A nyilak nem mindig, de a törekvések célt értek
(Rohonyi D. Iván felvétele)

Szép a kenyere, jó a bora, éledőben a közössége – írtuk Szépkenyerűszentmártonról 2004. július végén. Akkor három sátorban és néhány vendégszobában elfértek a gyermek- és ifjúsági tábor résztvevői: az idén már egész domboldalt beszínesítettek a sátrak, sok-sok szobát is vendégek foglaltak el, a konyhán pedig már száz főre rotyogott a mindennapi ebéd. A közösség? Nos, a 150-nél alig valamivel többet számláló helybeli magyarság – zömmel idősek – a jelek szerint mára felismerték a tábor és az azt záró hagyományőrző falutalálkozó jelentőségét, megtartó erejét, értelmét.

Szépkenyerűszentmártonban két helyen is lehet már sátorozni: a református templom és a szőlőhegy között kialakított teraszosított domboldalban, illetve a falu szélén, a patak partján. Egy dupla faházat is sikerült felépíteni már, egy istállóból kétszobás vendégházat alakítottak ki, a csűrből pedig zuhanyozót, de a helybeliek is szállást nyújtanak. Bár kissé megkéstek vele, az idén sikerült kialakítani a végleges, állandó hideg-melegvizes zuhanyozókat is a sátorhelyen. A faluban nagyszülőknél nyaraló gyermekek is sátorba költöztek a tábor idejére, a szépkenyerűszentmártoniak és az onnan elszármazottak terményeket (krumplit, tojást, tejet, kukoricalisztet stb.), de esetenként pénzt is adtak a gyermekeik részvétele fejében. A részvételi díj egyébként fejenként 200 új lej volt, ám ez messze nem fedezi a kiadásokat, amelyekhez többnyire Vincze Péter táborszervező saját zsebből járult hozzá, illetve némileg segített a Szépkenyerűszentmárton Mezőségi Alapítvány is, amelyet két évnyi törekvéssel sikerült többedmagával létrehoznia.

Az iskola tágas udvarán szombaton délután íjászbemutatót tartottak a tárobozók, akik egy héttel ezelőtt fogtak először nyilat a kezükben. A közelben jurta domborult, a kisebbek nagy örömére, akik azonnal elfoglalták. Elkészült a kenyérsütésre szánt hófehér kemence, együtt megépítették az aprócska agyagégető kemencét is, ahol a tűzzománcos foglalkozásokon készült munkák „érlelődtek" véglegesre. A színpadon egymást követték a lelkesebbnél lelkesebb néptánc-, népdalcsoportok, akik a forró hőség dacára vastag népviseletben, sokszor csizmában tisztelték meg a közönséget.

Szépkenyerűszentmártonban már évek óta működik tábor: Kiss Ildikó, ma Kanadában élő nyugalmazott tanítónő gyűjtötte össze hasznos, szórakoztató foglalkozásokra a faluban csellengő gyermekeket, az ő áldozatvállalása árán megvalósult tábor ötletét fejlesztette tovább és bővítette ki Vincze Péter, aki a táborvezetésben nélkülözhetetlen, értékes segítségre talált Kuti Erikában és Szabó Júliában. A tevékenységek hihetetlen sokasága várt a táborozókra egész héten: szövés Miklósi Rozáliával és Izsápi Júliával, fafaragás Papp Bélával, varrás Fülöp Zsuzsával, linómetszet Riti Mária Katalinnal, grafika és batikolás Kiss Ildikóval, íjászat Lévai Rolanddal és Nagy Dianával, tűzzománc Lázár Imolával, nemezelés Papp Emesével és Török Éva Cecíliával, helyörténet Fábián Gyulával, Miklósi Józseffel és Riti József Attilával, néptáncoktatás Dobos Beával és Galát Péterrel, kerámia, jurtasátor és agyagégető kemence készítése Nezesan Enikővel, Pándi Zsolttal, Sike Tündével, gyöngyfűzés Sefer Katával. A tábor zenészei voltak: Patyi Zoltán (prímás), Éles László és Puma, azaz Fekete Antal (brácsások), Kozma Gyula László és Soós János (bőgösök).

A tábor első tevékeny napján, egy héttel ezelőtt bivaly-, ló- és szamárszekéren juhfejésre vonultak a gyermekek, sajtot készítettek, a tejet óriási lelkendezéssel itták, és ugyanolyan érdeklődéssel tüntették el a már korábban előkészített sajtokat: zellerest, tárkonyost, köményest... A túrázás jó alkalom volt a gyógynövények megismerésére, gyűjtöttek is belőle, megszárították, majd teát főztek. Este pedig várta őket a rotyogó birkagulyás. Szőnyeget szőttek, mezőségi népviseletet varrtak, amelyet a lányok fel is öltöttek már szombaton. A fafaragók keze nyomán megszületett a tábortábla a felirattal: Ifjúsági és Gyermektábor Szépkenyerűszentmárton. A nemezelés kis híján elmaradt, nem akadt a környéken gyapjú. A hiányosság végső soron előnnyé vált, hiszen a fiataloknak maguknak kellett a báránybundából előkészíteniük a gyapjút: mosták, szárították, fésültették stb. A tábor egyik napján a tevékenységekhez csatlakoztak a szintén Szépkenyerűszentmárton határában táborozó cserkészek, majd ők látták vendégül az ifjúsági tábor résztvevőit. Egy másik napon harminc tagú francia cserkészcsapat látogatását fogadták. Bár folyton történt valami és minden napra kijutott a sokszínű programból, a tábor a pihenésre, kikapcsolódásra, „szabad" órákra is alkalmat kínált. Minden este tábortűzzel, énekléssel zárult.

Az elszármazottak találkozójának ötlete a hajdani lelkésztől, Szabó Attilától származik. Az 1997 óta szervezett találkozó kezdetben közös istentiszteletben merült ki, aztán ezt is bővítették. A találkozó már szombaton elkezdődött: László Károly színművész őseink mesevilágáról és játékairól készült összeállításával, majd Réti Árpád színművész népdalműsorával, és szabadtéri előadással, este mulatsággal. A vasárnapi igehirdetés után közös bográcsgulyást fogyasztottak el, muzsikaszó mellett, szabadtéri néptáncelőadással, majd este mezőségi mulatságban vehettek részt az érdeklődők.

2004-ben Vincze Péter még így nyilatkozott: — Szépkenyerűszentmártonban nem működik, nem él a közösség. Az emberek mindennapjaikat élik, egyre fokozódó elszigeteltségben. Erre próbálunk gyógyírt kínálni az emberi kapcsolatokra építő hatást gyakorló elszármazottak találkozójával, és hasonló megfontolásból született az ifjúsági és gyermektábor megszervezésének ötlete is, amelybe nemcsak a helybeli, hanem a más vidékről érkező fiatalokat is bevonnánk, ugyanakkor nyitási lehetőséget teremtve a falunak a külvilág, a legtöbbször tartózkodással fogadott idegenek felé. Eleinte nagyon sokan nem értették, hogy egyáltalán miért van erre szükség, minek kell ezzel foglalkozni. Nyűgként fogták fel, szinte feleslegesnek érezték.

Bár szervezési gondok, nehézségek szép számmal akadnak, a falu megszokta – megkockáztatom: igényli – a július végére jellemző nyüzsgést. Vincze Péterrel együtt ma már elmondhatjuk: az elszigeteltség enyhült, a lakosság nyitottabbá vált. Szépkenyerűszentmártonban működik, él a közösség. És ebben – megérzésem szerint – a reményteljes jövő szikrája rejtőzik.

Marosvásárhelyen a Félsziget-fesztiválon július 26-tól öt napig szinte szakadatlanul állt a bál. A koncerteken kívül mindenki választhatott a kedvére való szabadidős aktivitás közt – bár a bábszínház és a tánc kedvelőinek hamar rá kellett jönniük, hogy a tűző napon felállított sátorban néző és előadó egyaránt ropogósra sül.

A fesztivál rendezői tudatosan törekedtek az esemény politikamentesítésére, így a Nagy Zsolt miniszterrel folyó beszélgetés is csak az egyik árnyékos sarokban kapott helyet. A miniszter többek közt az RMDSZ kontroll szerveként működő Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) hibáiról, a szervezeten belüli struktúrák átalakításának lehetőségéről is beszélt.

Kevésbé véres politikai csata zajlott az RMDSZ-es honatyák és a MIÉRT vezetői közt – ők ugyanis egy többé-kevésbé barátságos meccsben mérték össze a focitudásukat. A legtöbbet minden bizonnyal Gáspárik Attila (az Országos Audió-viuzális Tanács tagja) izzadt a pályán, pedig ő már a szombati csocsóbajnokságon is alaposan megdolgozott a gólküzdelemben. Annak ellenére, hogy az RMDSZ-csapatban az a hír járta, hogy Borbély László miniszter a puszta jelenlétével megfélemlítette az ellenfelet, a MIÉRT nem hagyta magát: a meccs döntetlenül végződött.

A verespataki aranybányát ellenző természetbarátok a Félszigeten sem lazsáltak: a ciános aranykitermelés veszélyeiről a sorban állókat az öko-vécék ajtajára ragasztott plakát tájékoztatta. A környezetvédelem egyébként a félszigetezőknek is kifizetődő volt: azokat, akik összegyűjtötték a földre dobott műanyag poharakat, sörrel vagy gulyással jutalmazták. Vasárnapig ezzel a módszerrel körülbelül négy köbméternyi szemetet sikerült összeszedni.

A Félsziget-fesztivál közel áll ahhoz a ponthoz, hogy ne legyen veszteséges – mondta el Gerendai Károly a Félsziget-fesztivál többségi tulajdonosa. Tervek szerint a rendezvénynek a hatodik alkalomtól kellene nyereségesnek lennie, így az idei látogatottsági aránnyal különösen meg vannak elégedve a szervezők. Gerendai szerint az is haladás, hogy az öt nap alatt igen szép számban érkeztek Vásárhelyre román fiatalok, sőt magyarországi látogatók is. Pénteken a belépők száma meghaladta a 15 000-et, ami egyben az eddigi legmagasabb látogatottsági arány a fesztivál életében. Érezhető volt azonban az is, hogy ez a szám a vásárhelyi Week-end Telep maximális kapacitása. Ezzel kapcsolatban Szepessy Szabolcs, a fesztivál igazgatója elmondta azt is, hogy a híresztelések, amelyek szerint a fesztivál más helyszínre költözik, nem igazak. Ha a fesztiválnak még több helyre lesz szüksége, akkor majd a mező irányába terjeszkednek.

A koncertek közt hatalmas sikernek örvendett a magyarországi Megasztárok fellépése, bár a fokozott érdeklődés inkább a hírnév és nem a tehetség eredménye. A Phoenix és az Iris is sok nézőt vonzottak, bár az utóbbi késett, és emiatt a Slang zenekarral cserélt helyet a műsoron. A vasárnapi fellépők közt a Toy Dolls volt az a zenekar, amely az ország legmesszibb zugaiból is a Félszigetre vonzotta a punk rajongóit. Az Arigato Aréna a Tündérgrounddal, a Şuie Paparudével és a magyarországi Ludmillával csalogatta a nézőket. Vasárnap leginkább Ganxta Zolee és a Kartell tettek ki magukért, bár a kései kezdés a publikumot alaposan megritkította.

• Távlati opció az RMDSZ párttá alakulása – jelentette ki vasárnap Winkler Gyula kereskedelmi miniszter, a Szövetség Hunyad megyei szervezetének elnöke. Hozzátette: az RMDSZ-ben erősíteni kell a fiatalok szerepét, mert a fiatal generáció vállal felelősséget a közösségi és a politikai életben, s ugyanakkor a szövetségnek nyitnia kell a civil társadalom felé.

• 24 új harci repülőgépet vásárol 2010-ig a nemzetvédelmi tárca, s ehhez megfelelő pénzalappal rendelkezik – közölte Teodor Athanasiu, a szaktárca vezetője.

• Bezárták vasárnap az utolsó feketehalmi madárinfluenza-gócot. Májustól 127 helyen ütötte fel a fejét a kór, de a legsúlyosabb Feketehalom farmjain volt a helyzet. Az elpusztított több mint egymillió szárnyasért a szakminisztérium közel 135 milliárd régi lejnyi kártérítést fizetett ki.

• Az ország négy megyéjében és Bukarestben összesen nyolc ember vesztette életét a kánikula miatt, és további 800 esetében kellett a mentőknek közbelépniük. Azt javasolják elsősorban a szívbetegeknek és légzési gondokkal küszködőknek, hogy kerüljék a tömeget, hordjanak kalapot, napszemüveget, könnyű ruházatot, mellőzzék a zsíros ételeket, a kávét és az alkoholt, és fogyasszanak naponta 2–4 liter folyadékot.

• A Székelyföld autonómiájáért bicikliző magyar ifjak vasárnap Sepsiszentgyörgyre érkeztek, ahol több tucatnyian fogadták őket a város bejáratánál. A Magyar Ifjúsági Tanács július 23. és augusztus 1. között biciklitúrát szervezett Székelyföldön az autonómia ügyének népszerűsítése érdekében. Az akció célja tovább erősíteni az önrendelkezés igényét az erdélyi magyar társadalomban.

Idén is hagyományos ünnepség-sorozattal emlékeztek meg Fehéregyházán nemzeti költőnk, Petőfi Sándor halálának évfordulójáról. Az RMDSZ és a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület szervezésében vasárnap istentisztelettel kezdődött a megemlékezés, amely után a résztvevők koszorúkat helyeztek el a tavaly helyreállított ispánkúti Petőfi-emlékműnél. Ezt követően a fehéregyházi múzeumkertben rendeztek az alkalomhoz illő ünnepséget.

A közeli Segesváron a hét végén tartották meg az immár hagyományossá vált középkori művészeti fesztivált. A rendezvény szervezői az idén sok új, vonzó ötlettel álltak elő, de a vendégek közül sokan panaszkodtak arra, hogy a fesztiválon a giccs vált hangadóvá.

A budapesti Neumann János Számítógép-tudományi Társaság évtizedes hagyományainak megfelelően évente elismerésben részesíti az informatika szakmában jelentős eredményt elért szakembereket több kategóriában.

A Neumann-emlékplakett olyan külföldi vagy külföldön élő magyar informatikusoknak jár, akik hozzájárultak a magyar informatika fejlődéséhez, illetve annak külföldi elismertetéséhez. Az idei két díjazott erdélyi: Barabási Albert László (a Behálózva című nagysikerű könyv szerzője), aki jelenleg a Notre Dame-i Egyetem fizikaprofesszora, valamint Kása Zoltán, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem informatikaprofesszora.

Románia elismeri Izrael jogát az állam biztonságának fenntartására, ezzel együtt nem vállalja, hogy a libanoni ütközőzónába csapatokat küld. Ezt maga Traian Băsescu államfő mondta szombaton, miután az Egyesült Államokból hazatért. – A mi szempontunkból Románia megtette kötelességét külföldi partnereivel szemben, vállalt kötelezettségeinek megfelelően – szögezte le az elnök.

Románia nem vállalt kötelezettséget arra, hogy egy esetleges nemzetközi ütköző erőben katonái is részt vegyenek Libanonban, mondta Traian Băsescu, noha egy nappal korábban még azt hangsúlyozta, hogy Bukarest rendelkezik akkora katonai kapacitással, hogy Libanonba is békefenntartó csapatot küldjön.

Az elnök szombaton érkezett vissza Bukarestbe az Egyesült Államokból, ahol George W. Bush amerikai elnök és Donald Rumsfeld védelmi miniszter is fogadta. Az utóbbival folytatott megbeszélés végén Băsescu bejelentette: Románia rendelkezik akkora katonai kapacitással, hogy csapatot küldjön Libanonba, ha erre vonatkozó nemzetközi döntés születik. Hozzátette: a nemzetközi közösség számíthat Bukarestre a libanoni béketeremtésre tett erőfeszítéseit illetően.

A szombati bukaresti sajtó élesen bírálta az államfőt kijelentése miatt. Az egyik központi napilap szerint Románia a világon elsőként jelentette be, hogy hajlandó lenne részt venni egy esetleges libanoni békefenntartó erőben.

A bukaresti repülőtéren Băsescu végül kijelentette: Románia nem vállalt kötelezettséget arra, hogy egy esetleges nemzetközi ütköző csapatban román katonák is részt vegyenek Libanonban. Hozzátette: Bukarest jobban szeretné, ha a katonai részvétel helyett az ENSZ Biztonsági Tanácsa a konfliktust olyan döntéssel rendezné, amely a fegyveres összetűzést kirobbantó korábbi BT-határozatok érvényesülését segítené elő. Az államelnök látogatásán szóba került a Romániában felállítandó amerikai katonai támaszpontok kérdése is. Ezzel kapcsolatban Băsescu azon reményét fejezte ki, hogy a katonai bázisokról Washington és Bukarest által tavaly novemberben kötött megállapodás technikai részleteinek a megvalósítása még az idén befejeződhet, így 2007-ben elkezdődhet a megállapodás gyakorlatba ültetése. Ez azt jelenti, hogy jövőtől öt településen azonnal elkezdhetik az amerikai bázisok kiépítését.

Az Egyesült Államok a következő évtizedben hetvenezer katonát akar kivonni Európából és Ázsiából, és keletebbre helyezi külföldön állomásoztatott hadereje súlypontját. Egyúttal a hidegháborús korszakénál kisebb, rugalmasabb és a lehetséges konfliktusövezetekhez – így a Közel-Kelethez – közelebb telepített egységekre kíván támaszkodni.

Szóljon mindig az ember igazságot, de ne úgy, hogy máson izzó, mély sebet üssön.

A KOLOZSVÁR TÁRSASÁG a Református Világtalálkozóra való tekintettel szombaton és vasárnap is nyitva tartja a Kolozsvár Galériát 10.00–14.00 óra között, ahol megtekinthető: Cs. Szabó László és Kolozsvár emléksarok, Paulovics László portrésorozata a 43 erdélyi magyar íróról, Balázs Péter-emlékszoba (Kolozsvár és Kalotaszeg festményeken), Cseh Gusztáv rézkarcai (Jeles Házak, Főemberek). Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

EMLÉKEZÉS A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADALRA 1456–2006. A kolozsvári Római Katolikus Szent Mihály Caritas és az Erdélyi Piarista Diákszövetség ma délután 5 órai kezdettel ünnepi rendezvényt tart a Katolikus Nőszövetség dísztermében (Szentegyház/Maniu u. 2., I. em.). Előadó Fodor György. A zenei műsorban fellép Krejcik Ágnes, Potyó István, Kostyák Levente és Czilika György.

A 11. Kalotaszegi Képzőművészeti Alkotótáborban készült munkákból nyílik kiállítás ma, július 31-én, hétfőn 13 órakor a Gy. Szabó Béla Galériában. Az immár hagyományos rendezvényen 20 képzőművész legújabb, Zsobokon készült alkotásai tekinthetők meg.

Elhunyt Bukarestben 79 éves korában Szász János író, költő és újságíró, aki az erdélyi magyarság egyik legjelentősebb véleményformálója volt.

Szász János 1927-ben Belgrádban született. Temesváron nevelkedett, majd Kolozsváron járt egyetemre. Már fiatalon megtelepedett Bukarestben, ahol élete jelentős részét töltötte. 1948–1957 között az Utunk – a jelenlegi Helikon elődje – erdélyi irodalmi hetilap helyettes főszerkesztője volt, 1957–1968 között pedig a bukaresti országos magyar napilapnál, az Előrénél rovatvezetőként dolgozott. A rendszerváltás után az Előrét felváltó Romániai Magyar Szóban és az Új Magyar Szóban is publikált. Írásaival állandó rovatban jelentkezett a szintén Bukarestben megjelenő A Hét című kulturális és közéleti hetilapnál is.

Szász az erdélyi magyar elit egyik legjelentősebb véleményformálója volt, publicisztikájával és szakmai műhelyekben való részvételével 1970-től napjainkig erőteljesen hatott a romániai magyar irodalmi és közéletre.

Irodalmi pályafutását költőként és prózaíróként kezdte, egy időben a prózát részesítette előnyben, idősebb korára visszatért a „korai szerelemhez", a költészethez. Igen jelentős esszéírói és műfordítói munkássága, utóbbinak köszönhetően a román irodalom számos remekműve jelenhetett meg magyar nyelven.

Szász János 1968–1977 között a Romániai Írószövetség titkári tisztségét töltötte be. Az elhunyt több díj birtokosa volt, 1979-ben megkapta a Romániai Írószövetség díját, 1994-ben a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete tüntette ki életműdíjjal, 1995-ben pedig a budapesti Pulitzer Emlékdíjat vehette át.

Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége ez úton is szeretettel és tisztelettel értesíti az erdélyi református híveket arról, hogy 2006. augusztus 12–22. között sor kerül a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójára, melynek nyitórendezvénye Kolozsváron lesz, a Splaiul Independenţei 6. sz. alatt található Sportcsarnokban (Sala Sporturilor), augusztus 12-én, délután fél 4 órai kezdettel. Ezen a rendezvényen szervezett formában lehet részt venni, az esperesi, illetve a lelkipásztori hivatalok útján, ingyenes belépő alapján. A helyek száma korlátozott. Bővebb információért, kérjük, forduljanak az említett hivatalokhoz.

Amint arról már tájékoztattunk, a világtalálkozó nagyobb rendezvényei valamennyi magyarlakta Kárpát-medencei térséget érintik, így lesznek majd ünnepségek többek között Szabadkán, Beregszászon, Kassán és Szombathelyen is. A Bocskay évfordulóhoz kötődő kolozsvári eseménysorozatban helyet kap többek között egy Bocskay-mellszobor avatása is, a Protestáns Teológiai Intézet épülete melletti, Bocskay (Avram Iancu) tér 14-es szám alatti ingatlan udvarán, és persze, megkoszorúzzák a Bocskay-szülőházat is.

Nagyszebenben az idén tizenegyedszerre rendezték meg a Nemzetközi Carl Filtsch Zongora- és Zeneszerző Versenyt, ahol három fiatal kolozsvári zongorista szép eredményeket ért el. Carl Filtsch Brassóban született 1830-ban. Kiváló zenei tehetségét hamar felfedezték, így hétévesen már Bécsben tanul, majd Párizsban Liszt Ferenc és Frédéric Chopin – a zongora tizenkilencedik századi géniuszainak – növendéke volt, de a zongorázás mellett zeneszerzéssel is foglalkozott. Szerzeményei kiállták az idő próbáját, és máig is játsszák a mindössze tizenötévesen (1845-ben) elhunyt zongorista-zeneszerző alkotásait.

A Nagyszebeni Német Konzulátus, a Nagyszebeni Polgármesteri Hivatal és a Szebeni Megyei Tanács felkarolta Filtsch emlékének továbbéltetését, ezért jó egy évtizede minden évben megrendezi a Nemzetközi Zongora-előadói és Zeneszerző Versenyt. A kolozsvári Sigismund Toduţă Zeneiskola növendékei már „visszatérő vendégek" a versenyen: talán nem is volt olyan év, amikor ne vettek volna részt ezen a nemzetközi megmérettetésen. A verseny korcsoportonként három kategóriában zajlik: 14 évesig (A kategória), 14–18 éves (B kategória) és 18 éven felüliek (C kategória).

Idén B kategóriában Starmüller Péter (Papp Tibor növendéke) második díjat nyert, Diószegi Benjámin (Szarvady Irén növendéke) pedig harmadik díjat. A C kategóriában Kolcsár Péter, a Gheorghe Dima Zeneakadémia végzős hallgatója (ifj. Csíky Boldizsár növendéke) harmadik díjat és a legjobb Schubert-interpretálásért járó különdíjat nyert. Peter Szaunig, a németországi zsűrielnök meghívására Starmüller Péter a következő hangversenyévadban a müncheni zeneakadémián szólóesten lép fel. Kolcsár Péter pedig Jenny Zaharieva zsűritag meghívására Szófiában szólistaként mutatkozik majd be.

– A Filtsch-verseny az utóbbi három-négy évben egyre nagyobb érdeklődésnek örvend – nyilatkozta lapunknak Papp Tibor, a kolozsvári zeneiskola zongoratanára. – A versenyzők egyre több országból jönnek: Magyarország, Görögország, Kína, Japán, Franciaország, Moldovai Köztársaság stb.), és a zsűri összetétele is „színesedik". Az európai zenei élet, illetve a zongoraművészet jeles képviselői, tanárai egyre inkább felfigyelnek erre a megmérettetésre, és szívesen vállalják a zsűrizést. Úgy vélem, ez a verseny jelenleg a legszínvonalasabb nemzetközi verseny, amelyet Romániában rendeznek. A versenyzők kötelező módon előadnak egy Filtsch-darabot, két Bach-művet, egy romantikus, illetve impresszionista vagy modern zongoradarabot.

Július 28-án este 7 órakor különös megnyitót tartottak az Inter-Art kiállítótermében. A kánikulában is kellemesen hűs termekben mintha egyenesen a strandról érkeztek volna az érdeklődők, többségükben nők. Valaki meg is jegyezte, hogy ez azért van, mert a szebbik nem képviselői jobban értékelik a kuriózumot, mint a férfiak. Valóban, Bogdán Zoltán személyében egy Magyaroroszágról származó nem mindennapi amatőr művészről van szó.

A megnyitó előtt ő a legnagyobb természetességgel beszélt múltjáról. Egy percig sem szégyelli, hogy igazi cigány családból származik, ahol a hatodik gyerek volt. Mivel apja zenész, kisgyermek korában valósággal körbevette a zene. Ötéves, amikor testvéreivel elcsenik a szekrény tetején levő hegedűt, és megpróbálnak játszani rajta. Apja ösztönösen távolítja a zenétől, pedig hosszú ujjai voltak már akkor, de úgy tűnik, a rövidebb ujjú testvérei jobban örökölték a zenei tehetséget. Az általános iskolában két osztályt ismétel. Elhanyagolt gyerek, alig jár iskolába, így 8 évesen nevelőotthonba kerül, ahol gyorsan beilleszkedik. Egy egyszerű felügyelőnő írni és rajzolni tanítja a homokban. Az első tanítási napon kijelenti, hogy neki bizony két rajzfüzetre lesz szüksége. Később meglát egy történelmi képet Petőfiről és Bem apóról, és ott helyben lerajzolja a fekete táblára. Ez első műve. Megijed, amikor a tanító néni megkérdezi, hogy ezt ki csinálta. Csak akkor nyugszik meg, amikor a tanító néni biztatólag megsimogatja a fejét. Szerinte ez volt az a pillanat, ami eldöntötte művészi sorsát, mert erős késztetést adott.

Később kudarc éri, mert nem veszik fel a festő-grafikai középiskolába. Úgy érzi, származása miatt. Sokáig pincérként dolgozik, de közben autodidakta módon képezi önmagát. Később sorsa jobbra fordul, felesége osztrák nő, jelenleg Bécsben élnek. Így ismerkedik meg Eva Maccuko 80 éves aktív művésznővel, aki felkarolja sorsát és beajánlja egy magyarországi művészeti táborba Nagykanizsa környékén. Él is a lehetőséggel, de mindössze két napot töltött ott, mert származása miatt újabb megkülönböztetés éri.

Bécsbe ismerkedett meg Balog István nagyenyedi művésszel, aki meghívja. Így lett ez az első kiállítása. A megnyitón Hadarig Ioan művészeti igazgató többek között elmondta, hogy Bogdán a színekre alapozza művészetét. Ez tényleg így van, mert ahogy belép az ember a terembe, valósággal nekiütközik az élénk színeknek. Horaţiu Josan polgármester üdvözölte a művészt a „Művészetek városában" és azt hangsúlyozta, hogy az idén szinte megállás nélkül, folyamatosan érik egymást a kiállítások. Ladányi Árpád alprefektus a roma kisebbség elleni előítéletekről beszélt, de szerinte nincs más kiút, mint a beilleszkedés. Ezt a bemutató művész példája is igazolja. Mindezt két lapádi és egy csombordi zenész remek magyar cigány táncmuzsikája követte. Néhány szóban maga a művész is megvilágította munkájának célját, azt, hogy az emberek ne felejtsék el a gyökereiket. Ő csak a magyar cigányok életét festi. Amikor Romániába érkezett, az volt a benyomása, hogy lefestett életképei megelevenedtek az utcán, a maguk keserű sorsával. A 40 festménynek nincsen címe, de önmagukért beszélnek, a nem könnyű cigányéletről. Láthatjuk pl. a sátoros cigányok szekeres vonulását, szoptatós vagy beteg gyerekét simogató anyát, lakodalmas cigányokat vagy házuk előtt munkálkodókat és lendületesen táncoló párt. A kudarcok, buktatók sohasem állították meg a most 44 éves Bogdán Zoltánt.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – (RV) – amerikai bemutató. – Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel 13 és 23 órától.

MŰVÉSZ – Afrikai szerető – német bemutató. – Vetítés: 16, 19, 22; kedvezménnyel 16 órától.

GYŐZELEM – Gátoltatások. – Vetítés: 16, 18; A kálvária. – Vetítés: 14, 20, 22.

DÉS

MŰVÉSZ – Trisztán és Izolda – német-angol. – Vetítés: 17, 19.15; péntek, szombat, vasárnap 21.30 órától is, kedvezménnyel.

TORDA

FOX – Lehetetlen küldetés 3. – Vetítés: 15, 17, 19.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Poseidón – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel: 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – A vadon – amerikai. – Vetítés: július 28-30: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Ómen – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel: 17.30 órától.

– Kétszeresen is nevetségessé váltunk: először amiatt, hogy hagytuk meglépni Omar Hayssamot, másodszor pedig azért, mert az érintett intézmények mossák kezeiket, és másokra próbálják áthárítani a felelősséget! – pillantott vissza keserűen az Air Force „Unu" már épp csukódni készülő ajtajából Traian Băsescu, mielőtt Washingtonba utazott volna. Az államfő akkor nem is sejtette, hogy a nevetséges helyzetek száma nem reked meg kettőnél, és hogy a közvélemény mostanra már le is mondott nyilvántartásukról. Vegyük sorba.

Földet sem érhetett a román elnöki gép, amikor Călin Popescu Tăriceanu elszenvedte motorbalesetét. De nem ennek a szerencsére nagyobb baj nélkül végződő ügynek az esetleges komikus vonatkozásaira gondolok, még akkor sem, ha az eseményről az „együtt érző" világsajtó is vigyorogva számolt be: „a Harley Davidsonon száguldó 54 éves örökifjú, aki egy héttel korábban képes volt átugrani barátaival néhány órára Budapestre az Eric Clapton koncertre …" A röhej ott kezdődött, amikor a véraláfutásos, begipszelt lábú kormányfő másnap hiányos öltözetben berontott a kormányülésre, ahelyett, hogy rezignáltan elfoglalta volna helyét a különböző merevítők között az ortopédián, ahogy ezekben az esetekben illik, és ahogyan azt különben néhány napja teszi is. Gondolom, sokakban felmerült a kérdés: mit mászkál ez, hiszen biztosan kapott volna orvosi igazolást, ha akar. A mindenáron kormányülésnek más célja lehetett: cincogni, ameddig nincs itthon a macska. Pontosabban: megkergetni egy kicsit a gazda nélkül maradt demokratákat, mégpedig saját területükön. Ezért dobhatta be Tăriceanu a kormányátszervezési ötletet, az államtitkárok megtizedelésére vonatkozó javaslatot, de ezúttal liberális-kék masnival átkötve. Nem mintha épp ez lenne most az ország legfőbb gondja, az apparátus nagy része különben is nyaral, arról nem is beszélve, hogy korábbi álláspontjának mond ellent vele. Ez mind nem számít: kormányátalakítás kellett nektek? Most lesz! Szegény DP, már rég el is feledkezett az egészről! Akkor bevasalták a közvéleménytől az ultrademagóg-ötletekért járó százalékpontokat, azon túl pedig … miről is van szó?

De nem csak ennyiben merült ki a gyengélkedő Tăriceanu apportja a hecchez. Alig húzta el a Zsaroló Zsarnok a kondenzcsíkot a román légtérből, a kormányfő előszedte a saját stábja által szerkesztett nemzetbiztonsági törvénytervezeteket, amelyek koncepciója alapjaiban mond ellent a Băsescu által láttamozott, és a titkosszolgálatoknak saját szájuk íze szerint megírt, hatásköreik kiterjesztését szolgáló elképzelésnek. Marius Oprea elnöki tanácsos és Radu Stroe kormányfőtitkár változata drasztikusan szűkíti a titkosszolgálatok, az STS és az SPP hatalmát, amelyek – mint ahogy az elnök által létrehozott és a titkosszolgálatok tevékenységének koordinálására hivatott szerv is – a kormánynak és a parlamentnek lennének alárendelve. Băsescu sürgeti a nemzetbiztonsági törvények elfogadását? A kormányon nem múlik többé! – erélyeskedik Tăriceanu.

A csipkelődéseken túl az igazi hadüzenet kiváltsága a parlament „ábéját" illette meg. A demokraták (végre) szembe találták magukat a liberálisok, konzervatívok, az RMDSZ és az ellenzéki pártok összevont hadosztályával, akik a parlamenti demokrácia szent nevében utasították vissza az elnöki köztársaság/diktatúra tévhitében, mámorában kóválygó államfő jogát a titkosszolgálati vezetők és a főügyész lemondásának elfogadásához. A dolog annyiban sántít, hogy a román törvényekre jellemző módon állítólag egy szó nincs az idevonatkozó jogszabályokban arról, hogy kinek is kellene címezni az említett tisztségviselőknek lemondásukat. A parlament olvasatában annyi azonban biztos, hogy nem Băsescunak, akinek a kínkeservesen módosított Alkotmány legfennebb afféle díszhal, mutogatni való rizspinty jogosítványokat szán, de azt nem, hogy élet-halál uraként titkosszolgálatok fölött rendelkezzen, nemzetbiztonságba, kül- és belpolitikába mártsa az orrát. Hogy ez mennyire így van, azt az ellenzék is tudja, hiszen ezeket a módosításokat még a jó öreg Iliescunak szánta az akkori kormányfő, Adrian Năstase, meg volt tehát az rendesen csinálva!

Van azonban valami (tragi)komikus ebben az egész állandóbizottsági kezdeményezésben: az a nevetséges helyzet alakult ugyanis ki, hogy azok a pártok, köztük mindenekelőtt az RMDSZ, illetve a liberálisok, amelyek a leginkább berzenkedtek az SZDP által hivatalba helyezett titkosszolgálati vezetők átörökítése ellen, most akarva-akaratlan meghosszabbítják ezek pályafutását. Mély gyökerű demokráciákban gyakran fordulnak elő ilyen visszásságok, s rendjén is lenne ez itt is, csak a jogállamiság álcája mögött ne látnánk kuncogni az egykori kormánypártot, a szintén a markukba röhögő Timofte, Fulga, Botoş kitalálóit. Vagy az olyan alakokat, mint Dan Voiculescu és Corneliu Vadim Tudor, akik most a törvényesség, igazságosság védelmezőinek mezében tetszelegnek. Két erkölcsi hulla, aki diszkreditál bármiféle közös frontot, szövetséget. Ilyen szövetségesekkel a barikádokon – márpedig a román parlamentben és annak Állandó Bizottságában ezek az alakok megkerülhetetlenek – mindenféle, a demokrácia nevében vívott küzdelem hiteltelen, esélytelen. Nevetséges.

Azt már tényleg csak a poén kedvéért említem: C. V. Tudor szerint a parlamentnek kezdeményezni kellene Traian Băsescu tisztségéből való felfüggesztését. Nem egyszerű, tudja, hiszen kétharmados többség kell hozzá. Cinkossági alapon még össze is jönne a dolog (hai să i-o tragem lu’ Băsescu/leckéztessük csak meg Băsescut), de hát hol áll a román törvényhozás mostanában az ilyen teljesítménytől? Mármint ami a létszámot illeti.

De tegyük fel, hogy mégis sikerül! Összejön a kétharmad, a pártok indokoltnak érzik elkeseredettségüket. Kiáll a román nép elé a gyenge kezű, komolytalan világfiként elkönyvelt Tăriceanu, a szekusmúlttal vádolt Voiculescu, a románok szemében, ha nem is egész Erdély, de legalább Székelyföld függetlenségét követelő Markó, a „prosztenák" Geoană, és C. V. Tudor,politikus és ápolt minőségében, aki szerint Băsescu „szellemileg" alkalmatlan az elnöki feladatra. Az Önök véleménye szerint a felfüggesztést követő elnökválasztásokon kit választ a román nép – újra? És pártját?

Részigazságok, félrevezető híresztelések, majd egy siralmas eredménnyel járó népszavazás a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról. A propagandagépezet végzi a dolgát: a közhiedelem szerint Magyarországnak súlyos milliárdokba kerül a „kint rekedt" magyarok támogatása. Az igazság ezzel szemben az, hogy ezek a „külföldiek" sokkal több pénzt hoznak az ország konyhájára, mint amennyit visznek.

(…) Posványos talajra téved az, aki azt firtatja: magyar adófizetőként mihez van joga egy külföldinek? A letelepedési engedélyig ugyanis minden külföldi elsősorban idegenrendészeti adat. Emberjogi sérelmet szóvá tenni olyan hivatallal szemben, amelynek döntése szent és sérthetetlen, vakmerő hadművelet. Nem is teszi senki. Korántsem mellesleg: a külföldi igencsak jó bevételi forrás…

A BÁH (Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal – szerk.megj) nem vezet arról nyilvántartást, hogy a hozzá forduló külföldiek kérelmeit milyen arányban utasítja el érdemi elbírálás nélkül, formai okokra hivatkozva. A BÁH közlése szerint 2005-ben 2800 fellebbezés történt, mindegyik 4500 forintot hoz a magyar államnak, az csupán részletkérdés, hogy milyen könyvelési tételként számolják el. A hivatal statisztikai kimutatása szerint évente csaknem 50 ezer tartózkodási engedély iránti kérelmet bírálnak el. Ez az esetenkénti 5000 forintos eljárási illetékkel 250 millió forint, amelyhez a fellebbezések illetékével további 12,5 millió társul. Mindez majdnem 260 millió forint, amelyet leginkább külhoni magyaroktól szed be az állam, ugyanis a Magyarországon tartózkodási engedélyt kérő külföldiek 90 százaléka határon túli magyar. De díjköteles a munkavállalói vízum kiadása is, amelyet a magyar külképviseleteken lehet igényelni. Az 50 eurós vízumdíj átszámítva meghaladja a 14 ezer forintot, és évente – szintén a BÁH statisztikáját véve alapul – több mint 20 ezer határon túli magyar kér és kap tartózkodási vízumot. A vízumdíjból befolyt összeg meghaladja a 280 millió forintot. Az Illyés Közalapítvány az idén jó, ha 800 milliót kap határon túliak támogatására. A tartózkodási engedélyek illetékéből 260 milliót, a vízumok illetékéből pedig 280 milliót, azaz összesen 540 milliót maguk a határon túli magyarok „dobnak össze". És a közvetett bevételek ennek többszörösét teszik ki, amiről persze nem vezet nyilvántartást sem az APEH, sem a földhivatal, hogy a statisztikai hivatalról ne is beszéljünk.

Minden Magyarországon tartózkodó külföldinek igazolnia kell lakhatási feltételeit. Ehhez bizonyítania kell, hogy az a lakóhely, ahol él, tényleg annak a tulajdonában van-e, akivel lakásbérleti szerződést kötött. Ezt 30 napnál nem régebbi hiteles tulajdoni lappal tudja megtenni. A tulajdoni lap kiváltása is illetékköteles, amelynek értéke meghaladja a 6000 forintot. A számokat lefelé kerekítettük, de így is 300 milliót tesznek ki ezek az illetékek. A kérelemhez szintén csatolni kell 30 napnál nem régebbi úgynevezett nullás adóigazolást is, amelynek kiváltása 2200 forint. Ha feltételezzük, hogy a kérelmezők csupán felének kell ilyet kiváltania, akkor is 55 millió forintról beszélhetünk. És ezzel el is jutottunk az egymilliárd forintos összeghatárig: ennyi folyik be az államkasszába az idegenrendészeti szempontból külföldi, valójában határon túli magyaroktól kizárólag illeték címén.

Szándékosan nem érintjük a már letelepedett határon túliakat, azt számoltuk ki, hogy a tartózkodási vízummal és tartózkodási engedéllyel rendelkezőkből mennyi pénzt nyer az állam. Viszont joggal merülhet fel azoknak az áttelepedett nyugdíjasoknak a „költsége", akik úgy kapnak nyugdíjat Magyarországon, hogy egyetlen percet sem dolgoztak itt. Ők azok, Romániából és a volt szovjet országokból összesen 28 647-en, akik az úgynevezett területi elven alapuló szociális egyezmények alapján kapnak nyugdíjat a magyar államtól. Az 1961-ben hozott román–magyar egyezmény lényege, hogy a nyugdíjasellátást az igénylő áttelepedett nyugdíjas részére mindig a lakóhely szerinti ország nyújtja, a mindkét országban szerzett, összes szolgálati idő alapján.

Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság 2006. július 11-i nyilvántartása szerint az ilyen címen kifizetett nyugdíjak összege 1,94 milliárd forint havonta, azaz évente 23,28 milliárd. Bár előszeretettel hangoztatják, hogy ez mekkora teher Magyarországnak, az évente határon túliaktól nyert bevétel még ezt is fedezi. Ahogyan az alábbiakból kiderül, évi 40 milliárdot hoznak a határon túliak adókötelezettségeik teljesítésével, amiből az idei évre tervezett 13,7 milliárd határon túliakra szánt támogatás, de az évi 23,28 milliárd nyugdíjteher is vígan fedezhető.

Már akkor is „nyerésre" áll Magyarország, hogy a határon túlról letelepedettek hozzáadott értékébe nem számoltuk bele például azt az tételt, amelyet az Erdélyből áttelepült orvosokon keresett az állam. Adataink szerint eddig legkevesebb 5000 orvos telepedett át Magyarországra, velük előzetes befektetés nélkül kapott szakembereket az állam. A határon túlról érkezett orvosokkal tehát újabb 50 milliárd forintot nyert Magyarország, hiszen egy orvosi képzés ma 9–12 millióba kerül.

Hogy világosan lássunk a támogatások ügyében, az éppen végnapjait élő Határon Túli Magyarok Hivatalához fordultunk, ahonnan meg is kaptuk évekre visszamenőleg annak kimutatását, hogy összesen mennyi pénzzel támogatja a magyar állam a határon túli közösségeket. Az idei becsült érték 13,7 milliárd forint. Ez körülbelül a harmada a határon túli – többségében magyar – munkavállalók adóterheinek.

A Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint tavaly Magyarországon legális munkavállalási engedéllyel mintegy 58 ezer, a szomszédos országokban született, nem magyar állampolgárságú munkavállaló dolgozott. Csete Örs, a határon túli magyarság oktatási ügyeit támogató Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója végezte el azt a számítást, amely szerint ha valamennyien bruttó 100 ezer forint havi fizetést kaptak a munkáltatójuktól, a tőlük különböző jogcímen beszedett adók és járulékok egy évben összesen 39 milliárd forintot tettek ki, vagyis ennyi volt utánuk az állam bevétele. Háromszor többet nyer Magyarország a határon túli magyaroktól, mint amennyit rájuk költ. A számítás reálisnak tűnik már csak azért is, mert – kis túlzással – elhajtják a BÁH-tól azokat, akik 100 ezer forint bruttó keresetnél kevesebbért jönnének Magyarországra dolgozni. És a külföldi munkavállalóknak még van egy nagy előnyük: a magyar államnak nem kerültek semmibe! Szociális, egészségügyi ellátásukról, szakmai képzésükről az az ország gondoskodott, amelynek ma is állampolgárai.

Igaz, ők Magyarországon csak külföldinek (az APEH szerint viszont magyar adófizetőknek!) minősülnek, akiket a BÁH kénye-kedve szerint táncoltat.

Habár a külföldieknek Magyarországon nincsenek alkotmányos jogaik, mégis fordulhatnak az állampolgári jogok biztosához, mert a velük szemben eljáró hatóságra, így elvileg a BÁH-ra is kötelezőek a hatályos magyar jogszabályok. A BÁH szerint például azért nem találkozhat az ügyfél személyesen az ügyét elbíráló döntnökkel, mert ez hatékonyan szolgálja a korrupció lehetőségének kizárását, illetve külön lehet választani az ügyfélfogadással foglalkozókat és a döntéshozókat. A BÁH azt is állítja, hogy kizárólag idegenrendészeti hatóságként jár el, ezzel szemben a valóság az, hogy például olyan körülményeket is vizsgál és elbírál, amelyek kifejezetten az APEH hatáskörébe tartoznak. Annak eldöntése, hogy mi minősülhet színlelt szerződésnek, fejtörést okoz magának az adóhatósági ellenőrnek is, nemhogy egy BÁH-döntnöknek, aki nem vizsgálhatja a helyszínen a munkavégzés körülményeit, csupán az ügyintéző által bekért dokumentumok alapján ítélkezhet. Tévesen bekért, hiányos dokumentumok alapján dönteni lehet ugyan, de nem tévedést kizáróan. Előfordul az is, hogy rosszhiszeműen kérnek tájékoztatást az ügyféltől, nem derül ki pontosan, hogy miért is igényelnek ilyen vagy olyan háttér-tájékoztatást, nyilatkozatot. Aztán az adott pontatlan és ad hoc nyilatkozatot bizonyítékerejű dokumentumként használják föl. Ahhoz hasonlít ez, mintha valakit úgy tartanának előzetesben és hallgatnának ki a rendőrségen, hogy közben nem tudja, mivel is vádolják tulajdonképpen. Magáért beszél az is, hogy miközben az ezer főt foglalkoztató BÁH évente több mint 100 ezer ügyféllel kerül kapcsolatba, működése során eddig nem marasztaltak el egyetlen munkatársat sem az ügyfél emberi méltóságát semmibe vevő magatartás miatt.

A budapesti idegenrendészet kifogásolható eljárása ellen hátrányos megkülönböztetés, téves tájékoztatás, méltánytalan bánásmód, illetve a tájékoztatás indokolatlan megtagadása címén is panaszt tehetne az ügyfél, alias devizabelföldi adóalany, de most csak román állampolgár, amúgy határon túli magyar. Egyike annak az 58 ezer külföldinek, aki ma anyagilag hathatósan támogatja Magyarországot. (Magyar Nemzet)

(Folytatás július 15-i lapszámunkból)
Végre megérkeztünk az Edelsheim – Büdesheim-i gyűjtőlágerbe. Szerencsénkre nem volt sár, mert különben úgy jártunk volna, mint Langecheimban. Körülbelül egy hétig építettük a lágert, sokat veszekedtünk a németekkel. Amíg megérkeztünk a fogolytáborba, három napig alig ettünk valamit. A civilek bedobtak egy-egy murkot és krumplit, egymás szájából kapkodtuk ki a könyöradományt. Az amerikai őrök a levegőbe lőttek, hogy elzavarják a civileket. Gyakran ettünk nyers krumplit, spárgát és zöld egrest. Amikor a krumplit rágtam, olyan jólesett, mintha csokoládét ettem volna! Bárki kipróbálhatja: három napi éhezés után nagyon jólesik még a nyers krumpli is... Szedtem egy ölnyi árpaszalmát, és „megágyaztam" vele, így nem volt olyan „kemény" a földön való alvás.

Közben a lágert kellett bekerítenünk facölöpökre vert szögesdróttal. Az amiknak jó szerszámaik voltak, itt láttam életemben először olyan villanyfűrészt, amilyent az erdőben használnak a fadöntők. Ugyancsak e lágerben láttam egy amerikai indián katonát, aki derékig meztelenre volt vetkőzve, és fát hasított. Amikor felemelte a fejszét, az izmok úgy szaladgáltak a vállán, mintha egerek futkároztak volna végig rajta. Mi ezen jót kacagtunk, mire ő azt hitte, hogy gúnyolódunk vele, és majdnem közénk vágta a fejszéjét.

Egyik este esni kezdett. Hogy ne a nedves földön üljek, a szalmával megtöltött hátizsákomat konzerves dobozokra tettem és erre ültem rá. A fejemre sapkát húztam, jól teletömtem rongyokkal, hogy ne ázzon át, majd magamra borítottam a magyar katonakabátomat. Egész éjjel zuhogott, szinte semmit nem aludtam, két kézzel egyensúlyoztam, nehogy beboruljak a sárba. Szerencsére, nem volt hideg az eső. Reggel megdöbbentő volt azoknak a német foglyoknak a látványa, akik az éjszaka folyamán meghaltak.

Mini kályhák konzerves dobozokból
Egy hét után átvittek a nyolcas lágerbe, ahol már csak magyarokkal találkoztunk. Az elején a tiszteket és a legénységet vegyesen helyezték el, de később a tiszteket elszállították. Itt mindenki saját magának főzött, ha volt tüzelője. Minden kis papírt, falevelet, gyökeret, rongyot stb. összeszedtem, amit el lehetett égetni. Konzerves dobozokból és általunk készített téglából mini kályhákat készítettünk, ezeken főztük meg a kapott nyers élelmet.

Körülbelül négyezren lehettünk a lágerben, századokra osztottak fel, én a huszonötödikbe kerültem. Két pakk dohányért és két adag tejporért vásároltam egy pokrócot. Nem hiányzott belőle a tetű, de most már császárnak éreztem magam! Drótot is kerítettem, amire ráfeszítettem a pokrócot. Ezt a műveletet valahogy úgy hajtottam végre, ahogyan azt a sátoros cigányok szokták, amikor a szekereiket befedik. A sátor kissé szűknek bizonyult, csak hason csúszva tudtam benne közlekedni, de legalább fedél volt a fejem fölött. Sikerült szereznem néhány marék szalmát, amire ráfeküdtem. Aranyat ért. Így már nem áztam, és nem fáztam.

Ebben a lágerben láttam egy magyar foglyot, akinek a hasát tenyérnyi szélességben sebesre ették a tetűk. Ruháját egy csomóba helyezték, a sok tetűtől valósággal mozgott a ruha! Ezek után leöntötték benzinnel, és elégették. Később DDT porral mindenkit beporoztak, így lassan teljesen eltűntek a tetveink. Ezt a fertőtlenítést a magyar zsoldkönyvünkbe is beírták.

Fogolytársaim sokat beszéltek összevissza, de semmi nem vált be a jóslataikból. Valósággal letargiába estünk, nagyon vágytunk haza. Állandóan éhesek voltunk, szédelegtünk a nagy melegtől, ami hirtelen állt be. Ötven márkát, száz pengőt vagy élelmet adtak egy cigarettáért. A nagy dohányosok félőrültként sétáltak, állandóan a földet nézve kutattak cigarettacsikkek után.

Mivel május 9-én a német hadsereg kapitulált, illúziókban ringattuk magunkat. Azt hittük, hamarosan hazavisznek, de erre csak egy év után került sor. Állítólag Magyarország kérte, hogy minél később engedjenek haza, mivel otthon nagy volt az élelmiszerhiány.

1945. június 4.:

Mivel nagyon kevés fát, papundeklit és szenet kaptunk, sok fogoly nyersen fogyasztotta el az ételeket, és nem kínlódott a főzéssel. Én a zöldborsót vagy babot egy nappal korábban beáztattam magyar katonai kulacsomba, hogy hamarabb megfőjön. Legalább a főzéssel is telik az idő, és nem gondolok haza. Nagyon izgalmas egy ilyen étel összekotyvasztása, főleg ha az ember fújja a szenet, és a füsttől a könnye az ételbe csorog! De hát főnyeremény, amikor meleg ételt ehetünk. Egy kanál zsírt is kapunk, így az ételt rántással csinálom.

Ünnepi műsor a lágerben
1945. június 5.:

Nagyon kevés tüzelőanyagot kaptunk. Hát tessék ebből ételt főzni! Még ahhoz is kevés, hogy az ennivalót megmelegítsük vele. Zsírt és kenyeret nem adtak, tegnapról maradt tojáspótló por, holnap délre a szárított murokból és borsóból levest készítek, kevés rántást csinálok zsírral, a tojásporból és lisztből pedig nokedlit szaggatok bele. Már előre drukkolok, és alig várom a holnapot, a nyál összefolyik a számba a várható jó ízektől. Előre tudom, hogy felséges lesz az általam készítendő ebéd.

1945. június 9.:

Ma nagyon sok repülőgép szállt el a lágerünk felett. Gondolom, valami ünnepség lehetett, mert egy hónapja, hogy Németország letette a fegyvert. Délután zenés műsort adtak elő, főleg fogoly magyar tisztekből verbuválódott a művészegyüttes.

1. Bevezetőt mondott egy zászlós.

2. Hiszek Magyarország feltámadásában (énekkar előadásában).

3. Rákóczi megtérése, ének, cigányzene kísérettel.

4. Palotai Gyula harmonika számai: 1. La Palma, 2. Fekete Péter, 3. Holdvilágos éjszakán, 4. Rozi, vasárnap kirándulunk.

5. Haza vágyom, vers.

6. Humoros számok: 1. Pesti villamoson, 2 Monológ, 3. Székely viccek.

7. Pókainé, vers.

8. Magyar népdalok: 1. Te vagy a legény, Tyukodi pajtás, 2. Csinom Palkó, 3. A jó lovas katonának (zenekísérettel).

9. Eredj, ha tudsz!, vers.

10. A 8-as láger német foglyokból alakult zenekara tánczenéket játszott.

11. Darumadár fent az égen, Tegnap se ragyogott, Juhász és a puli, énekszámok, cigányzene kísérettel.

12. Táncos énekes kettős (Egyik tiszt nőnek volt öltözve).

13. Horthy Miklós táborában. Előadta a dalárda. Valami ismeretlen számot is énekeltek.

14. Különböző állatok hangjait utánozta egy fogoly.

15. Hős és gyáva, vers.

16. Népdalok, előadta Dobos András hadapród őrmester, 1. A csitári hegyek alatt, (kísérte az énekkar) 2. A mohi hegy borának tíz forint az ára, 3. Tizenhetedik századbeli dal: Kis madárka.

17. Magyar fogoly pünkösdje, saját versét szavalta Brassó András.

18. Csárdások, népdalok, játszotta a láger cigány zenészeiből alakult zenekar.

19. Befejezőt mondott a tábori lelkész.

A Himnusszal fejeződött be e szép nap, kissé embernek éreztem magam. De vajon mikor leszünk már otthon? Az egész műsorból kiérződött a sóvárgás, a Haza utáni vágyakozás! Lelkileg nagyon felzaklatódtunk.

A disznóknak is jobb a dolga
1945. június 11.:

Négy nap után végre voltam a W C-n. E finom ételeknek kevés a salakja, és majdnem mindent feldolgoz a gyomor. Az odúmat jobban megcsináltam, gödröt ástam, s a pokrócot srégen kifeszítettem fölé. Sokszor irigyeltem a disznókat, hiszen még a disznóól is sokkal masszívabb a mi lakóhelyünkhöz képest. A legszerencsétlenebb a hadifogoly, neki kell a legtöbbet szenvednie, pedig nem is hibás!

A foglyokat szállító vonatunk mellé befutott egy amerikai katonákat szállító szerelvény. Egyszer csak magyarul átkiabált valaki, hogy: „Hitler kutyái, miért jöttetek ide?" Mire mi visszakiabáltuk: „Ti miért jöttetek át a tengeren?!" Lehet, hogy amerikai magyar katona volt az ipse, aki lekutyázott minket. De hát mind tudjuk, hogyha a katona nem megy a parancsra, akkor „fütyülnek a golyók", fejbe lövik a szabotáló katonát.

Az étel ma nagyon jól sikerült. Reggel a feketekávéba csak fél kanál cukrot tettem, a többit a tejlevesbe szántam. A csőtésztát befőztem, a lisztből, tejporból és levespótlóból habarcsot készítettem, és amikor fortyogott a víz, ügyesen belekavartam a kristálycukorral együtt. Végül beleaprítottam az egyötöd kenyeret, így jó sűrű lett ez a tejbe laska féle. Meg voltam elégedve főzési tudományommal.

Valósággal pazaroltak az amerikaiak
1945. június 12.:

Két napja esik az eső, időnként eláll, majd újból elered. A pokrócsátramból szemlélem a „sáros tábort". Nagyon csúf látvány tárult elém, akinek nem volt sátra, ott gubbasztott a sárban, maga elé húzta a cókmókját, a fejére borította a nagykabátját, s így várta az eső elálltát. Délután hat óra körül elállt az eső, és kisütött a nap. Ilyenkor megélénkül a fogolytáborban az élet. Útjavítás, sátortisztogatás, sütkérezés, tetvéződés, ruhaszárítás, vacsorakészítés stb.

Ma egy negyed kenyeret kaptunk a szokásos porokon kívül. Egy hete én szabom fel a századunknak kiutalt fát és papundeklit, amit pontosan el kell osztani százfelé, és e kis mennyiségből kell tüzet csinálni. Ezért sokan nem is bíbelődnek a főzéssel. Már minden nélkülözhető ruhadarabomat elégettem, így pótoltam a famennyiséget. A németeket már egy hete hordják el a lágerből, de nem tudjuk hova?

1945. június 13.:

Reggel újból esett az eső, lehűlt az idő. Ezért felhúztam a csizmámat, amit egy némettől vásároltam. Megint nagyon kevés tüzelőt kapunk. Hej, de jól fogna az a sok eldobott papír és fadoboz, amelyet az amerikai katonák a felvonulási utakon elhajigáltak! Valósággal pazaroltak, a cigarettát csak félig szívták el, a konzerveket félig ették meg. Volt mit összeszednie a lakosságnak, ahol az amerikai hadsereg elvonult...

(Folytatjuk)

A Szilágy megyei naptárban olvastam egy kis helyiségről, amely régi emlékeket ébresztett fel bennem. Naszódon állomásozott az 52 Erődépítő Híradó kirendeltség. A parancsnokunk Cserey Ferenc százados 1944. október elején, napi parancsra sorakoztatta az egységet a következő szöveggel: „Felsőbb parancsra visszavonulunk Budapestre, de ez csak stratégiai visszavonulás. Vissza fogunk jönni, és befejezzük a megkezdett munkát. Aki lemarad, katonaszökevénynek nyilváníttatik, és hadbíróság elé kerül." Én, mint besztercei családos ember, bízva a jövőben, nem mertem lemaradni.

Az állomáson egy szerelvény állt rendelkezésünkre, és Gáll Antal raktárnok anyagkezelő irányításával megtörtént a berakódás. Az egység személyzete is helyet kapott a vagonokban, senki sem próbált lemaradni. Az anyagkezelő számomra és magának a vagon sarkában készíttetett helyet, nekem csak be kellett szállni. Beállíttatott két tábori ágyat, szerzett asztalkát, székeket, és persze ágyneműt. Egy petróleumfőző Primust, egy zsák krumplit, egy láda kétszersültet, édesített kockakávét stb., tehát a barátomnak gondja volt rá, hogy a hosszú úton ne szenvedjünk semmiben hiányt. Tréfásan azt mondta: „Feri, én a szárnyaim alá veszlek." Kiss Gállnak hívtuk, mert 150 cm magas, körülbelül 50 kiló és 23 éves volt, míg én 180 centi magas, 80 kiló, 27 éves. Persze, jót nevettünk ezen a kijelentésén. Tényleg Anti mindenről gondoskodott a hosszú úton. Október 10-én indult el a szerelvényünk, nagyon lassan haladtunk. Két nap múlva a dési állomáson egy Fábi nevű borbély és családja kért engedélyt, hogy velünk jöjjenek Budapestre, a parancsnokunk ezt megengedte nekik. Természetesen Anti őket is elrendezte.

Október 16-án Szilágygörcsön – Vártelek állomáson vesztegeltünk. Egy angol Liberator repülős egység nyolc bombát dobott az állomásra és a vonatunkra. A riadó alkalmával legtöbben a vagonok alá bújtunk. Két híradóst és egy vasutast találat ért, s szétszaggatta őket. Az állomáson volt egy fa, amely magasan kétfelé ágazott. Fábi fodrászmester felmászott rá, és nem tudni, hogy a találattól-e vagy a légnyomástól, de odakoccant a feje, és kiloccsant az agyveleje. Két vagonban is kárt szenvedtünk, szerteszét repültek a híradós anyagok. A sérült vagonokat lekapcsolták, a halottakat egy bombatölcsérbe temettük, a sebesülteket bekötözték. A fodrász felesége és két gyermeke sírva búcsúztak a családfőtől. Továbbutaztunk, nem volt pardon.

Pár nap múlva Budapestre érkeztünk, majd onnan Budakeszire irányítottak, ahol letelepedtünk. Így ért véget az egy hónapig tartó utazásunk a Beszterce-Naszód megyei Naszód állomásról a Budapest melletti Budakeszi állomásig.

Tegnap ünnepélyes keretek között a III. Vistai Falunap keretében letették Kalotavár alapkövét. A Magyarvista központjában található, jelenleg meglehetősen romos állapotban lévő kultúrház épületét a református egyházközség tavaly kapta vissza. A helyiek úgy akarják helyreállítani, hogy Kalotavár vonzó pontja legyen egész Kalotaszegnek és Erdélynek. Az alapkőbe bekerült a presbitériumi jegyzőkönyv másolata, az a határozat, amely az épület felújítására vonatkozik, az Üzenet újság, a Szabadság és a Krónika napilapok egy-egy lapszáma, 1 eurós, 100 forintos, 10 banis érmék és a látványterv. Ludányi Horváth Attila kolozsvári magyar konzul, az elképzelés megvalósításának egyik fő támogatója, 10 koronás aranyérmet ajándékozott ez alkalomból. A részletekre keddi lapszámunkban visszatérünk.

A holokauszt emlékezete címmel szervezett a hét végén diákvetélkedőt az oktatási tárca. A minisztérium szerint a kezdeményezés premiernek számít Európában.

Az ország valamennyi megyéjéből Szilágysomlyón összesereglett 134 gimnazista és középiskolás résztvevőnek elméleti és gyakorlati jellegű megmérettetésen kellett tudását az európai holokausztról bizonyítania.

A rendezvénnyel a szervezők tudatosítani szeretnék a fiatalok körében, hogy mely okok váltották ki a holokausztot, és milyen következményei voltak a népirtásnak. A versenyre való készülés során a diákok tájékozódhattak arról is, hogy a holokauszt milyen méreteket öltött Romániában.

A verseny alkalmából felavatták a szilágysomlyói Észak-erdélyi Holokauszt Emlékmúzeumot is. Ennek az intézménynek a településen lévő zsinagóga ad otthont. Az épület jelentős restaurálási munkálatokat követően vált alkalmassá arra, hogy megnyílhasson benne ez a múzeum. Korábbi tervek szerint a templom átalakítása után itt olyan kulturális központ is működik majd, amely a múzeum mellett dokumentációs központot is befogad, és egyúttal konferenciák szervezésére is alkalmas.

A holokauszt oktatása terén nem ez az első hazai kezdeményezés. 2001 óta a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Judaisztikai Intézete évente szervez gimnáziumi történelemtanároknak országos tanfolyamot.

A képzéssorozat után a pedagógusok az oktatási minisztérium által is elismert diplomát kapnak, amely feljogosítja őket arra, hogy választható tantárgyként, vagy az iskolájukban működő történelemszakkör keretében oktassák a romániai holokausztról szóló tantárgyat. A diploma lehetőséget ad arra is, hogy a kurzuson részt vevő tanárok saját megyéjükben hasonló felkészítőt szervezzenek kollégáik számára. Ennek a képzéssorozatnak köszönhetően már 80–100 hazai iskolában beindulhattak az órák.

1941–1943-ban az Észak-Erdély nélküli Romániában több százezer zsidó lelte halálát. Számuk egyes történészek szerint 420 ezerre tehető, mások szerint „csak" 280 ezerre. A romániai holokausztot vizsgáló Wiesel-bizottság jelentése szerint az áldozatok száma 280 és 380 ezer között mozgott. Az 1940–1944 között Magyarországhoz tartozó Észak-Erdélyből a magyar és a német hatóságok 1944 tavaszán csaknem 150 ezer zsidót deportáltak a németországi haláltáborokba, akik közül 125–130 ezret elpusztítottak.

Az alpinista tábor sziklamászó merészeinek, vagy a vadregényes természet kedvelőinek megnyugtatása végett előrebocsátom, hogy nem a gyönyörű szlovákiai hegygerincekről, nem a pompás, hóval fedett sziklaszirtekről van szó, hanem egy gépkocsimárkáról. Ez utóbbinak annyi köze van a híres hegyvonulathoz, hogy márkanevét ettől kapta. Nyugodtan állíthatjuk, hogy hírnevükkel kölcsönösen öregbítik, nemesítik egymást.

A hajdani csehszlovák autóipar e remek termékével többször is találkoztam, közülük kettőre emlékszem vissza, bár mindkét találkozásra közel fél évszázaddal ezelőtt került sor. Nem csoda hát, hogy akár egy pókhálós padláson, sok port kell letörölnöm a képzeletbeli, kellemes, esetenként szomorú emlékeket tartalmazó emlékkönyv fedeléről, de még lapjai közül is. Mint megfakult, elmosódott ceruzarajzok, a betűk, szavak újraírásával, puha, Faber-Castell ceruzával történő kontúrozásával, élni kezd a régi szöveg. Megelevenedik a kép, és már azt is tudom, mi következik a még le sem porolt másik oldalon. Mily felemelő és egyben irigylésre méltó lehet az emberi emlékezőtehetség – ha még van! Csodákkal rokon a boldog pillanatok, derűs események, rejtélyesen szép kapcsolatok felidézése, rendszerint megboldogult ifjúságunk ködbe vesző képeiből.

1950. Még távolinak tűnt az érettségi. Körülöttünk zajlott, ha nem hömpölygött, a szocializmus építésének csinnadrattás, hurráoptimista szakasza. Sorra nyíltak meg az ország szinte minden részén a nagy építőtelepek. Sok minden épült azokban az években, eljövendő hasznosságukról vagy értelmetlenségükről ötven év után, nap mint nap, most győződhetünk meg. A korabeli sajtóorgánumok egymással versengve tudósítottak a lendületes munkaversenyekről, a norma túlteljesítésekről, élmunkásokról, élenjáró brigádokról. Legendák születtek az ifjúsági munkatáborokról. Kék színű, katonai szabású munkaruhába öltözött, egyensapkás fiúk feszítettek büszkén a városban, még a korzóra is így mentek megcsodáltatni a lányokkal öltözetüket és persze magukat.

A környékünkön is megjelent néhány szabadságoló kékzubbonyos brigádos, főleg az esti promenádon. Ilyenkor a Kazinczy utca és az Endre király utca sarkán összegyűltek a fiúk, a másik sarkon a lányok. Grózáné az udvarról figyelte őket, de Livia nevű lányát, a porcelánarcú szépséget nem engedte ki közéjük. Rangon alulinak tartotta az egymást fixírozó fiatalok két csoportját. A fiúk között egy Picski – már csak a gúnynevére emlékszem – nevezetű, sovány fiatalember mesélte nagy hangon, hadd hallják a lányok is, a Bumbeşti–Livezeni vasútvonal építésénél véghezvitt hőstetteit. Volt, aki szájtátva, csodálkozva hallgatta, mások ugratták, de alapjában véve mindenki irigykedett rá egy keveset.

Mások az Ágota–Botorka gázvezeték lefektetésénél dolgoztak, de mentek önkéntesnek a diákok a nyári szünidőben, a Duna–fekete-tengeri csatornához, a dobrudzsai, medzsidiai öntözőtelepek létesítéséhez, az Ovidiu II. hőerőmű építőtelepére is.

Ezeken az építőtelepeken az építőanyagot, a kiásott földet nagy teljesítményű, nehéz gépkocsik szállították. Többségükben a nagy testvértől /akkor a Big Brother mást jelentett, mint ma/ kapott, szovjet gyártmányú behemót szállítóeszközök: Kraz, Belaz, Zisz billenős kocsik, itt-ott Csepel dömperek és a hatalmas Tátra teherszállító gépkocsi monstrumok. A Tátrák méretüknél fogva is tiszteletet parancsoló munkagépek voltak. Minden terepen megállták helyüket. Technikailag is világszínvonalú megoldásként a bölényerős motort léghűtésesre gyártották. Rakterülete is hatalmas volt, négy- és nyolc-tonnás változatban készültek. A földmarkolónak nyolcszor, tízszer kellett kupáját telemarkolni, amíg megtöltötte a kocsiszekrényt.

Az első szörnyautó
A Kazinczy utcában, az autóbusz- tulajdonos Lungárné udvarában lakott Strzalkovszki Antal gépkocsivezető. Dolgozott Csepel, Zisz, Rába tehergépkocsikon, de a legnagyobb öröm akkor érte, amikor a városba érkezett első Tátra teherautóra őt nevezték ki sofőrnek. Mindent szállított, sódert, cementet, de gabonát, cukorrépát meg ki tudja még mi mindent, nagy mennyiségben, Zilah, Szilágysomlyó, Beszterce, Naszód, Bánffyhunyad és más helységekbe. Egy-egy hosszabb út végeztével hazajött a szörnyautóval, ahogy mi, gyerekek neveztük. Már a Méhes utcáról betérve hallatszott az óriási motor dübörgése, a léghűtés ventilátor lapátjainak jellegzetes, krákogó hangja. Ahányan voltunk, elejébe szaladtunk, majd éktelen kiabálással, futva kísértük hazáig a Tátrát. A behemót gép hatalmas porfelhőt kavart maga után, de mi, ha prüszkölve, köhögve is, könnyező szemekkel, csak kitartottunk mellette. Aztán Anti bácsi leszállt a magas vezetőfülkéből, bement a házba, mi meg félénken, óvatosan megközelítettük a szörnyet. Vizsgálgattuk, megszámoltuk a kerekeit, volt neki tíz, meg két pótkereke. Imponáló volt a széles motorház, belestünk a rácsok között és szent borzadállyal vettük szemlére a kétoldalt elhelyezkedő szélcsatornákat. Aztán bemerészkedtünk a gépkocsi alá és ott folytattuk a vizslát. Minden oly nagy volt és oly titokzatos. Lélegzetvisszafojtva hallgattuk a halk sziszegést, amelyet a légfék tartályából kiáradó levegő hallatott. Egyszer Szabó Mikica alaposan ránk ijesztett. Hogy, hogy nem, a leengedett oldalablakon benyúlva, megnyomta a dudát, amely recsegve, üvöltve, mint egy hajókürt, egy pillanatra belénk fagyasztotta a szuszt. Aztán, ki hason csúszva, ki négykézláb, iszkoltunk ki az autó alól. Mire Anti bácsi kijött, mi már a Gabányiék udvarából, Domokos néni hársfáinak a lombsátrából, vagy az Albuék kertjének krumpliágyásaiból figyeltük a hatást. Anti bácsi, fejét csóválva bezárta a kocsiajtót és visszament pihenni.

Tátrával a bennszülött lányok között
Talán kilencedikesek lehettünk, amikor az osztályban Pálffy Attila nagy átéléssel és izgalommal mesélte, hogy a Royal (ma Győzelem) moziban érdekes filmet vetítenek. Hamar kiderült, hogy az érdekes film valójában egy világszenzációnak számító útleírásról szól: a cseh Jiri Hanzelka és Miroszláv Zigmund páros dél-amerikai útján készített riportfilm. Az útleírás könyv alakban is megjelent, A Kordillerákon át címmel. Attila beszámolójából aztán kiderült, hogy nem is annyira az egzotikus perui, bolíviai tájak, nem a Matchu Pitchu legendás inka város maradványai izgatták fel, hanem annál inkább az ébenfekete bennszülött hajadonok látványa, akik meztelen kebleiket nem takargatva lejtették ritmikus táncaikat. Sokan nézték meg a filmet az iskolából.

Ettől függetlenül, felfigyeltünk arra a robusztus Tátra márkájú személygépkocsira is, amellyel a két utazó, nyaktörő helyeken, valóságos kaszkadőrként tette meg a veszélyesebbnél veszélyesebb útszakaszokat. Talán egy kis reklám is volt a film célja, bár a Tátra márkát talán éppen csak az Andok 3000 méteres sziklaszirtjein nem ismerték. Ez a gépkocsi, a Tatraplan 600, bogárhátú, farmotoros, áramvonalas jármű, 52 lóerő teljesítménnyel, léghűtéses motorjával valóban a kor egyik kimagasló technikájú járgánya volt. 1919 a történelemben nemcsak az Osztrák–Magyar Monarchia végét, hanem az önálló csehszlovák autógyártás kezdetét is jelentette. A harmincas évekre alakult ki, számtalan technikai újítás alkalmazása után, a klasszikus T-77-es Tátra, léghűtéses, V-8-as motorral hajtott személygépkocsi. Ennek a típusnak az elejére, középen, egy harmadik fényszórót is beiktattak, ami éjszaka is felismerhetővé, illetve összetéveszthetetlenné varázsolta. Ez az a típus, amelyhez kellemes és vidám emlékek fűznek, tehát ismét egy Tátrához.

Építőtelep mint felvételi feltétel
Az ötvenes évek elején rebesgették, hogy 10 osztállyal fogunk érettségizni. Így is lett. 1954-ben az 1-es Számú Magyar Fiúlíceum , a mai Brassai három érettségiző osztályt búcsúztatott.. Azt is beszélték, hogy a főiskolára, egyetemre való felvételizés egyik alapfeltétele 2 hét munka valamelyik építőtelepen, vagy egy írni nem tudó személy alfabetizálása. Emlékszem, az utcánkból Hlavács Mária kitörő örömmel fogadta a hírt és még a vakáció előtt már „leszerződtette" kliensét, akit aztán egy keserves hónap alatt megtanított így-úgy írni, meg számolni. Én, osztálytársaimmal együtt, még a gondolattól is irtóztunk, hogy a /nem mindig imádott/ tanáraink szerepét vállaljuk a vakációban. (Akkor azt sem gondoltam, hogy 40 évig fogom ezt csinálni, és nem is büntetésként!)

Munkahely után néztünk hát, és az osztály nagy részével együtt jelentkeztünk felvételre a kolozsvári IRA autójavító műhely szamosfalvi úti építőtelepére. Első nap beosztottak. Néhányunkat, Kovács Jenő szomszédommal engem is, a kőművesekhez irányítottak, téglát adogatni, maltert hordani, meszet kavarni. A másik csoportba került többek között Szakács Miki, Bede Zoli, Karácsonyi Pali, sajnos mindhárman eltávoztak már az élők sorából. Ők nehezebb helyre kerültek, mert védőruhában és csizmában a félig lefektetett, de a törmeléktől eldugult csatornázást kellett kitakarítaniuk. Egyik sem volt szórakozás. Keményen dolgoztunk. A tégladobálástól lesúrolódott a bőr a tenyerünkről, ha a mész hozzáért, sziszegve rohantunk a vezetékhez kimosni a vérző sebet. A mesterek, talán szórakozásból is hajtottak, gyors iramot diktálva. Egyszer Jenő barátommal egy láda maltert cipeltünk le az alagsorba egy meglehetősen labilis és meredek pallón. A súlytól megiramodtunk. Jenő, hogy a lábát mentse, lecsapta a ládát, én meg belehasaltam a malterba. Dávid, a dadogós kőműves mester, amikor meglátott, elvörösödve kezdte üvölteni: –M..mmm.mmii az a..aa…aanyátok …….csi cs …csinnál..náltok? K…k…kéé…két bb…ba…ba…barom! A körülöttünk lévők harsányan nevettek, nem tudni, rajtam, avagy Dávid mester dühödt tirádáján. Az ebédszünetekben csoportokban félrevonultunk, előszedtük az otthonról hozott zsíros kenyeret, egy paradicsommal, zöldhagymával és lassan majszoltuk, ügyelve, hogy délutánra is maradjon egy-két falat Aztán a szünet végéig összebarangoltuk a már kész szerelőcsarnokot, kimásztunk a tetőre. Gyönyörű kilátás tárult elénk. A Szentgyörgy-hegy távoli lankái, aljukban a végeláthatatlan hóstáti parcellák üde zöldséges ágyásai, odébb már a lágyan hullámzó, sárga gabonatáblák. Déli irányban a Békás nyúlványa, a Györgyfalva felé vezető szekérút, majd a Feleki-tető kékes vonulata. Jól emlékszem, és Jenő barátommal gyakran idézzük, ha arra járunk, hogy a nagy csarnok középső kéményének frissen öntött beton fedőlapjába belekarcoltuk mindkettőnk nevének kezdőbetűit. A kémény, fedőlapostól együtt, ma is áll. Bizonyára monogramjaink is látszanak még, kissé talán megkopottan, akárcsak gazdáik.

„Luxusautó" – kisemmizett hóstátiak
A munka befejeztével hazaindultunk. Elcsigázottan, fáradtan és legtöbbször éhesen gyalogoltunk a szamosfalvi úton a Concordia felé. A régi vámház sárga épülete előtt, néhány száz méterre, a falként magasló mart mellett szomorkodott egy kizsigerelt Tatraplan személygépkocsi. Se kereke, se szélvédője, se ajtaja. Ülései is hiányoztak. Csak a csupasz kaszni, de a kormánykereke helyén volt. Nos ez a Tátra-maradvány öntött némi erőt belénk, az a tudat, hogy hazafelé, úgymond, „taxival" megyünk. Velünk dolgozott Mercean Nelu is a Taksony vezér/Jugoszlávia/utcából. Hármunk közül mindennap más-más vezette a luxuskocsit. A soros úrvezető udvariasan meghajolt az utasok előtt, betessékelte az autóba őket, úri módon meghajolva kérdezte: merre parancsolják az urak, aztán beült a kormány mögé az ülést pótló két téglára és gázt adott. Azokat a hangutánzó szavakat, amellyel a gyorsulást, a motor bőgését, a fékek és az abroncsok nyikorgását utánoztuk, nehéz lenne visszaadni. Ketten ültünk hátul és a megmaradt, malteres-meszes zsíros kenyeret majszoltuk, néha rászóltunk a vezetőre, hogy kerülje a gödröket, mert a torkunkon akad a finom bécsi szelet, amit a pincér a kocsiban szolgált fel számunkra... Aztán célba érkezve, gyalogosan folytattuk utunkat a Szopori úton, mellettünk a Város tójának sástengere susogott a lanyha szellőben, békák brekegtek egymással versengve. Akkor még az Utcaközi mocsár, amely a Hadak útja (ma Aurel Vlaicu) tövében terült el, a Fennsíki mocsárral együtt, tiszta vizű tó volt és a környék fürdőhelyéül szolgált. Amikor éhesen, fáradtan ballagtunk hazafelé, nem sejtettük, hogy az IRA építkezése a Nyárád és a Maros utcákig húzódó Fennsíki-mocsár végét jelenti. Az építőtelepről, majd magától a vállalattól beleöntött sok szennyvíz és szemét tette fürdőzésre alkalmatlanná a tó vizét. Azt meg álmomban sem képzelhettem volna el, hogy az 1970-es lelketlen rombolás, a Pacsirta, Csertörő és Csermalom utcák takaros hóstáti házainak lebontásából származó törmelékkel fogják feltölteni a Fennsíki mocsár, neve utótagját meghazudtoló, tiszta vizű medrét.. Azt meg teljességgel nem, hogy talán annak a hóstáti háznak a helyén fog emelkedni az a tömbház, amelyben most e sorokat írom. Sok hóstáti könny vegyült a tó vizébe. A sokszor megcsúfolt, földönfutóvá tett, házát, jószágát sirató hóstáti gazdák keserves sóhajtása elvegyült a magasra nőt sástenger sajnálkozó susogásával. Ki tudja és honnan is tudná az újonnan jött, hogy mi rejlik a tó fenekén, az iszap alatt? Ki követi meg és mikor a meggyalázott, kisemmizett gazdákat. Vagy talán arra várnak az igazságtevéssel, hogy eltűnjenek a leszármazottak is? Akárcsak a mindenétől megfosztott Tatraplan „luxusautónk"...

A nyíltvízi viadalok értek véget a hétvégén a magyar rendezésű Európa-bajnokságon. Balatonalmádiban a férfi 25 km-t a francia Gilles Rondy nyerte az orosz Anton Szanacsov, illetve honfitársa, Stéphane Gomez előtt.

A német Angela Maurer a csütörtöki 10 km után megnyerte a női 25 km-es versenyt is, mögötte most az orosz Natalija Pankina lett a második, míg a szintén német Stefanie Biller harmadikként ért a célba.

A várakozásoknak megfelelően az orosz Natalja Iscsenko nyerte a műúszók egyéni aranyérmét a Margitszigeten, mögötte a spanyol Gemma Mengual szerezte meg az ezüst-, míg a görög Nathalia Antopulu a bronzérmet. Orosz diadal született a szinkronúszók kombinációs számában is, a győztes csapat – amelyben a 20 éves Iscsenko már második arany-érmének örülhetett – a címvédő spanyolokat és az olaszokat utasította maga mögé.

Végül tegnap délután a műúszók párosversenyének döntőjét a szám gyakorlatilag legyőzhetetlen szuper-klasszisa, a Davidova, Jermakova orosz kettős nyerte, vagyis a két Anasztaszja a csapatdiadal után duplázott.

A Margitszigetre különben szombaton este hatalmas eső zúdult, így a műúszók csapatversenyének döntőjét elhalasztották. A szombati vihar jócskán megrongálta Balatonalmádiban a nyíltvízi úszó Európa-bajnokság eredetileg kijelölt pályáját is, amelyet vasárnap reggel mintegy félszázan építették újjá 4–5 órás munkával a nők 25 km-es versenye előtt.

Az első két nap után egyébként tökéletesen elégedett az Európai Úszóliga (LEN) az Eb balatoni versenyeinek szervezésével.

Az úszó Eb afféle nézővonzó betétprogramjaként rendezték meg péntek este – a szerdai, horvátok elleni barátságos 11–11 után – a magyar és a német férfi vízilabda-válogatott barátságos mérkőzését, amelyet jó háromezres publikum előtt Kemény Dénes csapata nyert meg hat góllal.

Eredmény: Magyarország–Németország 14–8 (2–3, 4–0, 4–3, 4–2)

Lezser kettős diadalt aratott a tegnapi Német Nagydíjon a Ferrari csapata, s ennek köszönhetően újra izgalmassá vált a világbajnoki címért zajló küzdelem: egyéniben a tegnap sorozatban 3., pályafutása 89. futamgyőzelmét arató német Michael Schumacher 11 pontra megközelítette a spanyol Fernando Alonsót (Renault), míg a csapatversenyben az év első futamain villámrajtot vevő francia istálló előnye már csak 10 pont a maranellóiakkal szemben.

Hockenheimban nem kis meglepetésre a finn Kimi Räikkönen (McLaren) indulhatott az élről, Mi-chael Schumacher és a másik ferraris, a brazil Felipe Massa elöl, s hármuk sorrendje az első kerékcserékig nem változott. Mögöttük viszont már kiélezettebb volt a harc: a brit Jensen Buttont (Honda) az ötödikről induló olasz Giancarlo Fisichella (Renault) és a hetedik helyről rajtoló Alonso is megelőzte a rajtnál. A brit pilóta viszont, aki már jónéhány futam óta nem szerzett pontot, nem hagyta magát, s bár ez a német operatőrök és a szakkommentátorok figyelmét nagyrészt elkerülte, az első két körben visszaszerezte a 4. helyet.

Az első három helyezett aztán hamarosan alaposan meglépett a mezőnytől, Räikkönen uralma azonban hamar véget ért: bizonyítva, hogy nagyon kevés üzemanyaggal indult, már a 9. körben kiállt tankolni, a mérnökök pedig ismét elrontották a futamát: 15 másodpercet tartották fent. Ilyen körülmények között csak a 8. helyre tért vissza, s a két Ferrari előtt már nem volt akadály: az első kerékcserét követően, amikoris Schuma-cher éppen hogy vissza tudott állni a boxutcát valamivel korábban meglátogató csapattársa elé, megkérdőjelezhetetlenül uralták a futamot. Annál is inkább, hogy a Renault autói nem remekeltek: a vb-címvédő Alonsónak be kellett érnie annyival, hogy Fisi-chella elé kerülhetett, és az 5. helyen zárt...

Remek napot fogott ki viszont az ausztrál Mark Webber (Williams): miután a rajtot követően a 8. helyen száguldott, a 7. helyezett spanyol Pedro de la Rosa (McLaren) technikai okok miatti, 3. körben bekövetkezett kiesésével már nyert egy helyet, a futam második felére pedig jó taktikájának és Fisichellával szembeni előzésének köszönhetően már a 3. helyen autózott. A hullámvölgyben lévő Williams motorja azonban nem bírta ki a végéig, s mivel a másik williems-es, a német Nico Rosberg még korábban összetörte autóját, a brit istálló immár hetedik futamja nem szerzett pontot.

Megérdemel még egy jó szót Button is, aki a futam közepén megelőzte Räikkönent is, de az végül a futam utolsó felében gyönyörűen elment mellette, és visszavette helyét, s ezzel végül megszerezte a dobogó legalsó fokát. A negyedik hely azonban még így szép eredmény a brit pilótától, akitől az idény elején jóval többet vártunk, mint amit az utóbbi időben mutatott. Szintén jól ment az olasz Jarno Trulli (Toyota): a futam előtti motorcsere miatt 10. helyet visszacsúszó, s így az utolsó helyről induló pilóta pontokban zárta a versenyt.

A célban tehát a végső sorrend: Michael Schumahcer, Massa, Räikkönen, Button, Alonso, Fisichella, Trulli, Christian Klien (osztrák, Red Bull Racing). A pontverseny állása: 1. Alonso 100 pont, 2. M. Schuma-cher 89, 3. Massa 50, 4. Fisichella 49, 5. Räikkönen 49. A konstruktőrök versenyében: 1. Renault 149 pont, 2. Ferrari 139, 3. McLaren-Mercedes 77. A világbajnokságból még hat futam van hátra, következik a Magyar Nagydíj a Hungaroringen, augusztus 6-án, vagyis e hét végén.

Erdei Zsolt megvédte a Boksz Világszervezetnél (WBO) birtokolt félnehézsúlyú világbajnoki címét, miután egyhangú pontozással legyőzte a német Thomas Ulrichot az oberhauseni profi gálán.

A 32 éves magyar klasszis nagyszerű teljesítményt nyújtott hatodik (!) címvédő összecsapásán, amelyet iskolaboksszal megérdemelten nyert meg. Erdei Zsolt, aki ezzel huszonötödik profi mérkőzését is győztesen vívta meg, a mérkőzés után megerősítette, hogy gyermeke születéséig nem fog az ökölvívással foglalkozni, így legkorábban az év végén – vagy még később – száll ismét ringbe. Istállófőnökének következő célja számára a címegyesítő meccs összehozása lesz Fabrice Tiozzo ellen.

Dortmundi szupertorna: Lékó győzelemmel kezdett
Az 1999-ben és 2002-ben győztes Lékó Péter győzelemmel kezdte szereplését a hétfordulós dortmundi sakk szupertornán. A világossal játszó magyar nagymester a 34. lépésben késztette feladásra ellenfelét, a címvédő német Arkadij Naiditschot.

Eredmények, 1. forduló: Lékó (2738 Élő-pont)–Arkadij Naiditsch (2664, német) 1–0, Borisz Gelfand (2729, izraeli)–Vlagyimir Kramnyik (2743, orosz) döntetlen, Michael Adams (2732, angol)–Levon Aronjan (2761, örmény) döntetlen, Baadur Jobava (2651, grúz)–Pjotr Szvidler (2742, orosz) 0–1.

Csak vicc Landis esete?
A Tour de France amerikai győztesének, Floyd Landisnek az orvosa szerint egy háromhetes kerékpáros körversenyen semmi értelme tesztoszteront szedni, ezért viccnek nevezte a Phonak kerekese ellen felmerült doppingvádakat. „A tesztoszteront testépítők használják, növeli az izom tömegét, mi értelme lenne egy kerékpárosnak ilyen tartalmú szert szednie."

A NOB-elnök megvédte a profi kerékpársportot
Megvédte a doppingvádakkal szemben a profi kerékpársportot Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke. Rogge szerint a tiltott szerek szinte minden sportágban jelen vannak, és a statisztikák nem támasztják alá, hogy a kerékpárosok az átlagnál többet doppingolnának.

„A közvélemény azért érzékeli azt, hogy a kerekesek sokat doppingolnak, mert az ismert versenyzők botrányai kerülnek a lapok címoldalára, velük van tele a hírműsorok zöme" – mondta Rogge.

Roberto Carlos elhagyja a Real Madridot
Roberto Carlos minden bizonnyal elhagyja a Real Madrid labdarúgócsapatát és a török Fenerbahcéhoz igazol – írta legfrissebb számában a Marca című spanyol lap. A brazil sztárt még egy évig szerződés köti a királyi klubhoz, azonban a törökök három idényre szóló, évi 5 millió dollárt garantáló kontraktust ajánlanak neki. A 33 éves hátvéd tíz éve került a királyi klubhoz.

A labdarúgó Borsodi Liga 2006/2007-es szezonjának első mérkőzésén a Paks nyerte az újoncok csatáját, miután idegenben két góllal jobbnak bizonyult a Vácnál. A címvédő Debrecen a 11-est hibázó Pécs elleni 2–1-es győzelemmel kezdte az idényt, az MTK pedig a három gólt szerző Hrepka Ádám főszereplésével könnyedén győzte le a REAC együttesét. A házigazda Győri ETO FC kétgólos győzelmet aratott a Budapest Honvéd felett, a talán legnagyobb fegyvertényt azonban az élvonalban utolsó percben, a Fradi kizárásával indulási jogot kapott, ennélfogva csak B-ligás játékosokkal rendelkező Vasas hajtotta végre: idegenben győzött úgy, hogy a 31. perctől emberhátrányban játszott. A Diósgyőri VTK–Újpest és Tatabánya–Sopron találkozók lapzárta után értek véget.

S hogy a közjáték ismét ne maradjon el: a Sportrendezvényeket Biztonsági Szempontból Minősítő Szakértői Bizottság (SBSzMSzB) tájékoztatása szerint a mérkőzések biztonsági szempontból történő minősítését nem tudta elvégezni, és a stadionok biztonsági bejárása alapján pedig nyilvánvalóvá vált, hogy több létesítmény csak korlátozottan alkalmas mérkőzések megrendezésére...

Eredmények: Vác–Paks 0–2 (gólszerzők: Buzás 14., 11-esből, Kiss 41.), Győri ETO FC–Budapest Honvéd 2–0 (Müller 60., Bajzát 84.), DVSC–Pécs 2–1 (Sidibe 9., Kiss Z. 47., illetve Pest 40.), MTK Budapest–REAC 4–0 (Hrepka 3 – 10., 40., 68., Rodenücher 60.), Kaposvári Rákóczi–Vasas 0–1 (Tóth A. 60., kiállítva: Mogyoróssy 31.).

A Juventus labdarúgócsapata benyújtotta fellebbezését az Olasz Olimpiai Bizottsághoz (CONI) a bundabotrányban született jogerős fegyelmi ítélet ellen. A CONI vizsgálóbizottságának nincs joga megváltoztatni a határozatot, viszont közvetíthet a klub és az Olasz Labdarúgó Szövetség (FIGC) között. Ha a szembenálló felek egyezségre jutnak egymással, akkor közösen kérhetnek egy új eljárást és az eddigieknél enyhébb ítéletet.

Ha ez az út nem járható, akkor a torinóiak polgári bíróságtól kérhetnek jogorvoslatot.

A bundaügyben elítélt többi csapat közül a Fiorentina és a Lazio legkésőbb a jövő hét közepéig dönt az esetleges fellebbezésről, az AC Milan elfogadja a másodfokú határozatot.

Jól kezdődött a 2006/2007-es bajnoki idény a Kolozsvári CFR-gárdájának: a Dorinel Munteanu edzette csapat idegenben, Galacon diadalmaskodott a helyi Oţelul ellenében.

A fennállása 100. évfordulója megünneplésére készülő együttes, amelynél a kezdőcsapatban szerepelt Munteanu is, már a 4. percben eredményes volt, Tilincă révén, aki a 28. percben duplázott, növelve csapata előnyét. A 64. percben végleg eldőlt a mérkőzés: Coroian büntetőt értékesített, így a házigazdáknak már csak a becsületgól lehetősége maradt, amit a 85. percben el is értek.

Az első forduló egyik legnagyobb érdeklődéssel várt mérkőzésén a Bukaresti Steaua 0–0-ra játszott a Temesvári Poli otthonában úgy, hogy a hosszabbításpercekben Nicoliţă hatalmas kapufát fejelt. A fővárosiak szurkolói különben Corpodean bírót okolják a döntetlenért, miközben a Poli drukkereit rasszismussal vádolják...

Az újonc, C-osztályból egyenesen az élvonalba lépő Aradi UTA hazai pályán 8 perccel az utolsó sípszó előtt mentett döntetlenre a Konstancai Farul ellenében. A szintén újonc Krajovai U gyenge gólnélküli döntetlent ért el a Vaslui FC ellenében, az Urziceni-i Unirea pedig hazai pályán 2–0-ra kikapott a Jászvásári Politól. A negyedik újonc, a Karácsonkői Csalhó viszont győzelemmel mutatkozott be: a Besztercei Glóriát kényszerítette térdre.

A bajnoki ezüstérmes Rapid meglepetésre nem bírt a Tg. Jiu-i Pandúrokkal, a Petrozsényi Zsil pedig otthon kapott ki a Piteşti-i Argeştől. A nap fővárosi rangadója a Naţional és a Dinamó között lapzárta után ért véget.

Eredmények: UTA–Farul 1–1 (gólszerzők: Simion 82. perc, illetve Apostol 50. perc), Csalhó–Glória 1–0 (Doicaru 54.), Urziceni–Jászvásár 0–2 (Sfârlea 80., Buta 89.), Krajova–Vaslui FC 0–0, Temesvár–Steaua 0–0, Galac–CFR (Tănase 85., ill. Tilincă 2 – 4., 28, Coroian 64. – 11-esből), Pandúrok–Rapid 1–1 (Vintilescu 64., ill. Constantin 21.), Zsil–Argeş FC 0–1 (Rednic 21.).