A homlokzatjavítás sokaknak megfizethetetlen (Rohonyi D.Iván felvétele)

Nemcsak az idő eszi a több száz éves, történelemről, korokról és ízlésekről ékesen beszélő belvárosi régi házakat, hanem a bizonytalanság okozta lemondás, beletörődés vagy nemtörődömség is. Egy-egy műemléknek számító épületnek nem csak díszes ablakkeretei, finoman kidolgozott kovácsoltvas teraszai, ritka és egyedi ereszcsatorna-rögzítői vallanak az időről. Az omladozó vakolat- és faldarabok, a vasszerkezetig betegesen lecsupaszodott erkélyek, a cseréptetőn vagy csatornában megfogódzott növények a kíméletlen időnek a pusztító, elemésztő tulajdonságáról vallanak, amelyet kitartó gondoskodással lehetne csak elhárítani. Ennek a gondoskodásnak a hiánya sok mindent jelez és sok mindenből fakad.

A belvárosi (és nem csak) házak, tulajdonjogi helyzetükből kifolyólag is pusztulásra, romlásra voltak, vannak ítélve már hosszú ideje. Közel félévszázados állami eltulajdonításuk nagyon sok esetben nem vált hasznukra: a nagyobb házakat felosztották a lehető legtöbb lakható felületre, és kiutalták több családnak. Az állam mint tulajdonos, valamint a helyi ügyintéző lakásigazgatóság behajtotta a lakbért, de évtizedekig nem végeztetett komoly korszerűsítési, szerelésfelújítási munkálatokat a régi épületeken. A benne lakó bérlők sem viselkedhettek tulajdonosokként, csupán minimális karbantartással óvhatták meg lakrészük állapotát. Kevés és bizonytalan befektetéssel azonban nem lehetett megállítani a romlást. A tulajdon visszaszolgáltatása kezdetben erre a problémára is mentségnek tűnt, idővel azonban bebizonyosodott, csalóka játék: a sem itt, sem ott áldozatai továbbra is ezek a házak.

Kezdetben a bérlők nagy része megvásárolhatta a korábban csak bérelt lakrészt, és egyesek közülük – most már tulajdonosi minőségben és magabiztossággal – hozzá is láttak a felújításhoz, javításhoz. Idővel azonban sok volt tulajdonos visszaigényelte, és egy részük vissza is kapta egykori ingatlanát. Mások továbbra is perelnek, időt, pénzt, energiát, életet áldoznak azért, ami megilleti őket. Ez a helyzet egyrészt további, másrészt újabb bizonytalansághoz vezetett az épületekkel szembeni viszonyulás tekintetében. A tulajdonossá vált volt bérlők már nem mernek pénzt kockáztatni javításra, ameddig meg nem bizonyosodnak helyzetükről, a még pereskedő jogos tulajdonosok pedig egyelőre nem rendelkezhetnek egykori tulajdonukkal. Azoknak a szerencsés bérlőknek a legnagyobb része, akik megvásárolták a lakást, és azt senki nem igényelte vissza, idős nyugdíjas, ők nem rendelkeznek elegendő pénzzel az általános felújításhoz. Az ingatlanukat (sokszor jelentős pénzáldozattal) visszaszerzett tulajdonosoknak a jó része sincs olyan helyzetben, hogy az évtizedek alatt lelakott, gondoskodás híján leromlott épületeket felújíttassa, rendbetegye, visszaadja vonzó külsejét.

Egy létesítmény (építmény) tulajdonosa felelős a létesítmény romja által okozott károkért, amennyiben a rom(lás) valamely építkezési hiányosság vagy a karbantartás hiányának oka miatt következett be – írja a jogszabály. A tulajdonosnak kötelessége az épület állagának megóvása, hogy az épület ne veszélyeztesse az emberek testi épségét, állította Boros János alpolgármester. Elismerte, hogy valóban komoly problémákat okoznak, sok helyen balesetveszélyesek ezek a régi, belvárosi házak. A gond egyik oka a számtalan és elhúzódó visszaigénylési per, ami miatt a polgármesteri hivatal csak a nagyon sürgős munkálatokat végeztette el ezeken az ingatlanokon. Boros János szerint a belvárosi házak egyre fokozódó romlásának egy másik oka a tulajdonosok nemtörődömsége és pénztelensége. Mindenek ellenére erre a helyzetre nagyon komolyan oda kellene figyelni, hiszen előfordultak már balesetek leomló faldarabok miatt. Az áldozatok ilyenkor komoly kártérítést követelhetnek.

A pénzhiány végül is nem mentség ezekre az állapotokra, vélekedett az alpolgármester. Ezeket a belvárosi lakásokat el is lehet adni, komoly piaci értékük van, ugyanakkor két program is a rendelkezésre állt felújításhoz, korszerűsítéshez. Az egyik országos program volt, amelynek révén kölcsönt lehetett igényelni műemléképületek rendbetételére, a másik egy városi program, helyi tanácsi határozat alapján. Mivel Kolozsvár turisztikai város, nem lehet közömbös a városvezetés számára, hogyan néznek ki belvárosi épületei. Ezért a városháza megelőlegezi a homlokzat festési, javítási munkálataira a pénzt, mindamellett, hogy szintén a lakónak, tulajdonosnak lenne a kötelessége a homlokzatfelújítás, magyarázta Boros. Ezt az előleget magánszemélyeknek 8 év, jogi személyeknek pedig 1 év alatt kell visszafizetniük a városházának. Az erről szóló szerződést sokan továbbra sem akarják aláírni, ami miatt az elkövetkezőkben komolyabb fellépésre és büntetésre számíthatnak a hivatal részéről, figyelmeztetett az alpolgármester. Szerinte az emberek mentalitásán is változtatni kellene, akik évtizedeken keresztül hozzászoktak ahhoz, hogy más intézkedjen helyettük.

Kétségtelen, hogy sokan akarnának tenni, intézkedni, de: továbbra is akadály a biztos tulajdonforma hiánya (hiszen a bérlők által megvásárolt lakásokra tízéves eladási tilalmat róttak ki), és a pénz elégtelensége. Egy főtéri (például Szentegyház utcai) egyszintes épület külső felújítási költsége elérheti akár az egymilliárd régi lejt is. A létező megoldások (eladás, pénzkölcsön) nem minden esetben vehetők igénybe, ezért ezeket kellene bővíteni vagy elérhetőbbé tenni. Mindaddig továbbra is fennáll ezeknek a házaknak az esetében az ítélet.

A román határőrök 2006-ban közel 100, külföldről ellopott személygépkocsit derítettek fel a határon, majdnem kétszer annyit, mint 2005-ben. A határrendőrség szerint ez egyértelműen azt mutatja, hogy a luxusautókkal való kereskedés, illetve azok csempészése egyre „divatosabb" a nemzetközi, román összeköttetésekkel is rendelkező bűnbandák körében.

A határrendőrség statisztikái alapján a „feketepiacon" a legkeresettebbek a Mercedes, BMW és Jeep márkájú személygépkocsik voltak, míg a középkategóriás autók közül leginkább Volkswageneket, Audikat és Opeleket próbáltak átcsempészni a bűnözők – elsősorban olasz, román, szerb és bolgár állampolgárok. A legtöbb (39) lopott autót a román–moldáv határon kapták el, míg a konstancai központhoz tartozó megyék átkelőinél 19 személygépkocsit és 7 kismotort tartóztattak fel. A fogásokban nagy segítséget nyújtott az olasz, spanyol, francia és német hatóságokkal való együttműködés, az adatbankokban lévő információk cseréje révén.

A bűnbandák módszerei különbözőek, egyes esetekben például maga a gépkocsi tulajdonosa is tud a dologról. Ilyenkor az autót többszöri értékesítés során „tisztára mossák", miközben az egykori tulajdonosa jelenti a lopást és megkapja az autó értékét a biztosítótól. Más esetekben a lopás rendelésre történik, vagy pedig a kölcsönző cégek autóit „térítik el", miután egy szerény anyagi körülményekkel rendelkező személyt csekély összegért rávesznek, hogy kölcsönözze ki. Egyes autókat nem „négy keréken" csempésznek, hanem konténerekben, különféle áruk – például karosszériák – közé „rejtve".

A határrendőrség szerint Románia a lopott luxusautók kereskedelme tekintetében egyelőre csak tranzitország – az exszovjet térség felé. A hatóságok tudni vélik, hogy a hálózatok nagyon jól szervezettek, és több országon nyúlnak át a szálaik. A bűnbandák a fő hangsúlyt arra fektetik, hogy ha le is bukik a hálózat egyik láncszeme, a hatóságok ne tudják visszagöngyölíteni a szálakat, és így ne lehessen felszámolni az egész hálózatot. A rendszer kisebb alcsoportokból épül fel, s mindegyiknek nagyon pontosan meghatározott a feladatköre. Az első láncszem a felderítő csoport, amely kiszemeli a keresletnek megfelelő autót, s feltérképezi, hogy például hol és mikor parkol. Az adatokat az úgynevezett technikai csoportnak továbbítja, amely legyártja a szükséges hamis iratokat, rendszámtáblákat és kulcsokat, majd a szállítócsoport átcsempészi a határon az autót, és átadja az értékesítési csoportnak. Bizonyos esetekben – különösen az olaszok és bolgárok esetében – e csoportok munkáját elejétől végig felügyeli egy biztonsági csoport, ez kongatja meg például a vészharangot, ha a lánc valamelyik szeme a hatóságok kezére kerül.

Mintegy három hónap után ismét elkelt a főnyeremény a lottó 6/49-es húzásán.

A szerencsés nyertesről egyelőre csak annyit lehet tudni, hogy bukaresti lakos. Az általa nyert összeg akár mesésnek is mondható: átszámítva mintegy hárommillió eurót értek a megjátszott számok.

Călin Popescu Tăriceanut másodszorra választották meg a Nemzeti Liberális Párt elnökévé, szombaton, 1194 szavazattal az 1305-ből. Ezt követő felszólalásában a régi-új pártelnök elmondta, megválasztása nemcsak megtisztelő, hanem kötelező is számára, és igyekszik az eddiginél jobban vezetni a pártot. Szerinte a pártnak összetartónak kell lenni, nem is annyira a vezetőség, mint inkább a liberális elvek körül, és akkor valós erőt képviselhetnek a román politikában.

A párt kongresszusán megválasztották az alelnököket is: Ludovic Orban, a PNL bukaresti szervezetének elnöke a párt kommunikációért és kapcsolatokért felelős alelnöke lett, 769 szavazatot gyűjtve be Bogdan Olteanu ellenében, aki 511 szavazatot kapott, derül ki a liberális választások hivatalos, szombaton közzétett eredményeiből. Crin Antonescu 1221 szavazattal a közterületért felelős alelnök lett, Teodor Meleşcanu pedig 1172 szavazattal a nemzetközi kapcsolatokért felelős alelnök.

Norica Nicolai 925 szavazattal megnyerte a civil szférával való kapcsolatokért és egyenlő esélyekért felelős alelnöki tisztséget Adrian Iorgulescu ellenében, aki 348 szavazatot kapott. Adrian Cioroianu 743 szavazattal megszerezte az európai ügyletekért felelős alelnöki tisztséget Mihai Lupoi szenátor és Mihai Ungureanu külügyminiszter ellenében, akik 55, illetve 486 voksot gyűjtöttek. Theodor Atanasiu védelmi minisztert gazdaságpolitikai alelnöknek választották 1006 szavazattal, míg ellenlábasa, Ştefan Ungureanu csak 235 szavazatot kapott. Victor Paul Dobre 650 szavazattal elnyerte az intézményekkel való kapcsolattartásért felelős alelnöki tisztséget, ellenfele, Radu Stroe 614 voksot kapott.

Varujan Vosganian, Puiu Haşotti, Adrian Miuţescu, Mihai Voicu, Dan Radu Ruşanu, Cornel Popa, Eugen Nicolăescu és Marian Petrache elnyerték a PNL fejlesztési régiókért felelős alelnöki tisztségeit, Varujan Vosganiant 747 szavazattal megválasztották az észak-keleti régióért felelős alelnöknek, Romeo Stavarache és Radu Precul ellenében, akik 523, illetve 11 szavazatot kaptak.

Puiu Haşotti lett a dél-keleti régió alelnöke 887 szavazattal, Adrian Miuţescu 964 szavazattal elnyerte a déli régió alelnöki tisztségét, Olténia régió alelnöki tisztségét Mihai Voicunak sikerült megszereznie 1152 szavazattal, a nyugati régióért pedig Dan Radu Ruşanu felel, aki 1143 szavazatott gyűjtött. Az észak-nyugati régió alelnöki tisztségét Cornel Popa szerezte meg 713 szavazattal, legyőzve az 535 szavazatot kapott Kolozs megyei tanácselnököt, Marius Nicoarăt.

A központi régió alelnöke Eugen Nicolăescu lesz 982 szavazattal, Marian Petrache lett a Bukarest-Ilfov régió alelnöke 654 szavazattal.

Bogdan Olteanu, a képviselőház elnöke, aki alulmaradt Ludovic Orbannal szemben, elmondta, bár legyőzték, ő folytatja a munkát. Másik két vesztes társával – Mihai Răzvan Ungureanu külügyminiszter, Radu Stroe helyettes miniszter – együtt bizalmi szavazást kértek a párt részéről. Vosganian, a párt szóvivője szerint ez fel sem merül, és mindhárman rendelkeznek az állami tisztség folytatásához szükséges párttámogatással.

A Rompetrol ma csökkenti a saját kereskedelmi hálózatában forgalmazott üzemanyag árát: egy liter benzin kilenc banival, egy liter gázolaj pedig nyolc banival lesz olcsóbb.

Ezt megelőzően pénteken a Petrom is csökkentette üzemanyagárait, literenként 8 banival. Kivételt a Top Nordic Diesel gázolaj képezett, amelynek ára 9 banival csökkent literenként.

A Petromnál az ECO Premium benzin ára 3,09 lej lett literenként, az ólommentes Premium 95 pedig 3,07 lejre csökkent. A Top Premium 99+ benzint literenként 3,39 lejért lehet megvásárolni, a Top Nordic Diesel gázolajat 3,13 lejért, az Euro Diesel 4 gázolajat pedig 3,02 lejért.

A Rompetrol hálózatában a Premium Euro 4 benzin literenkénti ára 3,13 lejre csökken, a 95 Efix benzin 3,14 lejbe, az Euro Super 98 ólommentes benzin pedig 3,63 lejbe kerül. Az Efix Dieselért mától literenként 3,10 lejt kell fizetni, a Super Euro gázolajért pedig 3,40-et.

Néhány napja a Lukoil is csökkentette árait.

Az árcsökkenés a kőolajtermékek nemzetközi piaci árának visszaesésével magyarázható, ami szakemberek szerint az enyhe időjárásnak is köszönhető.

Hat személy, közöttük egy 12 éves gyerek is életét vesztette vasárnap reggel az E60-as országúton, a Maros megyei Kerelőszentpál község közelében, amikor egy személygépkocsi beleszaladt egy Budapestről jövő autóbuszba.

A baleset reggel fél hatkor történt, miután egy Dacia márkájú, Kolozs megyei rendszámú személygépkocsi sofőrje elvesztette uralmát a kocsi fölött, és beleszaladt egy marosvásárhelyi turisztikai cég Budapestről jövő autóbuszába.

Viorel Cazan rendőrtiszt, a Maros Megyei Közlekedési Rendőrség főfelügyelője elmondta, hogy a Dacia sofőrjének csupán hat hónapja volt gépkocsivezetői jogosítványa, és a baleset a nagy sebesség miatt következett be. A sofőr és az áldozatok Torda környékiek. A személygépkocsiban lévő hat személy, közöttük egy gyerek, akit egy idős asszony tartott az ölében, helyben meghalt az ütközés következtében – a helyszínre érkező SMURD rohammentő-szolgálat csapatai már csak a halál beálltát tudták megállapítani.

Szombaton, egyidőben ülésezett az RMDSZ Alapszabályzat- és Program-módosító bizottsága Kolozsváron. A testületek megkezdték a Szövetség két alapdokumentumának módosítását célzó javaslatok összegzését. Szintén szombaton tartotta alakuló ülését az a bizottság is, amely az európai uniós csatlakozást követő RMDSZ-stratégiát hivatott kidolgozni. Lakatos Péter, a bizottság elnöke közölte, a stratégia az RMDSZ Európai Parlamenti választási kampányának alapjául is szolgál majd. Mindhárom tanácskozáson jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, valamint Takács Csaba ügyvezető elnök is.

Kötő József a bizottság ülését követően bejelentette: az RMDSZ Program-módosító bizottsága január 29-éig kidolgozza a módosító javaslat-csomag azon változatát, amelyet ezt követően közvitára bocsátanak majd. A testület elnöke közölte, hogy a tanácskozáson a bizottság kialakította az RMDSZ Programjának új struktúráját, és összegezte a beérkezett módosító javaslatokat. A bizottság ülésén részt vett Tamás Sándor, Tőke István, Toró T. Tibor, Varga Attila, Kerekes Károly, valamint Lakatos Péter.

December 16-ai megalakulását követően, szintén szombaton tartotta második ülését az RMDSZ Alapszabályzat-módosító bizottsága. Az ülésen részt vett Borboly Csaba, Fekete Emőke, Kelemen Hunor, Márton Árpád, Máté András Levente, Seres Dénes és Székely István.

Lakatos Péter képviselő, az uniós csatlakozást követő RMDSZ-stratégiát kidolgozó bizottság szombati, kolozsvári ülését követően úgy nyilatkozott, hogy európai Uniós stratégiájában az RMDSZ – a sajátos kulturális és gazdasági célokon túl – az egész Kárpát-medencére kiterjedő, közös régiógazdálkodási és -fejlesztési együttműködésre irányuló célkitűzéseket is megfogalmaz majd. A testület elnöke elmondta, a bizottság javaslatokat fogalmazott meg a kormány által kidolgozott országos stratégia kapcsán, de legfőbb célja egy önálló, az erdélyi magyarság sajátos céljainak megfelelő stratégia kialakítása, amely alapját képezi majd az RMDSZ európai parlamenti választási kampányának is.

Teljesen őszintén beszélni sok esetben /Nevetséges volna, s tán megengedhetetlen.

MENNYI ÉSZ KELL A LÁTÁSHOZ címmel dr. Kovács Ilona egyetemi tanár tart előadást az Erdelyi Múzeum-Egyesület szervezésében ma, január 15-én délután 5 órától az EME előadótermében (Napoca /Jókai u. 2 sz.). Ugyanott dr. Pléh Csaba akademikus A nyelvfeldolgozás és nyelvek összehasonlítása című előadására kerül sor január 16-án, kedden, szintén délután 5 órától. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

UNTITLED - 1 címmel csoportos festészeti kiállításnak ad otthont a Bulgakov Galéria (S.M. Klein u. 17) január 14. és február 10. között. Kiállítanak a Kolozsvári Művészeti és Formatervezői Főiskola diákjai: Diana Popovici, Norbert Costin, Cristina Vulcu, Victor Marin, Betuker István. A megnyitóra kedden, január 16-án du. 5 órakor kerül sor.

A SZÜLŐK KLUBJA idei első összejövetelének vendége Salat Enikő pszichológus, aki a nevelési módszerek harmonizálásáról beszélget a szülőkkel. A rendezvény helyszíne a Csemete óvoda (Párizs/Pap u. 13.), január 17-én, szerda délután 5 órakor. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

EGYETEMES IMAHÉT zajlik január 14. és 21. között a Belvárosi (Farkas utcai) református templomban. Ennek során naponta istentiszteletre kerül sor: kezdő- és zárónapon de. 10 órától, hétköznapokon du. 6 órától. Január 15-én Juhos János szentmátéi lelkipásztor, 16-án Erdélyi Tünde bodonkúti lelkipásztor. Január 17-én Visky Péter Kolozsvár-Tóközi lelkipásztor hirdet igét, 18-án Msgr. Jakab Gábor kerekdombi plébános, pápai káplán, szentszéki tanácsos. Január 19-én: Lakatos Péter Marosvásárhely-Gecse utcai lelkipásztor, január 20-án: Mezei Csaba mérai lelkipásztor. Január 21-én, az úrvacsorás záróistentiszteleten: Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök igehirdetését hallgathatják meg.

Kemény Zsigmond-díjjal tüntették ki Egyed Ákos (képünkön) történészt. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány kuratóriumának döntése alapján kapta meg a megtisztelő díjat. Az alapítvány 1993-ban határozta el, hogy pályázati rendszer keretében alapítványi díjakat hoz létre az oktatás, a kultúra és a tudomány területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyiségek elismerésére. Eddig tizenegy alkalommal adták át a díjakat, és összesen 232-en részesültek az elismerésben.

Az idei két fődíjat Juhász Ferenc költőnek kimagasló irodalmi teljesítménye elismeréséül, Czelnai Rudolf meteorológusnak, az MTA tagjának pedig a meteorológiai megfigyelőrendszer hatékonyságát javító kutatási eredményeiért ítélte oda a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány kuratóriuma. A díjakat a magyar kultúra napja alkalmából szombaton adták át Budapesten. Az idén a kuratórium, amelynek Glatz Ferenc az elnöke, tizenhat embert díjazott.

Az ünnepélyes díjkiosztón a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kongresszusi termében, a budai Várban Glatz Ferenc köszöntőjében megjegyezte: a magyar és a közép-európai politika „zsákutca felé halad", az átalakulás során mindent „elural a pártpolitikai szempont, a családi, személyi kapcsolatokat, sőt lassan a szakmai kapcsolatokat is". Ebben a „zűrzavarban" Glatz Ferenc szerint a tudománynak és az értelmiségnek az a feladata, hogy a politikusoknak megmagyarázza, nemcsak az övék az ország, hanem az egész társadalomé. Mint mondta, a politikusok és a tudomány, az értelmiség együttműködése nélkül sem a politika nem talál legitimitást a társadalomban, sem pedig a tudomány nem talál értelmet a mindennapi tevékenységében.

Orson Welles, az aranypolgár címmel indítja el idei első tematikus sorozatát a Duna Televízió január végén. Az amerikai színész, rendező, producer életművéből, a „filmvilág különc zsenijéről" összesen öt játék- és egy dokumentumfilmet tűznek műsorra.

A sort január 31-én az Aranypolgár (Citizen Kane – 1941) nyitja meg, majd látható lesz februárban az Othello, avagy a velencei mór tragédiája (1952), A sanghaji asszony (1948), valamint A gonosz érintése (1958) című film is – olvasható a közleményben.

A program része Az aranypolgárok csatája című dokumentumfilm (1996), Michael Epstein és Thomas Lennon archív anyagokban gazdag alkotása is, amely képet ad az Aranypolgár hátteréről.

Orson Welles 1915-ben született, festőnövendék volt, azután színésznek állt. A művész 1936-ban fekete színészekkel színre vitte Shakespeare Machbethjét, majd H. G. Wells Világok harca című könyvének rádióadaptációjával országos pánikot keltett; a rádiójáték arról szólt, hogy az ország ellen támadást intéztek a marslakók. Ezután rendezhette meg az Aranypolgárt. A film ugyan üzleti szempontból bukást jelentett és a kilenc Oscar-jelölésből csak egyet kapott meg – a legjobb eredeti forgatókönyvért járót 1942-ben –, de a rendező művével beírta magát a filmtörténetbe.

Orson Welles 1985-ben halt meg Los Angelesben. Több mint száz filmben szerepelt és tízegynéhány filmet rendezett. Művészi tevékenységét 1971-ben tiszteletbeli Oscar-díjjal ismerték el, s 1975-ben megkapta az Amerikai Filmintézet életműdíját is – olvasható az összegzésben.

Jimmy Humuhumu Nukunuku Uappára bizonyára többen emlékeznek egy igencsak hatásos üdítő reklámból. Nos, Mel Gibson új filmjének az Apocalypto-nak „ő", vagy legalábbis az unokatestvére a főszereplője, ezúttal maja kiszerelésben.

Hogy a néző el ne tévelyedjen, a rendező mindjárt indításként szájunkba rág egy mottót Will Durant filozófiatörténésztől: „Egy civilizáció kívülről bevehetetlen marad, ha csak a romlás nem belülről fakadt". Értsd: a maja társadalom már a spanyolok érkezése előtt halálra volt ítélve. Tehát a házi feladatunk az, hogy szálljunk magunkba és térjünk vissza az igaz úthoz, mert ha nem, halálra ítéljük a saját társadalmunkat is. Hál’ Istennek erről több szó nem is esik.

Kocsmaasztali eszmefuttatás megvolt, jöhet az igazi bennszülöttekből „castingolt" nagy csapat, eredetihez hasonló helyszínekkel, és gyengébb idegrendszerűeket kimondottan megviselő erőszakos jelenetekkel.

Mel Gibson lelki világán alighanem a Babeş–Bolyai pszichológia karának egy teljes évfolyama elrágódhatna, sőt régebbi tézisek szerint az elmegyógyintézetet sem úszná meg. Legelső jelenetként a filmszínészből lett rendező megmutatja nekünk a vidéki maják pszeudo-tradicionális tapírvadászatát, olyan kifinomult eszközökkel, mint a liánból font háló, a husáng vagy a kihegyezett fadarab. Nem, itt nemcsak a vér spriccol, a közönségnek bőven nyílik lehetősége arra, hogy végigborzongja a tapír utolsó rúgásait. Akinek nem kavarog a gyomra még, az kap egy kis ráadást, mikor az egyik mellékszereplő, Al dente, tapírherét eszik. Ez még a majáknál sem számít delikatesznek.

A kellemes időtöltésnek aztán a fővárosi maják vetnek véget – itt Gibson sminkesei megint könyökig vájkálnak a művéres bödönökben – és a túlélők máris spurizhatnak a fővárosba.

Hogy a rendező híres és félreértett vallásossága-e az oka, vagy valami más megfontolás, nem tudni: de a film teli van jóslatokkal. A főszereplő álmot lát, a bubópestises kislány pedig megjósolja a fővárosiak halálát. Jimmy Humuhumu Nukunuku Uappa (barátai körében Jaguár Mancs) igencsak „eredeti" hollywoodi recept szerint végignézheti mások szenvedéseit, megaláztatását, hogy ebből merítsen erőt a bosszúhoz.

Az Apocalypto közben tesz még néhány hatásos kísérletet arra, hogy felborzolja a nézők kedélyét, esetleg felállítson még néhány embert a teremből. A mellkasból kitépett, még dobogó szív sem igazán új ötlet, a két nyílvesszővel maratoni távot futó főszereplő pedig utoljára Arnold Schwarzeneggernek állt jól.

Tulajdonképpen nem is a brutalitás, ami tönkreteszi a filmet, hanem az elfuserált dokumentumfilm jelleg. Ezt elsősorban a túlzott világítás, az infantilisan összevissza kapkodó kameramozgás és egy megmagyarázhatatlan eredetű Animal Planet-es érzés eredményezi.

Az ideálisnak mondott hollywoodi játékfilm körülbelül másfél órát tart. Az Apocalypto egy bőre szabott órával át is lépi ezt az értéket, ami azért kínos, mert az utolsó 35 perc előtt már minden eldőlt. Gibson kifogy a mondanivalóból – illetve arra, amit elmondhatna, meg nem tér ki. A maják történelméről tulajdonképpen egy vak hang sem hangzik el, pedig a film szereplői elvileg majául szólalnak meg. Ennek persze csak a maja-tanga népviseletben járó Jimmy Humuhumu Nukunuku Uappa lenne a megmondhatója.

Köztársaság mozi: Apocalypto. Színes feliratos amerikai kalandfilm, 136 perc, 2006. Rendező: Mel Gibson. Forgatókönyvíró: Mel Gibson, Farhad Safinia.

Pénteken délután a Milánó közelében lévő Magenta székesegyházában tartották Carlo Ponti gyászszertartását. Felesége, Sofia Loren, két fiuk és több száz tisztelője búcsúzott a kedden, 94 éves korában elhunyt világhírű olasz producertől.

A világ filmművészetének nagy személyisége végrendeletében annak az óhajának adott hangot, hogy szülővárosában, a magentai családi sírboltban helyezzék örök nyugalomra. A San Martino székesegyházban tartott gyászszertartáson ott volt a Ponti-család több más tagja, a hírességek közül az ANSA hírügynökség név szerint említette Sabrina Ferilli színésznőt és Giorgio Armanit, a híres divattervezőt.

Luca del Gobbo, a város polgármestere a Doktor Zsivágó, a Nagyítás és még mintegy 140 film producerét búcsúztatva ígéretet tett arra, hogy Magenta fontos kulturális rendezvénnyel őrzi majd az olasz és a nemzetközi filmgyártás kiemelkedő személyiségének, a város szülöttének emlékét.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Apocalypto – amerikai bemutató. Vetítés: 14, 17, 20, 23.

GYŐZELEM – Borat – Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika – amerikai bemutató. Vetítés: 14, 16, 18, 20, 22.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Flyboys – Égi lovagok – amerikai bemutató. Vetítés: 13, 16, 19, 22.

DÉS

MŰVÉSZ – Káosz TV – amerikai. Vetítés: 15, 17, 19, pénteken, szombaton és vasárnap kedvezménnyel 21 órától is.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Lacrimi de iubire – román. Vetítés: jan. 12–14.: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – A Tégla – amerikai. Vetítés: 16, 19, pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától is, kedvezménnyel 16 órától.

DACIA B-TEREM – Happy End; Nevroze nocturne – román. Vetítés: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Step Up – amerikai. Vetítés: 17, 19.30, pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától is, kedvezménnyel 17 órától.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Január 17-én, szerdán este 8 órakor: Nathalie Sarraute: Egy Igenért vagy egy Nemért – stúdióelőadás. Rendező: Patrick Le Mauff. Román nyelvű szinkronfordítással.

Január 19-én, pénteken este 8 órakor: Visky András: Hosszú péntek – stúdióelőadás. Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című regénye alapján. Rendező: Tompa Gábor. Román nyelvű szinkronfordítással. Csak 14 éven felülieknek!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Január 16-án, kedden este 7 órakor: W. Shakespeare: Lear király. Rendező: Tompa Gábor.

Január 17-én, szerdán este 7 órakor: Tudor Musatescu: Nyilatkozat. One-woman show – Elena Ivanca. Euphorion Stúdió.

MAGYAR OPERA

Január 18-án, csütörtökön este fél 7 órától: Csajkovszkij: Diótörő. Vezényel: Jankó Zsolt m. v. Rendező-koreográfus: Mîndruţiu Mihail.

ROMÁN OPERA

Január 19-én, pénteken este 7 órakor: Carl Orff: Carmina Burana. Koreográfus: Adrian Mureşan.

A délvidéki magyar pártok nemcsak szerb vetélytársaikkal, hanem egymással is megküzdenek a hét végi szerbiai parlamenti választásokon – a három vajdasági párt két listát állított a megmérettetésre.

A legnagyobb vajdasági magyar politikai alakulat, a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) az elsők között nyújtotta be 250 képviselőjelöltjének névsorát a központi választási bizottságnak, így nyolcadikként szerepel a húsz párt, illetve pártkoalíció nevét tartalmazó szavazólapon.

Ágoston András Vajdasági Magyar Demokrata Pártja (VMDP) és a Páll Sándor vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) Magyar Összefogás Koalíció (MÖK) néven lépett szövetségre, s 92 képviselőjelöltet állított. Közöttük kezdetben (a VMDK részéről) ott voltak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vajdasági tagjai is, ami erős visszhangot váltott ki a szervezetet fasisztoidként jellemző szerb sajtóban. A Szerbiából egy időben verekedés miatt kitiltott Toroczkai László vezette mozgalom – látva a felháborodást – végül visszavonta jelöltjeit. Ennek a közjátéknak is szerepe lehetett abban, hogy a MÖK a határidő lejárta előtti utolsó percekben nyújtotta be listáját, amely így az utolsó előtti lett a szavazólapon.

Valamivel több mint tíz év után tehát a vajdasági magyar politikai erők újból összemérhetik az erejüket, kiderülhet, hogy melyiküknek milyen a tényleges támogatottsága. Utoljára erre 1996 végén került sor, amikor a két évvel korábban alakult VMSZ fölényes győzelmet aratott az akkor még Ágoston András vezette VMDK fölött, elnyerve a több mint százezer magyar szavazó zömének a voksát. Négy évvel később viszont már a VMSZ a demokratikus ellenzék pártjaival közös listán indult, s került be a parlamentbe, 2003 decemberében pedig vajdasági és közép-szerbiai szerb pártokkal, valamint egy dél-szerbiai bosnyák párttal alkotott koalíciót, amelynek nem sikerült átlépnie a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt.

A törvényhozásból való kimaradás veszélye ezúttal nem fenyeget annyira, mivel a nemzeti kisebbségeket képviselő pártoknak úgynevezett természetes küszöböt ír elő a szerb választási törvény. Annyi képviselőjük lehet, ahányszorosát az egy megválasztott képviselőre átlagosan jutó szavazatoknak megszerzik, ami azt jelenti, hogy ötven százalékos, nagyjából 3,3 milliós részvétel mellett – mivel 250 tagú a parlament – 13 ezer szavazat is elég nekik egy képviselői hely megszerzéséhez, míg a szerb pártoknak, amelyek számára kötelező az 5 százalékos választási küszöb, ebben az esetben legalább 165 ezer szavazat kell.

A nagyjából százezresre tehető délvidéki magyar szavazótábor megnyeréséért először a VMSZ indította meg a kampányát, s egy hónapon keresztül lakossági fórumok sokaságát tartotta, hogy – mint vezetői megfogalmazták – a választókkal közösen alakítsa ki végül igen vaskosra sikerült tizennégy fejezetével az élet minden területét átfogó programját.

A MÖK csak január 8-án indította kampányát, amelynek tengelyében „a magyar nemzet határokon átívelő integrációja", s a nemzeti érdekek elárulásával, a szerb hatalomhoz dörgölőzéssel és vezetői önös érdekeinek érvényre juttatásával vádolt VMSZ támadása, lejáratása áll.

Hogy mely hívószavaknak lesz igazán foganatjuk, az január 21-én kiderül, de mint a Magyar Szó című szabadkai újságnak nyilatkozó Szerbhorváth György szociológus megfogalmazta, a VMSZ és a MÖK számára az a legnagyobb kihívás, hogy képesek-e egyáltalán mozgósítani az embereket. A szakértő szerint „a MÖK feltette az Ágoston-féle lemezt a nemzet határokon átívelő integrációjáról, ami csak egy frázis, nem lehet vele embereket megszólítani; kellene mondani valamit például a munka világáról is". Szerbhorváth úgy vélte, hogy a VMSZ-nek sincs világos programja. A pártnak megújulásra, személycserékre lenne szüksége helyi szinteken, de a csúcsvezetőségben is, s akkor esetleg visszacsalogathatnák azokat a választókat, akik régen magyar pártra szavaztak.

Mirnics Károly szociológus – ugyancsak a Magyar Szónak – kijelentette, hogy a magyar politikai erők széthúzása a szerb pártoknak kedvez. A szerbek nagyon jól föltalálták magukat a gazdasági nacionalizmusban, s ezt a helyzeti előnyüket most a választásokon is kamatoztatják. Boris Tadic államelnök Demokrata Pártja, s a liberális G17 Plusz munkahelyeket kínál a magyaroknak. „A mieink ezzel szemben nyelvhasználatot kínálnak, ami nem működik, állampolgárságot, ami úgy nem is működhet, ahogyan kínálják." A szakember szerint az északon egy tömbben élő magyarság egy része a magyar pártokra fog szavazni, de a szórványmagyarság teljes egészében a vajdasági és regionális pártokra, ha egyáltalán az urnákhoz járul.

Vajdaságban a tömbben élő magyarság egy része a magyar pártokra fog szavazni, de a szórványmagyarság teljes egészében a vajdasági és regionális pártokra, ha egyáltalán az urnákhoz járul.

Bámészkodni. Magyar bámulni külföldi, turista bámulni magyar. Olyan ez a hely, mint Velence farsangkor. Ott sem hallottam túl sok

olasz szót. Ez az első gondolatom, amikor a földalatti megállójában összezsúfolódott embermasszát méricskélem.

Feltételezzük, hogy nyár van, dög meleg. Ráront a városra a veszedelem. Kint fekete az ég, mint valami olcsó rémfilmben. Kegyetlenül dörög. Csattognak a villámok, aztán a szokatlanul heves eső elkapja a várost egy tangóra. Odalent tömeg. Gőzölgő testek, tapadó ruhák. Mintha csak rögtönzött vizespóló-vetélkedő volna. Ezen a csinos lányon például kifejezetten jól áll a hamis ruha. Nézem a ag fémlánc, kifűzött csuka és laza, anyuciapuci-úgyismegveszi típusú, nyugatmajmoló cucc. Zselé és pírszing, flegmás duma és megjátszott, erőltetett rapes mozdulatok: haver, király. Na meg a kihagyhatatlan vazze.

Körbeveszik, ő pedig mosolyog nekik. A nép, a rosszkedvű nép nyilván elfordul, elég nekik a gond, hogy csúnyán eláztak. Figyuzz, milyen jó bőr, öcsém! Mustrálgatják, mint lókupecek a vásárban a portékát. Forgolódnak körülötte, rögvest megérintik... A bőre tényleg szép, kellemes barna. Nem, mégsem érnek hozzá, ahhoz azért ők túl kicsik – egyelőre. A kérdések viszont egyre pimaszabbak. Végül a főnök, akinek a nyakában a legvastagabb lánc lóg, le, egészen a derekáig, s rajta egy hatalmas pléh kereszt, belekérdez a lány arcába:

– Cigány vagy?

Ő csak mosolyog, akár egy angyal.

Ekkor jövök rá, hogy nem érti, mit beszélnek. Mozdulnék, de késő: berobban a képbe három testes néni, csuromvizesek ők is, aztán valami érthetetlen hadaró nyelven ráripakodnak a fickókra, és azok szétrebbennek. Jön a földalatti, szerencsére. A félrehúzódott emberekről süt a megnyugvás. A nénik talán spanyolok, cifra öltözetük olyannak tűnik. Nyakukban lóg a kártya, valami küldöttség tagjai, a név alatt nagyban az ország: Mexikó. Pereg a nyelvük, egy-kettőre elfelejtik az incidenst, kifelé mutogatnak, miként zuhog, őket pedig valósággal ki lehetne csavarni. Nevetgélnek, hogy milyen jó kis kaland ez nekik.

Közben újabb és újabb hullámokban menekülnek befelé az ázott ürgék. Most egy kimért apuka és anyuka, ötéves gyerkőccel. Szőkék, szigorúak, kimértek, csak a kicsi csicsereg, neki be nem áll a szája. A kinti háborgást játszva elnyomja, legyőzi az elemeket. Valami vicceset mondhat, mert szülei nevetnek egy sort. Németek, még a mosolyuk is kimért. Nem gépies, csak pontos. Amennyit a pillanat megkíván, amennyit a helyzet megenged.

A kínaiak idősek, lassan lépegetnek, csoszognak, éppen ezért talán ők áztak el leginkább. A néni fején mulatságos kis piros zsebkendő, mintha az védené őt valamitől. Leveszi, kicsavarja. A bácsi cuppog a vízzel teli cipőben, háta enyhén meggörbült. Hallgatják a hangokat, fülelik, milyen cuppot, mélyet vagy magasat ad-e ki minden lépésnél az öregúr. Aztán hangosan hahotáznak. A néni még belétocsog a peronra betörő, majd pocsolyává összeállt vízbe, ez ugyancsak felderíti őket. Mit érdekli a boldog párt a fejcsóválók és szemöldök-vonogatók, az elhúzódók köre? Olyanok, mint valami csintalan kölykök.

Lehangolt csoportok és morcos szigetek bámulják őket, nem értik, mi a fene lehet olyan mulatságos ebben a nyomorúságban.

A második gondolatom az, hogy én vajon miért nem tudok felszabadultan mosolyogni. És a többi mogorva magyar, aki ugyanígy beszorult a megállóba negyedórára, húsz percre. Mi ez a savanyúság? A harmadik gondolatom pedig az, hogy talán mégiscsak igaza volt annak a kolozsvári románnak, aki évekkel ezelőtt felírta a Farkas utcai templom közelében egy falra: A magyarok szomorúak.

Talán ma is megvan.

A szívekben mindenképp.

Megéri erdélyi magyarnak lenni, vagy ez olyan státus, amelytől minél hamarabb szabadulni kell? Utóbbi lehetőség esetében már előre megjegyzem: kétlem, hogy az önmegtagadás, a saját bőrből való kibújás lehetséges. Ugyanis a külföldi beolvadás csak a látszatot erősíti, miszerint az erdélyi magyarból is válhat echte deutsch, magyarországi pannon, vagy becsületes amerikai hazafi, de tulajdonképpen az Erdővidéken, Nyárádmentén, Kalotaszegen vagy az Érmelléken szocializálódott benső énünk levetkőzése lehetetlen. Hülyíthetjük újdonsült szomszédainkat a román útlevél rejtegetésével, és minden erdélyiségre, romániaiságra utaló jel tagadásával, még magunknak is bebeszélhetjük, hogy immár semmi közünk a régi otthonhoz, a múltunkhoz, de ezzel csak azt érjük el, hogy újabb görcsök gúzsába kötjük magunkat.

Az identitás kérdését bizonyára rengeteg szemszögből lehet megközelíteni, hiszen mindenkinek megvan ezzel kapcsolatban a maga igazsága. Még akkor is, ha ez nem teljesen biztos lábakon álló, hangulatfüggő vélemény.

Az enyém is ilyen, de úgy érzem, a következőkben leírt többnyire negatív jelenségek egy részét érdemes tényként kezelni, mert akkor talán könnyebb lesz megváltozni. Abból indulok ki, hogy a kisebbségi lét nem teljes értékű. Ez az állítás szerintem helytálló, de azt is észre kell venni, hogy az elmúlt tizenhét évben felhalmozódott elégedetlenségek és frusztrációk fő forrása a kisebbségi lét adottságaitól függetlenül a felemásra sikeredett nyilvánosságunk. Sok fórum (rendezvények, kiadványok, szervezetek, rádiók) jött létre a rendszerváltás után, de az erdélyi magyarság vajmi keveset változott mentalitásban annak érdekében, hogy a demokrácia teremtette nyilvánosság eszközeivel élni tudjon. Még mindig sok a kibeszéletlen téma, ezek a politikai értelemben szükségesnek vélt egységkényszer miatt halmozódtak fel. Az egyik „kívülálló" ismerősöm roppant találóan állapította meg, hogy itt Erdélyben még egyfajta Kádár-korszak uralkodik. Ezt poszt- vagy szoftkommunizmusként lehet értelmezni, de nem az ideológia, hanem a reflexek, a gondolkodásmód, a szóhasználat és buta tekintélytisztelet vonatkozásában.

Persze ebben az esetben is meg lehet találni az optimista forgatókönyvet. Ugyanis könnyen elképzelhető, hogy a poszt-/szoftkommunizmus nélkül az erdélyi magyarság politikai egysége megszűnne, ami egyben a közösségi lét végét is jelentené. Ez utóbbit azért mondom feltételes módban, mert még nem tudjuk igazán, milyen a közösségi boldogulás parlamenti képviselet nélkül, de többségünk életösztöne azt sugallja, hogy ez a mostani helyzetnél csak rosszabb lehet. Csak az RMDSZ-nek akkor miért kell négyévenként leizzadnia magát az izgalomtól, hogy megszerezze az ötszázalékos parlamenti küszöb átlépéséhez szükséges szavazatszámot? A válasz a bonyolult életben keresendő, amely közben lassan, de biztosan az erdélyi magyarok identitását is módosítja. Például az a diák, aki külföldön valamilyen fokú tudatossággal is belekóstolt az ottani életbe, hihetetlenül csalódottan tér haza. Mert ha az Egyesült Államokban vagy Németországban kinyílt a szeme, rádöbbenhetett arra, hogy általában milyen provinciális, sekélyes, zárkózott, a professzionalizálódás szempontjából elmaradott, szellemileg és gazdaságilag egyaránt szegény az erdélyi magyarság.

Könnyen bele lehet törődni a fenti helyzet optimista forgatókönyvébe, de meggyőződésem, hogy a mostani nagyon fiatal és az utánuk következő generációknak a politikai egység imperatívusza elégtelen magyarázat ahhoz, hogy a kisebbségi lét kényszereit elfogadják. E logika szerint csak a közösségi lét élettartamának valamelyes meghosszabbodására nyerhet időt az erdélyi magyarság. Ilyen körülmények között pedig megéri-e majd a szülőknek, hogy erdélyi magyar sorsot kívánjanak gyermeküknek? Ez a kulcskérdés, hiszen a múlt megtagadása elsősorban a már eleve nem magyarnak nevelt gyerek számára a legkönnyebb.

A szülő elidegeníthetetlen joga eldönteni, hogy milyen jövőt szán gyermekének. A környezet csak ösztönözheti a felnőttet arra, hogy melyik irányba forduljon, de nem ítélheti el még akkor sem, ha csemetéjét kimenekíti közösségünkből.

A helyzet azért nem reménytelen, mert csak tőlünk függ, milyen közösségi környezetet teremtünk magunknak. Sem a történelem, sem a román állam nem akadályozhatja meg, hogy több bátorsággal és odaadással, új és a korábbinál nagyobb horderejű tervekbe kezdjünk, ezzel is hozzájárulva az egészségesebb nyilvánosság megteremtéséhez, a megélhetési lehetőségeink bővítéséhez. A merész tervek ugyanis maguk után vonják a lassú szemléletváltást, az elavult értékszempontok felülbírálatát és a szakmai előrehaladást. Saját szubjektív tapasztalatom szerint azért nem vagyunk elég kezdeményezőek, mert hiányzik belőlünk az egészséges önbizalom és kitartás. Márpedig jó lenne, ha a gyereket nemző, és az Európai Unióhoz való csatlakozás után egyre élesebb dilemma elé állított szülő segítségére siethetnénk minél hamarabb konkrét tervekkel, lehetőségekkel, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül hozhassa meg a gyereke és egyben közösségünk sorsára is vonatkozó döntést.

Sok hajlott hátú kérdőjellel köszönt ránk 1957. Nagyapám többnyire az ágyat nyomta, alig volt már több negyven kilónál. Az orvos többször javasolta, hogy meg kellene operálni a gyomorrákját. Ő azonban összeszorított ajakkal csóválta a fejét.

– Rajtam ne kísérletezzenek a doktorok – mondta. – Túl vagyok a hetvenen, mit akarhatnék még? Eleget éltem, sőt olyanokat is meg kellett élnem, amit senkinek se kívánok. Láttam Szibériát, ismerem a halál százféle arcát, volt módom megbarátkozni vele. Ha lehet, a saját ágyamon akarom megvárni, nem valami véres műtőasztalon.

A doktor széttárta a karját, nagyapám pedig a következő karácsony első napján csendben visszaadta lelkét a Teremtőjének. Csendben, mert már annyi ereje se volt, hogy hangos szóval mondja ki az akaratát.

No, de még majd’ egy év választ el ettől. Még azon tanakodik a család, hogy mitévő legyen velem. Vissza merjenek-e engedni Szegedre, a Vasútforgalmi Technikumba, ahol épp az ősszel kezdtem meg a tanulmányaimat, átírassanak a kunszentmiklósi gimnáziumba, vagy asztalos inasnak adjanak a falu másik mesteréhez? A másikhoz, a Juhászhoz, mert ugye az egyik, a rangidős az apám volt. Rangidős, mert életkorban is ő volt az előrehaladottabb, a szakmát Pesten tanulta egy jó nevű mesternél, aztán meg nagyapám mellett dolgozott majd’ huszonöt évig, aki köztudottan a környék legjobb asztalosa volt. Tőle vette át a műhelyt is, amikor az ő kezéből már kiesett a gyalu. Én lettem volna a harmadik a sorban, ha megszerzem a segédlevelet.

Igen ám, de áll-e még a műhely három év múlva? Lesz-e még kinek ajtót, ablakot csinálni? A fővárost nem rég lőtték rommá az orosz tankok. A falun is átszáguldott néhány nagy csörömpöléssel. A géppuska toronyban a nyakát a két válla közé húzva úgy pislogott az a szerencsétlen pufajkás kiskatona, mint a rimóci nyúl. Szinte megsajnálta őket, aki látta. Azért csak „szinte", mert közben azok nevét sorolta, akiket az efféle tankok tornyából lőttek szitává a pesti utcákon.

A faluból is elindultak néhányan, katonaviselt, házasulandó legények, hogy segítsenek a forradalmároknak Pest határában megállítani az orosz tankokat. Nem tudni pontosan, hogy kik voltak, nem tudni, merre jártak, mit csináltak. S ha netán valaki mégis megemlítene egy-egy nevet, rögtön akad egy másik, aki a szájára tapasztja a tenyerét, s hitetlenkedve megcsóválja a fejét:

– Érdekes, pedig mintha itthon láttam volna akkor. Meg mernék esküdni rá, hogy a partoldalon vágták a kukoricaszárat.

Szinte minden házban hallgatták esténként a Szabad Európa Rádiót. Sötétben, lefüggönyözött ablakok mögött, ahol csak a kályharostélyon pattogó izzó szén világított, ahogy éveken át megszokták. Hallgatták az üzeneteket Bécsből, Olaszországból. Hátha valaki megkerül az elveszett ismerősök közül. Akadt is ismerős. Egyik este a méhész fia, az Andris üzent a szüleinek, hogy ne aggódjanak, él, jól van, most indul Amerikába. Nyugodjanak bele, jobb lesz neki így. Három év múlva hazajött. Amnesztiát kapott. Büszkén csillogtatta a faluban az angol tudását. Munkát is adtak neki egy gyárban valahol Soroksáron, vagy Erzsébeten. Aztán egyik este hazafelé jövet kiesett a robogó vonatból és szörnyet halt. A vénasszonyok azt suttogták, kilökte valaki. Aztán jött két civil nyomozó, és azt kutatták, ki terjeszt ilyen ostoba pletykát, de mindenki a másikra hivatkozott. Neki csak mondták. A fiút eltemették, a falu elcsöndesedett. Senki se firtatta tovább, hogyan esett ki a vonat zárt ajtaján az a szerencsétlen. Különben is új hírekkel riogatták a gazdákat: elindultak a téeszcsé – szervezők.

Lám, megint előre futott a tollam. Még ötvenhét elején tartunk, még térdig ér a hó, az emberek reménykedve hallgatják a rádiót, és váltig tagadják, hogy ők ott lettek volna októberben azon a bizonyos tüntetésen. Tüntetés? Ugyan... Néhány gajdoló részeg összeállt a kocsma előtt. Valahonnan kerítettek egy nemzeti színű zászlót, aztán elkezdték alatta énekelni a Himnuszt. Miért, miért? Mert éppen az jutott eszükbe. Azt mindenki tudta. A szovjet himnuszt, azt nem. Meg az Internacionálét se tudta mindenki.

Hogy miért éppen a tanácsháza elé vonultak? A fene emlékszik már erre. Talán azért, mert mellette volt a pártiroda. Így aztán a párttitkár meg a tanácselnök együtt vitték a zászlót, és ők énekeltek a leghangosabban. Nem, nem volt ott az egész falu. Az öreg Krizsánné például épp akkor haldoklott. Neki még a lánya se volt ott, csak a kapuba szaladt ki megnézni, mi a fene ez a lakodalmas menet. A főjegyző úr, mármint aki régen a főjegyző volt, ő tényleg ott volt. A párttitkár mondta, hogy őt is vigyék magukkal, mert a múltkor is olyan szívhez szóló, szép beszédet tudott kanyarítani a veterán partizán temetésén, hogy csuda. Igaz, hogy az öreg soha nem volt partizán, csak orosz hadifogoly az első világháborúban, de ez nem számít. Ettől még nagyon szép jelentést lehetett írni róla a járási pártbizottságra. Hát így aztán a falu népe, már aki ott volt, kiballagott a temetőbe, és az ismeretlen katona sírjánál mondták a főjegyző úrnak, hogy beszéljen. Tartott is olyan szép, hazafias szónoklatot, hogy a fél falu népe sírva fakadt tőle. Aztán elénekelték a Himnuszt, meg a Szózatot, és elmentek haza.

– Igen? – kapta föl a fejét Nyomozó Elvtárs. – A volt főjegyző úr, a tanácselnök, meg a párttitkár? Hogy is van ez?

Megnézték. A falu népét nem lehet lecsukni. A tanácselnökre, meg a párttitkárra nem lehetett rábizonyítani semmit. A volt főjegyzőre se, ezért csak fél évet ült Kistarcsán. A tanácsházán tartóztatták le egyik délelőtt. Attila barátom – mert az ő apja volt a főjegyző – kétségbeesetten mondta, hogy az apja nem ment haza ebédelni. Meg délután se, a hivatali idő leteltével. Két civil ruhás férfi vitte el kocsival. Valahová... Aztán hónapokig nem volt szabad megkérdezni hol van. Azt meg még később se, hogy miért. Amikor kiszabadult, megengedték neki, hogy nyikorgó kerekű talicskán hordja ki a vasforgácsot a Csepel Autógyár egyik félreeső műhelyéből.

(Folytatjuk)

(Folytatás január 8-i lapszámunkból)

November 7. alkalmával Luca fejtegette a Tito leleplezése és a Rajk per utáni feladatokat az éberség fokozásáról, melyet így lehetett értelmezni, hogy a letartóztatások Rajkkal függtek össze, de az általános éberség-szólam nem volt új. Feltűnő volt azonban a Román Munkáspárt iránti töretlen hűség hangsúlyozása és a román kommunista párt feltűnő értékelése, hogy egész történetében mindvégig hűséggel követte a szovjet, bolsevik párt útmutatásait és mindig leleplezte és kizárta az ingadozókat, elhajlókat. Most sem tesz másként. Következett „Tito és bandája" leleplezése. A többi sajtóanyagot a következő napokban azok jegyezték, akikről tudtuk, hogy legodaadóbban és szolgaian követték a pártutasításokat. Erre Bányai László könyvének méltatása adott alkalmat. Gáll Enikő, méltató cikkében mint a nacionalizmus elleni harc példamutató kezdeményezését foglalta össze: a MADOSZ szervezését és működését... Bányai főként magának tulajdonította annak minden érdemét és meg sem említette alapítóit, első elnökét, Kurkó Gyárfást, aki éppen elvtársai börtönében szenvedett. Másik dicsérője, Robotos Imre, mint a Romániai Magyar Szó főszerkesztője, a magyar ügyek egyik szakértője. Kirajzolódott tehát az a garnitúra, amelyik mértékadó lesz a magyar kérdésekben a „polgári nacionalizmus" felé elhajlókkal szemben. A rémhírek azonban egyre terjedtek a letartóztatások hírének elterjedésével egyidejűleg s nemcsak Kolozsváron.

Az MNSZ felső vezetése bizonyítani akarta, hogy aggodalomra semmi ok. Ezért november utolsó hetében Kolozsváron egy széleskörű aktíva ülést szerveztek, melyen csak meghívottak vettek részt, de ott volt az egész megyei aktíva, az összes megyei elnök, kolozsvári kerületek vezetői és még jó néhány ismert értelmiségi is. De ott voltak az MNSZ parlamenti képviselői, kettő kivételével, Balogh Edgár és Kurkó, akik le voltak tartóztatva. De erről nem beszélt senki. Engem Sütő megbízott, vegyek részt a Falvak Népe részéről és tudósítsak a kényes témáról. Hát nem sok feladatom akadt, mert kész anyagot kaptunk a sajtóosztálytól, pontosan meghatározva, hogy mit kell írni. Az elnökségben felvonult az MNSZ Végrehajtó Bizottsága Kacsó elnökkel az élen. Juhász Lajos, Révy Ilona, Czikó Nándor, Takács Lajos a frissen kinevezett nemzetiségi alminiszter sem hiányzott és Rácz György zárta a sort, hogy a parasztság is képviselve legyen. A lapban egész oldalt kellett adni Kacsó Sándor fényképével... Az általa elmondott szöveg jellemző módon arról lelkendezett, hogy méltatta Gheorghiu Dej és Malenkov november 7-i ünnepség alkalmával tartott beszédeit, hangsúlyozva, hogy ezek fontosságának ismertetésére tartják ezt az értekezletet a több száz főnyi közönség előtt. Kérdés, hozzászólás nem volt napirenden. A közönség részéről Czikó és Bányai vitte a szót. Czikó Nándor felszólalásából lehetett sejteni, hogy miért hívták össze a gyűlést, mert ő a rá jellemző habzó szájjal, ahogy egy belügyes tiszttől elvárható, harsogott a szervezetbe befurakodott ügynökök ellen. Harc és éberség, további tisztogatás volt a legfőbb követelése. Bányai László, szokásos ideges rángással rikácsolta a Rajk-per tanulságait, követelte a polgári nacionalizmus elleni harcot, utolsó maradványai kiirtását és szokásos lemeze, a katolikus egyház vezetőinek gyalázása sem maradt el, akiket szerinte egyszerűen félre kell állítani. Akkor még nem rukkolt elő kezdeményezésével, mely az év végefelé bontakozott ki, de Márton Áront sem gyalázta, mert ő már el volt intézve. Végül befejezésként egy utolsó nagy nyalás: határtalan ragaszkodás a Szovjetunió iránt és az RMP Központi Vezetősége és a kormány iránt, mert az ország népét nemzetiségi különbség nélkül a legjobb úton vezeti.

Hányinger fogott el, amikor kifordultam az ülésteremből, hiszen számtalanszor szemtanúja voltam, hogy éppen ezek, hogyan dongták körül Kurkót, amikor ő volt az elnök. Örvendtem, hogy Révy Ilona nem szólalt meg, legalább ő, akit egyre jobban becsültem, nem mocskolta be magát. Kacsó sápadt nyekergése és műlelkendezése a Gheorghiu-Dej-i és Malenkovi-szövegekről inkább szánalmas volt, mert jelezte: egy író hogyan süllyedhet idáig gyávaságból. Tudtam, hogy sok beleszólása nem lehet a politikába, de vállalta a díszfigura szerepét pettyes múltja miatt. Hiszen magam is olvastam dörgedelmes elítélő cikkeit a szovjet–finn háború idején. Egyre jobban éreztem, hogy ez a hazugság-rendszer hogyan torzítja el a jellemeket, még azokét is, akiknek valaha volt. Nem találtam logikus magyarázatot a történtekre. Hiszen a letartóztatottak (Kurkó, Balogh Edgár, Csőgör, Méliusz, Antal Dániel) elismert vezetői, előkészítői voltak a „népi demokratikus" rendszernek. Párthűségükben is alig lehetett kételkedni, hiszen soha egyetlen jelét nem adták pártellenes nézeteknek. Csak egy magyarázatot találtam, de ezt nem mertem senkinek elmondani: olyan döntések vannak előkészületben a román kommunista párt részéről, amelyeknek politikai és erkölcsi szempontból akadályozói lehetnek. Hiszen ők tudtak minden tárgyalásról és ígéretről, el kellett hallgattatni őket. Éreztem, hogy a félelem korszaka következik. Meg kell félemlíteni mindazokat, akik talán mást gondolhatnak. Nem voltam biztos, hogy újabb letartóztatások nem lesznek-e? Nem volt takargatni valóm, de gyorsan elégedetten a magyarországi áttelepülésemet bizonyító iratokat. Szerencsére a Móricz Kollégiumból elhoztam azoknak az éveknek az iratanyagát, amikor én voltam az elnök, majd diákigazgató és elrejtettem Zsobokon úgy, hogy senki nem találhatta meg. Később Bereczki András kollégista mesélte, hogy napokig égették a Kollégiumban található iratokat, hogy nyoma se maradjon semminek, ne kerüljön illetéktelen kezekbe.

(Folytatjuk)

Radu Stroe, a kormány főtitkára vasárnap úgy nyilatkozott, ha a Tăriceanu kormányfő által Traian Băsescu államfőnek küldött levélke előkerül, azt tanácsolja majd a kormányfőnek, hogy kérjen grafológiai vizsgálatot egy londoni laboratóriumban.

Radu Stroe szerint az Elena Udrea által emlegetett levél nem létezik. „Călin Popescu Tăriceanu kormányfő nem írhatott egy ilyen levélkét. Ha ez előkerül, azt jelenti, hogy hamisítás, és akik meghamisították, vállalniuk kell tettük következményét a törvény előtt. A hamisítás bűntett" – summázott Stroe.

Mircea Geoană, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke egy nappal korábban Brassóban az államelnök és a kormányfő közötti „szerelmi levélkéhez kötődő paródiának" minősítette az Elena Udrea volt elnöki tanácsadó nyilatkozatai nyomán kirobbant botrányt, és azt nyilatkozta, hogy Traian Băsescu államelnöknek kötelessége késedelem nélkül nyilvánosság előtt bemutatni a levelet, amelyet Udrea nyilatkozata szerint a miniszterelnök küldött neki.

Călin Popescu Tăriceanu kormányfő, aki tegnap családi körben ünnepelte meg 55. születésnapját, a botrány kirobbanása után légből kapottnak minősítette Udrea vádaskodását, elmondva, hogy nem kérhetett ilyesmit az elnöktől, és tagadta a levél meglétét. „Ez olyan, mintha azt kérném az ördögtől, hogy beszéljen az Istennel az érdekemben" – mondta Tăriceanu, aki szerint Udrea nyilatkozatainak az volt a célja, hogy eltereljék a figyelmet a PNL kongresszusáról.

Mint ismeretes, Elena Udrea, a Demokrata Párt (PD) ügyvezető titkára a múlt héten kijelentette, hogy amikor az elnöki kancellária vezetője volt, Tăriceanu miniszterelnök levelet küldött Băsescu államfőnek, arra kérve őt, hogy járjon közben az ügyészségen Dinu Patriciu éredekében.

A bukaresti törvényszék ma tárgyalja meg a Liberális Demokrata Párt bejegyzési kérelmét, amelyet egy másik párt – Demokratikus Szolidaritási Párt Egyenlő Esélyekért és Jobb Társadalomért – és egy magánszemély – Ioan Ceauşu – támadott meg. A PLD december 27-én tette le pártként történő bejegyzési kérését.

Varujan Vosganian, a PNL szóvivője vasárnap Jászvásáron elmondta, hogy lehetséges az újraegyesülés a demokrata liberálisokkal. A szociáldemokratákkal szerinte még az elkövetkező 30 évben sem képzelhető el egy koalíció. Mindaddig nem jelent számukra aggodalomra okot a LDP, ameddig a PNL-lel szembeni megnyilvánulásként jellemzik magukat.

Az elmúlt héttől új felelős szerkesztője van a Transindexnek – tájékoztat az internetes hírportál. Sipos Zoltán filozófiát végzett, szociológián mesterizett, 2002 óta dolgozik a Transindexnél, kezdetben hírszerkesztői, majd riporteri és szerkesztői feladatokat látott el, a CityZen rovatot vezette. Kelemen Attila, aki a site indulásától, 1999-től volt a Transindex felelős szerkesztője, egy új feladatkörben, a portál kiadójaként működik tovább.

A váltást a Transindex kiadójának szerkezeti átalakítása tette indokolttá. A portál napilap-részének tartalma gyarapodni fog, értékszemléletben azonban nem lesz változás – olvasható a Transindex által közzétett hírben.

Páfrányt meglátogatja amerikai rokona. A házigazda büszkén mutogatja fővárosa nevezetességeit, de a vendég mindent kicsinyel, fitymál. Páfrány gondol egyet, és elviszi egy budai kertes házhoz. – Na, ezt nézd meg!
– Ez is valami? – fanyalog az amerikai. – Nálunk New Jerseyben legalább ötszáz ilyen ház van.
– Elég szomorú! – mondja erre Páfrány.
– Miért lenne az?
– Mert ez az őrültekháza.

Hirdetésfelvétel: Kolozsváron: Jókai (Napoca) u. 16., hétköznap 9–16, szombaton 10–12 óra között. Désen, hétköznapokon: Lukács Éva, tel.: 212-099. A 14 óráig feladott hirdetése már másnap megjelenhet.

Kávézóba bárost, éjszakai szórakozóhelyre felszolgáló hölgyeket alkalmazunk. Érdeklődni telefonon a 0746-465593-as telefonszámon, 14–22 óra között. (0401858)

Miután az idénynyitó kupaszereplésre egyik együttes sem pazarolta az erejét (a Nagyszebeni Magic visszamondta a nevezést, a kolozsvári diákcsapat pedig ifikkel játszotta végig a tornát), két, elméletileg pihent csapat vívott szombat délután bajnoki mérkőzést a kolozsvári Horia Demian Sportcsarnokban. A nagyszebeniek első látásra középiskolás válogatott hatását keltették, a vékony kislányoknak nem sok esélyük volt a házigazdákkal szemben.

Az U MC repülőrajtot vett, az első negyedben Rada Giurgiu és főleg Claudia Pop szórta a kosarakat, a házigazdák már nyolc perc után húszpontos előnyt alakítottak ki (22:2). Popot valószínűleg az ebben a játékrészben elért parádés teljesítménye alapján választották a mérkőzés legjobbjává, utána „visszaszürkült" a mezőnybe. A tehetetlenül vergődő vendégeket pedig a Kolozsvárt is megjárt Dan Fleşeriu mester képtelen volt felrázni. A nagyszebeni „varázs" már az első percben, 3:2-es állásnál megtört, a következő kosarat a vendégek 67 mp-cel (!) az első dudaszó előtt érték el. Bár a folytatásban kissé kiengedett a kolozsvári gárda, a különbség egyre csak nőtt, 48:21-gyel zárták a félidőt, és már a háromjegyű eredmény elérése sem tűnt lehetetlennek.

Annál is inkább, mivel a harmadik negyedet ismét végigrohamozta az U MC, ezek főleg Orosz Andrea percei voltak. A megnyugtató különbség pedig bátor húzásra késztette Simona Muşat vezetőedzőt: a mérkőzésen két kolozsvári újonc debütált az élvonalban. Közülük a jól mozgó Raluca Chiorean már a második negyedtől szinte végigjátszotta az összecsapást, a vézna Sama Shaksir viszont csak az utolsó percekben kapott lehetőséget. Az utolsó felvonásban további cserepados játékosok is szóhoz jutottak, így nem lépték át az áhított 100-ast, ám a játék képe még ebben a részben sem változott: a fásult nagyszebeniek csak nézték, hogyan parádéznak a diáklányok.

Alakul a csapat Muşat keze nyomán, a bajnokságban katasztrofálisan rajtoló együttes már 5. győzelmét aratja, és a mai megérdemelt magabiztos siker után már a tabella felső régiói felé kacsingat.

Kolozsvári U MC–Nagyszebeni Magic 91:40 (27:7, 21:14, 25:11, 18:8) – pontszerzők: Orosz Andrea 21 (1), Claudia Pop 19 (1), Florentina Ardelean 14 (2), Rada Giurgiu 13, Raluca Chiorean 8, Oana Dunca 7, Mihaela Adi 4, Andreea Huţanu 3 és Sama Shaksir 2; játszott még: Alexandra Toderaş (U MC, edző: Simona Muşat); Nemes Andrea 12 (1), Elisabeta Pavel 11 (1), Heinz Annamária 5, Camelia Bârsan 4, Felicia Grila, Maria Diana Paşcalău, Andrada Cornea és Gál Gabriella 2–2; játszott még Bordás Noémi és Eleonora Mitrache (Magic; edző: Dan Fleşeriu). Az összecsapást a Ionuţ Harhas és Sorin Drugău bírói kettős vezette.

A kolozsváriak legközelebb egy hét múlva az Aradi BC ICIM együttesét fogadják a Horia Demian Sportcsarnokban.

*

További eredmények: Aradi ICIM–Szamosújvári Szamos-Tiger 93:7, Bukaresti Olimpia–Târgoviştei Livas 62:76, Govorai CET–Jásazvásári Naţional 119:39, Nagyváradi U–Bukaresti Sportul Studenţesc 52:59, Bukaresti Rapid–Alexandriai SK 64:58.

A táblázaton:

1. Livas 12 12 0 1024: 582 24
2. Arad 12 10 2 951: 624 22
3. Olimpia 12 9 3 972: 690 21
4. Sportul 12 9 3 816: 761 21
5. Govora 12 6 6 789: 734 18
6. Rapid 12 6 6 813: 776 18
7. Kolozsvár 12 5 7 838: 885 17
8. Szeben 12 5 7 681: 832 17
9. Nagyvárad 12 4 8 754: 796 16
10. Alexandria 12 3 9 670: 929 15
11. Jászvásár 12 3 9 694: 925 15
12. Dés 12 0 12 607:1075 12

*

A férfiaknál is elkezdődött a tavaszi idény, a Kolozsvári U-Mobitelco azonban csak ma játszik Medgyesen, a részletekre ezt követően térünk vissza.

Az amerikai Andy Roddick nagy meglepetésre 6:2, 3:6, 6:3 arányban legyőzte a világelső Roger Federert az Australian Open melbourne-i férfi előtornájának, a meghívásos tenisz Kooyong Classicnak a szombati fináléjában.

A hétfőn kezdődő idei első Grand Slam-torna svájci címvédője a váratlan fiaskó után azt mondta, a felkészülése jól sikerült és a „vereségekből csak tanulni lehet".

Eközben a harmadik helyen kiemelt spanyol David Ferrer nyerte az Aucklandben rendezett 416 ezer dollár összdíjazású, keménypályás férfi tenisztornát, miután a fináléban 6:4, 6:2-re verte honfitársát, az első helyen rangsorolt Tommy Robredót.

A nőknél a belga Kim Clijsters nyert a sydneyi, 600 000 dollár összdíjazású keménypályás tenisztornán, miután a fináléban két és fél órás izgalmas mérkőzésen legyőzte a szerb Jelena Jankovicot, aki 6:4-re nyerte az első játszmát, majd 6:7, 4:6 arányban elvesztette a másik kettőt.

A férfiaknál és a nőknél is könnyen verhető ellenfeleket kaptak az első kiemeltek az ausztrál nyílt teniszbajnokság hétfőn rajtoló főtáblás küzdelmeiben.

A férfiaknál a világelső svájci Roger Federer a 83. helyen álló német Björn Phauval találkozik, míg a második spanyol Rafael Nadal az amerikai Robert Kendrickkel (90.) csap össze. Valamivel érdekesebbnek ígérkezik a két korábbi döntős, a ciprusi Markosz Bagdatisz és a német Rainer Schüttler meccse, az amerikai James Blake és a spanyol Carlos Moyá párharca pedig azért lesz különleges, mert a két kiválóság a sydneyi torna fináléjában is megmérkőzik.

A nők mezőnyében a világelső belga Justine Henin-Hardenne távolmaradása miatt az élen rangsorolt orosz Marija Sarapova a francia Camille Pint (61.) kapta, míg utóbbi honfitársa, Amelie Mauresmo (2.) az amerikai Shenay Perryvel (45.) száll szembe. A kényszerpihenője miatt nem kedvezményezett amerikai Serena Williams a 27. kiemelt olasz Mara Santangelóval találkozik, a negyedik számú esélyes Clijsters az orosz Vaszilisza Bardinával (48.), míg a 6.-ként kiemelt svájci Martina Hingis a francia Nathalie Dechyvel (51.) méri össze erejét.

Az autósoknál a dél-afrikai Giniel de Villiers, míg a motorosoknál a francia Cyril Despres érte el a legjobb időt a 29. Dakar-rali pénteki, 7. szakaszán. A gépkocsik mezőnyében ezzel de Villiers átvezette a vezetést Sainztól, míg a kétkerekűeknél továbbra is a spanyol Marc Coma áll az élen. A magyarok közül ismét Kátai Péter végzett a legelőkelőbb helyen: a 29. lett.

A szakasz során az egy nappal korábban a motorosok között győztes Jordi Viladoms egy sziklának rohant és súlyosan megsérült. A szervezők egyébként a homokvihar miatt a mért szakaszt 180 km-rel lerövidítették.

Szombaton szünnap volt, a vasárnapi etap lapzártakor még zajlott.

A brit lapok egybehangzóan állítják: Jose Mourinho, a Chelsea labdarúgócsapatának vezetőedzője a szezon végén elhagyja a klubot. A portugál szakember a szezon végén távozik – mondta egy közeli barátja a The Sun című lapnak.

A váltás oka, hogy nagyon megromlott a kapcsolat Mourinho és a Chelsea tulajdonos-elnöke, Roman Abramovics között. A The Independent úgy tudja, hogy a viszony akkor lett nagyon rossz, amikor Abramovics tehetős üzleti partnereit is meghívta a csapat bajnoki meccseire, és a találkozók után Mourinho jelenlétében lekezelően beszélt a játékosok teljesítményéről, illetve a tréner munkájáról.

Abramovics ezt követően a klubigazgató Frank Arnesent bízta meg a téli átigazolások felügyeletével. A korábbi dán válogatott futballista a Mourinho által kért játékosok szerződtetésére – Oguchi Onywu (Standard Liege), Jorge Andrade (Deporitvo La Coruña), David Villa (FC Valencia) – nem adott engedélyt, viszont Mourinho beleegyezése nélkül tárgyalásokat kezdett Alex-szel, a PSV Eindhoven brazil támadójával.

Mourinho azonali távozását helyezte kilátásba arra az esetre, ha Alex a csapathoz kerül, így végül nem került sor a leigazolására.

A The Sun szerint Mourinho múlt héten Milánóban járt és lakást keresett magának, az Independent úgy értesült, hogy az Internazionale évi 7,8 millió eurós fizetést kínál az edzőnek.

A szigetországi lapok szerint Abramovics elsőszámú jelöltje, a holland Guus Hiddink nem lesz Mourinho utódja. A jelenleg az orosz válogatottat irányító tréner ugyanis visszautasította a londoniak ajánlatát és nem fogadta el a felkérést Didier Deschamps, a Juventus edzője sem. Abramovics ezért hamarosan felveszi a kapcsolatot Juande Ramosszal, az UEFA Kupa-győztes Sevilla vezetőedzőjével.

A portugál tréner 2004 nyara óta irányítja a londoni gárdát.

Bár a férfiak élvonalbeli küzdelme csak februárban indul, a nőknél máris elkezdődött a Nemzeti Liga tavaszi idénye. A nyitó fordulóban a Kolozsvári U-Jolidon Temesvárra látogatott, ahonnan meglehetősen könnyen hozta el a játékba bocsátott pontokat: miután az első félidőben is már hárommal vezettek (16–13), a kolozsvári lányok végül tízpontos különbséggel (41–31) múlták felül a helyi Universitateát. A vendégek legjobbja ezúttal Magdalena-Elena Paraschiv volt, 11 találattal, igaz, tőle csak eggyel maradt el a 10-ig jutó helyi sztár, Mihaela Ani-Senocico, és Florina-Maria Bârsannak (7 gól) is jól ment a játék.

A 14. forduló legnagyobb érdeklődéssel várt – de még a hét közben lejátszott – mérkőzésén az éllovas és az idényben még veretlen Râmnicu Vâlcea-i Oltchim 41–17 arányban gázolta el a tabellán ötödik helyezett Konstancai Tomist úgy, hogy az első félidő végén a két csapat között még csak nyolc gól volt a különbség (19–11). További eredmények: Zilahi KK–Brassói Rulmentul 18–24 (9–14) – szintén korábban játszották –, Nagybányai MKK–Marosvásárhelyi Maros 36–22 (19–10), Bukaresti Rapid–Brăilai Dunărea 21–28, Roman-i MKK–Buzău-i Astral 31–32 (17–15), Galaci Oţelul–Dévai Cetate 28–25. A táblázaton:

1. Oltchim 14 14 0 0 497–307 28
2. Rulmentul 14 12 0 2 402–311 24
3. U-Jolidon 14 11 0 3 406–361 22
4. Dunărea 14 8 1 5 380–366 17
5. Tomis 14 8 1 5 340–353 17
6. Astral 14 8 0 6 399–356 16
7. Nagybánya 14 7 0 7 360–351 14
8. Roman 14 7 0 7 370–396 14
9. Déva 14 6 1 7 347–349 13
10. Galac 14 6 0 8 343–344 12
11. Rapid 14 4 0 10 354–392 8
12. Zilah 14 3 2 9 327–370 8
13. Temesvár 14 1 1 12 348–485 3
14. Marosv. 14 0 0 14 328–460 0

A Râmnicu Vâlcea-i Oltchim továbbjutott a női kézilabda KEK-ben, miután elgázolta a Székesfehérvári Cornexi-Alcoa-HSB Holding gárdáját. A magyarországi döntetlen után az Oltchim semmit sem bízott a véletlenre, és már az első félidőben bebiztosította a továbbjutását, miután 12 pontos előnyre (21–9) tett szert. A román gárda a női KEK legjobb 8 közé jutásáért játszott csata visszavágóján végül 40–23-ra nyert.

• A Kiskunhalas bejutott a női kézilabda EHF Kupában a legjobb 16 közé, miután a hazai kilencgólos győzelem után 31–27-re nyert a szlovén Celeia Zalec otthonában.

A női kézilabda Bajnokok Ligája csoportkörének 2. fordulójában a Ferencváros 32–30-ra kikapott az osztrák Hypo Niederösterreich otthonában, a Győri ETO viszont biztos, 33–27 arányú győzelmet aratott a vendég norvég Byasen Trondheim ellen. A győriek jelenleg elsők, a ferencvárosiak másodikak a csoportban.

A Dunaferr–Rosztov Don (orosz) és Debrecen–Zilahi KK visszavágók lapzárta után értek véget, csakúgy, mint a Brassói Rulmentul összecsapása a Koppenhágai Handbolddal az EHF Kupában.

A további párosítás sorsolását kedden tartják Bécsben.

Románia férfi kézilabda-válogatottja vasárnap negyedik győzelmét szerezte meg a 2008-as Európa-bajnokság 3. pótselejtező csoportjában, miután Konstancán 30–24 arányban felülmúlta Grúziát. Lucian Râşniţă legénysége január 17-én Rigában, majd 21-én Konstancán Lettországgal játszik, sorsdöntő összecsapáson, hiszen jelenleg a két gárda a csoport 1–2. helyét foglalja el.