Színpompás látvány a Főtéren – immár nyolcadszor (A szerző felvétele)

Magyarországon és Erdélyben országszerte megemlékeztek augusztus 20-án államalapító Szent István királyunkra. Kolozsváron vasárnap délelőtt a hagyományoknak megfelelően a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány szervezésében népviseleti felvonulással folytatódott a VIII. Szent István-napi Néptánctalálkozó. Ezt megelőzően Magyarfenesen szombaton nagy sikernek örvendő néptáncgálára került sor, amelynek során a táncosok színvonalas műsorral lepték meg az érdeklődőket.

(Részletek az 5. oldalon)

Összesen négyen haltak meg a hétvégén az egész országban a kánikula miatt. Az idő nem kímélte a hőséget nehezen viselőket, hiszen a hőmérő higanyszála 40 Celisus fokra is felkúszott az ország déli megyéiben. A meteorológusok azonban arra figyelmeztettek, hogy helyenként ez az érték sokkal magasabb is lehetett, főleg a szocializmusban épült „betontenger-negyedekben", ahol 50 foknál többet is mérhetnek napközben. Egyes becslések szerint vasárnap volt eddig az év legmelegebb napja.

Az elmúlt éjszakák sem voltak kellemesebbek, hiszen trópusi jelleget öltöttek: a hőmérő nem süllyedt 20 Celsius fok alá. Ez nagyvárosokban azt eredményezte, hogy a strandok medencéi és napozóhelyei a sötétedés után is népesek maradtak.

A rohammentő-szolgálat dolgozóit nem csak a meleg, hanem a számos telefonhívás következtében megtett kiszállások is megizzasztották. Bukarestben például csak vasárnap reggel hét és délután két óra között az elviselhetetlen hőség miatt négyszázan igényelték a mentősök segítségét.

Az időjárás szeszélyességét ezúttal sem hazudtolja meg, hiszen a környezetvédelmi minisztérium újabb figyelmeztetést adott le az ország 23 prefektúrájának. A veszélyt most nem a meleg, hanem a várható nagy mennyiségű eső jelenti. Hétfőn és kedden Bákó, Beszterce-Naszód, Călăraşi, Konstanca, Kovászna, Galaţi, Giurgiu, Hargita, Iaşi, Ialomiţa, Ilfov, Máramaros, Maros, Neamţ, Prahova, Suceava, Vaslui, Vrancea és Tulcea megyében, illetve Bukarestben a viharos esőzések következtében várható cspadékmennyiség helyenként elérheti a négyzetméterenkénti 25-30 litert, de Kelet-Erdélyben 60-70 literre is számíthatnak.

De az időjárás, szeszélyességét ezúttal sem hazudtolja meg, hiszen a környezetvédelmi minisztérium újabb figyelmeztetést adott le az ország 23 prefektúrájának. A veszélyt most nem a meleg, hanem a várható nagymennyiségű eső jelenti. Hétfőn és kedden Bákó, Beszterce-Naszód, Călăraşi, Konstanca, Kovászna, Galaţi, Giurgiu, Hargita, Iaşi, Ialomiţa, Ilfov, Máramaros, Maros, Neamţ, Prahova, Suceava, Vaslui, Vrancea és Tulcea megyében, illetve Bukarestben a viharos esőzések következtében várható cspadékmennyiség helyenként elérheti a négyzetméterenkénti 25-30 litert, de Kelet-Erdélyben 60-70 literre is számíthatnak.

Európai autonómia-körúton vett részt Antal Árpád Kovászna megyei RMDSZ-képviselő, aki egy székelyföldi román értelmiségivel együtt tanulmányozta az Európában honos önrendelkezési modelleket.

A körútról hazaérkezett képviselő elmondta: Koszovó, Montenegró, Dél-Tirol, Katalónia és Baszkföld közösségeit látogatták meg, és helyi vezetőkkel találkoztak. Az utat a székelyföldi fiatal román értelmiségieket tömörítő egyik szervezet vezetőjével járta meg. Az illető – mint fogalmazott a képviselő – azért tartotta fontosnak az európai autonóm tartományok tanulmányozását, hogy a magyar autonómiakövetelésekre a románokat felkészítse, reakciójuk következtében nehogy Székelyföldön is újabb „Koszovó jöjjön létre".

A körút indítékai kapcsán Antal emlékeztetett, hogy Traian Băsescu államfő korábban szóvivője révén felkérte a romániai magyar közösség képviselőit, látogassanak el Koszovóba, és győződjenek meg az ottani, valamint a romániai állapotok közötti különbségekről.

Ez a nyilatkozat az elnöki hivatal és a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) vezetői között kialakult szóváltás kapcsán hangzott el. Akkor Băsescu a francia elnökkel Koszovó státusának végleges rendezéséről tárgyalt, e terv pedig messzemenő autonómiát irányoz elő a koszovói albánok számára Szerbia határain belül.

Az MPSZ vezetői akkor elmondták, hogy hasonlóképpen látják a megoldást a romániai magyarok számára. Erre a felvetésre válaszolva ajánlotta az elnöki szóvivő az MPSZ vezetőinek, hogy látogassanak Koszovóba.

Az RMDSZ vezetői korábban azt is kifogásolták, hogy Băsescunak nincs kisebbségi tanácsosa.

Antal kifejtette: a Koszovóban látottak megerősítették benne azt, hogy Traian Băsescunak szüksége van egy kisebbségi ügyekben jártas szakértőre. Ugyanis meggyőződése, hogy a román államfő nem szeretné, ha a székelyföldi románok a 80 ezer fős koszovói szerbek sorsára jutnának. Az ottani többségi nemzet tagjainak keserű sorsát ecsetelve rámutatott: a szerbek különböző enklávékban élnek, ha pedig vásárolni akarnak, akkor ezt csak a KFOR-erők kíséretében tehetik meg.

A körút végső célja egy tanulmány elkészítése. Ezt a kezdeményezők eljuttatják minél több román döntéshozóhoz, beleértve Traian Băsescut is, akivel személyesen is szeretnének találkozni.

Antal szerint a Băsescut államfői székbe juttató Demokrata Pártnak téves az a megközelítése, hogy a kulturális autonómiát szabályozó kisebbségi törvény elfogadása Romániát „kísérleti lőtérré" alakítaná.

A székelyföldi képviselő szerint Románia alkotmányát Spanyolország alkotmányához kellene igazítani, mert szerinte a Székelyföld esetében is a katalán autonómiamodell lenne a legkedvezőbb. Úgy véli, hogy az erdélyi magyar politikusoknak, egyházaknak és civil szervezeteknek egyaránt „sokkal aktívabban és hangosabban kell dolgozniuk az autonómia érdekében", ami „tíz éven belül megvalósítható", de csak akkor, ha célkitűzéshez megtalálják a román partnereket is.

A kormánnyal szemben a lakosság fő kifogása az, hogy a korrupció terén semmi sem változott – derül ki a bukaresti kabinet imázsközpontjának megrendelésére készült közvélemény-kutatásból, amelyet pénteken hoztak nyilvánosságra.

A júliusban készült felmérés szerint Románia lakosságának közel fele (48 százalék) véli úgy, hogy a korrupció elterjedtsége 2004 végéből, a jelenlegi kormány beiktatása óta, nem csökkent. A megkérdezettek 24 százaléka szerint a helyzet rosszabbodott, és a megvesztegetés gyakorlata igen elterjedt. Mindössze 15 százalék válaszolta azt, hogy a korrupció szerinte csökkent.

A lakosság felfogása szerint csúszópénz elfogadására leginkább a törvényhozók hajlamosak. Az alanyok 69 százaléka hiszi azt, hogy a bukaresti parlamentben ülők „nagy többsége", 38 százalék szerint pedig „jelentős részük" korrupt. Az üzletemberek megítélése sem sokkal jobb, hiszen a lakosság szerint ők a második leginkább megvesztegethető társadalmi réteg.

Emiatt a tisztességes vagyonszerzésben sem hisznek a románok. Minden második lakos ugyanis meg van győződve arról, hogy a romániai vagyonok jelentős részét törvénytelenül szerezték tulajdonosaik.

Mindössze a románok kilenc százaléka véli úgy, hogy a gazdagok a rendszerváltás után kizárólag tisztességes munkájuknak és érdemeiknek köszönhetően gyarapodtak anyagilag.

A legkorruptabb szakmai kategóriák sorában a hivatalnokok következnek, de érdekes, hogy a megkérdezettek szerint a minisztériumi tisztviselők hajlamosabbak a kenőpénz elfogadására, mint főnökeik, a miniszterek.

A lakosság megítélése szerint a korrupció eléggé elterjedt, hiszen a rendőrök, a bírák, az ügyészek és az orvosok is elég magas korrupcióra való hajlandósági mutatót kaptak a válaszadóktól. Noha az ellátás ingyenes, az egészségügyi rendszerben a hálapénz gyakorlata meglehetősen elterjedt. A betegek 40 százaléka ismerte be, hogy adott már pénzt orvosoknak. Közülük minden második állította azt, hogy kényszerítve volt erre, és szintén 20 százalék mondta, hogy önszántából nyitotta meg pénztárcáját.

Az imázsközpont elnöke, Alfred Bulai szerint a korrupció elterjedtségének változatlanságáról nyilatkozók magas arányát részben az okozza, hogy a román társadalomban „életmóddá vált" a megvesztegetés. Ehhez hozzájárult az is, hogy több nagy korrupciós ügy egyelőre lezáratlan. A terrorizmussal vádolt Omar Hajszám vélhetően hatósági segédlettel történt szökése is növelte a korrupcióellenes harccal kapcsolatos szkepticizmust a lakosság körében.

A D.A. Szövetségben és Traian Băsescu államfőben bíznak leginkább a bukarestiek, derül ki a Közvéleményt Kutató Központ (CSOP) júliusban végzett felméréséből. A főváros lakosságának mintegy 52 százaléka nyilatkozott úgy, hogy bízik, illetve nagyon bízik a jelenlegi államfőben. A népszerűségi listán Băsescut követi Mona Muscă, Adriean Videanu, Sorin Oprescu, Theodor Stolojan és Călin Popescu Tăriceanu. A román főváros lakossága a legszimpatikusabb politikai alakulatnak a D.A. Szövetséget, a Szociáldemokrata Pártot és a Nagy-Románia Pártot tartja. A közvélemény-kutatást azt megelőzően készítették, hogy nyilvánosságra került Mona Muscă liberális politikus együttműködése az egykori Szekuritátával.

A Nemzeti Kezdeményezés Pártjának elnöke (PIN) elnöke, Cozmin Guşă vasárnap egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy Ioan Talpeş közel állt a Ceauşescu családhoz és a Kémelhárító Szolgálat egyik olyan igazgatója volt, aki semmit sem tett a Szekuritáté felfedése érdekében". Ugyanakkor Guşă elmondta, hogy szerinte Teodor Meleşcanu, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnöke szintén „egykori titkos tiszt".

„A Szekuritáté titkos tisztjei többnyire megmaradtak titkos tiszteknek a jelenlegi titkosszolgálatoknál. Azt hiszem, elég kevés annak a valószínűsége, hogy mindez nyilvánosságra kerüljön" – tette hozzá Guşă. Ami az RMDSZ-vezetőket illeti, a politikus kifejtette: „Hogyan mondhatná bárki is a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Tanácsról, hogy ő nem vádolható politikai rendőrséggel, amikor nyilvánosan maga is elismerte: információkat szolgáltatott a Szekuritáténak magyarországi írókról, akik Romániába látogattak. Ott van még Frunda György és Verestóy Attila esete is".

Ioan Talpeş független szenátor péntek este Marosvásárhelyen kijelentette: egy második és egy harmadik „hullám" is következik, ami a Szekuritátéval együttműködők felfedését illeti, és ezek komoly meglepetéseket fognak jelenteni, mivel, „a politikusok jó része úgy tudja, hogy két levéltár létezett, de valójában három volt".

A Kémelhárító Szolgálat volt igazgatója szerint „a harmadik levéltár" filmeket és különleges mikrofilmeket tartalmaz. Elmondta: ezek jelenleg a titkosszolgálatok adminisztrálásában vannak, és véletlenül fedezték fel, amikor az irodáját kifestették. Szerinte egy második dossziéhullám is fog létezni, amelyek az 1990 utáni eseményekkel is kapcsolatosak, de egy harmadikra is lehet számítani. Ezek azon titkosszolgálati tisztekre vonatkoznak, „akik hamis identitással rendelkeztek, és most a romániai politikában tevékenykednek".

A „második dossziéhullámmal" kapcsolatban Talpeş elmondta: jelenleg azon dolgoznak, hogy kiválasszák azokat az iratcsomókat, amelyeket továbbíthatnak az átvilágító bizottsághoz. „Ami pedig a »harmadik iratcsomó hullámot« illeti, nem tudom, hogy felmentik-e a titkosítás alól, de én kezdeményezni fogom azt", hangsúlyozta. Talpeş hozzátette, nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy manipulálni fognak bizonyos dossziékat. Másfelől azon meggyőződésének adott hangot, hogy Cozmin Guşănak nincs hozzáférése ezekhez a dossziékhoz, hanem csak különleges kapcsolatokat ápol az átvilágító bizottsággal. Traian Băsescu államfőről elmondta: nem hiszi, hogy együttműködött volna a Szekuritátéval, mivel egy párhuzamos rendszerben, a tengerészetben tevékenykedett.

Mindenki magának tulajdonítja a sikert, a balszerencsét viszont másnak róják fel.

– Miért taroltak a magyarok a szegedi kajak-kenu világbajnokságon? – Mert így biztonságosabb volt az érmek hazaszállítása.

Közgazdász Fórum / július
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság és a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara magyar tagozatának szakmai közlönye idei 7. számában olvashatjuk: A Gyergyói kistérség helyzetelemzése (Madaras Szilárd); Ploszkos község fejlődési perspektívái (Pasca Mónika); A kontrolling jövője, avagy a profit a részletekben rejlik (Pálfi Attila); Újdonságok a gazdasági és pénzügyi jogszabályozásban — 38. rész (Pásztor Csaba); Hírek; A lap tartalmának román és angol nyelvű kivonata és tartalomjegyzéke.

Civil Fórum / 2006/2.
A civil társadalmi lap, melyet az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány ad ki, idei második időszakos megjelenésében több figyelemre méltó írást közöl. Ízelítő a tartalomból: Civil (anti)ethosz (Sebestyén István); Értékek és elvek védelmében (Csáki Rozália); Civil ethosz: a produktív szocialibitás demokratikus kultúrája (Ungvári-Zrínyi Imre); A prosperáló közösség. A társadalmi tőke és a közélet (Robert D. Putnam); Civil ethosz: az eszmétől a valóságig (Sallai András); A civil felelősségről (Sebestyén István); Életre vezetni falvainkat (Kolumbán Gábor); PR a közélet szolgálatában (Barát Tamás); Civil Szervezetek Etikai és Viselkedési Kódexe; Az elfelejtett tündérvilág ébresztése — Firtosi Kaláka 2006 (Solymosi Alpár); Az erdélyi magyar civil szféráról (Kiss Dénes); Erdélyi küldetés a Határtalan Civil Nap rendezvényen (Szenkovics Dezső); Háromszék legfiatalosabb települése — megyei vetélkedő.

Szombat délelőtt a Szent Mihály- templomban tizennégy új taggal gazdagodott az Erdélyi Vitéz-Rend. Olyan magyar emberekkel, akik hétköznapjaikon életmódjukkal, magatartásukkal a rend alapelveiként szereplő három H-t, azaz a Hazát, a Hitet és a Hűséget, illetve szűkebb környezetüket és tágabb közösségünket szolgálják minden fajta szélsőséges uralmi rendszerrel szemben.

Az ünnepségen az esküt letevő új tagokat vitéz lovag torboszlói dr. Bereczky Árpád főszéktartó és országos törzskapitány, az Erdélyi Szent Sír Lovagrend Nagy Mestere, a Szent István Rend mester lovag parancsnoka ütötte lovaggá.

Igazán nem panaszkodhatnak az idei nyáron a komolyzene kedvelői Szamosújváron. Miután az elmúlt napokban a Szamosújvár-Nendaz Baráti Társaság szervezésében két svájci kórus lépett fel a kultúrházban és az Örmény Templomban, augusztus 21-től egy olaszországi énekkar keresi fel a Szamos menti kisvárost. Ezúttal a cupellói kórus lép fel a kultúrház színpadán. A negyven tagú együttes főleg olasz népdalfeldolgozásokból összeállított műsorral vendégszerepel az erdélyi tájakon. Nemrég a szamosújvári Corala Magna kórust látták vendégül olasz földön a cupellói művészek.

A nyári évad más kellemes meglepetést is ígér Szamosújváron, ahol javában készülnek az őszi rendezvényekre a helybeli műkedvelők. Addig is számos koncertre kerül sor hazai és külföldi vendégek közreműködésével.

„Én vagyok (...) az Élő; pedig halott voltam, és íme élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokol és a halál kulcsai. (Jelenések I, 18.)"

Az emlékek izzó fényű vagy alig pislákoló parazsai ott szunnyadnak a mindenkori erdélyi magyar közösségi élet ránk szabott Idejének hamuja alatt. Felfejtésük, faggatásuk nem jelent szükségszerűen múltba felejtkezést. És nem jár az elveszejtés kockázatával sem. Egy részük kétségtelenül a feledés vagy használhatatlanság hamujává foszlik rendre, az élet törvényei szerint. Más részük azonban a megmaradás lángját lobbanthatja újra és újra. Kulcsot adhat a jövőhöz. Segíthet eligazodni a meg (és helyben)maradás, asszimiláció, emigráció vagy „visszahonosodás" kusza, olykor már-már úttalannak tűnő labirintusában. Segíthet megtanulni önmagunkat, s megmutatni, hogy mi a teendő. Segíthet megválaszolni a valójában Trianon óta megválaszolatlan kérdést: Mit kezdhet és mit kell kezdenie önmagával az államalkotóból ugyanazon földön megtűrtté degradálódott, jogaiban korlátozott, vagyonától megfosztott, magyarságában megbélyegzett, államhatárokon kívülrekedt magunkfajtának? Miként élheti meg, miként kell megélnie egyidőben a nemzet történelmi(leg tán örök) vesztesének és ugyanakkor a regionális történelmi(leg tán nem múlandó) jelenlét megtestesítőjének felemás emberi, szellemi és érzelmi állapotát. Hogyan váljon szükségszerűen regionális magyarrá úgy, hogy közben megmaradhasson összmagyarnak?

Az emlékek izzó fényű, vagy már-már alig pislákoló parazsai (még) ott szunnyadnak valamennyi „lecsatolt" erdélyi magyar életében. Ki-ki a maga alkata szerint őrzi őket, ki-ki a maga képessége vagy akarata szerint birtokolja általuk a történelmi-közösségi jussaként (még) belakott helyet, az ősei „egyszer volt, hol nem volt" világát, életrendjét. Birtokolja általuk (magyar) életének helyi folyamatosságát. Birtokolja jövőbeniségének jussát. Birtokosa annak, ami az elveszettből még birtokolható. Mert amit a megcsonkult nemzet közel egy évszázada elveszített, annak – még mindig kevéssé tudatosult formában ugyan, de – mi, az „elveszítettek" – továbbra is (rész)birtokosai maradtunk. Tudatosan vagy ösztönösen, de őrzői, elveszejtői vagy netán gyarapítói maradtunk egy tárgyi-szellemi világnak, amely ugyan foszlánya ma már az egykori Kárpát-medenceiségnek, netán közép-európaiságnak, de azért maradékként is része annak!

Amilyen mértékben vagyunk (még) itt is, ott is, Erdély-szerte, amilyen mértékben birtokoljuk még (felelősségünk vagy éppen felelőtlenségünk szerint) az elveszettet, akarva-akaratlanul, netán ösztönösen bár, de olyan mértékben őrizzük benne minden magyar hazáját. Mert amíg és amilyen mértékben vagyunk benne, addig és olyan mértékben az összmagyarság is otthon érezheti magát benne…

Talán mindezen dolgok miatt fürkésszük-vigyázzuk annyi aggódással jelenvalóságunk sorsrezgéseit. Mit is mutat az a képzeletbeli közösségi szeizmográf? Vagyunk (még)? És ha igen, akkor hol, hogyan és mennyien? Fogyunk? Felejtünk is netán? Gyógyítható netán, vagy már visszafordíthatatlan közösségi agyérelmeszesedésünk?

*

Felizzik a hamu alól (még) kikotorható parázs. Sok-sok lemondásban tompult, rettegésben réveteggé vált tekintetekbe különös csillogást csalva felizzanak alig múlt korok (maihoz képest mindenképp virágzó) Kolozsvár környéki magyar népéletének emlékei. Néhány pillanatra kigyulladnak tompuló jelzőfényei mindannak, ami volt és ami talán lehetne, de ami úgy, ahogyan volt és úgy, ahogyan lehetne, nagy valószínűséggel már sohasem lesz életre kelthető. Igazából az emléklátó szemekben sem a remény csillog, hanem csupán az immár elvitathatatlan, kisajátíthatatlan múlt szabadon birtokolható emlékvilágának győzelme a már-már alig megtartható jelen felett. Ahány emlékfaggatás, annyi alig észrevehető győzelmi csillanás a szemekben. S ahogy az újra és újra fellobbantott, majd tovább, egyre tovább örökített emlékek bármikor előcsalható győzelmi csillanása szemről szemre jár, lassan fénycsóvák kusza szövevénye rajzolódik körénk.

Aki emlékeket képes fellobbantani és tovább, egyre tovább adni, az a legkilátástalanabb pillanatokban is győzni tud. Mert a fénycsóvák kusza szövevényén át emlékeinkből bármikor előcsalható, elvitathatatlan győzelmeink végeláthatatlan sora világít. És e fényben, emlékeinkbe kapaszkodva, minden bizonnyal könnyebb lesz megőrizni mindazt, ami már-már alig megtartható. És könnyebb lesz birtokolni azt, ami látszatra végleg elveszett.

Akkor is, ha netalán sohasem válhat teljességgel meg nem történtté a múlt, el nem veszítetté az elveszített…

(Részletek Pillich László megjelenés előtt álló Sorsok ködfoszlánya című szociográfiai riportkötetének Prológusából, Kolozsvár, 2003)

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Ultraviolet – amerikai bemutató. – Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel: 13 és 23 órától.

GYŐZELEM – A belső ember – amerikai. – Vetítés: 17.30, 22.30. Párnakönyv – amerikai. – Vetítés: 15, 20.

MŰVÉSZ – Find Me Guilty – amerikai bemutató. – Vetítés: 16, 19, 22, kedvezménnyel 16 órától.

DÉS

MŰVÉSZ – Horrorra akadva 4 – amerikai. – Vetítés: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától is, kedvezménnyel.

TORDA

FOX – Crash – amerikai. – Vetítés: 15, 17, 19.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Păcală visszatér – román. – Vetítés. 17.30, 20; péntek, szombat, vasárnap: 22.30 órától is; kedvezménnyel 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – Afrikai szerető – német. – vetítés: aug. 18–20.: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Halálos iramban: Tokiói hajsza. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 17.30 órától.

A katolikus hittudományi papnevelde kapcsán felmerült integrációs lehetőség miatt ismét előtérbe került az erdélyi magyarság egyik klasszikus dilemmája, amely a közösséget és vezetőit már idestova nyolcvan éve foglalkoztatja.

A gyulafehérvári római katolikus érsekség vezetői szerint a hittudományi főiskola beolvadása a Babeş–Bolyai Tudományegyetembe (BBTE) olyan lehetőségekkel kecsegteti az egyházi intézményt, amelyeket érdemes lenne kihasználni. A katolikus álláspont szerint erre a főiskola működtetésének anyagi nehézségei miatt van szükség, ez az egyetlen módja annak, hogy papjaik államilag is elismert oklevelet, kispapjaik ösztöndíjakat szerezhessenek, valamint különféle akkreditált posztgraduális képzéseken vehessenek részt. Másfelől a protestánsok ezt a lépést óriási taktikai baklövésnek tekintik, mert jó ideig ismét visszavetheti az erdélyi magyar önálló felsőoktatási intézményrendszerért folytatott harcot.

Tehát a katolikusok álláspontja az integrációt, a reformátusoké pedig a különmaradást-különválást szorgalmazza. Az „integrálódás versus önálló boldogulás" vita történetében fordulópontra érkeztünk. Erre bizonyíték, hogy az erdélyi katolikus egyház vezetői 2006-ban már el tudják képzelni papneveldéjük működését egy román állami intézményben.

Ez a lehetőség sem a két világháború között, sem az ötven év kommunista diktatúra ideje alatt nem merülhetett fel, mivel az akkori politikai helyzet – megkönnyítve az erdélyi magyar vezető elit dolgát – szinte magától adta a választ.

Az érsekség egyik vezetője a sajtónak adott nyilatkozatában fel is hívta a figyelmet, hogy az összeolvadási terv megtorpedózását célul kitűző nyíltlevélírók figyelmen kívül hagyják a történelmi kontextust, amikor Márton Áronra hivatkoznak. Szerintem is vétek lenne elhallgatni azt, hogy a romániai magyarság mai politikai helyzete összehasonlíthatatlanul jobb, mint nyolcvan, hatvan, vagy tizenhat évvel ezelőtt. Ezt azért kell magunk előtt nyugodt lélekkel beismernünk, hogy közösségünk fejlődését célzó reális és ne megvalósíthatatlan stratégiák kidolgozásán törjük fejünk.

Mi a megoldás ma, amikor a politikában, gazdaságban világszerte az integráció a jelszó? Járjuk a betagolódás, vagy az önállósulás útját? Itt látszólag egymással kibékíthetetlen, két homlokegyenest ellentmondó nézőpont ütközik. Meggyőződésem, hogy sokan szeretnék, ha e két stratégia ötvözhető lenne, csakhogy a romániai magyarság elég jelentős része erre még nem érett meg. Hiszen a „fordulópont" bekövetkezése is tulajdonképpen csak egy tendenciát mutat. Ezt a kifejezést nem úgy kell értelmezni, hogy míg a tegnap még többségben voltak a „szent autonómiát" valló magyarok, addig mára a közösség zömét az integráció pártiak teszik ki. Sokan politikusaink közül sem mernének színt vallani, ha ilyen élesen fogalmaznánk meg nekik a kérdést. De a nem politizáló értelmiségiek is bizonyára kitérően, de alapjában véve korrektül felelnének azt a választ adva, hogy ezt az elvet nem lehet általánosítani, és esetenként kell megvizsgálni a lehetőségeket.

A betagolódásra való hajlamosság terjedése viszont tényleg valós tendencia. Ezt főleg az üzleti életben lehet megfigyelni és az olyan szakmákban, amelyeknek édes-kevés közük van etnikumhoz, anyanyelvhez, valláshoz. Egyes szakmákban pedig ezt a folyamatot az a fájó felismerés serkenti, hogy az integráció tulajdonképpen felzárkózást jelent. Az erdélyi magyar intézmények további sorsának meghatározása éppen azért nem könnyű dolog, mert esetükben jogosan érezzük úgy, hogy esetleges csatlakoztatásuk révén éppen a lényünket döntően meghatározó nemzetiségünk, ezért közösségi létünk kerül veszélybe.

A katolikus papnevelde esetleges beolvadása a BBTE-be, nem tudni pontosan milyen veszteségeket eredményezne a katolikus egyháznak, híveinek vagy általában az erdélyi magyarságnak. A terv ellenzőiből vélhetően nem is a konkrét hátrányok vagy károk váltották ki az aggályokat, hiszen ők zsigerileg irtóznak az integrálást célul kitűző megoldásoktól. Ők ezt asszimilációként értelmezik, ami csúsztatás, ha az összeolvadási tárgyalások következtében a katolikus elöljáróknak sikerül megszerezniük a belső önállóság garanciáját a hittudományi főiskola számára.

Amiről viszont ebben a vitában sem beszélünk, az a lassan, de folyamatosan rothadó, egyensúlyát elveszített és alapjaiban kikezdett erdélyi magyar intézményrendszer. Egyesek szerint már túlzás intézményrendszerről beszélni, hiszen az ezt alkotó egyesületek, szervezetek és alapítványok nagy része annyira elavultan működik, hogy képtelen reális társadalmi hatást kifejteni. A pusztulás okai összetettek, de azt hiszem nem tévedek, ha a szegénységet jelölöm meg a bajok fő forrásaként. Az ínséget csak tetézi az elavult mentalitásunk, amely a bezárkózottságban és az újtól való idegenkedésben nyilvánul meg. Ez pedig megakadályoz bennünket abban, hogy racionalizálással, átalakítással a szűkös anyagi források ellenére is növelni tudjuk intézményeink szinte nem létező presztízsét. Mindez olyan ördögi kört alakított ki, amelyet most nehéz megszakítani: a pénztelenség a kivándorlást erősítette, a lemorzsolódás pedig egyre jobban szűkíti a megújuláshoz szükséges szelekciós bázist.

Az ebből adódó nehézségek miatt intézményvezetőink könnyen beletörődnek a nagyrészt valós, de vélt tényekbe is, és egyesek tudatosan, mások kevésbé tudatosan megfogalmazzák a lassú, csendes, méltóságos elpusztulás önérzetes „programját". E szerint elég csak helytállni, hogy tisztességes körülmények között érjen utol a végzet. Ez a mentalitás állandósítja az intézmények vegetálását, amely a lassú rothadás egyértelmű tüneteként jelentkezik.

A rendszerváltás utáni tizenhat év tapasztalata azt mutatja, hogy az önállóság és az autonómia szimbolikus tartalmaihoz való görcsös ragaszkodás provincializmusba sodor. Ha nem közeledünk a velünk együtt élő románokhoz, akkor továbbra is kitaszítottan élhetünk. Számbeli kisebbségben vagyunk, ezért könnyű eltávolításunk a gazdasági, politikai, kulturális élet főbb sodrásaitól. Most már azonban nagyon megérett az idő arra, hogy hamut szórjunk fejünkre, és beismerjük: a rendszerváltás után is olyan, a romániai valós politikai, kulturális és gazdasági életet ignoráló magatartást tanúsítottunk, aminek még sokáig isszuk a levét, főleg, ha korrekciós intézkedésekre sem törekszünk. Mindeközben észre sem vettük, hogy elzárkózásunkkal mi magunk is segédkezet nyújtottunk a minket kizáróknak.

A legsúlyosabb viszont az, hogy kezdjük megszokni a kitaszított létet. Nem csoda, hogy ez történik velünk, hiszen a szélekre jellemző szürkeségben, posványban elkényelmesedtünk, ezzel az állapottal pedig igazán könnyű megbarátkozni. Ma már sokan elfogadják, hogy nem kell teljesíteniük „a cudar kisebbségi sors" miatt. Úgy érzik, ez feljogosítja őket arra, hogy csúfot űzzenek adottságaikból, követelőzzenek (de sokan közülük a kéregetéstől sem riadnak vissza), és eljátsszák a nagy sértődöttet. Holott egy kisebbséginek érvényesülése érdekében egy többségihez képest kétszer többet kellene küzdenie azért, hogy alkalma adódhasson a megmutatkozásra, és megteremtse a reáfigyelés lehetőségét. A Gyurcsány-kormány például ha a magyarországi támogatási rendszer átalakításával párhuzamosan elő szeretné segíteni a határon túli magyar intézmények vezetőinek mentalitásbeli megújulását is, akkor kötelezhetné őket, hogy a Budapesttől kapott pénzért olyan projekteket is találjanak ki, amelyek érdekesek lehetnek a románok számára is. Ez az érdeklődés akár bizonyos rendezvényeken való jelentősebb román részvétel, akár a román sajtóban való jelenlét révén nyilvánulhatna meg.

Ugyanis meggyőződésem, hogy a fokozottabb figyelem, az álló víz felkavarása visszaadná elveszett önbizalmunk egy részét. Így csökkenhetne az az általános rossz közérzet, amely az ország javuló politikai és gazdasági helyzete ellenére továbbra is hatalmában tartja közösségünket.

Ilyen körülmények között a hittudományi főiskolát lehet, hogy érdemes integrálni a BBTE-be, persze azzal a feltétellel, hogy az erdélyi római katolikus egyház vezetői intézményesített biztosítékot kapnak a papnevelde önállóságára vonatkozóan. Mert végül is az önállóság és az integrálódás összeegyeztethető, ha nem a szimbolikus vonatkozásokat helyezzük előtérbe. A tárgyalások, a katolikusok hivatalos tájékoztatása szerint, még nem zárultak le, ezért még korai vészharangokat kongatni, és megfertőzni egy olyan lehetséges együttműködést, amely összességében akár több hasznot is eredményezhet, mint amennyi veszteséget okoz. Ugyanis kétségtelen, hogy egy integrálódás során az integrálódónak is igazodnia kell a befogadó testhez. De ha a lehetőségek elszaporodása a jövendő papok és az őket befogadó intézmény presztízsének a növekedését eredményezi, akkor meg kell hozni a történelmi döntést.

Mert „a minden áron önállóságot" szólam hangoztatóit megcáfolja a valóság. Ennek szorgalmazói is felismerik a rothadás jeleit – ami nem csoda, hiszen az erjedés helyenként már belélegezhetetlenné rontotta a levegőt –, viszont azt már nem látják be, hogy az ignoranciára, az elzárkózásra építés stratégiája gyorsította fel az elmúlt tizenhat év leépülését.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azonban azt a valós veszélyt sem, ami a szlovákiai történések romániai megismétlődése jelenthetné a romániai magyarság számára. Ján Slota nacionalistáihoz hasonló figurák hatalomra kerülése ugyanis az EU tagállam Romániában is bármikor előfordulhat, akkor pedig fontos, hogy intézményesített garanciákon és ne személyektől függő, múló, szóbeli egyezségeken vagy szokásjogon alapuló jogokkal rendelkezzünk. Ezt pedig minden egyes integrálódásnál, de főleg a jogérvényesítésben szem előtt kell tartani.

Első látásra a hír szinte semmitmondó: kormányhatározattal garantálja az állam azoknak a tartozásoknak a kifizetését, amelyeket a Román Kereskedelmi Bank (BCR) az egykori Bancorex Román Külkereskedelmi Bank csődbejutásakor vett át. A határozat fel is sorolja, hogy mekkorák ezek a tartozások új lejben, euróban, dollárban, de az egész összesen alig éri el a negyven millió eurót.

Akár át is csúszhatna a tekintetünk egy ilyen híren, százával nyomulnak az effélék a képernyőinkre naponta. Csakhogy a hír mögött hosszú és bosszantó történet lapul, amelynek a mai politikában is vannak következményei.

Nézzük csak meg, hogyan is volt. A kilencvenes évek közepe táján, az Iliescu-kormányzatok idején, amikor az éves infláció meghaladta a kétszáz százalékot, s amikor a bankbetétekre évente 170–180 százalékos kamatot fizettek, az állami tulajdonban lévő Bancorex évi 15–20 százalékos kedvezményes kamatú hiteleket nyújtott. Nos, nem bárkinek, lista volt, ma sem tudjuk, hogy ki készítette, de tény, hogy azon kizárólag a korábbi rendszer kedvezményezettei kaptak helyet: pártaktivisták, katonatisztek és szekus tisztek.

Szekuritátés tisztjeink felvették tehát az egy-két millió dollárnyi hitelt a Bancorexből, átslattyogtak a Dacia Felix Bankhoz, a Columna Bankhoz, a Banca Agricolához vagy a Bankcoophoz, s ott fél évre lekötötték a pénzt. A hat hónap után kapott kamatból kifizették a teljes kölcsönt, kamatokkal együtt, s még úgy is több pénzzel maradtak, mint amennyit kezdetben a Bancorextől kaptak. Ezekből a pénzekből nyúlták le aztán ugyanezek az urak az egész nemzetgazdaságot, a nemsokára beindított privatizáció során. Megjegyzem, a „becsületesek" jártak el ekképpen, a legtöbben ugyanis a kölcsönöket sem adták vissza soha.

Több is veszett Mohácsnál, mondhatnánk. Kár most ezeket a dolgokat felemlegetni, hiszen a mintegy 2,5–3 milliárd dollárt érő Bancorex csődjéről, annak idején, amikor 1999-ben kiderült, a sajtó rengeteget találgatott. Találgatott, mondom, s nem írt, mert a kedvezményezettek listája csakúgy, mint a Caritas nagy halainak a lajstroma mindörökre titok maradt előtte.

Már akkor sejtettük, s ma már visszanézve, tisztán láthatjuk, hogy a hazai tőkekoncentráció így zajlott. Valakik elkészítették a majdani oligarchák listáját, felírták rá az összes olyan személy nevét, akit az elmúlt rendszerből – nyilván: szolgálatai okán – át kellett menteni, s ezek lenyúlták a Bancorexet meg a többi azóta csődbe ment bankot. A pénzből pedig sikeres vállalkozók lettek, álomvagyonokra tettek szert, villákra és limuzinokra, s ma ezekből oktatnak ki bennünket, a rendszerváltás veszteseit, a lóvá tetteket erkölcsből.

A magyarság persze, egy-két kivételtől eltekintve, kimaradt ebből a nagy osztozkodásból. Ezt már akkor tudtuk, s amikor ezt 1996-ban az egyik felelős nyugati személynek szóvá tettem, a válasza meglepő volt: muszáj szemet hunyjanak fölötte, mert tőkekoncentráció nélkül nincs piacgazdaság, piacgazdaság nélkül pedig elképzelhetetlen a demokrácia is. Aztán hozzátette: azt remélik a nyugati kancelláriákban, hogy majd ennek a bagázsnak az utódai becsületes útra térnek, mert ne felejtsük el, hogy még Amerikában sem ildomos az első millió dollár forrása iránt érdeklődni.

Azt mondtam azonban, hogy mindennek van aktuálpolitikai vonzata is.

Államelnökünk, Traian Băsescu, a volt Szekuritáté dossziéinak nyilvánossá tételét szorgalmazza. Igaz ugyan, hogy jó néhány ezer dossziét továbbra is titkosnak kell majd tekinteni, mert azok „a nemzetbiztonságot" érintik, de a többit, azt mind publikálni kell, mondta az elnök. S hozzá is látott ahhoz a társasjátékhoz, amelynek során naponta három-négy feltételezett ügynök nevét kiszivárogtatják. A meggyanúsított védekezik, de mindenki tudja, hogy a nevek sokasodásával ez a játék holtbiztosan tömeges kabátlopási üggyé fejlődik majd, amelynek a végén már senki nem lesz képes pontosan emlékezni arra, hogy Gipsz Jakabról írták a jelentéseket a kommunizmus idején, avagy pedig ő maga írta azokat. Az áldozatot végképpen összekeverik tehát a hóhérral.

Holott egyszerűen csak annyit kellene tenni, hogy ugyanazon a napon kellene közreadni néhány névsort. És távolról sem az ügynököké a legizgalmasabb! Elsősorban azt a listát kellene elkészíteni, amelyen valamennyi egykori szekus tiszt, illetve az ezeket irányító párt- és állami funkcionáriusok nevének kell szerepelnie. Szögezzük le: a főhóhérok ezek voltak. Rögtön mellette kellene közzétenni azok listáját, akik a Bancorex, Dacia Felix, Columna Bank, Bankcoop, Banca Agricola stb. állami bankot lenyúlták, illetve akik a Caritas fő kedvezményezetteiként mesés összegeket téptek fel. E két listából rögtön kiderülne, hogy kik is azok, akik ma Romániát irányítják.

A harmadik lista az ún. rezidenseké kellene hogy legyen. Már a kilencvenes évek közepe óta tudjuk ugyanis, éppen volt szekus tisztek mondták el, hogy a nyugalmazott szekus tisztek rezidensekké váltak, akik 8–10 ügynökből álló információs hálózatot működtettek, s akik időről időre összefoglaló jellegű jelentéseket készítettek feletteseiknek. A negyedik lajstromnak az ún. konspirációs lakások tulajdonosainak nevét kellene tartalmaznia. Ezek annak idején kiemelt lakbér ellenében adták bérbe lakásaikat a szekunak, hogy a tisztek és a rezidensek azokban találkozhassanak ügynökeikkel és a közreműködőkkel. E két – az utóbbi időben gyakran hivatkozott kategória (informatori şi colaboratori) – között állítólag az a különbség, hogy az egyik csoportot fizették a közölt információkért, a másikat pedig nem. Utóbbit valószínűleg zsarolással vették rá az együttműködésre. Az ötödik és a hatodik listát tehát ezek nevéből kellene összeállítani.

Ehelyett azonban mit kapunk? Az abszolút ködösítést. S ebbe a csapdába, bugyuta és bosszantó módon, mi magyarok is belesétálunk. Elfeledve, hogy a titkosszolgálatok ma is egy az egyben működtetik a Szekuritáté egykori „irredenta osztályát" (amelynek megszüntetését az évek során az RMDSZ a parlamentben is többször követelte, de mindhiába), s hogy a román nacionalizmus ezek kiadását még jó ideig nem teszi lehetővé.

Önjelölt „átvilágítók" jelentek meg sorainkban is, akik rapszodikus szempontok alapján elkészítették például az átvilágítandó romániai magyar újságírók névsorát, majd felkérték Victor Ronceát, a Ziua című bukaresti napilap újságíróját, hogy az általa már korábban összeállított újságíró-listára a magyar kollégák nevét is vegye fel. Persze, fogalmuk nem volt arról, hogy ki is tulajdonképpen Victor Roncea, aki a kilencvenes évek elején a Mişcarea című neolegionárius lapnál indult George nevű testvérével együtt, s aki akkoriban cikkeiben éppen a nyugati értékek heves bírálatával foglalkozott, manapság pedig az intézményesített magyarellenesség egyik bajnoka.

Magyar „átvilágítóink" pedig, ahelyett hogy – ha már mindenképpen viszketett, hogy részt vegyenek ebben a társasjátékban – a Magyar Újságírók Romániai Egyesületéhez fordultak volna, s a MÚRE, ha már van, intézményes formában kérte volna a CNSAS-tól valamennyi hazai magyar újságíró átvilágítását, felszólították a Vasgárdát, legyen szíves segítsen tisztázni a mi belső dolgainkat. Brávó!

Traian Băsescu sikeresen megoldotta a ködösítést, román és magyar vonatkozásban egyaránt. Mégsem kizárt, hogy ennek árán sem jut el oda, ahová vágyakozik: hogy ő legyen egyszerre a múlt és a jövő letéteményese, a dossziék ura.

Az első hét hónapban 8,7 százalékkal 167 126-ra emelkedett az el-adott új járművek száma a hazai piacon – tette közzé az autógyártók és importőrök szervezete, az APIA.

A legnagyobb mértékben a 18 tonna feletti teherautók és a személygépkocsik értékesítése emelkedett. Személyautóból 145 154 kelt el, 12,4 százalékkal több, kamionból pedig 27,9 százalékkal több, mint tavaly a megfelelő időszakban. A minibuszok értékesítése 18,5 százalékkal, a 3,5–6,0 tonna közötti tehergépjárműveké pedig 24,3 százalékkal esett vissza.

A belföldi gyártás 129 490 jármű volt, ebből 122 013 személyautó, 11,4 százalékkal, illetve 18,3 százalékkal több mint a tavalyi első hét hónapban.

Az export 66,2 százalékos növekedéssel elérte a 48 636-ot, ebből 48 389 volt személyautó, 65,7 százalékkal több mint tavaly. Az import 30,3 százalékkal 85 594-re emelkedett. Ebből 70 979-et tett ki a személyautó behozatal, 30,9 százalékkal többet mint egy évvel korábban.

A márkák sorrendjét változatlanul a Dacia vezeti messze a többi márka előtt, 40,6 százalékos piaci részesedéssel, amit 67 794 darabszámos értékesítéssel vívott ki magának. A második helyen a Daewoo áll 8,2 százalékkal (13 717 jármű), majd a Renault (7,6 százalék, 12 624), a Skoda (6,5 százalék, 10 784), a Volkswagen (5,5 százalék, 9268) és a Peugeot (4,3 százalék, 7177) következik.

A román kormány visszavásárolja a dél-koreai Daewoo autógyártó cég romániai üzemét és azt újra értékesíti majd egy másik autógyártónak – jelentette ki a múlt héten a román gazdasági miniszter.

A Daewoo romániai üzeme nem került a General Motors-hoz, amikor az amerikai óriás – még 2002-ben – megvette a Daewoo Motors céget. A dél-koreaiak és a románok közötti megállapodás értelmében ugyanis a romániai Daewoo üzemben még 2007. végéig folyik a gyártás.

A GM mellett az ugyancsak amerikai Ford, a francia Renault és a kínai Chery autógyártó vállalat is érdeklődik a krajovai Daewoo üzem iránt amely az idén július végéig csaknem 14 ezer autót szerelt készre, kapacitásai azonban évi 130 ezer autó előállítására képesek.

Aki azt gondolja, hogy Bukarestben vagy Budapesten kaotikus a forgalom, annak Nápolyt ajánlom. Ott életveszélyes. Legalábbis az aránylag nyugodt és problémamentes kolozsvári vagy erdélyi közlekedéshez szokott sofőrnek.

Az olasz városban egy dolgot feltétlenül kerülni kell: betartani a villanyrendőr színeit. Nem csoda, hogy egyhetes tartózkodásunk alatt csupán egy külföldi rendszámú személygépkocsit láttunk. Szegény osztrák a város legforgalmasabb útkereszteződésébe tévedt, vesztére. Nem másért, de az otthoni szokást követve betartotta a szabályokat. Annak ellenére, hogy a helybéliek a rendszámtábláról látták, hogy a pórul járt nem olasz, dudáltak rá, káromkodtak, öklüket mutogatták neki, mi több, papírgalacsinokkal meg is dobálták kocsiját. A csóró csak araszolgatott, míg végre véletlenül pár másodpercig senki sem jött sehonnan, s mérgesen beletaposott a gázba.

Bár mi korántsem voltunk olyan szabálytisztelők, mint az osztrák férfi, a forgalmi káosz számunkra is bosszantó és zavaró volt. A legnagyobb gondot a motorosok jelentették, akik azt gondolják, ők uralják a város utcáit. Pofátlanul előznek, előrebújnak, s ugye rájuk kell a leginkább ügyelniük a gépkocsivezetőknek, mert kevesen viselnek bukósisakot. S ha véletlenül valaki elüti őket, akkor gáz van, mert a gépkocsi sofőrét vonják kérdőre vagy zárják börtönbe.

További sajátosság, hogy a helybéliek elmondása szerint a motorosok túlnyomó többségének nincs hajtási engedélye. – Rendben van, nyakon csípjük és megbüntetjük őket. Akkor meg az lesz, hogy kocsit vásárolnak és a városban teljesen lebénul a forgalom. Így legalább el lehet jutni Nápoly egyik végéből a másikba – mondta házigazdánk.

A motorosok a gyalogátjárón is veszélyt jelentettek, ugyanis sohasem adnak előnyt a gyalogosnak. Ők egyszerűen csak dudálnak: „jövünk, álljatok félre!". Többször előfordult, hogy utolsó percben rángattuk el egymást egy-egy motoros elől.

A nápolyi tapasztalat után bátran állíthatom: idehaza paradicsomi állapotok uralkodnak a közúti forgalomban...

A Verkehrsclub Deutschland (VCD) kimutatása szerint változatlanul japán gyártmányok állnak a környezetbarát autók rangsorának élén. A 2006-os Top Ten közül hét japán és csak egy német, a VW Polo Blue Motion tudott befurakodni közéjük. A listát a Toyota Prius és a Honda Civic hibrid autók vezetik, a harmadik helyen a Toyota Aygo és iker modelljei, a Citroën C1 és a Peugeot 107 osztoznak.

Az autógyártók szervezte, a Verband der Automobilindustrie (VDA) statisztikái szerint azonban a német gépkocsik is felveszik a versenyt: a Németországban gyártott autók egyre kevesebbet fogyasztanak. Manapság minden második autó 6,5 liter alatt fogyaszt, s a német piacon értékesített autóknak több mint a fele üzemanyag-takarékos és környezetbarát dízel jármű.

A Brazíliában piacra kerülő járművek között a vegyes üzemanyaggal üzemelők részaránya már túllépett a 75 százalékon, az országban etanollal üzemelő autók száma pedig elérte a 2 milliót – közölték helyi járműipari illetékesek.

Az etanolt hasznosító motorokkal szerelt autókat már negyed százada árusítják a nagy latin-amerikai országban. Ennek ellenére 2003 során az ilyen autókból még 50 ezernél kevesebbet adtak el, és az összes ilyen jármű számát a múlt év végére is még csak 1,2 millióra becsülték. Azóta azonban a keresletük szárnyal.

A piaci boom valójában még 2003-ban kezdődött: ekkor jelentek meg a korábbinál hatékonyabb alkoholüzemű motorok, ráadásul az új technológia népszerűségét a kormányzat adókedvezményekkel fokozta.

Kihangosító berendezéssel ugyanannyira veszélyes vezetni, mint a mobiltelefont kézben tartva – derült ki egy amerikai kutatásból.

Telefonálás közben az agy csak a bejövő információk felét képes feldolgozni, még akkor is, ha a vezető a kezeket szabaddá tevő kihangosító berendezést használ – mondta David Strayer, az amerikai Utah Egyetem pszichológiaprofesszora, a kutatás vezetője.

A kutatásban részt vevő tizenkét pár szimulátorokban „vezetett", és közben telefonált. A kutatók a kísérleti alanyok fejére helyezett elektródák segítségével mérték az agy tevékenységét.

Strayer szerint a telefonos beszélgetés azért köti le jobban a vezető figyelmét, mint az autóban ülő utasokkal történő kommunikáció, mert ez utóbbiak követik az eseményeket, „együtt élnek" a sofőrrel.

Rózsaszínű taxikat helyeznek üzembe kizárólag nőknek Dubajban. Mint a Gulf News című lap beszámolt róla, az öbölbeli turistaparadicsomban megjelent rózsaszín tetejű és üléshuzatú új bérautók kizárólag a gyengébbik nemhez tartozóknak állnak rendelkezésére, férfiakat ezek a kocsik nem vesznek fel.

Az újság szerint a kocsikat már kipróbálták a repülőtérről a városba vezető úton, s az első tapasztalatok azt mutatják, hogy egyedül utazó nők szívesen igénybe veszik az új szolgáltatást.

Műszakilag alaposan megújítva kerül ősszel a szalonokba a Mini új változata.

A 60-as évek közepén a görög származású brit konstruktőr, Alec Issigonis által kifejlesztett Mini forradalmi újításokkal keltett feltűnést a szakemberek körében. Először hajtott egy személyautót az orrban keresztbe (tehát a haladási irányra merőlegesen) elhelyezett motor. Utóbbit Issigonis egybeépítette a tengelykapcsolóval, a nyomatékváltóval és a kiegyenlítőművel (köznapi nevén a differenciálművel), ami további helymegtakarítást eredményezett a motortérben.

Miután a BMW a 90-es évek végén átvette a Mini gyártását, előbb némi plasztikával főleg külsőleg korszerűsítették a műszakilag már igen elévült járművet, amely így két év alatt meghatszorozta eladásait. Most a karosszéria alig észrevehetően változott, viszont a motortér valósággal hemzseg az újításoktól. Az új motor-blokk például könnyűfémből készült, a motor hengerfejében a legkorszerűbb vezérléstechnikai elemek kaptak helyet, s megújult az előző modellnél sok vásárlói kifogás tárgyát képező sebességváltó is.

A kisebb teljesítményű Minik ugyanakkor változtatható szelepvezérléssel kerülnek piacra, s az üzemanyag-fogyasztás így alaposan csökken. A Mini csúcsmodellje, a Cooper S motorházában „doromboló" 175 lóerős aggregát is 30–40 százalékkal kevesebbet „eszik", a titok nyitja: az autó közvetlen benzinbefecskendezést kapott, amelyet két külön kipufogógáz-csatornán át táplált turbófeltöltő egészít ki.

A full-option Minik ára még nem ismert, de várhatóan 5–10 százalékkal drágább az elődjénél – ez pedig az előd árainak (15–30 ezer euró) ismeretében komoly érvágást jelenthet a legújabb Minire áhítozóknak.

Vasárnap délelőtt a hagyományoknak megfelelően népviseleti felvonulással folytatódott Kolozsvár utcáin a VIII. Szent István-napi Néptánctalálkozó. Az előző évekhez képest két eltérést lehetett feljegyezni: a szervező Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány székházától kiinduló színpompás menetnek előbb végig kellett botorkálnia a korszerűsítési munkálatok miatt alaposan feltúrt Mikó utcán, az idei résztvevők száma pedig rekordot döntött. A táncos-dalos fiatalok útját azonban nem állta akadály: tovább vonultak a Béke téren és a Jókai utcán keresztül a Főtérre, ahol a déli oldalon – a hőség ellenére összeverődött járókelők érdeklődése és tapsa közepette – sorra egy-egy miniműsort rögtönöztek.

A tizennégy együttes nemcsak a Kárpát-medencéből érkezett, hanem Olaszországból és Lengyelországból is, hogy bemutassa az önazonosság és a néphagyomány megőrzésének ezt a formáját. Íme a teljes névjegyzék: Pélmonostor Néptáncegyüttes (Horvátország), Garam Menti Népi Együttes, Megyer Néptáncegyüttes, Kincső Néptáncegyüttes (Szlovákia), Folk Associatione La Rondinella (Olaszország); Lognica Folk-Dance Group (Lengyelország), Tisza Néptáncegyüttes, Maroknyi Néptáncegyüttes, Csürdöngölő Néptáncegyüttes (Szerbia), Ansamblul Folcloric Nyisztor Gheorghe, Muskátli – Budakeszi Német Nemzetiségi Táncegyesület (Magyarország), Ördögborda Néptáncegyüttes, Zurboló Táncegyüttes, Szarkaláb Néptáncegyüttes, Ansamblul Folcloric Dor Transilvan (Románia).

Az utcai felvonulás az idén is a Szent Mihály-templomban végződött, ahol a fiatalok, kísérőik és szimpatizánsaik Szent István-napi ünnepi áldáson vettek részt.

Este hat órakor a Diákművelődési Házban kezdődött az ünnepi zárógála. A fesztivál fénypontjául szolgáló rendezvényen valamennyi együttes maximális teljesítményt és lelkesedést nyújtott.

Óriási érdeklődés előzte meg az augusztus 19-én a Magyarfenesen megtartott, Szent István-napi néptáncgálát: a helybéliek már a kihirdetett időpont előtt fél órával a kapukban topogtak, hogy minél hamarabb lássák: mikor kezdődik a néptánc együttesek felvonulása. A falu számára jelentős ünnep ez a néptáncgála, tudtuk meg a helybeliektől, akik minden évben szívrepesve várják az eseményt. Délután ötkor meg is jelent a már hagyományszámba menő lovasszekér, amelyen helybeli fiatalok ültek. Magyar, román és európai uniós zászlók lengtek a néptáncegyüttesek előtt, akik zenével, tánccal, énekkel vonultak végig a falu főutcáján a kultúrotthonig, ahol Lengyel István református tiszteletes és dr. Köllő Gábor római katolikus plébános áldotta meg a rendezvényt.

A gálát a Szarkaláb néptáncegyüttes nyitotta meg. Sebesi Karen Attila konferanszié vázolta a szabadtéri színpadra lépő együttesek rövid történetét. A kultúrotthon udvara zsúfolásig telt: minden korosztály képviseltette magát, és remélhetőleg, mindenki jól érezte magát. Szilágyi István magyarfenesi alpolgármester emlékplakettet és okleveleket adott át a néptáncegyütteseknek. Az előadást tűzijáték és hajnalig tartó bál követte.

A legfőbb közjogi méltóságok jelenlétében vonták fel a Magyar Köztársaság lobogóját tegnap Budapesten a Parlament előtt, ahol az állami ünnep alkalmából honvédtiszteket avattak.

Reggel a Kossuth téren katonazenekari bemutatóval kezdődött a hivatalos program, majd az avatandó tisztek díszzászlóalja vonult be a térre. A Magyar Köztársaság lobogójának ünnepélyes felvonása után a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen végzett fiataljait avatják honvédtisztté. A rendezvényen Szekeres Imre honvédelmi miniszter mondott beszédet.

A Magyar Honvédség történetében első alkalommal nő volt az eskü szövegének előmondója. A honvédtisztek esküjét Németh Csilla hadnagy mondta el. A honvédség soraiban jelenleg több mint ötezer nő szolgál, a honvédségi állományban már 14 százalék a nők aránya.

Budapestre hívta dolgozni a határon túli magyarokat Demszky
Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere szerint sokan, köztük politikusok is, egyáltalán nem örülnek a külföldieknek. „Még akkor sem, ha ők nagyobbrészt határon túli magyarok. Ők azok a politikusok, akik Erdélyben magyar testvéreinknek, Budapesten pedig olcsó román munkásoknak nevezik ugyanazokat a magyar embereket" – jelentette ki a Városháza Parkban, a Liberálisok házánál rendezett ünnepségen.

„Augusztus 20-án arra biztatom tehát a határon túli magyar fiatalokat, hogy jöjjenek minél többen át, dolgozzanak itt, vállalkozzanak Budapesten. Hozzák a feleségüket, a férjüket, a családjukat" – hangoztatta a főpolgármester, majd hozzáfűzte: „Budapesten minden egyes nap háromezer négyzetméternyi lakás épül átlagosan, rájuk várnak ezek a lakások, többek között".

Demszky Gábor szerint a kettős állampolgárságról szóló vita hazug vita. „Nekünk az az érdekünk, hogy aki ide jön, itt dolgozik, itt fizet adót, az kapjon magyar állampolgárságot minél előbb" – mondta. Hangsúlyozta, hogy Budapest ma is az egész magyar nemzet fővárosa. Ahhoz, hogy elkerülhető legyen a főváros elöregedése, újra szélesre kell tárni Budapest kapuit. Az államalapító Szent István király Imre herceghez intézett intelmeiben úgy fogalmazott, hogy a soknyelvű ország erősebb az egy nyelvűnél.

„Az ő nyomában jártak Budapest alapítói is, akik sok kultúrájú fővárost építettek itt, a Duna partján" – mondta. Hozzátette: Magyarország fővárosát magyarok, németek, svábok, szerbek, szlovákok, zsidók együtt építették virágzó metropolisszá a XIX. század végére. Budapest ma is színes, multikulturális nagyváros, lakosságának legalább nyolc százaléka valamilyen kisebbséghez tartozónak vallja magát. A fővárosban ma hatvanezernél több külföldi állampolgár él tartósan – mondta a főpolgármester.

Augusztus 20-án újra nemet kell mondani a bezárkózás, az idegengyűlölet és a kirekesztés minden egyes formájára – hangsúlyozta Demszky Gábor, akinek beszéde közben egy férfi – átgyalogolva az érdeklődök sorain – hangosan azt mondta: „Menjél haza, zsidó!"

Áder János szerint Gyurcsány politikailag erkölcstelen
A politikai erkölcsöt kérte számon a miniszterelnökön Áder János, az Országgyűlés fideszes alelnöke vasárnap Hódmezővásárhelyen, az augusztus 20-i ünnep alkalmából mondott beszédében.

„Az ország vezetője politikailag erkölcstelennek bizonyult" – jelentette ki az ellenzéki politikus, aki Szent István király Imre herceghez intelmeiből arra emlékeztetett, hogy a hatalmat a zsarnokságtól csak egyetlen dolog, az erkölcs választja el.

„Mit gondoljunk arról az emberről, aki hatalmát féltve azt mondja, hogy nagy a jólét, hogy nincs szükség változásra, és a költségvetés, köszöni szépen jól van. Majd pár hét múlva, már megszilárdítva hatalmi pozícióit ugyanaz az ember azt mondja szemrebbenés nélkül: baj van, gyökeres kiigazításra, alapos megszorításra van szükség" – mondta több száz főnyi hallgatóság előtt Áder János.

Emlékeztetett arra is, hogy Gyurcsány Ferenc pár nappal a választások előtt azt mondta, a kormány és személy szerint ő is elkötelezett az adócsökkentés mellett, sőt törvényt is alkotott erről. Majd pár nappal a választások után hatályon kívül helyezte ezt a törvényt és mindenkit sújtó adóemelések sorozatát vezette be.

A politikus Deák Ferenc szavait idézve kijelentette: „hazudni nem szabad".

Augusztus 20-a alkalmából kormánykitüntetéseket, közgyűjteményi, közművelődési és oktatási díjakat, valamint miniszteri elismeréseket adtak át Budapesten. Hiller István oktatási és kulturális miniszter Bessenyei György-díjat adományozott azoknak a népművelőknek, akik a művelődési intézményekben, üzemekben és egyéb területeken kiemelkedő közművelődési tevékenységet folytatnak. A kitüntetettek között van Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület ügyvezető elnöke is. Az oktatási miniszter – Gyurcsány Ferenc miniszterelnök megbízásából – a Népművészet Mestere-díj kormánykitüntetést adta át Lőrincz János erdélyi néptáncosnak.

Idén a szokásoktól eltérően az állami kitüntetéseket nem augusztus 20-án adják át, hanem megvárják vele október 23-át, amikor az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának megemlékezései lesznek. A Kormányszóvivői Irodán lapunkkal közölték, hogy az emlékévre való tekintettel halasztják el két hónappal a kitüntetések átadását. Rámutattak: egy 2002-es kormányhatározat értelmében állami kitüntetéseket minden évben kétszer (március 15-én és augusztus 20-án) osztanak ki, és ettől eltérni csak kivételesen, jelentős állami érdekből vagy más különleges alkalom esetén lehet. Az államalapítás ünnepén rendszerint a Magyar Köztársasági Érdemrendet és Érdemkeresztet adják át.

Kolozsváron: Jókai (Napoca) u. 16., hétköznap 9–16, szombaton 10–12 óra között. Désen, hétköznapokon: Lukács Éva, tel.: 212-099. A 14 óráig feladott hirdetése már másnap megjelenhet.

– Mondd, drágám, tudod még, hogy hívták azt a szállodát, ahol tavaly nyaraltunk?
– Várjál, Aranka, rögtön megnézem.
– Hol? A fürdőszobában?
– Igen, mert elhoztam emlékbe egy törülközőt.

Szárazépítészettel foglalkozó kft. felvételre keres, legalább építőipari technikusi végzettségű és magyar–román nyelvismerettel rendelkező alkalmazottat. Bérezés megállapodás szerint. Jelentkezni lehet: fax: +40-264/444-205, telefon: +40-264-441-381; mobil: +40-728- 829553; e-mail: dryteamro@client.srk.ro

Amint az papírforma szerint várható volt, a Kolozsvári U-Agressione az országos bajnokság harmadik fordulójában, egyben idei első hazai mérkőzésén fejet hajtott a Bukaresti Dinamó ellen a szombaton, a Iuliu Haţieganu sportparkban megrendezett bajnokin. George Sava tanítványai Bâlc, Gheţa, Vasiliu, Gavril, Mariş, Moerdan, Ianus, Gorcioaia, Uţiu, Hâmpea, Manole, Cantor, Gál, Ciuntu, Cabuz felállásban léptek pályára (csereként játszott meg Doroftei, Miclăuş és Lupu), és 10–19 arányú vereséget szenvedtek, bár a Dinamó játéka sem volt tökéletes – amit azonban a bíráskodás kárpótolt javukra. A hazaiaktól Cantor egy céllal, Gál pedig egy büntető- és egy jutalomrúgással szerzett pontot, míg a vendégek három célt is elértek.

Az első csoport másik két mérkőzésén is vendégsiker született: Bârladi Rulmentul–Bukaresti Steaua 14–71, Bucovinai Szucsáva–Olimpia 12–25. A táblázaton a 15 pontos Steaua vezet a 14 pontos Dinamó és a 7 pontos Kolozsvár előtt.

Marion Jones amerikai sztáratléta szervezetében a tiltott szerek közé tartozó eritropoetint (EPO) találtak a júniusi országos bajnokságon.

A 30 éves versenyző edzője, Steve Riddick esküdni mer, hogy Marion sohasem szedett EPO-t, és biztos abban, hogy a B-próba igazolja ezt.

A 2000-es sydneyi olimpián három aranyérmet begyűjtő Jones ezt megelőzően soha sem akadt fenn doppingvizsgálaton – csak éppen gyakran gyanúsították. Jones 2003-ban belekeveredett a THG-botrányba, ráadásul korábban ő is dolgozott együtt Trevor Grahammel, az áprilisban pozitív mintát adott olimpiai és világbajnok Justin Gatlin edzőjével. Férje, a volt világcsúcstartó Tim Montgomery tavaly fejezte be pályafutását doppingeltiltás miatt.

Az amerikai vágtázó májusban egyéves szünet után tért vissza, és nevezte magát a pénteki Golden League-viadalra, Zürichben, ám a verseny előtt hirtelen hazautazott. Ha beigazolódik bűnössége, kétéves eltiltásra számíthat.

A jamaicai Asafa Powell világcsúcs-beállítással, 9,77 mp-cel nyerte a 100 méteres síkfutást az atlétikai Golden League-sorozat negyedik viadalán, Zürichben – a kiválóság pályafutása során harmadik alkalommal futott századra pontosan ilyen időeredményt.

Powell ebben az idényben minden GL-viadalon első lett. Mellette a női 5000 méteren diadalmaskodó etióp Tirunesh Dibaba, az amerikai Sanya Ri-chards és Jeremy Wariner (mindkettő 400 méter) százszázalékos továbbra is az atlétikai Golden League-sorozat negyedik viadala után, és mindannyian versenyben vannak a fődíjért.

A GL-sorozat következő versenyét Brüsszelben rendezik jövő pénteken, a sorozat zárása Berlinben lesz szeptember 3-án.

Győzelemmel kezdte meg szereplését a Japánban elrajtolt férfi világbajnokságon az amerikai kosárlabda-válogatott, amely első mérkőzésén Puerto Ricót verte 11 ponttal. A hullámzó teljesítménnyel bemutatkozó Team USA – amely az athéni olimpián kikapott mostani ellenfelétől – legjobbjai a 21 pontos Carmelo Anthony és a 15 pontos LeBron James voltak.

Ugyancsak sikerrel vette a nyitókört Németország, amely a házigazdáknál bizonyult jobbnak úgy, hogy legnagyobb sztárja, a felkészülési meccseken gyengélkedő Dirk Nowitzki 29 pontig és 10 lepattanóig jutott.

Meglepő vereséggel rajtolt viszont a címvédő szerb-montenegrói, alaposan megfiatalított gárda, amely Nigériától kapott ki. Az Európa-bajnok görögök Katart verték magabiztosan, míg az olimpiai bajnok Argentína a franciákat verte 10 ponttal.

Az első két forduló eredményei:

A-csoport: Argentína–Franciaország 80:70, Nigéria–Szerbia-Montenegró 82:75, Libanon–Venezuela 82:72, Venezuela–Nigéria 84:77, Argentína–Libanon 107:72, Franciaország–Szerbia-Montenegró 65:61.

B-csoport: Spanyolország–Új-Zéland 86:70, Angola–Panama 83:70, Németország–Japán 81:70, Angola–Japán 87:62, Németország–Új-Zéland 80:56, Spanyolország–Panama 101:57.

C-csoport: Törökország–Litvánia 76:74, Görögország–Katar 84:64, Ausztrália–Brazília 83:77, Brazília–Katar 97:66, Törökország–Ausztrália 76:68, Görögország–Litvánia 81:76.

D-csoport: Olaszország–Kína 84:69, Szlovénia–Szenegál 96:79, Egyesült Államok–Puerto Rico 111:100, Puerto Rico–Szenegál 88:79, Olaszország–Szlovénia 80:76, Egyesült Államok–Kína 121:90.

A magyar versenyzők fantasztikusan teljesítve összesen 12 arany-, 2 ezüst- és 4 bronzéremmel zárták a Szegeden megrendezett 35. síkvízi kajak-kenu világbajnokságot. Ez volt minden idők legjobb magyar vb-szereplése, az eddigi csúcsot a 2003-as gainesville-i vb jelentette 10–1–3-as mérleggel.

A szombat délutáni 1000 m-es döntők során hat arany- és egy bronz-érmet szereztek a házigazdák. Egyesben győzött a kajakos Benedek Dalma (ez volt a sportág történetének 140. magyar vb-elsősége) és mindhárom páros – a Kozmann György, Kolonics György kenus, valamint a Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor és a Kovács Katalin, Janics Natasa kajakos duó – a dobogó legmagasabb fokára állhatott. A két kajaknégyes – a Gyökös Lajos, Kökény Roland, Vereckei Ákos, Horváth Gábor alkotta férfi, illetve a Paksy Tímea, Kovács, Janics, Keresztesi Alexandra összeállítású női – sem talált legyőzőre, Vajda Attila (c-1) pedig harmadikként zárt.

Vasárnap délelőtt, 500 m-en mindhárom női számban hazai siker született: Benedek k-1-ben, a Kovács, Janics duó k-2-ben bizonyult a legjobbnak és a Paksy, Kovács, Janics, Fazekas Krisztina összeállítású kajaknégyes is első lett, miután óriási csatában megelőzte a németeket. A Sík Márton, Boros Attila, Csamangó Attila, Bozsik Gábor összeállítású férfi kajaknégyes kellemes meglepetésre ezüstérmet szerzett, a Kozmann, Kolonics kenus és a Kammerer, Kucsera kajakos duó pedig az ezres győzelem után ezúttal egyformán harmadik lett.

A legrövidebb távon, 200 m-en győzött – mégpedig hatalmas fölénnyel – Paksy Tímea (k-1), aki így pályafutása első egyéni vb-címét szerezte, valamint megvédte tavaly, Zágrábban kiharcolt elsőségét a Kovács Katalin, Janics Natasa kajakpáros, amely újabb sikerével a sportág hazai történetének 150. vb-aranyérmét kaparintotta meg. A három hölgy később – a viadal utolsó számában –, Patyi Melindával kiegészülve négyesben is a leggyorsabb volt, így a világbajnokság összes női versenyét magyar lapátforgató nyerte. Kovács és Janics sporttörténelmet írva hat-hat aranyat gyűjtött a Maty-éren – erre, azaz egy vb-n ennyi győzelmet begyűjteni korábban még senki sem volt képes. Kovács, az MTK klasszisa karrierjét tekintve már 21 vb-címnél jár.

A 200-on címvédőként induló Kadler Viktor, Gyertyános Gergely, Beé István, Babella Balázs kajaknégyesnek ezúttal meg kellett elégednie a második hellyel, míg a Balázs Péter, Horváth Gábor, Joób Márton, Sarudi Pál összeállítású kenus kvartett remek versenyzés után a dobogó harmadik fokára állhatott fel.

A vb-n összesen hat olimpiai számban (férfi k-2, k-4, c-2 1000 m, női k-1, k-2, k-4 500 m) született magyar győzelem.

A román sportolók viszont messze nem szerepeltek ilyen jól, és mindössze két bronzéremmel büszkélkedhetnek 500 m-en: a férfiaknál Gabriel Talpă, Florin Mironcic, Loredan Popa, Silviu Simioncencu c-4-esben, a nőknél Mariana Ciobanu, Lidia Talpa, Florica Vulpeş és Alina Platon k-4-esben lett harmadik.

Az éremtáblázaton a magyarok mögött a németek végeztek, 4–9–2-es mérleggel.

Illusztris vendége volt a szegedi világbajnokságnak: Birgit Fischer, a németek 8-szoros olimpiai és 27-szeres vb-aranyérmes kajakosa ezúttal nem versenyzőként, hanem szigorúan turistaként volt jelen a viadalon. „Az év elején több vitám is akadt a hazai szövetséggel, ezért nem álltam rajthoz a válogatókon, így esélyem sem volt bekerülni a csapatba" – nyilatkozta a kajakos, aki még nem tudja, hogy vízre száll-e jövőre, a duisburgi, olimpiai kvalifikációs világbajnokságon.

Talmácsi Gábor a harmadik lett a 125 kcm-esek között a gyorsaságimotoros-világbajnokság 12., csehországi futamán, vasárnap Brnóban. A viadalt a pontversenyben éllovas spanyol Alvaro Bautista nyerte, a finn Mika Kallio lett a második.

Talmácsi a rajtnál óriási bravúrral a kilencedikről feljött az ötödik helyre. Öt körrel a futam vége előtt még egy helyet javított, majd az utolsó kanyarban berobbant a harmadik helyre, és óriási bravúrral kiharcolta idei legjobb eredményét. Összetettben a 8. helyen áll.

Egyébként elképzelhető, hogy Talmácsi Gábor a 2007-es gyorsaságimotoros-világbajnokságon már egy kategóriával feljebb, a 250 kcm-esek között folytatja a versenyzést.

„A tárgyalások javában zajlanak, a kérdés az, hogy Gábor marad-e a Hondánál, vagy más istállónál folytatja – mondta az MTI-nek Stefano Favaro, a magyar motoros menedzsere. – Egy biztos: amennyiben továbbra is a jelenlegi csapatánál versenyez majd, akkor jövőre a 250 kcm-es kategóriában rajtol. Ez természetesen attól is függ, hogyan végez a vb-pontversenyben a szintén hondás Andrea Dovizioso, aki a negyedliteresek között jelenleg csupán két ponttal marad el az éllovas spanyol Jorge Lorenzo mögött. Amennyiben Andrea megnyeri a világbajnokságot, akkor szinte biztosan MotoGP-re vált, s ezzel nyitva lesz a kapu Gábor előtt. Ha ez nem jönne össze, akkor sincs gond: egy sereg jobbnál jobb ajánlatot kaptunk a 125 kcm-ben."

Kemény Dénes legénysége harmadik mérkőzésén is fölényes győzelmet aratott a margitszigeti Hajós uszodában: a hollandokat 12–9-re verte, így százszázalékos teljesítménnyel tartotta itthon – történetében nyolcadszor – az Unicum Kupát. A gárda korábban Szlovéniát (23–3) és Oroszországot (14–4) múlta felül.

Az Olasz Labdarúgó-szövetség (FIGC) és Olimpiai Bizottság (CONI) egyeztetése után is az a döntés született, hogy a Juventusnak a másodosztályban kell szerepelnie a 2006/2007-es szezonban. A Juventus közleményt adott ki, mely szerint a jövő hét elején dönt arról, hogy polgári bírósághoz fordul-e jogorvoslatért.

Győzelemmel tért vissza 21 hónapos szünetet követően a profi boksz egyetlen négyszeres nehézsúlyú világbajnoka, Evander Holy- field, miután Dallasban kiütötte az ugyancsak amerikai Jeremy Batest. A 43 éves klasszis mérkőzését 10 menetesre tervezték, ám ő már a második felvonásban „elintézte" 32 esztendős ellenfelét.

A Real Madridban folytatja pályafutását Mahamadou Diarra, az Olympique Lyon mali labdarúgója. A 25 éves középpályás korábban már a sztrájkot is kilátásba helyezte arra az esetre, ha a francia bajnok nem járulna hozzá a költözéséhez.

Dési Stadion, 4000 néző, vezette: Anton Heleşteanu (Iaşi).

CFR: M. Tudor (40. perc Ţurcaş) – Jose, Jula, Milosevics, Ţârlea – Minteuan, Mojica, Oliveira (61. perc Cadu) – Tilincă (86. perc Coro-ian), Anca, Semedo. Edző: Dorinel Munteanu.

Naţional: Nae – Ghindeanu, Burcă, Ninu, Rusu – Dumitru (53. perc Ilin), Herea, Bundea (73. perc Costin), Iancu – Cursaru, Drăgan (57. perc Marin). Edző: Marin Dună.

Gólszerző: Tilincă (20. perc).

Sárgalap: Minteuan, Tlincă, Ţârlea, illetve Iancu, Nae, Herea, Rusu.

Sorozatban negyedik győzelmét aratta a CFR, amely közel 100 éves fennállása óta soha nem rajtolt ilyen jól, mint ebben az idényben.

Amint várható volt, Dorinel Munteanu gárdájának nem volt túl könnyű dolga idei első fővárosi ellenfele ellen. Az ezúttal csak a kispadról irányító, pályára nem lépő Munti azonban Tilincában megtalálta a jelenleg tavalyi formájukhoz képest hanyatlást mutató bankárok ellenszerét. Az idén eddig remekül játszó Tili-gól a 20. percben egy fejesgóllal volt eredményes, miután az először a kezdőcsapatban szereplő Ţârlea és Semedo összejátszását követően ez utóbbi beadására bólintott rá, s ezzel, mint utólag kiderült, el is döntötte a három pont sorsát.

Bár még volt néhány kolozsvári gólhelyzet az első félidőben, Nae kapuja érintetlen maradt, akárcsak a második 45 percben, amikor vélhetően a kánikula miatt a mérkőzés színvonala nem volt túl nagy: a házigazdák nem erőltették az újabb gólt, a vendégek pedig nem tudták feltörni a Jula által jól vezényelt védekezést. Így alig egy-két gólhelyzet alakult ki kapunként, de az eredményjelző már nem változott. A CFR lelkes szurkolói azonban vélhetően nem bánják, hogy ezúttal kedvenceik góltermése elmaradt az eddigi mérkőzésenkénti 3,3-as átlagtól: amennyiben esetleg a lapzártánk után véget ért Bukaresti Dinamó–Temesvári Poli rangadón a „kutyák" nem győznek, úgy négy forduló után a CFR-Ecomax marad az egyetlen 100%-os csapat. Az egyetlen vasutasbánat így csak az lehet, hogy az első számú kapus, Martin Tudor álkapocs-sérülést szenvedett, és néhány hétig nem játszhat.

A forduló talán legnagyobb meglepetése, hogy az újonc Urziceni-i Unirea idegenben minimális arányban ugyan, de legyőzte az egyik legjobb vidéki csapatot, a Konstancai Farult. Meglepetés körvonalazódott Bukarestben is, ahol a Vaslui FC vezetést szerzett a BL-csoportkörbe jutástól egy lépésre lévő Steaua ellen, Cosmin Olăroiu gárdája azonban még idejében fordított, és végül könnyedén, kétgólos különbséggel győzött. Ugyanezt viszont nem mondhatja el magáról az eddig csak döcögő fővárosi vasutascsapat, a Rapid, amely hazai pályán nem bírt a Krajovai U-val, és kénytelen volt megelégedni az újabb pontosztozkodással – a Rapid négy mérkőzésből hármat döntetlennel zárt.

Eredmények: Besztercei Glória–Petrozsényi Zsil 0–0, Farul–Urziceni 0–1 (Aldea 84.), Steaua–Vaslui 3–1 (V. Badea 45., Dică 2 – 48., 67 – mindkettőt 11-esből, illetve Gheor-ghiu 23.), Rapid–Krajova 1–1 (Moldovan 57., illetve Pârvu 17.), Jászvásári Poli–Tg. Jiu-i Pandúrok 2–1 (Onofraş 23. – 11-esből, Bâlbă 76. – 11-esből, illetve Vranjkovic 24.). A Piteşti-i Argeş FC–Aradi UTA, Galaci Oţelul–Karácsonkői Csalhó, Dinamó–Temesvár mérkőzések lapzárta után értek véget.

A táblázat:

1. CFR 4 4 0 0 11–2 12
2. Steaua 4 3 1 0 9–1 10
3. Jászvásár 4 3 0 1 6–3 9
4. Dinamó 3 3 0 0 4–1 9
5. Farul 4 2 1 1 7–4 7
6. Rapid 4 1 3 0 3–2 6
7. Urziceni 4 2 0 2 2–6 6
8. Temesvár 3 1 2 0 2–0 5
9. Krajova 4 1 2 1 4–5 5
10. UTA 3 1 1 1 6–6 4
11. Glória 4 1 1 2 2–2 4
12. Pandúrok 4 1 1 2 3–4 4
13. Csalhó 3 1 0 2 2–4 3
14. Naţional 4 1 0 3 3–6 3
15. Argeş FC 3 1 0 2 2–5 3
16. Vaslui 4 0 1 3 4–11 1
17. Zsil 4 0 1 3 0–3 1
18. Galac 3 0 0 3 2–7 0

A következő forduló párosítása (augusztus 25–27.): Csalhó–Urziceni, Temesvár–Beszterce, Pandúrok–CFR (szombaton 17.00 órától, TVR2), Vaslui–Argeş FC, UTA–Rapid, Zsil–Jászvásár, Naţional–Galac, Krajova–Dinamó.

(8. oldal)

Ion Moina stadion, 3500 néző, vezette: Victor Berbecaru (Rm. Vâlcea).

U FC: Moldovan – Unguruşan, Şomcherechi, Iodi, Tâlvan – Giurgiu, Villand (75. perc Văscan), Mureşan (79. perc Borza) – Sabo, Sântejudean (51. perc Popescu), Székely.

Târgovişte: Lunescu – Ciolca, Constantin, Ciortea, Preda – Raicu, Fodor, Popescu (74. perc Păştin), Ichim, Niţă – Ndigve (87. perc Biţică).

Sárga lap: Villand, Moldovan, illetve Fodor és Biţică. Kiállítva: Fodor (54. perc)

Nem sikerült a diákcsapat bemutatkozása a szép számú hazai közönség előtt, s a feljutásért küzdő gárda örvendhet, hogy legalább egy pontot szerzett az idény első hazai mérkőzésén.

Adrian Falub együttese a papírforma szerint a találkozó egyértelmű esélyese volt a Târgoviştei MSC elleni találkozónak, ám a pályán gyakran nem úgy történnek a dolgok, ahogyan az elméletileg kellene. A vendég együttes már az első félidőben közelebb állt a gólszerzéshez, mint a vendéglátók, a remek napot kifogó Moldovan kapus azonban a 29. percben kivédte Ciolca 11-esét, majd a félidő hajrájában az egyedül kapura törő Niţă ellen is mentett. Eközben persze a hazaiaknak is akadt egy-két helyzetük, de ezúttal a papírforma mellett nem jött be nekik a labdarúgás azon szabálya sem, amely azt mondja, hogy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat: senki sem tudta bekotorni a labdát az ellenfél hálóőre, Lunescu kapujába. Még a második félidőben sem, pedig az 54. perctől, tehát több mint fél órán át ember- előnyben játszottak a fekete-fehérek – a legnagyobb helyzetek mégis a vendégek előtt adódtak.

Ennek tudatában nem véletlen, hogy a bosszús edző a mérkőzést követően úgy vélte: a csapat nem vesztett két pontot, hanem nyert egyet – hiszen a vendégek nagyon könnyen három ponttal távozhattak volna Kolozsvárról.

Az utóbbi években már második alkalommal fordul elő, hogy a Szabadság képviselőjét érvényes sajtóigazolványa ellenére nem engedték be az U FC hazai mérkőzésére. Az indok: az idén már külön akkreditálás szükséges, nem elég a sajtóigazolvány. Erről azonban lapunkat még véletlenül sem értesítette a klub, hogy azt idejében beszerezhessük.

Aranyosgyéresi stadion, 200 néző, vezette: Igna Valentin (Temesvár).

Sodronyipar: Perianu – Jurcan, Timár, Perde (46. perc Dâean), Gheţi – Şomotecan, Bar, Molnár – Bucur (70. perc Ţiplea), Şagău, Ignat (87. perc Tudor).

Egyesülés: Ştef – Panin, Turbuţan, Toma, Gorga – Podină, Nechita (71. perc Pop V.), Balmoş (71. perc Andrea) – Zelencz, Băcnean (61. perc Boroştean I.), Dan Florin.

Góllövők: Şagău (58.), Bucur (71.).

Szögletarány: 4–0, lövések: 15–5. Sárgalap: Zelencz és Podină.

Lassan kezd kialakulni az ütőképes, erős aranyosgyéresi csapat. Játékán meglátszik Tătăran Ioan keze, aki főleg a fizikai erőnlétre helyezi a hangsúlyt, arra, ami a désieknél igencsak hiányzik: George Ciorceri tanítványai a második félidőben valósággal lézengtek a pályán.

Az elég gyenge színvonalú első félidő után a drótosok a 46. perctől kezdve rákapcsoltak, s alig negyed óra múlva ez meg is hozta az eredményt: az 58. percben Şagău a 16-oson belül kicselezett mindenkit, és zavartalanul rúgta a labdát Ştef kapujának jobb sarkába. A hazaiak második gólja is hasonlóképpen született, a 71. percben Bucur, a mezőny legjobbja volt eredményes.

A nagy hőség egyébként alaposan rányomta bélyegét a mérkőzésre, a játékosok alig várták a játék végét.

A désieknek 0–0-ás állásnál volt egy óriási lehetőségük, még az első félidőben, amikor Zelencz Tibor hat méterről küldte mellé a pöttyöst, de azt követően egyértelműen a házigazdák voltak a jobbak, akik ennélfogva megérdemelten nyerték meg a megyei rangadót. A Sodronyipar még okozhat kellemes perceket lelkes szurkolóinak...

Egyetlen csapat sem százszázalékos már a B-Liga második csoportjában. További eredmények: Temesvári CFR–Caracal FC 2–1, Nagyváradi Bihar FC–Vânju Mare-i Building 1–0, Mioveni-i Dacia–Temesvári Poli II. 1–1, Vajdahunyadi Corvin–Nagybányai FC 5–0, Rm. Vâlcea-i MSC–Gyulafehérvári Apullum 2–1, Resicabányai MSC–Lugosi Auxerre 1–1; a Medgyesi Gázmetán–Lupényi Bányász találkozót szeptember 20-án játsszák.

A sorrend: 1. Vajdahunyad 4 pont (7–2), 2. Mioveni és Lugos 4 (3–1), 4. Sodronyipar 4 (2–0), 5. U FC 4 (2–1), 6. Târgovişte 4 (1–0), 7. Caracal, Apullum, Rm. Vâlcea 3 (2–2), 10. Bihar FC 3 (1–1), 11. Tem. CFR 3 (2–3), 12. Lupény 1 (2–2), 13. Tem. Poli II 1 (1–1), 14. Resica 1 (1–2), 15. Building 1 (0–1), 16. Medgyes 0 (0–0), 17. Dés 0 (0–4), 18. Nagybánya 0 (1–7).

A C-osztály második fordulójának eredményei: 5. csoport: Tordai Aranyos–Szászvárosi Orăştie 2–0, Szovátai Bútor–Kolozsvári U 1919 1–4, Kolozsvári Egészség–Marosújvári Szóda 0–1, Medgyesi Sparta–Besztercei Glória II 1–0, Dévai Maros–Balázsfalvi Inter 1–0, Szászsebesi MSC–Rm. Vâlcea-i Oltchim 0–1, Bethleni Szamos-Gáz–Marosvásárhelyi Transsil 0–2, Nagyszebeni FC–Nagyszebeni Atletic 0–1, Marosvásárhelyi Maris–Szászrégeni Lendület 1–1. Az élcsoport: 1. Atletic 6 pont (6–1), 2. Aranyos 6 (5–1), 3. U 1919 4 (4–1), 4. Transsil 4 (4–2), 5. Déva és Medgyes 4 (1–0), ..., 17. Kv. Egészség 0.

A ZTE FC három góllal nyert a Diósgyőr vendégeként és százszázalékos teljesítménnyel áll a bajnoki tabella élén. Az MTK hazai pályán 4–1-re legyőzte a Sopront, a találkozó legjobbja a két gólt – így az idén már öt találatnál járó – és egy gólpasszt jegyző Hrepka Ádám volt. A Honvéd 1–1-es döntetlent játszott az Újpesttel Csepelen, míg a Fehérvár az utolsó percekben mentett pontot a vendég Pécs ellen. Eközben a másodosztály keleti csoportjába száműzött Ferencváros, amelyet 6 ezer szurkoló kísért el Szolnokra, három góllal, 5–2-re nyert – a Szolnok tizenöt hónap elteltével szenvedett újra vereséget saját közönsége előtt.

Eredmények: Diósgyőri VTK–ZTE FC 1–4 (gólszerzők: Csóka 26. – öngól, illetve Ferenczi 2 – 2., 81., Nagy L. 2 – 31., 54.), FC Tatabánya–Paks 3–0 (Csopaki 19., Kouemaha 2 – 44., 73.), Vác–Kaposvári Rákóczi 0–1 (Szakály P. 47.), MTK Budapest–FC Sopron 4–1 (Hrpeka 2 – 27., 32., Kanta J. 49., 11–esből, Németh 89., illetve Radu 8.), Budapest Honvéd–Újpest FC 1–1 (Dobos 53., 11–esből, illetve Erős 17.), FC Fehérvár–Pécs 2–2 (Farkas B. 47., Sitku 82., illetve Pest K. 14., Nógrádi 45.). A Győri ETO–REAC mérkőzés lapzárta után ért véget, a Debrecen–Vasas találkozót ma játsszák.

A tabella:

1. ZTE FC 3 3 0 0 8–3 9
2. Tatabánya 3 2 1 0 8–3 7
3. MTK 3 2 0 1 8–2 6
4. Diósgyőr 3 2 0 1 4–4 6
5. Vasas 2 1 1 0 3–2 4
Újpest 3 1 1 1 3–2 4
7. DVSC 2 1 1 0 2–1 4
8. Kaposvár 3 1 1 1 3–3 4
9. Paks 3 1 1 1 2–3 4
10. Győr 2 1 0 1 2–2 3
11. Sopron 3 1 0 2 3–7 3
12. Pécs 3 0 2 1 6–7 2
13. Honvéd 3 0 2 1 3–5 2
14. Fehérvár 3 0 1 2 5–7 1
15. Vác 3 0 1 2 2–5 1
16. REAC 2 0 0 2 0–6 0