Folytatódik az RMDSZ-ellenes hisztéria
Frunda szenátori tisztségének megvonásával fenyegetőznek

Frunda Györgynek nem csak az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében (ETPK) betöltött, hanem szenátori státusának megvonását is fontolgatják egyesek. A hét végén újabb politikusok sorakoztak fel az RMDSZ-t rágalmazók mögé. A felháborodást, mint ismeretes, az ETPK-nak a nemzeti kisebbségekre vonatkozó ajánlása váltotta ki, amely Frunda kezdeményezésére született.

Nicolae Popa, a Konzervatív Párt alelnöke, Fehér megyei parlamenti képviselő kéri Frunda György RMDSZ-szenátor ETPK-megfigyelői státusának megvonását, aki szerinte tevékenységével árt Románia nemzeti érdekeinek, mert minden eszközzel megpróbálta elérni a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos romániai alkotmányos előírások módosítását

– Noha az RMDSZ a kormánykoalíció tagja, a Konzervatív Párt nem tűri az ilyen szélsőséges és részrehajló megnyilvánulásokat, amelyek akár az európai integrációt is veszélyeztethetik. Tekintettel az úgynevezett román szenátor legutóbbi kijelentésére, miszerint ő nem Románia érdekeit képviseli, azt javasoljuk neki, hogy

költözzön Magyarországra és képviselje a magyarok érdekeit az Európai Parlamentben, mivel amúgy is ezt teszi és ezt kívánja, fogalmazott Popa. A KP alelnöke szerint Frunda György legutóbbi szándéka, hogy Strasbourgban bizonyos előjogokat szerezzen a romániai magyar kisebbségnek, aberráns és alkotmányellenes, ugyanakkor sérti Románia nemzeti érdekeit.

Amint az várható volt, az ügyben megszólalt az utóbbi időben erdélyi körúton lévő, és a térség gazdátlan nacionalista voksainak megszerzésére számító Cozmin Guşă is. A Nemzeti Kezdeményezés Pártjának (NKP) elnöke szombaton, Marosvásárhelyen kijelentette, Frunda György RMDSZ-szenátor megszegte a parlamentben letett hűségesküt, ezért javasolni fogja, hogy a szenátor mandátumáról induljon jogi vita.

Hétvégi nyilatkozatában Adrian Severin szociáldemokrata párti képviselő azzal igyekezett csitítani a nacionalistákat, hogy az ET ajánlása köszönő viszonyban sincs Frunda eredeti kezdeményezésével. Severin szerint ugyanis Frunda javaslatának a második, az „európaibb" változatát fogadta el a tanács, nem pedig az elsőt, amit ő maga is etnocentrikusnak, szeparatistának minősített. Severin a helyzet teljes ismeretében vette védelmébe Frundát, hiszen ő az ET Parlamenti Közgyűlése jogi és emberi jogi bizottságának elnöke, és ebben a minőségében kérte az RMDSZ-es szenátort, módosítson indítványán. Severin elítélte mindazokat, köztük a demokrata Emil Bocot is, akik kihasználva ezt a félreértést, ismét felkorbácsolják a nacionalista kedélyeket.

Oana Marinescu, kormányszóvivő is nyugalomra intett: az ET Parlamenti Közgyűlése által elfogadott dokumentum mindaddig nem érvényes, ameddig az ET miniszteri tanácsa is el nem fogadja. Hangsúlyozta: még ekkor sem tekinthető kötelező érvényűnek, hiszen csupán egy ajánlás. Romániának nincs oka aggodalomra, mivel messzemenően biztosítja a nemzeti kisebbségi jogokat.

Az ET 1735-ös ajánlása a nemzet fogalmának meghatározásáról szól, és érinti a kulturális autonómiához való jogot is. A dokumentum értelmében Európa országai vállalják, hogy valamennyi állampolgár számára, etnikai hovatartozástól függetlenül, biztosítják az integráció feltételeit.

Frunda György korábban kifejtette: nem speciálisan Románia számára készült ez az ajánlás, hanem az ET valamennyi tagországa számára. Elmondta: az RMDSZ-nek az álláspontja ismeretes, ami Romániának egységes nemzetállamként való önmeghatározását illeti. A szövetség mindig is azt javasolta, hogy módosítsák az Alkotmánynak ezt a passzusát, hiszen Romániában nagyon sok nemzetiség él. Az Alkotmánynak ez az első bekezdése mellesleg nagyon sok más olyan szakaszával van ellentmondásban, amelyek elismerik a kisebbségek jogait, mint például a kisebbségeknek parlamenti képviseletéhez, a nemzeti önazonosság kifejezéséhez való jogát stb. A szenátor emlékeztetett: az Európai Unió egyetlen tagállama sem határozza meg ily módon önmagát. A szuverenitás megosztásának elve, amely az EU egyik alaptézise, ellentmond a nemzetállam eszméjének – figyelmeztetett. Ami pedig a kulturális autonómiát illeti, a szenátor hangsúlyozta, a nemzeti kisebbségek elvitathatatlan joga, hogy a közösséget érintő kulturális kérdésekben saját maguk dönthessenek.

A liberálisok és a demokraták közti doktrináris véleménykülönbségek gátolhatják meg a két párt egyesülését – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztóján Horea Uioreanu. A Kolozs megyei liberális képviselő egyértelműen a két párt közti egyesülést támogatja, de csakis a liberalizmus égisze alatt.

Uioreanu úgy véli, elsősorban ezt a kérdést kell tisztáznia a két pártnak, tekintettel arra, hogy a Nemzeti Liberális Párt (NLP) a Liberális Internacionálé, a DP pedig – kis ideje – az Európai Néppárt megfigyelő tagja. – Ha a néppártiaknak Románia EU-csatlakozásával kapcsolatos álláspontjára gondolok, ők az egyetlenek, akik megkérdőjelezik a 2007-es dátumot, és akik folyamatosan a bővítés ellen nyilatkoznak – emlékeztetett Uioreanu. A képviselő szerint a demokraták, amelyek elsősorban azért választották a jobboldali, konzervatív pártokat tömörítő Néppártot, mert ez az Európai Parlament legjelentősebb frakciója, visszaléphetnének. Már csak azért is, mert a jelenlegi felállásban a Néppárt valóban a legnagyobb, de ki tudja, mit hoznak a következő választások. Arról nem is beszélve, érvelt tovább a képviselő, hogy olyan hírek érkeznek, miszerint a konzervatívok kiválnának a Néppártból, és külön frakciót alkotnának. Velük ellentétben az európai liberálisok szívvel-lélekkel Románia csatlakozása mellett foglaltak állást, és lobbiztak is ennek érdekében.

A képviselő is neheztelésének adott hangot, ami a demokrataák bejelentését illeti. Úgy vélte, a DP-nek előzőleg nem csak az országos vezetés, hanem a megyei szervezetek szintjén is konzultálni kellett volna bár saját szervezeteivel, úgy, ahogy azt most a liberálisok teszik. – Ez a másik nagy különbség a két párt közt: a demokratáknál fentről érkezik az utasítás, nálunk pedig fordítva, az alulról, a helyi szervezetektől érkező kezdeményezésekből lesznek az országos döntések – fogalmazott Uioreanu.

Az NLP-nek eddig 16 területi szervezete döntött a DP-vel való egyesülés mellett, de hangoztatták, hogy az új alakulatnak hűnek kell maradnia a liberális értékek iránt, és elnevezésben meg kell őriznie az NLP nevét, olvasható Dan Motreanu közleményében. A liberálisok főtitkára szerint az NLP-DP fúzióról indított konzultáció a jövő hét végén zárul le a megyei szervezetek szintjén. A területi szervezetek álláspontjait az NLP Állandó Delegációjának február 24-ei ülésén ismertetik, tájékoztat közleményében az NLP főtitkára.

A DP ajánlatára körvonalazódó liberális válasznak cinikusabb változata volt hallható Puiu Hasotti részéről. A párt alelnöke szerint, aki szintén elképzelhetetlennek tartja, hogy ne liberális pártként éljen tovább az NLP és a DP egyesülésével létrejövő új politikai formáció, a nemrég még szociáldemokrata színekben pompázó demokratáknak nem okozhat különösebb megrázkódtatást visszatáncolni a Néppártból. Példának a krajovai esetet hozta: Antonie Solomon, a város polgármestere nemrég kilépett a szociáldemokratáktól, kis függetlenség után pedig felvételét kérte a Demokrata Pártba, amit meg is kapott. Hasotti javasolta: ha a demokratáknál ilyen nagy a rugalmasság, ilyen könnyű az „átjárás" a szociáldemokrácia és a jobboldali eszmék között, tegyék meg azt a plusz egy lépést, ami a liberálisok irányába vezet, és akkor tárgyalhatnak a fúzióról. Hasotti elmondta azt is: a D.A. szövetség vezető tanácsában is napirendre került a kérdés, a demokraták állítólag beismerték, eljárásuk nem volt fair.

Halál az iszlám-sértőkre! Európa is számíthat egy 9/11-re! – így tiltakoztak az iszlám hívei az európai nagyvárosokban a Mohamed próféta gúnyrajzát közlő lapok gesztusa ellen. Bejrútban a dán nagykövetséget felgyújtották. Tüntetések voltak Iránban, Pakisztánban, Afganisztánban, Egyiptomban és Szíriában is. A román Országos Diszkriminációellenes Tanács arra kéri a médiát, ne közölje a karikatúrákat. Hasonló álláspontra helyezkedett a Román Sajtóklub is. Cristian Tudor Popescu elnök felelősségteljes viselkedésre szólította fel a sajtót. (Részletek az 5. oldalon)

Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök jóváhagyta a Kommunizmus Büntetteit Vizsgáló Intézet vezetőtanácsának összetételét, a testület tagjai Petre Mihai Băcanu, Elvira Bianu, Doina Cornea, Dennis Deletant, Constantin Dumitrescu, Radu Filipescu, Radu Ioanid, Gabriel Liiceanu, Marius Oprea, Cristian Pîrvulescu és Andrei Pleşu.

A kormány a múlt év végén hozta létre az Intézetet, amely intézményi szempontból vizsgálja majd a kommunista rezsimet és a korszak hatalmi rendszerét, nyilvánosságra hozza az elnyomó struktúrákban dolgozó pártaktivisták, tisztek és bírák, illetve ügyészek nevét, továbbá felderíti az általuk elkövetett, javasolt vagy irányított visszaéléseket és bűncselekményeket.

Nem ért véget az új és hagyományos ügyvédi kamarák közötti, érdekellentétből fakadó viszály. Ismeretes, a konfliktus akkor robbant ki, amikor néhány évvel ezelőtt bejegyeztek egy „alternatív" ügyvédi kamarát Figaro Potra Egyesület néven. Az új kamarák tagjai, akiknek szintén jogi végzettségük van, ügyvédi tevékenységet folytattak anélkül, hogy tagjai lettek volna a régi szakmai szervezeteknek. Az ügyvédi mesterség engedély nélkül való folytatása vádjával több hagyományos kamara feljelentést tett az új egyesület tagjai ellen, pereskedések sora kezdődött az ország különböző bíróságain. Közben a régi és új ügyvédek, valamint szervezeteik egymást vádolták törvénytelenséggel.

Pompiliu Bota, a Romániai Ügyvédi Kamarák Országos Szövetségének elnöke, és Holunga Marcel Vasile, az új szakmai szervezet kolozsvári elnöke sajtóértekezleten ismertették néhány ellenük tett bűnvádi feljelentés és pereskedés eredményét. Több bíróságon, például Székelyudvarhelyen, felmentették Holungát, azzal az indoklással, hogy nem követte el az engedély nélküli foglalkozás bűncselekményét. Az általuk tett panaszt viszont miszerint zaklatják, akadályozzák őket, elfogadták, és az illetékes hatóságok megkezdik a kolozsvári ítélőtábla bíróinak kivizsgálását.

Kolozsvári látogatása eredményét osztotta meg a sajtóval Charalambosz Kounalakisz, a bukaresti görög nagykövetség gazdasági és kereskedelmi főtanácsosa, valamint Patelisz Gassziosz főtitkár. A vendégek elmondták: jelenleg a két ország közötti áruforgalom meghaladta az 1 milliárd dollárt, Romániában összesen 3 milliárd eurónyi 3000 görög tőkebefektetést tartanak számon. Ezt szeretnék a továbbiakban növelni, elsősorban Kolozsváron és környékén. Április közepén, a Kolozs Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával karöltve, harminc görög cég látogat hozzánk, hogy tanulmányozza a befektetési feltételeket, és találkozzék itteni, együttműködésre törekvő vállalatok vezetőivel.

Kounalakisz személyes tapasztalata, hogy tizenegy görög városban fokozott érdeklődés mutatkozik megyénk iránt, amelyet Bukarest után Románia legfontosabb régiójának tartanak. A kapcsolatok előnyét szolgálja, hogy sok fiatal görög végezte tanulmányait a nemzetközileg elismert kolozsvári felsőfokú tanintézményekben, és szívesen térnének vissza munkahelyi képviseletben. Sok olyan görög cég üzemel Romániában az élelmiszeriparban, a textiliparban és az infrastruktúra fejlesztésében, amely további fiókokat kíván nyitni, talán éppen Kolozsváron.

A 28 éves Ioan Dimitrie Bica 2000 és 2002 között a Krassó-Szörény megyei Poiana Mărului kolostorban volt szerzetes, majd távozott az ortodox egyházból, amelynek képviselőit most képmutatónak nevezi. Szerinte a papok és szerzetesek körében sok a homoszexuális, ennek ellenére az egyház ellenzi a melegek kapcsolatát.

Andrei Pop, a Swith című lap főszerkesztője szerint a meleg pároknak a heteroszexuálisokéhoz hasonló jogokat kellene biztosítani. A kolozsvári meleg közösség tagjai azt állítják, hogy gyakran válnak támadás áldozataivá az utcán vagy a lokálokban, és ha nyíltan vállalják nemi azonosságukat, veszélybe kerül munkahelyük, sőt az életük is.

A VI-WALDI JÁTSZÓHÁZ KISMAMAKLUBJA február 6-án, hétfőn du. 6 órakor tartja összejövetelét az Unitárius Óvodában (bejárat a líceum és a templom közötti részen). A Bolyhos zeneóvodát, valamint a felnőtteknek szánt furulyakört Nistor Krisztina és László Bakk Anikó vezeti. A babákat kísérő szülőkkel a „felnőtt óvodában" a klub meghívottja, dr. Alămoreanu Ildikó háziorvos beszélget. A tanácsadás alatt a gyermekek felügyeletét biztosítják.

A kultúra, a könyv ünnepévé varázsolta Fejér László szerkesztő a szilágysági folyóirat születésnapi összejövetelét. Az író–olvasó-találkozón a kolozsvári Művelődés és a Kriterion Könyvkiadó is részt vett.

– Az eltelt négy év bizonyította, hogy szükség volt egy ilyen lapra a Szilágyságban. Mintegy másfélezer oldalnyi tanulmány jelent meg a Hepehupa eddigi 16 számában, ezek mindegyike kapcsolódik a Szilágysághoz vagy témája, vagy a szerző szilágysági kötődése révén. Ugyanakkor állandó külön rovatban jelentkeznek a megye szülöttei szépirodalmi alkotásokkal. A lap sikerét jelzi az is, hogy egyre növekszik nem csak a megyén kívüli, de a külföldi érdeklődés a folyóirat iránt – mondotta Fejér László szerkesztő, megköszönve a támogatást és közreműködést.

A negyedévenként megjelenő folyóirat most bemutatott kiadványa az elmúlt év utolsó száma, amelyben a 800 éves múltjukat ünneplő települések szerepelnek. A közelmúltban nagyon sok szilágysági település ünnepelte első írásos említésének 800. évfordulóját. Ez elsősorban a Nagyváradi Regestrumnak köszönhető, amely hiteles helyként (mintegy közjegyzői hivatalként) írásban rögzítette a helyi összeírásokat, a peres ügyeket. Eredetije elveszett, számunkra csak az hozzáférhető, amelyet Fráter György adott ki 1550-ben.

A Hepehupa legfrissebb számában Zsibó történetét részletezi László László tanár, és Zsibó társadalmi rétegződését elemzi Egyed Ákos akadémikus. Wesselényi Miklós külföldi gyógykezeléséről közöl érdekes adatokat Kiss László Szlovákiából. A folyóirat minden számát szilágysági vagy innen elszármazott képzőművészek alkotásaival varázsolják a szemnek is kellemesebbé.

A negyedévenként átlag 100 oldalon megjelenő folyóiratban elsősorban a Szilágysághoz kötődő történelmi, művelődéstörténeti, néprajzi tanulmányok látnak nyomdafestéket. A jó, friss kutatásokat leíró tanulmányok özöne jelzi, hogy van még feltárni, megismertetni való. Az egyre növekvő érdeklődés pedig jelzi a lap életképességét, illetve azt, hogy szükség van rá.

H. Szabó Gyula, a Kriterion igazgatója is méltatta a lapot, amelyet az ország legszínvonalasabb és legigényesebben nyomtatott művelődési kiadványaként értékelt. Ugyanezt jelezte a Művelődés folyóirat szerkesztője, Sütő Ferenc is. Mindez elsősorban a Color Print nyomdának és személyesen Major István igazgatónak köszönhető. Grafikai és nyomdai igényessége miatt a Művelődés is itt nyomtatja kiadványainak nagy részét.

A Hepehupa köszöntése után a Kriterion, illetve a Művelődés kiadványait mutatták be a szerkesztők, de előtte újabb szilágysági kismonográfia került az asztalra. Major Miklós szilágynagyfalui tanár és Torkos Imre a Berettyó vidékét térképezi fel Tiszatelkétől Márkaszékig. A Berettyó-völgye jellegzetességének ismertetése mellett megismerhetjük a települések nevezetességeit is. A kötet végén részletes térkép kalauzol el minket a Szilágyság nyugati részén.

További sok-sok esztendőnyi megjelenést kívánunk a Hepehupának. Több tízezer oldalnyi tanulmány közlését, hiszen a Szilágyság-kutatás még messze áll attól, hogy minden feldolgozásra váró anyag, érték napfényre kerüljön. Ebben alapvető feladatot vállalt a folyóirat szerkesztő- és szerzőgárdája.

Filmszemle
Ünneprontás – Szabó István
és osztálytársainak sajtótájékoztatója

Azok közé tartozom, akik nem ítélik el az Élet és Irodalmat azért, mert megjelentette Gervai András dokumentumriportját Szabó István ügynökmúltjáról. Viszont elítélem azért, mert a filmszemle előtt tette ezt. Utálom, hogy erről kell szólnia az idei szemlének. Hát már filmünnepelni sem tudunk? Akkor viszont ne csodálkozzunk azon, hogy a legnagyobb magyar filmes eseménybe végleg beletenyerel az ügynöksztori. Szabó István és régi osztálytársai, Elek Judit, Kármentőné Singer Éva, Rózsa János és az ügynökmúltját előző nap önként feltáró Kézdi-Kovács Zsolt pénteken sajtótájékoztatót tartott, Ötven évvel később programcímmel.

Nem sajtótájékoztató volt ez, hanem szükségszerű kiállás Szabó és Kézdi-Kovács mellett. A téma az ötven évvel korábbi kor volt, amelyben – többek között – filmrendező szakos hallgatónak is nehéz volt lenni.

–Be voltunk tojva – emlékszik vissza elsőként Rózsa János. A Máriássy-osztály – ahogy meséli – ugyanis megbízhatatlannak számított az állambiztonság szemében. Ők is abba a generációba tartoztak, amelyből sokakat azért nem hívtak be katonának a forradalom után, mert egyszerűen nem mertek fegyvert adni a kezükbe. Az állambiztonsági szervek 1957-ben kegyetlen megtorlásba és rendcsinálásba kezdtek. Az osztályból három tanulót, Szabó Istvánt, Kézdi-Kovács Zsoltot és (az azóta elhunyt) Kardos Ferencet is elvitte a rendőrség, senki nem tudta, miért. Nyilván megfélemlítésből. Rózsa szerint pedig ezek után olyan jelentéktelen hülyeségeket firkálgatni, mint amiket Szabó és Kézdi-Kovács írtak jelentéseikben, a legbátrabb dolog volt.

Kézdi-Kovács Zsolt veszi át a szót. A külföldi újságírókhoz fordul és az 56 utáni korról beszél, hogy jobban megértsék a történetet. Elmondja, mennyire pontosan tudta, hogyan működik ez a rendszer, és mik a módszerek. Elcsukló hangon mesél a három, börtönben töltött, borzalmas napról, ami után végül is aláírta a beszervezési papírt. Jelentett, mert életben akart maradni, de tudta, hogy miről nem szabad beszélnie jelentéseiben: Gábor Pál szerepéről az 56-os pártház körüli harcokban, Gyöngyössy Imre szervezőtevékenységéről és arról, hogy Szabó a forradalom alatt riportokat írt a rádió számára. A mikrofon továbbmegy.

Elek Judit a közösség összetartó erejére emlékezik, amely egybeforrasztotta ezt az osztályt ebben a történelmi pillanatban. Elsősorban ennek volt köszönhető, hogy minden megfélemlítés ellenére el tudtak készülni azok a filmek, amelyek a mai napig ékesen beszélnek a hatalom zsarnokságáról. Mint Elek elmondja, évekkel később neki is választania kellett, hogy aláírja a Charta ’77-et, vagy megcsinálja inkább a Martinovics-filmet (Vizsgálat Martinovics Ignác szászvári apát és társainak ügyében [1980] – a szerk.). Ez valóban érdekes és erősen a filmművészet igazi szerepének problematikáját feszegető kérdés. Milyen szomorú, hogy ennek itt és így kellett felmerülnie. Szabó István csak két dolgot mond. Az ÉS cikkéig azért nem beszélhetett ügynök múltjáról, mert nem szeghette meg Gyöngyössynek és Gábornak tett titoktartási fogadalmát. Minden egyéb dolog pedig benne van a filmjeiben. – Tanulják meg a Bizalomból, hogyan kell viselkedni diktatúrában! – figyelmeztet Szabó. – Még szükségük lehet rá.

Kármentőné Singer Éva ehhez csak annyit tesz hozzá, hogy nekik még szerencséjük volt, hogy elkészíthették filmjeiket, amelyek máig igazolják őket. De mi lett vajon az orvosokkal, mérnökökkel, akiket szintén megfélemlített és beszervezett az állambiztonság, de semmilyen formában nem beszélhettek a történtekről. – Ezeket a titkokat márpedig ki kell mondani – fejezte be gondolatmenetét Singer.

Titkokat kimondani filmmel – erre akár épülhetne is egy beszélgetés. De az Ötven évvel később rövid sajtótájékoztatója nem kerekasztal, nem vitafórum, hanem elsősorban erkölcsi és csak másodsorban szakmai összezárás két egykori ügynök körül. A filmszemle a helyszínt adja ehhez az egész múltban turkáláshoz, nem pedig az apropót. Pedig talán egy ilyen szakmai eseményen érdemesebb volna a Máriássy-osztály filmjeivel, azon belül is elsősorban Szabó alkotásaival foglalkozni: a Bizalommal, a Redl ezredessel, A napfény ízével és a legújabbal, a Rokonokkal. Ahelyett, hogy a sokszor mindennél világosabban beszélő filmalkotások segítségével próbálnánk értelmezni az elmúlt ötven évet, továbbra is csak láthatatlan repülőkről ledobott dokumentumkötegekből ismerkedhetünk meg ezzel a feltáratlan és sötét időszakkal. Ezt a lehetőséget is eljátszotta a rendszerváltás óta mélyen hallgató politika. A 60-as, 70-es és 80-as évek magyar filmjének történelmi szerepe ezért bűnjellé silányult. Nem most, itt a Millenáris Teátrumában, s nem is a Szabót leleplező dokumentumriport megjelenésekor. Az elmúlt tizenöt évben folyamatosan. Kérdezem: Hogyan lehetne így igazi ünnep a Magyar Filmszemle?

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Érezz, élj, szeress – 7 kiváló filmben: Febr. 3.: Off the Map – amerikai; vetítés: 13, 16, 19, 22. Febr. 4.: Kerülőutak – amerikai; vetítés: 13, 16, 19, 22. Febr. 5.: Head in the Clouds – amerikai; vetítés: 13, 16, 19, 22. Febr. 6.: Hiúság vására – amerikai; vetítés: 16, 19, 22. Febr. 7.: A Love Song for Bobby Long – amerikai; vetítés: 16, 19, 22. Febr. 8.: Va, vis et deviens – francia, vetítés: 16, 19, 22. Febr. 9.: Csodálatos Júlia – amerikai; vetítés: 16, 19, 22.

DACIA A-TEREM – Narnia krónikái: az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától és hétfőn egész nap.

Február 10-én, pénteken este 7 órakor: A Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekarának hangversenye. Vezényel: Jan Stulen (Hollandia). Közreműködik: Karel Boeschoten (Hollandia). Műsoron: Liszt Ferenc: Mefisztó-keringő; E. Chausson: Költemény hegedűre és zenekarra.; K. Boeschoten: Extravaganza szvit; C. Franck: d-moll szimfónia.

Szavak, tettek egyaránt értéküket veszíthetik, ha gyakori használatukkal visszaélünk. Traian Băsescunak elsősorban azt kellene szem előtt tartania, hogy ne valljon kudarcot a 2004-es választási kampányban meghirdetett korrupcióellenes harca. Az ország első embere bő egyéves mandátuma alatt azzal szoktatott meg, hogy valóságos belpolitikai válságokat idézett elő a számtalan hírcsatorna által élőben közvetített, igazságszolgáltatást, kormányt, sajtót ostorozó beszédeivel. Önmagában nem baj az, hogy szigorú fellépést szorgalmaz a korrupció ellen, de az ilyen radikális üzenet csak akkor érhet célba, ha a probléma lényegét a szónokló találó szavakkal és megfelelő időközönként fejti ki.

Nem ezt teszi Băsescu, aki az elmúlt 13 hónapban ellentmondásokba is belegabalyodott. Az nem vétek, hogy egy politikus megfelelő érvekkel alátámasztva nyíltan elismeri, időközben adott kérdés kapcsán megváltoztatta véleményét. Önvizsgálattal számos szavazót lehet szerezni, hiszen a választópolgárok többsége csak értékelni tudja, ha a véleményváltoztatás tényét maga a politikus ismeri el. Vélhetően sokan tiszteletre méltónak tartották, hogy Băsescu Kijevben elismerte, 2000 előtt nem támogatta a kommunizmus ideje alatt elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásának ötletét, és közlekedési miniszterként nem szerzett érvényt egy bírósági ítéletnek, amit most elfogadhatatlannak tart.

Az elnök legutóbb azzal sokkolta a hazai közvéleményt, hogy a kormány körül ólálkodó maffiáról beszélt. Sokan azt kérik számon Băsescun, miért hallgatja el, konkrétan melyik üzletemberre, melyik gazdasági érdekcsoportra gondol. Jogosan merül fel a kérdés, vajon nem pusztán saját népszerűségének növelése miatt folyamodik ehhez az eszközhöz. Mert a korrupció valós kiirtásáért többet használna, ha mindezt diszkréten, akár intézmények közötti kommunikáció részeként, akár négyszemközti beszélgetéseken hozná az üzenete által érintettek – miniszterelnök, kormánytagok – tudomására.

Tavaly még első oldalas újságszenzációnak számított, hogy az elnök érdekcsoportokról beszél. Legutóbb azonban a hír a belső oldalra került. Ha az államelnök nem veszi figyelembe a periodicitás szempontját, akkor korrupcióellenes figyelmeztetései hamar elsúlytalanodhatnak. Csak reménykedhetünk, hogy az ilyen államelnöki nyilatkozatok nem végzik a napilapok utolsó oldalas rövidhírei között, mert akkor újabb Emil Constantinescuval gyarapodna Románia államfői tárháza.

Arról nem is beszélve, hogy tavaly ősszel a korrupció kapcsán az ország első embere a sértődöttet is eljátszotta Nyugat előtt. Kategorikusan kijelentette, hogy a külföldiek Romániát ne a megvesztegetések melegágyának tekintsék, ugyanis ebből a betegségből a hazai állami intézmények kigyógyultak. Most mi az igazság? – kérdezhetné a romániai valóságot kevésbé ismerő európai diplomata, aki EU-tagállambeli nemzeti törvényhozóként Románia és Bulgária csatlakozási szerződésének ratifikációjáról voksol, vagy az europarlamenti képviselő, akinek az utolsó szava döntő az integráció sorsát illetően. Megszűnt létezni a baksis intézménye, vagy az elaljasodott rendszer tovább züllött, és valóságos bűnszövetségek tartják markukban az ország gyeplőit? Mindkét változat túlzás, olyan hatásvadász megnyilatkozás, amely sem a csatlakozásnak, sem a korrupció kiirtásának nem használ.

Járt utat járatlanért el ne hagyj! E népi bölcsességünket sokszor illik megkérdőjelezni, ha a fejlődést a haladás eszközeként fogadjuk el, amely nem egyszer hozza össze az embert a számára ismeretlennel. Mégis, olykor nem árt előre tudni, mi vár ránk a kanyaron túl.

Nincs egy éve, hogy az anyaország csatlakozott az Európai Unióhoz, és azóta már több, ezen új státusából fakadó kisebb-nagyobb meglepetés érte. Legutóbb például akkor, amikor – uniós emberjogi előírásoknak téve eleget – a lakosság számára lehetővé kellett tenni a gázpisztoly viseletét. Jelképes kétezer forintnyi engedély kiváltásával a fegyver viselhető, és – alapos indoklással – használható is.

Az állattenyésztéssel foglalkozók apraja-nagyjának talán még most sem sikerült feldolgozni a tradicionális disznóölések felszámolására vonatkozó EU-előírásokat. Tisztességben megvénült gazdák és gazdasszonyok még ma is sápítoznak a csatlakozó országokra is hamarosan kötelező normákon. Vége ugyanis a sertés hagyományos, barbár leszúrásának, ehelyett humánusabb megoldások ajánlottak, letaglózás helyett érzéstelenítés, altatás. És még valami: komfortos disznópajták, jó közérzetet generáló színes labdákkal, hogy vígan menjen a hízó a vágóhídra – áll az EU-szabályzatban.

Néhány napja további mellbevágó értesülés döbbentette meg a magyarországi közvéleményt: nemzedékek óta a tavasz előhírnökének tekintett hóvirág ezentúl védett EU-növénnyé lépett elő, ezért szigorúan tilos termeszteni, a természetből begyűjteni, birtokolni, árusítani – hangzott el a fenyegető bejelentés.

Ilyen világ felé menetelünk mi is, a romániai vadkapitalizmus vadhajtásai közepette. Nemrég egy vidéki olvasónk keresett fel panaszával. Történetének lényege: a céget, amely harmincöt embernek nyújtott megélhetést, a tulajdonos, minden előzetes értesítés nélkül, átjátszotta egy multinacionális vállalat kolozsvári fiókjának. Ennek érdekében az utolsó napon alkalmazottjaival sebtében aláíratta azok felmondását, másnap pedig az új céggel megkötött munkaszerződést. A munkások tehát ugyanott maradtak, továbbra is ugyanazt a munkát végezték, mint addig, csupán a firmamentum változott. Persze akadtak, akik nem fogadták el az új feltételeket, és legfőképp azt, hogy őket saját akaratuk, véleményük megkerülésével, szó szerint eladták egy ismeretlennek.

A pártatlan sajtó ilyenkor kellemetlen helyzetben van. Mert jóhiszeműen feltételezzük, hogy a tulajdonosváltás törvényes módon, de olyan játékszabályok szerint történt, amelyeket az itteni egyszerű emberek nem ismernek. És amelyeket legfennebb különböző íratlan törvények marasztalnak el.

Egyre kíváncsibban várom, milyen EU-ba sodor minket a közös sors. Milyen lehet az a világ, ahol továbbra is farkastörvények uralkodnak, de az áldozatok dalolva mennek a vágóhídra, és ahol hamarabb jutsz fegyverviselési engedélyhez, mint egy csokor hóvirághoz?

Fayetteville-en, ezen az 50 ezer lakosú kisvároskán két létesítmény osztozik: az egyetem és az Egyesült Államok egyik legnagyobb szárnyashús- és tojástermelő vállalata, a Tyson. Lakói vagy az egyetemmel kapcsolatos intézményekben dolgoznak, vagy az óriási Tyson cégnél.

A kombinát hat hét alatt dagadt combú, óriásmellű csirkéket nevel steril környezetben, villanyfénynél, pontosan kiszámítva, hogy mekkora hely illeti meg a csirkét a ketrecben. Ezek a szerencsétlen állatok isten áldott napját nem látják, nem kapirgálnak giliszta után, és nem viszi el őket se a róka, se a kánya. Fayetteville környéki gazdaságok udvarán gyakran látni istállószerű épületeket. 2–3 hetes korukig itt nevelik a kiscsirkéket, hogy aztán a „városban" megműtápozva és meghormonozva, a lehető legrövidebb idő alatt elérjék az optimális nagyságot.

Az egyetem is, amennyire lehet, profitorientált. Az egyetemi oktatás nem ingyenes, de a diákoknak nagyon sok lehetőségük van különböző alapítványoknál ösztöndíjra pályázni, erre is megtanítják őket. Az egyetem igyekszik minőségi szolgáltatást biztosítani, ha ebben lemarad, a diákság más központ felé vándorol, és ez gazdasági katasztrófa lenne a városnak. Az egyetemi szórólap egy arkansasi diák évi költségeit 7729 dollárban állapítja meg. Egy kisfizetésű családnak úgy taníttatni a gyerekét, hogy mindent ők fizessenek, megvalósíthatatlan, de többnyire valahonnan kapnak valami juttatást, nyáron nagyon sokan dolgoznak, hogy előteremtsék a tanuláshoz szükséges összeget.

A hivatalos tanév május végén befejeződik, de a 40 fokos hőség dacára a légkondicionált termekben nyári szemesztert is indítanak június–augusztusban. A tanárok külön juttatásban részesülnek, a diáknak lehetősége van egy naptári év keretébe illeszkedni tanulmányaival. A végzősök nevét a központi épületet körülvevő park sétányainak friss betonjába karcolják. Részt vehettem az egyetem május eleji diplomaosztó ünnepségén. Már egy órával az ünnepség kezdete előtt jöttek a rokonok, szülők autóval, elegáns öltözékben, virággal. A maturandusok fekete tógában, fejükön kartonból készült négyszögletes kalappal, fejdísszel, oxfordi mintára.

Indiánok – a „könnyek útján"
Egyetemistaként angolórán Jack Londonnak John, a hazug című novelláját olvastuk. John jó volt, családja idős tagját nem minden nélkül hagyta hátra a törzs téli délre vonulásakor, hanem egy köteg rőzsével. Az elbeszélés jelképei évekig kísértettek. Aztán nem gondoltam az indiánokra többet. Életemből negyven év telik el, mire a véletlen újból összehoz velük, most már testközelből.

A fayetteville-i egyetem antropológiai tanszékén a bennszülött lakosság kultúrájával foglalkozó szemináriumon A.-nak dolgozatot kellett felolvasnia az indiánok nyelvéről és iskolahálózatáról. A hazahozott könyvekből és folyóiratokból feltárult a borzalmas népirtás, amelynek eredményeként ma csupán 1,8 millió indián él az egész kontinensen.

2. 1776-tól 1887-ig az egyezmények és áttelepítések, deportálások százada. A XVIII. századra az amerikaiak belátták, hogy okosabb, ha névleg elismerik az indiánok szuverenitását. Megosztották a törzseket azzal, hogy egyesekkel aláírtak egyezményeket, másokkal nem. A fehérektől származó járványok több indiánt pusztítottak el, mint a háborúskodások.

Jackson elnöksége alatt született meg az elképzelés, hogy a megmaradt indián lakosságot egyetlen állam területére sűrítsék: Oklahomába. Az indiánokat északkeletről és keletről hajtották ide embertelen körülmények között. Ezt az utat nevezték az indiánok „könnyek útjának". A deportáltak fele már az úton elpusztult.

3. 1887–1933, az erőszakos beolvasztás kora. Ennek az időszaknak kétségkívül a legszörnyűbb intézménye a hírhedt Carliste Indian School volt. Ez az iskola Carliste városban, Pennsylvaniában működött, csekély 3–4000 km távolságban a Sziklás-hegységtől, ahová a megmaradt indián lakosság zöme visszahúzódott. Az iskola igazgatója, Richard Pratt kapitány, az intézményt katonai módszerekkel igazgatta. A cél az indiánok amerikai állampolgárokká való átnevelése volt oly módon, hogy elveszítsék identitásukat, elfelejtsék nyelvüket, és megszakítsák kapcsolatukat a törzzsel, amelyhez tartoznak. A gyerekeket többnyire erőszakkal, a szülők megfenyegetésével, megfélemlítésével verbuválták. Átkeresztelték őket, hajukat lenyírták, indián ruhájukat elégették, egyenruhába öltöztették őket. Így azt a néhány szerencsétlen gyereket, aki menekülni próbált, ruházatukról azonnal felismerték, és visszatoloncolták őket az iskolába.

Megtiltották nekik, hogy egymás között a törzs nyelvén beszéljenek, ha mégis megtették, a kedvesnővérek, mert apácák is dolgoztak az intézményben, kimosatták a szájukat, majd megkorbácsolták őket. 1892-ben a Kongresszus megengedte, hogy a szülőkkel szemben erőszakot is alkalmazzanak, ha azok ellenállnak gyermekeik elhurcolásakor. A járványos betegségek és az embertelen bánásmód miatt tömegesen pusztultak el a gyerekek. Erről tanúskodnak azok a kiterjedt temetők, amelyek az ilyen intézmények mellett találhatók.

Egy 1928-ban végzett felmérés az iskolában levő helyzetet tarthatatlannak nyilvánította. A harmincas évekre az „átnevelő" intézeteket megszüntették. Az átnevelésnek félember volt az eredménye: se indián, se fehér nem vált belőlük. Az iskola elvégzése után a fiatalok visszatérhettek a rezervátumba, de a legtöbbjük, mivel elfelejtette a nyelvet, és a hosszú távollét alatt elidegenedett családjától, sokszor már meg sem ismerte testvéreit, szüleit, nem tudott abba az életbe beépülni, és rövid idő alatt elhagyta a rezervátumot, valamelyik városban telepedett le senki fiaként, tudathasadásos állapotban. A legtöbbjük eliszákosodott.

4. 1934-től 1946-ig az önszerveződés kezdeti időszaka. Roosevelt elnöksége alatt Collier antropológus, az indián kultúrák ismerője és tisztelője lesz az Indián Ügyekért Felelős Iroda (Bureau of Indian Affairs) elnöke. Megszüntette az erőszakos asszimiláció intézményeit, az volt az elképzelése, hogy a törzsek ki kell neveljék saját körülményeik között vezetőiket. Népiskolák létesítését határozta el, amelyek az illető törzs fennhatósága alá tartoznak.

5. 1946–1961. Eisenhower elnök idejében csökkentették vagy megszüntették sok indián közösség szuverén státusát. Azt az elvet hangoztatták, hogy az Egyesült Államok minden állampolgára, fajra és nemzetiségre való tekintet nélkül egyforma, és azonos eséllyel kell rendelkeznie. Valójában az ok nem a humánusan hangzó „esélyegyenlőség" volt – a szuverén státussal rendelkező indián területek ásványkincseire akarták egyesek rátenni a kezüket.

6. 1962-től napjainkig az önrendelkezés megszervezésének kezdetei. Az 1960-as évektől az indiánok körében is mozgalom indult az emberi és közösségi jogokért. A háborúkkal az indiánok előtt megnyílt a világ, hazatérve felismerték az amerikai társadalom burkolt rasszizmusát. Az is bizonyossá vált előttük, hogy ha nem akarnak a fehér ember áldozataivá válni, tudásszintjüket kell emelniük, lehetőséget kell biztosítaniuk fiataljaiknak a tudás megszerzésére. 1970-ben beiktatják a Bennszülött Amerikaiak Jogvédelmi Szövetségét (The Native American Rights Foundation), amely az indiánok alapvető emberi jogainak érvényesítéséért harcol, a vallásszabadságért és a tanulás jogáért.

Ma az indián mozgalom egyik fő célkitűzése, hogy a fiatalság taníttatása a törzsek szuverén joga legyen. Létrejött az indián iskolahálózat, a Törzsi Kollégiumok (Tribal College), Dél-Dakotában dakota nyelvű Indián Egyetem létesült. Az Egyesült Államok területén 30 indián főiskola (college) működik, főleg az északi, északnyugati államokban.

A néger kérdés színe és visszája
A feketék alapállása: ők nem bevándorlók és nem őslakosok. Akaratuk ellenére hurcolták őket ide, állati sorban éltek, írni-olvasni nem volt szabad megtanulniuk, mai hátrányos helyzetük az előbbiek következménye, s mindezért az amerikai állam a hibás. Az amerikai rabszolgakereskedőkkel a fekete törzsfőnökök összejátszottak, pénzért eladták embereiket. Évszázadokon át nem lehet a hátrányos helyzetre apellálni.

A rabszolga-felszabadítás megtörtént ugyan, de a feketék gazdasági-társadalmi helyzete az évek során lényegében nem sokat változott. Martin Luther King mozgalma szükségszerű volt. Tudatosította az amerikai társadalomban a diszkrimináció tényét, megindult a küzdelem az emberi jogokért, hivatalosan megszűnt a faji megkülönböztetés. A XX. században elképzelhetetlen, hogy egy busz első részében a fehérek, hátul pedig a feketék üljenek, de valószínűleg a szovjet segítség is közrejátszott abban, hogy a lutheri mozgalom annyira elterjedt; belülről akarták bomlasztani az Államokat. Martin Luther King mozgalma után a közös buszban a fehérek zöme már lehajtott fejjel ült vagy kibámult az ablakon, mert gyakorivá vált a feketék provokációja. Elég volt, ha véletlenül egy fehér hosszabban ránézett, rögtön eléje állt: „Mi van, nem tetszik a kinézésem?" Ütlegelésekre is sor kerülhetett.

F. magyar származású orvos, 56-os bevándorló. Laborban dolgozott, egy fekete kollégájával mindennap együtt ebédeltek az intézeti étkezőben. Egyik alkalommal nem tud lemenni, kimenti magát. „Már te is utálsz?" felkiáltással a kolléga halálosan megsértődött. F-nek eszébe sem jutott, hogy a dolgot így is lehet értelmezni.

Y. magyar származású textilmérnök, 16 éves korától él az Egyesült Államokban. Fehér amerikai cégtulajdonosnál dolgozik, a cég 30 munkatársa közül 4 színesbőrű. Egyik fekete szabásznő nem dolgozott rendesen, többször felszólították, a munka ennek ellenére sem ment. Y. javaslatára elbocsátják, a nő az Emberi Jogok Hivatalához (Civil Rights Court) fordul azzal, hogy diszkrimináció áldozata és kártérítést követel. A kártérítés ilyenkor tetemes összegre rúg. A vállalat ügyvédje csak nagy küzdelmek árán tudta megnyerni a pert, olyan címen, hogy Y. 14 éves koráig kommunista államban nevelkedett, így eleve nem lehet fajgyűlölő. Y. idegei kikészültek, azóta olyan munkakörben igyekszik dolgozni, ahol nincsenek színesbőrűek. A fehér vállalatvezető pedig az ilyen jellegű munkakonfliktus elkerülése érdekében háromszor is meggondolja, amíg egy feketét alkalmaz.

A kapitalizmus a rasszizmus ellenszere címmel Reismann professzor 1996 novemberében, a Berkeley Egyetemen tartott előadást. Gondolatmenete: nagy különbség van az átlag amerikai fehér és fekete állampolgár életszínvonala között. Az átlag fekete keresete csak 62,5%-a a fehérekének. Mivel a közvélemény az Államok gazdaságát a fejlett kapitalizmussal azonosítja, ezért az egyenlőtlenségért a kapitalista gazdasági rendszert hibáztatja. Ugyanakkor a tudatban ez a rendszer úgy rögzül, mint ami a színesbőrűek kizsákmányolásán alapul. A közvélemény hajlik arra is, hogy az Államok történetét a feketék ellen elkövetett igazságtalanságok halmazának tekintse. A továbbiakban Reismann professzor azt bizonyítja, hogy pontosan a kapitalista gazdasági rendszer az, amely az olyan intézkedésekkel, mint pl. a minimálbér törvénye, a közjóléti juttatások, az anyagilag támogatott iskoláztatás hatékonyan tud fellépni a faji megkülönböztetéssel szemben.

Hírek külföldről
Karikatúrabotrány: Nyugat-ellenes tüntetések világszerte

Mintegy 300 török ultranacionalista vonult vasárnap Dánia isztambuli konzulátusa elé, hogy tiltakozzon a Mohamed prófétáról közölt gúnyrajzok ellen. A tömeg tojásokkal dobálta meg a képviselet épületét, majd fekete koszorút helyeztek el a bejáratnál. A szélsőjobboldali és mélyen vallásos tüntetők elégettek egy dán zászlót, ám amikor egy másodikat is meg akartak gyújtani, a rendőrök közbeléptek.

Előző nap zsidókat gúnyoló rajzokat jelentetett meg internetes honlapján az Arab Európai Liga belga–holland iszlám párt, ezzel válaszolva az európai lapokban megjelent Mohamed-karikatúrákra. Az egyik gúnyrajzon Anna Frank, a holokauszt egyik áldozata egy ágyban fekszik Hitlerrel, egy másik pedig megkérdőjelezi magának a holokausztnak a megtörténtét.

A hétvégén máshol is folytatódtak a karikatúrák által kiváltott tiltakozások. A legsúlyosabb incidens Bejrútban történt, ahol a dán konzulátus épületét felgyújtották. A karhatalommal lezajlott összecsapásban 28 ember megsérült. A konzulátusi épület felgyújtásának hírére a dán külügyminisztérium kérte állampolgárait, hogy hagyják el Libanont.

Az Országos Diszkrimináció-ellenes Tanács tegnapi közleményében felszólította a romániai médiát, ne vállalkozzon a világszerte nagy botrányt kavaró karikatúrák közlésére, tekintettel azokra a feszültségekre, amelyeket ezek kiváltottak. A véleményszabadság alapvető emberi jog, de akkor, amikor más személyt sért, korlátozni kell – áll a közleményben. A testület úgy véli, ezeknek a karikatúráknak az utánközlésével a muzulmán közösség sértve érezné magát.

A vörös-tengeri kompszerencsétlenség túlélői arról számoltak be, hogy a hajó egyiptomi kapitánya egy mentőcsónakkal elmenekült az égő hajóról, sorsára hagyva utasait. A mentőalakulatok szombat délig mintegy négyszáz túlélőt tudtak kimenteni a péntekre virradó éjjel elsüllyedt egyiptomi komphajó összesen 1415 utasa közül. Kétszáz holttestet is kiemeltek a tengerből, ám egyre kevesebb a remény, hogy az eltűnt nyolcszáz utas közül még bárkit is élve találnak. A túlélők némelyike azt állítja, hogy a legénység tagjai azt mondták nekik, ne izguljanak a hajó belsejében kiütött tűz miatt, sőt rájuk parancsoltak, hogy vegyék le a mentőmellényeket.

Legkevesebb 88 halálos áldozata és 350 sérültje van a manilai stadion mellett szombaton kitört tömegpániknak. Ötven ember a helyszínen vesztette életét, a többiek a kórházba szállítást követően haltak bele sérüléseikbe. A kórházak zsúfolásig tele vannak sebesültekkel, még a parkolókban is helyeztek el sérülteket. A Manila egyik külvárosában, Pasigban álló sportlétesítmény körül harmincezer fős tömeg tolongott, az emberek egy televíziós show-műsorra akartak bejutni a stadionba. A tömeg egyszerre elindult a kapuk felé, abban a hiszemben, hogy azokat kinyitották, hirtelen pánik tört ki, s az elöl lévők közül 88 embert halálra tapostak.

Kedden, illetve szerdán hallgatja ki a képviselőház visszaélésekkel foglalkozó bizottsága Monica Macovei igazságügyminisztert és Daniel Morart az Országos Korrupcióellenes Hatóság (OKH) főügyészét, jelentette be vasárnap Horea Uioreanu, a bizottság alelnöke, a Nemzeti Liberális Párt Kolozs megyei képviselője. A sajtótájékoztatón elhangzott: a kihallgatás alapját a Dinu Patriciu üzletember, valamint Konstanca polgármestere, Radu Mazăre által megfogalmazott észrevételek képezik, akik a bűnügyi kivizsgálás alatt tapasztalt visszaélésekre panaszkodtak.

„Patriciu felhívta a figyelmünket, hogy az OKH által bekért dokumentumokat átadták a konkurenciának, amelyeket aztán felhasználtak a Rompetrol elleni perben. Súlyos információ-kiszivárgás gyanúja áll fenn tehát, amelyet ellenőrizni kell", magyarázta Uioreanu. A képviselő szerint a Patriciu és Mazăre által tett észrevételek mellett Monica Macoveinek tisztáznia kell a szülei házára vonatkozó vádakat is.

Az Audiovizuális Törvényt módosító törvénytervezet visszautasítását kéri a szenátustól az Országos Audiovizuális Tanács, a Média Szervezetek Szövetsége, a Román Televíziótársaság, a Román Rádiótársaság és a Szabad Sajtóért szervezet. A közlemény hangsúlyozza: a tervezet benyújtását nem előzte meg semmiféle egyeztetés és nyilvános tárgyalás. A liberális Ion Mihai Dumitrescu szenátor által kezdeményezett projekt olymódon változtatná meg az adók által sugározható reklámidőt, hogy ez a magántelevíziók esetében nőne, a közszolgálati csatornák esetében pedig csökkenne (óránként nyolc percről négyre), és csupán az úgynevezett csúcsidőn kívül lehetnének sugározhatók.

– A magyar–román határ mindkét oldalán készülni kell az európai uniós együttlétre – fogalmazott Markó Béla szombaton, Nyíregyházán. Az RMDSZ elnöke a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vezetők és a hat erdélyi testvérmegye – Szatmár, Máramaros, Hargita, Kovászna, Maros és Beszterce-Naszód – tanácselnökeinek találkozóján vett rész.

Gazda László, a vendéglátó megye közgyűlésének elnöke bejelentette, hogy az uniós felkészülési tapasztalatok átadására vállalják fiatal szakemberek két hónapos felkészítő tréningjét. – „A közös fellépés mindkét oldalon a határmenti térség felemelkedését szolgálja" – szögezte le Gazda. Hozzátette, az őszi román–magyar közös kormányülés egyik kézzelfogható eredménye, hogy megkezdődhet az M3-as autópályától Mátészalkán és Szatmárnémetin át Nagybányáig húzódó M49-es gyorsforgalmú út tervezése. A román fél is azon van, hogy 2010–2012 körül elkészüljön az út.

KÉZILABDA
Női Nemzeti Liga
Sétagalopp a sereghajtó ellen
Kolozsvári U-Jolidon–Nagyszebeni CSM 44–24 (19–12)

A bajnokság sereghajtója, a Nagyszebeni MSC látogatott szombaton a Horia Demian Sportcsarnokba, a házigazda Kolozsvári U-Jolidonnak nem okozott gondot győzni a Nemzeti Liga 14., a visszavágók első fordulójában. Több száz néző látogatott el a mérkőzésre, a hazaiak újra bebizonyították, hogy képesek gyönyörű játékot produkálni. A mérkőzés mindössze az első tíz gólig volt szoros, a szebeniek nagyon szétszórtan játszottak, míg a diákcsapat minden lehetőséget kihasznált, és a félidő végére már hétgólos előnyre tett szert.

A második játékrész elején mindent elkövetett a vendégcsapat, hogy faragjon hátrányából, ám az U-Jolidon kemény védelmét nem tudták áttörni, támadásaikat pedig nem bírták megszűrni. A mérkőzés végére a cserejátékosok is lehetőséghez jutottak, gólokkal meghálálva a bizalmat a vezetőedzőnek. Győzelmének köszönhetően a kolozsváriak továbbra is őrzik hatodik helyüket a tabellán.

Gólszerzők: Elena Paraschiv 8, Mihaela Ani Senocico 6, Florina Bârsan 5, Ancuţa Deac és Ionela Drilea 4–4, Anca Amariei, Ana Maria Cotârlă és Adriana Tudorache 3–3, Lavinia Paşca, Angela Vlad, Marilena Gherman és Geanina Flori Toncean 2–2 (U-Jolidon); Para-schiva Voicu 6, Georgeta Ilie Georgeta és Oana Duca 4–4, Simona Duţă 3, Ana Dudescu és Mirabela Enăşuţ 2–2, Anca Jianu, Andreea Luca és Dana Popa 1 (Nagyszeben).

További eredmények: Brăilai Dunărea KK–Konstancai Tomis 20–23, Râmnicu Vâlcea-i Oltchim–Romani MKK 23–27, Brassói Rulmentul–Dévai Cetate MSC 28–21, Zilahi Silcotub–Nagybányai MKK 32–24, Poşta Câlnău-i Astral–Karácsonkői (Piatra Neamţ-i) NKK 30–26 és Bukaresti Rapid CFR–Galaci Oţelul 21–17. A táblázaton:

1. Rulmentul 14 14 0 0 407–300 28
2. Silcotub 14 11 1 2 417–345 23
3. Oltchim 14 9 2 3 377–331 20
4. Roman 14 10 0 4 357–327 20
5. Astral 14 9 1 4 402–363 19
6. U-Jolidon 14 8 2 4 402–374 18
7. Tomis 14 7 2 5 386–359 16
8. Brăila 14 5 3 6 334–335 13
9. Nagybánya 14 4 3 7 344–354 11
10. Déva 14 3 3 8 360–373 9
11. Oţelul 14 3 3 8 328–345 9
12. Rapid 14 3 0 11 339–389 6
13. Piatra N. 14 1 0 13 356–440 2
14. Nagysz. 14 1 0 13 307–481 2

Mindössze kétszer vezetett a Plo- ieşti-i Uztel ellen a Kolozsvári U Armătura csapata a Román Kupa keretében rendezett vasárnapi mérkőzésen: először 1–0-ra a mérkőzés második percében, majd az első félidő derekán 10–9-re, az új szerzemény Tálos Elemér góljával. A mérkőzés első félideje egyébként kiegyenlített játékot hozott, a vendégek a 10. percben három góllal elhúztak ugyan, de a kolozsváriak hamarosan kiegyenlítettek, és ettől kezdve fej-fej mellett haladt a két együttes. (Igaz, hogy többnyire a hazaiak futottak az eredmény után.) Ez az állapot a 22. percig tartott, amikor a játékvezetők két percre kiállították Marian Rault, a hazaiak kapitányát. Ez a mozzanat sorsdöntőnek bizonyult, ugyanis a vendégek maximálisan kihasználták az emberelőnyt, és pillanatok alatt négy gólos előnyre tettek szert. A pályára visszatérő Raul egyéni akcióból rögtön gólt dobott, ám ezután kihagyott egy hetest, így nem sikerült a felzárkózás, sőt, három gól nélküli perc elteltével ismét a ploieşti-ieknek sikerült betalálni. Az utolsó percben mindkét csapat trénere időt kért, ám ez sokat nem változtatott a helyzeten.

A folytatásban jobbára végig megmaradt ez a különbség, a hazaiak hiába adtak bele apait-anyait, az ellenfélnek mindig sikerült válaszolni a kapott gólokra. Persze, ehhez az is kellett, hogy a kolozsváriak két emberelőnyt is kihasználatlanul hagyjanak, ami az adott helyzetben igencsak luxusnak számított. Egyébként a védekezéssel egyik csapat sem törődött igazán, a nézők csak kapkodták a fejüket, olyan sűrűn estek a gólok. A mérkőzés utolsó percében kissé összekapták magukat a kolozsváriak, ám ez mindössze arra volt elég, hogy öt helyett csak három góllal kapjanak ki.

Kolozsvári U Armătura Agronomia Herz–Ploieşti-i Uztel 31–34 (14–19) – gólszerzők: Ştef (9), Raul (7), Burcă (4), Boancă és Petraru (3–3), Tálos és Besuţiu (2–2), Ciornohuz (1), illetve Georgescu (9), Cârstoaia (7) Sablovski (5), Stanciu (4), G. Ghizdăvescu (3), M. Ghizdăvescu és Manea (2–2), Constantin és Rouă (1–1) – továbbjutott az Uztel.

További eredmények: Besztercei MKK MSC–Konstancai MKK 21–27, Nagyváradi Leonardo MSC–Nagybányai Minaur KK 34–36, Temesvári U Poli Izometal–Resicabányai UCMR 26–28 – hosszabbítás után, Bukaresti Steaua–Brassói Dinamó 25–28, Jászvásári Politechnika–Târgu Jiu-i Pandúrok 31–36, Caracali Romvag–Medgidiai MSC 24–32 és Szucsávai Universitatea Bucovina–Bukaresti Dinamó Baumit 22–27.

Elsőként a francia válogatott jutott be a svájci férfi kézilabda Európa-bajnokság fináléjába, mivel az első elődöntőben hat góllal legyőzte az olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes horvát csapatot. A világbajnok spanyol csapat az ellenfele a francia válogatottnak a döntőben, az ibériai együttes három góllal bizonyult jobbnak a dán alakulatnál a második elődöntős párharcban.

A bajnoki címvédő és jelenlegi listavezető Târgoviştei Livas Biandra csapata látogatott szombaton kincses városunkba, ám bár ne tette volna, ugyanis jócskán helybenhagyta az egykor szebb időket is megélt kolozsvári együttest. A szurkolók, mintha megérezték volna, hogy kedvenceik számára ezúttal nem terem babér, szokatlanul kis számban jelentek meg a Horia Demian Sportcsarnokban. Pedig elkelt volna a támogatás a sztárokkal felduzzasztott havasalföldi gárda ellen küzdő kolozsvári lányoknak, akiknek sorsa jóformán már az első negyed végén megpecsételődött.

A vendégek már a mérkőzés első percében megmutatták, hogy ki az úr a bajnokságban, esélyt sem hagyva az amúgy is meglehetősen halványan játszó hazaiaknak. A mérkőzés második percében 2:9-es állásnál már időkérés volt szükséges, ám ez nagyjából annyit ért mint döglött lovon a patkó, ugyanis a különbség ezután is egyre csak nőtt.

A második negyed elején a vendégek üdvöskéje Brosovszki Mónika ziccert hibázott és mivel vélhetően megsértődött a közönség ironikus tapsa miatt, a továbbiakban kizárólag hárompontos kosarakat dobott. Társai szintén kedvet kaptak a tá-voli kísérletekhez – valljuk be – igen jó eredménnyel. A másik oldalon szinte csak Orosz létezett a pályán, ám hiába dobott sorozatban négy kosarat, ez még édeskevés volt a parádézó Csávás–Kutas–Brosovszki trió ellen.

A harmadik játékrészt két gyors hárompontossal kezdték a vendégek, harminc pont fölé tornászva ezzel előnyüket, amely az utolsó felvonásra mát ötven pont fölé emelkedett. Ekkor már Anca Niţulescu vette az ügyeletes pontszerző szerepét, megszerezve a századik pontot csapata számára az utolsó negyed elején. A kolozsváriak agóniája a végjátékban is folytatódott, csak három perccel a mérkőzés vége előtt szerezték meg első, és egyetlen hárompontos kosarukat Iacoviţă révén. Ekkor már hatvan ponttal vezetett a baj-nokesélyes târgoviştei csapat, edzőjük ennek ellenére az utolsó két percben kétszer is időt kért fölöslegesen meghosszabbítva ezzel a hazai csapat és a szurkolók „szenvedését".

Kolozsvári U BT ACSA–Târgoviştei Livas Biandra 50:116 (11:36, 22:23, 7:31, 10:26) – pontszerzők: Orosz 17, Iacoviţă 16 (1 x 3), Huţanu 11, Pop 4, Nicolaescu 2, illetve Csávás 20 (1), Niţulescu 20 (1), Brosovszki 18 (4), Kutas 17 (2), Bocoş 15 (1), Istrătescu 9 (3), Bradford 7, Roşca 6, Lazăr 4.

A 13. forduló további eredményei: Bukaresti Olimpia–Bukaresti Sportul Studenţesc OMNILOGIC 59:74, Nagyváradi Mihai Eminescu ESK–Aradi ICIM 46:103 és Nagyszebeni Magic–Jászvásári Naţional 102:24; a Bukaresti Rapid CFR Marfă szabadnapos volt.

Egy híján 20 ponttal nyert idegenben a Kolozsvári BU Poli Mobitelco férfi csapata, Miodrag Periszics gárdájának elég volt a második és negyedik negyedben kiválót produkálni a Nagyváradi MSC elleni kényelmes győzelemhez. Végeredmény: 76:57 (18:24, 26:9, 12:12, 20:12) a kolozsváriak javára.

A 14. forduló többi eredménye: Medgyesi Gázmetán–Marosvásárhelyi Maros KK 70:66, Nagyszebeni Atlassib ESK–Aradi West Petrom 98:72, Bukaresti Dinamó Erbaşu–Temesvári Elba 100:74, Ploieşti-i Asesoft ESK–Brassói Cuadripol 85:41 és Piteşti-i Argeş BCMUS 111:85; a Bukaresti Rapid szabadnapos volt.

A Csíkszeredai Sportklub már egy fordulóval a zárás előtt biztosította magának az alapszakasz első helyét, ami azt jelenti, hogy a négy győzelemig tartó döntő mérkőzés-sorozaton egy esetleges hetedik mérkőzésen pályaválasztó joggal rendelkezik majd. Az utolsó előtti fordulóban a csíki korongozók ugyanis 5–2-re nyertek a tavalyi bajnok Steaua otthonában, a fővárosi Mihai Flamaropol jégpályán.

A 25 fős román küldöttség már február 4-én vasárnap elindult Torinóba, a téli olimpia helyszínére. A csapatból az utolsó pillanatokból került ki két biztosnak hitt résztvevő, akiknek a nevezését a szervezők nem fogadták el, sportágaikban ugyanis a túlságosan népes mezőny miatt szűkíteni kellett a létszámot. Ebbe a kellemetlen helyzetben Daniela Dumitru gyorskorcsolyázó és Camelia Cerneski sífutó van, pedig utóbbinak még utaznia sem kellett volna, hisz évek óta Olaszországban él. A küldöttségben számos erdélyi magyar sportoló is helyet kapott, közülük a negyedik olimpiáján résztvevő Antal Zsolt viszi Románia zászlóját a pénteki megnyitó ünnepségen.

Ami a magyar csapatot illeti a torinói szervezőbizottság (TOROC) szerdán igazolta vissza a MOB-nak, hogy jóváhagyja a 20 magyar versenyző indulását. A pénteken kezdődő ötkarikás játékokon így 19-en vehetnek részt, a huszadik a gerelyhajító Horváth Gergely, a bobcsapat tartaléka.

A magyar küldöttségből először Molnár Zoltán, a csapat vezetője, Nagy Zsigmond olimpiai attasé, valamint Babati Lajos és Köpf Károly igazgatók utaztak Torinóba, a csapat szálláshelyének előkészítése érdekében. A versenyzők első csoportja hétfőn kel útra.

ASZTALITENISZ
Európa Top 12
A bajnok: Boros Tamara
Tóth már a csoportból kiesett, Şteff az elődöntőig jutott

Szombaton és vasárnap Koppenhágában rendezték a kontinens Eb utáni második legfontosabb egyéni asztalitenisz versenyét, az Európa Top 12-t. A magyar színeket Tóth Krisztina képviselte, Romániának egy-egy női és férfi versenyzője volt érdekelt Mihaela Şteff és Adrian Crişan révén.

Eredmények: Boros Tamara (hor-vátországi)–Yanfei Shen (spanyol) 4–0 (4, 6, 9, 5), Steff–Stefanova 4–1 (8, –5, 5, 8, 10), Li Jiao (holland)–Struse 4–2 (6, –9, 9, –7, 8, 4) és Liu–Viktoria Pavlovics (fehérorosz) 4–0 (8, 10, 4, 6).

Şteff menetelését az elődöntőben állította meg Boros Tamara, a találkozó végig kiegyensúlyozott volt, tulajdonképpen a döntő játszma utolsó pontjáig kétséges volt, ki jut tovább. Az izgalmakat végül a horvátországi lány bírta jobban idegekkel.

Eredmények, negyeddöntő: Timo Boll (német)–Vlagyimir Szamszonov (fehérorosz) 4–1, Zoran Primorac (horvát)–Chen 4–2, Werner Schlager (osztrák)–Petr Korbel (cseh) 4–1 és Michael Maze (dán)–Karlsson; elődöntő: Boll–Primorac 4–1 (–9, 4, 4, 6, 4) és Schlager–Maze 4–2 (7, –8, 11, –8, 5, 11); döntő: Boll–Schlager 4–0 (8, 3, 8, 6).

LABDARÚGÁS
Afrika Kupa
Drámai izgalom az utolsó két negyeddöntőben

A házigazdák három góllal legyőzték a Kongói Demokratikus Köztársaságot. A 70 ezer szurkoló előtt rendezett találkozó egyperces gyászszünettel kezdődött, a jelenlévők így emlékeztek a pénteki hajóbaleset áldozataira.

Nigéria 1–1-es döntetlent követően büntetőpárbajban legyőzte a címvédő Tunéziát. Érdekesség, hogy a 11-es lövéseknél a két kapus nem csak a védésekkel került reflektorfénybe, ugyanis mindketten vállalták, hogy farkasszemet néznek a másikkal, s mindkétszer a rúgó nyerte a párharcot. A tunéziai csapatnak a mérkőzés során is meggyűlt a baja a büntetővel, a 15. percben ugyanis Jose Clayton hibázott el egy lehetőséget.

Elefántcsontpart drámai, 12 körön át tartó büntetőpárbajban múlta felül Kamerunt, a 11-esek során valamennyi mezőnyjátékos értékesítette a maga büntetőjét, majd a 11. körben a kapusok sem hibáztak. Ekkor Samuel Eto’ora, a Barcelona klasszisára másodszor is sor került, s ő fölé bikázta a labdát. A túloldalon Didier Drogba, a Chelsea sztárja megőrizte hidegvérét, nem hibázott, így rendkívüli izgalmak lezárásaként az elődöntőbe lőtte világbajnoki résztvevő csapatát. Kamerunnak nincs szerencséje a 11-esekkel, ugyanis tavaly éppen egy – az utolsó forduló 93. percében – kihagyott büntető miatt nem jutott ki a vb-re az ország válogatottja, s lett csoportjában második – Elefántcsontpart mögött. A Drogba vezette rivális a szombaton szintén 11-esekkel továbbjutott Nigériával találkozik kedden a fináléba kerülésért.