A rendezvényen a fiatalok zenés programmal járultak hozzá a találkozó sikeréhez (Kiss Olivér felvételei)

Nehéz pontos választ adni arra, hogy hány országból érkeztek vendégek a szombati V. Magyar Református Világtalálkozóra. Tény, hogy sok helyről sereglettek össze a hívek az egy napra „református fővárosnak" kikiáltott Kolozsvárra, elég volt csak egy pillantást vetni a sportcsarnok előtt sorakozó autóbuszok változatos rendszámára, hogy meggyőződhessünk a rendezvény valódi világi jellegéről. A világ minden részéből érkezett hívek szombaton Bocskai István erdélyi fejedelem emlékére szobrot avattak a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet udvarán, majd a megnyitó ünnepségre került sor a Sportcsarnokban. (Részletek az 5. oldalon)

Hat évvel ezelőtt szervezték meg először Mákófalván az első anyanyelvápoló, hagyományőrző és közösségfejlesztő tábort szórványban élő magyar fiataloknak.

Idén erre a rendezvényre augusztus 7–13. között került sor.

– Szükség van ilyen rendezvényre, hiszen a fiatalok nagy része vegyesházasságból jött, és nincs alkalma otthon gyakorolni a magyar nyelvet – mondta Imre István Zoltán helyi lelkész. – Itt viszont a tapasztalatok szerint „magyarélményben" van részük a táborlakóknak, és nagyon lelkesen vesznek részt a tevékenységeken, miközben anyanyelvüket használják – tette hozzá.

Az idén közel húsz fiatal érkezett Beszterce–Naszód, Maros és Kolozs megye különböző településeiről.

– Általában ennyien jönnek a Mákói Egyházközség által szervezett táborba. Sajnos több személyt nem tudunk elszállásolni, hiszen a táborlakók egy nagy katonasátorban alszanak a gyülekezeti terem udvarán, amelynek csak ekkora a befogadóképessége. De az egy hetes tábor résztvevőinek létszáma a helyi fiatalokkal akár 40–50-re is felduzzadhat. A tábor lényege, hogy a fiatalok együtt jól érezzék magukat, és belekóstoljanak abba, hogy milyen is egy magyar közösség tagjának lenni – magyarázza a lelkész.

Reggelente rövid áhítatok után a csoportok közös beszélgetéseken vitatták meg a kivándorlás vagy itthon maradás és a karrier vagy családközpontúság kérdését. Délután műveltségi és ügyességi vetélkedőkön szórakozhattak az ide érkezettek. Volt tojásdobálás, gyűrűkeresés lisztben, amit nagyon élveztek.

– Sajnos az idei táborra rányomta bélyegét az esős idő, hiszen így elmaradtak a betervezett sportvetélkedők és a kirándulás a közeli Sinai hegyre – mondta Imre István. – Szerdán vonatos kirándulásra indultunk Csucsára, és szerencsére aznap az eső elkerült minket. Meglátogattuk a Boncza-kastélyt, és a bátrabbak megmártóztak a vízben is. Az idei szórványtábor egybeesik a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozójával, amelynek központi rendezvénye szombaton volt Kolozsváron. Ezért csütörtökön negyvenfős magyarországi csoport érkezett Mákófalvára. A taktaharkányi gyülekezet viszonozta a mákófalviak 2000 nyarán a IV. Református Világtalálkozó alkalmából tett látogatását. Míg a táborlakók sátorban alszanak, a taktaharkányi vendégeket falubeli családoknál szállásolták el.

A tábor egyik különlegessége a mákófalvi délután, amikor a szórványból érkezettek egy kis ízelítőt kaphatnak a tájegység jellegzetességeiből. Megtekinthették a cifra szobát, a mákói bútorfestés jellegzetes mintáit, és kalotaszegi népviseleti bemutatón vehettek részt. A kürtőskalácssütés volt a másik izgalmas tevékenység, amit a helyi résztvevők is nagyon élveztek, hiszen ettek már ugyan, de még soha nem vettek részt a finomság készítésében. Ezeken kívül filmklub és a templomban nagyon hangulatosan berendezett csendsarok várta az érdeklődőket.

Szombaton a taktaharkányi vendégek és táborlakók közösen vettek részt a Református Világtalákozón, amelyet rövid városnézés előzött meg.

A zárónapon ünnepi istentiszteleten Fodor József taktaharkányi lelkipásztor hirdetett igét, majd a magyarországi vendégcsoport és a táborlakók verses-zenés ünnepi műsora következett. A taktaharkányiak és a mákófalviak is szimbolikus ajándékkal kedveskedtek egymásnak: egy úrvacsoraosztó kehely került a mákói gyülekezethez, míg a taktaharkányiak a Mákófalvi Református templomról készült grafikát vihettek haza.

– Építenünk kell, erről szólt az igehirdetés is – mondta Imre István. – De ne felejtsünk el rombolni, hiszen falak vannak az emberek között. Az ilyen alkalmak pedig lehetőséget nyújtanak arra, hogy falakat romboljunk, és megtaláljuk az utat egymás felé. Bizonyára kényelmesebb a falak mögül szemlélni a világot, mert ott nagyobb biztonságban érezzük magunkat, de most már kezdjük el lerombolni a minket egymástól elválasztó falakat – hangsúlyozta a helyi lelkész.

Emléklapot és ajándékkönyveket kaptak a tábor résztvevői, majd ebéd után tovább folytatódott a program. Ki-ki választás szerint kipróbálhatta a láthatatlan színházat, vagy részt vehetett a Ki mit tud? vetélkedőn. Délután a Kós Károly Művelődési Házban lépett fel a mákói színjátszó csoport, utána pedig bográcsgulyásozással egybekötött kötetlenebb beszélgetés következett, és persze a rendezvényt záró tábortűz sem hiányozhatott.

– Mindig mások jönnek a szórványtáborba és mi örülünk annak, hogy egy évben egyszer, igaz csak egy hétig közösségfejlesztő programokat szervezhetünk olyan fiataloknak, akik számára fontos az anyanyelvük. Reméljük, hogy még sokszor láthatjuk vendégül Mákófalván a szórványból érkező fiatalokat.

Támogatott bennünket a Communitas Alapítvány és az Erdélyi IKE, de a szervezésben és kivitelezésben nagyon sokat segítettek a mákófalvi bibliaórás fiatalok és a helyi nőszövetség asszonyai – tudtuk meg a lelkésztől. – Az egyik táborlakó haza is szeretett volna egyet vinni a szakácsnők közül, hogy főzzön neki – jegyezte meg tréfásan.

Vasárnap a Nicolae Iorga nyári egyetemen Ion Iliescu kijelentette: a Szekuritáté irattárából származó iratcsomók nyilvánosságra hozása nem tesz mást, mint rehabilitálja a Ceauşescu-korszak eme intézményét és rontja a jelenlegi politikusok hitelét. – Az akció (a titkos dossziék nyilvánossá tétele – szerk. megj.) egy diverzió. A dossziék előrángatásával lejáratják a politikai élet szereplőit – vélekedett a volt államfő.

A Szociáldemokrata Párt (SZDP) szenátora hozzátette: a titkos dossziék nyilvánosságra hozása, illetve az átvilágítási törvény kezdeményezése diktatórikus reflexekre vall. Emlékeztetett: amennyiben a kommunista időszakban valaki szüleinek a múltját „veszélyesnek" ítélték a hatóságok, az illető személy előtt bezárultak bizonyos tanintézmények kapui. Megítélése szerint egyesek bizonyos érdemet szereztek az 1989-es forradalom idején, s ezek lejáratása teljesen fölösleges.

Szerinte haszontalan a dossziék interneten történő közlése, ugyanis ezek az érintettek személyes életére vonatkozó részleteket is tartalmaznak. Az iratcsomók teljes egészének közzététele pöcegödörré változtatná a romániai politikai életet. Példaként egyes politikusoknak a barátaik feleségével fenntartott viszonyát hozta fel, de nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni. – Nem kell nyilvánosságra hoznunk olyan dolgokat, amelyek széthúzást eredményeznek. Ne feledjük el, hogy a Ticu Dimitrescu-féle törvény kapcsán a történelmi pártok részéről többen a jogszabály halogatása mellett foglaltak állást. Gondoljunk arra, milyen botrány lett volna, ha nyilvánosságra kerül Mircea Ionescu Quintus, Corneliu Coposu vagy Alexandru Paleologu dossziéja – mondta Iliescu. Megjegyezte: ami az utóbbi időben a közéletben történik, utálatra és könyörtelenségre vall. – A boszorkányüldözés során kollektív pedagógiai leckének vagyunk tanúi. Ez két dologra utal. Egyrészt a nagy szájjal a kommunizmus ellen tiltakozókról kiderül, hogy nyomorult besúgók. Másrészt, a dossziék nyilvánosságra hozásával bizonyos értelemben rehabilitáljuk a volt Szekuritátét, viszonyítási szintre emeljük, holott ezek az iratcsomók csak a besúgások eredményét tartalmazzák – vélekedett a volt államfő.

Gyermeknapi kívánságát teljesítette egy Beszterce-Naszód megyei kisfiúnak Mihail Hărdău tanügyminiszter. A mezőszentmihályi tanuló telefonon személyszállító kisbuszt kért a tárcavezetőtől, aki kissé megkésve ugyan, de teljesítette az óhajt. A járművet a tanulók szomszédos faluba történő szállítására használják. A kisfiú elpanaszolta a miniszternek: tavasszal és ősszel kellemes megtenni az utat a mezőszentmihályi községi iskoláig, viszont télen nagyon nehéz. A miniszternek megesett a szíve a kisfiún és elrendelte: iskolakezdésig a községbe juttassanak el egy iskolabuszt.

Vasárnap délben könnyebb baleset történt a Kolozsvártól körülbelül 45 kilométerre fekvő település határán. Egy Magyarországról érkező 9 tagú gépkocsisorból egy Renault típusú jármű hirtelen a másik sávba sodródott, majd az árokba borult. A szomszédos országból érkezők elmondása szerint a sofőr hirtelen rosszul lett, és elvesztette az uralmát a kormány fölött. A szemtanúk lapunknak azt nyilatkozták: pár évvel ezelőtt a magyarországi sofőr ugyanilyen körülmények között karambolozott. – Hosszú ideig orvosi megfigyelés alatt állt, a szakemberek úgy ítélték meg, helyrejött és ismét a kormány mögé ülhet – nyilatkozta a férfi egyik utastársa.

Megtudtuk: a gépkocsiban három gyermek ült, egyiküknek sem esett baja. – Szerencsére abban a pillanatban senki sem jött szemből, ellenkező esetben minden valószínűség szerint sokkal komolyabbak lettek volna a következmények – nyilatkozta az egyik szemtanú.

A sofőrt a bánffyhunyadi kórházba szállították, vasárnap délután még orvosi megfigyelés alatt állt. A kocsi többi utasa alaposan megijedt, de csupán kisebb sérüléseket szenvedett.

A Kolozs megyei közlekedési rendőrség szakemberei szerint az említett település környékén az elmúlt időszakban több baleset történt. Az ok: a gyorshajtás.

Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt; a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre.

Az erdélyi magyar arisztokráciát tömörítő Castellum Alapítvány augusztus második hétvégéjén tartotta szokásos találkozóját Gernyeszegen, majd augusztus 13-án, vasárnap a több mint száz résztvevő ellátogatott a bonchidai Bánffy-kastélyba, amelyet 1999–2000-ben a világ száz, legveszélyeztetettebb műemléke közé soroltak.

Hegedüs Csilla ügyvezető igazgató köszöntőjében kifejtette: a restaurátorképző oktatási központ működtetésén kívül a kastély helyreállítása többek közt a kulturális turizmus felvirágoztatását is szolgálja. Ezt követően David Baxter, a restaurátor-központ igazgatója szólt az egybegyűltekhez. Beszámolójában felvázolta a restaurátor-képzés főbb jellegzetességeit: az elméleti, illetve a gyakorlati oktatás a kőműves-, ács-, illetve kőfaragó szakmákban nyújt szakképesítést. Baxter szerint is a központnak, így a kastélynak is oda kell vonzania a közösséget. Kovács András művészettörténész a kastély többszázados múltjáról közölt érdekes és értékes adatokat. Fekete Albert tájépítész pedig a négyszáz holdas kertről fejtette ki véleményét.

A Castellum Alapítvány elnökétől, Haller Bélától megtudtuk: az alapítvány Nagyenyeden jött létre 1993-ban Pap László akkori plébános kezdeményezésére, aki úgy érezte, az erdélyi nemesi réteg rendelkezik azzal a szellemi potenciállal, amellyel újra az erdélyi társadalom elé léphet, és amellyel átmentett értékeit a jövő szolgálatába állíthatja.

A Castellum nem korlátozódik a főnemességre – tájékoztatott Haller –, tehát a grófok, bárók kategóriájára, hanem felöleli a köznemességet is, amely általában számbelileg közel ötszöröse a főnemességnek. Az alapítvány mostani taglétszáma 190 fő körül mozog.

Igyekszünk fenntartani rendezvényeinknek az utóbbi években kialakult ritmusát – közölte Haller. – Negyedévenként találkozunk Marosvásárhelyen a Szabadi úti református gyülekezeti teremben, félévenként irodalmi esteket tartunk, ahol legutóbb az erdélyi emlékírók, idén ősszel pedig Mikó István vadászíró munkássága lesz az est témája. Az évenkénti augusztusi gernyeszegi találkozó az alapítvány legrangosabb rendezvénye, ugyanis ilyenkor visszatérnek azok is, akik Magyarországon vagy Nyugat-Európában élnek, de még Ausztráliából is érkeznek meghívottak.

Érdekképviseletet az alapítvány nem vállalhat fel, a visszaszolgáltatás mindig a volt tulajdonos és az állam között zajlik, de jogi tájékoztatást nyújt: ügyvédeket hívnak meg, és tapasztalatcseréket is szerveznek – válaszolta Haller az elkobzott javak visszaszerzésében nyújtott segítségre vonatkozó kérdésre.

Ami a mostani rendezvényen megjelenő fiatal Bánffy-leszármazottakat illeti, Haller így vélekedett: legnagyobbrészt Magyarországon és Nyugat-Európában élnek. Nagyon nehéz követni az elágazásokat, amelyek száz évvel ezelőttre vezethetők vissza. Ami a hajdan Kolozsváron élő és Németországba emigrált Teleki-család két leszármazottját – Lászlót és Gábort – illeti, közeli kapcsolatban vagyunk velük – mondta – , de az idei találkozóra nem tudtak eljönni. Édesanyjuk, Teleki Mária viszont jelen van.

A Budapesten élő báró Bánffy Zsuzsanna és öccse, Farkas a következőképpen nyilatkozott: – A család bárói ágának leszármazottai vagyunk. Erdélyből származunk. Mi, a gyerekek Budapesten lakunk, heten vagyunk testvérek, szüleink Leányváron élnek. Itt most hárman vagyunk: Farkas, Ágnes és én. Többször jártam itt: az utóbbi öt évben többször eljöttem Bonchidára. Igyekszem barátaimmal megismertetni az erdélyi helyeket, kastélyokat. Gyerekkoromban sokat meséltek a szüleim a család múltjáról, történetéről. Mondhatni ugyanúgy élünk, mint bárki más a XXI. század elején: tanulunk, dolgozunk. De érezzük azt a történelmi felelősséget, amely családunk múltjának elengedhetetlen része.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Távkapcs – amerikai. – Vetítés: 13, 15.30, 18, 20.30, 23; kedvezménnyel: 13 és 23 órától.

GYŐZELEM – Túl a sövényen – amerikai. – Vetítés: 14, 16, 18. Obaba – német–spanyol. – Vetítés: 20, 22.

MŰVÉSZ – Habana Blues – spanyol. – Vetítés: 17, 19.30; kedvezménnyel 17 órától. Büszkeség és balítélet – angol – Vetítés 22 órától.

DÉS

MŰVÉSZ – Halálos iramban: Tokiói hajsza – amerikai. – Vetítés: 17, 19; péntek, szombat, vasárnap 21 órától is, kedvezménnyel.

TORDA

FOX – Luky Number Slevin – amerikai. – Vetítés: 15, 17, 19.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Horrorra akadva 4. – amerikai. – Vetítés:17.30, 20; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 17.30 órától.

DACIA B-TERE, – Capote – amerikai. – Vetítés: aug. 11–13.: 17, 19.30.

NAGYBÁNYA

DACIA – Dick és Jane trükkjei – amerikai. – Vetítés: 15, 17, 19, 21; kedvezménnyel 15 órától.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – Posseidon – amerikai. – Vetítés: 17.30, 20; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel: 17.30 órától.

A Népszabadságnak névtelenséget kérve nyilatkozó bombaszakértő nem tartja valószínűnek, hogy egy repülőgép mellékhelyiségében összeállítható lett volna egy többkomponensű, folyadékbázisú bomba. Az ilyen robbanóanyagok összeállításához képzett vegyészekre és egy kisebb laboratóriumra volna szükség (ami persze egy nagyobb aktatáskában is felvihető a fedélzetre). Összeállításukhoz azonban nagyobb térre van szükség, mint egy repülőgép mellékhelyisége. El kell foglalni a gépet, a fedélzet egy részét laborként kell használni.

A legtöbb folyadékbázisú robbanóanyag nemrég nemzetközi tiltólistán volt: a nitroglicerin és a nitroglikol kivételével a magyar rendőrségi és bányászati területen dolgozó robbanóanyag-szakértők sem találkoztak velük. Kezelésük nagy körültekintést igényel. A legtöbb folyadékbázisú anyagot speciális módon kell szállítani, „menet közben" is felrobbanhatnak.

Brit sajtóértesülések szerint a terroristák a terrorszervezetek kedvelt robbanóanyagát, a TATP-t, azaz a triaceton-triperoxidot használták volna a gépek felrobbantásához. Ez nagy robbanóerejű, ám rendkívül instabil anyag, amit a fodrászatban szőkítésre használt hidrogén-peroxidból, sósavból és acetonból (körömlakklemosóból) házilagos körülmények között bárki előállíthat, de közben hűteni kell, különben felrobbanhat. Kiszárítva fehér kristályos anyag. A szárítás rendkívül veszélyes, a legtöbb amatőr bombakészítő nedvesen szállítja és tárolja – de így is rendkívül rizikós.

A TATP-t sem a ma használatos bombakereső berendezések, sem a robbanóanyag-kereső kutyák nem érzékelik. Ehud Keinan izraeli profeszszor, akinek sikerült kifejlesztenie egy golyóstoll méretű TATP-detektort, ennek bizonyítására egy TATP-t tartalmazó táskával keresztül-kasul utazta Európát. Sehol nem bukott le.

TATP előállításával Magyarországon is próbálkoztak már az amatőr bombakészítők. Ez az anyag robbant fel – szerencsére nem a teljes, többkilónyi mennyiség – egy nagykátai fiatalember hátizsákjában 2003 augusztusában Budapesten, a 6-os villamos Nyugati téri megállójában. TATP volt Richard Reid cipőtalpában is, amikor 2001 decemberében megkísérelte felrobbantani az American Airlines egyik járatát.

A robbanóanyag-szakértő szerint az interneten fellelhető „bombareceptek" többsége hiányos. Szerencsés esetben az összekevert háztartási vegyszerekből, kozmetikai cikkekből vagy éppen műtrágyákból semmire sem használható massza keletkezik. Rosszabb esetben gyártás vagy szállítás közben berobban az anyag. Néhány éve a magyarországi Kőbányán házilagos bombakészítés közben súlyosan megsérült két fiatal. Pontatlan volt az interneten talált technológiai leírás.

A lapnak nyilatkozó szakértő még nevének elhallgatása mellett sem kívánt találgatásokba bocsátkozni arról: az Angliában letartóztatott terroristák milyen zselés anyagból próbálkozhattak volna bombát készíteni az Egyesült Államokba tartó gépek megsemmisítéséhez. – Senkinek nem akarok tippeket adni, fogalmazzunk úgy, hogy egy átlagos háztartási bolt, egy illatszerüzlet vagy egy takarmánykereskedés árukínálatából még az amatőrök is hatalmas erejű pokolgépeket készíthetnek. Emlékeztetőül: Timothy McVeigh közel egy tonna nitrogénműtrágyával és a hozzá kevert egyéb, mezőgazdaságban használt vegyszerekkel robbantotta fel Oklahoma Cityben az Alfred P. Murrah szövetségi irodaházat.

A terrorveszélyről szóló híradásokban szereplő „folyékony robbanószer" kifejezés számos robbanóanyagot takarhat, bár kétségtelen, hogy az egyetlen olyan anyag, ami folyadékként pusztán mechanikai hatásra – ütésre, rázásra – felrobbanhat, az a nitroglycerin – mondta a lapnak Bencze Lajos, a Veszprémi Egyetem szerves kémia tanszékének professzora. A hivatalos nevén glicerin-trinitrát a szappangyártás melléktermékeként keletkező glicerinből, valamint salétromsavból és kénsavból állítható elő, és már rendkívül kis mennyiségben hatalmas detonációt idézhet elő.

Bencze Lajos szerint akár egy-két deciliter folyékony nitroglicerin is akkorát robban, ami helyrehozhatatlan károkat okozna egy repülőgépen, például felszakíthatná a légi jármű oldalát. Tény ugyanakkor, hogy még nagyon kis mennyiségű glicerin-trinitrátnak a repülőgépre történő felcsempészése is óriási kockázatot rejt, hiszen idő előtt, akár egy váratlan ütésre, rázkódásra is felrobbanhat.

A vegyészprofesszor épp ezért nem tartja valószínűnek, hogy a terroristák folyékony nitroglicerinnel próbálkoztak volna, legfeljebb abban az esetben, ha más anyagokkal – például nitrált alkoholokkal – vegyítették a folyadékot. A „hígított" glicerin-trinitrát viszont már nem reagál a mechanikai behatásra, így csak azok robbanthatnának vele, akik gyújtószerkezetet is felcsempésznek a gépre.

Fidel Castro váratlan és súlyos betegsége nyomán ismét felröppentek a találgatások, nem titkolják-e el a vezető valódi állapotát, netán halálát. Az efféle szóbeszédeknek történelmi múltjuk van.

A miniszterelnök számítása bevált: az uralkodó halálhírének két hónapos késleltetésével elejét vették a lázongásoknak, és az utódlást is sikerült a kancellár szája íze szerint megoldani. Az eset több mint 2 ezer éves. Csin Si-Huangdi kínai császár egy vidéki úton halálozott el, történetesen épp attól a higanypirulától, amelyet alkimistái az örök élet varázsszereként készítettek neki. Tekintettel Csin keménykezűségére, Li Si kancellár attól tartott, hogy halála hírére forrongások törnének ki, de nem tudnának közbelépni, lévén az udvar a fővárostól épp kéthavi járóföldre. Mivel az uralkodó amúgy sem igen mozdult ki tanácsadóinak szűk köréből, Li úgy tett, mintha a császár továbbra is hintójában ülne, látszólag naponta tanácskozott is vele. A császári jármű elé és mögé pedig egy-egy szekérnyi halat soroltatott be, nehogy feltűnjön a jellegzetes szag a be nem avatott kíséretnek. A halálhírt csak akkor tették közhírré, amikor az udvar – és az alaposan oszlásnak indult császár – a fővárosba érkezett. Addigra Li Si és társai öngyilkosságba kergették a trón várományosát, Fu-su herceget, majd annak öccsét, Huhait tették meg császárnak.Az alattvalók nyugtalanságának megelőzése a 20. században is fontos szempont volt. Ez adhatott alapot azoknak a szóbeszédeknek, amelyek szerint a Szovjetunióban a legfőbb vezetők halálhírét késve – az utódlás megszervezését kivárva – közölték, illetve mesterségesen tartották életben a pártfőtitkárokat. Sz. Bíró Zoltán történész a HVG kérdésére azonban azt mondta, hogy ha egyáltalán történt ilyesmi – amire nincs hitelt érdemlő adat –, akkor is legfeljebb egy-két napig tarthatták vissza a hírt; például talán 1953-ban Sztálin halálakor, amikor valóban akkora gondok voltak az utódlással, hogy a Berija-Hruscsov-Malenkov trojka vette át az irányítást (aztán nagyjából három év múltán Nyikita Hruscsov kezébe került a hatalom). Más kérdés, hogy az 1980-as években elhunyt vezetők közül ketten is – Leonyid Brezsnyev és Jurij Andropov – súlyos betegek voltak hivatali idejük végén. Korábbi szélütése miatt Brezsnyev csak napi egy órát dolgozott, a mindössze 16 hónapig főtitkárkodó Andropov pedig ebből a kevés időből is négy-öt hónapot klinikán töltött vesebetegsége miatt. Ez nyilván tápot adhatott azoknak a találgatásoknak, hogy haláluk bejelentését – esetleg az időpontját is – mesterségesen tologathatták, ám Sz. Bíró szerint ezt az 1980-as években nehéz lett volna kivitelezni, mert a legfőbb vezető testület, a politikai bizottság nem volt egységes, így tagjai aligha játszottak volna össze.Mesterségesen életben tartották viszont a spanyol diktátort, Francisco Francót, miután 1975. október 21-én súlyos szívinfarktus érte. A bajt addig el is lehetett titkolni, amíg a tábornokot át nem szállították egy madridi klinikára. Élete utolsó heteit ott töltötte fájdalmas agóniában, aminek emberi döntés vetett véget: családja kérésére november 20-án kikapcsolták a gépeket. Addig „a puszta tény, hogy teste továbbra is ott feküdt, fenntartotta a rendet az országban" – írja A hosszú menetelés című 1996-os regényében Rafael Chirbes spanyol író. A politikai okokból – az utóbb átmenetinek bizonyult utódlás előkészítésére – elhatározott halogatás egyes ellenzékieket is megrendített, köztük Luis Bunuel filmrendezőt, aki így írt: „Végül még meg is szántam Francót, amiért borzalmas kínok közepette mesterségesen életben tartották." A Közel-Kelet politikai zűrzavarai ugyancsak kedveztek a legendáknak. Jasszer Arafat palesztin vezetőt 2004. október 28-án súlyos betegen szállították Rámalláhból (ahol izraeli házi őrizetbe volt kényszerítve) egy párizsi katonai kórházba. November 4-én a nem éppen hebehurgyaságáról ismert luxemburgi miniszterelnök, Jean-Claude Juncker egy EU-csúcson bejelentette a halálhírt, ám nem sokkal később visszavonta. Tény, hogy az orvosok aznap állapították meg Arafat agyhalálát, de gépekkel mesterségesen még életben – pontosabban: mély kómában – tartották. Amikor a kórházat pár nap múlva, november 9-én magas rangú palesztin küldöttség kereste föl, ennek tagjai diplomatikusan homályban hagyták, „tárgyaltak"-e Arafattal. A politikus végül november 11-én hunyt el hivatalosan. A többnapos különbséget Nabil Shaat akkori palesztin külügyminiszter azzal indokolta, hogy az iszlám nem engedélyezi az eutanáziát. Közben nemcsak politikai, hanem anyagi érdekekről is terjengeni kezdtek a hírek, például hogy kórházi tartózkodása közben állítólag eltűnt az a kis fekete könyvecske, amelybe Arafat a palesztinok titkos külföldi bankszámláinak adatait jegyezte föl.

Korunk terrorista fejekbe költözött újítószelleme kiötölte legfrissebb termését, amely, tekintettel a globális méretűre terebélyesedett légiutas-pszichózisra, tökéletesen elérte célját. A beígért új fegyver, a folyadékokból összekotyvasztott robbanószerkezet, fizikailag még nem sült el, de a Föld józanabb lakóinak lelkét már alaposan megrázta. Még senki nem látta működni, mégis mindenki ettől a pokoli találmánytól retteg.

Ráadásul a nemzetközi turistaipar számára a lehető legdrámaibb időpontban, az augusztusi üdülőidény kellős közepén. Lelassította, nehézkessé tette a légi utasszállítást, akárcsak a számítástechnikában keringő vírusok az adatközlést és -feldolgozást. Szabotázsötletükkel a feltételezett világterrorista bombagyártók ugyanazt érték el, mint az ismeretlenség biztonságában lapuló és szorgosan ügyködő hackerek az interneten: tehetetlenségükben és kiszolgáltatottságukban milliók gyűlölik és félnek tőlük, nekik pedig ennyi elegendő az önámító megdicsőülés meredek lépcsőin való felkapaszkodáshoz.

Keleti és nyugati kultúrák kibékíthetetlennek tűnő háborúja dúl évek óta bolygónkon, és senki nem akad, aki biztos receptet tudna felírni ennek az önpusztító folyamatnak az orvoslására. Vagy ha egyszer mégis fölbukkanna egy ilyen megváltó csodaszerzet, a nagypolitikát csinálók feltehetően nem hallgatnának rá.

Akár kacsa, akár nem, a folyadékbomba vélhetően nem az utolsó a tömegek megfélemlítését célzó potenciális fegyvercsodák sorában. Ennek tudatában kell tudni tovább élnünk. Pax nobiscum!

Geopolitikai napló Josef Joffe, a Die Zeit főszerkesztője lett mostanában az amerikai külpolitikai establishment kedvence. Pár hónappal ezelőtt megjelent könyvében (Überpower. The imperial temptation of America) ugyanis pontosan azt írja, amit ott most a leginkább hallani szeretnének. Amerika hatalma olyan nagy, hogy azt semmiféle Amerika-ellenes koalícióval nem lehet ellensúlyozni. Nem lehet elképzelni olyan szövetséget, amely az Egyesült Államokat legyőzhetné. Ilyen még nem fordult elő a világtörténelemben, hiszen eddig nem volt olyan birodalom, amelyet egy erősebb koalíció ne tudott volna háborúban legyőzni. Amerika csak önmagának árthat, mint ahogy ártott is a Bush-kormányzat nagyon „nem amerikai", azaz önző politikájával, amely végül is oda vezetett, hogy a Közel-Kelet legveszélyesebb „revizionista" hatalma, „Irán lett Amerika Szaddám Huszein elleni második háborújának a legnagyobb haszonélvezője". „Az iraki beavatkozás – írja könyvében Joffe – rossz ellenség ellen rossz időben megvívott háború volt." De ennek hál’ istennek vége, vissza lehet térni a liberális világbirodalom, a „nélkülözhetetlen hatalom" igazi angolszász (legutóbb Clinton és Madeleine Albright által képviselt) tradíciójához, és akkor minden menni fog, mint a karikacsapás. A barátokra és a szövetségesekre nem hallgató politika el fog tűnni. „Jön az új elnök és vele az új diplomácia" – mondta magabiztosan a német liebling a New York-i Council of Foreign Relations júniusi tanácskozásán, ahol az ő könyve volt a téma. Joschka Fischer volt német külügyminiszter, aki most a Princetone-on tanít, lényegében ugyanezt mondja. De valóban jön-e? A csütörtöki amerikai előválasztásokon nemcsak a centristának tartott és a Clinton házaspár által is támogatott Joseph Lieberman maradt Connecticutban alul a nagypolitikában ismeretlen, de világos háborúellenes üzenetével sikert arató ellenlábasával szemben, de a mérsékelt republikánusnak tartott és Bush elnök bizalmát élvező michigani Joe Schwarzot is legyőzte a kőkemény konzervatív Tim Walberg. Vagyis az őszi kongresszusi és még inkább a 2008-as elnökválasztásokon az amerikai szélsőbal és szélsőjobb minden eddiginél élesebb összecsapása várható, amelyben a „langyosakat kiköpi az Úr". A háborút végig támogató, de most hirtelen Rumsfeld menesztését követelő demokraták (mint például Hillary Clinton) hiteltelenné váltak. A konzervatív táborban pedig előtérbe kerülhetnek azok, akik már az Irán elleni katonai akciót fontolgatják. Hihetetlen, hogy a német politikai gondolkodók mennyire elvesztették azt a képességüket, hogy a történelem kiszámíthatatlan, irracionális, ha úgy tetszik, sötét oldalát (is) érzékeljék és valahogyan megragadják. A zsákutca, amelybe Amerika került, most már mindenki számára nyilvánvaló. De hogy innen milyen irányt vesz a világ legerősebb hatalmának bel- és külpolitikája, azt e pillanatban senki sem tudja megmondani.

Minden idők rekordját döntötte meg az idei év második negyedében a tenyérben hordható PDA személyi számítógépek értékesítése.

A Gartner piackutató adatai szerint a maroktelefonnál nagyjából kétszer nagyobb mini számítógépekből 3,7 millió darab fogyott, 2,7 százalékkal több, mint egy éve. A piackutató szerint eddig még egyetlen második negyed évben sem adtak el ennyi PDA-készüléket. Az idei év első negyedében 6,6 százalékkal 3,65 millióra nőtt az értékesítés.

A piacot azok a cégek uralták, amelyek tavaly még nem voltak benne az első háromban, a növekedés jó része ezeknél a vállalatoknál következett be, mint például a Mio Technology, a Motorola, vagy a Danger Research. A piacvezető változatlanul a Research in Motion, 22,5 százalékos piaci részesedéssel. A második helyezett a Palm csoport, 12,6 százalékkal, a harmadik a Hewlett-Packard, 11,5 százalékos részesedéssel, a következő a Mio Technology és a Dell.

Nemrég egy Black Hat konferencián a McAfee egyik szakembere a böngészők biztonságáról tartott előadásában számos veszélyre hívta fel a közönség figyelmét.

A webböngészők esetében az egyik legnagyobb problémát a gyakran napvilágra kerülő sérülékenységek okozzák, melyek egyes esetekben komolyan veszélyeztethetik az érintett rendszerek, és az azokon tárolt adatok biztonságát. Corey Benninger, a McAfee egyik neves szakértője a Black Hat konferencián az internetes alkalmazások biztonságáról tartott előadásában azonban elsősorban nem a böngészők sebezhetőségeit emelte ki, hanem az internetezéshez használt szoftverek egyéb veszélyeire hívta fel a figyelmet.

Corey Benninger szerint komoly problémát jelent a böngészők által használt átmeneti fájlok kezelése, ugyanis a szoftverek által cache-ben elhelyezett weboldalakból és az azokhoz tartozó állományokból a támadók számos információt szűrhetnek ki.

A böngészők átmeneti tárolói egyes esetekben hatékonyabb információforrást jelenthetnek, mint a trójai programok vagy a billentyűzetfigyelők, ugyanis a cache-ben az információk azonnal rendelkezésre állnak. A szakember elmondta, hogy a támadók a böngészők esetében az előzmények listájából is következtetéseket tudnak levonni. Ennél azonban komolyabb gondot okozhatnak azok a kényelmi funkciók, amelyek automatikus kiegészítést végeznek a weboldalakon, és akár a jelszavak automatikus beírására is alkalmazhatók.

A szakember szerint az ideiglenesen tárolt fájlokból és az internetes szoftverek egyes funkcióiból származó adatok összegyűjtéséhez már jelentek meg olyan programok, amelyek a sokszor bizalmas adatokat XML formátumban tárolják a támadók számára, akik azokat könnyedén fel tudják dolgozni.

Corey Benninger felhívta rá a figyelmet, hogy a webböngészők által tárolt átmeneti fájlokat rendszeresen törölni kell, és az előzmények listáját is karban kell tartani. Az automatikus kiegészítéseket végző funkciókkal pedig nagyon óvatosan kell bánni.

A világ már egy ideje az új, nagyfelbontású Blu-ray és HD–DVD filmek, illetve az ezek készítéséhez és lejátszásához való eszközök megjelenését várja.

A Blu-ray mentora, a Sony ezidáig késésben volt a konkurens HD–DVD-hez képest, ám úgy tűnik, mostani lépése sem fogja megváltoztatni a formátumháború menetét.

A Sony régóta várt, 50 gigabájt kapacitású PC-s Blu-ray újraírója, a BWU-100A képtelen a gyári jogvédett filmek lejátszására. A 750 dollárért „vevő után dobott" meghajtó csak a házilag készített Blu-ray filmek lejátszását engedi.

Vincent Bautista, a Sony termékfelelőse két dologgal magyarázta a fiaskót: nincsenek még megfelelő, a jogvédelmi előírásokat betartó lejátszó szoftverek, illetve a High-Bandwidth Digital Content Protection (HDCP) másolásvédelmi eljárásnak megfelelő PC-s hardverek sem találhatók még a piacon.

Kérdés, hogy ki fog ezután ilyen szoftvereket és hardver eszközöket gyártani, ha maga a lejátszó egység továbbra sem létezik? – azaz ismét belefutottunk a tyúk vagy a tojás problémájába.

A Sony Blu-ray terveinek megvalósítását továbbra is nehezíti, hogy még mindig nem került a piacra a PlayStation 3 játtékkonzol, ami a beépített Blu-ray lejátszónak köszönhetően alaposan fellendíthetné a Blu-ray filmek iránti keresletet.

A McAfee Foundstone rangsorolja és védi a kritikus üzleti tulajdonokat, a McAfee Preventsys automatikus biztonsági megfelelőségi jelentéseket kínál.

Nemrég a McAfee bemutatta két új, biztonsági kockázatkezelési portfoliója részét képező ajánlatát: a McAfee Foundstone Enterprise 5.0 (átfogó, prioritáson alapuló sérülékenység-kezelő megoldás) és a McAfee Preventsys Compliance Auditor and Risk Analyzer (megfelelőség-ellenőrző és kockázatelemző) lehetővé teszik a vállalatok számára a biztonsági megfelelőségekről történő, manuálisan megterhelő jelentéskészítés automatizálását.

Összevont áttekintésre van szükség
– Vállalati ügyfeleink egyre növekvő érdeklődést mutatnak egy, a sérülékenységeket, a konfigurációt és a megfelelőséget is magában foglaló end-to-end, összevont áttekintés iránt, amely segítségével kezelhetik biztonsági kockázatukat – mondta George Kurtz, a McAfee vezető kockázatkezelési alelnöke.

– A McAfee integrált kockázatkezelési ajánlatai eszközt nyújtanak ügyfeleink számára kockázataik sikeres rangsorolásához, kritikus tulajdonaik megvédéséhez, valamint a biztonsági megfelelőségeik nyomon követéséhez – tette hozzá.

A vállalatok a McAfee Foundstone Enterprise 5.0 segítségével könnyedén rangsorolni tudják legértékesebb üzleti tulajdonaikat, majd ezt követően meghatározhatják a legkritikusabb biztonsági sérülékenységeiket, valamint az azokat kihasználni képes fenyegetéseket is. Ezen információ segítségével a szervezetek hatékonyabban képesek válaszolni legfontosabb kérdéseikre a szükséges erőforrásoknak a megfelelő területekre történő allokálása révén. Továbbá a Foundstone 5.0 automatikus jelentéskészítő funkciójával a vállalatok képesek csökkenteni az IT működési költségeit, valamint valósidejű mérési rendszert kialakítani biztonsági kockázatuk hatékonyabb mérséklése érdekében.

Napjainkban az IT-részlegek rákényszerültek beszerzési döntéseiket az ügyvezetés által meghatározott üzleti célokhoz igazítani. A megfelelőség és a kockázatkezelés vállalati szinten történő összevonása a figyelmet a sérülékenységek és a konfigurációs hiányok meghatározásáról a kritikus tulajdonok fenyegetései, sérülékenységei és konfigurációs hibái összhatásának megértése felé irányítja.

Csökkenteni a kockázatokat
A McAfee 5.0-ás kiadása az UNIX rendszerek – beleértve a Red Hat Enterprise legújabb verzióit, a Solarist és az AIX-et is – meghatalmazás alapú fejlesztett szkennelése révén támogatást nyújt ezen változáshoz. A részletes elemzés lehetővé teszi a felhasználó számára sérülékenységeinek könnyebb megértését, így csökkentheti a kockázatokat és részletes áttekintést nyerhet kockázati helyzetére vonatkozóan. A kétirányú SNMP kommunikációs funkció a külső alkalmazásokkal – mint például a BMC Remedy – történő teljes integráció révén segíti a felhasználót a műveleti folyamatok automatizálásában, ezáltal egyszerűbbé téve a patch-ek kezelését és biztosítva a zárt hurkok visszaállítását.

A McAfee Foundstone a McAfee Preventsys Compliance Auditorral közösen fejlesztett megfelelőségi jelentési funkciót biztosít. A felhasználó betöltheti a Foundstone adatait, továbbá hozzákapcsolhatja a vállalati biztonsági elveket és szabványokat az egyes Foundstone-ellenőrzésekhez, ezáltal biztosítva, hogy az üzletpolitikai célok a hálózat egészében betartásra kerüljenek.

A McAfee Preventsys Compliance Auditor támogatja az irányelvek valamennyi szempontból – a folyamatok, az eljárások és technikai ellenőrzések szempontjából – történő, központosított ellenőrzését, ami konzisztens módot kínál a biztonsági megfelelőség kimutatásával összefüggő költségek csökkentéséhez.

Holisztikus kép a biztonságról
A megfelelőségi igények érdekében továbbá a McAfee Preventsys Risk Analyzer összevonja és elemzi a több különböző forrásból származó biztonsági adatokat, nagyban csökkentve ezáltal a biztonsági kockázatok és a megfelelőségi kérdések világos áttekintéséhez, valamint a szervezet kockázati értéke változásának nyomon követéséhez szükséges időt. – A kockázatkezelés és a kormányzati szabályozások növekvő fontossága arra ösztönzik a vállalatokat, hogy olyan megoldásokat alkalmazzanak, amelyek holisztikus képet nyújtanak biztonsági és megfelelőségi helyzetükről – mondja Charles Kolodgy, az IDC kutatási igazgatója.

– Az IT-infrastruktúrák egyre összetettebbé válásával a biztonsági menedzsereknek rangsorolniuk kell biztonságukat a legkritikusabb tulajdonaik védelme érdekében. A vállalatoknak továbbá új szabályozási irányelveket és eljárásokat kell bevezetniük, amihez a megfelelőségi helyzetükről készített gyors jelentések és kommunikáció szükséges – jegyezte meg.

• Az NVIDIA bekeményít. Véglegeseknek tűnnek az NVIDIA MCP61-es lapkakészlet család specifikációi, amely intergrált grafikus vezérlővel is rendelkezne. A jelen állás szerint nem helyettesíti majd a 6100-as sorozatot, hanem az alá pozícionálják. Három verzió lesz elérhető: a „P", az „S" és a „V" jelzésű. Az MCP61P, mint a prémium termék támogat majd egy x16-os és két x1-es PCI Express foglalatot, videokimenetet, 10 UB kaput, Gigabit Ethernetet és a SATA II szabványt is RAID funkcióval. Viszont ez lesz az egyetlen a családból, amelyen sDVO kimenet lesz, amely további, külső, digitális kimeneteket képes biztosítani. A termékeket ez év végén, jövő év elején fogják piacra dobni.

• Összeolvad az Asus és a Gigabyt. A 244 millió dolláros tőkével újonnan megalakuló vegyesvállalatot 49 százalékban az Asus, 51 százalékban pedig a Gigabyte birtokolja. A megegyezés értelmében az új cég elnökét, három igazgatót és az őket ellenőrző személyt a Gigabyte delegál majd, míg az Asustól két további igazgatói helyre nevezhet meg jelöltet.

A világtalálkozót, amint arra Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök köszöntő beszédében is utalt, 1938 óta egy hosszabb kimaradás után négy-öt éves rendszerességgel szervezik. A rendezvény célja, hogy összegyűjtse a világ összes táján, de főleg a Kárpát-medencében élő magyar reformátusokat.

Az elmúlt időszakban megerősödött az az igény a református egyházban, hogy minél egységesebbé váljon. Ezek a törekvések főleg a Magyarországon 2004-ben kudarcba fulladt népszavazást követően erősödtek fel. E szándékot árulja el a rendezvény meghívólevelében található gondolat, miszerint az út, a folyamat, ami a találkozóhoz vezet, legalább olyan fontos, mint maga a találkozó, ezért a világtalálkozók közötti időszakokban is erősíteni kell az összetartozás szálait.

A református egyház vezetői emlékeztetnek, hogy a magyarországi református egyház 2005. évi májusi zsinati ülésén meghozott törvénymódosítása értelmében „tagjának tekinti a világ bármely részén élő, magát magyar reformátusnak valló és ezt kinyilvánító egyháztagot". Ennek folytatásaként felvidéki, kárpátaljai, romániai és délvidéki református egyházak is már belefoglalták, vagy belefoglalni készülnek az új jogi kategóriát saját statútumukba. A Generális Konvent 2005. július 7–8-i tanácskozása pedig Zárónyilatkozatában a következőket fogalmazta meg: „Reménységgel vagyunk afelől, hogy Isten kegyelméből a közös munka, a közös imádság és a közös szolgálat eredményeképpen belátható időn belül újból létrejön az egységes Magyar Református Egyház".

Az egység üzenetét magában hordozó világtalálkozó második rendezvényét 1991-ben szervezték meg. Ezt követték az 1996., és a 2000. évi találkozók. Ezek közül nem zajlott mindegyik gond nélkül, hiszen 1996-ban a Bihar megyébe tervezett megnyitóünnepséget a román vallásügyi államtitkárság akkori vezetősége be akarta tiltani. Éppen ezért Csiha Kálmán és Tőkés László akkori református püspökök Nicolae Văcăroiu miniszterelnököt is megkeresték nyílt levélben, hogy tiltakozzanak a rendezvény megakadályozására irányuló hatósági szándék ellen.

Ilyen előzményekhez képest az idei rendezvény zökkenőmentesen zajlott, hiszen amint Kiss Tibor szervező lapunknak elmondta: rendzavarásra nem került sor, a helyi hatóságok pedig nagyon készségesnek mutatkoztak a Világtalálkozó előkészítésében.

A szombati nap a Protestáns Teológiai Intézetben kezdődött, ahol a reggeli órákban tudományos előadások hangzottak el Bocskai István erdélyi fejedelem történelmi jelentőségéről. Az idei Világtalálkozón az uralkodó által vezetett szabadságharcra és az általa megkötött bécsi béke 400. évfordulójára emlékeztek. Ez a történelmi esemény azért jelentős, mert az 1606. június 23-án létrejött fegyverszünetnek köszönhetően élhetett tovább a protestantizmus a katolikus vallással együtt.

Ezért a nyitóünnepség alkalmából szervezett kolozsvári rendezvénysorozatot Bocskai István emléke határozta meg. Az előadások után a résztvevők megtekinthették a teológia épülő udvarán lévő, a fejedelemről megmintázott szobrot. A Bocskai/Avram Iancu tér 13. szám alatt lévő protestáns intézet ugyanis nemrég vehette birtokba a 15. szám alatti ingatlant. A két épület közötti 14. szám alatt pedig egy belső udvar található, ahol a diákbentlakások épülnek. E még javítás alatt álló épület elé került az új Bocskai-szobor. A szervező Erdélyi Református Egyházkerület a programba a Bocskai szülőházában lévő emléktábla megkoszorúzását is beiktatta.

Közös fohászkodás a magyarság sorsáért
Délután fél négykor kezdődött a sportcsarnokban az a nagyszabású nyitóünnepség, amelyen közel háromezren vettek részt.

A rendezvényre a világ minden részéről érkeztek magyar reformátusok. A Kárpát-medencei reformátusok mellett jelen voltak többek között az amerikai, kanadai, ausztráliai és dél-afrikai hittársaik is. A tömeg ellenére nem keletkeztek torlódások, noha a rendezvény előtt a résztvevők hosszú sorokat alkotva a sportcsarnok körüli utcákon keresztül közelítették meg az esemény színhelyét. Voltak, akik gyalog jöttek, de nagyon sokan autóbuszokkal utaztak. Józsa Ferenc a székelyföldi Orbaitelekről érkezett. Elmondta: számára azért fontos ez a találkozó, mert alkalmat nyújt, hogy a világ minden tájáról összegyűlt magyar közösen fohászkodhat a magyarság sorsának jobbra fordulásáért.

A Világtalálkozó megnyitóját többek között a Székely Árpád által vezényelt kolozsvári Református Kollégium vegyes karának fellépése tette ünnepélyesebbé, a rendezvényen a Kolozsvár-Belvárosi Egyházközség fiataljai által előadott, nagy sikernek örvendett A tékozló fiú című rockopera is elhangzott.

Az ünnepi szónoklatokat Tonk István, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnoka nyitotta meg, aki a történelem eseményeit felemlítve példaként Bocskai alakját „állította" a hallgatóság elé.

Az összefogás gondolatát hangsúlyozták a Világtalálkozó fő szónokai, akik a jelenlegi magyar kormányt is bírálták a kettős állampolgárság határon túli magyarokra való kiterjesztése tekintetében is sikertelen magyarországi referendum kapcsán.

A megnyitó ünnepségen Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Az egyházi elöljáró „az anyaszentegyház falainak építését sürgette", ami – mint fogalmazott – csak összefogással valósítható meg. Az egyházfő Nehémiást említette bibliai példázatként, aki parancsba kapta az Úrtól, hogy építse meg Jeruzsálem kőfalait. Rámutatott: ennek kapcsán a híveknek az az üzenet fogalmazódik meg, hogy mivel az Úr is munkálkodik, nekik is dolgozniuk kell, illetve élő kövekként kell beépülniük az egyházba, hogy továbbépíthessék „a lelki házat".

Ahogy Nehémiásék építkezése is ellenséges körülmények között zajlott, a hívek mai ez irányú cselekedetei is nehézségekbe ütköznek. Ezért a református egyház építése csak akkor válhat sikeressé, ha hívei összefognak – fogalmazott a szónok.

A rendezvényen köszöntő beszédet mondott Tőkés László, aki szerint a kommunizmus öröksége mellett azok is hibások a népszavazás végkifejletéért, akik a kettős állampolgárság ellen kampányoltak.

A Királyhágómelléki püspök emlékeztetett Bocskai István erdélyi fejedelem végrendeletére, aki ebben az erdélyieknek azt üzente, hogy ne szakadjanak el a magyarországi testvéreiktől, a magyarországiaknak pedig, hogy ne taszítsák el maguktól az erdélyieket. Rámutatott: ez örökség jegyében jött létre a reformátusok világtalálkozója és az azt szervező Magyar Reformátusok Világszövetsége.

Bocskai örökségének megtagadása
A 2004-es magyarországi népszavazás eredményére utalva leszögezte: vannak azonban, akik Bocskai örökségét megtagadták. Hangsúlyozta: nem híve a kollektív bűnösségnek, ezért nem tekinti az összes magyarországit hibásnak a történtekért. A kettős állampolgárság „megtagadásáért" Tőkés szerint a 45 év kommunizmus a vétkes, amely „az osztályharc jegyében árkot ásott ember és ember közé", és „történelmi feledékenységbe süllyesztette az ország népét".

Hozzátette: azok is hibásak a történtekért, akik a kettős állampolgárság ellen kampányolva „testvért és testvért fordítottak egymással szemben", és megrontották a Bocskai végrendeletében örökbe hagyott „atyafiúi szeretetet". Tőkés azon reményét fejezte ki, hogy a Világtalálkozó „jeladás lesz az összefogásra".

Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke bocsánatot kért a magyarországiak nevében a referendum eredménye miatt, majd kifejtette, hogy e gesztus következtében az erdélyiek és a magyarországiak természetes nyíltsággal, bátran nézhetnek egymás szemébe. Úgy érzi – fejtette ki –, hogy ezt a gesztust Kolozsváron annak ellenére is meg kell tennie, hogy a református egyházak a referendum után szorosabbra fűzték kapcsolataikat, hiszen rendszeresítették a Kárpát-medencei református lelkészek vendégszolgálatát.

Az idei találkozó kapcsán Bölcskei kifejtette, hogy az előző évek hasonló rendezvényeihez képest más, hiszen először „nem állhattak a magyar kormány elé pénzt kérni az idei rendezvény megszervezésére". Ezért úgy vélte, az ötödik Világtalálkozó minden magyar református Kárpát-medencei gyülekezetet megmozgatott, hiszen csak így szervezhették meg sikeresen.

Több ezer magyar honvéd esett a nyugati hatalmak hadseregeinek fogságába a második világháború alatt. Itt különféle bánásmódok vártak a magyarokra attól függően, hogy melyik győztes nagyhatalom által megszállt területen érte őket a háború vége. Bár a közhiedelem sokkal szerencsésebbeknek tartja azokat, akik amerikai, brit vagy francia fogságba kerültek, a túlélők elbeszéléseiből egyértelműen kiderül, hogy ebben az esetben is gyakran drámai helyzeteket kellett átélniük a magyar honvédeknek. Mindezt alátámasztja a már nem élő kolozsvári Varga Lajos bácsi visszaemlékezése is, aki a háború végén az amerikaiak fogságába esett.

(Folytatás augusztus 7-i lapszámunkból)

Július 14-én este autókkal megérkeztünk Reimsba. Keveset láttunk a székesegyházból, mert deszkával vették körül, valószínűleg, javították. Nagyon kihalt volt a város, bár valami ünnepség lehetett, mert francia, angol, orosz és amerikai lobogókkal díszítették ki. Lengyel, francia és amerikai őrök vigyáznak reánk, az egyik lengyel őr elvette zsebemből azt a géppisztolygolyót, amelytől másodszor sebesültem meg, s Balatonalmásin vette ki az orvos belőlem.

A láger a vasút mellett található, nem tudunk aludni, mert egész éjjel fütyülnek a vonatok. Reggel nagyon szép fél fehér kenyeret kaptunk, este azonban már nem adtak vacsorát, mert a konyha leégett, de pótolták egy liter fekete kávéval. A nőkről már első pillanattól kezdve jó benyomásaink voltak. Jól öltözködnek, csinosak, kívánatosak. Nagyon tudnak az arcfestékkel bánni. Nem szégyenlősek, az egyik nő blúzban és rövid nadrágban tolta férjével együtt a talicskát. A férfiak nem tetszettek, főleg a micisapkásak, strici kinézésük volt.

Egy kislány kővel dobott meg minket, biztosan németnek nézett. A lágert alig öt napja csinálták, a talaj még meszes volt, hiába tisztálkodtunk, állandóan a szemünkbe fújta a port a szél. Hat személy alszik egy kétrészes kis sátorban. Felállni nem lehet, olyan alacsony, egyszerre csak egy ember mozoghat benne. Mégis jobban szeretem itt, mivel az étel bőséges, és dolgozunk. Sajnos, nem a szakmánkban.

Reggel fél hatkor ébresztő, hatkor reggeli, hétkor sorakozás, elosztás. Ki a dokkokhoz megy, ki a vagonokból kirakodni. Mások a lágerben dolgoznak, ásnak vagy takarítanak. Bent a táborban németek a vezetők, kint lengyel őrök amerikai ruhában, de vannak más nemzetiségűek is.

Tizenkét órakor kintről bejönnek a foglyok, ötösével egy sorban leszámolnak, majd a zsebeket az őrök kikutatják. Ebéd: egy liternél több sűrű vastag leves (bab, krumpli, borsó stb.), majd egy órától ötig ismét munka, délután ötkor vacsora, több mint egy sűrű tejleves. Ez annyira sűrű, hogy megáll benne a kanál, a szokásos tejpor, zabpehely, cukor stb. Időnként mazsolát, aszalt szilvát vagy barackot is tesznek bele. Két hétre kaptunk négy pakk pipadohányt, négy zsilettet, egy és egy negyed pipere szappant, negyven szál gyufát, huszonnyolc szivarpapírt, hárman egy skatulya bokszot, egy borotválkozó krémet, egy fogpasztát és egy tubus fogport.

Megint szédülök, lehet, az erős pipadohánytól. Nem tudtam megszokni, hiszen sohasem cigarettáztam. Megint járok a gyengélkedőbe, biztosan a melegtől vagyok rosszul. Egyik délben azt kiabálta a lágervezető, hogy minden magyar századtól menjen egy ember csokoládét, majd utána minden századtól két ember kekszet vételezni. A csokit tízdekás dobozokban kaptuk, hatszáz kalóriát tartalmazott, az utóbbiból pedig körülbelül egy sapka mennyiséget adtak, ezenkívül egy csajka dzsemet, húsz deka kristálycukrot és citromport, plusz megkaptuk a napi élelemadagunkat is. Egyesek mindezt egy nap alatt megették, aztán másnap nem mozdultak el a WC mellől. Volt közöttünk egy „költő", aki ezt az eseményt meg is örökítette versben.

Fosó vers

I.
Ha az étel híg és kevés,
Senkit se bánt a hasmenés.
Ha hirtelen sokat zabálsz,
Ha tegnapi levest találsz,
Ha az ételt meg nem rágod,
Tele fosod a nadrágod.

II.
Hogyha téged is bánt a fos,
Étkezéssel légy óvatos.
Diéta kell a fosónak,
Mondjál búcsút a borsónak.
Paradicsomot, káposztát,
Aznap még nem neked hozták.
Kekszet eszel, nem kenyeret,
S eltiltják a cukrot, tejet.
De ne félj, mert nem soká tart,
Csak míg meg nem látod a szart.
Segged kolbászt ereszt útnak,
És vége a bélhurutnak.

III.
Magyar ember hogyha evett,
Nagyot sz*** mindég szeret.
Egy nagy kolbász vagy kis
csöppség,
Igy kívánja az egészség.
Aki fosik, beteg ember,
El is viszi a Szeptember.
A sírodat magad ásod,
Ha nem áll meg a fosásod.
Ezért ember figyeld a fost,
Ne holnap szólj, inkább még most.
El ne csüggedj, térjél észhez,
Azonnal fuss a dögészhez.

IV.
Kit a dögész könyvbe ír be,
Beutalják a Revirbe.
Ott kezelik a fosását,
Ott kapja a vízbe kását.
Ott készül a fényes torra,
Ha még fosik, lóg az orra.
A doktornak gondja biz sok,
Mert kihozták a nyilasok.
Sz** koszorút érdemelne,
Mert e verset ő rendelte.

Nem lett volna szabad egy nap ennyi ételt adniuk, hiszen sok, amerikaiak által kiszabadított zsidó azért pusztult el, mert a gyenge lágerkoszt után gyomruk elszokott az ilyen bőséges ételmennyiségtől. De azért is ették beteggé magukat a magyar hadifoglyok, mert a francia őrök munkába vivésünk után bejöttek motozni, és feldúlták a sátrainkat. Nekem is volt egy hungarista pufajkám, amit elhasítottak, pedig csak aludtam rajta. Lehet, azt hitték, hogy német vattázott kabát. Élelemtől kezdve a dohányig mindent elárvereztek a gyűlölt franciák. Mire bejöttünk ebédre, már feldúlt sátrakat találtunk, csak este munkából jövet tudtuk ismét rendbe rakni. Ilyenkor az étel sem esett jól.

Újból hárman alszunk egy sátorban (kétrészesben), nagyon kényelmetlen. A koszt hol gyengül, hol pedig erősödik. Kedélyünk ehhez igazodik. Ha gyenge az étel, akkor életuntság vesz rajtunk erőt, ha viszont jó az élelem, akkor bizakodók és optimisták vagyunk. Általában a hónap vége felé szokott gyengébb lenni a koszt.

Vasárnap is dolgozunk, ez szomorú. Egészen letört ember lettem. A kenyeret már hárman kapjuk kettő helyett. A kávé keserű, így méregerős. Azt az élelmet, amit eddig huszonegy ember kapott, most huszonkettő kapja. Ezen kívül fél tábla csokoládét adnak, a másik felét belefőzték a tejlevesbe. Ma húskonzerv helyett zsírt kaptunk.

Gyengék a lábaim, az életuntság vett rajtam erőt, letargiába estem. Már nem esik rosszul, ha vasárnap civileket látok sétálni, engem pedig dolgozni visznek. Főleg a Le Familistere gyárban dolgoztam, ahol az amerikai nyolcas partraszálló hadsereg ruharaktárai voltak. Úgy kell elképzelni ezeket, mint valami repülőgép hangárokat.

Itt majdnem megjártam, mert bemutattam a többi fogolynak, hogy imádkoznak a törökök Bukarestben. Letettem a sapkámat a földre, majd letérdepeltem, és karjaimat az ég felé emelve mondtam az imát. Erre odajött hozzám egy barnaképű őr, aki arabul kezdett beszélni velem. Én csak két szót tudtam arabul, Mendel Samutól tanultam, aki járt Izraelben. Amikor az arab látta, hogy nem vagyok keleti ember, megfenyegetett, és belém rúgott. Ezek után felemelte a kabáthajtókáját, s megmutatta a csillag és félhold jelzést. Kevés idő múlva egy német fogoly jött a tolmáccsal, és figyelmeztetett, hogy öltözzek német ruhába, mert az arab haragszik rám. Jól tettem, hogy szót fogadtam. Átöltöztem, és beálltam a németek közé, mert a gyár kapujánál már kerestek a magyarok között. Először azt hittem, hogy az illető valami amerikai, olasz vagy spanyol, de később megtudtam, hogy amerikai ruhába öltözött algériai arab volt. Másnap szerencsére nem láttuk őket.

(Folytatjuk)

Egyesek szerint Kolozsvárt egy Miklus nevű ispán építtette. A régészeti kutatások eredményei alapján kétségessé vált az ősi város helye: Kolozsmonostor Kolozsvárnál is régebbi. Az I. Béla király által 1061-ben ide telepített bencés szerzetesek apátságot alapítottak Kolozsmonostoron. Erről tanuskodik az apátság templomának szentélyében állított emléktábla.

Mint minden kezdetben, a szerzetesek sorsa sem volt irígylésre méltó. Először csak fakolostorban laktak. De mivel az ember elégedetlen, törekszik. Idővel sok környező falu a fennhatóságuk alá került. Megfékezésükre Adorján püspök (1187–1202), majd Vilmos püspök (1204–1221) rohanta le és dúlta fel a rendházat és a kolostort. Mindezek ellenére az 1200-as évek vége fele már 40 falut mondhattak magukénak. Úgymint Apáthavasa vagy Alpes (Gyalu felett), Szentbenedek (a monostori erdő alján), Eperjes (Jegenye mellett), Bogártelke, Máriatelke… Ezek egy része csak régi oklevelekben szerepel, mert a tatárjárás idején (1241) elpusztultak. A kolostor és templom is leégett. De IV. Béla király segítségével a XIII. század végére már egy kőből épült kolostor és templom hirdette a szerzetesek ittlétét. Növekvő hatalomvágyuknak Mátyás király vetett véget, aki a falakat leromboltatta. A civakodások, pereskedések továbbra sem szüntek meg. 1556-ban, a hitújítás idején, a fejedelem a klastromot megfosztotta birtokaitól, s a hagyomány szerint a szerzetesek elásták kincseiket és szétszéledtek. Dr. Herman Antal (1905-ben kiadott) írása szerint néhány szerzetes később visszatért a lerombolt klastromba, s megtalálta a kriptát, ahova a kincseket rejtették. De hol lehetett a lerombolt klastrom?

1581-ben így szól a rege a régi Kolozsmonostor körnnyékéről:

„… nyugatra a kolozsmonostori földek feküsznek, dél fele meg sűrű erdő. Szélessége, hosszúsága egy napi út, amelyben senkinek sem szabad vadászni a mi engdélyünk nélkül." Bizony a hajdani Bükk nemhiába viselte a „Fekete erdő" nevet. Egy régebbi okmány feltárja, hol volt elrejtve a kincs. Az okmányt két falu határának kijelölésekor írták, s ezen Péter erdélyi püspök, Kolozsvár, és több környező falu birtokosa is részt vett. Íme, a korabeli határjárás: „Attól az úttól, mely Monostorról Kolozsvárra visz, felkapaszkodtak egy hegyre, majd egy másik, Halm nevű dombra…" Itt húzódott a Kolozsvár és Monostor közötti határ. Továbbmenve, fölfelé, egy patak mentén, elérték a Bikfő (BYKFEW) nevű helyet, majd ettől délebbre azt a három tölgyfát, amely határt alkotott Kolozsvár és Bányabükk között. A bizottság végigjárta azt a határvonalat, melynek mentén Monostor, valamint Szentbenedek földjei Mikes, Szilvás és Szelicse határával érintkeztek. Átmentek egy úton, s egy gerinc mögött, amely két erdős völgy között emelkedett. Tovább haladtak a Gorbó-patak mentén, mely az apátsági uradalomhoz tartozó Szentbenedek és a püspökséghez tartozó Zaasfenes (Szászfenes) közti határ volt. Szentbenedeket 1263-ban említik írásban. S mint neve is bizonyítja, ez kezdettől az apátság birtoka volt. 1367-ből az itteni kápolnáról is van feljegyzés.

1397-ben az erdélyi püspök a falu templomát leromboltatta. Vajon itt lett volna a kripta, ahol a kincset elrejtették? „Amint a monostori erdőn keresztül mégy, menj be az alsó útig, ott találsz más úton kívűl egy kis tér helyet, ott vagyon a föld alatt levő templom ajtaja, ott vagyon az uraságoknak drágasága… 26 hordókba… A klastrom kriptája ajtajában ültetünk egy somfát, másik végéhez egy vadrózsabokrot, a két oldalára két hárs, két vadalma, két bükk, két gyertyán és két tölgyfát… benn lévén jól vigyázz, mert ott egy benedictinus képe vagyon kőből, s annak kezibe vagyon egy utasítás, mit kelljen cselekedned, mit ne. Azt elolvasván kövesd az utasítást, mert különben veszedelem érhet. Vagyon még …a templommal szemben… egy nagy négyszögletű kő, melyen rovást látsz kereszt formán, ettől lefelé menjél húsz lépést, ott is találsz egy vasajtót, valami magyaró bokrok között, nyisd fel és kiszellőzvén bemehetsz és vehetsz szükségedre belőle."

Ha ez volt az a bizonyos klastrom, ránk, földi halandókra csak a monda maradt, és ha nyári sétáink alkalmával a régi „Fekete erdő" maradványát járjuk, és a fényképen látható kőbe botlunk, amelyen a K.M.U. felirat látható, emlékeztessen arra, hogy a régi Szentbenedek és a Kolozs Monostori Uradalom határán bolyongunk. Jusson eszünkbe a dicső múltat megélt Kolozsmonostor, mely 1895-től része lett Kolozsvárnak.

– Vettem az akcióban egy termoszt – meséli Padlizsán a barátjának –, igazán remek darab... Nyáron hidegen tartja a teát, télen pedig melegen.
– Csak azt nem értem – tűnődik a barát –, honnan tudja a termosz, hogy mikor van nyár, és mikor tél.

Szárazépítészettel foglalkozó kft felvételre keres, legalább építőipari technikusi végzettségű és magyar–román nyelvismerettel rendelkező alkalmazottat. Bérezés megállapodás szerint. Jelentkezni lehet: fax: +40-264/444-205, telefon: +40-264-441-381; mobil: +40-728-829553; e-mail: dryteamro@client.srk.ro (0403103)

(7. oldal)

Esküvők, rendezvények zenei szolgáltatását biztosítom. Telefon: 0740-478997. (0019)

Fiatal pár kiadó szobát vagy garzonlakást keres. Telefon: 0748-206302, 0728-041870. (0026)

Továbbra is a tabella élén áll a Kolozsvári CFR-Ecomax. A 3. fordulóban a vasutasok az újonc Karácsonkői Csalhó otthonába látogattak, s bár attól féltek, hogy esetleges gondok lehetnek a bíráskodással a házigazda gárda és a játékvezetői testület közötti több mint baráti kapcsolatok miatt, végül különösebb nehézségek nélkül, kategorikus győzelemmel hozták haza a 3 pontot. A két gárda között nyilvánvaló volt az értékkülönbség, Anca már a 20. percben betalált Covrig kapujába, majd a 37. percben Jula duplázta meg a vendégek előnyét. A 77. percben Tilincă még egyszer megforgatta a kést a vendéglátók már amúgy is vérző sebében, így Mihai Stoica együttese csak a hosszabbításpercekben Purică által szerzett becsületgóllal áltathatta magát, miközben Dorinel Munteanu csapata még egy kapufát is összehozott a portugál Semedo révén.

A péntek–szombati többi mérkőzésen viszont a házigazdák nyertek: az Urziceni-i Unirea a Galaci Oţelult, a Tg. Jiu-i Pandúrok a Besztercei Glóriát, a Krajovai U a Ploieşti-i Argeş FC-t, a legszerényebb képességű élvonalbeli bukaresti csapat, a Naţional pedig a Jászvásári Polit verte meg, ezzel megszerezve idei első győzelmét a hétvégi, CFR elleni dési kiszállás előtt.

Vasárnap viszont ismét a vendégegyüttesek voltak a jobbak, ami nem is meglepő, hiszen a fővárosi Steaua és Dinamó, valamint a Konstancai Farul játszott idegenben. Előbbi az Aradi UTA, utóbbi a Vaslui-i FC otthonából hozta el a pontokat, míg a „kutyák" a Petrozsényben, a Zsil ellenében győztek. A Temesvári Poli–Bukaresti Rapid mérkőzés lapzárta után kezdődött.

Eredmények: Urziceni–Oţelul 1–0, Csalhó–CFR 1–3, Pandúrok–Glória 1–0, Krajova–Argeş 3–1, Naţional–Jászvásár 2–1, UTA–Steaua 0–3, Zsil–Dinamo 0–1, Vaslui–Farul 1–3. A tabella:

1. CFR 3 3 0 0 10–2 9
2. Dinamo 3 3 0 0 4–1 9
3. Steaua 3 2 1 0 6–0 7
4. Farul 3 2 1 0 7–3 7
5. Jászvásár 3 2 0 1 4–2 6
6. Temesvár 2 1 1 0 2–0 4
7. Rapid 2 1 1 0 2–1 4
8. UTA 3 1 1 1 6–6 4
9. Pandúrok 3 1 1 1 2–2 4
10. Krajova 3 1 1 1 3–4 4
11. Gloria 3 1 0 2 2–2 3
12. Naţional 3 1 0 2 3–5 3
13. Csalhó 3 1 0 2 2–4 3
14. Argeş 3 1 0 2 2–5 3
15. Urziceni 3 1 0 2 1–6 3
16. Vaslui 3 0 1 2 3–8 1
17. Zsil 3 0 0 3 0–3 0
18. Oţelul 3 0 0 3 2–7 0

(balázs)

B-Liga – 1. forduló
Jobb volt a Dacia!
Dési Egyesülés–Mioveni-i Dacia 0–2 (0–2)

(8. oldal)

Dési stadion, 200 néző. Vezette: Florin Marcu (Nagyvárad).

Egyesülés: Ştef – Cotolan, Băcnean, Ştreanga, Gorga – Nechita, Balmoş (52. perc Amdrea), Ţârlea – Deac, Chiorean) (35. perc Turbuţan), Zelencz (60. perc Chihaia).

Dacia: Ilie – Hopaină, Olteanu, Şerban, Baicu – Revedei (65. perc Stănescu), Nedelea, Stoica (55. perc Marinescu) – Vladu, Oprea (82. perc Coman), Ionescu.

Góllövők: Baicu (31. perc), Ionescu (38. perc).

Szögletarány: 5–3, lövések: 8–15. Sárgalap: Ţârlea.

Minden szempontból jobbak voltak a vendégek, de különösen lelkesedésből és odaadásból múlták fölül a désieket, akik várakozáson alul szerepeltek. Igaz, a CFR-től „átküldött" öt ember csupán 24 órával a találkozó előtt érkezett Désre. De hát még ilyen körülmények között is jobb eredményt kellett volna elérniük...

Miután a hazaiak Deac és Zelencz révén két kitűnő helyzetet lőttek el, az argeşiek azt csináltak a pályán, amit akartak, és hét perc alatt eldöntötték a mérkőzés sorsát. Ciorceri edző tanítványainak pedig még szépíteni sem volt lehetőségük, látszott, hogy a CFR szatellitcsapata még nincs összeszokva, és akaratból sem mutattak semmit a megyei rangadó előtt álló désiek. Pedig a 200 néző többet várt – és érdemelt volna – tőlük.

Jobb lábbal, idegenbeli, 10 emberrel szerzett győzelemmel kezdte a másodosztályos pontvadászatot a feljutásért küzdő Kolozsvári U. A diákcsapat a Nagybányai FC otthonából hozta el a három pontot, annak ellenére, hogy a házigazda együttes nagyon akarta a győzelmet: az első félórában négy remek gólhelyzetet is kidolgozott, de valamennyit kihagyta. Az U a félidő hajrájában mutatta ki foga fehérjét: előbb a 35. percben Andrei Mureşan fejesével megszerezte idénybeli első gólját, majd a félidő hosszabbításperceiben Stoianof révén a másodikat is.

Az újonc nagybányaiak azonban nem hagyták annyiban a dolgot, s miután a házigazdák kapusával egyedül maradó Székely elszalasztotta, hogy feltegye a pontot az i-re, a 62. percben szépítettek. Ráadásul három perccel később emberelőnybe kerültek: a második gólt szerző Stoianof begyűjtötte második sárgalapját is. Ennek ellenére a folytatásban a vendégek voltak közelebb a gólszerzéshez, de végül maradt a 2–1, bár a sportszerű Adrian Falub, a diákok edzője szerint a nagybányaiak megérdemelték volna a döntetlent.

*

Az Aranyosgyéresi Sodronyipar a Vânju Mare-i Building otthonában játszott gól nélküli döntetlenre. További eredmények: Lugos-i Auxerre–Temesvári CFR 2–0, Caracal FC–Nagyváradi Bihar FC 1–0, Lupényi Bányász–Vajdahunyadi Corvinul 2–2, Târgovişte MSK–Rm. Vâlcea-i MSC 1–0, Gyulafehérvári Apullum–Resicai MSC 1–0. A Temesvári U-Poli–Medgyesi Gázmetán találkozót elhalasztották.

A C-Liga első fordulójának eredményei: 5. csoport: Besztercei Glória II–Szovátai Bútor 2–3, Kolozsvári U 1919–Dévai Maros 0–0, Balázsfalvi Inter–Kolozsvári Egészség 3–0, Vásárhelyi Trans-sil–Szászsebesi MSC 2–2, Rm. Vâlcea-i Oltchim–Tordai Aranyos 1–3, Szászvárosi Dacia–Marosvásárhelyi Maris 5–1. A Szászrégeni Lendület–Medgyesi Sparta és Marosújvári Szóda–Bethleni Szamos találkozókat elhalasztották.

Egy-egy magyar és román érem a termése a tegnap lezárult göteborgi atlétikai Európa-bajnokság utolsó három napjának.

Pénteken este a tízpróbázó Zsivoczky Attila fantasztikus versenyzéssel megszerezte az ezüstérmet, ami a magyar küldöttség első és egyben utolsó érme az idei Eb-n. A magyar versenyző, akárcsak a tavalyi, Helsinkiben rendezett világbajnokságon, az utolsó számban, 1500 méteren futott fel a dobogóra.

Miután Zsivoczky az első nap után a 7. helyen állt, saját bevallása szerint mintegy 120–150 ponttal kevesebbet teljesítve, mint ahogyan ő maga várta, kevesen hitték, hogy még dobogóra állhat, ám a verseny második napja remekül sikerült számára, egyéni csúcsot is döntött. A nyolcadik szám, a rúdugrás után az ötödik helyre lépett előre, majd a gerelyhajítás után már a negyedik volt. Az utolsó számban így a második helyhez 81 pontos, a harmadikhoz pedig mindössze 23 pontos hátrányt kellett ledolgoznia. Ez sikerült is neki, Zsivoczky az élmezőnyben helyezkedett 1500 m-en, s több másodpercet rávert az összetettben előtte álló, papírforma szerint is gyengébb ellenfeleire: a tavalyi vb-bronz után Eb-ezüstöt nyert, 8356 ponttal! A címvédő és olimpiai bajnok cseh Roman Sebrle, Zsivoczky edzőpartnerének elsőségét nem fenyegette veszély (8526).

A román küldöttség második érmét a hármasugró Marian Oprea érte el. A sérüléséből nemrég felépült atléta esetében kérdéses volt, hogy ilyen körülmények között bele tud-e szólni a legjobbak harcába, de miután a selejtezőkben 17,05 m-rel összesítésben a negyedik eredménnyel döntőbe jutott, szombat délután még ezen is javítani tudott: ötödik ugrása jól sikerült, s 17,18 m-rel elcsípte a dobogó legalsó fokát. A hazai nézők kedvencét, az olimpiai bajnok Christian Olssont azonban nem tudta megszorítani, mint ahogyan a nála 3 centivel nagyobbat ugró brit Nathan Douglas sem: a svéd atléta második – és egyben utolsó érvényes – ugrásával, 17,67-tel nyert.

Pars fenékre ült
A magyar csapat második érmét a kalapácsvető Pars Krisztián toldhatta volna meg újabbal az eső miatt péntekről szombatra átkerült kalapácsvetés döntőjében, de a mezőny legfiatalabb tagjának (24 év) nem igazán ment a verseny. Első és ötödik kísérlete megakadt a hálóban, negyedikre megcsúszott és elesett az eső miatt, hatodikra elkezdte a forgást, majd kifutott felszereléséhez kesztyűjéért, de közben letelt a rendelkezésére járó idő, és a kalapács újra a hálóban kötött ki. Így két érvényes kísérlettel maradt, amelyből az első – második dobása – inkább biztonsági dobás volt. Az athéni olimpián ötödik Pars – aki remek formában érkezett az Eb-re, s az idei európai ranglistán 81,35 méterrel a negyedik, az Eb-re nevezettek között a harmadik helyen állt – így csak a hatodik helyen zárt, 78,34 méterrel. A számot a kétszeres világbajnok és legnagyobb esélyes fehérorosz Ivan Tyihon nyerte 81,11-gyel, s ő váltotta címvédőként a Münchenben első, de doppingeset miatt eltiltását töltő Annus Adriánt.

Gyengén szerepeltek a magyarok a férfi diszkoszvetés döntőjében: Varga Roland 11., Máté Gábor 12. lett. Az olimpiai második, az idei európai ranglistán harmadik Kővágó Zoltán motorbaleset miatti, valamint a címvédő és európai csúcstartó Fazekas Róbert doppingvétség miatti távollétében a magyar éremremények már a verseny előtt elszálltak. Vargát és Mátét még a dopping-eltiltás után visszatérő román Sergiu Ursu is megelőzte, aki a 9. lett.

Papp Krisztina 5000 méteren csak a nyolcadik helyen végzett, pedig a harmadik legjobb európai idővel rendelkezett az Eb előtt. 3000 méter gáton, ugyancsak a nőknél, Cristina Cassandra a 10. helyen futott át a célvonalon. A rúdugró Molnár Krisztina a 11. helyen végzett a döntőben.

A magyar atléták közül Kiss Dániel okozta a legkellemesebb meglepetést: bejutott a döntőbe 110 m gáton, pedig az elődöntőbe csak az utolsó, 16. idővel kvalifikálta magát. Szombati futamában azonban három vetélytársa is bukott, a világbajnok francia Ladji Doucouré pedig az utolsó métereken vagy görcsöt kapott vagy megsérült egy rossz gátvétel után, így Kiss 13,68 mp-cel bedobta magát a még továbbjutást érő negyedik helyre. A döntőben aztán a hetedik helyet szerezte meg, miután ezúttal is gyengébben rajtolt a többieknél. Ugyancsak érdekelt volt 110 m gáton Alexandru Mihălescu, de ő csak 7. lett elődöntő-futamában, és kiesett.

A 200 m elődöntőiben Angela Moroşanu csoportjából a 3. helyről lépett tovább, a fináléban azonban gyengébben szaladt, és csak az utolsó helyen ért célba. A női maratonfutásban indult Alina Gherasim 34 induló közül a 17. lett, míg a női távolugrás selejtezőjében Viorica Ţigău és Alina Militaru kiesett, viszont Adina Anton és a magyar Vaszi Tünde bejutott a döntőbe, utóbbi a 12. helyen még éppen befért a fináléba – Ajkler Zita sérülés miatt nem indult. A gerelyhajítás selejtezője Felicia Moldovannak jelentette a végállomást, a román 4 x 400-as férfi váltó viszont 3:04,23 országos csúccsal harmadik lett elődöntős futamában, így érdekelt volt az Eb időrendi sorrendben utolsó döntőjében.

Ételmérgezés miatt maradt távol
Nagy meglepetésre a remekül taktikázó és hajrázó finn Jukka Keskisalo nyerte a férfi 3000 m-es akadályfutást, miután a kontinentális csúcstartó, pályafutása befejezésére készülő 37 éves holland Simon Vroemen az utolsó pillanatban visszalépett a döntőtől, mert – csapata tájékoztatása szerint – ételmérgezést kapott. Női 100 m gáton svéd aranyérem született, a hazai közönség előtt versenyző Susanna Kallur révén. A nők 200 m-es száma a 100 m-en is győztes belga Kim Gevaert fölényes sikerét hozta, míg a hölgyek magasugró számát honfitársa, Tia Hellebaut nyerte.

A maratonfutás aranyérmét a nőknél a német Ulrike Maisch, a férfiaknál az olimpiai bajnok olasz Stefano Baldini akaszthatta a nyakába, a női súlylökés a fehérorosz Natalja Horonyenko, a márciusi fedettpályás vb első helyezettjének sikerét hozta. Fehérorosz atléta, Aleszja Turova nyerte a nők 3000 méteres akadályfutó számát is. 5000 méteren címét megvédve győzött a hajrában nagy sprintet bemutató spanyol Marta Dominguez. 110 m férfi gáton a lett Stanislav Olijar lett az első. Női rúdugrásban az orosz Jelena Iszinbajeva elsőségéhez nem fért kétség, már győztesként az 5,02 méteres világcsúcsmagassággal is megpróbálkozott, de az újra eleredő esőben ezúttal nem volt benne az újabb rekord. A férfi diszkoszvetést is a sportág már-már koronázatlan királya, a litván Virgilijus Alekna nyerte.

Véget ért az Eb
Tegnap, a göteborgi Európa-bajnokság utolsó napján 10 döntőt rendeztek, ebből egyben volt érdekelt magyar, és háromban román atléta. Vaszi Tünde a 9. helyen zárt távolugrásban, ugyanabban a számban Adina Anton az 5. lett, míg győztesnek Lyudmila Kolchanovát kiáltották ki. Női 1500 m-en Corina Dumbrăvean a 6. lett, hasonlóan a 4 x 400-as férfi váltó, amely kereken három tizeddel gyengébben futott, mint az elődöntőben.

A 4 x 100-as és a 4 x 400-as női váltókban egyaránt orosz siker született, a férfi staféták közül a 4 x 100-ast a britek, a 4 x 400-ast a franciák nyerték. Női 1500 m-en az orosz Tatyana Tomashova, férfi 800 méteren a holland Bram Som, 5000 m-en pedig a spanyol Jesus Espana volt a leggyorsabb. A gerelyhajítás női versenyét a német Steffi Nerius, a legjobb európai férfi rúdugró címet pedig az izraeli Alex Averbukh szerezte meg.