Magyar nyelvű környezetben minőségi oktatást és felügyeletet kapnak a legkisebbek

Bár Romániában már hosszú ideje két év gyermeknevelési szabadság jár az édesanyáknak, ezzel egyáltalán nem megoldható a bölcsődéskorú gyermekek helyzete. Két év letelte után az anya kénytelen visszatérni a munkahelyére, míg a gyermeket ebben a korban állami óvodába még nem veszik be. Maradnának megoldásnak a bölcsődék, ebből azonban országszerte sincs túl sok. Romániában mindössze negyven bölcsőde működik, emiatt a három évnél kisebb gyerekek kevesebb, mint egy százalékának biztosítanak ellátást. Kolozsváron a bölcsődék nem rendelkeznek magyar csoporttal, ezért az édesanyák nagyon meggondolják, hogy beszélni éppen csak most tanuló kicsinyüket beírassák-e román környezetbe. Megpróbálhatják családon belül, vagy jól megfizetett bébiszitterrel megoldani a felügyeletet, esetleg választhatnak egy szintén elég költséges magánóvodát, ahol a minőségi ellátás mellett magyar környezetben van a gyerek. (Részletek az 5. oldalon)

Tegnap kezdődött Kolozsváron A kisebbségi és regionális nyelvű napilapok és a többnyelvűség az Európai Unióban című nemzetközi konferencia, a dél-tiroli székhelyű Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesülete (MIDAS) és a kolozsvári Szabadság szervezésében. A május 3-6. között zajló rendezvényen hazai politikusok és médiaszakemberek mellett szlovákiai, németországi, dániai, belgiumi, spanyolországi, svájci, olaszországi, lettországi, litvániai, írországi, horvátországi és finnországi kisebbségi és regionális nyelvű napilapok kiadóinak vezetői, főszerkesztői, képviselői vesznek részt, valamint a tegnap Kolozsvárra érkezett Habsburg Ottó (képünkön Kiss Olivér főszerkesztőnkkel). Pénteken és szombaton a Szabadság külön melléklettel, 24 oldalon jelenik meg. A MIDASpressben (I.–XII. oldal) magyarul, angolul és románul igyekeztünk vendégeink előtt bemutatkozni, rávillantani az erdélyi magyarság létét meghatározó kérdésekre.

Hatvan kilogramm heroinra bukkant a rendőrség egy, a kormány udvarán található garázsban négy éve elhagyottan parkoló gépkocsiban. A kábítószereket a kormány főtitkársága számára kiutalt luxusautó hátsó ülése alatt fedezték fel, az egyenként fél kilogrammos csomagok összértéke 9 millió euró. A négy év alatt senki sem ellenőrizte a gépkocsit, amelyet nem láttak el közlekedési rendszámtáblával, és feltehetőleg soha senki nem használta.

A rendőrök akkor találtak rá a rendkívüli „fogásra", miután a gépkocsit nekik utalták ki. A járművet 2002-ben Nagylaknál egy török csempészbanda lefülelésekor foglalták le, és a vámosok beérték a hátsó ülésre dobott zacskókkal, amelyekben szintén 60 kg heroint leltek. A többi 60 kg a hátsó ülés alatt háborítatlanul maradt az utókorra...

A határrendőrség szerint 2002. február 8-án 23.40-kor az ezüst színű, 34 FB 0376-os rendszámú Porsche személygépkocsival két török állampolgár, apa és fia, lépte át Giurgiunál a határt, ahol a hatóság semmi gyanúsat nem észlelt náluk. Az ország területének elhagyása előtt, február 9-én 13 órakor azonban a nagylaki átkelőnél lebuktak. Az ügyet a temesvári rendőrség nyomozta, a letartóztatott két török mindent tagadott, s később szabadon bocsátották őket. A hozzávetőlegesen 200 ezer dollár értékű gépkocsit lefoglalták, majd bírósági határozattal a kormány főtitkárságának utalták ki.

Az eset máris számos politikai reakciót váltott ki. Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettes úgy nyilatkozott: a kormányfőtitkárságnak nem volt tudomása a drog ottlétéről.

A Demokrata Párt (PD) elnöke, Emil Boc kolozsvári polgármester viszont kijelentette: nem hiszi el a hivatalos magyarázatot, sem azt, hogy a kábítószer négy éve vesztegel ott. Ez az eset jellemző a kormány elfoglaltságaira, ez a Tăriceanu-heroin kormány – fogalmazott Boc. Az ügyben kivizsgálás indult.

Döntött az Alkotmánybíróság: egy államfő leváltható a referendumon megjelenő választók fele plusz egy szavazatával. Az eddig érvényben levő jogszabály azt írta elő, hogy a választói névjegyzékben szereplők fele plusz egy érvényes szavazata szükséges az elnök menesztéséhez. Az Alkotmánybíróság határozatával lényegesen megkönnyítette az államfő leváltását.

A testület ezzel a döntéssel visszautasította a Demokrata Pártnak (PD) az említett passzussal kapcsolatban megfogalmazott fellebbezését. A döntés végleges és kötelező érvényű, és már a május 19-i referendumon is alkalmazni fogják. Ezzel kapcsolatban azonban máris folyik a vita az alkotmányjogászok közt, egy részük ugyanis úgy vélekedik: visszamenőleg nem lehet alkalmazni ezt a módosítást, a májusi népszavazáson még mindig a „régi játékszabályokat" kellene érvényesíteni, tehát azokat, amelyek az elnök megválasztásának idején voltak hatályban.

Továbbra sem világos, hogy az Alkotmánybíróság és a parlament közti „oda-vissza úton" módosult-e az érvényességi küszöb, és ha igen, milyen formában. Az eddig érvényben lévő előírások szerint ahhoz, hogy a népszavazás érvényes legyen, a szavazati joggal rendelkező állampolgárok fele plusz egy személy érvényes szavazatot kell hogy leadjon. Ez megközelítőleg 9 millió állampolgárt jelent. Ez a szabályozás az államfőt gyakorlatilag „bebetonozta", hiszen ahhoz, hogy leváltható legyen, minimum 9 millió szavazónak kellett megjelennie, és ugyanennyinek az elnök leváltására szavaznia.

Az alkotmány nem rendelkezik világosan arról sem, hogy érvénytelen referendum esetén mi a teendő. A parlament múlt héten elfogadott egy határozatot, miszerint ebben az esetben a parlament kezében van a döntés. Arról pedig, hogy a parlamentnek mi az álláspontja Băsescu elnöki mandátumával kapcsolatban, közismert. Ha viszont nincs érvényességi küszöb, akkor ez nem okozhat többet fejfájást a törvényhozóknak.

A felmérések azonban 68 százalékos részvételt jósolnak, illetve azt, hogy a megjelentek 58 százaléka Băsescu mellett szavaz majd. Ezt propagálja a Demokrata Párt (PD) is. Emil Boc pártvezető bízik Băsescu elsöprő sikerében, ugyanakkor tiltakozik amiatt, hogy a törvényt visszamenőleg akarják alkalmazni.

A pártok máris elkezdték a mozgósítást szimpatizánsaik körében.

NÉVNAP: Flórián. A latin Florianus rövidülése, jelentése: virágos, virágzó.

NAPKELTE: 6 óra 7 perckor .

NAPNYUGTA: 20 óra 39 perckor .

ÉVFORDULÓK: Május 4-én történt: 1493. Rómában VI. Sándor pápa ediktumában felosztotta az Újvilágot, a már felfedezett és felfedezésre váró területeket a spanyo lok és a portugálok között. • 1790. Az angliai Epsonban másfél mérföldes távolságon megrendezték az első lóversenyt. • 1896. Felavatták az első európai földalatti vasutat Budapesten. A „kisföldalatti" az államalapítás 1000. évfordulója tiszteletére készült el, és épp a Millennium évében adták át Budapest polgárainak. A földalatti és az Andrássy út egy része megkapta „a Világörökség része" kitüntető címet. • 1945. A II. világháború végén Hollandiában, Északnyugat-Németországban és Dániában a német hadsereg csapatai letették a fegyvert. • 1989. Pekingben több tízezer diák vonult a Tienanmen térre szabadságot és demokráciát követelve. Az emberi jogokért folytatott tömegtüntetésnek négy hét múlva a kínai hadsereg vérfürdővel vetett véget. • Május 4-én született: 1766. Falka Sámuel betűmetsző és rézkarcoló, a magyar betűszedés egyik legnagyobb mestere. • 1772. Friedrich Arnold Brockhaus német könyvkereskedő, könyvkiadó, a híres enciklopédia szerkesztője és kiadója. • 1944. Huszti Péter Kossuth-díjas színész, rendező, kiváló művész. • 1950. Hegedűs László Munkácsy-díjas grafikus, filmrendező, fotóművész. • Május 4-én halt meg: 1980. Joszip Broz Tito jugoszláv politikus, államférfi.

A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, az olvasó, aki olvassa.

A7 VENDÉGE május 4-én, pénteken du. 4 órától a Tranzit házban a Litera szerkesztősége. Beszélgetni Bódis Krisztával, Györe Balázzsal, Jánossy Lajossal és Podmaniczky Szilárddal lehet. A beszélgetés bevezetőjében Bódis Kriszta Falusi Románc (meleg szerelem) című, 2006-os filmjét tekinthetik meg az érdeklődők. Belépés díjtalan.

A KOLOZSVÁRI MAGYAR GYEREKKÓRUS pénteken, május 4-én, 18 órakor találkozik újból. Erre az alkalomra kérik a szülőket is, hogy a próba előtt menjenek be egy rövid megbeszélésre. Május 6-án, vasárnap a próbát a szokásos időben, du. 6–8 óra között tartják.

FELVÉTELI ELŐKÉSZÍTŐT tartanak a kolozsvári Református Kollégiumban május 5-én, szombaton reggel 9 órától a IX. osztályba felvételizők számára.

A PRO IUVENTUTE EGYESÜLET szokásos szombati zenés-táncos összejövetelét tartja május 5-én du. 5 órától a Mócok útja 75. szám alatti székházában.

A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS NAPKÖZIOTTHONOS ÓVODA fennállásának 5. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból ünnepélyes nyílt napokat szerveznek május 7–12. között az óvoda épületében (Kossuth Lajos/21 Decembrie 1989 utca 9. szám). Az ünnepélyes rendezvénysorozat tág betekintést nyújt az óvoda működésébe, a gyermekek óvodai nevelésébe és foglalkoztatásába. Minden érdeklődőt szeretettel fogadnak.

KÉPZŐMŰVÉSZETI SZAKKÖRT tartanak szombatonként 10–12 óra között az Apáczai-líceum 25. számú termében a rajzolni, festeni és kerámiázni-szobrászkodni szerető 4–18 év közötti gyerekek számára. Ugyanakkor előkészítőt tartanak azoknak a IV. osztályos gyerekeknek, akik tanulmányaikat V. osztálytól a líceum képzőművészeti tagozatán szeretnék folytatni. A jelentkezők hozzanak rajztömböt, rajzfelszerelést, festéket, ecsetet magukkal. A szakkör működését elősegítő bármilyen anyagi és szellemi támogatást örömmel fogadnak. Cím: Apáczai-líceum, Székely Géza képzőművész-tanár, I. C. Brătianu u. 26., tel.: 0264/597-251.

BIOGAZDÁK KÉPZÉSÉRE szerveznek ingyenes tanfolyamot május 14–18. között Gyaluban, a Gong villában. A tanfolyamra Kolozs megyén kívül még nyolc megyéből várnak hallgatókat. Az előadók között szerepel többek között dr. Man Cornel professzor, valamint Albert Imre mérnök, a Bioterra vezetői. Jelentkezni a Bioterra magyarlónai irodájában lehet a 0264/266-606-os telefonszámon. A részvételhez szükséges iratok: személyazonossági, végzettséget igazoló okmány másolata és orvosi igazolvány másolata.

ANYÁK NAPI FESZTIVÁL PROGRAMJA. Az Erdélyi IKE és az Életfa Egyesület május 5-én, szombaton de. 11 órától a kolozsvári alsóvárosi (Kétágú) templomban anyák napi fesztivált szervez. Az alábbiakban közöljük a rendezvény programját. Délelőtt 11 órától kirakodóvásár; 12.00 – Játszunk együtt gyermekeinkkel – családban együtt játszható játékok, énekek; 13.00 – Készítsünk meglepetést édesanyának – virágkészítés, gyöngyfűzés, origámizás, barkácsolás a gyermekekkel, és nem csak; 15.30 – Édesanya mindig szép – fodrász meghívott; 16.30 – Anyának lenni mit jelent? – beszélgetés, vendég Román Mónika pszihológus, 3 gyermek édesanyja. A bazár ideje alatt van hely és lehetőség a tea, kávé melletti beszélgetésre, tapasztalatcserére. A gyermekekkel az IKE munkatársai játszanak ez idő alatt. A nagyobbaknak társasjáték-verseny az emeleti teremben.

A Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság 2007. május 5-én, szombaton de. 11 órától tisztújító közgyűlést tart a kolozsvári Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében (Brassai utca 6. szám).

Napirend:

Megnyitás, köszöntő; elnöki beszámoló az elmúlt évi tevékenységről.

Bontások Kolozsváron – László Csaba fotókiállításának megnyitója.

A 2006-os esztendő pénzügyi jelentése.

Műemlék helyreállítás – gyakorlati példák: Házsongárdi sírkövek restaurálása (Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója), a széki református templom rövid ismertetése (Bibza Gábor, lelkész, történész), gyors beavatkozás a széki református templomnál (Makay Dorottya, műemlékvédelmi szakmérnök), a némai református templom falképeinek megmentéséről (Maksay Ádám, KLMT alelnök), a háromdimenziós térscanner alkalmazása műemlék dokumentálásánál – esettanulmány: Kolozsvár, Farkas utcai református templom (Maksay Ádám).

Tagtoborzás: jelentkezési lapok kitöltése, tagdíjak kifizetése.

A társaság 2007. évi tevékenységi tervének ismertetése.

Tisztújítás.

Kérünk minden tagot, ha teheti, vegyen részt a közgyűlésen. Új tagok jelentkezését is várjuk!

A KLMT választmánya nevében: dr. Gaál György elnök

Többek között e kérdést is felveti könyvében Ferencz Zsuzsanna*, pedig ő csupán Bukarestig költözött. „Hány évig kolozsvári valaki azután, hogy el kellett hagynia Kolozsvárt?" – töpreng, mivel „húsz év Bukarest meglazította a szálakat, amelyek [...] Kolozsvárhoz kötötték. Ugyanakkor nem akart azonosulni a fővárossal."

Eszmefuttatása szíven üt, hiszen több mint másfél évtizede élek az Óceán túlsó partján, változatlanul kolozsvárinak vallva magamat. Talán, mert gyakran látogatok haza, jelentkezéseim egyre kevesebb érdeklődést váltanak ki ismeretségi körömben. Igyekszem alkalmazkodni mindenki szabadidejéhez, de így is előfordul, hogy másfél hetet kell várnom valamely találkozásra, olykor pedig csak „majd legközelebb" jön össze. Az év legnagyobb felét nem Kolozsváron töltöm, vagyis apró gondjaival senki sem fordul hozzám, látogatónak viszont túlságosan gyakori vagyok. Szerzői minőségben az otthoni szerkesztők többnyire olyankor gondolnak rám, amikor valamilyen „amerikai lapszámot" kell összehozni. Ezért – hosszas ellenállás után – főként emigrációs magyar kiadványok munkatársa lettem.

Az Óceánon túl olvasom Ferencz Zsuzsa könyvét, Kik és Mik ügyeit, és az amerikai magyar olvasónak írok recenziót róla úgy, hogy megpróbálom átültetni más földrajzi és mentalitásbeli közegbe e jellegzetesen balkáni és sajátosan bukaresti jelrendszert. Megértheti-e a távoli olvasó, hogy az egyik – különben barátságos – kóbor kutyának a szomszédok azért nem adnak enni, mert az „magyar kutya"? Az utóbbi mintegy ténymegállapításként hangzik el, gyűlölködés nélkül, merthogy magyar gazdi eteti, ugyan miért adna neki más is? Kikérő hangnemű viszont az autóbuszon utazó gyerekeket ért rendreutasítás, hogy „ameddig román kenyeret esznek", egymással se társalogjanak magyarul. Mellesleg a figyelmeztetés olyan korban hangzott el, amikor az üzletekben úgyszólván alig-alig lehetett „román kenyeret" vásárolni.

Kik és Mik ügyei villanásnyi – többségükben bukaresti – történetek, amolyan „kétpercesek". A látszólag elszigetelt eseteket regénnyé ötvözi a közeg és a mentalitás. A hely szelleme annyira markáns, hogy egységbe foglalja az időt is; ezért nem megtévesztő a jelen történéseinek az emlékekkel való váltakoztatása.

Azt is magaménak érzem, amikor a lipcsei hangversenyteremben Mozartot hallgatva, „megképzett előtte a kolozsvári bizony nem valami gyönyörűséges koncertterem. Szívesen átült volna, hogy abban a teremben hallgassa tovább a szimfóniát. [...] További életét kettős honvágy kísérte. Az egyiket még-honvágynak, a másikat már-honvágynak nevezte." Ez az a szívszorító érzés, hogy bárhol is lennél éppen, mindig egy kicsit a másik hely után vágyakozol.

* Ferencz Zsuzsanna: Kik és Mik ügyei, jelentősen bővített második kiadás (Arad: Irodalmi Jelen Könyvek, 2006)

Fischer Gábor filmrendező tart Marosvásárhelyen mesterkurzust május 19–20-án. „A feladat színészmozgatás játékfilmelemeket tartalmazó dokumentumfilmben csoportmunka teatrológus és színész hallgatókkal együttműködve. Kezdés 9-kor, 11-ig előadás. 11-től feladatkiadás, csoportok kialakítása (4 fős). A csoportok kidolgozzák papíron a tervet. 13–14-ig ebéd, utána forgatás (időjárásfüggően belső vagy külső helyszínen). Másnap ugyanilyen szerkezetben utómunka, vágás, 17-től közös kiértékelése a 3–5 perces műveknek meghívott nézők (diákok, színészek) előtt".

Célcsoport: romániai magyar tévések (szerkesztők operatőrök, rendezők), a Színművészeti Egyetem dramaturgia szakos hallgatói. A mesterkurzuson megfigyelőként részt vesznek a marosvásárhelyi és a kolozsvári Sapientia EMTE Média- és Kommunikáció szakos diákjai, valamint a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Média és kommunikáció szakos hallgatói.

A kurzus célja: a Marosvásárhelyen szervezett mesterkurzus oktatója olyan tematikát választott, amelyik a legkevésbé ismert a televíziózásban már járatos, ám nem filmen nevelkedett műsorkészítő szerkesztők, rendezők, operatőrök körében. Haszna pedig a dokumentumfilmezésben (is) jelentkezik.

Helyszín, időpont: Marosvásárhely, Yorick Stúdió 2007. május 19–20. Jelentkezési határidő: május 10. Részvételi feltételek: a mesterkurzus ingyenes a diákoknak. Ezalatt értendő az oktatás, a helyszíni felszerelés (kamera, kazetta, vágási lehetőség), illetve a kurzus elvégzése után a képzésvezető által aláírt oklevél. (MÚRE tagok pályázhatnak) A tévések maguk fizetik a szállást, utazást és az étkezést.

Kapcsolatszemélyek: Simonffy Katalin, 0745-119939, , Kádár Magor, 0744-270619 , Karácsonyi Zsigmond .

– Románia az idén sem teszi az ablakba a Freedom House jelentését, amiből továbbra is az derül ki: a sajtószabadság nem teljes. Ön minek tulajdonítja ezt a leminősítést?

– Romániában a különböző televízióknál, rádióknál még csak nem is mímelik a távolságtartást, szinte „felvállalt pártosság" van. Olyan viszonyok uralkodnak itt a tévézésben, mint a nyugati írott sajtóban, ahol ez a pártosság elfogadottabb, hiszen a különböző pártérdeket megjelenítő sajtótermékek valahogy kiegészítik egymást a palettán. A televíziótól azonban hagyományosan elvárják a távolságtartást. Másrészt azért is szokták bírálni Romániát, mert a köztelevízió meglehetősen kereskedelmi formátumú.

– Van ezeknek a bírálatoknak köze ahhoz, hogy Romániában a média tekintélyes része egyes érdekcsoportok kezébe koncentrálódik? Ha jól tudom, más európai országban a sajtótörvény tiltja az ilyen monopóliumok létrejöttét.

– Ilyen szabályozás nálunk valóban nincs, máshol sem mindenütt a sajtótörvényben jelenik ez meg, inkább monopolellenes jogszabályok vannak, ezeket érvényesítik. Nagy-Britanniában, Franciaországban például meghatározzák, hogy az írott sajtó összpéldányszámának hány százaléka lehet egy tulajdonban. Ezt a kérdést nagyon nehéz Nyugaton is szabályozni, a tulajdon fogalom ugyanis nagyon relatív. Az viszont tény és való, hogy Romániában még kísérlet sem történik ennek szabályozására.

– Mi a helyzet a kisebbségi sajtó szabadságával, függetlenségével, amely még jobban ki van szolgáltatva a reklámoknak, a különböző támogatásoknak?

– A kisebbségi sajtó nagyon rosszul áll a reklámpiacon, éppen azért, mert kisebbségi. A reklámpiac számára minden kisebbségi kategória csak egy bizonyos hányadot jelent. Egy magyar nyelvű televízió, amely az erdélyi magyaroknak sugároz, akkor is kicsi műsoridőt jelent, ha minden magyar nézi kisgyerektől az öregekig. A kisebbségi sajtó tehát mindig rosszul fog állni a reklámpiacon. A helyi magyar sajtót a példányszám valahogy eltartja, meg az a reklámpiac, szponzorálási rendszer, ami kialakult, de köztudott, hogy ez nagyon kevés, ezek a lapok a létminimum, vagy pedig a rentabilitás határán vannak. Ami pedig a kisebbségi sajtó szabadságát illeti: többször is elmondtuk, hogy az erdélyi magyar sajtó rabja egy sajátos közéletfelfogásnak, diskurzusnak. A kisebbségi lapok nálunk egyrészt úgy szeretnének viselkedni – különben nagyon helyesen – mint a nem kisebbségi sajtó, tehát amelyiknek a fő célja, hogy egy adott közösséget tájékoztat mindenféle információt nyújtva. Tehát nem csak a specifikus kisebbségi kérdésekkel foglalkozik, mint ahogy az különben más kisebbségi lapoknál szokás. Viszont mindent meghatároz az, hogy ez egy kisebbségi közösség, és ennek a közösségnek az éppen napirenden levő domináns fájdalmai, problémái túltengenek ebben a sajtóban, ebből a kettősségből pedig nehezen lehet kimozdulni.

– Több romániai magyar lap nyugati multimilliárdosok tulajdonában van. Előrelépést jelentett ez a minőség irányába? Vagy inkább a bulvárosodás/eladhatóság irányába mozdult el a moralizáló, bizonyos közérdekű témákat tabuként tisztelő, öncenzúrázó kisebbségi magyar sajtó?

– Amikor valaki megvásárol egy lapot, akkor abból rendszerint valamilyen hasznot akar húzni. Ha az illető sajtó közösségi szolgálatot vállal fel, úgy működik, mint egy közösségi civil szervezet, aminek megvannak a fizetett alkalmazottai, önköltségen kihozza a lapot, kifizeti a munkatársakat, akkor nagy üzlet nincs benne. Ha viszont valaki megvásárolja ezt a lapot, eladhatóvá akarja tenni, és persze, lehet, hogy ennek egyik elkerülhetetlen útja a bulvárosodás.

– Felnőtt egy generáció, amelynek egészen más olvasási szokásai vannak. Olyan vélekedések is elhangzottak, hogy míg a mai középkorúak nosztalgiából még megrendelik a lapot a reggeli kávé mellé, a mai tizen-, huszonévesek azon morfondíroznak, miért kell papírt prédálni az interneten is elérhető újságok kinyomtatásáért.

– Azt hiszem, hogy azok a fiatalok, akik a számítógép előtt töltik napjaikat, az internetes sajtót sem olvassák, pontosabban a hagyományos sajtó internetes változatát sem. Azon múlik a nyomtatott sajtó sorsa, hogy a felnövekvő fiatalok mennyire öröklik, veszik át az olvasási szokásokat szüleiktől. Azt tapasztaltam, hogy azok a mai fiatalok, aki bár rengeteget interneteznek, de otthon újságolvasáshoz szoktak, igénylik ezt, és előfizetnek a lapokra.

Ismét halasztás született Wass Albert 1946-os pere újrafelvételének ügyében. Az író-grófot annak idején a Népbíróság koholt vádak alapján háborús bűnösként ítélte halálra, de a valódi indokok az akkori „osztályellenséggel" szemben egészen máshol keresendők.

Az erdélyi magyarság egyik hiteles szószólója, a huszadik századi gyökeres erdélyi társadalmi metamorfózisok tanúja, a nagy történelmi átalakulások felelősségteljes és emberismeretből fakadó kesernyés hangulatú, de mindig objektivitásra törekvő kommentátora az egész emberiséget próbára tevő betegség formáira hívta fel a figyelmet. „A szocializmus nem egyéb, mint a gyöngék és a biztonságérzet nélküliek menedéke, azoké, akik halálosan félnek az emberi élet szabad gazdasági versenyétől, és azzal próbálnak megmentődni előle, hogy kitalálnak egy új rendszert, amelyben a gyenge és a tehetségtelen nem kell versenyre keljen az erőssel és a tehetségessel. Elképzelésükben az erősek és tehetségesek mind tökkirályok, akiktől meg kell mentődni valahogyan. (...) A betegségnek egy másik formája az, amit nemzetiszocializmusnak neveznek. Ezekben a betegekben több félelem van, ezért több gyűlöletet termelnek ki magukból. Szerintük csupán az azonos vércsaládból származóknak van jussuk ahhoz, hogy az állam-apa gondoskodásában részesüljenek. Mindenki mást szigorú alárendeltségben kell tartani, szükség esetén kiirtani, hogy jelenlétével ne zavarja a nemzetcsalád boldog együttesét. (...) A betegség végső, akut formáját kommunizmusnak nevezik. Melyben az erősek, tehetségesek és kiválók teljes kiirtásáról és megsemmisítéséről van szó. Ahogy a kórházbeli beteg mondta volna: hogy a tökfilkó elfoglalhassa a tökkirály helyét, és uralkodhasson a világ fölött a terror acélpálcájával."

A hányatott sorsú erdélyi magyarság kiválósága éppen a fentiek miatt kényszerült élete végéig emigrációba, ahol – bár egyes időszakokban maga is kötött dicstelen kompromisszumokat – minden idegszálával követte a szülőföldön maradt nemzettársak életének alakulását, a háttérből – elsősorban tollával – megpróbált segíteni rajtunk. Miközben nem felejtett emlékeztetni ősi országalkotó jelszónkra: „Csak úgy lehetünk a más nemzetekkel egyenrangú emberek, ha elsősorban magyarok maradunk, és magyarságunkon keresztül szolgáljuk az egyetemes emberi világot azon a helyen, ahova Isten helyezett!" Ugyanakkor arra is intett, hogy a bennünket ért egyéni és közösségi igazságtalanságokra ne ugyanazzal az eszköztárral válaszoljunk. „Álnokság, hazugság ellen legbiztosabb fegyver az igazság" – vallotta. Elhíresült példa a múlt század elején a párizsi Sorbonne egyetemen lejátszódott mozzanat, amikor a román nemzet történelmét bemutató kötet ismertetésekor a francia történelemtudósok kételkedésére a szerző így válaszolt: „Mit bánom én, hogy igaz-e vagy nem, amíg politikailag hasznos!" Nem a mi feladatunk felhánytorgatni sem a románok, sem a szlovákok múltbeli bűneit, hanem mindenki saját maga kell hogy megismerje és beismerje a maga bűneit, ha egy valóban új Európába akar átlépni – vallja Wass Albert.

Ha van olyan állampolgár, aki eddig nem elégelte meg a belpolitikai háborút, akkor annak mától kezdve még nagyobb acsarkodási adagot mérnek a politikusok. Akkorát, amely egy normális állampolgár gyomrát egészen biztosan megfekszi. Az Alkotmánybíróság tegnapi döntése után ugyanis a politikai küzdelem kiéleződése várható. Eddig a Traian Băsescu leváltását támogató pártoknk nem volt érdekük a mozgosítás. Egyedül a PSD-nek főtt a feje, hogy minél több választót ösztönözzön részvételre, mert számukra alapvető fontosságú volt a lehető legkisebb imázsveszteséggel zárni az általuk kezdeményezett leváltási procedúrát.

Most azonban minden párt számára hirtelen megnövekedett a tét azáltal, hogy Băsescu leváltása immár nem tűnik lehetetlennek. Az Alktománybíróság egyelőre csak azt mondta ki egyértelműen, hogy Băsescu a népszavazáson megjelent szavazók egyszerű többségével is leváltható. Ez a cél akkor is már elérhető, ha majdnem ötmillió választó igennel, vagyis Băsescu távozása mellett voksol. A felfüggesztett államfő ellen összefogó pártok viszont úgy módosították a referendumtörvényt, hogy ezentúl eltekintenek a jogszabály egy másik szakaszában megállapított érvényességi küszöbtől. Ez azt jelenti, hogy a népszavazáson még a választók ötven százalékának és plusz egy szavazónak sem muszáj megjelennie az urnák előtt, a referendum akkor is érvényes lehet. Abszolút értékben kifejezve, nem lenne kötelező a választói névjegyzékben szereplő állampolgárok több mint felének, vagyis valamivel több mint kilenc millió embernek elmennie szavazni, elég ha megjelenik az urnák előtt például öt vagy hét millió polgár, a Băsescu sorsát az általuk leadott szavazatok megoszlása döntené el. Ez abban az esetben történhet így, ha a taláros testület is elfogadja, hogy a Băsescu leváltására vonatkozó szakasz felülbírálhatja a jogszabálynak a referendum érvényességére vonatkozó másik passzusát. Erről viszont az Alkotmánybíróság tegnap nem nyilatkozott világosan, és ha május 19-ig a tegnapi határozat indoklása sem jelenik meg, akkor megtörténhet, hogy ez a kérdés egészen a népszavazásig nyitott marad. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ha nem megy el szavazni több mint kilencmillió polgár, akkor a referendum érvényessége az alkotmánybírók újabb döntésétől függ. Tegnap viszont a taláros testületből egyes tagok már megerősítették, hogy a népszavazás érvényességének megállapításakor elsődleges szempont lesz a részvételi arány.

Jelenleg ilyen bonyolultan néz ki politika által alaposan befolyásolt altkományjogi küzdelem, amelynek a fent említett részletei lényegtelenné válhatnak, ha beigazolódnak a frissen közzétett felmérések eredeményei. Ezek szerint a lakosság több mint fele részt vesz majd a népszavazáson, emiatt az érvényességgel kapcsolatos jogi viták elcsitulhatnak. Ellenkező esetben viszont a jogi csűrés-csavarás már-már ízléstelen cirkusszá fajulhat, hiszen a parlament egyik múltheti törvénymódosítása szerint érvénytelen népszavazás esetében ismét a törvényhozás térfelére kerül a labda, ugyanis választottaink határozhatják meg, hogyan folytatódjon a leváltási folyamat. Mindenestre biztató, hogy egyes alkotmánybírósági tagok magánvéleménye szerint elképzelhetetlen az újabb népszavazás kiírása Băsescu leváltásáról. Az Alkotmány harminc napos felfüggesztési időszakot ír elő, ami után az elnöknek vissza kell térnie hivatalába, ha a választók nem értenek egyet leváltásával.

A helyzet azért ennyire képlékeny és kiszámíthatatlan, mert a taláros testület képtelen elvágni a köldökzsinórt, amely összekapcsolja a politikával. Nem meglepő, hiszen az eddigi gyakorlat szerint tagjait pártkatonákként léptették elő alkotmánybírákká. Funkciójukat tehát a politikai erőknek köszönhetik, ezért az alkotmánybírók kinevezési rendszerének alapos megreformálása nélkül lépten-nyomon veszélyeztetni fog a homályos, politikai érdekeknek alárendelt alkotmányjogi küzdelem.

A referendumtörvény módosítása lehet, hogy jogi szempontból nem kifogásolható. Erkölcsileg azonban, de még a Velencei Bizottság jogszokásként kezelendő javaslata szerint is, az ilyen módosításokat jobb, ha nem a küzdelem hevében hajtják végre. E szerint indokolt legalább a népszavazás előtt egy évvel megejteni a módosításokat, hiszen ezt követeli a demokratikus logika. Sajnos a parlamenti pártok többsége bebizonyította, hogy ők is ugyanolyan partizán módon hajlamosak értelmezni a jogszabályokat, mint amilyen önkényességgel Băsescu is megállapította államfői hatáskörének kiterjesztését. Rémisztő, hogy a politikai elit egésze bebizonyította: a demokrácia szellemét is hajlandó szemétkosárba vetni, ha a közvetlen politikai érdekek ezt megkövetelik. Ez sok választópolgárt elbizonytalaníthat a május 19-i referendumot illetően, de ellenkezőleg, a számos határozatlant arra kényszerítheti, hogy válasszon. Most már az urnáktól való távolmaradás sem tűnik egyértelműen jó megoldásnak.

Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján bemutatta a liberálisok május 19-i népszavazást megelőző kampány-koncepcióját. Eszerint a PNL szlogenje: „Băsescu megváltozott. A hatalom megszállottja. Románia többet érdemel. Szavazzon IGEN-nel!"

Emlékeztetett arra, hogy 2004-ben Traian Băsescu mellett kampányoltak, és akkor a felfüggesztett államfő azt ígérte, mindent egy lapra tesz fel, megszerzi Románia számára a világ országainak tiszteletét, és harcolni fog a „romlott" rendszerrel.

„Ma azonban abban a helyzetben vagyunk, hogy az ellenzéket képviseljük Traian Băsescuval szemben. Ahelyett, hogy a kormánnyal és az állam többi intézményével együttműködött volna, gerilla-harcot kezdett minden állami intézmény ellen. Olyan emberrel állunk szemben, aki már nem a többiekért harcol, hanem azért, hogy a saját bőrét mentse. Egység helyett kettészakította a társadalmat, és gyűlöletet keltett" – tette hozzá a liberális alelnök.

Ugyankkor elmondta: Băsescu nevetséges helyzetbe hozta az országot, negatív módon változott meg, és a hatalom megszállottjává vált. Ezért a PNL felkéri a román állampolgárokat, hogy szavazzanak az államfő leváltása mellett.

Mircea Geoană, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke csütörtökön közölte, Ceauşescuhoz hasonlóan Băsescu is beleesett a messianizmus komplexusába. Traian Băsescu felfüggesztett államfő szerdán a külföldi újságírókkal való találkozón kijelentette, ha a referendumon nem nyer, visszavonul a politikából. „Gyávaságot és politikai immoralitást takar a gesztus. Nem volt neki elég, hogy Románia lakosságát becsapta a sajtó segítségével, amikor bejelentette, hogy öt percen belül lemond. Lemondással fenyegetőzve most megpróbálja becsapni a nemzetközi sajtót is" – mondta Geoană, hozzáfűzve: szerinte Băsescu nem mond le.

Kolozs megyében már megkezdték az előkészületeket a május 19-én sorra kerülő népszavazás lebonyolítására, amelynek témája Traian Băsescu államfő leváltása. Az intézkedésekről Alin Tişe prefektus tegnapi sajtóértekezletén számolt be.

A népszavazásra május 19-én kerül sor, 8–20 óra között. A megye állandó jellegű választási jegyzékén 590 025 választásra jogosult személy szerepel, amelyhez hozzáadják a pót- és kiegészítő jegyzéken található személyeket. Prefektusi rendelettel 589 szavazókörzetet állapítottak meg, emellett működik a Megyei Választási Iroda. Ez a prefektúra székhelyén található, és ugyanitt dolgozzák fel az adatokat is. A szavazólapokat, a Votat írású pecséteket, valamint a szavazáson való részvételt igazoló matricákat Bukarestben készítik elő.

Mindegyik szavazókörzetben lesz egy elnök és hat tag a parlamenti pártok képviselőiből. A körzetek elnökeit a népszavazás előtt hét nappal sorshúzással választják ki, a jelölteket jogászokból és más végzettségű személyekből állították össze. A népszavazás megszervezésére 1 310 000 lejt utaltak ki a megyének, ebből 950 ezer lejt személyzeti kiadásokra, 360 ezer lejt pedig anyagi költségekre fordítanak, mondta Călin Platon alprefektus. A körzetek tagjai napidíjra lesznek jogosultak, az intézmény 4137 küldött számára gondoskodik majd ellátásról, naponta 7 lej értékben küldöttenként.

Annak érdekében, hogy a népszavazás zavartalanul lezajlódhasson, a polgármester elrendelte, hogy a szavazók jegyzékét bocsássák a közönség rendelkezésére, tanulmányozás végett. A Kolozsvári Polgármesteri Hivatal Főtér 1. szám alatti épületében a 28. szobában az érdekeltek megtekinthetik a jegyzéket a következő program szerint: hétfőn, kedden, szerdán és pénteken 8.30–16.30 óra között, csütörtökön 8.30–18.30 óra között. Az észlelt hibákat, elírásokat az érintettek jelezhetik a jegyzéket kiállító hatóságoknál. A városháza www.primariaclujnapoca.ro honlapján közölték a kolozsvári szavazókörzetek listáját is.

Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök tegnap több államtitkárt nevezett ki a különböző minisztériumokba a kormányátszervezés során a Demokrata Párt (PD) tagjai által üresen hagyott tisztségekbe.

A kormányfő csütörtökön aláírta Péter Zsuzsa államtitkári kinevezéséről szóló határozatot. Az RMDSZ tisztségviselője az Igazságügyi Minisztériumban tölt majd be államtitkári tisztséget. Péter Zsuzsa 1998-tól tevékenykedik az RMDSZ-ben, 2005 és 2007 között személyi tanácsadóként dolgozott a Szállítási, Középítkezési és Turisztikai Minisztériumban, a kormányátszervezést követően pedig a Fejlesztési, Középítkezési és Lakásügyi Minisztériumban.

Az RMDSZ javaslatára szintén államtitkárrá nevezték ki Tánczos Barnát, az Állami Birtokok Ügynökségének eddigi elnök-vezérigazgatóját. Tánczos Barna a Szállítási Minisztériumban tölt be államtitkári tisztséget.

Nicolas Sarkozy konzervatív jelölt maradt csütörtökön a francia elnökválasztás esélyese szocialista riválisával, Ségolene Royallal folytatott, az elemzők szerint döntetlennel végződött előző esti tévévitát követően is.

A labdarúgó világbajnokság döntőjéhez hasonlóan nagy érdeklődés mellett, több mint 23 millióan követték élőben Franciaországban az elnökjelöltek 2 óra 40 perces összecsapását, amelynek során elsősorban Ségolene Royal harciassága keltett meglepetést. A szocialista jelölt elemzők szerint vezetői alkalmasságát próbálta bizonyítani, s ki akarta hozni sodrából Sarkozyt, akinek viszont sikerült megőriznie higgadtságát és rácáfolni azokra, akik korábban arroganciával és brutalitással vádolták.

Mindkét jelöltnek egyik fő célja volt annak a 6,8 millió választónak a megnyerése, akik az első fordulóban 18,57 százalékkal harmadik helyen végzett centrista Francois Bayroura adták szavazatukat. A centrista jelölt a csütörtökön megjelenő Le Monde című napilapnak kijelentette: nem szavaz Sarkozyre a második fordulóban, mert a szociális háló tovább szakadásának kockázata merül fel a konzervatív jelölttel. De azt nem árulta el Bayrou, hogy május 6-án Royalra adja-e voksát vagy pedig tartózkodni fog.

A francia sajtó és a politológusok is döntetlenre értékelték a vitát, amely után továbbra is a felmérések alapján 52–53 százalékkal vezető Sarkozy maradt az esélyesebb az államfői poszt elnyerésére.

Csütörtökre virradóra megvizsgálták a Kádár János koporsójában lévő maradványokat, és megállapították, hogy több csont hiányzik – tájékoztatta az MTI-t a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) sajtóügyeletese. Kormos Endre elmondta: a koporsót szerda este 19.30 órára hantolták ki, és 20 órakor elszállították a SOTE Igazságügyi Orvostani Intézetébe. Itt egy antropológus és egy igazságügyi orvos szakértő vizsgálta meg a maradványokat. Megállapították, hogy több csont hiányzik. Lapzártánkig nem találták meg Kádár János feleségének az urnáját sem.

Ismeretlenek szerdán meggyalázták Kádár János és felesége síremlékét a fővárosi Fiumei úti temetőben: a síremlék márvány fedlapját leszedték, a földet pedig kidobálták. A történteket először a sírkert biztonsági őrsége észlelte. A tettesek felfeszítették a volt pártvezető fémkoporsóját. A temetőben lévő munkásmozgalmi panteonra pedig fekete festékkel gyalázkodó feliratot írtak: „Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat". Az orosz kommunista párt élesen elítélte Kádár János sírjának meggyalázását, párhuzamba állítva azt a tallinni szovjet hősi emlékmű és katonasírok áttelepítésével, hivatalos reagálást sürgetve Moszkva részéről.

Kádár János sírjának meggyalázása „újabb szem abban a láncban, amelyhez az észt barbárság és a szovjet időszak emlékműveivel kapcsolatos lengyelországi kijelentések is tartoznak" – mondta Ivan Melnyikov első pártalelnök, dumaképviselő csütörtökön, emlékeztetve, hogy Kádár a fasizmus elleni harc aktív résztvevője volt. Oroszországnak haladéktalanul reagálnia kell – vélte.

Az Országos Ifjúsági Hatóság idén is megszervezi a Fehér éjszakák elnevezésű rendezvénysorozatot, amelynek keretében az ország 30 városában május 4-ről 5-re virradó éjszaka különféle programokat kínálnak. A kolozsvári megnyitón részt vesz Borbély Károly, a Hatóság elnöke is. Városunkban a rendezvény éppen egybeesik az Egyetemisták Hónapja programjával, így a fehér éjszakák 5-én és 6-án is folytatódnak. Pénteken délután 6 órától a Tranzit Házban nagyon rövid filmeket vetítenek, 7 órától pedig a Sportcsarnok előtt koncertezik a Mandinga, a Vama és a Class. Az Erdélyi Történelmi Múzeum pedig ebből az alkalomból különleges kiállítással várja látogatóit. A belépés díjtalan minden rendezvényre.

Ma délután 3 órától a kolozsvári polgármesteri hivatal megbizásából növényvédelmi célból (főleg a vadgesztenyefáknak a molyjárványtól való megóvása érdekében) repülőgépes permetezést hajtanak végre a következő parkokban, zöldövezetekben: Sétatér, Fellegvár, Aurel Vlaicu, Györgyfalvi negyed (Micro II), Kálvária, Amos Frâncu, Fraternităţii, Bocskai/Avram Iancu tér, Házsongárd. Az alkalmazott szer az emberekre, a méhekre és a halakra nem káros.

Változatos kínálattal várják a szervezők a tegnap délután kezdődött Kollégiumi Napok keretében az érdeklődőket.

Az Egy lángot adok, ápold, add tovább szavalóverseny után az áhítaton Nagy Levente iskolalelkész hirdetett igét, majd Székely Árpád iskolaigazgató bevezetőjében kifejtette: hagyománnyá vált, hogy a kollégiumi napok keretében az erdélyi magyarság egy-egy híres személyiségére emlékezzenek, aki egykoron az iskola növendéke volt. A negyedik alkalommal megrendezett kollégiumi napok keretében most Reményik Sándorra emlékeznek, a keresztyénség és a magyarság nagy költőjére, akinek eszmei örökségét minden magyar református ember a magáénak mondhatja. A hit, a kegyelem és a szeretet fontossága, a magyarság felvállalása és nyelvünk művelése ma is időszerű – mondta az igazgató.

Reményik Sándorról Nagy Levente tartott előadást. Varga Balázs szavalata és a zongorajáték után koszorút helyeztek el a költő portréja előtt, majd a közelmúltban Nagyváradon megrendezett Reményik-szavalóverseny díjasait hallgathatták meg a jelenlevők. Ezt követte az iskola énekkarának fellépése, valamint a diákok munkáit dicsérő képzőművészeti kiállítás.

Ma, május 4-én délelőtt a bükki erdőbe, a Szent János kúthoz kirándulnak, ahonnan nem hiányozhat a bográcsgulyásfőzés és a sportmérkőzések. Este nyolctól pedig táncházba várják a néptánc kedvelőit.

Szombat délelőtt kilenctől internetkávézó, angol–német kincskeresés, asztalitenisz és tollaslabda bajnokság, valamint városismereti vetélkedő várja az érdeklődőket. Délután három órától vidám jelenetek, érdekes kísérletek, batikolás, és különböző versenyek – kirakós játék-, népdal- és szónokverseny – izgalmai színesítik a rendezvényt. Este héttől a színjátszó csoport Karinthy-jelenete után az iskola néptánccsoportja lép fel a kollégiumi tornateremben.

A két éves gyereknevelési szabadsággal a bölcsődék szerepe is átértékelődött, hiszen amíg néhány évtizeddel ezelőtt az édesanyák már akár a három hónapos csecsemőket is kénytelenek voltak erre szakosodott intézmények gondjaira bízni, addig ma már leginkább az a gond, hogy mit kezdjenek a picikkel a második életévük betöltése után. Kolozsváron nincs magyar bölcsőde, illetve a román intézmények sem indítanak magyar csoportot. Nem hivatalos információk szerint a bölcsődékben sok a magyar gondozónő, akik azonban egész nap nem szólalnak meg anyanyelvükön, a magyar szülők többsége tehát általában ódzkodik attól, hogy picijét román bölcsibe írassa. Az állami óvodák többségében található magyar csoport, ide azonban nem veszik be a három évnél fiatalabb, nem szobatiszta gyerekeket. Néhány évvel ezelőtt két helyi magánóvoda is szembesült a hatalmas igényekkel, ezért tanügyminisztériumi és egészségügyi engedéllyel úgynevezett bölcsődés csoportokat indítottak. Ezek lényege, hogy két év körüli, esetenként ennél kisebb gyerekeket is befogad, abban az esetben is, ha a kicsi nem szobatiszta, vagy még erősen cumisüveg-függő.

A bölcsődés gondozás nem csak elmélet
Lészai Lehel, a Csemete Óvoda igazgatója lapunknak elmondta: két éve működtetik a bölcsődés csoportot. – Van olyan gyermek, akit csak három év múlva hoznak hozzánk, de már beíratták a szülei. Tavaly ősztől a bölcsődés csoport az új épületben, 60 négyzetméteres teremben tartózkodik, saját játszótérrel is rendelkezünk, amiből azért nincs túl sok a belvárosban. Ha túl nagy lesz a jelentkezés, akkor szeptembertől két bölcsődés csoportot indítunk. Általában tíz gyermeknél többet nem lehet felvenni egy ilyen csoportba, mert mindenkire személyesen oda kell figyelni, a testi épség és a biztonság, a szeretet, és a meghitt hangulat elengedhetetlen. A pelenkázás nem gond ezekben a csoportokban. Általában olyan óvónőt nevezünk ki a bölcsődések mellé, akinek gyermeke(i) van(nak), mert ez nem csupán elmélet. Amennyiben hamarosan beindulnak az állami bölcsődék, örülni fogunk, hogy ez a teherviselés nem egyedül a mi vállunkon fog nyugodni. Azt tudni kell, hogy a bölcsőde külön világ, nem gyermekmegőrző, oda különleges figyelem, szeretet szükséges. Ha több lesz a választék ezen a téren, még jobban ki fog derülni, hogy kik értékelnek bennünket, a mi munkánkat és szolgáltatásunkat, illetve szolgálatunkat, mert aki ragaszkodik hozzánk és az itt nyújtott igényes gondoskodáshoz, az továbbra is bennünket fog választani. Sosem féltünk a konkurenciától, sőt jótékony hatásúnak tartjuk, mert mindenki felkészültebben, nagyobb odafigyeléssel fordul a picinyek felé. A versenyhelyzetből a szülők, a gyermekek és a bölcsődék is nyerni fognak – összegezte az igazgató. Lészai Emőke, a Csemete Óvoda vezető óvónője ehhez még hozzáfűzte: pozitívumnak tartja, hogy az új épületben együtt vannak a bölcsisek a kiscsoporttal, így a két óvónéni kölcsönösen segít egymásnak, és a gyerekek is tanulnak egymástól, láthatják, hogy a nagyobbak már önállóan használják a mosdót. Szerinte a szülők sokkal nyugodtabbak attól a tudattól, hogy a bölcsis csoport ennyire kis létszámú, mert így személy szerint is oda tudnak figyelni mindenkire. Hozzáfűzte: a bölcsődei ellátás egyébként az óvodaitól némileg eltérő felszerelést, például kisebb asztalokat és székeket, illetve több dadust is igényelne, akik a pelenkázás, cumiztatás műveleteit elvégeznék, amíg az óvónő a többiekkel foglalkozik.

A nagyobb testvérek hozzák a kicsiket
Az Unitárius Óvoda igazgatója, Mikó Zsuzsa kérdésünkre elmondta: csoportjukba egy év 10 hónapos kortól 3 éves korig veszik fel a piciket. Általában 15 gyerekkel indítják a csoportot, helyszűke miatt nem tudnak több gyermeket vállalni, holott az igény ennél jóval nagyobb. Kiemelte: Romániában nincs külön képzési forma a bölcsődei dadák számára, holott ez fontos momentuma az ellátásnak. Ugyanakkor szerinte több óvónőt is igényel egy bölcsődés csoport, esetükben a nap folyamán két óvónéni váltja egymást, és folyamatosan két dada van jelen. Az igazgatónő elmondása szerint azért indították el a bölcsődés csoportot, hogy segítsenek azoknak az anyukáknak, akik nem tudják megoldani kicsinyük felügyeletét két éves kora után. A nagyobb testvérek is vonzóerőt jelentenek, mert utánuk jönnek a kicsik. Az újakat jelentkezési sorrendben veszik fel, de valószínűleg 2-3 csoportot is indíthatnának, annyi az érdeklődő. Az igazgatónő nem tart attól, hogy újabb bölcsődék indítása esetén náluk nem telnének be a helyek, szerinte minél több hasonló jellegű intézményre lenne igény, amelyek megoldanák a két és három éves kor közötti időszak problémáját.

A már említett bukaresti gyermekgondozási konferencián Rovana Plumb, a konferencia házigazdájának számító Szociáldemokrata Párt (PSD) nőtagozatának elnöke bejelentette: pártja néhány héten belül olyan törvénytervezetet nyújt be, amely előírja, hogy 2010-ig négyezer bölcsőde létesüljön, ez 250 ezer gyereknek biztosítana ellátást. A Kolozs megyei helyzet kapcsán Péter Tünde nemrég kinevezett főtanfelügyelő-helyettes elmondta: a bölcsődék hosszú időn keresztül a városháza fennhatósága alá tartoztak, mostanában azonban felmerült annak az igénye, hogy ismét a tanfelügyelőség hatáskörébe kerüljenek. A jelenleg kidolgozás alatt álló tanügyi törvényben szerepel, hogy az oktatás már nulla évtől a tanfelügyelőséghez tartozzon, ez azonban még csak tervezet. A vonatkozó törvénytervezetet pedig a parlamentnek kell megvitatnia és elfogadnia, ez azonban hosszadalmas folyamatnak ígérkezik. A tanfelügyelő-helyettes nem tudott válaszolni arra a kérdésre, van-e esély, hogy a jövőben magyar bölcsődéket is létesítsenek Kolozsváron. Úgy vélte, amíg a törvénytervezetet el nem fogadják, addig ez a lehetőség nem merül fel.

Kilencedik éve olvasható lapunkban ez az interjúsorozat, amelynek eddig hatvanegy láncszemét sikerült összehoznunk. Célja olyan romániai magyarok bemutatása, akik személyes példájukkal szemléltetik azt, hogy – szemben a közösségi önfeladást erősítő kivándorlással – szülőföldünkön valamennyiünknek lehet és érdemes itthon éreznünk magunkat. Ebben a gyűjteményben nemcsak gazdaságilag sikeres vállalkozók, hanem más foglalkozásúak (tanár, színész, óvónő, csillagász stb.) is helyet kaptak mindazok, akik valóban úgy gondolják, hogy nem vetik el maguktól a sors által nekik juttatott kivételes gazdagságot: erdélyi magyar mivoltukat.

Kósza Aliz neve ma már jól ismert a romániai üzleti életben. Csíkszeredában született, bölcsészetet végzett: angolul, franciául, németül, magyarul és románul lehet vele értekezni. 1979 és 1992 között Brassó Pojánán a turistaiparban dolgozott, 1992–95 között multinacionális kereskedelmi cégeknél volt elárusító, teremfelügyelő, fiókmenedzser, eladási menedzser, országos hálózatépítő. További pályafutása meredeken ívelt felfelé: 1995–98 között a Kraft Jacobs Suchard országos menedzsere, 1998–2000 között a Macro International Románia főmenedzsere (irányítása alatt 18%-os nyereségnövekedést könyvelhettek el), majd három évig a MOL Románia ügyvezető igazgatója (ezalatt 34 új benzinkút üzembe helyezését, a cég hazai elfogadtatását és 45%-os forgalomnövekedését érte el). És amikor „csúcsra ért", nyerget váltott: 2004 óta a norvég Orkla csoport fiókvállalatának, az Orkla Foods Romániának (10 millió euró alaptőke, több mint 650 alkalmazott, 20 változatban 7 féle élelmiszeripari termék – margarin, növényi étolaj, pastétom, mustár, ketchup, szószok, dzsemek – gyártása) a menedzsere.

– Mi adta Önnek az első nagy lökést a szakmai kiteljesedéshez? Talán a MOL-nál eltöltött időszak?

–1993-ban a Procter&Gamble Bukaresben ajánlotta fel az értékesítési menedzseri állást, miután egy évig a brassói kirendeltséget vezettem. A MOL, ha nem éppen az „első lökés", de fontos szakasz volt a pályafutásomban: új tapasztalatot és kemény munkát jelentett, hiszen nem volt könnyű feladat nemzetközi kultúrát bevezetni egy regionális magyar vállalatba, és emellett felépíteni egy országos hálózatot, amely hozzájárult a MOL márka elismeréséhez az itteni fogyasztók körében.

–Mi szükséges ahhoz, hogy a mai Romániában valaki elismert menedzserré válhassék?

–Nyílt, európai gondolkodás. Munka, munka és munka... tehetség, bátorság, ambíció és mérhető, látványos eredmények! A legfontosabb, hogy a tetteid beszéljenek rólad. Minden vállalatnál építettem és fejlesztettem: rendszereket és embereket. A legnagyobb elégtétel az, amikor a vállalat távozásod után is tökéletesen működik, és eredményes. Meggyőződésem, hogy a menedzsernek nem kötelező műszaki végzettségűnek lennie.

–Hátrány-e, ha valaki magyar és nő létére ilyen pályára adja a fejét?

–Nincs okom panaszra. Mindenütt elfogadtak és elismertek, ugyanis bizonyítottam! Az a lényeg, hogy az embereket adottságaik, teljesítményük és érdemeik alapján értékeld, és hogy ők téged vezetőként, szakemberként fogadjanak el.

–Otthon a család hogyan viseli el ezt az elfoglalt életformát, ami egy fontos cég igazgatásával jár?

–Megszokták, és büszkék rám. Tudják, hogy számomra fontos a pályafutás.

–Hogyan, és miért kellett átlépnie az Orkla Foods-hoz, amely akkoriban nálunk eléggé ismeretlennek számított?

–Számomra a rutin nem vezethet teljesítményhez. Az igazi teljesítmény a hosszú távra való építkezés. 2003 közepén megkeresett egy bécsi fajvadász cég, és bemutatta az Orklát. Utána Norvégiába utaztam, ahol valósággal elámított az ott látott üzleti kultúra, fejlődési koncepció, a sok kihívás! Az Orkla egyike a legnagyobb skandináv vállalatoknak. Nekem akkorra a MOL-nál már lejárt a hivatásom, a Shell-kutak megvásárlásával lezárult egy fontos fejlődési szakasz… Ma az Orkla Foods Románia márkai piacvezető. De tovább fejlesztjük a vállalatot, újabb és újabb sikeres üzleteket szeretnénk az Orklához csatolni.

—Ha Ön netán más európai országban, de szintén nemzeti kisebbségiként látta volna meg a napvilágot, ugyanezt a hivatást választotta volna?

—Igen! Mindig európai ember voltam. Számomra a lehetőségek nyitottak bárhol, és most már nemcsak Európában. Ha nemzetközi emberként élsz és cselekszel, még nem jelenti azt, hogy nem vagy jó magyar. Mindig büszke leszek származásomra, és mindig jólesik hazajönni.

–Van-e üzenete a mai pályakezdőkhöz, akár gazdasági, akár más területen dolgozókhoz? Miben kell leginkább bízniuk, mitől kell leginkább tartaniuk?

–Válasszák azt a szakmát, amit igazán szeretnek, és amihez tehetségük van – akkor is, ha ott nem nagy a kereset! Legyen mindig jól meghatározott céljuk: legyenek bátrak és kitartóak. Induljanak lentről, megismerve a szakma alapvető fogalmait és titkait, különben magasabb funkcióban nevetségessé válhatnak a beosztottak előtt. Vállaljanak olyan kihívásokat is, amelyek rövid távon nem hoznak anyagi elégtételt. Mindig fontos a pozitív hozzáállás! Előléptetés esetén mindig előre kell nézni – ez jelent haladást! –, nem segít, ha ragaszkodunk a régi funkcióhoz vagy szokásainkhoz.

–Milyen hobbijai vannak?

–Fiatalkori álmom India, és remélem, idén júniusban valóra is válik: háromhetes utazást tervezek Indiába, Nepálba, Tibetbe. Általános hobbijaim a rali, a forma-1, a filozófia, a keleti kultúra. Imádok görkorcsolyázni, és kedvencem a mákos kalács.

Tavaly a GDP 1,6%-ára csökkent az euróövezeti országok átlagos áht-hiánya a 2005.évi 2,5%-ról. Az EU-27 összesített áht-hiánya 1,7%-ra apadt 2,4%-ról. A legnagyobb arányú hiányt tavaly Magyarországon jegyezte föl a hivatal: a hiány a GDP 9,2 százalékára nőtt a 2005-ös 7,8 százalékról.

A második helyezett Olaszországban a hiány 4,4 százalékra emelkedett a 2005-ös 4,2 százalékról. A harmadik Portugália, tavaly 3,9 százalékos aránnyal a 2005-ös 6,1 százalék után. A negyedik helyen Szlovákia végzett, 3,4 százalékkal a 2005-ös 2,8 százalék után.

A környező országok közül Csehország hiánya a GDP 2,9 százalékára csökkent tavaly az előző évi 3,5 százalékról, Lengyelországé 3,9 százalékra 4,3 százalékról, Romániáé ellenben 1,9 százalékra nőtt 1,4 százalékról. Ausztriáé 1,1 százalékra fogyott 1,6 százalékról.

Tizenegy tagállamnak többlete volt tavaly – a legnagyobb Dániának: államháztartási többlete a GDP 4,2 százalékára csökkent a 2005-ös 4,7 százalékról –, és további tizenegy országban volt a hiány az előírt 3 százalék alatt. Németországban – négyévi határsértés után – tavalyról 1,7 százalékos hiányt jegyzett fel az EU statisztikai hivatala. Franciaország hiánya tavaly 2,5 százalékos volt, 2005-ben 3 százalékos, előzőleg három éven át szintén megsértette az euróövezeti deficithatárt, de még 2003-ban mindketten eljárási kegyelmet kaptak az EU miniszteri tanácsától.

Tavaly 22 EU-tagállam hiánya csökkent, és öté emelkedett.

A magyar közadósság tavaly a GDP 66,0 százalékát tette ki a 2005-ös 61,7 százalék után az EU statisztikai hivatala szerint. Az EU-beli alapszabály legföljebb 60 százalék.

A legkisebb arányú közadósságot tavaly Észtországban jegyezték föl, 4,1 százalékost a 2005-ös 4,4 százalék után. Sorrendben utána Luxemburgé 6,8 százalékra emelkedett 6,1 százalékról, Lettországé 10,0 százalékra fogyatkozott 12,0 százalékról, Romániáé 12,4 százalékra csökkent 15,8 százalékról.

A legnagyobb arányú közadóssága tavaly Olaszországnak volt, 106,8 százalékra nőtt a 2005-ös 106,2 százalékról. Sorrendben utána Görögországé 104,6 százalékra apadt 107,5 százalékról, Belgiumé 89,1 százalékra csökkent 93,2 százalékról, és Németországé 67,9 százalékon változatlan arányú maradt.

Tíz EU-tagország közadóssága volt több tavaly az előírtnál.

Az idén 184 millió eurót fordít a kormány az észak-erdélyi autópálya építésére – közölte Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök.

A kormányfő annak a reményének adott hangot, hogy a Brassó és Bors között épülő, 415 kilométer hosszú autópálya kivitelezőjének, az amerikai Bechtelnek sikerül tartania a határidőket, és bebizonyítja: van kapacitásuk arra, hogy a vállalt ütemben dolgozzanak.

Korábban a kormány volt közlekedési minisztere élesen bírálta az amerikai vállalatot amiért túlságosan lassan halad az autópálya-építés. Radu Berceanu, a közben április elején leváltott tárcavezető kijelentette, hogy a munkaritmus felgyorsítása nélkül előfordulhat, hogy 2013 helyett csak 2017-ben vagy 2018-ban készül el az autósztráda.

A miniszteri bírálatok nem maradtak hatástalanul, ugyanis a Bechtel szóvivője a múlt héten bejelentette: az előzetesen rögzített határidő, 2010 februárja helyett már jövőre elkészülhet az autópálya Kolozs megyei Torda és Gyalu közötti szakasza. Ez annak köszönhető, hogy a Bechtel munkásai az idei év első négy hónapjában a tervezetthez képest 75 százalékkal teljesítették túl az ütemtervet.

A kormány a Bechtel amerikai építőipari céggel 2003 végén kötött szerződést az Észak-Erdélyt átszelő, s majd Bukarestet Budapesttel összekötő autópálya megépítésére.

FOLYTATÁS ÁPRILIS 11-I LAPSZÁMUNKBÓL

Többezer magyar honvéd esett a nyugati hatalmak hadseregeinek fogságába a második világháború alatt. Itt különféle bánásmódok vártak a magyarokra attól függően, hogy melyik győztes nagyhatalom által megszállt területen érte őket a háború vége. Bár a közhiedelem sokkal szerencsésebbeknek tartja azokat, akik amerikai, brit vagy francia fogságba kerültek, a túlélők elbeszéléseiből egyértelműen kiderül, hogy ebben az esetben is gyakran drámai helyzeteket kellett átélniük a magyar honvédeknek. Mindezt alátámasztja a háború végén az amerikaiak fogságába esett néhai Varga Lajos bácsi visszaemlékezése is, amelyből részleteket közlünk.

Németországban Offenbach környékén sok volt a szőlőhegy. Büdesheim-ban megrohantak az emlékek, hiszen alig egy évvel ezelőtt jártunk itt. Többször is elfogott a bizonytalanság érzése, vajon mi van otthon, hogy lesz ezután? Pedig örvendenem kellett volna, hiszen hazafelé rohant velünk a vonat, de annyi ellentmondó hírt olvastunk és hallottunk…!

Megérkeztünk Mainz-ba. Itt találkozik a Rajna és a Majna folyó, egy szigetet zárnak körül. A felrobbantott híd még a vízben volt, úgyszintén a folyami hajó is. Éjjel átmentünk Frankfurton, jól aludtam fent a csomagtartó polcon, bár kissé szűk volt a hely. Reggelire citromporos teát csináltam. Lassan ment a vonatunk, hiszen sok volt a hegy, már Bajorországban jártunk.

Március tizedikén reggel megérkeztünk Linz-be. Zászlósunk a második vételezéskor elcsent egy harmincnégy dekás disznóhús konzervet az élelmet szállító vagonból, viszont én tőle csentem azt el, és beeresztettem az amerikai munkásnadrágom aljába, ami alól össze volt fogva. Ráadásul engem kért meg a zászlós, hogy motozzuk meg a hetvennyolc embert. Később kimentem a WC-be, megettem a konzervet, s a dobozt kiengedtem a véce kagylóján keresztül a sínekre.

Ens-ben átadtak az oroszoknak. Szép idő volt, gyengén sütött a nap. Kávét főztem, beletettem négy és fél evőkanálnyi vastag konzervtejet, melléje sajtot és kenyeret ettem. Jó közérzetem lett e pompás tápláló ételtől. A vasúti kocsikra rá volt írva Österreich (Ausztria – szerk. megj.). Még osztrák katonákat is lehetett itt-ott látni. Az orosz tisztek átszámoltak minket, átnézték a vagonokat. A falusiak krumplit hoztak nekünk, többen beszöktek a faluba élelemért, én is mentem volna, de nem érte meg a kockázatot.

St. Valentinben orosz mozdonyt kaptunk
Az oroszok barátságosak voltak velünk szemben. Éjjel keveset utaztunk, jól aludtam. Már csak harmincöt kilométer ide Bécs. Azt hittük, hogy vasárnap estére már otthon leszünk. Idegesek voltunk, mert sokat állt a vonatunk. Szerettük volna már látni a családunkat, szüleinket stb. Ha másképpen nem, gyalog mentünk volna haza! Végre két órai várakozás után visszajött a mozdonyunk, de száz méter után újra megállt. Ha ilyen lassan megyünk, egy hónap múlva sem érünk haza!

Amstetten: Nagy harcok lehettek itt, mert a sínek mellett összeégett vagonok, tankok és ágyúk tömkelege volt látható, a légnyomástól sok vasutas kocsi hevert a mezőn. Szörnyű látvány volt, ami rossz érzéseket szült bennem.

St. Pölten: Itt újból hideg élelmet vételeztünk, de megint a mi vagonunk maradt utolsónak. Mire elkészültünk a vételezéssel, a vonat is lassan elindult. Gyorslépésben igyekeztünk, hogy elérjük a vagonunkat. Nyolcvan ember élelmét vittük egy pokrócban. Fogtuk a pokróc négy sarkát, s így rohantunk a sínek mellett. Vége elértük a vagonunkat, s ketten felugrottak az ajtó nyílásába. Szerencsére, a pokrócot nem engedték el, hiszen az élelem mind a sínekre esett volna. Közben a vonat egyre gyorsabban és gyorsabban haladt, mondtam a társamnak, hogy ő ugorjon fel, én lent fogom a pokróc két alsó sarkát, fent a vagon ajtajában pedig ők tartják a pokróc két felső sarkát. Szerencsére, volt egy kis szenes domb a sín mellett, neki szaladtam a dombnak, és nagy erővel bedobtam a pokrócot élelemmel együtt a vagonba, majd én is felugrottam a vonatra. Ha nincs ott az a kis domb, nem tudtam volna bedobni az élelmet. Mivel megmentettem nyolcvan ember élelmét, a vagon parancsnoka azt javasolta, hogy minden fogoly adjon nekem egy kanál ételt ajándékba. Sokan adtak is.

Végre Bécs elővárosában vesztegelt a vonatunk. Itt egy Bajorországból jövő magyarokkal teli szerelvényt láttunk. Ezek a civilek mind a háború idején menekültek ki Nyugatra, s most jöttek haza. Ugyancsak itt volt egy másik szerelvény is, amely Magyarországról kitelepedett svábokat szállított Németországba. A vonatot magyar rendőrök kísérték. Megláttam egy tízezer pengőst a földön, s úgy ugrottam rá, mint egy futballista-kapus. Ezt az egyik rendőr észrevette, s megszólalt: Elvtárs, ne nyúljon utána, kár a fáradságért! Tudniillik ez időpontban Magyarországon infláció volt. Állandóan mindennek ment fel az ára, nyolc deka sajtért tíz deka pénzt adtak stb.

Éjjel nem tudtunk aludni az izgalomtól, hiszen már közel volt a magyar határ! Végre befutottunk Hegyeshalomba! Magyarul beszéltek a civilek, nem kiabált Neuman angolul ránk: Let’s go, boy!, s a németek se mondták: Aufstehen! Felvették a személyi és katonai adatainkat. Újságot is olvastunk, a Világosság napilapot. Már megint kacsáznak az emberek, állítólag mi Kaposvárra, a bajorországiak pedig Komáromba mennek. Majd elválik.

Megszoktam a sok mendemondát
Az amerikai kapitány a vagon parancsnokait hivatta, és elbúcsúztak tőlük. Közölték velünk, hogy azért elkísérnek Kaposvárig, s hivatalosan átadnak a magyar hatóságoknak. A vagonokon fenyőágak, magyar és orosz zászlók voltak, különböző jelszavak és feliratok: Éljen Magyarország!, Éljen Oroszország! stb.

Tizenkét órai vesztegelés után elindultunk. Közben kiolvastam a Világosság március nyolcadikai számát. Szép meleg idő volt, az udvaron játszodtak a gyerekek és kapirgált a majorság. Mielőtt elindultunk, névsorolvasás volt. Szép lapályos szántóföldek mellett haladt el a vonatunk. Szinte érezni lehetett a föld szagát, amint szántott a magyar paraszt.

Helyenként látszottak még a háború nyomai, de sok idő kell, míg a sebek begyógyulnak. Szeretném azt hinni, hogy az egész csak rossz álom volt, de a rajtam lévő amerikai katonaruha rádöbbent a valóságra. Remélem, az idő elmossa a rossz emlékeket!

Március tizenharmadikán hajnali két órától Komárom pályaudvarán vesztegeltünk. Tehát igaz volt, amit a lágerújság írt, hogy Komáromba visznek. Éjjel jól aludtam, bár megfeküdte a gyomromat a barnakenyér. Idő kell, míg a gyomrunk megszokja a nehezen emészthető ételeket.

Elsétáltam az amerikai őrök mellett, és felvettem a földről három darab mézzel megkent kekszet. Jól megnéztek. A mi szemünkkel nézve ők esztelenül pazaroltak. Reims-ban láttam, hogy a szakács felnyitott egy nagy kekszes dobozt, és mivel három rend keksz romlott volt, az egész dobozt a szemétre dobta. Tehát ezért keresgéltek a nagyétkű foglyok a szemétben! Eldobták azt a csokoládét is, amelynek a széle kezdett kivilágosodni, mivel szerintük az romlott volt.

Új hír: ha ma nem indulunk Kaposvárra, akkor itt Komáromban az Igmándi várban lévő kaszárnyában lesz az elbocsátó. Már megint szédültünk a sokféle hírtől! Végre délben parancsot kaptunk a kiszállásra. Kitakarítottuk a kupéinkat, és gyalog széles sávokban megindultunk legújabb szálláshelyünkre. Körülbelül ezerhatszázan lehettünk.

Előbb a leventéket, betegeket és rokkant foglyokat vitték orvosi vizsgálatra, s vették fel a személyi adataikat. Mindenkinek adtak egy számot, az enyém 10714 volt. Este kaptunk kevés bablevest és tíz ember körülbelül harminc deka kenyeret. Tehát személyenként három dekát! De megtörtént, hogy aki a fél barnakenyeret kapta, az eliszkolt vele, és a másik kilencnek nem jutott még az a pár deka sem. Megnézték a sapkáinkat, hogy nem vettünk-e kétszer a bablevesből. Éjjel hűvös volt, de sokan félve a tetvektől, inkább kint aludtak a szabadban, mint a mocskos szalmán. Jól betakaróztak az amerikaiktól kapott pokrócba és köpenybe. Többen a folyosón aludtunk valami szalmán. Itt is szerencsém volt, mert a szalmában egy német csajkában találtam körülbelül húsz deka szalonnát, valami vajat, két kockacukrot és egy kanalat, majd tovább kutatva egy dobozban két cukrot.

(Folytatjuk)

(FOLYTATÁS ÁPRILIS 11-I LAPSZÁMUNKBÓL)
Most visszásan hatott mint új „probléma". Bölöni zavartan szabadkozott s főként azzal érvelt, hogy ha egy író, költő így használja, így jelöli, nincs joga ezt senkinek megváltoztatni. Ebbe a vitába nem kívánt beleszólni senki, s ez érthető, hiszen kinek lenne bátorsága az Ady vagy József Attila istenes verseit átírni. De román szövegben sem láttam sehol a Dumnezeu-t kisbetűvel. Gaál Gábornak voltak ilyen megkövesedett nézetei, furcsa megfogalmazásai. Egyik óráján magam hallottam, amikor kijelentette: dolgozott ugyan dramaturgként Berlinben filmvállalatnál, de otthagyta, mert rájött, a film nem művészet, és nem is lesz soha. A Toldival is baja volt, nekem pedig vitám volt vele Tolnai Lajos miatt, mivel javasoltam a Haladó hagyományok sorozatba, melyet ő szerkesztett. Tolnait Móricz „fölfedezése" ellenére sem találta méltónak, s egyik fő érve az volt, hogy a Nemzeti Könyvtár sorozatban megjelent a Szentistváni Kéri család című elbeszélése. Persze nem az ilyen elfogultságai miatt vált a támadás célpontjává. Az Utunkban mint Lukács György tanítványát támadták. (Akkor még nem tudtam, s ezt nem is emlegették, hogy 1919-ben a kommün idején Lukács György népbiztos közeli munkatársa volt.) A támadók sorából Robotos Imre sem hiányozhatott, aki a Studii című román filozófiai folyóiratban tartotta szükségesnek leleplezni a nagy „marxista filozófus" ideológiai eltévelyedését. A Román Munkáspártból való kizárásánál nem voltam jelen, nem tudom az egyetemen vagy az Utunknál követték-e el, de bizonyára senki egy vak szót nem ejtett mellette. Ilyen sajtóelőkészítés után mindenki tudta, hogy ezt legfelső szintről rendelték el. Így a „népfrontos" garnitúra utolsó mohikánjai mind sorrakerültek. Ki börtönben, ki kizárással, szankcióval a nyakán végezte. De ez még csak kezdete volt a „belső tisztogatásoknak."

A magyar intézmények felszámolása és románosítása tehát gyors fordulatot vett. Újabb letartóztatások sora következett, melyekről csak kósza hírekből szereztünk tudomást. Szokássá váltak az utcai beszélgetések: egy-egy régi ismerős, akivel véletlenül találkoztam csak úgy suttogva közölte: Hallottad? Elvitték Lakatos Istvánt, Pásztai Gézát, Teleki Ádámot, a grófot, Venczel Józsefet ismét. Őket személyesen ismertem, Telekiről tudtam, hogy mindig rokonszenvezett a baloldallal, de ekkor már tisztában voltam, ez semmit nem számít. A kizárások már tömegessé váltak az MNSZ-ből „kulákság" címén, melyről be kellett számolni a Falvak Népében is. Főleg a Magyar Szó, az Igazság és más vidéki pártlap híradása alapján, tettünk eleget ennek a feladatnak, mert a helyi levelezők nem sok anyagot küldtek erről, ha jött is egy-egy, nem tudtuk ellenőrizni. De a pártlapokat hitelesnek kellett tekinteni.

Egy április eleji Igazságban olvastam Balázs Péter „leleplező" cikkét a Magyar Művészeti Intézetben lévő állapotokról. „Elvszerű művészeti nevelést a Magyar Művészeti Intézetben" volt a cikk címe, melyben azt állította: „Egyes tanárokban mélyen gyökerező a polgári nacionalizmus". Nem volt különösebben meglepő, hiszen hasonló vádak a Gaál Gábor-ügy után, elhangzottak a Bolyai Egyetem tanárai ellen is, mely után bekövetkezett Venczel József és Pásztai Géza letartóztatása. Balázs Péter buzgó elvhűségét jól ismertem, ő volt az, aki az 1945-ös nevezetes marosvásárhelyi MNSZ százas bizottsági ülésen, mely állást foglalt Erdély Romániához tartozása mellett – mégpedig minden kikötés nélkül – az én tiltakozó felszólalásom után, az ifjúság nevében megkontrázta és a kossuthi hagyományokhoz méltatlannak minősítette tiltakozásomat.

Világszerte egyre többen végeznek ülő munkát, terjednek a háztartási munkagépek, nő az inaktív szabadidős tevékenység (tévézés, videózás, számítógépezés) népszerűsége. Általánosságban állítható, hogy kényelmesebben élünk, mint elődeink, ráadásul kevesebbet mozgunk és többet fogyasztunk, mint amire szervezetünknek – az adott aktivitási szint mellett – igénye lenne – olvasható a Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének Táplálkozás és Tudomány című hírlevelében.

A változásokból adódó egészségügyi problémák (elhízás, szív-érrendszeri-, daganatos megbetegedések) kapcsán napjainkban egyre több előítélet és találgatás lát napvilágot arra vonatkozóan, hogy a probléma kialakulásáért a különböző – megbélyegzett – élelmiszerek a felelősek. A tévesen elterjedt „egészséges", illetve „egészségtelen" étel felosztást a dietetikus szakma helyteleníti. A magyarázatot és egyben a megoldást is az egyéni életvitelben kell keresni.

Az életmód változásában globálisan megfigyelhető tendenciák mellett mindannyian másként élünk, s ezzel együtt étkezési szokásaink is eltérőek. Egyéni felelősség, hogy megismerjük szervezetünk szükségleteit, tájékozódjunk az igényeinket kielégítő választási lehetőségekről, és mindezek alapján tudatosan döntsünk étkezésünkről.

Tudni kell, hogy a test energia- és tápanyag szükségletét nemünk, korunk, testtömegünk (ezen belül az izomhányad), magasságunk, fizikai aktivitásunk alapvetően befolyásolja, de kihat rá az is, hogy mennyit alszunk, illetve milyen az általános egészségi (testi, pszichés, mentális) állapotunk.

Életünk során vannak olyan időszakok, amikor szervezetünk megváltozott állapota vagy a módosuló életkörülmények következményeként másképpen étkezünk, illetve mozgunk, mint korábban.

Nőknél példa erre a terhesség idején – a hormonális hatásra – kialakuló szükségesnél indokolatlanul nagyobb energiabevitel. A szoptatási időszakban viszont inkább már az újszülött életritmusához igazodó, a saját igényeket háttérbe szorító, rendszertelen, kapkodó étkezés jelent gondot, ami akár a hízás mellett is elvezethet a fiatal nő tápanyaghiányos állapotának kialakulásához. Az új ízekkel ismerkedő kisgyerek gyakran hagy a tányérján maradékot, amit az anya szokott eltüntetni, ezzel pedig felesleges súlygyarapodást provokálhat magának.

Egyesek az aktív sportolást abbahagyva vagy a dohányzásról való leszokást követően szembesülnek a túlsúly problémájával. Akár egy munkahelyváltozás is teremthet olyan helyzetet, hogy az addigi gyaloglás helyett az autózás, a lépcsőzés helyett a liftezés felel az energiafelhasználás csökkenéséért.

Az egyénnek igazodnia kell szervezetének – az életkor előrehaladtával együtt változó – szükségleteihez: a szervezet életfunkcióinak, pl. az állandó testhőmérsékletnek a fenntartásához szükséges energia (az alapanyagcsere) 30 éves kor felett tízévenként átlag 2–4 százalékkal csökken. Akinek 30 körül még napi 2 ezer kilókalória volt az ideális, annak 40 évesen már 40–80 Kcal-val kevesebbet célszerű fogyasztania, illetve többet kell mozognia, ha súlyát meg akarja őrizni.

Sokan elhanyagolhatónak vélik ezt a csekély energiakülönbséget, de ha arra gondolunk, hogy napi rendszerességgel az indokoltnál 100 Kcal-val több energia jut szervezetünkbe (4–5 db keksz, vagy 3–4 szelet kolbász, 2 dl üdítő formájában), egy év során ez akár 5 kg súlytöbbletté „nőheti ki" magát.

Sokak számára a legkedvesebb, legszebb hónap a május, amely ugyanakkor sok munkát ad a kiskertek tulajdonosainak.

A Fagyosszentek elmúltával ki lehet ültetni a kert napos részébe a rózsanádat vagy latin nevén Cannát és a dáliát. A gumós begóniának félárnyékos helyet érdemes választani a kertben.

A kardvirág gumókat május közepétől szakaszosan 7–10 naponként érdemes ültetni, hogy a nyár végéig folyamatosan virágozzanak.

A korán elvetett hidegtűrő egynyári virágok palántáit most kell kiritkítani. Ilyen a körömvirág, az imola, a búzavirág, a len, a pénzvirág.

Aki nem akar sokat bíbelődni az elnyílt virágok leszedésével – amely feltétele a gondozott kert látványának – válasszon öntisztuló fajokat – tanácsolják a kertészek. Ilyen a lobélia, a paprikavirág, a rózsameténg és a vízifukszia.

A rózsa akkor szép, ha gondozzák. A tápanyagot különösen szereti a virágok királynője. A növény méretétől függően 20–50 gramm, úgynevezett szabályozott tápanyag leadású műtrágyát kedvel, no meg azt, ha jól beöntözik a tövét, amelyet aztán a nyári szárazság ellen komposzttal betakarnak.

A krizantémpalántákat május közepén jó elültetni, hogy Mindenszentek napjára lehessen vinni belőle szeretteink sírjára. A nyár folyamán az oldalhajtásokat jó kitörni, hogy a főszáron ősz végén nyíló virág minél nagyobb fejű legyen – ajánlják a kertészek.

Május végétől már minden növény kint maradhat a szabadban, amelyeket eddig védett helyen teleltettek. A fokozatos kiszoktatás után jó elkezdeni a tápoldatozást.

A bőrgyógyász szerint nem csak a lelkünk, hanem a bőrünk is megérzi a tavaszt, a vitamin és vízszegény védőréteg furcsa tüneteket produkál. Éppen ezért időszerű a nagytatarozás, az alapos arctisztítás és a vitaminpótlás.

Az elhalt vagy megvastagodott szarurétegtől bőrradírral szabadulhatunk meg, ám akinek nagyon száraz vagy kényes a bőre, bánjon csínján vele, mert némelyiknek erősen szárító hatása van. A zsíros bőrűek is inkább szakemberrel végeztessék el a műveletet, mert előfordulhat, hogy a radírozás serkenti a faggyúmirigyeket, amelyek így még több zsírt termelnek. Érzékeny helyeken, például a szem körül ne használjunk bőrradírt, ha pedig arcunkon már megjelentek a hajszálértágulatok – a dohányosoknál gyakoribb –, akkor válasszunk enyhe hatású készítményt. A bőrradírok alapvetően kétfélék: mechanikai vagy kémiai úton hatók. Az apró, kemény szemcséket tartalmazó készítmények mechanikai úton hatnak, zsíros arcbőrre legtöbbször ezek a megfelelőek. A test radírozásához használhatunk dörzspárnát, keményebb szivacsot, növényi rostokból készült dörzsikét, de a habkővel csupán a keményebb felületeket, például a könyököt, térdet és a talpat tisztíthatjuk. Száraz vagy érzékeny bőrre nem ajánlottak azok a készítmények, amelyeket száradás után kell ledörzsölni, ők inkább válasszák a lemosható változatúakat. A test radírozását mindig nedves bőrön végezzük, azaz fürdés, zuhanyozás közben.

Mielőtt először a napra megyünk, érdemes egy teljes arctisztító kezelést kérni a kozmetikustól, aki azt is elárulja, a mindennapos tisztításhoz, kezeléshez mi a legmegfelelőbb a számunkra. Ezt mi is ellenőrizhetjük, ugyanis a jól eltalált arctisztító, legyen bár szappan, lemosó, krém, úgy tisztít, hogy utána bőrünk feszes, se nem száraz, se nem zsíros. A nagyon száraz bőrűeknek elegendő az esti sminkeltávolító arctisztítás, reggel pedig a tiszta vizes lemosás. Az arclemosók többsége azonos elv alapján működik: valamilyen zsíros vagy olajos anyagot, illetve a szennyeződéseket leoldó adalékokat tartalmaznak, mégpedig eltérő arányban. Száraz bőrre a zsírdús, illetve hidratáló anyagokat is tartalmazó szappan, arctisztító krém, arclemosó használható, míg a zsírosra az átlátszó, glicerines szappanok és az antibakteriális lemosók, érzékeny bőrre pedig az illatosítatlan, hipoallergén készítmények az ajánlottak. Jó tudni, hogy a tusfürdők és habfürdők a normál vagy enyhén zsíros bőrűeknek alkalmasak, száraz bőrűek inkább fürdőolajokat használjanak, amelyek a bőr kiszáradását akadályozó finom bevonatot képeznek. A ma újra divatos fürdősók lágyítják a kemény vizet, ezzel ellensúlyozzák annak szárító hatását. A kellő önismeret – illetve a szakember – eligazít abban is, hogy milyen típusú a test bőre, ugyanis az esetek többségében az nem azonos az arcbőrével. Ezért más szerrel kell tisztítani az egyiket és a másikat. A száraz bőrűek hetente legfeljebb egyszer, míg a normál vagy zsírosabb, aknéra hajlamos bőrűeknek hetente egyszer-kétszer ajánlott a gőzölés tiszta vízzel. A gőz fölött maximum öt percet kell töltenünk, s utána mindig használjunk arcpakolást vagy a szokásos hidratáló krémet.

A test bőrének szárazságát sűrű testápolóval vagy hidratáló krémmel enyhíthetjük, az előbbit a zsíros bőrűek, míg az utóbit inkább a száraz bőrűek alkalmazzák. Az arc hidratálásán legalább annyi múlik, mint a tisztításán, ezért a jól kiválasztott készítményt naponta használnunk kell. Alapvető feladata, hogy védőréteget képezzen a bőrfelületen, amely tehát megakadályozza a folyadékvesztést, ám kaphatók olyan termékek, amelyek ezenkívül a ráncképződést gátló vagy fényvédő adalékot is tartalmaznak. Minél szárazabb a bőrünk, annál sűrűbb hidratáló krémet kell választanunk, kombinált bőr esetén a könnyebb krémet használjuk a zsíros felületeken és az arc két oldalán. A zsíros bőrűek időszakos bőrápolásának másik fegyverét az arcpakolások csoportja alkotja, hetente egyszer-kétszer alkalmazva javíthatják a bőr minőségét. A tág pórusú, nagyon zsíros bőrűek alkalmazzák leginkább a pórusösszehúzó tonikokat, amelyek valóban eltávolítják az arctisztítás után fellelhető zsírmaradványokat, és tetszetősebbé teszik a bőrt.

Az érdeklődők hozzászólásait várja az Európai Bizottság a lakossági pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos európai uniós politika jövőjéről alkotott elképzeléseihez. Az érintett szolgáltatások körébe tartoznak a bankszámlák, a kölcsönök, a jelzáloghitelek, valamint a befektetési és biztosítási egyéni szolgáltatások.

A bizottság szeretné elérni, hogy a fogyasztók elvárásainak megfelelő szolgáltatásokat nyújtsák, ezen kívül a választék, érték és minőség biztosítását, amihez Brüsszel szerint jól szabályozott szabadpiac és erős verseny kell. Az európai fogyasztók bizalmának növelése a most vitára bocsátott bizottsági meglátás szerint akkor érhető el, ha a fogyasztók szükség esetén megfelelő védelmet kapnak, a pénzügyi szolgáltatók pedig megbízhatóak, és pénzügyi helyzetük stabil.

A harmadik kihívás az, hogy a fogyasztók akkor is megtalálják az elvárásaiknak legjobban megfelelő megoldást, ha azt egy tőlük távol letelepedett szolgáltató kínálja. Ez leginkább azáltal érhető el, ha a fogyasztók képesek jó, a helyzetüknek leginkább megfelelő döntéseket hozni. Ez viszont egyrészről jobb pénzügyi alapismereteket, világos, megfelelő és időszerű tájékoztatást, másrészről a hasonlónak tartott termékek közötti igazságos versenyt feltételez.

Az érdekeltek hozzászólásait 2007. július 16-áig fogadják. A hozzászólásokat a következő e-mail címre kell küldeni:

Párizs 34 pontján 156 több nyelven beszélő „nagykövet" fogadja és igazítja útba májustól októberig a külföldi turistákat – adta hírül szerdán a Le Monde című francia napilap.

A fővárosi önkormányzat, a turisztikai hivatal és a Párizsi Közlekedési Vállalat (RATP) idén hetedik alkalommal indítja útjára „fogadó nagykövetek" elnevezésű nyári programját, melynek keretében több nyelven beszélő fiatalok tájékoztatják a külföldi érdeklődőket Párizs kulturális rendezvényeiről, sporteseményeiről és egyéb ünnepi megmozdulásairól a város különböző pontjain.

A turistahivatalnak a nagyobb pályaudvarokon és kiállítóhelyeken már meglévő kirendeltségei mellé a főváros leglátogatottabb helyein – többek között a Notre-Dame-nál, a Bastille-nál, a Városházánál, a Champs-Elysées-n – alkalmi bódékat állítanak fel a poliglott „nagykövetek" részére, akik igénytől függően személyre szóló tanácsokat is adnak a műemlékeket vagy éppen a modernebb negyedeket kedvelő külföldieknek.

Az RATP közreműködésének köszönhetően 28 metrómegállóban is megtalálhatóak lesznek az összesen tíz nyelven kommunikáló és a várost kiválóan ismerő fiatalok, a turisztikai hivatal pedig Szeretem nyáron Párizst címmel négynyelvű ingyenes kiadványt jelentet meg egymilliós példányszámban.

Tavaly nyáron a párizsi fogadó nagykövetek 194 ezer külföldit láttak el hasznos tanácsokkal a francia főváros alapos megismeréséhez. Az érdeklődök 73 százaléka európai volt, elsősorban nem párizsi franciák, spanyolok, britek és olaszok. A Párizst kifejezetten kedvelő amerikaiak mellett tavaly a távolabbi Kínából, Dél-Koreából, Indiából, Brazíliából és Oroszországból is nagy számban érkeztek turisták a francia fővárosba.

Hét közép- és kelet-európai ország – közöttük Románia – havonta ötezer dollárt fizet egy lobbicégnek, amely a vízumkötelezettség eltörlésén ügyködik az amerikai kongresszusban. A hírt a cseh külügyminisztérium szóvivője, Zuzana Opletalova erősítette meg hétfőn. A hét állam – Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Litvánia, Lettország és Románia – mindaddig finanszírozza a kiválasztott prágai székhelyű lobbicéget, amíg arra a cél elérése érdekében szükség van – mondta a szóvivő.A Dutko Worldwide lobbicéget pályázaton választották ki. A cég vezetője Csehország volt amerikai nagykövete, jelenleg az európai ügyekért felelős miniszter helyettese, Alexandr Vondra. A cseh külügyi szóvivő szerint nem Vondra személye játszott szerepet a kiválasztásban, hanem a cég amerikai kongresszusi kapcsolatai. A Bush-adminisztráció támogatja a kelet-európai országok vízummentességét, ám az ügy a demokrata többségű kongresszus kezében van. A képviselőház heteken belül dönt egy olyan kiegészítésről, amely megengedné a vízummentes beutazást, ugyanakkor szigorítaná a biztonsági intézkedéseket a vízummentes országokkal szemben. Az amerikai szenátus már elfogadta a kiegészítést. (euractiv.hu)

Az európai fiatalok viszonylag ritkán fogyasztanak alkoholt, de akkor alaposan a pohár fenekére néznek – ismerteti egy új felmérés, amely azt is kimutatta, hogy a magyarok alkoholfogyasztása szolidnak számít az európai mezőnyben.

A szeszfogyasztással kapcsolatos szokásokat vizsgáló legújabb Eurobarométer-felmérés szerint az 55 évesnél idősebbek 58%-a iszik alkoholt hetente legalább kétszer, a 15–24 év közötti fiataloknak viszont csak szűk egyharmada. Az idősek többsége legfeljebb két pohárral fogyaszt, a fiatalok viszont jellemzően meg sem állnak négy pohárig. A vizsgálati kérdések között nem szerepelt, hogy a megkérdezettek milyen típusú italt vesznek magukhoz.

Az EU-polgárok kétharmada fogyaszt alkoholt havonta legalább egy alkalommal. Nemzetek szerinti bontásban a dánok állnak az első helyen 84 százalékkal, majd a hollandok (81 százalék) és a svédek (76 százalék) következnek. A magyarok 48 százaléka nyúl a pohárhoz, havonta egyszer legalább. Ennél alacsonyabb arányt, 28 százalékot csak a máltaiak körében mutattak ki.

Nagy különbségek mutatkoznak a fogyasztás intenzitásában. Az 56 százaléknyi alkoholbarát portugál 47 százaléka naponta iszik, de többségükben csak egy pohárkával. Az írek 60 százaléka ellenben hetente maximum egyszer, akkor viszont 34 százalékuk legalább 5 pohár italt hajt fel.

A nők ritkábban isznak, mint a férfiak, s az európaiak negyede egyáltalán nem fogyasztott alkoholt az elmúlt egy évben.

Az Európai Bizottság megbízásából végzett felmérés során összesen 28 500 embert kérdeztek meg az EU 27 tagállamában, illetve Horvátországban és Ciprus északi részében.

Szoros szavazati aránnyal, de elfogadta az Európai Parlament az első olyan európai uniós irányelvet, amely a szellemi tulajdonjogok megsértése esetén alkalmazandó szankciók kapcsán harmonizálná a nemzeti büntetőjogi intézkedéseket.

A 374 igen, 278 nem, 17 tartózkodó szavazattal jóváhagyott jelentésben szereplő becslések szerint a termékhamisítás évente mintegy 8 milliárd euróval csökkenti az unió összjövedelmét, és az érintett cégek is összesen 45–65 milliárd eurónyi veszteséget szenvednek.

A jövőben akár 300 ezer eurós bírság, vagy négy év börtön is várhat a kalózkodókra – foglalta össze a javaslatot az EP sajtószolgálata.

Újra szőlő terem Horvátország híres bortermő vidékein, miután a földek nagy részét megtisztították az aknáktól.

Az Ilok borvidék Vukovár környékén található. A szőlőkben már terem a gyümölcs, és ismét termelik a nevezetes Traminac bort. Ezt a nedűt 1710 óta ismerik itt és szerte a világon. A krónikák feljegyezték, hogy II. Erzsébet brit királynő koronázásakor is ezt fogyasztották a vendégek.

Az 1990-es évek elején, Jugoszlávia szétesésekor súlyos harcok folytak a környéken, s mindkét fél rengeteg taposóaknát telepített. Tito egykori villáját elfoglalták és hadiszállásként használták az Arkan tigrisei nevű szerb félkatonai szervezet csapatai. Az épületet a háború vége felé felrobbantották, a területet aláaknázták.

A vidék aknamentesítését nemrég fejezték be a tűzszerészek. Az ebből az alkalomból rendezett kis ünnepségen az amerikai nagykövet, Bob Bradtke reményének adott hangot, hogy hamarosan az egész területet visszaadják a szőlőtermesztésnek.

Becslések szerint három évbe telik, míg a környéket teljesen megtisztítják. (euractiv.hu)

– Miért iszik a csiga pöttyös bögréből?
– Mert a csíkos eltörött.

Western Union – szolgáltatás a Sora, Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25., Victor Babeş 33/A és Magyar/22., Dec. 1989 u. 137. szám alatti váltóirodákban.

A Román Nemzeti Bank árfolyamai (május 4., péntek)

1 euró = 3,3136 lej, 1 USD = 2,4351 lej, 100 magyar forint = 1,3422 lej.

KOLOZSVÁR

KÖZTÁRSASÁG – Pókember 3 – amerikai. Vetítés. 14, 17, 20, 23; kedvezménnyel: 14 és 23 órától.

GYŐZELEM – Dreamgirls – amerikai. Vetítés: 14, 18.30, 23; Coeurs – francia. Vetítés: 16.30, 21.

MŰVÉSZ – The Fontain – amerikai. Vetítés. 14.30, 17, 19.30, 22.

DÉS

MŰVÉSZ – Ghost Rider – amerikai. Vetítés: 17, 19; péntek, szombat, vasárnap 21 órától is, kedvezménnyel.

TORDA

FOX – The Good Shepherd – amerikai. Vetítés: 16, 19.

SZAMOSÚJVÁR

BÉKE – A Good Year – amerikai. Vetítés: május 4–6.: 17, 19, 21.

BESZTERCE

DACIA A-TEREM – Smokin’ Aces – amerikai. Vetítés: 17.30, 20; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel 17.30 órától.

DACIA B-TEREM – Paris, je t’aime – francia. Vetítés: május 4–6.: 17, 19.30.

GYULAFEHÉRVÁR

DACIA – The Prestige – amerikai. Vetítés: 17, 19.30; péntek, szombat, vasárnap 22 órától is; kedvezménnyel: 17 órától.

MAGYAR SZÍNHÁZ

Május 11-én, pénteken este 7 órakor: Shakespeare: A windsori víg nők – BEMUTATÓ. Rendező: Keresztes Attila. CSAK 16 ÉVEN FELÜLIEKNEK!

ROMÁN SZÍNHÁZ

Május 19-én, szombaton du. 6 és este 8 órakor: O vară fierbinte pe Iza. Rendező: Mihai Măniuţiu. Közreműködik a máramarosi Iza Csoport.

MAGYAR OPERA

Május 6-án, vasárnap du. 5 órakor: Ábrahám Pál: Viktória. Vezényel: Incze G. Katalin. Rendező: Gy. Tatár Éva.

Május 17-én, csütörtökön este fél 7 órakor: Verdi: Traviata – BEMUTATÓ. Vezényel: Horváth József. Rendező: Gy. Tatár Éva.

PUCK BÁBSZÍNHÁZ

Május 5-én, szombaton 12 órakor: Grimm testvérek: Jancsi és Juliska – magyar tagozat. Rendező: Varga Ibolya.

Május 6-án, vasárnap 11 és 12.30 órakor: Hans Ch. Andersen: Homokemberke – román tagozat. Rendező: Maria Mierluţ.

Kolozsvári takarítócég takarítószemélyzetet és ügyintézőt alkalmaz. Tel/fax: 0264/449-953, e-mail: (0402052)

Számítógépek javítását, karbantartását, Windows, Linux, Office, programok, vírusölők, játékok telepítését vállalom kiszállással. Telefon: 0748-219066. (0015)

A Bajnokok Ligája második elődöntőjének visszavágóján az AC Milan a Manchester Unitedot fogadta. Az első mérkőzést az angolok 3–2 arányban nyerték, ám Kaká két találata sokat ért Ancelottiéknak. A szakadó esőben nagy erővel indított a hazai gárda, két perc alatt két helyzetet hozott létre, előbb Inzaghi fejelt van der Saar ölébe, majd Seedorf 16 méterről a felső sarokra küldött bombáját hatástalanította a holland hálóőr. A 11. percben Kaká négy védő közt kibújva ballal lőtt a bal alsóba, van der Saar már csak filmen nézhette volna vissza az akciót (1–0). A 30. percben Seedorf volt a főszereplő, előbb „meg-etette" Brownt, majd a becsúszó Heinze mellett is ellépett, és 16-ról megint a bal alsóba bombázott (2–0). Az első félidő úgy telt el, hogy említésre méltó helyzetig nem is jutottak ki a vendégek.

A második játékrészben az angolok domináltak, rengeteget kergették a labdát, de komoly lehetőségük továbbra sem alakult ki. A 79. percben a csereként beálló Gilardino remek passzt kapott a félpályáról, senki sem veszélyeztette, a kimozduló van der Saar mellett könnyedén gurította el a játékszert, és ezzel megpecsételte a találkozó sorsát (3–0). A túloldalon Carrick és Rooney még próbálkoztak, de sikertelenül, így a végeredmény 3–0, amellyel a Milan jutott a május 23-án megrendezendő Athéni döntőbe. Az ellenfele, akárcsak két évvel ezelőtt, a Chelsea-t oktató Liverpool lesz.

A két együttes 2005-ben sokáig emlékezetes csatát vívott egymással a döntőben: a milánóiak 45 perc után 3–0-ra vezettek, a liverpooliak a második félidőben azonban egyenlítettek, majd 11-esekkel megnyerték a találkozót. A milánóiak utoljára 2003-ban voltak BL-győztesek.

Bajnokok Ligája, elődöntő, visszavágó: AC Milan (olasz)–Manchester United (angol) 3–0 (gól: Kaká – 11., Seedorf – 30. és Gilardino – 77. perc) – továbbjutott a Milan 5–3-as összesítéssel.

Statisztikák: Kaká tüzel és talál
A labdarúgó Bajnokok Ligája 2006–2007-es idényének leg-eredményesebb játékosa Kaká, a döntőbe jutott AC Milan brazil klasszisa. A 25 éves irányító eddig tíz gólt szerzett a sorozatban, ráadásul az ő nevéhez fűződik a legtöbb kapuralövés.

Az érdekesebb statisztikák:

Gólok: 10: Kaká (AC Milan), 6: Ruud van Nistelrooy (Real Madrid), Didier Drogba (Chelsea), Fernando Morientes (Valencia) és Peter Crouch (FC Liverpool), 5: Raúl (Real Madrid).

Gólpasszok: 7: Ryan Giggs (Manchester United), 5: Cristiano Ronaldo (Manchester United), Juninho Pernambucano (Olympique Lyon), 4: Steve Finnan (FC Liverpool), Clarence Seedorf (AC Milan).

Kapuralövések: 27: Kaká, 22: C. Ronaldo, 15: Drogba.

Lesek: 20: Drogba, 17: Jefferson Farfán (PSV Eindhoven), Mohamed Tchite (Anderlecht), Francesco Totti (AS Róma), 14: Helder Postiga (FC Porto).

Sárga lapok: 5: Mark van Bommel (Bayern München), David Pizzaro (AS Róma), Roberto Ayala (Valencia), David Albel- da (Valencia), 4: Paul Scholes (Manchester United), Sergio Ramos (Real Madrid).

Elkövetett szabálytalanságok: 30: Farfán, 29: Drogba, 25: Scholes.

Elszenvedett szabálytalanságok: 36: Totti, 32: C. Ronaldo, 29: Drogba.

Egy érvénytelenített lesgóllal tért vissza a tavalyi világbajnokságon súlyos térdsérülést szenvedett Michael Owen a Newcastle United csapatába az angol labdarúgó bajnokság 36. fordulójának hétfői mérkőzésén.

Eredmény: Reading–Newcastle United 1–0.

Az élen: 1. Manchester United 85 pont, 2. Chelsea 80, 3. FC Liverpool 67, 4. Arsenal 66, 5. Bolton Wanderers 55, 6. Everton 54 (48–35), 7. Reading 54 (49–42)..., 12. Newcastle 42.

Serie A
Az olasz labdarúgó-bajnokság 33. fordulójából elhalasztott mérkőzésén: Catania–Ascoli 3–3.

Az élmezőny: 1. Milánói Internazionale 87 pont, 2. AS Róma 69, 3. AC Milan 59, 4. SS Lazio 58, 5. Palermo 52, 6. Fiorentina 50, ..., 11. Catania 37, ..., 20. Ascoli 21.

Szombaton Debrecenben Románia női labdarúgó-válogatottja Magyarország ellen kezdi az Európa-bajnoki selejtezőit. A selejtező csoportban a két együttes mellett Svédország, Olaszország és Írország is jelen van, eddig egyetlen mérkőzést játszottak, amelyben Írország 2–1-re nyert Magyarország ellen.

Románia legközelebb június 16-án lép újra pályára Eb-selejtező keretében, amikor Svédországot fogadja Mogoşoaián.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) nyáron kezdi el kipróbálni azt a játékvezetői rendszert, amelyben négy partjelző van egyszerre a pályán – jelentette be a FIFA elnöke. Sepp Blatter közölte, két partjelző továbbra is csak a leshelyzeteket jelezné, a másik kettő viszont sípjával beavatkozhatna a játékba. Az elnök szerint a két extra partjelző segítségével sokkal több szabálytalanságot és leshelyzetet lehetne észrevenni.

Tavaly novemberben az Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR Brassóban vereséget szenvedett, a férfi bajnokság tavaszi idényének 5. fordulójában, azonban teljes siker koronázta a vissza-vágást: Sodronyipar-CFR–Rulmentul 3402–3206 fa (egyéniben: 5–1, összesítésben: 7–1).

Egyéni eredmények: Petruţ Mihălcioiu–Ioan Tismănar 606–551 fa, Ioan Figlea–Veres Gyula 531–566, Sebastian Beşe–Costel Păduraru 576–515, Bogdan Dudaş–Gabriel Ilica 524–526 (a győzelem azonban Dudaş-é, mert több pályán volt jobb), Grigore Blaga–Radu Teodoroiu 580–515 és Cornel Popa–Ioan Florea 585–533.

Máskülönben az idei bajnokságban a brassói fiaskó volt a Kolozs megyeiek egyetlen veresége. Nagyarányú siker született annak ellenére, hogy a ha-zaiak két kadettel álltak ki. Az edzőjátékos Dumitru Beşe nemcsak a fiát, Sebastiant engedte játszani, hanem Bogdan Dudaş-t is – főleg azért, mert ők ketten május 11-ig tartó edzőtáborozáson vesznek részt Csolnakoscsernán. A válogatott tagjaként ugyanis részt vesznek május 13–20. között a szlovákiai Kassán a korosztályos világbajnokságon. A felnőttek, a női és férfi csapat (Dumitru Beşével és Petru Mihălcioiuval együtt) május 4–6. között Prágában játszanak a cseh válogatottal, majd május 20–26-án rész vesznek a szintén Kassán rendezett világbajnokságon.

A keddi és szerdai mérkőzések után a Piteşti-i BCMUS jutott a férfi bajnokság döntőjébe. Az elődöntő harmadik összecsapásán 85:78 (20:20, 17:5, 18:16, 30:27) arányú piteşti-i siker született a Bukaresti Dinamó Gealan ellenében, míg a negyediken újabb botrányos mérkőzést könyvelhettünk el. Szoros végjáték után 74:75-ös állásnál, öt másodperccel a befejezés előtt két szabaddobáshoz jutottak a hazaiak. Ez kiváltotta a Dinamó játékosainak és vezetőinek dühét, s a vendégek tiltakozásul levonultak a pályáról. Stelian Bănică lefújta a találkozót és 20:0-s piteşti-i győzelmet állapított meg. Percekkel később a Dinamó azonban mégis visszatért a pályára, és Bănică visszavonta 20:0-ra vonatkozó döntését! Hatcher értékesítette a szabaddobásokat, és mérkőzés 76:75 (22:17, 12:27, 20:14, 22:17) arányú hazai győzelemmel zárult. Összesítésben az Argeş BCMUS 3–1-gyel jutott a fináléba, ahol a Ploieşti-i Asesoft ESK lesz az ellenfele a négy győzelemig tartó sorozatban. Az első két találkozót május 11-én és 12-én rendezik. A 3. helyért – két győzelemig tartó sorozatban – a Dinamo az U Kolozsvár ellen játszik. Az első találkozót május 10-én játsszák a fővárosban, 16-án a Horia Demian Sportcsarnok ad otthont a visszavágónak, és – ha szükséges – a harmadik összecsapást ugyancsak Bukarestben rendezik 20-án.

LABDARÚGÁS
Szombaton 11 órakor Aranyosgyéresen: Sodronyipar–Kolozsvári U FC; Désen: Egyesülés–Nagyváradi Bihar FC – B-liga, 28. forduló.

Szombaton 16 órakor a kolozsvári Gépész utcai dr. Constantin Rădulescu Stadionban: Kolozsvári CFR 1907–Bukaresti Rapid – A-liga, 30. forduló.

LÁBTENISZ
Szombaton 8.30 órától a kolozsvári Szállítási Iskolacsoport sporttermében: országos női bajnokság, 1. forduló.

RÖGBI
Szombaton 10 órakor a kolozsvári Iuliu Haţieganu (Egyetemi) Sportparkban: Kolozsvári U Agressione–Nagybányai U Remin – 10. forduló.

Vasárnap 10 órakor a kolozsvári Iuliu Haţieganu (Egyetemi) Sportparkban: Kolozsvár válogatott–Jászvásári Unirea ISK – 18 és 19 év alatti korosztályos országos bajnokság.

RÖPLABDA
Pénteken, szombaton és vasárnap a kolozsvári Iuliu Haţieganu (Egyetemi) Sportparkban: női osztályozó torna az A1-osztályért. Pénteken 15.30-tól és 17 órától az első forduló, szombaton és vasárnap 10-től és 11.30-tól a második, illetve harmadik forduló.

STREETBALL
Vasárnap 10–21 óra között: 14. Rehau-kupa.

Négynapos rendezvény házigazdája a Szabadság napilap, amely a MIDAS-szal, az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelvű Napilapok Egyesületével közösen a kisebbségi és regionális napilapok helyzetéről és az európai uniós többnyelvűségről szervez konferenciát május 3–6. között, a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal és Városi Tanács, valamint a Communitas Alapítvány támogatásával.

Az eseményen neves külföldi és hazai meghívottak, politikusok tartanak előadásokat. Elsőként Toni Ebner MIDAS-elnök az EU-ban megjelenő kisebbségi lapokról értekezik, majd plenáris ülések következnek. Többek között Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ szövetségi elnöke, Zeno Pinter, államtitkár-helyettes, az Etnikumok Közötti Kapcsolatok Hivatalának munkatársa, Eckstein-Kovács Péter, RMDSZ-szenátor, volt kisebbségügyi miniszter, Markó Attila, államtitkár, az Etnikumok Közötti Kapcsolatok Hivatalának vezetője tart előadást, majd a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete és a Romániai Magyar Nyelvű Helyi és Regionális Lapkiadók Egyesülete vázolja a vendégeknek a kisebbségek nyelvén írott hazai sajtó helyzetét.

A rendezvény fénypontját a Habsburg Ottó- és a MIDAS újságíró-díj ünnepélyes kiosztása jelenti.

*

The daily Szabadság is host of a four days’ event. This is a series of conferences on the situation of minority and regional newspapers and on multilingualism in the European Union, organized in cooperation with MIDAS, The Association of European Minority and Regional Daily Papers and with assistance from the Cluj Town Hall, City Council and the Communitas Foundation.

Renowned invited guests and politicians from Romania and abroad will lecture at the event. Toni Ebner, President of MIDAS comments on the issues of minority newspapers in the European Union. A few lecturers: Béla Markó, Deputy Prime Minister, President of the Democratic Alliance of Hungarians in Romania (DAHR), Zeno Pinter, Deputy Secretary of State at the Office for Interethnic Relations, Péter Eckstein-Kovács, DAHR Senator, former Minister for Minority Issues, Attila Markó, Secretary of State, head of the Office for Interethnic Relations. After these lectures, the Romanian Union of Hungarian Journalists and the Romanian Union of Hungarian Local and Regional Publishers will summarize the situation of printed media written in minority languages in Romania.

The top event of the conference is the ceremony of the Otto Habsburg and MIDAS awards in journalism.

*

Cotidianul de limba maghiară Szabadsag este gazda unui eveniment de patru zile. Între 3-6 mai, împreună cu MIDAS – Asociaţia Cotidienelor Regionale ale Minorităţilor din Europa – Szabadság va organiza o conferinţă cu tematica: situaţia cotidienelor tipărite în limba minorităţilor şi regionale, precum şi multilingvismul în Uniunea Europeană. Conferinţa se va realiza cu sprijinul Primăriei Cluj-Napoca, Consiliului Local şi Fundaţiei Communitas.

Cu această ocazie vor fi prezenţi reprezentanţi din ţară şi din străinătate. Toni Ebner, preşedintele MIDAS va dezbate problematica presei minoritare în UE, după care vor urma şedinţe plenare. Va fi prezent vice-premierul Bela Marko, preşedintele UDMR-ului, Zeno Pinter, secretar de stat adjunct reprezentând Oficiul Relaţiilor Interetnice, senatorul UDMR Peter Eckstein-Kovacs, fost ministru al minorităţilor, secretarul de stat Attila Korodi, şeful actual al Oficiului Relaţiilor Interetnice, după care Asociaţia Ziariştilor Maghiari din România şi Asociaţia Editurilor de Ziare Locale şi Regionale Maghiare din România va prezenta situaţia publicaţiilor din România editate în limbile minorităţilor.

Punctul culminant va fi decernarea premiului care poartă numele lui Otto Habsburg şi premiului MIDAS.

A romániai magyar sajtótörténet 1918 utáni időszaka három nagy korszakra osztható. Az első szakasz az Észak-Erdélyt ismét Magyarországnak ítélő, 1940. augusztus 30-i második bécsi döntéssel zárult, a második korszak ettől az időponttól kezdődően a kommunista rendszer 1989. december 22-i bukásáig számítható, míg a harmadik szakasz az utóbbi határkőtől napjainkig öleli fel a romániai magyar sajtó történetét. Ha az 1918 óta eltelt közel kilencven év történéseit elemezzük, megállapítható, hogy a sajtó hűen tükrözte az első világháború után kisebbségbe került magyarság politikai elképzeléseit, saját közművelődési és gazdasági intézményrendszere fejlesztésére irányuló törekvéseit, továbbá kulturális és olvasási igényét.

Többségből kisebbségbe
Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia társállamaként vesztes félként került ki az első világháborúból. Erdély, a Bánság és a Partium (Bihar és Szatmár vidéke) az 1920. június 4-én Magyarországgal aláírt trianoni békeszerződés értelmében Románia részévé vált. Ezt megelőzően az itt élő románság az 1918. december 1-én Gyulafehérváron tartott nemzetgyűlésen határozatot fogadott el, amelyben kimondta Magyarország románok lakta területeinek feltétel nélküli egyesítését Romániával, teljes nemzeti szabadságot ígérve „az összes együtt élő népeknek". A trianoni döntés nyomán a történelmi Magyarország területének kétharmada, népességének pedig egyharmada az utódállamok (Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia) fennhatósága alá került. Következésképpen a Magyarország új határain túlra szakadt erdélyi, felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarság váratlanul többségi státusból kisebbségbe került, és akarva-akaratlanul szembe kellett néznie az új helyzettel járó következményekkel.

A gyulafehérvári nemzetgyűlés után az első dilemma, amellyel az erdélyi magyarság szembesült, a román államhatalomhoz való viszonyulás kérdése volt. A trianoni békeszerződés aláírása után a szülőföldjén maradt közösség tagjaiban tudatosodott, hogy kénytelen felhagyni a kezdeti időszakot jellemző politikai passzivitással, és meg kell keresnie az új, román államkeretbe való betagozódás módozatait. A huszonkét éves román fennhatóság alatt a Romániához csatolt területeken élő magyarság megpróbálta mind politikai, mind kulturális, illetve gazdasági vonatkozásban megszervezni önmagát ahhoz, hogy érdekeit a román parlamentben minél hatékonyabban ellátni igyekvő politikai közképviselethez, továbbá a kultúra sajátos nemzeti jellegzetességeit és gazdasági helyzetét minél jobban érvényre juttattó, illetve erősítő eszközökhöz jusson. A szervezkedésben nagyot lendített a Kós Károly által 1921-ben közétett Kiáltó szó című röpirat, amelyben az erdélyi magyar író az építő politikai cselekvés mellett a szülőföldön való megmaradásra szólított fel. A különböző próbálkozások után végül az 1922-ben Kolozsváron megalakult Országos Magyar Párt bizonyult a kisebbségbe szorult nemzetrészt politikai közösséggé tömörítő legmegfelelőbb keretnek, amely mintegy tizenhat éven keresztül a román parlamentbe juttatott képviselőin keresztül, illetve nemegyszer a Nemzetek Szövetségéhez is fordulva folytatta a kisebbségvédelmi küzdelmet. A magyarság életében is fordulatot hozott II. Károly román király diktatúrájának 1938. évi bevezetése, amelynek során a király megszüntette a politikai pártokat, létrehozva a Nemzeti Újjászületés Frontját. Ennek tagszervezeteként alakul meg a Magyar Népközösség, amely az 1940-ben bekövetkezett második bécsi döntésig látta el Romániában a magyarság egyetemes politikai érdekképviseletét.

Az 1918-as impériumváltozás nyomán az erdélyi magyar újságírásnak is szembe kellett néznie a megváltozott politikai viszonyokkal, hiszen azáltal, hogy Erdély, a Bánság és a Partium Románia részévé vált, Budapest vezető szerepe megszűnt, és a sajtónak is önálló alapokra kellett helyezkednie. Az első világháború előtt a vidékinek számító erdélyi sajtó, illetve irodalom a budapestivel ugyan nem vetekedhetett, de 1918 előtt rengeteg lap és folyóirat jelent meg. A magyar újságírás nagy úttörője, az Ellenzék című kolozsvári napilap alapítója, Bartha Miklós is például Kolozsváron kezdte újságírói pályáját. Az erdélyi magyar sajtó kezdete tulajdonképpen az Erdélyi Magyar Hírvivő megjelenésétől számítható, amely 1790-ben látott először napvilágot Szebenben, majd Kolozsváron.

A kolozsvári Egyetemi Könyvtár főkönyvtárosa, Monoki István feldolgozása szerint 1919 és 1940 között Románia 69 helységében összesen 1260 magyar hírlap és folyóirat jelent meg, összesen 5627 évfolyamban. Az 1919 előtt létezett 101 időszaki sajtótermékből 43 érte meg – esetenként címet változtatva – 1940. augusztus 30.-át, azaz az Erdély északi részét Magyarországhoz visszacsatoló második bécsi döntést. Az adatok szerint 1919-től 1940-ig a legtöbb lap heti (992), szak- (793), illetve hitbuzgalmi (816) kiadvány volt. A második bécsi döntésig, azaz 1940 nyaráig a legtöbb lap Kolozsváron (457), Temesváron (214), Nagyváradon (147), Aradon (126), Marosvásárhelyen (93) és Szatmárnémetiben (84) jelent meg.

A Romániához csatolt területen a már korábban meglévő, illetve az impériumváltást követően megjelent igen nagy számú magyar nyelvű kiadványból új magyar nyelvű sajtó alakult ki. Eleinte a nagyobb példányszámú, befolyásosabb napilapok – többnyire vasárnapi mellékleteikben – karolták fel a szépirodalmat, a művészeteket, a tudományosságot. A kor legismertebb magyar napilapjai közül kiemelkedett a Kolozsváron 1918 decemberében napvilágot látott Keleti Újság, a már 1878-tól megjelenő Ellenzék, amelyek a két világháború közötti időszakban a szellemi és politikai életet alakító fontos tényezők voltak. Ugyanilyen fontos szerepet töltött be a Brassóban kiadott Brassói Lapok, a Temesváron megjelent Temesvári Hírlap, valamint az Aradon napvilágot látott Aradi Közlöny stb. Kolozsváron 1921-ben megalakult az erdélyi magyar irodalom egyik legjelentősebb irodalmi folyóirata, a Pásztortűz, illetve a Vasárnap (később Vasárnapi Újság), majd 1922-ben a Cimbora című gyermeklap. Népnevelő tevékenységet fejtett ki az 1921-től megjelenő Magyar Nép című hetilap és az Erdély Gazda. Igényes nemzetiségpolitikai szakfolyóiratként tartják számon az 1922-ben alapított Magyar Kisebbséget.

Különösen fontos szerepe volt az 1924-ben létrehozott Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadónak, bár már 1920 óta működött Kolozsváron a Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Részvénytársaság. Az 1926 nyarán báró Kemény János marosvécsi kastélyában megalakult helikoni írói munkaközösség 1928-ban indította folyóiratát, az Erdélyi Helikont. A lap és a csoport legtöbb tagjának szellemi magatartását a Kós Károly meghirdette transzilvanizmus jelentette, amely különben a két világháború közötti időszak egyik fő irányvonala volt. Ez az erdélyi ember sajátos gondolkodási módját és életszemléletét fejezte ki, miszerint „Erdély a maga zárt egységével olyan szellemi erőket termel, amelyek az erdélyi különféle népek egymástól elütő sajátosságait harmonikus egységbe fogják össze". A baloldali írókat az 1926-ban napvilágot látott Korunk folyóirat tömörítette, az 1930-ban megszületett Erdélyi Fiatalok főiskolás lap pedig már az új nemzedéket képviselte, a korabeli társadalmi és gazdasági helyzet felmérésére, a falukutatásra irányította a figyelmet. Szintén nemzedéki folyóirat volt az 1935-ben indított Hitel című nemzetpolitikai folyóirat, amely a magyarság helyzetének tudományos feltárását tűzte ki céljául.

Az 1918-tól 1940-ig terjedő, huszonkét éves román fennhatóság alatt a romániai magyar sajtó felelőssége óriási volt, hiszen a politikum, az iskolák és az egyházak mellett a magyar lapok rendkívül fontos szerepet játszottak a kisebbségvédelmi harcban. Ez az újságok példányszámából is világosan kitűnik, a vezető napilapok példányszáma átlagosan 6 000 és 15 000 között alakult, de esetenként ennél is jóval több volt. A cenzúrának és az örökös zaklatásoknak kiszolgáltatott magyar sajtó hűen tükrözte az itt élő magyarság helyzetét, nem beszélve arról, hogy az 1918 és 1920 közötti átmeneti időszakban, amikor a tényleges politikai szervezkedést ellehetetlenítették a körülmények, éppen a sajtó volt az, amely a szervezkedés első formáit kikényszerítette. Ligeti Ernő erdélyi magyar író visszaemlékezése szerint a szerkesztőségek voltak a politikai megbeszélések „búvóhelyei", a sajtón keresztül jutottak el a románság felé a magyarság sérelmei, s maguk a hatóságok is nemegyszer a sajtón keresztül értekeztek a magyarsággal. Első pillanattól kezdve világos volt tehát, hogy „a kisebbségi sorsba átkerült sajtó nem tekintheti feladatának csupán a hírszolgáltatást, és nem kulloghat a politika után, hanem a politika várja tőle a vezéreszméket".

Sajtó a kommunizmus alatt
A romániai magyar sajtó történetének első szakasza az 1940. augusztus 30-i második bécsi döntéssel zárult, amelynek nyomán Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz. A kül- és belpolitikai válság Romániában II. Károly bukásához vezetett, Ion Antonescu marsall irányításával németbarát fasiszta típusú katonai diktatúra került hatalomra, amely Németország oldalán bevitte Romániát a háborúba. Románia 1944. augusztus 23-án szembefordult a hitleri Németországgal, és még aznap II. Károly utóda, I. Mihály elrendelte a nácibarát Ion Antonescu marsallnak és minisztereinek a letartóztatását. 1945. március 6-án szovjet nyomásra Petru Groza vezetésével baloldali többségű kormány vette át a hatalmat. Ebben a minisztertanácsban a kommunisták kezébe kerültek a kulcsfontosságú tárcák, következésképpen minden eszköz a rendelkezésükre állt ahhoz, hogy 1946 novemberében csalásokkal, megfélemlítésekkel és erőszakkal megnyerjék a parlamenti választásokat és átvegyék a teljes hatalmat. Ez a folyamat 1947. december 30-án tetőzött, amikor I. Mihály román királyt lemondatták és elűzték. Még ugyanazon a napon kikiáltották a Román Népköztársaságot, s megkezdődött Románia szovjet, illetve sztálini mintára való átalakítása, a kommunista diktatúra kiteljesedése. A trianoni határok visszaállítása nyomán a romániai magyarság képviseletét 1953-ig a még 1944 őszén megalakult Magyar Népi Szövetség látta el, amely még a harmincas években színre lépő, baloldali erőket tömörítő Magyar Dolgozók Országos Pártjából (MADOSZ) alakult újjá.

A második világháborút követően szintén a sajtó szerveződött meg először. Már 1944 őszén Kolozsváron megjelent a Világosság, az erdélyi magyar dolgozók napilapja, a Dolgozó Nő képes folyóirat, az Erdély című szociáldemokrata hetilap, Brassóban a Népi Egység, Marosvásárhelyen a Szabad Szó politikai napilapok, Székelyudvarhelyen pedig a Szabadság című hetilap. 1945-ben útnak indult a Falvak Népe, a romániai magyar földművesek lapja, az Erdélyi Szikra, kommunista párti hetilap, 1946-ban pedig napvilágot látott az Utunk című irodalmi hetilap. A lapok szinte kivétel nélkül az MNSZ, illetve a Román Kommunista Párt szócsövei voltak. Ugyanakkor megalakult a Romániai Magyar Írók Szövetsége, amely 1949-ben beolvadt a Román Írók Szövetségébe.

Az ebben az időszakban tapasztalható romániai magyar intézmény- és kultúraszerveződéshez fűzött reményeknek vetett véget I. Mihály király lemondatása és elűzése, valamint a Román Népköztársaság kikiáltása. Ezt követően elkezdődött a különböző magyar intézmények felszámolása, a magyar szellemi élet képviselőinek a meghurcoltatása, valamint az államilag ellenőrzött intézményrendszer kiépítése. Ekkor indul Bukarestben a Romániai Magyar Szó (1953-tól Előre címmel), a romániai magyarság egyetlen akkori központi napilapja. Az 1948-as államosítás a nyomdákat sem kímélte, a kultuszrendelet következményeként megszűntek a felekezeti folyóiratok. Úgyszintén a fővárosban lát napvilágot 1952-ben a vidékkel foglalkozó Falvak Dolgozó Népe című hetilap.

J. V. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után a szellemi életben is bizonyos fokú nyitás volt tapasztalható. A pozitív változások közé tartozott például az Igaz Szó című irodalmi havi folyóirat megjelenése 1953 nyarán. Ugyanakkor a Szovjet Kommunista Párt 1956. februári politikai és ideológiai téren fordulópontot jelentő – Sztálin személyi kultuszát és bűneinek egy részét a Hruscsov-jelentésben feltáró – XX. kongresszusát követően a szocialista táboron belül egyfajta lazulás volt érezhető, ami a cenzúra szigorú ellenőrzése dacára a lapokban is megnyilvánult. Az 1956-os magyarországi forradalomnak a romániai sajtóban alig volt visszhangja, a forradalmat követő megtorlásnak magyar és román értelmiségiek estek áldozatául. A forrongó helyzet csillapítására 1957-ben megjelenik a Napsugár gyermeklap, újraindul a Korunk, napvilágot lát a Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények című tudományos folyóirat stb.

A sztálini, illetve szovjet mintájú Gheorghe Gheorghiu-Dej-rendszer után Nicolae Ceauşescu 1965-beli hatalomra kerülésével bizonyos fokú enyhülés következett be, amely a kisebbségekkel szembeni magatartásában is megnyilvánult. Az 1968-as közigazgatási átszervezés (megyésítés) nyomán a vidéki sajtót átszervezték, így váltak megyei lapokká olyan, korábban regionális újságok, mint például a kolozsvári Igazság, a brassói Brassói Lapok, vagy a marosvásárhelyi Vörös Zászló. Ezek mellett olyan új megyei lapokat hoztak létre, mint például a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Megyei Tükör, a Csíkszeredában napvilágot látott Hargita. Mindezek a lapok a Román Kommunista Párt (RKP) megyei pártbizottságainak a lapjaiként működtek, a párt szigorú ellenőrzése és irányítása alatt. Ebben az időszakban jött létre bukaresti székhellyel a romániai nemzeti kisebbségek irodalmi alkotásait kiadó Kriterion könyvkiadó, szintén Bukarestben 1970-ben megjelent A Hét című hetilap, és beindult a Román Televízió magyar nyelvű műsora. Ez a fajta nyitás azonban 1972-ben véget ért, amikor Ceauşescu kínai mintára meghirdette az úgynevezett kultúrforradalmát, tulajdonképpen a nemzeti homogenizáció programját, amely minden eszközt felhasználva a kisebbségek beolvasztására törekedett. A diktátor már 1971-ben a párt Központi Bizottsági ülésén előterjesztette a politikai-ideológiai tevékenységre vonatkozó javaslatát, miszerint növelni kell a sajtó szerepét a párt ideológiai nézeteinek a terjesztésében. Ezt a cél szolgálta például az újságíró szak beindítása 1971-ben a Ştefan Gheorghiu Társadalompolitikai és Vezetőkáder-továbbképző Akadémián.

Az 1974-ben megjelent sajtótörvény leszögezte, hogy „a sajtó rendeltetése állandóan küzdeni az RKP politikájának, a szocialista etika és méltányosság magasztos elveinek valóra váltásáért". A jogszabály továbbá rögzítette a kiadói, szerkesztői és terjesztői feladatköröket, meghatározta a tiltott témákat, illetve a törvény megszegése esetén járó büntetéseket. A rendelkezések betartásáért a Sajtó- és Nyomtatványügyi Bizottság volt a felelős, erre a hivatalra tartozott a lapok cenzúrázása is, egykori újságírók visszaemlékezése szerint azonban az öncenzúrának köszönhetően a cenzornak már alig akadt dolga.

Ceauşescu nemzeti homogenizációs programjának gyakorlatba ültetése nyomán index alá helyezték a Kriterion által megjelentetett összes olyan kiadványt, amely a magyarság identitásának a megőrzését szorgalmazta. Hasonló intézkedéseket rendeltek el a kolozsvári Dacia könyvkiadó esetében is. 1984-ben megszüntették a Román Televízió magyar adását, bezárták a marosvásárhelyi és kolozsvári területi rádióstúdiókat, a bukaresti rádió magyar adását pedig heti 60 percről 30-ra csökkentették, végül azt is megszüntették. Egy 1988-ban keltezett párthatározat nyomán tilos volt leírni nyomtatásban vagy kiejteni az elektronikus sajtóban az erdélyi magyar helységneveket, kizárólag románul volt szabad használni. Az állambiztonsági szervek állandó zaklatása miatt a magyar szellemi élet képviselői közül sokan voltak kénytelenek eltávozni az országból, mások a párt legfelső vezetéséhez és a nemzetközi fórumokhoz intézett beadványaikban fejezték ki tiltakozásukat a rendszer ellen, illetve szamizdat folyóiratokat jelentettek meg. Ilyen volt az Ellenpontok és a Kiáltó Szó.

A diktatúra összeomlása után
A Ceauşescu-diktatúra 1989. december 22-i bukása után az elmúlt rendszerben létező hírlapok és folyóiratok mind összetételükben, mind pedig tartalmilag megváltoztak. Egyesek közülük megőrizték korábbi címüket, mint például az 1848-ban alapított Brassói Lapok, az 1926-ban indult Korunk vagy A Hét. Ám többségük 1989 után új cím alatt jelent meg: az Igaz Szó helyett a Látó, az Utunk helyett a Helikon, a Dolgozó Nő helyett a Családi Tükör, a Jóbarát helyett a Cimbora, a Haza Sólymai helyett a Szivárvány, a napi-, illetve a megyei lapok esetében az Előre helyett a Romániai Magyar Szó, a nagyváradi Fáklya helyett a Bihari Napló, a kolozsvári Igazság helyett a Szabadság, a Megyei Tükör helyett a Háromszék, a Vörös Zászló helyett a Népújság stb. Újraindult a Művelődés című közművelődési havi folyóirat, az Orvosi Szemle orvosi szakfolyóirat, az Unitárius Közlöny egyházi lap. Jelenleg Romániában két magyar nyelvű országos napilap létezik: a Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó, amely nemrég a Romániai Magyar Szó átalakulása nyomán született meg, illetve a Kolozsváron 1999-ben indított Krónika. Ezeken kívül jelentős számú új, helyi, regionális napi- és hetilap indult, de főleg a réteglapok, illetve szakmai folyóiratok szaporodtak meg, különösen a rendszerváltás után.

Bár 18 év telt el a kommunizmus romániai bukása óta, a múlt rendszer történései még mindig elevenen élnek a köztudatban. Hogy mit is jelentett Romániában a kommunizmus, Nagy Mihály Zoltán történészt, jelenkor-kutatót kérdeztük.

– Milyen hatása volt a kommunista totalitárius rendszernek a romániai nemzeti kisebbségek, ezen belül a magyarság életére?

– Kiindulási pontként hadd idézzek két mondatot a kommunizmusról nemrég készült, a parlament által elfogadott hivatalos állami jelentésből: „Az elszenvedett súlyos veszteségek ellenére a kommunista hatalomátvétel pillanatában a magyar kisebbség erős gazdasági alappal, mélyen gyökerező önszerveződési hagyományokkal, és kiterjedt, nyelvi és kulturális identitásának megőrzését és fejlesztését lehetővé tevő saját nemzeti intézményrendszerrel bíró közösség volt." Tényként kell kezelnünk azt a megállapítást is, hogy „bár a kommunizmus áldatlan következményei egyenlő módon, nemzetiségre való tekintet nélkül Románia minden állampolgárát sújtották, bizonyos területeken a kommunista hatóságok által érvényesített politika a magyar kisebbség tagjaira különösképpen kihatott, veszélybe sodorva a közösségi lét alapjait, a hagyományok, a nyelvi és kulturális identitás megőrzését. Ezek a területek a következők: a közösségi lét gazdasági alapja, a magyar nyelvű oktatás, a kulturális élet, a kisebbségi felekezetek, a közösség társadalmi szerkezete és a túlnyomórészt magyar lakosságú vidékek közigazgatási-területi megszervezése."

A fenti következtetéseket azzal egészíteném ki, hogy nemcsak a nemzeti identitás megvallásának formái változtak meg, illetve annak megőrzése került veszélybe, hanem a nemzeti értékrend is súlyos válsághelyzetbe került. Megszakadtak a két világháború közötti társadalmi folyamatok, az új hatalmi elit rekrutálásában egy „fordított kiválasztás" érvényesült. A független anyagi háttérrel rendelkező középosztály megsemmisítésével, annak polgári értékrendjének eltünésével, és nem utolsósorban a politikai pluralizmus kiiktatásával a nemzetiségi kultúra és identitás minden eddiginél is jobban az új opportunista vagy a rendszerhez hű és szélsőbaloldali elkötelezettségű magyar elit, valamint „az állam, illetve az államalkotó nemzet kiszolgáltatottjává vált."

Természetesen itt is folyamatokról kell beszélnünk, mert az a Takács Lajos, aki az 1947-es párizsi békeszerződés parlamenti ratifikációja során, a második világháború után a romániai magyarság érdekképviseletét ellátó Magyar Népi Szövetség (MNSZ) vezérszónokaként anakronisztikusnak nevezte a kisebbségi jogok nemzetközi kodifikálását, a hetvenes években éppen ő fogalmazza meg az állam hivatalos vezetőihez eljuttatott memorandumaiban – nemzetközi jogszabályokra hivatkozva – a kisebbségi jogok törvényi garanciájának szükségességét. A sztálini típusú integráció modelljének megfelelően a román kommunista párti vezetők támogatták a magyar nemzetiség egységes politikai képviseletének megszervezését, de egyúttal a maguk irányítása alá vonták azt. A kommunista segédlettel megalakított nemzetiségi politikai szervezetek (a Magyar Népi Szövetség, a Magyar Dolgozók Tanácsa) és annak vezetői kisebbségpolitikai elképzeléseiknek csak olyan mértékben tudtak érvényt szerezni, amennyiben azok megegyeztek az adott ország, illetve a többségi pártvezetés magyarságpolitikájával. Ennek fényében más megvilágításba kerülnek az egykori hatalmi elit magyar képviselőinek „érdemei" is. A Román Népköztársaság 1952-es alkotmánya értelmében létrehozott Magyar Autonóm Tartomány megalakítása ugyancsak a sztálini típusú modellből következett, amely közigazgatási egység az egy tömbben élő székelyföldi magyarság politikai és társadalmi integrációjának a felgyorsítását szolgálta volna.

– Traian Băsescu államfő kérésére nemrég a román parlament egy, a kommunizmust elítélő jelentést fogadott el. Ön is részt vett a magyar és román történészekből álló elnöki bizottság munkájában…

– A múlttal való elszámolás minden új politikai rendszer érthető szándéka, a nagy kérdőjel mindig az, hogy a feladat elvégzése és annak intellektuális terméke mögött ne húzódjanak meg vélt vagy valós politikai szándékok. Vita van afölött, hogy a „történész feladata nem a múlt eseményeinek mai értékeink szerint történő erkölcsi mérlegelése és »megítélése«, hanem inkább magyarázatuk és értelmezésük". El kell ismernünk, hogy a román kommunizmus nem egy távoli időpontban zajlott, „az intézkedések végrehajtóinak és elszenvedőinek egy része pedig még köztünk él". A kérdés csupán az, hogy „mai elveink, értékeink és normáink szerint" értelmezhető-e mindaz, ami alig pár évtizede történt. Talán megnyugtathatjuk magunkat azzal, hogy „más idők – más erkölcsök" voltak? A történész szerepe nem az ítélkezés, hanem a történelmi tények és azok értelmezése a rendelkezésére álló módszerek segítségével; a jogi következmények kidolgozása a törvényalkotók feladata. A jelentés készítői – a jelentés magyar tagjaihoz hasonlóan – a szűkre szabott időkeret miatt elsősorban a korábbi kutatásaik során felhalmozott iratokat dolgozhatták fel, de ez nem von le semmit az elkészült tanulmányok érdeméből.

– A dokumentumnak a romániai magyar kisebbség szempontjából milyen jelentősége van?

– A romániai magyarságra vonatkozó fejezet megírására történő felkérés is nagy előrelépésnek tekinthető, mármint az a tény, hogy egy román testület magyar (Stefano Bottoni kivételével, aki olasz-magyar származású) – értsd: romániai magyar – történészeket kért fel. Megvizsgálva a korszakot kutató román egyetemi vagy akadémiai intézeteket, a romániai magyarság ezen időszakának a feldolgozása vagy hiányzik a kutatási programjaikból, vagy csak alig van jelen. Egy olyan kisebbségtörténeti összefoglalóra vállalkoztunk, amelyben kísérletet tettünk arra, hogy az előre szűkre szabott terjedelemi korlátok között bemutassuk a román olvasók számára azokat a folyamatokat és technikákat, amelyek a román kommunista rendszer időszakában néha célzottan, máskor – hatásukat tekintve – burkoltan a magyar közösség egésze vagy annak egyes rétege ellen irányultak. Ugyanakkor szembesülnünk kell azzal a ténnyel is, hogy a romániai magyarság nem csak elszenvedője, hanem – koronként váltakozó eredménnyel és az érintettek körének váltakozó nagyságától függően – alakítója, haszonélvezője is volt a rendszernek.

– Az 1989-es romániai rendszerváltozás után milyen mértékben sikerült felszámolni a kommunizmus „maradványait", megtisztítani a társadalmat és a politikumot a múlt rendszer nyomaitól, általában megtörtént-e az anyagi és erkölcsi jogorvoslat?

– A két rendszer közötti kontinuitás és diszkontinuitás kérdése nem csak a téma iránt érdeklődő kutatókat foglalkoztatja, jelenlétét a társadalom minden szintjén tapasztalhatjuk. A kremlinológia bőséges szakirodalma ellenére senki sem jelezte előre a kommunizmus ilyen váratlan és drasztikus bukását. A közép-kelet-európai országokban a kommunista párt öröksége még mindig kísért. Az egyértelmű, hogy a rendszer ideológiájához való csatlakozás nem valósult meg, ellenben az értékpreferenciai vizsgálatok, azon belül is az egyéni értékek empirikus vizsgálata azt mutatja, hogy a múlt öröksége „nem ideológiákban és nyilvánvaló célokban, hanem a mentalitásokban; nem konkrét, formális intézményekben és szervezetekben, hanem a magatartásban, az intézményekhez kötődő értékekben és az intézményesítés folyamatában" van jelen. A „maradványok" felszámolásához nem elég intézeteket felállítani, mint ahogyan azt az elmúlt években tapasztaltuk, a „szakításhoz" politikai szándék is kell, illetve az azt garantáló jogszabályi háttér megléte.

Erkölcsi jogorvoslatról nem beszélhetünk, hiszen az egykori elítéltek többségét mind a mai napig nem rehabilitálták, holott egy törvénnyel rendezhették volna. Az elkobzott anyagi javaknak a visszaadása is csak az elmúlt négy esztendőben gyorsult fel. Ennek ellenére úgy látom, hogy a kárpótlás vagy az eredeti tulajdonosi állapotok visszaállítása még várat magára, legfőképpen a magyar közösségre nézve születtek diszkriminatív döntések.

A ma Romániához tartozó, többnemzetiségű Erdély legfőbb értékének éppen e multikulturalitásból fakadó sokszínűséget tartják. Az itt élő nemzeti közösségek nyelvének, kultúrájának megőrzése azonban komoly próbatétel valamennyi számára, ezekben a közösségekben ugyanis a lemorzsolódás, a beolvadás veszélye hatványozott. Az európai társadalmak egyre negatívabb demográfiai mutatóit meghatározó jelenségek mellett idehaza a mindenkori hatalom kisebbségpolitikájának is jelentős hatása volt és van a népesség állapotváltozásait befolyásoló tényezőkre – rendszerint nem pozitív irányban. A román lakossághoz viszonyítva az elvándorlás nagyobb az erdélyi magyarok körében, a beolvadás veszélye, az „asszimilációs veszteség" pedig jelentős.

Egy nemrég bemutatott tanulmány (Csata István – Kiss Tamás: Népesedési perspektívák, Kriterion, 2007), amelyre lapunk korábban már többször is utalt, ezeket a folyamatokat követi nyomon, ugyanakkor igyekszik előreszámítani az erdélyi magyar népesség alakulását 20-30 éves időtávra.

A szerzők részletesen is foglalkoznak az asszimiláció jelenségével, amely elsősorban a vegyesházasságok, a vegyesházasságokon belüli etnikai szocializáció függvénye. Szilágyi N. Sándor kolozsvári nyelvészprofesszor asszimiláció-meghatározását átvéve a beolvadás három típusát különítik el Erdélyben: az autoidentifikáció megváltozását, vagyis hogy valaki két soron következő népszámláláson eltérő nemzetiségűnak vallja magát; a korábbi hetero-identifikációval nem egyező autoidentifikációt, ami abban nyilvánul meg, hogy valaki, akit egy korábbi népszámláláskor szülei adott nemzetiségűnek tüntettek fel, nagykorúvá válva ettől különböző nemzetiséget vall be; az etnikai reprodukció csökkenését egy másik etnikum javára, ami abból adódik, hogy adott nemzetiségű, de vegyes házasságban élő anyák más nemzetiségűnek bejegyzett gyermeknek adnak életet.

Az 1992-es népszámlálási adatok szerint a magyar nők valamivel nagyobb arányban (13,4%) élnek vegyes házasságban, mint a férfiak (12,4%). E mögött – állapítják meg a szerzők – nagy valószínűséggel a házassági piacon a nyolcvanas évek végén/kilencvenes évek elején bekövetkezett, a nők szempontjából kedvezőtlen fordulat áll. Ebben az időszakban a nők többsége 22-24 éves korában lépett házasságra, átlagosan 2-3 évvel idősebb férfival. A kedvezőtlen fordulat az 1967-es abortuszrendelet másodlagos következménye. A nyolcvanas évek végén/ kilencvenes évek elején házasságkötési életkorba kerülő nagy létszámú, 1967-es, 1968-as, 1969-es női generációk számára ugyanis egyszerűen nem állt rendelkezésre megfelelő számú két-három évvel idősebb férfi. Ez az egyik oka a vegyes házasságok száma megnövekedésének, állítják, hozzátéve: a kilencvenes években ezzel szemben a vegyes házasságok gyakoriságában nem mutatkozott jelentékeny nemek szerinti eltérés – vélekednek.

Az adatok értelmében a vegyes házasságok aránya azokban a megyékben mutat emelkedő tendenciát, ahol a magyarok viszonylag nagy számban, de a románokhoz viszonyítva kisebbségben élnek. Ezen megyék közül az emelkedés Kolozs, Maros és Bihar esetében igazán hangsúlyos.

Ami pedig a vegyes családokon belüli etnikai szocializációt illeti: megyénként eltér, hogy a vegyes házasságok hány százaléka regisztrálta gyermekeit magyarként, ha az asszony, illetve ha a férfi magyar. A tanulmányból az derül ki: ha a férfi a magyar, akkor rendszerint nagyobb az esély arra, hogy a gyermeket magyarként regisztrálják. A szerzők úgy vélik: a regionális különbségek a vegyes házasságok aránya és a vegyes házasságon belüli etnikai szocializáció függvényében jelentősek. Míg azonban Székelyföldön, ahol a vegyes házasságok aránya viszonylag alacsony és a vegyes családokon belüli etnikai szocializáció kiegyenlített, nincs asszimilációs veszteség a román többségű Dél-Erdély egyes megyéiben azonban 1/3-dal is csökken a magyar népesség generációs utánpótlása.

A magyarok számát tekintve Kolozsvár és környéke 93 891 fővel Erdély ötödik legnagyobb magyarlakta régiója, ugyanakkor a nagy régiók közül a magyarok aránya itt a legalacsonyabb (18,6%). A magyar népesség 64 százaléka Kolozsváron él. Az elöregedés meglehetősen előrehaladott, az átlagéletkor 42,7 év, ami a teljes népességre jellemző értéket 4,4 százalékkal haladja meg. A demográfusok számításai szerint a migrációs egyenleg 1992-2002 között évi átlagban -6,9. Annak ellenére, hogy Kolozsvárra Erdély más vidékeiről jelentős arányban vándoroltak be magyarok, ez a szám meghaladta az erdélyi átlagot. A házasságot kötő magyarok 24 százaléka lépett vegyes házasságra. A gyermekeiket magyarként regisztráló vegyes családok aránya 27 százalék.

Az előreszámítások szerint 2022-ben 67,5 ezer, 2032-ben 56,4 ezer lesz a magyarok száma. Az elöregedési folyamat szintén látványos, az átlagéletkor eléri az 51 évet. A beiskolázható magyar gyermekek száma az elemisták esetében 52, az általános iskolák esetében 58, a középiskolások esetében 57 százalékkal esik vissza 2032-ig.

Even if the fall of communism occurred 18 years ago, the collective memories of the past regime are still vivid. How did communism in Romania look like – the answer comes from historian Mihály Zoltán Nagy.

– What was the influence of the communist totalitarian regime upon the life of ethnic minorities in Romania, especially the Hungarians?

– For a start, let me quote a few sentences on communism from a recently elaborated official report adopted in parliament: „Despite the great losses, when communists came into power, the Hungarian ethnic minority had a strong economic basis, traditions in autonomous organization and a network of institutions facilitating the preservation and development of the language and cultural autonomy of the community." Nevertheless it is also a fact, that "although the communist system had an equally negative influence upon all Romanian citizens, the policies effected by communist authorities in certain domains severely affected the members of the Hungarian minority, threatening the bases of their community life and the preservation of their traditions and cultural identity. These domains are: the economic basis of community life, education in Hungarian, cultural life, minority denominations, the social structure of the community and the administrative-territorial organization of region with a majority Hungarian population."

I would add that all this lead to a change in declarations concerning national identity and threatened its preservation, while the national system of values entered deep crisis. The social processes of the twenties and thirties were severe while the recruiting of the new "elite" was done on basis of contra-selection. With the destruction of the materially independent middle class, with the disappearance of its system of values, and with the termination of political pluralism the cause of national culture and identity depended on a layer of extreme left and opportunist Hungarian elite being :at the mercy of the state and of the majority nation."

We are talking about processes here, because Lajos Takács, who as chief orator of the Hungarian Popular Alliance, representative organization of Hungarians in Romanian after the Second World War, termed the international codification of minority rights as anachronistic during the 1947 parliamentary adoption of the Treaty of Versailles, was the same who stated, in a memorandum submitted to the leadership of the Romanian state in the seventies, the necessity of legal guarantees for minority rights. According to the Stalinist model of integration, the Romanian communist party leaders supported the organization of the unified political representation of Hungarians, nevertheless they also took care to control it. Ethnic political organizations established with communist help (the Hungarian Popular Alliance, the Council of Hungarian Workers) and their leaders could defend their concepts of minority policy as far as it coincided with the policy concerning Hungarians of the given country and of its communist leadership. This is how the „merits" of the Hungarian representatives in the communist elite appear under a different light. The creation of the Hungarian Autonomous Region in line with the 1952 Constitution of the Republic of Romania was an outcome of the Stalinist model, and as a unit of administration, it was actually meant to speed up the political and social integration of Hungarians in the Secler area, living in a majority block.

– At the request of president Traian Basescu, the Parliament of Romania has recently adopted a report condemning the communist regime. You participated in the work of the presidential commission of Romanian and Hungarian historians …

– Each new political system desires to take a stance on the events of the past, the problem is not to have political intentions working behind the implementation and the intellectual results of the task. There is a debate related to the fact that "the task of the historian is not a moral evaluation of and judgment over past events, but their explanation and interpretation." Communism in Romania is an experience not at all remote in time , „part of the executors and victims of its measures are still alive." The question is whether the events of the past decades can be interpreted according to our preset principles, values and norms. I wonder if we can say that those were other times and another moral system. The historian is not called to judge but to interpret historical facts; the elaboration of legal consequences is a task for the legislative system. Due to a very close deadline, the authors of the report could but process documents they had gathered during previous research, nevertheless this does not reduce the value of the studies elaborated.

– What is the significance of this document concerning the Hungarian minority in Romania?

– The request for the assembly of a chapter on the Hungarian minority in Romania is in itself a great achievement, because actually a Romanian commission invited Hungarian historians from Romania (except for Stefano Bottoni, Italian, of Hungarian origin) to write it. This period in the history of Hungarians in Romania is either missing from the material of Romanian universities or academic institutions, or it is present to a minimum degree. We set out to write a summary of minority history and tried to present those processes and techniques to the Romanian reader, which during the period of the communist regime were openly or indirectly directed against the Hungarian minority or against some of its layers. Nevertheless we must also face the fact that Hungarians in Romania were not only victims to the system, but with various results and in changing proportions, they also benefited from the system and molded it in various ways.

– To what an extent were the "remains" of the communist regime suspended after 1989, could society and politics get rid of the inheritance of the past regime – was a material and legal redress effected?

– The matter of the continuity and discontinuity between the two systems is of great interest not only to the researchers on this topic – the issue is actually present on every level in society. Despite the huge literature in Kremlinology, nobody was able to foresee such an unexpected and drastic fall of communism in this part of the world. The ghost of the communist party is still haunting in Central and East European countries. The new system did not ideologically connect to the old one, this much is evident. Nevertheless studies in value preferences, especially the empirical analysis of personal values reveals it how the inheritance of the past is present "not in the form of ideologies, nor of concrete objectives but on the level of mentality; not in the form of actual, formal institutions but in behavior, in certain interests related to various institutions, and in the very process of institutionalization." It is hardly sufficient to create institutions in order to eliminate the "remains" – as the experience of the past few years reveals it – the breech also requires a political initiative and a very solid legal background that safeguards for the viability of the measure.

For the time being, we cannot talk about a moral redress, because the majority of people condemned under the past regime have still not been rehabilitated, although this would have been quite easy to settle through a single legal paragraph. The restitution of confiscated assets has taken up some speed during the past four years. Still, there is a long way until compensation and the restoration of initial ownership rights – there have been discriminative decisions here especially in what pertains to the Hungarian community.

A colorful character related to multiculturalism is considered to be the chief value of multiethnic Transylvania, part of Romania today. Nevertheless preserving their language and culture is a serious test for each of the ethnic communities here, especially as the danger of assimilation is rather high. Beside the phenomena determining negative demographic indicators in European societies as well, in Transylvania the minority policy of the government always had a decisive influence over the factors determining the changes in the situation of the populace – and this influence has seldom been a positive one. As compared to the Romanian population, emigration among Transylvanian Hungarians is high, while the dangers of assimilation and the related losses are significant.

A recently presented study (Csata István – Kiss Tamás: Népesedési perspektívák, Kriterion, 2007), to which our newspaper has several times referred lately, traces these phenomena and tries to calculate the trajectory of the Hungarian population for the next two or three decades. The authors have partially dealt with the problem of assimilation – a result, above all, of mixed marriages and the ethnic socialization within these mixed marriages.

According to the data in the study, the percentage of mixed marriages tends to increase in counties where Hungarians live in relatively numerous communities, but they are in minority as related to the Romanian population. The increase is quite significant in counties Cluj, Mures and Bihor.

In what pertains to ethnic socialization within mixed marriages: the number or children declared Hungarian differs in percentage from one county to another, and it depends on whether the husband or the wife is the Hungarian party. The conclusion of the study is that the chances for children being declared Hungarian are higher when the husband is Hungarian. In the opinion of the authors, regional differences are significant in what pertains to the percentage of mixed marriages and to the socialization within mixed marriages. While there are no losses due to assimilation in the Secler area where the percentage of mixed marriages is low and the ethnic socialization within mixed marriages is in equilibrium, in certain counties in Southern Transylvania where Hungarians live in minority blocks, the generational reproduction of the Hungarian population decreases by as much as one third.

Valoarea cea mai însemnată a Transilvaniei multinaţionale, care astăzi constituie o parte din România, rezultă chiar din multiculturalitatea acesteia. Păstrarea limbii materne şi a culturii este o adevărată încercare pentru fiecare comunitate, deoarece pericolul asimilării se prezintă foarte pregnant. Pe lângă indicele demografic din ce în ce mai negativ al societăţilor din Europa, care se regăseşte şi în Transilvania, aici politica minoritară a avut un impact semnificativ asupra factorilor care au determinat schimbări demografice – din păcate nu în sens pozitiv. Comparativ cu populaţia română, migraţia este mult mai palpabilă în rândul maghiarilor din Transilvania, iar „pierderea datorată asimilaţiei" este, de asemenea semnificativă.

Studiul de specialitate, care urmăreşte aceste procedee (elaborat de Istvan Csata şi Tamas Kiss: Perspective demografice, Editura Kriterion, 2007), din care şi cotidianul nostru a preluat date de mai multe ori, se preconizează situaţia maghiarimii pentru următorii 20-30 de ani. Autorii tratează detaliat fenomenul asimilaţiei, care se observă mai ales în cadrul căsătoriilor mixte.

Conform datelor statistice, numărul căsătoriilor mixte creşte în zonele unde maghiarii trăiesc într-un număr relativ mai mare, dar totuşi într-o procent mai mic decât etnia română, respectiv în judeţul Cluj, Mureş şi Bihor.

Putem observa decalaje semnificative de la un judeţ la altul în ceea ce priveşte naţionalitatea copiilor care s-au născut în căsătorii mixte, în funcţie de naţionalitatea părinţilor. În majoritatea cazurilor, dacă soţul este maghiar, şansa este mai mare ca copilul să fie de naţionalitate maghiară. Autorii consideră că diferenţele regionale sunt semnificative în ceea ce priveşte ponderea căsătoriilor mixte şi socializarea etnică în cadrul unei căsătorii mixte. În Secuime, unde numărul căsătoriilor mixte este relativ scăzut, iar socializarea etnică este echilibrată, nu există pierderi rezultate din asimilaţie. Însă în judeţele din Transilvania de Sud, în anumite judeţe procentul maghiarilor ar putea să scadă şi cu 1/3.

Kolozsváron három előadó-művészettel foglalkozó magyar nyelvű intézmény van, nevezetesen az Állami Magyar Színház, a Magyar Opera, illetve a Puck Bábszínház magyar társulata. Összeállításunkban ezzel a három művészeti intézménnyel ismerkedhet meg az olvasó, ezek röviden összefoglalt történetével, illetve aktuális helyzetével.

Az erdélyi magyar nyelvű színjátszás az arisztokrácia körében jelentkezik, elsősorban művelődési igényként, ami hivatalos formában 1791 nyarán, a Kolozsváron tartott rendi ország-gyűlés munkálatai alkalmával kerül felterjesztésre. Az első jelentős előadásra 1792. december 17-én kerül sor a Nemes Magyar Jádzó Társaság rendezésében, Kótsi Patkó János irányításával, aki már az évad megnyitásának pillanatában tervbe vette énekes játékok műsorra tűzését is.

1803-ban veszi kezdetét az állandó Kőszínház építése is a Farkas utcában, szemben a Vármegyeházával. A Kőszínház megnyitása 1821. március 12-én döntő módon befolyásolja a hivatásos magyar nyelvű színpad és zenésszínpad további sorsát. Itt viszik színre az első magyar nemzeti operát 1822. december 26-án, a Ruzitska József karmester zenéjére írt Béla futását.

1823–1827 között Déryné Széppataki Róza a kolozsvári társulat primadonnájaként a magyar nyelvű operajátszás bölcsőjévé avatja Kolozsvárt, ekkor kerülnek színpadra Mozart, Rossini, Weber stb. operái.

A századforduló után dr. Janovics Jenő igazgatóként meghatározza a következő évtizedek kolozsvári színjátszását és ezen belül a zenésszínpad jövőjét. Janovics érdeme az európai színvonalú modern színházpalota felépítése (Fellner és Helmer tervei alapján), az egykori Trencsény (később Hunyadi) téren (1906), ahol az általa vezetett társulat magas színvonalú operaelőadásainak tapsolhat a közönség. Az I. világháborút követően Erdélyt Romániához csatolják – 1919. október 1-től a kolozsvári Nemzeti Színház épületét és teljes felszerelését a román kormányzótanács rendelkezésére kell bocsátani. Janovics és társulata a Sétatéri Színkör épületében kényszerül tovább működni. Zenés színpadunk itt kezd kisebbségi sorsban új életet.

1947. júniusában a román Parlamentben elfogadják az új színházi törvényt. Többek között hangsúlyozták, hogy a kolozsvári Állami Magyar Színház ne csak prózai, hanem komolyzenei darabokat is adjon elő. 1948. december 17-én a Magyar Művészeti Vezérfelügyelőség javaslatára a Színházak Vezérigazgatósága Eisikovits Miksát, a Magyar Zenefőiskola tanárát bízta meg a létrejövő állami szubvencióval működő intézmény, az Állami Magyar Opera vezetésével. Az új intézmény keretein belül öt negyedszázadot meghaladó kolozsvári operatradíció kel életre. A megnyitó előadást 1948. december 11-én tartották Kodály Zoltán Háry János című daljátékával.

Az egyre inkább keményedő diktatúra okozta számos neves művész emigrálását, és sokáig úgy tűnt, hogy ez pótolhatatlan veszteséget jelent az operaház számára. Az 1989-es fordulat ebben az állapotban találta operaházunkat. Ekkor hirtelen megnyílt a lehetőség a folytatásra. A megmaradt művészi erők mellé felnőttek a fiatalok, akiknek egy része az újonnan átalakított kórusból kerül ki. Az opera élére Simon Gábor kerül, akinek sikerül a megváltozott politikai körülmények között az opera számára egy új zenei – kulturális irányvonalat a gyakorlatba is átültetnie. Demény Attila, Dehel Gábor rendezők, Witlinger Margit díszlet- és jelmeztervező, valamint Gy. Tatár Éva segédrendező ennek az új hullámnak a zászlóvivői. A megváltozott körülmények között lehetőség nyílik arra, hogy számos külföldi, elsősorban magyarországi vendégművész látogasson el Kolozsvárra.

A nagyszínpadi előadásokat kiegészítik a stúdiószínpad előadásai, ahol a hazai és nemzetközi művek egész sorát ismerheti meg az operalátogató.

Az intézmény 1992-ben ünnepelte a zenésszínpad fennálásának 200. évfordulóját, 1998-ban pedig az államilag szubvencionált önálló intézmény, a Kolozsvári Magyar Opera létrejöttének 50 éves évfordulóját.

A kolozsvári Puck Bábszínház 1950-ben létesült. Intézményünkön belül két tagozat működik: egy román, illetve egy magyar nyelvű. Mindkét tagozat előadásai elsősorban a gyermekeknek szólnak. Számos magas színvonalú előadás született az évek során, mindkét nyelven.

A több mint öt évtizedes múltra visszatekintő intézmény legkiemelkedőbb alakjai közül megemlítjük Kovács Ildikó, Dan Vasile, Aureliu Manea, Maria Mierluţ, Tudor Chirilă, Mona Chirilă, Varga Ibolya, Rumi László, Pályi János, Alina Hiristea és Bogdan Ulmu rendezőket; Alexandru Rusan, Botár Edit, Virgil Svinţiu, Eugenia Tărăşescu Jianu, Epaminonda Tiotiu báb- és díszlettervezőket; Péter János, Horea Pop, Doina Dejica, Frunzina Anghel, B. Bothos Júlia, Csortán Márton, György László, Dana Bonţidean és Călin Mureşan színészeket.

A két tagozat legemlékezetesebb előadásai: Szentivánéji álom, Übü király, Karnyóné, A kíváncsi elefántkölyök, A csizmás kandúr, Az örök fiatalság és a halál nélküli élet, Hamupipőke, Hófehérke, A világszép Nádszálkisasszony.

A neves országos és nemzetközi fesztiválokon való megmutatkozás lehetősége számos fontos díjat, illetve nevezést hozott a Puck Bábszínház művészei számára 1994-ben a Puck Bábszínház a házigazdája a Bábosok Országos Gálájának.

Az örök fiatalság és a halál nélküli élet (szerző: Petre Ispirescu, rendező: Mona Chirilă) című előadással 1996-ban a Bábszínház olaszországi turnén vett részt.

2002-ben került először megrendezésre az ANIMAFEST PUCK NEMZETKÖZI BÁBSZÍNHÁZ FESZTIVÁL. Az öt egymást követő évben megrendezett Fesztivál olyan nemzetközi hírnévnek örvendő társulatokat látott vendégül, mint: az izraeli Poopik – Theatre, a varsói Lalka Bábszínház, a németországi Saltmontes Puppet Theatre, a görögországi Visual Puppet Theatre „Prassein Aloga", a hollandiai Magisch Theatre, a pécsi Bóbita Bábszínház, a Budapest Bábszínház, több neves horvátországi és bulgáriai bábszínház, valamint a jól ismert, neves romániai társulatok közül a bukaresti Ţăndărica, a marosvásárhelyi Ariel, az aradi Marionett Színház, a botosani Vasilache színházak, és nem utolsósorban a házigazda szerepét is felvállaló kolozsvári Puck Bábszínház.

A bábszínház magyar társulatának jelenlegi repertoárját a következő előadáscímek szerepelnek: A világszép Nádszálkisasszony, Szegény Dzsoni és Árnika, A falu csúfja és a falu szépe, Jancsi és Juliska, A csuka parancsára, A szelíd sárkányfiú meséje, Piroska és a farkas, Rózsa és Ibolya, Rejtekajándékok kertje.

Ez év októberében kerül sor a PUCK – BÁB- ÉS MARIONETTSZÍNHÁZAK NEMZETKÖZI FESZTIVÁLJÁ-ra, amely az egyetlen ilyen jellegű rendezvénysorozat Romániában.

Az 1792-ben alapított Kolozsvári Állami Magyar Színház a legrégebbi hivatásos magyar színtársulat. Jelenleg repertoár-színházként működik a Román Kulturális és Vallásügyi Minisztérium fenntartásában. Alkalmazottainak száma 122, amelyből 40 művész (színművészek, rendező, díszlettervező). Az előadások jelentős részét a román közönség szinkronfordítással tekintheti meg. A színház történetének legjelentősebb korszakaihoz olyan színházi szakemberek, igazgatók és rendezők neve fűződik, akiknek nemcsak a hazai, magyar nyelvű, de a nemzetközi színházi életben is meghatározó szerepük volt: E. Kovács Gyula, a Shakespeare-i drámaciklus bemutatásának kezdeményezője (1865–1899), Janovics Jenő, az első magyar filmstúdió alapítója (1905–1930), vagy Harag György, Európa-szerte elismert rendező (1973–1985), a romániai színház egyik kiemelekedő mestere. 1990-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója Tompa Gábor rendező, akinek vezetése alatt a színház folytatja a Harag György-i hagyományokat. A színház repertoárjában egyaránt szerepelnek a drámairodalom klasszikusai (Shakespeare, Csehov, Molière), a magyar drámairodalom remekei (Az ember tragédiája, Csongor és Tünde), kortárs magyar szerzők művei (Parti Nagy Lajos, Spiró György) vagy a lassan klasszikusnak számító színházi abszurd képviselői (Beckett, Ionesco, Mrozek). A színház társulatában több generáció művészei dolgoznak együtt a hazai és nemzetközi színházi élet olyan jelentős rendezőivel, mint: Vlad Mugur, Silviu Purcărete, Elie Malka, Mihai Măniuţiu, Patrick Le Mauff, Victor Ioan Frunză, Mona Chirilă, David Zinder, David Grant stb. A rendszerváltás utáni időszak jelentős hazai és nemzetközi sikereket hozott a Kolozsvári Állami Magyar Színház számára. Legsikeresebb előadásunk E. Ionesco: A kopasz énekesnő című műve Tompa Gábor rendezésében, 1993-ban Angliában elnyerte a kritikusok által odaítélt az év legjobb külföldi előadása-díjat. Az előadás Angliában, Finnországban, Franciaországban, Moldova Köztársaságban és Magyarországon is nagy sikerrel vendégszerepelt.

Ez időszakban a társulat négy alkalommal vehette át a Román Színházi Szövetség (UNITER) legjobb előadás díját: Kao Hszing-csien: A buszmegálló Tompa Gábor rendezte előadásáért, kettőt az azóta elhunyt kiváló rendező, Vlad Mugur rendezéseiért (Csehov: Cseresznyéskert és Goldoni: A velencei ikrek), és a legutóbbit Mihai Măniuţiu Büchner: Woyzeck rendezéséért. Az előadások és a társulat tagjai mintegy 120 hazai és nemzetközi elismerésben részesültek, így Tompa Gábor, Vlad Mugur, Mihai Măniuţiu rendezők, Helmut Stürmer, Lia Manţoc, Dobre-Kóthay Judit, Antal Csaba díszlettervezők, illetve Bogdán Zsolt, Bíró József, Bács Miklós, Kézdi Imola színészek.

2007 decemberében a Kolozsvári Állami Magyar Színház az intézmeny és egyben az egyetemes magyar színjátszás 215. éves fennálásának alkalmából nemzetközi színházfesztivált szervez, amelynek célja méltó módon megünnepelni az első hivatásos magyar nyelvű színtársulat megalapítása óta eltelt 215 évet, melynek során e társulat a hagyomány és folyamatos megújulás jegyében a romániai magyar kisebbség legnívósabb színtársulatává vált, és sikerült felzárkoznia a legtöbbet méltatott romániai kulturális intézmények közé, valamint nemzetközi sikerei által bekapcsolódni az európai színházi körforgásba.

The need for Hungarian theatre in Transylvania emerged among the aristocracy as a cultural need and it acquired an official form as a claim presented before the House of Lords in Summer 1791, in Cuj. The first important representation was the one on the 17^th of December 1792, with the participation of the Hungarian Aristocratic Drama Society (Nemes Magyar Jádzó Társaság) and directed by János Kótsi Patkó, who included opera performances into the schedule of the Theatre from the very first moment.

The first stone building of the Kolozsvár Theatre was erected beginning with 1803 in the Farkas street, across the County Hall. The opening of the stone building on March the 12^th, 1821 influenced the fate of Hungarian professional stage drama and opera for its best. The building hosted the premiere of the first Hungarian opera, Béla’s Run, music by József Ruzitska, on the 26^th of December 1822.

In the period 1823–1827 Mme Déry, Róza Széppataki, leading singer of the Kolozsvár opera company, turned Kolozsvár into the cradle of Hungarian opera performance, this is the age when opera works by Mozart, Rossini, Weber were staged.

After the turn of the century, director dr. Jenő Janovics determined the future of theatre and opera performances in Kolozsvár for decades. His merit was the construction of the modern opera palace at European standards (designed by Fellner and Helmer), in the former Trencsény (later Hunyadi) square (1906), where the audience could enjoy the quality opera performances presented by the company Janovics lead. After the First World War, Transylvania was annexed to the Romanian state – thus beginning with the 1^st of October 1919 the building of the National Theatre and its entire equipment passed under the authority of the Romanian Governing Council. Janovics and his company were compelled to continue their activity in the building of the Drama Circle. This is where our musical stage started to function in its new, minority situation.

In June 1947 the Romanian Parliament adopted the new law on theatre. They emphasized: the Kolozsvár National Hungarian Theatre should perform not only prose drama, but musical pieces as well. At the recommendation of the Hungarian Artistic Commissariate, the Executive Management of Theatres commissioned Miksa Eisikovits, professor of the Hungarian Academy of Music, to lead the Hungarian State Opera, an institution founded and functioning on state subvention, on the 17^th of December, 1948. The new institution gave birth to an opera tradition of 125 years in Kolozsvár. The opening performance was Zoltán Kodály’s János Háry, on the 11^th of December, 1948.

Many famous artists had to flee during the years of dictatorship. The turn in 1989 found the Opera in a rather deserted situation. Nevertheless there was room for a new start. Part of the young choir members evolved into opera singers. Gábor Simon was named director of the opera, and he succeeded in imposing a new musical and cultural strategy in the institution. Directors Attila Demény, Gábor Dehel, decorator and designer Margit Witlinger and Éva Gy. Tatár assistant director were important personalities of this new strategy. Among the new circumstances, many foreign, especially Hungarian artists were invited to perform on the stage of the Kolozsvár opera.

Beside the main performances, the opera studio stage presented a long series of national and international opera works.

The institution celebrated its second centenary in 1992, and the 50 years anniversary of the Kolozsvár Hungarian Opera, institution created on state subvention, in 1998.

The Hungarian State Theatre of Kolozsvár was founded in 1792 being that time the first Hungarian theatre company. Today it functions as a repertoire theatre, and it is entirely subsidized by the Romanian Ministry of Culture and Religious Affairs. Currently the theatre has 122 employees. The performances are presented in Hungarian and are usually translated into Romanian and occasionally in English. The theatre’s significant periods were determined by directors of international fame, titled in theatre history books as key figures of the Hungarian and European theatre, such as Gyula E. Kovács, the initiator of the Shakespeare-Series (1865–1899), Jenő Janovics, founder of the first Hungarian cinema studio (1905–1930), or György Harag, famous director (1973–1985), a great Maestro of the Romanian theatre. In 1990 Gábor Tompa became the artistic director of the theatre. Under his leadership, the theatre continues Harag’s tradition of innovation, based on a repertoire that includes classic masterpieces as well as contemporary texts. There are now actors of more generations playing together innotable performances directed by famous Romanian and international directors such as Vlad Mugur, Silviu Purcărete, Elie Malka, Mihai Măniuţiu, Patrick Le Mauff, Victor Ioan Frunză, Mona Chirilă, David Zinder, David Grant etc.Over the last 17 years the Hungarian State Theatre Kolozsvár managed to win important national and international awards. Our most succesful performance was The Bald Prima Donna by E. Ionesco (directed by Gábor Tompa), winner of Best Foreign Performance Award of the Year 1993, in England, also played in five countries (UK, Finland, France, Moldavian Rep., Hungary). The theatre won four times Romania’s most important theatre award, distributed by the Romanian Theatre Association (UNITER) for the best performance of the year (Büchner’s Woyzeck, in 2005, The Cherry Orchardin in 1999, The Venetian Twins in 1998 and The Bus Stop in 1990). Besides many nominations there were more than 120 national and international awards distributed for directors such as Gábor Tompa, Vlad Mugur, Mihai Măniuţiu, designers Helmut Stürmer, Lia Manţoc, Judith-Dobre Kóthay, Csaba Antal, and actors Zsolt Bogdán, József Bíró, András Hatházi, Imola Kézdi etc.

In December 2007 the Hungarian State Theatre Kolozsvár will organize an International Theatre Festival to celebrate 215. years of existence. In terms of tradition and continuous innovation the Hungarian State Theatre Kolozsvár became the most appreciated company of the Hungarian minority in Romania, that managed not only to fall into line with the most valued Romanian cultural institutions, but also to join the European theater community through its international successes.

The Kolozsvár Puck Puppet Theatre was founded in 1950. The institution hosts two sections: a Romanian and a Hungarian company. The performances of each target children, first of all. A great number of quality shows were staged during the years, by both companies.

The most prominent personalities in the life of half a century of the institution are: directors Ildikó Kovács, Dan Vasile, Aureliu Manea, Maria Mierluţ, Tudor Chirilă, Mona Chirilă, Ibolya Varga, László Rumi, János Pályi, Alina Hiristea and Bogdan Ulmu; puppet and scenery designers Alexandru Rusan, Edit Botár, Virgil Svinţiu, Eugenia Tărăşescu Jianu, Epaminonda Tiotiu; actors János Péter, Horea Pop, Doina Dejica, Frunzina Anghel, Júlia B. Bothos, Márton Csortán, László György, Dana Bonţidean and Călin Mureşan.

The most successful performances presented by the two companies: A Midsummer Night’s Dream, Übü Roi, Mme Karnyó, The Curious Elephant Puppy, Puss in Boots, Eternal Youth and Life Without Death, Cinderella, Snow-white, The Lady of the Reeds.

The artists of the Puck Puppet Theatre were nominated for or won important prizes in national and international festivals.

In 1994, the Puck Puppet Theatre hosted the National Gala of Puppeteers.

The Puppet Theatre participated in a tour in Italy with the performance Eternal Youth and Life Without Death (author: Petre Ispirescu, directed by: Mona Chirilă) in 1996.

The ANIMAFEST PUCK INTERNATIONAL PUPPET THEATRE FESTIVAL was organised for the first time in 2002. The Festival with a past of five editions hosted companies of international fame such as the Poopik – Theatre from Israel, the Lalka Puppet Theatre from Warsaw, Saltmontes Puppet Theatre from Germany, the "Prassein Aloga" Visual Puppet Theatre from Greece, the Dutch Magisch Theatre, the Bóbita Puppet Theatre from Pécs, Hungary, the Budapest Puppet Theatre, several puppet theatres from Croatia and Bulgaria, and the Romanian companies Ţăndărica from Bucharest, Ariel from Tg. Mures, the Arad Marionett Theatre, the Botosani Vasilache Theatre, and the host, the Kolozsvár Puck Puppet Theatre.

The repertoire of the Hungarian company of the puppet theatre comprises the following performances: The Lady of the Reeds, Poor Dzsóni and Árnika, The Ugly and the Beautiful, Hansel and Gretl, At the Pike’s Command, The Story of the Gentle Dragon, Little Red Riding Hood, Rózsa and Ibolya, The Garden of Secret Gifts.

This October the theatre hosts the PUCK – INTERNATIONAL PUPPET AND MARIONETTE THEATRE FESTIVAL, the only event of this type in Romania.

A mai Torockó területén a VII-VIII. században szlávok telepedtek le, akik évszázadokon át vasércet bányásztak. A község neve is tőlük származhat: toroszkő, troksz szavak vaskövet, vassalakot jelentenek. A honfoglaláskor magyarok szállták meg a medencét, később a gyorsan gazdagodó Toroczkay-család német vasműveseket hívott a vidékre. A gazdag érclelőhelyek és a táj szorgalmas lakói révén jelentős központtá fejlődött Torockó.

Fontos időszaknak számít Torockó életében János Zsigmond uralkodása. A lakosság ekkor tér át az unitárius vallásra, és a községet azóta is csak e hit hívei lakják. A XVI. század végén iskola létesült Torockón, majd 100 évvel később megépült az unitáriusok ma is álló temploma. 1704-ben Tige osztrák generális felgyújtatja a falut és leromboltatja a torockószentgyörgyi várat.

Ennek ellenére Torockó a legszebbnek tartott erdélyi település az Erdélyi Szigethegység keleti részében. Jellegzetes fehér házai 1870 táján, egy tűzvész után épültek. A falu fölé emelkedő Székelykő jellegzetes formája miatt Torockón kétszer kel fel a nap, ahogy ezt Jókai az Egy az Isten című regényében megírta. A szikla onnan kapta nevét, hogy a falu urai a XIII. században a közeli Aranyos-székről székelyeket hívtak segítségül a tatárok ellen, a segítség fejében pedig megkapták a hegytetőn akkoriban álló várat és környékét.

1996-ban a Transylvania Trust Alapítvány irányításával kezdetét vette az a műemlékvédelmi tevékenység, amely Torockó népi építészeti örökségének megőrzését szolgálja. Budapest V. Kerületi Önkormányzata céladományaiból folyamatosan állítják helyre a helység hagyományos épületeit.

Ezzel párhuzamosan a településen jelentősen fellendült a faluturizmus. A torockói gazdák egyre nagyobb számban fogadnak hangulatosan helyreállított, vagy felújított épületeikben szállóvendégeket. A csodálatos földrajzi környezet, a természeti látványosságok, a gazdag kulturális kínálat, és a rendkívüli kulináris élmények feledhetetlenné teszik az itt töltött napokat. Az extrém sportok, a paplanernyőzés és a hegymászás kedvelői számára a Székelykő különös adottságai vonzók.

A község lakosságának száma 1164, ez az egyetlen olyan települése Fehér megyének, amelyet 90 százalékban magyarok lakják.

In the 7th-8th century, a Slavic group settled in the area of today’s Torockó, they lived for centuries mining iron ore there. The name of the settlement roots back to Slavic languages: the word troks means iron-stone. Hungarians settled in the region in the 9th century. Later the rich Toroczkay family settled masters in ironwork in the area. Owing to the land rich in iron and to the perseverance of local people, Torockó evolved into a significant economic centre of the region.

The rule of János Zsigmond was a significant period in the history of the settlement. This is the time when locals adopted the Unitarian religion, the settlement is still almost hundred percent Unitarian. By the end of the 16th century a school was founded in Torockó, a century later the still standing Unitarian church was built. Austrian general Tige set the village on fire in 1704 and he also demolished the castle at Torockószentgyörgy (Rameti).

Despite all this, Torockó is one of the most beautiful settlements in the Eastern part of the Western Carpathians. Its characteristic white houses were built around 1870, in the aftermath of a fire. Because of the special form of the cliff rising above the village, the Secler Stone, the sun rises twice in Torockó, as Jókai writes in his novel, "God Is One". The cliff got its name in the 13th century when the masters of the village called Seclers from a neighboring settlement to help against the Tartars, and as a reward they were given the castle built on top of the cliff and the surrounding land.

In 1996, managed by the Transylvania Trust Foundation, a monument preservation activity was initiated to preserve the popular built heritage of Torockó. Using the funds donated by the Budapest Fifth District Local Authority (Hungary), the traditional buildings in the settlement are continuously renovated.

As a parallel phenomenon, rural tourism flourishes in the village. An increasing number of local house-owners receive guests in finely restored buildings. The beautiful surroundings, natural attractions, the rich cultural programs and the exceptional gastronomic experiences make holidays spent here simply unforgettable. The special assets of the Secler Stone are perfect for the adepts of extreme sports, gliding or hiking.

The village has 1164 inhabitants, it is the only settlement in county Alba populated by Hungarians in 90 percent.

Pe teritoriul comunei în secolele VII-VIII. s-au instalat colonii de slavi, care s-au ocupat de exploatarea minereului de fier. Chiar şi denumirea comunei denotă acest fapt: cuvintele „toroszkő", „troszk", înseamnă "piatră de fier", „deşeuri de fier". Mai târziu, la descălecare ungurii au ocupat bazinul, iar familia înstărită Toroczkay a mutat acolo meşteri fierari de origine germană. Datorită bogăţiei minereurilor şi locuitorilor sârguincioşi Rimetea a devenit un centru important.

O perioadă însemnată în viaţa Rimetei constituie domnia lui János Zsigmond. Populaţia va trece la religia unitariană, iar de atunci comuna şi-a păstrat în totalitate unitatea religiei. La sfârşitul secolului al XVI-lea s-a înfiinţat o şcoală, iar peste o sută de ani s-a construit biserica unitariană care mai există şi astăzi. În 1704 generalul austriac Tige a ars din temelii comuna şi a dărâmat cetatea de la Colţeşti.

Cu toate acestea Rimetea este una dintre cele mai frumoase localităţi transilvănene în partea estică a Munţilor Apuseni. Caracteristicele case albe s-au construit în jurul anului 1870 după un alt incendiu. Datorită formei ciudate ale stâncii Piatra Secuiului, la Rimetea soarele răsare de două ori pe zi, aşa cum romancierul din secolul XIX., Jókai a menţionat în romanul "Unul e Dumnezeu". Stânca şi-a luat denumirea de la un eveniment istoric: în secolul XIII., locuitorii mai înstăriţi din comună au chemat din zona Arieşului secui împotriva tătarilor. Drept răsplată secuilor li s-a dat cetatea care se afla pe stâncă şi împrejurimile.

În 1996 sub îndrumarea Transylvania Trust a început activitatea de restaurare ale monumentelor, cu scopul de a păstra moştenirea populară arhitecturală a comunei. Clădirile tradiţionale de aici se restaurează din donaţiile strânse de Primăria Budapestei, Sector V.

Paralel cu această activitate de restaurare a monumentelor s-a dezvoltat şi turismul rural. Locuitorii de la Rimetea primesc din ce în ce mai mulţi turişti în clădirile proaspăt renovate. Peisajul deosebit de pitoresc, oferta culturală bogată şi preparatele culinare oferă zile de neuitat. Amatorii sporturilor extreme pot găsi şi ei multe puncte atractive căţărându-se pe stâncă.

Astăzi numărul locuitorilor comunei este de 1164. Este singura localitate din judeţul Alba, unde procentul maghiarimii depăşeşte 90%.

The period following the First World War in the history of the Hungarian press in Romania has three major phases. The first of these ends with the Second Dictate of Vienna, August the 30^th 1940, when the Northern part of Transylvania passed under Hungarian authority again, the second phase lasts until the December the 22^nd 1989 fall of the communist system, while the third comprises the history of the Hungarian press in Romania from that moment to the present. Analyzing the events of the almost ninety years that have passed since 1918, the conclusion is the press offers a clear reflection of the political outlook of Hungarians living in minority after the First World War, their ambitions for developing their own system of cultural and economic institutions and their tastes and demands in what pertains to culture and reading.

Majority into minority
As an associate country of the Austro-Hungarian empire, Hungary was among the defeated parties by the end of the First World War. According to the Peace Treaty signed on the 4^th of June 1920 in Versailles, the regions of Transylvania, Banat and Partium became parts of the Romanian state. Previously, on December the 1^st 1918, in a national meeting organized at Alba Iulia, the Romanian population living in the listed areas adopted a decree stating the unconditional union of the Hungarian territories populated by Romanians with the Romanian state, granting complete national freedom to "all the peoples living in that area". After the Treaty of Versailles, two thirds of the territory of the historical Hungary and one third of its population passed under the authority of the succession states (Romania, Czechoslovakia, Yugoslavia). Consequently the Hungarians in Transylvania, Slovakia, Serbia and the Ukraine had to suddenly switch to the status of majority to that of minority, and to face the resulting consequences.

The first dilemma to face for Hungarians in Romania after the national meeting in Alba Iulia was the issue of establishing a connection with the Romanian state. The community realized they had to give up their initial political passivity because they needed to integrate into the framework of the new Romanian state. During 22 years of Romanian rule, Hungarians in the territories annexed to Romania tried to organize their political, cultural and economic life in order to be politically represented in the Romanian parliament and to develop means by which to preserve the special national characteristics of their culture and achieve economic growth. The pamphlet Kiáltó szó published by Károly Kós in 1921, calling Hungarians not to leave their home and to engage in constructive political activity, was of great help. Finally the National Hungarian Party, founded in 1922 at Cluj, proved to be the most appropriate framework for the community. The party had representatives in the Romanian parliament for a period of 16 years and it struggled to defend the interests of the minority, even if it had to turn to the United Nations for help. The 1938 dictatorship of Romanian King Charles II changed the fate of Hungarians as well, as he suspended political parties and founded the Front of National Rebirth. As a member organization of the Front the Hungarian Popular Community was created and it politically represented the Hungarian minority in Romania until the second dictate of Vienna in 1940.

The Hungarian press in Transylvania had to face the new political situation after the 1918 change – under Romanian rule, the leading position of Budapest was gone, and the press had to become self-supportive. Before the First World War, the "provincial" Transylvanian press and literature could not compete with that written in the capital; nevertheless a great number of newspapers and reviews appeared before 1918. A great personality in Hungarian journalism, Miklós Bartha, founder of the Cluj Ellenzék newspaper, began his career in journalism in Cluj. The beginning of the Transylvanian Hungarian press is actually the year 1790, the founding of Erdélyi Magyar Hírvivő published in Sibiu and later in Cluj.

According to the data processing elaborated by István Monoki, senior librarian of the Cluj University Library, between 1919 and 1940, in 69 localities in Romania a total of 1260 Hungarian papers and reviews appeared, in 5627 yearly series. From among the 101 press products issued before 1919, 43 lived to see the 30^th of August 1940. The majority of papers during 1919-1940 were weeklies (992), special reviews (793), and religious papers (816). In this period, the greatest number of papers were published in Cluj (457), Timisoara (214), Oradea (147), Arad (126), Tg. Mures (93) and Satu Mare (84).

In the territories annexed to Romania, lots of Hungarian papers were published even after the change and the new minority Hungarian press developed quickly. AT first, great daily papers published pieces in literature, arts and sciences, usually in their Sunday issue. The most famous daily papers of the day were Keleti Újság and Ellenzék founded in December 1918 in Cluj. Similar in local importance were Brassói Lapok in Brasov, Temesvári Hírlap in Timisoara, Aradi Közlöny in Arad. In 1921 at Cluj Pásztortűz, one of the most important Hungarian literary reviews in Transylvania was founded, then Vasárnap and in 1922, Cimbora, a children’s magazine followed. The weekly Magyar Nép and Erdély Gazda issued from 1921 served the cause of general education. Magyar Kisebbség founded in 1922 was a quality review on issues of national politics.

The Publishing House Erdélyi Szépmíves Céh founded in 1924 had a very important cultural role besides the Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Részvénytársaság (Minerva Literary and Printing Society) founded in 1920 in Cluj. The majority of the writers gathered around the literary magazine Erdélyi Helikon founded in 1928 were characterized by a spiritual transylvanianism. This trend relied on the presumption that Transylvania in its isolated unity produced spiritual forces capable of establishing a harmonious unity between the various characteristics of different Transylvanian nations. Left-wing writers gathered around the magazine Korunk founded in 1926 while the 1930 university paper Erdélyi Fiatalok represented the new generation, focusing upon the social and economic situation of the day and upon ethnographic research. Another generational magazine was the 1935 Hitel, of national-political orientation, aimed at a scientific research of the situation of Hungarians in Transylvania.

Under the 1918-1940 Romanian rule the Hungarian press in Transylvania had huge responsibilities in the struggle for the protection of minority interests. This is clear if we consider the circulation of various papers, with an average between 6.000 and 15.000, but there were exceptions of much greater circulation as well. A victim of censorship and permanent persecution, the Hungarian press reflected the true situation of the Hungarians in Transylvania, not to mention the transition period between 1918 and 1920, when under the circumstances the press was the only space available for any kind of organizing activity of the community. According to the memoirs of Transylvanian writer Ligeti Ernő, editorial offices were the "underground" locations for political debates, Hungarian complaints reached the Romanian majority through the press while even the authorities frequently got in contact with the minority through the same channel. It was clear: the task of minority press was not only a service of news – it also had to provide political ideas.

Press Under Communism
The first stage of the Hungarian press in Romania ended with the second Dictate of Vienna. King Charles II had to flee and Romania switched to a Fascist type military dictatorship under the leadership of marshal Ion Antonescu, to join the World War on Germany’s side. On August the 23^rd 1944 nevertheless Romania turned against Hitler’s Germany and the same day King Michael I ordered the arrest of marshal Ion Antonescu and of his ministers. Under Soviet pressure, on the 6^th of March 1945, a left-wing government lead by Petru Groza overtook power in Romania. On the 30^th of December 1947 King Michael I was forced to abdicate and was exiled. The People’s Republic of Romania was established on the same day and the country underwent a process of transformation tailored to the Soviet Stalinist model, heading for communist dictatorship. After the restoration of the borders determined in the Treaty of Versailles, the Hungarian Popular Union represented Romanian Hungarians until 1953, formed from the National Party of Hungarian Laborers (MADOSZ) of the thirties.

After the Second World War the press was again the cradle of organizational activity. In autumn 1944 at Cluj Világosság, the paper of Transylvanian Hungarian workers was published, followed by the illustrated weekly Dolgozó Nő, the social-democrat Erdély, the political dailies Népi Egység in Brasov, Szabad Szó in Tg. Mures, and the Szabadság weekly in Odorhei. In 1945 the Falvak Népe, the paper of Hungarian farmers in Romania, and Erdélyi Szikra, a communist weekly were founded while 1946 signaled the birth of the literary weekly Utunk. These papers were all organs of the HPU and of the Romanian Communist Party. The Romanian Union of Hungarian Writers was founded to merge into the Romanian Writers’ Union in 1949.

The abdication and exile of King Michael I and the establishment of the People’s Republic of Romania ended the hopes related to the cultural and institutional organization of the Hungarian minority in Romania. In the following decades, Hungarian institutions were gradually dissolved, and Hungarian intellectuals lived under persecution. The institutional system left was placed under state control. In Bucharest, Romániai Magyar Szó (Előre after 1953), remained the only central Hungarian daily paper. The 1948 nationalization was the end of printing houses and denominational reviews. In 1952 in the capital the farmer’s weekly Falvak Dolgozó Népe appeared.

After Stalin’s 1953 death, intellectual life opened up a bit as well. In Summer 1953, a literary monthly, Igaz Szó was published. After the 20^th Congress of the Soviet Communist Party in 1956, a loosening appeared within the communist block which was also felt in the press. The 1956 Hungarian revolution had no echo in the Romanian press, while Hungarian and Romanian intellectuals fell victims to the oppression that followed. As a remedy, in 1957 the children’s magazine Napsugár was founded, Korunk was re-established and the scientific review Nyelv és Irodalomtudományi Közlemények started.

After Nicolae Ceauşescu’s 1965 election minorities were treated considerably better. Provincial press was reorganized after the 1968 administrative transformations, thus former regional papers became county organs, which was the case of Igazság in Cluj, Brassói Lapok in Brasov, Vörös Zászló in Tg. Mures. New county papers were established, such as Megyei Tükör in Sf. Gheorghe, Hargita in Miercurea Ciuc. All these papers functioned as organs of the county organizations of the Romanian Communist Party, under strict control. In this period in Bucharest the Publishing House Kriterion for minority literature was founded while also in the capital in 1970 the weekly A Hét appeared, and the Romanian Television Company started broadcasting a Hungarian program. The opening did not last much. In 1972, following the Chinese example Ceauşescu heralded the cultural revolution – a program of national homogenization. The dictator made his proposals concerning the need for increasing the role of the press in the spread of party ideology public already in 1971. As a result, the faculty of journalism was founded the same year at the Ştefan Gheorghiu Political Academy.

The press law elaborated in 1974 decreed that the press was meant to fight for the implementation of the policy of the RCP. The law also established editorial and publisher’s competences, listed prohibited topics and the sanctions for illegal endeavors. The Commission for Press and Publishing was responsible for the implementation of the said measures, also in charge with the censorship of various papers – nevertheless as old journalists say, censors had very little to do owing to a lively activity of self-censorship.

During the implementation of Ceauşescu’s national homogenization program, all the publications prepared by Kriterion and trying to further the case of the Hungarian identity, were indexed. The same pertained to the Cluj Dacia publishing house. In 1984 the Hungarian program of the Romanian Television was suspended, regional radio studios in Cluj and Tg. Mures were closed, while the Hungarian program of the Bucharest Radio was cut from 60n minutes to 30, then suspended. An 1988 party decree forbade Hungarian settlement names to be printed or uttered in the electronic media, all locality names had to appear in Romanian. Owing to the continuous persecution from the state security organs, many Hungarian intellectuals were compelled to leave the country, others tried to officially object or even circulated samizdat magazines. Such examples Ellenpontok and Kiáltó Szó.

After the Fall of the Dictatorship
After the 22 December 1989 fall of Ceauşescu’s dictatorship, the composition and contents of reviews, magazines and newspapers changed. Some of them preserved their previous title, Brassói Lapok, founded in 1848, Korunk dating back to 1926 or A Hét, for instance. Nevertheless after 1989, the majority of papers appeared under new headings: Látó instead of Igaz Szó, Helikon instead of Utunk, Családi Tükör instead of Dolgozó Nő, Cimbora instead of Jóbarát, Szivárvány for Haza Sólymai, while in the case of daily papers Előre became Romániai Magyar Szó, Fáklya turned into Bihari Napló, Igazság switched to Szabadság, Megyei Tükör appeared as Háromszék, Vörös Zászló became Népújság etc. The cultural monthly Művelődés, the medical review Orvosi Szemle and the denominational Unitárius Közlöny were re-established. At present there are two national Romanian newspapers published in Hungarian Új Magyar Szó (Romániai Magyar Szó transformed) in Bucharest and, Krónika in Cluj, founded in 1999. A great number of regional papers were also founded, while after the change in the political system the number of professional reviews and magazines for certain social target groups increased.

Az 1989. decemberi fordulatot követő időszak egyik legfontosabb, teljességében máig megoldatlan kérdése a kommunista rendszer által elkobozott, illetve más trükkök segítségével elbirtokolt javak visszaszolgáltatása. Ennek a kérdésnek a megnyugtató rendezése nem csupán a román állam külföldi imázsának és polgárai tisztességes kárpótlásának az ügye volt. A nemzeti kisebbségek, így elsősorban az erdélyi magyarság számára is rendkívül fontosnak mutatkozott. A visszaszerzendő javak ugyanis az egyetlen komoly lehetőségét jelentették annak, hogy a magyar történelmi egyházak, a közösségi intézmények és a magánszemélyek megszilárdítsák anyagi helyzetüket, és a visszaszerzett értékekre alapozzák jövendő életüket, a közösség történelmi és kulturális identitása megőrzéséért tett erőfeszítéseiket.

Ha az első években a bukaresti politikai hatalom hallani sem akart arról, hogy az állam 1945 után különböző módszerekkel megszerzett termőföld-, erdő- és ingatlanvagyont a jogos tulajdonosnak teljes egészében visszajuttassa, a hozzáállás később, nem kevés nyugati jelzésnek is köszönhetően, megváltozott.

A román parlament már 1991-ben elfogadta a földek restitúciójáról szóló első törvényt (1991/18. sz. Törvény), amelynek értelmében a volt tulajdonosok visszakaphattak tíz hektárnyi termőföldet és egyetlen hektárnyi erdőt.

Nomenklatúra-tagból villatulajdonos
A lakóingatlanok esetében még évekig kellett várakozni. Végül az 1995/112. számú Törvénnyel az állam visszaszolgáltatta azokat a lakásokat, amelyekben az egykori tulajdonos bérlőként élt, illetve azokat, amelyek üresen álltak, a többiért azonban csupán szimbolikus kártérítést írtak elő. A jogszabály azt is lehetővé tette, hogy a volt tulajdonosoknak vissza nem szolgáltatott lakásokat az aktuális bérlők szimbolikus összegekért megvásárolják, ami rengeteg visszaélésre adott okot és lehetőséget. A romániai városok legszebb villáit és házait ugyanis az 1989-ig hatalmon lévő kommunista nomenklatúra tagjai lakták, akik egyik napról a másikra megvalósíthatták mindazt, amit még az általuk életben tartott korábbi rendszer sem mert megtenni: jogos tulajdonosaivá váltak az elrabolt vagyonnak.

Ám így is nagyon sok volt tulajdonos élt a lehetőséggel, és visszakövetelte azt az örökséget, amelyet tőle vagy pedig őseitől erőszakkal elvettek. A határidőre benyújtott kérések jelentős részét azonban a megyékben létrehozott restitúciós bizottságok elutasították, s ennek nyomán a romániai igazságszolgáltatásra perek tízezrei zúdultak.

A helyzet tarthatatlansága miatt a törvényhozás 2001-ben megalkotta a 10. sz. Törvényt, amely már majdnem a restitutio in integrum, azaz a teljes természetben történő visszaszolgáltatás elvi alapján állott. Persze, a 2001-es törvény értelmében nem lehetett visszaadni a jogos tulajdonosoknak azokat az ingatlanokat, amelyeket az állam korábban, az 1995-ben meghozott jogszabály révén eladott a benne lakóknak.

A 2001. évi törvény alapján mégis visszakaphatták a tulajdonosok azokat az épületeket is, amelyekben nem állami kulturális, művelődési vagy egészségügyi intézmények működtek.

Időközben a parlament elfogadta a termőföldek és erdők visszaszolgáltatásáról szóló 2000/1. számú Törvényt is, amelynek alapján a volt tulajdonosok immár 50 hektárnyi földterületeket követelhettek és kaphattak vissza.

Akadályozott visszaszolgáltatás
Az utolsó törvényhozási aktust ezen a téren a jelenlegi kormány idején fogadták el. A 2005/247. számú törvénycsomag a visszaszolgáltatás körét tovább bővítette. Ennek köszönhetően az egykori tulajdonosok gyakorlatilag teljes elkobzott vagyonukat visszakérhették, kivéve azokat a lakóingatlanokat, amelyeket az állam a korábbi években elidegenített. Ugyancsak ez a törvénycsomag szabályozta egyértelműen azt, hogy az egyházak és a nemzeti kisebbségi közösségek szervezeteitől elkobzott ingatlanvagyont teljes egészében vissza kell szolgáltatni. A megsemmisült, lebontott, teljesen átépített vagy más okokból vissza már nem szolgáltatható ingatlanokért pedig a törvény arra kötelezi az államot, hogy a piaci forgalmi értéknek megfelelő kártérítést nyújtson.

Statisztikák azt bizonyítják, hogy a vagyonukból a kommunista rendszerben kiforgatott tulajdonosok az eltelt években összesen 2,5 millió hektárnyi termőföldet és 6,3 millió hektárnyi erdőt követeltek vissza. A visszakért erdőterület az ország erdeinek 30 százalékát teszi ki. Ugyanakkor román és külföldi állampolgárok összesen 200 ezer kérelmet nyújtottak be különböző lakóingatlanok visszaszerzése érdekében.

A tényleges restitúciót azonban sok minden akadályozta, elsősorban a hatalmas állami bürokrácia, de a visszaadandó ingatlanok jogtalan birtoklóinak ellenállása is. A folyamat éppen ezért nagyon lassan indult be, és évek hosszú sorába telt, amíg az első lakóingatlanokat visszajuttatták a jogos tulajdonosoknak.

Valamivel könnyebben haladt a termőföldek és az erdők visszajuttatása. Az erdélyi magyarság érdekképviseleti szervezetének, a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) sikerült kieszközölnie, hogy nem csupán a magánbirtokokat, hanem az Erdélyben egykor létezett közösségi, ún. közbirtokossági erdőket is teljes egészében visszaadják az évtizedekkel korábban kifosztott közösségeknek. Ennek nyomán a magyarság csupán a Székelyföldön – Hargita, Kovászna és Maros megyében – több mint 300 ezer hektárnyi közbirtokossági erdőt kapott vissza, de a magyar egyházak is jelentős föld- és erdőterületeket vehettek újra birtokukba.

Amikor a 2000-es évek derekán kiderült, hogy a lakóingatlanok restitúciója rettenetesen nehezen halad, s hogy a benyújtott kérelmeknek alig töredékét oldották meg a visszaszolgáltató hatóságok, a kormány látványos lépésekkel igyekezett az imázsvesztésnek elejét venni.

Látványos restitúció a királyi családnak
Ennek köszönhetően szolgáltatták vissza például a Brassóhoz közeli törcsvári várkastélyt (amelyet sokan hoznak kapcsolatba a Kárpátok híres vámpírjával, Drakulával, de amelyet magyar királyi hozzájárulással brassói szászok építettek a 14. században) a Habsburg családnak, illetve I. Mihály volt román királynak a Kárpátok egyik legszebb részén fekvő Sinaián a Peleş-kastélyt és az ahhoz tartozó komplexumot. A Peleş a román királyok nyári rezidenciája volt, amelyben jelenleg ugyan múzeum működik, de amelyet a kommunizmus utolsó éveiben a diktátor Nicolae Ceauşescu egyik protokoll kastélyává tett.

Mihály ex-király összesen 17 ezer hektárnyi földet és erdőt kapott vissza, az ország keleti része, Moldva egyik híres bojárcsaládjának, a Sturdzáknak a leszármazottai pedig újra 26 ezer hektárnyi föld és erdő birtokosaivá váltak.

A látványos visszaszolgáltatások sorába tartozik a nagyváradi római katolikus püspökség palotája, amelyet a bécsi Schönnbrunn mintájára építettek a 18. század végén, hogy a város méltóképpen fogadhassa az Erdélybe látogató Mária Terézia osztrák császárnőt és fiát, a későbbi II. József császárt. Szintén magyar egyház, a 11. század elején alapított gyulafehérvári római katolikus érsekség igényelte vissza a híres Batthyány Könyvtárat, ismertebb nevén a Batthyaneumot, amelynek ügye azonban mindmáig nem oldódott meg. Visszakapta viszont az erdélyi szász evangélikus egyház a nagyszebeni (a város idén Európa kulturális fővárosa) Brukenthal Múzeumot, mégpedig valamennyi gyűjteményével együtt. Az evangélikusok a palotát továbbra is múzeumként működtetik.

Természetesen, az elmúlt években sok magánszemélynek is sikerült visszaszereznie azokat a lakóingatlanokat, amelyeket elődeiktől koboztak el. Egész sor erdélyi magyar család – köztük jónéhány arisztokrata is – a kedvezményezettetek közé került. Sajnos, a kifosztottak nagy többsége még mindig várja a visszaszolgáltatást, jelentős részük hosszú évek óta kénytelen pereskedni az ősi juss visszaszerzése végett.

Tízezer román ingatlanügy Strasbourgban
Szintén megoldatlan egyelőre azok kártérítése, akiknek ingatlanjait az állam különböző okokból kifolyólag nem szolgáltat(hat)ja vissza természetben. A 2005-ben elfogadott, piaci értékű kártérítést előíró törvény által létrehozott Tulajdonalap (Fondul Proprietatea) mind a mai napig nem vált működőképessé, így a kárpótlás egyelőre áll.

A visszaszolgáltatások sok furcsa helyzetet okoztak. Tulajdonképpen ahány eset létezik, körülbelül annyiféle a megoldás is. Így sokan vannak azok is, akik miután ingatlanjaikat a romániai bíróságokon jogerősen elveszítették, a strasbourgi Emberjogi Bíróságon kényszerültek panaszt tenni. A strasbourgi bírók előtt jelenleg csaknem tízezer romániai ingatlanrestitúciós ügyirat áll. Rendszerint Strasbourg a volt tulajdonosnak ad igazat, de a természetbeni visszajuttatás helyett pénzbeli kárpótlást állapít meg.

Szakértők szerint a visszaszolgáltatások végleges és megnyugtató rendezésére legalább – hacsak a restitúció ritmusa nem gyorsul – további 15–20 évet kell várni.

One of the most important, still unsettled issues of the period following the 1989 change is the restitution of the property that had been confiscated or seized through dubious methods by the communist regime.

The search for an adequate solution was a cause that didn’t only affect Romania’s external image and the fair compensation of its citizens. The issue was of utmost importance to Romania’s ethnic minorities as well, especially to the Transylvanian Hungarians. That is to say, properties to be restituted were the only possibility for Hungarian historical Churches, community institutions and individuals to consolidate their material situation and to use the restituted goods as basis for their future life and their efforts to preserve the historical and cultural identity of the community.

During the first couple of years after 1989, the state did not want to discuss the complete restitution to former owners of agricultural lands, forests and other immovable goods, seized through various methods after 1945. Later, however, this approach, partly due to Western pressure, has changed.

The Romanian Parliament adopted the first law on the restitution of lands in 1991 (Law No. 18/1991), granting the restitution to former owners of up to 10 hectares of land and 1 hectare of forest.

Members of Nomenclature Became Villa Owners
It took four more years for the law on the restitution of residential property to be adopted. Finally, through Law No. 112/1995, the state restituted the apartments in which the former owners lived as tenants and those that stood empty, while it established a symbolical amount of compensation for the others. The law also provided that the buildings not restituted to their former owners could be bought by the tenants who occupied them, at very low prices, a method that gave way to a great deal of abuse. In fact, the members of the pre-1989 communist nomenclature, who lived in the most beautiful villas and houses of Romanian cities, could accomplish – from one moment to another –, what not even the former regime ever dared to do: to become the rightful owners of the stolen property.

Notwithstanding this, a great number of former owners seized the opportunity and demanded the restitution of the property violently confiscated from them or from their ancestors. The restitution commissions established at county levels rejected, however, the majority of requests submitted within the deadline. As a consequence, tens of thousands of lawsuits crammed the Romanian judiciary system.

Due to such impracticable circumstances, in 2001, the legislature adopted Law No. 10, based on the concept of restitutio in integrum: the complete restitution in kind of the confiscated goods. Obviously, under Law No. 10, former owners could not demand the restitution of those properties that, under the 1995 Law, were sold to their tenants.

According to Law No. 10/2001, the former owners had the right to regain the property over the buildings that hosted non-public cultural, social or medical institutions.

Meanwhile, the Parliament adopted Law No. 1/2001 on the restitution of land and forest property, on the basis of which, formers owners could demand the restitution of up to 50 hectares of land.

Restitution Obstructed
The latest law in this respect was adopted under Romania’s present government. Law No. 247/2005 further enlarged the sphere of the goods that could be restituted. Accordingly, former owners could request the restitution of their entire former realty, except for the residential property sold by the state during previous years. The same law provided for the complete restitution of those immovable goods that have been confiscated from Churches and from the organizations of ethnic minority communities. In the case of destroyed, demolished, entirely reconstructed buildings, or buildings that could not be restituted for any other reasons, the law obliged the state to pay compensation according to the real market value of the property in question.

According to the statistics, during the past few years, the owners whose property was confiscated by the communist power requested the restitution of 2.5 million hectares of land and 6.3 million hectares of forest. The requested forest area amounts to 30 percent of the entire forest area in Romania. Romanian and foreign citizens submitted a total of two hundred thousand requests for the restitution of residential property.

Nevertheless, several factors obstructed actual restitution, especially the impassability of state bureaucracy and the resistance of the illegitimate occupants of the properties to be restituted. The process thus had a very slow start, and it took long years after the first buildings were restituted to their rightful owners.

The restitution of land and forest areas had a slightly easier trajectory. The Democratic Alliance of Hungarians from Romania (DAHR), the organization representing the interests of the Hungarian ethnic minority in Transylvania, succeeded in facilitating the restitution not only of private property, but also of those forests that once have been under Transylvanian historical community co-property. As a result, in the Sekler area – in the Harghita ("Hargita" in Hungarian), Covasna (Kovászna) and Mureş (Maros) counties alone –, the Hungarian ethnic minority recovered a total of approximately three hundred thousand hectares of land and forest area. Additionally, the Hungarian Churches also got back a considerable amount of land and forest.

During the middle of the 2000s, when it became obvious that the restitution of residential property was going extremely slow and that only an insignificant part of the submitted requests had been rightfully solved by the restituting authorities, the government was compelled to take spectacular steps to prevent the degradation of its image.

Spectacular Restitution for the Former Royal Family
As a result, the famous Bran Castle, near Braşov ("Brassó" in Hungarian/"Kronstadt" in German) – so often related to the Carpathian vampire, Dracula, even though it was actually built in the 14th century by Saxons settled in the neighborhood of Brassó, with the help of the King of Hungary – was restituted to the Habsburg family. The Peleş Castle and the dependent buildings in Sinaia, resort-town situated in one of the most beautiful parts of the Carpathian Mountains, was restituted to Mihai I, the former King of Romania. Peleş used to be the summer residence of the Romanian kings, and, during the last years of the communist regime, the building served as a protocol castle for Dictator Nicolae Ceauşescu. Currently it hosts a museum.

The former King Mihai was restituted 17 thousand hectares of land and forest, while the successors of the Sturdza family, an old noble family in Moldova, the Eastern region of Romania, became owners of 26 thousand hectares of land and forest.

The series of spectacular restitutions continued with the Roman Catholic Episcopal Palace of Oradea (Nagyvárad/Grosswardein), built at the end of the 18th century, on the model of the Viennese Schönnbrunn, for the Transylvanian visit of Austrian Empress Maria Theresa and her son, future Emperor Joseph II. The Roman Catholic Archdiocese of Alba Iulia (Gyulafehérvár/Karlsburg), which is also a Hungarian Church founded in the beginning of the 11th century, requested the restitution of the famous Batthyány Library, the Batthyaneum. This claim is, however, still unresolved. In contrast, the Transylvanian Saxon Evangelical Church successfully regained the Brukenthal Museum in Sibiu (Nagyszeben/Hermannstadt; the European Cultural Capital in 2007), along with its entire collection. The Church continues to operate the palace as a museum.

Obviously, during the past few years, many individuals recovered the goods confiscated from their ancestors. Many Hungarian families in Transylvania, noble ones included, could count themselves among the beneficiaries. Unfortunately, the majority of the despoiled are still waiting for justice to be done. Many of them are compelled to engage in endless law-suits for the retrieval of their inheritance.

Ten Thousand Cases of Non-Restituted Romanian Property in Strasbourg
Another unsolved matter is the compensation of those to whom, due to various reasons, their former goods cannot be returned in kind. The Property Fund ("Fondul Proprietatea" in Romanian), created by the 2005 Law, providing for compensation at real market value, is inactive to this very day; consequently no compensations have been effected so far.

Restitutions generated many awkward situations. In fact, the number of cases equals the number of different solutions. Many former owners applied to the European Court of Human Rights in Strasbourg, after they failed to regain property over their own goods on the basis of the final judgements of Romanian courts. Strasbourg judges are currently facing a number of almost ten thousand cases on Romanian property restitution. Usually, Strasbourg decides for the benefit of the former owner, nevertheless the decision establishes monetary compensation instead of restitution in kind.

According to experts, the complete and satisfactory settlement of all restitutions cases could take up 15-20 years more, unless the present pace of restitution accelerates.

Vendégeink – a MIDAS tagjai • Our guests – members of MIDAS • Oaspeţii noştri – membrii MIDAS
Folytatás a holnapi lapszámban / To be continued tomorrow / Continuare in ziarul de mâine

HORVÁTORSZÁG • CROATIA • CROAŢIA

www.edit.hr/lavoce

• Az 1944 óta Fiume (horvátul Rijeka) városában kb. 4 ezer példányban megjelenő olasz nyelvű napilap nehéz helyzetben van elsősorban a volt Jugoszláviából elvándorló olaszok, valamint a vegyes házasságok okozta népességcsappanás miatt. • Published since 1944, the daily of Fiume/Rijeka is currently struggling with circulation (around 4 000), due to the exodus of hundreds of thousands of Italians from the former Yugoslavia as well as numerous mixed-marriages between Italians and Croats or Slovenes. • Cotidianul de limbă italiană din Croaţia apare din anul 1944. În momentul de faţă are probleme cu tirajul datorită faptului că sute de mii de italieni au părăsit fosta Iugoslavie, iar mulţi s-au căsătorit cu croaţi sau sloveni.

www.nordschleswiger.dk

• A Der Nordschleswigert 1946-ban alapították, ez az első német nyelvű napilap a Skandináv-félszigeten. Az Apenrade/Abanra-ban székelő, a német állam által finanszírozott napilap kb. 3 ezer példányban jelenik meg. • Established in 1946, Der Nordschleswiger is the only German-language newspaper in Scandinavia. With a daily circulation of 3 thousand copies, Der Nordschleswiger based in Apenrade/Abanra, is funded by the German State. • Fondat în anul 1946, Der Nordschleswiger este singurul cotidian de limbă germană din Scandinavia. Cu un tiraj de 3 mii de exemplare, Der Nordschleswiger apare în oraşul Apenrade/Abanra şi este finanţat de statul German.

www.moles.ee

• Az orosz nyelvű újság 6–10 ezer példányban jelenik meg. Észtországban az orosz újságok amolyan hírközvetítő szerepet töltenek be az EU és Oroszország között. • The Russian daily newspaper is publishing between 6.000 and 10.000 copies a day. In Estonia the Russian newspapers are a kind of a medium for information-exchange between EU and Russia. • Ziarul de limbă rusă are un tiraj între 6 şi 10 mii. În Estonia ziarele ruseşti sunt considerate medii pentru schimbul de informaţii dintre UE şi Rusia.

www.tidningen.aland.net

• Az Alandstidningen több mint tízezres példányszámával a legnagyobb napilap a svéd nyelvű, autonóm Aland-szigeteken, 1891-ben alapították. Az újság politikailag független, de pozitívan viszonyul az autonómia témaköréhez. • Alandstidningen was founded in 1891. It is the largest paper in the Swedish-speaking autonomy of Aland, with a circulation of over 10.000. The daily is politically independent, but is has a positive view of the autonomous system. • Alandstidningen a fost fondat în 1891. Este cel mai mare ziar în insula autonomă Aland, de limbă suedeză, cu un tiraj de peste 10000 de exemplare. Cotidianul este independent din punct de vedere politic, cu o viziune pozitivă asupra sistemului autonomiei.

www.hbl.fi

• A Hufvudstadsbladet a legnagyobb példányszámú svéd nyelvű napilap Finnországban, 1864-ben alapították. A Helsinkiben kiadott lap több mint 50 ezer példányban jelenik meg. • Hufvudstadsbladet, edited in Helsinki, is the largest Swedish daily newspaper in Finland. It is a national newspaper, with a circulation of over 50 000 copies. Published since 1864, now the daily is owned by the Foreningen Konstsanfundet association. • Hufvudstadsbladet, editat în Helsinki, este cel mai mare cotidian de limbă suedeză din Finlanda, publicat din 1864. Este un cotidian naţional, cu o circulaţie de 50 000 de exemplare.

www.jakobstadstidning.fi

• Az 1898-ben alapított Jakobstads Tidning 2000-ben a második svéd nyelvű finn napilap volt, amely a hét minden napján megjelent, 12500 példányban. A lap egy 45 000 lakosú területet fed le, olvasói Jakobstadban és környékén élnek. • Established in 1898, in 2000 Jakobstads Tidning (circulation 12500) became the second Swedish newspaper in Finland to be published seven days a week. It covers an area with a total population of 45.000, concentrated especially in the town Jakobstad. • Fondat în 1898, Jakobstads Tidning a fost cel de-al doilea cotidian de limbă suedeză, care din 2000 a apărut în şapte zile din şapte (tiraj 12500). Acoperă o zonă cu o populaţie de 45 de mii de locuitori, concentraţi în jurul oraşului Jakobstad.

www.nyan.aland.fi

• A Nya Aland 1981-ben jelent meg, az Aland-szigetek fő napilapjának vezetősége és újságírói közötti súlyos nézeteltérések után. Az anyagi nehézségekkel küzdő napilap eleinte csak heti kétszer jelent meg, jelenleg pénzügyileg stabil és heti öt alkalommal nyomtatják, 7200 példányban. • Nya Aland was started in 1981 as a result of a conflict between the staff and the board of the established newspaper on Aland. At first it was published twice weekly, now is published five times a week in 7200 copies. • Cotidianul a luat viaţă în 1981 ca rezultat al unui conflict între conducerea şi jurnaliştii vechiului ziar din insula Aland. După mulţi ani de instabilitate financiară, când ziarul a apărut doar de două ori pe săptămână, azi tipăreşte 7500 de exemplare de cinci ori pe săptămână.

www.osterbottningen.fi

• Az Österbottningen Norra Posten néven jelent meg 1883-ban. A 19. század első felében zajló nyelvi harcok idején a svédek jogvédelmét szolgáló egyetlen svéd nyelvű napilap volt Finnország északi részén. • Österbottningen was founded in 1883, as Norra Posten. In the language struggles of the twenties and thirties, Österbottningen survived as the only Swedish-language paper in the northernmost part of Swedish Finland. The newspaper’s aim nowadays is to defend the rights of the Swedish population in the far north of Swedish Finland. • Österbottningen a fost înfiinţat în 1883 cu numele de Norra Posten. În prima parte a sec. 19., în perioada luptelor lingvistice, Österbottningen a supravieţuit ca singurul ziar de limbă suedeză din partea nordică a Finlandei, cu scopul de a apăra drepturile minorităţii suedeze din zonă.

www.vasabladet.fi

• Az 1856-ban alapított Vasabladet 1988-ig magánkézen volt, akkor megvásárolta a Harry Schauman Alapítvány, amely négy napilapot birtokol. Célja a svéd kultúra támogatása Finnország nyugati partján. A napilap mintegy 300 km hosszú, nagyon keskeny sávot fedez a part mentén, példányszáma meghaladja a 24 ezret. • Established in 1856, was privately owned until 1988, when it was bought by the Harry Schauman Foundation. The foundation owns four newspapers and its task is to support the Swedish culture on the west coasts of Finland. It is a regional newspaper covering a 300 km long but very narrow area along the coast, its distributed circulation is over 24.000. • Ziarul înfiinţat în 1856 a fost în proprietate privată până în anul 1988, când a fost cumpărat de Fundaţia Harry Schauman, care deţine patru cotidiene, şi are ca scop susţinerea culturii suedeze pe ţărmul vestic al Finlandei. Vasabladet, cu un tiraj de 24000 de exemplare, este un ziar regional, care acoperă o fâşie lungă de 300 de km, dar foarte îngustă de-a lungul coastei.

www.vastranyland.fi

• 1881-ben jelent meg Ekranasban, hetilapként. Ma már napilap, és Ekranas környékét is kiszolgálja. A több mint 11 ezer példányszámban megjelenő lap fő gondja, hogy Finnország svéd anyanyelvű lakosságának száma folyamatosan csökken. • Established in 1881 as a local weekly paper for the town of Ekanas, today VN is a daily paper for the town and for the county of Nyland (the South-West coast from Helsinki). The newspaper has a circulation of 11.200 copies. The main problem for NV is that the Swedish-speaking population is Finland is gradually decreasing in number. • Fondat în 1881 ca săptămânal al oraşului Ekanas, azi acoperă şi regiunea Ekranas. Apare în 11200 de exemplare. Problema sa principală este faptul că numărul populaţiei vorbitoare de suedeză din Finlanda are o tendinţă descrescătoare.

www.flensborg-avis.de

• A dán nyelvű Flensborg Avis a németországi dán kisebbség szócsöve. Erős szálak fűzik a skandináv sajtóhagyományokhoz. 1869-ben egy család hozta létre, ma alkalmazottai társtulajdonosok is egyben. • The Danish newspaper Flensborg Avis is characterized as the voice of the Danish minority in Germany. It has strong links with the Scandinavian press tradition. Established in 1869 by a family, has now became a public company. • Ziarul danez Flensborg Avis este considerata vocea minorităţii daneze din Germania. Are relaţii puternice cu tradiţia presei scandinave. Înfiinţat în 1869 de către o familie, cotidianul este acum o companie publică, angajaţii săi fiind totodată şi acţionari.

www.serbske-nowiny.de

• A Serbske Nowiny esti napilap, hetente ötször jelentkezik, szorb nyelven. A németországi Bautzenben 2000 példányban nyomtatják, a szorb nyelv használatát és fejlődését szorgalmazza. • Serbske Nowiny is an evening paper published in the Sorbian language five days a week. Published in Bautzen, in about 2000 copies, it promotes the use and further development of the Sorbian language. • Serbske Nowiny este un ziar cu ediţie de seară, publicat în limba sorbă cinci zile pe săptămână. Editat în Bautzen, cu un tiraj de 2000 de exemplare, are scopul de a promova folosirea şi dezvoltarea limbii sorbe.

www.dolomiten.it, www.stol.it

• A lapot 1882-ben alapították, Der Tiroler néven. A fasiszták névváltoztatásra kényszerítették, többször be is tiltották, majd 1945-ben Dolomiten néven ismét megjelenhetett. Azóta a független napilap a dél-tiroli németek és ladinok etnikai, kulturális, gazdasági és szociális jogainak védelmezője. • The newspaper was founded in 1882 as Der Tiroler. After the paper was forced by the fascists to change its name, it was closed several times till 1945, when Dolomiten resumed publishing. Now it is an independent newspaper defending the ethnic, cultural, economic, social rights of South Tyrol’s German- and Landin-speaking populations. • Dolomiten a apărut pentru prima oară în 1882, ca Der Tiroler. Forţat de regimul fascist să-şi schimbe numele, fiind închisă de mai multe ori, în 1945 a apărut din nou, sub numele de Dolomiten. În momentul de faţă cotidianul independent apără drepturile minoritare, culturale, economice şi sociale ale populaţiei vorbitoare de germană si ladină din regiunea sud-tiroleză.

www.primorski.it

• A Primorski Dnevnik 1945-ben alakult. A trieszti szlovének korábban is kiadtak egy napilapot, amelyet 1928-ban a fasiszta kormány betiltott. A napilap semleges, pluralista újsággá vált, ma az olaszországi szlovén közösség napilapja, 11 ezres példányszámmal. • Prismorski Dnevnik was established in 1945. Slovenes in Trieste formerly published a newspaper called Edinost, which was closed by the fascist government in 1928. The daily developed into a neutral and pluralist newspaper. Is the daily newspaper of the Slovene community in Italy, with a printed circulation of 11.000. • Primorski Dnevnik a fost fondat în 1945. Slovenii din Trieste au publicat mai înainte un ziar întitulat Edinost, închis de regimul fascist în 1928. Cotidianul a evoluat într-un ziar neutru şi pluralist. Este cotidianul comunităţii slovene din Italia, cu un tiraj de 11 000 de exemplare.

• A Neue Südtiroler Tageszeitung 1996-ban alakult. A napilap politikailag semleges, arra törekszik, hogy hasábjain helyet adjon a politikai vélemények szabad kialakulásának. • The Neue Südtiroler Tageszeitung was founded in 1996. The newspaper is politically neutral, seeks to create a space for the free formation of political opinions. • Neue Südtiroler Tageszeitung a fost înfiinţat în 1996. Ziarul este independent politic, doreşte să creeze un forum pentru formarea liberă a opiniei politice.

www.sm.lv

• A Vesti Segodnja szálai 1945-ig nyúlnak vissza. A Szovjetunió összeomlásáig 900 000 példányt nyomtattak belőle. Az orosz nyelvű lettországi napilap a maga 40 ezres példányszámával a legnagyobb orosz nyelvű napilap az Európai Unióban. • The roots of Vesti Segodnja date back to 1945. Till the collapse os the USSR about 900 000 copies were printed. The Russian newspaper in Latvia has 40 000 copies, being the largest daily newspaper in Russian in the EU. • Istoria ziarului Vesti Segodnja îşi are rădăcinile în 1945. Până la prăbuşirea Uniunii Sovietice, avea un tiraj de 900 000 de exemplare. Ziarul de limba rusa din Letonia apare în 40 de mii de exemplare, fiind cotidianul de limbă rusă cu cel mai mare tiraj din UE.