Nem kell többé állásbörzére járniuk a katonatiszteknek – maguktól is jönnek a jelentkezők

Néhány éve a fiatalok zömének igencsak elrontotta a kedvét, ha kézhez kapta a behívóparancsot. Sokan a sorkatonaság elkerülése miatt iratkoztak be egyre-másra egyetemekre vagy továbbképző iskolákba, míg mások egy-egy ismerős orvos által felírt „betegséggel" cselezték ki a hatóságokat, ha pedig minden kötél szakadt, akkor a sorozásra „borítékkal" jelentkeztek. A sorkatonai szolgálat tavalyi eltörlése óta a helyzet alaposan megváltozott: ma már valósággal sorban állnak a fiatalok a katonaságnál. A Védelmi Minisztérium január közepén hirdetett toborzást önkéntesek számára, s bár a jelentkezések február 12-ig nyújthatók be, egy hét alatt máris három-négyszeres a túljelentkezés. Zsoldosnak lenni ugyanis biztos munkahelyet, az átlagbért meghaladó javadalmazást és számos kedvezményt jelent, amiről egy, a civil szférában elhelyezkedő pályakezdő fiatal nem is álmodhat. (Részletek a 4. oldalon)

  Csütörtökről péntekre virradó éjszaka 50 település maradt villanyáram nélkül Kolozs megyében az erős szél miatt. A vihar 10 községet érintett, a hegyvidéken fákat döntött ki, amelyek több megyei utat is lezártak. Beszterce-Naszód megyét árvízveszély fenyegeti, Fehér megyében pedig a hó okoz fennakadást. Továbbra is érvényes a meteorológusok figyelmeztetése: sárga jelzésű figyelmeztetést küldtek Arad, Fehér, Bihar, Beszterce-Naszód, Brassó, Kolozs, Konstanca, Kovászna, Hargita, Hunyad, Máramaros, Szilágy, Szatmár, Szeben és Tulcea megyék prefektusi hivatalainak. A hegyvidéken nagyon erős szélfúvások várhatóak, a szél sebessége meghaladja a 100 kilométer/órás sebességet is, hóviharokat okozva. Az Európán átsöprő orkán közel félszáz áldozatot követelt az elmúlt napokban.

A Kolozs megyei prefektúra közleménye szerint az Electrica Kolozs megyei vállalatának száz transzformátorháza és kilenc középfeszültségű vezetéke károsodott meg a csütörtök éjjeli vihar következtében. Tegnap délben az Electrica 19 munkacsoportja dolgozott a megye településein, de munkájukat nehezítette, hogy a továbbra is erős szél miatt alig tudták megközelíteni a tönkrement vezetékeket.

A szélvihar több fát is kidöntött a hegyvidéken, ezek négy megyei és községi utat zártak le. A Közterület-fenntartó Vállalat munkásai elhordták az úttestre zuhant fákat és kőtömböket, így az utak most már járhatóak.

Kolozsváron a Kossuth Lajos utca 30 szám alatt cserepek repültek le a háztetőről, és az erős szél letépte a tető pléhrészét is. A tűzoltók az életveszélyes pléhdarabot hozzáerősítették a háztetőhöz.

Az elmúlt időszakok esőzései során lezúdult csapadékmennyiség árvizeket okozhat Beszterce-Naszód megyében, Telcs környékén – jelenti a Mediafax. A folyó vízszintje jelentősen megemelkedett, és eláraszthatja a környékbeli településeket is. A csütörtökről péntekre virradó éjszaka tartó esőzése miatt áradásveszély fenyegeti Hordó települést is. Niculae Anghel a község polgármestere már csütörtök este figyelmeztette a lakosságot az esetleges veszélyre azt tanácsolva nekik, hogy javaikat vigyék fel a padlásra, és készüljenek fel arra, hogy kilakoltatásukra is sor kerülhet bármelyik pillanatban.

Nehézkes a közúti forgalom Fehér megyében a lehullott hó és köd miatt az országúton és a két megyei úton. A Fehér Megyei Katasztrófavédelmi Hivatal tegnapi jelentése szerint a 75-ös országúton Aranyosfőtöl egészen Bihar megye határáig csak korlátozott sebességgel lehet haladni. Az utakat folyamatosan csúszásgátló anyagokkal szórják.

A két megyei úton sem jobb a helyzet, a 742-es és 762-es utak járhatóak ugyan, de nem zökkenőmentes rajtuk a közlekedés. A katasztrófavédelmi hivatal adatai szerint a szél erősödni fog, elérheti a 100 km/h sebességet is, hóvihart okozva. A csütörtökről péntekre virradó éjszaka 13 település maradt villanyáram nélkül az erős széllökések következtében, 150 áramátalakító hibásodott meg. Néhol a közepes feszültségű huzalok leszakadtak, így Nagyalmás, Girda, Lepus, Bisztra, Fehérvölgy, Alvinc, Felsővidra, Alsóvidra, Podsága és Szolcsva települések maradtak villanyáram nélkül. Az Electrica munkásai folyamatosan dolgoznak Fehér megyében is.

A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatvezetőinek tanácsa Magyari Tivadar docenst jelöli az egyetem magyar tagozatvezető rektorhelyettesének a november végén lemondott Salat Levente helyébe. Úgy határoztak, hogy most csak a magyar tagozatvezető rektorhelyettes személyét jelölik, a másik prorektori tisztség betöltésére még várni kell. A tanács péntek déli ülésen – miután meghallgatta a jelölt programját – 3 tartózkodással szavazta meg Magyari jelölését.

Az ülésen nem vett részt a testület legidősebb tagja, Sárkány Kiss Endre. A biológus docens lapunknak elmondta: tiltakozik az eljárás ellen, ezért még az ülésen való jelenlétével sem akarja legitimálni azt. Úgy véli: a magyar oktatók többsége nem támogatja az új rektorhelyettesek jelölését, mivel a rektor továbbra sem tárgyal a fontosnak ítélt kérdésekről. Nicolae Bocşan nemrég ugyanis „visszadobta a labdát" kijelentve: csak az új rektorhelyettesekkel hajlandó tárgyalni. Ugyanakkor – bizonyos források szerint – az Akadémiai Tanács elnöke, Andrei Marga kijelentette, hogy Benedek József, Veress Károly és Magyari Tivadar az a három személy, akit szívesen látna a rektorhelyettesi tisztségben. Sárkány kijelentette: a magyar tagozatvezetők döntése és az új tisztségviselők személye az ülés előtt borítékolható volt.

A döntést jóvá kell hagynia a BBTE szenátusának is. Addig Magyari felkészül munkakörére, illetve csapatot alakít, hamarosan nyilvánosságra hozza programját. A lehető leghamarabb összehívja a magyar tagozatos oktatók közgyűlését. Az egy év múlva esedékes egyetemi választásokig technokrata csapatmunkát tervez.

Magyari Tivadar 39 éves, szociológus, a BBTEn tanult. Tizenhárom éve dolgozik az egyetemen, a társadalomkutatási módszerekkel és a médiatudománnyal kapcsolatos tárgyakat tanítja. Hat éve a Szociológia Tanszék magyar tagozatának felelőse, két éve a Szociológia és Szociálismunkás Kar magyar ügyekkel foglalkozó dékánhelyettese.

Ha előfizetett januárra a Szabadságra, és most előfizet lapunkra – egyszerre – februárra és márciusra is, akkor még elnyerheti háromhavi előfizetői nyereményjátékunk fődíjait:

 • 1000 lejt érő digitális fényképezőgép a
KOPIERNIKUS -tól.
Jókai (Napoca) u. 2–4,
tel.: 591-486
• házimozi rendszer
Dr. Video-tól
Monostori út 105.,
tel.: 426-104
• Kolozsvár–Budapest menettéri autóbuszjegy
kolumbus
express     -től
tel: 590-161,www.kolumbus.ro

• További díjaink: 100 lejes szakorvosi vizsgálat vagy orvosi laboratóriumi kivizsgálás a Promedical Center magánpoliklinikán, könyvcsomagok a Tinivár kiadótól.

A játék részleteire még visszatérünk.

Lapunk megrendelhető Kolozs, Szilágy, Fehér, Beszterce-Naszód és Szeben megye egész területén a postahivatalokban vagy a következő lapterjesztő cégeknél: Apex (596-213), Apex AB Com (439-120) – Kolozsvár, Krónika – 0264/455-969 (vidéken), Damco (0260/612867) – szilágysági városokban.

NÉVNAP: Fábián. A latin Fabianus névből származik, jelentése: Fabius nemzetséghez tartozó férfi. • Sebestyén – a latin Sebastianus rövidüléséből alakult, az pedig a görög szebasztosz (magasztos, felséges) latinos továbbképzése. Szent Sebestyén – A 3. században élt galliai születésű keresztény vértanú az íjászok, a katonák, a kézműves céhek, a városi rendőrség és az éjjeliőrök védőszentje.

NAPKELTE: 8 óra 3 perckor.

NAPNYUGTA: 17 óra 11 perckor.

ÉVFORDULÓK: Január 20-án történt: 1896. A Francia Tudományos Akadémián Henri Poincaré francia fizikus bemutatta a Röntgen által felfedezett sugárzást. • 1942. A Berlin melletti Wannseenél a német fasiszta vezetők Hitler utasítására elhatározták a „zsidókérdés végleges megoldását", az „Endlösung"-ot. • Január 20-án született: 1884. Gábor Andor Kossuth-díjas író, újságíró, kritikus. • 1893. Gyergyai Albert irodalomtörténész, műfordító, író. • 1889. Sík Sándor Kossuth-díjas költő, irodalomtörténész. • 1920. Federico Fellini többszörös Oscar-díjas olasz filmrendező, forgatókönyvíró. • Január 20-án halt meg: 1270. Boldog Özséb katolikus pap, az egyetlen magyar rend, a pálosok alapítója. • 1948. Mahatma Gandhi indiai békeharcos. • 1993. Audrey Hepburn angol–holland származású amerikai színésznő.

HOLNAP, JANUÁR 21. VASÁRNAP

NÉVNAP: Ágnes. Jelentése szent, tiszta, szemérmes, szűz. A középkorban a latin agnus (bárány) szóval azonosították, a hasonló hangzás és a bárány jelképes jelentése alapján.

NAPKELTE: 8 óra 2 perckor.

NAPNYUGTA: 17 óra 12 perckor.

ÉVFORDULÓK: Szent Ágnes ünnepe – A szent életű lány a szűzi ártatlanság védőszentje. • Január 21-én történt: 1793. A francia forradalom során Párizsban lefejezték XVI. Lajos királyt. • Január 20-án született: 1823. Madách Imre drámaíró, író, költő, akadémikus. • 1906. Igor Mojszejev szovjet–orosz táncművész, a róla elnevezett táncegyüttes vezetője. • Január 21-én halt meg: 1924. Vlagyimir Iljics Lenin szovjet–orosz forradalmár, a bolsevik part és a szovjet állam megalapítója és első számú vezetője. • 1950. George Arthur Orwell angol író, kritikus, újságíró.

A nő szépsége nem az arcápolásból ered, hanem a nő igazi szépsége a lelkéből tükröződik. Az a törődés, amit szerető szívvel ad és a szenvedély, amit mutat.

A KISMAMAKLUB január 22-én, hétfőn du. fél 6 órakor a Vi-Waldi Játszóház Bolyhos zeneovijának tevékenységével kezdődik. Utána Tarsoly Sándor nyugalmazott mentős beszélget a szülőkkel az évszak okozta veszélyekről. Helyszín: az Unitárius Óvoda. A váltócipőt ne feledjék!

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELÉT TARTJA A Pro Iuventute kulturális szervezet ma, január 20-án, du. 5 órától a Mócok útja 75. szám alatti székházban.

NYUGDÍJASKLUB tartja összejövetelét január 21-én, vasárnap du. 5 órától a Karolina/Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubjában.

MIT TETT ÉS MIT MÚLASZTOTT A MAGYAR EGYHÁZ TRIANON ÓTA címmel ft. Veress László plébános tart előadást január 22-én, hétfőn du. 5 órakor a római katolikus Szent Mihály Caritas szervezet összejövetelén, a Szentegyház/Iuliu Maniu utca 2. szám alatt (I. em.). Közreműködik: Jancsó Miklós, Kolcsár Péter, Krejcik Ágnes, Potyó István.

KARVEZETŐK GYAKORLATI TOVÁBBKÉPZÉSÉT tartja a Romániai Magyar Dalosszövetség 2007. január 23-án, szerdán du. 4 órakor a Kisbácsi Református Egyházközség tanácstermében. Előadó dr. Péter Éva egyetemi tanár-karnagy. Közreműködik a kisbácsi református gyülekezet énekkara. Kodály Zoltán halálának 40., születésének 125. évére emlékezve, minden találkozón Kodály énekkari művének egyikét hallgatják és elemezik.

AVIT-BULI A HÉTVÉGÉN. Szombat éjjel fergeteges AVIT-bulira kerül sor Tordán. Az újtordai „Kémia III"-as líceum kantinjában este 21.00 órai kezdettel a szervezők ismét szívesen látják a szórakozni vágyó aranyosvidékieket. Akárcsak az utóbbi bulin (december 16.), ezúttal is biztosítva lesz a minőségi zene, a forró hangulat, és számos meglepetésre is lehet számítani.

„KINEK KALODA, KINEK FÉSZEK". Beszélgetés szülők, pedagógusok számára gyermekekről, iskolaválasztásról, a Waldorf pedagógiáról kedden, január 23-án, du. 18 órától a Waldorf Óvodában (A. France út 14. szám). Meghívottak: Macalik Abigél, tanító (Waldorf Iskola), Salat Enikő, pszichológus.

Haragszik az anyósára? Van olyan munkatársa, aki pokollá teszi az életét? Ha revansra vágyik, mesélje el neki, hogy a Vissza a negyedbe (Înapoi în cartier) egy fantasztikus, eredeti akciófilm, amit reális hazai környezetben (Monostor-negyed) forgattak.

A romániai akciófilm eleve gyanúsan hangzik. Ha Hollywood nem tud rendes akciót készíteni, hogy a csudába sikeredjen a hazaiaknak? Gelu Radu rendezőtől mindenképpen figyelemreméltó a próbálkozás, de sajnos csak próbálkozás marad. 5000 eurós költségvetésből persze nehéz egy látványra alapozó filmet készíteni, pláne tapasztalat híján, hisz a rendezőnek ez a második filmje.

Adott egy Moşu’ (Mody Levente) és Brazilianu’ (Florin Matingo) névre hallgató páros. Az utóbbi megölte az előző barátait. Matingo nem is alakít rosszul, ám ez távolról sem elég ahhoz, hogy a gyengécske forgatókönyvet, az elfuserált filmezést, illetve a felhalmozott dramaturgiai baklövéseket ellensúlyozza.

Az emberi gondolkodást három paradigma uralja: a Faustus, a Don Juan és a Robinson paradigma – fejtette ki szerda esti előadásának kezdetén Dr. Józsa István egyetemi adjunktus. A Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael körének székhelyén sorra kerülő előadás zenei bevezetőjét a Concordia vonósnégyes biztosította, Farkas Ödön c-moll kvartettjének két tételével, valamint a Visszhang egyetemi vegyeskar négy kórusművel.

Az alapul szolgáló kérdés: kicsoda Faustus? – számos lehetséges választ szült a történelem során. A közismert történet ugyanis nem Goethe-vel kezdődik, és nem is a reneszánsz történettel, amelyet feldolgoz. A Faustus-legenda, a gondolat, amely életre hívta a végtelen múltba nyúlik vissza, a középkorban, az ókorban is megtalálhatjuk. Alapeleme ugyanaz, mint a Bibliából ismert bűnbeesésé: a tudásért, a megismerésért az ember lemond az isteni, eredendő programról. Azonban míg Ádám és Éva eltévelyedése pillanatszerű, és az ősszülők annak dacára szívesen tartanának fenn további kapcsolatot Istennel, addig Faustus önként, szándékosan választja a negatív utat, elébe megy az ellenpólusnak, „szóval, jellel és bűvölettel" idézi meg az ördögöt, akinek – cserében a tudásért, a megismerésért – odadobja lelkét. Prométheusz önzetlen, ő a teljes emberiség javáért dobja oda önmagát, Faustus ellenkezőleg, a tudás kincsét egyedül magának akarja.

Az előadásból azt is megtudhattuk: számos szövődménye, feldolgozása és átalakulása folytán a Faustus-gondolat átlépte mind az irodalmi, mind a mitológiai, de a földrajzi határokat is. A nagy fordulat persze Goethenek tulajdonítható, aki egész életét a Faustus csiszolására-alakítására áldozta. Ennek köszönhetően a paradigma mintegy kiteljesedett, és bekerült a meghatározott tudományos eszközökkel kutatható és értelmezhető európai irodalom kincstárába.

Továbbra is élesen megosztja a román filmipart az a generációs konfliktus, amely évek óta rendszeresen heves vitákat vált ki a bukaresti kulturális életben. A konfliktus tétje természetesen a pénz, vagyis az, hogy a román állam mely rendezők alkotásait támogatja.

Úgy tűnt, hogy 2006-ban végre sikerül véget vetni ennek a viszálynak. Jó előjelnek mutatkozott, hogy éppen tavaly történt igazgatóváltás az állami támogatásra érdemesült filmek elbírálására hivatott Országos Filmközpont (CNC) élén. A frissen kinevezett Eugen Şerbănescu színmű- és forgatókönyvírónak ugyanis eltökélt szándéka volt véget vetni a botrányos pályázatoknak.

Eddig szinte minden évben nagy felháborodást keltett a filmkritikusok berkeiben, hogy kevésbé teljesítményorientáltan, kiváló politikai összeköttetésekkel rendelkező tapasztalt alkotókat támogatott a CNC, háttérbe szorítva a nemzetközi versenyeken többszörösen díjazott fiatalokat.

A legnagyobb igazságtalanságot talán Cristi Puiu fiatal rendezővel szemben követték el az elbíráló bizottságok, hiszen például a Lăzărescu úr halála című nagysikerű filmjét csak azután voltak hajlandók felvenni a támogatott produkciók listájára, miután kiderült, hogy az alkotás egymás után sepri be az értékesebbnél értékesebb nemzetközi díjakat.

A vita 2006 utolsó napjaiban lángolt fel ismét, amikor a CNC nyilvánosságra hozta a tavalyi kiírás eredményeit. Sokak megrökönyödésére kiderült, hogy két kategóriában is Sergiu Nicolaescu rendező pályázata került ki nyertesként. A román kommunista filmipar fenegyereke a Moldovan felügyelő és az orosz rulett című film folytatásában ismét „feléleszti" a főszereplő detektívet, akit, mint annak idején, most is ő alakítana. A szociáldemokrata szenátor erre a tervére majdnem 600 ezer eurót kap a CNC költségvetéséből. Nicolaescu dokumentumfilmtervét is értékelték az elbíráló bizottságok, hiszen az I. Károly román uralkodóról szóló filmjére 63 ezer eurót ítéltek meg.

Cristi Puiu az eredmények elleni tiltakozásként bejelentette: nem fogadja el a CNC által neki megítélt támogatást. Az ügyben Adrian Iorgulescu kulturális miniszterhez címzett tiltakozó nyílt levél is született. A 450 aláíró főként azt kifogásolja, hogy a CNC továbbra is kétes minőségű filmeket produkáló rendezőket támogat. A szaktárca azonban nem tartja indokoltnak az Országos Filmközpont vezetőségének leváltását, mivel szerinte az állami költségvetésből támogatott filmek elbírálása során nem történt szabálysértés, ahogy azt a tiltakozók állították.

– A rendszerváltozás után elemi erővel tört fel a nacionalizmus, a román sajtót ellepő szélsőséges retorika intenzitása csak nehezen csitul. Véleménye szerint mi az oka annak, hogy ilyen erős magyarellenes hangulat uralkodott el az 1989-es változások után?

– Nagyon sokan azt hitték, hogy a nacionalizmusnak a szocialista társadalomban nincs jelentősége, és utána sem fog előbukkanni. Nem így történt. „Kísértet jár szerte Európában, a nacionalizmus szelleme!" – hallhattuk a kelet-európai rendszerváltozást követően. Ha történelmi kontextusból nézzük a jelenséget, láthatjuk, hogy a modern korban alakul ki a nacionalizmus, a társadalmak intézményesülésével. Az intézményesülés nemzeti alapon történt, a kialakult nemzeti identitás pedig bármilyen rendszerben fontos marad. A nacionalizmust mindig akkor érhetjük tetten a legjobban, amikor nagy politikai átalakulás történik. Példa lehet erre az első, majd a második világháború, illetve a rendszerváltás utáni időszak. Az új államnak választ kell adnia nem csak arra, milyen gazdaságot vezet be, és hogy többpártrendszert akar-e, hanem a nemzetre vonatkozó kérdésre is. Többnyire ezekben az államokban a többségi nemzethez tartozók kiemelt figyelmet fordítanak határon túl élő nemzettársaikra. A kisebbség számára is fontos saját nemzeti identitásuk, ezért nemzeti követeléseket fogalmaznak meg: autonómiát, kisebbségi nyelven történő oktatást, stb. kérnek. A többségnek sok esetben fogalma sincs arról, hogy az országban éltek-élnek kisebbségiek, így jogos igényeiket támadásként érzékeli. Ezt a politikai pártok rendszerint ki is használják, ugyanis kényelmes szavazatszerző stratégiát látnak benne.

– Romániában az utóbbi három választáson mégis egyre inkább teret veszít a szélsőjobb. Milyen tényezők járultak ehhez hozzá?

– Úgy látom, hogy gyakorlatilag minden európai társadalomban a lakosságnak háromtól tízig terjedő százaléka nacionalista, abban az értelemben, hogy saját nemzete értékeit véli egyedülállónak, nem szereti az idegeneket, akár bevándorlók, akár kisebbségiek. Ez mindenhol így van, bár Nyugat-Európában talán kisebb az arány, mint Kelet-Európában. A lakosság egy bizonyos százaléka mindig eszerint fog vélekedni, illetve politikai kontextustól függően talán még mobilizálható néhány ember. A Nagy-Románia Párt népszerűségéhez nemcsak a nemzeti retorika járult hozzá, hanem a rendpártiság is. Erdélyben – és különösen a fiatalok körében – épp ezért nőtt meg Corneliu Vadim Tudor szavazóinak száma.

A nacionalista retorika visszahúzódásának több oka is lehet, én elsősorban az európai uniós csatlakozást sorolnám ide. Ha például Nyugat-Európában kirekesztő, intoleráns megnyilvánulást követnek el, azt agyon mediatizálják. A nyugati törvényekkel sikerült elérni, hogy az ilyen jellegű megnyilvánulások nem tekinthetők szalonképeseknek. Itt Magyarországot említhetném pozitív példaként, ahol a cigányozóktól elhatárolódnak. Úgy tűnik, a köztudatban egyre inkább természetesé válik, hogy vannak kisebbségek, bevándorlók, akiket tolerálni kell.

– Épp a múlt héten jött létre az európai parlamentben egy, a szélső jobb orientáltságú pártokat tömörítő frakció. Lehet ezt az idegengyűlölő mentalitás térhódításának jeleként értelmezni?

– Sok esetben megtörténik, hogy a bevándorlók meghatározó szerepet játszanak egy ország gazdaságában – például a nyugdíjrendszer fenntarthatósága lehetetlen lenne nélkülük –, ezért némelyek elfogadják őket, mivel úgy gondolják, hogy a bevándorlók színesebbé teszik a társadalmat, mások szerint azonban a bevándorlók elveszik a munkahelyeket, leviszik a bérek szintjét. Egyesek mindebből kifolyólag azt állítják, hogy a nacionalizmus eltűnőben van Európában, másoknak meg épp az szúr szemet, hogy a katalánok nemrég nemzeti státust kaptak, Skócia önállóságra törekszik, ami a nacionalizmus erősödését jelzi.

– Ezek alapján lehet-e azt állítani, hogy a romániai típusú kisebbségi kérdés és a francia-, illetve németországi kisebbségek gondjai közt létezik különbség?

– Franciaországban a történelmi kisebbségeket bizonyos fokig asszimilálták. Észrevehető ugyan egyfajta újjáéledés, akár a korzikaiakról, akár a bretonokról beszélünk, de itt a fő problémát elsősorban a bevándorlók jelentik. Nyugat-Európában úgy tűnik, hogy megbukott az asszimilációs modell. Itt kisebbségi kérdésekkel a hetvenes évektől foglalkoznak, ám azóta sem sikerült a kisebbségekkel kapcsolatban egyezségre jutniuk. A kérdés azért problémás, mert egyfelől szeretnének jogokat biztosítani a történelmi kisebbségeknek – nagyon sok példa van arra, hogy államon belül valamilyenfajta személyi elvű autonómiát kapnak –, másrést nehéz úgy megfogalmazni e jogokat, hogy azok ne csak a történelmi kisebbségekre vonatkozzanak, hiszen univerzális értékekről van szó. Németország például félt attól, hogy a helyi török és kurd vendégmunkások különböző kisebbségi jogokat kapnak, és emiatt aztán nem sikerült semmilyen elhatározásra jutni.

Ha nem tudjuk meghatározni, mi a kisebbség, akkor jogokat sem tudunk nekik adni. A kelet-közép-európai államok is átalakultak ’89 után, újra terítékre került a probléma, újabb kísérletek történtek arra, hogy a kisebbségek jogait biztosítsák. Rendszerint azonban csak egyéni jogokban gondolkodtak. Jelen pillanatban létezik egy kollektív jogokban gondolkodó réteg, de a politikai elit még mindig inkább az egyéni jogokat tartja szem előtt. A kelet-európai kisebbségek egyértelműen kollektív jogokat szeretnének, mivel szerintük egy kisebbség kulturális reprodukciója csak ebben az esetben biztosítható. Ehhez eléggé hasonlít a területi autonómia, ami nemcsak a kisebbségre vonatkozik, hanem mindenkire, aki az adott területen él. A magyarok úgy szeretnék kialakítani ennek a határait, hogy többségben legyenek, hogy a demokrácia elveinek megfelelően tudják érvényesíteni a kisebbség érdekeit.

– Mit lehet a nacionalizmusról prognosztizálni?

– Megítélésem szerint a nemzeti elv továbbra is alapvető szervezési elv marad Európában. Úgy látom, hogy az igazi kisebbségi probléma – legalábbis a nyugati szemléletben – a bevándorlókra vonatkozik majd, és nem annyira a történelmi kisebbségekre. Ha jobban belegondolunk, ma az Európai Unió kisebbségekkel kapcsolatos álláspontja nem kisebbségvédelmi, hanem biztonságpolitikai jellegű – tehát ahol a kisebbség nem fog fegyvert (gondoljunk a volt Jugoszláviára), ott vélhetően a kisebbségi kérdés többé-kevésbé rendezett. Elképzelhetőnek tartom, hogy a kisebbségekkel szemben az államok középtávon engedékenyebbek lesznek, de ezt hangsúlyozottan nem a közeljövőben várom. Példának jó lenne Szlovákia – vagy akár Románia is –, ugyanis január elsejétől hiába uniós tag az ország, a kisebbségi törvényt továbbra is ugyanúgy fogják obstruálni, mint eddig. Bízhatunk persze abban, hogy az Európai Parlamentben a magyar képviselőkkel vállvetve jobban megoldhatók e problémák.

A Zűrzavaros éjszakával kezdődött a dolog. Ekkor még a „jádzó személyek" kellő távolságból méregették egymást: vajon ki és mit játszik a következő évadban? Elég tehetségesek-e a konkurens társulat színészei ahhoz, hogy a szemben lévő teátrumba vonzzák, tereljék át az „istenadta" népet? S ha igen, van-e elég szusz bennük végigcsinálni az előadást? Aztán jött a Sors nevű rendező, s szereposztott: mi másban, mint a Leonida naccsás úr és a reakcióban. Mindenki ossza be magának, melyik szerep kinek jutott.

Alig telt el valamennyi idő, Leonidát máris levették a színről, s következett Az elveszett levél. Legyen egy ici-pici türelmük, könyörgött a rendező az aktoroknak, épp csak annyi, míg aláírok egy-két névtelen levelet, mert hát, ugye, legyen árulás, ha egyszer a párt érdeke úgy kívánja, de akkor tudjak róla én is. Nosza, mentek is a levelek: Árulás! „A prefektus és cinkosai kiárusítják a pártot és az országot a nihilista ... nak, és meg akarják választani" ..., stb., stb. Persze a Farsang csak ezután következett, hiszen ki látott még Miticáéknál kutyakomédiát Hazafias áldozat nélkül. Most már csak a Megtorlás hiányzik a színlapról, s aztán jöhet Az utolsó óra.

Ne lepődjön meg, kedves Olvasó, ha nem érti, hogy miről beszélek. Csupán a Caragiale-i életmű néhány címéből ollóztam össze a fenti sorokat, némi kiegészítő szöveggel fűszerezve. De ha Önöknek is az az érzésük, hogy a pillanatnyi belpolitikai helyzet még Caragiale bravúros drámaszerkesztői tehetségét is felülmúlja, ne ijedjenek meg: nem az Önök készülékében van a hiba. Bizonyára Caragiale úr is széttárt karokkal állna, felvonná szemöldökét, s azt mondaná: hát, ha karnebál, akkor legyen karnebál!

Amennyiben Ön is Kolozsváron lakik és nem ér rá személyesen előfizetni, egyszerű, gyors megoldást ajánlunk: küldjön SMS üzenetet a 7666-os emeltdíjas számra és jövő hónaptól előfizetőnk. Az üzenet elejére írja oda Szabadság (ékezet nélkül!), majd nevét és pontos címét. Ha januárra már előfizetett, kérjük, a februári előfizetést megrendelő üzenet végére írja oda, hogy melyik cégnél (például Apex, Apex Abcom vagy Posta). Erre azért van szükség, hogy a legalkalmasabb terjesztőhöz forduljunk. SMS-előfizetéséért bónuszként 15 szóból álló apróhirdetést adhat fel, amennyiben telefonon (596621 és 596408) vagy e-mailben ( ) közli velünk, milyen mobilszámról rendelt. Az egyhónapos előfizetésre alkalmas SMS üzenet ára 9 USD-nek megfelelő euró, plusz áfa. Az üzenetet csupán az Orange hálózatból lehet elküldeni. Könnyítse meg életét: január 24-ig fizessen elő SMS-ben a Szabadságra!

Legkevesebb negyvennégy ember vesztette életét az Európán átsöprő Kirill orkán miatt, amely súlyos fennakadásokat okozott a légi és a vasúti közlekedésben is.

Nagy-Britanniában a helyenként 160 kilométer/óra sebességgel dühöngő szélviharban kidőlő fák és leomló falak alatt lelték halálukat az áldozatok, köztük egy kétéves gyermek. A szigetországban pénteken több településen szünetelt a tanítás az iskolaépületekben keletkezett károk vagy áramszünet miatt.

Németországban ugyancsak kitépett fák, ledőlt falak és kiszakadt ajtók okozták tizenegy ember halálát, köztük egy másfél éves kisgyermekét. Észak-Rajna-Vesztfáliában, az ország legnépesebb tartományában öt személyt csaptak agyon kidőlt fák. A sérültek száma meghaladja a százat. Az anyagi károk szerte az országban tetemesek. A péntek déli összesítés szerint csak Felső-Ausztriában több mint 130 ezer háztartást sújtottak az áramkimaradások, amelyeket letört faágak és kitört fák által okozott távvezeték-szakadások idéztek elő.

Hollandiában a hat személy közül négy életét ugyancsak rájuk zuhanó fák oltották ki. A kormány válságstábja felszólította a lakosságot, hogy ne merészkedjen ki az utcákra.

Lengyelországban – ahol hat emberéletet követelt az orkán – Wroclaw, Varsó és a Mazuri-tavak környékén számos település áram nélkül maradt.

A csehországi Óriáshegység legmagasabb pontján, a Snezkán óránkénti 214 kilométeres sebességet ért el a szélvihar. Prágában csütörtök este óránként 164 kilométeres sebességű szél tombolt. Több ezer ember maradt áram nélkül az éjjel. Szlovákiát megkímélte az orkán: nem követelt emberéletet, de még csak komolyabb sérülést sem okozott és jelentősebb károk sem keletkeztek.

Riadókészültséget léptettek életbe viszont Kalinyingrádban, az előrejelzések szerint a kiadós esőzéssel kísért szélvihar Oroszország középső részét is el fogja érni.

Egyelőre nem lehet százszázalékosan azt állítani, hogy a Kirill nevű orkán a klímaváltozás, illetve az általános felmelegedés következménye.

Ezt a véleményt fogalmazta meg pénteki nyilatkozatában Andreas Friedrich. A Német Meteorológiai Szolgálat szakértője szerint amennyiben a hasonló erősségű orkánok az elkövetkező időszakban szaporodnak, csakis akkor lehet összefüggésbe hozni azokat az elmúlt időszakban bekövetkezett környezeti változásokkal. A Kirill esetében – mind az orkán által érintett terület nagyságát, mind a szélvihar erejét illetően – rendkívül ritkának számító eseményről van szó, mondta. Emlékeztetett arra, hogy hasonló erejű orkán – „Lothar" – legutóbb 1999-ben pusztított Németországban és több más európai országban. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy ilyen méretű időjárási szélsőségre talán minden tizedik évben kerül sor.

Tegnap délben a Zápolya (Dosztojevszkij/Traian Moşoiu tábornok) utcai Információs és Toborzó Központban hat 19–20 éves kuncogó srác várta – amolyan „iskolapadokban" –, hogy bejusson az előzetes beszélgetésre, és kézhez kapja a jelentkezési űrlapot. A Magyar (1989. December 21.) utcai Kolozsvári Katonai Központ hasonló irodájában viszont csak egy hasonló korú lány volt bent, aki éppen az űrlapot töltötte ki, a kolozsvári toborzóközpont vezetője, Ilie Neagoş alezredes társaságában. Mint ez utóbbitól megtudtuk, Kolozsváron eddig 230-an érdeklődtek komoly szándékkal a meghirdetett – szám szerint 304 – hely iránt. Hírügynökségi források szerint Beszterce-Naszód megyében a 116 helyre már a hét elején több mint 400 jelentkező volt, míg Hargita megyében a közel 150 helyre már ötszáznál többen pályáznak. Komoly versenyre lehet számítani, hiszen az érdekelteknek még mintegy három hét áll a rendelkezésükre a jelentkezéshez. Kolozs megyében vélhetően egyelőre azért nincs több jelentkező egy helyre, mert itt – a kolozsvári, dési, tordai és aranyosgyéresi katonai egységekben – az átlagosnál nagyobb a meghirdetett helyek száma.

Az erőnléti vizsga lesz a vízválasztó?
Önkéntes katonának jelentkezhet minden olyan 18–26 év közötti férfi vagy nő román állampolgár, aki legalább 10 osztályos líceumi vagy szakiskolai tanulmányokkal rendelkezik. Fizikai feltételek – például 170 centi feletti magasság – nincsenek, az orvosi ellenőrzés szűri ki a katonai szolgálatra nem alkalmas személyeket. A versenyben maradottak pszichológiai vizsgálaton is túlesnek, majd a fizikai erőnléti vizsga következik, ami vélhetően vízválasztó lesz. A vizsga két részből áll: előbb egy 90 m-es szakasz vár a leendő önkéntesekre, 10 „külön-próbával" – köztük távolugrás helyből, célba dobás labdával, bakugrás, egyensúlyozás, gyorsfutás, súlyok emelése és szállítása, kúszás, fekvőtámasz, húzóerőpróba, átmászás akadályon stb. Aki 10-esre pályázik, mindezt 1 perc 10 másodperc alatt kell teljesítenie, minden hibáért (pl. az előírtnál kevesebb fekvőtámasz) másodperclevonás sújtja a vizsgázót. Ez után 2 km-es távfutáson is bizonyítania kell, ahol a kiszabott idő 7 perc 50 másodperc és 10 perc 5 másodperc között mozog.

A sikeresen teljesítőkre már csak egy végső interjú vár.

Havi 1000 lejért megéri próbálkozni
Előnyös helyzetben vannak azok, akik a sorkatonai szolgálatot is teljesítették, ugyanis számukra Kolozsváron a 304 helyből 232-t különítettek el, míg a többiek – közöttük a lányok – csak 72 helyre pályázhatnak.

Az eredményesen vizsgázók márciustól kezdődően 2–5 hónapos ingyenes képzésen vesznek majd részt, amelynek végén alkalmazzák őket. Ez biztos munkahelyet és az átlagbérnél magasabb javadalmazást jelent: egy „kezdő" zsoldos fizetése 1000 lej körüli lesz. Ezenkívül számos kedvezmény is megilleti az önkénteseket: nemcsak az egyenruha és a képzés ingyenes, de élelmet és gyógyszereket is ingyen kapnak, továbbá térítésmentesen utazhatnak, ha pedig nem lakóhelyükön kapnak állást, úgy az állam hozzájárul a lakbérhez. A kezdő önkéntes 4 éves szerződést ír alá, amelyet lejártakor, 40 éves koráig 2–3 évenként meghosszabbíthat – 30 éves koráig pedig megvan az esélye belépni az altisztek sorába. A katonai karrier, ne feledjük, együtt jár a béremeléssel!

Az egyik megyei toborzóközpont kimutatása szerint mintegy 400 jelentkezőből 25 volt egyetemi végzettségű, 260 líceumot, a többi pedig szakiskolát végzett. A jelentkezők döntő része városi származású, ugyanakkor más, olykor egészen távoli megyékből is érkeztek pályázók. A legtöbb jelentkező biztos anyagi és szakmai előnyöket nyújtó munkahelynek látja a katonaságot, különösen az EU-s csatlakozás után.

Szakértők becslései szerint a beiratkozottak – akiknek bejutás esetén le kell mondaniuk esetleges politikai párttagságukról – alig felének van reális esélye arra, hogy sikerrel elvégezze a vizsgát.

Kolozsváron a 433-067 (142-es belső) vagy 590-563 (374-es belső) telefonszámokon lehet érdeklődni, míg országszerte bárki hívhatja az ingyenes 0800 808 880-as telefonszámot, vagy megtekintheti a www.mapn.ro honlapot.

Figyelemmel követi az Európai Unió (EU) a cédulabotrányt – erősítette meg tegnap Leonard Orban a nyelvi sokszínűségért felelős EU-biztos, aki Brüsszel képviselőjeként első alkalommal „látogatott" hazájába. Ennek ellenére tegnap újabb botrány tört ki a D. A. Szövetségben.

Orban sajtótájékoztatóján kifejtette, hogy az Európai Bizottságban maximális figyelemmel elemzik a történteket. Hozzátette: minden országban léteznek viták, de a fontos az, hogy ezek ne akadályozzák meg a reformok folytatását. Orban hangsúlyozta: a tagállamoknak csak akkor van esélyük a döntéshozatalban minél nagyobb befolyásosságra szert tenni, ha nincsenek belpolitikai gondjaik.

E figyelmeztetés ellenére tegnap fokozódott a D.A. Szövetségen belüli feszültség. Az újabb nézeteltérés Sebastian Bodu, az országos adóhivatal vezetője kapcsán alakult ki, mivel tegnap Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök felmentette tiszt ségéből. A Demokrata Párt (PD), amely Bodut a hivatal élére jelölte, azt kifogásolja, hogy Tăriceanu egyoldalúan, a megkérdezésük nélkül hozta meg a döntést.

Bodu vesztét az okozta, hogy bírálta a kormány adópolitikáját. Az államtitkár egyik interjújában a szenvedély- és regisztrációs adóval kapcsolatos kifogásainak is hangot adott, de a Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) létrehozására vonatkozó törvénytervezetet is szóba hozta, amely hónapok óta bukdácsol a bukaresti törvényhozás útvesztőiben. Mint ismeretes Monica Macovei igazságügyi miniszter tervezetét a demokraták támogatják, a PNL a többi parlamenti párttal együtt szükségtelennek tartja.

A PD közleményben leszögezte, hogy a párt rendszeresen hétfőn ülésező vezető testületében megvitatják Bodu menesztését. A demokraták úgy vélik, hogy Tăriceanu intézkedése megszegte a D. A. Szövetség együttműködési megállapodását. Sorin Frunzăverde PD-alelnök tegnap meglehetősen rejtélyesen nyilatkozott, kijelentve, hogy a politikai feszültségekre a következő napokban megoldást találnak, de az nem lesz látványos.

A Konzervatív Párt (PC) vezetője, Dan Voiculescu tegnap máris felkereste Mircea Geoană szociáldemokrata elnököt, hogy egyeztessenek Traian Băsescu tisztségéből való felfüggesztéséről. – Amennyiben az a dokumentum, amelyre a felfüggesztési akciót alapozza a PSD, komoly érveket tartalmaz, a konzervatívok támogatni fogják Geoanaék kezdeményezését – jelentette ki Voiculescu.

Közismert: Voiculescu és Băsescu között a kapcsolat nem éppen szívélyes. Az államfő már a kormányalakítás pillanatában úgy nyilatkozott, azért kellenek az előrehozott választások, hogy „ettől az erkölcstelen társaságtól" (a PC-től – szerk.megj.) megszabadulhassanak. A konzervatívok úgy vélik, az államfő volt az, aki "beintett" a Voiculescut inkrimináló szekusdosszié előkerítésre, illetve a Codruţ Sereş miniszter elleni lejárató kampány beindítására, ami a tárcavezető tisztségébe került. Érthető tehát, hogy a PC minden képviselőjével, szenátorával Băsescu menesztésére fog szavazni.

Voiculescu szerint amennyiben referendumra kerül sor, minden román, aki egy csöpp felelősséget érez az ország sorsa iránt, Băsescu ellen fog szavazni. Hasonlóan vélekedik a Nagy-Románia Párt (PRM) is, amelyik szintén támogatásáról biztosította a szociáldemokratrákat.

A PSD-ben arról még nincs döntés, hogy a miniszterelnök ellen is benyújtanak bizalmatlansági indítványt, vagy sem. A liberálisok úgy vélekednek, kevés az esélye annak, hogy ezt a parlament megszavazza, és az elnök felfüggesztésének bonyolult procedúrájához sem fűznek sok reményt. A demokrata politikusok azonban úgy nyilatkoztak: amennyiben a felfüggesztési akció eljut a referendumig, ez könnyen Băsescu javára fordulhat.

Az elnök tisztségből való felfüggesztéséről szóló javaslatot a szenátorok és a képviselők legkevesebb egyharmada kezdeményezheti. Ha a javaslatot elfogadják, legtöbb harminc napon belül referendumot kell kiírni az elnök menesztésére vonatkozóan. A népszavazás érvényes, ha a szavazati listákra felírt személyeknek legkevesebb fele plusz egy vesz részt. A szavazóknak a következő kérdésre kell felelniük igennel vagy nemmel: „Egyetért-e Románia elnökének menesztésével?" A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint Traian Băsescut az állampolgárok több mint 50 százaléka támogatja.

Az Alkotmány szerint az államfő csak akkor függeszthető fel tisztségéből, ha ezt a parlament többségi szavazattal jóváhagyja, majd a lakosság referendum során érvényesíti.

Az európarlamenti választások tekintetében jelenleg a Demokrata Párt (PD) a politikai erők közül a legkeresettebb „menyasszony". Az Emil Boc vezette alakulat kegyeiért eped ugyanis a kettészakadt liberálisok mindkét szervezete, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Liberális Demokrata Párt (PLD).

A PD még nem döntötte el, hogy melyik kérőjével vág bele az EP-választások kampányába, hiszen a PNL-vel való viszonyát a felbomlás fenyegeti, a Theodor Stolojan által vezetett PLD-vel való szövetségkötés pedig kockázatokat rejteget. A PNL-sek a PD-vel kötött együttműködési megállapodásra hivatkozva tartják indokoltnak a közös szereplést.

A cédulabotrány kitörése után is világossá vált, hogy sem a PD, sem a PNL nem mer szakítani végérvényesen egymással, ugyanis a PNL egyedül túl gyenge a sikeres választási szerepléshez, a PD népszerűségét pedig nem tudni, hogyan befolyásolná a PLD-vel kötendő frigy.

Utóbbiak egyébként erkölcsi szempontokra hivatkozva szorgalmazzák az új liberális-demokrata szövetség megalakítását. Szerintük Stolojannak a fő érdeme e politikai konstrukció létrehozása.

Több erdélyi magyar szervezet képviselői a jövő hét végén találkoznak, hogy kinevezzenek egy független jelöltet az európai parlamenti választásokra. Ezt Gazda Zoltán, a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszentgyörgyi elnöke jelentette be sajtóértekezletén. Tájékoztatása szerint a megbeszélésen, többek között, rész vesznek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), az MPSZ és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) képviselői. Mint ismeretes, az RMDSZ január 15-én lezárta az európarlamenti választások képviselőjelöltjeinek listáját, amelyen azonban nem tartottak fenn elkülönített helyet az RMDSZ korábbi belső ellenzékét tömörítő szervezetek számára.

Gazda elmondta: egyáltalán nem szolgálja a romániai magyarság érdekeit, ha olyan személyek jutnak Brüsszelbe, akik nem képviselik az érdekeit, hozzátéve, hogy ez a jelenlegi európai parlamenti RMDSZ-es megfigyelőkre is jellemző. „Amíg az RMDSZ kizárja a jobboldal részvételét az európarlamenti jelölésekből, mindez azt bizonyítja, hogy a Szövetség nem a magyar közösség, hanem a saját érdekeit képviseli" – vélekedett Gazda, majd rámutatott: az MPSZ kitart a független magyar jelölt állítása mellett, aki a magyar közösség nemzeti érdekeit és Székelyföld területi autonómiájának ügyét megfelelőképpen jelenítené meg az európai intézményekben.

Tőkés László, az EMNT elnöke a Szabadságnak úgy értékelte: szerinte az RMDSZ tovább folytatja „oktalan pártpolitikáját", és megint nem a nemzeti érdekeket tartja szem előtt. „Az RMDSZ minisztereit is mind feltette a listára. Nem tudom, hogy ezek az emberek azért mentek miniszternek, hogy az Európai Parlamentbe katapultáljanak? Nagyon szűkkeblű és pártérdekeket szem előtt tartó magatartás ez, megérdemelné az RMDSZ, hogy a nemzeti oldal független jelölteket indítson" – mondotta a református püspök, hangsúlyozva, az EMNT az összefogást javasolta, de az RMDSZ elutasította azt.

Azzal kapcsolatban, hogy személy szerint vállalná-e a jelölést, amennyiben ismét felkérnék erre, Tőkés László kijelentette: „Ez nagyon demoralizáló, hiszen nem jó, ha magyar indul magyar ellen". Az EMNT azon volt, hogy egyeztessen az RMDSZ-el, de úgy látszik, hogy Markó Béla csak „arculati szempontból" tartotta fontosnak a korábban lezajlott találkozókat – fejtette ki a püspök.

„Úgy nem lehet együttműködni, hogy közben a pártpolitikai kizárólagosság elvét próbálják meg érvényesíteni. Egy olyan kritériumrendszert fogadtak el az európarlamenti jelöltállításra vonatkozóan, amely túltesz a Román Kommunista Párt egykori kizárólagosságán is" – mondotta Tőkés László.

Tőkés László: „Hamarabb tudnak összefogni az ellenséges érzületű román pátokkal, mint saját vértestvéreikkel. Ezek után nagyon nehéz lesz az RMDSZ-hez viszonyulni, különben ezt teszi évek óta, és minden helyzetet elpackáz".

Nagy reményeket fűztek az ipari parkhoz, hiszen Zsibón magas a munkanélküliek száma, a várakozásokkal ellentétben azonban a beígért ezer munkahely közül mintegy tucatnyi valósult meg. A létesítmény ötlete már 1999-ben körvonalazódott, a PHARE-program keretén belül elkezdett munkálatok pedig több mint 4 millió eurót emésztettek fel. Ehhez képest mindössze egyetlen cég, egy kórházi bútorzatot gyártó belga vállalat kezdte meg tevékenységét az egyik épületben 11 alkalmazottal. Az ipari park létrehozásába befektetett összeg elérte a 4 millió eurót, egyelőre azonban a nagyszabású befektetés veszteségesnek tűnik.

Fekete Péter RMDSZ-es tanácsos lapunknak elmondta: bár a komplexumban minden körülmény adott, a befektetők mégsem jelentkeznek. A környéken nagy a szegénység és a munkanélküliség. A nők inkább találnak állást a különböző varrodákban, ám a fűtőház leállása óta a férfimunkaerő egyáltalán nincs lekötve. A városi tanács abban reménykedett, hogy az ipari park megoldást hozhat az évek óta tartó problémára, ám az összesen 22 hektárnyi rendelkezésre álló földterület nagy része még kihasználatlanul áll. Vannak ugyan cégek, amelyek telket koncesszionáltak a park területén, ezek viszont évek óta csak ígérgetik, hogy elkezdik a termelést. A csatlakozás után főleg külföldi befektetőket várnak, ugyanis a tanácsos szerint minden feltétel biztosítva van a jó együttműködéshez.

Rácz Levente megyei RMDSZ-elnök, városi tanácsos a január 18-án tartott helyi tanácsülésen két elfogadásra váró határozattervezetet terjesztett elő. Az első Nagyenyed díszpolgárainak népszerűsítését célozta, az utóbbi években ugyanis több díszpolgárrá avatásra is sor került, melyek mindegyike jelentősen hozzájárult a város hírnevéhez. Szükségessé vált egy nyilvántartás elkészítése a kitüntetettek adataival, hogy áttekinthetőbb legyen a lista. A javaslat szerint a polgármesteri hivatalban egy táblát is el fognak helyezni, amelyen a város kitüntetettjeinek neve áll.

A magyar tanácsos második javaslata Dr. Csávossy György nagyenyedi díszpolgárrá avatására vonatkozott. Beszámolójában ismertette Csávossy életrajzi adatait, kitüntetéseit, didaktikai, valamint tudományos fokozatait, betöltött funkcióit, tudományos és irodalmi alkotói tevékenységét. Indoklásában többek között a szőlőművelés kultúrájában és az irodalomban elért kimagasló hazai és külföldi eredményeit emelte ki, valamint azt, hogy hozzájárult a nagyenyedi lakosság zökkenőmentesebb kapcsolatához nemzetiségre való tekintet nélkül. A gazdag életpályára hivatkozva kérte dr. Csávossy György díszpolgárrá avatását, amit a helyi tanács azonnal el is fogadott.

Nagyenyed legújabb díszpolgára telefonon azt nyilatkozta: az ember dolgozik, de csak a kötelességét teljesíti, s bár jó érzéssel tölti el, hogy gondoltak rá, ez elsősorban a magyar tanácsosok érdeme. Megjegyezte: rajta kívül még sokan megérdemelnék e címet.

Aristotel Căncescu, a Brassó Megyei Tanács elnöke a héten közölte, hogy a brassói közösség képviseletére kiválasztott öttagú küldöttség jövő kedden Spanyolországba utazik, hogy találkozzon a nemzetközi E-Cultura turisztikai projekt irányítóival – a látogatás célja felbecsülni a törcsvári kastély történelmi és turisztikai értékét. A spanyol szakemberek számba veszik az ingatlan kiaknázható lehetőségeit 12 éves távlatban, majd az elképzelések összegzése után döntés születik arról, hogy a spanyol turisztikai cég mennyi pénzt fektet a törcsvári kastély tatarozásába és korszerűsítésébe.

Căncescu szerint az lenne a legjobb megoldás, ha a Művelődésügyi Minisztérium biztosítaná a pénzt a kastély felújításához, a megyei tanács pedig kifizeti majd az üzleti tervet, ami jóval olcsóbb. Az üzleti terv elkészítésének ügyében már négy céget is megkerestek. A tanácselnök megjegyezte: Habsburg Domokos árajánlata még nem végleges. – Én úgy gondolom, hogy ez a befektetés a minisztérium és a megyei tanács közös célja. Az ár azért olyan magas, mert az örökös nem az ingatlanárak, hanem a kastély hírneve alapján állapította meg. Biztos vagyok abban, hogy a törcsvári kastély nélkül jelentősen csökken az ország és Brassó megye turisztikai vonzereje, ezért lenne fontos, ha a román állam tulajdonában maradna – hangsúlyozta.

A kastélyért kifizetendő reális összeg 2,7 millió euro, a fennmaradó összeget az ingatlanban működő múzeum bevételeiből törlesztik az elkövetkező 10 évben.

Oana Marinescu, a minisztérium sajtószóvivője emlékeztetett: a kormány még nem döntött arról, hogy gyakorolja-e elővételi jogát vagy sem, egy független szakvélemény alapján határoz majd erről, miután annak elkészítésére felkéri a jogos örökös.

Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök szerint nem helyénvaló ekkora összeget elkülöníteni ilyen célra a tanulmány elkészítése nélkül. – A törvény értelmében a hasonló ügyeket az árajánlat után kell kivizsgálnia egy szakbizottságnak. Nem továbbíthatok egy olyan tanulmányt a miniszterelnöknek, ami még el se készült, és eddig a minisztérium még árajánlatot sem kapott Domokos Habsburgtól – mondta Adrian Iorgulescu Művelődésügyi miniszter. Arra is rámutatott, hogy a törcsvári múzeum igazgatójával írták alá a visszaszolgáltatást bizonyító egyezményt, anélkül hogy megbizonyosodtak volna Domokos Habsburg tulajdonjogáról. – Az egyezmény ennek ellenére legális, de az épületben található ingóságok mind a román állam tulajdonát képezik – emelte ki.

Klaus Johannis polgármester a napokban közölte, hogy idén nagyszabású infrastrukturális munkálatokba kezdenek Nagyszeben történelmi városrészében és a központ környékén. A tervek szerint összesen több mint kilencven utcát és teret korszerűsítenek. – Ez azt jelentené, hogy a kulturális főváros minden hatodik utcáját felújítjuk, aminek köszönhetően a közúti forgalom bizonyára problémátlanabb lesz, és az életszínvonal is növekedik – fejezte ki reményét a polgármester.

A történelmi városközpont munkálatai már 2006-ban elkezdődtek, az idén viszont a városvezetés inkább a nagyszebeni lakónegyedek felújításának munkálatait helyezi előtérbe. 2006 végén a nagyszebeni polgármesteri hivatal nyilvános árverést írt ki három „utcacsomag" felújítására 2007-ben. Jelenleg az árajánlatokat vizsgálják, és miután kiválasztják a munkálatokat elvégző céget, hozzálátnak 36 utca korszerűsítéséhez három különböző városrészben. Az utcák felújítását egy, a BERD banktól igényelt kölcsönből finanszírozzák, és előreláthatóan 10 millió euróba kerül majd.

A helyi költségvetésből különítettek el pénzalapot további 34 utca korszerűsítési munkálataira. A 2006-ban elkezdett 17 utca felújítását a tervek szerint idén fejezik be.

A Központi Régió képviselői csütörtökön a megyei tanácsosok találkozóján aláírtak egy egyezményt az orvosi ellátás és elsősegélynyújtás hatékonyabbá tételének érdekében. Közel 10 millió eurós pénzalapot különítettek el erre a projektre a régió megyéinek.

Florin Mărginean a Fehér Megyei Tanács alelnöke képviselte Fehér megyét a megbeszélésen, amelyen részt vettek Brassó, Kovászna, Hargita, Maros és Szeben megye képviselői is. Az együttműködési szerződés fő célja, hogy különböző korszerű berendezésekkel lássák el az egészségügyi intézményeket az eredményesebb munka érdekében, másik cél a sürgősségi eseteknél való azonnali közbelépés. Természetesen nem elhanyagolható szempont a sürgősségi osztályon dolgozó személyzet továbbképzése sem.

A regionális programot európai pénzalapokból finanszírozzák, amelyet leosztanak a különböző megyék között a SMURD szakembereinek felmérései szerint. Az elkövetkező két évben az Európai Bizottság ellenőrzi, hogy az erre a célra kiutalt összeget megfelelőképpen használják-e fel a kórházak.

A projekt feltételez egy társfinanszírozási értéket, amelynek értelmében a 9,6 millió eurós összeg 15 százalékát biztosítani kell. Ennek két százalékát a hat megyének kell előteremtenie, a fennmaradó 13-ot pedig a kormánynak.

– Örülök annak, hogy részesei lehetünk ennek a projektnek, és együtt dolgozhatunk a SMURD szakembereivel, akik számos esetben bizonyították szakértelmüket és hatékonyságukat – mondta a megyei tanács alelnök. Véleménye szerint föltétlenül szükséges volt ez a korszerűsítés, hiszen a mentőszolgálat sokkal eredményesebben tud majd működni, és az egészségügyben dolgozók mindig időben a helyszínen lehetnek.

A helyi RMDSZ gyűlésen elfogadták azt a javaslatot, amely szerint Tordát, valamint a hozzá tartozó Szentmihályt és Harasztost, Ádámosy Klára képviselje az RMDSZ kongresszusán Aradon, március 2–4 között. A szervezet e heti gyulésén Székely István választmányi tag beszámolt az MKT-n elhangzottakról, röviden felvázolta a kongresszusi szervezkedést és megemlítette az európai parlamenti választást megelőző kampányt. Napirendre került természetesen az önálló magyar iskola ügye is. Szedilek Lenke elmondta, már három fellebbezést küldtek a tanfelügyelőség nemleges válaszára: egyet a tanfelügyelőségre, egyet a minisztériumba és egyet a Diszkrimináció Ellenes Bizottságnak. Ádámosy Klára RMDSZ elnök további kitartó munkára, összefogásra buzdított.

A januári első RMDSZ gyűlésen a választmány felvetette egy esetleges farsangi mulatság ötletét. Ádámosy Klára RMDSZ-elnök szerint a tavaly év végi Erzsébet-Katalin bál mintájára egy farsangi bált is szervezhetnének. Szedilek Lenke választmányi tag hozzátette, akárcsak az utóbbi bálon, ezúttal is szükség van egy meghívottra. Elhatározták, a farsangra valószínűleg február utolsó szombatján, 24-én kerül majd sor.

A Tordai Tavaszi Kulturális Napok keretén belül idén is sor kerül a Kulturális Kisebbségi Napra. Ezen a napon Aranyosvidék ünnepel. A magyar testvértelepülések már tavaly jelezték, hogy idén ők is részt szeretnének venni ezen a rendezvényen. Ádámosy Klára RMDSZ-elnök reméli, hogy a polgármesteri hivatal és a helyi tanács anyagilag besegít majd a vendégek elszállásolásában és ellátásában.

A rendezvényen többek között fellép a helybeli Tordai Magyar Dalkör, a szentmihályi néptánccsoport, és Vincze Márta irányítása alatt a város legfiatalabbjai táncos-verses műsorral is készülnek.

A Kolozs Megyei Tanfelügyelőség szervezésében szombaton déli 12 órakor az O. Ghibu Líceum udvarán kerül sor a tárca által a megyének juttatott 14 darab Volkswagen típusú kisbusz átadására, amelyek a vidéki települések kisdiákjait szállítják majd az iskolákba.

A tavaszias időjárás ellenére sem szabadulnak meg a téli gondoktól vidéken: a fával fűtő személyeknek január 31-ig kell benyújtaniuk a fűtéssegély odaítéléséhez szükséges iratcsomót. Az enyhe időnek köszönhetően azonban egyes településeken folytatják az útjavítási munkálatokat.

Both György RMDSZ-es községi tanácsos kezdeményezésére eredeti megoldás született a fűtéssegélyhez szükséges nyomtatványok kitöltésére, illetve az egeresi községi tanácshoz való eljuttatásra vonatkozóan: előzetes megállapodás értelmében a tanácsos kivitette az egeresi polgármesteri hivatal két munkatársát Mákófalvára, s az ottani óvodában, miután befejeződött a gyerekekkel való foglalkozás, összeállították a fűtéssegélyre jogosult személyek dossziéit. Déli tizenkét óra előtt már közel húsz-harminc személy állt az óvoda napsütötte udvarán.

– Nagyon jó ez a kezdeményezés, máskülönben el kellett volna menjünk Egeresre, ami egy idős ember számára elég fárasztó és megerőltető, még az ilyen enyhe, napos időben is –mondta B.E. helybeli lakos, aki azt is rögtön elújságolta, hogy a közelmúltban gyógyszertár nyílt a faluban. – Menjenek arra a főutcán, nézzék meg a patikánkat is – mondta nem kis büszkeséggel.

Az ötletgazda Both Györggyel csak később beszélgethettünk. – A faluban közel 250–300, többnyire idős személy igényel fűtéstámogatást, azaz fapénzt, ahogy mi itt magunk között nevezzük. Akinek nem sikerült beadnia az iratait csütörtökön, később is megteheti, az illetékesek hétfőn is eljönnek Mákófalvára – közölte a tanácsos. Utólag megtudtuk: tegnapelőtt közel 150 igénylő dossziéját állították össze. A munkából kivette a részét Kovács Minyóka Erzsébet óvónő is.

A faluban járva meglepődve láttuk, hogy útépítők dolgoznak a főutcán. – A falu útépítési és javítási munkálatai már régebb kezdődtek – mondta a tanácsos. Persze, segítségre volt szükségünk, amelyet meg is kaptunk Máté András, László Attila, Pálffy Zoltán, Kerekes Sándor, Fekete P. P. János RMDSZ-tisztségviselőktől, továbbá Lehene Sorinel egeresi polgármestertől. A befektetés összértéke 400 000 lej. Az összeget a központi költségvetésből utalták át. Az eddigi megvalósítás 1200 méternyi út, hátra van még 1400 méter. Emellett fokozatosan újítjuk fel a falu 1962-ben készült vízhálózatát. A főutcán 300 méter hosszúságban a falubeliek ástak, személyenként 5 métert. A csőrendszer felújítását viszont a polgármesteri hivatal állja. A többi utcában is sor kerül az el avult vízvezeték-hálózat kicserélésére – magyarázta Both György.

Nagy könnyítés a helybeliek számára az újonnan nyílt gyógyszertár. A falu háziorvosai hétfőn, illetve kedden rendelnek, a gyógyszertár pedig hétfőn és szerdán délután tart nyitva, így a település betegeinek nem kell kilométereket gyalogolniuk az egeresi patikáig – tudtuk meg a tanácsostól. Annál dicséretesebb a kezdeményezés, mivel a megye több mint 400 települése közül alig 60-ban működik gyógyszertár.

Az utóbbi hetekben, hónapokban a vészes vérszegénységben szenvedő lovakat kizárták az állatállományból. Levágásuk után kártalanítási összegek kiutalására vállalkozott a szakminisztérium. Ez az intézkedés azonban nem a kezdeti szándéknak megfelelően sikerült. A kártérítési összeget ugyanis nem a ló tulajdonosa kapta meg: elegendő információ hiányában a gazdák beteg állataikat nem a vágóhidaknak adták el, amely a rendelkezés értelmében a kifizetés egyik feltétele, hanem különböző vállalkozók, lókupecek vásárolták fel tőlük a lovakat, és szállították el több száz kilométerre a vágóhidhoz. Ezáltal a beszállító nevén szerepeltek a levágott lovak, tehát a kártérítés is őket illette meg, nem a jogos tulajdonost.

A gazdák jogos felháborodása a székelyföldi megyékből nemigen hallatszott, de az ország déli megyéiben is hiába panaszkodtak. Kolozs megyében is történtek hasonló esetek, az átadott beteg lovaknak még 10 százalékáért sem adtak kártérítést a megyei hivataltól.

A megyei mezőgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóságon elmondták, a szakminisztérium elrendelte, hogy még januárban egy bizottság vizsgálja felül a törvényt és a kártérítési eljárást. Ezután javaslatot állítanak össze annak érdekében, hogy a gazdák ne maradjanak veszteséggel.

Megyénkben összesen 23 352 ló volt nyilvántartásban az elmúlt év végén. Ebből igásló 15 344. Legtöbb lovat, 700 példányt nagycsány községben tartanak, 500-at Frátán, legkevesebbet pedig Iklódon, 319-et. Magyarkapuson 350, Tordaszentlászlón 368 igavonó, Várfalván 400 ló szerepelt a nyilvántartásban. Ezek az adatok az elkövetkezőkben valószínűleg csökkenni fognak, hiszen az új közlekedési szabályok értelmében kitiltják a lovasszekereket a forgalmas főutakról.

Csütörtökön és pénteken 20 kéregető és ugyanannyi, a tanórák ideje alatt szórakozóhelyeken lumpoló diák bukott le rendőrségi ellenőrzés során. A diákok fele a távközlési líceumba jár, kézre kerítésükért 12 bárhelyiséget fésültek át.

A koldusokat az utcáról és közszállítási járművekről szedték össze, a Ruchama központba szállították őket, és ujjlenyomatot vettek tőlük. Az egyik kirívó eset: a 26 éves apahidai, három hónapos terhes L. Veta 7 éves és 11 hónapos kislányával koldult, miközben két nagyobb – 13 és 10 éves – gyermeke szintén adományokért esedezett. Őket a gyermekvédelmi hivatalba vitték.

Az új évben új rovatokkal is jelentkezik a Totyogó. Múlt héten indítottuk útnak László Bakk Anikó sorozatát, a Zümmögőt, amely a kisgyermekek zenei nevelésének fontosságát hangsúlyozza, és ehhez igyekszik ötleteket, eligazítást adni a szülőknek. Mai lapszámunkban pedig első ízben jelentkezik Tárkányi Erika kismamanaplója, amelynek keretében mintegy hat hónapon át figyelemmel követhetjük a második gyermekét váró édesanya terhességének időszakát. Tesszük mindezt azért, hogy kicsit emberközelbe hozzuk a gyermekvárás misztériumát.

Mindezek mellett továbbra is várjuk a jelzéseket arról, mit szeretnének olvasni a Totyogóban, milyen szakemberek véleményére kíváncsiak, illetve várjuk a babák fotóit, nagyotmondásait, vagy a különösen kedves, szívhez szóló, tanulságos történeteket bármilyen, babavárással, gyerekneveléssel kapcsolatos témáról. Legyen ez az oldal az egész családé, a legkisebbektől a nagyszülőkig!

Nevelésen tulajdonképpen a szülő azt érti, hogy gyermeke legyen jól nevelt, tudjon viselkedni, fogadjon szót és feleljen meg a társadalmi normáknak, hogy elfogadják. Ebből a folyamatból azonban gyakran épp a legfontosabb szempont marad ki: magának a szülőnek kell elsődlegesen megismernie és elfogadnia saját gyermekét ahhoz, hogy később mások is elfogadják.

Mindezt a Szülők Klubja idei első találkozóján fogalmazta meg Salat Enikő pszichológus, aki a nevelési módszerek harmonizálásáról beszélgetett a Csemete Óvodában összegyűlt anyukákkal-apukákkal. A szakember elmondta: a hozzá forduló szülőknek egyszerű módszert szokott ajánlani gyermekük megismerésére: lefekvés után csukott szemmel képzeljék maguk elé kicsinyük tenyerét, és ha pontosan fel tudják idézni a formáját és a tenyérvonalak helyét, akkor igazán ismerik gyermeküket. Felhívta a figyelmet arra is: a nevelésről már több szakkönyvet írtak, előadásokat tartanak róla, külön tantárgy is foglalkozik vele, biztos receptet azonban senki nem ad rá. A szülő feladata elsődlegesen, hogy segítsen gyermekének az egészséges énkép kialakításában, hagyja, hogy megtapasztalja saját magát, saját határait, és viszonyuljon hozzá nevelési elveivel. Fontos ugyanakkor, hogy elfogadjuk gyermekünk személyiségét, és ne erőltessünk rá ezzel ellenkező elvárásokat, mivel frusztrációt okozhat, ha úgy érzi, csak akkor tudja elnyerni szeretetünket, ha megtesz olyan dolgokat, amelyeket egyébként nem szeretne. – A társadalomban kialakult egy kép arról, hogy milyen a 21. századi „menő" felnőtt. Kérdés azonban, mekkora árat kell később fizetnie a gyereknek és a szülőnek, ha közelíteni akarnak az ideálhoz. A felnőttkorban jelentkező depresszió különböző formái, a fóbiák és pánikbetegségek mind a hibás nevelés következményei – szögezte le a szakember, aki ugyanakkor azt is kiemelte: gyermekünket csak 12 éves koráig tudjuk nevelni, utána már a kortárs csoportoktól szerzi be az információkat.

Életkori sajátosságok
A dackorszakban, tehát a gyermek 2-3 éves kora körül életkori sajátosság, hogy mindenre azt mondja: nem, és ugyanezt a tünetet észlelhetjük kamaszkorban is. Ilyenkor hagyni kell, hogy önérvényesítse magát – tanácsolja a pszichológus, aki egyben felhívta a figyelmet arra is, hogy a határokat természetesen meg kell vonni gyermekünk biztonsága és testi épsége érdekében. Manapság sok az öntörvényű gyermek, a szülő pedig ezt agresszivitásként éli meg: a szakember szerint ilyenkor lazítani kell a társadalmi normákon, és semmiképpen sem kell büntetéshez folyamodni, mivel annak hosszú távon súlyos következményei lehetnek. Tulajdonképpen az agresszivitás is veleszületett többletenergia, amit valamilyen módon hasznosítani kell, ehhez azonban szülői intuíció szükséges. A pszichológus szerint a legfontosabb szempont tudni, hogy a gyermek a magatartásával mindig üzen valamit, cselekedete azonban nem azonos saját személyével. Ezért fontos, hogy soha nem alkalmazzuk az érzelmi zsarolás módszerét. A kiabálás vagy dühöngés sem célravezető módszer, mivel gyermekünk még nem érti, hogy milyen elsődleges érzelem húzódik meg a szülő dühkitörése mögött.

Összhangban a módszerek
Ha gyermekünk közösségbe kerül, elengedhetetlenül szükséges az állandó kommunikáció az óvónővel, pedagógusokkal. – Az óvoda már szocializációs közeg, nem az egyéni tapasztalatok megszerzésének helye – szögezte le a szakember, alátámasztva ezáltal a tényt, hogy családon belül kell megalapozni a kicsik érzelmi biztonságát.

Bódi Tünde szülőként és óvónőként is hozzászólt a témához, kiemelve, hogy sok esetben nehéz kommunikálni a szülővel, aki elvárja, hogy a pedagógus egyedül oldja meg a felmerülő konfliktushelyzeteket. A résztvevők közül az egyik apuka felhívta a figyelmet arra: gyakran a szülők között sincs összhang nevelési módszerek tekintetében, ezt pedig a gyermek hamar észreveszi, és esetenként ki is használja. A szakember ebben az esetben is a kommunikáció fontosságát hangsúlyozta, és felhívta a figyelmet arra is, a mai szülőgenerációt más elvek szerint nevelték, így a nagyszülőkkel is gyakran összeütközésbe kerülhetnek saját gyerekük nevelése kapcsán. Engedni azonban nem szabad, ragaszkodnunk kell saját módszereinkhez, megérzéseinkhez. És természetesen ahhoz, hogy gyermekünkkel mindig éreztessük feltétel nélküli szeretetünket.

Sok minden így kezdődik, az új élet is. Először csak a remény munkál bennünk, hogy talán most sikerült, aztán felváltja a várakozás. Ez a legizgalmasabb rész. Minél távolabb kerülünk attól a „bizonyos" naptól, annál mélyebb a meggyőződésünk, hogy nem hiábavaló a remény. Aztán a bizonyosság már a biztonság erejével hat. Tudjuk, érezzük és meggyőződünk az új élet kezdetéről. A mostani modern korban két piros csík jelzi ezt az örömöt: a csodavárás elkezdődhet. Innen tovább ismétlődik a hármas érzéskör, csakhogy érzelmileg másképp telítődik. Indul a remény, hogy minden rendben lesz, a várakozás a lassan érlelődő életcsírára. 40 türelemmel, reménnyel s várakozással teli hét. A csodavárás lejár, s elkezdődik a csoda maga, a ránk bízott kisember mellettünk él, velünk.

Miért írok minderről? Mert ismét egyike lettem csodaváró nőtársaimnak. Lassan már a második harmadba lépve, bennem is a leírtak alapján kavarogtak az érzések. S bár azon szerencsések közé tartozom, akiknek semmiféle rosszullét nem adta hírül az új élet kezdeményét, mégis az első három hónapban átéltem én is a remény, a várakozás s bizonyosság minden hullámvölgyét. Most már a lassan gömbölyödő pocakom látványa kérdésre sarkallja ismerőseimet. S büszke mosollyal lehet felelni (amit eddig csak reméltem): igen, babavárásról van szó. S furcsamód ez mindenkinek mosolyt csal az arcára, aki csak meghallja. Örömhír ugye, s tényleg varázslatos módon működik: gratulálnak, velünk örülnek, érdeklődnek. Egyszerre elterelődik a figyelem a mindennapok gondjairól, még ha röpke időre is.

Terhességnek szokták emlegetni, én szándékosan nem tettem, nem teszem. Kedvesebb kifejezés számomra a „csodavárás", hiszen ezt a 9 hónapot tulajdonképpen tisztán ez jellemzi. S bár sokan vannak, akik az első harmadban rosszulléttől szenvednek, s tehernek érezhetik ezt az időszakot, a második harmadba lépve, a sarjadó élet első mozgását érezve minden kellemetlen emlék elfelejtődik. A második harmad a legkellemesebb időszak. Ilyenkor energiával telítődik az anya, megszűnnek az esetleges kezdeti nehézségek, s a kis pocaklakó kívülről, belülről jelzi: itt vagyok! Talán a harmadik harmadban válhat nehezebbé a babavárás, különösen a születési időponthoz közeledve. A születés meghozza aztán a türelemmel kivárt idő legkedvesebb termését: gyermekünket.

Mi történik addig is a babaváróval? A harmadik hónaptól az ultrahangos vizsgálat során már egy szépen kifejlődött kis emberkét láthat. Ezt karácsony előtt láttam én is, s meglepődtem, mennyire sokat fejlődött ezalatt a rövid idő alatt a kis életkezdemény. Aztán illik meglátogatni a háziorvosunkat is, akivel közölhetjük a babavárás hírét, s ezzel máris nyilvántartásba kerülünk. Elvégeztetjük a szokásos, háziorvos által felírt vizsgálatokat (vérvétel, vizelet stb.). A kismama-vitaminok szedése is egyénre szabott, ki-ki ahogy érzi, illetve ahogy orvosa rendeli (bevallom, én azok táborába tartozom, akik helyeslik a vitaminkészítmények szedését). S ezzel túl is vagyunk az első megmérettetésen. Természetesen az egészséges étkezésről s a „rossz" szokások elhagyásáról nincs is szándékomban „papolni", hiszen minden felelős anya elsőként erre figyel oda. Fontosnak tartom viszont figyelni a súlygyarapodást. A könyvek szerint az első harmadban az átlagos 2–3 kg-os súlygyarapodás tekinthető normál értéknek. S mivel a baba csak a harmadik harmadban kezd komolyan nőni súlyban is, érdemes odafigyelni a kezdeti hirtelen súlygyarapodásra, s étrendünket, ennek elkerülése végett, megfelelően kialakítani.

Felmerülhet olvasóimban a kérdés: miért éppen én írok minderről? Erre szerényen csak azt válaszolhatom: megkértek rá. S bevallom, kettős érzéssel fogadtam el a feladatot. Hiszen szokatlan dolog a velünk történő dolgokról beszélni a nagy nyilvánosság előtt, ugyanakkor kihívás egy már létező rovat szerkesztésében írásokkal részt venni. Álljon hát itt akkor ez a kis beszámoló, s szóljon minden „tervező", induló s már babaváró sorstársamnak Gyárfás Endre verse.

– Boróka, mit csináltál, amikor visszajöttetek a parkból?
– Síjtam.
– Miért sírtál?
– Mejt nem tuttam feljönni a lépcsőn...
– És akkor?
– Tata felvett az öjébe.
– És miért nem tudtál feljönni a lépcsőn?
– Mejt öjeg vadok.

A kétéves Benkő Boróka elszólását édesanyja, Papp Annamária jegyezte le.

A csodavárók sorban ülnek,
ölükben déli nap dorombol.
Kezük közt kötődik az ünnep
fonálból, szóból,
nyugalomból.

Méhükben mesék
mosolyognak,
valóvá születnek meg egyszer,
s elindulnak örökségükkel,
soha nem fogyó szerelemmel.

Reszket kezem-lábam, belül remeg minden, mint messzi földrengéstől csörömpölnek halkan a poharak, úgy vacog a fogam, s vacog a lélek is addig, amíg nem találkozom az ezer szempárral, s nincs visszaút, az a legfélelmetesebb benne, hogy nincs visszaút, amikor ott az ideje, ki kell lépni a fénybe, igen ez az én színpadom, ez az én világom, ez az a küzdőtér, ez az a fényes, csillogó, festett világ, ahol annyiszor öntött el az öröm, amikor a közönség elfogadott, s dédelgetett ...

Mégis más: ugyanaz a színpad, de nem színház. Opera. Mintha ikerházban a szomszédba téved az ember: ugyanaz a tér, de nem az ő családja... Nincs menekvés, menni kell – lélegzem szabályosan – már gyakorlatom lehetne abban, hogyan kezeljem a halálfélelmet, s mindig újból neki kell fussak, erőt kell gyűjtsek, hogy átugorjam a tűzkarikát úgy, hogy ne kapjon bele hajamba-ruhámba a láng, csak a lelkembe.

És aztán égjek – nem takarékon –, ki se oltsa a huzat a lángot, és ki is tartson előadás végéig, meg se perzseljem a közönséget, mégis valamit hazavigyenek abból a lángból-fényből, amit arra a néhány órára megkívántatok velük, s útravalóul meg- és elosztanék.

Nincs visszaút, menni kell, de bármilyen furcsán hangzik, idegen ez a világ: hiába hogy opera–színház egy épület, más közönség, más habitusok. Miért nem mentem műszaki rajzolónak, most ülhetnék a nézőtéren, jó, na, jó, ha majd nagy leszek néző, leszek...

Furcsa, hogy külső szemlélője is vagyok az eseményeknek. Mi vitt rá égben lakó nagy isten, hogy egyetlen próbával, magyarán: beugróként kiálljak egy idegen társulattal ezer ember elé, még jó, hogy vasárnap: a vasárnapi közönség a leghálásabb, jó, tudom a kollégák, a zenekar, a karmester cserben nem hagynak, de hátha én hagyom cserben őket? Istenem, teremtőm, mindjárt kiözönlenek a balettes lányok – csudaszép, csinos, mosolygó csapat – s akkor mennem kell váltani őket a színpadon, ott pedig nincs megállás: ha nem vagyok elég összeszedett, megomlik az előadás. Minden erőmmel összpontosítanom kell, hiszen ha hagyom magam elesni, magammal rántom azokat, akik nekem szurkolnak, s magam fölé emelem az ellenségeimet. Micsoda vakmerő oktalanság volt egyetlen próbával vállalni az előadást. Ugyan ugrottam én már be a Popfesztiválba 2 óra alatt, de akkor még nem tudhattam, mekkora pofáraesés lehetett volna belőle, négy napja voltam színész csupán, ki se nyílt a szemem, s már énekeltem vakon, mint Ray Charles, azt hogy, Valaki mondja meg, hogyan kell élni, jelzem, azóta sem mondta meg senki...

Annyi év után tudom, hogy most már nincs menekvés: mert szaladnak kifelé a balettesek, rám ragyognak bátorítólag, bemegy a Tábornok és most már – ha ki nem – belépek. Megérzem a fényt, a színházbajáró ruhák kicsit naftalinos-édeskés parfümjét, mikor tele a terem, olyankor végeláthatalan, mint az óceán, egy pillanatra megállok, na most, most még ha jobbra sasszézok kettőt, ki lehetne osonni sunyin, mintha csak véletlenül tévedtem volna be, mint aki elvéti a társulatot, – de nem lehet, mert észrevettek... És kitör a taps.

Állok szemben a közönséggel, nem tudom igazán mi ateendő, mert a színházban ilyen nincs – volt valaha, de én akkor még kicsi voltam. Állok. Csak abbahagyják, gondolom, de valójában azt szeretném, hogy ne hagyják abba, olyan jól esik a szeretet, olyan jól lehet belőle erőt meríteni. A taps felébreszt az ájulásig kábulatból: vagy felismerték az idegent a pályán, s megbocsátanak, vagy csak a hűséges színészüknek előlegezik a bizalmat, mindegy:

Én lennék a csárdáskirálynő
S akkor már mozdulok, és mondom a szöveget, a súgó előrehajolva teríti elém az ösvényt a fogódzókkal, Molnár János mozdul utánam, jön előmbe a replikával, s már ott tartunk, hogy egyedül vagyok, és egy pillanatra beleszagolhatok – megszeretgethetem a hajdan imádottat: az orfeumot – morfeum – s ölelem teljes lelkemmel a kerek kisszínpadot és jön már pincérként – biztonságul – Ádám Jancsi, lendít tovább, majd a szeparéba (hogyishivják azt a hogyishivjákot?), időm sincs levegőt venni, már megyek is belekapaszkodni Szeibert okos, szép férfitekintetébe, fogja a kezem, érzem: tart, s már ott tartunk hogy Hajmási Péter, lent a zenekarban előre jönnek a fások-rezesek-ütősök, látni akarnak a barátaim: ezer órákat beszélgettünk siftaváltás közben, tudják, hogy mennyire becsülöm őket, tudják, hogy tudok énekelni, de hol vagyok én az operáshangtól, mondták nem is kell... Egy célom van tehát, elmondani a közönségnek, hogy ne búsulj rózsám, mert az egy garast sem ér, s különösen azt, hogy lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér, ott merek csupán ránézni népemre, és látom az első sorban egy törékeny, apró, fehérhajú, valaha-szépség égő kék szemével tartja bennem a lelket, s énekli velem, hogy a barométer nem imponál.

Akkor döbbenek rá, hogy a nézők ejsze jobban tudják a darabot, mint én, no akkor húzzunk bele, mert Csíkban már dél van!, mert a közönségnek el kell hinnie, hogy

én vagyok a Csárdáskirálynő
S ezzel – kellett nekem – ki is esek a szerepből, megakadnék a szövegben, de Ádám Jancsi, mintha csak duhaj jókedvében, beleénekli a kezdőszót a fülembe, kapaszkodónak, rávillanok hálásan, s megyek tovább. Tánc: az összes balettes megmutatta már azt a 3 lépést, mégis úgy érzem magam, mint egy kétágú létra, csak amikor csárdásra fordul a dolog, akkor vagyok otthon, hiszen nem az operában vagyok jártas, hanem a táncházas-csárdások világában: valójában én vagyok a csárdáskirálynő.

Bejön Fülöp Marci, rikoltom hogy „fiam", cinkos mosollyal nézünk össze: nem sokkal fiatalabb, mint én (mi a gyalogátjáró két oldaláról is azt ordítjuk egymásnak, hogy anyám-fiam, a közönség őszinte derültségére, s amikor zöldre vált a lámpa az átjáró közepén megöleljük egymást), a jelenetben ez a tüneményes hangú décsei segít előrearaszolni engem, a magyarózdit... Majd érkezik – hozzám hasonlóan halálraváltan – Galló Ernőke, kedves színészkollégám, végre nem lennék idegenben, de ő is beugró: vigyázva adogatjuk a labdát, összeszokottabban, s mire Szilviával találkozom már valóban otthon vagyok, ami női fifika s rafinéria, az mind ott van a szavaim mögött, megannyi régenvolt: a megéltek kergetőznek a fejemben.

S nem utolsósorban az, hogy a szerelmem úgy szólít: királynőm.

Neki bizton én vagyok a Csárdáskirálynő
Szünet. Nincs idő nyavalyogni, öltözöm, teljes átvedlés bálra, körülöttem sürgölődik öltöztető-Nusika, férje gyerekkori pajtásom, együtt jártunk kisdiákként színházba: akkoriban ő Nagy Rékába volt szerelmes, én Héjja Sándorba, s ezért vagy nem, de mindketten idesodródtunk dolgozni a sétatéri épületbe. Keresem a fogódzókat kint-bent, mint emigráns az ismerősöket idegen országban.

Íme már a második felvonás. Tele a színpad: sose láttam ennyi embert belülről, rácsodálkozom a balettkarra, mint egy gyermek, micsoda kemény munka ez innen nézve, míg lentről pillekönnyen repülnek a lányok, s emelnek a fiúk, csillog a szemük, mosolyognak, jó nekik, nincs szövegük, ám látni, hogy tudja valamennyi: egy elhibázott ugrás és örökre vége a pályának... Elbambulok ezen, de mindegy, mert amúgy se tudom, mikor induljak, s hova, sok apró mozgás, sok ember ide-oda nyüzsög, s akkor Jóska – tudják, az a balettes, aki színésznek született – indít, mozgat, én engedem magam kényeztetni, táncra kér (legutóbb Örkény: Pisti a vérzivatarában keringőztem valami tíz éve). Jóska úgy visz, úgy röptet, hogy szinte szállok, a hátralévő időt legszívesebben végigkeringőzném...

Szöveg van, Jóska finoman jelez, miközben bűbájosan alakít, könnyedén, s elegánsan, szemmel irányít, merre menjek, visz–hoz a tekintetével. Úgy érzem magam mellette, mint amikor a homokrajzok születnek: hagy élni, nem fullaszt, igyekszem nem rálépni játékára-szövegére, mert Szabó Jóska példázza igazán, hogy nem tanulással lesz színésszé az ember, hanem születéssel... Bethlen Miklós jut eszembe: „minden kétlábúak között a leghitványabb" az, aki vásárolja a nemességet, no, vajon érdemes-e színművészetin a fizetésesre iratkozni??? Máris megyünk tovább, és megint Szeibert: édesen, mint egy gyermek, kit tetten értek, amint megette a hecserlilekvárt a spájzban, megteremti nekem a játéklehetőséget arra, hogy az „undok, gőgős, szívtelen vén banyát" úgy vállaljam magamra, hogy a közönség megtapsoljon, amikor kivonulok (valójában győzedelmesen kiiszkolok) a színpadról...

Második felvonás végére indulunk, itt már sok szöveg nincs, de mégis aknára lehet futni: a nagy összkonfliktusban az egész társulat összegyűl, hol énekelnek, hol beszélnek, a zenekar játszik, és mikor a kórus megszólal a hátam mögött majd hanyatt vágom magam az ijedségtől (uram irgalmazz, hányan vannak ezek, s micsoda hangerő, és honnan a vácifenéből tudják tartani a szólamokat, mikor úgy össze vannak keverve, mint egy földhöz vágott kártyapakli???), aztán már elhallgatnám őket akármeddig, mert hangra-erőre kapok tőlük, de valamikor csak meg kell szólalnom ... Azt tudom, hogy nem lehet nagy érzelmi szüneteket tartani, mint a színházban, mert alattam a zenekar ugrásra készen, s Incze Kati karnagy még az én kedvemért se tarthatja a ritártándót hétfőig... Ránézek Inczére, és érkezik a segítség: levegőt vesz, akkorát, hogy a tubás önként összetépi a diplomáját, és tartja .......... mikor kifújja, azt várnám, hogy a csellisták mind egy szálig felragadnak a falra: na most! S én ordítom kétségbeesetten: „Mit tettél Edvin?"

És már megy tovább a zenekar, ám menten ott a másik akadály: énekelni kellene azt a tőmondatot, hogy „de hisz ez lehetetlen". Ami valóban lehetetlen, ugyanis én alt vagyok, (tudom én is, mint a székely: az asszony nem ember, a medve nem játék, s az alt nem szoprán), ha eldörmögöm, az úgy nem hallik, villan belém a felismerés, oktávval fennebb meg nem bírom azzal a rekedt baritonommal... Dönteni kell stílusosan: legyen hát parlandó... Aztán lesem, hogy a zenekar erre mit lép, de megoldják, mert ők vannak többen, és ők ismerik a kottát ... Azzal a második felvonásnak vége, én is a végét járom, legszívesebben elaludnék, de nem lehet, mert nem Csipkerózsika vagyok, hanem

a csárdáskirálynő
A harmadik felvonásban mindenki főszerephez jut az életemben, mindenki ide-oda taszigál szemmel, szóval, bíztatással, ha tudnánk hány éves a hercegnő, annyi díszlövést adnánk le, adja a szöveget a mindig megbízható Molnár Jancsi. Isten őrizz, felelek a magam kitalálta replikámmal, még azt hinnék kitört a háború, s nevet a közönség, pedig még mindig nem vagyok olyan bátor, mint amilyennek látszom, de lapátolok előre az iszapban, a szembesítésig, s érkeznek sorban a volt férjek (vannak annyian, mint a magánéletemben...): Sipos, Mányoki, meg Veres Laci jóbarátaim, s én beszélek össze-vissza, de ők rendíthetetlen nyugalommal terelgetnek egyfelé, egyre több a művirágcsokor a csipkés veddfelkémbe akadva, na ezt a botanikát ki fogja rólam nyílt színen érzéssel lehámozni, mert ha nekiesnek, s hirtelen kikapják kezemből a bukétát, sirül le rólam a cucc is, és ott maradok meztelenül, a vergődő szívemmel, nagy délcegen állhatok majd, mint Poór Liló néni mellszobra az előcsarnokban (honi y soit, qui mal y pense), mert meztelen lehet a király, de nem a csárdáskirálynő...

Majd közeleg a megváltó finálé, csak elébb gondosan megszámolom Hajmási Pétert és Hajmási Pált, megy ez nekem, konstatálom tehát, hogy ezek ketten voltak, majd a Hajmási ikrek – jó ösztönnel, finoman – kiszabadítanak a művirágok drótjainak fogságából, úgy érzem magam akkorra már, mint egy mázas töltöttkáposztás-fazék drót nélkül: esnék szét, de még valamennyit ki kell tartani. A nagy közös fináléban cseppet rácsodálkozhatok a kollégákra, olyan szeretnivalók, hogy felocsúdok révületemből, és észreveszem: ott áll a teljes operás-műszak a takarásokban. Jó jel. Azt tanultam régi nagy színészektől, hogy akkor lesz a darabnak közönségsikere, ha a műszak nézi oldalról az előadást...

Aztán már csak a csukány van hátra, vagy hogy hívják itt a happy endet... Ha nem egyéb csukány, mert ugye az eleje nyitány, majd ezt a koncertmester megmondja a végén. De hiszen vége ... Tapsol a közönség. Jóska megölel, a kórusból a barátaim rám mosolyognak, s én vissza: mindeniküktől tanultam-kaptam valamit, hát visszaragyogok hálásan. A súgó leteszi a példányt, rám nevet, akkor látom: mellette egy pöttöm tágranyílt szemű leánka, az unokája. Nem volt kire hagyni, s a kicsi fegyelmezetten végigülte a maratoni produkciót.

Zsuzsim jut eszembe, aki ugyanígy nőtt fel a színházban, ő, aki meggyőzött, hogy elfogadjam Selmeczi Gyuri felkérését a szerepre, Zsuzsim, aki a napokban fáradhatatlanul végszavazott nekem éjszakákon át. A Hercegnő, aki azt akarta, hogy édesanyja legyen a csárdáskirálynő.

Meghajlásnál eszembe jutnak a régi színházi nagytermi előadásaim: a Nyitott ablak, a Falu rossza, a Kőszívű ember fiai, a Piros bugyelláris, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül, a Popfesztivál, A szúzai menyegző, vagy a Vidám sirató, s hallgatom, ahogy zúg-erősödik a taps... Hallgatom. Olyan, mint az eső. Jól esik. Ahogy megköszöni a közönség, hogy megsiratni lehetett régenvolt, elhagyott szerelmeket, hogy általunk a megalkuvást céltudatossággá-karrierré konvertálhatta, és visszaálmodhatta magát egy békebeli világba, ahol végül győz az igazság, és ahonnan azzal indulhat haza, hogy talán egyszer lesz még szőlő s lesz még lágy kenyér.

Meghajlok s megköszönném, hogy kiválasztattam, és elfogadtattam a közönség megértő szeretetében, az operás kollégáim védelmében és csapatmunkájában (varrodától öltöztetőig, fodrászig, balettkartól kórusig-szólistákig, súgótól karmesterig, zenekartól rendezőig). Meghajlok, s megköszönöm, hogy én, a bariton, a táncházas paraszttermészetű népi-ivadék, a próza alázatos szolgája, én lehettem

A Csárdáskirálynő.
....................................................„A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz."

És – jó tudni – a királynő száműzetésben is királynő marad. Nos, ez a történelmi igazság: ezt jegyezzék, történész urak.

Rendkívül gazdag és időszerű tartalmat kínál az olvasóknak a Vasárnap katolikus hetilap idei Évkönyve.

Az „Életünk válasz Jézus Krisztus hívására – Mit tanulhatunk a napraforgótól? Néhány gondolat a borító margójára" című bevezetőben, Bereczki Silvia így fogalmaz: „A napraforgó követi a napot, rá néz, »figyelmével« rá irányul. A kezdeményező azonban nem ő, hanem a nap, amely fényével, melegével élteti és vonzza őt. A virág csak befogadja a kapott ajándékot, és kamatoztatja azt. A ráirányultság következtében pedig ahhoz válik hasonlóvá, »akit« szemlél. Puszta létével a rátekintőt arra emlékezteti, »aki« minden növekedésének forrása. Jézus Krisztus kimeríthetetlen szeretetével folyamatosan táplál és vonz engem is, téged is, kedves Olvasó... A döntés viszont, hogy ki/mi felé fordulnak, és kihez válunk hasonlóvá, nálam, nálad van."

Számos érdekes és ismeretbővítő írás közül válogathatunk, melyeket az évvkönyv a következő témák közé csoportosított az évkönyv Egyház, értékek, Európa; Élő reménység; Hétköznapok, ünnepek. Dr. Holló László Ismerjük meg Európát! című átfogó tanulmányában az Európa-eszmét, Európa legendáját, az Európa-fogalom etimológiáját, a földrész tapasztalati valóságát (földrajza, etnológiája, kultúrája) s nem utolsósorban a keresztény kultúra Európáját ismerteti.

Farmati Anna szociális testvér tanári tapasztalata alapján is elemzi az evangéliumi értékrend érvényesíthetőségét az iskolai nevelésben. Saját gyermekkorából kiindulva elmeséli: „Nyolcadikos diákként, mint ahogy ez a hasonló korúaknál lenni szokott, én is példaképet választottam, s bár akkor is alapvető értéknek tartottam katolikus hitemet, nem egy szentet választottam, hanem egy nagy tudóst és utazót, Kőrösi Csoma Sándort. De nem elsősorban tudományos munkássága miatt, hanem azért az értékekhez való végsőkig menő hűségért, ami nélkül akkor nem tudtam volna elképzelni a jövőmet, a népem jövőjét – a diktatúra legsötétebb éveiben, amikor ép eszű ember semmi jóban nem reménykedhetett."

Érdekes, időszerű s ugyanakkor lelki töltetű olvasmányt jelentenek – többek között – az EU-csatlakozás a rab szemével (Koncsag László börtönlelkész); A diák-költő Dsida Jenő (Bodó Márta); Száz éves a cserkészet, Játszva tanulni az életet (Józsa Zsuzsanna); 2007 – a piarista rend jubileumi éve (Fodor György); Hierarchia, világi Krisztushívők, megszentelt élet (Szénégető István); A lelkek megkülönböztetésének művészete (Darvas Piroska segítő nővér) című írások.

Gyakran idéztük a fenti mondatot a diktatúra évei alatt, miközben esténként, a menetrendszerinti áramszünet idején a sötétben kuksoltunk. Sajnos, nem mindig lett világosság akkor, amikor szerettük volna. Talán ezért is, meg a bizonyos isteni teremtő szózat felelőtlen idézgetése miatt, a világokat létrehozó parancsszó jelentősége valahogy ellaposodott bennünk.

Egy bibliai példabeszéd, a tíz szűz példázata kapcsán (Máté 25,1–12) egyszer aztán újra felderengett előttem az a világosság, amit Isten akar lángra lobbantani a világban.

A példázat meglehetősen furának tűnik első olvasásra. Tíz szűz vár egy vőlegényt, aki késni látszik. Várakozás közben elalszanak, és csupán a vőlegény érkezésére ébrednek fel. Ekkor derül ki, hogy ötnek van elegendő olaja, ötnek pedig nincs. A példázat elemei is szokatlanok a mai fül számára: szüzek, fáklyásmenet, olajmécses… A példázat szerint ez utóbbin múlt minden. Az öt balga szűz képtelen volt világítani. Vajon miért?

A példázatbeli Vőlegény nem más, mint maga Jézus Krisztus (Máté 25,13), Aki érkezését az ember Fiának érkezésével hozza összefüggésbe. Rá várnak a szüzek, akik Jézus Krisztus követőinek szimbólumai. Jelképezik mindazokat, akik Krisztus követőinek, keresztyéneknek tartják magukat. Az igazság azonban akkor derül ki, amikor világítaniuk kell. A mécses Isten Igéje, amint azt a zsoltáríró is megjegyzi: „Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága" (Zsoltár 119,105). Isten Igéje, a Biblia a keresztyén ember hitének és mindennapi életének mércéje. A példázat szerint azonban nem volt elég a mécses. Nem elég olvasni, forgatni Istennek Igéjét. Az ismeret önmagában kevés. Korunk egyik nagy gondolkodója szerint a világon nem a tudomány művel csodákat, hanem a szeretet: a cselekvő szeretet, az értünk élt és meghalt Jézus Krisztus szeretete. Ahogyan a lámpásba töltött olaj világít, ha meggyújtják, ugyanígy bennünket, keresztyénségünket, meggyőződésünket is hatalmába kell kerítenie az isteni befolyásnak, amely képes belénk a Krisztuséhoz hasonló érzelmeket önteni, az Ő jellemét bennünk kialakítani.

Akkor fog életünk lámpása – a mi keresztyénségünk – igazán világítani, ha a mindennapok különféle helyzeteiben valóban az Ige szerint járunk el. Amikor segíteni kell, áldozunk időt, fáradtságot, és segítünk. Amikor megbocsátani kell – például a velünk szemben szabálytalankodó autóvezetőnek – indulatos szavak helyett elnézően mosolygunk, megbocsátunk. Amikor nézeteltérések adódnak körülöttünk, a békességet keressük. Bármilyen helyzetben is az Ige elvei szerint, Jézus Krisztus szellemében járunk el, amely az Ő életének tanúsága alapján bármilyen hétköznapi helyzetben lehetséges. A Vőlegény gyakran próbára teszi a szüzeket. Sokszor adódnak alkalmak, amikor különféle helyzetek felszínre hozzák igazi mivoltunkat. Olyankor derül ki, hogy mennyire szabjuk életünket Isten Igéje után, hogy mennyire gyakoroljuk Jézus Krisztus szeretetét. Minden ilyen alkalom és tapasztalat egy tanulság, de figyelmeztetés is egyben: nemsokára jön a Vőlegény! De van-e olajunk? Világítunk-e?

Világító olajmécsesre azért volt szükség, hogy a vőlegény látható legyen a járókelők számára, és azok figyelmét arra irányítsa, aki az ünnepség középpontjában áll. Ugyanígy a mi életünknek is Jézus Krisztusra kell felhívnia a körülöttünk élők figyelmét. Az Úr Jézus, a példázatbeli Vőlegény saját ígéreteihez híven visszatérni kész. Életünknek addig is, minden nap világítania kell. Gyakorlatunkban meg kell látszania annak, amit vallunk, amiben hiszünk.

S hogy az öt okos szűz miért nem adott olajat a balgáknak? Sajnos, az élettapasztalat, a Krisztussal járás nem ruházható át senkire. Nem válhatunk jobbá annak alapján, amit mások tesznek meg. Szükséges személyesen megtapasztalnunk, mit jelent világítani. Ha akarjuk – ha kérjük –, Jézus Krisztus lángra lobbanthatja életünkben a világosságot.

Legyen világosság!

Olaszországban, a 16. századi ellenreformációs törekvések hatására kialakult egy erős jámborsági mozgalom. Ennek egyik jellemzője az volt, hogy különböző, liturgián kívüli összejöveteleket, imádságos esteket, lelkigyakorlatokat tartottak, amelyeken a papság és a laikusok közösen vettek részt. Ezek általában a kolostorok és a plébániák imatermeiben zajlottak, amelynek olasz neve oratorio, innen a később kialakult műfaj neve. A lelkigyakorlatokban mindig fontos helyet foglalt el a zene, hamarosan többszólamú dicséreteket is énekeltek ilyen alkalmakkor, kialakult egy többé-kevésbé módosítható szertartásrend. Gyakran nem csak lírai, hanem párbeszédes darabok is előfordultak, sőt kisebb misztérium-játékok, körülbelül úgy, ahogy ma is szokás Virágvasárnapkor és Nagypénteken Passiót énekelni, karácsonykor „betlehemezni".

Néhány ilyen kezdetleges dialógus fennmaradt, ezek többnyire laikus előadásnak szánt, egyszerű darabok. A zenei rész hamar önállósult, az első fennmaradt darabok még a 16. század végének jegyeit viselik. Cavalli „Rappresentazione di anima e di corpo" (A lélek és a test ábrázolása) című műve például 1600 körül keletkezik Rómában. Ez még nem oratórium, csupán annak elődje, úgynevezett dialogo. Az oratórium igazából a barokk kor teljében nyeri el végleges formáját, amikor is az (ugyanebben az időszakban felnőttkorba érő) opera, a madrigál és a kantáta sajátos szövedékéből egyfajta egyházi opera formáját ölti. Egész estét betöltő, zenekarra, kórusra és szólistákra írt mű, amelynek célja a hallgató érzelmi megszólítása. Előadásmódja viszont nem színpadi, hanem hangversenyszerű.

A feldolgozott témák bibliai történekek, vagy a szentek legendái. Központi alakja az elbeszélő, aki általában recitatívókban (emelkedett hangnemű énekbeszéd) adja elő a zárt számok között a bibliai szöveget, azaz a cselekményt, biztosítva a dramaturgiai vezérfonalat.

A műfaj hamarosan kitör Itáliából és a katolikus egyházból, mai napig érvényes ökumenikus jelleget ölt.

A kora barokk legjelentősebb protestáns szerzője, Heinrich Schütz (1585–1672) számos oratóriumszerű darabot ír: Auferstehungshistorie – Feltámadás-történet (1623), Weihnachtshistorie – Karácsonyi történet (1664).

Bach Karácsonyi Oratóriuma (Weihnachtsoratorium) hat kantátából álló ciklus, a hat részt Karácsony első-, másod- és harmadnapján, Újév napján, a rá következő első vasárnapon és vízkereszt (epiphanias) ünnepén szokás előadni. A mű több része régebbi, vlági kantátából származik, így a híres üstdob-imitációs „Jauchzet, frohlocket, aufpreiset die Tage..." kezdetű nyitótétel, a „Tönet ihr Pauken" című kantáta átdolgozása (ezt nevezik paródia-eljárásnak).

A barokk legnagyobb oratóriumszerzője Haendel, aki töméntelen sikertelen opera-próbálkozása után ebben a műfajban talált rá saját hangjára. Az „Esther" című oratóriumot 1732-ben komponált, majd tíz évre rá megírta a Messiást. Harsogó sikere elhomályosítja Haendel többi oratóriumának nagyszerűségét (több mint egy tucatot írt), sőt, sokáig nem keletkezik ilyen népszerű oratórium, talán csak Haydn Teremtése ér meg ekkora elismerést. A Messiáshoz fűződik még egy hagyomány, és egy babona: Angliában a 45. „Halleluja" tételt a közönség mindig állva hallgatja meg, és a világ szinte összes karmestere ragaszkodik ahhoz, hogy a főpróbán ezt a tételt ne játsszák el, állítólag aki „vét a szabály ellen" az mind elrontja az előadást...

A klasszika és a 19. század fordulatot hoz a műfaj történetébe: jellemzői a felvilágosult optimista hangvétel, a világvallásra való utalások. Ebben a szellemben keletkezik Haydn „Teremtés", illetve „Évszakok" című műve, és Beethoven „Krisztus az Olajfák hegyén" oratóriuma, de Mendelsohn „Paulus" és „Elias" című alkotásai is.

Schumann egyfajta világi oratóriumot ír „Paradicsom és préri" címmel, de ebben ugyanúgy benne van a megváltás-mítosz, mint Liszt Szent Erzsébet-legendájában.

A 20. század feloldja a tartalmi-formai kereteket, ekkor szcénikus előadásra írott opera-oratóriumok is keletkeznek – például Sztravinszkij: Oedipus Rex, Honegger: Dávid király, vagy Schönberg: Jákob létrája.

– Mi a hasonlóság az egér és az elefánt között?
– Egyikben sincs mazsola.

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra, istentisztelet, úrvacsoraosztás, igét hirdet: Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus lutheránus püspök, du. 6 óra: Bántó-Tamás Szilveszter. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: Czirmay Csaba. Teológia: de. 11 óra: Kelemen Attila. Kétágú templom: de. 10 óra: Székely József, du. 6 óra: Adorjáni László. Napkelet utcai imaház: de. 10 óra: Ősz Előd. Hidelvei református templom: de. 10 óra: Szabó László bálványosváraljai lelkész, énekel a bálványosváraljai kórus. Du. 5 óra, imahét kezdete: Szöllősi János. Az imahét során, naponta du. 5 órától lesz istentisztelet a gyülekezeti templomban. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 óra: Sógor Géza, du. 5 óra: Szilágyi Róbert. Pata utcai fehér templom: de. 10 óra: Ferenczy Miklós, du. 5 óra, imahét kezdete: Bálint József ny. lp. Írisz-telepi templom: de. 10 óra: Dr. Kiss Jenő, du. 5 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra: Jánosi Lóránd, du. 5 óra: Tőkés Attila. Szamosfalva: de. 11 óra, du. 6 óra: Péntek Márton. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Péntek Márton. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra: Jenei Tamás, du. 6 óra: Simon János. Tóvidéki templom: de 10 óra: Kozma András, du. 5 óra: Visky Péter. Törökvágási templom: AZ ÚJ TEMPLOMBAN, A DONÁT ÚT 142. SZÁM ALATT, de. 10 óra, du. 5 óra: Bibza István. Kolozsmonostori templom: de. 10 óra: Mezei Csaba, du. 6 óra: Tőkés Attila.

Római Katolikus Egyház: Szent Mihály-templom: reggel 7.30 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét Dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Tímár Zoltán, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom: reggel 8 óra: Holló László, de. 9 óra, román nyelvű szentmise: Olivo Bosa jezsuita, de. 11 óra: Nóda Mózes, du. 6 óra, egyetemi szentmise: Orbán László. Ferencrendi-templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 4 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

Unitárius Egyház: Belvárosi templom: de. 11 óra, szolgál: Bálint-Benczédi Ferenc. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Mezei Csaba. Kolozsmonostori egyházközség (a Kakasos, református templomban): du. 3 óra: Rüsz Fogarasi Tibor.

Evangélikus Egyház: Belvárosi templom: de. 10 óra, igét hirdet: Kovács László Attila.

Baptista Egyház: Gorunului utca 21. szám alatti templom: de. 10 óra: Kovács Efraim, du. 5 óra: Bálint Pál.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Éjszaka a múzeumban – amerikai. – Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23.

GYŐZELEM – Înapoi în cartier – román. – Vetítés: 13, 15, 17, 19, 21, 23.

MŰVÉSZ – Rendez-vous pe Avenue Montaigne – francia. – Vetítés: 14.30, 17, 19.30, 22.

DÉS

MŰVÉSZ – A Tégla – amerikai. Vetítés: 16.30, 19; péntek, szombat, vasárnap: 21.30 órától is, kedvezménnyel.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – Crank – Felpörögve – amerikai. Vetítés: január 19–21.: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Holiday – amerikai. – Vetítés: 17.30, 201; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is, kedvezménnyel 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – Tsotsi – délafrikai–angol. – Vetítés: január 19–21.: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Nagyon vadon – amerikai. – Vetítés: 17, 19.30; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is, kedvezménnyel 17 órától.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Ma, január 20-án, szombaton este 8 órakor: Visky András: Tanítványok – stúdió-előadás. Rendező: Tompa Gábor.

Január 21-én, vasárnap este 7 órakor: Caragiale: Az elveszett levél. Rendező: Tompa Gábor. - CSAK 12 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Január 22-én, hétfőn este 8 órakor: Hanoch Levin: Jákobi és Lájdentál - stúdió-előadás. Rendező: Elie Malka.

ROMÁN SZÍNHÁZ

Ma, január 20-án, szombaton este 7 órakor: Tom Stoppard: Travestiuri. Rendező: Mona Chirila.

Január 23-án, kedden du. 4 órakor: Solo on-line - balett-poém; este fél 9 órakor: Stand-up comedy.

MAGYAR OPERA

Január 21-én, vasárnap de. 11 órakor: Csajkovszkij. Diótörő. Vezényel: Jankó Zsolt m. V. Rendező-koreográfus: Mindrutiu Mihail.

Január 25-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Bartók Béla: A fából faragott királyfi. Vezényel: Jankó Zsolt m. v. Rendező-koreográfus: Jakab Melinda. Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára. Vezényel: Jankó Zsolt m. v. Rendező: Selmeczi György m. v.

ROMÁN OPERA

Január 22-én, hétfőn este 7 órakor: Lehár Ferenc: A víg özvegy - bemutató. Vezényel: Horváth József. Rendező: Mona Chirila.

Ma, január 20-án, szombaton 12 órakor: Rózsa és Ibolya – magyar tagozat. CSAK 6 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

Január 21-én, vasárnap 11 és 12.30 órakor: Piroska és a farkas - román tagozat.

FARKAS U. REF. TEMPLOM

Január 20-án, szombaton este 7 órakor: Mozart és kortársai - a BBTE Ref. Tanárképző Kar Zenepedagógiai Tanszékének rendezvénye. Szólisták: Püsök Andrea, Nagy Noémi, Molnár Zsuzsánna, Bartalis Emőke, Vékás Kinga, Dániel Emese, Suhó Zoltán, Kurucz Tímea. Vezényel: Windhager-Geréd Erzsébet. Műsoron: Mozart-, Haydn- és Salieri-művek.

ZENEAKADÉMIA

Január 22-én, hétfőn este fél 7 órakor a hangversenyteremben: Constantin Ripa szerzői estje.

Január 22-én, hétfőn este fél 7 órakor az 59-es teremben: Az oboa-szakosok (dr. Aurel Marc tanítványai) hangversenye.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25.,

Victor Babeş 33/A és Magyar/22. Dec. 1989 u. 137. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai (január 22., hétfő)

1 euró = 3,3824 lej, 1 USD = 2,6110 lej, 100 magyar forint = 1,3439 lej.

Magáncég asztalosokat és segédmunkásokat alkalmaz. Telefon: 0728-841337 vagy 456-056. (0015)

Multinacionális bútoráruház sürgősen alkalmaz Kolozsvárra: ÁRUHÁZVEZETŐT. Követelmények: kiváló számítógépkezelési ismeretek, magyar nyelv ismerete, jó kommunikációs készség, vezetői beállítottság. ELADÓKAT. Követelmények: eladásban szerzett tapasztalat, magyar nyelv ismerete, asztalos szakmában való jártasság előny. Önéletrajzokat a vagy a 0365/410-551-es faxszámra várunk. (M)

Soha el nem múló fájdalommal és szeretettel emlékezünk a hat hete elhunyt, drága jó férjre, szeretett édesapára, nagytatára, apósra,
id. KIS SÁNDORRA.
Akik ismerték és szerették, áldozzanak egy percet emlékére! A GYÁSZOLÓ CSALÁD. (0011)

Kevesebb mint 200 néző volt kíváncsi a forduló péntekre előrehozott mérkőzésére a Horia Demian Sportcsarnokban. A továbbra is dobogós helyen álló Kolozsvári U-Jolidon minden különösebb megerőltetés nélkül alaposan elverte a főleg ifikből álló Marosvásárhelyi Maros SC-t. A vendégek a mérkőzés során olykor négy junior korosztályú játékost szerepeltettek a pályán, de a többiek sem tartoztak a veteránok közé. Így érthető, hogy az első találatuk a 6. percben 5–0-s kolozsvári vezetés után született meg, de a továbbiakban sem tudtak méltó ellenfelei lenni Gheorghe Covaciu gárdájának. A házigazdáktól mondhatni már hagyományosan Mihaela Ani-Senocico gyártotta a gólokat, és ő volt számos más találatnak is az értelmi szerzője. A magabiztos előnynek köszönhetően még a kínai figurát is megpróbálták a lányok, a feladó mindkét esetben Ani-Senocico volt, de csak az elsőből esett gól, Andreea Vlad talált be, röptében pofozta a hálóba a labdát. A második félidőben, a 40. percben jártunk ekkor, rögvest utána a két csapat közti különbség kétszámjegyűre nőtt az eredményjelzőn. A meccs végére pedig még tovább mélyült a szakadék, végül az U-Jolidon megérdemelten aratott 13 gólos győzelmet.

A marosvásárhelyi ifiknek számos mérkőzésen kell túlesniük, hogy elérjék az élcsapatok szintjét. Bizonyos források szerint nyáron éppen az U-Jolidonnál folytatja két ígéretes tehetség, Tóth Zsuzsanna és Alexandra Rouă.

Kolozsvári U-Jolidon–Marosvásárhelyi Maros SC 34–21 (19–11) – gólszerzők: Mihaela Ani-Senocico 13, Amelia Busuioceanu 5, Florina Bârsan 4, Andreea Vlad és Marinela Gherman 3–3, Magdalena Paraschiv és Adriana Tudorache 2–2, Anca Amariei és Geanina Toncean 1–1; játszottak még: Cristina Cucuian Dogaru, Mihaela Popovici és Berei Imola (kapusok), Gabriela Halaţiu és Andrada Scrobotă (U-Jolidon); Rad Cerasela Szidónia 6, Tóth Zsuzsanna 4, Oana Pop és Alina Maria Moloci 3–3; Mirabela Criclevit 2, Alexandra Dodan, Alexandra Rouă és Nicoleta Sandu 1–1; játszottak még: Georgeta Gureştoaie (kapus), Anca Blaj, Claudia Ciurea, Anamaria Olariu és Elena Stoica.

A találkozót aradi bírópáros vezette, az Octavian Fânaţă–Aurel Moldovan kettős, szinte hibátlanul.

A férfi Eurochallenge Cup negyeddöntőjében a Kolozsvári U-Mobitelco a ciprusi Apollon Limaszol Pizzaexpress csapatát fogadta. Az első mérkőzésen a hazaiak tizenegy pontos győzelmet arattak, ezt kellett volna ledolgoznia Periszics gárdájának a Horia Demian Sportcsarnokban. Nagy reményekkel vágtak neki az összecsapásnak, ám ehhez képest a hazai fiuk nagyon gyengén kezdték az első negyedet, hat és fél perc elteltével mindössze négy pontot tudtak begyűjteni, ennek felét büntetőből szerezték. A vendégek nem fukarkodtak a kosarakkal, a két amerikai játékosuk, Oden és Shelton nagyon jól megtalálták egymást a pályán, és az első tíz perc elteltével 23:11-es vezetésre tettek szert. A második feldobásban sem változott a játék képe, igyekezett az U-Mobitelco, de egyik sztárjátékos sem volt a legjobb formájában, rengeteget hibáztak. A legjobban talán a fiatal Silvăşannak ment, de egy fecske nem csinál tavaszt.

A szünetben a ciprusiak nem túlzott erőfeszítés után megszerzett 18 pontos (27:45) megnyugtató előnnyel vonultak edzői tanácsokat hallgatni. Ahogy a közönség is elvárta, a szünet után turbóra kapcsoltak a hazaiak, megtettek mindent a felzárkózás érdekében, de továbbra is a rengeteget hibáztak. Igaz, ugyan, hogy öt pontot lefaragtak az előbbi negyedhez képest, de ez nem volt elég ezzel a csapattal szemben (51:64). Az utolsó negyedben már nem volt kérdéses, hogy ki jut tovább, talán csak az, hogy vajon legalább a győzelem vagy a tisztességes vereség meglesz-e? A válasz nem, ahogy Limaszolban, itt a kolozsvári sportcsarnokban is egyaránt 11 ponttal veszítettek a fiúk, így kiestek az európai kupasorozatból.

Végeredmény: Kolozsvári U-Mobitelco–Apollon Limasol Pizzaexpress 75:86 (11:23, 16:22, 24:19, 24:22) – pontszerzők: Silvăşan 18 pont, Roschnafsky 12 (2 x 3), Seals 11, Allen 10, Ţenter 9 (1), Dumitrescu 9 (1), Belanovics 4, Medvegy 2 (U-Mobitelco); Oden 24 pont, Shelton 19 (3), Kandics 12 (2), Tomeljak 9 (3), Damjanovics 8, Hadzija 7 (1), Vukicsevics 7 (Apollon).

Pénteken a kolozsvári együttes vezetősége úgy döntött, hogy távozni hagyja a szerb Belanovicsot (a játékosnak montenegrói ajánlata van, egyébként is kezdetben csak arról volt szó, hogy csak az európai kupamérkőzésekre szerződik a csapathoz). Ugyanakkor az amerikai Ramel Allen szerződését kiegészítik, hogy a bajnokságban is játszhasson.

A romániai színeket képviselő szatmárnémeti Gyenes Emánuel (KTM) a csütörtöki és pénteki megpróbáltató szakaszok után a 49. helyen áll az összetett versenyben. Az előbbi etapon az 54., utóbbin pedig az előkelő 29. helyen végzett, így most már a 49. helyen áll az összesítésben.

A pénteki szenzációt az éllovas és címvédő szolgáltatta: nagyot bukott és kiesett Marc Coma (KTM). A spanyol KTM-es előbb eltévedt, majd felborult a Kayes és Tambacounda közötti, 458 km-es etap 57. kilométerénél. Bár rövid időre elvesztette az eszméletét, az első vizsgálatok szerint komolyabb sérülés nélkül megúszta a balesetet, mindenesetre további megfigyelés végett a célállomásra szállították helikopterrel. A szakasznak Coma mellett honfitársa, Isidre Esteve Pujol volt a másik nagy vesztese, aki szintén nagyot bukott és összetörte a motorját. A vezetést a francia Cyril Despres vette át, Kátai a 28. időt mondhatja magáénak, s összetettben a 22.

Az autósoknál Szalayék a 27., Palikék a 36. időt érték el, összetettben viszont fordított a sorrend.

Az élvonalbeli Kolozsvári CFR vezetősége tovább erősítette a csapatot, és immár jól bevett szokás szerint Portugáliából jött a frissítés.

Három játékos, Daniel Ricardo Da Silva Soares – Dani, Cleidimir Magalhaes Silva – Didi és Vitor Tiago de Freitas Fernandez – Vitinha négy és fél évre szóló szerződést kötött a vasutascsapattal. Dani és Didi a portugál Szuperligában szereplő Pacos Ferreirától jött, előbbi 24 éves középpályás (177 cm, 80 kg), utóbbi vele egykorú csatár (176 cm, 71 kg). Didi brazil nemzetiségű, csapatának 9 gólt lőtt a múlt idényben.

Vitinha csak 20 esztendős, a portugál korosztályos válogatott tagja volt, előzőleg a másodosztályú Sport Clube Maria de Fonte együttest erősítette a balhátvéd poszton.

A játékosok vasárnap elrepülnek a törökországi Antalyába, ahol csatlakoznak a kerethez, és részt vesznek az edzőtáborozáson.

Iuliu Mureşan klubelnök nagyon elégedett az új szerzeményekkel, szerinte most már minden megadatott, hogy a százéves jubileumát ünneplő klub idén a bajnokságban legalább a második helyen végezzen, és bejusson a Bajnokok Ligájába.

Ezzel a CFR-nél leigazolt portugál kontingens immár nyolc főre nőtt.

KIKAPOTT, DE TOVÁBB-JUTOTT AZ AC MILAN
Az Olasz Kupa negyeddöntőjének visszavágóján a Milan 1–0-ra kikapott a másodosztályú Arezzo otthonában, mivel azonban az első felvonást kettővel megnyerte, bejutott az elődöntőbe. A legjobb négy: Milánói Internazionale, AS Róma, Sampdoria és AC Milan.

BOTRÁNYOS MÉRKŐZÉSEN KIESETT A REAL MADRID
Meglepetésre kiesett a Real Madrid a Spanyol Király Kupa nyolcaddöntőjében. A fővárosiak az idegenbeli gólnélküli döntetlent követően a csütörtöki visszavágón hazai pályán csak 1–1-et értek el a bajnokságban a bennmaradásért küzdő, 18. helyen álló Real Betis ellen. Ez azt jelentette, hogy a sevillai együttes jutott tovább. A madridiak két gólját érvénytelenítette a játékvezető, a másodikat az asszisztens beintésére les miatt a 88. percben. Az ítéletet követően különböző tárgyakkal kezdték el dobálni a segítőt, egy műanyag üveggel el is találták a karját. A 94. percben a vendégek kapusa mellett egy mobiltelefon repült be a játéktérre.

Eredmény, Király Kupa nyolcaddöntő, visszavágó: Real Madrid–Real Betis Sevilla 1–1 – továbbjutott a Betis 1–1-es összesítéssel, idegenben lőtt góllal. A továbbjutók: Real Zaragoza, Valladolid, FC Sevilla, Deportivo La Coruña, Osasuna, FC Barcelona, Getafé és Real Betis Sevilla.