A BBTE dicsekszik, de továbbra sem tárgyal
A magyar oktatók általános sztrájkot fontolgatnak

Változatlan 2007-ben is a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) álláspontja a magyar tagozat problémáit illetően. A vezetőséget különösebben nem zavarja, hogy az intézmény történetében premierként a magyar rektorhelyettesi tisztségek nincsenek betöltve. Csak homályos utalással emlékeztetnek a 2006-os botrányokra, de a magyar tagozat jogos igényeiről továbbra sem vesznek tudomást.

A magyar oktatók közölték: kitartanak követeléseik mellett, és a tagozat alapszabályzatához, a kétnyelvűséghez és a két adjunktus ügyének méltányos rendezéséhez kötik az új rektor-helyettesek nevesítését. Mivel a rektor továbbra sem tárgyal, egyesek általános sztrájkot fontolgatnak, de olyanok is akadnak, akik cserben hagynák Hantz Péter és Kovács Lehel ügyét. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) viszont úgy véli: ha az egyetemen a magyar oktatás nem önállósul, akkor pár év múlva megszűnik, ezt azok a tanárok is tudhatnák, akik most ellenük fordulnak. (Részletek az 5. oldalon)

Évek óta téma az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) hajdani vagyonának visszaszerzése. Olyan értékes ingatlanokról, tudományos anyagokról, gyűjteményekről van szó, amelyeket a kommunista hatalom annak idején egyetlen tollvonással vett el tulajdonosától. Az erdélyi magyar tudományos életet összegző szervezet 1859-ben alakult meg, és 1949-ben önkényesen feloszlatták, majd 1990-ben alakult újra. (Részletek az 5. oldalon)

Tőkés László református püspök Románia EU-s csatlakozását üdvözlő istentiszteletet hirdetett vasárnapra a nagyváradi-olaszi református templomba, amelyet a helyi tanács elleni tiltakozó megmozdulás követ. Barabás Zoltán tanácsadó elmondta: az istentisztelet célja, hogy „köszöntő imát mondjanak a csatlakozásért, és köszöntsék a híveket az európai út elején". Tájékoztatása szerint az istentisztelet után „békés tiltakozásra" szólítják fel a híveket az ellen, hogy a helyi hatóságok sportpálya nélkül hagyták a Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot.

A püspök azt szeretné, ha a nagyváradi tanács átutalná a gimnáziumnak a város tulajdonában lévő 300 négyzetméteres területet, amelyet az Andrei Şaguna Iskolacsoport sportpályaként használt 2002-ig, amikor az egyház visszakapta azt az épületet, amelyben megalapították a Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot. Az önkormányzat azonban a 300 négyzetméteres területet a szomszédságban lévő Szentháromság Ortodox Parókiának adta azon terület helyébe, amit a kommunista rendszer idején elkoboztak, és tömbházakat építettek rá.

Két Bartók-darabbal, A fából faragott királyfival és A kékszakállú herceg várával lép fel a magyar társulat a román opera vezetőségének meghívására. A két darabot nagy sikerrel mutatták be a Kolozsvári Magyar Operában november 18-án, a Bartók születésének 125. évét ünneplő Bartók-év keretében.

Az operalátogatók nagy része egyaránt otthonos a román és magyar operában, megtekinti mindkét társulat előadásait – ilyen szempontból a két intézmény kiegészíti egymást, hiszen más-más darabokat tűznek műsorra, a művészi megvalósítás stílusa is egyéni – hangzott el a Román Operában megtartott sajtótájékoztatón, amelyen jelen volt Jankó Zsolt karmester, Jakab Melinda rendező-koreográfus és Venczel Attila díszlettervező is.

A fából faragott királyfi egyfelvonásos táncjáték Balázs Béla szövegére. – Szimbolikus mozzanatokkal átszőtt, népi reminiszcenciájú mese, amely a csoda, a költészet és az álom szférájában oldja meg a Bartókot foglalkoztató férfi-nő problematikát, az emberek közötti kapcsolatok lehetőségét. Az éj elmúltával megjelenik a Tündér, aki elevenné varázsolja a szunnyadó természetet. Felébred a várkastély szépséges, aranyhajú királykisasszonya is és tükrében elragadva szemléli magát. Délceg ifjú – egy koronát-palástot viselő vándor Királyfi, levetve díszes öltözékét – tart pihenőt a közelben. Megpillantja a Királykisasszonyt és szerelemre lobban. A hiú, magában gyönyörködő lány azonban figyelemre sem méltatja – ismerteti a cselekmény indulását a műsorfüzet.

A kékszakállú herceg vára egyfelvonásos opera, ugyancsak Balázs Béla szövegére. A történet: a Kékszakállú herceg megérkezik várába új asszonyával, Judittal. Komor és sötét ez a vár: nincs ablaka, falai nedvesek. Rémséges titkokról is szólnak a kósza hírek. Judit mindezzel nem törődik. Elhagyta atyját, anyját, testvéreit és vőlegényét, hogy kövesse Kékszakállút.

Bartók egyetlen operája 1911-ben márciustól szeptemberig, néhány hónap alatt készült el, de azon a pályázaton, amelyet a Lipótvárosi Kaszinó új magyar megnyitására hirdetett, és amelyre szerzője röviddel elkészülte után benyújtotta, a zsűri előadhatatlannak minősítette. A kékszakállú herceg vára csak hét évvel később, 1918. május 24-én szólalhatott meg először az Operaház színpadán a kitűnő olasz karmester, Egisto Tango betanításában és vezényletével. Az első német nyelvű előadásra 1922. május 13-án Frankfurt am Main-ban került sor, és ezzel megnyílt az út a német illetve más külföldi színpadok felé – ismerteti a műsorfüzet.

DR. SZIGETI JENŐ, a Miskolci Egyetem BTK professzora, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének vendégtanára tart előadássorozatot A magyar népi vallásosság a 19–20. században címmel 2007. január 8–10. között, a Horea út 31. szám alatt délelőtt 10 órai kezdettel. Témák: A felvilágosodás és az új stílusú vallásosság; A népi barokk Máriás kegyesség; Az ekklézsiolák, a belmisszó és a hivatalos egyház; Nazarénusok és baptisták; A karizmatikus mozgalmak és a néma forradalom; A nacionalista és kommunista gyökerű pszeudo vallások; Népi vallásosság a második világháború után; Milyen a mai népi vallásosság?. 2007. január 9-én, kedden 18 órától A századforduló városi vallásossága című előadásra az EME székházában (Jókai/Napoca utca 2–4. sz.) kerül sor.

AZ ÉLETFA CSALÁDSEGÍTŐ EGYESÜLET KISMAMAKLUBJA hétfőn, január 8-án 17.30-tól várja az érdeklődőket az unitárius óvodában. A Bolyhos zeneovit László Bakk Anikó és Nisztor Krisztina, a Vi-Waldi Játszóház zenepedagógusai vezetik. 18.30-tól Kundi Enikő pszichológus beszélget a szülőkkel. Ne feledjék a váltócipőt!

A vasárnapi, január 7-i Tanítványok c. előadást követően kerül sor a Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán felépített stúdiótérben a Vlad Mugur Emlékdíj átadására. A díjat 2006-ban alapította a színház Művészeti Tanácsa egy évad legjobb vendégművészi teljesítményének értékelésére. Az elsőként díjazott Mihai Măniuţiu rendező után, a tavalyi évad értékelésének eredményeképp a díjat Carmencita Brojboiu díszlet- és jelmeztervező veszi át a Tanítványok díszlet- és jelmezterveiért.

Carmencita Brojboiu díszlet- és jelmeztervezőként több hazai és külföldi színháznál dolgozott olyan neves rendezőkkel, mint Philip Osment (Anglia), Yannis Margaritis (Görögország), Gigi Căciuleanu (Franciaország), Robert Raponja (Horvátország), Cătălina Buzoianu, Tompa Gábor, Mona Chirilă, valamint Sergiu Anghel, Ingrid Lupescu-Szell (Németország) és Alice Necsa (Ausztria) koreográfusokkal.

Ötvenhét éves korában elhunyt Nagy Gáspár Kossuth- és József Attila-díjas költő. „Nagy Gáspár munkásságát a magyarság sorskérdései iránti érzékenység és a felelős emberi létezés igénye határozta meg. Emlékezni, látni, megnevezni és sohasem félni – költői szerepvállalásának vezérlő elveihez mindvégig hűséges maradt" – fogalmazott az MTI-hez eljuttatott nekrológban a Magyar Katolikus Rádió, amelynek kulturális szerkesztőségét 2004 óta a költő vezette.

Nagy Gáspár 1949. május 4-én, Bérbaltaváron született. A Szombathelyi Tanárképző Főiskolán végzett népművelés-könyvtár szakon, majd esztétikát tanult. Versei 1968-ban jelentek meg először. Pályája kezdetén népművelő és könyvtáros, majd a Móra Kiadó szerkesztője volt, 1989-ben a Hitel szerkesztője lett. Az Írószövetségben 1981-től választmányi tagként, 1989-től elnökségi tagként tevékenykedett. 1989–90-ben az MDF választmányi tagja volt.

A leginkább a közép-kelet-európai helyzet, a magyarság sorsa foglalkoztatta. A fiú naplójából című, 1956-ot idéző verse volt az oka a Tiszatáj 1986-os betiltásának. Szabadrabok című, 1999-ben megjelent gyűjteményes kötete tartalmazza mindazon verseket, amelyeket korábban a cenzorok miatt ki kellett hagynia köteteiből.

Nagy Gáspárt 1977-ben Radnóti-díjjal, 1990-ben József Attila-díjjal, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettel, 1994-ben Kölcsey-díjjal, 1999-ben Balassi Bálint-emlékkarddal, 2000-ben Kossuth-díjjal, 2006-ban Magyar Örökség-díjjal tüntették ki. Életművét egyebek mellett a Koronatűz, a Földi pörök, a Múlik a jövőnk, a Szabadrabok és a Közelebb az életemhez című kötet őrzi.

Református Egyház: Farkas utcai (belvárosi) templom: de. 10 óra, igét hirdet: Fazekas Zsolt, du. 5 óra: Balázs Attila. Györgyfalvi úti imaház: de. 10 óra: Bántó-Tamás Szilveszter. Kétágú templom: vasárnap de. 10 óra: Adorjáni László, du. 6 óra: Székely József. Napkelet utcai imaház: vasárnap de. 10 óra: Ősz Előd. Hidelvei református templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Csíki-Mákszem Lóránd. Felsővárosi (Kakasos) templom: de. 10 óra: Pap Géza, du. 5 óra: Szilágyi Róbert. Pata utcai fehér templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Sebestyén Ákos. Írisz-telepi templom: de. 10 óra, du. 5 óra: Nagy Levente. Kerekdombi templom: de. 10 óra: Dobri András, du. 5 óra: Tőkés Attila. Szamosfalva: de. 11 óra, du. 6 óra: Hegedűs József. Kölesföldi templom: de. 9.30 óra: Hegedűs József. Bulgária-telepi templom: de. 10 óra: Simon János, du. 6 óra: Visky János. Tóvidéki templom: de 10 óra, du. 5 óra: Kozma András. Törökvágási templom: AZ ÚJ TEMPLOMBAN, A DONÁT ÚT 142. SZÁM ALATT, de. 10 óra, du. 5 óra: Bibza István. Kolozsmonostori templom: de. 10 óra, du. 6 óra: Gede Csongor.

Római Katolikus Egyház: Szent Mihály-templom: reggel 7.30 óra, de. 10 óra, 11.30 óra, du. 6 óra. A de. 10 órás szentmisét Dr. Czirják Árpád celebrálja, a többit a segédlelkészek: Tímár Zoltán, illetve Bilibók Géza. Szentháromság (Piarista) templom: szombaton, vízkereszt ünnepén de. 9 óra, román nyelvű szentmise: Olivo Bosa jezsuita, de. 11 óra: Nóda Mózes. Vasárnap, Urunk megkeresztelése ünnepén reggel 8 óra: Holló László, de. 9 óra, román nyelvű szentmise: Orbán László, de. 11 óra: Nóda Mózes. Ferencrendi-templom: de. 9 óra, délben 12 óra: igét hirdetnek a ferences atyák. Szent Péter- és Pál-templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Oláh Dénes. De. 10 óra: Rózsafüzér-ájtatosság. Fájdalmas Szűzanya (Monostori úti) templom: de. 9 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Kolozsmonostori apátsági Nagyboldogasszony (Kálvária) templom: de. 11, du. 5 óra: Kádár István. 10.30: Rózsafüzér-ájtatosság. Szűz Mária Szent Szíve (Jobbágy utcai) templom: de. 9 óra, 10.30 óra, du. 6 óra: Vízi Zakariás. Jézus Szent Szíve (kerekdombi) templom: de. 9.30 óra: Jakab Gábor. Írisz-telepi templom: de. 11 óra: Jakab Gábor. Bulgária-telepi kápolna (Bábolna utca): szombaton du. 4 óra: Oláh Dénes, Szent Kamill-otthon: szombat du. 5 óra: Kovács Árpád.

Január 6-án, szombaton este 8 órakor Szophoklész: Oidipusz király – stúdióelőadás. Rendező: Mihai Măniuţiu. Visky András szövegváltozata Babits Mihály, Csengeri János és Csiky Gergely fordításainak felhasználásával. Dramaturg: Visky András. Csak 18 éven felülieknek! Román nyelvű szinkronfordítással.

„Takarékosabb intézmények és átláthatóbban, egyúttal hatékonyabban működő támogatási rendszer segíti 2007. január 1-jétől a határon túl élő magyarokat" – hirdeti a magyar kormány. Január 1-jétől megszűnt a Határon Túli Magyarok Hivatala, és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal. Mindkét szervezet feladatát a magyar miniszterelnöki hivatal külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkársága veszi át. Szintén január 1-jével jött létre a Szülőföld Alap Iroda, és átalakulnak a határon túli magyar közalapítványok is.

Változás továbbá, hogy január 1-jével létrejön a Szülőföld Alap Iroda, és átalakulnak a határon túli magyar közalapítványok is. Az iroda a határon túli magyaroknak átlátható, hatékony, politikai befolyástól mentes támogatási rendszert, illetve a támogatások folyósításának kiszámíthatóságát biztosítja – közölte Danks Emese.

Az átalakítás eredménye egy háromszintű, egymástól összeférhetetlenségi szabályokkal elválasztott fórumrendszer, amelyben a politikai szintet a Regionális Egyeztető Fórum, a szakmai szempontokat a kollégiumok, a végrehajtó szintet pedig az alap kezelő szervezete képviseli. A szervezeti átalakításokkal az Illyés Közalapítvány a Szülőföld Alapba, a Határon Túli Magyar Oktatásért Közalapítvány az Oktatásért Közalapítványba, míg az Új Kézfogás Közalapítvány a határon túli magyarságot érintő gazdaságfejlesztési és vállalkozásösztönzési programok lebonyolítására létrehozott gazdasági társaságba olvad be.

A szakmai és a politikai szint elválasztásával megalapozottabbá válnak a döntések. A támogatási rendszer átalakítása nem jelenti a források csökkentését. Ugyanakkor a jelenleginél nagyobb arányban hasznosulnak majd a támogatási források azzal, hogy megszűnik a jelentős működési költséget felemésztő szétaprózott intézményi struktúra – írta a kormányszóvivő.

Az MTI értesülései szerint a határon túli magyarok támogatására létrehozott közalapítványokat magába olvasztó Szülőföld Alapnál – a szakmai szempontok érvényesítésével – olyan munkatársakat is bevonnak majd, akik a december 31-én megszűnő közalapítványoknál dolgoztak.

A hírügynökség arról is tudósít, hogy az „átlátható gazdálkodás és a párhuzamosságok megszüntetése érdekében" a magyar kormány – feladataik összevonásával – megszüntette a Teleki László Alapítványt és az Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítványt. Tevékenységüket a 2007. január 1-jével megalakuló Magyar Külügyi Intézet vette át.

A Fidesz szerint nehezebbé fogja tenni a magyar külpolitikát a megszorítások miatt leépített intézményi háttér. Az MSZP azonban úgy vélekedik: a határon túli magyarok támogatási rendszerének működése eloszlatja majd az elosztás új rendszerével kapcsolatos aggályokat. Ezt Kozma József, a magyar országgyűlés külügyi bizottságának szocialista alelnöke nyilatkozta az MTI-nek. A politikus azt mondta, ha néhány hónap után még mindig marad aggály az új rendszerrel kapcsolatban, akkor meg kell vizsgálni a működés tapasztalatait.

A távozó kuratóriumi elnök a kisközösségek támogatásának megőrzése mellett is felemelte a szavát. „Aggódom az iroda munkatársainak jövője miatt, egyelőre nem tudom, hogy az új szerkezeti keretben kapnak-e helyet" – fogalmazott Pomogáts Béla, aki szerint a közalapítványnál dolgozó, sokéves tapasztalattal bíró szakembereket helyzetismeretük kiválóan alkalmassá teszi a további munkára. A határon túli magyarok identitásának megőrzését szolgáló közalapítványnak jelenleg 17 munkatársa van.

Pomogáts Béla eddig tagja volt a most megszűnő Szülőföld Alap tanácsának. Nehezményezte, hogy nem kapott hivatalos tájékoztatást a támogatási rendszer tervezett megváltozásáról, illetve arról a csütörtöki megbeszélésről a miniszterelnöki hivatalban, amelyen határon túli magyar ügyekről volt szó. Azokra a meg nem erősített hírekre, amelyek szerint megszűnnének az 50 ezer és 300 ezer forint közötti, úgynevezett kis összegű támogatások, azt a véleményét fejtette ki, hogy egy ilyen döntés a kisközösségi élet kárára lehet. Ezek a támogatások teszik lehetővé a határon túli magyar kulturális és társadalmi háló fennmaradását, a helyi identitás megőrzését – hívta fel a figyelmet. Példaként említette: ha egy települési közösség nem kap 50 ezer forintot ahhoz, hogy falunapot rendezzen, akkor „a falunap el fog maradni".

A határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatok ellátására az idei évi költségvetésben ugyanannyi forrás szerepel, mint a 2006. éviben – közölte a magyar miniszterelnöki hivatal (MeH) nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára csütörtökön az MTI-vel. „Összességében mindazok a források, amelyek 2006-ban rendelkezésre álltak, 2007-ben is meglesznek" –fogalmazott Gémesi Ferenc, hozzátéve: ez nagyjából mintegy 12 milliárd forint körüli összeget jelent. Mint mondta, a források döntően a MeH fejezetében szerepelnek, de az Oktatási és Kulturális Minisztériumnál, illetve még több tárcánál is található „határon túli" támogatás.

A változások között említette az elmúlt évhez képest, hogy az egészségügyi tárcához kerültek azok a források, amelyeket a határon túli magyarok egészségügyi ellátására biztosítanak. Megemlítette még a földművelésügyi tárcát is, ahol a gazdaszervezeteknek különítettek el támogatási összegeket.

A szakállamtitkár szerint az, hogy nem csökkentették a határon túli magyarokra szánt forrásokat, azt jelzi: a figyelem megmaradt e területen. Kitért arra is, hogy a Szülőföld Alapba egymilliárd forintot terveztek ugyan, ám a megszűnő közalapítványoknak szánt forrásokat is ide csoportosítják majd át. Összességében két, legfeljebb két és fél milliárd forintra „töltődhet" fel a Szülőföld Alap – tette hozzá. Utalt arra, hogy az említett közalapítványok feladatait a Szülőföld Alap Iroda látja el; ez lesz az az intézmény, amely a pályázatok lebonyolítását is elvégzi a jövőben.

Arra a kérdésre, hogy az alap irodájába a megszűnő Illyés, az Apáczai és az Új Kézfogás közalapítványok közül hány munkatársat vesznek majd át, a szakállamtitkár azt mondta: a 30–40 munkatárs közül „nagyjából" hatan dolgozhatnak majd tovább az irodánál. A Szülőföld Alap irodában várhatólag 10–12 munkatárs el tudja majd látni a feladatokat. „Meg kell vizsgálni minden esetben, milyen feladatok azok, amelyekre emberek kellenek, mire vannak felkészült szakemberek és mire lehet vagy kell más kollégákat megkérni" – fogalmazott Gémesi Ferenc.

Megerősítette az MTI-nek azt az értesülését, hogy csütörtök délelőtt megbeszélést, „évindító értekezletet" tartottak a munkatársaknak. A távirati iroda úgy tudja, az „állománygyűlésre" néhány közalapítványi dolgozó is meghívást kapott, akiknek feltehetőleg a jövőben is számítanak a munkájára.

Gémesi Ferenc kitért a magyarigazolványok érvényességének ügyére is. Elmondta, a decemberi budapesti találkozón a határon túli magyarság képviselői azt kérték, hogy külön sorban állás és eljárás nélkül automatikusan hosszabbítsák meg az okmányok érvényességét. A szakállamtitkár közölte: ilyen értelmű törvénymódosítást kezdeményeznek, és már el is készült ennek a koncepciója.

A Maros megyei törvényszék bírónője, Simona Pojar helyet adott az Avram Iancu Hazafias Egyesület keresetének, amelyben a helyi tanács határozatának elvetését kérelmezték, és elrendelte a Kossuth Lajos utca nevének megváltoztatását Călăraşilor utcára. Akkor az ügy nem kapott különösebb sajtóvisszhangot, pedig Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő még politikai nyilatkozatot is előterjesztett a román képviselőház plénumán. A történet igazából most, a bírónő indoklásának ismeretében válik igazán érdekessé. Ennek fényében ugyanis Kossuth Lajost negyvenezer román meggyilkolásáért és háromszáz parasztház felgyújtásáért terheli felelősség, ami lényegében ki is meríti az emberi(es)ség ellen elkövetett bűncselekmény fogalmát.

Mindez akár nevetségesnek is tűnhetne, amennyiben az nem Románia uniós csatlakozása közepette történik. A döntés azonban nem meglepő. Legfeljebb kijózanító. Megerősíti azt, hogy Románia csatlakozása tulajdonképpen nem a felkészültségének, hanem a gazdasági és geostratégiai érdekek érvényesülésének köszönhető. Az Unió ugyanis egy olyan (pénz)érték-közösség, ahol az értékekről szóló politikai diskurzusnak nincsen tartalma. Mindezt a román politikai elit nagyon jól tudta, így igazából nem is aggódott. A csatlakozási dátum meghatározásának késleltetése pedig valójában a nyugati szkeptikus nagyközönség megnyugtatását volt hívatott szolgálni.

Mint ismeretes Románia egyik rákfenéje a korrupció és az igazságszolgáltatás minősíthetetlen állapota. Simona Pojar döntése tulajdonképpen ezt testesíti meg. Aki ugyanis csak valamicskét is ismeri a román (i)gazságszolgáltatást, az tudja, hogy azt a függetlenség leple alatt a szakmai hozzá nem értés (amit az Európai Emberjogi Bíróságon Románia ellen lefolyt és folyamatban levő perek bizonyítanak) és az önkényesség, adott esetben a régi-új nómenklatúra érdekeinek a védelme és kiszolgálása jellemzi, a teljes büntetlenség tudatának és tényének köszönhetően. Ezt legbeszédesebben a román Legfelsőbb Bírói Tanács gyakorlata bizonyítja. Az esetleges panaszokat ugyanis visszairányítják az illetékes helyi bíróság hatáskörébe. Ebben a román rendszerben az igazság, a tények a valóság egyszerűen nem létező fogalmak. Gyergyószentmiklóson pl. a (különben magyar) bírónak még az ügyiratot sem kell ismernie ahhoz, hogy „indokolt" döntést hozzon.

Ennek a helyzetnek a kialakulásáért, különösképpen pedig a fennállásáért, azonban maga az RMDSZ is felelős. Ők is tagjai ugyanis annak a romániai gazdasági és politikai elitnek, amelynek nem érdeke az európai jogállamiság meghonosodása az országban. A marosvásárhelyi Kossuth utca is csak azért lett ügy, mert nemzeti és politikai tartalommal lehet feltölteni, szimbolikus jellegű és rendkívül alkalmas az érzelmek felkavarására. Hiszen a romániai magyar média cinkosságának is köszönhetően a hétköznapi szokványos gazemberségek – amelyeknek haszonélvezői nem egyszer az RMDSZ, annak holdudvara, vagy a román nemzeti-kommunizmust kiszolgáló magyar elvtársak körében keresendőek, kárvallottjai pedig sok esetben egyszerű magyar emberek – nem igazán kapnak média-nyilvánosságot. Miért? Mert a balkáni viszonyok között a balkanizmus a mérvadó: a szó értéktelensége, a hazugság és a félrevezetés természetessége, a gazdasági-társadalmi státusból fakadó törvényfelettiség. Ilyen körülmények között a látványos pereknek mindig tartozéka a személyes leszámolás, és tulajdonképpen hatalmi erőviszonyokat tükröznek – miközben szórakoztatják a népet, némiképpen kielégítve annak akár örömben kiélhető igazságigényét is.

Végeredményben miért üdvös mégis a marosvásárhelyi Kossuth utca ügye? Mert elősegítheti, hogy azok, akik még mindig Európától remélik az egyes problémák megoldását, és onnan várják az üdvösséget, végre leszámoljanak az illúzióikkal. Európai demokráciát ugyanis csak európai demokratákkal lehet építeni és működtetni. Ezt el kell sajátítani és mélyíteni ahhoz,hogy életelvvé váljon. A szélsőséges, elfogult, frusztrált és szakmailag inkompetens egyén saját adottságaival megy az Unióba, a korrupt rendszer pedig továbbra is korrupt marad. Ezért a mostani bővítés és a román bírósági döntés „véletlenszerű" egybeesése azt bizonyítja, hogy tulajdonképpen az EU balkanizálódik. A ma Romániája pedig lehetséges, hogy a jövő Európáját vetíti előre.

Látható talán, hogy elsősorban mit kívánnék, sőt, kívánok önmagunknak, mindannyiunknak: humort, nagyvonalúságot, lazulást. A humor alatt nem a hahotázást, a görnyedezést, a térdek csapkodását értem, hanem egy olyan látásmódot, amely egészen másként képes látni a világot, mint ahogy általában szokás, mégis hitelesen. Mikor Lázár Ervin haláláról értesültem, újraolvastam néhány novelláját, s ismét meglepett, mennyire eszköztelenül és egyszerűen meséli el a történeteit. Nem botlunk lépten-nyomon nagy szavakba, de nem is kételkedünk abban, hogy a csecsemő fiával menekülő asszonyt az égi köd mentette meg az áruló Bederik Duri s a katonák kezéből. Nyilván nem ez a szépírás egyedül üdvözítő lehetősége (ilyen nincs hálistennek), ha azonban a problémákat érzékelő, azokon mégis felülemelkedő, nem hangos, de jóleső humorra keresünk példát, akkor Lázár Ervinnél jobb olvasmányt nehezen találhatunk.

Ha nem sikerül látásmódunknál lennünk, akkor ne védekezzünk Erdéllyel, magyarsággal, kisebbséggel, balsorssal és kagylónkban a gyönggyel – inkább gondoljunk arra, amit egy másik nagy író tapasztaltat meg legismertebb szereplőjével: „Emil régtől fogva tudta, hogy vannak emberek, akik mindig azt mondják: azelőtt minden jobb volt. S már oda sem hallgatott, ha valaki azt magyarázta, hogy azelőtt egészségesebb volt a levegő, s az ökröknek nagyobb volt a fejük. Nem hallgatott oda, mert ez többnyire nem volt igaz, s mert olyan emberek mondták, akik csak azért nem akartak elégedettek lenni, mert különben elégedettek lettek volna." Ne akarjunk ilyen paradoxonok szemléltetőeszközei lenni.

Ezt, igen, ezt a mosolygó legyintést kellene megtanulnunk, ezt a másféle látószöget kellene megteremtenünk, amely az „egészséges levegő"-től, egy végtére is komoly dologtól, életbevágó ügytől, egy pillanat alatt eljut az ökrök egykori nagy fejéig. A dicső, mellveregetve szétüvöltött múlt nem más, mint két szarv között egy hatalmas mélaság, és éppen az üvöltés, a nyakkendős demagógia miatt. A mellérendelés bátorságát elérni, a párás tekintetű, hadonászó giccstől megszabadulni – ez lenne érdekes feladat ebben az évben; megtanulni (de ezt sem fontoskodva, csak úgy, két kávé között), hogy a lényegest a lényegtelentől csupán egy vessző választja el, és hogy sokszor semmi sem segít jobban, mint ha eltörüljük ezt a vesszőt.

Persze semmilyen nagyvonalúság nem szerezhető be kívülről: akik a körülményektől várják, soha nem lesznek a birtokában. Hiszen a körülmények mindig szidhatók, s végül is bármi és bárminek az ellenkezője is rájuk fogható, mint ahogy mindig csak egyetlen szó kell, hogy meginogjanak, elveszítsék fárasztó, ránk telepedő, belénk ivódó fontosságukat.

Tüntetések Szaddám Huszein mellett
Felháborodott szaúd-arábiai és egyiptomi szunniták

Szaddám Huszein az íd al-adha muzulmán vallási ünnep idején, több szabály áthágásával, a maszkos síita hóhérok gúnyolódása közepette végrehajtott kivégzése után a szunnita arabok ismét attól tartanak, hogy az iraki kormányt az Irán által támogatott, bosszúvágyó síiták tartják ellenőrzésük alatt. Az eset különösen Szaúd-Arábiában és Egyiptomban, a szunnita iszlám két fellegvárában keltett heves érzelmeket.

Mélyült a síita-szunnita ellentét
Az iszlám radikális vahhábita ágát képviselő szaúdi papok számára a kivégzés azt bizonyítja, hogy az Iránnal szövetkező iraki síiták a szunnita iszlám ellen hadjáratot indító hitetlenek. A szaúdi átlagemberek pedig úgy érzik, hogy az akasztással arab törzsi büszkeségükön ejtettek csorbát. „Ez egy halálosztag, a csőcselék műve volt. Hálásak lehetünk a magas rangú kormányképviselőknek, amiért filmre vették a kivégzést, hogy mi is láthassuk, mi történt valójában" – vélekedett az egyik nagyobb szaúdi törzshöz tartozó Turki Rasíd. „A legjobb az egészben az volt, ahogy (Szaddám) kezelte a helyzetet. A testbeszédével, a tekintetével, a szavaival szembe tudott szállni velük. Hőssé vált" – tette hozzá.

A mobiltelefonnal készített, nem hivatalos videofelvételen hallható, amint a Szaddámmal erőszakoskodó síita hóhérok Muktada asz-Szadr síita radikális hitszónok nevét skandálják, és szidalmazzák az egykori diktátort az akasztása előtti utolsó pillanatokban is. A sértésekkel és gúnyolódásokkal szemben Szaddám méltósággal állt a vesztőhelyen, így a kivégzés sokkal inkább bosszúálló akciónak látszott, mintsem az emberiesség elleni bűncselekmények feletti igazságszolgáltatásnak.

Az Egyesült Államok támogatását élvező iraki kormány már vizsgálja, hogyan jutott a kivégzésről készült felvétel a média kezébe. Az arab televízióban bemutatott szemcsés képek az al-Kaidához hasonló szunnita iraki felkelő csoportok által végrehajtott lefejezéseket rögzítő hírhedt videofelvételeket idézték.

A kivégzés óta Szaúd-Arábiában Szaddámot éltető verses SMS-ek keringenek, amelyek közül az egyik napilap egy magas rangú kormányképviselő tollából származó „költeményt" közölt. Ennek egy részlete az exdiktátor halálának megbosszulásával fenyeget: „Töltsd meg a puskát, amellyel bosszút állunk Szaddamért! Ünnepünkön szedett rá minket az a gazember, aki aláírta a jogtalan kivégzési parancsot. De gyönyörű lesz a pillanat, amikor az arabok árulójának a szívébe fúródik a golyó!"

Bosszú az ünnepnapon
Szaddám Huszeint az iszlám kalendárium legfontosabb napján, az iszlám hívők hagyományos mekkai zarándoklata, a háddzs idejére eső íd al-adha áldozati ünnepen akasztották fel, ami felkorbácsolta a volt diktátort támogatók indulatait. A kivégzés időzítése miatt Irakot Egyiptom és Szaúd-Arábia részéről is bírálat érte. „Mindenki Irakban, illetve az országon kívül is úgy érzi, hogy az akasztás rossz időzítésével kifejezetten az arabokat akarták megalázni" – vélekedett Makram Mohammed Ahmed egyiptomi újságíró az al-Ahram című napilap szerdai számában.

A polgárháború szélére sodródott Irak ügyében a síiták ellen az elmúlt hónapokban többször felszólaló szaúdi papok is felháborodtak Szaddám halálának körülményein, jóllehet mindig is eretnek zsarnoknak tartották a megbuktatott szekuláris elnököt. „Az időzítésből egyértelműen látszik, hogy mennyire gyűlölik a síiták a szunnitákat Irakban és az egész iszlám világban" – jelentette ki internetes honlapján Nászer al-Omar, a vahhábita iszlám egyik vezető alakja. „Szaddámot a szunnita iszlámhoz akarják kapcsolni, a szunnitákat okolják az (egykori diktátor) hibáiért, és a kivégzést a síiták győzelmének igyekeznek beállítani" – tette hozzá.

Az al-Kaidához hasonló militáns csoportok nyelvezetét használó al-Omar a síitákat a „szafavidákhoz", ahhoz a XV. századi dinasztiához hasonlította, amely a síita iszlámot tette államvallássá Iránban. Egyben az „Ibn al-Kámi fiai" elnevezéssel is illette őket, arra az egykori iraki imámra utalva, aki – a szunniták szerint – hagyta, hogy a mongolok kifosszák Bagdadot 1258-ban.

Az iraki al-Kaidához a feltételezések szerint jelentős számban csatlakoztak szaúdiak, miután 2003-ban Szaddám megbuktatása után a síiták kerültek hatalomra. A szaúdi Oszama bin Laden által vezetett, a vahhábita ideológián alapuló al-Kaida öngyilkos merényletekkel áll bosszút az iraki síita civileken. A síitákat pedig az öngyilkos merényletek feletti bosszúvágy készteti a szunniták elleni támadásokra.

Szaddám Huszein iraki diktátor kivégzése miatt tüntettek pénteken több százan Szrinagarban, Kasmír indiai részének fővárosában, amíg a rendőrség közbe nem avatkozott. A jelentések szerint a muzulmán tüntetők a pénteki ima után vonultak a város utcáira, s amerikai zászlót égetve, Bush elnök elleni jelszavakat kiabálva azt skandálták, hogy „Szaddám él a szívünkben". A rendőrség könnygáz, gumilövedékek és botozás segítségével szétverte a tüntetést. Mintegy harminc ember megsérült, köztük tíz rendőr.

Líbiában azt tervezik, hogy Szaddám Huszeint az akasztófán ábrázoló szobrot emelnek Irak halálraítélt és kivégzett néhai diktátora emlékére. A líbiai kormány csütörtöki tájékoztatása szerint a szobrot Omar Muhtart, Líbia – 1931-ben szintén kötél általi halált halt – nemzeti hősét ábrázoló állókép mellé tervezik felállítani. Muhtar volt az olasz megszállással szembeni líbiai ellenállás vezéralakja. Líbiában háromnapos gyászt rendeltek el Szaddám Huszein december 30-án végrehajtott kivégzésének hírére.

Barzán at-Tikríti egykori titkosszolgálati vezetőt, az exelnök féltestvérét és Avad al-Bandart, a forradalmi bíróság volt vezető bíráját november 5-én ítélték halálra emberiesség ellen elkövetett bűntények miatt, felelősnek találták őket 148 dudzsaili síita lakos meggyilkolásában. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa felszólította szerdán az iraki hatóságokat, hogy ne végezzék ki Szaddám Huszein volt iraki elnök két egykori munkatársát, akiket az exdiktátorral együtt ítélt halálra egy bagdadi bíróság az előző rendszer által végrehajtott, 1982-es dudzsaili mészárlás miatt.Louise Arbour közvetlenül Dzsalal Talabani iraki elnökhöz fordult felhívásával. Kétségesnek nevezte, hogy tisztességes, tárgyilagosan lefolytatott per nyomán ítélték-e halálra az időközben már felakasztott Szaddám Huszeint, valamint Barzán at-Tikríti egykori titkosszolgálati vezetőt, az exelnök féltestvérét és Avad al-Bandart, a forradalmi bíróság volt vezető bíráját. Az iraki kormányfő környezetéből egymásnak ellentmondó információk kerültek ki csütörtökön arról, hogy mikor végzik ki Szaddám Huszein néhai iraki diktátor két közeli munkatársát. Núri al-Máliki miniszterelnök egyik tanácsadója közölte, hogy az iraki kormány nem határozta meg a kivégzések időpontját, ugyanakkor egy síita parlamenti képviselő, a kormányfőhöz közel álló Baha al-Aradzsi azt mondta, hogy vasárnapra tűzték ki a halálos ítéletek végrehajtását.

Azonnali hatállyal kivonja emeletes buszait a távolsági forgalomból a legnagyobb brit autóbusz-hálózat, a National Express, amelynek egyik kétszintes járműve csütörtökre virradóra az utóbbi évek legsúlyosabb nagy-britanniai közúti balesetét szenvedte el London nyugati határában.

Két személy meghalt, huszonegyen megsérültek, köztük nyolcan életveszélyesen, amikor felborult a cég Londonból az északkelet-skóciai Aberdeenbe tartó, 67 utast szállító autóbusza az M4-es autópálya és az M25-ös londoni körgyűrű csomópontjában, a Heathrow repülőtér mellett.

A válságos állapotban lévők között van egy három és fél éves kisfiú és egy héthónapos kislány is. A buszon a két sofőrrel együtt 69 személy tartózkodott a baleset pillanatában; mindegyiküket kórházba szállították. A sérülteket fogadó londoni kórházak egyikének traumatológusa elmondta: a sérülések szennyeződéséből arra lehet következtetni, hogy nagyon sokan kiestek a busz ablakain a borulás után.

A baleset idején még sötét volt, ezért a mentőalakulatok hőérzékelő kamerákkal kutatták át a roncsot. Az autóbusz 40 éves sofőrjét halálos közúti baleset gondatlan okozásának gyanújával őrizetbe vették. A balesetnek a rendőrség eddigi vizsgálata szerint más jármű nem volt részese; szakértők valószínűsítik, hogy a busz valamiért ráfutott a leállósáv szélének kőszegélyére.

A National Express azonban csütörtök este közölte: mind a 12 hasonló, kétszintes távolsági buszát kivonja a forgalomból, stabilitási vizsgálat végett. A vállalat vezérigazgatója szerint nem merültek fel konkrét stabilitási problémák ezekkel a buszokkal kapcsolatban, de elővigyázatosságból alaposan át akarják vizsgálni a járműveket.

A cégnek igen jó a baleseti statisztikája; hasonló szerencsétlenség a társaság történetében még nem fordult elő. A rendőrség csütörtöki tájékoztatása szerint a buszon főleg szabadságról hazatérő skót turisták utaztak, de a járat megállt a Heathrow repülőtéren is, ahol több, Skóciában dolgozó lengyel állampolgárt is felvett.

Egy nemzetközi kutatócsoport vizsgálatai szerint ennek egyenes következménye, hogy a hátrányos helyzetű gyermekek rosszabb iskolai eredményeket érnek el, emiatt később kisebb lesz a jövedelmük, és így saját gyermekeiket sem tudják úgy nevelni, hogy képesek legyenek kitörni a szegénységből.

A szegénység velejárója a rossz egészségügyi helyzet, a hiányos táplálkozás és a gyermekek elégtelen ellátása, aminek szellemi, érzelmi, szociális és motorikus hátrányai egyaránt vannak. Éppen az első évek nagyon fontosak, hiszen ekkor az agy különösen gyorsan fejlődik – hangsúlyozzák a tanulmány szerzői. A hátrányos helyzetbe került gyerekek a fejlődő országokban így nem rendelkeznek azokkal az intellektuális képességekkel, amelyeket jobb körülmények között elérhetnének. A fő okok: az alultápláltság, a nem megfelelő szellemi ösztönzés, a fertőző betegségek és az anyák depressziója.

A hátrányos helyzetben lévő gyermekek számát úgy becsülték meg, hogy a tudósok világszerte átvizsgálták az adatbankokat, a növekedési zavarokkal küszködő gyermekek és a szegénységben élő családok számát keresve. A kutatók szerint mindkét tényező megbízható mutatója a rossz szellemi fejlődésnek.

A módszer alapján 219 millió 5 éves kor alatti gyereket azonosítottak, akiknek korlátozott a kognitív teljesítménye. Ez a fejlődő országokban élő korcsoport csaknem 40 százalékára vonatkozik, vagyis ebben az életkorban már szinte bizonyosan eldől, ki lesz a további életben szegény és nagyon szegény.

A legtöbb hátrányos helyzetű gyermek, – 89 millió –, Dél-Ázsiában él. Fekete-Afrikában a gyermekek több mint 60 százaléka nincs abban a helyzetben, hogy kifejlessze szellemi képességeit. Hatmillió gyermek halálát meg lehetne akadályozni a jobb táplálkozással és orvosi ellátással, de ez szinte csak a jéghegy csúcsa - írják a kutatók, akik szerint egyre több a bizonyíték arra, hogy a negatív folyamatokba való korai beavatkozás meg tudná akadályozni az egyre kedvezőtlenebb fejleményeket. Ilyen akciók elsősorban a jobb táplálkozás és a szülőknek és gyermekeknek egyaránt szóló nevelési programok, írta a brit tudományos folyóirat.

Megerősítették a német tagozatot és a judaisztikai intézetet
A BBTE román többségű vezetősége a BKB 2005 elején elkezdett érdekérvényesítési küzdelmének elejétől ugyanazt a struccpolitikát folytatja, amit a jelek szerint 2007-ben is hatékony eszköznek tart az önálló döntéshozási jogkört követelő magyar oktatók „lefegyverzésére". Ez már 2006 márciusában nyilvánvalóvá vált, amikor a magyar oktatók 85 százaléka által követelt három önálló magyar kar ügyének az egyetemi szenátusban való leszavazása után Nicolae Bocşan rektor egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy nem a BBTE-re tartozik a kérdés orvoslása, ezért ez az ügy nem a felsőoktatási intézmény problémája.

Az új év első napjaiban a BBTE sajtóirodája (amit újabban imázsosztálynak neveznek) több közleményt is szétküldött, amelyekben egyebek között a német tagozat és a judaisztikai intézet megerősítése és bővítése érdekében tett lépésekről, valamint 2006 általános megvalósításairól számolnak be. Jelzésértékű, hogy a Brüsszelben a többnyelvű feliratozásról és a BBTE multikulturális jellegéről propagandát folytatott BBTE idei első két közleményében a német tagozat és a judaisztikai intézet idénre tervezett fejlesztéséről számol be. A judaisztikán például 2007-ban egyebek között az izraeli egyetemekkel való együttműködések, valamint a doktori képzés bővítésén fáradoznak, a Moshe Carmilly Intézetben pedig létrehozzák a judaisztika tanszéket, amely az idén várhatóan már 50 oktatóval és több mint 300 hallgatóval működik. Megvizsgálják annak a lehetőségét is, hogy a judaisztikát felvegyék a távoktatási tagozat kínálatába.

A sajtóiroda Nicolae Bocşan rektor évértékelőjét is közzé tette, amelyből kiderül, hogy az Európai Unióhoz (EU) való csatlakozás által teremtődött versenyhelyzetre való felkészülésként 2006-ban egyebek között megújult a tanrend, a munkaerőpiaci követelményekhez igazodva új tantárgyakat vezettek be, új didaktikai módszereket dolgoztak ki, és nagyobb figyelmet fordítottak a BBTE-n zajló tudományos kutatásra. Bocşan szerint növelték az egyetem kiadványainak presztízsét azzal, hogy ezeket a nemzetközileg számon tartott szakfolyóiratok listájára is felvétették. A rektor szerint a szenátus által elfogadott, az oktatók alkalmazására vonatkozó új szempontrendszer az államvizsga, magiszteri és doktori dolgozatok minőségének javulását eredményezte.

Csupán rövid, kövér betűkkel kiemelt rész a magyarokról
A BBTE azt a célt tűzte ki, hogy felkerüljön a világ első ötszáz egyetemének ranglistájára. Ez eddig azért nem sikerült, mert a tudományos kutatásra nem fordítottak elég figyelmet. Tavaly azonban változott a helyzet, mert jelentős mértékben növelték a kutatás támogatását, ennek köszönhetően pedig 90 laboratóriumot újítottak fel.

A rektor szerint a diákoknak minden karon és a bentlakásokban is már lehetővé vált az internethez való csatlakozás, emellett a BBTE mind a 12 diákszállóját felújították. Tavaly több mint 100 nemzetközi konferenciát szerveztek, ezek közül néhány országos premiernek számított. Bővítették a külföldi egyetemekkel kötött együttműködési megállapodások számát is. A rektori közlemény szerint a BBTE készen áll arra, hogy eleget tegyen az uniós csatlakozás következtében előállt új kihívásoknak.

A szövegben mindössze egy rövid, de kövér betűkkel kiemelt rész utal a magyar tagozat körüli gondokra. E szerint az egyetem ellen irányult hazai és nemzetközi kampány ellenére a BBTE tavaly rekordot döntött a diáklétszám tekintetében, hiszen több mint 52 ezer román, magyar és német diáknak nyílott lehetősége, hogy példátlanul sokszínűsített, többnyelvű oktatási kínálatból válogasson.

Nulla információáramlás a rektorátus és a magyar oktatók között
A magyar tagozat ügyvitelével megbízott öttagú bizottság szóvivője, Magyari Tivadar lapunknak elmondta: közvetlen kommunikáció a rektorátus és a magyar tagozat képviselői között jelenleg nincs. A néha-néha előforduló üzengetéseket leszámítva, a két magyar rektor-helyettes lemondása óta a felek között nincs információáramlás.

Ennek következtében meglehetősen felgyülemlettek a gondok, és egyre sürgősebb lenne az új magyar rektor-helyettesek jelölése. Mindez azonban nem történik meg addig, amíg az egyetem vezetése nem tárgyal érdemben a követelésekről, amelyek között kiemelt helyen szerepel a két adjunktus elbocsátásának az újratárgyalása. Fontos követelmény még a magyar tagozat alapszabályzatának elfogadása – a megfelelő önrendelkezési formákkal együtt – és a kétnyelvűség kérdésének a megoldása. A labda mindenképpen a rektor térfelén van – fogalmazott Magyari.

Elhangzott olyan javaslat is, hogy a két adjunktus ügyével ne foglalkozzanak, ők ugyanis már egyetemen kívüli személynek számítanak, további harcuk nem az egyetemen, hanem más fórumokon és más eszközökkel folyik, ebben pedig a magyar tagozat oktatói – leszámítva az időről időre megismételt, és mostanig hiábavalónak bizonyuló tiltakozást, nem segíthetnek.

Ezzel kapcsolatosan a BKB alelnöke és szóvivője Hantz Péter kijelentette: céljuk az egyetemen a magyar karok létrejötte és a romániai magyar felsőoktatás önállósulása. Ezért kezdték el, és ezért folytatják a harcot. Úgy vélik, ha ez nem sikerül, akkor a BBTE-n folyó magyar oktatás évei meg vannak számlálva. Ezért összefogásra van szükség. Hantz hozzátette: tudja, hogy az egyetem vezetőségének próbálkozásai arra irányulnak, hogy a történtek felett mindenki térjen napirendre. Azok a magyar oktatók, akik most a két menesztett adjunktus ellen szavaznak, tudhatnák, hogy még néhány év, és rajtuk lesz a sor – fogalmazott Hantz.

Az egyik alapvető cél a kolozsvári Főtér 11. szám alatti Wass Ottilia grófnő által 1913-ban az EME-nek adományozott épület visszaszerzése, amelynek érdekében régóta folyik a pereskedés. Az EME elnöke, Egyed Ákos szerint a bíróságot most is az érdekli a leginkább, hogy mivel lehet igazolni a jogfolytonosságot az egykori és a mai szervezet között, ugyanis az Országos Restituciós Bizottság igényli az erre utaló bírósági végzést. Az EME ezzel szemben arra hivatkozik, hogy a jogutódlás bizonyított, hiszen annak idején a bíróság elfogadta az alapszabályt, és az 1998-ban megjelent 13-as számú sürgősségi kormányrendelet is megerősíti a jogfolytonosság tényét. A per következő részét e hónap 23-án tárgyalják a kolozsvári bíróságon.

Az EME számos más vagyontárgyat igényel vissza, amelyeket jelenleg a román állam használ. Ide tartoznak: a Jókai és a Majális utcák sarkán lévő telek, amelyet 1974-ben az állam javára kisajátítottak, beépítettek és telekönyveztek; a Babeş–Bolyai Tudományegyetem használatában levő, 64 839 tételt tartalmazó állattani tár, a 73 227 darabból álló ásványi-földtani gyűjtemény, valamint a 100 000 példányt meghaladó botanikai gyűjtemény; 35 000 darabból álló régiségtár és több mint 20 000 darabból létrehozott éremtár az Erdélyi Történelmi Múzeumban; 210 000 kötetnyi, 1850 és 1944 közötti hírlapirodalom, 3549 darabból álló kézirattár, 1880 darab régi magyar könyv, amelyeket az egyetemi központi könyvtárban őriznek; néprajzi gyűjtemény (1554 darab, a Néprajzi Múzeumban); a 17. század végéig visszanyúló arcképcsarnok-gyűjtemény (a Bánffy-palotában); családi és intézményi iratok, dokumentumok a kolozsvári Állami Levéltárban, valamint a Román Tudományos Akadémia itteni könyvtárában; 9 500 darab füvészkert-történeti herbárium a kolozsvári botanikus kertben.

D.A. Szövetség-es konfliktus újratöltve
Stolojánékat is a kormányba emelnék

Alig telt el néhány nap az esztendőből, a D. A. Szövetségen belül máris újra elkezdődött a 2005 óta tartó belső harc. A liberálisokat és a demokratákat legújabban Theodor Stolojánék esetleges kormányzati szerepvállalása osztja meg. A demokraták ismét napirendre tűzték a Tăriceanu-kabinet átalakítását, de tavalyról már tudjuk, hogy gyökeres változás nem valószínű az együttműködés-hiány miatt.

A demokraták máris magukhoz tértek az év eleji bágyadtságból, és erőteljesen tematizálni kezdték a belpolitikai életet. Az Emil Boc vezette politikai erő berkeiből kiszivárgott, hogy csatlakozás utáni stratégia kidolgozására készülnek. A munkát azonban nem áll szándékukban megosztani liberális szövetségesükkel, hanem a D. A. Szövetségben a főleg tavaly meghonosított önálló gondolkodás mellett döntöttek. Liberális partnereikkel már a kikristályosodott stratégiát szeretnék elfogadtatni.

A demokraták a kormányátalakításról legelőször december 27-én tettek említést. Akkor Emil Boc a Liberális Demokrata Párt (PLD) küldöttségével folytatott megbeszélés után kijelentette, hogy Stolojánékkal egyetértenek a kormányátalakítás ügyében is. Akkor Boc nem részletezte, hogyan képzelik el a tárcák átszervezését, valamint a miniszterek cseréjét.

Tegnap azonban Adriean Videanu, a PD ügyvezető elnöke már bővebben ecsetelte a demokraták elképzeléseit. A liberális-demokraták viszályának szunnyadó parazsára öntött olajként hatott, hogy a demokraták a Stolojan által vezetett PLD-t is beemelnék a kormányba. Videanu szerint erre jó alkalmat nyújtana a kormányátalakítás, ami része kellene hogy legyen az uniós csatlakozás utáni gazdasági stratégia kidolgozásának.

Márpedig ha sor kerül a kabinet összetételének módosítására, akkor úgy lenne „igazságos" – folytatta Videanu –, ha a PLD-t is képviselné valaki a kormányban. Bukarest főpolgármestere is tudatában van azonban annak, hogy e terv kivitelezése szinte lehetetlen „a PNL-sek szubjektív hozzáállása miatt". Ennek ellenére azért tartják szükségesnek a PLD-vel való szorosabb együttműködést, hogy „megőrizzék az egyensúlyt" a két pártra szakadt szabadelvűek között.

A liberálisok Puiu Haşotti PNL-alelnök révén élesen kontráztak, a liberálisok szenátusi frakcióvezetője jellemtelennek nevezte a demokratákat. – Nem csoda, hogy a PD jellemtelen embereket támogat, hiszen köztudott: a hasonszőrűek mindig egymásra találnak – mondta Haşotti. Hozzátette: a PLD-sek csak akkor kerülhetnek be a kormányba, ha a demokraták magukba olvasztják a bejegyzés előtt álló új liberális pártot.

Videanu nyilatkozata Stolojánékat is meglepte, hiszen a volt elnöki tanácsadó kijelentette: ők a Tăriceanu által vezetett kormányba soha nem lépnének be. Videanu később finomítani próbálta meglepő ötletét, és közölte: korábbi nyilatkozatában csak azt szorgalmazta, hogy a PLD-s parlamenti képviselők és szenátorok ne távolodjanak el a kormánykoalíciót alkotó pártoktól, amelyek amúgy is már elveszítették a parlamenti többséget.

Szenvedélyes műgyűjtők a romániai politikusok – derült ki a közzétett vagyonbevallásokból. Számos parlamenti képviselő és kormányzati tisztségviselő egészítette ki 2006-ban tekintélyes festmény- és műtárgygyűjteményét, amelyben jelentős helyet foglalnak el az ékszerek, autóritkaságok és kerékpárok.

A képviselőház elnökét, Bogdan Olteanut például a festészet nyűgözi le. Műgyűjteményébe tartozik két, 10 ezer eurós értékű Emilio Greco-rajz, valamint öt Carmen Nistorescu-vászon, amelyeket ezer euróra becsülnek. Állítása szerint előbbieket 1989-ben, a festményeket pedig 2004-ben vásárolta.

Dan Motreanu frissen kinevezett mezőgazdasági miniszter szintén műgyűjtő: román pénzérme-gyűjteményének becsült értéke 1500 euró. Dan Voiculescu konzervatív képviselő 1990 óta foglalkozik művészettel, gyűjteménye 30 festményből áll, ennek értéke 90 ezer lejre tehető. Ami a gépkocsikat illeti, Voiculescu és Motreanu birtokában nincs autó, Iorgulescu viszont két Daciával szerepel, egyikük 10 éves. Sebastian Vlădescu pénzügyminiszter két motorkerékpár birtokosa, amelyek közül egyet tavaly vásárolt.

Ha hihetünk a vagyonbevallásoknak, Radu Berceanu szállításügyi miniszternek három háza van – Krajován, Vâlcean és Spanyolországban –, de nincsen lakása a fővárosban. Şerban Mihăilescu szociáldemokrata szenátor sincs jobb helyzetben: csak a prahovai Cornu községben birtokol egy házat és telket.

Az útjavítással egy nagyváradi és egy betleni cég foglalkozott. A megyei hatóságok nem tudták megakadályozni, hogy a nagyváradi cég, amely előzőleg semmilyen nyilvános árverésen nem vett részt, folytassa az elkezdett munkálatokat. A cég alkalmazottai által elvégzett munkálatok összértéke több mint hatmillió lej, ebből hárommilliót a napokban fizetnek ki.

Ştefan Perhaiţă polgármester szerint a cégeknek 3 500 000 lejt fizettek ki az út szabaddá tételének munkálataira és tisztításra, augusztusban pedig kétmillió lejt kaptak útépítésre. A polgármester elmondta, hogy ebből az összegből a két cég egy 3,5 kilométeres útszakaszt kövezett le. További négymillió lej az állam által nemrég kiutalt ötmillióból ugyancsak a betleni és nagyváradi cégek zsebébe vándorol a 11,5 kilométeres útszakasz lekövezéséért. Így a munkálatok végösszege eléri a 8 500 000 lejt.

A Gyulafehérvári Polgármesteri Hivatal idén elkezdi azt az ötmillió lejt felemésztő tervét, amely a városközpont korszerűsítését célozza meg. Mircea Hava polgármester elmondta, hogy a tervezetet nemrég hagyta jóvá a helyi tanács, és tavasszal elkezdik a megvalósítást. Hozzátette: a projekt feltételezi összetett munkálatok elvégzését a Iuliu Maniu téren és a városközpontban.

Az előljáró részletezte: a Iuliu Maniu tér szökőkútjait egy olyan építményre cserélik ki, amelyből színesen világító vízsugarak spriccelnek. Ezenkívül átrendezik a parkolókat, a járdákat, a zöldövezeteket, sőt még a városközpont utcáin is változtatnak. Ugyanide alakítják ki a sétálóutcát, és új világító- és városdíszítőelemeket szerelnek fel.

– A balesetek megelőzése érdekében a Szeben Megyei Hegyimentő-szolgálat megtiltja a Fogarasi havasok északi területén fekvő menedékházaktól induló hegyi ösvényeken való közlekedést, illetve a különböző téli sportokat – nyilatkozta pénteken Adrian David, a szebeni hegyimentő-szolgálat igazgatója.

A közegészségügyben folyamatosan csökken a dolgozók száma, ezzel szemben a magánrendelők ágazata virágzik. Ezt az is bizonyítja, hogy számos volt állami alkalmazott magánrendelőkben dolgozik. Feltűnő a magánfogorvosi rendelők növekedésének száma is. 2005-ben 51-re nőtt a fogorvosi rendelők száma és 41-re a fogorvosoké az előző évek adataihoz képest, amikor 36 rendelőben 27 fogorvos dolgozott.

Beszterce-Naszód megye
Európai uniós arculata lesz Bethlennek
Korszerűsítik az utakat, a közvilágítást és az épületeket

Idén számos nagyszabású terv megvalósítására készül a bethleni városvezetés, amely hatással lesz a helyi lakosság életére is. Korszerűsítik a közvilágítást, megfelelő szinten biztosítják a köztisztaságot. Emellett zöld övezeteket alakítanak ki, támogatják az épülőfélben levő templomokat és az iskolák korszerűsítését, valamint a labdarúgócsapatot. A Házasságkötő Termet és a Liviu Rebreanu Könyvtárat, illetve a Művelődési Házat is felújítják.

– A legfontosabb projekt a városi utak leaszfaltozása, amelyet egy hosszú lejáratú bankkölcsönből finanszírozunk – mondta Nicolae Moldovan polgármester. Az elöljáró elmagyarázta, hogy az eredményes munka érdekében meglátogat majd olyan településeket, amelyek végeztek már hasonló munkálatokat. A désiektől és a naszódiaktól szeretné ellesni, hogyan lehet ezeket a terveket megvalósítani a legelőnyösebb körülmények között. A következő időszakban elkezdik az utak korszerűsítését, a rehabilitációs program részeként sáncokat ásnak, és kis hidakat építenek, hogy a pénz kiutalása után azonnal megkezdhessék az aszfaltozást.

Egy másik nagy projekt egy új lakónegyed kiépítését célozza meg. A tervek szerint az év végére már csak az ezzel kapcsolatos engedélyek beszerzése maradna, hogy utána eladhassák azokat a területeket, ahol az új negyed házai felépülhetnek. A tulajdonképpeni építkezést 2008 tavaszán kezdenék el.

Folytatódik a szelektív szemétgyűjtés projektje, amelynek keretén belül további 50 tartályt helyeznek el a városban. Különös figyelmet fordítanak a közterületek tisztítására: nemrég még egy járművet vásároltak, amely korszerű felmosó- és tisztítóberendezésekkel van felszerelve. A polgármester elmondta: ezek a korszerűsítési munkálatok mind szükségesek ahhoz, hogy Bethlen megfeleljen az európai uniós elvárásoknak tisztaság szempontjából is. Ilyen megfontolásból összegyűjtik a kóborkutyákat is, hogy ne okozzanak gondot az ott élőknek. A helyi közigazgatás megváltoztatja a városközpont arculatát a besztercei mintájára. Ezért a 17-es országút és az Ibolya út között forgalommentes, korszerű teret alakítanak ki szökőkúttal, padokkal és zöldövezetekkel. Az országút korszerűsítésekor a környék járdáit is felújítják.

A helyi múzeum a jelenlegi épületben marad, de átköltöztetik egy másik terembe, amíg végleges helyet nem találnak számára. Ugyanakkor a Művelődési Ház is a korszerűsítési projekt része: központi fűtésrendszert építenek ki, megoldják a szellőztetést, lecserélik a bútorokat és a padlót. A könyvtárra is hasonló munkálatok várnak, hogy arculata európai uniós formát ölthessen.

Fehér megye
Csatornahálózat kiépítését tervezik Felvincen
Felépül az első megyei sportcsarnok is

Vincze András két éve alpolgármester Felvincen. Azelőtt semmilyen kapcsolata nem volt a politikával, még csak helyi tanácsosként sem tevékenykedett, hanem vasúti villanyszerelőként dolgozott. Számos közösségépítő tevékenységet szervezett a község magyarságának, ezért idővel az RMDSZ alelnökévé választották, majd a 2004-es helyhatósági választások után az alpolgármesteri székbe került. Őt kérdeztük a község fejlődéséről.

Felvincen és a hozzá tartozó öt településen összesen hatezren laknak: 660 magyar, 700 roma és több mint 4000 román. – A nehézséget pont ez okozza, a három nemzetiség kapcsolata nem nevezhető éppen zökkenőmentesnek – vallotta be a polgármester. – Nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy minden igényt ki tudjunk elégíteni, és a magyarság is kevés, ezért nem könnyű a dolgom. Két hónap után fel is akartam adni, de remélem, hogy két évig még sikerül a magyarok érdekeit képviselni a községben. Utána átadom másnak a helyem – tette hozzá.

– Másik nagy projektünk a csatornahálózat kiépítése – mondta –, amelyre négymillió lejt utalt ki a kormány. Egyelőre csak a főhálózat készül majd el, a háztartásokat csak később kötnénk rá a rendszerre. A tervek szerint jövőben kezdjük el a munkálatokat. A nyilvános árverés meghirdetése hátra van még.

Ezen kívül egy sportcsarnok felépítésére is pénzt kaptunk, amelyet az iskola mellett építenek fel. Egy kolozsvári céget választottunk a munkálatok elvégzéséhez. A 150 férőhelyes sportcsarnok kézilabda- és kosárlabdameccseknek adhat majd otthont. Ilyen a megyében még nincs, nálunk lenne az első – mondta.

A vízhálózat korszerűsítésére is kértek pénzt az államtól. A jelenlegi rendszer a hatvanas–hetvenes években épült, a csövek felújításra szorulnak. A családok négy víztartályból kapják az ivóvizet, utcák szerint van leosztva, hogy melyik tartály látja el a különböző háztartásokat. A harmincéves csövek nagyon sok problémát okoznak, ezért nagyon jó lenne, ha ki tudnák őket cserélni.

A községnek futballcsapata is van, azt is támogatjuk, amennyire az éves költségvetésünk engedi. Ez azért is szívügyem, mert valamikor én is fociztam – mondta büszkén. – 2006-ban első alkalommal szerveztünk felvinczi napokat, de csak a magyarság számára, Bárócz Huba református lelkésszel közösen. Reméljük, hogy sikerült hagyományt teremtenünk és ezután minden évben összegyűlünk majd ünnepelni – mondta Vincze András.

A szamosújvári polgármesteri hivatal, a többi helyi intézményhez és hatósághoz hasonlóan, elkészítette a tavalyi év mérlegét. Az anyakönyvi osztály kimutatása szerint – a lakosság anyagi nehézségei ellenére – a születések száma nem csökkent a kisvárosban. A tavaly 238 gyermek született (néhányan Spanyolországban, valamint Olaszországban), és ugyancsak tavaly 178 fiatal pár kötött házasságot. 2005-höz viszonyítva hárommal több halálesetet jegyeztek fel, az elhalálozottak száma 235 volt.

A szamosújvári Hetedik Napot Ünneplő Adventista Imaházban az elmúlt időszakban gazdag vallási, zenei és művelődési élet zajlott. Nemrég a Londonból hazatért Kovács Emőke által vezényelt húsz tagú vegyeskórus tartott előadást, és Kovács Hajnal zenetanárnő zongorajátékában gyönyörködhettek a zenekedvelők. Az imaház ifjúsági csoportja jól sikerült bibliai jelenetet mutatott be, a gyermekek pedig zenés, verses összeállítást adtak elő.

• Kolozs megye alprefektusa, Călin Platon élelmiszereket és ruhaneműt tartalmazó csomagokat adott át tegnap a Prichindel gyermekotthon kicsinyeinek és az aggmenház idős lakóinak. A csomagokat kormánykiutalásból származó pénzből szerezték be, amelyet a hátrányos helyzetű személyek megsegítésének programja keretében juttattak a megyének.

• A Román Posta Nemzeti Társaság közleménye szerint majdnem 700 olyan alegységgel rendelkezik, amelyek alkalmasak az országos útadó befizetésének átvételére. Az összeget teljes egészében, vagy részletekben lehet kifizetni, és a matricákat az érvényességi időszak előtt 30 nappal bocsátják ki.

A Kolozs Megyei Pénzügyi Főigazgatóság a Románia EU-csatlakozásával esedékes, 2007. január elsejétől életbe lépett adóügyi változásokról tart előadásokat. Színhely az igazgatóság székhelye, Bocskai/Avram Iancu tér 19. szám, 2. emelet, 219-es terem, ahol a következő témákról lesz szó: profitadó, kisvállalatok adóztatása, magánszemélyek jövedelemadója, ideiglenesen itt tartózkodó személyek jövedelemadója, luxusadó, áruforgalmi adó.

Torda
Alpolgármesteri tisztség helyett igazgatói szék
Még folynak a tárgyalások a megüresedő tisztség betöltésére

Mivel Torda alpolgármestere, Sorin Saveanu az eddig betöltött tisztsége helyett a nemrég megalakult Aranyosmenti Vízművek igazgatói székét választotta, és ezáltal összeférhetetlenségi helyzetbe került, lemondott az alpolgármesteri tisztségéről tájékoztatta lapunkat Ádámosy Margit Klára tordai városi tanácsos. Igazgatói helyét hivatalosan a következő héten fogja elfoglalni az új vállalat élén. Saveanu a liberális párt tagjaként látta el az alpolgármesteri tisztséget 2004-től, és egyelőre még zárt ajtók mögött folynak a tárgyalások, hogy továbbra is liberális vagy demokrata párttag legyen az új alpolgármester.

Az új vízügyi társaság Torda és Aranyosgyéres közös vállalata lesz, és a két város, valamint a hozzájuk tartozó községek vízellátásával, vízhálózatának kiépítésével és karbantartásával fog foglalkozni. Amint azt lapunkban már megírtuk, a közös vízügyi társaság igazgatótanácsában egyaránt képviselteti magát a két város, Torda és Aranyosgyéres, továbbá a társasági tagságot vállalt települések is. Az egyelőre még székhely nélküli vállalat tervei között szerepel európai pénzalapok megszerzése a tervezett munkálatok kivitelezéséhez.

Egy Ispa-programon keresztül 62 millió euró pénzügyi támogatáshoz jutott Torda és Aranyosgyéres, de mivel ezt csak a régió kaphatta, adott esetben az Aranyosmenti Közösség, megalakították az Aranyosmenti Vízügyi Társaságot. A támogatás 75%-a vissza nem térítendő kölcsön, a fennmaradó 25% saját költség, ezt a lakosság számaránya szerint kell elosztani. Az Ispa-programból származó pénzt víztisztításra, vízvezeték javításra és felújításra, csatornázási munkálatokra használhatják.

A Mapsa társaság, a spanyol Mondragon vállalatcsoport tagja gépkocsiknak szándékszik alumínium lökhárítót gyártani, ennek érdekében pedig gyárat építene Aranyosgyéresen. A beruházás értéke eléri a 17 millió eurót, és 2010-ben fejeződne be. Az építkezést már ebben az évben elkezdenék, és 2008-ra már 130 alkalmazottal működne a gyár, az első termelési évben pedig közel 130 ezer ütközőt gyártanának. Jelenleg a beruházó egy 30 ezer négyzetméteres telek megszerzésére folytat tárgyalásokat a városban.

Az utak javításának befejezését a víz és csatornahálózat felújítási munkálatainak elakadása késleltetheti. Mint ismeretes, tavaly a Sade francia cég kezdett átfogó javításba a város víz- és csatornahálózatánál, mivel azonban a kivitelezés minőségével a város vezetősége elégedetlen volt, a cég felmondta a szerződést. A 324 utcát érintő munkálatokat 2004-ben kezdték el, és két évet kellett volna tartaniuk. A pénzügyminisztérium alig márciusra tűzte ki újabb versenytárgyalás megszervezését a város víz- és csatornarendszerének kiterjesztésére, korszerűsítésére és javítására. Ezek a munkálatok hátráltatják egyes utcák javítását is.

Szintén ebben az évben folytatják a repülőtér tavaly megkezdett fejlesztését is, és a tervek szerint be kellene fejezni a Tetarom III ipari parkot, el kellene kezdeni a számtalan megyei tanácsülésen megvitatott városi stadion újjáépítését, fel kellenei épülnie a három felszíni parkolónak, és be kellene fejeződnie a városi piacok fejlesztési munkálatainak, valamint az észak-keleti kerülőútnak is.

Folytatják a kereskedelmi helyiségek árverezését
Az elmúlt évben ki nem fizetett üzleteket ismét áruba bocsátják

A kolozsvári városi tanács ebben az évben is folytatja a városháza ügyintézésében lévő kereskedelmi helyiségek eladását. Az idén sorra kerülő első árverezésen 18 üzlethelyiség vár majd vevőre. Érdekessége az ügynek, hogy két, az elmúlt évben már eladott helyiséget ismét elárvereznek, mivel vevőjük nem fizette ki a szerződésben megállapított értéket a megadott határidőre.

Az egyik helyiség a Tipografiei utca 9. szám, a másik pedig a Horea út 34. szám alatti üzlet. Amint azt korábban már megírtuk, a Central áruház melletti üzlethelyiségért, ahol valamikor kisállatokat, díszhalakat árultak, rekordösszeget fizettek, amely a legnagyobb európai fővárosok központi üzlethelyiségeinek árával is vetekedik: több mint 800 ezer lejt a 13,63 négyzetméterért, amely közel 17 ezer eurót jelent négyzetméterenként. Az árverezési bizottság elnöke szerint a vevő valószínűleg az újabb árverésen ismét részt vehet, mivel a befizetési késedelem banki ügyintézésnek tudható be. A Horea úti helyiségért 720 ezer lej illette volna meg a helyi költségvetést (a 41,94 négyzetméteres felület négyzetméterenkénti ára körülbelül 5 ezer euró volt), de ezt sem törlesztette a vevő az elmúlt év szeptemberéig. Ez esetben még kérdéses, hogy a korábbi vevő részt vehet vagy sem az újabb árverezésen.

Legalább fél évvel elhalasztják az országos egészségfelmérő program elindítását, mivel a parlament nem értett egyet azzal, hogy megszavazza a szükséges 900 millió lejt (közel 300 millió eurót) pusztán egy miniszteri rendelet alapján. Eugen Nicolăescu egészségügyi miniszternek nem marad más hátra, mint hogy újragondolja a törvénytervezetet, és az új tervet kormányhatározattá változtassa. Ennek érvényesítésére azonban legkorábban ez év áprilisában kerülhet sor.

– Át kell dolgoznunk a felmérés tervezetét, ez legalább 2–3 hónapot vesz igénybe. Elvileg az egészségfelmérő program idén áprilisban indulna, és 2008 júniusában érne véget – jelentette ki a miniszter. A program az éves ellenőrzést helyettesítené, amelyen évente át kellett esnie a biztosítottaknak. A tervezett nagyszabású felmérés előírásai, részletei változatlanok maradnának, de ezúttal láttamozniuk kell az érintett minisztériumoknak, és az Országos Versenytanácsnak is.

A programot számos parlamenti képviselő, orvos és kórházigazgató bírálta, mondván, hogy az egészségügynek más prioritásai vannak. Mi több, Ovidiu Brînzan volt egészségügyi miniszter bejelentette: a szociáldemokrata párt (PSD) indítványt szövegez meg, amelyben egyet nem értését fejezi ki. – A program tervét legalább egy kis iratcsomónak kellene kísérnie, amelyben fel kellene tüntetni, tulajdonképpen mi indokolja ilyen hatalmas összeg elköltését. A tervezetnek át kell haladnia az Igaszságügyi, és Pénzügyminisztériumon, és azt gondolom, gondokba fog ütközni, amikor az Országos Versenybizottsághoz kerül – nyilatkozta Nicolăescu egyik fő ellenfele, Sorin Paveliu liberális demokrata képviselő.

Az egészségügyi minisztérium két hónapja jelentette be, hogy elindít egy országos egészségfelmérő programot, amelynek során a lakosság egészének egészségi állapotát felméri, az adatok ismeretében pedig lehetőség nyílna a leggyakoribb halálokok kivédésére. A megelőzés kevesebb költséggel jár, mint a kezelés – érvel a miniszter; a felmérés költsége mintegy 9 000 milliárd régi lej volna, amit az idén beszedett szenvedélyadóból fedeznének.

Elfogták a tolvajokat
A kolozsvári nyomozási ügyosztály rendőrei elfogták a helyileg körözött 26 esztendős G. Andrást. A férfit a bíróság lopás miatt két év és hat hónap börtönre ítélte, de büntetését nem töltötte le. Hasonlóképpen szerdán, január 4-én reggel a tordai rendőrség is sikeres akciót hajtott végre: két minősített lopás miatt elítélt, országosan körözött személyt azonosított és fogott el. A 30 esztendős Ioan Alexandru B.-t jogerősen 4 évre ítélték, a 23 esztendős Ovidiu Lucian M.-nek pedig 2 évet kell eltöltenie a rács mögött.

Három ifjú rabló
Maroktelefonjától és más személyes holmijától fosztotta meg három fiatal Cristian Gabriel G.-t, mintegy 250 új lej összértékű kárt okozva az áldozatnak. A 17 éves fiú a kolozsvári Fürdő (Iuliu Hossu, Pavlov) utcában tartózkodott szerdán, január 4-én este 11 óra körül, amikor a rablók erőszakkal megfosztották vagyontárgyaitól. A nyomozás során azonosították és elfogták a tettel alaposan gyanúsítható fiatalokat Ioan P. (24 éves), S. János (22 éves) és Paul Oliviu M. (17 éves) személyében. A három kisbácsi fiatal munkanélküli és büntetlen előéletű. Az első kettőt őrizetbe vették, Paul Oliviu M.-et szabadlábon vizsgálják rablás alapos gyanúja miatt.

Megfosztották telefonjától
A rendőrség azonosította a 23 esztendős Martin Ştefan P.-t. A büntetlen előéletű, foglalkozás nélküli férfi alaposan gyanúsítható azzal, hogy tavaly, november 24-én egy mulatóban eltulajdonította Angela H. SAGEM típusú maroktelefonját. Martin Ştefan P. beismerte tettét: a lopott készüléket eladta, és a pénzt személyes célra használta fel. Minősített lopás miatt indítanak ellene eljárást, a kár 500 új lejre tehető, ezt hamarosan meg kell térítenie.

Halálos tűzeset Szucságon
Halálos baleset történt Szucságon, egy 72 éves férfi bennégett a lakásában. A tűzoltókat január 4-én, szerdán délben riasztották, hogy tűz ütött ki az egyik szucsági házban. A lángokat eloltották, de nem sikerült megmenteni Francisc F. életét, az épület 80%-ban tönkrement. A holttestet felboncolják. Eddig annyit sikerült megállapítani, hogy a tüzet egy aragáztartály meghibásodása és a gázfolyás okozta (a tartály használaton kívül volt, ugyanis a lakásban volt más tűzhely).

Szülei az Ugocsa megyei Halmi községből vándoroltak Budapestre az I. világháború után, lányuk már itt született. Költőként igen korán bemutatkozott, még elemi iskolás korában jelentek meg versei a Cimbora című gyereklapban. Gimnáziumi tanulmányait 1932-től a legendás Baár-Madas Református Leánylíceumban végezte, ahol ekkor Áprily Lajos volt az igazgató. Az ő személye meghatározó volt Nemes Nagy költői pályáján, s Áprily volt az is, aki első műfordításaiban segítette. A gimnáziumot kitüntetéssel végezte el 1939-ben, s beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-latin-művészettörténet szakára. Az egyetemen került kapcsolatba Szerb Antallal és Halász Gáborral, valamint Lengyel Balázzsal, akivel 1944 áprilisában össze is házasodtak. 1944-ben diplomát szerzett, költői eszményképéről, Babitsról írott disszertációját Horváth Jánoshoz adta be.

Az 1944-45-ös év életének egyik legmozgalmasabb időszaka volt, férjét behívták katonának, majd Szálasiék hatalomátvétele után megszökött, s hamis papírokkal bujkált. Emellett életük kockáztatásával üldözötteket mentettek és bújtattak, s Nemes Nagy részt vett a Szerb Antal, Halász Gábor és Sárközi György megmentésére irányuló kísérletekben is. 1945-ben Lengyel Balázs hadifogságba került, majd Erdei Ferenc közbenjárására szabadon engedték.

A háború utáni időszak fellendülést hozott a költőnő pályáján, 1946-ban megjelent első verseskötete Kettős világban címmel, amelyért két évvel később Baumgarten-díjat kapott. Ugyanebben az évben a Köznevelés című pedagógiai folyóirat munkatársa lett, majd Lengyel Balázzsal megalapították az Újhold című folyóiratot, amely a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállalta magára. Az irodalmi élet jelesei írtak a lapba, például Pilinszky, Rába György, Végh György, Lakatos István. A lapot egy idő után a hivatalos kultúrpolitika túlságosan polgárinak találta, s 1948-ban be is tiltotta. 1947–48-ban a költőnő és férje ösztöndíjjal Rómában és Párizsban tartózkodott. Az Újhold elhallgatása után csak a Vigíliában jelenhettek meg versei, s emellett gyerekeknek szóló műveket írt. 1953-tól öt éven keresztül a Petőfi Sándor Gimnázium tanára volt, majd 1958-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozott.

1957-ben megjelent második kötete, a Szárazvillám, amely új költői korszakának kezdetét jelentette. Ebben az időben már jelentős műfordítói tevékenységet is folytatott, főként francia és német nyelvű műveket fordított, így többek között Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Brecht műveit.

A hatvanas évektől ismét megjelenhettek versei, s 1967-ben újabb kötetet is publikált, Napforduló címmel. Ennek egyik része a sajátos hangvételű Ekhnáton-ciklus, amelynek verseiben a gondosan megformált, az öröklétet már a földi létben minduntalan érzékelő világot abszolút egységben mutatta fel. 1969-ben jelent meg a Lovak és angyalok című gyűjteményes kötete, amelyért József Attila-díjjal jutalmazták. Költészetében szigorúan tartotta magát a racionalizmushoz, a legkisebb kilengéstől is irtózott. A látszólagos szenvtelenség, távolságtartás, hűvös józanság és csillogó intellektus mögött azonban lírájában kimondhatatlan szenvedély parázslott.

A hatvanas évek végétől neve egyre ismertebbé vált az országhatárokon túl is, külföldi folyóiratok, antológiák közölték verseit angol, német, francia és olasz nyelven is. A hetvenes, nyolcvanas években a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége lett, kapcsolatot tartott az emigrációban élő költőkkel, írókkal, több külföldi felolvasóesten, írótalálkozón is részt vett, Belgiumban, Franciaországban, Angliában, Németországban, Izraelben, Írországban, s 1979-ben az iowai egyetem nemzetközi írótáborába is meghívták. Verseskötetei mellett több esszékötete is megjelent, amelyekben élvezetes és érzékletes írások olvashatók pályatársakról, a műfordítás és a versírás gyakorlatáról, az alkotáslélektanról, verselemzésről. Látkép gesztenyefával című kötetében interjúkon, emlékezéseken át elevenítette fel életét. Gyermekeknek szóló meséi közül is kiemelkedik a Bors néni könyve, amelyből nagy sikerű előadás született a Kolibri Színházban a felejthetetlen Dajka Margit főszereplésével.

1986-ban Lengyel Balázzsal újraindították az Újholdat, amely almanach formájában évente kétszer jelent meg. Az évkönyvek a gondolati nyitottság jegyében, a magas művészi és szellemi minőség elve alapján szerkesztődtek, s nemzedéktől függetlenül publikálhattak benne mindazok, akik e szellemiséggel azonosulni tudtak. Az Újhold 1991-ig, Nemes Nagy haláláig maradt fenn.

Budapesten hunyt el 1991. augusztus 23-án. 1997-ben férjével együtt megkapta Izrael Állam Yad Vasem kitüntetését, mert a nyilasuralom alatt mentette az üldözötteket. 1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes Emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére.

A 2005-ös könyvhét egyik meglepetése volt Nemes Nagy egyetlen regényének, Az öt fenyőnek megjelentetése, amelyben a művészregény és a krimi elemeit vegyítette egymással; nagy rajongója volt ugyanis a detektívtörténeteknek, különösen Agatha Christie-t szerette, akiről esszét is írt.

Német bevándorló bankár édesapja és angol anyja két évvel korábban költözött Afrikába, ott is házasodtak össze. Az apa 1896-ban egy trópusi betegségben meghalt, így anyja – két kicsi fiával – visszatért Angliába, ahol 1900-ban áttért a katolikus hitre. A katolicizmus döntő hatással volt Tolkien életére és munkásságára. A fiúk neveltetését katolikus szerzetesek irányították, s miután 1904-ben teljes árvaságra jutottak, anyjuk gyóntatópapja, Francis Morgan atya gondoskodott szállásukról, megélhetésükről és természetesen taníttatásukról is. Tolkien a birminghami King Edward Schoolban, majd az oxfordi Exeter College-ban folytatta tanulmányait.

Az újgóttól a tündenyelvig
Főként a nyelvészet érdekelte, az angolszász és az óangol mellett megismerkedett a kihalt gót nyelvvel is, és ez erős hatást gyakorolt rá. Játékból kialakított egy új ősgermán nyelvet, az újgótot – célja nem egy kommunikációt segítő nyelv létrehozása, csupán a szépség és a jelentés egyesítése volt. Később kezébe került a Kalevala angol fordítása és annyira megragadta a finn mitológia, hogy megtanult finnül, csak hogy eredetiben olvashassa. Mivel a finn közel állt nyelvesztétikai elképzeléseihez, felhagyott az újgóttal kapcsolatos munkájával és ennek alapján új nyelvet kezdett alkotni – ebből fejlődött ki később a quenya, a tündenyelv. Élete során összesen tizenöt mesterséges nyelvet alkotott, s tucatnyi európai nyelven beszélt folyékonyan.

Oxfordi egyetemi tanulmányai befejeztével, 1916-ban elvette Edith Mary Bratt-et, akit már tizenéves kora óta ismert. Nem sokkal később a francia hadszíntérre vezényelték, ahol részt vett a Somme-i csatában, de megbetegedett és hazaküldték. A kórházban kezdte írni azokat a meséket, amelyekből megszületett a Szilmarilok. A háború befejeztével előbb a híres oxfordi angol szótár kiadásán dolgozott, majd angol nyelvtörténetet és irodalmat tanított a leedsi egyetemen. 1925-ben tért vissza Oxfordba, ahol először a Pembroke College-ban, majd a Merton College-ban tanított.

Három kisfiának és kislányának mesélte először Zsákos Bilbó Baggins, a félénk hobbit történetét, aki meglepetésektől hemzsegő kalandok részese lesz. A gyerekeknek nagyon tetszettek a mesék, ezért Tolkien 1930-tól lejegyezte azokat. 1937-ben látott napvilágot első híressé vált műve, a The Hobbit (magyarul 1975-ben Babó címmel, Szobotka Tibor fordításában jelent meg). A történet A szilmarilokban megteremtett Középföldén játszódik, ám a későbbi időkben. Tolkien maga nem gondolta, hogy bárki érdeklődésére számot tartana története, de könyvét rengeteg felnőtt is elolvasta és követelte a folytatást. Számos próbálkozás, kitérő, általa vagy a kiadó által nem megfelelőnek tartott kísérlet után így született meg A Gyűrűk Ura trilógia. Tolkien tizenhét évig dolgozott a három köteten: 1954-ben jelent meg A Gyűrű szövetsége (magyarul 1969-ben, Réz Ádám és Göncz Ádám fordításában) és A két torony (magyarul 1970-ben), 1955-ben A király visszatér (magyarul 1970-ben). A második és a harmadik részt Göncz Árpád, a verseket Tandori Dezső ültette át magyarra. (A magas kockázat miatt egyébként a könyvek olyan megállapodással jelentek meg, hogy az író mindaddig nem kap sem előleget, sem szerzői jogdíjat, amíg a kiadás el nem éri a nullszaldót, viszont ez után a nyereségből jelentős részesedése volt.)

Középfölde – a képzelt világ
Tolkien új világot talált ki, az általa megálmodott Középfölde földrajzát, nyelvét, irodalmát, történelmét, mitológiáját, sőt még élővilágát is aprólékosan kidolgozta. Bár a trilógia szinte kínálta magát a megfilmesítésre, jogi és technikai nehézségek miatt csak 1978-ban készült belőle rajzfilm. Az akadályokat végül az új-zélandi Peter Jackson győzte le: az általa rendezett trilógia minden elképzelést felülmúló sikert aratott, és nem csak a jegypénztáraknál. A trilógia első részének filmváltozata 2001-ben négy, a második 2002-ben kettő, míg a harmadik – rekordnak számító – 11 Oscar-díjat kapott. (A Király visszatér megdöntötte a Ben Hur és a Titanic felülmúlhatatlannak vélt rekordját, hiszen jobb „hatásfokkal" valamennyi jelölését díjra váltotta.)

Tolkien 1959-ben visszavonult oxfordi állásából, és 1968-ban feleségével egy csendes tengerparti kisvárosba, Bournemouthba költözött. A királynő 1972-ben Brit Birodalmi Érdemrendet adományozott neki, és az oxfordi egyetem is díszdoktorává avatta. Ars poeticájára a Jelentéktelen levél (Leaf by Niggle) című elbeszélése a legjobb példa: ennek hőse egy olyan festő, aki egész életében egy fáról készít képet, de azt állandóan átdolgozza.

J. R. R. Tolkien 1973. szeptember 2-án hunyt el Bournemouthban. Feleségével közös sírban nyugszik, a sírfeliraton felesége neve után a Luthien, az övé után a Beren szót vésték. (Beren és Luthien románca A Gyűrűk Ura-legendárium – Tolkien szerint – legfontosabb és legszebb szerelmes románca.)

Kolozsvár belvárosának egyik utcasarkán két fiatal építész tervezőirodája működik immár több mint egy éve. Jóllehet sem a falon, sem a bejáraton, sem az ablakokon nem látni cégtáblát vagy védjegyet, az érdekelt ügyfelek könnyedén odatalálnak. Feltehetően azért, mert szakberkekben és az ügyfelek táborában a megbízhatóság híre gyorsan terjed. Tóthfalusi Gábor ról és Tulogdy László ról van szó, akik koruknak megfelelő optimizmussal, de a kívülálló által érezhető valóságismerettel vágtak bele hivatásukba, mely a laikus szemével nézve is erőteljesen felpezsdült munkakedvet, szemléletet és életvitelt, amolyan célnak élő egész embereket kívánt.

– Mi osztálytársak voltunk itt, Kolozsváron. Miután 2002-ben elvégeztük az egyetemet, Laci rátett egy lapáttal, és műemlékvédelmi szakképzést kapott Transsylvania Trust keretében, én pedig Magyarországon az Országépítő Kós Károly Egyesülés Vándoriskolájában, Makovecz Imre vezetése alatt tanultam. Miután befejeztem, hazajöttem, és mint régi barátok, találkoztunk. Ő akkoriban éppen azt tervezte, hogy önálló útra tér, én meg kerestem a pályaindulást, hát összeálltunk, és megalapítottuk saját közös cégünket.

– Nálam fel sem tevődött, hogy ne jöjjek haza. Makovecz a kezdet kezdetén megmondta: „Fiacskám, ha nem mész haza három év múlva, az oroszokat küldjük rád!" De ettől függetlenül itt van a családom, mindenkim, egyedül hova menjek? Odaát egy hontalan akárki „román" lennék csupán…

– Az emberek kilencven százaléka anyagiak miatt megy ki, de szerintem itt is ugyanúgy meg lehet élni építészként – toldja meg a gondolatot Laci. – Aki kimegy, reggel 9-től este 9-ig gyúrja a munkát, tehát nincs ideje semmire, nemhogy a kultúrára, amit sokan előszeretettel hangoztatnak az elvándorlás okaként. Amikor 2005 őszén Gáborral megbeszéltük a cégalapítást, otthagytam a vállalkozást, ahol dolgoztam, és novembertől saját vállalatunk van. Tavaly januárban beköltözhettünk ide.

– Nem könnyű fiatal építésznek lenni, mert sok pénz kell az induláshoz. Be kell szerezni a helyiséget, a számítógépeket, a fénymásolót stb. Aztán amikor beállít hozzád az első megrendelő, hogy fiacskám, én nem ismerlek, de itt ez a pénz, és csináld meg a munkát, akkor bizony fel kell kötni a felkötnivalót.

– Még nem lehet megmondani, mert legalább két típusú változatról beszélhetünk. Az egyik szerint elvállalunk bizonyos számú tervet, nem lépjük át a határt, és azon belül maximális minőséget próbálunk nyújtani minden szempontból: hozzáállás, időbeli lefuttatás stb. tekintetében. A másik típus, amikor az építészek elvállalnak akármennyi munkát, és megpróbálják ledolgozni, de ez csak a minőség kárára sikerülhet nekik.

Gábor: – Beszélhetünk róla, de sokat nem tudunk mondani. Szerintem először Bukarestet fogja érinteni, mert az a legfontosabb célpont. Magyarországon láttam, hogy bejött néhány nyugati nagymenő, hogy komolyabb befektetéseknek, például ipari parkoknak a tervezéseit vegye át. Kolozsvár egyelőre kívül esik a külföldi tőke vastagjának hatókörén. Mi családi házakat, irodahelyiségeket tervezünk, és ezen a szinten nem lesz külföldi konkurencia. Az építőanyagok ára biztosan csökkenni fog: Magyarországon jelenleg 30%-kal olcsóbbak, mint Romániában, és egy szintre kerülnek.

László: – Idővel, persze, a cégnek annyira meg kell erősödnie, hogy átvészelje a hoppokat. Mert az építészetben mi szellemi terméket adunk el, és csak akkor, amikor van rá megrendelés, de amikor éppen nincs, a kötelező költségeket akkor is állni kell valamiből… Egyelőre azonban Erdélyben olyan nagy az építési igény, hogy nem látom, hogy ez három-négy éven belül megváltozna. Magyarországon már kezd beszűkülni a piac, sok ottani ismerősöm azon gondolkodik, hogy ide jöjjön. Ami számunkra már veszélyesebb, mert ők profibbak, jobban képzettek. Itt nálunk viszont óriási a bürokrácia egy építési engedély megszerzéséhez, ami sokakat elriaszt.

– A legelején, amikor akadt olyan napunk is, hogy bejöttek tízen, és abból egy maradt komoly szándékkal, ijedten elkezdtünk számolni, hánynak kell belépnie ide, hogy talpon tudjunk maradni. Aztán lassan tisztult a kép. Sokan csak árajánlatokért járnak össze több tervezőirodát. Mások csináltatnak egy tervet itt, egyet ott, még egyet amott, aztán az összegyűjtött ötletekkel felkeresnek egy negyedik építészt, és a többiek hoppon maradnak, mert elfelejtenek fizetni nekik. Sajnos, ezt a lehetőséget teljesen nem lehet kiszűrni. Szerencsére, amikor beállít valaki hozzánk, már kezdünk rájönni, hogy hogyan is állunk azzal a bizalommal.

– Tagjai vagyunk az Erdélyi Kós Károly Egyesületnek, amelyik a magyarországi Országépítő Kós Károly Egyesülésnek az itteni fiókja. Ez nemcsak szakmai, hanem szellemi szempontból is összetartó szervezet. Székhelye Sepsiszentgyörgyön van, a Kós Károly által tervezett Székely Nemzeti Múzeumban. Szigorúan szakmai érdekvédelmi szempontból a Romániai Építész Rend képvisel bennünket, ennek kötelezően tagja minden építész.

Gábor: – Szerintem ez így van minden országban, amely ilyen átalakuláson megy keresztül. Mindenütt vannak társadalmi és urbanisztikai gondok. Romániában vannak erre vonatkozó törvények, de azokat nem tartják be. És ebben részben hibásak azok az építészek is, akik elvállalnak bármilyen gyanús munkát.

Gábor: – Elég nagy baj, hogy nincs hosszú távra vonatkozó építési koncepció, mert bizony szép város Kolozsvár… Gyakran cserélik a főépítészt, minden kaotikus, semmi sem biztos. Sem az építtető, sem a befektető, sem a kivitelező nem ülhet nyugton, mert valamikor az utolsó pillanatban megjelenhet egy önkormányzati határozat-kiegészítés, ami keresztülhúzza a számításait.

És a kolozsvári Főtér?
Gábor: – A mi cégünk indult a főtérrendezésre kiírt pályázaton, amit egy másik vállalat, kollégáink, barátaink nyertek meg. Szerintem nem lesz rossz az átalakítás. De a romániai társadalom nem szokott hozzá az ilyen típusú, mozgalmas tér gondolatához. Pedig a középkorban itt vásár volt. Nagyszebenben is mielőtt a főterüket átalakították, sok helybéli idegenkedett a gondolattól, hogy eltűnik onnan a zöldövezet. Mégis szép lett, mert most érvényesülnek igazán az épületek.

Gábor: – Nehéz eldönteni, hogy mi a jobb. Sok mindentől függ: hogy milyen anyagokat használnak fel, milyenek leszünk, mi, állampolgárok. Mert feszíthetek én ott díszmagyarban, de ha állatként viselkedem, török-zúzok és szemetelek, akkor nincs semmi értelme a változásnak. Az mindenképpen dicséteres, hogy a városháza részéről felmerült a múlt megbecsülése szükségességének gondolata. Előrelépés a funári korszakhoz képest, amikor zászlócskákkal és mesterséges emléktáblákkal igyekeztek eltakarni a múltat.

– Majd meg fogják szokni. Ugyanúgy, mint amikor a rendőrség valahol az utcákon megváltoztatja a forgalmi irányt, és akkor egy-két napig zűrzavar van, aztán pedig mindenki kénytelen azt megszokni. Meg kell tanulni, hogy a belvárosban letesszük a kocsit, és gyalog járkálunk. Ez a helyes európai hozzáállás, és nekünk át kell vennünk.

„A hiábavalósággal szembesülő leltár"
(Beszélgetés Lászlóffy Csabával)

– A művész az-e még vajon, akit „halk méltóság övez"? – ha érzékkel nem érzékelhető már. Nem oldható meg minden ok-okozat, tézis-antitézis szinten. (Különben is: „Okozat vagyok!" A kiszolgáltatott – mert a levertség, a kudarc elrabolja az időt, mely csak a tiéd –: sohasem győzhet. Még ha nem is bízod vak véletlenekre sorsodat.) Ezért a maszk. A teljesítőképességem zavartalan. Hogy lehet, hogy mégsem hasonlíthatok magamhoz ezután?... Az emberiség arányvesztése: midőn az abszurd hamisítás uralkodik az intelligencia felségterülete felett! A szerencse megsegített engem – ha lehet ezt így mondani –, hogy kellőképpen utálkozhassak mindenkorok mindennemű zsoldosain. „Hátad mögött a rezes- / képű zenekar, előtted a lehetetlent / játszó élet. Ziháló madárijesztő. Hazug / mágus. Maga alá csináló haramia". Ekkora »szabadságba« nézni kínos és rettenetes.

– Legjobb üzletnek a középszer látszik – nem néz a mélybe, nem reszkíroz öt Cent borút sem –, aki ügyes, megpályázhatja a semmit is. Miközben mi, gatyára vetkőzött nosztalgiázók, megosztoztunk az aprócseprő bűnökön (no meg a samponon, sörön...) Persze, az új, bizniszelő elit – fújhat rá veszett habot az eszme, kiröhögjön (!) S rühelli a tragédiát. Duzzadó erejű nemzedékek, akik a hagyomány, a hűség után tán a halált is kigúnyolják. Mi rejtőzik, lám (az irányvesztés tragikuma!) a posztkorok kétes értékű ítéletei mögött. Ha nem maga az önzés sötétsége.

– Mint pingvinek zsúfolt komornyikszigetén, szórványban éljük meg a hódító rém idegenségét. Apropó! Miért kínozza, alázza meg az állam saját polgárait? („Hatalmi játék, egy darab Kelet, / mézédes mosolygás, sanda tekintet...") Az álbékében lassan minden elenyészik. Az új-Európára való hivatkozást is praktikus, kisszerű civilizált-agytraumaként éljük meg – „Ha volt is / kor ennél hazugabb, e fél-szabadság / üres zsebhez üres aggyal fogad csak el" –, s kegyetlen, »amatőr«-tréfa csak, hogy időnként még kitörni vágyik a múlt. Ha ölni már nem is, de legalább emlékeztetni szeretne a tudatos pusztítás utáni (lelki)pusztaságra. A sörbárban a klasszikusok – egyesek szerint a szklerózison kívül semmihez, senkihez sincs közük, mivel korlátjaik folytán nem ismerhették a Világhálót mint Pazar megoldást. Ha-ha!... Tanúskodik hát a helyezkedő, félművelt utókor, ha lesz akinek: „a kiskanál hegyére száradt bűnről", csak úgy, mint egy újrajátszott szokványos krimiben... A törvényszerűségek azért változatlanul nyugtalanítanak. Jobban, mint amikor pánikhír fenyeget. Vasfüggöny zuhan a gyönyörű látomásra. Legyen az élet. Vagy halál. (Minek a nyájas arcú, ősök, sok ködbe vesző halánték? – Mindeniküknek jutott egy polc a könyvtáradban. A felhőtlennek hazudott szabadságnak viszont üres a helye.)

– A rád törő kétségbeesés olykor elhiteti veled, hogy az értékek összemoshatók. Ha az ablakon kinéz a gondolat: már lehet, hogy más valaki!... „Hol a kanti / hittel s anti- / droggal telt világ?" Bűnből van szőve minden napunk. Ami még megtart: a veszteségérzet... Mert minden lehetetlenben ott rejlik lehetséges pazarlása a romlandónak egy magasabb rendű valamiért.

– Jóllehet különböző korokba alászálló utas vagyok – nem hajléktalan, gyomrom mégis rángatni kész. A mámor aligha tartósabb a sörhabnál. Az ember után egy gyűrött lepedő marad. S ha közben változik is valami: köztünk, köztetek a bevehetetlen fehér térség. Mi marad meg legtovább? Sav és méreg – ha a minden utálatot kiérdemlő világ kárhozatos útjain „az apókaurak, hölgynénikék" hűségtartaléka elfogyott? Volna Pók, Varangy, Kígyó inkább... De csak az üresség, a társtalanság riaszt, nem ez az éj, amely tele van a belek görcseivel, a kórházi agóniák éterszagával, az alélt szervek anatómiai magányával, a szív szűkölésével, hogyha tűrnie kell az önzés tébolyát, az áruló ölelést s a gyilkos gyáva leheletét.

– S „a düreri vonalak metszés- / pontján a rémület, mely semmilyen / fénymásolóval meg nem ismételhető"... A koncepciós perek, a perlekedések végzetes helyzetei vagy együgyű percei, akárcsak a kötetben fellelhető önmegszólítások, lemeztelenítő belső párbeszédek »határátkelései«... Mi adja meg mégis a művészi rezignáltság nyugtalan(ító) egyensúlyát? Hisz: „elég, ha fellázad egy jelző..."

– S különbékéért hadonász. Ekkora „szabadságra" nézni: kínos és rettenetes. Az ösztön betegebb s bőszebb lesz, ha koholt tudással párosul. A „változás korának kimérája" az emberi sors próbatételét a megbocsátásról, a tűrésről a kíméletlenségre, a tűrhetetlenre változtatta át. Mintha beteljesedés előtt állna a rontás, tulajdon génjeinkben is... Lapuló ember, démoni gyíktojás-világ. Bárha mese volna...

– Mindez másként is elhangzik „az öreg kisgyermek panaszaiban". Az egzisztencia árnyék-fény villanásaiban erősebb az agónia; máskor meg a keserű gúny: „Csak túl ne élje hóhérát az áldozat". A kor lászlóffycsabás szindrómái: „a civilizált vadon"! és: „harmóniák helyett haramiák"... S az Istennel, az alkotói léttel való pereskedés (tőled idézem:) – „a tévedés az ámítások nyelve"; „az Isten / közben elfordul s utálkozik": „az űrlovas szellemős magánya" – kiprovokált élethalál-rapszódia. Mint írod: „Elég egy pillanat, / s a jeges húscafat réz mellkasod / alatt már nem te vagy..."

Az év napjait számontartó lapunkat, noteszunkat (noteszünket), könyvünket ma is két szóval nevezhetjük meg. Van rájuk egy köz- és irodalmi szavunk, a naptár, és egy régies, népies szavunk, a kalendárium. Volt azonban hajdan még egy régi, illetőleg ma már csak szólásban élő szavunk is, a csízió.

A naptár nyelvújítási összetett szó. Barczafalvi Szabó Dávid alkotta meg 1787-ben a latin eredetű kalendárium magyarosítására. A nyelvújítás korában ugyanis számos -tár utótagú szóösszetétel keletkezett: könyvtár, leltár, szótár stb. A különböző naptárfélék megkülönböztetésére később ilyen jelzős összetételek, szókapcsolatok alakultak ki: fali naptár, zsebnaptár, könyvnaptár.

A latin eredetű, írásban 1747-ből kimutatható kalendáriom, kalendárium szót csak igen lassan váltotta fel az új, a neki jelentésben megfelelő naptár szó. Főleg a falusi lakosság nyelvében tartotta magát igen sokáig a kalendárium, s még ma is előfordul, hogy egy-egy idős falusi ember ma is kalendáriumot emleget. És noha a naptár szó mindinkább háttérbe szorította a kalendáriumot, a népi használaton túl még más oka is volt annak, ami miatt a kalendárium máig is megkapaszkodhatott egy-egy nyelvi fordulatban, stílusrétegben. A régebbi irodalomban is állandóan olvashatjuk: „Ablaka csak egy van, és annak is / Üveg csak fele, / Fele pedig az ókalendárium / Kitépett levele" – írja Petőfi. Krúdinál is olvashatjuk a szót: „Farsang végére Dorottya napot mutatta a kalendárium." Különben az olyan naptárt mondjuk kalendáriumnak, amely olvasmányokat is tartalmaz, hasznos tudnivalókat, ismeretterjesztő cikkeket. Egy könyvnaptár eképpen ma is lehet kalendárium (lásd pl. Hargita kalendárium), de a fali naptár soha.

A csízió szó valamikor ugyancsak naptárfélét jelentett. A csízió azonban eredetileg vers, huszonnégy hexameter az állandó ünnepek és a naptári szentek nevével. Naptárszöveg nevévé úgy vált, hogy vele kezdődött az ünnepek felsorolása. A jóslatokat és álomfejtéseket is közlő csízió, későbbi tárgyi szempontból is egyre jobban összeolvadt a kalendárium fogalmával. Aki viszont a maga javára tudta fordítani, hogy érti a csíziót, az eszes, ügyes talpraesett, ravasz ember volt. Ma is az.

Maurice-Jean Berger néven született 1927. január 1-jén, Marseille-ben. Édesapja a filozófus, Gaston Berger volt, aki nem vette jó néven, hogy három fia közül a legidősebb a tánc mellett döntött. Maurice tehetsége azonban annyira szembeötlő volt, hogy mindössze 14 évesen már a Párizsban, az Opéra National színpadán táncolt. Tanulmányai befejeztével pedig Janine Charrat és Roland Petit társulatával járta az országot. Sikerei és tehetsége révén hamar meghívták Londonba, majd pedig Stockholmba is.

Első koreográfiáját éppen a svéd királyi városban állította színpadra, 1951-ben. Két évvel később Jean Laurent-nal megalapította első saját együttesét, a Ballet de l’Étoile-t, amelynek nevét később Ballet-Théatre de Paris de Maurice Béjart-ra változtatta. Az együttes által 1955-ben bemutatott Szimfónia egy emberi lélekért című darab, amelyet elektronikus zenére tervezett, nagy sikert aratott a szélesebb közönség és a kritikusok körében egyaránt.

A Szimfónia a nemzetközi hírnevet is meghozta Béjart számára, 1960-ban Maurice Huisman meghívására Brüsszelbe ment dolgozni, ahol megalapította a Ballet du XX. Siecle együttest, amellyel világkörüli turnéra indult. Legnagyobb sikerei között olyan világhírű koreográfiák szerepeltek, mint a Jorge Donn nevével fémjelzett Bolero, vagy a Rómeó és Júlia.

Béjart 1970-ben a belga fővárosban iskolát is alapított, s a Mudra sok neves művészt adott a balett világának. Tanárként is legalább olyan sikeres volt, mint táncosként és koreográfusként. A Mudra 1988-ig működött, az itt végzettek között pedig sokan – többek között Maguy Marin és Anne Teresa De Keersmaeker – gyarapították a kortárs balettművészet értékeit.

A kortárs balett egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb – mágusa rendkívüli hatással volt a balettművészetre, stílusa eklektikus, rengeteg irányzatból merít. Művészetében éppúgy megtalálhatók a misztikus, pátosszal teli elemek, mint a modern tánc részletei. Előszeretettel varázsol a színpadra a klasszikus zene és a közelmúlt popzene sikereiből egy egészen különleges világot, így fordulhat elő, hogy a Béjart Ballet előadásain egyszerre táncolnak a válogatott balettművészek Mozart és a Queen dallamaira.

A pályán eltöltött hosszú évtizedek alatt olyan neves művészek kerültek ki a keze alól, mint Jorge Donn, Gil Roman, Julien Favreau, vagy éppen a Győri Balett alapítója, Markó Iván. Legújabb felfedezettje pedig, aki a kritikusok szerint a következő években meghatározza a Béjart Ballet arculatát, a Dél-Amerikából érkező William Pedro.

A mágikus mester, akit egyszerre tartanak istennek és ördögnek, így vallott világhírnévre szert tett tanítványairól: „Én nem tekintem alkotónak magam. Az igazi alkotó a semmiből teremt valamit. Én szervező vagyok. Anyagot kapok, amelyből létrehozok valami egészen mást. A táncosaimat nem én hozom létre. Én csak segítek nekik kibontakozni. Nem én csinálom a gyereket, de én segítem világra. Bábaasszony vagyok. A táncosaim bábaasszonya."

Olyan felejthetetlen előadások fűződnek a nevéhez, mint a már említett Bolero, vagy az Orfeusz, a Tavaszünnep, a Don Juan, az Egy vándorlegény dalai, A tűzmadár, és A menyegző. Tokiótól Athénen át Párizsig és Berlinig számos színpadon kápráztatta el koreográfiájával a közönséget, s a Béjart Ballet legutóbbi darabja, a 2006-ban bemutatott Zarathustra is nagy sikert ért el.

49 évesen még ő is táncolt, és ma sem pihen. Fekete ruhájában, vörös sállal a nyakában egyszerűen csak áll a táncosai között, és jelenlétével próbálja nekik közvetíteni a tánc elemi erejét. Ahogy ő fogalmaz: „Jó érzés színpadon lenni. Meleg van, a lámpák elvakítják a szemem, és láthatóvá tesznek. Előttem a nagy fekete lyuk, hol barátságos, hol ellenséges, de mindig vonzó. Veszélyesen! Mint a szerelem."

Totyogó
Zümmögő
Gondolat- és hangfoszlányok a gyermek körül

Hangburokban élünk. Születéstől halálig. Körülvesz, mint a levegő. Csak éppen nem létszükségletünk. Szükséges rossz, szükséges jó? Szerepét, jelentőségét hol nem vesszük észre, hol mellőzzük, hol eltúlozzuk. Rendezetlen hanghalmazok – ajtónyikorgástól fékcsikorgásig – vesznek körül reggeltől reggelig. Mint apró krampuszok, döfködik hallóidegeinket, és fárasztják idegrendszerünket. Úgy tűnik, ez a civilizációs melléktermék természetes. S akkor miért is vágyódunk a hétvégi kirándulásra, erdő-mező surranó neszeire és csendjére?

A rendezett hangzásvilág – a horizontálisan szerveződött dallamok és a vertikálisan párosodott hangfürtök-akkordok –, vagyis a muzsika birodalma kiegészítője, pihentetője, függönye és balzsama lehet mindennapjainknak. Alkalomadtán a zene fogyasztói is vagyunk. Könnyűzene, klasszikus zene, jó zene, rossz zene. Zenefogyasztás? Zenei nevelés? Mikor, mennyit, hogyan? Kodály Zoltán híres aforizmája szerint „kilenc hónappal a születés előtt" kellene elkezdeni.

A zenének ugyanis bizonyítottan pozitív transzferhatása van. Évekkel ezelőtt, szerencsés véletlen folytán, a kolozsvári zenelíceum első osztályában tanuló gyermekek fele zeneóvodás volt, tehát rendszeres zenei nevelésben részesült. Másik fele „csak" rendes óvodába járt. Megegyeztem a tanító nénivel, és hónapokon át felméréseket végeztünk matematikából, írásból, olvasásból, idegennyelv-tudásból, kézimunkából. Az eredmények mérlege minden tantárgyból, a kezdetektől az év végéig kivétel nélkül a zeneovisok javára billent.

Cél, hogy a szülés szép élmény maradjon
Oldani kell a várandós nő feszültségeit

Általában úgy tartják: a várandósság kilenc hónapja egy nő életének legszebb időszaka. A gyakorlat azonban sok esetben egészen másként alakul, hiszen felmerülhet számtalan olyan probléma, amely megkeserítheti a kismama életét. Kádár Melinda pszichológus, kétgyermekes édesanya elsősorban a várandós nők lelki gondozását tartja fontosnak, ugyanakkor szerinte az ideális szülési körülmények megteremtése a kórházak hosszú távú céljai között kellene szerepeljen.

– Mostanában túlzott hangsúlyt fektetnek a terhesgondozás során az egészségügyi részre: vérvétel, vizsgálatok, ultrahang stb. Ez rendben is van, de azért arra is oda kell figyelni, hogy az anyuka hogyan készül gyermeke születésére. Ilyenkor a kismamában rengeteg szorongás és félelem ébredhet fel, ezeket pedig többnyire nem tudja megbeszélni az orvosával, mivel nincs rá se idő, se lehetőség. Magyarországon még működik a védőnő-rendszer, ami jelenthet ugyan egyfajta megoldást, de nem árt, ha a kismama meg tudja osztani valakivel a szorongásait. Ez lehet a szüléstől való félelem, vagy a kérdés: alkalmas vagyok-e arra, hogy gyermeket neveljek? Ezeket a problémákat jó megbeszélni egy szakemberrel. Többek között ezért is tartom hasznosnak a klubokat, ahová szakembereket hívnak meg, és az anyukák feltehetik a kérdéseiket. Előfordulhatnak azonban olyan jellegű problémák is, amit a várandós nő nem szívesen oszt meg másokkal, ezeket rendelésen beszélhetné meg a pszichológussal.

– Magyarországon szültem az első gyermekemet, és számomra nagyon hasznosnak bizonyult a szülésfelkészítő tanfolyam. Ennek megvolt a konkrét háttere: létezik a Család- és Nővédelmi Gondozó, ahová eljártak az anyukák, volt orvosi és védőnői rendelés és különböző tanfolyamok. Ezek többek között információkkal látták el a kismamákat a várandósságról, szülésről és gyermekgondozásról, ezenkívül hetente tartottak relaxációs-vizualizációs foglalkozásokat, ami nagyban segíti a születendő gyermekre való ráhangolódást. Szintén a programhoz tartozott a szülőszoba látogatás, erről a szakemberek úgy tartják: fontos az anyukának, hogy ne teljesen ismeretlen környezetbe menjen szülni.

– Nem várt terhesség esetében létezik pszichológiai tanácsadás terhességi válsághelyzetben, Kolozsváron az Agapé Életvédő Alapítvány és az Alternative Alapítvány várja a kismamákat. Az Agapé pszichoterapiás programjában előzetes terhességvesztések feldolgozását is kínálja, amennyiben egy előzetes traumatikus szülésélmény extrém módon felerősíti a következő szüléstől való félelmet. Gyermekágyi depresszió esetén, súlyos esetben pszichiátriai kezelés válhat szükségessé.

Magyarországon beindult egy pszichoanalitikus irányultságú program várandósoknak, a baba-mama kapcsolat analízis. Ennek keretében a kismamának lehetősége nyílik arra, hogy szakember irányításával konkrétan felvegye a kapcsolatot a magzattal, és rendezze a saját születése körüli traumáit. A szakirodalom gyakran hivatkozik arra, hogy a saját magzati korunkból vagy traumatikus születésünk miatt visszamaradt sérüléseket hordozunk magunkban, amelyeket csak szakember segítségével tudunk feloldani. A konkrét kapcsolatfelvétel pedig rendkívül jó hatással van magzat fejlődésére, és különböző feladatokat is ajánlanak a kismamáknak, amelyeket otthon, esetleg a párjukkal együtt végezhetnek. Ezek különösen ajánlottak a terhesség félidejétől, mivel ekkorra már kifejlődtek a magzat érzékszervei, és fogékonnyá válik a stimulációkra: ilyenkor simogathatjuk, kitapogathatjuk a testrészeit, enyhe ujjhegymasszázzsal is kényeztethetjük. Az éneklés is nagyon jó hatású, különösen akkor, ha mozgunk, táncolunk, ringatózunk is hozzá. Fontos még a relaxáció és a dallamos klasszikus zene, illetve természeti hangok hallgatása. A relaxáció technikáját hasznos már várandósság előtt szakember segítségével elsajátítani. Ennek lényege, hogy az összes izmot ellazítjuk, és amikor elértük a nyugalmi állapotot, elképzeljük leendő gyermekünknek, hogy milyen lesz vele az életünk. A szülésfelkészítő tanfolyamon a szakember irányítja, hogy mikor mire kell gondolni. A relaxálás jó módszer arra, hogy a kismama teljesen ráhangolódjon a magzatra, és pozitív kapcsolatot alakítson ki vele.

– Szerintem nagyon hasznos, bár esetenként fontosabbnak tartom az apák jelenlétét. Persze, vannak esetek, amikor az apukák inkább távol tartják magukat ettől az eseménytől, és ha ilyenkor nincs a családban olyan rokon vagy barátnő, aki a kismama mellé állna, akkor mindenképpen szükséges lenne a képzett segítő asszony jelenléte.

– Pedig kutatások bizonyítják, hogy mennyire hasznos: szorosabbá teszi az apa-gyermek, illetve az apa-anya kapcsolatot is. Ugyanez a helyzet az alternatív szülésekkel is: ez az áramlat is végigsöpört egész Európán, és apró jelei vannak már itt is, például a rooming-in szobák, ahol együtt lehet a mama a babájával. De hátra lenne még többek között az alternatív szülőszobák berendezése és a különböző szülési módok elfogadása. Az alternatív szülészeti módszerek bevezetése és a személyzet támogató hozzáállasa jelentősen oldhatja a kismama szorongásait, hogy a természetes szülés szép élményt jelentsen minden érintett számára.

Sokan mondták, amikor Alpár még a mamája hasában volt, hogy addig élvezzük az életet, amíg lehet. Mások azzal ijesztgettek, hogy kis gyerek – kis gond, nagy gyerek – nagy gond. A kilátások így nem voltak túl biztatóak, s az első hónapok kimerítő éjszakázásai után bizony kénytelenek voltunk belátni, hogy kikapcsolódni nem csak időnk nincs, hanem lassan már kedvünk sem: aludni sokkal jobb.

Az idő múlásával aztán némileg javult a helyzet, az „éjszakai műszak" könnyebbé vált, s elkezdtük tervezni az első nyaralást – ismét csak kettesben. Persze, csak amolyan háromnapos kiruccanásra gondoltunk – a feleségem nem is bírt volna ki többet Alpár nélkül –, na meg annyi idő épp elég az „egyedüllétből" a gyereknek is, a nagyszülőkről nem is beszélve. A sors azonban úgy hozta, hogy a tervezett időpontban a nagyik nem tudták vállalni a pesztrát, így aztán végül elmaradt a háromnapos randevúnk az asszonnyal. Illetve nem maradt el, hanem magunkkal vittük a „gyertyatartót" is Szovátára.

A meglepődés még nagyobb volt nemrég, amikor egy szombat délelőtt csillogó szemekkel rohant ki hozzánk a konyhába: menjünk Vásárhelyre! „Hová?" – néztünk össze, aztán néhány perc múlva leesett a tantusz: a gyermeki logika szerint igen egyértelműen Vásárhely az a hely, ahol vásárolni lehet.

Alpár kedvenc terméke a szopika, amely fogalom két terméket fed: az egyik a nyalóka, a másik a dobozos üdítő, amihez szipóka – azaz szalmaszál – is jár. Harmadik a rangsorban – de erősen tör a csúcsra – a „fekete jaurt", az egyik tejtermékes cég csokis pudingkréme. De vásárolni már csak azért is megéri menni, mert a közelünkben lévő üzletben nemrég még kisautó alakú bevásárlószekerek voltak, ami ugye maga a tökély. Ha pedig nagyáruházba megyünk, az ottani rugós szekereken kiválóan lehet ugrálni, ennek az egyetlen szépséghibája csak az, hogy ez a „kikapcsolódás" rendszerint enyhén szólva nem tetszik tátikónak – vagyis nekem.

Egy-egy vásárlás azonban nemcsak a fiamnak élmény: most már nekünk is. Legutóbb például, mire mi eldöntöttük, hogy mit veszünk le az egyik polcról, a kosár már félig tele volt azzal, amiket ő pakolt bele: pillanatok alatt kétféle pufulec, néhány fekete jaurt, egy-egy gyermekeknek való üdítő és csokis kifli kandikált ki belőle. És Alpár még csak akkor kezdett belemelegedni a vásárlásba – így aztán mi is alaposan belemelegedtünk, amíg sikerült lebeszélnünk a folytatásról, illetve visszacsempésznünk egy-két dolgot a polcra…

A családi vásárlások korszaka így vélhetően egy időre letűnik. Hacsak… a feleségem nem nyeri meg az egyik magyarországi családi magazin játékát, az „öt perc alatt bevásárolhat" nevűt. Persze, ennek igen kicsi az esélye, már csak abból kiindulva, hogy nem is játszik. Pedig, ha ez összejönne, biztos vagyok benne, hogy Alpár a játék történetében rekordértékű termékeket hordana össze az öt perc alatt…

A Partedlit szerintem az emeli ki a hasonló weboldalak sorából, hogy szerkesztői csapata egy anyukából és egy apukából áll. Családi vállalkozás, amelynek nem titkolt célja segítséget, információt nyújtani a kismamáknak, kispapáknak és csemetéiknek, valamint szórakoztatni, nevettetni, esetenként elandalítani. Különösen rokonszenves ötlet az oldal elnevezése: a partedli szó ma már annyira ódon hangzású, hogy sokan nem is ismerik. Annak idején nekünk még partedlit kötöttek a nyakunkba étkezéskor, mi azonban már előkéket veszünk kicsinyeinknek. A partedli nagymamákat idéz, akik megvarrták, kivasalták, kikeményítették, díszítették, mi pedig megvesszük a műanyagot, amit persze sokkal könnyebb tisztítani, de épp a partedli-hangulat vész el általa.

Máté szülei szintén partedli-pártiak, akik kisfiuk születése után megálmodtak egy weboldalt, amelynek keretében nem csak személyes tapasztalataikat, mindennapi gondjaikat és örömeiket osztják meg olvasóikkal, hanem egybegyűjtik a várandóssággal, szüléssel, szoptatással, gyerekneveléssel kapcsolatos információkat, tudnivalókat. Ezenkívül verseket, meséket, dalokat, játékokat, kifestőket is kínálnak, érdemes válogatni belőlük. Az oldal bizonyos részei még feltöltés alatt állnak, az eddigi tartalom alapján azonban várható, hogy oda is igényes és hiteles adatok, történetek kerülnek. Egyik nagy erősségének tartom a könyvajánlót, amely témakörök és életkorok szerint javasol olvasmányokat.

Alternatív szülőszoba: lényege, hogy a kismama maga választhassa ki a vajúdáshoz és szüléshez számára legkényelmesebb testhelyzetet. Rendelkezésére áll franciaágy, pezsgőfürdő, bordásfal, nem szükséges ágyban vajúdnia, mozoghat, sétálhat, zenét hallgathat, és természetesen az apa is mellette maradhat.

Dúla: a szó a szülés körüli asszonysegítőt jelenti. A dúla az anyát szülés közben (és ha igazán lelkiismeretes, akkor előtte és utána is) támogató társnő, nem szükségszerű, hogy egészségügyi végzettséggel rendelkezzen, de rendszerint maga is többször szült már. Egyes országokban kórházi szülésnél is igénybe lehet venni a segítségét, ilyenkor ő az, aki végig az anya mellett marad, míg a kórházi személyzet csak akkor, ha szükséges. A dúla vajúdás közben úgynevezett „komfort intézkedésekkel" segít, pl. ételt, italt készít a kismamának, vizet forral, borogatást készít, masszíroz. Érzelmi támaszt is nyújt az anyának: átsegíti a szülés nehezebb szakaszain, bátorítja, odafigyel a problémáira stb. A jó dúla olyan, mint egy árnyék: mindenhol ott van ahol szükség van rá, de észrevétlenül: nem zavarja saját személyisége előtérbe helyezésével a család meghitt hangulatát. Jelenléte csak háttér, de ez a háttér biztos és megnyugtató. (forrás:nandu.hu)

Az Antarktiszra vagy Grönlandra elutazni nehéz és költséges dolog. Műholdakról könnyebb lenne radarképeket készíteni, de a jégtakaró széleinek adatait nehéz elemezni, mert arrafelé nagyobb a jég víztartalma, jobban elnyeli a radarhullámokat, mint a normális jég, és a jég töredezettsége tovább torzítja a jelet. A talajhoz közelebb repülő gépekkel pontosabb mérések készíthetők, de pilóták számára emberpróbáló feladat lenne naponta ezer kilométereket végigrepülni kis magasságban.

Rick Hale tanársegéd (University of Kansas, Lawrence, USA) és Adam Lohoefener mérnök-fizikus, illetve Edmond Leong repülőmérnök hallgató szinte az egész egyetem közreműködésével tervezte és építette a „Meridian Unmanned Aerial Vehicle" pilóta nélküli repülőgépet.

A jégrétegbe behatoló radart és lézeres magasságmérőt hordozó gépnél a legújabb technológiákat használták fel, és az oktatás gyakorlatiasságának érdekében 12 tantárgyba be is építették a tervezésével és kipróbálásával járó feladatokat. Emellett számos, a sarki hidegben való hosszas repülés tényéből adódó technikai problémát is meg kellett oldani.

A kutatók a föld-radarhoz különlegesen érzékeny vevőt terveztek, hogy a jégtakaróról visszaverődő gyenge szórt jeleket is érzékelje. A berendezéssel végül a grönlandi Jakobshavn gleccser vastagságát is meg tudták mérni, amit eddig sem repülővel, sem műholddal nem sikerült.

A tervek szerint 2007 nyarának végére elkészül a teljes méretű repülő és 2008-ban Grönland felett, majd 2009-ben az Antarktisz felett is megkezdődhetnek a rendszeres mérések - adta hírül a New Scientist című angol tudományos folyóirat a Kansas University sajtóközleménye alapján.

A 21 éves Jacobsen mindkét sorozatban nagyszerűen ugrott, elsőre 129, míg másodikra 128,5 m-ig repült és 265 ponttal győzött, mindössze 1,1 ponttal megelőzve az osztrákok olimpiai bajnokát, Thomas Morgensternt. A harmadik helyen a Salt Lake Cityben két ötkarikás aranyérmet szerzett svájci Simon Amman végzett 261,5 ponttal.

Négysáncverseny, Innsbruck: 1. Anders Jacobsen (norvég) 265 pont (1. ugrás: 129 m/2. ugrás: 128,5 m), 2. Thomas Morgenstern (osztrák) 263,9 (128,5/129,5), 3. Simon Ammann (svájci) 261,5 (125,5/132,0), 4. Arttu Lappi (finn) 257,7 (125,5/128,5), 5. Janne Ahonen (finn) 251,2 (125,5/126,0), 6. Adam Malysz (lengyel) 249,9 (124,0/126,5), 7. Andreas Küttel (svájci) 234 (122,0/120,5).

A viadalon összesen 515 jármű – 185 autó, 245 motor és 85 kamion – próbál meg eljutni fél Afrikát átszelve Dakarba. A pokoli száguldáson összesen tíz magyar egység is szerencsét próbál, közöttük Szalay Balázs, aki ezúttal a kilencedik alkalommal vág neki a közel nyolcezer kilométeres távnak.

Az afrikai veteránnak számító Szalay tavaly a magyar autósok között egyedül jutott el a szenegáli fővárosba, és a rendkívül előkelő 29. helyen végzett. A motorosoknál Varga Ákos a hatvanadik lett és a két magyarországi kamion is sikerrel elvergődött a Rózsaszín-tó partjáig.

„Pokoli sokat dolgoztunk az autóval és remélem előkelő helyen végzünk" – nyilatkozta a spanyol pilóta, aki az idén egy Volkswagen Touareg volánja mögött vág neki a sivatagi kalandnak. „Tavaly kevés tapasztalattal indultam első Dakaromon, remélem most jobban mennek majd a dolgok. Itt a gyorsaság és a szerencse a legfontosabb. Továbbá, ne törjön össze egy-egy fontosabb alkatrész és még valami... El ne tévedjünk a homokban. Mert az végzetes lehet."

A Dakar-rali históriájában immár – sajnos negatív – hagyománnyá vált, hogy a sivatagi törzsek viszálykodása miatt hallatlanul veszélyessé vált egy-egy szakasz. Ezúttal sem történt másképp, ezért biztonsági okokból két hete törölték a tizen-egyedik és a tizenkettedik napi útvonalat, így a mezőny nem megy a mauritániai Némából a mali Timbuktuba, valamint onnan vissza.

A külügyminisztérium titkos-szolgálati jelentésre alapozva adott tájékoztatást a szervezőknek arról, hogy a tervezett útvonal környékén fegyveres csoport tevékenykedik. Egy mintegy 500 fős algériai iszlám csoportosulás 400 tagja Algériában tartózkodik, százan azonban Mauritánia, Mali és Niger térségében követik el akcióikat.

Lékó Péter sötéttel döntetlent ért el a holland Ivan Szokolov ellen az első sakk rapid Világkupa első fordulójában. A 136 ezer dollár összdíjazású, kieséses odesszai tornán Lékó a második játszmát megnyerve 1,5–0,5-re diadalmaskodott, így bekerült a negyeddöntőbe, és legközelebb vasárnap kell asztalhoz ülnie.

Az Élő-pontszámok alapján a 16 meghívott közül az ukrán Vaszilij Ivancsuk (2750) mögött második magyar nagymester (2749) az első partiban a 71. lépésben egyezett meg a remiben Szokolovval. A második összecsapáson Lékó a világos bábukat vezette, s holland riválisa a 20 lépés után feladta a küzdelmet – a Vk hivatalos honlapja szerint.

Győzelemmel kezdett Románia válogatottja a férfi kézilabda Európa-bajnokság selejtező csoportjában. Lucian Râşniţă legénysége 38–24 (15–12) arányban verte Konstancán a legerősebb riválisnak tartott Bulgária csapatát. A 14 gólos siker ellenére, az edző nehéz visszavágóra számít egy hét múlva Szófiában. A selejtező csoportnak még Lettország és Grúzia a tagja, csak az első helyezett jut a selejtezők rájátszásába.

A Kolozsvári CFR képviseli Romániát a hagyományos U12 System Sport Cup 2007 tornán a németországi Munderkingenben január 13–14 között. A tornán 27 csapat vesz rész Csehországból, Angliából, Olaszországból, Horvátországból, Magyarországból, Szlovéniából, Hollandiából és a házigazdáktól, az együtteseket 5 selejtező csoportba osztották. A vas-utascsapat olyan elit európai gárdák társaságában van, mint például az olasz AC Fiorentina, a német Bayern München, VfB Stuttgart, Eintracht Frankfurt és FC Schalke 04 gelsenkirchen, a horvát Hajduk Split, a szlovén Branik Maribor vagy az Újpest FC.

Megtörténhet, hogy a tavaszi idénytől kezdve újra láthatnak élőben harmadosztályú mérkőzéseket a labdarúgás szamosújvári kedvelői. A Kolozsvári U FC 1919 klub elnöke, Viorel Timoce lapunknak elmondta, hogy pályahiány miatt (ősszel is Szamosfalván játszották hazai mérkőzéseiket) előfordulhat, hogy a visszavágókat a szamosújvári pályán bonyolítják le. Két éve már, hogy megyei szintű összecsapásokat sem volt szerencséje látni a valamikor jobb időket megért focicsapat kedvelőinek.

Eredmények, B-csoport: Spanyol-ország–India 2–1 (Tommy, Robredo–Rohan Bopanna 6:2, 6:3; Anabel Medina-Garrigues–Sania Mirza 3:6, 6:1, 6:3; Medina-Garrigues, Robredo–Mirza, Bopanna 7:6, 2:6, 8:10) és Horvát-ország–Csehország 2–1 (Sanja Ancsics–Lucie Safarová 5:7, 2:6; Mario Ancsics–Thomas Berdych 7:6, 6:4; S. Ancsics, M. Ancsics–Safarová, Berdych 6:0, 6:0 – játék nélkül).

Noha 2006 jelentős részében sérüléssel küszködött, és ezért sokat esett vissza a ranglistákon, Victor Hănescu az egyetlen román teniszező, aki közvetlenül a főtáblára került a január 15-én kezdődő ausztrál nyílt bajnokságon. Andrei Pavelnek viszont selejtezőket kell vívnia, akárcsak Victor Crivoinak, Victor Ioniţă-nak és Dacian Crăciunnak. Andrei Pavel egész eddigi pályafutása során először kényszerül selejtezőkre Melbourne-ben.