Nemrég járt le a SAPARD-pályázatok benyújtásának a határideje. Vákár Istvánt, a Kolozs Megyei Mezőgazdasági Hivatal aligazgatóját arról kérdeztük: megyénk hogyan „vizsgázott" másokhoz képest, mekkora volt az érdeklődés?

– A SAPARD-program legtöbb intézkedésével kapcsolatos pályázat leadási határideje július 31-én lejárt, és úgy érzem, jól vizsgáztunk. A múlt nyáron, amikor átvettem a SAPARD Kolozs megyei vezetését, 26 projektet számolhattunk össze. Idén július 31-én 11 óra, a határidő hivatalos lejárta előtt, Kolozs megyében mintegy 144 projektet nyújtottak be, összesen 83,5 millió euró értékben. Ezenkívül csaknem leadásra készen áll még kb. 40, amelyek viszont már csak a jövő évben fognak pályán futni. De ezt is jónak találom, mivel így indulásból jobban állunk majd, mint 2005 elején, még ha ezek csak részben jönnek is be. A mi fejlesztési régiónkból csupán észak-erdélyi adataim vannak: megyénkkel itt a második helyen állunk, igen kis lemaradással az első helytől.

– Négy hónappal Románia várható EU-csatlakozása előtt mit tehetnek a gazdák, hogy a nagy lépés után minél kisebb megrázkódtatásban legyen részük?

– Gazdáink egészséges és gazdaságos tevékenységek irányába kell, hogy tájékozódjanak. Ezt úgy mennyiségi, mint minőségi javítással érhetik el. A pályázatokat továbbra is fejleszteni kell, ugyanis rendkívül sok pénzt lehet a csatlakozás után is lehívni. Ez azonban nem minden: erősen oda kell figyelni a parcella-azonosításra a földalapú támogatás lehívása érdekében. A tejkvóta, a tejminőség úgyszintén nagyon fontos. Az információk folytonos keresése, és természetesen felhasználása csalódás helyett javulást hozhat a vidéki családok életébe.

– A kolozsvári SAPARD-irodát átalakították, és székhelyet változtatott. Most hol és milyen programmal működik?

– A SAPARD átalakult Vidékfejlesztési és Halászati Kifizető Ügynökséggé, ennek Kolozs megyei irodája a Magyar/21 Decembrie 1989 út 47. szám alá költözött. Hétköznapokon 8.30 és 16.30 óra között rendes program szerint működik, de a forgalomtól függően naponta este 8 óráig tartó, szombaton pedig délelőtti vagy akár estig tartó szolgálattal. Telefon- és faxszámaink: 0264/439-430 vagy 0264/590-017.

Egymással is megosztják gondjaikat az idősebbek
(Rohonyi D. Iván felvétele)

Az ország több megyéjében a szóban forgó intézmény képtelen eleget tenni a kiskeresetű nyugdíjasok kérésének: nem tudnak kölcsönt adni az idős személyek különböző költségeinek fedezésére. Kolozsváron szerencsére nem ez a helyzet, de itt is nő azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik képtelenek megélni az államtól kapott aprópénzből, ezért az önsegélyző pénztárhoz fordulnak segítségért.

Noha Romániában az elmúlt években pozitívra fordultak a különböző gazdasági mutatók, nem mindenik társadalmi réteg érzi a fejlődő gazdaság eredményezte előnyöket. Rengeteg nyugdíjas számára az átszámolás nem hozott nagy változást, a pénzből már lassan a költségeket sem lehet kifizetni. S akkor még hol marad az egyre több idős személy számára szükséges orvosság, pénz műtétre vagy más kiadásokra? Hogy a gyermekek, unokák segítéséről ne is beszéljünk.

Kolozsváron és a környező községekben, falvakban összesen 92 ezer nyugdíjast tartanak nyílván – tudtuk meg a Kolozs megyei nyugdíjpénztár Pintea Vasilétól, az intézmény vezetőjétől.

Továbbá arról értesültünk, hogy ezek közül alig valamivel több mint 10 százalék tagja a megyeszékhelyben állandó lakhellyel rendelkező nyugdíjasokat befogadó önsegélyező pénztárnak. Ugyancsak tőle tudtuk meg, hogy év elejétől több mint 2 ezer idős személy folyamodott az önsegélyző pénztár által nyújtott egyik leggyakrabban igénybe vett szolgáltatásához, azaz kölcsönt vett fel. – Amennyiben valakinek 5 milliós nyugdíja van, körülbelül 10 millió lejes kölcsönt vehet fel, ám ugyanakkor valakinek kezességet kell vállalnia azért, hogy az összeget a nyugdíjas visszafizeti. Ha tagunk 5 év régiséggel rendelkezik, akkor kezes bevonása nélkül 3,5–4 millió régi lejes kölcsönt kérhet tőlünk – tudatta az elnök. A tagoknak nyugdíjuk 1 százalékának megfelelő összeget kell befizetniük, hogy részesülhessenek a szolgáltatásokban: a nagyon kis nyugdíjjal rendelkezők számára évi 400 ezer lejes segély jár, továbbá orvosi vizsgálat a pénztár székházában (Budai nagy Antal/Dorobanţilor utca 13. szám, I. emelet, telefon: 431-238), segély elhalálozás esetén, ártámogatott gyógyszerek az Elixir gyógyszertárban, ártámogatott üdülési jegyek, valamint varroda és cipőjavítás 30 százalékos árengedménnyel.

Van pénz a kölcsönök fedezésére
Az igazgató elmondása szerint nőtt ugyan a kölcsönért folyamodó nyugdíjasok száma, a pénztár azonban rendelkezik a kért összegekkel. – Jól gazdálkodunk, az épület saját tulajdonban van, nem kell lakbért fizetnünk, s így valamennyi kölcsönre vonatkozó kérvényt elfogadunk. Átlagban napi 35 nyugdíjas fordul hozzánk ilyen céllal, télen viszont számuk eléri a napi 50-et is. Havonta körülbelül 1 milliárd lejt adunk kölcsön – tájékoztatott Pintea Vasile. Közölte: legtöbben személyes szükségletre vesznek fel kölcsönt, háztartási berendezéseket vásárolnak, vagy segítik gyermekeiket, unokáikat. Tapasztalata szerint legtöbben akkor kérnek pénzt, amikor eljön az őszi befőzések, vagy az ünnepek ideje. Ő maga, mint elmondta, sohasem volt olyan helyzetben, hogy kölcsönhöz folyamodjék, ugyanis nyugdíja 5 millió lej körül mozog, amihez még hozzáadódik a 3 milliós vezetői pótlék.

Sebi néni alig havi 3 millió lejből él
Nem ilyen szerencsés a Monostor-negyedben lakó Sebi néni, akinek havi 2,9 millióból kell fenntartania magát. – Majdnem elájultam ma, amikor az üzletben megláttam az árakat – közölte, amikor arról faggattuk, hogyan sikerült ilyen kevés pénzből feltalálnia magát. – Ebből a pénzből ki kell fizetni a 497 ezer lejes tömbházköltséget, a 185 ezer lejes villanyszámlát, a 677 ezer lejbe kerülő szívgyógyszert, a 320 ezer lejes kábeltévét és a 290–300 ezer lejes telefonszámlát. Sok esetben csupán havi félmillió lejem marad más költségekre. Közel 25 évig a Herbák cipőgyárban voltam minőségi ellenőr, eddig 1,6 millió volt a fizetésem, nemrég emelték csak meg – mesélte Sebi néni, aki súlyos beteg. A gyomorrák kezelésére alkalmazott kemoterápia miatt alig tud járni, két agyvérzése és két pre-infarktusa volt. A betegségek miatt 16 kilót fogyott. – Nem vagyok tagja az önsegélyző pénztárnak. A férjem halálát követően próbáltam beiratkozni, de azt mondták, túl idős vagyok. A családom sajnos nem segít, a szomszédok foglakoznak velem. Nagyon ellenzem a kölcsönzést, még akkor sem folyamodok ehhez a megoldáshoz, ha 4–5 napig eszem egy fazék levest – tette hozzá a nyugdíjas nő.

Jobb helyzetben a nyugdíjas orvos
Jobb helyzetben van az önsegélyző pénztár általános orvosa, Baciu Roman, aki 1978-ban vonult nyugdíjba. Neki havi 5 millióból kell gazdálkodnia, s 18 éve az intézménynél dolgozik, jelenleg a pénztár vezetőtanácsának a tagja. A humoros, barátságos orvos elmondta: pár évvel ezelőtt a pénztárnak 20 ezer tagja volt, de idővel a nyugdíjasok lemorzsolódtak. – Sokan nem tudják kifizetni a 30–40 ezer lejes havi tagdíjat. Hozzám legtöbben apróbb gondokkal jönnek az idősek. Legtöbbjüknek megmérem a vérnyomását, tanácsokkal látom el őket – mondta az orvosnő, aki három szobás lakásban lakik a Györgyfalvi-negyedben, ahol télen többnyire 1,3 milliós közköltséget kell fizetnie, de mindig feltalálja magát.

„Soha nem vettem fel kölcsönt"
A neve elhallgatását kérő nyugdíjas nővel a pénztár székhelyén találkoztam. Arról számolt be, hogy havi 3,3 millióból kell megélnie. – Harmincöt évig dolgoztam egy kötődében. Szerencsére még nem volt szükségem kölcsönre. Az elvem: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér – mesélte. Elmondása szerint pár évvel ezelőtt azért iratkozott be a Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztárába, mert elhalálozás esetén az intézmény pénzt folyósít.

A pénztár illetékeseinek elmondása szerint több tagjuk alig 2 millió lejes nyugdíjból tengeti életét. Őket a különböző alapítványok segítik, hisz családjuk megfeledkezett róluk.

Adrian Popa kolozsvári alpolgármester ellenőrzést folytatott három iskolánál és két óvodánál. A tisztségviselő arra volt kíváncsi, milyen ütemben haladnak a városháza által szerződtetett javítási munkálatok. – Minden rendben volt, a cégek rendesen végzik a munkát, nincsenek csúszások, betartják a határidőket. Engem is meglepett az, hogy mindent rendben találtam, de úgy néz ki, léteznek csodák – nyilatkozta lapuknak az alpolgármester.

Hozzátette: a megyeszékhely polgármesteri hivatala komoly nehézségekkel küszködik, ugyanis az iskolák, óvodák és más intézmények tatarozási, javítási munkálatainak elvégzésére nemigen jelentkeznek a cégek. – Rengeteget építenek Kolozsváron, a vállalatok nem bírják az iramot – vélekedik. Arról számolt be, hogy 20 iskola tatarozási munkálataira kiírt licitet szeptember közepén meg kell ismételni, ugyanis egyetlen cég sem jelentkezett. – Reméljük, a következő kiírás alkalmával több szerencsénk lesz. A cégek előnybe részesítik a jobban jövedelmező villák, tömbházak belső munkálatait, ezért nem jelentkeznek a városháza licitjeire – jegyezte meg az alpolgármester.

A tanintézményeknél hőszigetelő ablakokat tesznek, kicserélik vagy megjavítják a hő központokat és a villamosvezetékeket.

Minden igazi írásműnek végrendeletnek kell lennie, utolsó szónak, az egyetlennek, amit az ember az elkerülhetetlen halál előtt kimond.

DÉSY KÁROLY TÁRLATA nyílik a Korunk Galéria szervezésében augusztus 11-én, pénteken délután 1 órától az unitárius parókia gyűléstermében (Brassai utca 6.). A budapesti képzőművész festményeiből rendezett kiállítás megnyitóján bevezetőt mond Heim András, verseiből olvas fel Király Zoltán. Közreműködik a Flauto Dolce együttes (Majó Zoltán, Szabó Mária, Tóth Ágnes) és Mihaela Maxim szopránénekesnő.

ZENÉS ESTÉK A FARKAS UTCÁBAN – vasárnap, augusztus 13-án 19 órától kamaraesten lép fel Deák Sándor – klarinét, Tokaji Krisztina – cselló és Czumbil Bernadett – zongora.

A szépkenyerűszentmártoni Lőrincz János élő legenda: páratlan szépségű és technikájú verbunkjáért augusztus 20-án Budapesten a Népművészet Mestere címmel jutalmazzák. Lőrincz János ma tölti kilencvenedik évét. Számára annyira természetes, ösztönszerű a tánc, hogy nem is tudja: egyedi figurákkal gyönyörködteti a világot.

Mindenki Tátiját, Lőrincz Jánost Szépkenyerűszentmártonban kerestük fel. A faluban akkor éppen utolsó programos napja zajlott az ifjúsági és gyermektábornak, egyben első napját ülték az elszármazottak találkozójának. Az iskola udvarán aprócska színpad várta a közelebbi és távolabbi vidékekről összesereglett néptáncosokat, népdalénekeseket, a zenekar pedig folyton húzta, annak rendje s módja szerint. Lőrincz Jánost az udvaron felállított ponyvák alatt, egy asztalnál ülve találjuk. Az iskola egyik csendes termében, a szövőszék mellé ülünk le beszélgetni.

– Nem tanítottak engem táncolni. A házunk közelében volt egy másik épület, azt pusztán hagyták, ott folyt a tánc. Volt ám akkoriban fiatalság a faluban, 30 leány, s annyi férfiember is. Aztán ott leskelődtem én is. 13 évesen már jártam a verbunkot. Lakodalomban ha elkezdtem, mindenki leállott, aztán mondták egymásnak az emberek, „vigyétek, mert meghal", de én még csak el sem fáradtam – mondja Táti. Kérdezem tőle: van-e olyan figura, amit csak Táti táncol? Mosolyogva, nyújtottan válaszol, mint aki szabadkozik: – Nincs... – Táti otthonában később kiderül, a magyar állami kitüntetésre az a Misi Gábor magyarországi tanár javasolta, aki Táti egyedi figuráiról teljes szakdolgozatot írt, mindnyájunk szerencséjére átmentve azokat az utókornak.

Táti az első világháború derekán született, tizenéves korától kiszolgálóként dolgozott-élt Szamosújváron. Később bevonult katonának, a seregben tisztiszolga volt, csak gazdája tudta, hogy magyar fiú. Hat évig udvarolt gazdag leánynak, de azt erőltetve férjhez adták máshoz – meséli. Két évnyi katonaság után hazajött, akkor körülnézett a faluban, és egy bálban megtáncoltatott egy derék, ügyes leányt, aztán 1940-ben feleségül vette. Désre költöztek, Táti ott néhány évig mozdonyfűtő volt. A háború idején fölöttük jártak el a repülőgépek, állandóan riadó volt, olyankor gyermekestől menekülniük kellett az erdőbe. Első adandó alkalommal hazaköltöztek Szépkenyerűszentmártonba, ahol feleségével egy leányt és két fiút neveltek, s aki az idén tavasszal 66 évnyi házasság után elhunyt .

Tátit ezúttal nem láthattuk élőben táncolni, csak felvételről, amit az iskola egyik termében sokan megcsodáltak. Tavaly a falutalálkozón a kis mezőségi faluban nevelkedett Tőkés László püspök megkérte Tátit egy táncra, „csak két facsarásra". Akkor táncolt utoljára. Néhány hete Désen a szemét műtötték, az idei faluünnepen nem táncolhatott. De bízik abban, hogy jövőre már ismét megpróbálkozhat a verbunkkal.

Faggatjuk Tátit, mi kell ahhoz, hogy valaki jól táncoljon? – Érzés kell. És hallás. Leginkább a bőgőt kell figyelni. Szeretni is kell. Ha valamit nem szeret az ember, ne is csinálja.

Tátira a fia és a menye visel gondot. Előkészítették szép ruháját, még bokrétás kalapot is a budapesti díjátadásra. Mi majd büszkén a tévé képernyőjén követjük földinket, akit fül, érzés és szív vitt a határon túlra.

A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány és a Szarkaláb Néptáncegyüttes folyó év augusztus 17–21. között szervezi meg 7 ország 350, és 8 Kolozs és Szilágy megyei település mintegy 180 hagyományőrző fiatalját egybegyűjtő idei – sorrendben a VIII. Szent István-napi Néptánctalálkozót.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a fesztivál Erdélyben egyre fontosabb identitásmegőrző és közösségi önszerveződést gerjesztő szerepet játszik, és erdélyi magyar közösségünk autonóm nemzetközi kulturális kapcsolatépítésének vitathatatlan tényezőjévé vált. Ugyanakkor – az iránta megnyilvánuló fokozódó érdeklődésből ítélve – ma már az egyik legrangosabb Kárpát-medencei Szent István-napi rendezvénnyé fejlődött, s az európai kisebbségi és regionális kultúrák számontartott találkozóhelyévé vált.

A fesztivált ismét Kolozs és Szilágy megyékben tartjuk, Kolozsvár mellett Magyarfenesen, Bánffyhunyadon, Mákófalván, Zsobokon, Kidében, Kalotaszentkirályon, Györgyfalván szervezve ünnepi rendezvényeket. A Kolozs és Szilágy megyei program a következő sorrendben zajlik. Csütörtökön, augusztus 17-én 20.00 órától lesz a fesztiválnyitó bemutatkozás a Heltai Alapítvány udvarán felállított fesztiválsátorban. Pénteken, augusztus 18-án kerül sor a falunapok párhuzamos rendezvényeire, amelyek a helyszíneken rangos keretét kívánják nyújtani az ünneplésnek. Szombaton, a délelőtti mákófalvi Ilona-nap után ismét kiemelkedő esemény lesz a Magyarfenesi Szabadtéri Gálaműsor, melyre a szervezők is, a helybéli faluközösség is számos meglepetéssel készül (parádés felvonulás, szabadtéri színpad, tábortűz, élő tűzijáték, falubál stb.), idén is többezer környékbeli és kolozsvári részvételére számítunk.

Vasárnap – augusztus 20-a, a világ magyarságának Nemzeti Ünnepe lévén – Kolozsváron lesz fesztiválunk nagyrendezvénye. Az immár hagyományos délelőtti népviseleti felvonulás, a Mátyás-szobor előtti tánckavalkád, a Szent Mihály-templomban tartandó Ünnepi Áldás zárásaként 18.00 órától kezdődik a VIII. Szent István-napi Néptánctalálkozó Zárógálája, a Szent István-napi Ünnepség, melyen a résztvevő 12 európai kisebbségi és regionális kultúrát képviselő néptáncegyüttes mellett fellép még a kolozsvári Kisbogáncs, a Dor Transilvan, valamint a házigazda Szarkaláb Néptáncegyüttes is. A Gálaműsor zárásaként Kolozsvár alpolgármestere és Magyarország kolozsvári konzulja köszönti majd az egybegyűlteket, majd a budapesti tűzijáték kivetítésével zárul ünnepségünk, a VIII. Szent István-napi Néptánctalálkozó.

Reméljük, hogy a kolozsvári magyarság is a kistelepülési közösségekhez mérhető melléállással fogadja a közös ünneplésnek ezt a felkínált lehetőségét, és nagy arányú részvétellel tiszteli meg a messziről jött vendégeket. Annál is inkább, mivel a 7 országból érkező együttesek az idén is színvonalas műsorral kecsegtetnek.

Kiemelt eseménye az idei Szent István-napi Néptánctalálkozónak is, hogy ünnepélyes megnyitására a kolozsvári Polgármesteri Hivatal Tanácstermében kerül sor, ahol a város polgármestere köszönti az együttesek viseletbe öltözött képviselőit és vezetőit, ezáltal is jelzését adva, hogy ez az európai rangú rendezvény beleillik Kolozsvár életébe.

Mindenkit kérünk, hogy személyes részvételével tisztelje meg Szent István királyunk megünneplésének idei fesztiválrendezvényeit.

Második éve váltja valóra az SOS – Műemlékek programot az Amarillys Alapítvány, melynek során önkéntes fiatalokkal kolozsvári műemlékeket gondoznak. Idén júliusban a középkori várfalakat takarították meg a gyomoktól. Köszönet munkájukért Csíki Zsolt, Jánosi Jakab Beáta, Kovács Lehel és Kun Levente Zsolt egyetemistáknak, Kun Árpád György és Moldován József szobrászművészeknek, Petrov Ljubomir pszichológusnak, akik valamennyien lelkes Amarillys-szimpatizánsok.

A múlt hét végén még az eső sem riasztotta el Szamosújvár főteréről a helyi 51. számú Czetz János Cserkészcsapat által szervezett rendezvény részvevőit. Az olasz és portugál vendégek közreműködésével szervezett szabadtéri foglakozásokon nagyszámú helybeli fiatal vett részt. Láthattunk sportvetélkedőt, kézműves tevékenységeket, különféle játékokat (lovas birkózás, zsákbafutás, íjászat vagy céllövészet), de betekintést kaptunk a Kis-Szamos menti város cserkészeinek mindennapi munkájába is egy rögtönzött kiállítás keretében. Immár négy esztendeje minden nyáron felkeresik az erdélyi települést az olasz (Genoă vidékéről) érkező, és a portugál cserkészek. Ezúttal is közös foglalkozáson vettek részt az örmény templom előtti téren a helybeli cserkészcsapat fiataljaival, de jelen voltak a municípium két árvaházának kis lakói is. Mindenki jól érezte magát, vidám hangulat és jókedv jellemezte a szabadidős foglalkozást.

De mit is csinálnak Szamosújváron négy éve az olasz és portugál cserkészek? Miközben egy nemzetközi tapasztalatcsere részesei, egy csöppnyi örömet lehelnek a Törpék Háza árvaházban és a város peremén, a Marco Polo otthonban lakó szegény gyerekek mindennapjaiba, felpezsdítve a forró nyári szünidőt. Tevékenységeiken keresztül hozzásegítik őket, hogy könnyebben beilleszkedjenek a település mindennapi társadalmi életébe.

Jól sikerült a „nemzetközi játék", jövőre újból visszavárják az olasz és portugál vendégeket, akik már otthonosan érzik magukat az örmény kisvárosban.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Miami Vice – amerikai. – Vetítés: 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel: 14, 23.

MŰVÉSZ – A bűnös negyed – francia. – Vetítés: 17, 19.30; kedvezménnyel: 17. Yours, Mine and Ours – amerikai. – Vetítés: 22.

GYŐZELEM – Lucky Number Slevin – amerikai. – Vetítés: 14, 16, 18, 20, 22.

DÉS

MŰVÉSZ – Posseidon – amerikai. – Vetítés: 17, 19; pénteken, szombaton, vasárnap 21 órától is, kedvezménnyel.

TORDA

FOX – A rózsaszín párduc – amerikai. – Vetítés: 15, 17, 19.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Halálos iramban: Tokiói hajsza – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20, pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel: 17.30.

DACIA B-TEREM – Anyám nyakán – amerikai. – Vetítés: aug. 4–6: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Trisztán és Izolda – német–angol. – Vetítés: 17.30, 20; pénteken, szombaton, vasárnap: 22.15 órától is; kedvezménnyel: 17.30.

Érdemes továbbgondolni a büntetőeljárási törvénykönyv napokban közölt módosítását. Eszerint a román állam számon kéri minden bírótól és ügyésztől azokat a rájuk bizonyított eseteket, amelyekben ártatlan személyeket ítéltek el bűnvádi perekben. Minden egyes téves ítélkezésért, ami miatt az államnak kártérítenie kell a megkárosított állampolgárt, a hibás bírót vagy ügyészt felelősségre vonják visszkereset révén. Az állam eddig a rosszhiszemű vagy súlyos gondatlanságot elkövető bíró ellen fordulhatott ugyan, de nem vonta felelősségre, mivel nem rögzítette törvény ezt az állami kötelezettséget. Amennyiben egy elítélt bebizonyítja ártatlanságát, és megnyeri az állam ellen indított kártérítési pert jogtalan bebörtönzéséért, az államnak a maga során be kell perelnie a bírót vagy az ügyészt. Ha pedig bebizonyosodik ennek rosszhiszeműsége vagy súlyos hanyagsága, törlesztenie kell az állam által előzőleg kifizetett kártérítést.

Újdonságnak számít, hogy állítólag a téves megelőző intézkedésekért (előzetes letartóztatás, a helység vagy az ország elhagyásának megtiltása) is anyagi felelősséggel tartoznak majd. Ártatlanul bebörtönzött egyszerű emberek esetéről gyakran számolt be a média, eddig is megtörtént már, hogy a megkárosítottak pert nyertek, a több száz eurós kártérítési kérésből azonban csak néhány régi százmillió lejjel kellett beérniük a sokszor éveket igazságtalanul börtönben töltőknek. A bíróság legfelsőbb tanácsának elnöke, valamint a bírók egyesületének elnöknője a sajtóban bírálta a módosítást, kifogásolta, hogy ez éppenséggel a büntetőeljárási törvénykönyvben jelent meg, ráadásul anélkül, hogy a bírói tanácsot meghallgatták volna. Szerintük világos európai szabályok alapján eddig is létezett a felelősségre vonás lehetősége, az európai emberjogi bizottsághoz pedig nem bírói tévedés, hanem a törvénykezés összefüggéstelensége miatt jutnak el az ügyek.

Egyelőre még valóban beláthatatlan ennek a módosításnak a következménye, és megtörténhet, hogy ezúttal becsületes bírók esnek áldozatul a rendszernek, amely talán egészében hibás ártatlanok igazságtalan szenvedéséért, megbélyegzéséért, vagy a téves ítélkezésekért. Így van ez nem csak a büntető, hanem a civil perekben is. És így van az életnek minden olyan területén, ahol felmerül az állami, intézményi, hatósági, hivatali ügyintézés vagy bármilyen intézkedés, amely az ember vagy állampolgár ügyfél felé, vagy ellen irányul. Éppen ezért érdemes továbbgondolni az elszámoltatásnak, felelősségre vonásnak gyakorlatba ültetett ötletét. A Btk. módosításán túlmenően ugyanis, amely végre megteremti a számonkérésnek és elszámoltatásnak a jelenségét, a felelősségre vonást jóval általánosabb érvénnyel kellene kiterjeszteni minden intézményre, az ügyfél vagy lakosság ügyének/panaszának intézésében felelős vagy illetékes (jogi)személyre nézve. Valószínű, hogy (még) nem rögzíti statisztika azokat a szép számmal létező eseteket, amikor az ügyfél (vagy a kérelem jellegétől függően, a panaszos) kénytelen a bírósághoz fordulni valamilyen hivatali ügyintézés késése, elutasítása, sikertelensége miatt. És arról sem közölnek adatokat, hogy bizony sok ilyen esetet nyernek meg a panaszosok a hivatallal szemben, ami egyértelműen hanyag ügyintézésről, esetleg tévedésről, rosszhiszeműségről vagy súlyos hivatali gondatlanságról tanúskodik.

Ezekért a rossz vagy téves ügyintézésekért, amelyek az ügyfélnek mindenképpen anyagi és erkölcsi veszteséget jelentenek, valaki hibás, és valakinek végre vállalnia kellene érte a felelősséget. Az ügyfél vagy panaszos pénzt, időt, energiát fektet be valamilyen problémájának a megoldásába, ami miatt számára nem mindegy az eredmény és az ahhoz vezető út. Elég egy egyszerűnek tűnő példát venni, amely évekig foglalkoztatta az érintetteket. Törvényes rendelkezés alapján el kellett volna ismerni az egyes vagy kettes munkacsoportot azoknak, akik ilyen körülmények között dolgoztak. A nyugdíjosztály – kellő bátorság vagy elegendő hivatali önrendelkezés híján – elutasított minden erre vonatkozó kérést, arra kényszerítve az érintetteket, hogy bírósági határozattal szerezzenek érvényt igazuknak. Ez meg is történt, de rengeteg, a legfelsőbb bíróságig is eljutó utánajárás árán tudták csak kiharcolni törvényes jogukat. Mindez pénzt, időt, egészséget vett igénybe, s végül bebizonyosodott, hogy a hivatal tévedett az ügyféllel szemben. Ki felelt ezért, ki fizetett kártérítést a megjárattatásért, vagy kért legalább elnézést? Senki. Az ügyfélnek nem maradt sem ideje, sem energiája igazának keresése közben és után e kérdésre keresni a választ, meg bizonygatni, hogy jogtalanságot szenvedett, azaz jogtalanul kényszerítették (ítélték) fölösleges áldozatokra törvényesen megillető igazáért. De akad abszurd drámába illő történet is, amikor szintén egy hivatali tévedés, hanyag ügyintézés áldozata került kibogozhatatlan helyzetbe. Egy vidéki ember szüleinek a nevét magyarról románra fordítva írták be a személyi igazolványába, a szülők neve azonban magyarul, helyesen jelent meg más intézmények nyilvántartásában. A neveket egyéb anyakönyvi kivonatokban is elírták, más kiejtéssel lefordítva (például Katalin, Catalina, Ecaterina) tüntették fel. Hivatalos ügyintézések során merült fel most, évek múltán a kérdés, hogy ki kinek a rokona, egyáltalán a szülők fiáról van-e szó, vagy kinek is a leszármazottja az illető vidéki ember. Aztán ahány intézmény, annyi megoldási javaslat, de biztos felvilágosítást sehol sem adtak az ügy rendezésére, minél egyszerűbb, gyorsabb, olcsóbb eljárására. Kétségtelen, hogy valaki tévedett, az érintett (ügy)fél pedig önhibáján kívül kénytelen pénzt, energiát, időt és egészséget beleölni az eset tisztázásába, amelyet minden kívülálló vállvonogatva, legyintéssel, legfeljebb csodálkozva kezel. Hiányzik egy ilyen esetet leegyszerűsítő vagy megkönnyítő adminisztratív eljárási lehetőség, szinte mindannyiszor a bíróságra küldik, pereskedésre kényszerítik az ügyfelet, ami csupán újabb kényszerű intézkedések sorát nyitja meg.

A felelősségre vonással meg számonkéréssel, illetve a kétségtelen büntetésfizetés kötelezettségével talán figyelmesebb, pontosabb munkára, ügyintézésre lehetne kötelezni és nevelni a hivatal(nok)okat. Csakhogy a tévedés elismeréséig, elismertetéséig mintha túlságosan hosszú, ugyanakkor bizonytalan út vezetne, hogy minél hamarabb belefáradjunk.

Nagy érdeklődéssel olvastam Ercsey-Ravasz Ferencnek a Szabadság 2006. augusztus 8-i számában közölt vezércikkét (Ömlik a szemét a szőnyeg alól). Nemcsak okos bölcs – írás is, amelynek végső megállapításából indulnék ki: „Csak egy dolgot nem fogunk megtudni soha. Ez most már teljesen bizonyos: az igazságot." – Mármint a diktatúra elnyomó szervének, a Szekuritáténak tényleges egykori kollaboránsairól. A rendszerváltás óta „fektetett" dokumentumok közül ugyanis sok eltűnhetett, másokat pedig meghamisíthattak az „illetékesek". Volt ugyanis idejük rá – nem úgy mint kelet-német és szlovák kollégáiknak.

Nos, engedtessék meg, hogy a „megoldáshoz", annak lehetőségéhez hozzászóljak. Én ugyanis másik, mindmáig ellenőrizhető oldaláról közelítném meg a kérdést, az „igazsághoz" talán közelebb álló megoldást javasolva, bár – tudom – ez se lenne tökéletes.

Mindenek előtt – emlékeztetni szeretnék.

Hosszú évekkel ezelőtt, tán tisztségének második – vagy harmadik évében – lemondott az RMDSZ első (egyébként szabadon választott) elnöke, Domokos Géza. Pedig...

Nem volt, tartok tőle, azóta sincsen érdekvédelmi szervezetünknek olyan vezető személyisége, aki oly okosan – ügyesen tudott volna tárgyalni – egyezkedni valamennyiünk érdekében a román politikai pártok vezetőivel, mint ő. És aligha tett bárki is annyit megmaradásunk, azonosságunk megőrzése érdekében – mint ő tett, a diktatúra utolsó évtizedeiben a Kriterion igazgatójaként. Az RMDSZ-en belüli ellenfelei azonban szemére vetették múltbani kommunista, sőt Központi Bizottsági póttag múltját is, amiben – igaz – csak egy cikluson át volt része, hiszen a Kárpátok Géniusza csalódva ismerte fel benne a „homogenizálás" ellenfelét.

A magam részéről – döbbenten vettem tudomásul Domokos Géza lemondását elnöki tisztéről, noha nem tartoztam szűkebb baráti köréhez és kedvencei között se voltam, ha emlékezetem szerint – becsültük is egymást, hiszen több mint húsz éven át jó egyetértésben iparkodtunk az Írószövetség Vezető Tanácsában képviselni – többekkel együtt – a hazai magyar irodalmat, írókat. Lehetetlen volt ugyanis – akkoriban – fel nem ismerni remek politikai érzékét, ügyes helyzetfelismerését, okos vitakészségét, amivel román írótársaink között is megbecsülést vívott ki nemcsak önmagának, de valamennyiünknek. Minekutána azonban kommunista múltjáért (amelyben egyébként javunkra cselekedett) a sajtóban is többen, olykor útszéli hangnemben kitámadták, elegánsan, hogy ne mondjam „úri módon" járt el: az őt támadó írásokra – az akkoriban divatossá vált „jelzők" nélkül, okos érvekkel válaszolt, utána pedig tisztességgel visszavonult – lemondott. Megmutatta, mint kell viselkednie a demokrácia körülményei között annak a vezetőnek – akiben megingott a bizalom. Példáját azóta se követte senki az RMDSZ parlamenti képviselői, szenátorai, önjelölt vezérei közül, még akkor se – ha tényleg megingott bennük képességeikben, a szervezet bizalma.

Mondom: ha sajnáltam is, tudomásul vettem visszalépését, az egykori kommunista pártban viselt tisztsége miatti lemondását – bár (ismétlem) többet tett a kommunizmus évtizedeiben a romániai magyarságért, mint számos – kivált a rendszerváltás után – elszaporodott „ellenállónk".

Most – Ercsey-Ravasz Ferenc ifjú kollégám véleménye szerint is – elakadóban van az országunkban időnként fellángoló – majd egy időre ismét kihunyó, az egykori elnyomó szerv a Szekuritáté kollaboránsait felkutató folyamat. Erről az oldalról tekintve – valóban így látszik. Próbáljunk azonban – gyökeresebb megoldást keresni.

Országunkban immár több, mint tizenhat éve megtörtént a rendszerváltás. Érdekvédelmi szervezetünkben, az RMDSZ-ben javarészt azelőtti „pártagoké" volt a szó, jelesül a „párton belüli" ellenzéké, ha a Géniusz idején ilyesmiről egyáltalán lehetett szó. Ezeket én túlnyomó többségünkben tisztességes embereknek tartottam és tartom most is, akiket valamiféle kényszer – vagy akár őszinte jó szándék szuszukált be a Mindenható Pártba, tehát nemcsak olcsó karrieristák voltak, vagy akik egy nagyobb darab kenyérért, ilyen-olyan előnyökért az édesanyjukat is eladták volna. Voltak közöttük olyanok is, akik Domokos Gézához – vagy Király Károlyhoz hasonlóan, elsősorban népük érdekeit szolgálták – és nem a Diktátor füttyére táncoltak, akik valamennyiünk érdekében elhárítani igyekeztek a „proletárdiktatúra" első sorban ellenünk irányuló csapásait és menteni próbálták, amennyire tehették szellemi értékeinket, ahol lehetett, gyarapítani is igyekeztek ezeket. Bevallom, számos igen jó, bizalmas barátom volt és maradt mindmáig az ilyen, egykori „párttagok" között.

Most azonban, tizenhat évvel a rendszerváltás után, mégis megkérném érdekvédelmi szervezetünk vezetőségét, belső ellenzékének a hangadóit és azokat is akiknek már-már sikerülni látszik, amit a Diktátor nem tudott elérni, hogy a székelyeket leválasszák az erdélyi magyarságról külön „pártba" tömöríteni őket, hogy se a magyaroknak, se a székelyeknek ne lehessen parlamenti képviseletük –, nos ezeket az urakat arra kérném, amennyiben netán tagjai voltak a Román Kommunista Pártnak, immáron akár „érdemeik elismerésével" vonuljanak le a közélet színpadáról, mondjanak le a közéletben betöltött vezető funkcióikról, adják át helyüket a fiataloknak – akik egyike-másika már igencsak bizonyított (mint például Nagy Zsolt) – akár miniszteri pozícióban is. Vonuljon vissza a közéletből, ha lehetséges, minden egykori párttag, amint ezt Domokos Géza tette, adják át helyüket olyan fiatal politikusoknak, akik már koruknál fogva se lehettek tagjai a Román Kommunista Pártnak – és múltjukkal nem zavarhatók.

Félreértés ne essék, senki egykori párttag vezérünknek se kívánom „fejét vétetni" – csupán azt szeretném, ha visszavonulnának a „közszerepléstől", még akkor is, ha némelyikük igencsak derekasan megállta a helyét – bár olyanok is akadnak közöttük, akik a demokrácia éveiben szolgálat közben igen szépen megszedték magukat: Nos, ezek folytassák eredményes munkájukat – a magánéletben. Tegyék pedig ezt függetlenül attól, hogy román testvér- vagy épp mostohatestvér – pártok is ugyanígy járnak-e el.

Végezetül: Jómagam, – noha nem voltam tagja a Román Kommunista Pártnak – semmiféle közszereplésre nem áhítozom, az ilyesmire alkalmatlan vagyok – meg aztán az idő is eljárt fölöttem. És hálával gondolok azokra az egykori kommunista barátaimra, akik „annakidején" kiálltak értem, akik megvédtek, akik lehetővé tették, hogy párton kívüliként más, kiváló társaimmal együtt – írhassak, dolgozhassak.

Érdekes módon azonban – ezek közül egyik se „könyökölt ki magának" a rendszerváltás után vezető pozíciót közéletünkben.

Reggel az eget kémleli; bár tudja: polgári értelemben nem várhat onnan napra szabott megváltást!

Hát a földön?…A bizonytalanság, a tétovaság talán nagyobb, mint egykor, midőn a hatalom nyílt ellenfélként állt szembe velünk. „Csak rossz történik", rebegi egy közeli hang, s az újságot tartó kéz lehanyatlik.

Miért lenne az írástudók titka, hogy vannak olyan nyomatékhordozó eszközök, amelyek a helyzet tarthatatlanságára célozva a tények feltárását sürgetik. Volt, amikor az egyes szám első személy (a versben is – a költő ne legyen finnyás!) „a közvetlen és halálos kockázatot" jelentette. („Esztétikák jönnek-mennek, / a mocskos mesterség marad." – Orbán Ottó)

Nem visszasírni a régi rosszat, de emlékezni s emlékeztetni arra, hogy „volt dacos, lázas szellem csakazértis, / volt könyv és színház, volt cenzor dögivel"(Kemsei István); ma viszont „szabad vagy, ha elég pénzed gyűlt és megveszed árán…" a kiváltságos, tekintélyes pozíciót, a kényelmet, vagy amit szabadságnak hiszel. Minél kevesebbet emlékezni – a mára melletted kullogó, mögéd szoruló – kor- és szellemi társra, aki tiltott világban is a maga ösvényét járta.

A magánynál minden jobb – mondjuk a jó időben született újszülöttnek. De hát (hányszor ráfáztunk?) melyik s milyen a jó idő?… Megtérni – mihez? Megtartani – ugyan mit? Ami még rajtunk múlik a közösségzüllesztés kusza szalmaszál-szabadságán?!…

Az ember(iség) mindig azt reméli, hogy új történetet ír(nak); aztán kiderül, hogy hazug ámítás, handabandázás áldozatai vagyunk. A hatalmat kiverekedők – az önjelölt és nem kiválasztott elit –, kik „csak önnön tükörképüket" látják a folyóvízben, felmelegítik nekünk a régit.

Ha pofázol, megjárhatod. Vagy a mi még rosszabb: pofázhatsz, nem törődik veled senki. Eszmék helyett közhelyekkel hadakozunk.

S akin nem fog erőszak (a kívülállók többsége szerint: hőbörödött!), annak a magányossága mennyivel vigasztalóbb?… Bár másképp, mint a nyílt megtorlások idején, de – bujdokló menekült ma is.

Melyik szerep számít inkább polgári erénynek. A sápatag különállás a bamba, kapzsi tömegtől? Vagy a véraláfutásos, ostorozó-önostorozó tekintet?

– A politikusoknak, egyetemi tanároknak, újságíróknak, minden magas rangú tisztségviselőnek fel kell vállalnia múltját, és elismernie, ha együttműködött az egykori Szekuritátéval – hangoztatják azok a civil szervezetek, amelyek szerdán újabb listákat nyújtottak be a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Bizottságnak (SZITOB).

A Civil Média egyesület tegnap 50 újságíró adatait adta át. Az egyesület vezetője, Victor Roncea újságíró elmondta: a feltüntetett adatokat az említett 50 újságíró önként bocsátotta rendelkezésükre, és a listán szereplő többi kollégájától is ugyanezt várja el.

Szintén tegnap érkezett az átvilágító bizottsághoz egy névsor a Bukaresti Egyetem lektorától, Cătălin Cotoi szociológustól, amelyen 400, állami egyetemeken tanító rektor, rektor-helyettes és dékán neve szerepel. A Tiszta Kormányzásért Koalíció nevű szervezethez tarozó civil szervezetek is azt követelik, hogy az átvilágító bizottság hozza nyilvánosságra azon köztisztségviselők névsorát, akik a Szekuritátéval való együttműködésre kötelezték el magukat. A jegyzékén az államelnök, parlamenti képviselők, a kormány tagjai, rendőrök, bírák, nagykövetek, az Országos Audiovizuális Tanács tagjai, rektorok, rektor-helyettesek, dékánok, illetve a Nemzeti Bank kormányzója szerepel. Egyelőre kizárták a Román Akadémia tagjait, a Honvédelmi Minisztérium civil és katonai személyzetét, a postai alkalmazottakat – mindezt azért, hogy ne nehezítsék az átvilágító bizottság munkáját.

Az utóbbi hónapban az átvilágító bizottságot elárasztották azok a kérések, amelyek egykori Szekuritáté-kollaboránsok leleplezését követelik, emellett pedig számos magánszemély is kérvényezte a saját dossziéjához való hozzáférést, ezekre a törvény értelmében 3 hónapon belül választ kell adni. Jelenleg a bizottságnak legkevesebb 80 000 személyt kell átvilágítania, ami – tekintettel a nem megfelelő munkakörülményekre, szűkös irodákra, olvasótermekre, az alkalmazottak létszámára – már-már lehetetlenné teszi a munkát.

Mona Muscă tagadja, hogy együttműködött volna a Szekuritátéval
Folytatódnak a látványos leleplezések a feltételezett szekuritátés ügynökökkel kapcsolatban. Mivel eddig több, a rendszerváltás után országos jelentőségűvé vált politikust gyanúsítottak meg, a sajtó által megszellőztetett adatok nagy visszhangot keltettek. Ezek alapján azonban egyelőre hosszú távú következtetéseket nem lehet levonni, hiszen az ügynökmúlttal vádoltak mindegyike cáfolta, hogy besúgó lett volna. Hangsúlyozták: csak megfigyeltek kategóriájába tartoznak. A munkával elhalmozott átvilágító bizottság pedig egyelőre nem erősített meg egyetlen gyanúsított esetet sem.

Legutóbb a liberális Mona Muscăról írta az Evenimentul Zilei című napilap, hogy Éva fedőnév alatt jelentéseket írt volna a külföldi diákokról. Ezt határozottan cáfolta a művelődésügyi tárca volt vezetője, aki egyenesen a hegyekben töltött szabadságáról utazott vissza az átvilágító testület bukaresti székhelyéhez, hogy tegnap tájékozódjon az aktájáról. Ezt követően úgy nyilatkozott, hogy dossziéjában nem létezik irat, amely az Éva fedőnevet tartalmazná, és olyan jelentéseket sem talált, amelyekben külföldi diákokról szóló információk szerepelnek.

A politikus megígérte, hogy csütörtökön sajtótájékoztatón mutatja be az iratcsomó fénymásolatát. Ezt viszont csak azt követően hozhatja nyilvánosságra, hogy az átvilágító testület törli azokat a neveket, amelyek közlése személyi jogokat sérthet.

Adrian Năstase volt miniszterelnök is megnézte azokat az újabb iratcsomókat, amelyeket az átvilágító testület nemrég a belföldi hírszerző szolgálattól kapott. A dokumentumokkal való szembesülés után a volt kormányfő elmondta: azért titkosította a hírszerzés az ő aktáját, mert ez bukaresti nagykövetségeken működő titkosszolgálatokról tartalmazott adatokat. Az egykori Szekuritáté nem volt valami leleményes a fedőnevét illetően, hiszen a megfigyelt Adi-ként van emlegetve a dossziéban.

Tömegesen iratkoztak át az ellenzéki polgármesterek és önkormányzati képviselők a koalíció pártjaiba az elmúlt két évben – derül ki a pártok statisztikáiból. A helyi választott tisztségviselők statútumát szabályozó törvény módosítása, amely ma lép hatályba, és amely megtiltja ezután az átiratkozásokat, a bizonytalankodókat is meggyőzte arról, hogy előnyösebb, ha átiratkoznak valamelyik kormánypártba. A nagy vesztes, az SZDP perrel fenyegeti a „dezertőröket".

Megszokott jelenség volt egy-egy kormányváltás után, hogy az ellenzékbe szorult polgármesterek, önkormányzati képviselők tucatszámra iratkoztak át a hatalomra kerülő pártokba. Egyesek ideológiát is gyártottak hozzá, mások azonban kertelés nélkül bevallották: ha azt akarják, hogy négyéves mandátumuk alatt jussanak valamire, párttagságot kell váltani, ellenkező esetben semmiféle finanszírozásra nem számíthatnak a csakis saját polgármestereiket támogató hatalom részéről. Így volt ez akkor is, amikor 2000-ben a szociáldemokraták kerültek kormányra, de nem történt másként 2004-ben sem, amikor a demokraták váltak az SZDP dezertőreinek „gyűjtőpártjává". A DP az első hat hónapra teljesen berekesztette a tagfelvételt. Nem elsősorban erkölcsi okokból, hanem inkább azért, mert a szociáldemokrata párti polgármesterek, önkormányzati képviselők elárasztották a pártot átiratkozási ajánlatukkal. Mostanra azonban sikerült többszörösen visszaszerezni azon tisztségviselőket az SZDP-től, akik 2000-ben hűtlenül elhagyták a pártot a szociáldemokraták kedvéért.

Ezért többen is képmutatásnak minősítették a demokraták törvénykezdeményezését, amely épp ezt az „átigazolósdit" lenne hivatott megszüntetni. „Előbb átcsábítja az ellenzéki polgármestereket, majd a kezdeményezett törvénymódosítással röghöz köti őket", méltatlakodtak egyesek. A helyi önkormányzati tisztségviselők statútumát szabályozó törvényt mindenesetre sikerült ilyen vonatkozásban is módosítani, az augusztus 10-én hatályba lépő jogszabály értelmében az érintetteknek kötelességük írásban nyilatkozni párthovatartozásukról, ha pedig később mégis úgy döntenek, kilépnek az illető politikai formációból, ez mandátumuk elvesztését vonja maga után.

A szigorítás a jelek szerint riadalmat keltett választottjaink körében, az utóbbi napokban pedig komoly „csapatmozgásokra" került sor, az eddigi bizonytalanok közül többen is úgy döntöttek, pártot váltanak. A „migrációs irány" szinte kivétel nélkül az ellenzékből a hatalmon levő pártok felé mutatott.

A „legfegyelmezettebbek" ilyen szempontból az RMDSZ-es polgármesterek, tanácsosok. Takács Csaba ügyvezető elnök szerint egyetlen olyan eset volt, amikor egy RMDSZ-es szinekben megválasztott tanácsos más pártba iratkozott. Erre a precedensre éppen a múlt héten került sor. Lapunk részletesen tudósított a Beszterce-Naszód megyei tanács egyik tagjának, a korábban RMDSZ-es, majd független Szántó Árpádnak az átiratkozásáról az SZDP-be. Szántó 2000–2004 között a megyei tanács alelnöke volt – a szociáldemokrata Gheorghe Marinescu tanácselnök mellett – a kormányváltást követően pedig megtagadta az RMDSZ új szövetségesei, a D.A jelöltjének támogatását a megyei tanács elnöki tisztségébe.

Takács a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: bár az RMDSZ nem támogatta a törvénynek ilyenformában történő módosítását, a koalíciós pártokkal való szolidarítás jegyében mégis megszavazta azt. Az RMDSZ úgy véli, bár az önkormányzati képviselők pártlistán nyertek mandátumot, ez „személyre szól", nem indokolt tehát megfosztani valakit ettől a tisztségtől, ha úgy dönt, hogy otthagyja pártját.

Dan Motreanu, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) főtitkára tegnap bejelentette: a párt hétfőn véglegesíti a „leltárt", de nem számítanak különösebben látványos átigazolásokra, legfennebb 10–15 százalékos létszám-növekedésre. Elmondta: azok az egykori liberálisok, meg néhány nagyromániás, akikre 2004-ben nagy nyomás nehezedett a volt kormánypárt részéről, és ezért kénytelenek voltak az SZDP listáján indulni a helyhatósági választásokon, később, a D.A. Szövetség hatalomra jutásával, visszatértek a pártba.

Ha a Nagy-Románia Párt (NRP) számításainak, és Lucian Bolcaş alelnöknek hinni lehet, a párt csak három „jelentéktelen" helyi tanácsost vesztett, annál többet nyert az SZDP-ből és a DP-ből. Kétségtelen, hogy a DP és az NRP közti közös vonások sokasága miatt nagy az „átjárás" a két párt között. A mi értesüléseink szerint azonban az NRP-sek elsősorban a Konzervatív Pártot (KP) kedvelik, hiszen csak Kolozs megyében egycsapásra 6 megyei tanácsos igazolt át néhány hónapja.

A legnagyobb vesztes nyilvánvalóan az SZDP: a párt vezetősége állítólag alig várja az augusztus 10-i határidőt, hogy beperelhesse végre mindazokat a polgármestereket, tanácsosokat, akik 2004-től kiléptek a pártból. Az SZDP mellesleg úgy értelmezi a törvény szövegét, hogy azok a választott tisztségviselők, akik a törvény hatályba lépésekor nem abban a pártban találtatnak, amelyek listáján megválasztották őket, elvesztik mandátumukat.

Az SZDP nem hozta nyilvánosságra, pontosan hány tisztségviselőt vesztett az utóbbi 2 évben, nemhivatalos számítások szerint a szociáldemokrata polgármesterek köréből legalább 400 hagyta ott a pártot.

Traian Băsescu államelnök szerdán Irakba utazott, ahol meglátogatta az ott állomásozó román katonákat, továbbá találkozott Jalal Talabani iraki államfővel, Nouri Al-Maliki kormányfővel, gazdasági ügyekért felelős miniszterekkel, közölte az államelnöki hivatal. A megbeszéléseken felvetették a román és iraki gazdasági kapcsolatok felélesztését, hazai cégeknek a részvételét az iraki újjáépítésben. Olyan hazai cégeket várnak, amelyek részt vehetnek a mezőgazdasággal, utak építésével, fegyver- és egyéb iparral kapcsolatos projektekben. Băsescu szerint Románia megnyithatja Irak útját Európa felé, és biztosította az iraki vezetőket a biztonság és demokrácia megteremtésének támogatásában.

Jelenleg körülbelül 890 román katona tartózkodik Irakban. Az államelnök ott tartózkodása során ellenőrizte, miként indulnak el a hadsereg ARO gépkocsijai. A sofőrök négy ARO-t indítottak el Băsescu jelenlétében és felügyelete alatt, aki sajtóhírek szerint kijelentette: ha azonnal beindulnak a kocsik, akkor az jó, ha nem azonnal, akkor az is jó. Szerdán Bagdadban Băsescu elmondta, nem vonják ki a román katonákat, azok mindaddig Irakban maradnak, ameddig az ottani kormány kérni nem fogja a kivonásukat.

Kubai vezetők és a havannai rendszer barátai derűlátóan nyilatkoztak kedden Fidel Castro kubai vezető egészségi állapotáról.

Ernesto Che Guevara gerillaparancsnok egykori harcostársa, a 84 éves Alberto Granado, aki most Kubában él, szintén biztosított róla, hogy Fidel tökéletesen jól van.

Che Guevara lánya, Aleida a kubai külügyminisztérium által szervezett internetes fórumon közölte, hogy „a kubai lakosság nyugodt, még ha aggódik is a forradalom parancsnokának egészsége miatt."

Hugo Chávez venezuelai elnök szerint Fidel azt mondta neki: Meghalhatok, és Kuba folytani fogja az útját, van egy csapat, egy forradalom, egy nép, amely mindenre felkészült, de (Venezuelában) sok még a tennivaló. – mondta Chávez.

A Fehér Ház kedden megerősítette azokat a sajtóértesüléseket, amelyek szerint terveket készít egy esetleges kubai mélyreható változás esetére. Tony Snow szóvivő ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezek csupán elméleti jellegűek.

A település kórházában havonta megszervezett akción egyre csökken azok száma, akik vért adnak – tudtuk meg az egészségügyi intézmény illetékeseitől. Megdöbbentő adatot közöltek: júliusban mindössze 36 személy jelentkezett. Ezektől a személyektől összesen 12 liter vért vettek. Két önkéntest egy-egy 600 000 régi lej értékű adománnyal lepték meg, mivel ez volt az ötödik véradásuk. – A júniusi véradáskor is közel 120 személyre számítottunk, ám ezek fele sem jött el. Úgy tűnik a tordaiakat egyre inkább hidegen hagyja társaik szomorú helyzete – véli egy, a véradásnál jelenlevő ápolónő.

Augusztus közepén Aranyosegerbegyen immár ötödik alkalommal kerül sor az évi rendszerességgel megszervezett Aranyos menti Nemzetközi Kórustalálkozóra. Az egerbegyi Árvalányhaj Vegyeskórus augusztus 13-án, vasárnap, a művelődési házban megtartott eseményére valamennyi Aranyos-vidéki kórust meghívott, de szívesen lát minden nép- és műdal-kedvelőt. A mottó: „Nyelvében él, dalában érez a magyar nemzet".

A napokban tartott tanácsülésen Pataki József tordai RMDSZ-elnök megköszönte a saját és a város valamennyi lakosának nevében, hogy a környezet rendezéséért és tisztántartásáért felelős vállalat, ily szépen gondozza és ápolja a közelmúltban létesített virágágyásokat. – Örülünk annak, hogy városunk egyre színesebbé válik. Figyelni kell azonban azokra, kik szívtelenül lelopják ezeket a szép növényeket – hangoztatta Pataki.

Szerdán reggel Kolozsváron a Széchenyi téri piacon a következő árakat lehetett feljegyezni: burgonya – 0,8–1 lej/kg, zöldpaszuly – 2,5 lej/kg, paradicsom – 1–1,5 lej/kg, zöldpaprika – 1,5–3,5 lej/kg, murok – 1,5 lej/kg, saláta – 0,5–1 lej /fej, tök – 1 lej/kg, hagyma – 2 lej /kg, uborka – 4–8 lej/kg, káposzta – 0,7 lej/kg, padlizsán – 1–1,5 lej/kg, kukorica – 0,3–0,6 lej/cső, karfiol – 0,4 lej/kg, alma – 1,8 lej/kg, kajszibarack – 3,5–4 lej/kg, őszibarack – 2,5–4 lej/kg, görögdinnye – 1 lej/kg, sárgadinnye – 1,8–2 lej/kg, szilva – 1,5–1,8 lej/kg.

Négy sérült Szucság határában
Súlyos baleset történt kedden reggel fél hét körül az 1F jelzésű országúton, Szucság közelében. Az 51 éves szatmárnémeti L. István Sándor egy Ford haszongépjárművel Kolozsvár felé tartott, amikor a túlzott sebesség és a nedves útburkolat miatt elvesztette uralmát az autó fölött, és frontálisan ütközött a 31 éves alsóegregyi (Românaşi, Szilágy megye) M. Adrian Alin által szabályosan vezetett Volkswagen Transporterrel. A két gépkocsivezetőn kívül megsérült a zombori 51 éves G. Dumitru Florin, valamint az alsóegregyi 48 éves M. Roti Viorel. A Ford vezetőjének, L. István Sándornak, illetve G. Dumitru Florinnak az állapota súlyos.

Kecskére bízták a káposztát
Minősített lopás vádjával indult nyomozás egy őr ellen. Az 56 éves B. Ioan, egy kolozsvári őrző-védő cég alkalmazottja, miközben munkaidejében a dési mozdonylerakatot őrizte, 64 liter gázolajat próbált ellopni, ám a vasúti rendőrség tetten érte. A 150 új lejes kár megtérült, a férfi szabadlábon védekezhet.

Tolvajok a piacon
A Mărăşti téri piacon lévő egyik üzletet akarta kirabolni a 30 éves F. Alexandru Mihai. A férfit hétfőn este fél 11-kor érte tetten egy rendőrügynökből és a Septimiu Mureşan egyik tanulójából álló járőregység, miután feltörte az üzlet ajtaját, és lopás céljával behatolt. Minősített lopás vádjával indult nyomozás ellene.

Kamionból tankolt volna
Kedden fényes nappal próbált meg egy kamion üzemanyagtartályából gázolajat lopni egy kolozsvári fiatal. A 25 éves P. Cristian Andrei az Aurel Vlaicu utcában egy fémrúddal felfeszítette egy teherautó üzemanyagtartályának fedelét, majd egy cső segítségével éppen egy kaniszterbe töltötte át a motorinát, amikor egy járőr észrevette. Lopási kísérletért vizsgálják.

Visszaélt az alkalmazottaival
Csalás miatt kell számot adnia a törvény előtt egy szamosújvári cég ügyvivőjének. A 44 éves L. Carmen Zinát azzal vádolják, hogy 2001 januárja és 2005 márciusa között visszatartotta alkalmazottai fizetéséből az államnak befizetendő különféle járulékokat (társadalom- és egészségügyi biztosítást, munkanélküli alapot stb.). Az okozott kár 215 millió régi lej.

Jogosítvány nélkül vezettek
Jogosítvány nélküli közúti vezetéssel vádolnak három személyt: a 26 éves segesvári C. Constantin júliusban, az éj leple alatt bukott le Tordán egy Dacia kormányánál, a 22 éves mezőszentjakabi (Iacobeni) szintén Tordán, a déli órákban egy Volkswagen Golffal, a 22 éves Teleorman megyei P. Silvia Ioana pedig a 22 éves kolozsvári G. Zoltán személygépkocsiját vezette jogosítvány nélkül.

Augusztus 8-án Nagy Zsolt, távközlési és információs technológiai miniszter aláírta a Romtelecom privatizációjának tanácsadási szerződését a Credit Suisse Securities (Europe) Limited és a IEBA Trust konzorciumával.

A szerződés célja a privatizációs folyamat sikeres lezárása elsődleges nyilvános részvénykibocsátás útján (IPO), valamint a Romtelecom mind nemzetközi, mind pedig hazai tőzsdére való bevezetésével.

„Az elsődleges nyilvános részvénykibocsátás több tényezőtől függ, mint például a Romtelecom ellenőrzési folyamatának időtartamától, vagy a létező piac körülményeitől. Csak az ellenőrzési folyamat lezárását követően határozhatjuk meg a tőzsdén való jegyzés momentumát" – nyilatkozta Nagy Zsolt miniszter.

A román államnak a Romtelecom részvényeinek 45.99%-a van a tulajdonában. A többségi részvényes, a görög OTE a részvények 54.01%-át birtokolja.

A RomTelecom a legjelentősebb hazai vezetékes telefonszolgáltató, a tavalyi év végén mintegy 4 millió előfizetőt számlálva. A Romtelecom 927 millió euró értékű bejövetelt, valamint 234 millió nettó profitot ért el 2005-ben, amely egy 10,3%-os, valamint egy 4,4%-os növekedést jelent 2004-hez viszonyítva. A RomTelecom továbbá a Cosmote mobil telefonszolgáltató cég részvényeinek 30%-val rendelkezik. A tavaly decemberében elindított cégnek, 2006 márciusában 275.521 előfizetője volt. A Cosmote részvénycsomagjának további 70%-a az OTE görög csoport mobiltelefon szolgáltatójának tulajdona.

A Mol Nyrt. az első félévben 257,5 milliárd forint üzleti eredményt és 187,4 milliárd forint nettó eredményt ért el, az előbbi 52 százalékkal, az utóbbi pedig 38 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit.

A nyilvánosságra hozott nem auditált, konszolidált, a nemzetközi pénzügyi jelentési szabványok (IFRS) alapján készült tőzsdei gyorsjelentés szerint a társaságnak a második negyedévben 102,3 milliárd forint üzleti és 76,7 milliárd forint nettó nyeresége volt, ami 32 százalékkal, illetve 19 százalékkal haladja meg a tavalyit.

A Mol nettó bevétele az első félévben 34 százalékkal, 1500 milliárd forintra nőtt, míg a második negyedévben 702,2 milliárd forintot tett ki, 29 százalékkal többet mint egy évvel korábban. Az elemzők a második negyedévre 90 milliárd forint üzleti eredményt és 65 milliárd forint nettó profitot vártak.

A Mol közölte: a második negyedéves eredményre kedvezően hatottak a magas kőolaj- és benzinárak, a Brent és az Urál típusú olaj ára közötti különbözet, valamint a feldolgozás és kereskedelem szegmens értékesítésének növekedése. Az első féléves nettó eredmény növekedésében szerepet játszott a kutatás-termelés üzletág kiemelkedő teljesítménye, illetve a sikeres gáztranzakció is.

A gyorsjelentés szerint a kutatás-termelés üzleti eredménye az első félévében 29,6 milliárd forinttal 70,7 milliárd forintra növekedett, míg a második negyedévben 8,4 milliárd forinttal 32,5 milliárd forintra emelkedett, részben a szénhidrogén termelés 2 százalékos bővülése miatt.

A feldolgozás és kereskedelem szegmens első féléves üzleti eredménye 93,3 milliárd forintot tett ki, ami 6 százalékkal magasabb, mint a bázisidőszakban. A második negyedévben az üzleti eredmény 18,9 milliárd forinttal 69,1 milliárd forintra nőtt.

A petrolkémia szegmens üzleti eredménye 7,6 milliárd forint volt az első félévben, szemben a tavalyi 13,3 milliárd forinttal. A második negyedévben az üzleti eredmény 0,2 milliárd forinttal 3,9 milliárd forintra nőtt, részben a magasabb árrések és a bővülő eladások következtében.

A földgáz szállítás üzleti eredménye 0,9 milliárd forinttal 17,8 milliárd forintra emelkedett az első félévben, míg a második negyedévben 0,7 milliárd forinttal 5,6 milliárd forintra csökkent az alacsonyabb díjbevételek és a magasabb földgázköltség miatt.

A pénzügyi műveletek vesztesége az első félévben 39,7 milliárd forint volt, ami tartalmaz 24,7 milliárd forint nettó árfolyamveszteséget és az átváltható értékpapírok átváltási opciójának átértékelésen keletkezett 5 milliárd forintos veszteséget. A csoport záró létszáma 7,9 százalékkal, 15 669-ról 14 433 főre csökkent.

A beruházások és befektetések értéke az első félévben 43,8 milliárd forintra csökkent a tavalyi 79,1 milliárd forintról, aminek az az oka, hogy 2005 első félévében nagyobb beruházások voltak, így például szennyvíz-tisztítót adtak át, illetve ekkor valósult meg az EU 2005 üzemanyag minőségfejlesztési projekt.

A csoport nettó betétje 2006. június végén 44,4 milliárd forint volt, ami a nettó adósság és az összes saját tőke összegéhez viszonyítva 4 százalékot tett ki.

A működési cash flow, a forgótőke igény változása nélkül 26 százalékkal növekedve, az első félévben 244 milliárd forintot ért el. Forgótőkeigény változásokkal és a fizetett adóval együtt, a működési cash flow 41 százalékkal 253,6 milliárd forintra nőtt. A második negyedévben a működési cash flow 95 százalékkal 162,2 milliárd forintra emelkedett.

Az első félévben az egy részvényre jutó eredmény 1.906 forint volt, 44 százalékkal több mint egy évvel korábban. A második negyedévben 28 százalékkal növekedve, elérte a 807 forintot.

A Mol jegyzett tőkéje az első félév végén 83,122 milliárd forint volt, 11 százalékkal kevesebb a bázisnál. A saját tőke 22 százalékkal nőtt, s elérte a 1.149 milliárd forintot.

A Mol részvényeivel a BÉT „A" kategóriájában kereskednek, az értékpapír keddi záró ára 22 905 forint volt. Az elmúlt 12 havi legmagasabb és legalacsonyabb ár 26 665 forint, illetve 17 700 forint volt.

A világ második számú sportruházat- és sportszergyártója, a német Adidas – noha a futball-világbajnokságon lemaradt a Puma mögött – az első félév végéig nagyjából tartotta az ütemet: szerdán 226 millió eurós adózott eredményt jelentett, 32 százalékkal többet a tavalyi első félévi 171 milliónál. Az első negyedévben 37 százalékkal volt nagyobb az adózott eredménye az egy évvel korábbinál.

Az üzemi eredmény, 420 millió euró, 18 százalékkal haladta meg a tavalyi első félévi 357 milliót; az első negyedévben 21 százalékkal nőtt az üzemi eredmény. A lassulást a tavaly ősszel 3,8 milliárd euróért megvett, a csoportmérlegben először az első negyedév egy részében szerepeltetett amerikai Reeboknak tulajdonítják. A Reebok nélkül számolva az üzemi eredmény 13 százalékkal nőtt az első félév átlagában, gyorsabban az első negyedévi 11 százalékos előretörésnél.

A forgalom 53 százalékkal 4887 milliárd euróra nőtt a tavalyi első félévi 3,19 milliárdhoz képest. Az első negyedévben 47 százalékos volt az ütem. A nagy ugrás a Reeboknak köszönhető, annak ellenére, hogy az amerikai sportszergyártó bevétele 9 százalékkal 1,05 milliárd euróra csökkent. Igaz, ez javulás: az első negyedévben még 10 százalékkal volt kisebb a Reebok bevétele az egy évvel korábbinál.

Az anyacég bevétele 3308 milliárd euró, 17 százalékkal haladta meg a tavalyi első félévit. A teljes Adidas-csoport bevétele Észak-Amerikában 110 százalékkal, Európában 28 százalékkal nőtt a tavalyi első félévhez viszonyítva.

A német Puma sportfelszereléseket gyártó vállalat, amely a labdarúgó világbajnokság győztes, olasz csapatát szponzorálta, első ízben arathatott győzelmet az Adidas felett, amely a vesztes francia csapat szponzora volt.

A sportszergyártók ádáz harcot vívtak egymással, eurómilliókat áldoztak márkáik, sportcipőik nézpszerűsítése. 2002-ben a Nike uralta a piacot, hiszen e cég szponzorálta a német csapatot legyőző brazil csapatot. A Nike eladásai felfutottak a négy évvel ezelőtti brazil VB győzelem után, míg az Adidas a 2004 évi görög EB-győzelem után tapasztalhatta meg ugyanezt.

A Puma volt kezdetben a mostani világbajnokság fő szállítója, és Olaszország mellet még 12 afrikai és ázsiai labdarúgó válogatottat szponzorált, ezek azonban már a korai szakaszban kihullottak a vetélkedőből. A vállalat júliusban közölte, hogy a focival kapcsolatos termékeinek eladásai 2006 első felében 40 százalékkal bővülhettek a múlt év első feléhez képest a VB jóvoltából. Bizakodó az Adidas is, amely ugyan két olyan vezető csapatot, a németet és a franciát támogatta, amelyek az olaszokkal szemben maradtak alul, de a cég reménykedik, hogy több mint 3 millió trikót fog értékesíteni az idén. Az Adidas látta el egyébként labdákkal a játékokat, a bírókat pedig felszereléssel az idei VB-n.

Az Adidas a legnagyobb értékesítési reményeket a több mint 1,5 millió német, a mintegy 500 ezer francia és 300 ezer argentin trikó eladásához fűzi – ez utóbbi csapat volt a az Adidas harmadik legnagyobb támogatottja.

A Nike hozzájuk képest peches cégnek számít, mivel fő partnere, Brazília már a negyeddöntőben vesztett a franciákkal szemben, a szintén általa szponzorált Portugália pedig a harmadik helyért vívott meccsen maradt alul a németekkel szemben.

Szakértők szerint egy-egy nevesebb válogatott támogatása kétszámjegyű eurómilliókba kerülhet a sportszergyártóknak, míg a kisebb csapatok, Trinidad&Tobago támogatása ingyenes. Azok a csapatok, amelyek gyengébben szerepelnek, elveszthetik szerződésekeit, mint ahogyan az Szaud-Arábiával történt 2002 után, amikor is a csapat hamar távozásra kényszerült a németekről elszenvedett 8-0-ás vereség után.

Ami a jövőt, a 2010-ben a Dél-Afrikai Köztársaságban rendezendő VB-t illeti, erre az eseményre a Puma jól pozícionálta magát, hiszen 10 afrikai válogatottal is szerződéses viszonyban áll. A vendéglátó országot viszont az Adidas szponzorálja.

A futballfölszerelés-piacon évtizedekig az Adidas uralkodott, mindazóta, hogy stoplis cipőkkel látta el az 1954-es világbajnokságon a Magyarország ellen győztes német csapatot. Számos szakértő szerint ezek a cipők segítették a német válogatottat a berni stadion felázott gyepén.

Az Adidas sokáig egyeduralkodó maradt: a cég ingyen vagy csekély díjazásért látta el a legtöbb nemzeti válogatottat szerte a világon, tekintet nélkül a politikai határokra. A csapatszponzorálás az 1970-es években vált sokmillió dolláros üzletté, amikor a Nike és mások is beszálltak a versenybe. Egyik cég sem árul el számokat, de szakmai elemzők szerint olyan élenjáró csapatok, mint a brazil vagy a német, több tízmillió dollárt kaphatnak évente a sportszergyártóktól. Az Adidasnak egyéni szerződése is van körülbelül 300 játékossal is világszerte, akik akkor is Adidas cipőt viselnek, ha a válogatottuknak más céggel van szerződése. Az angol David Beckham például Adidas cipőben fog játszani a világbajnokságon, habár a mezét az Umbro adja.

A játékosoknak az ilyesfajta keresztfinanszírozás eddig csak egyszer okozott lelki konfliktust: 1974-ben a holland Johann Cruyff, akit a Puma öltöztetett, nem akarta fölvenni az Adidas cipőjét az NSZK elleni döntőben. Ezt úgy oldották meg, hogy az Adidas egy kétsávos cipőt adott neki, a márkajellegű háromsávos helyett.

Az Adidas tavaly 31 százalékkal 434 millió euróra növelte az adózott eredményét a 2004-es 333 millióról. A forgalom 12 százalékkal 6,63 milliárd euróra nőtt. A végeredményt korrigálták a Salomon részleg októberi eladásával – a télisportcikkeket gyártó cégért 485 millió eurót fizetett a finn Amer Sports –, és a csoportmérlegben még nem szerepelt az amerikai Reebok, amelynek őszi megvásárlását idén januárban zárták.

A magyarországi Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) engedélyezte, hogy az MKB Bank 50 százalékot meghaladó, de 75 százalékot el nem érő mértékű, közvetlen befolyásoló részesedést szerezzen a Romexterra Bank S.A. romániai hitelintézetben – derül ki a PSZÁF publikus határozatából.

A felügyelet engedélyezte továbbá, hogy az MKB a Romexterra Bankon keresztül a Romexterra Leasing S.A. lízingtársaságban 44,8 százalékos, a Romexterra Finance S.A. brókercégben 34,645 százalékos, az S.A.I. Globinvest S.A. nevű társaságban pedig 10 százalékos mértékű közvetett befolyásoló részesedést szerezzen.

Az MKB júliusban jelentette be, hogy legalább 51 százalékos részesedést kíván vásárolni a Romexterrában, s részesedését rövid időn 100 százalékra szeretné növelni.

A 0,9 százalékos piaci részesedésű román kisbank tulajdonosi struktúrája elaprózott, részvényeinek 77,13 százaléka 90 ezer magánszemély kezében van. A Romexterra mérlegfőösszege 2005 végén 302 millió euró, saját tőkéje 48,5 millió euró volt, tavalyi adózott nyeresége 4,7 millió euró. Az MKB Bank az akvizíció finanszírozását tőkeemeléssel és alárendelt kölcsöntőke kibocsátással oldja meg.

Az MKB Bank az idén már 60 százalékos részesedést szerzett egy bolgár hitelintézetben, az 1,5 százalékos piaci részesedésű Unionbankban is. A tranzakció május 3-án zárult, a vételárat nem hozták nyilvánosságra.

Az MKB tulajdonosai – az akvizíciók finanszírozására is – az idén három tőkeemelést hajtottak végre, ezek révén a bank névértéken összesen 1,612 milliárd, árfolyamértéken 49,647 milliárd forint tőkeinjekciót kapott.

Az MKB 11,521 milliárd forintos részvénytőkéjének 89,61 százaléka a Bayerische Landesbank, 10,38 százaléka a BAWAG leányvállalata, a P.S.K. Beteiligungsverwaltung GmbH, 0,01 százaléka pedig egyéb részvényesek tulajdonában volt március végén.

A bank jelenlegi jegyzett tőkéje 13,133 milliárd forint, az MTI úgy tudja, a tulajdonosi struktúra a tőkeemelések következtében nem változott érdemben.

Nem sokan mondhatják el magukról, hogy 49 évig álltak egy őrhelyen. Kiss Béla evangélikus lutheránus tiszteletes ennyi ideig szolgálta szeretett kolozsvári gyülekezetét. Közben megjárta a poklokat és visszatért, megérte a korok és eszmék változását, tanúja volt a hívek megfogyatkozásának, és mindvégig kitartott. Bajban és betegségben, Istenbe vetett határtalan bizalommal a lelkében, rendületlenül hirdette fél évszázadon át az evangéliumot „alkalmas és alkalmatlan időben", Reményik Sándor fehér templomában. Néhány héttel ezelőtt búcsú-istentiszteleten köszönt el szeretett gyülekezetétől. A torokszorító napok elmúltával felkerestük Kiss Béla tiszteletest, hogy elmesélje nekünk e ragyogó szépségű, gondokkal terhelt, de hivatással megáldott életpályának a fő állomásait.

Én a hatodik generáció vagyok a családban, aki a lelkészi pályát választja. A legelső, Borcsa Mihály, Kossuthnak volt a futára. Nekem még édesanyám is lelkész volt, ötven évig szolgált a Brassó melletti hétfalusi gyülekezetben. Én 1935. november 19-én, Erzsébet napján születtem, Csernátfaluban. Édesapám ott volt lelkész és teológiai magántanár. Ő gyakran utazgatott Kolozsvárra, édesanyám pedig kolozsvári volt, úgyhogy én nagyon sokat hallottam Kolozsvárról, és már diákkoromban valami megmagyarázhatatlan és megfoghatatlan erő vonzott engem ide.

Persze, az ötvenes évek Kolozsvárára...

A gimnáziumot Brassóban végeztem 1953-ban, feljöttem Kolozsvárra, a teológiára. Csuda jó dolgunk volt akkor: teljesen ingyenesen tanultunk, ösztöndíjat kaptunk, és éltünk, mint Marci Hevesen...

Nemrég kezembe került egy kis notesz, amelybe annakidején felírtam, hogy csak színházban hatvanszor voltam elsőéves teológus koromban. És természetesen éltem-haltam az operáért. Édesapámnak rengeteg hanglemeze volt, még a cselédünk is csak a Trubadúr cigánykórusára tudott takarítani.

Elvégeztem a teológiát – jeles bizonyítvánnyal, mert Kolozsvárra csak úgy lehetett bejutni.

Akkor Argay György volt a püspök, az első, akit kiszolgáltam (a mostani a negyedik), és ő idehelyezett püspöki titkárnak.

1958-ben megnősültem, január 21-én, és pontosan egy évre rá ránk törtek a szekusok, és bevittek. Hat év múlva valahol Brăilanál szabadultam. Ötvenhatos dolgok miatt volt, amelyek a magyar forradalom előtt történtek. Beszélgettünk a magyar diákokkal, és olyan dolgokat „árultunk el", amiért főbe is lehetett volna lőni minket: megkérdeztük, hogy ott hányan járnak templomba, meg ilyesmi. Személyes bosszú eredményeképpen jelentettek fel. Kifogásoltuk ugyanis két tanárunk magatartását, és kértük Argay püspököt, hogy intse meg őket, nem tudtuk elviselni a „nyugatról hazaszökött horthysta tisztek fellázították a csőcseléket, stb." magyarázatokat.

Először 14 évre ítéltek, utána leengedték kilencre, a nehéz börtönt javítófogházra, a tíz év jogvesztést öt évre változtatták, a feleségem ugyanis megkapta azt a levelet, amit én küldtem annakidején Székelyzsomborról, és amelyikben leírtam, hogy március 15. van, most ütötte el a toronyóra az éjfélt. Ebből láthatták, hogy akkor nem lehettem Kolozsváron, és nem orgonázhattam a magyar és a székely himnuszt a templomban.

Hatvannégyben, amikor hazajöttem, már hívtak „jöjjön feltétlenül felvonulni!". Mondtam, hagyjanak békén, én egy polgári jogvesztett személy vagyok.

Jött egy pasas, kopogott, bejött, és leült. „A rendőrségtől vagyok" – mondta. Tudom, válaszoltam. „Honnan tudja?" Onnan, hogy leült, bár senki sem mondta.

Felszólított, hogy adjam be az irataimat a kalapgyárba, mert nem élhetek munka nélkül. Mondtam, hogy nekem van egy mesterségem, egy hivatásom. „Mit akar, hogy az asszony tartsa el?" – kérdezte. Szerencsére, a mi egyházunk sokkal becsületesebb volt, mint a magyarországi, mert a letartóztatott lelkészek ellen nem indított egyházi fegyelmi eljárást. Amikor elvittek, a feleségem állapotos volt. Hazajöttem, és találtam egy ötéves kislányt. Két évig udvarolgattam neki, csupa hólyag lett a tenyerem, annyit eveztem a sétatéri tavon, amíg elfogadott apjaként.

Végül tehát visszakerültem ide, köszönet Argay püspöknek, és az egyház vezetőségének. Utána elkezdtem haladni a szolgálati hierarchián: az elődöm nyugdíjbamenetele után megválasztottak lelkésznek, aztán két cikluson keresztül voltam esperes, püspökhelyettes, gépkocsivezető, stb..

Kolozsváron a lelkészi munkához hozzátartozik, hogy németül is kell szolgálni. Argay püspök biztatott tehát, hogy gyúrjam a németet, a hívek pedig tudták, hogy magyar vagyok, és ha a der-die-das-szal vétettem, elnézték.

Nagyon igyekeztem, hogy rendet teremtsünk az egyházközség temetőjében. Elvártam, hogy a sírra felírandó szöveget előbb nekem bemutassák. Az evangélikus temető egyik legszebb dísze az ozsdolai Kun Géza síremléke, amelyről évekkel ezelőtt lefeszítették az angyalszobrot, Vágó Gábor szobrászművész alkotását. Miután rájöttek, hogy belül üres, otthagyták a temetőben. Elhoztuk ide, és most is itt van az egyik irodában. Erről nagyon kevesen tudnak. Ez a szobor nem az egyházé, és nem lenne szabad elveszíteni azt.

Hogyan alakult a 49 év alatt a kolozsvári gyülekezet?

Amikor idekerültem, olyan ezer-ezerkétszáz lélek volt. Aztán elindult a szászság kivándorlása, és ’89 után a magyaroké is. Megszámoltam: jelenleg körülbelül 400 olyan ember van, aki hozzájárul az egyház terheinek a viseléséhez.

A meghurcoltatást, a megaláztatást az érző és gondolkodó ember mindig nehezebben viseli el. Önnek mi segített ebben?

Varga László református lelkésznek van egy beszámolója a börtönévekről. Abban azt írja, hogy az elviseléshez az embernek három dologra van szüksége: legyen hite, humora és meggyőződése, hogy a barátokért és az ügyért érdemes szenvedni. Hát belőlem tumort vettek ki, nem a humort. Mi mindig együtt voltunk, nyolcan, lelkészek és teológusok. Azt hazudtuk, hogy 25 évnél súlyosabb a büntetésünk, mert akkor nem vittek ki munkára, nehogy megszökjünk. Nekünk reggel trombitáltak, vagy verték a vasat, puliszkát adtak, munka volt, de akik itthon maradtak, azoknak rosszabb volt. A feleségem három évig nem tudta, hol vagyok. Szerencsére valami tolvajok felgyújtottak egy gabonatáblát, és mi eloltottuk. Erre kaptunk levelezőlapot, persze, a szöveg fel volt írva a táblára. Megmaradtunk egymás mellett, és bátorítottuk egymást. Mondok egy apró példát: kivittek minket ásni. Azt mondták, hogy a gát tövétől legkevesebb 50 méterre szabad csak ásni. Mindenki lemérte a távot, és elkezdett dolgozni. Nem hagyták, hogy mindenki maga ássa és hordja talicskával a földet: két ember kellett, az egyik rakta, a másik hordta. Ha nem volt a talicska megrakva, megverték a fuvarozót, ha pedig meg volt rakva, és nem vitte el, megverték a rakót. Ördögi módszer volt.

Mi legalább száz méterre kezdtük a munkát. Mondták is: nicsak, a hülye magyar, honnan kezdi... Igen ám, de ezek leástak 60–70 centire, mire jött a víz, és nem lehetett lejjebb ásni. Bejjebb kellett jönni, de útjában volt a saját gödre. Mi pedig, együtt tízen, óriási gödröt ástunk. Jött lóháton a „méltóságos úr", rögtön kérdezte is, hogy ott ki dolgozik. Úgy neveztek minket, hogy „grupa etnică maghiară" (magyar etnikai csoport). Egy éjszakára bezártak, mert valamelyiket megénekeltük: névnapja volt. Másnap jött a „méltóságos úr", kérdezte, hogy kiket zártak be. A magyar etnikai csoportot – mondták. Hű, azonnal kifele velük, ezek dolgoznak! – kiáltotta.

Ott is tartottunk istentiszteletet. A katolikusok természetesen külön, mi meg, reformátusok, evangélikusok, unitáriusok, együtt. Az ortodoxoknak ott volt az egész iaşi-i operaház. Gyönyörű egyházi kórust tanítottak be. Egy Ionescu nevű cigány volt a „főkarmester": három szivarért állt az ajtóban, és ha jött az őrség, intett, mire mindenki elhallgatott. Mi elhúzódtunk a barakkok tövébe, ha elkaptak, mondtunk, hogy nincs papi ruhánk, Bibliánk, nem tudunk istentiszteletet tartani.

Nem voltunk mi hősök: mindenki azt csinálta, mindenki hallgatta a rádiót, lelkesedett. Ez volt Isten útja számunkra. Az is Isten akarata volt, hogy hazajöttem, hogy súlyos prosztatarák-műtétem volt Németországban, aztán a szívemet operálták, és még mindig élek.

Most nagyon hiányzik a szolgálat. Én nem éreztem meg a 71 évemet, legfeljebb a szívműtét után támadt olyan érzésem, hogy a temető, és a mi lakásunk is, kissé, mintha magasabban lenne, mint azelőtt, de örömmel végeztem a szolgálatot.

Általános értelemben korálnak a szokásos gyülekezeti éneket nevezzük, kórusra utaló neve a közös „choraliter" előadásmódnak tulajdonítható. Minden felekezet számára alapműfaj, a templomi és az azon kívüli szertartások egyaránt elképzelhetetlenek a nép közös éneke nélkül. A katolikus egyházban a legtöbb ilyen ének gregorián alapú, de számos népi ihletettségű is akad közöttük. A reformáció idején számtalan ilyen latin éneket lefordítottak, elsősorban németre, ez a munka komolyan foglalkoztatta a reformátorokat, magát Luther Mártont is, ennek következtében a felekezetek sajátos repertoárjában számos közös eredetű darab található. Jó példa erre a „Redemptor omnes gentium" kezdetű milánói, ambroziánus himnusz, amelyet előbb Thomas Münzer vett át. A szöveget lefordította, és megtartotta az eredeti dallamot, ez lett az „O Herr erlöser alles Volks" című korál. Luther szintén átírta a darabot, de ő a dallamon is módosított, és a szöveget is saját igényei szerint alakította, így született meg az egyik legkedveltebb protestáns korál, a „Nun komm der Heiden Heiland" című. Ha pedig valaki fellapozza a ma használatos katolikus énekeskönyveket, megtalálhatja benne ezt a lutheri dallamot, Dr. Dienes Valéria katolikus szövegével, „Jézus teste, Jézus vére" címmel.

A műzene a korál kifejezés alatt egy ilyen dallamnak a több (általában négy) szólamú kórusra való feldolgozását érti, illetve annak orgonára, más hangszerekre és hangszercsoportokra átírt változatait. A korál számtalan egyházi mű, kantáta, variáció, orgonadarab, stb. számára lehet kiindulópont, feldolgozandó téma.

Szombaton, augusztus 12-én kerül sor Kolozsváron az V. Magyar Református Világtalálkozó nyitórendezvényeire. Reggel 9 órától Bocskai-emlékünnepély lesz a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Előadók: Egyed Ákos: Bocskai István – a kiváló államférfi, Buzogány Dezső: Bocskai István a protestáns fejedelem.

11.30 órakor leleplezik Bocskai István mellszobrát a Bocskai (Avram Iancu) tér 14-es szám alatt, az udvaron. Ugyanabban az időpontban koszorúzásra kerül sor Bocskai szülőházánál, a Mátyás király utca 4-es szám alatt. Délután, 15 óra 30 perckor kezdődik és este fél nyolcig tart a világtalálkozó nyitóünnepsége, a Szamos-parti sportcsarnokban.

Az elmúlt évszázad különösen tisztelt, kiemelkedő erdélyi nagyságainak Panteonjában kimagasló helyet foglal el Isten Szolgája, Boldogemlékű Márton Áron római katolikus megyéspüspök – hangsúlyozza jeles életrajzírója Msgr. Marton József dékán, egyetemi tanár.

110 évvel ezelőtt, 1896. augusztus 28-án született a Csík vármegyei Csíkszentdomokos nagyközségben. Szülei egyszerű földművesek voltak. Mélyen vallásos szüleitől tanulta meg Isten és az emberek szeretetét.

Tanulmányait szülőfalujában, Csíkszeredában, valamint Gyulafehérváron végezte, az érettségi vizsgákat 1915. június 12-én fejezte be.

Végigharcolta az első világháborút, 1917. december 1-én hadnaggyá léptették elő, négyszer sebesült meg. 1920 őszén jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. 1924. július hatodikán szentelte pappá Mailáth püspök a gyulafehérvári székesegyházban.

Gyergyóditró volt az első őrhely, oda helyezték káplánnak, majd Gyergyószentmiklós és Marosvásárhely következett. 1934-ben főpásztora az Erdélyi Katolikus Népszövetség igazgatójává nevezte ki.

A legalkalmasabb pillanatban rendelte őt Isten arra, hogy életpéldájával és szavaival az iránytű szerepét töltse be népe körében, évtizedeken keresztül.

1932 őszétől következett Márton Áron kolozsvári szolgálata: az egyetemi ifjúság lelkipásztora, majd a Szent Mihály központi egyházközség plébánosa. György Lajossal és Venczel Józseffel megalapította és szerkesztette az Erdélyi Iskola című népnevelő és kulturális folyóiratot.

A romániai nemzeti kisebbségek iskoláit veszélyeztető, úgynevezett Anghelescu-rendeletek még inkább cselekvésre késztették a rendkívül energikus, kiváló szervező és mély lelkiségű fiatal papot, aki tevékenységével nem csak Kolozsvárt, hanem az egész egyházmegye életét megpezsdítette.

Szentbeszédeiben kemény igazságok hirdetője volt, amelyek gondolkodásra kell késztessék a ma nemzedékét is. Kijelentette: „Erdélyt nem a magyar hadsereg vesztette el, és nem a román hadsereg hódította meg. Hanem meghódították a román anyák, akik szültek, szültek, szültek. És elveszítették a magyar anyák, akik nem szültek!"

1938 karácsonyán XI. Piusz pápa kinevezte a 42 éves Márton Áront erdélyi megyéspüspökké.

Alig vette át egyházmegyéje vezetését, 1940-ben a határváltozás kettévágta azt, ő azonban az ősi székhelyen, Gyulafehérváron maradt, kisebbségi sorsba került hívei mellett.

1944. május 18-án kedves Istenházában, a kolozsvári Szent Mihály-templomban (ahol papokat szentelt) egyértelműen és félreérthetetlenül emelte fel szavát az erdélyi zsidóság deportálása ellen. A hatóságok ezért azonnal kiutasították Észak-Erdélyből, amely már német megszállás alatt állt. Ma Jeruzsálemben, a Yad Vashem hősök temetőjében, az Igaz Embert jelző emléktábla hirdeti bátor tettét.

A II. világháború után mindent megtett, hogy a határok újrarendezésének igazságossága érdekében hallgassák meg az erdélyi magyarságot is. 1948-ban egyházmegyéjét mindenéből kifosztották. Elvették az európai hírű Batthyáneum könyvtárat, valamennyi katolikus tanintézetet, az ezekhez tartozó összes ingatlant, felszámolták a katolikus sajtót. Moszkvai mintára, az erdélyi katolikus egyházat el akarták szakítani a római pápától. Mindent elkövettek, hogy híveit, papjait ketté osszák, és létrejöjjön itt is a békepapság intézménye.

Márton Áron tiltakozó álláspontra helyezkedett. Körlevélben emelte fel szavát a görög katolikusoknak az ortodoxiába való beolvasztása ellen. Inkább lemondott az államsegélyről, de nem volt hajlandó csökkenteni papjainak létszámát.

1949. június 21-én aljas módon tőrbe csalták a Gyulafehérvár – Tövis útvonalon, a Szekuritáté elrabolta, majd letartóztatta. Perét katonai törvényszék tárgyalta titokban, s életfogytiglani börtönre ítélték. A börtönben is alázatos, másokat szolgáló, imádkozó segítője volt sorstársainak. 1955 januárjában büntetését a nemzetközi felháborodás következtében a Nagy Nemzetgyűlés prezídiuma felfüggesztette, s február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén engedték ki a börtönből. Gyulafehérvárra csak március 24-én érkezett meg, addig „feljavító" kezelésen tartották a bukaresti érsekségen, mert úgy ki volt éheztetve, hogy nem merték a nép elé engedni. 1955 és 1957 között szabadon mozoghatott egyházmegyéjében. Mindenütt hatalmas lelkesedéssel fogadták.

1957-től kezdődően, tizenkét évi házi fogságra kényszerítették. Az egész püspöki palotába (beleértve a kertet is) lehallgatókészülékeket rejtettek el. Csak a székesegyházba mehetett, de ott világító fáklya volt, derűt és reményt sugározva.

1967-ben aztán, külföldi nyomásra a szobafogságát is kénytelenek voltak feloldani. Franz König bécsi bíboros ugyanis azzal a feltétellel fogadta el Iustinian Marina görögkeleti pátriárka meghívását Bukarestbe, ha találkozhat és személyesen tárgyalhat a fővárosi érsekségen a házi őrizetben élő Márton Áronnal. Végül 1969-ben és 1971-ben Rómába is eljuthatott, ahol VI. Pál pápa úgy fogadta, mint a kortárs katolicizmus egyik legnagyobb alakját.

A megöregedett püspök újra szabadon mozoghatott, bérmaútjai diadalmenetekké váltak. Egészségi állapota azonban fokozatosan gyengült. A súlyos fájdalmak ellenére továbbra is hűségesen teljesítette püspöki teendőit. Betegségére hivatkozva négyszer kérte a felmentését, de csak 1980 áprilisában hagyta jóvá II. János Pál. Életének utolsó hónapjai szenvedéssel telítettek voltak, de fegyelmezetten és türelemmel viselte.

Székesegyházának búcsúünnepén – Szent Mihály főangyal napján – 1980. szeptember 29-én adta vissza halhatatlan lelkét Teremtőjének. Temetésére október 4-én került sor, a székesegyház kriptájába. Márton Áron püspököt már életében szentnek tekintették.

1992. november 17-én a Római Apostoli Szentszék engedélyezte, hogy egyházmegyei szinten beinduljon Márton Áron szenttéavatási pere, ami jelenleg is folyamatban van. Imádkozzunk mielőbbi boldoggá avatásáért bizalommal és az övéiről hűségesen gondoskodó Isten iránti hálával!

Sz. D., Kolozsvár: Jár-e az alkalmazottnak szakképzésért szabadság, és hogyan szabályozza ezt a törvény?

Válasz: A szakmai képzésért megillető szabadságot a Munkatörvénykönyv (2003/53. számú törvény) szabályozza. Eszerint a munkavállalók kérésre, szakmai képzésre szabadságban részesülnek. A szakmai képzésért járó szabadság lehet fizetett vagy fizetetlen. Fizetetlen szabadságot ebből az okból a munkavállaló kérésére adnak arra a képzési időszakra, amelynek során a munkavállaló saját kezdeményezésére képesíti magát. Ezt a kérelmet a munkaadó csak a szakszervezetnek vagy a munkavállalók képviselőinek a beleegyezésével utasíthatja el, és csak abban az esetben, ha az alkalmazott hiányzása károsítaná a tevékenységet.

A szakmai képzést célzó fizetetlen szabadság iránti kérelmet ennek megkezdése előtt legalább egy hónappal be kell nyújtani a munkáltatónak, megjelölve a szakmai képzés kezdeti időpontját, területét és időtartamát, valamint a szakképzési intézményt. A szakmai képzésre kért fizetetlen szabadságot egy naptári év idején részletekben is le lehet tölteni, valamilyen oktatási forma keretében a záróvizsgák, vagy a felsőfokú tanintézetekben a következő tanévbe lépéshez szükséges vizsgák letétele céljából, az előbb említett feltételek betartásával.

Azoknak a 25. életévüket be nem töltött munkavállalóknak, akik számára egy naptári év alatt nem biztosították a szakmai képzésben való részvételt, valamint a 25. életévüket betöltött munkavállalóknak, akiknek két egymást követő év alatt nem biztosították a szakmai képzésben való részvételt a munkáltató költségén, joguk van a munkaadó fizette, tíz napig terjedő szakmai képzési szabadságra. Ez esetben a szabadságpénzt a pihenőszabadság idejére megillető szabadságpénzt szabályozó előírások szerint számítják ki. A fizetéses szabadság letöltésének időszakát a munkavállaló és a munkáltató közösen határozza meg.

A szakmai képzésre adott szabadság időtartamát nem lehet levonni az évi pihenőszabadság idejéből, és azt a tényleges szolgálati idővel azonosítják a munkavállalónak a bérjárandóságon kívüli jogosultságát illetően.

Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy jogi tanácsadást csak Szabadság-előfizetőknek áll módunkban nyújtani, minden hétfőn 10–13 óra között. Kérjük, hozzák magukkal az előfizetési nyugtát, vagy annak másolatát.

A csendes, napsütötte utcát róttam gondolataimba merülve, amikor egy pillanatra negyvenöt-ötven évet zuhantam vissza az időbe. Egy nyitott ablakból, a súlyos vert csipkefüggöny mögül a Kossuth Rádió bemondójának ismerős hangja ütötte át a szokatlanul nagy csendet. A szép, tiszta magyar beszédet a napfényben a háztetőkön sütkérező galambok, gerlék turbékolása, búgása festetette alá. Ez volt az a pillanat, amikor gyermekkorom csendes vasárnap délelőttjei villantak fel az agyamban, abból az időszakból, amikor még csak hébe-hóba zúgott el gépkocsi az utcánkban, amikor környékünk házainak ablakából délidőben a „jó ebédhez szól(t) a nóta"; amikor még nem kellett törjem a fejem, hogy is kérjem a fűszerestől a babérlevelet, hiszen megértette a nyelvemet; amikor a hostátiaktól vásároltuk a zöldséget meg a savanyúkáposztát, mert kertjeikben zöldségek nőttek, nem toronyblokkok; amikor még szülinapra meg karácsonyra könyvet kaptunk ajándékba; amikor havonként legalább kétszer vittek szüleim színházba; amikor a Hója-erdei majálisokon még magyar muzsikát is hallgathattunk flekkenezés közben... Azok a szép, magyarrádióhangos, galambbúgásos csendes vasárnap délelöttök... Talán csak egy pillanatig tartott az egész. A következő pillanatban elhúzott mellettem egy kiskocsi, melynek nyitott ablakából ordított a manele. Visszazuhantam a jelenbe, s bár megvallom, szeretem az életet és manapság is találok még benne szépséget, jót, amiért talán érdemes élni, azért mégis örömmel töltött el, hogy életem nagyobb részén már szerencsésen túljutottam.

A nyuszi elmegy az erdei fagylaltozóba, s megkérdezi:
– Van heroinfagyi?
– Nincsen, Nyuszika.
Másnap a nyuszi megint elmegy a fagylaltozóba:
– Van heroinfagyi?
– Nincs, Nyuszika, gyere holnap.
Másnap a nyuszi újra elmegy az erdei fagyizóba:
– Van heroinfagyi?
– Igen, van.
Nyuszika erre pisztolyt ránt.
– Fel a kezekkel! FBI...

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4. és Széchenyi tér 23–25. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,5172 lej, 1 USD = 2,7332 lej, 100 magyar forint = 1,3042 lej.

Kolozsváron: Jókai (Napoca) u. 16., hétköznap 9–16, szombaton 10–12 óra között. Désen, hétköznapokon: Lukács Éva, tel.: 212-099. A 14 óráig feladott hirdetése már másnap megjelenhet.

Szárazépítészettel foglalkozó kft felvételre keres, legalább építőipari technikusi végzettségű és magyar–román nyelvismerettel rendelkező alkalmazottat. Bérezés megállapodás szerint. Jelentkezni lehet: fax: +40-264/444-205, telefon: +40-264-441-381; mobil: +40-728-829553; e-mail: dryteamro@client.srk.ro (0403103)

Eladó Torockószentgyörgyön, a Rudnyanszky kúriához tartozó szoba-konyha (49 négyzetméter), garázs (24 négyzetméter) és kert (724 négyzetméter. Telefon: 0265/262-105. (M)

Két egyetemista lány lakást bérelne Kolozsváron, hosszú távra. A közgazdasági egyetem környéke előnyben. Telefon: 0267/355-246, 0742-609537, 20-22 óra között. (M)

Albérletet keresünk négy magyar egyetemistának Kolozsváron. Telefon: 0721-020615. (M)

Matematikából felkészítek. Telefon. 0741-513402, 582-309. (0010)

Fájó szívvel és örök szeretettel emlékezünk a ma két éve elhunyt, drága férjre, apára és nagyapára,
IUGA CORIOLAN DRAGURA.
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. SZERETŐ CSALÁDJA. (0015)

A címvédő spanyol Francisco Javier Fernandez nyerte a férfiak 20 km-es gyaloglását a göteborgi Európa-bajnokságon. A 29 éves olimpiai ezüstérmes sportoló 51 másodperccel előzte meg az orosz Valerij Borcsint, őt kilenc másodperces hátránnyal követte a portugál Joao Vieira, majd a 15. helyen a román Silviu Cassandra. A férfi távolugrás olasz diadalt hozott, Andrew Howe 8,20 méterrel utasította maga mögé a brit Greg Rutherfordot (8,13) és az ukrán Olekszij Lukasevicset (8,12) előtt.

A nap legnagyobb érdeklődéssel várt számában, férfi 100 méteren az olimpiai ezüstérmes Francis Obikwelu diadalmaskodott. A nigériainak született Obikwelu sikere papírforma a klasszikus sprinttávon: bár a rajtja ezúttal is nagyon gyenge volt, féltávnál már átvette a vezetést és 9,99 mp-cel tisztán győzött, egyedüliként került 10 mp-n belülre. A 27 éves Obikwelu ezzel másodszor lépett fel Európa trónjára: 2002-ben Dwain Chambers mögött második lett, de a brit fennakadt a doppingvizsgálaton, így a portugál ölébe pottyant az aranyérem. A büntetését azóta letöltő Chambers különben a 7. lett, az ezüstérmet az orosz Andrej Jepisin szerezte meg, míg a harmadik helyen a szlovén Matic Osovnikar végzett.

A hétpróba a várakozásnak megfelelően Carolina Klüft diadalmenetét hozta, bár a 2002-es müncheni Eb-elsősége óta veretlen svéd sztár számára az első szám, a 100 méter csaknem a verseny végét jelentette, mivel a bokájára panaszkodott. Aztán mégsem ő, hanem legnagyobb vetélytársa, a két szám után élen álló francia Eunice Barber adta fel sérülés miatt, s innentől Klüft gyakorlatilag sétagaloppban haladt az aranyérem felé. Mivel nem volt más riválisa, aki jobb teljesítményre sarkallta volna, a világcsúcs elmaradt, de tény, hogy a mai női atlétika egyik legnagyobb alakja számára a jövőben csak ez jelentheti a kihívást, hiszen az ő esetében valóban igaz, hogy már mindent megnyert, amit lehetett: olimpiai bajnok volt Athénban (2004), világbajnok Párizsban (2003) és Helsinkiben (2005), Európa-bajnok Münchenben (2002) és most. Mellette Karin Ruckstuhl (Hollandia) és Lili Schwarzkopf (Németország) állhatott még a dobogóra.

A férfi tízezer métert a német Jan Fitschen nyerte 28:10,94 perces idővel, miután fantasztikus hajrával az utolsó száz méteren hagyta ott az élen álló címvédő spanyol Jose Manuel Martinezt, valamint a szintén spanyol Juan Carlos de la Ossát, akiknek így csak az ezüst és a bronz jutott. A női kalapácsvetés a világcsúcstartó orosz Tatyjana Liszenko sikerével zárult (76,67 m), a szintén orosz Gulfija Sanafejeva az ezüst-, a lengyel Kamila Skolimowska pedig a bronzérmet vihette haza.

Ami a magyar és román vonatkozású selejtezőket és elődöntőket illeti, Győrffy Dóra az 1,92 m-es szinttől 2 cm-rel elmaradva a magasugrás selejtezőben búcsúzott a göteborgi atlétikai Európa-bajnokságtól. Női 800 m-en Liliana Bărbulescu-Popescunak az elődöntő jelentette a végállomást, 400 m gáton Angela Moroşanu búcsúzott – utolsóként – ugyancsak az elődöntőben, míg férfi 400 m-en Ioan Vieru 10. lett a 16 fős mezőnyből, és néhány tizeddel lemaradt a döntőről.

Tegnap délelőtt Molnár Krisztina 4,15 m-rel továbbjutott a rúdugrás selejtezőjéből, a kalapácsvető Pars Krisztián pedig csoportjából a második helyen bejutott a pénteki döntőbe – az olimpiai ötödik helyezett atlétától alapvető elvárás volt a fináléba kerülés, hiszen az idei európai ranglistán 81,35 méterrel a negyedik, az Eb-re nevezettek között a harmadik helyen állt, azaz a 77,50 méteres selejtezős határ nem okozhatott számára problémát. A női 5000 méter előfutamát törölték, így Papp Krisztinának csak a szombati döntőben kell rajthoz állnia. A román atléták közül Florin Suciu 200 m-en a legjobb 32 közé jutásért harcolt, de a 41 nevező közül csak a 33. lett, és egy századdal lemaradt a továbbjutásról.

A délutáni programban Petráhn Barbara a 400 m elődöntőjében, Claudia Ştef a 20 km-es gyaloglás, Adelina Gavrilă pedig a hármasugrás döntőjében volt érdekelt, mind-egyik lapzárta után kezdődött.

Két román és egy magyar csapat részvételével ma folytatódnak az UEFA-kupa második selejtezőkörének első mérkőzései, amelyek visszavágói után kialakul az UEFA-kupa első fordulójának mezőnye.

A Bukaresti Rapid a Sarajevo FC otthonába látogat, és Răzvan Lucescu gárdája, tavalyi menetelése után, egyértelműen esélyes a papírforma szerint. A szintén fővárosi Dinamó hazai pályán kezdi a párharcot izraeli ellenfele, a Beitar ellen, és elméletileg ugyancsak nincs mitől félnie.

A hírmondónak maradt Fehérvár eközben a magyar csapatok becsületért küzd, hiszen kiesésével már most véget érne a 2006–2007-es idényben a magyar klubok európai kalandja.

Mindhárom mérkőzés 21.00 órától kezdődik, a Dinamó mérkőzését a TVR1, a Fehérvárét az Autonómia adó adja élőben, majd a Duna TV 23 órától megismétli.

Vadóczék veresége
Vadócz Krisztián csapata, az AJ Auxerre 1–0-ás vereséget szenvedett az OFK Belgrade otthonában a labdarúgó UEFA-kupa selejtezőjének második fordulójában. A magyar középpályás nem lépett pályára. Eredmények, első mérkőzések: OFK Belgrade (szerb)–AJ Auxerre (francia) 1–0, Omonia Nicosia (ciprusi)–Litex Lovecs (bolgár) 0–0.

Az Austria Wien Sáfár Szabolccsal a kapuban hazai pályán döntetlent játszott a Benficával a labdarúgó Bajnokok Ligája-selejtező harmadik fordulójának első felvonásán, az előző kiírásban döntőig jutó Arsenal pedig a második félidő közepén szerzett találataival idegenben nyert három góllal a Dinamo Zagreb ellen

A két eredmény: Austria Wien (osztrák)–Benfica (portugál) 1–1, Dinamo Zagreb (horvát)–Arsenal (angol) 0–3.

A világbajnok orosz Vlagyimir Kramnyik november 25-től Bonnban egymillió dolláros pénzdíjért hat partiból álló sakkmérkőzésen küzd meg a Deep Fritz nevű számítógéppel.

Az orosz nagymester, aki nem tartja magát esélyesnek, 500 ezer dollárt kap a találkozóért, de a szervezők megduplázzák az összeget, ha nyer. Kramnyik négy éve Bahreinben 4–4-es döntetlent ért el „Fritz elődje" ellen.

A DVSC Futball Szervező Zrt. rendkívüli igazgatósági ülésén elfogadta Supka Attila vezetőedző lemondását és az új tréner kinevezéséig ideiglenesen a pályaedző Herczeg Andrást és a kapusedző Mező Józsefet bízta meg a csapat felkészítésével. Supka hétfő este írásban jelezte a vezetőségnek távozási szándékát.

Gera Zoltán a 4. percben szerzett vezetést csapatának, a West Bromwich Albionnak kedd este a Cardiff City elleni 1–1-es döntetlennel végződött mérkőzésen a másodosztályú angol labdarúgó-bajnokság második fordulójában. A magyar válogatott középpályás végigjátszotta a meccset, a WBA két forduló után 4 ponttal a 3. helyen áll a bajnokságban.

1. forduló (aug. 11., péntek)
Szászrégeni Lendület–Medgyesi Sparta
Besztercei Glória II.–Szovátai Bútor
Kolozsvári U 1919–Dévai Maros
Balázsfalvi Inter–Kolozsvári Egészség
Marosvásárhelyi Trans-Sil–Szászsebesi MSK
Marosújvári Szóda–Bethleni Szamos-Gáz
Gyulafehérvári Egyesülés–Tordai Aranyos
Szászvárosi Dacia–Nagyszebeni FC
Nagyszebeni Atletic–Marosvásárhelyi Maris SK

2. forduló (aug. 18., péntek)
Medgyes–Glória II.
Szováta–U 1919
Déva–Balázsfalva
Egészség–Marosújvár
Szászsebes–Gyulafehérvár
Bethlen–Trans-Sil
Torda–Szászváros
Nagyszebeni FC–Atletic
Maris SK–Szászrégen

3. forduló (aug. 22., kedd)
Szászrégen –Nagyszebeni FC
Glória II.–Maris SK
U 1919–Medgyes
Trans-Sil–Egészség
Marosújvár–Balázsfalva
Gyulafehérvár–Bethlen
Szászváros–Szászsebes
Atletic–Torda
Szováta–Déva

4. forduló (aug. 25., péntek)
Balázsfalva–Trans-Sil
Medgyes–Szováta
Déva– Marosújvár
Egészség– Gyulafehérvár
Szászsebes–Atletic
Bethlen–Szászváros
Torda– Szászrégen
Nagyszebeni FC– Glória II.
Maris SK– U 1919

5. forduló (szept. 1., péntek)
Szászrégen–Szászsebes
Glória II.– Torda
U 1919– Nagyszebeni FC
Trans-Sil–Marosújvár
Gyulafehérvár–Balázsfalva
Szászváros–Egészség
Atletic–Bethlen
Medgyes–Déva
Szováta–Maris SK

6. forduló (szept. 8., péntek)
Balázsfalva–Szászváros
Marosújvár–Gyulafehérvár
Déva–Trans-Sil
Egészség–Atletic
Szászsebes–Glória II.
Bethlen–Szászrégen
Torda–U 1919
Nagyszebeni FC–Szováta
Maris SK– Medgyes

7. forduló (szept. 15., péntek)
Szászrégen–Egészség
Glória II.–Bethlen
U 1919–Szászsebes
Gyulafehérvár–Trans-Sil
Szászváros–Marosújvár
Atletic–Balázsfalva
Medgyes–Nagyszebeni FC
Szováta– Torda
Maris SK–Déva

8. forduló (szept 22., péntek)
Balázsfalva–Szászrégen
Trans-Sil–Szászváros
Marosújvár–Atletic
Déva–Gyulafehérvár
Egészség–Glória II.
Szászsebes–Szováta
Bethlen–U 1919
Torda– Medgyes
Nagyszebeni FC– Maris SK

9. forduló (szept. 29., péntek)
Szászrégen–Marosújvár
Glória II.– Balázsfalva
U 1919–Egészség
Szászváros– Gyulafehérvár
Atletic–Trans-Sil
Medgyes–Szászsebes
Szováta–Bethlen
Nagyszebeni FC–Déva
Maris SK– Torda

10. forduló (okt. 6., péntek)
Balázsfalva–U 1919
Trans-Sil–Szászrégen
Marosújvár– Glória II.
Gyulafehérvár–Atletic
Déva–Szászváros
Egészség–Szováta
Szászsebes–Maris SK
Bethlen–Medgyes
Torda–Nagyszebeni FC

11. forduló (okt. 13., péntek)
Szászrégen–Gyulafehérvár
Glória II.–Trans-Sil
U 1919– Marosújvár
Atletic– Szászváros
Medgyes–Egészség
Szováta– Balázsfalva
Torda– Déva
Nagyszebeni FC– Szászsebes
Maris SK– Bethlen

12. forduló (okt. 20., péntek)
Balázsfalva–Medgyes
Trans-Sil–U 1919
Marosújvár–Szováta
Gyulafehérvár–Glória II.
Szászváros–Szászrégen
Déva–Atletic
Egészség– Maris SK
Szászsebes–Torda
Bethlen– Nagyszebeni FC

13. forduló (okt. 27., péntek)
Szászrégen–Atletic
Glória II.– Szászváros
U 1919– Gyulafehérvár
Medgyes–Marosújvár
Szováta–Trans-Sil
Szászsebes– Déva
Torda– Bethlen
Nagyszebeni FC– Egészség
Maris SK– Balázsfalva

14. forduló (nov. 3., péntek)
Szászrégen– Déva
Balázsfalva– Nagyszebeni FC
Trans-Sil–Medgyes
Marosújvár– Maris SK
Gyulafehérvár– Szováta
Szászváros– U 1919
Atletic–Glória II.
Egészség–Torda
Bethlen– Szászsebes

15. forduló (nov. 10., péntek)
Glória II.– Szászrégen
U 1919– Atletic
Medgyes–Gyulafehérvár
Szováta– Szászváros
Déva– Bethlen
Szászsebes– Egészség
Torda– Balázsfalva
Nagyszebeni FC– Marosújvár
Maris SK– Trans-Sil

16. forduló (nov. 17, péntek)
Szászrégen– U 1919
Glória II.– Déva
Balázsfalva–Szászsebes
Trans-Sil– Nagyszebeni FC
Marosújvár– Torda
Gyulafehérvár– Maris SK
Szászváros– Medgyes
Atletic– Szováta
Egészség– Bethlen

17. forduló (nov. 24, péntek)
U 1919– Glória II.
Medgyes– Atletic
Szováta– Szászrégen
Déva– Egészség
Szászsebes– Marosújvár
Bethlen– Balázsfalva
Torda– Trans-Sil
Nagyszebeni FC– Gyulafehérvár
Maris SK– Szászváros