Szent Bertalan napjára emlékeztek Széken
Gyász árnyékolta be az ünnepséget

Ahogyan néhány száz éve az esztendő ezen napján, Szék népe tegnap is gyász és örömünnepet ült egyszerre. Alázattal emlékeztek a több száz évvel ezelőtti történelmi csapásra, amikor 1717-ben Szék városa talán legnagyobb válságát élte: hajszálon múlott, hogy nem pusztult el a tatárjárásban, mint Erdély annyi más települése. Minden évben augusztus 24-én, Szent Bertalan-napján a székiek nem csak erre a tragédiára emlékeznek, hanem arra is, hogy áldozatos munkájuk, kitartásuk nyomán újjászületett ez a ma is erős, hitében évről évre megerősődő közösség.

Még távolról sem áldozott le a gyerekelhagyás és a törvénytelen örökbefogadások kora. Bár az állami gondozásban, különböző árvaházakban nevelkedő gyerekek száma jelentősen csökkent az eltelt másfél évtizedben, sajnos gyakran előfordul, hogy a XXI. század elején, amikor a szexuális felvilágosítás és a nem kívánt terhesség elkerülésének módszerei közismertek kellene legyenek, még mindig akadnak olyan nők, akik az újszülötteket minden lelkiismeret-furdalás nélkül sorsukra hagyják. Jobbik esetben a szülészeten. Gyakorta előfordul az is, hogy az örökbefogadó szülők még a gyerek világra jötte előtt megegyeznek a kismamával, „adja át" a gyermekét, majd egyszerűen kilopják a kórházból.

A Ziua de Cluj értesülései szerint idén 40 újszülöttet hagytak sorsára városunk szülészetein. A leggyakoribb okok: a gyerek házasságon kívüli kapcsolat gyümölcse, az anya nagyon fiatal, tájékozatlan, nem utolsósorban pedig a helyi hatóságok tehetetlensége. Az előbb említett 40 eset nagy részében az anya mégis vállalta gyermekét, miután tanácskozott a Megyei Gyermekvédő Igazgatóság (MGyI) szakembereivel. – Az igazgatóság legfontosabb célkitűzése az, hogy megértesse az anyákkal: a gyereknek az a legjobb, ha az anya neveli őket – nyilatkozta Monica Filip, az MGyI aligazgatója. – Kolozsváron működtetünk egy olyan központot, ahol az anyukák átvészelhetik a szülés utáni tanácstalanság időszakát. A legszomorúbb esetek azok, amikor a család minden erőfeszítésünk ellenére sem tartja meg a kisbabát – tájékoztatott. – Véleményem szerint az önkormányzat egyáltalán nem törődik ezzel a kérdéskörrel, pedig a 2004/272-es gyermekvédelmi törvény értelmében a helyi hatóságok kötelesek támogatni a gyerekek és családjaik közti kapcsolat létrejöttét, folytonosságát – vélekedett.

Theodora Bertzi, a Román Örökbefogadási Hivatal (RÖH) elnöke szerint még mindig aggódhatunk a törvénytelen örökbefogadások miatt. – Ha egy családban váratlanul „megjelenik" egy újszülött csecsemő, az érvényben levő törvények értelmében az örökbefogadó szülők joggal vádolhatók azzal, hogy ellopták a gyereket. A szakemberek és a hatóságok álláspontja az: mindent meg kell tenni, hogy a gyereküket elhagyó, vagy elhagyni szándékozó anyákat meggyőzzük: neveljék fel saját szülöttjüket – mondotta. Véleménye szerint gyakorta előfordul, hogy az örökbefogadó szülők még a gyerek világra jötte előtt megegyeznek a kismamával. Akár saját kezűleg írt „elismervény", akár közjegyzői nyilatkozat által történik az egyezség, mindenféleképpen törvénytelen. Egy anya ugyanis nem adhatja örökbe gyerekét, csak nevelés céljából bízhatja másra. Ha az anya úgy dönt, nem vállalja csecsemőjét, a RÖH-höz kell fordulnia, mert ez az örökbefogadási eljárás-sorozat első lépcsőfoka.

– Főleg a kiskorú, avagy a nagykorúságot épp elért fiatal anyákra jellemző a gyerekelhagyás: 17–18 évesen nem látnak más kiutat, családjuk nem fogadja el a kis jövevényt, ezért ijedtükben követnek el ilyesmit. Ilyen esetekkel Buzăuban, Nagyváradon, Konstancán és Bukarestben egyaránt találkoztam – zárta mondanivalóját Theodora Bertzi, akit a bukaresti Adevărul idéz.

Az elnök asszony állítását cáfolja dr. Alin Stănescu, a bukaresti Anya- és Gyermekvédő Intézet volt igazgatója. – Nagyon gyakran előfordul, hogy Bertzi asszony állításai nem fedik a valóságot. Jómagam soha nem szembesültem egyetlen ilyen esettel sem. Bertzi asszony olyasmit is hangoztatott, miszerint egy gyerek törvénytelen örökbefogadása esetében 3000–5000 euró „a taksa". Nincs tudomásom olyasmiről, hogy valakit rajtakaptak volna – közölte. – A személyi iratokkal nem rendelkező anyukákat lefényképezik a szülészeten, majd a fényképet elküldik a rendőrségre, így próbálják azonosítani őket. Az itt dolgozó orvoskollégák véleménye szerint sem valószínű, hogy a kórházból ellopnák az elhagyott csecsemőket – mondotta.

A CEC Letéti- és takarékpénztár privatizációjának utolsó szakaszába, mint ismeretes, a magyar OTP Bank és a görög Ethniki Trapeza (National Bank of Greece) került be. A két pénzintézet a CEC utolsó hat hónapi eredményeinek auditálását kérte. Ennek nyomán Bukarestben olyan vélemények is elhangzottak, hogy a CEC-et nem is lenne muszáj külföldi vásárlónak eladni, de főképp áron alul nem lenne üdvös az elidegenítése.

Az OTP továbbra is szeretné megszerezni a CEC-et, de vezetői szerint a román hatóságok által remélt ára a bank valódi értékétől látványosan elmarad. Csányi Sándor, az OTP elnöke következésképpen kétségeinek adott hangot a privatizáció sikeres zárása kapcsán.

A két potenciális vásárlót az is aggasztja, hogy a CEC egyes fiókjait a pénzintézet jelenlegi vezetői sorra elidegenítik, mégpedig napilapokban közölt apróhirdetések útján, így az is kérdéses, hogy a privatizáció pillanatában a kezdeti 950 fiókból hány marad meg a CEC birtokában.

Eközben Ştefan D. Popa, a Bukaresti Kereskedelmi és Iparkamara (CCIB) elnöke felszólította a román hatóságokat: ideje lenne a hazai tőkére is gondolni, ne kótyavetyéljék tehát el a több mint 140 éves múlttal rendelkező pénzintézetet, hanem értékesítsék azt nyilvános jegyzés útján, mert ez a módszer más országokban is sikeresnek bizonyult. Annál is inkább, mert a CEC fejlesztési stratégiája értelmében a pénzintézet a következő 3–5 évben az ország első három bankjának egyikévé válhat.

A kormány azonban tovább kívánja folytatni a privatizációs folyamatot, és a két versenyben maradt pénzintézettől „ellenállhatatlan ajánlatot" vár. A kormány a CEC 69,9 százalékát adná el a nyertesnek, további 9,9 százalékos részvénypakettet pedig az államosított ingatlanok volt tulajdonosainak kárpótlására alakuló Tulajdonalapra ruházna. A CEC piaci értékét az elemzők 500 millió euróra teszik, de voltak olyanok is Bukarestben, amelyek azt állították, hogy a CEC valós értéke megközelíti az egymilliárd eurót.

Eugen Rădulescu CEC-elnök szerint a fiókok eladása a bank rentabilizálása miatt történik, s ez semmivel sem befolyásolja a pénzintézet privatizációs folyamatát, hiszen az elidegenítések a pénzügyminiszter tudtával történtek. Az elnök szerint ha a nyertest az idén sikerül kiválasztani, a CEC-privatizáció további 3–4 hónap alatt lezárulhat.

Tegnap megtalálták a vasárnap esti budapesti viharban csónakjából kiesett és eltűnt széki származású Szegedi János holttestét a Petőfi híd budai hídfőjénél horgonyzó A38-as állóhajónál. Az elsüllyedt csónak, benne a négy napja keresett férfi holttestével, a szórakozóhelyként működő hajót rögzítő vasmacska kötelébe akadt bele.

A budapesti rendőrfőkapitányság megerősítette: azt a csónakot emelték ki, amelyről a vasárnapi viharban többen a vízbe estek. Ebben annak a férfinak a holtteste volt, aki az augusztus 20-i tűzijáték alatt kitört vihar idején tűnt el a Dunában. A nyolcszemélyes, motorral házilag felszerelt lemezcsónak az A38-as állóhajó horgonyába akadt bele, és elsüllyedt. A csónak padja alá szorulva bukkantak a férfi holttestére. Feleségét, a 47 éves Szegedi Vígh Zsuzsanna holttestét a Fejér megyei Ercsinél, a kőgátnál találták meg hétfőn délután.

A budapesti katasztrófának összesen öt halálos áldozata volt, ezek közül 3 erdélyi. Szerdán szállították haza a Szilágy megyei Krasznára Kiss Lajos holttestét. A helyi aggmenház 28 éves ápolójának halálát egy kidöntött fa okozta. Felesége, az áldott állapotban levő Ildikó is súlyos sérüléseket szenvedett.

Mind a liberálisok, mind a szociáldemokraták álszentséggel vádolják Băsescut. Az államfőnek, ha más nem, megfigyelési dossziéja biztosan volt, hiába játssza meg, hogy nem tud ilyesmiről, ha pedig igen – hangoztatta többször is Băsescu – akkor ő lenne az első, aki nyilvánosságra hozná. Időközben két újabb közéleti személyiségről állítják, hogy együttműködtek a Szekuritátéval: az egyik Marian Oprişan, a Vrancea megyei tanács elnöke, és Radu Vasile volt parasztpárti miniszterelnök, jelenleg DP-szenátor.

Az összes titkosszolgálati dosszié nyilvánosság elé tárására, az átvilágítást szabályozó törvények módosítására és a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Bizottság (SZITOB) minél függetlenebb működésére van szükség a továbbiakban, hogy kiderülhessen a kommunista hatalmat kiszolgáló titkosszolgálattal való együttműködők névsora – jelentette ki tegnapi bukaresti sajtótájékoztatóján Markó Béla RMDSZ-elnök.

Cristian Pârvulescu, a Pro Democratia elnöke is egyetért azzal: az átvilágító bizottság hozza nyilvánosságra valamennyi szekus tiszt nevét, hogy ítélkezzen felettük a közvélemény. Tizenhat év alatt csupán 131 név került a nyilvánosság elé a 13 ezerből, 1990 előtt ugyanis legalább ennyi tisztje volt a titkosrendőrségnek. (Részletek a 4. oldalon)

Szakmailag megalapozatlannak tartja egy román és külföldi kutatókból álló független szakértői csoport a verespataki aranybánya-terv környezeti hatástanulmányát, amelyet a beruházást ellenző szervezetek csütörtökön mutattak be Bukarestben.

A beruházást ellenző helyi lakosokat tömörítő Alburnus Maior civil szervezet a Román Tudományos Akadémia székhelyén szervezett sajtótájékoztatót. Itt mutatta be Robert A. Moran amerikai vízügyi szakember azt a jelentést, amely a verespataki beruházást tervező Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) kanadai-román vegyes vállalat megrendelésére készült környezeti hatástanulmányt elemzi.

Az amerikai, brit, svájci, magyar és román szakértők által készített, hat fejezetből álló jelentés a bányaterv jogi vonatkozásai mellett a biodiverzitás, a víz minősége, a régészeti értékek és a kulturális örökség, valamint a szociális és gazdasági tényezők szempontjából is elemzi a beruházás környezeti hatástanulmányát. Emellett külön fejezetet szenteltek a verespatakiak áttelepítése okozta hatásoknak is.

A vízügyi szakember, aki a sajtótájékoztató szervezői szerint a világ számos országában komoly tapasztalatra tett szert, kétségbe vonta a hatástanulmány megalapozottságát, elfogultsággal vádolva a mintegy ötezer oldalas értékelő készítőit. Moran szerint az RMGC által felkért és megfizetett szakértők nem is írhattak olyasmit, ami a terv ellen szól, hiszen így soha többet nem alkalmazták volna őket más beruházásoknál.

Kifogásolta, hogy az RMGC tanulmányában nem szerepelnek szakértői nevek, ezért nem lehet tudni, ki vállal felelősséget az abban leírtakért. Megállapította: a hatástanulmányból alapvető adatok hiányoznak a beruházás által érintett környezet jelenlegi állapotáról. Ugyanis csak annyit állapít meg, hogy az egykori román állami bánya működése miatt már most is szennyezett a környezet. Ezért – véli Moran – a későbbiekben képtelenség lesz megállapítani, hogy a környezet minőségének esetleges leromlásáért milyen mértékben felelős a kanadai–román cég.

Moran szerint a tanulmány arra sem tér ki, hogy a kitermelés következtében a verespataki talajvízbe és folyókba, patakokba a ciánon kívül milyen más vegyi anyagok kerülhetnek még be. Tapasztalata szerint egy ilyen megalapozatlan tanulmányt sem Nyugat-Európában, sem Kanadában, sem az Egyesült Államokban nem fogadnának el. De a beruházást ott azért sem lehetne megvalósítani – folytatta a vízügyi szakember –, mert politikai szempontból elfogadhatatlan lenne, hogy Verespatak és környékéhez hasonló, sűrűn lakott vidéken ilyen tervet hajtsanak végre.

Mircea Săndulescu, a román akadémia vezető testületének tagja szerint a verespataki arany- és ezüsttartalékok felbecsülése is megkérdőjelezhető, a román földtani intézet korábbi kutatásaira hivatkozva úgy vélte, hogy az említett altalajkincsekből kevesebbet rejteget a föld, mint amennyire számít az RMGC.

Stephanie Roth környezetvédelmi aktivista közölte: a szakértők a jelentés kapcsán megbeszélést kértek a román környezetvédelmi minisztertől, azonban elutasító választ kaptak. Ennek ellenére a szaktárcánál iktatják a jelentést, amit a bukaresti minisztériumnak figyelembe kell vennie a többi, beruházással kapcsolatos 15–20 ezer kérdéshez hasonlóan.

Az RMGC képviselői úgy vélik: megalapozatlanok a környezetvédelmi hatástanulmányukat ért bírálatok. – Betartottuk az összes, a Környezetvédelmi Hatástanulmány bemutatásához fűződő törvényes előírást. A tanulmány elkészítői a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium által akkreditált szakemberek, akiket most megpróbálnak lejáratni. A tanulmány hat év munkáját foglalja egybe, míg Robert Moran csak 25 napot töltött Verespatakon – közölte csütörtökön az RMGC képviseletében Johanna Fritz.

Göncz Kinga magyar külügyminiszter augusztus 28-án, hétfőn egynapos hivatalos látogatásra Bukarestbe látogat – közölte csütörtökön Budapesten Polgár Viktor külügyi szóvivő. A látogatás célja a kétoldalú kapcsolatok áttekintése, illetve a közös kormányülések folytatásának megtárgyalása. Göncz Kingát fogadja Mihai Răzvan Ungureanu külügyminiszter, tárgyal Markó Béla RMDSZ-elnökkel, miniszterelnök-helyettessel, és várhatóan találkozik Călin-Popescu Tăriceanu kormányfővel.

Polgár Viktor több konkrét témát is felsorolt, amelyeket a magyar fél a következő időszakban szeretne megtárgyalni. Ezek között említette az infrastruktúrát, ezen belül is az észak-erdélyi autópályát, a kisebbségi törvényt és a Sapientia Egyetem közös finanszírozását.

KALAZANCI SZENT JÓZSEF, a Kegyes Iskolák Tanítórendjének (Piaristák) megalapítója előtt tisztelgünk augusztus 27-én, vasárnap, a kolozsvári Egyetem utcai Piarista Templomban délelőtt 11 órakor kezdődő ünnepi szentmise keretében. Az ezt megelőző három napon (csütörtökön, pénteken és szombaton), közvetlenül a reggel 9 órai szentmise után a papi- és szerzetesi hivatásokért imádkoznak a Mindenhatóhoz a volt kolozsvári piarista és marianumista diákok és a hívek.

MAJOR GIZELLA marosvásárhelyi képzőművész pasztelljeiből és szénrajzaiból nyílik kiállítás augusztus 26-án, szombaton délelőtt 11 órakor a Gy. Szabó Béla Galériában (Főtér 23. szám). Bevezetőt mond Németh Júlia.

ZENÉS ESTÉK A FARKAS UTCÁBAN. Augusztus 27-én, vasárnap este 19 órától a templomban megtartandó kamaraesten fellép Béres Melinda hegedűművész és Horváth Zoltán zongoraművész. Műsoron: G. Ph. Telemann-, L. van Beethoven-, R. Schumann- és Fr. Schubert-művek. A belépés ingyenes. Mindenkit szeretettel várnak!

Jól ismert, visszatérő vendég, dr. Kovács László Attila, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára volt a meghívott előadóművésze augusztus 23-án a Farkas utcai református templomban megtartott orgonahangversenynek. Műsorán J.S. Bach-, Gárdonyi Zoltán- és egy Liszt-mű szerepelt.

Bach-interpretációjakor magabiztos előadásmódjával, kellő hangszertechnikával és muzikalitással tűnt ki. A Gárdonyi-szonáta voltaképpen a dinamikai jelzésekkel való önfeledt játéknak is felfogható: a váratlan és hirtelen dinamikai váltakozásokat kiválóan tolmácsolta. Míg a lassú tételeknél méltósága, sejtelmessége volt az, ami elbűvölte a közönséget, a gyors tételek esetében a zaklatott lelkiállapotok metamorfózisa tükröződött. A roppant népszerű Liszt: B-A-C-H prelúdium és fúga monumentalitása ez esetben is lenyűgöző volt.

A színvonalas hangverseny után a közönség elégedetten távozhatott. Örvendetes, hogy egyre többen követik figyelemmel a Farkas utcai református templomban tartott orgonahangversenyeket, kamaraesteket. Újra alakult a törzsközönség, aki szerda és vasárnap esténként itt nyeri el szellemi felfrissülését.

A Szilágy Társaság és Szilágybagos Polgármesteri Hivatala 2006. szeptember2-án, 10.00 órai kezdettel meghirdeti a XVII. Szilágysági Gyerek VagyokNépdalvetélkedőt. Hagyományosan négy csoportban hallgatjuk meg versenyzőinket: I–IV.; V–VIII.; IX–XII. osztályos tanulók, ifjak és 18 évfölötti felnőttek korosztályában. Jelentkezni, feliratkozni a zilahi Szilágy Társaság levélcímén (Asociaţia Culturală „Szilágy Társaság",RO-450010 Zalau-Zilah, Str. Kossuth Lajos Nr.33, Tel/Fax: 0260-661685, vagy a gaspar@zalon.ro villámposta címen lehet, 2006. szeptember 1-ig, valamint a szilágybagosi Polgármesteri Hivatalban, Tel.0260-623850; 0260-623733. Zilahról a verseny napján 8.30 órakor kisbusz indul az első 20 között feliratkozó versenyzők és szervezők számára. Irodalom: Almási István Szilágysági magyar népzene; Kallós Zoltán Balladák könyve; Gáspár Attila Szilágysági gyerek vagyok és Mint a rozmaring a jóföldben; Balogh Dezső Szilágysági népdalcsokor; Magyar Zoltán Dalol Szilágyi Ferenc. A feliratkozó versenyzők tíz népdallal jelentkezhetnek, amelyek közül a zsűri választ ki hármat eléneklésre.

A központot Makovecz Imre tervezte, részei egy 470 személy befogadására képes két tornyú templom, egy 170 személyes konferenciaépület, könyvtárépület és két szociális célokat szolgáló épülettest. Ezek többnyire elkészített alagsor-födém állapotban vannak (0-szint), kivéve a konferencia-épületet, amelynek építését még nem kezdték el, illetve az egyik szociális épületet, amely befödötten áll, s nemsokára nyílászárókkal látják el. A kezdeti nekilendülést követően, sajnos az utóbbi ínséges években csak araszolgatva halad az építkezés.

Brassóban született 1929. augusztus 25-én. Csíkszeredában érettségizett, majd a Bolyai Egyetemen matematika-fizika szakos diplomát szerzett. Marosvásárhelyen és Szászrégenben tanított, majd 1961-ben a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskolára, később pedig a Műszaki Főiskolára került, amely később egyetemmé alakult. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalakulása óta a marosvásárhelyi karon volt professzor. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta.

Kiss Elemér nagy érdeme, hogy alapos és kitartó munkával átnézte Bolyai János mintegy tizennégyezer lapnyi kéziratos hagyatékát. Ebben a hagyatékban, melyet előtte senki sem tanulmányozott matematikai pontossággal, Kiss Elemér igen érdekes dolgokat talált, megdöntve azt a széles körben elterjedt tévhitet, hogy Bolyai János csak geometriával foglalkozott volna. Az átnézett anyagból kiderült, hogy Bolyai János érdeklődési köre sokkal tágabb volt. A kéziratok olyan számelméleti, algebrai és matematikai analízisbeli eredményeket tartalmaznak, melyeket mások sokkal később fedeztek fel és publikáltak. Ennek a kutatásnak eredménye a Matematikai kincsek Bolyai János kéziratos hagyatékában című könyve, amely eddig már két kiadást ért meg, és angolra is lefordították.

Kiss Elemér egyik legutóbbi tanulmányában cáfolta azt a Bolyai János halála után elterjedt véleményt, amely sajnos még ma is fel-felbukkan, hogy az apa, Bolyai Farkas és fia között állandó versengés és vita lett volna. Bolyai Farkas értette és értékelte fia korszakalkotó eredményeit a nem-euklideszi geometria felépítésében, Bolyai János pedig, ha apjáról írt, soha nem felejtette el hozzátenni, hogy általa nagyra becsült személyről van szó. Matematikai problémáikat és eredményeiket folyamatosan megbeszélték. A versengésnek nyoma sem volt közöttük.

Kiss Elemér fáradhatatlan kutató volt, aki igen fontosnak tartotta, hogy a Bolyai Jánosról alkotott képünk minél pontosabb és valósághűbb legyen. Ezért sok-sok előadást vállalt különböző helyeken és különféle közönség előtt. Előadásait alaposan előkészítette, és mindig érdekesen mutatta be. Közismert alapossága, kitartása, tisztessége és szerénysége a legkiválóbb emberek közé emelte.

Nem mindennapi kiállítást nyitottak a múlt hét végén a Szamosújvári Képgalériában. Ezúttal a helyi börtön Ion Andreescu Képzőművészeti Körének tagjai jelentkeztek alkotásaikkal. A képek szerzői Chetrean Sorin, Harangus Alexandru és Pop Marius elítéltek, akik 130 alkotást mutattak be a közönségnek. Mindhárman a fogház klubja keretében működő képzőművészeti szakkör legtehetségesebb tagjai, akik évek óta rendszeresen jelentkeznek a helyi alkotók kiállításain, de ezúttal személyesen is jelen voltak az ünnepi megnyitón, ahol Lengyel Márton tanár a helyi képzőművészek társaságának elnöke méltatta a börtönlakók művészeti kibontakozásait.

A képek többsége a szerzők lelkivilágát örökíti meg, de néhány sikerült tájkép és üvegikon is nagy tetszést váltott ki. Nemrég egy bécsi kiállításon is jelentkeztek a szamosújvári foglyok, de a közeljövőben Hollandiában is bemutatják alkotásaikat a fegyház lakói. A jelenlegi kiállítás szeptember 9-ig tart nyitva a szamosújvári Képgalériában.

Rácz Sándor: sokak számára 56 már teher
Kolozsváron járt az 1956-os forradalom egyik vezetője

Szerda este a kolozsvári sajtóval találkozott Rácz Sándor, aki 1956-ban a magyar forradalom és szabadságharc idején a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöki tisztségét töltötte be, jelenleg pedig a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke. Az egykori forradalmár főként az akkori események mai visszhangjáról, napjaink emberének az akkor lezajlott történelmi cselekményekhez fűződő viszonyáról beszélt.

Rácz Sándor, volt forradalmi vezető véleménye szerint túlságosan keveset foglalkoznak 1956 valós képével, mi több, az elmúlt ötven évben eltorzították, elhallgatták annak értékeit. Az igazságot azonban ki kell mondani, vallja, s ha ezt mi nem tesszük meg, akkor helyettünk senki sem fogja. A valós magyar forradalom és szabadságharc legfőbb erénye, hogy – a történelemből ismert francia és más forradalmaktól eltérően – nem engedett teret a szociális kérdések előretörésének, hanem mindvégig megőrizte szabadságkövetelő jellegét. Közvetett módon Románia is a „hős pesti srácok"-nak köszönhette, hogy területéről, a felkelés leverésében tanúsított buzgósága elismeréseként, a szovjet hatalom kivonta megszálló csapatait.

Az utókor az anyaországban – miként azt Rácz Sándor szavaiból megtudhattuk – meglehetősen hálátlanul viseltetett 1956 emléke iránt, sőt sokak szemében ma már teher erről beszélni. Az a társadalmi réteg, amely évtizedeken keresztül ellenforradalomként ismerte a történteket, már nem mutat érdeklődést a valós értékek feltárása iránt. Be kell érni annyival, hogy a tisztességesen gondolkodók rétege elfogadja az igazi múltat.

– Sajnos az utóbbi tizenhat évben egyetlen magyar kormány sem tett olyan lépéseket, amelyek az egész magyar népet szolgálták volna – állapította meg Rácz Sándor. Szerinte a többpártrendszer zavarólag hat a társadalomra. Maga a magyar forradalom bizonyította be, hogy a pártos politika mennyire képes megosztani az emberi társadalmat, hiszen a hatalmon levők elvárásai mindig ütköznek a más pártokéival. Az egyetlen megoldás: a nemzeti érdek mentén kell politizálni.

– Történelmünk fekete pontja, hogy Mátyás király óta nincs egységes politikánk. A mai Magyarországot az idegenek egyszerűen meg akarják szüntetni, jól tudván, hogy számíthatnak a szomszédok velünk szembeni ellenszenvére. Európa magyarellenessége szintén kitűnő táptalaj a maguknak új hazát itt létrehozni szándékozók számára – vallja. A Kárpát-medence azonban, véli, egy és oszthatatlan, ezt mindenkinek érdemes tudomásul vennie. – Napjainkban a politika rátelepedett az egész magyar társadalomra, és amíg nincs tisztességes választási törvény, addig ebben az országban nem lehet demokráciáról beszélni – vonta le a következtetést.

Rácz Sándor szegény munkáscsaládból huszonhárom évesen került a forradalom sűrűjébe. Nem volt párttag, de hitt az utcai harcok előtti kommunizmusban. – A forradalom rombol, ám egyúttal építkezik is: kiválogatja az embereket, nem hagy időt a mérlegelésre, a meghátrálásra – mondja. A barikádon őt „úr"-nak szólították, amiként ő is úrnak, nem pedig elvtársnak szólította Kádár Jánost, aki – miután tíz éjjelen keresztül tárgyaltak – két lehetőséget ajánlott fel neki: a miniszteri tisztséget vagy az országból való kiutasítást. Mindez Rácz Sándor elveivel nem volt összeegyeztethető, így a felkelés leverése után életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szerinte az akkori munkások nemzeti érzései volt a garancia a tökéletes önrendelkezési forma elérésére.

Kifejtette: a jelenlegi magyarországi politikai hatalom a Kádár-rendszer folytatója, ezért 1956 ma még élő hősei nem állhatnak a Gyurcsány-kormány mellé. A forradalom idei ötvenéves évfordulójára rendezendő őszi ünnepségen nem közösködnek a hatalommal, nem fogadják el az arra érdemtelenek részéről felállítandó két szobrot, hanem maguk emlékeznek a 301-es parcellánál, és külön utcai nagygyűlést hívnak össze – mondta el továbbá az elnök.

Rácz Sándor nemrég értesült arról, hogy a kolozsvári önkormányzat határozatot fogadott el egy 56-os emlékmű felállításáról a Sétatéren, idén októberben. Úgy véli, ez a normalizálódás jele, de egy szobor akkor jó, ha azt az arra méltó emberek emelik. Annak idején keveset tudott arról, hogy az erdélyi magyarok hogyan élték át 1956 vérzivatarát, utólag azonban tájékozódott, és reakciójukat természetesnek tekinti.

Rácz Sándort 1956. november 16-án a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökévé választották. A tanács 48 órás sztrájkot hirdetett Kádár János ellen, követelte Nagy Imre szabadonbocsátását. November és december hónapokban különféle ügyekben tárgyal a kormánnyal és a szovjet katonai vezetőkkel hol eredményesen, hol eredménytelenül. December 11–12-én a második 48 órás sztrájk során a NBKM követelte a letartóztatott munkástanács-elnökök szabadon bocsátását, és tiltakozott a 131 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz ellen. December 11-én Kádár a parlamentbe hívta tárgyalni, ahol letartóztattták.

1958. március 17-én, 25. születésnapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Büntetését különböző fogházakban töltötte, olyan társakkal együtt, mint Bibó István, Mécs Imre, Nagy László vagy Faddi Otmár. Ablaka a vesztőhelyre nézett, ahol egy hónapon keresztül naponta öt-tíz forradalmár kivégzését látta.

1963-ban, külföldi politikai nyomásra, amnesztia révén szabadult. A Híradástechnikai Szövetkezetnél tudott elhelyezkedni, az ÁVH állandóan zaklatta. 1972. október 23-án balesetnek álcázott merényletet követtek el ellene, amelyben élete végéig tartó súlyos gerincsérülést szerzett.

A hetvenes évek elejétől mintegy húsz éven keresztül illegális előadásokat tartott több magyar nagyváros magánházaiban, általában egyetemista hallgatóság előtt az ’56-os forradalomról és a kommunizmus bűneiről. 1987-től kezdve enyhült a rendszer szorítása. Rácz külföldi utakat tehetett, találkozott például Zbigniew Brzezynskivel, és fogadta id. George Bush is. 1988-ban még Göncz Árpáddal és Litván Györggyel együtt szervezni kezdték a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), de Göncz és Rácz útjai hamar elváltak.

1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésén az egyik szónok ő volt. A Fidesz többször megkereste, tiszteletbeli taggá is választották, köztársasági elnökké jelölésének támogatását napirendre vették. 1993-ban az FKGP vezetését megszerző Torgyán Józsefhez csatlakozott, aki azonban később egyszerűen kitette a pártból. 2003. augusztus 18-án az MVSZ tiszteletbeli elnökévé választották.

Az egyházi nyomtatványokkal kapcsolatban van még egy furcsa, de igen jellemző eset: egyszer csak csengetett az egyházi telefon. Én vettem fel, a vonal másik végén a bukaresti cenzornő volt. Elmondta: a Keresztény Magvető egyik cikkében az szerepel, hogy „dákul", vagyis dák nyelven. Ezt azonnal törölni kell! Megdöbbentem: hogy szerepelhet ilyesmi, hiszen a XVI. században született unitarizmusnak semmi köze nem volt az ókori dákokhoz. Kényes ügy, tartsuk távol magunkat az ilyesmitől! – ezt értettem a cenzúra hangjából. Elővettem a szöveget és azonnal rájöttem, hogy gépírási hiba, a helyes szó nem „dákul", hanem „deákul", vagyis latinul. Ilyeneken is múlott egy-egy írás megjelenése.

Még elmondanék néhány érdekességet a letűnt rendszer egyházi „írásművészetéről". A hetvenes évektől kezdve, mindig takarékoskodni akartak az adminisztrációs személyzettel. Hullámokban jöttek a leépítések. Inkább politikai okok miatt, már nem emlékszem melyik évben, úgymond megszüntették a cenzúrát, amit ország-világ előtt közhírré tettek. A cenzúra feladatait a szerkesztőségek vették át, és repült az a szerkesztő, aki valamilyen kényes kérdést átengedett, vagy az aktuális ideológiai vonaltól eltért. Az egyházi kiadványok cenzúrázása azonban megmaradt a Vallásügyi Államtitkárságnál. Itt négy mogorva ember ült egy szobában, hátukon panyókára vetett kabát, mert a fűtés gyenge volt, és napi nyolc órát cenzúráztak. Volt közöttük egy magyar hölgy is, aki 1990 után egy bukaresti magyar egyházközség titkárnője lett. A leépítések miatt azonban egy adott pillanatban már nem maradt magyar cenzor, így a magyar egyházi kiadványok nem jelenhettek meg. De ez még azokban az álszent időkben sem volt megengedhető. Végül a következő megoldásra jutottak: a magyar egyházaknak kellett megfizetniük a cenzort. Ezt azért hivatalosan nem lehetett elkönyvelni, úgyhogy a lopott naptárak árából fedeztük. Az akasztásra ítélt is ad pénzt a hóhérnak, hogy jól végezze dolgát …

Akkori egyetlen, negyedévenként megjelenő lapunk csak úgy láthatott napvilágot, ha minden számban volt egy aktuálpolitikai vezércikk. A fejedelemségek egyesülése január 24-én, május 1., augusztus 23. és december 30., a köztársaság kikiáltásának napja voltak a témák. Nem voltam én író ember, de behívtak a szerkesztőbizottságba, így néha nekem jutott egy-egy vezércikk megírásának az „öröme". Az egyház becsületére váljon, hogy cikkaláírás nem volt, senkinek a neve nem szerepelt alatta.

Hát hogy is írjak én vezércikket? Elővettem egy másik egyház hasonló lapját három évvel korábbról és majdnem az egészet lemásoltam. Az akkori főszerkesztő, a főjegyző, lelkiismeretes ember volt és átnézte, jót írtam-e? Mit ad Isten, tájékozódásképpen ugyanazt a lapszámot vette elő, amiből én másoltam. A püspök elé került az ügy, megkaptam a dorgálást: – Ezt azért mégsem lehet! – hangzott el. Én meg magamban majd megpukkadtam a kacagástól. Nem tudtam komoly képet vágni hozzá. Dorgálóim nem vették sértésnek, hiszen hasonlóképpen gondolkodtak. A lapnak meg kellett jelennie.

Egy másik ügy, ami nem jelent meg nyomtatásban, de meg kellett írni és közhírré tenni, a táviratok ügye volt. Minden Egyházi Főtanács (az egyház évi közgyűlése) üdvözlő táviratot kellett hogy küldjön az államfőnek, Nicolae Ceauşescunak, a miniszterelnöknek és a békebizottságnak. Másoknál kissé jobb román tudásom miatt rámsózták a táviratok megírását. Ez abból állt, hogy a pártlapból összeollóztunk egy fél gépelt oldalnyit, megfűszereztük egy kis békeharccal, mert ugye ez jól állt az egyháznak a rendszer szemében, és megvolt a szöveg. Visszaemlékszem a ’89-es főtanácsi táviratokra, már oda jutottunk, hogy a legízléstelenebb, csepegős hódoló mondatokat ollóztuk össze. Azt kérdezte főgondnokunk: nem túlzás ez egy kicsit? Azt válaszoltam: minél rosszabb, annál jobb, mert így legalább senki sem hiszi el, hogy ezt az ocsmányságot magunktól műveltük.

Egyszer csak a rendszer szurkapiszkálásáért azt találtam ki, hogy a táviratokat a Főtanácson magyarul olvassuk fel. Hát nem besúgott valaki! Az államiak már azzal jöttek a gyűlésre, hogy ugye románul olvassuk fel a táviratokat. Pedig mennyi energiát fordítottam a lefordításukra. Magyarul nem is létezik olyan nyelvezet, mint amilyenen ezeket gyártották. Meg kellett erőszakolni a nyelvet.

A nyolcvanas években még volt egy nagy horderejű ügy. Az oroszok atomrakétákat telepítettek egészen közel Nyugat-Európához. Ezért az amerikaiak is középhatótávolságú atomrakétákat fejlesztettek ki, és európai NATO országokba telepítették. A keleti tömbben nagy volt a felzúdulás, mindenki tiltakozott, a párt, az állam. Országos kampány lett belőle. Minden társadalmi szervezetnek ki kellett vennie részét belőle, így az egyházaknak is. Tiltakozó levelet kellett írni 32 ország bukaresti nagykövetségének, külön-külön szöveggel. Ez elég nagy munka volt, hiszen mindegyiknek más szöveget kellett kiizzadni. A leveleket személyesen kellett átadni Bukarestben. Leküldtek oda, ahol a szakszervezetek, egyletek, egyházak küldötteivel csapatba verődve jártuk a várost. Óránként kellett jelenteni, hogy kik és hány helyen adtuk át a levelet. Másnap a központi pártlapban megjelent a kézbesítések statisztikája.

A nagykövetségek az elején nem tudták, hogy miről van szó, komolyan vettek. Az olaszok svédasztallal fogadták a küldötteket. Végül az amerikaiakhoz értünk, ahol már tudták, milyen cirkuszi jelenetről van szó, és egy konzul kioktatta a társaságot. A dorgálás és a kora őszi meleg ellenére mi vidámak voltunk a tragikomikus helyzetben. E bonyolult világpolitikai helyzetnél különben is sokkal inkább érdekelt valamennyiünket az, hogy Bukarest jobban ellátott város volt, így cukrot, margarint, húst, sajtot hozhattunk a család részére.

– „Nem értem, hogyan képzeli Traian Băsescu, meddig játszhatja ezt az olcsó, szánalmas színjátékot, nyilvánosan követelve szekuritátés dossziéját. Az első dosszié, amit nyilvánosságra kellett volna hozni, az pont az övé. Ha figyelembe vesszük, hogy 1990 előtt milyen tisztséget töltött be, biztosan volt legalább megfigyelői dossziéja, de talán éppen besúgói vagy együttműködői – fejtette ki tegnap az NLP bukaresti szervezetének elnöke, Ludovic Orban az ifjú liberálisok mamaiai szabadegyetemén.

Hasonlóképpen vélekedik Sorin Oprescu szociáldemokrata párti szenátor is, aki azzal vádolja Băsescut, hogy nem volt őszinte, amikor kijelentette: adják csak oda dossziéját, ha létezik, és ő majd nyilvánosságra hozza. – Biztosan van vele kapcsolatos iratcsomó, ha más nem, legalább megfigyelői dosszié – mondotta Oprescu.

A szenátor úgy vélekedett: Băsescu államfő nagy méretű politikai leszámolást készít elő: a parlament lejáratásával „elnöki rezsimet" akar bevezetni. – Ha valakire rákerül a szekus címke, akkor azt soha sem lehet már lemosni az illető homlokáról. Az SZDP-re már sikerült ráakasztani a korrupt párt címkét – mondotta. Úgy véli, hogy a dosszié hisztériának véget kell érnie, ellenkező esetben nem tudják ellenőrzésük alatt tartani a folyamatot még azok sem, akik kirobbantották.

– Módosítani kell a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Bizottság törvényét, és újra kell gondolni a politikai rendőrség fogalmát. Nagyon sok olyan eset van, amikor a nemzetbiztonsági rendszerben tevékenykedők szolgálati jelentést tettek, amelyek aztán a Szekuritátéhoz is eljutottak. Ezeket el kell különíteni azoktól, akik együttműködtek a Szekuritátéval – mondotta.

Oprescu szerint ugyanakkor a Román Hírszerző Szolgálat tevékenységét felügyelő parlamenti bizottságnak ellenőriznie kellene a Nemzeti Kezdeményezés Pártját (NKP), hogy kiküszöböljenek bármilyen gyanút arra vonatkozóan, hogy e pártot az RHSZ támogatná. Emlékeztetett a volt NKP-tag, Aurelian Pavelescu egyik nyilatkozatára, aki szerint gyanúsak azoknak a pénzalapoknak az eredete, amelyekből a párt fenntartja magát.

Cozmin Guşă NKP-elnök válasza nem maradt el: a fiatal politikus szerint érthetők az egykori szekus-kollaboránsok leleplezését szorgalmazó párt elleni támadások, hiszen sokaknak nem áll érdekében felfedni a múltat. Ilyen Sorin Oprescu is, akinek apja valamikor magasrangú szekustiszt volt.

Időközben további két közéleti személyiségről állítják, hogy együttműködött volna a Szekuritátéval. Az egyik Marian Oprişan, aki az SZDP-kormány idején „Vrancea-i kényúrként" vált ismertté. Őt éppen az a volt szekus tiszt „buktatta le", aki – állítása szerint – behálózta. Természetesen Oprişan tagadja hogy együttműködött volna. Mi több, azt nyilatkozta, hogy ő volt az, aki ellátta a baját az említett tisztnek, amikor az 1989 decemberében el akarta némítani a hangosbemondót, amiben Ceauşescu elmenekülésének örömteli hírét szándékoztak közölni a gyár munkásaival. Oprişan különben 2003-ban és 2004-ben is „együtt-nemműködési igazolványt" váltott ki az átvilágító bizottságtól, amely mindkét esetben konfirmálta, hogy Vrancea megye tanácselnöke „tiszta".

A másik nagy leleplezés Radu Vasile volt parasztpárti miniszterelnök, akiről egykori kollegája, a Konvenció-kormány idején az RHSZ vezetésével megbízott Costin Georgescu leplezett le. Elmondása szerint Vasile együttműködési nyilatkozatot írt alá a Szekuritátéval, erről pedig már 1999-ben tudtak. Ez még a Ticu-törvény elfogadása előtt történt, amikor az akkori államfő, Emil Constantinescu a Legfelső Védelmi Tanács tagjainak az átvilágítását kérte. A Curentulnak Constantinescu beismerte: tudott a dologról, ismerte a dosszié tartalmát, amelyben néhány információ volt a bukaresti közgazdasági egyetem külföldi diákjairól, de megtanácskozva a dolgot Ion Diaconescu akkori parasztpárti elnökkel, a hallgatás mellett döntött, hiszen ezek alapján Vasile nem volt vádolható olyan tevékenységgel, amely kimerítette volna a politikai rendőrség fogalmát.

Markó: nyilvánosságra kell hozni a dossziékat
Markó Béla kifejtette: az RMDSZ már évekkel ezelőtt szorgalmazta, hogy oldják fel a titkosszolgálatok archívumaira vonatkozó zárlatot és az összes iratcsomó váljon hozzáférhetővé. A szövetségi elnök nem látja indokoltnak, hogy egyes akták továbbra is a nyilvánosság elől elzártan porosodjanak a titkosszolgálatoknál.

Az átvilágítási jogszabály Markó szerint azért szükséges, mert jelenlegi formájában nem jelent hatékony eszközt a besúgók leleplezésére. A politikai rendőrség kifejezés értelmezhetőségét bírálva leszögezte: világos szempontokat kell megállapítani ahhoz, hogy valakiről megállapítható legyen, együttműködött, vagy sem a Szekuritátéval. Markó szerint a nemrég elkezdett átvilágítás zavarosságát nagymértékben az idézi elő, hogy nem létezik egyértelmű meghatározás a politikai rendőrség kifejezésre.

Mint ismeretes, a romániai véleményformálókat is élesen megosztja, hogy ezt a kifejezést hogyan kell értelmezni. Az átvilágítási folyamat lassúságát bírálók azt hangoztatják, hogy ez a megfogalmazás csak a valódi besúgók elrejtésére volt jó eddig. Szintén ők úgy vélik, hogy az együttműködés vállalásáról szóló nyilatkozat aláírása politikai rendőrség gyakorlását jelenti, mivel a Szekuritáté létezése és működése eleve kimeríti ezt a fogalmat. Mások szerint viszont csak azok működtek együtt a titkosszolgálattal, akik valakire vonatkozóan ártó megjegyzéseket tartalmazó jelentéseket írtak. Több kommentátor is azonban figyelmeztetett, hogy a jelentések ártalmasságát vagy ártatlanságát nehéz megállapítani, mivel csak feltételezni lehet, hogy a Szekuritáté bizonyos adatokat akkoriban hogyan értelmezett.

Emellett Markó szerint a SZITOB-ot hagyni kellene, hogy végezze munkáját, így a politikusoknak és a sajtónak nagyobb önmegtartóztatást kellene gyakorolnia nyilatkozatok és az ítéletekről való tájékoztatás terén, hogy ne nehezedjen nyomás a testület tagjaira.

Az RMDSZ elnöke kitért a titkosszolgálatok működését szabályozó törvényekre is, amelyeket nemsokára el kell fogadnia a törvényhozásnak. Markó szerint a nemzetbiztonsági törvénycsomagnak – amely a hírszerzési szervek működését is szabályozza – azt kell biztosítania, hogy a romániai titkosszolgálatok ne rendelkezhessenek aktív ügynökökkel a pártokban és a médiában. Úgy vélte, e két intézmény a demokrácia olyan két alapvető értékét testesíti meg, mint az ideológiai sokszínűség és a szólásszabadság. Az ő iratcsomója kapcsán ismét határozottan elutasította, hogy a kommunista hatalom által megfigyelteket összemossák a besúgókkal.

A román és az iráni elnök szerint csak kereskedelmi vita a Perzsa-öbölbeli olajfúró torony körüli incidens – állapította meg Traian Băsescu és Mahmúd Ahmadinezsád egy telefonbeszélgetés során.

Băsescu azt követően vette fel a kapcsolatot iráni kollégájával, hogy a Grup Servicii Petroliere (GSP) román cég és egy iráni olajvállalat közötti nézeteltérés nyomán az iráni hadsereg tűz alá vett az ország felségterületén egy román tulajdonú olajfúró tornyot, majd iráni katonák elfoglalták a létesítményt. A román elnöki hivatal közleménye szerint az iráni államfő arról biztosította Băsescut, hogy csupán arról van szó, hogy a GSP és a Petrol Iran cég képviselői eltérő módon értelmezik egy szerződésük betartását.

Bukarest különben nem tulajdonított túlságosan nagy fontosságot annak, hogy kedden iráni katonák tüzet nyitottak és megszállták az olajfúrót. Bár a román külügyminisztériumba berendelték az iráni nagykövetet, és az iráni román nagykövet írásbeli jegyzéket nyújtott át Teheránnak, Bukarest álláspontja kezdettől fogva az volt, hogy kereskedelmi jellegű nézeteltérésről van szó, s nem pedig Románia elleni agresszióról.

Teherán hasonlóképpen közelítette meg a kérdést. Azzal magyarázta az incidenst, hogy a román Grup Servicii Petroliere (GSP) magáncég birtokában lévő fúrótornyot a románok „el akarták lopni", azt követően, hogy egy helyi bíróság az elkobozta a GSP-től, s ezt a kísérletet hiúsította meg az iráni karhatalom. A GSP-vezetői szerint a tengeri olajplatformot azért akarták elvontatni, mert javításokra szorul.

Teodor Atanasiu védelmi miniszter a 1995/80-as Törvény előírásaira hivatkozva kérte Botoşnak a Katonai Ügyészséghez való ügyész-tábornoki kinevezését. Traian Băsescu államelnök csütörtökön aláírta a kinevezést.

– A Hayssam-ügy kudarca miatt nem indokolt Botoş kinevezése – vélte Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök, amikor tudomására jutott a dolog. Amikor jóváhagyták a visszahelyezését az aktív állományba, figyelembe kellett volna venni Botoş főügyészi teljesítményét – mondotta.

Markó Béla abban az esetben vállalja, hogy a jövő év első felében sorra kerülő kongresszuson ismét őt jelöljék RMDSZ-elnöknek, ha a kollégái is ezt akarják – jelentette ki Bukarestben az RMDSZ vezetője.

A szövetség elnökének szokásos heti sajtótájékoztatóján újságírók azt firtatták, hogy a következő kongresszuson szándékában áll-e visszalépni, vagy újabb elnöki mandátumért szóló jelölést vállal. A kérdés hátteréhez tartozik, hogy az elmúlt napokban több román lap is homályos RMDSZ-beli forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a jövő évi kongresszus alkalmából Markó Bélának szándékában állna visszavonulni a szervezet éléről. A bukaresti lapok emlékeztettek, hogy a középgenerációhoz tartozó Nagy Zsolt és Kelemen Hunor nemrég a szervezet megreformálásáról beszéltek.

Arra a kérdésre, hogy elfogadna-e egy újabb jelölést az RMDSZ elnöki tisztségre, Markó kijelentette: „ha a kollégák is úgy akarják, hogy együtt menjünk tovább, akkor valószínű, vállalom az újabb megmérettetést". A reformtörekvésekről kifejtette: ő is egyetért azzal, hogy az RMDSZ-t meg kell újítani, ezért a két fiatalabb vezető politikus az ő engedélyével nyilatkozott erről nemrég Kolozsváron.

Tőke István lesz az RMDSZ mezőgazdasági államtitkára. Az RMDSZ az államtitkárok szintjén kezdeményezett átszervezések során tett szert erre az új tisztségre. Ismeretes, Călin Popescu Tăriceanu javaslatára a kormány 30-al csökkentette az államtitkárok számát, 82-ről 52-re. Ennek következtében az RMDSZ-nek le kellett mondani az integrációs (Csutak István), a pénzügyi (Jakab István), a kereskedelmi és gazdasági (Bogos Zsolt) államtitkári pozíciókról, kapott viszont egy tisztséget a mezőgazdasági minisztériumban. Emellett a szövetség továbbra is megőrizte az oktatási, a külügyi, az egészségügyi és a környezetvédelmi államtitkárait.

Eszerint a liberális-demokrata szövetségre a megkérdezettek 49 százaléka szavazna, a Nagy-Románia Pártra (NRP) 17 százalék, a Szociáldemokrata Pártra 13 százalék, az RMDSZ-re 7 százalék, a Gigi Becali-féle Új Generáció Pártra (UGP) pedig 5 százalék. Kolozsváron meglehetősen nagy – 75 százalék – a biztos szavazók aránya.

Az adatok szerint sokan vannak olyanok, akik bíznak ugyan egyik pártban, szövetségben, amikor azonban voksolásra kerül sor, másikra szavaznak. A Gallup-adatok szerint a kolozsváriak 65 százaléka bízik a D.A.-ban, még akkor is, ha nem mindenki szavazna rá. Így van ez az UGP esetében is, amelyet a kolozsváriak 11 százaléka tart bizalomgerjesztőnek. A többi párt esetében azonban a bizalmi index valamivel kisebb. (Az adatokat összeadva a megkérdezettek több pártot is megjelölhettek.)

A helyi politikusok toplistája a következő: Emil Boc polgármester, Gheorghe Funar szenátor, Marius Nicoară, a megyei tanács liberális elnöke, Alin Tişe demokrata párti prefektus, Norica Nicolai liberális szenátor.

A felmérést máris sokan megkérdőjelezték. A Ziua-nak nyilatkozó Vasile Dâncu SZDP-szenátor, a párt egykori imidzs-felelőse, aki „civilben" a Metro Media Transilvania közvélemény-kutató intézet volt vezetőjeként vált ismertté, (tapasztalataira alapozva?) magabiztosan kijelentette: nem hisz a politikai pártok által rendelt felmérésekben, ezeknek ugyanis egyetlen céljuk van, a közvélemény manipulálása. Nem tartja kompetens cégnek a Gallup romániai szervezetét sem, amely – véleménye szerint – kevés emberrel dolgozik, ezért képtelen ilyen horderejű felmérést elvégezni.

Többen kérték az adatokkal előrukkoló liberálisoktól, hogy ismertessék a D.A. Szövetségen belüli arányokat, hiszen más felmérések azt igazolják, hogy az NLP alaposan lemarad a DP mögött. Ha pedig nekik ez a felmérés arra kell, hogy legyen mire alapozni a választási kampánystratégiát az esetleges előrehozott választások esetén, akkor ez az adat elsőrendű fontossággal bír. Erről azonban továbbra sincsenek nyilvános adatok.

Igencsak gyanús a Kolozsváron szinte láthatatlan UGP-be vetett magas bizalom. A Konzervatív Párt, amelyik országos viszonylatban ugyan folyamatosan a 2 százalék körül mozog, Kolozsváron azonban gyakorlatilag magába olvasztotta az NRP helyi szervezetét, nincs is a listán. Az RMDSZ 7 százaléka pedig a legérthetetlenebb, bármekkora is legyen az RMDSZ eróziója, egy olyan városban, ahol a magyarság számaránya 19 százalék, a romániai magyarok szövetsége esetében mért 7 százalék messze túl van a hibahatáron – vélekednek.

Augusztus 12–15. között Aranyosgyéres apraja-nagyja ünnepelt. A helybéli Mechel és a polgármesteri hivatal által szervezett négynapos rendezvényen sportmérkőzések (tenisz, teke, foci, kerékpár, görkorcsolya), népzene és néptánc bemutatók, valamint könnyűzene koncertekre is sor került. Az Aranyosgyéresi Városnapok és az Acéliparban Dolgozók Napja keretében felléptek: Cristina Rus, a székelyudvarhelyi Jocó, Morandi, Anna Lesko, Simplu és Pepe. A sültkolbász-, vattacukor-, kürtöskalács- és sörillatú ünnepség több percen át tartó tűzijátékkal végződött.

Noha sok éven keresztül friss szurkot nem látott a tordai Traian utca, végre elérkezett teljes feljavításának az ideje. „A tordai tanács kérésére, a Kolozs Megyei tanács 2 milliárd régi lejt utalt ki az útszakasz megjavítására" – nyilatkozta Sorin Săvean alpolgármester. Hogy miért? Mert a Traian utca lesz az, melyen az erdélyi autópálya megépítéséhez szükséges anyagokat fogják szállítani, elkerülve a város központját.

A tavalyi augusztus 23-i árvizek több udvarhelyszéki települést, köztük Malomfalvát, Farkaslakát, Székelyszentléleket, Siménfalvát és Hodgyát is érintették. Akkori becslések szerint 1 450 000 köbméter víz vonult le az áradással, másodpercenként 200 köbméteres hozammal.

A vadvizek több tucat házat teljesen leromboltak, további 1400-ban okoztak jelentős károkat. Ugyanakkor járhatatlanná vált több megyei és községi út, de több mint 1000 hektár mezőgazdasági területet is elöntött a víz. Az áldozatok száma 16 volt. Több mint száz helybélit az utolsó percben sikerült megmenteni a vadvizek elől.

Szeptember 3-án Székelyudvarhely környékén, a tavalyi katasztrófa emlékére, egy emlékművet fognak felavatni Székelyszentlélek bejáratánál. A három méter magas emlékművet kőből faragták ki és egy családot ábrázol, az apát, anyát és a gyereket, amint szorosan összeölelkeznek.

Bő programajánlatban válogathattak a múlt hétvégén (aug. 19–20.) a kolozsváriak, úgy a városban, mint közelebbi vagy távolabbi vidékén. Szent István-napi néptánctalálkozó, bográcsgulyásverseny, Ilona-napi mulatság... még sorolhatnám. Talán a már előre jelzett hőség sem buzdította a népet, hogy hosszabb túrára vállalkozzon. Ennek ellenére a III. Kós-túrákon idén is tartva volt az eddigi átlag, azaz az 50 körüli résztvevő. De ne vágjak a dolgok elébe....

Az idei Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrák, immár harmadik alkalommal kerültek megrendezésre az Erdélyi Kárpát-Egyesület kolozsvári osztálya, a sztánai református egyházközség, a bánffyhunyadi Kós Károly Kulturális Egyesület és a Szentimrei Alapítvány szervezésében, szombaton, 2006. augusztus 19-én. A célnak megfelelően, a rendezvény Kós Károly emlékét volt hivatva ápolni, a résztvevőkkel nevéhez kötődő helyeket megismertetni. Talán kissé hozzájárult a turizmus eszközeivel a kisrégió fejlesztéséhez is. Működött a partnerkapcsolatok ápolása is (a rendező egyesületek, valamint a résztvevők által képviselt egyesületek).

A rendezvény, azaz a teljesítménytúrák lényege, hogy a megszokott, kocaturisták szalonnasütő kirándulásaival ellentétben, hangsúlyozott szerepet kapott a fizikai teljesítmény. A túra során a rendezők által kijelölt útvonalat kellett végigjárni egy meghatározott időn (szintidő) belül. Eközben a túrázók ellenőrző pontokon haladtak át, ahol bélyegeztettek a pontbírókkal. Minden, a túrára vonatkozó információt, betartandó szabályt, valamint a túra vázlatát, a túrázók az alkalomra sokszorosított túrafüzetben találták meg. A teljesítők oklevelet kaptak a teljesített távról, valamint Kós Károly portrés jelvényt. A Kós-portré, a rendezvény szimbóluma, minden évben változik. Az idén egy 1986-os (tehát egy késői) Nagy Imre-ceruzarajzot használtunk fel. Ez volt nyomva a túrafüzetekre és a rendezőség pólóira is.

A tavalyi 47 km-es szakasz 50 km-re bővült, a jegenyei menedékház ellenőrző pont beiktatásával. Ennek a szakasznak reggel 7–7.30 közt vágtak neki a részvevők a magyar színháztól, ahonnan 12 órás szintidővel jutottak célba, a sztánai Kós-villákhoz. Végigjárták a Szamos, majd Kapus, illetve Sebes-Körös völgyén haladó DN 1-es országút és a nádasvölgyi vasútvonal közt elhelyezkedő vízválasztót, a Fellegvártól a Riszeg-tetőig, miközben 550 m szintkülönbséget másztak meg. Innen a Szentimrei-villához, a Sztána-patak bal partján húzódó domblábon ereszkedtek be. Teljesítményüket akár „túlélő" túrának is mondhatjuk. Ugyanis, míg napon 28–30 fokot is elért a hőmérséklet, csak a vistai, illetve a Nemesek erdejében volt részük egy nyúlfarknyi, 8 km-es árnyékos ösvényben. Nem érdemtelen, ha felsorolom a hét nem mindennapi teljesítőt: Csorba Anna, Eke Péter, Istvánffy Árpád, Kiss János, Magyari Péter, Szilveszter Teréz és Vekov Imre.

Mivel a 25-ös túra egy körút, Sztána – Kispetri – Almási vár – Zsobok – Riszeg-tető – Kós-villák (illetve Sztána) jelzett útvonalon, így elvileg nincs jelentősége, honnan indul, ha ugyanoda tér vissza. Ilyenformán, az idén két változata volt:

A 10 km-es túra (szintén körút) a Kós-villák – Csigadomb – Nádasi nyereg – Riszeg-tető – Kós-villák útvonalon zajlott le. Indítás, folyamatosan 10–12 közt. Szintidő 2,5 óra, szintkülönbség 350 m. A Kós Károly 10-esen volt a legnépesebb a részvétel, 28-an teljesítették. Köztük túráztak az idei rendezvény legfiatalabb (Mostis Márk, négyéves) és a legtávolabbról jövő (Rekeszki János, Kanada-Kalgary) résztvevői. Idén a sztánai ifjúság is inkább ezt a túrát választotta. Talán indokolt volna jövőre Sztánáról is indítani egy rövid, 15 km-es távot.

Az idei újdonság, a Kós Károly emlékéhez anekdotikusan kapcsolódó lovas, Dsida Jenő-túrára, nemigen volt jelentkező. Inkább csak a gyalogtúrákon résztvevő ifjúság lovagolt, miután a vállalt távot teljesítették. Talán a meleg idő, vagy az információ hiánya volt az oka. Vagy még nem divat nálunk? – de azért jövőre is bent lesz a programban.

Szék népe az ősi hagyományokhoz híven háromszor gyűlt össze memoriáléra, istentiszteletre, amelyen hálát adnak a közösség megmeneküléséért. A hála ünnepén nem maradhatott említés nélkül az augusztus 20-i budapesti tragédia, amelynek két széki halálos áldozata is volt. A délutáni műsor részeként egy perces csenddel emlékeztek a nemzeti ünnepen tragikusan elhunyt falustársakra.

Az idei ünnepi rendezvény különlegessége volt a széki kapu avatója: a község bejáratánál hatalmas kaput állított a közösség a több száz évvel ezelőtti csapástól való megmenekülés emlékére. A kaput Sallai János polgármester, Borbély László közigazgatási és területfejlesztési miniszter, illetve a helyi református tiszteletes, Sándor László avatta. A tiszteletes a székely kapuk hagyományos feliratait idézve fogalmazott: béke a betérőre, áldás a kimenőre. – E kapun belül élőket óvja meg a sors az újabb csapásoktól – zárta áldását.

Sallai János a település történelmi múltjának jelentőségéről beszélt, Borbély László a fekete-piros szimbolikáját elevenítette fel ünnepi beszédében. Elmondta: bár a fekete a gyász színe, a piros mindenkor a jövőt, a fejlődést jelképezi. Széknek fejlődnie kell, ahogyan eddig is, az egymás elfogadása, az építő egymás mellett élés jegyében.

A délutáni ünnepségen felszólalt Dániel Márton helyi RMDSZ-elnök is, aki rámutatott: azok is, akik messzi földön találták meg a megélhetést, csak itt, ebben a közösségben érezhetik magukat otthon. A hazaszeretet segítette a táj szülötteit abban, hogy életben maradjanak és újabb életet teremtsenek.

Csorba Márton alpolgármester elmondta: ez a nap, a tragédia emléknapja egyre inkább örömünneppé lesz, alkalom arra, hogy Szék lakosai az elszármazott rokonokkal találkozhassanak – hangoztatta. Ezt követően a helyi fiatalok – talán nem az eseményhez illő – módon klasszikus és modern táncokat adtak elő, némiképp megtörve az ünnep hagyományörző jellegét, hangulatát.

Az eseményen több RMDSZ-politikus is részt vett. Eckstein Kovács Péter szenátor a székiek budapesti áldozatáról szólt. – Nekünk minden egyes társunk egyformán fontos, igazságtalannak tartom, hogy ismét mi hoztunk áldozatot! – mondotta. Kónya Hamar Sándor képviselő is úgy vélekedett: nehéz elfogadni a nemzeti ünnep gyászos mérlege után, hogy az áldozatok legnagyobb része közülünk való. Máté András képviselő a székiek példaértékű magyarságvállalásáról szólt.

Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács alelnöke a tatárdúlásra emlékezve elmondta: a székiek a pusztulás napját az épülés, újjászületés, megmaradás napjává avatták példát mutatva az egész Kárpát-medencei magyarságnak. Csoma Botond megyei RMDSZ-alelnök úgy fogalmazott: a mai ünnep bizonyítéka annak, hogy az erdélyi magyar közösségnek van ereje a megmaradásra, de ennek feltétele az összetartás. Vekov Károly, a Nemzetépítő Platform elnöke hangsúlyozta: van múltunk, amelyre emlékeznünk kell, amelyről nem mondhatunk le. Mátis Jenő megyei tanácsos úgy fogalmazott: magyarul élünk, dolgozunk, álmodunk, és így is szeretnénk folytatni. Így kell belépnünk Európába, hogy önrendelkezési jogunkat érvényesíthessük.

Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes levelében a Szövetség nevében köszöntötte az egybegyűlteket. „Szék példát mutathat az életben maradáshoz, az emberség megtartásához. Egyenként soha, csak közösségként lehet megmaradni", hangzott el.

Réti Árpád egri előadóművész szavalatait és énekét követően Rácz Sándor, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke szólt az ünneplőkhöz, köszönetet mondva azért, hogy nem hagytak fel az emlékezéssel, és azt kérve a székiektől, hogy hazugságnak soha ne higgyenek.

Lélegzetvisszafojtva várta a széki gyülekezet Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök felszólalását, – aki, ahogy az elmúlt években is, a nap harmadik memoriáléját celebrálta. Tőkés azt kívánta az ünneplőknek, hogy erőben, erősen megmaradjanak, legyenek széki gyerekek a tantermekben és a konfirmandusok soraiban. A püspök szavait követően hagyományos széki tánc következett, majd koszorúzás a háborúkban, illetve a tatárjáráskor elesett áldozatok emlékére, végül Transylmania koncert, és éjszakába nyúló mulatás zárta az ünnepet.

Változott a Romtelecom honlapja. A www.romtelecom.ro új arculatot kapott elktronikus adatközlő eszköz áttekinthetőbb, könnyebben használható. Többek között helyet kapott benne a szakértői vélemények rovata, a hasznos információk pedig külön-külön szerepelnek magánszemélyek, fizikai személyek, valamint az wholesale és internet/adatok vagy hang kategóriák számára. Az ügyfél a nap huszonnégy órájában online megismerheti a Romtelecom szolgáltatások nyomán megszületett legutóbbi három számláját.

Jelen pillanatban a hazai bankok közül, a kirendeltségek számának szempontjából, a Transilvania Bank a negyedik helyet foglalja el. A bank az év első hat hónapjában 58,7 millió lejes nettó jövedelmet könyvelt el, 13 százalékkal nagyobbat, mint az elmúlt év megfelelő időszakában. Az aktívák tekintetében a hitelintézet június végén a hazai bankszektori piac 4,34 százalékát ellenőrizte.

Az Investkredit Bank az ingatlanpiaci és vállalati szegmensek hitelezésére szakosodott pénzintézet. Tevékenységi köre Ausztria mellett Németországra, Svájcra, Lengyelországra, Szlovákiára, Szlovéniára, Csehországra, Magyarországra és Romániára terjed ki.

A Fabian Romania Property Fund 2005 júniusában alakult kereskedelmi célú ingatlan-befektetések finanszírozására. Jelenleg az egyetlen kizárólag romániai ingatlan-befektetésekre szakosodott nyugati befektetési alap. Befektetéseit irodaépület és bevásárlóközpont beruházásokban helyezi el.

Két konfekcióipari gyár felépítésébe több millió eurót fektet be egy olasz cég Baróton. Nagy István polgármester elmondta: a bolognai Lavanderia di Alto Adige cég háromhektáros telket vásárolt, amelyre konfekciógyárat, valamint egy konfekcióipari gépeket összeszerelő üzemet épít.

A polgármester szerint a munkálatokat jövő év tavaszán kezdik el, miután az építkezéshez szükséges összes dokumentációt beszerzik. Addig a telket, amelyre a két gyárat építik, ki kell vonni a mezőgazdasági forgalomból.

– A befektetés értéke több millió euróra rúg, és az építkezési munkálatok befejezése után a városban több mint 250 új munkahely jön létre – tette hozzá Nagy. Hozzátette: az olasz cég a baróti konfekciógyárat is megvásárolta, ahol 70 személy dolgozik.

Egy év leforgása alatt Erdővidéken ez a második legnagyobb befektetés a konfekcióipar területén, miután májusban nyitották meg hivatalosan a Platanus kft.-t, a Dr. Dietrich Boch & Partner csoport legújabb, férfinadrágokat gyártó üzemét. A Platanus-nál 120 személyt foglalkoztatnak, a befektetés értéke meghaladja az 1,2 millió eurót.

(6. oldal)

Váltóiroda	Euró (Vétel/Eladás)	Dollár (Vétel/Eladás)	100 Forint (Vétel/Eladás)
Macrogroup (Főtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25.)	3,50/3,53	2,73/2,77	1,25/1,28

Hirdetésfelvétel: Kolozsváron: Jókai (Napoca) u. 16., hétköznap 9–16, szombaton 10–12 óra között. Désen, hétköznapokon: Lukács Éva, tel.: 212-099. A 14 óráig feladott hirdetése már másnap megjelenhet.

LABDARÚGÁS
BL-selejtezők
Mennyből a pokolba, majd vissza
Bukaresti Steaua–Standard Liege 2–1 (1–1)

Az idegenbeli 2–2-es döntetlen után egyértelmű esélyesként lépett pályára szerdán este a BL-3. selejtezőkörének visszavágóján a román együttes, s a több mint félszázezer hazai drukker már a mérkőzés előtt biztos volt a végső sikerben. Alig kezdődött meg a mérkőzés, a 3. percben azonban mindannyian átélték a pokol kínjait: a belga gárda kihasználta a kék-piros védelem egy hibáját, s Jovanovic révén vezetést szerzett, így a folytatásban a virtuális továbbjutó szerepében játszhatott.

A három alapembert – Ghionea, Rădoi, Iacob – nélkülöző hazaiak azonban hamar magukhoz tértek, három perc múlva Cristocea már akár ki is egyenlíthetett volna. Pár perccel később azonban Carlos szenzációs, önfeláldozó közbelépésére is szükség volt ahhoz, hogy a vendégek ne húzzanak el 2–0-ra, mondjuk, Sa Pinto fejesénél...

Innen állt fel a fővárosi gárda, amikor a félidő derekán, a 35. percben Goian átadását szépen vette le majd lőtte Renard hálójába Badea, aki e mérkőzésen Cosmin Olăroiu titkos fegyverének bizonyult: a második félidő 7. percében ugyanő rázta meg a belgák hálóját, a stadiont zsúfolásig megtöltő nézők örömére.

Ilyen körülmények között az utolsó félórára már jóval kevesebb izgalom maradt, annál is inkább, hogy az előnyét őrző Steaua tűnt veszélyesebbnek, nem pedig a gólkényszer terhe alatt játszó vendégcsapat. De maradt a 2–1, s hosszú idő – pontosan egy évtized – óta ismét van román csapat a legrangosabb európai kupasorozat főtábláján. Ami nemcsak a Steauának jó a főtáblával járó mintegy 7–8 millió euró miatt, hanem az egész hazai labdarúgásnak...

Eredmények (kiemelve a továbbjutók, zárójelben az összesített eredmény): Chievo (olasz)–Levszki Szófia (bolgár) 2–2 (2–4), Arsenal (angol)–Dinamo Zagreb (horvát) 2–1 (5–1), AEK Athén (görög)–Hearts (skót) 3–0 (5–1), Ajax Amsterdam (holland)–FC Köbenhaven (dán) 0–2 (2–3), Ruzomberok (szlovák)–CSZKA Moszkva (orosz) 0–2 (0–5), Legia Warszawa (lengyel)–Sahtar Doneck (ukrán) 2–3 (2–4), Rabotnicki Skopje (macedón)–Lille (francia) 0–1 (0–4), Fenerbahce (török)–Dinamo Kijev (ukrán) 2–2 (3–5), FK Mlada Boleslav (cseh)–Galatasaray (török) 1–1 (3–6), Szpartak Moszkva (orosz)–Slovan Liberec (cseh) 2–1 (2–1). A vesztesek az UEFA-kupa első fordulójában folytatják.

Bár ezen a szinten már nehéz szerény csapatokat találni, a Steaua nem-igen mondhatja szerencsésnek magát, hiszen két igen erős csapattal került össze a BL-csoportjainak tegnapi, monacói sorsolásán. A román bajnok a spanyol Real Madriddal került egy csoportba, valamint a francia bajnok Olympique Lyonnal, így első látásra nem sok esélye van a továbbjutásra, viszont azzal vigasztalhatja magát, hogy Európa legnagyobb csapatait hozza szurkolói elé. Az E-csoport negyedik tagja, amely ellen ilyen körülmények között kötelező a győzelem Olăroiu tanítványainak, a Kievi Dinamó.

Meglepetésre a Middlesbrough egy góllal nyert a címvédő Chelsea ellen az angol labdarúgó bajnokság második fordulójában, annak ellenére, hogy Andrij Sevcsenko, a londoni sztárcsapat frissen szerződtetett játékosa megszerezte első gólját a Premier League-ben. A Manchester United viszont magabiztosan nyert Charltonban, és a tabella élére állt – a Liverpool és az Arsenal a Bajnokok Ligája selejtezők miatt nem lépett pályára.

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) felfüggesztheti az olasz szövetség (FIGC) tagságát – közölte Andreas Herren, a FIFA szóvivője. Erre azért kerülhet sor, mert a Juventus benyújtotta keresetét a Lazio kerületi polgári bírósághoz, miután sem a szakági szövetségnél, sem a nemzeti olimpiai bizottságnál nem tudta elérni, hogy módosítsanak a bundabotrányok miatti büntetéseken.

Amint nemzeti szinten kimerültek a fellebbezési lehetőségek a sportbíróságoknál, csakis a lausanne-i székhelyű nemzetközi Sportbírósághoz (CAS) lehet fordulni jog-orvoslatért. Ha kizárják az olasz szövetséget, a válogatottak és a klubok egyetlen nemzetközi tornán, illetve sorozaton sem vehetnének részt. Elemzők a lépést nehezen tartják elképzelhetőnek.

B-Liga – 3. forduló
U FC: hiányzik a csapatból a rosszaság
Ciorceri végre elégedett volt

Érthető módon nem volt túlságosan elragadtatva tegnapi sajtótájékoztatóján Adrian Falub, a Kolozsvári U FC trénere. Az edző, aki közvetlenül a Gyulafehérvári Apullummal való mérkőzés után úgy vélekedett, hogy akár krízisről is beszélhetünk, a mérkőzés után egy nappal már úgy értékelte tanítványai tevékenységét, hogy játékukból hiányzik az akarat és az ambíció, amiről szerdán csak az ifi Văscan és a csapatot a vereségtől megmentő cserekapus, Moldovan tett tanúbizonyságot.

A klub vezetősége azonban még korántsem véli úgy, hogy temetni kéne a feljutási álmokat, és ebben kénytelenek vagyunk egyetérteni velük, hiszen a csapat mindössze két ponttal marad el az első helyezettől, s a bajnokságnak még az egynegyedét sem játszották le. És abban is egyetértünk az U-sokkal, hogy erről további három-négy forduló után még lehet beszélni...

A tréner mindenesetre reméli, hogy a csapat hamarosan kilép a hullámvölgyből. Mint elmondta, nagyon hiányzik a játékból a sérült Goga, de hamarosan ő is harcképes lesz, másfelől pedig külön nehézséget jelent a diákcsapatnak, hogy a bajnokság kezdete előtt a fő esélyesként tartották számon a gárdát, amelyre így erős pszichikai nyomás nehezedik.

Az idei bajnokságban első ízben mosolygott egy mérkőzés után George Ciorceri, a Dési Egyesülés edzője. A Temesvári Poli II. elleni találkozó gólját szerző Zelencz Tibor egyébként ezúttal az egyedüli CFR-játékos volt, akit Dorinel Munteanu leküldött a szatelitcsapathoz, s reméljük, hogy a csatár első gólja csak a kezdet volt a siker útján. A Temesvári Poli szatelitcsapata ellen különben minden játékos nagy lelkesedéssel küzdött, ami nem mondható el a korábbi két mérkőzés kapcsán. A siker után természetes, hogy Ciorceri lapunknak kijelentette: a szombati, Zsil-völgyiek elleni mérkőzésen három pont a cél.

• Bár kényelmetlen ellenfél, a Nagyváradi Bihar FC otthonában játszott, továbbra is őrzi veretlenségét az Aranyosgyéresi Sodronyipar: Ioan Tătăran gárdája ismét jól kezdte az idényt, hiszen nehéz mérkőzéseken szerzett pontokat, és tartja magát az élvonalban. Nagyváradon is már a 12. percben gólt szerzett Şomotecan révén, s eddigi teljesítménye bíztató a jövőre nézve.

Bekapcsolódott a bajnokságba a buszbalesetben megsérült játékosai miatt első mérkőzései halasztáshoz folyamodó Medgyesi Gázmetán is, ráadásul egyből pontot szerzett Nagybányán. A forduló eredményei: Lugosi Auxerre–Rm. Vâlcea-i MSC 1–0, Caracal FC–Resicai MFC 0–1, Vânju Mare-i Building–Temesvári CFR 0–1, Lupényi Bányász–Mioveni-i Dacia 0–1, Temesvári Poli II–Dési Egyesülés 0–1, Nagybányai FC–Medgyesi Gázmetán 1–1, Târgovişte-i MFC–Vajdahunyadi Corvin 3–0, Gyulafehérvári Apullum–Kolozsvári U FC 0–0, Nagyváradi Bihar FC–Aranyosgyéresi Sodronyipar 1–1.

1. Târgovişte 3 2 1 0 4–0 7
2. Mioveni 3 2 1 0 4–1 7
Auxerre 3 2 1 0 4–1 7
4. Tem. CFR 3 2 0 1 3–3 6
5. Sodronyip. 3 1 2 0 3–1 5
6. Kv. U 3 1 2 0 2–1 5
7. Corvin 3 1 1 1 7–5 4
8. Apullum 3 1 1 1 2–2 4
Bihar FC 3 1 1 1 2–2 4
Resica 3 1 1 11 2–2 4
11. Caracal3 1 0 2 2–3 3
12. Rm. Vâlcea3 1 0 2 2–3 3
13. Dés 3 1 0 2 1–4 3
14. Medgyes 1 0 1 0 1–1 1
15. Lupény 2 0 1 1 2–3 1
16. Tem. Poli 2 0 1 1 1–2 1
17. Building 3 0 1 2 0–2 1
18. Nagybánya 3 0 1 2 2–8 1

A következő fordulóban, szombaton: Corvin–Apullum, Dés–Lupény, Medgyes–Târgovişte, Tem CFR–Bihar FC, Kolozsvári U–Lugosi Auxerre, Sodronyipar–Tem. Poli II., Rm. Vâlcea–Caracal, Mioveni–Nagybánya, Resica–Building.

Az olimpiai bajnok Argentína nagy csatában verte a címvédő, alaposan megfiatalított szerb válogatottat, míg Kína főként Jao Ming 36 pontja révén nyert Szlovénia ellen. Olaszország nagy csatában legyőzte Puerto Ricót amely ezzel befejezte szereplését a vb-n. Az amerikai válogatott tartalékosaival is legyőzte a nyeretlen Szenegált, így százszázalékosan zárta a csoportkört.

A-csoport: Franciaország–Venezuela 81:61, Nigéria–Libanon 95:72, Argentína–Szerbia-Montenegró 83:79. A csoport végeredménye: 1. Argentína 10 pont, 2. Franciaország 8, 3. Nigéria 7, 4. Szerbia-Montenegró 7, 5. Libanon 7, 6. Venezuela 6.

C-csoport: Görögország–Törökország 76:69, Litvánia–Brazília 79:74, Ausztrália–Katar 93:46, A csoport végeredménye: 1. Görögország 10 pont, 2. Törökország 9, 3. Litvánia 8, 4. Ausztrália 7, 5. Brazília 6, 6. Katar 5.

D-csoport: Egyesült Államok–Szenegál 103:58, Olaszország–Puerto Rico 73:72, Kína–Szlovénia 78:77. A csoport végeredménye: 1. Egyesült Államok 10 pont, 2. Olaszország 9, 3. Szlovénia 7, 4. Kína 7, 5. Puerto Rico 7, 6. Szenegál 5.

A nyolcaddöntő menetrendje: Argentína–Új-Zéland, Törökország–Szlovénia, Spanyolország–Szerbia-Montenegró, Olaszország–Litvánia, Görögország–Kína, Franciaország–Angola, Egyesült Államok–Ausztrália, Németország–Nigéria.