Ellentmondásosak a hírek a pékáruk drágulásáról is

A külföldről behozott élelmiszerek és szeszesitalok ára akár 60%-ig csökkenhet. Ennek oka – állítják sokan – egyrészt a vámilleték megszűnése, másrészt pedig a hazai termelőknek a konkurenciától való aggodalma. A helyzet, illetve a piac azonban nem éppen ilyen egyszerű meg egyértelmű. Románia uniós csatlakozásával, január elsejétől kezdődően ugyanis nőtt a luxusadó a villamosenergia és az üzemanyag esetében, ami egyesek szerint mindenképpen meglátszik majd a különféle termékek árában is. (Részletek az 5. oldalon)

Ruházati cikkek, CD-k, DVD-k vezetik a célt tévesztett ajándékok toplistáját

Határozottan virágzik a karácsonykor kapott ajándékok eladása a francia internetes portálokon. A TNS-Sofres felmérése szerint az internetezők 15 százaléka kijelentette: ezen az úton szabadul meg a felesleges ajándékoktól, ami azt jelenti, hogy egy év alatt megduplázódott a számuk.

„Szabadabban beszélnek már erről, nem tabu a téma és a tény, hogy lehet erről kommunikálni, feloldotta a gátlásokat" – mondta az egyik internetes árverési honlap gazdája. Nála már 2005. december 24-én és 25-én kétszer annyian jelentkeztek „új vagy nagyon jó állapotban lévő holmik eladásával", mint év közben.

A hasonló profilú honlapok ezért az év végi ünnepek körül a jó üzlet reményében fokozták reklámtevékenységüket e-mailekkel és hírlevelekkel, amelyekben nem mulasztották el jelezni az eladók számának növekedését.

A felmérés szerint az internetezők által eladott ajándékok között az első helyet a ruhaneműk és a kiegészítők foglalják el, ezután következnek a CD-k és a DVD-k.

Három-négyszer nagyobb volt a határátkelők forgalma a szokásosnál szombaton és vasárnap. A magyar határőrség előrejelzése szerint ezen a héten is marad az átlagosnál nagyobb zsúfoltság. A legtöbbet, két órát, szombaton kellett várni a Romániából kiutazóknak Nagylaknál, estére azonban megszűnt a torlódás. A határforgalom megerősödését elsősorban a szabadságukról visszainduló külföldi vendégmunkások okozzák.

Szintén torlódás volt a giurgiui határátkelőnél is, de egészen más okok miatt: szombatról vasárnapra virradóra a környezetvédelmi illeték kifizetése ellen tiltakozó román, török és bolgár tehergépkocsi sofőrök lezárták a forgalmat. Miután a giurgiui polgármester úgy döntött, felfüggeszti az illetéket, a forgalom dél körül újraindult.

A jelenleg érvényben lévő útleveleket év végéig a sokkal nehezebben hamisítható elektronikus útlevelekkel helyettesíthetik, mondta el szombaton egy galaci sajtótájékoztatón Victor Paul Dobre közigazgatási államtitkár.

„Az elektronikus útlevelek bevezetése prioritást élvez. Remélem, hogy ezeket az idén forgalomba hozhatjuk, annál is inkább, mert azt szeretnénk, ha a román állampolgárok nehézségek nélkül utazhatnának az Amerikai Egyesült Államokba is. Ehhez jelenleg is vízum szükséges, de az elektronikus útlevél bevezetése egy lépés lehet a vízumkényszer feloldásában" – mondta Dobre.

Az új útlevél sokkal nehezebben hamisítható, mivel egy elektronikus szerkezeti elemet tartalmaz, amely a klasszikus ellenőrzés helyett lehetővé teszi az adatbázishoz kapcsolt készülékkel végezhető ellenőrzést. Így láthatóvá válik az útlevél tulajdonosáról az adatbázisban lévő összes adat.

A lakások kötelező biztosításáról szóló törvény 2007. július 1-jén érvénybe léphet, mondta Victor Paul Dobre közigazgatási államtitkár.

„Még adósok vagyunk a lakások kötelező biztosításának törvényével. Ennek ellenére úgy vélem, helyesen tettük, hogy nem fogadtuk el sürgősségi rendelettel a törvényt, hanem alaposan megvitattuk és megvizsgáltuk, hiszen 22 millió lakost érint. Remélem, hogy a hónap végén, de legkésőbb február elején a kormánytól átküldjük a parlamentbe. Sürgősségi eljárást kérünk, hogy már 2007. július 1-jétől érvénybe léphessen a jogszabály" – mondta Dobre.

A törvénytervezet értelmében a 10 000 eurón aluli lakások tulajdonosai évente 10 eurónak megfelelő összeget, a 10 000 és 20 000 euró közötti lakások tulajdonosai 20 eurónak megfelelő összeget fizetnek évente. A 20 000 eurót meghaladó lakások, házak esetében a biztosító állapítja meg a biztosítás összegét.

László Attila a Kolozs megyei RMDSZ elnöke és Máté András Levente MKT-elnök összehívja a Megyei Képviselők Tanácsát 2007. január 10-re, szerda 16.00 órára az RMDSZ Fürdő/Pavlov (Cardinal Iuliu Hossu) utca 21. szám alatti székházába. Napirendi pontok: elnöki beszámoló; kongresszus előkészítési teendők; európai parlamenti képviselőjelöltek kiválasztásával kapcsolatos előkészületek; különfélék.

Három-négyszer nagyobb volt a határátkelők forgalma a szokásosnál szombaton és vasárnap. A magyar határőrség előrejelzése szerint ezen a héten is marad az átlagosnál nagyobb zsúfoltság. A legtöbbet, két órát, szombaton kellett várni a Romániából kiutazóknak Nagylaknál, estére azonban megszűnt a torlódás. A határforgalom megerősödését elsősorban a szabadságukról visszainduló külföldi vendégmunkások okozzák.

Szintén torlódás volt a giurgiui határátkelőnél is, de egészen más okok miatt: szombatról vasárnapra virradóra a környezetvédelmi illeték kifizetése ellen tiltakozó román, török és bolgár tehergépkocsi sofőrök lezárták a forgalmat. Miután a giurgiui polgármester úgy döntött, felfüggeszti az illetéket, a forgalom dél körül újraindult.

– Minden beszámítható pártot megkörnyékeztek a demokraták és a liberális-demokraták! – panaszolta Codrin Ştefănescu, a Konzervatív Párt (PC) főtitkárhelyettese, aki attól tart, hogy a nagyszámú átiratkozások következtében a Theodor Stolojan vezette párt és a PD hamarosan többségre tesz szert a parlamentben, és megbuktatják a Tăriceanu-kormányt. Ştefănescu ígérte: nemsokára konkrét bizonyítékokkal állnak elő annak a forgatókönyvnek az alátámasztására, miszerint máris „melegít a pálya szélén" Radu Berceanu, aki majd a megbuktatott Călin Popescu Tăriceanu után vezeti a kabinetet az előrehozott választásokig, azt követően pedig Theodor Stolojant bízzák meg a kormányalakítással.

A liberális demokratáknak épp lenne kedvük „megosztani a kormányzás terheit" de csakis akkor, ha nem Tăriceanu a kormányfő.

(Részletek az 5. oldalon)

Románia és Bulgária EU-csatlakozásával előtérbe kerülnek az olyan problémák, mint a romák integrációja, a gyermekprostitúció és a nőkereskedelem – véli Lévai Katalin (MSZP), magyar európarlamenti képviselő. Társa, Korózs Lajos képviselő szerint Románia és Bulgária uniós csatlakozásával harminc százalékkal nőtt a roma lakosság aránya a közösségben, így az egyik legfontosabb feladat e több mint 12 milliós kisebbség integrációja.

„Európának a szemét fel kell nyitni ebben a kérdésben, mert az nem megoldás, hogy adunk nektek pénzt, csak tartsátok otthon azokat az embereket. Foglalkozni kell a romák egészségügyi helyzetével, a roma gyerekek oktatásával, a szakképzés megszerzésével, a roma értelmiség kinevelésével" – hangoztatta.

Hegyi Gyula, az MSZP másik európarlamenti képviselője pedig (ismételten) arra figyelmeztetett: különböző uniós jogszabályok sérülnének akkor, ha Románia mégis megkezdené Verespatakon az arany kibányászását. A képviselő úgy vélte, hogy a bányászati hulladékokról, a hulladékgazdálkodásról szóló és az emberjogi jogszabályokat is sértené a verespataki bánya esetleges megnyitása. Éppen ezért minden lehetséges lépést meg kell tenni a bánya tervezett megnyitása ellen. Románia uniós tag lett, az unió környezetvédelmi biztosa, a görög Stravos Dimas pedig többször hangsúlyozta, hogy a beruházónak minden uniós jogszabályt figyelembe kell vennie. Hegyi úgy vélekedett: Magyarország végső soron a luxemburgi bírósághoz fordul a beruházás megakadályozásáért.

Emlékezem, emlékezem, s csak ettől szép az életem.

AZ ÉLETFA CSALÁDSEGÍTŐ EGYESÜLET KISMAMAKLUBJA hétfőn, január 8-án 17.30-tól várja az érdeklődőket az unitárius óvodában. A Bolyhos zeneovit László Bakk Anikó és Nisztor Krisztina, a Vi-Waldi Játszóház zenepedagógusai vezetik. 18.30-tól Kundi Enikő pszichológus beszélget a szülőkkel. Ne feledjék a váltócipőt!

–Mi lenne 2007 nagy visszhangot kiváltó, de várható eseménye?
–Az, ha a legnagyobb kolozsvári állami egyetemen megalakulna a Babeş Kezdeményező Bizottság. Munkáját megkönnyítené, hogy az épületekben, előrelátó módon, már ötvenhét évvel ezelőtt akadálymentesen ki tudták helyezni az anyanyelvű táblákat.

Pénteken este az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén, Gábor Csilla bevezető szavai után, négy irodalom- és nyelvtudományi kötetet mutattak be maguk a szerzők, akik a kolozsvári szakértő közönség előtt régi ismerősök, tájainkról kerültek a Miskolci Egyetemre, és munkáikban is gyakran vissza-visszatérnek a szülőföldre.

Dr. Mózes Huba irodalomtörténész, docens, Amit az ember álmodni tud című kötetében törekedett a filológiai kötöttségre, a pontosságra és összefogottságra. Ugyanakkor teret engedett az irodalomtudományban újdonságnak számító imperfektualitás elméletének is, ami a mai kutatómunkában a terminológiák területén tapasztalható sok összemosás okozója. Karácsony Benő regényeinek magas fokú szakmaiságát, Wass Albertnek pedig az Elvásik a vörös csillag és a Tizenhárom almafa című művének sajátosságait vizsgálta. Utóbbi szerzőről elmondható: akkor is erdélyi magyar író maradt, amikor magyarországiként, később pedig amerikaiként alkotott. A Repülőhíd a sínek felett című kötetében Mózes Huba gyermekkori kolozsvári élményeit eleveníti fel, amikor a vasútállomáson átívelő gyaloghídról tanúja volt az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverésére keletről kivezényelt, tankokkal és ágyúkkal megrakott vonatszerelvények áthaladásának.

Dr. Kabán Annamária nyelvész, docens, a Lét és nyelv című tanulmánykötetében az erdélyi magyar nyelvtudománnyal és nyelvhasználattal foglalkozik. Ötven évvel ezelőtt jelent meg a Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények folyóirat, amelyből fontos nyelvjárási, módszertani, névtani, nyelvtudományi vizsgálatok, nyelvi kölcsönhatásokat kutatómunkák születtek meg. A szerző külön méltatja Szabó T. Attila és Szabó Zoltán professzor szakmai pályáját, de figyelmet szentel Méliusz Péter herbáriumtörténeti írásának is, amely 175 évvel előzte meg Linné általánosan elfogadott rendszertani munkáját. Kabán Annamária Dsida Jenő Psalmus hungaricus című alkotását a költő keresztény erkölcsiséget hirdető verseinek legmagasabb dimenziójába sorolja. Ugyanakkor korunk publicisztikájával foglalkozva a Szabadság és a Hargita Népe kiadványait nyelvtani és hangtani vizsgálatnak vetette alá. A Szövegek színváltozása főleg versek elemzését tartalmazza, amelyben a szerző a szórendi változatokat vizsgálja, és feltárja a szabad szórend előnyeit.

A bemutatott négy kötet egy-egy példányát, az EME könyvtárának szánt adományokat, Keszeg Vilmos vette át.

Inkább nemtörődömséget, felelőtlenséget tükröz az az állapot, amelyben a Kolozs Megyei Prefektúra honlapjának tájékoztató közlönye (buletin informativ) elnevezésű rovata leledzik. Amelyen az intézmény rendezvényeinek, tervezett programjainak felsorolása ez év július közepén, feltehetően a nagy nyári vakációzás beköszöntével megszakadt, és a mai napig úgy is maradt.

Azóta nem történt volna semmi a kormányképviselet háza táján? Tudjuk, hogy sok minden történt. Ha nem tőlük, akkor legalább a Szabadságból olvasva.

A nagyvonalú balkanizmus morzsájáról van szó, amely azonban jellemzi egy kormány, egy állam megbízhatóságát ország-világ előtt. Apropó, világ, a honlapon feltüntették, hogy óhaj szerint angol vagy francia nyelvre is átkapcsolható. De biztos, ami biztos alapon, a mindennemű hibák elkerülése érdekében, ezek a változatok — nemes egyszerűséggel — be sem indíthatók.

Az örmény hagyományoknak megfelelően január 5-én érkezett az Angyal a Német Demokrata Fórum székházába, ahol a Kolozsvári Örmény Szövetség tagjai együtt köszöntötték a karácsonyt. Befutott maga a Mikulás is, aki gazdag csomagokkal ajándékozta meg a legkisebbeket. A mintegy tucatnyi gyermek énekkel, verssel köszönte meg az ajándékot.

Jerry Bruckheimer neve garancia arra, hogy a néző kerekre nyílt szemekkel fogja bámulni a mozivásznat. A Bad Boys, A Karib-tenger kalózai, és Pearl Harbor csak néhány példa azokra a kasszasikerekre, amelyek Bruckheimer keze alatt születtek meg.

A Déjà Vu persze nem csak híres producerrel, hanem jó nevű rendezővel is „el van látva" Tony Scott személyében, aki többek közt a Top Gunt, A tűzben edzett férfit, illetve a Beverly Hills-i zsarut is készítette.

Ezek után az sem meglepő, hogy a főszerepet az Oscar-díjas Denzel Washingtonnak utalták ki, hisz már jó párszor sikeresen működtek együtt. A Doug Carlin ügynök, kicsit keményfiús szerepét épp mintha Washingtonra találták volna ki.

A történet első pillanatban „ártatlan" thrillernek indul. Egy tengerészekkel és azok hozzátartozóival megpakolt komp a levegőbe repül. A bűntény helyszínének feltárását az ATF-es Carlin ügynök végzi. Egy rejtélyes női holttest felbukkanása nyomán Carlin rájön, hogy merről is lehetne felgöngyölíteni az ügyet. Ügyességét többek közt az FBI-os Pryzwarra ügynök is nagyra értékeli, és felkéri Carlint, hogy segítsen a további nyomozásban is. Felszerelésből sincs hiány, ugyanis a titkosszolgálat négy szatellittel figyeli Amerikát, így tökéletesen lehet látni, hogy ki, mikor és mit tesz. A képeket rögzítik, ám a keletkezett adatmennyiség akkora, hogy csak egyszer lehet megtekinteni egy eseményt. Az egészben csak az a gyanús, hogy a megfigyelt személyek folyton arról panaszkodnak, hogy valaki követi őket. Kiderül, hogy a készülék tulajdonképp egyfajta időgép, amit elvileg nem lehet időutazásra használni, de tökéletesen alkalmas a már megtörtént események követésére. Carlin megpróbál segíteni a múltbéli önmagának, ám ezzel nem változtat meg semmit. Jonn híján úgy dönt, hogy megpróbálja a lehetetlent, és visszamegy a múltba, hogy megakadályozza a szerencsétlenséget.

A sci-fi beütés furcsamód nem zavarja meg a filmet. A cselekmény pörgős, amit a kamera gyors mozdulatai is erősítenek. Scott munkáját dicséri, hogy az időutazós jeleneteket egyszerűen, speciális effektusoktól mentesen oldja meg, így a tudományos-fantasztikust nem kedvelő nézők nem fogják a hajukat tépni.

Déjà Vu – Színes feliratos amerikai thriller, 128 perc, 2006 rendező: Tony Scott, forgatókönyvíró: Terry Rossio, Bill Marsilii. Szereplők: Denzel Washington (Doug Carlin), Val Kilmer (Pryzwarra ügynök), James Caviezel (Oerstadt), Paula Patton (Claire Kuchever).

Mindannyian felelősek vagyunk nyelvünk állapotáért

Az idők ködébe vesznek azok az esztendők, amikor az orosz kötelező tantárgy volt. Ezt jóformán mindenki átkozottul rossznak tekintette és várva várta, hogy a helyzet megváltozzék. 1956 után ez be is következett. Előbb az egyetemen – az 1956–1957-es tanév második felében a Bolyain nem tanultunk többé oroszul és ezután nyilván vizsgázni sem kellett.

Amint azonban a szólás tartja, minden rosszban van valami jó. Esetünkben az, hogy akik azt az időt átélték, elsajátították a cirill, pontosabban az orosz ábécét. És ennek művelt ember ma is hasznát látja, ugyanis ismeretében el tudja olvasni a cirill ábécéjű írásokat, sőt, a mértanból ismert görög betűkkel, csekélyke fejtöréssel a görög írást is.

Több mai nemzedék tagja azonban – tisztelet a kivételnek – minderről semmit sem tud. Így fordulhat elő, hogy a hazai, természetesen román hírügynökségek által közölt, eredetileg cirill betűvel írt nevek a magyar sajtóban román átírásban jelennek meg. Mint például a volt bolgár elnök neve Zseljo Zselev helyett Jelio Jeleyként (Szabadság, 2006. XII. 19., 3., 2006.XII. 20., 5.), és a neves orosz napilap neve Izvesztyija (’hírlap’, ’közlöny’) helyett Izvestiaként (Szabadság, 2006. XII. 23., 4.).

A nem latin betűs írású nyelvekből átvett neveket magyarul írjuk. Vagy betű szerint, pl. Izvesztija, vagy kiejtés szerint: Izvesztyija. Persze, ehhez ismerni kell az illető név kiejtését is.

Zseljo Zselev esetében a román átírás szerinti közlésen kívül kis olvasási hiba is becsúszott: a Jeley y-ja, az y-nak olvasott v. Ami a román változatban még v volt. Ehhez tudni kell, hogy egyetlen bolgár családnév végén sincs y, mert mindig v van.

Persze, mondhatjuk vállvonás kíséretében, jelentéktelen az egész. De tegyük hozzá nyomban, nem elhanyagolható. Mert ez is anyanyelvi műveltségünk része.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Deja Vu – amerikai. Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23 órától.

GYŐZELEM – Stranger than fiction – amerikai vígjáték. Vetítés: 15, 17.30, 20, 22.30 órától.

MŰVÉSZ – EURIMAGES – A vakáció – amerikai. Vetítés: 13, 16, 19, 22 órától.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Nagyon vadon – amerikai. Vetítés: 17.30, 20. Pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától, kedvezménnyel 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – Little Fish – ausztrál. Vetítés: 17, 19.30 órától.

DÉS

MŰVÉSZ – Step up – amerikai. Vetítés: 17, 19. Pénteken, szombaton és vasárnap 21 órától. Kedvezménnyel 21.30.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – World Trade Center – amerikai. Vetítés: 17, 19, 21 órától.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Az ördög Pradát visel – amerikai. Vetítés: 17, 19.30. Pénteken, szombaton és vasárnap 22 órától.

SZÍNHÁZ

(2. oldal)

ROMÁN SZÍNHÁZ

Január 9-én, kedden 19 órától Moli è re: A képzelt beteg. Rendező: Sanda Manu.

ROMÁN OPERA

Szerdán, január 10-én, este 7 órától: Téli álom – zenei est. Fellépnek: Rodica Balteş, Irina Săndulescu Bălan, Geani Brad, Oleg Ionese, Alexandru Mânzat, Mircea Moisa, Viorel Săplăcan. Rendező: Rodica Popescu Moisa.

A világ rendje úgy lett megszabva, hogy ész, lélek, ízlés és pénz ne jusson egyformán mindenhova. Ennek szép folyománya lenne a mindent átható patetikus küzdelem az emberiség javáért: mindenki azért küzdjön, ami nincs neki. Csúfabbik folyományával egy ideje folyton ismerkedünk, szokjuk mint kisgyerek a bilit.

A konzumkapitalista Romániában (és hasonló helyzetben másutt is) kitermelődött egy émelyítő emberfajta, a luxussurmó egyetemesen utálatos típusa. Amelyiknek esze, lelke és ízlése nem lévén igazából, csak akkor érzi jól magát, ha pénzét fitogtathatja. És eközben nincs tekintettel semmire és senkire. Konkrétan: Kolozsváron az utóbbi években heti rendszerességgel (sőt, olykor még gyakrabban) dübörög valahol a tűzijáték. Úgy tűnik, sem a bő pénzű nagykamaszok születésnapja, sem a kisvállalati buli, de a vezérigazgató házassági évfordulója sem múlhat el anélkül, hogy az éjfél előtti percekben a Fellegvárról, a sétatéri tó kis szigetéről vagy máshonnan bele ne durrognának a békés polgárok nyugalmába. Lehet, hogy nekik ez „nagy muri", de másoknak nem az. A lövöldözésre emlékeztető zajtól rettegve szűkölnek a kutyák, mérgelődnek a pihenni vágyó emberek, és padlót fog a jóérzés.

Egy másik – tartósabb – hatása a jelenségnek az, hogy a tűzijáték mint olyan, teljesen banálissá, megszokottá válik. Eljön aztán a szilveszteréjszaka, és elmarad az élmény, hiszen ami történik, azt kisgyerektől öregemberig mindenki látta már, heti rendszerességgel, egész évben.

A tűzijáték márpedig a maga idején és helyén nagyszerű dolog, nemhiába találták fel azt oly régen a kínaiak. De mi haszna, ha banalitásba fullad? A kaviár is finom, a pezsgő is jó, de ha mindennap azt kapnám vacsorára, hamarosan a szagától is rosszul lennék.

Hasonlóképpen vélekedek a Sportcsarnok előtt úgyszólván állandóan dübörgő ilyen-olyan sörfesztiválokról, amelyek a helyszíntől másfél kilométeres körzetben lakók életét teszik egyre banálisabb pokollá jó pár éve. Ezeknek közönségesítő hatása a koncertéletben is érződik: egy minőségibb, de belépődíjas koncertre már nagyon kevesen mennek el, hiszen kaptak eleget, ingyen.

Talán meg kellene próbálni megtanulni a dolgok mértékét. Ezt ugyanis nagyon elfelejtettük, minden téren és minden tekintetben. Ezért lett a szerelem is misztériumból állati életfolyamat, vegetatív élvezet, a házasság pedig életre szóló kötelékből bármikor felbontható, különösebb jelentőséggel nem bíró sima jogi folyamat. Meghatározatlan időre kötött szerződés, melynek feltételei, óvadékai és szankciói egyre konkrétabbak. Ugyanezért hatnak mindennapi beszédünkben furcsán olyan kifejezések, mint az étkezési kultúra. Gyorsétkezünk, magyarán: rohanva zabálunk, ivás helyett csak „piálunk", ezüst és porcellán helyett papírból és műanyagból, nincs ceremónia, nincs jelentőség, az asztalkendő és a gyertyafény helyett legfeljebb a kalóriaszámolgatás jelentkezik, mint új étkezési rítus. Mindent elöntő vulgáris tömegekben, masszában gondolkodunk, napi rutinná iktatjuk az ünnep tartozékait, semminek soha nem tudjuk a helyes idejét és módját.

Egy zsidó tanmese jut eszembe: a királyt megvendégeli egy szombaton az öreg zsidó, és megkóstoltatja vele messze földön híres sóletjét. Az uralkodó elragadtatva kéri el az öregtől a receptet, és hazaérkezvén azonnal el is készítteti szakácsával az étket. Ám legnagyobb meglepetésére az nem ízlik. Azonnal futárt küld, hogy megkérdezze: mi hiányzott? Az öreg zsidó válasza: a szombat hiányzott belőle, felség! Nos hát, mi is sikeresen száműztük életünkből a „szombatot", az ünnepet, annak élményét, tartalmát és igazát. A legszomorúbb ebben az, hogy nem igazán látok kiutat, módot a változtatásra. Ahhoz az kellene (sajnos reménytelen…), hogy ne csak a pénznek, hanem az észnek, a léleknek és az ízlésnek is jusson az életben némi szerep, döntőjog.

A pártállam a hűbéri rendszer eszmeiségét hordozó maradi jelképeknek minősítette, és eltiltotta a megyék, a városok címerének használatát. Később, 1968-ban, a megyék újbóli létrehozásakor az egykori tiltók szükségesnek érezték, hogy visszatérjenek használatukhoz. Ezúttal az „új" társadalmi „rend", a „sokoldalúan fejlett" jegyében, a címertan szabályainak fittyet hányva, „címereket" rajzoltattak. Ezt a „hagyományt" folytatta a város élére jutott ún. polgármester, amikor hatalma teljében „új címernek" minősített rajzzal „ajándékozta meg" Kolozsvárt. Bár ezt sem címertani bizottság, sem a helyi értő közvélemény nem fogadta el, a városháza azóta is használja.

Most ismét szóba került a városcímer. A két és fél évvel ezelőtti választások után ez érthető. Szükség van tehát egy újra. Arra gondolhatnánk, hogy ez a város régi, a kommunizmus hatalomra kerüléséig használt címere lesz. De nem. A Foaia Transilvană című hetilap szerint ugyanis elkészült az „új címer". Ami nem más, mint az eddigi rajz toldozgatása: kiagyalói valószínűleg azért, hogy úgymond tovább fokozzák „történelmi hangulatát", beleszőtték a Szabók tornyát (Bethlen-bástyát) is. Fölmerül a kérdés: ez vajon megfelelő lesz-e egyeseknek, vagy „tovább kell fejleszteni"? Utóbbi esetben „ősi műemlékként" még bele lehetne szőni egyet s mást. Mint például a Farkas utcai, felállított gyufásdobozhoz hasonló diákházat, a bukott rendszer „nagyszerű" jelképét, a Nehézgépgyárat, a legújabbak közül a Biasini szállón elhelyezett „igazmondó emléktáblát".

Persze, a legtermészetesebb az lenne, ha az ilyen, a címertannal semmiféle kapcsolatban nem lévő gúnyrajzok helyett szépen elővennénk azt a címert, amely valóban címer, s amelyet a város a XIV. századtól 1948-ig használt. Beleértve az 1919 utáni román helyhatóságot is. Ezt javasoltam tavalyelőtt László Attilának, az RMDSZ megyei elnökének. Európa-szerte minden település régi, több százados címerét használja. És minél régebbi, annál büszkébb rá. Miért rúgnánk fel mi ezt a szokást, hagyományt?

De mi egyáltalán a címer? Eltekintve pl. a középkori nem színes bélyegzőktől, pecsétektől, tulajdonképpen nem más, mint színes jelvény, stilizált kép, melynek hordozója többnyire pajzs. Öröklődő, földbirtokhoz, családhoz kötődő jelkép. A testülethez, mint pl. a városhoz kapcsolódó címer öröklődését állandósult használata biztosítja. Mint Kolozsvár esetében is.

Háromtornyos, városfalas-kapus címere, eddigi ismereteink szerint a szűcs céh 1369-ben kelt oklevelének pecsétjén tűnik fel először. Ahhoz azonban, hogy ennek közhitelességét elismerjék, királyi engedélyre volt szükség. Ezt biztosította I. (Nagy) Lajos 1377. május 18-án Besztercén kelt engedélylevele: a király „Elébe járulának – úgymond – Székely Tamás fia Miklós, kolozsvári bíró, és Lőrinc fia László, kolozsvári polgárok [az eredetiben »ciues Ciuitatis nostre de Clusuar« (kiejtés szerint ajak-ajak v-vel: ciâes, ciâitatis, Clusâar, átírva ma cives, civitatis, Kluzsvár)], maguk és polgártársaik, s más vendégek nevében, alázatos esedezéseik rendén kifejtették, hogy ők, amiatt, mivel saját peres ügyeikben községi pecsétjük alatt kelt és kiállított ügyvédvalló leveleik az ország bíráitól és törvényszékeitől eddigelé el nem fogadtattak, sok kárt és megterheltetést szenvedtek. [...] A király fontolóra vevén, hogy midőn alattvalóinak könyörgését meghallgatja, mind saját királyi székét emeli, mind alattvalóit szüntelen hívebb szolgálatokra lelkesíti, nevezett Miklós bíró és Lőrinc fia László kérésének királyi kedvezéssel eleget tenni óhajtván, különös kegyelemből belé egyezett, megadta és megengedte, hogy mondott Kolozsvár város polgárai és vendégei mostantól és ezután a városi közönség pecséte alatt, melyre – amint mondják – három torony van metszve, saját tényeik és bajaik iránti perügyletekben, az országban lévő – világi és egyházi – bármely törvényszéknél használandólag, mint minden más királyi város, úgy Kolozsvár város is, az ország szokása szerént, ügyvédvalló leveleket adhasson ki, s azoknak az ország területén mindenütt teljes hitelt adni mindenki tartozzék." (Jakab Elek fordítása. Jakab E.: Kolozsvár története, 1870., I., 346–347.).

Amint Jakab Elek hozzáfűzi, e kiváltságlevélből egyértelműen kiderül, hogy a kolozsvári bíró és az esküdtek a címeres pecséttel a király megerősítése előtt sok idővel, hihetőleg már Károly Róbert uralkodása alatt éltek. Tegyük hozzá, valószínűleg 1316. augusztus 19-e, a település városi rangra emelése után.

A pecsét faragott kőből épült pártázatos városfalat ábrázol. Közepén kapunyílás, fölötte három, ugyancsak pártázatos torony, a középső vaskosabb, magasabb. A pecsét körirata: S[igillum] CIVIVM DE CLVSWAR (civium de Kluzsvár, benne a mai fog-ajak v előzménye, a w-vel jelölt ajak-ajak â, ’Kolozsvár közönségének pecsétje’).

Az idők folyamán a kerek tornyok időnként szögletesek lettek, ablakrések tűntek fel rajtuk, a kapuban megjelent a csapórács, körirata pedig tükrözte a város nevének a magyar nyelv alakulásához való igazodását: CVLVSWAR [kuluzsvár], COLVSWAR, COLOSWAR, majd a w-vel jelölt ajak-ajak b helyett a XV–XVI. században véglegessé vált fog-ajak n hang jele, a n , azután a k hang immár k jele (Kolosvár), végül a zs hang s jele helyett a zs (Kolozsvár).

A címert épületekben, épületeken, építményeken is alkalmazták. Legkorábbi a Szent Mihály-templom északi hajójának közepe táján, a csúcsíves boltozat egyik zárókövén látható. Ugyan e templomban, a sekrestye 1528-ban készült, Iohannes Cly(n)-féle reneszánsz ajtókeretén. Tölgyfalevél-koszorús változata díszíti az 1831-ben leleplezett, ma a Karolina téren álló Státua déli oldalát (Rohonyi Iván felvétele), a Kagerbauer Antal terve szerint épült, 1845-ben átadott városháza oromzatát.

Ezt használta az első világháború után a román helyhatóság is. Ne vessük hát sutba, éljünk vele ismét és becsüljük meg ezt a több mint hatszáz éves kincset.

Marianna a piacon dolgozik, Triponék virágboltjában. A trolibuszmegállóból egyenesen be lehet sétálni a huzatos épületbe, ebbe a körbe épített betonmonstrumba. Ott van jobboldalt, hátul, a legalsó sikátorban a nyolc négyzetméteres lyuk. Ezt tette otthonossá a fiatal lány, valamit elrejthetett kuckójában, ami megmagyarázhatatlanul többé-mássá teszi. És senki sem tudja, mi a titok nyitja. Hiszen csak két lépés oldalra, négy előre. A legbelső sarokban, kedvenc gerberáspolca alatt van egy hokedli, ám Mariannát senki sem látta még ülni. Reggel örökké ő az első. Amint leveszi az őr a hatalmas piackapuról a lakatot, és elfordítja a visító sarkakon a hideg vasat, ő már lépeget is befelé, csilingelő hangon köszön, és mosolyog a morcos, kávészagú férfinak. Boltjából árad a színes illat, és aki betér hozzá, elégedetten érzékeli, hogy valami jóleső bizsergés fut át a lelkén. Talán a virágok elrendezése miatt, talán a színek teszik. Vagy ahogy egymás mellé rakosgatja a vázákat, és a polcokon ízlésesebbnél ízlésesebb csokrokat helyez el? Marianna kicsit sokat beszél, igaz, de jár a keze, és álomszépen dolgozik. Mire befejezi a csokrot, a vásárló, lett légyen férfi vagy nő, általában úgy megkedveli, hogy a végtelenségig hallgatná történeteit. Persze, nem illik elidőzni, hiszen a bolt oly piciny, igazából fordulni sem lehet benne, még a végén a virágcsokrok földre kerülnének. Úgy hátrál ki a vevő, mosolyogva, hogy átadja helyét a következőnek. Nagy a forgalom, így aztán sosem lehet becsukni az ajtót. Meg is kérte Marianna a piac mindenesét, a vén Duca bácsit, hogy alakítaná át neki, és akkor ő könnyen levehetné reggel, aztán záráskor visszaakasztja a helyére. Meglesz, lányom, meglesz – bólogatott Duca bácsi, de vigyázz, mert télen meg fogsz fagyni ebben a virágos üvegkriptában. Ő aztán nem fél – simult oda az öreghez – és tényleg, fekete, földig érő nagykabátban dolgozik, amióta őszbe csavarodott a város bolondos feje. A semmilyen-hideg, ez az alattomosan támadó szörnyűség pirosra csípi vékony ujjacskáit, de zokszó nélkül tűri, még egy vékony ujj nélküli kesztyűt sem hajlandó használni, habár mindenki biztatja. Reggel örökké leakasztja az ajtót, hogy a vevők zavartalanul járjanak ki-be. A karbantartó kapott egy cuppanós puszit a munkáért, belepirult, és egész nap csóválta a fejét. Tudja, fiatalember, Mariannától érdemes virágot vásárolni, mert friss csokrot készít, és a piacon senki sem tudja nála szebben becsomagolni. Hagyja már, Duca bácsi, ne dicsérjen annyit, én csak egy kis ügyetlen fruska vagyok, azok a profik, ott bent, a fűtött csarnokban. Az öreg már kilépett, amikor megfordul a lány, és szemügyre veszi vásárlóját: huszonöt körüli férfi, magas, fekete hajú. Tiszta, ám legkevésbé sem hivalkodó ruhában. Kopott cipője kissé sáros, tehát nincs kocsija. Marianna apró szemüvegén keresztül rápislog, és fordul is vissza a gerberáspolc felé: három szálat? Amint nyújtózik, apró termete karcsú, növekvő virágra emlékeztet, máris eléri, és leveszi a vázát, kiválaszt egy vöröset, egy sárgát meg egy krémszínűt. Bizonyára évfordulójuk van, és nincs sok pénze. A csomagolás ajándék lesz részemről, én is egyetemista vagyok, délelőtt sosem mehetek órára, úgy kell beszereznem a kurzusokat. Ráadásul esténként egy-két angol órát kell tartanom, hogy valamiből fizetni tudjam a lakbért. Azt mondja, két éve szeretett magába? Látja, így kell ezt csinálni: a vékony, láthatatlan drót megtartja a virág gerincét, és itt ni, alulról, a kehely közepénél átszúrjuk, észre sem veszi senki, hogy felül kiáll néhány milliméter belőle. Ne, ne féljen, nem hervad el, legalább három-négy napig ilyen büszkén bámul a világba, és kedvese puha kézmozdulatokkal simogatja majd meg, amikor a váza mellett sétál a lakásban. Persze, nem érinti, csak fölötte suhan, és mindenkinek örvendezve mutogatja: magától kapta. Édesanyám imádta a virágokat, és nekem valamikor lesz egy virágküldő vállalkozásom, ott nyitok üzletet a központban, már kinéztem magamnak a helyet, néha, ha időm engedi, gyalog megyek haza, és bámészkodom a kirakat előtt. És ezt a páfrányt meg a díszítő ágat úgy helyezzük el, hogy a gerberák tökéletesen kitöltik a teret, mégsem szorongnak, hanem kényelmesen lélegeznek, teljes pompájukban mutatkoznak meg. Élniük kell. Aztán színes papírral körbecsavarjuk a csokrot, és óvatosan, mégis erősen megkötjük. Vigyázzon kedvesére, szeresse, örüljenek egymásnak! Amikor átnyújtja, a másodperc századtöredékéig ott lapul mozdulatában a vágy, még egy pillanatig, csak egy pillanatig ott tartani, nézni. A pontosan végzett munka mámora és a végtermékről való lemondás öröme lebeg a csendben, összefonódik, úgy tölti ki kettejük közt a tenyérnyi űrt. Aztán a pénz a dobozba kerül. Marianna tekintetével simogatja a didergő szirmokat, mosolyog, a gerberák pedig elindulnak a boldogság felé.

Egyre meggyőzőbben ismételgetik a demokraták a kormányátalakítás szükségességét. Az ötlet már a múlt hét végén felmerült, mégpedig olyan formában, hogy a következő kabinetben a Nemzeti Liberális Pártból (PNL) kivált Liberális Demokrata Párt (PLD) képviselőinek is helyet kellene szorítani. Demokrata Párt (PD) kezdeményezése nem lepi meg azokat, akik a január 1-jei EU-csatlakozás ünnepélyes pillanata után arra számítottak: a koalícióban hamarosan újult erővel támad fel az EU-vendégek kedvéért jegelt viszály.

Kiásott csatabárd
A kormányátalakítás ötlete nem új, hiszen már két évvel ezelőtt, a Tăriceanu-kormány megalakulásakor konszenzus volt abban: a korábbi kormánypárttól, a Szociáldemokrata Párttól (PSD) örökölt szerkezet túlzsúfolt, terebélyes, távolról sem EU-konform. Adrian Năstase elsősorban a párt, a klientúra érdekeihez idomította a kabinetet, nem az ésszerűség, az átláthatóság szempontjai szerint. A kormányátalakítás ötletét azután a két vezető kormánypárt, a demokraták és a liberálisok közti rivalizálás aztán egyre inkább háttérbe szorította. Időnként egyik-másik párt előráncigálta ugyan, de csakis a zsarolás eszközeként. Időközben a jelenlegi kormánykoalíció alaposan berendezkedett az PSD-től örökölt és sokat bírált kormánystruktúrába, és mindenféle kezdeményezés, ami egyik-másik pártot megfosztotta volna pozíciójától, civakodásba, ultimátumokba torkollott, majd rendszerint ejtették az ügyet. Ami változásra került sor az elmúlt két év során a kormány személyi összetételében, az rendszerint különböző politikai leszámolások eredménye volt, lásd a Teodor Atanasiu volt védelmi miniszter, vagy Gheorghe Flutur mezőgazdasági tárcavezető esetét. „Átszervezést" a második vonalban hajtottak végre, amikor szemfényvesztő módon az ártalmatlan államtitkárok egy részét menesztették. Illetve akkor, amikor egy hasonló kormányátalakítási vita alkalmával az államminiszteri tisztséget fölöslegesnek tartó PD visszahívta képviselőjét a kormányból, majd később kialkudta magának a Konzervatív Párt (PC) által üresen hagyott másik miniszterelnök-helyettesi pozíciót is, amit szintén nem kíván betölteni.

A téma napirendre kerülése várható volt, hiszen Románia csatlakozásával az integrációs ügyekkel megbízott tárca gyakorlatilag fölöslegessé vált, sorsáról gondoskodni kell. Elképzelések szerint ez a regionális fejlesztéssel foglalkozó minisztériummá alakul át, amelynek élére a volt integrációs tárcavezetőt, Anca Boagiut neveznék ki.

A PNL érthetően ódzkódik minden átalakítási gondolattól, hiszen a tárgyalások során óhatatlanul szóba kerülne a liberálisok támogatottságának csökkenése a D.A. Szövetségen belül, aminek a 2004-es arányok szerint szétosztott tárcák száma látná a kárát. Most pedig felmerült a liberálisoktól elpártoló PLD beemelése is a kormányba, ami – a javaslat megalázó jellegén túl – gyakorlatilag a minimumra csökkentené a PNL befolyását a kormányzásban.

A liberálisok szerint „nagy öröm, hogy a PD újra felfedezte a kormányátalakítás gondolatát". Bogdan Olteanu, a PNL alelnöke szerint a PD erről a témáról akkor feledkezett meg, amikor arról volt szó, hogy a pártoknak hány tárcájukat kellene „beáldozniuk" az EU-normák szerinti szerkezetváltás ügyének.

PC: Berceanu, majd Stolojan lesz az új kormányfő
A koalíciót elhagyó PC-főtikárhelyettese, Codrin Ştefănescu szerint a Tăriceanu-kormány napjai meg vannak számlálva, a PD és a PLD egy árnyékkormányon dolgozik, amely átvenné majd a hatalmat.

A PC szerint a két párt igyekszik minél több politikust átcsábítani más pártoktól, a liberálisoktól, a szociáldemokratáktól és a konzervatívoktól. Majd amikor megszerezték a parlamenti többséget, megbuktatják a Tăriceanu-kormányt. Értesülései szerint ideiglenesen Radu Berceanu, a PD jelenlegi szállításügyi minisztere lenne a kormányfő, majd kis idő múlva, az előrehozott választások után Theodor Stolojan, a PLD jelenlegi elnöke venné át tőle a megbízatást.

– Tăriceanu egyre gyakrabban hangoztatja: bár pártja még nincs bejegyezve, az esetleges előrehozott választások után a PLD kész osztozni a kormányzás terhein, de csak akkor, ha a kormányfő demokrata párti lesz – idézte Stolojant Ştefănescu. Véleménye szerint Adriean Videanu PD-alelnök, aki a PLD kormányba való bevonásának ötletét megszellőztette, tulajdonképpen finoman jelezte a még határozatlan liberálisoknak, jó lesz átiratkozni Stolojánékhoz, amennyiben hatalmi pozíciókra számítanak. Ştefănescu szerint a PLD afféle Noé bárkája a pártokon belüli elégedetlenkedőknek, ezekből verbuválja Stolojan hadseregét, akiknek az élén majd eltávolíthatja a nagy riválist, Călin Popescu Tăriceanut.

A PC szóvivője, Bogdan Pascu hozzátette: stratégiaváltás készül a konzervatívoknál, a párt olyan tömörülést kíván létrehozni, amely kellőképpen ellensúlyozza a PD–PNL pólust. Egyelőre a PC támogatja a Tăriceanu-kormányt, de bírálja a pártelnök-kormányfőt, akin annyira erőt vett a pánik, hogy igyekszik mindenkinek a támogatását megvásárolni. Pascu szerint a PNL közelgő kongresszusán Tăriceanu boldog-boldogtalannak alelnöki tisztséget ígér, csakhogy megerősítse párton belüli pozícióját. Pascu szerint hasonlóképpen járt el az RMDSZ-szel is, amely megkapott szinte valamennyi, a PC által szabadon hagyott államtitkárságot. A konzervatívok figyelmeztették a miniszterelnököt, hogy az RMDSZ „köpönyegforgató társaság, amelynek így sikerült több mint egy évtizede kormányban vagy kormányközelben maradni" – hangoztatta Pascu.

Valeriu Stoica, a PLD másik vezető politikusa szerint az egyetlen megoldás az előrehozott választások, hiszen a kisebbségi kormányt vezető Tăriceanunak kimerültek a tartalékai, hitele. Vasárnapi sajtóértekezletén Stoica kifejtette azt is: pártjuknak az Európai Néppárthoz (EPP) való közeledése nem jelenti a liberális elvek feladását, a jobboldali liberális pártok ugyanis ehhez a politikai családhoz tartoznak.

Mihai Ungureanu külügyminiszter is azt fontolgatja, hogy megpályázza a Nemzeti Liberális Párt (PNL) külügyi kapcsolatokkal foglalkozó alelnöki tisztségét a párt közelgő kongresszusán. Az eddigi információk szerint ugyanezt az alelnöki tisztséget nézte ki magának Teodor Meleşcanu, volt külügyminiszter is, ez utóbbi több eséllyel indulna, tekintve, hogy jelenleg is a PNL alelnöke. Ungureanuról ugyanakkor közismert, hogy közelebb áll a demokratákhoz, mint saját pártjához, „dezertálása" új év napján, amikor a Călin Popescu Tăriceanu rendezte fogadás helyett Traian Băsescu „buliján" jelent meg, nem növeli esélyeit.

A PNL január 12-i kongresszusán 15 alelnököt választ.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) azt kéri Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnöktől, hogy a parlamenti ülésszak első hetében mutasson be egy új kormánystruktúrát és a csatlakozás utáni stratégiát, ellenkező esetben a PSD egyszerű bizalmatlansági indítványt nyújt be. Cristian Diaconescu, a PSD alelnöke hangsúlyozta: a csatlakozás utáni stratégia hiányában Románia ebben az évben 8 millió eurót veszít naponta. Az a tervezet pedig, amelyet e címen a kormány honlapján olvashatunk, sok kívánnivalót hagy maga után – mondotta.

A külföldi felvágottak és finomabb szeszesitalok (borókapálinka, whisky, konyak, vodka) ára akár 50%-kal is olcsóbb lehet, ellenben a kenyér drágulni fog az unióból származó drágább liszt miatt. Árcsökkenést jósolnak ugyanakkor a tésztafélék (laska), keksz és nápolyik esetében. Annak ellenére, hogy olcsóbb lesz a külföldi szeszesital, ez nem fog azonnal megérződni a kávézók, szállodák, vendéglők által alkalmazott árakban – állítják ennek a szektornak a képviselői.

A leghamarabb a disznóhús (8–9%) meg a csirkehús és tojás (5–10%) esetében várható árcsökkenés. A szárnyastenyésztők szövetségének elnöke, Ilie Van szerint ez minden év elején megszokott jelenség, és nem a csatlakozás hatásával magyarázható. A húskészítmények esetében 2007 második felére várják az árak valós kialakulását. A hazai termelők azonban mindenképpen dömpingárra számítanak a külföldi cégek részéről, a romániai piac megszerzése érdekében. Nagyobb disznóhús importra lehet számítani már csak azért is sor kerülhet, mivel a tenyésztők a hazai disznóhúsfogyasztásnak alig a felét tudják fedezni.

Több nagy külföldi áruházlánc képviselői már bejelentették, hogy a vámilletékek felszámolása nyomán jelentősen, 30–55% között csökkentik számos külföldi termék árát, legfőként az élelmiszerekét. Márciustól kezdődően számítanak az olcsó külföldi csirke mellhús, túrófélék, vaj és egyéb, hosszú szavatossági idejű tejtermékek behozatalára. Szintén ettől a hónaptól importálnának jóval olcsóbb tésztaféléket, kukoricalisztet, péktermékeket.

A zöldség- és gyümölcstermesztők szerint Lengyelországhoz és Magyarországhoz hasonlóan Romániában is lényegesen drágulnak majd ezek a termékek az EU-csatlakozás első évében. A termesztők kb. 25 százalékos áremelkedést jósolnak, a drágulás oka: az állami szubvenciók megszüntetése.

Dráguláshoz vezethet az elektronikus hulladékkezelésért fizetett illeték
Románia az uniós csatlakozástól kezdődően illetéket köteles fizetni az elektronikus hulladékok kezeléséért. Ez az illeték változó lesz a különböző műszaki cikkek súlya szerint, és 2 eurótól 20 euróig terjedhet. A könnyebb számítógép alkatrészek esetében ez az illeték 10 euróig terjedhet, a háztartási cikkeknél azonban 15–20 euró között lesz az illeték. Az intézkedést valószínűleg tavasztól vezetik majd be, és a termékek megvásárlásánál kell kifizetni. Egyelőre még nem tudják, hogy ez a plusz illeték milyen mértékben befolyásolja majd a termékek árát. A hulladékkezelés folyamata és az ezzel foglalkozó társaságok jelenleg a kidolgozás és megalakulás stádiumában vannak. Habár ezeknél a termékeknél is megszüntették a vámot, az új illeték bevezetése idővel itt is áremelkedéshez fog vezetni.

Az elektronikai hulladék és elhasznált háztartási gépek témakörével kapcsolatban Péter Pál, a Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamra alelnöke, lapunknak elmondta: a szigorú környezetvédelmi előírások nemcsak uniós, hanem világszintű követelmények. Romániában is meg fognak jelenni a megjavíthatatlan számítógépek, hűtőszekrények, porszívók stb. szétszerelésére és értékesítésére szakosodott vállalatok. Sem magánszemély, sem cég nem dobhatja kukába ezeket a hulladékokat, hanem köteles lesz ilyen vállalathoz fordulni, vagy olyan kereskedelmi egységekhez, amelyek új termék vásárlása esetén leszámítják az eladási árból az ügyfél által beszolgáltatott régi áru felbecsült értékét.

– Sok embert érint majd ez a változás, de a környezet kímélése minden ember közös ügye – mondotta az alelnök.

(Folytatás 2007. január 3. lapszámunkból)

No de mégis, miből lehet valamiből a fenti értelmezésben nemzeti államot csinálni? Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Eszerint úgy, hogy lassacskán egy ország minden lakosát egynyelvű nemzetté változtatjuk, varázsoljuk, vélik egyesek. De akkor hogyan lehet feloldani az ellentmondást az alkotmány első és hatodik szakasza között? Esetleg úgy, hogy megállunk az első szakasznál, ahogyan ezt ma is teszik... Lehet úgy is azonban, hogy tovább olvassunk, és eljutunk a hatodik szakaszig, s el kezdünk csodálkozni. Ezután ismét kétféleképp járhatunk el. 1. Kidobjuk a hatodik szakaszt úgy ahogy van. Vagy, 2. Kidobjuk az első szakaszból az EU-ban is lassan értelmetlenné váló „nemzeti állam", szintagmát, aminek nagyon mély értelme van, s még egy RMDSZ-politikus sem fogta fel. Pedig az utóbbi eljárásnak az az előnye is van, hogy nem jutnak eszünkbe többé sem a „nemzeti kommunizmus", sem a „nemzeti szocializmus" szókapcsolatok... De búcsúként, megnyugtatásul, talán eszünkbe jut a „Nemzeti bank", amely nem zárja ki a Románia törvényeit elfogadó sok más román, török, német, francia, olasz vagy magyar és hasonló önálló autonóm ügyvitelű bank Romániában való működésének a lehetőségét.

Igaz, Romániában belső használatra korszerűtlennek nevezik a nemzetiségi területi autonómiát. De mindenféle más autonómiát is. Fel kellene sorolni hát, hogy Kínában s Oroszországban hány ilyen létezik. És jól működnek a Moldovai Köztársaságban, Olaszországban, Spanyolországban, még Franciaországban is Korzikán, de Belgiumban, Angliában s persze Svájcban, s van Finnországban is, és ezek az idehaza sokat emlegetett egységben sem szenvednek hiányt. S ha nem is kimondottan nemzetiségi alapon, az igencsak fejlett Németországot Szövetségi Köztársaságnak nevezik, aminek történelmi okon kívül némi nyelvi alapja is van. S a sokszínűség csak hasznára vált ennek az országnak is. Nos hát csupán ennyit az egy országon belüli nemzetiségi vagy történelmi-nyelvi alapú avagy másféle autonómiák „korszerűtlenségéről". Vagy csak akkor lett volna korszerű, amikor Avram Iancuék 1848–49-ben az akkori erdélyi autonómiáért fogtak fegyvert? Vagy amikor George Bariţiu ajánlotta Erdély népeinek a svájci típusú megoldást? Viszont korszerűtlenné vált, amikor a gyulafehérvári román egyesülési nyilatkozat autonómia ígéretét nem teljesítették 1918 után? De miért teljesítették volna? Hisz akkor a magyarság száma nem csökken az 1910-es év szintjére. S mit szólnának a németek, akikből csak néhány hírmondó maradt? Az 1945 utáni meg az 1989 utáni évek párhuzamaként ennyit el kellett mondani legalább itten, hogy nyugodt szívvel folytathassam visszaemlékezéseimet...

Jól emlékeztem a mindegyre felmerülő vitatott kérdésre, hogy a demokrácia megerősítése érdekében nem kell követelni a nemzetiségi jogokat, mert azok a győzelmes szocializmusban amúgy is megoldódnak. Ez a felfogás, melyet a legfelső pártvezetés táplált, s melyek különösen Luca, de Groza is hangoztatott, azt követelte, hogy felejtsünk el minden sérelmet, sőt, aki sérelmet emlegetett, az a „reakció malmára hajtja a vizet". Kurkó nem egészen értett egyet ezzel. Még 1947-ben a Világosságban közölt cikkében leszögezte: „Tagadom azt az elméletet, hogy előbb demokráciát csinálunk, s azután biztosítjuk a nemzetiségi jogokat, mert tudom, hogy a nemzetiségi jogok biztosítása nélkül nincs demokrácia". Tudta vagy csak sejtette, hogy mi készül az elkövetkező években? De bizonyára a két háború közötti évekből tapasztalhatta, hogy az ígéretek betartása nem szokásos Romániában. A gazdasági alapoktól megfosztott kisebbség semmilyen intézményt nem tarthat fenn. Az is lehet, hogy közelről ismerte a román kommunista pártban azokat, akiknek a szocialista eszme csak a hatalom megszerzésére. De ismerte az MNSZ vezetésében is azokat, akik szervilisen, vita nélkül, kiszolgálták a legfelső pártvezetést saját karrierjük érdekében.

Erről akkor már alig lehetett beszélni, különösen a Rajk-per után, mely megdöbbenést keltett a legbuzgóbb párthű káderek körében is. De az MNSZ-vezetés azonnal bizonyítani akarva teljes hűségét, még a 13 aradi vértanú kivégzésének 100. évfordulójára rendezett emlékező ünnepségen is, melyen magas rangú romániai és magyarországi kommunista vezetők vettek részt, a vezérszónok Kacsó Sándor, az egyházi reakció elleni harcot, a munkásáruló jobboldali szocialistákat, a Rajk-féle imperialista bérenceket emlegette, követelve, hogy felfokozott éberséggel kell figyelni sorainkra.

A Rajk-per ismertetése nagy teret kapott a romániai magyar sajtóban és a budapesti rádió is közvetítette. Vitát váltott ki Rajk beismerő vallomása, melyet sokan kierőszakoltnak tartottak, volt olyan vélemény is, hogy nem Rajk jelent meg személyesen, hanem színésszel játszatták el az ő maszkjában. A beavatottabbak úgy vélték, hogy a párt iránti hűség jegyében vállalta magára a vádakat és ígéretet kapott, hogy nem végzik ki, beismerő vallomás esetén. Marosi Péter, akit Méliusz József helyére nem sokkal azelőtt neveztek ki a kolozsvári Magyar Színház igazgatójává, akivel az Utunk szerkesztőségében találkoztam, többek előtt kijelentette, hogy Rajk és társai piti ügynökök, amint ez a vallomásokból nyíltan kiviláglik. Bajor Bandi, aki bizalmasan megtárgyalta velem kételyeit, Rajk vallomásán akadt fel, hogy miért ismerte be bűnösségét. „Ha azért tette, mert meggyőzték és vállalta, akkor megérdemelte, hogy felakasszák." Hirtelen nem értettem, miért értelmezi ilyen elítélően a „párthűségből" vállalt áldozatot, valójában a világot és igazságosságot megtévesztő félrevezetést. De aztán eszembe villant Sáry István ügyvéd egy mondása még az oroszok bejövetele előtt, amikor az ellenállási mozgalom diákcsoportjának képviselőjeként felvettem vele a kapcsolatot. Azt fejtegette, a szovjet kriminalisztika olyan fejlett, hogy a legártatlanabb emberből is bűnöst tudnak csinálni úgy, hogy ő maga vallja be bűnösségét. Nem mondott példákat, csak Visinszkij jogászi hozzáértését emelte ki, aki kifejlesztette ezeket a módszereket. A bolsevik párt történetéből, melyről tudtam, hogy maga Sztálin írta, olvashattam jó néhány példát olyan perekről, amelyekben ismert pártvezetők, olyan tekintélyes ideológusok, mint Bukharin, vallották be „elétévelyedésüket" pártellenes gondolataikat, melynek logikus következménye lett kivégzésük. Később olvastam Visinszkij egyik fejtegetését, aki maga volt a hírhedt közvádló ezekben az ügyekben. Valahol kijelentette, hogy „a legfontosabb bizonyíték a vádlott beismerése". A „fejlett szovjet kriminalisztika" tehát azt jelentette, hogy a vádlottól beismerő vallomást kellett kicsikarni, bármely eszközzel. Így aztán „jogszerűen" lehetett elítélni, ahogyan a boszorkányokkal tették annakidején. A nyugati rádiók, Amerika Hangja, Szabad Európa, még London is, felhívta erre a figyelmet a Rajk-üggyel kapcsolatban is, de ezek hatását nemcsak a tiltás és zavarás csökkentette, hanem az akkor már a közvéleményt teljesen eluraló és megtévesztő ún. imperialistaellenes propaganda, mely reggeltől estig ömlött a magyar és román rádióból, sajtóból egyaránt, eluralta a párt és tömeggyűléseket, az egész szervezeti és politikai életet. Ekkor pedig, 1949. október elején még egy olyan világtörténelmi súlyú esemény is történt, mely azt bizonyította, hogy a „szocializmus világméretű győzelme" igen közel van. Ekkor győzött véglegesen a kínai forradalom, megalakult a Kínai Népköztársaság Mao Ce Tung vezetésével, akinek művei – igaz rövid kivonatokban – már közkézen forogtak. Azt már kevéssé hirdették, hogy a görög forradalom és Markosz tábornok mozgalma csúfosan megbukott, de ezt egyszerűen a Tito-féle „árulás" számlájára írták. Kovács György, aki egyre inkább kezdett politikai szerepet vállalni, állapította meg egy összejövetelen, ahol jelen voltam, hogy Tito árulása után már semmi lehetőség nem volt a görög forradalom folytatására és győzelmére. Rövidesen meg is volt a következménye, hozták a görög menekülteket és gyermekeket, főként magyar intézményekbe telepítve őket. A román és a magyar dolgozók testvériségét zengték a lapok, miközben a beolvasztott és a román szövetkezetekkel egyesített magyar szövetkezetek egykor demokratikusan választott vezetőiből senkit sem vettek át. A Marosvásárhelyt október végén tartott Maros megyei szövetkezeti közgyűlésen a vezetőségbe 8 román és 6 magyar vezetőt raktak be, így biztosítva a román döntési fölényt. Most már világossá válik Kurkó aggodalma, hogy az „egységesítés" nem jelent mást, mint a magyar gazdasági alap elrománosítását. Hiszen éppen Marosvásárhelyen, ahol a Kaláka (Hangya) nagymértékű központi épülete volt, melyet a magyar szövetkezetek építettek saját erőből, valamint a meggyesfalvi konzervgyár vagy a marosvásárhelyi vajgyár már nem marad magyar tulajdonban. Olyan folyamat indul be a magyar magánipari üzemek államosítása után, most már a szövetkezeti tulajdon beolvasztásával, mely megállíthatatlan. De akkor még nem sejthettük, hogy ez csak a kezdet, mert ez megy majd végbe az iskolák és minden magyar intézmény életében, az egyetemmel bezáróan, és önálló magyar intézmény még hírmondóként sem marad.

Egy borongós november eleji nap, még a szerkesztőségi hivatalos órák kezdete előtt, amikor már széttoltam az ágynak használt bőrfoteleket, és átrendeztem lakószobából szerkesztőségi hivatallá az egykor EMGE-irodát, Asztalos István jött és izgatottan kereste Sütőt, aki ilyen korán még nem szokott bejönni. Nem tudtam mire vélni ezt a váratlan látogatást, amikor Asztalos azt kérdezte: tudom-e mi történt az éjszaka? Fogalmam sem volt, mire gondol, mert hallgattam ugyan valamelyik éjjeli híradást, de csak a már ismert eseményekről szóltak a hírek. „Letartóztatták Kurkó Gyárfást" – bökte ki Asztalos. Hitetlenkedve ráztam a fejem. – „Nemcsak őt, Balogh Edgárt, Méliuszt, Csögör Lajost." Ezt végképp nerm értettem, különösen Méliuszt nem, mert őt soha nem számítottam az MNSZ-ben a Kurkó-hívek táborához. Asztalos azért várta Sütőt, hátha ő többet tud, mert ott lakott annak a villának az alagsorában, ahol Balogh Edgár és Méliusz lakása volt. Kérdésemre, hogy mi lehet ennek az oka, Asztalos nem mondott semmit, csak azt jegyezte meg, hogy egy ilyen méretű letartóztatás nem történhet a szovjet politikai rendőrség tudta és beleegyezése nélkül. Nemsokára jött Sütő s nemcsak megerősítette az Asztalos által elmondottakat, hanem azt is elmondta, hogyan történt a letartóztatás. Egyenruhások vették körül az épületet hajnalban, neki azt mondták, ne mozduljon ki a szobájából, aztán végigkutatták az egész házat, és elvitték Edgárt és Méliusz. Néztünk egymásra, nem mertünk beszélni, de tudtuk, hogy egészen más korszak kezdődik. „Valami tévedés lehet" – makogtam, de tudtam, ilyen tévedés nincs. Kurkó és Edgár nemzetgyűlési képviselő, ráadásul rektor Csőgörrel együtt, akit nemrég neveztek ki a marosvásárhelyi Orvosi Intézet rektorává, tehát nagyon is átgondolt, tudatosan szervezett akcióról van szó. Délelőtt egy síró asszony kereste Kacsót, Antal Dániel felesége volt, így tudtuk meg, hogy őt is letartóztatták. Vass Márton mondta el délután, hogy Kacsó sem tudott semmiről, azzal próbálta megnyugtatni az asszonyt, hogy biztos tévedés történt, Antal Dánielt nem volt miért, hogy letartóztassák. Rémület töltötte be a várost, főleg a magunkfajta értelmiséget, de szólni nem mert senki. Reméltük, néhány nap múlva kiszabadulnak, s vége lesz az egész lidércnyomásnak. Mert mindenkiben, legalábbis aki közvetlenebb kapcsolatban volt velük, felmerült, hogy őt is belekeverhetik valamibe. Én legalább többször gondoltam erre, s lestem a híreket, hurcoltak-e el még valakit, de kérdezősködni nem mertem. Így csak jóval később tudtam meg, hogy ugyanazon éjjel hurcolták el Korparich Edét, a Hangya Szövetkezet választott elnökét (azután csak megbízható káderek szerepeltek), és dr Szász Pál földbirtokost, az EMGE egykori elnökét. Lehet Vass Márton tudhatott valamit, de főleg azt latolgattuk, hogy a Rajk-üggyel lehet kapcsolatos a letartóztatás, mert azokat vitték el, akik Rajkkal kapcsolatban álltak. Elmondta, őt is hívták arra a vacsorára, amit Rajk rendezett, még az előző évben történt ez, de ő nem tudott elmenni. Azt biztosan tudta, hogy Kurkó és Edgár ott volt. Hiába figyeltem nap mint nap a lapokat, írnak-e valamit a letartóztatásról, de szó sem esett egyikről sem. Csak közvetett szövegekből lehetett sejteni valamit.

(Folytatjuk)

Mint volt hadifogoly mindig érdeklődéssel olvasom a volt sorstársak írásait, visszaemlékezéseit azokról az eseményekről, szenvedésekről, amit a sztálini szocialista humanizmus jegyében el kellett szenvedniök.

A Korodi Zoltán 2007. január 3-i Orosz tél című cikkéhez csak annyit tennék hozzá kiegészítésképpen, hogy az 1945-ös tél volt nálunk is a legkegyetlenebb. Az Onyega és a Sztálin-csatorna már október elején befagyott, a hőmérséklet pedig december közepén napfelkelte előtt a mínusz 50 fok körül mozgott. A külszíni munkákat már mínusz 40 foknál beszüntették. A fenti cikkben leírt „kétszáz literes hordókban savanyított káposzta, uborka és krumpli" részünkre fejedelmi ételnek számított volna, mert mire hozzánk megérkezett a krumpli az már csonttá volt fagyva, káposztáról pedig álmodni sem mertünk.

A második cikkel kapcsolatban is lenne egy apró megjegyzésem. Katona Szabó István A megfélemlítés éve (1949) című írásában a következőket írja: „...a leghatékonyabb kisebbségvédelmet igényli az erdélyi magyarság. Ami nyilvánvalóan csakis az autonómiával érhető el", majd alább folytatja: „Ez az érv soha el nem hangzik egyetlen felelős RMDSZ vezető részére sem!"

Teljesen egyetértek a cikk írójával, kiegészítve azzal, hogy egészen 1993-ig az autonómia szót az RMDSZ-ben kiejteni tilos volt. Az autonómia kérdését először az azóta megszüntetett Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt programjában lehetett olvasni és hallani a területi autonómiáról, amelyről jelenleg is élénk vita folyik. Ami a program egyes fejezeteit illeti, az RMDSZ ebből inspirálódott, amikor átvette azokat egy évvel később, és kisebb kiegészítéssel beleillesztette a saját programjába. A program dr. Tőkés István az RMKDP akkori országos elnöke indíttatására készült el.

Kolozsváron: Jókai (Napoca) u. 16., hétköznap 9–16, szombaton 10–12 óra között. Désen, hétköznapokon: Lukács Éva, tel.: 212-099. A 14 óráig feladott hirdetése már másnap megjelenhet.

– Az én apukám igaziból kőműves, és házakat csinál.
– Az enyém meg író, és meséket csinál.
– A te papád mit csinál?
– Amit az anyu mond neki...

Eladó 106-os Peugeot. Telefon 0742-977801.

Elveszett egy 8 hónapos retriever fajtájú kutya Bogártelkéről (Egeres község) január 1-jén. Inka névre hallgat, szuka, teljesen fekete színű, kb 40 cm magasságú barna bőr nyakörvet visel. Megtalálóját kérjük értesítsen a 0745-590082, 0742-906747 telefonszámokon.

Német vizsla és schnautzer keverék kiskutya szerető gazdát keres, illetve egy öthónapos fekete labrador keverék. Telefon: 0745-543670.

Nagyon szép kiscicák, illetve egy négyhónapos cica szerető gazdira várnak. Telefon: 0745-543670, 0742-977801

• A motorosok között a portugál Ruben Faria nyerte a 29. Dakar-rali első szakaszát. A második helyen honfitársa, Helder Rodrigues érkezett célba, harmadik a spanyol Esteve Pujol lett. A Lisszabonból rajtolt viadalon a magyarok közül Kátai Péter a 68., Dési János a 114., Hermann Henrik pedig a 188. idővel teljesítette a szakaszt. A Román Motorkerékpáros Szövetség licencével szereplő négy motoros közül az osztrák Martin Freinademetz (KTM) végzett a legjobb helyen (60.), a többiek: Marcel Butuza (KTM) a 73., Gyenes Emánuel (KTM) a 87., a francia Francois Vulliet (Yamaha) pedig a 144. helyen fejezte be az első napot.

• Az autósoknál a portugál Carlos Sousa nyerte a rali első, Lisszabon és Portimao közötti 117 km-es gyorsasági szakaszát. A második helyen a dél-afrikai Giniel De Villier ért célba, míg a harmadik a korábbi rali-világbajnok spanyol Carlos Sainz lett.

A hazai közönség előtt szereplő Sousa a tavalyi viadalon is első lett a nyitószakaszon, a Dakarba pedig hetedikként érkezett meg.

Legjobb magyarként a Szalay Balázs–Bunkoczi László kettős az 56.

Szalayék a rajt után 200 méterrel érezték, hogy baj lesz, ugyanis a motor már akkor elkezdett melegedni. A páros nem számított ilyen mély, „fogós" homokra, és jóval magasabb guminyomással vágott neki a távnak, mint az ideális lett volna.

„Erőlködés volt az egész" – mondta a magyar pilóta.

Féltávnál egy ugrató után eltört a lengéscsillapító, és kiesett a rugó. Ez-után még óvatosabban kellett haladni, nehogy a lengéscsillapító letört vége kivágja a gumit. Az utolsó öt kilométert a mély homok miatt egyes sebességi fokozatban tette meg a páros, úgyhogy a motorolaj a végére már 200 fokos volt. A pilóta azonban nem volt kifejezetten nyugodt, még az sem vigasztalta, hogy 56. helyével ő volt a legjobb magyar autós ezen a napon.

Eredmények, 1. szakasz, Lisszabon–Portimao, 464 km (117 km gyorsasági):

Autósok: 1. Sousa, Schulz (portugál, német, Volkswagen) 1:20:38 ó, 2. de Villiers, Von Zitzewitz (dél-afrikai, német, Volkswagen) 2:31 perc hátrány, 3. Sainz, Perin (spanyol, francia, Volkswagen) 2:38 p. h., ..., 56. Szalay Balázs, Bunkoczi László (OPEL Antara) 35:03 p. h., ..., 60. Palik László, Darázsi Gábor (Nissan) 36:35 p. h., ..., 72. Kristóf Márton, Simon Péter (Bowler) 43:19 p. h., ..., 131. Kis Sándor, Czeglédi Péter (Nissan) 1:36:57 óra h.

Motorosok: 1. Ruben Faria (portugál, Yamaha) 1:22:07 ó, 2. Helder Rodrigues (portugál, Yamaha) 16 mp hátrány, 3. Esteve Pujol (spanyol, KTM) 5 perc h., ..., 60. Martin Freinademetz (KTM) 22:08 p. h., ..., 68. Kátai Péter (KTM) 25:23 p. h., ..., 73. Marcel Butuza (KTM) 27:25 p. h., ..., 87. Gyenes Emánuel (KTM) 31:44 p. h., 114. Dési János (KTM) 37:04 p. h., ..., 144. Francois Vulliet (Yamaha) 48:51 p. h., ..., 188. Hermann Henrik (KTM) 1:22:59 óra h.

Kamionosok: 1. De Rooy, Colsul, Slaats (holland, belga, holland, GINAF) 1:40:00 ó, 2. Stacey, Gotlib, De Kinderen (holland, belga, holland, MAN) 20 mp hátrány, 3. Csaguin, Jakubov, Szavosztyin (orosz, Kamaz) 46 mp hátrány, ..., 20. Szobi Balázs, Éder Attila, Jobbágy Ákos (MAN) 37:54 perc h., ..., 32. Darázsi Zsolt, Tagai Róbert, Szalai Norbert (MAN) 49:07 p. h., ..., 39. Szaller Zoltán, Pócsik László, Hajnal Károly (MAN) 53:05 p. h.

Vasárnap Portimaóból Málagába hajt a mezőny (a táv 545 km, ebből 67 km a mért szakasz) majd a spanyol kikötővárosból három hajón átkel Marokkóba, és Afrikában folytatódik a kaland.

Leghamarabb 2009-ben indulhat Budapestről a Dakar-rali mezőnye.

A Szalay Dakar Team tájékoztatójából kiderül, hogy Ujhelyi István, a magyar Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium államtitkára, Galla Gábor, a Magyar Turizmus Rt. volt vezérigazgatója, valamint Szalay Balázs mint a Dakar főrendezője, az ASO közép-európai megbízottja pénteken egyeztetett Étienne Lavigne versenyigazgatóval és Gilles Jourdannel, a versenyközpont vezetőjével.

A lisszaboni tárgyalás után Ujhelyi úgy fogalmazott: nem az a kérdés, hogy lesz-e Budapesten Dakar-rajt, hanem az, hogy mikor.

Az már biztos, hogy jövőre Lisszabonból indul a mezőny, a 2009-es időpontra pedig egyelőre két spanyol nagyváros pályázik. Budapest még nem döntött a jelentkezésről, erre csak pontos gazdasági számítások ismeretében kerülhet sor.

A csapat információja szerint heteken belül elkészül az a tanulmány, amely alapján megállapítható, hogy mit hozhat egy ilyen esemény.

Már január 8-án hétfőn megkezdik felkészülésüket a Dési Egyesülés labdarúgó-csapatának tagjai. Dorel Mureşan edző tanítványai a sétatéri stadion öltözőjében gyülekeznek, jelen lesz a klub vezetősége is. Néhány napig hazai környezetben készülnek a désiek, majd hegyvidéki edzőtáborba utaznak (valószínűleg szokás szerint Dornavátrára). Ott tíz napot tölt a B-liga második csoportjának sereghajtója, a játékosok naponta kétszer edzenek. Egyelőre csak Turbuţan és Ştreangă hiányzik az ősszel használt keretből, de nincs kizárva, hogy más játékosok is elhagyják a Kolozsvári CFR szatellitcsapatát.

Az al-Ittihadnál folytatja pályafutását Luis Figo, az Internazionale portugál labdarúgója, a korábbi hírektől eltérően azonban nem januárban, hanem csak júliusban költözik Szaúd-Arábiába.

„Egyéves szerződést írtunk alá, amely július 1-jétől érvényes. Azt nem árulhatjuk el, pontosan mennyit keres majd Figo, de annyit mondhatunk, hogy minden idők legjobban fizetett játékosa lesz a Közel-Keleten" – nyilatkozta a La Gazzetta Dello Sport című olasz sportnapilapnak Manszur al-Balvi, a klub tulajdonosa.

Az Intertől egyelőre nem erősítették meg a hírt, az ugyanakkor árulkodó jel, hogy az aranylabdás klasszis már az al-Ittihad mezében pózolt a La Gazzetta Dello Sport internetes honlapján.

A Sporting Lisszabonnál, az FC Barcelonánál és a Real Madridnál is megfordult, 127-szeres válogatott sztár azért távozik Milánóból, mert Roberto Mancini vezetőedző legtöbbször csak csereként számított rá. Ezzel együtt az Inter a napokban ragaszkodásának adta tanújelét, december végén ugyanis, amikor egyes sajtóorgánumok már arról számoltak be, hogy Figo hamarosan távozik, az elöljárók jelezték, hogy meg akarják tartani a futballistát, akinek a szerződése a nyáron jár le. Új klubja 2004-ben és 2005-ben megnyerte az ázsiai Bajnokok Ligáját, tavaly viszont már a negyeddöntőben búcsúzott.

A Challenge Cup küzdelemsorozatának román képviselője, a Kolozsvári U-Jolidon a harmadik fordulóban lemondott pályaválasztói jogáról, és mindkét találkozót a portugál CS Madeira otthonában játszotta le. Már az első összecsapáson, szombaton magabiztos győzelmet aratott Gheorghe Covaciu együttese, amely 37–25 (19–16) arányban gázolta el a luzitán gárdát. A diákcsapatból Mihaela Ani-Senocico és Magdalena Paraschiv bizonyult a leg-eredményesebbnek egyaránt 9–9 találattal. Vasárnap, lapzárta után fejeződött be a második mérkőzés, amelynek már valószínűleg csak statisztikai jelentősége volt, a továbbjutás már eldőlt a kolozsváriak javára.

A Budapest Bank-Ferencvárosi TC nagy csatában 31–28 (14–12) arányban nyert a vendég macedón Kometal Szkopje ellen a női Bajnokok Ligája csoportkörének nyitófordulójában. A D-csoportban rendezett mérkőzésen a Ferencváros szinte végig 3–4 góllal vezetett. A vendégek csak akkor tudták kicsit szorossá tenni a mérkőzést, amikor emberelőnyben játszottak, azonban lélektanilag fontos pillanatokban mindig a hazaiak voltak eredményesek.

Az FTC a következő fordulóban, pénteken az osztrák Hypo Niederösterreich otthonában lép pályára. A csoport negyedik tagja a dán Slagelse.

Két másodperccel a vége előtt kapott góllal 25–25 (14–15) arányú döntetlent játszott Székesfehérvárott a Cornexi-Alcoa-HSB Holding a vendég Râmnicu Vâlcea-i Oltchim csapatával a női KEK-ben, a 16 között rendezett első mérkőzésen.

Az első félidőben felváltva vezettek a csapatok, egyik fél sem tudott elhúzni. A szünet után remekül kezdett a székesfehérvári gárda, fordított, ám a Vâlcea tartotta magát, és az 50. percben 22–22 lett az állás. A hajrá is izgalmasnak bizonyult: Gheorghe Tadici együttese néhány pillanattal a vége előtt dobott góllal egyenlített.

A borzalmasan keménynek ígérkező visszavágót szombaton rendezik.

A Dunaferr Rosztovban, a Debrecen pedig Zilahon győzött a női EHF-kupában, a 16 közé jutásért rendezett első mérkőzésen, így mindkét csapat nyugodtan várhatja az egy hét múlva sorra kerülő visszavágót. Hasonlóképpen megnyugtató, kilencgólos előnyt szerzett a Kiskunhalas is hazai pályán.

Zilahon nem ijedt meg a Debrecen, és főleg Orbán találataival biztosan őrizte korán megszerzett 2–4 gólos előnyét. Akkor sem lett szorosabb az állás, amikor egymás után állították ki a vendégeket. A szünet előtt ismét ritmust váltott a magyar együttes, és így még nőtt is a különbség.

A második félidő elején is villámrajtot vett a magyar együttes, tetemes előnyre tett szert, 12–20-nál időt kért a gólínségben szenvedő hazaiak edzője. Ez sem sokat segített, hamarosan kétszámjegyű lett a különbség (12–22). A Zilah közel tíz perc szünet után volt eredményes. Később ugyan közelebb férkőzött a vendéglátó, de esélye sem volt a tisztes eredmény elérésére, a végén tízgólos lett a debreceni siker.

Eredmények, női EHF-kupa, a 16 közé jutásért, 1. mérkőzések: Rosztov Don (orosz)–Dunaferr 24–26 (10–15), Zilahi KK–Debrecen 21–31 (12–16), Kiskunhalas–Zalec (szlovén) 36–27 (16–12)– a visszavágókat vasárnap rendezik.

Paródiába fulladt a női kosárlabda Román Kupa, miután a Dési Szamos Tiger visszalépési gesztusát anyagi okokra hivatkozva a Nagyszebeni Magic és a Jászvásári Naţional is követte, a Kolozsvári U MC pedig ifjúsági játékosokkal jelent meg a nagyváradi tornán.

Eredmények: 1. forduló: Târgovişte–Govorai CET 80:69, Bukaresti Sportul Studenţesc Omnilogic Alexandriai CS Teleorman CS 67:51, Nagyváradi MSC–Kolozsvári U MC 89:16 és Aradi BC ICIM–Nagyváradi ESK U20 76:35 – utóbbi csapat csak kiegészítőként szerepel; 2. forduló: Târgovişte–Bukaresti Rapid CFR Marfă 78:46, Bukaresti Olimpia Women Basketball–Alexandria 85:53, Arad–Nagyváradi MSC 80:67 és Nagyváradi ESK U20–Kolozsvár 68:57.

Az erős havazás következtében beomlott a vancouveri Olimpiai Stadion teteje.

A levegővel töltött szerkezetet fennállása óta először légtelenítették, és a ráesett hó súlyától több helyen is leszakadt. Az üzemeltetők biztonsági okokból hamarosan az egész konstrukciót beomlasztották, személyi sérülés nem történt.

A 60 ezer férőhelyes aréna 1983-ban épült, és a tervek szerint ott rendezik a 2010-es téli játékok nyitó-, illetve záróünnepségét is.

Lékó Péter (2741 Élő-pont) bejutott a legjobb négy közé az Odesszában rendezett, 136 ezer dollár összdíjazású első sakk rapid Világkupán, miután a negyeddöntőben 2–0-ra nyert az orosz Szergej Rublevszkij (2688) ellen.

Az Élő-pontszámok alapján a 16 meghívott közül az ukrán Vaszilij Ivancsuk (2750) mögött második magyar nagymester (2749) a viadal honlapja szerint a Boris Gelfand (izraeli)–Alelszej Szirov (spanyol) párharc továbbjutójával játszik majd a hétfői elődöntőben.

Az elődöntőket és a finálét hétfőn rendezik. A győztes 40 ezer dollárral gazdagodik.