Bánffy István a terebélyes családfát magyarázza. Illetéktelenek is örökölnek? (Rohonyi D. Iván archív felvétele)

Vitát kavar a Kolozsváron, január első napjaiban elhunyt báró Bánffy István vagyona. A festményekből és bútordarabokból álló javakra jogot tart a báró unokaöccse és az aranyosgerendi Bánffy Kastély Egyesület is. Utóbbi eltartási szerződést kötött vele, az unokaöccs pedig a közjegyző által hitelesített végrendeletet tudja felmutatni.

Az egyik legrégebbi erdélyi arisztokrata család leszármazottja, báró Bánffy István Kolozsváron élt, 2006. január 5-ig, amikor a Király/I. C. Brătianu utcai lakásán elhunyt. A báró halála után a Bánffy Kastély Egyesület vezetői a kolozsvári bíróság mellett működő ügyészségen kérték, hogy szerezzenek érvényt annak az eltartási szerződésnek, amit az egyesület és a báró kötött meg. Emellett az egyesület a rendőrségen is feljelentést tett Fornet Béla, a báró unokaöccse ellen is, akit azzal vádolnak, hogy Magyarországra mentette át Bánffy István vagyonát. A lapunknak nyilatkozó Marius Sin, az egyesület elnöke szerint Bánffy rokonának nem lett volna joga elszállíttatni a lakásban található értékeket, mivel a velük kötött eltartási szerződés értelmében ez őket illette volna meg. Sin állítása szerint Fornet Béla 10 éve nem találkozott nagybátyjával, mert rossz viszonyban voltak egymással. Az egyesület vezetője megemlítette, hogy számos olyan beruházást hajtottak végre, amellyel lehetővé tették, hogy a kastély melletti árvaházból 18 évesen kikerülő gyerekeknek szakmát tanítsanak, és segítsenek a társadalmi beilleszkedésükben. A javításokhoz szükséges hatósági engedélyekre és a beruházásokra, állítása szerint, 200 ezer eurót költöttek. Az egyesület vezetője szerint ők intézték el azt, hogy a báró a Szentegyház utcából a Király utcai lakásba költözhessen, emellett a szervezet pénzén utaztatták Bécsbe, hogy lábprotézist kapjon.

A Debrecenben élő Fornet Béla orvos – akinek édesanyja Bánffy István testvére volt –, lapunknak nyilatkozva az egyesület vezetője által említett több állítást is megcáfolta. Közölte: nagybátyjával egyáltalán nem volt rossz viszonyban, hiszen hetente járt Kolozsvárra, hogy segítsen rajta és a 2004 nyaráig élő feleségén. A Bánffy-leszármazott szerint a Király utcai lakást nem az egyesület intézte nagybátyjának, hanem egy, a romániai rendszerváltás előtt Magyarországra kitelepedett barátja bocsátotta rendelkezésére haláláig. Ez a személy a haláleset után, nemsokára jelentkezett is nála, és megkérte Fornet Bélát, hogy minél hamarabb ürítsék ki a lakrészt, ezért kellett elszállítani az ingóságokat. Az arisztokrata család sarja fabulációnak nevezte, hogy a festményeket Magyarországra vitte volna, erre nem vállalkozhatott volna, hiszen hatósági engedéllyel nem rendelkező nagy rakomány nem kerülhette volna el a határőrök figyelmét. Éppen ezért megbízható helyen, Romániában hagyta a vagyont, amelynek értékéről nem nyilatkozott, hiszen azt nem becsülte fel senki. Azt azonban határozottan cáfolta, hogy XV. és XVI. századi festmény is lett volna a gyűjteményben.

A nagybácsi és unokaöcs közötti jó viszonyt bizonyíthatja a tavaly nyáron készült végrendelet is, amelyben Bánffy István Fornet Bélára hagyta vagyonát. Az egyesület valóban követelheti az eltartási szerződés alapján a megmaradt értékeket, de ezt a dokumentumot, a báró unokaöccse még 2004 őszén megtámadta a bíróságon és annak felbontását kérte. Fornet Béla szerint ebben egy olyan kitétel is szerepelt, hogy az egyesület akkor is igényelheti az örökséget, ha nem tesz eleget a báróért és feleségéért vállalat eltartási kötelezettségeinek. Ez a per az unokaöcs tájékoztatás szerint még folyamatban van.

Marius Sin állításait Görög Júlia, a Bánffy István Kulturális Egyesület elnöke is cáfolta. Közölte: Bánffy István és unokaöccse nagyon jó viszonyban voltak egymással. Fornet Béla valóban hetente látogatta és anyagilag támogatta nagybátyját. Az egyesület is segített a bárónak és feleségének lakásfelújításkor és orvosi kezelésekben, de mindezt pénzért tették, állítja Görög Julianna. A Bánffy Kastély Egyesület és a báró között létrejött szerződésről elmondta: ez azért született meg, mert a két arisztokratának nagyon tetszett az árvagyerekek megsegítésének ötlete. Az eredeti egyezség szerint azonban Aranyosgerenden a kastély mellett levő, közben lakássá alakított istállóban élő gyerekek 60 százaléka magyar kellett volna legyen. Az kezdeti elképzelés szerint a Hunyad megyében szintén az árvagyerekekkel foglalkozó Bőjte Csaba ferences atyától kellett volna hozzanak gyerekeket, de mindebből nem lett semmi. A nemesi család nevét viselő két szervezet időnként együttműködött, de Görög Julianna szerint, amikor valamilyen adatokat kért a Bánffy Kastély Egyesületről, a szervezet vezetői mindig titkolóztak.

Újabb feszültséggel kezdődött a hét az aranyosgyéresi Mechell és a szamosújvári Somvetra gyárnál, az eladosódott és nem fizető gyárak alkalmazottainak kilátástalanná vált helyzete miatt. A több hónapja nem, vagy alig fizetett üveggyári munkások hétfő délután elállták az országutat, több személy éhségsztrájkba kezdett. A prefektus kilátásba helyezett pénzsegélyt a végkielégítések kifizetéséig.

A prefektúra intézménye annak ellenére, hogy semmilyen minőségben nem részese a szamosújvári és aranyosgyéresi gyárak privatizációs ügyének, igyekezett hatékonyan közvetíteni az érintett felek között, hogy biztosítsák több száz alkalmazott kifizetését, mondta tegnapi sajtóértekezletén Alin Tişe prefektus. Mindenekelőtt arról akartak meggyőződni, hogy a szakszervezet és a munkások tudomást szereztek a privatizációs szerződések szociális kitételeiről, az átszervezéssel őket érintő változásokról. Ami az aranyosgyéresi Mechell kombinátot illeti, Călin Platon alprefektus elmondta, a tulajdonos eddig tiszteletben tartotta az összes aláírt feltételt. A gyár nehéz helyzetét főleg az okozza, hogy az uniós csatlakozással Romániának ezen a területen is vállalásai vannak, amelyeket teljesíteni kell. A hazai vaskohászat fejlesztése érdekében megállapított egyik hatékonysági feltétel az, hogy évente alkalmazottként 82 tonna folyékony acélt állítson elő a gyár. Az országos vaskohászati ipar átszervezési stratégiáját egy évvel ezelőtt kormányhatározatban állapították meg, a kiszabott feltételeknek az aranyosgyéresi sodronyipari vállalatnak is eleget kell tennie. A privatizáláskor 5600 alkalmazottat foglalkoztató gyár jelenleg 5100 személynek biztosít(ana) munkát, a megadott hatékonysági feltétel teljesítéséhez azonban 2005-2007 között 4800-ra kell csökkentenie személyzetét. Ezt a megállapodást a felek ismerték. A gyár tulajdonosai jelenleg Moszkvában tartózkodnak, ahonnan jól kidolgozott átszervezési programmal kell visszatérniük. A szakszervezet képviselői csütörtökön Bukarestben egy megbeszélésen vesznek részt az állami részvényértékesítő hatóság elnökével. Az alprefektus szerint a tulajdonos igyekszik az átszervezés után is tovább foglalkoztatni az alkalmazottakat, nem tervezik az elbocsátást.

Alin Tise megrökönyödéssel tapasztalta, hogy egyes politikusok máris választási célra, szavazatgyűjtésre használják a kialakult helyzetet, ahelyett, hogy segítenének. Szerinte a szakszervezeteket illetve a munkásokat sokszor a háttérből irányítják, befolyásolják. Ennek ellenére a prefektus a szakszervezeti megmozdulásokat szívesebben magyarázza az emberek elkeseredettségével. Remélhetőleg ez kergette az utcára a szamosújvári üveggyár dolgozóit is, akik hétfő délután elállták az országutat. Szakszervezeti vezetőjüket emiatt megbírságolták a csendőrök. Alin Tise elmondta, a prefektura kormányhatározat tervezetet készített elő, amelyet várhatóan csütörtökön elfogadnak, és amely egyszeri pénzsegély megítéléséről szól. Ezáltal szeretnék segíteni a munkásokat a végkielégítések kifizetéséig, hiszen hónapok óta nem, vagy alig kapnak valamilyen fizetséget. Az intézkedésről a szakszervezeti képviselők tudtak, ennek ellenére a helyi kábeltelevízióban egy aláíratlan felszólítás összecsődítette a munkásokat. Platon elmondta: a gyár olasz kisebbségi részvényese, aki a kritikus helyzetben több megrendeléssel is próbált segíteni, egyik átiratában elpanaszolta a szakszervezet együttműködésének a hiányát.

– A verespataki külszíni aranykitermelési projekt jóváhagyására csak akkor van esély, ha a térségben maradó egyetlen őslakos sem szenved környezeti károsodást, emellett az engedélyezésnek tulajdonjogi feltételei is vannak – szögezte le kedden Sulfina Barbu, a környezetvédelmi tárca vezetője.

A Mediafax hírügynökségnek adott nyilatkozatában a miniszter kijelentette: az erdélyi Érchegységben külszíni aranybányát megnyitni akaró kanadai–román vegyesvállalat, a Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) környezeti hatástanulmányának meg kell győznie a környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztériumot arról, hogy a kiszemelt térségből elköltözni nem akaró lakosok közül senki sem szenved majd környezeti kárt.

Barbu – az RMGC képviselőinek korábbi állításaival szemben – hozzátette: a verespataki bányaprojekt jóváhagyása csak azokra a területekre terjedhet ki, amelyekre vonatkozólag a beruházó tulajdonjogi bizonylatokkal, megfelelő birtoklevéllel rendelkezik a környezetvédelmi jóváhagyáshoz szükséges dokumentáció benyújtásának pillanatában. A térségbeli lakosok közül viszont több család nem hajlandó eladni vagyonát, és máshová költözni. Ilyen értelemben a minisztériumi jóváhagyásnak tulajdonjogi feltételei is vannak.

Az RMGC illetékesei a múlt héten úgy nyilatkoztak: „csak szélsőséges esetben" számolnak azzal, hogy – ha a vállalkozást ellenző helyi lakosság „kemény magjának" képviselői makacsul ragaszkodnak helyben maradásukhoz – a beruházó cég majd módosítja a bányaterv egyes részleteit. A beruházók illetékesei például nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy megkerüljék Eugen Davidnak (a projektet ellenző helyieket tömörítő Alburnus Maior civil szervezet elnökének) a birtokát.

Az RMGC 80 százalékát birtokló többségi tulajdonos, a kanadai Gabriel Resource az utóbbi hetekben intenzív reklámhadjáratot indított az elektronikus médiában. Így akarja meggyőzni a közvéleményt érchegységi vállalkozásának előnyeiről. Az RMGC külföldi képviselői azt mondták: projektjük környezeti hatástanulmányát „március 25. táján" nyújtják be a környezetvédelmi tárcának. Azt is közölték, hogy a kitermelést 2007-ben elindítani szándékozó cég a beruházás számára kiszemelt területnek a felét 2006 januárjáig már felvásárolta.

Január végéig kérte a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB), hogy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szenátusa vizsgálja meg az önálló magyar karokra vonatkozó kérésük megvitatását. Mint ismeretes, a BKB az egyetemen tanító magyar oktatók megkérdezésével készített közvélemény-kutatást. Ebből kiderült, hogy a tanárok 83 százaléka támogatná a magyar tagozat fokozottabb önállósulását a karok létrehozásával. Az elképzelés szerint három ilyen karnak kellene megalakulnia, az egyik a természet-, a másik a humán-, a harmadik pedig a társadalomtudományokat tömörítené.

A felsőoktatási intézmény vezetősége az egyetem hivatalos tájékoztatójában közölte, hogy erre a vitára várhatóan a szenátus február végére tervezett ülésén kerül majd sor. Jelenleg az egyetem magyar tagozatának vezetősége, mint arról Salat Levente rektorhelyettes egy korábbi interjújában beszámolt, a BBTE jelenlegi szerkezetének újratárgyalására vonatkozó vitát készíti elő. A magyar tagozat vezetősége dokumentálódik az Európában működő kisebbségi egyetemek pontos helyzetéről, mivel szerintük a vitában résztvevő felek, ezeket nagyon gyakran pontatlanul idézik. Salat Levente annak lehetőségét sem zárta ki, hogy e vita lefolytatása után a BKB követeléseihez képest többet is el lehet majd érni.

Nyolc Oscar-jelölést kapott a meleg cowboyok tragikus románcáról szóló, Ang Lee rendezte Brokeback Mountain című amerikai filmdráma, többek között díjesélyes a legjobb film, a legjobb rendező és Heath Ledger alakítása révén a legjobb színész kategóriában – jelentette be kedden Beverly Hillsben az Amerikai Filmakadémia. (Részletek a 14. oldalon)

Nagyszebenbe látogathat 2007 folyamán XVI. Benedek pápa, erősítette meg Adrian Iorgulescu művelődési miniszter az erre vonatkozó híreszteléseket. A látogatásra egy nagyszabású ökumenikus rendezvény keretében keríthetnének sort abból az alkalomból, hogy Nagyszeben nyerte el a 2007-es Európa Kulturális Fővárosa címet. Ezzel a kitüntetéssel Nagyszeben meglepő módon jelentősebb magyarországi városok elé került, amelyek még csak most pályáznak erre a kitüntetett címre.

A szebeni városvezetés évek óta tartó erőfeszítéseit koronázná meg, ha valóban sor kerülne a római katolikus egyházfő látogatására. Iorgulescu emlékeztetett, hogy a pápa lehetséges látogatását az ortodox egyház vezetői jelentették be hétfőn, egy, a Cotroceni palotában rendezett találkozón. Az ortodox egyházvezetők megerősítették Iorgulescunak, hogy Rómába látogattak, ahol Nagyszebennek kulturális fővárossá nyilvánítása alkalmából szervezett rendezvénysorozaton kapcsán egy nagyszabású ökumenikus találkozóról is egyeztettek. Ide háromezer egyházi képviselőt várnak, közöttük a legjelentősebb a pápa lenne. Iorgulescu szerint ez nagyon jó jel lenne Románia számára, hiszen elmondhatnánk, hogy rövid időn belül két pápa is meglátogatta az országot. Mint ismeretes, a tavaly elhunyt II. János Pál pápa 1999-ben járt Bukarestben.

A kisebbségi közösségek, ezen belül főként a magyar közösségnek a rendőrség intézményeiben való képviseletéről tárgyalt a Victoria Palotában kedden többek között Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Vasile Blaga belügyminiszter, valamint Markó Attila, az Etnikumközi Hivatal elnöke.Markó Béla úgy értékelte, rendkívül fontos a kisebbségi közösségek, a romániai magyarság képviselőinek jelenléte a rendőrség intézményében. Mint mondotta, a továbbiakban nagyobb hangsúlyt kell fektetni a közvélemény tájékoztatására, illetve az intézménnyel szemben kialakult előítéletek leküzdésére.

Ebben a folyamatban Vasile Blaga belügyminiszter és Dan Valentin Fătuloiu rendőrfőparancsnok nyitottságukról biztosították az RMDSZ tisztségviselőit.

Kovács Péter ügyvezető alelnök elmondta, hogy a Szövetség Ügyvezető Elnöksége a hangsúlyt a közvetlen kapcsolattartásra fekteti: a végzős osztályokból olyan személyeket fognak felkeresni, akikben a helyi közösség megbízik. Ezzel párhuzamosan egy olyan kampány elindítását is tervezik, amelynek célja a rendőrök és a rendőrség megítélésének pozitív irányú megváltoztatása.

Markó Attila államtitkár elmondta: az Etnikumközi Hivatal támogatja a kezdeményezést, véleménye szerint főként a közösség tájékoztatása változtathat a rendőrségről kialakult negatív szemléleten.

Aki nem tud szeretettel feloldódni, másban és másért: boldogtalan marad.

KETTŐS KÖNYVBEMUTATÓT tartanak február 2-án, csütörtökön du. 6 órakor a Gaudeamus könyvesboltban (Szentegyház/I. Maniu u. 3. szám). A Pallas-Akadémia Könyvkiadónál megjelent Gaal György: Kolozsvár vonzásában (Tanulmányok, megemlékezések), valamint Kozma Mária: A jóság síró vágya című könyvet Cseke Péter, illetve Balázs Imre József méltatja. A szerzők dedikálnak.

A SZABÓ DEZSŐ EGYESÜLET Igazgatótanácsa tart gyűlést február 2-án, csütörtökön du. 5 órakor a Kolozsvári Református Kollégiumban. Kérik a vezetőségi tagok feltétlen megjelenését.

A CSEMETE ZENEÓVODA kis- és nagycsoportjának február elsején, szerdán du. 5 órától tartanak foglalkozást. Jövő héten vakáció, utána pedig minden szerdán 5 órától Nistor Krisztina és Maksay Júlia zenetanárnők kalauzolásával a gyermekek meghódíthatják a zene birodalmát.

BENEDEK ELEK, A NÉPRAJZKUTATÓ címmel tart előadást Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője a Kisbácsi Népfőiskola keretében. A könyvvásárral egybekötött összejövetelt február 2-án, csütörtökön este 7 órakor tartják a helyi Ifjúsági Házban. Támogatók: Pro Kisbács, EMKE, NKÖM és a Communitas Alapítvány.

Ötödik éve rendezik meg az „Olvasni jó!" mesevetélkedőt, mindannyiszor a Brassai-líceum szervezésében. Kolozs megyéből 49 csapatban 196 kisiskolás nevezett be ebben a tanévben az „Olvasni jó!" mesevetélkedőre (végre vidékről is érkeztek csapatok Kiskapusról, Visából, Magyarszovátról, Nagykapusról).

A versenyzők 3 fordulóban mérték össze tudásukat, problémamegoldó képességüket. Minden fordulóra 4–4 magyar népmeséből készültek az olvasni szerető gyermekek. A fordulókor 10–10 feladatot oldottak meg. A feladatok komplex jellege alapos meseismeretet igényel, de a jó eredmények eléréséhez a hatékony csapatmunka is elengedhetetlen volt. A csapatok alaposan felkészültek, a mesék legapróbb részleteire is emlékeztet, és ismereteiket bonyolult feladatok megoldása közben tudták alkalmazni.

Október 28-án tartották az első fordulót, amelynek legeredményesebb csapatai: Puma, Békalencse, Tündérrózsák, Kincskereső, Mesefalók voltak.

A második fordulóba 33 csapat jutott, ezt november 25-én rendezték, és a következő csapatok érték el a legmagasabb pontszámot: Puma, Tündérrózsák, Mesefalók, Harry Potter, Csimasz.

A január 27-én megtartott 3. fordulóban jutott 17 csapat mindenike jól szerepelt. A forduló eredménye:

I. Mesefalók (Constantin Bârncuşi Iskola, tanítónő Kun S. Márta) Kovács Zsolt, Kovács Andrea, Burean Andrea, Kiss Izolda.

Tündérrózsák (Apáczai-líceum, tanítónő Kulcsár Margit) Sallai Elíza, Mihály Vitályos Réka, Nagy Lóránd, Török Czirmay Áron.

II.Puma (Brassai-líceum, tanítónő Batiz Elly) Bazsó Tamás, Prezensky Gábor, Runcan Dóra, Schneider Bence.

III.Harry Potter (Báthory-líceum, tanítónő Kovács Ildikó) Turós Anita, Vencze Klára, Tasnádi Réka, Makkai Hanna.

IV.Micimackó (Báthory-líceum, tanítónő Futó Mária) Apáti Orsolya, Bagaméri Bernadett, Hatházi Evelin Tímea, Varga Boglárka.

Csimasz (Onisifor Ghibu Líceum, tanítónő Herdlicska Kinga) Koszorús Ildi, Irsai Boglárka, Széki Tímea, Kelemen Evelin.

Közülük az első két csapat fogja képviselni Kolozs megyét Nagyváradon a VII. mesevetélkedő országos döntőjében, március 24–26-a között.

A verseny a szociális tanulás terepe lehetett, ahol a gyerekek megtapasztalhatták az együttműködés, a csoport eredményei iránti felelősségérzetet, s mindezt jókedvvel végzett munka során.

A 37. Magyar Filmszemle nyitó ünnepségén, tegnap este a Budapest Kongresszusi Központban átadták az Életműdíjakat és a Magyar Mozgókép Mestere elismerést.

Életműdíjat adományoztak a január 19-én, 84. évében elhunyt Agárdy Gábor színművésznek, a Nemzet Színészének, továbbá Dargay Attila animációs filmrendezőnek, György István filmrendezőnek és Szalontai Árpádné naplóvezetőnek, a Magyar Mozgókép Mestere elismeréssel Nepp József rajzfilmrendezőt tüntették ki.

A mustra versenyprogramjában 103 alkotás – 24 nagyjátékfilm, 28 kísérleti és kisjátékfilm, 39 dokumentumfilm és 12 tudományos-ismeretterjesztő film – szerepel.

A február 7-ig tartó szemlét - amelynek a Millenáris Park, a Mamut Mozi és az Uránia Nemzeti Filmszínház lesz a helyszíne – Szabó István Rokonok című filmje nyitotta meg.

A filmszemle költségvetése mintegy 150 millió forint; a két főszervező a Magyar Filmművészek Szövetsége és a Magyar Mozgókép Közalapítvány.

Minden évad februárjában, halálának évfordulóján a Magyar Opera társulata hangversennyel emlékezik Kriza Ágnes művésznőre, a kiváló zenepedagógusra, a néhai pályatársra. Rendhagyó személyiségével azon kevesek közé tartozott az operajátszás világában, aki vakon hitt a hangjegyek varázsában, azok misztikus erejében. Az énekhang emberformáló képessége kiteljesítette és boldoggá tette életét.

A Magyar Opera tagsága szeretettel várja csütörtök este fél 7 órától a művésznő emlékének szentelt hangversenyre egykori tisztelőit, az opera barátait, nagyérdemű közönségét.

Az emlékhangverseny magánénekesei a fellépés sorrendjében a következők: Nagy Zoltán, Barabás Zsuzsa, Veress Orsolya, Ciorba Krisztina, Andreea Buia, Constantin Nica, Vígh Ibolya, Pataki Enikő, Niţu Tiberiu, Mányoki Mária. Iolanda Covacinschi, Marton Melinda, Darius Coltan, Emanuel Popescu, Szilágyi János, Kele Brigitta, Dan Serbac. Székely Zsejke, Molnár Mária, Kirkósa Júlia és Bancsov Károly.

Karmesterek: Giovanni Bria, Hary Béla, Kulcsár Szabolcs, Incze G. Katalin. Hangversenymesterek: Barabás Sándor, Ferenczi Endre. Karigazgató Kulcsár Szabolcs. Konferál Szeibert István. Rendezte és a színpadképet tervezte Szabó Emese. Közreműködik a kolozsvári Magyar Opera ének- és zenekara.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátékával kezdődik az Égtájak Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda idei Vendégségben Budapesten című rendezvénysorozata. A kolozsváriak három előadást hoznak Budapestre, Tompa Gábor két rendezését: Visky András Tanítványok című drámáját és Caragiale Az elveszett levél című vígjátékát, valamint Büchner Woyzeckjét Mihai Măniuţiu rendezésében. Tompa Gábor, a kolozsvári teátrum igazgatója ennek kapcsán arról beszélt a nyitó sajtótájékoztatón, hogy a határon túli színházak előadásai Budapest színházi életét is gazdagabbá teszik, hiszen az egyetemes színházi kultúrán belül nagy különbségek vannak a magyarországi és határon túli színjátszás között. Más a színházi mentalitás, mások a megvalósítási lehetőségek és más a színházi nyelv is, egyedül az anyanyelv közös – hangsúlyozta Tompa Gábor.

Az Égtájak Iroda jelenlegi helyzetéről dr. Schneider Márta, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) helyettes államtitkára számolt be. Az Iroda 11 évvel ezelőtt a budapesti ifjúsági találkozóból nőtte ki magát és tevékenysége hamarosan a színházi sorozat és az Égtájak Fesztiválok szervezésével bővült ki. Az Égtájakat 2003-ig a Fővárosi Önkormányzat tartotta fenn, majd 2003-ban a NKÖM-hoz került és a Hungarofest Kht-ba integrálódott. 2006. január elsejétől az Irodát a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézethez sorolták, ennek előnye, hogy a szervezet ezentúl intézményi formában működhet tovább, amely biztosítja a stabil működés feltételeit. A Balassi Intézet számára pedig azért megfelelő partner az Égtájak Iroda, mert a korábban kizárólag oktatási intézményként működő Balassi Intézet 2005. január 1-jétől kiterjesztette működését a kultúra felé is.

A Vendégségben Budapesten rendezvényeinek sora a kolozsváriak vendégjátéka után több határon túli magyar színház bemutatkozásával folytatódik, majd márciusban kerül sor a Határon Túli Régiók Napjai című programsorozat keretében a Barangolás Székelyföldön című eseményre. A székelyföldi régió március 13. és 19. között színházi, táncszínházi, zenei, kortárs képző- és fotóművészeti, valamint irodalmi programokkal mutatkozik be a magyar fővárosban. Ezenkívül júniusban ismét megrendezik a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozóját, amelyen ezúttal 18 ország 700 fiatalja vesz részt, az Égtájak Fesztiválsorozat pedig ezúttal a horvát Pannóniára, Gyergyószárhegyre és Balánbányára, Farnadra, Zentára, Szamosújvárra és Kastl-ba látogat el.

A 79 éves Andrzej Wajda, a Hamu és gyémánt, a Márványember és még sok-sok kiváló film lengyel rendezője életműdí jat, tiszteletbeli Medve-díjat kap az idei berlini filmfesztiválon, amelyet február 9-én nyitnak meg Marc Evans brit-kanadai koprodukcióban készült filmjével, a Snow Cake-kel.

A másik tiszteletbeli Medve-díjban Ian McKellen brit színész, A gyűrűk ura fil mváltozatának egyik szereplője részesül.

Dieter Kosslick, az 56. berlini filmfesztivál, a Berlinale igazgatója úgy vélte, hogy az idei filmek nagyon politikusak és életközeliek. A különböző szekciókban 56 ország 360 filmjét vetítik, a versenyprogramban 19 világpremier szerepel, a zsűrit Charlotte Rampling brit színésznő vezeti.

Dieter Kosslick ötödik éve vezeti a Berlinal ét, s szerződését újabb öt évre meghosszabbították. Számára az egyik legfőbb gondot mindig az jelenti, hogy eljönnek-e Berlinbe a meghívott világsztárok és sztárrendezők. Az idén többek között Meryl Streep, George Clooney, Claude Chabrol, Isabella Rossellini, Isabelle Huppert, Heath Ledger, Roberto Benigni, Alan Rickman, Sigourney Weaver, Natalie Portman, és Philipp Seymour Hoffman jelezte, hogy végigsétál a vörös szőnyegen.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – München – amerikai bemutató. – Vetítések: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn egész nap.

GYŐZELEM – Somersault. – Vetítések: 14, 16, 18, 20, 22; kedvezménnyel 22 órától.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – január 28–febr. 2: Beyond the Sea – amerikai bemutató. – Vetítés: 19.30, 22; kedden kedvezménnyel. Charlie és a csokigyár – amerikai. – Vetítés: 14.30, 17; kedden kedvezménnyel.

DÉS

MŰVÉSZ – Légcsavar – amerikai. – Vetítés: 17, 19; péntek, szombat, vasárnap 21 órától is kedvezménnyel; hétfőn egész nap kedvezménnyel.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Szahara – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; péntek, szombat, vasárnap 22.15 órától is, kedvezménnyel; hétfőn egész nap kedvezménnyel.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – King Kong – amerikai. – Vetítés: 16, 19.15; péntek, szombat, vasárnap 22.30 órától is, kedvezménnyel; hétfőn egész nap kedvezménnyel.

MAGYAR OPERA

Február 2-án, csütörtökön fél 7 órakor: Kriza Ágnes Gálakoncert. Vezényel: Hary Béla, Incze G. Katalin, Kulcsár Szabolcs. Rendező: Szabó Emese. – Egyetemi bérlet.

ROMÁN OPERA

Február 5-én, vasárnap este 7 órakor: Mozart: Don Givanni.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Február 1–3. között a Kolozsvári Állami Magyar Színház Budapesten vendégszerepel.

Február 6-án, hétfőn este 8 órakor: Ionesco: Jacques vagy a behódolás – stúdióelőadás. Rendező: Tompa Gábor. CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Február 4-én, szombatopn este 7 órakor: Shakespeare: III. Richard.

A szakértelem bolsevista trükk – ez a mondat Csurka István politikusi életművének valószínűleg leginkább maradandó darabja. A rendszerváltás után a hatalomban ragadt vagy oda visszaszivárgó korábbi pártkáderek fő fegyverére ily módon frappánsan figyelmeztető, egykor sikeres drámaíró valószínűleg álmában sem gondolta volna, hogy kevesebb, mint másfél évtized múlva valamennyi magyar párt osztja majd ezt az álláspontját – határon innen és túl. Hogy szinte száz százalékban megszabadulnak a szakmai hozzáértésnek még a látszatától is, természetesen az azt képviselő emberekkel együtt.

A pártokat segítő, igazi szakértők eltűnésének persze valószínűleg egyszerre voltak történelmi, szociológiai és praktikus okai.

A magyar embert nem negyven vagy ötven, hanem ezer év gyakorlata és tapasztalata teszi fogékonnyá a passzivitásra, ha politikáról, közös dolgainkról van szó. A mindenkori viszonyok változhatatlansága és a küzdelem hiábavalósága – ez az, ami valamennyiünk mentalitásában benne van, és már a legjelentéktelenebb akadályok felbukkanásakor visszavonulót fújat velünk. Szél ellen nem lehet – szoktuk mondani, és nem is nagyon próbálkozunk vele. A szakemberek megelégszenek azzal, hogy különböző elméleti konstrukciókat alkossanak, a gyakorlattól azonban igyekeznek távol maradni. Így legalább tényleg megkímélik magukat a kudarcoktól.

Szociológusok már évtizedekkel ezelőtt kimutatták, hogy a magyar társadalom egyik meghatározó sajátossága a kontraszelekció. Miért volna ez másképpen a közéletben, a pártpolitikában? A rendszer úgy működik, hogy főleg az egzisztenciális szélsőségeket hozza mozgásba: azokat, akiknek egyébként nagyon kevés esélyük volna saját, esetleg korlátozott tehetségükből komoly társadalmi pozíció kiépítésére, illetve azokat, akik (főleg ügyeskedés és kapcsolatok segítségével szerzett) tetemes vagyonuk révén lényegében függetleníteni tudják magukat az általános szociális folyamatoktól. Helyzeténél fogva mindkét típusból hiányzik a valódi felelősségvállalás és a szolidaritás. Az egyik a politikából akar megélni, a másik játéknak tekinti azt. Akit viszont szakismerete és képességei alkalmassá tennének a köz ügyeinek vitelére, általában nem rúg labdába mellettük, hiszen nem tudja és nem is akarja teljes erejével a politikába vetni magát, mert megvan a maga hivatása.

A szakemberek eltűnésének nagyon praktikus oka is van: a politikai rendszer működtetéséhez, a hatalom megszerzéséhez és gyakorlásához egyszerűen nincs rájuk szükség. A történet ugyanis ma már nem a köz szolgálatáról, hanem a zsebek megtöméséről szól. A dilettantizmus nemrég még szégyellni való volt, ma viszont elfogadott gyakorlat. Nem kevés ellentmondással ezt úgy is meg szokták fogalmazni: a politika professzionalizálódik. Abban az értelemben mindenképpen, hogy egyesek foglalkozásává válik, az viszont komoly kétségeket vet föl, hogy ők valóban profi módon csinálják-e, amit csinálnak.

Ha Budapestnél távolabbra tekintünk, azt látjuk, hogy ez a helyzet hatványozottan érvényes a gyakorlati egypártrendszer körülményei között élő határon túli magyar közösségekre. Aki egyszer összerúgja a port az adott érdekképviseleti szervezet vezetésével, az szinte légüres térbe kerül, annak már soha többé nem adatik újabb lehetőség a maga közegében. A teljes kiszolgáltatottságot senki sem vállalja szívesen.

Az emberi erőforrásokkal való gazdálkodásban elkövetett hibáknak ugyanakkor sokkal súlyosabb következményei vannak az egész romániai magyar közösségre nézve, mint azt rövidlátó politikusaink gondolnák. A nehézségek persze kormányzati pozícióban válnak igazán nyilvánvalóvá: az RMDSZ-ből a legutóbbi választás óta egyre több jelzés érkezik a súlyos káderhiányra vonatkozóan. Kiderült ugyanis, hogy hiába a jobbnál jobb köztisztviselői állások sora, nincs rájuk jelentkező. Az okokat keresve természetesen sok minden elhangzik: rossz a felsőfokú képzés szerkezete, kicsi a fizetés, olykor a román nyelvtudás is hiányos a potenciális magyar szakemberek körében. De vajon tényleg csak ezekről volna szó? Valószínűleg legalább ilyen súllyal esik latba a társadalomra jellemző közömbösség kialakításában az a kontraszelektív gyakorlat, amely az RMDSZ-ben egyaránt jellemzi a belső és a külső, államigazgatási pozíciók betöltését.

Arról egyébként maguk a politikusok gondoskodnak, hogy kétségünk se maradjon: a személyi döntéseket sokkal inkább befolyásolják a rokoni-haveri kapcsolatok, a feltétlen lojalitás, mint a szakértelem. Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének egykori és mai vezetése például kölcsönösen egymást vádolja ennek a gyakorlatnak a követésével. A konkrét ügyeket tekintve ez önmagában természetesen egyikükkel szemben sem bizonyító erejű, azt azonban kétségtelenné teszi, hogy mindkét oldalnak bőségesen vannak tapasztalatai a jelenségről.

A kérdést azonban egy másik irányból is megközelíthetjük. Miért nincs elegendő magyar szakember, annak ellenére, hogy az elmúlt másfél évtizedben egyre bővültek a felsőfokú és azon belül az anyanyelvű képzés lehetőségei Romániában? A kérdés akkor is jogos, ha a többségi nemzethez viszonyítva a magyarok körében még mindig alacsonyabb az egyetemi és főiskolai végzettségűek aránya. A választ a magyarországi bevándorlási statisztikákban találhatjuk meg.

A legutóbbi vizsgálat adatai szerint az anyaországban letelepedni kívánók 70 százaléka Romániából érkezett. Az ő csoportjukon belül több mint 50 százalék azoknak az aránya, akik 35 évesnél fiatalabbak. A vérveszteség nagyságát érzékelteti az is, hogy közel egyharmaduk felsőfokú végzettséggel rendelkezik, miközben ez a szám a teljes népesség tekintetében Magyarországon nem haladja meg a 12 százalékot, a romániai magyar közösség esetében pedig mindössze 4,4 százalék körül van. A leginkább elgondolkodtató adat viszont kétségtelenül az, amely szerint a bevándorlók több mint 70 százaléka olyan településről költözött az anyaországba, amelyet legalább felerészben magyarok laknak ma is. A migráció tehát – szemben a közhiedelemmel – nem a szórványok felszámolódáshoz, hanem a szórványosodás általánosabbá válásához járul hozzá.

De nézzük a bevándorlást motiváló tényezőket. A Romániából érkezők 25 százaléka úgynevezett karrier-migráns, ami azt jelenti, hogy elsősorban szakmai okokból választja Magyarországot: a saját ismeretek és képességek jobb felhasználását, az előrejutás lehetőségét említi első helyen, ha döntését indokolnia kell. Ugyancsak egynegyed részük tekinthető értelmiséginek, vezető állást betöltő személynek. Közülük Magyarországon majd mindenkinek sikerült legalább hasonló szintű állást találnia, mint otthon – természetesen jóval több pénzért.

A statisztika azt mutatja, hogy a Romániából érkező kivándorlók 70 százaléka korábban olyan munkahelyen dolgozott, ahol a kollégák, de legalábbis azok többsége hozzá hasonlóan magyar volt. A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy az etnikai diszkrimináció bár taszító tényezőként jelen volt az életükben, mégsem fogalmazódott meg migrációs motívumként, legföljebb áttételesen éreztette hatását.

A jól képzett, tapasztalt, fiatal magyar szakemberek tehát szinte menekülnek az anyaországba (és még legalább ugyanannyian a világ többi részébe...), miközben az RMDSZ-nek vezető köztisztviselői állások sokaságát nem sikerül betöltenie az államigazgatásban. Úgy látszik, a hivatalos nyilatkozatokkal szemben mégsem a hozzáértő emberek hiányoznak, hanem az a szigorúan képesség alapú kiválasztási rendszer, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a pártpolitikától távolabb állók is azt hihessék, érdemes vállalniuk a küzdelmet és a kockázatot egy-egy, az egész közösség számára fontos pozíció megszerzéséért.

Az RMDSZ vezetése saját uralmának bebetonozásán dolgozva abba a csapdába esett, hogy a belső küzdelmekben addig irtotta meglévő és potenciális szakmai holdudvarát, amíg az nagyrészt meg nem szűnt létezni. Az idősebbeket szép lassan kiszorították a szövetségből és valamiféle belső emigrációba kényszerítették, a fiatalabbak pedig – megcsömörlötten az antidemokratikus és kontraszelektív gyakorlattól – saját elhatározásukból, önként mentek külföldre, hogy ott találják meg a boldogulásukat.

Magyarországon már több kormányzati ciklus tapasztalata, hogy a győztes pártok székháza szinte kiürül a választás után, annyira kevés mozgósítható emberük maradt. Ilyenkor lépnek aztán hivatalba a plakátragasztóból vagy röplapkézbesítőből lett államtitkárok. A folytatást – gondoljunk az elmúlt nyolc év tapasztalataira – könnyű kitalálni.

Kész szerencse, hogy Románia sorsa nem csak az RMDSZ megmaradt szürkeállományán múlik...

Kolozsváron diákoskodó magyar bölcsészfruska panaszolja élete eddigi legnagyobb csalódását: nem kapta meg az amerikai idénymunkához szükséges beutazási vízumot. Pedig évente százaknak, ezreknek a kérésére bólintanak rá! Elismeri, hogy mindenkit nem ajánlatos beengedni az Államokba, kivált mostanában, amikor a terrorizmus nyílt háborút hirdetett a Szabad Világ ellen. Mégis felháborító, hogy éppen az ő orra előtt csapják be az ajtót, aki gondolatban már a múlt tanév kezdete óta várta ezt a nagy kalandot! De ebben az évben biztosra megy, alaposan felkészül vízum-témából, és meg sem áll álmai földjéig. Ha pedig egyszer ott van, addig forgolódik, amíg le nem telepedhet, mert ide, ebbe a kilátástalan, maradi koszfészekbe, ennyi sok korlátolt ember és szemlélet közé ő biztosan nem fog visszajönni! Inkább pénzért szerez magának egy házasságlevelet, aztán majd csak lesz valahogy. Még azt is letagadja, hogy magyarnak született, és siet beolvadni jenkinek. Hiszen annyi ismerősének sikerült!

Sajnos, igaza van. De csak abban, hogy ez a törkevés a mai Erdélyben lassan tömegjelenséggé terebélyesedik. Tizenöt esztendő alatt fiatalok tíz-ezrei nőttek fel nálunk a kommerszfilmek nyújtotta üres rágógumi-kultúrán, a hazug, igénytelen-ízléstelen sablonok, látszatok világának bűvöletében. A globalizáció kitermelt egy olyan önzésre „szakosodott" tömeget, amely számára nincs közös múlt és jelen, kötődés ehhez a közösséghez. Olyan fiatalokat veszítünk el, akik egymást túllicitálva lovallják bele magukat az önámításba, amikor életcéljuknak tűzik ki hátat fordítani annak az értékrendnek, amelybe születtek, és minden tehetségüket, energiájukat, idejüket latba vetve tapossák egymást előbb a vízumért, odakint pedig a dollárokért. Anélkül, hogy ismernék, milyen élet várja őket tulajdonképpen odakinn.

A rotterdami Erasmus Egyetem informatikusai létrehozták, és folyamatosan „aktualizálják" a Boldogság világbázisát. Mondd meg, mi boldogít, és megmondom, ki vagy – kérdezik. A kutatás arra a felismerésre alapoz, miszerint az életnek önmagában nincs értelme, ezt vagy a belső énnek, vagy a társadalomnak kell megteremtenie célok, elvárások, eszmék, vallási tanítások stb. által. A felmérők a kikalkulált boldogságindex nyomán rangsorolják a világ kilencven országát. Érdekes, de talán nem véletlen, hogy az élmezőnyben Svájcot, Máltát, Izlandot, Hollandiát, Dániát találjuk, az Amerikai Egyesült Államok pedig csupán a tizennegyedik helyet foglalja el...

A szülőföldjén mellesleg kiváló anyagi feltételek között nevelkedett kolozsvári bölcsészfruska, aki számára az erdélyi főváros nyújtotta kulturális lehetőségek a bárokban, diszkókban, internetkávézókban, szoláriumokban, rockkoncertekben, hecuka- és piperebutikokban, örökösen a dolcsevita habzsolásában merülnek ki, világos tervet dédelget: az ígéret földjén a megélhetést kezdi a mosogatással és takarítással (amit igazából itthon sem művelt), majd folytatja bármivel. Merthogy majd kialakul valahogy. Tapasztalt, elismert tanárainkat, nevelőinket, lélekbúvárainkat, történészeinket, orvosainkat, politológusainkat, szociológusainkat, anyanyelvápolóinkat, lelkipásztorainkat, művészeinket, hagyományőrző civil szervezeteinket, politikusokat, magunkat, egyszóval mindenkit kérdezek: hol rontottuk el?

A minap „régi oskolámban" jártam: az egykori Mariannumban, amelynek épületében ma a multikulturalitás modelljeként is emlegetett Babeş–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkara (közismertebb nevén: a filológia) működik. Egy megbeszélésre voltam hivatalos, amelynek témája a „szomszédok", vagyis az etnikumok egymás mellettisége, együttélése volt a téma, következésképpen – s nem is csak tél-túl – a multikulturalitás is.

Tehát romániai társadalmunk örökzöld kérdései, amelyek közül a multikulturalitás egy ideje a Tudományegyetemen is témává lett.

Mivelhogy kissé korábban érkeztem, volt időm egy kicsit körbejárni a „régi helyeket". Bizony, alaposan megváltozott mindennek a helye, semmi sem ott volt (dekánátus, titkárság, könyvtár stb.) mint ahol a „mi időnkben".

Hogy úgy mondjam, örömmel láttam, hogy a karon ténylegesen gyökeret vert a multikulturalitás, van már japán és koreai tanszék is, többek között. Érdekes volt számomra azt is észrevételezni, hogy a japán mellett a koreai, mellette pedig a magyar „terem" (egyik „terem") található. Az egyik ajtón az olvasható, hogy „biblioteca japoneză" (vagyis: japán könyvtár), a másik ajtón, ha jól emlékszem, az, hogy „sala coreană", mellette pedig következik a „Sala Samuel Brassai" – vagyis a Brassai Sámuelről elnevezett terem.

Nos, nem is azt nem értettem igazán, hogy a Brassai Sámuelből miért lett Samuel Brassai –, hanem azt, hogy…miért nem ez áll a táblán: Sala Brassai Sámuel terem?

Ugyanis a japán és a koreai terem, illetve könyvtár tábláján a Sala japoneză felirat alatt például írva vagyon japánul, japán „betűkkel" is, hogy egy erre tévedő japán is olvashassa, érthesse, hogy abban a bizonyos teremben, mondjuk, japán könyvtár működik. Amúgy, magunk között szólva, ez így is van rendjén – egy multikulturális egyetemen.

Hogy miért nincsenek a fakultásokon, az egyetem központi épületében is magyarul is feliratozva a „táblácskák"? Gondolom, azért mert az egyetem vezetősége szerint a multikulturalitásba mi csak beletartozunk – mint felmutatható „színfolt" – ennek a kirakatban való mutogatásunknak viszont semmi köze a multikulturalitás áldásaihoz, a multikulturalitásból fakadó jogokhoz, hogy ne mondjam: az összetevők jogegyenlőségéhez.

Hát ennyit röviden és konkrétan a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem multikulturalizmusáról, s az ennek jegyében a tanintézetben dúló jogegyenlőségről, egyenjogúságról.

Hetvenöt éve, 1931. február 1-jén született Borisz Nyikolajevics Jelcin, aki 1991-től 1999 végéig az Oroszországi Föderáció első köztársasági elnöke volt.

Pártmunkásként 1968 és 1985 között az SZKP szverdlovszki területi bizottságában osztályvezetőként, titkárként, majd első titkárként tevékenykedett. Mihail Gorbacsovnak aki 1985-ben lett az SZKP KB főtitkára – majd 1990-ben a Szovjetunió első elnöke – jelentős szerepe volt abban, hogy Borisz Jelcin 1985-ben a moszkvai városi pártbizottság első titkára, a Központi Bizottság titkára és a Politikai Bizottság póttagja lett. Két év alatt azonban Jelcin mindezeket a tisztségeket elvesztette, mivel a pártapparátus bírálatában és a reformok sürgetésében túllépte az akkor elfogadott határokat. 1990 júniusában, miután megválasztották az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának (törvényhozásának) elnökévé, végképp szakított a Szovjetunió Kommunista Pártjával.

Jelcin 1991 júniusában közvetlen szavazás eredményeként Oroszország első elnöke lett, augusztusban, amikor konzervatív kommunista erők államcsínyt kíséreltek meg, szembeszállt velük és jelentős szerepet játszott a puccskísérlet meghiúsításában.

Jelcin az oroszországi parlament 1991. október 18-i ülésén ideiglenes jelleggel különleges felhatalmazást kért – és később kapott is –, szinte korlátlan hatalommal való felruházása azonban vegyes fogadtatásra talált, akkor kezdték „Borisz cárnak" titulálni. Novemberben betiltotta Oroszország területén a kommunista párt tevékenységét. December 25-én Gorbacsov, akinek helyzete tarthatatlanná vált, lemondott a Szovjetunió elnökének posztjáról. Másnap – miután már a szovjet köztársaságok egész sora kimondta függetlenségét – a szovjet parlament felsőháza kihirdette a Szovjetunió megszűnését. A Jelcin-kormányzatnak így lehetősége nyílt arra, hogy a szovjet kormány jogköreinek nagy részét átvegye. Jelcin nevéhez fűződik tehát mind az SZKP, mind a Szovjetunió megszünése – a folytatás azonban ellentmondásosabb volt.

Nyolc éven át, a fájdalmas, nem egyszer drámai válságokkal járó – 1993-ban Jelcin ágyúval lövette szét a vele szembeforduló parlamentet – átalakulás során Oroszország belpolitikai, gazdasági, nemzetiségi problémák tömkelegével küzdött. Az elnök egészségi állapota megromlott, családtagjai korrupciós botrányokba keveredtek. 1996 júliusában elnökként újraválasztották, de dolgozni már alig tudott, a nyilvánosság előtt megjelenni sem volt sokszor ereje. Az oligarchák és maffiák részvételével kibontakozott piacgazdasági fejlődés 1998-ban összeomlásba torkollott, amely újra visszavetette az országot. Mesterien biztosította azonban utódlását: miután több jelölttel kísérletezett, 1999. december 31-én délben, több mint fél évvel hivatali idejének lejárta előtt bejelentette lemondását, és ezzel megnyitotta az utat Vlagyimir Putyin elnökké választásához.

Michelle Bachelet, a megválasztott chilei elnök asszony kampányígéretét betartva, a miniszteri tárcák felét nők között osztotta el. Bachelet március 11-én foglalja el a dél-amerikai ország legmagasabb közjogi méltóságának a tisztét. Összeállításunk adatokkal kívánja bemutatni a nőknek a politikai vezetésben betöltött szerepét a jelenben és a múltban.

Jelenlegi női államfők: Finnország: Tarja Halonen 2000-től, 2006-ban újraválasztották. Fülöp-szigetek: Gloria Macapagal Arroyo 2001-től, Írország: Mary McAleese 1997-től, 2004-ben újraválasztották Lettország: Vaira Vike-Freiberga 1999-től, 2003-ban újraválasztották Libéria: Ellen Johnson-Sirleaf 2006-tól.

Jelenlegi női kormányfők: Banglades: Haleda Zia 2001-től és 1991–1996 között, Mozambik: Luisa Diogo 2004-től, Németország: Angela Merkel 2005-től, Sao Tomé és Príncipe: Maria do Carmo Silveira 2005-től, Új-Zéland: Helen Clark 1999-től, 2005-ben ismét megnyerték a választásokat.

Női államfők a múltban: Argentína: Isabel Perón 1974–1976 között, Ecuador: Rosalia Ateaga 1997-ben mindössze két napig, Guyana: Janet Jagan 1997–1999, Indonézia: Megawati Sukarnoputri 2001–2004, Írország: Mary Robinson 1990–1997, Izland: Vigdis Finnbogadottir 1980–1996 között, Panama: Mireya Elisa Moscoso 1999–2004 között, Sri Lanka: Csandrika Bandaranaike Kumaratunga 1994–2005 között.

Női kormányfők a múltban: Banglades: Haszina Vazed 1996–2001 között, Franciaország: Edith Cresson 1991–1992 között, Guyana: Janet Jagan 1997-ben, India: Indira Gandhi 1966–1977, majd 1980–1984 között, Izrael: Golda Meir 1969–1974 között, Nagy-Britannia: Margaret Thatcher 1979–1990, Norvégia: Go Harlem Brundtland 1981-ben, 1986–1989 és 1990–1996 között, Pakisztán: Benazir Bhutto 1988–1990 között és 1993–1996 között, Sri Lanka: Szirimavo Bandaranaike 1960–1965, 1970–1977, 1994–2000 között és Csandrika Bandaranaike Kumaratunga 1994-ben, Szenegál: Mame Madior Boye 2001–2002 között, Törökország: Tansu Ciller 1993–1996 között, Új-Zéland: Jenny Shipley 1997–1999 között.

Nők a nemzeti parlamentekben: Az Interparlamentáris Unió megállapítása szerint a női képviselők aránya alig 15,7 százalékos a világ parlamentjeiben. Tíz évvel ezelőtt, a nőkről tartott mérföldkőnek számító pekingi konferencia idején a képviselőnők aránya 11,3 százalékos volt, a növekedés folyamatos, de lassú.

A lista élén Ruanda áll 48,8 százalék női képviselővel az alsó, és 34,6 százalékkal a felsőházban, Svédország pedig továbbra is a második helyet birtokolja. Az Egyesült Államokban 435 képviselőből 66 nő (15,2 százalék) és a 100 szenátor között 14 nő van. A listavezető 10 ország:

A szociáldemokrata Tarja Halonen, a hivatalban lévő államfő további hat évre kapott mandátumot Finnországban a vasárnapi második választási fordulóban. 77 százalékos részvétel mellett a baloldali politikus asszony a szavazatok 51,8 százalékát kapta, ellenfele, a mérsékelten konzervatív Sauli Niinistö pedig 48,2 százalékát.

A szociáldemokraták 1982 óta adják az észak-európai országban az elnököt, ám Tarja Halonen mégis "történelminek" minősíthette mostani győzelmét, mert első alkalommal nyerte el újra a posztot közvetlen államfőválasztáson.

A 62 éves, a Helsinki Egyetemen jogi végzettséget szerzett Tarja Halonen első alkalommal 1979-ben lett képviselő a szociáldemokrata párt színeiben, majd három kormányban is betöltött miniszteri posztokat, így államfővé választását megelőzően, 1995 és 2000 között külügyminiszter volt.

AZ EU-tag, jóléti szociális modellű, ám semleges Finnország legmagasabb közjogi méltóságának a fő cselekvési területe a kül- és biztonságpolitika. A mostani választási kampányban az egyik kiemelt kérdés Finnország esetleges NATO-tagsága volt, részben tekintettel arra, hogy az ex-Szovjetunió balti köztársaságai csatlakoztak az észak-atlanti szervezethez. Mint a megfigyelők állítják, a két elnökjelölt nagyjából azonos álláspontot vallott. Halonen szerint a csatlakozás a NATO-hoz biztonsági döntés, amelyre a jövőben sort lehet keríteni, de pillanatnyilag nem sürgető. Sauli Niinistö viszont a putyini határozottabb orosz külpolitikával indokolva sürgette a finn területi védelem erősítését. Érzékeltette, hogy Helsinkinek egyértelműbben kellene a Nyugat oldalán lehorgonyoznia.

Mintegy félmillió szárnyast irtottak ki az egészségügyi hatóságok különleges csoportjai az iraki kurd terület széles határzónájában, ahol a madárinfluenza első iraki áldozata meghalt – jelentette be egy illetékes vezető, egyúttal arra panaszkodva, hogy a térségben egyáltalán nincs vírusellenes gyógyszer.

A Bagdadtól mintegy 330 kilométerre északra fekvő Szuleimáníja városban a madárinfluenza elleni küzdelmet irányító bizottság vezetője, Takszin Namek közölte, hogy állandósult a hiány a Tamiflu nevű vírusellenes gyógyszerből, jelenleg mindössze ötven tablettával rendelkeznek. Ez öt ember kezelésére elegendő, így még a szárnyasok kiirtását végző csapatok tagjait sem tudják a szükséges megelőző kezelésben részesíteni – mondta Namek.

Az iraki–iráni határ térségének három tartományban ölték le a mintegy félmillió szárnyast az utóbbi három nap alatt. A betegség által érintett övezetben – Dukan városától az Irán közelében fekvő Rániáig húzódó területen – 50 tanyán, illetve faluban és városban a baromfiállomány jelentős részét kiirtották, egyes helyeken akár az 50 százalékot is elérte az elpusztított állatok aránya. Az iraki kormány 26 millió dollárt különített el a baromfitenyésztők veszteségeinek kompenzálására.

Abdel-Muttaleb Mohammed iraki egészségügy-miniszter bejelentette, hogy öt mobilkórházat küldenek az iraki Kurdisztánba, kettőt Szuleimáníjába, kettőt Erbilbe, egyet pedig Dohuk városba. A miniszter azon meggyőződésének adott hangot, hogy Irak képes lesz ellenőrzés alatt tartani a helyzetet és megakadályozni a járvány átterjedését az ország középső és déli részére. Ali al-Bahadli mezőgazdasági miniszter közölte, hogy a Törökországgal szomszédos iraki területeken módszeresen irtják ki a szárnyasokat, megakadályozandó a Törökországban dúló járvány esetleges átterjedését. Észak-Irakból tucatnyi madárinfluenza-gyanús megbetegedésről adtak hírt a hatóságok. Szuleimáníjában tizenkét embert kezelnek tüdőgyulladás miatt, s az orvosok arra gyanakodnak, hogy a madárinfluenza vírusa betegítette meg őket.

A háború kezdete óta a századik brit katona halt meg kedden Irakban. Az iraki brit kontingensnek egy napon belül ez a második embervesztesége. A brit védelmi tárca keddi közlése szerint a katona robbantásos merényletben vesztette életét az ország fő déli kikötője, Umm Kaszr közelében. A detonációban több más brit katona is megsérült. A kedden meghalt katona a brit szárazföldi hadsereg egyik legnagyobb ütőerejű egysége, a 7. páncélos dandár – vagyis a hírhedt Sivatagi Patkányok – kötelékében szolgált, csakúgy, mint előző nap elesett bajtársa. A hétfői haláleset a déli Maiszan tartományban történt: kézifegyverekből leadott lövések sebesítettek meg járőrözés közben a brit katonát, aki később belehalt sérüléseibe.Nagy-Britannia annak idején 45 ezer fős haderővel vonult fel Irakban; a folyamatos létszámcsökkentés nyomán brit kontingens jelenleg mintegy 8 ezer főt számlál. A brit haderő az ország síiták lakta déli részét ellenőrzi; itt általában jóval nyugodtabb a helyzet, mint az amerikai megszállási övezetekben. Az amerikai hadsereg már kétezernél is több katonát vesztett az iraki háború 2003 márciusi kezdete óta.

Călin Popescu Tăriceanu kományfő bécsi látogatása alkalmával találkozott Hans Ruttensdorferrel, az OMV társaság elnökével, akivel arról beszélt: milyen megoldások kínálkoznak arra, hogy a jövőben a fogyasztók kisebb mértékben érezzék a kőolaj és a földgáz árának növekedését.

Az OMV a Petrom többségi részvényese, de a román államnak is jelentős részesedése van a kőolajipari társaságban. Ezért Bukarest érdeklődve figyeli a Petrom sorsának alakulását, és azt szeretné, hogy a társaság ne csak Romániában, hanem a Fekete-tenger medencéjében is terjeszkedne.

Tăriceanu Bécsben találkozott Andreas Treichl-lal, az Erste Bank elnökével is, aki tájékoztatta a Román Kereskedelmi Bank privatizációjának utolsó szakaszaival kapcoslatos lépésekről.

A kormány a hét folyamán jóváhagyhatja a Brassó–Bors autópálya megépítésére az amerikai Bechtel társasággal kötött szerződés újratárgyalásának eredményeit, nyilatkozta kedden a Mediafaxnak Borbély László területrendezési miniszter.

„A tárgyalások lezárása után a kormányt jegyzékben tájékoztatják a román fél jelentős összegű, 126 millió eurós megtakarításáról", mondta Borbély. Közölte, a 2006-os autópályaépítési munkálatokra szánt összeget 100 millió euróról 500 millió euróra is növelheti a kormány.

„A kiegészítést a Román Kereskedelmi Bank privatizációjából bejövő összegből, valamint kereskedelmi hitelekből teremthetik elő. Az észak-erdélyi autópálya építési munkálatait mielőbb újrakezdik, az időjárási körülmények függvényében, és nemsokára lezárul az idei munkaütem kidolgozása", mondotta.

Gheorghe Dobre szállításügyi miniszter az elmúlt év végén bejelentette, hogy lezárult a Bechtellel kötött szerződés újratárgyalása. Ennek alapján a Bechtel minden év elején, 2006-tól kezdődően legtöbb 30 százalékát kapja meg előlegben az éves munkálatok értékéből, az összeggel pedig el kell számolnia.

A romániai helyi infrastruktúra fejlesztéséhez mintegy 27,5 milliárd euró értékű beruházások szükségesek 2018-ig, közölte kedden Mircea Nicu Toader közigazgatási államtitkár.

A vízellátási és csatornázási hálózatok bővítéséhez és korszerűsítéshez 15,1 milliárd euró szükséges, 6,98 milliárd eurót a városi távfűtés fejlesztésére, 2,95 milliárd eurót a hulladékgazdálkodás korszerűsítésére, a helyi közszállításra pedig 2,6 milliárd eurót kell fordítani.

Toader elmondta, a szükséges beruházásokat nagyrészt az állami költségvetésből, európai alapokból, a helyi önkormányzatok forrásaiból és külföldi befektetésekből finanszírozzák majd.

„Az európai alapok felhasználásához pályázatok elkészítésére és azok hatékony megvalósítására van szükség", mondta az államtitkár kedden, egy, a fővárosban rendezett gazdasági szemináriumon.

Körvonalazódik már a Nemzeti Liberális Párt (NLP) és a Demokrata Párt (DP) összeolvadásának a terve azt követően, hogy a demokraták vezetősége tegnap jóváhagyta ezt az elképzelést, és ütemtervet is kidolgozott ennek megvalósítására.

E szerint a fúziót előkészítő munkálatok kongresszussal zárulnának július 15-én. A demokraták szerint az új alakulatnak jobbközép irányultságúnak kell lennie és az Európai Néppárthoz kellene csatlakoznia. A DP Országos Állandó Bizottsága erről egyhangúlag döntött, jelentette be Emil Boc pártelnök.

A DP szerint a fúzió alapjául a demokraták és a liberálisok egy az egyhez paritási elvét kell alapul venni. Az új alakulatnak továbbá tartalmaznia kell a két párt elnevezését, Boc szerint az új név az Igazságosság és Igazság Pártja (NLP–DP) lehet például. Călin Popescu Tăriceanu tegnap egyet nem értését fejezte ki azzal, hogy a demokraták ütemtervet dolgoztak ki, és megjelölték, hogy az alakulat milyen európai politikai családba tartozzon. Tăriceanu szerint a liberálisoknak 24-ig kellett volna várniuk, hiszen az egyezségük szerint addig kell megkérdezni a helyi szervezeteket.

Tăriceanu január 10-én azt nyilatkozta, hogy az NLP és a DP fúziójára legtöbb másfél éven belül kerülhet sor, az új alakulatnak pedig erőteljes liberális irányvonalat is követnie kell.

Bogdan Olteanu, az NLP ítélő bizottságának elnöke kedden elmondta, a liberálisok kizárólag a megyei szervezetek álláspontja alapján döntenek az egyesülésről, erre pedig a szervezet állandó bizottsága a február 24-re tervezett ülésén kerülhet sor.

Gheorghe Flutur, az NLP alelnöke szerint jó, hogy a DP elkészítette a fúzió programját, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a kérdésről konzultálni kell a két párt tagságával. Flutur szerint az NLP kezdettől fogva foglalkozott a fúzió kérdésével, 2005 elején, közvetlenül a párt kongresszusa után is született egy ilyen kezdeményezés. – Véleményem szerint továbbra is tárgyalnunk kell a szakaszokról. Jó, hogy készítettek egy menetrendet, nekünk is készítenünk kellene egyet, és azért van a D.A. Szövetség Vezető Tanácsa, hogy egyeztessünk – mondta Flutur.

Az NLP alelnöke nem kívánt konkrét határidőt említeni a fúzió kapcsán, de emlékeztetett, hogy korábban több ízben is úgy nyilatkozott, hogy az egyesülésre legkésőbb a 2008-as választások előtt sort kell keríteni.

A liberálisok az elkövetkező hetekben kérik majd a területi szervezetek véleményét a fúzióról. A párt vezetői fennakadhatnak egyes szervezetek véleményén, hiszen eddig már több megyei szervezet elnök jelezte, hogy nem ért egyet az elképzelés megvalósításával. A Beszterce-Naszód megyei szervezet elnöke például úgy nyilatkozott, hogy a frigy elsősorban „érdek-, és nem szerelemházasság" lesz.

A tavaszi–nyári parlamenti ülésszak prioritásai volt a témája annak a bukaresti tanácskozásnak, amelyre tegnap a Szociáldemokrata Párt (SZDP) képviselői és szenátorai voltak hivatalosak. A Hotnews portál úgy tudja, a beszélgetések valódi témája Adrian Năstase visszahívása volt a képviselőház elnöki tisztségéből.

A hírügynökség az Antena 3 tévéadó információira hivatkozott, amely szerint hétfőn Miron Mitrea és Viorel Hrebenciuc arról győzködte Năstasét, a párt imidzse kedvéért ne csak az ügyvezető elnöki tevékenységét függessze fel, hanem a képviselőházi elnöki tisztségéből is lépjen vissza. A lapok korábban hosszan cikkeztek arról, Năstase SZDP-n belüli riválisai, köztük Mircea Geoană, az ügyvezető elnök körül kirobbant korrupciós botrányt arra használnák fel, hogy kirekesszék a pártból. Năstase marginalizálása azonban nehéz feladat. Ahhoz, hogy pártfunkcióitól megfosszák, alapszabályzat módosító rendkívüli kongresszust kellene összehívni, csak így lehetne elérni azt, hogy megszüntessék az ügyvezető elnöki tisztséget, illetve, hogy bevezessék azt a passzust, miszerint bárki párttagságával játszik, aki korrupciógyanus botrányokba keveredik. A házelnöki tisztségéről való lemondatás is bonyodalmas, hiszen a kormánypártok csak arra várnak, hogy az SZDP elbizonytalanodjon, ami Năstase támogatását illeti, és kiprovokálhatják – bár meglehetősen nehezen –, hogy az utód a liberálisok vagy a demokaták soraiból kerüljön ki.

Mircea Geoană, az SZDP elnöke a párt vezetősége és a parlamenti frakciók tagjai előtt mondott beszédében ahhoz a feltételhez kötötte Adrian Năstase támogatását, hogy a házelnök biztosítsa a pártot, nincs oka módosítani a támogatással kapcsolatos döntést. „Ha Adrian Năstase ma megerősíti – és meggyőződésem, hogy erre sor kerül –, hogy nem léteznek olyan elemek, amelyek alapján módosítanunk kellene a támogatási döntésünket, akkor továbbra is támogatni fogjuk, amint azt korábban is tettük, amikor a jelenlegi hatalom megkísérelte leváltani a parlament két házelnökét", mondta Mircea Geoană. A pártelnök találkozó után közölte: nem hívják vissza Năstasét, aki eloszlatta kollégái kételyeit.

A Mediafaxnak adott nyilatkozatában maga Năstase is cáfolta a híreket, amely a házelnöki tisztségből való visszavonását illeti. Hangsúlyozta, egyetlen pártbeli kollégája sem kérte, hogy mondjon le a házelnöki tisztségről, és spekulációnak nevezte az esetleges lemondására utaló újságcikkeket. Úgy vélte, politikai és médianyomás érezhető ezzel kapcoslatban. „A jelenlegi hatalom tavalyi célkitűzése nem teljesült, most pedig politikailag és a média révén próbálnak nyomást gyakorolni", mondta. Óva intette ugyanakkor pártját az elhamarkodott statútummódosítástól, véleménye szerint a párttagság megvonása olyanoktól, akiket korrupcióval vádolnak, jó eszköz lehet olyan személyekkel, vezetőkkel való leszámolásra, akik egy adott pillanatban kényelmetlenek a párt egyes csoportosulásai számára. Ez annál is valószínűbb, mivel kevés olyan SZDP-s vezető politikus van, aki nevéhez máris ne ragadna valamilyen hatalommal való visszaélés, adócsalás, és egyéb korrupciós vád – erre azonban Năstase nem tért ki nyilatkozatában.

Máté András Levente Kolozs megyei képviselő teljesen kizártnak tartja, hogy az SZDP komolyan fontolóra vegye Năstasénak a házelnöki tisztségből való visszahívását, ha csak nem akarja teljesen elveszíteni az említett funkciót – Az Alkotmány 64 szakasza, és az erre hivatkozó házszabály szerint Năstase valóban csak úgy mozdítható el az említett tisztségből, ha pártja őt visszahívja. Az új házelnök kijelölésére viszont újabb választást írnak ki, az pedig szinte kizárt, hogy a megváltozott képviselőházi többség SZDP-s képviselőt válasszon – mondotta Máté.

Az EU-jogharmonizációhoz szükséges – a közigazgatási, egészségügyi és igazságügyi reformokat előmozdító – jogszabályok és a kisebbségi törvény tervezete jelenti a képviselőház prioritásiat a ma kezdődő ülésszakon. A honatyáknak mindkét házban újra kell elemezniük a múlt ülésszakon elfogadott, a képviselők és szenátorok jogállását szabályozó törvényt, amelyet a jogszabályban foglalt túlzó privilégiumokkal elégedetlen Traian Băsescu államfő küldött vissza. Várható az állami rádió és tévétársaság működésére vonatkozó törvény elfogadása is, valamint az európarlamenti választásokról szóló jogszabály. A kormány bejelentette: felelősséget vállal az egészségügyi reformmal kapcsolatos törvénycsomagért, ami mellé természetesen egy ellenzéki bizalmatlansági indítvány is illik.

Értesüléseink szerint tegnap este folytatódtak az egyeztetések az RMDSZ és a Demokrata Párt között a kisebbségi törvényről, a Szövetség vezetői Emil Boc DP-elnökkel találkoztak.

Az Országos Ifjúsági Hatóság a Kolozs megyei ifjúsági igazgatóságon keresztül versenyt hirdet a fiataloknak szóló programok támogatására. A benyújtott terveket a hatóság támogatni kívánja, jelentkezési határidőként február 24-ét jelölték meg. Több információt ezzel kapcsolatban a Diákművelődési Ház 2. emeletén működő igazgatóságon vagy a www.e-tineret.ro honlapon szerezhetnek az ifjúsági szervezetek.

Aki manapság ellátogat Gyulafehérvárra, annak feltűnhet az, amit a helybeliek többé-kevésbé már megszokhattak: a város utcáin nyüzsögnek a gazdátlan ebek. Még az idegenforgalmi övezetnek számító várban is lépten-nyomon kóbor kutyákba botlik az ember, a tömbházak közötti, kevésbé forgalmas helyekről nem is beszélve. A látszólag banális ügy mögött azonban szokatlan ok rejlik.

Ezzel kapcsolatban Dorin Sava, a gyulafehérvári polgármesteri hivatal szóvivője a Szabadságnak elmondta: a város különlegesen jó infrastruktúrával rendelkezik ezen a téren. A köztisztaságot is biztosító Salprest vállalat egy több száz férőhelyes kutyamenhelyet működtet. Alkalmazottai rendszeresen begyűjtik a gazdátlan ebeket, korszerű felszerelésű állatorvosi rendelőjükben beoltják és sterilizálják őket. A gond csupán az, hogy az utóbbi időben egyre több „idegen" kutya jelenik meg a városban.

A lakosság gyakran jelzi, hogy eddig nem látott, ismeretlen ebek kóborolnak a környéken, és egyre több egyértelmű nyom utal arra, hogy az állatokat más településekről hozzák Gyulafehérvárra. A tettesek valószínűleg éppen a jó infrastruktúra miatt érzik úgy, hogy itt nem lesz gond, „úgyis találnak rá megoldást" – véli Dorin Sava. A polgármesteri hivatalazonban nem hajlandó annyiban hagyni a dolgot, és elhatározta, hogy kinyomozza a kéretlen „kutyaimport" szervezőit, végrehajtóit.

A rendőrséggel közösen kitervelt akciók csupán annyiban jártak sikerrel, hogy megbizonyosodtak róla: az állatokat valóban máshonnan szállítják a városba. A tetteseket mindmáig nem sikerült kézre keríteni, ezért a városháza úgy döntött: jutalmat ajánl fel a nyomravezetőnek. Aki információkkal tud szolgálni arról, hogy kik, mikor, honnan és hogyan szállítanak gazdátlan ebeket a városba, annak ötszáz erős lej (ötmillió régi lej) üti a markát.

A Fehér megyei tanfelügyelőség idén huszonnégy általános iskola bezárását tervezi, valamint további tíz általános iskola elemi iskolává alakítására kerülhet sor az alacsony gyereklétszám miatt.

Cornel Sandu tanfelügyelő elmondta: a bezárandó iskolák mindegyike vidéken található. Azokat a diákokat, akik ezekben a tanintézményekben tanulnak, egy másik, közeli iskolába fogják majd átirányítani. – Ezeket az általános iskolákat a lecsökkent gyereklétszám miatt kell bezáratnunk, hiszen a diákok régóta összevont osztályokban tanulnak – mondta a tanfelügyelő.

Ugyancsak az idénre tervezik tíz iskola átszervezését Fehér megye területén. Az 1–8. osztályos általános iskolákat 1–4. osztályos elemi iskolákká alakítják.

A Fehér megyei tanfelügyelőség diáktanács létrehozását tervezi, amely a megye területén tanuló középiskolás diákokból állna. A tanácstagok részt vehetnének a közoktatás helyzetének javítását megcélzó projektekben, így valamilyen szinten hozzájárulhatnak az őket érintő problémák megoldásához.

Oana Badea főtanfelügyelő elmondta: a diáktanács februártól működne, miután a középiskolákban szavazással eldöntik, hogy ki képviselje a különböző líceumokat. A tanács kizárólag középiskolásokból áll majd, és tanácsadó szerepet tölt be.

– Azonkívül, hogy a középiskolások képviselik majd saját iskolájukat, segítik a tanfelügyelőség munkáját, és védik diáktársaik érdekeit is – tette hozzá a főtanfelügyelő.

Szilágy megye 2006-os költségvetésének a leosztásakor figyelembe vették a községek költségvetés-tervezeteit. Újdonságnak számít, hogy minden közigazgatási egységtől megkövetelték azt, hogy két külön költségvetést dolgozzon ki. Az egyik részben az akadálymentes működés számadatait sorolják fel, a másikban a fejlesztési alapokat kellett elkülöníteni, és ezekre külön félre kellett tenni a költségvetésből.

A megyei költségvetésből a működésre a legkisebb község is kapott legalább 2 milliárd régi lejt. Ez 10–11 hónapig biztosítja a működésüket, de közben még két költségvetés kiegészítésre is sor kerül: a helyi közigazgatás a különböző adókból és illetékekből befolyó összegek százalékait rendszeresen újra kiosztják.

Csóka Tibor közgazdász, a megyei tanács alelnöke szerint a községek meg lehetnek elégedve a számukra kiutalt összegekkel. – Most kaptunk 13,6 milliárd régi lejt a községi utak lekövezésére, illetve ivóvízhálózatának kiépítésére. Ezt a tavaly megnyert pályázati pénzekből elkezdett munkálatok befejezésére használnánk fel. Ennél sokkal többet jelent a Hivatalos Közlönyben is megjelent összeg, amellyel Szilágy megye szerepel az új kormányprogramokban. A több éves futamidejű programban Szilágy megyében a községi utak korszerűsítésére 780 milliárd lejt, a megyei utakra pedig 522 milliárd lejt osztottak le. Ezenkívül a falusi vízhálózatok kiépítésére 550 milliárd lej jut Szilágy megyének. Eddig évente csupán 30–40 milliárd lejt tudtunk utakra költeni, most tízszer többet kaptunk. Az összegekre pályázni kell – jegyezte meg a tanácselnök. A Varsolc–Kraszna–Csucsa útvonal megépítésére, illetve felújítására elkészített pályázat országosan az első 20 között van. A hat megyét tömörítő Észak-nyugati Régiófejlesztési Ügynökségnek kiutalt pénzalap kétharmadát felemésztette volna az útvonal megépítése, és ezért, a többi megyét is figyelembe véve, úgy határoztak, hogy az egyik tervezetet tartalékalapokból fogják megvalósítani. De pályázati pénzekből most mindkettő megvalósulhat. Seres Dénes képviselő, az RMDSZ megyei szervezetének az elnöke rendszeresen találkozik a polgármesterekkel, alpolgármesterekkel, illetve a megyei tanácsban és a közintézményekben vezető tisztséget betöltő emberekkel. Ezeken a gyűléseken beszéljük meg és rangsoroljuk a problémákat – mondta Csóka Tibor, Szilágy Megye Tanácsának alelnöke.

A Szilágy Megyei Sorozási Központ parancsnoka, Ştefan Pop alezredes sajtótájékoztatón hívta fel a figyelmet arra, hogy sokan félreértették az új nemzetbiztonsági törvényt. Elmondta: még kötelező a sorkatonai szolgálat teljesítése.

A tavaly decemberben megjelent 395. számú törvény eltörli ugyan a sorkatonaság kötelezettségét, de csupán jövő év január elsejétől – hangsúlyozta Pop. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben minden sorköteles fiatalnak meg kell jelennie a sorozáson, és tisztáznia kell helyzetét. Ellenkező esetben törvénysértési eljárást indítanak ellene.

Szilágy megyében több mint ezer fiatalnak kézbesítettek sorozási idézést az illetékes hatóságok részéről, ezenkívül 350 fiatalt hívtak be, hogy tisztázza hadkötelezettségi helyzetét. Aki nem jelent meg, azt megbüntették.

A parancsnok szerint eddig 11 büntetést róttak ki (egyenként 8 millió régi lej értékben), és közel 90 esetben továbbítottak előállítási parancsot a helyi rendőrőrsök számára (Szilágysomlyóra közel 80, Szilágycsehbe pedig 10 előállítási parancsot küldtek ki.). Az értesítés után az érdekeltek 80 százaléka megjelent a hadkiegészítőnél. Közülük nagyjából 300 fiatalt sikerült besorozni.

A sorkatonaságtól mentesülnek a felsőfokú oktatásban tanulók, ez nagyjából a fiatalok felét érinti. Az ezer behívottból átlag 30 százaléknyi fiatal esetében a szülők közjegyző előtt adott nyilatkozattal igazolták, hogy gyermekük külföldön vállalt munkát. Ők első hazalátogatásuk alkalmával kell jelentkezzenek, hogy tisztázzák helyzetüket. Felmentik mindazokat, akiknek két hét éven aluli gyerekük van, illetve azokat is, akik öreg és beteg szülőket látnak el. Természetesen a krónikus betegek is mentesülnek a sorkatonai szolgálat alól.

Pop Ştefan parancsnok szerint a most behívott, vagy júniusban behívandó újoncok számára jó hírt közölt. Kizárólag a Kolozs, Szatmár vagy Szilágy megyei laktanyákba osztják be őket, tehát nem viszik messzire.

Ezenkívül idén december 30-án mindenkit hazaengednek, hiszen megszűnik a sorkatonaság. Csak az maradhat továbbra is a hadseregben, aki vállalja a hivatásos katonaságot. Állítólag a profik jó fizetésre számíthatnak. Tehát akit júniusban visznek katonának, az már decemberben hazakerül! Az őszi sorozáson ugyanakkor már csupán azokat fogadják, akik katonai pályát választanak maguknak. Addig viszont érvényben marad az eddig is alkalmazott törvény, és komoly büntetésre számíthat mindenki, aki nem tisztázza hadkötelezettségi helyzetét.

A költségvetés leosztása volt az idei első tanácsülés fő napirendi pontja – ismertette Széll Gyula alpolgármester. A 11 milliárd 479 millió lejes büdzséből 1 milliárd 527 millió a település saját jövedelme. Az alpolgármester megítélése szerint a költségvetés összege, szűkösen bár, de elég lesz a község számára.

A közhivatalok működése 2 milliárd 578 millióba, a tanügy fenntartása a tanári fizetésekkel, az ingázás költségeinek megtérítésével együtt 5 milliárd 138 millió lejbe kerül. Javítások végzésére külön programokat dolgoztak ki, a pályázatok eredménye még nem ismeretes.

Kultúrára 269 milliót sikerült elkülöníteni, szociális segélyekre 1 milliárd 94 milliót csoportosítottak, a 416-os törvény értelmében a községben mintegy 68 család jogosult támogatásra.

Községfejlesztés terén 716 millióból gazdálkodnak, az összeg főként a közvilágítás működtetése érdekében lenne nélkülözhetetlen, illetve a szükséges javítások elvégzésére. A községi utak rendszerint minden tavasszal javításra szorulnak, lekövezésükre 755 millió lejt tettek félre.

A tanácsülésen elhangzott a polgármester 2005-ös kiértékelője is, a megvalósításokhoz tartozik a vízvezeték bevezetése Bogátban. Ehhez 3 milliárd lejes kölcsönt vett fel 10 évre az önkormányzat, az összegből sikerült lefektetni a fővezetéket, már csak a lakások rákapcsolása van hátra, amit, amint az időjárás engedi, el is kezdenek. 1120 személy lakja a falut, sőt 153 tömbházlakás folyóvíz nélkül volt korábban.

Nem volt zavar a tavalyi költségvetés elszámolása, lezárása kapcsán Szamosújváron, tudtuk meg Török Bálint alpolgármestertől.

Idén 192,5 milliárd lejt kapott város, ebből 1160 ezer új lejt különítettek el az önfenntartó tevékenységek: művelődési ház, múzeum, piac, tűzoltóság stb. számára.

Nagyobb beruházással (100 ezer új lej) elvégzik a Petru Maior-líceum csatornázásának felújítását, a több száz iskolai alkalmazott fizetése 6208 ezer új lejt tesz ki. A sétatér közelében építendő új óvoda számára 35 milliárd lejes kölcsönt vett fel az önkormányzat. Erre azért van szükség, mert több óvodaépületet visszaigényeltek egykori tulajdonosaik.

Az új, korszerű épületben kapna helyet a magyar csoport is, amely jelenleg nem megfelelő körülmények között, tömbházépületben működik. Színvonalas számítógépet kap a 6-os óvoda, amely így a világháló segítségével élő kapcsolatban lehet testvérintézményeivel. Az európai alapokat kihasználva a város Samtid-pályázatot nyújtott be a víz-és csatornahálózat javítására. Az Északnyugati régió kisvárosai részére kiírt pályázatot kedvezően bírálták el, ellenben még nem érkezett meg az anyagi támogatás.

Minthogy Szeben megyében már megkezdődtek a hasonló munkálatok, nemsokára Szamosújvárra is sor kerülhet

Tervezik a csatornahálózat kiterjesztését az újonnan épülő ifjúsági negyedben is, ahol száz családi ház számára jelölt ki területet az önkormányzat, ingyen vagy rendkívül kedvezményes áron. Továbbá útjavításokat is szeretnének végezni, több szakaszon.

Egyre több olyan panaszos fordul a prefektushoz, akinek évek óta még mindig nem rendeződött a földügye. A visszaszolgáltatást a jelek szerint a jogszabály módosítással sem sikerült meggyorsítani. A prefektúra emiatt elkezdte a vétkes polgármesterek megbírságolását.

A földtörvény módosítást is magába foglaló 2005/247. törvény előírásainak tiszteletben tartását ellenőrizte a prefektúra Tordatúron, Várfalván, Járabányán, Szászfenesen, Alsódetrehemben, Mocson, Gyekén, Nagyiklódon, Bánffyhunyadon, Mezőcsánon és Ajtonyban. Alin Tişe prefektus elpanaszolta, hiába kértek több helyről kimutatást a birtokba helyezésről, a törvény alkalmazásának jelenlegi helyzetéről, vagy egyáltalán nem is válaszoltak az intézmény felszólítására, vagy a hónapok, akár évek óta küldözgetett már-már szabványválaszt kapták minden alkalommal. Figyelembe vették, hogy sok önkormányzat hatalmas munkamennyiséggel küszködik, ahol azonban nyilvánvaló törvénysértést találtak 150, 170 millió régi lejes büntetést róttak ki a polgármesterekre. Megbüntették Ajtony, Járabánya, Mezőcsán elöljáróit, ahol a kihágás megállapításánál több törvénytelenség szolgált alapul, a birtokba helyezések késése, bírósági határozatok figyelmen kívül hagyása, parcellázások ki nem függesztése mellett. Alin Tişe nem szeretné, hogy a prefektúra intézménye a megye csendőrévé váljon, de azt is el akarja kerülni, hogy egyszerű bábként kezeljék.

A földtörvény alkalmazásának betartását az elkövetkezőkben is követik, hétfőtől megkezdik többek között a kolozsvári városháza ellenőrzését, ígérte a prefektus.

A Szent Mihály Caritas Szeretetszolgálat ezekben a hideg napokban élelmiszercsomagokat (zsíroskenyér, szalonna, hagyma, savanyú uborka) és meleg teát oszt ki a kolozsvári hajléktalanoknak. Tíz napja minden délelőtt a Szent Mihály- és a Ferences templom környékén segítik a nincsteleneket. Tegnap Fábián Mária ügyvezető igazgató, Árkosi Ildikó munkatárs és Benkő István önkéntes, huszonöt ilyen jelképes testi, de talán annál tartalmasabb lelki táplálékban részesítette a rászorulókat. Mint elmondották, kilátástalan helyzetről van szó, mert ez a társadalmi kategória gyarapodik, és sokan önmaguk hibájából jutottak ide. Egyre több közöttük a középkorosztályba tartozó férfi. A Caritas most a téli időszak átvészelésében próbál támaszt nyújtani minden nincstelennek.

A meteorológusok szerint a hét végére újabb hideghullám várható.

Adócsalás és közokirat-hamisítás
A csalásokkal foglalkozó ügyosztály nyomozást indított az 59 esztendős P. S., a három évvel fiatalabb T. I. és a 24 éves T. A. ellen, mindhárman egy kolozsvári kft. ügyintézői. A vizsgálat kiderítette, hogy 2004-ben április és szeptember között hamis számlákat könyveltek el két Mercedes billenő teherautó vásárlásról, 6 milliárd 400 millió lej értékben, és egy LHD mozdonyról, 10 milliárd 450 millió lej értékben. Ezzel a manőverrel az áfát és a jövedelemadót „spóroltak" meg, a kár értéke 3 milliárd 111 millió 638 ezer 286 lej. Adócsalás és közokirat-hamisítás alapos gyanújával vizsgálják őket, az ügyben vagyonlefoglalást rendelnek el.

Véres veszekedés
A sebészetre szállították január 30-án, hétfő délután négy órakor az 51 esztendős Iosif F.-t. A férfinek vérzett a nyaka és rángó izomgörcs jeleit mutatta. Szúrt sebet állapítottak meg rajta, de a sérülés szerencsére elkerülte az főbb ereket. A vizsgálat során kiderült, hogy a sebesülés a feleségével történt dulakodás „eredménye". A nyomozás folytatódik.

Súlyos baleset Erdőfeleken
Nem az időjárási körülményeknek megfelelően vezetett a 36 éves P. János, és balesetet okozott január 30-án, hétfőn este 11 óra körül. A nagykárolyi (Szatmár megye) férfi a DN 1 E60-as országúton túl gyorsan vezette a SM–05–PMC rendszámú Ford Mondeo gépkocsiját. Erdőfelek környékén a síkos úton, egy veszélyes kanyarban az autó megcsúszott, átsodródott a másik sávba, és összeütközött a CJ–03–XIX, rendszámú Volkswagen Passattal. A balesetben a szabályosan közlekedő gépkocsi vezetője, az 53 éves kolozsvári Ioan D. súlyos sérülést szenvedett, a két autó szinte totálkáros.

Minden valószínűség szerint néhány napon belül elégetik azokat a VOTAT feliratot tartalmazó, a választáskor használt pecséteket, amelyeket a prefektúrán találtak, az elhunyt titkár, Silviu Hentz irodájában. Amint lapunkban korábban már megírtuk, a felfedezést az új prefektus tette, röviddel a kinevezése után, hivatali ismerkedése alkalmával. A pecséteket a törvény szerint nem lett volna szabad az intézményben tartani. Egyelőre még gondolkoznak a megsemmisítésük módján, hiszen pontos szabályozás vagy erre illetékes intézmény nem létezik, mondta Alin Tişe prefektus tegnapi sajtótájékoztatóján. A megyében a hunyadi, szamosújvári és dési bíróságokon tartanak hasonló pecsétet, összesen 13 ezret kell majd elégetni. A kolozsvári eset nyomán országos ellenőrzést végeztek, többek között Jászvásáron és Brassóban is találtak szabálytalanul tárolt pecséteket.

Ahogy telnek az évek, csak az változik, hogy egyre több hülye embert ismerek.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatot hirdet fiatal, alkotó fotográfusok részére a 2006. évi Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj elnyerésére.

Az ösztöndíj célja, hogy segítse a formanyelvében és tartalmában korszerű, színvonalas művek alkotóinak pályáját, művészi fejlődését. A pályázatot a miniszter által kinevezett, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus által működtetett szakértői kuratórium bírálja el, amely folyamatosan figyelemmel kíséri az ösztöndíjasok alkotói tevékenységét.

Az ösztöndíj odaítéléséről, meghosszabbításáról vagy visszavonásáról a kuratórium dönt. Az ösztöndíj megvonható, ha az ösztöndíjas a vállalt kötelezettségének nem tesz eleget.

Ösztöndíjban évente 12 fő részesülhet.

Pályázhatnak az 1971. január 1. után születettek, az ösztöndíj bruttó összege 70 000 Ft/hó.

Az ösztöndíj időtartama egy év, amelyet a kuratórium az év elteltével benyújtandó beszámoló anyag megtekintése alapján további két alkalommal, összesen három évre meghosszabbíthat. Az ösztöndíj vissza is vonható. Az ösztöndíjat elnyerők a második év elteltével kötelesek a Magyar Fotográfusok Házában rendezett kiállításon számot adni az elvégzett munkáról.

A pályázati kérelemhez csatolni kell:

1) A pályázó eddigi alkotói munkásságát ismertető szakmai önéletrajzot.

2) Az ösztöndíj időtartamára tervezett alkotói elképzelés rövid leírását (munkatervet), amelynek megvalósításához a pályázó a támogatást kéri.

3) Az eddigi művészi tevékenységet reprezentáló 5-7 fotót (méret és technikai kötöttség nélkül), illetve katalógust vagy portfoliót. Fotósorozat egy műnek számít.

A beadás időpontja: 2006. február 13–14-én 10–16 óra között.

A pályázatokat személyesen vagy postai úton a Magyar Fotográfusok Háza titkárságára kell benyújtani. Cím: 1065 Budapest, Nagymező u. 20. III/1.

(Felvilágosítás kérhető Csizek Gabriella művészeti vezetőtől a 473-2667 telefonszámon.)

A műtárgyak visszaadása 2006. február 16–17-én 10–16 óra között lesz az I. emeleti Nagy Kiállítóteremben.

A pályázati kiírás beszerezhető a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ügyfélszolgálati irodáján, letölthető a minisztérium (http://www.nkom.hu), valamint a Képző- és Iparművészeti Lektorátus (www. lektoratus.hu) honlapjáról.

Szesszió kellős közepe. Egyeseknek még csak most kezdődik a haddelhadd, mások már túl vannak a nehezén. Bár a következő tippek nem nyújtanak kézzelfogható segítséget azoknak, akiknek már egy vizsgája se maradt (de ebben azért kételkedünk), azért még reméljük, hogy a neten talált tippek elolvasása után ők is okulhatnak, s a következő alkalommal be is vethetik a „tudományt".

Tímea különleges tanulási módszerének bevetése rögtön az előadásokon elkezdődik. Mindig odafigyel, és mindent, amit hall, átláthatóan, rendszerbe foglalva lejegyzetel. Óra után elkéri csoporttársai jegyzetét, hogy összehasonlítsa sajátjával, s kiegészítse, ahol szükséges. Ha van ideje, még este átnézi az aznap elhangzottakat, mert még akkor jobban emlékszik rá. (Ez azért is fontos, mert legközelebb a vizsgaidőszakban veszi elő a jegyzeteit, és akkor már nem biztos, hogy emlékszik, mit is akart pontosan a tanár mondani.) Vizsga előtt, miután órarendet készít a megtanulandó anyag függvényében, részekre osztja a tananyagot, és addig tanulja az egyes részeket, míg úgy nem érzi, hogy tényleg jól tudja. Ezután egyenként felmondja magának, s végül az egész anyagot együtt. A részekből kulcsszavakat emel ki, és a visszamondás során leellenőrzi, jól mondja-e.

Természetesen vizsga előtt puskát is ír, de általában nem használja, viszont az elkészítésével is tanulja az anyagot. Vizsga előtt és közben csokoládét szokott fogyasztani, hogy serkentse az agysejtjeit, szesszió közben pedig mellőzi az éjszakai tivornyázást.

Emesének a következő tanulási módszer vált be: leveszi a polcról kedvenc könyvét, és előveszi a tantárgyat, amit tanulnia kell. Az asztalon a könyvet feltámasztja valamivel, és az asztalra kinyitva leteszi a tankönyvet, majd felváltva olvas a tankönyvből és a könyvből egy-egy sort.

Rudolf a nagy puskahegyeket már csak akkor ajánlja, ha tényleg nincs elég IQ egy siralmas ötöshöz. Azt tapasztalta, hogy ha az anyag olvasgatása közben néhány mérföldkő szót, dátumot vagy képletet emlékeztető céljából egy fecnire vés, a vizsgára már puska sem kell. Mivel volt már magolásos tapasztalata, és semmi sem jutott eszébe, senkinek nem ajánlja ezt a módszert. „Próbáld inkább elmagyarázni az anyagot valamelyik tök hülye haverodnak (aki mit sem ért az egészből). Ha ez sikerül, tuti hogy a tanárt is sikerül meggyőzni... (főleg szóbelin)". Rudolf próbál az anyagra visszakérdezni, és a dolgozatban vagy a szóbelin érveit logikusan vitába bocsátani. Az egy jegy plusz garantált, a másikhoz képest, aki ugyanazt írta. Ez érvényes arra az esetre is, ha év közben egy-egy kérdést intéz a tanárhoz, vagy odamegy óra végén. Imádják a saját tudásukat végighallgatni, ám ők sem hülyék, elvégre mégiscsak tanárok. És különben is 1000x okosabbak.

Edit már a harmadik diplomájáért küzd, és még mindig nem unja a tanulást*. Szerinte ennek csak egy titka van: azt tanulja, ami érdekli. Hangsúlyozza, hogy közel sem tanult meg mindent, hiszen minden suliban vannak rémséges tantárgyak, és általában nem is egy. Az ilyeneknél sok-sok színes tollat vesz elő, mert imádja a színes dolgokat, majd gyorsan (naaaagyon gyorsan, mert nem szereti) átfutja az egész tanulnivalót. Közben, amin megakad a szeme, és fontos lehet – nem több egy-egy szónál! – leírja. Így már kábé sejti, miről szólhat. Aztán elkezdi fejezetenként (tetszőleges kisebb egységenként) ugyanezt, amíg egyre jobban összeáll a kép. Amit meg végképp nem tud a fejébe tuszkolni, arra alkalmazza az ölbe rejtett A7, A8-as méretű, apró betűvel teleírt papírlapot. Ezzel szemben figyelem! Puskázás = tudomány! Ha nem kezded el a gyakorlást időben, sosem fogod tudni igazán profin alkalmazni! És most őszintén: milyen diák az, aki még életében nem puskázott?!

Mivel Edit már úgyis szóba hozta a puskázás témáját, a jövő heti számban különböző puskázási módszerek szemelvényeit közöljük.

* bárcsak mi is így lennénk vele – a szerk.

A polgármesteri hivatal szomszédságában nemrég felújított (újrafestett) lakóépület egy nemkívánatos nyúlvánnyal lett gazdagabb. Egy érdekes, frappáns ötlettel oldották meg a földszinti helyhiányt: a közterületből egy picit leharapva egyszerűen hozzátoldották a hiányzó négyzetmétereket a meglévő helyiségekhez. Ez így elvileg nem is lenne túl nagy probléma, azonban az adott környezetben és megvalósítási formában agresszív beavatkozásnak számít. Az eredeti lakóház építésze a szomszédos frontok vonalátol kissé hátrébb helyezte el az épületét, hogy egy teret képezzen ki előtte, és ehhez kapcsolódott az üveggel elzárt transzparens, könnyed földszint. Mindezektől megszabadulva esetlenül csatolták hozzá a csillogó márvánnyal burkolt új épületrészt. Nevetséges monumentalitást sugallnak a bejáratot övező, monolitnak tűnő márványtömbök (vajon a maja templomok bejáratára tesznek utalást?) Az eredeti épülettől teljesen eltérő nyelvezetben, a nálunk „modern"-nek becézett, üzleti, reprezentatív építészet esztétikájával szól hozzánk. A bővítések, módosítások valóban jó, hogyha nem historizálnak, utánozzák az eredeti stílusát, azonban harmonikusan, természetesen, egymás erényeit hangsúlyozva kell hogy illeszkedjenek.

A 60-as évek modern építészetére több figyelmet kellene szentelnünk, nagyobb megbecsülést érdemel, mint ami a mellékelt példának kijutott. Nagyon sok jó minőségű épület született ebben az időszakban (lásd: www.ostmoderne.com).

Legbensőbb énemben kicsit féltem tervezett amerikai utamból. Viszolygásomat a korommal járó, csökkenő rugalmassággal, kényelemszeretettel, a közlekedési baleset kockázatával magyaráztam. Még magamnak sem vallottam be, hogy ezek valójában mind kitalált okok voltak. Igazából attól féltem, hogy idegen leszek, udvariasan megtűrt vendég, és nem fogom kibírni a távolságot, amely otthonomtól és szeretteimtől elválaszt. Két hónapos amerikai tartózkodásom idején az elhagyott kolozsvári otthon helyett tíz tengerentúlit kaptam. Amerikai ismerőseim nem vendégül láttak, hanem meleg barátsággal otthonukba fogadtak. Ez az otthonra lelés volt utam egyik legnagyobb érzelmi élménye.

A közös problémák és az azonos érdeklődési kör hozta volna hozzám közelebb ezeket a lényegében ismeretlen embereket? A nyelvi és kulturális azonosság éreztette volna hatását, s ez idegen közegben hatványozottan befolyásolja az emberi kapcsolatokat? Ha hinnék az állandó újjászületésben, azt mondanám, hogy valamikor egyetlen erdő fái voltunk, szétszóródtunk, és véletlen találkozásunk egymásra találás volt.

Sokkal kevesebbet érzékelhettem volna az amerikai életből, ha mondjuk mindig szállodában lakom. Bizonyos összegért a világ bármely szállodájában azonos körülmények között élhetünk. Ugyanaz a berendezés, étkezés, még az épületek is hasonlítanak. Az a tény, hogy tíz különböző magánlakásban lakhattam az Egyesült Államok tíz, egymástól távol eső pontján, lehetőséget adott arra, hogy különböző lakóház-típusokat lássak, más-más életmóddal ismerkedhessek.

San Francisco
Házai óceánra és tengeröbölre néznek. A város dimbes-dombos területen épült, megvan az új központja a minden amerikai városra jellemző felhőkarcolókkal és a régen vagy újabban épült villanegyedekkel. A régiek fából épültek, fehérre festettek, földszintes vagy egyemeletes, ún. „viktoriánus" stílusú házak. Majd mindegyiknek tornáca van elöl, fából készült lépcső vezet a bejárathoz. Sűrűn épültek egymás mellé, udvaraik, virágoskertjeik kicsik, a lakbérek ezekben a negyedekben még így is magasak. Meg kell fizetni a külön házban élést. Gyakoriak a tűzvészek, ilyenkor egy-két nap alatt leég az egész negyed. Oltani nehéz, mert általában a szél is fúj. Egy-egy tűzvész után nincs össznépi gyász. A tulajdonos megkapja a biztosítást, pótol még hozzá, és nagyobb, modernebb épületet húz a régi helyére. A tűz a megújulást segíti elő. Orinda felé menet naponta elhajtunk egy ilyen negyed mellett, két évvel ezelőtt égett le. Az itt-ott még megmaradt, elszenesedett fatörzsek között már ott állnak az új épületek. Még egy-két év, és San Francisco legmodernebb és legdrágább negyedévé válik.

Orinda előváros, helyi vonat köti össze San Franciscóval. A vidék itt is dombos, mivel ősz van, mindent sárga fű takar. Mondják: tavasszal smaragdzöldek a lankák. A házak legtöbbje fenyők és bokrok mögé rejtőzik, domb aljába, sűrű zöld sövény mögé. Ha este érkezünk, benyomásunk a városkáról az, hogy nincsenek is házai. Az ötven évvel ezelőtt épült házak zöme mexikói stílusú. Vályogtéglából készült, pince, padlás nélkül, hosszan elnyúló földszintes házak. Szobái nem magasak, de a nappali tágas. A vályogtéglákat belülről nem festik le, csak valami olajfestékszerűséggel kenik le. A nappali gerendás mennyezete régies hangulatot kölcsönöz a lakásnak. Ezeket a házakat zsindellyel fedték, ezért rendkívül tűzveszélyesek voltak.

San Diego
A maga 330-os északi szélességével a földgömb azon legdélibb pontja, ahol megfordultam. San Franciscótól San Diegóig az út az óceán partján csodás. Minden kanyarban más-más kilátás ugyanarra a szépségre, a mindig más árnyalatú, másképpen hullámzó, fenséges Csendes-óceánra. Csontváry cédrusához hasonló fákban gyönyörködöm, és meglátom életem első kolibriját. San Diegónál már nem érzik a hideg kaliforniai áramlás hatása, lehet fürödni.

A.-ék szép villanegyedben laknak, itt a házak téglából épültek. Utcájuk az óceán partjára, a strandra fut ki. A parttól csak 100 m-re vannak, teraszukról látni a vizet. Séta közben megtudom, azoknak a házaknak az ára, amelyek teljes homlokzattal néznek az óceánra, egy millió. Nem is kérdem, hogy azok, amelyeknek saját, elkerített strandjuk van, mennyibe kerülhetnek. A.-ék háza négyszintes. Van alagsora, a földszinten két szoba és konyha, az emeleten két szoba és buborékfürdővel felszerelt fürdőszoba.

A padlástérben szintén van egy lakható helyiség, a tető kinyitható, látni a partot. A. óceánimádó, még zuhanyozófülkéjébe is ablakot szereltetett, hogy fürdés közben is láthassa a Nagy Vizet.

Kertjük nincs, a házak sűrűn állnak egymás mellett, a telekárak a part közelében a legmagasabbak, a helyet mindenki igyekszik minél jobban kihasználni és beépíteni.

Chicagó
A Michigan-tó partján szép, 20–30 emeletes házak sora áll. Nem bankok vagy szállodák, hanem lakóházak. Közöttük tér, levegő, előttük széles sávban húzódik a parkosított zöldterület, mögötte a víz. Chicagóban láttam az Újvilág legszebb villanegyedét. Építkezési stílusa változatos, a házak téglából, kőből, fából épültek, szépen kiképzett kertjeik, udvaraik gondozottak. N.-ék háza a szokásos amerikai beosztású. Óriás alagsor, pingpong asztallal. A földszinten három szoba és konyha, az emelet is három szobás. A hattagú családnak a hat szoba nem is tűnik soknak.

Cleveland
Százéves házban laktam. Az egész utcasor egyforma házakból áll. Faépítkezés, elöl széles, fedett tornác, erről néhány lépcső vezet le egyenesen a járdára. Az utcáról bárki a tornácra léphet, nincs kiskapu, sem kerítés. A nagymama nem meri unokáját kocsiban a tornácon felügyelet nélkül altatni, nehogy megijessze valaki.

A szobák padlója, lakkozott, könnyen tisztítható. Az ablak dupla megoldású, szerintem nem szigetelt eléggé, pedig itt télen már előfordulhatnak kemény fagyok is. Nem nyithatók, le-fel kell húzni őket, talány, hogy hogyan mossák. Az ajtók szerencsére fából vannak.

Clevelandnak, mint sok más amerikai városnak, van egy magja, az üzlet- és bankközpont, valamint a szállodák helye, és egy külső, lakónegyedekből és ipari létesítményekből álló övezete. A század elején a lakónegyedek többemeletes házakból és villákból álltak. A második világháború után, a gazdasági fellendülés korszakában megindult a lakosság kiáramlása a tömeglakásos negyedekből a városszéli villanegyedekbe. Így jöttek létre az ún. elővároskák gazdagabb vagy szerényebb körzetei. A régi, tömeglakásos részt pedig a társadalom peremére szorult elemek népesítették be. Ezek a bérházak elhanyagoltak, a lakosok nem tatarozzák őket, nem érdekük, hiszen nem ők a tulajdonosok, de anyagi lehetőségük sem lenne rá. Piszokban, elhanyagoltan élnek. Mivel a színes bőrűek között (feketék, mexikóiak) több a szegény sorsú, félrecsúszott ember, ezeket a negyedeket főleg ők lakják. Az anyagi nyomort erkölcsi süllyedés követi, sok köztük a drogos, a prostituált, gyakoriak a verekedések és gyilkosságok.

New York, a városok városa
Éjjel, zuhogó esőben érkeztem meg, izgatottan vártam a várossal való találkozást. Először a neve jelent meg az útjelző táblákon, majd New Jersey felől áthajtottunk egy hídon és már ott is voltunk Manhattanben, New York legismertebb negyedében. Útitársunkat a központba kellett vinnünk, így első benyomásként a kivilágított várost láthattam. Nagyon tetszett: az útszéli fákra apró fehér villanykörték girlandjait csavarták. A kivilágított felhőkarcolók mértani formái, színei lenyűgözőek. A fiatal házaspár, akiknél laktam, a Columbia Egyetem közelében él, egy régi bérház negyedik emeletén. A háznak hangulatos, régimódi lépcsőháza van, nagyon meredek, faburkolatos lépcsőkkel. A lakás kétszoba-konyhás. Bőven elég egy diákházaspárnak. Öt percre van a Hudson partján húzódó parktól. A szoba ablaka tágas világítóudvarra néz, velünk szemben vörös téglából épült, tízemeletes bérház. A konyha ablakán kellemesen besüt a nap, magasabb épületek nem árnyékolják, de a kilátás siralmas, egy másik bérház hátsó falára látni.

A konyhaablakból vészkijárat is van, az épület fala mentén húzódó vaslépcsőre vezet. Ez csak a régi házak sajátja ugyanúgy, mint a háztetőn levő víztartály. A vaslépcső sem üdítő látvány, a víztartályok is nagyon rontják a városképet.

A város kasztrendszerű felosztása itt még hangsúlyozottabb, mint máshol. B. első nap megmutatta a várostérképet, és bejelölte azokat a részeket, ahol egyedül is járhatok. Figyelmeztetett, hogy a metróval ne menjek tovább a 105. utcánál, a Central Parkban sem tanácsos a 96. utcánál feljebb sétálni. Itt történt sötétedéskor, mikor a Metropolitan Múzeumból kijövet egyedül, gyalogosan akartam átvágni a Central Parkon: idősebb házaspár állított meg és azt tanácsolták, várjak valakire, egyedül ne induljak el. Először értetlenül bámultam rájuk, majd jobbnak láttam megfogadni tanácsukat. Szerencsémre hamarosan jött is egy fiatal hölgy, akivel kettesben sietős léptekkel átvágtunk a parkon. Ha annyira veszélyes hely, miért nem állítanak be járőröket?

Egyik alkalommal elfelejtettem a metróról a 105. utcánál leszállni, és azon vettem észre magam, hogy a kocsiban én vagyok az egyetlen fehér. Egy kicsit megijedtem, hogy mi lesz. Leszállva, elszégyelltem magam, hogy úgy megijedtem útitársaimtól csak azért, mert feketék. Ha történetesen japánokkal utazom, fel sem tűnik talán. Miért ez a furcsa irtózás, félelem? Valószínűleg azért, mert szokatlanok, idegenek, nincs köztük barátom. Először kezdtem érezni valamit abból, amit fekete problémának neveznek.

A város nyugati része, ahol lakom, annak ellenére, hogy közel az egyetem, nem tartozik az előkelő negyedek sorába. A fiatalok úgy említik a keleti városrészt, mint valami más világot. És csodák csodája, bejárásom lett a „tiltott városba". Gy. orvosbarátom, akivel évek óta nem találkoztam, a keleti részen lakik, meghívott magához.

Kegyeletből elmentünk a Szabadság-szoborhoz. Valamikor lenyűgöző volt monumentalitása. A talapzatról a szoborra felnézve most is nagynak tűnik, de a New York-i felhőkarcolók perspektívájából kicsi és régimódi.

Kétszer is végigsétáltam a Wall Streeten annak tudatában, hogy az itt sorakozó épületekben dől el a világ sorsa. Mármint a pénz sorsa. New York levegőjében nem éreztem a szennyeződés csípős, kesernyés szagát, de furcsa volt, hogy a nagy felhőkarcolók tetejét sokszor ködfelhő ülte meg. A meteorológiai előrejelzésnek valahogy így kellene szólnia: figyelem, várható időjárás a nyolcvanadik emeleten fölül lakóknak, és ugyanez az alsóbb emeleteken élőknek.

A Kennedy-reptérre hajtva az autóból még egyszer láthattam Manhattan déli részének felhőkarcolókkal zsúfolt panorámáját. Az emberi munka és képzelőerő olyan csodálatos alkotása, mint Velence. Tudom, hogy gránitra épült, és sohasem süllyedt el, mégis szinte fizikailag éreztem azt a súlyt, amivel az épülettömeg a sziklára nehezedik, és tudat alatt attól féltem, nehogy Velence sorsára jusson.

Los Angeles
Tíz napig laktam ott, de a központját csak messziről láttam. Óriási a kiterjedése, tulajdonképpen városok láncolatából áll. Egyik ilyen város exkluzív villanegyedének voltam a lakója. Egyetlen úton lehetett behajtani, ezt is sorompó zárta. A sorompóőrök ismerik a negyedben lakókat, ha valaki vendéget vár, szólnia kell a bejáratnál, hogy az illetőt beengedjék. Mindez biztonsági okok miatt van, így kevesebb a betörés, gyilkosság.

A villalakás kétszintes, egyedülálló, pedáns hölgy lakja, vastag plüss padlószőnyeg, halálos rend. A negyed főutcája zsákutca. Adott pillanatban megszűnik az aszfalt, az út sárgás, homokos, ritkás fűvel benőtt hegyoldalnak fut. Zs. óva int, hogy ne csellengjek el a vadonba, mert ott már csörgőkígyók is lehetnek. Los Angeles lakójának a csörgőkígyó szomszédsága olyan, mint tusnádi barátaim házatáján a medvebocs.

Itt kezdem érezni, mit jelenthet valaki mindennapi életében a sivatagi éghajlat. A közép-európai éghajlat változatossága, amelybe beleszülettem, és ami akaratomtól függetlenül meghatározza egész beállítottságomat és kedélyállapotomat, nagyon hiányzott Los Angeles örökké ragyogó ege alatt. Ebben a városban a legdrágább szolgáltatás a vízellátás.

Zs. háza körül is szép kiskert, benne a maga ültette pálmafa, ennek árnyékában üldögéltünk. Zs. huzamosabb távolléte idejére kertgondozót kellett hogy fogadjon, különben mindene elszáradt volna. Egy rosszul bezárt ablak miatt napokig takarítottuk a házba befújt finom, sárga homokot. Los Angelesben láttam, milyen hatással lehet egy város életére a légszennyeződés: a város fölött délelőtt jól láthatóan ott ül a szürkés szmogfelhő.

Boston
Utamat hóvihar nehezítette. Két órát keringett a város felett a gép, míg végre engedélyezték a leszállást. Vendéglátóim orvos-tanár házaspár. Itt is sok az értékes, magyar könyv. Házigazdám nagy műveltségű, tájékozott az irodalomban, filozófiában és a politikában. Általa ismerhettem meg az amerikai magyarság érdekes, önszervező formáját, a Harvard Kört.

A csoportosulást 1972 tavaszán, a Harvard Egyetemen tanuló magyar származású diákok kezdeményezték. Célja, az egyetem hagyományát követve, olyan előadók meghívása volt, akik a legmagasabb szinten képesek a hallgatók ismereteit bővíteni a magyar kultúra, történelem és a társadalomtudományok területén. A Harvard Kör magyar hagyományokból indul ki, a demokrácia és liberalizmus eszméit követi, tiszteletben tartja a véleménykülönbséget és a szólásszabadságot. Az emberi szabadságot vallja mindenekelőtt a legnagyobb értéknek.

Az előadók névsorában ismerős nevekre bukkanok: Szőcs Géza, Markó Béla, Tokay György, Tibori Szabó Zoltán volt a meghívott. Az előadók legtöbbje L. házában száll meg, J. szinte észrevétlen háziasszonyi ténykedéssel látja el őket. Székekkel rakják tele a nappalit, hogy mindenki elférjen, kényelmüket, idejüket és anyagiakat áldoznak azért, hogy óceánon inneni és túli magyarok találkozhassanak, és egymás munkájáról tudomást szerezhessenek.

(Folytatjuk)

(Folytatás január 25-i lapszámunkból)
8. Szegények sütőháza (az aggmenház sütödéje):

1589: „A Zegenyek Swteohaza Kemenczeienek a’ zaya le zakadott uala a’fenekeis megh bomlot vala" [SZT XI. 990.].

Sütő utca — Kolozsmonostor.

Svábok rétje. A vasútvonalon túl, a Szamos jobb partján elterülő rét. Ugyanez az 1865. évi Pánczél-térképen Hóhérok rétje. Itt épült fel később a Carbochim csiszolóanyag-gyár. — Hóhérok rétje.

1876: Svábok rétje [Páncz1876]; 1888: Svábok rétje [Kv88]; 1893: Svábok rétje [SAKv].

Nevének eredete ismeretlen.

Şaguna — Sétatér utca.

Şaguna, Andrei — Tímár utca.

Şcoala normală de băieţi — Tanítóképző.

Şcoala normală de fete — Magyar Királyi Állami Tanítónőképezde.

Şcolii — Iskola út (Kardosfalva).

Şenchea, Nicolae, dr. A Csaba (Petrilla) utca bal oldalán északra nyíló kilencedik, a vasút menti Szent László utcáig vezető rövid utca. Az 1920-as években alakult ki.

1933: Str. Dr. Şenchea [OF 33.]; 1937: Str. Dr. Nicolae Şenchea [Br37]; 1941: János vitéz utca [Kvát41]; 1945: János vitéz utca; Str. Ion Viteazul – János vitéz utca [Kvut]; 1964: Str. Ion Viteazul – János vitéz utca; Str. Ion Viteazul; 2000: Str. Ion Viteazu [Kv00].

Nevét a helyhatóság adta.

Şerban Cantacuzino — Csillaghegyre vezető út.

Şerban de Voilă — Voilă, Şerban de (utca).

Şerpuitoare — 2. Bornyúmál mögötti út.

Şesului — Grădişteanu, Ion (utca, Kolozsmonostor).

Şincai — Páris utca.

Şoimilor — Feketepalló utca (Kolozsmonostor).

Şoimului — Radio (utca).

Şoseaua la Colina — 1. Csillaghegyre vezető út; 2. Szentgyörgyhegyi út.

Şoseaua la Feneş — Szászfenesi út (Kolozsmonostor).

Şoseaua la Someş — Szamosfalvi országút.

Şoseaua la Someşeni — Szamosfalvi országút.

Şoseaua spre Gilău — Szászfenesi út (Kolozsmonostor).

Şoseaua spre Feleac–Turda — Feleki út.

Şpan, Petru — Szopori út.

Ştefan cel Mare — Hunyadi tér, Trencsin tér.

Ştefan Ciceo Pop — Pata utca.

Ştefan Cicio Pop — Pata utca.

Ştefan Gheorghiu — Cerna Voda (utca).

Ştefan Mora — Mora, Ştefan (utca).

Ştefan O. Iosif — Szép utca.

Ştefan, Simion. A Méhes utca vége előtt, baloldalt, keletre nyíló, kezdetben zsákutca. Később kiért a Borháncsi útig. Az 1940-es évek végén, az 1950-esek elején alakult ki. Az 1960-as évek második felében, a Györgyfalvi negyedi lakótelep építésekor, részben tömbházakkal szegélyezték, három új utcával négybe vágták, Borháncsi úti végét tömbház zárja le. Itt egyetlen utcabeli régi ház sem maradt meg, egyetlen házszám vagy utcanévtábla sem jelzi, hogy ennek az utcának a része. Kijárata két tömbház között nyílik.

1957: Str. Ştefan Simion utca [Kv 189., 200.]; 1964: Str. Ştefan Simion utca; Str. Simion Ştefan.

Nevét a helyhatóság adta.

Şuluţiu — 2. Víz utca.

Szabadkőműves páholy. A Trencsin (EMKE, Bocskai) tér nyugati oldalán az egykor 8., ma 7. szám a kolozsvári szabadkőműves páholy épülete. 1889-ben épült, az ugyancsak szabadkőműves Maetz Frigyes tervezte. Az 1891-ben Kolozsvárt megjelent EMKE útikalauz Magyarország erdélyi részében ez olvasható: „A nyugati soron a kolozsvári szabadkőmívesek most épült görög stylü háza, kőhomlokzatán a rejtélyes hét betűvel: A.V.E.N.É.M.D." (49. old.). A „rejtélyes" rövidítés feloldása nem egyéb, mint a kolozsvári szabadkőművesek 1886-ban alakult Unió-páholyának, az épület tulajdonosának az ajánlása: „A VilágEgyetem Nagy ÉpítőMesterének Dicsőségére". [Berényi Zsuzsanna Ágnes közlése]. — Unió-páholy.

A feliratnak ma nyoma sincs, „gondos" kezek, mint sok minden egyebet, eltüntették.

1914: „Szabadkőmíves páholy. Bocskai tér 14." [Cim14 367.].

Szabadkőművesek háza — Szabadkőműves páholy.

Szabadság tér. Két tér:

1. Az 1914. évi címtár szerint III. kerületi, tervezett tér a Szamos és a vasút közti ún. Postaberki dűlőben [Cim14 167.]. 1923. évi könyvében P. Borteş ugyancsak III. kerületi térként említi, anélkül hogy helyét föltüntetné. Az első adat szerint föltételezhető, hogy a későbbi Dermata előtti Corvin térrel azonos.

1914: Szabadság tér [Cim14 169.]; 1923: Piaţa Libertăţii [Br 88., 102.].

Nevét a helyhatóság adta.

2. — Nagypiac.

Szabolcs vezér út. A Kölesföldi út eleje a Téglás és a Cukorgyár utca között.1914-ben Szalárdy utca. 1940-től Szabolcs vezér néven külön utca. A János Zsigmond (Bábolna) utca után ma a Bulgária-telep főutcája. — Kölesföldi út, Szalárdi utca.

1914. Szalárdy utca [Cim14 169.]; 1918: Szalárdi út [Br 90., 102.]; 1923: Str. Plevnei [Br 90., 102.]; 1941: Szabolcs vezér út [Kvát41]; 1945: Szabolcs vezér út; Str. Áchim András utca [Kvut]; 1964: Str. Áchim András utca; Str. Cîmpina; 2000: Str. Câmpina.

Nevét a helyhatóság adta.

Szabolcska utca — Pop Reteganul.

Szabó. Szabó Mihály mészáros üzlete a Pillangó-telepen, a Kövespad utca 57. szám alatt [Lak 558.], a Szvacsina (Hurmuzachi) és a Kövespad utca (Pietroasa) sarkán az 1930-as és az 1940-es években [Tatár Zoltán közlése].

Szabó Árpád utca — 1. Töhötöm utca.

Szabó Dezső utca — Főiskola utca.

Szabó Ervin utca — Negru Vodă.

Szabó Jenő. 1909-ben alapított [Cím43 12.] nagy szövetüzlet. A Wesselényi (Dózsa György) utca 6., a régi számozás szerint 5. szám alatt, a Quárta-ház helyén álló épületben volt 1944 őszéig. Neve az államosítás után hosszú évekig fönnmaradt. Az 1960-as évek elején az épületet úgymond nagyáruházzá alakították. Így működött az 1977-ben, a Dózsa György és a Szappany utca sarkán épült Központi áruház megnyitásáig. 2004 nyarától az épületet teljes egészében átalakították. Ennek során előcsarnokában római leletekre bukkantak. A feltárás 2006 januárjában is tartott. — Quárta-ház.

1914: „Szabó Jenő rőfös és női divatáruháza, Kolozsvár, Wesselényi M. utca 5. Szolid és pontos kiszolgálás" [Cim14 204.]; 1941: „Szabó Jenő rt. Divat-nagyáruház" [Tel41 23.]; 1943: „Szabó Jenő Rt. Divatáruház" [Lak 358.]; „Szabó Jenő rt. Divat nagyáruház" [Cím43 12.]; 1944: „Szabó Jenő r.-t. Divatnagyáruház, Wesselényi utca 6." [Tel44 238.].

Nevét az egykori tulajdonosról kapta.

Szabó Károly utca — 2. Petran.

Szabók tornya. Zsigmond király 1405-ben adott engedélyt arra, hogy Kolozsvárnak az Óváron kívül épült újabb részét védőfallal kerítsék. A Szabók tornya 1405 után, a délkeleti városfallal együtt épült szeglettorony. A szabók céhe gondozta és védelmezte. Végső alakját a XVI–XVIII. századbeli, többszöri rongálás utáni helyreállítás során nyerte. Első okleveles említése 1475-ből, a szabók és posztónyírők kiváltságleveléből való, de ebből kitűnik, hogy a torony már azelőtt állt. Később a posztónyírők önállósultak, s a torony 1665-ig a szabók céhére maradt, amíg a végvári őrség, 1687-ben pedig a német zsoldosok át nem vették. Első ízben az 1514. évi, Dózsa által vezetett felkelés idején járt erre fegyveres sereg. De a felkelők nem ostromolták meg a várost. Mikor néhány évtized múltán I. Ferdinánd a várost megszállatta, fizetetlen zsoldosai e toronynál lázadtak fel. Ekkor megrongálódott. A város a következő tavasszal helyreállíttatta. 1601-ben Székely Mózes sikertelenül lövette, de 1603 nyarán tíznapi ostrom után a várossal együtt bevette. 1627. augusztus 25-én villámcsapás gyújtotta fel a benne tárolt 12 tonna puskaport. 1629-re a város újjáépíttette. Ekkor, a kor szokása szerint került Bethlen Gábor neve és címere a torony keleti oldalán látható emléktáblára [KíKv 83–84.]:

REG(nante) SEREN(issimo) PRIN

(cipe) D(omino) D(omino)

G(abriele) (címer) B(ethlen)

GABRIEL D(ei) G(ratia) SAC

(ri) RO(mani) IMP(erii) ET

TRAN(silvaniæ)PRIN(ceps)PAR(tium)REG(n)I HVN(gariæ)

D(omi)N(u)S

(et) SICVL(orum) COM(es) AC

OPPVL(iæ) RATIB(oriæ)Q(ue) DVX

D(omi)NE DEUS (címer) CONSERVA

NOS IN (") PACE

PAVLO VEND (") IOANNE

RICH PRI(-) (") TOLNAI RE(-)

MAR(io) & (") GIO IVDICIBVS

RESTAVR(atum) EST TVRRIS HÆCAN(no) D(omini) MDCXXVII FVLMINE DE(-)

IECTA PVBL(icis) CIVITATIS EXPEN(sis)

ET PERFECTA AN(no) D(omini) MDCXXIX

’Felséges Bethlen Gábor fejedelem úr uralkodása idején / Gábor, Isten kegyelméből római szent birodalmi és / erdélyi fejedelem, Magyarország részeinek ura, / Székelyek ispánja s Opeln és Ratibor hercege. / Úr Isten / tarts meg / minket / békében / Vendrich Pál / fő- és / Tolnai / János / királybíróságában. / Ez 1627-ben mennykőütés által lerombolt / torony megújíttatott / a város költségén / s bevégeztetett 1629-ben’ (Kovács András fordítása)

1658 szeptemberében az Erdélyt elözönlő török, tatár hadak igencsak fenyegették Kolozsvárt, ez időtől a szabó céh tagjai állandó őrszolgálattal védték. 1661 szeptemberében harc nélkül szállták meg a Kemény János támogatására érkezett német csapatok. Ezek kiűzésére 1662-ben Kucsuk pasa jött Kolozsvár alá, s e torony közeléből lövette a várost. A sikertelen ostrom után elvonult. Az itt maradt németek, minthogy a császár nem fizette őket, 1664. január 20-án fellázadtak. A török hódoltatás elleni védekezésre Kolozsvárra s így e toronyba is országos őrséget tettek. Ezt 1687-ben német császári zsoldosok váltották fel. A Rákóczi-szabadságharc idején a kolozsváriak lelkesen várták a kurucokat, akik 1704 őszén megostromolták a várost. A németek innét lőtték a Kőmálon (Fellegvár) felállított kuruc ágyúkat, ezért a kurucok a tornyot is tűz alá vették.

Többszöri gazdacsere után az 1707-ben a várost feladó Károlyi Sándor kuruc tábornok felrobbantatta, és csak 1709-ben, Kriegsbaum tábornok, erdélyi császári főparancsnok állíttatta helyre. A második emeleti kis tábla annak a gyökeres, nagyobb építkezésnek az emléke, amelyet a város 1718-ban végeztetett, s amelynek eredményeként a torony mai alakjában fennmaradt [KíKv 83–84.].

1956-ban a városi tanács várostörténeti múzeumot szándékozott berendezni az akkoriban helyreállított toronyban. Ezt jelzi az ajtó jobb felső sarka közelében álló feliratos tábla. A restauráló műhellyel, fényképészeti laboratóriummal, teljes felszereléssel kész múzeum azonban felsőbb pártutasításra nem nyílt meg. Egy magyar város történetének bemutatása a pártállami sovinizmusnak nem volt megfelelő [KíKv 80.].

1486: Turris Sartorum (’szabók tornya’) [JakabOkl I. 272.]; 1573: „az zabok tornÿatol el kezdwen az Zenwca kysaÿto feleol esmet az chonka falokat keofalal rakyak fely" [KözgyJk V/3.74a]; 1593: „Tchinalt vy Port¹ kitt kezen az Zabok Torniaban helyhoztettek" [SZT V. 40.]; 1627: „25 Augusti. Az mennykő az szabók tornyában az puskaport meg találta volt ütni, úgymint 12 tonna port, és az tornyot mind földig elhányta vala az puskapor." [KvEml 156.]; 1629: „az mostan epitet Toronnak Oldalan fel czinaltatot Czimer Faragasa" [KvSzám 18a/II.587.]; 1646: „Az Szabok Tornia aytaja[n] valo Szárt le uonattatuan es meg chinalatuan [...] fiszettwnk teőlle az lakatosnak f.1 d 25" [Élő 39.]; 1649: Az Szabok Tornia [KvSzám 26VI.573.]; 1657: Szabók tornya [KvSzám 29/XIX., 1–48., 30/XI., 30/XXII., 30/XXIV.]; 1701: „Az Szabók Bástyája jó tsak hidlás kell" [JakabOkl I. 402.]; 1707: „Kolozsvárnak a szabók nevű bástyáját Károlyi Sándor elhányatja porral." [KvEml 251.]; 1881: Buzás (Bethlen) bástya [KözgyJk 1881. 139.].

Nevét a tornyot gondozó és védelmező, egyik legnépesebb, s így egyik legtehetősebb kolozsvári céhről kapta. Utóbb, a fönt említett emléktábla alapján nevezik a kolozsváriak helytelenül Bethlen-bástyának. Egyrészt azért, mert a fejedelem neve csupán a kor szokása szerint került az emléktáblára, másrészt azért, mert a bástya a városfallal azonos magasságú, a falak síkjából kiugró, a városfal oldalozó védelmét szolgáló 1. félkör- vagy majdnem teljes kör- (rondella), 2. olasz- (három-, négy-, többszög alakú) vagy 3. sokszögletű tömzsi építmény neve. Itt viszont, minthogy ez a falnál jóval magasabb, csakis toronyról beszélhetünk.

Szacsvai-fogadó. Külső-Torda (Petőfi) utcai vendégfogadó, amelyet Gaetano Biassini olasz vívómester 1837-ben megvásárolt és amelyet szállóvá való átalakítása után a kolozsváriak róla Biasininek neveztek el. — Biasini.

1837: „a Torda-kapunál az úgynevezett Szacsvai-fogadó előtt békerített helyet Biássini Gaetán által" [Kiss 134.].

Szakadástanya — Szamosfalva.

Szakszervezetek utcája — Gatyaszár utca, Patak utca.

Szalay utca. A Cukorgyár utca jobb oldalán nyíló egykor harmadik, ma ötödik utca. — Molnar-Piuariu utca.

Szalárdi út. Két utca:

1. — Kölesföldi út.

2. — Horaţiu.

Szalárdy utca — Szalárdi út.

Szamos. Gyalunál, a Hideg- és a Meleg-Szamos egyesüléséből létrejött Kis-Szamos kolozsvári neve. Partjait a vashíd, majd az Erzsébet-híd építésekor, ennek környékén kezdték rendezni. Később a partot szegélyező betonfalat az 1930-as években az Árpád úti, a Rákóczi úti, az 1950-es évek végén a Szeszgyár utcai, az 1960-as évek elején a Garibaldi utcai híd építésekor ezek körül is kiépítették. Jelenleg a kiépített part a Garibaldi hídtól a Szeszgyár utcai hídig tart. Az évtizedek során romlásnak indult parti falat 2005 nyarán javítani kezdték. — Nagyszamos, Kis-szamos, Erzsébet-híd.

¹ lőpor, puskapor

(Folytatjuk)

Türelmetlenül vártam azt az estét, amikorra az Öreg Táncházasok Találkozóját szervezték immár másodjára. Az ötlet, hogy havonta egyszer találkozzunk, azt hiszem a Kerekes Gáboré volt, a helyszín egy kis kocsma. Az elsőn nem lehettem ott (a színházban próba volt, utána születésnapi buli) de jó hírét hallottam.

Kíváncsi voltam: kik, hányan lesznek jelen, akikkel rég nem találkoztunk, (legutóbb 2002-ben, a 25 éves Bodzafa koncerten), vajon eljönnek-e, ha igen, felenged-e annyira a hangulat hogy összerázódjanak néhányunkkal, akik így vagy úgy naponta találkozunk?

Aggodalmaskodtam: aki Türéből, Mérából, Inaktelkéről jönne autóval, nagy tél esetén útnak indul-e? Mindenkinek munkahelye, családja: vajon hét közben lehet-e időt szakítani erre a találkozóra, s ha igen le tudjuk-e tenni (egy estére bár) a mindennapok terhét-felelősségét? A lányom, akinek megígértem, hogy immár megismerkedhet azokkal az emberekkel, akikkel együtt indítottuk a Táncházat Erdélyben, 1977-ben, s akikről annyi mindent meséltem neki jóformán születése óta, vajon felismeri-e elmondásaim alapján a régieket? S vajon azok nem veszik- e rossznéven, hogy az Öregek találkozójára elviszem a jókedvű és táncú, de mégis csak kiskamasz gyermekemet? Lesz-e mit mondjunk egymásnak? Vajon a többiek hogy emlékeznek a régi történetekre: ugyanazokra és ugyanúgy, ahogyan én? Vagy bennem az idő már kiszínezte, átírta azt a világot, amelyben életünk legszebb, legfogékonyabb időszakában nap, mint nap együtt voltunk: együtt táncoltunk, énekeltünk és együtt tértünk be a sétatéri Kioszkba. Együtt éheztünk vagy osztottuk meg a hazait, sokadmagunkkal együtt is laktunk, együtt jártunk gyűjteni, lakodalmakba, egyazon társaságon belül estünk szerelembe, eljártunk egymás esküvőire, torzsalkodtunk, vitatkoztunk, politizáltunk és reménykedtünk valami élhetőbb életben.... S végül: lesz-e tánc, és ha lesz, ki bírja, és ha igen, meddig?

Bevallom őszintén, arra számítottam, hogy csendesen – ahogy illik – egy kávé mellett elbeszélgetünk. Mi, akik gyakrabban találkozunk – aktív népzenészek – egy cseppet hangosabbak és bátrabbak leszünk, mindenkiről kiderül majd, hogy él, mit csinál, kicsit elmerengünk a régmúlt dolgokon, gyerekeinkről mesélünk, aztán amikor kezd akadozni a beszélgetés, változatlan szeretettel elbúcsúzunk egymástól, és emberi órában hazatérünk, pihenni. Mondjuk, legkésőbb tizenegykor, ahogy illik az Öregekhez...

Nem így történt.

Először is néhányan, akik a színházban találkoztunk, már az Einstein-utcai kocsmáig minden utcasarkonhúztunk egyet a szilvapálinkából, hogy meg ne fázzunk. Hideg ugyan nem volt, de állítólag „kemény fagyokat ígértek az időjósok a következő hétre...". Amikor megérkeztünk a kocsmába, (ahol a mostani találkozó házigazdája, Bíró Farkas várt földöntúli mosolyával és egy brontoszauruszhoz méretezett pálinkás üveggel) kellemesen meglepett, hogy milyen ízléses, jól fűtött, meghitt hangulatú hely. Ám amit nyomban botrányosan elkezdtük átrendezni. Asztalokat, székeket húzogattunk ide-oda, nagy „egyetnemértésben" (mint régen),mindenki mást akart, de titkon egyre gondolt: hogy helyet csináljunk arra az esetre, ha táncba fulladna a mulatság (akkor már bizonyos voltam benne, hogy unalomba nem...) Aztán – a ma már gondos családapák – kikapcsoltatták a fűtést, „mert minél nagyobb a meleg, annál hamarabb elüti az embert az alkohol..." Majd kikapcsoltattuk a gépzenét is, és a Tarisznyás együttes engem, mint egyik rangidőst, megtisztelt egy magyarózdi nótacsokorral, amit nekem nem volt kötelező énekelni: megtette azt helyettem is az a három jó torkú énekes, aki eljött a találkozóra. S ahogy érkeztek a régiek, egyik tájegység zenéje se maradt ki. Majd egymás szavába vágva meséltünk régit és újat, munkahelyet és gyerekeket, családot és terveket, csakúgy, mint régen: szidtuk-szapultuk, emlegettük és hiányoltuk azokat, akik nem lehettek velünk azon az estén és énekeltünk teli torokból, kipirulva. Közben sorra érkeztek vegyesen régi táncosok és békés szurkolók (köztük költő, pap, ügyvéd, politikus), később a Tüske zenekar, erősítésként. Kicsit duzzogtam, hogy csupán csak négyszer énekeltük el az „éppenmostkedvencnótámat", azt hogy „eeeeeeej nem szeretem az idők járásáááááááááát", de többször már nem lehetett: elkerülhetetlenül kitört a tánc. Egyszerre táncolni kezdett mindenki : az „öregek" szélesen, mindenki a saját faluja mozgásvilágát hozva, a fiatalabbak színpadhoz szokott szépen, de valami bájos szemérmességgel teret hagyva nekünk, akik (a 80-as években, amikor még nagyon sokan jártunk táncházban) megszoktuk, hogy küzdeni kell a helyért. Most ugyan harcolhattunk volna, ha a fiatalabbak önként és (ez esetben a szó szoros értelmében) énekelve át nem engedik nekünk azt... Az első párt a lányommal jártam(nálunk egész nap a Folkrádió szól, így mi majd’ minden este táncolunk egyet), kihasználtam az alkalmat és megkérdeztem a fiúktól, hogy az ilyen esetekben, amikor én vagyok a „fiú", milyen alap-lépést illik tudni, és máris elkérte Zsuzsit Kerekes Gábor (akinek szintén Zsuzsi nevű lánya közel egyidős az enyémmel), de táncolt ott mindenki. A fiatalok és Cucus, Türei, Domi, Cigány, Nucus, Könczei Csilla, Sánta Emő, Szászka, Szép Gyusziék, Bardóczék és Kostyákék, csujjogatva és kifulladásig ... Az „öregek"?!

Valahogy így született meg annak idején a Táncház. Aminthogy most is: a régi táncházak hangulata volt megszületőben.

Szép idők voltak a régi idők, de szép az ma is, hogyha valami, ami fontos, (amiben hittél, és ha semmiben se, de ebben ma is hiszel), ami a lelket védi-őrzi, ünneplőbe öltözteti, az nem hal ki az emberből. Ahogy meg tudtuk teremteni annak idején a táncházat, úgy őrizni is tudtuk a hangulatát és átadni belőle azt, ami éltető. Szép volt, ahogy mindannyian ott folytattuk a beszélgetést, ahol évekkel ezelőtt abbahagytuk, amilyen ízesen, életesen egymás szavába vágva meséltük a régi történeteket (és szép az is, hogy minden történet egyik elengedhetetlen szereplője Kallós Zoli bácsi). Szép, ahogy az idő elmosta az akkori sérelmeket, vitákat, ahogy az sem számított itt, hogy mára ki mire vitte az életben, csak az, hogy melyik nóta következzen. Ahogy értettük egymást egy szemvillanásból, egy kézszorításból, hiszen ismerjük egymást maholnap harminc éve...

Mondtam magamban „a fránya kölyket nem kellett volna elhoznom, hiszen tudhattam előre: ez a régiek táncháza, nem a Kisszemérmesgyávai Búsongók találkozója..." S hogy mentsem, ami menthető, háromszor is nekiveselkedtem annak a kalotaszegi hajnalinak, ami lassan időszerűvé vált, s amivel mindenkor zártuk a táncházat régen, miszerint „Haza is kéne már mennnniiiiii..."de se muzsikálni, se énekelni nem akarta senki.

Mert ahogy mi sem, mások se akartak hazamenni...

Egyikünk azt ajánlotta, ezentúl hozzuk mindannyian a gyerekeinket, másikunk, hogy tavasszal rendezzük meg a találkozót Inaktelkén, majd ajánlottam nyárra a mi kicsi kedves házunkat, Gyimesfelsőlokon.A kalotaszegiek azon egyeztek, hogy a legközelebbi találkozásunkkor érdemes lenneközösen taxit fogadniuk. És megegyeztünk a következő találkozó időpontjában: február 21.

Ezek után tehát – ezúton is – üzenjük: Német Ildiéknek, Ferenczi Csabáéknak, Sinkó Andinak, Szalayéknak, Ádám Gyuláéknak, Rákosi Emőkének, László Csabáéknak, a Zakariás testvéreknek, Csorja Violának, Mitruly Anikónak, Bota Emesének, Harai Lacikának, Balázs Bécsi Attilának és Vilinek, Deák Gyusziéknak Erdélybe; a Péterffy lányoknak Amerikába és Norvégiába; Gázsáéknak, Ambrus Sanyinak, Deák Marcinak, Bene Gyuriéknak, Székely Leventének, Kelemen Laciéknak, Szabó Györgyinek, Könczei Árpiéknak, és Pávainak, Soós Árpiéknak,Tóth Pistáéknak, Kostyák Attillának és az Üsztürű zenekarnak Magyarországra; Szabó Zolinak, Harkó Csabának, Fodor Bélának, Bokoréknak, Tóróéknak és Simóéknak Svédországba; Györffy Erzsikének Németországba, valamint VALAMENNYI régi táncosnak és drukkernek: megszületőben van a Régiek Táncháza. Aki úgy érzi kihagytuk (mert az „öregeknek" gyengül az emlékezőtehetsége), jöjjön el és mondja a szemünkbe: annyival is többen leszünk! Korunkra való tekintettel mindannyiatokra számítunk!

Aki hallja, adja át!

Százharmincöt éve, 1871. február 2-án halt meg Pesten báró Eötvös József író, költő, politikus, államférfi.

1813. szeptember 3-án született Budán, arisztokrata családja a bárói rangot még Mária Teréziától kapta. Apja sárosi helytartó volt, ő verte le 1831-ben a koleralázadást. Mivel Eötvös otthon német nyelvű anyjával tanult s rosszul beszélt magyarul, apja nyilvános gimnáziumba íratta Budán, s a jakobinusokkal elítélt Pruzsinszky Józsefet fogadta mellé nevelőnek, aki megalapozta szabadelvű gondolkodását. Eötvös 1826–31 közt jogot hallgatott Pesten, 1833-ban tett ügyvédi vizsgát. 1834-ben Fejér megyei aljegyző, majd kancelláriai fogalmazó lett. A pozsonyi országgyűlésen találkozott Kölcseyvel, Széchenyivel, Deákkal, a köznemesség és értelmiség felé fordult, írásaiból tartotta el magát.

1836–37-ben Trefort Ágostonnal beutazta Nyugat-Európát, tapasztalatai alapján írt első politikai művei a börtönviszonyok javításával és a zsidók egyenjogúsításával foglalkoztak. Széchenyi és Kossuth vitájában az utóbbi mellé állt Pesti Hírlap-beli cikkeiben. 1837-ben az eperjesi kerületi tábla közbírája lett, részt vett az 1838-as árvízi mentésben, az Árvízkönyv kiadását a Heckenast kiadó kárainak pótlására indította.

Légy, akit várunk – írta neki Kazinczy, az ő védelmében készült első írása, A kritikus apotheosisa, 1831-ben. Az 1830-as és 40-es években írt versei érzelmesek s szociálisan érzékenyek (A megfagyott gyermek), de kifejezik küldetéstudatát is (Én is szeretném..., Végrendelet, Búcsú). A karthausi (1839–40) című regénye külföldi útjainak és hazai törekvéseinek foglalata, a ma már alig olvasható művet a korabeli ifjúság, így Petőfi is bibliájának tekintette. A külföldön ismert első magyar regény világfájdalma a kapitalizmus ellentmondásaiból is ered – e kérdéseket A szegénység Írlandban című írásában elemezte.

A falu jegyzője (1845) a magyar vármegye szatirikus rajza, a nemesség és a hivatal züllöttségét, korruptságát leplezte le, bemutatva a jobbágyság kiszolgáltatott helyzetét. Dózsa-regénye, a Magyarország 1514-ben liberális alapkérdésekre keresett választ s figyelmeztetett: a nép jogfosztottsága katasztrófát okozhat. E két mű legjelentősebb irodalmi alkotása, amelyeknek ábrázolásmódja és témája is újat hozott, Eötvös a romantika és a realizmus eszközeivel is élt. Említendők Éljen az egyenlőség!, A házasulók című vígjátékai, s tragédiája, a Boszú (így!). Lefordította Victor Hugo Angelóját, s a legértőbb bírálatot írta Petőfiről, méltányolva népies hangját, noha az távol állt tőle.

Eötvös politikusként az 1839-es országgyűlésen tűnt fel, harcolt a feudális intézmények ellen, a jobbágyfelszabadításért és az ország demokratikus átalakulásáért. 1840-ben Szalay Lászlóval indította el a Budapesti Szemlét, s Kossuth Pesti Hírlapját védve Széchenyivel is szembeszállt. Az 1843–44-es Országgyűlésen Batthyány Lajossal a centrista ellenzék vezetője, Reform című 1846-os könyve a korszellem legjobb kifejezője. 1848-ban az első magyar felelős kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett. Széchenyivel és Deákkal a mérsékelt politika híve volt, s a Batthyány-kormány szeptember 11-i lemondása és Lamberg gróf, királyi biztos szeptember 28-i meggyilkolása után, elrettenve a várható eseményektől, emigrált.

Münchenben a nemzetek és az emberiség fejlődési tényezőit kutatta, ennek eredménye lett elméleti munkája, A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra, mely 1851–54-ben magyarul és németül jelent meg, s külföldön is a legjelesebb állambölcseleti művek közé sorolták. A liberális eszméket a korabeli adottságokkal egyezteti, a szabadság és egyenlőség mellett a testvériséget a nemzetiség jelszavával helyettesíti, felvilágosult és türelmes álláspontja révén eljutott a nemzetiségi autonómia gondolatáig.

1851-ben hazatérve ismét részt vett a közéletben, 1856-tól az Akadémia alelnöke, 1866-tól elnöke volt, s részt vett a Kisfaludy-társaság újjászervezésében. Ausztria egységéről és Magyarország különállásáról írt 1859-es tanulmányai a kiegyezés irányába mutattak. 1861-től kiadta a Politikai Hetilapot, Deák Ferenc híveként részt vett a kiegyezést előkészítő munkákban. 1865-ös tanulmánya A nemzetiségi kérdés, ebben kifejtett terveit nem tudta a későbbi törvényben megvalósítani.

1867 után –- egyedüliként a 48-as miniszterek közül – az Andrássy-kormány tagja lett, újra a vallás- és közoktatási tárca élén. Bevezette az általános tankötelezettséget, rendezte a felekezetek és az állam viszonyát, egyenjogúsította a zsidó vallást s a nemzetiségek helyzetét az oktatásban, s tervezte az iskolarendszer polgári átalakítását is. Támogatta az egyetemeket, tanárképző főiskolát állított fel, egyetemi szintre emelte a mérnökképzést. Utolsó éveiben közéleti teendői miatt keveset írt, nevelési regénye, a Nővérek az 1831-es koleralázadásnak állít emléket. Regénytöredékei, novellái mutatják: még sok irodalmi terve volt. Korábban Kazinczyról, Kölcseyről, majd Kőrösi Csomáról, Széchenyiről, Desewffy Józsefről, Vörösmartyról, Reguly Antalról, Szalay Lászlóról mondott emlékbeszédet.

„Márvány szobor helyébe, / Ha fennmarad nevem, / Eszméim győzedelme / Legyen emlékjelem" – írta a Végrendeletben. Fia, Eötvös Loránd a legnagyobb magyar fizikusként 1889-ben követte őt az Akadémia élén.

A téli időszakban szinte mindenki tapasztalhatta már, hogy ösztönösen időnként más jellegű ételek fogyasztására vágyik. Az is igaz, hogy a hideg hónapok alatt-után jó néhányan állapítják meg a ruháikról, hogy mintha egy kicsit szűkebbek lennének, mint azelőtt. Általában véve sokkal kevesebbet mozgunk, sportolunk, főleg szabadlevegőn. A nap is kevesebbet süt ránk, és ez leginkább fokozhatja néha kicsit borúsabb hangulatunkat. Ráadásul ilyenkor szervezetünk valamivel fogékonyabb lehet a különféle fertőzéses megbetegedésekre, hogyha nem figyelünk oda eléggé immunrendszerünk „karbantartására".

Hogyan viselkedik szervezetünk, ha hideg az idő? Az emberi szervezet csodálatos működését bizonyítja többek közt az is, hogy szerencsére a külső hőmérséklet ingadozásaitól függetlenül testünk hőmérséklete állandó tud maradni. Ez a szervezet finoman összehangolt idegi-hormonális úton működő hőszabályzó rendszerének köszönhető.

Hidegben az agyban lévő „fűtőközpont" a bőr hőérző receptorainak közvetítésével jelzést kap és mozgósítja a hideg ellen védő mechanizmusokat. Ennek eredményeképpen fokozódik a hőtermelés és mérséklődik a szervezet hőleadása. A hőtermelés egyrészt az izomaktivitás fokozásával (didergés, toporgás), másrészt az alapanyagcsere, a tápanyagégetés (cukor, zsírsav) fokozódása útján valósul meg. Ezenkívül a bőrben lévő erek összeszűkülnek és a verejtéktermelés szinte szünetel, csökkentve így a szervezet hőleadását. A zsírszövet szerepet játszik a hőszigetelésben is, így érthető, hogy hidegben valamelyest ösztönösen is „feltöltjük a zsírpárnákat". Ezzel akkor van persze gond, ha a felszedett súly nagyobb mértékű, illetve ha a tavasz, a jobb idő beálltával a többletet nem tudjuk letornázni. Az újszülöttek esetén más funkciót is betölt a zsírszövet, pontosabban egy speciális, úgynevezett barna zsírszövet, amely fokozott zsírégetéssel a hőtermelést hivatott fokozni. Ez a mechanizmus felnőtteknél jelentéktelen.

Valóban változnak-e az élettani igények a téli hónapokban?

Az energiaszükséglet meghatározása szerint: az energiaszükséglet egy adott személy energiaigénye az adott környezeti körülmények között. Ebből már kitűnik, hogy a szükséglet egyéni, amelyet számos tényező befolyásol (életkor, nem, testtömeg, fizikai aktivitás, kóros állapotok), valamint mindezeken kívül a környezeti tényezők közt az éghajlat, klíma is szerepet kap. Nyáron kisebb a szervezet energiaigénye és télen valamelyest nagyobb az alapanyagcsere, pontos adat azonban nincs erre vonatkozóan. Általában azt lehet mondani, hogy megfelelő öltözködés esetén a hideg környezet mindössze 3–5%-kal növeli az energiaszükségletet. Ezt az időszakos fázás, borzongás, mozgást nehezítő vastagabb ruházat, jeges-havas útviszonyok miatt nehezebb járás idézi elő, tehát érthető ha ilyenkor néha energiadúsabb, „töményebb" ételek fogyasztása jellemző.

Ellenben ha csupán erről lenne szó, akkor sokan nem szednénk föl jó pár kilót télen: az egyensúly azért borulhat fel, mert egyrészt többet eszünk, mint amennyivel többet igényel a szervezet, főleg olyan ételek gyakoribb szereplése esetén, amelyek zsírban dúsabbak.

Emellett esetleg gyakrabban nassolunk, fogyasztunk édességet, csokoládét, valamint jellemzően kevesebbet mozgunk, inkább behúzódunk, több időt töltünk tévézéssel, olvasgatással, benti tevékenységgel, mint nyáron. A helyes egyensúlyt úgy tudjuk fenntartani, ha a jellegzetesen téli, laktatóbb ételfélékben is megtartjuk a mértéket, és közülük olyanokat fogyasztunk inkább, amelyek nem zsiradékban, hanem inkább összetett szénhidrátokban, rostokban gazdagabbak. Csak ízelítőül itt említhetőek egyrészt a különböző fajtájú gabonából (pl. zab-, árpa-, búza-, rozspehely, liszt, kukoricadara, hajdina, köles, rizs) számos variációban elkészíthető ételek.

Készíthetünk belőlük (párolva, vízben vagy tejben főzve) kásaféléket zöldségekkel, sajttal, túróval, olajos magvakkal, kevés növényi eredetű zsiradékkal vagy édesen mézzel, mákkal-dióval, aszalt gyümölcsökkel, készíthetünk felfújtakat, pudingokat, sült tésztákat, valamint müzliféléket szintén olajos magvakkal, aszalt gyümölcsökkel kiegészítve.

A különféle főtt-sült tésztaételek szintén jól beilleszthetőek az étrendbe, ügyelve a készítéskor felhasznált zsiradék mennyiségére és arra, hogy lehetőleg valamilyen zöldségféle is társuljon mindig hozzá (pl.: zöldséges-sonkás pizza, gombás milánói makaróni stb.) vagy saláta formájában.

Másrészt laktatóak és kiváló tápértékkel rendelkeznek a száraz hüvelyesek (száraz bab, lencse, száraz borsó, szójakészítmények, csicseriborsó) is, amelyek fogyasztása minden évszakban egyaránt kívánatos. Rengeteg módon felhasználhatóak: pl. készíthetünk belőlük levest, főzeléket, pástétomokat, salátát és szerepelhetnek hús helyett feltétként is. Mindezek mellett nem szabad megfeledkezni a megfelelő mennyiségű és minőségű zöldség és gyümölcs fogyasztásról sem a kellő vitamin, ásványi anyag, illetve élelmirost-bevitel fedezése céljából. Igyekezzünk ilyenkor is naponta többször fogyasztani zöldségfélét, gyümölcsöt. Ez nem jelenthet nehezebb feladatot, hiszen télen is elérhető jó néhány zöldségféle (káposztafélék, retek, sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé, zeller, cékla, sütőtök, kígyóuborka stb.) gyümölcs (alma, télálló körte, déligyümölcsök, citrusfélék). De ha nem mindig frissen, akkor fagyasztott, savanyúság, illetve befőtt formájában is hozzájuk tudunk jutni.

Jellemző gyenge pont még télen a nassolás, különösen annak, aki érzékenyebb a napfényben szegényebb körülményekre. Nyilván a csokoládé nem ugyanaz, mint az alma, de a súlygyarapodás megelőzése érdekében érdemes megpróbálni édesség utáni vágy esetén inkább gyümölcsfélét fogyasztani. Otthon, esetleg cukor nélkül is elkészíthető, gyümölcsös, tejtermék alapú édességet (puding, gyümölcssaláta, palacsinta, gyümölcsrizs, töltött sült alma), illetve olyan desszertet, édességet, ami energiában szegényebb és/vagy valamilyen más értékes tápanyagot is hordoz, pl. müzliszelet, gyümölcsjoghurt, aszalt gyümölcs. A lényeg persze az, hogy bármilyen évszakról is legyen szó, étrendünket próbáljuk kiegyensúlyozottan, változatosan összeállítani, és igyekezzünk mértéktartóak lenni. Végezetül pedig a helyes táplálkozás mellett fontos kellő figyelmet fordítani télen is a megfelelő, rendszeres testmozgásra. Amikor csak lehet, történjen szabadlevegőn, ha nem is téli sportok űzésével, hanem például egy kiadós séta formájában, ami ráadásul a szervezetünk D-vitamin-ellátottságát is szolgálja. Esetleg elmehetünk uszodába, vagy otthoni torna alkalmával is megmozgathatjuk magunkat. Mindez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, óvjuk testi-lelki állapotunkat, és ne gyarapodjon súlyunk ez idő alatt sem.

A mértéktartó dohányzás is káros az egészségre: napi öt szál cigaretta elszívása akár háromszorosára is növelheti a szívroham és a tüdőrák kialakulásának veszélyét. Norvég kutatók 43 ezer férfi és nő dohányzási szokásait vizsgálva jutottak erre az eredményre.

„Már napi egy-négy szál cigaretta elszívása is komoly változásokat okoz a szervezetben, és jelentős mértékben növeli a szívroham és – elsősorban a nők esetében – a tüdőrák kialakulásának lehetőségét" – hangsúlyozta az oslói közegészségügyi intézet munkatársa. A tüdőrák a mértéktartóan füstölgő férfiak közül háromszor, a nők közül pedig ötször annyi áldozatot követel, mint a nem dohányzók esetében. Egy korábbi vizsgálat azt is kimutatta, hogy a dohányosok 10 évvel rövidebb ideig élnek, mint egészséges életmódot folytató embertársaik.

Az etnikumtól is függhet annak valószínűsége, hogy egy dohányos megbetegszik-e tüdőrákban – erre a következtetésre jutottak több éven át folytatott megfigyelések alapján amerikai tudósok.

A New England Journal of Medicine című amerikai orvosi szaklap beszámolója szerint a 183 ezer ember bevonásával nyolc éven át végzett kutatások azt mutatják: a fehér bőrű emberfajta megbetegedési kockázata 55 százalékkal kisebb, mint a dohányzó fekete bőrű amerikaiaké. Az Egyesült Államokban ebből a szempontból az ott élő japán származásúak érezhetik magukat viszonylagos biztonságban, de a Latin-Amerikából származóknak is jóval kevesebb félnivalójuk van, mint az afroamerikaiaknak.

A japán és a latin-amerikai emberfajtához tartozóknál a kockázati tényező feleakkora, mint a fehér bőrűek körében. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy ezek az esélykülönbségek – etnikumtól függetlenül – lényegesen csökkennek a napi harmincnál több cigarettát szívó, erős dohányosok körében. A szakemberek szerint azért van ez így, mert ezen a küszöbön túl a dohányzás mérgező hatása felülemelkedik az összes többi tényezőn. A most publikált eredmények olajat önthetnek a tűzre abban a régóta tartó vitában, hogy a különféle megbetegedések kezelésekor van-e, és ha igen, mekkora jelentősége annak, ha figyelembe veszik a páciens etnikai hovatartozását. A szkeptikusok szerint a kimutatott adatok nem elég meggyőzőek, már csak ezért sem, mert összegyűjtésükkor nem vettek figyelembe bizonyos szociális tényezőket, pedig azok fontosabbak lehetnek az etnikai hovatartozásnál.

Ha valaki tényleg le akar szokni a dohányzásról, akkor a nagy lépés alapos megtervezése helyett jobb, ha egyszerűen leteszi a cigarettát, így sokkal nagyobb esélye van a sikerre – állapították meg brit kutatók.

Robert West, a University College London pszichológusának finom, diplomatikus megfogalmazása szerint „nem feltétlenül helytálló szakemberek azon korábbi véleménye, hogy a leszokási próbálkozásokat jó előre meg kell tervezni".

West és kollégája, Taj Sohal összesen 1900 jelenleg is „aktív", illetve volt dohányost kérdezett ki Angliában a dohányzás abbahagyására tett erőfeszítéseikről. Az interjúk alapján azt tapasztalták, hogy a próbálkozások több mint fele radikális volt, vagyis az illető egyszerűen letette a bűzrudat. Azt is megállapították, hogy az ilyen emberek leszokási sikeresélyei 50–60 százalékkal nagyobbak, mint a tervezgetőké.

Ha zúg a feje, minden tagja fáj, és tüzel a homloka, valószínűleg influenza támadta meg, és ez a szörnyűség addig tart, amíg szervezete ki nem lábal belőle. Az antibiotikumos kezelés semmit sem ér, mert az influenza vírusfertőzés, és az antibiotikumok nem pusztítják el a vírusokat. A legtöbb, amit tehet, hogy a tüneteket próbálja meg enyhíteni. Íme a jó tanácsok:

Maradjon otthon!

Az influenza nagyon fertőző és futótűzként terjed. Ne legyen munkamániás vagy mártír, maradjon otthon, amíg lázmentessé válik.

Pihenjen eleget!

Valószínűleg nem esik majd nehezére ennek betartása, mert vélhetőleg túl beteg ahhoz, hogy bármibe is belekezdjen. Az ágyban fekvés létfontosságú, mert így elegendő erő és energia marad a betegség elleni küzdelemhez. A nyughatatlanság legyengíti az embert és szövődmények kialakulásához vezethet.

Igyon sok folyadékot!

A folyadékfogyasztás különösen fontos láz esetén, mert megakadályozza a szervezet kiszáradását. Azért is hasznos, mert az amúgy étvágytalan beteg ilyen módon juthat az egyébként szilárd ételekben lévő tápanyaghoz. A könnyű levesek, a zöldség- és gyümölcslevek jól megfelelnek erre a célra. Különösen ajánlott a cékla- és a répalé. Szénsavas italokat ne fogyasszon, mert felfúvódik tőle a gyomor, és az amúgy is meglévő émelygést csak tovább fokozza.

Szedjen fájdalom- és lázcsillapítót!

Az aszpirin, a paracetamol és az ibuprofen csökkenti a lázat, egyúttal enyhíti az influenzát kísérő fejfájást és tagfájdalmat.

Használjon párásítót!

A betegszoba levegője páratartalmának emelése jó hatással van a száraz köhögésre, a torokfájásra és a kiszáradt orrjáratokra. Segíti egyúttal a légutak megtisztulását, és az orrdugulás megszűnéséhez is hozzájárul.

Tartsa melegen a testét!

Bevált módszer az elektromos melegítőpárna vagy a forró vizes palack használata. Ajánlott még a láb melegvizes áztatása is, mert ez csökkenti a fejfájást és oldja az orrdugulást.

Fogyasszon könnyű ételeket!

Az influenza legrosszabb szakaszában az embernek nincs sok étvágya. Egyen könnyű, kevéssé fűszerezett, keményítőtartalmú ételeket fogyasszon. A menü pirítósból, banánból, reszelt almából, tehéntúróból, főtt rizsből vagy kevés joghurttal ízesített héjában főtt krumpliból álljon.

Kerülje a tömeget!

Mivel a vírus gyorsan és könnyen terjed, járvány idején ne menjen moziba, színházba, vagy más olyan helyre, ahol sok ember van együtt. Tartson tisztes távolságot tüsszögő és köhécselő embertársaitól. Egy kevéssé emlegetett tényezőt is figyelembe kell venni: a csókváltás a vírus terjedésének egyik legjobb közvetítője. Ezért az influenzás jobb, ha nem csókolózik, sőt még az sem árt, ha hálótársát magára hagyja pár éjszakára és egy másik szobába költözik.

A Romániai Könyvvizsgáló Szakértők és Szakvizsgázott Könyvelők (CECCAR) testülete 2006. március 11–12-én megszervezi a CECCAR-tagság megszerzésére feljogosító képességvizsgát. Ezen bárki 1999–2002-között szakvizsgázott személy indulhat.

Az érdekeltek sürgőssen jelentkezzenek a fiók székhelyén (Deák Ferenc/Eroilor 2. tel.: 430-373) a 2006. február 13–26. között lezajló felkészítő kurzusra és a vizsgadosszié kitöltésére.

Ez az utolsó olyan szesszió, amelyen résztvehetnek az 1999–2002-es évek végzettjei. Aki ezt kihagyja, újabb részvételi vizsgára kényszerül.

A Temesvári Kereskedelmi, Ipari és Agrárkamara regionális üzleti központjában felavatták a Regionális Versenyképességi Központot. Ez a nyitott és rugalmas hálózatközpont saját tagjai, valamint a romániai Nyugati Fejlesztési Régió versenyképességének növelésére dolgoz ki megoldásokat. Az új intézmény – Romániában és Duna-Körös-Maros-Tisza eurorégióban is elsőként – a temesvári kereskedelmi kamara és a műszaki egyetem együttműködése révén jött létre. Az alapítókon kívül a központhoz további egyetemek, kereskedelmi kamarák, gazdasági társaságok, nem kormányzati szervezetek, helyi önkormányzatok is csatlakoztak.

Romániában a cégbejegyzéseket végző hivatal adatai szerint 2005 utolsó két hónapjában az olasz vállalatok 208 vállalatot hoztak létre, a németek 103-at, míg a magyarok 62-őt. Tavaly a külföldi tőkével alapított vállalatok száma meghaladta a 11 700-at, a jegyzett tőke összege 2,6 milliárd euró volt, 16 százalékkal nagyobb, mint az előző évben euró volt.

Nemrég a Romtelecom a FINMEDIA és a COFACE Románia által szervezett, nyolc ágazatban meghirdetett versenyben elnyerte a távközlési és szállítási vállalatok pénzügyi szempontból legmegbizhatóbbja címet.

A versengésben Románia pénzügyileg legstabilabb 400 magántulajdonú cége vett részt. Az elbírálás a pénzügyminisztériumhoz benyújtott, a 2004. december 31-i helyzetet tükröző mérlegek alapján történt. Négy mutatót vettek számításba: az eladósodási mértéket, a fizetőképességet, az állami költségvetéssel szembeni pénzügyi tartozásokat. Ezenkívül döntött a vállalatok jövedelmezősége és az, hogy legyenek kiegyenlítve esetleges régebbi tartozásaik az államkasszával szemben.

A Romániai Fogyasztóvédelmi és Termék-, illetve Szolgáltatástámogató Országos Egyesület (ANPCPPSR) honlapot indított, melynek segítségével a hazai fogyasztók online reklamálhatnak a reclamatii@protectia-consumatorilor.ro címre vagy közvetlenül a www.protectia-consumatorilor.ro honlap Reclamatii részlegére. Az egyesület indokolt esetben képes jogi jóvátételt követelni anélkül, hogy a reklamálónak okmánybélyeget kellene vásárolnia.

Belépődíjat fizethetnek a csíkszeredai megyei kórházban azok a személyek, akik a hivatalos látogatási időn kívül kívánják beutalt hozzátartozóikat meglátogatni. A kórház vezetősége azért elemzi a díjszabás lehetőségét, hogy a páciensek intimitáshoz való joga ne sérüljön.

Dr. Bachner István, a csíkszeredai megyei kórház ideiglenes igazgatója elmondta, a kórházvezetés jelenleg vizsgálja azt a lehetőséget, hogy 10 000 régi lejes belépődíjat vezessen be mindazok számára, akik a látogatási időn kívül akarnak belépni az egészségügyi intézménybe. Hozzátette, a betegek érdekeit tartják szem előtt, amikor a látogatási program tiszteletben tartását próbálják elérni. Az igazgató azt is elmondta, hogy a következő időszakban felújítják a kórház bejáratait és megfelelő tájékoztatási rendszert dolgoznak ki a beteglátogatók számára.

A kolozsvári Terapia Gyógyszeripari Csoport ebben az évben a 100 millió dolláros eladás túlteljesítését tervezi. Ezt az export fokozásával és a termékskála szélesítésével akarja elérni.

A csoport tavaly alakult meg, amikor a Terapia gyógyszergyár megszerezte a Pharmaplant Biogalenica és a Promedic gyógyszergyártókat. 2006-ban a csoport árukivitelét, a tavalyihoz képest, 16%-kal, azaz 13 millió dollárral kívánja növelni. Ugyanakkor a hazai piac kulcspozicíójának a megszerzésére is törekszik.

Románia több mint 200 millió euró értékű befektetést veszített el tavaly pusztán amiatt, hogy a befektetők a helyi hatóságokkal nem tudtak megegyezni a kedvezmények kérdésében vagy nem volt elég munkaerő a környéken.

A külföldi befektetéseket számon tartó iroda 3,2–3,8 milliárd euró értékű közvetlen befektetést prognosztizált, ami eleve 20 százalékkal kevesebb, mint a 2004-es befektetések értéke. A tényleges befektetésekről még nincsenek adatok, de a román sajtó szerint a mérleg mindenképpen jobb lehetett volna, ha a külföldi beruházókat jobban előkészített terep várná.

Emlékeztetőül néhány példa. Az autóalkatrészeket gyártó francia Montupet cég 2005 elején jelentette be, hogy Kolozsvár környékére szeretné vinni egyik gyártósorát. A teljes befektetés értéke 120 millió euró lett volna. Öt hónap elteltével a francia befektető bejelentette, hogy a bolgár Russze városában építi fel gyárát, mivel nem sikerült megegyezni a kolozsvári hatóságokkal a megvásárolandó területről. A helyi vezetés a franciák szerint túl sokat követelt, és lassú volt a döntési folyamat. A projekt sikertelenségének híre a miniszterelnökhöz is eljutott, s a kormányfő vizsgálatot rendelt el az ügyben.

Egy másik befektetés Románia helyett Lengyelországba került: a MAN összeszerelő-üzemet állított volna fel 40 millió euró értékben. A cégnek egy 150 hektáros területre volt szüksége, de ezt csupán Arad környékén tudták volna rendelkezésre bocsátani, ahol viszont a befektetők nem látták biztosítottnak a kellő munkaerőt, a gyártás beindításához ugyanis 3 ezer emberre lett volna szükség.

A háztartási gépeket gyártó francia Elcobrandts is lemondott egy 23 millió eurós befektetésről, amit Bukarest mellett valósítottak volna meg. A francia céget végül is a spanyol Fagor vásárolta fel, amely jobbnak látta Lengyelországba vinni a gyártást. A gyár 800 alkalmazottal évi 350 ezer mosógépet állított volna elő.

A kínai vállalkozók tavaly 5,9 milliárd dollár új működőtőkét ruháztak be külföldön, 26 százalékkal többet, mint 2004-ben, jelentették a kínai kereskedelmi minisztériumban hétfőn. 2004-ben a kínaiak új külföldi működőtőke-beruházásai 93 százalékkal 5,5 milliárd dollárra emelkedtek.

A növekedés üteme annak ellenére lassult, hogy a kínai pénzügyi kormányzat tavaly jelentősen emelte a külföldi beruházás céljára vásárolható deviza mennyiségét, és idén teljesen meg is akar szüntetni minden korlátozást.

Kínába tavaly 60,3 milliárd dollárnyi új működőtőke érkezett külföldről, kissé kevesebb a 2004-es 60,63 milliárdnál, közölték ugyancsak hétfőn a minisztériumban. Hozzátették, hogy idén is 60 milliárd dollár körüli összegre számítanak.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4. és Széchenyi tér 23–25. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,6151 erős lej, 1 USD = 2,9874 erős lej, 100 magyar forint = 1,4324 erős lej.

Hazamegy a svéd gyerek, a kezében egy béka. Odamegy az anyjához és mondja:
– Anya, anya! A béka ki tudja mondani a nevemet!
– Jaj, kisfiam, nem érek most rá ilyesmire.
– De anya, a béka akkor is ki tudja mondani a nevemet.
– Na jól van, mutasd meg!
Erre a gyerek „enyhe" nyomást gyakorol a békára, mire az: BJÖRK!

Lakásfelújítás A-tól Z-ig! Minőségi munka, garanciával. Telefon: 0741-792619. (0011)

Eladó ház + telek a Boldog (Fericirii) utcában (Horea út környéke). Irányár: 150 000 euró. Érdeklődni hétköznapokon, 15–17 óra között. Telefon: 0722-365391. Közvetítők kizárva. (0013)

Legalább 700 négyzetméteres telken épült 150–350 négyzetméteres házat vásárolnék, esetleg telket, minimum 16 méteres utcai fronttal. Telefon: 594-792, 406-874, 0744-541203.

Relaxáló masszázst vállalok nőknek. Ágota, telefon: 582-309. (0008)

Egyetemista fiú lakást (szobát) keres olcsón, a központban. Telefon: 0745-909009.

Egyetemista lány külön bejáratú kiadó szobát keres. Telefon: 0744-676385. (0005)

Szomorú szívvel tudatjuk, hogy
WERESS LOTTI
szül. FELVINCZI,
2006. január 18-án, 77 éves korában Kölnben elhunyt. Február 3-án Kölnben helyezzük örök nyugalomra. A GYÁSZOLÓ CSALÁD. (0003)

Kegyelettel emlékezünk a ma egy éve elhunyt, szeretett férjre, édesapára, apósra, tatára,
SZECSŐDI ÁRPÁDRA.
Jóságát és szeretetét, amíg élünk, szívünkben őrizzük. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Nyugodjék békében. BÁNATOS CSALÁDJA. (0009)

Tizenöt év telt el, amióta drága édesanyánk,
FÁBIÁN ERZSÉBET
örökre elment. Nagyon hiányzol nekünk és nagyon szeretünk, de már nem mondhatjuk el neked. GYERMEKEID, BABI, GYURI, ÉS UNOKÁD, KINGA. (0016)

Federer pontrekordja
Az eddig is nagy fölénnyel vezető Roger Federer az Australian Openen aratott diadalával már pontrekordot döntött a férfi teniszezők hagyományos világranglistáján.

A hetedik Grand Slam-tornáját megnyerő svájci szupersztár 7275 pontnál tart – ennyit még senki sem gyűjtött –, 2660 ponttal megelőzve a második spanyol Rafael Nadalt.

A melbourne-i fináléban legyőzött ellenfele, a ciprusi Markosz Bagdatisz 27 helyet javítva már a 27. A címvédő, de sérülés miatt távolmaradó orosz Marat Szafin 39 helyet visszacsúszva az 50. lett.

Továbbra is két román teniszező, Victor Hănescu és Andrei Pavel a „felső 100" tagja, helyzetük nem sokat változott az előző héthez képest.

A magyarok közül Bardóczky Kornél áll a legelőkelőbb helyen, ő jelenleg a 413.

A hagyományos világranglista élén (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (1.) Roger Federer (svájc) 7275 pont, 2. (2.) Rafael Nadal (spanyol) 4615, 3. (3.) Andy Roddick (amerikai) 2785, 4. (4.) David Nalbandian (argentin) 2570, 5. (8.) Ivan Ljubicsics (horvát) 2395, 6. (5.) Nyikoláj Davigyenko (orosz) 2355, 7. (9.) Guillermo Coria (argentin) 2100, 8. (10.) Gaston Gaudio (argentin) 2050, 9. (7.) Andre Agassi (amerikai) 2025, 10. (14.) David Ferrer (spanyol) 1780, 11. (6.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 1665, 12. (25.) Nicolas Kiefer (német) 1660, 13. (13.) Thomas Johansson (svéd) 1645, 14. (12.) Fernando Gonzalez (chilei) 1585, 15. (19.) Tommy Robredo (spanyol) 1565, 16. (18.) Robby Ginepri (amerikai) 1525, 17. (16.) Richard Gasquet (francia) 1516, 18. (17.) Juan Carlos Ferrero (spanyol) 1500, 19. (15.) Dominik Hrbaty (cseh) 1440, 20. (22.) James Blake, ..., 27. (54.) Markosz Bagdatisz (ciprusi) 1219, ..., 40. (38.) Victor Hănescu 826, ..., 50. (11.) Marat Szafin (orosz) 730, ..., 80. (80.) Andrei Pavel 485, ..., 104. (107.) Răzvan Sabău 389, ..., 413. (408.) Bardóczky Kornél 68.

Clijsters az új éllovas a nőknél
Az Australian Open elődöntőjét sérülés miatt feladó belga Kim Clijsters lett a női tenisz-világranglista újdonsült éllovasa.

A francia Amélie Mauresmo elleni mérkőzésen bokaszalag-szakadást szenvedett klasszis – aki legalább nyolchetes pihenőre kényszerül – 2003-ban már vezette a rangsort.

A melbourne-i döntőt ugyancsak feladás révén a belga Justine Henin-Hardenne ellen megnyerő Mauresmo a második helyre jött fel, míg a trónfosztott amerikai Lindsay Davenport csak harmadik.

A legjobb magyar teniszező, az Ausztráliában az első körben búcsúzó Czink Melinda a 120., a legjobb romániai pedig a 138. pozícióban levő Gallovits Edina.

A női világranglista (zárójelben a korábbi helyezés): 1. (2.) Kim Clijsters (belga) 3478 pont, 2. (3.) Amélie Mauresmo (francia) 3377, 3. (1.) Lindsay Davenport (amerikai) 3013, 4. (4.) Marija Sarapova (orosz) 2780, 5. (6.) Justine Henin-Hardenne (belga) 2578, 6. (5.) Mary Pierce (francia) 2430, 7. (7.) Nagyezsda Petrova (orosz) 2014, 8. (8.) Patty Schnyder (svájci) 1900, 9. (9.) Jelena Gyementyjeva (orosz) 1683, 10. (10.) Venus Williams (amerikai) 1630, ... 11. (12.) Francesca Schiavone (olasz) 1276, 12. (11.) Szvjetlána Kuznyecova (orosz) és (14.) Anasztaszija Miszkina 1182–1182, 14. (16.) Nicole Vaidisová (cseh) 1162, 15. (17.) Daniela Hantuchová (szlovák) 1115, 16. (20.) Flavia Penetta (olasz) 1021, 17. (19.) Dinara Szafina (orosz) 995, 18. (18.) Jelena Lihovceva (orosz) 982, 19. (21.) Anna-Lena Grönefeld (német) 893, 20. Ana Ivanovics (szerb-montenegrói) 888,5, ..., 117. (349.) Martina Hingis (svájci) 231, ..., 120. (114.) Czink Melinda 228,75, ..., 138. (126.) Gallovits Edina 202,75.

Hingis hamarosan újra a top 10-ben lesz?
Martina Hingis hamarosan ismét a világ elitjéhez fog tartozni, legalábbis erre utal az a teljesítmény, amelyet a vasárnap véget ért Australian Openen nyújtott – így vélekedett Marija Sarapova, az oroszok klasszis teniszezője.

A korábbi világranglista-vezető Hingis egyesben a negyeddöntőig jutott, vegyespárosban pedig győzött Melbourne-ben azok után, hogy több mint három év kihagyást követően tért vissza a pályára. Kiváló teljesítményének köszönhetően a svájci játékos a 232 pozíciót javítva a 117. helyre jött fel a rangsorban, de Sarapova szerint nem kell sokáig várni arra, hogy a top 10-be kerüljön.

„A női tenisz színvonala jelenleg olyan, hogy az első tíz tagjai közül bárki veszélyes lehet a másikra. Martina egyelőre nem tartozik ehhez a körhöz, de ha így játszik, hamarosan oda kerülhet" – mondta az orosz sztár.

Lebukott Karol Beck
A Szlovák Teniszszövetség főtitkára bejelentette: Karol Beck doppingtesztje pozitív eredménnyel zárult. Igor Moska elmondta, a világranglistán jelenleg 76. helyezett teniszező, aki tagja volt hazája tavaly döntős Davis-kupa csapatának, múlt ősszel akadt fenn egy ellenőrzésen, arról azonban a sportvezető még nem tudott részletekkel szolgálni, hogy milyen tiltott szert találtak Beck szervezetében. Amennyiben a teniszező vétkesnek találtatik, kétesztendős eltiltásra számíthat.

Guinea százszázalékos teljesítménnyel végzett az Egyiptomban zajló labdarúgó Afrika Kupa C-csoportjának élén, miután a zárófordulóban könnyedén nyert a címvédő Tunézia ellen.

A találkozó előtt már mindkét együttes továbbjutott, így csak az volt a kérdés, hogy melyik gárda végez a kvartett első helyén.

A nyeretlenek csatáján a zambiai csapat győzött a dél-afrikaiak ellen.

Afrika Kupa, C-csoport, 3. (utolsó) forduló: Guinea–Tunézia 3–0 és Zambia–Dél-afrikai Köztársaság 1–0

A csoport végeredménye: 1. Guinea 9 pont, 1. Tunézia 6, 3. Zambia 3, 4. Dél-afrikai Köztársaság 0.

Ha nincs pénz, nincs negyeddöntő
Ha nem kapják meg prémiumukat, nem állnak ki a házigazda Egyiptom válogatottja elleni negyeddöntőre a Kongói Demokratikus Köztársaság labdarúgói az egyiptomi Afrika Kupán.

„Már az utolsó, Kamerun elleni csoportmeccsre is úgy kellett rábeszélnem őket. Most viszont betelt a pohár, a járandóságukat akarják" – mondta Claude Leroy, a válogatott francia szövetségi kapitánya.

A kongóiak a B-csoport másodikjaként jutottak be a legjobb nyolc közé, jobb gólkülönbségükkel megelőzve Angola csapatát.

*

Az olasz Serie B 26. játéknapjának hétfői mérkőzésén: Atalanta Bergamo–Torino 2–2. Az élen: 1. Mantova 49 pont (32–19), 2. Atalanta 49 (41–29), 3. Catania 47, 4. Cesena 44, 5. Torino 43, 6. Brescia 42.

Kilenc csapat vett részt az RMDSZ Szórvány, Szociális és Ifjúsági főosztálya, valamint a Fehér megyei RMDSZ közös szervezésében a napokban Nagyenyeden lebonyolított labdarúgó kupán. Győztesként a székelykocsárdi csapat került ki.

Kovács Péter RMDSZ ügyvezető alelnök, a Szórvány, Szociális és Ifjúsági főosztály vezetője a díjátadáson elmondta: ennek a bajnokságnak csak győztesei vannak, hiszen előzménytelen, hogy kilenc Fehér megyei településről mintegy 100 magyar fiatal összegyűlt az RMDSZ rendezvényén. Az alelnök hangsúlyozta: a szövetség feladata olyan módon megszólítani a fiatalokat, amely tetszetős számukra, nem gyűlésezésre van szükség, hanem az ifjak mindennapjaiba való bekapcsolódásra.

Kedden ünnepélyes külsőségek mellett megnyitották a torinói téli játékok résztvevőinek szállást biztosító olimpiai falut.

A sportolókat három létesítményben helyezik el. A legnagyobb falu, Torino déli részén fekszik, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) sportigazgatója, Gilbert Felli és az olaszok kétszeres sífutó olimpiai bajnoka, Manuela di Centa együtt adta át a létesítményt. A most 43 éves Di Centa az 1994-es lillehammeri játékokon két arany-, két ezüst- és egy bronzérmet nyert. A játékok alatt ő lesz a három falu „polgármestere".

„Egykori sportolóként nagyon jól tudom, mennyire fontos, hogy a versenyzők otthonosan érezzék magukat az olimpia ideje alatt" – mondta Di Centa. „Remélem, mindenki maradéktalanul elégedett lesz a körülményekkel."

A központi faluban 2500 versenyző és edző részére biztosítanak szállást, összesen 600 önkéntes segítő gondoskodik majd kiszolgálásukról. Itt laknak majd a műkorcsolyázók, gyorskorcsolyázók, jégkorongozók, rövidpályás gyorskorcsolyázók és a curlingezők.

Sestriere-ben 1700, Bardonecchiában 800 vendéget helyeznek el.

Az ausztrál Libby Lenton 53,42 másodperccel világcsúcsot úszott 100 m női gyorson Melbourne-ben, az ugyanitt márciusban esedékes brit Nemzetközösségi Játékokra selejtező viadalon. Az előző rekordot honfitársnője, Jodie Henry tartotta 53,52-vel, aki a számára ötkarikás aranyérmet érő időt az athéni olimpián produkálta, 2004. augusztus 18-án.

Korábban és ugyanott világrekordot ért el az 50 m-es női mellúszásban a világbajnok ausztrál Jade Edmistone is. Az egyetemista úszóklasszis saját 2005. július 31-i, a tavalyi montreali vb-n aranyérmet érő 30,45 másodperces idejét módosította 30,31-re annak a versenynek a selejtezőjében, amely válogató az idei Nemzetközösségi Játékokra.

Olyan sportemberekről lesz szó a következőkben, akik a nemrég leköszönt 2005-ben, az új évszázad és -ezred ötödik esztendejében távoztak el végleg közülünk. Reájuk emlékezünk néhány sor erejéig, s utólag is meghajtjuk előttünk a kegyelet zászlaját.

Több ismert egykori kiválóság, sokszoros bajnok és kupagyőztes, válogatott játékos, versenyző, testnevelő tanár, jeles sportember hagyott itt bennünket véglegesen. A 2005-ös év ismételten megtizedelte amúgy is iszonyatos gyorsasággal apadó sorainkat (sajnos, nemcsak sportvonatkozásban!). Valamennyi elhunytról lehetetlenség megemlékezni. Az alábbiakban előbb szűkebb pátriánkban, Kolozsvárott s általában Erdélyben, majd az országban és a határokon túl eltávozottakból említek meg ismertebbeket.

Környezetünkből, Kolozsvárról csaknem kerek esztendeje hiányzik a volt kitűnő tornász, a későbbi edző, Batiz András, aki a még Szabó Dénes alapította sétatéri, kint a szabadban berendezett, kellemes környezetben zajló edzéseken és természetesen a tornatermi gyakorlásokon szerettette meg sok fiatallal az egyik legfontosabb alapsportágat, aki sokszoros országos és Balkán-bajnok feleségével, Papp Máriával részvevője volt az MVSZ Erdélyi Tanácsa kezdeményezésére a Külhoni Magyar Sportcsillagoknak Budapesten szervezett első – és azóta is egyetlen –, világtalálkozójának. Több kolozsvári labdarúgó-csapatban, a Viktóriában, a Húsosnál, legtovább az NB. I.-es bronzérmes Magyar Kupában ezüstérmes piros–fehér KAC-ban, majd a vasutas együttesben játszott Bokor Ernő, a nagyszerű Öcsi távozott köszönés nélkül. Személyes emlék: mint ugyanabban a Rákóczi úti házban lakók hosszú éveken, mondhatni évtizedeken át leglelkesebb sportnevelőm ment el személyében! Később Dan Anca, az egyetemi sportklub volt válogatott labdarúgója – ne feledjük, 1969. január 15-én a legendás londoni Wembley-stadionban lépett címeres mezben a pályára. Amikor az 1:1-re végződött barátságos mérkőzésen olyanokkal szemben volt a vendégcsapat egyik legjobbja, mint Wright, Jackie Charlton, Bobby Charlton, Stiles, Hunt és Hurst. És ugyancsak kolozsvári sportközösségekben fejtettek ki eredményes játékosi, illetve szakvezetői, magyarán: oktatói, edzői tevékenységet Toczauer II. – volt dermatás birkozóbajnok, Lakatos Géza – sportlövő mester, Killyéni Péter testnevelő tanár, a Székelyudvarhelyről elindított testnevelő család tagja, Dániel Sándor, a síelők lelkes szakoktatója, Farkas Lajos gyógyszerész, a kiváló versenybíró, Berkessy Ernő, a bőrgyáriak, sőt, azt megelőzően a kereskedelmi középiskola tanulóinak kosárlabdázója. És a hajdan lelkes és eredményes helyi középiskolák különféle sportcsapataiban éveken át jeleskedettek, mint az egész távozó seregnek zászlóvivője, Boros Tibor, egykori refkollégiumi osztály- és csapattársa labdarúgó, majd Kovács Mihály szintén ezekkel a jelzőkkel ható, ráadásul a londoni olimpiára felkészítette, de végül is egyetlen belföldi sportolót sem küldött keret ökökvívója, Incze Guszti, ugyancsak labdarúgó, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektori hivatalának volt titkára, Köves Bandi, kosárlabdázó és teniszező. Boros Tiborral együtt az Öregfiúk Szerdai Baráti Társaságának alapembere.

Az anyaországban elhunytak közül Leményi Dezső volt vízilabda olimpiai bajnokot, Nagy László dr.-t, a húgával, Nagy Mariannával két téli olimpián is bronzérmes, a világbajnokságokon háromszoros bronz, az Európa-bajnokságokon pedig 2 bajnoki címet, 4 ezüstérmet és 1 bronzérmet szerzett műkorcsolyázót, valamint a nemrég terjedelmesebb búcsúztatóval emlegetett Baróti Lajos volt válogatott, és Kolozsváron is többször játszott labdarúgót, a későbbi szövetségi kapitányt és Ilku István, válogatott labdarúgó kapust említem. És az anyaországban elhunyt az olimpiai ezüstérmes, majd Bukarestben Európa-bajnoki címet szerzett magyar kézilabda-kapus, Kulcsár Anita, a címeres mez sokszoros viselője.

Szintén az elmúlt évben távozott végleg az élők közül a németek első hivatásos ökölvívója, a nehézsúlyú Max Schmeling és az északír válogatott labdarúgó, a Manchester United egykori aranylabdása, George Best.

Valamennyiük emléke előtt mi is meghajtjuk a kegyelet zászlaját. Legyen pihenésük nyugodalmas, csendes!