Szükség van még rájuk (A szerző felvétele)

A Kolozs Megyei Rendőrparancsnokság féléves mérlegét ismertette tegnap a sajtó képviselőivel Ioan Păcurar rendőrbiztos, az intézmény vezetője. A statisztikák azt mutatják, hogy az előző évhez képest növekedett egyes erőszakos bűncselekmények száma, és szintén megsokasodtak a jogi bűncselekmények. A hatékonyabb fellépés érdekében a parancsnok túlórára kötelezte beosztottjait, akiknek egy csoportja emiatt levélben tiltakozott az Országos Rendőrparancsnokság vezetőjénél.

Az év első hat hónapjában öt gyilkosság történt a megyében, míg tavaly ugyanebben a periódusban csak kettő. Számottevő növekedést mutatnak a rablások is: 49-ről 62-re emelkedett a számuk, bár enyhítő körülménynek tekinthető, hogy a rablók egyetlen esetben sem alkalmaztak különösebb erőszakot, „csupán" a járókelők nyakláncát vagy táskáját tépték le. Gyilkossági kísérletek esetében a statisztika egyezik a tavalyival (9), a nemi erőszakok száma viszont jelentős csökkenést mutat, 23-ról 14-re süllyedt.

Súlyosbodik viszont a helyzet a jogi, azon belül is a vagyon elleni bűncselekmények esetében. Az egyre gyakoribbá váló kisebb-nagyobb lopásokat Păcurar a rosszabbodó gazdasági-szociális helyzet, a szegénység számlájára írja. A hat hónap során a megyében összesen 8 473 bűncselekményt „könyveltek el" a rendőrök, ezekből 4930 jogi, 1603 pedig gazdasági jellegű volt. A megye ezzel a 14. helyen áll országos viszonylatban a tavalyi 32. helyhez képest. Ez azonban a rendőrfőnök szerint nem feltétlenül jelenti azt, hogy ennyire elterjedt a megyében a bűnözés, csupán arról van szó, hogy a tavalyihoz képest több bűncselekményt fedeztek fel – vagyis hatékonyabb a kolozsvári rendőrség munkája, amit az is szemléltet, hogy a tavalyihoz képest közel 300-zal több gazdasági-pénzügyi bűncselekmény esetében véglegesítették a nyomozást.

Ebben talán az is szerepet játszik, hogy Păcurar február-márciusban túlórára kötelezte alkalmazottait, akik 8 helyett napi 10 órát dolgoztak, cserében pedig pénzjutalomban részesültek, és szabadnapokat kaptak. Ennek ellenére elégedetlenkedők is akadtak: egy kisebb csoport névtelenségbe burkolózva elektronikus levelet írt Dan Valentin Fătuloiu főrendőrkvesztornak, az Országos Rendőrparancsnokság vezetőjének, amelyben elpanaszolták a túlórázást. Fătuloiu ezt követően telefonon kért magyarázatot Păcurartól az intézkedésre vonatkozóan, de az adott körülmények között helyénvalónak találta azt.

Az első hat hónapban 3261 személy ellen indított nyomozást a megyei rendőrség, ezek kétharmada városi, egyharmada falusi környezetből származik, majdnem fele munkanélküli, és mintegy 10%-uk kiskorú.

A rendőrség több mint 10 ezer esetben helyszínelt, továbbá 108 razziát és számos ellenőrzést tartott.

A csalások és korrupció megelőzésére folytatott tevékenységek során a kirótt pénzbüntetések értéke 13 390 új lej, az elkobzott javaké pedig – köztük mintegy fél kilót kitevő arany ékszerek – 133 615 lej. 52 korrupciós ügyben 41 személyt vizsgáltak, 25 esetben pedig csúszópénzek kapcsán indítottak nyomozást. Elkoboztak továbbá 19 fegyvert, 1038 darab töltényt, és 24 kiló robbanóanyagot.

A félév során a rendőröknek sok fejfájást okoztak az autólopások. Összesen 69 esetben riasztották őket, mindeddig azonban csak 31 autótolvajt sikerült azonosítaniuk, köztük egy 17 éves fiatalembert, aki lapunk rendőrségi rovatában már szerepelt, miután tucatnyi autót tulajdonított el.

A megyei rendőrség számos megelőző jellegű programban is érdekelt: a gyermekek szexuális kihasználása és az embercsempészet elleni, az utcai bűncselekmények megfékezése, valamint a közlekedési balesetek számának visszaszorítása érdekében folytatott elsősorban megelőző tevékenységet. Ez utóbbi esetében például átszervezték a közlekedés-rendészet munkáját, valamint a községi rendőrőrsökét, annak érdekében, hogy napi 8 órán át a legveszélyesebb országútszakaszokon mindig legyenek rendőrök. A közúti rendőrség különben több mint 55 ezer pénzbüntetést rótt ki, 8 ezerrel többet, mint a tavaly.

Az okok között elsősorban a gyorshajtás említhető (mintegy 16 500 eset, négyezerrel több a tavalyinál), de a biztonsági öv becsatolásának „elfelejtése" miatt is több ezer személynek kellett a pénztárcája mélyére nyúlnia. Minden megelőző- és ellenőrzőakció ellenére azonban a statisztikák nemigen javultak: 2005 első hónapjához képest csak 5-tel kevesebb súlyos baleset történt (74), s ha a súlyosan sérült személyek száma csökkent is 4-gyel (60-ra), a közúti balesetekben 9-cel többen vesztették életüket (34-en), mint tavaly ugyanebben az időszakban.

Végül, ami a rendőrség belső életét illeti, az év első hónapjaiban 15 rendőr ellen indult fegyelmi eljárás különféle „apróságok" miatt. Többségük csak írásbeli elmarasztalást kapott, négyüknek azonban fizetéslevonás is járt.

Ugyanakkor 40-en léptek ki a rendőrség kötelékéből, miközben 62 személyt alkalmaztak – a betöltetlen állások száma 208-ra rúg, vagyis a megyei rendőrség 13%-os deficittel dolgozik.

Az első félévben továbbá mintegy 50 új autóval gazdagodott az intézmény gépkocsiparkja, és 32 autót GPS-rendszerrel láttak el, amelynek következtében csökkent a közbelépési idő. A Helyi Tanács 50 adó-vevő készülékkel támogatta a rendőrség munkáját, amelynek kényelmét az is fokozza, hogy 16 falusi rendőrőrsre bevezették a gázt. Részben a kolozsvári fogdát is felújították, de más javítási munkálatokat is végeztek az intézményben.

Érdekességként végezetül hadd jegyezzük meg: a rendőrök átlagéletkora 36,5 év.

A kolozsvári városi tanács három független tagja kedden átiratkozott a Demokrata Pártba (DP). Közülük ketten – Ioan Silviu Nistor és Petre Pântea – korábban az NRP, Ioan Pop viszont az SZDP tagjai voltak. Jelenleg tehát a tanács politikai összetétele a következőképpen alakul: liberális-demokrata D. A. Szövetség 12 tanácsos, Szociáldemokrata Párt (SZDP) 5, RMDSZ 6, Nagyrománia Párt (NRP) 2. A városatyák közül ketten továbbra is függetlenek.

Az esettel kapcsolatosan az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, László Attila városi tanácsos elmondta: a döntés egyáltalán nem lepte meg, hiszen a pártszínt váltók eddig is kitűnően együttműködtek a DP-vel. A politikus hozzátette: mindhárman egyetemi tanárok, jó képességű emberek, ezért inkább az volt meglepő, hogy évekig az NRP tagjai voltak.

Ami a DP-ben tapasztalható nacionalista ideológiai fordulatot illeti, László Attila úgy véli: az NRP és a DP ebből a szempontból nem áll annyira távol egymástól. Amikor magyar kérdésekről van szó, rendszerint pártállástól függetlenül a teljes román politikai színtér közös nevezőre jut, példaként a megyei elnök a Kolozs megyei magyar iskolák és a kisebbségi törvény ügyét említette. Az NRP-s tanácsosok folytathatják ott, ahol abbahagyták – fogalmazott a politikus.

A DP politikai partnere, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) tiszteletben tartja más pártoknak azt a jogát, hogy új tagokat toborozzanak, és szabadon döntsék el, hogy kit vesznek fel – nyilatkozta a Szabadságnak a párt egyik tanácsosa, Ciprian Păun. Az NLP viszont tartózkodik az ilyesmitől, ahány tanácsosa kapott mandátumot, ugyanannyival szeretne maradni. A liberális tanácsos sem tartja rendkívülinek a doktrína-váltást, hiszen – mint hangsúlyozta – maga a DP is átment egy radikális változáson, baloldali-liberális alakulatból konzervatív néppárt lett.

Ma 13 órakor a kolozsvári Házsongárdi temető kápolnájától kísérjük utolsó útjára lapunk tragikus körülmények között elhunyt fiatal főszerkesztőjét, Balló Áront. Búcsúztatása református vallása szerinti szertartás keretében történik. A római katolikusok a ma reggel fél 8 órakor kezdődő szentmise keretében imádkoznak lelki üdvéért a kolozsvári főtéri Szent Mihály-plébániatemplomban.

A kedd esti lapzártánk óta érkezett részvétnyilvánításokat a 4., 5., 11. oldalakon közöljük.

 

Az emberek szívesen elhiszik azt, amire vágynak.

BORDY MARGIT képzőművész festményeiből és grafikáiból nyílik kiállítás július 14-én, pénteken du. 6 órakor a Bulgakov Irodalmi Kávéházban (Virág/I. Micu Klein 17.). A tárlatot Orbán János Dénes József Attila-díjas költő nyitja meg. A kiállított munkákat dr. Józsa István esztéta méltatja. Verseiből felolvas Orbán János Dénes. A kiállító verseiből készült válogatás Katona Éva színművész tolmácsolásában hangzik el.

A FÜGGÖNY TÚLSÓ OLDALÁN – MIHAI MĂNIUŢIU RENDEZŐVEL 2006. július 13-án, csütörtökön du. 6 órakor a román színjátszás kiemelkedő alakjával találkozhat a nézőközönség a Művészeti Múzeumban (Főtér 30.), a Múzeumi találkozók rendezvénysorozat keretében.

SZŐKE KÁROLYNÉ SIPOS MÁRIA MAGDOLNA szedettes lakás-szőtteseiből nyílik kiállítás július 16-án, a vasárnap de. 10 órakor kezdődő istentiszteletet követően a Kolozsvár-Hidelvi Református Egyházközség gyülekezeti otthonában (Horea út 53., bejárat a Câmpeni utcáról). A tárlat anyagát Balogh Gizella ismerteti. A műsorban közreműködik Gurka Balla Ilona és Barabás Kásler Magda. A kiállítás munkanapokon 9–14 óra között és istentiszteletek után tekinthető meg.

ZENEPEDAGÓGIA SZAKRA tart előkészítőt a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Kara július 18–21. között, minden reggel 9 órától a kar székhelyén (Horea út 7. szám, III. em., telefon: 590-723).

William Shakespeare híres portréjának eredetijére bukkantak egy brit magángyűjteményben. A Shakespeare-kutatók szerint a nagy angol drámaírónak nem maradt fenn hiteles ábrázolása. A tudósok közül sokan arra hajlanak, hogy a drámaíró úgy nézhetett ki, mint az úgynevezett Chandos-portrén ábrázolt férfi: a kép nevét egykori tulajdonosa, Chandos hercege után kapta – olvasható a Lenta című orosz hírportálon.

Az összes portré közül a legismertebbet a washingtoni Folger Shakespeare Library (Folger Shakespeare Könyvtárban) őrzik, amelyet a kutatók mindmáig a fantázia szüleményének tartottak, hiszen a XVIII. században festették, vagyis minimum száz évvel a drámaíró 1616-ban bekövetkezett halála után született az alkotás.

A portrét most Londonba vitték, és bemutatták a drámaíró hét más ábrázolásával egyetemben a Searching for Shakespeare (Shakespeare után kutatva) című kiállításon. A tárlaton vette észre a festményt Alec Cobbe brit restaurátor és műgyűjtő, akinek birtokában egy a megszólalásig hasonló portré található. A festményt mindeddig Shakespeare kortársának – Sir Walter Raleigh utazó és költó képmásaként tartották számon.

Mint a szakértői vizsgálatok kimutatták, Alec Cobbe gyűjteményében található festmény az eredeti, amelyről a XVIII–XIX. században számos másolat készült, egyebek között a washingtoni Folger könyvtár birtokában lévő. A festmény különösen értékes annak fényében, hogy eredetileg Shakespeare pártfogójának, a harmadik Southampton gróf tulajdonában volt.

Alátámaszthatja a portré eredetiségét és azt, hogy Shakespeare életében festették, hogy a képen az ábrázolt személy korát is feltüntették (46. év), szerepel ezenkívül az alkotás születésének éve (1610) is, vagyis az adatok egybevágnak a drámaíró adataival.

Ugyanakkor kételyeket ébreszt a mű eredetiségével kapcsolatban, hogy a festmény 1988-as restaurálásakor a szakértők észrevették: némely részletet az idők során módosítottak.

Július 19–22-e között Győr városa ad otthont az Európai Nagycsaládosok Harmadik Konferenciájának és a Nagycsaládosok Országos Egyesülete által kétévente szervezett Családkongresszusnak.

Szabó György, a rendezvények házigazdája, a győri Família Nagycsaládos Egyesület elnöke meghívására Dánél Sándor, a Csíkszeredai Nagycsaládos Egyesület elnöke (kilenctagú családjával), valamint Csíki Sándor, a Nyárádszeredai Nagycsaládos Egyesület elnöke (hattagú családjával) részt vesznek a találkozón. A két egyesület küldöttsége – vagyis a két család 15 tagú csapata – zarándoklat formájában teszik meg az utat Csíksomlyótól Győrig, gyermekektől-gyermekekig, Kárpát-medencei nagycsaládoktól-nagycsaládokig.

Kolozsvári állomáshelyükre július 14-én, pénteken érkeznek, ez alkalomból nagycsaládos találkozóra kerül sor az Apáczai Csere János Líceum dísztermében. A megbeszélés ideje alatt a szervezők gondoskodnak a gyerekek felügyeletéről. Minden érdeklődőt, de elsősorban a 3 vagy több gyereket nevelő szülőket várják tehát pénteken délután 6-kor az Apáczai Líceum dísztermében.

Megtörtént az első átütő siker a fesztiválon: a Kvinterna együttes hétfő esti műsorára érkező nézősereg perceken belül ellepte a zenészek által választott helyszínt, a Mikó-várbeli múzeum Szász Endre termét – olyannyira, hogy a végén már a fényesre lakkozott, tiszta parketten is ültek, mint a gyepen…

Hogy a tiszta, kellemes csíki este szabadtéri helyszínét miért cserélték fel egy zárt teremmel, csak annyiban érthető, hogy a nézők által megcsodált, különféle régi és egzotikus húros hangszerek igen érzékenyen reagálnak a legkisebb nedvességre is: a zenészek féltik őket, mint a szemük fényét. Ezzel azonban ritka alkalmat szalasztottak el, amikor a hangverseny felfokozott hangulatát nem a várudvaron, az új színpadon teremtették meg.

Ám lelkük rajta, a közönség az éjféli óra ellenére így is alig engedte hazamenni őket, s a műsor alapján úgy tűnik, a sikersorozat folyatódik a fesztiválon: az erdélyi zene napja önmagában is izgalmas produkciókkal szolgál.

A Musica Historica kedden délelőtt nagy erőbedobással próbált a délutáni hangversenyre, amelyen Gyönyörű világom, régi szabadságom... címmel a kuruc kor (1660-1720) zenéjéből varázsoltak a várszínpadra egy előadásra valót. Az előadás érdekessége, hogy az illető időszakot széles összefüggésekbe ágyazva szemléli, s felöleli az erre jellemző legjelentősebb műfajokat.

A próbák sűrűjéből érkezett a kedd déli sajtótájékoztatóra Mary Collins brit táncosnő és táncoktató, aki az Erdélyi körkép c., ősbemutató előtt álló esti produkciójukról rövid nyilatkozatot tett. A kolozsvári Passamezzo és a bukaresti Collegio Stravagante együttesekkel együtt színpadra álmodott táncszvit – a nyilatkozatot felolvasó Mihail Ghiga hegedűművész szerint – a nagy becsben álló Kájoni Kódex meglétének történelmi tényére épül, s a XVII. századi somlyói kolostorhoz, annak környékére viszi el a nézőt, ahol nem csupán a művelődés egyik fészke található, hanem pihenő is a népek országútján, itt találkoznak egyszerű emberek és nemesek, zarándokok és küldetést teljesítő diplomaták. Kájoni munkásságára ugyanez a sokrétűség jellemző: nem csupán egyházi zenének szentelte életét, de átmentette kora egész sor világi dallamát és táncszavát. Az előadás nem a történelem elmesélését tűzte ki célul, hanem egy szimbolikus helyzet felvázolásával kívánja példázni: az egymás után érkező, egymástól különböző zarándokcsoportok – előbb a székely, szász parasztok, majd olasz vándorok, akik zenei stílusukkal (Musica Transalpina) széles körben befolyásolták a kort, még akkor is, ha zenei hatásuk fél évszázados késéssel jelentkezett Erdélyben – a zenében egymásra találnak. A Kájoni Kódex többek között Lupu fejedelemasszony szomorú dalát is rögzíti, amelyet az előadás a harcba vonult férje miatt aggódó feleség panaszaként képzelt el. A vidék életére tartós fenyegetést jelentő törökök is helyet kaptak a szvitben, amint összecsapnak a keresztény erőkkel. S bár némileg anakronisztikus módon, a kódexben említett Mikes Kelemen legendás alakja is szervesen épül be az előadásba, aki urát elkísérte előbb a franciaországi, majd a törökországi száműzetésbe. A francia emigráció egyik lehetséges következménye a La Transylvanie c. tánc, amely egy 1715-ös francia gyűjteményből került elő, s egymástól függetlenül fedezte föl a párizsi opera könyvtárában Mary Collins táncoktató, illetve Vasile Tomescu zenetudós. Az erre épített képzelgés az erdélyi zene európai dimenzióit hivatott illusztrálni.

A keddi sajtóértekezlet mintegy előrevetítette a csíkszeredai AMI-klubban tervezett esti előadás jellegét azáltal, hogy a Sound Panting c. „archaikus improvizáció" zenei megtervezője, Irinel Anghel elmagyarázta: nemzetközi összetételű csapata, a Free Sound International a zenei műfajok és stílusok áttörését tűzte ki célul, rendkívüli, a legkülönfélébb kultúrákat képviselő hangszereket szólaltatva meg és olyan alkotásokat hozva létre, melyek valahol fent, valamilyen felsőbb síkban találkozva összeállnak és új minőséget hoznak létre. Elmondta, hogy improvizációs törekvéseiket ellentmondásosan fogadják, egyesek amatörizmussal vádolják őket, pedig a rögtönzés semmivel sem alávalóbb a dallamhű zenei interpretációnál. Törekvéseik mindenek előtt külföldön elismertek, s tekintettel arra, hogy vidéki fogadtatásaikról a vártnál jobb benyomásaik vannak, csíkszeredai fellépésük sikerében is reménykenek. „Mi nem azzal lépünk pódiumra, hogy kapjunk valamit, hanem hogy adjunk. És ha ezt megtettük, előbb-utóbb a fizetség is meglesz" – zárta sajtónyilatkozatát Irinel Anghel.

Kedden Székelyudvarhelyen a Budapesti Utcaszínház és Kobzos Kiss Tamás műsora jelentették a régizenei fesztivál kínálatát, Gyergyószentmiklós Barta Tibor orgonajátékának tapsolhatott.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Ómen – amerikai. – Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel 13 és 23 órától.

MŰVÉSZ – A vadonban – amerikai. – Vetítés: 14.30, 17, 19.30, 22; kedvezménnyel: 14.30, 17.

GYŐZELEM – Hogyan röpíts a házból egy 30 éves agglegényt. – Vetítés: 14, 16, 18, 20, 22.

DÉS

MŰVÉSZ – A Da Vinci-kód – amerikai. – Vetítés: 15, 18; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától is, kedvezménnyel.

TORDA

FOX – Brokeback Mountain – Túl a barátságon – amerikai. – Vetítés: 15, 17, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – X-men: Az utolsó összecsapás. – Vetítés. 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Mission: Impossible III – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22.15 órától is; kedvezménnyel 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – The 40 Year Old Virgin – amerikai. – Vetítés: július 7–9.: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

X-men 3: Az utolsó összecsapás – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 17.30 órától.

(Folytatás lapunk június 30-i számából)

Árpád úti híd. A Széchenyi térről a Szamos jobb partjáig vezető Kádár utca és a Szamos bal partján lévő Árpád út (Traian), illetőleg a Rudolf (Szent István) út közötti vasbeton híd. 1930–1931-ben épült. A jobb parti hídfőhöz, s egyben az Új utca (Rudolf, Szent István út, Karl Marx, Decebal u.) felé vezető Kádár utca ugyan már a XIX. században kialakult, de ez volt az első híd, amelyik a két partot itt összekötötte. 1944. október 10-én éjfél tájban a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A háború után előbb fahidat, majd az 1940-es évek végén új, pillér nélküli, a Szamost átívelő vasbetonhidat építettek itt. Ezt az 1960-as évek elején kiszélesítették. A várost nem kellően ismerők újabban kezdik átvenni az alig néhány éves Voiteşti utca nevéből lett román nevét.

Vasúti híd. A vasútállomástól keletre, a Szamos és a folyó partján vezető Kajántói út fölötti vasúti híd. Az egyvágányú hidat a visszavonuló német csapatok 1944. október 10-ről 11-re virradó éjszaka felrobbantották. Ez volt az első, 1945 elején helyreállított hidak egyike. A második vágány kiépítésekor, az 1970-es években kiszélesítették.

Szénavásár térre vezető híd. A Vasút (Căii Ferate) utca végén, a vasúti híd közelében, az egykori Szénavásár térre, a mostani Vasutas Park szomszédságába vezető, a vasútállomás és a Csaba utca közti gyalogos forgalom számára az 1960-as években épült fahíd. A később megroggyant híd helyére az 1980-as években vasbeton gyalogoshidat építettek.

Hóhérok hídja. A Téglás (Gyár) utca egykori végén épült Szamos-híd. Téglás utcai hídként is emlegetik. Költségvetését 1908-ban fogadta el a városi tanács, „különösen a gazdaközönség érdekeit véve figyelembe". Nevét a hóhéroknak is nevezett sintérekről, gyepmesterekről kapta, akiknek itt, a városi egykori határában, már az első híd építése előtt tízholdnyi telepe volt. A városi bizottsági jegyzőkönyvben egy 1882. évi bejegyzés arról tudósít, hogy „a tanács megbizatik, miképp az ebfogás módjában eddig követett nappali kegyetlen és irtózást keltő állatkínzás helyett [...] más megfelelőbb eljárás hozassék bé." 1941-ben a gyepmesteri hivatal a Téglás utca 93. szám alatt volt. Azóta az utca elérte a Szent György-hegy alatti utat (Munka út), s a régi fahíd helyére az 1970-es évek vége felé széles vasbetonhíd épült, de a híd neve máig fennmaradt. A várost nem kellően ismerők Fabricii utcai hídnak kezdik mondani.

Írisz-telepre vezető híd. A Dermata cipőgyár melletti Csepel (Porcelán) és a bal parti EMKE (Al. Sahia) utca közti keskeny, gyalogos fahíd, a porcelángyárba vezető iparvágánnyal. Az 1920-as években épült, hogy a Dermata előtti térről a vasúti teherkocsikból a csillékbe rakott kaolint a porcelángyárba szállíthassák.

Cukorgyár utcai híd. Elsőnek Orosz Ferenc 1933. évi kötetének térképe ábrázolja Kezdetben kis, szekérforgalom számára épült fahíd volt. Helyébe az 1970-es években gyalogos betonhidat építettek.

Kétvízközi vashíd. 1934. december 22-én adták át a forgalomnak a monostori Kétvízköz keleti szélén húzódó Villamosmű utca és a Szamos bal partján nyíló Garibaldi (Előd) utca közti, gyalogos forgalom számára épült vashidat. Helyébe az 1960-as évek elején, a Dónát-negyedi lakótelep építésekor széles, a jelentősen megnőtt közúti forgalomnak megfelelő, két pilléren álló vasbeton hidat építettek. Ezt újabban Garibaldi hídnak, Garibaldi utcai hídnak mondják.

Repülőhíd. A vasútállomás épületének keleti végében, a vasúti sínek fölött átvezető gyaloghíd volt.

1902: „Többször említettük, hogy a Nádas-fürdő és a Brétfű megközelítésére a kolozsvári pályaudvar sínjei fölött átjáró vashídnak terve és költségvetése is már elkészült. [...] A hidat a nyár folyamán felállítják, s az szeptember elején már átadatik a közforgalomnak."; „Panaszt vettünk, mely elmondja, hogy a helyi [vasúti] üzemvezetőség elkészítette a sínek fölött átjáró gyaloghidat, azonban a híd világításáról és tisztításáról nem gondoskodik. Pedig a lámpákat is elkészítette, csak meg kellene töltenie és meggyújtani, ez azonban a város feladatai közé tartozik.", írta az Ellenzék.

Évtizedekig megkönnyítette a városból a vasúton túl lakók, az arra járók közlekedését. A kisállomás építésekor, 1973-ban lebontották. Nem sokkal ezután a város nyugati felében, a Csikós-kert (Egyetemi Sportpark, Kolozsmonostor) mellett, a Dónát-negyedbe vezető gyalogos hídként a Szamos fölé helyezték. A repülőhíd helyett a Gyufagyár utcáig vezető aluljárót építettek az állomás alá.

Kezdeti, az egykori Ellenzékben közölt körülíró neve helyét az ötletes, címszóbeli név vette át. Ezt valószínűleg a hídnak a sínek fölött átívelő, mintegy átszálló, átrepülő mivolta sugallta az átjáróknak.

Monostor–Dónát-negyedi híd. A Fenesi úti monostori közlekedési csomópont építésével egyidejűleg épült négysávos vasbeton Szamos-híd. A folyó partján vezető, a Türr István, a Táltos (Gelu) és a Csengery Antal (Ősz) utca összevonásából lett 1918. december 1. utat köti össze a Fenesi úttal és a Kalányos (Tavasz) utca és egyben Kolozsmonostor nyugati végével. Az 1980-as évek elején épült.

Belényesi utcai híd. A Szamosfalva nyugati szélén vezető Belényesi (Beiuşului) utca végén, a Szamos bal partján épült gyár- vagy raktártelephez vezető vasbeton híd. Az 1990-es években épült.

Szamosfalvi híd. A Kollektivista (Colectiviştilor, Grigore Ignat) utca végén álló, a Szamos bal partjára vezető híd. Elsőként az 1957. évi várostérkép jelzi. Kezdetben a szamosfalvi határba vezető mezei út fahídja. A Szent György-hegyi (Munka) úton kiépült ipartelep az 1980-as évek elején szükségessé tett egy mind a mai napig fel nem épített vasbeton hidat.

Az iskola nem más, mint jövőgyár. Az a rendszer, amelyben a jelen generációja a lehető legnagyobb mértékben eldönti, milyen lesz a következő. Az öregek zsémbelődése „ej, ez a mai fiatalság" pedig nem más, mint önkritika, amelynek soha nem tudatosuló valós jelentése: de rossz munkát végeztünk! Éppen ezért nagyon nehéz megérteni azt a módot, ahogyan az iskolával bántunk és bánunk.

Ismét lezajlott egy érettségi vizsga, és ismét megjelentek azok a gondok, amelyeket a legtöbben már vagy saját tapasztalatból, vagy hallomásból tudtunk, sejtettünk évek óta: korrupció, megvásárolható tételek és tanárok, pénzéhes bizottságok döntik el gyermekeink jövőjét.

Ebben igazán az a legaggasztóbb, hogy az érettséginek néhány éve komoly tétje van: a megmérettetésen elért jó átlag megnyitja a vizsgázó előtt az ország szinte bármely egyetemének kapuját. A helyzethez méltóbban fogalmazva: a rossz átlag bezárja a kapukat. Nem átmenőjegyért, nem szebb oklevélért, hanem a jövőért kell érettségizni.

A tét tehát meg lett teremtve, de hogyan állunk a körülményekkel? A bukaresti diák hangfelvétele (amelyen „csodák csodája", nem lehet azonosítani a hangokat…) jó képet nyújt arról, hogy miként, milyen módszerekkel jutnak egyesek nagy jegyekhez.

Az utcán megvásárolt tételek botránya ugyanennek a kérdésnek egy másik oldalára vetett fényt. Megvallom, kíváncsian vártam a román írásbeli eredményeit, pontosabban azt, hogy mennyivel többen buktak el, mint az előző években. Nos a különbség tíz százalék, ami jó közelítés arra, hogy hányan készültek – vesztükre – csak a megvásárolt tételekből. Egyúttal arról is elárul egyet s mást: hányan vették meg azokat a tételeket, és mennyit kerestek az üzleten a korrupt minisztériumi hivatalnokok.

A szóbeli vizsgák soha nem voltak túlságosan relevánsak, létjogosultságukat több minden megkérdőjelezi. Elsősorban az, hogy egy-két tanár hangulata, „ennek nem tetszik a pofája" típusú elgondolás alapján ki lehet valaki alól rántani a talajt.

Kolozsvári forrásokból kaptam egészen kellemetlen visszajelzéseket: az egyik vizsgaközpontban a felelet után mindenkitől megkérdezték, melyik iskolából érkezett, és a „jó nevű" líceumok diákjai egy nagyságrenddel jobb jegyeket kaptak – hasonló teljesítmény mellett – mint a városszéli, kisebb iskolák növendékei!

A szóbeli vizsgák eredményeit nem lehet megfellebbezni. Miért? A mai agyonszámítógépezett és technikával felpörgetett világban mi akadályozza meg azt, hogy a szóbeli vizsgákat szalagra, egyéb hordozóra rögzítsék?

A befektetés elhanyagolható lenne, és az eredményt tekintve messzemenően megérné. Csakhogy ehhez az kellene, hogy valakit érdekeljen ez az egész ügy, és ez az amit én nem nagyon látok. Az érettségit, és tulajdonképpen a teljes tanrendszert a tehetetlenségi erő hajtja tovább, kíméletlenül, ugyanabba a káros irányba, amelybe eddig is haladt.

Ennek sajnos van egy olyan vetülete is, ami talán rosszabb annál, hogy valaki nem jut be az egyetemre: kilép az életbe egy generáció, amelyben – a legfontosabb pillanatban – megölték a tisztességbe, a jó munka eredményébe, az igazságba vetett hitet!

Hogyan lehet egészséges értékeket nevelni egy olyan fiatalba, akitől az ügyeskedők, a lefizetők, a „jól mozgó" szülők csemetéi ellopták a jövőjét? Hogyan lehet meggyőzni őt arról, hogy mégis érdemes tisztességesen küzdeni?

Sehogyan. Felnőnek majd, és még gátlástalanabbak, még törtetőbbek, lesznek mint elődeik. Mi, idősebbek pedig kiöregszünk, egyre jobban félünk, és egyre többször rökönyödünk majd meg a borzalmakon, amit az életalkony megterem: „ej, ezek a mai fiatalok…"

Sajnálatos hiba csúszott be Demény Péter A szükségtelen kiegyensúlyozottság című cikkébe (Szabadság, július 12.) A tévesen közölt mondat helyesen: „Legyen egyetem! – hangzik a jelszó, de hogy ez az egyetem milyen lesz, milyen lehet egyáltalán, az keveseket látszik érdekelni. (E kevesek egyike Cs. Gyimesi Éva, aki 1997-ben - ! – kidolgozott egy stratégiát.) A minőség hetedrangú aspektussá züllött: a lényeg, hogy legyen, és hamar legyen." A szerző és olvasóink elnézését kérjük.

Kisgyermekkorom óta őrzöm a kikészített marha-, disznó-, birka-, őz- és antilopbőrök, ragasztók, festékek illatát, a cserszagot, amit korán megszoktam egyik nagybátyám műhelyében, aki makacsul ragaszkodott kisiparosi státusához, bármily nehéz volt is már az ötvenes évek végén. Jó volt a kakasvárosi műhelyben téblábolni, a nagynénémnél összegyűlt babaruhának való rongyok mellé elkérni egy-egy kis vékonyabb hulladék bőrdarabot, amiből papucsot, erszényt, táskát is varrtam kiegészítőként a komplett gyermekruhába öltöztetett babáknak. A vékonyabb bőrhöz elég volt a rendes olló és varrótű is, a szabás módját és technikáját ellestem Jancsi bácsitól, aki szótlan ember volt és szorgalmas, mint az apám. Ültem a sámlin és varrogattam naphosszat, amikor náluk voltam, a műhely előtti kertben. Semmilyen tárgyhoz nem ragaszkodtam jobban, mint amiket magam készítettem az első szabnivalótól az utolsó elvarrt öltésig. A „szákos" volt a divat akkoriban, és büszke voltam, hogy Balogh bácsi révén nekem volt először ilyen az iskolában, ahova jártam.

Mostanában fel-felmegyek egy Trefort utcai műhelybe, közel a sárga házhoz. A polcokon, ahogy belépsz, balra sok régi tárgy van, veretes dolgok, színes, formás palackok, szép szerszámok, érdekes kövek, kristályok. Aztán a táskák nagy mennyiségben, sportosak, elegánsak, háti és aktatáskák, nőies igazi retikülök, ahogyan mondani szokták. Volt, amikor muszájból vettem egy újat, odaát, Pesten is megdicsérték, volt, amikor egyszerűen csak megkívántam, és a mester egy kis előleggel hitelbe ideadta. Mindenik egyedi darab, ilyen a gyárakban sehol sem készül, bizonyos vagyok abban, hogy ez a fekete velúr diszkrét díszítéssel az egész világon csupán nekem van. Lehet, hogy szebbek is készülnek valahol, de nekem ez jó, ez a kolozsvári mesterem munkája, az ő egyik remekműve.

De nem mindig vásárolok Balázs Lacitól, csupán beleszagolni, elmélázni megyek a műhelyébe, elnézni, ahogyan szabja az új darab bőrét, a szíjakat, ahogyan a serfoló késsel előkészíti a ragasztás helyét, ahogyan átlyukasztja a bőrt a felrakandó csatnak, ahogyan feni a szabászkést a stóglin. Közben az illatok, a mozdulatok visszavezetnek a fél évszázaddal ezelőtti műhelybe, ahova Bözsi néni olykor bejött a férjével konzultálni, mi legyen az ebéd, s felállított a sámliról, hagyjam már abba a munkát, jöjjünk enni.

Volt, amikor nagyon megtetszett egy bőrből készült csuklódísz, mindig felteszem a pirossal díszített testszínű ékszert, ha falura megyek dolgozni, kirándulni. Volt, amikor éjszaka is rajtam maradt. Semmi nem okoz allergiát nekem, ami természetes anyag: gyapjú, len-, pamut-, kendervászon, bőrök. A díszt Csilla, a lánya készítette, nagyszerű, mondom, akkor is tudja már a mesterség ábécéjét, ha nem akar bőrműves lenni.

Sokat tanulok Lacitól, nem csupán mesterséget. Amikor kézi munkát végzek, eszembe jut, mennyi jó meditációra ad lehetőséget, ha az ember ilyen anyagokkal, tárgyakkal dolgozik. Az ár átszúrja a bőrt, a vastag cérna szép hurkai szabályosan sorakoznak, a kéz automatikusan vési a díszt a táska fedelébe, és közben az ember fejében is helyükre kerülnek a dolgok.

Az újságíró, bárhol is éljen a világban, óriási utat tesz meg élete során, többször annyit, mint bármilyen más foglalkozású ember. Úgy érzi, mindenütt ott kell lennie, ahol történik valami fontos, valami érdekes. Mert látnia kell, hogy szemléletesen láttatni tudjon. Hallania kell, hogy hitelesen tájékoztathasson. Tapasztalnia kell, hogy bölcsen értékelhessen. Ez a dolga. Ez az élete, amely ráadásul semmivel sem hosszabb az átlagéletkornál. Sőt, szakmai körökben keserű közhelyként emlegetjük, a berepülő pilóták után az újságírók életkora a legrövidebb. Ha ilyen rövid, és mégis ilyen hosszú utat kell bejárnia, bizony sietnie kell. Száguldani az úton, amely csak ritkán többsávos autópálya, inkább akadályokkal teli, jelzőtáblák nélküli, hepehupás, csúszós makadám. Úgy két hónapja lehet, hogy Balló Áron itt ült velem szemben a bukaresti szerkesztőségben, ahol most ezeket a sorokat írom. Jött valahonnan és sietett vissza Kolozsvárra. Két programja között akadt egy órányi ideje, s hogy az se vesszen kárba, bejött egy kis eszmecserére. Számba vettük sajtónk számtalan gondját-baját, kerestük a megoldásokat. A végén már tervezgettünk is: be kellene vezetni a médiaoktatást a középiskolákban, hogy a fiatalok visszaszokjanak az újságolvasásra; fel kellene lépnünk közösen, hogy román média uralta reklámpiacon végre a magyar lapok számára is megteremtődjön az esélyegyenlőség... Aztán elrohant. Elsodortak bennünket az események, megdöbbentő halálhíréig semmit sem hallottam felőle. Mert így élünk mi újságírók, mindenre figyelünk, csak magunkra és egymásra nem. Meg kell halnia valakinek ahhoz, hogy észrevegyük, elismerjük egymás értékeit, teljesítményeit. Hogy átgondoljuk, honnan jövünk és merre tartunk. Hogy életutunkon végigtekintsünk. Kit érdekel, hogy milyen a romániai magyar újságíró életútja? Az átlagolvasó csak a tiszavirág életű termékkel találkozik, talán elolvassa riportját, jegyzetét – és lapoz. Az érdekvédelemre szerződött politikust is többnyire csak az érdekli, mi az, ami az újságban róla szól, ami a hatalmát erősíti. A szakmai szervezetben sem több az újságíró mint egy név a listán, aki befizette a tagsági díjat. Kit érdekel, hogy a újságíró munkája közügy. Hogy tájékoztatás hiányában értelmi fogyatékossá válna a közösség. S hogy ez ne történjen meg, áldozatot vállal, vagy csak teszi a dolgát, és ez önmagában sem kevés. Kevés viszont a megbecsülés, a sikerélmény, a pénz. A romániai magyar újságíró életútja pedig semmivel sem könnyebb, mint bárhol a világon. Óriási utat tesz meg élete során, többször annyit, mint bármilyen más foglalkozású ember. Mindenütt ott van, ahol történik valami fontos, valami érdekes. Tájékoztat, vitázik, érvel. Sőt életútja sokkal nehezebb, mert közösségének kisebbségi sorsát is vinnie kell, teher, amelyet semmilyen körülmények között sem tehet le válláról. Ráadásul ez az életút nem akárhol, hanem a romániai terepviszonyok között kanyarog. Ahol, tudjuk, sötétedés után még mindig sok a kivilágítatlan szekér.

Napok óta vártam a hívásodat, s mégis, amikor a telefon kiírta a te számodat, tudtam, hogy már nem te hívsz, hogy megoszd velem dániai élményeidet, amelyekről a hétköznapok rohanásában már nem tudtunk beszélni. Döbbenten olvasom újra és újra: Szatmárnémetiből hazafelé tartva, egy közúti balesetben életét vesztette Balló Áron, a kolozsvári Szabadság főszerkesztője. Egy kivilágítatlan szekeret elkerülendő áttért a másik sávba, és frontálisan ütközött egy szemből jövő gépkocsival. Ez nem lehetsz te – legalábbis én, aki több ezer vagy tízezer kilométeren voltam útitársad, nem hiszem –, hiszen annyi kivilágítatlan szekeret kikerültél eddig, nemcsak a közúton, hanem az élet autópályáján is. Benned egy olyan pozitív kisugárzású embert ismertem meg, aki megnyugtatóan hatott környezetére, és ha megjelent, a konfliktusok viharai is csillapodtak. Ez nagy erény egy olyan szakmában, mint a miénk, amely főleg konfliktusokra, azok feltárására vagy felvállalására épül. Te mindig tudtad, hogy mikor kell a konfliktust csillapítani, vagy mikor kell felvállalni igazadat, s ha kell, mindenkivel is szembeszállni annak megvédéséért. Hittél a sajtószabadságban, s azt hirdetted, hogy a sajtó működésére kedvezőtlenül hathat a romániai magyar közélet túlságos tekintélytisztelete, valamint hogy többet ér egy a hibákat feltáró írás a hamis hangokat pengető dicshimnusznál. Sokszor bíráltak azért, mert lapodban a véleményoldalak gyakran váltak éles, sokszor szélsőséges viták színterévé, ám a legtöbben elfogadták érvelésedet, hogy egy ilyen vitatérre szükség van az erdélyi magyar sajtóban, ahol gyakorlatilag szűretlenül jelenik meg az erdélyi és a anyaországi politikai paletta minden képviselőjének álláspontja a baloldali értékeket vagy a liberalizmust hirdető cikkektől egészen a népnemzeti, néha szélsőségekbe hajló írásokig. Egy ritka munkabírású embert ismertem meg benned, aki nagyon sok társadalmi tisztséget is elvállalt, mert hitt abban, hogy ezzel szolgálhatja igazán közösségét. A Romániai Magyar Nyelvű Helyi és Regionális Lapkiadók Egyesülete alapítójaként és soros elnökeként, az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (Midas) aktív tagjaként a kisebbségi sajtó hivatását hirdetted. Alig néhány hete döntöttek arról a Midas dániai közgyűlésén, hogy az uniós csatlakozás évében, vagyis jövő májusban te szervezheted Kolozsváron Európa több tucat kisebbségi lapjának éves találkozóját, ami hihetetlenül nagy elismerés az egész romániai magyar sajtó számára. Ne mondd, hogy ki akarod ezt hagyni, amikor végre megköszönhetjük neked mi, sokszor hálátlan kollégáid azt, amit értünk tettél. Nemcsak a jövő évre tervezett közgyűlés, hanem egész életed azt példázza, hogy te nemcsak a mának és esetleg a holnapnak éltél, hanem a holnaputánt is láttad magad előtt. Már hónapokkal korábban mesélted, hogy mennyire várod, hogy több éve nem látott fiaddal találkozhass, és néhány hetet együtt tölthess vele, épp a napokban kell hogy hazaérkezzen Kanadából. Örültél annak, hogy néhány hónapja már láthatjátok is egymást, amikor a Skype-on videokamera segítségével beszélgethettek. Ne légy kegyetlen: ne mondd azt, hogy téged már csak néhány szál deszka között láthat. Bennem mindig egy fiatalos, tettrekész, életerős Balló Áron marad meg, aki már hozzászokott ahhoz, mindig fiatalabbnak nézik koránál. Emlékszem, mesélted, hogy amikor a tavaly feleségeddel, Katival együtt egy katalóniai Midas-találkozón voltatok, nem akarták elhinni nektek, hogy már harmincon túliak vagytok. Ugyanakkor, amikor egy bukaresti pályázatra beküldött önéletrajzodat elolvasták, alig hitték el, hogy egy, a negyedik X-hez még csak közelítő ember ennyi mindent tett már életében. Ne mondd, hogy ennek a végére most odakerül a pont...

Tibi bácsival ültünk az időmarta tölgyfadeszkán, és beszélgettünk. És, elnézést, de a hátad mögött összekacsintottunk: milyen jó főnök ez az Áron. Közvetlen, jókedvű, életvidám, briliáns humorral megáldott, s hogy csak ilyen ember tud egy húron pendülni embereivel. Nemcsak a derűs lazításban, hanem az embertépő munkában is.

Most veszem észre, amit az öreg tölgy deszkájáról nem láttam: a rólad készült utolsó fényképen a hátad mögött terméskőből rakott fal, a tetőzeten tűzpiros cserepek. Kós Károly sem álmodhatott szebbet és igazabbat: kőből-fából várat, igékből, tiszta és emberi szavakból Kalotaszegen, a Részeken, a Bánságban, Székelyföldön, egyszóval Erdélyben várakat. Olyanokat, mint amilyeneket rakosgatunk, néha rombolgatunk mi, Károly bácsiék méltatlan betűvető utódai.

De hiszen pont erről beszéltünk valahányszor: avégre vagyunk, hogy eljussunk mindenhova. Besztercére és Naszódra, Szebenbe és Fehérvárra, a hepehupás vén Szilágyba és a nagy álmos Érhez, Székelyföld szilaj szikláihoz és vidáman csobogó patakjaihoz, hogy erőt merítsünk az ottani emberektől, s netán kezüket szorítva biztassuk őket is egy kicsit: érdemes folytatni. Itthon, mert mindenki nem dobhatja be a gyeplőt, és mindenki nem mehet el, legfeljebb csak szétnézni a nagyvilágban. Mint földid, Torockószentgyörgyi Gáspár János, s mint földim, Apáczai Csere János.

Téged csak az nem értett, aki nem akart. Nem azért, mert mindig szelíden, sőt halkan – hiszen mondtam már: emberi hangon – szólottál, hanem valami másért, amit firtatni nem érdemes.

Köszönöm a beszélgetéseinket. Egyszer majd folytatjuk. És elmondom majd, hogy épülnek-e kőből s fából a házaink, igékből és emberi szavakból a váraink, s mire jutottunk munkálkodásunkban. Ahonnan hiányozni nem lehet. Mert ész kellene ide, és szív, és ember. Több. És MindenÁron.

Eltemetünk hát ismét egy közülünk valót. Még mindig nem hiszem el, hogy nem fogok újra beszélgetni Balló Áronnal, hogy nem is látom többé, hogy negyvenen innen életét vette egy buta közúti baleset.

Bármikor láttam, örvendtem neki. Ha kérdeztek felőle, habozás nélkül azt mondtam: igen, kedves számomra a kolozsvári Szabadság főszerkesztője. Igen, a barátaim között tartottam számon. És csak most jövök rá, hogy alig ismertem. Sokszor találkoztunk, sokat is beszélgettünk, de bárhogy töröm a fejemet, szinte egy mondatot sem tudok felidézni, amely nem a lapokhoz, a munkánkhoz kötődött. Vagy a világhoz, amelyben élünk – de nekünk a munkánk volt az is. A többire sosem futotta már a szűkre szabott órákból. Rohanni kellett tovább, hogy tegyük a dolgunkat, legfennebb még megfogadtuk, hogy majd legközelebb, majd máskor, majd ha már öregek leszünk, majd mesélgetünk magunkról is. Mert arra van még idő.

Gondolom, nemcsak én jártam így vele. Gondolom, más is akad, aki most megtorpant egy pillanatra. És talán felsejlett másban is, hogy nem jól van ez így, hogy mindig a lényeg az, amire már nem jut idő, hogy egy kicsit másképp kellene élnünk.

Ma szombat van. Ma a szokásosnál lassúbb az élet. Ma töprengésre is több idő jutott. Tán így lesz holnap is. De aztán jön a hétfő, a kedd, a mindennapok – és félek, mert nem tudom, hogy a hant mellől távoztunkban váltunk-e majd néhány szót, mi, ittmaradtak, vagy elsietünk, és csak akkor torpanunk meg újra, amikor ismét össze kell gyűlnünk, temetni egy közülünk valót. Akire addig valahogy sosem jutott elég időnk.

Nehéz helyzetben vagyunk. Beszélni kell, de torkunkon akad a szó, írni kell, de reszket a toll kezünkben. A hangtalan fájdalom bénít, reflexszerűvé teszi munkánkat, de tovább kell lépni, tovább kell folytatni mindazt, amit Balló Áron elkezdett. A napilapok közül elsőként ismerte fel a regionalitás jelentőségét, és neki köszönhető, hogy a Szabadság hasábjain a környező megyék mellett a Szilágyság is rendszeresen jelen van. Tudósítóink, szerkesztőink együttműködését soha nem rivalizálásként, inkább egymásnak nyújtott segítségként értékelte. Soha nem tekintette saját egyéniségét fontosnak, számára csak közös célok léteztek, egymás megsegítése, és az így elért javulás volt a legnagyobb érték.

Mi, Szilágyságiak is köszönjük mindezt.

Odafenn nagyon nagy szükség lehetett Balló Áronra, ha ilyen korán magához szólította az Úr. Pedig itt lent, talán még nagyobb szükség van rá. Nincs jogunk az Úr igazságosságát vagy igazságtalanságát elbírálni, ez Jóbnak sem engedtetett meg. De akkor is fáj…

A család, a Szabadság szerkesztőségének fájdalmában osztozva tekintsék e sorokat együttérzésünk szívből jövő kifejezésének.

Megdöbbentett Balló Áron halálhíre. Áront még rádiós korszakából ismertem, nagyon tiszteltem és becsültem. Dicsérni való volt munkája, amit és ahogy a Szabadságért tett. Azért a Szabadságért, amelyet én is gyakran idézek műsoraimban, nemcsak azért mert kolozsvári vagyok, hanem magas színvonala miatt.

Az erdélyi, de föként a kolozsvári magyarság egy tartóoszlopát veszítette el. Sajnos nem tehetek már sokat érte. Talán annyit, hogy a Salzburgban felcsendülő magyar rádióműsoromban megemlékezem róla, ha egyáltalán lehet egy pár perces megemlékezésben ilyen karizmatikus emberről olyat mondani, amiből kitűnik, ki volt ő. Igyekezni fogok, hogy a Bécsben megjelenő Bécsi Napló is nekrológban emlékezzen meg róla. Ennél többet sajnos nem tehetek, még virágot sem vihetek temetésére, erre megkértem egy kedves kolozsvári ismerősömet, aki, tudom, ott lesz mikor Kolozsvár búcsúztatja.

Próbálom Isten döntését elfogadni, és hálát adni, hogy egy olyan szülötte is volt Kolozsvárnak, mint Balló Áron.

Isten nyugtassa, családjának bánatát enyhítse.

Pénteken délután fél három óra tájt láttam utoljára Áront. A szerkesztőség hordozható számítógépét adta át nekem, hogy a tusnádfürdői EU-táborból tudósíthassak. Már indultam volna, amikor hirtelen rám csörgetett: – Azonnal hozd vissza! Megdöbbenésemben nem tudtam, mire véljem a dolgot. Hamarosan kiderült, vicc volt. – Na, megmondod, hol a telefonom, vagy visszaveszem laptopot? – kérdezte viccesen, de akkor már én is kapcsoltam, miről van szó. Előző nap itt felejtette töltődő mobiltelefonját, s késő este betelefonált, hogy tegyem el. Nevetve átadtam neki, nézegette, már útra készen állt, mindent elpakolt az asztalról. Elsietett.

Mikor Tusnádfürdőn éjjel bekapcsoltam a laptopot, rájöttem, hogy elfelejtettem a jelszót. Éjjel két óra volt. Azonnal küldtem Áronnak SMS-t, bár tudtam, ő éjjelre szinte mindig kikapcsolja a készüléket. Csodálkoztam is, amikor jött a visszaigazoló SMS: üzenet kézbesítve. Gondoltam, mégis felébresztettem, s rögtön visszahív, miért küldözgetek éjjel jelszót kérő üzeneteket? De semmi válasz. Csak szombat reggel egy másik üzenet. Kollégámtól. „Autóbalesetben meghalt Áron". Alig tudtam megfogni a laptop táskáját. Áron kezéből vettem át pénteken délben, alig pár órával azelőtt ...

Úgy adódott, hogy – furcsa előrelátás, megérzés? – pénteken lemondta hétfői budapesti útját a magyar miniszterelnöki hivatalba, engem kért meg, helyettesítsem. A kezembe nyomott meghívón még mindig ott van írása az utasításokkal. Erre ő már nem ért rá, túl sok utat vállalt magára. A végzetes szatmárit is. Amelyről sajnos nem tért vissza szeretteihez, barátaihoz, munkatársaihoz...

A Midas nevében szeretnénk kifejezni őszinte részvétünket barátunk, Balló Áron főszerkesztő hirtelen halála okozta fájdalmukban. E tragédia mély nyomot hagy a Midas-családban, és felfoghatatlan, hogy nem képviseli lapját már a következő Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesületének találkozóján. Barátságos természete, személyes elkötelezettsége és tenni akarása mind a Szabadság, mind pedig a Midas védelmezőjévé emelte őt.

Még pár héttel ezelőtt Apenradeban, az utolsó Midas-találkozón büszkén mutatta be szülővárosát, Kolozsvárt, és kezdeményezte, hogy ott tartsuk meg 2007-ben a következő összejövetelt. Az utolsó pillanatig Áron és Szabadságbeli kollégái azért harcoltak, hogy támogatást szerezzenek, s helyi és nemzetközi szinten is elismertessék sajtóterméküket. Ezt a célt már csak az elhunyt főszerkesztő neje, Maksay Katalin teljesítheti be.

A fájdalmas veszteség ellenére az egész szerkesztőség továbbra is dolgozik azon, hogy jövőre Kolozsváron rendezzék meg az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesületének találkozóját, amelyet minden bizonnyal a fiatalon körünkből eltávozott főszerkesztő emlékére ajánlanak.

A Midas valamennyi tagjának nevében őszinte részvétünket fejezzük ki Áron özvegyének, családjának és a Szabadság szerkesztőségének.

Bolzano, 2006. július 11.

Különböző időszakban, de ugyanazon Alma Mater készített fel mindkettőnket az életre: a kolozsvári Zágoni Mikes Kelemenről nevezett néhai Római Katolikus Piarista Főgimnázium utódiskolája, a volt 11-es, majd 3-as számú, 1989 után pedig a jelenlegi Báthory István Elméleti Líceum.

Ez a tanintézmény még a csaknem fél évszázados totalitáris rendszer éveiben is az erdélyi magyarság egyik elit iskolájának számított, melynek falai tovább lehelték az emberség és a tudás szellemiségét.

Balló Áron mindvégig hű maradt iskolánkhoz, annak útravalójához. Amint a Báthory István-líceum fennállásának 425. éves jubileumán, 2004. áprilisában hangsúlyozta: „Iskolánk múltjának megidézése nem a múlttal való dicsekvés akar lenni, hanem reményt akar ébreszteni...". Részére a Mindenható Isten küldetést adott, amelyet eredményesen teljesített, akárcsak az elmúlt korok alkotói.

Munkájával odaadóan szolgálta a piarista szellemiség két vezérelvét – a nemzeti eszmét és az egyetemes emberi haladást.

Nem feledjük, hogy a Balló Áron főszerkesztő és munkatársai által vezetett/szerkesztett kedves megyeközi közéleti napilapunk az évek során felvállalta a katolikus egyház működésével, hitéleti és szociális szolgálatával kapcsolatos tudósításokat, híreket is, ugyanakkor kiállt az egyházunkat és népünket érintő nehéz helyzetekben.

Sajnos életében elmulasztottam mindezt megköszönni, ezért most, „post mortem" teszem meg.

Balló Áron becsülettel és komoly munkával „építette" ezt a várost és az országot, azok közé tartozott, akik jövőt akartak/akarnak teremteni a magyarságnak a Kárpát-medencében.

ÁRON TESTVÉRÜNK lelke üdvéért, temetése napján, július 13-án, csütörtök reggel, a fél 8 órakor kezdődő szentmise keretében imádkoznak a római katolikusok a kolozsvári Szent Mihály-plébániatemplomban.

Isten irgalmas szeretete adja meg Neki az örök élet jutalmát.

Két nappal a megdöbbentő hír megérkezése után sem tudom érdemben feldolgozni magamban egy jó kolléga és barát értelmetlen halálát. Áron erejének teljében ment el közülünk, egy szempillantás alatt, hosszú nappali újságíró munka után, éjnek idején, Kolozsvár fele tartva. Úgy ment el, hogy milliónyi teendőjét immár soha nem tudja elvégezni. Kolozsvári, erdélyi újságíró-kollégái koporsója előtt búcsúzhatnak tőle, emlékét ápolhatják, ő maga derűs, jó modorú, segítőkész emberi mivoltában nincs többé. Több mint tíz évet dolgoztunk együtt a kolozsvári Szabadság napilap szerkesztőségében, ebből legalább ötöt vezető beosztásban: ő főszerkesztőként, én meg főszerkesztő-helyettesként. Szakmai, emberi és magánügyeinket is gyakorta egymással beszéltük meg, jó kollégák és barátok voltunk. A sok-sok együtt töltött órát és napot számba véve, mindenekelőtt Áron nyitottságát kell most kiemelnem: nyitottságát, sokoldalú tájékozottságát, műveltségét. Kiváló újságíró és kiváló lapszerkesztő volt. Egyenes, igaz ember, aki a BBC-féle objektív, mértéktartó újságírás elkötelezettjeként egyengette a fiatal újságíró-kollégák szakmai előrehaladását. Sokat utazott, több európai és amerikai szerkesztőségben is megfordult, idehaza pedig ezekből a tapasztalatokból próbált építkezni. Együtt dolgoztunk, és gyakorta együtt mulattunk szerkesztőségi piknikeken, hétvégi találkozókon, bográcsgulyás mellett. Hogy hosszú közös munka után eljöttem a Szabadságtól, legtöbbször már csak a telefon és a drótposta maradt. A személyes kapcsolat azonban töretlenül tovább élt. Néhány hete egy hosszabb beszélgetésre készültünk újságírásról, lapszerkesztésről, véleménycseréről. A találkozó a napi rohanás miatt azonban nem valósult meg idejében. És immár nem fog megvalósulni többé soha. Búcsúzom tőled, Áron. E rövid földi pályafutás után immár az égiek viselhetik gondjaid. Emléked megőrizzük.

Áron elment… nagyon messzire… fel a mennybe – mondom a kisfiamnak, aki azonnal rákérdez: "Akkor most ki lesz Katinak a felesége?"

Kérdezném én is valakitől: ki lesz ezután családom legjobb barátja, nagyobbik fiam keresztapja, segítőkész kollégám, közösségünk fáradhatatlan munkálkodója? Hová lettél Áron?

Nézem az eget, és keresem mosolygó arcodat, de nem láthatom, mert könnyek áztatják a szemem. Biztos bátorítasz minket onnan, de nem hallom szavaidat, mert zokogva sír a lelkem, és nagy a hangzavar körülöttem. Mindenki rólad beszél. És rólad írnak sokan, nagyon szépeket. Én nehezen találom a szavakat. Visszapörögnek előttem az évek, a sok közös emlék, mely összekapcsolt minket, családomat a családoddal. Az is eszembe jut, hogy 15 évvel ezelőtt te vezettél a rádiózás útjára. Győzködtél, legyek társszerkesztőd a Diákperiszkópban. Hát lettem, és éveken át tanultam tőled a szakma titkait. Aztán elköszöntél a rádiótól, mert főállásodnak akartad szentelni minden időd és minden energiád. A lapszerkesztés, a Szabadság volt a te nagy szerelmed, ahhoz maradtál hűséges mindvégig. Mennyire csodáltalak és tiszteltünk mindannyian ezért. Bár számtalan lehetőséged adódott a jobb és könnyebb megélhetésre, te minden alkalommal a Szabadságot választottad. Pontosan tudtad, mit miért teszel, és nyilvánvaló volt, hogy nem a pénzkeresés vágya hajtotta lépteid. Így lettél te az erdélyi magyar újságírás és közösségünk kitartó harcosa. Sokat dolgoztál, nagyon sokat, és minden újabb kihívást jó szívvel fogadtál. Gyakran mondogattad viccesen: „én semmi jónak elrontója nem vagyok." Hát most az egyszer, Áron, nagyon elrontottad. Tudjuk, akaratlanul.

Mindig felnéztem rád, most még magasabbra emelem a tekintetem, és ott kereslek a felhők között. Igyekszem követni példádat, keresem a rosszban is a jót: örülök annak, hogy ismertelek, hogy kollégád és családommal együtt barátod lehettem. Büszke vagyok arra, hogy közelebbről ismerhettelek, és többet tanulhattam tőled, mint sokan mások. Nemcsak szakmát, emberséget is… Bízom abban, hogy egyszer csak megtalálom tekinteted ott fenn a magasban, és akkor nyugodtabban léphetek tovább.

Nyugodj békében, drága barátom!

(...) Vannak helyek, ahol a hivatalos nyelv használata kötelező, ajánlott, megint más helyen viszont csak mi magunk érzünk olykor kényszert, hogy szégyenkezzünk magyar beszédünk miatt. Gheorghe Funar volt polgármester már több mint másfél éve nem mérgezi a közhangulatot, mégsem ismerek olyan magyar üzletembert – márpedig Kolozsváron létezik jó néhány, hál’ istennek –, aki saját hatáskörén belül, mondjuk, jól menő boltjában kétnyelvű feliratokat helyezett volna el. Olyat viszont nem egyszer tapasztaltam, hogy ünnepi rendezvényeiken, ahol a meghívottak zöme ráadásul ért magyarul, minden beszéd, megemlékezés csakis románul hangzik el. (...) Főleg a téli ünnepek idején szokás, hogy sok helyen, utcai hangszórókból is csak úgy ontották a román kolindákat. Ezeket csupán a központi üzletházban és némely magyar tulajdonost maga mögött tudó üzletben „merték" fűszerezni, mondjuk, angol karácsonyi dalokkal, egy-egy magyar Mennyből az angyalt sehol sem adatott meg hallani. Pedig ezt nemcsak a polgármesteri hivatal Deák Ferenc utcai zenei szolgáltatásától várjuk el méltányossági alapon, arányosan, de jól esett volna több magyar boltban is a saját zenénket is hallani, hátha legközelebb jobb kedvvel térünk be oda. Sajnos az is előfordul, hogy még azokat is megszólják türelmetlenebb többségi társaink, akik egymás közt magyarul beszélgetnek. Egy neves kolozsvári valutaváltó hálózatnak sikerült azzal kizárnia végleg az ügyfelei közül, hogy hölgyalkalmazottja rám szólt, ne beszélgessek a feleségemmel magyarul, miközben sorban álltunk, mert zavarja a pénzszámlálásban. (...) Nem jellemző az RMDSZ-re sem, hogy a magyar nyelv használata miatti hátrányos megkülönböztetéssel túlságosan foglalkozna, egyes helyeken civil szervezetekhez, mint a Pro Európa Liga, újabban pedig – szerencsére – az Országos Diszkriminációs Tanácshoz lehet fordulni ilyen jellegű panasszal. De túl minden jogorvoslaton, panaszon és felháborodáson a legfontosabb itt is az, ami rajtunk, mindennapi embereken múlik. Mert ugyan hányan éltünk létező jogainkkal? Hányan jártak utána, hogy a helytelenül, sokszor törvénytelenül adott, elírt család- és keresztnevünket helyes, magyaros formában használják, esetleg arra visszaváltoztassák? Hányszor igényeltük, hogy az igazságszolgáltatásban magyarul beszélhessünk, ha már ezt állítólag törvény biztosítja? Hány helyi és megyei tanácsosunk él azzal a lehetőséggel, hogy az illető önkormányzatban, ahol a választottak száma meghalad egy bizonyos számarányt, az ülésen anyanyelvén szólaljon fel? Még jó, hogy kivételes esetekben – mint ahogy üdvözlendő módon a parlamentben is – elhangzik egy-egy beszéd végén magyar ünnepi üdvözlő mondat is.

A követendő példa valószínűleg az „etnikai" megindokoltság és érvrendszer mellőzése lehetne, a fogyasztóbarát, gyakorlatias szempontokat szem előtt tartó nyelvi megközelítés. Van rá igény magyarul is, tessék magyarul is nyújtani azt, amit egy tömeg kér. Mint ahogy a Romtelecom tudakozóját is beindították Nagy Zsolt miniszter révén magyarul is. Ehhez azonban tudatosabb hozzáállás, az indokolatlan félszek levetkőzése, a helyzet helyes felismerése, no meg egy kis képzelőerő kell. Bátorság hozzá!

2006. január 13.

(…) Ígérhetjük, hogy a tétlen szemlélődést végképp feladjuk, cselekvőbben veszünk részt saját sorsunk irányításában. Vállalkozunk, néha kockáztatunk is, elmegyünk szavazni, véleményünket kifejezzük. De mivel nem élünk már a múlt század lelkesítő nagy szavainak korában, az általánosságokon túl kell lépnünk. A legegyszerűbb, magát netán hasznavehetetlennek gondoló ember is tehet valamit a köz érdekében. Nem kell mindenkinek a világot megváltania. Van éppen elég apró-cseprő teendőnk. De a tízezer mérföldek is a lábunk alatt kezdődnek. (…)

1996. december 30.

Érezzük jól magunkat. Egyszerűen ennyit kívánhatunk magunknak az új esztendőben.

Annyi megpróbáltatás, áldozatvállalás, jövőnek dolgozás mellett, most már itt az ideje, no nem megpihenni, de legalább munka és további fáradozás közben jól is éreznünk magunkat. A rohanás helyett szeretnénk már a megválogatott célok felé vezető körültekintőbb utat taposni. Másodrangú és frusztrált helyett büszkének, újból bizakodónak tudni magunkat.

Jól esne a két-három helyett egy munkahelyből becsületesen megélni, kedveseinkre érdemben is ráérni odafigyelni, a túlhajszoltságból és nyomorból végre egy rendes napra ébredni. Megszabadulni a bürokrácia, pénztelenség, időhiány, emberi hülyeség és a rosszakaratúak okozta nyomasztó gondtól, űzöttségtől.

Jó lenne, ha mindenhol értenék a szót, a tréfát, és találnának a számítások.

Azt kívánhatom Erdélybe mindenhová, de keletebbre, a Csángóföldre, és nyugatra, Magyarországra, meg mindenfelé, ahol szeretteink élnek, és éreznek, hogy az elkövetkező év végén boldogulásuk lehessen a megalapozott dicsekvés tárgya. Megnyugvásban, a hit erősödésében váljék jegyezhető dátummá mindenki számára a 2005-ös esztendő. Amikor már ráérünk élni is, nemcsak a megélhetésért küszködni. Amikor a nagy szavak ismét visszanyerik közhellyé üresedett voltukból eredeti értelmüket.

Persze nem pihenhetünk meg. A jelenben szeretnénk élni, de nem állhatunk meg a jövőnek is állandóan dolgozni. De most már az eddigi áldozatvállalásunk gyümölcsét is szeretnénk élvezni. Hogy annál könnyebb lélekkel tudjunk újabb áldozatot vállalni ha kell, mert már látjuk értelmét.

Ha az eddigiek nem hoztak igazán eredményt és örömöt, legalább most kívánjunk magunknak boldog új esztendőt!

Jövőtől nem lesz szükségük vízumra a Nagy Britanniába utazóknak, ugyanakkor szigorodhatnak az ott tartózkodás feltételei: a turistáknak tanulmányaikról, jövedelmükről, szakmai besorolásukról szóló igazolvánnyal kell rendelkezniük. 2005-ben 32 000 vízumot és 500 munkavállalási engedélyt bocsátottak ki romániai állampolgárok számára.

Robin Barnett, Nagy Britannia bukaresti nagykövete szerdán azt nyilatkozta, hogy a román állampolgárok vízumkötelességét még Románia EU-csatlakozása előtt felfüggesztik. Szeptemberben a nagykövetség új on-line rendszert fog életbe léptetni a vízumkibocsátás megkönnyítése és meggyorsítása érdekében.

Átlagosan 25,4 százalékkal emeli augusztus 15-től előfizetési díjait a vezetékes telefontársaság. A Romtelecom a hírt azt követően jelentette be szerdán, hogy az Országos Kommunikációs Felügyelőség (ANRC) a társaság által kérelmezett ármódosítást jóváhagyta.

A díjszabások megemelését a Romtelecom a helyi percdíjak átlagosan 13,3 százalékos, illetve a megyeközi percdíjak 3,6 százalékos csökkentésével próbálja kompenzálni. Csökkentik ugyanakkor a nemzetközi percdíjakat is: 10,8 százalékkal a cégek és 1,3 százalékkal a magánszemélyek esetében.

A telefontársaság szerint az árkiigazításra a monopóliumhelyzetből a piaci verseny körülményeire történő áthangolás okán került sor.

A Romtelecom az utóbbi időszakban veszíteni kezdte előfizetőit, éppen ezért sokkal rugalmasabbá vált, és jóval több szolgáltatás-csomagot kínál ügyfeleinek. A társaságnak még mindig csaknem négymillió előfizetője van.

Ioan Talpeş Krassó-Szörény megyei független szenátor, Ion Iliescu exelnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója szerdán bejelentette: megalakult az a kezdeményező csoport, amely a Szociális Keresztény Népi Szövetség (UPSC) elnevezésű keresztény-demokrata irányzatú pártot hivatott megszervezni.

Nyilatkozat-felhívásában a szenátor kifejtette: az UPSC megalakulását az teszi szükségessé, hogy a jelenlegi politikai rendszer nem hatékony. Szerinte az UPSC célja olyan új, „a felelősségek és a kötelezettségek vállalását" előtérbe helyező politikai modell népszerűsítése, amely egyben népi és szociális-keresztény beállítottságú, s amely az európai keresztény-demokrata irányzatba illeszkedik. Rámutatott: a felhívást már több személyiség felvállalta, akiknek nevét azonban csak a jövő héten hozzák nyilvánosságra.

Az UPSC nyitott a keresztény-demokrata irányzatú pártokkal való együttműködésre. Az új párt első kongresszusára szeptemberben kerül sor.

Ioan Talpeşt 2004-ben az SZDP listáján választották meg szenátornak, a pártból annak 2005. évi kongresszusa után lépett ki, amikor Mircea Geoană lett a politikai alakulat elnöke.

Hiába tüntette fel a román külügyminisztérium Bulgáriát a magas veszélyességi fokú országok térképén, a román turisták nem ijednek meg. Mi több, úgy tűnik, az idén tavalyhoz képest meghatszorozódik a romániai turisták száma a déli szomszéd tengerpartján. Eközben a hazai turizmus továbbra is pang, a Fekete-tenger partján a szállodák elfoglaltsága az idén is várakozáson aluli.

Legutóbb Románia ujjonghatott, amikor az Európai Bizottság úgy ítélte meg, hogy az uniós csatlakozás szempontjából Bukarest lekörözi Szófiát. Ez premiernek számított, hiszen azelőtt a román hatóságok valósággal sóvárogtak Bulgária státusára, a bukaresti kormányhivatalokban pedig a bolgár minta lekoppintására törekedtek. Most a szomszédok közötti rivalizálásnak köszönhetően Bukarestben ismét kiütközött a kisebbrendűségi érzés. Kiderült, hogy a bolgár tengerpart sokkal több turistát vonz, mint a Fekete-tenger romániai partszakasza. A Cotidianul napilap által idézett idegenforgalmi szakértők szerint 10 ezerről 60 ezerre nőhet a román turisták száma Bulgáriában.

Ez az ugrásszerű növekedés a bolgár tengerparti szolgáltatások látványos javulásának köszönhető. A szomszédos országban a strandok rendezettebbek, tisztábbak, és az árak szempontjából is előnyösebb az odautazás. Egy bulgáriai nyaralásából frissen hazatért román turista például elmondta, hogy a tengerparti homok finom szemcsés, a strand nincs teleszórva utcai árusokkal, nem dübörög a zene hangfalakból és a víz is tiszta. A romániai turistákat kellemesen meglepi, a szállodai személyzet nem várja úton-útfélen, hogy borravalóval tömjék zsebüket. Az egy hetes pihenés összesen 11,2 millió lejbe kerül, a szállást pedig ezért a pénzért három csillagos szállodában biztosítják.

A román turista saját példájával cáfolta, hogy Bulgária közbiztonsága kívánni valót hagyna maga után. Személyes értéktárgyait nyugodtan szállodai szobájában hagyhatta, a tengerparton pedig fürdés közben sem kellett féltenie dolgait.

A román sajtó azzal magyarázza a két ország közötti jelentős szolgáltatásbeli színvonalat, hogy míg a románok csak koncesszióba adták a tengerparti strandokat, addig a bolgárok teljes privatizációt hajtottak végre. Így jelenhettek meg az olyan világcégek, mint a Neckerman és a TUI, amelyek beruházásaikkal jelentősen emelték a szolgáltatások és az idegenforgalmi célpontok környezetének minőségét.

A hazai turisták Bulgária iránti hatszor nagyobb érdeklődése közepette a román tengerparti üdülők szállodái kihasználtsága alacsony fokú. A legmenőbbnek Mamaia bizonyul, ahol a hotelszobák 70 százaléka telítődött, Eforie Nord-on és Jupiteren ez az arány eléri a 60 százalékot, a többi telepen pedig a kihasználtság mindössze 30 és 50 százalék között ingadozik.

A hazai idegenforgalom fölötti sötét felhőket csak szaporítja, hogy a külföldi legkedveltebb úti célok egyre több romániai turistát csábítanak. Egy felmérés szerint – amely az üdülni vágyók mellett az üzleti célokkal kiutazókat is regisztrálja – az idei első negyedévben 40 százalékkal nőtt tavalyhoz képest a kiutazó román állampolgárok száma. Ezzel egyidőben nyolc százalékkal csökkent a hazai idegenforgalom, a hanyatló tendencia pedig szakértők becslése szerint csak erősödni fog. A hazai turisták elsöprő többsége az európai célpontokat kedveli, második helyen nagy leszakadással a fekete kontinens következik. A román állampolgárok Afrikában főleg Egyiptomot (több mint 2000 turista), Tunéziát és Marokkót látogatják. Harmadik legkeresettebb kontinens Ázsia, a lakosság főleg Kína iránt érdeklődik, de Izrael, Japán és Tájföld is felkelti az egzotikus országokra vágyók figyelmét.

A külügyminisztérium a napokban mutatta be azt a veszélyességi térképet, amely az interneten keresztül érhető el. Ebből az utazni akaró állampolgárok megtudhatják, milyen veszélyeket rejt az általuk választott célország. A külügyi tárca piros és sárga színnel jelölte a legveszélyesebb országokat. Bulgária sárga színt kapott Iránhoz hasonlóan. Bukarestnek ez a lépése sértődést okozott Szófiában. A Mihai Răzvan Ungureanu által vezetett külügyi tárca azzal magyarázta a döntést, hogy nemrég szigorították a beutazási szabályokat Bulgáriában, a figyelmeztetésnek pedig semmi köze az Európai Unió által is aggaszónak tartott, egyre inkább elterjedő szervezett bűnözéshez.

Újabb pénzösszegeket utalt ki a kormány az önkormányzatoknak a távfűtési rendszerek korszerűsítésére – értesít az RMDSZ-tájékoztató. A pénzből a távhőszolgáltató vállalatok folytathatják a tavaly megkezdett munkálatokat: csőcseréket, új kazánok beszerelését a hőenergia-előállítás új módszereinek alkalmazására. A felújítás tulajdonképpeni célja a gigakalória lakossági árának csökkentése. A 2004/430. törvény értelmében 3 év alatt fokozatosan megszűnik a távfűtés állami szubvenciója, 2007-től már nem lesz országosan megállapított referenciaár. Ezzel párhuzamosan a költségvetésből a távfűtés támogatására kiutalt összeg egy részét (tavaly 33%, idén pedig már 66%-ot) az önkormányzatok által működtetett távfűtési vállalatok kapják meg, pályázat alapján.

RMDSZ-támogatásra, a magyarlakta megyéknek (és településeknek) a következő összegeket utalják ki:

A konzervatívok bizonyítékokat gyűjtenek avégett, hogy Mircea Dinescut kizárják a a Szekuritáté Irattárát Átvizsgáló Bizottságból (CNSAS). Szerintük a költő esetében összeférhetetlenség áll fenn, mert a Voiculescu-ügyben a döntés nyilvánosságra hozatal előtt nyilatkozott.

Sergiu Andon, Dan Voiculescu ügyvédje kijelentette: a konzervatív pártelnök pihenő szabadságának letöltése után csak abban az esetben jelenik meg a bizottság előtt, ha Dinescut kizárják a testületből. Közölte: az összeférhetetlenségi indítvány mellett, Dinescu ellen „bűnügyi eljárás beindítását is fontolóra veszik".

Mircea Dinescu erre reagálva elmondta: az, amit Andon tesz nem más, mint „kisstílű ügyvédi tyúklopás". Leszögezte: a CNSAS tagjait nem lehet kizárni, mert őket a parlament nevezte ki. „Mi nyilatkoztunk. S nem mi hívjuk Voiculescut újabb meghallgatásra, ő kérte ezt" – tette hozzá.

A CNSAS bejelentette, hogy újra meghallgatja Voiculescut, mert a Konzervatív Párt elnöke fellebbezést nyújtott be a testület korábbi döntése ellen, amelynek értelmében Voiculescu együttműködött a volt politikai rendőrséggel.

Szeptember elsejétől 5 százalékkal emelkednek a nyugdíjak, döntöttek a tegnapi kormányülésen – jelentette be Gheorghe Barbu munkaügyi miniszter. Mintegy 4,4 millió nyugdíjas részesül nagyobb juttatásban ősztől, beleértve azokat is, akik nyugdíjai nem emelkedtek az újraszámoláskor – ebben a helyzetben mintegy 1 150 000 személy van.

Egy olyan személynek, akinek megvannak a munkaévei, és akinek például 4 170 000 lejes nyugdíja van, 200 000 – 250 000 lej közötti növekedésre számíthat – részletezte a miniszter. Elmondta: a pénzügyminiszterrel együtt ellenőrizték a társadalombiztosítási alapot, és megállapították: a befizetések zökkenőmentesen érkeznek, az alapot pedig megfelelőképpen kezelik – jelenti a Mediafax.

Hét nemzetközi vonat útvonala módosul a július 13-24. időszakban a Püspökladány és a Biharkeresztes között végzett vasúti infrastruktúra-korszerűsítési munkálatok miatt.

A módosítások a következő vonatokat érintik:

– a 644/365. sz., Budapest, Keleti Pu. – Marosvásárhely között közlekedő vonat Nyírábrány felé közlekedik, a Mihályvölgye – Biharkeresztes – Nagyvárad – Kolozsvár – Marosludas útvonalon, és 03.00 órakor érkezik Marosvásárhelyre;

– a 364/645. sz. nemzetközi vonat Marosvásárhely – Budapest, Keleti Pu. között szintén a Mihályvölgye – Nyírábrány útvonalon közlekedik;

– a 646/407. sz., Budapest Nyugati Pu. – Brassó között közlekedő vonat Nyírábrányon át közlekedik, 22.45 órakor ér Biharkeresztesre, 02.06 órakor Kolozsvárra, 07.22 órakor Csíkszeredába, 08.32 órakor Sepsiszentgyörgyre és 09.02 órakor érkezik meg Brassóba.

– a Brassó – Budapest Nyugati Pu. között közlekedő 406/649. sz. vonat a fenti útvonalon közlekedve, 04.18 órakor ér Biharkeresztesre, és 06.11 órakor áll meg Nyírábrányban;

– a Nagyvárad – Sármás között közlekedő 4071. sz. személyvonat 05.05 órakor indul Nagyváradról, és 09.14 órakor érkezik Sármásra;

– a Szatmár – Nagyvárad között közlekedő 4338. sz. személyvonat 20.10 perckor indul, és 23.24 órakor érkezik Nagyváradra;

– a Nagyvárad – Szatmár között közlekedő 4339. sz. személyvonat 19.45 perckor indul, és 22.29 órakor érkezik Szatmárra;

A 363. sz., Záhony – Nagyvárad között közlekedő vonat utasait július 13–24. között, valamint a 362. sz., Nagyvárad – Záhony útvonalon közlekedő vonattal utazókat július 13–23. között autóbusszal szállítják Biharkeresztesről Berettyóújfaluig.

A vasúti munkálatok miatt az 591. és az 594. sz., Bukarest Északi Pu. – Temesvár Északi Pu. között közlekedő vonatok csak szombaton és vasárnap közlekednek.

• Statisztikusok Napja. Romániában szerdán ünnepelték a hivatalos hazai statisztikai tevékenység beindulásának 147. évfordulóját és a Statisztikusok Napját. Ez alkalomból a Kolozs Megyei Területi Statisztikai Igazgatóság köszöni a más intézményekkel, így a sajtóval történő jó együttműködést, és kifejezi reményét, hogy minőségi munkájával hozzájárul a társadalom fejlődéséhez.

• Román találmány a földrengések ellen. My Super Shelter az elnevezése Mircea Manolescu találmányának, amely aranyérmet nyert az Amerikai Egyesült Államokban Pasadenaban lebonyolított legnagyobb méretű Inpex 2006 Találmányok Vásárán. A szerkezet akár egy családnak képes menedékhelyet nyújtani földrengés esetén. Néhány másodperccel az első rezgéshullámok észlelése előtt hang- és fényjelzéssel riaszt, majd biztonságos és kényelmes óvóhelyet képez. Ellenáll akár 60 tonna nyomásnak is, miközben a benne oxigénpalackkal és biztonsági övvel ellátott ülés élelmiszert és ivóvizet is biztosít, egy riasztóhang pedig a kintről érkező mentőcsapat tájékozódását segíti.

• Rezident Parc. Nagyszabású terveket szőnek a Buzoianu-testvérek, Octavian és Călin az első kolozsvári ötcsillagos szálloda létrehozása után bemutatta Rezident Parc elnevezésű tervét. A jelszó: új városi élet a kolozsváriak számára. A mintegy 30 millió eurós befektetés a Móricz Zsigmond utca környékén. Az írmagnak maradt Feleacul részleget átköltöztetik máshová, a felszabaduló területen pedig 400, minden kényelmi követelménynek megfelelő lakást (2, 3 vagy 4 szobásat, 60 vagy 130 négyzetméternyi területen) építenek. Nem feledkeznek meg a lakók igényeiről: medencét, tornatermet, élelmiszerboltokat építenek, különböző események megrendezésére alkalmas területeket és zöldövezetet is biztosítanak.

A munkálatokat 2008 októberében fejezik be.

Hosszú idő után e hét elejétől ismét működik az állatvásár. A téglagyár melletti vásártéren egyelőre csak szarvasmarhát árulnak, a sertésforgalmazás egyelőre tilos. A hétfői vásárnapon nem is volt nagy forgalom, a környék gazdái nem igen tolakodtak a marhahús értékesítésével.

Szamosújváron az állategészségügyi szervek, valamint a polgármesteri hivatal megtettek minden intézkedést az esetleges fertőzés megelőzése érdekében. A vásárteret és az állatokat naponta ellenőrzik, de szerencsére eddig nem voltak gondok. A sertéspestises esetek miatt a hús árusítása ezután is tilos a Kis-Szamos vidékén.

Szerdától, július 14-ig Kolozsváron, az Állampolgárok Tanácsadó Irodája (BCC) ingyenes tanácsadást szolgáltat a következő témakörökben: munkakapcsolat, tulajdonjog, adók és illetékek, társadalombiztosítás, fogyasztóvédelem, gyermekvédelem, egészségügy, oktatás, felvilágosítás európai tudnivalókról stb.

A BCC tanácsosai 11–17 óra között szerdán a Central áruház előtt, csütörtökön a Monostor-negyedi Big/Winmarkt áruház előtt, pénteken a Mărăşti téri RATUC-megállóban (belváros felé haladó irányban) várják a hozzájuk fordulókat.

A rendezvényt a Balkan Trust for Democracy és az Európai Unió Phare-programja támogatja. Médiapartnere, többek között, a Szabadság.

2006. június 21-én az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (European Personnel Selection Office – EPSO) 440 adminisztrátori és titkári állást hirdetett meg román állampolgárok számára. Jelentkezési határidő: 2006. július 20.

Az adminisztrátori állásokat négy területre írák ki: európai közigazgatás (90 hely), jog (55 hely), közgazdaság (40 hely), audit (30 hely).

Az adminisztrátori állások megpályázásához kötelező a felsőfokú végzettség (utolsó éves egyetemisták is jelentkezhetnek, amennyiben 2006 szeptemberéig megszerzik a felsőfokú oklevelet), illetve a jogászi állások esetén a jogi végzettség, míg a közgazdasági állások esetén a közgazdászi végzettség.

Az adminisztrátori állások esetén nem kérnek szakmai tapasztalatot.

A titkári (225 hely) állások esetén elégséges a középfokú végzettség és 3 év titkári tapasztalat, vagy titkári végzettség.

Általános jelentkezési feltételek: román állampolgárság, teljes körű állampolgári jogokkal való rendelkezés, kötelező első nyelv: román, kötelező második nyelv: angol, francia vagy német, teljesített kötelező katonai szolgálat, ha szükséges volt, a jelentkezést csak egy állásra lehet leadni.

A jelentkezési feltételekről és a kiválasztás folyamatáról az EPSO honlapon lehet pontos információkat szerezni:

http://europa.eu.int/epso/on-line-applications/eu15-and-accession_en.htm

A állásokról, a pályázásról, a vizsga részleteiről és folyamatáról az Európai Unió intézményeibe készülő erdélyi fiatalok fórumán, a Transconcour levelezőlistán is tájékozodhat. A listára bárki érdeklődő feliratkozhat:

http://groups.yahoo.com/group/transconcours/

Amint arról beszámoltunk, az RMDSZ Ifjúsági Főosztálya és a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) által július 6–12. között szervezett EU-tábor keretén belül július 10–11-én került sor az Európai Uniós versenyvizsgára való felkészítő képzésre.

A képzés helyszíne Tusnádfürdő, Ciucaş Szálloda volt.

Hosszú várakozás után a héten a helyi járó beteg rendelő keretében megnyílt egy szakosztály, ahol őket is fogadják. Eddig a városi kórház belgyógyászati osztályán kezelték a szívbántalmas betegeket. Az új rendelő szakorvosa, dr. Suciu Cristina hetente két alkalommal kedden és pénteken 16–19 óra fogadja a betegeket.

Ugyancsak a járó beteg osztályon nemrég új röntgengépet szereltek fel, ahol dr. Lunezeanu Bebe szakorvos végez naponta felelősségteljes munkát. Egyébként az utóbbi időszakban a poliklinika minden szakrendelőjét korszerűsítették és felújították.

Szerda reggel Kolozsváron a Széchenyi téri piacon a következő árakat lehetett feljegyezni: burgonya – 0,8–1,2 lej/kg, zöldpaszuly – 3,5–5 lej/kg, paradicsom – 1–2 lej/kg, zöldpaprika – 2–4 lej/kg, murok – 1 lej/kg, saláta – 1,2–1,5 lej /fej, tök – 1 lej/kg, zöldhagyma – 0,8–1 lej /kötés, fokhagyma – 2 lej/3 fej, kukorica – 0,6 lej/cső, uborka – 1,3–2 lej/kg, káposzta – 0,8–1 lej/kg, karfiol – 0,8–1,5 lej/fej, padlizsán – 4 lej/kg, alma – 2–3,5 lej/kg, cseresznye – 3,5 lej/kg, meggy – 4–6 lej/kg, kajszibarack – 2,5 lej/kg, őszibarack – 3–3,5 lej/kg, görögdinnye – 2,5 lej/kg, szőlő – 6,5 lej/kg.

7 000 eurót csalt ki egy bankból
Csalás és hamis okirat felhasználása vádjával indult nyomozás egy 35 éves kolozsvári nő ellen. A büntetett előéletű G. Klementina Jozefát azzal vádolják, hogy 2005 januárja–2006 júliusa között megtévesztette az egyik kereskedelmi bank kolozsvári fiókjának dolgozóit, és ily módon 7 000 euró értékű banki kölcsönt vett fel. Az ügyben nyomozás indult.

Másnak adta ki magát
Angliában, június közepén bukott le a 28 éves, munkanélküli Muntean V. A büntetett előéletű férfi azonban megpróbálta kijátszani a hatóságokat, és annak reményében, hogy nem kerül fel a törvénytelen körülmények között lebukott személyek adatbázisába, más nevet adott meg a rendőröknek. A magyarszentpáli férfit azonban hazatoloncolták, és most személyazonosság meghamisítása miatt indult nyomozás ellene.

Ezer eurót kért letelepedési engedélyért
A temesvári Olasz Konzulátusnál ajánlotta fel közbenjárását egy fiatal kolozsvári nő két másik nőszemélynek. A 21 éves, büntetett előéletű C. Iulia Romina Dalia 1000 eurót kért és kapott annak érdekében, hogy két ügyfelének elintézze a letelepedési engedélyt, amelynek köszönhetően a két nő jobban fizetett munkát talált volna magának Olaszországban. Az „ügyben" azonban nem történt előrehaladás, így Rominát rendőrkézre juttatták: befolyással való üzérkedés miatt számíthat a törvény szigorára.

Csirkékkel „üzérkedtek"
Adócsalás vádjával nyomoznak egy dési, illetve egy kozárvári férfi ellen. A 39 éves C. Dan Cornelt és 54 éves S. Alexandrut konkrétan azzal vádolják, hogy folyó év április–májusában több mint 16 ezer csirkét vásároltak egy cégtől, majd 13 500 csirkét viszonteladtak magánszemélyeknek, a vételárnál négyszer nagyobb áron, de nem fizették ki a jövedelemadót, és így 6 542 lejes kárt okoztak az államkasszának.

Cs. L., Kolozsvár: Jogosult-e az alkalmazott ebédszünetre vagy valamilyen más pihenőidőre a napi nyolc órás munka ideje alatt?

Válasz: A Munkatörvénykönyv (2003/53. törvény) a 130. szakaszában előírja, hogy azokban az esetekben, amelyekben a munkaidő naponta meghaladja a 6 órát, a munkavállalók ebédszünetre és más szünetre jogosultak, az alkalmazandó kollektív munkaszerződés vagy a belső szabályzat megállapította feltételek között. A 18. életévüket be nem töltött fiatalok ebédideje legalább 30 perc, ha napi munkaidejük meghaladja a 4 és fél órát. A szünetek, kivéve azokat az eseteket, amelyekben az alkalmazandó kollektív munkaszerződés és a belső szabályzat másként nem rendelkezik, nem tartoznak bele a napi rendes munkaidőbe.

A munkavállalókat két munkanap közötti időben pihenőidő illeti meg, amely folytatólagosan 12 óránál rövidebb nem lehet. Kivételesen, a váltásban teljesített munka esetén a pihenőidő két váltás között 8 óránál rövidebb nem lehet.

A Munkatörvénykönyv emellett szabályozza a heti pihenőidőt is. A heti pihenőidőt két, egymást követő napon adják ki, általában szombaton és vasárnap. Amennyiben a szombati és vasárnapi pihenőnap a közérdeket vagy a tevékenység normális kifejtését veszélyezteti, a heti pihenőidőt azokon a napokon is ki lehet adni, amelyeket a kollektív munkaszerződésben vagy a belső szabályzatban rögzítenek. Ezekben az esetekben a munkavállalók bérpótlékban részesülnek, ezt szintén a kollektív munkaszerződésben, vagy az egyéni munkaszerződésben írják elő. Kivételes esetekben a heti pihenőnapokat halmozva is ki lehet adni, 15 naptári napnál nem hosszabb idejű folyamatos tevékenység után, a területi munkaügyi felügyelőség engedélyével, és a szakszervezet vagy az alkalmazottak képviselőjének beleegyezésével. Ebben az esetben a térítés a túlórai pótléknak megfelelő összeg kétszeresét jelenti. (A túlórai pótlékot egyezkedéssel a kollektív munkaszerződésben vagy az egyéni munkaszerződésben rögzítik, és ez az alapbér 75%-ánál kisebb nem lehet.)

Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy jogi tanácsadást csak Szabadság-előfizetőknek áll módunkban nyújtani, minden hétfőn 10–13 óra között. Kérjük, hozzák magukkal az előfizetési nyugtát vagy annak másolatát.

(9. oldal)

A nyitott ajtón keresztül a fel-fellobbanó gyertyákkal nézek farkasszemet.

És mardosnak a fájdalmas kérdések: Miért? Hogyan történhetett? El lehetett volna kerülni? Esetleg ha máskor, másként indul útnak, vajon másképp történt volna? Tudom, hogy fölösleges kérdések, hiszen ha meg is találnánk rájuk a választ, a könyörtelen tényeken mitsem változtatna. Ennek így kellett történnie, ez volt a Sors nagykönyvében megírva – vigasztalom magamat és a hozzá nagyon közelállókat. De a nagy „Miért?" mégis állandón itt kavarog a fejemben, amint a gyertyafénybe bámulok. Az utolsó napon, amit még akkor nem tudtunk, hogy az Utolsó lesz, mint mindig, akkor is sürgette az idő. Sietve osztogatta a neki már idejéből nem futó feladatok bevégzéséhez a tanácsokat erre-arra. Aztán rohant. Nem állítottam meg, mint máskor, amikor útra ment, hogy viccesen intsem: Aztán vigyázz magadra, Áronka! Hagytam, hogy sietve elrobogjon. Úgyis csak rövid útra megy, estére már visszajön. Nem jött vissza, útja végtelenné vált. És nagyon, nagyon sajnálom azt a pillanatot, amikor hagytam köszönés nélkül elrohanni. Bámulom a nyitott ajtón keresztül a pislogó gyertyákat, és a hiábavaló kérdéseken túl, valahol belül, bánt a lelkiismeret.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4. és Széchenyi tér 23–25. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,5699 lej, 1 USD = 2,8010 lej, 100 magyar forint = 1,2908 lej.

Eladó 38-as, kétrészes menyasszonyi ruha igényesnek. Telefon. 0264-523548, mobil: 0741-740165, 16–21 óra között. (0003)

Középiskolai tanár felkészít matematikából és informatikából pótvizsgára, pótérettségire. Telefon. 0746-089032, 581509.

Bútorozatlan kiadó kétszobás lakást vagy garzont keresek 9 éves fiammal, a központhoz közel, elérhető áron. Telefon: 590-485, 591-808.

Fiatal pár egyszobás lakást keres. Györgyfalvi lakás előnyben. Telefon. 0740-134341.

Ma, július 13-án két éve, hogy a szeretett édesanya, nagymama és anyós,
KISS IBOLYA
örökre eltávozott közülünk. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. A messzi távolból BÁNATOS FIA, ISTVÁN, IMÁDOTT UNOKÁJA, SZABOLCS, ÉS SZERETETT MENYE, ENIKŐ. (0017)

Az ERDÉLYI MAGYAR MŰSZAKI TUDOMÁNYOS TÁRSASÁG elnöksége és munkaközössége megrendülten értesült
BALLÓ ÁRON
korai halálról. Együtt érzünk a családdal, kollégákkal, barátokkal. Nyugodjon békében!

Megrendülve értesültünk
BALLÓ ÁRON
barátunk haláláról. Az emberi jogokért mindenkor síkra szálló, önfeláldozó, fáradhatatlan emberként ismertük és szerettük, aki sok más elfoglaltsága mellett évekig az OPEDDO vezetését is magára vállalta. Őszinte részvétünk a gyászoló családnak. DAVID HARRIS és az OPPEDDO emberjogi szervezet tagjai.

Megdöbbenéssel értesültem
BALLÓ ÁRON
tragikus balesetéről. Őszinte részvétem a gyászoló családnak és munkatársainak. Eckstein-Kovács Péter

A MISZTÓTFALUSI KIS MIKLÓS REFORMÁTUS NYOMDA munkatársai megrendült szívvel búcsúznak
BALLÓ ÁRON
főszerkesztőtől. Egy igaz magyar emberrel, az erdélyi magyarság ügyének elkötelezett szolgájával lettünk szegényebbek. Őszinte részvétünk családjának és kollegáinak.

Tisztelt gyászoló Hozzátartozók, Tisztelt Kollégák!
Munkatársaim értesítettek a tragikus eseményről, amely mélyen érintett. Ismertük
BALLÓ ÁRONT,
az erdélyi újságírók új generációjának meghatározó egyéniségét, az aktív főszerkesztőt. Sokat köszönhetünk neki, meghatározó érdeme volt a Szabadság és a Magyar Televízió példás kapcsolatánakfelépítésében, ápolásában. Nyugodjék békében! DR. RUDI ZOLTÁN, a Magyar Televízió elnöke.

Mélyen együttérzünk a Maksay családdal,
BALLÓ ÁRON
tragikus halála miatt érzett fájdalmában. Az UTILITAS KFT. munkaközössége.

Őszinte részvétünk Maksay Katinak, szeretett férje,
BALLÓ ÁRON
tragikus elvesztése miatt. A TRANSYLVANIA TRUST ALAPÍTVÁNY munkatársai.

Megdöbbenten olvastam kedves barátom, Balló Zoltán fiának,
BALLÓ ÁRONNAK
haláláról. Tragikus veszteség. Mély részvétem a családnak. DEÁK FERENC fotóművész, New Yorkból.

Megrendülten búcsúzom kedves barátomtól,
BALLÓ ÁRONTÓL.
Derűs és bizakodó tudott maradni akkor is, amikor a kisebbségi lapkiadás sokszor megoldhatatlannak látszó problémáiról beszélgettünk. Nyugodjon békében! Őszinte részvétem családjának és munkatársainak.
SLEZÁKNÉ KOVÁCS EDIT, az Új Szó lapigazgatója, Pozsony.

Külföldi tartózkodás után hazatérve ma értesültem
BALLÓ ÁRON
barátom tragédiájáról. Mélységes megdöbbenés és keserűség az, amit a sors megmagyarázhatatlan, érthetetlen fintorát követően érzek. Kolozsvári kollégáinknak mély együttérzésemet és családomét fejezem ki ezúton. A veszteség, ami őket (és az erdélyi magyar újságírást) érte, mély űrt hagy maga után. BARANYAI ATTILA, független újságíró.

„Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az ifjúság. Azok a szálak, amelyek akkor kötődnek, nem szakadnak el soha, mert nem a világban keresünk barátot, hanem a barátunkban leljük fel az egész világot." (Kölcsey Ferenc)

Szomorú szívvel búcsúzunk
ÁRONTÓL,
a jó baráttól, osztálytársunktól. PALI ÉS IMOLA. Nyugodj békében! A gyászoló családnak adjon a jó Isten vigasztalást, a szerkesztőségnek erőt, bátorságot folytatni a munkát olyan szeretettel, ahogyan ő csinálta.

Alig valamivel több mint egy hónapos szünet után egyes román csapatoknak már ma elkezdődik a 2006–2007-es idény. Pontosabban a Rapid és a Dinamó együtteseiről van szó, amelyek ma az UEFA-kupa első selejtezőkörében lépnek pályára.

A két együttes egyaránt esélyes a továbbjutásra, ellenfeleik ugyanis máltai csapatok: a Rapid hazai pályán a Sliemát fogadja, míg a Dinamó a Hibernians otthonába látogat. A két gárda így elméletileg már akár az első körben, a visszavágók előtt biztosíthatná helyét a 2. selejtezőfordulóban. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, a két fővárosi gárdánál ugyanis jelentős változások mentek végbe a nyár folyamán, így ma nem arra kapunk választ, hogy mire számíthatunk részükről a küszöbön lévő idényben: csak amolyan bemelegítőnek vehető a két találkozó, erőviszony szintjén még nem lehet következtetéseket levonni belőle. A Dinamótól ugyanis nem kevesebb, mint 13 labdarúgó távozott a nyáron és 18 érkezett, s az edző is új, Mircea Rednic személyében. A Rapidtól a sztár Daniel Niculae 3,3 millió euróért a holland Ajaxhoz távozott, viszont közel 1,5 millió euróért az FC Naţionaltól az ausztrál Griffiths érkezett a vasutasokhoz – a csapat így hazai viszonylatban mind az eladások, mind pedig a vásárlások csúcsárának tekintetében az első helyen áll az idén. Persze, más változások is vannak a Răzvan Lucescu-edzette gárdánál, biztos pontot jelenthet viszont, hogy a „Temesvári Polihoz igazolok" című szappanopera után végül mégis Lucescu maradt az edző.

Az Újpest és a Fehérvár csütörtökön otthon kezd a selejtező kör nyitó felvonása során. A kupagyőztes FC Fehérvár a Kazah Kairat Almaty, a bajnoki ezüstérmes Újpest FC pedig a liechtensteini FC Vaduz ellenében lép pályára – ez utóbbit még Bicskei Bertalan, az Újpest FC labdarúgócsapatának vezetőedzője sem becsüli le.

A Rapid mérkőzését 20:30-tól a ProTV-n, a Dinamóét 22:00-tól a TVR1-en is láthatjuk.

Eredmények:

I. csoport: Sztána-Zsobok–Körösfő SK 3–0, Magyarlóna–Magyarfenes 3–0. Méra állt.

Az állás:

1. Méra 9 8 0 1 29–8 24
2. Magyarlóna 9 5 0 4 28–12 15
3. Magyarfenes 9 5 0 4 23–15 15
4. Sztána-Zs. 9 4 0 5 13–29 12
5. Körösfő S. K. 9 3 0 6 10–24 9

II. csoport: Tordaszentlászló–Bánffyhunyad 7–3, Hunyad-Körösfő–Jegenye 4–1, Kalotaszentkirály–Mákó-Egeres 3–0. 

Az állás:

1. Hunyad-K. 10 8 1 1 41–12 25
2. Kalotasz. 10 6 1 3 26–15 19
3. Jegenye 10 5 2 3 21–15 17
4. Tordaszentl. 10 5 0 5 32–25 15
5. Mákó-Egeres 10 3 0 7 13–27 9
6. Bánffyh. 10 1 0 9 13–46 3

A székelyudvarhelyi születésű László Csaba négy évre szóló szerződést kötött Uganda labdarúgó-válogatottjának felkészítésére. A 42 éves szakember korábban Németországban dolgozott, majd Lothar Matthäus segédje lett a magyar válogatott kispadján. Utóbb a Ferencváros vezetőedzőjeként dolgozott, majd Sopronban vállalt vezetőedzői munkát. Február óta nem volt érvényes megállapodása. Uganda a FIFA világranglista 97. helyét foglalja el.

A tizenharmadikról a második helyre lépett előre a németországi világbajnokságon győztes olasz válogatott a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) legújabb világranglistáján. A rangsort továbbra is a vb-negyeddöntőben kiesett Brazília vezeti.

A szerdán közzétett lista már az új szabályok szerint készült el, s az elmúlt négy évben elért teljesítményt veszi alapul, szemben a korábbi nyolcéves periódussal.

Valószínűleg ez az oka, hogy az eddig 76. magyar válogatott nyolc helyet rontott, s most a 84.

A világbajnoki döntős francia csapat a nyolcadikról a negyedikre, a nyolc között elvérző argentinok ugyanakkor a kilencedikről a harmadik helyre ugrottak. Az élcsoportban a szintén a vb legjobb nyolc csapata közé került Ukrajna javított a legtöbbet, miután a 45. helyről a 15-re lépett fel.

Románia az új számítással mindsössze egyetlen helyett rontott, így jelenleg a 26. helyen áll.

FIFA-világranglista (zárójelben a korábbi helyezés): 1. ( 1.) Brazília 1630 pont, 2. (13.) Olasz-ország 1550, 3. ( 9.) Argentína 1472, 4. ( 8.) Franciaország 1462, 5. (10.) Anglia 1434, 6. ( 3.) Hollandia 1322, 7. ( 5.) Spanyolország 1309, 8. ( 7.) Portugália 1301, 9. (19.) Németország 1229, 10. ( 2.) Csehország 1223, 11. (11.) Nigéria 1149, 12. (15.) Kamerun 1109, 13. (35.) Svájc 1028, 14. (22.) Uruguay 985, 15. (45.) Ukrajna 961, 16. ( 5.) Egyesült Államok 933, 17. (11.) Dánia 927, 18. ( 4.) Mexikó 924, 19. (33.) Paraguay 915, 20. (32.) Elefántcsontpart 909, ..., 26. Románia 834, ..., 84. (76.) Magyarország 383.

Pedro de la Rosa lesz a hétvégi Francia Nagydíjtól a Forma–1-es McLaren Mercedes csapat egyik pilótája. A spanyol versenyző – aki eddig az istálló tesztpilótája volt – az észak-amerikai autós NASCAR-sorozatba távozó kolumbiai Juan Pablo Montoya helyét veszi át a szezon végéig.

A Chip Ganassi istállóhoz szerződött Montoya – aki 2001-ben szintén ettől a csapattól érkezett az F1-be – a Williams-BMW, majd a McLaren pilótájaként 95 futamon indult az autós gyorsasági vb-n, s összetettben legjobb eredményét – egy-egy harmadik helyet – 2002-ben és 2003-ban érte el. De la Rosa korábban az Arrows és a Jaguar színeiben is versenyzett.

Montoya vélhetően nem sejtette, hogy szerződésének aláírása milyen következményekkel jár, ám miután értesültek a dologról, McLarenék azonnal kiadták az útját, szerződése felbontása árán is.

A spanyol Oscar Freire nyerte a Tour de France kerékpáros körverseny keddi, 9. szakaszát. Az ukrán Szerhij Honcsar őrzi összetettbeli első helyezését, 1 perces előnnyel az amerikai Floyd Landis előtt.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) vizsgálatot indított a vasárnapi világbajnoki döntőn történt Zinedine Zidane–Marco Materazzi nézeteltérés ügyében, amelynek végén a francia klasszis lefejelés miatt piros lapot kapott.

A FIFA közleményben tudatta, hogy szeretné a legrészletesebben feltárni az ügyet. Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) elnöke ugyanakkor egy interjúban utalt arra, hogy sportszerűtlensége miatt Zidane akár a németországi világbajnokság legjobb játékosának járó címet is elveszítheti. A svájci sportdiplomata ugyanakkor óvatosan válaszolt a Zidane-nal szembeni lehetséges büntetéseket firtató kérdésre.

Az ügyben különben akörül is vita folyik, hogy hányadik játékvezető látta meg Zidane fejelését. Luis Medina Cantalejo, a döntő negyedik játékvezetője állítja: ő is látta az esetet. A bejelentés azért fontos, mert több médium szerint is az ötödik számú játékvezető – a televíziós felvételeket látva – értesítette a vezetőbírót, Horacio Elizondót a durva szabálytalanságról, noha erre a szabályok szerint nem lenne lehetősége csak a negyedik bírónak.

Marco Materazzi ugyanakkor beismerte, hogy a vasárnapi labdarúgó világbajnoki döntőben provokálta Zidane-t. „Igen, inzultáltam őt, de semmi olyat nem mondtam neki, hogy terrorista lenne, vagy ilyesmi" – nyilatkozta az olasz védő a Gazzetta dello Sport című sportnapilapnak. Az is tény, hogy Materazzi előbb megrángatta a francia karmester mezét, majd kisebb szóváltásba keveredtek. „Miután kicsit megráncigáltam, azt mondta: ha a mezemet akarod, oda adom az öltözőben. Utána visszaszóltam neki, de olyat, ami egy mérkőzésen több százszor is elhangzik" – mondta az Internazionale játékosa.

A döntő után különben számos találgatás indult meg, hogy Materazzi mivel hergelhette fel a vb után visszavonuló játékmestert: egyesek szerint algériai származását firtatta, valamint anyját és leánytestvérét szidalmazta. Materazzi ugyanakkor kijelentette: számára az anyák szentek, és őket nem szidja. Így továbbra sem lehet tudni, pontosan mi váltotta ki belőle a súlyos sportszerűtlenséget, ám a nagy titok leleplezésére valószínűleg már nem kell várni, ugyanis Zidane a tervek szerint tegnap lapzártánk után, este 9-kor a Canal Plus televíziós csatornának nyilatkozott az esetről.

A franciák több mint ötven százaléka egyébként megbocsát Zidane-nak: a CSA közvélemény-kutató cég telefonos felmérésében a megkérdezettek 61 százaléka továbbra is példaképként néz fel az 1998-as finálé hősére, ugyanakkor méltatlannak tartja, hogy a 34 éves klasszisnak így kellett befejeznie pályafutását.

Marcello Lippi, a világbajnok olasz labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya lemondott posztjáról.

– Szakmai és emberi szempontból is rendkívüli tapasztalatokon vagyok túl, kivételes tudású játékosokkal dolgozhattam együtt. Ezzel együtt véget ért a szerepem a nemzeti csapat élén – nyilatkozta az 58 éves mester, aki 2004 júniusa óta irányította a válogatottat, méghozzá példásan: azóta az olaszok hivatalos mérkőzésen nem kaptak ki.

Ezzel egyidőben Jürgen Klinsmann kijelentette: nem hosszabbítja meg a szerződését. Gerhard Mayer-Vorfelder, a német szövetség (DFB) elnöke szerdára virradóra megerősítette a szakvezető távozásával kapcsolatos értesülést. Klinsmann szerződése a vasárnap befejeződött világbajnokság végén járt le.

Klinsmannak már utódja is ismert: Joachim Löwöt nevezték ki a világbajnoki bronzérmes német labdarúgó-válogatott új szövetségi kapitányává. A 46 éves szakember 2004 júliusa óta a szerződésének lejártával távozó Jürgen Klinsmann segítőjeként dolgozott a nemzeti csapatnál, és megbízatása a 2008-as osztrák-svájci közös rendezésű Európa-bajnokság végéig szól.

Az olasz szövetség augusztus 16-ig nevezi ki az új kapitányt, a helyi lapok úgy tudják, hogy három jelölt, Roberto Donadoni, az AC Milan korábbi válogatott középpályása, valamint Alberto Zaccheroni és Claudio Gentile, az U21-es válogatott szövetségi edzője esélyes a tisztségre.

A Francia Labdarúgó-szövetség (FFF) viszont meghosszabbítja Raymond Domenechnek, a németországi világbajnokságon ezüstérmet szerzett válogatott szövetségi kapitányának szerződését, „a csapat nagyszerű vb-szereplését figyelembe véve". Érdekesség: a soron következő Eb-selejtezőcsoportjában éppen francia–olasz párharcra kerül sor.

A két újabb távozás a szövetségi kapitányi posztról ugyanakkor azt jelenti, hogy a vb-n résztvevő csapatok mintegy felénél edzőváltásra kerül sor.