nem egy érték szerint rendeződött közösség tagjaként, hanem egyénként határozza meg csupán. Minél inkább egybeesik a befogadók és a jövevények stratégiaválasztása, annál valószínűbb, hogy a csoportok közti kapcsolat konfliktusmentes lesz. A kutatások szerint pszichológiai szempontból az a legegészségesebb, ha a bevándorló mindkét kultúrát magáénak vallhatja: azaz úgy illeszkedhet be az új társadalomba, hogy közben nem kell feladnia saját értékeit, szokásait.

A vizsgálatban kilencvennégy, 1985 és 1995 között áttelepült erdélyi magyar értelmiségi és kilencvenöt magyarországi magyar értelmiségi alkotta a mintát. A kérdőív az erdélyiek esetén felmérte, hogy milyen etnikumhoz tartozónak vallják magukat (erdélyinek, magyarországi magyarnak, magyarnak, esetleg más származásúnak), hogy ez az etnikai identitás mennyire erős, milyen akkulturális stratégiát választanak a különböző életterületeken, illetve mennyire elégedettek az életükkel. A magyarországiaktól azt kérdezte meg a kutató, hogy a bevándorlóktól milyen beilleszkedési stratégiákat várnak el általában, illetve hogy konkrétan az erdélyi magyarokra vonatkoztatva milyen stratégiákat engednek meg a különböző életterületek mentén.

Az eredmény érdekes: minél idősebb korban emigrált valaki, annál jellemzőbb rá, hogy bizonyos életterületeken nem alkalmazkodik a magyarországi kultúrához, tehát nem használ itteni kifejezéseket, törekszik arra, hogy erdélyivel kössön házasságot, lakókörnyezetében és a munkahelyen az erdélyi társaságot kedveli, valamint nem veszi át a magyarországi értékrendet. Akiknek erdélyi magyar házastársuk van, inkább ápolják az erdélyi kultúrát, mint a befogadó országét. Az áttelepültek fele erdélyinek tartotta magát (minél idősebb valaki, annál erősebb a régi identitástudata), harmincegyen „egyszerűen" magyarnak vallották magukat, öten székelyként definiálták státusukat, tizenhárman pedig nem is akartak válaszolni erre a kérdésre. Akik az 1989-es romániai forradalom előtt emigráltak, azoknak jóval erősebb az erdélyi identitásuk, mint azoknak, akik a rendszerváltás után hagyták el hazájukat – ez azzal lehet összefüggésben, hogy a romániai változások előtt jóval súlyosabb, akkor visszavonhatatlannak tűnő és vagyonvesztéssel járó döntés volt a kivándorlás, míg ma inkább gazdasági kérdés. Az az erdélyi bevándorló, aki integrálódott, azaz ápolja mind a magyar, mind az erdélyi kultúrát, elégedett az életével. Aki viszont csak az erdélyi kultúrát ápolja, elégedetlen. Akik erdélyi magyarnak tartották magukat, kevésbé azonosultak a magyarországi kultúrával azoknál, akik magyarnak vallották magukat.

Érdekes módon a befogadó anyaországiak nagyobb mértékben várják el általában a bevándorlóktól, hogy „felvegyék" a magyarországi kultúrát, mint az erdélyi magyaroktól. Ez azzal is magyarázható, hogy a két kultúra között nincs olyan nagy differencia, tehát ha egy erdélyi nem veszi át például a magyarországi szokásokat, még nem rekesztődik ki a társadalomból. Az erdélyi magyaroktól az anyaországiak inkább individualizációt várnak el, vagyis azt tartják jónak, ha valaki egyénekben és nem csoportokban gondolkozik. Az erdélyiek számára az individualizáció már nem annyira kedvelt, mint amennyire azt elvárják tőlük – itt látszik bizonyosodni az, hogy az erdélyi magyarok kultúrája közösségközpontúbb, mint a magyarországi társaiké, amely az utóbbi évtizedekben nyugatiasabbá, individualizáltabbá vált.

Egy másik különbség, hogy az erdélyiek nagyobb mértékben kívánják kizárólag az erdélyi kultúrát őrizni, mint amennyire azt engedik nekik a befogadók. Utóbbiak ugyanis azt szorgalmazzák, hogy az áttelepülők csak egymás között vagy az otthonaikban használjanak erdélyi kifejezéseket, és ne vegyítsék azokat a mindennapokban. A házasság vagy a mindennapi együttélés esetében már nincs vita, mindkét csoport egyetért abban, hogy ha mindkét fél kultúráját tiszteletben tartják, akkor a házastárs vagy a szomszéd származása lényegtelen, csak a személyisége, szocializáltsága számít. Az erdélyi csoportra azonban jellemző volt, hogy nagy számban előnyben részesítették azt, amikor egy erdélyi erdélyivel köt házasságot.

Az erdélyiek egyetlen területen, a munkában mutattak hajlandóságot az individualizációra. Itt úgy vélik, nem számít, ki honnan jött, az a fontos, ki milyen (szak)ember. A munkánál a többi területtől eltérően gyakran választották az asszimilációt, vagyis az összes érintett terület közül egyedül itt hajlandók teljesen felhagyni a magukkal hozott kultúrával, és egy az egyben átvenni a magyarországi munkamorált.

A befogadók az erdélyiektől azt várják, hogy átvegyék a magyarországi kultúrát, szokásokat, értékeket, kifejezéseket, ugyanakkor nem szeretnék, ha felhagynának erdélyi jellegzetességeikkel. A másik lehetőség, hogy ne gondolkodjanak kultúrában, az emberben az egyént, a személyiséget lássák, ne a származását. Az erdélyiek inkább tesznek különbséget Erdély és Magyarország között, mint a magyarországi magyarok. A megkérdezett erdélyi értelmiségiek nagy része úgy véli, hogy áttelepülésükkel egy új kultúrába érkeztek, de nem volt nehéz a beilleszkedés. Kisebb hányaduk – főként az idősebbek – kivonult az új társadalomból, nem vette át a magyarországi szokásokat, értékeket, de ez nem jelentett számára sem társadalmilag, sem pszichésen nagy hátrányt, mivel nincsenek nyelvi akadályok és a kultúrák sem térnek el gyökeresen egymástól. Főként azok váltak magyarból erdélyivé, akik Magyarországon tudatosan nem vették át az itteni kultúrát – otthon, a kisebbségben magyarok voltak, itt pedig önként magukra ragasztották az erdélyi címkét.

CoolBrands-díjat vehetett át június 29-én Magyarország legnépszerűbb, majdnem egymillió felhasználóval rendelkező közösségi portálja, az iWiW.

A CoolBrands program keretében a szomszédos országban forgalmazott és használt fogyasztói márkák közül egy független szakértőkből álló szakmai bizottság az iWiW-et jelölte meg az egyik különleges brandként. Az angol mintára kialakított kezdeményezés lényege, hogy a Magyarországon létező számtalan márka közül mely márkákat tekintjük leginkább „coolnak", vagyis mely márkanevek beszélnek leginkább önmagukért. A kiválasztást végző Szakmai Bizottság minden tagja pontozással alkotott véleményt, majd a személyes értékelések összesítését követően állt össze a végleges lista, melyre felkerülni különleges presztízst jelent. Az első hazai díjátadó-ünnepség díjazottja, az iWiW közösségi oldal 2002 áprilisában indult. Folyamatos felhasználószám- és népszerűség-növekedés mellett a portál 2006. június végére elérte a 960 000 fős regisztrált létszámot, és a használói között a rendszer 55 milliónál több kapcsolatot tart nyilván. Az oldalnak – a Webaudit adatai szerint – napi ötszázhúszezer látogatója van, ezzel a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott az auditált weboldalak napi egyedi látogatószám szerinti rangsorában.

Fontos eredményt ért el a Nagy Zsolt által vezetett Távközlési és Információs Technológiai Minisztérium a Genfben szervezett Regionális Rádiókommunikációs Konferencián – áll a tárca közleményében. Az elfogadott terv szerint Romániának két digitális rádió-, illetve nyolc digitális televízió csatornája lesz.

Európa jelenleg leggyorsabban fejlődő televíziós platformja, a földi digitális televíziós műsorszórás (digital terrestrial television [DTT]) ígéretes jeleket mutat. Nyugat-Európa számos országa már elindította DTT szolgáltatását, melyhez a digitális földfelszíni műsorszórás (Digital Video Broadcasting – Terrestrial [DVB-T]) szabványát alkalmazzák.

A digitális rendszer a hagyományos analóg tévézéshez képest szélesebb műsorkínálatot biztosít a felhasználónak, jobb hang- és képminőséget nyújt. A digitális földfelszíni sugárzás lehetővé teszi több tíz csatorna befogását egyetlen antennával, illetve párhuzamosan szélessávú internet-kapcsolat megteremtésére is alkalmas. A legnagyobb előny, hogy mind a tévé, mind az internet-szolgáltatások bárhol és bármikor, akár mozgásban is elérhetők, igénybe vehetők lesznek.

Elemzők szerint ennek a technikai modernizációnak kedvezményezettjei a felhasználók lesznek, akik jobb minőségű és olcsóbb szolgáltatásokhoz jutnak, a konkurencia fokozatos növekedésével. Az otthoni használathoz egy speciális vevőkészülékre, vagy a digitális televíziózásra már alkalmas TV-készülékre lesz szükség.

Az Európai Bizottság 2005 májusában javasolta, hogy a tagállamok 2012-re szüntessék meg a földi analóg televíziós műsorszórást. A Regionális Rádiókommunikációs Konferencia (RRC-06) egy terv kialakításán dolgozik Európa, Afrika és Ázsia egyes részeinek teljes digitális műsorszóró környezeti kialakítása érdekében. Az analóg szolgáltatás kikapcsolásának tervezése Nyugat-Európa számos részén már folyamatban van.

Az Office 2007 második béta változatát eddig több mint 2,5 millióan töltötték le. Az adatok, számok szerint 5 az Office 2007 minden idők legnépszerűbb Office verziója.

Ezt bizonyítja az is, hogy a 2007 béta 2 változatát egy hónap alatt háromszor annyian töltötték le, mint a 2003-as béta 2 változatot. A felhasználói élmény javítására indult program keretében eddig 13 millió visszajelzés érkezett a szoftverrel kapcsolatban, amelyek hasznos információval látják el a programozókat a termék fejlesztése és javítása során. A belső teszteket és a második béta változattal kapcsolatos felhasználói visszajelzéseket látva a Microsoft 2006 végére tolja az Office 2007 kiadásának időpontját. A szoftver azonban csak 2007 elején lesz széles körben és mindenki számára elérhető.

A nyomtatási költségek lefaragásában igen jó szolgálatot tehetnek az újratöltött nyomtatópatronok. Akadnak köztük megbízható termékek, melyek nem károsítják a nyomtatót, de ez még nem minden. Vajon ellenállnak-e addig a megvilágítás és a levegő károsító hatásának, mint a nevesebb gyártók kellékanyagai?

Felére, sőt harmadára szoríthatjuk tintasugaras nyomtatási költségeinket, ha újratöltött vagy alternatív –- nem a nyomtató gyártójától származó – tintapatront használunk. Ez nemcsak az irodában jelenthet nagy megtakarítást, hanem az otthoni fotónyomtatásban is. Mielőtt elrohannánk a kínai piacra tintáért, azért nézzük meg, mennyit nyerünk, illetve mit veszthetünk „hűtlenségünkkel". Az első megfontolandó kérdés a garanciával kapcsolatban merül fel, főleg azon nyomtatók esetében, ahol a fej fixen szerelve, a nyomtató élettartamának hosszáig teljesít szolgálatot. Ilyenkor a patronnal tényleg csak tintát juttatunk a rendszerbe, fejcsere nem történik, így jogos a félelem, hogy a rossz minőségű tinta tönkreteheti a mikrofúvókákat. Ha ez megtörténik, akkor érthető, hogy a filléres termékeiből élő távol-keleti alternatív kellékanyaggyártó nem vállal semmiféle garanciát a printerünkre, a készülék gyártója pedig még kevésbé szeretne mások hanyagságáért felelni. Tapasztalataink szerint azért léteznek minőségi alternatív gyártók (például Pelikan, InkTec), már ami a tinta tisztaságát illeti, de azért akármit továbbra sem érdemes megvenni. Különösen a „minden típusú nyomtatóhoz használható" utántöltő készletektől érdemes tartózkodnunk. Az otthoni fotónyomtatásban azonban nemcsak az fontos, hogy a nyomtató használható maradjon, hanem az is, hogy minőségi eredményt kapjunk. Mi több, még ha a friss fotó szép is, vajon meddig marad az? Nyilván szeretnénk a fontos, megismételhetetlen pillanatokról olyan képeket készíteni, melyek hosszú évek, évtizedek múltán is kellő mértékben megőrzik az élmény hangulatát. Ezért fektetnek az utóbbi években az úttörő gyártók nagy hangsúlyt az időtálló kellékanyagok kifejlesztésére. Például a HP előző generációs kellékanyagaival – amelyeket előszeretettel váltanak ki újratöltött, alternatív termékekkel – 73 éves időtartamot ígér a hat alapszínű fotókra, ha azokat beltéren kiállítva, üveglap mögött tartjuk. Új generációs Vivera tintáival 100 év feletti tartósságot is elérhetünk. Hasonlóan jó eredményekről számolhat be a Canon is és az Epson termékek esetében sem kell aggódnunk a gyors fakulás miatt. Jól hangzik, de honnan ezek az impozáns eredmények?

Természetesen senkinek sem volt ideje kivárni ezt a röpke 73–100 évet, a gyártók többségének számára a független Wilhelm Research kutatóintézet gyorsított tesztjei szolgáltatták az alapot a hosszútávú becslésekhez. Wilhelm laboratóriumában speciális, szigorúan kondicionált környezetben a szokásos fény-, levegőáram- és ózonterhelés sokszorosának teszik ki a fotókat, melyek így néhány hónapos tesztidőszak alatt több évtizedes, inkvizíciós adagot kapnak. A gyorsított tesztek adataiból nagy bizonyossággal levezethető a várható valós élettartam, azon időszak hossza, míg a fotó nem szenved számottevő károsodást.

A Wilhelm Kutatóintézet a napokban tette közzé legújabb eredményeit az alternatív kellékanyagok tesztjeit illetően. Az alábbi, kivonatos táblázatban az alternatív tintákkal leggyakrabban újratöltött HP 56 és 57-es számú kazettákkal készült fotók élettartama látható alternatív kellékanyag-gyártónként (üveg alatt tartva beltéren, napi 12 órás 450 lux erősségű megvilágítást feltételezve). Az eredeti 73 éves minőség-élettartamhoz viszonyítva az eredmények eléggé elkeserítőek, átlagosan csak egy-két éves élettartamra számíthatunk a legjobb esetben is. Valamit javíthatunk a helyzeten, ha nem az alternatív gyártó papírjait, hanem minőségi fotópapírt használunk. Összességében azonban elmondható, hogy néhány év alatt nemcsak észrevehető, hanem zavaró minőségromlásra számíthatunk családi fotóink esetében, ha a tintán szeretnénk spórolni.

Hirdetésfelvétel: Kolozsváron: Jókai (Napoca) u. 16., hétköznap 9–16, szombaton 10–12 óra között. Désen, hétköznapokon: Lukács Éva, tel.: 212-099. A 14 óráig feladott hirdetése már másnap megjelenhet.

– Miért nem eszik a rendőr reggel banánt?
– Mert az déli gyümölcs.

Akár meglepetések hétvégéjének is lehetne nevezni a nem hivatalos füvespályás világbajnokság péntek-szombati játéknapjait: számos, akár a végső sikerre is esélyes kiemelt számára véget ért a teniszbajnokság. Így például a Roland Garroson döntős Szvetlana Kuznyecova nagy meglepetése kikapott a kínai Na Litől, így az ötödik helyen kiemelt orosz klasszis nem jutott a legjobb 16 közé. A férfiaknál a negyedikként rangsorolt argentin David Nalbandian számára is szomorú volt a péntek: a spanyol Fernando Verdasco három játszmában bizonyult jobbnak nála. A nyolcadik helyen kiemelt amerikai James Blake 2–1-es vezetés után kikapott a fehérorosz Max Mirnyijtől. Kiesett az 1997-ben győztes svájci Martina Hingis is, őt a japán Szugijama Ai győzte le.

Andre Agassi utolsó fellépése sem sikerült a legfényesebben: az amerikai klasszis, aki a US Open után búcsút mond a tenisznek, vagyis utoljára játszott Wimbledonban, három sima szettben kikapott a spanyol Rafael Nadaltól – ami mondjuk papírforma, hiszen a Roland Garros győztese a 2. számú kiemelt. A 36 esztendős sztár, aki egy alkalommal, 1992-ben diadalmaskodott a „szentélyben", csak az első játszmában volt egyenrangú partnere a második helyen kiemelt ellenfelének.

A végső sikerre is esélyes Ivan Ljubicicnek is véget értek a küzdelmek, a horvát teniszezőt az orosz Dmitrij Turszunov verte meg ötszettes drámai küzdelemben. A wimbledoni tenisztorna harmadik fordulójában esett ki továbbá a címvédő Venus Williams. Az amerikai klasszist, aki három alkalommal (2000, 2001, 2005) nyerte meg az angol nyílt bajnokságot, a szerb-montenegrói Jelena Jankovic verte meg három szettben.

Búcsúzott a szintén amerikai Andy Roddick: a meglepetéssorozat folytatásaként a mindössze 19 éves, nagy reménységnek tartott Andy Murray legyőzte a tavaly és tavalyelőtti döntős, harmadik helyen kiemelt Roddickot, és egyetlen hazai játékosként bejutott a nyolcaddöntőbe.

Persze, azért maradtak még sztárok a későbbi szakaszokra is. A nőknél – még pénteken – elsőként a Roland Garros-győztes belga Justine Henin-Hardenne biztosította a helyét a legjobb 16 között. A második helyen kiemelt belga Kim Clijsters két sima játszmában verte a kínai Csie Csenget, így könnyedén bejutott a nyolcaddöntőbe. A tavalyelőtt győztes orosz Marija Sarapova az amerikai Amy Fraziert „oktatta", az orosz teniszezőnők táborát Jelena Gyementyjeva és Anasztaszja Miszkina is gyarapítja – mindketten simán nyertek és bejutottak a nyolcaddöntőbe, viszont a másik orosz lány, a 14.-ként rangsorolt Dinara Szafina a harmadik fordulóban kiesett a 19. kiemelt szerb-montenegrói Ana Ivanovic ellenében.

Az első helyen kiemelt Amélie Mauresmo is gond nélkül jutott tovább: kevesebb mint egy óra alatt intézte el az ausztrál Nicole Prattot.

Továbbjutott a férfi egyes 2002-es bajnoka, az ausztrál Lleyton Hewitt is, de ő még csak a 3. fordulóba kvalifikálta magát. A svájci Roger Federer viszont esélyeshez méltóan nyert a francia Nicolas Mahut ellen és ő már – sorozatban 44. füvespályás győzelmével – bejutott a legjobb 16 közé. Ott van már az Australian Openen finalista Markosz Bagdatisz is, miután a nála hárommal „kiemeltebb" francia Sebastian Grosjeant búcsúztatta 0:1-ről fordítva, négy szettben.

Eredmények:

férfiak:

2. forduló (a 32 közé jutásért): Hewitt (ausztrál, 6.)–Li Hjung Tajk (dél-koreai) 6:7, 6:2, 7:6, 6:7, 6:4.

3. forduló (a 16 közé jutásért): Berdych (cseh, 13.)–Haas (német, 19.) 2:6, 7:5, 7:6, 4:6, 8:6, Federer (svájci, 1.)–Mahut (francia) 6:3, 7:6, 6:4, Mirnyij (fehérorosz)–Blake (amerikai, 8.) 6:4, 3:6, 4:6, 6:1, 6:0, Stepanek (cseh, 14.)–Ferrero (spanyol, 24.) 5:7, 6:7, 6:4, 6:2, 11:9, Verdasco (spanyol, 28.)–Nalbandian (argentin, 4.) 7:6, 7:6, 6:2, Bagdatisz (ciprusi, 18.)–Grosjean (francia, 15.) 4:6, 6:4, 6:4, 6:1, Nadal (spanyol, 2.)–Agassi (amerikai, 25.) 7:6, 6:2, 6:4, Murray (brit)–Roddick (amerikai, 3.) 7:6, 6:4, 6:4, Ancic (horvát, 7.)–Wawrinka (svájci) 7:6, 6:7, 6:1, 6:3, Turszunov (orosz, 27.)–Ljubicic (horvát, 5.) 5:7, 4:6, 6:1, 7:6, 6:2, Hewitt (ausztrál, 6.)–O. Rochus (belga, 26.) 6:1, 6:4, 6:4, Ferrer (spanyol, 23.)–Gonzalez (chilei, 10.) 4:6, 2:6, 6:2, 6:3, 6:4, Nieminen (finn, 22.)–Kohlschreiber (német) 1:6, 6:2, 6:3, 7:6.

nők: 3. forduló (a 16 közé jutásért): Clijsters (belga, 2.)–Csie (kínai) 6:3, 6:2, Radwanska (lengyel)–Tanasugarn (thaiföldi) 6:3, 6:2, Szugijama (japán, 18.)–Hingis (svájci, 12.) 7:5, 3:6, 6:4, Hantuchova (szlovák, 15.)–Srebotnik (szlovén, 21.) 6:4, 7:6, Henin-Hardenne (belga, 3.)–Csakvetadze (orosz, 30.) 6:2, 6:3, Na Li (kínai, 27.)–Kuznyecova (orosz, 5.) 3:6, 6:2, 6:3, Amélie Mauresmo (francia, 1.)–Pratt (ausztrál) 6:1, 6:2, Sarapova (orosz, 4.)–Frazier (amerikai) 6:3, 6:2, Jankovic (szerb-montenegrói, 26.)–V.Williams (amerikai, 6.) 7:6, 4:6, 6:4, Gyementyjeva (orosz, 7.)–Lihovceva (orosz, 25.) 7:5, 6:3, Miszkina (orosz, 9.)–Medina (spanyol, 23.) 6:3, 6:4, Pennetta (olasz, 16.)–(Peng, kínai) 6:2, 6:3, Ivanovic (szerb-montenegrói, 19.)–Szafina (orosz, 14.) 3:6, 7:6, 6:1, Perry (amerikai)–Bammer (osztrák) 7:5, 6:3.

Legnagyobb esélyesei, és további mintegy tucatnyi, doppingbotrány miatt utolsó pillanatban kizárt bringás nélkül rajtolt el szombaton a legjelentősebb kerékpáros sportesemény, a Tour de France.

Az El País által a múlt héten kirobbantott botrányba – amelyet röviden már lapunkban is említettünk – 37 sportoló keveredett bele, közülük számosan a Tour nevezési névsorán is rajta voltak, ám a szervezők bejelentették: a gyanúsítottak közül senki sem rajtolhat. Így, bár a tavalyi második helyezett olasz Ivan Bassót tartották az első számú esélyesnek, biztosan nem léphet a legutóbbi hét alkalommal győztes amerkai Lance Armstrong örökébe: az idei Giro d’Italiát nagy fölénnyel megnyerő klasszis is szerepel az El Mundo doppinglistáján, amelyet a spanyol lap pénteken tett közzé internetes oldalán. A sárga trikóért folytatott küzdelemben Basso legnagyobb ellenfelének Jan Ullrich-ot tartották, az 1997-ben győztes, örök második azonban szintén a „kispadra" került: a T-Mobile csapat bejelentette, hogy nem indítja a spanyol doppingbotrányba keveredett sztárját, Jan Ullrich-ot és Oscar Sevillát sem, továbbá felfüggesztették állásából Rudi Pevenage sportigazgatót. A rendelkezésükre álló dokumentumokból ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy mindhárman kapcsolatban voltak a botrány középpontjában álló spanyol orvossal.

A 37 név között több, már lebukott sztáré is található, így a spanyol Roberto Herasé vagy az amerikai Tyler Hamiltoné. Doppingolás miatt eltiltott vagy visszalépett: Roberto Heras, Angel Casero, Santiago Perez (spanyolok), Tyler Hamilton (amerikai), Igor Gonzalez Galdeano (spanyol), s a szervezők a spanyol Francisco Mancebót és Joseba Belokit, valamint az orosz Alekszandr Vinokurovot sem engedték rajthoz állni, kizárták továbbá az Astana-Würth (volt Liberty Seguros) csapatot.

A 93. Tour de France-on így 21 csapat 189 indulója helyett 20 csapat és 176 kerekese állhatott rajthoz, rájuk 3657,1 kilométer teljesítése vár a július 23-i párizsi beérkezésig. Ilyen körülmények között ugyanakkor elég nehéz megtippelni, hogy ki a Tour favoritja. A spanyol Alejandro Valverde, a német Andreas Klöden, az ausztrál Cadel Evans, az olasz Damiano Cunego és Gilberto Simoni, a két Ullrich-csapattárs, az amerikai David Zabriskie és ausztrál Stuart O’Grady, a belga Tom Boonen vagy az angol David Millar, de még a hazai „pályán" versenyző Christophe Moreau is esélyesnek számít: a nagyok „bukásával" megnyílt előttük a lehetőség, hogy beírják nevüket a Tour nyerteseinek névsorába.

Némi meglepetésre a norvég Thor Hushovd (Credt Agricole, képünkön) nyerte a francia országúti kerékpáros körverseny strasbourgi, 7,1 km-es prológját. A második és harmadik helyen két amerikai, George Hincapie (Discovery Channel) és David Zabriskie (Team CSC) végzett, előbbi azonos idővel, utóbbi 3 mp-cel lemaradva.

„Emelt fővel mehetek haza. Hamarosan minden tisztázódik, utána újra nyeregbe ülök és nyerek. Úgy érzem magam, mint akit kiraboltak, de már volt sokkal rosszabb is a helyzetem. Két éve úgy versenyeztem, hogy tudtam, édesanyám halálos beteg otthon. Azzal összehasonlítva a mostani eset semmiségnek tűnik." – nyilatkozta az ügy kapcsán a kizárások talán legnagyobb vesztese, Ivan Basso (képünk).

A gyanú szerint dr. Eufemiano Fuentes áll a 37 kerekes doppingbotrányának a hátterében. A spanyol orvos több csapattal dolgozott együtt, és – vesztére – jegyzeteket is készített a törvénysértésekről. A botrány kirobbanásakor, tiltott szerek lefoglalásával végződő rendőrségi házkutatások után a laborvezető Jose Luis Merinóval együtt őrizetbe vették, majd később mindkettejüket óvadék ellenében szabadlábra helyezték.

Az 1997-ben győztes német Ian Ullrich úgy került a főként az Astana-Würth istállót érintő ügybe, hogy az El Pais című spanyol napilap szerint egy kétes hírű madridi klinikán olyan vérkészítményt találtak, amelynek üvegcséjére a „JAN" feliratot tették. Stefan Wagner, a T-Mobile istálló szóvivője ugyanakkor kijelentette: a csapat bizonyítani tudja, hogy Jan Ullrich, Oscar Sevilla és Rudy Pevenage sportigazgató nem mondott igazat, amikor azt állította, hogy nem álltak kapcsolatban Fuentesszel.

Spanyolországban különben még senki ellen nem emeltek vádat, ám az Astana-Würth 15 volt tagja és további 58 profi kerékpáros ellen nyomoznak. Az ügy már nemcsak a Tour de France-t érinti, ugyanis a belga Unibet.com csapat felfüggesztette a botrányba szintén belekeveredett „hegymászóját", Carlos Garcia Quesadát, aki az osztrák körversenyen állt volna rajthoz.

Frankfurt, 48 ezer néző. Vezette: Luis Medina Cantalejo (Spanyolország).

BRAZÍLIA: Dida – Cafú (76. perc Cicinho), Lucio, Juan, Roberto Carlos – Silva, Zé Roberto, Kaká (79. perc Robinho), Juninho (63. perc Adriano) – Ronaldinho, Ronaldo. Szövetségi kapitány: Carlos Alberto Parreira.

FRANCIAORSZÁG: Barthez – Sagnol, Thuram, Gallas, Abidal – Vieira, Makelele – Ribery (77. perc Govou) , Zidane, Malouda (81. perc Wiltord) – Henry (86. perc Saha). Szövetségi kapitány: Raymond Domenech.

Gól: Henry (57. perc).

Sárga lap: Cafú, Juan, Ronaldo és Lucio, illetve Sagnol, Saha és Thuram.

Egy íratlan szabály ismét beigazolódott: leszámítva Brazília 1958-as világbajnoki címét, az Európában rendezett labdarúgó világversenyen csak földrészünk fiai nyerhetnek, más kontinensek országai nem. Már a legjobb nyolc közé is csak két dél-amerikai gárda verekedte be magát, ám a negyeddöntő végállomást jelentett mindkettőjük számára: szombat este a címvédő Brazília is elénekelhette a hattyúdalt az ünneplés szambája helyett.

Pedig a bukmékereknél és általában a tippelők többségénél a Selecao volt a favorit a bajnoki cím újabb elhódítására. A brazil–francia összecsapás pedig ráadásul még érzelmileg is sokat számított a sárga mezben játszók számára, hiszen időn túli visszavágója lehetett volna az 1998-as vb-döntőnek, amikor a házigazda Franciaország valósággal kiütötte Brazíliát (3–0). Lett volna tehát mit törleszteni, de nem ez történt.

Ezen a mérkőzésen a dél-amerikai gárda nemcsak kikapott, hanem le is szerepelt. Sztárjai keresték a labdát, 80 percen át egyetlen épkézláb helyzetet sem tudtak kidolgozni, az első kapura lövésük a 90. percben (!) volt – így lehet távozni a világbajnokságról címvédőként a kiskapun át.

Igaz, a franciák sem vitézkedtek sokat, de ők játszották a tetszetősebb focit, s ami a lényeg: lőttek egy szenzációs gólt, aminek köszönhetően megérdemelten jutottak tovább.

A kezdeti negyedórában még támadtak a brazilok. A 11. percben Ronaldo fölé fejelt egy beívelést, de ez sem okozott szívdobogást senkinek. Aztán a Selecao átengedte a kezdeményezést a gall kakasos együttesnek, várta az esetleges ellentámadás-lehetőségeket, amik azonban nem jöttek. A 38. percben Malouda is fölé fejelt egy szabadrúgásból beívelt labdát, de érdemleges helyzetet a franciák csak a hosszabbításpercekben dolgoztak ki, s azt is inkább a bírónak köszönhetik. Vieira buktatásáért mintegy 24 m-ről lőhettek szabadrúgást, Henry a sorfalba bombázta a labdát, amely Ronaldo kezét érte. Ezért – kissé igazságtalanul, hiszen rárúgott labda volt – kapott egy sárga lapot, majd következhetett a második, még közelebbi szabadrúgás, de mintegy 17 m-ről Zidane is csak a sorfalat találta el.

A második játékrész szinte mindvégig a franciákról szólt. A labdaművészek már a 46. percben gólt érhettek volna el, a vb előtt „leírt" Zidane ívelt be szabadrúgást, de Vieira mintegy 7 m-ről mellé fejelt. Minden gall pontrúgás veszélyesnek bizonyult, s végül az 57. perc hozta el a „kivégzést". Ismét Zidane lőtte be a szabadrúgást, a fejek felett ugyan elszállt a labda, de Thierry Henry tökéletesen érkezett, mintegy 3 m-re a kaputól átvevés nélkül rálőtt, és Dida tehetetlennek bizonyult (0–1). Valószínűleg sokat gyakorolt, alaposan kidolgozott séma volt a szépségdíjas találat...

A gól sem ébresztette fel igazán a brazilokat, a franciák Ribery révén két ízben is növelhették volna az előnyüket. Először az Olympique Marseille középpályása átlőtte a labdát balról a kapu előtt, Juan pedig kis híján saját kapujába kotorta a labdát. Másodjára pedig Henry indította Riberyt, aki elől a kifutó Dida a 16-os vonalán mentett. A cserék kissé felélénkítették ugyan a Selecaót, a végén Ronaldinho, Ronaldo és Zé Roberto kísérletezett. Ezek közül csak a Real Madrid csatárának lövése tartott kapura, ám Barthez a helyén volt.

Következhetnek az elődöntők négy európai csapattal – ilyen helyzet 1982 óta nem fordult elő.

Gelsenkirchen, 52 ezer néző. Vezette: Horacio Elizondo (Argentína).

ANGLIA: Robinson – Neville, Ferdinand, Terry, Ashley Cole – Beckham (52. perc Lennon, 119. perc Carragher), Lampard, Hargreaves, Gerrard, Joe Cole (65. perc Crouch) – Rooney. Szövetségi kapitány: Sven-Göran Eriksson (Svédország).

PORTUGÁLIA: Ricardo – Miguel, Carvalho, Meira, Valente – Petit, Maniche, Tiago (74. perc Viana), Figo (86. perc Postiga), Cristiano Ronaldo – Pauleta (63. perc Sabrosa). Szövetségi kapitány: Luiz Felipe Scolari (Brazília).

A 11-eseket Hargreaves, illetve Sabrosa, Postiga és Cristiano Ronaldo értékesítette; Lampard, Gerrard és Carragher, illetve Viana és Petit kihagyta.

Sárga lap: Terry és Hargreaves, illetve Petit és Carvalho; kiállítva: Rooney (62. perc).

Amióta Sven-Göran Eriksson irányítja az angol labdarúgó-válogatottat, a szigetországiak mindig kikaptak Luiz Felipe Scolari együtteseitől. 2002-ben Brazília térítette haza a vb-ről, 2004-ben pedig éppen jelen ellenfelétől szenvedett vereséget az Európa-bajnokság nyolcaddöntőjében. Erikssonnak ezúttal sem sikerült megtörni az „átkot"...

Mindkét csapatnak elméletileg elég jól indult az összecsapás, ugyanis az angol kezdőcsapatba visszatért Gary Neville, míg a portugáloknál az eltiltott Deco és Costinha helyett Tiago, illetve Petit játszott a középpályán, s a kisebb sérüléssel bajlódó Cristiano Ronaldo sem hagyta ki a rangadót. De mindez fabatkát sem ért: a két együttes elképesztően gyenge első 45 percet produkált. A meccs elején Rooney és Cristiano Ronaldo még probálkozott egy-egy lövéssel, de sokra nem vitték.

Nem kezdődött nagy rohamokkal a második félidő sem, ennek ellenére két angol helyzet is kimaradt. Előbb Lampard a közönség közé lőtt, majd a csereként beálló Lennon jutott el elképesztő cselekkel a 11-es pontig, de az érkező Rooney nagyot luftolt, Joe Cole pedig, aki így maga előtt találta a labdát, rárúgás helyett gyakorlatilag felszabadított.

A 62. percben is csak létszám szintjén változott a felállás: Rooney nagy csatát vívott Ricardo Carvalhóval, a szabálytalankodó portugál lekerült a földre, s mintegy ráadásként az angol csatár a védő ágyékába taposott, amit az argentin játékvezető piros lappal „jutalmazott". Más említésre méltó azonban nem történt, s a gól nélküli 90 perc után a hosszabbítás sem hozott nagy változást: a portugál emberfölény nem mutatkozott meg a játékban.

A 11-eseket Simao Sabrosa jól kezdte, viszont Lampardról ugyanez nem mondható el: bal sarokra tartó lövését Ricardo kifogta. Hugo Viana is hibázott, a kapufát döngette meg, aztán Hargreaves berúgta az első angol büntetőt. Petit a kaput sem találta el, Gerrard lövését pedig ismét védte Ricardo: három kör után 1–1 volt az állás. Helder Postiga a jobb felsőbe vágta a labdát, Carragheren viszont megint kifogott Ricardo. Cristiano Ronaldo fiatal korát meghazudtolóan higgadt volt, és ezzel a legjobb négy közé juttatta Portugáliát, amely 1966 után először jutott ilyen messzire. Anglia 1990 óta a nagy tornákon eddig összesen hatszor kényszerült 11-es párbajra, s mindössze egyszer sikerült azt sikerrel megvívnia. Másfelől Sven-Göran Eriksson harmadszor is csatát vesztett Scolari ellen, és ezzel nem sikerült szépre búcsúja az angol kispadtól.

Hamburg, 50 000 néző. Vezette: Frank de Bleeckere (Belgium).

OLASZORSZÁG: Buffon – Zambrotta, Barzagli, Cannavaro, Grosso – Perrotta, Pirlo (68. perc Barone), Gattuso (77. perc Zaccardo), Camoranesi (68. perc Oddo) – Totti, Toni. Szövetségi kapitány: Marcello Lippi.

UKRAJNA: Sovkovszkij – Ruszol (45. + 2. perc Vascsuk), Szviderszkij (20. perc Vorobjev), Nesmahnij – Guszev, Timoscsuk, Selajev, Kalinyicsenko, Guszin – Sevcsenko, Milevszkij (72. perc Belik). Szövetségi kapitány: Oleg Blohin.

Gól: Zambrotta (6. perc), valamint Toni 2 (59. és 69. perc).

Sárga lap: Szviderszkij, Kalinyicsenko és Milevszkij.

Az ukránok az esélytelen nyugalmával, az olaszok pedig már a németekre gondolva vágtak neki a péntek esti találkozónak, s Marcello Lippi szövetségi kapitány nem is álmodhatott volna jobb kezdésről. Miután ugyanis a 4. percben Camoranesi próbálta ki, hogyan hasítja a repülő labda a levegőt – 20 méteres lövése alig kerülte el a jobb alsó sarkot –, két perccel később a felfutó Zambrotta 22 méterről laposan, nagy erővel a bal alsó sarokba lőtt, és Sovkovszkij csak hozzáérni tudott a labdához, amely a jobb sarokban landolt.

Az olaszoknak ideális az 1–0, ha eredmény védéséről van szó, abban igazi profik, mondhatni vén rókák, így a vb-újonc ukránok dolga alaposan megnehezedett a korán bekapott gól miatt. Ráadásul az olasz sztárokkal igazából mindössze Sevcsenko vetekedhetett – bizonyos fokig már az meglepetés és remek teljesítmény volt, hogy Oleg Blohin együttese idáig eljutott.

Az ukránok azonban nem vesztették el a fejüket a gól után, a 17. percben Totti szabadrúgását biztosan fogta Sovkovszkij, s a 41. percben akár egyenlíthettek volna is: Sevcsenko lövésébe Cannavaro „belelépett", de Buffon az irányt változtató labdát védeni tudta.

A nem túl látványos, s még annyira sem izgalmas első félidő után a második 45 perc már minden szempontból sokkal jobbra sikeredett. Az ukránok a gázpedálra léptek, a 49. percben Kalinicsenko beadását Barzagli kis híján saját kapujába perdítette, majd egy perc múlva, jobb oldali beívelés után Guszev fejesét Buffon csak a kapufa segítségével tudta hárítani. Aztán Milevszkij hozta helyzetbe Guszevet, akinek lövését bravúrral ütötte ki az olasz hálóőr, Kalinicsenko ismétlését pedig Zambrotta szinte a gólvonalról mentette. A gól azonban ott esett, ahol a játék képe alapján senki sem várta: egy perccel az előbbi ukrán eset után bal oldali szögletből ívelt be Totti, s Toni a jobb alsó sarokba fejelte a labdát. Aztán újabb ukrán kapufa jött – Kalinicsenko beadását Huszin fejelte a felső lécre –, és újabb olasz gól: a 69. percben Zambrotta szép csellel tört be a 16-oson belülre, Toni elé passzolt, akinek nem volt nehéz dolga...

Az olaszok harmadik találata pontot tett a mérkőzésre, s az ukránoknak még a becsületgól sem jött össze – a 80. percben Sevcsenko távoli szabadrúgását Buffon kiöklözte –, pedig megérdemelték volna: egyenlő ellenfelei voltak a sokkal nagyobb erőt képviselő olaszoknak – a nagy helyzetek alapján akár 3–3 is lehetett volna az eredmény. A háromgólos különbség pedig végképp túlzás – az olaszok csak jóval nagyobb tapasztalatuk és az ebből adódó jobb helyzetkihasználásuk miatt győztek, sokkal kategorikusabban, mint ahogyan megérdemelték volna. Az azonban nem kérdéses, hogy az elődöntőkben sokkal inkább helye van egy német–olasz párharcnak, mint egy német–ukránnak...

A németországi labdarúgó-világbajnokság kieséses szakaszának további programja:

elődöntők: július 4.: Németország–Olaszország (Dortmund, 22 óra); július 5.: Portugália–Franciaország (München, 22 óra).
mérkőzés a 3. helyért: július 8., Stuttgart, 22 óra.
döntő: július 9., Berlin, 21 óra.