Megszavazták Kolozsvár középtávú fejlesztési stratégiáját
Teljes politikai konszenzus és tapsvihar a tanácsülésen

A kolozsvári városi tanács tegnapi ülésén megszavazta az utóbbi évek talán legjelentősebb határozatát, a város középtávú fejlesztési stratégiáját. Ennek tervezetét civil társadalmi és politikai sürgetések közepette hosszadalmas eljárás során dolgozták ki 2005 és 2006 folyamán. Összesen 14 átfogó tematikus fejezete megannyi nyilvános vitát feltételezett, amelyen részt vettek civil szervezetek, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Közigazgatási Karának szakértői, de a hozzászólni kívánó polgárok is. A vita egy része interneten folyt, ott is fontos javaslatok fogalmazódtak meg. A városi tanács tagjai szokatlan konszenzussal, a politikai ellentéteket félretéve dolgoztak a terven, a végeredmény pedig egy olyan fejlesztési stratégia, amely a lehetőségek felmérése nyomán 5–8 évre meghatározza a város prioritásait. A tanácsosok tegnap néhány kiegészítő javaslat megfogalmazása után egyhangúlag megszavazták a stratégiát. (Részletek a 7. oldalon)

A kolozsvári tudományegyetem Aula Magna termében sorra kerülő ünnepségen dr. Andrei Marga, az Akadémiai Tanács elnöke mond bevezetőt, a bíboros munkásságát pedig Ft. Msgr. Dr. Marton József professzor, pápai káplán, a gyulafehérvári székeskáptalan nagyprépostja, a BBTE Római Katolikus Teológia Kar dékánja és Ft. Msgr. Virgil Bercea görög katolikus püspök, a Görög Katolikus Teológia Kar dékánja méltatja laudációjában.

A díszdoktorrá-avatást sajtóértekezlet, majd szeretetvendégség követi. Délután Schönborn bíboros találkozik valamennyi teológia kar dékánjával (beleértve a reformátust és a görögkeletit is), valamint a „Mosche Carmilly" Judaisztikai Intézet igazgatójával. Felkeresi továbbá a Közgazdasági Egyetemet, s megtekinti a Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár különleges – kézirat, régi könyv, térkép, ősnyomtatvány, metszet – gyűjteményeit.

A napjaink nagy teológusai között is számon tartott Cristoph Schönborn egyetemi professzor-főpap 1945. január 22-én született Skalkenben (Bohémia), a több európai uralkodóházzal rokoni kapcsolatban álló Von Schönborn hercegi családban. A II. világháború után a család Ausztriába telepedett át, mert Bohémia Csehszlovákia részeként a kommunista tömb területére került.

Középiskolai tanulmányai befejezése után a fiatal Cristoph belépett a domonkos rendbe. Filozófiát, pszichológiát és teológiát tanult a legkiválóbb bonni, regensburgi, bécsi és párizsi tanárok vezetésével, nagynevű egyetemeken, ahol két doktorátust is szerzett. 1970-ben szentelték pappá Graz-ban. 1980-tól tagja a római katolikus és az ortodox egyház közötti párbeszédet szorgalmazó pápai bizottságnak. 1987-ben kinevezték a Római Katolikus Egyház Katekizmusát – megjelent 1992-ben, Rómában – előkészítő bizottság titkárává. 1991. június 11-én Sutri címzetes püspökévé és bécsi segédpüspökké szentelték. Négy év múlva lett Bécs érseke, 1998 februárjában pedig bíborosi rangra emelték.

Von Cristoph Schönborn bíboros-érsek újabb látogatása Kolozsváron valamennyiünk számára megtiszteltetést és örömöt jelent. A BBTE díszdoktorai közé tartozik Őeminenciája Jospeh Ratzinger bíboros, a mai Szentatya, XVI. Benedek pápa, valamint Ft. Msgr. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek is.

Kedden kezdődtek el a kolozsvári nemzetközi reptéren az új érkezési terminál építkezési munkálatai. Emil Boc polgármester kifejtette: a városfejlesztés elsődleges fontosságú célkitűzései közé tartozik a reptér bővítése, korszerűsítése. Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke szerint az ilyen léptékű beruházást a város rohamos fejlődése indokolja. Călin Platon alprefektus kiemelte: a befektetés megvalósításában egyaránt részt vállalt a városi és a megyei tanács mellett a kormány is. David Ciceo, a reptér igazgatója szerint idén 35 százalékos utasszám-növekedés van kilátásban. A mostani befektetés értéke meghaladja a 13 millió eurót. A tervezési munkálatokat a bukaresti Iptana kft., az építkezést pedig az Astaldi Konzorcium végzi. Ez utóbbi cég vállalta fel a Bukaresti Nemzetközi H. Coandă reptér korszerűsítési munkálatait is.

Sok áldozatot szedett máris a Balkán-félszigeten tomboló forró nyári idő. Görögországban helyenként 45 fok fölé melegedett a levegő, de országunkban is sokfelé előfordul 40 fokos hőség. Az Országos Katasztrófavédelmi Hivatal szakemberei ma arról tanácskoznak, hogyan lehet a szélsőséges időjárás okozta károkat csökkenteni. A tanácskozáson Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök is részt vesz. Cristian David belügyminiszter tegnap is összehívta a szakembereket, miután nyolc megyének küldött hőségriadót az Országos Meteorológiai Hatóság. A figyelmeztetett megyéknek biztosítania kell a lakosság számára az ivóvizet, amelyet a tűzoltóknak kell különböző helyszínekre szállítaniuk.

A belügyi és közigazgatási minisztérium javasolta az Országos Meteorológiai Hatóságnak, hogy az összes egészségügyi létesítmény és mentőállomás a legnagyobb kapacitással álljon a lakosság rendelkezésére. Fokozott készültségben van Dolj, Olt, Teleorman, Giurgiu, Ilfov, Ialomiţa, Călăraşi és Brăila megye és Bukarest térsége is – a déli megyékben 40 Celsius fokos hőségre lehet számítani.

A hőség miatt korlátozták a teherszállító járművek forgalmát is, harminc megye területén áthaladó országutakon. A rendelkezések szerint tegnaptól nem közlekedhetnek 7,5 tonnás járművek 11 és 20 óra között. A korlátozás nemcsak az országutakra, de az európai utakra is érvényes. Ezt azért vezették be, mert a nap során annyira felmelegedik a hőmérséklet, hogy néhol megolvad az aszfaltréteg.

Buzău megyében öt ember ájult el az utcán és munkahelyén a hőség miatt, a megyei mentőszolgálat további riasztásokra számít. Krajovában egy 60 éves férfi halt meg a kánikula miatt, miután a bevásárlóközpont előtt összeesett. Bár kihívták hozzá a mentőket, a kiérkező orvosok már nem tudtak rajta segíteni. Ugyancsak a hőség okozta egy nő halálát három nappal ezelőtt Dolj megyében.

ÉVFORDULÓK: A Cukorbetegek Világnapja. • Június 27-én történt: 1192. szentté avatták I. László magyar királyt Váradon, Gergely bíboros, pápai követ jelenlétében. • 1941. Bárdossy László miniszterelnök az előző napi kassai bombázásra hivatkozva a képviselőházban bejelentette, hogy Magyarország „hadban állónak tekinti magát a Szovjetunióval szemben". • 1954. Obnyinszkban, Moszkva mellett megkezdte az áramszolgáltatást a világ első békés célokat szolgáló atomerőműve. • 1988. Budapesten nagyszabású tüntetésen tiltakoztak a tervezett romániai falurombolás ellen. • 1989. A magyar–osztrák határon a magyar és az osztrák külügyminiszter személyesen vágta át az ún. vasfüggönyt. • Június 27-én született: 1462. XII. Lajos francia király. • 1881. Vadász Miklós grafikus, festő, a XX. század eleji plakátművészet egyik jelentős képviselője. • 1894. Lévai Lajos író, pedagógus, aki életműve alapján kiérdemelte „a Székelyföld íródeákja" címet. • 1941. Krzysztof Kieslowski lengyel filmrendező, forgatókönyvíró. • Június 27-én halt meg: 1916. Ştefan Luchian festő, a román realista festészet egyik úttörője. • 1996. Komlowski Tibor irodalomtörténész, az irodalomtudomány kandidátusa.

A VÁRANDÓSOK KLUBJA szeretettel várja tagjait és az érdeklődőket következő összejövetelére június 28-án, csütörtökön délután 5 órától az Unitárius Óvodában. A terhes tornát ezúttal is altatódal-tanulás követi a Zümmögőben, majd Szilágyi Ildikó válaszol a szüléssel kapcsolatos kérdésekre. Váltócipő szükséges!

ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER szenátor fogadóórát tart június 28-án, csütörtökön 12–14 óra között a Malom/Gh. Bariţiu utca 16. szám alatti szenátori irodában. • Szintén csütörtökön, du. 4–5 óra között Szamosújváron fogadja az érdeklődőket az RMDSZ székházban működő parlamenti irodában, • du. 6 órától pedig Désen, a dési Magyar Házban működő parlamenti irodában.

Könyvritkaságnak számító kötetet mutattak be hétfő este a Katolikus Szent Mihály Caritas összejövetelén. Jancsó Miklós A megfizetett taps című könyve a Stúdium kiadónál látott napvilágot, mindössze 150 példányban. A kötetet a kiadó igazgatója, Tőkés Elek ismertette. Elmondta, hogy a Stúdium kiadó inkább pedagógiai, didaktikai témájú könyveket bocsát kiadásra, de kultúrtörténeti, színháztörténeti kötetek is teret kapnak a kiadónál. Jancsó Miklós kötete a színház közéleti szerepéről szóló cikkeket tömöríti magába. Az írások három csoportba oszthatók. Az első rész színháztörténeti írásokat tartalmaz. A második a kulisszák mögé nyújt betekintést, vagyis hogy mi történik a próbatábla mögött. „A színész élete a próbatábla körül mozog" – tudtuk meg Tőkés Elek beszámolójából. A harmadik rész színházról szóló cikkeket foglal magába. Egy komorabb hangvételű, szomorkás rész a teljes értékű élet birtoklásának szellemében íródott – fűzte hozzá a moderátor. Szó esik a kísérletező és hagyományos színházi előadások szerepéről is. A szerző nem utasítja el az újszerű dolgokat. Tőkés szerint a kötet hangneme objektív, nagyon őszinte és kedves. Egyfajta közösségi műalkotásnak nevezte.

Jancsó Miklós a színházi egzisztencia megingásáról is ír, amely a Moszkva téri színház, illetve a Megfizetett taps c. részekben érződik a legjobban – egészítette ki Tőkés. Az írásokat végigkíséri az önirónia. Elgondolkodtat a színház jövőjét illetően – fejezte be a mélatatást a kiadó igazgatója. Jancsó Miklós elmondta: ezek az írások személyes hangvételűek, kortársakról írt portrék. A szerző anekdota jellegű történeteket mondott el az egybegyűlteknek kollégáiról, kortársairól. Az est további részében a szerző Rekita Rozália színművésznővel az Apróhirdetés és Pártkönyv c. kabaréjeleneteket adták elő.

Irina Petraş, a kolozsvári román írók ligájának elnöke hangsúlyozottan utalt arra, hogy noha egységességet kell megteremtenünk az Európai Unióban, meg kell őriznünk az egyediségünket. A megszokott albumokkal ellentétben itt olyan grafikákat, képeket is találhatunk, amelyek a mindennapi életet is illusztrálják. Minden, amit más országból érkezők látnak, minket reprezentál, ez lehet egy régi épület, a botanikus kert, vagy akár egy gyerek az édesanyja ölében. A városkép innovatív megközelítése élményt nyújthat az itt lakók számára is.

A Magyar Opera 2007. június 28-án, csütörtök este fél 7 órakor Opera – Operett Gálával zárja 2006 – 2007-es évadját. A két részben elhangzó színpadi hangverseny első fele opera-, második fele operett-repertoárunkból meríti reprezentatív, népszerű, közönségünknek kedves műsorszámait. A Gála előadóművészei szintén a fiatal, közönségünk által kedvelt művészek: Ádám János, Fülöp Márton, Hary Judit, Jordán Éva, Kele Brigitta, Laczkó V. Róbert m. v., Molnár Mária, Nagy Zoltán, Pataki Adorján, Réti Zsuzsa, Sándor Árpád, Székely Zselyke, Szilágyi János, Vígh Ibolya. Közreműködik az opera énekkara Kulcsár Szabolcs vezetésével, zenekara – hangversenymester Barabás Sándor és Ferenczi Endre, valamint a balettkar Mihail Mîndruţiu vezetésével. Az Gálát vezénylő két karmester Horváth József (első rész) és Kulcsár Szabolcs (második rész). Gálaelőadásunk rendezője Szabó Emese.

Tegnaptól Ascher Tamás, a Katona József Színház főrendezője, a budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem rektora váltotta fel a kisvárdai színházi fesztivál Műhelybeszélgetésein Máté Gábor színész-rendezőt. A Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Katonák, katonák című előadása volt az első „áldozat" a délelőtti beszélgetésen, amelyen a neves rendező egészen apró részletekbe menően elemezte a Zalán Tibor drámájából született produkciót. A gyergyói Kisebbségi Színházak Kollokviumán legjobb rendezés díjával kitüntetett előadás Pinczés István vendégrendező alkotása. Személy szerint örömmel tapasztaltam, hogy a székelyudvarhelyi társulat jelentős művészi munkát végzett, s bár az előadásnak vannak gyenge pontjai, az élmény mégis maradandó volt.

Nagy a nyüzsgés délelőttönként a Művészetek Háza előtt, a fesztiválon ugyanis a napnak ebben a szakában bábszínházi produkciók kerülnek előtérbe, a 11 órától kezdődő műhelybeszélgetés után pedig különböző workshopok zajlanak. S bár nagy a kísértés arra, hogy a fesztiválozó inkább strandra menjen ebben a melegben, bennem mégis az előadások iránti kíváncsiság kerekedik felül. Vannak ugyan pillanatok, amikor úgy érzem, inkább a kisvárdai strand titkait fedeztem volna fel magamnak, de aztán egy következő színházi élmény gyorsan feledteti ezt a kis kiábrándultságot. A késő éjszakába nyúló beszélgetések sem maradnak el, természetesen, sok ismerős van, akivel szinte egész évben csak itt találkozhat az ember, de az új ismerősök sora is gyarapodik. Érdekes volt felfedezni, hogy idén vannak új arcok a színházi szakma területéről, s talán a magyarországi média is, a korábbi évekhez képest több érdeklődést mutat a fesztivál iránt. A fesztivál vendége volt néhány napig Alice Georgescu bukaresti színházkritikus is, aki – mint mondta – nagyon jól érezte magát Kisvárdán, és sajnálja, hogy szebeni elfoglaltsága miatt korábban kell elutaznia, mint tervezte.

Erre az időpontra már körvonalozódnak a kedvencek is, ide sorolnám például a Komáromi Jókai Színház Macskabaj című előadását (rendezte Lukáts Andor), vagy a marosvásárhelyiek Yvonne, burgundi hercegnője, illetve a fentebb említett székelyudvarhelyi produkció, a Katonák, katonák. Érdekes kísérletnek tartom a szintén marosvásárhelyi táncszínházi előadást, az Alvajáró románcot, András Lóránt munkáját, aki rendező-koreográfusként jegyzi a produkciót. Természetesen ezek szubjektív megítélések, ami távolról sem jelentik azt, hogy más előadások nem hordoznak különböző értékeket magukban.

A Képzőművészeti Egyetem végzős diákjainak hatodik alkalommal megrendezett, immár hagyományos tárlatát június 30-án, szombaton délután 6 órakor nyitják meg az Expo Transilvania kiállítási csarnokában, melynek keretében divatbemutatót is tartanak. A festészeti, falfestészeti, konzerváló-restauráló, szobrászati, grafikai, képzőművészetek és díszítőművészetek pedagógiája, fotó/videó/számítógépes látványfeldolgozás, kerámia-üveg, textilművészet és formatervezési részlegek „függetlenedő" 350 diákja kb. 5000 négyzetméteren összesen több mint 3500 munkát mutat be a közönségnek.

Ez derült ki a tegnapi sajtótájékoztatón, amelyen Ioan Sbârciu rektor még elmondta: intézménye számára ez az év legfontosabb eseménye. Az utolsóéves diákok szempontjából előnyös, hogy a tanév végi kiállítás ösztönző gondolatával élnek, abban a tudatban, hogy a kolozsvári üzleti körök az utóbbi időben egyre nagyobb figyelemmel fordulnak feléjük. A Képzőművészeti Egyetemen folyó munka elismerése, hogy nyugaton egyre inkább kezdik emlegetni a „Kolozsvári Iskolát". A végzősök komolyan veszik hivatásukat, és megfigyelhető, hogy felgyorsult a fiatalok felnőtté válásának a folyamata. Kelet-Európa fiatal képzőművészei talán azért is érnek be könnyebben, mert nálunk kevesebb a drog, és csekélyebb a tehetségek elkallódásának veszélye, mint nyugaton.

Ioan Avram, az Expo Transilvania igazgatója arra emlékeztetett, hogy a végzős képzőművészek tárlata fokozatosan érte el jelenlegi, az egész pavilont betöltő méreteit. A kiállítást egyre többen látogatják az egész országból, sőt, tavaly külföldi szakküldöttségek is megtekintették. A kolozsvári üzleti élet közeledése a fiatal művészek felé nagyon üdvözlendő változás kulturális és gazdasági életünkben.

A nők társadalmi helyzetében a 20. században bekövetkezett változások mindenképpen hatással vannak a férfiak társadalmi helyzetére, társadalmi szerepeire is, a nők és férfiak társadalmi egyenlősége eléréséhez mindkét fél közreműködésére szükség van. Ezért kiemelt fontosságú, hogy a férfiakat bevonják a társadalmi egyenlőséget elősegítő programokba, meggyőzzék őket, hogy hosszú távon ők is nyernek a nemi szerepek változásával, átértékelésével, a sztereotípiák legyőzésével – áll a magyarországi Fiona (Fiatal Nőkért Alapítvány) nemrég közzétett átfogó kutatásában, amelyet lapunk a teljesség igénye nélkül igyekszik ismertetni.

A Férfibeszéd – családról és munkáról című tanulmány szerzőinek (Borbíró Fanni, Juhász Borbála, Nagy Beáta, Pál Kata) egyik végkövetkeztetése: a nők tömeges jelenléte a munkaerőpiacon óhatatlanul magával hozza a férfiak szerepének változását is. Nem elég, ha csak egyes családokon belül vannak törekvések az igazságosabb teherviselésre, a társadalom szemléletváltására is elengedhetetlen szükség van.

Távmunka, részmunkaidő, rugalmas munkaidő
Több országban a részmunkaidő tette lehetővé a nők tömeges munkába állását. Hollandiában például a nők munkaerőpiaci részvétele duplájára nőtt 1973 és 1990 között. Említésre érdemes Németország is, ahol például a 20–49 év közötti nők 37%-a dolgozik részmunkaidőben. Magyarországon ez az arány csupán 4%, de nem a kisgyerekes anyák, hanem az idősebb és alacsonyabb végzettségű nők dolgoznak részmunkaidőben. Ennek oka a részmunkaidős foglalkoztatás alacsony anyagi és erkölcsi megbecsültsége, valamint az általa nyújtott alacsony munkahelyi biztonság – állapítják meg a szerzők.

A kutatók egyetértenek abban, hogy hatalmas az igény arra, hogy legalább a kezdeti, legnehezebb időszakban részmunkaidőben, távmunkában vagy egyéb atipikus munkarendben dolgozhassanak a szülők – leginkább a nők. Bár már mód van arra is, hogy az apa maradjon otthon a gyerekkel, a részmunkaidős munkahelyek elenyésző száma és alacsony presztízse miatt jószerével alig akad körükben, aki élne ezzel a lehetőséggel.

Ami a rugalmas munkaidőt illeti: egy 2002-ben végzett felmérés szerint az akkori 25 EU tagállam közül Magyarországon a legrugalmatlanabb az alkalmazottak munkaidő-beosztása. A munkavállalók több mint 90%-a fix kezdési és befejezési idővel dolgozik a munkahelyén. A vállalatok számára a távmunka legnagyobb pozitívumaként a költséggazdálkodásban elérhető megtakarítások jelentkeznek: a csökkenő iroda, bérleti, stb. költségek. Az EU 15 országában átlagosan 6% a távmunkások aránya (Hollandia és Svédország élenjár 15-18%-kal).

Az atipikusfoglalkoztatás veszélyei
A nemzetközi tapasztalatok tehát azt mutatják, hogy az atipikus munkavégzést bevezető cégeknél majdnem 100%-ban a nők (kisgyerekes anyák) veszik igénybe a lehetőségeket. Ez a tendencia előrevetíti a munkavállalók nemi alapú megkülönböztetésének egy új formáját: kétféle munkavállaló különül el egymástól a cégnél, a teljes munkaidőben dolgozó, első osztályú munkaerő, valamint a részmunkaidőben dolgozó, másodosztályú munkavállaló. Ráadásul a második csoport túlnyomórészt nőkből áll, a férfiak még akkor sem veszik igénybe az alternatív munkavégzési formákat ilyen szervezetekben, ha elvben nem utasítják el azokat. Ha a kisgyermekes nők részmunkaidőben, a kisgyermekes férfiak pedig teljes munkaidőben dolgoznának, az garantáltan újratermelné a most is meglévő különbségeket, ami a fizetéseket és a szakmai előmenetelt, illetve a családon belüli munkamegosztás aránytalanságát illeti – vélik a kutatók.

A nők kettős terhelése
A családi munkamegosztás egyenlőtlenségéből, a nők kettős terheléséből komoly hátrányok fakadnak. Szakemberek megállapítása szerint nincs lényeges különbség férfiak és nők között a munkában eltöltött idő mennyisége, sem pedig az adott munkakörrel járó feladatok tekintetében, ellenben jelentős eltérés tapasztalható a fizetetlen házimunka és gyermekgondozás terén. A férfiak szinte egyáltalán nem végeznek házimunkát, míg a női menedzserek háztartást vezetnek, és nagyrészt rájuk hárul a gyerekekkel kapcsolatos teendők elvégzése is.

A házimunkáról, a vásárlásról és a gyermekgondozásról – a megfigyelhető kis mértékű pozitív változás ellenére – elmondható, hogy a 21. század elején is több mint háromszor annyi időt fordítanak ezekre a tevékenységekre a nők, mint a férfiak. Ennek következtében a nőknek naponta 18%-kal kevesebb szabad – magukra, rekreációjukra fordítható – idejük marad, mint a férfiaknak.

Ezt a felmérések is megerősítik. Arra a felvetésre, miszerint Fontos ugyan a munka, de a nők többsége számára az otthon és a gyermekek fontosabbak, Magyarországon a megkérdezettek 79 százaléka, a román és a litván interjúalanyok 65 százaléka, a lengyelek 58 százaléka, az osztrákok 43 százaléka, a nyugat-német területeken élőknek 41 százaléka, a kelet-német területek lakosainak 34 százaléka, a hollandoknak pedig a 33 százaléka válaszolt igennel.

Nem jó, ha a férj marad otthon és neveli a gyerekeket, és a feleség keresi a pénzt. Ebben az utóbbiban Romániáé az elsőség (79), de Magyarországon is meglehetősen konzervatív felfogást mértek (68). A sorban a harmadik Lengyelország 58 százalék, majd Litvánia 55 százalék, kelet-német területek 47 százalék, Ausztria 46 százalék, nyugat-német területek 45 százalék, Olaszország 43 százalék, Hollandia 29 százalék.

Munka és család harmóniája
Egy nemrégiben végzett brit felmérés kimutatta, hogy az újdonsült szülők naponta átlagosan 90 perccel alszanak kevesebbet a szokásosnál. Ez önmagában olyan drasztikus változás, amit a munkahelyen is figyelembe kell(ene) venni, a legtöbb helyen azonban erre kísérlet sem történik, minek következtében a munkavállalók kialvatlanok, rosszkedvűek, zaklatottak és dekoncentráltak lesznek.

Nemzetközi összehasonlításokból kiderül, hogy a munkahelyek merev, „férfiközpontú" szemlélete világszerte kihat a gyerekvállalási kedvre is. A TNS piackutató vizsgálata szerint a felnőtt népesség körében egyre többen tartják elfogadhatónak, ha egy pár gyerek nélkül kívánja leélni az életét.

A merev munkaidő-szervezés miatt ugyanakkor sokan gyakorta kényszerülnek szabadnapjaikat feláldozni, ha beteg a gyerek. Ez hatalmas stresszt okoz minden érintett dolgozónak, ami a munkavégzés hatékonyságára is kihat és különféle betegségek forrása lehet. A szabadnapok lecsökkent száma miatt csökken a rekreációra, pihenésre szánható idő is, sőt, még ezt is szűkíti, hogy a dolgozók rendszerint ilyenkorra időzítik halaszthatatlan teendőiket (pl. „szombati nagytakarítás"). Munkaadói és ellátói oldalról pedig veszteségként merül fel a kiesett munkaidő, a betegszabadság kifizetése. Felmérések szerint az EU 15 országában csak a cégek évente húsz milliárd eurót veszítenek a dolgozók hiányzása és betegségei miatt. Becslések szerint uniószerte 40-45 millió dolgozó szenved a stressz hatásaitól.

A betegségek elkerülését leszámítva is fontos elősegíteni a nők és férfiak egyenlőbb munkamegosztását és teherviselését. Nem csak a nők tűrhetetlenül magas kettős terheléséről, a munkaerőpiacról való kiszorulásukról vagy a bérezésben/ előrejutásban tapasztalható hátrányokról van szó, hanem a férfiak családból való kirekesztődéséről is. A férfiak egyre nagyobb számban szeretnének teljes életet élni, például részt venni a gyereknevelésben. Ezen igényeiket nem lehet semmibe venni, de jelenleg akadályozza őket a hagyományos „kenyérkereső – családfenntartó" szerepkör – összegeznek a kutatók.

Az egyenlő esélyek éve, ha másra nem, arra legalább jó, hogy átgondoljuk, milyen irányba és meddig jutottunk az esélyegyenlőség terén. Felmérések készülnek újra a társadalom kivetettjeiről, a peremre szorultakról, természetesen miután sokadszorra körülírják és meghatározzák a megkülönböztetésre alkalmat teremtő körülményeket és élethelyzeteket. Tanulmányokat dolgoznak ki az összehasonlított civilizációkról, hagyományos és újonnan teremtett értékekhez viszonyított elveken és elméleteken mérik le újból és újból az esélyeket egy valós meg képzelt, egymást állandóan váltogató egyenlőtlenségektől és egyenlőségektől zilált világban.

Az egyenlőségről aligha lehet beszélni a teljesség, valamint az egyetértés igényével, hiszen mindenkinek mást jelent az egyenlő – igényei, elképzelései, elvárásai, neveltetése, szokásai, hangulata vagy egyszerűen lehetőségei szerint. Meredek a példa, de ha egy dohányos elszív egy nap húsz cigarettát, egy másik dohányos – egyenlőség ide vagy oda – nem biztos, hogy igényt tart ugyanennyire, megelégszik a felével. Ellenben egy nem dohányzónak még a másik füstje is sok, akkor számára meg kell teremteni az esélyt (!) arra, hogy egyidőben és ugyanazon a helyen tiszta levegőt szívhasson. (Ezen a téren nem panaszkodhatunk, mert megoldották a (be)füstölés kérdését, habár már nem is annyira a felismerés, az egészségvédelem, hanem szinte a divat diktálja a jogszabályok özönét a cigarettázás korlátozására.) Van, akinek minden második ujjára jut egy lakás – tömbházlakás, magánház kerttel, hétvégi nyaraló, bérbe adott helyiség, örökölt vagy vásárolt, illetve eltartásért cserébe megszerzett ingatlan – , másnak elég lenne egy is, csak a saját fedele legyen a feje felett, és még ennyi sem jut neki az igazságtalanul egyenlőtlen világban.

Az egyenlőség valahol azt jelentené, hogy a minimálisnak kikiáltott szükséges mindenkinek megadassék, az esélyegyenlőség meg azt, hogy létezzen lehetőség a többre – állandó lakhelyre meg vidéki házra, vagy kocsira is, robogóra is például – , de mindenki maga dönthesse el, mire van ténylegesen szüksége. A valóság azonban nem ilyen leegyszerűsített képletek, példák alapján működik (hiszen már a szükséges fogalma is aszerint körvonalazódik, ki vagy kik, és milyen körülmények vagy szándékok alapján határozzák meg azt).

Lássuk azonban az egyenlőség végtelenül nagy és változatos területének egy szeletét, az esélyegyenlőséget a munkavállalásban a nők és férfiak között. A munkaügyi minisztérium büszkén vállalta el idén, a Mindenkinek Egyenlő Esélyeket Európai Évben, hogy országos intézményként biztosítja az európai normákban szabályozott szociális politikának és stratégiának az alkalmazását a foglalkoztatás területén. Oly módon, hogy egyenlő esélyeket teremtsenek mindenkinek a munkavállalásban, nemre, származásra, vallásra, valamilyen fogyatékosságra való tekintet nélkül. A többszázezer eurós költségvetésből programokat, előadásokat szerveznek, hogy tudatosítsák a munkavállalókban az egyenlőség és meg nem különböztetés jogát, hogy ösztönözzék a férfiak és nők egyenlő, illetve kiegyensúlyozott (!) arányú részvételét a társadalmi életben, hogy népszerűsítsék a változatosságot és egyenlőséget, meg természetesen a kölcsönös tiszteletet. Mást nem is tehetnek. Mert a világot végtére alakítja a maga rendje, jól vagy rosszul. Az újabban elkészített kimutatások egy nem is annyira új helyzetet mutattak: hazai munkaügyi viszonylatban egyes foglalkozások nemekre osztódtak, pontosabban az a baj, hogy „elnőiesedtek".

Ilyenek az egészségügy és a tanügy, sőt, régebbi adatok szerint még a bankokban, távközlésben, mezőgazdaságban, kereskedelemben és szállodai szolgáltatásokban is nők dolgoztak többségében. Ugyanakkor azt is kimutatták, hogy ugyanolyan munkáért, a nőket rosszabbul fizetik, mint a férfiakat, az említett munkaterületeken például a kilenc százalékot is meghaladja a fizetéskülönbség. És az már nem is kimutatás, hanem egyenesen töredelmes bevallás, hogy a nőkre még a házimunka, a családi teendők is várnak, ahol (statisztika!) szintén övéké a többletarány. Sőt, még a munkanélküliségi ráta is a nők „javára" áll, hiszen kevesebben vannak állástalanok, mint a férfiak. Ebből kiindulva tényleg meg kell teremteni az esélyt a férfiaknak a munkára, és programokban le is írták: ne titkárnőt keressen a munkaadó, elvégre egy férfi is el tudja végezni az azzal járó feladatokat.

Az esélyegyenlőség „jegyében" annyira rossz viccnek tűnt a munkaügyi miniszter javaslata a nyugdíjazási életkor kiegyenlítéséről a nők és férfiak között, hogy sokan tévedésnek tekintették a hírt. Pedig elhangzott: „egyenlítsék" ki a nők és férfiak nyugdíjazásának az életkorát, oly módon, hogy a nők 65 évesen, a férfiak pedig 62 vagy 63 évesen menjenek nyugdíjba. Az elképzelés alapja állítólag az, hogy a nők amúgy is többet élnek ...

Időt nyert a Călin Popescu Tăriceanu miniszterelnök által vezetett kabinet azt követően, hogy a kormányfő megbeszélést folytatott Viorel Hrebenciuc-kal a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőházi frakcióvezetőjével a nyugdíjemelésről. Konkrét egyezség még nem született, de csütörtökig elválik, hogy emelik-e a járulékokat, hiszen várhatóan ekkor szavaz a plénum a PSD által kezdeményezetett törvénymódosításról.

Mint ismeretes, a PSD úgy szeretné módosítani a 19-es számú nyugdíjtörvényt, hogy a nyugdíjasok járuléka 30 százalékkal emelkedjen. Ehhez három konkrét intézkedést kellene elfogadni. Az egyik a nyugdíjpont értékének növelése. Ezt a bruttó átlagbér 31 százalékáról 45 százalékára szeretnék feltornászni. Második javaslata a PSD-nek az, hogy a mezőgazdasági nyugdíjak összegét kétszerezzék meg, harmadik intézkedésként pedig bevezetnék a 165 lejes garantált minimálnyugdíjat is.

A szociáldemokraták tudatában vannak annak, hogy közel hétmilliárd lejes többletkiadást jelent az államkasszának a javaslat, de forrásokat is megjelöltek a pluszkiadás fedezése érdekében. Így a PSD szerint ez a többletköltség előteremthető, ha öt százalékkal emelik a kőolajtermékek, a dohányáruk, a szeszes italok gyártásából és forgalmazásából, valamint a szerencsejátékokból származó jövedelmek adóját, és öt százalékkal megadóztatják az Állami Nyomda és a Lottótársaság bruttó bevételeit. Emellett szerintük a kommunizmus alatt kifosztott egykori tulajdonosok kárpótlására létrejött Proprietatea Alap jövedelmeinek 50 százalékát is át kellene utalni a költségek fedezésére.

Noha a PSD már visszakozott, és vezetői bejelentették, hogy esetleg csak a nyárra összehívott rendkívüli ülésszakon vagy csak ősszel nyújtják be a kilátásba helyezett bizalmatlansági indítványukat, a kormány hajlandó egyezkedni a szociáldemokratákkal. A kabinet ugyanis még mindig nincs felhatalmazva arra, hogy nyáron is elfogadhasson rendeleteket. Erről a jogszabályról is várhatóan csak csütörtökön szavaznak a törvényhozásban. Paul Păcuraru munkaügyi miniszter a pártok segítségét kérte, hogy megfelelő kompromisszumos javaslatot találjanak csütörtökig a nyugdíjemelések ügyében. A kormány nyitottságát bizonyítja az is, hogy Tăriceanu tegnap bejelentette: az idén ötven százalékkal növelik a mezőgazdasági nyugdíjakat.

A bizalmatlansági indítványuk után a demokraták és a liberális-demokraták két egyszerű indítványa is csúfosan elbukott hétfőn este a törvényhozásban. Az egészségügyi minisztert célkeresztbe vevő politikai akció simán elvérzett, Decebal Traian Remeş ellen szóló kezdeményezést pedig meg sem vitatták.

Hétfőn este lapzártánk után ért véget az egészségügyben a Demokrata Párt (PD) és a Liberális Demokrata Párt (PLD) által felfedezett hiányosságokat bíráló egyszerű indítvány vitája. A PSD-sek előzőleg bejelentették, hogy tartózkodnak majd szavazáskor, ennek ellenére összesen 150 ellenszavazatot, 59 támogató voksot, és mindössze négy tartózkodást számoltak.

Az eredetileg két órásra tervezett vita végül annyira elhúzódott, hogy majdnem öt órán át zajlott. A törvényhozók előtt még ott állt a mezőgazdaságról szóló egyszerű indítvány is. A feszített munkaritmushoz és a főleg a túlórázáshoz hozzá nem szokott honatyák végül huszárvágással oldották meg a problémát, elfogadták a PSD részéről érkező javaslatot, hogy vegyék le napirendről az indítványt.

Eugen Nicolicea képviselő arra hivatkozott, hogy az indítvány alkotmányellenes elemet is tartalmaz. Szerinte beleütközik az alaptörvénybe az a követelés, hogy mondjon le a mezőgazdasági miniszter, hiszen egy tárcavezető távozását csak bizalmatlansági indítvánnyal lehet elérni. Ezt nemrég az Alkotmánybíróság is megerősítette. Akkor Monica Macovei volt igazságügyi miniszter kapcsán merült fel ez a dilemma. A taláros testület úgy határozott, hogy egyszerű indítvány esetében a bírált minisztert a kormányfő nem kell eltávolítsa kabinetjéből.

A város egészen 1924-ig viselte a Murfatlar nevet, Valeriu Tabără demokrata párti képviselő szerint jelen intézkedés segít abban, hogy visszaálljon a település eredeti hírneve, hiszen ez a környék határokon innen és túl ismert a kitűnő borairól. Tabără hozzátette: a vidék hasonlít a franciaországi Champagne-hoz, adottságai révén.

A város nevét az 1800-ból származó dokumentumok említik először, a Murfatlar annyit jelent, mint Murfat utódai. Az elnevezést egészen 1924-ig tudták megtartani, akkor azonban egy politikai vita következtében Basarabira változtatták. Később, 1965-ben ezt visszaírták Murfatlarra, majd 1980-ban ismét Basarabi lett.

Várhatóan az RMDSZ számára is elfogadható formát ölt az egyéni választókerületes rendszer – jelentette be Markó Béla szövetségi elnök bukaresti sajtóértekezletén. Elmondta: az RMDSZ képviselőházi frakciója az elmúlt napokban tárgyalt a kérdésről a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselőivel. Úgy tűnik, sikerül egy olyan vegyes rendszert elfogadtatni, amelyben a töredékszavazatok nem vesznének el, hanem bekerülnének egy kosárba, ahonnan utólag arányosan osztanák el a pártok között. A szövetségi elnök szerint tulajdonképpen egy olyan rendszerről van szó, amelyet Európában több országban is alkalmaznak.

Bogdan Ciucă, a Konzervatív Párt (PC) szóvivője szerint pártja azt szeretné, ha a parlament őszig elfogadná a tervezetet. Úgy véli, fennáll a veszélye annak, hogy a vita elhúzódik, és nem sikerül idejében bevezetni ezt a típusú választási rendszert. Korábban a PC-s politikusok részéről olyan javaslatok is elhangzottak, hogy a parlamentnek még a nyáron, rendkívüli ülésszak keretében kellene megvitatnia a jogszabályt.

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) működését ellenőrző parlamenti bizottság tegnap egyöntetűen elfogadta azt a jelentést, amelyben azt javasolják a SRI igazgatójának, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a Coldea-ügyben. A dokumentumban továbbá felkérik a parlament Állandó Bizottságait, illetve a Legfelső Védelmi Tanácsot (CSAT), hogy elemezzék a jelentést és a helyzetet. Ugyanakkor azt is közölték, hogy a SRI esetében kizárható a politikai rendőri tevékenység, Radu Stroe, a bizottság elnöke azonban kijelentette: ha még előfordulnak hasonló incidensek, akkor ez a kockázat könnyen fennállhat.

Radu Stroe elmondta: George Maiornak, a SRI igazgatójának javasolják a belső rendszabályok, valamint a fegyelmi intézkedések életbe léptetését azon személyekkel szemben, akik hozzájárultak a jelzett hiányosságokhoz. „Ez az incidens bebizonyította az információ-kiszivárogtatás veszélyét", közölte Radu Stroe, majd hozzátette: „Coldea úr helyett már rég benyújtottam volna a lemondásomat. Sok tennivaló akad még a SRI házatáján", hangsúlyozta Stroe.

A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) megelégedéssel nyugtázza, hogy az RMDSZ európai parlamenti képviselői határozati javaslatot terjesztettek elő a Bolyai Egyetem újraindítása érdekében – olvasható a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben. Ebben leszögezik, a kezdeményezés jelzi, az RMDSZ felmérte a helyzet tarthatatlan voltát, és lépésre szánta el magát, továbbá bíznak abban, hogy az ügy mellé állnak az európai nemzeti kisebbségek, valamint a magyarság európai parlamenti képviselői.

Arra a következtetésre jutottak, hogy az egyetem ügyében csakis a kül- és belpolitikai eszközök együttes alkalmazása vezethet eredményre. Ezért párhuzamosan két lépést tartanak szükségesnek: egyrészt az RMDSZ stratégiát dolgozzon ki az indítvány sikerét biztosító EP-támogatási aláírások begyűjtése érdekében. Ugyanakkor szükségesnek tartják, hogy az RMDSZ mihamarabb kezdjen tárgyalásokat, és megfelelő szakmai előkészítés után nyújtson be törvénytervezetet egy olyan állami magyar egyetem újraindítása érdekében, amely magába foglalná mind a BBTE, mind pedig a MOGYE magyar tagozatát.

A jelenlegi helyzetben kiemelten fontos és szükséges a közösségi megnyilatkozás: javasolják tehát az RMDSZ-nek, az EMNT-nek, az SZNT-nek, illetve a romániai magyar szakmai és civil szervezeteknek, hogy az egyetem újraindítása iránti igény demonstrálása végett közösen szervezzenek országos aláírásgyűjtést.

Az új Fehér megyei gyermekvédelemi stratégia értelmében a régi típusú gyermekgondozó otthonokat bezárják, és olyan intézményekkel helyettesítik, amelyek kevesebb létszámmal működnek, ahol családiasabb a hangulat, és a gyerekek is közelebbi kapcsolatot tarthatnak családjukkal. Így próbálják meg szorosabbra fűzni a gyermek, család és közösség kapcsolatát, hogy a kicsinyek később újabb esélyt kaphassanak a társadalomba való visszaintegrálódásra. A veszélyeztetett környezetből származó gyermekek fejlődését speciálisan képzett személyzet és kellemes környezet biztosítja.

A nagyenyedi ház egy a T. Vladimirescu utcai felújított régi épületben, a marosszentkirályi pedig egy nemrég felépült ingatlanban működik. A hangulatos, 3–4 ágyas hálószobákhoz korszerű fürdőszobát és konyhát is berendeztek. A két intézmény összesen 30, 14–19 éves gyereket tud befogadni, de egyelőre csak 11–11 gyerek lakik mindkét családi típusú házban.

A megnyitón a Fehér Megyei Szociális és Gyermekvédő Hivatal igazgatója, Sorin Valerian Chirilă is részt vett. Az új lakókon kívül az eseményen jelen volt még Fehér Alina pedagógus, Katona Andrea, a két intézmény közötti kapcsolat fenntartója, valamint Nagy Éva, a kezdeményezést támogató Hope and Homes for Children Alapítvány romániai képviselője. Chirilă a fiatalokat és a személyzetet együttműködésre, barátságra, önellátásra, rendre és otthonteremtésre biztatta.

Nagy Éva a megnyitón elmondta: az alapítvány 2000 óta működik nagybányai székhellyel. Máramaroson kívül tevékenységét kiterjesztette Bihar, Fehér, Bákó és Vajdahunyad körzetére is. A megszüntetett marosszentkirályi családi típusú ház szerepét fokozatosan négy ház veszi át Fehér megye területén, amelyből kettőt, íme már sikerült megnyitni.

A képességvizsga Fehér megyei eredményei értelmében a magyar tanulók több mint 80 százaléka átmenő jegyet kapott, 19 százalékuk pedig pótvizsgázni kényszerül. A 225 10-es jegyből 153-at a tanulók Románia földrajzából kapták. Ebből a tantárgyból a bukások száma is viszonylag csekély volt, ezért ez számít az idei legsikeresebb vizsgának.

A magyar iskolák és tagozatok összesen 111 tanulója iratkozott be az idei képességvizsgára, ebből 109-en jelentek meg. Közülük 86 sikeresen, 23 tanuló pedig sikertelenül vizsgázott. Az utóbbiak aránya tehát több mint egyötöde, meghaladja a megyei átlagot. Iskolaközpontonként a következő eredmények születtek: a Bethlen Gábor Kollégiumban 44-en vizsgáztak sikeresen, 11 buktak meg, a gyulafehérvári V. Goldiş Általános Iskolában 6-an sikeresen, 2-en pedig sikertelenül vizsgáztak. A marosújvári Lucian Blaga Líceum tanulói közül 3 tanulónak sikerült a vizsgája, 1-nek pedig nem. A torockói Sebes Pál Általános Iskola diákjai közül 4-en vizsgáztak sikeresen, 3-an pedig sikertelenül, a balázsfalvi Toma Cosiciu Általános Iskola hét tanulója közül 4-nek sikerült a vizsgája. A magyarlapádi Általános Iskola 15 diákja közül pedig csak egy vizsgázott sikertelenül. A székelykocsárdi Általános Iskola 6 diákjának mindegyike sikeresen vette az akadályt, a szentmiklósi Általános Iskolából 3 nyolcadikos vizsgázott sikeresen, egy pedig sikertelenül. A felvinci Általános Iskola 3 diákja közül 1-nek nem sikerült a vizsgája. A legeredményesebbek a magyarlapádi iskola diákjai voltak, a sikertelenül vizsgázó tanulók többsége román nyelvből volt eredménytelen.

Természetesen nem lehet teljesen felmenteni ezeket a tanulókat a sikertelen vizsga terhe alól, de az évről évre ismétlődő sikertelenségnek, ami lényegesen befolyásolja sorsukat, tanügyi tapasztalataim szerint más okai is vannak, ilyen például a román nyelv anyanyelvi szinten való számonkérése. Az idei vizsgán volt olyan torockói tanuló, akinek anyanyelvből 9-esen felüli jegye volt, és a többi vizsgán is megkapta az átmenő jegyet, de sikertelen román vizsgája miatt most egy évig szakiskolába kényszerül. Speciálisan készített tantervekre lenne szükség, mert jelen esetben tanulóink nem egyenlő eséllyel vizsgáznak.

Beszterce-Naszód megye
Újdonságokkal fűszerezett hagyományos cseresznyemajális
Magyarországi vendégek színesítették a programot

A magyardécsei iskola udvarán hagyományos kulturális műsorra került sor, amelyen fellépett a széki néptánccsoport, a bálványosváraljai Általános Iskola hegedűs csoportja az újfehértói mazsorett és néptánccsoport, a kisbácsi hagyományőrző néptánccsoport, a vajdaszentiványi hagyományőrző tánccsoport és a helyi Cseresznyevirág tánc csoport. Az idei rendezvény újdonsága a központban felállított jurta, valamint Márton Szilárd Lőrinc és Márton Attila fotókiállítása volt. Eközben a fesztiválra látogatók az idei termésből szemezgethettek.

Tánczos Barna államtitkár vasárnap, az ünnepi istentiszteletet követően felavatta Árpád fejedelem tiszteletére az emelt emlékművet a Beszterce-Naszód megyei településen. Az emlékmű leleplezésekor a magyarországi Keleti Gyepű Hagyományőrző Íjász Egyesület tagjai: Kiss György és Györki Attila korhű öltözetben álltak őrséget.

A megyei utak, a vasút, a besztercei körgyűrű, valamint a 2006-os árvíz sújtotta területek infrastrukturális helyzetéről is tárgyalt legutóbbi Beszterce-Naszód megyei látogatásán Tánczos Barna, a Szállításügyi Minisztérium államtitkára a prefektusi hivatalban. A megbeszélésen többek között részt vett a megye két alprefektusa, Beszterce város alpolgármestere, a Román Közúti Hatóság megyei vezetője, az Országos Pénzügyi Igazgatóság helyi kirendeltségének igazgatója, valamint Kovács András megyei tanácsos, az RMDSZ Beszterce-Naszód megyei szervezetének elnöke. A megbeszéléseket követően Tánczos Barna és Kovács András a Nemzeti Liberális Párt (PNL) helyi vezetőivel egyeztettek a két koalíciós partner eddigi együttműködéséről. A megbeszélést követően az államtitkárt a besztercei RMDSZ-székházban a szervezet képviselői fogadták egy kötetlen beszélgetésre, amelyen részt vett Gergely Erzsébet, Markó Béla miniszterelnök-helyettes oktatási tanácsosa is. A konzultáción a városi és a megyei RMDSZ vezetői felvázolták a szervezet megoldásra váró problémáit, valamint az eddig elért eredményeket. – A találkozón felmerült infrastrukturális, oktatási, kulturális, valamint pénzügyi kérdésekre vannak megoldási lehetőségek – mondta Tánczos Barna, aki példaértékűnek nevezte a besztercei RMDSZ eddigi tevékenységét, és a szórványmagyarság egyik mintaszervezetének nevezte azt.

Harmincezer új lejre büntette a Fogyasztóvédelmi Hivatal a kolozsvári Cora nagyáruházat, miután az általa forgalmazott tejporban nyüveket és lárvákat talált. A fogyasztóvédelem közleménye szerint az ellenőrzés során lefoglalt dobozokat laboratóriumba küldték. Az áruházba fogyasztói bejelentést követően szállt ki a hivatal.

Szintén 30 ezer lejjel büntették meg a Kauflandot, mivel olyan fagyasztott halat árusított, amely parazitológiai szempontból nem felelt meg az előírásokak. Nem úszta meg büntetés nélkül a Billa sem, a cégnek azért kell 4000 lejt fizetnie, mert a felügyelők lejárt szavatossági élelmiszeripari termékeket találtak az üzlet polcain. Végül a Napolactnak 10 000 lej büntetést kell kifizetnie, mivel a 3,5 %-os zsírtartalmú tej valójában csak 3,14%-os zsírtartalommal bírt.

A kolozsvári ítélőtábla elfogadta a Wass Albert ügyében Kincses Előd ügyvéd által benyújtott fellebbezést, amely a törvényszék május 10-i ítélete ellen irányult. Ebben az ítéletben a törvényszék akkor elutasította a per-újrafelvételi kérést Wass Albert ügyében, akit annak idején az 1940. szeptemberi vasasszentgothárdi és omboztelki gyilkosságokra való felbujtás miatt ítéltek el. A májusi ítélet elleni fellebbezésében az ügyvéd procedurális okokra hivatkozott (amely szerint a törvényszék tévesen a felfolyamodást, és nem a fellebbezést nevezte meg jogorvoslati lehetőségként), és indoklását hétfőn az ítélőtábla elfogadta, adta hírül a Mediafax. Az ősszel sorra kerülő újabb tárgyaláson eldől, hogy lesz-e végül per-újrafelvétel, vagy sem.

A négy fő fejlesztési szempont a gazdasági versenyképesség, az infrastruktúra- és városfejlesztés, a humán erőforrás fejlesztése (oktatás, továbbképzés, akadémiai közösséggel való kapcsolattartás), és közösségfejlesztés (művelődés, sport, idegenforgalom, egészségügy, szociális védelem stb.).

A tegnapi ülésen elhangzott egyik fontos javaslat az volt, hogy a stratégia alkalmazásakor vegyék figyelembe az országos és az uniós fejlesztési terveket, illetve a költségvetés lehetőségeit. Dolgozzanak ki egy olyan pénzügyi stratégiát, amely alkalomadtán megszerzi a különböző fejlesztésekhez szükséges anyagi hátteret. A városi tanács mindegyik bizottsága jelöl legalább egy tagot abba az új testületbe, amely nyomon követi majd a stratégia alkalmazását, a városháza szintjén pedig egy szakosztály létesül erre a célra.

A stratégia egyik legfontosabb összetevője a városrendezési és infrastruktúra-fejlesztési fejezet, amely többek között a sokat emlegetett metropolisz-övezet kialakulását is célozza. Mint ismeretes, a környező községek önkormányzata – Kisbács és Szászfenes kivételével – egyetértettek abban, hogy a településhatárok elmosódásával részei legyenek a most kiépülő nagyvárosnak. A Kolozsvár határában, illetve a közeli falvakban létesülő nagyvállalkozások (Nokia, Emerson, Siemens stb.) nagyban elősegítik ezt a folyamatot, ugyanakkor, mivel számos munkahelyet teremtenek, a gazdasági fellendülés mellett közlekedési-szállítási dilemmák elé állítják az illetékeseket. Ezért a fejlesztési stratégia az úthálózat átalakítását-kibővítését is tartalmazza. Fontos, hogy a belvárosi utakat tehermentesítsék, a nehéz teherforgalmat a körgyűrűre, illetve a terelőutakra irányítsák. Az Észak-erdélyi autópálya ebből a szempontból kétélű fegyver: jobb összeköttetést biztosít a többi várossal, ugyanakkor megnöveli a Kolozsvárt érintő forgalmat.

Fontos szerepe van a város kulturális fejlesztésének, hiszen Kolozsvár egyik lényeges sajátosságát a hat állami és a négy magánegyetem adja, illetve az a több mint százezer diák, aki itt tanul. Ez folyamatosan biztosítja a magasan képzett munkaerőt a meglévő, illetve az újonnan létesülő vállalkozásoknak. Ezért a fejlesztési stratégia kidolgozásakor azt is szem előtt kellett tartani, hogy a város megfelelő életkörülményeket biztosítson az egyetemi közösségnek. A módosítások egy része például bővíti a művelődési-kikapcsolódási lehetőségek választékát. A Farkas utca 4. szám alatti házból is nyílik majd egy ilyen többszörös szerepet ellátó központ, amelyben több intézmény is helyet kap, a létesítmény a Petőfi utcában, az egykori, úgynevezett Hóhér házáig nyúlik majd.

Sok más kérdés is megválaszolatlan maradt, mint tegnap kiderült, a stratégia több helyen – enyhén szólva – pontatlan. Ha a „Kálvária görögkeleti erődítmény-templom" esetében úgy-ahogy meg is magyarázták, miért tévesztették el a felekezetet, a „Szent István református templom" (sic!) nevű állítólagos műemléképületet Molnos Lajos kérésére nem sikerült azonosítani.

Luxusturizmus Törökországban
Árnyas pálmafák, türkiz tenger és színpompás koktélok – a kényeztetés mesteriskolája

Kétségtelen: a Bukarestig tartó vonatút fárasztóbb, mint maga a mindössze egy óra húsz perces repülés, de szükség is van rá, különben még meredekebb lenne az átmenet Kolozsvár zsúfolt utcái és Antália luxusszállóinak égszínkék medencéi, az üdítő tenger és a zamatos koktélok között. Mert ezt kínálja a térség: az elképzelhető legteljesebb kényelemmel felszerelt, fényűző szállodákat, ahol a vendég valóban „úrnak" érezheti magát, anélkül, hogy a kívánságait leső személyzet alkalmatlankodó vagy tolakodó lenne.

Paradicsom a semmi helyén
Egy ország gazdasága, gazdagsága alapvetően nem a kisemberen, hanem a vezetőkön múlik. Szerencsés ország Törökország, ahol olyan döntő pozícióban levő emberek (is) vannak, akik évtizedekre előre gondolkodnak. Antália Belek térségében ugyanis egy évtizeddel ezelőtt semmi sem volt, csak homokkal borított, építkezésre alkalmatlan dimbek-dombok némi aljnövényzettel. A tenger közelsége adott volt. Az ötlet, amelynek köszönhetően Belek ma virágzó, állandó fejlődésben lévő – csillagászati összegeket jövedelmező – turistaparadicsom, meglehetősen egyszerű. Az egész térséget beültették gyorsan növekvő pineákkal, amelyek gyökerei behálózták, megkötötték a talajt, és biztonságossá tették az építkezés számára. Ettől kezdve már csak tíz évet kellett várni, amíg a befektetés megtérült: elkezdődött a fák kivágása és a szállodák sorának megépítése. Ma már kevés a beépítetlen terület, fényűzőnél fényűzőbb hotelek épülnek hatalmas parkokkal, medencékkel, és az elmaradhatatlan, tengerre nyíló magánparttal. Ahol még nem áll szálloda, ott épp folyik a fák vágása, az alapozás – ritka már a szabad hely. A török állam nem buta. A telkeket nem adja el a szállóknak, csak koncesszionálja, és ha egy vállalkozó nem húzza fel kulcsrakészre három év alatt a tervezett szállodamonstrumot, mindenestől elveszti, és a soron következő befektető pályázhat rá. Nem vagyok gazdasági szakember, de nem is kell annak lenni, az üzleti lehetőség nyilvánvaló. A befektetők hihetetlen összegeket áldoznak, ami minden bizonnyal megtérül: azok a szállodák is tele voltak vendégekkel, amelyek érkezésünk előtt pár nappal nyitottak ki.

A bőség mennyei zavara
Antália népszerű célpont a vakációzók számára, Belek térségébe azonban ajánlatos jól kitömött pénztárcával érkezni. Bár az is igaz, a borsos szobaárakat kifizetve semmi másra nem kell már költeni: a legtöbb hotel az all inclusive elvén működik, a szolgáltatások, étel, ital egyaránt ingyenes. Kivételt a szépészeti szolgáltatások, a spa és wellness kezelések, valamint bizonyos vízisportok jelentenek. Szórakozásért pedig el sem kell hagyni a szállodát, üzletek, éttermek, diszkók, klubok, sportolási lehetőségek tömkelege várja, hogy kipróbáljuk. Az ellátásra lehetetlen panaszkodni: az étkezések büfé-stílusban vannak megoldva, de itt ne a vajas-sonkás szendvicsre gondoljunk. Többszáz fajta hideg és meleg fogás, desszert és gyümölcs közül válogathatnak a vendégek, naponta háromszor. Ha mégsem sikerülne az adott – különben kényelmes – időpontokban étkezéshez járulni, a büfék egyikében, a parti szendvicsezőkben vagy a cukrászdákban csillapíthatjuk éhségünket. Gyakorlat szerint minden szállóban van jó néhány, a világkonyha remekeit kínáló á la carte étterem is, ezek is ingyenesek, mindössze helyfoglalásra van szükségünk, hogy az eredeti olasz, kínai, japán, thai, francia stb. konyhát kipróbáljuk. Egy dolog azóta is rejtély számomra: minden étkezéshez az édességek, desszertek sosem látott sokaságát kínálják, legalább ötven féle török specialitást, tortákat, süteményeket, habokat, krémeket, na meg egy sor beazonosíthatatlan fajtájú ínyencséget, és sosem találkoztam kétszer ugyanazzal a tortával, süteménnyel.

Nem buli nőnek lenni
Bevallom, Törökország hallatán elsőre nem túl sok minden ugrik be. Persze földrajzban mélységesen járatlan voltom ellenére is annyit azért tudok, hogy Isztambul a kapu Európa és Kelet között. Hogy a jumurdzsákok több százados uralmának köszönhetjük szavaink egész csokrát.

De nem kevésbé fontos, és számomra sokkal inkább idézi – az ismeretlen – Törökországot a szentjánoskenyér, amelyet nagynéném hozott a rendszerváltás utáni „törökországi buszos kirándulásáról", vagy a gránátalma, amit áhítattal bontottunk fel, és csakugyan, szinte „robbant" és szanaszét szórta a magvait, és igazán olyan „gránátos" volt... Nem feledhetők gyermekkorom vérre menő viadalai az utolsó hiányzó ülker-rágógumis képért, a ma már inkább gyomorforgató, akkor még ritkaságnak számító citromos Duru szappanok sem. Szégyen ide, szégyen oda, ennél nem sokkal több információval felszerelkezve vágtam neki az útnak, amelynek során nem volt ugyan alkalom nagyon sokat megtudni az ország kultúrájáról, de a kirándulásszervezők vigyázó szemei elől megszökve, elhagyva a luxusszállodák kényelmét, mégiscsak belepillanthattunk az ország lakóinak mindennapjaiba.

Meglehetősen el tudja venni az ember kedvét az, ha a tengerparton való ejtőzés közben mindössze két-három méterre tetőtől talpig beburkolt nők izzadnak a tűző napon, hatalmas szitákkal szitálják a parti homokot, nehogy a kagylódarabok, kavicsok sértsék a kedves vendég kényes talpát. Persze, a munkát mindig jólesik nézni, ez a helyzet azonban enyhe rossz-érzést kelt. A lelkiismeretfurdalás-közeli érzést csak afelett való dühöm oszlatja, hogy a nők csoportját az árnyékban álldogáló, cigarettázó férfi „őrzi". Szó szerint őrzi, nehogy véletlenül idegen férfiakkal álljanak szóba, vagy bármi más módon „illetlenül viselkedjenek.

Sós kávé – elutasítás
Boltokban, bazárokban sem látni nőket, az ok ugyanaz. A szállókban recepciósként, irodásként, netán pincérként dolgoznak török lányok, de amint férjhez mennek, fel kell adniuk a munkájukat. A lányok 75 százaléka ma is érintetlenül megy férjhez, mégpedig ahhoz a férfihoz, akit családja választ számára – közli a meghökkentő tényt idegenvezetőnk, aki nem török születésűként maga is nehezen szokott hozzá a mentalitáshoz. A leánykérés nagyon sok helyen – tanult, tehetős családokban is – a következőképpen zajlik: a fiú ajándékokkal, lehetőleg arany ékszerekkel felszerelkezve érkezik a lányos házhoz – az ajándék nem a leendő menyasszonynak, hanem az anyósnak dukál. Leültetik, és kávéval kínálják, amelynek megízlelésekor derül ki a verdiktum: ha édes a kávé, létrejöhet a frigy, ha a konyhán sót tettek bele, az a visszautasítás kíméletes, de határozott jelzése. Utóbbi esetben a kérő maradék önbecsülését lába közé húzva eloldaloghat. Az ajándék marad.

Szállodáról szállodára
Egyhetes tartózkodásunk alatt három hotelben szálltunk meg, és további tizenkettőbe látogattunk el. Bár egymáshoz nagyon közel fekszenek, nem találni kettőt, amely bármennyire is hasonlítana az előzőre: mindegyik „ki van találva". Van, amely a fényűzés netovábbjával, más a fantáziadús berendezéssel tűnik ki, mindeniknek határozott arculata, üzenete van. Ami egységes: a kényelem, a minőségi ellátás. Két napon át volt szállásunk a Hotel Voyage nevezetű szálló, amely alig néhány hete nyílt meg, benne minden vadonatúj, ragyogó. Ízléses szobák, színvonalas szolgáltatások, kellemes környezet, és mindez „felhasználóbarát" hangulatot áraszt. Nem így a Rixos Premium: tett röpke látogatásunk során szinte feszélyezett az elképesztő fényűzés, ami fogadott. A 600 szobával rendelkező Hotel Voyage egyik kétségtelen erőssége a finom homokos tengerpart, összesen 15 bár kínálja az italokat, némelyikben falatozni is lehet – mindezt teljesen ingyen, ahogy a teniszpályák, az asztalitenisz, mini golf vagy a fitness központ is. Az internethasználatért a szállodák túlnyomó részében fizetni kell, a tarifa azonban nagyon változó – mindenképpen a hazai internetkávézók díjszabásán felül van.

Az antáliai reptértől mindössze fél órányira fekvő Rixos Premium hasonlóképpen magas színvonalú szolgáltatásokat kínál, 400 000 négyzetméteren fekszik, egy kilométeres tengerpartja, és 1700 (!) szobája van, a vendégek kényelmét 900 alkalmazott biztosítja. A szálló berendezése az abszolút luxus megfogalmazása.

Ennél „kedvesebb", színesebb és barátságosabb a Papillon Zeugma, amelynek „párját", a Papillon Aysha-t is meglátogattuk a nap folyamán. A szállók a Papillon Hotels szállodalánchoz tartoznak, amelyek a luxus mellett az egyediséget, az eredeti ötleteket is fontosnak tartják. A Cornelia Deluxe egyik vonzereje a golfpálya – az egész térséget golfparadicsomként tartják számon. Ahogy más szállodákban is, külön gondot fordítanak arra, hogy a gyerekeket is szórakoztassák, lefoglalják, hogy szusszanásnyi időre a szülők is nyugodtan élvezhessék a nyaralás örömeit. Mini diszkó, speciális sportprogramok, gyerekbüfé, és sok egyéb várja a kicsiket. A Calista Luxury Resort a világ legfényűzőbb szállodái közé sorolja magát, a vendég igényeit maximálisan kielégítő szolgáltatásokat az elképzelhető legmagasabb szintre emelték. Ennek megfelelően nem is az átlagturistát célozzák meg, hírességek, üzletemberek látogatják. Lakáj, 24 órás szobaszolgálat, titkársági szolgálat, különleges VIP vendéglő keresi az illusztris vendégek kegyeit. Családok számára is ideális a Crystal Family Resort, amely a Földközi-tenger kristálytiszta vizéről kapta a nevét – a különleges épület és a gyönyörű környezet valódi paradicsom a gyerekes családok számára, a medencék és a vízipark összterülete 1300 négyzetméter. A szálloda 23 000 négyzetméteres területéből 15 000-et a parkok, kertek tesznek ki.

Ahol nincsenek titkok
Az egész napos szállodalátogatás meglehetősen kimerítő volt, alig vártuk, hogy új szálláshelyünkre érkezzünk, ahol mindössze egy éjszakát töltöttünk. Szerencsére. Az Adam&Eve szálló rendkívül modern kíván lenni, és ez sikerül is neki, teljesen bizarr és zavaró módon. A legmagasabb technikával felszerelt szobában nehéz volt jól éreznünk magunkat: a hotel folyosóit mélyfeketére festették, halvány, kísérteties fény pislákolt, ami épp csak arra volt elég, hogy az ajtó elé festett foszforeszkáló szobaszámot észrevehesse az ember. A szobába belépve szinte meg lehet vakulni a falakat, a mennyezetet és minden talpalatnyi helyet tükör borít, a berendezés minden tárgya hófehér. Beleértve a nászágy mellett lévő fürdőkádat, amelyben nemcsak a masszázs fajtáját változtathatjuk, de a vizet színező fényjátékot is. A hatalmas tévéképernyőn magunk válogathatunk a filmek, zenestílusok között. Ugyancsak kilencféle fényhatás közül kereshetjük ki a hangulatunkhoz megfelelőt. Mondanom sem kell, csak ámultunk amikor a két műszer „kommunikálni kezdett": a pergős zene ritmusát követve kezdtek villózni a fények. Leteszteltük: a lassú zenéhez is alkalmazkodik. Nos, ez akár érdekes is lehet, azonban a tükörfalak, a hófehérség és high-tech együtt már kicsit sok volt, és csak csodálkozni tudok annak a tervezőnek az ízlésén, aki egy bevallottan „összebújós", szerelmeseknek tervezett szállodát így képzel el. A steril, minden melegségtől mentes design, a horror-filmeket idéző folyosók, és az, hogy akarva-akaratlanul minden egyes porcikádat látod a padlóban-plafonban mindenre késztet, csak hancúrozásra nem.

Nabokov Végzetes végjáték című regényének főszereplője, Luzsin úgy emlékszik vissza szülővárosára, Pétervárra, mint ahol minden zöld volt, olyan zöld, mint a sétatéri fák a tó körül. Ha kicsit játékból, de azért valódi melankóliával megpróbálnám egyetlen mondatban jellemezni gyermekkorom Kolozsvárját, én is mondhatnám nagyvonalúan, mint Nabokov hőse: minden zöld volt, olyan zöld, mint a sétatéri fák a tó körül. Hiszen Kolozsváron is volt Sétatér, és tó, meg fák.

Minden város két mozdulatsorból épül fel bennünk. Az egyik az, ahogyan átadják. Nekem például a Mátyás-szoborról, a Sétatérről, a Fellegvárról, a Deák Ferenc utcáról, a Farkas utcáról, a Szentegyház utcáról, a Jókai utcáról, a Trefort utcáról, az Árpád útról meg a Rudolf útról meséltek makacsul és fáradhatatlanul a nagyszüleim, az idős emberek különös kitartásával, akik tudják, hogy már csak bennünk, az utódaikban van remény, amennyi van. Az a Kolozsvár tehát, amelyikben én sétálok, egy magyar város. Nem valami ellen magyar, sem csakazértis, hanem magyar, mert más nem is lehet. Valamilyen Manó, aki így meg úgy, Lejbovics, akinek a felesége és a kislánya ott maradt, s csak ő jött vissza, a virslis bácsi a Vilmában vagy a Vilma előtt, Olajos Domokos, az újságíró, Dsida és Tinti, Nagy Lajos, a kereskedő, Brinze, aki jó ember volt és a többiek. Egy kellemes, tartásos magyar város, ahol mindenki meg tudott lenni mindenkivel – ez kavarog az emlékeimben. És nemcsak az emlékeimben, hanem abban is, aki én vagyok, ahogy pipára gyújtok, mert nagyapám is pipázott, és senki nem pipázott nála szebben. Nem is pipázhatott, hiszen ő Kolozsváron élte le az életét.

A másik mozdulatsor az, ahogyan átvesszük. Milyen helyeken laktunk, hogyan éltük meg azokat a helyeket, kivel találkoztunk ott és milyen körülmények között. A Széchenyi tér, ahol születtem és laktam sokáig, aztán a Fellegvár, ahova kamaszkoromban felköltöztünk. Aztán pedig (és itt kapna a szívéhez az az ember, akinek mindezt elmesélném) a Fenesi út, ahol már hat éve lakom.

A Sétatér ott volt és ott van a mai napig, s az sem szüntette meg, hogy egy bizonyos időszakban piros–sárga–kék padokkal csúfították el. Valamikor nagyokat sétáltam a parkban, hogy meneküljek magamtól. Kedvenc évszakom a nyár (Oroszlán vagyok, azaz az állatok királya, mint Vanek úr mondaná), s a Sétatér is nyáron a legcsodálatosabb. Azok az életes zöldek, az a lombokon átszűrődő napsütés, azok a hirtelen érkező, bámulatos záporok, nyár végén a vajszínű gesztenyevirág! És az ember közben sétál, sétál, s még ha türelmetlen is, akkor is megáll egy-egy pad előtt, gondolkodik, hogy leüljön-e, nézi a csókolózó szerelmeseket, és arra gondol: itthon vagyok.

De mint a bevezető passzusból kiderült, mindenki máshol van itthon, miközben mindenki Kolozsváron. Ha mégis közösséget keresnék, azt mondanám: van egy nemzedék vagy inkább talán egy rajzás; tagjainak a szülei és nagyszülei ugyanazokról a helyekről meséltek, mint az enyémek nekem, és valahogy úgy alakult, hogy ott is laktak, ahol én. Ami itt természetesen nem azt jelenti, hogy abban a tömbházban vagy utcában, hanem, hogy egy hasonló élmények alakította térben. Hiszen a Mărăşti téren vagy a Györgyfalvi-negyedben az élmények sem ugyanazok, mint a Sétatéren.

Sétatér ide, Sétatér oda, számomra mégis a Fellegvár a város emblematikus pontja. 1987-ben oda költöztünk, s rögtön valami roppant csábító légkörbe kerültünk: a negyed többsége magyar volt, tudtam, hogy ott lakik Bálint Tibor, Fodor Sándor, Benczédi Sándor… És az az út, amelyet naponta meg kellett tennem: elindultam föntről, a csúcs közeléből, végigsétáltam a Gépész utcán, megérkeztem a Hétutca térre, vigyázva körülnéztem (tudtam, hogy hét irányból üthet el valami), de azért büszkén is: hol van még egy ilyen tér, gondoltam; már az Erzsébet út következett, elballagtam Fodor Sándorék kapuja, aztán a Fehér ház előtt (ez volt az akkori Kolozsvár egyik legrejtélyesebb szállodája, legalábbis számomra, és a Fellegvár tetején, ahol fociztunk, ott állt a Belvedere, az akkori Kolozsvár egyik legelegánsabb szállodája, ahol kamaszkoromban vizet hordtunk a kocsijukat mosó sofőröknek, s ők mogyorós csokival jutalmaztak), már az Erzsébet út végén jártam, itt laknak a virágkertész Kabayék, akiket csak a legendákból és látásból ismerek, s a szomszédjuk, egy örökifjú fehér hajú bácsi, aki télen is a meztelen lábára húzott cipőt, és úgy seperte a havat. Végül a Metropol, az Astoria szálló, a Szamos hídja és a város.

Nekem, aki író szerettem volna lenni, semmi sem lehetett volna vonzóbb. A Széchenyi téri tömbházudvarral szemben, ahol a román srácokkal együtt fociztunk, itt két csapatra való magyar fiú kergette a labdát, és magyar öregurak nézték, hogyan boldogulunk. (Akkoriban azt tartottam jó magyarnak, aki egy magyar–román mérkőzésen a magyaroknak szurkolt.) A Széchenyi téren garázsok és fafejű szomszédok között kellett játszanunk, itt viszont senkit nem érdekelt, hová rúgjuk a labdát, mennyit kiabálunk: ordíthattunk, míg be nem rekedtünk. A szabadságot én magyar környezetben ismertem meg, bár nem mondhatnám, hogy a fegyelmezettséget is, amely nélkül nincsen szabadság.

Mi volt még, ahogy Zelk Zoltán kérdezi? A Brassai Sámuel Ipari Líceum. Nem tévedés, akkoriban így hívták – hol voltunk az „Elméleti"-től és a „gimnáziumok" emlegetésétől?! Tizenkét évig jártam ide, s a 425. évfordulót még iskolásként ünnepelhettem, bár már akkor is némi gúnnyal tudtam csak az ilyen nyakkendős dolgokhoz viszonyulni. Fémforgácsoló is vagyok, de inkább író, vagy tán egészen az. Azok közül az osztálytársaim közül, akikkel végül együtt érettségiztem, nagyon kevesen vannak itthon, legtöbben Pestre vagy még távolabbra távoztak.

Iskolánk névadóját valahogy soha nem szerettem, tudat alatt valószínűleg már akkor Füst Milánnak adtam igazat, aki szerint a kultúra lassúság és mélyülés, s ennek nem mond ellent az iszonyú szomjúság, mely az embert űzi feléje. Az utolsó erdélyi polihisztor – számomra ez mindig is túl ünnepélyesen és bánatosan hangzott, semhogy el tudtam volna fogadni. A mellszobron úgy néz ki szegény öreg a hosszú szakállával, mint egy igazi szobatudós – hát hogy is szerettem volna?! De hát én minden példaképpel, múzeummal, modellel, hagyománnyal furcsán vagyok. Ottlik meséli valahol, hogy Rómába utaztak Vas Istvánnal, s a költő rögtön rohangászni kezdett keresztül-kasul az „örök városon", az egész napja lótás-futással telt, mert minden látnivalót meg akart nézni; ő meg csak üldögélt egy kocsmában, hallgatta az emberek beszédét, udvarolt a pincérlánynak… Én is a pincérlányra szavazok.

Az iskolát viszont szerettem, méghozzá furcsa módon valahogy éppen a bezártságáért, vagy inkább a bezártságával együtt, és büszke is voltam rá a magam módján. Nagyokat fociztunk az udvaron, kirándultunk a Riszegre, az Árpád csúcsra meg Félixre, színjátszottunk Egyed Emesével, szavaltunk Csőgör Enikővel. Mindezekből nyilvánvaló, hogy számomra valamiképpen Félixfürdő is Kolozsvárhoz tartozik.

És a színház. Emlékezni sem emlékszem már, mikor kezdtem színházba járni, csak arra, hogy rajongtam érte. A kőszívű ember fiai előadása után szakított velem egy leány. De az már tizedikes koromban lehetett; azelőtt rengeteg operettre jártunk nagymamámmal és édesanyámmal. Leányvásár, Mágnás Miska, A bajadér, Csárdáskirálynő, Marica grófnő, A víg özvegy, Sybill, Cigányszerelem… A lányok, a lányok; Ó, én édes asszonyom, Sybill; Ringó vállú csengeri violám; Baj van, de csuda baj van, kérem; Illúzió a szerelem, szívek tündérszép illúziója; Angyal, édes, édes angyal; Édes vagy, ó, angyalom, mint a sósperec; Mit tudjátok ti bent, hogy idekint mi fáj – mindent tudtam, boldogan vagy fájdalmasan ordítottam a slágereket, azóta is imádom őket, mint a pesti nőket. Féltem Rigolettótól, sajnáltam Hunyadi Lászlót, a hideg futkosott a hátamon, ha Szilágyi Ferenc vagy Daróczi Tamás a Hazám, hazámat énekelte. Előadások után megálltam a színészbejárónál, és autogramot kértem Kirkósa Júliától, Koncz Gábortól, Marton Melindától, Szeibert Istvántól, Elek Károlytól, Szabó „Gyuszitól" – mindenkitől, akitől csak lehetett. Megszállott gyerek voltam, mi tagadás.

Azt a Kolozsvárt, amelyet a nagyszüleimtől kaptam, Mátyás nyugodt, biztos erejét és a pipafüst hangulatát az irodalomban a néhány utcával arrébb lakó Bálint Tibor örökítette meg. Úgy kellene körülhajtanunk a városon, ahogy Böske, a Zokogó majom talán legelragadóbb szereplője teszi: „Mily kellemes volt így ringatózni, gőztől fellazított testtel és idegekkel, miközben a ló patája ütemesen csattog a kövön, mint valami hatalmas ezüsttálcán; bejárta ő már Toronyát-Boronyát, de ezt az örömöt csak idehaza érezte; szólt a fiákeresnek, hogy kerülje meg kétszer a Mátyás-szobrot, aztán a Wesselényi Miklós utcában, a Gólya-áruház körül hajtson a járda mellé…"

Azért persze megszenvedtem érte. Amikor nagymamám meghalt, a temetkezési vállalat alkalmazottja azt kérdezte, a cimitirul centralba temetjük-e. Hirtelen azt sem tudtam, mit válaszoljak; eddig ilyesmi nem létezett. A Házsongárdi temetőbe, nyilván. De ennek a negyvenen túli román embernek nem mondhattam, hogy Házsongárdi temető. A cimitirul centralt viszont nem tudtam volna kimondani, csak egy dat suttogtam el.

Az írás jó volt, s a félelem sem volt indokolatlan, hiszen a fiatalabbak már tényleg nem tudják, hol a Deák Ferenc utca. De ha a várost nem konkrétumokhoz, utcákhoz, terekhez, negyedekhez kötjük, hanem ahhoz a két mozdulat-, emlék- vagy élménysorhoz, amelyet kezdetben emlegettem, vagy az otthonosság érzetéhez, akkor egyáltalán nem tűnt el, és amíg én élek, nem is fog eltűnni. Én most is a Házsongárdi temetőbe megyek a nagyszüleim sírjához, aztán megkeresem Dsida Jenő sírját, és elolvasom: „Megtettem mindent, amit megtehettem, / kinek tartoztam, mindent megfizettem. / Elengedem mindenki tartozását, / felejtsd el arcom romló földi mását." Most is a Jókai utcán sétálok, s ha kiérek a Főtérre, megállok szemben a szoborral. Nézem Magyar Balázst, Kinizsit, Báthory Istvánt és Szapolyai Istvánt. Aztán kicsit fölemelem a fejem, és a tekintetem találkozik a Mátyáséval. Ugyan, mit akartok, mit nyugtalankodtok, gondolom magamban. Hiszen csak dolgozni kell – nincs más. Lassan sietni, meg hűnek maradni ezekhez a sokat szenvedett terekhez, utcákhoz.

Sajnos, nem tudom megvigasztalni azt, aki a szívéhez kap, hiszen most már a Monostor is az enyém; ha lemegyek kenyérért, tejért, újságért, mindenütt ismernek, s a gangban a gyógynövényüzlet tulajdonosa előre köszön; ha leszállok a buszról, tudom, hogy balra a Billa sárgáll, az átjárón túl pedig a tíz emeletes tömbház szürkéllik nyomasztóan, de ez az én tömbházam, s így aztán már nem is olyan nyomasztó.

A kislányomnak mégis az én városomat szeretném továbbadni, az én utcáimmal és tereimmel, a nagyapám slágereivel, a nagyanyám meg az anyám színházával, a Farkas utcai keresztelőinkkel és a Házsongárdban levő sírhelyünkkel. De tudom, hogy én csak ez egyik élménysort tudom irányítani, már amennyire. A többi az ő gyerekkora, az ő élményei, az ő élete. Benne el is vesznek, meg is maradnak az emlékeim, ahogy én is elveszek, de meg is maradok.

Június 22-én a Transilvania Filharmónia hangversenyének fénypontja a Lyon& Healy márkájú hárfa felavatása volt. Már az sem mindennapi esemény, hogy új hangszert vásárolhatott a filharmónia, de ki hitte volna, hogy ezt a nemes, finom hangú hangszert a dzsessz-zenében is zseniálisan fel lehet használni, amint azt Terényi Ede kolozsvári zeneszerző tette Dzsessz-Hárfaversenyében?! Az est kellemes meglepetéseinek sorát Szabó Kinga, a filharmónia fiatal hárfaművésznőjének kiváló játéka tetőzte.

A hangversenyt Philipp Pointner (Ausztria) vezényelte. A fiatal karmesternek vannak szép elgondolásai, általában a mű egészének hatásos felépítését nagy igyekezettel követi, de néha túlbuzgó mozdulatai zavarólag hatnak, legalábbis a közönség soraiból nézve. De úgy lehet, a zenekar becsüli az osztrák dirigens munkáját, hisz nem először hívja/szólítja a kolozsvári pódiumra.

Rossini A sevillai borbély című nyitánya kérdés-feleletekkel indul. A napsugaras nyitány-anyagból az oboa „éneke" után a hegedűk „áriája" emelkedik ki. Annyi minden belefér e rövid nyitányba: énekszerűség, virtuozitás, drámaiság és a komikus opera-hangulathoz elengedhetetlen pajkos játékosság. Valódi, pompás operamuzsika! A zenekari előadásból kiemelném a könnyen szálló oboa-, klarinét-, és kürtszólót. Nagy crescendóra épített száguldás után a hegedűkön halljuk újra a főtémát visszhang-megoldásban, majd a klarinét és fagott felváltva intonálja a témát. Újabb jól felépített zenekari crescendóval ér véget ez a ragyogó muzsika!

A hárfa egyedül mutatkozik be a versenymű elején, mintha egy mesemondó kezdené a történetet...hol volt, hol nem volt... Impresszionisztikus, gördülékeny, virtuóz, „habos" szólama már az előjátékban is dzsesszes hangulatot rejt. A nagybőgő-kísérettel kiegészülve, hihetetlen mennyire meggyőző dzsessz-nyelvet „beszélhet" a hárfa!

A zenekari kíséretet a vonósokon kívül a fa- és rézfúvósok, valamint az elengedhetetlen ütős-hangszerek kamaraformációja alkotja. Az I. tételben a nagybőgő passacaglia-témájára épülnek a hárfa és a zenekar variációi. A II. tétel hídszerkezetében különböző karakterek állnak egymás mellé, amelyben a csúcspontot éppen a dzsessz-intermezzo jelenti. A II. tétel boogie-woogie, amelyet fúgaszerű megoldások tarkítanak, majd egy hangulatos variációsorozat után a hárfa a dzsessz színes-ritmikus világából visszatér a saját megszokott, csendes „otthonába".

Szabó Kinga előadását az aprólékos technikai kidolgozottság, a színek sziporkája, a hangulatváltásokhoz szükséges érzékenység és a dzsesszhez elengedhetetlen kiváló ritmusérzék teszi élvezetessé. Muzikalitását, technikai biztonságát a ráadásul játszott C. Salzedo Chanson dans la nuit című szerzeményben is megcsodálhattuk.

Ha a zenekar többször játszhatna dzsessz-műveket, talán felszabadultabban kísért/muzsikált volna, hisz a dzsessz világa éppen a lelki szabadság zenéje! „A jövő kamarazenéje: a jazz"-írta Cocteau. Terényi Jazz-Concertoja már nem is a jövő zenéje, hanem a jelen magával ragadó, élvezetes, rendkívül hangulatos és szórakoztató, minőségi dzsessz-muzsikája!

Beethoven III. Eroica – szimfóniájának I. tételében a lelki hullámzások tanúi lehetünk. A mű elején két éles akkord után felcsendülő hármashangzat-felbontásra épülő főtéma a tétel egészét uralja. A drámaiságot az imitációk, az ismételgetések, a crescendók, a dúr-moll ellentétek és a zenei folyamat szaggatottsága gerjeszti. Ellenpólusként énekszerűen hömpölygő dallam csendül fel gyönyörű dialógusban a mélyvonósok és fúvósok között. A Gyászinduló fájdalmát az oboa „sírja" el, panaszát a fagott, klarinét, fuvola támasztja alá. Beethoven a szabadságért küzdő elesett hősöknek dedikált gyászindulója hangulatokban, dinamikában árnyalt kidolgozásban szólalt meg.

Az előbbi mély drámaiságot egy vidám scherzo váltja fel. Tűzijátéknak nevezném ezt a lángoló, pezsgő beethoveni „tréfát". Az utolsó tételben maga Beethoven rejtőzik: a mélyen gondolkodó, a heroikusan harcoló, önmagát fel nem adó, a szabadság eszméjében rendületlenül hívő zenészóriás, aki „a hősi élet igazi értelmét fedi fel előttünk, a termékeny alkotó élet szépségét, nagyszerűségét." (Tóth Dénes)

Százhetvenöt éve jelent meg a korszakalkotó első helyesírási szabályzatunk

Első helyesírási szabályzatunk a betűkről értekezve arról is szól, hogy „őseink a magyar hang kitételével (jelölésével) nem keveset vesződtek… irásunk… gyámoltalan maradott volt". (A további idézetekben is elhagyom a gyakori hiányjelt.) Ma már tüzetesen tudjuk: régi ortográfiánkat tarka különbözőség jellemezte, olyannyira, hogy némelyek a saját nevüket is többféleképpen írták.

Kezdetben, a középkorban több hangjelölési rendszer létezett: az oklevelekben az összetett jelek (pl. ew = ö, ő; ny), egyes kódexekben pedig a mellékjeles betűk (o alul vonással = ö, ő; n fölül vonással = ny) használata volt jellegzetes sajátosság. A kétféle írásmód aztán keveredett egymással. Különösen a latinból hiányzó hangok (ö, ü, gy, cs stb.) jelölése okozott sok gondot és nehézséget.

Az újkori helyesírás a 18. század végéig, a felvilágosodás koráig felekezeti megoszlású: a katolikusok írása a kiejtés szerinti láttya, tuggya stb., a protestánsoké a szóelemek szerinti látja, tudja jelölésmódot tükrözi. Ezek vegyülése folytán gyakoriak voltak a felemás tudgya, adgya-féle formák. Továbbá különbség mutatkozott a kéziratos és a nyomtatott szövegek helyesírásában is. Akadtak olyanok is, akik kirívóan egyéni írásmóddal éltek. Az írásjelek alkalmazásában és egyebekben összevisszaság, következetlenség uralkodott sokáig: pl. vessző helyett pontot, nagybetű helyett kisbetűt használtak, vagy fordítva. Korábban ugyanazt a hangot két-három, sőt némely esetben több betű is jelölhette; ugyanakkor egyazon betűnek több hangértéke is lehetett. Szemléltetésül török szavunk egykori sok köz- és személynévi írott alakváltozata közül idézünk néhányat: 1550: torok, 1560: thörök, 1575: to ro c (mindkét o fölött kis e van), 1577 körül: Teoreok; 1443: Thewrewk, 1632: Teorők, 1655: Tórók, 1700: Torok (mindkét o fölött vízszintes vonal van), 1720: Tőrők stb. (Számos családnevünk: Thewrewk, Eötvös, Gaal vagy Gaál, Babits stb. ma is őrzi egyes hangok régi jelölésmódját.)

Ilyen előzmények után jelent meg 1832-ben a Magyar Tudós Társaság, azaz a Magyar Tudományos Akadémia első kiadványaként helyesírásunk első szabályzata: Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai. Ez a korszakos, alapvető mű véget vetett a sok évszázados zűrzavarnak, áldatlan állapotnak. (Megjelenése 150. évfordulójára kiadták a hasonmását.) Az eseményt Bárczi Géza ekként méltatja: „Az Akadémia fölismerte a helyesírás egységesítésének igen nagy fontosságát a nyelv és az irodalom fejlődése szempontjából, s ezért ennek a szabályozását tűzte ki legsürgetőbb feladatául. Országos tekintélyével valóban sikerült is a nagyobb mértékű ingadozásokat, eltéréseket… hamarosan megszüntetnie. A szabályzat főleg Vörösmarty műve… Elismerésre méltó bölcsességgel a szabályzat nem foglalkozik apróbb részletkérdésekkel,… tudva, hogy ez még korai volna… Azért a kevésbé fontos kérdésekben a »közszokás« követését ajánlja… A Tudós Társaság nagy tekintélye… a szabályzatot… diadalra vitte, s ezzel az irodalmi nyelv megőrzését és továbbépítését jelentős mértékben elősegítette."

A szabályzat elismerően szól az elődödnek a helyesírás egyszerűsítésére irányuló érdemi törekvéseiről. Illőnek tartja, hogy amit ők „dicséretesen kezdettek, mi a tökélyesedés korában tartozásképen végezzük el." Lássuk hát e „tökélyesedés" igényével készült műnek néhány példáját, jellemzőjét. A mindössze harminckét oldalnyi első kiadás megnevezve nem fogalmazott meg helyesírási alapelveket, de ilyenek már ebben is érvényesülnek, például a ragos alakok írásában a tudja, anyja-féle szóelemző írásmódot követi, és nem a kiejtésit: tuggya, annya.

Az igehatározókat illetően főleg csak azokkal foglalkozik, „mellyek irásmódja felől kérdés támadhatna." Ilyenek például a következők: „Ellenkezőnek látszik ugyan, hogy a benn mint rag egy n-nel, mint külön álló két n-nel iratik, de arra látszik hajlani a nyelvszokás, hogy némelly egy tagú szavakat nagyobb hatóság végett megnyujtson; a benn szót egyébiránt az is védi, hogy az a személyragok előtt is két n-nel mondatik: bennem, benned, benne stb." Egyéb: „A föl és fel minden származékaiban majd e-vel, majd ö-vel használtathatik, a mint azt a szebb hangzás vagy különböztetés megkivánja, igy a fenn, fönn, a kinn, künn is mind a kétképen használhatók."

Az Akadémia helyesírási szabályzatának eddigi tizenegy kiadása (az utolsó 1984-ben jelent meg) több-kevesebb bővítéssel, jobbítással módosult, de ez lényegében nem érintette a már kialakult és megszilárdult helyesírási elveket, módokat. Az újításokat a nyelvi változáshoz, fejlődéshez való igazodás tette elengedhetetlenül szükségessé. Az 1832-es szabályzat előszava előremutatva ezt így fogalmazta meg: „Minden időre már meghatározottaknak azonban a Társaság nem vallja e szabásokat… Nem akarván ennél fogva a Társaság, az általa megállítottra nézve, egyszer mindenkorra lenni parancsoló… Győzzön a mi jobb! ez a Társaság szava…"

Július 7., szombat (Hammer World-nap):
14.00 – Gyöngyvér (HU)
15.00 – Stereochrist (HU)
16.00 – Remorse (HU)
17.00 – Bornholm (HU)
18.00 – Ideas (HU)
19.00 – De Facto (HU)
20.00 – Hungarica (HU)
21.00 – Zorall (HU)
22.30 – Sabaton (SWE)
01.00 – Christian Epidemic (HU)
02.00 – The Granma (HU)

Mintha a várost célozná meg a Nap összes sugara, olyan hőség van Kolozsváron. Nem hiába nevezik üvegházhatásnak a jelenséget. Mint ahogy a légkör nem engedi ki a Föld hőjét az űrbe, éppúgy nem tud kiszökni a meleg a tömbházak közül sem. Egyszerűen ráült az időjárás a városra, és egyre melegebb és csak melegebb lesz. A pára is bentrekedt, lassan sodródunk le a melegégövről az egyenlítő mellé, a trópusokhoz. Az utcán izzadunk, a buszon izzadunk, az autónkban izzadunk, a munkahelyünkön izzadunk: szauna az egész nap. Öröm az ürömben, hogy a kánikula kifejti hatását a nyári ruhakollekciókon is: az egyre kisebb szoknyácskák, toppok, nadrágok, fürdőruhák a divatosak. Ironikus, hogy ezek látványa csak még jobban izzasztja az embert. A globális felmelegedés lassan nemcsak egy adu lesz, amivel a nagyhatalmakat támadják a környezetvédők, hanem belép a mindennapjainkba. Nem lesz kellemes, az biztos, ha már most így meg tud őrjíteni a meleg. De nem félek én, felkészült már az emberiség a forróság fogadására! Nem kell törődni a megelőzéssel, nem kell foglalkozni a légkör állapotával, az ipar végezte környezet-korrózióval. Hadd rövidüljenek a szoknyák, mehet még fel a hőmérséklet vagy 5 fokot, megvan már a megoldás a forróságra.

Az EU szó hallatára mindenki megrémül, tiltakozik, hogy ő nem akar politikáról beszélgetni, és ilyenfajta előadásokat hallgatni. De ki mondta azt, hogy csak politikáról szól az egész tábor? Senki. De Bodor László, az idei EU tábor főkoordinátora kijelentette, hogy bár a meghívottak között sok a politikus, ez nem jelenti azt, hogy csak politika lesz.

Az ottlévők közül sokan a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatói: Kádár Magor, Magyari Tivadar, Vincze Orsolya. Szó lesz a romániai magyarok médiahasználatáról, politikai marketingről, arról, hogy hogyan érvényesülnek a nők a politikában; csíki pityóka vagy francia krumpli?, és a lista az még hosszú. Borbély Károly az Országos Ifjúsági Hatóság elnöke a fiatalok aktív szerepvállalásának támogatásáról fog előadást tartani, Toró T. Tibor képviselő pedig a már nagyon régóta vitatott témáról, az autonómia megoldásáról fog minket tájékoztatni. Mindenki ellazulhat, hisz jönnek a karaoke-partik, koncertek, humorestek és reggelig tartó bulik. Rekorddöntési kíserletet is rendeznek: hány egyetemista fér bele egy trabantba. Az a csapat, aki legtöbb fiatalt gyömöszöl bele az autóba, magáénak tudhatja a feltuningolt trabantot.

Szerda este a Tündérground fogja elvarázsolni a népet, és egy elképzelt, más világba sodorni. Zenéjüket nem lehet semmiféle stílusba besorolni. Chill-outtól a trance-ig, drum’n’base-től a technóig, pop, reggae, népzene, funky, jungle, psichedelic, metal elemeket ismerhetünk fel tündéri zenéjükben.

Amennyiben 18–25 év közötti fiatal vagy, akkor ingyen részvételt, szállást nyerhetsz a Szabadság játékán a „komolyan laza" EU-táborba! A 3 nyertes számára a szervezők a Tusnádfürdőn sorra kerülő rendezvény során a kaját is fedezik! Egyszerű nyerni: helyesen kell válaszolnod a heti kérdésre, a választ borítékban el kell küldened a szerkesztőség címére (Jókai/Napoca utca 16. szám, a kapu alatt). Kérdés: mi az EU-tábor csapatportyájának fődíja? Ügyelj: fénymásolt szelvényt nem fogadunk el, egy borítékba csupán egy szelvényt tegyél. A borítékra írd rá: EU-tábor. Válaszodat az Orange hálózatból SMS-ben is elküldheted a 7555-ös emeltdíjas (6 euró+ Áfa) számra. Az üzenet elejére írd oda, hogy Szabadsag (nem nyomdahiba: ékezet nélkül kell írnod), majd EU-tábor, a nevedet és a helyes választ. Beküldési határidő: június 28. A nyertesek nevét a www.szabadsag.ro honlapon közöljük június 29-én.

Ebben az aszfaltolvasztó kánikulában az ember igyekszik háziállatait is hűvösebb helyen tartani, ezért aztán a még korán reggel jól kereszthuzatozott és nappalra leredőnyözött szobába helyet kap négy évvel ezelőtt utcáról örökbe fogadott kutyám is; ilyenkor nagy huppanással a fotel mellé veti le magát, és úgy tesz, mintha az égvilágon semmi nem érdekelné, de én biztos vagyok benne, éberen figyeli a tévéhíradót, bár jó hangosan még valami horkolás-féle hangokat is kiad magából a hamis, közben a tévében mondottakat jól megjegyzi, hiszen amióta elhangzottak azok a hírek, hogy az ember gondjaira bízott állatoknak jogaik vannak, ami szerintem nagyon helyes, hiszen valóban nem azért vagyunk emberek, hogy állatainkkal embertelenül bánjunk, szóval azóta az én kutyám azt hiszi, hogy a reggeli tízperces sétálásnál többhöz van joga, ezért aztán dolga végeztével nem hajlandó beülni a liftbe, pedig azelőtt minden szó nélkül tíz perc után magától rohant a lift elé, és farkcsóválva várta a feljutást a finom reggelihez; most ez sem csábítja, valószínű megnőtt az öntudata, s ki akarja követelni, egyelőre alanyi jogon, hogy kora reggelenként többet rohangászhasson a tömbház körüli bokrokban, de mivel nekünk nem futja többre időnkből, előfordulhat, hogy ha még sokáig tart a hőség és a tévénézés, sztrájkba kezd és nem fog többet ugatni.

(14. old.)

*Váltóiroda*	*Euró (Vétel/Eladás)*	*Dollár (Vétel/Eladás)*	*100 Forint (Vétel/Eladás)*
*Macrogrou p*(Főtér 23., Sora, Bolyai u. 8., Szentegyház u. 4., Széchenyi tér 23–25.)	3,135/3,180	2,33/2,38	1,26/1,30

Ketten vándorolnak, s végül már csak vánszorognak a végtelen sivatagban, amikor végre elérnek egy kúthoz. Kevés víz van a félig kiszáradt kút mélyén, kimerik, inni kezdenek. Igen ám, de az első korty után egyikük kiönti a bögréből az egész vizet.
– Hát ezt miért csináltad? – kérdi döbbenten a másik.
– Mert én Vízöntő vagyok.

Romániában meglehetősen rossz a parlament közvélemény általi megítélése. Az állami intézmények közül évek óta a törvényhozás rendelkezik a legalacsonyabb bizalmi mutatóval. Ezt a nagyfokú bizalmatlanságot főként az táplálja, hogy a honatyák gyakran ellógnak munkahelyükről. Számtalanszor előfordult már, hogy törvényeket azért nem lehetett elfogadni, mert vagy a szenátorok, vagy a képviselők nem jelentek meg elegendő létszámban.

A törvényhozás megítélésén az is foltot ejtett, hogy televíziók kamerái nem egyszer lencsevégre kapták, amint egyes törvényhozók elpilledtek honatyai székükben. Úgy tűnik, hogy az álomtündérek csábítása különösen erős a parlament épületében, ahol az álomszuszékság ragálya ezúttal újságírókat kerített hatalmába.

A sajtó napszámosai bizonyára nagyon fáradtak lehettek, hiszen úgy sikerült elszunnyadniuk, hogy közben éles vita zajlott a mezőgazdasági miniszter ellen benyújtott ellenzéki egyszerű indítványról. Még Eugen Nicolicea ülésvezető sem volt képes azonnal visszatéríteni őket az álom mezejéről azzal, hogy felszólította őket: üljenek tisztelettudóbban. Amikor rájött, hogy mi az oka passzivitásuknak, félbeszakította az ülést, és távozásra szólította fel az álomszuszék újságírókat.

Solymosi Zsolt vallástanár, a túra szervezőjének vezetésével tegnap reggel indultak útnak a Pusztuló kövek nyomdokában biciklitúra résztvevői a János Zsigmond Unitárius Kollégium udvaráról. A 15 naposra tervezett, több mint 1000 km-es túra idén számos érdekességet tartogat a IX, X és XI-es diákok számára, akiket előzetesen pályázat alapján választottak ki.

A 28 biciklis négy kísérőautóval indult útnak első táborhelyéhez, a bélesi tóhoz, de útjuk során lebicikliznek a Dunáig. Ma a Scărişoarai jégbarlang bejáratához szeretnének eljutni, holnap az abrudbányai református templomot nézik meg, majd Bradon állomásoznak, ahol az aranymúzeumot látogatják meg. Utána következik egy lápos, iszapos extrém(ebb) túra, amelynek fáradalmait a Surduc tó partján pihenik majd ki egy jó kis fürdőzéssel. A Néra völgyének vízesései is a túra különlegességei közé sorolhatóak. Lugoson, Boksabányán, Oravicabányán keresztül jutnak el majd Néraszlatinára, következő állomáshelyükre. Innen már nagyon közel van Újmoldva és a Duna, amelynek mentén egy kevésbé forgalmas útvonalon haladnak tovább a Vaskapuhoz és Orsovára. A Kiskazán és Nagykazán szoroson való hajókázás is a túra része. A következő állomáshely Herkulesfürdő, ahol lehetőség nyílik a 80 Celsius fokos termálvízben való megmártózásra is. Másnap Káránsebes, Hátszeg felé haladnak tovább – részben autókkal – egészen Kalánfürdőig, közben pedig megtekintik a sarmisegetuzai római leleteket. A program szerint Hátszeg és Algyógy következik, ahol a túra résztvevő fiataljai újra megpihenhetnek és fürödhetnek. A két utolsó napon pedig a tervek szerint Algyógyról Torockóra, Torockóról pedig Kolozsvárra bicikliznek vissza.

– Már kétszer bejártuk ezt az útvonalat és döbbenetes dolgokat láttunk – mesélt Solymosi Zsolt az előkészületekről. – Ilyen volt a bradi vasútállomás is, amelyről először azt hittük, hogy egy leromló állapotban levő kastély. Aztán kiderült, hogy csak egy egyszerű vasútállomás, amit 1890-ben építettek, és azóta nem tataroztak – magyarázta. – Ugyanakkor nagyon érdekes emberekkel is találkozhatunk, tapasztalataink szerint mindenki pozitívan viszonyult ahhoz, hogy csapatunk kétkeréken indul a Dunához.

A negyedik alkalommal megszervezett túra lényege, hogy a diákok olyan helyekre jussanak el, és olyan dolgokat lássanak, amelyekre talán másképp nem lehet lehetőségük. Vannak olyanok, akik egyszerűen csak világot szeretnének látni, mások pedig próbára szeretnék tenni magukat, kíváncsiak arra, hogy meddig bírnak pedálozni – fűzte hozzá.

A Kolozsvári CFR 1907 elnöke, Iuliu Mureşan beváltotta ígéretét, újabb argentin játékost szerződtetett az együttes: Christian Gaston Fabbiani mellé Juan Emanuel Culio 24 éves középpályás érkezik Kolozsvárra. A chilei Deportes La Serena játékosa a Colo Colo helyett választotta a CFR-t, mert Európában szerette volna folytatni a pályafutását.

Az új idény küszöbén a hét elején összegyűlt a B-ligában újonc Tordai Aranyos játékoskerete is. Nem kevesebb mint 26 focista volt jelen a városvégi stadion öltözőjében, ahol egyszerűen nem lehetett megfordulni. Dorel Corpodean, a tordai klub elnöke lapunknak elmondta, hogy e hét közepén még 4 új játékos érkezik az Aranyoshoz, tapasztalt, ismerős labdarúgók.

A botrány akkor tört ki, amikor a hajrában 1–2-nél a játékvezető 11-est ítélt a vendégek javára. A felbőszült hazai hívek – mivel csapatuk a vereséggel lecsúszott a másodosztályba – berohantak a pályára, és rátámadtak a játékosokra, letépve róluk a mezt és a cipőt is. A találkozó lefújás nélkül ért véget, a futballisták és bírók nagyrészt alsóneműben szaladtak be az öltözőbe.

Egy angol munkás alighanem bizonyítékot talált az Arsenal futballklubot övező egyik legismertebb legendára. A helyi mendemonda szerint egy kordé 1913-ban lovastul belezuhant egy kútba, amikor a néhai Highbury Stadion északi lelátója épült. Az eset később feledésbe merült, ráadásul a tribün 1992-es felújítása során sem találtak bizonyítékokat. A futballszentély helyén dolgozó egyik munkás azonban most két patkóra és faalkatrészekre bukkant mélyen eltemetve a jelzett helyen. Az egykori Highburyt – ahonnan tavaly költözött át a klub a közeli Emirates Stadionba – már szinte teljesen elbontották, csak a keleti és nyugati lelátó áll, mivel azokat beépítik egy ott létesülő lakóparkba.

Két szakaszt bonyolítottak le a 44. román kerékpáros körversenyből. Az elsőben, a Piteşti és Târgu Jiu közötti 174 kilométeren a Ploieşti-i Petrolul versenyzője, Alexandru Ciocan és a dinamós Dan Anghelache megszökött a mezőnytől, és 11 perces előnnyel értek célba. A fővárosi versenyző viszont a második etap után átvette az összetettben vezetőnek járó sárga trikót. A Târgu Jiu és Déva közötti 146 km-es szakaszon szoros befutót jegyeztek: 13 sportoló ért azonos idővel célba. Győzött az ukrán Sztaniszlav Rudij a német Arne Hinrichsen és a moldovai Alexandru Braico előtt. Az Intersport versenyzője, a csík-szeredai Novák Károly Eduárd hetedikként ért célba, miután megnyerte a băniţai hegyi hajrát. Összetettben Anghelache vezet a bolgár Atanasz Kosztov és Novák előtt, utóbbi viseli a legjobb hegyi versenyzőnek járó zöld mezt.

Az eső miatt több mint há-romórás csúszással kezdődött meg a játék az angol nyílt teniszbajnokságon. Az első helyen kiemelt, címvédő és sorozatban négyszeres bajnok másfél óra alatt végzett az orosz Tejmuraz Gabasvilivel. A svájci klasszis elegánsan, különösebb megerőltetés nélkül jutott a második fordulóba. A harmadik helyen kiemelt amerikai Andy Roddick és a tíz esztendeje győztes svájci Martina Hingis bejutott a második fordulóba Wimbledonban. Utóbbi meccslabdáról tudott fordítani.

Férfi egyes: Federer (svájci)–Gabasvili (orosz) 6:3, 6:2, 6:4; Haas (német, 13.)–Fleishman (amerikai) 6:3, 6:4, 6:2; Falla (kolumbiai)–Querrey (amerikai) 7:6, 6:1, 6:4; Roddick (amerikai, 3.)–Gimelstob (amerikai) 6:1, 7:5, 7:6; Gonzalez (chilei, 5.)–Ginepri (amerikai) 3:6, 7:6, 6:2, 6:2; Ferrer (spanyol, 17.)–Roitman (argentin) 6:3, 6:3, 6:1; Serra (francia)–Kohlschreiber (német, 27.) 7:6, 6:4, 6:4; Mathieu (francia)–Stepanek (cseh) 7:6, 6:2, 6:2; Udomchoke (thaiföldi)–Berlocq (argentin) 6:4, 7:5, 6:3; Zib (cseh)–Hartfield (argentin) 4:6, 7:6, 3:6, 6:3, 6:4; Tipszarevics (szerb)–Peya (osztrák) 4:6, 3:6, 6:3, 6:4, 6:3; Berrer (német)–Montanes (spanyol) 6:3, 6:3, 6:2.

Női egyes: Peer (izraeli, 16.)–Tanasugarn (thaiföldi) 7:5, 6:2; Safarová (cseh, 25.)–Ondrasková (cseh) 7:5, 6:2; Granville (amerikai)–Wozniak (kanadai) 7:6, 6:3; Vinci (olasz)–Harkleroad (amerikai) 6:2, 6:1; Kanepi (észt)–Malek (német) 6:1, 6:4; Hingis (svájci, 9.)–Cavaday (brit) 6:7, 7:5, 6:0; Nakamura (japán)–Sucha (szlovák) 7:5, 6:2; Henin (belga, 1.)–Cravero (argentin) 6:3, 6:0; S. Williams (amerikai, 7.)–Dominguez Lino (spanyol) 7:5, 6:0; Schnyder (svájci, 15.)–Pin (francia) 6:1, 4:6, 8:6; Bammer (osztrák, 20.)–Lepcsenko (üzbég) 6:2, 6:2; Molik (ausztrál)–Rogyionova (orosz) 6:3, 6:2; Bartoli (francia, 18.)–Pennetta (olasz) 6:3, 6:1; Dusevina (orosz)–Bacsinszky Tímea (svájci) 6:4, 7:5.

Megnyerte az Európai Unió ökölvívó-bajnokságát a 64 kg-os súlycsoportban Ionuţ Gheorghe. A Dublinban rendezett versenyen csak az EU-tagállamok öklözői vehettek részt. A román öklöző a döntőben a lengyel Legowski ellen győzött. Ezüstérmet szerzett ugyanezen a versenyen a 81 kg-os Constantin Bejenaru, míg bronzérmet Cristian Ciocan a +91 kg-osok között.