A szabályok enyhítéséig továbbra is nehéz a kiutazás

A múlt hét végén nagy garral beharangozott határátlépési szabályok módosítása lényegében semmi könnyítést nem eredményezett a román állampolgároknak. A Schengen övezethez tartozó államokban és Magyarországon való tartózkodás továbbra sem lehet 90 napnál hosszabb.

A helyzet változatlanságára hívja fel a figyelmet az a közlemény is, amelyet a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulátusa bocsátott ki a tegnap. A szerkesztőségünkbe eljuttatott dokumentum emlékeztet, hogy romániai és magyarországi sajtóhírek szerint módosultak a román állampolgárok magyarországi tartózkodásának feltételei. – A főkonzulátus ez úton értesíti a Magyarországra beutazni kívánó, valamint a már Magyarország területén tartózkodó román állampolgárokat, hogy továbbra is az ismert szabályozás van érvényben: 180 naponként 90 napig lehet folyamatosan tartózkodni vízum nélkül.

Mint ismeretes, január 29-én léptek érvénybe a 2005/248-as számú törvény módosításai. E szerint a Schengen övezetben 90 napnál hosszabb ideig tartózkodó román állampolgároknak a román határrendőrség nem vonja be automatikusan az útlevelét. Vasile Blaga belügyminiszter ugyanakkor azt tanácsolta, hogy a román állampolgárok külföldi tartózkodásukkal ne haladják meg a három hónapot, ha nem rendelkeznek munkavállalási vízummal.

A belügyminiszter hangsúlyozta, ezt az előírást megsértő román állampolgárokat visszatéríthetik a Schengen országok határaitól. Az útlevél bevonása ezentúl is fenyegeti majd ezeket a személyeket, de a román határrendőrség nem automatikusan, hanem csak bírósági eljárás következtében hozhatja meg ezt az intézkedést. A bírósági eljárás dönti majd el, minden esetet külön megtárgyalva, hogy kinek indokolt korlátozni ily módon a szabad mozgási jogát. A belügyminisztérium csupán ilyen ítélet alapján tarthat vissza útlevelet az utazási tilalom lejártáig.

A belügyminiszter csak másfél hónap múlva tervez valós könnyítéseket, ami abból állna, hogy határátlépéskor a jelenlegihez képest kevesebb iratot kell felmutatni. Nem részletezte, hogy milyen iratokról van szó, de azt leszögezte, a határátlépéshez szükséges pénzösszeg esetében semmi nem változik. A könnyítést a kedvező törvénytelen migrációs adatok teszik lehetővé. Ezek szerint a Schengen övezetbe utazó román állampolgárok mindössze 0,3 százalékát térítették vissza tavaly a schengeni határoktól.

Nagy riadalmat okozott Bukarestben, az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésén a múlt héten Frunda György kezdeményezésére elfogadott 1735. számú ajánlása, amely a nemzet fogalmának meghatározásáról szól. Kormánypárti és ellenzéki politikusok egyaránt, a román sajtó vészharangkongatása következtében árulással vádolták az RMDSZ-t.

„Mérgezett ajánlás", „Frunda cselszövése", „Románia elleni magyar támadás", „A román államot ért sértés" címek alatt riadóztatta a román politikai elitet pénteken a Ziua című bukaresti lap a szóban forgó kezdeményezés és az Európai Parlamentben néhány nap múlva bemutatásra kerülő, a csángó gyerekekről szóló magyar dokumentumfilm ellen.

„A román hatóságok által hét napon át eltitkolt bombaként" tálalta, hogy „az RMDSZ-nek sikerült kikényszerítenie az Európa Tanácsban" a romániai kisebbségi törvénytervezet megtámogatását. Mert – mutatott rá a lap – „az ET parlamenti közgyűlése Frunda György képviselő kezdeményezésére elfogadta a 1735. számú ajánlást, amely támogatja a nemzeti kisebbségek területi autonómiájának elvét". A lap szerint emiatt a román alkotmány „első szakaszából el kell tűnnie a ’nemzetállam’ kitételnek", továbbá „Románia köteles elfogadni a kisebbségi statútumot az oly vitatott kulturális autonómia tételével együtt", a román jogszabályrendszert pedig úgy kell módosítani, hogy „lehetővé tegye autonóm közigazgatási struktúrák megteremtését". Sőt – siránkozott a Ziua – „ezekben a napokban a magyar lobbi támadást intéz Bukarest ellen, ezúttal a csángó-kérdésben", mégpedig egy magyar dokumentumfilmnek az Európai Parlamentben történő bemutatásával. A Ziua szerint ez, a két Bákó megyei faluban, Pusztinán és Klézsén 2004 folyamán forgatott film a román többségiek által „elnyomott" csángó gyermekek drámáját mutatja be az Európai Parlament képviselőinek.

A lap megszólaltatott egy sor román politikust. Adrian Cioroianu NLP-s szenátor „propaganda-filmnek" nevezte a Strasbourgban bemutatásra kerülő magyar dokumentumfilmet, amelyről az ellenzéki szociáldemokrata párti Titus Corlăţeanu europarlamenti megfigyelő azt nyilatkozta, hogy „a magyar lobbi ilyen fajta akciói sértik a román államot". Varujan Vosganian liberális párti strasbourgi képviselő pedig úgy látja, hogy Frunda „túllépte" jelentése témájának határát és azt „a kulturális autonómia irányába tolta el". Daniel Ionescu konzervatív párti képviselő pedig „zsiványságnak" bélyegezte a Frunda-jelentést és kijelentette: „Frunda nem Románia érdekeit képviseli az ET-ben",

Ioan Rus, az SZDP alelnöke a párt Országos Tanácsának pénteki ülésén mondott beszédében bírálta, hogy az RMDSZ kormánypártként a helyi autonómiát erőlteti, és „siránkozik" az európai fórumokon, hogy diszkrimináció áldozata. – Európai integrációnk során tárgyalnunk kell az RMDSZ politikai képviselőivel, de a magyarság más alakulataival és intézményeivel is, és legalább száz évre megállapodást kell kötnünk – mondta Ioan Rus, majd hozzátette, többé nem folytatható ez a pókerjátszma, amelyben a felek azt várják, a másik hátat fordítson, hogy „ellopják lapjait".

Daniel Buda, a Demokrata Párt Kolozs megyei képviselője azzal vádolta Frundát, hogy az RMDSZ és nem Románia érdekeit védte. Buda leszögezte: nem ért egyet az etnikai alapon létrehozandó területi autonómiával, de az olyan filmeknek az európai fórumokon való bemutatásával sem, amelyek kárt okoznak Románia megítélésének, és az országról hamis képet tükröznek.

Az ajánlás szerint mindenki szabadon határozhatja meg egy adott kulturális nemzethez való tartozását, függetlenül attól, hogy melyik államnak a polgára. Az ajánlás kulturális jog néven a kulturális autonómiához való jogra is utal.

Ratifikálási törvénytervezetet fogadott el a budapesti román, illetve a bukaresti magyar kulturális intézet működésére vonatkozó kétoldalú kormányközi egyezményről a Tăriceanu-kormány pénteki ülésén. A kulturális intézetek működéséről szóló egyezményt a román és a magyar kormány 2005. október 20-án Bukarestben tartott első együttes ülésén írták alá.

Antonie Iorgovan ügyvéd egyeztetése sikerrel járt: a napokban megállapodást kötött Pászkány Árpád Zoltán és a kolozsvári Agrártudományi Egyetem. Az üzletember hajlandó 8 millió eurót fizetni a Szászfenes határában levő 34,7 hektáros telekért. Nemrég az Argeş megyei törvényszék érvénytelenítette az Agroindustriala és a Polus Transilvania között még az 1990-es évek végén között szerződést.

Iorgovan a sajtónak elmondta: Pászkány 1 millió eurót fizet a felsőfokú oktatási intézménynek, 3 milliót a földterületen kialakítandó kísérleti telep létrehozására fordítanak. Ezenkívül a Pászkány által az egyetem rendelkezésére bocsátott további 4 millió euróval a felsőfokú oktatási intézmény részvényeket vásárol a felépítendő kereskedelmi központnál.

Érdekes módon, Liviu Mărghitaş, az egyetem rektora tagadta, hogy személyesen ismerné Antonie Iorgovant. – Tudom, hogy ki az, de sohasem találkoztam vele – nyilatkozta a rektor a Ziarul Clujeanului napilapnak.

Amint arról lapunkban több ízben beszámoltunk, a Szászfenes határában lévő telket a Mikes családtól kobozta el a kommunista hatalom a második világháború után. Nyolc évvel ezelőtt a Kolozs megyei prefektúra által előterjesztett kormányhatározat alapján a szóban forgó teleket az Agroindustriala tulajdonába került. Az állami vállalat a földterületet eladta a Polus Transilvaniának. Gheorghe Funar expolgármester közbelépésére az adásvételi szerződést bírósági úton érvénytelenítették.

A megállapodást lehetőséget biztosít Pászkány Árpád Zoltánnak arra, hogy megvalósítja álmát: nyugati típusú pláza épüljön a Mikes család hajdani földterületén.

Lapzártakor: Gheorghe Funar nagy-romániás szenátor büntető feljelentést tett a Országos Korrupció-ellenes Hatóságnál annak érdekében, hogy az ügyészek kiderítsék: hogyan történhetett meg, hogy a szerinte 35 millió eurót érő földterületet Pászkány Árpád Zoltán csupán 8 millió euróért kapja meg.

Országszerte újabb lehűlés várható vasárnap reggeltől szerdáig, a hőmérsékleti értékek –25 Celsius-fokig is süllyedhetnek. A fagy kezdetben az ország déli részén érezteti hatását, majd az egész országban erős szélre, hóviharokra is lehet számítani. A környezetvédelmi minisztérium pénteken meteorológiai figyelmeztetést küldött a prefektúráknak.

Legutóbb január közepén mértek hasonló hideget Romániában, akkor az egész országban körülbelül ötvenen vesztették életüket. A hideg miatt a Duna és a Fekete-tenger is befagyott. A tengerpart mentén tapasztalt jégréteg ritka jelenségnek számított.

Tegnap éhségsztrájkba lépett a szamosújvári Somvetra üveggyár 15 alkalmazottja. A tiltakozók kijelentették: nem bíznak a kormány ígéreteiben. Tiberiu Benţa szakszervezeti vezető elmondta: azzal biztatták őket, hogy a kormány legközelebbi ülésén megvitatja a vállalat helyzetét, de kiderült, a kérdés nem szerepelt a napirenden. Ameddig konkrétumok helyett csak ígéreteket kapnak, folytatják az éhségsztrájkot – fejtette ki az érdekképviseleti vezető. A tiltakozók kijelentették: elkeserítő helyzetük miatt döntöttek így. A munkások november óta nem kaptak fizetést. Néhányan először hétfőn kezdtek éhségsztrájkba, amikor az egyik országutat is lezárták. Akkor Alin Tişe prefektus lépett közbe, aki arra kérte a kormányt, utaljon ki 5-5 millió lejnyi gyorssegélyt a munkásoknak. A megyei elöljáró elmondta: a vállalat helyzete fokozatosan rendeződik, ugyanakkor a munkásokat is meg lehet érteni, ők azt szeretnék, ha a folyamat gyorsabb lenne, és hamarabb megkaphatnák elmaradt bérüket.

Ha mindenki nyílt kártyákkal játszana, közhírré tenné igazi mesterkedését és természetét, akkor kapkodnánk csak a fejünket.

A Francia Kulturális Központ a www.ccfc.ro honlapon is megtekinthetővé tette a következő két kiállítását: Felvételi gyakorlat. Henri Cartier-Bresson emlékére (fotótárlat); Emlékdobozok. Románia – Rebecca Loulou.

A NYUGDÍJASKLUBOSOK február 5-én, vasárnap du. 5 órától tartják zenés-táncos délutánjukat a Karolina/Múzeum tér 3. szám alatti Fások klubjában. Ezen a héten a Marcellákat köszöntik és a zenét Marton István szolgáltatja.

A VI-WALDI JÁTSZÓHÁZ KISMAMAKLUBJA február 6-án, hétfőn du. 6 órakor tartja összejövetelét az Unitárius óvodában (bejárat a líceum és a templom közötti részen). A Bolyhos zeneóvodát, valamint a felnőtteknek szánt furulyakört Nistor Krisztina és László Bakk Anikó vezeti. A babákat kísérő szülőkkel a „felnőtt óvodában" a klub meghívottja, dr. Alămoreanu Ildikó háziorvos beszélget. A tanácsadás alatt a gyermekek felügyeletét biztosítják.

Telt ház fogadta a kolozsvári Magyar Operában a csütörtök esti Kriza Ágnes Emlékhangverseny előadóit. A minden év februárjában megrendezett hangversenyesttel a társulat a nagyszerű operaénekesre, kiváló zenepedagógusra, az Opera egykori tagjára, a felejthetetlen Kriza Ágnesre emlékezik. A koncert jellegű előadáson nem csupán az intézmény már befutott, jeles tagjai lépnek fel, a műsorban helyet kapnak fiatal, épp kiforróban lévő tehetségek, a Zeneakadémia diákjai, és természetesen a hangverseny díszmeghívottjai.

A közönség hálásan fogadott minden egyes fellépőt, olykor zajos tapsviharral megköszönve egy-egy nagyszerűen előadott áriát, operarészletet. Időnként ámulva vettük tudomásul: az opera kórusa nagy értékeket rejteget, kár, hogy csak néha kapnak megmutatkozási lehetőséget.

A díszmeghívottak, mint például Kirkósa Júlia, Constantin Nica magánénekesek, vagy Giovanni Bria karmester, emelték az emlékhangverseny fényét, amely végül osztatlan sikert aratott a közönség körében.

Az immár hagyományossá vált Kriza-díjat idén Szilágyi János, az opera tagja kapta, s az erről szóló oklevelet és pénzjutalmat Simon János igazgató nyújtotta át a tehetséges énekesnek. De nagy derültséget okozott a „különdíj" is, a Venczel Péter által átadott kis butykos, valamint a fejre illesztett kellékkorona.

Benedek Elekre, mindenki nagyapójára emlékeztek a Kisbácsi Népfőiskola keretében csütörtök este 7 órakor a helyi Ifjúsági Házban. Benedek Elek, a néprajzkutató címmel tartott előadást Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője, majd előadását könyvvásár követette.

Deák Ferenc, a helyi RMDSZ elnöke köszöntötte a meghívott vendéget, valamint a jelenlévőket, felidézvén az 1990. március 4-i jegyzőkönyv sorait, amely az előadó akkori tevékenységéről számolt be. Megtudtuk: a jegyzőkönyvet az RMDSZ megalakulásakor kezdték írni, Szabó Zsolt pedig az akkori megyei szervezőbizottság tagja volt. Deák Ferenc Szabó Zsolt beszédéből idézett, amelyben bevallotta, hogy már akkor tudta, nem lesz belőle politikus, de azt is, hogy szükség van a közösségre, épp ezért segített a szervezetet megalakulásában. 1994-től Szabó Zsolt a Művelődés szerkesztőségében dolgozott.

Benedek Elekről szólva elmondta: nem csak a tudomány számára alkotott, ő a magyar népmesekincs feldolgozója és újraköltője volt. A meseíráson kívül bemutatja az erdélyi és teljes Kárpát-medencei mondavilágot, egyben világképet is alkotva. Ugyanakkor fontos szerepet játszott abban, hogy a kiegyezés idején a mesék alapján a más nemzetiségűek is megismerhessék a magyarokat. Az előadó bemutatta Benedek Elek A magyar nép című kötetét, amely a Művelődés kiadásában jelent meg, és amely a néprajzkutatás első monográfiájaként tartható számon. – Megtalálhatóak benne a különféle nemzetiségek építészeti stílusai, lakodalmas és halotti szokások, egyszóval a bölcsőtől a koporsóig minden, tehát teljes kép alakulhat ki az olvasóban – összegzett Szabó Zsolt.

Végül bemutatta a Művelődés eddig kiadott könyveit, az előadás végén pedig kérdések hangzottak el a témával kapcsolatban.

A csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó két kiadványát: Kozma Mária A jóság síró vágya és Gaal György Kolozsvár vonzásában című kötetét mutatták be csütörtök este a Gaudeamus könyvesboltban.

Kozma Mária regényének nem ez az első kiadása, hívta fel a figyelmet ismertetőjében Balázs Imre József, aki a kötetről elmondta, a két részből felépülő regény arra a kérdésre próbál választ adni: hogyan lehet megírni a kommunizmus és a rendszerváltás regényét? Nincs általános válasz, sokan próbálkoznak vele, Kozma Mária egy másik történelmi szálat hív segítségül: a főhősnő a múltba vissza-visszatérve egy fikciós történetet idéz. A múlt analógiáira támaszkodva születik meg a történet, amelynek első részében a sci-fi, a negatív utópiák fele hajlás érződik. Fenyegetettség-hangulat szövi át a kommunizmust leíró regényrészt, amely később sem oldódik: a szerző rendszerváltás-képe nem túl optimista, a második részt az állandó menekülni vágyás uralja – fogalmazott a méltató.

A szerző bevallotta a hallgatóságnak: úgy véli, a változás győztesei jórészt azok, akik korábban is „fennforogtak". A hatalom kérdéskörével kapcsolatban összegezte: szinte minden esetben van valamiféle egyéniségmegváltoztató hatása – rendkívüli intelligencia, erős empátia kell ahhoz, hogy a hatalom ne változtassa meg az embert.

Gaal György érdeklődésének, munkásságának középpontjában Kolozsvár áll, a Kolozsvár vonzásában című, legújabban megjelent kötete húsz év alatt különféle alkalmakra íródott tanulmányok, művelődéstörténeti írások gyűjteménye. A szerző tollán át megszólalnak a kövek, kertek, épületek, utcák – fogalmazott a kötetet ismertető Cseke Péter. Gaal György munkásságának átfogó ismertetése során a méltató elmondta: úgy véli, Asztalos Lajos és Gaal György tevékenységének tulajdonítható, hogy a kolozsváriak tudatába, a nyelvhasználatba lassanként visszatérnek az egykori utca- és épületnevek.

Gaal György rávilágított: az is feladatunk, hogy a román anyanyelvű lakossággal is megismertessük a város múltját. Sajnálatos, hogy azok, akikben felébred az érdeklődés, gyakorlatilag semmiféle román nyelvű anyaghoz nem juthatnak hozzá. Emiatt gyökeresen eltér a magyarság Kolozsvár-képe az övéktől, a kettőt azonban szükséges közelíteni egymáshoz.

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra, szolgál: Fazekas Zsolt, du. 6 óra: Bántó-Tamás Szilveszter. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: Balázs Attila. Kétágú templom: de. 10 óra: Székely József, du. 6 óra: Adorjáni László. Napkelet utcai imaház: de. 10 óra: Ősz Előd. Hídelvi templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Szöllősi János. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 óra, du. 5 óra, ifjúsági istentisztelet: Sógor Géza. Kolozsvár-Pata utcai, újalsóvárosi fehér templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Ferenczy Miklós. Írisz-telepi templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Dobri András. Szamosfalva: de. 11 óra, du. 6 óra: Péntek Márton. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Péntek Márton. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra: Visky János, du. 6 óra: Varró Nagy István. Tóvidéki templom: de 10 óra: Visky Péter, du. 5 óra: Kozma András. Törökvágási templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Bibza István. Kolozsmonostori templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Kállay M. Csaba.

Római Katolikus Egyház: Szent Mihály-templom: reggel 7 óra, 8.45 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Korom Imre György, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom: reggel 8 óra: dr. Holló László, 9 óra, román nyelvű szentmise: a Szent Mihály plébánia lelkészei, de. 11 óra: dr. Nóda Mózes, du. 6 óra: Orbán László. Ferencrendi templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 4 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

Unitárius Egyház: Belvárosi templom: de. 11 óra, szolgál: Bálint Benczédi Ferenc. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Mezei Csaba. Kolozsmonostori egyházközség (a Kakasos, református templomban): du. 3 óra: Rüsz Fogarasi Tibor.

Evangélikus Egyház: Belvárosi templom: de. 10 óra, Úrvacsoraosztás, igét hirdet: Orbán László.

Baptista Egyház: Gorunului utca 21. szám alatti templom: de. 10 óra, du. 5 óra igét hirdet: Bálint Pál.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Zathura – Az űrfogócska – amerikai bemutató. – Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel naponta 23 órától és hétfőn egész nap.

MŰVÉSZ-EURIMAGES – Érezz, élj, szeress – 7 kiváló filmben: Febr. 3.: Off the Map – amerikai; vetítés: 13, 16, 19, 22. Febr. 4.: Kerülőutak – amerikai; vetítés: 13, 16, 19, 22. Febr. 5.: Head in the Clouds – amerikai; vetítés: 13, 16, 19, 22. Febr. 6.: Hiúság vására – amerikai; vetítés: 16, 19, 22. Febr. 7.: A Love Song for Bobby Long – amerikai; vetítés: 16, 19, 22. Febr. 8.: Va, vis et deviens – francia; vetítés: 16, 19, 22. Febr. 9.: Csodálatos Júlia – amerikai; vetítés: 16, 19, 22.

GYŐZELEM – Hétfő reggel – francia. – Vetítés: 14, 16.30, 19, 21.30.

DÉS

MŰVÉSZ – Szahara – amerikai. – Vetítés: 17, 19.15; pénteken, szombaton, vasárnap 21.30-tól is, kedvezménnyel, hétfőn minden előadás.

TORDA

FOX – Narnia krónikái: az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény – amerikai. – Vetítés: 14, 17, 20.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKRE – Wallace&Gromit és az elvetemült veteménylény – animációs film. – Vetítés. 15, 17, 19; csütörtökön zárva.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Narnia krónikái: az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; kedvezménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22.30 órától és hétfőn egész nap.

DACIA B-TEREM – Négy tesó – amerikai. – Vetítés: febr. 3–5: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Légcsavar. – Vetítés: 17.30, 20; kedvesménnyel pénteken, szombaton, vasárnap 22 órától és hétfőn egész nap.

MAGYAR OPERA

Február 7-én, kedden este fél 7 órakor: Puccini: Bohémélet. Vezényel: Hary Béla. Rendező: Demény Attila.

ROMÁN OPERA

Február 5-én, vasárnap este 7 órakor: Mozart: Don Giovanni.

Február 8-án, szerdán este 7 órakor: Mozart: Don Giovanni.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Február 6-án, hétfőn este 8 órakor: Ionesco: Jacques vagy a behódolás – stúdióelőadás. Rendező: Tompa Gábor. CSAK 14 ÉVEN FELÜLIEKNEK.

Feburá 8-án, szerdán este 7 órakor: Ken Ludwig: Botrány az operában – bohózat két részben. Rendező: Bokor Péter (Kanada). – CSAK 12 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Ma, február 4-én, szombaton este 7 órakor: Shakespeare: III. Richard.

Ma, február 4-én, szombaton 12 órakor: Jancsi és Juliska – magyar tagozat,

Február 5-én, vasárnap 11 és 12.30 órától: A kecske és a három gidó – román tagozat.

Én is szeretem az állatokat (komolyan), de mivel körülményeim nem teszik lehetővé, ezért nem tartok kutyát. Vannak azonban olyanok is, akik nálamnál is jobban szeretik az állatokat és gondolkodás nélkül elfogadják azt az aranyos kutyakölyköt, akivel már több mint két perce megismerkedtek. Mivel – mondom – még nálam is jobban szeretik az állatokat, hazaviszik a kiskutyát, még akkor is, ha az ők körülményeik sem teszik lehetővé az állattartást. A kis kutyus megnő, az első szeretet tüze elszáll és azok, akik nálam is jobban szeretik az állatokat, hirtelen rádöbbennek arra, hogy nekik nincsenek is állattartásra alkalmas körülményeik.

Akik nem szeretik az állatokat, azoknak hibájából kevés kutya és macska jut az utcára. Biztos vannak kivételek is, de a legtöbb gazdátlan eb valamikor egy nálam is nagyobb állatbarát tulajdonát képezte – egy darabig.

Nem vagyok ellene annak, hogy a kutyamenhelyeken lévő körülményeken javítsanak, de azt sem bánnám, ha a központi fekvésű utcánkat leaszfaltoznák és közművesítenék. Ha még maradna a B zónás adómból, akkor szívesen szánnék az árvaházakban lakó vagy az utcán élő gyerekeknek is belőle.

Addig is nem bánnám, ha a nálam is nagyobb állatbarátok tennének valamit a kóbor kutyák begyűjtése érdekében. Ha a városi tanács is tud segíteni nekik, az én adómból, hát legyen. De azért nem bánnám, hogyha a fő hangsúly egy korábbi hozzászóló ötletén lenne. Nyissanak bankszámlát a nálam is nagyobb állatbarátok és teremtsenek jobb körülményeket a gazdátlan ebeknek! Ha a nálam is nagyobb állatbarátok ezt gyakorlatba is ültetik, akkor szemléltetni fogják azt, hogy az állatbarátságuk nem csak szóbeszéd.

A békés kóbor kutyák mítoszáról is szólnék két szót! A mi utcánkban lakó szép nagy fehér kóbor kutya, úgy tűnik, nem tud arról, hogy a kóbor kutyának békésnek kell lenni. Mivel nem tud erről, ezért egyetlen alkalmat sem hagy ki, hogy a feleségemet megtámadja. Semmi gond, mivel engem nem támad meg (jól is teszi!), és egy kis mozgás sem árt, ezért én járok bevásárolni.

Az illetékesek mit szólnak ehhez? Nem sokat. Egyszer eljöttek, elvitték a rendbontó ebet, sterilizálták és beoltották. Ezt követően visszahozták, hiszen nekik ezen túl nincs mit csináljanak. Büszke is lehet az, akit egy ilyen gondozott eb harap meg. Ezt követően hiába is hívtam őket egy-egy támadás után, mert ahogy mondták, a nálam is nagyobb állatbarátok miatt nem tehetnek ennél többet. Még a nálam nagyobb állatbarátok vezetőjének a telefonszámát is megadták, hátha ők megkönyörülnek rajtunk.

A nálam is nagyobb állatbarátok szerint a sterilizálás és a beoltás elégséges, és összhangban van az uniós elvárásokkal. Én azonban attól tartok, hogy ha a kutya megharapja a feleségemet, akkor véglegesen meg fogom oldani a problémát (a magam balkáni módszereivel). Ha ez megtörténik és kitudódik, akkor a nálam is nagyobb állatbarátok hetekig itt fognak tüntetni a kapunk előtt. Hosszas cikkeket fognak írni rólam, mint az utolsó életben maradt barbárról és nem fogják megérteni azt, hogy én egyelőre még a kóbor kutyáknál is jobban szeretem a feleségemet sőt, még a gyerekeimet is.

Mentsük meg a kóbor kutyákat (is)!

Hol vannak azok a régi szép idők, amikor a történések zömét egyértelműen meg lehetett ítélni, amikor a gyarló, de jóindulatú ember általánosan elfogadható véleményt tudott nyilvánítani valamiről? Manapság semmi nem az, aminek látszik, és minél mélyebbre ásunk le a valóságba, annál több álarc foszlik le, mindannyiszor gyökeresen megváltoztatva érzéseinket.

Szerkesztőségünkhöz közel, a Jókai utcában sok-sok éve kéreget egy fiatalasszony. Karjaiban bebugyolált csecsemőt tart. Aki először látja, megsajnálja, úgy vélheti: az élet dzsungelében lecsúszott, a fennmaradásért vívott harcban alulmaradt szerencsétlenről, és ártatlan gyerekéről van szó. Aki már évek óta látja, annak már gyanús lesz. Talán arra is felfigyel, hogy az a pöttöm gyerek ugyanakkora, mint akárhány évvel ezelőtt. A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a koldusasszony minden évben szül egy-egy használható-kihasználható gyereket. Esetleg kölcsön-gyerekkel kéreget. Ilyenkor a csöppséget sajnáljuk, az asszonyt szidjuk, és persze, felmerül a gondolat: hol van ilyenkor a rendőrség, a gyámhatóság, a civil szervezetek stb.? Aztán – legalábbis a jobb megfigyelőképességűeknek – az is feltűnhet egy idő után, hogy a csecsemő soha meg nem mozdul, nem sír, nem hallatja hangját, sőt, az arcát sem lehet látni. Esetleg nem is gyerek, hanem ügyesen becsomagolt akármi, amit az „anya" szakszerűen, óvó-féltő pozíciót öltve tart karjaiban. Ez esetben a természetes felháborodás, némi csendes elismeréssel is keveredhetik (ügyes csaló!), no meg azzal a sajnálattal, amire a fiatalasszony – a felsorolt esetek bármelyikében – rászolgál, ha önhibájából jutott ebbe a helyzetbe, ha nem.

Most már csak az a kérdés, hogy mi a teendő? Mit tesz, mit tehet a magát civilizáltnak mondó társadalom az ilyen esetekkel? Ha egy kutyát megráncigálnak a sintérek, ha kínozzák, éheztetik az állatot, a méltó közfelháborodás nem marad el. És embertársainkkal hogy állunk?

A BBC World Service tegnap hozta nyilvánosságra a University of Maryland és a GlobeSan nemzetközi közvélemény-kutató intézet által harminchárom országban, közel negyvenezer ember megkérdezésével elvégzett felmérést arról, hogy a világ polgárai számára melyek a „Jó" és a „Rossz" államok. A 2005 októbere és 2006 januárja között elvégzett kutatásban a megkérdezettek nem nyilatkozhattak saját országukról, így az ideológiai, katonai, gazdasági okokból szembenálló felek polgárai kölcsönösen lehúzhatták az ősellenség népszerűségi rátáját, viszont semmit nem tehettek a saját országuk rózsaszínben feltüntetése érdekében. Ennek is köszönhető, hogy az el nem kötelezett, „semleges" országok szava világpolitikai jelentőségüknél nagyobb súlyt kapott.

Míg a nyugati civilizációkban manapság egyértelműen Mahmúd Ahmadinezsád államfő atombombát tervező Iránja jelenti a Rosszat, addig a muzulmán országokban a világcsendőr szerepét felkéretlenül elfoglaló, saját berendezkedését másokra ráerőszakoló Egyesült Államok képviseli a sötét oldalt. A pólusok kiegyenlítődésével Irán foglalja el az első, az Egyesült Államok pedig a második helyet a negatív befolyással bíró országok jegyzékében. A felmérés szerint a megkérdezettek csupán tizennyolc százaléka tartja Irán világpolitikai szerepét pozitívnak, míg negyvenhét százalékuk szerint káros az emberiségre. Földrészenkénti megoszlás szerint az észak-amerikai és európai kontinens lakói vélekednek a legsötétebben a perzsa országról, ami érthető is, hiszen ezen államok kormányai tiltakoznak a leghevesebben Irán „atomambiciói" ellen.

A negatív spektrum második helyezettje, az Egyesült Államok megítélése sokat romlott hagyományosan szövetséges országokban, így a britek és a franciák közül is egyre kevesebben értenek egyet a jenkik viselkedésével, nem beszélve Kínáról, ahol húsz százalékos szabadesésben van az amerikai népszerűségi index. A további negatív sorrendben előkelő helyen szerepelnek azok a világhatalmi tényezők, amelyek politikai vagy gazdasági befolyásuknak köszönhetően mértékadóan rányomják bélyegüket a globális falu alakulására: Kína, Oroszország, Franciaország.

A pozitív oldalon magasan vezet Japán, a megkérdezett harminchárom ország közül harmincegyben pozitív mérleggel zárt a felkelő nap országa.

Ugyancsak jól szerepelt az önmagát továbbra is kereső egyesült Európa, a megkérdezettek ötvenhárom százaléka pozitívnak, tizenöt százaléka negatívnak vélte az Európai Unió szerepét. Elképzelhető, hogy az öreg kontinens megítélése nem lett volna ilyen pozitív, ha az itt lakók is szavazhattak volna magukról. Hiszen a Szépnek, kívánatosnak tartott Unió útkeresése tovább folytatódik, hiszen a közös alkotmány francia és holland elutasítása következtében megbicsaklott a Tervbe vetett bizalom.

Új kezdet – Vissza az emberekhez! Minden román jólétét szolgáló új társadalmi szerződés! Új fejezet az SZDP történetében! – ezen hangzatos szlogenek mögé sorakoztak fel a Szociáldemokrata Párt tegnapi országos tanácskozásán a legnagyobb ellenzéki párt vezető politikusai, köztük a hangadó Mircea Geoană, Miron Mitrea, Dan Mircea Popescu, Cristian Diaconescu. A sokat ígérő és rég óta esedékes pártreformra valóban megérett az idő. Minden jel arra vall azonban, hogy a szociáldemokrata pártiak – sürgősebb teendők miatt, lásd Korrupcióellenes Ügyészség előtti sorban állás, belső leszámolás stb. – ezúttal is elszalasztják a megújulásra kínálkozó alkalmat.

Az SZDP országos vezetésének tanácskozására a párt történetének talán egyik legkínosabb pillanatában kerül sor: mind az ügyvezető elnök, mind a bukaresti szervezet elnöke ellen komoly korrupciós vádak fogalmazódtak meg, akik kénytelen-kelletlen a tisztségükből való „önfelfüggesztést" választották a helyzet tisztázásig. S mintha ez nem lenne elég, néhány napja magára a pártelnökre, Mircea Geoanăra is a gyanú árnyéka vetül, telekvásárlási ügyletei azt a kevés hitelét is kikezdhetik, aminek birtokában ezt a közismerten velejéig korrupt pártot egy évvel ezelőtt átvette.

Emlékezhetünk, egykor ez a párt a korrupciós botrányok hatására zárta sorait – a szó szoros értelmében is. Ma azonban a helyzet másképp fest. Románia elmúlt 15 évének egyik emlékezetes és jelképes pillanata volt, amint az SZDP-s politikusok védőgyűrűt alkottak egykori képviselőtársuk, a közönséges sikkasztó Gabriel Bivolaru köré. Most viszont szolidaritásnak nyoma sincs, a párton belüli klikkek egymás közti leszámolásra használják fel a botrányokat. Egyre erőteljesebbek ugyanis azok a hangok, amelyek Adrian Năstase kirekesztését követelik – akár a képviselőházi elnöki tisztség elvesztésének árán is. Az a támogatás, amelyről néhány napja pártja biztosította a képviselőház elnökét, jól értesült források szerint csupán annak köszönhető, hogy Năstase diszkréten megfenyegette társait: ha lemondásra kényszerítik, kiteregeti szeretett kollegái egyik-másik piszkos ügyét a cirkuszokra éhes közvélemény előtt. Ez „nyomós" érv lehet különben arra is, hogy a vezetőség mégse fogadja el azt az alapszabályzat-módosító indítványt, amely az ügyvezető elnöki tisztség megszüntetésére vonatkozik. Működésbe lépett ugyanakkor a még mindig bántódott és elégtételre vágyó Ion Iliescu körüli csoport, amely a volt államfőt akarja e zavaros helyzetben a párt élére taszigálni.

De sem Iliescu, mint ahogy, íme, a Geoană–Năstase–Mitrea trió sem jelentett és jelent garanciát a beígért Új Fejezetre a Szociáldemokrata Párt zaklatott történetében. Legalább ennyire egyértelmű az is, hogy az a politikusi garnitúra, amelyik ezt a pártot az elmúlt 15 évben vezette és vezeti, nem gondolja komolyan sem a reformot, a megújulást, sem a megtisztulást, átvilágítást, mint ahogy a szociáldemokráciát sem, amely soha nem volt afféle öntapadós márkajelzésnél több, mindenféle tartalom nélkül. A konvenciós kormány négy éve alatt elemzők hada figyelmeztette Năstaséékat: távol immár a kormányzás terheitől a magát szociáldemokratának tituláló pártnak ki kellene használnia az alkalmat, hogy valóban felnőjjön a romániai baloldal meghatározó erejévé. Ezt azonban csakis a szociáldemokrácia európai értékeinek elsajátításával, a kommunista gyökerek teljes felszámolásával, a kompromittált figurák mellőzésével lehetséges. Nem okozott különösebb kiábrándulást, amikor bebizonyosodott: 1996–2000 között a pártnak egyetlen célkitűzése volt, a hatalomba való visszakerülés.

Ma már az újrakezdés lehetőségének illúziója sem maradt meg a szociáldemokrata pártiakkal kapcsolatban. Már csak ezért sem, mert ebben a személyiségcentrikus román politikában döntő jelentőségű az erős kéz, a gyámolító szerepét egyaránt betöltő Vezér alakja, SZDP-éknél pedig egyre üresebbek a padsorok. Vagy az 1989 előtti nómenklatúra kiemelkedő tagjai voltak, és emiatt alkalmatlanok egy modern szociáldemokrata párt megalapozására, vagy adócsalás, sikkasztás, hatalommal való visszaélés alapos gyanúja ragad az illető nevéhez. Az esetek többségében mindkettő.

S hogy visszatérjünk a szlogenekhez: álszentségükön kívül van valami perverz is abban a Vissza az emberekhez! felkiáltásban. Gyomorháborgató, megalázó az a mód, ahogy a maguknak mérhetetlen vagyont összeharácsoló SZDP-s kis- és nagykirályok szociális védelemről beszélnek. Emlékezhetünk arra a „bojáros" gesztusra, ahogy valamelyik kiskirály korteskörútja alkalmával a szó szoros értelmében pénzt szórt a nép közé. Hasonlóképpen jártak el az SZDP-kormányok is, csak tízezresek helyett hirtelen kelt, de legalább annyira „inflálódott" kormányrendeletekkel hitegették a lakosságot. Körülbelül ebben merült ki az SZDP-nél a kisemmizettek felkarolásával kapcsolatos programok. Ilyen undorító, a fennen hirdetett szociáldemokrácia megcsúfolása a Nagynéni-cirkusz, a Geoană- vagy a Popescu-ügy is, és biztos vagyok benne, a leleplezés itt nem ér véget.

És mi a válasz minderre? Két százalék népszerűségcsökkenés – hibahatáron belül! Ha valami, akkor ez a reakció az, aminek láttán biztosak lehetünk abba: soha semmi nem lesz az SZDP új fejeztéből! Jöhet a Korrupcióellenes Ügyészség, rendőr, végrehajtó, jöhet a Szocialista Internacionálé, az Unió, bárki. Mindaddig, amíg Romániában masszívan tartja magát az a 20 százalék körülötti réteg, amely a (hamis) biztonságot nyújtó, munkahelyet és lakásteremtő állam utáni nosztalgiával szavaz az SZDP-re, akitől évről évre kicsikarja a védelem ígéretét, Geoanăék, Mitreáék, Nastaséék pozíciója biztosított. Ha nem is személyszerint nekik – csak nem úszhatják meg ezek után is szárazon! – mindazoknak, akik helyükbe lépnek. És akik valóban újrakezdhetik, de azt, amit eddig azok műveltek. Ez az újrakezdés azonban fényévnyi távolságra van a beharangozott megújulástól.

Elsüllyedt az egyiptomi partok, Hurgada kikötője közelében a Vörös-tengeren eltűnt egyiptomi tengerjáró hajó, a fedélzetén 1272 utassal és 96 főnyi személyzettel.

A Mena egyiptomi hírügynökség szerint a Szalaam 98 nevű komp 1158 egyiptomi, 99 szaúdi, 6 szíriai, 4 palesztin, valamint egy-egy ománi, egyesült arab emírségekbeli, kanadai, jemeni és szudáni állampolgárt szállított. Mohammed Lotfi Manszúr egyiptomi szállítási miniszter szerint a hajó megfelelt a biztonsági előírásoknak, és bár 220 gépkocsit is szállított, a fedélzetén tartózkodó utasok száma kevesebb volt a megengedett maximumnál.

A hajó csütörtök este indult el a szaúd-arábiai Duba kikötőjéből, és péntekre virradóra kellett volna megérkeznie a Kairótól 600 kilométerre délkeletre fekvő Szafaga kikötőjébe, azonban alig 90 kilométerre Dubától, anélkül, hogy vészjelzést adott volna le, eltűnt a radarok képernyőjéről. A tengernek ezen a részén jelentős a hajóforgalom.

Egyiptomi és szaúdi mentőhajók, valamint helikopterek indultak a szerencsétlenség színhelyére. Egyelőre nem lehet pontosan megállapítani, hányan élték túl a hajótörést. Előbb egy helikopter felfedezett egy mentőcsónakot, amelyben három embert véltek látni. Később az egyiptomi tengeri hatóságok arról számoltak be, hogy 20 holttestet emeltek ki a tengerből, és 12 túlélőt találtak. Rendőrségi források utóbb már több tucat halott kiemeléséről szóltak.

Elsőként négy egyiptomi hajó érkezett a helyszínre, de csak 10 órával a szerencsétlenség bekövetkezte után. Bár a hivatalos források szerint a túlélők száma 14 és 20 közötti, a hajótulajdonos társaság bejelentése szerint a péntek estig a mentőhajók fedélzetére vett túlélők száma 300 és 400 között van. A legtöbb utast álmában érte a baleset. A baleset oka egyelőre nem ismert, annyit viszont tudni lehet, hogy Szaúd-Arábia nyugati partvidékén erős szél és homokvihar dúlt az éjszaka. David Osler, a Lloyds List londoni székhelyű hajózási újság munkatársa elmondta: ez a komptípus nagyon instabil. Elég, ha csak egy kis víz kerül a fedélzetére, máris felborul – tette hozzá.

A brit admiralitás Londonban bejelentette: a Bulwark hadihajót a baleset körzetébe vezényelték, hogy részt vegyen a mentésben, de csak másfél nap múlva érkezik oda. A mentést a rossz időjárási viszonyok is nehezítik.

A hajó tulajdonosa még a Szalám 98 elsüllyedésének bejelentése előtt közölte, hogy a hajó több mint 35 éves, és Panamában jegyezték be. További kommentárokra nem volt hajlandó. Ugyancsak az asz-Szalám cég hajója ütközött össze októberben a Szuezi-csatorna déli bejáratánál egy teherszállító hajóval. A süllyedő kompon, amely főleg zarándokokat szállított, a menekülők egymást taposták le, ketten meghaltak, és negyvenen megsérültek.

1991 decemberében hasonló baleset történt egy, a szaúd-arábiai Dzsidda és Szafaga között közlekedő hajóval. Az akkori szerencsétlenségben, amely a hivatalos vizsgálat szerint a kapitány navigációs hibájából történt, mintegy 500-an vesztették életüket.

A nyugat-európai sajtó megosztott abban a tekintetben, hogy helyes-e a sajtószabadságra hivatkozva védeni a Mohamed-karikatúrák megjelenését a Jylland-Posten dán lapban és utánközlésüket több más európai újságban.

A De Volkskrant holland lap azt sugallja, hogy nem kell túl komolyan venni az ezzel kapcsolatos muzulmán tiltakozások hullámát. Elemzője szerint „az egész tiltakozó lárma nagyrészt csak kötelező gyakorlat" egyes muzulmán rendszerek és csoportok részéről. Sajnálatosnak nevezi, hogy „megint vannak olyanok Európában, akiknek megroggyant a térde" a fenyegetőzéstől.

A Frankfurter Rundschau német újság szerint attól bonyolult az ügy, hogy miközben az egyik oldalon a sajtó szabadságát hangoztatják, a másikon a vallásos érzések tiszteletben tartását, mindkét oldalon felhasználják az ügyet olyan célokra is, amelyeknek semmi közük egyfelől a sajtószabadsághoz, másfelől a vallásos érzések tiszteletéhez.

Az El Mundo című liberális madridi napilap eközben arról írt: „az arab világ országaiban tapasztalható dühödt és részben erőszakos fellépés arról tanúskodik, hogy ott nem megértőek egy olyan demokratikus rendszer iránt, amelyben a sajtó szabad, és nem az uralkodók nevében szól. Még aggasztóbbak persze a nyugati világból érkező egyes reakciók, mint a France-Soir főszerkesztőjének elbocsátása, vagy a Riporterek Határok Nélkül nemzetközi újságíró-szervezet közleménye, amely megértőnek mutatkozik a muzulmánok felháborodásával szemben, vagy a francia külügyminisztérium állásfoglalása, amely elítél mindenkit, aki hitében vagy vallási meggyőződésében megsért másokat. Az iszlám világ nyersen és erőszakosan indulatos tiltakozására nem szabad bocsánatkéréssel reagálni. A Nyugatnak sokkal inkább állhatatosan védelmeznie kell a véleménynyilvánítás szabadságát, mert az minden demokratikus rendszer egyik alappillére".

A The Daily Telegraph, a legnagyobb konzervatív brit napilap azt írta: a tolerancia és a mások érzései iránti tisztelet hagyományos brit értékének jegyében az újság úgy döntött, hogy nem közli az iszlám világban felháborodást keltő karikatúrákat, mivel nem akarja „oktalanul megsérteni" olvasótábora egy részét. „A törvényes kereteken belül maradó sértés joga" azonban továbbra is a szólásszabadság egyik alapeleme, és azoknak a muszlimoknak, akik a nyugati világban akarnak élni, el kell fogadniuk, hogy a Nyugatnak is joga van a maga értékeihez és ahhoz, hogy ezek alapján éljen – olvasható lap elemzésében.

A The Times a civilizációk összecsapásáról ír. Kommentárja szerint lehangoló, jóllehet nem meglepő, hogy a prófétáról közölt karikatúrák ugyanolyan megrázkódtatást okoznak Európa és az iszlám világ kapcsolatában, mint két évtizede a Sátáni versek című könyv megjelentetése, ugyanis a kulturális szakadék a két világ között az elmúlt húsz évben csak mélyült. A The Times az érveket „kiegyensúlyozva" úgy döntött: nem közli a karikatúrákat, mivel újraközlésük több hónappal eredeti megjelentésük után „bizonyos mértékig magamutogatással érne fel", és nem szabad figyelmen kívül hagyni a mérsékelt muszlimoknak okozott sérelmet sem. A The Times szerint a következetesség is méltánylandó lenne ebben a kérdésben. A karikatúrák miatti muzulmán düh ugyanis hitelesebb lenne, ha a közel-keleti kiadványokban nem jelennének meg rendszeresen zsidókat és keresztényeket durván sértő képek.

Tüntetések Palesztinában és Törökországban
Több tízezer dühös palesztin tüntetett a pénteki ima után Gázában és Ciszjordánia városaiban a Mohamed prófétáról Európában megjelent gúnyrajzok miatt. A tüntetők Dániára haragszanak leginkább; dán zászlókat égettek, s azt kiabálták, hogy „bin Ladent szeretjük, Dániát fel kell robbantani". Előzőleg Gázában gránátot hajítottak a francia kulturális központra, és meghirdették az európai áruk bojkottját is. Dzsenínben dán sajtokat vetettek tűzre. A dán külügyminisztérium távozásra szólította fel a dán állampolgárokat Palesztinából.

Dán- és franciaellenes tüntetések voltak Törökországban is pénteken. Isztambulban egy párszáz fős csoport halotti koszorút helyezett el a dán konzulátus előtt és tojással dobálta meg az épületet. Konyában dán zászlókat égettek, Diyarbakirban pedig a francia lobogót gyalázták meg.

Valószínűleg járványos méretű a madárinfluenza Hongkongban és térségében – közölte pénteken a hongkongi egészségügyi miniszter azután, hogy a héten egy vadon élő madár és egy háziszárnyas elpusztult e betegségben Kína különleges közigazgatási területén.

„Miután különféle vadon élő madarakban és szárnyasokban jelen van a vírus (az emberre is veszélyes H5N1), bizonyosak lehetünk abban, hogy a betegség járványos méretű a madarak körében. (...) Nemcsak Hongkongról van szó. A vírus a szomszédos területeken, így Dél-Kínában is jelen van" – mondta sajtóértekezletén York Csou.

Már a múlt év végén is felbukkant a H5N1 vírus a Gyöngy-folyó torkolatában: decemberben jelezték a hongkongi állat-egészségügyi hatóságok, hogy a két elhullott madár – egy szürke gém és egy vörösbegyféle – szervezetében fellelték a madárinfluenza kórokozóját.

A madárinfluenza első nagy járványa Hongkongban tört ki 8 évvel ezelőtt. Hat ember vesztette életét akkor a Kínához tartozó különleges igazgatású területen, és másfél millió háziszárnyast irtottak ki a hongkongiak a járvány továbbterjedésétől való félelmükben.

Azóta azonban megkímélte Hongkongot a madárinfluenza. A kór 2003 óta ismétlődő ázsiai fellobbanásai mostanáig egyszer sem érték el a hatmillió lakosú dúsgazdag területet.

Poloskainvázió sújtja immár negyedik éve az idegenforgalmi ipart Ausztráliában: a vérszívók évente immár 75 millió amerikai dolláros kárt okoznak az ország számára oly fontos gazdasági ágazatnak.

Járványügyi szakértők szerint az ország szállodáiban és egyéb szálláshelyein négy év alatt ezer százalékkal nőtt az élősködők, főként az ágyi poloskák száma – közölte az invázióról készült tanulmányt ismertetve Stephen Dogget, a sydneyi Westmead kórház rovartani osztályának vezető munkatársa. Hozzátette: Ausztráliát más országokkal együtt „világméretű ágyipoloska-járvány veszélye fenyegeti, aminek fő oka az, hogy jelentősen megnőtt a fejlődő országokból érkező turisták száma, s az ő hazájukban ez az élősködő igencsak elterjedt".

Doggett elmondta még, hogy országában ötven évig gyakorlatilag nem létezett ez a probléma. Korábban a motelekben rovarirtó sprayt használtak, főként a csótányok ellen, és ennek a szernek megvolt az az előnye, hogy az esetleg előforduló ágyi poloskákkal is végzett. Később azonban – környezetvédelmi megfontolásokból – a sprayt felváltották a csótánycsapdák, ezek viszont természetesen mit sem használnak az időközben óriási mértékben elszaporodott poloskák ellen.

Az ágyi poloska szárnyatlan, barna, ovális alakú rovar, a kifejlett egyed mintegy négy milliméter hosszú. Két, kifejezetten embervért szívó faja ismert: a közönséges ágyi poloska (Cimex lectularius) és a trópusi ágyi poloska (Cimex hemipterus).

Csípése különböző kellemetlen tünetekkel jár, sőt egyes embereknél akár vérmérgezést is okozhat.

Az ausztráliai helyzet komolyságára jellemző, hogy jövő kedden a queenslandi idegenforgalom-ipari tanács „poloskacsúcsot" tart egy átfogó program kidolgozása érdekében.

A dán kormány nem kér elnézést a Mohamed prófétáról gúnyrajzot közlő liberális és független újság helyett – jelentette ki pénteken Anders Fogh Rasmussen miniszterelnök. A kormányfő azt követően nyilatkozott, hogy találkozott a Dániában akkreditált mintegy hetven nagykövettel, többek között az egyiptomi, török, iráni és a libanoni diplomáciai képviselet vezetőjével.

A politikus elmondta, hogy a nagykövetek megértéssel fogadták a kialakult helyzetet, és készek megmagyarázni azt, illetve a dán kormány álláspontját. Arra a kérdésre, hogy mi fontosabb Koppenhágának, gazdasági érdekei vagy a véleménynyilvánítás szabadsága, a kormányfő azt válaszolta: Dánia számára az utóbbi a legfontosabb. A véleménynyilvánítás szabadsága elsőbbséget élvez.

Egyiptom dániai nagykövete elégtelennek minősítette Rasmussen magyarázatát. Mona Omar Attia kijelentette, hogy sürgeti majd a skandináv ország elleni diplomáciai tiltakozásokat. Az egyiptomi képviselet vezetője hangoztatta, hogy Rasmussennek követelnie kellett volna, hogy a Mohamed prófétáról gúnyrajzokat közlő Jyllans-Posten című napilap sokkal erélyesebben kérjen bocsánatot. A lap ugyan kért elnézést, de közben a szólás szabadságával védte meg a gúnyrajzok közlését.

Az amerikai katonai jog egyik szakértője szerint lehetetlen fellebbeznie az elhunyt Teo Peter zenész családjának az amerikai bíróság döntése ellen, polgári per indítása pedig nagyon nehéz. Közben kiderült, hogy az amerikai tengerészgyalogos esete nem egyedüli Romániában. A román külügyminiszter amerikai kollégájával egyeztetett az ügy kapcsán.

Mihai Răzvan Ungureanu, a román diplomácia vezetője telefonbeszélgetést folytatott Condoleezza Rice amerikai külügyminiszterrel, és kérte, találjanak olyan megoldást, amely „lehetővé teszi, hogy Teo Peter családja törvényes keretek között visszanyerje méltóságát". A külügyminisztérium közleménye szerint a csütörtöki telefonbeszélgetésen a bukaresti diplomácia vezetője meglepetését és sajnálatát fejezte ki az amerikai katonai bíróság döntése kapcsán. A szóban forgó megoldáshoz Ungureanu kérte az amerikai külügyminisztérium támogatását, utalva a román és az amerikai hatóságok igen jó együttműködésére az ügy kivizsgálása során.

A közlemény szerint Condoleezza Rice sajnálatát fejezte ki a román művész halála miatt, és elmondta, az amerikai hatóságok nyitottak a párbeszédre az ügy kapcsán. Ugyanakkor emlékeztetett az amerikai katonai igazságszolgáltatás szabályai által diktált korlátozásokra, de biztosította a román felet minden lehetséges támogatásról.

Eugene R. Fidell, az amerikai katonai jog szekértője a Mediafax hírügynökségnek elmondta: a komolyabb büntetést kiszabó bírósági ítélet esetében létezik néhány módja a fellebbezésnek. Ilyen büntetésnek minősülne például az egy év börtönbüntetés, de mint ismeretes Teo Peter halálát okozó amerikai tengerészhadnagy csupán megróvást kapott, így egy napot sem kell rácsok mögött töltenie. Mivel a büntetés ilyen enyhe, az ítélet felülbírálását csak a tengerészhadnagynak a bíróság elé állítását kezdeményező amerikai ezredes teheti meg. A szakértő időveszteségnek tartaná, ha Teo Peter családja kártérítés követeléséért polgári pert indítana, mivel a tengerészgyalogosnak nincs polgárjogi felelősségi biztosítása, ezért fizetésképtelen.

A lakosság szimpátiáját fejezi ki az a kérvény is, amely az interneten található, és az amerikai tengerészgyalogos pere kapcsán követeli az igazságos elbírálását. Az amerikai kongresszushoz, és a George W. Bush által vezetett elnöki hivatalhoz címzett kérvényt péntek délig 4500-an írták alá.

A Teo Peter halálát követelő balesethez hasonló tragédia történt Konstancán is, ahol 2005 májusában a 79 éves Virgil Bescant, a Fisher Craig Steven amerikai katona által vezetett gépkocsi gázolta halálra az átjárón. Az Egyesült Államok nagykövetségének tájékoztatása szerint az ügy kivizsgálása folyamatban van.

Az egészségügyben dolgozók szakszervezete, a Sanitas megállapodást írt alá február elsején az egészségügyi minisztériummal, amelyben sikerült elfogadtatniuk a rendszerben dolgozók életkörülményein javító néhány kérésüket. A megállapodást tegnapi sajtóértekezletén ismertette a kolozsvári Sanitas elnöke.

Az elmúlt 15 évben körülbelül 12 protokollumot kötött a szakszervezet a minisztériummal, hiszen megtörtént, hogy miniszterváltáskor új feltételekben kellett megegyezni, mondta Ştefan Roman, a kolozsvári Sanitas elnöke. Ezeket a megállapodásokat csupán részben tartották tiszteletben, emiatt „felgyűltek" az egészségügyben dolgozók elmaradt jogai. Eugen Nicolăescu miniszter reformjával elégedettek, hiszen ő az első, aki az egészségügyi reform középpontjába a beteget állítja. A Sanitas alelnöke, Maria Bizo szerint valóban jobb, ha a kórházigazgatók menedzserek, az orvosok pedig a szakmájukat látják el, mindez a szolgáltatás minőségét javítaná. Úgy vélekedett, az eddigi egészségügyi miniszterek közül Hajdú Gábor volt a legrendesebb, mert betartotta a jogszabályokat.

A minisztérium és a Sanitas megállapodtak abban, hogy teljes mértékben kifizetik az egészségügyisek keresetét és a fizetési pótlékokat. Már ettől a hónaptól növelik a fizetésüket, kiosztják számukra az elmúlt évre járó tizenharmadik fizetést, havonta 20 ebédjegyre lesznek jogosultak. A szakszervezet kérte, ellenőrizzék az eddig privatizált szolgáltatások gazdaságosságát, hiszen több panaszról van tudomásuk, hogy az intézményen kívüli cégek rossz minőségű munkát végeznek. Javasolták továbbá, hogy 2006-ban ne történjék elbocsátás, és állapítsanak meg egy kötelező létszámkeretet mind a magán, mind a közegészségügyi intézményekben. Maria Bizo szerint a megyében jelenleg 700 orvosi asszisztensre és még 500 kisegítő alkalmazottra lenne szükség, mivel sokan nyugdíjba vonultak vagy külföldön vállaltak munkát. A megmaradt személyzet túlhajszolt, és ebben a munkában nem szabad tévedni, mondta Bizo. (i)

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) elnöke, Mircea Geoană felszólította az alakulat tagjait, hogy rendezzék soraikat a teljes és visszafordíthatatlan megújulás érdekében.

A politikus a párt Országos Tanácsának pénteki ülésén elhangzott beszédében Geoană hangsúlyozta: igazi reformot csak egységes vezetés alatt lehet véghezvinni. Meg kell vizsgálni, hogy az eddigiekben hol tévedtek, határt kell húzni múlt és jövő között. Hozzátette: magatartás-változtatásra van szükség, hogy visszanyerjék a választópolgárok bizalmát.

A gyűlés során Miron Mitrea pártfőtitkár is felszólalt. Ő úgy vélte: a döntéshozatalban nagyobb szerep kell, hogy háruljon a vidéki szervezetekre, és kisebb a fővárosra. Bukarest eltávolodott az ország többi részétől, ez gyanakvást, bizalmatlanságot és ellenségeskedést szült. Mitrea szerint ezt a távolságot csökkenteni kell, mert „Bukarest nem a legtisztább hely".

Ion Iliescu volt államfő, bár eredetileg nem óhajtott felszólalni, mégis megtette, beszéde nyíltszíni tapsot aratott. A politikus többek között kifejtette: úgy véli, jobb becsületesnek és szegénynek lenni, mint korruptnak és gazdagnak. Ebben ő megpróbált a személyes példa erejével hatni, de nem sikerült, a hatalom és a gazdagság varázsa erősebbnek bizonyult az erkölcsi szlogeneknél. A korrupció veszélye minden kormányzó pártot fenyeget, ez ellen küzdeni kell – fejtette ki Iliescu. Az SZDP-re szükség van a román politikai színpadon, mert máskülönben a szélsőséges, demagóg erők kerülnek előtérbe – hangsúlyozta a politikus. Adrian Năstase volt kormányfő szerint lényeges, hogy ne csak a tisztségek elosztásán gondolkodjanak, hanem elsősorban azon, hogy a párt hiteles üzenettel lépjen a választók elé. A politikus megjegyezte: a pártok előbb-utóbb túllépnek vezetőiken. Hozzátette: volt idő, amikor ő is hasznosabb volt az alakulat számára, mint most, vagy a jövőben. Az ügyvezető elnök beszéde szintén tapsot aratott.

Az ukrajnai látogatása alkalmából Traian Băsescu államfő a politikusi beszédekhez képest meglehetősen őszinte vallomást tett Kijevben. Az elnöki hivatal közleménye szerint Băsescu diákokkal tartott találkozóján beismerte, 2000-ben nem támogatta, hogy a kommunizmus ideje alatt elkobzott vagyont szolgáltassák vissza az egykori tulajdonosoknak. Emellett bevallotta azt is, hogy közlekedési miniszteri tisztségében nem szerzett érvényt egy bírósági ítéletnek, ami most elfogadhatatlan számára.

Az elnöki hivatal közleménye szerint Băsescu ennek kapcsán hangsúlyozta: nagyon fontos, hogy a politikusok is fejlődjenek, és változzanak.

Szerdán az államfő Eugen Nicolăescu egészségügyi minisztert bírálta élesen amiatt, hogy nem tartotta tiszteletben a bíróság ítéletét, és megpróbálta megakadályozni Sorin Oprescu SZDP-s orvospolitikusnak a bukaresti Elias kórház igazgatói tisztségébe való visszahelyezését.

A Fehér Megyei Tanács ötvenmillió új lejt szán az idén a megyei utak korszerűsítésére. A közlekedési infrastruktúra 75 százaléka már annyira megrongálódott, hogy alapos felújítási munkálatok szükségesek az utak járhatóvá tételéhez.

Ion Dumitrel megyei tanácselnök elmondta, hogy a következő tanácsülésen javasolja a költségvetés elfogadását, amelyet egy tanácsadó cég tanulmányára alapoz. Hozzátette: a költségvetés tervezetét úgy állítottuk össze, hogy egyetlen alárendelt részlegünk se szenvedjen hiányt, ugyanakkor tudjunk más területeken is fejleszteni.

– Anyagi háttér nélkül nem tudjuk a lakosság igényeit kielégíteni, azaz utakat korszerűsíteni. Az állam nem tudja kiutalni a munkálatokhoz szükséges összeget, saját költségvetésünk pedig nem engedi meg, hogy minden korszerűsítési munkálatot elvégezhessünk – mondta Dumitrel.

A Fehér Megyei Tanács több mint ezer kilométernyi utat tart nyilván. Ebből 500 km aszfaltozott, 466 km kövezett, közel 80 km pedig földút.

Kisebb tömeg keletkezett a Fehér megyei útlevélosztályon: az országhatárnál visszatartott útleveleikért jelentkeztek azok, akiknek okmányait a háromhónapos tartózkodás túllépése miatt koboztak el, miután a televízióban értesültek azok visszaszolgáltatásáról.

– A hét elejétől tömegesen érkeznek a lakosok útleveleiket kiváltani. Nem értik meg, hogy nem kaphatja vissza mindenki az elkobzott útlevelét, csak azok, akiktől a háromhónapos legális tartózkodási engedélyük lejárta miatt vették el. A többi eset nem tartozik a 2005-ben kiadott törvény hatálya alá – mondta Radu Iancu, az útlevélosztály igazgatóhelyettese.

A Fehér Megyei Útlevélosztályhoz 85 elkobzott útlevelet juttattak el a schengeni övezetben való illegális tartózkodás miatt, amelyből 15-öt már vissza is szolgáltattak jogos tulajdonosaiknak.

Nagyszebenben az idén is folyatódnak az előző években megkezdett munkálatok, de olyan strukturális korszerűsítési munkálatokat is beütemeztek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Nagyszeben 2007-ben méltó legyen az Európai Kulturális Főváros címre.

Az idei, erre a célra kiutalt költségvetés összege több mint 78,8 millió új lej. – Jóváhagytunk egy 34,3 millió új lejes összeget a történelmi központ szükséges munkálataira, a lakónegyedek számára pedig egy 36,7 millió új lejes költségvetést – mondta Klaus Johannis polgármester.

A Városfejlesztési Hivatal más munkálatokat is tervez: korszerűsítési munkálatokat a különböző piactereken, templomokban, a nagyszebeni repülőtér bővítését, a polgármesteri hivatal új épületének befejezését, a történelmi város közvilágításának felújítását, tömbházak és szociális lakások felépítését. Ezekre mintegy 48 millió új lejt fordítanának.

Február 6-ig felfüggesztették a nagyszebeni útlevélosztály működését, mert a hivatalnak új székhelye lesz. A nagyszebeni prefektúra közleménye szerint leállították az útlevél kibocsátáshoz szükséges kérvények feldolgozását és az új hivatalos iratok kibocsátását. Hétfőn reggel fél kilenctől a prefektúra épületében folytatja működését a hivatal.

Azok, akik arra az időszakra voltak beütemezve, amikor a hivatal működését felfüggesztették, ma 9 és 12 óra között vehetik át új útlevelüket.

A nagyszebeni útlevélosztály eddig a Szeben Megyei Rendőrparancsnokság épületében működött. Az új székhelyen 2004-ig a Szeben Megyei Munkavállalási Hivatal tevékenykedett, de azóta korszerűsítési és bővítési munkálatokat végeztek, az útlevélosztály igényeinek megfelelően.

A Bethlen Gábor Kollégium Fenichel Sámuel Önképzőkörének vezetője, Dvorácsek Ágoston, egyik tanítványa, Györke Zsuzsanna és Józsa Miklós nyugalmazott magyartanár vett részt a tizenöt éves múltra visszatekintő Aranyosgyéresi Népfőiskola február elsejei rendezvényén. A kálvinista templomban népes és nagyon lelkes közönség gyűlt össze. Sok egykori nagyenyedi diák is ott volt. Néhány órára sikerült nagyenyedi hangulatot teremteni.

Az Áprily emlékek Nagyenyeden című felolvasást Dvorácsek Ágoston vetítettképes és fényképes bemutatója követte. Torockó pompás vadvirágait ismertette, vászonra vetített képekkel és fotósorozattal. A XII-es Györke Zsuzsanna a torockószentgyörgyi népi gyógymódokról és babonákról saját gyűjtése alapján készült dolgozatát olvasta fel.

A bemutató és az előadások után kialakult kötetlen beszélgetés során örömmel állapíthattuk meg, hogy Bethlen Gábor emléke még mindig elevenen él a hallgatóság körében. Diákkori emlékek, diákcsínyek hangzottak el, egy bizonyítványt is láthattunk. Sokan egykori iskolájuk mai helyzete és jövőbeli tervei felől érdeklődtek. Jólesett hallani az alma mater egykori tanítványának imáját, a templom kántorának orgonajátékát és látni a kórusa eredményeit tükröző sok értékes diplomát, fényképet.

A kérdésekre válaszolva Dvorácsek Ágoston ismertette a Bethlen Kollégium mai helyzetét és a jövő évi beiskolázási tervet, azzal a nem rejtett szándékkal, hogy hátha Aranyosgyéres és vidéke, mint egykor, ismét fontos erőtartaléka lesz iskolánknak.

Köszönet illeti a szervező egyházakat, az RMDSZ aranyosgyéresi szervezetét, Bükkei Gergelyt, Bükkei Gergelyné Fejér Magdolnát, Széll Levente házigazdánkat és a lelkes közönséget, akik bebizonyították, hogy Bethlen Gábor emléke, alakja megmaradt az emberek emlékezetében, ahogy a Bethlen-induló záró sorai is mondják: „Szellemed él, Bethlen Gábor, / Váradban van s lesz a tábor."

Több mint ezer besztercei lakosnak szolgáltatják vissza útlevelét a schengeni övezetre érvényes új szabályzat szerint, akiktől korábban hazajövetelüknél, a határnál elkobozták azt, mert lejárt a legális, három hónapos tartózkodási engedélyük.

Ioan Iacob, a Beszterce-Naszód Megyei Útlevélosztály igazgatója elmondta, hogy az intézményben 1701 olyan lakost tartanak nyilván, akiknek 2005. augusztus 1-je után tartották vissza az útlevelét, mert több mint három hónapig tartózkodott külföldön. – Egyesek már kézbe is vehették útlevelüket, és az érintettek továbbra is átvehetik az útlevélosztályon – mondta az igazgató. – Ezután ha valakinek lejár a három hónapos tartózkodási engedélye, nyugodtan hazajöhet, nem kell attól tartania, hogy visszatartják az útlevelét. Kivételt képeznek azok, akiket törvénysértés miatt több mint két évre elítéltek, és azok, akik ellen bírósági eljárás folyik, és nem hagyhatják el az ország területét – tette hozzá Iacob.

Több mint 30 ezer Beszterce Naszód megyei lakos dolgozik külföldön: Spanyolországban, Olaszországban és Írországban.

A román állampolgárok külföldi utazásait szabályozó 2005/248-as törvény szerint azoknak a román állampolgároknak, akik több mint kilencven napig tartózkodtak külföldön, nem tarthatják vissza az útlevelét határátlépéskor.

Az Aquabis Vízművek besztercei kirendeltsége, amelyet a Beszterce-Naszód Megyei Tanács irányít, az idén 700 ezer új lejt fektetne be a megyei vízhálózat korszerűsítési munkálataiba.

Ioan Sandu, a vízművek igazgatója elmondta, hogy a megyei tanácsülésen, amikor az intézmény költségvetéséről döntöttek, figyelembe vették a kusmai vízművek bővítési munkálatait, ahol új források kiaknázását tervezik. De a vízhálózat- és csatornarendszer kiépítése sem kevésbé fontos a mezőségi falvakban, valamint a víztisztító és vízellátó állomások projektjének elkészítése, az európai uniós költségvetésből kiutalt összegtől függően. A vízművek további 200 ezer új lejt igényelt a megyei tanácstól, hogy buldózert vásárolhassanak a szükséges munkálatokhoz, de ezt a kérést a megyei tanács anyagi okokból elutasította. Ugyanakkor ígéretet kaptak arra, hogy költségvetés kiegészítés esetén még az idén kiutalják az igényelt összeget.

A vízművek igazgatója azt is elmondta, hogy közel 13 millió új lejes bevételre számítanak a 72 millió köbméter víz eladásából. Ez 12,4 százalékkal több mint tavaly. Ehhez az összeghez kapcsolódnak még a különböző tevékenységekből származó bevételek (vízórák ellenőrzése, berendezések bérbe adása stb.), melyeknek összege 876 ezer új lej.

A Beszterce-Naszód megyei polgármesteri hivataloknak akár egymillió eurós támogatást utalna az Európai Unió környezetvédelmi projektek elkészítésére. A hat megyét tömörítő Északnyugati Régiófejlesztési Ügynökség polgármesteri hivatalainak 300 ezertől egymillió euróig terjedő összeget utalhatnak ki Phare-programok révén.

Claudiu Coşier, az Északnyugati Régiófejlesztési Ügynökség igazgatója elmondta, hogy a még üres telkek beépítését megcélzó kis projektekhez az Európai Unió elsősorban az anyagi hátteret tudja biztosítani. Hozzátette: a vissza nem térítendő összeg csak a projekt 90 százalékának költségeit fedezheti. A 10 százalékos különbséget a helyi polgármesteri hivataloknak önerőből kell előteremteniük. Az igazgató szerint az ilyen jellegű kis projektek célja a gazdasági fejlődés egy megfelelő ipari környezet kiépítésének és a turizmus meghonosításának segítségével.

A Phare támogatást az önkormányzatok felhasználhatják még infrastrukturális javításokra a beépítendő területeken, hogy megfelelő környezetet teremtsenek a város peremén lakóknak. Az uniós pénzeket elengedhetetlen városfejlesztési munkálatokba is befektethetik, ilyen például a vízellátórendszer kiépítése, amely szükséges feltétele a turizmus fejlesztésének és a városi vagy vidéki környezet javításának. Az igénylések benyújtási határideje 2006. április 28.

A megyeszékhely polgármesteri hivatal beindította a piacok felújítását célzó eljárást. A január 24-i tanácsülésen a városatyák eldöntötték, hogy a létesítményeket visszaveszik a Piacgazdálkodási Vállalattól, mivel az a szerződésben foglaltak nagy részét nem teljesítette. Emil Boc polgármestert megbízták, hogy tárgyaljon a vállalattal, és érje el azt, hogy a piacok átadása zökkenőmentes legyen, és a vállalat visszalépése ne okozzon zavart a létesítmények működésében. A gondnokság az önkormányzat feladata lesz, első lépésként a megnagyobbítást és a korszerűsítést jelölték meg. A városháza jelenleg ajánlatokat vár, a tervre és a megvalósíthatósági tanulmányra. A feltételeket tartalmazó füzetet szerda óta meg lehet vásárolni a polgármesteri hivatal Mócok útja 3-as szám alatti székhelyén, ára piaconként 10 új lej. Az ajánlatokat legkésőbb február 10. délelőtt 10 óráig fogadják el, az iktatónál. A résztvevő cégek 350 erős lej garanciát kell hogy befizessenek.

Amint arról már beszámoltunk, nemrég közel száz felháborodott piaci árus vonult az aranyosgyéresi polgármesteri hivatal elé. A gazdák elégedetlenek voltak az 50 ezer lejes négyzetméterenként fizetendő illetékkel a piaci árusításra igényelt helyekért. Ezt a helyi tanács 2005 végén fogadta el a 2006-os adók és illetékek megállapításakor. Amikor erről a piaci árusok tudomást szereztek, 99 aláírással és két beadvánnyal fordultak a polgármesterhez.

A piaci árusok ígéretet kaptak, hogy a január végén egy kedvezőbb illetéket állapítanak meg számukra. A helyi döntéshozó testület legutóbbi ülése alkalmával 25 000 régi lej/m²-es illetéket fogadtak el az önkormányzati képviselők. Többen megjegyezték, hogy számos más helységben kisebb ez az illeték. Például Désen, Szamosújváron, Marosújváron és Jászvásáron is 2–2 új lej/m². Ludason csupán 1,5 új lej/m², Enyeden pedig 1,9 új lej/m².

(7. oldal)

A kolozsvári létesítménynél tapasztalható drámai körülmények miatt a Noé Bárkája Állatvédő Egyesület kihallgatást kért Emil Boc polgármestertől. Annak ellenére, hogy egy tévés műsorban az elöljáró azt ígérte, soron kívül fogadja az állatvédőket, az egyesület munkatársai csupán hosszas várakozást után sikerült bejutniuk a polgármester irodájába. Boc azt ígérte: intézkedik a helyzet javítása érdekében.

Flueraş Ioan, a nemkormányzati szervezet munkatársa a Szabadságnak arról számolt be: a polgármestert sokkolták az egyesület által bemutatott fényképek és videofelvételek. – A városvezető reagálásából kiderült, nem ismerte pontosan a helyzetet, nem gondolta, hogy ennyire súlyos – mondta az állatbarát. Az egyesület munkatársai beszámoltak a polgármesternek arról, hogy a kutyamenhelyen nincs nyilvántartás a beérkező, a szabadon engedett, illetve az elaltatott ebekről.

A polgármester hajlandónak mutatkozott arra, hogy azonnali hatállyal elbocsássák a menhely állatorvosát, de felmerült: nincs aki helyettesítse. Az állatvédők vállalták, hogy saját önkénteseikkel, akik szintén állatorvosok, ideiglenesen foglalkoznának a gazdátlan ebekkel.

A Romtelecom 3 számopciót vezetett be a fővonalakat bérlő magánszemélyeknek. A Favorit Intra 100 és a Favorit Intra 200 havonta 100, illetve 200 ingyenes percet biztosít az ügyfél által meghatározott három számra. A Favorit Inter 50 opció három más megyében érvényes, kijelölt számra vonatkozik. A Favorit Intra 100 havi díja 1 euró + ÁFA, a Favorit Intra 200 és a Favorit Inter 50 havonta 2 euró + ÁFA összegbe kerül. A Favorit Intra lehetőségek a nap bármely órájában 1 eurócent/perc, a Favorit Inter 50 pedig 4 eurócent/perc árban hívhatók. Egy ügyfél maximum a Favorit Intra valamelyik változatát és a Favorit Inter 50-et választhatja.

Nagyobb befektetésre nem futja, hacsak a költségvetés kiegészítéskor nem érkeznek meg az egyes tervekre igényelt összegek – közölte Szabó Mihály polgármester. 930 ezer 272 új lejből gazdálkodik a település, ebből 72 ezer 442 lej a saját jövedelem.

Nagyjából megegyező összeget (2 milliárd 240 millió körül) emészt fel a polgármesteri hivatal működésének biztosítása, illetve a tanárok bérezése. 240 millió lejt különítettek el a polgármesteri hivatal központi fűtésének kiépítésére.

Utak javítására mindössze 250 millió lejt sikerült elkülöníteni, a közvilágítás 750 millióba kerül, a nemrég vásárolt 150 új világítótest mellé még 100 darabra volna szükség ahhoz, hogy az egész település megfelelőképpen le legyen fedve.

40 millióval támogatják a helyi sporttevékenységeket, illetve a focicsapatot, 50 millióból a magyarszováti kultúrotthon épületén – főként a tetőzeten – végeznek javításokat. Egyelőre, anyagi fedezet hiányában terv szintjén reked meg az Aranykúton építendő kultúrotthon. A magyarszováti könyvtár épületét az unitárius egyház kapta vissza, az új épület építésére is kiegészítő összegekre van szükség, a jelenlegi költségvetésből már nem futja.

Nagyobb fejlesztésre készül a település: az elmúlt rendszerből örökölt vízhálózat hátránya, hogy vízórák híján számos háztartásban öntözésre is a folyóvizet használják, így a magasabban fekvő lakásokhoz gyakran már nem is jut fel a víz. A rendszer korszerűsítésével ezt a gondot kiküszöbölnék, illetve párhuzamosan a csatornázási rendszert is ésszerűsítenék.

Az aranyosgyéresi tanács legutóbbi ülésén az önkormányzati képviselők 2006-os költségvetés-tervezet vitatták meg. A legnagyobb vitát az váltotta ki, hogy a tervezetből hiányzik a tavaly elfogadott 4,5 milliárdos összeg a polgármesteri hivatal bővítésére.

Ehelyett 10 milliárd szerepel a közintézményeknek szánt költségvetésben. Ez a ROMTELECOM, posta és telefonközpont, volt épületének esetleges átvétele utáni munkálatokat fedezné.

Végül a tanács az idei költségvetést egyetlen módosítással fogadta el. Az utak javítására, karbantartására szánt 17 milliárdos összegből pénzt utaltak az A. Vlaicu és Oţelarilor utcák kereszteződésénél kialakítandó parkoló, játszótér és zöldövezet létrehozására.

A helyi tanács elfogadta a 16 105 ezer új lejes költségvetést, ami a megye által átutalt összegből és a saját jövedelemből tevődik össze. Az adókból, illetékekből befolyó összeget a polgármesteri hivatal 82,89 milliárdra becsüli.

A kiadásoknál első helyen szerepel a tanügy, ahol többek között a fizetésekre, a működési költségekre és az ösztöndíjakra 73,48 milliárdot szánnak. A közintézmények működésére 34,60 milliárdot, a közbiztonságra 0,52 milliárdot, a kultúrára, szabadidőre és egyházra 10,06 milliárd jut. A szociális ellátás 9,98 milliárdba kerül, a településfejlesztésre 16,30 milliárd, környezetvédelemre 3,70 milliárdot fordítanak. Közszállításra és utcák javítására 17,62 milliárdot, az egészségügy finanszírozására 1,70 milliárdot írtak elő.

A Kolozs Megyei Kábítószer-ellenes központ, a Kábítószer-ellenes Tanács, a Romániai Aer pur Egyesület a Tanügyminisztériummal együtt Cigarettamentes osztályok elnevezésű programot indít általános iskolások számára.

A versennyel összekötött program célja, hogy lecsökkentsék a cigarettázó diákok számát, akik majd remélhetőleg minél több társukat győzik meg arról, hogy milyen káros hatásai vannak a cigarettázásnak.

Az idén 55 iskola vesz részt ebben a programban. Kolozs megye területén az apahidai Ştefan Pascu Általános Iskola, a gyalui Gelu Voievod Líceum, a fenesi Gheorghe Şincai Iskola, a feleki Ştefan Micle iskola, a bácsi és a tordaszentmihályi általános iskolák, valamint a lónai és a türei iskola.

Mindegyik iskola kiválasztott osztályának diákjai alá kell írjanak egy szerződést, amely szerint arra vállalkoznak, hogy a négy hónapig zajló program időtartama alatt nem cigarettáznak. Azok az osztályok, akik betartották az előírásokat, a negyedik hónap végén részt vehetnek egy országos és nemzetközi sorsoláson, ahol akár egy külföldi kirándulást is nyerhetnek. A tavaly egy kolozsvári ötödik osztályos diák nyerte meg a külföldi kirándulást a Ion Creangă Iskolából.

Baleset figyelmetlenség miatt
Ismét a Tordai út volt a helyszíne egy könnyebb sérüléseket eredményező balesetnek. A 27 esztendős kolozsvári Ioan Dinu C. a BH–390–FV rendszámú Lancia gépkocsival február 2-án, csütörtökön délután fél ötkor az említett ominózus úton haladt, bal felé irány akart változtatni, ám nem biztosította be a manővert, és nem adott előnyt a szemközt jövő, szabályosan közlekedő CJ–03–NUT rendszámú Daewoo Matiznak. A másik autót a 47 éves kolozsvári P. Doca vezette. Az ütközés következtében könnyebben megsebesült a vétkes sofőr, valamint megsérült a Daewoo Matiz két utasa is, a 25 esztendős kolozsvári Monica Corina I. és a 41 éves Petru Dumitru C.

Ismeretlen holttest a folyóban
A Szamos-folyóban a Nădăşel utcai földgáztermelő Distrigaz központ közelében ismeretlen férfi holttestét fedezték fel február 2-án, csütörtökön délben 12 órakor. A vizsgálat során kiderítették, hogy az emberölés esete kizárható. Nem kaptak elegendő nyomot a férfi azonosításához, a holttestet a törvényszéki kórbonctanra szállították, felboncolják. A nyomozás folytatódik, aki bármilyen adattal tudja segíteni a rendőrség tevékenységét, értesítse a legközelebbi rendőrőrsöt.

Kettős szabálytalanság okozott balesetet
A Kossuth/1989. December 21. úton a Sora üzletházzal szemben történt baleset február 2-án, csütörtökön éjjel fél tizenkettőkor. A kisbácsi illetőségű, 25 esztendős Sergiu P. a BV–17–SLG rendszámú Volkswagen Transporter szállítójárművet vezette, a Bolyai János utcával való kereszteződésnél kettős szabálytalanságot követetett el: nemcsak, hogy átment a folytonos vonalon, hanem a villanyrendőr piros jelzését sem vette figyelembe. Mindezek után belerohant a CJ–81–GAA rendszámú Dacia Logan oldalába. A szabályosan közlekedő gépkocsi a Nova taxivállalathoz tartozott, a 29 éves Mihai Remus R. vezette. A taxi sofőrje és utasa, a 47 éves B. Julianna kisebb sérüléssel megúszta a koccanást.

Alsókosályi baleset
Súlyos baleset történt Alsókosály (Căşeiu) térségében február 2-án, csütörtökön éjjel fél tizenkettő körül. A 38 esztendős dési Szakács A. a CJ–09–FKB rendszámú Volkswagen Golfot vezette, a DN 1 C országúton haladt, az említett helységbe érve elütött egy embert, a 41 éves M. Covaci helyi lakost. Az áldozat gyalogosként egy irányban haladt a gépkocsival, a figyelmetlen autós a visszapillantó tükrével kapta el. Covaci-ot súlyos sérüléssel kezelik a kórházban.

Megdöbbenéssel vettem kezembe egyházunk által, a Misztótfalusi Kis Miklós nyomdában kivitelezett új falinaptárt. Nem tudni, ki lehetett az értelmi szerzője, mindenesetre minden hónap fejléce mellett diszkréten, de jól kivehetően ott díszeleg a hónapnak megfelelő csillagjegy is.

Tájékozatlanabb híveinket „útbaigazítja", netán tanácsot ad ügyes-bajos dolgaik intézésében, de legalább jelzi, hogy mit várhatnak a Vízöntő, a Bak, a Rák meg egyéb csillagjegy havában. A tavalyi alternatív falinaptár botrány után mindenesetre jó üzleti fogás volt „szélesíteni" a potenciális vásárlók körét, igazi népegyházként „mindenkihez lehajolni és odafordulni", és bátorítani az amúgy is okkultizmustól átitatott, kétes szellemi helykeresésünket.

A felelőtlen döntést elhárítani semmiképpen sem lehet, mivel ez a naptár egyházunk minden tagjához szól: az egyetemi tanártól – aki jobbik esetben megmosolyogja a „lehúzosképes" falinaptárt, és lehet, hogy értelmileg is szétválasztja a mózesi törvények szerint is összeegyezhetetlent – a „korai és késői esőt váró" földművesig, akinek lehet, hogy ez az egyházi kiadvány az egyetlen „szellemi" termék, amelyet ez évben a kezébe vesz. A (szellemileg) még hányatottabb sorsú, de szintén egyháztagjainknak tekintett, dél-amerikai szappanoperákon és napi horoszkóp áradaton nevelkedő városi „tömbház társadalom" felé pedig egyenesen népbutítással ér fel az efféle falinaptár, hisz ebben visszaigazolva látja azt, amit amúgyis naponta a fejébe zúdítanak, és amely ellen lehet éppen lelkésze emelte fel vasárnaponként a szavát.

A romániai Renault autógyár az ősz folyamán – féltve a vásárlók testi épségét, életét – visszahívta azon gépjárműveket, melyek bizonyos gyártási hibák miatt „híjával" találtattak. Vajon mi lesz a sorsa az idei református falinaptárnak? Ezek ugyan nem életveszélyesek, de „örökéletveszélyesek"!

Kívánom, hogy az új esztendőben mindenkinek adassék egy horoszkóp jel, melynek titkai után folyton zörgethet és kutathat: a Krisztus-jelében folyton újjászülető élet „megígért és beteljesedő" bizonyossága.

Évezredek óta a sakkjáték az emberi elme legtisztább, leglogikusabb próbatétele. Megtanít, mi több, rákényszerít arra, hogy tiszteld ellenfeledet, tisztázd magadban saját gyenge pontjaidat, és csiszolgasd erényeidet. Objektív szemléletben gondolkoztat, hiszen bármilyen alaptalan elbizakodás akár a következő lépésben már megbosszulhatja magát. Évezredek óta a sakkjáték változatlan nevelő hatással uralja híveit.

Mai világunkban mégis megcsappant elkötelezettjeinek tábora. Főként a fiatalok körében, mert leginkább őket hódította el a számítógép, a diszkó, a tévé, a videó, az extrém sportok színes, lüktető, de többnyire üres, felszínes, önámító világa.

Ennek ellenére a kolozsvári sakkszövetség vezetői osztják azt a véleményt, hogy a fiatalok körében lehetne sikeres „térítőmunkát" végezni. Lehetne, ha lenne egy székhelyül szolgáló helyiségük. De ilyen már évek óta nincs. Ami volt, azt városi tanácsi határozat alapján át kellett engedniük egy náluk fontosabbnak tartott civil szervezetnek. Cserébe ígértek nekik más termet, – és ügyük ezennel lezárult. Azóta a hajléktalanok keserű kenyerén tengődnek. Pedig, ha lenne termük, még akadnának segítőkész szponzorok, és ők különböző versenyek, vonzó vetélkedők megszervezésével nekiláthatnának a kolozsvári utánpótlás kiépítéséhez.

A városi tanács azonban nem siet teljesíteni velük szembeni anyagi és erkölcsi kötelességét. Pedig az adott szó ereje már egymagában kötelez…

Ebben a partiban nem szicíliai védelmet vagy vezércselt kell alkalmazni, hanem jó értelemben vett kolozsvári lokálpatriotizmust, az állampolgárok egy hasznos cél szolgálatába tömörült csoportjának az érdekeit kell szem előtt tartani. Olyan csoport-ügyet, amely jótékony közüggyé nőhetné ki magát.

A kolozsvári városi tanács sakkot kapott. Nem valamilyen ellenfelétől, hanem saját magától. De ezt a veszélyt könnyen elháríthatja, ha most, időzavarával is küszködve, jó válaszlépést tesz.

A tordai csatában a honvédek szerintem a hazánkat védték. Állításomat azzal indokolnám, hogy Kolozsvár a bécsi döntés következtében katonailag védhetetlenné vált. A németek felemás határt húztak, ami sem a románoknak, sem nekünk, magyaroknak nem volt kielégítő, és mindkét fél csak ideiglenesnek tartotta. Csak utólag tudjuk, hogy Hitler húzta belőle a legnagyobb hasznot. Viszont a társadalom minden rétege óriási eufórikus hangulatban volt, a társadalmi igénnyel szemben politizálni nem lehetett.

Az akkori magyar kormány ahhoz a nagyhatalomhoz pártolt, akitől a trianoni igazságtalan döntés felülbírálatát várhatta. Ez volt az első számú szempont.

Az oroszok nem csináltak egyebet, mint megszüntettek egy megszállást, és bevezették az övéket, ami semmivel sem volt jobb az előzőnél.

Horthy kényszerpályán volt, a helyzetből adódóan túl sok mozgástérrel nem rendelkezett. A 75 éves öregúr képességei szerint igyekezett megtenni, amit lehetett. Ne felejtsük el, ha már március 19-én félreáll, és átadta volna a hatalmat Szálasinak, akkor az egész magyarországi zsidóságot elpusztítják! Őket sem sikerült maradéktalanul megmentenie, mint ahogy az Oroszországban harcoló honvédeket,vagy a saját fiát sem!

A tordai harcokban elesett magyar honvédek igenis megérdemlik, hogy kegyelettel emlékezzünk rájuk, és legalább minden év november 1-jén is gyertyát gyújtsunk emlékükre. Ők hazánkat védték. Nem ők tehetnek róla, hogy sikertelenül.

Kedves, előzékeny, általam nagyra becsült hajdani kórházigazgató főorvos ismerősöm, valamikor Kolozsvár legmegbecsültebb belgyógyász orvosprofesszora volt. Rendelései alkalmával mindig betegek tucatjai várakoztak arra, hogy a rendkívül rokonszenves, szakmáját jól ismerő orvos fogadja őket. Híres volt arról, hogy ő a klinikán szeretett fogadni. Azt vallotta mindig, a klinika, az orvosi rendelő azért van, hogy a betegek, ha tehetik, akkor oda menjenek, mert kórházi körülmények között jobban meg lehet állapítani, miben szenved a beteg. S ha kell, akkor be is lehet utalni. Arról is közismert volt, hogy nem fogadott el hálapénzt.

A kórház, a tanulás, tanítás és az otthon volt az élettere. Majd az élet rendje szerint eljött annak az ideje, hogy nyugalomba vonuljon. Ez meg is történt. Nem sokkal a nyugalomba vonulása után lakásán megjelent az egyik magánklinika tulajdonosa. Lebilincselő beszélgetés volt, amelynek végeredményeként a nagy hírnevű orvosprofesszort szerződtette a magánklinika.

Doktor uram megkezdte működését a klinikán. Ott is felkeresték mindazok, akik megbíztak benne. Egy szép napon a tulajdonos magához hívatta a doktor urat. Első kérdés, amely elhangzott: miért nem végezteti el a páciensekkel az összes laborvizsgálatot? Válasz: miért tegye ki őket többlet kiadásnak, hiszen a kérdezésből kiderül, mi lehet a baj, és azt lehet majd laborvizsgálatokkal ellenőrizni. A többi vizsgálat, azonkívül, hogy költséges, felesleges.

– Professzor úr, ezt a luxust mi nem engedhetjük meg magunknak. Mi a betegekből élünk nagyon jól. Azt ön is kell hogy tudja. Legyen szíves, ezt vegye tudomásul, és az önhöz forduló betegeket minden nálunk létező laborvizsgálaton járassa végig, mert a beteg azért van, hogy fizessen.

Az idős, nagy tapasztalattal rendelkező belgyógyász professzor hiába érvelt. Őt nem azért hívták a magánklinikára, hogy gyógyítson, őt azért kérték fel, mert tudták róla, nagy a hírneve, amely sok rászorultat odavonz. Ezek a gyógyulás reményében szívesen áldoznak. Márpedig a magánklinika jól akar keresni.

A becsületben megőszült belgyógyász orvosprofesszor ma már otthon tölti öreg napjait. Megtartotta elvét, otthon nem fogad beteget.

Megelégedéssel vettük tudomásul néhány héttel ezelőtt, hogy megjelentették a Harangszó rovatot is. Ámde nem szolgált örömünkre, hogy e rövid idő alatt már kétszer is félrevezették a hidelvei templom híveit. Először két héttel ezelőtt, amikor betettek egy úrvacsoraosztást, akkor, amikor sem itt, sem másutt nem szolgáltak azzal. A karácsonyi szám műsorából pedig kihagytak egy úrvacsora osztásos istentiszteletet, mégpedig a karácsony vasárnapi 11 órait, s akkor a hívek, akik nem jutottak el reggel 9 órára, másfelé mentek. Kérünk szépen több figyelmet erre a tájékoztató rovatra is, hiszen sok érzékeny lelket érint.

A presbitérium részéről (olvashatatlan aláírás)

Először is, hadd szögezzem le: nagyon örülünk annak, hogy a rovatot figyelemmel kísérik, hiszen számos ennek ellentmondó jelzés ellenére mi is úgy érezzük, szükség van rá. A téves tájékoztatásért ezúton elnézést kérek, amint lejjebb látni fogják, sok minden nem rajtam és nem a Szabadság szerkesztőségén múlik. Ugyanakkor, mivel levelük első mondata kissé félreérthető, azt is el kell mondani, a rovatot nem csupán megjelentetjük (mintha készen kapnánk valahonnan), hanem mi is állítjuk azt össze – nem kis fáradsággal és néha mérgelődéssel. Nem akarom a lap hasábjait azzal tölteni, hogy számba veszem azt a rengeteg apró (sok kicsi sokra megy !) bosszúságot és nézeteltérést, amit szeptember 15-i első megjelenése óta ennek a látszólag egyszerű rovatnak a szerkesztése hétről hétre jelent. Csak ízelítőül: ha egy lelkész nevét véletlenül elírtuk (a telefonok recsegnek, a sajtó ördöge sem alszik…) a sértődött visszhangokat még egy hónap múltán is hallottam. És amint az ilyen esetekben lenni szokott, a leghangosabban azok méltatlankodnak, akik a maguk során semmit sem tesznek azért, hogy a rovat elkészülhessen. A rengeteg hiába járt útról – olykor taxival, saját zsebből –, a telefon mellett végiggürcölt hosszú órákról nem is beszélek. Sokszor értetlenség, gyanakvás, merev elutasítás volt a válasz egy olyan törekvés miatt, amely többek között az egyházközség érdekeit is szolgálja – ebben gondolom, egyetértünk. Én, mint a rovat szerkesztője, szeretném azt hinni, hogy előbb-utóbb csak létrejön valamiféle együttműködés, amelyben az egyházak – amint természetes lenne – átveszik a kezdeményezést. Biztató jelek vannak: számos gyülekezet (valamennyi felekezetből) már rendszeresen, idejében és pontosan küldi az adatokat. A református egyházközségek közül már csak a hidelvei egyházközség az, amelyiket még mindig nekem kell felhívnom minden héten. Ez sem lenne baj, nagyon szívesen megteszem, de azt már elvárnám, hogyha például egy-egy lelkész napokra elutazik, legalább egy cetlin otthagyja a kért adatokat – mert már megszokhatták, hogy telefonálok –, hogy ne egy hebegő-habogó alkalmazottat, netán a lelkész kisfiát-kislányát faggassam eredménytelenül, és a rovatot ne a leadási határidő előtti percekben kelljen kapkodva összeállítani. Annak is nagyon örülnénk, ha az istentiszteletek mellett a gyülekezetek életének a többi mozzanata is helyet kapna lapunkban, ha például a nőszövetség, az ifjúság tevékenységét is rendszeresen közölnék velünk, hiszen – amint az Írás mondja: aki világosságot gyújt, nem rejti véka alá. Én arra kérném önöket, és a többi tisztelt gyülekezetet is: próbáljanak ezen a téren odahatni lelkészeikre, a lelkészi hivatalok alkalmazottaira. Akkor talán lesz némi esély arra, hogy a közölt tájékoztatás megfeleljen a valóságnak. Tévedés persze így is előfordulhat: aki nem dolgozik, csak az nem téved soha.

Tisztelettel és felebaráti szeretettel

Amellett, hogy nagyon jónak tartom az újságot, hiányolom, de azt nagyon, hogy a Gyászhír rovat nincs az Internetes újságban! Miért? Jó lenne nyomon követni az otthoni ismerősök sorsát, hogy ha netán – Isten őrizz – valamelyik baráttól, szomszédtól mégis meg kell válnunk, hát legalább az újságból értesülhessünk erről.

Ha egy mód van rá, szorítsanak egy kis helyet ennek a rovatnak is. Több mint 40 évig voltam hű olvasója az Igazságnak, aztán a Szabadságnak is!

Jó munkát kívánok mindannyiuknak,

Tisztelt Kun Júlia! Lapunk nyomtatott változatának jelentős része megjelenik világhálós kiadásunkban is. Utóbbi teljesen ingyen hozzáférhető – szemben a papíron napvilágot látó újsággal. Kérését megfontoljuk, és a jövőben döntünk az internetes tartalmunk esetleges bővítéséről.

Ha nem írok, ne válaszolj – szokták mondogatni. De ha írok, és nem válaszolnak immáron több esetben is? Akkor csakis arra a következtetésre juthatok, hogy nem kapták meg a levelemet. December 5-én 11 levelet menesztettem a különböző országokban élő barátaimnak, hogy kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánjak. Sajnos, csupán ketten kapták meg a jókívánságokat. Ez a telefonbeszélgetésekből derült ki, ugyanis a nyugatra elszármazott barátaim szívesebben kívánnak minden jót telefonon, mint levélben.

Találgattam, mi történhetett a leveleimmel, amelyeket idejében menesztettem. Valaki üdvözleteket gyűjt, és az enyémeket igen szépnek találta? Avagy hiba van valahol a postai szolgáltatásokban? Mondhatják, hogy torlódás volt az ünnepek miatt, de a nyáron sem kapta meg Németországban a barátnőm a születésnapjára írt lapomat, meg az államokban élő rokonaim sem a levelemet, amelyben köszönetemet fejeztem ki egy fontos ügyben adott segítségért. A nyáron hazalátogatott osztálytársnőm lefényképezte az összegyűlt osztálytársakat, és a fotókat postázta. Soha nem érkeztek meg a fotók. Vajon kinek volt szüksége egy öreglány csoportképére? Mivel nyugdíjas vagyok, nem füllik csak úgy kidobálni a százezreket levelekre, amelyeket aztán senki nem kap meg.

A jelenség nem egyedülálló, a baráti körben másnak is volt része hasonlóban. Mire, vagy kire várnak az illetékesek? Talán az X aktákból Mulderre, hogy megoldja ezt a problémát?

Mivel telik a nap? Elsősorban dumával, tervezgetésekkel, mit fogunk csinálni, ha felvirrad a „győzelem napja?" – Mert abban majdnem az egész zárka egyetértett, hogy a németek máris elvesztették a háborút, már csak kapkodnak, csapkodnak, mint a leterített vadállat – bár egy-egy csapkodásuk még lehet halálos. Általános volt a vélemény, hogy főnyeremény volna itt, ilyen körülmények között kihúzni a háború végéig… Még én is elfogadtam volna ezt a lehetőséget, bár ez azt jelentette volna, hogy végig a kübli tőszomszédságában kellene eltöltenem, de hát mennyivel jobb ez, mint az aknaszedés a Don-kanyarban!…

Azt is megtudtam, hogy mellettünk, a l5-ös zárkában tartják a női foglyokat, mégpedig árjákat és nem árjákat együtt. Igaz, hogy nőknél nehezebb megállapítani, ki árja, és ki nem. Túlnyomó többségük politikai fogoly, vagy szervezkedés, illetve a Vörös Segély begyűjtése vádjával ülnek. De van, aki például fajgyalázás vétke miatt került ide. Angelusz Lacit egy szobacicával érték tetten. Hermann Laji megjegyezte, hogy valójában in flagranti csak akkor létezhet, ha valaki a szerelmeskedő pár között végig húzza kezét, és az középen megakad. Mellékesen, Angelusz később Újpest város polgármestere lett. Acél Vili civilben dobos volt egy Kálvária téri csehóban, ahol Harmonikás Gizivel koncertezett. Amikor megkérdezték tőle, ha kiszabadul, folytatja-e a dobolást, így válaszolt: „Majd ha bolondgombát ettem. Dobbal nem lehet verebet fogni. Márpedig amíg lószar van, addig verebek is lesznek, én pedig a jövőmet éppen a verebekre fogom építeni. Kuplerájt nyitok, és olyan csajaim lesznek, hogy még egy nyolcvanéves aggastyán sem áll meg három numeráig". Róth Imre a legfiatalabb. Őt jóformán semmi sem érdekli, tudós akar lenni, Colerus Matematikus könyve nem esik ki a kezéből, párna helyett is azt használja. Szilágyi András, a híres író sztoikus nyugalommal viseli a sorsát. Őt valószínűleg rosszindulatú feljelentés alapján tartóztatták le. Állandóan négyen-öten ülik körbe, élvezet hallgatni előadásait, sokat mesél Hasekről, a Svejk szerzőjéről, akivel jó barátságban volt még Pozsonyban.

Valaki berontott a zárkába, beengedte a foglár. Rémülten újságolta, hogy Csizmadia százados szinte vérfürdőt rendezett reggel a Farkas utcai részlegben. Három szerencsétlen muszost vert véresre, mert kibámultak az utcára… Már kora reggel részeg.

Általános megdöbbenés lett úrrá a cellában. Újabb rémtörténeteket meséltek a régebbi lakók erről az őrültről…

Én is szóhoz jutottam, elmondtam egyet s mást, igyekeztem szórakoztatni frissebb dolgokkal a társaságot, és elégtétellel vettem észre, hogy szívesen hallgatnak, sőt még különféle kérdéseket is intéznek hozzám…

Délután ürítésre vonultunk ki, persze közben nyugodtan lehetett dumálni, a smasszer nem sokat törődött vele. Szép lassan eltelt a nap, hét órakor megkaptuk a vacsorát, fekete színű levet és egy fél gyufás skatulya nagyságú vegyes ízt, a kenyeret már reggel kiosztották: 20 deka komiszt.

Aztán mindenki elfoglalta a helyét, rajtam megkönyörültek, ne kerüljek már az első éjszaka a kübli mellé – ez bevett szokás volt az újoncokkal szemben – így Balkányi mellé fekhettem, akinek, mint mondtam, egész priccs járt. Kilenckor eloltották a villanyt, és a zárkára sötétség borult, csupán a két pici ablakon szűrődött be némi világosság. Csend volt, csupán valaki nyögött fel ijedten: „Istenem, nehogy meg jelenjen Csizmadia százados, mert akkor jaj nekünk!" Az optimisták megnyugtatták, nem valószínű, hogy meglátogasson bennünket, hiszen talán már kitombolta magát reggel… Én még megszámláltam a sarkokat. Pontosan négy volt belőlük, így nyugodt éjszakában lesz részem. A csendet durva zörgetés, dörömbölés törte meg. Kétségbeesett suttogás: „Itt van Csizmadia százados!..." De már hallatszott üvöltése kívülről: „A nyavalya a pofátokat, ki itt a cellaparancsnok?"

Balkányi rémülten ugrott fel a priccsről. „Százados úr, Balkányi Miklós cellaparancsnok alázatosan jelentkezik." „Ne pofázz, mert keresztülgyalogolok rajtad! Mi az, hogy alázatosan, talán gyalázatosan, te tetű?! Létszám?" „Alázatosan jelentem, negyvenhárom fő". „Mi az, hogy fő, talán fuj. Növekedés?" „Növekedés egy fuj." „Neve nincs? Nem kaptatok második Jóskától? He?" „Bogdán Kálmán." Pillanatnyi csend, aztán vadállati üvöltés: „Bogdáááán? És méghozzá Kááálmááán? No, te lótetű, végre a kezem közé kerültél. No, megemlegeted a percet, amíg élsz – addig a rövid ideig ami még hátra van a számodra. Úgy ismerlek mint a tenyeredet, te pesti strici, te nyálas verekedő, szoknyapecér, sankér az állam pucáján, te merészeled gúnyolni a Signum Laudist, meg a vaskeresztet? Biztosítlak, hogy neked semmiféle kereszt nem jut. A saját szarodban fogsz megfulladni, gondom lesz rá. Állj vigyázzba, és meg ne mozdulj! Most azonnal bemegyek az irodába, kiveszem az irataidat, áttanulmányozom, aztán visszajövök, tudom, hogy örömmel vársz. De idefigyelj, te elfuserált madárijesztő, itt, amíg visszajövök, halálos csend legyen, a légy zümmögés szirénázásnak tűnjön, egy mukk se legyen! Ezért te felelsz. Ha csak egy fingás töri meg a csendet, most, ma éjjel reggelig kiköttetlek!" Többet nem mondott, valószínűleg tényleg elment az irodába...

(Folytatjuk)

Azok mögött a szörnyű harcoktól elvadult, sokszor saját életüktől is elidegenedett katonák mögött, akik három és fél év háborús vértengerén átgazolva hozzánk érkeztek, olyan borzalmaktól szegélyezett út állt, amit főképp nálunk a fiatalok elképzelni nem tudnak.

Mögöttük volt – már akik túlélték – az 1941-es nyár, amikor a német páncélos seregek, mint kés a vajba hatoltak mind mélyebbre a végteleneknek tűnő sztyeppeken, hogy csak decemberben sikerüljön megállítani azokat Moszkva alatt. Az a ’41-es esztendő, amelyben már több millió katona, civil elesett, vagy fogságba került. Mögöttük voltak a breszti, mogilevi, minszki, kijevi szívós, de eredménytelen védelmi harcok. Mögöttük volt a 40 000 vöröskatona életét követelő sztálingrádi fordulat. A Don-kanyar, ahol nem csak 150 000 magyar honvéd esett el, hanem a rohamozó szovjet ezredek katonái is ott pusztultak. Vagy említsem a Kijev melletti Babij-jar több mint 100 000 félig eltemetett zsidó és nem zsidó tetemét, a milliószámra Németországba hurcolt belorusz, ukrán fiatalok halálvonatait? A földdel egyenlővé tett 2000 szovjet várost?

Személyes beszélgetésekből tudom, hogy a magyar csapatok nem követtek el tömegesen olyan tömegmészárlásokat, mint a németek, de azért a mi kezeink se tiszták.

Miután az 1941-es Moszkva környéki harcokban a budapesti gyorshadtest felmorzsolódott, egészen a Voronyezs körüli harcokig a honvédség úgynevezett „rendfenntartó" teendőket látott el a brianszki, belorusziai, ukrajnai partizánvidékeken. Közülük toborozták a partizánvadász osztagokat, s bizony ezek s a magyar tábori csendőrök útját felperzselt falvak és akasztófák szegélyezték.

Igaz, a honvédség nem „zabrált", csak „emléktárgyakat gyűjtött". Bizony az én nagybátyám is hazahozott Sztárij-Oszkol tájékáról egy patefont s egy ingaórát.

A magyar rendfenntartó alakulatok követendő magatartásával kapcsolatban jellemző az, amit Szombathelyi Ferenc vezérezredes 1942-es körlevelében az ilyen alakulatok parancsnokaihoz írt:

„A szovjet elleni háborúban közelről volt alkalmunk megismerkedni egy különleges és kíméletlen harci módszerrel – a partizánmozgalommal. Csodálatra méltó az orosz népnek az a fanatizmusa és szívóssága…, amely ebben a harcban megnyilvánul… Ez a mozgalom immár népmozgalom jellegű. …

A partizánok elleni harc nemcsak az egyes osztagok megsemmisítését jelenti. Meg kell szüntetni a lehetőséget, hogy tovább szervezkedjenek, ellátáshoz jussanak, hogy feltöltsék emberállományukat, anyagkészleteiket…."

A többit talán rábízhatom az olvasó képzeletére. Mindezek ismerete nélkül nincs jogunk ítélkezni, nem azért, mintha a győzőknek mindig igazuk lenne, hanem az igazság nevében, de meg azért is, mert a szovjetek által megszállt területeken ilyen szörnyűségek nem történtek.

Kolozsvárra a szovjet csapatok október 11-én hajnalban vonultak be (a románok később érkeztek). Mint már említettem, a bevonulás után erőszakos cselekmények is előfordultak. Egyebekben azonban a közhiedelemmel szemben egy néhány dolgot pontosítanom kell, vagy inkább fel kell frissítenem az emlékezetet. Minden emléktábla ellenére, Kolozsvár területén nem folytak harcok. Egyetlen német halott volt a Dózsa György utca és a Széchenyi-tér sarkán, egy motorkerékpáros katonai küldönc vagy robbantó. A város környékén folyó harcokban legnagyobb véres áldozatot elszenvedő szovjet ezred a szovjet nagyvezérkarától megkapta a „kolozsvári" harci előnevet. (Ezt nem csak írott forrásból tudom, a 70-es években Krasznodarban személyesen is beszélgettem eggyel az ezredtagok közül.)

Nem igaz, hogy Malinovszkij marsall számára egy egész szállodát ürítettek ki. A főhadiszállása a Szentegyház (a sors iróniája, ma: Maniu) utca 24. szám alatti házban, a városparancsnokság pedig előbb a Bocskai-házban, később pedig a mai Melody bár helyiségeiben működött.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy miután a szovjet illetékesek meggyőződtek arról, hogy az Észak-Erdélyben és Kárpátalján talált nagyon nagy számú férfi nem a magyar hadsereg által visszahagyott diverzáns, ahogy ezt a román kémelhárítás állította, hanem katonaszökevény, és az Erdélyi Magyar Tanács által a munkás- és polgárőrségek megalakításához visszatartott személy – a férfiak összeszedését leállították, a helyben lévőket szélnek eresztették. A már elszállítottak azonban kikerültek a Szovjetunóba, s bizony nagy részük elpusztult.

Végezetül, hogy a leglényegesebbről el ne feledkezzünk, miután az Észak-Erdélybe bevonult Maniu gárdák s a román csendőrség a Székelyföldön, Belényesen, Egeresen véres atrocitásokat követtek el (Egeresen éppen azokat a munkásokat lőtték agyon, akik a villanytelepet fegyveresen védték meg a német robbantó-különítményektől), a szovjet katonai hatóságok, személyesen Malinovszkij marsall, ezeket a fegyveres alakulatokat s a román helyhatóságokat az észak-erdélyi határok mögé parancsolták. Ismét csak az olvasó képzeletére bízom annak megítélését, hogy ha ez nem történik meg, mi lett volna a magyar lakossággal.

Mindezek ismeretében felteszem a kérdést, hogyan is fordult rá a nyelve az egyik szerecsenmosdatónak azt állítani, hogy Kolozsvár egyes házainak a falán azért jelentek meg kék zsírkrétával felírt román feliratok, miszerint „Román ház", hogy a szovjet katonák onnan ne vigyék el a férfiakat. A szerző ehhez csak azt felejtette el hozzátenni, hogy a többségükben IV–VII. osztályt járt vöröskatonákat szabad óráikban a latin ábécére és a román nyelvre tanították, hogy a feliratokat el tudják olvasni. Hiába, a gyűlölet rossz tanácsadó.

Mindent egybevetve, a minket ért sérelmek ellenére a szovjet hadsereg akkori nagy érdeme, hogy döntő módon hozzájárult a náci fasizmus leveréséhez, és ezzel Európa népeinek megmentéséhez. Ezt a történelmi igazságot elvitatni nem lehet!

Befejezésül, nemrég egy ismerősöm megkérdezte tőlem, miért nem nevezem nevükön a szerecsenmosdatókat? Bevallom, eredetileg ez volt a szándékom, de azután meggondoltam magam. Felnőtt két olyan nemzedék, amely számára nem a nevek, hanem az események, az igazság megismerése a fontos, másként a társadalmi igazságtalanságok, a létbizonytalanság, a parlamentarizmusból való fokozatos kiábrándulás könnyen olyan eszmeáramlatokba sodorhatják, amelyek egyszer már katasztrófához vezettek Európában.

És még valamit. A 70-es években újságírók megkérdezték Niemöler német lelkészt, aki a húsvéti békemeneteket szervezte: hogy lehet, hogy a keresztény egyházak nem tiltakoztak a nácizmus szörnyűségei ellen? A lelkész azt válaszolta, kezdetben azzal nyugtattuk magunkat, hogy csak a kommunistákat ütik, és nem tiltakoztunk. Később, mikor a szocdemeket ütötték, nem tiltakoztunk, hisz csak a szocdemeket ütik. Aztán mikor a zsidókat ütötték, nem tiltakoztunk, hiszen csak a zsidókat ütik. Mikor aztán ránk is sor került, már nem volt ki tiltakozzon!

Úgy döntöttem tehát, hogy nem nevesítek, nehogy amíg egymásra acsarkodunk, elmulasszuk a pillanatot, amikor új veszedelmek ellen kell közösen tiltakozni.

Nagy Károly nyugalmazott egyetemi adjunktus

Források:

1. Bielov, K. – A Nagy Honvédő Háború történetének vázlata

2. Bethlen Béla – Kormánybiztos voltam Erdélyben

3. Fiodorov, A. – A földalatti pártbizottság működik

4. Hollósi Kuthi László v. ö. A Tordai csata

5. Körösligeti Román Berta – Erdély megszállása

6. Morozov, P. – A kilencedik csapás

7. Nagy István – Szemben az árral. A kérdőjelek felől

8. Sztálin üzenetváltása az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfőivel, 1941–1945, I-II.

– Személyes beszélgetések Balogh Edgár kommunista közíróval, Veress Pál 1944-es megyei párttitkárral, Polevoj Borisz szovjet íróval, aki kémelhárító alezredesként működött a kolozsvári szovjet parancsnokságon.

Film és színház viszonyáról A gyertyák csonkig égnek kapcsán
Iglódi István munkája az első Márai-adaptáció filmen: történelmi tett. A film a Magyar Színházban bemutatott előadás nyomán, annak rendezői felfogása és szövegkönyve alapján készült, Pozsgai Zsolt átiratából. Amit látunk, az a tévéfilmhez áll legközelebb, de műfajilag nehezen besorolható, mert nem létezik olyan meghatározás, hogy színház-film / film-színház.

Film, színház és irodalom mindig is hatott egymásra – többé vagy kevésbé. A jelenség nem új, de a Márai-film ráirányítja a figyelmet a lehetséges problémákra, az adaptáció nehézségeire. Iglódi azzal kísérletezik, hogy a színházi gondolkodást egy az egyben ültesse át filmre, holott az előadás statikus patetizmusa talán színpadon is túlzó. A film még közelebb hozza az arcokat, és még inkább kimerevíti a párbeszédeket, melyek tulajdonképpen álpárbeszédek. Két öregember monologizál egymás mellett, teátrálisan. Az élet nagy, nehéz kérdéseit boncolgatják egy nem létező nyelven, mintha maguk is nem létező emberek volnának. A színpad még el is visel ennyi stilizációt, de a film közönségesebb: a hiteltelent egyből kiveti a vászon.

Sötét, ódon kastélyban járunk: itt él egy megkeseredett katonatiszt, Henrik (Avar István), aki évtizedek óta halott feleségét gyászolja, együtt vacsorázik vele minden este. Váratlanul megérkezik a régi, egykori jó barát, Konrád (Agárdy Gábor), hogy még utoljára tisztázzon mindent Henrikkel. Ugyanazt a nőt szerették fiatalon, és ez tette tönkre barátságukat. Márai regénye 1942-ben született: tipikus menekülés ez – a jelen borzalmai elől a múltba. Magyarországon sokáig nem is tartották számon ezt a regényt, inkább a Kassai polgárok, az Egy polgár vallomásai voltak a kitüntetett művek. A kilencvenes évek külföldi sikerei azonban felhívták a figyelmet a műre, és viharos gyorsasággal terjedt. Így készülhetett a színházi változat is, megérezve a közönség igényét. A népszerűség azonban nem javíthatott a szöveg alapvető korlátain, súlyosan retrográd, köldöknéző szemléletén, idejét múlt hazafiságán, és közhelyes életbölcsességein. Nem véletlen, hogy a kritika fanyalogva barátkozik A gyertyák… sikerével.

Elérkeztünk tehát az adaptáció másik alapkérdéséhez: a választott mű eleve determinálja a filmre írás sorsát. A gyertyák… hangoskönyvként esetleg élvezhető, de filmen elviselhetetlenül lapos, amihez hozzájárulnak a túlzó közelik, a konzervatív vágások, a statikus beállítások – a filmnyelv tulajdonképpeni kiiktatása. Hasonló probléma okozta a Portugál filmes verziójának bukását is: ott is Lukáts Andor, az előadás rendezője vitte filmre a Katona József Színházban bemutatott Egressy-darabot. Ott sem lett „filmre írva" a szövegkönyv: mintha elég volna egy kamerát leszúrni, és felvenni a jeleneteket. Egyértelműen pozitív példa a Tamara esete: Hajdu Szabolcs a Stúdió K-ban létrejött improvizációs előadás alapján (!) írta a forgatókönyvet, melyen a színházi előzmény legföljebb a kidolgozottságon, a színészi játék finomságán érződött. A gyertyák… a színészek népszerűségére épít, és nem törődik saját műfajával. De Iglódi a színészeivel sem törődik: megelégszik hírnevükkel, és az évtizedes rutinnal.

„Ellenpárhuzamként" érdekes az Indul a bakterház esete. Rideg Sándor kisregényéből fergeteges film készült, amit a színházak átvettek, színpadra írtak – használva a film bevált poénjait, és nem a prózából indultak ki, hanem a filmes adaptációból. A filmen életteli narráció színpadon suta, gyerekszereplőt szinte lehetetlen találni ekkora súlyú szerepre, és például a különféle rohangálások megoldása is lehetetlen. Bereményi Géza azonban kibogozta a gordiuszi csomót: saját filmjét, az Eldorádót írta át színdarabbá Az arany ára címen. Valódi színpadi történetté lényegült a Sanyi bácsi tündöklése és bukása, a nézőnek nem villantak be a film képei, mert Bereményi nem imitált, hanem előadást rendezett.

A gyertyák… forgatókönyvíróért kiált, mintha éppen ez a film illusztrálná a csütörtöki kerekasztal-beszélgetés igazságát….

(Folytatás a január 25-i lapszámunkból))

mun. Cluj-Napoca/Kolozsvár (a továbbiakban nem jelöljük)

Sorsz. Jelzet Megnevezés Helység Cím Keletkezési idő

II. Parkok, épületek, épületegyüttesek

Megjegyzés: a Monostori útnak ezt a szakaszát annyiszor átszámozták, megváltoztatták a páros-páratlan oldalt, úgyhogy nem közismert épületeknél a korábbi tulajdonosok azonosítása igen kockázatos. Csak a telekkönyvi bejegyzések lehetnének biztos útmutatók.

Megjegyzés: a 8. sz. alatt található Bornemisza-ház is föltétlenül műemléknek számít, de kimaradt a listáról! A Rhédey-palota azonos e lista 955. számával.

Megjegyzés: azonos e jegyzék 696. sz. tételével.

Megjegyzés: az eredetileg földszintes épületre 2000 után két emeletet és manzárdot húztak, most a Fullton Hotel és kávéház működik benne.

Megjegyzés: a szakirodalom a városháza utáni épületet említi Simai-házként, a telekkönyv felvételekor, 1869-ben a 3. sz. volt „Simai Lukáts" tulajdona, utána Incze Miklós dr. háza következett, majd az Ákontz Istváné, amelynek felirataiból tudjuk, hogy korábban a Filstich Lőrincé volt. Pataki Dániel főorvos házát utóbb Wolf János vette meg.

Megjegyzés: azonos e jegyzék 909. sz. tételével.

Megjegyzés: a plébánia két házát a jegyzék felcseréli: csak a 15. szám alattit említi plébániaként, s ezt minősíti régebbinek, holott a 16. szám a tulajdonképpeni plébánia-épület.

(Folytatjuk)

Ceremóniának lennie kell. Egy fesztivált nem lehet megnyitni, a díjakat pedig nem lehet átadni tíz utcáról beesett néző meg egy tompa ceruzás zsurnaliszta előtt valami lekoszlott moziban, mert az olyan, mintha nem is adnánk semmit. Ceremónia kell, kongresszusi központtal, szmokingos VIP vendégekkel, szigorú biztonsági őrökkel, sztárokkal, és annyi kamerával és mikrofonnal, amennyivel hosszabb anyagot lehet rögzíteni, mint a szemle teljes versenyprogramja. Csak nehogy elfelejtsük, mi volt előbb: a film vagy a ceremónia.

Ha a 37. Magyar Filmszemle ünnepélyes megnyitójának időrendjét nézzük, egyértelműen a ceremónia van előbb. A sajtóanyagban Bevonulásként jelölt résszel kezdődik az este. Amíg odafönt a főbejáratnál megérkeznek az ismert, kevésbé ismert és egyáltalán nem ismert emberek, addig odalent a művészbejárónál marcona őrök bombásznak könyörtelen alapossággal a sajtó képviselőinek táskáiban. Hiába, ceremónia van. Odabent nem lehet nem képben lenni. Szerintem életemben nem készült rólam annyi felvétel, mint most itt, olyan mennyiségű kamera és fényképezőgép dolgozik egyszerre, keresztbe-kasul. Képzeld, ha sztár lennék. Képzeld, ha bárki sztár lenne itt. Mert – akárhogy is – Grunwalsky Ferenc, Janisch Attila, Koltai Lajos, Jankovics Marcell vagy Szász János nem sztár, „csak" híres filmes ember. Most azonban egy kicsit mégis az. Azzá teszi a ceremónia. Csak nehogy elfelejtsük… Gyurcsány Ferenc! Na, ő sztár. Úgy robog végig a folyosón, be valami titokzatos alagútba, mint egy delhi gyorsvonat, amire kizárólag izzó kamerás, villámló fényképezőgépes és ágaskodó mikrofonos utasok kapaszkodtak fel. A miniszterelnök után keletkezett kulturális vákuumban elcsípem, ahogy Ráday Mihály vállon veregeti általam nem ismert barátját, és bajusza alatt mosolyogva csak ennyit mond: „Na, rajzanak a rajzfilmesek." És milyen igaza van, végre rajzhatnak. Az okokról később. A Budapest Kongresszusi Központ kürtjelére megnyílnak az ajtók, és kezdünk beáramolni. Az óriási kivetítőre az ez évre megszínezett szemlelogót vetítik, de mintha maga a kongresszusi központ is ünnepibb lenne a megszokottnál. Új ülések között, új fények alatt próbálják a helyjeggyel rendelkezők megtalálni széküket a postitekkel megszámozott sorok között, amíg a képfüggő sajtó képviselői áthatolhatatlan hordalékgátként torlódnak fel a színpad előtt.

A megnyitót Grunwalsky nyitja meg (a ceremónia ceremóniája) egy ünnepélyes „Le tudott ülni mindenki?" kérdéssel. Hosszan beszél, meg lassan, főleg a filmtörvény áldásos hatásairól, és arról, hogy a magyar film a törvény beiktatását követően most lépett a második fázisba. Nem tudom, hogy ez mit jelenthet, de tény, hogy idén minden eddiginél több versenyfilm lesz a szemlén, ahol az öregek és a már seniornak számító rendezők mellett a legújabb generáció is képviselteti magát. Nem tudok nem felfigyelni Grunwalsky azon félmondatára, mi szerint „A viták ezúttal talán tényleg a filmekről fognak szólni". A félbehagyott mondatnak két lehetséges befejezése is ott rezeg a levegőben sajnos: 1. … és nem Szabó István ügynökmúltjáról 2. … és nem az MMKA nyilvánosságra került különös pénzosztási szisztémájáról. Egyik kellemetlenebb vitatéma, mint a másik, de ami biztos, hogy egyikről sem a vitatkozók tehetnek. Maradjunk ennyiben.

Szó szót követ, Ferencet Ferenc, kuratóriumi elnököt miniszterelnök a mikrofon előtt. Gyurcsány hárompercesre ígért beszéde elején elmeséli, mit gondolt Balázs Béla 90 évvel ezelőtt a filmről, s mit gondol ő ma. Érdekes párhuzam, de remélem, ebből azért nem lesz könyv: Filmelmélet politikusoknak három percben. Az azért kiderül, hogy Gyurcsány szereti a magyar filmet, és megőrzésre méltónak tartja azt. Ezek után pedig kár pátosszal telve neveket és címeket sorolni, mert valaki úgyis kimarad, az pedig egy filmszemlén – lássuk be – elég hülyén hat.

A beszéd után végre elérkezünk a ceremónia azon részéhez, amely nem a ceremóniáról, hanem a filmről szól. A Magyar Mozgókép Mestere Díj átadása Bozóki András kultuszminiszter feladata, de hál’ istennek a laudációt egy szakmabeli barát, Jankovics Marcell mondja el. Az idei díjazott ugyanis az egyik legnagyobb magyar rajzfilmes, Nepp József, akinek többek között a Gusztáv-filmeket és a Mézga családot is köszönhetjük. Jankovics 80–100 órában becsüli meg Nepp adásba került munkáit, de elég fura dolog mértékegységet társítani egy ilyen életműhöz. Szerencsére a szervezők sem elégszenek meg a szavakkal – elvégre ez egy filmszemle megnyitója, vagy mi –, és a Megalkuvó macskák (Hofi és Koós) remek rajzfilm-klipjével köszöntik a hetvenkét éves mozgóképmestert. Mi pedig hosszan tartó vastapssal. Az ünnep az Életmű-díjjak átadásával folytatódik. Az idei szemletanács elnöke, Janisch Attila láthatóan nem a szavak embere, hanem tudhatóan a képeké, nem áll jól neki a szónoklat. Koltai Lajos azonban mindkettőhöz eléggé ért, a díjazottak felkonferálása az ő feladata. Előtte azonban még a filmes kételyekről beszél: „Félő, hogy nem tettük fel időben a fontos kérdéseket. Az újakat már csak az új generáció tagjai tehetik fel." Hamarosan meglátjuk, mit kérdeznek. És itt most szomorúság jön, pedig boldogságnak kellene, Agárdy Gábornak kéne a színpadra lépnie, hogy átvegye az Életmű-díjat, de az életmű nemrég végleg lezárult. Filmrészlettel és fotómontázzsal emlékezünk a Nemzet Színészére, majd állva, csöndben, szépen, ahogy illik.

A mesevilágba a következő díjazott, Dargay Attila animációs filmrendező Vukja húz vissza minket egy rövid jelenet erejéig, de később a magyar valóság is kikandikál, mikor Koltai elmondja: Dargay csak annyit kérdezett tőle az imént, hogy biztos nem tévesztették-e össze valakivel. Hát igen. A magyar animációs filmről az elmúlt húsz évben talán összesen nem esett annyi szó, mint ma, nem csoda hát, ha a szakma kissé hunyorog a váratlan reflektorfényben. Mindenesetre most örülünk nagyon. És még egy mostoha műfaj, a magyar ismeretterjesztő-dokumentum film is büszke lehet végre egy kicsit, mikor György István filmrendező átveszi díját, és bátran kimondja, hogy a magyar filmművészetnek sok adóssága van a dokumentum- és animációs filmesekkel szemben. No comment.

Koltai a következő díjazottat, Szalontai Árpádné rendezőasszisztens-dramaturgot, mint a filmes szakma csőszét, mindenki Macáját konferálja fel – a legnagyobb tisztelettel. Úgy látszik, a magyar filmeseknek lelkiismeret-furdalásuk támadhatott, hogy idén az elfelejtett, mellőzött filmes szakmákról is megemlékeznek végre. Jóféle tendencia ez, melyet bőven lehet az elkövetkező években folytatni. A hivatalos megnyitó ezzel véget ér, s a sajtó képviselői papíron már húzhatnának is haza, nekik ugyanis nem, csak a „rokonoknak" jár a Rokonok. Ilyenkor – és csak ilyenkor – lenne jó kicsit Orbán Viktornak lenni, akinek biztos nem vizsgálják meg a jegyét a bejáratnál. Tisztára Orbán Viktornak érzem magam, mikor minden fenyítés és figyelmeztetés ellenére egyszerűen besétálok a vetítésre. Hát, ha ez így megy a Parlamentben is…!

A Rokonokról most nem írnék bővebben, elvégre tök illegálisan néztem meg a filmet, meg aztán úgyis lesz rá alkalom itt a Kontextuson, ha bemutatják a mozikban. Annyit csak, hogy szépen illeszkedik Szabó István munkásságába, amely a mindenkori rendszer működését feszegeti, de talán mégis ez a legdirektebb filmje. Szabó szándékosan annyira vastag vonalakkal húzta meg Móricz műve és a jelen kor közti párhuzamot, hogy azon már csak nevetni lehet. Kopjáss István tragédiája a vásznon napjaink vaskos tragikomédiája lesz, szinte politikai kabaré, melyben brillíroznak a színészek. Kállai Ferenc mint Berci bácsi, Oleg Tabakov mint polgármester, Eperjes Károly mint Kardics és Tóth Ildikó mint Lina egészen nagyot alakítanak. De épp a film főszereplője, Csányi Sándor játéka kissé maszatos – talán Szabó tudatos döntésének köszönhetően. Itt Kopjássról az utolsó pillanatig nem eldönthető, merre húz és mire képes valójában. Éppen ezért kimerevített öngyilkossága a végén súlytalan marad. Pont, mint a valóságban.

Mindenki egyvalakire vár már csak, és szó szerint megborzongok, mikor végre a színpadra lép: Szabó István. Nem lehet belegondolni, mi játszódhat most le benne. Vastapsol neki vagy ezer ember, de nem úgy, mint az imént Kállainak, hanem hallhatóan másként. Rengeteg minden keveredik ebbe a tapsba, Szabó megtört arcán pedig csupán egy apró, beszédes mosoly fut át. Vakuk villognak, zúg a taps, valami történt a kongresszusiban. Elkezdődött a 37. Magyar Filmszemle.

„Először aludtam veled / micsoda húsod van neked / forró a szád gödrös az állad / bőrödnek vadító szaga / halálomig kívánlak". Micsoda indítás, Istenem! Az ember szentbernáthegyi lenne érte, mint Bóni gróf a Csárdáskirálynőben minden nőért. E szakasz, a Dal című vers első szakaszának szerzője, Ladányi Mihály is egy ilyen Bóni gróf lehetett, mármint a nőimádatát tekintve. Sok csodálatos dolog van e sorokban, de a „bőrödnek vadító szaga" talán a legcsodálatosabb. A nyelvművelők, a legmagyarok és a sznobok persze az „illata" mellett tennék le voksukat, de én nagyon is megértem Ladányit, és nem is elsősorban azért, mert az „illata" egy szótaggal több. Azért is persze, hiszen az az egy szótagnyi fölösleg túlságosan fellazítaná a ritmust, holott a Dal hatásmechanizmusának éppen a ritmus az egyik jelentős és pompásan használt eleme; hanem mert a „szaga" materiálisabb, megfoghatóbb – egy szó, mint száz: közelebb van az ágyhoz. Az ember már látja is a kavargó lepedőt, jajjj.

„Másodszor aludtam veled / meghallgattam az életed /ki szeretett és ki utált /nem lehetett könnyű neked /reggelig be nem állt a szád." Félelmetes ez a második tétel, a vágy szűnni kezdése. Tudom, hogy mindegyre megszegem a magyar nyelv szabályait, de hát a költészet, ha méltó erre a névre, szintén feltépi a nyelv szövetét. Annak viszont, aki Ladányi versében beszél, a lelkét sebzi fel a kezdődő kiábrándulás. Hol van már a „micsoda húsod" és a „forró a szád" meg a többi! Kezdesz kibírhatatlan lenni, barátnőm (vagy egyenesen -ném?!).„Harmadszor aludtam veled /no dehát ki hallott ilyet / folyton csak tenni-venni / fordítsd felém a feneked / hagyj egy kicsit pihenni." És ez a zárás! Kérem, könyörögve kérem, figyeljék meg, ahogy a vers során a szakaszok harmadik sora egyre rövidül egy szótaggal: az első szakaszban még kilenc, a másodikban nyolc, a harmadikban már csak hét a szótagszáma – mintha a szerelem „rövidülését" jelezné a fogyás. „Folyton csak tenni-venni" – ez is remek. Cseppet sem közönséges, valahogy mégis a megfelelő nyerseséggel (van olyan, ne tessenek felugrálni!) mondja, amit mondania kell. Most már türelem sincs. Hogy hová lett? Isten tudja, vagy ő sem. Tény, hogy egészen elfogyott.

Kevés olyan vers van, amelyik ilyen szellemesen, ilyen tömören és bensőségesen (dalformában!), ilyen őszintén beszélne a vágy titokzatos lényegéről vagy inkább mivoltáról. Valahogy kiábrándul az ember, amikor olvassa. De aztán persze visszaábrándul. Elvégre mindannyian szentbernáthegyiek szeretnénk lenni…

A címbeli idézet Petőfi népdalának egyik sora. Benne a költői szókép (a metafora) a költészet kedvelt eszköze. A szókép úgy keletkezik, hogy két fogalmat összehasonlítunk, valamilyen kapcsolatot létesítünk köztük; az egyiket a másikkal megvilágítjuk, szemléletesebbé tesszük.

A szókép használata azonban nem korlátozódik a költészetre, bőven élünk vele a köznyelvben is. De ezekre a szóképekre nem az újszerűség, az eredetiség a jellemző, mint a költői képekre, hanem a szemléletesség, amely könnyebben érthetővé teszi, jobban kiemeli azt a tulajdonságot, cselekvést, amelyet a beszélő hangsúlyozni kíván. Van a köznyelvben is olyan szó, kifejezés, amelyekben még érződik a képszerűség (fátyolos hang, felhőtlen viszony, viharos vita), de legtöbbjükben már nem érződik a frissesség, sőt olyan szavakat, kifejezéseket foglalnak magukban, amelyeket a beszélő már nem is érez képnek (hegygerinc, búzaszem, káposztafej, ökörszem). Vannak nyelvünkben persze olyan „halott" képes kifejezések is, amelyek egykori szókép voltát csak a nyelvtörténet tartja számon. Az elvont gondolkodást, átvitt értelmű cselekvést ma csupa olyan szóval jelöljük, amely korábban kézzel véghezvitt cselekvésnek volt a neve: felfogja az értelmét, vagy épp ellenkezőleg: nem éri fel ésszel. Stilisztikai értelemben ezek már nem is tekinthetők szóképeknek.

Idézzünk még néhány olyan köznyelvi kifejezést, amelyben még érződik a képszerűség, s egy olyat, amelynek hajdani képszerűsége mára már kiveszett.

Tudjuk, hogy a nyúl a félénkségéről és gyors futásáról híres. Ezért mondhatjuk a szégyenletesen gyáva emberre, hogy gyáva nyúl, meg azt is, hogy nyúlszívű. A gyáván megfutamodó: felhúzza a nyúlcipőt, régiesen szólva: felköti a nyulak bocskorát. Aki a titkolózó embert vallomásra bírja, az kiugrasztja a nyulat a bokorból.

A nyúlszívű szóösszetételhez hasonló képes kifejezés a köpönyegforgató; az ilyen ember elveit, nézeteit mindig egyéni érdekei szerint változtatja. E típusba sorolható a szőrszálhasogatás szavunk. A szőrszálhasogatás: hibák keresése végett jelentéktelen kérdésnek túlzott, fontoskodó részletezésre. És mennyire szemléletes, ha azt mondom a nagyon kövér emberről, hogy gurul a kövérségtől, s aki viszont jót nevet valamin, szintén gurul a nevetéstől. Továbbá, aki feltornássza magát, az tornászva üggyel-bajjal valahova feljut, de arra is mondhatom, aki ügyeskedve feltör valakik közé.

Az eredeti képre senki sem gondol, mikor beszélgetés közben kijelenti: Gyerekeimet kordában tartom, azaz szigorú, szoros fegyelemben neveli őket. A ’kötél’ jelentésű régi korda szót más összefüggésben nem szoktuk használni. A magyarban hajdan a szerzetesi élet révén honosodott meg. A szerzetesek ugyanis kötelet, kordát viseltek öv gyanánt, mellyel szorosra fűzték derekukon a csuhát. Ez a vastag zsinór, amelyet a világi papoknál szigorúbb szabályok szerint élő szerzetesek hordtak, vált a szoros fegyelem jelképévé.

***

A kell ige után háromféle alakban is megnevezhetjük a szükséges cselekvést, történést: el kell mennem; el kell hogy menjek; el kell mennyek. A nyelvhelyesség mai álláspontja szerint mindhárom változat egyike sem kifogásolható. Régebb a harmadikként említett formát tájinak, népiesnek minősítették, s a választékos stílusban mint kerülendőt tartották nyilván. Ma tehát mindhárom változat „helyes". Kétségtelen azonban, hogy az azonos mondanivaló kifejezésére szolgáló háromféle szerkezetnek stílusértékét, stílusbeli különbségeit is figyelembe kell vennünk. Az el kell mennem a választékosabb, az el kell hogy menjek a nyomatékosabb, az el kell mennyek a kevésbé igényesebb köznyelvi megnyilatkozásban elfogadható változat.

Megjegyzem: az újabban kialakult gyakorlat szerint ahol a kell hogy az igekötő és az igető közé ékelődik (el kell hogy mondjam, meg kell hogy írjam stb.) a hogy előtt elmarad a vessző, jóllehet e tekintetben A magyar helyesírás szabályainak 11. kiadása nem tartalmaz eligazítást.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4. és Széchenyi tér 23–25. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai: 1 euró = 3,6074 lej, 1 USD = 2,9876 lej, 100 magyar forint = 1,4376 lej.

A tűzoltóságon csörög a telefon. Kétségbeesett hang a vonal túlsó végén:
– Jöjjenek gyorsan, ég a házam!
– Rendben van nénikém, akkor mondja el, hogyan jutunk el magához.
Csend, majd a néni tétován:
– Hát... nincs már meg az a nagy piros autójuk?

Lakásfelújítás A-tól Z-ig. Minőségi munka, garanciával. Telefon: 0741-792619. (0011)

Budapesttől 25 kilométerre házi gyermekorvosi praxis bérbe adó vagy eladó. Telefon: 0036-30-4429770. (0015)

Legalább 700 négyzetméteres telken épült 150–350 négyzetméteres házat vásárolnék, esetleg telket, minimum 16 méteres utcai fronttal. Telefon: 594-792, 406-874, 0744-541203.

Csatorna lefolyó bádogból, rézből, cseép és bádogtető javítás. Telefon: 0740-756243. (0015)

Az Albastrele kft. takarítást és kertgondozást vállal. Telefon: 0740-177054. (0013)

Csempézést, festést, termopán beszerelése utáni javítást válalok. Telefon: 574-540. (0018)

Relaxáló masszázst vállalok nőknek. Telefon. 582-309, Ágota. (0008)

Előkészítek érettségire, licenc és doktori nyelvvizsgára angol nyelvből, Cambridge, Toefel, Ielts stb. közép és felsőfokúra. (0004)

Egyetemista lány különbejáratú kiadó szobát keres. Telefon: 0744-676385. (0005)

Egyetemista diákok lakótársat keresnek Monostor negyedi lakásba. Telefon: 0740-135876. (0020)

Február 5-én egy éve annak a szomorú napnak, amelyen a kegyetlen halál elrabolta az önfeláldozó, fáradságot nem ismerő, drága jó édesanyát, nagymamát, rokont,
MADÁR RÓZÁLIÁT.
Köszönetet mondunk mindazoknak, akik temetésén részt vettek, virággal és részvétükkel bánatunkat igyekeztek enyhíteni. Csendes álma fölött őrködjön az örök szeretet és nyugalom. A BÁNATOS CSALÁD. (0018)

Szombaton ünnepli 80. születésnapját Grosics Gyula, a legendás Aranycsapat kapusa.

A kiváló labdarúgó tizennégy évesen védte először a Dorogi AC NB II-es csapatának hálóját. A háború befejezése után a MATEOSZ együttesénél folytatta, majd 1950-ben a Bp. Honvédhoz került. Koholt vádak alapján eltiltották és hosszú kényszerpihenő után Tatabányán állhatott ismét a kapuba.

A Fekete Párducnak becézett kapus 1963-as búcsújáig 390 bajnoki mérkőzésen állt a kapuban. Kiváló reflexével, magabiztos labdafogásával és remekül időzített kifutásaival a világ legjobb kapusainak sorába emelkedett.

Védett Helsinkiben (1952) a magyar olimpiai bajnok csapatban, majd az évszázad mérkőzésén Londonban, 1953. november 25-én, a fantasztikus 6:3-as magyar sikert hozó meccsen és három világbajnokságon (1954, 1958, 1962). Utóbbiak közül a németek ellen 3:2-re elvesztett 1954-es berni döntő miatt a svájci vb a legemlékezetesebb.

Nyolcvanhat válogatottság után, 1962 őszén a jugoszlávok elleni meccsen búcsúzott. Rajta kívül Buzánszky Jenő és Puskás Ferenc él még az Aranycsapat legendás játékosai közül. Edzőként Salgótarjánban, Tatabányán, a KSI-nél és Kuvaitban tevékenykedett. A Volán elnökeként vonult nyugalomba. A rendszerváltás után az MDF képviselőjelöltje volt, de nem jutott be a magyar Ország- gyűlésbe.

Az AS Róma, az Udinese és Palermo után a Milánói Internazionale is bejutott a labdarúgó Olasz Kupa elődöntőjébe, miután a csütörtöki visszavágón a római döntetlent követően hazai pályán egy góllal nyert az SS Lazio ellen.

Eredmény, Olasz Kupa, negyeddöntő, visszavágó: Milánói Internazionale–SS Lazio 1–0 – továbbjutott az Inter 2–1-es összesítéssel.

Elsőként a szenegáli válogatott jutott be a labdarúgó Afrika Kupa legjobb négy csapata közé, miután a negyeddöntőben egy góllal nyert Guinea együttese ellen.

Afrika Kupa, negyeddöntő: Szenegál–Guinea 3–2.

Az Egyiptom–Kongói Demokratikus Köztársaság összecsapás lapzárta után ért véget.

Drogba békefelhívása
Didier Drogba, az elefántcsontparti labdarúgó-válogatott sztárja békére szólította fel a szembenálló feleket a polgárháború által sújtott hazájában. Az afrikai országban a déliek és északiak között dúlnak véres harcok, a válogatottban ugyanakkor mindkét régióból szerepelnek játékosok.

„Tegyétek le a fegyvereket!" – kérte a Chelsea sztárja hazája állami televíziójának adott nyilatkozatában. „A válogatottban északiak és déliek együtt küzdenek a sikerért. Mindent megteszünk a győzelemért, reméljük, ez békét hoz országunknak is."

Elefántcsontpart egy 2002-es meghiúsult államcsínykísérletet követően két részre szakadt, a felkelők által ellenőrzött északi és a kormányhoz hű déli részre. Fokozódott a feszültség az országban, miután Laurent Gbagbo elnök a polgárháborús állapotokra hivatkozva törölte a múlt októberre tervezett választásokat.

Az ország labdarúgó-válogatottja az Afrika Kupa negyeddöntőjében szombaton Kamerun együttesével találkozik.

Szerda óta semmit sem tudnak Sol Campbellről, az angol labdarúgó-válogatott védőjéről. Az Arsenal futballistáját utoljára szerda este, a West Ham United elleni bajnokin látták, amelyen gyenge teljesítménye miatt a szünetben lecserélte őt Arséne Wenger vezetőedző. A futballista azonnal elhagyta a stadiont, azóta a csapatból senki sem találkozott vele, a csütörtöki és pénteki edzéseken nem jelent meg, telefonján nem lehet elérni, és a lakásában sem találták.

Campbellt meghívták Tony Blair miniszterelnöknek és Franz Beckenbauernek, a németorsági világbajnokság szervezőbizottsága elnökének találkozójára, de a játékos nem vett részt az eseményen, és előzetesen sem jelezte távolmaradását.

„Annyi tudunk, hogy Solnak komoly magánéleti gondjai vannak, nagyon szívesen segítenénk neki, hiszen mindenkinek akadnak nehéz időszakok az életében" – mondta Robert Pires, Campbell csapattársa.

A rajongók szavazatai alapján kialakult az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokság (NBA) február 19-én, Houstonban sorra kerülő All Star-mérkőzésének két kezdőcsapata.

A voksok közül a legtöbbet – akárcsak tavaly – a nyugati csapat centere, a Houston Rocketset erősítő kínai Jao Ming kapta 2 342 738-cal. Keleten a Cleveland Cavaliers sztárja, LeBron James a legnépszerűbb, rá 2 207 697-en szavaztak.

A hét-hét cserejátékos a liga edzőinek szavazatai alapján kerül be az együttesekbe. A Keleti-főcsoport legjobbjait Filip Saunders, a Detroit mestere irányítja, míg nyugaton a dallasi Avery Johnson ül majd a kispadon.

A kezdőötösök:

Kelet:

LeBron James (Cleveland Cava-liers), Jermaine O,Neal (Indiana Pacers), Shaquille O’Neal (Miami Heat), Allen Iverson (Philadelphia 76^ers), Dwyane Wade (Miami Heat); edző: Flip Saunders (Detroit Pistons).

Nyugat:

Tracy McGrady (Houston Ro-ckets), Tim Duncan (San Antonio Spurs), Jao Ming (Houston Rockets), Steve Nash (Phoenix Suns), Kobe Bryant (Los Angeles Lakers); edző: Avery Johnson (Dallas Mavericks).

Egy New York-i diáklány egy mérkőzésen dobott 113 pontjával új rekordot állított fel az Egyesült Államok középiskolás kosárlabda-bajnokságában.

A Murry Bergtraum Gimnázium csapatát erősítő, 175 centis Epiphanny Prince a Brandeis ellen 137:32-re megnyert meccsen érte el a korosztályos csúcsot úgy, hogy a nagyszünetben már 58 pontnál tartott. Végül 60 mezőnykísérletéből 54 landolt a gyűrűben, közte 9 triplával.

„A félidőben úgy gondoltuk, hogy ebből még rekord is lehet, ezért szabad kezet adtunk neki" – mondta Ed Grezinsky vezetőedző.

Az eddigi középiskolás csúcsot 1982 óta a később a sportági Hírességek Csarnokába beválasztott Cheryl Miller tartotta 105 ponttal. A WNBA-ben kétszer is az idény legjobbjává választott, olimpiai bajnok Lisa Leslie 1990-ben két negyed alatt (!) szerzett 101 pontot a Morningside Gimnázium színeiben, ám a második félidőben már nem volt hajlandó pályára lépni.

Szeszil Karatantcseva a nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) fordult. A Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) két évre tiltotta el a bolgár játékost a versenyzéstől, miután tavaly, a francia nyílt bajnokságon fennakadt a doppingellenőrzésen. A nandrolonnal lebukott, 16 éves teniszező azért kéri büntetésének törlését a CAS-tól, mert állítása szerint várandós volt – ám később elvetélt – és a táplálék-kiegészítővel került a szervezetébe a tiltott szer.

Karatantcsevát egy hónappal később, július 5-én edzés közben is szúrópróbaszerűen ellenőrizték Tokióban, s akkor ugyancsak pozitív lett a mintája.

Amennyiben a CAS nem menti fel, a bolgár játékos 2008. január 1-ig nem versenyezhet.

Ráadásul vissza kell fizetnie a Párizsban nyert 110 ezer, továbbá az azóta szerzett 128 ezer eurós pénzdíját (összesen mintegy 4,5 milliárd lej).

Jacques Villeneuve, a Forma–1-es BMW-Sauber kanadai pilótája énekesként mutatkozott be egy spanyolországi síparadicsom közönsége előtt.

„Ez volt az első fellépésem és pokoli ideges voltam" – idézte az f1.racing.net honlap a volt világbajnokot, aki gitáron kísérte saját szerzeményeit. „Szerencsére a nézők nagyon rendesen viselkedtek: senki sem hagyott faképnél az előadás alatt."

A 34 éves Villeneuve, bár a 2006-os idény végéig szóló szerződéssel rendelkezett, csak nehezen kerülte el, hogy az új BMW-vezetés kiebrudalja a csapatból. A pilóta a tavalyi vb-n a Sauber-Petronas volánja mögött kilenc ponttal a 14. helyen zárt.

A Szabadság tippjei a hét végi totóversenyekre (fi. = félidő, ve. = végeredmény):

Pronos–S
1. Barcelona–Atl. Madrid 1
2. Sevilla–Osasuna 1
3. Gétafe–Alaves 1
4. La Coruña–Valencia 1
5. Málaga–Bilbao x
6. Real Madrid–Espanyol 1
7. Santander–Celta Vigo x
8. Sociedad–Mallorca 1
9. Villarreal–Cádiz 1
10. Zaragoza–Betis 1
11. Párma–Róma x
12. Siena–Ascoli x
13. Arezzo–Brescia 2

Pronosport
1. Cagliari–Empoli (fi.) x
2. Cagliari–Empoli (ve.) 1
3. Fiorentina–Lecce (fi.) 1
4. Fiorentina–Lecce (ve.) 1
5. Inter–Cheivo (fi.) x
6. Inter–Cheivo (ve.) 1
7. Juventus–Udinese (fi.) 1
8. Juventus–Udinese (ve.) 1
9. Lazio–Milan 2
10. Livorno–Messina 1
11. Reggina–Palermo (fi.) x
12. Reggina–Palermo (ve.) 1
13. Sampdoria–Treviso 1

A hagyományoknak megfelelően minden év elején megszervezik a Romtelecom alkalmazottainak országos teremlabdarúgó bajnokságát. A rendezvényeknek ezúttal Jászvásár adott otthont, ahol 9 „telefonválogatott" harcolt a pontokért. Kolozsvár képviselői sikeresen szerepeltek és végül is a második helyen végeztek.

Elsőként az olimpiai bajnok, vb-második horvát válogatott jutott be az elődöntőbe a svájci férfi kézilabda Európa-bajnokságon, majd a francia, a dán, és a vb-győztes spanyol gárda követte, ezzel kialakult az elődöntő műsora.

Középdöntő, 3., utolsó forduló:

I. csoport (Bázel): Németország–Lengyelország 32–24 (16–7), Franciaország–Ukrajna 30–20 (16–10) és Spanyolország–Szlovénia 39–33 (19–16).

A végeredmény: 1. Spanyolország 9 pont, 2. Franciaország 8, 3. Németország 7, 4. Szlovénia 4, 5. Lengyelország 2, 6. Ukrajna 0.

II. csoport (St. Gallen): Horvátország–Szerbia-Montenegró 34–30 (16–16), Norvégia–Izland 36–33 (14–16) és Dánia–Oroszország 35–28 (13–13).

A végeredmény: 1. Horvátország 8 pont, 2. Dánia 7, 3. Oroszország 6, 4. Izland 5, 5. Szerbia-Montenegró 2, 6. Norvégia 2 – azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött.

További műsor: szombaton az 5. helyért: Németország–Oroszország, az elődöntőben: Spanyolország–Dánia és Franciaország–Horvátország; vasárnap: kisdöntő és döntő.

Összeverekedtek a horvát és szerb szurkolók
A Horvátország–Szerbia-Montenegró mérkőzés alatt és után összecsaptak egymással a két csapat szurkolói a svájci férfi kézilabda Európa-bajnokságon, a verekedést a rendőrségnek kellett megfékeznie. A St. Gallen-i rendfenntartók a csarnokon kívül könnygáz bevetésével csillapították le a mintegy százfős tömeget.

Fritz Bischoff, a szervezőbizottság elnöke bejelentette: letartóztatásra nem került sor, és nem sérült meg senki.

Öt napon belül a negyedikúszóvilágrekord
Egynapos szünet után 100 m női mellen Leisel Jones révén megszületett a negyedik világcsúcs is az ausztrál úszók hétfő óta tartó válogatóviadalán Melbourne-ben, ahol márciusban a brit Nemzetközösségi Játékokat rendezik.

Jones 1:05,71 perc alatt teljesítette a távot, 49 századnyit javítva a Jessica Hardy nevéhez fűződő előző világrekordon. Az amerikai versenyző 2005. július 25-én, a montreali világbajnokságon ért célba 1:06,20 perc alatt.

Jonesnak a mostani már a második csúcsjavítása a melbourne-i viadalon: szerdán 200 m mellen adta át a múltnak a korábbi legjobb időt. Akkor saját, 2:21,72-es világrekordját módosította 2:20,54 percre. Ami azt illeti, 100-on sem meglepetés a remeklése, hiszen e számban minden idők öt legjobb eredménye közül immár négyet is a magáénak vallhat.